KlikkOut 11 22

INPORTANTE

KULCSRAKÉSZ ÉPÍTÉS ÉS KIVITELEZÉS

Széleskörű építőipari tevékenységek a tervezéstől az építési szolgáltatásokon keresztül a kulcsrakész kivitelezésig. Bebiztosítjuk az egyes szakmunkákat, de egyben fővállalkozóként is képesek vagyunk kisebb és nagyobb méretű építőipari kivitelezésekre. www.inportante.sk

A melegek gusztustalanok, a nők ribancok

Két fiatalt lelőttek az utcán, mert nem heterók, és a társadalom, azon belül a szlovákiai magyar kisebbség egy része szerint az ilyen brutális cselekményre reagáló tüntetési hullám LMBTQ-propaganda. Semmi bajunk a melegekkel, csak csinálják a négy fal között, ugye.

Két fiatalt lelőttek az utcán. Ez rettenetes, mindenkinek összeszorul a szíve. Ott, azon a ponton kell viszont magunkba néznünk, amikor megtudjuk, kik ők. Mit váltana ki belőlünk, ha megtudnánk, hogy magyarok, illetve mit váltott ki akkor, amikor megtudtuk, hogy melegek (egyébként biszex és non-binary – elnézést az egyszerűsítésért, de az LMBTQ+-t sajnos a legtöbben nem értik). Sokszor hallani, hogy kisebbséghez tartozóként különösen el kellene ítélnünk az ilyen cselekedeteket. Ez jogos, de kevés. Mélyebben, emberileg kell elítélnünk, mégpedig azt, hogy két meleg férfit szándékosan meggyilkoltak.

Nem elég azt mondani, hogy minden gyilkosság szörnyű, meg elítélni bármilyen kisebbséggel szemben gyűlöletből elkövetett bűncselekményeket. A büdös életbe, magunkba kell néznünk, és rendet tenni, mert amíg ferde hajlamúnak, pedofilnak tartunk egy közösséget, addig lesznek olyanok, akik ilyen borzalmakat elkövetnek, mégpedig azért, mert ideológiailag biztonságban érzik magukat.

Két meleg férfit meggyilkoltak. „Keveset” –kommentálja valami félkegyelmű. „Minek kell azt reklámozni, hogy melegek” – írja hozzá egy másik, szemellenzős.

Az a közösség a ferde hajlamú, amelyben a hetero férfiak trófeái szexuális izgalmat keltenek, de a nők ugyanezért ribancok. A nőt jól meg kell büntetni, a pasi sármos

és vonzó. A hetero pasi felette áll az erkölcsnek, ő az, aki képes a szeretetre, a többiek csak dugnak. A melegek meg csinálják a négy fal között. Mert a melegekről csak az jut eszünkbe, hogy dugnak. Ráadásul meg akarják dugni a gyerekeinket. Ez a lemez megy a fejekben.

Itt kezdődik, ebben nevelkedünk, ezek a mintáink, és ezt masszírozzuk egymásba. A melegek gusztustalanok, a nők ribancok, és még sorolhatnánk.

Terrorcselekmény történt. Nehéz lesz ezt felfogni egy olyan társadalomban, ahol az ég kék, a fű zöld, a terrorista meg arab. Egyszerű, mint a faék. Jön a kérdés, miért nem volt akkor terrorizmus Malina Hedvig megverése. Hát mert egy impulzus történt, a náci paraszt meghallotta, hogy magyarul beszél, és ütött. A pozsonyi melegbár előtt előre eltervezetten melegeket akart ölni a tag, a közzétett manifesztummal ráadásul úgy, hogy rettegést keltsen, hogy ez közülük bárkivel bárhol megismétlődhet.

És sajnos igaza van. Ezt a terrort a társadalom egy része táplálja. Nincs tolerancia, nincs elég. Nem lehet úgy elfogadni egy közösséget, hogy közben kalitkába zárnánk és azt pokróccal takarnánk le. Nehogy azt tőlük más is elkapja.

Fáj, hogy lehetnének jogaik is azon kívül, hogy egyáltalán élhetnek. Fáj az, hogy a törvény párként értelmezze őket, és ebből következzen néhány további jog, ami mindenkinek megvan. Mert a házasság szent dolog, kivéve akkor, amikor csak egy papír. Gyerekvállalás? Jézusom! Az apa férfi, az anya nő. Kivéve, ha az egyik nem maradt a négy fal között.

Nézzünk tükörbe és mondjuk ki: álszent hatökrök vagyunk!

až v novom roku

Kúp teraz a splácaj késobb Vásárolj most és fizess

Vymeňte spotrebiče za nové a využite možnosť odloženia splátky o dva mesiace pre všetky nákupy s Quatrom do 31. 12. 2022. Svoje splátky nemusíte uhrádzať hneď, ale vaša prvá splátka bude odložená o 2 mesiace. S odložením splátok nie sú spojené žiadne ďalšie náklady. Výška splátky je rovnaká ako pri bežnom splácaní pri zvolenom počte splátok, s tým, že lehota splatnosti sa posúva o počet odložených mesiacov. V splátkovom kalendári budú uvedené dve nulové splátky a od 3. splátky budú uvedené splátky vo výške a počte ako v Zmluve o viazanom spotrebiteľskom úvere. Pred začiatkom splácania nenulových splátok vám pošleme SMS notifikáciu o úhrade splátky a vy sa tak nemusíte obávať, že na prvú splátku zabudnete. Akcia platí na tovar od 100 do 10 000 eur pri rozložení splátok na 13 až 60 mesiacov.

ISSN 1339-9810 havi magazin, 12. évfolyam, 10 / 2022

Regisztrációs szám: EV 4545/12

Lapigazgató: Gocoň Péter

Főszerkesztő: Poór Tibor

Szerkesztők: Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibor Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Sipos Janka, Ugróczky István, Kurucz Klaudia, Herdics Juli, Menyhárt Dodi Korrektúra: Szilvási Tibor, Undesser Tímea

Fotó: Szabó Péter Pál, Ugróczky István, Dobai Bálint

Grafika és borítóterv: Gocoň Laci (trikk.sk), A borító Paul Klee Der Angler c. műve alapján készült.

Kiadja: Klikk, o.z. Kostolná 450 93016 Vydrany IČO: 42404843

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 info@klikkout.sk

klikkout.sk facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout youtube.com/klikkout

A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

Létrejött a Kisebbségi Kulturális Alap támogatásával. / Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín.

Ugróczky István / a szerző

Mi a Mustang?

A Mustang egy autó. A Mustang az autó. A Mustang életérzés. Amerika, Route 66, Michigan, Daytona, Hollywood. A Mustang a szabadság.

A Mustang 450 lóerő tiszta izom. 5 liter V8 a hátsó kerekeken. Életveszély annak, aki könnyelműen kezeli. A tisztelet itt elsőrendű. Ha a Mustangot nem tiszteled, könnyen megelőz a fara.

A Mustang szépség és brutalitás. Szemet gyönyörködtető külsején átsejlik a vadállat. Mély, morgó hangja vészjóslóan gyönyörű.

A Mustang egy mozicsillag. James Bond, Tolvajtempó, Eleanor. Egyéniség, ami áthat a mozivásznon.

A Mustang jelenség. 1964 óta etalon. Meghatározó szereplője nemcsak az autóiparnak, de modern történelmünknek egyaránt.

Mustang csak egy van, a Mustang legenda.

Szerző:

Prímásnak születni

A Klikkout Magunk között című műsorában egy olyan dunaszerdahelyi születésű zenész a vendégem, aki zenei tanulmányait Dunaszerdahelyen kezdte, majd 1990ben Budapestre került, ahol a Talentum Nemzetközi Tánc- és Zeneművészeti Szakiskola növendéke volt, de egyben a Rajkó Zenekar tagja is. Olyan kiváló tanárai voltak, mint Vásárúti Vontszemű János, Mészáros Tivadar, Esze Jenő, Pádár Lajos, Horváth Jenő, Nyári László és Buffó Rigó Sándor. Tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, és 2016 januárjától folyamatosan Japánban vendégszerepel. Számomra nagy megtiszteltetés és nagyon örülök, hogy a vendégünk Sárközi Pál dunaszerdahelyi prímás!

Szia Palika, hogy vagy? Köszönöm szépen, egyre jobban.

Bár nem biztos, hogy erről van kedved beszélni, egészségügyi gondokkal küszködtél, amelyek miatt talán még a pályafutásod folytatása is veszélybe került… Tavaly egyhónapos turnén vettem részt Svájcban, ahol kiderült, hogy cukorbeteg vagyok. Ezzel összefüggésben meg kellett műteni a lábamat, és neuropátiát diagnosztizáltak nálam.

Sokan aggódtak érted, de úgy látom, szépen lassan már kilábalsz a betegségből. Második hete járok bot nélkül, gyógyulófélben vagyok.

Nagyon örülünk, hogy hozzánk is bot nélkül érkeztél. Mihamarabbi felépülést kívánok, mert benned egy ragyogó zenészt

köszönhetek. Nagy tisztelője vagyok egyrészt a roma muzsikának, másrészt a te munkásságodnak. Kezdjük az elejétől: kicsi korodtól tudatosan készültél a zenei pályára? Igen, mindenféleképpen. Édesapámnak volt egy harmonikája, és 3-4 éves koromban nekiálltam ezen játszani. Amikor elkezdtem tanulmányaimat a zeneiskolában, valójában zongorista szerettem volna lenni. Viszont annyian jelentkeztek zongoristának, hogy nekem már nem jutott hely. Maradt a hegedű vagy a furulya.

A család támogatott ebben a dologban? Természetesen.

Vannak a rokonságban muzsikusok? Igen, egy-két unokatestvérem.

Dunaszerdahelyi származásúak vagytok, vagy van vásárúti kötődésetek is? Vásárúthoz nincs kötődésem, a szüleim nyárasdiak, de én már Dunaszerdahelyen születtem.

Ki volt a tanárod a zeneiskolában? Először Kuky Erzsike, majd Kuky János.

Dunaszerdahelyről Budapestre kerültél? Volt itt egy kis Rajkó Zenekar, amelyet Vásárúti Vontszemű János vezetett. A zeneiskola mellett nála tanultam cigányzenét.

Mi a különbség a klasszikus zene és a cigányzene között? A lényeg, hogy minden hangszer alapja a klasszikus zene, azt mindenféleképpen el kell sajátítani. Van több műfaj, aminek

az egyike a cigányzene. Ez egy hosszú történet. Le van írva egy magyar nóta, például az Akácos út. Ha egy klasszikus hegedűsnek odaadjuk, ő nem fogja tudni annyira ízesen játszani, mint mi.

Más stílusokban, például jazzben is tudsz hegedülni?

Próbálok, nagyon szeretem, de nem mondhatom, hogy tudok is.

A cigányzenében vagy tehát igazán otthon, de annak is van sokféle változata. Nem népzenét játszol…

A budapesti iskola a vendéglátóipari muzsikát tanítja, hogy tudjak játszani keringőt, szalonzenét és tánczenét is, mindenből egy kicsit. Ez erről szól.

Milyen érzés volt tizenkét évesen Budapestre kerülni a kilencvenes évek végén? Emlékszel még rá?

Hogyne, az elején sokat sírtam a honvágy miatt. Sosem felejtem el, hogy 1990. augusztus 27-én mentünk először. Édesanyá-

mék a kollégium büféjénél hagytak, miután bevittük a ruháimat. A kollégium harmadik emeleti ablakából néztem utánuk, és hullottam a könnyeim. De ott voltak a nagyok, az öreg tagok, akik látták, mi a helyzet, és elővetették velem a hegedűt, hogy eltereljék a figyelmem. Hétfőtől péntekig tartott az iskola, és azt követően haza kellett volna mennem. Viszont nem tudtam, mivel akkor volt a taxisblokád. Emiatt két hétig nem látogathattam haza. Közben zajlottak a próbák, a Rajkó Zenekarnak pedig volt egy kéthetes svájci útja. Mivel én voltam a legfiatalabb, az igazgató kitalálta, hogy menjek ki velük Svájcba. Akkoriban még nem voltak mobiltelefonok, így anyuékat egy utcai fülkéből hívtam fel azzal, hogy Svájcba utazom. Rögtön kezdésképpen tehát egy hónapig haza sem mentem.

Milyen szinten voltál akkor a hegedű ismeretében? Mindent tudtál a hangszerről? Nem. Nagyon nagy élmény volt az első próba, és akkor meg nem volt nagy- és kiszenekar. A kettő együtt volt.

Mondhatjuk, hogy a Rajkó a 100 Tagú Cigányzenekar előszobája volt?

Nem, ezek két különálló együttesek voltak. Először volt az aranyosi Rajkó Zenekar a harmincas években, majd az ötvenes években Farkas Gyula bácsi hozta létre a KISZ Központi Művészegyüttest, amit a kilencvenes években a rendszerváltás után átneveztek Talentum Nemzetközi Tánc- és Zeneművészeti Szakiskolává. Buffó Rigó Sándor volt a vezetőprímás, de tanított a Rajkóban cigányzenét is. Akiben látta a fantáziát, a tehetséget, azt átvitte a 100 Tagú Cigányzenekarba.

Szóval, hogy is volt az a Rajkóbeli történeted az első próbán?

Összesen százketten voltunk a teremben, 12–22 éves kor között. Liszt 14. rapszódiáját kellett előadni. Akkoriban a harmadik fekvésig ismertem a hegedűt, de ugyanúgy akartam tanulni, mint a nagyok. A szünetben elsírtam magam, hogy én ezt nem tudom megtanulni. Ekkor odajött hozzám Mészáros Tibi bácsi és megkérdezte, mi a baj. Neki is elmondtam, hogy azt sem tudom, mit jelent a negyedik fekvés. Azt válaszolta, nekem azt nem is kell tudnom, és hogy csak figyeljek. Így indult a tanítás, a kicsiknek a nagyokat kellett figyelnünk.

Türelmesek voltak veletek? Amíg muzsikáltunk, addig mindenki segítőkész volt. Viszont a nagyok azért éreztették a kicsikkel, ki a főnök, de ez természetes dolog volt.

Felvidéki magyar cigányzenészként éreztették veled, hogy te innen származol? Nem mondhatnám.

Máshonnan is voltak diákok az iskolában, vagy túlnyomórészt Magyarországról? Mi voltunk az első szlovákiaiak: Vontszemű Tomi, Rigó Dezső, Komáromból Kovács Józsi és jómagam.

Vontszemű Tamással és Rigó Dezsivel együtt is muzsikálsz… Már csak muzsikáltunk.

Azt látom viszont, hogy ők pályamódosításra kényszerültek, mert egyszerűen nem élnek meg a zenélésből. Igen, sajnos ez a helyzet.

Lehet azt mondani, hogy a cigányzene visszaszorulóban van?

Most igen, pláne úgy, hogy koronavírus-járvány is volt és nem tudjuk, mi jön még. Régebben voltak műsorok, lagzikba is hívtak minket játszani, de amióta otthon vagyok, jó, ha háromszor-négyszer játszhattam.

Térjünk vissza a pályád elejére. A Rajkóban tanultál, ott jártál középiskolába, majd jött a lehetőség, hogy folytasd a 100 Tagú Cigányzenekarban?

Időközben már jártam velük zenélni, és volt is ebből egy kisebb konfliktusom a Rajkóban. El kellett döntenem, a piros vagy a kék uniformist akarom-e hordani.

Az, hogy tagja lehettél a 100 Tagú Cigányzenekarnak, egy óriási megtiszteltetés lehetett…

Az volt, pláne abban az időben még éltek a nagyok. A Rajkóban második hegedűs voltam, akárcsak a Cigányzenekarban. Tényleg a legnagyobbak mellett ülhettem.

Ki voltak rád a legnagyobb hatással? Buffó Rigó Sanyi bácsi, a második hegedűsök közül pedig a Lólábú becenevű zenész, akinek a neve nem jut most eszembe. Mindenkinek megvolt a maga ragadványneve. Megemlíteném még Kolompár Tibit is, de szerencsére rengeteg kiváló zenésszel muzsikálhattam együtt.

Amikor ennek vége lett, hazajöttél, vagy még párhuzamosan futottak a történetek?

1998 júniusában lediplomáztam, és januárban ki kellett volna mennem a Rajkó Zenekarral egy kéthónapos körútra az Amerikai Egyesült Államokba. Én azonban szeptemberben hazajöttem. Megnősültem, és itt zajlott tovább az életem.

Hol mindenhol jártatok a 100 Tagú Cigányzenekarral? Voltak történetek, amelyek beléd égtek? Persze. Egy évben két másfél hónapos turnénk volt Franciaországban.

Hogy nézett ki egy ilyen turné? Két nagy busszal utaztunk: a dohányzóssal és a nem dohányzóssal. Városról városra mentünk, a menedzsmentünk pedig intézte a szállást és az étkeztetést.

Tehát a kilencvenes éveket végig utaztad, végig zenélted. A kétezres években hazajöttél, és ez már egy olyan időszak

volt, amikor el kellett tartani a családod, így lakodalmakon, bálokon zenéltetek. Voltak megmérettetéseid is, az úgynevezett vonópárbajok. Hogy jöttek ezek az életedbe?

Egy alkalommal Budapesten találkoztam a néhai Boros Matyival, aki cigányprímás, mellette hegedűművész volt. Ő volt a versenyek egyik főszervezője, és bátorított, hogy próbáljam ki magam. 2006-ban részt vettünk a cigányzenekarok nemzetközi versenyén, ahol az 56 induló közül bejutottunk a négyesdöntőbe. Végül a harmadik helyen végeztünk, de én lettem a mezőny prímása, mivel külön díjazták mindegyik hangszer legjobbját is.

Hogy lesz az emberből prímás? Potta Géza legendás felvidéki prímás mondása alapján „Születtem, mint prímás.”

A legfontosabb az alázat, de ez a zenén belül általánosságban is igaz. Ahogy említet-

tem, Budapesten másodhegedűs voltam. Mindenki prímássá akar válni, de másodhegedűsnek azért jó lenni, mert meghallod a harmóniát. Prímásként csak a melódiát játszod. Ha prímás akarok lenni, meg kell tanulnom a melódiát is.

Számomra a prímás egy vezért jelent, aki odaáll és viszi, elindítja a bandát. Te viszont egy nagyon szelíd ember vagy, amit én nagyon kedvelek benned, és ezt a zenébe is át tudtad ültetni. Hány prímás van jelenleg Dunaszerdahelyen? Jó kérdés, nagyjából 5–6 lehet, de a legidősebb biztosan Banyák Pista bácsi. Valamikor az ő zenekarát vettem át. Amikor Budapesten levizsgáztam és hazajöttem, az volt az érzésem, hogy most már mindent tudok. Egyszer elmentem egy falusi lagziba, és odahívtak az asztalhoz, ahol nótákat kértek tőlem. Egyiket sem ismertem. Azóta heti szinten beszéltem Pista bácsival, aki tanított, így gyűjtöttem a tudást. A prímás egy életen át tanul.

Rendszeres hallgatója vagyok a Dankó Rádiónak, ahol sokat szerepeltek, mindamellett nemcsak nótát, operettet, de világzenét is játszanak. Mondhatjuk, hogy nemcsak a Csallóközben, de Magyarországon is híres vagy. Van még irántad kereslet arrafelé is jelenleg? Mostanában nem nagyon. Azelőtt a Duna Televízió Kívánságkosár című műsorában szerepeltem egyéni produkciókkal, majd jött a Dankó Rádió.

Kijelenthetjük tehát, hogy a cigányzene pangásban van? Nemcsak a cigányzene, hanem az egész zenei műfaj, mint a szolgáltatóipar egyik ága. Több kollégával is beszélgettem Budapesten, akik közül sokan elmentek dolgozni, például árufeltöltőnek a nagyáruházakba.

Nem beszéltünk még Japánról. Hogy jött ez a lehetőség, hogy kerül egy dunaszerdahelyi prímás Japánba? Azt még el tudjuk képzelni, hogy a Kárpát-medencében van hagyománya cigányzenének, de hogy Japánban is…

Egykori tanárom, Pádár Lajos fia 1012 éve Japánban muzsikál. Van egy triója, amellyel klasszikus és tánczenét játszanak. Ő keresett meg, kétszer már visszautasítottam, de harmadszorra elgondolkodtam, hogy mégiscsak megpróbálnám és 2016ban kimentem.

Egy teljesen más kultúrába csöppentél? Igen, például náluk a bólogatás nemet jelent – ebből nem egy problémám is akadt. Mindennap adtunk egy húszperces koncertet egy főtéren, ahol a CD lemezünket is megvásárolhatták. Egyszer egy hölgynek kínáltam, aki bólogatott és nem értettem, miért nem veszi el. A régebb óta ott muzsikálók világosítottak fel, hogy ott a bólogatás nemet jelent.

Visszavágysz Japánba?

Ez egy nagyon nehéz kérdés. Azért tanul ez ember, hogy muzsikálhasson. Ha így nézem, akkor igen, viszont család mellett ez hosszútávon fenntarthatatlan. 6–7 hónapos turnusok vannak. Volt olyan, hogy hat hónap után hazajöttem két hónapra, majd ismét hat hónapra elutaztam. Ez felőrli az embert. Megesett,

hogy egy hónap kellett ahhoz, hogy megérezzem: otthon vagyok. A testem már itthon volt, de a lelkemnek is meg kellett érkeznie. Nem érezhettem át teljes örömmel, hogy otthon vagyok, mert akkor sokkal nehezebb elmenni ismét.

Időközben megkaptad a Harmónia-díjat, ami egy itteni rangos elismerés a hangszeres előadóknak.

Azért is esett jól ez a díj, mert velem együtt a magyar nótaszakmát is díjazták. Ilyen még nem volt.

A felvidéki magyarok még hallgatnak magyar nótát? Igen. Lenne is rá igény, de hát azok a fránya anyagiak…

Nagyon köszönöm a beszélgetés, jó egészséget kívánok, ami a legfontosabb. Azt kívánnám továbbá, hogy térjen vissza az emberekbe a muzsika iránti vágy, és hogy sok olyan eseményen találkozhassunk még, ahol ti húzzátok a talpalávalót. Én is köszönöm a beszélgetést, úgy legyen!

Formabontó bútorok hazai kivitelben

Bútorgyártás, avagy atmoszférateremtés?

A Komáromban megnyílt COVIANI konyhastúdiójában a kényelem és kreativitás egybeforr. Funkcióját és megjelenését tekintve is kiemel bennünket a megszokottból, konyhabútoraik az igényességre törekedve kínálnak a régióban egyedülálló megoldásokat. Az enteriőr és konyhabútor elemei Komáromban kelnek életre, a konyhastúdió pedig inspirációs inkubátorként segít eligazodni a formák, színek és stílusok közt.

Millió impulzus ér bennünket, a 21. század aligha nyújt kibúvót a folyamatosan érzékeinkre háruló hatások alól, így aztán felettébb jól esik az otthon kényelmébe burkolózva kizárni a külvilágot. Képzeljük el, hogy a helyiségekből egy ökoszisztémát alkotva megteremtjük a kikapcsolódás lehetőségét a gyorsan zajló mindennapokban.

Olyan tereket, ahol mindenféle zavaró tényező nélkül regenerálódhatunk, a nyugalmunkat támogatja az anyaghasználat, a textúra, színvilág, a fény és a látvány. Ez motiválta a COVIANI létrejöttét, hogy a bútorgyártást új megvilágításba helyezve, maradandó minőséget nyújtsanak, mindezt idehaza, fiatalos lendülettel és újító szellemmel vegyítve. Konyhák terén olyan konfigurálható bútorokat terveznek és gyártanak, melyek a szükséglet és igények szerint könnyen és gyorsan testreszabhatók. Szempont a természetet a négy fal közé csempészni, mely erősítve az ősi komfortot ellenálló, mégis szemet gyönyörködtető felületeket biztosít. Az elképzelések kifogástalan megvalósítását a több, mint 20 éves bútorgyártásban szerzett tapasztalat garantálja. „Mindnyájan másképp értelmezzük a lakályos otthon és praktikus konyha feltételét.

Érzékeinkkel folyamatos kölcsönhatásban vagyunk a fizikai környezetünkkel. A bensőséges, kreatív terek pozitívan befolyásolják a hangulatunkat, a mentális és fizikai állapotunkat, a személyes értékeink ily módon is kifejezhetők. Célunk megteremteni az ehhez szükséges támogatást a személyes elképzelések szolgálatában.” – mondta el Ferencz Balázs, a COVIANI megalapítója. Nagymamáink tudták igazán, hogy a gondosan elkészített étel a gondoskodás kivetülése is egyben, a konyha pedig a család kelesztője, mely közösségkovácsoló erővel bír. E szemléletnek az olasz otthonokban mindmáig kiemelt szerep jut, a „la cucina“, avagy a konyha az otthon epicentruma, mely a trendeket és a piacot is meghatározza. A komáromi csapat ezért együttműködik többek közt olasz, francia és német gyártókkal, hogy az innovatív konyhai mechanizmusokat és technológiákat bútoraikba csempészhessék.

A konyha végeredményben a tér meghatározó helyisége, mellyel az otthon koherens egészet alkotva válik időtállóvá. Így válik az enteriőrrel egy megbontahatatlan egésszé. S mivel a trendek évről – évre változnak, bútorok tekintetében olyan tartós megoldásokban érdemes gondolkodnunk, amelyek nem az aktuális divatnak, hanem elsősorban a saját igényeinknek és elképzeléseinknek tesznek eleget. Ezt nyújtja a Coviani, mely előzetes egyeztetés keretében a hét minden napján várja az inspirálódni vágyó érdeklődőket komáromi stúdiójába. Ha kíváncsi a legújabb trendek megelevenedésére, látogasson el egy finom kávéra és engedje el a fantáziáját. Termékpalettáik elhelyezésén felül bemutatótermük díjmentes tervezési szolgáltatásokat is kínál, mely során segítenek helyben megvalósítani az elképzeléseket. Időpontfoglalásért látogasson el a cég weboldalára.

Boglárka

„És ti hogy vagytok?” –felteszik ezt a kérdést a tanárok?

Ijesztő volt az október. Az egyik tragédia követte a másikat. Felmerült bennem a kérdés, fontos-e ezekről beszélgetni a diákokkal? Vajon mennyi tanár hajlandó félretenni a kötelező tantervet, hogy megkérdezze a diákoktól, mit is éreznek valójában? Tudom, nincs mindenre idő, nem még kapacitás, de egy ilyen helyzetben igenis szükség van arra, hogy ne úgy működjünk, mint a robotok. Úgy csinálunk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, haladunk a tanterv szerint előírt tananyaggal, mert ugye ez a „legfontosabb”. Ez volt a koronavírus alatt, a szomszéd háborús helyzet közben, a pozsonyi lövöldözés idején. A káosz egyre nagyobb, s mi egyre jobban söpörjük a szőnyeg alá az érzéseinket. Minden tiszteletem azoké a tanároké, akik szánnak időt az emberségre. Talán az is egy módszer

ilyen helyzetre, hogy eltereljük a diákok figyelmét egy kis kötelező tananyaggal, lehet valakinél működik (de csak kis ideig). Fontos a lexikális tudás, de amit én az iskolából tovább viszek a való életbe, azok a tulajdonságok. Sokkal többet tett az életemhez, a személyiségemhez az a tanár, aki értékes elveket képviselt, s jólelkűséget közvetített.

Megkérdeztem két diákot, hogy az ő iskolájukban hogyan zajlottak az elmúlt hetek. Bartal Júlia a Magángimnázium végzős diákja, Márkus Boglárka pedig a Vámbéry Ármin Gimnázium 2. osztályos tanulója.

Hogyan élték meg a diákok az októberben történt szörnyűségeket? Követtétek a híreket, foglalkoztattak titeket a körülöttünk lévő események?

Júlia

Bartal Júlia: A Zoch utcai baleset nagyon megérintette a diákokat, szinte mindenki folyamatosan követte az eseményeket. Egyáltalán nem álltak közömbösen a történtekhez. Az október 12-én történt lövöldözés is egy nagyon szomorú dolog, ami jó néhány diákot érintett érzékenyen.

Márkus Boglárka: Nem álltunk közömbösen a dolgokhoz, viszont őszintén szólva az iskolai közeget annyira nem befolyásolta ez az egész. Sok minden történt mostanában, de talán a legnagyobb hatással az október 2-ai baleset volt ránk. Egy korunkbeli fiatal hunyt el, ilyenkor sokan gondoltak arra, hogy bármelyikünkkel megtörténhetett volna ez a tragédia. Illetve még a pozsonyi lövöldözés érzékenyen érintett néhány embert.

A tanárok szóba hozták ezeket a dolgokat az órán? Beszélgettek veletek a történtekről, akartatok egyáltalán velük beszélgetni erről?

B. J.: Párszor előjött a téma az órákon is, tehát beszélgettünk az aktuális dolgokról, viszont a diákok között is volt ez té-

ma. Ami a legjobban lesújtott bennünket, az a tragikus baleset volt, az osztálytársunk elvesztése. Itt kérdés nélkül háttértbe szorult a tananyag és jó pár órán erről beszélgettek velünk a tanárok.

M. B.: Nem igazán hozták fel ezeket a dolgokat az órákon. Nem beszéltek a történtekről. Lett volna igény a beszélgetésre, de nem kaptunk rá teret. Volt olyan dolog, ami meg volt említve, de nem nagyon mentünk bele a dolgokba. Vannak empatikusabb tanárok, de az órán általában a tananyag az első.

Előfordult már, hogy az iskolában beszéltek a homoszexualitásról? Szoktak erről a tanárok véleményt nyilvánítani?

B. J.: Ez változó, hiszen van olyan tanár, aki nyitott az ilyen témákra, és van, aki anynyira nem. Volt már, hogy az órán előjött a téma, tehát volt lehetőségünk erről beszélni. Előfordult, hogy voltak különböző vélemények, viszont tiszteletben tartottuk egymás nézeteit.

M. B.: Nem fordult elő. (Nem is lett volna erre igény, hogy konkrétan erről beszéljenek?) Az ő részükről nem.

Budapest

Ó, a csodálatos Budapest, ahol az első, igazi nagyvárosi-kirándulós élményeit szerzi a csallóközi gyerek és ahová mindig jó felnőttként is visszatérni! A magyar főváros mindkettőnk számára fontos fordulópontot, időszakos lakhelyet, a nagy álmok beteljesülésének földrajzi helyét jelenti. A hidakkal összekötött, kétféle világot kínáló, vibráló Budapest megannyi szépségével kápráztatja el az idelátogatót, akár rövidebb, akár hosszabb időre érkezik. Lássuk, milyen élmények, helyszínek, hangulatok határozták meg ottlétünket, illetve hogyan gondolunk vissza, az ott eltöltött időszakra!

Egy részem veled, benned maradt, bár most már itthon vagyok úgy igazán szabad, most megtelik a lelkem cseresznyevirágokkal, és majdnem olyan szép, mint a „budai oldal“. A folyóra nyílik itt minden fényes ablak, a Várnegyed macskakövén lópaták koppannak, s bár a közlekedése felgyorsult mára, a busz már modern-kék, a villamos még okkersárga. Azóta is, ha a Déli környékén járok, felszakadnak egykori vágyak, álmok, a Feneketlen-tó partján a zöld kissé megfakult. Veled pihenek meg és közben: kacsakőként száll a múlt.

Kovács Andrea, Sipos Janka

Kovács Andrea: Buda

Sipos Janka: Budapest Blues

Minek nevezzelek, te tér? Valaha Moszkva, bár ma nem. Aszfaltból kibuggyan a gyom, megannyi fád látványelem. Babér nem, parlagfű terem.

Kazinczy utca: macskakő, és tréfás kedvű részegek. Kézműves sörömben a légy hason nézi a kék eget, de nem látja a lényeget.

Karambolozott a Blahán, liheg a vérző villamos. Kormánya bőrén sok sofőr türelmetlenül tamtamoz. Ne döntsük el. Még ingadozz.

A foghíjtelkek résein átharagszik a néma Nap. Negyven fok, izzad a beton, csatornafedők szomjasak. Még összetart a szigszalag.

A kapucsengő berreg épp. Az udvarház belül romos. Andrássy, nagypolgári lét. A muskátlin megült a kosz. A pusztulás bebalzsamoz.

Metsző a szél, este kilenc. Most néptelen a Népliget. Lecsupaszodik épp az ág, mire elüti a tizet. Számla van, senki nem fizet.

Keleti. A vonat beállt, vágányra hull kékes dara. Aluljáróból böfög fel ezernyi ember lábszaga. Inkább otthon, de nem haza.

Borbély

Szilárd: Bukolikatájban Jelenkor, 2022

Borbély Szilárd verseivel először angolul találkoztam, egy amerikai irodalmi folyóiratban. A köteteit többször láttam (angol fordításban is) a mi könyvesboltjaink polcain is. Mondanom sem kell, hogy milyen izgatottan kezdtem neki a munkásságának.

A költő posztumusz verseskötete egy olyan világban játszódik, ahol az író gyermekkora összeolvad az antik időkkel, megalkotva egy mitikus, téren és időn kívüli helyet. Az idillekből megszokott vidéki/pásztorélet ünneplése helyett, itt minden koszos, szikár és mindennek rendkívül nyers ereje van. Az elolvasásuk után az embernek olyan érzése van, mintha ő is a földeken dolgozott volna, térdig sárban, iszapban ellepve, ruháján hordozva az állat- és istállószagot. A verseket egyfajta kietlen lemondás és üresség öleli át. Ezt az érzést tovább fokozza a görög istenek jelenléte: Csúnyák és öregek. Az eredeti mítoszokhoz hűen az istenek nem hősiesek, hanem az emberi tulajdonságok legrosszabbjait hordozzák. A Bukolikatájban egy gyönyörű és nyomasztó kötet, amelyben nemcsak az idő, hanem a vers és a próza is összefolynak. Egy igazi élmény végigolvasni. (vo)

Kazuo Ishiguro - Klara és a Nap

Helikon, 2021 (Fordította: Falcsik Mari)

Kevés nagyobb presztízzsel rendelkező irodalmi díj van a világon, mint a Booker-, illetve Nobel-díj. Kazuo Ishiguronak történetesen mindkettőt sikerült már bezsebelnie. Legtöbbeteknek minden bizonnyal A napok romjai című regénye, illetve az abból készült nagyszerű film kapcsán lehet ismerős a neve, de ezen kívül számos nagyszerű könyvet írt még. Ezek közül a legújabb a Klara és a Nap. Furcsa alaphelyzetből és nézőpontból indul a történet, és a legelején kifejezetten sok a homály benne – még az elbeszélőnkről is csak találgatni tudjuk, hogy ki, vagy mi is ő pontosan. A világról sok mindent nem tud, és egészen sajátosan értelmez bizonyos dolgokat, mégis valahogy az ő szemén keresztül kell majd megértenünk a cselekményt, illetve annak előzményeit, ami megdolgoztatja kissé az olvasót. Megéri azonban a munka: ahogy Ishigurótól megszokhattuk, ezúttal is egy mély, gyönyörűen megírt, a szó lehető legjobb értelmében szentimentális történetet kapunk, amely nagyon sokat elmond arról, hogy milyen, és mit is jelent ember(i) nek lenni. (sj)

HaddelHadd – Hősök vagyunk

A dunaszerdahelyi együttesnek hét év után jelent meg újabb stúdióalbuma, amelyen bevallottan a 70-es és 80-as évek klaszszikus hard rock irányzata előtt tisztelegnek. A zenekar Bíró Gábor halála után nagy változáson ment keresztül, egy újabb Bíró-Antal generáció (Bíró Szabolcs és Antal András) ver éppen benne hangsúlyos gyökeret, a Hősök vagyunk pedig ebből is ízelítőt ad, hiszen szerepel rajta mindkét fiatal tag saját szerzeménye (Sörök között, illetve Fegyverkovács). Ugyanakkor egyfajta hidat képez a korábbi és a mostani felállás között, hiszen némely szerzeményt (A szerelem a legjobb táplálék, A sárkány szemében) még Bíró Gáborral együtt írták vagy kezdték el. Ez a mostani album is alátámasztja, hogy a zenekart nem kell temetni, mert lesz nemulass, sőt, súlyos HaddelHaddnak nézünk elébe!

Noémo – Szívverés

A peredi származású Takács Noémi dalai hallgatása közben mindig is egy sajátos halmazállapotba kerül az ember, így volt ez már a Bal-Jobb c. EP idején is 2015-ben, melyen még jelentősen érezhető Hajós András kézjegye, miután Noémi az Emil Rulez! utolsó albumán vokálozott. Az összekötő kapocs nyilván az énekesnő hangja, ami elsőre felismerhető, és önmagában, egyéb zenei kíséret nélkül is hangszerként funkcionál. 2015 óta persze számos kislemeze jelent meg, szerepelt A Dalban is, többek között a Hableánnyal, melynek egy újabb változata szerepel a Szívverésen is. A Hableányt az azonos nevű sétahajó 2019-es budapesti tragédiája ihlette, és lehetetlen könnyek nélkül végighallgatni. Kortalanul gyönyörű az elmúlásról, emlékekről, magányról szóló, rendkívül személyes Fekete vagy Az idő, illetve a közelségről, együttlétről szóló, Szívverés című szerzemény is.

Caterina Barbieri – Spirit Exit

A !K7 kiadó megtette azt a szívességet, hogy szerződtette az olasz elektronikus prófétát, aki ezáltal sokkal szélesebb terepen juthat el ahhoz a közönséghez, amelyik nyilvánvalóan oda meg vissza lesz tőle. A Spirit Exit hallgatása közben kénytelenek leszünk szabadságra küldeni a szellemünket, és hagyni, hogy a lelkünk vándoroljon egy picit. Spekulációnak itt helye nincs, az univerzumot hagyni kell magunk előtt kibontakozni. Barbieri produkciója egy felsőbb hatalom, ami megbabonáz, hipnotizál, kiürít, majd feltölt. A legerősebb szerzeményei pedig rendre a leghosszabbak, így volt ez a SOTRS vagy a Fantas esetén és ezúttal a Knot Of Spirit-tel is. Tíz percig ilyesmit hallgatni? Ez olyan, mint a tériszony, néhány méternél a legerősebb a szabadulási vágy, aztán hatalmába kerít valami eksztázis.

Jelen: Sörök között, Éld velünk az életet, Hősök vagyunk, Fegyverkovács, A szerelem a legjobb táplálék.

Múlt: Bolond lány, Ördög és angyal, Velem vagy, …nézz magadba.

Jelen: Fekete, Hableány II, Az idő, Szívverés, Táncol a húr, Vénül.

Múlt: Bal-jobb, Kis utazás, Hableány, Kicsi kifli, Levegőt!, Fancy Car, Téli dal, Pilleposta, Slow Dive.

Jelen: Knot Of Spirit (Synth Version), Broken Melody, At Your Gamut.

Múlt: Fantas, SOTRS, Closest Approach To Your Orbit, Gravity That Binds, This Causes Conciousness To Fracture.

Jelen: Break My Soul, Cuff It, I’m That Girl, Cozy, Church Girl, Summer Renaissance.

Múlt: Crazy In Love, Single Ladies, Halo, If I Were A Boy, Beautiful Liar, Irreplaceable, Naughty Girl, Baby Boy.

Jelen: Pilot (f. Snoop Dogg, Bhusta Rhymes, Anderson .Paak), Take A Chance (f. Anderson .Paak), Bowling (f. Thundercat), Smile, What Up, Moon (w. Herbie Hancock).

Jelen: Light Of Day (w. Ólafur Arnalds), The Last Goodbye, Love Letter, Better Now, Behind The Sun, Wide Awake.

Múlt: A Moment Apart, Sun Models, Say My Name, Line Of Sight.

Beyoncé –

Renaissance Őrület, hogy már 25 éve annak, hogy kijött a Destiny’s Child első slágere (No, No, No), és megismerhettük Beyoncé nevét. Aztán persze nagyobb sikereket könyvelhetett el szólóban, mint a lánybanda tagjaként. Megszoktuk, hogy rendre topon van, a soul/r’n’b szcénában viszont annyi a fantasztikus új előadó, hogy különösebben fel sem tűnt, hogy már hat éve nem adott ki új albumot. A Renaissance-szal viszont annál nagyobbat ütött, és a Break My Soul-lal hat hétig maradt a Billboard toplistájának élén, ami 14 éve nem sikerült. Saját bevallása szerint egy biztonságos teret akart kialakítani magának az álmodozásra és szabadságra ezzel a lemezzel, és azt szeretné, ha ezt jelentené másnak is. Amekkora energia rejlik benne, ez mást nem is nagyon jelenthet.

DOMi & JD Beck – Not Tight

A zenei szakma szorgalmazza, hogy érdemes felfigyelni a 22 éves zongoristából és 19 éves dobosból álló duóra, de erről ők maguk tehetnek. A jazznek, amelynek vonásait, játékosságát és szabadságát muzsikájukra öltik, egy modern köntöst kölcsönöznek, és olyan közreműködőket nyűgöznek le, mint Thundercat vagy Anderson .Paak, Snoop Dogg vagy Bhusta Rhymes, vagy épp a legendás Herbie Hancock, akik néhány dal erejéig adnak egy slágeres felhangot a szerzeményeknek, kicsit elterelve a figyelmet arról a markáns virtuozitásról, ami egyébként önmagában is megállja a helyét. Új generációs jazz, új generációs, de régebbi füleknek is. Domi és JD Beck egy pillanatra sem veszik túlzottan komolyan magukat vagy amit csinálnak, így nem válnak túlzottan emelkedetté, a kisujjeltartó sznobok kizárólagos tulajdonává.

Odesza – The Last Goodbye

Magány és melankólia, elidegenedés és távolságtartás. Az amerikai elektronikus tánczenei duó kiválóan, precízen ragadja meg korunk egyes tényezőit, árnyalatait, hangulatait, és illeszti bele a fülekbe. Amikor a tánczene a monumentális drámai ívekről szól, de nem az összeborulásról, hanem az egyedüllétről. Kötéltáncról, egyensúlyozásról a letargia és a katarzis között. Ez működik kicsiben, a hálószoba magányában, és tömegben is, ahol a fénykompozíciók, a kollektív szeretetélmény és az együtt izzadás kidomborítják az egész megfoghatatlan kereteit és pumpáló szinergiáit. Ettől egyszerre érezzük magunkat távol mindentől és közel mindenhez, egyszerre szeretnénk átélni egyedül és együtt az élményt. Senki ne érjen hozzánk, miközben mindenki felemel. Bravó!

Fekete Párduc – Wakanda, légy áldott!

Vetítik november 10-től.

A Fekete Párducnak egy nehezen feldolgozható veszteséggel kell megküzdenie, mégpedig hogy 2020-ban rákban elhunyt a főhőst, T’Challát alakító Chadwick Boseman. Az első film legnagyobb erőssége a káprázatos látványvilág, a gyönyörű koreográfiák és pöpec zenék voltak, a súlyos történet viszont többnyire nélkülözte a Marvelre jellemző könnyedséget, a sorok közé ékelt poénokat, emiatt helyenként nehézkessé is vált. Ryan Coogler rendező most azt a feladatot kapta, hogy folytassa úgy, hogy komolytalan továbbra sem lehet, hiszen a méltóságot T’Challa távozása és a gyász, illetve öröksége előtti tisztelgés kapcsán még inkább meg kell adni az egésznek, ezt ráadásul egy olyan színészért és karakterért, de nélküle kell megtennie, aki ezt minden tekintetével a leginkább tudná képviselni.

A menü

Vetítik november 17-től. Sokkoló meglepetések, eszeveszett csavarok és fekete humor, ami elsőre lerí a Mark Mylod rendezte filmről. Az HBO-s Utódlás vagy épp a Trónok harca utolsó évadai némely epizódjainak rendezője egy olyan filmet tár elénk, melyben egy titokzatos sztárséf (Ralph Fieness) exkluzív éttermében fogadja egy rejtélyes, tematikájában ismeretlen vacsorára a vendégeket, akik előtt fokozatosan bontakozik ki, hogy mibe is csöppentek. Egy lelkes pasi (Nicolas Hoult) kételkedő barátnőjét (Anna Taylor-Joy) szeretné lenyűgözni, akiben a séf is felfedezi a „menüjéből” kilógó láncszemet. A menüt az előzetese alapján könnyű kategorizálni, amit viszont lehetetlen, hogy amit kapunk tőle, azt „le tudjuk-e nyelni”, vagy inkább kiköpnénk. Elsőre mindenesetre ígéretes, egyrészt a készítők, másrészt a kritikák miatt.

Bones & All

Vetítik november 24-től. Bizarr, ellentmondásos témával készített romantikus filmet az olasz Luca Guadagnino, akinek a Szólíts a neveden! c., az egynyári fiúszerelmet gyönyörűen körbejáró könyv fantasztikus filmes adaptációját köszönhetjük Timothée Chalamet-val, illetve Armie Hammerrel. Guadagnino most újra az egyre nagyobb sztárrá váló Chalamet-val forgatott egy olyan témáról, ami pedig éppen másik színészét, Hammer való életének botrányát, a kannibalizmust boncolgatja. A Bones and All-ban Chalamet egy különc figurát játszik, aki egy hozzá hasonlóan a társadalom peremére szorult, útját kereső fiatal lánnyal (Taylor Russell) találkozik. Egymásra találnak bizarr vágyukkal, és ez éles kontrasztot teremt a hagyományos romantikus filmekkel, noha a Bones & All alapjául szolgáló regény sem a kannibalizmust élteti, mint inkább az önutálat, a magány és a húsevés problémáit boncolgatja.

Vészhelyzet extrákkal

- avagy gondolatok A másik nővér c. Netflix-film kapcsán

Évről évre feltűnnek olyan sajtóhírek, amelyek „fekete angyalokról“ szólnak – olyan nővérekről, ápolókról, akik a gyógyítás címszava alatt kínozzák a magatehetetlen, kiszolgáltatott betegeket, míg végül megölik őket. Akad köztük azonban egy olyan férfi, aki a számok tekintetében mindenkit túlszárnyalt...

Charles Cullen tizenhat (!) évig dolgozott ápolóként az Egyesült Államok számos kórházában, és bár a kollégái gyanakodva tekintettek rá a körülötte egyre szaporodó, hirtelen bekövetkezett halálesetek miatt, mindig sikerült továbbállnia egy-egy munkahelyről, amint túl forró lett a lába alatt a talaj. A másik nővér c. új Netflix-produkció az ő történetét dolgozza fel, megtörtént események alapján.

Tobias Lindholm rendező neve a Mindhunter c. sorozat, ill. a Még egy kört mindenkinek c. film kapcsán lehet ismerős a nézőknek, aki ha nem is olvas róla életrajzi adatokat, a látottak alapján is tudni fogja, hogy skandináv. A képi világ sötét, komótos, nehézkes. A Darren Aronofsky – Scott Franklin producerpáros több sikerfilmben működött már közre, érezni lehet, hogy mindenben támogatták Lindholmot első amerikai procukciójában.

Eddie Redmayne-t az utóbbi években megtalálják a kiváló szerepek. 2014ben Stephen Hawking alakításáért besöpörte a filmipar legjelentősebb díjait, a Legendás állatok főszereplőjeként a fantasy világát is meghódította, míg A dán lány. c. alkotásban pedig megrázó érzékenységgel alakított transznemű nőt. Cullen jóságba bújtatott gyilkos ösztöneit is legalább ilyen érzékletesen viszi a filmvászonra –ő tipikusan az a gonosz karakter, aki a háttérben lopakodik, szerényen mosolyog, nem harsány – csendben, kegyetlenül

és megdöbbentő hatékonysággal „dolgozik”.

A film végig fenntartja a krimi feszültségét, a nyomozást hátráltató, frusztráló tényezők, a kórházi vezetőség passzivitása, az adatgyűjtés nehézségei pedig meglehetősen életszagúvá teszik a történetet.

Jessica Chastain kiválóan alakítja Charlie kollégáját és barátját, mutatja be erkölcsi vívódását, hogy együttműködjön-e a hatósággal, miután rábukkan az árulkodó jelekre. A lélektani dráma eszközeivel is kiválóan operál az alkotás, az ő karakterén keresztül.

A gyilkos ápoló története a számok tekintetében kivételes igazán – a férfi „mindössze” huszonkilenc gyilkosságot ismert be a 2006-os tárgyaláson, de a feltételezett esetek száma kb. négyszázra tehető. A leginkább vérfagyaztó azonban az, amivel tetteit indokolta: „Senki sem állított meg.” A férfi jelenleg is példátlan mértékű, tizennyolcszoros életfogytiglani börtönbüntetését tölti.

HolMit – Tudod-e, hol élsz?!

Tudod-e, micsoda garnélarákos fekete spagettit kóstolhatsz Dunaszerdahelyen, esetleg halászlevet Nyáradon, vagy épp Ferrero szeletet Vásárúton? Tudod-e, merre mit találsz gyalog, két- vagy négykeréken a Csallóközben, és hogy milyen pofonegyszerű válaszokat kaphatsz arra, hogy mivel tölts egy-egy délutánt, estét, szünnapot vagy hétvégét? A HolMit. sk (KdeCo.sk)portál azért készült, hogy ebben segítsen. Programok, látnivalók, gasztronómia. Minden, ami ahhoz kell, hogy érezd, csinálnod, látnod, látogatnod és kóstolnod itthon is VanMit!

Kiss Bartalos Évát, a Csallóköz Területi Idegenforgalmi Szövetség ügyvezető igazgatóját faggattuk.

Ha valaki még nem is hallott róla, akkor mit kell tudni a HolMit.sk portálról?

Idén februárban indult, és az elmúlt 6-8 hónapban mintegy 600-700 programlehetőség került fel rá Somorjától Dunaszerdahelyen és Nagymegyeren át Komáromig. Ebben szerepeltek kulturális és sportrendezvények, koncertek, fesztiválok, az elmúlt időszakban a halloweenhez kötődő rendezvények, az elkövetkezőkben pedig karácsonyi vásárok és még sorolhatnám.

Az oldal látogatói viszont nemcsak konkrét programok között válogathatnak, hanem közel 120 étteremről és vendéglátóhelyről találhatók fent információk magyarul és szlovákul, továbbá mintegy 70 látnivalóról, amelyeket a csallóközi régióban bármikor felkereshetnek. Akad itt 1000 kilométernyi túraajánlónk gyalog, kerékpáron és csónakkal, illetve körülbelül 100 szálláshely is azok számára, akik ide érkeznek egyénenként vagy csapatostul.

A bőség zavara. Hogyan igazodhatunk el mindebben?

Való igaz, ilyen mennyiségű információ nincs fent sehol, a keresőnk viszont segít. Helyszínt és kategóriát választhatunk. Ha például valamilyen programra vagyunk kíváncsiak, szűkíthetünk a városokra és környékükre, a másik mezőben pedig megadhatjuk, hogy gyerekprogramra, kulturális vagy egyéb rendezvényre volnánk kíváncsiak. A gasztronómia résznél kiválaszthatjuk, hogy például étterembe, sörözőbe vagy cukrászdába, esetleg máshova mennénk, a látnivalók között megtalálhatók a műemlékek, de a fürdők és játszóház is, míg a turisztikai szekcióban városnézési, kerékpár- vagy csónaktúrára vonatkozó lehetőségek között tallózhatunk. Kapunk egy teljes képet arról, hogy hol és mivel tölthetjük el az időnket, és már csak azt kell eldöntenünk, kit viszünk magunkkal!

Ez rengeteg információ, ami ráadásul nyilván állandó aktualizálást igényel. Hogyan tudtok képben maradni? Pillanatnyilag jórészt magunk frissítjük új információkkal az oldalt, de törekszünk arra, hogy kapcsolatot tartsunk programszervezőkkel, illetve az egyes vendéglátó- vagy szálláshelyek üzemeltetőivel. A programokat a szervezők maguk is feltölthetik az ajánlónkba, noha erre egyelőre nem igazán álltak rá, viszont szeretnénk, ha ez megváltozna. Ez mindenkinek egy jó propagálási lehetőség, ráadásul ingyenes, így arra kérjük az érintetteket, hogy jelentkezzenek és mű-

ködjünk együtt. Próbálok szorosabb kapcsolatot kialakítani az érintettekkel, hogy az idegenforgalmi együttműködés élő legyen, tudjunk egymásról, és arról is, hogy mi mivel készül. Szeretnénk ugyanis egyszerűbbé tenni, lerövidíteni az utat az emberek és a valós turisztikai lehetőségek és programok között. Aki nyitott erre, azt rengeteg információval tudjuk ellátni, hogy magának, de akár mások számára is programot tervezzen, ha netán látogatói vannak, vagy csak munkahelyi csapatát vinné el valahova.

A turisztikai központ és a weboldal működésének is az egyik kiemelt célja, hogy megtanítsa az embereket arra, hogyan legyenek turisták idehaza. Amióta működik ez, érezhető javulás? Bizonyos témák nagyon is érdeklik az embereket. Például biciklistérképekért vagy gasztrobrosúráért sokan jönnek be hozzánk, de olyankor is, mikor vendégük van, vagy külföldi látogatásra készülnek. Sokáig kiaknázatlan lehetőség volt, az elmúlt időszakban viszont már nagyon beindultak a csónaktúrák. Sokaknak tetszenek az ezekkel vagy épp a kerékpártúrákkal kapcsolatos leírásaink, konkrét útvonalajánlóink. Szeretnénk elérni, hogy ne csak külföldi turisták látogassanak el hozzánk, és vásároljanak mondjuk képeslapot, szuveníreket vagy a városaink címerével ellátott zoknit maguknak vagy ajándékba, hanem az itt élők is tudjanak rólunk és arról, hogy mi elérhető a régióban. Erre pedig különösen hasznos a HolMit.sk.

11. 10. – 15.00

Jókai Színház KOMÁROM

Az örökség

A Jókai Színház előadása. R.: Rédli Károly. Sz.: Béhr Márton, Olasz István, Cs. Tóth Erzsébet, Fabó Tibor, Skronka Tibor.

11. 10. – 19.00

Csaplár Benedek VMK

DUNASZERDAHELY

Pál Feri: Hogyan őrizzük meg az életkedvünket?

11. 11. – 19.00

Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY ABBA SHOW - Polyák Lilla és Janza Kata zenekaros nagykoncert

11. 11. – 21.00

NFG klub

DUNASZERDAHELY

Samarian Madness Fellépők: Autumn Nostalgie, Babadara, Renton & Error Jam

11. 11.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY DiaDal

11. 12. – 21.00

NFG klub

DUNASZERDAHELY

Slovenská Tepláreň: Rust2Dust, Zverina, Gomoly

11. 12.

Soul Hunter Music Club

DUNASZERDAHELY Emmer Péter gitárest

11. 12. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM

Don Juan, vagy az apák kínja

A Jókai Színház előadása. R.: Nagy Péter István. Sz.: Orosz Ákos, Szabó Viktor, Skronka Tibor, Kerekes Vica, Olasz István, Kiss Szilvia.

11. 14. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM

Szélvész után is szép vagy R.: Dino Benjamin. Sz.: Szántó Balázs, Kovács Olivér

11. 16. – 17.00 NFG klub

DUNASZERDAHELY Egyetemi esték – Mészáros András filozófus előadása

11. 16. – 18.00

Csaplárkult DUNASZERDAHELY Gospel gála – The Original Golden Voices of Gospel

11. 17-18. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM

Mindennapi tenyerünket R.: Telihay Péter. Sz.: Gubík Ági, Nádasdi Péter, Rancsó Dezső.

11. 17. – 18.00

NFG klub

DUNASZERDAHELY Durica Katarina: Mennyit adtál érte? (könyvbemutató és dedikálás)

11. 18. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Counter Clockwise, Helo Zep!

11. 19. – 10.30 NFG klub DUNASZERDAHELY A székely menyecske meg az ördög

11. 19. – 17.30 Csaplárkult DUNASZERDAHELY Storyum (nagykoncert)

11. 22. – 19.00 Csaplárkult DUNASZERDAHELY

Lennék valakié - Ady szimfonikusokkal Ady Endre válogatott versei szimfonikus zenekarra írva.

11. 24. – 18.00 Csaplárkult DUNASZERDAHELY Parasztopera (Népies-zenés krimiballada) A kassai Thália Színház előadása. R.: Rédli Károly.

11. 25. – 18.00

Csaplárkult DUNASZERDAHELY Dumaszínház - Az eltitkolt igazság Kőhalmi Zoltán önálló estje.

11. 25.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Absurd Party

11. 26. – 09.00

Csaplárkult DUNASZERDAHELY Mandalafestő tanfolyam

11. 26. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Fatal Error

11. 26. – 19.00

Jókai Színház KOMÁROM Tóték

A Jókai Színház előadása. R.: Béres Attila. Sz.: Oszlík Péter, Gáspárik Attila, Molnár Xénia, Hostomský Fanni, Fabó Tibor, Matusek Attila, Olasz István.

12. 02.

Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Copy Con 12. 03. Soul Hunter Music Club DUNASZERDAHELY Mudfield

12. 04. – 16.00

Csaplárkult DUNASZERDAHELY

Gül Baba (operett két felvonásban)

Az eMPé produkció előadása. R.: Peller Károly

Egyéb Kiállítás Színház Fesztivál Koncert / Party

Személyre szabottan Horváth Tímeától, azaz KreaTimitől

Horváth Tímea kreatív ötleteit minden környékbeli ismeri. Ami egy anyagból kihozható, az számára nem kihívás, pedig az olcsó, sokszor nem túl minőségi textilből készült internetes ruhák méretre igazítása, javítása bizony számára is feladják a leckét. Ő viszont nem tántorodik meg, tudása legjavát adva igazít, vág és varr, ráadásul még személyre szabott ajándéktárgyakat is készít. E havi kreatív rovatunkban ő mesél nekünk.

Mióta kézműveskedsz, illetve varrsz? Amióta középiskolában megtanultam varrni, hű maradtam a szakmámhoz. A varrógépem soha nem volt elrejtve, mindig kéznél volt, s ha kellett, bármikor bármit megvarrtam. Régen nagyon sok ismerősnek varrtam saját elképzelésük alapján. Akkor még nem volt internetes ruharendelés. Aki szerette az egyedi ruhákat, a külön-

leges megjelenést, szívesen keresett meg, én pedig elkészítettem számára a kívánt ruhadarabot. Azután szépen fokozatosan bejöttek a külföldről behozott, olcsó tömegruhák, majd nem maradt más, csak a javítás, cipzárcsere és a méretre igazítás. Kreativitásomat a gyerekek mellett mindig tudtam kamatoztatni. Voltak óhajok-sóhajok, jelmezötletek, amik valóra váltak. Kézműveskedni pedig pár éve kezdtem el, amikor a személyre szóló, ajándékba készített vánkosaim egyre több embernek megtetszettek.

Miket készítesz a legszívesebben és a vásárlóidnak mik a kedvencei?

Legszívesebben a megható, egyedi kérésekre szeretek varrni, legyen az bármi. Mikor megkeresnek, elmondják, kit szeretnének megajándékozni, mire gondoltak, szépen kialakul a végső kép, amit aztán megvalósítok.

Bár az esküvői vánkost csak egy SMS-ben küldött üzenetre álmodtam meg. „Szia Timi. Szeretném megkérdezni, hogy ha megkérlek, kreálnál nekem lagzira valamit, pénzt adunk, ahhoz kéne” – hangzott az SMS.

Milyen anyagokkal dolgozol leginkább? Legtöbbször pamutvászonnal és kevertszálas anyaggal dolgozom, de ez mindig a megrendelt terméktől függ.

Mi volt a kedvenc vásárlói visszajelzésed, illetve kedvenc vásárlói történeted?

A legjobb az volt, mikor ruhajavítás után valaki azt mondta nekem, hogy „fantasztikus lett és rájöttem, hogy már csak te hiányoztál az életemből”.

A legjobb történetek pedig mindig úgy kezdődnek, hogy: rendeltem magamnak egy ruhát, de nem olyan lett, mint a képen, szörnyen áll rajtam, csinálj vele vala-

mit, tudom, hogy Neked menni fog.

Hogy sikerül összeegyeztetned a hobbidat a magánélettel?

Kedvenc mondatunk: minden csak a szervezésen múlik. Szerencsére a családban mindenki támogat, és amiben tud, segít nekem. A teendőket megbeszéljük és elosztjuk, így tudok időt fordítani a család mellett is a hobbimra.

Mik a jövőbeni terveid?

Szeretném a szabad gépi tűzés technikáját megtanulni, kipróbálni és úgy igazán a varrást, mint régi mesterséget a fiatalabb érdeklődőknek megtanítani.

Hol találhatunk meg, ha mi is egy különleges varrott csodára vágyunk?

A Facebookon a KreaTimi oldalon üzenetben, vagy akár személyesen is.

Városi szubkultúrák – 1. rész: A panelkutyások

Szubkultúra. Meghatározás: A többségi kultúrát alapjaiban elfogadó és azt követő, de attól néhány részletében eltérő kultúra.

A rovat új sorozatában behatóbban vizsgáljuk majd meg a különböző városi szubkultúrákat, azokat a csoportokat, amelyek bizonyos viselkedésben, életmódban eltérnek a többségtől. Lássuk hát az első fejezetet!

A dunaszerdahelyiek nagy része lakótelepen él, ezek közül főleg a Kelet, ill. Észak 1-2-es lakótelepeket alkotják égbetörő panelházak. Lehet őket szeretni vagy nem szeretni, de rengeteg család számára nyújtanak lakhelyet ezek az épületek, amelyek a külső szigeteléseknek köszönhetően, az évek során csinosabbakká, sőt költséghatékonnyá is váltak. Aki panelben lakik, igazán közel érezheti magát embertársaihoz – a vékonyabb falakon át szinte mindent hallani, ami a szomszédban zajlik, a szellőzőrendszeren át pedig érezhetjük a másoknál készülő fogások illatát. A lakók gyakran házikedvencet is tartanak, a cicák, nyulak, tengerimalacok mellett a legtöbben kutyákkal osztják meg otthonaikat. És itt kezdődik a panelkutyások története valójában. Év- és napszaktól függetlenül, mindig találunk kutyasétáltatókat a házak körül, akik vagy magányosan róják az utcát, vagy kedélyesen csevegnek egymással, ha ismerőssel találkoznak. Bizonyított tény egyébként, hogy ahol sok kutyás lakik, ott a közbiztonság is jobb, a helyi lakosok aktív jelenléte

ugyanis elriasztja a potenciális bűnelkövetőket. A kutyások csoportosulása közösségi élmény is lehet, és segít megelőzni egyrészt a gazdik, másrészt a négylábúak elmagányosodását. A város régen megérett egy biztonságos, zárt kutyás park létrehozására, így reméljük hamarosan eljön az idő, amikor ez a tétel is sorra kerül majd, a tervezett beruházások listáján... Szeretem megfigyelni, ahogy a panelházak körül köröznek ráérősen, ahogy az évszakok megváltoznak körülöttük, míg lecserélik a könnyű nyári holmit melegebbre és immár fagyosan fogják össze magukon a kabátot. Hogyne, hiszen a kutyatartás folyamatos felelősség, egyetlen pihenőnap sem fér bele. Apropó, van egy kedvenc kutyasétáltató nénim! Ősz a haja, hajlott a háta. Mindig késő délután sétál a kutyájával, aki legalább olyan idős, mint ő maga. Kizárólag feketében jár, úgy sejtem, hogy özvegy lehet. Újabban mankóval közlekedik, láthatóan komótos, fájdalmas minden lépése – hiába, azok a csontok, ízületek már nem a régiek... Ez a néni olyan szeretettel, tapintattal sétáltatja a piszkosfehér, lassacskán cammogó ebet, hogy könny szökik az ember szemébe. Néha beszél hozzá, halkan irányítja, és szégyellősen mosolyog, ha egy járókelő tetten éri eközben. Ha hideg van, a kutya pulcsit kap. Látszik, hogy ő az egyetlen társa és ők ketten, már csak egymás társaságában érzik a legjobban magukat. És ez a tény legalább olyan melengető, mint az a kis fekete kutyapulóver...

Pekidors restaurant

A múltkori vendéglőlesünk helyszínéről szinte csak átugrottunk a szomszédba, hiszen Szentmihályfán belül több remek étterem is tárt karokkal várja a kedves vendégeket. Így egy „csodaszép” csapadékos szerda este fogtuk a csapatunkat, és rányitottuk a Pekidors étteremre az ajtót, majd végigkóstoltuk a felhozatalt, egyben szemügyre vettük a vendég szemszögéből, hogy mennyire is törődnek a Pekidors étterembe betévedő vendégekkel. Így jártunk...

A Pekidors étterem, Mihályfa elején, egy gyönyörű halastó tőszomszédságában található. A főútról szinte észrevétlenül lapul meg a hatalmas fák lombjai alatt, ám ha jobban odafigyelünk, akkor egy hatalmas kapun behajtva, azonnal a parkolón találjuk magunkat, majd ötvenméteres séta után, (nappal) olyan benyomást kelt, akár egy gyönyörű „előjáték”. Ahogy kelleme-

sen elsétálunk az étterem irányába, a halastó partja mentén van kialakítva az étterem terasza, így a melegebb időszakban akár ott is helyet foglalhatunk. Az ajtóhoz érve megnyomjuk a kilincset, majd betoppanunk... Katona Péter (tulajdonos, séf, főpincér, és egyben az étterem lelke) azonnal széles mosollyal üdvözli, és lezser, udvarias mozdulatokkal egy gyönyörűen megterített asztalhoz invitálja társaságunkat, miután elkérte a kabátjainkat, és azokat az erre kialakított helyre akasztotta. Imádom azt a belvilágot, ahol a természetes anyagok felhasználásával egyfajta pozitív kisugárzású légkör jön létre.

Sajnálatos módon az étteremben nem sokan tartózkodtak, ami szinte érthető, mert aki teheti, ilyen nyirkos időben ki sem teszi a lábát az otthona melegéből, ám mi nagy örömmel vártuk a kínálatot. Az étterem tulajdonosával váltottunk egy-két szót, át-

Hazai

Mundi József, Gocoň Péter / Szabó

vettük a gasztronómia minden csínját-bínját, majd megegyeztünk abban, hogy nagyon nehéz időkön van túl minden egyes ilyen vállalkozás, és sajnos senki sem tudja, mit hoz a jövő. Elmondása alapján sikeres nyarat zártak, ami köszönhető a Slovakiaring és a Malkia park közelségének. A beszélgetésünk során kissé megszomjaztunk, így az italrendelésünk pillanatok alatt fel lett szolgálva. Az étlapot lapozgatva izgalmas ételvariációk kínálata tárult elénk, amiből kedvünkre válogathattunk. Az étterem ételkínálata nem túlzsúfolt, inkább az évszakokhoz kötődik, így szezonálisan változtatják az étlapot, ami részemről nagyon helyes, mivel a változatosság nagyon fontos egy étterem sikeres működtetésében. Ezután fokozatosan leadtuk rendelésünket.

Avokádó-füstölt lazac tatár lime öntettel (7,10 €)

A tatár nem csak jó minőségű húsokból, de zöldségekből is készülhet. Pofonegyszerűen elkészíthető, és egyben nagyon egészséges. A Pekidorsban remek minőségű, ízvilágban és látványban is kifogástalan előételt kaptam, amely nagyon színes „bukéval” rendelkezett. Aki szereti az avokádó krémes állagát, amely párosult a füstölt lazac zsenge húsával, illetve az édeskés zöldcitrom zamatával, annak ez ellenállhatatlan!

Ropogós pirítós kecskesajttal, leveles salátával, áfonyával (5,40 €)

Személyesen imádom a kecskesajtot, így már nagyon vártam a séf által kreált előételt. Ropogós pirítósra számítottam, de hogy a sajt is ropogós lett az nagyon kellemesen meglepett. Mi, magyarok mindent kirántunk, a rántott kecskesajt pedig istenire sikerült. A ropogós, friss salátával, áfonyamártással kiváló választásnak bizonyult.

Ínyencség friss rókagombából, tojással és rukkola salátával (5,40 €)

Ez az előétel leginkább egy rántottára hasonlít, ám a rántotta annak ellenére, hogy egyszerű ételnek tűnik, elkészítése precíz mestermunkát és odafigyelést igényel. Ahhoz, hogy az állaga krémes maradjon, ízvilága pedig selymesen kiegyensúlyozott, bizony oda kell figyelni. A jó rántottát imádom (!), főképp, ha vajon készül, salottahagymával és rókagombával... Épp úgy, ahogy a Pekidorsban... :-)

Vargányagombával töltött batyuk, salátával, joghurtos öntettel (7,40 €)

Ki merem jelenteni, hogy ez az előétel „pimaszul” tökéletes! A vargányagombából készített tölteléket krumplistésztából készült batyukba töltik, majd kirántják. Remek joghurtos öntettel tálalják, első ránézésre azt gondoltam, hogy valamilyen gyozát, azaz japán batyut kaptam, ám az teljesen másfajta tésztából készül. Miután beleharapsz, a frissen sült ropogós batyuba, a nyelveden érzékelni kezded a gombás töltelék intenzív ízvilágát, mikor épp odaér az áfonya zamata is, majd a roppanós saláta... Hihetetlen! Szinte mindannyian meglepődtünk az előételek tökéletes „aromáin”, így tárt karokkal vártuk a leveseket...

Házi tyúkhúsleves, májgombóccal (3,50 €) Nem ráfogás a mondás, hogy valóban gyógyító, erőt adó, jókedvet fokozó egy tál finom húsleves, főképp, ha olyan kiszerelésben kapjuk, mint a Pekidorsban. Valóban hibátlan, gazdagon van tálalva, tökéletes íz- és színvilággal rendelkező, kellő hőfokon tálalt leves.

Rókagomba-krémleves, pirított bagettel (3,90 €)

Az egyik kedvenc gombafajtámból készült ez a krémleves. A rókagomba hihetetlen, semmihez sem hasonlítható színnel és aro-

mával rendelkezik. Mindez az esszencia megtalálható volt levesünkben, amely tökéletes állagú és ízvilágú volt. Fokagymás pirítóssal tálalva ez választás kiváló volt.

Hagyományos halászlé harcsából (5,90 €) Abban biztosak lehetünk, hogy a halászlét vagy szereti valaki, vagy nem! Én imádom, és ahol remek a halászlé, oda képes vagyok elutazni akár távolabbra is. Szinte minden családnak vagy étteremnek megvan a maga receptje, amelyre esküszik. A Pekidors halászleve ízletes, bőséges, gyönyörű piros, ám egy cseppet sem csíp! Még csak nem is pikáns, ami nagyon elférne benne, de ugye ez egy szempillantás alatt megváltozhat, amennyiben megszórjuk egy kis csípős paprikával... :-) Na! Így már tökéletes... :-) A levesek után pillanatok alatt a főételek is tálalásra kerültek:

Sült kacsaduett, párolt lila káposzta, sült batáta (16,70 €)

A Márton-napi fejedelmi lakoma főszereplője a liba és a kacsa. Mi az utóbbit választottuk, így kaptunk egy jókora ropogós „kacsapedált”, duettban a hízott kacsa mellével. Tökéletesen puha volt a hús, kellőképpen ízesítve, mennyei lila párolt káposztával, amelyhez nagyon illett az édeskés batátaburgonya „bukéja”. Az ételt nagyon gusztusosan tálalták, ami így remek főszereplője lett egy fejedelmi Márton-napi lakomának.

Szarvasragu erdei gombával és zsemlyeknédlivel (13,90 €)

A vadhúsok a rendkívül gazdag ízanyaguk és kedvező tápanyag-összetételük miatt közkedveltek. A vad húsa tartalmazza a legtöbb fehérjét a húsok közül.

A Pekidorsban felszolgált szarvasragunak nem volt hibája! Állag, zamat, ízvi-

lág, a hús sózottsága, hőfoka – minden a legnagyobb rendben volt, ám kiemelném a zsemlyeknédlit, amelyet még ropogósra pirítottak a tálalás előtt.

Ropogós harcsafilé paprikás burgonyával, szalonnás zöldbabbal (13,20 €)

Többnyire a harcsapaprikás a befutó, ám ez esetben erre a fogásra esett a választásom. Rendelésnél azt gondoltam, hogy paprikás krumplival tálalják majd az ételt, így nagyon kíváncsivá váltam, ám a tálalásnál kiderült, hogy paprikával meghintett burgonyáról van szó. Semmi gond nem volt a fogással, csak egy kissé más „duettet” képzeltem el az étel megnevezése alapján. Egy szót sem szólhatok az étel minőségére, ízvilágára, dizájnjára, ám jómagam a harcsát kissé lédúsabban kedvelem, így azt hiszem, maradok a harcsapaprikásnál... :-)

Bécsi hagymás rostélyos, burgonyával (15,40 €)

Hagyományosan osztrák, sőt, bécsi ételnek számít ez az előérlelt rostélyosból készült étel, amelynek elkészítéséhez nagyon jó minőségű, nem túl sovány húsra van szükségünk. A Pekidorsban tálalt rostélyos nagyon ízletes volt, ami főképp a remek mártásnak köszönhető, amellyel a pihe-puha husikát nyakon öntötték. A hagyma is ropogós volt, amivel együtt ez volt az egyik legjobb étel az est folyamán. Már szinte pukkadásig voltunk a vacsorával, ám azért még pár édes finomságnak találtunk helyet...

Somlói galuska (3,90 €) Ki ne szeretné, és ki ne ismerné a magyar konyha egyik leghíresebb desszertjét?! Olyan, mint a halászlé! Ezerféleképpen készítik, bármennyi változatban, ám ami mind-

egyikben közös, az a piskótatészta, tejszínhab, dió, rum és a mazsola.

A Pekidorsban tálalt somlói kissé száraz volt, számomra akkor az igazi, ha szinte „tocsog” a lében... Lehet csak a rum hiányzott? :-)

Gyümölcsös frushi (4,20 €) Én jönni Japánból, és szeretni japán kicsi sushit... :-) Merészet gondolt a séf, japán köntösben tálalja a „frushit”, amely nem más, mint édes rizskoch, megtöltve mangóval. A szójaszószt sárgabarackmártással helyettesítették. Nagyon izgalmas, egyben ízvilágban hagyományos desszertre lelünk, az ötlet mindenképpen elismerést kíván.

Az étterem 2016 decemberében nyitotta meg kapuit, akkoriban LAKE néven került fel járásunk gasztronómiai térképére. Nagyjából két év működtetés után válto-

zás történt az étterem vezetésében, Katona Péter (a jelenlegi tulajdonos) pedig a névváltoztatás mellett döntött. Fogalmam sincs, hogy mit jelent, de legközelebb megkérdezem Pétertől. Egyébként azt mondta, ha valaki ezt a jelszót használja fizetéskor, akkor 5% kedvezményt kap! Próbáljátok ki, hátha működik... :-) Egy szó mint száz, egy remek estét töltöttünk el az étteremben, színvonalas, dizájnos és nem utolsó sorban ízletes ételek kíséretében. A felszolgálás Péter személyében kifinomult, kedves, udvarias és szakszerű. Bárcsak mindenki annyit tenne a gasztronómiáért, mint Katona Péter, akinek szívügye és az élete az étterme. Látogassátok meg őt Mihályfán, és biztos nem fogtok csalódni. Sok sikert és rengeteg elégedett vendéget kívánunk! :-)

Az él, mely nem vész el...

Egy legenda szerint a japán kardkovácsokat a 14. század elején a császár rendeletének köszönhetően mindössze havi két szamurájkard elkészítésére hatalmazták fel. Mivel e rendelettel a megélhetésük veszélybe került, így a tudásukat felhasználva konyhakések készítésébe fogtak bele. A japán kovácsmesterek által készített kések a japán kardelemek, egyben a motívumok hordozójává váltak. Egy ilyen kés magában hordoz egy darabot az elkészítőjének lelkéből, művészetéből és mesterségéből egyaránt. Minden egyes darab egyedi, szigorú hagyományok megőrzése mellett készülnek, és nem az a legfontosabb, hogy csilli-villi kések kerüljenek ki a mesterek keze alól, a hangsúlyt inkább az első osztályú élre helyezik...

Egy jó kés egy séf, vagy akár egy hobbiszakács életre szóló társa! A legjobb társat viszont keresni kell, így valaki az európai késekben találja meg az „igazit”, sokan viszont messzebbről származó keleti „szépségre” vágynak, így egyre többünknek esik a választása a japán késekre. A japán kések iránti „szerelemről” Tompos Ferenccel beszélgettem, aki kizárólagos forgalmazója ezeknek az egyedi mestermunkáknak, amelyek egyelőre Budapesten elérhetők, ám a közös együttműködésünknek köszönhetően hamarosan Szlovákiában és Ausztriában is elérhetőek lesznek. Santuko, Gyuto, Nakiri, Usuba, Kiritsuke, Deba, Sujihiki, Yanagiba, Petty, Bunka, Honesuki, Garasuki...

Ezen szavak nem valami karatecselek, ütések és fogások, hanem a kések elnevezései és típusai a használatuk alapján... Erről majd kicsit később, előbb jöjjön a történet:

Ferikém, hogy jött létre ez a „szerelem” a japán kések iránt? Hát, az úgy volt, hogy miután első alkalommal jártam Japánban „turistáskodni”, vettem egy kést... :-). Majd otthon, használat közben úgy döntöttem, hogy rendelek egy teljes késkészletet. Ezek a kések természetesen nem a legnagyobb mesterektől származtak, „csak” Japánból... A legolcsóbbak, a legegyszerűbbek voltak. Már akkor észrevehető volt a különbség az európai és a japán kések közt. A japán életérzéssel, illetve annak egy részével tinédzser koromban ismerkedtem meg, mikor dzsúdózni kezdtem, így már az akkori tapasztalataim azt súgták, hogy ez a ország egy teljesen más világ, akárcsak a kései.

Attól még, hogy vettél egy késkészletet, nem voltál forgalmazó! Erre a döntésre mikor jutottál el? Miután nekiláttam az új késeimmel a paradicsom szeleteléséhez, amely oly könynyedén ment, mintha forró pengével vágtam volna a vajat! Egy olyan éles késsel álltam szemben, amilyennel még nem találkoztam az életem során ez idáig sosem, így arra gondoltam, hogy miért ne osztozhatnék e élményben a potenciális érdeklődőkkel. Már másnap kezdtem felfedezni, és tanulmányozni, miként lehetne szert tenni pár japán „pengére”, amelyek értéke sajnos nem pár „pengőben” mérhető. Kapizsgálni kezdtem, hogy a japán kések sokkal többet jelentenek, mint mások.

Miután a világhálón szinte mindent megtanultál a japán késekről, hogy került sor az első üzleti útra? A világhalón való szörfözéseim során találtam rá Soltész Péterre, egy magyar fiatal-

emberre, aki már több mint tíz éve él Japánban és folyékonyan beszéli a japán nyelvet. Első beszélgetésünkkor megjegyezte, hogy a japán kovácsmesterek nagyon nehezen adnak el kést „idegeneknek”, így minden tudására és információgyűjtésére szükség lesz ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem. Sokan ugye már itt letettek volna az üzletről, ám a fegyelmezettségem és a kitartásom határtalan, így pár eszmecsere után már repültem is a felkelő nap országába.

Kimentél Japánba kést venni egy hagyományos kardkészítő japán kovácsmesterhez úgy, hogy nem is volt célszemélyed, se címed, se ajánlásod? Gondoltam, maximum végigkóstolom a sushikat, és ha nem járok sikerrel, akkor egy jót kirándultam... :-) De! Elfogadhatatlannak tartottam, hogy ne járnék sikerrel, így Péterrel elindultunk Sekibe, a japán kés- és kardgyártó kovácsmesterek fellegvárába. Miután Péterrel leszálltunk Sekiben a buszról, azt kérdeztük egymástól: Most merre menjünk? Hova? Kihez? A mobiltelefonunkban kerestük a segítséget, majd célba vettük azokat a műhelyeket, amelyeket a „gép” kidobott. Az első három helyről szinte azonnal „lepattintottak”. Majd észrevettük, hogy egy késmúzeum is található a helyszínen, így ott kerestünk egy kis időre menedéket, gondolván, csak előrébb jutunk. A múzeumban sétálgatva idegenvezetőnk megkérdezte, hogy mi járatban vagyunk épp a késmúzeumban, majd elmondtuk neki a problémánkat, hogy sajnos majdnem mindenhonnan „lepattintottak”. Mosolyogva mondta, várjanak egy kicsit, majd elosont, és hamarosan a múzeum igazgatójával tért vissza, aki hihetetlen, de európai, pontosabban egy Franciaországból származó férfi, akit Ericnek hívtak. Soltész Péter és az igazgató elkezdtek japánul beszélni egymással, majd egy kis idő múltán Eric felvette a te-

lefont, majd azonnal három kovácsmesterrel egyeztetett időpontot, és ajánlásával kértem, hogy fogadjanak minket. Így indult el az egyedi kovácsmesterek által készített japán kések útja Magyarországra!

Mi a legnagyobb különbség a japán kések és a máshol készített kések közt? Azok a kések, amelyeket használunk, többnyire lemezacélból készülnek, amit acélhengerekből készítenek a nagyipari vállalatok. A japán acél sokkal keményebre van edzve, jóval vékonyabbak a kések pengéi, így sokkal jobban élezhetők. A japán mesterek rétegesen kalapálják az acélt és 33-szor vagy 17-szer hajlítják. Ez a fajta acél csak Japánban készül! A legnagyobb különbség főképp az élezésben rejlik, így normál otthoni használat során egy japán mester által készített kés egy éven keresztül is megtartja az élét. Egy séfnek ez az idő három-négy hónapra csökken, miután újra kell éleztetni a kést. Egy ilyen

késsel teljesen más a vágás! Szinte élmény vele vágni, nagyon kiszámítható a vágási vonal, legyen akár egy milliméteres. Mindenképp egy jó vágódeszka szükséges ahhoz, hogy a kés élét ne tegye tönkre. Vágáskor ennél a késnél nem csúszik félre az alapanyag, mert ez elvágja! Annyira éles, hogy szinte észre sem veszed, ha megvágod magad, így hatalmas elővigyázatossággal használjátok!

Mennyi fajta késed van jelenleg, és menynyi mestertől származnak azok? Jelenleg tizenöt japán kovácsmester késeiből választhatsz, és pillanatnyilag több mint ezernégyszáz késből áll az árukészletem. Több mint háromszáz olyan fajta is van, amelyekből nincs két egyforma!

Milyen mennyiségű kést gyárt egy japán kovácsmester naponta? Egy biztosra vehető! Ezek a kések sosem lesznek tömegtermékek! Vegyük példá-

ul Yu Kurosaki mestert, négy vagy öt kést készít el naponta. Ezek a mesterek hatalmas múlttal és hagyománnyal rendelkeznek, akik nem is szeretnének nagy gyártók lenni, és semmiképp sem szeretnék, ha tömegtermékkel kapcsolatban lenne emlegetve a nevük. Egy kést minimálisan kétszáz alkalommal fog a kezébe, míg az elnyeri végső formáját. A beszállító mestereim közül több mint tízet személyesen ismerek, jártam a műhelyükben, és személyesen tapasztaltam a gyártási folyamatot.

Milyen árfekvésben vásárolhatóak, illetve melyik a legolcsóbb és legdrágább kés az üzletedben?

Nagyon széles a skála, hiszen egy kis zöldségszeletelő kést valóban minimális áron be lehet szerezni, ám egy negyvenöt centiméter hosszú, tonhal bontására alkalmas, polírozott, japán réteges acélból készített kés, amelyre közel egy évet vártam, több mint 4 000 €-ba kerül. Nagyon sok függ a markolattól, mert amennyiben a japán kés úgymond európai (western) markolattal készül, jóval olcsóbb, mintha japán mar-

kolattal készülne. Különbség a felhasznált alapanyag, amely az elkészítéséhez szükséges.

Csak japán konyhakésekkel vagy más kiegészítőkkel is foglalkozol? Nagy hangsúlyt fektetünk a vadászkésekre is, ám azoknak a beszerzése sokkal nehezebb, mint a konyhai késeké, mivel nem minden mester foglalkozik ilyen kés gyártásával. Jelenleg mindössze három (!) vadászkésem van, amelyből talán egy sem található meg máshol Európában. Ezen felül forgalmazunk még csipeszeket, fa és bőr késtokokat, kés rollokat, fenőköveket, wasabi reszelőket, valamint a kések élezésével és raktározásával kapcsolatos dolgokat.

Ferikém, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést, és bízom benne, hogy a közös együttműködésünk mielőbb gyümölcsöt terem, hiszen hamarosan megnyitjuk az első szlovákiai japán kések boltját Pozsonyban.

A fény az alagút elején

Első blikkre nem tűnik bonyolultnak egy LED-megvilágítás installálása, ám amint az ember elmerül a kivitelezés lehetőségeiben, a funkcionalitásban vagy a dizájnban, villamossági megoldásokban, egy bonyolódó és lefele húzó problémaspirálba kerül, menthetetlenül, miközben a fény az alagút végén egyre halványabb lesz. Már ha valaki nem fogja meg a kezét rögtön az elején, és kapcsolja fel a villanyt az alagút elején. Erre vállalkozik Peter Tóth és az Inportante csoporthoz tartozó Artica Décor szaküzlet csapata.

Mi az, amit kell tudnia az ügyfélnek, mikor LED-megvilágításon gondolkodik, és mi az, amit nem? Az emberek általában elakadnak a technikai részletekben vagy a kivitelezés megoldásainál. Amit mi tudunk nyújtani, hogy egy alapvető óhaj alapján kiválasztom a megfelelő terméket a hozzá tartozó kiegészítőkkel, mint a diffúzor, a trafó vagy az alumíniumprofil. Az alapvető tényező, amit ne-

ki kell tudnia, hogy mire szeretné használni a LED-megvilágítást. Közvetlen vagy közvetett megvilágításról van szó, illetve hogy funkcionális, dekorációs vagy dizájnelemről.

Bizonyára egy alapvető elképzeléssel mindenki rendelkezik, mikor ezt szeretné. Mi történik ezután? Szükség vagy egy helyszíni szemlére, hogy lássuk, mivel van dolgunk. Ha új beltérről van szó, akkor tulajdonképpen nincsenek akadályok, bármi megvalósítható. Ugyanakkor berendezett, kész enteriőrökben is rugalmasan tudunk mozogni, csak itt már más megoldást kíván a gipszkartonvagy a betonfal, mivel meg kell találnunk a trafó diszkrét helyét is, hogy a LED-szalag áramhoz jusson. Az ügyféllel fokozatosan átvesszük az olyan technikai részleteket, hogy milyen fényt szeretne, meleget vagy hideget, esetleg különböző színekben pompázó megvilágítást, amit az RGB, illetve fehérrel kiegészülve az RGB-V LED-szalagok

biztosítanak, valamint hogy milyen erősségű legyen. Ezeket viszont nem kell okvetlen előre tudni.

Ahogy említettem viszont, a legfontosabb tudnunk, hogy az ügyfél mit vár el a megvilágítástól. Hangulat vagy fővilágításról van szó, polc, konyhapult vagy esetleg vitrin megvilágításáról, olvasáshoz vagy esetleg munkához szükséges fényről, díszlécekkel eltakart mennyezeti vagy lábazati megvilágításról, és még sorolhatnám.

Ez már talán olyasvalami, amit szükséges volna az adott beltérben látni. Ilyesmire van lehetőség?

Természetesen, készítünk mintát az adott megvilágításból, amit a helyszínen le lehet próbálni. Tisztában vagyunk vele, hogy erre szükség van, mielőtt az ember belevág, a jó megvilágítás ugyanis az egész enteriőrünk lényegét alkotja és fontos elemeit domborítja ki, Ha ezt elrontjuk, ugyanez a helyiség kevesebb lesz.

Éppen ezért fontos maga a kivitelezés… …amit ugyancsak ránk bízhat. Arra törekszünk, hogy a megvilágítás szakmai oldalról is kifogástalan legyen. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy nagyobb projektek esetén elkészítjük az engedélyeztetéshez szükséges megvilágítási tervet (Luxplán) is, azzal nem kell az ügyfélnek külön bajlódnia. A kivitelezést pedig olyan villanyszerelőkkel végezzük, akiknek szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Összegezve tehát, arra biztatnék mindenkit, aki LED-megvilágítást szeretne, látogasson el szaküzletünkbe, és A-tól Z-ig, a tanácsoktól a kivitelezésig mindent megkap hozzá.

„Sikerült elnyernem a világbajnoki címet” – interjú Sidó Biankával

A somorjai Sidó Bianka már nyolcéves korában rátalált a kajak-kenura, amelynek szeretete 2022-re is töretlenül megmaradt. A fiatal lány energiát és időt nem sajnálva jár az edzésekre, s szerzi a jobbnál jobb eredményeket. A kitartásának köszönhetően sikerült elnyernie 2022-ben a világbajnoki címet juniorként a K1 1000-es versenyszámban. Bianka az interjú során örömmel mesélt a kezdetekről, a kajak különlegességéről és a vbcím elnyerésének pillanatáról.

Mikor vált az életed mozgatórugójává a sport?

Körülbelül nyolcéves koromban döntöttem el, hogy a sportnak az életem részévé kell válnia. A legelső alkalommal a kajakot édesapám társaságában próbáltam ki, amely által azonnal elválaszthatatlanná váltunk! Az a legkülönlegesebb ebben az egészben, hogy tíz évvel ezelőtt Jencinél kezdtem az egész pályafutásomat, aki mind a mai napig az edzőm. Ő az egyik legnagyobb támogatóm is egyben.

Annyi sportág van, amit választhattál volna, mi volt az oka annak, hogy pont a kajak-kenu mellett döntöttél? Nem kis kihívás ez egy kislány számára. Úgy érzem, hogy jóval nagyobb tehetségem van vízi sportokban. A labdajátékokban egyáltalán nem jeleskedtem azelőtt, és nem is élveztem annyira a játékot. A legfőbb oka a választásomnak az volt, hogy a testvérem és az édesapám is kenuzott régebben, így gyermekkoromban eljártam velük versenyekre. Nagyon megtet-

szett ennek az egésznek az atmoszférája, az adott sportnak a szépsége. Úgy éreztem, hogy ki szeretném én is próbálni. Igaz, nem egy egyszerű sportág, de számomra ez teljesen mindennapi volt. Nem sokat gondolkodtam rajta. Csak elmentem az első edzésre, beleültem a kajakba, és mentem a fejem után. Vicces, mert eleinte nem igazán sikerült, akadályokba ütköztem, de kitartottam és nem adtam fel.

Mit is jelent az, hogy „nem ment jól a kajak”? Mi kellett ahhoz, hogy ennyire belerázódj a sportágba?

Ez nagyon nehéz és összetett kérdés számomra, mert még kisgyerek voltam. Ha jól emlékszem, az első versenyeimet elveszítettem, de nagyon jó edző volt mellettem. Csak az nyerhet, aki igazán akar! Én tényleg akartam fejlődni és küzdöttem is az eredményekért. Nagyon sokat edzettem, mindent megcsináltam, amit elvártak tőlem. Nem volt egy pillanatra sem olyan, hogy feladtam volna. Ennek a gondolata fel sem merült bennem.

Fiatal vagy, aki tele van ambícióval! Hogyan vagy képes összeegyeztetni a hétköznapjaidat az edzésekkel?

Ez attól is függ, milyen időszakban és évszakban vagyunk épp. Ha átgondolom bármelyik hetemet, akkor a legtöbb esetben már reggel hat előtt talpon vagyok, és készülök a nap első kemény edzésére. Nyáron még délelőtt és délután is sűrűen vannak edzéseink. Ha összeszámolom, akkor heti szinten tíz edzésem van, ami néha teljesen kimerítő. Van, hogy hosszabb pályákat

csinálunk, de nyáron inkább a gyorsaságra helyezzük a hangsúlyt. Tavasszal és nyáron vannak hosszabb távok is, amelyek körülbelül 15-20 kilométert takarnak. Odafigyelünk a tempóra és a technikára is. Nyáron javarészt a versenyekre készülünk, ilyenek a 2500 méteres távok. Ezekre próbálunk folyamatosan ráépíteni és fejlődni a lehető leggyorsabban. Sokszor nehéz összeegyeztetni mindezt a tanulmányaimmal, de az em-

bernek kell lennie egyfajta prioritásának. Mindez sok lemondással jár, nemcsak számomra, hanem az edzőm és a körülöttem lévő emberek számára is. Tudnia kell az embernek, hogy mit szeretne elérni a jövőben. Persze, mindig vannak olyan percek, amikor elgondolkodom, hogy én is ott lehetnék egy adott buliban a barátaimmal. Végül rájövök, hogy jó úton járok, és így kell alakulnia az életemnek.

Tényleg jó úton jársz, hiszen most lettél világbajnok kajak-kenuban! Gratulálok, Bianka! Mi volt az első meghatározó eredményed és hogyan éled meg a vb-címet ilyen fiatalon?

Az első meghatározó versenyem 16 éves koromban volt, mikor kijutottam Erdélybe, amely után négy érmet is megszereztem. Ott gondolkodtam el igazán, hogy szeretnék komolyabban foglalkozni a kajakkal, még a kisebb-nagyobb bukkanók ellenére is. Most pedig 2022-ben csodálatos érzés, hogy képes voltam megnyerni egy vb-címet. Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet. Látni, hogy mindent beletettünk közösen, és meglett a várva várt gyümölcs, leírhatatlan. Jó érzéssel tölt fel, hogy a belefektetett energia és idő meghozta az eredményt.

Csodálatos vagy! Egy igazi világbajnok! Hogyan teltek a vb előtti napok? Milyen érzések uralkodtak rajtad a „nagy napon”? Izgalmas volt a verseny előtti a felkészülés. Az ember maximalista, igyekszik kihozni magából a legjobbat. Ez az időszak nem törheti meg a magabiztosságát az embernek, de ettől függetlenül, kicsit hatással van a pszichikára. Ez annak köszönhető, hogy mindenki teljesíteni szeretne! A nagy napot illetően pedig nem volt egy igazán „tipikus” nap, hiszen több menetem is volt a vízen. Először volt a K2-esem, ami nagyon jól sikerült, hiszen második helyezést sikerült elérnünk. Ez már valamilyen módon levette a nagyobb terhet a vállamról, hiszen sikerként könyveltem el. Utána nem igazán volt időm a bemelegítésre vagy a rápörgésre. A verseny kihirdetése után mentem az újabb versenyszámra, amelyben végül sikerült elnyernem a világbajnoki címet.

Hogyan sikerült higgadtnak maradnod? Egyszerűen csak sikerült, aminek hihetetlenül örülök. A verseny előtt sokat jártam sportpszichológushoz, hogy képes legyek jól kezelni a rám nehezedő nyomást. Stressz nélkül is oda lehet tenni magunkat. Nem szabad, hogy óriási elvárásaink legyenek önmagunkkal szemben. Nehéz volt az út, de megérte, mert képes voltam tiszta fejjel gondolkodni a futam előtt.

Inspiráló személyiség vagy! Milyen érzések kavarogtak benned, mikor a nyakadba akasztották az aranyérmet?

Azt hiszem, sírva fakadtam örömömben. Hatalmas volt bennem az adrenalin és a boldogság. Mikor átvettem az aranyérmet, hihetetlen nyugodtság tört felszínre. Csak azt éreztem, hogy mindenki engem néz, és büszke rám. Az edzőm, a családom és a barátaim támogatása mindent felülmúl. Együtt éltük át a nehéz pillanatokat, s ezekben a percekben éreztem igazán, hogy kik és mennyien vannak mellettem.

Az út a csillagos ég! Mondd Bianka, milyen jövőbeli terveid vannak? Úgy érzem, van még hova fejlődnöm. Egy nagyon nehéz év előtt állok, hiszen most lesz vége a junior időszaknak, és átlépek a felnőttek kategóriájába. Igyekszem beletenni az edzésekbe a maximumot, és az akadályokat kihívásként megélni. Így, hogy fiatalként a felnőttek között leszek, nem érzek akkora nyomást magamon. Senki sem tudja, mire vagyok képes, és nem is várnak el tőlem olyan sokat, mint aki évek óta ezt a korosztályt erősíti. Hiszem azt, hogy fontos hinni önmagunkban. Nem baj, ha vannak jobb és rosszabb időszakok, ezeket hősiesen túl kell élni.

Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok

Nem az évek teszik a szurkolót azzá,

Sárkány Ferenc

A DAC-cal való megismerkedésem a nyolcvanas évek elejére tehető, nyugodjék édesapám – aki maga is nagy DAC-szurkoló hírében állt –, kivitt magával a stadionba. Az Északi lakótelep felőli régi fehér, falazott óra volt a törzshelyünk, emlékszem, még kézzel rakták a góloknál rajta a számokat. Közben, ahogy cseperedtem, majd pedig felépült az új eredményjelző, átkerültünk a túloldalra. Talán csak 2-3 meccsen álltam ott a faterékkal, abban a korban voltam már, amikor egy kamasz maga is jól mozog, és persze hova megy? Naná, hogy a B-középbe! Ez akkor még a régi prolitribünt jelentette, mögötte a salakpálya meg az óvoda. Átépítették a stadiont, mi a Kukučíni partival – a Komenský utcán laktunk anno – persze maradtunk a keleti lelátón, a B-középben. Ehhez a partihoz csapódott pár osztálytársam is, meg az ismerősök, stabil társaság voltunk. Nagyjából innen eredeztethető tehát a DAC-szeretetem. Mint afféle kamaszok éltük meg a DAC aranykorát…

ami,

Csiba Júlia 2019 tavaszán megözvegyültem, úgy éreztem, ki kell szabadulnom otthonról. Nem akartam begubózni… Végül az új szezon kezdete előtt elmentem a DAC Store-ba bérletet venni, Szilvia pedig megkérdezte, hogy hova: – Ha lehetne, akkor a B-középbe –volt ott egy pasi, aki ezt meghallva közbevágott: – Mit akar maga ott, ott ám ***** vannak! – a Szilvia majd megszakadt a nevetéstől – ott ám kiabálnak –, folytatta a pasi. – Én is azt akarok, kiabálni, meg drukkolni –, de ez a pasi lebeszélt róla, hogy nem való az nekem… Végül a C2-be vettem meg a bérletet, de rögtön az első mecscsen meg is bántam: mást sem csináltak ott az emberek, csak ültek meg szotyoláztak. Gólt rúgott a DAC, felpattantam a helyemről, a mellettem ülő embert véletlenül fejbevágtam. Mondom úristen, hova én jöttem, elnézést kértem tőle, viszont menten tudtam, hogy nekem ott nem lesz maradásom. A következő héten mentem vissza a Szilviához, hogy nem lehetne-e becserélni a bérletet, mert így meg úgy jártam. Tudja,

hanem csakis a szív szava.

oda a „sűrűjébe” mennék mégis, a ***** közé. Azóta ott vagyok, a Kati felkarolt, megáll értem meccs előtt, és kivisz a stadionba…

Magyar Szimona (Vojtík Szimi):

Az a világ tényleg más volt, aki ismer, az tudja, hogy mindig is szívügyem volt a DAC ificsapata. Míg más klubnak jó Domonkos Kristóf, nekünk nem kellett. Persze már úgy vagyok vele, hogy elengedem a fülem mellett, de például a Sandal Dominik-féle ifi megnyerte a 2. ligát abban az időben, és nézd meg hányan maradtak belőlük itt? Toboroztam az embereket az osztályozóra – biztosan emlékszel te is, Vágbesztercére szép számban eljöttek a drukkerek, vagy Várkonyra, amikor fontosabb meccset játszott az U19. Itteni srácok voltak, beszéltem velük, nekik nagyon sokat jelentett, hogy kijöttek a szurkolók, kijött Roberto megafonnal, volt dobos, drapik a lelátón, egyszóval szervezett szurkolás…

Abban az időben a családias közeget maguk a szurkolók jelentették, akik heti szinten találkoztak, szurkoltak, majd leültek, megittak 3-4 sört – bár én sosem söröztem –, és beszélgettek. És ehhez nem kellett modern stadion sem... A DAC megtanított arra, hogy mit jelent a helyi csapatnak szurkolni, milyen lokálpatriótának lenni. De egyszersmind milyen egy közösséghez tartozni, ami elfogadó – ez nagy szó, mert a mai világban kevés olyan közösség létezik, ami ennyire elfogadó. Mindegy volt, ki vagy, mi vagy, honnan jöttél, egy volt a cél: belépsz a stadionba és szurkolsz a csapatodnak! Sosem volt abból gondom, hogy nő vagyok. Én voltam, és a mai napig én vagyok a Fortuna Liga egyetlen női fotósa, sokat kaptam a DAC-tól akár a lelátón, akár mint fotós. Akárhová megyünk a családdal, mindig mondom a fiamnak, hogy ebben a stadionban voltam, meg abban is, bejártam az országot…

Lehet másképp–Szülés-élmény

avagy hogyan mentem kétszer szülni (2.rész)

Az a típusú ember vagyok, aki vonzza mások (akár idegenek) közvetlen megnyílását. Bár azt a tanácsot kaptam, hogy szülésem előtt már ne hallgassak negatív szülésélményeket, hanem koncentráljak befelé, a saját pozitív élményemre, ez valahogy személyiségemből fakadóan elkerülhetetlen volt. Be kell vallanom, hogy még élvezem is és szeretettel hallgatom meg mások történeteit, még ha nem is kellene beleérzéssel, de ez valahogy máshogy nem megy.

Mire én eljutottam a szülésig, rengeteg különféle katasztrófatörténettel találkoztam. De valahogy úgy voltam velük – mint a könyvekben mások történeteit olvasva –, hogy igyekeztem empatikus odafigyeléssel meghallgatni, de nem azonosultam velük. Elkülönítettem magamtól mások személyes történeteit. Talán ezek is segítettek a saját első negatív szülés-élményem feldolgozásában: a nem-vagy-egyedül, a mással is megtörténhet, a még rosszabb is van érzés, ez csak a múlt… És akkor koncentráljunk a jelenre. Arra, hogy lehet másképp. Minden éjjel előkerült a kis fülesem, és hallgattam a vizualizációs meditációs hanganyagokat. Vasárnap éjjel kezdődött: ugyanúgy, mint az első szülésnél, elkezdődtek a fájások. Először jóslófájásoknak hittem (a jóslófájásokat, az-az Braxton-hicks fájásokat az különbözteti meg a valódi fájásoktól, hogy rendszertelenek és gyengébbek, mint a vajúdási fájások). Csakhogy nekem 10 perces időközönként érkeztek a fájások, viszony-

lag rendszeresen. Előző tapasztalatomból kiindulva tudtam, hogy nem kell pánikolni, van idő még. Olvasgattam a már szinte kívülről ismert könyveimet, meditáltam, hangolódtam, figyelgettem a fájásokat, aludni viszont már nem tudtam. Hajnalban keltettem páromat, hogy már órák óta figyelgetem a rendszeres fájásokat. Ő elsőre megijedt: „de hisz még van 3 napunk a dátumig, ilyen korán???!!!” Túl az első meghökkenésen, hívtuk anyukámat, a segítséget a nagyobbik gyermekhez, aki apukámmal és óriási adag izgatottsággal együtt érkezett. Szerintem sokunk közül én voltam a legnyugodtabb.

A fájások továbbra is 10 percenként érkeztek, viszont nem erősödtek. Így elbi-

zonytalanodtam az indulásban. Jeleztem a helyzetről a szülésznőnek, akit felfogadtunk. Ő viszont csak két óra múlva válaszolt. Sajnos azt, hogy nem tud bejönni velünk a szüléshez, mivel nem érzi jól magát, de én nyugodtan menjek be. Nem sokkolt le a válasza, pedig bizalommal fordultunk hozzá, de valahogy olyan energiát éreztem kibontakozni magamban, hogy ha kell, akkor megcsináljuk nélküle: nem ezen fog múlni. Fő a reziliencia, még egy ilyen kiélezett helyzetben is. (Megjegyzés: szülésem végül a fogadott bába nélkül zajlott le.) A 10 perces fájásokkal végül délutánig vártunk, mert nem erősödtek, de mivel nem is múltak, ezért hétfőn délután végül úgy döntöttünk, elmegyünk Hainbur-

gba szülni. :-) A 38. heti vizsgálatról ismerős volt a parkoló elromlott sorompója, a felújítás miatt elbarikádozott főbejárat, a készséges portások. Ami különbözött, hogy egyedül kellett felmennem a vizsgálóba, mivel mint utólag megtudtam, épp szülés volt, így a páromnak lent kellett várakoznia, ez egy picit elbizonytalanított. Egy anyukámra emlékeztető szlovák szülésznő vizsgált, aki épp szültetett is párhuzamosan. Szívhangra tett és megvizsgált, közben elment, hogy még a placentát megszültesse. Mindezt a legnagyobb természetességgel közölte. 1 órát lehettem a vizsgálóban. Az eredmény hasonlított az első szülésemnél tapasztaltakhoz. Fájásaim ugyan voltak, de sajnos

nem kezdtem el tágulni. Itt viszont ahelyett, hogy felgyorsították volna a folyamatot, azt javasolták, ha nem akarok még órákig a kórházban vajúdni, mert az sem biztos, hogy beindul a szülés, menjek haza és egyek, pihenjek, várjak. Hú, de jól esett, hogy ez is egy opció. Hogy hazamehetek. Megkérdeztem, hány perces fájásokkal jöjjek vissza. A szülésznő azt válaszolta, öt perces már jó lesz, amikor majd fújtatni fogok már a fájdalomtól, mint egy bika. Akkor még viccesnek tűnt a válasza.

Visszamentem a portánál várakozó páromhoz, hogy mehetünk haza, még nem jött el az idő.

Otthon kedvemre való vacsorát készített nekem az uram: spenótos tésztát. Közben járkáltam, pihentem, zuhanyoztam, befelé figyeltem és egyre nagyobbakat sóhajtoztam a fájásoknál. Végül párom mérni kezdte az időközöket. Rövid idő alatt eléggé felgyorsultak az események, mivel 5 perces fájásaim lettek. Mire a párom azt mondta, ezzel nem viccelünk, visszamegyünk. Így történt, hogy néhány órával a hazaérkezésünk után, másodszor is elindultunk szülni Hainburgba. :) Ezek a fájások már jó ideje 5 percesek voltak és erősödtek. Úgy tűnt, innen már nincs visszaút. Minden 5 percben megfeszültem az au-

tó anyósülésén, majd próbáltam a lazításra, légzésre koncentrálni, hogy engedjem a tágulást. Ez egyre nagyobb fájdalommal járt. 10 után indultunk el este, az út 38 percig tart, maradt még egy órácskánk éjfélig, ekkor van ugyanis a váltás. (Bár a hainburgi szülés állami kórházban zajlik, de biztosítás nélkül, ezért tudni kell, hogy minden megkezdett éjféltől fizet a páciens. Az árak nyilvánosan elérhetőek, viszont az ausztriai viszonyokhoz mérhetők.) Ebből kiindulva úgy döntöttem, hogy inkább az autóban hallgatok végig egy 53 perces meditációt és próbálom átlélegezni a fájásokat éjfélig. Ez egy kissé groteszk jelenet lehetett kívülről, ha belegondolok, de akkor kimondottan jól esett az autóban „nyugodtan vajúdni” (oximoron).

Végül 3 perces fájásokkal 0:04-kor érkeztünk a jól ismert portára, fújtatva, mint egy bika, ahogy a szülésznő megjósolta. Utunk egyenesen fel, a vizsgálóba vezetett, ezúttal párommal együtt. Egy új, osztrák szülésznő fogadott: Susanne Körber. Itt mindenki bemutatkozik, kedves, tapintatosan kérdez és figyel. Megvizsgált: 6-7 cmre voltam nyitva és szívhangra tett, ami szintén fájásokat mutatott, ezúttal igaziakat. Ezután egy kedves fiatal nővér, Eva Kammer kikérdezett ismét. Vele már másodszor ta-

lálkoztam, mert délután is ő volt szolgálatban. Átkísértek a vajúdóba. Az ajtóban a szülésznő javasolta, ha kedvem tartja, vehetek egy forró fürdőt, szerinte jól fog esni. Ebből már sejtettem, hogy a kádas szülésre nem lesz időm. A férjem végig velünk volt. A zuhanyzóban tartotta a ruháimat, meg bennem a lelket. Kissé aggódott, nehogy zuhany alatt szüljek meg, ugyanis a meleg víz hatására fokozódott a fájások erőssége, de jól esett fél órát ott vajúdni. Addig a szülésznő tapintatosan magunkra hagyott, gondolom, előkészítette a szülést. Mikor kijöttem a zuhany alól, már erőteljes hangokkal kísért vajúdással, megkérdezte, hogy milyen pózban szeretnék szülni az ágyon. Zavaromban hirtelen válaszolni sem tudtam, csak visszakérdeztem, hogy miért, milyenben lehet. Így indult el a röpke 45 perc, amit az ágyon a szülésznő és a nővér javaslatára, valamint belső hangom sugallatára különböző pozíciókban töltöttem. A férjem társaságában, aki mindenben a segítségemre volt: volt, hogy két kontrakció között müzlivel vagy szőlővel kínált, volt, hogy meditációt állított be a telefonról a szülésznő javaslatára, volt, hogy a homlokom törölgette, vagy épp a keresztcsontom masszírozta. Mindezeket a szülésznő és nővérke gyengéd, empatikus javaslatára. Sőt, azt is felajánlották neki, hogy felugorhat a szülőágyra és hátulról megtámaszthat. Szülés-történetem kedd hajnali 2:14kor ért véget. Úgy éreztem, az idő leállt és a világ körülöttünk forog. Ez a két ember odaadóan és teljes hittel értünk dolgozik, azért van ott, hogy segítsenek bennünket a nyugodt és háborítatlan szülésben. Egy percig sem éreztem elbizonytalanodást a hangjukban, egymás között diszkréten, halkan németül beszéltek, míg hozzánk automatikusan angolul szóltak. Még akkor sem érez-

tem pánikot a levegőben, amikor a többszöri kitolással sem sikerült megszülnöm a lányom. Végig hittek bennünk. Hála nekik, de azért persze a kitartóan küzdő anyának és babának és odaadóan segítő apának is, sokszori próbálkozás után kitapinthattam az éppen kibújó fejecskét, ezzel épp annyi erőt kaptam, hogy világra jöhessen gyermekünk. Minden szinte úgy alakult, ahogy elképzeltem: medikális befolyásolás nélkül, kellemes, baráti közegben, támogató szülésznővel és nővérkével. Az orvossal csak a gátsérülés ellátásánál találkoztam, aki azzal viccelődött, hogy visszajöttem, mert mint kiderült, ő monitoron látta a délutáni vizsgálat eredményeit is, mikor hazaküldtek.

A babánkat a születése pillanatától rám helyezték. A szoptatós nővér rögtön segített is a szopizással. Megvárták, míg a köldökzsinórban pulzál a vér, majd elvághattam a zsinórt. A születése első pillanatától kezdve a mellkasomon pihent, csak akkor vitték el, mikor megmérték a súlyát, de ahhoz is előtte engedélyt kértek.

Szülés után néhány órával már otthon voltunk. Nem mondom, hogy leányálom volt elgyalogolni a parkolóig, majd otthon fel az emeletre, aztán két nap múlva kétszer is bejárni vizsgálatok miatt az otthoni kórházat, de abban teljesen biztos vagyok, hogy megérte.

Hogy sikerült felülírni egy pozitív szülés-élménnyel az elsőt. Hálás vagyok, hogy nem adtam fel, pedig akadályok akadtak bőven, de végül minden a lehető legjobban alakult.

Mindenkinek hasonló szülést kívánok. Hig ygyetek abban, hogy a szülés élmény is lehet. A szülés utáni napokban mérhetetlen energiát tapasztaltam, ahelyett, hogy fáradt, kimerült lettem volna, úgy éreztem, miénk a világ. És elindultunk az új családdá formálódás közös útján…

Ember a Holdon?

Ahogy a Nagyszombati Cirill és Metód Egyetem friss, több mint 1500 alany válaszait feldolgozó felméréséből kiderül, Szlovákiában rekordmagas az összeesküvés-elméletekben hívők aránya. De mi is az az összeesküvés-elmélet? A válasz nem is annyira magától értetődő. Persze vannak egyértelműen légből kapott elképzelések, de némelyeknél mégiscsak felfedezhető a valóság csírája, vagy első blikkre tűnhetnek teljesen logikusnak. Sőt, az is megesett, hogy valamit összeesküvés-elméletnek minősítettek, a végén pedig kiderült, hogy igaz.

Friss cikksorozatunkban fejest ugrunk a nyúl üregébe, mint Aliz Csodaországban, és találkozunk majd régebbi keletű, valamint teljesen új összeesküvés-elméletekkel egyaránt. Elsőként vegyünk górcső alá egy évtizedek óta fel-felmerülő kérdést, amely mindazonáltal ma is sok ember csőrét piszkálhatja: vajon járt-e ember a Holdon?

Minek mentünk oda

A múlt század 60-as éveinek elején járunk. A világ két legerősebb nagyhatalma, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között javában zajlik a hidegháborúnak nevezett izmozás. Mindkettő igyekszik bebizonyítani, hogy ő a közmondásos erősebb kutya. Ehhez valami baromi látványos dolgot kell letenni az asztalra, és mi is ejthetné inkább ámulatba az egész világot, mint ha valaki a földi port magáról lerázva egyenesen az űrbe tart?

Szóval, elkezdődik a „space race”. Ha ez egy focimeccs, akkor bizony az első néhány gólt egyértelműen a Szovjetunió lövi. Ők juttatják az űrbe az első műholdat, a Szputnyik I-et, az első kutyát, Lajkát, valamint az első embert is, Jurij

Gagarint. Az amerikaiak le vannak maradva, mint a borravaló, úgyhogy az elnök, JFK azt a merész kijelentést teszi, hogy még a jelen évtizedben embert juttatnak a Holdra. Valószínűleg a NASA vezetőinek is elkerekedik a szeme ennek hallatán, de hátrálni nem lehet, úgyhogy egyik Apollo program indul a másik után. Az elején sajnos nem járnak sok sikerrel, emberéleteket is követel a nagy hajtás. A nagy áttörés azonban végül mégis eljön. 1969. július 20-án az Apollo 11 küldetés keretében az amerikai űrhajósok leszállnak a Holdon. Elsőként Neil Armstrong hagyja lábnyomát az égitesten – tudjátok, kis lépés neki, nagy az emberiségnek –, majd Buzz Aldrin is csatlakozik hozzá. Szöszmötölnek ott egy napig, köveket gyűjtenek, zászlókat tűznek ki, fotózkodnak, aztán csatlakoznak a misszió harmadik tagjához, Michael Collinshoz, aki addig a Columbia fedélzetén várta őket, és szépen hazajönnek. Ezt a mutatványt a Szovjetunió képtelen lesz überelni.

A kétely hangjai Armstrong még nem sok port vert fel a Holdon, máris voltak, akik kétségbe vonták, hogy a technológia elég fejlett az ilyen űrutazáshoz. Az egyik leghangosabb szkeptikus Bill Kaysing volt, aki Sosem jártunk a Holdon címmel egy könyvet is kiadott. Nézetei szélesebb körben azután kezdtek el terjedni, hogy megjelent a nagy sikerű Capricorn One című film, amiben egy meghamisított Marsra szállás körül bomlik ki a cselekmény. Az összeesküvés-elméletekre fogékony nézők csakhamar párhuzamot vontak a filmben és a valóságban lezajlott események között. Egy szűkebb réteg a következő évtizedekben kitartott amellett, hogy a Holdra szállás egy nagy kamu. A Laposföldesek Társasága azzal vádolta a NASA-t, hogy

Walt Disney szponzorálásában forgatták le az egészet, Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick rendezése alatt. A Fox TV pedig 2001-ben lovat adott alájuk azzal, hogy műsorra tűztek egy egyórás „dokumentumfilmet”, amely szerint a NASA szépen eltussolta az egész ügyet. Egy 1999-es felmérés alapján az amerikaiak 6%-a gondolta úgy, hogy sosem jártunk a Holdon, és további 5% a „nem tudom” opciót választotta. Hogy pontosan mi is történt szerintük? A válasz egyszerű. A NASA nyakig volt a pácban, mert a főnök (értsd: az amerikai elnök), illetve szponzoraik (értsd: végső soron az amerikai adófizetők) elvárták, hogy végre valami komoly eredményt mutassanak fel. Sem az arcukból, sem a költségvetésükből nem akartak veszíteni, ezért cirkuszt rendeztek a népnek, és a filmvilág nagyágyúival összefogva mindenkit sikeresen átvertek. Egy nevadai sivatagban forgatták le a nagy jeleneteiket, aztán mindenkit lefizettek vagy elhallgattattak, hogy soha ne derüljön fény a turpisságra.

Itt a bizonyíték, hol a bizonyíték?

A kétkedők ma is gyakran hivatkoznak az anno Kaysing által leírt megfigyelésekre. Fö-

löttébb gyanúsnak találják a fényképeket, amelyeket az űrhajósok készítettek a Holdon. Például, miért nem láthatóak rajtuk csillagok? Ugyebár, ha a Holdon nincsen fényszennyezés, akkor élesen kellene látszódniuk... Ez valóban tűnhet furcsának, csakhogy a magyarázat nagyon egyszerű. Amikor ezek a képek készültek, a Nap élesen megvilágította a Hold felszínét. Ha fotóztál már valaha éles fényben, talán tudod, hogy ilyenkor nagyon rövid záridőt kell használni, nehogy túlexponáld a fotót. Viszont pont emiatt a kevésbé fényes, távoli csillagok már nem rajzolódnak ki a fotón.

Feltették azt a kérdést is, hogy vajon miért nem fújta el a leszálláskor az összes port a környékről a Lunar Lander? Az egyszerű válasz: mert a Holdon nincs levegő, és vákuumban teljesen máshogy viselkedik a por is. Azzal az érvvel is előhozakodtak, hogy a Hold felszíne túl forró lett volna a rajta történő sétafikáláshoz. Egy nap a Holdon sokkal hosszabb, mint a Földön, csaknem egy hónapnyi, hiszen az égitest lassan fordul meg a tengelye körül. Ami azt illeti, „délben” valóban nagyon forró a közvetlen felszín, megvan vagy 120 °C-os is. Csakhogy az űrhajósok úgy időzítettek, hogy „hajnal-

ban” érkezzenek, amikor az alacsony szögben sütő Napnak még nem volt ideje felhevíteni a mindent beborító port. Talán a legerősebb érv amellett, hogy az egész lehetetlen lett volna, az, hogy útközben a sugárzás tette volna el láb alól az asztronautákat. A Föld felszíne fölött 600 kilométerrel, a Van Allen-övekben tényleg gyilkos a radioaktivitás, a Föld mágneses tere itt ejti csapdába a napszél részecskéit. Ezzel viszont – bármily hihetetlen – a missziót előkészítő tudósok is tisztában voltak, éppen ezért számolták ki úgy az útvonalat, hogy a lehető legkevesebb időt töltsék a zónában Armstrongék, és természetesen mind az embereket, mind a technikát védték a sugárzás ellen, amennyire csak lehetett. Persze bizonyítéknak nem kevés az a majd négyszáz kilónyi kő sem, amit hőseink hazacipeltek magukkal. Ma pedig a műholdfelvételeknek hála már tök szép képeket kaphatunk az általuk a Hold porában hagyott lábnyomokról, meg zászlócskákról is. Bizony, mind ott vannak még - a Holdon sosem fúj a szél…

„Egyszer, egy szép napon tudom, hogy elhagyom a bolygót, ahol élek…”

Philip Plait Bad Astronomy című könyvében gyönyörűen sorra veszi és kifordítja a holdra szállásban kétkedők érveit. A tudományos magyarázatok mellett rámutat például arra, amit te is megállapíthatsz, ha korabeli filmeket nézel: a speciális effektek még igencsak kezdetlegesek, aligha tudtak volna meg ygyőző felvételeket kreálni. Plait legközérthetőbb és legerősebb érve viszont éppen a két hatalom közötti versengéshez fűződik: ha az amerikaiak csak megjátszották volna az egészet, az oroszok minden bizonnyal azonnal ízekre szedték volna őket. Akárhogy is, a holdra szállással az űrversenyt a sok kezdeti kudarc után mégiscsak az USA nyerte, még ha sokba került is nekik – minden értelemben. Egyes elméletek szerint egyébként a Szovjetunió gazdasága is erősen megsínylette ezt a sportágat. Ez a legfőbb oka annak, hogy azóta nem is nagyon próbálkoztak ilyesféle mutatványokkal. Szóval, ha már nagyon eleged van ebből a bolygóból, akkor türelemmel kell lenned még egy picit, habár egy marsi expedíció tervben van az elkövetkező néhány évben.

Bagóztak az egészségre

Azt, hogy a dohányzás károsítja az egészséget, mára mindenki tudja. Magán a cigisdobozon is ott virít nagy betűkkel a felirat, amelyhez elrettentésül általában egy kifejezetten gusztustalan, esetleg (jelen esetben jogosan) hatásvadász kép is társul. Viszont a dohányzásnak nem mindig volt ennyire rossz híre. Pár évtizeddel ezelőtt még a biztonságosságát próbálták bizonygatni, ha pedig még régebbre visszamegyünk az időben, még gyógyszerként sem átallták használni a dohányt. Nem hiszed?

Akkor mesélek neked egy picit a bagózás történetéről. 1492-őt írunk. Kolumbusz Kristóf legénységével nemrég lépett először a szárazföldre ott, ahol szerinte Indiának kellett volna lennie. Nem egészen azt találta meg, amit keresett, de hát ilyesmi a legjobbakkal is megesik. Mindenesetre a jövevényeknek feltűnik, hogy a helyiek előszeretettel pöfékelnek mind a vallásos szertartásaik keretein belül, mind pedig a mindennapokban, sőt az általuk kedvelt növény leveleit még gyógyító kencéikhez is alapanyagul használják. Kolumbuszék a kiruccanást követően sok olyan portékát hoznak haza magukkal, amit az európaiak a mai napig nagy becsben tartanak: kukoricát, krumplit, babot, paradicsomot, meg persze magát a dohányt.

Az öreg kontinensen igencsak hamar rákapnak a dolog ízére. A korabeli orvoslás még nem áll a helyzet magaslatán. A legáltalánosabb gyógymódok mind köptetik, véreztetik, hánytatják a beteget, esetleg a beleit igyekeznek kitisztítani. Te-

kintve, hogy ekkor még sem az angol vécé, sem a papírzsebkendő nem tartoznak az általánosan elterjedt találmányok sorába, egyik sem egy nagy móka. Szerencsére az itteni orvosok nagyon hamar felfedezik maguknak a csodanövényünket, és szinte az összes létező betegség ellen lelkesen kísérleteznek vele. Többek közt füstöt eregettetnek a betegekkel fejfájás ellen, sebeket és különböző betegségek által sújtott bőrfelületet bugyolálnak dohánylevelekbe, megfázás megelőzéseként a szájba dörzsölik azok levét, vagy épp daganatos betegségeket kísérelnek meg kikúrálni a segítségükkel, amiben ma már nem nehéz meglátni az iróniát.

De ez mind smafu az igazán bizarr felhasználásokhoz képest. Például, mikor 1665ben kitör a pestisjárvány Londonban, ukázba adják az általános iskolásoknak, hogy cigizzenek a tantermekben, hogy a dohányfüst semlegesítse a kóros miazmákat. Nyilván ennek több a kára, mint a haszna, legfeljebb a diáksereg érezheti az átlagosnál menőbbnek a tanítási napot. A prímet mégsem ez viszi. A Temzébe valamiért rekordmennyiségű ember fullad bele a 19. században. Brigádok alakulnak, melyek kifejezetten a fuldoklók megmentésére specializálódnak. Legfőbb fegyverük a dohányos beöntés: füstöt fújnak a nem, vagy alig lélegző flótás alsó fertályába. Ehhez még egy spéci orvosi segédeszközt is kialakítanak, egyfajta fújtatót, mert hát azért a kolera is fenyeget. S hogy egyáltalán hogy jut ilyesmi az eszükbe? Úgy vélik, ezáltal egyrészt felmelegítik a testet, másrészt pedig a légzést stimulálják. Ez nem tanúskodik az emberi anatómia túl pontos isme-

retéről, mindenesetre ha szimulálnék, erre biztosan felébrednék.

Ugorjunk a huszadik századba!

A dohányé eddig egy elég komoly sikersztori. A századelőre viszont már a széles közönség is elkezd valamelyest nyugtalankodni a hatásait illetően. Az egyszerű felhasználónak feltűnik, hogy reggelente kapar a torka, meg köhög, jóllehet a cigaretta ártalmasságát egyértelműen még nem bizonyítja semmi. A nagy dohányipari cégeknek persze az áll érdekükben, hogy a gyanakvást elaltassák, és a termékeiket továbbra is lelkesen vásárolják.

A piacvezető Lucky Strike a 20-as években ezért aztán egy bátor ötlettel áll elő. Reklámjukban az orvosi szakmába vetett magas bizalmat igyekeznek kihasználni. „20 679 orvos szerint a Lucky kevésbé irritál” – hirdetik plakátjaikon. Állítólag ingyen csomagokat küldtek szét az országban szerte praktizáló dokiknak, akik alátámasztották, hogy az érzékeny torkú dohányo-

soknak ez a legjobb választás. A következő évtizedben az addig kicsinek számító márka, a Philip Morris kopírozza le szinte ugyanebben a formában a kampányt. Nekik olyannyira bejön ez a húzás, hogy piacvezetőkké lépnek elő általa. A többi gyártó is sorra lovagolja meg a hullámot. A Camel például azzal dicsekszik, hogy több orvos szívja az ő terméküket, mint bármelyik másikat.

Hogy mindebből mennyi igaz, eléggé nehéz eldönteni, de tény, hogy az ipar különböző képviselői egymással versengve küldik a dokiknak az ingyen kartonokat, igyekeznek olyan kutatót találni, aki megnyugtató eredményekkel támasztja alá kampányaikat, és bőszen hirdetnek az orvosi lapokban. Közben a mozivásznon gyönyörű, törékeny színésznők pöfékelnek, és jóképű, öltönyös férfiak szívják elmélyülten vastag szivarjaikat.

Ez az állapot viszont nem tart sokáig. Az ötvenes évekre egyik tanulmány a másik után bizonyítja, hogy szoros ösz-

Kávészünet / Sárkány ellen sárkányfű

szefüggés van a tüdőrák kockázata, illetve a dohányzás között, és ezt már lehetetlen a szőnyeg alá söpörni. A bizonyítékok súlya alatt az orvosi lapok sorban betiltják hasábjaikon a dohánytermékek reklámjait, az egészségügyi szervezetek ajánlásaikban a cigaretta letételére buzdítják a népet, a New England Journal of Medicine felmérése alapján pedig jelentősen visszaesik e káros szenvedélynek hódoló doktorok aránya. 1965-től Nixon elnök határozata értelmében a gyártók a cigarettásdobozokra figyelmeztető címkéket kötelesek rakni, és 1970-től már a tévében sem reklámozhatnak.

A dohányipari cégek számára tehát a happy end nem adatik meg. Mára teljesen világos, hogy nem csak a tüdő szempontjából rossz ötlet napi két csomaggal elszívni, hanem hogy csak párat

Hirdetés

említsünk, a szív- és érrendszeri megbetegedések, és egyéb rákfajták kockázata is jócskán megnő ezáltal. Úgy tűnik viszont, hogy újabban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a dohányzást „felváltani” szándékozó termékek: a különböző elektronikus cigaretták, vape-ek és társaik. Ezeket szintén a kevesebb kár elve alapján reklámozzák, mint vagy száz éve bizonyos cigimárkákat, ami valószínűleg igaz is lehet. De azért azt nem árt tudni, hogy jelenleg még nem nagyon léteznek olyan tanulmányok, amik a hosszú távú felhasználás ártalmait vizsgálnák, és a legtöbb szakember minimum szkeptikus azt illetően, hogy ártalmatlanok lennének. Kifejezetten egészségesnek beállítani a dolgot pedig, nos, azért erős. A történelemnek megvan az a makacs, és fölöttébb idegesítő szokása, hogy olykor ismétli önmagát.

Mert a szépségszalon a nők kedvence…!

Modell: Érsek Eszter

Partner: M Beauty – szépségszalon Érsek Eszter (19), Sárosfa

Novemberi forgatásunk egy ízléses és kifinomult szalonba vezette stábunkat. Ha még nem ismernétek, a Dunaszerdahelyen újonnan nyílt M Beauty szépségszalon látott minket vendégül, ahol fodrászati- és kozmetikai szolgáltatások vehetőek igénybe, és persze az alakformálás sem maradhat ki a sorból. Ezt mind kipróbálta az utolsó őszi hónapunk főhőse, aki nem más, mint Érsek Eszter Sárosfáról. Hogy a tulajdonos, Bódis-Csűri Marcsi szavaival élhessek, ezen a csodahelyen minden adott, hogy nyugodtan kikapcsolódhasson az ember, és modellünk így is tett.

Mielőtt Eszti egy csajos este elébe nézne, kipróbált mindent, hogy kipihenten induljon az éjszakába. Először a Bodyshape-et próbálta ki, hogy kondiban maradjon. Ez egy vákuumkapszula, amely kollagén lámpás formulával működik és a feszesebb bőrre vágyó vendégeknek ajánlott.

Egy kiadós edzés után, Mirka, a szalon kozmetikusa vette kezelésbe modellünk bőrét. Előbb letisztította, majd a hidratálást és infrafénnyel való kezelést követően egy Matis kaviáros maszkkal került fel a pont arra a bizonyos i-re. ,,Nagyon megnyugtató érzés volt, és utána sokkal jobban lélegzett a bőröm, majd kaptam egy kiváló arcmaszszázst a végére, ami csak hab volt a tortán!” – árulta el nekünk Eszter. A bőrünk feszes és hidratált, így a szépség-

nap utolsó állomása a fodrászat volt, ahol Marcsi elkészítette a megálmodott egészséges és szép hajkoronát. Enyhe loknik, hogy modellünk gesztenyebarna tekintetét még inkább kiemeljék. Felkerült a piros rúzs. Elkészültünk. Eszti csak úgy pörgött a kamera előtt, és mint elárulta nekünk, kiskora óta imád szerepelni és a középpontban lenni. Amit tudnotok kell Esztiről: „Jelenleg egy pozsonyi egészségügyi szakközépiskolában dietetikát tanulok. A későbbiekben gyermekek táplálkozására szeretnék specializálódni, és a különböző intoleranciák, allergiák problematikájára fókuszálni. Amit sokan nem tudnak rólam?! A kedvenc hobbim, amellyel az iskola után foglalkozom, ha csak az időm engedi, a körömépítés, -szépítés. Imádom csinálni, mivel fejleszt abban, hogy minél aprólékosabb, precízebb és nem utolsósorban türelmesebb legyek, amin még van mit gyakorolni. :-)” Reméljük, felkeltette olvasóink figyelmét a novemberi Hónap Nője rovatunk is. Köszönjük a MissQ üzletnek a szebbnél szebb kollekciókat, mellyel ellátják modelljeinket, és az M Beauty szépségszalonnak, hogy helyszínül szolgált a forgatásunkhoz. Aki még nem járt volna ott, megtaláljátok őket a Gradus épületében. Hogy ne késd le az ünnepeket, nézz be hozzájuk, remek karácsonyi csomagok várnak, formájában is igénybe vehetőek szolgáltatásaik, illetve

Egy német, egy francia és egy orosz beszélgetnek az 50-es években:

- Nekem egy Mercedes-em van, a feleségemnek egy BMW-je, külföldre pedig lakókocsival járunk - mondja a német.

- Nekem egy Peugeot-m, a feleségemnek meg Renault-ja van. Külföldre mi vonattal járunk - mondja a francia.

- Nekem egy Moszkvicsom van, a feleségem meg metróval jár - mondja az orosz.

- És külföldre mivel jártok? - Leginkább tankkal.

- Hogy hívják azt hajlékony kisbabát, aki még bilibe pisil? - ??? - Flexibilis.

A rendőr leint egy kétszázzal száguldozó autóst.

- Hová ilyen sietősen?

- Ne is kérdezze, biztos úr! Most lőttem le az anyósomat, itt a hullája a csomagtartóban. A csőre töltött pisztolyt még nem volt időm eldobni, itt van a kesztyűtartóban. A rendőr döbbenten előrántja a pisztolyát s a sofőrre fogja, a másik kezével meg rádión sürgős segítséget kér. Megjön az erősítés.

- Mire fel ez a nagy riadó, őrmester? - Hadnagy úr, jelentem, ennek az egyénnek ott az anyósa lelőve a csomagtartóban, a pisztoly meg a kesztyűtartóban! Átvizsgálják a kocsit, se hulla, se pisztoly, semmi különöset nem találnak. Egyszer csak megszólal a sofőr: - Fogadjunk, hogy most még azt is rám akarja majd fogni, hogy kétszázzal száguldozok!

A frissen felvett alkalmazott először megy dolgozni a munkahelyére. A főnöke meleg kézfogással üdvözli, majd azt mondja neki: - Nos, az első feladata az lesz, hogy megfogja a seprűt és kitakarítja az irodát! A dolgozó felháborodva:

- De uram, én egyetemen tanultam hoszszú évekig! - Jól van, értem. Akkor megmutatom, hogyan kell ezt csinálni...

A frissen felvett alkalmazott először megy dolgozni a munkahelyére. A főnöke meleg kézfogással üdvözli, majd azt mondja neki: - Nos, az első feladata az lesz, hogy megfogja a seprűt és kitakarítja az irodát! A dolgozó felháborodva: - De uram, én egyetemen tanultam hoszszú évekig! - Jól van, értem. Akkor megmutatom, hogyan kell ezt csinálni...

Egy férfi felad egy társkereső hirdetést: „Feleséget keresek!” Másnap kap egy csomó levelet, mindegyikben ez áll: „Mit szólna az enyémhez?”

A királyfi bejelentkezik a kínai császárhoz, hogy szeretné elvenni a lányát. A császárnak az a feltétele, hogy a királyfi állja ki a három legszörnyűbb kínai kínzást. A királyfi beleegyezik. Elmegy aludni a számára előkészített szobába, és reggel egy nagy kővel a hasán ébred, rajta felirat: „Első legszörnyűbb kínai kínzás: 50 kgos kő a mellkason!”

A királyfi röhög egyet a primitív feladaton, könnyedén felkapja a követ, majd kidobja az ablakon. A zuhanó kő másik oldalán azonban meglát egy feliratot: „Második legszörnyűbb kínai kínzás: bal here a kőhöz kötve!”

A kő már túl messze van, hogy elkapja, ezért utánaugrik, ki az ablakon. Ekkor az ablak külső oldalán megpillantja a harmadik feliratot: „Harmadik legszörnyűbb kínai kínzás: jobb here az ágy lábához kötve!”