Lénárd az Exiten

: végjáték

Szemelvények a www.kepesifi.com-ról

Európa itt van: ezt jelenti az emberáradat.

A program, bár kommerszebb, mint az EXIT történelmének hajnalán, még mindig nyugat felé mutat. A harmadik nap már tekintélyes tömegeket vonz. A pletyka igaz: kevesebben vannak, mint az előző években, ám most először gondolkodom el rajta, hogy talán így van jól. Kinek hiányzik, hogy szardíniává préselődjön egy alagútban, vagy hogy milliméteres léptekkel ha-

ladjon a következő helyszín felé?

Fellép a Klaxons. Imádom, de természetesen lekésem. A Röyksoppra érkezem, és kellemesen csalódok. Sosem hallgattam, de fogom, ez után biztosan. A Lolobridgida nevű horvát formáció két éve még az Elektranán nyomult, vagy ötven ember szellős tömegében. Tavaly a Fusionön már szép számmal eljöttek a népek. Idén nagyszínpad, többezres közönség, akik egyként üvöltik, hogy meleg a pasijuk, meg hogy szeretnek, mint a pattogatott kukoricát és a csillámport. Missy Elliotról elmenekülök, nem az én világom a hiphop, a női meg aztán végképp.

Elektranázom egy sort, az orosz Tesla-boy kitűnően nyomja, újra a nyolcvanas években vagyunk, a számon még alig száradt meg az anyatej. Van benne egy csöpp nosztalgia. David Guetta képmutatására nincs szükségem, a közelébe se megyek – aztán azt hallom, az odaözönlő poprajongók rá is faragtak. Az MTV-slágereknek se híre, se hamva, tiszta tuc-tuc. A Fusionön közben a Midnight Juggernauts löki a ritmust. Nem fogok elsősoros rajongójukká válni, de kedvelem. Ausztrálok, a frontember vezetékneve meg Szekeres. Multikulti és egyéb értékek, miközben a háttérárnyékban továbbra is les a felirat: Tisztítsuk meg!

Eljön a negyedik nap. Kibicsaklott bokával bicegek fel az erődbe, emlék Lolobridgidáról. A

Pendulum nem zúzza rosszul, de nem üt agyon. A Faith No More-ról, amelyen az Easy nyálzuhatagáig maradok, vegyes vélemények röpködnek: baromi jó (mert Patton kólózott is egy random kiválasztott csajjal), vagy épp baromi gáz (mert Gould kólózott is egy random kiválasztott csajjal). A Chemical Brothersről szintén csak híreket hallok, mert minden izgalom, ami hozzájuk kötött, a kilencvenes években ragadt. A hírek meggyőznek az igazamról. Az EXIT legroszszabb fellépéseként tartják számon. A CrystalCastles a Dance Arenában ezzel szemben a fesztivál egyik legütősebbjének számít. Így mondják. Kár, hogy épp az Agorán ugrándozom egy találomra kiválasztott buliban. Aztán Elektrana és a londoni We Have Band. Fér női vokál, elektropop-duó. Remek, de valahogy túl nyomott a hangulatomhoz. A hazaiaknak adózva a Ritam Neredán végzem, ezredszer, de még mindig beüt. A hollandok is szeretnek elindulni a reménytelenség útján. Még ha nem is értenek egy mukkot sem. A Fusion Stagen ér el a hajnal. Az embertömeg oszladozik. Egy fesztivál vége. A felkelő nap fényében markánsan rajzolódik ki a felszólítás: Tisztítsuk meg Szerbiát! Alatta több tonna szemét. Zöld kartonlapok, amelyekben a hatos csomag söröket cipelték félweershla kartondo-

Négy nap Európa után tudjuk, hogy a szemét itt marad.

Többi rész: www.kepesi .com Lénárd

„Tisztítsuk meg!”