Csúnya f i atalok Óbecsén

betonozás „Csúnya” fiatalok lepték el Óbecse központját

ADRENALIN FEST 2010.08.01., vasárnap

Fölvetődik a kérdés, hogy a címben szereplő csúnya szó miért is került idézőjelbe? Hát azért, mert ezek az ún. „csúnya” emberek csak az átlagpolgár szerint visszataszítóak, elmebajosok stb. Lényeg, hogy volt egy este, ami nekik, illetve róluk szólt.

De hagyjuk a rizsát, s nézzük, mi történt azon a nevezetes vasárnap estén, ami valószínűleg sok óbecsei lakost megbotránkoztatott. Mind a város központját ellepő atalok látványa, mind az este kilenctől hajnali háromig morajló metálmuzsika zaja. Ha valaki madártávlatból letekintett volna a helyszínre, az óbecsei színház klubjának udvarára, föltehetőleg egy nagy fekete foltot látott volna. Történt mindez azért, mert néhány kőkemény zenét kedvelő i ú néhány hónappal ezelőtt gondolt egy nagyot, aminek az eredménye az Adrenalin Fest lett. Pozitív dolognak tartom a rendezvény ingyenes mivoltát, habár föltételezem, így azért sokkal nehezebb volt a megvalósítás.

A fellépő együtteseket du. ötre rendelték a helyszínre a szervezők, s jó szokás szerint este hétre mindegyik meg is érkezett. De ez már így megy rocksztáréknál. Mindenki hangpróbázott, a tömeg egyre csak duzzadt. De nemcsak bent a helyszínen, hanem kinn a téren is. Sorra érkeztek az ismerősök, a kevésbé ismerősök meg az ismeretlenek is. Az egész látványt/érzést Paksi Endre klasszikus soraival tudnám legjobban jellemezni: „Felvirradt a Nagy Nap, / A Rock Katonái újra együtt vannak, / Reggel óta megszállták a Várost, / Amerre nézek, / Rockereket látok, / Jelvények és zászlók, / Farmerek, bőrök, / Felvarrók és láncok, / Cigivel, sörrel kínálnak meg engem, / Mindenki várja, jöjjön már az este”.

Az estét a zentai Ashen Epitaph nyitotta meg. Igaz, az ilyen-olyan csúszások következtében a tervezett este nyolc órai kezdés helyett csak egy órás késéssel foglalhatták el a pódiumot. S döngöltek bele mindenkit a betonba. Koncertjük elején a megszólalásuk még kissé aránytalan volt, de a 4., 5. dal idejére helyreállt a rendszer. Számomra nem volt meglepetés a bulijuk, de ezt nem negatív felhangként kell elkönyvelni, hanem úgy, hogy hozták a rájuk jellemző színvonalat. A saját, mára már klaszszikusnak nevezhető dalaikat megspékelték földolgozásokkal is (pl. Carcass), de számomra koncertjük csúcspontját most is a Hate c. számuk jelentette. Ha jól emlékszem, ezzel is fejezték be a betonozást. De erre azért nem kell mérget venni.

Az őket követő két együttes zúzdája különböző okokból nálam kimaradt. De így legalább sikerült személyesen is megtapasztalnom Drakula gróf megérkeztét a dzsumbuj bulira.

Éjfélkor vette kezdetét az est egyik fő attrakciójaként beharangozott dreDDup koncertje. Ők pedig bizonyították, hogy nem hiába kapták meg a főzenekaroknak kijáró műsoridőt. Industrial elemekkel bőven átszőtt, jól megkomponált dalaik sok embernek okoztak meglepetést. A jól kigondolt színpadlátvány és az ügyesen megkomponált dalok összhatása fergeteges szórakozást kínált a nagyérdemű szá-

A tömeg egyre csak duzzadt mára. Mihajlo, az együttes énekese/dalírója mára már nagyon jól kitanulta a frontemberi szakmát, de egy több mint tíz éve aktív zenekar vezetőjétől ez a minimum, ami elvárható. Lemezen eddig nem igazán tudtak meggyőzni, de élőben mindig lenyűgöznek. Ez valószínűleg az élő gitárhangzásnak köszönhető. Értsd: lemezeik megszólalása számomra túlságosan is elektronikus. A legnagyobb örömöt a már évek óta hanyagolt egyik kedvenc dalom, a Blast eljátszása okozta, mely a Mr. Borndead’s Feast c. első lemezükön hallható. A dreDDupot a kikindai Downstroy követte. Meglátásom szerint az ő koncertjüket övezte a legnagyobb érdeklődés, de ez, azt hiszem, nem túl nagy meglepetés, hisz nem Bane először léptek fel Óbecsén, a