Medikus_Lap_09_2007_05

Medikus Lap II. évfolyam, 7. szám A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa A hallgatóktól, által, ért

Kedves Olvasó!

Medikus Lap II. évfolyam, 7. szám A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa A hallgatóktól, által, ért.

Megjelenik négyhetente, szemeszterenként négyszer, alkalmanként 700 példányban 6Hwww.aokhok.hu medikuslap@gmail.com Felelős kiadó és főszerkesztő: Lánczi Levente, ÁOK HÖK PR ügyvivő Címlap&design: Jakab András www.cooler.underground.hu A cikkeket írták (a megjelenés oldalak szerinti sorrendjében): Lánczi Levente, Sebe Attila, Fekete Ágnes, Sereg Hajni, Bertók Ágnes, Papp Gábor, Molnár László.

Fotó: Domonkos István, Ruzsnavszky Ferenc (fotosferkoo@gmail.com) Nyomdai munkálatok: Xpress Copy, Zein Fadi, telefon: (20) 468 4226, (30) 468 4226, e-mail: 7Hxpresscopy@gmail.com Továbbra is várjuk minden DEOEC-es hallgató illetve hallgatói szervezet cikkét, versét, fotóját, beszámolóját, bármilyen közérdekű közlendőjét! Az újsággal kapcsolatos észrevételeket, kritikákat, tanácsokat is várunk a 8Hmedikuslap@gmail.com e-mail címen, vagy keressétek személyesen a szerkesztőket a HÖK-irodán, a Markusovszky Lajos Kollégium II-es épületében!

Postacím: Medikus Lap, DEOEC ÁOK HÖK iroda, II-es kollégium 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98. e-mail: medikuslap@gmail.com

Finisbe érkezett a tanév, immáron a vizsgák szövik át mindennapjainkat. A csoporttársakkal csak az élesben most debütáló ETR elemzése, és a tételek csereberélésére degradálódik ilyenkor a viszonyunk, egyéb szociális kapcsolatainkat pedig láthatatlan őrlángon tartjuk – pláne ebben a nagy melegben. Csak hat-hét-nyolc hét – kinek-kinek mennyi jut a jóból. E téren nyertek az ötödévesek – akik elballagtak, s akiknek fotója a hátsó belső borítón díszeleg!

De hogy ne hátulról kalauzoljam el a Kedves Olvasót az idei utolsó lapszámban: lesz itt szó szoboravatásról, új OEC elnökről, a legkellemesebb hetünkről, OTDKgyőzelemről, kirándulásról, MOE hírekről, nyári népszokásokról… Igyekszünk továbbra is mindenféle hallgatói igényt kielégíteni. Nem könnyű feladat.

Az év vége az összegzés ideje is. Mint a mesében, néhány lelkes hallgató újságot csinált, társaik szórakoztatására, tájékoztatására. Hét szám jelent meg ebben a tanévben – plusz a Medikus Kupára készült kiadvány – egyenként 700 példányban. Sajnos a terjesztés nem zajlott mindig tökéletes olajozottsággal, ezért a csoportok képviselőit ezúton nyomatékosan kérném, hogy látogassák rendszeresen a HÖK irodát, hogy mindig a legfrissebb információkat, és Medikus Lapokat oszthassák meg csoporttársaikkal.

Meg kell köszönjem mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a Medikus Lap megjelenését. Mindenekelőtt a cikkíróknak – a lista jó hosszú (az időrendi megjelenés sorrendjében): Gál Enikő, Kovács Zita, Varga Zsolt, Bertók Ágnes, Sereg Hajni, Pétery István Zsolt, Fábry György, Papp Gábor, Posta Edit, Nagy Beáta, File Ibolya, Motkó Tamás, Nagy Bence, Laczik Renáta, Czere Krisztina, Tóth Anita, Kocsis Tibor, Dancs Péter, Kardos József, Zoltán Kincső, Szabó Tímea, Kovács Tamás, Varga Zsuzsanna, Dóka Zsuzsanna, Bakó Károly, Beleznai Tímea, Szamosújvári Judit, Szöőr Árpád, Kalmár Péter, M.J., Griger Mihály, Sebe Attila, Balogh Emese, Kőpájer Gabriella, a Bibliakör vezetői, Jakab András, Fekete Ágnes, Molnár László.

Külön köszönet jár lapunk fotósainak, Ruzsnavszky Ferencnek és Domonkos Istvánnak akik minden rendezvényen igyekeztek megörökíteni a látványos történéseket. A legnagyobb köszönet azonban Jakab Andrásnak jár, aki nagyon sok órát töltött a címlapok, és az arculat megtervezésével.

Az utolsó köszönet pedig az olvasónak jár. Köszönjük, hogy kézbe veszed, olvasod, és haszonnal forgatod a Medikus Lapot, a DEOEC hallgatóinak lapját!

Lánczi Levente főszerkesztő

Felavatták Went István szobrát A DEOEC vezetősége ebben az évben is folytatja a közelmúltban megkezdett hagyományt, és újabb szobrot állított egyetemünk egykori kiváló professzora, ezúttal Went István élettan professzor emlékére.

A szoboravatást – ahogyan korábban is – tudományos emlékülés előzte meg az I. sz.

Belklinika tantermében. A szép számú közönséget – sajnos meglehetősen kevés medikus volt jelen az ülésen – Fésüs László centrumelnök úr köszöntötte. Külön üdvözölte a Went István Emlékérem megjelent kitüntetettjeit is, majd röviden méltatta a professzor munkásságát, „tipikus XX. századi életútját”. Az egyre gyarapodó szoborparkról pedig elmondta, hogy tényleg közöttünk vannak, részesei a mindennapjainknak az elmúlt időszak kiemelkedő professzorai.

Paragh György ÁOK dékán is köszöntötte az egybegyűlteket kiemelve Went István puritán, példamutató életét, magatartását, majd átadta a szót Went István utódainak.

Kovács László akadémikus, az Élettan Intézet korábbi igazgatója mutatta be Went István életútját Aradról az olasz frontra, majd a pesti egyetemre, Párizsra, a Harvardra, majd Anglián és Dánián át a debreceni Élettan Intézet igazgatói székéig (részletesen lásd keretes írásunkat a 4. oldalon!).

Csernoch László az Élettan Intézet igazgatója pedig Went István örökségét: az Élettan Intézet jelenét,

kutatásait, eredményeit mutatta be a nagyérdemű számára. Az Élettan Intézet ma 18 oktatóval, 3 tudományos munkatárssal, számos Tudományos Diákkörös hallgatóval 5 nagyobb munkacsoportban vesz részt a kutatásban és az oktatásban. Az intézet nemzetközi szinten is kiemelkedő kutatásokat végez a Cahomeosztázis, a szívelektrofiziológia és az izomműködés vizsgálata terén. Molekuláris biológiai kutatócsoportjuk pedig a PKC izoenzimek vizsgálatában, illetve egy igazán magyaros témában: a paprika alkaloidája, a kapszaicin hatásainak vizsgálata terén alkotott már eddig is maradandót.

A DOTE Baráti Kör tagjai: Pecze Károly főorvos, illetve Baranyai Tibor címzetes egyetemi tanár is méltatta a szoborparkot – hiszen ehhez hasonló országhatárokon belül egyáltalán nincs, és azokon túl is ritkaságnak számít – illetve Went István életútját. Az emlékülés zárásaként pedig Fésüs László és Paragh György köszöntötte a család képviselőit, Went István unokahúgait.

Went István szobrát, Györfi Sándor szobrászművész alkotását a szoborpark Urológiai Klinika melletti részén avatták fel.

Tíz koszorút helyeztek el a talapzatán: a DEOEC, az ÁOK, a debreceni önkormányzat, az Élettan Intézet, a Debreceni Akadémiai Bizottság, a Magyar Élettani Társaság, a DOTE Baráti Kör, a Went család, és természetesen a hallgatóság nevében – ez utóbbit Sereg Hajnalka, az Élettan Intézet TDK-s hallgatója, és Lánczi Levente IV. éves hallgatók helyezték el. A korábbi szobroktól eltérően ez egy kicsit merészebb alkotás, ami talán még erőteljesebben képes kifejezni Went professzor szigorú tekintélyét.

Ezzel remélhetőleg nem ér véget idén a szoboravatások sora és ősszel újabb szobrot avathatunk a „klinkai panteonban”, ahová minden érdeklődőd hallgatót szeretettel várunk!

Lánczi Levente A szoboravatás további képei megtekinthetők a www.aokhok.hu oldalon!

Went István (Arad, 1899. – Debrecen, 1963.)

Aradon született, még a XIX. században. Ősei Angliából települtek Erdélybe, apja Went Emánuel vasúti mérnök volt. Két testvére közül Ferenccel a debreceni Élettan Intézetben is együtt dolgoztak.

1917-18-ban az olasz fronton szolgált. Hazatérve beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Egyetem orvosi karára. 1921-től a Bakteriológiai és Általános Kórtani Intézet munkatársa. 1923-ban kapott orvosi diplomát.

Ekkoriban már számos egyszerzős munkája jelent meg német nyelvű lapokban.

1926-27-ben Párizsban, 1927-29-ben Rockefeller-ösztöndíjjal a Harvard Egyetemen, majd 1930-31-ben Angliában és Észak-Európában kutat.

33 éves korában nevezték ki a debreceni Élettan Intézet élére – ekkor még itt oktatták a biokémiát, a kórélettant, és mikrobiológiát is. Újjászervezte az intézetet. 1939-ben jelent meg Átalános kórtan című tankönyvének első kiadása. 1942-44 között orvoskari dékán. 1945-ben letartóztatták, Jeney Endre, Sántha Kálmán, és Szent-Györgyi Albert közbenjárására engedték szabadon.

1945-ig az Élettan Intézetben lakott, majd öccse, Went Ferenc családjához költözött a Dóczy utcai villába.

1946-ban jelent meg Élettan című tankönyvének első kiadása. 1948-ban az MTA levelező tagjává választották.

Kétszer választották a DOTE tudományos rektorhelyettesévé.

1957-ben, 25 éves jubileumakor Kossuth-díjban részesült. 1963-ban Debrecenben hunyt el.

Went professzor 31 éven át vezette az Élettan Intézetet, emlékére a Debreceni Orvostudományi Egyetem emlékérmet alapított, amelyet azok a kutatók kaphatnak meg, akik kimagasló eredményeket érnek el a kísérletes orvostudomány művelésében. 1975 óta 16 professzor kapta meg a Went István-emlékérmet – köztük Damjanovich Sándor, Székely György, Kovács László, Gergely Lajos, Muszbek László, Fésüs László, Oláh Éva, Rajnavölgyi Éva.

Három évig Paragh György a DEOEC elnöke Szoros, megismételt választást követően a belgyógyász professzornak szavaztak bizalmat a Centrum Tanács tagjai.

Köztudott, hogy június 30-án lejár Fésüs László akadémikus centrumelnöki megbízatása – azonban a szenátus választásának eredményeképpen a biokémia professzor július 1-jétől a Debreceni Egyetem rektori tisztségét tölti be.

A megüresedő centrumelnöki székre két pályázat érkezett: Csiba Lászlóé, a Neurológiai Klinika professzoráé, valamint Paragh Györgyé, az I. sz. Belklinika igazgatójáé, aki az utóbbi három évben az Általános Orvostudományi Kar dékáni funkcióját is betöltötte.

Két nagyon erős, és alapjaiban gyakorlatilag megegyező pályázati anyagot mutattak be a nyilvánosság előtt május 4-én az Elméleti Tömb nagyelőadójában, majd május 9-én közvetlenül a választás előtt is, a Centrum Tanács (CT) ülésén az aspiránsok. 147 CT tag adta le ekkor voksát: két érvénytelen szavazat mellett 73-72 volt az állás Paragh György javára. Mindez azt jelentette, hogy egyik jelölt sem érte el a minimálisan 50%+1 szavazatot – ebben az esetben 74-et. Ezért hat nappal később megismételt választást tartottak, ahol szintén szoros, de egyértelmű eredmény született: 86-70 arányban Paragh György szerezte meg a szavazatok abszolút többségét, így ő és az általa kijelölt vezetői gárda veszi át a stafétát Fésüs professzortól.

Paragh György pályázatában nagy hangsúlyt fektetett az oktatásra, mottója is egy örökérvényű SzentGyörgyi Alberttől származó idézet: „Olyan lesz a jövő, mint a ma iskolája.” Ezek a szavak az idei tavaszi

történések (lásd még: rezidensképzés) után különösen lényegesek – elsősorban a ma orvostanhallgatói számára. Fontosnak tarja a munkaerőpiaci igények, és az epidemiológiai helyzet figyelembevételét a szakorvosképzés esetében.

A problémamegoldó gyakorlati oktatás meghonosítását pedig célul tűzte ki az általános orvosképzésben. Az alapképzés jövője függ az elméleti négyszög (Anatómia, Élettan, Pathológia, Gyógyszertan, Igazságügy, Műtéttan Intézetek) felújításától – de bizonyos változások az elméleti képzésben is szükségesek.

A négy kis kar esetében is konkrét elképzelési vannak: dentoalveoláris sebészet, szájsebészet létesítése a FOK-on, új tanszékek a GYTK-n, újabb MSc. szakok indítása a NEK-en és az EFK-n...

Fontos a gazdálkodás egyensúlyban tartása, a TOK képzés volumenének növelése – elsősorban fogorvos, és gyógyszerész szakokon. A térítéses betegellátás felfuttatása, a kiadások optimalizálása. A kutatások, és fiatal kutatók felkarolása, a tehetséggondozó program folytatása is céljai között szerepel Mindezek mellett hangsúlyozta a szolidáris betegellátás, és a hagyományőrzés fontosságát is programbeszédében. Mindezek végrehajtásához kérte a karok, intézetek, klinikák és a hallgatóság további támogatását is.

Nincs más dolgunk tehát, mint hogy a következő három évre eredményes munkát kívánjunk az új centrum vezetésnek, és továbbra is felajánljuk a hallgatók partnerségét ebben – hiszen érdekünk, munkánk is közös!

Lánczi Levente

Medikus Hét Kétezer-hét „Megkésve bár, de törve nem” eljött a pillanat, amikor az óriáslábakkal közeledő vizsgaidőszak gondolatától átmenetileg elrugaszkodva megkönnyebbülten és széles vigyorral az arcunkon emlékezhetünk az idei Medikus Hetünkre. Az itt olvasható néhány gondolat ehhez remélhetőleg nagyban hozzájárul, míg aki nem vett részt, annak bizonyára felkelti az érdeklődését.

Ki többet, ki kevesebbet láttatta magát az e félévi közös egyetemi rendezvényeken, de a Medikus Hét mindenki számára a „bulizós időszak” legsűrűbb részét jelenthette. Április 23. és 26. között ugyanis a DEOEC II. számú kollégiuma mögött, a szokásos helyen felállított sátrak védelmében már minden délután érdekes program várt a hallgatókra. Az olcsó sör mellett filmvetítés, hastánc, capoeira, és latin tánc bemutatók szórakoztatták a gyülekező medikusokat. Este pedig egy-egy válogatott zenekar koncertjének örülhettünk, majd éjféltől megkezdődött – vagy folytatódott? – a buli, kedden a Vigadóban, a többi napon pedig a Klinika Egyetemi Klubban, ahol a zenefelelős O. Nagy Feriéknek köszönhetően fergeteges hangulatban volt részünk.

Kívülről szemlélve lényeges különbség volt a korábbi évekhez viszonyítva, hogy a sátrak jelentősen megkevesbedtek. Mindössze kettő volt belőlük, így a jelenlévő társaságot szerencsésen egybegyűjtötték, viszont néha-néha így is vándorolgattunk egyikből a másikba, lévén hogy egyik a bárpultot tartalmazta annak minden rejtelmével, a másikban pedig a tulajdonképpeni Medikus Hét zajlott. Bőven volt hely

üldögélni, beszélgetni jobbnál jobb társaságban, közben pedig akinek még eközben is akadt egy kevés szabad ideje, az felpillanthatott a sátor eget karcoló mennyezetére, ahol korábbi kirándulásokon, rendezvényeken illetve az előző napokon készült fényképeket tekinthette meg.

Az asztalok és padok mellett eleinte csendesen, majd esténként egyre hangosabban húzódott meg a kellően széles táncparkett, merthogy pontosan 9 órakor eljött a koncertek ideje. A rock zenei koncertek nem sok kívánni valót hagytak maguk után, igazán magas színvonalat produkáltak a fellépők.

Első napon a Syn Overflow együttes műsorának lehettünk tanúi, akik mondhatni lendületes kezdetet adtak az egyhetes rendezvénynek, míg második napon a Freezer biztosította a hangulatot. Szerdán a debreceni Rocksuli elismert énektanárának zenekara, a Karc még dallamosabb és hasonlóan kellemes másfél órában részesítette a jelenlevőket.

Csütörtökön még nyugisabbá vették az ütemet a Frogshow zenészei, ám a hegedűvel, szimpatikus vendégénekesnővel és poénos összekötő szövegekkel büszkélkedő műsor méltó zárása volt a 2007-es koncert-felhozatalnak.

Kiegészítésképpen meg kell emlékezni a szkanderstandról, amelyet senki ne higgye, hogy csak hímnemű egyedek látogattak, mert hölgyeink harciasabb rétege szintén nem vetette meg e nem mindennapi lehetőséget. Ha pedig a nagy küzdelemben valaki megéhezett, és a közös étkezésekről lemaradt, akkor némi önkéntes díj ellenében finom falatokat tudhatott magáénak.

A sportkedvelők a szkanderon kívül ping-pong, csocsó, és sakk bajnokságon mérhették össze tudásukat, valamint kellemesen szórakozhattak a vízifocin – szerencsére idén a nagy esők elkerülték ezt a hetet, és csak a gumipálya ördögei áztak el, ők is alulról… – míg a dörzsöltebbek pókerbajnokságra nevezhettek be. Összességében elmondhatjuk, hogy az idei Medikus Hét is sikeresen zajlott. A ser hideg volt, a hangulat forró, várjuk a következő felvonást! Addig is mindenkinek kitartást a vizsgaidőszakhoz, amihez íme egy kis extra motiváció.

Sebe Attila Még több kép található a Medikus Hétről, és egyéb rendezvényekről a www.aokhok.hu oldalon!

Interjú Magyarics Zoltánnal, az OTDK Orvostudományi Tagozat összesített győztesével - Mikor, és hogyan kerültél erre az egyetemre?

2001-ben kezdtem, tehát hatodéves vagyok – most éppen szülészet gyakorlaton. Nehéz dolog tanulás mellett kutatni. Szerencsére olyan középiskolából érkeztem, ahol rászoktatták az embert, hogy minden délután tanulni kell.

- Hogy jött a képbe a kutatás, az immunológia?

- Az elején én erre nem gondoltam, gyógyítani szerettem volna – ahogyan mindenki kezdi az egyetemet.

Aztán elkezdett érdekelni a kutatás, a diplomamunkához is kell, a barátaim is elkezdtek TDK-zni. Az immunológia előadások pedig megtetszettek harmad éven, felvettem egy elektív kurzust, akkor bemutatták az intézetet, egyre jobban fel-keltette az érdeklődésemet. Negyed év elején jelentkeztem az intézetben, és azóta itt ragadtam, megszerettem ezt a fajta munkát.

- Tehát akkor itt is képzeled el a jövődet?

- Egyenlőre úgy tűnik. Könnyebb most a kutatásban tisztességesen dolgozni, és nemzetközi szinten is eredményt felmutatni, mint a gyógyításban – legalábbis Magyarországon. Én még nyitott vagyok, szerettem volna belgyógyász-immunológus lenni, de a szakorvosképzés jelenlegi helyzete arra sarkall, hogy erről a tervemről egyenlőre tegyek le.

- Ha már szóba került a klinikum: milyen a kapcsolat az elméleti Immunológia Intézet, és a gyakorlati immunológiával foglalkozó III. sz.

Belklinika között?

Van-e munkakapcsolat, közös kutatási téma?

- Van konkrét együttműködés, én is dolgozom velük. 3-4 évvel ezelőtt még lényegesen kevesebb közös munkánk volt, de ez érthető is, hiszen 2000 óta van Immunológia Intézet, de ez a jövőben fejlődni fog.

Neked ebben, mint orvos(tanhalgató) milyen szereped lehet?

Ha jól tudom, az Immunológia Intézetben alapvetően elméleti szakemberek dolgoznak.

Igen, jobbára molekuláris

biológusok dolgoznak itt, így én összekötő lehetek a gyakorlati és az elméleti szemlélet között.

Hosszú távon nyilván az lenne az előnyös mindkét intézetnek, hogy a gyakorlat és az elmélet találkozzanak. Ennek nagyon nagy tere lehet a későbbiekben – közös pályázatok, munkák.

- Kérlek szólj néhány szót a TDK munkáidról! Hány előadást tartottál, milyen témában, mikor, milyen eredménnyel?

A plazmacitoid dendritikus sejtekkel én kezdtem el foglalkozni intézeti szinten. Bácsi Attilával és egy Ph.D. hallgatóval hárman alakítottunk ki egy labort. Nekünk végig kellett járnunk a vizsgálatok minden buktatóját, ami elég sok időt elvesz. Ennek megfelelően később kezdtem a TDK előadásokat: tavaly kettőt tartottam, idén egyet, illetve egyet az OTDK-n.

- Az OTDK-n milyen díjakat sikerült nyerned?

- A szekcióban én lettem az első, illetve megkaptam a Semmelweis Kiadó különdíját is. Valamint a Pro Scientia társaság különdíját, tehát ősszel engem fognak felterjeszteni a Pro Scientia aranyéremre. Ezzel együtt pedig az Orvostudományi Tagozat összesített első díját.

- Számítottál erre?

- Abszolút nem. Nem is voltam ott a díjkiosztón, így telefonon tudtam meg az eredményt. Másrészt pedig ez egy csapatmunka része.

- Mennyire befolyásolja ez a pályádat? Ez mégiscsak egy hatalmas siker.

- Egyfelől jó, hiszen ez egy szakmai elismerés. Az egyetem utáni pályámon az életrajzban jól mutat, de ennél nem több. Igazából nem a

díjak határozzák meg az embert.

Sokkal fontosabb a folyamatos jó teljesítmény nyújtása, egy ilyen előadás csak az adott kutatási folyamat keresztmetszete.

- A jövőben folytatod a kutatásokat, maradsz az intézetnél?

- Ez a téma egy elég száraz alapkutatási téma, de reménykeltő, hogy a dendritikus sejtpopulációkat terápiásan is ki lehet használni, például védőoldásokban adjuvánsként – szerintem 10-15 éves távlatban kerülhet át a gyakorlatba.

- Ezek szerint neked is meglesz a munkád erre az időszakra…

Igen. Bár az immunológiának ez még mindig csak a „pattintott kőkorszaka” – egyre inkább látjuk, hogy még nagyon az elején vagyunk, bár már lényegesen többet tudunk például az immunszupresszióról, mint hogy szteroidot kell adni. Nemzetközileg az immunológia roppant intenzíven fejlődik.

- És akkor a ti témátok nemzetközi szinten hogy áll?

Igen intenzíven kutatott terület. Amit mi csinálunk az eladható, igyekszünk versenyben maradni.

Bár a hazai források szűkösek, az Európai Unió pályázatai jelenthetik a megoldást számunkra.

- Az alsóbb éveseknek mit ajánlanál a TDK-val kapcsolatban?

Szerintem mindenképpen érdemes.

Amit megtanulhat az ember: az igazán rendezett munka. Hiszen a határidőket be kell tartani, referálni kell a felettesnek, el kell tudni adni a munkádat – tehát egy komoly rendszert ad. A klinikumban nyilván ez egy kicsit más, de mindenképpen érdemes elgondolkozni, azon, hogy ki mit szeretne csinálni. Fontos eldönteni, hogy alapkuatásban, vagy klinikumban szeretne alkotni – később aztán ezt lehet közelíteni.

Két-három évet az egyetem alatt mindenképp érdemes egy ilyen kompetitív környezetben eltölteni. Így hatodéven is lehet reális alternatívája a végzősnek, nem csak a bizonytalan szakorvosképzés. A siker receptje minden esetben más – ezt kell LLmegtalálnia mindenkinek!

Hegyek-völgyek, székelykapu, no meg áfonyapálinka!

Erdélybe, egészen pontosan Székelyföldre látogattunk egy busznyi csapattal április 19. és 22. között a Sántha Kálmán Szakkollégium szervezésében. Az egész kirándulás nagyon sűrű és nagyon tanulságos volt, amiből egyenesen következik, hogy az események kissé összefolynak a fejemben, főleg így három hét távlatából. Na de sebaj, lássuk, hogy is volt!

Csütörtök hajnali indulásunk ugyan kicsit korainak tűnt, de hamar rá kellett jönnünk, hogy nem lehet eléggé korán kelni ahhoz, amit

elbűvölő tündérlányok szokták volt az arra tévedő legényeket becsalni.

Szerencsére az ott tartózkodásunk alatt ilyen jellegű baleset nem történt, talán már kihalt a szokás, csak erre tudok gondolni.

Hazaérkezésünk ezen a napon kevésbé volt kalandos, nem így a hajnalig tartó pókerparti, ami egyesek fájdalmára komolytalan módon, tét nélkül zajlott. Végül ezen az éjszakán sem kellett senkit sem altatni, de nem is érte volna meg, mivel nem sok időt sikerült az ágyban tölteni a szokásos hét, na jó, fél nyolcas reggeli miatt.

Indulás az outdoor programra. Keveset terveztünk be, úgyhogy egészen ráértünk a Gyilkos-tavon csónakázni, helyi darálthúsos-füstös-fűszeres specialitást – magyarul mícset – enni és csíki sört

elterveztünk. Körülbelül 700 km állt előttünk keresztül egész Románián, hogy végül eljuthassunk a szinte kizárólag magyarok által lakott Székelyföldre, persze közben útba ejtve az ismertebb városokat. Azt nyilván mindenki tudja, hogy a sűrű program és egy majdnem 50 fős embertömeg nem feltétlenül fér össze egymással problémamentesen. Szerencsére vezetőnk, Nagy Bence kitartóan küzdött, hogy minden megvalósuljon, amit elterveztünk, így sikerült bezsúfolni Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, sőt még a Tordai-hasadékot is a csütörtöki programba.

Késő délután már célegyenesben voltunk Csíkszereda felé, aminek közelében a szállásunkat gyanítottuk. Csíkszenttamás volt az áhított hely, de persze egy váratlan fordulat akármikor történhet. Így végül azon sem lepődtünk meg nagyon, hogy a szállást végül Csíkkarcfalván kellett keresnünk, egy olyan szállásadónál, akinek a nevét sem jól tudtuk, és a következő naptól számított ránk… Persze mindezt kapcsolat nélküli munkában, mobiltelefonálási lehetőség nélkül. Hogy mindezek után hogy sikerült eljutni a megfelelő helyre, az számomra továbbra is rejtély, de végül összejött a dolog.

Mivel senki sem wellness-hétvégére fizetett be, másnap hétkor reggeli, nyolckor indulás Sepsiszentgyörgyre.

Első állomásunk Csíkszereda volt, ahol végigvezettek minket a magyar egyetemen, aztán Kézdivásárhely következett, ahol egy kedves székely fiatalembertől hallhattunk a hagyományos, de mára már nagyrészt kihalt mesterségekről. A legendás Szent Anna-tóhoz is ellátogattunk és persze a közelében lévő Mohosláphoz, amibe annakidején az elvetemült, ámde

kortyolgatni. A Békás-szorosban is tettünk egy kis sétát, úgyhogy akinek gondja volt eddig a szoros programmal, az ezen a napon is megtalálta a számítását. Meglepően hamar hazaérkeztünk – mármint magunkhoz képest – a rövid program után, és már várt is minket ugyanaz a fent említett finom husi, amiből igazából elég lett volna egyszer is egy nap, de hát a helyi specialitást meg kell kóstolni, úgyhogy ettük, amit adtak. Mivel viszont az élet nemcsak evésből és kártyából áll, záróakkordként ellátogattunk a csíkkarcfalvi diszkóba is, ahol sikerült betöltenünk – nem csak a rendelkezésre álló teret. A felest nagyvonalúan egy decinek mérték magyar testvéreink, ami egyeseknek már fel sem tűnt, akiknek mégis, azok pedig nem nagyon bánták.

Mindezek, és a három éjszaka alatt összesen tíz alvással töltött óra után azért továbbra sem adtuk fel, és a hazafelé vezető úton még ellátogattunk a parajdi sóbányába, a Medve-tóhoz és Korondra is, ahol mindenki elverhette a maradék pénzét.

Sofőrjeink koncentrálóképességének köszönhetően – amit az előző esti buli sem rengethetett meg alapjaiban – végül épségben hazaérkeztünk vasárnap éjszakára. Bántuk, hogy vége, de nagyon örültünk, hogy ott lehettünk!

Fekete Ágnes

Nyár, buli, jó társaság, új barátok, MOE -Legyél Te is Contact Person!-

L

assan a félév vége felé járunk, utolsó gyakorlatok, előadások, s lehet, hogy egyikünkben-másikunkban már a tanulás gondolata is felmerült. Hamarosan vizsgaidőszak, de van ebben egy nagyon jó is, hogy egyszer vége! És bizony van élet a vizsgaidőszak után is – de még milyen! Bár a vizsgák után még mindenkire vár egyegy klinikai gyakorlat, itt a nagyszerű lehetőség, hogy feldobjuk ezt! A debreceni nyári gyakorlatot ugyanis nem csak mi, debreceniek töltjük itt, hanem egy hónapra ide látogatnak majd többek közt, francia, olasz, török, egyiptomi, spanyol, brazil fiúk-lányok (természetesen ők is orvos-palánták, akárcsak mi) a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének csereprogramja szervezésében. Itt a lehetőség, hogy felejthetetlenné tegyük számukra ezt az egy hónapot, új barátokat szerezzünk, idegen nyelveket gyakoroljunk!

Idén is közel ötven külföldi orvostanhallgatót látunk vendégül, de hogy a Magyarországon töltött idő emlékezetes legyen számukra, ehhez Rád is szükség van, hiszen kell a jó társaság!

Mit is jelent, hogy Contact Person vagy?

A CP helyi hallgató, aki már kiválóan feltérképezte Debrecen legjobb buli helyeit, rejtett cukrászdáit, leghangulatosabb teaházait, ahová (nem kevés) MOE pontért hajlandó elkalauzolni külföldi hallgatóinkat, és velük szórakozni. (Aki esetleg még nem tudná, mire is jó a MOE pont; ezzel lehet harmadév után olyan izgalmas helyekre utazni cseregyakorlatra, mint Brazília, Mexikó, Hollandia, Dánia, Németország, Olaszország, Japán, Hong Kong és még sok más egyéb ország).

Mit kell tennie egy ContactPerson-nek?

Segítünk a cseregyakosoknak Debrecenben eligazodni, megtalálni a megfelelő Klinikát, kirándulunk velük hétvégén Magyarország legszebb vidékeire, Aggtelekre, a Hortobágyra, Budapestre, Egerbe, hét közben pedig délutánonként magyaros ételeket főzünk velük, együtt játszunk, eszünk-iszunk, és egyszer-

egyszer elmegyünk bulizni, megmutatjuk nekik, „hogy mulat a magyar”. (Igen, igen, mindezt MOE pontért!) A „munka” rugalmas, vannak rövidebb (néhány órás), illetve több napos programok is.

Ki lehet Contact Person?

Mindenki lehet CP, mindenki már elsőtől(!!!) egészen hatodévig, aki szeret új kultúrákkal megismerkedni, nyitott és szívesen ismerkedik izgalmas emberekkel.

Első- és másodéveseknek a Teddy Maci Kórházon kívül ez az egyetlen (azonban igen jelentős) pontszerzési lehetőség, mely hozzásegít ahhoz, hogy egy vagy két évvel később már Te lehess cserediák!

Hogyan lehetsz Contact Person?

Ehhez nem kell mást tenned, mint hogy küldesz egy emailt a sereghajni@hotmail.com–ra, felhívsz, vagy sms-ezel a 06 30 6908044-es számra. Amit mindenképp írj meg: neved, évfolyamod/csoportod, mikor érsz rá (melyik hónap vagy hét/hetek).

Végül pedig egy kis ízelítő abból, amit tavaly csináltunk együtt: Welcome Party-t rendeztünk a Klinikában, ahol finomakat sütöttünk együtt, volt mindenkit megizzasztó csángó táncoktatás, és jól szórakoztunk (egymáson) a csoportépítő játékok során. Egerbe vittük vendégeinket, ahol megmutattunk a várat és a CP-ktől (és persze egy másik szemszögből, a török cserehallgatóktól) részleteket tudhattak meg a magyar történelemből. Debrecenben pedig nagyokat sétáltunk délutánonként, esténként, együtt lazítottunk kedvenc, jól bevált szórakozóhelyeinken.

Ha 2007 nyarán Te is szeretnél bekapcsolódni programjainkba, mindenképp jelentkezz a 15. szorgalmi hét végéig, azaz május 25-ig!

Sereg Hajni MOE Csere-Koordinátor e-mail: sereghajni@hotmail.com tel.: 06306908044

Tumorprevenciós Nap Szegeden Idén tavasszal is, 2007. április 28-án a hagyományokhoz híven került megrendezésre a Tumorprevenciós Nap Szegeden. A szervezést most is a Magyar Orvostanhallgatók Egyesületének Szegedi Helyi Bizottsága (MOE SZHB) vállalta. A résztvevők természetesen medikusok, méghozzá azok, akik szeretnék, hogy hazánk ne legyen vezető ország a tumoros betegségeket illetően (sem).

Mind a négy orvosi egyetemünkről voltak szép számban hallgatók, de a legtöbben mégiscsak a debreceniek képviseltették magukat. Nagy szerencsénkre az idő gyönyörű volt mindvégig, amíg Szegeden voltunk.

Az SZTE ÁOK dékánja, Prof.

Dr. Benedek György nyitotta meg a rendezvényt. Délelőtt előadások hangzottak el a szegedi Újklinika előadótermében. A szervező bizottság igyekezett olyan előadókat meghívni, akik tényleg be tudják mutatni a tumorokat kiváltó tényezőket, lefolyásukat, illetve kezelésüket. Szinte mindenféle daganat bemutatásra került, érintve a szájüregi, emlő, tüdő, colorectalis, hypopharinx tumorokat. Mindemellett urológiai, nőgyógyászati esetekről is szó volt. Mint megtudtuk nagyon fontos a táplálkozási tényezők szerepe, melyről külön előadás hangzott el, és nem utolsó sorban, a daganatos betegségek epidemiológiájáról is elhangzott egy-két érdekes szó.

Ezek a dolgok nemcsak az orvostanhallgatóknak szolgáltatnak információkat, hanem a laikusok számára is. Az pedig, hogy a lakosság értesüljön róla, és megtudja, hogy mit is tehet egészsége megőrzése érdekében a medikusok feladata is. Minket könnyebben lehet mozgósítani, mint az elfoglalt orvosokat. Ezért is mentünk Szegedre, és hallgattuk meg az előadásokat, hogy később fórumokon,

egészségmegőrzéssel kapcsolatos rendezvényeken átadjuk ismereteinket a kevésbé hozzáértő emberek számára. És hogy ne csak elméletben lássuk a dolgokat, ebéd után 8-10 fős csoportokban, ún. Workshop formában, ki kellett dolgoznunk egy-egy stratégiát, hogy hogyan is szerveznénk meg egy szűrő programot egy keletmagyarországi, egy nyugat-magyarországi falunak,

illetve a fővárosban. Egyik csapatnak sem volt könnyű dolga. Mindegyik kis munkacsoport megtalálta a közös hangot, és sikerrel teljesítette a feladatot. Miután megvoltak a tervek, egy-egy kinevezett szószóló előadta a tervezetet a közönségnek, ezt természetesen Dr. Barabás Katalin, az SZTE ÁOK Pszichiátriai Klinika Magatartástudományi Csoport vezetője „bírálta”. Így egyfajta kihívás is volt számunkra, hogy a kitűzött feladatot jól teljesítsük, másfelől pedig volt eredménye, hiszen egy bírálatot nem vesz senki félvállról.

A fennmaradó időben – ugyanis a programok ezzel nem értek véget – megismerkedtünk a többi egyetem hallgatóival, méghozzá nem is akárhogy. Az Anna fürdő bizonyult idén is a legjobb időtöltésnek, de emellett voltunk rock koncerten, a SZOTE klubban, de a sörkertet sem hagyhatom ki, ott is ültünk, és vegyültünk a szegedi egyetemistákkal. A városnézés pedig nem a szokásos módon zajlott, ahogy általában szokott – gyorsan végigmenni és kész –, hanem játékosan, kérdőíves formában: térképpel a kezedben meg kellett keresni a nevezetességeket, és válaszolni a hozzá kapcsolódó kérdésre.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk, akár szakmai, akár kulturális irányból nézem a dolgokat.

Az egész szerevező brigádnak szeretnénk megköszönni azt a hétvégét, és reméljük jövőre ugyanakkor és ugyanott találkozunk.

Bertók Ágnes

Hit, Kultúra, Közösség Hallgatói hitélet egyetemünkön II. Mária országa. Ekképpen emlegetik a XI. század óta hazánkat, mióta Szent István király a Nagyboldogasszony oltalmába ajánlotta a Szent Koronát, s ezáltal Magyarországot. A tatárjáráskor, a török hódoltság során, a Habsburg uralom alatt, a kommunista diktatúrában, de nemzetünk hányattatott történelme folyamán mindvégig, mikor a védtelenség és elhagyatottság érzése egyre fájóbban élt őseink szívében, magyarok millióinak adott reményt az a tudat, hogy egy felsőbb hatalom vigyázza lépteinket. Hogy nem vagyunk egyedül, hogy fontosak vagyunk.

Napjainkban, mikor a sok tennivaló között nemhogy másra, de igazából már magunkra sincs elég időnk, egyre többen élünk egyre kisebb helyen összezsúfolódva, viszont mégis valahogy lélekben egyre távolabb egymástól, jó éreznünk, hogy azért mégsem vagyunk egyedül.

Most, amikor családok ezreinek sorsát lehetetlenítik el egyik pillanatról a másikra, s mikor az évekig tartó tanulás során megszerzett tudását kamatoztatni vágyó fiatalok százainak adják tudtára, hogy nincs szükség a munkájukra, vagyis nincs szükség rájuk a hazájukban, jó éreznünk, hogy azért mégis fontosak vagyunk.

Egyetemi lelkészeink azon fáradoznak, hogy olyan közösséget alakítsanak ki és nyújtsanak nekünk, melyben a hétköznapi felszínes kapcsolatokon túl jobban megismerhetjük és megérthetjük kortársainkat, sőt önmagunkat is. Mária minden rossz szándékú híreszteléssel ellentétben nem vette le kezét hazánkról. A hitéleti körkép második részében a Római Katolikus Egyetemi Lelkészséget szeretném bemutatni Nektek.

A lelkészséget 2000-ben Bosák Nándor katolikus püspök megbízására Ireneusz Wysokinski – lengyel származású – domonkos atya szervezte meg, s hat éven keresztül vezette is. 2006 szeptemberében Tóth László püspöki titkárt bízták meg az egyetemisták és főiskolások lelki gondozásával, az Egyetemi Lelkészség vezetésével.

László atyát az Egri Érseki Hittudományi Főiskola elvégzése után, 1998-ban szentelték pappá a debreceni Szent Anna székesegyházban. Ezután három éven át szolgált városunkban káplánként, majd 2001-től két esztendőre Rómába költözött és erkölcsteológiát tanult. Hazatérése után Nyíregyházára került kápláni beosztásba, majd 2005-től városunkba visszatérve, mint püspöki titkár végzi hivatását.

A katolikus egyetemisták közösségi életéről és személyes tapasztalatairól kérdeztem Tóth László atyát.

– Mint püspöki titkár, az egyetemi lelkészi feladatok mellett milyen teendőket kell ellátnia László atyának?

– Szeretettel üdvözlöm az olvasókat. Mint titkár, részt veszek a püspök atya személyes ügyeinek és az egyházmegye napi ügyeinek intézésében, illetve különféle események lebonyolításában. Két éve látom el ezeket a feladatokat, s szerencsére könnyű

örökséget kaptam elődömtől, mivel a jó szervezettségnek köszönhetően időm is és energiám is marad a fiatalok lelki gondozására.

– Akadtak-e kezdeti nehézségek a lelkészség tanév eleji átvételekor?

– A tanévnyitó szentmisén kezdődött az ismerkedés köztem és a hallgatók között. Szerencsére különösebb nehézségek nélkül néhány hónap során kialakult egy biztos „mag”, akikre lehet számítani alkalmaink megszervezésében és lebonyolításában.

– Milyen szerepet kíván a gyülekezet betölteni a hallgatók életében?

– Egyrészt azoknak a keresztény fiataloknak szeretnénk segítséget nyújtani, akik otthonukból Debrecenbe kerülve továbbra is egyházi közösség részei szeretnének maradni, másrészt el szeretnénk érni azokat a hallgatókat is, akik életünk lelki kérdéseire keresnek válaszokat.

– Mikor és hol vehetnek részt a hallgatók az egyetemi misén?

– A szentmiséket a tanév során minden szerdán este 6 órától, a Borbíró téri Megtestesülés templomban rendezzük meg.

– Milyen közösségi programok várják az érdeklődő hallgatókat?

– A szerda esti szentmise után 7 órakor a Megtestesülés templom plébániáján tartjuk összejöveteleinket. Igyekszem változatossá tenni a programokat és a fiatalok igényei szerint alakítani.

Négyféle foglalkozás váltja hetenként egymást. Az első során egyházi és világi témákról beszélgetünk, és olyan előadásokat tartunk, melyek hozzásegíthetnek egy érett keresztényibb szemlélet és gondolkodásmód elsajátításához. A második során az imádsággal kapcsolatban felmerülő nehézségeket beszéljük meg, majd közösen imádkozunk.

A harmadikféle összejövetelen közösségépítő foglalkozást és önismereti tréninget tartunk meghívott segítők vezetésével. A negyedik alkalom pedig a szórakozásé: szalonnát sütünk, palacsintázunk, moziba, vagy színházba megyünk.

– Milyen a gyülekezet kapcsolata a más felekezetekhez tartozó egyetemi közösségekkel?

– Igyekszünk bekapcsolódni a többi egyetemi lelkészség programjaiba is, például télen együtt készítettünk ételcsomagokat a rászorulóknak, és közösen rendeztünk gyűjtést a kiégett emeletes ház lakóinak megsegítésére. Havonta pedig Taize-i imaóra keretében ökumenikus szellemiségben egy egyetemi gyülekezet vendégül látja a többi felekezet tagjait. A közös imádságot követő beszélgetések jó alkalmak arra, hogy közelebb hozzák egymáshoz az eltérő vallású fiatalokat.

– Voltak-e az elmúlt év során olyan gyülekezeten belüli események, melyek mint felejthetetlen élmények maradnak meg László atyában?

– Márciusban háromnapos kirándulást tettünk Egerbe.

Az ott töltött közös lelkigyakorlaton túl ellátogattunk

Bélapátfalvára és Szilvásváradra is. A komoly beszélgetések és a vidám, felszabadult hangulatú borozgatás és pisztrángevés örök élményt jelentenek a közösség számára. De említhetném még a közös mikulás- és karácsonyi ünnepünket, melyek szintén szép emlékeket hagytak bennünk.

– A jövőre nézve milyen tervei vannak a lelkészségnek?

– Szeretnénk még jobban tudatosítani a jelenlétünket az ifjúság körében. Debrecenben számos program és szórakozási lehetőség áll a hallgatók rendelkezésére, ezért igyekeznünk kell még vonzóbbá tenni alkalmainkat, hogy alternatívát nyújthassunk a fiataloknak szabadidejük tartalmas eltöltéséhez.

– Végezetül szeretne-e üzenni valamit a Medikus Lap olvasóinak?

– Mindenképpen szót kell ejtenünk arról, hogy manapság milyen kaotikus körülmények uralkodnak az

egészségügyben. Mind a betegek, mind a gyógyítók, de még az orvostanhallgatók is nehéz helyzetbe kerültek. A végzés után nem elég a papír a talpon maradáshoz, ahhoz több kell. A felmerülő nehézségek leküzdéséhez szükség van igaz emberi és erkölcsi tartásra. Ennek megszerzésében kíván segíteni az Egyetemi Lelkészség, mely értetek működik, és csak Veletek lehet sikeres.

– Köszönöm László atyának, hogy bemutatta nekünk a lelkészséget és megosztotta velünk gondolatait.

Akinek sikerült felkelteni az érdeklődését, annak ajánlom a lelkes.unideb.hu weboldalt, melyen megtalálhatók az aktuális információk a lelkészségről.

A felmerülő kérdéseitekkel bátran fordulhattok László atyához a laci.toth@dpg.hu email címen, vagy a 30/627-2230 –as telefonszámon.

Papp Gábor, V. évfolyam

Anyák napja a Szülészeti Klinikán A szoptatás fontosságára és az anyatej „csodájára” hívta fel a figyelmet anyák napja alkalmából orvostanhallgatók 25-30 fős csoportja egy jótékonysági rendezvénnyel. A 2007.május 2-án a Szülészeti Klinika könyvtárában megrendezésre kerülő ünnepséget a Neonatológia Tanszék, a DEOEC Bibliaköre és a Hallgatói Önkormányzat szervezte, amelyet egy országos szervezet, A Szoptatásért Magyar Egyesület is támogatott.

Az anyák napi rendezvényt Magyar Judit nyitotta meg, aki az anyaságról és az anyai szeretetről beszélt.

Hangsúlyozta, hogy egy anya nemcsak tejjel, de saját érzéseivel is táplálja gyermekét, így az éhség oldása, az anyai szeretet megnyilvánulásának jó érzésével társul. A Szoptatásért Magyar Egyesület pedig kiadványaival azokat az anyatej-tulajdonságokat próbálta kiemelni, amivel egyetlen ma kapható tápszer sem rendelkezik.

Az ünnepi megnyitót olyan zenei összeállítás követte, amelyet Gábor Zsolt és Szabó-Maák Zoltán tanított be.

Az ünnepségen a résztvevők közkedvelt anyák napi dalokat énekeltek. A műsor közben a kismamák kivetítőn kísérhették figyelemmel az újszülötteikről készült fényképeket, amelyet Székely András készített el. A szervezők egyúttal arra is vállalkoztak, hogy továbbítani fogják a babák fényképeit a kismamák családjainak, amit az anyukák őszinte hálával

köszöntek meg. A műsor során elhangzott „A szeretet himnusza”, amelyet Kovács Marianna a Bibliából olvasott fel. A dalok közben Várdai Julianna ifjúsági énekeket fuvolázott, míg Böjtös Georgina és Molnár László Komjáthy Jenő Anyámhoz című versét mondták el.

Az ünnepség végén a résztvevők kiadványok, naptárak, idézetek mellett virágokat osztottak szét az anyukák között. „Jó érzés volt látni, ahogy az anyukák örömmel veszik át tőlünk a virágokat. Azokhoz pedig, akik nem tudtak eljönni a rendezvényre, személyesen mentünk be a kórtermekbe és adtuk át az anyák napi ajándékokat.” -mondta el Horváth Ágnes a rendezvény egyik szervezője.

A virágosztás után Kovács Judit főorvosnő megköszönte a résztvevők műsorát és elmondta, hogy reméli a hallgatók hagyományt fognak teremteni anyák napi rendezvényükkel a Szülészeti Klinikán.

Molnár László, szervező A rendezvény résztvevői: (a képen balról jobbra) Varga Ágnes, Horváth Ágnes, Bihari Judit, Szilágyi Marianna, Szikora András, Pósafalvi Anna, Márton Adrienn, Czene Gábor, Konkoly Krisztina, Székely András, Kádár Zsuzsanna, Kovács Marianna, Czere Krisztina, Böjtös Georgina, Tóth Anita, Mák Edina, Szabados Éva Anna, Magyar Judit (ülnek): Pakucs Mónika, Szurovecz Csilla és Szabó-Maák Zoltán. A képről lemaradtak: Gábor Zsolt, Boros Anikó, Hevér Tímea, Szűcs Márta, Várdai Julianna, Bakos Veronika, Tóth Dániel dr. és Molnár László.

Nyári népszokások

S

ajnálatos módon napjainkban végbemenő globalizációs változások és egységesítő törekvések hatása nemzeti kultúránkat és hagyományainkat sem hagyta érintetlenül. Az idei Kincses Kalendárium szerint korunk jeles nyári napjai például a környezetvédelmi világnap (jún. 5.), a gyermekmunka elleni világnap (jún. 12.), a menekültek világnapja (jún. 20.), a népesedési világnap (júl. 11.), a világ őslakosainak napja (aug. 9.) és az eltűntek világnapja (aug. 30.). Régen, mikor még működött a

mezőgazdaságunk és nem Marokkóból, vagy Egyiptomból hozattunk be kétes minőségű élelmiszereket, a nyári népszokásaink főképp a mezei munkákhoz, a vetéshez és aratáshoz, illetve az időjósláshoz kötődtek. Néhány vidéken, de leginkább az elcsatolt magyar területeken még ma is őrzik sokat szenvedett és még többet eltűrő nemzetünk hagyományait.

Június 8-án, Medárd napján a közhiedelem szerint, ha esik az eső, akkor negyven napon át fog esni. A népi rigmus így szól: „Medárd napján, ha esik, 40 napig mindig esik.".

Június 10. a vértanú Szent Margit ünnepe. Muravidéken Retkes Margitnak becézik, mert a megfigyelések alapján, ha esik az eső Margitkor, akkor a legjobb retket vetni. Ezen a napon a babona szerint nem szabad kinyitni az ablakokat, mert akkor sok légy lesz abban az évben.

Az évszak jeles ünnepe június 24-i nyári napfordulóhoz, Szent Iván napjához kötődik. Ekkor a legrövidebb az éjszaka és leghosszabb a nappal.

Június 24. előestéjén általában a faluszélen tüzet gyújtanak, mely védelmet jelent a jégeső és dögvész ellen, továbbá elkergeti a gonosz szellemeket a határból. A tűz mellett hosszú éneksorozatokat énekeltek, s ez az alapja a XVI. század óta ismert szólásnak: „Hosszú, mint a szentiváni ének” 1570-ben Heltai Gáspár is írt erről a XI. század óta élő (mára sajnos haldokló) szokásról: "Hallottam, hogy igen

hosszú a Szent Iván éneke, hogy az ördög megkezdvén, el nem végezhette, hanem megfulladott rajta.". A szentiváni tűzgyújtáshoz számos hiedelem fűződik. Szerelemvarázslás során a fiatal eladósorban lévő lányok átugorják a tüzet, s akinek jól sikerül az ugrás, az a következő évben férjhez megy.

Egészségügyi szempontból érdekesség, hogy a tűzugrás alkalmából a tűzbe dobott almának, s más gyümölcsnek betegségmegelőző és gyógyító erőt tulajdonítottak. A néphit szerint Szent Iván előestéjén virágzik a páfrány. Az aranyosan fénylő virág csak néhány pillanatig él, azután elhervad és elenyészik. Ha valaki mégis rátalál, érteni fogja az állatok nyelvét és megleli az elásott kincseket. A hiedelem szerint sajnos szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre.

Hortobágyon, a Kilenclyukú híd mellett minden évben, s így idén is megünneplik Szent Iván éjszakáját.

Táltosok vezetésével tüzet gyújtanak és hagyományőrző néprajzi elemekkel tarkított műsorok várják nappal az érdeklődőket. Az alkonyatban a tűzön járás során tehetik próbára az emberek akaratukat és hitüket. A régi néphit szerint, ha egy szerelmespár kézen fogva átmegy a parázson e jeles éjszakán, kapcsolatuk örökké fog tartani.

Júliusban az aratás alkalmából számos hiedelemmel és szokással igyekeztek biztosítani a betakarítás sikerét. Fohászkodással és imádsággal fogtak a munkához, és az első kévének néhány vidéken különleges erőt tulajdonítottak.

Termékenységnövelési és gyógyítási céllal tyúkoknak és kacsáknak adtak belőle. Az utolsó kévéből készült az aratókoszorú, melyet a mestergerendára akasztottak, és vetéskor a koszorúból kimorzsolt szemeket a vetőmag közé keverték.

Július 2. a Sarlós Boldogasszony napja, melynek elnevezése az aratás egykori módjára utal, amikor még a nők sarlóval arattak.

Július 13-án Mérges Margit napján az általános népi megfigyelés szerint eső, zivatar tör a vidékre, égzengés kíséretében –innen a jelző.

Július 22. Mária Magdolna napja. A Szent Evangélium szerint a bűnös életből megtért Mária Magdolna ünnepe. Az időjárásjósló hiedelem alapján ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna siratja bűneit.

Július 26-án, Anna napján Szűz Mária édesanyját ünnepeljük. Ezen a napon a babona szerint

mindenféle rovar, légy előjön, s ezért nem szabad kinyitni az ajtókat és ablakokat.

Augusztus 15-én, a Nagyboldogasszony napján Mária mennybemenetelét ünnepli az egyház. A moldvai magyarok ezen a napon virágokat és gyógynövényt szenteltek, hogy később ezekkel füstöljék a betegeket a gyógyítás reményében.

Augusztus 20. Szent István, államalapító királyunk ünnepe.

1774-ben Mária Terézia nyilvánította országos ünneppé.

Első alkalommal 1818-ban rendeztek ünnepélyes körmenetet, Szent István jobbjának a tiszteletére.

Egyúttal az új kenyér ünnepe is, melyet 1949-ben szovjet minta alapján kreáltak a hazai kommunista elvtársak. Ezen a napon tartják Debrecenben a Virágkarnevált, melynek története 1910-ig nyúlik vissza, amikor a város főutcáján látványos virágkorzót alakítottak ki. Későbbi években különféle virágkompozíciókat készítettek ezen alkalomból, s napjainkra pedig virágkocsis felvonulássá nőtte ki magát a rendezvény.

Augusztus 24-én, Bertalan napján köpült vajnak gyógyító erőt tulajdonítottak. Ezt a napot sok helyen őszkezdő napnak tartják, a gólyák hosszú útra készülnek, a szőlőkben pedig elszaporodik a seregély, s kerepeléssel zajt csapva kell elzavarni őket, egészen az őszi szüretelésig, nehogy odavesszen a termés.

Az egységesülő Európa korszakában minden hangzatos szólamok ellenére egyre nehezebb lesz megőrizni nemzeti identitásunkat. Napjainkban az „ésszerűsítő, ellátásjavító reformok” hatására orvostanhallgatók egyre nagyobb hányadában merül fel hazája elhagyásának gondolata, egy biztos megélhetés és félelem nélküli élet reményében. Őseink hagyományainak tisztelete és hitvilágának ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük mitől is marad esetleg külföldön is magyar a magyar.

Papp Gábor V. évfolyam

Mentorprogram a felsőoktatásban Az Országos Felsőoktatási Mentorhálózat a Mentorprogram keretében működik, melyet az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) hívott életre 2005-ben. A mentorhálózat az ország összes olyan felsőoktatási intézményében működik, ahová felvettek szociálisan hátrányos helyzetű fiatalt.

A felsőoktatásba kerülőket egy, a programba jelentkező, felsőbb évfolyamos hallgató segíti, ugyanazon karról, ill. szakról.

A mentorált már a nyár folyamán megismerkedik a mentorával, aki felkészíti őt az egyetemi/főiskolai lét várható eseményeire, nehézségeire. Bemutatja az oktatási intézményt, és amennyiben szükséges – hiszen sokan más, kisebb településről kerülnek be az egyetemi/főiskolai városba – annak szűkebb-tágabb környezetét is. Már a kezdetektől segítséget nyújt az egyetemi/főiskolai lét olyan formális-adminisztratív mindennapi teendőiben, mint a kollégiumi ügyintézés, az első beiratkozás, az órák, szemináriumok felvétele, a jegyzetek beszerzése, egyetemi tanuló- és egyéb csoportokba való bekerülés, a szociális támogatások igénylése, stb. A mentor az előzőkben említett formális patronálás mellett kortárs segítőként is támogatja a gólyákat, hozzájárulva ezzel az esélyegyenlőségi program kezdeti, kettős céljához: a lemorzsolódás esélyének csökkentéséhez valamint a beilleszkedés megkönnyítéséhez. A mentorprogram nem fejeződik be a mentor-mentorált viszony hivatalos megszűnését jelentő első tanév végével.

A nehéz körülmények között élő fiatalok tanulmányaik befejezéséig igénybe vehetik a program speciális képzési, egyénre szabott és

közösségi szolgáltatásait, ezzel is előmozdítva – a program elsőrendű célját jelentő – sikeres munkaerő-piaci integrációjukat.

Mentorok toborzása A Mentorprogram áprilisban kezdi meg a mentorok toborzását a következő tanévre, az ország összes felsőfokú intézményében. Várjuk azokat a felsőfokú intézményben tanuló, felsőbb évfolyamos hallgatók jelentkezését, akik segítenének az egyetemre/főiskolára frissen bekerülő gólyák mentorálását. Olyan fiatalokra számítunk, akik a segítő tevékenység iránti elhivatottság mellett alkalmasnak érzik magukat, hogy egy országos szervezet tagjaként együttműködjenek a programban részt vevő többi mentorral, és alkalmanként a program egyéb területeibe is aktívan bekapcsolódjanak (elsősorban a képzésekbe, közös programokba, rendezvényekbe).

Mentorainknak folyamatos, modulrendszerben felépülő képzésben, szupervízióban vesznek részt, az első foglalkozásokra már a nyár folyamán sor kerül.

A mentorok az OKM révén ösztöndíjban részesülnek, melynek összege havi tízezer forint.

Várjuk tehát minden felsőfokú intézményben tanuló, magában elhivatottságot érző fiatal jelentkezését, az info@mentorhalo.hu emailcímre. A regisztrációhoz szükséges jelentkezési lap letölthető a Mentorprogram ill. bővebb honlapjáról (www.mentorhalo.hu), információ kapható munkatársainktól a 06 1 483 8000/1358 telefonszámon.

A Mentorprogram munkatársai

Sudoku Szabály: 9x9, azaz 81 négyzetből álló ábra, amely fel van osztva 9 nagyobb (3x3) négyzetre is. Az ábrát 1-től 9-ig terjedő, egész számokkal kell kitölteni az előre beírt számok segítségével – egy sorban, oszlopban és nagyobb négyzetben minden szám csak egyszer forduljon elő.

Tipp: A megfejtést célszerű a legtöbb számmal rendelkező négyzetben elkezdeni, ceruzával, apró számokat halványan beírva.

6 5

7

5 1

8 3

9

8

4 3 7 4 9 5 8 1

6 1

9 5 1 8 6 3 5 4 2 3 8 4 6 1 7 5 6 4 3 2

8 5 9 6

9 1 3 2

4 5 7 1 4 6 5 6

8 2

A két feladványt helyesen megfejtők között ezúttal nem sorsolunk ki semmit sem – ellenben jól jön egy kis agytorna a vizsgaidőszakban! Kellemes időtöltést!

Viccek - Julika, ahányszor mosolyogni látom, mindig arra gondolok, szívesen felvinném magamhoz.

- Pista, maga ekkora nőcsábász?

- Nem, fogorvos vagyok.

Egy autószerelő épp egy motor hengerfejét szerelte le, amikor meglátta, hogy egy híres szívsebész lép be a szervizbe. Amíg a szívsebész a szervizvezetőre várt, a szerelő átkiabált a termen: - Hé, doki, kérdezhetek valamit?

A sebész kicsit csodálkozva odasétált a szerelőhöz.

A szerelő kiegyenesedett, letörölte a kezét, és ezt kérdezte: - Szóval doki, nézze meg ezt a motort. Én is kinyitom a szívet, kiveszem a billentyűket, megjavítom, beteszem az új alkatrészeket, és amikor kész, úgy működik, mintha új lenne. Hogy lehet az, hogy ezért alig kapok egy kis lóvét, míg maga nagy pénzeket akaszt az alapjában véve ugyanilyen munkáért?

A sebész elmosolyodott és odasúgta a szerelőnek: - Próbálja meg mindezt járó motorral!

Az orvost kérdezi egy barátja, hogy hova siet: - Képzeld, már két hete járok egy beteghez!

- Szegény, és mi a baja?

- Nem tud fizetni.

Kinyílik a rendelő ajtaja, kilép az orvos és látja, hogy a váróban egy fiatal pár üldögél. A nő feláll és elindul befelé: - Jöjjön maga is! - mosolyog az orvos barátságosan a férfira.

- Az orvos a rendelőben felszólítja a nőt, hogy vetkőzzön le, majd tetőtől talpig megvizsgálja. Végül a férfihoz fordul és megkérdezi: - Mindig ilyen zavartan viselkedik a hölgy?

- Gőzöm sincs róla - feleli a férfi. Most látom először életemben. De azért háromszáz forintot megért!

Doki a beteghez: - Maga influenzás!

Erre a beteg: - Doktor úr, ne nézzen már madárnak!

XPRESS COPY Az Élettudományi Központban Nyitva tartás:hétfő-péntek 7-19 óráig

Töltsd fel nálunk a mobilod!

Pannon, T-Mobile, Vodafone egyenlegfeltöltés az XPRESS COPY-nál! hirdetés