28. Oxar kultúrkörképe

Vajdasági kulturális össz(kör)kép

Lassú nyár volt, langymeleg és tömény. A különféle fesztiválok egymás sarkába léptek, lépnek, és az őszelő küszöbéig, fognak is még lépni. A tartományi székváros verandájáról széttekintve szinte mindenki megtalálhatta a neki való szórakozási lehetőséget. A gazdasági világválság, természetesen, a kulturális klímára is kihatással volt, és anyagilag megingatta még azokat a rendezvényeket is, amelyek eleddig – a Balkán még mindig zajló viszonyai ellenére – sziklaszilárdan álltak. Nyári beszámolómat szándékosan szubjektívre szabom, a nyári momentumokat a lekerekítettség, a teljesség igénye nélkül közelítem meg, és a nyári programokból inkább egy szieszta erejéig nassolok, mintsem ingujjra vetkőzve falom csordultig magam. A beszámolót elsősorban azoknak ajánlom, akik elhatározásból ülnek be valahova (moziba, színházba vagy koncertterembe), akik olvasnak buszon, vonaton vagy otthon, és azoknak, akik, ha már beültek, bizonyos elvárásokkal ülnek be.

ÚJVIDÉKEN

Az Újvidéki Színház júniusi játékrendje új darabbal gazdagította a repertoárt. A társulat, Puskás Zoltán rendezésében, William Shakespeare Szentivánéji álom c. művét állította színpadra. Gyakorlatilag ezzel a bemutatóval zárta kapuit a ház, ugyanis ezután már csak Kisvárdán játszottak, majd bizonyos értelemben Vajdaság-szerte is, de egy szabadabb, „tanyaszínházi” értelemben. A Szentivánéji álom merőben új köntösben, sok mozgással, erőteljesen kihangsúlyozott jelmezkombinációkban került a deszkákra. Lassan viszont új ősz jön, új évaddal, új előadásokkal, és a színházban mindig elkel egy kis közönség…

TANYASZÍNHÁZ

Ha már a színháznál tartunk, ki kell térnünk a sajátságos vajdasági ízekkel bíró Tanyaszínházra is. A már 33 éve létező rendhagyó vándortársulat idén is a nyakába vette vidékünk országutait. Az évtizedek során folyamatosan újuló csapat 2010-ben egy sokkalta kidolgozottabb, részleteiben átgondoltabb produkcióval állt elő. A vastapsot Tóth Ede A falu rossza c. darabja, pontosabban Táborosi Margaréta éleslátása érdemelte ki. Az elmúlt évek színdarabjaival ellentétben mintha több munkát fektettek volna a

szöveggel való foglalkozásba, kevésbé hangsúlyozták a díszletet és a jelmezeket, a poénok agyafúrtabbak voltak, a mozgás ésszerűbb. Jobban kiaknázták azokat a szöveghelyeket, amelyek maivá teszik ezt a már rég le nem porolt népszínművet. A leg gyelemreméltóbb az, hogy a rendező ki tudta hangosítani a párbészedek, poénok, megjelenések azon részeit, amelyek segítségével a színészek kidomboríthatták a játék jelenidejűségét.

egy szieszta erejéig nassolok INFANT

A színházi események sorába tartozik még az Újvidéken 37. alkalommal megszervezett kísérleti és alternatív színházak nemzetközi fesztiválja, az INFANT is. Érkeztek színitruppok a világ minden sarkából, szinte minden kontinensről, meganynyi távoli városnak megannyi színpadi műhelyéből. Jöttek, és távozván csak a

Duna menti város benyomásait vitték.

Érkeztek Koreából, Ausztriából, Izraelből, az Egyesült Államokból, Olaszországból,

Magyarországról, az Egyesült Királyságból,

Csehországból, Spanyolországból… A kerettéma minden évben más, az elmúlt években az individualizmus vagy a multimedialitás, idén pedig a válogatás apropója a tánc, a színpadi mozgás, a test színpadi megjelenítése volt. Érdekes megoldásokat láthattunk ezáltal a balett és a különféle underground táncműfajok, a koreografált testmozgás és a fénytechnika, valamint a nem (vagy kevésbé) hangszeres hanghatások és a groteszket szolgáló mimika/gesztikuláció keveredésében.

CINEMA CITY

Újvidék („ lm”)színházai, parkjai és közterei otthont adtak egy nemzetközi lmfesztiválnak, a Cinema Citynek is. Mozik hiányában egy ilyen jellegű fesztivál szinte csodának számít. Öt-hat évvel ezelőtt megrökönyödtem, amikor az utolsó niši mozit szórakozóhellyé átalakító piktorcsapat egyik felelősével beszéltem. Akkor teljesen porba sújtott a tény, hogy egy Niš méretű városnak nem maradt mozija, időközben ugyanilyen sorstalan tétlenséggé lett saját városi valóságom is... Talán ennek tudható be a Cinema City évente megújuló, szinte zarándoklatszerű látogatottsága is. A lmprogram mellett fontosak voltak a kísérőrendezvények: koncertek és workshopok képében. A szervezés ily módon tudja elkerül-

ni a teljesen szakmaiba vagy a teljesen nyilvánosba való imbolygó átbillenés veszélyét. Így az érdeklődő közönség - Juliette Lewis, az E Play és a Good Guys koncertjei mellett - szakmai tanácskozásokon, valamint a lmipar mesterfogásait kiveséző kerekasztal-beszélgetéseken is részt vehetett.

TAKT ÉS ETNO TÁBOR

Ami az idei i úsági táborokat illeti, kettőt emelnék ki. Az egyik a Hevér-tanyán megszervezett TAKT-tábor, a másik az idén Topolyán megtartott I úsági Etno Tábor. A Temerin határában levő Hevér-tanyára idén is atalok tucatjai zarándokoltak el, ezúttal vulkánt építeni. A Nagybara-parti szervezők ugyanis, a tábor közös projektumaként a japán Fuji vulkán hasonmásának megépítését ötlötték ki. A sátortábort lakó atal képzőművészek elsősorban vizuális talentumaikat fejleszthették tovább, ezek mellett viszont bőven jutott idő tanya körüli aktivitásokra, tanyai barátkozásra, tanyai nyaralásra. Az alapvetően képzőművészeti felhangokat megütő táborban legtöbben hagyományos értelemben vett festészettel foglalkoztak, viszont alkalom nyílt fafaragásra, náddal, sárral történő formabontó eljárásokra, valamint a fényképészet örökmozgásának megismerésére is.

A topolyai tábor ezzel ellentétben inkább kézműves, mint képzőművészeti jellegű volt. A táborlakók többek között az agyagozás, gyöngyözés, nemezelés, batikolás, üvegfestés, kovácsolás, lószőrékszer-készítés, fafaragás titkaiba tekinthettek bele. Ezek mellett lovagolhattak, íjászkodhattak, kimehettek a tóra úszni... Az érkezők sátraikat a Mezőgazdasági Iskola tőszomszédságában állíthatták fel. Ez többek között azért is fontos, mert így csapvízhez, villanyáramhoz és mindenekelőtt vaskos hűvöshöz jutottak a tikkasztó hőségben. A tábor oktatói mellett a szakácsnőt is megemlíteném, akinek odaadó (sajnos alul zetett) munkája nélkül a táborlakók éhen maradtak volna...

ÚJVIDÉKI ZENÉS NYÁR

A komolyzene kedvelői augusztusnak állíthattak emlékművet, ugyanis az Újvidéki Zenés Nyár (Novosadsko muzičko leto) c. rendezvény keretén belül a legjobb zenei válogatásokban dúskálhatott a fülük. Az előadók serege pedig a hazaiak együttműködésével és Argentina, Oroszország, Ausztrália érintésével állt össze. Hallgathattuk Gershwin, Paganini, Csajkovszkij, Beethoven, Rahmanyinov, Brahms, Piazzolla, Schubert műveit a városházán, a zsinagógában, a Mária neve templomban (nagytemplom) és a középiskolás lánykollégium udvarán.

SZEPTEMBER

A még rám váró rendezvények közül a legfontosabbak a magyarkanizsai Jazz Fesztivál, valamint az újvidéki Utcai Zenészek Fesztiválja. A két rendezvény sajnos egymást üti ki – időbelileg. Látván, hogy mindkettőre nem mehetek el, választani kényszerülök. Válasszatok ti is, induljatok el, üljetek le és várjatok. A kreativitás nem esik az ölünkbe, a kreativitást akarni kell, kézbe venni és alakunkra formálni, méretünkre szabni át. Feloldani azt, amit lát(t)unk, abban, ami a legtágabb értelemben VAGYUNK...

Roginer