Alacsony, sűrű beépítésű lakóházak / Low-Rise High-Density Housing

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépületterve zési Tanszék

Alacsony, sűrű beépítésű lakóházak

Low-Rise High-Density Housing

© Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépületter vezési Tanszék | © Budapest University of Technology and Economics, Department of Residential Building Design

Felelős kiadó | Published by: Perényi Tamás DLA tanszékvezető

Szerkesztette | Editor: Perényi Tamás DLA Szerzők | Written by: Perényi Tamás DLA, Konczné Theisler Katalin, Nagy Márton Munkatársak | Collaborators: André Zoltán, Borbély Adrienn, Halász Kitti, Nemecz Regina, Sz akolczai Alida

Lektor | Lector: Wesselényi-Garay Andor Angol fordítás | English translation: Németh Anikó Annamária Nyelvi lektor | English lector: Patrick Mullowney Grafika | Graphic design: Szentirmai Boglárka

ISBN 978-963-313-126-8

A kiadvány a TÁMOP-4.1.2.A/1-11/1-2011-0055 projekt összegyűjtö tt anyagainak felhasználásával készült. Minden jog fenntartva. | The curriculum development of the BME Department of Residential Building Design was implemented under the project TÁMOP-4.1.2 .A/111/1-2011-0055. All rights reserved.

B E v E z E tés

Az A l A csony int E nzív BE építés E k történ E ti formái

Az A l A csony int E nzív BE építés E k A XX. száz A d BA n

A XX. száz A d E lső f E lén E k n E mz E tközi példái

A XX. száz A d E lső f E lén E k m A gy A r példái

A XX. száz A d második f E lén E k n E mz E tközi példái

A XX. száz A d második f E lén E k m A gy A r példái

k ortárs A l A csony int E nzív BE építés E k, n E mz E tközi példák k ortárs A l A csony int E nzív BE építés E k, m A gy A r példák

fE nnt A rth A tó és E n E rgi A t A k A rékos A l A csony int E nzív BE építés E k irod A lomj E gyzék

E nglish tr A nsl A tion

E lőszó

Kenneth Frampton „A modern építészet kritikai története” című könyve utószavában úgy tekint az alacsony intenzív beépítésekre, mint a városfejlődés egyik progresszív lehetőségére. Felsorolva a legjobb példákat hibának tartja, hogy kevés ilyen lakóegyüttes épül. A beépítési forma elemei Magyarországon nagyon kis számban vannak jelen, holott az építészképzésnek mindig fontos elemei voltak az alacsony nagy sűrűségű lakóházak. A kevés megvalósult példa okát a beruházás relatív bonyolult jellegével, a beruházói szándék hiányával magyarázhatjuk, valamint azzal, hogy a szabályozási tervek nagyon ritkán adnak lehetőséget ilyen telepek építésére. A gyűjtemény három elemből álló sorozat része, a „Családi házak” és a „Többlakásos házak” című munkákhoz hasonlóan a t árgykör történeti példáit, XX. századi és kortárs megvalósult beépítéseit mutatja be, felhívva a figyelmet arra, hogy ez a beépítési forma a fenntartható fejlődés egyik megkerülhetetlen eleme.

Egy gyűjtemény létrehozása nem más, mint párbeszédet kezdeni a múlt emlékeivel, legyen az régmúlt, vagy közelmúlt. A z emlékek - itt most természetesen az épített környezet emlékeire gondolunk elsősorban - utazásaink során, a mindennapokban az utcát járva, a tv képernyőn, vagy éppen az interneten keresztül érkezve, rendszerezetlen vizuális élménytömegként élnek fejünkben A párbeszéd, ezeknek az élményeknek a tudatosítása, katalogizál ása. Egy ilyen gyűjtemény az építész, és az építész hallgató számára különösen fontos. Ezt a szerepet kívánja jelen gyűjtemény az ad ott témakörben betölteni.

Gyűjteményünk alacsony, nagy sűrűségű, lakó funkciójú beépítések bemutatására, rendszerezésére vállalkozik. A vizsgál at tárgyát tehát azok a beépítések képzik, ahol a részelemek - jel lemzően lakóegységek, és kiegészítő funkcióik - valamilyen rendsze rbe rendeződve állnak össze egy harmonikus egységgé, egy önállóan i s értelmezhető kompozícióvá. Mit jelent az alacsony intenzív beép ítés? Vannak olyan megközelítések, amelyek elsősorban az egymás mellé sorolt elemek száma alapján definiálják a fogalmat, vanna k amelyek a lakássűrűséget helyezik előtérbe és vannak, amelyek a beépítés módja szerint sorolnak egyes lakásformákat ebbe a kategóriába. Bitó János „Lakóházak tervezése” című tankönyve részletesen tárgyalja a fogalom definícióját és a lakóegységek típusait, ezért ezek részletezésére itt külön nem térünk ki. Timon Kálmán könyvében a „korszerű kertes beépítések” megnevezést használja. Korszerű és kertes. Ennek a két fogalomnak a tisztázása elenged hetetlennek látszik ahhoz, hogy gyűjteményünk rendszerezési hálój át meghatározzuk.

Korszerűség - jelenvalóság

A korszerűség fogalmához ellentétpárjának értelmezésével juthatunk közelebb. A korszerűtlen, a korszellemmel, a kor kívánalmá val meg nem egyezőt, anakronisztikust jelent. Ennek megfelelően a korszerű a korszellemmel, a kor kívánalmaival megegyezőt. Fontos,

hogy ennek a gyűjteménynek a felépítése kapcsán a korszerűség semmiképp sem azonos az újszerűség fogalmával, tehát nem a mindenáron való különbözőség és újítás táplálja, hanem az itt é s most kihívásainak több lépésben érlelt megoldása, a jelenvalósá g. A jelenvalóságban a kötődésre - mind időben, mind térben - való törekvés számunkra a legfontosabb. Ahogy egy épület felvállalja az adott tér-idő kihívásait, és ezekre a kihívásokra ad építész eti választ, amit a praktikum és a problémaérzékenység irányít. A jelenvalóság, mint igény természetesen az építészet története s orán állandó, de mint látni fogjuk a gyűjtemény egyes elemei kapcsán , ez a leginkább változó, korhoz, helyhez kötődő érték, így rendszer ezésünk egyik alappillére.

Kert

A kert sokféleképpen jelen volt, és jelen van az építészetben, jelentősége, a vele való foglalkozás tehát egyáltalán nem új do log. A kerítettség a kert alapdefiníciója. Ebben különbözik például lényegesen a tájtól, amelynek nincsenek határai. A kerítés aktusa em eli a kertet építészeti kategóriává. A kert, lelki és fizikai alaps zükséglet gyűjteményünk minden darabjában fellelhető, szerepe, helye a kompozícióban, hierarchiában elfoglalt helyzete azonban a rajzolat, a beépítés sűrűségének függvényében változó.

Sűrűsödés, rajzolat

A sűrűség fogalmát még nem érintettük, pedig a rendszerezés szempontjából kulcsfontosságú. A gyűjteményben szereplő beépítéseknek leginkább sajátja, ami állításunk szerint független helytől, kortól, kulturális, szociális környezettől, a sokszor extrém sű rűsödésből táplálkozó rajzolat, a struktúra sokfélesége, a beépít és kompozíciójának hierarchiája. A sűrűsödést, mint az építészette l kapcsolatos absztrakt fogalmat értelmezve több dolog is eszünkb e juthat. Eszünkbe juthat egy additív módon növekvő rendszer, amely növekedésével elfogyasztja a maga körül lévő „üres” teret, ezze l telítve, besűrűsítve azt, vagy gondolhatunk az építéssel a term é -

szet végtelen teréből saját magunk számára lerekesztett épített terek gyarapodásának folyamatára, de akár a szót két dimenzióba n értelmezve, felfoghatjuk vonalak és foltok egymás mellé, egymásra rétegzéséből létrejövő síkkompozícióként, melyet az építész tér beli gondolkodása rögtön rendszerként, terek és tömegek diszpozíciójaként, térstruktúraként értelmez. Gyűjteményünkben a rajzolat, a sűrűsödés módja szerint alaptípusokat különböztetünk meg, amely típusok az állandóságuk révén az építészeti folytonosság letéte ményesei.

A gyűjtemény felépítése Gyűjteményünk olyan alacsony, sűrű beépítési formák rendszerezése, ahol a lakófunkció kerttel egészül ki. Létrehozását azért t artjuk fontosnak, mert meglévő építészeti kompozíciók megfigyelésével, értelmezésével, katalogizálásával, olyan bázist kívánunk létrehozni, amelyhez nem elsősorban formai, vagy esztétikai alapon viszonyulunk, sokkal inkább a kompozíciók állandó jellemzőit rögzítve, a változások tanulságait megfigyelve. A gyűjtemény az állandóságra és a változásokra koncentrálva két részre oszlik. Az első részben a XX. század előtt született példákon keresztül olyan állandónak teki nthető rétegeket mutatunk meg, melyek a korszerűség változásai sorá n beépülnek a második részben bemutatott XX. századi példákba, vagy éppen napjaink épületeibe.

Az A l A csony int E nzív BE építés E k történ E ti formái

Történeti példák jelentősége

Tomay Tamás szerint „minden építés továbbépítés”. Az építészet története így a továbbépítések, sűrűsödések története, nemcsak fizikai, hanem gondolati értelemben is. Ez az állítás különös figyelmet érdemel gyűjteményünk kapcsán, hiszen a folytonosságra, a rejtett összefüggések fontosságára hívja fel a figyelm ünket. Gyűjteményünk karakteres állandó viselkedésformák, (alap) típusok évszázadokon át alakuló, a korszerűség, jelenvalóság kihívásai mentén folyamatosan módosuló, egyedi változatait mutatja be. Minden egyes eleme egy folyamat része, nem előzmény nélküli, és valószínűleg nem is egy út lezárása. Helyes, mértéktartó változtatás csakis az előzmények ismeretének birtokában lehetséges, a történeti példákra ezeknek az előzményeknek az őrzőiként tekintünk. Az építészetnek ez a folytonossága egy speciális egyedfejlődéshez, evolúcióhoz hasonlít, amely nemcsak az építésnek, mint cselekvésnek sajátja, hanem az épületeket életr e hívó gondolkodásnak is. A történeti előképek fontossága így az állandóság és az egyediség közötti viszony tisztázásában rejlik. Történeti példák gyűjteményének felépítése Történeti példáink a kompozíció irányából közelítenek. A kompozíció alaptulajdonságait emelik ki, azt befolyásoló geometriai összefüggések mentén. Mivel a történeti példák létrejöttének tág időspektrumában a modernizációval megjelenő funkcionális sterilitás nem, vagy kevésbé volt jelen, gyűjtésünket nem korlátozzuk kizárólag lakásfunkcióra. Példáink között több máig létező és fejlődő város, zárt, mégis funkcionálisan összetett lakóstruktú ra, remeteség, de éppúgy már elpusztult település, vagy épületcsoport is fellelhető a világ minden tájáról. A területi diverzitá s szándékos. Minden típushoz igyekeztünk társítani európai, és Európá n kívüli, az építészek nélküli építészet (primitív, vagy népi épí tészeti) és a műépítészet kategóriájába tartozó példát, bizonyítva e zzel a viselkedésformák, kompozíciós elvek idő és térbeli általános érvényűségét.

Jelenvalóság régen

A történeti gyűjteményben az építészek nélküli, népi építészeti

példák esetében az építeni vágyó közösség, a tervező és az épít ő sok esetben azonos, de legalábbis teljesen más a köztük fennálló viszony, mint a XX. századi példáknál. Szoros kapcsolatuk az igények alapos ismeretének és a megoldás pontosságának záloga. Ebből fakadóan a praktikus szempontok, a funkcionális kihívásokra adott építészeti válaszok sokkal kézenfekvőbb, olvashatób b módon jelennek meg ezekben az épületegyüttesekben. Például Afrika keretes szerkesztésű együttesei, a kraalok és ksarok a t űz körüli rítusok formációiból táplálkozva védelmet nyújtó telepekké, falvakká értek, és élnek még napjainkban is. Bár a beépítések rajzolatát, a vonalak és foltok rendszerét a használók teljesen triviális megfontolásai hozták létre, minden felsőbb, kompozíci ós elv nélkül, éppolyan rendezettséget mutatnak, mint egy műépítészeti alkotás. A későbbi, már a műépítészet klasszikus időszakából származó példák határozott, sokszor a szerkesztés tisztaság át mindenek fölé helyező szemlélete szintén érdekes tanulságokkal bír. A majki remeteség geometrikus tisztasága, Koppenhága kikötőjének szenvtelenül sorolt lakóépületei vagy Anglia kedvel t kör alaprajzú, tökéletességet sugárzó „circus”-ai a romantikus átláthatatlanságba süppedt középkori városok organikusan nőtt épületrengetegéből keresnek kiutat.

Kert régen Az élet és a munka színhelyei a történelem korábbi századaiban sokkal kevésbé váltak el, mint napjainkban. A földhöz, kerthez, udvarhoz kötődő tevékenységek töltötték ki az emberek nagy részének mindennapjait, így természetes módon a kertek részét képezték a lakókörnyezetnek. A kérdés sokkal inkább a használat módja, a kert helyzete, mérete volt. Egyes területeken a kerítettség védelmi funkciója akárcsak néhány évszázaddal ezelőtt is jóval fontosabb szerepet töltött be a mainál, a lakóépületekből és azok kővel kerített kertjeiből kisebb erődítmények álltak össze. Bizonyos közösségekben a kert szerepe egészen más volt, a kikapcsolódás, vagy épp a társasági élet, az összetartozás he lyszínévé vált. A természethez, annak egy kisebb méretű perszonalizált részéhez való kötődés régen sokszínűbb és jóval erősebb volt, mint napjainkban.

A tipológi A - r A jzol A to K

A típus a valós tartalomról, tartalmakról a látvány primer jelentését lehántva, egyes rétegeket felerősítve hordozza tovább a fol ytonosság génállományát. A szempontrendszer szubjektív, csak bizonyos kompozíciós elvek állandóságára hívja fel a figyelmet. Megfigyeléseink szerint a karakteres jellegzetességeket egy mátrixban lehet leírni. A mátrix egyik eleme, a beépítés környezet hez való viszonyulása kétféle lehet. Kitöltő, vagy Növekvő. A másik elem, a beépítés belső rendszere pedig háromféle. Minta, Irány (Köz), vagy Tapadás.

Kitöltő

Keretek közé zárt, befejezett rendszer. A határt szabó geometri a lehet adottság, de sokszor a beépítés saját maga számára hozza létre a bezáródó formát. A kerethez való viszonyulás sokféle lehet. A Fuggerek augsburgi beépítése folytatja, befoltozza az épített környezet megkezdett mozdulatait. A topológiai adottságokból táplálkozik Bispukin erődített, mocsári szigete. Szardín ia szigetén a nurághok védelmet nyújtó, falszerű keretet hoznak létre.

Növekvő

Ennek a típusnak legfontosabb tulajdonsága a nyitottság. A növekedő szó nem feltétlenül utal a struktúra változására, sokkal inkább az elemek egymás mellé rendelésének végtelenségig ismételhető belső logikájára. Nincsenek sem helyszínrajzi adottságként kezelendő egzakt határok, és a környezeti hatások sem kényszerítik elfordulásra, bezáródásra a beépítés. Az additív, növekvő struktúrák szép példája Catal Hüyük, ahol a település méretének csak a lakosságszám szabott határt.

Minta Legfontosabb, nélkülözhetetlen tulajdonsága, hogy többrétegű, összetett rendszer. Rajzolata mellett intenzív térbelisége is jellemző. A „köz”, vagy „irány” típus linearitásával szemben kitöl tő jellege hangsúlyosabb. Szerepe egy nagyobb tér kitöltése kisebb ,

funkciójukat és léptéküket tekintve hasonló, valamilyen rendsze r szerint elhelyezett elemekkel. Az épített elemek felől közelítv e hozza létre a beépítést, akár additív módon, az afrikai kasbák logikáját követve, akár elvétellel, kimetszéssel, mint Olynthos v árosa esetében. Gyakori, hogy több alapelemre bontva a programot, azokat először kisebb egységekbe csoportosítva, fraktálszerűen, több rétegben épül a kompozíció, a dogon falvakhoz hasonlóan.

Köz (irány)

A belső, az átmeneti, vagy a köztes tér, mint eszencia. A hel ylyel való kapcsolatnál fontosabb, egy sajátos, sokszor önkényes rendszer, amely néha a környezettől eltérő, attól elzárkózó, új minőséget hoz létre. A köztes terek geometriáját, irányát, a rajzolat belső rendszerét sok minden meghatározhatja. A tájolás , helyi éghajlati sajátosságok, a szomszédos épületek intimitásának megőrzése, a sokszor szabályokkal rögzített paraméterek, de akár a kilátás is. Az „irányházak” nagyon erős, katonás építész eti karakter hordozói, amely karakter működésük, életük alapvető feltétele. A kiemelt irányokkal bíró helyeken épülő házak sokas ága pedig meghatóan hasonlóan igyekszik viselkedni.

Tapadás

A hely, vagy épített helyzet tulajdonságaira leginkább ráhangol t típus, az illeszkedés szinonimája. A tapadás az adottságokból való táplálkozás eszköze. Nagyon erős, határozott „foglalat”-sz erű kiindulást feltételez. A foglalat sokfélesége miatt több hel yzetben is alkalmazható. Fellelhető, karakteres tulajdonságokba kapaszkodva, meredek hegyoldal szintvonalaihoz, a szintvonalak mentén futó teraszokhoz, támfalakhoz, vagy vízparthoz, kígyózó stégekhez, utakhoz, de az elvarratlan városi szövet töredezett végeihez is kapcsolódhatnak ezek a beépítések.

A mátrix elemeit hálóba rendezve a gyűjteményben szereplő példákat hat csoportba osztjuk: Kitöltő – Minta, Kitöltő – Köz, Ki töltő – Tapadás, Növekvő – Minta, Növekvő – Köz, Növekvő – Tapadás.

Pueblo Bonito | Amerikai Egyesült Államok

Mourabtine Ksar | Tunézia

Bath Royal Circus | Egyesült Királyság | 1754-1768

Kraalok | Ghána és Zambia, Afrika

Barumini su Nuraxi | Szardínia, Olaszország

Nagy Zimbabwe | Zimbabwe, Afrika

Olynthos | Görögország

Kasba | Algéria

Bispukin | Lengyelország

Kahun | Illahun, Egyiptom

Fugger telep | Németország

Kamalduli remeteség | Majk, Magyarország

Cölöpházak | Bodensee, Németország

Chuandixia | Kína

Machu Picchu | Peru, Dél-Amerika

Trullók | Alberobello, Olaszország

Çatal Hüyük | Törökország

Ghadames | Líbia

Dogon falu | Afrika

Lindos | Görögország

Acoma Pueblo | Amerikai Egyesült Államok

Nyboder negyed | Koppenhága, Dánia

Henan, földalatti lakások | Kína

Berber falu | Takrouna, Tunézia

A Pueblo Bonito a Chaco Canyon legnagyobb települése. A félkör alakú fallal körülvett lakótömb a függőleges sziklafal és a mára kiszáradt folyó közötti területen áll. A beépítést meghatározó forma irányított. Az egykori folyó medre felé egyenes, metszett , a sziklafal felé ívvel bővül. A lakóegységek a tömör, védelmet nyújtó fal belső oldalához tapadnak, melyek az indián földházak leszármazottaiké nt a tetők felől közelíthetőek meg. A közel hétszáz helyiség egymáshoz íze sülő, átjárható, sűrű húsa felvastagítja a keretet adó falat. A vastag teraszos lakáskaréj egy központi térre néz. Sem a járható tetők, teraszo k, sem a két központi kíva (kultikus épület) mellett kialakuló tér nem értelmezhető kertként, sokkal inkább a megközelítés és a kultikus használat felületei. A navahó indiánok jellegzetes vallási építményeinek, és a tradicionális indián lakásoknak az érdekes keveredéséből alakult ki a kompozíció. Mesterien rakott kőfalai és az álboltozatra emlékeztető gerendamennyezet magas építőmesteri tudásról tanúskodik. A csak nem negyven kisebb kíva az élénk szellemi élet lenyomata.

Észak-afrikai félnomád berber törzsek jellegzetes épülete volt a ksar, a falut védelmező apró vár. A ksar melletti különös épí tmények a gyakran hegytetőkre emelt ghorfák, melyek valójában er ődített magtárak voltak. Egy ősi, jól működő életforma lenyomat ai ezek az épületek, ahol a nehezen megtermelt éves termények védelme volt a legfontosabb szempont. A közös fallal rendelkező magtárak két, három, vagy négy emelet magasságban, kis területen nagymennyisé gű termény tárolására voltak alkalmasak. Az elemek Zimbabwe épí tményeihez hasonlóan egy központi udvar körük a falhoz tapadnak, t eljesen kitöltve az így felvastagodó fal menti sávot. A helyszí nen rendelkezésre álló anyagokból, kőből és vályogtéglából, vagy csak vályo gtéglából épültek. Tetejük döngölt földből készült. Az udvar sz erepe a védett helyen való rakodás és árucsere volt. kitöltő

A szigetországban több helyen felbukkanó, félkör alakú, vagy kö rbe záródó kompozíciók (Stonehenge-re és Woodhenge-re gondolva) Angliában nem előzmény nélküliek. A bath-i épületegyütte s ennek egyik jellegzetes példája. A XVIII. századi egymáshoz é s a kerethez tapadó György-kori épületek a környéken bányászott méz-színű mé szkőből épültek. Az elegáns Royal Crescent (Királyi Félhold) és a Circus (Körönd) épületegyüttes az afrikai példákhoz hasonlóan erős, it t elsősorban rangbeli összetartozást hordozó kompozíció. A Pall adio-stílusú épületeket idősebb és ifjabb John Wood tervezték. Az egyetlen a ngliai fürdővárosban a királyi család, és annak kegyeltjei szám ára épülő együttes egy hatalmas, társasági események színhelyét adó kerte t ölel körbe.

Vándorló afrikai népek elsősorban védelmi céllal épülő keretbe záródó falvai a kraalok. A tüskés ágakból épített védmű melletti sávban a kerethez tapadva sorakoznak az épületek. A belső sz abadon hagyott terület, nem köztér. Sokszor újabb karámmal kerí tve az állatok védett elhelyezését szolgálja. A magyar terminológiában ezért gyakran használjuk a karámfalu kifejezést. Fraktálszerűe n továbbfejlesztett tartós használatra épített változata a közép afrikai I la törzs faluja, a Ba-ila Zambiában. Egy monumentális, több szá z méter átmérőjű körré épülnek össze a törzs családjainak kisebb kraaljai. Kimoz dítva a keretből, mint egy nyakéken a medál, egyedül a vezető é s családjának háza áll szabadon. A különböző rangú és méretű családok kisebb keretei a közösségben elfoglalt helyzetüknek megfelelően a gyúj tóponttól a falu bejáratáig sorolódnak. A fraktál három rétege szépen kirajzolódik a sematikus alaprajzi ábrákon. A kunyhó egyszerű kör alaprajza köszön vissza a család kraaljában, majd ezek a patkó alakú egys égek építik fel a keretbe záródó falut.

A Szardínia szigetén lévő nurághok kisebb-nagyobb szabálytalan formájú kövekből épült csonkakúp alakú épületek voltak. A külső és belső térfalak közötti faltömeg néhol folyosószerű tereket, vagy a tetőre vezető, belső csigalépcsőt rejtett. A központi nu rágh körül egy falat emeltek. A szűkre szabott keretet kitölti a kis kör alaprajzú kőkunyhók egymásba fűződő meanderszerű sora. Az egymásba kapaszkodó ívek mintája teljesen behálózza a területet. A kr. e. 1500-500 közötti kultúra meglepően fejlett építéstechnikát alkalmazott. A kötőanyag használata nélkül épülő házakban álboltozatot, álkupolát alkalm aztak, az építmények belső terei, metszetei rendkívül inspiratí vak. Az íves falakkal felszabdalt terület izgalmas, szinte labirintusszerű k erteket tartalmaztak, melyek inkább egy bonyolult városi utcare ndszerhez hasonlítottak. A tornyok körüli kisebb méretű házak szabálytalan ovális alaprajzi formával épültek, vagy toldalékszerűen épített ek egymáshoz helyiségeket egy központi udvar körül.

Az afrikai vaskori sona nép városa. A keret, amit a vaskos grán it kőfal jelöl, nagyon erős rendező ereje a kompozíciónak. Az a frikai törzsi építkezéseknél a „kraaloknál”, vagy az ila törzs t elepüléseinél, mint a Ba-ila, gyakran használt típus itt annyib an változik, hogy a földrészen megszokott fa, illetve sár helyett míves, téglány alakúra faragott gránittömbökből épült a helyenként másfél méte r vastag fal. A kötőanyag nélkül rakott öt és tizenegy méter között vál takozó magasságú falhoz karámok és lakóépületek tapadtak. A fők ént nomád állattartásra berendezkedett nép a védett udvart gyülekezőhelyk ént és menedékként használta. Az erődszerű külső falak és a ker tet tagoló karámok, illetve házak között keskeny közlekedő folyosók alakul tak ki.

A Chalkidiké-félszigeten i. e. V.-III. században virágzó görög város helyszínrajzát tanulmányozva érdekes kettősség figyelhető meg. A város déli részén fekvő régi magja még egy organikusan növekv ő város rajzolatát mutatja, ahol az egymás mellé szoruló házak rendszere semmilyen tervezettségre nem utal. Az óvárostól északra terül e l az új város, amely a kései görög településekkel, Priénével, M ilétosszal rokon, szabályos, derékszögű telepített rendszer egyik klasszikus példája. A fegyelmezett négyzethálós belső világ kitölti a töb bszörösen megtört vonalú várfal által teremtett keretet. A két rendszer (org anikus és derékszögű) együttes megjelenése adja a helyszínrajz szépségét. A négyzethálót kitöltő lakóházak fejlett típust mutatnak. Az egymással párhuzamos főutakat keskenyebb és szélesebb mellékutak kötik össze, ezzel minden lakóháznak egy reprezentatív és egy gazdasági megk özelítést biztosítva. A belső udvarok délre tájoltak, az északi oldalukon végigfutó „pastáz” a tornáccal rokon átmeneti térként funkcioná lt. A kert, bár excentrikusan helyezkedik el a feszesen szerkes ztett alaprajzban, mégis egyértelműen a ház lelke.

Észak-Afrika várfallal erődített, legtöbbször sziklás hegyek vé dőgyűrűjébe telepített városai a kasbák. Icosium romjaira épült Algéria fővárosának ősi magja, Algír kasbája. Délről és nyugatról sziklás meredek dombok, északon a városfal, keleten a tenger határolja a kikötő felé lejtő trapéz alakú sűrűn beépített városrészt. Szorult hel yzete miatt mindig sűrűn lakott terület volt, a jellemzően fehé rre meszelt udvaros házakból összeálló minta teljesen kitölti a területet. A látszólagos káoszban a rajzolat logikáját a terület morfológi ai adottságai és a bevilágítási igények adják. Láncszerűen a domboldalra fűzve a közel egyforma méretű négyzetes telkek, szűk sikátorokkal tago lt tömböket hoznak létre. Az épületek központja az udvar, a helyiségek erre a központi térre néznek, megvilágításukat is innen kapják. Az udvarok az intenzív beépítésnek megfelelően minimális méretűek, de a lapos tetőkön kialakított, tengerre néző teraszkertekkel egészülnek k i.

A kitöltő kompozíciók egyik legszebben szerkesztett példája a k r. e. VI. században, a mai Lengyelország területén mocsárra épü lt erődített boronafalas falu. A 180 méter hosszú, 110 méter széles sánccal szegélyezett ovális szigeten az épületsávok mellett kialakuló köztes terek esszenciális tartalommal bírnak. Az épületek déli oldalán húzódó pergolával fedett 3-4 m széles közök a megközelí tés mellett egy jó tájolású használható kerthez hasonló térrel bővítették a belsőt. A határozott irányú feltáró utak közé feszített minteg y száz, teljesen azonos alaprajzi kialakítású lakóegység alapos tervezés eredmén ye. A szárazföldről egyetlen hídon megközelíthető telep a kr. e . I. évezred Európájának nyugtalan, veszélyes világának kihívásaira adott po ntos válasz. A közök, utcák, mint köztes terek még nem töltik b e a kert szerepét, mégis jó tájolásukkal, a zárt épületek bővítményeként ér telmezhetők.

I. e. 1880 körül a XII. dinasztia idején épült ki a középbiroda lom egyik jelentős városa El Lahun, a piramisváros. II. Szeszós ztrisz sírjának építkezésén dolgozó munkások és vezetőik számára a tár sadalmi hierarchiának megfelelően vastag fallal kettéosztott, k eretbe zárt település jött létre. Derékszögű rendszerben, rögzített irányok mentén szerveződik az utcákkal, közökkel tagolt struktúra. Ész ak-dél, keletnyugat irányú utak osztják a 350m x 400m méretű téglatestet kis ebb egységekre. A terület nyugati harmada ad helyet a munkáslak ásoknak. Főutcáról nyíló kisebb mellékutcákról közelíthetők meg az egymá snak fordított, kis alapterületű lakóegységek. A két területet elválasztó fal mentén a felügyelők lakásai sorakoznak. A város nagyobb, keleti oldalán, egy városi térről induló út mentén a tisztségviselők, a papok és a fáraó rangosabb épületei találhatóak. A lakások minden esetben befelé néznek, központjukban egy északra tájolt udvarral, a közökre néző homlokzatok tömörek. kitöltő - köz (irány)

A gazdag kereskedő Fugger család saját munkásainak építette a f allal körülvett kis várost német reneszánsz stílusban. A bispuk ini kompozíció továbbélése több ponton tetten érhető. A fallal körü lvett telep kitölti a rendelkezésre álló területet. Épületsávja it itt is határozott irányú utcák választják el egymástól. A közöknek nemcsak a mérete nő mintegy 7 m szélességűre, hanem tartalmilag is gazda godva, haszonkertekkel bővülnek. A jelenvalóság jegyében, a nagymennyi ségű (az építés időszakában százhat), olcsó „szociális lakás” é pítése gazdaságos területhasználatot és épülettípust eredményez. A teleph ez a funkcionális összetettség jegyében iskola, fürdő, kórház é s templom is tartozik. A kert - Bispukinhoz hasonlóan - az épületsáv déli oldalához tapad. Ez azonban az élettér kibővítése mellett hasz onkert is, ahol kis veteményes mellett még állatokat is tartottak.

A Bispukinban és Augsburgban látott kitöltő, közökkel tagolt típus az eddigiektől eltérő használatból adódó, továbbfejlesztett, még több rétegből felépülő változata. A némaságot fogadó kamald uli szerzetesek számára épített cellák és kolostor kompozíciója a rend működésének jegyeit hordozza. A kisebb és nagyobb köztes terekb ől felépülő udvarszövet a közösség és magány megéléséhez alkalm as differenciált tereket tartalmaz. A remetelakok bejárata saját k ertre nyílik, melynek alapterülete pontosan megegyezik a cella méretével. A saját kertből kilépve a templomkert kolostorkertté formálódik. Az épületegyüttes 1753 és 1770 között épült, a Rákóczi szabadsá gharcot követően, a felkeléshez hű nemesi családok adományaiból Franz Anton Pilgram osztrák építész tervei alapján. A beépítés tizenhét cellaházból, templomtoronyból és kolostorból tevődik össze. Ezerkétszáz hold földterület állt az itt élő kamalduli remeték rendelkezésére. A remeték mindennapjainak megéléséhez alkalmas építészeti terek megalkotá sa mellett a kert szimbolikus szerepe, mint a gondolkodás, az e lvonulás helye is felerősödik. kitöltő - köz (irány)

A növekvő struktúrák egy speciális, de nagyon karakteres formáj a a vízre épülő cölöpvázas házcsoport. A világszerte több helye n található beépítési forma egy szépen rekonstruált darabja a ném etországi Bodensee-re épült épületegyüttes. A vízfelület felett szerteágazva tekergő stégekre, mint egy gyöngysor tapadnak rá a kis terasszal kiegészülő épületek. A növekedés irányát a megközelítést szolgáló stégek határozzák meg, amire az elemek akár egyesével, akár kis ebb csoportban is csatlakozhatnak. A kert ebben a környezetben átalakul: az épületek melletti cölöpökre állított terasz, és az egyes ele mek közötti vízfelület is betöltheti ezt a funkciót. Az egyik j ól funkcionáló élettér, az épület szabad téri kibővítése, a másik az elválasztás e szköze lehet. Mint látni fogjuk, napjainkban Hollandiában ismét előkerül ez a beépítési forma, Amszterdamban a város növekedése miatti, égető területhiányra adott válaszként.

A hegyek közé szoruló kis kínai település a völgyben futó úttól indulva kúszik fel a csúcsok irányába. A falu fölötti dombolda l teraszos művelése határozott vonalakat metsz a természetes tájba. A teraszokat támasztó kő támfalak a házakhoz közeledve egyre magasabbá, vaskosabbá válnak, lépcsőkkel egészülnek ki. A terepviszonyokat élesen kirajzoló támfalrendszer adja a növekvő kompozíció rajz olatának alapját. A belső udvaros házak a terepvonalakhoz, támfalakhoz t apadva fecskefészekként sorolódnak. Megközelítésük a támfalak m entén kialakított enyhébb, vagy a rájuk merőleges meredekebb lépcsőkön lehetséges. A déli tájolású lejtőn kialakult sűrű földszintes beépítést jó arányú, benapozott udvarok tagolják.

Az inka kultúra gyöngyszemeként elhíresült várost a mai napig l egendák és találgatások övezik. Az Andok lejtőinek bámulatos birtokbavételével 1450 körül épült települést szemlélve nehéz eldönteni, vajon a hegyet bányászták ki az épületek, a falak közül, vagy a teraszok, épületek rakódtak rá a domborzatra. Az együvé tartozá s, a tapadás gyűjteményünk példái közül itt a legerősebb. A kin ai Chuandixia faluhoz hasonlóan a teraszosan megművelt domboldal ritmusát folytatják a sorba rendeződő lakó, majd kultikus épületek. A n övekedés iránya azonban más. A külvilágtól elzárt, szinte megközelíthetetlen kultikus központ épületei a kínai példával ellentétben nem felkúsznak a hegyre, sokkal inkább lefolynak arról. A mesterien megmunkált kövek és a tiszta, tektonikus építkezés mellett a kertek mérete, geometriája, funkciója is figyelemreméltó. A bővülő, szűkülő vonalak közötti teraszok egyszerre fogadnak be szent övezeteket, főteret, és megművelhető kis haszonkerteket.

A trulló Dél-Olaszország Puglia tartományában elterjedt lakóház -forma, legszebb fennmaradt példái Alberobelloban vannak. A szorosan egymáshoz tapadó építmények a hegyoldal lankáin, ívelt en kúsznak felfelé, vonalvezetésük a terep lejtőjéhez igazodik. A trullók kötőanyag nélkül rakott kőépületek, négyzetes alaprajzzal és sü veges tetővel, jellemzően 4-6 méteres fesztávval. Nevüket formá jukról kapták, eredeztetik többek között a latin turulla (torony), illetve a görög thólosz (kupola) fogalmakra. A trulló vastag kőfala két rétegből épül fel, a lefedő boltozat a falak közvetlen folytatása. Egy-egy trulló belső tere egyetlen helyiségből áll, a család terei több trulló összenyitásával állnak össze, a helyiségekben a lakófunkciók terei elkülönülnek eg ymástól. A nagyobb belső tér tárolás céljából gyakran fa födémm el egészül ki. A trullóépítés fénykora a XVI-XIX. századra tehető.

növekvő - tapadás

Újkőkori település. Az additív módon növekvő struktúrák legisme rtebb ősi példája. A négyzet alaprajzú házak szorosan épültek egymás mellé. Az egymás mellé épülés olyan extrém sűrűséget ere dményezett, hogy nem beszélhetünk mai értelemben vett utcahálóz atról. A lakórészek megközelítése a tetőn keresztül történt létra segí tségével. A lejtős terepen a háztetők teraszosan, szorosan egym ás mellett helyezkedtek el. A homogén módon terülő beépítés szőnyegként he ver a folyó és a hegyvonulat között, ezzel a minta típus kompoz íciós jegyeit mutatja. Az egy-két helyiséges lakások alapterülete átl agosan 25 m2 volt. Az egymásra tapadva építkezés védelmi célt s zolgált, az extrém sűrűségből adódóan a kert kis udvarrá redukálódott.

Az egyik legöregebb, élő, szaharai város Algéria és Tunézia hat árán egy oázis mellett jött létre. Már a római korban is léteze tt Cydamus néven. A hagyományos növekvő településforma egyik kieme lkedő példája. Az épületek helyét meghatározó tekergő cikk-cakk vonal mintha a végtelenségig folytatható lenne. A vonalak közé feszít ett különböző magasságú tömegek és a tetőkön kialakuló teraszok fehér barázdái egy gipsznyomatba merevedett minta hatását keltik. A jel envalóság meghatározó karaktere a vertikális építkezés. A földs zinti üzletek és emeleti lakások máig működő rendszere nem csak élő belső vil ágot eredményez, hanem a sivatagi napsugaraktól is véd. A sikát orrá torzuló kertek és udvarok szinte kizárólag a közlekedés szerepét t öltik be. Sokszor a házak emeleti részei alatt futnak, egy föld alatti járathálózatot hozva létre. A tető a nyitott teraszokkal a nőknek volt f enntartva. Itt tudtak kommunikálni, kapcsolatokat kialakítani a szomszédokkal. A földszinti szűk sikátorokat főleg a férfiak használták.

növekvő - minta

A dogonok a Mali Köztársaság közepén a Bandigar-fennsík környék én a XIII. században megtelepedő nép. Életmódjuk és falvaik az évszázadok során alig változtak. Nagyobb méretű síkvidéki falva ik a növekvő típus szép példái. A levegőből nézve ezeket a falv akat nagyon speciális rajzolatot látunk. A mintát alkotó elemek ismétlődnek ugyan, de a kompozíció vibrálását az alkotóelemek egymáshoz va ló viszonyának végtelen lehetősége adja. Egy család lakóegysége, az ala psejt, több részelemből egy udvar, kert körül épül fel, és kőfa llal kerített. A kertek helyét, a kompozíció fix pontjait a ritkás növényzet elemei, a fák határozzák meg. A kompozíció alapelemei a lapostetős, vályogfalú, négyszögletes alaprajzú lakóépületek mellett a jellegzetes kúpo s tetős, kör alaprajzú tároló, és gazdasági épületek. A változa tos méretű és alakú sejteket kis közök választják el egymástól, ezer szálon t éve lehetővé újabb és újabb elemek kapcsolódását a növekvő mint ához. Az egyes elemek funkciója, használata nagyon kötött. Vannak csak férfiak számára kijelölt épületek, de külön épülete van a periódusukat töltő nőknek is.

Héliosznak a nap istennőjének szigeteként tartották számon az ó kori görögök a gyönyörű szigetet, Rodoszt. I.e. 100 körül harco s dór törzsek foglalták el, és három várost alapítottak, közöttük Lindost. Keleti fekvése miatt gyorsan kereskedelmi központtá v ált, nem véletlen, hogy Homérosz Iliászában a környék leggazdagabb városai között említi. Az új főváros, Rodosz megalapításakor jelentősége csökkent, ezért karakteres nőtt városszövete a mai napig organikus fejlőd ést mutat. Az öböl felett magasodó akropolisz tövében hófehér, sejtszerű, udvar köré csoportosuló épültekből tevődik össze a méhsejte kre emlékeztető mintázat. A növekedés irányát és a minta logiká ját Algír kasbájához hasonlóan a topográfiai adottságok, a lankán kanyargó utcák és a bevilágítást szolgáló udvarok tájolása adja. A zsúfolt, additív rendszerben vékony vágásként jelennek meg a meredek utcák. Az u dvarok helyzete az utcához való viszonynak, és a belő sűrűsödés nek megfelelően változatos. Van ahol a sikátorokból közvetlenül az udvarba lépünk, vagy a házon keresztül jutunk a védett hátsó ke rtbe, de sok esetben az udvar az épület központjában kialakított átriumm á alakul. A világos színek, az itt-ott felbővülő feszes arányú közök, az utcák felett kifeszített lugasok, vásznak a nyári felmelegedés ellen védenek.

növekvő - minta

Az Új-Mexikóban fekvő ősi indián település az un. Enchanted Mes a nevű homokkő fennsíkon helyezkedik el. A Sittard esetében megfigyelt rendszer sokkal sűrűbb változataként értelmezhető. A sűrűbb telepítésnek, az építőelemek egymás mellé zsúfolásának oka a fennsík véges mérete mellett az indián pueblók lakóegységeinek tradicionálisan fentről való megközelítése. A szokatlan bejárat i elhelyezés a közlekedőfelületek egy részét a tetőteraszokra száműzi. Az eg yes épületsávok a nőtt szerkesztés ellenére is határozottan kir ajzolódnak. A fő megközelítési útvonalak mellett felhalmozott, dél felé tájol t dobozhalmok határozott irányok mentén terjeszkednek. A telepü lés nehezen megközelíthető, a lakóegységek védelme kulcsfontosságú. A fenns íkon való elhelyezése, a szintek egymás tetejére építéséből adó dó térben kiterjesztett közlekedőrendszer, melynek eredményeként a lakósz inteket csak létrával lehetett elérni, mind ugyanazt a célt szo lgálja. A közöket övező alsó szinteket üzleteknek használták. A teraszok, e meleti kertek pedig a főzőtérként működtek.

Koppenhága történelmi belvárosától északra 1631-ben, IV. Christian uralkodása alatt kezdték építeni a Nyboder negyedet. Vékony hosszú sorokba rendezve tizenhét év alatt hatszáz lakóegységet építettek fel. Egymásnak háttal fordított, kis kertekre néző, p árhuzamos közökkel, utcákkal elválasztott házsorok gyarapodtak ritmusosan a várost övező sáncoktól délre, a város felé. A fő irányra mer őleges, épületsorokat átvágó két utca a gyorsabb megközelítést segíti, a h osszú sorokat kisebb egységekre, tömbökre bontja. Több mint szá z esztendőn keresztül a beépítés folyamatosan nőtt, változott, az erede ti egyszintes épületek egy részét 1758-ban Philip de Lange terv ei nyomán kétszintesre építették át. A XVII. században a gyorsan fejlődő királyi tengeri flotta személyzetének és családjaiknak épített katonás, rendezett épületegyüttes mintaként szolgált a sűrűn lakott zegzugos városok lakásproblémáinak megoldására. Egyszerű funkcionális al aprajzi rendszere, élénk, korábban piros, ma okkersárga színe, finom ho mlokzati arányai, a széles, fénnyel, levegővel átjárt utcák, és az épületek mögött kialakuló haszonkert, ami a napi háztartást szolgálta, é pítése korában előremutató, újszerű, épületegyüttest eredményez ett. Kiállva az idők próbáját, többszöri felújítás után máig kedvelt lakókör nyezet.

Az észak-kínai Sanszi, Senhszi és Kanszu tartományok löszfennsíkjainak jellegzetessége a földalatti barlanglakás. A Sárga-folyó mentén a Góbi-sivatag felől a téli monszun fújta a lösz anyagát az egykori sztyeppék területére, ahol a cementálódott kőzet jól faragható réteget hozott létre. A földbe vájt lakások négyzetes terei föl dalatti udvarok köré csoportosulnak, a lakások szövetét az udva rok mintája rajzolja ki. A szövet kiterjedésének a löszvonulatok vonala és a f olyó partja szab határt. A barlanglakások 5-10 méteres helyiség ei 6-8 méterrel a földfelszín alatt helyezkednek el. Bejáratuk, megvilágításuk és szellőzésük az udvarok felől megoldott. A lakások teteje ket tős funkciót tölt be, egyrészt fedélként szolgál, másrészt a termények szárításán ak helye. A fent megszárított terményeket praktikus egyszerűség gel a tető nyílásán keresztül leeresztették a tároló helyiségekbe. Érdekes ség, hogy a földalatti lakások klímája a védőréteg vastagságána k köszönhetően ideális, többnyire sem fűtést, sem hűtést nem igényel. A lak ások víztől való védelmét tapasztott sárréteggel oldották meg, az udvarban 5-7 méter mély kút gyűjtötte az esővizet.

Tunézia egyik épen megmaradt berber faluja, Takrouna a tengersz int felett 200 méterrel egy kiálló szikla tetejére telepítve ta lálható. A lakóházak a sziklacsúcs pereméhez igazodva csoportba sz erveződnek és ereszkednek le az ellentétes, lankásabb oldalon. A falu terjeszkedésének a szikla szélei szabnak határt, irányát a lejt ő esése határozza meg. A berber építkezések jellegzetes, elnyúj tott, dongaboltozatos egységeit láthatjuk itt, amiket köztes udvarok szervezn ek. Egy-egy kis udvart több boltozott tér határol, helyet adva a család lakóilletve gazdálkodási, mezőgazdasági tevékenységének. Az elnyújt ott elemek ereszkedése 4 szinten megközelíthető csoportokat alk ot, három szinten családok élnek, a harmadik, köztes szinten mecset és a helyi szent, Sidi Abd el Kader sírja található. A falut elhelye zkedésének köszönhetően 1943-ban új-zélandi csapatok elfoglalták és nagy p usztítást végeztek a területen, mára kevés része maradt fenn.

növekvő - köz

Gyűjteményünk első felében történeti példákat, azok kompozícióit elemezve általános elveket, viselkedésformákat figyeltünk meg, ezeket típusokba soroltuk, gyűjteményünk második felének elemeit ezeknek az állandó jellemzőknek változataiként mutatjuk be. A két vizsgálati szempont minden példa esetében helyet kap, bemutatva, hogy minden építészeti alkotásban az állandóság és a változás egyszerre van jelen, és az új struktúrák is élő jelentések hordozói.

A lehetséges tipológiai kapcsolatok feltérképezése után a XX. századi és kortárs példák elemzésekor a nagyobb hangsúlyt az általánoshoz képest megfigyelhető változások kapják. Az építészet története az állandó jellemzőkhöz képest ezeknek a kis deformációknak a sokaságából táplálkozik. A deformációk magyarázatát az általános kompozíciós elvekkel ellentétben pont a helyhez, a korhoz és a kulturális környezethez való kapcsolatban keressük, így újra előkerülnek már bevezetett fogalmaink, a korszerűség, vagy jelenvalóság és a kert. Ezeknek a fogalmaknak a vizsgálatából levonható tanulságok éppolyan fontosak, mint a már korábban részletezett tipológiai, kompozicionális tisztánlátás. A megfigyelt és felhasználni kívánt általános viselkedésformák továbbírásakor ugyanis az újító, innovatív tervezői gondolkodásnak ezek a területek adják a táptalajt, és biztosítják, hogy terveink, munkáink ne váljanak korszerűtlenné, anakronisztikussá. A jelenvalóság és a kert tehát elemzett példáink kapcsán kulcsszerepet kap, e két kategóriának az állandó tervezés közbeni felülvizsgálata pedig kiemelt fontosságú.

A minták, típusok lappangó folytonosságának és megújulásának egy lebilincselő példája az a lépcsős teraszos struktúra, ami a X. századi Indiában, a XX. századi és a kortárs japán építészetben éppúgy felfedezhető, mint egy igazán progresszív dán lakóépület rendszerében. Abhaneri település „csodás kútja” (chand bori), a japán metabolista mester Kiyonori Kikukate Mishima melletti dombokra épült teraszos struktúrája a „Pasadena magaslatok”, Tadao Ando Awaji szigeten épült botanikus

kertje, valamint a BIG dán építésziroda Koppenhágában 2007-ben felépült dombháza, mind egyazon rajzolat évszázadok alatti, a jelenvalóság problémája mentén való továbbírásával jött létre.

Korszerűség, jelenvalóság a XX. században

A múlt század egyik meghatározó építészeti kihívása az általános lakáshiány és ennek folytatásaként jelenünkben a jó minőségű lakások hiánya. Az ipari forradalomtól kezdve a városokba áramló embertömegek miatt a túlnépesedés, az egyre elviselhetetlenebbé váló zsúfoltság, és ennek eredményeként pusztító járványok, valamint bűnözés megfosztották a városlakókat emberi méltóságuktól. A lakáshiány a két világháború rombolása után elviselhetetlenné vált. A probléma enyhítésére irányuló lakásfejlesztési programok nagy számú, gazdaságosan megépíthető lakás építését tűzték ki célul. A kertes lakóépület, a villa, vagy családi ház fajlagos építési és fenntartási költsége, valamint infrastrukturális kiszolgálása egyaránt gazdaságtalan, így a XX. század legfőbb problémájára nem jelentett átfogó megoldást. A többlakásos lakóépületek a gazdaságosság kérdésére ugyan megnyugtató választ adtak, de a kerttel, a természettel való szoros kapcsolattartást nem tettek lehetővé. A népesség-növekedés hatására kirobbant útkeresésben a lakásínség felszámolásával párhuzamosan, a lakásigények növekedésének lehetőségként került előtérbe a nagy sűrűségű kertes beépítés, mint a nagy mennyiségű lakásépítés egyik lehetséges formája. Sir Ebenzer Howard A holnap kertvárosa című könyve (Garden Cities of To-morrow) 1902-ben már úgy fogalmaz, hogy ez a beépítési fajta nem a falusias visszavonultság, hanem a hatékonyabb városi élet integrált alapja lehet. A XX. század és napjaink építészeinek folyamatos megújulási felületet jelent ez a beépítési forma. Ahogy gyűjteményünk példái is mutatják az elmúlt több, mint száz esztendőben rengeteg sikeres kísérlet történt széleskörű elterjesztésére. Gyűjteményünk semmiképpen nem szeretné a teljes XX. század építészettörténeti áttekintését felvállalni. Számunkra fontos példákat emelünk ki,

Az A l A csony int E nzív BE építés E k A XX . száz A d BA n

amelyek tanulságokkal bírnak a jelenvalóság és a kerthasználat területén. Bevezetőnkben mindössze három meghatározó momentumot említünk meg, amelyek ennek a széles körben elterjedő lakásépítési formának új energiát és irányt adtak.

A korábbi stiláris kánonokkal szakító modern építészek a funkciót helyezve előtérbe a megváltozott életformának megfelelő jól használható lakásokat kívántak tervezni. Ez a szemlélet a lakások minőségének, és az életminőségnek is az általános javulásához vezetett. A fénnyel átjárt lakóterekben az eddigi praktikus szempontok mellett megjelent az egyén autonómiájának kérdése, valamint az életvitelnek, az egyedi igényeknek megfelelő térszervezés. Bár a modern építészet értékei a mai napig erősen áthatják az építészetet, hiányosságainak orvoslására a sematikussá váló lakókörnyezet differenciálására megannyi válasz érkezett az elmúlt hetven esztendőben.

Számunkra az egyik legizgalmasabb irányzat a nagy sűrűségű korszerű kertes beépítések egyik központjából, Hollandiából indult strukturalizmus. Az irányzat képviselői felismerték, hogy a modern város anatómiailag speciális részek élettelen sokaságára esett szét, melynek hatására a történeti értékek, mint tér, utca, zártság, udvar, kert elvesztek, ezért az élet teljességének, a beépítések organikusságának visszaállítását tűzték ki célul. Mintákat a primitív népektől vettek, mert településeikben az egyszerű geometriai rend és a humánusság együttes jelenlétét fedezték fel. Véleményük szerint a bazárokkal tarkított élő utca és a szisztematikus rend egyszerre kell, hogy megjelenjen az építészetben. A holland strukturalisták hatása, a kasba szerű funkcionálisan összetett szervezés, mai fogalmainkkal „funkció mix” és a „labirintikus rend” új élettel töltötte meg a modern mozgalom fehérbe fagyott szobrait.

Az állandóság és változás jegyében évezredekkel ezelőtt elindított folyamat a mai napig tart és bár az idő közelsége a tisztán építészeti értékek megítélését megnehezíti, a korszerűség iránti elkötelezettség, a jelenvalóság keresése válogatásunk leg -

frissebb elemeiben is megtalálható. Az ezredforduló világjárványa a társadalom atomizálódása, a közösségek teljes felmorzsolódása, az egyén elszigetelődése. Bár a közösségi gondolkodás és felelősségvállalás nem csak építészeti feladat, megítélésünk szerint gazdaságossági szempontok mellett a participatív gondolkodás, a közösségi tervezés lehet napjaink egyik legfontosabb feladata a lakó-, és más mikroközösségek újraépítésének alapja.

Kert a XX. században

A kert szerepének változása is egy fontos és érdekes szempont. Kezdetben a házhoz egyértelműen haszonkert tartozott, de ezt a szerepét fokozatosan átvették a sűrűségből, a városi létből, vagy a XX. századi életvitelből következő praktikus, funkcionális és szimbolikus tartalmak. A fény beengedése a belső terekbe, bizonyos klimatikus viszonyok mellett az árnyas belső udvarban lévő vízfelület párolgásának hűtő hatása mind olyan funkcionális megfontolások, amelyek bár jelen voltak a történeti példák idejében is, ma más megfontolásból kerülnek újra előtérbe. A lakóterületeit a tengertől elfoglaló Hollandiában, Amszterdam mellett Ijburgban megvalósuló kísérleti beépítésben a kert klasszikus formája átalakul. Az egyes úszó épületelemek közötti teret a tengertől leválasztott, zsilipelt szabályozott szintű öböl vízfelülete tölti ki. A praktikus szempontok mellett egyre erősödik a kert szimbolikus tartalmának szerepe. Lehet a kikapcsolódás és a pihenés helyszíne, elválaszthat minket az utca zajától, vagy éppen összeköttetést jelenthet a tájjal a természettel.

XX. századi példák gyűjteményének felépítése

A gyűjtemény második fele hét fejezetet tartalmaz. A XX. századi első feléből származó nemzetközi, illetve magyar példákat a XX. század második felének hasonló válogatása követi, majd ugyanebben a felosztásban a kortárs példákat tárgyaljuk, végül a fenntarthatóság témaköréből válogatott példákkal zárjuk gyűjteményünket.

A XX. század első felében a két világháború és a harmincas évek gazdasági világválsága súlyosbította a lakásállomány állapotát, Európa-szerte általános jelenség volt a lakáshiány, illetve a rossz minőségű, komfort nélküli lakások nagy aránya. A korszakban a városokba áramló tömegek és a demográfiai növekedés új lakások építését és a lakás újraértelmezését követelte meg.

Több építészeti irányzat foglalkozott a lakás kérdésével, a válogatott beépítések között szerepelnek az angol kertváros mozgalom vidéki és városi életet ötvöző, harmóniára törekvő kertvárosai, mint Letchworth és Hampstead; az Amszterdami Iskola tégla építészetének mezonettjei, mint a Spaarndammerplantsoen harmadik tömbje, a német Bauhaus ideológiáit megtestesítő beépítések és a bécsi, stuttgarti és svájci lakásépítési kiállítások korszerű lakásokat bemutató mintatelepei.

Az összegyűjtött példák jellemzően a munkásosztály, ritkább esetben a középosztály számára épültek, azonos alaprajzú lakóegységekkel, gazdaságos megoldásokkal. A telepek

megjelenésére erősen hatott a modernista mozgalom, a dísztelen, őszintén funkcionalista, letisztult formavilág. Jegyei J.J.P. Oud Kiefhoek telepén vagy a bécsi Weissenhofsiedlung lakóházain jól megfigyelhetők.

A lakásokat mindenhol igyekeztek a kor komfortigényeire, változó családmodelljére szerkeszteni. A nők munkába állása, a házimunkát támogató háztartási gépek megjelenése visszatükrőződik az alaprajzokon. Újdonság a cseléd nélküli lakás, illetve a munkáslakások komfortosításának, higiéniai körülményeinek javítási igénye. Nyugat-Európában törekedtek minden családtag számára az önálló privát életteret megteremteni, viszont egyidejűleg a lakások mértéktartó méretére is ügyeltek a gazdaságos és elérhető költségek miatt, ezért a lakásokban gyakran nagyon kis méretű lakószobákat találunk. A Weissenhofsiedlungnál megjelenő mosókonyha, a kétirányú – gazdasági és személyi – lakásmegközelítés mutatja, hogy a gazdasági tevékenységek még viszonylag nagy alapterületet foglaltak el.

A XX . száz A d E lső f E lén E k n E mz E tközi példái

Barry Parker - Raymond Unwin | Letchworth Kertváros | Egyesült Királyság | 1903

Raymond Unwin | Hampstead Kertváros | London, Egyesült Királysá g | 1905

Michael de Klerk | a Spaarndammerplantsoen harmadik tömbje, a „ Hajó” | Amszterdam, Hollandia | 1917

Jacobus Johannes Pieter Oud | Mathenesse Siedlung | Rotterdam, Hollandia | 1922

Rudolph M. Schindler | Pueblo Ribera Court | San Diego, Kalifor nia, USA | 1923

Bruno Taut | Onkel-Toms-Hütte | Zehlendorf, Berlin, Németország | 1925-27

Walter Gropius | Törten Siedlung | Dessau, Németország | 1926-2 7

Ernst May | Praunheim lakótelep | Frankfurt am Main, Németorszá g | 1926-30

Jacobus Johannes Pieter Oud | Weissenhofsiedlung | Stuttgart, N émetország | 1927 Jacobus Johannes Pieter Oud | Kiefhoek | Rotterdam, Hollandia | 1928-30

Frank Lloyd Wright | Quadruple housing type | Suntop Homes, Pen nsylvania, USA | 1938-42

Adolf Loos - A. Lurcat - J. Hoffmann - R. Bauer - O. Strnad - J . Groag - G. Guevrakian - G. Rietweld - Holzmeister - Wachberge r - Walter Loos - Bieber-Niedermoster - L. Pilewski - W. Sobotka - Velits Miklós | Werkbundsiedlung | Bécs, Ausztria | 1931-32

Alvar Aalto | teraszházak | Kauttua, Helsinki, Finnország | 193 9

Haefeli - Hubacher-Steiger - Moser-Roth - Artaria-Schmidt | Wer kbundsiedlung | Zürich, Svájc | 1939

43

- r aymond Unwin

Ebenezer Howard „Garden

könyvében a v árosi és vidéki élet előnyeit ötvözni képes kertvárosi élet víz ióját vázolta fel. Írásában részletesen kidolgozta az utópia működési modelljét, a lakók közötti munkamegosztást és intézményi rendszert, fenntartható gazdasági működést, az épített környezet szabályrendszerét, a természethez való erős kapcsolat elveit. 1899-ben alapította meg a Garden Cities Associationt, hogy elveit terjessze és vitá ra bocsássa. A nagy érdeklődés nyomán megalakult a Garden City Pioneers Company az első kertváros létrehozására. 4-6 ezer holdas terüle tet kerestek jó vasúti kapcsolattal és gazdaságosan kiépíthető közművekkel valamelyik nagyváros vonzáskörzetében. A választás Letchworth-r e esett, a területet 15 magánember vásárolta meg. A kertváros t ervezésére pályázatot írtak ki, melyet Raymond Unwin nyert az angol falusi építészeti hagyományt a modern várostervezési elvekkel ötvöző munkájával. A várost a főtérre vezető sugárirányú utcák szerve zik, az utcahálózat igazodik a meglévő természeti adottságokhoz . A tervezők törekedtek az értékes növényzet megtartására, a tervezéshez szi gorú szabályrendszert állítottak fel, amely a beépítési százalé kok, kertek alakítása, a helyiségek mérete mellett az épületek megjelenésére is tett ajánlásokat. Letchworthben rendezték meg 1905-ben az „olcsó lakás kiállítást”, az erre kijelölt területen különféle megjele nésű és szerkezetű házakat építettek a betontól az acél könnyűs zerkezetes házakig, az építtetők később ez alapján választották ki tervezőiket. A kertvárosban a szociális ellátás és az ipar jelenléte nagy figyelmet kapott, 1913-ban több mint 30 féle ipar volt jelen az akkor 9000 fős la kosság körében.

Cities of To-morrow” című

Az angol kertvárosi mozgalom célja olyan jó minőségű lakókörnye zet kialakítása volt, ami társadalmi rangtól függetlenül minden ki számára elérhető. Mivel az elszegényedő kiszolgáltatott emberek et a munka lehetősége a városokhoz kötötte, a megújulás lehetős égét a városban, városi kertvárosban, Garden Suburbben látták. Henriet ta Benett megnyerve pár befolyásos ember támogatását, 1904-ben ennek szellemében alapította meg a Hampstead Garden Suburb Trustot. 1 905-ben Raymond Unwin készítette az első terveket a 243 angol h oldnyi területre. Szigorú szabályokat fektettek le a magas minőség elé rése érdekében. Meghatározták az egy holdra építhető maximális lakásmennyiséget, az utcák maximális hosszát és minimális szélességé t, sőt az egyes helységek minimális méretét is. Az épületek köz ötti kötött méretű terek, utcák, kertek, mint egy matematikai képlet, nagym értékben meghatározták a rajzolatot. A terület a rögzített szám oknak megfelelően kisebb változatos geometriájú tömbökre bomlott. Az uni formizált utcaképeket az intenzív, homlokzatokat alakító zöldfe lület mellett több építész bevonásával kerülték el. Városkapun keresztül lépü nk a területre, mely a természet és a város határán a középkori városok analógiájára a védettség ideája. Sikerének köszönhetően Hampste ad újabb és újabb területekkel bővülve folyamatosan növekedett.

de k lerk

Michael de Klerk az 1900-as évek elején Hollandiában alkotó Ams zterdami Iskola egyik alapítója, aktív tervezői munkásságában a z észak-nyugat Amszterdam munkásnegyedében épült Spaarndannerplat soen beépítés legjelentősebb megvalósult munkája. A teret három tömb veszi körül, a harmadik tömb jellegzetes, háromszög alakú, nem túl nagyméretű telket kitölti a keretező vonalakhoz tapadó házak sora. A határvonalaktól való elszakadás a tömb két karakteres e lemének helyét jelöli ki, és mindkét esetben a városi kapcsolat ok eredménye. A háromszög egyik csúcsánál kialakított kis tér és az itt található postahivatal a megérkezés helyét jelöli ki, míg az át ellenes oldalon visszahúzott tömeg és torony az utca szemközti épületével és az ott induló belső kertsorral tartja a kapcsolatot. A korabeli k ritikusok a kor funkcionalista szemléletű épületegyütteseivel összehasonlítva D e Klerk lakóházairól, mint differenciált egészről beszéltek, a tipizált sorolhatóság helyett. De Klerk a Hajó esetében a városi szövet konte xtusaiból kifejtve egy gazdagon dekorált egészet tervezett, ame lyet aztán lebontott a lakóegységek szintjére. A keret belsejében egy nyit ott, mindenki számára bejárható, a szeparálódás helyett inkább a lakóközösség együttlétének, a találkozásnak helyet kínáló kertet találun k, egyik szélén kis közösségi épülettel.

a Spaarndammerplantsoen harmadik tömbje, a „Hajó” | Amszterdam, Hollandia | 1917

A holland építész több sorházas telepet tervezett az 1920-30-as években. A Mathenesse telep munkái közül egy korai példa. Létrejöttét a kor égető lakásproblémái váltották ki, a beépítés több mint ezer kisméretű munkáslakást tartalmaz. Rotterdamban, az utak és csatornák által kijelölt háromszög alakú területet az oldalakka l párhuzamos épületsorok tölti ki. A befelé forduló beépítés a tömb belsejében a lakóközösség számára használható tereket zár magába. A köztes felületek, kertek használata a majki remeteséghez hasonl óan jól differenciált. Az összeforgatott épületsávok között haszonkerteket találunk, a beépítés közepén pedig egy közhasználatú térsort. A sima fehérre vakolt lakóegységek mellett üzletek is helyet kaptak a beépítésben, ezáltal a terület egy kis autonóm falu hatását kel ti. Innen a neve is:„wittedorp”, fehér falu. A kisméretű lakások kompakt alapraj zzal szerkesztettek. Az egyszerű anyaghasználat és a tradicioná lis formák mellett néhány részletben, az ajtókon és ablakokon a de Stijl t iszta színei jelennek meg.

A beépítés R. M. Schindler betonnal kísérletező munkáinak soráb a tartozik. A tizenkét lakóegységből álló kompozíció két forgalmas, a Csendes-óceán felé futó út közé ékelődik. Az utak, a pác iók, a gépkocsitárolók, a földszintes alacsonyabb beton tömegek és a rájuk helyezett pergolával fedett tetőteraszok adják a minta karakter esen különböző, a dogon falvakhoz hasonló, bár teljesen más fun kciójú elemkészletét. Az elemek egymáshoz rendelése mind a hat sejt es etében más és más. A szerkesztés lehetővé teszi az enyhén ívelő útból adódó trapéz alakú telek optimális kihasználását, és a főfunkci ót rejtő alapelemek azonossága ellenére is változatos mintát, é s belső téri világot eredményez. A lakások számára a páratlan kilátás biztos ítása a helyszínben rejtett lehetőségekre, a hatalmas, pergoláv al fedett, árnyas tetőterasz, ami védi a földszinti lakószintet a felmeleged éstől, a klíma kihívásaira adott pontos válasz. A szerkesztésbő l és a telepített növényzetből adódóan az „U” alakú egységek központját jelentő k ertek a belátástól védettek, mégsem teljesen zártak.

Bruno Taut az 1920-30-as években

Berlinben t öbb sorházas lakónegyedet tervezett, a zöldövezeti Zehlendorf telep mellett a német fővárosban épült fel a Schiller park és a Patkó-telep néven ismert beépítése is. A Zehlendorf telep en hat jellemző épülettípust használt, a beépítés keretét a határoló főutak mentén sorakozó magasabb épületek adják. Ezt a védelmet nyújtó keretet kitöltik az észak-dél irányú hossztengellyel sorolt, a területr e leginkább jellemző két és fél emeletes épületek sávjai. A neg yed a 20-as években megfogalmazódó új igényeknek nem csak megfelel, hanem többl etet is hoz, egyensúlyt teremtve a kor tipizáló, soroló gyakorl ata, és az Arts and Crafts mozgalom részletgazdagsága között. Taut zsen ialitása épp abban mutatkozik meg, hogy nem elégszik meg a sorh ázépítés alapsémáival vagy azok minimális továbbgondolásával, hanem szűk határok közé szorítva, egyszerű eszközök alkalmazásával ho z létre hallatlan gazdag és egyéni építészeti világot. Ilyen egyszerű építészeti eszközök a hierarchikusan kialakított utcahálózat és az ezekre rímelő épülettípusok, az egyes háztípusok önmagukon belüli sorolása és az ebből adódó utcaképi lehetőségek, valamint a tömeg- és homl okzatalakítás és a részletképzés szintjén megfigyelhető építőmesteri pr ecizitás.

Magdeburgban, majd

Walter

ropius

A Weimari Köztársaság idején (1919-33) Németország vezetése a l akáshiányt látva a szociális lakáspolitikát tette egyik központ i feladatává. Walter Gropius, mint a bauhaus vezetője Dessau váro sától kapott megbízást arra, hogy tervezzen egy gazdaságos, kor szerű, új lakótelepet Törten külvárosában 314 lakóegységgel. A legyezősze rű, tíz lakóegységenként megtörő nyitott kompozíciónak ugyan a szegélyező utcák határt szabnak, a határozott vonalak mentén elnyúló eg yüttes lezáratlan. A közök tiszta hierarchikus rendszere különb séget tesz a feltáró utak, a kertek hátsó végénél futó gazdasági ösvények, az intimitást biztosító vékony előkertek és a jól használható hátsó kertek között. A háború utáni lakáshiányra Gropius helyszínen előregyá rtott gázbeton elemekből épülő egyszerű szalagablakos kubusai k orszerű választ adnak. A nagyméretű, egymásnak forgatott kertek ugyan a beépítés sűrűségét fellazítják, de tágasságukkal többféle tevé kenység befogadására alkalmasak. A lakások három típusterv alapján épül tek, alapterületük 57, 70 és 74 m2.

Ernst May az 1900-as évek elején, angliai tanulmányai során ism erte meg a kertváros mozgalom példáit és elveit. Később, az ang ol előképeket alapul tekintve, a lakáshiányra válaszként kezdemény ezte a nagyléptékű frankfurti telep építését, progresszív építé sz csapatot gyűjtve maga köré. A három ütemben épült együttes a város közpo ntjától délnyugatra induló út mentén terül el, 1440 lakóegysége t tartalmaz. Az ütemeket egymástól és a környező beépítésektől forgalma s utak választják el. Az önállóan is értelmezhető három fázist magas épületek keretezik, amelyek védik a kitöltő zárványt az utak zaját ól. Több épülettípus figyelhető meg a területen. Legérdekesebb az a kétlakásos sorháztípus, amelyben az alaprajzi elrendezés a későbbi összevo nást is lehetővé teszi, ezzel meghonosítva a flexibilitás fogal mát a lakástervezésben. A 100-150 m2 területű kertek a terepadottságoknak meg felelően két szintre tagoltak. A lakáshoz csatlakozó burkolt, m agasabban lévő szint egy terasz, melyről kis lépcső vezet a haszonkertbe.

A Stuttgart melletti domboldalon kanyargó utak mentén épült fel az 1907-ben alapult Deutscher Werkbund Mies van der Rohe által szervezett Építészeti Kiállítása 1927-ben. A szintvonalak hoz tapadó szabadon álló villákat, emeletes sorházakat és apart man-lakásokat tizenhat meghívott építész tervezte, köztük Le Corbusier, Walter Gropius, Mies van der Rohe és J.J.P. Oud. A modern építészet meghatározó épületegyütteséből Oud egy öt lakásból álló sorházegységet terv ezett. A terv alaprajzi kialakítása Oud korábbi rotterdami munk áslakótelepeihez hasonlóan a gazdaságos, modern, jól tájolt kertes lakás kérdésére adott tökéletes válasz. Mindössze 74 m2 alapterületen egy négyszobás lakást tervezett megosztott kerthasználattal. A déli tájolású lakóhelyiségek oldalán egy 140 m2-es kerten keresztül közelíthető meg a személybejárat, míg az északi oldalon a mosó és konyhahel ységeket kiszolgáló kis páció és gazdasági bejárat kap helyet.

J. J. P. Oud munkáslakás telepeinek sorában a Kiefhoek beépítés viseli legerőteljesebben a modernizmus stílusjegyeit és letisz tult formáit. Hófehér zárványként ékelődik a tradicionális holland t églaépületek szövetébe a határozott irányok mentén szerkesztett beépítés. A sűrű beépítés kígyózó sávjai kitöltik a rendelkezésre álló te rületet, közöttük udvarok, terek, térbővületek és utak húzódnak . A teljesen lecsupaszított, ablaksávokkal jó arányban tagolt homlokzatok rá erősítenek az alaprajzban is tetten érhető célszerűségre. A fin oman elhelyezett megformált részletek, mint a kis lekerekített erkély, a ka puépület íves előteteje azonban ellensúlyozzák a lakóegységek m onotonitását. A Kiefhoek a minimális méretű, de intim, elvonulásra alkalmas h elyek lehetőségét megteremtő lakótér kiforrott változata. A 2 m széles előkert, ami az utcától való elválasztás mellett egy kerékpár elhe lyezésére is kiválóan alkalmas, és a 60 m2 méretű, az átlátást gátló széntárolóval kiegészülő hátsókert mind pontos méretezés és praktikus g ondolkodás eredménye.

Wright a beépítést a hagyományos, amerikai kertvárosok sűrítésé re kapott 1938-as megbízás keretében tervezte. A jól kitalált elem sorolásával, forgatásával létrejövő, növelhető struktúrára tett kísérlet egyetlen eleme épült csak meg Ardmore-ban. A szerkesztés szélforgóhoz hasonlóan négy lakóegység kilencven fokos elforgatásáv al jön létre. Az alapelemen belüli forgás és a kvartettek egymá ssal bezárt szöge, az egymáshoz való viszonyt és a közös területek rajzolat át is megtermékenyítik. A sorolás során egymáshoz képest is elf orduló alapelemek lehetővé teszik az átlátások gátlását az egyes lakásokho z tartozó negyed körcikkben kialakított privát kertek között és a feltáró utak szövevényes rendszerét eredményezik. Bár a második világháború miatt egyetlen elem épült csak fel ebből az épülettípusból, a r ajzasztalon Wright többször továbbfejlesztette tervét a gazdaságosságot sze m előtt tartva és az átlátásokat kiküszöbölve.

Adolf l oos - A. l urcat - j . h offmann - r . Bauer - o . s trnad - j . g roagg . g uevrakian - g . r ietweld - h olzmeister - Wachberger - Walter l oos - Biebern iedermoster - l . p ilewski - W. s obotka - v elits m iklós Werkbundsiedlung | Bécs, Ausztria | 1931-32

A modern építészek korszerű lakásról, lakókörnyezetről alkotott gondolatait bemutató mintalakótelepek sorát a stuttgarti bemutatkozás után öt évvel követte az elődjéhez képest jóval nagyob b szabású bécsi kiállítás. Hetven ház épült fel harmincegy épít ész terveiből a területen. A beépítés karaktere sokkal inkább hasonlít szabad on álló pavilonszerű épületek halmazára, mint szövetszerű struk túrára, az egységesítésére az összehangolt színhasználat tesz kísérletet. Az épületek kísérletek. Jellegükből adódóan a belső terek és a természet kapcsolatára, a minimális méretű, de korszerű lakásra, a belső ter ek szinteltolásokkal való differenciálására kerestek válaszokat az építészek.

Alvar Aalto

teraszházak | Kauttua, Helsinki, Finnország | 1939

Aalto egy Kauttua közelében működő gyár megbízásából, annak dolgozói számára tervezte a domboldal szintvonalaira fűzött, lejtőhöz tapadó négy teraszházat. A kompozíció növekedésére aká r a továbbfutó szintvonalak mentén, akár a völgy irányába is le hetőség nyílik. Az 1938-ban született terv érdekessége, hogy az első üt emben megvalósítandó négy épületből a háború kirobbanása miatt csak egy épült meg. A domb lejtésére szerkesztett, szintenként elcsú sztatott hófehér tömegek megközelítésére szolgáló terméskő támf alakkal megerősített utak csápokként kapaszkodnak a terephez, ezzel tov ább erősítve az épület és a megmunkált terep összetartozását. A tömegek kimozdításából adódó tetőfelületeken kialakuló, durva faszerkez ettel fedett teraszok szolgálnak kertként, de a lakóegységekből kis lépcsőn az érintetlen, közös, fás domboldalra is ki lehet jutni. Aalto humanizált, modern épülete az organikus és tervezett elemek, az erdő és a teraszok együttes használatával teremt élhető lakókörnyezetet.

A bécsi kiállítást követően rendezték meg a svájci modern építé szek is kísérleti lakóépületeik bemutatóját. Az eddigi nemzetkö zi tervezői gárdától eltérően a Neubühlben felépülő telepet hét sv ájci építész tervezte egy közérdekű építőszövetkezet megbízásáb ól. A területen elhelyezett 128 lakást határozott irányú feltáró utakra s zervezett sávokba rendezték. A növekvő kompozíció rajzolatát a tájolás adja. A beépítés egyik oldalán ÉNy-DK tájolással klasszikus sorházaka t helyeztek el, a másik oldalára tisztán É-D tájolással többlak ásos épületek kerültek. Az ideköltöző családok nagyságának és anyagi helyzeté nek megfelelően az egylakásos sorházak méret és lakbér szerint több változata megtalálható a telepen, svájci precizitással szerkesztett jó arányú alaprajzi kialakításokkal. A terep lejtéséből adódóan a lakóegységek függőleges irányban eltolva sorolódnak egymás mellé, ezzel a na ppali térhez kapcsolódó teraszok és kertek intimitása nő. A sor házegységek kétszintesek, méretük 3-6 szoba között változik.

A század elejének nagy építészeti áramlatai, a nemzetközi példák hatása Magyarországra is eljutott. Az alábbi példák közül a Wekerle-telep és Albertfalva tervezését az angol kertváros mozgalom elvei inspirálták, a Bőhm Viktor és Füredi Oszkár tervezte beépítések dísztelen, letisztult formavilágukkal a modernista mozgalom stílusjegyeit őrzik.

A század első felében a modernista mozgalom elveivel egyidőben a munkásosztály lakáshelyzetének megoldási kísérletei is megjelentek az országban. Sorházas beépítést jellemzően a gazdaságos területhasználat és építési költségek miatt például bányák mellett építettek, illetve jellemző volt az állami intézmények dolgozói számára, törvényekkel és adókedvezményekkel támogatott építési finanszírozás.

A válogatott beépítések nagy része állami beruházásban, nagy állami támogatással valósult meg. Jellemzően állami vállalatok munkásosztálya számára épültek, egy részüka középosztály lakáskörülményeinek javítását igyekezett biztosítani. A vidékről városba áramló munkások megoldatlan lakáshelyzete is sürgette az építkezéseket.

A Wekerle-telep, a MÁV telep és Albertfalva nagyobb, telepszerű beépítései hagyományos várostervezési elveket, szimmetriát és középppontban elhelyezett terekkel szerkesztett merőleges rendszert rajzolnak ki. A század elején még a századfordulós építkezések stílusjegyeit és építési technológiáját őrzik az épületek. A MÁV telep különösen is a „Királyi Államvasutak” vállalati arculatát tükrözi. Az idő előrehaladtával a tervezőkben megjelent a letisztultság, dísztelenség iránti vágy, Füredi Oszkár és Bőhm Viktor épületei már ennek az igénynek nyomait őrzik.

A lakások tekintetében a tervezők törekedtek a minimum 2 szobás, ugyanakkor az adott réteg számára elérhető bérleti díjakkal fenntartható lakások létrehozására. A Wekerle-telep esetében ezt törvényi előírások is alátámasztották. Az alaprajzok általában kicsi, kompakt lakásokat rejtenek, a nyugat-európai példáknál jóval kisebb alaprajzi megoldásokkal.

A XX . száz A d E lső f E lén E k m A gy A r példái

máv telep

A XIX. század végén, XX. század elején a Magyar Királyi Államva sutak több munkástelepet, tisztviselőtelepet épített dolgozói s zámára a főváros korabeli peremét jelentő területeken. A telepek földrajzilag is erősen kapcsolódnak a vasúthoz, pályaudvarok, v asútvonalak mellett fekszenek. Ilyen telep épült a Hungária körút - Salgóta rjáni út sarkán, Rákospalotán, valamint a Ferencvárosban a Gyál i út mellett. A salgótarjáni úti MÁV-telep története a múlt század végéig nyúli k vissza, helyszínrajza 1895-ben keltezett. A területet dél fel ől a vasút ívesen húzódó vonala határolja, északról a Salgótarjáni út, nyugatról a merőleges Zách utca metszi le. A Hungária út kettészeli a beé pítést, két oldalán a munkások házai párhuzamos rendszerben sorakoznak. A l akóházak típustervek alapján, azonos alaprajzzal, homlokzattal, a MÁV akkori arculatának jól felismerhető stílusjegyeivel épültek. Az épületek általában négy lakás kétirányú tükrözésével állnak el ő. A hierarchikus berendezkedésű intézménynek megfelelően a telepen elkülönül nek a társadalmi osztályok, a típusok között földszintes és eme letes munkáslakóházak, kétszintes altiszti és hivatalnoki lakóházak szerepelnek. A közintézmények a központi téren kaptak helyet. A telep szélén, diszkréten elhelyezve a higiéniai igények kiszolgálására fürdőh áz épült.

Magyar Királyi Államvasutak | Budapest | 1895

Wälder g yula - g yörgyi d énes

Wekerle-telep | Budapest | 1909-1925

A telep építését a korabeli pénzügyminiszter, Wekerle Sándor ke zdeményezte, felismerve a század elején vidékről városba áramló munkaerő lakásproblémáit. 1908-1914 között huszonkilenc háztípu s alkalmazásával, tizenegy tervező munkájaként született meg a közel 4500 lakás. A telep tervezésénél előképnek tekintették az angol kertváros mozgalom példáit, a lakások átlagosan 200 m2-es, jól használható kerttel egészülnek ki. A főtér tervezőjét tervpályázat útján v álasztották ki. A telep rajzolata első ránézésre kötött rendsz er képét mutatja. A középső, 45º-ban elforgatott főtértől indulva négy rétegben n övekvő beépítést a két koordinátarendszerhez tartozó irányok sz ervezik. A kétemeletes kapukkal szabdalt zárt térfalat Kós Károly tervez te. Az Ebenezer Howard írásai nyomán elterjedő kertvárosi beépí tés épp a vidéki és városi életmód egymást megtermékenyítő útjainak lehetőségeit kereste. Jó közlekedése, egységes kertvárosi karaktere, kitűnő intézményi ellátottsága, és a városi környezetben ritka, intenz ív, nagy mennyiségű zöldfelület teszik a Wekerle-telepet a mai napig népszerű lakókörnyezetté.

Bőhm v iktor

sorház garzonlakásokkal | Miskolc-Tapolca | 1933

Bőhm Viktor, miskolci származású építész tíz évet alkotott Magy arországon, majd 1939-ben az USA-ba emigrált. Hazai munkásságának nyomát őrzi az 1933-ban épült kétszintes lakóház. Az épül et szintenként négy lakást, összesen nyolc komfort nélküli garz ont foglal magába, melyek külön-külön egyszintesek. A belső közlekedő ment én sorolt lakóegységek vizesblokkal nem rendelkeznek, a mellékh elyiségek a közös közlekedő végén kaptak helyet. Érdekes kísérlet a t öbblakásos épület, a kétosztatú parasztház és a sorházas rendsz er vegyítésére. A kertbe a szoba előtti teraszról néhány lépcsővel jutunk ki, de kertkapcsolattal csak a földszinti lakások rendelkeznek . A homlokzat plasztikáját a zárterkélyek falának visszahúzása adja, míg a tö mörebb konyha előre tolt tömege összefogott a teraszok és erkél yek mellvédjével.

Barát Béla és Novák Ede korábban részt vettek a Wekerle-telep f őterének tervezésében, az albertfalvai „Kertváros”, másik nevén „Parkváros” telep tervein visszaköszönnek ott szerzett tapaszta lataik. A telepet az Országos Társadalombiztosító Intézet lakás építési programjának keretében, adókedvezmények igénybevételével, jövedelem növelő olcsó befektetési szándékkal építtette saját dolgozói ré szére. A Fehérvári út mentén, a Duna egykori árterében az úttal és a fol yóval párhuzamos utcák szervezik, a merőleges utcák tagolják a telepet. A hosszan futó utcák mentén, azonos alaprajzi kialakítással földs zintes sorházak sorakoznak, a sorozatot a végeken kétszintes há zak zárják. A telep középpontjában a közösségi funkciókat szervező tér áll. A több ütemben tervezett beépítés első, egyetlen megvalós ult üteme 1929-ben készült el, többségében két,- kisebb arányban három,- és négyszobás lakásokkal. A tervezők a páronként összeforgatott boltíves tornácos bejáratok ritmusával egységes arculatot hoztak létre. A lakásokhoz előkert, hátrafelé konyhakert kapcsolódik.

Füredi Oszkár, soproni származású építész müncheni tanulmányait és munkatapasztalatait követően tért haza. Munkásságán vis zszatükröződik a bauhaus erős hatása. Számos épülete közül 1933- ban Sopronban épült a brennbergi bánya nyugdíjas otthona. Az ép ülettömeg kétféle lakástípust rejt. A konyhával felszerelt kétágyas lakóegységek váltják az egyszobás lakóegységeket. Az összetapa dás ritmusát a páronként közös, épülettömegből kivágott előtér érzékelteti. A kivágás megjelenik a homlokzat teljes magasságában, mélyen ta golja a tömeget. A felső szinten ez a horony rejti az összes adódó abla knyílást is, így alakul ki a jellegzetes felül tömör, alul lyug gatott homlokzati struktúra.

munkáslakások | káposztásmegyeri uradalom, Káposztásmegyer

Lehoczky György 1927-től munkásságának első szakaszát Magyarországon töltötte, majd 1945 után a Saar-vidéken dolgozott, ahol főként egyházi épületeket tervezett. A káposztásmegyeri ur adalom gazdasági munkás-sorházait 1939-ben tervezte. A két egym ással párhuzamosan futó cikk-cakk vonal határozza meg a 20 lakrészt magában foglaló lezáratlan beépítést. A szokatlan rajzolatú beépítés a köztes terek differenciált használatát teszi lehetővé. Miközben az épületsávok egy nagy közös udvart fognak közre, a dominósze rűen 45ºban kibillentett elemek által határolt háromszög alakú öblök, m int privát kertek működhetnek. Egy öböl egy lakáshoz tartozik, ide néz a kis tornác, ahonnan a bejárat nyílik, míg a szomszédos elem a másik oldalra néz. Az együttes az egyszerű kétosztatú tornácos paras ztházak belső rendszerét követi, de azok sorolásával jóval gazdaságosab b, kompaktabb együttest hoz létre. A központi kiegészítő funkci ókkal, mint árnyékszék, termény és jószágtároló, magasabb minőségű lakókörn yezetet teremt az uradalmi földeken dolgozóknak.

70

A század második felében a világháborús pusztítások után lakásínség sújtotta számos ország lakosságát. A népesség folyamatos növekedése, a század első felében kialakult építészeti mozgalmak tevékenysége a különböző építészeti csoportok figyelmét ismét a lakáskérdés felé fordította.

A különböző országokban a helyi sajátosságokhoz és problémákhoz igazodva eltérő kérdések foglalkoztatták az építészeket. A skandináv országokból, Dániából, Finnországból ismert példák az ott jellemző, természetet tisztelő hozzáállást és - a hideg évszak hosszúságára való tekintettel - az előregyártás nagyarányú alkalmazását közvetítik. A holland strukturalisták kísérletező lakás-rendszerei a kis alapterületű országban területtakarékos megoldásokat mutatnak be, az Európa határain túlról válogatott marokkói és mauritániai példák a száraz éghajlat kihívásaival, a túlzott napsütés és árnyékolás kérdéseivel foglalkoznak.

Általános kérdésnek tekinthető a privát szféra, és a közösségi együttélés egyensúlyának megteremtése. Európa-

szerte, de főként nyugaton cél a személyenkénti önálló szoba tervezése, a beépítések központjában védett parkok, játszóterek kialakítása. A motorizáció elterjedésével megoldandó kérdéssé válik a gépkocsik elhelyezése, az autós forgalom és a gyalogos megközelítés szétválasztása. A külső és belső teret összekötő átmeneti terek száma és jellege sok változatot mutat, gyakran teraszok, pációk, előkertek, loggiák kapcsolódnak az épületekhez.

Az alaprajzok fejlődése a század első feléhez képest nagyobb méretű lakásokat és hálószobákat mutat, a háztartási gépek fejlődésével és elterjedésével a lakások gazdasági, kiegészítő helyiségeinek méretcsökkenése figyelhető meg. Érdekesség a kevés napfénnyel rendelkező dán területeken a nappali felső szinti elhelyezése, illetve az előregyártás különböző mértékű megoldási kísérletei, mint az elemekből összerakható Hallebaek moduláris házak, illetve a továbbalakítható Diagoon házak Delftben.

A XX . száz A d második f E lén E k n E mz E tközi példái

Arne Jacobsen | Soholm | Klampenborg, Dánia | 1950-55

Ludwig Mies van der Rohe | Lafayette park | Detroit, Amerikai E gyesült Államok | 1955

Toivo Korhonen | átriumházak | Jaako Laapotti, Espoo, Finnorszá g | 1958

Aldo van Eyck | Burgenweeshuis árvaház | Amszterdam, Hollandia | 1955-59

Jørn Utzon | Kingo átrium házak | Helsingor, Dánia | 1958-60

Eric Lyons | Corner Green | London, Egyesült Királyság | 1959

Arne Jacobsen | Bellevue Bay | Klampenborg, Dánia | 1960-61

Atelier 5 | Halen telep | Bern, Svájc | 1961

Jakob Berend Bakema | Eindhoven’t Hool lakótelep | Eindhoven, H ollandia | 1961

Jean-François Zevaco | Sor-pációházak | Agadir, Marokkó | 1962- 64

Guy Lagneau - Michel Weil - Jean Dimitrijevic | új város | Cans ado, Mauritánia | 1961

Inger Exner - Johannes Exner | Hillerød, Dánia | 1962-65

Roland Rainer | Mauerberg | Bécs, Ausztria | 1963-64

Pentti Ahola | Haka házak | Tapiola, Helsinki, Finnország | 196 3-65

Jan Verhoeven | átrium- és sorház-együttes | Kyftenbeltlaan, Ho evelaken, Hollandia | 1968-71

Herman Hertzberger | Diagoon kísérleti lakóházak | Delft, Holla ndia | 1967-70

Jørn Utzon | Espansiva moduláris lakás | Hallebaek, Dánia | 196 9

Piet Blom | Kasbah együttes | Hengelo, Hollandia | 1969-73

Palle Suensons | Gassehaven telep | Holte, Dánia | 1973

Kiyonori Kikutake | teraszházak | Pasadena, Japán | 1973-74

Toivo Korhonen | El Naranjal kísérleti lakótelep | Lima, Peru | 1976

Alvaro Siza | Quinta de Malagueira szociális lakások | Evora, P ortugália | 1977-95

Piet Blom | kocka-házak | Rotterdam, Hollandia | 1984

71

A beépítés a Koppenhágától északra fekvő Klampemborgban három ü temben épült 1950 és 1955 között, a tengerparti házak Jacobsen kísérletező tervezésének eredményei. A vasútvonal és a Strandvejen között fekvő struktúra egy feltáró úthoz tapad. A fák, amelyek kijelölték az északabbra található tömbös és a délre fekvő vill ás negyed között átmenetet képző beépítés helyét, máig megvanna k. Három ütemben három típus épült, mind alaprajzi kialakításban, mind t ömegformálásban a terület adottságaira hangolva, más-más utakat járva. Az első ütem kétszintes lakóegységeinek emeleti szinten elhelyezet t nappalija és étkezője is a tenger látványára hangolt. Tetőfor mája kísérlet a tradicionális magastető átértelmezésére, szemben a modernizmu s lapostetős dogmáival. A forma és a funkcionalitás egysége jel enik meg ebben a metszetben. Az öt épületből álló egység, mint egy tudat osan formált, dinamikus tömb áll össze. A második ütem kétszint es, kertre néző hagyományos alaprajzi szerkesztésű lakásai, az eresz és a gerinc irányának megválasztásával a szigorú ortogonális tömegfo rmáktól való szabadulás vágyát tükrözik. A harmadik ütem, az első ütemm el egy irányba, a tengerre tájolt négy földszintes elemből áll, az eltolásból adódó kerttel kiegészülve.

van der r ohe

Lafayette park | Detroit, Amerikai Egyesült Államok | 1955

Forgalmas utakkal közrezárt, hatalmas zöld parkban, nyitott ren dszerű kompozíciót alkotva úsznak a vonalként meghúzott épületsávok. A tömbök húszemeletes lakótornyokat, kétemeletes és földszintes sorházakat, iskolát, fürdő- és klubházat, bevásárlóközpontot, valamint garázsokat foglalnak magukba. Mies barcelonai világkiá llításra épült pavilonjának alaprajzát, és annak egymásba folyó tereit látjuk visszaköszönni a köztes felületeket összefűző parkrendszerben. A parkot több kisebb egységre bontja, majd az egyes egységek hasonló beépítéssel ismétlődnek, feltáró utakkal tagolva sorolódnak. Sz igorú 3,60 m raszterben kiosztott könnyed acél tartószerkezet, teljes traktusszélességben, és teljes magasságban üvegfelületek a homlokza ton, a falak, ajtók mennyiségének minimalizálása, a privát kert ek átvágott fallal való leválasztása a közhasználatú parktól, mind a kompoz íciót meghatározó nyitott áramló terek létrehozását célozzák, a legapróbb részletig lebontva. A zöldfelületek használata differenciált, d e a határvonalak feloldódnak. A beépítés közepén egy sportpályá kkal kiegészülő parkból jutunk az épületbokrokat körülvevő félprivát zöldfelületekre, a saját kert az épülettömeg és a csápként induló, alacsony, határoló falak között kap helyet.

A finn építész, Toivo Korhonen tervei alapján Helsinkitől nem m essze épült fel a köztes terekkel három sávba tagolt növekvő ko mpozíció. A szerkesztés moduljait a lakótér, a kert, a gyalogos megközelítés zöld sávjának mérete adja. A modernista épületek t iszta fehér vakolt világa a skandináv építészet tradicionális faépítészetével ötvözve jellegzetes felületi mintákat eredményez. Durva, deszkával zsaluzott, fehérre festett betonfalak, barna deszkapalánkok és nagy üvegfe lületek jelölik az egyes használati zónák közötti határokat. A 100-110 m2-es lakások és az átriumok egy irányba, délre tájoltak. Egy egység megközelítése két oldalról elválasztottan lehetséges. A lakások alaprajzi szerkesztése a beépítés tisztaságát követi. Két traktusba rendezve, elválasztva jelennek meg a hálóhelyiségek és a nappali tartózk odás terei. Nyírfák, fenyőfák állnak a gépjárművektől elzárt udvarokban, kö zökben. A lakóteret közel megkétszerező udvar tároló funkciókka l egészül ki.

van

Aldo van Eyck a Team 10 tagjaként és a holland strukturalizmus egyik vezéralakjaként a tér és szerkezet, egység és egész, sejt és rendszer összefüggéseit kutatta. Kutatásai közben az afrikai dogon falvakat, azok decentralizált felépítését is tanulmányozta. „A város egy nagy lakóhely, a lakóhely egy nagy város” írta kutatásai eredmé nyeként 1962-ben publikált könyvében. Az amszterdami árvaház az afrikai törzsi falu több, különböző funkciójú elem egymás mellé rendező déséből felépülő növekedő mintázatát idézi. Az alapelem egy héj kupolás téregység, amelyhez több kisebb kupolás egység tapad, majd ezek a sejtcsoportok egy derékszögű rendszerben két átlós vonal men tén sorolódnak. Egy sejtcsoport magában foglalja a gyerekek lakóhelye it, konyhát, vizesblokkot, tanulószobát és a testmozgás helyszí nét is. A több egységből felépülő struktúrát zárt és nyitott terek, közlekedők és udvarok tartják össze, így alkotva egy decentralizált kis v áros téri szervezetét. Az átlós eltolásoknak köszönhetően a külső terek, páci ók, udvarok teljesen átszövik a beépítést. A bejáratnál kialaku ló nagy közös zárt udvar mellett minden sejtcsoportnak saját, a tartózkodó te réből nyíló udvara van, amelyek mind a zöld kertbe nyílnak.

Utzon

Jørn Utzon több, Dániába tervezett átriumházas beépítése közül a Kingo houses a legismertebb. Első ránézésre a végtelenségig húzható ívelt vonalak mentén kanyargó épületfüzéreket látunk a lankás domboldalon és a völgyben meghúzódó kis tó körül. A vona lakat formáló láthatatlan erőt a szintvonalas helyszínrajzot tanu lmányozva érthetjük meg igazán. A terület morfológiai adottsága it, tájolási viszonyait maximálisan kihasználva tapad a lágyan ívelő dombold al vonalaihoz a hatvan darab 15 m x 15 m méretű átriumház. A re ndezett fás, füves, intenzív zöldfelületre való rálátás, a déli tájolás biztosítása, minden egység részére a környezetre való ráhangol ás legfontosabb eleme. Az ideköltözők egyedi igényeit követni képes alaprajzi kialakítás kis kötött funkcionális alapmodul meghatározása mellett a lehető legnagyobb szabadságot és változatosságot biztosítja. A sárgás homoktégla falak, és a tető, mint építészeti alapeszköz kiterje sztése minden vízszintes felületre, a gondosan megtervezett rendezetlenség a feltáró utakon az észak-afrikai, marokkói oázistelepülések, vag y kasbák

Kingo átrium házak | Helsingør, Dánia | 1958-60

világát juttatja eszünkbe. A külső terek hierarchiája tiszta, m intha szőlőfürtök lógnának az érintetlen természeti térben. Az épületeket a környező utakkal összekötő szárak minimális területet rabolnak el a zöldfelülettől, a privát kert a száron lógó elemek, szőlőszem ek belsejébe záródik.

Eric l yons

Eric Lyons több lakóházas beépítése épült Londonban. A tapaszta latokra alapozó gazdaságos, mégis tágas beépítés itt gondos környezettervezéssel párosul. A kompozíció keretbe záródó, mely et az épületek fallal körülvett kertekkel kiegészülő sávja hoz létre a telek oldalaihoz tapadva, közepe egy közösségi használatú udvar. Az udvarba a gépkocsi parkolók felől három ponton lehet bejutni. Az udvar a megérkezés, a találkozás és a játék helye, ahova a lakások bejá ratai, a konyha és étkező ablakai nyílnak. A kifordított beépít és a közösségi tevékenységeket magába zárva biztosít nyugalmat a kifelé néző privát kerteknek, és az ide néző nappalinak, dolgozószobának. A keret, eddigi kitöltő példáinkkal ellentétben nem a befelé fordulás, a kizárás, hanem, kint és bent, mint két egymástól eltérő minősé gű, de a lakók számára kívánatos, pozitív entitás viszonyának újszerű lehetőségeit feltáró eszközként jelenik meg. Egy lakóegység alapterülete 74 m2, a modern lakásoknál alapkövetelményként megjelenő saját szoba lehetőségét, a kis alapterület ellenére három beépített bútorral kiegészülő hálószoba biztosítja.

Jacobsen a korábban bemutatott Soholm szomszédságában, alig pár év elteltével tervezte a Bellevue beépítést, a kettő a kísérletezés jegyében mégis teljesen eltérő karaktert mutat. Bár a kom pozíció nem zárt, meghatározottságát mégis az adja, hogy a két szomszédos telektől elválasztó feltáró utak közötti sávban kifeszül, kitölti azt. A struktúra erősen irányított. A beépítés hét sávra osztható, a feltáró úttól a strand, a tenger felé következetesen egyre nyitottabb, reprezentatívabb funkciókkal gazdagodik. Egyik oldalról a Koppe nhágától északra fekvő tengerpart nyüzsgő világa, másik oldalról egy nég yemeletes ház közelsége indokolja a két belső, csendes udvar el helyezését. Az egyik sávot kitöltő hálóhelyiségek és a központi helyzetben lévő étkező ezekre a pációkra néznek. A nappali egyszerre élvez i a pációk védett világát, és a tengerparti úttól elválasztó, védő zöld sá v, valamint a mögötte elterülő tenger látványát. Minden lakóegy ség három jól meghatározható funkciójú külső térrel gazdagodik. A garázs és a gyerekszobák közötti páció egyszerre szolgál a megérkezés hely eként, és játszófelületként a gyerekek számára, a középső udvar közös étk ezések, vendégfogadás alkalmával kiegészíti a nappali és az étk ező terét, míg a nappali előtt húzódó zöld sáv egy pufferzónaként működő p ark.

Érintetlen, vadregényes természeti környezetben, domboldalhoz t apadó, mérnöki precizitással szerkesztett zárványként emelkedik a mediterrán kisvárosok struktúráját idéző beépítés. Saját maga számára a természetből való elvétellel hoz létre egy keretet, melyet a sűrű erdő minden oldalról várfalként vesz körül, és melynek minden r észletét tervezett módon kitöltik a közök, udvarok, épületek. K is, törtvonalú utcákon érkezünk a közösségi funkciókkal övezett központi térre , ahonnan meredek lépcsők vezetnek a folyópart vagy a domb, az erdő felé. A hely lehetőségeit, kihívásait maximálisan kihasználja. Lejtőr e szerkesztett metszetével gazdag belső- és külső téri világot, a háromszintes lakások két szintjének közvetlen kert-, vagy terepkapcsolatot, minden szintnek teraszt, és onnan lenyűgöző kilátást biztosít. A köztér, a feltáró utak, a teraszok, udvarok, és pációk változatos minőség ű helyeket hoznak létre, és sokszínű használatot tesznek lehető vé. A lakások két típusa 186 m2, illetve 215 m2 alapterületű.

j akob Berend Bakema

A nemzetközileg ismert építész, Bakema a Hollandiából induló st rukturalista irányzat atyjának tekinthető. Az eindhoveni beépít ést több réteg egymásba szövésével építi fel, így alkot összetett r endszert. A 35 hektáros sík terület kisebb, keretbe záródó egys égek, mint önállóan értelmezhető, kitöltött mezők sorolásával népesül be. A mezőket egymástól közösségi használatú zöldfelületekkel öveze tt gyalogos és autós forgalmú utak választják el, fellazítva ezzel a sűrű beépítést. Egy mezőt a térré bővülő feltáró utcához, mint csáphoz tapadó változatos típusú házak és a házakhoz tartozó privát kertek alk otnak. A 11 különböző háztípus között a Hollandiában megszokott kétféle háromemeletes sorház és ritkábban előforduló nagy alapterületű, udvaros, földszintes átriumház található. A lakások átlagos al apterülete a holland átlaghoz igazodik, hozzávetőleg 140-150 m2.

Eindhoven’t

Az 1961-es földrengés Agadirban nagy pusztítást végzett, az újj áépítés egyik belvárosban elhelyezett eleme a Zevaco által terv ezett beépítés. A házakat középosztálybeli családok számára terv ezték, összesen 17 sor-pációház készült kétféle alaprajzi típus felhasználásával. Az egymás mellé sorolt és összeforgatott, hosszan elny újtott egységek teljesen kitöltik az utcák által határolt telke t. A földszintes sorházak tervezésének legfőbb szempontja az éghajlat adta kihív ás és a tájolás kérdése körül forgott, minden helyiség kétirány ú külső kapcsolattal rendelkezik a téli, illetve nyári tájoláshoz igazo dva és megteremtve a keresztszellőzés lehetőségét. A kétirányú külső kapcsolatot biztosítandó több kisebb-nagyobb kimetszett páció tagolja a hosszan elnyúló téglatest alakú lakóegységet. A lakások két típusa három, illetve négy hálószobás, mindkét típusban a közösségi funkciók és a hálóhelyiségek két összeforgatott L alakú egységbe szervez ődnek. A tervező nagy gondot fordított a muszlim családok életmódjának t anulmányozására, a zárt családmodellhez igazodva a bejárat hoss zú páción át vezet a ház közepébe, ahol az előtérből a szalon, illetve a konyha nyílik, a nők és gyermekek fő tartózkodási helye. A b első használatú kertek kültéri tartózkodást biztosítanak a nők számára anélkül, hogy más férfiak megláthatnák őket.

Az acélkereskedéssel foglalkozó Miferma vállalat kapacitásainak bővítésére építette Cansado városát Mauritániában. A várost 35000 lakosra tervezték, amelyből kezdetben 5000 fős részt épít ettek meg. A jellemző észak-déli széljárást figyelembe véve a v árost a nehézipari területtől északra telepítették. A szűz területen szár az éghajlat jellemző, a föld sziklás, kevés az ivóvíz és a műve lhető terület, ezért a tervezés kihívása a teljeskörű szolgáltatási hálózat kiépítés e volt. Első ütemben középmagas lakóépületeket és kiszolgáló kö zpontot építettek fel az alapvető szükségletek kielégítésére, ezt követte egy magas házakból álló ütem és kulturális központ építése. A k ülönféle helyről és etnikai csoportból érkezők számára egy- és kétszintes épület ekből öt negyedet építettek munkások, iparosok és menedzserek s zámára. A sűrűbb-ritkább, egymás mellé sorolt, növekvő mintázat játszót ereket és parkolókat befogadó udvarok körül terül el. A nap ell eni védelem miatt árnyékos pációk tagolják a tömegeket, tömör kerítések és kis nyílások, visszatükröződő fehér felületek adják az utcák ka rakterét. A lakóházak kompakt tömegein kevés a lehűlő felület, a széltől való védelem miatt északra kevés ablak nyílik. Az első típus érdekessége, hogy a bejárati tér fedett pációjából nyílnak a ház helyiségei, a ko nyha és a hálószobák. A többi típus esetében előtérből a nappal iba, illetve konyhába juthatunk, a szobák mérettől függően a földszinten vag y a felső szinten helyezkednek el.

A dán építészpáros Hillerød városa mellett kapott lehetőséget 1 1 házcsoport megtervezésére. A csoportok külön-külön 10-20 lakóegységet foglalnak magukba. A telep erősen változó lejtésű do mboldalon fekszik, telepítése alkalmazkodik a szintvonalakhoz é s a határokat kirajzoló utakhoz. A házcsoportok láncszerűen telepítve uta kkal egymáshoz kapcsolódnak, mint gyöngyök a láncon körbezáródó formát alkotnak. A körbezárt terület közös használatú zöldfelületet ad a több mint 500 körülötte lakónak. A házcsoportok maguk is gyö ngyszerűen körbezáródó egységek, a házak szorosan egymáshoz simulnak, a há zak köze az előbbinél kisebb közös használatú udvart zár magába . A lakóegységek három tervezett típusa 100 és 130 m2 között változik, minden ház kétszintes és két típusnál a dán lakóházakra jellemzően a nappali az emeleten kapott helyet. A lakóegységekhez privát pác ió vagy emeleti terasz kapcsolódik attól függően, hogy a nappal i a földszinten vagy emeleten helyezkedik el. Az egységek a tájoláshoz igaz odva egy irányba állnak, a lakások kapcsolata a közös udvarhoz az oldalak mentén változik.

Roland Rainer elméleti munkásságát igyekezett gyakorlati példák kal alátámasztani, a korábban Bécsben épült Veitingergasse beépítés tapasztalataira alapozva tervezte a Mauerberg telepet. A negyvenhárom saját kerttel és feltáró lépcsős közökkel egymá stól elválasztott lakóegység a völgy felől nézve egy nőtt, hegyi falu ké pét juttatja eszünkbe. A délnyugati tájolású, két út közé feszü lő lejtőn sűrűn elszórt épületek közötti lépcsős gyalogutak teljesen tehermentesí tettek a gépjármű forgalomtól, parkolni a beépítés felső oldalá n elhelyezett központi parkolóban lehet. A különböző igények kielégítésére há rom, méretben változó, de alaprajzi szerkesztésben rokon típust vezet be a tervező. Rainer lakóépületeit az előregyártott elemekkel való kísérletezés, a kis szintszámú lakóépületek gazdaságos létesít ési lehetőségeinek keresése jellemezte. A mauerbergi beépítés falai betonna l kitöltött durisol téglából, tetőszerkezetei előregyártott rét egelt ragasztott gerendák beépítésével készültek. A területet behálózó lépc sőrendszerről kis térdfallal határolt, terepbe metszett megérke ző udvarba jutunk. A kertek a lejtésből adódóan alacsony támfallal megtáma sztott, a feltáró utaktól szintben elválasztott zöld teraszok. A lakóegységek alapterülete 90 és 110 m2 között változik.

entti Ahola

házak | Tapiola, Helsinki, Finnország | 1963-65

Tapiola, Helsinki kertes külvárosa, a modern építészet egyfajta kísérleti, kiállító terepe ad helyet a Pentti Ahola, finn épít ész tervezte tizennyolc pációháznak. A házak futónövényhez hasonló, nö vekvő mintaként terülnek el a helyszínen. A rajzolatot, az elem ek egymáshoz való változatos viszonyát a terület növényzete, a meglévő n yírfák elhelyezkedése határozta meg. Az egyes lakóegységek elvá lasztott gyalogos közlekedését szolgáló, indaként kanyargó ösvények képe zik a minta egy újabb rétegét. Az udvart három oldalról határol ó aszimmetrikus „U” alakú épületek a 120 m2-es lakások fő funkcióit zá rják magukba. A főtömeghez az udvar negyedik oldalán egy kisebb , szaunát, műhelyt, vendégszobát tartalmazó szárny kapcsolódik, egy fedett -nyitott téren keresztül. A funkcionális összetettség változato s belmagasságot eredményez. Az egyszerű négyzetes kompozíció kisebb eleme kre bontása léptékhelyes homlokzatokat rajzol. A külső terek eg ymás után következő sora, és a növényzet sűrűségének változása ugyanennek a léptékjátéknak a szép példája. A Helsinkit Tapiolával összekötő erdős utakról megérkezve a hófehérre vakolt épületek és fehér t örzsű nyírfák közötti ösvényekkel átszőtt ligetbe jutunk.

Haka

átrium- és sorház-együttes | Kyftenbeltlaan, Hoevelaken, Hollan dia | 1968-71

A holland strukturalista építészek közé tartozó Jan Verhoeven l akóhelyére, Hoevelakenbe tervezte az összesen 35 lakóegységből álló kompozíciót. A terazzo burkolatok elforgatva, változatosan egymáshoz illesztett elemeihez hasonlít a növekvő geometrikus minta. A beépítés több ütemben épült, ezért a telektömb kisebb területi egységekre bomlik. Az egyes ütemeknek szánt területet alaprajzu kban nagyon hasonlóan szerkesztett lakóegységek népesítik be. Először a négy elem összeforgatásával létrejövő karakteres, osztott köz épudvarral rendelkező keretek épültek meg, majd másodszor a kígyószerűen t elepített egységek. A szigorú derékszögben és 45º-ban osztott f elületek geometriai kísérletként is felfoghatók. Verhoeven munkáiban töb bször visszaköszön ez az évtizedekig érlelt épületforma. A tégl aburkolat és a kandalló középpontba állítása a tradicionális holland sorháza kat idézi. Egyszerű anyagokból, sokszor burkolatlanul hagyott, nyers felületekkel (tégla, fa, bitumenes lemez, látszó hőszigetelő táblák), gazdaságos, de részleteiben igényesen átgondolt, határozottan formált épületek születtek. A lakóegységekhez tartozó külső terek három, funkcionálisan jól elkülönülő felületre oszthatók. A belső zárt páció mellett egy kert és egy megérkező udvar is tartozik a lakásokhoz.

erman h ertzberger

Diagoon kísérleti lakóházak | Delft, Hollandia | 1967-70

Hermann Hertzberger, holland strukturalista építész kísérletező munkásságának egyik korai példája a „Diagoon-házak”. A lakóegységeket eredendően egy nagyobb kertváros kialakítására terve zte, végül 8 lakóegységből álló beépítés valósult meg Delftben. A házak L alakban egymáshoz tapadva veszik körbe a kerteket és a közöss égi teret, a sorolás lezáratlan, a sorozat végtelenül folytatha tó lenne. Az épületet a modernizmus „a funkció követi a formát” jelmondatára reflektálva Hertzberger mint flexibilis, félkész, a használó á ltal tovább alakítható keretet határozta meg. Az egymáshoz tapadó lakóházak ké t egymástól eltolt alapegységből állnak, az egyikben lépcső, a másikban konyha és fürdő, mint fix elemek helyezkednek el. Fél szintek sorozata kínál helyet a választott funkcióknak a térleválasztás, illetve áramló téralakítás lehetőségével. A két tömeg átlósan eltolt szerkeszt éséből ered a Diagoon név is. A házak 2-3 szintesek, az utcáról az épületbe integrált parkolót és bejáratot lehet elérni, majd félszintenké nt a nappali és a lakószobák sora következik. A variálhatóság j egyében a tervező 32 változatot vázolt fel, a teljesség igénye nélkül ebből né hányat a mellékelt rajzokon bemutatunk.

Utzon több telepszerű lakóházas beépítést tervezett Dániában, m int a korábban bemutatott Kingo házakat. Ezek továbbfejlesztett változata a modulokból felépíthető lakóház-rendszer. A növekedés, változás, mint az élő természet egyik meghatározó sajátossága a terv alapkoncepciója. Analógiája a növények, fák, virágok szi rmainak leveleinek hasonló elemekből felépített, mégis végtelen variációs lehetőséget nyújtó világa. Utzon „additív építészetnek” nevezte a természet mintájára kidolgozott, egyszerű alapelemek változa tos módon való összeillesztésén alapuló módszert, amely több hatvanas éve kben született épületén megjelenik. A tervezett beépítésnek töb b rétege fedezhető fel. Az első réteg az alapelemek rajzolata. A lakóegy ségek közlekedő mentén sorakozó, ahhoz tapadó dobozok különböző konfigurációiból jönnek létre. A kis elágazó elemekből születő karakteres növekedő minta a kompozíció második rétege. A módszer nem csak a tömegek, hanem a köztes terek, udvarok, kertek formálásának is adekvát eszköze. Az „Espansiva” névre keresztelt könnyűszerkeze tes építési rendszer kidolgozására egy dán fakereskedőtől érkezett a t ervezési megbízás, ami szerencsésen egyezett Utzon akkori érdek lődésével.

Espansiva moduláris lakás | Hallebaek, Dánia | 1969

Könnyű előregyártott fa keretekből három különböző méretű alape lemet tervezett, amelyek változatos lakások kialakítását tették lehetővé. A vázszerkezet az anyaghasználatban is nagy szabadságot jelentett. A falak lehettek téglából, palával borítva, üvegből, vagy fából, ugyanígy a tető héjalása is választható volt. Az építési rendszer nem terj edt el, egyetlen kísérleti ház épült csak meg, de az előregyárt ás és a moduláris építészet egyik korai példájaként alapgondolata napjaink és a k özelmúlt több épületében fellelhető.

Piet Blom a strukturalisták vezetőjének tekintett Aldo van Eyck tanítványaként több összetett struktúrájú lakóegyüttest tervez ett Hollandiában. Történeti előképek gyűjtése és értelmezése, e kom pozíciók felelevenítése a holland strukturalisták egyik kedvelt módszere volt. A „Kasba”, ahogy neve is mutatja, a jellegzetes észak-afr ikai településforma téri összetettségét ülteti át a XX. századi holland lakóházépítési gyakorlatba. „Városi háztetők alatt lakni” címet kapta az extrém sűrűségben egymás mellé sorolt, cakkos tetőkből építk ező ideálterv. Bár a beépítés, a centrumban kialakított tér miatt keretk ént is értelmezhető, a kompozíció sávos szerkesztéséből és a sá vok mentén hullámzó tetőkből adódóan nyitott. Az elemek sokfélesége, a tetősávok egymáshoz kapcsolásának változatossága, az eltolásukból adódó tömeg-tér ritmus tudatosan szerkesztett szőtt mintát eredményez . A Rotterdamban megrendezett „Strutuur” nevű kiállításon bemut atott terv az organikusan nőtt urbánus környezet összetettségére, a v árosi élet sokszínűségére hívja fel a figyelmet, a tervezett te lepülések specializálódott elemekből felépülő széteső lélektelen kompozíc ióival szemben. A kert a sűrűség következtében átalakul. A közp onti tér és kisebb lakóudvarok mellett egy 30 m2-es, szintben elválasztott kert vagy terasz tartozik a legtöbb lakóegységekhez.

A Palle Suensons által tervezett telep a dánokra jellemző gondos környezettervezést integráló beépítések közé tartozik. Egy foglalatként működő központi feltáró útról ágazik le a lakóegys égeket kiszolgáló négy zsákutca. Az épületbokrok ezekhez, a vég ükön kibővülő zsákutcákhoz kereteket létrehozva tapadnak. A lakóegységek megközelítése a keret belseje felől történik, ahonnan több rétegen, egy melléképületen, az előkerten, és az épületen keresztül szűrődün k át a keret külső oldalára a hátsókertbe, majd onnan a termész etbe, a tópartra. A két traktusba szerkesztett alaprajz érdekes kettőss éget mutat. A lakóegységek alapterülete átlagosan 150 m2. A tég la szerkezetű zárt épületrészbe kerülnek a hálóhelyiségek, míg az előkertet a hátsókerttel vizuálisan és funkcionálisan is összekötő üvegezett traktus a konyhát, az étkezőt és az emeletre kerülő nappalit foglalja mag ába. Az üvegezett napcsapdaként működő tér a tavaszi és őszi na p energiáját hivatott az épületbe zárni a hűvös skandináv éghajlaton. Ér dekesség, hogy az emeleti szint, gyűjteményünk több ebből a kor ból származó példájához hasonlóan flexibilisen alakítható.

iyonori k ikutake

teraszházak | Pasadena Heights, Mishima, Japán | 1973-74

Kiyonori Kikutake a japán metabolista építészek egyik vezéregyénisége tervezte a Mishima feletti hegyoldal egy öblébe ékelődő, százhúsz lakást magába foglaló komplexumot. A szintvonalakhoz t apadó, azokkal együtt kanyargó összetett, többszintes térbeli r endszer kitölti a domborzat által kijelölt helyet. Megközelítés a völgy irányából, a lépcsős struktúra lábánál kialakított parkol óktól, két szinten lehetséges. A beépítés külső felületén lépcsőkön, napos, utcákh oz hasonló teraszokon juthatunk el a lakások előtt húzódó, sajá t kertként kialakított teraszrészre, és egy lépcsőn ugyanide érkezhetünk a lábakra állított vasbeton szerkezet alatt húzódó fedett közlek edőrendszerből is. A megérkezés mellett a funkciók szétosztása is a kompoz íció két szintre osztott logikáját követi. A külső kéreghez a l akások, a család saját használatú terei tartoznak, összeszőve a publikus közlekedőrendszerrel, az alsó, esőtől, naptól védett szinthez pedig a közösségi funkciók, mosoda, tanácsterem, gyermekkönyvtár, játékterem. Japánba n a beépítésre alkalmas sík területek benépesültek. A korábban lakatlanul hagyott, meredek hegyoldalak meghódítása ezért az építészek egy ik alapvető feladatává vált. A Pasadéna magaslatra épült terasz ház nem csak a topográfiai adottságokra ad jó választ, hanem az együtté lés, a kollektív életmód építészeti megjelenítésének is nyitott , és egyszerre befelé forduló példája.

A perui kormány Lima, El Naranjal kísérleti lakótelepének terve zésére 13 építészt hívott meg a világ minden tájáról, hogy gyor san felépíthető, újszerű lakásokat tervezzenek a népességrobbanás o kozta lakáshiány megoldására. A telepen dolgoztak többek között James Stirling, az Atelier 5 csoport, Kurokawa és Aldo van Eyck melle tt Toivo Korhonen is. Korhonen terveiben szigorú, 3,75 m x 3,7 5 m raszterben szerkesztett minta adja a nyitott kompozíció alapját. A növ ekedés lehetséges irányait a határoló utcák adják. Egy lakásegy ség nyolc raszterelem méretű, az előregyártott vasbeton pillérek és pallók használata a kötött keretek között nagy szabadságot biztosít. Egy, fél, vagy háromnegyed raszter méretű szobák, ugyanilyen méretű udvarok, p ációk, egy raszterben összefogott konyha és vizes helyiségek, n egyedraszter méretű bejárat, illetve lépcső adják a játék elemkészle tét. A rendelkezésre álló elemekből minimum kettő emeleti szint ráépítésével maximum öt hálószoba létesíthető. Bár a belső terek minimális m éretűek, a lakásokhoz tartozó, nővényekkel telepített bevilágít ó pációk és a nappalihoz tartozó étkezésre, vendégfogadásra alkalmas, vagy a konyhához kapcsolódó gazdasági funkcióval bíró egymástól jól elválasztott udvarok a legnagyobb típusnál is majdnem megkétszerezik a lakótér területét.

El Naranjal kísérleti lakótelep | Lima, Peru | 1976

Alvaro s iza

A több ütemben épült beépítés kompozíciójának alapját az álland óan alakulásban, változásban lévő város iránti érzékenység adja A topográfiai adottságok, a meglévő városi szövet úthálózata, a település római kori múltja mind olyan talált mozaikdarabok, m elyek az új képbe beépülve helyszínrajzi és szellemi értelemben egyaránt íz esítik, tapasztják az új textúrát a régihez. A több foltot kitö ltő struktúra ezerkétszáz lakóegységből áll. Az első ütem forgalmas feltáró u tak és a növekedő város elvarratlan házsorai közé ékelődik. A t öbbi ütem önállóan értelmezhető zárt egységeként folytatja a beépítést, a z elsőtől északi irányban. Két lakástípusból építkezik. Az egyi k udvarral az utcák felé néz, a másiknak az udvarát az épület elzárja az utcá tól. Mindkét alaprajzi típus magában rejti a bővítés lehetőségé t három különböző módon, ezzel utat enged a használók díszítési, színezési, építési vágyának, és megteremti a portugál kisvárosi utcák term észetességét. A római akvaduktokra rímelő, több helyen előbukkanó közműhidak egy újabb réteggel gazdagítják a képet. A szinte sivatagi klíma miatt kiemelten fontos az árnyékolás, melynek egyik legegyszerűbb eszköze a sűrűség. A fehérre vakolt beépítést csak az egyes ütemek határához tapadó közös használatú parkok és a lakóegységekhez tartozó vál tozatos használatú kisméretű pációk zöldje lazítja fel.

Piet Blom kocka-házainak Hollandiában két változata épült meg, a rotterdami példa a második megvalósult együttes. Az erdő, mint természeti előkép inspirálta a beépítést. Ha nevében rokon ítani szeretnénk Blom másik munkájához, talán a „Városi lombok között lakni” nevet adhatnánk a tervnek. A beépítés Rotterdam egy forg almas csomópontjához, egy többsávos úton és vasúti síneken átív elő, a tengerparthoz vezető hídhoz tapad. Ahogy az erdő, ez a struktúra is növekedésre képes, bár a városi szövet mára annyira körbenőtte, hogy jelenlegi állapotában akár kitöltő típus is lehetne. A „Kasbáho z” hasonlóan ez a beépítés is az organikusan fejlődő települése k funkcionális és téri összetettségét kívánja tervezett formában létrehozni. Az átjárható, üzletekkel, közösségi funkciókkal benépesített közterületről egy fatörzsként megjelenő lépcsőházon keresztül érkezünk a hegyükre állított kockákba, a lombkoronába rejtett lakásokba. A könnyűs zerkezetes építésmódnak köszönhetően az azonos elrendezésű, csúcsán álló kockába szerkesztett háromszintes lakások határoló felületei nagy felületeken nyitottak. Kert és terasz a lakásokhoz nem tartozik , de a lombok árnyékában kellemes, közös használatú, élettel te li, átmeneti tér húzódik.

A második világháborút követően a szocialista rendszer a munkások képviseletét tűzte zászlajára, mesterségesen is ezt a réteget duzzasztotta. A városhoz kötött munka folytán tömegek városba áramlása indult meg, ugyanakkor a háborús pusztításokat követő lakásínség idején a városi lakosság nagy része rossz minőségű lakásokban és társbérletekben élt. A sürgető lakáskérdés megoldására az 1950-es évektől kezdve került sor, amikor az ország gazdasága és építőipara kezdett megerősödni. Az állam vezetése a lakásépítést jellemzően központosított beruházások formájában valósította meg. Az alacsony, sűrű beépítés nem volt jellemző elterjedt beépítési forma, a termelés a magas, többlakásos, panelos építési technológiával gyorsan kivitelezhető házakat részesítette előnyben. Az alacsony intenzív beépítések a lakáshiány felszámolásával, a lakásméretek növekedésével egyidejűleg válhattak elterjedtté.

Bár az országot vasfüggöny választotta el Nyugat-Európától, az építészeti irányzatok hatása továbbra is érezhető volt a terveken, így például az elválasztott parkolók, a közösségi és privát terek egyensúlyára való törekvés a bemutatott példákon is megjelenik, mint például a perbáli kétszintes sorházas

telepen. A válogatott példák többsége az állami beruházásokkal ellentétben lakásszövetkezetek, illetve OTP beruházások formájában valósult meg.

A beépítések jellemzően saját kerthasználatot, átlátásmentes elrendezést igyekeznek biztosítani a lakásoknak. A hazai szabályozás korlátaiból fakadóan gyakori, hogy a beépítések egyetlen telken valósulnak meg. Ekkor nem igazán beszélhetünk telepszerű kialakításról, kevés egységből álló csoportházak „telekszerű” beépítése jön létre. A szocializmus idején a rendszer támogatott bizonyos művészeti ágakat, ennek köszönhető, hogy a példák között gyakori a művészlakás típus, mint a műtermes sorházak Szentendrén illetve Miskolcon, vagy a műtermes lakások Hódmezővásárhelyen.

A kor igényszintjéhez igazodva megfigyelhető a lakásméretek növekedése, bár ez továbbra is elmarad a nyugat-európai átlagtól. A lakások komfortossá válnak, a lakások méretének növekedésével a közösségi terek és privát hálószobák szétválasztása figyelhető meg, ugyanakkor a konyha egyértelműen gazdasági jellegű, a nappalitól különálló, elválasztott tér.

A XX . száz A d második f E lén E k m A gy A r példái

Szekeres József | Farkaslyuk bányászlakások | Ózd | 1957-59

Pénzes Géza | sorházak | Csabagyöngye utca, Szentendre | 1962-6 4

Szigetvári János | iker csoportházak | Komló | 1960

Dr. Gáborjáni Péter | műtermes sorházak | Kálvária út, Szentend re | 1967-69

Veres Zoltán | sorházak | Eger | 1968

Borvendég Béla - Szabó Ferenc | műtermes művészlakások | Hódmez ővásárhely | 1970

Plesz Antal - Bihari József | műtermes sorházak | Miskolc | 197 7

Maros Tamás - Hámory Judit | kétszintes sorházak | Perbál | 197 5

Csíkvári Antal - Novák Miklós | láncházak | Kápolnásnyék | 1976 -77

Sz. Buzás Ildikó | átriumházak | Jankovits-telep, Veszprém | 19 77

Bodonyi Csaba | Kollektív ház | Miskolc | 1978

Dévényi Tamás - Hegedűs Péter | mozgássérültek lakótelepe | Bud apest | 1987

Jurcsik Károly | paneles lakóházak | Szabadhegy, Győr | 1983

106 107 108 109 110 112 113 114 116 117 118 120 121

105

Az 1957-es országos bányászlakás-építési program keretében épül t fel Ózdon a 45 kétszintes lakást magába foglaló beépítés. Nyolc sorba rendezve forog a negyvenöt lakás az esésvonallal pá rhuzamosan a domboldalhoz ízesülve. A terepviszonyokra finoman hangolt épületek nemcsak magassági irányban lépcsőznek, hanem vízszinte sen is ki vannak tolva egymás mögül. A képeken látható, hogy a kompozíció növekvő jellegének itt csak az erdő szabhat határt. A bányá szok számára épült munkáslakásoknál a gazdaságos építés alapköv etelmény volt, ezért racionálisan szerkesztett, 71 m2 alapterületen egys zerű anyagokból jól használható lakások születtek. A kertbe a f öldszinti helyiségekhez kapcsolt teraszon keresztül lehet kijutni. A terepadot tságokat kihasználó beépítésből adódóan a teraszok és a kertek egymástól szintben elválasztottak. Az elválasztást a terasz hézagosan fal azott oldalfalai is erősítik.

sorházak | Csabagyöngye utca, Szentendre | 1962-64

OTP megbízásából épült Szentendre lejtős területén a 36 sorháza t magába foglaló beépítés. A kompozíció meghatározó tényezője a határozott keretet adó két utca és a tájolás. Déli lejtésű do mboldalon terül el a szabályos telekosztással kitöltött telek, melynek utca felőli oldalához tapadnak az épületsávok, létrehozva ezzel egy védett, belső világot. A két oldalra telepített tömegek egymás tükörké pei. A lakások K-Ny-i tájolásúak, alapterületük 65 m2, nappalival és konyhával a kert felé néznek. A beépítés kis vízszintes és függőleges ug rásokkal követi a terepet, a nyeregtetőnek az elhúzásból adódó finom játéka az utca felől összefogja, a kert felől osztja a térfalat adó épüle teket. Kamradobozzal szeparált teraszok kapcsolódnak a haszonkertként is műkö dő udvarokhoz, melyekbe egyes esetekben kis pince is épült.

Komló domboldalában, tizenharmadik századi templomrom szomszéds ágában, kanyarodó út mentén, mint kettőzött gyöngyszemek a láncon sorakoznak a lakóházak egymás után. A minta a hegy oldalon kiterjedve hosszan folytatható lenne. Szintenként önáll ó lakásokat rejtenek a kétszintes egységek, az összepárosított ikerhá zak összesen 4-4 lakást foglalnak magukba. Minden lakás bejárat a kívülről nyílik, a ház oldalához tapadó vagy finoman továbbhúzott vonalak mentén kúsznak a lépcsők a tömegek körül felfelé. A telek lejtése és a tömegek érzékenyen elcsúsztatott elhelyezése lehetővé teszi, hogy minden lakáshoz saját kertrész tartozzon. A lakások két alaprajzi típusa 2, illetve 3 szobát tartalmaz, méretük 63 és 81 m2. Nagyobb előszoba és a középpontban elhelyezett hall tereiből nyílnak a helyiségek a hagyományosan különálló konyhával és az egyik variációban mosók onyhával szerkesztett alaprajzokon. Az illeszkedés szándékát és a hagyományok tiszteletét a külső megjelenés visszatükrözi, a tömegek a hegyi zord éghajlatra jellemző, zárt formát mutatnak, a házak tetőformái és zömök, tömör falai a hely hagyományos házainak hangulatát id ézik. A rakottkő falak anyaghasználata a közeli bánya adta lehe tőségekhez illeszkedik, az épületek családi ház léptékű tagolása érzékenye n simul a környező lakóépületek közé.

A Képzőművészeti Alap

Péter a Szentendrei Művésztelepterveit. A Kálvária útról emelkedő domboldalra felkúszó minta tizenkét, műteremmel kiegészülő művé szlakást és egy gondnoki egységet tartalmaz. A minta „T” alakú alapelemekből építkezik, és az alapelem is tovább bontható kisebb r észelemekre, társalgó-, lakó-, alkotódobozokra. A részelemek eg ymáshoz rendelésének változatossága adja a billegő, alacsony hajlású, c seréptetők hullámzó játékát. Egybefolyó, de sövénnyel finoman e lválasztott, a művészek kikapcsolódását szolgáló, de a találkozásnak, beszélge tésnek is helyet teremtő kertek, teraszok kapcsolódnak a télike rttel kiegészülő társalgótérhez. Minden a munkának van alárendelve. A 80 m 2 alapterületű lakásokban az északra teljes szélességben üvegfe lülettel tájolt nagy belmagasságú 40 m2-es műtermek a minta fix pontjaik ént jelennek meg. A méretükben is alárendelt részelemek a műter mek körül mozognak.

megbízására készítette Dr. Gáborjáni

Az OTP megbízásából épült a 40 sorházi lakást magába foglaló beépítés Eger Almagyardomb területére. Az enyhén emelkedő úthoz és a terepvonalak ívéhez tapadva sorolódik a növekvő komp ozíció. Ötegységenként egy átvágás lazítja a sort. Ezen az átvá gáson keresztül tárul elénk a táj. Az erős lejtés és a táj látványa m eghatározza a lakáselemek belső szerkesztését. Félszinteltoláss al három sík jön létre. Az utca felől egy bejárati szint az alárendelt helyi ségekkel, a kilátás, a völgy felé két újabb szint a szobákkal. A kiszolgáló szinten két alaprajzi megoldással étkező-konyha vagy külön konyha és ét kező-előteres megoldások közül választhattak a lakók. A felső s zinten két háló kapott helyet, az alsó szinten a nappali kapcsolódik fedet t terasszal a kerthez. A teraszokat keretező harántfalak és a v ízszintes irányú eltolás a szomszédok közötti átlátást gátolják.

Hódmezővásárhely családi házas területén, saroktelken áll a három lakóegységből álló beépítés. A sorházak a telek szélén, egy tömegbe rendeződve egymáshoz tapadnak, a telek nagyobb részét kertes udvarnak hagyják meg. A lakások festőműtermekkel épültek, egy lapostetős és egy félnyeregtetős tömeg összeharapásából állnak. A három ház összefogott tömegét a félnyeregtetők ritmusa teszi karakteressé. Az utcáról megközelíthető előtérből különálló helyiségek nyílnak, két szoba, étkezőkonyha és nagy belmagasságú festőműh ely alkotják a lakás helyiségeit. A műtermek északi megvilágítást és nyu gati, a ferde födémről visszaverődő szórt fény kapnak. A nagy b elmagasság galéria kialakításának lehetőségét is megteremti. A privát tere ket mindkét irányból a tömegből kiharapott elő-terasz, illetve fa palánkokkal leválasztott kert adják, a közös használatú udvar a közösségi a lkotómunka helyszíne. A részletképzés tervezői gondosságát bizo nyítják az ablakok alatt elhelyezett műkő virágtartó ládák és a lapostető vízelvezetésének „fém tartályai”.

A Miskolci Beruházási Vállalat megbízásából épült a nyolc lakás t magába foglaló beépítés. A házak enyhén ívelt utca mentén sorakoznak. A rajzolat egyszerű alapsémáját a lejtésből adódó lép csőzés és az előre-hátra ugráló tömegek ritmusa adja. A nagy al apterületű egységek metszete többszöri lépcsőzéssel differenciált belső te ret rejt három szinten. A lakóhelyiségek déli tájolásúak, míg a z alkotótevékenységhez szükséges műterem csendes, kerti, északi tájolású, s zórt fénnyel bevilágított galériázott térben kap helyet. A hata lmas tetőtéri terasz a művész elvonulásának, az alkotótársak fogadásának hely színe. A lakásokhoz gépkocsibeálló tartozik, az utca felé ennek megközelítésére burkolt térrel kapcsolódnak a házak. A bejárathoz veze tő mellvédfallal végigkísért lépcsők erőteljesen kirajzolják a lakások közötti határokat. A házakhoz hátrafelé kisebb kert kapcsolódik.

A Maros Tamás tervezte sorházak a Zsámbéki-medence Perbál telep ülésén lakásszövetkezeti formában épültek, elsősorban a termelőszövetkezet dolgozói számára. Négy sávba rendezve kilencven lakást terveztek, melyből végül csak hatvan épült meg. A sávos an, K-Ny-i irányok mentén növekvő kompozíció rajzolata a nyitott rendszern ek köszönhetően, a befejezetlenség ellenére sem sérült. Ötös eg ységekbe rendeződnek az épületek, a csoportok között egy egységnyi hi ány bontja a sávok tömörségét. A megdöbbentően keskeny, 4,1 m s zéles traktusok tetőszerkezete szinte a földről indul. A tetőmozdulat és a plasztikus téglaburkolat a beépítést a tájból kinőtt dűnékhez hasonló elemmé szelídíti. A feszesen szerkesztett alaprajzok a tetősapk a alatt függőleges irányban galériával bővíthetők. A kertek, te raszok sokszínű használatot tesznek lehetővé. A tetők meghosszabbításában továbbfuttatott harántfalak jól szeparált teraszokat hoznak létre. Innen a házhoz tartozó kisméretű reprezentatív udvarba lehet lelépcsőzn i. A lakásokhoz az utca végén kis 100 m2 körüli haszonkert is t artozik, amit növénytermesztésre és állattartásra is használnak a lakók.

A beépítést a Kőolajvezeték Vállalat építtette dolgozóinak a Ve lencei-tó melletti Kápolnásnyéken. Nyitott kompozíció, amely a település főútja mentén, sorolt, utakkal, elő- és hátsókertekkel el választott harmincnyolc elemből áll. A köztes területek jól def iniált használati zónák. Az utak a megközelítés, az előkertekből összeálló gondoz ott egységes zöld sáv a megérkezés a kertek a természeti környe zetben való kikapcsolódás helyét teremtik meg. A lakóegységek a forgal mas úttól elfordulva dél felé tájoltak, közöttük tároló és műhe ly kap helyet. A karakteres, félnyeregtetős, emeleti tömegek a sorolás dinamikáját erősítve, kisvárosi utcaképet adnak. Gazdaságos, jól használható alaprajzi rendszere mellett, nagyméretű síkkompozícióként megje lenő nyílásai, igényesen kitalált részletei, és anyaghasználata , differenciált külső terei kiemelik a sematikus példák sorából. A lakások mére te 75 m2, a nappalit körülölelő „L” alakú terasz egyik szára há rom oldalról határolt árnyas köz, másik szára a szomszéd felőli harántfal me ghosszabbításával védett fedett nyitott tér. Ehhez kapcsolódik a hézagos betonlap burkolatú intenzív használatú udvar, majd a növényekke l telepített kert.

átriumházak | Jankovits-telep, Veszprém

OTP beruházásra épült a Jankovits-telepen Veszprémben az átrium ház-együttes. Önmagában értelmezhető elemként jelenik meg az intenzíven, különböző típusú épületekkel benépesített, szépen parkosított zöldfelületen úszó nyolc lakóegységből álló beépítés. Vékony zöldfelület öleli körbe a kompozíciót, ami az együttes önállósá gát, zárt egységként való megjelenését erősíti. A lakóegységek sűrű mintaként töltik ki a számukra kijelölt, utakkal határolt, a többi szabad on álló épülethez hasonló arányú, de azoknál nagyobb területet. Az „L” alakú egységek udvarának egymás felé forgatásával a keret kívülről zá rt, csak a bejáratok és a karakteres kémények adnak ritmust a t ömbnek. Az egyes elemek alaprajzi elosztása a formával összhangban szétvál asztott, Az „L” alak egyik szárában a privát zóna, a másikban a közösségi zóna kap helyet. A keret védett belsejében kertként működő, kis , 42 m2-es pációk a parapet nélküli nyílászáróknak köszönhetően egybefolynak a belső terekkel, így funkcionálisan és vizuálisan is kibőv ítik a lakóteret. A lakások alapterülete 73 m2.

A Miskolci Építész Műhely szellemi közösségéből kiindulva jött létre a közösségi együttélésnek teret adó beépítés. A lakótelep tömbjei közé ékelődő kis telket kitölti a közökkel, privát és k özösségi udvarokkal fellazított, egyetlen épületként felfogható tömb. Az épület alapfelállása az egyén és a közösség viszonyának újszerű felfog ásán alapul. Ennek a gondolkodásnak megfelelően két sávra válas ztható szét a kifejezetten építészek számára tervezett kollektív ház. Az egyik a hotelszobákra emlékeztető privát lakótereké, ahol a családok kis lakószobáikba visszavonulhatnak, a másik a közösségi tevékenységeké, a hol a tervezés, a játék, a kiállítások, a közös rendezvények te re valósult meg. A tömb nem csak belső tereiben összetett. Kerthasználata i s izgalmas, sokféle tevékenységnek teremt helyet. A lakófülkékh ez tartozó kis összenyitható pációk mellett a közösségi térhez két nagymér etű udvar kapcsolódik, lehetővé téve a használat sokféleségét.

A Rokkantak Nemzetközi Évében a budapesti KISZ Bizottság kezdem ényezésére jelentős központi és társadalmi összefogással épült fel Pesthidegkúton a Dévényi Tamás és Hegedűs Péter tervezte mozgássérültek lakótelepe. A négy utcával határolt telket kitölti a beépítés. A nagyméretű tömböt közök tagolják kisebb mezőkre, me lyek közül csak némelyik épült be. Pincesorok, falusi utcaképek világát idézi a léptékhelyes struktúra. A mozgássérültek számára épülő lakóegyüttes a megszokottól eltérő elvárásokat támasztott az ép ítész felé. Az elérhető lakásárak érdekében a lakások alapterülete mérsékel t méretű, csupán 60 m2, a sűrű telepítésnek köszönhetően a távo lságok rövidülnek, amely az együttes közepére tervezett közösségi, spo rtfunkciók könnyebb elérését segíti. Szociális beruházásként fe szesen szerkesztett, kis traktusméreteivel, az alkalmazott hagyományos építésmóddal, az időtálló téglaburkolattal a gazdaságossági, k arbantartási kérdésekre is jó válaszokat ad. Az egyszerű építészeti megközel ítés, a finoman kimunkált részleteknek és a jól ismert építésze ti alapelemek adekvát, összehangolt alkalmazásának köszönhetően nem válik sem atikussá, de szétesővé sem. Az építészet nem áll meg az épülete k formálásánál, a felületek kidolgozásánál, hanem a külső, köztes te rek használatára is kiterjed. A privát udvarokból kis ösvény ve zet egy közös használatú kertbe, mely a telep központjában elhelyezkedő közpa rkkal és sportfelületekkel egészül ki.

Győrben a panelos technológiával épülő lakóépületek tervszerű t ermékfejlesztésének következtében sorházak építésénél is lehetővé tették az elemek használatát. OTP beruházásban épült fel az 55 láncházból álló beépítés. A családi házak közé ékelődő,növekvő mintaként elterülő beépítés rendszere összetett. Vegyes forgalm ú utak és a kertek megközelítését szolgáló ösvények osztják a t erületet. Tizenegy, különböző irányokban sorolt elemmel benépesített mint a, és egy központi parkként működő tér jön létre. A részelemek önmagukban is differenciált használatú köztes tereket zárnak magukba. Az utak mellett az előkertek sávja húzódik, a közös használatú felületektől az épület választja el a kertet. A kisléptékű, alacsony szintsz ámú épületek esetében ritkán alkalmazott, előregyártott, panele s szerkezetek alkalmazása a gazdaságos, gyors építésre tett kísérlet. Két kisfesztávú traktusból épül fel egy lakóegység, melynek nagyobbik eleme a 45º-os tetőnek köszönhetően archetipikus formát kap, a kisebbik lapost etővel fedett. A változó méretű kertek a földszinti teraszon ke resztül megközelíthetők. Az egyik emeleti lakószobához kapcsolódó faszerke zetű erkély egyben a terasz fedését is megoldja.

A kommunikációs forradalom a kortárs építészeti közegben is globalizációs áramlatokat indított el. Felgyorsult a kultúrák közötti egymásra hatás szellemi mobilizációja, globális trendek jelentek meg, a lokális adottságok időlegesen háttérbe szorultak. Egyidejűleg az egyént, individuumot hangsúlyozó hozzáállás figyelhető meg: építészeti iskolák helyett inkább sztárépítészekről beszélhetünk. A globalizációs divatok mellett a generációsan átöröklődő területi sajátosságok, helyi kérdések mégis megmaradtak. Ilyen a spanyol példákra jellemző szoborszerűség és az éghajlatból fakadó, nap elleni védelmet szolgáló zártság, a holland példákra jellemző sűrűség és öröklött kísérletező hozzááállás, illetve az angol Peter Barber Londonhoz formailag illeszkedő, mégis nagyon egyedi, monolitszerű beépítései.

Globálisan tekintve gyakori igény a sorolásból fakadó monotonitás feloldása vagy éppen ritmusának felerősítése. A monotonitás feloldására példa az amszterdami Borneo-sziget

beépítés esetén az identitás megteremtésére telkenként egyegy építész bevonása, a Kabelwerk esetén színes homlokzatok, Hageneiland esetén különböző épület-burkok alkalmazása. Az azonos egységek ritmusának hangsúlyozására példa a Maurice Nio tervezte küklopszok sora Rotterdamban vagy a spanyol sorházak Cádizban.

Az új évezredben az autóhasználat fokozott elterjedése okán a parkolók elhelyezése jelentős tervezési kérdéssé vált. A jóléti társadalom terjedésével párhuzamosan a privát elkülönülés igénye felerősödik, a közösségi területek iránti igény és azok mértéke csökken. A beépítések többnyire piaci alapon értékesített lakások, ritkábban szociális bérlakásnak épülnek. A korábbiakhoz képest a lakások alapterülete nem nőtt tovább. Nem előzmény nélkül, ismét megjelenik a terek flexibilis alakíthatóságának igénye, a háztartási gépek további fejlődésével a gazdasági helyiségek minimálisra, akár szekrény méretűre csökkenése figyelhető meg, gyakori az amerikai konyha tervezése.

k ortárs A l A csony int E nzív BE építés E k, n E mz E tközi példák

Peter Zumthor | Spittelhof telep | Biel-Benken, Basel, Svájc | 1989-96

Eduardo Souto de Moura | átriumházak | Mathosinos, Portó, Portu gália | 1993

West 8 | Borneo sziget | Amszterdam, Hollandia | 1993-96

MVRVD | Hageneiland | Ypenburg, Hollandia | 1998-2001

Peter Barber | Donnybrook Quarter | London, Egyesült Királyság | 2000

Maurice Nio | „küklopszok” | Rotterdam, Hollandia | 2001

NIO Architects | Groenoord-Zuid | Schiedam, Hollandia | 2001

MVRVD | Patio eiland | Ypenburg, Hollandia | 2001

NKS Architects | Kanoya | Fukuoka, Japán | 2002

Eustaquio Martinez Garcia - Virgilio Gutierrez Herreros | La Ma reta, Tenerife | 2002

Joke Vos Arcitecten | Periszkóp házak | Rotterdam, Hollandia | 2002

Aires Mateus | Bom Successo együttes | Óbidos, Portugália | 200 3

Cano y Escario Arquitectura | sorházak | Madrid, Spanyolország | 2003

Rafael Otero Gonzalez | sorházak | Cádiz, Spanyolország | 2004

Javier Garcia-Solera | idősek háza | San Vicente Del Raspeig, S panyolország | 2005

Valero and Jimenez Torrecillas | szociális lakóépület | Alameda , Spanyolország | 2005

Schwalm-Theiss and Gressenbauer | Kabelwerk | Bécs, Ausztria | 2005-2006

Christian de Portzamparc | szupertömb | Almere, Hollandia | 200 6

Peter Barber | Colony Mews | Islington, London, Egyesült Király ság | 2006

124 126 128 130 132 134 136 138 140 142 144 146 148 150 152 154 156 158 160

123

Spittelhof telep | Biel-Benken, Basel, Svájc |1989-96

Peter Zumthor táj iránti tisztelete, egyszerű anyaghasználata é s épületeinek kidolgozott részletképzése köszön vissza a Spitte lhof beépítésen. Dombos külvárosi környezetben, az erdő széléhez tap ad az enyhén lejtős terepre illesztett keret. Három tömb alkotj a a keretté záródó, alpesi gazdasági udvarok téri világára rímelő kompozíciót. Két, egymással szöget bezáró, felfelé lépcsőző klasszikus sorházsáv és a beépítés legmagasabb pontján, az érintetlen természet és a város határán a látvány, a völgy irányába mutató háromszög átfogójaként egy háromszintes lakóház. A két alacsony elem a kertre, a magasabb, háromszintes elem a kilátásra hangolt. Gépkocsiparkolás csak a kereten kívül lehetséges a magasabb épület konzolosan kinyúló szintjei alatt, vagy külön erre a célra épített szinteken. A belső, kis tárolókkal osztott zöldfelület csak gyalog járható. A terephez való alkalmazkodás, a sorházelemek függőleges irányú eltolása nemcsak a belső tér szerkesztésének logikáját adja. A lakóegységeket összevarró, teraszok, el őtetők lépcsőző betonlemezei a homlokzatokat is formálják. Lejt ésiránnyal

párhuzamos lépcsők futnak az épületek magjában, melyek két sávr a osztják a belső teret, és minimális méretűre redukálják a köz lekedőfelületeket. A bejárathoz igazodva az előtér külön szintje alac sonyabban van, a lépcsők szerkesztéséhez igazodva a felső szint ek tömege átnyúlik a szomszédos egységek fölé. Minden lakáshoz önálló utc ai bejárat, a sorolt kétszintes lakásokhoz nagyméretű kert, az egyszintesekhez kétoldali veranda és egy nagyobb méretű loggia tartozik.

Eduardo s outo de m oura

Eduado Souto de Moura letisztult, minimalista építészetének ére tt példája az itt tárgyalt beépítés. Portó tengerpart mentén és zak felé növekvő belvárosának széle, és egy villamossínekkel, forga lmas úttal határolt kikötő dokk közé ékelődik a tíz lakóegység. Haszonkertek karéja védi az elvarratlan városi beépítést az öböl irányából. A zöld sáv szélén egy új, a telket két részre vágó szervizút fe lől közelíthetők meg a bejáratok. A nagyobb, trapéz alakú telekrész kilenc, a ki sebb háromszög alakú egy lakásnak ad helyet. Szintmagas tömör f alak határolják a lakótereket és a kerteket, melyekre érdekes sávos mint aként fekszenek a vasbeton lemezek. A minta logikáját, a teljes en, vagy fél hosszon végigfutó zöld-, illetve tetősávok ritmusát az egységek mérete határozza meg. A tömör tetőlemezek között kisebb lépték ű elemekre bomlik a rendszer. Fedett terek és bevilágító pációk követik eg ymást. A mintának megfelelően a lakások öt sávra bonthatók. Az első a megérkezés sávja, ahová a gépkocsitároló és egy kisebb megérkező u dvar mellett a vendégszoba került. A második a lakószobáké, a h armadik

egy dolgozótérré bővülő belső udvarra néző közlekedőé. A negyed ik sáv a konyhának és a nappalinak, az ötödik a kertnek ad hely et. A nagyobb egységekhez az udvar végében még egy, a kertet kiszolgáló sáv tartozik. A szigorúan szerkesztett rend a tetők után a hom lokzatokon is folytatódik. Az ablakok nélkül kialakított falon tömör, és n yíló elemek sávja váltakozik.

Amszterdam korábban virágzó keleti kikötője a második világháború után kezdett veszíteni jelentőségéből. A város megvásárolta a több szigetből és félszigetből álló hatalmas területet és egy közel nyolcezer lakásnak helyt adó lakóövezet tervezését tűzte ki célul. Hagyatékként az ipari múlt, az új épületek régiekkel azonos helyz ete, a lépték, a sziluett, valamint a sötét burkolótégla haszná lata maradt meg. Gazdaságossági szempontok 100 lakás/ha laksűrűséget céloztak me g a területen, amit hosszas előkészítés és több tervváltozat ut án a West 8 építész iroda változata valósított meg a legszellemesebben. Az intenzív beépítés miatt a víz kékje veszi át a zöldfelületek szerepét. Négy méter széles, harmincöt méter mély telkekből összeálló sávok töltik ki a harminc építész által tervezett területet. Egymásnak hátat fordító lakóegységek töltik ki a szélesebb, átmenő elemek a keskenyebb sávokat. Változatosságot, az utcákat ritmusosan megszakító tere khez rendelt, épületsávok közé „zuhant” nagyméretű lakótömbök, „meteori tok” adnak, melyek a téri diverzitás és a terület identitásának erősítése

mellett a laksűrűséget is növelik. Látványelem a két földnyelv meghatározó súlypontjait összekötő piros híd is. Spronenburg félsziget belső lagúnájának északi partja egy érdekes kísérletnek adott helyet. Hatvan darab 16 méter mély és négy, vagy hat méter széles telk et adtak el olyan magánszemélyeknek, akik a szigorú szabályozást betartása mellett egy bő listából választhattak maguknak építészt. Ez let t a terület legszínesebb része, ami kis területen mutatja be a keleti kiköt ő változatos kortárs építészeti arzenálját.

Az MVRDV leegyszerűsített tömegekkel játékosan kísérletező épít észetének eredménye az ypenburgi beépítés. Csatornák határolják a négy hídon megközelíthető szigetet. Változatos méretű szí nes lakóépületekből és kerti tárolókból komponált minta tölti k i a gépkocsikkal is járható úttal keretezett trapéz alakú földdarabot. A sze rkesztés egyszerű, a létrejövő téri rendszer mégis komplex. Hár om, egymással párhuzamosan futó, de a telkek beépítetlenül hagyásával létrejö vő közterekkel összekötött gyalogos út vágja négy egyforma sávr a a beépítést. A sávok keresztirányban telkekre osztódnak, melyeken abakuszhoz hasonlóan tolódnak a lakóegységek és a tárolóépületek az egyik, illetve a másik út irányába. Érdekes átlátások jönnek létre a k ülönböző méretű, egytől nyolc lakóegységet magukba foglaló, arc hetipikusan formált, homogén tömbök és a magányosan álló, vagy egymásnak fo rgatott kerti építmények között. A köztes terek használata vált ozatos. A tereken játszótér, park létesült, a kertek virágoktól és haszonnövényektől zsúfoltak. A harminchét épületen öt anyagot használtak. Cserepet,

zsindelyt, zöld vagy kék színű műanyag táblát, illetve bordás alumíniumlemezt. Egy házon egyetlen anyag jelenik meg, amely tovább erősíti a formát és határozott identitást ad, kötődést teremt lakás és la kója között. A kétszintes lakóházak földszintjén a nappali tere mt kapcsolatot a kerttel, a felső szinten hálószobák sorakoznak.

London több helyen „foltozásra” váró városszövetének egyik elem e a beépítésnek helyet adó saroktelek. Peter Barber építészeti formavilágára jellemző, hófehérre vakolt, átjárható, közökkel átszőtt, kimetszésekkel formált tömb tölti ki a hiányt. Magas lakásszám és a szigetországi városokra jellemző, utcán söröskorsóval beszélget ő emberekkel benépesített, élettel teli urbánus közeg megteremt ése volt a cél. Két gyalogosút vágja három darabra az együttest. Két keskenyebb tömb a szomszédos telkekkel határos oldalon tapad a meglévő struktúrához, míg a sarkán toronyszerűen kiemelkedő, landmarkka l hangsúlyozott harmadik, a passzázsokkal leszakítva szabadon á ll. A kisebb önálló elemekre bontás mellett a városi élet beszippantá sát célozza a két utca, melyek találkozásánál a beépítés közpon tjaként szolgáló háromszög alakú tér alakul ki. Vékony kimetszésekkel karak teresen tagolt alacsony tömeg, teraszok, udvarok, pációk, közök , városi tér és az egyik utcafrontra csoportosított szolgáltató funkciók adj ák a beépítés diverzitását. Kertként használható udvar vagy saj át, földszinti

bejáraton keresztül megközelíthető emeleti terasz kapcsolódik a z utcaszinti lakásokhoz, illetve az első emeleti mezonettekhez. A mezonettek földszinti bejárata, és tágas terasza saját ház érzetét adj a. A telekadottságok és egyedi méretek miatt változatos alapraj zi elrendezések adódnak, a lakások mérete 40 és 100 négyzetméter között változi k.

Közel két szint magas töltésből nő ki a tizenkét lakóegység. A koronáján futó forgalmas úttal párhuzamosan sorakoznak az áttetsző hanggátló fal mögött alig észrevehetően a futurisztikus formájú, „küklopszok”-nak is nevezett tömegek. A partfalba faro ló lakások tervezésekor a hanggátlás és a bevilágítás megoldása volt a két legfőbb szempont. Két alacsony belmagasságú szint létesült az úttól enyhén emelkedő tetővel, hogy a gépkocsik zaja legkevésbé se zavarja a lakókat. A kisebb alapterületű alsó szintek összekapcsolódnak, csak egy oldalról, illetve felülvilágítókon keresztül kapnak természetes megvilágítást. A konzolosan kinyúló „L” alakú emelet két oldal ról bevilágított. A két szint anyagában is megkülönböztetett. Az alsó téglaburkolatú egy támfal hatását kelti, amin a fűrészfogasan formált emelet egy nagy rátett szerelt burkolatú tetőként jelenik meg. A 120 m2-es laká sokban a közös zöldfelülethez a földszinti lakószobák növényzet tel elválasztott saját udvarral kapcsolódnak. Mellettük a garázs és a konzo l alatt, az út felől egy fedett gépkocsibeálló került kialakítá sra. Az emeleti szinten a nappalihoz egy árnyas, három oldalról épülettel határ olt, intim, páció méretű terasz kapcsolódik. Az épületek előtt húzódó közös zöldfelület, egy hatalmas játszótér, amit csak a gépkocsik bekö zlekedéséhez kialakított két vékony keréknyom vág át.

Hetvenes években épült, többemeletes lakóházak között egy identitását vesztett zöld parkban áll három darab, első pillantásra egymásra pakolt, sötét dobozok benyomását keltő, keretté forras ztott zárkózott tömb. Többféle lakás tetrisszerű egymás mellé r endeléséből áll össze a furcsa forma. Az építőelemek száma a földszin ttől az emeletig egyre csökken. Földszintjén a nyolc kis páció kivételével teljesen kitöltik a lakások a keretet. Az első emeleten tovább csonkolódik a halom, teraszokat hozva létre a tetőkön, míg a le gfelső szintre helyezett dobozok madárvártaként tekintenek kifelé. A beépítés idegen testként, ufóként jelenik meg a környezetben. A park nyi tottságára zárt, befelé forduló módon, a környezet laza beépítésére extrém tömörséggel válaszol. Az épített környezettel való azonosulás teljes hiánya leginkább a maketteken érzékelhető. A téglaburkolat visszarántj a ugyan a hagyományos holland házak világába a szuggesztív terv et, tömege és viselkedése mégis építőkockákból összerakott játékká változt atja az épületet. A lakások mérete 110 és 200 négyzetméter közö tt változik. A földszinten a konyha és nappali terei körülölelik az udvart, az emeleti hálószobák a belső udvarra és teraszra néznek. A tet őre dobozként ülő második emeleten játszószoba érhető el.

Az MVRDV Hageneiland beépítésének szomszédságában áll a borús é ghajlaton nem jellemző, pációházakat soroló másik kísérleti beépítés. Bispukin mocsárra telepített ókori épületegyüttesének kompozicionális jegyei kortárs átiratban jelennek meg a hollan d csatornák között. Négy lakóegységből álló tizenkét épületsáv és a közöttü k kialakuló udvarsor tölti ki a gépkocsiúttal és fallal keretez ett szigetet. Parkolás az út mentén megoldott, a falon belülre lépni csak gyalog lehet. Közvetlenül az útról, vagy kis közön keresztül megközel íthető pációk felől nyílnak a lakások. Udvarra néző délkeleti oldalukon a tel jes homlokzati felületen üvegezettek, az északnyugati homlokzat , ami egyben a szomszédos páció határolófala, tömör. A hatalmas üvegfelületek a két teret egybeolvasztják, és a délkeleti fényt tükörként ter elik a kertbe. Minden helyiség az udvarra néz, a belső terek irányítottságát a földszintnél kisebb alapterületű emelet tömegének félnyeregtet ős kialakítása tovább erősíti. A lakásméretek változását követve a játéko s sédtetők kimozdulnak egymás mögül, ami az emeleti szobák és t eraszok kilátását jótékonyan befolyásolja. A beépítés környezettől való elfordulásának, a belső felé való megnyílásának ideáját az ajt ókat is magába olvasztó, fekete palaburkolat is hangsúlyozza.

A földszintjén két üzlethelyiséget, és az emeleteken három külö nböző alaprajzi elrendezéssel kialakítva kilenc lakóegységet ma gába foglaló épület egy több ütemben, hasonló méretű tömbökből létrejövő lakóövezet első eleme. A folyamatosan bővülő beépítés logikája az ütemezhetőségen, a funkcionális kettéválasztáson és a gépkoc siknak, mint a huszonegyedik századi életforma nélkülözhetetlen tartozékainak elhelyezésén alapul. Az első (és második) ütemben megépü lt épület kétarcú, a lakók és a vásárlók útvonalai elválasztott ak. A tömeg északi oldala a földszinten nyitott, az emeleteken zárt, míg dé li oldala épp ellenkezőleg, a földszinten zárt, és az emeleteke n nyílik meg. Gépkocsival egy alacsony beton térdfallal határolt parkolóöblökbe érkeznek a lakók. Innen tömör, a térdfallal azonos anyagú, azt folytató mellvéddel karakteresen formált lépcső vezet az eltolt helyzetű bejárathoz, amit egy felálló beton pengefal és előtető keretez . Az autókat köldökzsinórként a lakáshoz, a lakóhoz kötő, többször megtörő beton lemezrendszer a motorizált világ kritikája. A kerthasználat ebben a világban átértelmeződik. A kilenc 25-45 m2 méretű lakásból háromhoz tartozik egy második emeleti terasz. A lakóegységek három típusa, mint tetrisz elemek sorolódnak egymásba illesztve. Galériázott tereik a japán minimalizmus megtestesítői.

Eustaquio m artinez g arcia - v irgilio g utierrez h erreros

Szigorú raszter és kötött irányok mentén rendeződik sávokba a t izennyolc lakóegység. A kompozíciónak csak a telek mérete szab határt, a rendszer nyitott, jól meghatározott szabályokkal növelhető. Az elemek a beépítést meghatározó É-D-i iránnyal közel 45º-ot bezáró megközelítő útra rendezve tolódnak el egymástól. A feszes rende t ez a kimozdítás jótékonyan megbontja, a cakkos térfalak az ut caképben és a telep belső, feltáró közeiben is megjelennek. A kilátás, a tájolás, a domborzat és a helyszínre jellemző erős, északkelet i szél határozza meg az épületek mozdulatait. Vastag, tömör, homogén lemezként védi egy „L” alakú fal és a tető a kedvezőtlen irányból a belső tereket, melyek a délnyugati oldalon, a látvány felé szinte teljesen nyi tottak. A használt anyagok, színek, felületek a helyszínnel val ó kapcsolatot erősítik. Bár a házak homoktengerből kinövő kőtömbökre emlékeztetn ek, a tervezett beépítés mégsem utánozza, inkább építészeti esz közökkel, praktikus szempontok szerint újraértelmezi, újraformálja a környezetet. A szűk kanyonhoz hasonlító széllel átjárt közök átszellőztetik a beépítést, az elnyújtott arányú, árnyékos, széltől védett pációk és tetőteraszok pedig megduplázzák a lakóteret. A lakások mindkét típusa

kétszintes, 15 két hálószobás, 95 m2-es lakás és 3 egy hálószobás, 57 m2-es lakás épült. Az előbbi típus esetén a felső, bejárati szinten a közösségi helyiségek, konyha, étkező, nappali vannak, az alsó s zinten a hálószobák pációra nyíló terei kaptak helyet, a belső tereket a középpontban elhelyezett lépcső, mint térelem teszi karakteressé. A kisebb lakás esetén a közösségi helyiségek a földszinten, a hálószoba az emeleten kapott helyet.

Rotterdam új, Nesseland nevű lakóövezetének bejáratánál épült a z expresszív, talán túlzottan is közérthetően formált együttes. Három oldalról vízzel körülvett mesterséges félsziget partvonalához tapad a négy darab három lakást egybeolvasztó, periszkópot idéző tömeg. Mint faágból a rügyek, úgy nőnek ki a szárazföldből a ví zre telepített háromszintes lakások. Megközelítése a földnyelve n keresztül vagy vízi úton lehetséges. A kert átértelmeződik, itt minden a vízről szól. A földszinten, a gépkocsitároló melletti nagy hely iséghez egy vízen úszó, két szintre osztott stég kapcsolódik. Feljebb egy víztől elemelt, nagyméretű étkezőterasz, lejjebb, közvetlenül a vízfel ületen egy kisebb méretű, kikötő, vagy horgászó hely helyezkedik el. Az alsó szin tre, mint podesztre helyezett kétszintes billegő dobozok egy lo ggiában végződnek. Távcsőként, különböző irányokba forgatva merednek a víz felé, a kilátás irányába. A tulajdonosok változatos igényeinek kielégítését a flexibilisen alakítható, két traktusba rendezett alaprajz szolgálja. Az osztatlan, nagy térként megtartott középső szinten csak egy keskeny, lépcsőt és vizesblokkot magába foglaló sáv helye fix. A konyha helye nincs meghatározva, akár a földszinten, akár az emeleten kialakítható. A szobák leválasztását szintén az egyedi igény határozza meg.

Óbidos Atlanti-óceánba nyíló lagúnája a várostól hat kilométerr e északnyugatra, kedvelt üdülőhely. A Bom Sucesso az öböl legbe lső pontján 2006-tól kiépülő kiszolgáló, szórakoztató funkciókka l kiegészülő lakózóna. Egyik frissen nyitott útja mentén soroló dik absztrakt geometrikus mintaként a tizenkilenc ház. A mintának két rétege van. Egyik az alaprajz, másik az előbbivel szorosan összefüggő, mégis teljesen más karakterű tetőfelülnézet. Aires Mateus alvaladei h ázához hasonlóan az alaprajzi kontúr itt is négyzetes. Egybefol yó tereit különböző vastagságú faltestek határolják, melyekbe a kiszolgál ó funkciók kerültek. Hunyorítva, a terv Theo van Doesburg, a ho lland de Stijl egyik meghatározó alakjának, „Egy orosz tánc ritmusa” című, von alakból felépülő festményének átirataként értelmezhető. Tektoni kus, függőleges és vízszintes tömbökből való felépítése, az újkőkori, megalitikus kultúrák misztikus kőerdőire emlékeztet. Tetőtömbjei nem sarkosan, dobozszerűen zárják le a belső tereket, hanem a baleár kultúra tauláihoz hasonló, rátett módon. Mintázata ezért tetőfelülnézet ében inkább

felületszerű, Piet Mondrian neoplaszticista képeivel rokon. A r étegzettség nem csak függőlegesen, hanem vízszintesen is értelm ezhető. Szabadon sétálva a menhírek és dolmenek között eltűnik a külső és a belső közötti határ. A lakás előtt gépkocsitároló és megér kező, a kert felé árnyékos, széltől védett étkező, pihenő helyet hoznak létr e a fellazuló tömbök. A térbe emelt grafikák a házba zártság ér zetét teljesen feloldva olvasztják egybe az udvarokat, a kertet és a lakóterek et.

Egy közelmúltban kiépült lakóövezet utolsó utcájához tapad a tí z lakóegységből álló, sűrű beépítés. Háromemeletes, tetőterassz al kiegészülő, kőburkolatú, zárt kubusok sorolódnak az enyhén ível ő utca mentén, egyetlen mozgalmas tömeggé gyúrva. A kimetszések , előtetők, az utca ívének és lejtésének követéséből adódó, vízszintes és függőleges kimozdítás a nehézkes kőtömb megmunkálásának esz közei. A jellemzően zárt déli homlokzat véd a nyári felmelegedéstől. Nyí lászárók csak a kimozdítások és kimetszések mentén kapnak helye t. A tömeg formálásából adódóan a különböző tevékenységekhez és évszakokho z kapcsolódva változatos nyitott, fedett-nyitott terek alakulna k ki. Az udvar és az étkező között egy átmeneti tér, a hálók szintjén eg y terasz, és az utólagosan acélszerkezetekhez rendelten árnyéko lható tetőfelület, differenciált használatot tesz lehetővé. A lakások ala pterülete 206 m2. A földszinti nappali és étkező tere az udvar irányába teljesen megnyitható, a bejárati oldalon a konyha az előkerthez terassza l kapcsolódik. Az emeleten három hálószoba teremti meg a privát életteret. Innen a lépcső továbbvezet a tetőteraszra, amelynek monolit töm ege tovább differenciálja a házak tetriszszerű kőtömbjét.

Kifelé teljesen zárt, egy-két szint magas fal keretezi a kesken y telket. A beépítés teljesen elfordul a környező sűrű lakóövez ettől. Egyik oldalán, a főútról leágazó, kis lakóúton érkezünk a bejáratokhoz. Egyforma darabokra osztva a téglalap alakú terüle tet, kilenc lakóegység billeg a keretben. A törtvonalú házak egy átlós vona l mentén két részre osztják a kertet. Egyik a megérkezés, a gép kocsitárolás helyét jelöli ki, a másik a kerti tevékenységeknek ad helyet. E gy ajtóval ugyan összenyitható, mégis, a két külső tér elválasz tott, a ház a szűrő szerepét tölti be. A két kertrész mellett a tetőfelület j elentős része teraszként van kialakítva. Innen nyílik kilátás a városra, a tengerre. A zártság nem csak az elfordulás, hanem Európa egyik déli s zegletében a felmelegedés elleni védelem eszköze is. Kis árnyék olt nyílások törik csak át a hófehér falakat, vagy a tetősíkok közötti réseken keresztül, fényaknákon jut fény a belső helyiségekbe. A finoman formált, spirálisan önmagukba tekeredő, vakító kubusok szobrokként hatna k a tájban. Az ék alakú udvarból a nappali és étkező terébe érk ezünk, innen közlekedő vezet vissza a privát szobák felé, a földszinti hálószobához és az emeletre felvezető lépcsőhöz. Az emeleti három hálószoba mellett az étkezőre nyíló, kétszintes felülvilágító nyújtja meg a teret. A lépcső felvezet a tetőteraszra. A lakások alapterül ete 108 m2.

arcia- s olera

A város, mint beruházó a háromszög alakú telekre először két kü lönálló feladatként, egy közpark és egy hatemeletes, idősek számára épülő lakóépület tervezését tűzte ki célul. A tervezők a k ét feladat összekötését javasolták egy, a teljes területet kitö ltő sávos rendszerbe integrálva a különböző funkciókat. A két út közé kifeszü lő, kétszintes, alsó szintjén közösségi funkciókat és gépkocsit árolót, emeletén lakóegységeket magába foglaló épület a telek belsejébe húzódik, a szomszédos kórház fás parkjának határvonalához tapad. Mögötte, a gépkocsik beközlekedését lehetővé téve egy kiszolgáló út, előtte, sávokba rendezve egy városi tér, közpark áll. Az épület legnagyobb erénye, hogy az idős emberek életterét nem szeparáltan, hanem a városi életbe integrálva valósítja meg. Az orvosi felügyelet lehetőség ét megtartva, a közösségi funkciókat szintben elválasztva, a város, a par k folytatásaként az önálló otthonhoz hasonló újszerű, vonzó, la kóminőséget teremt. A 44 m2-es, egy személyre tervezett lakóegységek mindeg yikéhez a hálófülke oldalán kis balkon, a bejárati oldalon fede tt terasz tartozik. A park felőli oldalon kialakított közlekedősávon köze líthetőek meg gyalogosan az egyes egységek, az erről nyíló tera szok az idősek számára kiváltképp fontos találkozások, a beszélgetés, a szemlé lődés helyét teremtik meg.

v alero and j imenez t orrecillas

Teljesen kitölti a telket a két határozott Ny-K hossztengelyű é pületsáv és a lakásokhoz tartozó alacsony fallal kerített elő- és hátsóudvarok sora. A beépítés hat sávra rendeződik. A huszonhat lakóegységet magába foglaló két tömeg, és a telek hosszoldalát határoló utcák melletti napos megérkező udvarsávok belül két, árnyas, hű vösebb, védettebb lakóudvarsorral egészülnek ki. A lakóudvarok az épületek végein az oromfalakkal azonos textúrájú falfelülettel záród nak, ami tovább erősíti a határozott keretet. Alacsony költségv etésű szociális lakások építése volt a cél. A tervező a terület klimatikus és domborzati viszonyaiból kiindulva, praktikus szempontok alapján kiválasztott, hagyományos építészeti eszközöket, egyszerű anyagokat használt. A lakóegységeket összekötő, a domboldal lejtését követő, egysé ges ferde lemezként kezelt tető nemcsak formailag erősíti a kollektív egy üttélés ideáját, hanem funkcionális elem is. A teljes hosszában több mint nyolc métert emelkedő tető alatt kialakuló padlástérben a melegedés hatására beinduló ventiláció véd a nyári felmelegedéstől. Az egyszerű,

fehérre vakolt falakba vágott nyílások előtt karakteres árnyéko lószerkezetet helyeztek el, amely a belátás gátlása és a lakóeg ységek átszellőzése mellett plasztikusságával oldja a homlokzatok monotonitását. A 87 m2-es lakások kompakt szerkesztése a földszinten a nappali, étkező, konyha tereit és mosókonyhát, az emeleten három hálószo bát és fürdőt foglal magába.

s chwalm- t heiss and g ressenbauer

Néhai ipari területen, hat építésziroda tervezte a különböző tí pusú lakóépületeket. A beépítés talán legizgalmasabb elemei a s űrű sorházak, melyek színes szivacsokként ékelődnek a többlakásos é pületek közé. Huszonhat lakóegységet rejt magába a téglalap ala kú telket teljesen kitöltő vékony közökkel átvágott tömb. Kis területen társasházakkal azonos lakósűrűség elérése volt a cél úgy, hogy a saját bejárat, kert, terasz lehetőségéről ne kelljen lemondani. A háromemelete s, földszinten kis pációval, a visszahúzott emeleteken terassza l ellátott lakások kifelé szinte teljesen zártak. Udvarrá zsugorodik a ker t, kis mérete ellenére mégis jól használható külső nappali-étke zőhelyiséggel egészíti ki a feszes belső tereket. Homokfúvott üveg elemek véd ik a belátástól az emeleti teraszokat, melyek a csendes elvonul ás helyei. Az egy tömbbé összenőtt elemek különállóságát, az egységek iden titását az élénk árnyalatok teremtik meg. A szín egyszerű eszkö z, ami a személyes kötődés mellett, az egész beépítés „város a városban” karakterét meghatározza.

Organikusan növekvő, évszázadokon keresztül, több, egymásra rakódó rétegből épülő középkori városok összetettségét kívánja megteremteni a parkolóházat, bevásárlóközpontot, városi szolgál tató funkciókat és lakóegységeket integráló beépítés. Az utakka l négyfelé vágott szupertömb tetejét koronaként keretezik a peremhez ta padó lakások. A keret belsejét intenzív zöldfelület és egy lába kra állított lakótorony tölti ki. Az épület újabb példája a holland struktur alisták által indított kísérletsorozatnak, mely a városokat org anikus egészként kezeli és küzd a funkcionális elemekre való széthullása ellen. A rétegzettség, a természetes növekedés és az átjárhatóság vágy a táplálja a tervet. Az egymás feletti szinteken elhelyezett különböző fun kciók ellenére a tömb mind vízszintesen, mind függőlegesen bejá rható. A homlokzaton megjelenő, vízszintesen barázdált felület a földből kinövő üledékes kőtömb képzetét kelti. Bár a terveken még a zö ldtetőkön tehenek legeltek, és a kezdeti gondolatok a vidéki, kertvárosi élet városközponti megtelepedéséről szóltak, a kisebb változáso kkal megvalósult épült működőképes modellt mutat a nagyméretű városi tömbök tetőfelületeinek hasznosítására. A tetőszinten 52 lakás sorolódik a perem mentén különböző alaprajzi mérettel és kialakítással, köz vetlen bejárattal a tervezett közterületről.

Peter Barber London hiátusait kitöltő beépítéseinek egyike a Co lony Mews. A sűrű belvárosi szövet maradék telkét egy műterem és a négy lakás foglalja el. Minden oldalán házak, kertek k apcsolódnak az épített kerítéssel körülvett telekhez. A köztes terek sorának hierarchiája világos. Több szűrőn keresztül érkezünk a zajos, n yüzsgő városi utcától a nyugodt családi otthonokba. Egy viktori ánus ház kapujából nyíló vékony nyéllel kapcsolódik a zárvány a városi u tcahálózathoz. A nyélre kapcsolódó sikátorból tárulnak fel a há zak lelkét jelentő, délre tájolt, kétszintes udvarok. Az udvar célja kettő s. Innen nyílik a bejárat, a megérkezés helye, de természetes f ény is csak innen érkezik a szomszédok és a sikátor felé szinte teljesen tömör, f allal kerített lakások helyiségeibe. Két hálószoba néz a négyze tes alakú átmeneti térre a földszinten, az emeleten a pációhoz vizuálisan kap csolódó terasz egészíti ki a nappali és az étkező terét. A lakó k a kerteket már birtokba vették, ahol óriási virágosládákból nő ki a növényzet a falak közül.

A kortárs beépítések határát az 1989-es rendszerváltásnál húztuk meg, ebben az időben Magyarországon erős változások indultak el. A szocializmus végével egyidejűleg az állam szerepe a lakásépítésben jelentősen lecsökkent, a magyar lakásállomány privatizációja, piaci átalakulása, vállalkozói és befektetői körök megjelenése volt megfigyelhető. Az állami tervezővállalatok helyét a magán építészirodák vették fokozatosan át.

A társadalom átrendeződése, a piacok megnyitása, a felhalmozott tőke befektetése nagyütemű építési hullámot eredményezett. A lakásépítés terén a piaci értékesítésre szánt, nagy árréssel kivitelezhető „lakópark” vált a legelterjedtebb építési formává. Az alacsony, intenzív beépítések az időszakban nem jellemzőek, főként agglomerációs területeken fordulnak elő. A budapesti példák a korábbi beépítésekre jellemzőnél magasabb társadalmi osztály, kifejezetten a felső-középosztály számára épültek, mint például a Barlang utcai vagy Víznyelő utcai lakások. Ahol az építészek erős vízióval rendelkeztek, ott lehetőség nyílt a beruházók meggyőzésére és alacsony, intenzív

beépítések építésére. Erre hoz mintát az alábbi néhány példa. A beépítések a hazai szabályozások korlátai miatt általában egy telken történnek, ritka a több telket magába foglaló telepszerű beépítés. Ritka kivételt ez alól a velencei villapark negyed példája, ahol szakaszos ütemezéssel több, mint 70 telken valósul meg egységes arculatú telep. A terveken általános jellegzetesség az elválasztott parkolók építése, mint a Víznyelő utcai példa esetében. A lakások a saját kert előnyeit sűrűbb, városi vagy városias környezetben valósítják meg, a természetet tisztelő hozzáállásnak ilyen esetben különös hangsúlya van, erre példa a Barlang utcai beépítés közös használatú kertjének eredeti környezetet őrző alakítása.

A mai kor jóléti igényeinek megfelelően a házak alaprajzi kialakítása a földszinten a család közösségi tereit összenyitott formában, amerikai konyhát, étkezős nappalit rejt, a hálószobák a felső szinten sorakoznak. A tervezők a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt fektetnek a privát elkülönülésre, a sűrűség inkább a gazdaságos telekhasználatból fakad, a közösségi együttélésnek többnyire nincs hangsúlyozott szerepe.

k ortárs A l A csony int E nzív BE építés E k, m A gy A r példák

Mónus János - Szőke Zsuzsanna - Nagy Sándor | átriumházak | Bud apest | 1992

Keller Ferenc - Cságoly Ferenc | sorházak | Barlang utca, Budap est | 2001

Pelényi Margit | 4 lakásos ház | Pécs | 2003

Perényi Tamás - Fülöp Gyula | Venezia villapark | Velence | 200 8

Tomay Tamás | Csévi utca, Budapest | 2008

164 166 168 169 170

Tiszta tervezői szándék megvalósulásának vágyával kezdeményezte a telep építését az építész csapat. A rendszerváltás utáni időszak bizonytalan, sokszor kétséges kimenetelű finanszírozási gyakorlata helyett a tervezők egy merőben újszerű konstrukciób an valósították meg az épületeket. A beruházás anyagi hátterének megteremtésétől kezdve a telkek megvásárlását, a rendezési terv módosítását, a tervezést, a kivitelezést, sőt az értékesítést is egy kézben tartották. Heterogén építészeti környezet, változó léptékű és minőségű lakó és kereskedelmi épületek alkotják a beépítés közvetlen szomszéd ságát. A kompozíció minden eszközzel az eltávolodást, a befelé fordulást szolgálja. A Szentendrei útról spirálisan egyre kisebb utcákra kanyarodva érkezünk a tizenkét lakóegységből álló telep belső, gépkocsiktól mentes gyalogos feltáró ösvényére. A lelassulást, az elszakadás t a gépkocsi tárolók várárokhoz hasonló kialakítása, az árkon á tívelő hídon keresztül történő megérkezés tovább erősíti. Hat-hat „L” alakú elemből álló két, egymással párhuzamos sávba rendeződnek az egy ségek. A beépítés keretét az összezáródó kétszintes tömegek adják. A szű kre szabott keretet kitölti a nappalik földszintes tömege és az átriumokat

határoló szintmagas fal által különböző használati zónákra, köz ökre osztott, jellemzően zöld struktúra. A lakás megközelítését szolgáló központi átrium a nappali tetején kialakított, füvesített, privát napozóterasszal egészül ki. Az alaprajzok mértéktartó, de elegá ns kialakítása 140 m2-es lakásokat eredményezett, az épületek alaposan átgondolt r észletekről és anyaghasználatról tesznek bizonyságot.

A természet erői által formált helyszínen a tereppel, a domborz attal való azonosulás irányította a tervezők, Keller Ferenc és Cságoly Ferenc kezét. Barlangokkal átlyuggatott budai domboldalon épült a húsz lakóegységből álló beépítés. Hét darab két-négy la kóegységet tartalmazó sávba rendezve tapadnak a tömegek a szintvonalakhoz. A beépítés rajzolata egy kézfejhez hasonlít. A megérkezési pon ttól, mint tenyértől indulva kanyarognak a különböző hosszúságú ujjak a le jtős telken. Az anyagok és szerkezetek kiválasztása tovább erős íti a helyhez való kötődést. A zöld lemezként kiszakított tetőket világos szí nű téglával burkolt, és földszínűre festett vakolt falak tartjá k. Minden eszköz a kiszakított elemek és a terep összetartozását erősíti. Különb öző alaprajzi elrendezéssel kialakított lakóegységek egymással rokon, mégis finoman differenciált homlokzatai sorolódnak egymás mellé. A ho sszúságukban is eltérő, plasztikus homlokzatok porózussága átly uggatott mészkőtömbökké varázsolja az épületeket. A kertek, udvarok épít ett módon való elválasztása nem cél. Az épületek úsznak a nagy közös zöldfelületen. A 125 m2-es lakásokhoz tartozó teraszt csak egy könnyű faszerkezetű trepni jelzi, a többit a természet visszafo glalja majd. A lakások két szintjén egyszerű elrendezéssel a földszinten a köz össégi funkciók, az emeleten a privát szobák kaptak helyet.

Pelényi Margit, kinek nevéhez számtalan pécsi épület fűződik, tervezte az itt bemutatott négy lakásból álló beépítést. A belvárosi, dombra felkúszó Radnics utca saroktelkén áll a telek hosszoldal aira kifeszített négy lakás. A lakások közötti kisebb közös, lé pcsőző udvar szintjei a sarkon, a tömeget puhító, alacsonyabbra fogott bejár aton át közelíthetőek meg. A telket, mint keretet kitöltik a há zak és fallal lehatárolt udvaraik. Felhasított, keretes beépítés jelleggel a lakások befelé fordulnak, a földszinten elkerített udvarral, az emeleten nagy ablakfelülettel nyitnak a körülzárt, belső udvar felé. Az utca felé a beépítés zártabb homlokzattal fordul. A csendesebb utca felől a keret kettéhasad, a hasítékban a befelé szögellő lépcsők tömegei és a kéményszerűen magasra felfuttatott pengefalak hangsúlyozzák az egységek ritmusát. Az alaprajzok egy típusra szerkesztve a földszinten a közösségi konyha, étkező és nappali helyiségeit foglalják magukba, jó idő esetén teljes megnyitással a lehatárolt pációk irányába a t erek megnövelhetők. A felső szintre a külön tömegben elhelyezet t lépcsők vezetnek, ahol két, illetve három hálószoba érhető el. A szomszéd ház színét idéző előtét doboz, a földszinti garázsok ereszvonalat folytató, visszaugrással érzékeltetett sávja, a tetőhajlások, a sarok vis szatompítása az illeszkedés finom mozdulatait őrzik a házon.

A kertvárosi élet harmóniájára való törekvés indította el a meg bízót a telep létrehozása felé, Perényi Tamást és Fülöp Gyulát 71 telken telkenként 2-4, egységes arculatot sugárzó lakóház megtervezésével bízták meg. A tervezett házak közül kezdetben négy épült meg, a továbbiak a telkek értékesítésével párhuzamosan épülnek fel. A környező nyaralóövezethez léptékében illeszkedő házak mintáza tai a szabályozást követve oldalhatáron álló egységekként húzódnak a telkek szélére, mint gyöngyszemek a láncon sorolódnak egymás me llé az utakra felfűzött telkek szélén. Különböző családmodellekhez iga zítva, mégis egységes karaktert létrehozva a tervezők 10 lakást ípust terveztek 2-4 szobával, 80-150 m2 között változó alapterülettel. Telkenként a zöldfelületek használata megosztott, az egységeket gyalogos ösvény köti össze. Az épületek eltolásával és forgatásával minden lakó egység számára pergolával lehatárolt földszinti és emeleti tera szt alakítottak ki a privát szféra megteremtésére, a pillérként lefutó pergolák sora oldalirányban akadályozza az átlátásokat. A lakások a föl dszinten közösségi helyiségeket, az emeleten lakószobákat foglalnak magukba.

Tomay Tamás tömör, elegáns és lényegre törő házainak sorába ill ik az itt tárgyalt példa. Vékony nyéllel kapcsolódik a Csévi utcához a háromszög alakú tömb belsejében található, furcsa alakú , „maradék” telek. A négy lakóegység látszólag szabadon álló el emei az alattuk húzódó, utcától gépkocsilehajtóval induló pinceszintből nőnek ki, ahhoz tapadnak. A pinceszinten és a kert szintjén fa lakkal meghatározott keret szinte teljesen kitöltik a telket. A hosszú id eig beépítetlenül álló, keskeny földdarabra négy jól használhat ó lakás elhelyezése olyan kilátástalannak tűnt, hogy a tervező először lebeszélte a megbízót az ingatlan megvásárlásáról. Az enyhe lejtőn felfelé lépkedő, egymástól szintben is elválasztott kerttel rendelkező, négy, eg ymáshoz képest finoman elforgatott elem tökéletesen oldja meg a telek nehézségeiből adódó kihívásokat. Minden egység jó tájolással, k ilátással bír és bár látszólag ugyanolyanok, mind belső, mind k ülső kialakításukban egy típus különböző variánsai. A megrendelők igényeihe z alakított látszó téglaburkolatú, monolit tömbök formálásakor a hely -

színrajzi elrendezésben megjelenő tervezett esetlegesség újra előkerül. A tetők aszimmetrikus hajlásszöge, a gerinc hossztengelytől való 90º-os elforgatása, a kiharapott tetőszinti terasz, a bizonytal an túllógású tető finoman oldják a kockák uralmát. A közös hasz nálatú gyalogos feltárást szolgáló zöldfelület felé a házak zártak, a privát ud varba lépve a homlokzatok megnyílnak, a tömbszerűséget teraszok bontják meg.

A globális és lokális válságok problémái közepette a fenntarthatóság korunk rendkívül elterjedt fogalma, értelmezése a definíciók útvesztőjében mégis magyarázatot igényel. A fenntarthatóság legelterjedtebb nézete a fogalom három pillérjét emeli ki: gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóságot különböztet meg. Az egyes tudományterületek a fogalom különböző aspektusait tárgyalják, részekre bontva értelmezik az egységet. A lakásépítés, illetve általában az építészet a tervezés és építés komplexitásához híven a fenntarthatóság mindhárom pilléréhez kapcsolódik. Az építész kihívása éppen abban áll, hogy a fogalom részeit integráló megközelítést, a fenntarthatóság hármas igényét egységbe hozó megoldást alkosson, ezért a fenntarthatóság az építészetben minden esetben egyedi válaszok keresése. Az összegyűjtött példák különböző útkeresések a fenntartható jövő felé, amelyek kapcsán a továbbiakban a három pillér és az alacsony, sűrű beépítésű lakóházak összefüggéseit tárgyaljuk.

A gazdasági fenntarthatóság a lakásépítésben ös zszekapcsolódik a mindenki számára, jövedelméhez mérten „elérhető lakás” fogalmával, a gazdaságos, mértéktartó építés és fenntartás szempontjaival. A példák között az Alejandro Aravena tervezte chilei telep az ott élő családok számára, az Anna Heringer tervezte 3 lakás Rudrapurban jó példája a lokálisan elérhető anyagokból épített, külső erőforrások bevonása nélkül hosszú távon fenntartható lakásnak. A matosinhos-i Intelligens ház az előzőektől eltérően a fenntartás gazdaságosságára helyezi a hangsúlyt, a ház megépítése után, életciklusa alatt

törekszik a minél kevesebb külső erőforrás használatára. A felgyorsult ipari termelés magával hozta a környezetszennyezés jelenségét. A mai ember ökológiai lábnyoma sokszorosa a 100 évvel ezelőtt élt emberének, ráadásul a föld népességének rohamos növekedése is a véges erőforrások felgyorsult felélését eredményezi. A globális felmelegedés megoldása, az ökológiai lábnyom visszaszorítása olyan tényszerű kihívások, amelyek közösségi megoldást igényelnek. A túlzó környezeti terhelés az építőipar esetében óriási, hiszen ez teszi ki a CO2 kibocsátás hozzávetőleg 40 százalékát. A környezeti fenntarthatóság a szűkös erőforrások józan és mértéktartó használatára, a környezet értékelésére és védelmére hívja fel a figyelmet. A párizsi példa „használd, amit találsz” hozzáállása a meglévő értékek józan újrahasznosításának jó példája, az Intelligens ház és az Úszó házak a fosszilis energiahasználat minimalizálására és a megújuló energia alkalmazására mutatnak mintákat, a kortárs komfortigények kielégítésével egyidejűleg.

A szociális fenntarthatóság szempontja a társadalom önfenntartó együttműködésében, az erőforrások közösségi megosztásában, a régi idők takarékos szemléletében mutatkozik meg. Az alacsony, sűrű beépítések közösségi együttélést erősítő példái az építési terhek, az infrastruktúra, a fenntartás megosztásán alapulnak. Erre hoz példát Clay Field az angliai Suffolkból, ahol a faluközösségek mintájára az erőforrások megosztásával, a szükségletek helyi megoldásával kisebb ökológiai lábnyomot értek el, illetve a Vandkunsten iroda dán példája, ahol a természetközeli élet és a dán „cohousing” hagyományának együttes folytatása alkotja az egymásról gondoskodó, kevés külső erőforrást használó beépítést.

fE nnt A rth A tó és E n E rgi A t A k A rékos A l A csony int E nzív BE építés E k

Tegnestuen Vandkunsten | csoportházak | Viken, Dánia | 2001

Marlies Rohmer | Úszó házak | Ijburg, Hollandia, 2001

Cannatà and Fernandes | Intelligens ház | Matosinhos, Portugáli a | 2003

Elemental - Alejandro Aravena | Quinta Monroy telep | Iquique, Chile | 2003-2005

Alvaro Siza | Bouca szociális lakónegyed | Portó, Portugália | 2004

Cubo Arkitekter | Hvide Sande | Dánia | 2004-2006

Anne Lacaton and Jean Philippe Vassal | Teraszos házak | Mulhou se, Franciaország | 2005

Koji Tsutsui | Árvaház | Raki, Uganda | 2007

Anna Heringer | HOME made házak | Rudrapur, Banglades | 2007-20 08

Riches Hawley Mikhail | „ClayField” | Elmswell, Suffolk, Egyesü lt Királyság | 2008

174 176 178 180 182 184 186 188 190 192

A Vandkunsten Építésziroda több hasonló telep megtervezésének t apasztalatával a háta mögött tervezte a viken-i beépítést. Északról egy forgalmas elkerülő út töltése határolja a telket. Megközelítés a déli oldalról három zsákutcán lehetséges. Mint á ghoz a falevelek, úgy tapadnak a telek belsejébe kanyargó szalagokhoz a kis gépkocsitárolók, valamint a több-kevesebb lakóegységet magukba foglaló házak. Az épületek sorát kiegészítő, tömör kerítéssel határolt kertsávval tovább hízik az érintetlen zöldfelületbe türemkedő f ekete kígyók teste. Épített és természetes aránya, a kortárs építészeti eszk özök, a nagy lakósűrűség, és a lakások kialakításának és méreté nek sokfélesége falusias környezetet eredményez. Az épületek anyaghaszná lata visszafogott. Nagyméretű, a homlokzat síkjából kiugró üveg ezett napcsapdák csalják az épület belsejébe a skandináv éghajlaton k iváltképp értékes fényt és meleget. Az előregyártott fa vázszer kezet közeit vastag hőszigetelés tölti ki. A fekete szálcement burkolat napo s időben kívülről melegíti az épületeket, a tetőt fémlemez fedi . A három

alaprajzi típus között két-hálószobás földszintes házat és háro m-hálószobás emeletes lakásokat találunk. A dán elrendezésre je llemzően az emeletes házakban a nappali az emeleti szintre került, galér iás letekintése összeköti a földszinti étkezőtérrel, a kétszint es homlokzaton nagy megnyitott felületek világítják meg a közösségi tereket.

„A világot Isten teremtette, Hollandiát viszont a hollandok” - ezt a mondást gyakran felemlegetik az Amszterdam keleti részén , az Ij-tóban létrehozott mesterséges szigeteken fekvő lakóterület k apcsán. A holland kultúrában a szárazföld nem adottság, hanem é vszázadokon át tartó fáradtságos munka eredménye, és ez a folyamat na pjainkban is tart. A Zeeburg városrészben található egykori kel eti kikötő megújítása beleillik a napjainkban világszerte zajló vízparti r ehabilitációs projektek sorába. Az Ij folyó torkolatánál épülő szigetvilág igazi kékmezős beruházás. A több ütemben, több építésziroda bevonásával épülő új városnegyedet elkészültével negyvenötezer ember lakja majd, ezért lakások mellett üzletek, irodaházak, iskolák és rek reációs lehetőségek állnak az ideköltözők rendelkezésére. A szi getsor első elemének északi oldala nem is szárazföld, sokkal inkább egy földnyelvvel kerített, zsilipekkel szabályozott vízszintű öböl. Mire benépesül, százhetvenöt vízen úszó, a parttól kígyózó stégekhez tapadó lak óegység tölti majd ki a vízfelületet. Három variáns rendelhető: „szabadon úszó” lakóház, két lakóegységes, illetve három lakóegységes ele mek. Ezeken kívül cölöpön áll néhány magasabb torony, melyek a stégrend -

szer fix pontjait adják. A terület szárazföldről csak gyalogosan vagy vízen megközelíthető. Az úszó házak alapja egy vasbeton tálca, csak a felhajtóerőnek köszönhetően maradnak fent a vízen. Minél nagyob b a súly, annál mélyebbre süllyed egy ház. A hálószobák a víz a latt kerültek kialakításra. A kert a különleges helyzetnek megfelelően átalakul. Az emeleteken teraszok, a víz szintjén úszó, lépcsőn megközelíthető pihenő dekkek lettek kialakítva.

A portugál építész iroda régóta kísérletezik intelligens lakóházak tervezésével. Az „intelligens” kifejezést gyakran használják terveik leírására, a szó jelentésének összetettsége miatt. Véleményük s zerint korunk lakóépületeinek az esztétikus megjelenés mellett funkcionálisnak, logikusnak, tartósnak, kényelmesnek kell lenniük és nem cs ak a felépítéskor, hanem a fenntartás során is elsődleges a gaz daságosság. Szemléletükben az előregyártás elsőbbséget élvez a rengeteg pon tatlanságot és műszaki problémát jelentő hagyományos építési mó dokkal szemben. Lakóegységeik inkább értelmezhetőek önálló identitással bíró tárgyként, de a modulok összefűzésével, egymás mellé rendelésével összetett rendszerek is felépíthetők. 2002-ben és 2003-ban két kísérleti épületet mutattak be. Egyik egy négyzetes keretbe fog lalt minimális alapterületű lakás, melyet egy üvegpallóból épült keretbe foglalva két oldalról kert, illetve terasz határol. Másik a CAPA, vagy DST modul, mely teljesen előregyártott kapszulaként akár teherautóval, vag y helikopterrel helyszínre szállítható. Az előbbi minimális inf rastrukturális ellátottságot, víz- illetve csatornahálózatot feltételez, míg az utóbbi alsó szervizdobozába rejtve minden kiszolgáló egységet tartalmaz, egy

teljesen autonóm modul. A huszonhét négyzetméteren minimális méretű konyhával és vizesblokkal kialakított „garzonok” közművesítetlen, lakott területektől távoli, vagy természetvédelmi helyeken tesz ik lehetővé az ideiglenes vagy hosszútávú megtelepedést. Napele mek, a nagyobb típus esetében szélturbina, fotovoltaikus panelek szolgál tatják az elektromos áramot. A beépített akkumulátorok, és az ö tszáz literes víztartály három napig nyújtanak utántöltés nélkül elektromos energiát és vizet. Vákuum működteti a zárt tartályba kötött szennyvízgyűjtő hálózatot, a fűtést és melegvíz-ellátást elektromos árammal, sz ükség esetén gázzal kiegészítve napkollektorok biztosítják.

Az Elemental projekt lakhatás téren szociális egyenlőtlenségekk el foglalkozó csapata száz család által illegálisan használt, j ó fekvésű, belvárosi terület problémáinak megoldására tervezte a beé pítést. A tervezés kezdetén hamar kiderült, hogy a város által a projektre szánt pénzből egy családnak maximum 7500 dolláros finanszírozás jut, amiből harminc négyzetméteres lakás építhető. A koncepció , miszerint önerőből bővíthető lakóterekkel lehet feloldani a pénzhián yból adódó feszültséget, építészeti, társadalmi, gazdasági előn yökkel is járt. A finom mintázat kitölti az egykor szlömös zárványt. Négy udvar körül, eltolt négyzetes kereteket formálva csoportosulnak a ké t bejárati szintre bontott önálló lakások. Az alsó elemek kéttraktusosak és hátsó irányban bővülhetnek, míg az emeleti, kétszintesek a köztük lévő „foghíj” betömésével duplázhatják meg a lakótér alapterületét. A lakások értéke a beköltözés utáni saját tőkéből finanszírozot t bővítésekkel növekedik, ami az állami támogatásból épülő beruházások esetébe n nem szokványos, sőt, a beruházónak legtöbbször komoly értékcs ökkenéssel kell szembenéznie. Beton elemekből épített dobozok adják a tervezők által előre meghatározott toldalékok szigorú, de so k lehető -

séget nyújtó keretét, és egyben tartószerkezetét. A bővítmények majd mindegyike kis fedett-nyitott térrel egészíti ki az addig zárt kubust. A tornácok mellet az épületek közti, kollektív tudatot erősítő, közös zárt udvarok veszik át a hagyományos értelemben vett ker t szerepét. Mára a beépítés kiszínesedett. Életterüket szigorú kötöttségek között alakító lakóinak aktív munkája a korábbi nyomornegyed káosza helyett egy viruló lakókörnyezetet hozott létre.

Alvaro s iza

Bouca szociális lakónegyed | Portó, Portugália | 2004

A társadalmi fenntarthatóság legfontosabb eszközének a kulturális tradíció folytonosságának megteremtését tekinti Alvaro Siza portugál építész. A történeti városszövet és a külvárosi zóna h atárán, egy vasúti sín és egy forgalmas városi sugárút közé szo rul az ék alakú telek. Napjaink nagyvárosaira jellemző heterogenitás, nehezen f elfedezhető kapcsolódási pontok között kell egyensúlyt teremten i. A beépítés kitölti a háromszöget. Zártsorúan fejezi be az utcai épület sort, a vasút felé egy tömör hanggátló fallal fordul, majd a tö mb belsejében négy sávra bomlik. A négyszintes sávok között udvarok, kertek a lakulnak ki, a közösségi élet színterei. Az alsó kétszintes lak ások közvetlenül a közökből, az emeletiek az előttük végigfutó, központi lépcsőh ázaktól induló udvarra néző galériáról nyílnak. Többszintes vár osi tér szolgál a lakóközösség találkozóhelyéül. A sávok végén elhelyezett közösségi funkciók, könyvtár, bolt, bank a városhoz való integrálódást segítik, élettel töltik meg a kisebbik utca mentén kialakuló térsort. A morfológiai kötődések mellett szociális beruházásoknál a kultur ális kontextus

megértése is kiemelten fontos feladat. Elsőre ridegnek tűnhet a z együttes, de a hosszas diskurzusok alapján tervezett, szociál isan érzékeny, reális válaszokat és megoldásokat adó lakókörnyezetet a használat igazolja. Egyszerű, időtálló anyagok, nyers felületek, keskeny traktusba szerkesztett kis alapterületű, mégis komfortos lakások teremten ek fenntartható otthont az ideköltözőknek.

Festői környezetben, az Északi-tenger és a Ringkobing fjord tal álkozásánál fekszik az egykori halászfalu Hvide Sande. Az ősi m esterség jobbára külön iparággá vált, a kis településeken már a m últé, új szelek fújnak a skandináv fjordok mellett is, üdülők z aja veri fel az egykor szárított halakkal övezett utcákat. Csak a forma maradt. A fjord partjához tapadva, hetven, jellegzetes, nyeregtetős, feketére festett, fával burkolt, halászházakat idéző nyaraló sorolódik. A cakkos tetők alatt, két sávban, földszintes és emeletes lakások, valam int hozzájuk tartozó gépkocsi- és kerti tárolók húzódnak meg. A két sáv közö tt jól használható, körülhatárolt átmeneti terek jönnek létre. Nyitott teraszok néznek dél felé, a kilátás irányába, étkező-, illetve játs zóhelyként az északi szelektől védett kis pációk használhatók. A külső tereket szintmagas falak védik az átlátástól. Egymáshoz szorítva, kis a lapterületen, két végükön megnyitott lakások jönnek létre. Föld szintes és emeletes megoldásban a vizesblokkok középre, a lakószobák és a konyha a homlokzati felületekre kerültek a keskeny traktusszéle sségnek

megfelelően. Az emeletes nyaralókban a nappali a felső szintre került, kilátással a földszintes egységek felett a tengerre. Ko mpakt, archetipikus forma, szigorúan szerkesztett alaprajzok, egyszerű anya gok, a belső teret körülvevő vastag hőszigetelés, a napfényt ma ximálisan kihasználó homlokzati színek és megnyitások tükrözik az energia tudatos, fenntartható szemléletet.

Anne l acaton and j ean p hilippe v assal

Korábban egy textilgyárnak adott helyet a telek, amelyre öt épí tésziroda tervezett összesen hatvan szociális lakást. Az öt rés zre osztott tömb 27 x 60 méteres darabját kitölti a francia építész iroda által tervezett, egyetlen tömegbe sűrített tizennégy lakó egység. Megfogalmazott cél volt gazdaságosan, fenntartható módon jó lakóminőséget létrehozni. Ennek megfelelően, a létrehozott szociális lakások a hasonló funkciójú, francia átlag lakásméretnek majdnem kétszere sét érik el (100-180 m2), azonos építési költség mellett. A hel yszín, egy funkcióját vesztett, de kiváló infrastruktúrával rendelkező bel ső pufferzóna, hasznosítása a város vezetésének előremutató dön tése volt. Az ipari múlt, a telken korábban álló sokhajós csarnoképületek, a spontán építészettel rokon, funkcionális szemléletű gondolko dásmód kiindulópontként szolgáltak a tervezéshez, „amit találsz, azt h asználd” jelmondattal. Előregyártott, vasbeton pilléreken fekvő gerendák és födémpallók alkotják a földszinti podesztet, amire három „hajók ént”, donga lezárású előregyártott üvegházszerkezet került. Két sáv szige -

telt, egy nem, így minden lakáshoz tartozik egy üvegház, ami a Nap, mint természetes, megújuló erőforrás energiáját használja. A változatos lakásméretek és a kevés épített elemmel szeparált belső terek l ehetőséget adnak a lakóknak lakóterük alakításába. Bár a ház el ső ránézésre meghökkentő, az egyszerű kezeletlen felületek, ipari anyagok , acél- és polikarbonát szerkezetek a helyszínnel árnyalt módon kommunikálva jól működő lakókörnyezetet hoznak létre.

Uganda Raki tartományában diagnosztizálták először a HIV-vírust 1982-ben. Szüleiket a betegség miatt korán elvesztő, árván maradt gyermekek tömegeinek ad majd otthont a növekvő struktúraként tervezett árvaház. A kompozíció alapeleme nyolc darab, bokorba rendezett, különböző méretű és funkciójú, központi udvar köré r endezett doboz. Két háló, három tanterem, két iroda és egy vize sblokk alkotják a tetővel fedett, de középen nyitott keretet. A minta rögzített szabályok szerint szerkesztett. A dobozok téglatestek , az egymás melletti elemek 45º-ban vannak elforgatva egymáshoz képest, és minimum százhúsz centiméter távolságban állnak egymástól. A szi gorú rendszer teszi lehetővé a minta terülését, a későbbi bővülést. A tradíciók tiszteletben tartása és a fenntartható gondolkodás több helyen tetten érhető a tervben. Minden keret középpontját egy fa jelen ti, amely alatt összegyűlhetnek a gyerekek. A központhoz kapcso lódó, dobozok között kialakuló, fedett, háromszög alakú terek különböző t evékenységeknek teremtenek helyet. Kifejezett cél a saját erőbő l való építés, ennek megfelelően az elemek hagyományos eszközökkel felépíthető k, komolyabb mérnöki ismeretek és technológiai felkészültség né lkül. A

téglafalakon minden irányba túllógó egyszerű, faszerkezetű, öss zefüggő, napelemekkel borított tetősíkok, mint levelek gyűjtik össze a vizet egy ciszternába. Amennyiben a struktúra életképesnek bizonyul, a kis, koncentrikus szerkesztésű alapelemekből egy homogén, töb b centrummal rendelkező szövet, egy egészséges falu jöhet létre.

Anna h eringer

HOME made házak | Rudrapur, Banglades | 2007-2008

Anna Heringer számára a fenntarthatóság a szépség szinonimája, az építészet pedig nem az önkifejezés, hanem életkörülményeink javító eszköze. Ebben a szellemben folytatták Bangladesben diákok és fiatal építészek lakóépületek tervezésével és kivitelezésével azt, amit az osztrák építész a Hand made METI iskolánál néhány évvel ezelőtt elkezdett. Céljuk helybéliekkel együtt dolgozva, egy h elyben gyökerező, fenntartható, korszerű építészetet létrehozni. Legfrissebb projektje Rudrapur város sűrű, állandóan változó városszövetébe szegény, helyi családok számára három lakóépület integrálása. Megüresede tt helyeket töltenek ki a mozaikként összeálló minta új elemei. Kevés pénzből gazdálkodva, az erőforrásokat a használók primer igénye inek kielégítésére koncentráló tervek készültek. A tiszta forma és anyaghasználat nem fényűző, inkább szociálisan érzékeny, józan, báto r. A fenntarthatóság két fontos pillére a megújuló helyi anyago k, vályog, bambusz használata és a kétszintesség, ami nem vesz el termőter ületet a földműveléstől. Az ökológiai egyensúly fenntartása, a gazdaságot élénkítő, lokális anyagok hagyományban gyökerező használata az építészeti és kulturális öntudatot is erősíti. A tradicionális és modern igényeket egyesítő épületek kis elemekből épülnek fel. A konyha , a fürdő és a tárolóhelyiségek a lakótértől elválasztva, külön elemként

vannak kialakítva, a kétszintességből adódóan az emeleten privá t szobák kialakítására is lehetőség nyílik. Kókuszrost hősziget elés, helyben készülő kerámiaidomokkal kialakított állandó szellőzés, szigete lt aljzat, rágcsálók elleni védelem beépítése a kényelem, a kor szerűség és az időtállóság szolgálatában. Az emeletépítéssel felszabadított terület haszonkertként művelhető, ami egy átlagos család napi táplálékigényét kiegészíti. Az építés közben kikísérletezett, agyagba rajz olt skiccekkel fejlesztett tudást remélhetőleg a kiképzett, hel yi mesterek viszik majd tovább.

r iches h awley m ikhail

„Álmok mezeje” címmel hirdette meg 2004-ben demonstratív progra mját a CPRE, Campaignto Protect Rural England, „Kampány az angol vidék védelmében” szervezet. Ennek keretében meghívásos pályázaton választották ki a jellegzetes angol vidék, Suffolk tartomány egy tipikus falujába Elmswellbe építendő huszonhat lakás tervezőjét . A környék építészeti hagyományait folytató, a vidéki élet tel jességét kifejező, fenntartható, megfizethető lakások tervezése volt a felad at. A nyertes terv a telekhasználatból kiindulva az élettel tel i, sokszínű vidék ideáját kívánja megteremteni. A település szélén egy körbeépíte tt tömb belsejében kialakult hiányt tölti ki a kettéosztott beé pítés. Nyugati felén egy közösségi zöldfelületet alakítottak ki, focipályával, a keleti oldalt sakktábla minta rendezi. Észak-dél irányban eg y gépkocsival járható aszfaltozott út kanyarog át a telken, erre merőlegesen, té glával burkolt gyalogutak biztosítják a lakások megközelítését. Három sávba rendezve gazdasági épületekhez hasonló épületcsoportok és zöldf elületek váltják egymást. Minden sávhoz más-más zöldfelület tar tozik. A finom megkülönböztetés az identitásteremtés eszköze. Egy alacso ny karbantartási igényű virágos rét, egy tradicionális suffolki almáskert és egy játszótér adnak sajátos karaktert a sávoknak. Földig fut ó, a környék csűrjeire emlékeztető, nagy tetővel összefogott há rom egymás

mellé rendelt lakás alkot egy elemet. Két egymás elől kimozdíto tt fallal összekötött elem épít fel egy keretet, privát kertekk el a közepén. A keretek metszete kulcsfontosságú. A déli homlokzatok passzív energianyeresége, a felmelegedés hatására beinduló gravitációs ventiláció energiabefektetés nélkül is fűti, hűti a lakásokat. A fenntarth ató, gazdaságos üzemeltetést faaprítékkal működő központi bioma sszakazán, gyűjtő tartályokkal segített esővíz-hasznosítás, a téli időszakban működő, hőcserélős, gépi szellőzés, és innovatív, jó hőszigetelő-képességű, helyi építőanyagok biztosítják. Elmswelli agyagtéglából és kend erőrleményből készített fújható hőszigetelésből épültek a falsz erkezetek.

irod A lomj E gyzék

ABRAHAMSE Jaap Evert, BUURMAN, Marlies: Eastern Harbour District Amsterdam: urbanism and architecture, NAiPublishers, 2006

ALOI, Gianpiero: Case di abitazione, primaseria, Dwelling-houses, Milano, 1971

BARBIERI, S. Umberto, VAN DUIN, Leen: A Hundred Years of Dutch Architecture, 1901-2000, Uitgeverij SUN, Amsterdam, 2003

BITÓ, János: Lakóházak tervezése, B+V Kiadó, Budapest, 2003

BLESA, Juan, Multi-Family Housing, Eudotiral Pencil, Valnecia, 2008

DE WIT, Wim, The Amsterdam School, The MIT Press, Cambridge, Massachusetts, 1983

FERNÁNDEZ PER, Aurora, MOZAS, Javier, ARPA, Javier: D BOOK. Density, Data, Diagrams, Dwellings, a+t ediciones, VitoriaGasteiz, Spanyolország, 2007

FLOTHO, Rudolf: Neue urbane Wohnformen, Verlag Ullstein GMBH, Frankfurt, Berlin, Wien, 1956

FRENCH, Hilary: Key Urban Housing of the Twentieth Century, W.W. Norton &Company, London, 2008

GELSOMINO, Luisella, MARINONI, Ottorino: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

GIMÉNEZ, Antonio, MONZONÍS, Conchi: Collective Housing, Editorial Pencil, S.L., Valencia, 2006

HOFFMANN, Hubert: Urban Low-Rise Group Housing, Terrace Houses, Patio Houses, Linked Houses,Verlag Gerd Hatje, Stuttgard, 1967

HOOGEWONING, Anne, VAN TOORN, Roemer, VOLLAARD, Piet, WORTMANN, Arthur: Architecture in the Netherlands,Nai Uitgevers, 2001

KÖRNER, Zsuzsa: A telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1850-1945, Terc, Budapest, 2004

KÖRNER, Zsuzsa, NAGY Márta: Az európai és magyar telepszerű lakásépítés története Magyarországon 1945-tól napjainkig, Terc, Budapest, 2006

KRÄMER, Karl: Einfalmilienhauser in der Gruppe, Karl Krämer Verlag, Stuttgart, 1966

MILLER, Mervyn, GRAY, A. Stuart: Hampstead Garden Suburb, Phillmore, 1992

NAGEL, S., LINKE, S.: Reihenhäuser, Gruppenhäuser, Hochhäuser, Bertelsmann Fachverlag Reinhardmohn, Gütersloh, 1968

NAGY, Gergely, SZELÉNYI, Károly: Kertváros-építészet, Az angol példa Magyarországon, Magyar Képek Kiadó, 2008

OLIVER, Paul: Dwellings, The vernacular house World Wide, Phaidon, 2003

PETERS, Paulhans, ROSNER, Rolf: Wohn-Häuser,Verlag Georg D. W. Callwey, München, 1977

PETRIE, W.M.F.: Illahun, Kahun and Gurob, London, 1891

RUDOLFSKY, Bernard: Architecture without architects,New York, 1964

SCHITTICH, Christian (Ed.): DETAIL Semi-Detached and Terraced Houses, Institut für internationale Architektur-Dokumentation GmbH & Co. KG, München, 2006

TIMON, Kálmán: Korszerű kertes beépítések, a sorháztól a lakódombig, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1982

WRIGHT, Frank Lloyd: The living city, Bramhall House, 1958

M O n OGRÁ fi ÁK

ESPOSITO, Antonio, LEONI, Giovanni: Eduardo Souto de Moura, Electa, Milano, 2003

FITCH, James Marston: Walter Gropius, Otto Maier Verlag, Ravensburg, 1960

GILI, Mónica: 2G-Eduardo Souto de Moura, Editorial Gustavo Gili, Barcelona, 1997

HERTZBEREGER, Architectenburo Herman: Herman Hertzberger, Arch-Edition, Den Haag Hollandia, 1987

JODIDO, Philip: Alvaro Siza, Taschen GmbH, Köln, 2003

MÜLLER, Lars, ZUMTHOR, Peter: Peter Zumthor Works, Lars Müller Publishers, Baden, 1998

NAGEL, Per: Jorn Utzon Houses, Living Architecture Publishing, Koppenhága, 2004

PREISICH, Gábor: Ernst May, Akadémia kiadó, Budapest ,1983

SATMM, Günther: J.J.P.Oud, Bauten und Projekte 1906 bis 1963, Florian Kupferberg Verlag, Mainz, 1984

STEEL, James: R. M. Schindler 1887-1953; An Exploration of Space, Taschen, 2005

TAVERNE, Ed, WAGENAAR Cor,DE VLETTER, Martien: J.J.P.Oud, Poetic Functionalist, Nai Publishers, Rotterdam, 2001

TESTA, Peter: Alvaro Siza, Birkhause, Verlag, Berlin, 1996

THAU, Carsten, VINDUM, Kjeld: Arne Jacobsen, The Danish Architectural Press / Arkitektens Forlag, Koppenhága, 2001

UTZON, Jorn, WESTON, Richard: The Countryard Houses, Jorn Utzon Logbook, Morgens Prip-Buus, Edition Blondal, Hellerup 2004

VON WINFRIED NERDINGER, Heraugsgegeben, HARTMAN, Kristiana, SCHIRREN, Matthias, SPEIDEL, Manfred, Buno Taut 1880-1938, Deutsche Verlags, Munchen 2001

WINKLER, Oszkár, Bruno Taut, Akadémia Kiadó, Budapest, 1980

fOL yói RATOK

Architecture + Urbanism, 2006-6: Housing Currents

El Croquis 154: AIRES MATEUS 2002-2011

Magyar Építőművészet 1969-95, Műszaki könyvkiadó, Budapest

NUSSBAUM, Andrea: Kabelwer Housing Development, Vienna, Architecture Aktuell 2006/11., Sringer-Verlag GmbH, Wien, 2006

Tér és Forma, 1932-1939

195 K é PEK f ORRÁ s A

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0055_ alacsony_suru_beepitesu/index.html

196

i ntrod U ction t h E h istoric f orms of l o W - r is E , h igh- dE nsity dE v E lopm E nts l o W - r is E h igh- dE nsity dE v E lopm E nts in th E 20th cE nt U ry i nt E rn A tion A l p roj E cts from th E f irst hA lf of th E 20th cE nt U ry hU ng A ri A n p roj E cts from th E f irst hA lf of th E 20th cE nt U ry i nt E rn A tion A l p roj E cts from th E lA tt E r hA lf of th E 20th c E nt U ry hU ng A ri A n p roj E cts from th E lA tt E r hA lf of th E 20th cE nt U ry c ont E mpor A ry l o W - r is E h igh- dE nsity dE v E lopm E nts – int E rn A tion A l p roj E cts c ont E mpor A ry l o W - r is E h i gh- dE nsity dE v E lopm E nts – hU ng A ri A n p roj E cts sU st A in AB l E A nd En E rgy-Effici E nt l o W - r is E h igh- dE nsity dE v E lopm E nts

ntrod U ction

Creating a collection like this practically means initiating a dialogue with relics of bygone times, either of distant or recent past. We treasure their memories – and here we mean those of man-made environments above all – in our minds when travelling, walking the streets everyday, watching TV, or even as a random, disorderly mass of visual effects when surfing the Internet. The dialogue is thus the process of making ourselves aware of these experiences, as well as cataloguing them. A selection of this kind is especially important for both architects and students of architecture. This is the role which the present collection is meant to play in this special topic.

Our using the word awareness is both purposeful and important within this textual context and is by no means to be understood or mistaken as a scientific approach. Undoubtedly, intuition, as opposed to analytical methods, has been a significant agent when creating this database. If we piled up the collected experiences (period, material, site and location) on simple and impassionate shelves, we could easily avoid skipping the most relevant questions and answers applicable in architectural design, which could contain the most relevant responses.

Our collection is meant to present and systematize lowrise, high-density residential developments. Thus, we analyse forms of housing in which constituents – typically dwelling units and their complementary functions – are orchestrated into a certain system to create a harmonious unity, an integral composition also interpretable in itself. What is actually meant by low-rise, high-density development? There are numerous interpretations, primarily defining the concept in terms of the quantity of co-ordinated components contained. Some approaches prioritize housing density, while others rate certain forms of housing according to the method of development and thus relate them in the relevant categories. Kálmán Timon uses the expression “modern developments with gardens” in his book. Contemporary and with a garden. To define the network of classification we have used just now, it seems necessary to clarify these two concepts.

Contemporariness – presence

We may approach the concept of contemporariness by interpreting its counterpart or opposite, which is out-of-date, not in tune with the Zeitgeist, discordant with the requirements of the

period, anachronistic. Accordingly, contemporary (modern) is in line with Zeitgeist and meets the prevailing requirements of its time. It is important to note here that, in the context of this selection, contemporariness is by no means the equivalent of novelty (modernness), since it is not driven by the ambition “to differ by all means” or by the aspiration to innovate, but by presence, the responses ripened in several stages so as to meet the challenges of “here and now”. In the reality of the present, it is the ambition to create attachment and bonding – both in time and space – which is the most important motivation: the way a building meets the challenges of current conditions of time and space (experienced as a continuum) and gives architectural responses to them driven by practicality and sensitivity to problems. A need for presence is, of course, a constant factor throughout the history of architecture. However, as we shall see apropos of certain projects referred to here, it is a most changeable value rooted in time and space. Thus, we rely upon it as one of the cornerstones of our classification.

g arden

The garden has been and is present in architecture in numerous formats and ways. Its significance is far from being a novelty to deal with. The presence of fences is a basic manifestation of each garden variety. In this respect, the garden essentially differs from landscape, which lacks defined boundaries. The very act of raising a fence (enclosing) transforms the garden into an architectural category (enclosure) which is part of every project we have included here as a spiritual and physical basic need. However, its role and niche within the composition, its rank in the hierarchy, significantly varies depending on the tracery and density of the development.

Densification, tracery

We have not yet touched upon the concept of density, which is a key aspect of classification. The developments presented here primarily feature what we regard as independent of location, of cultural and social environment: it is the tracery often fed by extreme densification, the wide variety and versatility of structures, the hierarchy of the composition of the development as such. When interpreting densification as an abstract concept related to architecture, we may think of several associations. One could think of a system growing in an additive way which actually consumes

the “empty” space (void) surrounding it, while expanding and thus saturating and condensing it. We may as well associate it with the process whereby built spaces enclose space from the endless domain of nature for our purposes when buildings grow and expand. It can also be interpreted as a two dimensional flat composition made up of layered and co-ordinated lines and patches that an architect immediately grasps with his spatial thinking as a system, the disposition of spaces and volumes, a three-dimensional structure. In this selection, we make distinctions between archetypes according to tracery, the means of densification that convey and maintain architectural continuity by virtue of their permanent character.

The structuring of the present selection

Our selection is a systematic presentation of developmental forms that strive both for presence and the creation of highdensity development forms, whereby the residential function is complemented by a garden. We considered it important to compile this collection, since we wished to establish a basis by observing, interpreting and categorizing existing architectural compositions. We primarily approach them by documenting their permanent features and observing the lessons of the changes they reflect, rather than focussing on forms or aesthetic concerns. Focussed on permanence and changes, this selection is divided into two parts. The first half presents projects before the 20th century which represent layers that may be regarded as invariants and which are also integrated into 20th-century or contemporary buildings (included in the second part) through the mutations of presence.

t

h E h istoric f orms of l o W - r is E , h igh- dE nsity dE v E lopm E nts

The significance of historic projects

As Tamás Tomay argues, “each building is a continuation”. This, in turn, means that the history of architecture is an evolution of follow-up projects and densifications, not only in the physical, but also in the conceptual sense. This statement deserves special attention apropos of our selection, since it focuses on the importance of continuity and the significance of hidden correlations. It is our aim to present characteristic permanent forms of behaviour, unique variations of the (arche)types evolving throughout centuries and continuously shaped by the need to respond to challenges of contemporariness and presence. Each constituent forms part of a process with antecedents, and most probably they do not represent the end of a journey. Appropriate and moderate changes are only viable in the knowledge of the foregoing; thus, we approach historic examples as the repositories of these antecedents. The continuity of architecture is not unlike a unique ontogenesis, a kind of evolution which features both construction as an activity and the thought creating buildings. Hence, the significance of historic prototypes for us lies in the relation between permanence and uniqueness: a logic we hereby clarify.

The logic of historic examples

The historic projects we included here reflect approaches from the aspect of composition. They accentuate basic features of composition along geometric correlations that influence it. As functional purity was typically a later development in the wide temporal spectrum of the evolution of historic examples, and only appeared with modernisation, we did not exclusively focus on residential function. The developments cited here include towns existing and evolving even today, closed and yet functionally complex residential systems, hermitages, settlements already destroyed and even ensembles from all over the world. Their geographical and regional diversity was intentional. We tried our best to include examples that characterise each type, both from Europe and beyond, buildings and developments without architects (indigenous or or vernacular architecture), as well as works of architectural art to prove the general-universal spatial and temporal relevance of these behavioural forms and principles of composition.

Presence in the past

Examples in the historic selection are typically developments that lack architects. In the case of vernacular architecture, the community intending to build, the designer and the builder tend to be the same as a rule, and their relationship is basically different than that typical of the 20th century. Their close connections are the guarantee of an in-depth knowledge of needs and the adequacy of responses. As a result, practical considerations and architectural responses to functional challenges are reflected in these building complexes in a much more self-evident, legible way. Enclosure-type developments in Africa, the kraals and ksars, were fostered by formations of rites performed around a fire and thus have evolved into estates and villages that offer shelter and exist even today. Although the traceries of developments, the system of lines and patches were created by the users’ trivial considerations, without any kind of superior principle of composition, they reflect the same kind of co-ordination and orderliness as an architectural work. Later examples from the classical period of architectural art are also excitingly educational, since they exemplify an approach prioritizing the clarity of organisation and structuring above all. The hermitage in Majk, the impassionate sequences of residential buildings in the harbour of Copenhagen, as well as England’s much-favoured circuses that radiate perfection are all results of the same gesture: seeking the way out of the organically grown multitude of buildings of medieval towns and cities that sunk into fanciful and vague non-transparency.

The garden in the past Venues for life and work used to be less separate throughout the centuries than they are today. Activities associated with the ground, garden and courtyard filled the days of the majority of people, and thus gardens were integral parts of their residential environment. Now the question is more about the method of use, the place and size of the garden. In certain regions, the protective function of being fenced in (or enclosed) used to be more important centuries ago than it is today, and residential buildings with their stone-walled gardens combined to make up minor fortifications in the course of time. For some communities, the garden had a different role and thus evolved as the venue for recreation, socializing and a sense of belonging. Attachment to nature or to seminature (a smaller personalised part of it) used to be more versatile and much more powerful than today.

W H y IS T y POLO gy IMPO r TANT ?

Typologies convey the genome of continuity by arbitrarily enlarging individual layers, stripping the primary meaning of the spectacle from the genuine contents. The system of viewpoints applied tends to be subjective one, and it only draws attention to the permanence of certain principles of composition. In line with our observations, distinguishing features may be described within a matrix. One of the constituents of this matrix is the response of the development to its environment, which can be either the “fill” model or the “growing” kind. The other component is the internal system or organisation of the development, which may be a pattern, lane or cohesion.

Fill

This is a finite and complete system confined within a frame. The geometry defining it may be a faculty or endowment, but the development itself may also create for itself the form closing in on itself. The attitude to the frame is varied and versatile. The development by the Fuggers in Augsburg continues and tidies incomplete gestures in the man-made environment. Bispukin’s fortified marshy island is fed by topological features. Sardinia, another island, features nuraghi, offering shelter by creating walllike enclosures.

g rowth

The most significant distinguishing feature of this type is open-endedness. The adjective “growing” does not necessarily mean any change to the structure. More typically, it refers to the endlessly reproducible inner logic of the co-ordination of its constituents. There are no exact boundaries and confines here that could be relied upon as topographical features of the site, and environmental factors do not force the development to turn away or shut itself up. A fine example of additive, growing structures is Çatal Hüyük, where the dimensions of the settlement were only limited by the number of inhabitants.

p

attern

The most significant, vital feature of pattern is that it is a complex multi-layer system. Besides tracery, its intense spatiality also defines its character. As opposed to the linear nature of the “interstice” or “direction” type, its infilling nature is more accentuated. Its role is to fill in larger surfaces by smaller components

featuring similar function and scale according to the logic of a certain system. It creates the development by approaching it from the aspect of built components – either additively, following the logic of African kasbahs, or negatively, by seizure or cutting-out, like in the case of the town of Olynthos. The composition often evolves by building in many layers, by dividing the program into several essential components and grouping them in minor units like fractals, much like Dogon villages do.

l ane

Here the inner, interim or intermediate space is essential. More important than the relationship with the place, it is a special, often arbitrary system, which sometimes creates a new quality, distinguishing and secluding itself from its environment. More often than not, the new hierarchical situations created by these “transitory” spaces prove to be the most liveable places. Numerous factors may influence the geometry, direction and internal system of tracery that these spaces feature – such as orientation, local climatic features, the preservation of the intimacy of neighbouring buildings, as well as views. The “directional houses” convey powerful militant architectural character, which is the vital condition of their lives and functioning. A multitude of houses built in areas with emphatic directions have the tendency to behave in strikingly similar ways.

Cohesion

This is the type most in tune with the locational factors or the man-made situation. It is a synonym for adjustment. Adhesion is the means of being nourished from the valuable endowments presupposing a solid and powerful “enclosure-like” frame as a starting point. Owing to the versatility of this frame, it is applicable in several situations. By seizing upon existing, traceable, characteristic features, these developments may climb steep hillsides by adhering to the contour lines and terraces along them, to the counterforts or winding piers of a waterfront, to the paths and ways, as well as to the loose ends of fragmentary or frayed urban fabrics.

Organising the components of this matrix in a grid, we could classify six groups for the examples included in our selection. Fill – Pattern, Fill – Lane, Fill – Cohesion, g rowth – Pattern, g rowth – Lane, g rowth – Cohesion.

Pueblo Bonito | USA

Pueblo Bonito is the largest settlement in Chaco Canyon. Surrounded by a semi-circular wall, this residential block stands in an area between a vertical rock face and a river that is now dried out. The form defining this development is a directional one. It grows towards the former riverbed in a straight line, but with a curve in the direction of the rock face. Dwelling units adhere to the inner side of the solid defensive wall accessible from the roofs, as if descendants of Indian earth houses. The thick, traversable body of the almost 700 rooms connected to each other grows from the wall, which functions as a frame. The thick, terraced semicircle of dwellings overlooks a central plaza. The traversable roofs, terraces, and the plaza next to the two central kivas (ceremonial buildings) cannot be interpreted as a garden. They are rather areas of access and ceremonial use. The composition is an exciting integration of characteristic ceremonial structures of the Navajo Indians and traditional forms of Indian housing. Its masterly stonewall masonry and timbered ceiling evoking a corbelled dome are evidence of superb, thorough building expertise. Smaller kivas, almost 40 in total, are relics of a thriving spiritual-intellectual life.

Mourabtine Ksar | Tunisia

Like a small fortress built to defend a village, the ksar used to be a typical building of semi-nomadic Berber tribes in North Africa. Odd-looking edifices next to the ksars are ghorfas, usually built on hilltops, which were actually fortified granaries. These buildings are relics of an ancient, well-functioning, adequate lifestyle in an area where the protection of yearly, difficult-to-produce crops was the priority concern. Having a shared wall, these granaries of two, three or four storeys were suited to store large quantitiies of crops on a small floor area. The components, just like those of the edifices in Zimbabwe, adhere to a central courtyard, completely filling in a lane along the widening wall. They were built from locally available material – stone and adobe, or exclusively from adobe with roofs of stamped earth (pisé). The function of the courtyard was to offer a protected venue for loading and the exchange of commodities.

Bath r oyal Circus | United Kingdom | 1754-1768

r eoccurring in various parts of the British Isles, semi-circular or circular compositions (such as Stonehenge and Woodhenge) are not without precedents in England. The complex in Bath is a significant example illustrating this. g eorgian buildings from the 18th century adhering to each other within a framework were built from locally-quarried, golden-sandy-brown limestone. Much like the African examples referred to here, the elegant r oyal Crescent and Circus ensemble conveys a strong sense of togetherness, in this case primarily within the context of a hierarchy. The Palladian buildings were designed by John Wood Snr and Jnr, to be built in Bath, which is the sole bath centre of England, for the royal family and their retinues. This development surrounds an enormous garden used as a venue for social events.

Kraals | g hana and Zambia, Africa

Kraals are villages of migrating African tribes built primarily for defensive purposes as enclosures. In the lane along the entrenchment built out of thorny branches, buildings are placed in a sequence adhering to the frame. The area left unbuilt in the depth of the village is not public domain. More often than not, it is surrounded with corrals to provide a sheltered area to pen livestock. This is why we often use the term “corral village” in Hungarian. Developed like a fractal, its upgraded version for permanent use is found in Ba-ila, a village of the African Ila tribe in Zambia. The smaller kraals of the tribal families create a monumental circle with a diameter of several hundred metres. r emoved from this framework, like a medal on a necklace, only the house of the chieftain and his family is a free-standing structure. The houses of families of various sizes and social status form smaller enclosures within the village in a sequence starting from the focal point to the entrance to the area. Their positions reflect their relative rank within the hierarchy of the community. The three layers of the fractal form a nice tracery on schematic floor plan designs. The simple circular ground plan of the hut is echoed in the kraal of the family, while these horseshoe-shaped units make up the village itself, integrated as an enclosure.

F ILL - PATTE r N

Barumini su Nuraxi | Sardinia, Italy

Nuraghi were cone frustum-type buildings on the island of Sardinia, built from irregular-shaped stones of various sizes. The wall

between the external and internal enclosure concealed passage-like spaces or internal spiral staircases leading to the roof. A wall was erected around the central nuragh. This confined framework was filled in by a meandering sequence of small circular huts made of stone. The pattern integrating arches that cling together envelops the site entirely. This civilisation between 1500-500 B.C.E. used surprisingly advanced building technology. Houses constructed without mortar or cement feature corbelled domes and contain interiors with highly inspired sections. Subdivided by curved walls, the area is occupied by exciting, almost labyrinthine gardens which evoke an urban street system of the more intricate type. The smaller houses around the towers featured irregular oval floor plans. Elsewhere, rooms were built as additions to extend a central courtyard.

g reat Zimbabwe | Zimbabwe, Africa

This is a city of the Sona, an African nation. The enclosure, which is marked by a thick granite wall, is a powerful structuring agent in this composition. The type frequently used in African tribal architecture, in the kraals or the in the villages (e.g., Ba-ila) of the Ila tribe, is modified to the extent that, instead of the timber and adobe used all over this continent, the wall here was built from curved and carved, granite oblong blocks with a width reaching 1.5 metres. Corrals and residential buildings adhere to the wall, which was built without mortar or cement and ranges 5 and 11 metres in height. The tribe, specialised in primarily nomadic animal husbandry, used this sheltered courtyard as an assembly area and refuge. Narrow circulation passages wind between the fort-like external walls and the corrals, articulating the garden.

Olynthos | g reece

Observing the general plan of this town which flourished in the Chalkidiki Peninsula in the 5th-3rd centuries B.C.E., an interesting duality is revealed. The old core of Olynthos still shows the tracery of an organically growing town, as a system of houses wedged beside each other showing no sign of deliberate structuring. North of the old town is the new one, which is a classic example of regular, orthogonal, purposefully developed settlements akin to late g reek towns such as Priene and Miletos. The strict quadratic grid of the internal domain fills in the framework created by the castle wall, featuring broken outlines at several points. The simultaneous appearance of the two systems (the organic and orthogonal structuring) is a specialty of the general plan. Dwellings that fill out the grid are of a more advanced type. Parallel main routes are connected by narrower and wider by-ways, providing a more representative and ordinary household access to each residential building. Internal courtyards face south, while along the full length of their northern side is the pastaz, a transitional area akin to porches. Although placed eccentrically within the strictly configured ground plan, the garden is unquestionably the heart of the building.

Kasbah | Algeria

Kasbahs are North African towns typically surrounded by rocky mountains and fortified with castle walls. The ancient core, the Kasbah of Algiers in the capital of Algeria, was built on the ruins of Icosium. This high-density trapezoidal part of the city sloping in the direction of the harbour is bordered by steep rocky hills to the south, by the city walls to the north, and by the sea in the east. Because of its confined position, it has always been densely populated, featuring typically whitewashed courtyard houses that create a pattern completely filling in the site. Within this apparent chaos, the logic of the tracery is defined by the morphological features of the area and the various needs for light conditions. In a chain-like pattern, the quadratic sites of almost identical size are strung along the hillside to create blocks articulated by narrow alleys. The heart of the buildings is a courtyard; thus, rooms face and receive light through this central area. In line with high-density development, the courtyards are of minimal size, but they are extended by terrace gardens on the flat roofs facing the sea.

F ILL – L ANE

Bispukin | Poland

A fill composition featuring one of the nicest configurations, this was built in the 6th century B.C.E. in today’s Poland on a marsh as a fortified village with log walls. The 160-metre-long and 110-metre-wide oval island with a wide perimeter rampart was developed by lanes of buildings with intermediate areas next to them featuring essential contents. On the southern side of the buildings, lanes 3-4 metres wide, covered with pergolas, run parallel to the southern sides of the buildings, to double as access and extend the interior with a space similar to a finely-oriented, quite viable garden. Stretched between the access routes and featuring exact directions are almost

100 dwelling units with identical floor plans, as a result of careful design work. Accessible exclusively via a bridge from the mainland, this estate was a most adequate response to the challenges of a turbulent and dangerous world – namely, Europe in the 1st millennium B.C.E. The lanes and streets as intermediate areas do not yet take over the functions of a garden, but they are interpretable as extensions of the enclosed buildings, owing to their favourable orientation.

Kahun | Illahun, Egypt

Built around 1880 B.C.E., during the 12th dynasty, this was a most significant town of the Middle Kingdom, El Lahun or the town of pyramids. Meant for workers and supervisors hired for the construction work on the tomb of Sesostrist II, an enclosed settlement within a framework divided into two parts by a thick wall was built here, in line with the social hierarchy. The structure articulated by streets and lanes is organised in an orthogonal system of defined directions. North-south and east-west routes divide the area of the 350 x 400 m rectangular site into smaller sub-units. The western third of the area contains the workers’ dwellings. The smaller dwelling units with a small floor area turned to face each other are accessible via the side streets opening from the main routes. Along the wall separating the two areas, dwellings for supervisors are included. On the larger eastern side of the town, buildings for the officers, priests and the more representative ones for the pharaoh are included, along the road starting from an urban plaza. Each apartment is an introverted one, facing the centre in each case with a north-facing courtyard as their focus and solid facades overlooking the lanes.

Fugger estate | g ermany

This small town surrounded by a wall was built by the prosperous Fuggers, a dynasty of merchants, in g erman r enaissance style for their own workers. From many aspects, it is a follow-up to the composition seen in Bispukin. Surrounded by a wall, the estate completely takes up the area at its disposal. The lines of buildings contained within are separated from each other by well-defined directional streets. The lanes not only grow physically to reach a width of almost 7 metres, but are also enriched in contents by expanding into vegetable gardens. Conceived in the spirit of presence, the large-scale construction of numerous (originally 106), cheap “social apartments” realised economical utilisation of land and a cost-efficient type of building. Functionally complex, the ensemble features a school, baths, hospital and a church, too. Much in the same way as in Bispukin, the garden adheres to the southern side of the buildings’ lane. However, it was more than the extension of living space. It doubled as a small vegetable garden, as well as a venue for animal husbandry.

Camaldulian reclusory | Majk, Hungary

An improved version of the fill type articulated by lanes as seen in Bispukin and Augsburg, this site is made up of even more layers owing to uses different from previous examples. Built for the Camaldulian monks, who took an oath of silence, this composition containing cells and a monastery reflects the characteristics of the operation of this religious order. The courtyard fabric, integrating smaller and larger intermediate areas, offers differentiated spaces suited to the experience of community and solitude. The entrances to the hermits’ cells open into their own gardens, the floor-area of which is the same as that of the dwelling unit. Stepping out from the garden, the churchyard transforms into a monastery garden. This ensemble was built between 1753 and 1770, after the war of liberation lead by r ákóczi, along designs by Franz Anton Pilgram, an Austrian architect. It was financed by aristocratic families loyal to this uprising. The development contains 17 cell houses, a church tower and a monastery. Camaldulian hermits living here had a total of 1,200 hectares at their disposal. Besides the task of creating architectural spaces suited to the everyday life of the recluses, the symbolic role of the garden as a venue for contemplation and seclusion is also emphasised.

g r OWTH - C OHESION

Lake-dwellings | Bodensee, g ermany

A special, but highly characteristic form of growing structures is this cluster of stilt houses built on the water. Found in several parts of the world, this form of development is a finely reconstructed one on Bodensee (Lake Constance) in g ermany. Buildings connected to a small terrace adhere to winding piers that branch off above the water. The direction of growth is defined by the tiers serving access, to which the constituents may connect either one by one or as clusters. The garden is transformed in this environment. The terrace, set on stilts next to the buildings, and the water between the individual components may take on this function. The former is a well-functioning living space, the open-air extension of the building; while the latter could be a means of separation. As we shall see, this kind of develop -

ment is once again revived in the Netherlands because of the growth of the city, as a response to the urgent issue of land shortage.

Chuandixia | China

Wedged between mountains, this small Chinese settlement climbs in the direction of peaks arising from the valley route. The terraced hillside cultivation above the village cuts sharp lines into the natural landscape. Stone counterforts supporting the terraces grow higher and thicker while approaching the houses, and they are also complemented with stairs. The tracery of this growing composition is based on the system of counterforts and highlights the terrain’s contours. Courtyard houses adhere to the terrain’s lines and abutments in a sequence like swallows’ nests do. They are accessible via less steep stairs along the counterforts or steeper ones perpendicular to them. The high-density, single-storey development on the south-facing slope is articulated by sunlit courtyards of fine proportions.

Machu Picchu | Peru, South-America

Known as a real gem of the Inca civilisation, this town is still shrouded in legend and speculation. Viewing the settlement built around 1450 after the astonishing conquest of the slopes of the Andes, it is difficult to tell whether the hill was quarried around the buildings and walls, or the terraces and buildings formed a deposit enveloping the terrain. Of all the projects included here, this one embodies the most intense belongingness, integrity and cohesion. Just like the Chinese village of Chuandixia, residential buildings and ceremonial ones arranged in rows follow the rhythm of the terraced, cultivated hillside. However, the direction of growth is different. Closed from the outer world, buildings at the almost inaccessible ceremonious centre do not climb up the hill (like in the Chinese village), but flow down from it. Besides masterly carved stones and clearly tectonic construction, the dimensions, geometry and function of the gardens are also remarkable. Terraces between expanding and narrowing lines simultaneously integrate sacred zones, a plaza and small, cultivatable vegetable gardens.

Trulli | Alberobello, Italy

Trullo is a form of residential house widespread in Puglia (Apulia), a province of Southern Italy, with the most beautiful examples surviving in Alberobello. Adhering closely to one another, these edifices climb the gentle slopes of the hillside along a curved line adjusted to the terrain’s contours. Trulli were built from dry stone masonry, without using mortar or cement, with a quadratic floor plan and conical roof typically featuring a span of 4-6 metres. They were named after their forms. The etymology of the word may be rooted in the Latin turris, or the g reek thólos (cupola, dome). The thick stonewall sides of the trulli are double-layered, their dome being a direct follow-up to the walls. The interior of a trullo is an open-plan one, containing a single room. Thus, families of rooms are created by integrating the adjoining trulli to include separate residence functions. Used for storing, the larger interior space is often covered with a timber roof. Trullo architecture flourished between the 16th and 19th centuries.

g r OWTH - P ATTE r N Çatal Hüyük | Turkey

A settlement dating from the Neolithic age, it is the best known ancient example of structures growing in an additive way. Houses featuring quadratic floor plans were built right next to each other. Their coordination created an extreme degree of density, as it has no street grid in the modern sense. Dwelling units were accessible through the roof by climbing a ladder. r oofs were sequenced close to each other on terraces along the slope. The homogenously spreading development lies between the river and the range of hills like a carpet, thus exposing compositional features of the pattern type. Apartments featuring one or two rooms included an average floor area of 25 m2. Integrating units adhering to each other like this served defence purposes. The garden was reduced to a small courtyard as a result of extremely high density.

g hadames | Libya

One of the most ancient existing towns of the Sahara Desert, it evolved in the neighbourhood of an oasis on the frontier of Algeria and Tunisia. Already existed in r oman times under the name Cydamus, it is an outstanding example of traditional growing settlements. The winding, zigzagging line defining the position of buildings seems capable of being continued endlessly. Stretched between lines, volumes of various height, combined with terraces on their roof tops, appear as white grooves, much like a pattern in a plaster

moulding. A prominent feature of presence is vertical construction. The system integrating ground-floor shops and upper-floor homes prevails as of today. This creates not only a living internal sphere, but also protects against the desert sunbeams beating down. g ardens are distorted into alleys and courtyards serve almost exclusively as circulation. In many cases, they are contained beneath the upper floors of houses and thus create an underground system of passages. The roof and the open terrace were reserved for women. Here they could socialise and establish contacts with their neighbours. The narrow alleys on the ground floors were primarily used by men.

Dogon village | Africa

Dogons were settled around the Bandigar plateau (today: Mali r epublic) in the 13th century. Their lifestyle and their settlements have hardly changed throughout the centuries. More extensive villages in the plains are fine examples of the growing type. Seen from a bird’s eye view, these villages display their highly special traceries. Although the constituents of the pattern are repeated, the composition’s vibrancy is the result of endless variations on their configuration. The basic element, the dwelling unit of a family, is made up of several files, containing a courtyard or garden with a stonewall border. The position of the gardens, the fixed reference points of the composition, is defined by trees, elements of scarce vegetation. Basic units of this composition are flat-roofed quadratic dwellings with adobe walls and characteristic cone-roofed, circular stores with farm outbuildings built near them. Cells of versatile dimensions and shapes are divided from each other by small lanes, allowing for thousands of ways of integrating more and more new components in a growing pattern. The function and use of individual constituents is strictly defined. Some of the buildings were built exclusively for men, but there is one also reserved for women having their periods.

Lindos | g reece

The ancient g reeks referred to r hodes, this most beautiful island, as Helios, the Sun god. In about 100 B.C.E., martial Doric tribes occupied it and founded three towns, one of them being Lindos. Thanks to its east-facing orientation, the town soon evolved into a trade centre. Thus, it is no accident that Homer mentions it in The Ilyad as one of the most flourishing towns of the region. After the foundation of r hodes, the new capital Lindos lost its significance, which in turn allowed its characteristic fabric to grow and evolve organical yly to the present day. At the foot of the acropolis towering above the bay, a pattern resembling bee-hives is made up of snow-white, celllike buildings grouped around courtyards. Just like in Algir’s kasbah, the direction of growth and the logic of the pattern are defined by topographical features, streets winding along the slope and the orientation of courtyards allowing in light. The crowded additive system contains steep streets resembling thin cuts. The versatile positioning of the courtyards results from their relation with the street and their internal densification. In some cases, one steps into the courtyard directly from the alleys. Elsewhere, there is access to the sheltered back garden through the house, but more often than not, the courtyard transforms into an atrium at the focus of the building. A palette of light colours, lanes of strict proportions (widening here and there), arbours stretched above the streets and canvasses protect against summer heat.

g r OWTH - L ANE

Acoma Pueblo | USA

This ancient Indian village is located in New Mexico, a sandstone plateau referred to as the Enchanted Mesa. This development may be interpreted as a much denser version of the system observed in the case of the Sittard. The higher density and crowdedness of coordinated components can be explained by the limited dimensions of the plateau and the fact that the dwelling units of Indian pueblos are traditionally accessible from above. The unusual placement of the entrance pushes some of the circulation areas onto roof terraces. The individual building lines are sharply defined despite the growth structuring. Piles of boxes facing south accumulate along the main access routes and spread in exact, definite directions. As it is difficult to access the village, defence of dwelling units is a priority concern. Owing to its location on a plateau, the multi-layered pueblo features a circulation system spread out in space. As a result, the residential floors are only accessible via ladders, all of which serve the same function. The lower levels surrounding the intervals were used as businesses, while terraces and upper-floor gardens functioned as cooking sites.

Nyboder quarter | Copenhagen, Denmark

The construction of the Nyboder Quarter, north of the historic core of Copenhagen, was launched in 1631 during the reign of Ch -

ristian IV. Arranged in long and narrow lines, a total of 600 residential units were built here during 17 years. Turning their backs to each other, the rows of houses facing small gardens are separated by parallel lanes. Streets grew rhythmically south of the ramparts surrounding the city in the direction of the settlement. Perpendicular to the main orientation, two streets intersecting rows of buildings facilitate quicker access, while dividing the long rows into smaller blocks. For more than a century, this development continuously grew and changed. Some of the original single-storey buildings were converted into two-storey ones in 1758 according to designs by Philip de Lange. Built for the crew members of the quickly developing royal navy and their families, this straight, orderly complex was an exemplary model responding to housing issues of densely populated zigzagged towns. Featuring simple functional floor plans decorated in lively red (today ochre yellow); delicate proportions in the façade; wide, breezy and sunlit streets; and vegetable gardens located behind the buildings to serve households – this project was a progressive and novel one in its time. After several renovations and tested by time, it has become a favourite residential environment.

Henan, underground dwellings | China

Underground cave homes are typical features of the loess plateaux in Shanxi, Shaanxi and provinces in the northern region of China. In Shanxi, Shaanxi and g ansu Provinces, loess was blown along the y ellow r iver by the winter monsoon from the direction of the g obi Desert to the area of the former steppes, where the cemented rock formed an easy-to-carve layer. The quadratic areas of the dwellings dug into the ground are grouped around underground courtyards, the pattern of which defines the fabric of the dwelling units. The spread of this fabric is limited by the confines of the loess formations and the riverbank. The cave homes feature 5-10 m areas, 6-8 metres below ground level. They are accessible, receive light and are ventilated from the direction of the courtyards. Their tops double as roofs and as a site for drying crops. Produce dried above was simply and practically placed outside through apertures in the roofs from the storage chambers beneath. It is interesting that the climate of these underground homes is ideal because of the thick protective layer. In most cases, this makes both heating and cooling superfluous. Homes were made waterproof by enveloping them in abode layers and walls. In the courtyard, a well 5-7 metres deep was used to collect rainwater.

Berberian village | Takrouna, Tunisia

One of the Berberian villages of the country which survived intact, Takrouna is 200 metres above sea level on top of a projecting rock. Dwellings are clustered by adapting to the edge of the rock face, and they ascend in the opposite direction towards the less steep side. The edges of the rock confine the growth of the village, the direction of which is defined by the incline of the slope. The characteristic, elongated, barrel-vaulted units of Berberian architecture are exposed here, organised around intermediary courtyards. Each small yard is bordered by several vaulted spaces that house a variety of functions: family residences, as well as household and agricultural activities. The descent of elongated components creates groups accessible on four 4 levels, three of which are the families’ living areas. The third, intermediate floor contains a mosque and the tomb of Sidi Abd el Kader, a local saint. As the village was strategically positioned, troops from New Zealand occupied it in 1943, causing devastating destruction in the region. As a result, only a fragment of the original development has survived.

The first half of our selection was devoted to historic examples which we analysed as compositions to observe general principles and behavioural forms that we also classified as various typologies. In the latter half of our collection, we present developments as variations on permanent features. These two aspects of analysis are relevant and applied in each description, illustrating how each architectural work contains elements of permanence and change simultaneously, and that new structures are also vehicles of living meaning.

After surveying the possible typological correlations, observable changes (as opposed to what is “general”) are more emphasised when analysing 20th-century and contemporary examples. The history of architecture is fostered by the multitudes of such minor deformations in comparison with permanent features. We seek explanations for these deformations in their correlations with location, period and cultural context, as opposed to general principles of composition. As a result, the concepts we have introduced before (such as contemporariness, presence and garden) reoccur. Lessons of the analyses of these concepts are just as important as the clarity of typology and composition, which we referred to in detail previously. When perpetuating general behavioural forms, observed and consciously applied, these areas foster innovative designers’ thinking and guarantee that designs and works do not fall behind the times and become obsolete. Presence and the garden thus attain key roles apropos the projects analysed here, and the continuous revision of these two categories are especially important during design work. A fascinating example of the latent continuity and renaissance of patterns and types is the terraced structure featured in 10thcentury India, 20th-century and contemporary Japanese architecture, much in the same way as a genuinely progressive Danish apartment building system. The “miraculous well” (chand bori) of Abhaneri, the terraced structure of the Japanese Metabolist master Kiyonori Kikukate near the hills of Mishima, the “Pasadena Heights”, Tadao Ando’s botanical garden on the island of Awaji, and the mound house of BI g , a team of Danish architects built in Copenhagen in 2007 – all derive from the same centuries-old tracery, which is continued by responding to issues of presence.

Contemporarineses and presence in the 20th century

One of the most prominent architectural challenges of the last century was the general shortage of housing and, in its wake, the lack of quality housing that persists today. From the industrial revolution on, overpopulation due to masses of people flocking to towns and cities, increasingly intolerable crowding, ravaging epidemics and crime stripped town-dwellers of their human dignity. The lack of housing grew intolerable in the post-war era. To respond to this issue, housing development projects were targeted to construct numerous cost-efficient apartments. Apartment houses, villas and mansions, as well as single-family houses proved uneconomical because of construction and maintenance costs, as well as the provision of infrastructure. Hence, there was no comprehensive solution to the most burning issue of the 20th century. Multi-apartment buildings, though comfortingly economical, did not allow for meaningful contact with gardens and nature. The population boom necessitated quests for solving the issues of housing shortage. Simultaneously with the increasing demand for housing, the potentials of high-density developments with gardens came in focus as a viable form of large-scale housing. In 1902, Sir Ebenezer Howard, in his book entitled g arden Cities of To-morrow, argued that this kind of development may constitute an integrated foundation for more efficient urban life, instead of rural retreat. This form of development provides architects with a non-stop revival for architects in the 20th century and today. As examples of our collection prove, the past century or so saw a large number of successful attempts to spread this concept broadly. Our collection is not meant by any means to survey the entirety of 20th-century architectural history. We have only focussed on examples relevant and important for us, since they contain special lessons for aspects of presence and garden uses. In this introduction, we only have three prominent factors that repeatedly fuel this widespread housing form, while also giving it new directions.

Breaking away from former stylistic canons, modern architects prioritized function and envisioned highly viable apartments responding to the changing lifestyle. This approach resulted in the improvement of housing standards, as well as the quality of life in general. Living spaces bathed in light brought about issues of the individual’s autonomy. Besides the former practical considerations, spatial organisation tailor-made to suit a variety of lifestyles became important. Although the strengths of Modern -

igh- dE nsity dE v E lopm E nts in th E 20th cE nt U ry

ism permeate architecture even today, the past seventy years saw numerous attempts to ameliorate its imperfections, thus differentiating these codified residential environments.

A most exciting trend for us is Structuralism, born in the Netherlands, one of the centres of high-density modern developments featuring gardens. r epresentatives of this movement realised that the modern city has broken up into anatomically specialised, lifeless cells. As a result, historic values such as the plazas, streets, enclosures, courtyards and gardens have been lost. This is the reason why a new goal set was to restore life’s entirety and the organic nature of developments. Exemplary patterns were borrowed from indigenous peoples, since their settlements revealed a confluence of simple geometric order and humanism. As they argue, living streets interspersed with bazaars and systematic order must be simultaneously present in architecture. As an influence of Dutch Structuralists, functionally complex organisation evoking that of the kasbahs, combined with “functional mix” and “labyrinthine order” in today’s interpretation, gave new life to the frozen white sculptures of the Modernism.

Starting millennia ago, tendencies in the spirit of permanence and change are still underway, and although the proximity in time makes it difficult to assess purely architectural values, dedication to contemporariness and the quest for presence permeates even the most recent examples of our selection. Pandemic at the turn of the millennia is the atomization of societies, the total collapse of communities and the isolation of individuals. Although restoring collective thinking and responsibility is not a task for architecture exclusively, we believe that participatory ways of thinking and collective design work may be the most important duties today, besides economic considerations, to reform the basis for building residential and other micro-communities.

The 20th-century garden

Changes in the role of the garden are ever-important, intriguing aspects. Initially, it was obviously a vegetable garden that belonged to the house. However, this role was gradually taken over by practical, functional and symbolic contents resulting from density, urban lifestyles or the 20th-century manner of living. Allowing light into interiors and the cooling effects of evaporating water surfaces in shady internal courtyards (against a backdrop of certain climatic conditions) were functional considerations present

at the time of our historic examples. These days, they are back in focus again. In the Netherlands, where residential areas are reclaimed from the sea, an experimental development in Ijburg near Amsterdam transforms the classic form of the garden. Divided from the sea, the water of the bay regulated by floodgates fills in the space between the floating building components. Besides practical considerations, the role of the symbolic contents of the garden is becoming increasingly tangible. It may function as the venue for recreation and relaxation, can isolate us from the street bustle or connect us with nature and landscape.

The structuring of the collection of 20th-century examples

The latter half of this collection contains seven chapters. International and Hungarian examples from the first half of the 20th century are followed by a similar selection from the latter half of the 20th century, and we have used the same classification to present contemporary projects, finishing the selection with those illustrating sustainability.

210

nt

rn

tion A l p roj E cts from th E f irst hA lf of th E 20th

The condition of housing stock seriously deteriorated in the first half of the 20th century because of the two world wars and the global economic crises in the 1930s. Shortage of housing was an urgent issue throughout Europe, combined with the high ratio of poor-quality housing lacking modern conveniences. As masses of people flocked to towns and cities in search of employment, a demographical boom was underway. The situation required a re-interpretation of housing, as well as the construction of new apartments.

As several architectural trends responded to housing issues, the developments included here are exemplary projects of the British garden-city movement, aiming to blend the advantages of rural and urban lifestyles in the hope of harmony, such as Letchworth and Hampstead; the brick architecture maisonettes of the Amsterdam School such as the third block of Spaarndammerplantsoen; developments embodying the g erman Bauhaus ideals; and exemplary housing estates from the exhibitions in Vienna, Stuttgart and Switzerland featuring modern contemporary apartments.

cE nt U ry

These forms of housing were typically meant for workers and sometimes for the middle-class, featuring identical dwelling units and economical solutions. The external appearance of these ensembles was deeply influenced by the Modernist movement and thus translate into a vocabulary of unadorned, decently functional, crystallised forms. Their distinguishing features are best illustrated by J. J. P. Oud’s Kiefhoek estate or apartment blocks in the Weissenhofsiedlung of Vienna.

Apartments, as a rule, were designed to suit contemporary comfort demands and family models undergoing changes. As more and more women were employed, the appearance of household appliances was reflected in floor plans. A novelty of design is the lack of servant’s quarters, as well as the ambition to improve the convenience and hygienic conditions of workers’ housing. In Western Europe, there was a strong tendency to create independent private spheres for every member of a family, while seeking modest dimensions and affordable costs to meet economic concerns. As a result, living areas tend to be very small as a rule. Laundry and two-way access (a household and a private one) to apartments appearing in the Weissenhofsiedlung Project prove that householdrelated activities still occupied fairly large floor areas.

In his book entitled g arden Cities of To-morrow, Ebenezer Howard outlined his vision of garden-city life, blending the positive aspects of rural and urban lifestyles. He worked out in detail a model of this working utopia, the system of occupants’ cooperation and institutions, sustainable economic operation and maintenance, the rules orchestrating the man-made environment, as well as the principle of a meaningful co-existence with nature. In 1899, he founded the g arden Cities Association to spread his views and thus expose them to discussion. Because it generated much interest, the g arden City Pioneers Company was founded to create the very first garden city on an area of 2,300-3,400 acres with efficient railway connections and economically developable public utilities in the catchment area of a city. Thus, Letchworth was chosen, and the site was purchased by 15 private individuals. The winner of the garden city design contest was r aymond Unwin, who successfully combined English vernacular architectural traditions with modern principles of civic design. The town featured radial streets leading to the main square with a grid of streets adapted to the existing natural features of the site. Designers strove to preserve the precious vegetation, and design work was defined by strict regulations including the proposed ratio of development, garden designs, dimensions of rooms, and areas integrated in floor plans, as well as the exterior appearance of the buildings. In 1905, Letchworth hosted the “exhibition of inexpensive housing” on an area designated for this purpose. Houses of various designs and structures were built, ranging from concrete to lightweight technology, which allowed clients to choose designers to their liking later on. Social provision and the presence of industries were at the focus of attention in the garden city. As a result, by 1913, more than 30 industries were active on the site, while the ensemble was inhabited by 9,000 people over the same period of time.

Barry Parker - r aymond Unwin | Letchworth g arden City | United Kingdom | 1903

aymond Unwin | Hampstead g arden City | London, United Kingdom | 1905

The British garden city movement aimed to create a high-standard residential environment affordable for anyone, independent of their social status. As impoverished and defenceless people had no chance of finding employment besides in the cities, potential was seen in the revival of urbanized areas – namely, in garden suburbs. Supported by influential individuals, Henrietta Benett founded the Hampstead g arden Suburb Trust in 1904 in this very spirit. In 1905, r aymond Unwin made the first designs for an area of 243 English acres. Strict regulations were introduced to realise a high-standard project defining the maximum quantity of apartments for each acre, the maximum length and minimum width of the streets, as well as the minimu dimensions of rooms integrated in designs. Areas, plazas, streets and gardens between the buildings were prevailing features of the tracery and layout, much like a mathematics formula. The site was divided into smaller sub-units with versatile geometry. To avoid uniform streetscapes, intensive green areas were integrated. Several architects were involved in the design work. The site is accessible via a town gate which embodies the idea of protection, analogous with medieval towns on the boundaries of nature and the urban domain. As a result of the success of the project, Hampstead continuously grew and evolved by integrating more and more sites.

Michael de Klerk | the third block of Spaarndammerplantsoen, „t he Ship” | Amsterdam, Netherlands | 1917

A founding member of the Amsterdam School active in the early 1900s in the Netherlands, de Klekr was a prolific designer whose most significant realised work is Spaarndannerplatsoen, a development in the north-western part of Amsterdam inhabited by workers. The plaza is surrounded by three blocks, the third one being an infill on a characteristic, not quite spacious triangular site containing rows of houses adhering to the confines of the area. Breaking away from the boundaries defines the situation of two characteristic components of the mass – in both cases, the result of urban associations. The small plaza including the post office is a place of arrival at one of the triangle’s vertices, while the retracted volume on the opposite side and the tower communicate with the building and a sequence of internal gardens starting on the other side. Contemporary critics consider De Klerk’s apartment houses differentiated entities compared to standardised sequences of functionalist complexes. De Klerk designed “The Ship” as a richly decorated whole unfolded from the contexts of an urban fabric, which he then broke down into dwelling units. In the depths of the enclosure, there is a garden open and accessible to everyone. It offers a venue for socialising, not seclusion, and features a small communal building on one side.

The Dutch architect designed several row house estates in the 1920s and 30s. The Mathenesse ensemble is one of his earliest projects, responding to the burning housing issues of the period. As a result, this development contains more than 1,000 small-size apartments built for workers in r otterdam on a triangular site wedged between streets and canals. The site is taken up by rows of buildings parallel with the confining lines. Being an introverted development, it contains areas for communal use in its depths. Intermediate areas and gardens feature fairly differentiated uses, much in the same way as the hermitage in Majk. r ows of buildings rotated toward each other surround vegetable gardens, while there is a sequence of spaces for communal uses in the centre of the development. The development impresses us as a small autonomous village with smoothly-rendered dwelling units and integrated businesses. This is reflected in its name, “wittedorp”, meaning “white village”. Small apartments correspond to compact floor plans. Simple materials and traditional forms integrated in the design also feature the clear palette of de Stijl in some details, such as the doors and windows.

r

This development is one of the projects in which r . M. Schindler experimented with concrete. Made up of 12 dwelling units, this composition is wedged between two busy roads leading towards the Pacific Ocean. The roads, patios, car storage, lower single-storey concrete masses and roof terraces topped with pergolas produce the characteristically distinct components of this pattern similar to Dogon villages, owing to their distinctly different functions. The logic of the configuration of the 6 constituents varies with each one of them. The organisation permits the optimal utilisation of the site, which is trapezoid-shaped thanks to the gently bending road. It creates a versatile pattern despite the identical design of the basic constituents, containing the main functions as well as an internal spatial domain. The location offers superb views for the apartments, while the shady roof terrace (covered with a large expanse of pergola to prevent the ground-floor residences from overheating) is an adequate response to the climatic challenges. Owing to the organisation of the development and the planted vegetation, the units are U-shaped with gardens at their focus. These are screened from outside observation without being entirely closed.

Jacobus Johannes Pieter Oud | Mathenesse Siedlung | r otterdam, Netherlands | 1922

udolph M. Schindler | Pueblo r ibera Court | San Diego, California, USA | 1923

Bruno Taut | Onkel-Toms-Hütte | Zehlendorf, Berlin, g ermany | 1925-27

Bruno Taut designed several housing estates containing row houses in the 1920s and 30s – first in Magdeburg, then in Berlin. His developments, known as Schiller Park and Horseshoe Estate, were built beside the green-belt Zehlendorf Estate in the g erman capital. Zehlendorf Estate contains six characteristic building types, and the framework of this development was provided by higher buildings along the bordering thoroughfares. This protective frame is filled in by rows of buildings sequenced along a north-south longitudinal axis, featuring the two and a half storeys typical of the area. This quarter does not only meet the criteria formulated in the 1920s, but also exceeds them by creating a balance between the contemporary practice of standardized sequencing and the richness of details featuring designs of the Arts and Crafts Movement. Taut’s genius is actually expressed in the fact that he strived for more than the basic schemes of row house projects or their minimal follow-ups. Instead, he created a uniquely rich and individual architectural world with simple means, though confined within narrow bounds. Typical architectural devices applied by him are the hierarchical design of the street grid and building types that rhyme with it, the sequencing of individual types of houses inside them, the resulting potentials for streetscapes, as well as mass formation and façade design that betray engineering accuracy even in the details.

Walter g ropius | Törten Siedlung | Dessau, g ermany | 1926-27

During the Weimar r epublic (1919–33), the g erman government prioritized social housing policy as its major duty in response to the housing shortage. Walter g ropius, in his capacity as the leading figure of the Bauhaus Movement, was commissioned by the city of Dessau to design a new economical contemporary housing estate on the outskirts of Törten to contain 314 dwelling units. Although the fan-shape composition disrupted by every tenth dwelling unit is confined by the streets flanking it, the complex stretching along exact lines is an open-ended one. The clear hierarchy of their intervals distinguish between the access routes. Household paths behind wellfunctioning back gardens and narrow front gardens facilitate intimacy. g ropius responded to the shortage of housing in the post-war era with contemporary cubes, built from in-situ prefab aerated concrete components, featuring simple ribbon windows. Although the spacious gardens turned toward each other loosen up the density of development, because of their spaciousness they are suited to host a variety of activities. The apartments were built to three different standardized designs with a floor plan area of 57, 70 and 74 m2 respectively.

Ernst May | Praunheim housing estate | Frankfurt am Main, g ermany | 1926-30

Ernst May became familiar with the projects and principles of the garden city movement in the early 1900s during his studies in England. Later on, responding to the housing shortage, he relied upon the English prototypes and initiated the construction of this largescale housing estate in Frankfurt, while organising a team of progressive architects. Built in three stages, this complex contains 1,440 dwelling units along a road which starts southwest of the city centre. The stages themselves and the surrounding developments are separated by busy roads. The three stages, Interpretable as independent, are enclosed by high-rise structures protecting the infill inclusion from the racket of the roads. Buildings of various types were built on this area. The most interesting one is the two-flat row house type featuring a floor plan which allows for the integration of the two parts later on, since it actually introduces the concept of flexibility in residential design. g ardens on 100-150 m2 plots are divided into two parts, adapted to terrain features. The higher paved level connected to the apartment functions as a terrace from where a small flight of stairs leads to the vegetable garden.

Jacobus Johannes Pieter Oud | Weissenhofsiedlung | Stuttgart, g ermany | 1927

Organised by Mies van der r ohe, the Architectural Exhibition of the Deutscher Werkbund Builtfounded in 1927 was built along roads winding along the hillside near Stuttgart. Free-standing mansions, multiple-storey row houses and apartments were designed by 16 architects invited for this project, among them Le Corbusier, Walter g ropius, Mies van der r ohe and J. J. P. Oud. Within this prominent complex of Modernist architecture, a row house unit containing five apartments was designed by Oud. The floor plan is a perfect response to economical, modern, finely-oriented housing with a garden, just like earlier designs of workers’ housing estates by Oud featuring a small 74 m2 four-room apartment with access to a garden of communal use. The personnel entrance is accessible via a 140 m2 garden along the side of the south-facing residential rooms, while the northern side contains a small patio and household entrance serving the laundry and kitchen.

Jacobus Johannes Pieter Oud | Kiefhoek | r otterdam, Netherlands | 1928-30

Of the workers’ housing estates designed by J. J. P. Oud, it is the Kiefhoek development which most prominently shows the stylistic features and crystallised forms of Modernism. Wedged in the fabric of Dutch brick buildings as a snow-white inclusion, it is configured along well-defined directions. The winding lines of this high-density development completely fill the area at its disposal, featuring cour -

tyards, plazas and routes between them. Completely simplified, unadorned façades, proportionately articulated with lines of windows, highlight the practicality also manifest in the floor plan. Counteracting the monotony of the dwelling units, however, are carefully placed and well-designed details such as the small rounded-off balcony and the curved, projecting roof of the gateway structure. The Kiefhoek is a mature version of designs offering minimal size, but intimate residential spaces suited for seclusion. The 2-metre-wide front yard, which functions apart from the garden and offers bicycle storage, and the 60 m2 back garden complemented with a coal depot to prevent outside observation are the fruits of precisely calculated dimensions and practicality.

Frank Lloyd Wright | Quadruple housing type | Suntop Homes, Pen nsylvania, USA | 1938-42

Commissioned to concentrate traditional American garden cities in 1938, Wright designed this development. As an attempt to create a structure with the potential of growing, he integrated a sequence of well-conceived components by rotating them. However, only one of them was realised in Ardmore. The design is based on a 90 degree rotation of the four dwelling units, similar to the logic of pinwheels. r otation of a basic component and the angle between the quartets imbued both their correlations and the the tracery of the common areas. The components also rotate in relation to each other, while rotation helps to block observation between the private gardens within the four-fold cycle of individual apartments, creating an intricate system of access routes. Although only one component of this building type was built because of the war, Wright went on developing his scheme on several occasions in blueprints, prioritizing economical concerns and blocking outside observation.

Adolf Loos - A. Lurcat - J. Hoffmann - r . Bauer - O. Strnad - J. g roag - g . g uevrakian - g . r ietweld - Holzmeister - Wachberger - Walter LoosBieber-Niedermoster - L. Pilewski - W. Sobotka - Miklós Velits | Werkbundsiedlung | Vienna, Austria | 1931-32

Five years after the first exemplary housing estate in Stuttgart presented the concepts of Modernist architects with regard to contemporary housing and residential environment, the substantially larger exhibition in Vienna followed. A total of 70 houses were built along designs by 31 architects on the site. As for its character, this development is more like a pile of free-standing pavilion-like buildings meant to be realised as a fabric of structures combined with integrated palettes. Each building is an experiment in itself. Owing to their character, they reflect the architects’ responses to issues concerning the relationship between interiors and nature; the need for minimal size, but contemporary apartments; and the differentiation of interior areas through level shifts.

Alvar Aalto | terrace houses | Kauttua, Helsinki, Finland | 193 9

Commissioned by a factory near Kauttua, Aalto designed these four terrace houses for its workers. Strung along the terrrain contour lines of a hillside, they adhere to the slope. The composition may grow as a follow-up of the contour lines or the towards the valley. An interesting aspect of the design made in 1938 is that only one of the four projected buildings of the first stage was built because of the outbreak of the war. The snow-white volumes adjusted to the inclination and shifted level by level are accessible via routes supported by ashlar counterforts which climb the terrain like tentacles, which in turn reinforces the togetherness of the building and the cultivated terrain. By moving the masses, terraces roofed with rough hand-hewn timber frames could be created on the rroofs to function as gardens, but the dwelling units have also access to the shared-use intact forested hillside via small stairs. This humanised modern building by Aalto created a liveable residential environment by blending organic and designed components relying upon using both the forest and the terraces.

Haefeli - Hubacher-Steiger - Moser- r oth - Artaria-Schmidt | Werkbundsiedlung | Zürich, Switzerland | 1939

Following the Viennese exhibition, a showcase was organised of modern Swiss architects’ experimental residential buildings. Unlike the international league of planners up till then, on the developing site in Neubühl, seven Swiss architects were commissioned to head a construction cooperative in the public interest. The area’s 128 flats were arranged in rows along routes spreading in determined directions, with the compass providing the ground plan for the burgeoning composition. On one side of the construction site, classic row houses were arranged on a northwest-southeast axis; on the other, multi-apartment houses lay along a pure north-south axis. The site included multiple variations on the single-unit row houses, designed with well-proportioned ground plans of Swiss precision, while featuring dimensions and rents to suit the sizes and financial means of incoming families. g iven the location’s incline, residential units beside one another were shifted in a vertical direction, contributing to the intimacy of gardens and terraces off the living room areas. r ow house units were two-storey, varying in size from 3- to 6-room.

hU ng

ri

n p roj E cts from th E f irst hA lf of th E 20th cE nt U ry

Highly influential international tendencies of the early 20th century did not leave Hungarian architecture unaffected. Two of the projects described below – namely, the Wekerle Housing Estate and that of Albertfalva – were inspired by the principles of the British garden city movement, while developments designed by Viktor Bőhm and Oszkár Füredi preserve stylistic features of Modernism with their vocabulary of unadorned forms and crystallised simplicity.

Simultaneous with the birth of the Modernist principles, the first half of the 20th century saw various attempts made to respond to the housing issues of the working class in Hungary as well. Typical examples were row house developments usually built in mining neighbourhoods to economise the utilisation of sites and minimise buildings costs. As a rule, housing complexes meant for employees of state institutions were facilitated by laws and motivated by tax advantages.

The developments described here were typically realised as public projects under state supervision with substantial government subsidies. These forms of housing were mainly targeted for the employees of public companies, while some projects were

meant to improve middle-class housing conditions. The shortage of housing affecting workers flocking to cities from the countryside was a burning issue, thus spurring new housing projects.

The Wekerle, MÁV (Hungarian State r ailways) and Albertfalva projects were large-scale developments of the housing estate style defined by traditional principles of urban planning, symmetrical design and centrally placed plazas within a perpendicular system. Early 20th-century buildings still retained the stylistic features and technologies of fin-de-siècle projects. Additionally, the MÁV estate reflects the corporate image of the “ r oyal Hungarian r ailways”. With the passage of time, designers developed a preference for unadorned simplicity, a desire reflected in buildings by Oszkár Füredi and Viktor Bőhm.

As for apartments, designers intended to develop at least two-room dwelling units with rents that were affordable for members of the targeted social layers. Accordingly, the Wekerle project was facilitated by legal regulations. g round-floor plans typically correspond to small and compact apartments, with substantially smaller floor size than their equivalents in Western Europe.

Main Workshop, MÁV Estate | r oyal Hungarian r ails | Budapest | 1895

In the late19th and early 20th century, the r oyal Hungarian r ails managed several social housing projects for its employees and clerks on the outskirts of the capital. These housing estates w ere closely associated with the railways and are found near rai lway stations and lines. Two of these developments are located on the corner of H ungária Boulevard and Salgótarjáni r oad in r ákospalota, and in Ferencváros along g yáli r oad. The former MÁV estate dates from the late 19th century wit h general plans made in 1895. From the south, it is defined by the curve of the railway lines; from the north, by Salgótarjáni r oad; and from the west, by the perpendicular Zách Street. Hungá ria Boulevard cuts the development into two. It is flanked by the workers’ ho uses, placed in a parallel system. Built to standard designs, t he apartment houses have identical floor plans and façades with characterist ic stylistic features typical of the corporate image of MÁV the n. Buildings typically contain four apartments reflected in two directions. In line with the corporate hierarchy of the client, the estate separates different housing forms meant for various social layers: workers lived in single-storey and two-storey buildings, while clerks and offic ials in two-storey houses. Public institutions were placed surrounding the central square. On the perimeter of the development, a bath complex wa s built to facilitate sanitary requirements.

Károly Kós - Béla Heintz - Lajos Schodits - Béla Eberling - Dez ső Zrumeczky - g yula Wälder - Dénes g yörgyi | Wekerle Housing Estate | Budapest | 1909-1925

Initiated by Sándor Wekerle, who was then Minister of Finance, this project responded to housing issues faced by workers who flocked to cities from the countryside in the early 1900s. Thus , almost 4,500 apartments were built here between 1909 and 1925 , according to designs containing a total of 29 housing types by 11 architects who chose projects of the British g arden City Movement as prototypes for the units, complemented with practical 200 m2 gardens. The architec t of the main square was selected through an architectural comp etition. At

first sight, the layout of the estate appears to form a definit ive system. Organised along the directions of its two frames of reference, the development grows in four layers starting from the centrally placed main square and rotated 45º. The insulated enclosure pierced by two-level gateways was designed by Károly Kós. Spreading in the wake of articles written by Ebenezer Howard, garden city developments reflected the ambition to combine the methods and advantages of mutually-insp iring rural and urban lifestyles. Efficient public transportati on, a consistent garden city character, excellent institutional infrastruct ure, as well as intense and abundant greenery unique in a metro politan context – all have contributed to make the Wekerle Estate a popular res idential environment ever since.

Viktor Bőhm | row-houses of substandard apartments | Miskolc-Ta polca | 1933

Born in Miskolc, Viktor Böhm worked in Hungary for ten years as an architect before immigrating to the USA in 1939. One of his projects in his mother country is this two-storey apartment hou se built in 1933. It contains four units on each level or a tot al of eight substandard bedsitters, all of which are single-level. Since the dw elling units co-ordinated along the internal circulation system contain no wet areas, they are housed at the end of the communal corridor inst ead. The development is an exciting experiment to combine the s ystems of multi-apartment buildings, two-part peasant houses and row hous es. The garden is accessible from the terrace outside the room via a few steps, but only the ground-floor units have the privilege of garden access. r etracted walls of bay windows create the sculptural quality of the façade, while the more solid volume of the kitchen is projected out of the plane, thus integrated with the parapets of the ter races and balconies.

Ede Novák - Béla Barát | OTI estate for workers and officials | Albertfalva, Budapest | 1929-33

Béla Barát and Ede Novák formerly participated in the design wo rk of the central square in the Wekerle Estate, which is the re ason why their designs for the “ g arden City Estate” in Albertfalva (also referred to as “Park City”) reflect their experience gained there. The estate was commissioned by the OTI (National Social Security Institute ) as part of a comprehensive housing project facilitated by tax ation advantages combined with the intention to offer employees low-budget investment that complemented their income. The estate is organ ised by streets running parallel with the highway and the river in the former flood area of the Danube along Fehérvári r oad. The development is articul ated by perpendicular streets. Single-storey terraced h ouses with identical floor-plans flank the longitudinal streets in a co-ordinated sequence ending with two-storey houses. The estate is focussed on a central square that incorporates communal functions. The s ole realised phase of the project, originally planned in several stages, was completed in 1929 to contain mainly two-roomed apartments, as well as some three- and four-roomed units. The organic overall appearance of the development is defined by the rhythm of the vaulted entran ces with porches, placed in pairs facing each other. Apartments have bot h a front garden and a rear one used to grow vegetables.

Oszkár Füredi | Mine retirement house | Sopron | 1933

Born in Sopron, Oszkár Füredi studied architecture in Munich an d also worked there before returning to his mother country. His works were deeply influenced by the Bauhaus. One of his numerou s buildings is the retirement house built in 1933 in Sopron for the retired miners of nearby Brennberg. The mass contains two types of dwel ling units: two-bedroom ones equipped with a kitchen and single -room flats. The rhythm of adhesion is reflected by the entrance areas carve d out from the mass and shared by two units respectively. This off-cut runs along the entire height of the façade, deeply articulating the volume. On the upper level, this recess conceals all the window openings and defines the characteristic façade design, which is solid at the top and pierced at the bottom part.

g yörgy Lehoczky | workers’ housing | Manor in Káposztásmegyer, K áposztásmegyer |1939 g yörgy Lehoczki spent the first period of his career in Hungary from 1927 on. Then, in 1945, he moved to the Saar region where he worked as an architect designing mainly ecclesiastic buildings. He designed row houses for farm hands in Káposztásmegyer for t his project manor-development project dating from 1939. Two zigzagging para llel lines define this open-ended development containing 20 dwe lling units. The unusual tracery allows for the differentiated use of intermediate areas. While the lines of buildings surround a spacious communal courtyard, the triangular bays, defined by the domino-like comp onents and moved outside the plane by 45º, may function as priv ate gardens. Each “bay” belongs to an apartment and faces a small porch wher e the entrance opens from. Meanwhile, the neighbouring unit ove rlooks the other side. Although the ensemble borrows the internal system o f simple two-part peasant houses with porches, by sequencing th em, a much more economical and compact development was realised here. Comp leted with central ancillary functions such as the privy, crop depot and an outbuilding for domestic animals, the estate creates an impr oved residential environment for workers of the manor’s lands.

i nt E rn A tion A l p roj E cts from th E lA tt E r hA lf of th E 20th c E nt U ry

After the devastating world wars, several countries had to face burning issues related to the shortage of housing in the latter half of the century. The steady growth of the population and the activities of the architectural movements born in the first half of the century drew the attention of various architectural teams to housing issues once again.

Architects were engaged in a variety of specific issues depending local features and problems in different countries. Famous projects in Scandinavian countries, Denmark and Finland reflect both the traditional respect for nature and a widespread use of prefab technology as a result of the longish winter season. Experimental apartment systems of Dutch Structuralists illustrate approaches to economical space utilisation in a small country, while projects from countries outside Europe, those of Morocco and Mauritania, focus on the challenges of their dry climates: shading and overexposure to sun.

What is striking as a general issue is the ambition to keep the sensitive balance between the private sphere and communal

co-existence. All over Europe, but especially in the West, designs were targeted to include a separate room for each person, as well as sheltered parks and playgrounds in the centre of developments. With the spread of motorisation, the storage of cars posed a new challenge, much in the same way as the separation of motor vehicle traffic and pedestrian access. Both in number and character, transitional spaces connecting exteriors and interiors show a wide variety. More often than not, terraces, patios, front gardens and loggias connect the buildings.

Evolution in floor plans resulted in larger apartments and bedrooms compared to those of the first half of the century, while the dimensions of household rooms and ancillary areas decreased as household gadgets developed and became widespread. Owing to the scarcity of sunshine, one of the interesting features of Danish developments is the living room housed upstairs, as well as the integration of prefab technology to various extents. Example include the modular houses of Hallebaek, which can be assembled from blocks, and Diagoon houses in Delft, which allow for flexible follow-ups.

Arne Jacobsen | Soholm | Klampenborg, Denmark | 1950-55

Built in three stages in Klampenborg, north of Copenhagen, between 1950 and 1955, these seaside houses are the fruits of Jacobsen’s experimental design work. Wedged between the railway and Strandvejen, the structure adheres to the access road. The trees that marked out the place for this transitional development between the northern block-style and the southern mansion-style districts still exist. Three types of houses were built in three stages to show three varieties of both floor plan designs and mass formation in tune with the features of the terrain. The upper-floor living room and dining room of the two-level dwelling units built in the first stage respond to the view of the sea. The roof design is an attempt to reinterpret the traditional pitched roof as opposed to the dogmas of Modernism concerning flat roofs. This section reflects the unity of form and functionality. Containing five buildings, this unit impresses us as a deliberately shaped dynamic mass. Built in the second stage, the two-storey garden-facing apartments with traditional floor plans betray an intention to banish strict orthogonal volume forms, as well as a search for various means of formal freedom with the eaves and the direction of the crest. The third stage was developed along the same principles as the first. It contains four single-storey components oriented towards the sea and extended by a garden created with split levels.

Ludwig Mies van der r ohe | Lafayette park | Detroit, USA | 1955

Drawn like lines, the buildings arranged in rows make up an open-ended composition floating in the extensive green park defined by busy roads. The masses contain twenty-storey residential high-rises (keeps), two-storey and bungalow-type row houses, a school, a bath and clubhouse, a shopping centre and garages. The park system connecting the intermediate areas reflects the floor plan of the pavilion designed by Mies for the world exhibition in Barcelona with its adjoining spaces flowing into one another. The park is divided into several minor units which are repeated in a sequence of similar development articulated by access routes. Contained within a strict 3.60 m grid, the light steel trusses, the expanses of glass (along the entire width of the span and entire height of the façade), the minimization of the number of walls and doors, and a dividing wall separating the private gardens from the public park – all contribute to the open flowing spaces which define the composition, permeated with the tiniest details. The utilization of greenery is differentiated, but the boundaries are blurred. The semi-private green areas surrounding the building clusters are accessible from a park with sports fields in the heart of the development. The private garden is contained between the mass and the low confining walls that reach out like tentacles.

Toivo Korhonen | Atrium Houses | Jaako Laapotti, Espoo, Finland | 1958

This is a growing composition divided into three rows by intermediate areas, built near Helsinki according to designs by Toivo Korhonen, a Finnish architect. The modules of organisation are defined by the size of the green lane of pedestrian access. The domain of the Modernist buildings, rendered in white, is blended with the traditional timber architecture of Scandinavia to produce characteristic finish patterns. Boarded and exposed concrete walls painted white, as well as brown planking and large expanses of glass mark the boundaries of the various zones of utilisation. All the 100-110 m² apartments and atriums are oriented in the same direction to face south. Access to each unit is permitted from two sides separately. The floor plan configuration of the apartments reflects the same clarity as the development itself. Organised into two spans, the intimate bedrooms and daylight zones are separated from each other. Birch trees and pine trees stand in the courtyard, the yards, intervals and areas prohibited for motor vehicles. The yards are highly functional, almost doubling the residential area.

Aldo van Eyck | Burgenweeshuis Orphanage | Amsterdam, Netherlan ds | 1955-59

A member of Team 10 and a prominent figure of Dutch Structuralism, Aldo van Eyeck researched the correlations of space and structure, the part and the whole, the cell and the system. He also studied Dogon villages and their decentralized structuring in Africa. “The city is a large dwelling place, the dwelling place is a large city,” he wrote in the book he published in 1962 as a result of his research work. This orphanage in Amsterdam echoes the growing pattern of the villages of indigenous African tribes based on the coordination of various components with different functions. The basic element is a spatial unit with a shell cupola, to which several smaller units with cupolas adhere. These clusters of cells are then sequenced along two diagonal lines within a perpendicular system. Each cell cluster contains the children’s dwellings, a kitchen, wet areas, study and a site for physical education. Containing several units, the structure is integrated by closed and open areas, corridors, passages and courtyards to create the spatial organisation of a small decentralised town. As a result of diagonal shifts, outer areas, patios and courtyards weave through the development completely. Besides the large communal courtyard at the entrance, each cell group features its own courtyard opening from the area of residence, all of which open into the green garden.

Jørn Utzon | Kingo Atrium Houses, Helsingør, Denmark | 1958-60

Kingo Houses is the best known of atrium house development in Denmark, designed by Jørn Utzon. At first sight, it appears to be a string of buildings winding along curves that could be continued endlessly along the gently sloping hillside and around a small pond nestled in the valley. The invisible force drawing this tracery may be best understood by studying the general contour-line plan. The 60 atrium houses measuring 15 m x 15 m adhere to the gently undulating hillside while making maximum use of the morphological features and orientations of the site. The most important aspects of harmonisation with the environment are the views of the greenery, comprehensively landscaped with trees and lawns, as well as the southern exposure guaranteed each unit. Besides defining a small, basic, functional module, the floor plan design allows the specific needs of people moving in to be met with the largest possible scope and versatility. As an architectural means, the yellowish sand masonry walls and the trussing spread to every horizontal surface. When walking the access routes, the carefully designed disorderliness gives the impression of oasis settlements or kasbahs in Morocco, North Africa. The hierarchy

of the exteriors is as clear as if we saw a bunch of grapes hanging intact in nature. The stems connecting the buildings with the surrounding roads only reclaim a minimal area from the greenery. The private garden is contained inside the grapes – that is, the constituents hanging on the stem.

Eric Lyons | Corner g reen | London, United Kingdom | 1959

Several residential developments by Eric Lyons have been built in London. Based on his experience, this one is economical and yet spacious, which is combined with a carefully designed environment. An exciting enclosure-type composition is created by the rows of buildings completed with walled gardens adhering to the contours of the site with a communal courtyard in the centre. The latter is accessible via three points from the direction of the car parks. This courtyard is the place of arrival, communication and play. This is where the entrances to the apartments open and where the kitchens and dining areas face. This kind of turned-out development guarantees the tranquillity of the exposed private gardens, as well as the living room and study that overlook them by housing communal activities within the site. As opposed to the in-fill developments described here, this enclosure now does not appear as a means of introversion and thus exclusion, but that of exploring the new potentials of relations between the outside and inside – two different entities, but still desirable and positive qualities for the occupants. Each dwelling unit features a floor area of 74 m2, containing three bedrooms with built-in furniture, which – despite the small floor area – permits everyone living here to have their own room, which is basic criterion of contemporary housing.

Arne Jacobsen | Bellevue Bay | Klampenborg, Denmark | 1960-61

Jacobsen designed Bellevue Development just a few years after his project in nearby Soholm, which we have described above. y et, these experimental works feature entirely different characters. Although the composition is not an enclosed one, it is defined by the fact that it stretches between the access roads separating it from two adjacent sites while also filling in their spaces like a wedge. The structure is highly directional. Divided into seven rows, the development appears consistently more open and enriched with more representative functions from the access road towards the beach along the sea. On one side, there is the busy seaside north of Copenhagen; while on the other, the proximity of a four-storey house justifies the orientation of the two internal peaceful courtyards. Bedrooms fill one of the lanes in addition to the central dining area facing the patios. The living room enjoys the sheltered intimacy of the patios and views of the protective green lane that divide it from the seaside road and the sea beyond. Each dwelling unit is enriched with three external areas of well-definable functions. The patio between the garage and the children’s rooms simultaneously serves as the venue for arrival and a playing area for children, while the central courtyard may extend the living and dining room during meals and when receiving guests. The green lane outside the living area is actually a park, functioning as a buffer zone.

Atelier 5 | Halen Estate | Bern, Switzerland | 1961

Seemingly an inclusion organised with precise engineering, this development, evoking the structure of Mediterraneran towns, was realised in an intact romantic natural environment adhering to the hillside. To integrate it into the terrain, a portion of nature was reclaimed to create an enclosure surrounded by dense forest all around, much like a castle wall. Each detail of this framework is purposefully designed to be occupied by intervals, courtyards and buildings. One arrives here via small broken-line streets to the central square surrounded by communal functions, from where steep stairs lead towards the riverbank or the hill and the forest. The potentials and the challenges of the location are exploited to the fullest. With a section focussed on the incline, it creates a rich interior and exterior, immediate garden or terrain access for two levels of the three-storey apartments, as well as a terrace with fascinating views on each level. A public plaza, access routes, terraces, courtyards and patios create venues of various standards with potentially versatile utilisation. Two types of apartments are contained within, either 186 or 215 square metres.

Jakob Berend Bakema | Eindhoven’t Hool Housing Estate | Eindhov en, Netherlands | 1961

A complex system conceived by Bakema (the so-called father of Structuralism, which originated from the Netherlands), this development was designed as several layers placed on top of one another. Smaller enclosed units, interpretable as independent, are sequenced to fill in strips covering a flat area of 35 hectares. The strips are separated from each other by routes for pedestrians and motor vehicles surrounded by shared-use greenery that soften the high-density development. Houses with various designs and their private gardens adhere to the access street, which widens into a plaza to create one strip. The 11 house types include those usual in the Netherlands.

Single-storey atrium houses with large floor areas and a courtyard alternate with three-storey row houses. The average floor area of the apartments is equal to that of the country: approximately 140-150 square metres.

Jean-François Zevaco | r ow-Patio Houses | Agadir, Marocco | 1962-64

After the devastating earthquake in 1961, with the worst damage inflicted upon Agadir, reconstruction projects included this downtown development designed by Zevaco. A total of 17 row houses with patios were meant for middle-class families with two floor plan types. Coordinated and rotated, the elongated units completely occupy the site defined by streets. Design work in the case of single-storey row houses primarily concerned the challenges of climate and orientation, since each room is a transitional, featuring two-directional contact adjusted to winter and summer orientation, which facilitates natural ventilation. To allow for two-directional external connection, several cut-out patios in various sizes articulate the elongated block-form dwelling units. The two types of apartments feature three or four bedrooms with communal functions. In both variations, bedrooms are contained in two L-shaped units turned to face each other. The designer carefully studied the lifestyle of Muslim families and adjusted designs to their introverted model. Thus, the entrance leads to the depths of the house through the long patio, where the typical residential venue for children and women (i.e., the sitting room and the kitchen) open from the entrance area. Internal gardens offer an external residential venue for women without exposing them visually to other men.

g uy Lagneau - Michel Weil - Jean Dimitrijevic | new town | Cansa do, Mauritania | 1961

Designed for 35,000 people, the town of Cansado was built in Mauritania in order to expand the capacity of the Miferma Company, specialised in steel trade. First, a district for 5,000 people was developed. Considering the prevailing north-south winds, the town was positioned north of the heavy industrial zone. As the yet intact region features a dry climate, rocky soil, scarcity of drinking water and cultivable land, the design work faced the challenge of developing a comprehensive service system. During the first stage, mediumheight residential buildings and a service centre were constructed to meet basic needs. This was followed by the construction of high rises and a cultural centre in the second stage. A total of five districts containing single- and two-storey buildings were developed for workers, artisans and managers coming from various regions with diverse ethnic backgrounds. The coordinated sequence of rare and denser fabrics comprising a growing pattern surrounded courtyards that integrated playgrounds and car parks. To protect against sunshine, shaded patios articulate the masses; while solid fences, small apertures and reflective white finishes define the character of the streets. The compact volumes of residential buildings feature few cooling surfaces, while only a few windows pierce the northern façade to protect against wind. A specialty of the first type is that the rooms of the apartment, the kitchen and the bedrooms open from the roofed patio of the entrance area. In the case of the other types, the living room and the kitchen are accessible from the entrance area, while the rooms are contained either on the ground floor or upstairs, depending on their size.

Inger Exner - Johannes Exner | Hillerød, Denmark | 1962-65

This duo of Danish architects designed 11 clusters of houses built near the town of Hillerød. Each group contains 10-20 dwelling units in an estate placed on a hillside with highly varied gradients adjusted to terrain contours and routes defining the boundaries. The chain-like clusters of buildings are connected via routes to each other creating a circular form like beads on a necklace. The enclosed area provides the more than 5,000 people living there with a communally-used green area. The clusters of houses themselves are enclosed entities like beads, and they nestle together, while the intervals contain a shared courtyard smaller than the aforementioned one. Designs of dwelling unit types feature a floor area ranging from 100 to 130 m2, each house being two-storey. The two types contain upstairs living rooms, typical of Danish residential designs. Private patios or upstairs terraces connect to the dwelling units, depending on whether the living room is contained on the ground floor or upstairs. Every unit is adjusted to face the same direction, their contacts with the shared courtyard changes along the sides.

r oland r ainer | Mauerberg | Vienna, Austria | 1963-64

r oland r ainer wished to support his theoretical works through practical examples. He designed Mauerberg Estate relying upon the experience he gained during the Veltingergasse project in Vienna. Containing a total of 43 residential units separated from each other by their own gardens and access stairs intervals, this development echoes the image of a grown alpine village when viewed from

the valley. Facing southwest, the densely scattered buildings stand on a slope wedged between two roads, which allows pedestrian routes that are totally free from motor traffic. Parking is permitted in the central parking lot on the upper side of the development. To meet a variety of needs, three types of design were introduced here by r ainer in various dimensions, but with similar floor plan configurations. The designer’s residential buildings were defined by his experimentation with prefab elements and his quest for potentials in economically-realised low-rise residential buildings. This development in Mauerberg features walls made from durisol bricks filled in with concrete and trussing that integrates prefab layered and cemented beams. Via the system of stairs enveloping the site, one arrives in a courtyard carved into the terrain and defined by a small wall. Because of the incline, the gardens are supported by low counterforts and double as green terraces separated from the access routes by their shifts in level.

Pentti Ahola | Haka Houses | Tapiola, Helsinki, Finland | 1963- 65 Tapiola, a green-belt zone on the outskirts of Helsinki was a kind of experimental terrain for the exhibition of 18 patio houses designed by Pentti Ahola, a Finnish architect. Houses spread like creepers, creating a growing pattern all over the site. Tracery and the versatile connections of components were defined by the vegetation of the site and the positions of the existing birch trees. Individual dwelling units are separated by pedestrian paths winding like tendrils to create yet another layer to the pattern. Defining the courtyard on three sides, the asymmetrical U-shaped buildings contain the main functions of the 120-square-metre apartments. The main volume is connected to a smaller wing containing a sauna, workshop and spare room on the fourth side of the courtyard via an open roofed space. Functional complexity resulted in various interior heights. The simple quadratic composition divided into smaller components produces façades of appropriate scales. A sequence of exterior spaces and the changing density of vegetation are fine examples of the same playful variations in scales. Approaching it along the forest paths connecting Helsinki to Tapiola, we arrive in a grove interspersed with paths among buildings rendered in white and birch trees with white trunks.

Jan Verhoeven | atrium- and row-house complex | Kyftenbeltlaan, Hoevelaken, Netherlands | 1968-71

A Dutch Structuralist architect, Jan Verhoeven, designed this composition containing 35 dwelling units for his hometown, Hoevelaken. This growing geometrical pattern is much like the tiles of a terrazzo floor rotated to join each other in a versatile way. As the development was built in several stages, the site block falls into smaller units. Areas allocated for the individual stages were occupied by dwelling units with a similar floor plan configuration. First, the enclosures were created by rotating the four components around a central subdivided courtyard. The second stage realised units in a snake-like format. Surfaces included in a system of strict right angles divided into 45º may be interpreted as a geometrical experiment. Verhoeven tends to return to this building form, which he perfected for decades in his designs. Brick cladding and the central fireplace are references to traditional Dutch townhouses. Simple materials and often exposed, untreated, natural surfaces (such as brick, wood, bitumen plate and exposed thermal insulation panels) created economical buildings with high-standard, well-conceived details combined with prominent forms. External areas belonging to the dwelling units may be divided into three surfaces that are functionally well separated. Besides the internal enclosed patio, a garden and an arrival courtyard belong to the apartments.

Herman Hertzberger | Diagoon experimental apartments | Delft, N etherlands | 1967-70

Early example of experimental works by Hermann Hertzberger, a Dutch Structuralist architect, are the “Diagoon Houses”. Although the dwelling units were originally designed for a larger garden city, only a development containing 8 units was realised in Delft. Adhering to one another in an L shape, the houses surround the gardens and the communal area. Their sequence is incomplete and could be continued endlessly. r eflecting the Modernist slogan of “function follows form”, the building was defined by Hertzberger as a flexible, semi-ready framework. Houses adhering to each other contain two basic shifted units – one of them containing the stairs, the other the kitchen and a bathroom as fixed components. A sequence of half-levels create space for the selected functions, leaving scope for spatial separation and flowing spatial formation. The name Diagoon refers to the diagonal shift of the two volumes. Houses feature two and three storeys, with the car park integrated into the building and the entrance accessible from the street. The daytime and residential rooms are placed on semi-levels. With variability as a key concept in mind, the designer outlined a total of 32 variations, of which a few are presented here for illustration.

Utzon | Espansiva modular apartment | Hallebaek, Denmark | 1969

Utzon designed several estate-like residential developments in Denmark, one of them being the Kingo Houses described above. The basic concept of this design is growth and change as a distinguishing feature of living nature. Thus, it is analogous with the domain of foliage and petals of plants, trees and flowers – built up of similar components, yet offering endless variations. Utzon referred to the method applied on several buildings designed by him in the 1960s as „additive architecture”, since it was based on the versatile configuration of simple basic constituents following examples seen in nature. The development designed here exposes several layers. The first one is the tracery of the basic constituents. The dwelling units are created by various configurations of boxes that adhere along the circulation passage. The small forking elements produce a characteristic growing pattern to form the second layer of the composition. This method is an adequate means not only for mass formation, but also for intermediate areas like courtyards and gardens. A Danish timber merchant was the client who was commissioned to elaborate this lightweight structure system named „Espansiva”. This intention fortunately coincided with Utzon’s ambition and interest then. As a result, he designed three basic constituents from light prefab timber frames in three sizes which allowed versatile apartments to be built. This method also involved a larger scope for materials used. The walls could be built from brick clad in slate, or glass or wood. Likewise, there were alternatives for the shell and the roof, too. The technology failed to spread, though, and only one experimental house was built. However, the basic idea created an early example of prefabrication and modular architecture, which has reoccurred in the recent past and in several buildings today.

Piet Blom | Kasbah complex | Hengelo, Netherlands | 1969-73

Piet Blom, whose master was Aldo van Eyck, the prominent figure of Structuralism, designed several complex residential ensembles in the Netherlands. Collecting and interpreting historic prototypes, as well as reviving compositions rooted in the past were favourite methods of Dutch Structuralists. The “Kasbah”, as the name indicates, translates the spatial complexity of the characteristic village typology of North Africa into 20th-century Dutch housing in practice. „Living beneath the r oofs of a Town” was the title given to this ideal plan containing extremely dense coordinated sequences of zigzagging roofs. Although the development may be interpreted as an enclosure because of the space created in its depths, the composition is an open one owing to its linear organisation and the roofs undulating along these lines. The versatility of these components, the varied nature of the connections between the rows of roofs, and the rhythm of mass and space created by their shifts – all produced a purposefully woven pattern. The scheme introduced at the r otterdam exhibition entitled „Strutuur” draws attention to the intricacy of organically evolved urban environments and the versatility of life in the cities, as opposed to the lifeless and disintegrating compositions of designed settlements made up specialized constituents. Owing to the density of the development, the garden is transformed. Besides the central area and minor residential courts, most of the dwelling units possess a 30 m2 garden or terrace separated by shifts in level.

Palle Suensons | g assehaven estate | Holte, Denmark | 1973

Designed by Palle Suensons, this ensemble illustrates developments integrating careful environment-design so characteristic of Danish housing projects. Serving the dwelling units, four dead-ends branch off from a frame-like central access route. Building clusters adhere to these expanding dead-ends like bulbs on a festoon. Dwelling units are accessible from the depth of the enclosure, filtering through several layers such an ancillary building, the front garden or also via the building to the other side of the framework, the back garden, and then into the natural lakeshore. Organised in two spans, the floor plan reveals an exciting duality. Dwelling units have a floor area of 150 square metres on average. Bedrooms are contained in the closed block-structure part of the building, while the glazed span connecting the front garden with the back garden visually and functionally houses the kitchen, the dining area and the living room upstairs. Functioning as a suntrap, this glazed space is meant to attract the energy of the sun in spring and autumn under the cold Scandinavian climate. An interesting addition is that the upper floor can be flexibly rearranged, just like several other houses from the same period that are described here.

Kiyonori Kikutake | terrace houses | Pasadena, Japan | 1973-74

Wedged into a bay of the hillside above Mishima, this complex containing 120 apartments was designed by Kiyonori Kikutake, a prominent figure of Japanese Metabolist architecture. Adhering to the contour lines and winding along them, a complex multi-level spatial system is created to fill in the area defined by the terrain. Access is possible from the direction of the valley – that is, from the car parks

Jørn

at the foot of the terraced structure on two levels. On the exterior surface of the development, one can access the decks used as outdoor gardens via sunny terraces, or via stairs from the roofed circulation system beneath the r -C structure set on plinths. Besides arrival, the allotment of functions also follows the logic of the two-level composition. Areas used by individual families are part of the outer crust, being intertwined with the public circulation system; while the lower level, protected against the rain and sun, features communal functions, a laundry, conference room, children’s library and game hall. In Japan, plains suitable for development have become populated. As a result, conquering the formerly uninhabited steep hillsides is a primary task left for architects. The terrace house built on the Pasadéna heights does not only respond adequately to the topographical features, but also provides an example of the architectural expression of co-existence and communal lifestyle as an open and yet introvert development.

Toivo Korhonen | El Naranjal experimental housing estate | Lima , Peru | 1976 r esponding to the housing shortage in the wake of a population boom, the Peruvian government invited 13 architects from all over the world to design El Naranjal, an experimental housing estate in Lima, to contain innovative apartments realisable within short notice. Along with James Stirling, the Atelier 5 team, Kurokawa and Aldo van Eyck, Toivo Korhonen was one of the architects participating in the design work. Designs by Korhonen feature a pattern organized into a strict grid of 3.75 m x 3.75 m, to form the basis of this open-ended composition. The possible directions of growth are defined by the streets bordering the site. Each dwelling unit takes up 8 modules of the grid. Using prefab r -C pillars and boardwalks allowed for more scope within the confined framework. r ooms vary in sizes of one-half or three-quarters with courtyards, patios, kitchens and wet areas integrated within one grid. An entrance and stairs the size of a quarter of a grid are the building blocks of the kit. By using these constituents, at least two bedrooms can be contained. By adding another storey, a maximum of five can be created. Although the interior rooms are minimal in size, the floor area of living spaces may be almost doubled, even in the case of the largest apartment type, by integrating the sky-lit patios with vegetation, the well-separated courtyards connected to the living-rooms (thus suited both for dining and hosting guests), or joining the kitchen with household functions.

Alvaro Siza | Quinta de Malagueira Social Housing | Evora, Port ugal | 1977-95

Built in several stages, the composition of this development sensitively responds to the city undergoing permanent transformations. The topographical features, the road system of the existing urban fabric, and the past of the city deeply rooted in r oman times are all readily-found mosaic pieces which can be integrated into the new design, helping to articulate the new texture and connect it to the old. The structure, filling in several patches, contains 1,200 dwelling units. The first stage is wedged between busy access routes and unfinished rows of houses, the loose ends of the growing city’s fabric. The other stages continue the development north of the first one as independently interpretable enclosed units. It evolves by integrating two types of apartments – one of them turning towards the street with its courtyard, while the other features a courtyard blocked from the street by the building. Both floor plan variations contain potentials for further extension in three different ways, leaving room for the users’ ambitions to decorate, colour and build. This in turn reproduces the naturalness typical of small streets in Portuguese towns. r eoccurring service bridges rhyming with r oman aqueducts enrich the composition with yet another layer. Shading is a priority concern under such an arid climate, and density of development is one of the simplest responses to related issues. The white rendering of the development is only softened by the greenery of the communal parks adhering to the boundaries of the stages and small patios with a variety of uses that belong to the dwelling units.

Piet Blom | cube houses | r otterdam, Netherlands | 1984

Two variations of cube houses designed by Piet Blom were realised in the Netherlands, the project in r otterdam being the second. This development drew inspiration from the forest as a special form of communal co-existence. Should we connect its name to that of the other related design by Blom, “Living in the Foliage of the City” would be a most expressive one. This development adheres to a busy junction of r otterdam, more precisely to a bridge over a multi-lane road and railway lines leading to the seashore. Just like a forest, this structure is also capable of growing, although it has been surrounded by the urban fabric to such an extent that by now it may as well be categorised as an infill in its present-day condition. Much in the same way as the “Kasbah”, this development is also meant to reproduce the functional and spatial complexity of organically evolving settlements in a designed format. We arrive from the traversable public domain, abounding in businesses and communal functions, via a stairwell imitating the trunk of a tree. The apartments concealed in cubes – the foliage – are set along their tips. Lightweight structure technology permits these three-storey dwellings to feature large, open expanses of confining surfaces. Although the apartments have no gardens or terraces, the shade of the foliage offers a pleasant and lively transition area for communal use.

hU ng A ri A n p roj E cts from th E lA tt E r hA lf of th E 20th cE nt U ry

The Communist system of the post-war era heralded the representation of the working class and thus artificially swelled this social layer. With workplaces offered in towns and cities, masses of people flocked from the countryside, while the majority of town- and city-dwellers typically lived in poor-quality flats and tenements, owing to the housing shortage caused by war damage. In response to the burning issues of housing, projects were launched from the 1950s on when the economy and building industry started to grow again. The government-managed housing projects were centralised as a rule. Low-rise high-density developments were rare and less of a priority than high-rise multi-apartment buildings with prefab technology, since they were easier to produce within short notice. Low-rise high-density developments became more widespread after resolving issues related to the housing shortage and the increase of housing dimensions.

Although the country was separated from Western Europe by the Iron Curtain, architectural trends still influenced designs – as is illustrated by the separate parking areas and the ambition to keep communal and private spaces in balance, which are featured in the projects described here (e. g., the estate made up of two-storey terraced houses in Perbál). The majority of the developments included in this chapter were realised as projects of

building societies and the OTP (National Savings Bank), as opposed to public projects under state supervision.

These projects typically offered dwellers a garden of their own and apartments with configurations guaranteeing privacy, free of outside observation. However, developments were usually realised on one site as a result of legal restrictions imposed on housing projects all over the country. As a result, estate-style developments were few, as opposed to the mushrooming “group houses” that contained few dwelling units and developed as “patch sites”. During the Communist era, the political system favoured and supported certain branches of arts, resulting in the proliferation of “artist’s apartments”, such as the terraced houses equipped with studios in Szentendre and Miskolc, or apartments featuring studios in Hódmezővásárhely.

As an adjustment to contemporary demands, the size of dwelling units was on the increase, but floor sizes were still modest in comparison to western standards. Apartments were increasingly equipped with modern conveniences; and as their size grew, communal areas and private bedrooms were separated, while the kitchen retained its household functions and was separated from the living room as such.

József Szekeres | Farkaslyuk miners’ apartments | Ózd | 1957-59

As part of a comprehensive nationwide housing project launched in 1957, this development was to contain 45 two-level apartments for miners in Ózd. Arranged in eight rows, the 45 units rotate parallel with the gradient line blending with the hillside. Tuned gently to the terrain, buildings are terraced both vertically and horizontally, thus pushed from behind one another. As the aerial photo shows, the growth of the composition is only limited by the nearby forest. As these apartments were built for miners, cost-efficiency was a must and a basic requirement. This is the reason why rationally designed and quite practical dwelling units were built here on a floor area of 71 m2 using simple materials. The garden is accessible via the terrace that is connected to the ground-floor rooms. Making the best of terrain features, this development integrates terraces and gardens separated from each other by shifts in level. Their independence is highlighted by the lateral walls of the terrace with pierced masonry.

g éza Pénzes | row houses | Csabagyöngye utca, Szentendre | 1962- 64

Commissioned by OTP (National Savings Bank), this development contains 36 row houses in total on a sloping area in Szentendre. Prominent features defining the composition are two streets framing the development and providing orientation. Sites featuring a regular grid along a south-facing hillside, with building lines adhering to the street-side boundaries, create a sheltered internal domain.

Placed along two sides, masses are each other’s mirror images. Facing east-west and featuring living rooms and kitchens overlooking the garden, apartments have a floor-area of 65 m2. The development adheres to the terrain by small jumps both vertically and horizontally. The subtle play of gabled roofs as a result of the shifting orchestrates the buildings, creating the spatial wall from the direction of the street and all the while articulating them from the garden. Terraces separated by pantry boxes connect to the courtyards, doubling as vegetable gardens. Some of which have a small built-in cellar, too.

János Szigetvári | semi-detached group houses | Komló | 1960 Strung along the winding road on a hillside of Komló, in the neighbourhood of the ruins of a church from the 13th century, these apartment houses resemble the reduplicated beads on a necklace. The pattern could be continued as a lengthy development over the entire hill. The two-storey units contain independent apartments on each level. Organised in pairs, the semi-detached buildings feature a total of 4 apartments each. All of them have an entrance opening from the outside. The stairs climb along lines adhering to the side of the house or gently drawn further on upward around the volumes. The inclination of the site, the masses with their sensitive shifts in level and their positioning permitted each apartment to have a garden of its own. Dwelling units correspond to two types of ground floor plans containing two or three rooms with a floor area of 63 or 81 m2. r ooms open from the relatively large hallway and central hall with a traditionally separate kitchen and (in one of the floor-plan variations) a laundry. The intention to adapt, as well as to show respect for traditions, is reflected by the external appearance. Volumes feature enclosed forms typical of austere alpine climates. The roof forms and squat, solid walls evoke the atmosphere of traditional houses of the region. As for materials used, ashlar walls respond to what is locally available from the nearby mine. The buildings sensitively blend in with their residential neighbourhood, which is facilitated by their scale and dimensions, similar to those of semi-detached single-family houses.

Dr. Péter g áborjáni | terraced houses with studios | Kálvária út, Szentend re | 1967-69

Dr. Péter g áborjáni designed the artists’ colony in Szentendre for the Fine Arts Fund. The pattern creeping up the hillside from Kálvária r oad contains twelve artist’s apartments with studios and a caretaker’s unit. The basic T-shaped constituents of the pattern may be divided into smaller parts such as lounge, residential and creative boxes. The variety of their coordinated sequences creates a playful undulation in the balancing act of tiled roofs with gentle inclines. g ardens and terraces converge, but are gently separated by hedges and thus connect to the lounge area extended by a winter garden to offer venues for recreation, meetings and socialising. Everything is subordinated to work. Apartments with a floor space of 80 m2 include 40-square-metre studios with large interior heights oriented north with a glass expanse along their entire width as the fixed points of the pattern. Partial constituents, the subordination of which is also reflected in their dimensions, are situated around the studios.

Zoltán Veres | row houses | Eger | 1968

With OTP (National Savings Bank) as a client, this development was commissioned to contain 40 apartments in row houses on a site in Almagyardomb, part of Eger. As a growing composition, it adheres to the gently ascending road and the curves of the terrain lines. A through-cut after every fifth unit loosens the line and opens up the landscape to the viewer. The steady slope and the views of the natural surrounding landscape define the internal structuring of dwelling units. As a result of half-level shifts, three planes have been created – that of the entrance from the direction of the street, containing the ancillary rooms, and two others towards views of the valley with the general rooms. Dwellers had an option to choose from two variations in floor plan: to have either a dining area doubling as a kitchen, or a separate kitchen plus a dining area. Upstairs there are two bedrooms, and downstairs the living room connects to the garden via a roofed terrace. Observation between the neighbouring units is blocked by cross-walls framing the terraces and horizontal shifts.

s | Hódmezővásárhely | 1970

A development of a corner site in Hódmezővásárhely in an area of single-family houses, it contains three units. Adhering to one another, the terraced houses are clustered on the edge of the site, leaving the majority of the area for courtyards with gardens. Apartments include studios for painters and integrate both a flat-roofed and a pent-roofed volume. The characteristic appearance of the orchestrated mass containing three houses is defined by the rhythm of pent roofs. From the entrance area accessible from the street, separate rooms open, with each apartment featuring two rooms, a kitchen doubling as a dining area, and a painter’s workshop with large interior

Béla Borvendég - Ferenc Szabó | Artists’ Apartments with Studio

height. Studios are exposed to light from the north and receive diffused light from the slanted roofing. Large interior height allows occupants to furnish a gallery. Private areas include front terraces carved out from the mass in both directions, as well as a garden fenced off with paling. The communal courtyard is a venue for collective creative activities. The designer’s careful attention to details is evinced by the cast stone planters beneath the windows and the “metal tanks” draining rainwater from the flat roof.

Antal Plesz - József Bihari | terraced houses with studios | M iskolc | 1977

Commissioned by the Investment Company of Miskolc, this development features eight apartments. The houses, sequenced along a slightly curved street, reveal a tracery with a simple basic scheme – defined by both the rhythm of terracing, which follows the inclination, and volumes which are alternately moved back or forth. The section of the units with large floor areas conceals interiors differentiated by multiple terracing on three levels. Living areas face south, while the studio needed for creative activities is furnished in a tranquil garden-facing northern space with a gallery receiving diffused light. Artists may retreat into the seclusion of the attic’s enormous terrace, which is also suited to receive fellow artists. Each apartment has a car park area accessible from the street via a roofed driveway connected to the house. Flanked by a breast wall, the stairs leading to the entrance accentuate the boundaries between the apartments. A smaller garden connects to the houses at the rear.

Tamás Maros -

Judit

Hámory | two-storey terraced houses | Perbá l | 1975

Designed by Tamás Maros, these terraced houses were built in Perbál, a village in the Zsámbék Basin, as building society projects, primarily for members of the cooperative farms. A total of 90 apartments were designed and grouped in four lines, but only 60 were actually built. Despite its incompleteness, the tracery of the composition growing in east-west lines survived intact, thanks to the openendedness of the system. The solid character of clusters containing five buildings is softened by one-unit gaps between them. The trussing of the strikingly narrow spans (4.1 metres wide) starts from almost ground level. The roof formation and the sculptural brickwork round off the development so that it blends in with the landscape, as if sand dunes were growing out of it. r ationally organised floor plans may be extended vertically by building a gallery beneath the roof. g ardens and terraces facilitate versatile uses. As continuations of the roofs, cross-walls define well-separated terraces from where stairs provide access to the small representative courtyards belonging to the house. Used for growing vegetables as well as keeping livestock, small-size (approx. 100 m2) gardens at the end of the street also belong to these apartments.

Antal Csíkvári - Miklós Novák | chain houses | Kápolnásnyék | 1 976-77

A development commissioned by the Oil Pipelines Company for its employees in Kápolnásnyék by Lake Velencei, it is an open-ended composition along the main road of the village containing 38 units as a co-ordinated sequence separated by passages and front and rear gardens. The intermediate areas are well-defined zones of various uses. The paths facilitate access. The well-tended integral green lane made up of front gardens provides an area of arrival, while the gardens are venues for relaxation in a natural environment. Turned away from the busy road, dwelling units, featuring a storage facilities and workshops between them, face south. Characteristic upper volumes with half-saddle roofs intensify the dynamics of the coordinated sequence to create a streetscape typical of small towns. Besides the economical and quite practical system of floor plan openings, appearing as large two-dimensional compositions, carefully conceived high-standard details, the materials and differentiated external areas make this project a remarkable, as opposed to schematic. Apartments with a 75 m2 floor space feature a living room surrounded by an L-shaped terrace. One of its arm features a shady space defined on three sides, while the other is a roofed open area protected by the continuation of the neighbour’s cross-wall. A landscaped garden connects to courtyard of comprehensive use, paved with discontinuous concrete tiles.

Ildikó Sz. Buzás | atrium houses | Jankovits-telep, Veszprém | 1977

This atrium complex was built by OTP (National Savings Bank) in Jankovits Estate, Veszprém. The development containing 8 dwelling units appears to float in the beautifully landscaped greenery built in with various types of high-density buildings. A thin green area surrounds the composition, which intensifies the appearance of the complex as an independent enclosure. In a dense pattern, the dwelling units fill their areas, which are larger than those belonging to the other free-standing buildings, although similar in ration. By rotating the courtyards of the L-shaped units to face each other, the enclosure appears to be closed when viewed from the outside, and it

is only the entrances and the prominent chimneys that lend a certain rhythm to the mass. The individual constituents’ floor plan configuration is articulated in harmony with the form. One arm of the L shape houses the private zone, while the other is the communal one. The sheltered interior of the enclosure conceals small 42 m2 patios functioning as gardens, which create an open-plan continuum with the interiors thanks to doors and windows without parapets. As a result, they expand the living space both functionally and visually. Each apartment has a floor area of 73 m2.

Csaba Bodonyi | Collective House | Miskolc | 1978

This development is a creation of the intellectual community of the Miskolc Architects’ Workshop to facilitate communal coexistence. The small site wedged between volumes of the housing estate is taken up by the mass interpretable as a single building and loosened up by intervals, both private and communal courtyards. The building’s design is based on an innovative interpretation of the relationship between the individual and the community. In line with this approach, the collective house designed purposefully for architects may be divided into two lanes. One of them is that of private living areas resembling hotel rooms, where families can retreat to their small living rooms. The other is reserved for communal activities as the venue for design work, recreation, games, exhibitions and collective events. The mass is a complex one, not only regarding its interiors. The gardens are also used in exciting ways, facilitating a variety of activities. Besides the small adjoining patios connected to the living room alcoves, two large courtyards extend the communal area allow for a broad range of use.

Tamás Dévényi - Péter Hegedűs | housing estate for disabled peo ple | Budapest | 1987

Designed by Tamás Dévényi and Péter Hegedűs, this housing estate was built in Pesthidegkút for disabled people in the International y ear of the Disabled at the initiative of the Budapest Committee of the Communist y outh Association as an orchestrated cooperation between society and the political core. The development takes up the whole site bordered by four streets. The large mass is divided into smaller ranges by spaces, of which only a few were built in. The structure, featuring the proper scale and proportions, evokes traditional rows of cellars and rural streetscapes of vernacular architecture. Consciously built for disabled people, this complex challenged the architect with unusual expectations. Aiming for affordability, the apartments are modest in size with a 60 m2 floor space and short distances resulting from high density. Placed in the centre of the ensemble, communal and sports functions are also easy to access. Being a social housing development, it was designed with a rational configuration, small span sizes combined with traditional-style building, and durable masonry to respond to sensitive issues of cost efficiency and low maintenance. The simple architectural approach, refined details and well-known architectural basics were orchestrated here in an appropriate way to avoid disintegrating or becoming too schematic. Architecture here went beyond the creation of buildings and the elaboration of finishes, involving the utilisation of external intermediate areas as well. A small path leads from the private courtyards into the residential community’s shared garden, which is complemented by a public park and sports areas in the heart of the estate.

Károly Jurcsik | prefab apartment buildings | Szabadhegy, g yőr | 1983

Systematic production development allowed for prefab technology and panels on terraced houses. Sponsored by OTP (National Savings Bank) as a client, this complex in g yőr contains a total of 55 chain houses. Wedged between semi-detached, single-family houses, this development spreads as the growing pattern of a complex system. Mix-use roads and paths to access the gardens divide the area. The pattern is made up of 11 constituents sequenced in various directions, creating an area that functions as a central park. The segments themselves contain intermediate areas with differentiated uses. The roads are flanked by the lane of front gardens, while shared areas are separated from the gardens by the buildings themselves. Using prefab modular structures rarely applied on small-scale, low-rise buildings was an attempt here to realise both cost-efficient and rapid construction. Two narrow spans make up each dwelling unit, the larger constituent of which features an archetypal form owing to the 45º roof, while the smaller is flat-roofed. g ardens in various sizes are accessible from the ground-floor terrace. Connected to one of the living rooms upstairs, the timber-frame balcony doubles as the roof of the terrace.

The revolution in communications technology brought about global trends in the contemporary architectural community as well. It sped up the intellectual mobilisation of cross-pollinating cultures, global trends appeared, and local circumstances were temporarily relegated to the background. At the same time, we can observe an approach that stresses the individual; instead of architectural schools, we rather speak of star architects. Besides trends in globalisation, the characteristics of a given area and its local issues, inherited over generations, still remain – hence, the sculptural nature of Spanish examples, closed off from the sky to provide protection from the sun; the density and the inherited inclination to experiment in Dutch examples; as well as English architect Peter Barber’s constructions, which are unique and monolithic, while still conforming to the formal world of London.

g lobally speaking, a common demand is to break the monotony that arises from repetition or to fortify that very rhythm. Among the examples for breaking monotony, different techniques were used to establish an identity. In the case of the Borneo Island construction in Amsterdam, a different architect was involved with

each plot; in the case of Kabelwerk, colourful façades were employed; and for Hageneiland, diverse cladding on buildings. Examples of emphasis upon the uniform rhythm of units include the Cyclops r ow designed by Maurice Nio in r otterdam or the Spanish row houses in Cadiz.

Due to the increased spread of automobile usage in the new millennium, the placement of parking spaces has become a significant design question. The demand for privacy and seclusion has grown in direct proportion with a prosperous society, while demand for common spaces and their areas have decreased. The majority of construction is in apartments that are valued on the market; social housing and rental flats are built more rarely. The floor area of dwelling units has not grown in comparison with the past. Not without precedent, a demand for flexible, adjustable spaces has reasserted itself. With the further development of household appliances, we can observe the reduction of spaces (even the size of cabinets) to a minimum. American kitchen designs are common.

Peter Zumthor’s respect for the landscape, use of simple materi als and detailed development of his buildings is shown in his Spittelhof development. The frame is suited to the slightly sloping plot that reaches the edge of the forest on the hilly area just outside the city. Three masses make up this composition, closed within a fr ame that suits the bucolic, alpine courtyard environment. Two c lassic lines of row houses angle upwards and, enclosing one another at the high est constructed point, enjoy a view at the border of untouched nature and the edge of the city. At the vortex of this triangle, oriented towards the valley, is a three-storey apartment house. The two smaller elements are harmonised with the garden; while the larger, three-storey element is in tune with the view. Parking is only possible outs ide the barrier underneath levels of the tall building that open like a cabinet, or on separate levels built for that purpose. The inner green areas, divided into small displays, are only accessible on foot. Adjustment to the environment and the row house elements’ independent shifts in d irection do not only give logic to the interior spatial structure. Interconnect ing terraces and the awnings’ terraced concrete elements make u p the façade as well. Staircases of parallel slope run through the buildings’ c ores, dividing the interior space into two strips and reducing traffic surfaces to a minimum. Matching the entrance, the foyer’s level is somewhat l ower; and in accordance with the staircase structure, the upper levels’ mass extends over the neighbouring units. Every unit has a separate street entrance. The lined-up two-storey apartments have a garden, while the single-storey units possess a two-sided veranda and an extensiv e loggia.

c ont E mpor A ry l o W - r is E h igh- dE nsity dE v E lopm E nts – int E rn A tion A l p roj E cts

Peter Zumthor | Spittelhof Estate | Biel-Benken, Basel, Switzer land | 1989-96

The construction detailed here is a mature example of Eduado So uto de Moura’s purified, minimalist architecture. The ten resid ential units along the Porto seaside, with their backs toward the traffic route, extend north along the downtown side and, progr essing in zigzag rows, drive a wedge among the harbour’s docks. Its slice of pra ctical gardens protects the unfinished urban construction towar ds the gulf. Along the green belt, the entrances can be approached via a new service route that cuts the site in two. The larger trapezoid- shaped part provides space for nine apartments, while the smaller triangular p ortion houses one. Solid storey-high walls, on which steel and concrete plates lie in an interesting stripe pattern, define the residential si tes and the gardens. The scale of the units determine the patte rn’s logic, as well as the rhythm of the green stripy that run the full length or half the length of the roof. Between the solid roof-top strips, the order is broken up by smaller-scale elements. r oofed areas and illuminated patios succeed one another. The apa rtments can be divided into five strips according to the pattern. The first is the arrival strip, where a gu est room is located beside the parking area and a smaller welco ming courtyard. The second is for sitting rooms, while the third contains a work area complemented by a passageway that looks onto an inner courtyard. The fourth contains the kitchen and living room, and the fifth houses the garden. The strictly designed order continues beyond the roofs along the façade. The solid, windowless walls alternate with bands of per meable elements.

West 8 | Borneo Island | Amsterdam, Hollandia | 1993-96

The previously flourishing eastern pier of Amsterdam began to l ose significance after the Second World War. The city purchased the vast territory of islands and peninsulas, intending for it to provide a residential belt containing nearly 8,000 apartment s. As a legacy of its industrial past, the new buildings occupied the same sites as the old, while the proportions, silhouettes and even the use of dark cladding technology remained. From a financial point of view, a housing density of 100 apartments for every 2.5 acres was planned for t he area, which – after long preparation and several changes in plans – the version by the West 8 architectural office realised the most inventively. Due to the intensive construction, the water’s blue takes over the role of green surfaces. The area, designed by 30 architects, is made u p of strips containing 8-metre-wide and 35-metre-deep plots. With wider, interven ing elements, the residential units with their backs to each ot her fill the narrower strips. Among the residential strips, situated along squa res that rhythmically interrupt the streets, are large-scale “p lunging” blocks of flats or “meteorites” that provide variety. Besides strengtheni ng the area’s identity and spatial diversity, they also boost t he housing density significantly. Another feature of the view is the red bridge connecting the defining focal points of the two stretches of land. The eastern shore of the Spronenburg Peninsula’s inner lagoon provides the site f or an interesting experiment. Sixty plots that are 16 metres de ep and 4 or 6 metres wide are given to individuals, who, while conforming to strict regulations, could choose from a long list of architects. This became the area’s most colourful portion. Within its small area, the vast arsenal of the eastern pier’s contemporary architecture is disp layed.

MV r VD | Hageneiland | y penburg, Hollandia | 1998-2001

The MV r DV’s playfully experimental architecture with simplified masses resulted in the y penburg development. Channels define this island approached by four bridges. The trapezoid of land, framed by routes also accessible to cars, is filled with a pattern of colourful apartment buildings in various sizes and garden enclosures. Alt hough the planning is simple, the existing spatial order is com plex. Three parallel pedestrian routes, connected by public areas created by leaving plots undeveloped, cut the site into four uniform strips. Plots divide the strips perpendicularly, along which the residential units and the storage buildings lie on one side or the other, like beads on an abacus. The homogeneous blocks of different sizes (fashioned according to a rchetypes and containing from one to eight residential units) c ombined with garden structures (either isolated or branching off one another ) give rise to interesting points of transparency. Use of centr al squares is varied, dedicated to a park or a playground, while gardens are fill ed with flowers and useful plants. The 37 buildings are made up of five materials: tile, shingles, green or blue synthetic boards, or ribbed aluminium plates. Each house features a single material, which further augments the format and lends a determined identity that connects the home and its occupant. On the ground floor of the two-storey residences, the living room is connected to the garden, while bedrooms are arra nged on the upper floor.

Peter Barber | Donnybrook Quarter | London, United Kingdom | 20 00

Several places in London there are elements of the city’s fabri c that want “patching”, corner plots that serve as development sites. Peter Barber’s distinct architectural approach is to fill the g ap with a block that is plastered snow-white, permeable, pierce d with passages and fashioned with cut-outs. Typical of the island nation and i ts high population are streets populated with people conversing with pints

Eduardo Souto de Moura | Atrium Houses | Mathosinos, Porto, Por tugal | 1993

in hand. The creation of a lively urban community was the goal. Two pedestrian routes cut the ensemble into three portions. Tw o narrower blocks touch the existing structures on the borders of the neig hbouring plots. Meanwhile, on the corner, the third mass towers with landmark emphasis, cut free by the passages. Besides breaking it into sm aller, independent elements, the two streets aim to draw the ci ty life inside, giving rise to a triangular area that serves as a meeting place in the building’s core. The shorter masses, characteristically articulated with narrow cut-outs, the terraces, courts, patios, passages, and th e functions served by associating one of the city’s squares wit h a street front give the development its diversity. Upper-storey terraces, accessible via the courtyard used as a garden or its own ground-floor entrance, are connected to the street-level apartments, as well as the maison ettes on the first floor. The maisonettes, with their ground-fl oor entrances and wide terraces, have the feel of separate houses. Due to the qualities of the site and the unique proportions, it is endowed with a changeable floor plan. The flats vary in size from 40 to 100 square metres

Maurice Nio | r otterdam, Netherlands | 2001

Twelve residential units grow out of this fill-in of nearly two storeys. They are arranged along the crown that runs parallel to the traffic route, although the futuristically-formed “Cyclops” blo ck is barely noticeable behind the translucent, sound-absorbing wall. When planning these units backed into the coastline, illumination and sound insulation were the two key concerns. Two small interior floors were created with a roof rising slightly away from the street, to ke ep the disturbance of traffic noise to a minimum. The lower lev els with smaller floor areas are interconnected, and only one side receives natu ral lighting through skylights. The L-shaped floor, which opens like a cabinet, receives light from two sides. The separate levels are also dis tinguished in terms of material. The lower brick-clad area give s the impression of a retaining wall, on which the storey shaped like a saw blad e appears like a shingled roof installed on top of it. The 120 m2 flats are connected by their own courtyards to a common green area that sepa rates the ground-floor sitting rooms with greenery. Beside them , there is a garage; and under the ledge, a covered car park extends towards the street. On the upper level, the living room connects to a shady, intimate, patio-size terrace, bordered by buildings on three sides. In fr ont of the buildings, there is an extensive, common green area and a vast playground, interrupted only by two narrow tracks for automobile tra ffic.

NIO Architects | g roenoord-Zuid | Schiedam, Netherlands | 2001

Among multi-storey residential flats built in the 70s, in a par k divested of identity, stands a closed mass made up of three p ieces welded into a framework. At first glance, it gives the impression of dark boxes stacked on top of each other. Several flats arranged beside one other, terrace-style, make up this strange form. The number of building elements steadily decreases from the ground floor upwards. With the exception of eight small patios, the framework is completely fi lled with flats at the ground level. On the first floor, the ne twork is truncated further with terraces created on the roof-tops; while boxes sit uated on the highest level look outwards like an aviary. The st ructure’s strange form appears like a UFO in the setting. Turning in on itself despite the park’s openness, it responds to the area’s loose d evelopment with extreme compactness. The complete lack of identification with its man-made environment can be best appreciated through a model. While the brick-cladding drags the suggestive plan back into the worl d of traditional Dutch houses, its mass and behaviour transform the structure into a game of stacking building blocks. Flat sizes vary betwee n 110 and 200 square metres. On the ground floor, the kitchen a nd living room areas embrace the courtyard. Upper-storey bedrooms overlook the inner courtyard and terrace. The game room on the second story sits like a box on the roof.

MV r

VD | Patio Island | y penburg, Netherlands | 2001

In the neighbourhood of MV r DV’s Hageneiland development stands another experimental constr uction of patio houses in rows, not typical of the overcast climate. Among the Dutch channels appea rs this contemporary transcribing of compositional features fro m Bispukin’s ancient building ensembles erected in the swamp. Four residenti al units make up the twelve building strips and the line of cou rtyards between them, which fill this site bordered by walls and roadway. Parking is provided along the road. It is only possible to pass below the wall on foot. The flats, accessible directly from the street or acro ss the common area, open from the patios. On the southeast side overlooking the courtyard, the entire façade surface is glassed; while the northwest façade, which is the border wall for the neighbouring patios, is solid. The vast glass surfaces meld the two areas into one and direct the south-eastern light into the garden like a mirror. Every site overlooks the courtyard, while the formation of smaller masses with half-sadd le roofs on the ground floor further strengthens the orientatio n of interior spaces. Following the changes in flat sizes, playful shade roof s extend out from behind one another, beneficially affecting th e views from up -

per-storey rooms and terraces. The black slate cladding that me lts into itself emphasises not only the doors, but the idea of openings turned inwards, away from the man-made environment.

NKS Architects | Kanoya | Fukuoka, Japan | 2002

This building, which contains two businesses on the ground floor and nine residential units with three separate floor plans on the upper storeys, is the first element in a residential belt made up of similarly-sized blocks arranged in several rhythms. The l ogic of this continuously expanding development is built upon its sense of rhyt hm, its functional division into two parts, and the storage of automobiles as indispensible accessories to the 21st-century lifestyle. Buildi ngs erected in the first (and second) rhythm have two faces, se parated by routes for dwellers and shoppers. The eastern side of the mass is open at the ground floor and closed on the upper storeys. The southern side is the exact opposite – closed on the ground floor and open at the upp er storeys. r esidents arrive by car into parking bays surrounded by low concrete walls. From here, a characteristically shaped staircase, w ith a banister of the same material as the dividing walls, lead s to the recessed entrance, which is framed by a protruding, concrete blade wall and an awning. A system of concrete plates broken in many place s connects the cars to the flats and residents like an umbilical cord, a c ritique of the motorised world. In this setting, garden usage i s re-interpreted. Of the nine flats, 25-45 m2 in size, three include a second, upper-storey terrace. There are three types of residential units that are fitted together like pieces in a game of Tetris. Their galleried spaces are the embodiment of Japanese minimalism.

Eustaquio Martinez g arcia - Virgilio g utierrez Herreros | La Mareta, Tenerife | 2002

These 18 residential units are arranged in strips that run alon g bound directions and a strict raster. Only the size of the si te provides boundaries for the composition. The system is open and ca n grow according to well-established rules. The elements, arran ged along a construction-defining north-south approach route of 45º, shift away from each other. This outward movement brings a beneficial disruption to the tight order. Jagged area walls appear in the streetscape and the site’s open, internal passageways. The view, landscape , hilliness and the northeast wind determine the building’s motions. The L-shaped wall and roof protect the interior spaces from unfavourable directions like a thick, solid, homogeneous plate, while these areas are practi cally completely open toward the view on the southwestern side. The materials, colours and surfaces strengthen the relationship to the location. Although the houses are reminiscent of stone masses growing out of the sea of sand, the development does not copy the environment; rat her, it re-evaluates and reforms the environment with architect ural means for practical purposes. The development is ventilated by winds passing through the intervals like tight canyons, while the roo f terraces and shady, wind-protected patios of extended proportions double the dwelling space. Both apartment types are two-storey, with 15 t wo-bedroom units of 95 m2 and 3 one-bedroom units of 57 m2. In the case of the former, the communal areas, kitchen, dining room and living room are on the upper entry level. The lower level contains the bedrooms and areas open to the patio. The stairs placed at the central point as a spatial element gives the interior zones character. In the smaller flats, the communal areas are on the ground floor, while the b edroom is found upstairs.

Joke Vos Arcitecten | Periscope Houses | r otterdam, Netherlands | 2002

Built at the entrance of r otterdam’s new Nesseland residential belt, this ensemble is exp ressive and perhaps too clearly constructed. Surrounded by water on three sides, the four masses – reminiscent of a periscope and melding three apartments into one – clings to the shore of an artificial peninsula. Like buds along a tree branch , the three-storey flats planted upon the water seem to grow ou t of the dry land and con be approached by a stretch of land or over water. The g arden is re-interpreted; here everything is about water. On th e ground level, connected to the large area next to the parking area is a jetty , floating on the water and divided into two levels. Above, ris ing from the water, is a grand-scale dining terrace; while below, directly on the w ater’s surface, is a smaller-scale dock or place devoted to fis hing. On the lower level, arranged like a pedestal, are two-level, bobbing boxes e nding in a loggia, as though it were a periscope turning in dif ferent directions, staring out over the water towards the view. The flexibly adjus table ground plan, designed in two phases, serves the fulfilmen t of the owners’ changing needs. On the middle level – retained as a vast, undiv ided space – only the location of the narrow unit containing th e staircase and water facilities is fixed. The site of the kitchen is not pre-d etermined. It may be installed either on the ground floor or th e first storey. r ooms may also be divided as individual needs dictate.

Aires Mateus | Bom Successo g roup | Obidos, Portugal | 2003

The lagoon in Obidos, opening into the Atlantic Ocean, is 6 kil ometres northwest of the city and is a favoured resort. Since 2 006, the Bom Sucesso residential zone, developed at the deepest point wi thin the gulf, has been complemented by service and recreation functions. Along one off its newly opened routes is a row of 19 houses in an abstract, geometric pattern. The pattern has two layers – on e being the ground plan, the other being the roof, seen from above, which i s integrally related to the former and yet completely different in character. Similar to Aires Mateus’s house in Alvalade, the ground plan’s contour is square here as well. Wall masses of different thickn ess border areas that melt into one and also include service functions. Scrutini zing the plan, it can be interpreted as a transcription of a pa inting by Theo van Doesburg, a decisive figure in the Dutch De Stijl Movement (Neo -Plasticism), made up of lines “in a r ussian dance rhythm”. Constructed of tectonic, vertical and horizontal blocks, it is reminiscent of the mystical stone works from the megalithic cultures of the Late Stone Age. The roof masses, instead of closing of the inner areas in an angula r or box-like manner, are set on top like Balearic taluas. Thus , its pattern, in terms of the roof seen from above, is rather external, akin to Piet Mondrian’s Neo-Plasticist pictures. The layering can be in terpreted not only vertically, but horizontally, too. Strolling freely among dolmens and menhirs, the border between interior and exterior disappears. Arrival and car parking is in front of the dwelling. In the direction o f the garden, broken-up masses provide an area for dining and r est that is protected from the sun and the wind. g raphic works transliterated into space remove the house’s compl etely closed feeling, melding the courts, gardens and residential areas into one.

Cano y Escario Arquitectura | r ow Houses | Madrid, Spain | 2003

This dense construction made up of 10 dwellings clings to the last street of a residential belt developed in the recent past. Closed cubes that are three-storey, stone-clad, and complete with roof-top terraces run along the curved street, moulded into a single mobile mass. Serving to mitigate these unwieldy stone blocks are the cut-outs, awnings, and the vertical and horizontal outcroppings that result from following the incline and curve of the street. The typically closed southern façade protects from the summer heat. Openings (doors and windows) only occur on account of the cut-outs or movements out of the plane. Thanks to the formation of mass, changeable roofed and open spaces arise in connection with different seasons and activities. There is a passageway (between the courtyard and dining area), a terrace (on the bedroom level), and finally a shadable roof-top deck (along the steel structuring) that can be put to different uses. The floor area of the units is 206 m2. The living and dining rooms on the ground floor can be opened completely in the direction of the courtyard. Three bedrooms on the upper storey constitute a private living area. From here, the staircase leads on to the roof terrace, its monolithic mass further differentiating the Tetris-like stone blocks of the houses.

r afael Otero g onzalez | r ow Houses | Cádiz, Spain | 2004

This narrow plot, bordered by a wall of one or two storeys, is entirely closed from the outside. The construction is completely cut off from the dense, surrounding residential environment. On one side, a small private route, branching off from the main road, arrives at the entrance. The broken line of houses proceeds along a diagonal line and divides the garden into two parts. One is designated as the space for arrival and parking, while the other provides a site for gardening activities. The two distinct areas, although one may pass between them through a door, are indeed separate, with the house acting as a buffer. Beside the two yards, a significant amount of the roof surface is dedicated to a terrace. From here, there are views of the sea and the city. This seclusion is not only insular, it is also a means of protection from the heat on one of Europe’s southern islands. The snow-white walls are only broken up by small, shaded openings. Light also reaches the inner areas through light corridors, gaps between the roof-top surfaces. The finely-shaped, blinding, winding cubes spiral in one themselves and have a sculptural effect on the landscape. We arrive from the wedge-shaped courtyard into the living and dining rooms, and from here a passage leads back to the private rooms, to the ground-floor bedroom and the stairs to the upper storey. Beside the three bedrooms on the upper floor, a two-storey skylight, opening from the dining area, extends the space. The stairs lead up to the roof-top terrace. The floor area of the flats is 108 m2.

Javier g arcia-Solera | r etirement Home | San Vicente Del r aspeig, Spain | 2005

The city, as investor, initially had two had two distinct plans for this triangular site: a public park and a six-storey residential building for retirees. Planners advised combining the tasks into a system of strips that would span the entire area and integrate the different functions. Stretched between the two routes, the two-storey building (including communal functions and parking on the lower

floor and residential units on the upper storey) spreads into the depths of the site, up to the border of the neighbouring hospital’s wooded park. Behind it, a service route allows for automobile access; in front, there is a city square and public park arranged in strips. The greatest virtue of the building is that the elderly people’s living area is not segregated, but manages to be integrated into the city’s life. While retaining opportunities for medical supervision, the public functions are separate by level. The continuation of the city and the park creates an innovative, attractive residential quality, as though it were an independent home. For each 44 m2 residential unit (designed for one person) there is a small balcony on the side of the sleeping compartment and a covered terrace on the entrance side. Along the lane of traffic on the park side are individual units and a terrace opening from them, accessible on foot as well. These constitute an especially important venue for the elderly to meet, talk and observe.

Valero and Jimenez Torrecillas | Social Housing | Alameda, Spai n | 2005

Completely filling the site are building strips along two decisive east-west longitudinal axes and, belonging to the flats, a line of front and back yards bordered by low walls. The development is ordered into six strips. Two blocks include the 26 residential units. Within the sunny arrival courtyard strip, beside the streets that border the site’s longer side, there are two complementary rows of residential courtyards that are cooler, shady and more protected. They conclude with wall surfaces of the same texture as the gables at the ends of the buildings, which reinforce the defining frame. The goal was construction of low-cost social housing. Starting from its relation to the elevations and the area’s climate, the designer chose to use simple materials and traditional architectural techniques for practical reasons. Following the incline along the hillside and connecting the dwelling units, the roof, treated as a consistently warped sheet, not only emphasises the concept of collective existence formally, but is also a functional element. r aised more than 8 metres along its entire length, it creates heat-activated ventilation within the attic space, protecting against overheating in summer. In front of the openings cut into the simple white-plastered walls are characteristic shading devices which, besides preventing outside observation and ventilating the apartments, relieve the monotonous façade with their plasticity. The compact structure of the 87 m² flats includes areas for the living and dining rooms, kitchen and washroom on the ground floor, as well as three bedrooms and a bathroom on the upper storey.

Schwalm-Theiss and g ressenbauer | Kabelwerk | Vienna, Austria | 2005-2006

Six architects’ offices planned this special type of residential building on a former industrial area. Perhaps the most exciting elements of this development at the dense row houses wedged among the multi-storey buildings like colourful sponges. Twenty-six dwelling units hide within the block, pierced with narrow passages, which completely fills the brick-shaped plot. To achieve in a small area the same density with apartment complexes was the goal without having to sacrifice a private entrance, garden or terrace. From the outside, these three-storey dwellings – supplied with a small patio on the ground floor and a terrace on the recessed upper storeys – seem completely closed. The garden is pressed up against the courtyard; yet, despite its small size, it is still quite practical as an outdoor living room or dining area that complements the compact interior spaces. Sand-blasted glass elements protect the privacy of the upper-floor terraces, which are places of quiet seclusion. Sharp shading gives the units their identity and brings singularity to the elements that meld into a single block. Colour is a simple means, which, together with a personal attachment, establishes the “city within a city” character of the entire development.

Christian de Portzamparc | Almere, Netherlands | 2006

This development – integrating a parking deck, shopping centre, urban service functions and residential units – wishes to establish the organically growing complex of several medieval cities stacked on top of one another over the centuries. The dwellings that cling to the perimeter of this superblock – cut in four by the streets – frame its roof like a crown. The framework’s interior is filled with a comprehensive green area and a residential tower set on legs. The building is a new example in the series of experiments initiated by Dutch Structuralists, which treats the city as an organic whole and fights against the disintegration of functional elements. The plan grew upon layering, natural growth, and the desire to pass through. Despite their distinct functions, the level place on top of one another, the block can always be traversed both horizontally and vertically. The vertically ribbed surface on the façade conjures the sense of a sedimentary stone mass rising from the earth. Although the plans included cows grazing on the green roof, and the initial concept was the inner-city settlement of country and suburban life; the realised building, with minor alterations, shows a working model of how to use the roof surface of vast urban-centre blocks. On the roof level, around the perimeter, there is a line of 52 flats with different shapes and floor plan sizes and a direct entrance from the designed public domain.

One of Peter Barber’s developments filling the gaps of London is the Colony Mews. Four flats and a workshop occupy a leftover plot in the dense downtown fabric. With houses on every side, gardens connect the site surrounded by fencing. The hierarchy of the intermediate zones is clear. We arrive from the noisy, bustling urban street to the peaceful family home through several buffers. Starting from the Victorian house’s gate a thin stretch reaches to an inclusion connected to the city’s network of streets. Opening from the alleyway and connected to the stretch is the soul of the house, a southern-exposed two-level courtyard. The essence of the courtyard is two-fold. The entrance opens from here, so it is the point of arrival, but natural light can only arrive from here. Almost completely solid walls enclose the aparment areas along the neighbouring plots and the alley. Two bedrooms face the square intervening space on the ground floor. The terrace bears a visual connection to the upper-storey patio, complementing the living room and dining area. Tenants have already taken possession of the garden, where plants grow out of enormous flower pots amid the walls.

Peter Barber | Colony Mews | Islington, London, United Kingdom | 2006

c ont E mpor A ry l o W - r is E h igh- dE nsity dE v E lopm E nts – hU ng A ri A n p roj E cts

We have defined this chapter in the chronology of contemporary Hungarian developments as a period starting after the change of the political system in 1989, since this era brought about radical changes in the country. By the end of the Communist system, the participation of the state significantly decreased in home-building, while the housing stock was privatised, the market reconfigured, and groups of building contractors and investors appeared.

The restructuring of society, the opening up of markets and the investment of accumulated capital generated a large-scale construction boom. The most widespread form of housing was the “residential community”. Being market-targeted, this form of housing had the potential to realize higher profit margins. Lowrise, high-density developments remained scarce throughout this period and are primarily concentrated in agglomerations. Projects in Budapest referred to here, such as the apartments in Barlang and Víznyelő Streets, were typically meant for higher social strata,

especially among the upper-middle class. In these cases, architects asserted a powerful vision if investors could be convinced to shift over to low-rise, high-density developments. This situation is illustrated by a few projects described below.

r estrictions imposed on housing by regulations in Hungary tend, as a rule, to confine development to one site at a time, which is the reason why housing projects integrating multiple sites remain sporadic. One of the few exceptions can be found in the villa residences in Velence, where the integrated design ensemble was realised in several stages on more than 70 sites. Schemes typically feature separate car parks, just like that of the project in Víznyelő Street, Budapest. Apartments tend to realize the advantages of private gardens in a denser, urban or urban-style environment. In this context, an approach respecting nature is especially prioritized. The development with a shared garden in Barlang Street, by shaping and preserving its original environment, offers a fine example of this.

As a team, the architects started the project with the ambition to realise pure intentions of design. r ather than following the uncertain financing practice typical of the era after the change of political system, which more often than not yielded doubtful results, they opted for a radically new system to realise the buildings. Thus, creating the financial background of the project, purchasing the sites, and revising the development plan, design work, construction and even marketing and selling was self-managed by the designers, who were also the builders in this case. The immediate neighbourhood of this estate is a heterogeneous architectural environment containing both residential and commercial buildings with various scales and different standards. Every means of the composition serves to distance it and turn it inwards. Approaching it via winding, increasingly smaller, spiral streets from Szentendrei r oad, we arrive at the pedestrian path free of motor traffic in the depth of the 12-unit estate. Slowing down and separation is facilitated further on by the design of the car parks, reminiscent of moats, including their accessibility via the bridge over the ditch. The units are organised in two parallel rows, each containing 6 L-shaped components. The framework of the development is made up of closed two-storey masses. The tight confines are filled in by the single-level volumes of the living rooms and the typically green structure divided into zones of various functions, while their intervals are occupied by the level-high wall defining the atriums. The central atrium facilitating access to the apartment is extended by a private, turfed sundeck on the roof of the living room. The disciplined and yet elegant floor plan designs correspond to apartments with a 140 m² floor area. As realised, these dwellings reflect carefully conceived details combined with thoughtfully selected materials.

Designers Ferenc Cságoly and Ferenc Keller intended to integrate the development with the terrain and relief of the site shaped by the forces of nature. Containing a total of 20 dwelling units, this development responds to a hillside in Buda pierced by caves. g rouped in seven lanes featuring 2-4 units, the volumes adhere to the contour lines of the site. The tracery of the development is reminiscent of a hand. The fingers of various lengths grow out from the palm as if it were a point of arrival, then wind across the sloping site. The materials and chosen structures further intensify this binding to the location. r ipped out as green sheets, the roofs are clad in light-coloured bricks and supported by plastered walls featuring a palette of earthy colours. Every means serves to connect the torn-out components

János Mónus - Zsuzsanna Szőke - Sándor Nagy | Atrium Houses at Víznyelő utca | Budapest | 1992

Ferenc Cságoly - Ferenc Keller | Terraced Houses | Barlang utca , Budapest | 2001

and the terrain. The dwelling units in various floor plan configurations feature analogous façades which are still delicately differentiated and coordinated in a sequence. The elevations of different lengths are sculptural, porous and pierced to such an extent that they seem to transform the buildings into pierced limestone blocks. Artificially separating the gardens and courtyards by architectural means was beside the point here. Buildings seem to float on the large expanses of “village greens”. The terrace belonging to the apartments is only marked by a light wooden frame, while the rest has been left to be reclaimed by nature later on. Housing the communal functions downstairs and the private rooms upstairs, the two levels of the apartments feature a simple configuration.

Margit Pelényi |

Apartment

House | Pécs | 2003

Designed by Margit Pelényi, along with several other buildings in this city, this development contains four apartments stretched along the longitudinal boundaries of a corner site in downtown Pécs on r adnics Street, which creeps up a hillside. The levels of the commonly used smaller terraced courtyard between the apartments are accessible from the corner via a lower entrance, the design of which was meant to soften the compact appearance of the mass. The site, much like a frame, is filled in by the houses and their courtyards, outlined by walls. Within this split-up, enclosure-type development, the apartments turn inward and open towards the surrounded internal courtyard with a fenced-off yard on the ground floor. There are large expanses of windows upstairs. The development shows its more closed façade towards the street. In the direction of the less busy street, the frame is split into two parts. Inside the cleft, the volumes of the stairs angling inward and blade walls rising as high as chimneys intensify the rhythm of the units. The floor plans are organised as one and the same type. The ground floor contains the communal kitchen, dining area and living rooms, the areas of which can be extended by opening them to the full in the direction of the marked-off patios, weather permitting. Stairs contained in a separate volume lead upstairs, where two or three bedrooms are housed. The hanging box evoking the colour of the neighbouring house, the recessed row of garages continuing the line of eaves on the ground floor, the roof inclinations, and the softening of the corner are sophisticated gestures expressing the goal of assimilation.

Perényi Tamás - Fülöp g yula | Venezia villapark | Velence | 2008

A wish for the harmony of garden city lifestyle was the client’s ambition when realising this ensemble. Thus, Tamás Perényi and g yula Fülöp were commissioned to design 2-4 apartment houses per site with a comprehensive integral design orchestrating 71 sites in total. Initially, only four of the houses designed by them had been built, while the others were constructed simultaneously with the marketing of the site. In line with the relevant regulations, the patterns of the houses adjusting to the scales of the surrounding resort zone follow the sides of the site as units adhering to the lateral boundaries. Like beads on a necklace, they create a coordinated sequence along the edges of the sites strung along the roads. Designers relied upon 10 different apartment types featuring 2–4 rooms on 80–150 m² to meet the needs of various family models, while creating an integral character. g reen areas are shared within the individual sites, and the dwelling units are connected by a pedestrian path. As the buildings are shifted and rotated, each apartment features a ground-floor and upstairs terrace suited to create privacy, since they are defined by the rhythm of pergolas to prevent outside observation on the sides. The apartments contain communal functions on the ground floor and in the living areas upstairs.

Tamás Tomay | Csévi utca, Budapest | 2008

This is an example illustrative of the compact, elegant, yet quintessential houses designed by Tamás Tomay. Joining Csévi Street via a narrow stalk, this odd-shape “leftover” site is located in the depths of a triangular block. Seemingly free-standing components of the four dwelling units grow out from and adhere to the basement beneath them, which begins with a driveway from the street. Defined by walls on the basement and garden levels, the enclosure almost entirely fills in the site. Undeveloped for a long time, this narrow strip of land looked so unsuited and hopeless for the development and inclusion of four practical apartments that the designer first advised the client against purchasing the property. Climbing along the slight slope, the four components turn slightly away from each other and are separated both in level and by a garden that perfectly responds to the challenges of a somewhat difficult site. Every unit is advantageously oriented with undisturbed views. Although seemingly identical, each is a different variation of the same typology regarding both exterior and interior design. Tailor-made to the clients’ needs, the monolith volumes with exposed brick cladding were shaped to reflect purposeful randomness, which is also apparent in the general plan configuration. The asymmetrical angles of roof inclinations, their rotation out of the longitudinal axis of the ridge by 90 degrees, the sliced-out terrace on the roof level, and the roof itself gently counterbalance the predominance of cubes. The houses are closed towards the greenery meant to reveal the shared pedestrian access. Façades are exposed to the viewer upon entering the private courtyard, and their block-like appearance is softened by terraces.

Because we are facing issues of both global and local crises, sustainability is a most extensively used term nowadays, the interpretation of it still requires some explanation in the complex system of definitions. The most widely known approach to sustainability is based on three cornerstones of the concept, distinguishing economic, environmental and social sustainability. Sciences focus on various aspects of this concept, while breaking down its integral unity into several parts. Housing as such and architecture in general associate themselves with each of the three pillars of sustainability, true to the complexity of design and construction. Hence, the challenge for architects is to create a response integrating the threefold criteria and find an approach that unites all aspects of the concept. Thus, sustainability in architecture means a quest for individual responses in each case. The projects described here are quests for a sustainable future, apropos of which we shall discuss the correlations of the three cornerstones as they apply to low-rise, high-density housing developments.

Economic sustainability in housing is associated with the concept of “affordable dwelling”, available to everyone in proportion to their income, which involves cost-efficient and rational construction, maintenance and management. One of the projects described here is Alejandro Aravena’s housing estate in Chile, designed for families already living there. The three apartments designed by Anna Heringer in r udrapur is a fine example of housing using locally available materials without relying on external resources; thus, it is sustainable in the long run. The intelligent house in Matosinhos differs from the previous projects, since it focuses on the economic aspect of maintenance and management, with the aim to minimize reliance on external resources during its life-cycle following construction.

lopm E nts

Accelerated industrial production has brought about the phenomena of environment pollution. The ecological footprint of a human being today is the several times that of people living a century ago. Besides, the global population boom involves accelerated consumption of finite resources. Solving issues such as global warming and reducing the ecological footprint are factual challenges demanding communal responses. Excessive environmental burden is exorbitant in the building industry, since it causes almost 40% of carbon dioxide emission. Environmental sustainability draws attention to the rational and restrained utilisation of tight resources, as well as the appreciation and protection of environments. The Parisian project with the “use what you find” approach is a fine example of rationally recycling existing values. Meanwhile, intelligent houses and floating homes are exemplary models of reducing reliance on fossil fuels by using renewable energies, while meeting contemporary comfort demands.

The aspect of social sustainability is manifest in the self-sustaining forms of societal co-operation, the shared communal utilisation of resources, and the economical approach of old times. Low-rise, high-density developments boosting communal co-existence rely on sharing construction charges, infrastructure, maintenance and management. One example illustrating this is Clay Field in England, Suffolk, which has reduced its ecological footprint by sharing resources and local responses to needs and demands as rural communities do. Another similar project is that of Vandkusten, a team of Danish architects. As a follow-up concept integrating natural or semi-natural existence and Danish “co-housing” tradition, this development features mutual care and minimal reliance on external resources.

nd En E rgy Effici E nt l o W - r is E , h igh- dE nsity dE v E

Tegnestuen Vandkunsten | Viken, Denmark | 2001

When designing this development in Viken, Vandkusten Architects could already rely on their experience of several similar projects. Bordered from the north by the embankment of a busy by-pass route, the site is accessible from the south via three dead-ends. Just like leaves on the branches of a tree, the small car parks and the houses containing greater or fewer dwelling units and adhere to the ribbons winding into the depths of the site. The body of this black snake, intruding into the intact “village green”, fills out further on with the garden lanes that complete the row of buildings defined by solid fences. The ratio of man-made to natural domain, the contemporary architectural means, the high-density of housing, as well as the versatility of the designs and the sizes of the dwellings – all have contributed to create an environment bucolic in tone. The vocabulary of forms and the materials used on the buildings are far from luxurious. They are socially sensitive, rational and daring responses. Large out-of-plane sun traps on the façade reach out to lure light and warmth into the interiors, which are especially valued under Scandinavia’s climate. The intervals in the prefab timber frame are filled with thick thermal insulation. Black-fibre cement cladding warms the buildings from the outside in sunny weather, while the roof is wrapped in metal sheets. Three different floor plan designs have been used – single-storey houses with two or three bedrooms and duplex flats with three bedrooms. As a distinguishing feature of Danish configurations, the upper-floor living room of the two-storey houses is connected with the dining area downstairs via a gallery, and the communal spaces are lit by large expanses piercing the two-level façade.

Marlies r ohmer | Floating Houses | Ijburg, Netherlands, 2001

“While the world was created by g od, the Netherlands was created by the Dutch people.” This saying is often heard apropos of the residential area on the man-made islands on Lake Ij, in the eastern part of Amsterdam. In Dutch culture, the mainland is not a given, but the fruit of toilsome centuries-long labour that continues today. In Zeeburg, which is part of the city, the former eastern harbour was revived as a result of waterfront rehabilitation projects which are in progress nowadays all over the world. The islands were built at the mouth of the r iver Ij as a genuine blue-field project (water housing). Upon its completion, the new city quarter, built in several stages by a variety of architects’ teams, will be populated by 45,000 dwellers. This is why not only homes, but also shops, office blocks, schools and recreational facilities are at their disposal here. Actually, the northern side of the first member of this cluster of islands is not mainland, but a bay. Its water level is regulated by dikes in the embrace of a headland. By the time the area becomes fully inhabited, a total of 175 floating dwelling units will adhere to the piers that wind out from the shore to fill out the expanse of water. Three variants of dwellings are on offer – “free-floating” residential buildings, and blocks featuring two or three dwelling units. In addition, there are also some high towers raised on piles to function as fixed points of reference within the pier system. From the mainland, the site is exclusively accessible on foot or by water. The foundation of each floating house is an r -C tub, allowing them to float only through the force of buoyancy. The more a house weighs, the deeper it sinks. Bedrooms are contained underwater. As a response to this unique situation, the garden is transformed. The upper floors feature terraces, while the resting decks floating on the water are accessible via walkways.

Cannatà and Fernandes | Intelligent House | Matosinhos, Portuga l | 2003

A duo of Portuguese architects experimenting with “smart” or “intelligent” housing designs for a long time, Michele Cannatá and Fátima Fernandes often use the term “intelligent” to describe their designs because of its complex meaning. In their logic, contemporary residential buildings must be functional, logical, durable and comfortable besides aesthetically attractive. They argue that economic efficiency should not only be a priority during the construction stage, but also during the maintenance and management throughout its life cycle. Their approach favours prefab technology, as opposed to traditional construction methods that entail a multitude of inaccuracies and technical problems. Their dwelling units are more aptly interpretable as objects with independent identities. However, by stringing up and co-ordinating the modules, complex systems are also constructible. In 2002 and 2003, two experimental buildings were introduced by the architects. The first one is an apartment with a minimum floor size in a quadratic enclosure which is flanked by a garden and a terrace on two sides, then set in another framing enclosure with a glass boardwalk. The second is the CAPA or DST module, transportable to the construction site by lorry or even helicopter as an entirely prefabricated capsule. While the former presupposes a minimal level of infrastructure, water supply and sewage system, the latter is an entirely autonomous module containing every service unit in its lower service box. Featuring 27-square-metre floor space, including a minimal-size kitchen and wet areas, these “studios” permit temporary or long-term housing in zones without infrastructure, far away from inhabited places or in environmentally protected areas. Solar cells and wind farms serve the larger types, and photovoltaic panels generate electricity. Built-in storage cells and a 500-litre water tank provide

electric energy and water supply for three days without having to recharge. Installed to a closed tank, the sewage system is vacuum operated, while heating and domestic hot water supply runs with electricity through solar collectors that are gas-assisted if necessary.

Elemental - Alejandro Aravena | Quinta Monroy Estate | Iquique, Chile | 2003-2005

Endeavouring to solve issues of social inequality manifest in housing, the Elemental Project’s team responded to the sensitive problems of an advantageously oriented downtown area illegally used by 100 families. At the beginning of the design work, it soon turned out that the budget allocated by the city for the project would only cover the building costs of apartments with a maximum of 30-squaremetre floor space for each family. The concept, according to which apartments that can be enlarged individually could resolve the tension generated by cash shortage, had its own architectural, social and economical advantages. The refined pattern of the development fills in the former slum enclosure. Divided into two entrance levels, the independent dwellings are organised around four courtyards to form quadratic enclosures with shifts in level. The lower components feature two spans and can be extended at the rear, while the two-level ones on the upper floor have the potential to double the floor size of dwelling areas by filling the “vacancies” between them. What is a rare phenomenon in the case of state-sponsored housing projects, the value of these homes can increase by extensions financed privately after moving in. As a rule, investors often must face serious devaluation in these situations. Boxes made up of concrete components form the strict framework. Thus, the trusses of the annexes, which designers defined in advance, still afford a variety of options. Almost each extension shall contribute with a small covered and uncovered space to round off the cube which is a closed till then. Besides the porches, the shared closed courtyards in between the buildings take over the role of the garden in the traditional sense, while also boosting the communal feeling of belongingness. The development has been embellished by now. As a result of the active participation of tenants who shape their living spaces themselves, within strict restrictions, the chaos of the former slum has evolved into a flourishing residential environment.

Alvaro Siza | Bouça Social Housing | Porto, Portugal | 2004

As Portuguese architect Álvaro Siza argues, maintaining the continuity of social tradition is the most important means of social sustainability. This wedge-shaped site is located between the railways and a busy urban avenue at the intersection of the historic fabric of the city and the suburban zone. The project had to keep the balance between heterogeneity, typical of contemporary cities, and hardly noticeable linkage points. The development completely fills in the triangular site, rounding off the street as a development in unbroken rows and turning towards the railway with a solid, sound-absorbing wall. In the depths of the mass, it is divided into four lanes. In between the four-storey rows, there are courtyards, gardens and venues for community life. The lower two-level apartments open directly from the intervals, while the upper-floor units open from court-facing perimeter galleries that start from the central stairwells. The multi-storey urban space offers a meeting place for the residential community. The communal functions, a library, a shop and a bank housed at the end of the lanes facilitate integration with the city, while enlivening the sequence of coordinated spaces along the smaller street. Besides morphological connections, understanding the cultural context is also a priority task in social housing. Although appearing somewhat rigid at first sight, this ensemble creates a residential environment designed, after lengthy discourses, to offer socially sensitive and realistic responses justified by utilisation. Simple and durable materials, untreated finishes, and apartments with small floor sizes organized within a narrow span that are still comfortable provide sustainable housing for residents who move in.

Cubo Arkitekter | Hvide Sande | Denmark | 2004-2006

Formerly a fishing hamlet, Hvide Sande is located in a spectacular environment where the North Sea and r ingkobing Fjord meet. As the ancient trade has mostly evolved into industry by now, it is only a reminiscence of the past, even in small villages where streets flanked by fish hung out to dry are busy now with noisy holidaymakers – an obvious sign of new winds blowing through the fjords of Scandinavia, too. It is only forms that have survived here. Evoking typical designs of fisherman’s houses, a total of 70 black-painted holiday homes with gable roofs and wood panelling are coordinated in a row moored to the shore along the fjord. Beneath the zigzagging roofs, single-story and two-level apartments are placed in two rows joined by car parks and garden sheds of their own. In between the lanes, practical and confined transitional spaces are revealed. Open terraces face south to enjoy views, and there are also small patios protected against northern winds that can be used as dining or recreational areas. The exterior spaces are protected against outside observation by level-high walls. Pressed together, apartments with small floor sizes are open at both ends. The wet areas are found in the middle,

the dwelling rooms and the kitchen along the façade in line with the narrow-width span. The compact, archetypal form, disciplined ground-plans, simple materials used, thick thermal insulation enveloping the interior, the palette of the façades designed to take maximum benefit from the sunlight, as well as the openings – all reflect an energy-conscious, sustainable approach.

Anne Lacaton and Jean Philippe Vassal | Social Housing | Mulhou se, France | 2005

A total of 60 social housing units were designed by five architects’ teams for the site to replace a former textile factory. Divided into five parts, a 27 x 60 m portion of the block is filled by 14 dwelling units condensed into a single mass after designs by the French team of architects. The goal set was to create quality housing both economically and sustainably. Accordingly, the realised social housing contains apartments almost twice as spacious as the average dwelling units in France with similar functions. Built for the same building costs, they feature floor sizes of 100–180 square metres. As the site is an internal buffer zone which has lost its functions, but features excellent infrastructure, the municipal management made a progressive decision about its utilisation. The past rooted in industry, the multi-nave halls that once stood on the site, and the functional approach akin to spontaneous architecture were the starting points of design work now in the spirit of the slogan, “Use what you find”. The ground-floor platform is made up of prefab posts and beams and floor planks resting on r -C columns which support a prefab greenhouse structure topped with a barrel vault like three “naves”. Two rows are insulated, one is not. This way each apartment has a greenhouse of its own to benefit from sunshine as a natural renewable energy source. The various sizes of the apartments and the interiors separated by the few built-in components invite occupants to shape their dwelling spaces as they liking. Although the house looks surprising at first sight, the simple natural finishes, industrial materials, steel frame and polycarbonate walls communicate with the location in a distinguished way and thus create a well-functioning residential environment.

Koji Tsutsui | Orphanage | r aki, Uganda | 2007

The HIV virus was first identified in 1982 in the province of r aki, Uganda. Designed as a composition allowing for an organic future growth, the orphanage will be home to masses of children who lost their parents and were thus orphaned at a tender age because of this illness. The basic constituents of the composition are a total of eight boxes grouped in a cluster around central courtyards of various sizes and functions. The frame – which is roofed, but left open in the middle – is made up of two bedrooms, three classrooms, two offices and a wet area. The pattern follows fixed rules. The boxes are rectangular blocks, and the neighbouring units are juxtaposed radially at 45º with a minimal interval of 120 centimetres between them. This strict system permits the spread of the pattern and thus the extension of the development later on. Designs reflect respect for traditions and the concept of sustainability as a rule. The focus of each enclosure is a tree under which children can gather. Joining the centre, the roofed triangular spaces among the boxes provide space for a variety of activities. In line with the primary goal, which is private construction, the components can be built with traditional means and without in-depth engineering expertise or technological skills. Wrapped in solar panels, the planes of the simple unbroken timber roof project in every direction above the masonry walls. Also, just like leaves of a tree, they collect rainwater to be channelled into a cistern. If this structure proves to be viable, the small concentrically organised modules could be used to develop a homogeneous fabric with several centres which may function as a healthy village.

Anna Heringer | HOME made Houses | r udrapur, Bangladesh | 2007-2008

Sustainability in Anna Heringer’s interpretation is the synonym of beauty, and architecture is not a means of self-expression, but a potential device for improving our living conditions. Devised in this spirit, the project in r udrapur, Bangladesh, is the follow-up to what the Austrian architect started with the Handmade METI School a few years ago, by involving students and young architects who designed and constructed residential buildings. In cooperation with the locals, she aimed to create sustainable and modern architecture rooted in the vernacular. Her latest project is the integration of three family houses for low-income local families in the dense and always-changing fabric of the city. The new constituents of the pattern, designed as a mosaic, were used to developing vacant sites. Economising on a limited budget, designs efficiently concentrated resources in order to meet the basic needs of tenants. The pure forms and the materials used impress us with social sensitivity, rationality and courage instead of luxury. Sustainability relies on two main pillars here. r enewable local materials – mud and bamboo – were used in combination with a two-level design, which does not reduce the area of farmland at the expense of agriculture. The maintenance of ecological equilibrium, as well as the utilisation of local materials rooted in traditions to enliven internal economy also contributed to the strengthening of architectural and cultural identity. Blending traditional and contem -

porary needs, the buildings are made up of small components. Designed as independent units, the kitchen, the bathroom and the store rooms are separate from the living space. The two-storey design also allowed for the creation of private rooms upstairs. Coconut fibre insulation, a permanent ventilation system of locally produced ceramic, insulated seating and rodent-proofing are meant to guarantee comfort, contemporariness and durability. The area spared by introducing the two-storey model houses can be cultivated as a vegetable garden to complement the diet of an average family on a daily basis. The know-how worked out during the construction stage (as well as sketches drawn into clay) will hopefully be carried on by the trained local craftsmen.

r iches Hawley Mikhail | “Clay Field” | Elmswell, Suffolk, United Kingdom | 2008

Published with the title „Field of Dreams”, CP r E (Campaign to Protect r ural England) launched its demonstration program in 2004. As part of this, the designer of the 26 homes to be built in Elmswell, a typical village in Suffolk, was commissioned after winning an invitational design competition. Design work was to create sustainable and affordable family homes expressing the wholeness of life in the countryside, while continuing local traditions of architecture. The winner intended to realise the idea of a lively and versatile region, relying on the potentials of the site. Located on the perimeters of the village, this development is divided into two in order to fill in the vacancy in the depths of an enclosure. A “village green” occupies the western side, also used as a soccer field; while the eastern side is organized according to a chess board pattern. A north-south asphalt road also suited for motor vehicles winds across the site. Perpendicular to this, brick-clad pedestrian routes provide access to the dwellings. Arranged in three rows, groups of structures similar to outbuildings alternate with green areas, with each lane having a different greenery of its own. The sophisticated distinction is a device for creating identity here. A low-maintenance flowery field, a traditional orchard typical of Suffolk and a playground define the unique characteristics of the individual rows. r eminiscent of regional barns, three coordinated apartments make up one component, united beneath a large expanse of roof reaching down to the ground around the structures. The sectioning of these frames is a key factor. The passive energygain along the southern façades, along with the gravitational ventilation system triggered by warming, heats and cools the dwellings even without investing energy. Sustainable economical maintenance is served by a communal woodchip biomass plant, rainwater utilisation assisted with tanks, a heat-exchanging ventilation system operated in wintertime, and innovative, efficient heat insulation with local building materials. The walls are built of rendered clay brick from Elmswell and thermal insulation filled with Hemcrete.