Klikkout 09 19 by KLIKK OUT

ELMÉLKEDŐ / EDITORIAL

Szerző: Szilvási Tibi

Ég a házad ideki!

Mások körme alatt a piszkot, szemében a szálkát, füle mögött a vajat roppant könnyű észrevenni. E sorok írásakor az amazonasi esőerdők pusztulása kapcsán terjedő, „a Föld tüdeje” értelmezés erőszakos hiteltelenítése privát véleményem szerint sokkal károsabb, mint az esetleges tévhit. Brutális tüzek pusztítanak Brazíliában, miközben ott ezt eléggé félvállról veszik, sőt, gyakorlatilag ösztönzik, nemcsak ma, hanem már tegnap meg tegnapelőtt is. Ha az ideit relativizáljuk azzal, hogy máskor is volt már ekkora tűz, vagy elkezdjük boncolgatni, hogy a celebek miért most kezdik erre felhívni a figyelmet, és miért nem tették ezt tegnapelőtt, azzal pusztítunk tovább.

Ha ebben a konkrét esetben „a Föld tüdeje” értelmezés távolról sem pontos, akkor sem hinném, hogy sokan lennének azok, akik ennek híveiként lemondanának a hazai erdők védelméről, mert ők már éppen kattintgatva védik az amazóniai esőerdőket. Épp ellenkezőleg, még némi részleges tévhitekkel megtámogatva is el vannak ültetve a bogarak a fülekbe, és talán egy egészségesebb hozzáállást váltanak ki a környezettel szemben bárkiből. Ugyanígy megtalálhatnánk az érveket teszem azt a Zero Waste mozgalom ellen is. Letámadhatjuk a hulladékmentességre törekvőt, aki megvesz egy tábla csomagolt csokit, de azzal meg mire megyünk?

Engem nem zavar, ha akár urambocsá’ hülyeséggel megtámogatva megyünk jó irányba. Sajnos vagy sem, de nem fog mindenki kimerítő cikkeket elolvasni vagy előadásokat végignézni, meghallgatni, amelyek során mindent sikerül tisztába tenni, és nem tudunk olyan múlttal bezzegezni, amikor ez így volt.

Vagy kikezdhetjük a New York-i ENSZ-be egy kölcsönkapott vitorlással igyekvő svéd ökotinit, Greta Thunberget, hisz nem mindenkinek akad egy dúsgazdag támogatója, aki alátolna egy környezetbarát járgányt, amit ugyancsak megpiszkálhatunk majd, mennyire környezetbarát is az, de mégis minek?

A kritikus szemléletre, forráskritikára nyilván szükség van, jobb rétegeiben látni egy-egy cselekményt, csakhogy bizonyos trendeket kikezdeni, még ha a füstjük nagyobb is, mint a lángjuk, hiba lehet. Ismert figurák, influencerek, online véleményformálók ugyanis sose voltak még hasznosabbak.

Aki jobb irányba igyekszik bandukolni, az elé minek rönköket dobálni? Tegye azt a maga idejében, a saját tempójában, a maga által válogatott módszerekkel. Csak tegye!

DUNASZERDAHELY

39,90

ÉRSEKÚJVÁR

GÚTA

ELŐRENDEL

HETŐ MEGJ ELENÉ S 2019.09.20.

VÁGSELLYE

SOMORJA

199,-

XIAOMI MI BAND 4

Okosóra, aktivitásmérő • AMOLED kijelző • 50 méter vízállóság • Bluetooth • gyorsulásmérő, giroszkóp, szívritmus és közelségi érzékelő

NINTENDO SWITCH LITE

Játékkonzol • 5.5" LCD érintőképernyő • 32 GB rendszer memória • Bluetooth • WiFi • USB • MicroSD

259,PLAYSTATION 4 500GB

Játékkonzol • 500 GB belső memória • 4WiFi • Bluetooth • HDMI • USB

49,90

JBL TUNE 500BT

Vezeték nélküli Bluetooth fülhallgató • beépített hands-free • akkumulátor üzemidő 16 óra Az akció 2019.09.30-ig érvényes.

IMPRESSZUM

ISSN 1339-9810 havi magazin, 9. évfolyam, 09/2019 Regisztrációs szám: EV 4545/12 Lapigazgató: Gocoň Péter Főszerkesztő: Poór Tibi Szerkesztők: Kiss Balázs, Kovács Andrea, Kovács Ákos, Mundi Józsi, Szilvási Tibi Külső munkatársak: Bögi Róbert, Kürthy Judit, Mezei Máté, Poór Marianna, Szigeti Attila, Štefkovič Patasi Ági, Sipos Janka, Bartalos Tóth Iveta / Mészáros Krisztina, Ugróczky Pityu Korrektúra: Szilvási Tibi, Undesser Tímea

Hirdetés felvétel: Varga Balázs +421 915 249 867 reklam@klikkout.sk klikkout.sk

Fotó: Fekete Nándor, Szabó Péter Pál, Ugróczky Pityu Grafika és borítóterv: Gocoň László (trikk.sk)

facebook.com/klikkout issuu.com/klikkout instagram.com/klikkout

Kiadja: INPORTANTE s.r.o. Nová Osada 805/25 92901, Dunajská Streda IČO: 45 354 928

youtube.com/klikkout A lapban megjelent tartalmak szerzői jogvédelem alatt állnak.

A Klikkout magazin éves nyomtatási költségét a BGA Zrt. 500 000 forinttal támogatta 5

OKOS / AUTÓ

Szerző és fotók: Ugróczky Pityu

Jeep Wrangler – A sötét erő A fekete nem egy feltűnő szín, a kocka nem egy kimondottan megkapó forma. Mégis e két minőség együtt felettébb kirí az utcai tömegből. Pláne, ha alápakolnak egy kétliteres benzinmotort, ami, írd és mondd, kétszázhetven ló erejével ruházza fel ezt a fekete kockát. Az igazi élmény akkor jön, amikor a gázpedál süllyedésére megiramodik a kocka. Félelmetes dörmögés a motortérből, baljós surrogás a gumiktól, és ülésbe passzírozó nyomás, majd az agyba villanó tudat, hogy ez egy Wrangler. Hatalmas érzés. Ha létezik a sötét erőnek reinkarnációja az autók világában, akkor valószínűleg az új Jeep Wrangler az.

AUTÃ&#x201C;

KREATÍV / INTERJÚ

Szerző: Szilvási Tibor / Fotók: Ugróczky István

Legyen már legalább egy hely a világon, ahol nem pusztít az ember! A Tollas rádió egykori stúdiójában ma vásznak, festőkellékek hevernek mindenütt. Hol a kimereveített káosz, hol pedig fejlesztés alatt álló és elkészült ötletek köszönnek nekünk. Műtermében találkoztunk és beszélgettünk a még mindig piszkosul fiatal dunaszerdahelyi festőnővel, Tóth Helennel. (Az interjú rövidebb változatát olvashatják lapunkban, a további érdekes részleteket tartalmazó teljes beszélgetés hamarosan megjelenik weboldalunkon – www.klikkout.sk) Egykor a Klikk Out első hónaplánya voltál, majd felfele kezdett ívelni a karriered és felvettek a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemre. Te is látod a megkérdőjelezhetetlen viszonyt a két esemény között? Hát hogyne, mindent a Klikk indított el! :-) Emlékszem, akkor még elég intenzív, vörös hajam volt... Abban az évben (2011) hagytam ki a főiskolát, mert elsőre nem vettek fel, csak 2012ben. Egy hónap lányának is elmenne a következő kérdésem. Mi volt a jeled az oviban? :-) Gondolkodtam már ezen, de sajnos nem emlékszem. Viszont ha most megválaszthatnám, akkor a Halál Ereklyéi lennének a Harry Potterből. Azért is kérdezem, mert valahol elárultad, hogy az első rajzod, amire emlékszel, egy piros bohóc volt. Te milyen kapcsolatban álltál 8

a bohócokkal? Szeretted, félted őket? Nem féltem tőlük, de már eléggé elhomályosult ez az emlékem oviból. Inkább olyan random dolgokra emlékszem csak, hogy elhittem egy fiúnak, hogy ökölméretű kavicsot dobtak épp a szemébe, és sok-sok évvel később, amikor bevillant ez az emlék, álltak össze az egyenletek a fejemben, hogy az lehetetlen :-). Emlékem maradt arról, hogy egy fiú behúzott a bokorba és meg akart puszilni, én meg megharaptam az ujját, és együtt elmentünk az óvónénihez, hogy bepanaszoljon a harapás miatt. Bezzeg ha tudtam volna már akkor a patriarchális elnyomás definícióját... Mikor a Csallóközi Múzeumban van ilyen gyerek-

rajz-kiállítás, próbálom úgy nézni a rajzokat, hogy észre lehet-e venni bennük már akkor valamit. Sokszor sikerül meglátnom bennük azt a varázst, a szikrát. De ahogy visszanézem a sajátjaimat, abból senki nem tudta volna előre megmondani, hogy mi lesz. Lehetetlen előre megmondani, van-e valakiben potenciál az intenzíven erősödő, felfelé ívelő minőségi munkásságra egy csöppnyi szikrából, de jobb is így. És hogy lett egy piros bohócból 15 évvel később az első kiállításodra fekete felakasztott madár? Mikor legelőször jelentkeztem a főiskolára, mindenfélét vittem. Portrét, valamilyen absztrakt

szétfolyást, és minden kép úgy nézett ki, mintha valaki más csinálta volna. Ezt a felvételin meg is jegyezték. Mondták, hogy kellene valami, ami összeköti a képeket, vagy legalább látszódjon, hogy egy lélek csinálta őket. Miután megtudtam, hogy nem vettek fel, bőgtem a Duna mellett, hogy az egész még drámaibb legyen, de utólag már úgy gondolom, hogy így volt tökéletes, nem voltam elég érett hozzá. A kihagyott év alatt sok olyan dolog történt, ami miatt vagy inkább aminek köszönhetően hamarabb fel kellett ébrednem és rátérnem az érettség útjára, szóval a témák is adták magukat, kikristályosodott a kézjegy előszele is. Dühös voltam, szemtelen és piszkálódni akartam a képeimmel, túllépni az ízlésesség határait, de 9

KREATÍV / INTERJÚ legfőképpen felkelteni a komisszió érdeklődését és bekerülni. Emlékszem, először lefestettem egy kismadarat, ami ma rajtam is szerepel tetoválásként. Ő kezdte el a madárkorszakot. De úgy gondoltam, túl szép és idillikus, ehelyett vettem ilyen polisztirolból készült, kitömött hatást keltő madarakat, lefestettem feketére és felakasztottam egy fekete kis kötélre, mint a széria végét jelző gesztus - közben meg ez lett az első igazi széria kezdete. Félreértés ne essék, nincs bajom a madarakkal, kizárólag vizuálisan érdekeltek a való világban betöltött szerepüktől felszabadítva. Gondolat nélküli, ösztönös cselekmény volt. Az elmélet egyébként is javarészt utólag érkezik meg. Utólag tudatosul, hogy mi a fene történt. Ugyanis mindig a kép az első, főleg a pályám kezdetén, a festésért magáért festettem, a kezdéshez nem volt szükség arra, hogy szavakkal öleljem körül. Mi volt az többi hangsúlyos témád, mint a babák vagy az erdő gyújtópontja? Milyen momentumok hívták életre ezeket a korszakaidat? Amikor felvettek főiskolára, elhagytam a madarakat. Elkezdtem azt csinálni, amit általában mindenki, mikor bekerül és nem tudja, mihez kezdjen: kiöntöttem a festéket a földön egy vászonra, mire a professzor asszisztense azt kérdezte, mi a francot csinálok, mikor senki nem tud úgy bánni az olajjal, mint én?! Középiskolán is képzőművészetin tanultam, és ott Da Vinci, Michelangelo, Dürer (stb.) alkotásairól hajszálpontos másolatot kellett készítenünk, azokon tanultunk, valamint a hiperrealizmus alapkövetelménye volt a tanulmányok abszolválásához. Nem értették, hogy ha ez így megy, akkor miért borítok ki egy lavór akrilfestéket. Bolond voltam, azt hittem ott nulláról kell kezdeni. A 2012-es év személyiségfejlődésben is intenzív volt számomra. Édesapámnál van a raktáram, minden titokban megmentett középiskolás munkám, és mikor krízisbe kerülök, vagy nem tudom, merre az utam, odamegyek és előkeresem a régi kópiáimat. Ez ad egy kis fejbekólintást, hogy ha ilyen ajándékot kaptam, nagyon nagy vétek lenne veszni hagyni, és ez segít visszatalálni. Akkor 10

akadt kezembe a gyerekkori babám, amely meglepően realisztikusan volt kimodellezve. Elöntötte az agyamat a pára: lefújtam szürkére és azon gondolkodtam, hogy mennyire morbid, valamit kezdenem kell vele. Panelban laktunk, az ablak előtti parapet pedig tele volt szobanövényekkel. Beleültettem a szürke, pucér babát a növénybe egy hosszú téli délutánon, és kifelé fordítottam a fejét az ablakon, a térre, mintha várná a tavaszt. A baba, aki kereste az útját. Időnként, amikor belevittem valami magándühömet, akkor ő valójában én voltam, amikor pedig nem, akkor szimbolizálta az egész emberiséget, a mű világot, a vándort, a kommentátort. Miután felfedezted és elkezdted használni a babát, mit hozott be az életedbe, fejlődésedbe, művészi kiteljesedésedbe? Néhányan a poklok poklát jártuk meg a főiskolán, mármint munkásságfejlesztő, pozitív értelemben. Hirtelen ott vagyunk, és ki kell osztani úgymond a szerepeket, hogy senki se azt csinálja, amit a másik, azonnal el kell távolodni. Többek között ez is hatalmas nyomást helyez az emberre, ugyanis nem könnyű azonnal kitenni mindent az asztalra, hogy szét legyen boncolva, de mindenképpen szükséges, és még jó, hogy megéri, hiszen senki nem is állította, hogy egyszerű. Szóval az a baba volt az alteregóm, az útkeresésem szimbóluma. Ő képviselt a képek belsejében, hogy megtaláljam a saját utam és a kézjegyem, valamint a természetes módon kiáradó konkrét témát, mert az erdőkig vezető úton sokszor éreztem magam megrekedve, zsákutcában. Formálódott akkor még minden és volt, hogy nem egészen tudtam, mit csinálok. Született is ilyen című képem, amelynek pont ez lett a lényege, szóval témává vált a „nem tudom”. Az obszcén helyekre behelyezett madarak után az erotikus vonal is némileg megmaradt, mellekből formált dombokat mászott meg a baba vagy a Dunában fekve a lábai közül szobanövény nőtt ki. Az erotika végül elmaradt, mivel már nem volt szükségem arra, hogy polgárpukkasztjak, és olcsó trükknek is szá-

INTERJÚ

mított. Végül a babáról is gyakran kérdezték, minek teszem oda, de én azt mondtam, hogy ahogy a madarak, úgy a baba is eltűnik majd egyszer, csak még nem állok készen, szükségem van rá. Néhány évvel később aztán már úgy éreztem, hogy az erdőim önmagukban is elég erősek, és nem kell hozzájuk egyfajta támogató pont. Mert figyeld meg, hogy sok olyan festmény van, amin láthatsz valamilyen buja, absztrakt szétfestést, ami a tájra emlékeztet, de mindig van ott valamilyen alak is, ami realisztikusabban ki van festve. Ha viszont letakarod az ujjaddal ezt az alakot, nélküle gyenge lesz a festmény. És pont emiatt számomra minden, ami nem erdő, az felesleges plusz a képeimen, emellett szánt szándékkal hagyom ki az emberi jelenlétet, legyen már legalább egy hely a világon, ahol nem pusztít, még ha csak festményen is. Milyen érzéseket termel ki benned, amikor az erdőben jársz? Azt, hogy megérkeztem, most vagyok a jó helyen. Oda csábít a lelkem. 11 éves koromban az egyik

barátnőm elhívott egy táborba. Katonatábornak hívtuk, mert arról szólt, hogy megtanuljunk túlélni és orientálódni az erdőben. Sátor nélkül a leveleken aludtunk, a földön kúsztunk, lőttünk, íjászkodtunk, üldözősdit játszottunk, őrködtünk, büntetésből fekvőztünk. Oda jártam tizenöt éves koromig. Valószínűleg oda vezethető vissza az erdő utáni vágyam is. Azt mondod, az erdőbe hazaérkezel, megnyugtat, a képeidről viszont nem ez jut eszembe, sőt, majdnem hogy egyfajta feszültséget, baljósságot sugallnak... Igen, ez már egy másik oldala. Mivel az erdőben érzem magam otthon, az nyújtja számomra a legnagyobb biztonságot, annak a nyelvezetét használom a képeken arra, hogy beletegyem a dühömet, a személyes gondolataimat, sérelmeimet, örömömet, unalmamat, ez az a hely, ahol a saját bizonytalanságaimat is leleplezhetem. De ezt a magyarázatot is utólag tudtam megfogalmazni magamnak, és állandóan új dolgokra jövök rá témám miértjei kapcsán. Az erdő volt az első. Az erdő a kifejező eszközöm, mint az írónak a nyelvezet. 11

KREATÍV / INTERJÚ

Hol jársz most saját benyomásod szerint az erdős korszakodban – még mindig fedezel fel új dolgokat általa? A főiskola utolsó évében egyrészt nem szerettem volna, hogy vége legyen, másrészt alig vártam, hogy eljöjjön az az időszak, hogy először az életben egy kis ideig ne kelljen senkivel beszélnem a képeimről, ne kelljen az elméleti hátterükről gondolkodnom, hanem csak csinálhassam. Most pedig már ez az időszak zajlik, bár még mindig akklimatizálódom, de már kezdem megtalálni a rendszert a posztgraduális létben. A főiskolán mindig kontextusba kellett helyezni a műveket, el kellett számolni velük, meg kellett tudni védeni, ehhez képest most olyan vagyok, mint akit kiengedtek valami kalitkából. Decemberben jelenik meg majd hivatalosan egy esszém arról a teóriáról, amit az erdeim szemléltetése és a fenomenológia közti kapcsolat köré építettem. Kőbe lett vésve, hogy mit csinálok, és most már csak csinálni akarom, továbbá készülni a márciusi szóló kiállításomra, Pozsonyban. 12

Visszatért a pókerélet Dunaszerdahelyre! Az idei évben egy olyan lyukat sikerült befoltoznunk, amely már nagyon rég tátongott Dunaszerdahely életében. Ez nem más, mint egy pókerklub, amely augusztustól mindenki számára elérhető városunkban. A Poker Arena az egyetlen pókerterem Dunaszerdahelyen, ahol legális, nyugodt és modern körülmények között lehet pókerezni, ahol nem befolyásolja a játékosokat a játékautomaták zaja. 14

A pókerkínálatunk széles és egyre tágul, hiszen teret biztosítunk a cashgame és a verseny szerelmeseinek egyaránt. Akik a nagyobb tétet és a cash játékot preferálják, azok a Pot Limit Omaha és a No Limit Holdem játékfajták közül válogathatnak. A cashgame további előnye, hogy a játékosok ingyenes étel- és italfogyasztásban részesülnek, emellett biztosítva van számukra a legnemesebb italok fogyasztása is.

A játékokat még színesebbé tettük a különböző bónuszok bevezetésével, mint például a POKERBONUS és a BadBeat Bonus, így aki ellátogat hozzánk, nem fog csalódottan távozni. Természetesen az olyan személyekre is gondoltunk, akik a versenyhelyzeteket, a kiélezett versenyszituációkat és a késhegyre menő csatákat kedvelik, ezért heti két alkalommal rendezünk pókerversenyt. A versenyek szerdán és szombaton kerülnek megrendezésre, ahová mindenkit nagyon sok szeretettel várunk! A megrendezésre kerülő pókereseményekről, bónuszokról Facebook-, valamint Instagram-oldalunkról értesülhettek. Kövessétek a Poker Arenát! Pókertermünk az Aréna Pub épületében, a Fő utca 35. alatt található meg. Az autóval érkezők számára a Városháza tér (Radničné námestie) 19-et ajánljuk parkolásra, innen is meg tudják közelíteni a termet a hátsó bejárat felől.

OKOS / ÖKOZENE

Szerző: Kovács Ákos

A zenével együtt képesek vagyunk rá! A zene nemcsak ellazít, feltölt és örvendeztet, de inspirál és formál is egyben. A szeptemberi zenés rovatban most kapcsoljuk össze a zenét és a közösséget a környezettel és a tudatos életmóddal. Ismerd meg azokat a sztárokat, akik aktívan bekapcsolódtak a vérző bolygó sebeinek befoltozásába, valamint azokat a lokál fesztiválokat, amelyek a zero waste (azaz hulladékmentes) irányba tartanak, és tudd meg, miért fogadja hatalmas taps a 80 éves tengerbiológusok, főemlős-kutatók felszólalásait a fesztiválok nagyszínpadjain. A zene segítségével és a közösség erejével megteremthetjük ezen a bolygón azt a környezetet, amiben a jövőben teljes harmóniában élhetünk a természettel, ahol nem a felhalmozott műanyag értékek számítanak, annál inkább az organikus, fenntartható, boldog lét egy csodás, tiszta világban. Ha tudatosan hallgatsz és válogatsz zenét, az az életmódodban is megmutatkozik. Ugyanannyira megválogatod, mit vásárolsz, mit eszel és az ökolábnyomod is próbálod minimálisra csökkenteni. (Nálunk egy embernek átlagban négy hektár az ökológiai lábnyoma.)

Mi az a zero waste? Jelentése “zero hulladék”, tehát bevásárláskor nem veszel felesleges dolgokat, főleg nem zacskózod azokat. A felgyülemlett szemetet újrahasznosítod, vagy ha nem megy, olyan helyre viszed, ahol mások megteszik helyetted. Nem vásárolsz műanyagot, olcsó divatcuccokat, olcsó importhúst, gyorskaját és kozmetikai szereket, amik miatt most ég az Amazonas. Mert a pálmaolaj „kincs”.

Rohamosan pusztul a föld, csakis azért, mert szeretünk kényelmesen élni. Mit tehet itt a zene és a gondolkodó emberekből álló közösség? 16

Már jó ideje a kis- és nagyfesztiválok, a szabadtéri bulik és a klubok feladata a közösséget ösztönözni a fenntartható életmód elérésére, valamint a szemét és a masszív pazarlás divatos kultúráját minimálisra, vagy szinte nullára csökkenteni. A gigafesztiválokon tízezrek tartózkodnak egyszerre, és annyi hulladékot termelnek pár nap alatt, mint normális esetben egy falu egész évben. Személyes tapasztalatom egy 2013-as BeeFree fesztiválhoz köthető, ahol reggel kilenckor léptünk fel az előző estéről ott maradt, térdig érő műanyag flakonokban és szemétben. A szemetet délre sem takarították el. Azóta ez nálunk sokat javult, de még mindig van mit tanulni.

ÖKOZENE

Egy olyan kort élünk, ahol 2020-ra bármilyen rendezvényen ciki lesz az egyszer használatos műanyag eszközök használata és a nem szelektív szemetelés. Lokál fesztiválok, amelyek mutatják a helyes irányt és ösztönzik a fesztiválozókat: 2017-ben az oszkói Gyüttment Fesztivál volt az első rendezvény Magyarországon (és az egyik első Európában), amelyet szigorúan Zéró Hulladék irányelvek szerint szerveztek és bonyolítottak. Nem voltak kitéve szemetesek, a büfék környékén rend és tisztaság volt, az emberek a saját tányérjukat és poharukat használták az evéshez/iváshoz, és csak olyan hulladék keletkezett, amit a helyszínen komposztálni tudtak. Idén még nagyobb hangsúllyal folytatták a zéró hulladék elvét a közlekedésre, étel- és italfogyasztásra, építésdekorra, energia- és vízfelhasználásra és a hangszennyezésre egyaránt.

Magyarországon ebben a szellemiségben zajlik a Művészetek Völgye, a Samsara, a Sun fesztivál és az OZORA, de már a Sziget produkció által rendezett fesztiválokon is visszaváltható pohár és papír szívószál a menő. Szlovákiában is példás törekvésekkel inspirálják a fesztiválozókat és óvják a környezetet. Ennek zászlóvivője a multikulti Pohoda, az Uprising és a Drienok. Sztárok és zenekarok, akik kemény munkával kapcsolódnak a bolygó megmentéséhez: Green Day: A Természeti Erőforrások Védelmi Tanácsával közreműködve az USA szenvedélyes olajfüggőségét szeretnék megállítani. YouTubecsatornájukon környezetvédelmi és energiagazdaságos tanácsokkal látják el a rajongókat. Pearl Jam: Egymillió dollárt adományozott kilenc olyan szervezetnek, amelyek a klímaváltozás elkerülésén dolgoznak. Moby: A vegán, életigenlő popsztár elszánt aktivistaként küzd az állatokért és az éhező embe17

OKOS / ÖKOZENE

rekért. Létrehozta a MobyGratis.com weboldalat, amely lehetőséget ad a kezdő zenekaroknak és filmkészítőknek, hogy érvényesüljenek. A profi segítség teljesen ingyen történik, viszont cserébe a jogdíjak a Humane Society alapítványhoz kerülnek. Sheryl Crow: A globális felmelegedés ellen küzd. Koncertjein ökofalvakat hoz létre, ahol 50 szervezet tart előadást és felvilágosítást a résztvevőknek a helyes, környezetbarát életmódról. Billie Eilish: Videóiban sziklaszilárdan kiáll az állatok mészárlása ellen, rajongóit keményen kéri, hogy térjenek a növényi alapú étrendre, vagy inkább ne hallgassák a zenéit.

2019-ben már nem csak a popsztárok uralják a zenés fesztiválok nagyszínpadjait:

ÖKOZENE

Sir David Attenborough a brit Glastonbury fesztiválon: Szinte megszólalni sem tudott, akkora ovációval fogadták az egyik leghíresebb brit popkulturális esemény utolsó napján, idén júniusban. A világhírű természettudós személyesen mondott köszönetet azért, hogy a fesztivál közönsége öt napon keresztül műanyag palackos italok nélkül bulizott.

és a bőrszín, vallás vagy nemi identitás miatti kirekesztést. Felhívta a figyelmet arra, hogy az erdők pusztításával egyre szűkül az állatok élettere. Jane idős kora ellenére járja a világot, az év szinte minden napján felszólal egy-egy fesztiválon. Reményt lát a fiatal generációban, amelynek tagjai egyre tudatosabban élnek és visszatérnek a természethez, amivel harmóniában élnek.

Hálát adott a közönségnek, hogy türelmesek voltak, és ennek hála 1 millió műanyag flakon felhasználásától óvták meg a bolygót.

Az öregjeink egyek voltak a természettel, maguk termelték ki vegyszerek nélkül azt, amit megettek, nem halmoztak feleseges élvezeteket, gyalog mentek a szomszéd boltba, komposztáltak és szerettek élni. Térjünk mi is ide vissza, ne adjunk teret a pusztulásnak, ne mutassunk igényt az olcsó, minőségtelen, de rendkívül kockázatos úton előállított termékekre. Vegyünk példát a fesztiváloktól, tanuljunk a fent említett zenekaroktól és aktivistáktól, a legfontosabb pedig, hogy szeressünk élni és szeressük a zenét!

Jane Goodall az idei Szigeten Ugyancsak hatalmas ujjongás közepette fogadták a Sziget nagyszínpadján, a Franz Ferdinand koncertje után Jane Goodall főemlőskutatót, aki a fenntarthatóság fontosságáról és az emberi jogokról szólalt fel. Arra kérte a fesztiválozókat, hogy ítéljék el a háborúkat, a fegyverkezést

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

Szerző: SzT

THOM YORKE – ANIMA Thom Yorke-nál sose lehetett azt állítani, hogy ezzel vagy azzal a projektjével, csapatos vagy szólóalbumával feltette volna az i-re a pontot, pályafutására a koronát meg hasonlók, hiszen a minimum 20-25 éve az egyik legkiemelkedőbb zenei látnok és máig egyik leginkább előremutató alkotó mindegyik megnyilvánulása ilyen, legyen szó a Radioheadről, az Atoms For Peace-ről, vagy épp szólóalbumairól, de egyik esetben sem szabad elmenni Nigel Godrich neve mellett, hiszen producerként ő adja meg a szerzemények vázát és izmait, míg Yorke a szívét és a lelkét. Ha már a lélekről van szó, az Animán éppen azt keresi. Ahogy már korábban is, a maga hipnotikus erejével az elidegenedést, a lelketlenséget és álomhiányt kutatja, miközben minden taktusával ezek utolsó megmaradt momentumaiba kapaszkodik.

Jelen: Dawn Chorus, Traffic, Not The News, Twist, I Am A Very Rude Person. Múlt: Black Swan, The Eraser, Guess Again, A Brain In A Bottle, The Mother Lode.

MANNEQUIN PUSSY – Patience A Mannequin Pussy egy újkori punk rock/grunge-zenekar Philadelphiából, amely 2014-ben egy káoszos, darabolós albummal dobbantott egy fröcskölőset a zsáner állóvizébe. A frontasszony, Marisa Dabice úgy tud dolgozni a hangjával az egyes dalokon belül, illetve között, hogy abból valami hátborzongató egyensúly jön létre a nyersesség és a bársonyosság között – a fájdalom és megtörtség ugyanúgy megmutatkozik, mint a céltudatosság és a cselekvőképesség. Marisa egyébként Athanasios Paul dobossal kezdte még a projektet a középsuliban, akiből gitáros lett, amikor a csapathoz megérkezett Drew Adler dobos. A kezdeti kíméletlenségből ma nyomok maradtak, de azokat érdemes együtt megismerni a lemez lágyabb szegmenseivel, mert úgy hat igazán.

Jelen: Drunk II, Who You Are, Cream, Fear+Desire. Múlt: Emotional High, Denial, Romantic, Terror No, Clue Juice.

SKEPTA – Ignorance Is Bliss Noha már 2007 óta itt ólálkodik a 2000-es évek brit grime mozgalmának legkiemelkedőbb újkori előadója, 2016-ig kellett várni arra az áttörésre, ami már korunk meghatározó zenei látnokai közé emelte. Legutóbbi albuma, a Konnichiwa elhozta a Mercury-díjat többek közt David Bowie és a Radiohead orra elől, most pedig az ezáltal egekbe emelt léccel küszködik. Ha Konnichiwa olyan volt erejű, mint egy elszabadult lakótelepi bunyó, akkor az Ignorance Is Bliss ennek egy ringben felügyelt óvatoskodóbb verziója. Skepta mintha egy érettebb albumot próbált volna kiadni, ám épp ezért mintha kissé odalett volna az a nyers és metsző eredetiség, kertelés nélküli őszinteség, ami a kontrasztot képezte a kelet-londoni társadalom peremén élők és a felső tízezer között.

Jelen: Bullet From A Gun, Greaze Mode, Redrum, What Do You Mean? Múlt: Shutdown, That’s Not me, Nasty, Rescue Me, Ace Hood Flow, Amnesia, Crime Riddim.

SZÓRAKOZTATÓ / HANGFAL

SLOWTHAI – Nothing Great About Britain A northamptoni Tyron Frampton ugyanúgy a lecsúszott és marginalizált közeg teremtménye, mint a grime vagy a UK garage stílusok képviselői, az első körberajzolható esemény viszont, amire tiszta erőből reagál, az a brexit. Maga is vallja, hogy albumának címe már jóval azelőtt megvolt, hogy egy sort is elkezdett volna írni hozzá. Stílusban legközelebb talán a 90-es évek végének és 2000-es évek elejének egyik legimpresszívebb rappere, Mike Skinner és a The Streets áll, albumán pedig olyan remek előadók/producerek közreműködnek, mint Skepta vagy Mura Masa (a legdinamikusabb, Doorman c. számban), de ott sündörög az egyik dal mögött a Slaves nevű punkrock-banda is. Lemeze egyik oldalán szerepelnek újabb szerzeményei, míg a másikon azok, amelyek eddig csak puszta trackekként jelentek meg az elmúlt néhány évben 2017 óta.

Jelen: Doorman, T N Biscuits, Ladies, Gorgeous, Dead Leaves, Drug Dealer, North Nights, Polaroid. Múlt: Jiggle, High Beams (w/ Flume), Noddy, Murder.

TWO DOOR CINEMA CLUB – False Alarm 2010-ben tulajdonképpen üstökösként robbant be a brit indie rock területén az észak-ír Two Door Cinema Club, a Tourist History c. debütáló albumuk minden erőltetés nélkül került fel a legjobb albumok év végi listáira, majd végigturnézták a környék fesztiváljait, így élőben is láthattuk, hogy Alex Trimble-ék lendületes és fiatalos gitárpopja színpadon is működik. Hamar (2012) jött a következő album, majd 2016-ban a harmadik, amelyek azonban azt látszottak igazolni, hogy egyalbumos banda maradnak, és ezen a megítélésen a False Alarm sem tud különösebben változtatni. Az elmúlt három albumukon nyomokban ugyan visszatér az a kreatív hasítás, amit a slágeres, pörgős első album injektált belénk, ami viszont a lemezeket vállukon cipelő darabokon kívül esik, az merő erőltetés.

Jelen: Satellite, Talk, Dirty Air, Once. Múlt: What You Know, I Can Talk, Undercover Martyn, Sleep Alone, Something Good Can Work, Cigarettes In The Work.

HOT CHIP – A Bath Of Full Ecstasy Alexis Taylor és Joe Goddard 2000-ben alapították a brit electropopalternatív elektronikai formációt, a Hot Chipet, majd 2004-ben hozták ki első albumukat, utána pedig kétévenként a következő négyet. Az A Bath of Full Ecstasy a hetedik a sorban, és erre már négy évet kellett várni, de ez betudható annak is, hogy közben Goddard is kiadta második szólóalbumát, és dalokat írtak például Katy Perrynek is. A Hot Chip tulajdonképpen 15 év alatt nem adott lejjebb abból a hozzáállásából, hogy intelligensen áll a zenekészítéshez, és akkor tesz le valamit az asztalra, amikor az már képes nyomot hagyni. Sosem alkottak olyan erejű slágereket, hogy azzal egy csapásra romba döntötték volna az adott évet, okos hozzáállásuk azonban már számos emlékezetes szerzeményt szült. 22

Jelen: Hungry Child, A Melody Of Love, Positive, A Bath Of Full Estasy, Spell. Múlt: ReadyForthe Floor, Over and Over, Boy From School, Made In The Dark, One Life Stand.

orac.sk

Beltéri díszlecek

AKCIÓ 15 % árengedmény az első online megrendelés után Showroom: Galántai út 688/4, Dunaszerdahely, T: +421 903 201 699

Member of group

SZÓRAKOZTATÓ /

Szerző: SzT

AD ASTRA Vetítik szeptember 19-től. Az idén 50 éves James Gray rendező a 2000-es évek egyik legkiválóbb direktora az atmoszférateremtésben. A filmjei nem mindig emlékezetesek egészében, ám mindig akad bennük olyan jelenet, amitől az ember hátán futkos a hideg. Az éjszaka uraiban van például az egyik leginkább letaglózó lövöldözős autós üldözés, amit valaha láttam, mégpedig a klausztrofób hangulata miatt. Gray filmjeiben, legyen szó bármilyen zsánerről, mindig előtérbe kerül valamilyen önismereti út vagy épp a családi viszonyok, és nincs ez másképp a helyenként a Gravitációra emlékeztető Ad Astrában sem, amelyben Brad Pitt karaktere útnak indul az űrben, hogy kiderítse, mi történt az apjával. Maga Pitt élete egyik legnagyobb kihívásának nevezte ezt a szerepet, csak nem lódított!

RAMBO: UTOLSÓ VÉR Vetítik szeptember 19-től. Különös, bizsergető érzés fog el, amikor egy, a 80-as, 90-es évek csúcskorszakát idéző akciófilm kerül a mozikba, a Rambo pedig tulajdonképpen ezek keresztapja. Nincs az a hadtest, vagy elnyomó hatalom, ami elbánhatna vele, ő még az időt is legyőzi. Stallone a hetedik X után is úgy pusztít, mintha nem lenne holnap. Ilyenkor pedig sohasem számított a rétegzett cselekmény, ami ezúttal annyit tesz ki, hogy a mexikói drogkartell emberei elrabolják házvezetőnője unokáját, Rambo agyát pedig elönti a pára, és megy előre, amíg egyetlen gazember is talpon van. Stallone a 2000-es években két évtized után élesztette fel klasszikus szériáit, bő tíz évvel az előző Rambo-film után pedig úgy érezte, ideje búcsút inteni egyik legismertebb karakterének.

EGY ESŐS NAP NEW YORK-BAN Vetítik szeptember 26-tól. Woody Allen több mint negyven éve minden évben kijött egy saját filmmel, a #metoo-ügy azonban neki is betett. Illetve fellobbantotta egykori családján belüli régi molesztálási vádat – exfelesége, Mia Farrow ugyanis azzal vádolta meg egykor, hogy fogadott lányát hétéves korában molesztálta a férfi. Ellentmondásos kissé a cselekmény, mert például az egykori kislány testvére is azt állítja, csak anyjuk találta ki az ügyet, mindenesetre a dolog rányomta bélyegét Allen munkásságára, és a forgalmazó Amazon egy időre el is süllyesztette az Egy esős nap New York-ban c. filmet. A rendező idén szereztem meg a forgalmazás jogait, így kerülhet vászonra a film, melyben egy fiatal pár (Timothy Chalamet, Elle Fanning) kapcsolatát egy esős New York-i hétvége látszik megváltoztatni, ahogy sorra találkoznak egyre nagyobb kísértést jelentő személyekkel.

A fenti filmeket rovatunk támogatója, a dunaszerdahelyi CINEMAX vetíti – előreláthatóan az elkövetkezendő hónapban, némelyiket magyar szinkronnal, de a változás jogát fenntartva. Részletek: www.cine-max.sk 24

Klimatizácie33Vzduchotechnika Tepelné3čerpadlá33Rekuperátory

Projekt33Predaj33Montáž33Servis

Kontakt: Revilo s.r.o. Alžbetínske3námestie3RR94pR 9y93éR3Dunajská3Streda

Tel:3é3R3p355y39R3y8 Mobil:3é9R83p37y93578 EVmail:3jakli@reviloheuhsk

SZÓRAKOZTATÓ / PROGRAMAJÁNLÓ Koncert / Party

09. 12. – 18.00 Rómer-ház POZSONY Szalay Zoltán: Rómer Flóris, a mesék megmentője (könyvbemutató) 09. 12. – 19.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY VándorLáss EST Otthon Andalúziában (is) – Domonkos mesél 09. 13. – 17.00 Pomlé SOMORJA Goodbye Summer Party Fellépők: Boney M, Pápai Joci, Dér Heni, Burai Krisztián & Lévai, G. W. M., ESSEMM, L’men Prala, DJ Newik. 09. 13. – 18.00 Buena Coffee House DUNASZERDAHELY Mesterséges mennyországok A L’élek Pont beszélgetős estje a függőségekről. 09. 13. – 18.00 Kortárs Magyar Galéria DUNASZERDAHELY Aranykert

Fesztivál

Kiállítás

Egyéb

Sikifeszt Fellépők: E. T. Band, fiatal zenei tehetségek

Fellépők: 09. 25. – 19.00 (Meglepetésfellépő), Városi Művelődési Központ Margaret Island, Karthago, SOMORJA Füredi Dixiland Band zeneRévész Sándor-koncert kar, a Black Frogs Rockabilly 09. 14. – 08.00-14.00 Band, a Budapest Bár, a 09. 26. – 18.00 Esterházy-kastély Zenevonat, Benedekffy KaVovo Land TALLÓS talin, Nagy Csomor András DUNASZERDAHELY Termelői piac és zenekara, stb. 10. Vovo Land Talks Jakupcsek Gabriellával 09. 14. 09. 21. – 08.00-14.00 Soul Hunter Music Club Platán panzió 09. 27-29. DUNASZERDAHELY CSILIZNYÁRAD POZSONY Fellépnek: End Of Biela noc Paradise, Szuperzöld, Red 14. Csilizközi őstermelői piac Vision, Renegade 09. 28. – 19.00 09. 21. Jókai Színház 09. 15. Esterházy-kastély KOMÁROM Komáromi Borkorzó GALÁNTA A padlás KOMÁROM Galantafest A Jókai Színház előadása. Arizóna X ÉV turné 09. 19. – 19.00 RÉV – A Magyar Kultúra Háza KOMÁROM Kovács Koppány koncertje

09. 23. – 18.00 RÉV – A Magyar Kultúra Háza KOMÁROM Beszélgetés Bagdy Emőkével

09. 19-21. 09. 23. – 18.00 Akvárium Ifjú Szivek Táncszínház BUDAPEST POZSONY Electronic Beats Festival Apád előtt ne vetkőzz! Fellépők: Modeselektor, Beszélgetőest és könyvSevdaliza, Motor City Drum bemutató. Récsei Noémi Ensemble, Trikk, Jennifer beszélget Péterfy-Novák Cardini, Robert Dietz, Éva íróval és Szemet Edit Marcus Worgull, Piramida, pszichológussal. Nathan Micay.

09. 13. – 18.00 JÓKA 09. 19-22. Táncház a Pósfa zenekarral Szabadidőpark DUNASZERDAHELY 09. 13-14. Csallóközi Vásár Sikabonyi közösségi ház DUNASZERDAHELY

Színház

09. 24. – 17.00 Csaplár Benedek VMK DUNASZERDAHELY Gavar Ségár (kiállításmegnyitó)

09. 29. – 08.00 Max bevásárlóközpont DUNASZERDAHELY MAX RUN 2019 – Fussunk együtt Kevinért! 10. 01. – 17.00 MOL Aréna DUNASZERDAHELY Vida ági babapszichológus előadása A Molin Events rendezvénye. 10. 05. Audi Aréna GYŐR Ákos-koncert 10. 06. – 18.30 Vámbéry tér DUNASZERDAHELY Megemlékezés az aradi vértanúkról

SZÓRAKOZTATÓ / IRODALOM

Szerző: Bögi Róbert / Grafika: Gocoň Laci

Tamási Áron: Ábel a rengetegben A székelység a legnagyobb tragédiáját az első világháború után élte át, ebben az időben vált íróvá Tamási Áron, ezért is oly elszakíthatatlan származástudata. Legtöbbünkben éppen az általa megismert irodalmi képekben tudatosul a székely népcsoport helyzete. Az életet tartja legfőbb értéknek, a más nemzettel való együttélést nemcsak kényszernek, hanem adottságnak is tekintette. Erdély történelme is erre tanította, regényeiben, drámáiban egyaránt jelentőset alkotott, mégis a húszas-harmincas évek elbeszélései és novellái tették őt valóban ismertté. Trianon után Erdélyben újjá kellett szervezni a szellemi életet, és mert az eddig meg nem tapasztalt kisebbségi sorsban nagyobb feladat hárult az irodalomra – mint az anyanyelv és kultúra megtartó erejére –, kutatni kezdték a tehetségeket. 1922-ben egy pályázaton tűnt fel Tamási Áron is, majd műveit Amerikából is rendszeresen hazaküldte. A székely népballadák, népdalok és népi mókák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt, majd a kolozsvári kiadónál jelent meg 1925-ben. Tamási Áron, eredeti nevén Tamás János 1897ben a székelyföldi Farkaslakán született földműves családban. Farkaslakán járt elemi iskolába, majd 1910-től Székelyudvarhelyen a Katolikus Főgimnázium tanulója lett (a rendszerváltás után róla nevezték el a gimnáziumot). 1916-ban besorozták, és az első világháborúban az olasz frontra vezényelték, ahol részt vett az egyik piavei csatában. A világháború után jogi tanulmányokat kezdett Kolozsváron, 28

majd ezt félbehagyva a Kereskedelmi Akadémiát végezte el. Ebben az időszakban változtatta nevét Tamási Áronra. Mivel biztos álláshoz nem jutott, nagybátyja hívására 1923 őszén az Egyesült Államokba utazott, ahol 1926-ig élt és dolgozott. Hazatérése után Kolozsváron lett újságíró, és feleségül vette Holitzer Erzsébetet. Sorra jelentek meg elbeszéléskötetei, azonban az igazi sikert csak az Ábel trilógiája szerezte meg számára. Irodalmi munkássága mellett részt vállalt a tágabb közéletben is, ahol az erdélyi magyarságot szolgálta. 1944 őszén második feleségével, Salgó Magdolnával Budapestre költözött, és haláláig itt élt. Szülőföldjét 11 év után látta ismét, később ennek lehetőségét az ideológiai viszonyok meggátolták. Magyarországon is kiadták műveit, sikerrel játszották drámáit, de egy filmjét, majd önéletrajzi regényét is betiltották. Erdélyből való távozása nagy részben gátolta irodalmi folytonosságában azt, hogy korábbi pályaszakaszával azonos rangú műveket alkothasson. 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, ami egyben a Bölcső és bagoly című önéletrajzi regény elismerése is volt. Az író egyik legszebb művében a farkaslaki gyermekéveit meséli el. Már súlyos betegen diktálta utolsó művét negyedik feleségének, Bokor Ágotának, a Vadrózsa ágát, ami befejezetlen maradt. Ez szintén önéletrajzi mű, az Amerikából való hazatérés utáni éveket, az akkori erdélyi irodalmi életet örökíti meg benne. 1966ban hunyt el Budapesten, kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán helyezték végső nyugalomra. Sírkövén ez a felirat olvasható: Törzsében székely volt, fia Hunniának. Hűséges szolgája bomlott századának.

IRODALOM

SZÓRAKOZTATÓ / IRODALOM

Tamási Áron: Ábel a rengetegben A regény az Ábel trilógia (Ábel a rengetegben 1932, Ábel az országban 1933, Ábel Amerikában 1934) első része, de önálló műként is megállja a helyét. Az író Ábel alakjával és történetével találta meg a megfelelő regényvilágot elbeszéléséhez. A 15 esztendős Szakállas Ábelt édesapja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára 1920-ban, abban az évben, amikor a románok megkapták Erdélyt. Kora ősztől tavaszig tölti be e posztot, közben kamaszból szinte felnőtté válik, aki már valóban nekivághat az országnak, majd Amerikának is. A regény Ábel bemutatkozásával kezdődik, de a családi állapotán és körülményein kívül a történelmi korszakról is képet kapunk. Egyedüli gyermekként is csak bajosan tudják őt iskolába járatni és ruháztatni szülei. A cselekmény Szent Mihály napján kezdődik, amikor az apja, Gergely elszegődteti őt erdőpásztornak. Már az elején ízelítőt kapunk fondorlatosságból, és rengeteg szellemességgel találkozhatunk, amiből Ábel az eszével kerekedik felül. Egy kecskével, egy tyúkkal és némi elemózsiával vágnak neki az útnak, majd megérkezve a kunyhóhoz, találnak egy beteg kutyát, akit Ábel Bolhának nevez el, és hűséges társa lesz. A bank igazgatója elmondja Ábelnek, mi lesz a dolga, hogy viszik el a fákat, mit kell ellenőrizni, és a pénzt hogy kell elkönyvelni. Azokkal a fákkal, amit a vihar döntött ki, szabadon gazdálkodhat. Ábel hamar berendezkedik, a saját maga által eladott fákért könyveket kér egy öregembertől, Dávid Pali bácsitól, aki nem tud fizetni. Szívesen olvas munka után, erős honvágyat érez, ráadásul a tél is hamar beköszönt. Egy erdei séta alkalmával fegyvereket és bombákat talál, amiket elrejt. A bombákat egyenként felrobbantja, ettől kidől pár fa, amivel szabadon gazdálkodhat. Sokféle emberrel találkozik, jóval, rosszal egyaránt. Három szerzetes tölt el egy éjszakát vele a Hargitán. Az egyik tűzbe dobja a Pali 30

bácsitól kapott Nick Carter könyveket, mivel szerinte azok istentelenek a fiú számára. Helyettük szentekről való könyveket hoz Ábelnek, amik nagy hatással vannak a fiúra. Egy román csaló miatt, aki át akarja verni Ábelt, veszélybe kerül, de szerencsére a bankigazgató éppen akkor jön hozzá. Sikerül megkötözniük a csalót, akit a bankigazgató magával visz. Másnap megjelenik a bank pénztárosa és egy román csendőr, Surgyelán, akik tudatják Ábellel, hogy az igazgató és a csaló, akit Fuszulánnak hívtak, autóbalesetet szenvedett, az igazgató súlyosan megsérült, a csalónak pedig nyoma veszett. A fiú nagyon megijed a hír hallatán. A pénztáros a terepfelmérést követően elmegy, csak a csendőr marad Ábellel, akinek szinte minden elemózsiáját felfalja. Egyik alkalommal a csendőr elmegy vadászni, és egy dögevő sassal tér haza. A sas húsának undorító szaga van, de a csendőr ráparancsol a fiúra, hogy ő is egyen belőle. Ábel megbetegszik, és napokig fekszik a kunyhóban, közben a csendőr állandóan eltűnik valahova, miközben leöli, majd megeszi Ábel háziállatait. A fiú gyanít valamit, és kiderül, hogy a csaló és a csendőr összejátszanak. A történet végén mindketten feladják magukat a szeredai rendőrségen, mivel bűntudatot éreznek egy szerzetes szavaitól, akit Ábel vitt fel a hegyekbe kigyógyulni a tüdőbajból. Szeredán a bank arra a hónapra, amikor nincs fahordás, csak fél fizetést ad Ábelnek, 500 lej helyett csak 250-et, ettől a fiú dühös lesz. Egy napon Ábel édesapja szomorú hírt közöl: édesanyja meghalt. Márkus, a szerzetes sem gyógyul ki a tüdőbajból, a temetésén Ábel megtalálja elveszettnek hitt kutyáját. A fiú visszamondja az erdőpásztori állást, hazamegy Bolhával Csíkcsicsóra, a szülőfalujába, onnan pedig nekiindul meghódítani a várost. Így búcsúzik apjától: „Elmegyek Bolhával a városba, hogy megkeressem a testvéremet, Káint, aki nekünk, Ábeleknek okozza a sok bajt.”

súkromné jasle a skôlka “Ezen a világon a legnagyobb kincs a gyermek. Minden vagyonnál, hatalomnál többet ér.” A Keresztapa c. film

930 16 Hodos 346 Tel: +421 904 56 56 86 www.kakademia.sk 31

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi /Fotók: Kovácsi Ádám

Merre tovább, Lakoma? Nemeshódos apraja-nagyja a nagy napon lakomázott egy nagyot, vajon te is ettél egy jó adagot? Ha e napon kilátogattál a lakomára, biztosan elmaradt a gyomrod korgása... :-) Igaz, a hőguta majd megütött mindenkit, de még mindig jobb, mintha eső miatt húztunk volna gumis lábbelit! Forgott, morgott, focizott és futott az egész falu, reméljük, jövőre sem lesz alku, és augusztus 15-én kint lesz újra az egész faluszépe. Mikor grillezünk vagy főzőcskézünk a szabadban? Többnyire valamilyen alkalomkor, ugye? Alkalmat mindig találni, akár megünnepelhetjük az utolsó pénteket a héten... Elszóltam magam! Többnyire valamilyen ünnep alkalmából, vagy egyéb baráti, családi összejövetelkor töröljük le a port bográcsunkról vagy a grillünkről. A grillmesternek, séfnek, ahogy egy zenekarnak, szüksége van a közönségre, vendégekre! Énekelhetünk egyedül a fürdőszobánkban, ám kizárólag magunknak főzni nem a legnagyobb főnyeremény. Egy szakácsnak, vagy esetünkben annak, aki a grillezést bevállalta, igenis szüksége van a visszajelzésekre az elkészített ételek terén! Adjuk tudomására, ha ízlik és finom az étel, de azt is, ha valami probléma merült volna fel! Egy szakács csak így tudja kezelni a feladatát. Elvégre a zenekart is megtapsolják, vagy kifütyülik... :-) Reggel nyolctól már nagy volt a sürgés-forgás, jöttek a kupecek mint horgásznak a nagy kapás. Bizony a horgásszal is megesik, hogy teljes készültségben egész nap horgászik, és hala a partközelben a horogról mégis leesik! Hét ágra pirító napsütésben még a halak sem járnak a kedvünkben. Na, de volt ám a lakomán hal bőven, ám őket ropogósra sütöttük bő lében, és bőrében. Ha ott jártál, rengeteg fajta reggelit kóstolhattál, ha mégsem, akkor mindenről lemaradtál! 32

Egy kis mozgás után nyakukba szedték a lábukat a futók, némelyikük olyan gyors volt, akár az ufók. Ők meg is nyerték a pályafutást, nem úgy mint „Hurka Gyurka”, ki három lépés után már jó nagyokat fújkált! A falu rikkancsa, Béla bá, megfogta a dobot, és jó nagyot ütött rá! Erre elkezdődött a focitorna, amelyen olyan erős csapatok voltak mint a frissen reszelt torma. Ám itt is csak egy lehetett a győztes regiment, ki bátran mindenkinek nekiment... Lesz jövőre egy másik versenyünk, a vendégek közül majd legjobb malacfogót keresünk! Elengedjük a pályán a leggyorsabb malacot, ha megfogod, akár le is vághatod, vagy az életét örökre megváltoztathatod... A főborsolók és kotlabűvészek is felkészültek rendesen, a kétszeri győztest elfenekelték rendesen! Bográcsukba öntötték a legjobb tudásukat, majd megfőzték a legjobb gulyásukat. A zsűrinek nem volt nehéz dolga, hiszen amikor ütött az óra, az ő ízviláguk szerint jutottak az elsők a dobogóra. Finomak voltak az étkek, ám a győztes csapat hölgy tagját nem szemre venni igazi vétek! Talán zamatosabb volt, mint a megfőzött étek... :-) Délidőben már kezdtek özönleni a népek, ám ilyen hőségben a parasztmedencékbe ülhettél, akár egy székbe. Sokat dolgoztunk ezért a csodáért, így lett a legnagyobb attrakció, amelyben elfért akár egy tucat víziló. A gyerkőcök nagy kedvére, ez lett a pont az „i” végére. Reggeltől már zajlottak a gyermekréten a jobbnál jobb produkciók, talán volt is olyan nívós, akár a vízipók-csodapók! Az étvágyatok úgy emelkedett, ahogy a nap a fák mögött lassan leereszkedett. Mit mondjunk mi, szakácsok erről, folyt rólunk a verejték, akár az esőcseppek esernyőről. Megetettünk több ezer jómadarat, lásd be, ha felismered magad. Rengeteg fajta étek került tálalásra, senkit sem beszéltünk rá a koplalásra.

GASZTROBETYÁR

FINOM / GASZTROBETYÁR

Tény, hogy a lakomán az étkek a sztárvendégek, ám a színpad is roskadozott, akár az öreg székek. A fellépőkről nem nyitok vitát, hallhatta mindenki azt, ki mit produkált... Ám ha már meg kell említenem egy szívemhez szólót, a NowEmber banda adta a legnagyobb szólót. Remélem, mindenki megtalálta a magának való műsorát, amely dalszövegének eldúdolta legalább egy sorát. Amint a hold megmosolyogta a sötétséget, akkor lett minden vendég teljesen elégedett. Jobb lett az ember kedve és az étvágya, a jó bortól egyikünk sem marad gyáva.

gyerek, mert ha nem, akkor a seggedre verek! Pénzem és félelmem sosem volt, ám Szilvabá pálinkájától belém vert 1000 volt. Hol volt, vagy mégsem volt, ami biztos, hogy a IX. Nemeshodosi Nagy Lakoma megvolt! Továbbra is várunk szeretettel, csak bírd ki a következő lakomáig félüres bendővel. Lefogy legalább a nagy beled, adjon Isten erőt és egyben egészséget.

Merre tovább lakoma, hiszen jövőre meglesz a nagykorod, koma! Lesz e belőled egy jó nagy

Köszönjük, hogy jelenléteddel megtiszteltél, reméljük, minimum egy jót ettél...:)

Koma! Merre tovább lakoma? Annyit már most elmondhatok, hogy a X. Nemeshodosi Nagy Lakoma fő fellépője most még titok... :-)

SZÓRAKOZTATÓ / LAKOMA

Kertész László fotói a Nemeshodosi Nagy Lakomáról

LAKOMA

FINOM / GASZTROBETYÁR

Szerző: Mundi Józsi

Konyháink húsz legdrágább alapanyaga (1. rész) Nemcsak a skót viccekre jellemző, hogy az étlapot fordítva (az étel árától) olvassák, az akciós termékek, és hogy az a jó, ami olcsó, elég gyakori gondolatmenet manapság a mi közegünkben is. Ezzel nem arra szeretnék utalni, hogy kinek mennyi telik a konyhájára, inkább be szeretném mutatni a világ húsz legdrágább élelmiszerét, amellyel biztosan nem találkozunk az általánosan ismert szupermarketekben.

Ja, és arra is gondoljunk, hogy a világ lakosságának 10%-ka akár naponta fogyaszthatja ezeket a javakat, míg a világ szegényebb vidékein rengetegen maradnak étlen-szomjan...

A Coffin Bay osztriga darabjáért akár 70€-t is elkérnek. Ez a fajta osztriga hét év alatt fejlődik ki, ezáltal sokkal táplálóbb mint a többi. Mivel az idő pénz, és a Coffin Bay osztriga sokáig fejlődik, így egy vacsora, amely 4-5 darabból tevődik össze, akár 350 € fölé is rúghat.

19 20

Az Azeto Balsamico Tradizionale di Modena egy olyan ecet, amelyet 25 évig érlelnek többfajta fahordóban, és amely a legjobb olasz szőlőfajták házasításából készül. Hamisítatlan ízvilágot kölcsönöz egy remek érlelt Parmegggiano Reggiano sajthoz. 100 ml ecetért 150 €-t kérnek!

A Jamon Iberico de Belota egy spanyol sonka, amely egy apró biogazdaságban készül. Különlegessége abban rejlik, hogy a sertéseket kizárólag makkal táplálják. Ezt a fajta sonkát három évig érlelik, ám a tulajdonos Eduardo Donato saját részére akár hét évet is érleli a pincéjében. Kilója 200 €-t kóstál, ám ha az egész hátsó részt szeretnéd, akár 4000 €-t is kicsengethetsz érte!

Realizované s finančnou podporou Fondu na podporu kultúry národnostných menšín Weboldalunkat a Kissebségi Kulturális Alap támogatja

TÖLTSD LE A KLIKKOUT APLIKÁCIÓT

FINOM / GASZTROBETYÁR

A Gooseneek Barnacles (Kacsakagyló) Portugáliában és Spanyolországban honos kagylófajta főleg előételekként jelenik meg az ottani éttermek étlapjain. Kilókénti ára eléri akár a 300 €-t is. A begyűjtése a világ egyik legveszélyesebb munkája, mert akik végzik, annyira búvárok, mint amennyire halászok. A kacsakagylót a tenger szarvasgombájának is nevezik, és mesterséges környezetben nem tenyészthető...

A Ruby Roman szőlő Japánban terem, pingponglabda méretű szemei vannak, amit 14 év alatt sikerült tökéletesre nemesíteni a japán szőlőmestereknek. Minden egyes szeme több mint 20 gramm, így egy fürt akár több kilós is lehet. Ám az ára kilónként 400 €! 40

15 A Kona Nigari Water szintén Japán, ám hawaii 300 m mély tengerszint alatti forrásból érkező víz, amely összetételében nagyon különleges. Nyugodtabb közérzetet ígér, energiával tölti fel testünket. Ne feledjük! 0,75 l palack ára közel 400 €-ba kerül. 14 A Matsusaka Beef-ről elmondható, hogy vannak, akik készek egy kisebb vagyont is elkölteni a kulináris élvezetekért, e marha legnemesebb részéiből készített steak akár 200 €-ba is kerülhet. A nyers wagyu hús kilónkénti ára eléri a 400 €-t is. Jó étvágyat!

13 Te mennyiért szoktál krumplit venni? 2-3 euróért? A La Bonnotte burgonya a világ legritkább, ám legdrágább burgonyafajtája. Ezt a fajta burgonyát kizárólag Franciaországban termesztik, Nantes-tól nem messze, Noirmouter szigetén. Jellegzetessége, hogy sós ízű, mivel a tengerparton terem. Nos, kilónként 4-500 €-s árával remek majonézes krumplisaláta lenne belőle karácsonyra... :-) 12

A Pule sajt a világ legdrágább sajtja! Kilogrammja 900 €! Szamártejből készítik, és köztudott, hogy a szamarak kevés tejet adnak. Egy kiló sajt előállításához 25 l szamártejre van szükség, ezt a mennyiséget 50 szamártól lehet kinyerni. Ezt a sajtot kizárólag a szerbiai Zasavica Nemzeti Parkban legelésző szamaraink tejéből készítik, és mindössze 100 kg készül évente!

A Kopi Luwak a világ egyik legritkább és legdrágább kávéja. Egy indonéziai fákon élő cibetmacskaféle ezekkel a különleges kávébabokkal táplálkozik, az emésztőrendszerében érlelődik, majd ürülékként távozik. Az őshonos lakosok az ürüléket összeszedik, majd gondosan megtisztítják. A világon értékesített cibetkávé fele hamisítvány, ám a valódi kávé kilókénti ára eléri az 1000 €-s határt is. Megkóstolnád? Nos, kedves dubaiszerdahelyiek, fogyasztottatok már a fent említett alapanyagokból készült ételt, italt? Ha nem, akkor itt az ideje... :-) És ez még csak a három számjegyű oldal volt, legközelebb még komolyabb alapanyagok, és még nehezebb summák jönnek! 41

SZÓRAKOZTATÓ / UTAZÓNA

Szerző: Këri

5 dolog, amit nem tudtál a Krisna-völgyről Idén nyáron volt szerencsém részt venni a Krisna-völgyi búcsún, amely minden évben a magyarországi Somogyvámos mellett kerül megrendezésre. Régóta szerettem volna megtapasztalni testközelből ezt a már külsőségeiben is egyedi közösséget, megnézni a lakóhelyüket, megismerni a kultúrájukat. Jöjjön most öt olyan dolog, amelyek meglepően hatnak az ide látogatókra! 1. Olyan, mintha Indiába csöppennél – A település építészeti stílusa, a kis részletek, a szentély, a feliratok, a dekorációk egytől-egyig indiai hangulatot árasztanak. A vallási közösség tagjai tradicionális indiai ruhát viselnek, a nők hosszú lepelbe csavarják magukat (szári), amelyet a lehető legváltozatosabb módokon viselnek. Gyakoriak az ékszerek, orr- és hajdíszek is. Szeretik a tarka, színpompás, olykor „giccses“ dolgokat, megjelenésükkel is a hitükkel járó életörömöt hirdetik. 2. Vegetáriánusok és állatvédők – Hisznek a karma törvényében – így nem bánnak kegyetlenül az állatokkal sem. Mértékletes étrendjük alapján nem fogyasztanak húst, kávét (ezt ugyanis kábító-mámorító szerként tartják számon), és szeretettel bánnak a jószággal is. A tehén szent állat – ha a vallás hindu gyökereire gondolunk, végül is ebben semmi meglepő nincs. Viszont a Krisnavölgyben ún. tehénvédelmi központ működik, az állatokat szanszkrit vezényszavakkal irányítják a mezőgazdasági munkák során, az istállóban szentképek vannak kifüggesztve és vallásos zenét is lejátszanak nekik.

3. Minden nap hajnalban kelnek – Alkalmi idegenvezetőnk elmondta, hogy minden nap 04:30-kor (!) összegyűlnek a templomban, hogy közös énekkel, tánccal és mantrázással kezdjék a napot. A közösség tagjai ezután a dolgukra mennek – reggelizni a közös menzára, postára, iskolába (Gurunkula), szántani-vetni stb. – természetesen a fontos intézmények mind elérhetőek számukra a völgyben. 4. Biogazdaságot működtetnek – Szinte teljesen önellátóak – a Hold ciklusaival összehangoltan, permetek és vegyszerek nélkül gazdálkodnak, amely biztosítja az élelmiszer-ellátást, télennyáron egyaránt. A Krisna-völgyi búcsú során, egy körbevezetés során megismerkedhettem a permakultúra jelentőségével, a talajtakarásos módszerrel, valamint néhány olyan gyümölccsel és zöldséggel, amely az európai ember számára különleges vagy szokatlan lehet. A tartós, jó fajtákból „magbankot“ hoztak létre, így a következő vetési időszakra mindig elegendő vetőmag áll rendelkezésükre. 5. A párválasztás és házasságkötés speciális módon zajlik – A házasulandó közösségi tagok a vallási vezető felé jelzik párválasztási szándékukat, aki alkalmas lehetőségeket keres számukra, az elérhető hajadonok közül. A fiatalok összeismerkedtetését követően elkészítik a védikus horoszkópot. Ebből kiderül, hogy az új pár valóban összeillik-e a csillagok állása szerint, szerencsés-e lesz a frigy. Ha a szimpátia kölcsönös és mindkét fél elszánta magát a házasságra, megtartják az esküvőt, amely egy vidám, színes, több napon át tartó örömünnep. Hirdetés

UTOZÃ&#x201C;NA

ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ

Szerző és fotók: Këri

6. fejezet

Mit csináltál a nyáron? Alapiskolás emlékek sejlenek fel bennem a fenti kérdés hallatán. Emlékszem, hogy a vakáció után mindig fogalmazást kellett írni arról, hogy mivel töltöttük a nyár két legszebb hónapját. Míg a többiek a szájukat húzták az időigényes feladat miatt, én boldogan meséltem el a kalandjaimat a már akkor sem túl szép külalakú, balkezes kézírásommal. Hogyisne! Százszor szívesebben írtam már akkor is, mintsem leüljek egyenletekkel vagy törtekkel bűvészkedni. Ha ezt a kérdést ma újra feltennék, azt válaszolnám, hogy dolgoztam. Gőzerővel vetettem magam bele az új munkahellyel járó új kihívásokba, épp hogy megszoktam a budapesti környezetet, illetve

épp elégnek bizonyultak a rövidebb kiruccanások is arra, hogy kiszakadjak a dolgos hétköznapok mókuskerekéből.

Hétköznap az ember úgyis fáradt. A nap jelentős részét a meló teszi ki, este meg örül, ha időben ágyba kerül, hogy másnap megint tettre kész legyen. A kalandosabb programok így hétvégére maradtak – strandolás, bulik, nyár végi hullócsillagnézés, fagyizás, nagy séták, borozás a Dunaparton – mind-mind olyan emlék, amit szeretnék befőttesüvegbe zárni, hogy az előttünk álló, őszitéli időszakban melengessenek majd. Sok új dolgot kellett itt megszoknom. A magyarországi munkarend egyik kuriózuma a „munkaszombat“ és az azt kompenzáló „hosszú hétvége“.

ELMÉLKEDŐ / PESTI NAPLÓ

Annyi a lényeg, hogyha egy bizonyos állami ünnep előtt vagy után csak egyetlen munkanap van, azt megkapják szabadnapként az alkalmazottak, hogy ezzel is megtoldják az ünnepi hétvégét (igen, ezek azok a hosszú hétvégék, amikor a wellness szállodák forgalma is jelentősen megugrik.). Cserébe viszont egy adott szombaton ezt az „ajándéknapot“ le kell dolgozni. Elsőre szívásnak tűnhet a munkaszombat, viszont így a családok ünnepek idején hosszabb időre ruccanhatnak ki, több idejük van a pihenésre – ami azért nem feltétlenül rossz.

A tűzijátékot szinte minden évben megnézem a tévében. Most meg ott találtam magam a Bem-rakparton az ominózus estén – és lám, az én fejem fölött jelent meg mindaz a gyönyörűség, amit idáig csak képernyőn át csodáltam meg. A magyarok (úgy értem azok, akik oda is születtek) gyakran negatívan vélekednek az ünnepi tűzijátékról, mondván, az egész csak környezetszennyező pénzkidobás. Megszokták, hogy ez a rendezvény minden évben elérhető, látogatható, mondhatni „semmi extra“.

Ünnepelni márpedig jó – különösen, ha a szeretteid körében teszed. Anyu és a húgom meglátogattak augusztus közepén, hogy a nemzeti ünnep programjain közösen vegyünk részt, illetve hogy megnézzék, hol lakom. Rengeteget sétáltunk, finomakat ettünk, együtt barangoltuk be a Duna két partját, megszámlálhatatlan fotót lőttünk. Meglátogattuk a Magyar Ízek Utcáját, megkóstoltuk Magyarország idei tortáját. Augusztus 20-án aztán megünnepeltem a születésnapomat (a számot inkább ne kérdezzétek, totál letargiába estem így is :D ). Ahányszor elárulom valakinek a dátumot, ilyen válaszokat kapok:

Én meg ott álltam az óriáspetárdák lehulló, szikrázó csillagai alatt és sírtam, mint egy négyéves. Itt vagyok, egy másik országból, más államnyelvet (is) beszélek, de mégis megértjük egymást a korlátainkon túl, mert valami láthatatlanul összeköt minket.

„De szép napon születtél!“ „Akkor miattad van tűzijáték?“ „Le se tagadhatnád, hogy magyar vagy.“

Félreértés ne essék, nem akarom idealizálni a magyarokat, mert tisztán látom, hogy számtalan csiszolni való, visszatetsző tulajdonságuk is van amellett, hogy a történelmünk és kultúránk közös. Nekik annyi minden magától értetődik, beleszülettek, megtanulták. Mi határon túliak meg abba születtünk bele, hogy az identitásunk megőrzésén folyamatosan dolgozni kell, meg reklámkampányokat indítani azért, hogy a magyar gyermeket magyar iskolába írassák a szülei. Mégis mintha egyenlőek lennénk abban a félórában, amíg az eget átívelő, színes tűzijátékot nézzük...

ELMÉLKEDŐ / JEGYZET

Szerző: Szigeti Attila

A felavatás Hetekkel a nagy nap előtt, amelynek pontos dátumát mazákjaink a legnagyobb titokban tartottak, már nagyon vártuk, hogy féléves katonának avassanak bennünket. Ami annyit jelentett, hogy behívtak bennünket egy sötét szobába, és három önkéntes az idősebb katonák közül 18 ütést mért fiatal fenekünkre. Miért 18-at? Mert annyi hónapunk maradt a civilbe vonulásig. Csigalassúsággal vánszorogtak a napok, és kicsit kezdtünk idegesek lenni, mert elterjedt a hír, hogy talán elmarad a felavatás néhány „bonzák” (spicli) miatt. Aztán az egyik este engem és Maglódi Norbit, aki lévaiként nem tudott magyarul, áthívtak az illetékesek, és közölték, hogy ekkor és ekkor fel leszünk avatva. Egy papírcetlin pedig átnyújtották a neveket, akik részesei lesznek a „szertartásnak”. Elkezdődött a szervezkedés, s az ehhez szükséges anyagi fedezet már ott lapult az éjjeli szekrényem aljában. Néhány liter (cca 40) és két hordó sörben (50 literes „Bécsko”, ami 100 sört tartalmazott) ki is merítettük a tartalékokat, amit a konyháról biztosított kajával körítettünk. Itt kell megjegyeznem, hogy ekkortájt a lampaszákok kiváltképpen figyelték a történéseket, mivel tudták, letelt egy újabb félév. A felavatás gyorsan, szakszerűen és fájdalmasan zajlott, viszont a hajnalig tartó eszem-iszom, valamint a tudat, hogy félévesek lettünk, minden fájdalmat feledtetett. Kicsit furcsállottuk, hogy a reggeli sorakozón megjelent kapitány Wolf is, aki a „veliteľ útvaru” volt, tehát a legnagyobb főnök és néhány komolyabb rangban lévő csicskája is. Azonnal rájöttünk, hogy valakitől megtudták az éjjeli történéseket. Wolf újvári származású volt, kb. 190 magas, 130 kilós 48

medve, aki folyékonyan beszélt magyarul. Nem volt a szavak embere, de még a felettesei is tisztelettudóan szóltak hozzá. Kpt. Wolf úgy sétált a sorok közt, és néhányunkhoz olyan közel hajolt, mintha csak szagmintát szeretett volna venni. Arca vörös volt, szemei villogtak, miközben oszoljt vezényelt. Reggelizni nem mindenki tudott elmenni, mert néhány gyengébb ivó eléggé megsínylette a sör-pálinka kombinációt. Mi, a szervezők egy gyors tanácskozás után mentünk a dolgunkra, és bíztunk abban, hogy nem lesz folytatása az apró incidensnek. Tévedtünk! Ebéd előtt újabb sorakozó, és egy söröshordó volt kiállítva a buzerák közepére. Konstatáltuk, hogy az egyik kifogyott készletet sikerült a kapitány úrnak megtalálni. MIndenkinél jobban ismerte a kaszárnya összes zegzugát. A délutáni napi parancsból, amit állítólag maga a nagyfőnök készített, megtudtuk, hogy a következő napok lehetnek a katonaságunk legnehezebbjei. De az már kit érdekelt, hiszen félévesek lettünk… Ami azt jelentette, hogy nem kellett naponta mazákjaink zokniját mosni, nem kellett minimum 20 bakancsot fényesre pucolnunk, nem kellett naponta cigarettát beteremtenünk, nem kellett az esti kajájukról gondoskodnunk, leülhettünk az ágyunkra napközben, és a tévéhíradón kívül más műsort is nézhettünk. Megszűntek a fekvőtámaszos büntetések, az ordítva parancsosztogatás, és kérhettünk kimenőt magunknak. Tehát fél év után lett időnk először gondolkodni. Azoknak az évfolyamtársainknak, akik nem részesültek felavatásban is lazult a rendszer, de korántsem élvezték a kiváltságot, mint mi, akiket felavattak. Folyt. köv. – 24 óra történései

JEGYZET

ELMÉLKEDŐ / JEGYZET

Szerző: Mezei Máté / Fotó: Jojo Samek

Bölcsek és okosak

Nincs egyszerűbb dolog a világon, mint írni egy posztot a neten, amiben mi majd szépen elmondjuk a világnak a mi fennkölt gondolatainkat, és igazoljuk az életstílust, amivel rendelkezünk. Ehhez még csak az sem szükséges, hogy bölcsek és/vagy tapasztaltak legyünk. Ugyanígy működik ez élőben is, nyugodtan kifejtheti bárki a véleményét, a legrosszabb, ami történhet az, hogy nem értenek vele egyet. Ne feledjük, egy kulturált beszédkörnyezetről beszélünk, nem a világos sörtől savanyú szájú életművészekről, mert a kocsmában az is lehet, hogy megvernek érte. Abban az esetben is, ha az általunk kiötlött felfoghatatlan mélységű életbölcselet tulajdonképpen semmilyen új gondolatot nem tartalmaz, nyugodt szívvel ereszthetjük szabadon bele a világba, hisz ártani nem ártunk vele, mások meg majd legfeljebb megmosolyogják, hogy: „Na, Józsi megtalálta a tyúkszarban az ütőeret!”. Általában az ilyenekből születnek azok a képek a neten, melyeknek a háttere Jason Statham vagy Vin Diesel, és valami nagyon hegyről jövő csodát tartalmaznak a barátságról, a gyűlölködőkről, vagy az „igazi férfiakról”. Bár számomra ez kicsit vicces általában, mégis sokan vannak, akik lelkesen osztogatják az ehhez hasonló bölcselkedéseket. Viszont! 50

Egy napon egy ember rájött arra, hogy ha elég szépen van megfogalmazva, bármit el lehet adni bölcseletként. Egy napon egy ember rájött arra, hogy mindegy mekkora közhelyes szart írunk, biztosan találunk rá vevőt, ha megfelelően reklámozzuk. Egy napon egy ember rájött arra, hogy ha az olvasó egóját simogatod, nagyobb valószínűséggel fogja elhinni azt, amit írsz, mert hinni akar benne. Egy napon egy ember rájött arra, hogy mindebben mekkora nagy pénz van. Szóval megszülettek az idézetgyárosok, az önkéntes megvilágosult bölcsek, coach-ok, tanácsadók és a sorozatos sziporkaágyúk, akik olyan jó marketinget építettek maguknak, hogy lassan bármilyen mondat alá írják oda a nevüket, megélnek

belőle. Kezdetben meglévő gondolatok sajátos megfogalmazásával indult a közhelyparádé, de a későbbiekben oly mértékűvé vált a szellemi értékgyalázás, hogy egyenesen káros bölcseletek is születtek. Félreértés ne essék, mielőtt saját vádammal illetnének engem is, megjegyzem, nem szabad általánosítani, szép számmal születnek értékes gondolatok is, bár nem minden szerző büszkélkedhet ilyenekkel, és én itt most a megélhetési okosakról beszélek elsősorban. Nem azokról, akik alkotnak egy értékelhető bármit, amiből aztán kiválaszthatunk pár mondatot, melyet aztán idézgetünk, hanem azokra gondolok, akik konkrétan idézeteket gyártanak. Nincs szövegkörnyezet, pusztán há-

rom mondat, melyben sziruposan megfogalmazzuk, meg persze a név, ami már önmagában egy merch. Itt egy példa: „A siker nem annyi, amennyit látsz belőle: nemcsak fény és csillogás, és mindig rengeteg nehézséget leküzdve lehet csak elérni.” Hogy tanult barátomat idézzem: No shit, Sherlock? Nem azzal van a baj, hogy ez le van írva, hanem az, hogy ebből meg lehet élni. A szél fú, a zöld fű! Tessék, Dolák Saly ezt anno viccnek szánta, de én most szeretném szállóigévé tenni. De egyébként is, mit bölcselkedek én itt, hisz ez is csak egy vélemény…

SPORTOS / INTERJÚ

Szerző: Kiss Balázs / Fotók: Ugróczky István

Élete futására készül Bíró Attila Megannyi maratoni futóverseny, több ultratáv és néhány Ironman-küzdelem teljesítése után a csallóközkürti származású sportoló élete eddigi legnagyobb kihívása előtt áll: szeptember végén nekiveselkedik a világ egyik legkeményebb futóversenyének, a Spartathlonnak. A Görögországban megrendezett 246 kilométeres ultramaratoni távot másfél nap alatt, szeptember 27-én és 28-án kell teljesíteniük a rajthoz állóknak. Bíró Attilával az embert próbáló versenyre való felkészülésről és az eddig megtett több ezer kilométeres futásairól is kérdeztük. A Spartathlonra igazán csak a legkeményebbek kapnak meghívást. Neked hogy sikerült kiharcolni a részvételt? A Spartathlonra januárban kellett benevezni, a versenyen való részvétel pedig meghívásos alapon működik. Minden évben 390 futó állhat csak a rajtvonalhoz, ami azt jelenti, hogy sok indulási kérelmet visszautasítanak. Én a vártnál korábban, már júliusban megkaptam az értesítést arról, hogy indulhatok. Persze, ehhez előtte valamit le kellett tennem az asztalra. Tavaly 10 órán belül sikerült teljesítenem a 100 kilométeres országos magyar bajnokságot, s ezzel kivívtam magamnak a jelentkezési jogot Görögországba. Idén pedig 27 óra 22 perces eredménnyel zártam az Ultrabalatont, ami egy 221 kilométeres Balaton-kerülő verseny, mely szintén kvalifikációt ad a Spartathlonra. Úgy érzem, ezeken a versenyeken elért eredményeim kellő állóképességet és önbizalmat adnak a görögországi induláshoz. A Balatonon nem volt segítőm. Azt terveztem, hogy a Spartathlont is egyedül csinálom majd végig, de miután kézbe kaptam a meghívót, Hodossy Péter barátom azonnal jelezte, hogy szeretne elkísérni Spártába. 52

Ez a világ egyik legrégebbi hagyományaira visszatekintő ultrafutó versenye. 246 kilométert kell majd teljesítened másfél nap alatt. Mit vársz a versenytől, és mit vársz el saját magadtól? A verseny az egyik legkeményebb ultramaratoni futás a világon, történészek szerint ez a futás képezi a modern maratoni mitológia alapját. A résztvevők az Akropolisz lábától Leonidász király Spárta főterén álló szobráig futnak. 100 kilométer fölötti távot eddig csak egyszer teljesítettem megállás nélkül. Nagy kihívásnak nézek elébe. Javarészt aszfalton futunk, de van egy szakasz, ahol egy közel 1100 méter magas hegyet kell leküzdenünk, s mindezt éjszaka, sötétben. Kemény terepviszonyokra számítok, mert akik futottak már a Spartathlonon, mind azt mondják, hogy brutális. Úgy nehézségi fokozatban, mint időtartamban és hosszban. Szóval bármi megtörténhet. Ha sikerül, ez jelenti majd számomra az abszolút csúcsot. Milyen edzéstervvel készülsz a versenyre? Heti hat nap edzem, az első hetet véradással indítottam, immár 36. alkalommal. Elsősorban futóedzéseket tartok, de kerékpározom is, mert a pedálozás is igazán jót tesz, és nagyon élvezem, még annak ellenére is, hogy tavaly Pesten edzés közben önhibámon kívül elütöttek. Ha csak sikerül, itthon együtt edzem Hodossy Tamás barátommal, akivel igazi támaszai vagyunk egymásnak. Nagyon sok edzésmódszernek olvastam utána. Néhány éve a nagymegyeri Molnár László futóbarátom lát el tanácsokkal, edzéstervvel, de azt mondta, az ultratávfutásban neki már nincs gyakorlata. Ugyanakkor ő is javasolta, hogy nekem az ultra távokra kell összpontosítanom, mert erre van igazán tehetségem és kitartásom. Áprilistól egy világviszonylatban is híres edzővel, a magyarországi Lőrincz Olivérrel dolgo-

zom együtt, az ő edzésterve szerint készülök. Róla azt kell tudni, hogy már több spartathloni győztesnek volt az edzője. Mi az ő titka? Elsősorban pulzuskontrollal dolgozik. Arra esküszik, hogy szigorú határokon belül kell tartani futás közben a pulzusszámot. Több mint 20 év állóképességi sportokban szerzett edzői tapasztalattal bír. Hosszútávfutók felkészülését már 12 éve irányítja. 2004-ig a mountain bike sport olimpiai szakágában volt edző és szövetségi ka-

SZÓRAKOZTATÓ / INTERJÚ

pitány, így a kerékpáros edzéseimet is ő koordinálja. Már akkor megkezdtem vele a felkészülést, amikor még nem volt biztos, hogy indulhatok a Spartathlonon. A felkészülés azonban nem csupán edzésekből áll, hanem komoly versenyeken is megmérettetted már magad az idén. Sőt ezeken nem csak futnod kellett… Legutóbb a nagyatádi Ironman triatlonversenyen vettem részt, idén már negyedik alkalommal. Sokan mondták, hogy a Spartathlon előtt már nem kéne ezt bevállalnom, de nem hallgattam rájuk, mert nagyon szeretem ezt az erőpróbát. Egyébként ez volt idén a legrövidebb ultratávú versenyem. Több mint egy évtizeddel ezelőtt olvastam róla először, és már akkor megtetszett. Major József nyolcszoros magyar Ironman-bajnok motivált talán a legjobban, hogy belevágjak a triatlonba. Ezen a versenyen évek óta ketten veszünk részt a Csallóközből, a másik személy Szűcs Lajos, Légről. Három éve, az első versenyem után ismerkedtünk meg, és azóta minden alkalommal együtt indulunk. Akkor még semmilyen tapasztalatom nem volt ezzel a műfajjal. Most 600 induló közül a 268. helyen értem célba, de felkészülé54

sem korántsem ehhez a versenyhez volt igazítva. 3,8 kilométert kellett úszni, 180-at kerékpározni, majd jött a 42,2 kilométeres maratoni táv. Bevallom, az úszás a lyukas számom, a vízben két perc után az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Úrrá lett rajtam a pánik, de sikerült túltennem magam rajta, és a másik két számban lefaragtam a lemaradásomból. A Facebook profilodon arról is hírt adtál, hogy több mint 600 kilométert tekertél le az idei 24 órás bicikliversenyen a Slovakiaringen. Ezek olyan szélsőséges számok, melyek láttán az egyszerű emberek csak meghökkennek. Te nem így gondolod? A szélsőségekig fokozatosan jut el az ember. Nem ajánlom senkinek, aki komolyabban akar mondjuk biciklizni, hogy ezzel a versennyel kezdjen. A Slovakiaringen megrendezett versenyre 6-7 héttel az Ultrabalaton után került sor. Úgy éreztem, hogy kész vagyok rá, éjjel mégis volt egy két és fél óráig tartó holtpont, amikor egyszerűen nem tudtam tekerni. A hajrát viszont sikerült megnyomnom a 34-35 fokos hőség ellenére is, és a végén meglett a 610 kilométer. Ezzel nyolcadik lettem a 48 egyéni indulóból. Idén való-

INTERJÚ

ban sok volt az ultratáv, most már teljes erőmből a Spartathlonra koncentrálok. Ezekre a versenyekre nemcsak felkészülési idő kell, hanem kellő anyagi támogatás is. Hogy tudja ezt valaki előteremteni, ha nincs mögötte szponzori háttér? Én mindezidáig a saját magam erejéből. 21 éve vagyok maratonfutó, mögöttem soha nem állt komoly támogató, kivéve a családomat. Tőlük sok időt elvesz a futás, de már hozzászoktak ahhoz, hogy ez számomra több mint hobbi. Némely versenyre elkísér a feleségem és a két lányom is, van, hogy több mint 30 fokos hőségben szurkolnak a pálya széléről, és adják a kezembe a frissítőt. Ezért nagy hálával tartozom nekik. Egyébként nem vagyok az a magamutogató típus. Facebook-profilom sokáig nem is volt. Nem vagyok profi sportoló, hiszen nem ebből élek, de a futás már több mint két évtizede az életem része. Persze, elképzelhetőnek tartom, hogy később néhányan látnak majd fantáziát nagyobb versenyeim támogatásában, de nem ez motivál. Manapság szinte mindenben próbálnak valamilyen pszichológiai hátteret láttatni az emberek,

de én nem foglalkozom ezzel. Azért csinálom, mert szeretem, és hiányozna, ha nem futnék. Arról nem is beszélve, hogy ez az egészséges élet záloga, és nagyon sok barátságra tettem szert a futásnak köszönhetően. Ennek a sportágnak egyre többen hódolnak a környékünkön is. A falvak között kiépített kerékpárutakon, iskolák futópályáin rendszeresen látni kocogókat. Hozzád milyen gyakran fordulnak tanácsért ismerősök? Örömmel tölt el, hogy újabb és újabb futóközösségek alakulnak a Csallóközben. Ezt nagyon jó kezdeményezésnek tartom, de hogy őszinte legyek, én nem ezt az utat választottam. Egyáltalán nem zárkózom el tőle, hogy bárkinek tanácsot adjak, vagy segítsem a kezdő lépéseit, de a közösségi futás picit más, mint az egyéni. Sokszor hívnak a környéken megrendezett futóversenyekre, de ezeket jelenleg tisztelettel visszautasítom. Van egy szigorú edzéstervem, amely mentén haladva célirányosan igyekszem teljesíteni és fejlődni. Most pedig csak az jár a fejemben, hogy a szeptember végi Spartathlonon a lehető legjobb eredménnyel érjek a célba. 55

SPORTOS / JEGYZET

A Slovan panaszkodik a játékvezetőre? Ez egy durva szarkazmus, amilyet még Tarantino sem lenne képes összehozni!

Lássuk tehát a dolgokat! A játékvezető rettenetes teljesítményt nyújtott, az első félidőben egyszerűen átvette a két csapattól és a vezetőedzőktől a mérkőzés arculatának eldöntéséről szóló feladatát. Az első játékrész alatt tényleg nem tudtam megállapítani, hogy akkor éppen a két együttes melyikét akarja a víz alá nyomni… Egy dolgot muszáj elárulnom magamról – a játékvezetőktől mindig feláll a hátamon a szőr, mindegy, hogy ártottak vagy éppen segítettek nekünk. Számomra ők egy olyan csoport, amely egy külön államot alkot az államban, és több évtizede úgy is viselkednek. Tegnap megkárosítottak minket? Igen! A Slovant jobban megkárosították tegnap? Igen! De van itt egy hihetetlenül nagy, sőt egyenesen hatalmas „DE”! Gratulálok az ellenfél vezetőedzőjének, hogy kifejezte a „burkolt” felháborodását a játékvezető teljesítményével kapcsolatban, de kérdem én: II. Dzsej Kej emlékezete kitörlődött? Nem emlékszik arra például, hogy mit művel az egyik meg nem nevezett klub, mondjuk 2008 óta? Kozák Ligetfalun futballozott, tán elfelejtette a Szlovák Kupa egyik mérkőzését, ahol a játékvezetők egyenesen vadásztak Kweuke-re? Elfelejtette a kiöltött nyelvű partjelzőt, aki boldogan asszisztált a Zsolna elleni szégyenletes bohózathoz? És a további több tíz esetet? Hányszor távoztak a DAC és más gárdák szurkolói (a Spartakot nem számolom ide) megalázva, míg a játékosok vagy a klubnál dolgozók ironikus mosollyal söpörték le az asztalról az egész ország hangját, ha az felszólalt az évek óta tartó, gusztustalan színház ellen? 56

Szerző: Poór Tibor / Fotók: Ugróczky István

Nem, kedves klub, először is kellene egy csipetnyi önvizsgálat azokért az évekért, amelyeken a „Játékvezetők Ura” szerepben szörföztetek át… Voltak és vannak is olyan klubok, amelyek ebből a szempontból egyszerű prostit csináltak a bajnokságból. Ám az nem a Zólyombrézó volt… Azt gondolom, és simán le is írom a kommentáromban, hogy a tegnapi játékvezető végül egész szépen „elásta” ellenfelünket. De talán több mint valószínű az (lásd a kispadon kitört hisztériát), hogy az ellenfélből annyi évnyi „Játékvezetők Ura” szerep után visszafordíthatatlanul kioperálták a szégyenérzetet…

JEGYZET

Térjünk át inkább a mérkőzésre. Így kell játszani egy fáradt Slovan ellen, amely hagyja magát kizökkenteni a ritmusból, és a futballon kívül minden mással foglalkozik. A bajnokság e fázisában – amit senki sem gondolt volna – talán a Slovan volt a legideálisabb ellenfél, mert rákényszerített minket arra, hogy megalkuvás nélkül csináljuk meg azokat a dolgokat, amelyek által a játékunk egységesebbnek, taktikailag érettebnek nézett ki, és tényleg odafigyeltünk a feleslegesen nagy kockázatvállalás elkerülésére. Ami nekem nagyon tetszett, hogy nem hagytunk üres helyeket. Nem mondom, hogy százszázalékos volt a területvédekezésünk, de egyértelműen mindenki nemcsak az egyéni taktikai utasításait tartotta be eddig a leginkább, hanem az egyes csapatrészek is az eddig nem látott módon segítették ki egymást. Ámbár az

is igaz, hogy az ellenfél ereje száztíz százalékos teljesítményre sarkallta csapatunkat… És azok a fázisok, amikor rövidpasszos játékkal szedtük szét őket? Az örömfutball volt, és tény, hogy a Slovan nagyobb verést is kaphatott volna. Az igazat megvallva, az összecsapás előtti forgatókönyv ennek a fordítottjáról szólt inkább. Magán a mérkőzésen azonban mintha kicserélődtek volna azok a forgatókönyvek… Istennek legyen hála az ilyen találkozóért. Ez egy trambulin volt, amelyről el kellene rugaszkodnunk. 5:2-es győzelem. A Slovan teli szájjal panaszkodik (a mi ligánkban) a játékvezetőkre. Egyenesen hihetetlen dolgok, a második ráadásul egy olyan dramaturgia, amilyet még Tarantino sem lenne képes összehozni! 57

SPORTOS / FOTร K

Fotรณk: Ugrรณczky Istvรกn

FOTÃ&#x201C;K

SPORTOS / FOTร K

Fotรณk: lkh photography

FOTÃ&#x201C;K

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

Szerző: Sipos Janka / Fotó: pexels.comm

A sikér titka, avagy miért (ne) parázz a gluténtól Napjainkban úgy tűnik, egyre többen követnek gluténmentes étrendet. Minimálisan abból jól látszik ez, hogy a gluténmentes termékek nagyon elterjedtek, ma már minden valamirevaló élelmiszerboltban árulnak ilyeneket, nem csupán a specializált üzletekben. Van, aki orvosi diagnózis alapján, van, aki egészségügyi okokból kerüli a glutént tartalmazó ételeket, és van, aki fogyni szeretne. Sokak számára pedig nem is teljesen világos, hogy mi is az a glutén (más nevén sikér), ám azt hallják lépten-nyomon, hogy egészségtelen, sőt kifejezetten káros, és mindenki jobban jár, ha messziről elkerüli. De valóban mindenkinek érdemes kiiktatnia az életéből a glutént? Ennek próbálunk most utánajárni. A következőkben leírtak fő forrása a Diet Cults, illetve a The Gluten Lie című könyvek, melyeknek sajnos jelenleg még egyike sem olvasható magyarul. Érdekes módon e két könyv szerzői szinte semmiben nem hasonlítanak egymásra. Előbbit Matt Fitzgerald sportoló, sportújságíró és dietetikus írta, míg az utóbbit Alan Levinovitz követte el, aki egy teológiaprofesszor. Az rendben, hogy Fitzgerald otthon van a témában, de hogy is jön ahhoz egy teológiaprof, hogy könyvet írjon a gluténról, illetve a táplálkozásról? Érdekes módon van egy dolog, amiben mindketten, egymástól függetlenül is megegyeznek: az emberek a táplálkozáshoz nagyon sokszor vallásos jelleggel viszonyulnak, vallásos eredetű szavakat, fogalmakat kapcsolnak bizonyos étkekhez. (Gondoljunk csak arra, hogy hányszor mondtuk vagy gondoltuk már, hogy “bűnözni fogok”, mikor vacsora után még kikotortunk a szekrény aljából egy tábla csokit, vagy egy zacskó chipset...) Emellett étkezési szokásaik nagyban meghatározzák 62

identitásukat, valamint jelentős közösségképző erejük is van. Az emberi faj kialakulása során a Földön egyre nagyobb területeket népesített be, és ahogy egyre messzebb vándorolt a “bölcsőjétől”, Afrikától, állandó kísérletezésre kényszerült, ha meg akarta tölteni a korgó gyomrát. Teljesen más állatok és növények éltek ugyanis az újonnan felfedezett területeken, és neki kellett látni mindet megkóstolni. Persze a kísérletezés valószínűleg elég gyakran katasztrófába fulladt, hisz, ugye, van, amit csak egyszer lehet megenni. De sebaj, attól, hogy apádnak ebbe a gyökérbe beletört a foga, attól te még megmaradsz, csak légy szíves, ne próbáld ki ugyanazt... Nos, valahogy így alakul-

SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

hattak ki a bizonyos első blikkre jó falatnak tűnő dolgok körüli tabuk, amik később vallásos jelleget is kaphattak. Az idő elteltével pedig végül talán már közük sem volt az eredeti értelmükhöz, mármint nem valós veszélyre hívták fel a figyelmet, inkább egy csoportot egybekovácsoló szokásrendszer részeivé lettek – jó példa erre a zsidó vallás étkezéssel kapcsolatos restrikciói. Ám ha jól belegondolunk, mindenki egy csomó étkezési tabuval van körülvéve, csak a különböző kultúrák, illetve étrendekhez (is) köthető szubkultúrák mást és mást tiltanak ki a lehetséges alapanyagok vagy elkészítési módok közül a konyhából… A félreértések elkerülése végett fontos leszögeznünk, hogy cöliákia, ismertebb nevén

gluténérzékenység egy nagyon komoly dolog, súlyos tünetekkel. Autoimmun jellegű problémáról van szó, amikor is az ember immunrendszere valamire abnormális módon reagál. A cöliákiások szervezete képtelen megemészteni a glutént, az arra reagáló immunrendszer által kibocsátott antitestek pedig a bélbolyhokat támadják meg és károsítják, ami miatt a többi tápanyag felszívódása sem lesz maradéktalan. Legtöbbször már kora gyermekkorban előjön a betegség, tipikus tünetei a felfújódás, hasmenés, hasi görcsök, olajos széklet, étvágytalanság és lassú súlynövekedés vagy fogyás. Azonban kialakulhat felnőttkorban is, és nagyon sokszor több más autoimmun betegséggel együtt jelentkezik, illetve magasabb a csontritkulás, bizonyos rákfajták, illetve a meddő63

OKOS / SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ ség aránya is. Viszont az, hogy valakiben megvan a genetikai prediszpozíció a cöliákiára, még nem jelenti azt, hogy automatikusan cöliákiás is lesz. A jelenlegi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a többi autoimmun betegséghez hasonlóan kialakulásában nagyon komoly rizikófaktor a stressz, illetve a különböző traumatikus élmények. A Celiac Disease Center 15 000 felnőtt alany adatain alapuló kutatása szerint a gyermekkori traumáknak (családon belüli erőszak, szexuális vagy érzelmi abúzus, szülők függősége, stb.) való kitettség esetén 70-100%-kal nagyobb eséllyel jelent meg felnőttkorra valamilyen autoimmun rendellenesség. A cöliákia diagnosztizálása sokszor nem egyszerű, és jelenleg sajnos nem gyógyítható. Az egyetlen hatékony gyógymód a gluténmentes étrend egész életen keresztüli szigorú betartása, ami azt jelenti, hogy kerülni kell a búza-, árpa-, rozs- és zabtartalmú ételeket, de azokat is, melyek ezeket nyomokban tartalmazzák. Ez nem egyszerű feladat, nagyon sok másoknak készen vehető dolgot kell otthon megoldani, ráadásul a pénztárcát is megterheli: nagyjából két-háromszoros áron adják a gluténmentes termékeket a „sima” termékekhez viszonyítva. Ám ha a beteg betartja a diétát, szépen lassan regenerálódnak a bélbolyhok, és sokkal jobban fogja érezni magát. Már a 19. században megfigyelték és leírták a cöliákia tüneteit a gyermekeknél. A betegséget Dr. Samuel Gee nevezte el így, a görögben ez „a has betegségét” jelenti. Nem tudták azonban, mitől olyan rossz az emésztése ezeknek a csenevész gyerekeknek. Eleinte zsírszegény diétára fogták őket, de ez persze nem sokat enyhített a tüneteiken. A holland Willem Dicke jött rá az 1940-es évek elején, hogy a kenyérfogyasztáshoz köze lehet a dolognak, és kis betegeinek azt ajánlotta, ne egyenek kenyeret egyáltalán. Aztán a sors furcsa iróniája folytán a 2. világháború folyamán igazolódott be a teóriája. 1944. telére elfogyott szinte minden élelem, és míg az átlagos ember már bármit megevett volna kínjában, az addig cöliákia jeleit mutató gyerekek állapota egyre javult. Mikor aztán a háború végén 64

a többség megkönnyebbülésére kenyeret dobtak le segélyül a rászorulóknak, ők rövid időn belül visszaestek. Szerencsére azonban a cöliákia eléggé ritka: becslések szerint mintegy a lakosság 1%-át érinti. Létezik megbízható teszt is a betegség megállapítására, így ha valaki gyanítja, hogy rosszullétei mögött ez állhat, érdemes felkeresnie egy megbízható orvost. Már csak azért is, mert a dolog, mint fentebb kiderült, genetikai hátterű, így öröklődik, s a családtagoknak is érdemes erről tudniuk. Nem beszélve arról, hogy bizonyos más betegségek kockázata is sajnos magasabb a cöliákiásoknál, és erre figyelni kell. De mi a helyzet azzal, aki nem cöliákiás? Számára vajon biztonsággal fogyaszthatók a búzafélékből készült termékek? Ha Dr. William Davist, vagy Dr. David Perlmuttert kérdezzük (és, lám, az ő könyveiket, A búza nélkült, illetve Gabonaagyat még magyarul is el tudjuk olvasni az előzőekkel ellentétben), a válasz egyértelmű nem. A búza öl, butít és nyomorba dönt, vagy legalábbis körülbelül az összes létező betegségért felelőssé tehető, az autizmustól kezdve az Alzheimeren keresztül a skizofréniáig. Ha így lenne, mondjuk az tényleg nyomós ok volna, hogy soha többé ne együnk kenyeret. Ám a Chicagói Egyetem keretein belül működő Celiac Disease Center vezetője, Dr. Stefano Guandalini szerint ez egyszerűen nevetséges. Akik nem gluténérzékenyek, azok szerinte semmit nem nyernek azzal, ha gluténmentes étrendet követnek, legfeljebb a pénztárcájuk lesz karcsúbb néhány bankóval. De mi a helyzet azokkal, akik ugyan nem cöliákiások, ám elmondásuk szerint mégis rosszul reagál a szervezetük a gluténre, és jobban érzik magukat nélküle? Nos, azt illetően, hogy létezik-e nem cöliákiás jellegű gluténérzékenység, megoszlanak a szakértői vélemények. Meglehetősen nehéz az ehhez hasonló témában kutatni, hiszen a kapott eredményeket nagyon sok minden befolyásolja. Kaját illető dolgokban egyszerre működik a placebohatás, valamint a nocebohatás. Az első miatt érezzük úgy, hogy ha meggyőződésünk

SÁRKÁNY ELLEN SÁRKÁNYFŰ

szerint jó irányba változtattunk egy bizonyos étkezési szokáson, jobban is fogjuk érezni magunkat, még ha azért nem is a szóban forgó változtatás a felelős. A nocebohatás pedig az előző ellentettjét jelenti: ha elégszer halljuk, hogy valami egészségtelen, és megbetegíthet minket, a testünk produkálhatja azokat a tüneteket, amelyektől félünk, de amelyekre számítunk. Ezidáig két nagy kísérletet végeztek el annak eldöntésére, hogy létezik-e a nem cöliákiás gluténérzékenység. Mindkettőt az ausztrál Monash University ugyanazon tudósai hajtották végre. A csoportokra osztott résztvevők nem tudták, hogy az eléjük rakott étel glutént tartalmaz-e, majd kikérdezték őket az esetleges tüneteikről. Az eredmények viszont ellentmondtak egymásnak: az egyik kísérlet alátámasztani látszott, hogy létezhet ilyesfajta gluténérzékenység, a másikból viszont az jött ki, hogy bárminemű különbség csak a placebo-, illetve nocebohatásnak volt köszönhető. A tudósok elmélete szerint viszont elképzelhető, hogy az ilyen esetekben nem is a gluténra, hanem egy

bizonyos fajta szénhidrátra reagál negatívan az alanyok szervezete, amely megtalálható a búzafélékben, de más élelmiszerekben is. További kutatásokra van tehát szükség, hogy a kérdés valóban tisztázódjon, mindenesetre ez a fajta érzékenység is eléggé ritka: legfeljebb a lakosság 6%-át érintheti. A gluténmentes diétát követők nagy része tehát feleslegesen invesztál a túlárazott termékekbe. Nagyon úgy tűnik, hogy bár nagyon szeretik bűnbaknak kikiáltani, a glutén az egészséges szervezet számára biztonsággal fogyasztható. Nem kell semmiféle lelkiismeretfurdalást éreznünk, ha a nagyi tökfőzelékébe szeretnénk egy jó vastag karéj kenyeret beletunkolni. Legfeljebb az úszógumik miatt kell aggódnunk, ha túlzásba visszük a nagy mártogatást. Az egész felhajtásnak meg azért mégis van egy nem elhanyagolható haszna: akinek valóban szüksége van a gluténmentes termékekre, szerencsére könnyebben hozzájut ezekhez. 65

SZÉP / BABA-MAMA

Szerző: Štefkovič Patasi Ági / Fotók: Elek Judit

Egy szövetség, melyet családnak hívnak Sokan vannak ebben a pillanatban is, akik éppen arra várnak, hogy megcsörrenjen a telefon, és elindulhassanak gyermekükért. Noha az örökbefogadás egy hosszadalmas jogi folyamat, keveset beszélünk az érzelmi oldaláról. Ezért fontos, amikor maguk az érintettek szólalnak meg. Olyanok, mint Dudás Nagy Mónika, aki nemcsak mesél, de papírra is veti örökbefogadásának történetét. Mónika, kérlek, mesélj magadról és az örökbefogadásodról! Eredetileg egy csodálatos járásbeli kisvárosból származom, mely egy völgyben helyezkedik el. A vér szerinti szüleim második gyermeke vagyok. Életet adó anyám fiatal volt, amikor születtem, nagyon fiatal, mindössze 18 éves. Az életet adó apám pedig 16 évvel idősebb volt nála. Van egy bátyám is. Instabil és hullámzó kapcsolatban éltek. Az életet adó anyámnak, bár volt családja, ennek ellenére nem volt stabil családi háttere. A család fogalma tehát számára ismeretlen lehetett. Az apai oldalon a nagyszülők korán elhunytak, testvéreivel pedig nem volt összetartás, tehát úgy vélem, nem indultak szerencsés helyzetből. Talán nem is tudtak megbirkózni a szülői felelősségükkel. Az örökbefogadásomat a szüleim egy könyv segítségével szemléltették, melynek a címe Nekem két születésnapom van. Ez kilenc éves koromban történt. Akkoriban azt a nézetet vallották a pszichológusok, hogy ráér a gyermek később megtudni az örökbefogadás tényét. Ma már más a szemlélet. Viszont mielőtt a szüleim elmesélték a családba való érkezésemet, egy osztálytársnőm egy vita hevében tett erre vonatkozólag megjegyzést. Valahol meglepett, de nem éltem meg traumatikusan. 66

Miután megértettem és tudatosítottam, hogy én más úton érkeztem a családomba, mint a többi gyermek, elindult bennem egy lassú folyamat. Foglalkoztatottak a múlt kérdései, melyekre nem ismertem a választ. Kíváncsi voltam, hogy kik az életet adóim, leginkább arra, milyen emberek is voltak ők. Továbbá nagyon foglalkoztatott, hogy vannak-e testvéreim. Hogyan befolyásolta az életedet annak a ténye, hogy örökbefogadott vagy? Úgy érzem, annak a ténye, hogy adoptáltak, sokat hozzátett a személyiségemhez, pozitív irányba vitte a gondolkodásomat, és az érzelmi világomat is gazdagította. Empatikusabbá tett más emberek irányában is, s talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy segítő szakmát választottam. Egyfajta küldetéseddé vált, hogy az örökbefogadást mint témát közelebb vidd az emberekhez, például úgy, hogy beszélgetőeseteket szervezel. Az adoptálás még a mai napig egy titokzatos és megfoghatatlan valami az emberek számára. Úgy látom és tapasztalom, hogy meglehetősen egyoldalú és téves a társadalom megítélése. Nehéz belelátni akkor is, ha van a környezetünkben olyan szülői pár, aki az örökbefogadás mellett döntött. Sok múlik ilyen esetben a szülői pár nyitottságán és a környezet hozzáállásán. Az a szülői pár, akik adoptálnak, az esetek nagy százalékában egy fájdalmas és nehéz életszakaszon vannak túl, ezért sokan nem is szívesen mennek bele mélyen a témába. Általában azért a nők szülni szeretnének, de nem mindig alakul ez így, ezt is fel kell dolgozni. Az örökbefogadásnál a várandósság és szülés él-

ménye kimarad. Ezekről az érzésekről, a női -férfi szerepekről, a veszteség élményéről végképp nem beszélünk társadalmi szinten. Az örökbefogadás egy csodás folyamat, de ne felejtsük el, hogy ahhoz, hogy ez a szövetség létrejöhessen, mind a szülőknek, mind a gyermekeknek át kell élniük komoly veszteségeket is. Bárhogy is alakul, a gyermek „elveszíti“ a vér szerinti szüleit, esetleg testvéreit. Az örökbefogadó szülők pedig elgyászolják a meg nem született gyermekeiket, a várandósságot, a szülésélményt. Lemondanak a „saját“, az „enyém“ érzésről. Bár másként, de így is életet ajándékoznak, s annyira kitárulkoznak, hogy más gyermekét tiszta szívvel el tudják fogadni, nevelni és szeretni tudják életük végéig.

Mindig is foglalkoztatott az adoptálás érzelmi része, s úgy érzem, erről az érzelmi háromszögről is kell beszélni. Ide tartoznak a vér szerinti szülők, az örökbefogadó szülők, és maga a gyermek. A társadalmunk nehezen fogadja el, hogy vannak nők, akik örökbe adják gyermeküket. Kívülről nézve úgy tűnhet, nem akarják, eldobják maguktól. Viszont ez ettől sokkal árnyaltabb. Gyakran, sőt, az esetek többségében súlyos, feldolgozatlan családi traumák állnak a döntésük a hátterében. Úgy gondolom, nem a mi tisztségünk másokat megítélni. Ahhoz, hogy valahol egy szeretetteljes örökbefogadás megvalósulhasson, szükséges, hogy egy másik helyen valaki lemondjon egy gyermekéről. 67

SZÉP / BABA-MAMA

Ha jól tudom, blogot is vezetsz, melyben mesélsz az örökbefogadásod történetéről. Az Örökkön örökké egy személyes blog, mely bemutatja az adoptálásomat, annak az érzelmi hátterét minden hozadékával együtt (dnagyova. blogspot.com). Ez a folyamat örökkön örökké tart, amíg csak élünk. Innen vezethető vissza a cím. A célom a bloggal pedig az, hogy az adoptálás egy erős alternatíva legyen ne csak a gyermektelen pároknak, hanem olyan szülőknek is, akik nem tudják vállalni a gyermekeiket, akik nem kapnak támogatást, és azoknak az egyedül hagyott várandós anyáknak, akik kétségbeesésükben végzetes lépésre szánnák el magukat. Ajándékozzanak életet kétszeresen is, ezáltal segítenek kiteljesedni egy másik családot. Legyen az adoptálás egy szerethető alternatíva. Ez a cél. Sok örökbefogadottal és örökbefogadóval vagyok kapcsolatban, és sok esetben figyelek fel 68

valamiféle családi titkokra, amely ott van a történeteikben. Erre épül a következő irományom is, mely remélhetőleg egyszer könyvvé válik. Arra keresem a választ, hogy a titkok miként hatnak a mentális egészségünkre, az identitásunkra, a családi kapcsolatainkra. Szoktál-e azon gondolkozni, mi lett volna ha.... Volt egy időszak, sőt néha ma is eszembe jut, mi lett volna, ha... Mi lett volna, ha a vér szerinti szüleimmel és testvéreimmel nevelkedtem volna. De miután én végigjártam az útkeresést, megkaptam a válaszokat arra, hogy mennyivel jobb, hogy én akkor onnan elkerültem. Én szerencsés vagyok, hogy nem kellett megélnem az ő tragédiájukat, s hogy lehetőséget kaptam tőlük egy új életre. Egy szövetségre, melyet családnak hívnak.

SZÉP / APU(CI)RÓKA

Szerző: Szilvási Tibor / Fotó: Horen

Mikor lett a kisbabánkból kislegény? A mai lesz pontosan a 250. éjszakánk, amit együtt töltünk. Nem az, amikor ezt olvassátok, hanem az, amikor ezt írom. Matikából jó vagyok, ne tessetek velem kezdegetni! Most biztos azt hiszitek, hogy erre készültem, és direkt így lőttem be, hogy majd ezt elsüthessem, pedig teringettét, itt essen le az összes körmöm, ha nem most adtam össze! Persze Reni ennél még hárommal többet töltött a kislegényünkkel, ugye, a kórházban, karácsonykor és az azt megelőző két napon. Meg további kilenc hónapot, mikor még odabent gömbölyödött, szóval Anyucinak úgy egy kontinensnyi előnye van! Scheisse, ezt sose fogom behozni! Nos, szóval maradjunk annál a 250-nél, amit együtt töltöttünk. Azért írom így, és nem úgy, hogy aludtunk, mert az nagy jóindulattal is csak délibáb. Ha azt kéne összeszámolnom, hányszor aludtunk együtt, akkor már 5000-nél járnék, legalább annyi szakaszra bomlik a fenti tétel. Szóval nyolc hónapunk elszelelt, nyolc óra alvásra sose telt – reagálná le a cselekményt József Attilánk. Ha pedig visszalapozok az azóta készült 8 ezer fotó között az elsőkhöz, és mellé rakom azt a szilvás gombócot, aki most itt horpaszt mögöttem, akkor akár azt is hihetném, hogy ezeket valaki közben elcserélte. Esküszöm, én ovi óta nem változtam annyit, mint a kis törpénk idén. Nagyapjaként látta meg a napvilágot, majd Anyuci, aztán többé-kevésbé Apuci lett (látnátok most a dagadó mellkasom!). Amikor Roki velem van, olyan távolinak tűnik, mikor még újszülöttnek nézett ki, viszont szinte karnyújtásnyira van ugyanez az emlékeimben. Egy csöppnyi krumplibogárként domborult a mellkasomon. Abból a 250 éjszakából akadt néhány, 70

amikor egyszerűen így aludtunk el. Olyan pici volt, mint a horgolt rókája, és olyan védtelen, mint egy gyöngyvirág. A tenyerem elfért az egész testén, ő maga pedig tetőtől talpig a vánkosomon. Lábacskái, mint egy levelibékáé, karocskái pedig olyan kis maszatoló praclik voltak. Aztán Roki 5 hónapos korára tulajdonképpen elérte mai súlyának 90 százalékát, akkoriban azonban még mindig csak egy kisbabánk volt, hiszen távolról sem tartozott a hatáskörébe annyi minden, mint ma, mikor már tornyosulnak előtte a saját maga elé kitűzött, véget nem érő teendők: 1. Kitapogatni és megmasszírozni Anyuci és Apuci összes belső szervét! 2. Leellenőrizni, megfelelő állapotban van-e a radiátor (nemhogy nekem októberben fog beütni a ménkű)! 3. Utánajárni, hová rejtették a mobilokat! 4. Szemügyre venni a tévé alatti könyvespolcok kínálatát! 5. Kinyomozni, mi van a könyvek mögött! 6. Leellenőrizni, Anyuci azokat a rucijaimat és pelusaimat mossa-e a mosógépben, amiket szeretnék másnap felvenni! 7. Megvizsgálni, milyen alapelvek mentén működik a mosogatógép! 8. Tanulmányozni, milyen tempóval tudok közlekedni csempén, illetve parkettán! 9. Kifürkészni, a cicák kaptak-e eleget enni! 10. Kipuhatolózni, vajon mit csinál Apuci a legkisebb helyiségünkben azon a fehér széken! 11. Górcső alá venni a papucsok elemi összetételét! 12. Felülvizsgálni a szék- és asztallábak szilárdságát! 13. Megakadályozni, hogy Apuci nyomkodja azokat a billentyűket!

APU(CI)RÓKA

14. Utánanézni, van-e olyan tárgy a kanapén, ami a földre való (mindig van)! 15. Meggátolni, hogy megmossák a hónaljamat! 16. Lemérni, gyorsabban érek-e a vénuszfodorkához, mint Anyuci hozzám! 17. Kinyomozni, bök-e a fenyő, vagy csak mondják! 18. Figyelemmel kísérni, mi folyik a konyhapulton! 19. Kikérni magamnak, hogy nem látom! 20. Felkéredzkedni Apuci karjára!

ga? És ez még csak az első oldal, a többit meg se mutatom!

Most mondjátok meg, melyikünknek van ennyi dol-

Huncut – mint az anyja – hiszen szinte a homloká-

Minden mozdulatával céltudatosan törekszik valamire, és nem pusztán költőien beleóbégat az univerzumba. Olyan agyafúrt, mint egy mosómedve, szinte látom magam előtt, ahogy a hírhedt mémben ő nyúl be a házi kedvencek lengőajtóján a lábtörlőért.

SZÉP / APU(CI)RÓKA

ra van írva, hogy tudja, nem tépjük a hajat, mégis megrángatja, és mikor szúrós tekintettel rápillantasz, ő majdhogynem fütyörészve elfordul, mint akinek semmi köze az egészhez. Torkos – mint az apja – hiszen úgy markolja az ételt válogatás nélkül, mintha nem lenne holnap. Azzal meg ne is foglalkozzunk, hogy nagyobb pusztítást végez közben, mint a texasi láncfűrészes. Úgy rugdalózik mosolyogva, mikor meglát, hogy azzal Demjén Rózsi jégszívét is pikpakk felolvasztja. Akarata, szándékai vannak, kíváncsi és érzelmeket viszonoz, tükröz. Ez lehet az a stádium, amit később egy szülő vissza szeretne kapni, és nekem is számtalanszor eszembe jut, hogy Rokink aktuális helyzete nagyon pillanatnyi, közben megkönnyezem, ahogy mellettem alszik – hol a hátán, hol az oldalán, hol keresztben, átlósan, széttárt karokkal, csücsörítő szájjal. Rögzítem, ahogy a folyosó végén mászva menekü72

lőre fogja, mikor csimpánzként négykézláb utána eredek (nem röhög). Meglepem egy kukuccsal, mikor elbújok előle egy kendő alá és ő leleplez. Megpörgetem előtte a fakorongokat, hogy láthassam, mennyire vehemensen veti rájuk magát, hogy ő is eldobhassa és zöröghessen velük (majd egyszer biztos megbánom). Apum felfedezése nyomán csuklok neki, mert attól olyan eszeveszettül cuki módon kacag. Halmozzuk az apró, de meghatározó élményeket, emlékképeket vele, mert hamarabb megszűnik ez az állapot, minthogy lejárna a tejföl a hűtőben. Ezekkel a pillanatokkal kell kezdenünk valamit, mert az a rohadt idő csak telik, kislegényünkből hirtelen nagyfiú lesz, és akkor mégis kivel fogok itthon majomkodni?!

Kövesd sorozatunkat a weboldalunkon (www.klikkout.sk) is, írd be a keresőbe: Apu(ci)róka Instagram: @rokkorokush

APU(CI)RÃ&#x201C;KA

SZÉP / MERT NŐNEK LENNI JÓ

Szerző: Mészáros Krisztina / Fotók: unsplash.com

Anyasági – The End Augusztus végnapjait jegyezzük, amikor eme sorokat még a teraszon pötyögöm a billentyűzeten. Eltelt a nyár, az év több mint fele, és mivel második gyermekem is megkezdi az ovis éveit, egy nagyon új ciklusban folytatjuk az életünket szeptember másodikától. Akkor, amikor a ma már iskolás lányom óvodába lépett, előtte már érzelmileg készültem az elszakadás nehézségeire, nagyon megterhelő szakaszát éltem az életemnek. Féltem, féltettem, egyedül maradtam a kicsi nélkül. Akkor nem tudtam, bízhatok-e a kicsi erejében, tartottam attól, hogy nem tud majd beilleszkedni, hogy a hiányom miatt sérülni fog és elképzelhetetlennek tűnt, hogy heti öt nap legyek nélküle napi nyolc órán át. Nagyon nagy segítségemre volt akkor egy szakember, aki rámutatott arra, hogy előre nem kell azt oldani, ami nincs, mert az csak a mi megéléseink emléke, a másoktól hallott rémtörténetek lecsapódása, ami bennünk dolgozik... S bizony ezt azóta is komolyan veszem! Akkor azt is megkaptam tanácsnak, hogy bízzak az óvónénikben, akik az intézményben dolgoznak, mert ha én nem merem rájuk hagyni a gyermekem, azt kiérzi a reggeli búcsúzásnál a gyermek is, és félelemmel indul a napjának. Mindkét tanács jelentőségét akkor értettem meg igazán, amikor az első nap ott álltam az ablaknál, Elvira néni pedig a lányomat vigasztalta a távozásom miatt. Álltam az üveg előtt, toporzékolva, mentem volna „megmenteni” az életem középpontját (a gyerekem), de nyugtattam magam, hogy meg fog nyugodni, csak adjak időt. És így is lett! Alig pár percig tartott a fájdalmas sírás, aztán oldódott. Akkor tudtam, ezek után is így lesz, kis sírás, egyeztetés és gyors búcsú. 74

Soha nem hagytam ott a lányom úgy, hogy megfordultam, és nem néztem rá vissza, ha nagyon sírt, vagy el volt keseredve. Mindig visszamentem hozzá, ha arra kért, kivittem és megvigasztalva adtam át az ott dolgozó pedagógusnak. Sosem hagytam kiszakítani a karomból, főleg nem az első hetekben. De mint mindenhez, az ember képes alkalmazkodni az új körülményekhez, nekünk is sikerült belerázódni az akkor még a harmadik életévét sem betöltött lányommal és beálltunk egy más, napi rutinba. Talán épp az első utáni tapasztalatokból kiindulva remélem és bízom abban, hogy a sokkal nyitot-

tabb szellemiségű gézengúzom megtalálja hetek alatt a helyét az óvodában.

eddigi, már-már lassú hétköznapok üteme felgyorsul.

A gyerekeken túl persze foglalkoztat a gondolat, hogy mi is lesz velem, a kétgyermekes anyával, amikor belépek a pozsonyi közrádió fordított piramis alakú épületébe, és három év után újra fejlődnöm kell, tanulni és tenni a dolgomat, hogy megfeleljek az ottani, a munkáltatóm által felállított szabályrendszernek. Három év hosszú idő, munkatársak jöttek-mentek, vannak, akik már most várnak vissza, mert a jó kis baráti beszélgetéseinket folytathatjuk. De akkor is, jön egy kötött életforma, amely már nem a gyerekeim szabta határokról szól, hanem a külső megfelelésről. Sok helyen, sok téren kell helyt állni, az

Úgy érzem, lassan egységgé tudom gyúrni a kétféle minőségemet, amelyben élek, hiszen anyaként sokszor érzem szükségét a szabadulásomnak, mert két gyerek, az kétféle nézőpont, többszörös türelem és másfajta nevelési elvek halmaza, amely sokszor eredményezi a kiégést. Szerencsére a másik, a női minőségem, az, amelyik vágyik a felnőtt társaságra, a komolyabb beszélgetésekre és a szabadidőre, vagy azokra az órákra, amikor egyedül lehet az ANYA, hívószavaktól elvonulva – szóval ennek a korszaknak nagyon érzi a jó oldalát is. Amikor elkezdődik a legkisebbem ovis korszaka, újraéledek, kezdek a nyári szünet után tervezni, szakmai ál75

SZÉP / MERT NŐNEK LENNI JÓ

mokat szőni. Eddig sem tétlenkedtem mellettük, új szakmát tanultam, csináltam, alakítottam Bartalos Tóth Ivetával a Mert nőnek lenni jó közösséget, rendezvényeink szervezése sok örömet és motivációt jelentett. Ám most erre, ebbe is kevesebb jut, hiszen százfelé nem tudok szakadni, ha akarok, akkor meg még rosszabb, mert abban görcsösség van.

ismerni, mégis van bennem egy végső búcsú is. Mert búcsúzunk egy szimbiózistól, a kisfiam már nem baba többé. Most mérlegre teszem az otthon töltött három évem teljesítményét. Hezitálva bólogatok, hogy jól csináltam. Hogy megtettem ami tőlem telt, de ezt teljes bizonyossággal nem állíthatom, mert voltak mélypontok és kudarcok...

Beszélni kell erről! Arról, hogy a munkahely, a család, egy közösség, az új szakmám (mediátor lettem) közt majd úgy kell eveznem, hogy mindenre jusson erő, akarat és idő, de legfőképpen belőlem jusson elég azoknak, akiknek én vagyok a támasz, a kapocs, a biztos.

S mégis forog a Föld, és mi sem állhatunk mozdulatlanul...

Ki kell mondani, hogy az anyasági szabadságot sokszor éreztem inkább börtönnek mintsem nagy lazaságnak, kikapcsolódásnak és pihenésnek (a fogalmak, amelyeket a szabadság szóval kötnék össze), most mégis fáj a szívem a vége miatt, mert bár imádom a hivatásom, alig várom a kihívásokat, szeretek utazni és új embereket meg76

Szerencsés vagyok, mert két kisgyermek anyjaként a lemenő nap fényénél jegyzem eme sorokat és mosolygok arra gondolva, milyen klassz ősz elé nézünk, mi mindannyian, hiszen az élet halad előre, a fejlődésnek részesei vagyunk. Anyatársak, akik épp ilyen szakaszban vagytok, nézzetek mélyen magatokba! Keressétek meg az erőtöket, mert ott van az, én tudom, és lássátok, hogy mindennek oka és rendje van az életben. Az elengedésnek és a találkozásnak is.

SZÉP / JEGYZET

Szerző: Poór Marianna / Fotó: Jojo Samek

B! B,B,B,B,B,B!

(„B” verziók univerzuma) A: Végignézel velem egy szerelmes filmet vagy ... B! B,B,B,B,B,B! A: Segítesz kiválasztani, hogy mit vegyek fel az esti partyra vagy... B! B,B,B,B,B,B! A: Kész a vacsora, megterítesz légyszi vagy ... B! B,B,B,B,B,B! A: Az anyum hív telefonon, felvennéd kérlek vagy ... B! B,B,B,B,B,B! A: Beszéljünk az érzéseinkről vagy... B! B,B,B,B,B,B! Sokszor olyan érzés keríthet hatalmába, hogy párkapcsolatunk nem más, mint a B verziók sorozata. Az előző cikkünkben olvashattátok 78

a Mars- és Vénusz-lakók esetét a Föld nevű bolygón, akik a véletlenek kiszámíthatatlan összjátékának következményeként, teljesen más kultúrából érkezve és más alapanyagból gyúrva, mégis egymásba bonyolódnak, és elhagyva otthonaikat új, közös életet kezdenek egy harmadik bolygón. Ám a harcos Mars-lakók és az érzelmes Vénusz-szülöttek története itt nem ér véget, hiszen a mindennapokban számtalan szituáció lép fel, mely során jellemünkön kristálytisztán rajzolódik ki őseink öröksége. Az ellentétes nézőpont, a dolgok más szemszögből történő megközelítése, a fontossági sorrend könnyen vitákhoz vezet, na de egy harcedzett Mars-lakó és kifinomult intelligenciájú Vénusz-lakó tisztában van azzal, hogy az apró konfliktusok nem a véget vetítik elő, hanem épp ellenkezőleg: előremozdítják a kapcsolatot. A párkapcsolati dinamikát nem csak az összebújós esték, a szerelmes egymásra nézések és a békés időszakok mozgatják, hanem az összetűzések is.

JEGYZET Amiből akad szép számmal, hogyisne akadna, amikor a férfi sosem fogja megérteni, miért kérjük ki a véleményét a ruhapróba során, és utána úgyis azt a darabot választjuk, amelyik számunkra tetszetősebb. Vagy amikor értetlenül nézi élete szerelmét egy nagymonológ közepén, aki szerint kapcsolati válságba kerültek, mert már egy hete nem hangzott el a „szeretlek”, és múltkor a sorbanálláskor a hentesnél sem fogta meg a kezét. Mi, nők, pedig nem tudjuk megérteni, miért nem lehet a koszos ruhát a szennyes kosárba dobni, a piszkos edényt pedig a konyhapult helyett a mosogatógépbe rakni. Ilyenkor dühös kifejezésekkel dobálózunk, sőt, nehezebb napokon megeshet, hogy azzal a bizonyos piszkos tányérral is. Azt sem értjük, hogy ha szívünk egyetlen választottjával végignézünk X számú focimeccset (beleértve Szunyogszék-Görénypuszta osztályozó mérkőzését), miért néz ránk a világ összes fájdalmát visszatükröző arckifejezéssel, ha

összebújva szeretnénk megnézni egy érzelmes filmet? Ha az A verzió simogatja lelkünket, miért választják ők kapásból a B lehetőséget? Tisztában vagyunk az érzelmi evolúció különbözőségével, de akkor miért akadunk ki azokon a súrlódásokon, amiket épp ez a különbözőség generál? Talán a válasz ott rejlik, ha visszakanyarodunk a kezdetekhez. Igaz, hogy a nők és férfiak több száz éve elhagyták bolygójukat, de őseink örökségével nem tudunk egyszer s mindenkorra leszámolni. El kell fogadnuk, hogy ez az örökség áldás és nem átok, a B verzió ösztönös reakció, nem pedig a másik fél szándékos leigázása. A harcos és Vénuszának közös élete sosem lesz állóvíz, hanem inkább egy hullámokkal teli vadvíz, melyben minden egyes hullám arra emlékeztet, milyen jó érzés újra felbukni, levegőhöz jutni és kettesben sodródni tovább.

Hirdetés

SZÉP /

HÓNAP NŐJE

Kérdez: Kurucz Klaudia / Fotók: Szabó Péter Pál

Görcs Chiara Egy meseszép lánnyal lestünk be a kulisszák mögé, Dunaszerdahely legújabb pizzériájába, Tatai Robihoz. Chiara állta a próbát, szemünk láttára összedobott egy jó kis pizzát. Ti megkóstolnátok? Szia. Mutatkozz be kérlek a Klikk Out olvasóinak! Görcs Chiara vagyok, 16 éves és Dercsikán élek. Idegenforgalmat tanulok. Mivel foglalkozol szabaidődben? Szabadidőmben sportolok, modellkedem és énekelek. Nagyon sokoldalú lány vagy. Ha megkérdeznék, hol látod magad 5 év múlva, mit válaszolnál? Soha nem tervezek nagyon előre, inkabb rabízom magam a sorsra.

Szerinted mennyire kell egy nőnek természetesnek lennie? Mert ugye, nagy divat a modelleknél is, hogy átesnek pár „javításon”. Véleményem szerint minél természetesebb valaki, annál szebb. Én semmit sem szeretnék a jövőben úgymond „javítani” magamon. Természetes módon is lehet szép valaki. Mikor stábunk felkért a fotózásra, hogy fogadtad a hírt? Kicsit meglepődtem, ugyanakkor nagyon örültem az ajánlatnak, és hogy a Klikkout-tal dolgozhatok. A fotózáson, mi volt a legérdekesebb számodra, okozott e bármi nehézséget? Szerintem minden jól ment, nem okozott semmi nehézséget. Ha már pizzasütés, áruld el nekünk mi a kedvenced? Kedvenc pizzám a Margarita.

A modellkedés része az életednek, mennyire fér bele egy kis „bűnözés”, mondjuk egy kiadós pizzával az étrendedben? Nagyon szeretek enni, bár ez nem látszik. Néha imádkozok, hogy menjen rám pár plusz kiló, de sosem jön össze. Mondjuk úgy, hogy nálam minden bűnözés belefér.

Szerintem nagyon jó dolog, hogy a magazinnak van ilyen rovata. Minden hónapban más lányt mutattok be, pont ez benne a változatosság. Örültem, hogy együtt dolgoztunk. Minden szuper volt, és a hangulat is mindent felülmúlt. Kritikát nem tudok mondani, mert szerintem minden tökéletesen működött.

Volt-e már olyan, hogy leakasztottad nagymama kötényét és együtt sütöttetek? Igen, régebben nagyon sokat sütöttünk és főzőcskéztünk együtt. Igazi élmény volt így visszagondolva.

Áruld el nekünk, hol töltötted a nyarat, mit látogattál meg! A nyár nagy részét fürdőzéssel töltöttem, a Balatonon voltam 10 napot, ami egyszerűen csodálatos volt. A napfénynek hála, szépen le is barnultam. Fotózásokon is gyakran részt vettem, de most már ideje visszarázódnom a szürke hétköznapokba.

Mi a véleményed a Klikkout Hónap Nője stábjáról és a közös munkáról? (szeretünk minden építő jellegű kritikát) 82

KREATÍV / HAVI KREATÍV

Szerző: Kürthy Judit

Horgolt álomvilág – Sárközi Baráth Ágica munkái Handmade by Gigi

Mióta foglalkozol horgolással? Gyerekkorom óta szeretek kézimunkázni, ezt a nagyszüleimtől örököltem. Viszont horgolni csak 8 éve tanultam meg. Azóta is imádom. Hogyan szerettél bele? A barátnőm anyósa mutatta meg az alapokat. Szenvedélyemmé vált a horgolás, még utazáskor is horgolok. Mennyi idő egy átlagos munka elkészítése? Van olyan munkám, ami egy nap alatt elkészül, de olyan is, ami napokig eltart. A horgolt állatkák a kedvenceim. Mi a fontos egy horgolt bábu készítésénél? Fontos, hogy jó minőségű és szép legyen. Sokan mondják, látni rajtuk, hogy bennük van a szívem-lelkem egy darabkája.

Mennyire lényeges az anyag és az eszköz minősége, amiket használsz? Csak minőségi alapanyagokkal dolgozom, mert ezeket az állatkákat főleg kisgyerekek kapják, ezért hímzett vagy biztonsági szemekkel és orral látom el őket. Olyan munkát nem is adok ki a kezeim közül, ami nem sikerül szépre. Mi volt a legkülönlegesebb megrendelésed? A legkülönlegesebb rendelésem egy amerikai csíkos mókus volt, de számomra mindegyik munkám különleges, lehet az maci, kutyus, vakond, zsiráf, mindet örömmel készítem. Hogy reagál a családod, illetve a közvetlen környezeted erre a szenvedélyedre? Szeretem a munkám, legyen az horgolás, kötés, pirográfia, gyöngyfűzés, hímzés vagy dekupázsolás. A családom és a barátaim már

HAVI KREATÍV

megszokták, hogy szinte mindig dolgozom valamin. Hálás vagyok a támogatásukért, mert nélkülük ez nem menne zökkenőmentesen. Segítenek az otthoniak a hétköznapokban? Párom és a fiaim felváltva kísérnek el a kézműves vásárokra. Emellett besegítenek a ház körüli teendőkben, mert bizony sokszor napi 8-14 órát is dolgozom, hogy a megrendelések időben elkészüljenek. Szeretném még nagyon sokáig ezt csinálni, mert öröm nézni a felcsillanó szemeket és a mosolyt az arcokon, amikor az elkészült munkám a megrendelőkhöz és a vásárlókhoz kerül. Hol találhatunk meg Téged? Facebook: Handmade by Gigi

KÖNNYŰ / KLICCEK - Ön akkor házasságon kívül született? - Csak félig. - Az hogy lehetséges? - Csak az anyám volt házasságon kívüli, az apám nős volt. Autós karambolozik egymással. Megszólal a német Mercis: - Egy heti munkám odalett. Erre megszólal a francia Renault-os: - Egy havi munkám veszett kárba. Mire a magyar trabantos: - Egész életem munkája odaveszett! Erre a másik kettő: - Minek vettél olyan drága kocsit? Egy cowboy bemegy egy vadnyugati kocsmába, odamegy a kocsmároshoz, rendel egy dupla whiskeyt, és így kiált: - Ha Joe iszik, mindenki iszik! A többi vendég boldogan rohan a csaposhoz a dupla whiskey-ért. Így megy ez sok körön át, míg végre Joe odamegy a pulthoz, kivágja az árat, és így kiált: - Ha Joe fizet, mindenki fizet! - Hogy hívja a buszvezető a terminátort? - ??? - Vasutas. Az újdonsült férj a nászéjszakán odaáll anyaszült meztelenül a felesége elé: - Ez az, amit nyújtani tudok! - Rendben Béla, akkor kezd el nyújtani! Orbán Viktor megy a sivatagban a 2002-es választások után, és talál egy lámpást. Látja hogy koszos, így hát megdörzsöli. Előjön a Dzsinn a lámpásból, és megkérdi: - Mit kívánsz kisgazdám? Orbán Viktor váratlanul visszatuszkolja a Dzsinnt a lámpásba, majd elhajítja. - A jó édes anyád a kisgazda, az... Egy fickót telefonon felhívja az orvosa: - Uram, tegnap megkaptuk a tesztek eredményét. Sajnos van egy rossz és egy még rosszabb 86

hírem. - Mi a rossz hír? - Önnek halálos betegsége van, maximum 24 órája van hátra. - Úristen, és mi az ami ennél is rosszabb hír? - Tegnap elfelejtettem szólni. A rabbi találkozik Grünnel és azt mondja neki: - Igaz az Grün, hogy a Swarc lányának udvarolsz? - Igaz, rabbi. - De hát neked feleséged van. - Igaz rabbi, de már köhög... Nyuszika bemegy a cukrászdába: -Répatorta van? -Nincs, de holnapra lesz. Nyuszika másnap is bemegy a cukrászdába: -Répatorta van? -Van. -És van rajta cukormáz? -Nincs, de holnapra lesz. Másnap megy Nyuszika a cukrászdába: -Répatorta van? -Van. -Van rajta cukormáz? -Van. -Van rajta párizsi? -Nincs, de holnapra lesz rajta. Nyuszika másnap megy a cukrászdába: -Répatorta van? -Van. -Van rajta cukormáz? -Van. -Van rajta párizsi? -Van. -Van rajta karalábé? -Nincs, de holnapra lesz rajta. Következő nap megy a nyuszika a cukrászdába: -Répatorta van? -Van. -Van rajta cukormáz? -Van. -Van rajta párizsi? -Van. -Van rajta karalábé? -Van. -Fúúúj, de rossz torta lehet az!