Többlakásos házak / Multi-Apartment Buildings

Többlakásos házak

Multi-Apartment Buildings

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépületterve zési Tanszék

Többlakásos házak Multi-Apartment Buildings

Többlakásos házak Multi-Apartment Buildings

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépületterve zési Tanszék

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Lakóépületterve zési Tanszék | Budapest University of Technology and Economics, Department of Residential Building Design

Felelős kiadó: Perényi Tamás DLA, tanszékvezető Szerkesztette: Perényi Tamás DLA Szerzők | Written by : Perényi Tamás DLA, Dankó Zsófia DLA, Niczki Tamás DLA, Szenti rmai Boglárka Munkatársak | Collaborators : André Zoltán, Nikházy Tímea, Szécsi Margó, Török Zoltán, Tóth Viola

Lektor | Lector : Wesselényi-Garay Andor Angol fordítás | English translation : Németh Anikó Annamária Nyelvi lektor | English lector : Patrick Mullowney Grafika | Graphic design : Szentirmai Boglárka

ISBN 978-963-313-127-5

A kiadvány a TÁMOP -4.1.2.A/1-11/1-2011-0055 projekt összegyűjt ött anyagainak felhasználásával készült. Minden jog fenntartva! | The curriculum development of the BME Department of Residential Building Design was implemented under the project TÁMOP-4.1.2 .A/1-11/12011-0055.

BEVEZETŐ ESSZÉ

A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEI - KÜLFÖLDI PÉLDÁ K

A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEI - MAGYAR PÉLDÁK

A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEI - KÜLFÖLDI PÉ LDÁK

A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEI - MAGYAR PÉLD ÁK

KORTÁRS TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEK - KÜLFÖLDI PÉLDÁK

KORTÁRS TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEK - MAGYAR PÉLDÁK

FENNTARTHATÓ ÉS ENERGIATAKARÉKOS TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEK

ENGLISH TRANSLATION

ELŐSZÓ

Ez a gyűjteményes kötet a családi házakról szóló munka folytatása, a történeti példák mellett az elmúlt mintegy száz év többlakásos házait mutatja be. A kronologikus sorrendben tárgyalt épületek az adott időszak példaértékű házai, melyek elveikben folytatható tradíciót jelentenek. A válogatás nem törekszik a téma reprezentatív bemutatására: olyan épületek is szerepelnek a gyűjteményben, melyek mára erkölcsi és fizikai avuláson mentek keresztül, vagy a mienktől eltérő kulturális, társadalmi, éghajlati körülmények között jöttek létre, ám elemzésük mégis fontos tanulságokkal szolgál egy társasház tervezésénél.

BEVEZETŐ ESSZÉ

A „Többlakásos házak” című tananyagban a többszintes, többlakásos lakóépületekkel foglalkozunk, a többi többlakásos ház típust az „Alacsony intenzív beépítésű házak” c. tananyagban tárgyaljuk. A két típust nem lehet élesen elválasztani, hiszen például a többszintes sorházak, vagy a teraszházak mindkét kategóriához kapcsolhatóak. Amikor többszintes többlakásos házakról beszélünk általában városi bérházakra, vagy a korábban társasházakként emlegetett, városi villákra, esetleg apartmanházakra gondolunk. A közös bennük az, hogy mindegyik olyan több lakásegységet magába foglaló komplexum, amelynél az egységek közös közlekedő rendszerből nyílnak.

TÖBBLAKÁSOS HÁZAK KATEGÓRIÁI

A többlakásos házakat több szempontból lehet kategorizálni. A gyűjteményünket kronológiai sorrendben osztottuk fel, a történeti példák után néhány tervezési szempontból érdekes kortárs példát választva. A többlakásos épületeket azonban számos egyéb jellemzője szerint is szokás csoportokba osztani. Az épület végleges kialakítását, a lakások nagyságát, minőségét számos tényező befolyásolja. Az épület építtetője meghatározó a végeredmény tekintetében. Ennek tekintetében megkülönböztetünk piaci alapú beruházást, szociális bérlakásokat, a XX. század elejére jellemző nagyvállalati építtetők házait, illetve később a tulajdonosok összefogásával épült szövetkezeti házakat. Ez utóbbi kivételével az összesnél elmondható, hogy a leendő lakástulajdonos nem ismert a tervezés pillanatában, vagyis az építésznek a családi házaknál megszokott tervezési stratégia helyett teljesen új módszerre van szüksége. Az építész, miközben egy nem ismert jövőbeli lakó igényeit kell, hogy kielégítse, függ a közvetlen megrendelőjének gazdasági és kulturális színvonalától is. A tulajdonviszonyok (magánház, bérház), magasság (középmagas, magas), vagy a tartószerkezetek (tégla, vasbetonváz, panel, stb.) alapján készített felosztásoknak is vannak számos építészeti következményei mé-

gis tervezési szempontból a közlekedési rendszer és a beépítés szerinti csoportosítások mutatkoznak a legfontosabbnak. E kettő ugyanis a lakásegységek kialakítására, ezáltal pedig a leendő lakók életére biztos hatással vannak. A közlekedési rendszer szerint megkülönböztetünk fogatolt és folyosós épületeket. A két kategória számtalan formációban vegyesen, vagy keverve is előfordul. A megfelelő választás meghatározza többek között a lakások tájolását, benapozását, belső elrendezését, átszellőztethetőségét, az épület gazdaságos üzemeltethetőségét, vagy akár a beruházási költség szempontjából igen fontos hasznos és összes alapterület arányát is. A beépítés szerinti felosztásoknál megkülönböztetjük a szabadonálló egy, vagy több épületből álló lakóházakat és a kialakult városszövetbe illeszkedő zártsorú épületeket. Ezek korábban kizárólag zárt belső udvart körbeépítve jöttek létre, később a telektömböket keretesen körbeépítve nagyobb élhető belső kertet hagytak szabadon. Az adott szituációban az építész leleményessége legfőképpen abban mutatkozik meg, hogyan tudja fentieket oly módon formálni, hogy az együttes minél több egysége azonos, vagy legalábbis hasonló jó adottsággal rendelkezzen. A beépítés kérdése sokszor a saját épület határain is túlmutat, így az igazán újító telepítéseknek városépítészeti következményei vannak.

A GYŰJTEMÉNY ÖSSZEÁLLÍTÁSÁNAK MÓDSZERE

A gyűjteményben az építésztervező szemszögéből válogattuk és elemeztük a különböző korszakokból kiemelt nemzetközi és hazai példákat. Vizsgálati szempontjainkat a többlakásos lakóépületek tervezéskor felmerülő – általunk legfontosabbnak ítélt - problémakörök mentén állítottuk fel. Nem átfogó bemutatásra törekedtünk, hanem egy-egy időszak jellemző, karakteres épületét emeltük ki. A gyűjteményben található épületek keletkezésük idejében, az adott kulturális-szociális környezetben demonstrációs erővel bírtak. Egy adott korszak időtálló teljesítményei, vagy pedig elveikben folytatható tradíciót jelentenek. Emiatt ezekre sokszor

12

hivatkozunk, gyakran továbbgondolva előképekként kezeljük tervezésünk során. Az előképeket természetesen mindig megfelelő szűrőn keresztül kell vizsgálnunk, hiszen jó részük mára jelentős fizikai és erkölcsi avuláson ment keresztül, vagy pedig eltérő kulturális, társadalmi, gazdasági, vagy éghajlati közegben jöttek létre. Reményeink szerint, a választott lakóházak elemzése tanulsággal szolgál, és a felvetett problémákra adott válaszok segítséget adnak a ma tervező építész döntéseinek meghozatalában.

A gyűjtemény hét alfejezetet tartalmaz. Ezek kronológiai sorrendben tárgyalják a XX. század első, majd második felének, végül pedig a mai kor nemzetközi és hazai példáit. A gyűjteményt néhány fenntartható és energiatakarékos épület bemutatásával zárjuk.

A TÖRTÉNETI KOROK PÉLDÁI ÉS NÉPI ÉPÍTÉSZETI ELŐKÉPEK

A többszintes, többlakásos lakóépületek kialakulását az ipari forradalomhoz és annak következtében a városokba özönlő munkásosztály számára létesített lakóhelyekhez szokták kötni. A bevezetőben leírt értelmezésben valóban a XIX. század elején terjedt el tömegesen, ennek ellenére néhány egészen korai előképet is találhatunk. A világ népi, vagy korai építészeti példáit nézve pedig az is kiderül, hogy többszintessége, illetve sűrűsége ellenére nem csak a magasabb technikai felkészültségű, városi környezetben élő társadalmakban létezik. A jemeni Shibam városában a XVI. században tízemeletes lakótornyok egészen egyszerű kivitelezési technológiával, vályogtéglából épültek. Délkelet-Kínában és Malajziában pedig együtt gazdálkodó klánok építenek ma is természeti környezetben közös emeletes lakhelyeket. Míg a XIX. századi többlakásos ház egy kényszerként megélt sűrű együttélés színtere, a kínai tulouk (LINK: Habitatio: V 37. Fucsieni Tulou), vagy a maláj hosszúházak (LINK: Habitatio: V 14. Iban hosszúház) az együtt dolgozás, vagy az ellenségekkel szembeni közös védekezés előnyös formációi.

A történeti korokból a lakóházakról általában kevés adat maradt fent, azok a középületeknél silányabb építőanyagokból épültek, így megsemmisültek. Az ókori paloták ugyan többemeletesek is voltak, és több lakosztályból is álltak, mégsem értelmezhetőek a későbbi többlakásos épületek előképeinek. Azok inkább az uralkodó számára épült hatalmas, előkelő lakosztály és a szolgálók, illetve vendégek lakóegységeinek alárendelt struktúrái. Ilyen formában inkább a lakóház felnagyított változatai. A római korból ismerjük azonban a városi lakosság szegényebb rétegei számára épült insulákat. Ezekből a korai bérházakból több is épült a Köztársaság korában, az i.e. II-I. században. Legismertebb megmaradt példái Ostiában találhatóak. Az épületekben kereskedők, iparosok, tengerészek, segédmunkások tömegei béreltek lakásokat maguknak. A földszinti üzletek és a mezzaninszinti műhelyek felett konzolosan lógtak ki a lakásokat tartalmazó felsőbb emeletek. A házak magassága a 20 métert is elérte, amely az alacsony emeletmagasságok miatt néhol 8-9 szintnél is többet jelentett. A kialakításukat tekintve központi udvaros (Casa di Diana), középfolyosós (Casa delle volte dipinte), vagy kertes variációkat (Casa a Giardino) dokumentáltak. Bár silány kivitelük miatt sokszor összeomlottak, vagy tűzvész áldozataivá váltak, mégis a városi lakóház építészetének nagyon jelentős állomásai voltak. A homlokzaton megjelenő lépcsőház, vagy a közös előtérből nyíló latrina fontos gyakorlati kérdéseket feszegetett. A többlakásos lakóházak a késő középkor, kora reneszánsz időkig nem érték el az insulák szintjét.

A középkori óvárosok többszintes, zártsorú lakóházai a városfallal körbevett szűk telkeken kezdetben fából, illetve favázzal, később a gótika idején a polgárság gazdagodásával kőből, téglából épültek. Az építészettörténeti leírások lakóházakról szóló fejezeteinek figyelmében azonban inkább a paloták, erődszerű várak, vagy lakótornyok állnak. A reneszánsz és barokk korban a világi építészet és a városépítés sokkal nagyobb szerephez jutott.

A polgári lakóházak a városi paloták mintájára épültek. A XVIII. században a polgári kényelem, a lakályosság biztosításának kérdése előtérbe került. A vezetékes víz és csatorna ellátás kiépítése ekkor kezdődött meg a városokban, bár a római insulákban már 2000 évvel ezelőtt sem volt az ismeretlen. Az épületek homlokzatai a klasszikus római mintákat, a belsők a barokkból átvett enfiladék axiális térsorait követte.

Az ipari forradalom után a városba érkező embertömegek számára a legolcsóbb lakhelyet a többlakásos lakóházak jelentették. A XIX. század második felében Európa-szerte nagyságrendekkel nőtt a városi lakosság száma. Az akkori városszéleken létesült gyárak közelében vagy a belvárosi régi házak helyén épített bérházak tömbjei hamar nyomornegyedekké váltak. A rossz életkörülmények miatt a többlakásos ház fogalma sokáig egyet jelentett a szegénység lakhelyével. A jó tőkebefektetést jelentő bérházak építése ugyan átmenetileg javította a lakásínséget, de a legalapvetőbb higiéniai berendezések hiánya, a kevés levegő és fény, illetve a nagy laksűrűség miatt az egészségtelen lakásokban élők között gyakoriak voltak a járványok. A zsúfolt beépítésű bérházak Európában és Észak-Amerikában is hasonló problémákat szültek.

Magyarországon szintén a fővárosba özönlő munkavállalóknak épültek főleg új bérházak. A város meghatározott részeinek átalakulását, vagyis többemeletes házak építését adómentességgel ösztönözték. Így épült ki például Budapesten a Nagykörút. A régi földszintes házakat emeletes lakóépületek váltották fel. Az ekkor épült gangos házak határozzák meg ma is Budapest belvárosának hangulatát. A szabályozással egyedül az utcai párkánymagasságot kötötték meg, így a bérházépítés hamar a spekuláció melegágya lett. A lehető legnagyobb terület elérésére a belső zárt udvart teljesen körülépítették, az udvari lakások sötétek és levegőtlenek voltak. A helyzetet a rossz telekosztási rendszer, az elavult épí -

tési szabályok, rendeletek, illetve a régimódi társadalmi igények tovább nehezítették. A kereskedők, tisztviselők utcai enfiladészerű térsorokból álló hatalmas lakásai és a szegényebbek udvari szoba-konyhái között hatalmas különbség volt. Ez utóbbiakban külön fürdőszoba nem is volt, lakóik a cselédlépcső melletti közös WC-helyiséget használták. Az építész szerepe a lakóházépítésben itthon és külföldön egyaránt csekély volt. A házak belső kialakítását minták alapján építették, egyedül a fontosabb épületek homlokzataira, főlépcsőházaira fordítottak nagyobb gondot. Ezek tervezésére egy-egy elismert építészt bíztak meg. Európa-szerte ezek a történeti formákhoz kötődő eklektikus bérházak határozzák meg ma is a nagyvárosok képét. A korszakból származó lakóépületek alaprajzi kialakítása többnyire korszerűtlen, így nem is szolgálhatott a későbbi fejlődés kiindulópontjaiként. Egy új városi lakóházforma bevezetése elkerülhetetlennek látszott.

A XX. SZÁZAD ELSŐ FELÉNEK TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEI

Angliában az 1900-as évek elején, Ebenezer Howard A holnap kertvárosa (Garden Citys of Tomorrow) című könyve nyomán a többlakásos emeletes lakóépületek helyett a falusias létet reprezentáló kert és a városias sűrűség keverékét próbálták a kertvárosi mozgalomban megvalósítani. Az egy-két szintes, sorház-szerű lakóházak hatása Európában és a tengerentúlon is hatalmas volt, tervezési alapelveit számos későbbi beépítés használta fel. Sűrűsége és falusias jellege miatt többen kritizálták, azonban az az ellenzői számára is világossá vált, hogy a lakóhely minőségének javítása nem tűr halasztást. Hollandiában H. P. Berlage már a lakást tekintette az egyik kiinduló pontnak, minél több privát és félprivát zöldfelületet biztosítva a lakóknak. Párizsban a Haussmann-féle szigorúan szabályozott homlokzatvonalat megtörve, az épületek hátrahúzásával próbáltak több fényt és levegő biztosítani az utcáknak, és így az arra néző lakásoknak

14

(Aguste Perret: Párizs, Rue Franklin Apartments; Henry Sauvage: Párizs, Gradins Vavin). Az Egyesült Államok nagyobb városaiban a mély traktusszélességű sorházak, illetve francia példára az emeletes apartmanházak terjedtek el. Ez utóbbiak a jómódúak körében is kedveltek lettek, pedig az egyre nagyobb alapterületű és magasabb házakkal a telket a végletekig kizsigerelték. A házak jól meghatározott társadalmi rétegekre szabott lakásai (például az egyedülálló bérlőknek kisebb apartmanokat terveztek), a kényelmes hotelszerű szolgáltatásaik és az épületeknek külön identitást adó neves közösségi tereik, kávézók tették népszerűvé. (Clinton&Russel: New York, Harlem, Graham Court).

Európában az igazi áttörést az első világháború utáni lakásínség kényszerítette ki. Az öreg kontinens minden háborút viselt országában a lakhatósági kérdések megoldására tett kísérletek vezettek el egy új építészet kibontakozásához. A haladó szellemiségű építészek figyelme a formai dolgokról a társadalmi és szociális problémák felé irányult. Hittek abban, hogy azokat építészeti eszközökkel meg tudják oldani. Elméleti kutatásaikat, megvalósult épületeiket kiállításokkal, publikációsorozatokkal népszerűsítették, az építész szerepe a lakóháztervezésben eddig nem látott jelentőségűvé vált. Az új építészet gyakorlati célokat tűzött ki és máig használatos lakóépület-tervezési alapfelvetéseket fogalmazott meg. Az ésszerűbb életmód került a középpontba, amely funkcionális építészetet eredményezett. A megfelelő használhatóság érdekében, a jó tájolás, megfelelő benapozás és szellőzés, a takarékos és jól használható belső térszervezés lettek a tervezés fő szempontjai. A lakásokban a kor technikai vívmányait felhasználták, megjelent a fürdőszoba, központi fűtés, beépített konyhabútorok és gardróbszekrények. Az épületek szerkezetét hangsúlyozó külsők leegyszerűsödtek, a történelmi korokra jellemző ornamentikákat elhagyták. A forma másodlagosságát, és a bentről kifelé való építkezést vallották, gondosan elkerülve, hogy

magukat bármiféle „stílus” meghatározásával behatárolják. Az épületek minden tekintetben a történelmi elemektől való teljes elszakadást jelentették. Az új szerkezeti elemek, mint a vasbeton és az acélváz, lehetővé tették, hogy a teherhordás elváljon a külső térelhatárolástól. Ezzel korábban elképzelhetetlen lehetőségek sora nyílt meg, a belső tér és a természet kapcsolata szorossá alakult, alapjában fogalmazva újra az ember és környezetének viszonyát.

Németországban önkormányzati beruházásban építettek bérlakásokat. Bruno Taut és Ernst May szociális célú lakótelepeinek sikerei széles körben ismertté váltak (Bruno Taut - Martin Wagner: Berlin, Britz Hufeisensiedlung). 1927-ben a stuttgarti Weissenhofsiedlung lakótelep előzmények nélküli lakóépületei számos későbbi lakóház előképévé vált. Mies van der Rohe többlakásos háza a keskenyebb szélességének köszönhetően átmenő lakásokat tartalmazott. Két évvel később a siemensstadti lakótelep mutatta be a funkcionalista lakás legújabb vívmányait. A korábbi városi szövettel szakító észak-déli tengelyű többemeletes sávházak lakásai kétségkívül kedvezőbb kialakításúak lettek. A következő évben megalakult a modern építészek nemzetközi szervezete (CIAM, Congres Internationaux d’Architecture Modern), mely nemzetközi összefogásra, az akadémizmustól való végleg szakításra, és ezzel egyidejűleg szociális érzékenységre szólította fel az új építészet képviselőit. A következő évek kongresszusain a kislakásépítés, és az új beépítési módokkal foglalkoztak. Walter Gropius vezetésével közben felépült Dessauban a Bauhaus iskola, mely az új építészet szellemi központjává vált.

Franciaországban Le Corbusier Pessac-i lakótelepe volt az első kísérleti lakótelep, amely szerkezeti és esztétikai értelemben is merőben új volt a maga korában. Hollandiában és Angliában a munkásoknak épült telepek új lakásai már sokszor komfortosabbak voltak a középosztály elavult lakhelyeinél. A Szovjetu -

nióban utópisztikus kísérletként a hagyományos családmodellre építő lakóház helyett kommunaházakat hoztak létre, amelyben a minimális lakásokhoz szintenként közös konyha és ebédlő tartozott (Moisei Ginzburg és Ignati Milinis: Moszkva, Narkomfin). Magyarország néhány év lemaradással a nyugat-európai országok építészetét követte. Haladó szellemiségű építészeink ismerték a modern építészet külföldi példáit, a CIAM magyar delegáltjai rendszeresen megfordultak a nemzetközi konferenciákon. Az 1930-as évek elején, elsősorban Budapesten, a modern felfogás általánosan elterjedt hazánkban is. Míg azonban Németországban a szubvenciós politikának köszönhetően korszerű szociális lakótelepek sora jött létre, nálunk az építészetet kiegészítő szociálpolitika hiányában ezen a területen nem volt jelentős eredmény. Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy itthon a tehetősebb középosztály volt inkább nyitott az építészeti kísérletezésre. Közben az új építészet szószólói kikeltek a korabeli merev, még mindig reprezentációs igényeket szolgáló zárt épületek őszintétlensége ellen és elítélték a mintakönyvek alapján szerkesztett lakóépületeket. Felhívták a figyelmet a „palazzo homlokzatok mögött” rejtőzködő „szoba-konyhás szükségtanyák” ellentmondásaira. Kezdetben elméleti írásokkal, majd pedig a 30-as évek közepétől megépülő házaikkal megteremtették a többlakásos lakóépületek tervezésének alapjait, a mai napig meghatározó beépítési formákat. Az 1934-es új házadóról szóló rendelet a teleknek csak az utcafelőli beépítését támogatta. A felszámolt oldalszárnyak helyett ugyan 14,0 méteres traktusszélességet engedett, de ezzel már az épületen belüli lakások eddigi hierarchiája megszűnt. Létrejött a fogatolt rendszer, ahol immár a lépcsőházakból nyíltak az egységek. Megszűntek a függőfolyosók, légaknák és cselédlépcsők. A helyesen méretezett helyiségekbe több fény jutott. Magyarországon a korszak vívmánya a két új zöldövezeti beépítési forma, a bérvilla (például Kozma Lajos, Pogány Móric, Janáky

István, Wanner János budapesti bérvillái) és a társasvilla (például Molnár Farkas: Budapest II., Pasaréti út).

A modern építészet sematikusságát sokan ugyanakkor nem tudták feltétel nélkül elfogadni. A dogmatikus elvek különösen a skandináv (Gunnar Asplund és Alvar Aalto nyomán) és a mediterrán országokban a helyi jelleg hatására oldottabb formában, a meglévő városi szövethez alkalmazkodóbban jelentek meg. Ennek egyik szép példája Giuseppe Terragni milánói Casa Rustici épülete.

XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK MINTÁI

A II. világháború utáni időszakban különösen a szétbombázott európai városokban hatalmas igény volt új lakóépületekre. Az építészek városrészek megújításával és nagy volumenű épületek építésével a háború előtti modern építészet ideáit alkalmazták a gyakorlatban. A lakásbelsők kialakításban jelentős strukturális változást hozott a családdal együtt élő cselédek eltűnése és a technológiai újdonságok, mint például a központi fűtés, elektromos mosógép széleskörű elterjedése. A lakás helyiségei átalakultak, eltűnt a konyha melletti cselédszoba, a fürdőszoba és konyha teljesen megújult. A lakóépületekben gyakran különböző kényelmi szolgáltatásokat, közösségi tereket, óvodát, játszótereket hoztak létre. A korszak legmeghatározóbb épülete Le Corbusier Unité d’Habitation-ja, mely az említett moszkvai kommunaház elveit továbbfejlesztve egy vertikális kisváros létrehozására tett kísérletet. Bár a marseille-i lakóház nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis fontos referenciaponttá vált a többlakásos épületek tervezésének történetében. Hatására számtalan ház épült a világon, Németországon át (Van der Broek/Bakema: Berlin, Hansaviertel-torony) egészen Japánig (Kunio Maekawa: Tokió, Harumi lakóépület). A kísérletezés általában a gazdaságosabb építésről, mint például a közös közlekedési rendszer felületeinek csökken -

16

téséről szólt. A megoldást kis alapterületű, gyakran duplex lakásokkal érték el, hiszen így közös közlekedő folyosót csak minden harmadik szinten kellett közbeiktatni. A negyvenes évektől kezdve Európa-szerte az előregyártás terjedt el, az építészeti gyakorlat főáramlatát a nagyléptékű lakóházak tömeges építése jelentette. Ez lényegében mindenhol hasonló lakókörnyezetet hozott létre, egy-egy apró kivételt a mediterrán országok tradicionális városmodellt követő lakóépületei, vagy a hatvanas években Németországban és Svájcban elterjedő teraszházak jelentettek.

Magyarország építészete az európai áramlatokkal az 50-es évekig haladt együtt, azt követően a szocialista-realizmus központi kikényszerítésével negyven évre elszakadt az egyetemes építészeti irányzatoktól.

Az Egyesült Államokban az európai emigránsok (Mies van der Rohe, Walter Gropius, Breuer Marcell) vezették be az új építészetet. A tengerentúlon a magasházak építésének népszerűsége töretlen volt, a korábbi felhőkarcoló-építési hullám második üteme zajlott le, még magasabb épületekkel, új formákban. A korábban csak irodaházakon alkalmazott függönyfalas homlokzatot Mies van der Rohe használta először lakóházon (Chicago, Illinois, Lake Shore Drive), Wright pedig irodákat lakóegységekkel vegyített a Price Towerben (Bartlesville, Oklahoma), amely akkor teljesen újszerűnek számított. Később a vegyes használatú fejlesztéseket több amerikai államban kötelezően írták elő, az irodai negyedek esti kiüresedésének enyhítésére. Néhány kisebb léptékű toronyház Angliában is megépült. Kialakításukkal összefüggésben több kísérlet is folyt, a lakóegységek közelségének kérdése először merült fel. Wright például azt gondolta, hogy a kis- és külvárosokban, ahol a városi sűrűség eleve kisebb, a magasabb épületek lakásai nagyobb intimitást kaphatnak. Más projektekben a magasház középső vertikális magjára a szétválasztott lakásegységeket fürtszerűen kapcsolták.

A modernista lakótelepek idealista elképzelései nem váltak be, az emberek sokszor szűkösnek érezték a funkcionalista lakásokat, a lakótelepek alacsonyabb társadalomi státuszú rétegei közötti feszültségek nőttek, később a sávházak közötti zöldfelületeket elfoglalták a parkoló autók. A változó igényekkel nem számoltak. Az 1960-as, 70-es években a modernizmus elveivel való elégedetlenség újabb építészeti elméleteket szült. A különböző teóriákban a közös elem az volt, hogy a városra, mint egy dinamikusan változó környezetre tekintettek. Az angliai Archigram iroda Plug-In Cityje is ezt írja le. Elméleti projektjük a várost, mint egy lábakon járó gépet mutatott be, amely a körülmények változása szerint önmagát állandóan újradefiniálja. Az időszakban megvalósult extrém lakóépületek a kor alternatív útkereséseinek példái. A házak formálásánál a modernizmus minden felesleges elemtől megtisztított homlokzataival ellentétben a geometriai motívumok alkalmazásában, az alapegységek valamilyen rendszer szerinti ismétlésében, illetve különleges struktúrák létrehozásában láttak lehetőséget. Bertrand Goldberg Marina City (Chicago, Illinois, USA) épülete az elsőre, a lakóegységek flexibilis egymáshoz kapcsolásából létrehozott struktúrákra a metabolista Kurokawa kapszulaháza (Tokió, Japán, Nagakin kapszulatorony), vagy a montreali Habitat 67 (Moshe Safdie: Montreal, Kanada) kiváló példa. Ebből az időszakból származik az angol brutalista építészetet reprezentáló Goldfinger Ernő (London, Balfron és Trellick torony) és a Smithson házaspár (Alison és Peter Smithson: London, Robin Hood Gardens) épületei.

A fejlett országokban a 70-es évek végére, 80-as évek elejére a többemeletes lakóépületek népszerűsége rohamosan csökkent, a lakótelepek társadalmi feszültségei felerősödtek. Aldo Rossi nyomán (A város építészete, 1966) többen a hagyományos város jelentőségét hangsúlyozták. A szétbombázott Nyugat-Berlin megújítására építészeti kiállítást rendeztek (Internationale

Bauausstellung Berlin, IBA Berlin: 1979-87), melynek mottója „a belváros, mint lakóhely” volt. Ez a belváros, illetve a hagyományos városi szövet felértékelését jelentette. A kiállítás két alap-stratégiát határozott meg: a „kíméletes városfelújítást” és „kritikai rekonstrukciót”. Mindkettő a kontextushoz, a meglévőhöz igazodást hangsúlyozta. A teljeskörű újjáépítés helyett a városi szövet, struktúrák megőrzését, az érintettekkel való párbeszédet helyezték előtérbe. A keretes beépítés és a városi villa (ld. berlini Rauchstrasse) újból megjelent. A kiállítás bemutatta a korszak lakóház-tervezési eredményeit. A posztmodernt képviselő meghívott építészek (többek között Peter Eisenman, Aldo Rossi, Rob Krier, Hans Hollein, James Stirling) a modern anonimitásával szemben a történelmi formákhoz nyúltak vissza. Franciaországban is jelentős lakóház építkezések folytak, de ott inkább a külvárosokban. A berlini városmegújításhoz fogható erős történelmi háttér ezeken a területeken nem volt, de a múlttal való kontinuitás igénye szintén jelentkezett. A többlakásos lakóépületekről szóló tervezési elméletek történetében érdekes momentum Jean Nouvel nimes-i szociális lakóháza (Nemausus), melyben a lakásterek a szokásosnál tágasabbak és flexibilisen alakíthatóak. A kiszolgáló helyiségektől eltekintve, a lakások egyetlen nagy, elválasztás nélküli térből állnak. Az építkezés költségeit addig csak ipari épületeknél alkalmazott, egyszerű épületszerkezetekkel, a belső befejező munkák és nyílászárók elhagyásával leszorította. A lakások így más szociális lakóház projekthez képest nagyobbak lehettek. A puritán, befejezetlen lakásbelsőkkel ugyanakkor konkrét célja is volt Nouvelnek, hiszen szerinte az építésznek, mint kulturális szereplőnek, a századelő utópistáival ellentétben nem szabad a lakók életmódját meghatároznia, csak néhány lehetőséget kell mutatnia.

Angliában hasonló folyamatok zajlottak, mint a kontinensen. A hagyományos város fizikai és társadalmi szervező

alapeleméhez, az utcához tértek vissza, újra felfedezték a XIX. századi sor- és teraszházakat. A többlakásos lakóháztervezés egyik dilemmájának feloldására, a leendő lakók és lakásaik közötti viszony alakítására tett kísérletet Ralph Erskine, aki a newcastle-i Byker Wall szociális bérházépítés során a leendő lakókat bevonta a tervezésbe. Míg Európában a szociális lakásépítésben a toronyés sávházak újraértelmezése zajlott, az Egyesült Államok és Ausztrália nagy városaiban épülő luxus beruházásokban azok tipikus lakóépületformává váltak.

Magyarország építészete az 50-es években a szocialista realista irányzatot követte. A lakóházak reprezentatív külső homlokzatai és kislakásainak szűkössége között ellentmondás feszült. A többnyire szimmetrikus épülettömbök keretes beépítése azonban kétségkívül hordozott értéket. Később a keretes beépítés fellazulásával a pont- és a sávházak terjedtek el. A szocialista lakótelepek állami beruházásban épülő téglaházait a 60-as évek elején a beton blokkházak, majd az évtized végén a házgyári panelépületek váltották fel. A Szovjetunióból importált technológia az elkövetkező húsz évben meghatározta a hazai lakásépítést. A gazdaságosság jegyében a városok szélein koncentráltan, kevés épülettípust variálva, szabványosított lakásméretekkel építettek. A panelház eleinte jó válasznak tűnt a lakásínségre, a vidékről felköltözőknek társadalmi egyenlőséget és jólétet ígért. Az egyhangú épületek, a silány kivitelezés azonban hamar szertefoszlatta az álmokat, a házak fizikailag és erkölcsileg is gyorsan elavultak. Az OTP, vagy a lakosság kezdeményezésében épült társasházakat nem kötötték normatívák. A budai zöldövezetekben, vagy a belvárosi, vári foghíjtelkeken nem lehetett alkalmazni az ipari előregyártott technológiát, így ezek a területek nagyobb szabadságot biztosítottak az építészeknek. Molnár Péter, Jánossy György, Gulyás Zoltán csak néhány azon építészek sorából, akik az ipari termelés ellenpontjaként a környezetükre érzékenyen reagáló, modern

18

hangvételű házakat terveztek. Az épületeiken gyakran alkalmazott téglaburkolat az egyediség iránti vágyból és az előregyártott technológia elutasításából fakadt. A 80-as évek a panelos építés végét és bizonytalanságot hozott. A rendszerváltással és az állami lakások privatizációjával a lakáspiac átrendeződött, a lakásépítések aránya drasztikusan csökkent. A 90-es években megjelenő új építőanyagok hatalmas választéka, a referenciapontok hiánya és a többnyire profitorientált magánbefektetők elvárásai különösen nagy kihívás elé állította az építészeket.

KORTÁRS KÍSÉRLETEK, TERVEZÉSI KÉRDÉSEK

Az 1990-es évek lakóházépítések gyakran a városrehabilitáció részeként jelentkeztek Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A meglévő városszövethez való kapcsolódás, a barnamezős beruházások újfajta tervezői magatartást igényelnek. Az aktuális témák között előtérbe került a társadalom polarizációjából adódó eltérő lakáshasználat, a flexibilitás iránti igény, az energiatakarékosság és a társadalmi értelemben is felmerülő fenntarthatóság kérdései. A gyorsan változó világban az otthon önmaghatározásunk része, szerepe kiemelten fontossá vált. A hagyományos értelemben vett közösségi élet megváltozott, a digitalizált világban új társadalmi tevékenységek születettek. Miközben az egyén fizikai kapcsolatai sokszor beszűkülnek, különböző médiákon, az interneten keresztül hihetetlenül kitágultak. A 60as évek idealisztikus lakótelepi terveiben elképzeltekhez képest alapvetően változott meg az egyén szerepe a világban. Az akkor kigondolt és megtervezett találkozásra, szabadidős elfoglaltságokra alkalmas közösségi terek elnéptelenedtek, miközben a világ felgyorsult és az egyén egyre inkább magára maradt. A közösségi és privát terek közötti különbség egyértelművé vált: a közös egyre kevésbé vonzó, míg a saját privát területünkkel szemben nagyobbak lettek az elvárásaink. Ennek kielégítése különösen nehéz a

lakóházépítés tömeges formáját képviselő többlakásos épületek tervezésénél, ahol nem ismertek a leendő lakók. A megoldást gyakran a nem definiált, változatosan használható lakóterek jelentik. A többlakásos lakóépületek tervezésénél ezért gyakran a XX. század eleji modernhez nyúlhatunk vissza biztos kézzel, ahol számos ma is aktuális kérdéssel, mint például a lakások flexibilis alakíthatóságával kísérleteztek. Lényeges különbség azonban, hogy napjainkban a társadalmi és gazdasági pozícióik jelentősen megváltoztak.

A sok nyugtalanító kérdésre a kortárs lakóház példák különböző utakat választanak. Míg egyesek a lakásosok halmazaiból álló épületmonstrumokban az individuumot keresik (MVRDV: Silodam, Amszterdam, vagy Mirrador, Madrid), mások éppen a teljes anonimitásban (SANAA: Kitagata-ház, Kitagata, Japán) találják meg a választ. A kísérletezés eredményei természetszerűen eltérőek építész habitus, vagy éppen az adott hely társadalmi, kulturális különbségei miatt. Egyre jobban előtérbe kerül a lakók valós igényeinek feltérképezése, az alacsony üzemeltetési költségű épületek iránti igény, vagy pedig a széleskörű kommunikáción alapuló participatív tervezési módszerek alkalmazása. A végső szót mindenhol a lakók fogják kimondani. Aszerint, hogy ők magukénak érzik-e lakóhelyüket, vagy nem, fog az épület gyorsan elavulni, vagy fennmaradni.

BITÓ, János: Lakóházak tervezése, B+V Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2004

BLESA, Juan (szerk.: GIMÉNEZ, Antonio - MONZONÍS Conchi): Collective housing, Editorial Pencil, Alboraya (Valencia, Spanyolország), 2006

BLESA, Juan (szerk.: GIMÉNEZ, Antonio - MONZONÍS Conchi): Multi-family housing, Editorial Pencil, Alboraya (Valencia, Spanyolország), 2008

DÉRY, Attila – MERÉNYI, Ferenc: A magyar építészet 1867-1967, Urbino Kiadó, Budapest 2000

FERKAI, András: Buda építészete a két világháború között –művészeti emlékek, MTA Művészettörténeti Kutató Intézetének kiadványa, Budapest, 1995

FERKAI, András (szerk.): Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001

FRENCH, Hilary: New Urban Housing, Laurence King Publishing, 2006

FRENCH, Hilary: Key Urban Housing of the Twentieth Century, Plans, sections and elevations, W.W. Norton & Company, London, New York, 2008

GELSOMINO, Luisella - MARINONI, Ottorino: European Housing Concepts 1990-2010, Editrice Compositori, Bologna, 2009

HAJNÓCZI, J. Gyula: Az építészet története Ókor II. – Klasszikus kultúrák, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1991

LÉVAI-KANYÓ, Judit: Többlakásos házak, Terc Kiadó, Budapest, 2012

PAMER, Nóra: Magyar építészet a két világháború között, TERC Kiadó, Budapest, 2001

PER FERNANDEZ, Aurora - MOZAS, Javier - ARPA, Javier: DBook. Density, Data, Diagrams, Dwellings, a+t ediciones, VitoriaGasteiz (Spanyolország), 2007

SZENTKIRÁLYI, Zoltán - DÉTSHY, Mihály: Az építészet rövid története, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1994

19

TEL j E s B i BL i OGRÁ fi A és ké PE k f ORRÁ s A A z ALÁBB i in TER n ETE s E lérh E tőség E n:

http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop412A/2011-0055_ tobblakasos_hazak/index.html

Otto Wagner | Majolika-ház | Bécs, Ausztria | 1899

Clinton and Russel | Graham Court | New York, USA | 1901

Auguste Perret | rue Franklin 25 | Párizs, Franciaország | 1903

Antonin Gaudi | Casa Milà | Barcelona, Spanyolország | 1910

Michel de Klerk | Het Scheep lakóház | Amszterdam, Hollandia | 1917-1921

Henry Sauvage | Gradins Vavin | Párizs, Franciaország | 1922

Bruno Taut - Martin Wagner | Britz Hufeisensiedlung | Berlin, Németország | 1925-1927

Ludwig Mies van der Rohe | Weissenhofsiedlung | Stuttgart, Németország | 1927-1929

Moisei Ginzburg - Ignati Milinis | Narkomfin | Moszkva, Oroszország | 1930

Hans Scharoun | Siemensstadt lakóházak | Berlin, Németország | 1930

Karl Ehn | Karl Marx Hof | Bécs, Ausztria | 1930

Berthold Lubetkin | Highpoint lakóház | London, Egyesült Királyság | 1935

Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri | Casa Lavezzari | Milanó, Olaszország | 1935

Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri | Casa Rustici | Milanó, Olaszország | 1936

Albini-Camus-Palanti | Fabio Filzi negyed - szociális lakóegyüttes Milánó külvárosában | Milánó, Olaszország | 1938

Marshall and Tweedy Architects | St. John’s Wood-i lakóépület | London, Egyesült Királyság | 1938

Mitchell - Bridgewater - Golins - Smeeton AA | Viceroy Close | Birmingham, Egyesült Királyság | 1938

Robert Atkinson | Regent’s Park | London, Egyesült Királyság | 1938

Mario Terzaghi - Augusto Magnaghi Delfino | Szociális lakóépület | Como, Olaszország | 1939

Giuseppe Terragni | Giuliani-Frigerio-ház | Como, Olaszország | 1940

Otto Wagner

Otto Wagner, a bécsi szecesszió meghatározó építészének különle ges épülete a Majolika-ház, 1898-1899-ben valósult meg. A bérház fő jellegzetessége a teljes felületét beborító indás, vi rágmotívumos díszítés és az egyszerű nyílásokkal tagolt sík hom lokzat. Az ötemeletes épületfront karakteres díszítőanyaga a szín- és időt álló mázas kerámia, a majolika. Az utcakép másik markáns eleme a természeti formavilágot idéző zöld kovácsoltvas erkélykorlát, amely az alsó két szinten az épület teljes utcai homlokzatán, míg a f első emeleteken csak a bérház két szélső traktusában tűnik fel. A Majolika-ház elegáns, komfortos lakásokkal tervezett, közülük a minta lakóegység modern, üvegfalú fürdőkádjával vált híressé.

A Graham Court a századforduló nagyméretű ingatlanfejlesztéséne k eredménye. Ebben a stílusgazdag korszakban a klasszikus építészet adaptálása eszközként szolgált a nagyléptékű épületek tervezéséhez, amely egyben a fényűzés és a monumentalitás hatá sát is jelezte. Clinton és Russell ennél az épületnél alkalmazták előszö r a reneszánsz palotaépítészet eszközrendszerét, amely a hasonl óan formált lakóépületeknek volt az előfutára. A központi udvarra szervezet t ház a kor luxuskövetelményeinek megfelelően felvonókkal egész ült ki. Magas minőségben alkalmazott anyaghasználatával és kivitelezéséve l a felső osztály igényeit követte. A szimmetrikus szerkesztés, a homlokzati hierarchia és a klasszikus tagozatok a történeti palotahomlokza t stílusjegyeit mutatják.

A bérház jelentősége a vasbeton szerkezet alkalmazásából adódik. A vasbeton vázat megmutatja és a valós szerkesztési szabály szerint alkalmazza az építész. A technológia lehetővé tette a f alfelületek csökkentését, így a belső terek nagyobb megnyitását az utca felé. A szerkezetből következő térszervezés a modernizmus szabad alap rajzi szerkesztése előfutárának tekinthető. Az utca felé fordul ó, U alakú bérház a telekméret nagyobb hasznosíthatóságát eredményezte. Az elrendezésből adódóan a lépcsők, liftek és vizesblokkok hátrakerültek, kedvező megvilágítást és kilátást adva a lakótereknek. A kilenc emeletes épület közbenső szintjein találhatók az apartmanok. A lakások központi tereiben a szalon, az étkező és a háló kaptak helyet.

A bérház jelentősége a vasbeton szerkezet alkalmazásából adódik. A vasbeton vázat megmutatja és a valós szerkesztési szabály szerint alkalmazza az építész. A technológia lehetővé tette a f alfelületek csökkentését, így a belső terek nagyobb megnyitását az utca felé. A szerkezetből következő térszervezés a modernizmus szabad alap rajzi szerkesztése előfutárának tekinthető. Az utca felé fordul ó, U alakú bérház a telekméret nagyobb hasznosíthatóságát eredményezte. Az elrendezésből adódóan a lépcsők, liftek és vizesblokkok hátrakerültek, kedvező megvilágítást és kilátást adva a lakótereknek. A kilenc emeletes épület közbenső szintjein találhatók az apartmanok. A lakások központi tereiben a szalon, az étkező és a háló kaptak helyet.

Michel de Klerk

Az épületegyüttes tervezője, a 20-as évek meghatározó, modern é pítészeti irányzatának vezéregyénisége, a fiatal nemzedéket összefogó, nagynevű Amszterdami Iskola irányítója, Michel de Kl erk volt. A hajóformát idéző Het Schip épületblokk egy háromszö g alakú terület beépítésével jött létre. A 102 lakásos lakótömbben, az egykor munkásoknak épített lakóegységeken kívül a hegyesszögű s aroktelekre illesztett posta (jelenleg az Amszterdami Iskola múzeuma) és eg y közösségi terem kaptak helyet. A lakások a középső területrés z, a belső udvar felől közelíthetők meg. A beépítés - egy teresedést eredm ényező - íves hátrahúzását toronymotívum hangsúlyozza. Az épüle tegyüttes az expresszionizmus hatásáról árulkodik. A Het Schip megjelenés ének sajátosságai: az eltérően falazott téglaburkolatok, torony díszítmények, kerek formák, érdekes ablakok, kivételes motívumok. A kov ácsoltvas és asztalos elemek (fekete, sötétzöld és fehér színbe n) a puritán díszítés jellegzetes alkotórészei.

1922-ben, a párizsi rue Vavin-en épült a Henri Sauvage által te rvezett, teraszosan kialakított bérház. Az építész az újdonságn ak számító monolit vasbetonszerkezetet alkalmazva, az anyag által nyújtott tömegképzési alternatívákat vizsgálta. Az olcsó, szoci ális lakások felépítésén kívül az egészséges életkörülmények megvalósítása i s fontos szempont volt. Az eredetileg a szecesszió hívének szám ító, majd később a teraszházakkal kísérletező Sauvage minimális építészeti eszközökkel, formailag kifinomult épületet alkotott. Elképzelései alapján, a környezet minőségének javítása érdekében a visszahúzott homlokz aton a teraszok által szellősebbé, napfényesebbé váltak a lakás ok és benapozottabbá az utca. A homlokzat különleges formai elemeit a f ehér mázas csempeburkolat és az azt kiegészítő sötétkék díszíté s, valamint a mellvédet beborító természetes növényzet alkotják. A bérháztö mb hét emeletén összesen 78 lakást alakítottak ki, míg a terasz os, piramis formából adódó belső terület az egészséges életmód színterévé v ált; itt helyezkedik el egy 33 × 10 m-es medence.

Bruno Taut - Martin Wagner

Az 1920-as évek után a komfortos minőségű lakásigények hívták é letre az első lakótelepeket. A szociális bérlakásépítés mintapéldája Berlin-Britz kerületében, a Patkó-telepen Bruno Taut ir ányítása alatt vált valóra. A hét ütemben felépülő, több mint e zer lakást magában foglaló lakónegyedben mindösszesen négyféle alaprajztíp ust alkalmaztak. A családi házakon kívüli hatszáz lakás háromem eletes bérházakban található. A kertvárosi környezethez érzékenyen kap csolódó társasházak közötti levegős, nagyvonalú zöldfelületek a kertek fontosságát hangsúlyozzák. Bruno Taut kevés építészeti eszközze l, úgymint az eltérő vakolatfelületek váltogatásával, az osztot t nyílászárókkal, valamint elsősorban a „berlini vörös“ színhasználattal ér el látványos hatást. Az egyszerű funkcionális tervezésű lakó negyednél a típusalaprajzok alkalmazása, az előregyártás, az építési rendsz er célszerűsítése is előtérbe került. A lakások jellegzetes elr endezési elve, hogy a fontos életterek, az erkélyek vagy a loggiák a kert felő li homlokzaton, míg a bejáratok, a lépcsőházak, a kiszolgáló fu nkciók az utcai oldalon helyezkednek el. A meglehetősen kicsi (49 m²-es) lakóeg ységek mai is népszerűek, közkedveltek. A műemléki jelentőségű lakótelepet 2008-ban világörökségi védelem alá helyezték.

der Rohe kurátori

van der

-

Le

és

A modern lakásépítés és egyben a modernizmus kiteljesedését jele ntette a csupán 21 hét alatt megvalósuló 21 épület. A területen szabad on, észak-déli tengelyben elhelyezett, egyedi hangulatot tükröz ő ötszintes, sávházra emlékeztető Rohe alkotás mind közül a legnagyobb lakóé pület. Homlokzati ritmusa a kiugró erkélyekben és a horizontáli s irányt hangsúlyozó nyílásokban rejlik. A lakások alaprajzi kialakítása nagyfokú térszervezési szabadságot nyújtott. A homlokzati, a l épcső- és középfalak acélvázas szerkezete lehetővé tette a lakóegységek vál toztathatóságát. A lakások a vizesblokk és a konyha kivételével a használók igényei szerint szabadon átrendezhetőek. Az alaprajzi szerkeszt ésnek ez a módja kiváló megoldást adott a hosszú- és rövidtávú beavatkozások megvalósítására, változatos elrendezésű és nagyságú lakások elhelyezésére.

A Deutscher Werkbund által építtetett stuttgarti mintalakótelep Mies van

vezetésével készült, olyan neves ép í

tészek közreműködésével, mint

Corbusier

Walter Gropius.

Moisei Ginzburg - Ignati Milinis

Ginzburg az orosz avantgárd (anyagszerű és pragmatikus) építész eti irányzat jeles képviselője, az OSA (Kortárs Építészek Szöve tsége) csoport irányítója. A szervezetnek a közösségi lakásépítés programja, a korszerű lakástípusok és az új lakásforma megoldása volt a fő célkitűzése. A moszkvai Narkomfin lakóháznál a - Ginzburg vezet te kutatócsoport által létrehozott - Sztrojkem típuslakás egyik változatával találkozhatunk. A tervező a közös és az egyéni lakóterek összev onásának kérdését vizsgálta, miközben a közös használattal, a k ollektivitással kapcsolatban a fokozatos áttérés elvét hirdette. A közösségi lakóépület sajátossága a belső utca, amely kétirányú, alsó és felső emeleti, kétszintes lakásokat kapcsol össze. A közlekedőtengelyre van fe lfűzve az étteremből, könyvtárból, tornaszobából és óvodából ál ló tetőkertes épületegység is. Az épületet elhanyagolt állapota miatt bon tásra ítélték.

A modern építészet ismertetőjegyeit magán viselő, több építész (Scharoun, Gropius, Forbat, Bartning, Henning, Häring) által el térő formavilágot felvonultató, változatos Siemensstadt lakónegyed a szociális lakásépítés terén újfajta minőséget hozott létre. A Scharoun-féle koncepció alapján zöldben úszó, nyitott terű lakóépület-együtte st alakítottak ki. Az ötszintes, a kedvező tájolás miatt észak- déli tengelyű, három részre felszakított lakótömb a lakók számára mintaszerű ( főként két és félszobás) lakásmegoldást nyújtott. A bérházat je llegzetes, hajóformákra emlékeztető erkélyei, tetőfelépítményei és a nyílá szárók arányai folytán a helyiek „Cirkáló“-nak nevezik. 2008-ba n a Körtelepet (Ringsiedlung), - mint jelentőségteljes, berlini modern lakóneg yedet - az UNESCO világörökségei közé sorolták.

Az első világháborút követő bécsi intenzív lakásépítés eredmény e több mint 60.000 megépült új lakás volt. A ”Vörös Bécs” többemeletes lakóépületeit többnyire Otto Wagner tanítványok tervez ték. Tipológiailag a Karl Marx Hof épületegyüttes hatalmas tömb beépítésnek tekinthető: a közel 1 kilométer hosszú és 11 méter mély traktusokban a lakások óriási belső udvarok köré szerveződnek. Az utcai homlokzat - a belső udvarra vezető kapukkal, a ritmikusan elhel yezett tornyokkal - a monumentális építészetet és a szociális l akásépítést reprezentálja. A tervezési program összesen 1382 - túlnyomó töb bségben kétszobás - lakást tartalmazott. A lakótömböt számos kö zösségi intézmény egészített ki (többek között: mosodák, fürdők, zuhany zók, két óvoda, egy könyvtár és 25 üzlet).

A Highpoint 1 lakótömb Le Corbusier öt építészeti pontja első a ngliai megvalósult példájának tekinthető. A keresztirányú szárn yak a szomszédos lakások ideális elkülönítését tették lehetővé. A l egtöbb lakás három oldalról nyitott, biztosítva az átszellőzést és a megvilágítást. A lakóépület a tehetősebb réteg, egyben a modern nő kénye lmes háztartásvezetési igényeinek megfelelően készült. A két- é s háromszobás lakások alaprajzi elrendezése példaszerű formai és funkc ionális rendet eredményezett. A lakások belső térszervezése tis zta, logikus. A tágasan berendezett nappali és étkező terétől leválasztott há lószoba – fürdőszoba – előtér kialakítása mintaszerű megoldást hozott. A Highpoint 2 alaprajza szimmetrikus, lakásai kétszintesek.

Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri

A házat a Hetek csoportjának tagja, az olasz modern építészet j eles képviselője, Giuseppe Terragni tervezte. A zártsorú beépít éses, szimmetrikus, lapos tetős milánói lakóház hegyesszögű telk en fekszik. Modern formanyelvével és anyaghasználatával a Pietr o Lingerivel közösen tervezett számottevő, öt milánói lakóház közé tartozik. A háromkarú lépcsőből és liftből szerveződő közlekedőmagból em eletenként három lakás nyílik. A saroképület jellegzetes motívumai a frontálisan és a két oldalsó utca irányában konzolosan kiugró, felhajlított vasbetonlemezes erkélyek. A három részre tagolt épület oldalhom lokzatai a szomszédos házak irányában, hátrafelé fokozatosan vi sszalépcsőznek.

Terragni racionalista felfogású épületei közül a Casa Rustici-b en két, újfajta építészeti gondolat jelent meg: a transzparenci a és az üvegfelület használata. A modern stílusú, feszesen szerkesztett hétszintes lakóháznál Terragnira jellemző, eredeti értelmezést kap a környezet és az épület terének kontaktusa. A láthatóság, a fénnyel átjárt élettér az utca irányában felnyíló, egymással párhuzamo san beépített épületkubusok által valósult meg. Az utcafronti merőleges épülettömegeket és az általuk közrezárt udvart a publikus tér irányában nyitott, átlátszó hidak, teraszok fűzik egybe.

A kislakásos lakóházcsoport egységes, sávos beépítési terv alap ján készült. A modern építészetre jellemző lényeges tervezési alapelvek az észak-déli irányban, párhuzamosan elhelyezett épül etek kialakítása, valamint az üres terek és a tömegek egymást k övető ritmikus sorolása voltak. A szerkesztett lakónegyed a telep szélén négy, a tömbbelsőben három sorban sorakozó, tíz épületből áll. Az egyszerű, modern architektúrájú épületegyüttes téglalapba foglalt alapraj zi struktúrája jól tagolt, nyugodt homlokzatú, kiegyensúlyozott tömegeket közvetít. Az épületek közötti távolságok arányosak a magasságuk kal, hogy a lakások tájolása, a bevilágítása és a szellőzése a lehető legkedvezőbbek legyenek. A lakóépületek általános típusai háromfogatú szekciókból állnak, az egy-, két- és háromszobás lakások 25, 4 5, és 55 m2 alapterületűek. Az alapegységhez fürdőszoba-konyha blokk, valam int loggiás nappali tartozik, az étkező és az előszoba a nappal i tér részét képezik. Az 1980-es évek elejére az épületek nagyon lepusztult, veszélyes állapotba kerültek.

Fabio Filzi negyed - szociális lakóegyüttes Milánó külvárosában | Milánó, Olaszország | 1938

Marshall and Tweedy Architects

A Marshall és Tweedy építészek által tervezett St. John’s Wood- i épületben nyolcvannégy modern luxus apartman kapott helyet. A hétszintes épület elegáns, ugyanakkor mértéktartó stílusával, tömegalakításával és anyagválasztásával tűnik ki a környezetéből. A kiugró, műkő szegéllyel lezárt, klinkertégla burkolatos utcai homlokzat ot íves sarokablakok, loggiák, erkélyajtók tagolják. A homlokza t főmotívuma az üvegfalhoz kapcsolódó, sarkon átforduló félköríves, konzolos erkély vízszintes fémkorláttal. Az udvari homlokzat kompozíció ja az egyszerű, sima téglaburkolat által visszafogott megjelenést sugároz. A „H” alakú lakótömbben a kisebb alapterületű műteremlakáson át a nagyobb 5 szobás lakásig, különböző típusok fordulnak elő. A modern, na gyvonalú lakások minden kényelemmel berendezve épültek. A lakóe gységekhez mélygarázs is tartozik.

St. John’s Wood-i lakóépület | London, Egyesült Királyság | 1938

A Birmingham belső városrészében található Viceroy Close a hábo rú közötti időszak első sokemeletes lakóépület együttese. A korábbi viktoriánus házak helyét elfoglaló beépítés hatalmas ke rtet foglal magában, amely a nagy lakásszám ellenére megfelelő magánteret tud biztosítani a lakók számára. Minden épület bejárati magját egy előcsarnok alkotja, amelyből lépcsőház és lift vezet fel a lakásokhoz. Robosztus, téglával burkolt tömegét a finom vonalvezetésű homlo kzatugrások tagolják. A lakótömb nyolc különböző lakástípusa kö zül az egyszobás lakásokhoz fürdő, étkező és nappali tartozik, míg az ötszobás lakások két fürdőt és két nappalit tartalmaznak.

A modern hangvételű épület London egyik legelőkelőbb kerületét, a St. John’s Wood-ot ékesíti. Ezen a területen az 1930-as években sorra épültek a luxuslakásokat tartalmazó lakóépületek, amelyeket elsősorban a fiatal házasok igényeire formáltak: ezek sorába tartozik az Oslo Court is. A legyezőszerűen megformált alaprajz i elrendezés lehetővé tette, hogy az összesen 125 lakásból 112 közvetlen rálátást nyerjen a szomszédos Regent’s Parkra. A lakások két lé pcsőházi magból egy közbenső folyosóról érhetők el. Két főbejár ata a park felől nyílik, míg az ellentétes oldalról egy további bejárat a garázsszinthez vezet. Az épületben ötféle lakáselrendezés talál ható, a lakóegységek egyszobásak, nappalival, konyhával, önálló fürdőszobával és erkéllyel rendelkeznek.

A szabadonálló, négyszintes, lapostetős, modern stílusban épülő társasház szimmetrikus elrendezésű. A hatlakásos társasház kompakt tömegét a középtengelyben lévő lépcsőház homlokzati sík váltás nélkül, csupán a magasság különbségével differenciálja. A kétfogatú, háromszobás lakások alaprajza áttekinthető, logikus térszervezést mutat. Valamennyi lakáshoz - a traktus előtt végigmenő - kertre néző loggia, az utca felőli szobákhoz franciaerkély csatlakozik. A puritán, vakolt épülettömeg a véghomlokzatokon zárt, míg a felnyíló kereteivel a kert irányába kitárul. Az udvari homlokzat jellegét a lakások előtti tömör és áttört mellvédek, valamint a nyitott lépcsőházi korlátok ritmusa, harmóniája közvetíti. A földszinti utcai sávban gépkocsitárolók , az udvar felé nyitott, fénnyel átjárt közösségi terek találha tók.

Terragni utolsó megépült lakóháza, a Giuliani Frigerio Como bel városában található. Az olasz modernizmus formavilága és a példaképként tisztelt Le Corbusier terveinek hatása érződik az épü leten, elsősorban a tetőkert és a szalagablak komponálásánál. T erragni építészeti filozófiájának megfelelően a házon párhuzamosan elhelye zett tömegek és az üres terek sorolásának elve fedezhető fel, a mely ennél az épületnél elforgatással is kiegészül. Az aszimmetrikus formálás az építész kedvelt, máshol is alkalmazott módszere volt. A négyszintes, tizennégy lakást tartalmazó Frigerio-ház északi homlokzata Terr agni egyik legkifinomultabb kompozíciója.

Böhm Henrik - Hegedűs Ármin | Török bankház | Budapest, V. Szervita tér | 1906

Lajta Béla | Rózsavölgyi-ház | Budapest, V. Szervita tér | 1912

Málnai Béla | egykori Cseh-Magyar Iparbank | Budapest, V. Nádor u. | 1912

Kotsis Iván | Luther-ház | Nyíregyháza | 1929

Ligeti Pál - Molnár Farkas | Delej villa | Budapest, XI. Mihály u. | 1930

Rainer Károly | Mailáth-házak | Budapest, II. Keleti Károly u. | 1930

Preisich Gábor - Vadász Mihály | Vasvázas bérház | Budapest, XI. Bartók Béla út | 1934

Kozma Lajos | Hatlakásos ház | Budapest, II. Bimbó út | 1934

Detre Pál - Major Máté | Attila úti társasház | Budapest, I. Attila u. | 1934

Lauber László - Nyíri István | Kékgolyó utcai társasház | Budapest, XII. | 1934

Árkay - Faragó - Fischer - Heysa - Ligeti - Molnár - Pogány - P reisich - Vadász | OTI bérházak | Budapest, VIII. Köztársaság tér | 1935

Barát Béla - Novák Ede | Georgia bérpalota | Budapest, VII. Rákóczi út | 1936

Kozma Lajos | Átrium-ház | Budapest, II. Margit körút | 1936

Lauber László - Nyíri István | Irányi utcai ház | Budapest, V. | 1936

Pogány Móric | Többlakásos villa az Áfonya utcában | Budapest, II. Áfonya u. | 1936

Hofstätter Béla - Domány Ferenc | Dunapark-ház | Budapest, XIII. | 1936

Molnár Farkas | Pasaréti úti társasház | Budapest, II. | 1936

Wälder Gyula | Holitscher-ház | Budapest, VII. Rákóczi út | 1937

Bálint Károly | Többlakásos villa | Budapest, XIV. Kolumbusz u. | 1937

Rumszauer György | Bérház a Szalay utcában | Budapest, V. Szalay u. | 1937

Kozma Lajos - Dénes Vilmos | Bérház a Régiposta utcában | Budapest, V. | 1937

Wanner János | Többlakásos villa a Sz. Erzsébet fasoron | Budapest, II. | 1938

Hofstatter Béla - Domány Ferenc | Bérház a Margit körúton | Budapest, II. | 1938

Hübner Tibor - Janáky István | OTI bérház a Madách téren | Budapest, VII. | 1938

Hültl Dezső | MTA bérház, Astoria | Budapest, VII. Károly krt. | 1939

Olgyay Aladár - Olgyay Viktor | Városmajor u. 50/b | Budapest, XII. | 1941

Gerlóczy Gedeon | Bérház a Petőfi Sándor utcában | Budapest, V. | 1944

70 71 72 73

43

Az épület a szecesszió jegyében készült, építészei Lechner köve tői. Az „U” alakú beépítésű iroda-, üzlet- és lakóépület utcai homlokzata háromtengelyes, melynek kőkeretezésű oromzatát Róth Miksa a „Hungária megdicsőülésé”-t ábrázoló színes mozaikja dís zíti. Az épület üveghomlokzata korábban újdonságnak számított, amely különös elegyet alkotott a Lechner-féle pártázatos oromzattal és díszítő elemekkel.

Az épület Lajta Béla korai modern megnyilvánulása, maga mögött hagyva a Lechner-féle szecesszió magyaros díszítő elemeit. Az épületen a konstruktív elemek előtérbe kerültek a dekorációv al szemben. Az üzlet-, iroda- és lakóház funkciók az épület ho mlokzatán világosan elkülönülnek. A függőleges osztású üzletportálok fele tt a homlokzat erőteljes vízszintes osztópárkányain geometrikus mintákat és hófehér zománctéglával burkolt nagy, sima felületeket vegyít. A homlokzat díszítése a sokszorosítható, ipari hátterű iparművé szetet vetíti előre. A belső térszervezésben az épület hagyományos marad, ezé rt nem tekinthető egyértelműen modern felfogású épületnek. Az é pületben található Rózsavölgyi Zeneműbolt berendezését az akkoriban Lajta műtermében dolgozó Kozma Lajos tervezte.

Málnai Béla

Málnai figyelemre méltó művét, a hajdani Cseh-Magyar Iparbankot Haasz Gyulával együtt tervezte. A Nádor utcai saroképület a premodern magyar építészet egyik jelentős alkotása. A tervező páros pályázat útján nyerte el a megbízást, de a terv zsűri két meghatározó egyénisége (Alpár Ignác és Lajta Béla) in strukciói alapján át kellett dolgoznia a pályázatot. A tekintélyes, ötemeletes banképület kifinomult, előkelő, ugyanakkor józan, mértéktartó stílusával, külső tömeg- és homlokzatképzésével kitűnik a környező épületek közül. A földszinti és a félemeleti irodahelyiségek mértéklete s, kőburkolatos külső megjelenését az összefogott díszítőelem betétek fin oman árnyalják. A felső négy emeleten található lakószintek nyí lásai ezzel szemben díszítés nélküli, egyszerű megjelenésűek. A homlokzati struktúra markáns eleme a nyílás nélküli, kiugró párkány lezárá sú toronyszerű tömeg, amelynek különleges hangsúlyt nyújt a négy emelet magas, vasszerkezetű, üveg zárt erkély.

A tervrajzok a terv első változatát mutatják.

egykori Cseh-Magyar Iparbank | Budapest, V. Nádor u. | 1912

Az épület telepítésében újszerű az ívesen kialakított magánutca, amelynek következtében a bérház összes lakása utcára nyílik, így azok bevilágítása kedvezőbb. Kotsis Iván a Lakóépülettervezési Tanszék alapítójaként határozott véleménnyel rendelkezett számo s tervezési alapkérdésben. A Luther-ház szimmetrikus elrendezésével, h omlokzatán függőlegesen összevont ablakaival még régi korokat i déz, de számos korszerű elemet is tartalmaz. A függőfolyosós elrendezés következtében a lépcsőház helyétől függetlenedtek a lakások be járatai, így azok alaprajzi kialakítása gazdaságos és korszerű lett. A kéttraktusos épület függőfolyosóira csak mellék- és kiszolgálóhelyiségek nyílnak, ezért a szobák teljes értékűek és a régi világítóudvarokat (lic hthofokat) is el lehetett hagyni. A szobák az előszobákból külö n megközelíthetőek. A kétszárnyú bejárati ajtót, mint a polgári lakás egyik r eprezentálási eszközét elhagyta.

A szabadonálló, négyszintes, lapostetős, modern stílusban épülő társasház szimmetrikus elrendezésű. A hatlakásos társasház kompakt tömegét a középtengelyben lévő lépcsőház homlokzati sík váltás nélkül, csupán a magasság különbségével differenciálja. A kétfogatú, háromszobás lakások alaprajza áttekinthető, logikus térszervezést mutat. Valamennyi lakáshoz - a traktus előtt végigmenő - kertre néző loggia, az utca felőli szobákhoz franciaerkély csatlakozik. A puritán, vakolt épülettömeg a véghomlokzatokon zárt, míg a felnyíló kereteivel a kert irányába kitárul. Az udvari homlokzat jellegét a lakások előtti tömör és áttört mellvédek, valamint a nyitott lépcsőházi korlátok ritmusa, harmóniája közvetíti. A földszinti utcai sávban gépkocsitárolók , az udvar felé nyitott, fénnyel átjárt közösségi terek találha tók.

Gróf Mailáth József megrendelésére, 1930-ban, a Keleti Károly u tca és a Bimbó út által határolt területen készült el a nagysza bású, egykori szálloda bérház és a vele megegyező stílusú, négy i kerházból álló bérház együttes. A Majláth-féle házra 1928-ban k iírt, zártkörű tervpályázaton Rainer Károly építész szerezte meg a tervezési megbízást. A gigantikus méretű beruházás folytán a kivitelező kiválasztására is nagy hangsúlyt fektettek. Fontos szempont volt, hogy a megbí zható építőmester megfelelő anyagi forrással rendelkezzen, emia tt esett a választás Berey Lajosra. Az eredeti telekosztás helyett, a területet hat részre felosztó tervezői elképzelés szerint villaszerű, szabadon álló épületek valósultak meg. A beépítés csak a földszinti üzletekné l követte a szűk Keleti Károly utca vonalát, az I. emelettől ke zdve az 5,5 m-rel visszahúzott homlokzati sík és a teraszos lakások által nagyvon alúbb, szellősebb, napfényesebb lett az utcakép. Az ikres, U al akú, függőfolyosós lakóépületek udvart zárnak körbe. Az ötszintes saroképület jellegzetes elemei: a három utcai fronton, középen megjelenő loggiák, az alsó szinti éttermet és a visszahúzott, teraszos felső szint et keretező balluszteres mellvédek. A lakóegyüttest összesen 15 0 darab 2-3-4 szoba-hallos lakással, valamint a saroképületben 80 darab 1 és 2 szobás garzonlakással tervezték.

Újszerű a saroktelek beépítésének módja: a kisebb utca felől a félemelet feletti szinttől a beépítést elhagyva, francia-udvart alakítottak ki, amelynek következtében a fő út (egykori Horthy, ma Bartók Béla út) melletti épületszárny déli homlokzatot kaphato tt, a kis mellékutca légtéraránya pedig sokat javult. A kialakítás másik újs zerűsége, hogy utcai homlokzatra is kerültek konyhák, míg a bel ső, déli oldalon háló- és fürdőszobák találhatóak. A közbenső lakásoknál a hallt sikerült elhagyni. A kéttraktusú épületben a lakások átszellőztethetőek, a szokásosnál értékesebbek, ezzel kárpótolják az elveszített, nem beépített területet. Az épület földszintjén helyezkedett el a Simplon mozi, amely süllyesztett előcsarnokával, galériás kialakításával, a v etítővászon felé emelkedő nézőterével, akusztikai megoldásaival a kor technikai és építészeti vívmányait vonultatja fel. Az acélszerkezetes vázat a tervezők az adómentességi rendelet miatt választották (minél előbb tető alá kellett hozni az épületet), de a filigrán szerkezetnek épít észeti előnyei is voltak.

Az épület a zöldövezetben épített modern bérvillák jellegzetess égeit viseli magán. Ahogy Kozma a Tér és Formában írta: „a rend ezés főbb szempontjai: az égtáj, a levegő, a világítás, a takaré kos szerkezetek, a jól fűthetőség és lehűlésvédelem, árnyék- és fénykihasználás, zártság a szélirány és az utca felé, de kitárulás a kert f elé és a napfény irányában, könnyű és áttekinthető közlekedés”. A szimmetrikus épület lépcsőháza mellett a kiszolgáló helyiségek, míg a másik irányba a kert felé teljesen megnyitott lakószobák helyezkednek el. Az épület külső határainak elmosására való törekvés, illetve a kert és a belső tér összeolvasztására tett kísérlet legnyilvánvalóbb péld ái az épületvégeken teljesen eltolható üvegfalak, a tetőterasz, és a szobák sarok- és szalagablakai. A lakások funkcionális kialakítása példaértékű, a szobák flexibilis összenyithatósága, a lakóterek többfajta hasz nálatát teszi lehetővé.

Az épület jól reprezentálja a magánberuházónak épített bérház t elekhatáron belülre korlátozódó tervezési lehetőségeit. Beépíté se az Attila út Vérmező menti szakaszára előírt hézagosan zártsorú , oldalkertes kialakítást követi. A kialakítás következtében a háznak a homlokzatfelülete jelentősen megnövekedhetett. A konzolosan kiugró tömegű, oldalkertre szerkesztett bérház homlokzata a modern ép ítészetre jellemző formai elemeket vonultat fel. A szép homlokzatokkal ellentétben a négyfogatú lépcsőházból nyíló két kétszobás és k ét egyszobás lakás alaprajzában némi kompromisszum fedezhető fel, amely az elnyújtott formájú beépítésnek az eredménye. Az elnyújtott ( bújtatott hallos) szobák téraránya nem kedvező. A külső forma és a belső tartalom némiképp ellentmondásos kapcsolatát a túl kicsi ablakok és a nappalik helyett a hálókhoz kapcsolódó erkélyek okozzák.

Az épület nem a telek maximális beépítését célozta meg, noha a telek körülépítését tiltó rendelet előtt valósult meg. A telekh atárok mentén körbeépített városi bérházak gyakorlatát elhagyva be lső zöld kertet, ezáltal pedig értékesebb lakásokat hozott létr e. Az utcai szárny melletti egyetlen kis oldalszárny nem uzsorázta ki a tel ket, így szellősebb beépítés jött létre. A szintenkénti két lak ás funkcionális kialakítása korszerű, a szobák a lakótérből külön nyílnak, abla kos fürdőszobáik közvetlenül a hálókhoz kapcsolódnak. A ház más ik érdekessége volt az építtető legfelső szinti lakásához tartozó 150 m2- es tetőkert, amely Budapesten az első volt. A tetőterasz határo ló falaiban hagyott nyílások művészien keretezték be a város sziluettjének eg y-egy nevezetességét. Le Corbusier gondolatai azonban nem csak itt, hanem a homlokzaton is felfedezhetőek: a sarok alátámasztás nélkül át forduló, teljesen kinyitható, harmonikarendszerű ablakok által a belső és külső határok elmosódtak.

A CIRPAC képviselőinek szociális bérházcsoportja a két világháb orú közötti budapesti bérházak gyakorlatában egyedülállóan szakított a keretes beépítéssel. A sávos kialakítású épület legfőbb célkitűzése az volt, hogy az egyenrangú fogatolt kislakások bevilágítása, szellőzése és kilátása a lehető legkedvezőbbek legyenek. A háro m sávházat a földszinten üzletsor köti össze, amely az utcai ol dalon térfalat képezve a városi szövet kontinuitását biztosítja. A telepítés ú jszerűsége és a funkcionalista kialakítás vitathatatlan érdemei mellett a túlzott puritanizmus és takarékosságra való törekvés hozzájárulhatott m ai siralmas állapotához.

A belváros kiemelkedő csomópontjában elhelyezkedő bérház átmene t a tradicionális és a modern építészet között. Telepítése a szabályozási terv előírásainak és az adómentességi korlátozások következménye. Az úttól elzárt díszmedencés belső kertre néző loggiák, a lapostetőn kialakított napozóteraszok, a legfelső emeleti műteremlakás, és az utca felőli sarkon függőlegesen végigfutó fényreklám a toronyszerűen kiemelkedő órával mind az új építészet hatását mu tatják. A tervezők, noha az eklektikával szakítottak, a homlokz aton nem mondtak le a díszítésről: a travertin burkolatú felületen a füg gőleges tengelyekben elhelyezett franciaerkélyeket márványkeret ezéssel és díszes korlátokkal, a műteremlakást félköríves záródású ablakok kal látták el. A reprezentatív luxusbérházban felhasznált anyag ok, a kitűnő szakipari munkák, a lépcsőház elegáns kialakítása kiemeli az ép ületet az átlag bérházak közül.

A spekulációs bérház az építtető nyereségvágya miatt a telepíté s koncepciójában nem tudott újat hozni. A remekül kitalált alap rajzi szerkesztése, illetve annak a homlokzatra való őszinte kivet ülése, újító szerkezeti megoldása és nem utolsósorban a részlet ek aprólékos kidolgozása miatt azonban messze túlmutat a korán. Az épület szerkezeti megoldása, a vasbeton és az acélszerkezet együttes használata újdonságnak számított. Az épület jól példázza lakásalaprajzaiba n a központi mag köré történő térszervezést, és egy lehetséges utat vázol fel a korlátozott tervezési körülmények közötti ötletes homlokz atformálásra. Az épület földszintjén az Átrium mozi helyezkedet t el, korszerű szellőztető és akusztikai megoldásokkal.

Nagyvonalú hatemeletes sarokbérház. Az épület tipikus modern ép ület, homlokzata letisztult. Az új építészet jegyében a homlokzat aszimmetrikus nyíláskiosztása a sarkon átfordulva a másik o ldallal együtt válik értelmezhetővé. A homlokzaton vízszintesen futó szalagablak és erkély összefogása szép részlet. A kétfogatú lépcsőhá zból egy kétszoba-hallos és egy háromszoba-hallos lakás nyílt e redetileg. A szomszédos magasabb épülethez való csatlakozást pergolás tetőte rasszal oldotta meg.

Többlakásos villa az Áfonya utcában | Budapest, II. Áfonya u. | 1936

Szabadonálló bérvilla szintenként egy lakással. A lakások helyi ségei intim és nappali zónára jól elkülönültek, funkcionális ki alakításukban korszerűek voltak. Különösen szép volt az étkező, napp ali és a virágablak, illetve teraszon keresztül a külső kert ál tal létrehozott térkapcsolat. A homlokzaton végigfutó terasz által az összes be lső helyiség intenzív kapcsolatba került a kerttel. A kert felő li oldalon az oszlopra állított földszinti terasz, az innen a kertbe levezető lépcső és a lapostetőn kialakított járható tetőterasz Le Corbusier gondolatát, az új építészet elveit követi.

Hofstätter Béla - Domány Ferenc

A központilag szabályozott beépítési forma és homlokzati strukt úra egységes építészeti kialakítást eredményezett. Tervezői külföldön megfordult építészek, akik nem az ortodox modern puritán esztétikáját követték. A luxus bérház nagyvonalú előterei, az alkalmazott kiváló minőségű anyagok és a szép iparos munkák mind az építtet ő ipari nagyvállalat reprezentációs igényeit szolgálták. A piac i alapú vállalkozás sikerét az egykori középosztály elvárásainak maximális kielégítése hozta. Az épület földszintjén a híres Dunapark káv éháznak adott helyet.

A háromszögformájú telken egy társasház és villa épült össze. M olnár életművének csúcspontjaként is számon tartott épület több ponton is neoplaszticista jegyeket hordoz magán. A két épületrész telepítése, a bejárati előteret egykor díszítő Molnár által készített falkép, és az utcai homlokzat jellegzetes sakktábla rajzolata Mondrian és Doesburg kompozícióival mutat rokonságot. A zárterkélyek és loggiák szabad váltakozásából kialakuló jellegzetes utcai homlokzat a l ogikusan szerkesztett alaprajznak és a vasbetonváznak köszönhet ő. A kötött kiszolgáló funkciók a lépcsőház mellett a hátsó homlokzaton, mí g a szobák a kedvező tájolású utcai homlokzaton helyezkednek el

A tömegkompozíció átvette a korábban a telekre Györgyi Dénes ál tal tervezett, de meg nem valósult épület rendszerét. Az épület a korábban neobarokk épületeket tervező Wälder Gyula első lépés e a modern felé. A három utcával határolt szűk udvart körbeölel ő két bérházból álló együttes beépítettsége nagyon magas, így telepítésében nem tudott újat hozni. Az egységes városképre azonban ügyelt a tervező, amikor az épület párkányát, illetve tetőfelépítményeit a tömb szomszédjához (Lajta Béla: Erzsébetvárosi bankszékház é s bérház) illesztette. Az alsó szinteken elhelyezkedő áruházak fölötti lakások a homlokzaton is elkülönülnek: az alsó szintek üzletportáljait kiálló előtető választja el az emeleti szintek függőleges lizénákkal d íszített téglaburkolatától. A homlokzat tégla architektúrája, a rokokó kapu- és erkélyrácsok a párkány díszítése különös elegyet alkotnak az üz letportálok, neonfeliratok modernségével.

Az épület tömege a modernizmus építészeti jegyeit hordozta: az alsó rész lábai alatt a földszinti cukrászda terasza kapott hel yet, az épület belső-külső határainak összemosásának jegyében a ház sarkai hol a tömegből kimetsződnek fedett-nyitott erkélyeknek a dva helyet, hol pedig ívesen, szalagablakokkal fordulnak át. Alapra jzi kialakításában korszerű volt; az összes fő helyiség közvetl en természetes fényt kapott, a tömeg közepén csak a kiszolgáló helyiségek volt ak. Funkcionálisan praktikus a földszinti közös kazán, mosó- és szárítóhelyiség.

A vasbetonvázas saroképület jellegzetessége az átlósan szimmetr ikus alaprajzi kialakítás, ahol a tengelybe elhelyezett körcikk alaprajzú zárt lépcsőházból közelíthető meg a szintenkénti hat lakás. A befektetőnek a beépítés maximalizálásra törekvése miat t nem válhatott egyértelműen modern épületté. A hagyományos telepítéseket követve, az épület a telekhatárok kontúrjait követi, amelyből a Szalay utcai lakások rossz, északi tájolása következik. A lakások a ko r technikai vívmányaival felszereltek, beépített szekrényekkel, szagfogó előterekkel kialakítottak. A nagyvonalú lépcsőházi tér és bejárati előcsarnok szép építészeti részleteket tartalmaz, ugyanakkor a háromtraktusú lakások túlzott mélysége zavaró. Az utcai oldal horizontális ta golása és a sarok függőleges zárterkélye közötti kontraszt jell egzetessé teszi az épületet.

Az épület az utcavonaltól hátrábbhúzott beépítésében újszerű, a melynek következtében a szűk Régiposta utca légtere javult. A kialakítást a szabályozás kötelezően írta elő. A vasbetonváz as épület a Kozmánál megszokott legapróbb részletekig megtervez ett. A homlokzati szalagablakokat csak a pillérek vonalában, az ablakok síkjában berakott fekete márványburkolat szakítja meg, amely mögött a redőnyszerkezetet és a gépészetet rejtették el. A lépcsőházi el őtér a szűk hely ellenére nem vált nyomasztóvá, az „L” alakú be lső kertre megnyitott kialakítása és az igényes anyaghasználata miatt. A s zintenkénti három egyszobás lakásban az ötletes konyhaszekrénye ktől, a falba süllyesztett beépített szekrényeken és szennyestartókon át a fürdőszoba csempe raszterébe elhelyezett pipereszekrényekig, vagy beépített WC-tartály lehúzó részletéig minden a végsőkig átgond olt és megtervezett.

Többlakásos villa a Szilágyi Erzsébet fasoron | Budapest, II. | 1938

A kor egyik legszebb szabadonálló bérvillája. A tömegkompozíció ban megjelenő loggia, és lépcsőházi tömegek kimetszésein Le Corbusier hatása érződik, amely nem véletlen, hiszen Wanner 193 1-32 között az irodájában dolgozott. A keretbe foglalt téglala pformának szimmetriáját finoman töri meg a bejárat és a mellvéd tömör ele meinek aszimmetrikus elhelyezése. A kétfogatú lépcsőházból nyíl ó lakások funkcionálisan kitűnőek, a lakások halljai az oldalhomlokzaton loggiákkal felnyitva természetes fénnyel rendelkező, teljes ért ékű lakóterekké váltak.

Hofstätter Béla - Domány Ferenc

Az épület telepítése a Közmunkatanács által kötelezően előírt s zomszédos tűzfaltakarást a két párhuzamos sávház között középen elhelyezett elliptikus lépcsőházzal oldotta meg. A kialakításn ak több előnye is van: elegendő volt egyetlen nagyobb lépcsőház at létrehozni, a lakásokat a középső közlekedővel könnyebben lehetett megközel íteni, a lakószobák az utcák felé tudtak így megnyílni, emellet t a két sávház közötti angol-udvar mélysége kisebb lehetett. A lakások ala prajzi elrendezése korszerű. A lakásokban külön WC található, a szobák fürdőszobán, vagy gardróbon keresztül, a külön gazdasági bejáratta l megközelíthető konyhák szagfogó előtéren át kapcsolódtak a la kás többi helyiségéhez. Az elegáns, ívesen átforduló, mészkőburkolatú sar oktömeg, a patinás lépcsőházi előtér és a gyönyörű felülvilágít ós lépcsőtér a két köralaprajzú lifttel teszi a házat igazi különlegességgé.

Az épület az egységes szellemben tervezett Madách-házak egyike. A tervezett Erzsébet, majd Madách sugárút indításához megfelelő építészeti gesztust keresve több szabályozási terv, tervpá lyázat is készült, végül Wälder Gyula kapott megbízást az épüle tek egységes építészeti arculatának megtervezésére. Az épületek alsó szintje it árkád fogja össze, amely fölött klinkertégla burkolatú homlo kzat magasodik. Az egyes épületek tervezőinek gyakorlatilag az alaprajzra korlátozódott a szabadsága, mert az épületek emeletszámát, homl okzatát, annak tengelyeit, rizalitainak, ablakainak számát és helyét a Wäl der-féle terv kötelezően rögzítette. A Hübner-Janáky építészpár os a kötöttségek ellenére tiszta szerkezeti és alaprajzi rendet hozott létre. Bár az ilyenfajta tervezési módszer, vagyis a kész külső mögé applikált belső tartalom az új építészet szellemiségével ellentétes volt, a kia lakítás eredményeként vitathatatlanul egységes városi beépítés jött létre. Az épület bejáratánál és előcsarnokában figyelemreméltóak a társmű vészeti alkotások.

Az épület a Georgia-ház szomszédjaként négy évvel később, azzal tökéletes egységben valósult meg. Telepítése, kontúrja a szabályozás következménye. A Barát Béla - Novák Ede tervezte épüle thez hasonlóan homlokzata dekoratív elemeket tartalmaz: a függő leges tengelyekben elhelyezett márványkeretezésű franciaerkélyek, a d íszes acél korlátok és a legfelső emeleti hengeres építmény bal uszteres mellvédje az eklektika jegyében fogantak. Az épület hasonlóan a Georgia-házhoz reprezentatív bérház, hatalmas, díszes, oszlopo s előcsarnokkal és hagyományos lakásalaprajzokkal.

MTA bérház, Astoria | Budapest, VII. Károly krt. | 1939

Az új építészet kitűnő példáján Le Corbusier és a mediterrán mo dern építészet hatása érződik. Telepítésében szakítva a korábbi bérház-elrendezéssel újat hozott. A lakások nem a Városmajor utca felé, hanem a belső kert felé nyílnak meg, az utcai homlokzaton a lépcsőház, és a lakások kiszolgáló helyiségei találhatóak. Az ú j korszakot jelzi, hogy minden lakásból maximálisan élvezhető a kert. A külső természet és a belső határainak elmosása, a zöld felé fordulás nyomon követhető a kertkapcsolatos földszinti lakásnál, az egés z belső homlokzatot kitöltő keretes loggiáknál és a legfelső lakás verandá s, zuhanyzós tetőteraszánál. Funkcionális szempontból újításnak számított az alagsori gépkocsi-tároló lépcsőházzal történő közvetlen összekö tése.

Az épület az egykori Orczy-ház helyén, a Petőfi Sándor és Párizsi utca sarkán épült fel. Az új beépítés elődjének utcába belógó kontúrjához képest hátrább lépett, így felszabadította az amúgy is szűk belvárosi utca légterét. Az épület telepítésének másik újdonsága a földszinti fedett passzázs, amely magánutcát hozott létre a tel ek belsejében. Az ötletet a modern építészet követői üdvözítőne k tartották, és azt a belváros több pontján is javasolták megvalósítani. Vár osi szempontból ugyancsak jó megoldás az épülettömeg első emele t feletti visszalépcsőzése, ami a szűk Párizsi utca légterét kellemesebbé teszi. A befektetői elvárások miatti háromtraktusos épületszél esség következménye a lakásokban található hall. Az elegáns épület igazi b elvárosi ház, igényes, nemes anyagaival, lépcsőházi részleteive l, előterének társművészeti alkotásaival maradandó értéket képvisel.

Bérház a Petőfi Sándor utcában

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale | Szociális lakónegyed | Nápoly, Olaszország | 1947

Luigi Moretti | Lakóépület Rómában | Róma, Olaszország | 1950

Ludwig Mies van der Rohe | 860-880 Lake Shore Drive | Chicago, Illinois, USA | 1951

Le Corbusier | Unité d’Habitation | Marseilles, Franciaország | 1952

Mario Asnago - Claudio Vender | via Fariffini 6 | Milánó, Olaszország | 1954

José Antonio Coderch | Casa de la Marina | Barcelona, Spanyolország | 1954

Attilio Mariani - Carlo Perogalli | via Crivelli | Milánó, Olaszország | 1955

Frank Lloyd Wright | Price Tower | Bartlesville, Oklahoma, USA | 1956

Gio Ponti | via Dezza-i társasház | Milanó, Olaszország | 1957

Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (BBPR) | Torre Velasca | Milánó, Olaszország | 1958

Kunio Maekawa | Harumi lakóépület | Tokió, Japán | 1958

Johannes Hendrik van der Broek - Jaap | Bakema Hansaviertel torony | Berlin, Németország | 1960

Bertrand Goldberg | Marina City | Chicago, Illinois, USA | 1964

Moshe Safdie | Habitat ‘67 | Montreál, Kanada | 1967

Goldfinger Ernő | Balfron torony | London, Egyesült Királyság | 1967

Kisho Kurokawa | Nagakin kapszulatorony | Tokió, Japán | 1972

Alison és Peter Smithson | Robin Hood Gardens | London, Egyesült Királyság | 1972

Rudolf Olgiati | Többlakásos ház | Chur, Svájc | 1973

Ricardo Bofill / Taller de Arquitectura | Walden 7 | Barcelona, Spanyolország | 1974

Cruz y Ortiz Arquitectos | Dona Maria Coronel utcai lakóház | Sevilla, Spanyolország | 1976

Rudolf Olgiati | Tschaler-ház | Chur, Svájc | 1977

Jean Nouvel | Nemausus | Nîmes, Franciaország | 1988

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale

A 12 épületsávból álló szociális lakónegyed közvetlenül a hábor ú befejezését követően épült Nápoly külvárosában (Poggioreale) a Szociális Lakás Intézet telkén és megbízásából. A fogatolt ép ületek lépcsőházai az első szint magasságában kialakított teras z-utcából közelíthetőek meg. A földszint eltérő kialakítását a különböző rendeltetésű helyiségek (portikusz, porta és nagycsaládosok lak ásai) elhelyezésének igénye mellett kényszerhelyzet szülte: az új épületekne k a negyvenes évek elején elkészült alapozást és földszintet ke llett folytatniuk a korábban tervezett épületétől eltérő lakószintekkel. Egy -egy tömb 25 db 2, 3 vagy 4 szobás lakást tartalmaz. Építészeti szempontból a lakóegyüttes egységes és jó minőségű. A zárt, különböző parapetmagasságú szalagablakokkal ritmikusan tagolt homlokzatot vizuálisan a felső szint expresszíven formált teraszai zárják.

A fő utcára szimmetrikusan, középen egy keskeny réssel két rész re vágott tömbbel forduló épület általános szintjein 2-2 nagyméretű lakást tartalmaz. A tervező a rusztikus és simára csiszolt travertin burkolatú két földszinti tömböt minden irányból beljebb húzta, a lakószintek szinte lebegni látszanak fölötte. A felső szintek k önnyedségének érzetét tovább erősíti az anyaghasználat (a homlo kzatburkolat fehér üvegmozaik) és a teljes homlokzatot átfogó szalagablakok alkalmazása. Az épület tömegformálása a kettéosztottságon túl az oldalsó erkélyek kialakításával, a lépcső hatásos elhelyezésével erős e xpresszivitást sugall, amelyet a nemes burkolatok alkalmazása é s az akkurátusan kidolgozott részletmegoldások tovább erősítenek.

A 26 emeletes, szabadon álló ikertornyok üveg-acél anyaghasznál atukkal és a tartószerkezet homlokzati megjelenítésével újraértelmezték a városi lakásépítkezést. A két épület egymással deré kszöget bezáró elrendezéssel, kilátással fordul a Michigan-tó é s a belváros irányába. A tornyok acélváza logikusan szerkesztett, mely tökél etes megoldást nyújt az alaprajzi rendszer és a homlokzat kiala kításához. A szerkezeti pillérekhez gondosan kiválasztott ablakprofil az a cél és üvegfelület gyönyörű textúráját adja. A két magasház kül ső szerkezetében és geometriájában megegyező, belső kialakításukban különb öznek. Közös vonásuk a belső magként kialakított lift és lépcső ház. Az északi tömb szintenként 8 kétszobás, míg a déli tömb szintenkén t 4 négyszobás lakást tartalmaz.

Az Unité d’Habitation („kollektív ház”) épületeiből 1947 és 196 0 között öt készült el, ezek közül a leghíresebb a Marselle-i l akóház. Az épületegyüttes 165m hosszú, 56m magas és 24m mély, olya n, mint egy függőlegesen megépült kisváros 1500 lakossal, mely 337 különböző méretű lakást tartalmaz. Az Unite d’Habitation markán s homlokzati megjelenésű, 17 pár vasbeton pilléren álló, betonk azettás magasház. Corbusier a „Modulor” rendszerének megfelelően az emberhez igazította a lakás méreteit. Azt vallotta, hogy maga a lakás is gép, melynek alapvető rendeltetése, hogy a benne élőknek teljes komf ortérzetét nyújtson. Az otthon terét nappali, szülői háló, két hálófülke és kiszolgáló helyiségek alkotják. A kísérleti, kis alapterületű d uplex elrendezés gazdaságos megoldást jelentett a közös közleke dőterület minimalizálása tekintetében (csupán háromszintenként volt szükség k özlekedőfolyosóra). A lakók ellenben szűkösnek érezték a lakáso kat. A ház hetedik és nyolcadik emeletén kialakított közösségi (bevásárló, szórakozó, kiszolgáló) tér- és utcarendszer sem működött jól. Az építész a tetőre egy kilátót, szabadtéri színpadot, tornatermet, kerékpár pályát és egy óvoda-bölcsődét is tervezett, a gyerekek azonban szívesebben játszottak a parkokban, a szabad téren. A marseille-i kollektív ház annak ellenére, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mégis a többlakásos épület tervezéselméletének meghatározó fejezete let t.

Asnago és Vender építészeti filozófiáját legteljesebben a Faruf fini utcai lakóépület tükrözi. Tervezési módszerük egy olyan ab sztrakciós folyamatra utal, amely a szigorú racionalizmus formai t isztaságához vezet. Az utcai fronton tudatosan alkalmazott épít észeti eszközök sokrétűsége, a tömör és megnyitott felületek játéka, ritmik us nyíláskiosztása változatosságot és egyúttal egységes megjele nést eredményeznek. A harmadik és negyedik emelet elé rögzített fémrács különleges formai elemet alkot, amely egyfajta funkció nélküli, művészi elem. A lakóépület nem homogén, a szabálytalanságokkal a tervez ők az épületet kifejezővé, „szenvedélyessé” akarták tenni. A sa roképület alsó szintjén irodai publikus terek kaptak helyet. A lakóház sú lyponti vertikális közlekedő magjához szintenkénti három nagyob b lakóegység kapcsolódik, amely között a sarok és az átmenő típus egyaránt m egtalálható.

A klasszikus elrendezést követő magasház Barcelona kikötőterüle tén épült. Az alsó két szintjén üvegfelületekkel megnyitott ker eskedelmi helyiségek, felette hat szinten egy-egy lakás, a tetősz inten két garzonlakás és egy terasz található. A ház érdekesség e, egyedisége az alaprajz és homlokzat kialakításában mutatkozik meg. A lakásbelső tereit ferde szögben megtörő falak tekervényes rendszere alakítja, melyek izgalmas átlátásokat, praktikus előtereket eredményeznek és a tágasság érzetét keltik. A három oldalon megnyitott épüle t homlokzata reflektál a belső kialakításra, amelyet tömör felületek és mozgatható zsaluk hullámzó mozgása alakít. Anyaghasználata és formavilága révén a Casa de la Marina szép példája a mediterrán építészeti hagyomány újraértelmezésének és a modern építészet formanyelvével való ötvözésnek.

Attilio Mariani - Carlo Perogalli

Az épület által egységes és karakteres utcakép tárul elénk, hab ár a lakóház előtt – a vonatkozó építési előírásoknak megfelelően – csupán 5 méter széles előkert kialakítására nyílt lehetősé g. Az épület homlokzati megjelenését a zárt és nyitott erkélyek ritmusa teszi egyedivé, különlegessé. A formaképzési játékon kívül fontos építészeti elemek a homlokzatképzés és a színvilág. A falak felülete krómsárga kerámiamozaik, a párkányok szürke márvány burkolatúak, a lábaza ti burkolat mindenhol matt fekete kerámiamozaikkal készült. Az olasz neorealista építészet sajátossága a konyha és az étkezőhelyiség ö sszevonása, így a nappali önálló térként funkcionált. Perogalli viszont ennél az épületnél egy redukált méretű, 3,2 m2-es konyhát tervezett, az étkezőt pedig a nappali tér részévé tette.

A toronyház a H. C. Price és más cégek irodáit és - a pénzügyi háttér megteremtése érdekében - 19 szinten lakásokat foglal magában. Wright organikus szemlélete e tervben is tetten érhető. Az épület szerkezeti kialakítása a fa motívumára asszociál, aho l a központi elhelyezésű szerkezeti mag a fa törzsét, az arról konzolosan kinyúló födémlemezek a faágakat jelenítik meg. A torony külső héját képező függönyfalak a födémekre függeszkedve könnyed megjelenést kölcs önöznek a homlokzatnak. A négy liftaknát rejtő szerkezeti magok és az egymással derékszöget bezáró belső falak a szinteket négy szegm ensre osztják, ebből három elem az irodák, a negyedik pedig két szintes lakások kialakítására alkalmas. Az épület ma művészeti központ, és a benne működő luxuslakások különlegességnek számítanak.

Gio Ponti jelentős építészeti és formatervezői munkásságáról is mert. Épületei tervezésénél nagy hangsúlyt fektetett a térkapcs olatok nagyvonalú kialakítására. A Via Dezza kilencszintes épüle te Ponti lakását és műhelyét is magába foglalta. A tudatos bels őépítészeti tervezés folytán a kiválasztott berendezési tárgyak, a mobíliák , a rejtett világítással felszerelt bútorok, a szilfából készül t falpanelek, az átlós kerámia padlóburkolat és az azzal harmonizáló fehér mennyezet m ind Ponti gondos munkáját dicséri. Egyedi, újszerű megoldás a k ülső és belső tér határát képező, nyílásokkal megnyitott falak igényes belső kialakítása. A via Dezza-ra nagyfelületű ablakokkal nyito tta meg a homlokzatot és a változó nyíláskiosztással finom játékot vitt a kü lső megjelenésbe.

A felhőkarcoló 106 méteres magasságával kiemelkedik a régi városmag gótikus épületei közül. A történelmi városszövetbe való illeszkedés miatt a tervezők a középkori őrtornyok formavilágát idézték meg. Ennek megfelelően az épület alsó része keskenyebb, míg felső - támaszokkal megerősített - része konzolosan előrenyúlik. Ezt a tömegformálást funkcionális igények is indokolják. Az alsó, k eskeny szinteken irodák, üzletek, kiállítóterek, a felső szélesebb és tága s szinteken lakások helyezkednek el. A telek közepén álló keske ny épülettörzs körül egy nyitott tér alakulhatott ki. A historikus kontextusho z való illeszkedést erősíti a homlokzat kőburkolata is. A külső épülettömeg változatos textúráját a falnyílások, az áttetsző és tükröződő f elületek játéka alakítja.

Kunio Maekawa

Maekawa grandiózus lakóháza Harumi mesterséges szigetén, északk eleti és délnyugati tengely mentén épült. A lakások a jómódú középosztály körében voltak népszerűek, míg a különféle szolgál tatások elérhető közelsége még vonzóbbá tette az épület lakóegy ségeit. Az erős acél és vasbeton szerkezetet a földrengés- és az időjár ás-állóság szempontjai indokolták. A lakóépület alaprajzi rends zerében Le Corbusier marseille-i Unité d’Habitation modern építészetének h atása érződik. Egy- és kétszintes lakások sorakoznak az épület teljes hos zszában, amelyek csak minden 3. szinten érhetőek el a közlekedő folyosóról. A kisebb, délkeleti tájolású lakások a folyosói szi nten, míg az épület teljes mélységét kihasználó, két irányba tájolt lakások ugyanezen a szinten lefelé és felfelé kis lépcsőkön át közelíth etőek meg.

Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema

Hansaviertel torony | Berlin, Németország

Bakema terve az 1957-es IBA nemzetközi építészeti kiállítás rés zeként valósult meg. A 16 emeletes pontház szinteltolásos kiala kítása egy- és kétszintes lakások szövevényes rendszerét eredményezte. A 6 méter széles, kétszintes lakások a folyosóról nyílóan egy belső lépcsőről közelíthetőek meg. Két, félszinteltolással kialakított lakószinten helyezkednek el nyugat-kelet irányban. A bejárati szinten a konyha és a tágas nappali, a következő szinten a hálószoba, fürdő és d olgozószoba érhető el. Az így létrejött térbeli rendszer tette lehetővé az épületben a mindössze hat belső közlekedő folyosó kialakítását, a legtöbb lakás kétirányú tájolását, segítve ezáltal az átszel lőzést és a jobb bevilágítást. A homlokzati loggiák átlátható, logikus rendszere az épület alaprajzi játékának kivetülései.

Goldberget a chicagó-i lakótornyok tervezésekor egy olyan proje kt tervezésével bízták meg, amely képes a város szuburbanizáció s folyamatait lelassítani. Egy olyan komplexum terve született me g eme városépítészeti problémára adott válaszként, ahol a lakó- és kereskedelmi övezet szorosan egybekapcsolódik és minden napszakban eleven, önálló „városként” működik. A betonból készült tornyok körformája azon kívül, hogy 360°-os panorámát biztosít, belső közlekedőmag ja révén stabil szerkezetet képez az erős széllökésekkel szembe n. Az épületek alsó egyharmadában egy 18 szintes, folytonos rámpával kia lakított parkolóház helyezkedik el. Az épület felső 2/3-ában la kóegységek találhatók. Az emeleti szinteket összesen 450 garzon-, egy- és kétszobás lakások kombinációi alkotják, a két toronyban összese n 900 darab.

A Habitat 67 kísérleti projekt az Expo ’67 montreali világkiáll ítás keretében valósult meg. Az építész célja olyan lakások kia lakítása volt, amely mindenki számára elérhető és ennek megoldását az el őregyártott építési módban látta. A modulrendszerben megterveze tt lakóegységek 11,7×5,3×3 méter nagyságúak, amelyek lazán, látszólag véletlenszerűen sorakoznak egymáson. Az átgondolt tervezés ered ménye az önálló liftmaggal rendelkező három piramis alakzat megalkotá sa. A felső szinteket nyitott közlekedők, illetve hidak kapcsol ják egybe. A 15 különböző lakástípushoz tartozó konyha és fürdő önálló, előr egyártott elemek. A lakások két-, három- és négyszobás, főleg k étszintes egységek, melyekhez tetőkertek kapcsolódnak. Bár a projekt költ séghatékonysága vitatható, eszmei háttere mindenképpen példamut ató.

Goldfinger Ernő

a kapcsolódó szolgáltatásokat magában rejtő - mag asház köti össze minden

Goldfinger Ernő a második világháború utáni brit építészet kiem elkedő alakja. A negyvenes években a brit kormány újjáépítési programot hirdetett a mintegy négymillió megsemmisült lakás pót lására. A tervezet fontos elemét képezte a magasház-építés, mel ynek specialistája volt Goldfinger. Két közismert toronyháza, a 27 e meletes Balfron Tower és a 31 szintes Trellick Tower. Az alkotá sok jelenleg az angol brutalista építészet védett épületeinek minősülnek. A kis méretű bérlakásokat tartalmazó Trellick torony a hetvenes évekb en veszélyes és rosszhírű hely volt, mára a helyzet megváltozott, a tor ony jelkép lett. A toronyházak kompozíciójában az alacsonyabb B alfron tornyot - a liftet és

harmadik szinten.

A metabolista irányzat egyik legjelentősebb képviselője Kisho Kurokawa. A legismertebb modern japán építészeti mozgalom, a metabolizmus víziója alapján összefüggő, mozgatható, flexibilis elemekből álló épületek rendszere alkotja a várost. Az építész et - Kurokawa szerint - tereivel, eszközeivel az egyén fejlődését kell, ho gy indukálja. A kapszulaépítészet, a térelemes építés mintaépül ete a Nagakin Kapszula Toronyháza. A magas technikai szintű felszereltsége kö vetkeztében a kapszula olyan minimál tér, mely az egyén összes létfeltételét garantálni tudja. A tulajdonos privát térelemét - mielőtt a közös struktúrához csatlakozik - kívánalmainak megfelelően sze reltetheti fel. A toronyházat két, függőleges vasbeton magra, külön-külön rögzíte tt, 144 előregyártott – ideiglenes, lakó vagy stúdió - kapszulá ból építették össze. A kiszolgáló-közlekedő vázszerkezet konzolos-függőkapszu lái áthelyezhetők, változtathatók. Jelenleg a kapszulák ötöde funkcionál lakásként, a többiben rak tárak vagy irodák találhatóak, sokuk pedig üresen áll. A torony ház sorsa még bizonytalan, az épület megmentéséhez - műszaki állapotuk és azb eszttartalmuk miatt - a kapszulák teljes cseréjére volna szüksé g.

A Smithson házaspár Kelet-London lakóövezetében épült két szoci ális lakóépülete az új brutalizmus jegyében született. A hatalmas kertet körbeölelő épületek észak-déli irányban húzódnak vég ig a három oldalról főútvonallal határolt telken. Az egyik épül et 10, míg a másik 7 emeletes a megfelelő bevilágítás érdekében. A hosszan elnyúló homlokzat a város felé széles közlekedő folyosóval for dul, amely tervezői szándék szerint egy „belső utcaként” a találkozások és a kikapcsolódások színterévé válhat. Mindkét épületben egy- és kétszintes lakások találhatóak. A lakás bejárati szintjén van a konyha és az étkező, a felfelé (illetve lefelé) vezető lépcső a hálószobá khoz és a nappali térhez vezet.

Egy nagyobb léptékű rehabilitációs terv részeként 2013 áprilisá ban megkezdték a lakóegyüttes lebontását.

A társasház karakteres, egyedi hangvételű alkotás. Olgiati épít észeti alapeleme a belső teret héjként körülhatároló fal és a p lasztikusan formált test. A hagyományos és a modern építészet elemeit ötvözve alkotta meg sajátos vizuális formanyelvét. Épülethomlokzatain a nagy megnyitást adó bejáratok, a loggiák, a kisméretű ablakok, s a falfülkék hangsúlyozzák a külső héj megjelenését. A lakás b első terében a szabadon álló tűztér és a megformált főzőhely a terek térbelisé gét erősítik. Az összetett formák markáns megjelenést kölcsönöz nek az épületnek. Izgalmas megoldással, haránt irányú tetőlefedéssel a tö bblakásos ház tömege családi házas karaktert idéz. A rendkívül jó térkihasználásnak és az egyszerű anyaghasználatnak köszönhetően – mint a többi Olgiati ház esetében -, az építési költségek meglepően a lacsonyak.

Bofill épülete hatalmas várként magasodik Barcelona külső terül etén. Az épület teljes mértékben eltért a lakásépítkezések hagy ományaitól. Az alapgondolat egy olyan vertikális labirintusrends zer volt, amely lehetővé teszi a lakások és a közösségi terek k özötti nyitást vagy elzárkózást – a lakók igényei szerint. A 18 toronyból kialakított épülettömeg 446 lakást tartalmaz. A tornyok lépcsőzetesen ferdülve, hajolva kapaszkodnak össze egymással, kialakítva 7 belső udvart , amelyek a tervező szerint különféle aktivitásra alkalmasak, k ezdve a sportjátékoktól a filmvetítésig. A lakások külső térre és a belső udvarra is nyílnak. Alaprajzuk 30 m2-es modulokból épül fel, létrehozva 1-4 modul nagyságú egy- vagy kétszintes lakásokat.

Az épület Sevilla sűrű beépítésű városszövetében található. A h elyi szabályozás a belváros laksűrűségének csökkentését tűzte ki célul, így e projekt esetében 25 % nagyságú területet kellet t szabadon hagyni. A tervezők a beépítetlen területet a telek s úlypontjában helyezték el. A szabálytalan, íves formájú belső udvar a medite rrán pációs elrendezést jeleníti meg. Az épület összesen 12 lak ást tartalmaz (szintenként hármat) körülbelül 100 m2-es alapterülettel. A lak ások teljesen kitöltik a páció és a szomszédos épületek közötti teret, megnyitással az utca, az udvar, illetve a két légakna felé. Tekintett el a helyi éghajlatra, a tetőszinten a páció körül egy árnyékol ó biztosítja a nyári túlmelegedés elleni védelmet.

Dona Maria Coronel utcai lakóház | Sevilla, Spanyolország

A Tschaler-ház átalakítási terveiben Olgiati érzékenyen reagált a meglévő épület adottságaira. A plasztikus test a ház külső megjelenésében és a belső terekben is megjelent. Az építész a h áz belső tereiben dinamikusságot és finom feszültséget teremt a fények optikai játékával és a tudatosan megtervezett homlokzati megnyi tásokkal. A belső átalakítás, térszervezés mintaszerű, a belső tér és a külső formavilág harmonikus megjelenésű. Az épületnek sikerült a megl évőhöz illő különleges nyelvet megtalálnia, mindezt a nyílások arányával, rendjével és a homlokzatok tagolásával. Az átépített ház a tört éneti, hagyományos elemek és a modern motívumok jellegzetes ele gye.

Nouvel épületegyüttese (114 lakással) újat

- sok tekintetben - a hagyományos szociális

szemben. Az innovatív hozzáállás a térkialakításban és az anyaghasználat ban egyaránt kifejezésre jut. A két lakótömbben 17 változatban egy-, két- és háromszintes lakóegységek helyezkednek el. Tágas és világos lakásbelsők kialakítása volt a tervezői elképzelés, mindez költséghatékony módszerrel. Az egyszerű szerkezeti váznak és az előregyártott s zerkezeti elemeknek köszönhetően jóval kisebb lett a lakások né gyzetméterének kivitelezési költsége, így nagyobb lakásokat lehetett é píteni. A lakások helyiségei között a szabadon álló lépcsők és transzparens felületek átlátást engednek, míg a déli homlokzati terasz – har monikaszerűen felnyitható - ajtói intenzív megvilágítást adnak a lakótérnek.

Jean

mutatott

lakásépítésekkel

Kiss Zoltán | Délibáb utcai lakóház | Budapest, VI. | 1954

Weichinger Károly - Virág Csaba | Liszt Ferenc téri OTP lakóház | Budapest, VI. | 1961

Vedres György | OTP társasház | Budapest, I. Bem rakpart | 1962

Gulyás Zoltán | OTP lakóházak | Budapest, VII. Rumbach Sebestyén u. | 1962

Tenke Tibor | Budafoki kísérleti lakótelep, magasházak | Budafok | 1963

Jánossy György | Úri utca 38. | Budapest, I. | 1963

Tokár György - Emődy Attila | Hajnóczy utcai társasház | Budapest, XII. | 1965

Schmidt Lajos | Gellérthegy utcai társasház | Budapest, XI | 1965

Sedlmayr János | Tárnok utcai lakóház | Budapest, I. | 1966

Varga Levente | Négylakásos teraszház | Budapest, II. Lévay u. | 1969

Virág Csaba | Fehér Galamb ház | Budapest, I. Úri u. | 1969

Borvendég Béla | Oskola utcai lakóépület | Szeged | 1968

Farkasdy Zoltán - Kenessey Attila | Dísz téri lakóház | Budapest, I | 1970

Farkasdy Zoltán | Úri u. 30 | Budapest, I. | 1970

Sedlmayr Jánosné | Hátsókapu utcai lakóház | Sopron | 1971

Mináry Olga | Hankóczy úti lakóházak | Budapest, II. | 1974

Horváth Lajos | Úri utcai foghíj | Budapest, I. | 1978

Jurcsik Károly | Toboz utcai lakóház | Budapest, III. | 1982

Kiss Zoltán építész a korszakra jellemző „szocreál” formanyelvv el szemben a magyar reformkort megidéző, klasszicista építészet szellemében alkotott. A nem mímelt klasszicizmust, mint alapvet ő, korszerű tradíciót követő puritán formanyelvet alkalmazta. A Délibáb utcai lakóház gondolatiságában korszerű épületnek tekinthető, a mely magán hordozza a korabeli építészet stílusjegyeit: a hangs úlyos szimmetriát, a díszített, középponti térszervezést, az egyszerű, ar ányos tömegképzést és a részletek átgondoltságát. A külső kép, a homlokzati nyílászárók kiosztása és a belső alaprajzi elrendezés viszonya valamelyest diszharmonikus. A lakások bejáratai a centrális, fe lülvilágítós galériáról közelíthetők meg. Az egy- és kétszobás lakóegységek helyiségei központi lakótérből nyílnak.

Az épület a Zeneakadémia szomszédságában a városi kontextusra reagáló, modern hangvételű, érdekes és visszafogott lakóház a hatvanas évekből. Az épület eltér ugyan az utca többi lakóházát ól, ez azonban mégsem visszatetsző. A kellemes arányú, egyszerű homlokzati struktúra – az alumíniumburkolatú szürke mellvédek, és a szí nezett mezők – csak első benyomásra tűnhetnek kissé szikárnak. A hét emeleten azonos lakószintek találhatók, szintenként négy jól funkc ionáló lakással. A lakóépület különlegessége a földszinten talá lható, külön bejárattal rendelkező, mai napig is működő elegáns enteriőrű if júsági könyvtár. A galériás kölcsönző és a ferde mennyezetű olv asóterem jól példázzák a tervezőknek a belső térszervezésben megvalósított ú jításait.

A ház az 1960-as évek Duna-parti meghatározó, karakteres épület e. A három oldalról szabadon álló, hat szintes és tető-felépítm ényes lakóház a földszint felett konzolosan kiugró tömeggel fordul a tér felé. A ferdén kiugró szobák és a közötte kialakult loggiák ritmusa sajátos, egyedi hangulatot kölcsönöz a társasháznak. A síkból t örténő kimozgatás és loggiarendszer remek építészeti gondolat, mert így az összes lakás számára előnyös tájolást, a Duna-part felé nyíló kilátást lehetett biztosítani. A tömegtől visszahúzott tetőfelépítményhez - mely az épület horizontális szerkesztését ellensúlyozza – panorámás, pazar tetőterasz tartozik.

Gulyás Zoltán korának egyik legeredményesebb magyar építésze, akinek kiemelkedő életművében meghatározó szerepet játszott a városi foghíjtelken, az OTP szervezésében megvalósuló nagyszabá sú, többlakásos épület. A telepítési koncepció érzékenyen reagá l a három utcával határolt eredeti telekosztásra. Az utcavonalakkal eltérő kontextust alakít ki a három épülettest: a Király utcai telekhatárt követi, a Rumbach utca felöl visszahúzva teresedést képez, míg a Madách ú t felől lépcsőzetes homlokzattal utal a beépítés vonalára. Háro m markáns épülettömeg áll a hatalmas telken. A minden utcában megjelenő e gy-egy tömeg felül nem, csak a földszinti zártsorú keret által ér össze. Az épületek lakásainál (elsősorban 2 szoba és 1 szoba hallosak) és a fogatszámoknál (2 és 4) fő tervezési szempont volt a gazdasá gosság. Az alaprajzi szerkesztés és a különböző anyagokkal kombinált klink ertégla homlokzat az építészre jellemző rendről és alaposságról árulkodik.

Tenke Tibor

A budafoki paneles lakótelep kísérleti jellegű, figyelemre mélt ó középmagas pontházai csúszózsaluzattal, öntöttfalas technológ iával épültek. A 11 szintes lakóházban, a szintenként 5 lakóegys ég egymás mellé sorolásával átlátható, tiszta alaprajzi struktú ra alakult ki. A lakás belső térszervezésben újításnak tekinthető - a lakók kívá nalmai szerint változtatható helyzetű - válaszfalrendszer. A be épített bútorok tervezésében is nyomon követhető a flexibilitás gondolata. Az 50 lakást változatos, különböző igényeket kiszolgáló 4, 3 és 2 férőhelyes alaprajzi elrendezéssel tervezték. Korszerű elképzelésnek tűnt a pontházaknak a közeli szolgáltató központokkal létesített kapcsolata, ezáltal a lakások kiszolgáló helyiségei csökkenthetők voltak a lakóterüle tek javára.

Budafoki kísérleti lakótelep, magasházak | Budafok | 1963

A budai Várnegyedben, az ún. Bástyasétányon található, környeze tével összhangban lévő és a korabeli modern építészet jegyeit tükröző saroképület a magyar építészet jelentős alkotása. A kor szerű beépítési módnak köszönhetően egyetlen tömegbe kerültek a lakások. A fedett-nyitott lépcső a régi épület udvari szárnyához kapcsol ódik, melynek köszönhetően a belső udvar, az átjáró hangulata m egidézi a vári atmoszférát. A kiérlelt alaprajz szintenként négy kétszi ntes és egy garzonlakás sorolásával szerkesztett. A kétszintess ég tudatos megfontolásból fakadt, mert a homlokzati falsíkok és az ablakok ritmusváltásával az új épület szervesebben kapcsolódott a körn yezetéhez. Jánossy tervezői habitusát az igényesség és a részletek aprólék os kidolgozása jellemezte. A mértéktartó, jó arányú, elegáns ép ület túlmutat a maga korán.

Tokár György - Emődy Attila

A modern foghíjbeépítés igényes, egyedi terv alapján készült, a szomszédos épületektől eltérő, korának merész, karakteres alkotása. A terv erényei mindenekelőtt a mintaszerű alaprajzi szerk esztése és az udvari homlokzat igényes tervezettsége. Az épület valójában szintenként két átmenő és két garzonlakás alaprajzi egységeként valósult meg. A koncepció szerint az előnytelen utcai tájolás folytán a homlokzati síkból kiforgatott zárterkélyek előnyös benapozást, a Várra nyíló kilátást és karakteres, hangsúlyos megjelenést nyújtottak a nyolcemeletes lakóháznak. A vertikális homlokzati struktúrát a téglaburkolat és a vasbeton födémszerkezet vízszintes elemei el lensúlyozzák.

A három (szintben eltérő) utcával határolt többlakásos lakóépül et változatos homlokzatával megteremti a tabáni városrész jellegzetes lezárását. A városképileg kitüntetett helyre, a terüle t topográfiai adottságaira, a kilátás biztosítására, a Vár és a műemléki környezet szomszédságára érzékenyen válaszol a lakóház. A Naphegy és a Gellérthegy utca közötti szintkülönbséget a tabáni park felől hosszú, terepre ültetett épületszárnnyal követi a beépítés. Az alsó, Ge llérthegy utca felől a szomszédos beépítéshez igazodó tömeg egé szíti ki a feszes, tiszta szerkesztésű kompozíciót. A lakótömb félszintelt olásos lakásai kétfogatú lépcsőházi kubusokra vannak felfűzve. A racionális szervezésű kétszobás lakásokban az udvari oldalon a kiszolgáló funkciók kaptak teret. A környező parkra, domboldalra néző lakó szobákhoz kapcsolódó üvegfelületek és végigmenő loggiák – a szintelto lásos struktúrának köszönhetően – markáns homlokzati ritmust, d inamikát kölcsönöznek a társasháznak.

A Várnegyed jelentős pontján emelkedő épület a műemléki környez etbe való illeszkedés, a régi-új kontextusa és a felújítás építészeti értékei miatt említésre méltó. A koncepció lényegét az eredetileg U alakú falmaradványok megtartása, a vári hangulatot megidéző, múlt és jelen egymásra rétegződésének hatása jelentette. A logi kusan szerkesztett alaprajz jól példázza a belső térszervezésbe n az újító elképzeléseket. A belső, udvari rész a közlekedősávot, a középs ő sáv a vizes helyiségeket, míg a külső zóna a lakószobákat fog lalja magába. A kétszintes tetőtéri lakások gondolata messze túlmutat a maga korán. A hangulatos belső terek mellett nem elhanyagolható a külső tömegés homlokzatképzésben tapasztalt kifinomult arányrendszer. A há z fő jellegzetessége a részletek alapos kidolgozottságában rejl ik.

A foghíjépület szép példája a korszerű építészeti formavilág mű emléki környezetbe való szerves illeszkedésének. Az építész egy egységes, modern stílusú lakóházat - földszinten üzletekkel - h ozott létre. A koncepció lényegét a régi ház struktúrájának, ar ányrendszerének korszerű felelevenítése jelentette. Az egyszintes, egyszo bás és a kétszintes, háromszobás lakások szellemes megoldása ki elégítette a lakásszámot és az eredeti épület homlokzati ritmusát is felidézte. A homlokzati felületek, a klinkertégla burkolat szintén finom utalás a múltra és a közeli Dóm tér téglaarchitektúrájára. A kellemes, j ó arány, a részletek gondos kidolgozottsága a házat korának jel entős alkotásai közé sorolja.

A hangulatos, érzékeny vonalvezetésű Úri utcai saroktelken álló vári foghíjépület a korabeli építészet jellegzetes, sajátos ha ngvételű lakóháza. Az épület, melynek a modern formavilága, anyagha sználata, arányos homlokzati felülete egységes építészeti karak tert eredményezett, szervesen illeszkedik a műemléki környezetbe. A hagy ományos tetőforma és a korszerű függönyfal izgalmas kettőséget biztosít a homlokzati struktúrának. A függőfolyosón keresztül a belső, kis udvarra alaprajzilag feszesen szerkesztett lakások nyílnak. A belsőépítészetben átgondolt, minden részletében megtervezett alsó szinti étte rem térré szélesedő, utca felé történő teljes üvegfalas megnyit ása nagyvonalú megoldást eredményezett.

Négylakásos teraszház | Budapest, II. Lévay u. | 1969

A budai domboldal keskeny, meredek lejtőjén, a hely adottságait kihasználó négylakásos teraszház szerkezeti tisztaságával, anyagszerűségével, eleganciájával kitűnik a környező házak közü l. A tömegeltolás, a lakások teraszos kialakítása által a társa sház szervesen kapcsolódik a panorámához és a lejtős környezetéhez. Az épület tagolásával a meglévő növényvilág megőrzése, a félig nyitott, j ó arányú udvarok kialakítása, a saját élettér megteremtése vált lehetővé . Az alaprajzi szerkesztettség, a világos struktúra, a szerkeze t és az anyag logikus kapcsolata az épület fő erénye. A lakóhelyiségeket változtatható térkapcsolat, a belsőmagos alaprajzi elrendezésből adódó nagy homlokzati üvegfelületek jellemzik. A teraszház kettő és félszo bás lakásai 80-85 m2 alapterületűek. Nem csupán a tervezésre, a részletmegoldásokra, hanem a kivitelezésre is kiterjedt a tervezői törődé s, felügyelet. Ennek, valamint a mesteremberek gondos munkájána k köszönhetően - a házilagos építés ellenére - minőségi lakóépület szül etett.

Az épület a műemléki környezetbe való illesztés mintaszerű épít észeti megoldása. Farkasdy, akinek tevékenysége a Várnegyed modern rekonstrukciójában megkérdőjelezhetetlen, pályázat útján nyerte el a megbízást. A lakóház racionális térszervezésű, átg ondolt, igényes lakásokkal tervezett. A majdnem szimmetrikus épület oly an szerényen, társait nem túlharsogva, magától értetődően zárja le a tér északi részét, mintha mindig is ott állt volna. A természetes t ömegképzés, a túlformálás nélküli homlokzat, a hangulatos udvar , a lépcsőház és a szépen formált közös használatú területek az épület fő eré nyei.

A középkori falmaradványok megőrzése, a korszerű építészeti kív ánalommal történő kontextus kialakítása jelentette a tervezés s orán fellépő legnagyobb kihívást. Az utcaképi illeszkedés pikantériája, hogy Farkasdynak, aki a szomszéd ház építésze is volt egyben, az egy évtizeddel azelőtti tervezői szemléletéhez igazodva kellett úja t alkotnia. A saroktelki épületet szerény építészeti eszközök j ellemzik. A földszinten közösségi funkció (eszpresszó), emeletenként két nagyob b és két kisebb lakás, míg a tetőtérben egy műteremlakás kapott helyet. A lakóépület a Várnegyedre jellemző magastetős formával igazodik a kialakult atmoszférához.

Sedlmayr Jánosné

Sopron jelentős pontján, a Hátsókapu utcában található foghíjép ület meghatározó mintája a modern stílus, az egységes építészet i formanyelv műemléki környezetbe való illesztésének. A tervező é rzékenyen válaszolt a helyszín adottságaira. A speciális, három szög alakú kis telekre, a két eltérő tömegű lakóház közé kellett az új épü letet elhelyezni. Átgondolt megoldással a tervezett épület megk özelítése a szomszéd ház helyreállított átjárójából, az új lépcső teréből t örténik. Szellemes beépítési móddal az épület nem tapad, hanem egy lépcsőkar szélességgel elmarad a kontyolt tetős, műemléki épülettől. Gondos alaprajzi szerkesztéssel a foghíjépület a földszinten eg y üzlettel, az I. emeleten két lakással, a II. emeleten három, kétszintes laká ssal épült.

Mináry Olga építészeti alkotásai közül kiemelkednek a többlakásos lakóépületei. A Hankóczy utcai két klinker burkolatos háza egyéni hangvételű, nagyszerű lakóháznak tekinthető. Voltaképpen egyszerű eszközök alkalmazásával, átlagos méretű társasházról van szó: szintenként két kisebb lakás összefüggő loggiával és egy nagyob b lakás kétoldali loggia megnyitással. A lakások alaprajzai ren dről, szerkesztettségről árulkodnak. A funkcionális elrendezés, térszervezés a házak meghatározó eleme. A nagyvonalú térkapcsolatokkal lehet ővé vált a nem túl nagy lakások szűkösségének ellensúlyozása.

Hankóczy úti lakóházak | Budapest, II. | 1974

Horváth Lajos

Az Úri és Szentháromság utcai kiszélesedésnél, a három saroktel ek közül ez a vári foghíj épült be utoljára. A szemközti házakh oz hasonlóan ez is mértéktartó, elegáns épület. A két telek egyesí tése ellenére a lakóház tömegében és arányaiban illeszkedik a V árnegyedre jellemző beépítésekhez. Egységes, homogén utcaképi megjelenése, finom utalásai megidézik a telken állt egykori városháza hangu latát. A derékszögű, geometriai szerkesztési elv átlátható struktúrához vezetett (a földszinten üzletek, az emeleten lakóhelyiségek tal álhatók az utcai fronton). Az épület és a terület súlypontjába került impo záns kör alakú lépcsőre felfűzött L alakú sarokház egy belső ke rtrészt, udvart zár körbe. A lakóház alaprajzi szerkesztésében logikus, a flexi bilis terű lakások vonatkozásában előremutató mintát nyújt.

A lakóház korának expresszív, egyéni hangvételű alkotása, melyet a tradicionális téglaépítészet jeles képviselője, Jurcsik Károly tervezett. A remetehegyi meredek telek szűk mérete ellenére, át gondolt, szellemes koncepció alapján 56 lakásos, négyszintes, l áncházszerű épület került kialakításra. A társasház tagoltsága, mozgalmassá ga az emeletenkénti változó szobamélységnek köszönhető. A lakók egyedi kívánságait követő helyiségméretek, tömegugrások karakteres hom lokzatformálási eszközzé váltak. A beépítési mód, a tömegalakít ás, a látható nyerstégla felületek egységes építészeti megjelenéshez vezettek.

Gilles Perraudin | Croix-Rousse szociális lakóépület | Lyon, Franciaország | 1992

Philippe Gazeau | Rue de l’Ourcq | Párizs, Franciaország | 1993

Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle | Rohrbach 2 | Dornbirn, Ausztria | 1997

Frederic Borel | Rue Pelleport, lakóház | Párizs, Franciaország | 1999

Carlos Ferrater | Paseo de Gracia-i lakóház | Barcelona, Spanyolország | 1999

Herzog & de Meuron | Rue des Suisses, lakóház | Párizs, Franciaország | 2000

de Architekten Cie | Bálna | Amszterdam, Hollandia | 2000

Kazuyo Sejima - Ryue Nishizawa (SANAA) | Kitagata-ház | Kitagata, Japán | 2000

Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle | Hötting-West | Innsbruck, Ausztria | 2000

Eduardo Soto de Moura | Maia lakóház | Porto, Portugália | 2001

Cino Zucci | D lakóház a Giudeccán | Velence, Olaszország | 2002

Ercilla - Campo Arquitectura | Szociális lakóépület | Lakua, Spanyolország | 2002

MVRDV | Silodam | Amszterdam, Hollandia | 2003

Dellekamp Arquitectos | Alfonso Reyes 58 | Mexico City, Mexico | 2003

Claus en Kaan Architecten | Ter Huivra | Joure, Hollandia | 2004

Edouard Francois | Flower Tower | Párizs, Franciaország | 2004

Alvaro Siza | Terracos de Braganca | Lisszabon, Portugália | 2004

Miller & Maranta | Schwarzpark-i lakóépület | Basel, Svájc | 2004

Alexis Lopez Acosta - Xavier ivan Diaz Martin | Inakasa lakóépület | Las Palmas, Spanyolország | 2005

David Chipperfield | Villaverde lakóépület | Madrid, Spanyolország | 2005

MVRDV - Blanca Lleo Asociados | Mirador | Madrid, Spanyolország | 2005

PLOT (BIG+JDS) | VM lakóház | Koppenhága, Dánia | 2005

Rafael Moneo - Martinez Lapena | Sabadell lakóépület | Barcelona, Spanyolország | 2005

Emiliano López - Monica Rivera | 27 lakásos szociális lakóépület fiataloknak | Barcelona, Spanyolország | 2007 Urbanus / Xiaodu Liu - Yan Meng | Tolou kollektív lakóház | Nanhai, Kína | 2008

ZIGZAG Arquitectura | VIVAZZ, 131 lakásos szociális lakótömb | Mieres, Spanyolország | 2011

Gilles Perraudin

Croix-Rousse szociális lakóépület | Lyon, Franciaország | 1992

A lakóépület követi a lyoni Croix-Rousse negyed régi, XIX. száz adig selyemszövő munkások által lakott ipari-lakó épületeinek tipológiáját. Az egykori lakó- és munkahelyek sejtjeit a szövőg ép méretei, és a munkavégzés nagy természetes fényigénye határo zta meg. Az egységek egyik felét a szövéshez dupla belmagasságúan, másikat a lakáshoz galériásan alakították ki. A szociális lakóépület du plex lakásai és utca felőli magas ablakai az egykori épületek kortárs átirat aiként értelmezhetőek. A homlokzaton használt szürke és okkersz ínű nyersbeton a croix-rousse-i épületek mészkőburkolatát idézi. A belső homlokzaton a szigorú ablakosztást játékosság váltja fel, amel yre második homlokzatként szövetszerűen került rá a vertikális közlekedők és folyosók rendszere, amely a lakók találkozási pontjaiként képzeltek el a tervezők.

A postai dolgozók részére tervezett épület 26 bérelhető lakást, földszinti üzletet és alagsori parkolót tartalmaz. Az épületet markánsan kettéosztó megnyitás válasz a telek sajátos geometriá jára, törekvés a városi kontextushoz való aktív kapcsolat megte remtésére. A megbontott utcai tömeg hétszintes, míg a telek belsejében kia lakított - a környezetéhez illeszkedő - épületrész alacsonyabb tömegű. A szintenként kialakuló nyitott teraszok átmenetet képeznek a nyi lvános és a magánterek között. A széles bejárati feltárás, a me nekülő-lépcső, mint látványelem és a megváltozott szerepű, lakásokhoz vezető folyosók a városi térrel történő közvetlen kapcsolatot jelentik. A tégla és a fa következetes használata kellemes időben, találkozási po ntként szolgáló nyitott teraszoknak eleganciát kölcsönöz.

Az egyre szűkülő építési lehetőségek eredménye a városközpontho z közeli, vasútvonallal határos földnyelven feltáruló, Baumschlager & Eberle által tervezett monolitikus lakótömb. A lakóház nem teremt kontaktust a környezetével, a külső zöldfelület egyfajta védőzónaként működik. A lakások erkélyei a külső megjelenés ritmikáját tükrözik, amelyet a hullámzó belső falak kellemes téri világa és a nagyvonalú, természetes fénnyel megvilágított közlekedő magok e llensúlyoznak. A belső tér, mint egy látszóbeton szerkezetű dob oz a külső burkon belül helyezkedik el. A külső és belső nemcsak hangulatá ban, hanem szerkezetében is különválik. Az épület kisebb, 45 m2 alapterületű lakásokat foglal magában, amelyek kompaktságuknak köszönhe tően alacsony fenntartási költségűek.

Az épület telepítésének nehézségét a diagonálisan találkozó Rue Pelleport és Rue des Pavillons utak által határolt háromszögle tű telek formája és a környező épületek heterogenitása adta. A szo ciális lakóépület sem a XIX. századi néhány szintes lakóházakho z, sem pedig a 17 emeletes szomszédos épülethez nem illeszkedik, helyette sz ínes, töredezett, kifelé hajló homlokzataival új referenciapont ot létesített. Homlokzata nem ad egyértelmű lehatárolást, inkább egymásra lapo lt elemek összességének tűnik. A szintenként egy lakást tartalm azó ház falainak ki-be dőlése miatt alaprajza minden szinten különböző. A forgalmas déli oldal felé a homlokzat csaknem teljesen zárt, a lakások keleti és nyugati irányban nyílnak meg, északi oldalon a lépcsőhá z szakad le az épület tömegéről. A lakásokat középen egy közpon ti tartószerkezeti mag osztja nappali és intim zónára, melyben a belső tere ket elválasztó tolóajtók és tárolók maradnak rejtve.

Pelleport,

Carlos Ferrater

A lakóépület Barcelona reprezentatív területén, a Paseo de Grac ia-Diputación találkozásnál fekszik. Az építés során - az egyko ri Femme Filmszínház helyén - az utcafronton megőrizték és helyreá llították az eredeti homlokzatokat. A tervezők a változatos lak ástipológiák segítségével az eredeti homlokzatok léptékéhez és szintmagas ságához tudtak igazodni. A Paseo de Gracia felé eső szárny utca i oldalán teljes hosszban egyszintes, míg az udvar felé kétszintes lakáso k kaptak helyet, amelyek megközelítése az új üveglefedéssel véd ett belső udvaron át történik. A Diputación vonalában megőrzött mozi homl okzata mögött további négy szint emelkedik, szintenként nyolc l akással. A tömbbelső felé nyíló új, modernista homlokzat ritmikusan tagolt , karakteres elemeit az erkélyek tömör keretezései alkotják.

A beépítés két különböző tipológiájú lakóépületből áll: a tömbö t keretező hétszintes épületekből és a magas tűzfalakkal körbev ett belső udvarban épített háromszintes épületből, illetve két kis nyeregtetős lakóházból. A koncepció szerint a tömböt keretező é pületekben kis lakásokkal egy, illetve 3-4 fogatos, míg az udvarban család ok számára nagyobb alapterületű lakásokat hoztak létre. Az utca i épületek a XIX. századi párizsi lakóházak vertikális homlokzati rendszerét , és központi lépcsőházát veszik át. Itt a homlokzati sík mozga tásával és az árnyékoló rendszer belső használattól függő változásával oldódi k az épület megjelenése. A telepítésben az udvari épületek újsz erűek, ahol a tűzfalak magasságával való vetélkedés helyett a félig privát kerttel való szorosabb kapcsolat megteremtése volt a cél. A hom lokzat előtt elfutó tornác, az íves faárnyékoló rendszer, a felfutatott zöld a Hauszmann előtti Párizs barátságos kis lakóutcáinak hangulat át idézi.

A Bálna egyike annak a három szoborszerű nagy épületnek, amelye t a Borneo és Sporenburg szigetek rendezési terve (tervezői: Adriaan Geuze és West8) képzelt el a hagyományos amszterdami la kóházakat idéző alacsony intenzív beépítés közé. A hatalmas lan dmarkként viselkedő 50x100 méteres épület két végén megemelkedik, íg y a közbezárt udvar publikus térré válik, újradefiniálva a kere tes beépítésű lakóházakat. A kialakításnak köszönhetően minden lakásba meg felelő fény és levegő jut. Az udvar felőli külső folyosókról me gközelíthető lakások rendkívül változatosak, az épület alaprajza a különböző szinteken eltérő.

Kazuyo Sejima - Ryue Nishizawa (SANAA)

A Kitagata ipari és lakó zónájának határán található terület né gy oldalát Arata Isozaki beépítési terve alapján négy 10 emelet magas lakóépület szegélyezi. A négy épületet négy építésznő ter vezte, a közre zárt publikus téren Martha Schwartz tervei alapj án parkolóhelyeket és tematikus közösségi területeket hoztak létre. Kazuyo Sejima lakóházának alapfelvetése, hogy egy társasház alapmodulja nem a lakás, hanem a szoba. A Kitagata lakóházban 2,6 x 4,8 méteres s zobákat soroltak egymás mellé, amelynek négy alaptípusát különb öztettek meg: a hálószobát, a nappali szobát, a tatami szobát és a nyito tt szobát (teraszt). A háló mindig a legprivátabb zóna, amely z uhannyal és WC-vel párosul, a nappali ebédlővel és konyhával együtt kialakí tott és néha dupla belmagasságú. A terasz a teljes épületszéles séget elfoglalja, közvetlen kapcsolatba kerülve az épület kerülete mentén végigfutó közös közlekedővel. A különböző lakások 4-7 szoba kom binációjával jöttek létre. A kiüvegezett verandaszerű külső közlekedő által az épület transzparenssé válik, ahol a teljes anonimitásb a kerülő lakók egymás szeme elé kerülnek. Minden szobaegység ajtaja a közös kö zlekedőre vezet, alapjaiban újraírva a hagyományos társasház st ruktúráját.

A Hötting-West fejlesztési projekt első építési fázisában, közö sségi részvétellel valósult meg a hat lakóépületből álló beépít és. Az intenzív, nagy laksűrűségű telepítés ellenére létrejövő össz efüggő zöldfelületekhez és a változatos tájoláshoz a szabadon á lló épületek kompakt formája nyújtott megoldást. A lakóházat – mint az építé szpáros számos más épületét - a tagolatlan tömegforma, a hangsú lyos külső fal, az épületburok és a közlekedőmag fontossága jellemzi. A z öt-, hétszintes épületek 298 bér- illetve saját tulajdonú lak ást tartalmaznak. Az egységes szerkezet és a tömegalakítás, a belső terekben , valamint a homlokzaton alkalmazott könnyűszerkezetes elemek l ehetővé tették az építési költségek optimalizálását, ugyanakkor a gazda ságosságra való törekvés a nemes építőanyagok használatát sem z árta ki. A fenntartási költségek csökkentését napkollektorok, hővisszany erő berendezés és az esővíz-felhasználás biztosítják. Az eltérő méretű lakótömb-típusokat egy udvar négy oldali körbeépítésével érték el. A lépcsőház kellemes atmoszférát sugároz, igényes kialakítást, a fények, a formák és a részletek összhangját tárja elénk. A vertikális közlekedő közelében, a középső magban találhatók a vizesblokkok, a kiszolgáló terek. A külső homlokzati fronton a lakóterek flexibilis átalak ításával egy, két, háromszobás variáció létrehozása lehetséges.

A téglatest formájú lakóház egy-egy három, illetve négyfogatú l épcsőházra fűzi fel a lakásokat. Az épület sallangmentesen felv állalja a lakóház, mint épülettípus repetitív tulajdonságát, a homlokzat külső alumíniumárnyékolóinak szigorú modulrendszerében egyedül a redőnyök mozgatása ad némi homlokzati játékot. Az alaprajzi sze rkesztés a homlokzathoz hasonlóan tiszta rendet követ. A lépcső házak az épület középső magjában a kiszolgáló helyiségekkel összefűzve h elyezkednek el. A belsőben elhelyezett vizesblokkok és az azoka t minden oldalról körbevevő lakószobák sorolása a homlokzat építészetileg egységes kezelését teszi lehetővé, ugyanakkor sokszor ablaktalan belső közlekedőket és fürdőket eredményez.

A D lakóház egy eleme annak a városrész rehabilitációnak, amely et Velencében az egykori Junghans óragyár területén végeztek. A z épület egy régi ipari épület helyén két csatorna találkozásánál helyezkedik el. Az épület tervezésének legfontosabb kérdése a tradíció és a kortárs építészet viszonya volt. A homlokzati vakolat színe, az ablakok méreteinek váltakozása és az ablakbélletek mind a vele ncei lakóházak modern átiratai. Az épület egy intim belső udvar felől közelíthető meg, amelyből egy világos négyfogatú lépcsőház fűzi fel a lakásokat négy szinten keresztül. Az egy-két szobás lakások nappali tereit nem osztották fel a helytakarékosság jegyében, a lépcsőházból a nappalik közvetlenül tárulnak fel.

Az új parcellázású területen a telepítés legfontosabb szempontj a a lakások természetes fénnyel és levegővel való maximális ell átása volt. Négy észak-déli tengelyű tömeg kettesével összefogva k épez egy-egy épületet, köztük fákkal beültetett kerttel. A nyit ottság érzetének növelésére a téglatest tömegeket különböző helyeken két-hár om szint magasan áttörték. A tervezők a legnagyobb hangsúlyt az újszerű közlekedési rendszer és az ideális lakóegység kialakítására hel yezték. Az egész épület közlekedési rendszere egy átriumszerű, öt szint magas térben koncentrálódik, melyeket egykarú lépcsők kötnek ös sze szintenként négy lakást feltárva. A lakások a szélességüktő l eltekintve mind egyformák, az átrium felé a kiszolgáló helyiségek, kifelé a szobák néznek. A lakások flexibilisen alakíthatóak 1-2-3-4 sz obássá.

Az egyik amszterdami cölöpgát végében elhelyezett hatalmas lakó épület egy konténerszállító teherhajóra emlékeztet. A tervezők arra törekedtek, hogy elkerüljék a lakóépületek hagyományos víz szintes felosztását, ezért egy háromdimenziós városi teret hozt ak létre. A lakásokat típusok szerint 15 csoportba osztották, a szorosabb s zomszédsági viszonyban álló egységek a külső homlokzaton is egy értelműen leolvashatóak különböző anyaguknak és színüknek köszönhetően. A z épület publikus terei elszórva találhatóak meg az épületben, alul kikötő, feljebb étterem és terasz, a tetőn kilátóterasz kapott hely et. A lakások kialakítása rendkívül változatos, amelyek a lakók individuumának erősítésén túl az építés idejében tapasztalt ingatlanpiaci igén yeket is tükrözik. A lakóegységek között van átmenő, illetve eg y homlokzattal rendelkező, magassági értelemben pedig egyszintes, duplex, vagy triplex.

Az épület telepítése a telket határoló oldalak eltérő karakteréből következett. A zajos déli oldal miatt az északi, belső oldalon egy átriumot hoztak létre a tervezők, amely mentén a lépcsőház és a kiszolgáló helyiségeket helyezték el. A legtöbb esetben a bels ő tereket zárt falak védik a közeli gyorsforgalmi út zajától, melyek csak a me nnyezet alatt végigfutó szalagablakoknál szakadnak fel. A lakóe gységek, mint önálló modulok kerültek egymásra teraszokat és belső kerteket k özrezárva. A néhol többszintes lakóegységekből háromdimenziós p uzzle-ként áll össze az épület, melynek lakóegységeit a homlokzato n különböző felületű és színű alumínium burkolatok különbözteti k meg. A lakások egybefüggő terei, az alaprajzi kialakítások variációi e gyedi lakások létrehozására tesznek kísérletet.

Az épület lágy, amőba alaprajzi formájának köszönhetően a szoms zédos Ter Huivra park látványa és a lakások természetes bevilágítása maximalizálható. Az íves homlokzatok miatt kisebbnek tűnik az épület, hiszen egyik nézőpontból sem látszódik egyben. A park szélén, az utca hagyományos beépítésű épületeinek lezárásaként létrehoz ott épület organikus, szabadabb formája telitalálat. A külső ho mlokzaton körbefutó nagy kiállású teraszok tovább fokozzák a könnyedséget . Ezek a lakások megközelítésére, illetve a ház ellentétes olda lán az egyes lakóegységek teraszául szolgálnak. Az átmenő lakások egyrészt a közös, másfelől a saját teraszra megnyílva szoros kapcsolatba kerülnek a környező külvilággal.

A szabadonálló lakóépületen körbefutó konzolos teraszokon a szo mszédos park vertikális folytatásaként beton kaspókba ültetett növényeket helyeztek el. A kaspókba ültetett bambusz a mögötte létrejövő átmeneti térrel a pusztán felületként kezelt zöldhoml okzatokhoz képest egy lépést előrébb lép. A bambusz látványa, susogása, ár nyékoló hatása kellemes környezetet biztosít, a városi ember te rmészetbe vágyódását igyekszik kielégíteni. A szellemes átmeneti tereken túl a külső és belső közötti határ elmosását erősíti a földszin ti előcsarnok elhagyása és a szabadba közvetlenül nyíló lift is. A lakások mi nd a park felé nyílnak ki, feltárásuk az üvegfalú liftaknán bev ilágított belső közlekedő magból történik. A lakások belsejében tartószerkezet nem található, így azok szabadon alakíthatóak.

A terület történelmi rétegződéseire, topográfiai adottságaira é rzékenyen reagál a lakóépület. A hosszúkás telek két oldalát ha tároló utcák között több emeletnyi szintkülönbség van, amelyet ke ttő, illetve három tömbből álló párhuzamos épületekkel vesz fel a beépítés. A területen húzódó XIV. századi városfalat a széthúzott ép ülettömbökkel, illetve a magasabban fekvő lakóépületek lábakra állításával szabadítják ki a tervezők. A tervek szerint később itt látogath ató nyilvános múzeumi területet alakítanának ki. A parkolókat t artalmazó közös pince felett emelkedő lakótömbök alsó emeletein üzletek és irod ák, feljebb lakások találhatóak. A homlokzati burkolat követi a funkcionális megosztást, az alsó emeletek helyi kőburkolatot, a lakások csem peburkolatot kaptak.

Schwarzpark-i lakóépület | Basel, Svájc

A Schwarzpark déli részén elhelyezett lakóépület az építészeti koncepció szerint egy fa-szerű tárgy szeretne lenni. A homlokza t filigrán nyersbeton gerendarácsai, a nagy ablakok, az alkalmazo tt szürkés-barnás szín a fák ágaira, az ablak lamellás árnyékol ói a mozgó falevelekre rímelnek. A természet és a város határán fekvő épül et lakóinak különleges élményt nyújtanak a környező park látván yát bekeretező hatalmas ablakok. Az épület könnyed formálásával némileg e llentétesek a nagy épülettraktusból adódó funkcionális hátrányo k. A két darab zárt, kétfogatú lépcsőházra felfűzött lakásokban zavaróak az ablaktalan hallok és az alapterülethez képest viszonylag ki csi szobák és nappalik.

Az épület két, szintben eltérő utca mentén helyezkedik el, ott ahol a zártsorú beépítés egy kis közbeiktatott tér következtébe n felszakad. A három oldalról homlokzattal rendelkező hatalmas tömb egyik sarkán felnyílik, így a belső udvar a közterülettel közve tlen kapcsolatba kerülve félig publikus térré alakul. Az épület egy óriás, durván megmunkált szikladarabra hasonlít, amelynek külső felül etét csak néhol szakítanak meg a lakások erkélyeiként létrehozott bemetszések. A vertikális közlekedő a homlokzattal nem rendelkező oldalon, a belső udvarról közelíthető meg. A lakások a belső oldali körfolyosókr ól nyílnak, ide néznek a kiszolgáló helyiségek is. A nappali és intim zónákat a homlokzatra néző belső félátriumok választják el. Az épülettö mbbe bemetszett fedett-nyitott terek a lakásbelsőkkel szerves e gységben élnek együtt.

Az épület Madrid egyik ipart felhagyó külvárosi területén talál ható. Az épület „U” alakú beépítési kontúrját, 15 méteres épül etszélességét, nyolc szintes magasságát és magastetős kialakításá t a terület szabályozási terve nagyon szigorúan meghatározta. A tervezők félnyeregtetős lefedéssel és a homlokzati fal bedöntésével tett ek eleget a szabályozásnak, építészetileg nagyobb formálási sza badságot adva maguknak. A lakások minőségének érdekében vállaltan több v ertikális közlekedőt létesítettek. A lépcsőházak a sarkoknál né gyfogatúak, mindenhol máshol csak két lakás nyílik azokból. A kialakí tásnak köszönhetően a legtöbb lakás átmenő, a ház ellentétes ho mlokzatain létrehozva a nappali, illetve az éjszakai zónákat. Az épület ho mlokzatának plasztikusságát és vibrálását három különböző tónus ú üvegszál erősítésű betonburkolattal érték el, mélyen ülő ablakokkal.

A tervezői koncepció lényege, hogy a negyed 5-8 emeletes belsőu dvaros szociális lakóépületei között a lakosság identitását erősítő referenciapontot teremtsenek. A 22 emeletes lakóépülettel megtörték a szomszédos épületek monotonitását. A hagyományos be lső udvart felemelték a 12. emelet magasságába, ahol egy kilátó ter aszt (miradort) hoztak létre. A tervezők egy „vertikális város” létrehozását tűzték ki célul. Az épület 165 lakását tipológiailag összetarto zó, kilenc épület(rész)be csoportosították, amelyeket kígyószer űen körbefonódó folyamatos vonalvezetésű „utca-rendszerrel” kötöttek össze. A kilenc épületrész és a köztük futó közlekedő rendszer a homlo kzaton is egyértelműen leolvasható eltérő színűk és anyaguk miatt. A 2,5 – 3 – 4 szobás egyszintes, illetve duplex lakások kialakításáná l a tervezők a legnagyobb lakóterület, fény, komfort és kilátás biztosítását szerették volna elérni. A különböző kialakítású és nagyságú lakások eltérő társadalmi helyzetű és életvitelű emberek keveredését célozza m eg egy épületen belül. A lakástípusok végtelennek tűnő variáció i mellett a flexibilitás jegyében az alaprajzok tovább módosíthatóak, ame ly a társadalom jelenlegi heterogenitására és az individualitás keresésére próbál válaszolni.

A felülnézetben „V” és „M” betűt formáló épülettömböknél az építészeti szándék a lakások benapozásának és a környező tájjal való vizuális kapcsolatának maximalizálása volt. A „V” épület lábakr a állításával az épülettől délre fekvő park a ház alatt bekúszv a összeolvad a két tömeg közötti udvarral. A „V” épület lakásai az észak oldal i külső folyosókról, az „M” épület egységei pedig középfolyosók ról nyílnak. Ez utóbbi cikkcakk alaprajzának köszönhetően állandóan kilyukad a homlokzatra, így természetes fénnyel ellátott. A lakások kialak ításának végtelen variációival a tervezők korunk egyéniség-keresésére próbáltak reagálni. Az épületben alapvetően három lakásegység-típus kapcsolódik össze Tetris-szerűen: két kétszintes és egy háromszintes változ at. Az üveghomlokzatok által a szomszédos lakók állandóan egymá s szeme előtt vannak, mely egy kortárs kísérlet egy újfajta lakóközössé g létrehozására.

Rafael Moneo - Martinez Lapena

A szabálytalan formájú telken a terület régi ipari tevékenységé nek mementójaként áll a Samper nevű csarnok az 1900-as évek elejéből. A lakóépület északi, utca felőli oldalán a telekhatárt szigorúan követő téglafallal vették körbe, míg az udvar felől organikus, lágy vonalvezetésű homlokzatot hoztak létre. A két oldal építészeti nyelvezete is különbözik: míg az előző geometrikus rendjét csak az ablakok lyukasztásának és a téglaburkolat különböző rakásából adódó fén y-árnyék játékossága oldja, a hullámzó belső oldal a fa árnyéko lóival dinamikusan változó. A kétfogatú lépcsőházakból nyíló átmenő lakáso k kialakítása is ezt a kettősséget követi: a cellás alaprajzi k ialakítású intim blokkok a szabályosabb, északi oldalra, míg a nappali zónák sza badabb térformálású helyiségcsoportjai a belső, déli oldalon he lyezkednek el.

Riano Arquitectos

A sarokfoghíj beépítésénél a tervezők a szomszédos épületek hom lokzataihoz igazodva a hagyományos madridi belső udvaros lakóház, a „corrala” újradefiniálására vállalkoztak. A lépcsőhá zi maggal összekötött két épületszárny a hagyományosnál jóval n agyobb belső udvart határol körül, és egyben a szomszédos épületek egyszintn yi magasságkülönbségét is jól kezeli. Az egyik szárny alacsonya bb, traktusszélessége hét méter. A magasabb, mélyebb épületszárny egy kise bb belső légudvart tartalmaz, amelyre a kiszolgáló helyiségek n éznek. A lakások mindkét oldalon átmenőek, átszellőztethetőek. A francia erkélyekkel lyukasztott zárt homlokzatokat a sarok zárterkély é s a lépcsőházi átrium szakítja egyedül meg. A homlokzaton tartós és karba ntartást nem igénylő emeletmagas gránitlapokat használtak, amel yek a mozgatható árnyékolós ablakok raszterébe illeszkednek.

A tíz kicsi épülettömbbe szétszórt lakóház egyedi választ keres a tradicionális tokiói negyed két-háromemeletes épületei közöt t. A tervezők szerint, az egy nagy összefüggő tömeg helyett a szobae gységekig szétdarabolt ház jobban illeszkedik a környezetébe. A z egységek közötti egyetlen kapcsolatot a tömbök közötti félprivát kertek jelentik, ahol a közös és a privát területek határai összemosód tak. A tulajdonos lakása mellett öt másik egységet alakítottak ki. A bérlőkbő l egy kis közösség alakult ki. Az egységek közül a tulajdonos s zabadon választhat, azokat akár időről időre is cserélgetheti, ahelyett, hogy a házban rögzített helye lenne.

A lakóépület a madridi Carabanchel negyed nagy szociális lakásé pítésének egyik eleme. A háromszögletű telek a régi negyed és a z új parcellázású terület határán helyezkedik el, tőle délre nagy kiterjedésű parkkal. A beépítés a parknak térfalat adó kelet-n yugati épületszárnyból és arra merőleges épülettömegekből áll, lakásai funkc ionálisan racionális rendet követnek. A kétfajta épületszárnyba n alapvetően két lakástípus található. A parkkal határos tömbben egyszintes átmenő lakások találhatóak, déli oldalon a nappali blokkal, északi részén a hálókkal. A merőleges tömbök duplex lakásai nyugat felé zártak, kelet felé felnyílnak.

A 61 lakást befogadó épület struktúráját szociális szerepe nagy mértékben meghatározza. Olyan alaprajzi és térbeli elrendezés k ialakítása volt a tervezői szándék, amely a közlekedő tereknek f unkcionális szerepükön túl kollektív jelleget is kölcsönöz. Az épület rendszerét definiáló három közlekedő mag egyenként három, illetve négy lakáshoz ad közvetlen elérést. A vertikális magokhoz kapcsolódó széles, nyitott légterű folyosó felületek az egyes szárnyakon belül köz ponti helyet foglalnak el, így nincsenek a ház forgalmából kies ő területek. Az épület finom szögtörései nem csupán formai változatosságot adna k a struktúrának, hanem az egész belső udvar megvilágítását és a szárnyak között izgalmas átlátásokat is előidézik. A három lépcsőbő l és liftből álló közlekedő magból szintenként négy-négy illetv e három lakás nyílik. A vizesblokk belső oldali elhelyezésével szemben a dobo zszerűen kiugró szobák a teljes homlokzati fronton változatos, dinamikus külső képet formálnak.

61 lakásos szociáis lakóépület | Madrid, Spanyolország

A történelmi városnegyedben, a környező épületekkel kiegyensúly ozott párbeszédben álló lakóháznál a karakteres utcafronti vöröses-barna téglaburkolat újradefiniálja a múltat. A modern, plasztikus homlokzati megjelenés a változást szemlélteti. A réz és az üveg dobozok, mint valami falsíkból kiugró szemek, természetes fénny el mélyen átjárt lakásokat, izgalmas helyeket kínálnak. A funkc ionalista lakóépület kevés eszközhasználatával, finom részletképzésével érdekes hatást vált ki. A naposabb, déli fekvésű udvar erkélyes kialakítású, míg a sötétebb, északi, utcai homlokzat fénnyel teli üvegdoboza iból a kinti, forgalmas utca történéseit lehet nyomon követni. A többnyire háromszobás lakások között megtalálható az átmenő rendszerű, il letve a saroktípus is. A tetőszinti dobozszerű tömegek és a ter aszok váltakozása, ritmusa izgalmas formai elem.

A telepítés koncepciója az volt, hogy a város történelmi közpon tja melletti gyümölcsösben található telken egyetlen fát se kel ljen kivágni. Az épületet lakásait és két lépcsőházát pavilonszerű c soportokba rendezték a tervezők. A kialakítás következtében az egyes egységek már-már a családi házakhoz hasonló intimitással és függetle nséggel bírnak. A nyitott, tornác-szerű lépcsőházakból szintenk ént háromhárom hídon lehet a lakásokhoz eljutni. A kialakításnak köszönhetően a lakások három oldalról is homlokzattal rendelkeznek és a környező természettel szoros kapcsolatba kerülnek. A homlokzat kialakítá sánál a hagyományos helyi anyagokat kortárs módon felhasználva egyszerű szerkezetiségre törekedtek. A csupasz falak elé gesztenyefa ága kból összefűzött árnyékolót szerkesztettek, amely az eső, szél és nap ellen véd.

Emiliano López - Monica Rivera

Az épületben szintenként öt 1-2 lakónak szánt 44 m2-es és egy 2 -3 lakónak épített 51 m2-es bérlakás található. A lakások kis terei igény esetén összenyithatóak, vagy elválaszthatóak. A ter vezők különös hangsúlyt fektettek az átmeneti terekre, amelyek a barcelonai időjárásnak köszönhetően plusz szobaként használhatóak. Az átszellőztetett lakások déli, utcai oldalán található üvegezett erkélyek a hagyományos barcelonai házakéhoz hasonlóan napházként működnek. A lakások a belső udvar felőli nyitott folyosóról tárulnak fel , amelyek a szokásosnál szélesebbek. Itt kaptak helyet az acélráccsal lehatárolt szárító-mosóhelyiségek, és a lakások bejáratai előtti teresedések. Ezek fogadótérként, a konyha bővítményeként is használhatóak, teret adva a szomszédokkal való találkozásnak is. A választott tartós és olcsó beton, illetve fém burkolatok az alacsony beruházási költségre és a bérház funkcióra adott építészeti válaszok.

Kína harmadik legnagyobb városában,

felépült kollektív ház a tradicionális tulou ház kortárs átértelmezése és a városi környezetbe való beillesztése első kísérletének tekinthető. A hagyományos kialakítással megegyezően, tömegét két épület, a külső kör és a belső négyszögletes formájú épületegység alkotja, amel yet az udvar és a hidak kapcsolnak össze. Az épületegyüttes 245 lakást, valamint könyvtárat, tornatermet és további közösségi tereket f oglal magába. A lakásokban többnyire bevándorolt, alacsony jöve delemmel rendelkező munkások élnek. Egy egység megközelítően 33 m2 alapt erületű, amelyhez mintegy másodlagos élettérként az erkély kapc solódik. A struktúra lehetővé teszi a lakások megfelelő átszellőzését és megvilágítását, a belső udvar pedig a közösségi tevékenységek számára nyújt teret.

Guangzhou-ban

ZIGZAG Arquitectura

Mieres életében a nehézipar meghatározó jelentőségű, ugyanakkor a folyóvölgyben elterülő hegyvidéki város különleges táji környezetben fekszik. A zöldmezős beruházás a város központi terül etének fejlesztési övezetében valósult meg. A hagyományos keret es beépítés jelentette a kiindulópontot, amelynek sliccekkel és tömegugrásokkal való megmozgatása állandóan változó látványvilágot és a környező tájra nem várt, meglepetésszerű rálátásokat eredményezett. Az é pület egy-, négyszobás egységekből, mindösszesen 131 lakást tar talmaz. A lakószobák a környező utcákra, míg a nappali a csendes belső ud varra tekint. A tervezők célja a hely kettőségének megőrzése vo lt, amelyet a városias telepítésbe belecsempészett természeti környezet, va lamint a fémburkolatú külső héj és a belső oldali fa borítás el lentéte jelez.

Tomay Tamás | Kavics utcai háromlakásos ház | Budapest, II. | 1996

Vadász György - Váncza László | Beregszászi úti lakópark | Budapest, XI. | 1997

Keller Ferenc - Pálfy Sándor | Csejtei utcai lakópark épületei | Budapest, II. | 1998

Reimholz Péter | Hapimag apartmanház | Budapest, I. Fortuna u. | 2000

Csomay Zsófia - Reimholz Péter | Toldy Ferenc utcai apartmanház | Budapest, I. Toldy Ferenc u. | 2001

Dobai János | Passzázs-ház | Budapest, VIII. Horánszky u. | 2001

Dévényi Tamás | Magház | Budapest, VII. Rottenbiller u. | 2002

Tomay Tamás | Gül Baba utcai társasház | Budapest, II. | 2002

Pelényi Margit | 120 lakásos szociális lakóépület | Pécs | 2003

Turányi Gábor | Mecset utcai lakóépület | Budapest, II. | 2003

Cságoly Ferenc - Keller Ferenc | Barbakán-ház | Pécs | 2003

Csernyánszky Gábor | Önkormányzati bérlakás-együttes | Budapest, XXI. Rákóczi u. | 2004

Kalmár László - Zsuffa Zsolt | 4 lakásos lakóépület | Budapest, XVI. Vágás u. | 2004

Boros Pál | 9 lakásos társasház | Kecskemét | 2005

Gunther Zsolt - Csillag Katalin | Futó utcai társasház | Budapest, VIII. | 2005

Hajnal Zsolt | Kapás utcai lakóépületegyüttes | Budapest, II. | 2005

Vincze László | Azúr apartmanház | Siófok | 2005

Hajnal Zsolt | Futó utcai lakóépület | Budapest, VIII. | 2006

Hild György | 12 lakásos társasház | Budapest, XII. Virág árok u. | 2006

Kis Péter - Valkai Csaba | Szociális lakóépület | Budapest, VIII. Práter u. | 2007

Mayer Brigitta - Szentgyögyi László | Nevegy utcai társasház | Budapest, XI | 2007

Reimholz Péter | Corvinus Palace | Budapest, I. Szalag u. | 2008

Zoboki Gábor - Demeter Nóra | Dorottya-palota | Budapest, V. Dorottya u. | 2008

TÖBBLAKÁSOS ÉPÜLETEK - MAGYAR PÉLDÁK

Lukács István - Vikár András | Simplon udvar B | Budapest, XI | 2009

Bitó János - Fülöp Gyula - Perényi Tamás | Műemlék lakóépület felújítása és bővítése | Budapest, I. Nándor u. | 2009

Turányi Gábor - Turányi Bence | Simplon udvar | Budapest, XI. Bercsényi u. | 2010

Tomay Tamás

Az eredeti, Kozma Lajos szabadonálló, modern villaépületének to vábbépítése, átdolgozása képezte az építészeti feladat tárgyát. Az egykor kétlakásos, szintenként egy lakást tartalmazó házban a nappali sarokkonzol fő jellegzetessége volt az eltolható saro kablak. Többszöri helyrehozhatatlan átalakításokat követően bízták meg Tomayt az emeletráépítési és felújítási munkálatokkal. Lapostet ős, széles kiülésű párkánnyal készült el a felújított társasház. A hangsúl yos párkány, a vízszintes ablaksávok, a viszonylag zárt épületk ubus karakteres homlokzati megjelenést eredményezett. A külső és a belső té ri kontaktust az impozáns sarokterasz biztosítja. A homlokzaton végigfutó felújított ablakok és a terasz által a helyiségeknek intenzív k apcsolata van a külvilággal. A lakások helyiségei - intim és na ppali zónái - jól elkülönültek. Az építész úgy építi tovább Kozma Lajos házát, ho gy megteremti az eredeti és az új kapcsolatát, együttélését.

Az 1997-ben felépülő, az akkori új irányzatnak számító, népszer ű, többlakásos „New Bauhaus lakónegyed” építészeti formálásában, tömegalakításában meghatározta a környezet hangulatát. A z öldben úszó, pontházszerű, belső lakókertes beépítés és az épül etek külső megjelenése magán viseli az ez idő tájt tervezett lakópar kok ismertetőjegyeit. A tömbszerű lakóházakat hófehér falazat, a bauhaus hangulati világát idéző megnyitások, üvegfelületek, erkélyek je llemzik. A zöldövezeti, 100 lakásos lakóegyüttes 6 épülete a fö ldszinten közösségi tereket, a három emeleten korszerű, modern lakásokat ta rtalmaz. A centrális, belsőterű lépcsőház csupán a legfelső szi nten tárul fel, amelynek íves, visszahúzott kubusához közösségi terek és p anorámás tetőterasz kapcsolódik. Az általános szinteken négy, 1 07 m2-es háromszobás lakás található, amelyhez a környezettel, a termész ettel intenzív kapcsolatban álló, hosszan, lebegve elnyúló balk on tartozik. A lakóegységek kompakt, kiszolgáló helyiségei a középső magban, míg az összenyitható lakószobái a két homlokzati oldalon helye zkednek el.

Keller Ferenc - Pálfy Sándor

Csejtei utcai lakópark épületei | Budapest, II. | 1998

Szép környezetben, szellős parkban nyolc villaszerű, külön-külö n hétlakásos társasház elhelyezésére nyílt lehetőség. Az igénye sen megépített, magas színvonalú lakóparki épületek a környékre jel lemző Bauhaus-stílusjegyekre emlékeztetnek. Átgondolt alaprajzi szerkesztéssel, a házak egymástól kissé eltérnek. A terep közel 20 %-os lejtése lehetővé tette a lakóegységek teljes szinteltolását. A pince, földszint és kétemeletes társasházakban pinceszinti garázsokat, az egyes szinteken 3, 2 és 1 lakást alakítottak ki, míg a legfelső szint i lakóegységekhez nagyméretű tetőteraszok is tartoznak. A külső formai megjel enés, a homogén, fehér falak, a finom tömegmozgások, konzolok, erkélylemezek és a karakteres homlokzatok a kor meghatározó lakóparkjai nak sorába emelik az épületegyüttest.

Reimholz a Várnegyed kiváló ismerője, számos megvalósult épület fűződik a nevéhez. Jánossy és Farkasdy építészettörténetileg meghatározó várbeli lakóházait szemléletmódbeli azonosság kapcs olja össze Reimholz és Csomay Zsófia vári munkáival. Az egyik l egjelentősebb ezek közül, a Várnegyed történelmi múltjához és a mai sz ituációhoz illeszkedő, meghatározó épület, a HAPIMAG-ház, mely méltán lett Budapest 2000. évi nívódíjával kitüntetett épülete. Az épü let a műemléki környezetbe való illesztés példaszerű építészeti megoldása. A központi fekvésű saroktelek beépítésénél földtani, régészeti, é s a történelmi örökség szempontjait is figyelembe kellett venni . Az építészeti tervezés meghatározó elemei voltak: a barlangpincék, romok, tör ök leletek, barokk stílusjegyek. A műemlék boltív, tégla, kő, é s az új - régi értékeket kiemelő - anyagok (a mészkő, a fa és az üveg) mesteri módon való összeszövése jelenik meg az épületen. Az igényes, n emes anyagválasztás, a részletgazdagság nem csak a külső megjelenés, hanem a belső tér alapvető jellegzetessége is. Funkcionális ki alakítását tekintve a ház új pincei szárnyában közösségi terek vannak, a f elmenő szinteken belső udvart keretező 30 lakás, üdülőegység ta lálható.

Csomay Zsófia - Reimholz Péter

Toldy Ferenc utcai apartmanház | Budapest, I. Toldy Ferenc u. | 2001

Az egyszerűsége, a jó arányai, a részletek gondos kidolgozása m iatt a visszafogottan elegáns ház messze túlmutat a maga korán. A feladat nehézsége ellenére – közeli várfalak, az utcák között i 10 m-es szintkülönbség, az érintkező épületek tömege -, egyén i hangvételű vendégház született. Az új, saroktömböt alkotó épület tömege ér zékenyen illeszkedik az alsó és felső utca meglévő házaihoz. A kőlábazat, a nyerstégla homlokzat és a részletmegoldások a modern építészeti formavilágot a történeti környezethez illesztik. A belső térszervezés, az alaprajzi szerkesztés a gangos típusra vonatkozó tervezői új radefiniálást érzékelteti. A ház közlekedési rendszere átláthat ó, egy nyitott (csuklópontban elhelyezett) és egy zárt vertikális magot tartal maz. A vendégházban huszonhét eltérő méretű apartman és azokat kiegészítő funkciók, közösségi terek, valamint gondnoki lakás találhatók. A felső szint duplex lakástípust foglal magában.

A Magház 2 projekt volt az előzménye a két egyesített, átmenő t elken felépült „Passzázs-ház”-nak. A beépítési terv szerint a h agyományos foghíj beépítéses, utcai tömbök, a tűzfalat takaró ud vari szárny és a terület közepén tervezett tömeg a tömbbelsőben két belső udvart zárnak közre. Dobai János az épület megfogalmazásánál az egyszerűségre, tiszta szerkesztésre törekedett. Fontos tervező i szempont volt, hogy az egész ház levegős és kellően megvilágított legyen . A nagyvonalúan szerkesztett átjáróval barátságos hangulatú té r jött létre. A három csuklóponti, lakóházi bejárat a passzázs felől közelíthet ő meg, melyhez egységenként egy-egy vertikális közlekedő mag ka pcsolódik. Az épületegyüttes összesen 98 lakást tartalmaz. A különböző lak ástípusok között megtalálható a 30, 45 és a 101 négyzetméteres lakásterület is. A legfelső szinten a nagy lakásokhoz páratlan kilátás, tetőterasz tartozik.

A Magház a szokásos foghíjbeépítési minta újragondolását, a vár osi-szövet kontextus új értelmezését keresi. A pesti bérház kortárs újradefiniálásával, a tipikus lakóépülettömb felnyitására tett kísérlettel találkozunk. A saroktelken felépült házban az udvart közrezáró két épülettömeg üvegfallal határolt függőfolyosó rendszerre van felfűzve. A homlokzati struktúra, a transzparencia és a megnyi tás nem csak építészeti kérdés, hanem egy új életforma szimbólum is. A Maghá z lakásprogram a városi, fiatal diplomások számára biztosít kis méretű, igényes lakóegységeket. A 72 lakás nagy része kb. 35 m²-es, a n agyobb lakások 35-56 m² alapterülettel épültek. A házhoz tartoz ik még egy közös tető-napozóterasz és egy legalsó szinti teremgarázs. A fö ldszinti nyitott, városi térként funkcionáló hangulatos udvarho z közös létesítmények kapcsolódnak: recepció szolgálat, mosoda, kávéház, él elmiszerüzlet, tornaszoba és iroda.

A hangulatos, festői Gül Baba utcában, a nagyvárosi szövet és a budai övezet határmezsgyéjén áll az épület. A tervezési helysz ín adottságait, a szomszédos házak – a könyvtár saroképülete és a lakóház – jellegzetesen eltérő magasságait a harmadik emeleten visszahúzott tömeggel vette figyelembe a tervező. A telek speciális h elyzete, mérete miatt nem lehetett sztereotip házban gondolkodn i. Az alsó három szinten irodák, a felső szinteken öt lakás került - a min dössze 98 négyzetméteres területen - kialakításra. A tűzfal hom lokzatosításával az oldalfalat takaró apartman ház homlokzata voltaképpen olyan, mint egy elfordított utcakép. Eredeti, egyéni vizuális e lemeket is rejt a ház: lépcsőházi íves falat, szélfogó kétszintes, galériá s terét és a világítóudvar üvegtégla falazatát. A szintenkénti 36 négyzetméteres lakások és a hozzátartozó, több mint 40 négyzetméteres teraszok , transzparens felületek, a toló-mobil faspalleták a lakóépület esszenciális komponensei.

Nyilvános építészeti tervpályázaton, 2001-ben nyerte el Pelényi Margit a szociális bérlakás tervezési munkáját. A pécsi helyszín a város déli részén, a panel lakótelep peremén található. A négys zintes lakóépület-kubusok puritán kialakítású, karakteres kompo zícióként tűnnek fel a heterogén környezetében. A helyenként lábakra való állítás, az átjárók és a passzázsok a megnyitás, a környezeti kontaktus miatt tűntek fontosnak. A három, érzékenyen kimozdított lapostető s, nyitott függőfolyosós tömegegységet az élénkvörös lépcsőházh enger fűzi egybe. A nyílásrend szabályos struktúráját a fa árnyékolók ritm usa oldja. A 120 szociális lakásból álló bérházban 30 és 40 m2 alapterületű lakástípus szerepel.

Turányi Gábor

épüle

-

-, a közvetlen közelben pedig a török kori Gü l baba türbéje helyezkedik el. Turányi társasháza külső megjele nésében sem marad el szomszédos társaitól, markáns tömegkiharapásaival, fin oman megszerkesztett nyíláskiosztásaival és az egyszerű téglaar chitektúrájával érzékenyen reagál a környezetére. A tervezői elképzelés a kompakt beépítést, az intenzív struktúrát, alaprajzi elrende zésben pedig a maximális térkihasználtságot tükrözi. A park felé két kisebb, m íg a szomszédos beépítés irányában egy nagyobb udvar került kia lakításra. A tervező az átlátást, az egymáshoz közeli teraszok kérdését nagy vonalúan kezelte. A két súlyponti vertikális magból, négyfogatú lépcsőházból nyíló különböző lakástípusok többsége átmenő rendszerű.

A Mecset-ház környezetében neves, magyar építészek modern

tei találhatóak

mint Tomay Tamás, Balázs Mihály, Somogyi S. Katalin alkotásai

A pécsi várfal mellett, a városmag peremén található a tervezés i helyszín. A heterogén környezetre, a sokféle hatásra, atmoszf érára reflektál a terv az összhang megbontása nélkül. A beépítés i mód kettősséget tükröz: kisvárosi hangulatot hív elő, miközbe n a tér- és tömegformáival, az arányaival és a tető alakjával városi karakt ert hoz létre. Az épületegyüttes a házak telepítése által udvar t és sikátort zár közre. Az elsődleges tervezői szempont a rendteremtés volt. A két telket egyesítő helyszínt és az összetett programot (irodák, lakóház, szálloda) az összefüggő beépítés egy egységes kompozícióvá olva sztja egybe. Háromféle jelleg, három anyag (kő, bontott tégla, vakolat) egysége, harmóniája a külső megjelenés fő sajátossága. Kiérlelt a homlokzati nyílástagolás, a szimmetria és aszimmetria váltog atása. A téglaburkolatos elemek kevés eszközzel érik el a kedvező hatást , a vakolt felületek fesztelen homlokzati nyílásrendje illik az egész együttes formavilágához. A lakóépület blokkban tizenhárom változatos mér etű lakás rejlik.

Csernyánszky Gábor

Önkormányzati bérlakás együttes | Budapest, XXI. Rákóczi u. | 2004

A csepeli bérlakás-együttes a telepszerű beépítés követendő pél dáját nyújtja. A telepítés alapgondolata: a főúttal párhuzamos, két hosszú, egymással szembefordított, félnyeregtetős épülettöm b, amely egy lesüllyesztett parkoló zónát zár közre. Az udvar f elöli blokk különböző hosszúságú keresztszárnnyal kiegészülve félig nyitott udvarokat, barátságos parkokat alakított ki, amelyek az oldott keretes beépítést, a telepszerű struktúrát erősítik. Bár az alacsony be ruházási költség miatt műszakilag a legegyszerűbb megoldásokra esett a választás, ennek ellenére funkcionális elrendezésével, jól komp onált homlokzati nyílásrendjével, karakteres tömegformájával, j ellegzetes vörös színárnyalatával minőségi bérlakás-együttes valósult meg. A komplexum 7 üzletből és mindösszesen 116 lakásból áll. A lakásstruktúra megoszlása: közel felerészben 2-2,5, egyharmad részben 1-1,5, a fennmaradó részben nagyobb, 3-3,5 szobás lakások épültek. Az o tthonok mindegyike konyhával és kamrával tervezett, alapterületük 38-87 m² között váltakozik.

A 4 lakásos lakóépület alakját, elhelyezését a keskeny telekméret és a tájolás döntően befolyásolta. Az egyszerű tömegű ház a telek lejtésére reflektáló félnyereg tetővel fedett, amely az u tcai fronton nyeregtetőre vált. Az északnyugati, hosszoldali or omfalra került a szellemesen kialakított közös lakóelőtér és a gépkocsi lehajt ó, míg a kedvező tájolású kert felé a lakások életterei nyílnak . Példaadó az épület terepre illesztése, a legtöbb lakás közvetlen kertkapcso lattal rendelkezik. A tagolt, mozgalmas látványvilágot a jól sz erkesztett homlokzati nyílások, alul az élére állított, nyerstégla lábazatsze rű burkolat, fent a vakolt felület egynemű, vöröses színe olvas ztja egységbe. A megérkezés átmeneti teréből közvetlenül három lakás tárul fel. A lakóegységek között az egy- és a kétszintes típus is megtalál ható, amelyeket a nagyvonalú térszervezés, a változatos, feszes alaprajzi s zerkesztés jellemez.

A kilenclakásos lakóház a városi szövetbe illeszkedés mintapéld ája. A téglaburkolatos, visszafogott, képletszerű társasház a s zomszédos irodaházzal és eklektikus lakóépülettel együtt zártsorú, keretes beépítést alkot. Az épületnek a nyers téglaburkolatos anyagválasztása, részletgazdagsága igényes, mértéktartó utcaképi megjelenést kölcsönöz. A jó arányú, léptékhelyes ház nem bőbeszédű, csupán néhány építészeti eszközzel hozza létre a kívánt hatást. A társasház homlokzati jellegzetessége az utcaképi, rendteremtő erejű hangsúlyos párkány, a fölötte húzódó ablaksávval. Az egyszerű alaprajzi térszervezé sű – kétfogatú, két egységből álló - háromszintes lakóház földs zintjén üzletek, felette 48-76 m2 alapterületű lakások találhatók.

A Corvin Sétány Program területéhez közel – a VIII. kerület vár osrehabilitációs folyamatának eredményeként – épült fel a 3h ép ítésziroda Futó utcai társasháza. A befektetői elképzelések alap ján, három szomszédos telek által összevont területre, három ép ítésziroda készítette el a beépítési terveket. Olyan hosszirányú beépítés megvalósítására törekedtek, mely egy nyitott átjáróval megszakí tott szabad teret zár körbe. Az utcai és az udvari épületszárnyat összekötő fedett-nyitott átjárón keresztül tárul fel a belső udvar és a szomszédos épületek látványa. A 7 szintes főtömeget és a kertben álló kisebb, 5 szintes tömeget összekapcsoló, színes paravánszerű átjáró pergola izgalmas térelhatárolást nyújtó elem. Az épület belső térkapcso latait széles lichthofok, faláttörések és a kert felé való megn yitások teszik tágasabbá. Az utcavonaltól hátrahúzott homlokzat az épület bejá rata előtt kellemes előteret biztosít. A lakások változatos ala prajzzal szerepelnek. A közlekedőtengely felől, a belső oldalról a kiszolgáló - és vizes helyiségek, míg az utca és az udvar felől a lakótere k helyezkednek el. A kerti épületszárny kétfogatú lépcsőházára garzonlakások vanna k felfűzve.

Hajnal Zsolt

Hajnal Zsolt építészeti alkotásai közül meghatározóak a többlak ásos lakóépületei. A Kapás utcában a beépítési dilemmát a hos zszú, keskeny telekméret, a tájolási nehézségek és a szomszédos házak megfelelő benapozási igénye okozta. A megoldást az utcavonalára merőleges épülettömegek, az általuk közrezárt belsőudvarok és a mindezt a nyilvános tér irányában láncházszerűen összefűző, fö ldszintes épületszárny jelentették. Fontos építészeti gondolat a városkép ileg jelentős, meglévő tűzfalak metamorfózisa, a régi és az új lakóépület együttes koherens egysége. A négy magasabb épülettömb a közéjük beékelődő három udvarra bontja fel a területet. Az utcai része n, a kétemeletes oszlopoktól visszahúzott alacsony, zártsorú sávban a s zolgáltató üzleteken kívül a bejáratok és a garázsok is fellelh etők. Megfelelően benapozott és jól használható 30-170 m²- es, mindösszesen 81 lakás jött létre.

A Balaton part és az Azúr hotel közelsége az apartman ház építé szeti karakterére erősen hatott. Az axiális szerkesztésű társas ház egyszerű alapképlete: a két üvegezett lépcsőház vonalában, érzé keny szögtöréssel kimozdított középfolyosóra kisméretű lakások vannak felfűzve. A négyszintes tömbház többfajta, eltérő nagyságú, öss zesen 66 lakást foglal magában. Az egymás melletti apartmanok ö sszenyitási lehetőségére, variábilis alaprajzi szervezésére is gondolt az é pítész. Az épület mértéktartó, ugyanakkor nagyvonalú mind tömeg formálásában, mind homlokzati kialakításában. A barátságos, vidám ház sz ellemes homlokzati anyaghasználatának köszönhetően nyitottságot tükröz. A két hosszoldalon, minden lakáshoz tartozó erkély előtt mozgat ható acélkeretekben kötéllel kifeszített, vitorlára emlékeztető színes árnyékoló van. A legfelső szinten a nagyobb, értékesebb, saját tetőteraszos lakásegységek nyertek teret, amelynek az árnyékolását a nagyvonalú, konzolos vasbetonlemezek biztosítják.

Hajnal Zsolt

A Futó utcai rehabilitációs terület lakóépülete izgalmas formav ilágú, újszerű kortárs építészeti alkotás. A karakteres utcai m egjelenés fő jellemzője: a földszinti egységbe belemetsző öt fehé r vertikális sáv, a közöttük lévő, kissé beugró, színes erkélye k és a mindezt legfelül összekötő hatalmas keret. A nagystílű formakezelés az egész épületen tetten érhető. Mindenhol az átlátható formai ren d, az elemi mértani testek, a fehér falak és a helyenkénti színkiemelések u ralkodnak. A lakóház alaprajzi elrendezése átgondolt, következe tes. Az utcai és az udvari szárny által körbeölelt belső udvart szintenként f üggőfolyosók veszik körül. A fedett-nyitott lépcsőházon megköze líthető általános lakószinten napfényes és világos lakások között szintenké nt garzonlakások, egy szoba és két félszobás, valamint kétszobá s lakások találhatók. Elemeiben összhangra törekvő, elegáns lakóépület sz ületett.

Budapest egyik legszebb fekvésű lejtős saroktelkén, az 1936-ban , Málnai Béla tervezte - a honi Bauhaus különleges mintájaként számon tartott - villaépület bővítéseként készült el a 12 lakás os társasház. A tervező az eredeti ház tömeg és arányrendszerén ek kiemelésére, valamint karakteres átalakításával egy új kompozíció létr ehozására törekedett. Az egységes, fehér vakolatos, egy szint f elépítménnyel bővített korabeli épületet a tégla architektúrájú saroképítmény öleli körbe. A vakolat és a téglafelület az eredeti és az új é pület tömegét különválasztja, másfelől össze is szövi. Szembetűnő az eredeti ház és a bővítés finom egymásra hangolása, szerves egysége. A m éreteiben megnőtt ház kortárs épületként illeszkedik a környék villaépüle teihez. A társasház alaprajzi elrendezése egyszerű, konzekvens. Az eredeti bejáratot megtartva, nagyvonalú előtéren, lépcsőházon megközelíthető általános, váltott lakószinteken 4-4 (földszinten és a II. emeleten), illetve 2-2 (I. és III. emeleten) lakás található.

Kis Péter - Valkai Csaba

A Práter utcai rehabilitációs terület önkormányzati bérlakás-együttese a kortárs építészet különleges, eredeti hangvételű alkotása, mely méltán részesült nemzetközi (Mies van der Rohe-díj) elisme résben. A beépítési koncepció lényegét a tűzfalak befejezése, a meglévő tömegek kortárs építészeti formavilággal való átértelmezése és a szomszédos lakóházak adottságaira reagáló, arányos épülettest ek formálása jelentette. A tömegeknek a homlokzati struktúrával, a ny ílások arányával, rendjével sikerült a meglévő környezethez har monikusan illő sajátos, egyéni hangot megtalálni. A ház legjellegzetesebb külső eleme: a markáns sötét homlokzati felület, a véletlenszerűnek tűnő erkélyek és ablakok ritmusa és az épülettesteket átkötő folyosó híd. A belső térszervezés jellemzője a tiszta, gazdaságos alapr ajzi rendszer. Az épülettömb 48 takarékos, jól funkcionáló kis lakással tervez ett. A két épületszárnyban a 40-62 m2 alapterületű nem pazarló otthonnál alapjában véve két (1 és 2 szobás) lakástípus fordul elő.

A Nevegy utcai társasház környezetében a 80-as években épült zá rtsorú beépítésű társasházak helyezkednek el. A szomszédos épületek közül jellegzetes, fehér kubusával tűnik ki a társashá z, melyet változó méretű beharapások tesznek finoman tagolttá. Három emeleten, szintenként egy-egy önálló lakás helyezkedik el. A la kások alaprajzi rendszere nagyvonalú, a tömeg játékát képező be ugrások teraszokat, erkélyeket zárnak közre. Az utca és a kocsibehajtó felé vakítóan fehér, zárt homlokzati megjelenését az épület a kőburkolat és a nyílászárók felületi ritmusának köszönheti, mellyel érzékenyen reflektál a forgalmasabb és a nyugodtabb környezete felé.

Reimholz Péter várbeli életművének meghatározó alkotása a Corvi nus Palace. A tervezési helyszín a Várnegyed és a Viziváros ált al határolt területen fekszik. A választékos, mértéktartó lakóegyü ttes jelentőségteljes példája az új, mai építészeti formavilág alkalmazásának a budai Várnegyed műemléki környezetében. A beépítés mintaszerű megoldása a Szalag és a Donáti utca összekötésének. A telepíté s a tervezett utcával, teresedéssel, téri világával gazdagítja a vá rosi struktúrát. Az új, modern tömegformálású, négy egységbe sz ervezett lakóegyüttes a városszövetet meghagyva érzékenyen illeszkedik a kör nyezetéhez. A külső forma, a homlokzati tégla, a vakolat és a k őburkolatos felületek harmonikus megjelenést kölcsönöznek a házaknak.

Az elegáns épület igényesen felújított nemes anyagaival, részle tmegoldásaival maradandó értéket képvisel, az újjávarázsolt rés zei pedig kortárs jelleget tükröznek. A Zoboki-Demeter építészek he lyreállítási terve figyelembe vette, megóvta a Pollack-féle ere deti klasszicista és a Hauszmann-féle neobarokk bankcsarnok építészeti értékeit. A Dorottya-palota karakterét az összetett - kereskedelem, iroda és lakó - funkciók szolgálják. A földszinten kereskedelmi funkciók (étt erem, üzletek), az emeleten nagyterű irodaegységek találhatók. Az új, udvari épületszárnyak mai, kortárs szellemben készültek. Az egykori, n égy lépcsőházas rendszer helyrehozásával alakították ki a részb en kétszintes és az egyszintes lakások egységét. A változatos elrendezésű , belső udvari lakások hangulatán Le Corbusier hatása érződik.

A Simplon Udvar Váli utcára néző, 28 lakásos épületét a Lukács és Vikár Építészstúdió tervezte. Az adottságok – az Allé épület ével érintkező tűzfalas, keskeny, hosszú telekszakasz, az északi utc ai front – kihívás elé állították a tervezőket, akik a mostoha helyszíni körülményekből előnyt tudtak kovácsolni. A kompakt épülettömeg – homlo kzati síkból kiugró – sakktáblaszerű üvegdobozai által több fén yt, keleti és nyugati benapozást és érdekes kilátást varázsoltak a lakásokba az építészek. A környék 1930-as évekbeli modern bérházainak megjelenése a társasház formavilágát (az erkélyek kialakítását, a világo s kőburkolatot) nagymértékben befolyásolta. A földszint + négys zintes lakóház túlnyomórészt 47 m2-es kislakásokkal tervezett.

Bitó János

- Perényi

Az épület szép példája a korszerű építészeti formavilág budai V árnegyedbe való illeszkedésének. A műemlék épület megőrzése, a szomszédos nagy tűzfal takarása és a mindösszesen 7 méter szé les üres telekrész kínálta lehetőség jelentették a tervezés sor án fellépő legnagyobb kihívást. A ház nem kívánja az önálló foghíjbeépítés érzetét kelteni. Az új tömegnek a homlokzatok, az ablakok arán yával és rendjével sikerült a meglévőhöz igazodnia. A külső forma, a hom lokzat homokszínű téglaburkolata a védett épület vakolt felület ével keres kapcsolatot. Az új lakószárny alaprajzi szerkesztése tiszta, lo gikus. A földszinten irodák, az emeleten igényes lakóterek talá lhatóak, míg a régi épületszárnyban megmaradtak az eredeti, több mint 150 éves belső téri viszonyok, egy tetőtéri loft-lakással kiegészülve.

Turányi Gábor - Turányi Bence

A lakóépület formavilágának kialakításához a környék 1930-as és 1960-as évekbeli modern bérházai nyújtottak jelentős mintát. A Váli és a Bercsényi utca sarkán álló lakóépület színes homlokza tával, lekerekített sarok megoldásával, belső udvaros, oldalfol yosós kialakításával került a figyelem központjába. A déli tömb lábakra állí tásával megnyitott belső udvar az épülettömböt bekapcsolta a vá ros vérkeringésébe. Az épület karakteres homlokzati megjelenését a szerelt (magas színvonalon kivitelezett) üveghomlokzatának és a markáns színek használatának köszönheti. Az épület valamennyi lakásához színes loggiák (porszórt alumínium felületeik, lamellák), teraszok, á tmeneti terek tartoznak, amelyek mindig változó, formálódó, dinamikus képet m utatnak a lakóépületről. Az alaprajzai szerkesztés szerint az U alakú lakóház (alsó szinti üzletekkel) a nyitott belső udvart közrefogó t ömegegységeivel, a három irányba tájolt homlokzati frontjával a hagyományos körfolyosós bérház példáját idézi fel. A különböző, 36 – 170 m2 alapterületű lakóegységek nagy része a függőfolyosós kialakítá snak köszönhetően átszellőztethető. A lakástípusok közül legfőképpen kétsz obás teraszos, garzon és tetőszinti, elegáns, penthouse-lakások fordulnak elő.

BKK-2 | Sargfabrik | Bécs, Ausztria | 1996

HPP Hentrich-Petschnigg and Partner | Lakóházak fiataloknak | Lipcse, Németország | 2000

BKK-3 | Miss Sargfabrik | Bécs, Ausztria | 2000

Roos Architekten | Lakóépület | Jona-Kempraten, Svájc | 2004

Johannes Kaufmann - Hermann Kaufmann | AM Mühlweg lakóegyüttes, ‘A’ egység | Bécs, Ausztria | 2006

sps-architekten Samer Mösl | passzív házas épületegyüttes | Salzburg, Ausztria | 2006

Aldric Beckmann - Françoise N’Thépé | M3B3 lakótömb | Párizs, Franciaország | 2007

Elenberg Fraser | Huski Apartments | Falls Creek, Ausztrália | 2008

Grab Architekten | Kraftwerk B | Bennau, Svájc | 2009

Feilden Clegg Bradley Studios | One Brighton lakóegyüttes | Brighton, Egyesült Királyság | 2009

A Sargfabrik lakóegyüttes az egykori koporsógyár területén, meg őrizve annak beépítési struktúráját, 1996-ban készült el. Eredetileg egy baráti kör, a majdani lakóközösség építtette a nem kizárólag lakásokat, hanem közösségi funkciókat is magába fogla ló kollektív házat. Jellegzetes építészeti formanyelvű, a közösségi együ ttélést, életformát szimbolizáló, részben zárt, részben nyitott olyan épület született, amely a lakók kívánalmainak figyelembe vételével, a lakások izgalmas térsorolásaival, a belső terek ferde síkjaival , szinteltolásaival méltán hívta fel magára az érdeklődést. Az épületben a lakások mellett étterem, előadótermek, törökfürdő, úszómedence, óvoda található, amelyek többnyire nyilvános, nyitott helyek. A cohousing strukt úrát követő lakóegyüttesben a car sharing rendszer és a közös m osodahasználat is megvalósult. Az alacsony építési költséggel felépült S argfabrik 3 vendég- és 74 többféle lakóegységet tartalmaz. A la kás-nappalik nagy üvegfalai és a belső udvar közötti kontaktus meghatározó j elentőségű, a közösségi érzést erősíti.

A kezdő fiatalok lakhelyéül szolgáló épületre kiírt pályázatot a javasolt racionális, energiatudatos és flexibilis lakásbelsők miatt nyerték el a HPP építészei. A beépítés újszerűsége, hogy a tele khatáron nem folyamatos homlokzatot, hanem három párba rendezet t hat egyforma blokkot alakítottak ki, amelyek között az udvar felé szabadon hagyták az átjárást. A sorházszerű kialakításnak köszönhetően a beépítés fellazul a közösségi életnek teret adó belső kert felé , az egyes egységek lakásai pedig három irányba megnyithatóvá v álnak. A hét méter szélességű lakások belsejében tartószerkezet nincs, így a vizesblokkokat kivéve a válaszfalak elhelyezése szabadon alakí tható.

Az első Sargfabrik iránti nagy érdeklődés és az eredményes váll alkozás inspirálta 2000-ben, a szomszédos saroktelken elkészülő Miss Sargfabrikot. A lakóközösség józan megfontolásból a meg lévő lakásszámot bővítette amiatt, hogy a kiegészítő szolgáltat ások ne terheljék meg túlságosan a lakók anyagi terheit. A lakások mell é újabb közösségi tereket – könyvtárat, számítógépes és közös t ermeket –illesztettek. A Miss Sargfabrik alaprajzi és szerkezeti megoldá sai többnyire a lakók igényei szerint formálódtak. Magas minősé gű, racionális térkihasználású, nagyszámú kislakást tudtak az itt lakó, főként egyedülálló emberek és a csonka családok számára kialakítani. A kollektívházban elsősorban 50 m2 alapterületű garzonlakások, valamint 5 nagyobb, 70 m2 alapterületű lakóegység található.

A domboldali szőlőültetvényhez a két azonos tömegű, egymással d erékszögben elforgatott lakóépület harmonikusan illeszkedik. A tíz lakás közül a két-két földszinti kertes, fedett pergolás kialakítású, a három-három felsőszintű penthouse apartman nagy, észak-délre, illetve kelet-nyugatra néző tetőterasszal rendelkezik. A flexib ilis struktúrának köszönhetően a 180 m2 alapterületű lakásokat a tulajdonosok a maguk elvárásainak megfelelően tudják formálni. A homlokzat e gyszerű, határozott vízszintes vonalai heterogén belső szerkeze tet rejtenek. A külső héjat, épületburkot egynemű, homogén vörös cédrus falécek alkotják. A lakóház-együttes az elsők közé tartozik, am ely a német passzívház szabványhoz hasonló, a mértéktartó energiafelhasználást és a megújuló energiaforrások használatát ösztönző svájci MINERGIE minősítés előírásait teljesítette.

Johannes Kaufmann - Hermann Kaufmann

A lakóegyüttes egyik tervezője Hermann Kaufmann, aki munkáiban hosszú ideje az előregyártott faszerkezetekkel foglalkozik, valamint a természetes építőanyag, a fa hagyományos és innovatí v építészeti lehetőségit vizsgálja. A 2001. évi bécsi építési s zabályzat módosítása óta a városi, többszintes, faszerkezetű épületek épí tése engedélyhetővé vált. Ennek köszönhetően az ’A’ egység lakó épületeinek tartószerkezeteit, burkolatait faszerkezetek, illetve fa alapan yagú termékek alkotják, mivel a fa barátságos környezetet, maga s minőségű életteret nyújt. A magán- és közösségi teret, belső udvart közr ezáró három eltérő épülettömb alkotja a 254 lakásos lakónegyede t. A négyszintes épület logikus szerkesztésű, eltérő élethelyzetnek megf elelő, különböző típusú és méretű lakásai déli, valamint nyugat i tájolásúak. A lakóházburok szigetelt, vörösfenyő homlokzati elemei, színes tolózsalui otthonos hangulatot keltenek. A lakópark az építészet és a hatékony energiafelhasználás (alacsony energiafogyasztás, megújuló energ iaforrások) megnövekedett igényeinek is megfelel.

A szociális lakásokat tartalmazó épületegyüttesben különböző mé retű és típusú lakások kaptak helyet. A középső tömb alatti, fö ldbe rejtett parkoló-megoldással egybefüggő felszíni zöldterület - játszótérrel és kerékpártárolókkal - létesülhetett. A három é pület különkülön két oldalról akadálymentesen megközelíthető. Az épületegy üttes egészére kidolgozott energiakoncepció lehetővé tette a pa sszívház minősítés követelményeinek való megfelelést és a gazdaságos coh ousing üzemeltetést. A két irányba tájolt lakások a teljes naps zakban szoláris nyereséget termelnek. A szükséges hőigényt a közbenső tömb tetején elhelyezett napkollektorok, valamint a pellet tüze lésű kazán biztosítják. A lakások fűtését – a levegő temperálását – az egy edileg szabályozható hőcserélő működteti.

A lakótömb Párizs 13. kerületében, Masséna területének fejlesztési terve szerint valósult meg. A program 48 szociális lakás, üzletek, közösségi terek és 52 parkolóhely létesítését foglalta magában. Az épület struktúráját kiugró épületrészek, nagyméret ű bevágások, teraszok alakítják, formálják. A térben kimagasodó egysége ket összekötő függőfolyosókról lenyűgöző látvány nyílik a közel i oktatási és kulturális területre. A külső, látszóbeton épületburok nélkülöz minden díszítést, masszív, sötét tömege a fel-felbukkanó zöldf elülettel képez kontrasztot. Az épület a szolárrendszer és az esővíz-felhasznál ás alkalmazásával elnyerte a francia fenntarthatósági irányelve ket érvényesítő HQE minősítést.

A lakóház és a szálloda ötvözetének tekinthető Huski folyamatosan, egész évben működik. Az építészek a tervezés folyamán a hópehelyalakzatokat analizálták és ezek természeti, összetett m intáit a markáns ausztráliai, magaslati épületek építészeti meg jelenésével ötvözték. A saroktelken álló, ötemeletes apartmanház a földszin ten kávézót és gyógyfürdőt, míg az általános szinteken 14 lakóe gységet foglal magában. Az apartmanokhoz – kivéve a stúdiólakásokat – kony ha, terasz és jacuzzi is tartozik. A homlokzati síkból való elf orgatásnak és a loggiáknak köszönhetően minden lakóegység számára a hegy, a f ák felé nyíló kilátást, előnyös tájolást lehetett biztosítani. A hegyi épület tervezése során a nagy kiterjedésű tetőfelület okozta a legfőbb kérdést, mivel számításba kellett venni a jelentős hóterhet. A tájba illeszkedő, mintegy a környezetéből előbukkanó épületnél a havat a homl okzaton kialakított vízszintes felületeken gyűjtik össze.

A kis hegyi település, Bennau központjában, a templom tőszomszé dságában álmodta meg az építészcsoport a hétlakásos épületet. A kompakt, négyemeletes lakóház tervezésénél a passzívház szabv ány szerinti építkezést, a gazdaságos megvalósulást és a környe zettudatosság szempontjait tartották lényegesnek. A szobák a délnyug ati, míg a vizes helyiségek az északkeleti homlokzati frontra k oncentrálódnak. A nyeregtetős kialakításra vonatkozó előírásból előnyt tudtak kovácsolni a tervezők: a kedvező, délnyugati tájolású te tőfelületre napenergia-rendszert helyeztek el. Az épület energetikailag nem csupán önellátó, hanem még több energiát is termel, mint amennyit fel tud használni. Az intelligens megoldásokat alkalmazó lakóházat 2009 -ben európai Solar, 2010-ben az első Norman Foster Solar építés zeti díjjal tüntették ki.

Brighton frekventált területén valóra vált lakóépület az One Pl anet Living zászlóshajója. A kezdeményezés szerint a lakóegyütt es az építés, az üzemeltetés, a környezeti és a társadalmi vonatko zásban kíván eleget tenni a fenntartható fejlődés követelményei nek. Ennek megfelelően a ház ökológiai lábnyomát és fűtési energiafelhaszn álását nullára csökkentették, infrastruktúráját úgy alakították ki, hogy a lakók elsősorban a tömegközlekedést, a kerékpározást, valamint a helyben működő car sharing rendszert válasszák. A tetőkert és a főút felé nyitott kétszintes teraszok a környezettel és a zöldfelülettel való kapcsolatot biztosítják, a kisebb kertrészek pedig saját z öldségtermesztésre adnak lehetőséget. A 172 lakást tartalmazó épületegyüttes tú lnyomó része egyszobás lakás. A lakók célközönsége a London és Brighton között ingázók és a fiatal munkavállalók közül kerül ki.

INTRODUCTORY ESSAY

THE TOPIC OF MULTI-APARTMENT BUILDINGS

In our curricular collection entitled Multi-Apartment Houses, we focus on multi-storey, multi-apartment residential buildings, while we deal with all the other types of multi-apartment houses in Low-Rise High-Density Housing. However, these two types of housing cannot be precisely distinguished, because – for example – multi-storey row houses or terraced (deck) houses may be included in both categories. Speaking of multi-storey (high-rise) multi-apartment houses, we mean townhouses and tenement houses in general, or the developments formerly referred to as owner-occupied blocks (condominiums), urban mansions (villas) or even apartment houses. What all these examples have in common is that they are complexes containing several dwelling units that open from a shared circulation system.

CATEGORIES OF MULTI-APARTMENT HOUSES

Multi-apartment houses may be classified according to several aspects. Our collection is based on a chronological order: the historical examples are followed by contemporary ones relevant from aspects of design. However, multi-apartment buildings are traditionally grouped according to their many other characteristics, too. The final design of the buildings, the dimensions of the apartments and their standards are defined by several factors. The clients commissioning the building are crucial to the outcome. In this regard, we can make a distinction between market-based investment, social housing (tenement flats), houses built by corporate builders (typical of the early-20th century), as well as co-operative houses built by the owners in collaboration. Except for the latter, it holds true for all these projects that the would-be occupants are unknown at the time of design work, which means that architects need a brand-new method instead of the usual design strategy used in the case of single-family detached houses. While having to meet the needs of an unknown prospective apartment-dweller, architects also depend on the economic and cultural standards of their direct clients. Categorizations based on propriety nexus (private house, tenement house), building height (medium-height, high-rise) or trusses (brick, reinforced concrete frame, prefab panels, etc.) also have numerous architectural consequences and relevances. However, for design considerations, it is categorizations based on the type of circulation system and the development that seem to be the

most relevant, since they certainly influence the design of dwelling units and thus the lives of their would-be dwellers. According to the circulation system, we distinguish tiered buildings and buildings with passages and corridors. Examples of these two categories occur in countless formations, in mixed forms or even blended. The appropriate choice defines aspects such as the orientation of the apartments, their exposure to sunshine, interior configuration, ventillation, the economical maintenance and operation of the building, or even the ratio of the useable and overall floor-area, which is a most important concern regarding the costs of investment. Regarding the type of development, we distinguish free-standing (detached) dwelling-houses containing one or more buildings and development in unbroken rows adjusting to the existing urban fabric. Previously such developments were built exclusively to surround a closed internal courtyard. Later on, by building around site blocks like a frame, larger livable internal gardens were left undeveloped. In any given situation, architects’ inventiveness is manifest primarily in the way they are able to integrate the above so that as many of the units within the complex as possible have the same, or at least almost equally advantageous conditions. More often than not, the issues of development go beyond the confines of the actual structure. Thus, a genuinely innovative development entails consequences for town planning and civic design.

THE STRUCTURING OF THIS COLLECTION

When compiling this collection, we selected and analysed remarkable international and local examples of the various periods from the point of view of building design. We developed our examination criteria along the lines of what we judged to be the most important issues that arise when designing multi-apartment residential buildings. It was not our aim to compile a comprehensive presentation. Instead, we focussed on some prominent buildings typical of their own time. The structures included in our collection are representative examples either of the time of their construction, or their given socio-cultural environment and context. They are either lasting achievements of their own age, or their principles constitute a tradition that could be continued. This is why we often refer to them and treat them as prototypes to be revised during design work. Prototypes should, of course, always be seen trhough an appropriate filter, as many of them have assumed significant

physical and moral obsolescence by now, coming into being under various cultural, social, economic or climatic conditions. We do hope that the analysis of the dwelling-houses we selected will prove to be educational. Their responses to certain issues faced then should help today’s architects to make professional decisions in their design work.

Our selection contains seven sub-chapters surveying Hungarian and international projects of the first and the latter half of the 20th century, followed by contemporary projects, all in chronological order. The collection concludes with descriptions of some exemplary sustainable and energy-efficient buildings.

EXAMPLES OF HISTORIC PERIODS AND VERNACULAR ARCHITECTURAL PROTOTYPES

The evolution of multi-storey, multi-apartment residential buildings is generally associated with industrial revolution and the dwellings created for the masses of working class people flocking into towns and cities in its wake. According to the interpretation discussed in detail in the introduction, this form of housing actually became massively widespread in the early 20th century. However, it has some fairly early prototypes. If we survey secular vernacular or early architectural examples, it also becomes obvious that, in spite of its multi-storey design and density, it does not only exist in societies that enjoy higher technological standards in an urbanized environment. In the town of Shibam, Yemen, ten-storey residential high-rises were built in the 16th century with fairly simple building technology using adobe. As for today, in South-East China and Malaysia, clans co-farming still build common dwellings of more than one storey in natural environments. Whereas, in the 19th-century, multi-apartment houses are a form of high-densitiy co-habitance where people feel compelled to live; the Chinese tulous (“earthen buildings”, LINK: Habitatio: V 37. Fucsieni Tulou) as well as the Malaysian longhouses (LINK: Habitatio: V 14. Iban longhouse) are advantageous formations of co-operation or joint defence against the enemy.

Unfortunately, very little information remains to us about dwelling-houses from historic periods, since they were typically made of poorer quality building materials than public buildings and thus were destroyed. Although some of the palaces in the ancient world were multi-storey and housed several suites, these cannot be

interpreted as prototypes of more recent multi-apartment buildings. Built for the purposes of the ruling circles, they contain enormous, elegant suites as well as subordinate structures functioning as dwelling units for the servants and guests. In this formast they are actually enlarged variations of dwelling-houses. However, we also know of the insulae built for the poorer social groups of the urban population in ancient Roman times. Many of these early tenement houses were constructed during the Republic in the 2nd-1st centuries B.C.E. The earliest of its known surviving examples are found in Ostia. Masses of merchants, artisans, sailors and unskilled workers rented dwellings for themselves in these buildings. The propped upper storeys projected above the ground-floor businesses and worskhops on the mezzanine floor. The height of the houses reached 20 metres, and the structures sometimes housed more than 8-9 storeys owing to the low heights. Designs with a central courtyard or patio (Casa di Diana), with a central passage (Casa delle volte dipinte) and with a garden (Casa a Giardino) were also documented. Although these structures typically collapsed or were destroyed by fire due to poor construction, they are still highly important milestones in the history of urban residential architecture. The stairwell on the facade or the latrine opening from a communal landing drew attention to important practical issues. Multi-apartment residential buildings, however, did not reach the standards of the insulae until the late Middle Ages and the early Renaissance period.

In medieval urban centres, multi-storey residential developments in unbroken rows, occupying tight sites surrounded by town walls, were initially built from wood or with timber frames. Later on, in the Gothic Period, as the middle-class grew richer, they were typically made of ashlar and brick. Chapters of architectural history describing dwelling-houses, however, tend to focus on palaces, fortress-style castles and keeps or donjons. In the Renaissance and Baroque Era, secular architecture and town-planning grew more significant. Middle-class dwelling-houses were modelled after urban palaces. In the 18th century, the issues of middle-class comfort and the facilitation of cosiness came in focus. Towns were becoming equipped with watermains and sewage, although canalization was not unknown even in the Roman insulae built about 2,000 years ago. The facades of these buildings follow classic Roman prototypes, while the interiors are follow-ups upon axial sequences of spaces, typical of enfilades borrowed from the Baroque.

The masses of people moving into towns and cities after

the industrial revolution had found the cheapest homes available for them in multi-apartment residential buildings. In the latter half of the 19th century, the urban population substantially multiplied all over Europe. The tenement blocks built on the outskirts of the cities, then near the factories, or on downtown sites to replace old houses soon deteriorated into slums. Because of the poor living and housing conditions, the concept of multi-apartment buildings was a synonym for the housing for the poor. Since it was a profitable investment of capital, the construction of tenement houses provided a temporarily response to the urgent housing shortage issue; yet, the lack of basic hygienic equipment, the stuffiness, the scarcity of light, and the high-density of housing led to frequent epidemics among people living in unhygienic dwellings. Over-crowded high-density tenement houses generate similar problems both in Europe and North America.

In Hungary, new tenement houses were also built mainly for the masses of workers flocking into the capital. Tax exemption was introduced to encourage the transformation of certain parts of the city by constructing multi-storey houses. This is how the Great Boulevard of Budapest was constructed. The old ground-floor houses were replaced by multi-storey residential buildings. The houses built with outside corridors in this period still define the atmosphere of downtown Budapest today. As regulations only defined the cornice height on street facades, the construction of tenement houses soon turned into a hotbed of speculation. In order to cover the largest area possible, the internal (enclosed) courtyards were completely enclosed; thus, the courtyard apartments were dark and airless. To make this situation even worse, the site layout system was insufficient. Building regulations became obsolete, while social demands remained conservative. There was a world of difference between the spacious street-facing apartments of merchants and civil servants, designed as enfilade-like sequences of rooms, and the tight courtyard-facing bedsitters of the poorer. The latter had no separate bathrooms, and their tenants had to share the toilet next to the back stairs for servants. The role of architects in housing was insignificant both in Hungary and abroad. The interiors of houses were made after standard designs; it was only the facades and the main stairwells of the more important buildings that were given more attention. Some ackowledged architects were commissioned to design them. All over Europe these eclectic tenement houses associated with historic forms define town- and cityscapes even today. Residential

buildings built in this period tend to have anachronistic ground-floor plans. Thus, they were unsuitable as starting points for progress. This is why the introduction of a new urban form of housing seemed an imperative necessity.

MULTI-APARTMENT BUILDINGS IN THE FIRST HALF OF THE 20TH CENTURY

Following the examples set by British urban planner Ebenezer Howard in his book titled Garden Cities of To-morrow (1898), the garden city movement made efforts to blend gardens representing rural life with the density of urban housing and without high-rise apartment buildings. The influence of these single- or two-storey row house-style developments was substantial both in Europe and overseas. Their basic design principles were borrowed for a large number of projects later on. Although they were also criticised by many because of their density and rural character, it was now obvious to opponents as well that the improvement of dwelling places was an urgent issue that brooked no delay. In the Netherlands, H. P. Berlage had already made dwellings top priority, striving to provide occupants with private and semi-private green areas that were as large as possible. In Paris, streets were designed by disrupting the building line strictly regulated by Haussmann and thus buildings were set back to allow more light and air into the streets and hence the apartments overlooking them (e.g., Aguste Perret: Paris, Rue Franklin Apartments; Henry Sauvage: Paris, Gradins Vavin). In the larger towns and cities of the USA, wide-spannig row-houses and multi-storey apartment houses influenced by French examples became widespread. The latter were also favoured by the affluent strata. Nonetheless, by increasing both the floor area and the building height, the sites were utterly exploited. The apartments contained in buildings tailor-made for well-defined social types (e.g., smaller homes were designed for single tenants). The convenient hotel-style services, famous communal areas and cafés that endowed the buildings with unique identities made them immensely popular (Clinton&Russell: New York, Harlem, Graham Court).

In Europe, the first genuine breakthrough was somewhat precipitated by the housing shortage following World War I. Each war-stricken country of the Old World made efforts to tackle issues of inhabitability, which in turn resulted in the evolution of a new architecture. Progressive architects focussed on social issues instead

of formal ones in the hope that they could be solved by architectural means. As they popularized their theoretical research work and realised buildings with exhibitions and series of publications, the role of architects in residential buildings design grew more important than ever before. This new architecture defined practical objectives and articulated basic concepts of residential design that are still used today. A more rational lifestyle came into focus, which resulted in the birth of functional architecture. For the sake of appropriate utilization, advantageous orientation and satisfactory exposure to sunshine and ventillation, from then on the primary concern of design became an internal spatial organisation that was both economical and practicable. Apartments were designed by integrating contemporary technical achievements, introducing the bathroom, central heating, built-in kitchen furnishing and wardrobes. Exteriors emphasizing the structures of buildings were simplified, omitting ornamentation typical of historic periods. Forms were of secondary importance, and architects preferred constructing from the inside outwards, carefully avoiding associating and limiting themselves with the definition of any kind of “style”. Buildings now expressed an ultimate breakaway from historic elements in every respect. The new structural components, such as the reinforced concrete and steel frame, allowed for the separation of load-bearing and exterior spatial separation. This way, a formerly unforeseen and unprecedented multitude of potentials opened up, resulting in closer contact between the interior space and nature, basically re-formulating the relationship between people and their environment.

In Germany, tenements were built as municipal projects. Housing estates with social purposes designed by Bruno Taut and Ernst May were successful and became widepsread (Bruno Taut–Martin Wagner: Berlin, Britz Hufeisensiedlung). In 1927 the Weissenhofsiedlung, a housing estate in Stuttgart, was built with unprecedented residential buildings that served as prototypes for a large number of dwellings later on. The multi-apartment house by Mies van der Rohe contained through apartments thanks to its smaller width. Two years later, the housing estate in Siemensstadt presented the latest achievements of functionalist housing. Breaking away from the former urban fabric, the apartments of these multi-storey linear developments along a north-south axis boasted undoubtedly more advantageous designs. A year later, CIAM (Congres Internationaux d’Architecture Modern), the international organisation of Modernist architects, was founded, summoning the representatives of the new

architecture to participate in worldwide co-operation. This marked a new social sensitivity and an ultimate breach with academism. In the years to come, congresses focussed on issues of studio apartment construction and new methods of development. Managed by Walter Gropius, the Bauhaus school was built meanwhile in Dessau to evolve into the intellectual centre of the new architecture.

In France, Le Corbusier’s housing project in Pessac was the very first experimental housing estate that was entirely new in its own time, both in the structural and aesthetic sense. In the Netherlands and England, the new apartments in housing estates built for the working class were typically equipped with more modern conveniences than the outdated housing of the middle-class. In the USSR, a utopian attempt was made to construct communal houses instead of apartment buildings based on the traditional family model. Level by level, these minimal apartments shared a communal kitchen as well as a dining-room (Moisei Ginzburg and Ignati Milinis: Moscow, Narkomfin).

Hungary followed in the wake of Western European architecture with a few years’ delay. Our progressive-minded architects were familiar with international projects of Modernist architecture, and those delegated to the CIAM regularly attended the international conferences. In the early 1930s, especially in Budapest, the Modernist approach was widespread in Hungary. However, while in Germany – thanks to the subvention policy – up-to-date social housing estates proliferated, Hungary had no significant achievement in this field owing to the lack of social policy which would complement and facilitate architecture. A strange situation developed here. It was the more affluent middle-class which proved to be most open-minded to architectural experimentation. Meanwhile, advocates of the new architecture turned against the insincerity of rigid, closed buildings that only served the time’s representational demands, and they condemned residential buildings built after design books, drawing attention to the contradictions of “temporary one-room-and-kitchen lodgings” concealed behind “palazzo facades”. First, with their theoretical writings, then – from the mid-1930s on – with the construction of their houses, they laid the foundations for the developmental forms that have prevailed in the design of multi-apartment residential buildings up till now. The decree on a new housing tax in 1934 only supported the development of the side of the site along the street. Although it allowed for a span width of 14.0 metres, instead of the eliminated lateral wings, it meant the end of the pre-existing

hierarchy of apartments within the building. The tier-system that ensued included units opening from the stairwells. This way, outside galleries, airshafts and backstairs for the servants were abandoned. The appropriately-sized rooms enjoyed more light. The achievements of the era in Hungary were two new development forms typical in green-belt zones, the tenement mansion (e.g., those designed by Lajos Kozma, Móric Pogány, István Janáky and János Wanner in Budapest) and the owner-occupied mansion (e.g., Farkas Molnár: Budapest, District II, Pasaréti Road).

However, many could not accept the schematic of Modernist architecture unconditionally. The dogmatic principles found their expressions in more softened forms that adapted more willingly to the existing urban fabrics as a result of the influence of local characteristics, especially in Scandinavia (in the wake of Gunnar Asplund and Alvar Aalto) and the Mediterranean. A fine example of this tendency is Casa Rustici, a building by Giuseppe Terragni in Milan.

PROJECTS IN THE LATTER HALF OF THE 20TH CENTURY

Throughout the post-war era, especially in the European cities and towns that were destroyed by bombs, there was enormous demand for new residential buildings. The ideas of pre-war Modernist architecture were put in practice by architects reviving districts of towns and cities and erecting large-scale buildings. The disappearance of servants co-living with families brought about significant structural changes in the designs of interiors, just like the introduction and wide-spread use of technological novelties such as central heating and electric washing machines. The rooms of apartments were transformed, the servants’ quarters next to the kitchen disappeared, while the bathrooms and kitchens were completely upgraded. There was a tendency now to include various comfort features, as well as communal spaces, kindergartens and playgrounds within residential buildings. The most epochal project of this era was Le Corbusier’s Unité d’Habitation, which was an attempt to construct a vertical town as a follow-up of the principles realized by the aforementioned communal house in Moscow. Although this form of housing did not live up to expectations in Marseille, it has proven to be an important point of reference in the history of multi-apartment buildings design. This project has been influential worldwide ever since. Similar houses have sprung up in Germany (Van der Broek en Bakema: Berlin, Hansaviertel Tower) and Japan alike (Kunio Maekawa: Tokyo, Harumi Flats). As a rule, experimentation is about

more economical construction and issues such as the reduction of the areas occupied by the shared circulation system. The preferred responses were typically duplex apartments with small floor sizes, since this allowed for a communal circulation passage that only had to be integrated on every third level. From the 1940s on, prefabrication technology spread all over Europe, and mainstream architectural practice actually meant massive projects of large-scale dwelling houses. This resulted in essentially similar residential environments everywhere with few exceptions – such as Mediterranean countries where residential designs followed the traditional urban model, or the terrace houses in Germany and Switzerland that became widespread in the 1960s.

Hungarian architecture evolved along with the European trends up until the 1950s, but then it broke away from global tendencies in architecture for 40 years through the centralised enforcement of Socialist-Realism.

In the USA, the new architecture was introduced by European emigrants (Mies van der Rohe, Walter Gropius and Marcell Breuer). High-rise buildings have remained popular ever since overseas. The second wave of the former skyscraper-construction boom brought along even taller buildings with new forms. Previously used on office blocks exclusively, the curtain-wall facade was first applied to a residential structure by Mies van der Rohe (Chicago, Illinois, 860-880 Lake Shore Drive), while Wright pioneered in the blending of offices and dwelling units in his mixed-use Price Tower (Bartlesville, Oklahoma), which was an unprecedented novelty back in those days. Later on, mixed-use developments were specified in regulations as compulsory in more and more states of the USA to counteract the nightly abandonment of office districts. Some smaller scale highrises were built in England, too. There were several experiments accompanying their design work, raising the issue of the proximity of dwelling units for the first time. Wright, for instance, held the opinion that in less densely populated small towns and on the outskirts, high-rise apartments could have more intimacy. In other projects, the separate dwelling units were strung along the central vertical core of the high-rise structure much like a bunch of grapes.

The idealist concepts of the Modernist housing estates did not work out. More often than not, people found the functionalist apartments too tight, and tensions among the lower social strata heightened. Later on, cars needing parking space occupied the greeneries between row houses. Changing needs were not taken into

account, however. Dissatisfaction with the precedents of Modernism gave birth to new architectural theories in the 1960s and 70s. What these various concepts had in common was that they approached the town as a dynamically changing environment. Plug-In City by Archigram architects in England describes this exactly. Their theoretical project presented the city as a machine walking on legs that keeps redefining itself to suit changing circumstances. Extreme examples of residential buildings constructed in this era represent attempts to find alternative ways. Concerning the forms of houses, as opposed to Modernist facades stripped of all superfluous components, they saw potential in geometrical motifs, a systematic repetition of basic units and the creation of extraordinary structures. Bertrand Goldberg’s Marina City (Chicago, Illinois, USA) is an excellent example of the latter, while the capsule house by the Metabolist architect Kurokawa (Tokyo, Japan) and Habitat 67 by Moshe Safdie (Montreal, Canada) exemplify structures made up of dwelling units connected in a flexible way. Buildings representing English Brutalist architecture of this era were designed by Ernő Goldfinger (Lond on, Balfron and Trellick Tower) and by the Smithsons, a married couple (Alison and Peter Smithson: London, Robin Hood Gardens).

By the late 1970s and early 80s, the popularity of multistorey residential buildings rapidly decreased in the more developed countries, and social tensions within housing estates grew more intense. In Aldo Rossi’s wake (L’architettura della città, 1966) many emphasized the significance of traditional towns. An architectural exhibition was organized to revive bomb-devastated West Berlin (Internationale Bauausstellung Berlin, IBA Berlin: 1979-87) with the slogan “the inner city as a dwelling-place”. This brought about the re-evaluation of town centres and the traditional urban fabric. The exhibition defined two fundamental strategies: the “humane approach to urban reconstruction” and “critical-judicial reconstruction”, both of which emphasized the necessity of adjusting to context, the given and existing conditions and circumstances. Instead of a comprehensive reconstruction, now the conservation of urban fabric and structures was given priority, along with establishing dialogue with the people concerned. The enclosure-type development and the urban villa or mansion (see Rauchstrasse in Berlin) re-appeared. The exhibition presented the achievements of contemporary residential design. The architects invited to represent Post-Modernism (e.g., Peter Eisenman, Aldo Rossi, Rob Krier, Hans Hollein and James Stirling) reached back to historical forms as opposed to the

anonimity of Modernism. There were also significant residential projects in France, though more typically in suburbs. These regions had no powerful historical background comparable to that of Berlin’s revival, but there was also the need for a continuity of the past. An interesting momentum in the history of design theories concerning multi-apartment residential buildings is the social dwelling house (Nemausus) by Jean Nouvel in Nîmes with flexibly adjustable living spaces that were more spacious than usual. Apart from the service/ancillary areas rooms, the apartments form a large open-plan space lacking separations. The costs of construction were reduced by using simple structures applied exclusively on industrial building up till then, as well as by disregarding internal finishes, doors and openings. Compared to other social housing projects, the resulting apartments were larger. However, Nouvel had concrete objectives with the simple, unadorned, incomplete interiors. Contrary to early 20th-century utopists, he was convinced that architect as a cultural agent must not determine the lifestyle of tenants and should only offer them some options instead. Just like on the continent, there was a buzz of similar tendencies in England. They returned to the street, the basic element of the traditional town’s physical and social organisation, and rediscovered 19th-century row and terrace houses. Trying to find a solution to one of the dilemmas of multi-apartment housing, Ralph Erskine made an attempt to forge a relationship between the wouldbe tenants and their apartments when involving them in the design process of the social housing in Newcastle’s Byker Wall. In Europe, meanwhile, social housing entailed the reinterpretation of high-rise buildings and row houses. In luxury projects throughout the cities of the USA and Australia, residential buildings gradually assumed these typical forms.

Hungarian architecture in the 1950s followed the Socialiast-Realist trend. Tension developed between the representational, external facades of buildings and the tightness of the small apartments they concealed. However, the enclosure-type development of typically symmetrical blocks undoubtedly conveyed certain values. Later on, with the loosening up of the enclosures, localised dwellings and row houses became widespread. Built as public projects, the brick houses of the Socialist housing estates were replaced by concrete block houses in the early 1960s, only to be replaced by prefab buildings by the end of the very same decade. Imported from the Soviet Union, this technology ruled housing projects in Hungary

204

for the next 20 years. In the spirit of economic efficiency, only a few building types were erected, while variations were concentrated on the margins of towns and cities with standardized flat sizes. Prefab houses seemed like adequate responses to the housing shortage, chiefly because they embodied the promise of social equality and welfare to people flocking from the countryside to cities. However, the monotony of the buildings combined with poor-quality construction soon ruined hopes, and thus the houses rapidly became obsolete, both in the physical and moral sense. Owner-occupied multi-apartment buildings built by OTP (National Savings Bank) or on public initiative were not limited by norms. In the green-belts of Buda, or on vacant sites downtown and in the Castle District, prefab technology could not be applied. Hence, these areas offered more scope for architects. Péter Molnár, György Jánossy and Zoltán Gulyás are only a few of the architects who designed houses with Modernist tones, responding sensitively to their environment as the counterpoint of industrial production. The brick cladding often used on their buildings resulted as much from their desire for originality as the rejection of prefab technology. The 1980s put an end to prefab constructions and brought about uncertainty. The change of the political system and the privatisation of state-owned apartments brought about a reconfiguration in the housing market and a dramatic drop of the ratio of residential projects. The wide variety of new building materials appearing in the 1990s, the lack of reference points and the expectations of typically profit-oriented private investors posed particular problems for architects.

CONTEMPORARY EXPERIMENTS, DESIGN ISSUES

Residential projects in the 1990s had the tendency of appearing more like portions of urban rehabilitation, both in Europe and in the USA. The ambition to integrate with existing urban fabric and brown-field developments as such require a new kind of design approach. Items on the agenda include a differentiated use of homes, resulting from the polarisation of society, combined with the need for flexibility, as well as issues of energy conservation and sustainability which are now invoked in the social sense. In this world of rapid changes, our homes play a key role in how we define ourselves. Communal life in the traditional sense has also undergone radical changes, while new social activities came into being in a digitized world. Although physical contact among individuals tends

to dwindle, contact is expanded unbelievably through a variety of media such as the Internet. Compared to the concepts of idealistic designs of housing estates in the 1960s, the role of the individual in this world has undergone fundamental changes. Communal spaces conceived and designed to facilitate meetings and free-time activities have been abandoned. Meanwhile, the world itself has accelerated, and people tend to be left to themselves more and more as individual human beings. The difference between communal and private spaces has become apparent: the former is losing its appeal, while we are more particular and have higher expectations about our own private domains. To meet such demands is an especially difficult task for designers of multi-apartment buildings that represent a form of mass housing, since their prospective dwellers are unknown during design work. More often than not, the solution in such cases is found in non-defined living spaces with the scope for versatile use. When designing multi-apartment buildings, this could be the reason why we may feel on the safe side returning to early 20thcentury Modernism, since this movement experimented with several issues still timely and current such as the flexible arrangability of the apartments, amongst many others. A significant difference is, though, that social and economic positions have undergone significant changes. Contemporary housing projects present a variety of responses to numerous unsettling issues. While some search for the individuum in monstrous buildings made up of masses of apartments (see MVRDV: Silodam, Amsterdam or Mirador, Madrid), others tend to find the answers in full anonymity (SANAA: Kitagata House, Kitagata, Japan). By virtue of their very nature, the results of experimentation are diverse, depending on the architects’ approach or the specific socio-cultural characteristics of the given location. Surveying the real needs of residents, the demand for low-maintenance buildings and the application of participating methods in design based on comprehensive communication tend to come into focus. It is the occupants who are going to have the final word everywhere. The buildings they live in either survive or become outdated quickly, depending on whether or not they treat their homes as their own.

Otto Wagner | Majolica House | Vienna, Austria | 1899

A unique building designed by Otto Wagner, a prominent architect of the Viennese Secession (Jugendstil) movement, Majolika Haus was built in 1898–1899. Distinguishing features of this apartment block include the ornamental tendrils and floral motifs wrapped over its entire surface and the flat facade articulated by simple openings. A characteristic decorative material of the five-st orey front is the eponymous majolica, a type of durable, colour- and weather-proof glazed ceramic. Another distinguishing feature of the streetscape is the predominate green wrought-iron balcony railing evoking botanical forms – found on the bottom two floors of the street elevation , but only on the topmost storeys of the two lateral spans of the house. Designed to contain elegant flats with all the conveniences, this house rose to fame because of its exemplary dwelling unit featuring a glass-walled bathtub.

Clinton & Russell | Graham Court | New York, USA | 1901

Graham Court is the result of extensive real estate developments at the turn of the 19th and 20th centuries, a stylistically fl ourishing era when the adaptation of classical architecture was a tool to design large-scale buildings, which in turn also showed the influence of extravagance and monumentality. This was the first project of Clinton and Russell in the style of Renaissance palatial (palazzo ) architecture, which evolved into a prototype of residential buildings with similar designs. The house, focussed on a central court, was equip ped with elevators to satisfy contemporary demands for luxury. The high standards of both the materials used and the realisation met upper-cl ass expectations. The symmetrical layout, the hierarchy of the faces and the classical components all reflect the stylistic features of historic palace facades.

Auguste Perret | Rue Franklin Apartments | Paris, France | 1903

This apartment block is significant for the generous use of the then-new R-C frame (Hennebique’s system); the weight of the cei lings is supported by free-standing columns. The technology allowed for a reduction in wall surfaces, thus opening the interior space s more towards the street. Due to the spatial organization resulting from the structure, it may be regarded as the prototype of free hor izontal organisation, which is favoured by Modernism. Turning towards the street, the U-shape plan of the house made it possible to utilize t he dimensions of the site more efficiently. As a result of the layout, the stairs, the lifts and the water blocks are housed at the rear, so the dwelling spaces have more advantageous views and light conditions. The in-between levels of the nine-storey building contain the apartmants wit h the parlour, the dining- and the bedroom at their centres.

Antoni Gaudí | Casa Milà | Barcelona, Spain | 1906-1912

Barcelona’s Casa Milà (La Pedrera – The Quarry) ranks amongst Gaudí’s most famous residential projects of symbolic significance (It presently functions as a public building.) The five-storey apartment house* is an elegant iconic building with an undulati ng floor-plan and two skylit interior courtyards. An essential design in the architect’s oeuvre, this building uniquely blends the forms of natur e and architecture. The frame consists of steel columns, buttresses and vaults. The facade is graced with a profusion of ornaments (floral motifs, cave-like balconies, sculpturesque chimneys) and organic components. Casa Milà, which is a UNESCO World Heritage Site, was built after so me drafts by Gaudí who supervised the construction process himself without working drawings.

Michel de Klerk | Hembrugstraat | Amsterdam, Netherlands | 1920

This complex was designed by Michel de Klerk, a prominent figure of the Modernist architectural movement in the 1920s, who headed the prestigious Amsterdam School, which orchestrated the young generation. Evoking the expressive forms of naval designs, th e complex named Het Schip (“The Ship”) was built on a triangular site. Housing a total of 102 apartments originally meant for workers, it includes a post office fitted to the acute-angle of the site (presently the Museum of the Amsterdam School), as well as a community hall. The a partments are accessible from the intermediate zone, along which the central courtyard is oriented. The arc-shaped retraction of the whole de velopment,

which created an entrance plaza, is accentuated by a tower motif. The complex as such shows the influence of Expressionism. The overall impression of Het Schip is defined by its versatile masonry, ornamental spires, round forms, unusual window designs and unique motifs. Wrought-iron and carpentry work (with a palette of black, dark green and white) are characteristic features of the simple decor ation.

Henri Sauvage | Gradins Vavin | Paris, France | 1922

Designed by Henri Sauvage, this terraced apartment block was built in 1922 on Rue Vavin, Paris. By applying the monolith reinforced concrete frame, which was a novelty then, the architect was trying to unleash the potentials of this material in terms of volume. Besides constructing cheap social housing, another important concern of the project was to create healthy living conditions. Or iginally a follower of Art Nouveau, Sauvage later on experimented with terraced houses and realised a building this time with minimal reli ance on architectural devices combined with a vocabulary of sophisticated forms. In line with his ambition to improve the environment, the terraces on the receding facade made both the apartments and the street breezier and more advantageously exposed to sunshine. The white glazed tiles enriched with dark-blue ornamentation and the natural vegetation which enwraps the balustrade are extraordinary formal co mponents of the facade. The seven storeys of the apartment block contain 78 apartments altogether. The interior zone, freed up by the te rraced form resembling a stair-stepped pyramid, has become a venue for healthy lifestyle. It contains a 33 × 10 m pool.

Mies van der Rohe | Weissenhofsiedlung | Stuttgart, Germany | 1927

Built by the Deutscher Werkbund in Stuttgart as an exemplary housing project, Weissenhofsiedlung was designed under the supervision of Mies van der Rohe as curator and by famous architects such as Le Corbusier and Walter Gropius. Containing a total of 21 buildings completed within a short period of 21 weeks, this project marked the accomplishment of both modern housing and Modernism. Erect ed on the north-south axis of the site as a free-standing structure, the five-storey building designed by Rohe is uniquely atmospheric and evokes the designs of linear developments. It is also the largest of all the residential buildings here. The rhythm of its facade is defin ed by the projecting balconies and openings accentuating its horizontal nature. The floor-plan layout of the apartments allowed a broad scope for sp atial organisation. The steel-frame structures on the facade walls, the centre and the stairwell made the dwelling units fairly flexible. W ith the exception of the kitchen and the wet areas, the flats may be freely rearranged to meet their users’ needs. This mode of floor-plan config uration offered an excellent solution to realise both long- and short-term interventions. Residential units could have versatile layouts and va riable dimensions.

Bruno Taut - Martin Wagner | Britz Hufeisensiedlung | Berlin, Germany | 1925–27

After the 1920s, demand for homes with modern conveniences called for the first housing estates. Managed by Bruno Taut, an exemplary project of social housing was realised in Britz, a district of Berlin, on the so-called Horse-Shoe Estate (Hufeisensi edlung). Built in seven stages, this ensemble contains more than 1,000 flats with 4 different floor-plans. Besides detached houses, 600 residential units are contained in three-storey apartment blocks here. Breezy and spacious greeneries in between the buildings, providing a sensitive ly connection with the garden city environment, highlight the importance of gardens. Using architectural means economically, Bruno Taut achie ved spectacular effects through the use of various plastered surfaces, integrating mullioned doors and windows and adopting a palette d ominated by “Berlin red“. When designing this simple and functional housing estate, standardized floor-plans, prefabrication technology and the rationalisation of the building system came into focus. The prevailing logic of the configuration of the apartments placed the important living spaces and niches, the balconies or loggias, along the elevation facing the garden. The entrances, staircases and service functions ar e situated along the street facade. The rather small (49 m²) dwelling units have been popular ever since. Significant as an historical monument, this housing estate was listed by UNESCO as a protected World Heritage Site in 2008.

A prominent figure of the Russian avantgarde (materialistic and pragmatic) architecture, Ginzburg also headed the OSA group (the association of contemporary Russian architects). The main objective of this organisation was a communal housing project to cons truct modern flat types and thus realise a new form of housing. Narkomfin Dom Kommuna in Moscow is one of the variations of the strojkem standardized apartment type, designed by a research team under Ginzburg’s management. The designer focussed on such issues as the integ ration of communal and individual dwelling spaces, while propagating the principle of gradually introducing collectivity and the communal use of ame -

Moisei Ginzburg - Ignati Milinis | Narkomfin Communal House | Moscow, Russia | 1930

nities. A distinguishing feature of this communal house is the two-way internal street connecting duplex apartments. The green- roof building unit containing a restaurant, a library, a gym hall and a day-care nursery is also strung along the circulation axis. Due to it s severely dilapidated condition, Narkomfin Dom Kommuna has been scheduled for demolition.

Hans Scharoun | Siemensstadt Housing | Berlin, Germany, 1930

Gropius, Forbat, Bartning, Henning and Häring), the highly versatile Siemensstadt estate created new standards in social housin g. Based on a concept by Hans Scharoun, a residential complex with open spaces floating in green was constructed. Divided into thr ee parts, the five-storey apartment block, arranged on a north-south axis to optimise building orientation, offered exemplary forms of housin g, primarily containing dwelling units with 2+1 rooms. Since distinguishing features of the design – such as the loggias, roof superstructures and the proportions of openings – are reminiscences of naval architecture (ship forms), this tenement house earned the moniker “Panzerk reuzer“ (or armoured cruiser). As a significant Modernist residential estate of Berlin, the Ring Estate (in German: Großsiedlung Siemenssta dt, also known as Ringsiedlung) was recognized by UNESCO as a World Heritage Site in 2008.

Karl Ehn | Karl-Marx-Court | Vienna, Austria | 1930

As a result of intensive housing projects after World War I, more than 60,000 new homes were built in the capital of Austria. The majority of municipal tenement complexes (Gemeindebauten) of ”Red Vienna” (Rotes Wien) were designed by Otto Wagner’s apprentic es. Typologically, the Karl-Marx-Hof (“Court”) complex may be regarded as a large-scale block development. The apartments are organ ized around huge interior courtyards which span almost 1 km long and 11 m deep. The street front – with gates leading into the court yards and rhythmically spaced spires – represents both monumental architecture and social housing. The design programme contained a total of 1,382 apartments, the overwhelming majority of them with two rooms. The premises include a variety of communal amenities such as laun dromats, baths, shower rooms, two kindergartens, a library and 25 business offices.

Berthold Lubetkin | Highpoint Apartment Blocks | London, UK | 1935

Highpoint 1 may be regarded as the first realised designs of Le Corbusier’s five architectural points in England. The transversal wings allowed for ideal separation of the adjacent apartments. The majority of the residential units are open on three sides, w hich makes them both breezier and lighter. Highpoint 1 was meant for affluent clients, as well as for women wanting modern and comfortable housekeeping. The floor-plan layout of the two- and three-room flats created an exemplary formal and functional order. The interior spatial organization of the flats is logical and clear. The design of the bedroom-bathroom-hall, separate from the spaciously furnished liv ing and dining room has proven exemplary. As a follow-up, Highpoint 2, built on an adjoining site, contains duplex apartments with symmetrical floor-plans.

Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri | Casa Lavezzari | Milan, Italy | 1935

Designed by Giuseppe Terragni, a member of Gruppo 7 and a prominent figure of Modernist Italian architecture, Lavezzari House in Milan was erected on an acute-angled site as a development in unbroken rows with a symmetrical, flat-roof structure. With it s modern vocabulary of forms and materials, it is one of the five most remarkable multiple-family dwelling houses in Milan, which Terrag ni co-designed with Pietro Lingeri. On each strorey, three apartments open from the circulation core, centred around a three-flight stairwell and a lift. Jutting out from the front, as well as in the direction of the side streets, cantilevered balconies with upturned R-C sheets provi de the leitmotifs of this corner building, which is divided into three parts. The side facade is gradually stepped back towards the neighbouring hou ses.

Giuseppe Terragni - Pietro Lingeri | Casa Rustici | Corso Sempione, Milan | 1936

Built after one of the Rationalist designs by Terragni, Casa Rustici realises two innovative architectural concepts: transparen cy and the integration of glass surfaces. With this strictly organised, Modernist-style seven-storey block of flats, Terragni interpre ted the communication between the environment and the building’s space in his own characteristic and original way. The building is made up of pa rallel cubes, which open towards the street, creating transparency and a living space bathed in light. The volumes perpendicular to the stree t front and the court that they surround are strung along bridges and terraces that are open in the direction of the public space.

Charles Marshall - William Tweedy | Viceroy Court in St. John’s Wood | London, UK | 1934-36

Designed by Marshall & Tweedy, this building in St. John’s Wood contains 84 modern luxury apartments. The seven-storey block stands out against its environment with its elegant and yet restrained style, volume and materials. Clinker-clad and trimmed wi th cast stone borders, the projecting main front overlooking the street features semi-circular windows, loggias and balcony doors. The leitmotifs of the facade are the semi-circular, cantilevered balconies joining the glass partitions. They turn around the angles of the building with their horizontal metal railings. Owing to its simple and smooth brick cladding, the front overlooking the court remains a restrained composition. The elongated H-shape of the block contains a variety of apartment types, ranging from studio units with minimum floor space to the largest fivebedroom flats. The modern and generous apartments are furnished and equipped with all the modern conveniences. Besides, tenants have an underground car garage at their disposal.

Albini - Camus - Palanti | Fabio Filzi Quarter - Residential complex in the Milan suburbs | Italy | 1938

Taking up a whole city block, this residential complex containing small flats was built after integral designs of a linear deve lopment. The main principles of design work typical of Modernist architecture were to position parallel buildings aligned on a nor th–south axis, as well as to position empty spaces rhythmically and volumes succeeding each other in rows. This standardized residential distr ict contains ten buildings in three rows inside the slab along the perimeter of the housing estate. Featuring simple Modernist architecture, the complex has a floor-plan system contained in a rectangle which mediates the finely articulated, composed facade and the well-balanced v olumes. The distances between the buildings are in proportion with their heights, thus optimising light and ventillation. The block’s general types are made up of three-tiered parts. The flats of one, two or three rooms have a floor space of 25, 45 and 55 m² respectively. The mi nimal studio units include an integrated bathroom-kitchen block, as well as a living room with a loggia, while the living areas include the dining hall and the hallway. By the early 1980s, the buildings had deteriorated to an extent that they were in a dangerous condition.

Micthell - Bridgwater - Gollins & Smeeton AA | Viceroy Close | Birmingham, UK | 1938

Viceroy Close was built in downtown Birmingham as the first multi-storey block of flats in the interwar period on the sites of former Victorian houses. It was also the first to include a vast expanse of garden, offering tenants a suitable space for privacy desp ite the high density development. The entrance core of each building is a lounge from which flats are accessible via the staircase and an eleva tor. The robust brick-clad volume of the building is articulated by the refined tracery in the shifting planes along the facade. Of the eight f lat types this block contains, the single-room units feature a bathroom, dining room and living room, while the five-room flats contain two bathroom s and two living rooms.

Robert Atkinson | Oslo Court | London, UK | 1938

An apartment building with Modernist tones, Oslo Court graces St. John’s Wood, one of the most exclusive districts of London. Designed especially to meet the needs of young married couples, residential buildings containing luxury apartments were constru cted here intensively during the 1930s. Oslo Court is a development that illustrates this. The fan-shaped floor plan allowed 112 of its 1 25 apartments to have direct views over the neighbouring Regent’s Park. The units are accessible from the two staircase cores via a corridor between them. The two main entrances open from the park, but there is a third entrance from the opposite side leading on to the garage level. The building contains flats with five different floor plan layouts; the single-room (one-bedroom) units include a living room, a kitchen, a sep arate bathroom and a balcony.

Mario Terzaghi - Augusto Magnaghi Delfino | Apartment Building | Como, Italy | 1939

This free-standing, four-storey, flat-roofed, multi-tenant apartment building was built in the Modernist style with a symmetrical layout to contain six apartments in a compact volume only differentiated by the staircase in its central axis, which is a diffe rent height. Yet, there are no shifts in the plane along the facade. Two-tier, three-room apartments have a clear and logical floor plan layout. Each apartment has a loggia that faces the garden and runs along in front of the wing. Rooms overlooking the street feature French balconies. The simple plaster-clad volume is closed on the end elevations, while it folds out towards the garden with frames that open up. The charac ter of the facade overlooking the internal courtyard is mediated by solid and pierced parapets outside the apartments, as well as by the r hythm and harmony of the open stairwell’s railings. There are parking spaces in the ground-floor street lane, aw well as light-bathed com munal spaces that open towards the courtyard.

Located in downtown Como, Casa d’affitto Giuliani-Frigerio is the last realised apartment block by Terragni. It shows the influence of forms used by Italian Modernism, as well as those of buildings designed by Le Corbusier (who was respected by Terragni as an exemplary architect), especially with regard to the composition of the roof garden and the ribbon windows. In line with Terragni’s philos ophy of architecture, the house is composed of parallel volumes and rows of empty spaces, which in this case he combined with the rotation o f the building. The architect was fond of asymmetrical designs, which he also applied elsewhere. The five-storey Frigerio house contains 1 4 apartments. Its northern facade ranks amongst the most sophisticated compositions by Terragni.

APARTMENT BUILDINGS FROM THE FIRST HALF OF THE 20TH CENTURY – H UNGARIAN PROJECTS

Henrik Böhm – Ármin Hegedűs | Török Bankház | Szervita Square No. 3, Budapest, District V | 1906

A building in the Hungarian version of Art Nouveau, it was designed by architects who followed in Ödön Lechner’s footsteps. Thi s U-shaped development containing offices, retail spaces and apartments turns towards the street with a three-axis facade. The structure is crowned with a stone-framed gable graced by a colourful mosaic (designed and realised by Miksa Róth) representing the “Apoth eosis of Hungary” (actually, the glorification of Patrona Hungariae, the patron saint of the country). The glass elevation, a novelty ba ck in those days, blends with the Lechnerian gable cornice design and ornaments in a unique way.

Béla Lajta | Rózsavölgyi House | Szervita Square No. 5 | Budapest, District V | 1911-12

An early Modernist design in Béla Lajta’s oeuvre, it abandons the Hungarian-style ornamentation typical of the Lechnerian Art Nouveau. This building reflects the priority of constructive components as opposed to decoration. The various functions (a reta il and office block, as well as a residential house) are obviously separate and projected on the facade of the building. Above the vertically -articulated shop fronts, the facade features impressive horizontal shoulders graced with geometric patterns alternating with large smooth finish es of snowwhite enamel bricks. The ornamentation of the facade anticipates multipliable and reproducible works of applied arts with an in dustrial background. Regarding its internal spatial organisation, the building still remains traditional. Thus, it cannot be categorized as clearly Modernist in design. Inside the building, the furnishings of the R ózsavölgyi Zeneműbolt (a retail music publisher) were designed by Lajos Kozma, working in Lajta’s studio at the time.

Béla Málnai | Former Czech-Hungarian Industrial Bank | Nádor Street No. 6, Budapest, District V | 1912

A remarkable building by Málnai, co-designed with Gyula Haasz for the purposes of the former Czech-Hungarian Industrial Bank on a corner site in Nádor Street, it ranks amongst the most significant designs of pre-modern Hungarian architecture. The archi tectural duo received the commission via tendering, but had to revise their designs according to instructions from two prominent members of the jury (namely, Ignác Alpár and Béla Lajta). This imposing five-storey bank building stands out among the neighbouring structures with its sophisticated and elegant, yet restrained and moderate style, its exterior mass and its facade formation. Clad in stone, the reserved exteriors on the ground-floor and mezzanine office rooms are gently enhanced by the integrated decorative panels. In contrast, the residenti al floors on the top four storeys have unadorned openings with simple designs. A characteristic feature of the elevation is the tower-like m ass designed without openings. It ends in a projecting cornice which is characteristically accentuated by the four-storey glass bay window f ramed in iron.

The innovative feature of this development is the private street with an arched layout. As a result of this, all the apartments contained in the tenement house open onto the street and thus receive more light. As a founding member of the Department of Residential Building Design, Iván Kotsis held firm beliefs concerning many fundamental issues of design. The symmetrical layout of Luther H ouse and the windows vertically concentrated on the facade still evoke by-gone days. Nevertheless, it still includes several up-to-date components. The design, based on outside galleries leading to apartments, permitted the entrances of the apartments to be independent of the location of the

Iván Kotsis | Luther House | Nyíregyháza | 1929

Giuseppe Terragni | Giuliani-Frigerio Apartments | Como, Italy | 1940

staircase, which in turn allowed for their economical and up-to-date floor-plans. As it is, only the ancillary and service room s of the two-span building open onto the outside galleries. The rooms have plenty of full value, and the old air-shafts could be omitted. Besides , the rooms have their own access via the hallways. One of the representative means of middle-class homes, the two-winged entrance door, wa s also abandoned.

Pál Ligeti – Farkas Molnár | Delej Mansion | Mihály Street No. 11, Budapest, District I | 1930 diagonal form situated on a sloping terrain already reflect the new principles, its truss is a traditional feature, owing to th e backwardness of the Hungarian building industry. The outdated technology probably left its mark on the design of building forms, an d this may be the reason why it has no prominently projecting balconies or large openings. The novelty of its floor plan configuration lie s in the fact that the rooms of the apartments open from a windowed central living area instead of the hall. The building once housed Farkas Molná r’s own apartment of one and a half rooms, which used to be open to visitors on Sundays to illustrate the economical uses of space.

Károly Rainer | Mailáth Houses | Keleti Károly Street, Budapest, District II | 1930

Commissioned by Count József Mailáth, the complex wedged between Keleti Károly Street and Bimbó Road contains a large-scale former hotel doubling as a tenement house. A tenement complex of four semi-detached houses was built in 1930 in the same style. Architect Károly Rainer was commissioned to design the house for the client after winning a closed design contest in 1928. As it was a giantscale project, selecting the building contractor was a priority. Another important concern was to hire a reliable master builder who had the necessary funds. This is why Lajos Berey was chosen for this position. Instead of the original layout, the site was divided into six parts in line with the designer’s concept in order to realise the mansion-like, free-standing buildings. It was only the ground-floor busines ses where the development followed the line of the narrow Keleti Károly Street. From the first storey up, the facade plane is recessed by 5.5 metres, and the apartments with terraces are permitted a more generous and breezier streetscape with more exposure to sunshine. Semi-detached U -shaped residential buildings with outside galleries surround an internal courtyard. Characteristic features of the five-storey corner building are the loggias in the centre on the three street fronts, the restaurant on the bottom level and the parapets with balustrades that fra me the recessed top floor, which features terraces. The residential complex was designed to contain a total of 150 apartments with 2, 3 or 4 ro oms plus a hall, while the corner building was to feature 80 bedsitters with 1 or 2 rooms.

Pál Detre - Máté Major | Tenement House | Attila Road No. 129, Budapest, District I | 1934

Built for a private investor, this tenement house truly represents the potentials of design when confined within the site bound aries. The development thus features imperfectly unbroken rows integrating lateral gardens, which are a compulsory regulation for this section of Attila Road along Vérmező. This design permitted a significantl y larger expanse of facade. Featuring a facade on the cantileve red volume of the tenement house organised with a lateral garden, the building shows a set of forms characteristic of Modernist architecture. Despite the nice facades and elevations, the floor plans of the two double-room and two single-room apartments opening from the four-tier s tairway are compromised to some extent, resulting from the elongated shape of the development. The spatial proportions of the longish rooms with a concealed hall are not quite advantageous. The exterior form and the interior contents contradict each other to some extent, ow ing to windows that are much too small and balconies that connect to the bedrooms instead of the living rooms.

Lajos Kozma | Six-Flat Tenement Mansion | Bimbó Road No. 39, Budapest, District II | 1934

This building features the characteristics of modern tenement mansions built on green belt land. As Kozma wrote in Space and Form, “The primary concerns of the arrangement are the four cardinal points, air, light, economical structures, good heatabilit y and protection against cooling, utilization of shadow and light, and easy and transparent circulation, being closed toward the direction of the wind and the street, but open toward the garden and sunshine.” The symmetrical building contains the service areas next to the stairwell, while in the other direction there are the living areas fully open towards the garden. The ambition to blur the external boundaries of the b uilding whilst blending the garden and the interior space is most evident in the completely adjustable glass partitions on the building ends, the roof terrace and the rooms’ corner and ribbon windows. Both the functional design of the apartments and the flexibility of the adjoining roo ms are exemplary, since they permit a versatile utilisation of living areas.

László Lauber - István Nyíri | Tenement House | Kékgolyó Street No. 10, Budapest, District XII | 1934

Although completed before the decree prohibiting total site enclosure, this building was never meant to maximise site developme nt. Breaking with the practice of constructing urban tenement houses along the site boundaries, architects now created on-site gree nery, a garden, and thus more valuable apartments. The sole, small lateral wing next to the street did not exploit the site, which allowed for a breezier development. Apartments contained in twos on each level feature functional and contemporary design. The rooms open separately from the living area, and en suite bathrooms with windows directly join the bedrooms. Another specialty of the house – and also the very first one in its kind in Budapest – was the 150 m² roof garden belonging to the apartment of the client on the top floor. The openings pierc ing the walls surrounding the roof terrace artistically framed the views of the Budapest skyline’s famous landmarks. Le Corbusier’s ideas are also evident elsewhere, as the facade exposes. Thanks to fully openable folding windows without a corner prop, the boundaries of the exterio r and interior are blurred.

The method of development used on this corner site is an innovative one. By leaving off the development above the mezzanine facing the smaller street, a French courtyard was created. Thus, the wing along the thoroughfare (formerly Horthy, today Bartók Béla Road) could have a southern facade, and the ratio of the narrow and small side street improved considerably. Another novel feature of the design is that the kitchens are housed on the street facade as well, while the internal southern side contains bedrooms and bathrooms. Th e in-between apartments could do without the hall. The dwelling units in the two-span building can be ventilated throughout; thus, they are more valuable than usual, which compensates for the lost undeveloped area. The ground floor of the building, which once housed the Simplon movie cinema, featured top achievements in contemporary technology and architecture with its sunken foyer, galleried interior, amphitheatre-style auditorium with tiers rising towards the projection screen, and acoustic techniques. Designers chose the steel skeleton because of the taxexemption regulations (the building had to be completed as soon as possible), but the fragile structure also had certain archit ectural advantages.

Aladár Árkay - Sándor Faragó - József Fischer - Károly Heysa - Pál Ligeti - Farkas Molnár - Móric Pogány - Gábor Preisich - Mih ály Vadász | OTI Tenement Houses | Pope John Paul II Square (formerly Köztársaság Square) Nos. 14,15 and 16, Budapest, District VIII | 1935

This cluster of social tenement houses by the representatives of CIRPAC (the elected executive body of CIAM, Comité internation al pour la résolution des problèmes de l’architecture contemporaine, in English: International Committee for the Resolution of Problems in C ontemporary Architecture) broke away from the enclosure-type development, which made it unique among tenement houses constructed in Budapes t during the interwar period. The main objective of the building with a linear design was to achieve maximum and equal optimisation of sunshine, ventilation and views for the small, tiered apartments it contained. The three row houses are connected by a sequence of businesses on the ground floor, which creates an enclosure on the street side and maintains the continuity of the urban fabric. The novelty of de ployment and the functional design are unquestionable strengths of the project. However, the exaggerated puritanism and the ambition to econ omise may have contributed to the miserable deterioration of the houses witnessed today.

Lajos Kozma | Átrium House | Margit Boulevard No. 55, Budapest, District II | 1936

With a client motivated by greed for gain, this speculative tenement house failed to produce anything new with its concept of deployment. However, because of the brilliantly conceived floor-plan arrangement, as well as its direct projection on the facade, innovative structural technique and, not least, its careful detailing, this building still has significance beyond itself and its times. I ts combination of reinforced concrete and steel structure was a real novelty at the time. The building is an expressive example of spatial system s focussed on a central core, which is reflected in the floor plans of the apartments. It also provides a viable example of ingenuous facade fo rmation amongst conditions that restrict design work. The ground floor of the building once contained the Átrium movie cinema, equipped with a modern ventilation system and acoustic techniques.

Dr. Béla Barát - Ede Novák | Georgia Tenement Palace | Rákóczi Road No. 4, Budapest, District VII | 1936

Located in an important intersection of the city centre, this tenement house occupies a place between traditional and modern architecture. Its deployment is the result of relevant regulations and tax-exemption restrictions. Influence of the new archite cture is apparent

Gábor Preisich - Mihály Vadász | Manfréd Weiss’s Pension Funds Tenement House | Bartók Béla Road No. 62–64, Budapest, District XI | 1934

in the loggias facing the internal garden, which is closed from the road and features an ornate basin; sun-decks on the flat ro of; the studio apartment on the top floor; the neon sign that wraps around the corner vertically on the street side; and the clock standing ou t like a tower. Although they broke away from Eclecticism, designers did not strip the facade of ornamentation. Clad in travertine, this surfac e is accentuated by French balconies along the vertical axes framed with marble and ornate railings, while the studio flats are equipped wi th segmentalheaded windows. The materials used, the excellent subcontractor works and the elegant stairwell design raise this representativ e luxury tenement house well above the average.

Béla Hofstätter - Ferenc Domány | Dunapark House | Pozsonyi Road No. 38-40, Budapest, District XIII | 1936

The integral architectural design is a result of the centrally-regulated developmental form and the facade structure. It was de signed by architects who travelled extensively abroad and refused to follow the pure aesthetics of rigid, orthodox Modernism. The gene rous foyers, high-quality materials and examples of fine workmanship featured in this luxurious tenement house all served the customary demands of the client, a large industrial company. A key factor guaranteeing the success of the market-based project was the optimal satisfact ion of middleclass expectations at the time. The ground floor of the building houses the famous Dunapark Café.

László Lauber - István Nyíri - Sándor Bálint | Tenement House | Irányi Street No. 8, Budapest, District V | 1936

A generous six-storey tenement house on a corner site, it is a typical modern building with a simple, crystallised facade. Conc eived in the spirit of new architecture, the asymmetrical layout of openings on the facade continues around the corner and is interpr etable together with the other side, a beautiful example of this being the interrelation of the balcony and the windows running horizontally on the facade. Originally, a two-room plus hall apartment and a three-room plus hall apartment opened from the two-tier stairwell. The buildin g forms a connection with the taller neighbouring structure via a roof terrace with a pergola.

Farkas Molnár | Condominiums | Pasaréti Road No. 7, Budapest, District II | 1936

A block of owner-occupied flats and a mansion were integrated when developing this triangular site. Regarded as the climax of Molnár’s oeuvre, the building, as a rule, bears Neo-Plasticist features. The integration of the two parts, the mural by Molnár once gracing the entrance area and the characteristic chess-board grid evokes compositions by Mondrian and Doesburg. As a result of the logical floor plan system and R-C skeleton, the freely alternating bay windows and loggias define the prominent street facade. The fixed service functions are contained beside the stairwell along the rear facade, while the rooms are placed along the more advantageously oriented street facade.

Móric Pogány - István Janáky | Bérvilla | Áfonya Street, Budapest, District II | 1936

A free-standing mansion containing one apartment on each level, this is a genuinely modern building. Rooms clearly divided into intimate and daylight zones correspond to a functional design, which makes them contemporary. The spatial contact created by the external garden, through the dining area, the floral window and the terrace, was highly auspicious. The perimeter terrace allowed all ro oms to communicate with the garden in a profound way. On the garden-facing side, the ground-floor terrace raised on columns and the walka ble roof terrace on the flat roof were inspired by Le Corbusier’s concept and followed the principles of new architecture.

Károly Bálint | Tenement Mansion with Businesses | Kolumbusz Street No. 57/b, Budapest, District XIV | 1937

This mass of the building shows the characteristic features of Modernist architecture. In line with the ambition to blur the bo undaries between the interior and exterior, the ground-floor patisserie is contained beneath the plinths on the lower part the terra ce. The corners of the house are are either curved over with ribbon windows or alternatingly cut from the mass to create roofed open balconies. The floor plan system was up-to-date for its time; all the main rooms were directly exposed to natural light, and the volume’s depths contained service areas only. The common boiler room, laundry and drying rooms on the ground floor serve their functions practically.

Lajos Kozma - Vilmos Dénes | Tenement House | Régiposta Street No. 13, Budapest, District V | 1937

The novelty of this building, a development set back from the streetline, thus improving the narrowness of Régiposta Street, wa s a compulsory condition set by regulations. The R-C frame building was carefully designed down to the tiniest details, which is a trademark of designs by Kozma. The strip of ribbon windows on the facade is only disrupted at the pillar level by the black marble cladding in-laid in the

windows’ plane, behind which the shutter system and engineering units are concealed. Despite its tightness, the stairway foyer is not overwhelming, which is the positive effect of both the design (as it is opened towards the internal L-shaped garden) and the high-q uality materials. Each level contains three single-room flats featuring clever details that are thoughtfully conceived and carefully designed. These include the cupboards, built-in wardrobes sunk in the wall plane, a laundry box and a vanity cabinet integrated in the grid of tiles in the bathroom, and even the pull-cord of the built-in water-closet tank.

György Rumszauer | Tenement House of the Association of the Royal Hungarian Postmasters and Postal Employees | Szalay Street No. 5/a, Budapest, District V | 1937

This corner building with an R-C skeleton is defined by the diagonally symmetrical floor plan configuration, in which the six a partments housed on each storey are accessible via the enclosed sector-shaped stairwell along the axis. However, the client’s compr omising ambition to maximise development prevented it from evolving into a truly Modernist building. In line with traditional developme nts, the building takes on the contours of the site, which entails the disadvantageous north-facing orientation of the apartments overlo oking Szalay Street. Dwellings feature contemporary achievements of technology, each being equipped with built-in wardrobes and an air-tight hallway. The generous stairway space and the entrance foyer are graced with fine architectural details. However, the oversized depth of the three-span apartments is rather disturbing. The contrast between the horizontal articulation of the street side and the vertical bay windo w on the corner lends this building its character.

Gyula Wälder | Tenement House (Holitscher House) | Rákóczi Road No. 12, Budapest, District VII | 1937

This mass composition was borrowed from that of the building designed by Dénes Györgyi for the same site, which remained in blueprint. An architect previously specialised in the Neo-Baroque style, Gyula Wälder made his very first step towards Modernis m with this project. As it is an extremely high-density development containing two tenement blocks embracing a confined courtyard bordered by three streets, it lacks innovation in its location. However, the designer was concerned with the integrity of the cityscape when adju sting the house’s superstructure (its cornice and roof) to that of its neighbour (Béla Lajta’s bank centre and tenement house in Erzsébetváros). The department stores on the bottom floors and the apartments above are clearly distinguished on the facade. A projecting roof separates the b usiness portals from the brick cladding of the upper floors, graced by vertical pilaster strips. The brick architecture of the facade and the Rococo-style grilles of the gateways and balconies combined with the ornamentation of the cornice create an unusual blend with the modern-de sign shop fronts and neon signs.

János Wanner | Tenement Mansion | Szilágyi Erzsébet Avenue No. 61, Budapest, District II | 1937

This is one of the most beautiful free-standing tenement mansions of its time. The loggia that appears in the composition of ma ss and the cutout stairway volumes are both evidence of Le Corbusier’s influence, which is not accidental. Wanner worked for Le Co rbusier’s studio between 1931 and 1932. The symmetry of the enclosed rectangular block is gently upset by the asymmetrical position of th e solid components of the entrance and the parapet. Opening from the two-tier stairwell, the apartments are excellent functionally and fea ture halls that are opened up by the loggias along the side facade. This transforms them into naturally lit living spaces of optimal value.

Béla Hofstätter - Ferenc Domány | Tenement House of Weiss Manfréd Companies’ Recognised Pension Fund | Margit Boulevard Nos. 15-17, Budapest, District II | 1938

As the scheme had to respond to the neighbourhood’s screening partition wall (a compulsory criterion defined by the Public Work s Committee), a central elliptical stairway was designed in between the two parallel row houses. This design features several adv antages. It was enough to build a single larger-size staircase facilitating easier access to the apartments via the central circulation system, the living areas could be opened towards the streets, and the depth of the English courtyard between the two row houses could be smaller, too. T he floor plan configuration of the dwellings is up-to-date. Each unit features a separate water-closet, the rooms are accessible via the bath room or closet, while the kitchens come with a separate household entrance connected to the other rooms of the dwelling via an air-tight foyer. What makes this house a real specialty is the stylish corner volume in limestone cladding that continues in a curve around the corner, the atmospheric stairway foyer that has mellowed with age, and the beautiful skylit stairwell containing two circular elevators.

Tibor Hübner - István Janáky | OTI Tenement House | Károly Boulevard Nos. 13-15, Budapest, District VII | 1940

As one of the Madách Houses, it was designed as an integral development intended to head Erzsébet Avenue, later renamed as Madách Avenue, and an architectural event which included several building regulation plans and design contests. Finally, Gyula Wälder was commissioned to draw the integral plans of the buildings. The bottom levels are orchestrated by an arcade topped with a tal l, towering facade clad in clinker bricks. As a result, designers of the individual buildings had no free scope and were only free to d esign the floor plans. The number of storeys, the facades with their axes, the number and positions of the projections and the windows were all compulsorily defined by Wälder’s concept. Despite all the restrictions, the duo of architects, Hübner and Janáky, came up with a clear floor plan and structural organisation. Although this method of design work (realising interior contents applied to the back of a ready-made exteri or) clashed with the spirit of new architecture, the result is an unquestionably integral urban development. The entrance area and the foye r of the building are enriched with remarkable works of applied arts.

Dr. Dezső Hültl | Tenement House of the Hungarian Academy of Science (MTA) | Károly Boulevard No. 1, Budapest, District VII | 1939

Built four years later than the adjacent Georgia House, it was realised as a perfect complement to its neighbour in response to regulations defining both the development’s embedding and its contours. Just like the building designed by Béla Barát and Ede Nová k, it features a facade highlighted by decorative components such as the marble-framed French balconies along the vertical axes, the ornate st eel rails and the balustrade parapet along the cylindrical top floor – all conceived in the spirit of Eclecticism. Just like Georgia House, t his building is an imposing tenement house featuring a large, ornate entrance hall with a colonnade and traditional residential floor plans.

Aladár and Viktor Olgyay | Tenement House | Városmajor Street No. 50/b, Budapest, District XII | 1941

This is an excellent design of the new architecture, evidently influenced by Le Corbusier and the Modernist architecture of the Mediterranean. Its embedding breaks free from the tenement house layouts prevailing till then, and in a novel fashion, instead of Városmajor Street, the apartments open towards the internal garden. The street facade contains the stairway and the ancillary rooms of the dwelling units. What heralds the new era here is the garden is utterly enjoyable from each apartment. The ambition to blend nature on th e outside with the interior and turn towards the greenery permeates the design of the ground-floor apartment, which features garden acces s. Enclosed loggias envelop the whole internal facade, and the top-floor apartment’s roof terrace includes a porch and shower. From a funct ional viewpoint, direct access from the car park in the basement to the stairwell is also a novelty.

This building was erected on the site of the former Orczy House , on the corner of Petőfi Sándor and Párizsi Streets. As oppose d to the contours of the former development, which reached to the street, the new one is stepped back, ameliorating the airspace of the downtown street, which was rather narrow anyway. Another novel feature of the scheme was the roofed passage on the ground floor, which c reated a private street in the depth of the site. Adherers of Modernism welcomed this idea and proposed to introduce it in several par ts of the Inner City. Another advantageous response to urban issues was the gradual retraction of the mass above the first storey which mitigated the narrowness of the confining Párizsi Street. Each apartment features a hall thanks to the three-span width of the building, whic h was in turn a response to investors’ expectations. This stylish building is a genuine downtown house representing lasting values with high-quality fine materials, stairwell details and works of applied arts gracing the foyer.

APARTMENT BUILDINGS FROM THE LATTER HALF OF THE 20TH CENTURY – INTERNATIONAL PROJECTS

Containing 12 lines of buildings, this social housing estate was built right after the war in Poggioreale, a suburb of Naples, on a site owned by the client, the Social Housing Institute. The stairwells of the tiered buildings are accessible from the terraced stre et at the height

Gedeon Gerlóczy | Tenement House with Businesses | Petőfi Sándor Street No. 12, Budapest, District V | 1944

Luciano Abenante - Francesco Di Salvo - Gian Tristano Papale | Social Housing | Naples, Italy | 1947

of the first level. The varied designs of the ground floors are the results of both necessity and the demand for rooms with dif ferent functions (portico, concierge service and apartments for larger families). The new buildings had to be follow-ups, using the foundations and the ground floors completed in the 1940s with housing levels different from those of the buildings designed earlier. Each block contains 2 5 apartments each with 2, 3 or 4 rooms. From an architectural aspect, the residential complex is an integral one of good standards. The faca de is rhythmically articulated by enclosed ribbon windows at various parapet heights and visually concluded by the expressively designed terraces on the top floor.

Luigi Moretti | Il Girasole | Rome, Italy | 1950

Turning towards the main street with a mass cut in two parts down the middle by a narrow vertical cleft, the building contains 2 large apartments on each general floor. Above the ground floor, the two blocks, clad in rustic and smooth travertine, are retra cted in every direction, so the housing levels seem to float above. The lightweight appearance of the upper storeys is enhanced by the materi als used (the facade is enveloped in white glass mosaic) and the wrap-around ribbon windows. The designs of the lateral balconies, the effici ent positioning of the stairwell, combined with refined claddings and finishes and other precisely executed details – all contribute to the highly expressive character of the building divided in two parts.

Ludwig Mies van der Rohe | Lake Shore Drive Apartments | Chicago, USA | 1951

This free-standing, twin pair of 26-storey towers actually reinterpreted urban housing projects with their combination of glass and steel and the expression of skeletal frames on the facade. Placed at right angles to each other, the two buildings face Lake Michigan and the inner city. Logically designed, the steel skeleton of the towers offers a perfect solution to both the plan system and facade d esign. Carefully selected for the structural pillars, the window profile creates the beautiful texture of the steel-and-glass skin. The two high -rises have identical outer structures and geometries, but different interior designs. What they have in common is the lift and the stairwell des igned as their inner core. The northern block contains 8 two-room apartments per level, while the southern one features 4 four-room units.

Le Corbusier | Unité d’Habitation | Marseille, France | 1948-52

Of the buildings referred to as Unité d’Habitation (“collective house”, literally meaning “housing unit”), five were completed between 1947 and 1960. The most famous of them is this residential building in Marseille. Like a city built vertically, it is 165 m lon g, 56 m tall and 24 m wide and contains 337 apartments of various sizes. Unite d’Habitation has a characteristic facade design, being a concrete-co ffered highrise structure raised on 17 pairs of R-C pilots. Le Corbusier adjusted the sizes of the duplex dwelling units to Modulor, an an thropometric scale of proportions he devised himself, his motto being that “the house is a machine for living in” basically meant to offer residents all the modern conveniences. The circulation system of corridors only penetrates in between the prevailing duplex units on every third level. The 7th and 8th floors house communal spaces (shopping, entertainment and amenities). The architect designed the roof to contain a look -out point, an open-air theatre stage, a gym hall, as well as a nursery-plus-kindergarten. Residents, however, felt the apartments too tigh t. The internal streets of shops on the 7th and 8th floors did not work out quite well, and children living here preferred to play in the parks outdoors. Although the collective house in Marseille failed to live up to expectations, it has evolved into a ground-breaking, definitive d esign of multiplefamily housing.

The architectural philosophy represented by Asnago and Vender is reflected in this building on Via Faruffini in a most authenti c way. Their design method refers to a process of abstraction, resulting in the formal clarity of strict rationalism. The multi-l ayered character of the architectural devices applied deliberately on the street facade, the playfulness of alternating solid and open surfaces, and the rhythmic layout of apertures – all contribute to a versatile and yet integral design. A unique formal constituent, the metal grid fixed outside the third and fourth storeys, is a purely artistic detail lacking function. The building is not a homogeneous one; its irregularities ref lect the designers’ ambition to make it an expressive, “passionate” work of architecture. The bottom level of the corner building houses public spa ce containing offices. On each floor, three larger dwelling units, both corner and transitional types, join the vertical circulation core at the focus of the mixed-use building.

Mario Asnago - Claudio Vender | Residential Building | Via Faruffini 6, Milan, Italy | 1954

José Antonio Coderch | Casa de la Marina | Barcelona, Spain | 1951–54

Following the classical configuration, this high-rise building was built near the waterfront in Barcelona. The bottom two level s contain shops that are open via glass surfaces, while each of the upper six floors houses an apartment. The attic holds two stu dios and a terrace. Unique features of the house are the floor plans and the facade design. The interiors of the dwelling units are define d by an intricate system of walls breaking the planes at oblique angles to create exciting apertures, practical foyers and the impression of spac iousness. Open on three sides, the building features a facade reflecting the interior design with solid surfaces and the undulating dynamics o f adjustable wooden louvers. Because of its materials and forms, Casa de la Marina is a fine example reinterpreting the traditions of the Me diterranean by blending them with a Modernist vocabulary of forms.

Attilio Mariani - Carlo Perogalli | Via Crivelli | Milan, Italy | 1955

This building boasts an integral and characteristic streetscape, although relevant construction regulations only allowed for a 5-metre-wide front garden. The rhythm of alternating open and closed balconies contributes to the unique overall impression of the facade design. Besides the playfulness reflected in forms, the facades and the palette are key factors in the architecture. Wall surfaces feature chrome yellow ceramic mosaics, the cornices are wrapped in grey marble, and the plinth features a plain matte marble ceramic mo saic. As a distinguishing feature of Italian Neo-Realist architecture, the kitchen and the dining room were integrated to allow the living room to function as an independent space. However, Perogalli designed this building with a reduced-size (3.2 m²) kitchen without a dining r oom. The latter function is contained as part of the living area.

Frank Lloyd Wright | Price Tower | Bartlesville, Oklahoma, USA | 1956

This multi-use high-rise contains the offices of H. C. Price and other companies as primary tenants, as well as apartments on i ts 19 storeys intended as income-raising ventures. The scheme is yet another one by Wright that reflects his organic approach. The structural design incorporates the tree-motif with its centrally positioned core representing the trunk, while the cantilevered floors pro jecting out from it are like the branches. The outer skin of the tower is made up of curtain walls hung from the floors to lend the facade its d istinctly light appearance. The structural cores containing the four elevator shafts and the interior walls perpendicular to each other divide the levels into four segments – three of which are suited to house offices, while the fourth was to house a duplex apartment. Nowadays, the mixed-use building functions as an art centre and also contains luxury dwellings, which are as highly regarded as one-of-a-kind.

Gio Ponti | Casa Via Dezza | Milan, Italy | 1957

Gio Ponti is known as a master of both architecture and design. When working on this project, generous spatial connections were the first on his priority list. The nine-level structure at 49 Via Dezza contains Ponti’s own apartment and studio, too. Ponti’ s careful attention to details when dressing his spaces, designing the interiors according to an integral concept, certainly shows in the furnishin g and the accessories equipped with concealed lighting fixtures, the elm-wood wall panelling, the diagonal ceramic floor-tiling, and the white ceiling that is in harmony with all the elements. His unique and innovative solutions are the high-standard design of walls pierced by aperture s to create borders between interior and exterior. To open up the facade towards Via Dezza, he used generously-sized windows in a versatile layout to enhance the exterior with refined playfulness.

Kunio Maekawa | Harumi Apartments | Tokyo, Japan | 1958

Located on Harumi, an artificial island in Tokyo Bay, this grand-scale building along a north-east and south-west axis contains apartments which were popular with the affluent upper middle-class then. The easy access and proximity of the amenities and ser vices it offered made the dwelling units even more attractive. Massive steel and R-C structures were justified by the need to resist ear thquakes and exposure to climatic extremes. Floor plans drew inspiration from the modern architecture of Le Corbusier’s Unité d’Habitation i n Marseille. Single-level and duplex apartments are contained along the full length of the building with access only on every third level fr om the circulation corridor. The smaller units, which face southeast, are housed on the circulation level, while transitional apartments that occupy the full depth of the building are accessible from the same level via small staircases either downward or upward.

Torre Velasca, a 106-metre (26-storey) skyscraper, towers above the Gothic buildings of the old city core. To respond to the hi storic fabric of Milan, designers borrowed the forms of medieval guard towers. As a result, the lower part of the building is narrower , while the upper cantilevered section extends out. This design was also justified by mixed functional demands. The lower, narrower levels co ntain offices, businesses and exhibition spaces, while the upper (wider and more spacious) ones house apartments. The positioning of the slend er building stem in the middle of the site allowed for a large, open-space pedestrian plaza around it. Adjustment of the development to the historic context is enhanced by the stone-cladding of the facade. The exterior mass features versatile textures defined by the play of apertures that pierce the walls alternating with transparent and reflexive surfaces.

Johannes Hendrik van der Broek - Jaap Bakema | Hansaviertel

Tower | Berlin, Germany | 1960

Bakema’s scheme for this high-rise, high-density housing project was realised as part of the international building exhibition, IBA (Interbau), in 1957. The 16-storey local-access tower has a split-level design creating a complicated fabric of single- and two -level apartments. Housed on two different levels, the 6-metre-wide duplex units face west and east along an internal stairwell. The entran ce level gives access to the kitchen and the spacious living-room, while the next floor contains the bedroom, bathroom and study. The spatial system thus created allowed for only six internal circulation corridors and mainly transitional apartments, which optimizes ventilation and light conditions. The loggias along the facade feature a clear and logical system that is a projection of the playful floor plan of the bu ilding.

Bertrand Goldberg | Marina City | Chicago, USA | 1964

When commissioned for this project, Goldberg had to design the complex so as to stop the urban exodus (a suburbanisation tendency) affecting Chicago. Thus, the scheme is a response to this issue of city planning and treats residential- and commercial-use zones as closely integrated, functioning as a lively independent “city within a city” all day long. Besides offering 360° panoramic views, the r ound, reinforced concrete towers house an internal circulation core which creates a secure structure, resisting even strong gales. The bottom th ird of each buildings contains an 18-level parking garage with a continuous, helical ramp. The upper two-thirds of the structures feature 4 50 flats each, in a combination of studios, as well as one- and two-room residences, thus totalling 900 apartments.

Ernő Goldfinger | Balfron and Trellick Tower | West-London, UK | 1968–72

Ernő Goldfinger was a prominent figure of post-war British arch itecture. In the 1940s, the government launched a reconstructio n program to replace the loss of approx. 4 million demolished homes. High-rise construction was a priority, and Goldfinger was a genuine specialist in this field. Widely known, his 27-storey Balfron Tower and 31-storey Trellick Tower are rated now as protected buildi ngs representing English Brutalist architecture. Housing small tenement dwellings, Trellick Tower was both dangerous and discredited in the 1970 s. Since then, it has evolved into an iconic landmark. Balfron Tower, the smaller constituent of this tower composition, is connected on each level to a narrow service high-rise that houses the elevator and ancillary services.

Moshe Safdie | Habitat ’67 | Montreal, Canada | 1967

An experimental project, Habitat ’67 was realised for Expo ‘67, the world exhibition in Montreal. The architect strove to desig n affordable apartments and thus opted for prefab technology. Designed in a stacked, modular system, the dwelling units (sized 11.7 × 5.3 × 3 metres) are connected in a loose, seemingly random pattern. Careful designing created three pyramid-shape structures with a sel f-contained lift core. The top floors are connected via open circulation and access bridges. The kitchens and bathrooms of the 15 various a partment types are prefab constituents. The dwellings are two-, three- and four-room units, the majority of them duplexes with roof gardens. A lthough the project has been criticised for bad cost-efficiency, its ideological-conceptual background is exemplary by all means.

Alison and Peter Smithson | Robin Hood Gardens | London, UK | 1972

Designed by the Smithsons, a married couple, this council housing complex built in Poplar, an East-London residential district, is made up of two new Brutalist-style buildings. Embracing the extensive garden, the buildings stretch north-south along the site bordered by main roads on three sides. To optimise light condition, one is 10-story, while the other is 7-storey. The longish facade turns towards the city with a wide circulation corridor that could function as an inner street and thus a meeting point and recreation area in line wi th the design -

Gian Luigi Banfi - Lodovico Belgiojoso - Enrico Peresutti - Ernesto Rogers (Studio BBPR) | Velasca Tower | Milan, Italy | 1958

ers’ intention. The flats themselves are a mixture of single-level apartments and duplex maisonettes in both buildings. At entr y level, the apartments feature the kitchen and dining area; the bedrooms and the living area are accessible either up or down the stairs.

Kisho Kurokawa | Nakagin Capsule Tower | Tokyo, Japan | 1972

Kisho Kurokawa is a prominent architect of Metabolism, which is the most prestigious Japanese movement of Modernist architecture in Japan. According to the Metabolist vision, a city is a system of buildings made up of interconnecting, mobile and flexible c onstituents. As Kurokawa argues, architecture must spur the evolution of the individual with its spaces and means. The Nakagin Capsule Tower is an exemplary design of capsule architecture, a kind of modular construction. Owing to its high-tech equipment, the capsule is a ki nd of minimal space with the potential to guarantee the individual’s every essential condition. The owners can have their private modular uni ts assembled to their liking before they are plugged into the central core, which is shared with the other occupants. The towerhouse was con structed by integrating 144 pods or capsules (temporary, residential or studio) that are manufactured off-site and then fixed one by one to two vertical R-C cores. The cantilevered hanging capsules of the service-circulation skeleton can be replaced and rearranged.

Rudolf Olgiati | Apartment House | Flims-Dorf, Switzerland | 1973

A characteristic condominium with unique tones, Olgiati’s architecture features a wall surrounding the interior like a skin, combined with a body of sculptural forms. Blending traditional and modern architecture, the architect created his own individual visual vocabulary of forms. His facades have generous openings as entrances, as well as loggias, small windows and recesses to accentuate the exteri or shell design. A free-standing fire space and designed cooking area intensify the three-dimensionality within the interiors. Its complex forms lend the building a characteristic appearance. As an exciting solution, the transversal roofing of this multi-apartment building evokes the character typical of detached houses. Highly efficient space utilisation reduced construction costs, which are surprisingly low, just lik e in Olgiati’s other projects.

Ricardo Bofill - Taller de Arquitectura | Walden 7 | Barcelona, Spain | 1973

Much like a monumental fortification, Bofill’s building towers above a suburb of Barcelona. It is indeed a development that dev iates from the traditions of the housing project genre as such. The basic idea was a vertical maze system, allowing occupants to open or close circulation between the apartments and communal spaces on demand. Made up of 18 towers, the building mass contains 446 residenc es in total. The towers are gradually stepped to lean and bend together creating the 7 interconnected interior courtyards, suited to function as the venue of a variety of activities ranging from playing games and sports to screening films in public. With a few exceptions, dwe llings face both outwards and into one of the internal courtyards. Their floor-plan is based on 30 m² modules creating single-level studios or duplexes, the size of which range from 1 to 4 modules respectively.

Cruz y Ortiz Arquitectos | Calle Doña María Coronel 26 | Sevilla, Spain | 1976

This building is part of the high-density development fabric of Sevilla. Local regulations strove to reduce housing density in the inner city, which in this case meant that 25 % of the site had to be left undeveloped. Designers positioned this zone in the focu s, and thus opted for an irregular curved internal courtyard inspired by the Mediterranean patio layout. The building contains 12 apartments altogether (three dwellings per level) with approx. 100 m² of floor space. The flats completely occupy the space between the patio and the adjace nt buildings and are open towards the street, the courtyard and two air-shafts. Responding to local climatic conditions, the roof-level pati o is shaded to protect against overheating in summer.

Rudolf Olgiati | Tschaler House | Chur, Switzerland | 1977

When rebuilding Haus Tschaler, Olgiati responded to the sensitive faculties of the existing building. The sculptural body is ma nifest in both the exterior and interior of the house. The architect created dynamism and refined tension inside by relying upon an op tical play of lights and carefully designed facade openings. His solutions of interior remodelling and spatial organisation are exemplary; th e inner space and outer forms are kept in harmonious equilibrium. Through the proportions and order of apertures, as well as the articulation of the facades, the building creates its own unique paradigm appropriate for the existing architecture. The face-lifted house is a chara cteristic blend of historic and traditional components with modern motifs.

Jean Nouvel | Nemausus I-II | Nîmes, France | 1985–88

Containing 114 apartments, this complex designed by Jean Nouvel offered novelty in multiple ways, as opposed to traditional soc ial housing projects. His innovative approach is manifest in both spatial formation and materials. The two apartment blocks house 1 7 different variations of single-level flats, duplexes and triplexes. His design priority was to contain spacious and light interiors, while keeping to a cost-efficient budget. By using a simple structural skeleton (R-C frame) combined with prefab technology, he minimized construc tion costs, which in turn allowed for larger dwellings. Free-standing stairs and transparent surfaces allow for transparent apartment interiors, while the terrace with folding doors on the southern facade exposes the living spaces to intense daylight.

APARTMENT BUILDINGS FROM THE LATTER HALF OF THE 20TH CENTURY – HUNGARIAN PROJECTS

Zoltán Kiss | Apartment Building | Délibáb Street, District VI, Budapest | 1954

Architect Zoltán Kiss chose Neo-Classicist architectural prototypes evoking the Reform Age of Hungarian history rather than for ms preferred by contemporary Social-Realism characteristic of the period. Featuring simple forms, the concept of this residential building may be considered as up-to-date, and it actually bears the stylistic features of contemporary architecture such as the accentuated sym metry, ornate central spatial organisation, simple and proportional mass expression, as well as carefully designed details. However, the exterior design, the layout of openings along the facade and the interior floor layout appear somewhat disharmonious. Entrances to the apartments ar e accessible via a central gallery with a skylight. The rooms of the single- and two-room dwellings open from a central living space.

Károly Weichinger–Csaba Virág | OTP Apartments | Liszt Ferenc Square, District VII/VI, Budapest | 1961

Built in the neighbourhood of the Music Academy in the 1960s, this building is an interesting and reserved apartment house with Modernist tones that respond to its urban context. Although it is different from other residential developments in the same str eet, its otherness is far from being disagreeable. It is only at first sight that the simple facade structure, with its fine proportions, alu minium-clad grey parapets and coloured areas, appears slightly angular. The seven storeys contain identical housing levels with four well-functi oning apartments on each. The specialty of this building is the ground-floor youth library, functioning ever since its opening with a sepa rate entrance and elegant interiors. The delivery area with a gallery and the reading room with slanted ceilings are fine examples of the inn ovative solutions that designers realised in the interior spatial organisation.

Zoltán Gulyás | OTP Apartments | Rumbach Sebestyén Street, District VII, Budapest | 1963

Zoltán Gulyás was one of the most acknowledged Hungarian architects of his times. This large-scale multi-apartment building was an essential scheme in his oeuvre. The project managed by OTP (the national Hungarian savings bank) to develop a vacant lot bore the concept of settlement. It was in response to the original housing development on the site bordered by three streets. The three bodies create a different context with the streetscape. They follow the site boundaries on Király Street and recede along Rumbach Street to c reate a plaza. From the direction of Madách Square, they create a terraced facade along the confines of the development. Three characteristic volumes were realised on this enormous site. Appearing on each street, the individual masses do not make physical contact above; they only m eet along the ground floor’s unbroken frame. Economy was a priority concerning both the apartments contained in the buildings (they are t ypically two-room and single-room with a hall) and the numbers of tiers (2 and 4 respectively). The floor plan organisation and the faca de wrapped in clinker brick cladding combined with various materials – all reflect the orderliness and thoroughness so characteristic of the architect.

György Vedres | OTP Apartments | Bem

Embankment, District I, Budapest | 1962

One of the landmarks along the Danube bank in the 1960s, this is a building with character. Free-standing on three sides, the s ixstorey apartment house with a roof superstructure turns towards the square with a cantilevered mass projecting over the ground floor. The

rhythm of the rooms jutting out at oblique angles and the loggias in between them lend this owner-occupied apartment house a un ique atmosphere. Excellent architectural ideas of the design include out-of-plane dynamics and the loggia system, since it optimized t he orientation advantageously for each apartment to have a river view. The roof superstructure, which counteracts the horizontal nature of the building, is retracted from the mass and extended by a gorgeous roof terrace with panoramic views.

György Jánossy | Apartments | Úri Street No. 38, District I, Budapest | 1963

Located along the so-called Bástyasétány (Bastion Promenade) in the Castle District of Buda, this corner building harmoniously blends in with its environment. Bearing the features of contemporary Modernism, it is a remarkable design of Hungarian architec ture. As a result of the up-to-date method of development, the apartments are contained within one mass. As the closed and open staircase connects with the courtyard wing of the old structure, the atmosphere of the internal courtyard and the passage echo that of the castle. The mature floor-plan system is organised by sequencing four duplex apartments plus a studio flat on each level. The two-storey design was a deliberate choice, as the changing rhythm of the wall planes on the facade and that of the windows allowed for a more organic connection between the new building and its environment. Jánossy’s habit as a designer was one of perfectionalism combined with careful attention to d etails. This restrained, well-proportioned and elegant building was well ahead of its time.

This experimental housing estate in Budafok is a remarkable medium-height high-rise constructed with sliding shutter pre-cast w all technology. The 11 storeys of the apartment building with 5 dwelling units strung along side by side on each level extrapolate a clear floor plan structure. The interior spatial organisation of the flats may be considered innovative because of its internal partition s ystem, which residents could rearrange to their liking. The designs of built-in furnishing also reflect the concept of flexibility. The 50 apart ments were designed to suit various, versatile needs with floor plans to accommodate 4, 3 and 2 people respectively. To connect the high-rise with the amenity centres seemed like a modern idea then. This way, the floor spaces of the ancillary rooms in the apartments could be reduced in fa vour of living areas.

Lajos Schmidt | Apartments | Gellérthegy Street, District I, Budapest | 1965

Bordered by three streets at different levels, this apartment building creates a characteristic completion in the area called T abán with its versatile facade design. The scheme responds to a sensitive site which is a prominent part of the cityscape, as well a s to the topography of the location, allowing for views of the neighbourhood, the Castle and the protected historic buildings surrounding it. T his development closely follows the shift in level between Naphegy and Gellérthegy Streets with its long flanking wing seated onto the terrain from the direction of Tabán Park. The tightly and clearly organised composition is completed by the mass that is adapted to the neighbouring development from the lower Gellérthegy Street. The split-level apartments of the block are strung along the cubes of the two-tier staircase . The rationally organised two-room apartments contain the service functions on the side facing the courtyard. The living rooms’ glass surfaces overlook the adjacent park and hillside, while wrap-around loggias – resulting from the split-level structure – lend the owner-occupied apar tment house’s facade a characteristic rhythm and dynamism.

György Tokár - Attila Emődy | Apartments | Hajnóczy József Street, District XII, Budapest | 1965

Differing from the neighbouring buildings, this is a high-standard infill development, a daring and characteristic architectura l work of the period. The strengths of the design are first of all the exemplary floor plan configuration and the high-standard design of the courtyard facade. The building was actually realised by integrating the floor plans of two transitional flats and two studios on each level. In line with the concept, the eight-storey apartment house features a characteristic and prominent appearance, views of the Castle and out-of-plane bay windows necessitated by the disadvantageous street-orientation to optimize exposure to sunshine. The vertical facade struct ure is counteracted by the brick cladding and the horizontal nature of the R-C roofing.

János Sedlmayr | Apartments | Tárnok Street No. 7, District I, Budapest | 1964

Located on a prominent site in the Castle District, this building is remarkable for its adjustment to the historic environment, the old-and-new context and the architectural standards of its reconstruction. The concept was essentially targeted to preserve the originally

Tibor Tenke | Medium-Rise Apartment Houses of an Experimental Housing Estate | Budapest, XXII | 1963

U-shaped remains of a wall and the influences of the past and present layered on each other that evoke the atmosphere of the Ca stle District. The logically configurated floor plan is a fine illustration of the innovative ideas defining interior spatial organisation. Th e inner courtyard area contains the circulation lane, while the central zone houses the wet areas, and the outer zone features the living rooms. The progressive idea of having duplex apartments in the attic was well ahead of its time. Besides the atmospheric interiors, the refined p roportions of exterior mass expression and facade design are the most remarkable characteristics. An important distinguishing feature of the house is the careful attention to details.

Béla Borvendeg | Apartments | Szeged, Oskola Street | 1968

This infill development is a fine example of up-to-date architectural forms organically blending in with an historic environmen t. The architect created an integral, modern-style apartment house containing businesses on the ground floor. The essence of the c oncept was the contemporary revival of the structure and proportions of the old house. The ingenious designs of single-storey, single-room flats and duplex three-room apartments offered as many housing units as needed, while also mimicking the rhythm of the original building. The facade surfaces and the clinker brick cladding are sophisticated references to the past and to the brick architecture of nearby Dóm Sq uare. Pleasant, fine proportions and careful elaboration of details make this house a significant building of its times.

Levente Varga | Terrace House | Lévay Street No. 8, District II, Budapest | 1967–1969

Taking advantage of the terrain, a narrow and steep slope in Buda, this terraced house containing four apartments stands out against the neighbouring buildings with its structural clarity, materiality and elegance. Through shifts in volume – i.e., the terraced design of the units – this owner-occupied multi-apartment house is naturally connected to the vista and its hillside environment. Allo wing for the preservation of existing vegetation, the articulation of the building contains semi-open well-proportioned courtyards, so resid ents may create their own living spaces. The floor plan configuration and clear structuring, as well as the logical connection between structur e and materials, are particular strengths of the house. Its living areas are designed with adjustable spatial connections, and there are large e xpanses of glass on the facade as a result of the inner-core floor plan configuration. Each apartment contained in this terraced house has 2 (+1 ) rooms on a floor space of 80-85 m². The designer did not only care for the overall planning and details, but also supervised construction. Thanks to both this and the careful work of the artisans, a high-standard apartment building was realised despite the do-it-yourself building style.

Csaba Virág | White Dove House | Úri Street, District I, Budapest | 1969

Standing on a corner site on Úri Street in the Castle District of Buda, this atmospheric infill development is a characteristic apartment house of contemporary architecture featuring individual tones and sensitive tracery. Having an integral architectural char acter due to its modern forms, materials and well-proportioned facade, the building organically adjusts to its historic environment. The tra ditional roof form and the up-to-date curtain wall lend the facade structure an exciting duality. The apartments with a strictly organised fl oor plan system open into the small courtyard via the outside gallery leading to the flats. The restaurant downstairs features carefully detail ed interior design, and, in a generous solution, it widens into a plaza towards the street. Thus, it is completely open in this direction wit h a glass wall.

Zoltán Farkasdy - Attila Kenessey | Apartments in the Castle District | Dísz Square, District I, Budapest | 1970

The integration of this building into its historic context is an exemplary architectural solution. Farkasdy, whose contribution to the Modernist reconstruction of the Castle District is unquestionable, received this commission as the winner of a design competition. Th e apartment house contains well-conceived, high-standard apartments with rational spatial organisation. Almost symmetrical, the building concludes the square’s northern end like a modest gesture, without overwhelming it, as a self-evident contribution to the context, as if it h ad always stood there. The strengths of this building are the natural expression of mass, the facade that is free of overexaggerated forms, th e atmospheric courtyard, the stairwell and the nicely designed areas with shared functions.

Zoltán Farkasdy | Apartments | Úri Street, District I, Budapest | 1970

The greatest design work challenge here was the need to preserve the remains of medieval walls, while creating a context to mee t the requirements of contemporary architecture. Integrating it into the existing streetscape had its own twist, insofar as Farka sdy, who was also the architect of the neighbouring house a decade earlier, had to adjust to his own designer’s approach. Built on a corner site, this house

is defined by modest and simple means of architecture. The ground flloor contains a communal function (coffee shop), while each storey houses two larger and two smaller apartments. The attic is used as a studio. The building adapts to the existing atmosphere wit h a pitch roof typical of the Castle District.

Mrs János Sedlmayr | Apartments | Hátsókapu Street, Sopron | 1971

Located on a prominent site in Sopron, this infill on a vacant lot is defined by the Modernist style and the adaptation of a co nsistent language of forms to the historic environment. The designer responded to the sensitive features of the location. The un ique, small, triangular site had to be developed with a new building wedged between two dwelling houses of different masses. It had to be ac cessible via the restored passage of the neighbouring house, from the space of the new stairs. It is an ingeniuous method of development, si nce the new apartment block does not adhere to the historic hip-roofed building beside it, but remains just the width of one flight of stai rs away. This infill development with a carefully designed floor plan system contains a business office on the ground floor, two apartments on the first storey and three duplexes on the second.

Olga Mináry | Apartment Buildings | Hankóczy Jenő Street, District II, Budapest | 1974

Multi-apartment buildings rank amongst the most excellent architectural works of Olga Mináry. Besides functioning as excellent apartment buildings, these two houses with clinker brick cladding in Hankóczy Street have a unique tone. Actually, they are average-size owner-occupied condominiums designed with simple means. Each storey contains two smaller flats with continuous loggias and a la rger unit that is open with a loggia on two sides. The floor plans of the units reflect order and structuredness. The functional layout a nd spatial organisation is a prominent distinguishing feature of the houses. Generous spatial connections compensate for the tightness of th e apartments.

Lajos Horváth | Infill Development in the Castle District | Úri Street, District I, Budapest | 1972

Located in the Castle District at the plaza formed by Úri and Szentháromság Streets, this was the last one of three vacant corn er sites to be developed here. Just like the opposite houses, this building is reserved and elegant. Despite the integration of th e two sites, it blends in with developments characteristic of the Castle District with its mass and proportions. The consistent and homogeneous streetscape view and sophisticated references evoke the atmosphere of the former council building that had previously occupied the site. An orthogonal geometric design principle creates a transparent structure. The ground floor contains businesses, while the upper floor houses living areas along the street front. The L-shaped corner house strung along the imposing round stairs, which is the focus of both the buildi ng and the area, wraps around an internal garden zone or courtyard. The floor plan system has proven to be a logical, exemplary and progre ssive one, containing apartments with flexible spaces.

Károly Jurcsik | Apartments | Toboz Street, District III, Budapest | 1977

Designed by Károly Jurcsik, this prominent representative of traditional architecture was an expressive apartment house for its time with a unique tone. Despite the tightness of the steep hillside site on Remetehegy, it is a development based on an ingeni ous concept, containing a total of 56 apartments in the four-storey building that echoes chain-condos. The overall articulation and dynamism results from the varied depths of the rooms that change level by level. The dimensions of the rooms, tailor-made to meet the individual need s of residents, and the shifts in volume are characteristic means of facade design. The method of development, expression of mass and the surfa ces created by exposed raw brick – all contribute to the consistent architectural design.

Gilles Perraudin - Françoise Jourda | Croix Rousse Social Housing | Lyon, France | 1992

This apartment building follows the typology of old-time industrial-zone residential buildings that were typically the homes of silk weavers in the Croix-Rousse district of Lyon up until the 19th century. The cell-like units of the former mixed-use dwellings a nd work-places were defined by the dimensions of the power-operated looms and the acute demand for natural light needed for this labour. About half of these units were suited to house weaving with a double interior height, while the rest for was suited for housing with a galler y. The duplex apartments of this social housing block and their tall street-facing windows may be seen as contemporary re-interpretations of the former structures. The exposed concrete used on the facade, combined with a palette of grey and ochre, evokes the limestone cladding o f buildings typical of Croix-Rousse. The strict order of window layouts on the internal facade is counteracted by a playfulness, as it is w rapped in the fabric-like system of vertical circulation and corridors as if a secondary facade. Designers meant the latter to serve as meeti ng places for tenants.

Philippe Gazeau | Logements Postiers | Rue de l’Ourcq, Paris, France | 1993

Designed as housing for postmen, the building contains 26 apartments for rent, with business offices on the ground floor and a car park in the basement. The opening dividing the building sharply into two is a response to the unique geometry of the site, whic h is meant to be actively connected to its urban context. The disconnected street-facing mass contains seven storeys, while the building part realised in the depth of the site adjusts to its environment with its lower mass. Open terraces on each level act as transitions between public and private areas. The wide entrance, the spectacular escape stairs and the corridors leading to the apartments facilitate direct contact w ith the urban plaza. The systematic use of brick and wood lends elegance to the open terraces, which also function as meeting places when wea ther permits.

Carlo Baumschlager-Dietmar Eberle | Rohrbach 2 Residential Complex | Dombirn, Austria | 1997

The monolythic apartment block opening on a headland bordered by the railways near the city centre is a result of ever-tighteni ng building potentials. The apartment house fails to create contact with its environment. The outer “village green” functions as a kind of protective zone. The balconies of the apartments reflect the rhythm of the exterior design, which is counteracted by the pleasant spa tial system of undulating interior walls and generous circulation cores illuminated by natural light. The interior is housed within the out er shell like an exposed concrete-structured box. The interior and the exterior do not only feature different atmospheres, they are also structu rally diverse. The building houses smaller, 45 m² apartments, which are low-maintenance thanks to their compact design.

Frédéric Borel | Apartment Building | Rue Pelleport, Paris, France | 1999

The greatest challenges of Pelleport Apartments were the shape of the acute triangular site wedged between the diagonal interse ction of two roads, Rue Pelleport and Rue des Pavillons, and the heterogenity of the surrounding buildings. This block of social dwellings is not adapted to the 19th-century low-rise dwellings or to the adjacent 17-storey building. Instead, it has created a new reference p oint with its colourful, fragmented facade that expands outward. The facade is far from being an obvious termination; it appears more like th e entirety of components layered on one another. Containing one apartment on each floor, the house defined by walls tilted inward or outward features a different horizontal plan that changes level by level. The facade is almost perfectly closed towards the busy southern side. The dwellings open eastward and westward, while on the northern side the stairwell breaks away from the mass of the building. The apartments are divided in the middle into daytime and intimate zones by a central framework core in which the sliding doors separating the interior spaces and the stores remain concealed.

Carlos Ferrater | Paseo de Gracia - Diputación Building | Barcelona, Spain | 1999

This building is located in a prominent area of Barcelona, at the intersection of Paseo de Gracia and Diputación. The project p reserved and restored the original facades along the street on the site of the former Femme Movie Theatre. Designers successfully adjusted to the scales and level height of the original facades by integrating various housing typologies. The wing towards Paseo de Gracia is a singlestorey structure along its full length on the street side. Towards the court, however, duplex apartments are contained with access via the

internal courtyard, which is protected with a new glass cover. Behind the facade of the movie theatre, preserved along Diputaci ón, there are another four storeys, each containing eight apartments. Opening towards the depth of the mass, the new Modernist facade is rhyt hmically articulated by the solid framing of the balconies, its characteristic features.

Herzog & de Meuron | Rue des Suisses Apartment Buildings | Paris, France | 2000

This development contains two apartment buildings of different typologies. Framing the block, there are seven-storey buildings, a three-storey one erected in the internal courtyard surrounded by high partition walls, and two small gable-roofed residential houses. In line with the scheme, there are small 1-tier and 3-4-tier apartments in the buildings framing the block, while those in the courtyar d meant for families have larger floor space. The buildings along the street borrow the vertical facade system and central stairwell typica l of 19th-century dwellings in Paris. Here, by making the facade plane dynamic, which is intensified by the changing view of the shutters dependi ng on their interior use, the appearance of the building is softened. In this context, the buildings in the courtyard are novelties. They wer e meant to establish closer contact with the semi-private garden instead of aiming to surpass the heights of the partition walls. The porch, wr apping around the facade, the curved wooden shutter system and the climbing greenery evoke the atmosphere of the friendly, small, residential streets of Paris before Hauszmann.

de Architekten Cie | The Whale | Amsterdam, Netherlands | 2000

The Whale is one of three large sculptural buildings planted into low-rise, high-density developments that evoke traditional re sidential buildings typical of Amsterdam. Acting as an enormous landmark, the 50 x 100 m building rises at both ends, thus transforming the courtyard it surrounds into a public plaza and redefining the traditional closed housing block. As a result of the design, each apartment receives enough sunlight and has proper ventllation. Accessible via outer corridors from the direction of the courtyard, the dwelling units are highly versatile. Thus, the floor plan of the building changes level by level.

Kazuyo Sejima–Ryue Nishiziwa (SANAA) | Kitagata Housing | Kitagata, Japan | 2000

Located at the intersection of the industrial and residential zones of Kitagata, the area is defined by four 10-storey apartmen t buildings along its four sides. Built after masterplans by Arata Isozaki, they were designed by four women architects. The publ ic plaza framed by the development contains parking spaces and thematic communal areas designed by Martha Schwartz. The essential proposal of t he housing concept by Kazuyo Sejima is that the basic module of an owner-occupied, multi-apartment house is not the apartment, but the room. Thus, Kitagata Housing contains co-ordinated sequences of 2.6 x 4.8 m rooms based on four typologies – namely, the bedroom, the living room, the tatami room and an open area (terrace). The bedroom, en-suite shower and toilet are the most intimate parts in each u nit. The living rooms feature a dining area and a kitchen, and some of them have double interior height. The terrace takes up the entire width of the building and is in direct contact with the shared circulation that wraps around the building along its perimeter. The apartment s feature a variety of designs, containing 4-7 rooms. The glazed, portico-like outer circulation makes the building transparent, whereby te nants living in anonymity have the chance to socialise. The door to each room-unit opens onto the shared circulation system, which is a solutio n overwriting the structuring of traditional apartment houses.

Carlo Baumschlager - Dietmar Eberle | Hötting-West Development | Innsbruck, Austria | 2000 Containing six apartment buildings, this development was built in the first construction phase of the Hötting-West development project with communal participation. Free-standing buildings have proven to offer the best responses, to have continuous green spaces and varied orientation despite the intensive, high-density development. Just like several other buildings by the same duo of archit ects, this apartment house features an unrelieved mass combined with an accentuated exterior wall, building shell and circulation core. This bu ilding of 5 to 7 storeys contains 298 apartments, partly for rent, partly used by their owners. The consistent structure and expression of mas s, as well as the lightweight structural components in the interiors and on the facade allowed them to optimise building costs; yet, the goal of economising did not exclude the use of the finest building materials. Maintenance costs are reduced by solar collectors, thermal regain systems and the utilization of rainwater. The different types of housing blocks in various sizes are created by developing a courtyard on four sides. The staircase has a pleasant atmosphere combined with high-standard design: a balanced harmony of light, forms and details. The wet areas and services are found near the vertical circulation, the inner core. Living areas along the exterior allow for flexible rearra ngement, creating variations with one, two or three rooms.

Eduardo Souto de Moura | Maia Apartments | Maia, Portugal | 2001

The rectangular block of this apartment building contains flats strung along a three- and four-tier staircase. The scheme reflects the deliberate choice of the residential building’s repetitive typological features freed from redundancy. The strictnes s of the module system in the external aluminium shades is only softened by the movement of the shutters, creating playful dynamics on the facade.

The floor plan configuration reflects clear, logical order, just like the facade design. The stairwells are contained in the ce ntral core of the building strung with the service rooms arranged along it. The wet areas inside and the coordinated sequence of living areas wrapping around them allowed for a consistent architectural treatment of the facade, whereas -– more often than not – it also created wi ndowless internal circulations and bathrooms.

Cino Zucchi | D/Residential Building on La Giudecca | Venice, Italy | 2002

Building D is an integral part of the redevelopment project of a district of Venice on the premises of the former Junghans watc h factory. Replacing an old industrial structure, it is located at the intersection of two canals. The primary concern of design work was to facilitate the relationship between tradition and contemporary architecture. The colour of the rendering on the facade and the varied window formats (including sizes and frames) are all contemporary reinterpretations of Venetian dwelling houses. The building is accessible from the direction of an intimate internal courtyard, from which a well-lit four-tier staircase connects the flats throug hout the four levels. The living spaces of the one- and two-room dwellings are designed with an open plan to economize space, and the living- rooms open directly from the staircase.

Ercilla - Campo Arquitectura | 168 FLATS Public Housing | Lakua, Vitoria-Gasteiz, Spain | 2002

As the site of was newly subdivided, the primary concern of the scheme was to maximise natural light and ventillation. Each building is made up of four volumes along a north-south axis, grouped in twos and orchestrated with a landscaped garden between them. To enhance the impression of openness, the rectangular blocks were pierced at various points, having two- or three-storey gaps. Designers especially accentuated the innovative circulation system and the ideal design of the dwelling units. Circulation within the whole building is focussed in an atrium-like, five-level space with single-flight stairs connecting them, opening upon four flats on each floor. The dwellings feature identical designs, except for their width. Ancillary rooms overlook the atrium, while the other rooms fac e outward. The units are flexibly adjustable, consisting of one, two, three or four rooms.

Alfonso Reyes - Dellekamp Arquitectos | 58 Apartments | Mexico City, Mexico | 2003

The scheme responds to the different characters of the sides bordering the lot. Because of the noisy southern part, the norther n inner one was designed to contain an atrium, along which the staircase and the service areas are located. In most cases, the in teriors are protected from the noise of the high-speed avenue by closed walls which are only pierced by ribbon windows beneath the ceilings. The dwelling units are clustered to one another as independent modules embracing terraces and internal gardens. The building is com posed like a three-dimensional puzzle made up of units, some of which are multi-storey, projected onto the facade by the aluminium cl adding that features a variety of finishes and colours. The open-plan apartments and the variations in floor plan configurations expre ss the designers’ ambition to create individual homes here, each being different.

MVRDV | Silodam | Amsterdam, Netherlands | 2003

Located at the end of a pile dam in Amsterdam, this enormous apartment building evokes the design of a container cargo ship. Designers meant to avoid the traditional horizontal nature of residential buildings; thus, they created a three-dimensional, mixed-use urban envelope instead. The dwellings were divided into 15 groups according to typology with units in closer contact obviously displayed along the outer facade to reflect the variety of their materials and colours. The public spaces of the building are scattered a ll throughout. The port is housed at the bottom, while the restaurant and the terrace are higher up, and the roof features a look-out terrace. The designs of the apartments differ vastly in size, organization and price, which responds to the desire for individuality and the demands of the housing market at the time of construction. Dwelling units vary from throughout – including single-faced, single-level apar tments, as well as duplexes and triplexes in terms of height.

Alvaro Siza Vieira | Terraços de Bragança | Lisbon, Portugal | 2004

This is collective housing that responds to the location, featuring sensitive historic layers and topography. The longish site is flanked by streets on two sides with large shifts in level, as much as several storeys, to which the development responds by featuring parallel buildings of two or three blocks. The 14th-century city walls found all over the site were mitigated by designers using stretch ed-out blocks, and by raising the residential buildings on plinths. Plans for the future include a public museum area open to visitors here. T he lower levels, above the shared cellar that contains car parks, house businesses and offices, while apartments are housed higher up. The cladding of the facade reflects the functions contained within. The lower levels are stone-faced, while residences are covered in tiles.

Claus en Kaan Architecten | Ter Huivra | Joure, Netherlands | 2004

This low-rise terrace and apartment building features a soft, irregular, amoeba-like shape which makes optimal use of views of the adjacent Ter Huivra Park, as well as the exposure of dwellings to natural light. The project has contributed to the traditional development of this streetscape along the edge of the park with its more organic and free form. The curved facades reduce the visual impact, since the building cannot be seen as a whole from any visual angle. The prominent projecting terraces wrapping around the outer facade en hance the visual lightness of the structure. Transitional apartments are open from both their own terraces and the shared one; thus, they have intense communication with their outer context.

Edouard François | Flower Tower | Paris, France | 2004

Cantilevered terraces wrapping around this free-standing residential tower, referred to locals as Maison Vegetale, are vertical continuations of the adjacent park, since they feature plants (bamboo) grown in giant concrete pots on the perimeter balconies. The foliage moves one step forward with the transitional space behind it, compared to green facades treated simply as surfaces. The spectacle, the rustle and shading effects of the vegetation all contribute to a pleasant environment meant to satisfy citydwellers’ desire for nature. Beyond the ingenious transitional spaces, the exterior and interior is blurred by omitting the ground-floor foyer and the lift opening dir ectly outdoors. All apartments are exposed to face the park and open from the direction of the inner circulation core, illuminated by the glass-wal led elevator shaft. As the interiors are freed from all load-bearing walls, apartments are arrangeable on demand.

Located at the southern end of Schwarzpark, this building, according to its scheme, strives to be a tree-like object. The slend er, raw grid of concrete beams on the facade, the large windows and the greyish-brownish palette mimic tree branches, while the louvers on windows mimic foliage in motion. Sitting at the meeting point of nature and the city, the generously-sized windows offer tenants the unique experience of framed views of the neighbouring park. The overall lightness of the building is somewhat compromised by functional drawbacks resulting from the large span. The apartments strung along the two-tier stairwell are windowless and feature relatively small rooms and l iving rooms in terms of their floor space.

Alexis López Acosta - Xavier Iván Díaz Martín | Edificio Inakasa | Las Palmas, Gran Canaria | 2005

The building occupies a site along two streets with different height levels, where development in unbroken rows is ripped up by a small plaza wedged between them. The block featuring facades on three sides is open at one of its corners, allowing its patio d irect contact with the public domain, transforming it into a semi-public plaza. The building resembles a huge, roughly-carved rock, the outer layer of which is only compromised by the random pattern of slits in the balconies. Its vertical circulation is accessible from the direction of the courtyard, on the side lacking a facade. Apartments open from the inner-side gallery overlooked by the service areas. Daytime and intimate zones are separated by inner semi-atriums facing the facade. Covered and open spaces cut into the block, integrating harmoniously with th e interiors of the dwellings.

David Chipperfield - EMV Social Housing | Villaverde | Madrid, Spain | 2005

Located on the outskirts of Madrid in an abandoned industrial zone, this “U” shaped development had to meet strict regulations with regard to its silhouette, 15-metre width, eight-storey height and half-saddle roof design. This is also the reason why des igners opted for a pent-roof and a facade tilted inward, which at the same time gave them more scope for architectural formation. To guarant ee high-

Miller & Maranta | Schwarzpark Residences | Basel, Switzerland | 2004

standard housing, several vertical circulations were contained. The stairwells are four-tiered on the corners. Elsewhere, as a rule, only two apartments open from them. The majority of the dwellings are trasitional apartments with their daytime and nighttime zones faci ng opposite sides. The highly sculptural and vibrant qualities of the facade are the result of deep-seated windows conferring depth, combin ed with a GRC surface treated in three different tones.

MVRDV - Blanca Lleó Asciados | Mirador Apartment Building | Madrid, Spain | 2005

The essence of the designers’ concept was to create an imposing reference point for the 5-8-storey social tenement houses with internal courtyards in this zone to boost the identity of the population. With the 22-level El Mirador de Sanchinarro, they bro ke the monotony of the neighbouring structures. They raised the traditional communal plaza to the height of the 12th storey to house a lookout (or mirador). The designers’ aim was to create a “vertical city” here. The 165 apartments contained in the building were grouped in 9 blocks based on their compact housing types, and they are connected by a surrounding “street-system” that winds in the manner of a snake, in an unbro ken line. The nine blocks and the circulation system are manifest in the facade, projected upon it in various colours and materials. When designing the single-story and duplex apartments (of 2.5, 3 or 4 rooms), the designers intended to maximise the living areas, while providing optimal light, comfort and views. Dwellings of various designs and dimensions within the same building were meant for tenants with different s ocial status and lifestyles. The variety of apartment types seem endless, as their flexible floor plans offer even more variations, which is a response to the heterogenity and search for identity so characteristic of contemporary society.

PLOT (BIG+JDS) | VM House | Copenhagen, Denmark | 2005

Shaped like a “V” and an “M” when viewed from above, these volumes were pimarily intended to provide both optimal daylight and views to all apartments, thereby visually communicating with the landscape. As building “V” is seated on plinths, the park loca ted south of it could creep underneath and blend in with the courtyard wedged between the two volumes. The apartments in building “V” open from the galleries on the northern side, while units in the “M” building open from the central corridors. The latter structure has a zigzag ging ground plan which makes its facade pierced throughout and allows it to enjoy natural light. The designs of the apartments offer endless variations, the designers’ response to the contemporary desire for individuality. This building is based on associations among three various ty pes of housing units, much like the blocks in the game of Tetris, with alternating duplexes (two versions) and triplexes. Because of the glass facades, nextdoor neighbours can see each other all the time, which is a contemporary experiment meant to create a new type of residential c ommunity.

Rafael Moneo - Martinez Lapena | Apartment House | Barcelona, Spain | 2005

The hall, referred to as Samper, stood on the irregular site as a memento of industrial activities in the area back in the earl y 1900s. On the northern side of the apartment house, there is a masonry wall precisely following the site boundaries, while on the side overlooking the courtyard it features a facade with soft organic tracery. The two sides also feature different design paradigms. The former is based on a geometrical order counterbalanced by the playfulness of chiaroscuro effects created by the the windows piercing the facade and variations of the masonry patterns, whereas the curved inner side shows dynamic versatility with its wooden shading system. The design of the apartments opening from the two-tier stairwells shows the same kind of duality. The intimate blocks with a central floor plan are housed o n the more regular northern side, while the daylight zones containing groups of rooms with more free spatial formation are found on the in ner southern side.

Riano Arquitectos | 22-Flat Housing | Madrid, Spain | 2005

When developing this corner vacant lot, designers strove to redefine “corrola”, the vernacular residential design with a patio typical of Madrid and adjust it to the elevations of the neighbouring buildings. The two wings connected by a stairwell core embrace an internal courtyard significantly larger than traditional patios. Simultaneously, it also responds to the sensitive one-storey difference in level with the neighbouring buildings. One of the wings is lower and features a 7-metre-wide span. The taller and deeper wing contains a small er internal air shaft overlooked by the service areas. Pierced by French balconies, the expanses of the closed facades are only disrupted by the stairwell atrium. The facades are clad in durable low-maintenance granite slabs, each as tall as a storey, which are integrated into the grid of windows, equipped with a mobile shading system.

Ryue Nishizawa (SANAA) | Moriyama House | Tokyo, Japan | 2005

Scattered across the site as more than ten tiny volumes, this apartment house attempts to respond sensitively to the two- and three-storey buildings in a traditional part of Tokyo. Designers argued that a house broken up into a cluster of room units wou ld more organically adjust to the environment than a large consistent mass. The only connection among the units is via the series of connected semi-private gardens, where the borders of communal and private areas are blurred. Besides the client’s own apartment, five other units were realised here. The tenants have built up their small residential community by now. The owner is free to choose any of these dwellings as his residence or as rental rooms, and he can switch move among them to his liking, instead of remaining in fixed place of residence on a part icular spot.

S-M.A.O. | Social Housing | Carabanchel, Madrid, Spain | 2005

This apartment building was realised as part of the large-scale social housing project in Madrid’s Carabanchel district. The tr iangular site is wedged between the boundaries of the old city quarter and the newly subdivided area bordering an extensive park t o the south. The development contains an east-west wing, functioning as the spatial wall of the park, and building masses perpendicular to i t, featuring apartments of a rational design. The two wings of different design contain two types of dwellings. The block bordering the park features single-storey transitional units with daytime areas on the southern side and bedrooms on the northern one. Closed to the north, the duplex apartments within the perpendicular masses are open on their east-facing side.

Amann - Canovas - Maruri | 61-Apartment Social Tenement House | Coslada Puerto, Madrid, Spain | 2006

Containing 61 apartments altogether, this building features a structure largely defined by its social function. The designer’s goal was to use a floor plan system and spatial configuration that lend the circulation spaces a collective character beyond their f unctional role. The system of the building is defined by three circulation cores providing direct access to either three or four apartments. As the wide openplan corridors joining the vertical cores are centrally positioned within the wings, there are no areas inside the house that a re excluded from the circulation system. The delicate facets of the building not only lend the structure a variety of forms, but also effect the illumination of the whole internal courtyard and the exciting apertures between the wings.

C.F. Møller Architects | Østerbrogade 105 | Copenhagen, Denmark | 2006

Located in an historic district, this apartment building communicates with the surrounding building as their equals. With its reddish-brownish masonry, it redefines the past by creating a characteristic street-front. The modern, sculptural facade design illustrates a change. As if they were eyes bulging out of the wall plane, the copper and glass boxes offer exciting spaces – that is, apartme nts bathed in natural light. With economical means and sophisticated details, the functionalist building creates exciting effects. More expos ed to sunshine, the southern courtyard features balconies, while the light-filled glass boxes of the darker northern facade offer views of the busy street.

Edouard François | La Closeraie | Louviers, France | 2006

This scheme was targeted to realise the development of a site in an orchard adjacent to the historic centre of town, without ha ving to cut down any trees. The apartments and the two staircases of the building were organised into pavilion-like groups by th e designers. Resulting from the design, the units enjoy intimacy and independence, not unlike detached houses. The dwellings are accessible via three bridges per level from the open, porch-like staircases. Featuring facades on three sides, the apartments are closely connected with their natural environment. Designed with an ambition for structural simplicity, the facade features traditional local materials used in a contemporary manner. Hanging in front of the bare walls, a screen of rough-hewn chestnut palings protects against the rain, wind and sun.

The building contains 5 apartments with a floor area of 44 m², meant for 1-2 occupants, and 1 apartment of 51 m² for 2-3 tenant s per level. The small-sized units are connectable or separable on demand. Designers accentuated the transitional spaces that can be used as extra rooms thanks to the climate of the city. Properliy ventilated, the apartments feature glazed balconies on the southern street-facing side, similar to traditional Barcelona houses, but they can be adapted to harness solar power. From the direction of the intern al courtyard, the dwellings are exposed to open corridors, which are wider than usual. Divided by steel grills, the drying and laundry rooms are housed here, just like the widening entrance areas outside the apartments. The latter can be used either as a reception area or as an extension of the

Emiliano López - Monica Rivera | 27-Apartment Social Tenement House for Young People | Barcelona, Spain | 2007

kitchen, being also suited to function as a socialising venue. As a durable and cheap material, concrete combined with metal-cl addings was selected, reflecting both the project’s low budget and the tenement house function.

Xiaodu Liu & Yan Meng (Urbanus Architecture & Design Inc.) | Tolou Collective Housing | Nanhai District, Guandong Province, China | 2008

Built in Guangzhou (Canton), the third largest city in China, this collective house is a contemporary reinterpretation of the t raditional tulou house and also the first attempt to introduce this vernacular typology in an urban environment. In line with the traditional design, its mass is made up of two buildings: an outer circular ring and an inner rectangular box connected by a courtyard and bridges.

The complex contains 245 apartments altogether, as well as a library, a gym hall and other communal spaces. The tenants at present are typically migrant, lower-income workers. Each dwelling unit has a floor-area of approx. 33 m², extended by a balcony as a secon dary living space. The position of the structure optimises ventillation and light conditions for the apartments, while the internal courtya rd functions as a social venue.

ZIGZAG Arquitectura | VIVAZZ Social Housing | Mieres, Spain | 2011

Heavy industry is a legacy still affecting life in Mieres, an alpine town in the river valley of a fascinating landscape. The g reen field investment was realised in a major downtown redevelopment zone. The starting point of the scheme was the traditional generic co urtyard development, which was given more dynamism with clefts and shifts in volume, creating ever-changing, unexpectedly-framed views opening onto the surrounding alpine landscape. The courtyard block (an urban enclave) contains a total of 131 apartments of varying siz es, featuring one and four rooms. The living areas have views of the adjacent streets, while the living rooms overlook the quiet inner courty ard. Designers strove to preserve the dual character of the site, which is marked by the natural environment conjured into the urban-style dev elopment and by the contrast between the metal-cladding of the outer skin and the timber lattice in the interior.

CONTEMPORARY APARTMENT BUILDINGS – HUNGARIAN PROJECTS

185

The architect’s task was to both continue and revise the original free-standing Modernist mansion by Lajos Kozma. Formerly a ho use containing two apartments, one on each level, it featured a corner cantilever in the living room with a characteristic sliding corner window. After a series of irreparable remodellings made to the house, Tomay was commissioned to add a storey and to reconstruct. The ow neroccupied block was face-lifted with a flat roof and widely-projecting cornice. The accentuated cornice combined with the horizo ntal rows of windows and the relatively closed cube of the building created a prominent facade design. The spatial contact between the exter ior and interior is facilitated by the imposing corner terrace. Upgraded windows wrapping around the facade and the terrace intensify com munication between the rooms and the outer world. Divided into intimate and daytime zones, the rooms of the apartments are clearly separated. The architect created a follow-up of the house designed by Lajos Kozma by establishing the contact and co-existence of the original and the new.

Built in 1999 as a multi-apartment “New Bauhaus residential quarter”, both popular and a novelty then, its architectural design and mass formation defined the atmosphere of its environment. Floating in green like a high-rise block, the development feature s a residents’ garden, and the external appearance of the buildings are characteristic of residential communities designed at the same time. Block-like apartment houses are defined by snow-white masonry, openings, expanses of glass and balconies evoking the atmosphere of the Bau haus. Containing 100 apartments in 6 buildings, this green-belt ensemble houses communal areas on the ground floor and contemporary m odern apartments on three storeys. The central internal stairwell is only exposed on the top floor. Its curved recessed cube is conne cted to communal areas and a panoramic roof terrace. Each general level contains 4 three-room apartments with a floor space of 107 m2 and individual balcony that is floatingly elongated, thus fostering an intense relationship with the environment and nature. The compact service areas of the dwelling units are found in the central core, while the adjoining living areas are placed along the two facade sides.

Tamás Tomay | Three-Flat Apartment House | Kavics Street No. 8/D, Budapest, District II | 1996

György Vadász - László Váncza | Residential Community | Beregszászi Road, Budapest, District XI | 1997

Sándor Pálfy - Ferenc Keller | Residential Community | Csejtei Street Nos. 15–19, Budapest, District II | 1998

The attractive, breezy landscaped scenery had the potential to host a total of eight mansion-like owner-occupied blocks, each c ontaining seven apartments. The high-standard buildings of this residential community echo the stylistic features of Bauhaus, typ ical of their surroundings. Following a carefully conceived floor plan configuration, the houses slightly differ from one another. The almost 20° slope of the terrain allowed for the construction of apartments with shifted levels. Each house contains garages on the basement level, three apartments on the ground level, then two and finally one apartment on the following two storeys. There is also a large roof terrace attached to the topmost units. With its exterior forms, homogeneous white walls, prominent facades, and sophisticated dynamic of volumes, canti levers, and balconies, this ensemble ranks amongst the more significant residential communities of its time.

Péter Reimholz | Hapimag Apartments | Fortuna Street, Budapest, District I | 2000

An expert of the Castle District, Reimholz is renowned for numerous realised buildings. Milestones in architectural history, the residential houses in the Castle District by Jánossy and Farkasdy reflect the same approach as those by Péter Reimholz and Zsóf ia Csomay in the same district. One of their most significant works, Hapimag House, is a prominent building, adjusting to both the historical past of the Castle District and the contemporary situation. It was deservedly awarded the Budapest standard prize in the year 2000. Its int egration into an environment of historic buildings is an exemplary architectural response. When developing the centrally positioned corner si te, aspects of geology, archaeology and historical heritage had to be considered simultaneously. Key issues of design work were the cave cella rs, ruins, archaeologic findings from the time of the Turkish occupation, as well as Baroque stylistic features. Characteristic of the build ing is a masterly fabric integrating the historic vault, brick masonry, stone and new materials (limestone, wood and glass) that accentuate old-t ime values. High-standard and quality materials combined with refined details enrich both the external appearance and the interior. As for functions, the new cellar wing of the house contains communal areas, while the upper floors feature a total of 30 apartments and vacation unit s surrounding the internal courtyard.

Zsófia Csomay - Péter Reimholz | Raul Wallenberg Guesthouse | Toldy Ferenc Street Nos. 8-10 and Szabó Ilonka Street No. 7, Budapest, District I | 2000

A house of reserved elegance, it goes far beyond its time with its simplicity, fine proportions and carefully designed details. Despite challenges involved in the task – such as the nearby castle walls, the 10 m difference in level between the streets, and the ad jacent building masses – a guesthouse with an individual tone was born here. Creating a corner mass, the new building responds sensitively to t he existing houses of both the lower and upper street. The ashlar plinth, the exposed brick-clad facade and the details integrate contempor ary architectural forms into an historical fabric. Internal spatial organisation and floor plan configuration, featuring outside corrido rs, reflect the designer’s ambition to redefine the typology. The house contains a clear circulation system with an open and closed vertical co re placed at a pivot point. The guesthouse contains 27 apartments in various sizes, as well as ancillary functions, communal areas and a caret aker’s apartment. The top floor is occupied by a type of duplex apartment.

János Dobai | Passage House | Mária and Horánszky Streets, Budapest, District VIII | 2001

The Magház2 (Core-House2) project preceded the one for “Passage House” built on two integrated transitional sites. In line with the deployment scheme, street-facing masses of a traditional in-fill development, a courtyard wing screening the partition wall and the central volume surround two internal courtyards in the depth of the development. János Dobai set simplicity and transparent organisation as the priorities of his design work. Another important concern for him was to optimise light and breeziness throughout the house. The generous design of the passage created a plaza with a friendly atmosphere. The entrance to the house with three pivot points is accessible from the direction of the passage which is connected to a vertical circulation core unit by unit. The complex contains 98 apartments alt ogether with typologies offering a variety of floor area, ranging from 30 and 45 to 101 m². The large top-floor apartments enjoy supreme vie ws, as well as a roof terrace.

Dévényi Tamás | Magház (“Core-House”) | Rottenbiller Street, Budapest, VII | 2002

This house reflects the ambition to revise the usual models of in-fill development and to reinterpret the urban fabric context. It is a contemporary redefinition of the tenement house typical of Budapest and an experiment to open up the typical residential block. Occupying a

corner site, this house contains two masses enclosing the courtyard, strung along a system of outside galleries separated with glass partition. The facade structure, transparency and openings are not only architectural concerns in this case, but also the symbols of a new lifestyle. The housing program facilitates small, high-standard dwelling units for young urban intellectuals. The majority of the 72 apartment s have a floor space of approx. 35 m², while the larger units are 35-56 m². Shared amenities include a roof-top sun deck and a car garage at t he bottom level. Communal facilities – such as reception service, laundromat, café, food store, gym and office – connect with the atmosph eric groundfloor courtyard used as an open urban plaza.

Tamás Tomay | Apartment House | Gül Baba Street, Budapest, District II | 2002

This building, located on the atmospheric and picturesque Gül Baba Street, stands right at the border of the urban fabric and the green-belt of Buda (the west half of Budapest). The designer responded to the faculties of the site by retracting the mass at t he third storey with regard to the characteristically different heights of the neighbouring buildings, the corner structure (library) and the r esidential house. The special position and unusually small size of this 98 m² site did not allow for a stereotypical house. The bottom three floo rs contain offices, while the upper levels house five apartments. As the partition wall was designed as a facade, that of the apartment house screening the aisle wall actually seems like a rotated streetscape. The building also features original and unique visual components such as the curved wall in the stairwell, the two-level galleried space of the windbreak and the glass wall in the masonry of the airshaft. The 36 m² f lats with their more than 40 m² terraces on each level, the transparent surfaces and the sliding-mobile wooden louvers are essential components of this residential building.

Ferenc Cságoly - Ferenc Keller | Barbican House | Pécs | 2003

The site is located beside the castle wall of Pécs, on the ourskirts of the city. Without upsetting the existing overall harmony, the design responds to a heterogeneous atmospheric environment with a multitude of impressions. The method of development reflects a duality. On the one hand, it evokes the atmosphere of a small town; on the other hand, it creates an urban character with its spati al forms of mass, proportions and roof design. Due to the situation of the houses, the complex encloses a courtyard and an alley. The prima ry concern of design work was to create order in this context. The development blends the location by uniting two sites with a complex pro gram (offices, residential house and hotel) into a consistent composition. The harmonious unity of three characters and materials (stone, recy cled brick and plaster-work) define the exterior appearance. The maturity of concept is manifest in the articulation of the apertures on the facade, as well as in the alternation of symmetry and asymmetry. Brick-clad components used as minimal tools create a favourable effect with the casual order of apertures on the facade suiting the forms of the complex. This residential block contains a total of 13 apartments in various sizes.

Margit Pelényi | Social Tenement House | Pécs | 2003

Winning an open architectural design contest in 2001, Margit Pelényi was commissioned to design this social tenement block. The site is in a southern region of Pécs, on the peripehry of a prefab housing estate. The four-storey resdiential building stands out in this heterogeneous environment as a characteristic composition of simple cubes. Regarding contact with the environment, a sense of opennes s seemed important, achieved through corridors and passages, as well as the occasional setting on plinths. The bright red cylinder conta ining the stairwell strings along three sensitively-removed, open-volume units with outside galleries and flat roofs. The regular configuratio n of apertures is softened by the rhythm of wooden screens. Containing 120 social apartments, this tenement house realised dwelling types with fl oor areas of 30 and 40 m2.

Gábor Turányi | Owner-Occupied Apartment House in Mecset Street | Budapest, District II | 2003

The environment of Mecset House contains modern buildings by famous Hungarian architects such as Tamás Tomay, Mihály Balázs and Katalin Somogy S. Meanwhile, its immediate neighbourhood features Gül Baba’s octagonal tomb from the time of the Turkish oc cupation. The owner-occupied apartment house designed by Turányi matches its neighbours in external appearance, and it sensitively responds to its environment with characteristic volume cut-outs, finely configured apertures and simple brick architecture. Design concept here reflects compact development, comprehensive structuring and maximal utilization of space with its floor plan layout. Two smaller courtyards were integrated towards the park, as well as a larger one opening in the direction of the neighbouring development. The designer tre ated apertures and issues related to the adjacent terraces generously. Opening from the two vertical cores as hubs is a four-tier stairwell. T he majority of apartments here are transitional types.

Gábor Csernyánszky

| Municipal Tenements | Rákóczy F. Street Nos. 97–105, Budapest, District XXI | 2004

This tenement complex in Csepel is an exemplary project of estate-like development. The basic concept of the scheme was to embe d two longish gabled masses parallel with the thoroughfare and facing each other, while surrounding a sunken car-parking zone. Co mplemented by transversal wings of various lengths, the block encloses semi-open courtyards and atmospheric parks, which in turn higlight the softened enclosure-type development and the estate-like organisation. Because of low investment costs, the simplest technical s olutions were chosen, but the tenement complex realised here is of high-standard, featuring functional arrangement, finely composed apertures on the facade, characteristic mass formation and a unique shade of red. The ensemble contains 7 shops and 116 apartments in total. Abo ut 50% of the apartments have 2-2.5 rooms, one-third of them 1-1.5, while the rest are more spacious, boasting 3-3.5 rooms. Each home was designed with a kitchen and a pantry, with floor areas ranging from 38 to 87 m².

László Kalmár - Zsolt Zsuffa | 4-Flat Apartment Block | Vágás Street No. 22, Budapest, District XIV | 2004

The design and positioning of this development containing 4 apartments was predominantly influenced by the narrow site and its orientation. The simple mass of the house features a saddle roof reflecting to the inclination of the terrain, which transforms into a gable on the street front. The ingenuously-designed shared foyer and the driveway are placed along the northwest longitudinal wall, whil e the living areas of the apartments open towards the more advantageously oriented garden. Exemplary is the adjustment of the building to th e terrain, allowing the majority of apartments to have direct garden access. The articulated, lively architectural spectacle is integrated by well-designed openings on the facade. At the bottom, the exposed plinth-like masonry is laid edgewise, with the homogeneous, reddish palette of rendered surfaces above. From the transitional arrival area, three apartments are directly accessible. The variety of dwelling units inc ludes single- and two-level ones, all characterized by generous spatial organisation, versatility and strict floor plan configuration.

Boros Pál | Owner-Occupied 9-Flat Apartment Block | Kecskemét | 2005

This residential building containing 9 apartments altogether is an exemplary development because of its adjustment to the exist ing urban fabric. Clad in brick, the reserved, formula-like owner-occupied apartment block creates an enclosed development in unbro ken rows joined by the neighbouring office block and eclectic residential building. Exposed brickwork and an abundancy of details lend t he building a high-standard, yet restrained streetscape appearance. Well-proportioned and adequately scaled, this house is not a verbose one. It needed only a few architectural means to create the desired effects. A prominent feature of both the facade and the streetscape is the accentuated cornice, capable of rendering order, combined with a row of windows above it. Made up of two wings and two masses, this three-s torey residential building features a simple floor plan layout, containing businesses on the ground floor and 48m2 apartments above.

This owner-occupied apartment block by 3H Architects was built near Corvin Promenade Program as a result of a rehabilitation trend in District VIII of the capital. In line with the clients’ concept for investment, three teams of architects made development plans for the area integrating three neighbouring sites. A longitudinal development was to be realised here to surround a free space interrup ted by an open passage. The view of the internal courtyard and the adjacent buildings is provided via a roofed, open passage connecting t he courtyard and the street wings. A colourful screen-style passage pergola joins the 7-storey main volume and the smaller 5-storey one in t he garden as an exciting component of spatial separation. The internal spatial system of the building is extended by wide airshafts and acce sses towards the garden. Retracted from the streetline, the facade creates a pleasant plaza outside the entrance to the building. The apartments’ service and wet areas are placed along the internal side, while living spaces are sequenced towards the street and the courtyard. Bedsitters are strung along the two-tier stairwell of the garden wing.

Multi-apartment buildings are prominent works in the oeuvre of Zsolt Hajnal. With this development in Kapás Street, he had to face the challenges of the longish, narrow site, compromised orientation and the proper exposure to sunshine on account of the neighbouring houses. As a response, designs contained masses perpendicular to the streetline, enclosed internal courtyards, and a single -storey wing stringing on all of them in the direction of the public plaza, much like a chain-house. An important architectural idea was the metamorphosis of the existing partition walls, which are prominent features of cityscape. The coherent integrity of the old and new resid ential buildings

Gunther Zsolt - Csillag Katalin | Owner-Occupied Apartment Block in Futó Street | Budapest, District VIII | 2005

Zsolt Hajnal | Residential Complex | Kapás Street No. 26–44, Budapest, District II | 2005

united them as an ensemble. The four taller blocks divides the area into three courtyards wedged between them. On the street si de, in the unbroken low-rise row set back from the two-storey columns, entrances and garages were placed along with service businesses. Al l the 81 apartments with a floor area of 30-170 m² are suitably exposed to sunshine.

László Vincze | Azúr Apartmant House | Siófok | 2005

The proximity of Lake Balaton and Azúr Hotel must have strongly influenced the architectural character of this apartment house. Axially organised, this owner-occupied block corresponds to a simple formula: small apartments are strung along a central corri dor removed at a sensitive angle from the line of the two glazed stairwells. The four-storey volume contains a variety of apartments in var ious sizes totalling 66. Neighbouring units were designed as adjoining ones and thus feature a variable floor plan configuration. With regard t o its mass formation and facade design as well, it is a restrained, yet generous building reflecting openness as a friendly and cheerful hous e with materials used ingenuously on the facade. Each apartment features a balcony along the two longitudinal sides, in front of which there are colourful sunshades stretched with ropes between mobile steel frames, evoking the image of a sail. The top floor contains larger and more valuable units with their own roof terraces shaded by generous cantilevered R-C plates.

Hajnal Zsolt

| Apartments in Futó Street | Budapest, District VIII | 2006

A residential building on the rehabilitated area in Futó Street, this is a novelty piece of contemporary work with exciting for ms. Its characteristic street appearance is defined by the five white vertical bands cutting into the ground-floor unit, the slightly r ecessed colourful balconies between them, and the huge frame uniting it all. The generous treatment of forms permeates the building. Transparent formal order, basic geometrical solids, white walls and sporadically placed colour accents prevail. The floor plan configuration is ca refully conceived and consistent. Surrounded by the street and the courtyard wings, the internal courtyard features outside galleries on each level. Accessible via the roofed and open stairwell, the general residential level contains light, sunlit apartments with bedsitters between them. On each level there are apartments with one room, two half rooms, and two rooms.

György Hild | Owner-Occupied 12-Flat Apartment Block | Virág árok Street No. 17, Budapest, District XII | 2006

Situated on one of the best-located sloping corner sites in Budapest, this owner-occupied block containing 12 apartments was conceived as an extension of the mansion designed by Béla Málnai in 1936, which ranks as a unique example of Hungarian Bauhaus. Design work aimed to create a new composition, while highlighting the masses and proportions of the original house, as well as transfo rming it in a characteristic way. Extended with a single-level superstucture, the consistent, white-rendered period building is surrounded by a corner edifice of brick architecture. Plasterwork and brickwork both separate and intertwine the volumes of the original and the new buil ding. Tuned to each other in a refined way, the original original house and the extension are apparently integrated. With its enlarged dimensions, the house blends in with the mansion buildings of its environment as a contemporary building. The floor plan configuration of the building is simple and consistent. The original entrance was preserved, and the general levels are accessible via the generous foyer and stairwell . On alternating levels, it contains 4 and 2 apartments (on the ground floor and the second storey, and the first and the third storey, resp ectively).

Kis Péter - Valkai Csaba | Municipal Apartments | Práter Street Nos. 30-32, Budapest, District VIII | 2007 Developing the rehabilitated zone in Práter Street, this municipal tenement house is a unique work of contemporary architecture with individual tones. It deservedly earned international recognition and was shortlisted for the Mies van der Rohe Prize. The essence of the development concept was to finish the partition walls, reinterpret the existing volumes by forms of contemporary architecture, and to design a well-proportioned building responding to the existing faculties of the neighbouring residential houses. The facade structure successfully incorporates unique tones that are in harmony with the existing environment, as are the scale and the order of openings. The pr ominent, dark facade surface, the rhythm of balconies and windows that seem incidental, and the corridor-bridge connecting volumes are t he most characteristic external features. Internal spatial organisation is defiend by a clear rational floor plan system. The block con tains 48 economical and well-functioning apartments with one or two rooms on a floor area of 40-62 m2.

The environment of this development in Nevegy Street comprises owner-occupied apartment houses built in the 1980s as develop -

Brigitta Mayer - László Szentgyögyi | Owner-Occupied Apartments in Nevegy Street | Budapest, District XI | 2007

ments in unbroken rows. This building stands out among its neighbours with its characteristic white cube, which is finely artic ulated by cutouts of various sizes. Only one independent apartment is contained on each level of three storeys. Floor plans are generous des igns, including recesses embracing terraces and balconies, making the mass playful. Brightly white towards the street and the drive-way, the apperance of the enclosed facade is defined by the rhythm of the stone facing and the openings articulating its surface, which sensitivel y responds its busier and more tranquil environment.

Péter Reimholz | Corvinus Palace | Szalag Street, Budapest, District I | 2008

Corvinus Palace is one of the most significant works in Péter Reimholz’s oeuvre realised in the Castle District. The site alloc ated for this refined and reserved residential complex is defined by the Castle District and Viziváros (“Water Town”). It is a significa nt example of integrating new contemporary architectural forms within the protected historic environment of the Castle District in Buda. An exemp lary design solution of this development is the connection of Szalag and Donáti Streets. The scheme enriched the urban structure with the s treet plaza designed here. Featuring new modern mass formation and organised as an entity of four units, this residential complex sensitive ly accommodates to its environment by leaving the existing urban fabric unaffected. The external form, the brickwork on the facade, the p lasterwork and surfaces clad in stone lend a harmonious appearance to these houses.

Gábor Zoboki - Nóra Demeter | Dorottya Palace | Dorottya Street, Budapest, District V | 2008

With its high-quality materials and elaborate details, this elegant building represents lasting values, while its revived parts reflect contemporary features. The reconstruction plans made by the duo of architects observed and protected the valuable architectural strengths of the original Classicist-style bank hall by Pollack and its Neo-Baroque features by Hauszmann. The character of Dorottya Pala ce is served by a variety of functions (business, office and residential). The ground floor contains commercial functions (restaurant, busin esses), while the first storey features spacious office units. The new courtyard wings were conceived in today’s contemporary spirit. By restorin g the former system of four stairwells, partly two- and partly single-level apartments were integrated. The atmosphere of the apartments fea turing versatile configuration along the internal courtyard reflect Le Corbusier’s influence.

Lukács István - Vikár András | Simplon Court Apartments B | Váli Street, Budapest, District XI | 2009

Facing Váli Street, the building named Simplon Court Apartments was designed by Lukács and Vikár Architects to contain 28 apartments. Having to respond to challenges (the long and narrow part of the site with a partition wall touching upon the Allé Building, the northern street front), designers managed to make the best of the site’s adverse circumstances. Actually, architects conjured m ore light and sunshine into the apartments from both the east and west, as well as exciting views facilitated by the chessboard-like glass bo xes projecting from the elevation plane of the compact building. The forms of this owner-occupied block were largely influenced by the appearance of the surrounding Modernist tenement houses of the 1930s. (See the the balcony designs and the stone-cladding in a light palette.) Th e groundfloor-plus-four-storey residential building contains predominantly small, 47 m2 apartments

János Bitó - Gyula Fülöp - Tamás Perényi | Reconstruction and Extension of an Historic Residential Building | Nándor Street No. 9, Budapest, District I

This building is a fine example of blending a contemporary vocabulary of forms with the Castle District in Buda. The greatest c hallenges of design work were the preservation of the historic building, the screening effects caused by the large partition wall in the neighbourhood, and the potentials of the site’s vacant segment with a width of approx. 7 metres. This house does not strive to impress u s as though it were an independent vacant development. The new mass adjusts itself to the existing conditions with the proportions, scales and order of the facade and windows. The external form, the sandy palette of the brickwork in the facade, communicates with the rendered surface s of the protected historic building. The floor plan system of the new residential wing is clear and logical. The ground floor contains offices, and the upper storeys feature high-quality residential spaces. Meanwhile, in the old wing, the original, more than 150-year-old interna l spatial correlations were preserved, complemented with a loft-apartment in the attic.

Its language of forms was probably inspired by Modernist tenement houses in the neighbouring area, built in the 1930s and 1960s

| 2009

Gábor Turányi - Bence Turányi | Simplon Court | Bercsényi Steet, Budapest, District XI | 2010

Standing on the corner of Váli and Bercsényi Streets, this residential building came into the focus of attention, owing to its colourful facade, rounded-off corner designs, internal courtyard and lateral passages. By setting the southern block on plinths, the internal cou rtyard was opened to integrate the mass into the circulation of the city. The high-standard glass facade and a characertistic palette contributed to the salient external design. Each apartment in the building features colourful loggias, aluminium finishes, lamellas, terraces and transitional areas, which results in an ever-changing, dynamic image of the residential building. In line with the floor plan arrangement, t he U-shaped residential building echoes traditional tenement houses with a circular gallery, its facade front oriented in three directions and volumes surrounding an open central courtyard. The bottom floor contains businesses. The majority of the dwelling units, with floor areas of 36–170 m2, can be naturally ventilated throughout thanks to the design including outside galleries. Of the apartment types contained here, the majority are two-room units with a terrace, bedsitter and elegant penthouse apartments on the top floor.

SUSTAINABLE AND ENERGY-EFFICIENT APARTMENT BUILDINGS

BKK-2 | Sargfabrik | Vienna, Austria | 1996

Completed in 1996, the Sargfabrik residential complex was built on the site of a former coffin factory by retaining its develop ment structure. It was originally commissioned by a circle of friends, the would-be residential community, as a form of collective h ousing including not only apartments, but communal functions as well. As a result, a semi-closed and semi-open building was constructed with cha racteristic architectural forms symbolising communal co-existence and lifestyle, which deservedly attracted attention with the exciting spa tial configuration of the apartments, the slanting planes and the interior’s shifts in level. Besides the dwellings, the building also cont ains a restaurant, lecture halls, a Turkish bath, a swimming pool and a kindergarten, the majority of which are open public spaces. Based on a co- housing structure, the residential complex offers a variety of amenities such as a car sharing system and laundromat. Constructed on a limited budget, Sargfabrik includes 3 spare flats and 74 apartments of different types. Contact between the large glass walls of the livin g rooms and the internal courtyard is a key issue here, as it boosts the sense of community.

Hentrich - Petschnigg & Partner (HPP) | Dwellings for Young People | Leipzig, Germany | 2000

HPP architects won the competition to design a building containing starter homes for young people because of the rational, ener gyconscious and flexible designs of interiors, proposed in their brief. The novelty of this development lies in the fact that ins tead of a continuous facade, it contains six identical blocks arranged in pairs along the boundaries of the site, while maintaing access between them directly into the courtyard. As it mimics a row of detached houses, the development appears more loosened up towards the internal garden , which is a venue of communal life. As a result, the apartments of the individual units can be open in three directions. There are no trusses inside the 7-metre-wide apartments, which permits the free positioning of interior partitions, with the exception of the wet areas.

BKK-3 | Miss

Sargfabrik

| Vienna, Austria | 2000

Inspired by the intense attention that the first Sargfabrik received and the success that the project generated, Miss Sargfabri k was built on the neighbouring corner site in 2000. Out of rational considerations, the residential community increased the number o f existing flats so that the auxiliary amenities would not overburden the tenants financially. As a result, they added new communal spaces – a library, a computer room and other shared spaces – next to the dwellings. Both the floor plan and the structural solutions of Miss Sargfabrik were typically adjusted to meet occupants’ needs. This way, a large number of high-standard, small-size apartments with rational spa ce utilisation could be built for tenants, the majority of whom were single individuals or belonged to one-parent families. This form of colle ctive housing contains primarily 50 m2 studio apartments and 5 larger units with 70 m2 floor space.

Architekten | Apartment Block | Jona-Kempraten, Switzerland | 2004

Set at right angles to each other, these two residential buildings of identical cubic structures blend harmoniously with the hillside vineyard. Each contains two ground-floor garden flats with covered pergolas and three maisonettes at the top with large roof te rraces facing either north-south or east-west. All ten dwellings have a 180 m2 floor area and a flexible layout that residents can rearrange to meet their individual requirements. The simple, well-defined horizontal lines of the elevation conceal a heterogeneous internal structure. The entire face of the building is wrapped in homogeneous red-cedar strips as its outer skin. The residential complex is among the pioneering o nes that met Swiss MINERGIE standards (similar to the German passive houses) to reduce energy use and encourage a reliance upon renewable en ergy sources.

Johannes and Hermann Kaufmann | AM Mühlweg Housing Complex | Unit A, Vienna, Austria | 2006

One of the co-designers of this apartment block, Hermann Kaufmann, has for a long time been engaged in prefab timber structures , while also studying the traditional and innovative architectural potentials of wood as a natural building material. Since the m odification of its construction code dated 2001, Vienna has permitted urban multi-storey wooden homes. As a result, the aforementioned apar tment buildings have frames and panellings made of timber and/or wood products, since they create a friendly environment and a high-s tandard living space. A venue of private and communal space, the interior courtyard is surrounded by three volumes of different designs to make up the whole ensemble, totalling 254 apartments. Logically schemed, the four-storey building includes south- and west-facing homes of various types and dimensions to suit a variety of life situations. The insulated components of the facade shell made of larchwood are c ombined with colourful sliding shutters to guarantee a homely atmosphere. In addition, the ensemble meets the ever-growing demands of both architecture and efficient energy utilisation (low energy-consumption and reliance upon renewable energy sources).

sps-architekten | Passive Energy Housing Complex “Samer Mösl” | Salzburg, Austria | 2006

This social housing complex contains apartments of various sizes and types. Beneath the central volume, an underground garage connects with the continuous greenery on the surface, which is completed with a playground and bicycle stores. All three buildi ngs are accessible separately from both sides without traffic nuisance. The energy-saving concept worked out for the whole ensemble enables this development to meet the passive house standards and thus permits economical co-housing maintenance. Oriented in two directions, the dw ellings provide solar gain all day long. The necessary heat is generated by the solar-energy plant on top of the intermediate volume an d the central pellet-heating system. Each apartment in this passive-house estate features a controlled living room ventillation system with a n air-to-air heat exchanger that can be controlled individually.

Aldric Beckmann - Françoise N’Thépé | Lot M3B3 | Paris, France | 2007

This residentail block was realised in line with the development plans of Masséna, the 13th district of Paris. According to the program, this project covered 48 social housing units, business offices, communal spaces and a 52-unit car-park. The structure of the building is defined and shaped by projecting building parts, large cutouts and terraces. The outside balconies with hanging corridors connecting the units that tower in space offer fascinating views of the nearby educational and cultural area. Made of exposed concrete, the ex terior shell of the building is unadorned. Its massive, dark volume contrasts with the random patchwork of greenery. The building relies on a s olar power system, and the utilization of rainwater has obtained the HQE qualifications, as it meets the French standards of sustainabilit y.

Elenberg Fraser | Huski Apartments | Falls Creek, Australia | 2008

Interpretable as a blend of residential building and apartment hotel, Huski is in operation all year long. Throughout the desig ning process, architects studied the variations in snow flake formations and combined their complex natural patterns with the architectural appearance of characteristic Australian high-rise buildings. Built on a corner site, the five-level apartment house contains a café and a spa on the ground floor, while the general levels comprise 14 dwellings. With the exception of the studios, the apartments have a k itchen, a terrace and a jacuzzi. Due to their out-of-plane designs, not to mention the loggias, each dwelling along the faceted facade is ad vantageously oriented with views of the hill and the trees. The most challenging issue to face during the design work for this alpine building was the large expanse of roof, since it had to withstand the substantial snowload. Snow is thus retained on the horizontal surfaces along the building’s facade, which is blended organically with the landscape.

Built in a frequented area of Brighton, this is the flagship of One Planet Living. In line with its initiative and concept, the complex is targeted to meet the criteria of sustainable (actually, zero-carbon) development concerning aspects of construction and operation, as well as related environmental and social issues. Accordingly, the house’s ecological footprint and its heating system’s energy consumption were reduced to near zero, while its infrastructure was designed to encourage residents to choose public transport, biking and the o n-site carsharing system. The roof-garden and the duplex terraces opening towards the highway facilitate communication with the environme nt and greenery. In addition, the smaller garden plots give tenants the opportunity to grow their own vegetables. Containing 172 apart ments, the ensemble features predominantly single-room dwellings built especially for young starters and people commuting between London a nd Brighton.

Grab Architekten | Kraftwerk B | Bennau, Switzerland | 2009

This 7-apartment building stands next-door to a church, right in the heart of Bennau, a small alpine village. When designing the compact, four-storey residential house, architects prioritized aspects of construction to meet passive house standards, economi cal realisation and environment awareness as essential concerns. Rooms are concentrated on the south-western facade, while the wet areas on sit uated on the north-east front. Managing to make the most of regulations concerning the design of the gable roof, designers installed a s olar energy plant on this advantageously oriented (south-west facing) expanse. Energy-wise, the building is not only self-suffieicnt, but produces more energy than it can actually utilise. In appreciation of its intelligent solutions, the house was awarded the European Solar Pri ze in 2009. Then, in 2010, it won the very first Norman Foster Solar Award, too.

Feilden Clegg Bradley Studios | One Brighton Apartment Complex | Brighton, Great Britain | 2009