Koreai mesek gyerekeknek 2016

Koreai mesék GYEREKEKNEK

해님달님

A Nap és a Hold meséje 호랑이와 곶감

A tigris és a datolyaszilva 금도끼 은도끼

Aranybalta, ezüstbalta 흥부놀부

Hüngbu és Nolbu Az eredeti koreai népmesék nyomán fordította: Urbán Alexandra és Kovács Janka

késem iaeroK KENKEKEREYG

ejésem dloH a sé paN A námoyn esempén iaerok itedere zA ardnaxelA nábrU :attotídrof

님달님해

1.

4

E

gyszer volt hol nem volt, talán igaz sem volt, az üveghegyen is túl a kerek erdő közepén élt egyszer egy testvérpár meg az anyukájuk. Az anyuka rizssütiket árult, ezért minden nap nyakába vette a portékáját és átkelt a hegyen, hogy a legközelebbi faluban tartott vásárba eljusson.

Történt egy nap, hogy már egészen beesteledett, mégsem tudta az összes rizssütit eladni. Mit volt mit tenni, a megmaradt áruval együtt elindult hazafelé. Ahogy azonban az első hegycsúcson átkelt egyszer csak elébe ugrott egy rettenetes nagy tigris, és hangosan ráüvöltött: Jaj de finom emberszagod van! Úgysem ettem már napok óta, Te leszel a vacsorám!

Megijedt nagyon az asszony és kérlelni kezdte a tigrist: Jaj kedves tigris, kérlek ne egyél meg! Várnak otthon a gyermekeim!

Helyette adok neked egy kis rizssütit!

A tigris elgondolkodott, beleegyezett, majd jóízűen elfalatozta a rizssütit utána 1. pedig egy szempillantás alatt eltűnt a rengetegben.

Az asszony folytatta tovább az útját, azonban mikor a második hegycsúcson akart átkelni, nem megint elé ugrik a hatalmas tigris?

5

Te asszony! Én bizony még mindig éhes vagyok! Adj nekem még abból a rizssütiből, különben azon nyomban felfallak!

Mit volt mit tenni, az anyuka adott neki, a tigris pedig jóízűen megette majd megint tovább állt. Folytatta tovább az asszony az útját, mikor azonban az utolsó hegycsúcshoz ért, ismét a tigrissel találkozott, aki persze újabb rizssütit követelt tőle.

Adott is volna azonnal ha ezzel megmentheti az életét, azonban mikor a zsákjába nyúlt rájött, hogy mind elfogyott. Könyörgőre fogta hát a dolgot: Kedves tigris, kérlek ne egyél meg! Mi lesz a gyermekeimmel, ki főz nekik vacsorát ha én nem érek haza?

Az éhes tigrist azonban nem lehetett jó szóval meggyőzni. Kitátotta a száját és hamm, egy darabban bekapta az anyukát. A soványka asszony azonban a fél fogára sem volt elég, és amúgy is a puha gyermekhúst szerette csak igazán! Ezért gondolt egyet, felvette az asszony ruháját és egyenesen a testvérpár háza felé vette az irányt.

Mikor a kapu elé ért bezörgetett, majd mézes-mázos hangon így szólt:

1.

Gyermekeim, nyissátok ki gyorsan a kaput! Én vagyok az, anyácskátok!

Mikor a húgocska meghallotta ezt a kapu mögül nagyon megörült, mert már nagyon aggódott hol lehet az anyukája. Szólt is a bátyjának: 6

Bátyus mire vársz, nyisd ki gyorsan a kaput! Nem hallod, hogy megjött az anyukánk?

A bátyuska azonban gyanút fogott a tigris furcsa hangja miatt és gyanakodva így szólt ki a kapun: Miért olyan furcsa rekedtes a hangod? Ez nem a mi anyukánk hangja!

A tigris már előre készen volt a válasszal: Jajj lelkeim, annyit kiabáltam ma a piacon hogy teljesen berekedtem! No, nyissátok ki gyorsan a kaput ha mondom!

A testvérpár azonban még mindig gyanakodott, ezért így szóltak: Rendben van, de előtte nyújtsd be a kezed a kapu résén, hogy biztosak lehessünk benne hogy tényleg te vagy az!

1. mancsát. A bátyuska megtapoA tigris így is tett, benyújtotta a kapu résén az egyik gatta, azonban az egyáltalán nem olyan volt, mint az ő anyukája puha keze.

Miért ilyen érdes a kezed? – kérdezte meglepetten.

7

Ó, biztos a sok munkától lett annyira érdes. Nézd csak meg itt a ruhám ujját, ha még mindig nem hiszed el, hogy én vagyok az!

A gyerekek szemügyre vették a ruhaujjat, semmi kétség, az az anyukájuk ruhája volt.

Megnyugodtak hát és kinyitották az ajtót, a tigris pedig egy szempillantás alatt benn termett a konyhában és úgy tett, mintha vacsorakészítéshez látott volna. Valójában persze azon gondolkodott, hogyan kaparinthatná a karmai közé legkönnyebben a testvérpárt.

1.

A bátyus eközben a konyhaajtóhoz settenkedett és bepillantott rajta, azonban valami szörnyűségre lett figyelmes! Anyukája szoknyája alól egy kunkori tigrisfarok kandikált ki! A fiúcska nagyon megijedt, kézen fogta húgocskáját és míg a tigris nekik háttal a konyhában tett-vett kiszaladtak a kertbe és megbújtak a legmagasabb fa lombjai között.

8

Körbenézett a tigris mindenhol a házban, de sehol sem találta a testvérpárt. Minden sarokba, minden búvóhelyre benézett, de a két gyerek sehol. Hasztalan tette tűvé a kertet is, ám mikor a kert közepén levő mély kútba is belenézett a csillogó vízben meglátta a testvérpár tükörképét. A buta tigris azt hitte, hogy a bátyus és húgocskája tényleg a kútban bújtak meg. Kárörvendően nevetve így szólt hát: Gyerekek, hát azt hittétek ha a kútba bújtok majd nem talállak meg titeket? No várjatok csak, mindjárt elkaplak, csak jussak be valahogy a kútba! Hm…melyik oldalról kéne bemásznom… talán jobbról? Vagy inkább balról?

A fán ülő húgocska hangosan felkacagott a jobbról-balról a kutat kerülgető buta tigrisen. Ijedten a szája elé kapta a kezét, de már hiába: a tigris felnézett a fára és észrevette a gyerekeket. Neki is látott, és ügyetlen mancsaival kapaszkodni kezdett felfelé a fatörzsön, azonban mindegyre lepottyant és jól bevágta a hátsóját. Felkiáltott hát a gyerekeknek: Gyerekek mondjátok meg, hogy jutottatok fel a fa tetejére? Ígérem, ha eláruljátok, egy hajatok szála se görbül majd!

A ravasz bátyus így válaszolt:

1.

Ó, nincs is ennél egyszerűbb! Ha szezámolajat kensz a mancsodra egy szempillantás alatt felérsz majd a fa tetejére!

9

A tigris így is tett, jó vastagon megkente a mancsát szezámolajjal, ám hiába próbálkozott újra, meg újra feljutni a fára még hamarabb lecsúszott, mint az elébb.

A húgocska nevetve odaszólt a bátyjának: Nézd csak bátyus, hát nem vicces ez a buta tigris? Azt hiszi, hogy majd a szezámolajos mancsával felmászik a fára, pedig egy fejszével sokkal hamarabb sikerülne neki!

No, meghallotta ezt a tigris és több se kellett neki, azonnal keresett egy fejszét és a fa törzsébe vágva szépen lassan elkezdett mászni felfelé. Egyre feljebb és feljebb jutott, a rémült testvérpárnak pedig nem volt hova menekülnie. Behunyták ezért a szemüket, és imádkozni kezdtek: Istenem, kérlek ments meg minket valahogy a vérszomjas tigris karmai közül!

Eressz le egy kötelet az égből, hogy elmenekülhessünk előle!

Isten meghallgatta a testvérpár őszinte könyörgését és leeresztett egy kötelet az 1. égből, amibe kapaszkodva a bátyuska és húgocskája szépen lassan emelkedni kezdett a felhők közé.

11

Látva ezt a tigris gondolt egyet, és ő is imádkozni kezdett Istenhez, kérlelve hogy neki is eresszen le egy kötelet az égből. Így is lett, a tigrisnek is leereszkedett egy kötél, ő pedig belekapaszkodva lassan emelkedni kezdett az ég felé, gondolatban pedig már előre fente a fogát a finom gyermekhúsra.

A kötél azonban egyszer csak kettészakadt, a tigris pedig nagy koppanással visszaesett a földre.

A bátyus és húgocskája pedig felemelkedtek a felhők közé, Isten pedig a kislányt Nappá, a fiút pedig Holddá változtatta. Azóta is onnan néznek le a földre, és a hoppon maradt tigrisre. Itt a vége, fuss el véle!

R

éges-régen egy sűrű erdő közepében élt egy hatalmas tigris. Ez a tigris volt a legerősebb minden állat között és olyan félelmetes volt a kiáltása, hogy amikor így csinált: “ahüng!”, minden állat iszkolt az útjából. A kiáltása még a faluba is elhallatszott, ahol az emberek bezártak ajtót, ablakot ijedtükben.

Egyik éjjel történt, hogy a tigris irtózatosan éhes lévén portyára indult. Ínycsiklandó tehenek lebegtek a szeme előtt, ahogy elhaladt a falu széli kunyhó mellett. És akkor hirtelen… Üáng – üáng!!!

Mi lehet ez az iszonyatos hang? A titokzatos hang nem más volt, mint egy kisbaba sírása.

Jajj gyermekem, ne sírj! - suttogta reszketve az édesanyja. – erre ólálkodik a hatalmas tigris! Még a végén meghallja!

1. Üáng – üáng, a kisbaba csak nem hagyta abba a sírást. Ekkor az anyukának egy ötlete támadt.

14

Nézd csak mit adok neked! Itt egy kis édesség. Csak hagyd abba a sírást! - a kisbaba azonban rá sem hederített az édességre. Tovább sírt.

Itt ólálkodik a kertek alatt a tigris. Mi lesz velünk, ha bejön a sírásra? Mindkettőnket felfal.

Nahát! Honnan tudta ez az asszony, hogy itt vagyok? – ámult el a tigris az ablak alatt.

De ugyanakkor dagadt a melle a büszkeségtől. Lám-lám, mennyire reszket és fél mindenki tőle. Az ajtóréshez tapasztotta a fülét, lélegzetét visszafojtva hallgatózott, hogy most mi lesz. Üáng – üáng!!! - a kisgyerek még hangosabban kezdett sírni, mit sem törődve anyja kérlelésével.

Nahát! Micsoda szemtelen kisgyerek, hogyhogy nem ijed meg a nevem hal1. latára! – morgott az orra alatt a tigris.

Na, a datolyaszilvától majd elhallgatsz! - Az anyuka édes datolyaszilvát vett elő és a gyerek felé nyújtotta.

16

Datolyaszilva! Datolyaszilva! – mondogatta, erre a kisgyerek nyomban odafigyelt rá és a karját a finomság felé nyújtva elhallgatott.

A tigris persze ebből nem látott semmit, csak az anyuka hangját hallotta. Így gondolkodott magában: Nahát, mi a csuda lehet az a datolyaszilva? Ennek a kölyöknek a hatalmas tigris nevének hallatára a szeme sem rebbent, a datolyaszilvára nyomban elhallgatott. Bizonyára valami szörnyűséges fenevad lehet!

A tigris azon gondolkodva, vajon hány veszedelmes foga, milyen félelmetes tekintete lehet a datolyaszilvának, elindult a tehenek irányába. Csendesen, vigyázva, nehogy az állatok megsejtsék a közeledtét, beosont a pajtába. Mustrálgatta a teheneket, hogy melyiket egye meg vacsorára, de a szörnyűséges datolyaszilva képe csak nem ment ki a fejéből. Olyannyira nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy létezik egy nála félelmetesebb teremtmény, hogy a 1. végén még az étvágya is elment. Kifelé indult a pajtából, amikor valami a semmiből egyszer csak a hátára huppant!

Teremtett világ! Ez biztosan a szörnyűséges datolyaszilva!!! Vége az életemnek!

18

Úgy nekiiramodott, ahogy még soha. Iszkolt ki a pajtából, az udvarból, a faluból. Nem is látta merre megy, csak rohant, ahogy a négy lába bírta.

Pedig a hátán nem más lovagolt, mint egy tehéntolvaj, aki a tigrishez hasonlóan azért lopakodott be a pajtába, hogy zsákmányt szerezzen. A bolond fickó azt hitte egy tehént csípett el, és így kiáltott: Na! Csak sikerült egy szép nagy tehenet meglovagolnom!

Belekapaszkodott a szőrébe, hogy le ne essen a vágtató tigrisről.

Valóban félelmetes teremtés ez a datolyaszilva!

Milyen erős lehet, hogy így csimpaszkodik belém a puszta karmaival! – jajveszékelt a tigris.

Nahát, hogy milyen erős egy tehén ez! Tán tigrisnek képzeli magát, hogy így szalad árkon-bokron keresztül? – gondolkodott 1. el a tolvaj, és ahogy lenézett, hát látja, hogy valóban egy száguldó tigrisen ül.

Minden erejét összeszedve belekapaszkodott az első faágba, amit meglátott és hagyta a tigrist elrohanni.

19

A tigrisnek időbe telt, míg észrevette, hogy megszabadult a lovasától. Datolyaszilva, datolyaszilva.. reszketve motyogta maga előtt, és végül éhes gyomorral visszatért a barlangjába.

Koreai mesék Aranybalta, ezüstbalta GYEREKEKNEK Az eredeti koreai népmese nyomán fordította: Urbán Alexandra

금도끼 은도끼

Aranybalta, ezüstbalta Az eredeti koreai népmese nyomán fordította: Urbán Alexandra

금도끼 은도끼

E

gyszer valamikor réges-régen élt egy szegény, de becsületes favágó. Minden reggel kiment az erdőbe és napkeltétől napnyugtáig szorgalmasan dolgozott, hogy a családjának meglegyen a mindennapi betevője. Egy meleg nyári napon is kint volt az erdőben, és épp egy vastag fa kivágásán fáradozott, ami a tó mellett ált. Az azonban nem volt könnyű mulatság, a favágó tenyere egyre jobban megizzadt, ahogy újra meg újra belevágta a fejszéjét a fa törzsébe. Egyik alkalommal aztán mikor meglendítette a fejszéjét az kicsúszott a kezéből és egyenesen a tóba pottyant ahol egy szempillantás alatt a víz mélyére süllyedt.

Szegény favágó nagyon megijedt, hiszen ez volt az egyetlen fejszéje. Keservesen jajgatni, sírni-ríni kezdett: Ó, jaj, mi lesz velem így a fejszém nélkül? Fejsze nélkül nem tudok fát vágni, hogyan rakok akkor vacsorát a gyermekeim elé? Ó, jaj, mitévő legyek most...

Ebben a pillanatban a tó közepén megcsillant a víz majd bugyborékolni kezdett, és a habok közül kiemelkedett 1. egy nagyszakállú ősz öregember. Dörgő hangon így kiáltott az ijedségtől holtra vált favágóra: Mi ez a nagy lárma, ki háborgatja a tó szellemének nyugalmát?

22

A favágó összeszedte minden bátorságát, és alázatosan így felelt: Ó Tó Szelleme, kérlek ne haragudj hogy megzavartalak. Beleejtettem az egyetlen baltámat a vízbe, azért jajgattam. A baltám nélkül nem tudok dolgozni, nem tudom eltartani a gyermekeimet. Nagyhatalmú szellem, kérlek szépen merülj alá és ha lehetséges keresd meg a fejszémet nekem!

No, jó, nem bánom!

A szellem abban a szempillantásban alá is merült a vízbe és kisvártatva egy gyönyörű aranybaltával tért vissza, amin csak úgy szikrázott a fény.

Szegény favágó, ez a te baltád? – A favágó hevesen rázta a fejét. Ó, nem, dehogy. Az én baltám nem aranyból van.

A szellem tehát ismét lemerült, és1.hamarosan egy másik baltával tért vissza, ez alkalommal egy csillogó-villogó ezüstbaltát tartott a kezében.

Akkor hát ez lenne a te baltád?

24

Ó, nem, nem... hogyan is lehetne egy magamfajta szegény favágónak arany, vagy ezüst baltája? Az enyém egy régi, kopott vasbalta, azt keresd meg kérlek.

A tó szelleme felkacagott, hogy csak úgy rengett bele az erdő és felhozta a favágónak a régi vasbaltáját.

Akkor hát ez a te baltád ugye, szegény favágó?

Igen, igen, nagyon köszönöm! – örült meg a favágó, és nem győzött hálálkodni a szellemnek.

Az ősz öregember így szólt hozzá.

Nincs miért hálálkodnod nekem szegény favágó. Sőt mivel szegénységedben is becsületesen viselkedtél, megjutalmazlak téged. Fogadd el ezt az aranyés ezüstbaltát is a vasbaltáddal 1. együtt! – mondta és átnyújtotta a favágónak a két míves baltát, aki szóhoz sem tudott jutni meglepetésében és örömében.

A szegény favágó nagy örvendezve hazatért a családjához, eladta az arany- és ezüstbaltát, az árukból pedig gazdag ember lett. Lakott azonban a szomszédban 26

egy kapzsi favágó is, akinek nagyon fúrta az oldalát, vajon hogyan lett egyik pillanatról a másikra tehetős ember a szegény favágóból. Egy nap ezért elment hozzá, és kifaggatta, a becsületes favágó pedig töviről hegyire őszintén elmesélte neki az esetet a tó szellemével.

1.

No, több se kellett a kapzsi favágónak. Kezébe kapott két régi vasbaltát, és egyenesen az erdő felé vette az útját. Mikor a tó szélére ért, egy lendületes mozdulattal mind a két baltát behajította a vízbe, majd hangosan jajgatni kezdett.

27

A kapzsi favágó szégyenkezve ballagott vissza a faluba, a becsületes favágó pedig boldogan élt családjával, amíg meg nem halt.

Jaj, jaj, beesett a baltám a vízbe! Segítség, segítsen nekem valaki!

A tó közepén hamarosan bugyogni kezdett a víz és kiemelkedett belőle az ősz öregember, épp ahogy a kapzsi favágó várta. A kezében pedig ott tartotta a csillogó-villogó arany- és ezüstbaltát.

Favágó, ezek a te baltáid, amiket a tóba ejtettél?

Ezek hát! – vágta rá gondolkodás nélkül a kapzsi favágó.

Hazudsz! Egyik sem a te baltád, a te baltáid vasból voltak, de most már azok is örökre a tó mélyén nyugszanak majd! – kiáltott fel dördületes hangon a tó szelleme és egy szempillantás alatt 1. örökre eltűnt a habok között.

Hiába szólongatta a hoppon maradt favágó, soha többet nem jött fel a felszínre.

28

1.

29

E

gyszer régen, a világ másik végén élt egy testvérpár, Hüngbu és Nolbu. Nolbu, az idősebb minden porcikájában gazfickó volt. A jószívű Hüngbu azonban akárhányszor a lókötő és kapzsi bátyja, Nolbu valami rosszat tett, bocsánatért esedezett helyette is.

Egy nap az apjuk így szólt hozzájuk: Fiaim, hamarosan eljön a nap, amikor örök álomra hajtom fejemet. Éljetek egymással békességben! Az örökséget is igazságosan osszátok meg magatok között!

Nem telt el sok idő, az apjuk valóban örök álomra szenderedett. Azonban Nolbu Hüngbunak nemhogy adott volna az örökségből, elhatározta, hogy elkergeti a szülői házból.

Kedves Bátyám, hova mehetnék a családommal ezen a hideg őszön? Ne kergess el, kérlek. - kérlelte Hüngbu gonosz testvérét, de az így kiáltott rá: Pusztulj innen tüstént!

1.

Történt hát, hogy Hüngbu családjával együtt a hideg téli utcákon találta magát. A galamblelkű fiú mégsem neheztelt kérlelhetetlen bátyjára. Feleségével 31

egész évben szorgalmasan dolgoztak, de hiába, mert a rossz termés miatt alig volt ennivalójuk. Hüngbu utolsó reménye a bátyja maradt. Felkereste és így kérlelte: Kedves bátyám, a gyermekeim otthon sírnak az éhségtől. Adj egy kevéske élelmet!

Az könyörületet nem ismerve rákiáltott: Hogy mer egy rongyos koldus a bátyjának nevezni?

Mi sem elég, Nolbu felesége erre kiszaladva a kapuhoz arcon is vágta Hüngbut a kezében lévő óriási fakanállal. Hüngbunak nem volt mit tenni, elkeseredve hazaindult.

Az idő titkon tavaszra fordult. A házakon megjelentek a fecskefészkek, vidám csivitelés és friss virágillat töltötte meg a levegőt. Történt, hogy egy Hüngbu eresze alatt lakó fecskefióka kígyót 1.látva ijedtében a földre esett.

Jajj, szegény teremtés! Hát még a lábad is eltört? – látta meg Hüngbu felesége a madárkát. A jólelkű asszony gondosan ápolta a kis fecskét, amíg az meg nem gyógyult.

32

1.

33

Egy év megint elmúlt és a tél ismét tavaszra váltott. A messziföldről visszatérő fecskék egy tökmagot hoztak ajándékba Hüngbu családjának. Hüngbu a ház tövébe, egy napfényes helyre ültette a magot. Őszre a magból hatalmas fa növekedett akkora tökökkel, mint maga a telihold. Édesapám, sose láttam még ekkora tököt! Gyorsan vágjuk fel! – mondogatták az izgatott gyerekek és a család nekiállt felvágni az óriás tököket. „Reccs!” hasadt fel az első tök és lássatok csudát, a tökből temérdekszám özönlött a rizs és a pénz. „Reccs!” roppant a második tök, annak a közepéből meg arany, ezüst és drágakövek ömlöttek úgy, mint a soha el nem apadó forrásvíz.

A fecske ajándékából meggazdagodott Hüngbu nem tartotta meg magának az egész 1. vagyont, hanem a környék szegényeinek is bőven adott, kinek rizs kellett azt, kinek pénz kellett azt. Az egész vidéken híre ment a nagylelkűségének. A szóbeszédet persze meghallotta a gonosz bátyja is.

34

A gazfickó az irigységtől majd megpukkanva Hüngbu házához sietett és gúnyosan így kiáltott: Te Hüngbu! Mondd meg hogy lettél ilyen gazdag? Csak nem tolvajnak álltál?

Hüngbu elmesélte mi történt a fecskével és a tökmaggal, mire Nolbu így morfondírozott magában: Nahát! Úgy tűnik nem is kell más, csak egy töröttlábú fecske.

Nolbu alig várta, hogy kitavaszodjon és megérkezzenek a fecskék. A villásfarkú madarak a hosszú útról megérkezve tüstént fészket kezdtek építeni és pár hét múlva már ott csipogtak a kis fiókák a házak ereszei alatt. Megörült a gonosz Nolbu, egy nagy botot a kezébe vett és leverte a fecskefészket. A fészekben lapuló szegény kis fióka a földre esve eltörte a lábát. Nolbu a testvérétől hallott módon meggyógyította. Hát a következő tavasszal Nolbu is kapott egy tökmagot ajándékba a fecskéktől.

1.

Na, itt is van a kincset termő tökmagom! – kiáltotta.

Ahogy őszre fordult az idő, Nolbu háztetője alig látszott ki a fürtökben 36

csüngő tököktől. A kincsre éhes Nolbu nem is bírta megvárni az ősz végét, nekiállt felhasogatni az éretlen tököket. „Reccs!” repedt szét az első tök és a belsejéből mocsok és trágya ömlött ki. „Reccs!” pattant szét a második tök, amiből meg gonosz manók ugráltak ki és nagy serényen elkezdték ütni-verni Nolbut és az egész pereputtyát. A manók mikor már jól elagyabugyálták a sikoltozó családot, beszaladtak a házba, feltúrtak mindent végül minden értéküket felmarkolva „Huss”, egy szempillantás alatt tovatűntek.

Jajj nekünk, jajj nekünk! - Nolbu és felesége öklükkel ütögették a mellüket és hangosan jajveszékeltek. A harmadik tökhöz már hozzá sem mertek nyúlni, de az magától is meghasadt és a közepéből özönvíz zúdult a házra és elmosta mindenüket.

Bizony utolért az Isten csapása a sok gonoszságomért és hogy Hüngbuval olyan rosszul bántam – döbbent1.rá az igazságra Nolbu.

Hüngbu, ahogy meghallotta mi történt, bátyjához sietett, egész családját befogadta, ruhát és ételt tett eléjük. Nolbu pedig minden bűnét megbánta és soha többé nem tett rosszat. A két testvér így ezután boldogan élt amíg meg nem halt.

38

Készült a Koreai Kulturális Központ megbízásából.

Fordította: Kovács Janka, Urbán Alexandra Illusztrációk: Tuza Edit Szerkesztette: Vágó Gyula Nyomda: Perfect Lines Kft. © Koreai Kulturális Központ, 2016. Minden jog fenntartva.

Copyright 2016 by Korean Cultural Center, Budapest. All rights reserved.

A könyv kereskedelmi forgalomba nem kerül.