137
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 137
21/10/16 15:22
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 139
21/10/16 15:22
A barát Karácsony reggelén az ünnepi készülődés a végéhez közeledett. Minden szoba csillogott, villogott a tisztaságtól, és Borsi igyekezett a gazdijával egyetértésben feldíszíteni a ház összes szegletét. Vica hol csirkét sütött, hol egy újabb adag mákos meg diós bejglit. A gazdi és Bors kicsi házában jöttek-mentek a látogatók. A kutyus már nagyon várta a karácsonyestét, és nem csak azért, mert oda szerette volna már adni Vicának a mancsnyomos kavicsot, amit készített neki. „Aznap este biztos lesz ideje, hogy muzsikáljunk együtt vagy labdázzunk együtt vagy sétáljunk együtt. Együtt…”, tervezgetett reménykedve. – Au, Borsiii! – Vica épp egy frissen készült csokoládétortát egyensúlyozott a hűtőszekrény felé, amikor a kölyök levadászta a mamuszát. – Jó, jó… Ne haragudj… – Borsi elszontyolodva huppant le a konyhaasztal lábához. – Csak gondoltam, játszhatnánk egy kicsit – pislogott bánatosan. – Szívesen mennék veled, Borsószem, de ebédre jön az unokatestvérem a családjával, és még sehol sem tartok a fogásokkal. – A gazdi aggódó arccal a tűzhelyhez lépett, és a négy bugyogó fazekat kezdte méregetni. – Pedig hajnal óta csak kotyvasztasz – morgott Bors. – Mit mondtál? – kavargatott a lány szórakozottan. – Kimegyek az udvarra… – battyogott a kutyus szomorúan a teraszajtó felé. – Vendégsereg, ajándékok, finom sütemények, szenteste… – sóhajtott – …de napok
67
óta senkivel nem tudok kergetőzni, birkózni vagy a hóban hemperegni. – Borsi kendőcskéje a földet érte, úgy lógatta az orrát. A kutyus századszor is rendet rakott a kedvenc botgyűjteményében, tett néhány kört a kerítés mentén, hátha megpillantja a szomszéd nénit, hogy legalább jól megugassa, de bokor se rezzent. Még a levegő sem mozdult meg. Borsinak nagyszerű ötlete támadt. Gondolta, felidézi az egyik dalt, amit Vicától hallott. Dudorászni kezdett, és közben büszkén rakosgatta a mancsait, úgy vonult, mint egy parádés ló.
dó
18
1. Menny - bôl az an - gyal
Hogy Bet - le - hem - be
68
Pásztorének, Gyimesi gyûjtemény 1844. Szöveg: Szentmihályi Mihály, 1789.
le - jött hoz - zá - tok, Pász - to - rok,
si - et - ve men - vén
Lás - sá - tok,
pász - to - rok,
lás - sá - tok.
2. Istennek fia, aki született Jászolban, jászolban, Ô leszen néktek üdvözítôtök Valóban, valóban.
4. El is menének köszöntésére Azonnal, azonnal, Szép ajándékot vivén szívökben Magukkal, magukkal.
3. Mellette vagyon az édesanyja, Mária, Mária; Barmok közt fekszik, jászolban nyugszik Szent fia, szent fia.
5. A kis Jézuskát egyenlôképpen Imádják, imádják, A nagy Úristent ilyen nagy jóért Mind áldják, mind áldják.
Többször ismételgette a versszakokat magában, és közben szinte hallotta, hogyan csilingelne hozzá egy citera, a megszámlálhatatlan, hosszú húrjával. Annyira élvezte a saját hangját, hogy még azt sem vette észre, hogy a vendégek megérkeztek, és Vica beengedte őket a házba. Már épp nagy levegőt vett, hogy egy újabb éneket is elnyüszögjön a saját örömére, amikor hirtelen fura hangot hallott: – Miu! Miu! – A kutyus nagyot ugrott, aztán gyanakodva végigmérte magát. „De hisz ez biztos, hogy nem én voltam…”, nézett jobbra-balra, de mivel senkit sem látott, nyitotta is a száját a kieszelt dallamhoz. – Miu! Miu! – Borsi megpördült, és az összes izmát megfeszítve fülelni kezdett, hátha újra meghallja a fura, nyekergő hangot. „Ehhez erősítést kell hívnom!”, gondolta, azzal sarkon fordult, és máris vágtázott a gazdiért. – Vica, Vica! Vi-ca! Vi-ca! – Borsi csaholva robogott be a vendégek sűrűjébe, akik ijedten emelgették a lábukat az asztal körül ülve. Vicához érve az ugatás folyamatos visítássá változott. A lány összevont szemöldökkel pillantott a kutyusára. – Bors, menj a kosaradba! – suttogta a gazdi vészjóslóan. A kölyök máskor azonnal begombolyodott volna a helyére, de most nem hagyta nyugodni a hang, amit kint hallott az udvaron, ezért újra felkerekedett, hogy nekivágjon a kertnek. Az ösztönei azt súgták, hogy ez fontosabb annál, mint a vendégség, a sütemények vagy akár egy egész tábla szalonna. Bár amikor felidézte az utóbb említett csemege ízét, egy pillanatra elbizonytalanodott, mi ér többet: a hang forrásának felfedezése vagy pár kocka a kedvenc szalonnájából. „Álljon meg a menet!” Bors megtorpant. „ Biztos, hogy éreztem már ilyen illatot, és hallottam már ilyen furcsa nyekergést máskor is. Sőt! Nem is egyszer!”
69
– Miu! Miu! – A keserves, vékony hangocska már a szerszámos sufni alól hallatszott. – Igen! Biztos, hogy ez az! Csakis az lehet! Vaff, vaff! – A kis tacskó fontoskodva járt le-föl a kalyiba előtt, az orrát a hóba fúrva kereste a rejtély nyomait. – Mi volt olyan fontos? – trappolt Vica a tacskólány felé, épp csak egy nagyobb sálba burkolózva. – Mi az? Mit találtál? – A lány nyűgösen didergett. – Hahó! Itt vagyok, gyere be! A vendégek is elmentek… Borsi semmire sem válaszolt. Fülelt, szimatolt, és a fészer alját bámulta, mint akit elvarázsoltak. – Miu! Miu! – Hangzott fel újra a nyekergés. – Ez! Az! Ez! Az! – ugatott szaggatottan a kiskutya. Diadalittasan nézett fel a gazdájára. – Nahát, Borsószem! Ez egy… egy… ez egy…! – Vica térdre rogyott a hóban. – Meg kell találnunk, különben megfagy itt kint! A lány nagyot nyújtózva kihalászta a fészer tetőcserepei közül a kis ház ajtókulcsát. A zár kattant, az ajtó recsegve nyílt. A gazdi vacogott a hidegben, de észre sem vette, úgy aggódott a nyávogó apróságért. Vica benézett minden résbe, minden polc alá. Sehol senki. Ahogy kilépett a házikóból, látszott rajta, hogy mindenre elszánta magát. – Bors! Ásd ki! – A lány, akár egy hadvezér, csatába vezényelte a kis tacskót. A kutyusnak sem kellett több, vezette az orra: a mellső mancsaival sebesen lapátolni kezdte a havat. Egy perc sem telt bele, és Borsinak már csak a farkincája látszott ki a nagy fehérségből.
70
– Miu! Miu! – hangzott egyre közelebbről a panaszos sírdogálás. Aztán hirtelen csönd támadt. A tacskólány sem mocorgott. – Borsószem, hol vagy? Minden rendben? A kutyus kihátrált az alagútból, amit ásott. – Nagyon fél tőlem… Amint közelebb megyek, picire összehúzza magát. Még nálam is sokkal kisebb. Olyan, mint egy hógolyó. – Az utolsó szavakat Bors egészen elbűvölve ejtette ki. – Na, akkor engedj oda! – veselkedett neki Vica. A lány lehasalt a hóban, de előbb vastag sálját az egyik gyümölcsfa havas ágára akasztotta.
71
– Áhhá! Megvagy! – szusszantott egy nagyot, és a kis ház alatti üregből előhúzott egy mocorgó, nyervogó kiscicát. – Ügyes voltál, Borsószem! Menjünk be megmelegedni! – A gazdi lekapta a kopár meggyfáról a sálját, és becsomagolta a reszkető cicát. – Mitől van ilyen furcsa színe? Túl sokat fagyoskodott? – Borsi nyújtogatta a nyakát, és ugrándozott, hogy jobban lássa a nyávogó kis batyut, ahogy Vica letette a kutyus alvókosarába. – Az biztos, hogy különleges színe van, de szerintem ő ilyennek született. A vajszínű, cirmos mancsú, pici macska hamar mély álomba merült Borsi vackában. – Mit gondolsz, játszik majd velem, ha kipihente magát? – suttogott a kölyök. – Nem tudhatjuk biztosan – lehelte a választ a gazdi, és lábujjhegyen kiosont a konyhába. – Leszel a barátom? – bökte meg óvatosan Borsi a jövevényt. – Leszel? – nyalta képen a szundító kismacskát. – Ha leszel, akkor megmutatom neked a kiserdőt, meg az egész kertet, amit együtt védünk meg a banyától! – tervezgetett egyre lelkesebben a kiskutya. Aztán egy pillanatra elgondolkozott. Eszébe jutott, hogy legutóbb arról faggatta őt a szomszéd néni, hogy mit kap karácsonyra. Végül újra a bebugyolált kiscicán akadt meg a tekintete. „Te vagy az ajándékom!”, kerekedett el a szeme. Vica a konyhaajtóból figyelte őket mosolyogva, brácsatokkal a hátán.
72
„Mire megjövök, ezek ketten cimborák lesznek ”, gondolta, azzal dudorászva elindult, hogy meglátogassa a szüleit és a bátyja családját, még mielőtt leszáll a szürkület. népies ének
19
szó
1. Csor - da - pász - to - rok
Csor - dát
ô - riz - nek
Mi - dôn Bet - le - hem - ben
Éj - jel
a
me - zô - ben.
2. Isten angyali Jövének melléjük, Nagy félelemmel Telik meg ô szívük.
6. „Isten titeket Hozott Uratokhoz, De nem szólhatok Mostan szent fiamhoz.
3. „Örömet mondok, Nagy örömet néktek, Mert ma született A ti üdvösségtek.
7. Mert ô aluszik, Nyugoszik pólyában, Szénán bágyadoz A hideg jászolban.
4. Menjetek el csak Gyorsan a városba, Ott találjátok Jézust a jászolba’!”
8. Nem pihen ágyban, Sem friss palotában, Hanem jászolban, Romlott istállóban.”
5. Elindulának És el is jutának, Szûz Máriának Jó napot mondának.
9. „Serkentsd fel Jézust, Szent fiadat nékünk, Mert mi angyalok Igéjére jöttünk.”
73
74
www.ringato.hu www.kolibrikiado.hu Felelős kiadó a Kolibri Kiadó ügyvezető igazgatója Felelős szerkesztő Balázs Eszter Anna Szerkesztő Vereckei Andrea Olvasószerkesztő Györke Mária Műszaki szerkesztő Széplaki Gyöngyi Készült 2016-ban a Dürer Nyomdában Felelős vezető Fekete Viktor ISBN 978-615-5591-52-5
136
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 136
21/10/16 15:25
138
GallViktoria_BorsiAhoban_reszlet.indd 138
21/10/16 15:22