Klikkout 09 14 by KLIKK OUT

HAVI MAGAZIN / KÖZÉLET, KULTÚRA, SPORT, MÁS

Szeptember

2014 / 4. ÉVFOLYAM

Editorial

Érik a szőlő Këri jegyzete

„Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele...“ – énekeltük vígan az alapiskolai énekórákon. Bizony, az ősz időszakába lépünk lassan, s a vénasszonyok nyara után hűvösebb napok köszöntenek ránk. Az ősz a beérésről szól és arról, hogy végre begyűjthetjük egész éves munkánk gyümölcsét és élvezhetjük annak előnyeit. Lássuk be, emberek vagyunk mindannyian, és ennek megfelelően imádunk fogyasztani. Mikor jóllakatjuk magunkat fizikai téren, különösen elégedetté válunk, s úgy érezzük, most jó csak élni igazán.

Ősz a szüret ideje is egyben, s épp ezért az alkoholfogyasztásra szeretnék kitérni. Az alkohol az emberiséggel gyakorlatilag egyidős – őseink a rothadt gyümölcsöt ízlelgetve jöttek rá, hogy e vegyület az embernek megelégedettséget, örömet, kellemes érzetet okoz. A szeszfogyasztás kultúrája évről-évre fejlődött, s ma már rengetegféle itallal csillapíthatjuk szomjunkat, dobhatjuk fel az estéket – csak úgy, önmagunkat jutalmazva. Amit elszomorodva tapasztalok magam körül, ill. a régióban, az a fiatalok túlzott vonzódása az alkohol fogyasztásához. Koncert – és fesztivállátogató révén sokszor találkozom olyanokkal, akik már öt körrel korábban elvesztették a kontrollt és dülöngélve haladnak frissen szerzett barátaikba kapaszkodva. Minden rendezvényt elleptek az izgága YOLO-k, akik a hétvégéket csak bulizva és alaposan lerészegedve tudják elképzelni. Szelfik röppennek, a koccintást és a „ki bír többet inni“ versenyeket a világhálón követhetjük. De a negatív példáért nem kell messzire menni... Péntek-szombat esti bevásárlások alkalmával lehetünk figyelmesek olyan tinicsoportokra, akik hónuk alatt vodkás – vagy egyéb üveget szoron-

gatva sorakoznak be a pénztárhoz, cinkos kacarászások közepette. Hátak kihúzva, magabiztosság/ON, így remélik, hogy a pénztáros nem kérdez rá az életkorukra. Aztán irány a város, ahol anya-apa szeme fényei sikoltozva randalíroznak, kérdés esetén pedig előre betanult szöveggel kábítják őket az előző estét illetően. „Az a ökör anyám nem is tudta, hogy mentünk, hol én mondtam volna el neki? Eddig nem törődött velem, 15 évig, mi köze az én életemhez?“ (utcazaj) A rosszullét kellemetlen élményein (és hányós sztorikon) túl már nem is annyira menő dolog a piálás, a „soha többet“ fogadalma után azonban mindig érkezik egy újabb partimeghívó. A rendszeres szeszfogyasztás káros tüneteire sokan fittyet hánynak, számolatlanul fogynak a felesek, az értelmes szórakozás helyett marad a bekábult lézengés. Minden egyes hétvégén, csak a helyszín változik néha. A depit, sírást és megbánást megelőzendő, üzenetem a palackba (és mellé) a következő: Bár a barátok imádnak biztatni, ha ivásról van szó, ne felejtsd el – a másnappal mindig Neked kell megküzdened, egyedül. :-) Csak okosan!

Tartalom

Érik a szőlő – editorial

Kimbra – The Golden Echo, Basement Jaxx – Junto –Hangfal

Eggyel több – autó

Két keréken száguldók – Sziget, ahol élünk

A BMW és az Audi miért nem kapnak papucsot? – Riport

Pillanatok árulják el az összetartozást –interjú Cséfalvay Ágnessel

Programajánló

Húzd be a Vészféket! – Ajánló

Sin City – Ölni tudnál érte, Sráckor – Filmkocka

Tánczos Gábor Illúzióromboló Könyvtára – Könyv

Művészetek Völgye 2014 – Különvélemyény

Jó Bástya Csárda – Vendéglőlesen

Oroszország – Szentpétervár – Utazás

Czajlik ranch – a lovasélet szíve a Csallóközben -PR

Nem azt nézik, honnan jöttél, hanem hogy mit nyújtasz a pályán – Sport

5 tipp a távol-keleti stílushoz - design

Tippek natúr sminkhez - Szépségsarok

Nikoleta Sedláková – Augusztus lánya

Viccek :)

A vásári kürtőskalácsot idén sem hagyhatom ki! – Sportnapló

4. évfolyam, 2014/ szeptember Regisztrációs szám: EV 4545/12 lapigazgató: Gocoň Péter főszerkesztő: Szilvási Tibi szerkesztők: Kálmán Norbi, Kiss Balázs, Kovács Andrea, Mundi Józsi külső munkatársak: Angyal Sanyi, Pápay Anna, Tánczos Gábor, Uher Tibi fotó: Šenkár Márió grafika: Kovács Anita borítóterv: Gocoň László kiadja: Inportante, s.r.o., Biskupa Kondého 5138/36, Dunajská Streda 929 01 IČO: 45 354 928, hirdetés felvétel: +421 917 069 465, reklam@klikkout.sk elérhetőség: info@klikkout.sk A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak. Realizované s finančnou podporou Úradu vlády Slovenskej republiky – program Kultúra národnostných menšín 2013 A Klikk Out magazint a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatta.

Eggyel több

BMW 2

Ugróczky Pityu írása és fotói

A kettő eggyel több, mint az egy, de ugyanennyivel kevesebb a háromnál. Röviden így tudnám összefoglalni a BMW 2 tesztvezetése után szerzett tapasztalataimat.

De mi számít egynek Bajorországban? Tudniillik, A tesztelt modell egy BMW 220d coupé volt a a BMW-nél gondoltak egyet, és a BMW 1 coupét maga 184 lóerejével. Az autó könnyűcske, a 184 átkeresztelték BMW 2-re. lovas, hátsó kerekekre förmedő motor olyan élményt nyújt, amit nem lehet megszokni, minHa az autó hosszát vesszük, akkor az a bizonyos den egyes kigyorsítás kaján vigyort csal a vezető egy 72 mm-t jelent, ha széltében nézzük, akkor arcára. Nyugodtan hívhatjuk akár BMW-vigyor24-et. A belső dizájnt tekintve csak néhány alig nak is, mert ez a fajta önfeledtség csak a bajor észlelhető változást, amit csak az igazi BMW autócsodák volánja mögött éri el az embert. rajongók vesznek észre. De vissza az elejére, mitől több a Kettő, mint az Kívülről már többet jelent az egy. Első ránézésre Egy? A válasz pedig az életérzésben keresendő. a lámpák elöl keskenyebbek lettek, sokkal komo- Zseniális lépés volt a BMW marketingeseitől, lyabb megjelenést kölcsönözve az autónak. Az hogy egy egyszerű átnevezéssel hoztak létre egy autó hátulja viszont nagyban emlékeztet elődje, új szériát. A BMW 1 ugyanis a legkisebb BMW a BMW 1 coupé hátsójára. széria volt, még coupé formában is. Kicsit lányos, 6

Utazás Autó

kicsit nőies, kicsit cicás. A kettes viszont már nem a legkisebb, nem kisautó, hanem egy sportos dög. Tekintélyesnek nem nevezném, de nem is nőies, inkább fiatalos, szerdahelyiesen mondva frajer. Lehet vele menni csajozni, órázni a Hiper parkolójába, vagy bárhova, mert a BMW 220d coupéval megtett minden egyes kilométer az élet szép pillanatai közé sorolódik.

A BMW egy életérzés, és minél nagyobb szám van a három betű mögött, annál nagyobb adagot kap ebből a kellemes érzésből a vásárló, annál szélesebb lesz a BMW-vigyor. Jelen esetben két egységnyi, ami eggyel több mint az Egy.

Sziget, ahol élünk

Mi sem jobb hír a kerékpáros sport szerelmesei számára, mint az, hogy már kerékpárúton szelhetjük át a vidéket Dunaszerdahelytől egészen Nagymegyerig. Pár éve talán álmodni sem mertünk volna ilyet, most mégis valósággá vált.

Két keréken száguldók Angyal Sanyi írása és fotói Emlékszem, gyerekkoromban még nem úgy volt, mint manapság, nem volt minden gyereknek jó biciklije. Mi BMX-szel tekertünk az utcákon, ám akadt, akinek a szülei megvették a legújabb „montenbájkot”. Mi pedig irigykedtünk, mert tudtuk, az ilyen bringákat beszerezni nem olcsó mulatság. Hát még amikor az ilyen biciklire felkerült egy kis kütyü, ami megmutatta, milyen gyorsan tudsz tekerni vele, mindenki ki akarta próbálni. Szinte egymás kezéből vettük ki a kormányt, míg a kerékpár tulajdonosa nem döntött úgy, hogy neki elég volt a versenyből, hazateker. Manapság már sokkal egyszerűbb jó minőségű bringát beszerezni, és már az áruk sem olyan borsos, mint gyerekkorunkban. Emlékszem, lassan hét éve már, hogy megvettem a biciklimet és akkor azt hittem, el tudnék tekerni vele a világ végére. Az első nyáron rá is tettem kétezer ki8

lométert és szinte élveztem, ahogy pörögnek a számok a számlálón. És előfordulhat, hogy kevesebb volt a négykerekű, mégsem volt veszélytelen a forgalmas szakaszokon bringázni. Akkor még el sem tudtam képzelni, hogy néz ki egy bicikliút. Meg egyáltalán, kinek jutott ez akkor az eszébe? Valakinek biztosan, hiszen pár évvel később mozgolódni kezdtek a kisudvarnokiak, és mindenki csak nézte, várta, mi készül a faluban. Kiépült a bicikliút Dunaszerdahely és Kisudvarnok között. FOLYTATÁSA KÖVETKEZETT Amikor először vettem részt egy olyan sajtótájékoztatón, ahol azt ecsetelték, merre is haladnak majd a bicikliutak, csak bámultam nagy szemekkel, el sem tudtam képzelni, hogy olyan út, mint akkor már Kisudvarnokban volt, szinte minden csallóközi telepü-

Sziget, aholUtazás élünk

lésen lehet, ráadásul összekötheti azokat. A gondolatokat tervek, a terveket pedig tettek követték. Marczell Zoltán neve biztosan mindenki számára ismerősen cseng. Ő annak a falunak a polgármestere, mely Szlovákia legszebb faluja lett 2013-ban. Perszehogy Kisudvarnokról van szó. Ő volt az elindítója a bicikliutak kiépítésével kapcsolatos projektnek is, mint a Tőkési-ág Kistérség elnöke. Sőt, amikor idén év elején Kis- és Nagyudvarnok közt épült a bicikliút következő szakasza, ő nem volt rest beállni a munkások közé és „monterkában” dolgozni velük együtt, hogy minél hamarabb kész legyen a szakasz. Én ma már biztosan állíthatom, neki köszönhetjük azt, hogy mára a Csallóközben bicikliutak vannak. Nemrégiben Ekecsen hivatalosan is átadták a kerékpárutakat. Az eseményen rengeteg bringás megjelent, voltak ott olyan bicikliklub képviselői is, akik nem csak a szűk pátriájukat tekerik körbe és körbe, de más tájakra is járnak. „Nagyon sok helyen járunk és jártunk már, mint például a Duna-kanyarban, ahol szépen ki vannak építve a biciklisták számára az utak. Itthon állandóan csak beszéltünk róla, milyen jó is volna, ha a

Csallóközben is lehetne biztonságosan közlekedni a bicikliutakon, de azt hittük, álom marad mindörökre, most mégis valósággá vált” — meséli Zsuzsa, az alistáli Ali-Bi biciklub titkára. Így van ezzel a nagymegyeriek Tekergők nevű bringaklubjának az elnöke, Varga Albin is. „Nagyon örülünk neki, hogy elkészült. Használják is a kerékpáros klub tagjai, hiszen nagyon sok ekecsi tagunk is van, és ők így szívesebben tekernek át Nagymegyerre a klubakciókra. Meg persze az sem utolsó szempont, hogy így biztonságosabb lett az út” — magyarázza. Ám egy apró vakfolt még mindig ott éktelenkedik a bringás térképen, ugyanis Ekecs és Nyárasd közt nem épült meg a biciklis útszakasz. Ennek az oka egyesek szerint az, hogy nem sikerült megegyezni a földtulajdonosokkal az útszakasz kiépítéséről, így ez a rész bicikliút nélkül maradt. Reméljük, nem örökre. LESZ-E FOLYTATÁS? Ez a kérdés mindenkit foglalkoztat, hiszen ha valami elkezdődött és jól működik, az embereknek pedig tetszik, akkor azt folytatni kell. A kérdés megválaszolására pedig ki más lenne a legalkalmasabb, ha nem az, aki az egészet kitalálta, és azóta is a hátán viszi. „Legkésőbb tavasz folyamán 9

Sziget, ahol élünk folytatódik majd ez a szakasz egészen Ekecs közepéig, illetve épül majd egy szakasz Nagymegyer és Izsap között. Kiépülnek majd szakaszok például Csallóközkürt, Felsővámos, Nagyudvarnok, Hegyéte, Várkony és Kisudvarnok területén” — magyarázza Marczell Zoltán. Úgyhogy, aki eddig még csak gondolkodott azon, hogy biciklit vásároljon, tegye meg. Ez a sport egyáltalán nem annyira megerőltető, mint azt a nem biciklizők hiszik, és nincs az a távolság, amit egy kétkerekűvel ne lehetne megtenni. Így már Dunaszerdahelytől Nagymegyerig zavartalanul közlekedhetünk biciklivel, már csak azt kéne megoldani, hogy más irányba is elindulhassunk.

Például Lég felé, vagy akár a „patonyokon” keresztül, de jó lenne Bősre is, ki egészen a töltésig, ahol aztán tovább folytathatnánk az utat akár Komárom, vagy Pozsony felé. Ezek még most mind álomnak tűnnek, de ha belegondolunk abba, hogy a bicikliút néhány esztendővel ezelőtt maga is egy álom volt csupán, akkor korántsem olyan megvalósíthatatlan, mint évekkel ezelőtt gondoltuk. Úgyhogy bringára fel, hiszen ami késik, nem múlik, végül pedig az egész országot bicikliutak hálózzák majd be, és ha ez az utópisztikus kép valóra válik, dobjuk el az autóink kulcsát, és pattanjon mindenki bringára!

Sziget, aholUtazás élünk

Pedálpélda Egy olyan hétköznapi városi bringásnak, mint én (vagy bárki más), aki többször hagyja el a lépcsőházat biciklivel, mint anélkül, és néha még a szemetet is azzal „viszi le” (hisz útbaesik!), egészen mást (is) jelent az ilyen kerékpárutak kiépítése, mint például a túrázóknak. Nem elhanyagolandó a jelentősége kerékpártúrák szempontjából, de ennél talán jóval többet ér azok számára, akik nem tudnak / nem akarnak a szomszéd faluba, suliba, munkába, fagyira autóval átsurranni. Ezért is pattantam fel a kb. 15 éves cangámra, és az egyik hétvégén többedmagammal eltekertünk Dunaszerdahelytől Nyárasdig. Az út komótos, szemlélgetős tempóban majdnem egy óráig tartott, útközben pedig belebotlottunk gyerekbe, felnőttbe, öregbe, akiknek végre van lehetőségük viszonylag biztonságos módon eljutni

bringával a sarki kenyerestől távolabbra is. Persze kisebb „szépséghiba”, hogy rendszerint minden falu elején óvatosan át kellett haladni az úttest másik oldalára (odafelé, mivel az út bal oldalán húzódik a kerékpárút), de ennyi rizikót azért örömmel bevállalhatunk, hogy a faluban, ahol esetleg volna is mód kiépíteni a bicikliutat, ott ne betonozzák le emiatt a családi házak előtti füves zöldsávot. Elsősorban ösztönöz, vagy legalábbis kellene, hogy ösztönözzön egy alternatív útvonal a nagyihoz, a haverhoz, vagy akár egy spontán „örömkerekezésre”. Ezért is volna fontos, hogy minden egymáshoz közeli falu kiaknázzon egy ilyen lehetőséget, nem is beszélve Szerdahelyről, melynek határától 1-2 kilométeres körzetben egy rakat település található. (SzT)

Riport

A BMW és az Audi miért nem kapnak papucsot? Szerző: Kálmán Norbi Fotók: Szilvási Tibi, Internet

Csesztetni a jónépet, kényelmesen autókázni, ﬂegmán sétálgatni az utcán..., vagy: árgus szemmel figyelni a kihágást elkövetőket, felügyelni a rendet és közbiztonságot, és betartatni a törvényt. Milyen jelzőkkel illetnénk a városi rendőröket, ha megkérdeznének bennünket? Valószínűleg mindenkinek megvan a véleménye, legyen az akár pozitív vagy negatív, és mindenki tudja, hogy mit kedvel a „fekete csendőrökben“, vagy épp miért haragszik rájuk. A következő beszélgetésben a városi rend őreinek teszünk fel kérdéseket, kíméletlenül, és esélyt adunk rá, hogy a közvélemény megismerje az ő álláspontjukat is, olyan kérdésekben, mint például a „papucsok“ osztogatása, az arrogáns válaszok, vagy épp egy „drogtanya“ elkerülése. Az interjú készítésekor 2 városi rendőr volt jelen, és parancsnokuk, tehát az, aki az utcákat rója, és aki a parancsot adja, ugyanúgy megszólal riportunkban. Nos, mi tartozik a városi rendőrség hatáskörébe? Erről is írunk az alábbiakban, de nem olyan részletesen, mint ahogy azt az 564/1991-es törvény taglalja. Ha valaki bele akar merülni a részletekbe, az a Google-ba bepötyögve e számot mindent megtudhat. FIGYELEM! A leírtak egyes részletei megzavarhatják az olvasó nyugalmát!

Mi a városi rendőrök feladata? A közrend megtartása, a város területén történő kihágások elleni fellépés, a hatáskörünkön kívül eső esetek továbbítása az állami rendőrség felé. Jogunk van igazoltatni, ha valaki kihágást követ el, amenynyiben ennek valaki nem tesz eleget, úgy az illetőt előállíthatjuk. Ezenkívül bizonyos esetekben helyszí12

ni bírságot is kiszabhatunk. Az erre vonatkozó részleteket bárki megnézheti a tevékenységi körünket szabályozó törvényben. Ha például egy hajléktalan kicsit megdőlve ül egy padon a város közepén, őt is rendre kell utasítani?

Utazás Riport Aki közterületen úgy viselkedik, hogy azzal megbotránkoztatja az embereket, akkor ott fellépünk. Ha valaki csak ül, de mondjuk nagyon ápolatlanul, azzal még nem követ el kihágást. De ha mondjuk maga alá piszkít, akkor ott ugyancsak intézkednünk kell, mert akár közegészségügyi aggályok is felmerülhetnek. Na most, feküdni egy padon megint csak nem lehet, azt a város közterületeken való viselkedést szabályozó rendelete taglalja, és az ezt nem engedi. A közterületet nem lehet életvitelszerűen használni. Mi van abban az esetben, ha közterületen mondjuk veszekednek, vagy hangosan kiabálnak egymással néhányan? Az életvitelszerű? Amennyiben éjjel csinálja, akkor természetesen kihágást követ el, ha viszont nappal kiabálnak, akkor ott nincs semmi, ami alapján fellépjünk. Ha viszont az illető már szemetel, vagy akár csak szotyolázik (a földre), akkor már ismét büntetéssel sújthatók, vagyis ez alapján már indokoltan jelentik be nekünk a járókelők. Ha pusztán hangos szóváltásról van szó, akkor kérdem én, mi az a szint, ami már megbontja a közrend nyugalmát, és sérti a közrendet szabályozó rendeleteket? Más az az eset, ha akad olyan bejelentő, akit ez konkrétan zavar. Akkor a helyszínre megyünk, és megpróbáljuk valahogy rendezni a dolgot a vitatkozó felek között. Kapnak értelmetlen bejelentéseket? Hajjaj, soroljam? Ufó van a házban, volt ilyen is. Vagy például, hogy a szomszédban hangosan ugat a kutya, vagy a macska felment a tetőre. Mondja meg, ezzel mit lehet tenni? De persze kimegyünk, mert ki kell menni minden bejelentésre. Ilyenkor sokszor elég az, ha kimegyünk a helyszínre, beszélünk a bejelentővel, és ő megnyugszik.

Az attól függ, hogy hozzánk milyen stílusban szólnak. Ha például én odamegyek hozzád, és azt mondom, jó napot, erről és erről van szó, mire úgy válaszolsz, hogy mi van te ökör, mit keresel itt, akkor én is ehhez igazítom a fellépésemet. Van, hogy a helyzet megkívánja azt, hogy más hangnemet válasszon a rendőr. Ha valaki tök részeg, vagy már elszívta az agyát, és már teljesen eltorzult a viselkedése, akkor azzal már máshogy kell beszélni. Vannak akik meglátják az egyenruhát és már nem is tudnak higgadtan beszélgetni. Például ha többen verekszenek, oda úgy mennél oda, hogy jó napot, mit csinálunk, mit csinálunk? Nem! Ott határozottabb fellépésre van szükség. De egyébként, ha normálisan beszélnek velünk, higgye el, mi is normálisan beszélünk. A városi rendőrökre sokan úgy tekintenek, mint az egyszerű polgárt egzecíroztató szervre, mondván, nem elég, hogy az állami rendőrség is ellenőrizhet bennünket, hanem még „ezek“ is. Önök, hogy tekintenek saját magukra? A városi rendőrség a város kinyújtott keze. Az önkormányzat az állami rendőrségnek nem dirigálhat, hiszen annak számtalan más feladata van, ezért fenntart egy szervet, a városi rendőrséget, amellyel a város polgárainak biztonságát, életkörülményeinek rendjét védi. A mi hatáskörünkbe is sok minden tartozik, például az éjszakai csendháborítás, futballmeccsek biztosításának segítése, rendbontás a kocsmák környékén, közterületeken, és sorolhat-

Önöknél mikor szakad el a cérna? Soha, mert nem szakadhat el a cérna. Ezt arra értem, hogy mikor kezdenek arrogánsan beszélni a polgárral? 13

Riport

Önök egyébként hogy élnek meg ilyen eseteket? Már teljesen közömbösen, igaz én 20, a társam 22 éve csinálja ezt a munkát. Bennem semmi különös dolgot nem okoznak az ilyen esetek. Az egy ember, ennyi, így fogom fel. Úgy mondnám, már megszoktuk. nám. Persze ez az állami rendőrség hatáskörébe is beletartozik, de ilyen formában próbáljuk segíteni egymás munkáját. A drogfüggők esetében miként járnak el? Sok ilyen esettel találkoznak? A drogosok inkább elbújnak. Addig nem olyan egyértelmű, hogy kivel állunk szemben, amíg a drogteszt eredményét nem tudjuk. Lehet, hogy részeggel van dolgunk, vagy begyógyszerezett emberrel, vagy igen, talán drogossal. Amennyiben kihágást követett el, úgy mi azt saját hatáskörünkben oldjuk meg, ha bűncselekményt, akkor az ügyet továbbítjuk az állami rendőrségnek, netán az ügyészségnek. Mindenről meg kell győződnünk: egy emberről, aki fekszik a fűben, csak akkor tudom meg, hogy mi van vele, ha odamegyek és ellenőrzöm. A múltkor például egy akasztott emberhez hívták ki a kollégákat. A telefonban annyit mondtak, hogy a játszótérnél valami lóg a fán, bár fúj a szél, de az a valami nem mozdul a szélben. A kollégák kimentek, és akkor szembesültek a dologgal. Tehát a bejelentéskor még nem tudjuk, mivel találkozunk a helyszínen. 14

Mi volt a legdurvább eset, amit nehezen bírtak feldolgozni? Nekem az, amikor egy csecsemőt megszült az anyja, majd késsel összeszurkálta, és a kukába dobta. Azt évekbe telt megemésztenem, és tizenakárhány év után még mindig a szemem előtt van. Amit én nehezen tudok feldolgozni (szólalt meg a kollégája), az az, amikor 8-10 napos hullát találunk a lakásban. Akkor hívnak a lakosok, amikor már a szagok terjengenek. Ilyenkor a test fel van fújódva, már egy ideje elindult a bomlás, és váladékok folynak ki belőle. Azt nem lehet megszokni. Mi van abban az esetben, ha városi pletykák, vagy susmus alapján lehet sejteni, hogy egy bizonyos területen hígul a közbiztonság, mondjuk több a drogos, bár konkrét bejelentés nem érkezik. Ekkor jobban odafigyelnek arra a területre? Persze, mi is hallunk ezt-azt. Ha sejtjük, hogy egy bizonyos területen gyengül a közbiztonság, akkor oda mi is több kontrollpontot teszünk, az embereink tehát többször megfordulnak az ilyen helyeken. Ha

Utazás Riport azonban drogról van szó, ilyen esetekben már nem a városi rendőrség a kompetens, hanem az állami rendőrség. Ez a helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Ha a város egy bizonyos pontján felmerül ilyen gyanú, és hozzánk valamiért több információ jut el, mint az állami rendőrséghez, akkor azt az információt mi természetesen megosztjuk az állami rendőrökkel, illetve ilyen jellegű esetekben konzultálunk. Így valamilyen formában együttműködünk, de erről többet nem mondhatunk. Mi a helyzet a közlekedésbiztonsággal? A tilosban parkolás, megállás és várakozás azok a kihágások, melyeknél mi eljárhatunk. A piroson vagy egy Stop táblánál való való áthajtásnál, elsőbbségadás elmulasztásánál, vagy ittas vezetésnél a törvény nekünk már nem biztosít intézkedési jogköröket. Mi itt már nem járhatunk el, hiába mondják az emberek, hogy hiszen ott álltunk, miért nem intézkedtünk. Sokszor előfordul, hogy olyan dolgokat kérnek rajtunk számon, amelyekben nem mi vagyunk a kompetensek. Egész egyszerűen mi nem járhatunk el bizonyos

esetekben, mert a törvény nem biztosít rá jogot. Amit megtehetünk, hogy jelentjük a kompetens, felsőbb szerveknek. Bizonyára gyakran találkoznak a következő kérdéssel: a KIA Ceed-emre kapok egy papucsot, de akkor a mellettem álló Audi vagy BMW miért nem kap? Erre mondanék valamit: anno, még a Pápaykorszakban aktuális volt az ilyen feltételezés, vagy kérdés, és aki ilyen dolgot mond, az talán megragadt abban a korszakban. Ma már bárkinek van felső kategóriás, komolyabb márkájú autója. Vagy összespórolt annyit, hogy vegyen egy használt BMW-t, vagy kifizette az első részletet, aztán azóta már nem is fizeti, de van még ilyen autója. Az ilyen jellegű megkülönböztetések már nem léteznek! De előfordulhat olyan is, hogy a BMW csak azután állt oda, hogy a Škoda, vagy a kis Citroën már megkapta a kerékbilincset. Vagy: köztudott, hogy már lehet sms-ben is parkolást fizetni, de a járókelő nem tudhatja, hogy az a nagyautó-tulajdonos épp nem vásárolt-e sms-ben

Riport

parkolójegyet. Én tudom, mert a rendszerünkben megtalálom, hogy van-e jegye, de más ezt nem látja. De elárulom, hogy raktunk már Ferrarira is kerékbilincset, a termálfürdőnél. Gyakran találkoznak kötekedő kérdésekkel? Eléggé. Miért pont engem büntet? Miért pont itt állnak, miért nem amott, a város másik oldalán? Mert ott van kontrollpontom, azért. Én is egy rendszerben dolgozom, amelyet tiszteletben kell tartanom. Az a tapasztalatom, hogy mindenki szereti a rendet, de ha már őt kell rendszabályozni, az már nem tetszik neki. A legtöbbször azzal a kérdéskörrel találkozunk, hogy mi zavarja a polgárt a városi rendőrökben, fordítsuk ezt most meg. Mi az, ami Önöket zavarja a városiakban? Aki elismeri a kihágását, az rendben van, végül is mindenki hibázhat. Aki ezt elismeri, ahhoz úgy állunk, hogy egy figyelmeztetéssel vagy minimális büntetéssel megoldjuk. De van, aki egyből kiabálni kezdi, hogy „mit engem büntet, miért nem a bűnözőket, drogosokat keresi”. Engem például az idegesít, amikor jönnek a sikeres vállalkozók gyerekei, és úgy viselkednek, mintha a miniszterelnökkel beszélnél. A szüleitől kapott egy nagy autót, és azt hiszi, övé a világ, de még semmit nem tett le az asztalra. Ilyenekkel jönnek, hogy: „te tudod ki va16

gyok én? ... Tudod ki az apám? ... Találkozunk majd civilbe, no várjál csak! Majd megmutatom neked!” Ilyenkor azért ingerültebb leszek. Van olyan eset, hogy bár helyzet van, de mégis tétlenek maradnak? Ha egy rendőr úgy ítéli meg, hogy az adott helyzeten nem tudna úrrá lenni, mert annak komoly következményei lennének, akkor nem cselekszik, hanem erősítést hív. Például, ha 100 ember verekszik, akkor mi oda négyen nyilván nem fogunk bemenni, intézkedni, mert azzal saját életünket, testi épségünket veszélyeztetnénk. Vagy ha a közbelépésünkkel több ember életét veszélyeztetnénk, vagy nagyobb kárt okoznánk, mint amennyit megvédenénk. Ezekről a helyzetekről a helyszínen derül ki, hogy milyen módon kezelhetőek. Találkoznak pozitív visszajelzéssel is? Perszehogy! Nézz ki a folyosóra, ahol bejöttél, a falon nem egy köszönő, illetve dicsérő levelet találsz. Számtalanszor előfordul, hogy hálálkodnak az emberek nekünk, egy kis jelenlétért, egy kis megnyugtatásért, emberi szóváltásért. De itt sincs máshogy, mint az élet egyéb területein, hogy ha valakinek segítünk, vagy a javára teszünk, az szeret minket. De ha behajtunk, számon kérünk, büntetünk, akkor sokszor ugyanazok az emberek már más szemmel néznek ránk...

Interjú

Pillanatok árulják el az összetartozást Szilvási Tibi interjúja Šenkár Márió fotói

Amit ő maga is elmondott, és találkozásunk első pillanatától az utolsóig észrevehető, hogy mindig mosolyog. Munkája tulajdonképpen az élete, és a Mentális Sérülteket Segítő Társulásuk olyan erőket mozgat meg, hogy róla és társairól, illetve támogatottjaikról is nyilvánvaló, hogy hétköznapi szuperhősök. Cséfalvay Ágnessel, a társulás elnökével beszélgettünk. Milyen tulajdonságokkal kell bírnia egy embernek, hogy jól végezhessen egy ilyen fontos munkát? A problémákat elsősorban megoldani kell, nem pedig elmélkedni róluk. Nagyon fontos tulajdonságnak tartom az ilyesfajta munkánál a határozottságot. Érezni kell a hiányosságokat, és kell a jó beszélőkészség is, amivel engem jól megáldott az ég. :-) Köszönöm, hogy fontosnak nevezte a munkát, mert szerintem ez tényleg az, és állami szintről is jobban oda kellene figyelni a sérültjeinkre, mert nincsenek kidolgozott rendszerek, a létezőek pedig hiányosak, nem emberközpontúak. Tárgyként tekintenek a sérültekre és sajnálják őket. Pedig nem sajnálni kell őket, hanem lehetőséget adni nekik arra, hogy akarjanak. Motiválni kell őket is. Ha velük van, akkor rájöhet, hogy tud tőlük tanulni. A legtöbb, amit pedig tőlük tanulhatunk, az a tudásvágy és az akaraterő. Visszatérve a kérdésre: ami még nagyon fontos, az az őszinteség. 18

Észreveszik, ha valaki nem az? Nagyon. Mellettük fel lehet mérni, hogy ki milyen ember. Ráéreznek, ha a másiknak valami baja van velük, ha nem fogadja el őket. A legtöbb ember nem jön zavarba attól, hogy hogyan kellene viselkednie velük? Léteznek hiedelmek, hogy agresszívak, és emiatt félünk tőlük. De csak az ismeretlentől félünk. Én úgy beszélek velük, mint Önökkel. És ha így tudunk velük beszélni, akkor ők sem érzik magukat másoknak. Úgy kell viselkedni velük is, mint bárkivel. 16 évvel ezelőtt a társulás alapítói mindanynyian érintettek voltak? Nem, a közvetlen érintettségi kör fontos tagjai a szomszédok és barátok is. Az alakuló gyűlésünkön 33-an voltunk, és érdekes, hogy én akkor 33 éves voltam, és még a bankszámlánk is

Interjú 33-ra végződött. Ebből a körből mindenki értett valamilyen területhez, amivel ehhez hozzájárulhatott. De számomra ez a történet nem akkor kezdődött, hanem 28 éve, amikor megszületett a lányom, Ági, aki halmozottan sérült. A 80-as években még más volt az orvosok hozzáállása mindehhez. Nekem is azt mondták Ági születésekor, hogy talán nem fog tudni beszélni, látni, sem járni. Ez nagyon rossz volt akkor, de végeredményben megtanult beszélni és járni is, és bár rosszul lát, telefonon Facebookozik. :-) Megtanult úszni, biciklizni és szlovákul beszélni. Mindig Ágit említem példaként, de a többiekkel is így van, tehát normális életet élnek. Zenét hallgatnak, kertészkednek. Az képzéseinknek köszönhetően dolgozni is szeretnének. Ez a hozzáállás a mentális sérültekkel szemben, amit említett, mikor változott meg? Balázsunk, aki Down-kóros, 1983-as születésekor azt mondták a szüleinek, hogy úgysem éli meg az egy évet. Ilyesmivel mindegyik szülő találkozott. De azért az utóbbi időben már ta-

pasztalom, hogy a 90-es években született fiatalok másképp állnak hozzájuk. Sokkal elfogadóbbak, és sokkal természetesebben viselkednek.

Interjú Egy idős embert nem győz meg arról, hogy ők nem intézetbe valók. Szerdahelyen egyébként nem rossz a helyzet. Ez a 16 év, amióta létezünk, nem volt hiábavaló. A rendszer olyan szinten változott, hogy lehetőséget adtak a sérült gyerekeknek. A 2000-es években kitaláltuk, hogy létesüljön egy készségfejlesztő iskola, ahol megtanulhatnak főzni, és egyéb dolgokat. Azóta már 3-4 osztály ballagott is. És ez csodálatos, mert nőnek a mieink is, és van másoknak lehetősége, tapossuk az utat. De ezt anyukaként nem tudtuk volna elérni, ehhez kellett a társulás.

Milyen tevékenységeket ölel fel a társulás? A társulás tevékenységeit alapvetően a szervezetünk alapszabályzata határozza meg. Nyáron inkább sportnapokat szervezünk. De júniusban van a Görbe tükrök napja, amikor gyűjtést tartunk. Ebből csaknem 50-en elmehettek Párkányba és Esztergomba, és vettünk számukra egy szemléltető táblát. De voltak 53-an Jasnán is. A rehabilitációs együttléteiknek az a célja, hogy egészségesek is jelen legyenek, ne szegregálják őket, mint az iskolában. Tavaly rendeztünk egy országos méretű képzőművészeti kiállítást, ahova 62 helyről érkeztek munkák. A mieink is rajzoltak, virágot és szíveket. Évről évre megrendezzük ősszel az Örömnapot, ami a mentális sérülteket segítők bálja, és fellépnek a csallóközi vásárban is. Keddenként főzőköröket tartunk, szerdán pedig munkára való felkészítés folyik. Aztán megemlíthetem még a természettel való ismerkedés körét, amelyen több érzékszervükkel is felfedezik például a hársot, bodzát, levendulát. Kíváncsiak a növények latin nevére, és például teát is készítünk belőlük. Kapnak felkéréseket is, Balázs például fellép a nyugdíjasok napján, Óbecsey István „Szeressétek az öregeket” című versét szavalja büszkén. Ágimat pedig a tőkési polgármester asszony kérte fel, hogy az óvodájuk 50. évfordulójára készítene-e valamilyen festményeket. Sokféleképpen lefoglalnak bennünket az emberek, és erre szükség is van. Hány családdal foglalkoznak? Körülbelül ötvennel. Ez egy polgári társulás, klubnapokkal. Itt még egy ilyen társulás

Interjú nincs, amely napi szinten foglalkozik a sérültekkel. De amit beléjük invesztálunk, azt viszszaadják. Azt lehet mondani, hogy tanítanak bennünket. Strédl Terézia mondta, hogy eljön az idő, amikor a sérült mutatja meg a dolgokat az egészségesnek.

hivatalon keresztül, hat hónapos gyakorlat keretén belül. Olyan visszajelzéseket kaptunk tőlük, hogy jó volt itt lenni. Megváltozott a világlátásuk. Ez erősíti az embert, és nagyon aranyos barátságok szövődnek. Gyakran a véletlenen múlik, hogy valaki ebbe belesodródik.

Az állapotuk úgymond megvédi őket valamilyen külső tényezőtől? Például, ha valaki bántó megjegyzéseket tesz, azon felül tudnak kerekedni a saját kis világukkal? Szerintem felül tudnak kerekedni. Ezt nem kell tanítani. Amikor 12 éves volt a lányom, egyszer az utcán sétálva mondta a magáét. Aztán a fiúk, akik előtt elhaladt, megjegyezték, hogy ez magában beszél. Szaladtam utána, hogy hát hallod, mit beszélnek? Ő pedig halálkomolyan úgy válaszolt, hogy hát hisz ő csak a Vaneszkával beszélt. Egy időben nagy problémát jelentett számomra, hogy én mindent megadhatok a gyerekemnek, de egyet nem: az egészséges kortársakat és az ő barátságukat. Felnőttként is néha félreértelmezik őket. Erre mindig felhívom az emberek fi gyelmét, hogy ne tituláljuk őket gyerekeknek, mert azzal nem tudunk továbblépni. Lehet, hogy nem tudják magukat annyira kifejezni, vagy nem tudnak megoldani egy matekpéldát, de aranyos és értékes emberekről van szó.

Tudnak a sérültek nem őszinték lenni? Bizonyos mértékben a sérülés fokától is függ. De ez általában abban mutatkozik meg, hogy teremtenek maguknak egy világot. Ha valakinek nincs anyukája, akkor például kitalál egy anyukát magának. Ági is egy ilyen hiányérzetet pótolt a kitalált barátnőjével, Vaneszkával.

És érettekről... Szerintem az érzelmi intelligenciájuk sokkal magasabb szintű. Vannak motivációik, és azt kell segítenünk, hogy legyen szabad akaratuk, ne mi csináljuk a dolgokat helyettük. Kívülállók hogyan segíthetnek vagy hogyan vehetnek részt mindebben? A szervezet szívesen fogad minden támogatást. Sokban segíti a szervezet működését az adó 2%-ának felajánlása, és minden egyéb szponzori támogatás. Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjek minden támogatást, illetve minden eddigi önkéntesnek az odaadó munkáját, akik nagyban megkönnyítik a szervezet működését. Biztosan kell valami belső indíttatás ahhoz, hogy ide eljöjjön az ember. De nagyon sok fi atallal dolgoztunk a munkaügyi

A különböző szinten sérültek között hogyan lehet harmóniát teremteni? Ők maguk teremtik meg, kialakul. Azáltal, hogy szeretik egymást. Itt volt például Karcsika esete, aki már elhunyt. Tudtuk, hogy nagyon beteg, majd műtéten esett át, ami sikeres volt, mivel még egy évet kapott. Amikor a műtét után bejött ide, Roman, aki a legjobb napközis barátja volt, a nyakába borult, Karcsi pedig megpöckölte a fülét. Olyan fantasztikus volt! Pillanatok árulják el az összetartozást. A természetesség és az őszinteség a legnagyobb erény köztük. Amikor elment, akkor úgy emlékeztünk vissza erre az egy évére, mintha az arra szolgált volna, hogy elbúcsúzzon. Mi talán sokkal gátlásosabbak vagyunk náluk. Van egyáltalán köztük tabutéma? Karcsi halála után a Segítsünk című rádióműsorban Tóth Erika készített velük riportot. Ő már ismerte őket, és szerették is őt. Szóba került a halál, és úgy beszéltek Karcsiról, hogy ezentúl is a barátjuk lesz. Egy másik műsorban Vasik János a szerelemről kérdezte őket, és azt mondták, hogy annak a másiknak engem el kell fogadnia úgy, ahogy vagyok. Gyakran arról is könnyebben tudnak beszélni, amit mi tabunak érzünk. Mert bennünk van egy örökös megfelelési kényszer. De nekik gyakran még a beszéd sem kell. Egy közös nyári kirándulásunk során Ágival szembejött egy downos fiú. Lekezeltek és összeölelkeztek, mintha száz éve ismer21

Interjú nék egymást. Szóval nagyon sok örömet kapok mindebből, még ha néha nagyon nehéz is. De ez egy küldetés. Ahogy beszél minderről, érezhető a fejlődés ezen a területen. De milyen szintig nevelhetők önállóságra? Kezdetben volt egy mottónk, hogy ez nem egy sorscsapás, amit el kell szenvednünk, hanem egy feladat, amit meg kell oldanunk. Éppen ezért fi gyeljük azt is, hogy külföldön mi történik, hogyan zajlik mindez. A skandináv államok valamelyikében egy ilyen társulásnak van egy háza, ahol az egyik család bevállalja a gondozást a másik gyereke felett, hogy a szülők pár napra ki tudjanak kapcsolódni. Jártunk Németországban egy tanulmányi úton, ahol megmutattak számunkra egy lakhatási projektet. Egy Dunaszerdahely méretű város központjában 36-an éltek egy lakóközpontban, 8-as csoportokban. Dolgoztak, házasodtak, valakinek gyereke is született, sőt, történtek válások is. Az egyik

műhelyben valamilyen árut csomagoltak, és akkor odajött Balázs, és azt mondta, hogy ezt mi is tudnánk csinálni. Ennyire természetes szinten működnek a dolgok. Egy lakóotthon létrehozásához nagyobb külső támogatás kell, de úgy látom, hogy még öt év, és eljuthatunk oda. Jó azt látni, hogy ez tart valamerre. Nemcsak arról szól, hogy rutinból képzik őket, hanem a lakhatás és a munka biztosítása irányába halad... A társulás küldetésének ez a két pontja még nem teljesült. Fontos tudni, hogy a segítség más, mint a támogatás. Ha segítelek, az azt jelenti, hogy megcsinálom helyetted, ha támogatlak, akkor elmagyarázom, hogyan csináld te magad. Meg kell tanulnunk azt, hogy őket tanítsuk meg mindenre. Minden napnak megvan a maga baja, maga öröme. Úgy kelek fel, hogy ez a nap jobb lesz, mint az előző. Nekem most már két családom van. A vér szerinti, és az, amely a társulásnál körülvesz...

Hangfal/ SzT rovata

Spoon - They Want My Soul

Kimbra – The Golden Echo

Szinte hihetetlen, hogy már több mint kétéves Gotye pöpec szerzeménye, a Somebody That I Used To Know (azóta félmilliárdan látták a YouTube-on). Ez a szerzemény hozott két Grammy-t a rajta éneklő Kimbrának, aki Lorde mellett manapság nyilvánvalóan a legnépszerűbb új-zélandi előadó. A Gotye-darab előtt is létezett már ő ám, hiszen 2011-ben jelent meg Vows című lemeze, amely tulajdonképpen hozzásegítette a majdani világhírhez is. A The Golden Echo-val bizonyítja, hogy nem egy túlértékelt fruskáról van szó, ugyanakkor kevesebb izgalomra számíthatunk, mint a bemutatkozó lemezén. (3/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: 90s Music, Carolina, Rescue Him / Somebody That I Used To Know, Settle Down, Cameo Lover, Good Intent.

Körülbelül húszéves története során nem vált soha igazán sztárzenekarrá az austini indierock-banda, de a Pitchfork szaklap mindig imádta, kultstátuszt kapart ki magának, és a 2002-es, Kill The Moonlight című albumukat több fórumon az új évezred egyik legjelentősebbjeként emlegetik. Britt Daniel frontember zenekara egyenletes színvonalon tolja magából a Pixiesre vagy Sonic Youth-ra emlékeztető dalokat, melyek egyike sem igazán az a sláger, amire felemelt mutatóujjal mondjuk, hogy igeeen, arra emlékszem, albumaik, a They Want My Soullal bezárólag mégsem hagynak unatkozni. (4/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: Do You, Rent I Pay, Outlier, They Want My Soul / The Way We Get By, You Got, Yr. Cherry Bomb, The Underdog, Got Nuffin.

Fink – Hard Believer

A brightoni Fin Greenall egykor a downtempós elektronikus zenék irányából indult a 90-es években csúcson lévő Ninja Tune kiadónál, majd fokozatosan hagyta a gépzenét, és átnyargalt a gitárra. Eleinte egyedül, dalszerző-énekesként alkotott visszafogott, andalító, de mégis izgalmas dalokat, majd idővel, leginkább talán jelen albumára, már egy egész zenekar költözött mögé, ami a gazdagabb hangszerelésen is érződik. Dalaik ugyanakkor mit sem veszítettek hangulatukból, amelyekről elsősorban egyvalami juthat eszünkbe, mégpedig a nyugalom. (4/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: White Flag, Pilgrim, Looking Too Closely / This Is The Thing, Sort Of Revolution, Perfect Darkness, Pretty Little Thing.

Alvvays – Alvvays

Nyáron szinte szalagon érkeznek a melankolikus, álmodozó popszerzeményeikkel a tengerpartokra invitáló bandák friss albumai. A torontói Alvvays-nek köze nincs a tengerparthoz, ám bemutatkozásként piacra dobtak egy olyan fess gitárpopalbumot, amely különösebb erőlködés nélkül is előkerülhet a sufniból az év végi összegzésekkor is. Kilenc darab, azonnal ható indie-popdal a zenész-dinasztiából származó Molly Rankin varázslatos, éteri hangjával. Persze, volt már ilyen, pl. a Best Coast, és nekik (is) csak egy albumig futotta ebből a kedves-álmos szendergésből, de kit érdekel. (4,5/5) Legjobb dalok az albumról: Adult Diversion, Ones Who Love You, Next Of Kin, Party Police, Atop A Cake. 24

Hangfal

The New Pornographers – Brill Bruisers

A The New Pornographers egy vancouveri powerpop-banda, amelyet szupergroupnak is szoktak nevezni, abból kifolyólag, hogy tagjai szólóban is sikereket értek el. A TNP a Spoonhoz hasonlóan teljesítményével taposta ki magának a kultstátuszt az elmúlt másfél évtized során. Érdekes, hogy szintén 2010-ben jelentkeztek legutoljára albummal. Lemezeiken a powerpopra jellemző harsányság, markáns riffek és ezúttal egy hangyányi könnyedség, nemtörődömség is felfedezhető, amit a frontember, Carl Newman azzal indokolt, hogy most egy nehéz időszakon van túl, és kiadta magából, ami jött. (4/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: Champions Of Red Wine, War On The East Coast , Brill Bruisers / Moves, Use It, Letter From An Occupant.

Basement Jaxx – Junto

A Basement Jaxx az egyik legjobb dolog, ami máig fennmaradt a 90-es évekből. Simon Ratcliffe és Felix Buxton már az évtized közepén ismert remixer volt, majd az első albumától (Remedy - 1999) kezdődően úgy hét-nyolc évig abszolút megkerülhetetlen partihimnuszgyár. És még ma is eseményszámba megy, ha albumot adnak ki. Többnyire house-alapokon nyugvó, de a latin zenéktől az electrón át az r&b-ig, sőt helyenként a jungle-ig, dubstepig kalandozó, izgalmas darabjaik (túlnyomórészt) egyszerűen képtelenek csalódást okozni, mivel nem a százas szög egyszerűségével, hanem okosan és gazdagon építkeznek. Ilyen módon még a hatásvadászat is inkább mosolyt, mint undort fakaszt. (4/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: Never Say Never, Power To The People, Unicorn, What’s The News / Cish Cash, Romeo, Good Luck, Where’s Your Head At.

Sebastien Tellier– L’Aventura

Sebastien Tellier egy különös, már-már bizarr alakja a francia popzenének, aki képviselte is már egyszer országát az Eurovíziós Dalfesztiválon. Ennek ellenére mégsem gáz az, amit csinál. A multiinstrumentalista zenész új albumát egyfajta könnyed visszatekintésnek szánja a gyerekkorába. Érdekes, hogy ehhez képest nem Párizs külvárosában, hanem Brazíliában vette fel, és az eddig kiadott klipek is ott játszódnak, gyermeki örömöket sugározva, holott szerinte épphogy magukban rejtik az attól való elszakadás okozta szomorúságot is. Na, éppen ennyire ellentmondásos ő. (4/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: Aller Vers Le Soleil, L’Adulte, Ma Calypso / Divine, L’Amour Et La Violence, Pépito Bleu.

Sinéad O’Connor I’m Not Bossy, I’m the Boss

A kopasz ír énekesnő sok mindenen ment keresztül a 2000-es években, és ezek miatt sokáig nem is lehetett róla, vagy inkább tőle hallani semmit. Két évvel ezelőtt kerekedett felül a problémákon, és adta ki How About I Be Me (And You Be You)? című lemezét, amelyet a szakma méltó visszatéréseként ünnepelt. A friss lemezével ugyanezt az öngyógyítási folyamatot folytatja (a lemez első dalának címe How About I Be Me), címét pedig egy jelenleg zajló feminista kampányról kapta. A Take Me To Church c. nóta került ki először kislemezként, és hat év után ehhez készített ismét videoklipet, melynek elején megidézi mindenkori legnagyobb slágere, az 1990-es Nothing Compares 2 U-beli énjét is. (3,5/5) Legjobb dalok az albumról / korábbról: Kisses Like Mine, Dense Water, Deeper Down, Take Me To Church / Nothing Compares 2 U, Mandinka.

Programajánló KONCERT/PARTY Stand Up and Scream! meet Bass Kontroll Fellépők: The Unbroken Promise, Flames To Burn, Rainy Mood, BlastNoise. Dj-k: PSYCHO, The Grove GyStore & Soldierr Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, szeptember 12. Mezei Mária: Szerelmeim Rák Viki sanzonestje Komárom – Matica ház, szeptember 12. Slam Poetry-est Fellépők: Gábor Tamás „Indiana”, Kemény Zsófi, Bárány Bence, valamint Laboda Róbert és Lencsés Tamás. Dunaszerdahely – NFG klub, szeptember 13. Pharrell Williams Bécs – Marx Halle, szeptember 18. Raf-II, Szuperzöld Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, szeptember 19. Az ének iskolája Fellépnek: Szandi, Boudny Lídia, Berki Artúr, Kenedy Veronika. Dunaszerdahely – VMK, szeptember 25., 17.00. História Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, szeptember 26. Trentemøller Budapest – Akvárium Klub, október 1. Konflikt Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, október 3. Absurd Party - Back to the Future 90´ 26

Dunaszerdahely – Soul Hunter Music Club, október 10. KIÁLLÍTÁS DAC – 110! Kiállítás a futballklub 110 éves történetéről. Dunaszerdahely – VMK aulája, megnyitó: szeptember 11. SZÍNHÁZ Egy hölgy a Maximból A komáromi Jókai Színház előadása. Gúta – szeptember 12. Bányavirág A Jókai Színház előadása. Komárom – Jókai Színház, szeptember 26-27. – 19.00, szeptember 28. – 15.00. NOVUS ORTUS 10! A 10 éves Novus Ortus Diákszínpad bemutatja: Biljana Srbljanovič: Családtörténetek Rendező: Takács Tímea (Korhatáros előadás) Dunaszerdahely – VMK, szeptember 26., 19.00.

Streets, Oukey Harvestri Country music , Belusi band, Sipos Tibor zenetanár. Dunaszerdahely – Sikabony, közösségi ház udvara, szeptember 27., 14.00. Electronic Beats Festival Fellépők: Caribou, London Grammar, Jessy Lanza, Omar Souleyman Bécs – MuseumsQuartier, október 18. EGYÉB Bunyevácz Zsuzsa: Múltunkban rejlő jövőnk Ismeretterjesztő előadás Dunaszerdahely – VMK, szeptember 12., 18.00. Szövőtábor A szövőszéken való kézi szövés elsajátítása. Részvételi díj: 30 €/nap (részletek: 0902 678 099) Dunaszerdahely – Csemadok ház, szeptember 13-15. A Magyar Dal Napja Dunaszerdahely – a VMK szabadtéri színpada, szeptember 14., 9.00.

Rómeó és Júlia Musical Diószeg - szeptember 26., 19.00.

A Zsidó Kultúra Európai Napja Komárom – Menház, Zsidó Kulturális és Közösségi Központ, szeptember 14.

FESZTIVÁL

Vasmacska Filmklub Jaro Vojtek: Gyermekek Komárom – Jókai Színház, szeptember 17., 18.00.

Vészfék ART Fesztivál A Vészfék egy fesztivál, egy alternatív workshop, ahol országok, kultúrák, művészetek találkoznak és keverednek, ahol a meghívottak film, színház, zenei és képzőművészeti kategóriában alkotnak. Dunaszerdahely – Durvacrew ház, NFG Klub, szeptember 19-21. Sikisörfeszt A sikabonyi sörfesztivál. Közreműködnek: Band Of

XXXIV. Hagyományos Csallóközi Vásár Program: Szeptember 18. (csütörtök): 11.00: A vásár ünnepélyes megnyitója az Ágacska Gyermek-néptáncegyüttes és a Pántlika zenekar közreműködésével. 15.00: Gyermekműsor – a Kodály Zoltán Alapiskola diákjai, Csallóköz Néptáncegyüttes. 16.00: Folkblokk –

Tiszta Forrás Népdalkör, Csallóközkürti Népdalkör, Pántlika zenekar. 18.00: Vadkerti Imre koncertje. 20.15: Bikini koncert. 22.30: Disco Veréb Attilával. Szeptember 19. (péntek): 15.00: Gyermekműsor – Kuttyomfitty Társulat, táncos meseelőadás. 16.00: Zene az kell! – Farkas Mária tanítványai. 16.45: Kangoo bemutató. 17.30: Nótavarázs – Dóka Zsuzsa, Bősi Szabó László, Derzsi György, Kosáry Judit. Kísér: Banyák István és Sárközi Pál népi zenekara. 18.30: Zuzana Smatanová koncert. 20.15: R-GO koncert. 23.00: Black & White koncert. Szeptember 20. (szombat): 12.00: Erős Emberek Nemzetközi Versenye. 15.00: Vásári komédiások: Nénje bolond meséi. 16.00: A nyugdíjasklub éneklőcsoportjának fellépése. 16.15: Rivalda Színház: Színházturné. 17.15: Csip-csirip Gyermekszínpad (Művészeti Alapiskola – Alistál), Nemzetközi zenésztalálkozó. 17.30: Juhos Attila, Kevicky Tünde, Kosár Szabolcs, Szabó Marika, Gyurcsík Tibor. 18.45: Golddies: Meseautóval a mese világába. 20.15: Nosztalgiabuli: Feró, Bonbon, Zoltán Erika, Betty Love. Dunaszerdahely – Szabadidőpark, szeptember 18-21. VándorLÁSS – Izlandi KalandOK Ismeretterjesztő előadás. Kálmán Roland és Kálmán Tamás beszámolója. Dunaszerdahely – VMK, szeptember 24., 18.00. Szorongás és önbizalom Beszélgetés Müller Péterrel félelmeink legyőzéséről, önmagunk megvalósításáról. Komárom – Matica ház, október 17., 19.00.

Húzd be a Vészféket! Két évvel ezelőtt régióbeli aktív fiatalok kezdeményezésére jött létre a Vészfék fesztivál, amely eddig megvalósult két évada alapján arra törekszik, hogy a beszédes megnevezéseként alkalmazott konkrét eszközzel szimbolikusan keltsen zavart, riassza az ablakon át bambán bámuló tespedt jónépet.

A korábbi években összművészetiként, idén már tömören ART fesztiválként leírt seregszemle ráébreszt, hogy nyitott kapukat döngetünk, amikor a művészet vélt határátkelőin kopogtatunk, hiszen legfeljebb magunkban képezhetünk gátakat, magunkat fektethetjük skatulyába. A Vészfék ART Fesztivál szabadsággal és kíváncsisággal várja azokat is, akik alkotni, értelmezni, de azokat is, akik magukban, másokkal feldolgozni kívánják a cselekményét. A cselekménye pedig nem más, minthogy az egyes kategóriáiban, mint a drámaírás, színház, zene, film és képzőművészet, utakat nyisson, falakat bontson. Hasonlóan az elmúlt két évhez, ezen kategóriákba jelentkezhettek az érdeklődők a Vészfék által kiírt pályázaton keresztül, saját műveikkel, ám a történet VÉSZFÉK ART FESZTIVÁL Ekkor: szeptember 19-21. Itt: NFG Klub, Durvacrew-ház Részletek: facebook.com/VeszfekFesztival

legfőbb cselekményszála ott és akkor zajlik majd. A drámaírók beküldütt pályaműveit a színházi kategóriába jelentkező amatőr színészek tapasztalt avagy professzionális körökből érkező szakemberek rendezésében állítják színpadra, miközben a műveket, illetve szereplőiket a helyszínen sorsolják ki. A rendezők közt az elmúlt években olyan személyiségek bukkantak fel, mint Forgách Miklós (Thália Színház), Molnár Emese (Jókai Színház), Molnár Csaba (filmrendező), Vida Igor (Are You Free? jazzfesztivál), Benes Tarr Csilla (színésznő). A zenészek, filmesek és képzőművészek szintén a fesztivál kezdetén kapnak alapanyagot, majd a „komponálásra” szintén másfél napjuk lesz. A lényegében autentikus és szűz darabokat pedig a fesztivál zárónapján tekintheti meg a nagyérdemű, majd a szakmai zsűri dönt a győztesről, a közönség pedig a közönségdíjasról. A Vészféket a szó szoros és átvitt értelmében is érdemes időnként magunknak is behúzni, hogy leszállhassunk arról a járgányról, amely rosszfele visz. Abból még baj nem volt. Húzzátok be Ti is! 27

Filmkocka / SzT rovata

Sráckor IMDb: 8,9 RT: 99%

Richard Linklater az a típusú amerikai szerzői fi lmes, aki időről időre olyan saját projekteknek szenteli az idejét és a figyelmét, amelyek úgy kísérletezők, hogy amellett nem nevezhetők tipikus rétegfi lmeknek. Őszinte darabok, amelyekbe éppen ezért könynyű beleszeretni. Vegyük példaként a húsz év alatt három részessé hízó Mielőtt-szériát (Before Sunrise / Sunset / Midnight), amely az Ethan Hawke és Julie Delpy által megformált két karakter egy-egy életszakaszára összpontosít, frappáns párbeszédekkel mindig egy napba vagy csak néhány órába, de mégis hitelesen sűrítve az adott élethelyzet motivációit, nyűgeit. Vagy az

élőszereplős animáció terén egy tökéletesen egyedi látványvilágot teremtő, filozófiai alapvetésekkel is operáló Waking Life és Scanner Darkly kettősét, nem utolsósorban pedig a Sráckor (Boyhood) című opust, amelyet már most filmtörténeti jelentőségűnek titulálnak. Linklater koncepciószerűen, 12 éven át forgatta ezt a filmet, évről évre egy-egy jelenetet felvéve ugyanazokkal a szereplőkkel, akik tulajdonképpen együtt idősödnek az előrehaladó történettel. Ez ugye emlékeztet a Mielőtt-filmekre, melyek kilencévente kaptak egy újabb epizódot ugyanazokkal a szereplőkkel. Az eddigi kritikák alapján egy rendkívül erős darabot láthatunk egy srác felnövéséről (hatéves volt, amikor elkezdték), valamint a körülötte élők, és a háttér, azaz a 9/11 utáni Amerika változásairól.

Térkép a csillagokhoz IMDb: 6,9 RT: 56%

David Cronenberg filmjei szinte mindig meghívást kapnak a Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjába, ahogy ez idén történt a Térkép a csillagokhoz, de legutóbb a Cosmopolis esetében is. A két alkotás közös nevezője Cronenbergen kívül Robert Pattinson. A porcelánarcú tinivámpír más környezetben is hozza a rezdületlen arcú, rideg karaktert, ezúttal azonban inkább Julianne Moore viszi a prímet, aki Cannes-ban el is nyerte a legjobb női főszereplő díját irigy és neurotikus karakterének megformálásáért. A film egyébként egy olyan család, illetve a hozzá köthető személyek életéről szól, akik mindegyike más-más területen közismert személyiség. A főbb szerepekben látható még John Cusack és Mia Wasikowska.

Az emlékek őre

IMDb: 7,2 RT: 31% Az elmúlt években tulajdonképpen ismét reneszánszát éli a sci-fi műfaj, de legalábbis abban az értelemben, hogy készülnek fi lmek, többnyire viszont az ígéretes alapsztorihoz képest súlytalan kivitelezésben. Ez a veszély fennáll a tapasztalt Phillip Noyce, Lois Lowry azonos című sikerkönyve alapján készült alkotása esetén is, amely egy színtelen és érzelemmentes jövőbe kalauzol bennünket, ahol egy fiatal ráébred a mesterségesen generált valóságra. Ez természetesen érdekfeszítő, ahogy gyakorlatilag minden futurisztikus univerzum, ahol az emberiség elől elfedik az ún. valóságot, és egyfajta robotizált tömegként hajtják igába őket. Csakhogy a hézagos, aránytalan feldolgozás nem feltétlen hagy nyomot.

(A ﬁlmajánlók az alkotások megtekintése nélkül, a róluk rendelkezésre álló információk alapján íródtak. IMDb – Internet Movie Database, RT – Rotten Tomatoes: online ﬁlmes gyűjtőoldalak.)

Filmkocka / SzT rovata

Sin City – Ölni tudnál érte

Kettő helyett kilenc évvel az első után kerül moziba a Sin City második epizódja, amely tulajdonképpen nem mondható klasszikus folytatásnak, ugyanis nem a történetet viszi tovább, hanem egy másik képregényfüzetet visz vászonra. Az első fi lm három történetet dolgozott fel a Sin City univerzumból, mégpedig az elsőt, a Marv (Mickey Rourke) szerelme, Goldie meggyilkolásának megbosszulását (A nehéz búcsú), a maﬃ aháború szélére sodródó prostik történetét (A nagy mészárlás), valamint a Hartigan (Bruce Willis) önfeláldozásával

megmentett Nancy Callahan (Jessica Alba) sztoriját (A sárga rohadék). Mindezek főbb karakterei felbukkannak az Ölni tudnál érte című epizódban is, amelynek kulcsszereplője Ava Lord (Eva Green), a végzet aszszonya, aki tőrbe csalja, majd megpróbálja meggyilkolni Dwightot (Josh Brolin), akit pedig Marv ment meg. A Sin City történetek elsőrendű ismertetőjegyei a fi lm noir-ra emlékeztető komor hangulat és egyéb elemek, a fény-árnyék ellentétpárral való játszadozás, keverve abszurd elemekkel, gyakorlatilag halhatatlan főbb karakterekkel. Sikerét mindenekelőtt a képregény kultuszának köszönheti, amelyet Robert Rodriguez a képregényt jegyző Frank Millerrel együtt emelt át a vászonra, a lehető legprecízebben, feszes rendezéssel és tempóval életre keltve a karaktereket. Az újabb sokszereplős történet a jelek szerint nemcsak a ma már alig kapható képregényváltozatra épül, de Frank Miller külön a fi lmhez is írt újabb jelenetsorokat. Tulajdonképpen azt várom, hogy a 2000-es évek egyik legmaszszívabb fi lmélménye önmagát ismételve ismét a moziszékhez szegezzen. (Vetítik kb. szeptember 4-től.)

Aki legalább félig-meddig figyelemmel kíséri a szlovák válogatott hokit, annak nyilvánvalóan ismerős lehet a 38-as, Pavol Demitra mezszáma. A három évvel ezelőtt orosz csapata tragikus repülőgép-szerencsétlenségében elhunyt szlovák hokisnak mementót szeretne állítani a Daniel Dangl és Lukáš Zednikovič rendezésében két éven át készített dokumentumfi lm, amelyet a tragédia harmadik évfordulóján mutatnak be Szlovákiában. „Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne örömet okozzunk egymásnak” – mondta egykor Pavol Demitra. A fi lmben archív felvételek mellett válogatottbeli csapattársai, edzői és családja emlékszik vissza a szlovák hoki kiemelkedő alakjára. (Vetítik kb. szeptember 11-től.)

A fenti fi lmeket rovatunk támogatója, a dunaszerdahelyi CINEMAX vetíti – előreláthatóan az elkövetkezendő hónapban, némelyiket magyar szinkronnal, de a változás jogát fenntartva. Részletek: www.cine-max.sk

Könyv

vente, mielőtt felvirrad a legszomorúbb nap (szeptember 1.), újraolvasom Szókratész védőbeszédének valamelyik változatát. Erőt merítettem ezekből az oldalakból diákként. Igyekszem észben tartani őket apaként, és néhány sort mindig felidézek, mielőtt katedrára állok: „Mert valószínű ugyan, hogy egyikünk sem tud semmi szépet és jót, csakhogy ő azt véli, hogy tud, noha nem tud, én viszont, mint ahogy nem tudok, nem is vélem azt, hogy tudok. Úgy látszik hát, hogy én evvel a kicsiséggel mégiscsak bölcsebb vagyok nála, hogy amit nem tudok, arról nem is vélem, hogy tudom.” (Platón: Szókratész védőbeszéde) Nehezemre esik másként gondolni az iskola intézményére, mint áldozati templomra, ahová betereljük csemetéinket (ki bárányt, ki ökröt), a farkasok pedig addig hajszolják őket, míg ki nem irtják belőlük a bölcsességre való hajlamot. Mindezt persze a tudás felszentelt papjaiként teszik. Természetesen voltak kitűnő tanáraim a Komenský utcában és a Vámbéry gimnáziumban. Akár ötöt is fel tudnék sorolni. A többiekkel is csak két gond volt: - a munkaszerződésükön és esetleges oklevelükön kívül semmi más okuk nem volt arra, hogy tudománnyal kapcsolatos gondolatokat próbáljanak megfogalmazni. De hát valamiből élnie kell annak is, aki alkalmatlan a kapálásra, és/vagy: - felelőtlenség volt őket gyerekek közelébe engedni. Hogy tornaórán hogyan verettek minket, az szóra sem érdemes, de elgondolkodtató annak a történelemtanár-igazgatóhelyettesnek az esete, aki kulcscsomóval ütötte a fejünket. Milyen tanulságokat szűrhetett le az emberiség históriájából, szegény?

Az irodalomtanárok közmondásosan sablonos gondolkodásával kapcsolatban megjegyezném, vannak kivételek. Kettőt is említhetnék. Hihetetlen, de ők valóban ismerték a könyveket, sőt, figyeltek a diákokra. Igaz, mindketten friss diplomások voltak. Remélem, később sem süllyedtek a nem kell annyit olvasni, inkább gyakoroljátok a szépírást kínai örökíróval szintig! Ami miatt mindig szégyelltem magam a mindenkori illetékesek helyett, az a barbár szertartásosság imádata és ostobán kínos kivitelezése volt. Ünnepi beszédek, bizonyítványosztások, szavalóversenyek, ballagás és szalagavató. Álmodozhatunk az automatizált oktatásról, de mielőtt nagyon beleélnénk magunkat, játszunk el az árnyoldalak gondolatával is! (Orson Scott Card: Végjáték) Attól is óva inteném magunkat, hogy kidobjuk az iskolát az ablakon. Van olyan családi közeg, amelyhez képest áldás, ha iskolába mehetnek a gyerekek, nem is beszélve a tradíciók jelentékeny részéről, amelyek igyekeznek eltiporni minden, az ismeretek megszerzését célzó igyekezetet. Akár gyerekeket is ölnek a szent ügy érdekében. (Christina Lamb – Malala Yousafzai: Én vagyok Malala) Nem tudom, mennyire vigasztalja ez a srácokat, de a helyzet az, hogy iskolába járni ugyan kötelező, olvasni viszont jó és hasznos. Még a sulit is segít elviselni. Becsüljétek meg azt a néhány igaz tanárotokat, és legyetek elnézőek a sokasággal! Még akkor is, ha naponta halálra ítélik Szókratészt. Ő úgyis csak mosolygott ezen.

Különvélemény

Művészetek Völgye 2014 Këri írása

Július 25. és augusztus 3. között került megrendezésre a magyarországi Kapolcson a 24. Művészetek Völgye. A teljes igazsághoz tartozik, hogy Vigántpetenden és Taliándörögdön is zajlanak programok, azonban Kapolcs az a nyüzsgő központ, ahol még este sem áll meg az élet, s ahol a hangyabolyhoz tartozás érzete leginkább hatalmába keríti az embert. A rendezvény második hétvégéjét sikerült meglátogatnom, s az alábbiakban számolok be e tartalmas 2 nap eseményeiről.

Érkezésünk ideje a szombati nap délelőtti óráira tehető. A falucskához közelítve már messziről kiszúrtuk, ki a völgylakó, hiszen az út mentén több stoppos csapathoz volt szerencsénk. Az egyes helyszínek gyalogszerrel is könnyen megközelíthetőek, a faluk között pedig nagy a forgalom ilyentájt – esélyes tehát, hogy az embert felcsípi egy félig teli autó. Akaratunkon kívül lettünk részesei egy veterán autós-motoros felvonulásnak, amelyet az útról lehúzódva figyelhettünk. Az összegyűlt nép örömmel figyelte az elvonulókat, integettek, zászlót lobogtattak nekik, nagyon kedves volt az egész jelenet. 32

Szálláshelyünk Gyula udvarán leledzett, a lankás tájon verhettünk sátrat. Komikus helyzetek erednek abból, ha az ember domboldalban sátorozik: az éjszaka közepén veszed csak észre, hogy a matracod alsó egyharmadán kucorogsz, és csak csúszol, csúszol lefelé... Első utunk bevackolás után a zsibvásárba vezetett, de mindenekelőtt éhségünket kellett csillapítanunk. Aki falusi finomságokból szeretne jóllakni, alaposan tömje meg a zsebét forintokkal, ugyanis aránylag kis adag ételért is jóval többet kérnek, mint azt várnánk.

Különvélemény Sebaj, a tejfölös-szalonnás-hagymás langalló (kenyérlángos) így is príma ízű volt, s a mellé kínált házi limonádé is kiváló szomjoltóként funkcionált. Egy családi házban kialakított retro-kiállítást is megnézhettünk, ahol kedvére idézhette fel mindenki ifjabb kora kedvenc tárgyait, magazinjait és rengeteg ruhát a „szociból”. Részemről izgalmasnak értékelem a tárlatot, még ha akkor nem is éltem. :-) Jegyváráslás közben bukkantunk egy istállószerű épületben berendezett kiállításra, csupa újságkötözéshez használt műanyag zsinórból készült installációból. Majd következhetett a kézművesek standjainak megtekintése, ahol szintén bőven akadt látnivaló. Ami különösképpen tetszett benne, hogy bóvlival semmilyen formában nem találkoztunk, az összes kézzel készített termék míves darab volt. Az udvarok kapuja ilyenkor nyitva van, az utcácskákról bármelyikbe betérhetünk. Ha nem is fogyasztunk semmit (lehetetlen megállni!), akkor is gyönyörködhetünk a művészi szintet képviselő tárgyakban. Kedvenc helyszínem a Hangudvar lett, ahol számos hangszert árultak, s helyben be is mutatták őket. Ottjártunkkor hangtállal végeztek gyógyítást, ami igazán spirituális hangulatot teremtett, a sokféle síp, csörgő, pengetős hangszer pedig véghetetlen játszóteret nyújt gyereknek és felnőttnek egyaránt.

időzni a polcokon kutatva. A helyszín a kreatív termékek pop-up vására mellett esténként remek koncerteket is kínált. Szombat délután a Kaláka Versudvarban örülhettünk Lackfi János, az Eszter-lánc mesezenekar és Varró Dániel közös versimprójának. A játékos versek hamar vidám hangulatot teremtettek, Dani gyermekeihez írt, új szerzeményeivel nyomban barátságot kötöttem.

„Kapolcstól lehet búcsúzni, de elköszönni nem lehet.”

Mivel az édes ízek nagy rajongói vagyunk, beugrottunk a Szörpöldébe, ahol friss szódával keverve fogyaszthattuk a házi készítésű finomságot. A klaszszikus bodza, citromfű és gyömbér mellett akácvirágból készült, valamint fehér bodza-menta ízesítésű szörpöket is kóstolhattunk. A palacsintát frissen sütötték, s egyetlen hátránya, hogy rengeteget vártunk rá. Persze a finom ízű lekvároktól menten enyhült az elégedetlenség, csipkebogyós, meggyes, erdei gyümölcsös íz is szerepelt a kínálatban. A Design Terminál a hazai designerek, fejlesztők bemutatkozásának helye, ahol hosszasan el lehet

Estére a Gólya udvarban kötöttünk ki, a (joggal) búcsúkoncertjét adó Vörösfenyő zenekar előadásáról azonban hamar továbbálltunk. Nem is tettük rosszul, ugyanis a majdnem szomszédos PalyaUdvarban épp Palya Bea adta A Nő c. nagykoncertjét. Bea ízig-vérig előadóművész, úszott a zenében, végig kifogástalan éneke mellett pedig a közönséggel is tartotta a kapcsolatot. Nem lehetett kibírni, hogy ne mozduljunk meg a világzenei ritmusokra, pezsdítő atmoszférát teremtett. A későbbiekben újra a Gólya-udvar felé kacsintgattunk, ahol immár a Cosa Polska fergeteges koncertjén vettünk részt. 33

Különvélemény

A harmonikával, gitárral és fúvósokkal tarkított kocsmahangzásban remekül játszottak latinos dalokat, a közönség kifulladásig ropta. A finom magyar borok kóstolása közben botlottunk egy utcazenész párosba, akik kongán és a „hang” nevű hangszeren játszottak. A bámészkodók is hamar táncra perdültek, s egy aprópénzdobálással tarkított, jókedvű minifesztivál alakult ki körülöttük. A Kaláka Versudvarban késő este közösségi népzenei „karaoke” volt a program, s bárki csatlakozhatott a daloláshoz a kivetített szöveg segítségével. Másnap benéztünk a Blue sPot Caféba egy kávé erejéig, majd később egy blues-zenei workshopba is belefutottunk. A „kék abroszos” helyeken olcsón

szerezhetünk egy tál meleg ételt, így költöttük el a vasárnapi ebédet. Szusszanás után utoljára vetettük magunkat a vásári tarka forgatagba. A vasárnapi hangulat viszont már erősen a levegőben volt, lehetett érezni, hogy mindennek hamarosan vége lesz. Mindenfelé csomagjukat vonszoló hazaindulókat lehetett látni, az égen pedig barátságtalan felhők gyülekeztek. Emiatt sátorbontás után hazaindultunk. Egy szó mint száz: Kapolcstól lehet búcsúzni, de elköszönni nem. Jövőre ugyanitt, ugyanígy, valamelyik udvarban ismét találkozunk!

Vendéglőlesen

Az idősebbek még bizonyára emlékeznek, hogy egykoron számos csárdát találhattunk a Csallóközben, mint pl. a Kondorosi, a Madarász, a Kukorica, a Mihályfa-Kolónia vagy a Körtvélyesi csárdák, ám ezek az előkelő, színvonalas szolgáltatást nyújtó vendéglátóhelyek a rendszerváltással többnyire el is tűntek. Számomra mindig is szívmelengető érzés betérni egy jó csárdába, ahol már szinte feledésbe merült ételekből, cigány- vagy népzene hallgatása közben lakomázhatunk a nagyszüleink otthonát felidéző környezetben. Ezért keltünk útra a somorjai Jó Bástya Csárdába.

Jó Bástya Csárda Mundi Józsi írása Šenkár Márió fotói

AZ ÉTTEREM, AZ ÉTLAP ÉS A VÁLASZTÉK Egy kellemesen meleg augusztusi, hétközi estén érkeztünk. A csárda a főút mellett található, és már messziről észrevehető. Valódi magyar csárda – gondoltam magamban a megnevezése láttán, és amikor beléptünk, a környezet visszarepített bennünket az időben: a nádtető kivételével ugyanis a csárda telis-tele volt régi használati tárgyakkal, felfedezhettük „nagymamánk” befőttektől roskadozó polcait, a falakon és a mennyezeten pedig régi konyhai és udvari, kerti eszközöket, szerszámokat találtunk, melyek ha mesélni tudnának...?! :-) Az étterem belterét kő- és faanyag, valamint száz évnél is régebbi téglák díszítik, az említettekkel együtt alkotott összhatása ezáltal sokkal kellemesebbé teszi az ottlétet. Nagy kedvvel foglaltunk helyet! Persze azért egy „kakukktojást” felfedeztem – a falra akasztott plazmatévét. Mégis ki az, akinek egy ilyen helyen is az jut eszébe, hogy tévét nézzen, ahelyett, hogy társaival beszélgetne, miközben a környezetben gyönyörködik?! Szerencsére ki volt kapcsolva... Az első kellemetlen meglepetés akkor ért bennünket, amikor kiderült, hogy a magyaros csárda pincérnője alig beszél magyarul. Pedig szép,

kalocsai mintás blúzt és köténykét viselt, ami ugyancsak csodásan illett a csárda összképéhez. Az étlapon az ételek megnevezése a német és az angol mellett magyarul is megtalálható. Felfedezhettünk egy tematikus menüsort is az Osztrák-Magyar Monarchia étkeiből, amely mintegy 20 fogást tartalmazott. Az étlapról a teljesség igénye nélkül számos reggeli, előétel, leves, szárnyas, sertés és marha húsából készült, valamint halétel, többszemélyes tálak, vegetáriánus ételek, pörköltek, saláták és egy sor köret közül választhattunk. Asztalunkra kaptunk továbbá egy kis csengőt, amellyel a felszolgálót „riaszthattuk”. Az italok közt hagyományos üdítők mellett megtalálható a csapolt pilseni is. Aperitifként megkóstoltunk volna valamilyen hagyományos „csárdás pálinkát”, de mivel nem kaptunk ajánlatot, ezt el is feledtük.

Vendéglőlesen Gasztro Az étterem nagyságrendileg 60 férőhelyes, nem klimatizált, nem dohányzó. Terasza a kellemes este ellenére zárva volt, gondoltam, talán majd télen megnyitják! :-) A TESZT – ELŐÉTELEK, LEVESEK Az előételek közül a lehető legegyszerűbb volt a tojásos knédli (4,50 €), ami nem más, mint tojásban megforgatott és kisütött, „bundás” knédliszeleteket takar, bármilyen savanyú köret vagy díszítés nélkül. Bár ilyennel még nem találkoztam sehol, igazán jól sikerült, csakhogy „mezítelenül” kissé száraznak, nem mellesleg pedig aránylag drágának tűnt. Az argentin bélszínből készített, pirítóssal tálalt tatárbifsztek (14,90 €) árban szintén kissé „elszállt”. Az ételre ugyanakkor panaszunk nem lehetett: selymes, valóban minőségi húsból készült. Remek ízvilág, harmonikus fűszerezés jellemezte. Friss lilahagymával és fokhagymával, füles, zománcos serpenyőben kaptuk. Különösen megörvendeztetett a hagyományos, zsírban tocsogó pirítós. Ellenállhatatlan lakoma!

A sertésvelő tojással és pirítóssal (5,90 €) szintén egy egyedi és ritka előétel. A selymes velő pirított hagymával és tojással nagyszerű, esetünkben viszont túl sok piros paprikát kapott, ami elnyomta az alapanyagok karakteres ízvilágát. Emellett paszszolt volna hozzá némi kovászos uborka. A libamáj almával és libazsírral (7,90 €) szintén kiváló étvágygerjesztő. A selymes, kellően átsült libamáj, amelyet pirítóson tálaltak, sült almával és hagymával, csak úgy omladozott a szánkban. Nem kellett csalódnunk.

A levesek, igazi csárdás élményt nyújtva, kis lábasban tálalva érkeztek az asztalunkra. A gombakrémleves (3,50 €) ízletes és nagy gombadarabokkal került terítékre. Vajszínű, krémes, kellően sós volt, és megfelelő hőfokon tálalták. Hasonló volt a helyzet a fokhagyma-krémlevessel is (3,50 €), csakhogy kellemetlen volt a fokhagyma durva darabkáiba harapni. Emellett számomra kissé sűrűnek, inkább már főzeléknek tűnt.

Vendéglőlesen A házi tyúkhúsleves levestésztával (2,50 €) gyönyörű sárga színben pompázott, kellően gazdag és ízletes volt. Valódi házias élményt nyújtott, hogy a zsír csak úgy lebegett a leves felszínén, csak némi friss petrezselyemzöld hiányzott. A Jókai bableves (3,50 €) óriási lóbabból készült, csülökkel és kolbásszal gazdagon tálalták, azonban nem csipetkét, inkább hosszúkás tésztát tartalmazott. Íze viszont nem kápráztatott el, hiába izmosítottam erős paprikával, a karakteres ízhatás elmaradt. Megkóstoltuk még a halászlét (3,50 €) amely szintén kissé jellegtelen, testtelen volt, híg lével. Mindennek ellenére a színe pompás, a benne található haldarabkák pedig ízletesek voltak. Sokféleképpen készíthető a halászlé, akár így is... FŐÉTELEK SÜLT MANGALICA KNÉDLIVEL ÉS LIBAZSÍRON PÁROLT VÖRÖS KÁPOSZTÁVAL (16,80 €) A hatalmas mangalicaszelet első pillantásra kelletős volt, ám kóstolásakor arra lettem figyelmes, hogy a sütésekor használt fokhagyma megéghetett, amiért kesernyéssé vált. A párolt káposzta édeskés ízét nem ellensúlyozták kellően ecettel, és nem igazán leltem köménymagra, ami a karakteres zamatát adná. A libazsíron történt tálalás jó ötlet, mivel a knédlire csepegtetve lédús és ízletes falatokat kapunk.

„SISSI” KACSAMELL VÖRÖSÁFONYA-MÁRTÁSSAL, KROKETTEL (19,80 €) Olvasóink talán már unják, hogy állandóan a félkész áruból készített krokettet kritizálom, de higygyék el, én is! A látványa is kiábrándító, hát még az íze! Nemcsak a fagyasztott alapanyag, de a kisütéséhez használt, érezhetően elhasznált zsír utóíze miatt is csalódást okozott. Egyébként a kacsamell remek volt, bőrében sütött, omlós, lédús, valóban ízletes falat. Az áfonyamártást viszont vélhetően melegített áfonyalekvár alkotta, emiatt túlságosan is édes volt. Bár a vörös húsokhoz nagyon is illik az édeskés íz, ez a mártás némi korrekcióra szorult volna. Őszintén szólva, hasonló árkategóriában ennél többet várhatna el a vendég. JÁNOŠÍK KINCSE – MARHAHÚS STEAK JUHTÚRÓS GALUSKÁVAL, RÁNTOTT HAGYMÁVAL (27,90 €) Szintén remek párosítás, amellyel korábban még nem nagyon találkoztam. A félig átsütve kért puha és ízletes hússzelet remek kéreggel és látványos rosé belsővel csalogatott. Aki egy ekkora adagot bekebelezik, az egy jó kis időre megtölti a „tartályát”. Meggyőződésem viszont, hogy a galuska nem krumplis tésztából készült, márpedig a hagyományos juh-

Vendéglőlesen túrós galuska esetében ez nem lehetne másképp. Mindezt sült hagymakarikákkal tálalták, ami lágyságot kölcsönzött az ételnek. Ezúttal is ki kell emelnem ugyanakkor a fogás árát, ami egy család több napi ellátását is fedezné...

A hal kellemes fűszerezése is említésre méltó, viszont kissé sótlan volt, ami természetesen korrigálható. A burgonyával hasonló volt a helyzet, mint előző esetben. Citromszelettel és némi petrezselyemzölddel tálalták. Jómagam még valamilyen mártással kiegészíteném, egyébként viszont egy remek fogásról beszélhetünk.

SERTÉSSZŰZPECSENYE „NIVA” SAJTMÁRTÁSSAL, SÜLT BURGONYÁVAL (11,80 €) A sertésszűzpecsenyét illetően nagyon finom és árban is teljesen elérhető ételről van szó. Teljesen száraz húsa kellően dúsítható különböző mártásokkal, így volt ez ebben az esetben is. Roppant ízletes és tökéletes állagú Niva sajtos mártással leöntött, előkelő, porhanyós és szaftos szeleteket kaptunk. Finom volt a sült burgonya is, ám nem vagyok benne biztos, hogy nem félkész áruból készült, bár ez kevésbé volt nyilvánvaló, mint a krokett esetében. Bátran ajánlom ezt a fogást, amely szerintem az egyik legjobb választás volt az est folyamán!

DESSZERT A főételek után el kellett gondolkodnunk, hogy a desszert vajon még belénk fér-e. Kompromiszszumot kötöttünk: egy adag somlói galuskát rendeltünk öt tányérral, pedig az étlapon számos palacsinta, tejbegríz, mákkal töltött nudli és egyéb finomságok is megtalálhatóak voltak. Mivel már eddig is teljesen degeszre ettük magunkat, mindannyian szinte csak egy kanállal kóstoltuk meg a somlóit. Az édesség ezúttal is remek volt, a sok-sok csokival és tejszínhabbal pedig még látványos is.

ROSTON SÜLT LAZAC,SÜLT BURGONYÁVAL (a hal többletsúlyával 15,75€) Hatalmas adag, ízletes, nyilvánvalóan friss halból készült lazac steaket kaptunk, ami jellegzetes aromája és ízvilága miatt a halkedvelők körében feledhetetlen gasztronómiai élményt nyújt. A hal húsának színe sütés után is remek maradt, a hal lédús, kérge viszont kellemesen roppanós volt.

Vendéglőlesen SZUMMA SZUMMÁRUM A csárda, amellett, hogy rendezett és tiszta, kialakítása is szinte tökéletes, ez pedig nagy mértékben javított az étterem lapunkban elért eredményén. Sajnos viszont azt kell, hogy mondjam, a legfontosabb láncszemek bizonyultak a leggyengébbnek a csárdában. Nem értettem például, hogy egy ekkora kapacitású étteremben miért egyetlen felszolgáló „gyúrja a sarat”, mikor több mint hat asztalnál ült kisebb-nagyobb társaság. Felszolgálónk egyszer sem kívánt jó étvágyat, ami pedig már az erre legkevésbé érzékeny vendégnek is feltűnhet. Emellett több alkalommal is elfelejtett kihozni egy-egy megrendelt italt, az aktuálisan következő fogást pedig azelőtt szolgálta fel, hogy leszedte volna az előző után maradt tányérokat. Emiatt a mi segítségünkre volt szükség, hogy el tudja helyezni az ételeket az asztalon. Nem kaptunk ajánlásokat az egyes ételekre vonatkozóan, csak rideg és mosolymentes arcot, pedig egy jó pincér még a csárdát is eladná, ha módjában állna. :-) Azért mindennek ellenére jó hangulatban telt az

este, melynek végére azért mégis csak kicsalogattunk egy mosolyt pincérnőnktől is. Megjegyezném továbbá, hogy alig több mint másfél óra alatt végigmentünk a teljes menün öten. A séfnek is azt tanácsolnám, hogy ne az legyen a cél, hogy minél előbb végezzünk. A rövid idő sajnos az ételek rovására is ment. Több esetben az adott étel nem rendelkezett a maga jellegzetes vonásaival, elsietve és különösebb „smink” nélkül készültek. Ha siettünk volna, akkor gyorséttermet választunk, nem pedig egy előkelő csárdát, ahol hétvégente egyébként hamisítatlan cigányzene mellett lakmározhatnak a betérő vendégek. A széles kínálatból ugyanakkor mindenki megtalálja a magának valót, és bizonyára nálunk több szerencsével járhatnak az említett tényezőket illetően is. Amennyiben Somorja irányába tartanak, és pár órára feledni szeretnék a 21. század vívmányait, térjenek be bátran! Az étteremben 171,75 €-t fi zettünk, melyből kb. 30 eurót tettek ki az italok. A fent leírtak kizárólag csapatunk véleményét képviselik!

EREDMÉNY: 7,2/10 Az étterem minősítésénél ﬁgyelembe vettük a rendet, a tisztaságot, a felszolgálást, az ételt és a környezetet.

Magán gyermekintézmény és bölcsöde Kedves Szülők! Ha ma kihagyod az esti mesét, holnap már lehet, hogy nem is kéri a lányod, vagy a fiad. Ha ma nem ülsz oda vele a társasjáték mellé, előfordulhat, hogy a jövő héten már késő lesz.Ők ma gyerekek, s nem pótolhatod be az önfeledt építőkockázást, babázást úgy öt év múlva, amikor már kevésbé szorítanak a megélhetési gondok, amikor már nem kell új szőnyeg, vagy függöny az ablakra. Ha most kihagyod az együttlét meghitt perceit, évek múltán talán már a meghitt beszélgetéseket sem igénylik. Ha most nem sétálsz velük kézen fogva, akkor pár év múlva végleg elengedik a kezed, és kapaszkodó nélkül elsodródhatnak. Visszahozhatatlanok és megismételhetetlenek a gyermekkor napjai, hetei, hónapjai. Téglák ezek, amelyből és amelyre a felnőtt élet felépül. Ha sok tégla hiányzik labilis lesz az építmény.

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86

www.kakademia.sk 41

Utazás

Oroszország egymástól legtávolabbi pontjai 8000 kmre vannak egymástól, szárazföldön. Oroszország 11 időzónát fed le. Oroszországban mintegy 200 000 tó van. A Föld legnagyobb területű állama. Oroszország népessége a 2010. évi népszámlálás idején 142 905 208 fő volt. Oroszországról az alkoholtartalmú italok tekintetében először a vodka juthat eszünkbe, melyet sokszor reggeli előtt is szívesen fogyasztanak. A legjobb orosz kaviár a Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben honos, valódi tokfélék ikrájából készül. Fizetőeszköze a rubel (1 € = cca. 48 Rub). Nagyon sok „leggel” rendelkezik Oroszország, és még jó párat sorolhatnák.

Oroszország –

Szentpétervár Mundi Józsi beszámolója és fotói

Amikor egy ismerősömmel egy kávé mellet azon elmélkedtünk, hogy jó volna valamerre „kipatanni”, még nem gondoltam volna, hogy épp Oroszország lesz az úticélunk. Majd mikor elhangzott ismerősöm erre vonatkozó konkrét kérdése ,csak annyit kérdeztem vissza: „Hova? Oroszba? Épp a mostani szikrázó politikai helyzetben, amikor már csak egy zörej hiányzik a „nagy medve” felébredéséhez?” A sok kérdést némi információgyűjtés követte, de másnap már az utazási irodában találtuk magunkat. Hamar elintéztük, és már készítettük is a beutazó vízumhoz szükséges fotókat. „Ne mosolyogjatok, az oroszok nem szeretik a mosolygós embereket!” – hallottuk. Hát őszintén 42

szólva olyan pofát vágtunk, mintha a rendőrségi fogdában fotóztak volna bennünket. Pár napon belül megvolt a vízum is, és már csak az utazás időpontjára várakoztunk. Fura érzések keringtek bennem: vajon mit fogunk mi ott egy hétig csinálni? De már nem volt visszaút, menni kellett! Uta-

Hello Gasztro Tourist! Utazás zásunk személyenként repülőjeggyel és szállással együtt 370 €-ba került, ami teljesen elfogadható. Egyenes járattal repültünk Schwechatból Szentpétervárra, az út zökkenőmentes volt, alig három óráig tartott. A modern Pulkovo repülőtéren landoltunk. A szögletes ZIL teherautók, és a rengeteg egyenruha azonnal éreztette velünk, hogy itt bizony fegyelem van. Az útlevél-ellenőrző pontnál csodálkozásomra egy fülig érő mosolyú, szimpatikus vámtisztviselő hölgyet pillantottam meg. Ne tudják meg, mennyire megkönnyebbültem ettől! A reptéren az orosz mellett angolul is minden ki volt írva. Személy szerint megörültem, hogy könnyedén olvasok oroszul, de kíváncsi voltam arra is, hogy majd szóban hogy boldogulok. Zdrasztvujte!

A taxisok hemzsegtek a reptér kijáratánál. Minél távolabb parkolt, annál olcsóbban vitt. Rá is találtunk az emberünkre, és már úton is voltunk a szállodánk felé. Egyébként a reptéri busz is elvisz 100 rubelért (kb. 2 €) a központba. Azt nem tudom, miért, de Oroszországban mintha mindenki mindenkivel versenyezne az utakon, és autógumijaik induláskor visítanak. Mi 150-nel süvítettünk, de még előzgettek is bennünket. Egyébként arra számítottam, hogy csak Ladák és Moszkvicsok vesznek majd körbe az utakon, de pár perc után észleltem, hogy a legnagyobb motorral ellátott terepjárók és luxuskocsik is szerves részei voltak a forgalomnak. A levegőben is érezni a benzingőzt!

Az időpontot illetően szerencsénk volt, ugyanis a fehér éjszakák csodás szakaszában érkeztünk, ami azt jelenti, hogy ilyenkor csaknem be sem sötétedik (télen pedig csak 4-5 órán keresztül van világos). Kellemes nyári idő és napsütés fogadott minket.

Utazás A környezetet tekintve hasonló a képlet, mint bármely európai nagyvárosban. A kapitalizmus összes vívmánya megtalálható itt is, bevásárlóközpontokkal, autókereskedésekkel. Szállodánkban egy egyszerű, de tiszta, légkondicionált szoba fogadott bennünket. Oroszországban minden nagy, sőt, óriási. Az utak rendkívül szélesek, az épületek monumentálisak. Szentpétervár Oroszország legszebb, leghangulatosabb és egyben a „legeurópaibb” városa. Észak Velencéjeként is emlegetik, mivel területének 10%-át víz borítja. A folyókon és csatornákon több száz meseszép híd ível át. Épp a nyári időszakban látogatják legtöbben a várost, és higygyék el, nagyon kevesen töltik az időt alvással. A történelmi és kulturális nevezetességeken kívül különösen érdekes látványosság, amikor éjszaka a város 300 hídja közül 20 felnyílik, utat engedve a tengeri hajóknak. Apropó, hajók! Emlékeznek még az Auróra cirkálóra? A Néva folyó partján várja kedves látogatóit, múzeumként üzemel, és korához képest nagyon jó „bőrben” van, köszönhető ez a nemrégiben történt felújításának is. Hihetetlen élmény a fedélzetén sétálgatni, és elmélyedni a csodálatos, nyüzsgő város látványában. Ki gondolta volna, hogy a Patyomkin páncélos főszereplőjének gőzösén fogok még lófrálni?! A város kulturális nevezetességeiről részletesen nem is akarok beszámolni, mivel a rettenetesen gazdag (több mint 250 múzeum). Mi naponta terveztük meg, hogy mikor milyen látványosságokat tekintünk meg, de állítom, hogy a töredékét sem sikerült az egy hét alatt megnéznünk. A legfontosabbakat azonban megemlíteném: az Ermitázs – Oroszország legnagyobb és leghíresebb múzeuma. 22 kilométert kell annak gyalogolnia az épületben, aki a kiállított gyűjtemény minden egyes darabját szeretné megtekinteni. Továbbá érdemes meglátogatni a Fabergé-tojásokat bemutató múzeumot, az Orosz és Puskin múzeumot, vagy a Központi Hajózási Múzeumot. 44

Az építészet terén „Pityer” – ahogy a hazaiak hívják, egy kész csoda. A város sokáig az orosz cárok székhelye volt, így vagyonuk jelentős részét még ma is láthatjuk a felépített épületeken keresztül. A város több nevezetes könyvtárral is rendelkezik, és több mint 40 különféle színház is megtalálható itt. Szentpétervár a balett egyik legfontosabb helyszíne is. A világ egyik leghíresebb balettiskolája, az 1738-ban alapított Vaganova balettakadémia is a városban található. Amit nem hagyhatunk ki, az I. Péter cár rezidenciája, a pazar látványt nyújtó Petrodvorec. Hatalmas, rendezett parkja és tömérdek szökőkútja előkelően tükrözi a cárság múltbeli életstílusát. A város szívében található Nyevszkij proszpekt afféle központi sugárút. Nincs is olyan márkanév, amely itt nem képviselteti magát. Szentpéterváron rengeteg a piac, gyönyörű, friss gyümölccsel és zöldséggel. Az emberek roppant kedvesek és segítőkészek, idősek és fiatalok egyaránt. A városban a hölgyek roppant elegánsak, többnyire nagyon magas sarkú cipőkben, szoknyában, rendezett frizurával, kifestve sétálnak. Aranyosak a tipikusan orosz arcvonásaikkal. Egyébként a város nem is olyan öreg, 1703-ban alapították, így alig múlt 300 éves. Észrevehetően kevés a hajléktalan, szemben több nyugati nagyvárossal. Szentpétervár belvárosában gyalog is elboldogulunk, ám ez a hatalmas távolságok miatt a legkényelmesebb lábbelinket igényli. Ugyanakkor a tömegközlekedés is olcsó és praktikus. A városban metró, busz, villamos és trolibusz is közlekedik. Négy metróvonala van, melyek állomásai a világon a legmélyebben találhatóak. Egy metrójegy (zseton) 20 rubelbe kerül. A bejáratoknál mindenhol egyenruhások, és meglepetésemre pár óra ott tartózkodás után teljes biztonságban éreztem magamat. A metróállomások emellett mind egyediek, ezért is érdemes mindegyiknél kiszállni, és körülnézni – részemről a legszebb metró, amit valaha láttam. A világ legnagyobb villamossín-hálózata is

Utazás itt található, 4 rubelért pedig annyit villamosozhatunk, amennyi jólesik. A metróval szemben előnye, hogy fent több a látnivaló, mint odalent. Júniustól szeptemberig sétahajókázhatunk is a csatornákban, utána viszont már csak korcsolyázhatunk... Egy idő után biztos megéheznek, lássuk, mi jót kínálnak e téren Pityerben! Szinte minden bolt és étterem, de még a képkeretező is nyitva tart a hét minden napján, 24 órán keresztül. Egy olcsóbb talponállóval kezdtem, mivel nem nagyon voltam tisztában az árakkal. A borscs volt az első tipikus orosz étel, amelyet kóstoltam. Egy ízletes levesről van szó, amelyet főétellel együtt 3-400 rubelért kaphatunk meg. Persze akadnak olyan éttermek is, ahol euróban is ott hagyhatunk egy ezrest is, de mi azokat nem szeretjük! :-)

Utazás

zó sótartalommal, és palacsintában (blincski) vagy egyéb módon is fogyasztható. Roppant ízletes falat, pláne némi orosz pezsgővel, éjjel, a Néva partján egy pokrócon fekve, az óceánjárókat nézegetve. :-) Az élelmiszerboltok kínálata gazdagabb, az áru minősége pedig sokkal jobb, mint hazánkban, viszont alkoholt csak reggel 10-től este 10-ig lehet vásásrolni.

Kiemelném még, hogy annyi sushi-bár, mint Szentpéterváron, tán még Japánban sincs! Emellett is számos nemzet konyhája megtalálható itt. A legjobb és legízletesebb étel, amellyel találkoztam, a türkmén nemzeti leves, a perez volt (ha jól emlékszem a nevére). Ez tulajdonképpen töltött paprika húslevesben, tömérdek zöldséggel, kaporral és tejszínnel. Fenomenális! A kaviár is lépten-nyomon jelen van. De ne úgy képzeljük el, mint az apró fekete maszlagot, amely idehaza kapható! Ott hatalmas ikraszemekből áll, válto46

Az éjszakai élet meglehetősen későn „ébredt” Pityerben. Este 10 után azonban már számtalan „hírhedt” éjszakai bár, diszkó, kocsma, mulató, pub várja tárt karokkal a vendégeket. A vodka patakokban folyik, és a város legigényesebb klubjában néhány fajtát meg is kóstoltam. Eszméletlenül kellemes és pozitív benyomást keltett bennem Pityer és Oroszország. Azt hiszem, nem kell mindentől félnünk, ami „orosz”! Kevés helyen éreztem magam ennyire jól és biztonságban, mint Péterváron. Remélem, mások is szívesen látogatják meg ezt a csodavárost! Zdrasztvujte, szkazky, konyec! :-)

DUNASZERDAHELY SOMORJA

39,99

VÁGSELLYE

259,-

Colorovo CityTab Lite 7” 2.1

Tablet

Képernyőátló 7“, HDD 4 GB, kamera, WiFi

HP 250 J4R75EA Notebook

Az akció érvényes 2014. szeptember 30-ig

Képernyőátló 15,6“, Intel® Celeron®, RAM 4 GB, HDD 500 GB, WiFi, Bluetooth, Windows 8.1 64-bit

Czajlik ranch –

a lovasélet szíve a Csallóközben A dunatőkési lovasklub 1992-től látja vendégül a lovak iránt érdeklődőket. Fő profilja a lovasok-tatás és a versenyszervezés, melyben mára a lovassport számos szakága képviselteti magát: a díjugratás, díjlovaglás, fogathajtás és westernlovaglás.

DÍJLOVAGLÁS Dunatőkésen a Czajlik ranchon az évet a lovassportok királynőjének tartott díjlovas szakággal nyitották. Hazánk díjlovasai külföldi versenyzőkkel mérethették meg magukat. Csehország és Magyarország színeiben az idomítás sikeréről adtak számot a versenyzők a szabályos díjlovas négyszögben előre meghatározott mozdulatsorokból álló feladatok végrehajtásával. A könnyű- és középosztályok mellett a nehézosztály versenyszámaiban nullától tízig terjedő skálán értékeltek minden előírt mozzanatot. A díjlovaglás egy bemuta48

PR tó, aminek célja, hogy bemutassa azt a tökéletes összhangot és harmóniát, ami ló és lovasa között létrejött. Ez a bemutató mutatja meg a tökéletes végeredményét az idomításnak, a kiképzésnek. DÍJUGRATÁS A díjugratás a látványosságának és az irányított tenyésztésnek köszönhetően a legkedveltebb szakága a lovassportnak. A versenyzők száma lényegesen nagyobb a díjlovaglás és a fogathajtás elkötelezettjeihez képest. Idén a Czajlik ranchon a nemzetközi Tőkési kupa huszonnegyedik évfolyama került megrendezésre. A versenyzők három kategóriában mérettetnek meg, ahol a teljesítménymérés 110-120 cm-es akadályokon, valamint a kitartásos magasugrás versenyszámában zajlik. A téli versenyszezonban a fedettpályás lovarda fogadja a hazai és külföldi versenyzőket. FOGATHAJTÁS Az emberiség fejlődéstörténetének tanúja a fogathajtás. A változó korok igényeihez mindig hasznosan tudott idomulni. Honfoglaló őseink is lovon, szekereken érkeztek ide a Kárpát-medencébe. A fogatversenyt viszont csak a legutóbbi évtizedekben, 1970-ben tette hivatalos sportággá a Nemzetközi Szövetség (FEI). A ranch a téli, fedettpályás fogathajtó versenyei mellett a háromnapos országos bajnokságnak is otthont adott. A szervezés szempontjából a legigényesebb szakága a lovassportnak, hiszen három versenyszámból áll: díj-, maraton- és akadályhajtásból.

A fedeles lovardában hordókerülő versenyen, szlalom- és zászlóversenyen rajtolhatnak a lovaspárosok. A nézők féktelen száguldásnak, őrült bátorságnak, valamint ló és lovasa közti tökéletes együttműködésnek lehetnek tanúi. LOVASOKTATÁS A lovasoktatás hétközben délutánonként zajlik a lovasklub négyévszakos kinti pályáján, valamint a fedett lovardában. Jól képzett oktató lovak és szakképzett edzők várják a lovassport szerelmeseit. HIPPOTERÁPIA A lóval végzett terápiás kezelés kiegészítő rehabilitációs módszer, ahol a ló terápiás eszközként szolgál. A lovasterápia ortopédiai és neurológiai megbetegedések esetén alkalmazható, például a járás tanulásához vagy újratanulásához. A terápia során a ló járásának az emberi járással való megegyezését használjuk ki a helyes járásmechanizmus elsajátítására, mivel a ló lépésének hossza és üteme ezzel megegyező. A ló gerincének három dimenziós lengése a járás érzését kelti a páciensben, miközben az ehhez szükséges összes izmot erősíti. A ranch-on a kezelések orvosi ajánlásra hétközben folynak. A neves lovasközpont mindemellett étteremmel, panzióval, játszótérrel és kisállatkerttel várja az ide látogatókat.

WESTERN A western lovaglás leginkább még azokban az országokban honos, ahol a lovakat még mindig szarvasmarha terelésre használják, de egyre többen követik más országokban is. Feltörekvő szakágként mára Szlovákiában is már profi versenyzőkkel rendelkezik. A Czajlik ranch idén a western vándorkupa fi náléjának ad otthont október elején. 49

Sport

Nem azt nézik, honnan jöttél, hanem hogy mit nyújtasz a pályán Kiss Balázs interjúja Fotók: Lelkes Ernő, Internet

Mikor az idei szezon első mérkőzésén, a DAC–Nagyszombat meccs szünetében mikrofonvégre kapta őt a helyi műsorközlő, a drukkerek a nevét skandálva tapsolták. Pedig már több mint négy éve nem ő védi a DAC hálóját. Népszerűsége viszont továbbra is töretlen. A bécsi Rapid kapujából másfél éve kirobbanthatatlan, teljesítményére a szlovák válogatott szövetségi kapitánya is felfigyelt. Novota Jánossal karrierről, családról, a szurkolói kártya bevezetéséről beszélgettünk. Hamar eltelt ez a három és fél év, amióta aláírtad a szerződésed a Rapiddal. Hogy érzed magad a „sógoréknál“? Bizony, gyorsan telik az idő, most már én is a ru50

tinos játékosok közé tartozom. Nagyon jól érzem magam Bécsben én is és a családom is. Ez fontos a számomra. 2013 áprilisától vagyok én az első számú kapus, és hogy ez továbbra is így maradjon,

Interjú

hétről hétre a maximumot kell nyújtanom. De nemcsak a pozícióm megvédése érdekében kell kiadnom magamból mindent, hanem a klubért és magáért a csapatért is, akárcsak a szurkolókért. Két fiatal kapus van még rajtam kívül a keretben, az egyik 21, a másik 18 éves, mindketten ugrásra készek. Pár fordulót már lejátszottak az osztrák bajnokságban, hogy áll most a csapat a tabellán, milyen célokkal vágtatok neki a szezonnak? Az igazat megvallva, nem vagyunk megelégedve a jelenlegi helyezésünkkel. Volt egy-két mérkőzés, ahol sajnos nem olyan eredmény született, amilyet szerettünk volna. A játékunk összességében nem volt rossz, csak nem rúgtuk be a kidolgozott helyzeteinket, az ellenfél pedig minden, hátul elkövetett hibánkat megbüntette. Az Austria elleni derbin sikerült kétszer is visszahoznunk az eredményt, bízom benne, hogy ez jelentette a fordulópontot. 2:2 lett ennek a meccsnek a vége, és úgy érzem, hogy kaptunk egy nagy önbizalom-injekciót. Remélem, hogy ezzel élni tudunk a soron következő meccseken. Négy-öt meghatározó játékosunk hagyta el a csapatot, akik együttesen több mint ötven gólt szereztek tavaly. Helyettük sok fiatal srác

érkezett, akiknek be kell illeszkedniük a csapatba, de mindannyian nagyon igyekeznek. Általános célkitűzés, hogy kupaszereplést érő helyen végezzünk. Hogy most az a Bajnokok Ligája lesz az, vagy az Európa Liga, végül is mindegy. A bajnoki cím megszerzése nem került szóba? Szinte teljes átépítésen ment keresztül a csapat, az előttünk álló hetekben fog kikristályosodni, mire vagyunk igazán képesek. Bár a Rapidnál mindig nagyok az elvárások, a bajnoki cím nem került szóba. Jelen felállás szerint az osztrák Bundesligában van a Salzburg, és mögötte az összes többi csapat. Persze még nem borítékolható, hogy ők lesznek a bajnokok, de tény, hogy a legnagyobb eséllyel ők pályáznak az elsőségre. Minden feltételük adott ehhez. Nekünk is egy hatost gurítottak, amire kapusként természetesen nem lehetek büszke, de el kellett ismernünk, hogy sokkal jobbak voltak nálunk, és csak gratulálni tudtunk nekik az eredményhez. Az idei szezonban átépítik a stadionotokat, a Gerhard Hanappi Stadiont. Mennyivel másabb a válogatott meccseknek is otthont adó Ernst Happelben játszani? 51

Sport

Korábban is játszottunk már itt egy-két bajnokit, illetve kupameccset, de az igazat megvallva a Hanappinak meg volt a maga varázsa. A szurkolóink hihetetlen hangulatot tudtak teremteni. Most az egészet átépítik, s ha elkészül, egy új, 24 ezres, modern aréna fogad majd bennünket. A látványterveket már mi is láttuk, nagyon szép lesz. Alig várom, hogy játszhassak benne egyszer. A számítások szerint két évig leszünk albérletben a Praterben. A munkálatokat heteken belül elkezdik, de előtte még lesz egy stadionbontó ünnepség, ahonnan a törzsszurkolóink hazavihetnek egy-egy darabot a pálya gyepszőnyegéből, vagy magából az építményből ereklye gyanánt. Ha már őket említetted, a szurkolók hogy fogadták a költözködést? Automatikus volt számukra, hogy követnek bennünket, így a meccsenkénti 14-15 ezres nézőszám most is megvan. Igaz, hogy egy 55 ezres stadionban ez kevésnek tűnik, de valahogy csak kibírjuk, amíg felépül az új arénánk. Jó viszonyt ápolok a szurkolókkal. Megéltem már olyan időszakot is itt, amikor nagyon nem ment a csapatnak, és olyat is, amikor ment, de semmi negatív dolgot nem tudok említeni a drukkereinket illetően. Persze van, mikor elégedetlenek, de olyankor leginkább azt érzik, hogy nem küzdöttünk igazán. Ha viszont kikapunk, de látják, hogy odatettük magunkat a pályán, megtapsolnak. Hallottál róla, hogy Magyarországon szeptembertől szigorodik a beléptető rendszer, és csak az vehet jegyet egy NB1-es meccsre, aki előtte kiváltja a szurkolói- vagy klubkártyát? Olvastam erről. Megmondom őszintén, ellenzem 52

ezt, és oltári nagy hülyeségnek tartom. Ezzel csak még inkább kiűzik a szurkolókat a stadionból, és tönkrevágják a hangulatot. Ausztriában ilyen nincs. A stadionok java részében modern beléptető rendszer van, de szó nincs szurkolói kártyáról meg vénaszkennerről. A Rapidnál a szurkolói kártya fogalma alatt mást értenek. Ennek a kiváltása azzal jár, hogy ha van ilyened, akkor pénzzel támogatod a klubot. A szurkoló maga meghatározhatja, hogy milyen időközönként és mekkora összeget vegyenek le a bankszámlájáról, s utalják azt át a Rapidnak. Nem tudom, a mi ultráink hogy fogadnák, ha olyan tortúrán kellene keresztül menniük, mint egy Fradi-meccs előtt. Nálunk minden rúgott gól után felgyullad egy-egy füstbomba, és érdekes módon még senki sem szenvedett komolyabb balesetet vagy egészségkárosodást emiatt. Enélkül mit sem ér a szurkolás. A pokoli hangulat megteremtéséhez úgy gondolom, hozzátartozik a pirotechnika alkalmazása. És nem csak mi, hanem a többi csapat szurkolótábora is használ ilyeneket, például az Austria Wien vagy a Sturm Graz. Tudtommal még senkit sem büntettek emiatt. Kaptál már ajánlatot más csapattól, amióta Bécsben játszol? Nem, erre eddig még nem volt példa. Az igazat megvallva nagyon erős bajnokságnak és nagy nevű klubnak kéne csábítania ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkozzak a váltáson. Ahogy említettem, nagyon jól érzem itt magam én is, és a családom is. Ha jól tudom, nemcsak a stadionból költöztetek ki egy időre, hanem a családdal is új lakásban laktok. Tavaly ősszel váltottunk lakhelyet, a város egyik végéből a másik végébe hurcolkodtunk át. Az elő-

Interjú ző hely, ahol laktunk, nagyon jó környék volt, nyugalmas, csendes. A mostani lakásunk nyüzsgőbb negyedben található, mégis jobban szeretünk itt élni, mert közvetlenül a Prater mellett lakunk. Szinte minden gyalogszerrel is megközelíthető. Az Ernst Happel stadion, a bevásárlóközpont, az óvoda. Naponta akár két órát is megspórolok az utazáson, arról nem is beszélve, hogy ha hazamegyünk, fél órával rövidebb az út. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen édesanyám is Bécsben dolgozik, és a feleségem szülei is gyakran meglátogatnak minket, ezzel pedig nagy terhet vesznek le a vállunkról. Jancsi fiam ugyanis októberben lesz négy éves, Kristóf pedig nemrég múlt kettő, a két gyerkőc pedig egész napos felügyeletet kíván. Jancsi már elkezdte az ovit, ahová reggelente én hordom őt, mielőtt mennék edzésre. Ismerkedik a német nyelvvel, de már vannak barátai, úgyhogy nem lesz gond elsajátítani. Kristóf pedig nemsokára követi a bátyját, egyelőre szülői felügyelettel. A feleségem, Kati, jelenleg a főállású anya szerepét tölti be a családban. Nagyon nagy erőt adnak ők nekem, nélkülük minden sokkal nehezebb lenne.

on kapuját. Őszintén szólva fura volt ismét rálépni a fűre. Ott ülni a tribünön a szurkolókkal meg még furcsább. Mindez szokatlan, de bizsergető érzés volt, többször is kirázott a hideg. A DACdrukkerek nagyon barátságosan fogadtak, és biztattak a jövőt illetően. Radványi Mikivel és Németh Krisztivel mostanában ugyan ritkábban, de továbbra is tartjuk a kapcsolatot, a csapat eredményeit illetően természetesen képben vagyok. Annál is inkább, mert az apósom és a két sógorom, ha tehetik, mindig eljönnek a hazai meccsekre. A keretet és a feltételeket elnézve az első hat hely valamelyikének elérése reálisnak tűnik. Én azonban azért szorítok, hogy még ennél is magasabban zárja a csapat a bajnokságot. A szurkolók mindenképp megérdemelnék.

Gondolom, akkor is büszkék voltak rád, amikor meghívást kaptál a válogatottba. Valóban. Én is nagyon örültem neki, nagy megtiszteltetés ez egy labdarúgó életében. A montenegróiak ellen kaptam lehetőséget először a második félidőben. Szencen játszottuk még májusban, és szerencsére érintetlen maradt a hálóm. Jó érzés volt, hogy azon a meccsen a kapu mögül magyarul is buzdítottak páran. Aztán Oroszországba utaztunk a kerettel szintén egy barátságos mérkőzésre. Most pedig ismét jelzett Ján Kozák, hogy számít rám a máltaiak és az ukránok ellen. Hogy kapok-e ismét játéklehetőséget, még nem tudom. De ahogy a Rapidban, úgy itt is igyekszem a maximumot nyújtani. A válogatottban tudják, hogy magyar gyerek vagyok, ez természetesen szóba is került, de egyikük sem csinált belőle gondot. Úgy megy, mint a klubcsapatnál: nem azt nézik, honnan jöttél, hanem hogy mit nyújtasz a pályán. A DAC-stadionban szurkolóként milyen érzésekkel tértél vissza? Nagyjából három év után léptem át újra a stadi53

Sportnapló

A vásári kürtőskalácsot idén sem hagyhatom ki! Feljegyezte: Kiss Balázs Fotók: Lelkes Ernő, Šenkár Márió

Szerkesztőségünk egy hónappal ezelőtt azzal a kéréssel fordult Szabó Ottóhoz, a DAC csapatkapitányához, hogy rendszeresen számoljon be nekünk a csapat háza táján történtekről, illetve ossza meg velünk saját benyomásait, tapasztalatait, élményeit. Elsősorban olyan érdekességekre vagyunk kíváncsiak, melyek nem kizárólag a futballal vagy a meccstaktikával kapcsolatosak. Tudjuk, hogy minden csapaton belül vannak olyan történések, amelyeknek szigorúan az öltözőben kell maradniuk, ám ami nem tartozik ebbe a kategóriába, arra rákérdezünk. Ottó szívesen elvállalta felkérésünket, most az ő naplójának első fejezetét olvashatjátok.

OTTÓ NAPLÓJA – 1. RÉSZ Achilles-ín sérülésemből felépülve az első augusztusi mérkőzésünkön ismét pályára léptem a Kassa ellen. Úgy érzem, az egy igazi szívmeccs volt a részünkről. A Kassa sokkal jobb formában volt az elmúlt szezonban, mint most, ennek ellenére nehéz meccset vívtunk egymással. Az igazat megvallva mi sem játszottunk valami jól, ám a szív volt a döntő. Nyertünk 3:1-re, s örömteli, hogy az új szerzemények közül kettő is a kapu54

ba talált. Jurčónak ez volt az első gólja sárga-kék mezben, a fiatal Sablernek pedig a második, hiszen egy héttel korábban az ő találatának köszönhetően hoztunk el egy pontot Rózsahegyről. Az első rúgott gólnak pedig nálunk ára van! Ilyenkor megyek a kis füzetemmel, és szépen jegyzetelem, kinek mennyit kell beleadni a közös kaszszába. Van egy táblánk is az öltözőben, ahová ki van függesztve az árjegyzékünk. A kapusunk sem ússza meg; ha Penksa hálója érintetlen marad egy meccsen, 10 eurós „fájdalomdíjjal“ száll be. Persze az első rúgott gól ennél többet ér, de megkopasztani senkit sem akarunk. Egyébként úgy érzem, a csapat hétről hétre jobban összerázódik, az együttesen összegyűjtött pénzt pedig közös szórakozásra, teambuildingre költjük. Eddig nem sok lehetőségünk akadt a kollektív bulizásra, úgy gondolom azonban, hogy ezek még jobban összekovácsolják majd a társaságot. Éppen ezért most egy közös paintball megszervezésén gondolkodunk. Az alistáli „harcme-

Sportnapló

zőn“ tervezzük egymást halomra lőni. Már most azon agyalunk, ki melyik alakulatba fog tartozni. Külön légiókban gondolkodunk, afrikai hadtesttel, horvát zsoldoskatonával, veterán tiszti karral, újonc bakák beavatásával. Nem kellett senkinek külön behívót küldenem, a fiúk már alig várják a lövöldözést. Hogy utána mit fognak szólni, ha másnap tele lesznek a festékgolyók ütötte kékzöld foltokkal, nem tudom, de az biztos, ha túléljük majd az első csatát, tartunk visszavágót is. Szóval ilyesmikben gondolkodunk. S ha majd ráununk, a paintballra, jöhet a gokart... A napokban mi is csatlakoztunk az interneten terjedő jótékonysági akcióhoz, a jeges vizes kihíváshoz. Engem Erik Ujlaky hívott ki, és természetesen a jó ügy érdekében elfogadtam a felkérést. Az erről készült videót azonban nem töltöttem fel a Facebookra. A csapattársaimról viszont rengeteg videó és fénykép került fel az internetre, amint nyakukba zúdítják a vödör jeges vizet. Remélem, hogy mindezek a poénkodások is összeszokottabbá tesznek minket, és a szezon elején érkezőknek is segítenek a teljes beilleszkedésben. A legfiatalabb játékosainknak az is nagy önbizalmat ad, hogy betaláltak már. Černákon például látszik, hogy sokkal lazább lett a Myjavának lőtt gólja után. Megkönnyebbült, s ezzel magabiztosabbá is vált. Roland nagyon tehetséges, sokra viheti még,

ha kellő odaadással és szorgalommal fogja végezni a dolgát. Miki egyelőre csereként számol vele, de eddig minden alkalommal tudott lendíteni a játékunkon. És még csak tizenhét éves. A múltkor valaki azt kérdezte tőlem, hogy hiszen akkor még le sem érettségizett, nem kéne még iskolába járnia? Megmondom őszintén, erre még nem is gondoltam. Majd megkérdezem tőle. Aztán a minap azt is kérdezték, hogy gondolunk-e már a Slovan elleni meccsre. Mondtam, hogy nem. Ha csupán arra az egy mérkőzésre koncentrálnánk, akkor hogyan tudnánk felkészülni az azt megelőzőkre? Mindig a soron következő ellenfélre összpontosítunk, és a pozsonyiak elleni meccsig még vár ránk pár összecsapás. Még azt sem tudjuk pontosan, hogy melyik nap játszunk majd a Slovan ellen, hiszen épp azon a hétvégén tartják a vásárt is. Emlékszem, gyerekkoromban menynyire vártuk emiatt a szeptember végét, csütörtökön és pénteken iskola után rögtön a vásárba vettük az irányt. Azóta persze mások lettek a prioritások, de a kislányomat az idén is meghintáztatom. És persze a kürtőskalács. A diós. Az most sem menekülhet előlem!

Lelkes Ernő fotói

Design

MOTÍVUMOK

A madarakat, templomokat, sárkányokat és egyszerű bambusznádat ábrázoló, esetleg csillogó mintás kelmével, tapétával egy-egy figyelemmegragadó pontot, mintát, lágyságot csempészhetünk a hagyományos távol-keleti stílusba. Meglepő hatást érhetünk el, ha a sablonnal szemmagasságban keleti írásjelekből álló szegélyt festünk. Ajánlom, hogy gondosan nézzünk utána, mit is jelentenek az egyes betűk, nehogy valami csacsiság kerüljön a falra.

tipp a távol-keleti stílushoz Pápay Anami rovata

A nyugodt, békés távol-keleti stílus tökéletesen megfelel azoknak, akik a mozgalmas munkanapjaik után otthonukban szeretnének kikapcsolódni. A stílus modern értelmezése a minimalizmus határát súrolja, amely azonban könnyen oldható motívumokkal és jelzés értékű pasztellszínekkel. Bár szinte minden típusú lakásra adaptálható, mégis ügyeljünk arra, hogy ehhez a stílushoz szigorú szabályok tartoznak, az igazán hiteles atmoszféra megteremtése érdekében. Ha mégsem szeretnénk egész lakóterünket átalakítani, íme néhány tipp, hogyan csempésszünk egy kis keleti hangulatot mindennapjainkba!

KIEGÉSZÍTŐK

Az igazi távol-keleti hangulathoz mindenképpen szerezzünk be egy teakészletet és/vagy kínai hatású porcelánt, mindez igen jól mutat egy nyitott polcon. Ezenkívül kiváló kiegészítő dekor elem a Buddhaszobor, miniatűr kínai agyagkatonák, keleti kaspók és vázák. Alakítsuk ki saját távol-keleti fókuszpontunkat a kandalló párkányán, az éjjeliszekrényen vagy a nappali konzolasztalkáján!

Design

KONTRASZT

A távol-keleti stílus sajátja, hogy vagy a lehető legsötétebb fából (afrikai sétabotfa, fekete kőris, mahagóni) készült elemeket használja, vagy épp ellenkezőleg, a legvilágosabb nyír-, illetve bükkfából, esetleg fényes fehér laminált felületű bútorlapokból készült darabokat alkalmaz. A modern változatra pedig a sötét fával párosított csupa fehér falak a jellemzőek.

LETISZTULT VONALAK Fontos, hogy minden egyes darab a lehető legegyszerűbb legyen. A kanapék például általában kocka alakúak, s hogy vonalaik tovább egyszerűsödjenek, inkább kemény hátúak, semmint puha párnákkal telepakoltak. A hálószoba elengedhetetlen eleme a futonágy, de ezt egy alacsony, fejtámla nélküli ággyal is helyettesíthetjük.

BAMBUSZ

A laminált bambuszpadló megfelelő választás, ha részleteiben is követni akarjuk a távol-keleti stílusjegyeket. Külön előnye a magas kopás- és vízállóság, ami alkalmassá teszi a konyha padlójának burkolására is. Ha ennél kevésbé radikális megoldást keresünk, akkor használjunk bambusz sötétítőket, vagy egyszerűen csak díszítsük a lakást 1-2 bambuszággal. 59

Szépségsarok

Tippek natúr sminkhez

Varga Lívia rovata

Szinte egyikünk sem született makulátlan arcbőrrel, így a tökéletes külső érdekében fontos, hogy szánjunk magunkra egy kis időt. Ha a természetes szépség híve vagy, esetleg nincs túl sok időd a sminked elkészítéséhez, mindenképp fogadd meg a következő tippeket. Ezek segítségével gyönyörű, üde bőrrel tündökölhetsz és mindössze 10-15 percre lesz szükséged.

Az egyik legfontosabb lépés bőrünk hidratálása. Amit pedig nem győzök hangsúlyozni, hogy lefekvés előtt mindig mossuk le a sminkünket! Sminkünk elkészítése előtt megfelelően tisztítsuk le bőrünket, ehhez tökéletesen alkalmasak a sminktörlőkendők. A természetes sminkünk alapja a tökéletes alapozás. Fontos, hogy ne érjünk el maszkszerű hatást! Ehhez a művelethez mindig használjunk megfelelő ecsetet, mely segítségével tökéletesíthetjük a kívánt eredményt. Abban az esetben, ha bőrünk nem kíván nagyobb fedőképességű alapozót, akkor nyugodtan használhatunk színezett hidratálókrémet (BB krémeket) is! Ez után jöhet a korrektorozás a szem alatti részen és persze a problémás bőrfelületen. Az alapozásunkat mindig

fi xáljuk egy kis porpúderrel, ami egyben matt hatást is biztosít (zsírosabb bőrhöz kötelező)! Ne feledkezzünk meg a szemöldökünk for mázásáról sem, erre legalkalmasabbak a porállagú szemöldökfestékek! Mielőtt felvinnénk a spirálunkat, emeljük ki szempilláink tövét, de semmiképp sem fekete tussal! Helyette inkább használjunk a természetes sminkünkhöz barna színeket! A pillasorunk mentén húzzunk vékony vonalat, majd jöhet a szempillaspirál. Használjunk arcpírt, válasszunk mindenképpen világosabb, üdébb színt! Kipróbálhatjuk a krémes változatokat is. Végezetül ajkainkra tegyünk egy kis ajakápolót vagy egy kis szájfényt! Bevállalósabbak feldobhatják natúr sminkjüket vadító élénk rúzsokkal is. :-) Ne feledd, a natúr smink lényege, hogy a végeredmény szinte láthatatlan legyen! Jó sminkelést!

Szeptember lánya

Születési idő: 1995. 04. 03. Csillagjegy: kos Foglalkozás: diák Hobbi: zene, ﬁlmek, sorozatok, sütés-főzés, ﬁtnesz Kérdez: Szilvási Tibi Fotók: Šenkár Márió

Nikoleta Sedláková Te már leöntötted magad jeges vízzel? (Ice Bucket Challenge) Nem, és nem is tervezem. Remélem, megúszom szárazon! ;-) Léptél tengerisünbe vagy csípett meg medúza idén nyáron? Idén nem volt ilyesmihez szerencsém. Említs néhány olyan, általad is szeretett zenei előadót, aki még azelőtt alkotott, hogy Te megszülettél! (Néhány kedvenc daloddal is tőle/tőlük) Rod Stewart (Do Ya Think I’m Sexy?), Aerosmith (I Don’t Want To Miss A Thing), Salt-n-Pepa (Push it), vagy U2, Green Day, és még sok más! Mondj valamit, amit az új tanév elején okvetlen megteszel? Biztosan megpróbálok minél több emberrel megismerkedni.

Említs három alakot – közismert személyiséget – akik mindig megnevettetnek! Tibi atya, Chris Rock, Wanda Sykes. „Oh, milyen előszakos a kis latol!” – biztos tudod, ki mondhatta! :-) Nem, nem! Önélzetes kis latol... Önélzet, bátolság, vagy inkább melészség :-) Ettől a kéldéstől dulván a padlóla zuhantam. :-) Említs egy tömegfilmet és egy rétegfilmet is, ami a kedvenceid közt van? Tömegfilmek közül a Törvénytisztelő polgár egy nagy kedvencem. A rétegfilmek közül meg például a Juno. :-) Írj le egy szituációt, amire azt mondanád, „szánalmas”! Erről csak egy idézet jut az eszembe: „Olcsó emberek, drága holmikban, hamis

kapcsolatokkal, versenyeznek, hogy ki a boldogabb!” Mi az, amit Te szégyellsz? Ha van is ilyen dolog, azt nem fogom veletek megosztani, mert szégyellem. :-) Mi az, amiről ne is kérdezzünk? Lásd egyel feljebb! :-) Van „kedvenc” lekvárod, vagy befőtted? :-) Sok kedvencem van ebből is, abból is. De ha választanom kell, akkor a málnás lekvár a kedvencem, a befőttből pedig a barack. Lett egy egész pöpec kerékpárutunk, kipróbáltad már? Még nem jött össze, de tervben van. „Hiányzik egy kereke” – Te még használsz ilyen „klasszikus” szófordulatokat?

Szeptember lánya bádogember és egy oroszlán állna melletted? Erről a Másnaposok című film ugrott be. Szóval fognám a fejem és nevetnék, mert az előző éjszaka valószínűleg hatalmas buli volt. Mit rajzolnál egy olyan témára, hogy „boldogság”? Talán egy kérdőjelet. Mert mindenki a saját boldogságát hajtja… Mert mindenkinek mást jelent... Vagy talán azért, mert nem tudok rajzolni, és egy kérdőjellel még elbírnék? :-)

:-) (Említs még hasonlókat, amiket esetleg szintén!) Persze. Elvitte a cica a nyelvét, eltűnt mint szürke szamár a ködben, vége(m) van mint botnak. :-) Szokták mondani, hogy a mai ifjú generáció sokkal érettebb / felszínesebb? Szerinted miben melyik? Abban érettebb, hogy mindent sokkal fiatalabb korban élünk meg, minél hamarabb „felnőttekké” akarunk válni. Fiatalabbnál fiatalabbak járnak szórakozóhelyekre, kipróbálnak dolgokat, amikkel még várni kéne. A felszínességről többet tudnék beszélni... Legyen elég annyi, hogy a mai fiatalok körében egyre ritkábbak az őszinte kapcsolatok (barátságok, szerelmek...)

Szerinted van élet a teló után? Az igazi élet épphogy a teló után kezdődik... Ha csak a telefonunkon lógunk, észre sem vesszünk, és elhalad mellettünk az élet. Említs egy társasjátákot, amely leginkább megmutatja a jellemünket! Igazság vagy merészség. Te mivel mented meg magad attól, hogy túl komolyan vegyél mindent? Engem ettől többnyire mások mentenek meg, mivel hajlamos vagyok arra, hogy mindent túl komolyan vegyek.

Kislánykorodban Te is mondtad a szüleidnek, hogy „milyen jó, hogy ti már dolgoztok, és nem kell suliba mennetek”? Persze. Sőt, még egy-két éve is sokszor hallották ezt tőlem. De már rájöttem, hogy a „felnőtt élet” sem olyan egyszerű, és valószínűleg visszasírom majd még a sulis éveket. Említs három jelzőt, ami eszedbe jut, ha meglátod 10-15 évvel ezelőtti önmagadat egy képen! Sunyi, nevetős, ravasz. Leginkább ravasz! Mennyi idős korodig köszöntél csókolomot a 30-asoknak? :-) Nem tudom pontosan, talán 15-16 éves koromig.

Kit fogadnál el a világ urának? Ponciusz Pilátuszt!

Mi az, amit az elmúlt egy évben jól bevéstél a kobakodba? Nem minden arany, ami fénylik a sötétben.

Mit tennél, ha egyszer arra ébrednél, hogy egy ismeretlen helyen vagy, és egy madárijesztő, egy

Mi az, ami szerinted még csak mostantól vár Rád? A „nagybetűs élet”... Minden téren.

Viccek

Kuncogó A szőke nő küld egy SMS-t a férjének: - Drágám, itthon hagytad a telefonod! Három rendőr az utcát járva beszélget: - Hallottátok, hogy szeptemberben 40 fok lesz? szólal meg az első. - Én azt hallottam, hogy havazni fog - mondja a második. - A fenébe is! - hördül fel a harmadik - Ki fog 40 fokban havat hányni? A székely apa összehívja három fiát. - No, pulyáim, hát melliktek dűtötte bele a budit az árokba? Persze egyik sem jelentkezik. - No, akkó mostan elmeséllem nektek, hogy a George Washingtonék is vótak hárman testvérek, osztán eccő az apjok megkérdte, hogy mellikük vót, aki a cseresnyefát kidűtötte. Hát, a George Washington, bizony nem szívessen, de jelentkezett, mert hát ű vót. No, ekkó az apja megdícsérte, mert hát ugye becsületessen bevallotta és büszke vót a fijára. Úgyhogy mostan újból mekkérdem, hogy melliktek dűtötte a budit az árokba. Kisvártatva jelentkezik az egyik gyerek: - Hát én vótam az, apám. No, kap is egy akkora nyakast, hogy a szeme jojózik, ki is fakad - De hát apám, hát a George Washingtonék?! Meg a cseresnyefa?! Nem kee meséte, hogy amikó jelenkezett, akkó az apja dícsérte, meg büszke vót?! - Dehonnem. Csak hogy a George Washingtonnak az apja nem űt fönn a fán! Két frissen hantolt sír a temetőben, pontosan egymás mellett. Mindkettőnél gyászruhás férfi áll. Egyszer csak az egyik halkan átszól a másiknak: - Feleség? - Anyós... - Az se rossz... Az öreg hölgy papagájt szeretne venni, ezért elmegy a kisállat-kereskedésbe. Sokáig nézegeti a papagájokat, majd megkérdezi az egyiktől: - Na, te cifratollpamacs, tudsz-e beszélni? - És te vén madárijesztő, tudsz-e e repülni? 66

A Halál kopogtat a székely ajtaján. Kijön a székely. - Székely, az életedért jöttem! A székely beszól a szobába: - Életem, téged keresnek! Két orvos beszélget: - Képzeld, tegnap 20 gyereket szoktattam le a kábítószerről! - Valóban, hogyan? - Hát rajzoltam egy nagy kört meg egy kis kört, és azt mondtam: Ekkora az agyatok, mielőtt elkezdtek drogozni, és ekkora lesz, ha nem hagyjátok abba! - Én tegnap 1000 gyereket szoktattam le! - Aztaaa, és hogyan? - Rajzoltam egy kis kört meg egy nagy kört, és azt mondtam: Ekkora a segglyukatok mielőtt bementek a börtönbe... Pasi a konditeremben odamegy az edzőhöz: - Melyik gépet kell használnom, hogy fel tudjam szedni azt a szőke csajt? - A bankautomatát a bejáratnál! Öreg székely utazik a vonaton. Egy cica-baba száll be a kabinba és leül az öreggel szembe, aki csak pödörgeti a bajszát és a nőt bámulja. A hölgy zavarában előveszi a retiküljéből a parfümjét és fúj a nyakára belőle, majd flegmán odamutatja a bácsikának: - Chanel 5-s! Millilitere 5000 forint! A székely csak pödörgeti-pödörgeti, majd egy kis idő múlva oldalra dől és pukizik egy óriásit, s a következőt fűzi hozzá: - Tarkapaszuly, 50 Ft kilója! Szőke nő meséli a barátnőjének. - Képzeld, tegnap épp a kedvenc sorozatomat néztem, egyszer csak csöngetnek. Kimegyek, kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra, senki. Visszamentem a szobába, amikor megint csöngettek. Kinyitom az ajtót, nézek jobbra, nézek balra, semmi. Éppen leülök, amikor megint csöngetnek. Dühösen kimegyek. Nézek jobbra, nézek balra, semmi. Hát akkor látom csak, hogy az a hülye postás pont középen áll...

DUNAUTO DS, Hlavnรก 81/35, Dunajskรก Streda, tel: 031/59 00 111-112, fiat@dunauto.com, www.dunauto.com