Medikus_Lap_06_2006_12 by Medikus Lap

Medikus Lap II. évfolyam, 4. szám A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa A hallgatóktól, által, ért

Tartalom Szerkesztői levél 2. oldal Interjú: 3-4. oldal Gergely Pál professzor úr Felavatták a Népegészségügyi 4. oldal Kart A Europe’s 500 listán a DEOEC 4. oldal Sántha Kálmánra emlékeztünk 5. oldal Az OEC tudományos díjazottjai 5. oldal Az év értékelése MOÉ-s 6. oldal szemmel Igaz történet… 7. oldal MOE cseregyakorlat 7-8. oldal Barcelona Fogász est 9. oldal Jégen sikló medikusok 9. oldal Téli népszokásaink 10-11. oldal Ákos – Még közelebb 11. oldal Irodalmi sarok 11. oldal A Night To Remember 12. oldal Főzőcske 13. oldal Versek 14. oldal Sudoku 15. oldal Humor 15. oldal Medikus Lap II. évfolyam, 4. szám A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa A hallgatóktól, által, ért. Megjelenik négyhetente, szemeszterenként négyszer, alkalmanként 700 példányban www.aokhok.hu medikuslap@gmail.com Felelős kiadó és főszerkesztő: Lánczi Levente, ÁOK HÖK PR ügyvivő Címlap&design: Jakab András www.cooler.underground.hu A cikkeket írták (a megjelenés oldalak szerinti sorrendjében): Nagy Beáta, Lánczi Levente, Szöőr Árpád, Kalmár Péter, Sereg Hajni, M.J., Bakó Károly, Papp Gábor, Griger Mihály, Posta Edit, Sebe Attila, Kardos József. Nyomdai munkálatok: Xpress Copy, Zein Fadi, telefon: (20) 468 4226, (30) 468 4226, e-mail: xpresscopy@gmail.com Továbbra is várjuk minden DEOEC-es hallgató illetve hallgatói szervezet cikkét, versét, fotóját, beszámolóját, bármilyen közérdekű közlendőjét! Az újsággal kapcsolatos észrevételeket, kritikákat, tanácsokat is várunk a medikuslap@gmail.com e-mail címen, vagy keressétek személyesen a szerkesztőket a HÖK-irodán, a Markusovszky Lajos Kollégium II-es épületében! Postacím: Medikus Lap, DEOEC ÁOK HÖK iroda, II-es kollégium 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98. e-mail: medikuslap@gmail.com

Kedves Olvasó! Szemeszterünk végéhez érkeztünk: túl az utolsó demókon, az utolsó utáni javító teszteken, és szép csendben – miközben egy-két régi élményen, elmerengünk, és felrakjuk az utolsó díszt is a karácsonyfára – előbányásszuk szekrényünk legrejtettebb zugáról a mindig szerencsét hozó vizsgaruhát, no meg a hozzá tartozó összes kabalát. Elröpült tizenöt hét. Remélem mindenki igyekezett kihasználni az eltelt félév adta lehetőségeket: lehetett sokat tanulni; TDK-munkát végezni; részt venni a MOE, a Sántha Kálmán Szakkolégium, és a Kollbiz programjain; mulatni a Klinika Egyetemi Klubban; vagy kellemesen és mégis hasznosan kikapcsolódni a HÖK-ök, illetve a többi diákszervezet által szervezett rendezvényeken. Ha netán valamit elmulasztottatok a fentiek közül kár aggódni: februártól újabb félév, újabb remények, és újabb lehetőségek – természetesen a régi jól bevált dolgok mellett. Tehát még most figyelmeztetlek és kérlek Téged, Kedves Olvasó, hogy ne rakd messzire a korid, túrabakancs is legyen kéznél, és már előre szabadíts fel néhány kedd estét a Medikus Filmklubra való tekintettel – csak hogy a legnépszerűbb programokat említsem! E helyen szeretném megköszönni mindazoknak akik eljöttek a hallgatói szervezetek által szervezett programokra, és a tanulás mellett szakítottak időt arra is, hogy kicsit megismerjék azokat a kortársaikat, akikkel a jövőben évtizedeken át együtt fognak majd egy egészségesebb országért dolgozni! Ezek lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek, lehet el is mosolyodtál a bajuszod alatt, de kérlek jelezd, ha tévednék (medikuslap@gmail.com)! Húsz év múlva biztosan nem morcosan fog átjönni konzíliumra az a kollégád, akivel együtt estetek egy hatalmasat a koripályán! Hiszen akkor már nem csak kollégák lesztek, hanem régi jó barátok – igaz, kicsit sajgó csípővel… Szóval arra buzdítok mindenkit, hogy vegyetek részt a hallgatói szervezetek programjain, hiszen ezeket Nektek és értetek szervezzük! S ha bármi ötletetek van, ne rejtsétek véka alá, hiszen örömmel várunk minden kezdeményezést! Végül külön köszönet jár mindazoknak a hallgatótársainknak, akik ebben a félévben is segítették a diákszervezetek munkáját, hiszen nélkülük semmi nem ment volna. Kiemelten köszönöm mindazoknak, akik fáradságot és klaviatúrát nem kímélve hónapról-hónapra ezeken a hasábokon osztják meg hallgatótársaikkal élményeiket, véleményüket, tapasztalataikat, műveiket. Szerencsére lehetek szerénytelen, de nélkülük nem juthatott volna el a Medikus Lap erre a nívóra. Köszönöm mindnyájatoknak! Nem maradt más hátra, csak 14 oldal, és a vizsgaidőszak! Az utóbbihoz sok sikert, az előbbihez pedig kellemes időtöltést – no és természetesen meghitt ünnepeket és boldog új évet – kívánok! Lánczi Levente főszerkesztő

Interjú Gergely Pál professzor úrral Az OEC tudományos elnökhelyetteseként mivel foglalkozik? Főleg szervezési, koordinációs feladatokat látok el. A legtöbb egyetemen a kutatás fontos és kiemelkedő szerepet tölt be, így van ez az OEC-en is. A mi feladatunk a különböző hazai és nemzetközi szervezeteknek való adatszolgáltatás összehangolása; a klinikák, elméleti intézetek tudományos programjaira a lehetőségek, a pályázatok megkeresése és koordinálása. A centrumunk jó pár kitüntető eredménnyel büszkélkedhet, az egyik az, hogy az EU kiválóság központja címet nyertük el 2002-ben, ez is azt mutatja, hogy az itt zajló orvosi és orvosbiológiai kutatásokat nemzetközi szinten is elismerik, valamint az Európai Unió 500 legdinamikusabban fejlődő vállalata közé is bekerült az OEC. Az Orvosi Vegytani intézetben mik a fő kutatási irányok? Vannak hagyományos kutatási irányok, mint a proteinkinázok és foszfatázok, de vannak újabbak, mint az oxidatív stressz vagy a poli(ADP)-riboziláció kutatása. Alapvetően két dolog szabja meg a kutatási irányokat, hogy milyen kutatási programra kap valaki támogatást, milyen projekt pénzeket nyerünk el, és milyen programokba tudunk bekapcsolódni, mi most éppen fehérje-fehérje kölcsönhatási labort építünk ki. Hogy érzik magukat az új Élettudományi Központban? Biztos vannak az embereknek nosztalgikus pillanatai a régi épülettel kapcsolatban, de nekem a legkevésbé. Sok évig állandóan ingáznom kellett, másrészt a tudományos kollaborációk szempontjából is jobb, hogy nem kell állandóan autóba ülni és a Simonyi úton végigszáguldva, a behajtani tilos táblák figyelembe vétele nélkül berohanni az egyetemre. Egy olyan épület, ami pont a célra épült az nagyon jó dolog, még jobb, hogy az ember csak lesétál előadást tartani, nem kell kabátot venni, és ha valamit véletlenül fennhagy vissza tud jönni érte. A gyakorlati termünk, ami az Elméleti Tömbben van szintén szépen fel lett újítva a Dékán úr támogatásával. A hallgatók is biztosan örülnek, hogy nem kell kimenniük az egyetem területéről… A hallgatóknak az a nem jó még mindig, hogy egy szétszórt telep-rendszerük van és az Elméleti Tömb magasföldszintje kivételével nincs egy olyan hallgatói találkozópont, ahol különböző hallgatói szabadidős aktivitások megvalósulhatnának, mint ahogy az sok egyetemen megvalósult. Egyszer talán ez is létrejön. Ön milyen egyetemet végzett? Nem az orvosi egyetemen, hanem itt a szomszédban, vegyészként végeztem. Az igaz, hogy sosem akartam

orvos lenni, de ennek hosszú története van. Hárman voltunk testvérek, én a legkisebb. Szülői indítatásból könnyű lett volna az orvosi pályát választani, ennek hagyománya van a családban: mind a két bátyám orvosi egyetemre ment. Szüleimtől már 8-9 éves koromban kémiai jellegű könyveket és otthoni kísérleti lehetőségeket kaptam, így bennem fel sem merült az orvosi pálya lehetősége. Szerettem a kémiát, de a biológiát is – sajnos semmi biológiát nem tanultunk az egyetemen. Szerencsére a bátyáim házi könyvtárában voltak biokémiai és biológiai jellegű könyvek. Számomra rögtön természetesnek tűnt, hogy valami ilyen jellegű dologgal szeretnék foglalkozni, ami a biológia és a kémia határán van, így végzés után dolgozni már ide jöttem. Az oktatás hogy került a képbe? Oktatni kell! Ez egy érdekes dolog, mert ahhoz, hogy valaki oktató lehessen például egy középiskolában vagy más helyen, nagyon komoly vizsgákat kell letenni, az egyetemen pedig aki belép annak oktatnia kell. Amikor én kezdtem még nem volt PhD képzés, így gyakornok lettem, és rögtön be kellett mennem gyakorlatot tartani, egy olyan tárgyból, amit én sohasem hallottam, nem vizsgáztam belőle. Pedagógiát sohasem tanultam, tehát eléggé autodidakta módon alakult ki bennem az oktatás. Az hogy az egyetemem ki jó oktató és ki nem egy elég viszonylagos skála. Én azt szoktam mondani, hogy aki nagyon jó kutató, az többé-kevésbé nem lehet rossz oktató, ha találunk neki egy megfelelő helyet, hogy mit és hol oktasson. Ez valószínűleg a klinikai tárgyaknál is így van. Az ön előadásait általában sokan látogatják, és érdekesnek találják, hogyan készül egy-egy előadásra? Az ember örökségekből dolgozik. Én is hallgattam előadásokat egyetemi éveim alatt, mivel csak 40-en voltunk az évfolyamon, nem lehetett megtenni, hogy nem mentünk be az előadásra, és nem kellett katalógussal kényszeríteni bennünket, mert név szerint tudták, hogy ki van ott és ki nem. Az ember örököl egy tárgyi struktúrát, én szerencsés voltam, mert a professzorom, aki mellett dolgoztam nagyon hamar bedobott a mélyvízbe és talán a második, vagy a harmadik tanévet kezdtem, amikor már kaptam tantermi előadásokat. Hogy ezek milyenek voltak azt nem tudom, de nyilván ez nekem komoly izgalmat okozott és akkor még nem is volt ilyen sokféle lehetőség, talán egyedül az írásvetítő kezdett elterjedni akkoriban Magyarországon. Igyekeztem készülni, és amikor az ember még fiatal igyekszik hetet-havat összehordani és minél többet átadni, de nyilván a kevesebb több, bár ezt nagyon kevesen szokták megfogadni. Szerencsére a nyolcvanas évek közepétől lehetőségem nyílt, hogy többekkel együtt országosan is egy programot alakítsunk ki közösen, és ez vezetett oda, hogy azt tanítjuk, amit mi elfogadunk és ami a további tanulmányokhoz szükséges. Folytatás a 4. oldalon!

Folytatás a 3. oldalról! Milyen tanácsot adna az elsősöknek az Orvosi Kémia vizsgához? Nem szeretek tanácsot adni, a fontos az lenne, hogy forduljanak érdeklődéssel a tanulmányaik, a szakma iránt. Az, hogy leülnek naponta egy-két órát tanulni még nem elég, el kellene merüljenek bizonyos témákban, tárgyakban. Az a fajta hozzáállás, ami a hallgatóknak van manapság, nem jó, de ezért nem ők a hibásak. Már a gimnáziumban beléjük nevelik, mivel a középiskolák sem tudást adnak át, hanem felkészítenek az egyetemi felvételire. A mai nemzedékek diplomákat és nyelvvizsgákat gyűjtenek, mindennek az agyagi hasznát nézik és nem mélyednek el a semmiben. Ezért jó, ha valaki TDK-zik vagy bejár valamelyik intézetbe vagy klinikára és tapasztalatokat szerez, ezek a tapasztalatok később fontosak lehetnek. Azt sem tartom jónak, hogy péntekenként szinte kiürül az egyetem. Nem csak az orvosi karra értem ezt, hanem, ha bejövök az Élettudományi épületbe a tudományos kutatást végző diákokon kívül nem is találkozok hallgatókkal.

A fia mivel foglalkozik? A fiam orvosi egyetemet végzett, most fog belgyógyászatból szakvizsgázni, ebből kiszámolható, hogy 29 éves, itt dolgozik a Kardiológián. A munka mellett kutatással is foglalkozik, de az ő szakterülete tőlem távol áll. Ha van szabadideje, mivel tölti? Az embernek annyi szabadideje van, amennyit csinál magának, de sajnos esetemben ez nem mindig van így. Szerencsére azzal foglalkozok amit szeretek, bár laborban már nem dolgozok inkább papírmunkát végzek. Nyílván, ha nem intézetvezető lennék, akkor több dologgal lenne időm foglalkozni. Néha kiveszek egy hetet, de a végére már unatkozom, valószínűleg az a fajta ember vagyok , aki szeret mindig csinálni valamit. Szeretek a természetbe járni, nyaranta gombászom a Zemplénben. Régebben sportoltam is, teniszeztem, de már vagy másfél éve nem volt ütő a kezemben. Olvasni is szeretek, de legfeljebb csak egyperceseket tudnék olvasni lefekvés előtt. Van egy gyerekkori hobbim, a vasútmodellezés, van egy terepasztalom és mostanában ezt is építgetem. Nagy Beáta

Felavatták a Népegészségügyi Kart volt, amikor Duffek Mihály, a két nappal korábban 2006. december 1-jén ünnepélyes keretek között avatott Zeneművéseti Kar dékánja zongorajátékkal avatták fel a Debreceni Egyetem Orvos-és üdvözölte az új kar megalakulását. Egészségtudományi Centrum ötödik karát, a Díszvendégként jelen volt Jakab Zsuzsanna, a Népegészségügyi Kart, az egyetem főépületének stockholmi székhelyű Európai Betegségmegelőző és Aulájában tartott díszülésen. Több szempontból is különleges esemény a kar Ellenőrző Központ igazgatója is. Beszédében megalakulása. Egyrészt, mert hazánkban ez az első kiemelte, hogy már korábban is kiválóan tudtak népegészségügyi kar, így itt folyik a legmagasabb együttműködni a Népegészségügyi Iskolával, s szintű képzés ezen a tudományterületen. Másrészt – reményét fejezte ki, hogy a karrá alakulás ahogyan azt Fésüs László centrumelnök úr lehetőségével élve még szorosabb lesz az beszédében külön kiemelte – ezennel teljessé vált az együttműködés a két intézmény között. Az egészségügyi kormányzatot Rapi Katalin OEC struktúrája, az egészségügy legfontosabb képviselte, aki eredményes munkát kívánt a kar területei immáron kivétel nélkül kari szinten vannak munkatársainak. jelen Centrumunk életében. Cikkemet pedig mi mással zárhatnám, mint a kar Az akkreditálás folyamata egy évig tartott, ám ezen a „szlogenjével”: Salus populi suprema lex esto! napon 10 esztendő munkájának gyümölcse érett be, (Cicero) A nép egészsége a legfőbb törvény! közös akarat eredményeként. Ez idő alatt három egészségügyi kormányzat négy minisztere működött Lánczi Levente közre a Népegészségügyi Iskola országos és regionális programjaiban, Elismerés a DE OEC-nek illetve segítette a karrá fejlődésben – ezek már az új kar dékánjának, Ádány A DE OEC felkerült a Europe’s 500 ranglistára. Róza professzor asszonynak a szavai. A Europe's 500 a kontinens 500 legsikeresebb közép- és Beszédében felidézte az utóbbi tíz év kisvállalatáról készült objektív rangsor. A besorolást az európai történéseit, kiemelve az akkor még Entrepeneurs for Growth nevű non-profit szervezet végzi el DOTE rektorainak – Muszbek László és évenként, immár tíz éve. A rangsorolás David Birch amerikai Fésüs László professzorok – szerepét, közgazdász képlete alapján számolt index segítségével történik, a hogy felismerték a terület stratégiai 2002-2005-ös teljesítmény, a forgalom és a létszámnövekedés fontosságát. Professzor asszony külön alapján. A megtisztelő címre az idén először pályázhattak hazai megemlékezett a tragikus körülmények vállalkozások. A DE OEC a ranglista 224. helyére került, között elhunyt Boján Ferenc biotechnológia és egészség kategóriában az egyetlen hazai professzorról, a Népegészségügyi szervezetként. A díjat Danuta Hübner az Európai Bizottság regionális Iskola megteremtőjéről. politikáért felelős biztosa és Wolfgang Schüssel osztrák kancellár Az ünnepség kétség kívül adta át Dr. Fésüs László centrumelnöknek a bécsi Hofburgban, legfelemelőbb pillanata az a gesztus Forrás: www.edupress.hu november 25-én a díjátadó gálán.

Ötven éve hunyt el Sántha Kálmán Felavatták a professzor mellszobrát a Klinika Szoborparkjában Halála 50 évfordulója előtt néhány nappal, 2006. december 7-én Sántha Kálmán neurológusprofesszorra emlékeztünk a tiszteletére rendezett emlékülésen a Neurológiai Klinika tantermében és az azt követő szoboravatáson a Klinika Szoborparkjában. Az emlékülés Fésüs László centrumelnök úr köszöntőjével vette kezdetét. Rövid beszédében a sánthai életműt és annak mai vetületét méltatta: hogyan vezetett az út Budapestről Montrealon át Debrecenbe, a háború alatt elhagyatottá vált, majd általa újjászervezett campusra, az akadémiai tagsággal és Kossuth-díjjal járó tündöklésen át a „boszorkánypörig”, és a balassagyarmati száműzetésig. Centrumelnök úr fontosnak tartja, hogy személyisége, egyenes jelleme példaként álljon minden orvostanhallgató – ebben kiemelt szerepe van a közel 20 éves múltra visszatekintő Sántha Kálmán Szakkollégiumnak – , és orvos előtt. Ezért is kerülhetett szobra az elsők között leleplezésre a szoborparkban. Paragh György ÁOK dékán ismertette Sántha Kálmán rövid életrajzát, majd megtette ezt Vécsei László akadémikus, egyetemi tanár is hangsúlyozva az idegtudományok területén elért kiemelkedő eredményeit. Csiba László, a Neurológiai Klinika igazgatója előadásában összevetette az 1930-as évek egészségügyi helyzetét a maival. Bizonyos esetekben nem érezhető hét évtized távlata, sőt… Hiába a hatalmas technikai fejlődés, egy dolgot nem szabad

elfelejtenünk: minden orvos számára a legfontosabb a beteg, az ő testi és lelki gyógyítása. Mint ahogyan Sántha Kálmán számára is a beteg volt az első, és a legfontosabb. Kitért az „önvédelmi orvostan” problémájára is: ez röviden azt jelenti, hogy a kelleténél jóval több diagnosztikai eljárást, gyógyszert vesznek igénybe a mai orvosok, illetve papírmunkává silányítják a gyógyítás nemes folyamatát – csak hogy a törvények elvárásainak eleget tegyenek. A program sokszínűségét jelzi, hogy Miske László, a Csokonai Színház Jászai-díjas színművészének szavalatai hangzottak el az előadások között, valamint megtekinthettük a Sántha Kálmán és édesanyja közötti fiktív levelezésről készült filmet is. Az emlékülés végén Sántha Kálmán özvegye, dr. Majerszky Klára is szót kért. Az idős hölgy a fiatalok számára szeretné átadni és ezáltal megőrizni férje, a professzor emlékét: mindig szükség van példaképekre. Sántha Kálmán pedig minden (leendő) orvos számára példakép kell, hogy legyen. És még egy dolgot kért tőlünk: legyünk becsületesek – ahogyan az ő férje volt! Ezután átsétáltunk – Majerszky Klára szavaival élve – a klinikai panteonba, ahol Fésüs László és dr. Sántha Andrea, Sántha Kálmán lánya leleplezte a Munkácsy-díjas Marosits István alkotását. A szobornál elhelyezték koszorúikat az OEC nevében Fésüs László centrumelnök, az ÁOK nevében Paragh György dékán, a Neurológiai Klinika nevében Csiba László klinikaigazgató, a hallgatóság képviseletében Ferencz Ákos a MOE és Nagy Bence a Sántha Kálmán Szakkollégium elnöke. Lánczi Levente

Az Orvos- és Egészségtudományi Centrum tudományos díjazottjai: Went István emlékérem és jutalomdíj: Elischer Gyula emlékérem és jutalomdíj: Kettesy Aladár emlékérem és jutalomdíj:

Dr. Rajnavölgyi Éva Dr. Muszbek László Dr. Tóth Csaba

Az év értékelése MOÉ-s szemmel Kedves Olvasók! Ebben a cikkben szeretnék Nektek beszámolni Egyesületünk elmúlt évi tevékenységéről és ezzel párhuzamosan szeretnélek ösztönözni is Benneteket arra, hogy minél nagyobb számban gyertek és vegyetek részt munkánkban. Mozgalmas, de egyben sikeres esztendő áll mögöttünk. Az év nagy eredménye, hogy ősszel beindult Cardiovasculáris és tumorprevenciós kurzusunk, melynek célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a helyes étrend és életmód alapvető szerepére a szív és érrendszeri betegségek megelőzésében, továbbá a kurzus keretében szeretnénk hasznos tanácsokat adni az érdeklődőknek az egészségük megőrzésére a mai rohanó világban. A már működő prevenciós programjaink a SCORA és a SCOPH tovább erősödött, száznál is több előadást tartottak debreceni orvostanhallgatók az elmúlt évben általános- és középiskolásoknak a nemi úton terjedő megbetegedések veszélyeiről illetve a dohányzás és más szenvedélybetegségek egészségromboló hatásairól. A program sikerét jellemzi, hogy az elmúlt évben már sok iskola célirányosan előre megkeresett minket jelezve az igényét a prevenciós előadásokra. A Teddy Maci Kórház 2006-ban is megnyitotta kapuit mindazok előtt, akik szeretnek kisgyerekekkel foglalkozni és vágyat éreznek arra, hogy segítsék a kicsiket a kórháztól való félelmük leküzdésében. Sokak érdeklődését sikerült felkeltenünk csere programjainkkal is. Tavaly több mint negyven országba, többek között Mexikóba, Brazíliába, Egyiptomba, Törökországba, Lengyelországba, Németországba és Olaszországba is utazhattatok a MOE-val és tölthettétek el nyári gyakorlatotokat. Az év újdonsága, hogy azoknak a kiutazóknak, akiknek „a sok kórházi munka mellett” maradt „egy kis ideje” kirándulni, fényképezgetni, országot járni megadjuk a lehetőséget, hogy élményeiket megoszthassák minden

érdeklődővel. Így a kiutazni vágyok is informálódhatnak, hogy mi várja őket a messzi távolban. Ebben az évben is rengeteg külföldi hallgatót fogadtunk, akik maradéktalanul elégedettek voltak az itt eltöltött idővel. Az év folyamán számos eseményen, rendezvényen vettünk részt mint rendezők, vagy társszervezők. Ilyen volt a Hegyalja Fesztivál, az Egészségvonat, a Fittparádé, a Dohányfüstmentes Világnap, a Külügyi- és a Tankönyvbörze és persze a Medikus Heteknek is résztvevői voltunk. Az igazán nagy durranás mégis a végére maradt. December 1.-jén, az AIDS Világnapján jótékonysági koncertet szerveztünk, és hála a nagyszerű közönségnek és persze a Honvéd Együttes felejthetetlen produkciójának a siker nem maradt el. Mikulás napján más diákszervezetekkel együttműködve felkerestük a klinikákon fekvő kisgyerekeket és Télapó ruhába bújva megajándékoztuk őket pár apró ajándékkal, hogy így próbáljuk meg felvidítani szomorú és sokszor fájdalmas mindennapjaikat. Remélem Egyesületünk ebben az évben is betöltötte feladatát, és sikerült egy hidat építenünk Köztetek és az egyetem utáni élet között, egy hidat, amely átvezetett a túlpartra, ahol feltárult egy izgalmasabb, tartalmasabb és színesebb világ. Ha Ti is így érzitek, akkor megérte dolgoznunk! Zárásul szeretnék az Egyesület minden tisztviselője nevében köszönetet mondani mindenkinek, akik segítették év közben munkánkat, részt vettek programjainkon előadóként, szervezőként vagy résztvevőként. Az örömünk közös, hiszen nélkületek, a támogatásotok, a munkátok nélkül nem tudtunk volna ilyen eredményesek lenni. KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK, KÖSZÖNJÜK!!! JÖVŐRE FOLYT. KÖV.!!!!!! Szöőr Árpád gazdasági-elnökhelyettes MOE-DHB

Az AIDS Világnapi Jótékonysági Koncert sikere után tovább zajlik az élet a MOE-ban. A Debreceni Egyetem Különleges Orvos és Mentőcsoport (DEKOM) Karácsonyi adománygyűjtést szervezett, melyhez a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete is segítséget nyújtott, a Magyar Család és Nővédelmi tudományos Társasággal együttműködve. 40 hallgató közel 100 kg adományt ajánlott fel a gyermekotthonok lakói számára. Az adományok között szerepelt könyv, ruha, játékszer, tartós élelmiszer. A MOE egészségügyi csomagokkal és szórólapokkal is hozzájárult a programhoz. Az adományok célba juttatásáról a DEKOM gondoskodik. Az első adományosztó akció 2006. december 9.-én (szombaton) volt. Az adományosztással egybekötve a csapat a gyermekek orvosi vizsgálatát is elvégzi. Így egy nap alatt több ezer gyermeket vizsgálnak meg, miközben több száz kg adományt juttatnak célba! Ezúton mondunk köszönetet a szervezők nevében a rengeteg hasznos és önzetlen adományért a felajánlóknak! Békés Boldog Ünnepeket, sikeres felkészülést kívánunk a vizsgákhoz mindenkinek! MOE-DHB

Igaz történet a gyógyító Mikulásról, manókról, no meg a krampuszokról

gyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Egyetem, ahol pár fogorvosés orvostanhallgató egy szép napon elhatározta, hogy a beteg gyermekeket Mikulás-napon egy kis ajándékkal lepi meg. Ezért aztán beszélgettek, szervezkedtek, sőt még gyűjtést is rendeztek, hogy tervük sikerrel járjon. Azt azonban maguk se gondolták, hogy ilyen sok lelkes hallgató segítségére számíthatnak! A fogorvostan-hallgatók még szakestjük alkalmával is szorgalmasan gyűjtöttek, Óperencián túli szponzorokat kértek fel, míg az orvostanhallgatók édességbeszerzéssel foglalatoskodtak. Így aztán nem csoda, hogy a hallgatók közösen a Gyermekklinika összes kis betegének elegendő ajándékot gyűjtöttek, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A Fogorvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzata, a Magyar Fogorvostanhallgatók Egyesülete és a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete együttműködésének köszönhetően tehát a Gyermekklinika Mikulásának rengeteg segítője akadt. Így december 6-án, ebéd után, az őszszakállú, piros ruhás öregúr végigjárta a kórház folyosóit, kórtermeit,

minden kis csöppségnek, illetve szüleiknek ajándékot és néhány vidám percet szerezve. A csokoládé mellett azonban, az egészségre is gondolva, müzli szeleteket és fogkrémet is osztogattak a krampuszok, manók – akik amúgy lelkes orvostanhallgatók mellékállásban. A délután során a Gyermekklinika összes kórtermébe és osztályára ellátogatott a Mikulás manóival, krampuszaival, akik rénszarvasszán és hó híján segítették fáradtságos munkáját. Egy furcsa véletlennek köszönhetően aznap minden gyermek jól viselkedett, így aztán nem volt szükség virgácsra sem! Nagyszerű alkalom volt ez az orvosok és az ápolók számára is: ők is nagy örömmel hallgatták, amint egy-egy gyermek anyukája lába mellé bújva elénekelt egy dalt vagy előadott egy mondókát. A Mikulás és a krampuszok természetesen a nap végére nagyon elfáradtak, de megígérték, hogy jövőre is meglátogatják a Gyermekklinika kis lakóit, akiknek talán a legnagyobb szükségük van egy kis szeretetre, emberségre. Köszönöm mindenkinek a jelenlétét és a segítségét! A fényképeket a www.moe.dote.hu oldalon a galériában láthatjátok. Kalmár Péter

MOE cseregyakorlat Barcelona 2006-ban a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete két bilaterális helyet kötött az AECS-szel, a Katalán Orvostanhallgatók Egyesületével. Ez teremtett lehetőséget arra, hogy idén júliusban egy pécsi hallgatótársunkkal Barcelonában, Katalónia fővárosában tölthessük egy hónapos nyári gyakorlatunkat.

Az előkészületek – KÖNNYŰ A hivatalos ügyekkel minden rendben ment, a Fogadó Nyilatkozat (CA) időben megérkezett, ebből derült ki, hogy Tarragona, Lleida vagy Barcelona közül engem ez utóbbi helyre osztottak. A helyi koordinátorok még a CA megérkezése előtt felvették velünk a kapcsolatot, így értesültünk a csere néhány részletéről, például, hogy melyik kórházba kerülünk majd. A LEO (Helyi Cserekoordinátor) minden kérdésemre készségesen válaszolt, Christina pedig – a lány, aki a reptérre értem jött – már hetekkel az érkezésem előtt írt, így idejében leegyeztettük, mikorra ér Barcelonába a gépem, és ő a megbeszéltek szerint ott várt a bátyjával, és szerencsére kocsival vittek a szállásra, így kb. másfél órás metrózós-buszozós-hegynek fel-meneteléstőlszerteszétizzadástól mentettek meg a déli melegben.

A „Residencia SIL” – LUXUS Ez volt a 74 (!) cserehallgatónak helyet adó szállás, ami helyett tényleg jobb szó a „Residencia”. A Tibidabo-hegy tetején van, ez Barcelona „gazdag negyede”. Christina már megérkezésemkor közölte, hogy innen érdemes fickót felszedni… A környék tényleg lenyűgöző volt, itthon nemigen látni ilyen lakóházakat. Másrészt kicsit távol van a kórházaktól és a tengerparttól, kb. egy órára. A szállás kifogástalan: 2-3 ágyas szobák, a lányszobákban légkondi. A fiúk pedig alsógatyában, nyitott ajtónál, ablaknál, takaró nélkül aludtak... Minden tiszta, hétköznap reggelente takarították a szobákat. Zuhanyzó és wc folyosónként volt, és volt egy konyhánk is hűtővel és mikróval. (Ezek leamortizálása kb. 2 hetet vett igénybe a 74 ember számára.) A közös helyiségben pedig tv, biliárd-, csocsó- és ping-pong asztal, a tetőteraszon műfűvel napozóágyakkal szolárium van kialakítva, ahonnan csodás kilátás nyílik a városra, a hegyekre, és a szomszéd villák elegáns kertjeire. Az udvaron természetesen focipálya (bár beton) hogy a fiúk minden délután kitombolhassák magukat a meccsen, amit csak úgy játszottak: „Brasilians against the rest of the world”. Folytatás a 8. oldalon!

Folytatás a 7. oldalról!

A kórház – EGYEDÜLÁLLÓ A városban legalább 4 vagy 5 kórház is van, így többnyire csak néhány hallgató jutott egy helyre. Nekem ismét szerencsém volt, mert egy egészen egyedülálló kórházba kerültem, a Hospital del Mar-ba. Mint a neve is sugallja a tengerparton, egészen pontosan a beach-en van. Nagyszerű volt minden reggel látni a tengert gyakorlatra menet, és a betegeknek is biztosan segít, hogy minden szoba ablakából gyönyörű a kilátás. Néha azért megfordult a fejemben, hogy jobb lenne a beach-en süttetni habtestem, mint még egy anamnézist felvenni Joannal és Julioval (katalán hallgatótársaimmal) – katalánul –, ami azért nem volt egyszerű.

A katalán gyógyító munka – MÁS A munka a kórházban egészen más volt, mint amit eddig itthon láttam. Teamekben dolgoznak, a felállás: egy adjunktus, egy szakorvos, 4-5 rezidens, 3 orvostanhallgató. Az adjunktussal többnyire csak a reggeli megbeszélésen találkoztunk, ahol a többiek referáltak neki minden betegről, ő pedig elmondta a meglátásait és irányt mutatott a továbbiakra vonatkozóan. Ezután a csapat vizitre indult, minden beteget mindenki megvizsgált – általában egyszerre, ez eleinte meglepő volt – majd eszmét cseréltek, ezt is természetesen egyszerre, így kb. 3-4 párbeszéd zajlott párhuzamosan. Hangos déli nép… A munka délután 3-ig tart, de nekem egy órával korábban befejeződött, mert aztán ők papírmunkát végeztek. A betegek egyáltalán nem, az orvosok pedig alig beszélnek angolul, így jó, ha van melletted egy Joan, aki harmadévesen felsőfokon beszél angolul, és még kedves és segítőkész is, így tolmácsol. A könyveik nagy része is katalánul íródott, de az angol, francia és alap spanyol tudás bőven elég, hogy az írott nyelvet megértsd.

Kaja – A KRITIKUS PONT A Helyi Bizottság Barcelonában úgy oldja meg ezt a kérdést, hogy pénzt ad. Sajnos nem valami bőkezűek, a többség 30 eurót kapott egy hónapra (átszámolva ez 9000 Ft-nál is kevesebb, ami még itthon sem sok). Azok, akik olyan kórházban voltak, ahol drága volt az ebéd (pl. én) 50 eurót kaptak. De ha elárulom, hogy egy leves és két kifli 3.75, máris rosszabbul hangzik. A megoldás tehát számomra az volt, hogy a második héttől egy másik kórházban ebédeltem a többiekkel. Előny: olcsó ebéd jófej társasággal, hátrány: egy órát kellett utaznom, hogy odajussak.

A város – BARCELONA SOHA NEM ALSZIK Ami a várost illeti, az első néhány napban csak egyetlen impresszióm volt: Barcelona koszos és

büdös. Aztán megszépült. Valójában a város nem változott, de néhány nap után sikerült meglátni benne a lényeget, és innentől már hatalmas, lenyűgöző, változatos, pörgős, ámulatba ejtően sokszínű lett számomra. A látnivalók száma határtalan, minden délután új és új felfedezések várnak arra, aki útra indul és átadja magát a hangulatnak. Barcelona minden érzéket kielégít, ha nyitott vagy az élményekre. Ebben a városban megtalálod a gigantikus építészeti remekeket, zajos, zsúfolt sétáló utcát, csodálatos gótikus negyedet, romantikus parkokat, gyönyörűen kiépített tengerparti sétányt, beach-et, kilátást a város hegyeiről, Montjuic-ről és Tibidabo-ról, a sportimádók az Olimpiai Stadiont, kikötőt, modern művészetből amennyit csak kívánsz – Gaudit, Picassot, Mirot, Antoni Tapiest, kortársakat, éjjel hangulatos táncos klubokat a tengerparton (kb. 15-öt egymás mellett az Olimpic Beach-en), a belvárosban pedig elektronikus zenét játszó szórakozóhelyeket. A beach-en éjjel is ugyanannyi ember van, mint nappal: fürdenek a tengerben, alszanak a napozóágyakon. Van abban valami leírhatatlan, és életre szóló érzés, mikor egy őrülten pörgős éjszaka után az Olimpic Beachen a reggeli első metróig kimerülten csak fekszel a tengerparton és hallgatod, ahogy a tenger morajlása a hajnalt köszönti.

Social program – JÓ TÁRSASÁG GARANTÁLT Júliusban két kedves CP-nk, Ana és Marta gondoskodott arról, hogy senki ne maradjon ki semmi jóból. Minden hétre kitaláltak valami kihagyhatatlant: megmutatták a sietges-i strandot, együtt mentünk Figueresbe, Tarragonába és a Port Aventurába is, ahová mindenkinek el kell mennie, aki ki akarja próbálni a szabadesést 100 m-ről, vagy Európa legnagyobb hullámvasútját. Néha hétköznap estékre is szerveztek programot: egyegy sangriázást, meccs nézést vagy közös bulizást. Ha épp nem voltak ott, akkor sem estünk kétségbe, hiszen a 74 fős társaságból mindig találsz magadnak 10-15 embert, aki épp ugyanazt akarja, mint te. Ez jóóó. Aki szereti a nagy társaságot, hangos partykat, pezsgést, nyüzsgést – mint én – annak ideális hely. Gondolom, ezek után már nem kell hosszasan részleteznem, mennyire jól éreztem magam – ehhez minden adott volt. Barcelonát csak ajánlani tudom, mint úti cél. Rengeteg életre szóló élményt és annyi érzést és napfényt szívtam magamba, ami biztosan felmelegít majd a hideg téli napokon. Megismerkedtem néhány nagyszerű emberrel, ami ajándék a sorstól. Természetesen rengeteg fotót készítettem, ha érdekel a Residence, a kórház, Joan, Julio, vagy a gyönyörű helyek, ahol jártunk, keress nyugodtan! Remélem, a jövőre utazók is hasonló élményekkel térnek haza! Sereg Hajni, ÁOK IV. évfolyam

Fogász est a Klinika Egyetemi Klubban November 23-án csütörtökön ismét megrendezésre került a FOGÁSZ EST. A Klinka Mozit abból a célból lepték el a fogorvostanhallgatók, hogy jól kitombolják magukat. Ez nem ám egyszerű „zenés-táncos mulatság” volt, hanem a hagyományoknak megfelelően vetélkedő, tombolasorsolás és az új izgalmak érdekében, Fogtündér és Fognyűvő manó választás is szerepelt a programban. A szervezők arról is gondoskodtak, hogy a Mikulás puttonya ne legyen üres, játékokat és édességet gyűjtöttek a Gyerekklinika kis betegei számára. Már fél kilenckor annyian voltak kedvenc szórakozóhelyünkön, hogy a bárpult és a mosdó közötti utat kizárólag tolakodva lehetett megtenni. Ekkor a szervezők magukhoz ragadták a mikrofont és kezdetét vette a vetélkedő. A csapatoknak olyan izgalmas feladatokban kellett összemérniük erejüket, mint a különféle ételek és italok elfogyasztása időre, kvíz, versírás, répafaragás (kizárólag foggal!)… A

legkülönlegesebb helyzetbe akkor kerültek a versenyzők, mikor a klinika oktatóit kellett felismerni úgy, hogy kizárólag a szemüket látták. Valamiféle csoda folytán a fogorvostan-hallgatóknak és rezidenseknek szóló kérdésekre általános orvostanhallgatók egy csapata is tudta a választ, így ők lettek a vetélkedő egyik nyertesei. Mint ahogy ÁOK-sok közül került ki a Fognyűvő manó is, a szavazatok alapján. Fél tizenegykor a tombolasorsolás vette kezdetét, melynek során kávéés teakülönlegességek, fitness- és kondibérletek mellett értékes fogászati anyagok, eszközök találtak gazdára. A nyeremények közül a legnépszerűbbnek azonban mégis az italutalványok bizonyultak. Az elmaradhatatlan hajnalig tartó buli után mindenki már a következő félévet várja, mert akkor újra eljön egy EST (vagy talán hétvége) ami csak a miénk, FOGÁSZoké, de mindenki nagyon jól érzi magát! M. J.

Jégen sikló medikusok December 6-án, Miklós napján rendezte meg az ÁOK HÖK csapata az első Medikus Kori Bulit. A mintegy félezer korcsolyázásra kész érdeklődő este 8 órától fél 12-ig vehette birtokba a Nagyerdei Műjégpályát. A népes vendégsereget nagy örömünkre nem csak medikusok és medikák alkották, hanem a többi kar hallgatóin kívül szép számmal jelen voltak a Térítéses Orvosképzésben (TOK) résztvevő diákok is a rendezvényen. Természetesen a Mikulás-napi koriról nem hiányozhatott a Lappföldi Mikulás sem! Az ebben az időszakban oly elfoglalt Mikulás mindenki örömére az egész rendezvény alatt jelen tudott lenni, és minden jó egyetemistának személyesen adott szaloncukrot. A rosszabbak énekeléssel, illetve egyéb ügyeskedéssel bírhatták jobb belátásra a fehérszakállút. Míg egyesek több-kevesebb sikerrel próbálták elsajátítani a jégkori csinnyát-binnyát és szórakoztak a jégen (vagy szórakoztatták a jégen

levőket), addig mások a Mikulás ölében ülve fényképezkedtek, esetleg a demóik eredményeiről adtak számot a Télapónak. Mások a pálya szélén szürcsölték a forralt borukat, esetleg a melegedőben olvasztották ki lefagyott testrészeiket. Összességében egész jó kis buli volt és a sikernek köszönhetően előre szólok, hogy mindenkit várunk FEBRUÁRAN is a következő MEDIKUS KORI BULI-ra! Külön köszönet jár még Csernoch Verának, Horváth Áginak és Tóth Anitának a szervezésben és a buli lebonyolításában nyújtott segítségükért! Aki ott volt, remélem jól érezte magát, s aki nem tudott eljönni, azzal találkozzunk februárban! Továbbra is várjuk észrevételeiteket a HÖK-ös programokkal kapcsolatban és javaslataitokat a további rendezvényekre is! Bakó Károly A kori bulin készült képek megtekinthetők a www.aokhok.hu oldalon!

Téli népszokásaink „Kellemes Ünnepeket Kívánunk!” feliratú képeslapok időszaka köszönt ránk, és valóban: téli hónapjaink során számos ünnepségnek és mulatozásnak lehetünk tevékeny részesei – már amennyire vizsgaidőszakunk ezt megengedi. Sajnos globalizálódó világunkban az ünnepekre való készülődés mértékét egyre inkább a bevásárlóközpontokban elköltött pénz mennyiségében mérik, és az ünnepekhez tartozó, pénzben nem mérhető, több évszázadon át fennálló népi hagyományaink lassan a múlt ködébe vesznek. Bár legtöbb népszokásunk az időjáráshoz és a föld termékenységéhez kapcsolódik, s így a modern időjóslás és agrárgazdálkodás tükrében kissé idejétmúltnak tűnhet, azonban érdemes röviden áttekintenünk felmenőink hitvilágát és babonáit aktuális évszakunk ünnepeire vonatkozóan. A Karácsonyra való előkészületek ideje az Advent, mely András naphoz (nov. 30.) legközelebb eső vasárnapon veszi kezdetét. A latin adventus jelentése megérkezés, az Úr megérkezése. Régen ezen idő alatt a vallásos emberek böjtöt tartottak, és hajnali misékre jártak. Mint minden egyházi ünnephez, az Adventhez is számos hiedelem és népszokás társul. Míg Erdélyben a hagyomány szerint a hajnali mise alatt az összes ablakot és ajtót be kellett zárni, nehogy az ilyenkor állati alakot öltött boszorkányok bejuthassanak, és rontást hozzanak a házra, addig az Alföldön a hajnali misére való harangozáskor a lányok cukrot, vagy mézet ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük s így mielőbb férjet „édesgessenek” magukhoz. Szintén a házasság misztériumához kapcsolódik december 4-e, Borbála napja, melynek legfontosabb népi hagyománya a Borbála-ág vágása. Az eladó lányok ilyenkor cseresznye-, vagy orgonaágat törnek, vízbe teszik, s ha az kivirágzik, akkor hamarosan férjhez mennek. Emlékezzünk rá, hogy gyermekkorunkban mennyire izgatottan vártuk a Mikulást december 6-án este, hogy teli puttonnyal érkezve elrejtse csizmánkba az édességeket, vagy -érdemeink szerint- a virgácsot. Miben is gyökerezhet ez a hagyomány? A kis-ázsiai Myra városában a IV. században élt a szegényeket segítő Szent Miklós püspök. A legenda szerint, mikor tudomására jutott, hogy él a városban egy olyan szegény család, melyből a három eladósorban lévő leány hozomány híján nem tud férjhez menni, éjjel titokban bedobott három zacskó aranyat a család ablakán. Innen ered hát, hogy a Mikulás piros ruhában, fején püspöksüveggel, hátán puttonnyal járja a világot, s ajándékokat ad a gyermekeknek. December 13-a Luca napja, mely az év legrövidebb napja. A legfontosabb ide kötődő hagyomány a Luca székének elkészítése, melyhez ekkor fogtak hozzá, s olyan lassan haladtak vele, hogy csak Karácsony estéjére készüljön el. A hiedelem szerint, ha elkészítője a Karácsonyi éjféli misén erre a székre állva hátranéz az összegyűltekre, akkor megláthatja közöttük a boszorkányokat, mivel azok olyankor

szarvakat viselnek. Ezek után haza kell szaladnia, háta mögé mákot szórva, hogy az őt üldöző boszorkányok azokat felcsipegessék, s őt így ne érjék utol. Az adventi időszak utolsó napja december 24-e, Jézus születésének napja, a szeretet ünnepe. Viszonylag új keletű szokás hazánkban a karácsonyfa-állítás, mivel csak az 1850-es években kezdett elterjedni, szemben Európa egyéb területein, ahol már az 1600-as években is szokás volt. Erdélyben egy ideig továbbra is fennmaradtak a régi hagyományaink, hiszen még a XX. század első felében is az „aranyos csikó” hozta a gyermekeknek az ajándékot. A betlehemezés mellett számos népszokás köthető Karácsony napjaihoz. Az ünnepi asztal terítésénél használt abrosznak mágikus erőt tulajdonítottak, s később ezt használták a tavaszi vetésnél, illetve ezzel takarták be a beteget, s kívántak gyógyulást hozni. A vacsora közben keletkezett morzsát megőrizték, s rontás ellen, orvosságként, vagy szerelem felkeltésére használták. Karácsony másnapjához kapcsolódik nemzetünk egyik legrégebbi szokása, a regölés, mely a téli napforduló ünneplésének pogánykori emléke. Ilyenkor a legények és a felnőtt férfiak házról-házra járva köszöntést mondtak és boldogságot, illetve bőséget kívántak a következő évre. December 28-án, az Aprószentek napján Jézusért mártírhalált haló betlehemi kisgyermekekre emlékezünk, akiket Heródes király a kisded Jézus üldözésekor megöletett. Ezen az ünnepélyes napon hazánk egyes helyein a felnőttek jól megvesszőzték a kisgyermekeket a betlehemi kisdedek szenvedéseinek emlékére. Vannak hagyományok, melyek különösen „megdobogtatják” az ember szívét. December 31-e az év utolsó napja, Szent Szilveszter pápa emlékünnepe. Általános szokás, hogy hatalmas zaj és lárma közepette búcsúzunk el az óévtől. Ennek valószínűleg a gonosz hatalmak elűzése a célja, vagy egyszerűen féktelenségből ered. Újév napján szokás hagymakalendáriumot készíteni, úgy hogy 12 gerezd fokhagymába sót tesznek, és megfigyelik, hogy másnap reggelre melyik gerezd nedvesedik be. Ez alapján kiszámolható, melyik hónap lesz csapadékos. Emellett néhol még frissen öntött ólom formájából is jósolnak. Az eladó lányok ezen a napon is jósolhatnak párt maguknak, úgy hogy papírdarabokra fiúneveket írtak, s azokat gombócokba gyúrják. Miközben a gombócokat főzik, figyelik, melyik jön fel előbb a víz tetejére, mert az abban rejtőző felirat jövendöli meg férjük nevét. A karácsonyi ünnepkör zárása, és a farsangi időszak kezdete január 6-ához, Vízkereszt napjához kapcsolódik. Ettől a naptól kezdve szentelik meg a templomokban a vizet. Ezen a napon emlékezünk meg Jézus megkeresztelkedéséről. A néphiedelem szerint a szentelt víznek gyógyító hatása van, s a vele meghintett háztól távol tartja a gonosz szellemeket, illetve ha kútba öntik, akkor a kút vize nem romlik meg. Folytatás a 11. oldalon!

Folytatás a 10. oldalról! A gyertyákat február 2-án, Gyertyaszentelő napján szentelik meg a templomokban. Úgy tartják, a gyertyák gonosz szellemektől védik meg a gyermekeket és a betegeket. Ehhez a naphoz kapcsolódik az a hiedelem is, hogy a medve előbújik a barlangjából, s ha süt a Nap, és megpillantja az árnyékát, akkor visszamegy aludni, s még negyven napig tart a tél. 1990-től február 14-én Valentin-napot ünnepelünk, s mint a világ többi részén élő emberek, mi is megajándékozzuk ezen a napon szerelmünket. Kevesen tudják már, hogy ez a nap régebben, mint Bálint napja volt ismert, s különböző időjóslási szokások tartoztak hozzá. Többek között ha a madarak csiripelése messzire hangzott, akkor az jó időt jelentett. Február más napjai is alkalmat nyújtanak

a néphiedelem szerint időjóslásra, például ha február 19-én, Zsuzsanna napján megszólal a pacsirta, akkor közel a tavasz. Mátyás napjához pedig, mely február 24-én van, a következő népi szólás kapcsolódik: „Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál.” Sajnos elődeink gazdag hiedelemvilágából származó népszokásaink lassan teljesen eltűnnek hétköznapjainkból, s ezáltal kultúránk is szegényedik. S bár mai szemmel némelyik babona kicsit megmosolyogni való, ennek ellenére nem szabad megfeledkeznünk őseink több száz éves hagyományairól, mert ahhoz hogy megérthessük merre halad világunk, nem csak előre kell néznünk, hanem hátra is kell tekintenünk. Papp Gábor, ÁOK V. évfolyam

Ákos – Még közelebb

égy év után végre új stúdió albummal örvendeztette meg rajongóit a hazai könnyűzene egyik legkiemelkedőbb alakja. Kovács Ákos az 1988-ban alakult Bonanza Banzai című formáció énekeseként vált ismertté, amely a kilencvenes években a fiatalok hatalmas tömegeit megmozgató kultuszzenekar volt. 1993-ban jelentette meg első szólóalbumát Karcolatok címmel, és az azóta eltelt 13 év alatt számos magyar és angol nyelvű zenei kiadvány került a lemezboltokba, rajtuk olyan slágerekkel, mint az Ilyenek voltunk, a Hello vagy az Ölelj meg újra. Pályafutása során számos zenei és egyéb kulturális díjat nyert, minden lemeze pár nap alatt aranylemez lett, rendkívül látványos és kiváló hangzású koncertjein pedig teltházas közönség fogadja. Így történt ez december 2-án Debrecenben a Főnixben megrendezett fergeteges koncerten, ahol (velem együtt) kb. ötezer ember vett részt és csinált hatalmas hangulatot. Vajon mi a titka? A Még közelebb című új album szerintem Ákos eddigi legjobb munkája. A lemez tizenkét új dalt tartalmaz, melyek szövegét és zenéjét is Ákos szerezte. A dalok majdnem mindegyikében hallható az Andante című koncertsorozaton megismert Andante strings nevezetű vonós zenekar gyönyörű hegedűjátéka, mely hihetetlenül feldobja a dalokat. A vokálokat az együttes újonnan belépő tagjaiként a négy férfi énekesből álló Vivát bacchus nevű kórus énekli, amely Ákos borozójában is sűrűn fellép. Az akusztikus gitár is szinte minden dalban hallható, hiszen azok eredetileg arra íródtak. A szövegekről nem sokat mondanék: hit, szerelem, elmúlás, emlék(kép)ek, becsület, elnyomás, és egy-két dalban a politikai vonatkozások is fellelhetők, amiért Ákost számtalanszor kritizálták. Mindezek mellett a dalokat többször meg kell hallgatni ahhoz, hogy megfejtsük azok valódi mondanivalóját. Közülük kiemelendő az 1956 című történelmi témájú dal, ami a szabadságharc 50. évfordulójára készült. Amikor először betettem a hifimbe a CD-t, nem értettem miért ír ki 19 dalt és 56 perc teljes időt, aztán később jöttem rá a turpisságra, hogy ez nem gyári hiba. A kiadvány a CD mellet egy ajándék DVD-t is tartalmaz, melyen az egész album meghallgatható stereo, dolby digital és DTS hangkeverésben is (először Magyarországon), ezen kívül megtalálható rajta az Adj hitet videoklipje illetve egy kis film, amelyen Ákos három dalt énekel el egy szál akusztikus gitárral. Mindezeket összegezve, nekem nagyon tetszik az album, bár egyesek szerint zeneileg túlságosan monoton, és a 2002-es Új törvény című albumhoz képest nagy visszaesés. Bárki bármit mond, öt hét alatt platinalemez lett. Aki szereti az igényes, magas színvonalú magyar zenét, annak nem hiányozhat a gyűjteményéből, és ha meghallgatja, és megérti, talán még közelebb kerül… valamihez. Griger Mihály

Avagy mit olvassunk vizsgaidőszak után? A választásom ebben a hónapban egy nagyon régi olvasmányomra esett. Azonban aki kikapcsolódásra, izgalomra vágyik, mindképpen olvassa el legalább egyszer életében Jules Verne Nyolcszáz mérföld az Amazonason című könyvét. Egyrészt Vernét olvasni hozzátartozik valamelyest a műveltséghez, másrészt baromi izgalmas. Emlékszem, amikor Vernekorszakomat éltem egy könyv egy-két napig tartott számomra, annyira olvastatta magát. Ez a könyve is ilyen. A történetről annyit, hogy a főszereplőt Joam Garralt gyilkossággal és gyémántrablással vádolják ártatlanul, de ezt nem tudja bebizonyítani. Így elmenekül, álnéven új életet kezd és Brazília egyik leggazdagabb telepesévé válik, egy virágzó brazíliai udvarház (fazenda) gazdája lesz. Az élete rendeződni látszik, de mindig kísérti a múlt, a régi vád. Manaosba megy és új vizsgálatot kér maga ellen, közben kiderül, hogy Torres, aki egykoron rabszolgahajcsár volt, megszerez egy bizonyítékot, amely Garral ártatlanságát támasztja alá. Ezt ő ki is használja, és megzsarolja Garralt… A folytatást nem árulom el. A regény végig az Amazonas partjain, vadregényes brazil őserdei tájakon és egy különleges vízi járművön, a jangadán játszódik. Nagyon sok mindent tudhatunk meg a környékről, a helyiek életmódjáról, szokásaikról. Jó olvasást mindenkinek! Posta Edit

A Night To Remember

ár a Főnix Csarnokban még lehetett levegőhöz jutni, amikor az első dallamok felcsendülésének pillanatára vártunk, az esemény fontosságát jól mutatja, hogy az ország másik vége sem akadályozta meg a lelkes rajongókat abban, hogy ideutazzanak. Az is érdekes, hogy az egyetemen érdeklődve alig akadt valaki, akiről sikerült kideríteni, hogy eljön a koncertre, a helyszínen viszont egyre-másra tűntek fel az ismerős arcok.

Én személy szerint egy előzenekart is szívesen végighallgattam volna, de tény, hogy valójában ideillő és kellően színvonalas zenészek nem is jutottak eszembe. Amúgy meg ki haragudott volna, amikor már az első percekben Byran Adams és csapata zenéli le a fejét a nyakáról??? Nehéz volt helyet találni a „táncparkett” első soraiban, de a Room Service első akkordjainál már azt sem bántuk volna, ha a referencia tartomány felső határán kívül eső acéltalpú bakanccsal ugráltak volna a lábunkon! Ez persze szerencsére nem történt meg, talán azért is, mert minden pillanatot megragadtunk, hogy mi magunk bulizzuk a lehető legnagyobbat. Sorrendben a Room Service, Somebody, Open Road dalokkal indult a koncert, az 18 till I Die-nál pedig már az eleinte kissé visszafogott közönség is hallhatóvá tette magát. Ekkor rövid dalszünetben figyeltük énekesünk mondhatni szerény és szimpatikus köszöntését: „My name is Bryan. Which in Hungarian is Bryan”. Majd elmondta, mennyire örül, hogy az ország ezen részére is ellátogathat, és szeretné, ha egy emlékezetes estében lenne mindannyiunknak része ... ami után már meg is szólaltak a Let’s Make a Night To Remember dallamai, amit a Can’t Stop This Thing We Started követett. Nem is akartuk megállítani, de nem is kellett, mert a Back

To You és a Think About You tovább simogatták kiéhezett Corti-szerveinket. Ezek után a Summer of ’69 már nem szorul jellemzésre, a hangulat egyszerűen fantasztikus volt! Csak az ugrálást fogtuk vissza, az éneklést nem, amikor két olyan szép szerelmes dal következett, mint a Have You Ever Really Loved a Woman és az (Everything I Do) I Do It For You. Akár ezt is elhallgattuk volna sokáig, viszont ezután Bryan ismét pörgősebbre fogta az ütemet a Cuts Like a Knife segítségével. Nem is tudtuk, hogy még csak most következett az este egyik igazán kiemelkedő pontja, amikor is a When You’re Gone-t a Spice Girls-ből is ismert Melanie C helyett a közönségből egy szerencsés kiválasztott fiatal hölggyel adta elő. Susan - vélhetőleg Zsuzsa - Győrből érkezett, és bizonyára nem bánta meg. Elmondása szerint német tanárnő, de sem az angol nyelvvel, sem az énekdallamokkal nem volt különösebb problémája, sőt ezen felül a nem mindennapi helyzetet is tudta kezelni, és még szimpatikus is volt. Bryan tehát jól választott. A végén gratulált, és miután szándékosan csak Susan harmadszori elmondására vette tudomásul, hogy barátjával érkezett, mosolyogva mindkettőjüknek pólót is ajándékozott emlékbe. A következő három szám, az It’s Only Love, This Time és a Heaven után következett csak a koncert valódi csúcspontja, a The Only Thing That Looks Good On Me, melyben többszörösen is megénekeltette közönségét. Ekkor már minden aktív résztvevőnek a hangszálai is megérezték az est gyönyörét. Sajnos ezután már visszatapsra kényszerültünk, de szerencsére a kezeink még jó állapotban voltak, és nem hiába, mert még hátra volt a Cloud Number Nine és a Run To You a teljes zenekar előadásában. A második „távozási kísérlet” után csak egy akusztikus gitárral felszerelve állt ki a színpad közepére Bryan, de ettől még a Please Forgive Me, When You Love Someone, Straight From The Heart és az All For Love a koncert csaknem két órájával kissé rövid, de tökéletes befejezése volt. Nyilvánvaló, hogy Bryan Adams előtt sem torpantak meg az elmúlt évek, de biztos, hogy ez sem a hangján, sem a játékán nem volt észrevehető! Ő és csapata óriási élményt nyújtottak mindenki számára, és külön ki szeretném még emelni Keith Scott gitáros nevét, aki ugyan nem volt főszereplő, de nélküle valami hiányzott volna, és úgy bánt a hangszerével, hogy öröm volt nézni. Hát még hallgatni! Összegzésül pedig csak ennyi: WE HAD A NIGHT TO REMEMBER! Sebe Attila

Karácsonyi főzőcske Gyümölcsös forralt bor Hideg téli este, egy jó beszélgetés a barátokkal egy meleg, gőzölgő kellemes ital mellett. De hogyan készítsük el?

Hozzávalók: 1 liter vörösbor, 8 szem szegfűszeg, 6 dkg mazsola, 5 dkg aszalt alma, szilva és/vagy meggy, 1 alma, 0,5 citrom, 5 dkg cukor, fahéj Elkészítés: A hozzávalókat összekeverjük, majd felforraljuk. Almakarikákkal forrón kínáljuk.

Aszalt szilvával töltött sertéskaraj párolt rizzsel Rendkívül különleges, és ízletes ünnepi étek. Hozzávalók: 4 szelet kicsontozott karaj, só, bors, chili, vaj, aszalt szilva, étolaj, rizs Elkészítés: A karajt kikloffoljuk, befűszerezzük ízlés szerint, majd beletekerjük az aszalt szilvát. Gyorsan körbeforgatjuk erős lángon, a forró olajban, majd ha pirosra sült felöntjük kevés vízzel és 1,5 dl

vörösborral. Melléteszünk 8-10 darab kettévágott aszalt szilvát, majd lefedjük és 20 percig pároljuk. Ha megpuhult a hússzeleteket kivesszük és a mártást 2 dkg vajjal selymesítjük. A húshoz és a mártáshoz párolt rizst készítünk köretnek.

Borleves Könnyű, finom, elkészíteni pofonegyszerű Hozzávalók: 1/2 liter savanykás fehérbor, 1/2 liter víz, 1 mokkáskanál szegfűszeg, 1 mokkáskanál fahéj, 2 vaníliás cukor, 10 dkg porcukor, 5 tojás, 1 citrom héja, 1 evőkanál liszt Elkészítés: a vizet 1 dl borral és a fűszerekkel felforraljuk, ezalatt a tojássárgákat kikeverjük a cukrokkal és a liszttel. Hozzáadjuk a maradék bort. Ha felforrt, a fűszeres levet leszűrjük és az egészet lassú tűzön kb. 10 percig, hogy a liszttől besűrűsödjön, kevergetve forraljuk. Megjegyzés: Ha nem figyelünk, könnyen kifut. P. E.

Meghívó Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrum Közművelődési Titkárság, Kulturális és Szervezési Iroda tisztelettel meghívja Önt és Kedves Családját

EGYETEMI KARÁCSONYI ÜNNEPSÉGRE 2006. december 18-án, 18.30 órakor a DOTE Elméleti Galéria Aulajába Ünnepi köszöntőt mond: Dr. Fésüs László centrumelnök, akadémikus, egyetemi tanár Közreműködnek: Balla Ágnes, Balla György – ének Fekete Boglárka – ének Molnár Zsolt – gordonka Virágh Tibor – vers DOTE Monteverdi Kórus Vezényel: Pazár István, Takács Ildikó Dr. Krénné Cserép Zsuzsanna Kulturális Iroda vezetője

Versek Sülttök Míg dobog szívünk „Egy és oszthatatlan” -boldog békeidő Nagy háborúk után Darabokra széttört. Nem csak dicső korok Fölött telt ki idő, Ezredéves ország Végnapja is eljő. Székely tündérország Románia része, És a szerbeké lett Vajdaság egésze. Szlovákia most már Régi Felvidékünk; Horvát-Szlavónország Független lett tőlünk. Mai világunkban Hol van magyar helye? Maradt csonka ország, S koldusok kenyere! Jövőképünk nincsen, Megtört büszkeségünk, Egymást gyűlöljük és Napról-napra élünk. Ez Új Magyarország! -mára „megcsinálták”, Hazugságban élünk, Jóért megvetés jár. Ennek vége lesz egyszer! Mert oly könnyen nem adjuk fel Mindazt amiért ősapáink Éltek, s haltak emelt fővel. Tudjuk: Értünk szóltak imáik! Visszatérünk régi hithez: Hiszünk Istenben és Hazánkban! Eltávozik tőlünk, kinek Csak hazug szó terem a szájban! Jövőnk még elveszve nincsen, Magyar szív bensőnkben tovább él, Bár országunk egyre kisebb, De nemzetünk lesz még nagy ismét! Papp Gábor

Sülttök illatára ébredtem én Advent második vasárnapjának Reggelén

Karácsonykor

Vagyis Már délelőtt lehetett, azt hiszem, Izgató fehér téli napsugár Világított be szobám ablakán A konyhához vitt le első utam Engem, és a sütőbe kukkantva Megpillantottam a sok viruló Sárgán izzó apró tökdarabot. Anyám a konyhában sürgöttforgott S ragyogott a kint a téli Nap akkor A fagyos, s zúzmarás pocsolyákon Pontosan, mint egykor Kisgyermek koromban Fűtetlen viskóban Az apámmal voltam. Akkor nem volt más csak A szép sárgásbarna Bélű finom, meleg Karotindús étek, Mit jóízűen ettem Erre jól emlékszem. Fagyos őszi nap volt, Metsző hideg szél fújt, De a sültök és a Szeretet melege Mi elfeledtette Velem a csaló és Komor valóságt Akkor, s sejtem, érzem Ma is ugyanígy lesz.

Hideg, fehér csönd ült le A kopasz sík vidékre Rezzenés, zaj, nesz – semmi E környéken nem hallik. Én vagyok, ki a síri Némaságot megtöri: Ropogó hóba cipőm Lábnyomot hagy süppedőn Recseg, ropog, csikorog Talpam alatt az úton Ezen módosulata A vízmolekuláknak. Vagyis, van-e még itt út? Csak csöndesen zizeg, úgy Mintha egy kitaposott, S elhagyott ösvény volna. Morajlik az országút, Csendben, észreveszem: hull A hó az istentelen Nagy szürke fehérségben. Országút mellett vasút Szeli keresztbe-kasul A végtelenbe menő Pusztát, majd dombot, erdőt… Csönd van – semmi sem mozdul Nem hull a hó, országútOn nem halad autó, És vonat se zakatol.

Csöpp verebek hatalmas Varjakkal is csatára Kelnek apró morzsákért, Mit már a kutya sem kért. S a befagyott patakról, A távolból gyerekszó Üti meg végre fülem. Játékuk melegséggel S tán nem is evilági Boldogsággal tölti meg – Úgy ahogy az enyémet – Az összes emberszívet! LL

Sudoku Szabály: 9x9, azaz 81 négyzetből álló ábra, amely fel van osztva 9 nagyobb (3x3) négyzetre is. Az ábrát 1-től 9-ig terjedő, egész számokkal kell kitölteni az előre beírt számok segítségével – egy sorban, oszlopban és nagyobb négyzetben minden szám csak egyszer forduljon elő. Tipp: A megfejtést célszerű a legtöbb számmal rendelkező négyzetben elkezdeni, ceruzával, apró számokat halványan beírva.

3 7 1

9 7 8 6 7 2 3 5 3 5 1 7 9 1 3 1 8 9 5 7 8 1 5 4 9 3 6 8 5 6

2 8 7 1 7 9 4 5

5 1 1 3 2 9 1

1 8 9 3 6 4 7

3 1 9 1 6

A két feladványt helyesen megfejtők között 3 darab 2 személyre szóló belépőjegyet sorsolunk ki az ÁOK HÖK valamelyik jövő évi rendezvényére, melyet a nyertesek választhatnak ki (Medikus Filmklub, Medikus Kori Buli)! A megfejtéseket névvel és elérhetőséggel ellátva adjátok le a HÖK irodán legkésőbb 2007. január 31-ig. Kellemes időtöltést! Az előző számban megjelent feladványok nyertesei: Haramura Tünde, Váczi Krisztina, Zsoldos Gábor Készítette: Kardos József, IV. Gyógytornász hallgató

Vicc rovat A rovatot szerkeszti: Kardos József Két pulyka filozófiáról beszélget: - Szerinted van élet a karácsony után? - kérdezi az egyik. Két medve áll a Himalája tetején, és térdig érő szélben lekvárt kaszálnak. Megszólal az egyik: - Jön a karácsony. Erre a másik: - Akkor álljunk félre. Két cserebogár beszélget télen a föld alatt: - Te, én már nagyon fázom! - Nem baj, nálam van madzag. - Az meg mire jó? - Hogy kihúzzuk a telet! Két kiskölyök sétál hazafelé hittanóráról. - Te beveszed ezt az "ördög elvisz" dumát? - Á, tudod hogy volt a Télapóval is, ez is biztos csak az apukád...

Angolból alapfoktól felsőfokig nyelvvizsgára felkészítő tanfolyamok gyakorlott nyelvtanárok vezetésével, anyanyelvű tanár bevonásával.

Óradíj: 800Ft/45 perc. Egyösszegű befizetés esetén 10% + visszatérő hallgatóknak 5% + tankönyvek 15% kedvezménnyel.

www.coolnyelviskola.hu Debrecen, Széchenyi u. 8. II. / 2. 06 52 531 105 / 114 mellék 06 20 991 9246

hirdetés

XPRESS COPY Az Élettudományi Központban Nyitva tartás:hétfő-péntek 7-19 óráig

Töltsd fel nálunk a mobilod! Pannon, T-Mobile, Vodafone egyenlegfeltöltés az XPRESS COPY-nál! hirdetés