Dombosról jelentik

Tábori napló

Tábori napló

Alig csomagoltam ki tarka felsőimet a jó öreg piros hátizsákból, már rakodtam is bele

a következő adagot, s nagy csinnadrattával, a szokásosnál kényelmesebb körülmények között indultam újabb kishegyesi kalandok után, melyek nem várattak sokáig magukra. Szúnyogriasztó, meleg holmi, jegyzetfüzet, jókedv bepakolva, indulhat a banzáj…

Reggel 9-kor már a Hegyalja utcában toporogunk. Néhány munkás útbaigazít, még a szervezőt is feltelefonálják álmából, aki perceken belül, álmos szemekkel meg is jelenik, s hamar átmeneti otthonunkba irányít bennünket.

Kék kapujú helyes házacska és benne egy kedves néni fogad, beljebb invitál, kávéval kínál, tárlatvezetést tart. Villámgyors honfoglalás után első utunk a faluba vezet. Feltérképezzük a terepet, vásárolunk néhány túléléshez szükséges felszerelést, valamint az otthon maradt, de fontos eszközöket is beszerzem.

Đorđe Lebović: Az ezredik éjszaka – modern tündérmese 16 és 116 év közöttiek részére.

Ismerősen cseng a cím, déjà vu kerít hatalmába, s hamar rá is jövök, hogy sok-sok évvel ezelőtt a KSZV-n találkoztam vele, más megközelítésben, amatőr színészek által előadva.

A mese szálai két jó barát, a határozatlan, naiv Hep (Szűcs László) és az örökké elégedetlenkedő Hap (Tóth Loon) köré fonódnak. Főhőseink minden vasárnap együtt róják a poros erdei utakat. Nappal horgásznak, lábukat lógatják, s késő este indulnak hazafelé a sötét és félelmetes ösvényeken kanyarogva. Útközben természetesen beszélgetnek, diskurálnak, világmegváltó terveket szövögetnek, s minduntalan arra a következtetésre jutnak, hogy kettejük élete mennyire felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Ez az éjszaka azonban más, mint a többi. Szokásos eszmefuttatásaik közepette egy varázsló (Máté P. Gábor) csöppen körükbe, egyenesen a Holdról. Üzletet ajánl Hap számára: erre az éjszakára varázserővel ruházza fel, egy kívánság áll rendelkezésére, mellyel az egész világon segíthet, de amennyiben nem sikerül a jócselekedetet végrehajtani, pirkadatkor kővé válik. Hősünk erre az alkalomra várt egész életében, s sorjáznak a jobbnál jobb ötletek, melyekkel beírhatja magát a történelembe. De vajon lehet olyat kívánni, ami minden embert kielégít széles e világon? Pénzt? Tejjel-mézzel folyó Kánaánt? Hap őrlődik, Hep sürgeti, de eredményre nem jutván, elérkezik a hajnal, a felkelő nap sugarai előbújnak, s Hapot utoléri végzete. Az éjjel játszódó drámának kitűnő helyszínt nyújt a dombosi szabadtéri színpad, s a sötétedés utáni kezdés. A hátul megbúvó löszfal, az oldalról behajló fák tökéletes díszletnek bizonyulnak, s a mindössze háromszereplős darab elbűvöli a csekély számú közönséget. Hangos nevetések, kétségbeesett suttogások szakítják meg a csendet, együtt izgulunk hőseinkkel, s együtt aggódunk sorsukért. Tapsviharral végződik az előadás, kétszer-háromszor viszszahívjuk a színészeket, s arcunkon széles mosollyal éltetjük őket.

A társaság a hatalmas tábortűz köré gyűlik, sörözgetve, zsizsegve ácsorgunk, s vendégeinkkel beszédbe elegyedve megtudom, a Veszprémi Pető Színház néhány tagjából verbuválódott Szent Genéziusz KultúrKommandóhoz van szerencsénk. A színészek védőszentjéről elnevezett csapat a ma divatos, „közönséghúzó” zenés darabok helyett egyszerű, érthető és szórakoztató műveket állít színpadra, meglehetősen élvezhető és átélhető formában.

Ám az estének lassan vége, fáradtan ásítozunk lakótársnőimmel, s mivel holnap is van nap, búcsút veszünk a bágyadozó tömegtől, s irány a Sziváci út 46. Félig a holdra lesve, félig az utat gyelve azon tanakodunk, vajon mi mit kívántunk volna Hap helyében. Választ nem találva, félve várjuk kővé dermedésünk hajnalát.

JÚLIUS 9. PÉNTEK

Frissen és üdén ébredek a tisztaszoba hitvesi ágyának bal felén. Gyors készülődés után már lent is vagyunk az árnyékot adó fehér sátor alatt, s kezdődhet a reggeli tudattágítás.

Szegő Jani tart hadgyakorlatot. Gerevich András Barátok c. kötetéről olvasunk és értelmezünk töméntelen mennyiségű kritikát, s összehasonlítgatva őket, érdekes következtetéseket vonhatunk le.

Röpke ebéd, egy-két kávé, s Gyurival fejtegetjük Orbán Ottó, Tóth Krisztina, Vas István verseit. Élvezem, de néhol lemaradozok, messzi tájakra kalandozunk, veszélyes vizeken evezünk. A nap sztárvendégként megérkezik a Nagy Ildikó Noémi,