Medikus_Lap_12_2007_11

Medikus Lap III. évfolyam, 3. szám A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa A hallgatóktól, által, ért

Tartalom Főszerkesztői levél Fésüs László megtartotta rektori székfoglaló beszédét Tájékoztatás a DE Általános Orvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzat választásáról Új épületszárnnyal bővült az Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék Interjú Dr. Méhes Gáborral, a Pathológia Intézet igazgatójával A TDT hírei A DEOEC hallgatói „Az Igazi Da Vinci” című kiállításon YES Meeting 2007 Angol Misszió Mikulásra készülünk a Gyermekklinikán Gólyabál 2007 A színpadon: a Pesty Party Showband!

Elsőévesek helyzetjelentése Nyári gyakorlat Lengyelországban Egy kis kedvcsináló Könyvajánló A pszichoanalízis hajnalán Járd ki lábam, járd kis most!

Buli buli hátán Teaházi körút Utazás gasztronómiába Egy kis irodalom…

Kedves Olvasó!

2. oldal 3. oldal 3. oldal 3. oldal 4-5. oldal 5. oldal 5. oldal 6-7. oldal 7. oldal 7. oldal 8-9. oldal 8-9. oldal 9. oldal 10. oldal 11. oldal 11. oldal 12. oldal 12. oldal 13. oldal 14. oldal 14. oldal 15. oldal

Mindenki letörölte a gólyabáli szezon csillámporát az arcáról és elővette, szépen kifényesítette téli cipőcskéjét – idén is elérkezett a tél. És megérkezett végre a Medikus Lap legújabb száma is!

Számos újítást fedezhettek fel benne – remélhetőleg örömötökre!

Először is bővült csapatunk 3 aktív és állandó szerkesztővel, név szerint Posta Edit és Ádány Csaba III. éves ÁOK, valamint Gál Levente I. éves NK hallgatóval. A címlap dizájn már szeptemberben megújult, és igen, ebben a számban bővült tartalmunk is – köszönhetően minden aktív cikkíró hallgatónak. Bár ez oldalszámokban nem mutatkozik meg – a betűméretet csökkentettük. Remélhetőleg ezek az újítások fokozzák lapunk iránt az érdeklődést, és népszerűségnek örvendenek majd olvasóink táborában!

Lássuk akkor a tartalmat! Számos egyetemi-tudományos esemény történt az utóbbi hetekben (egyetemi nyílt nap, „A Magyar Tudomány Ünnepe”, díszdoktoravató ünnepség, stb.), ezek közül lapunk Fésüs László rektor úr székfoglalójával, valamint az Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék új épületrészének átadásával foglalkozik részletesebben. Az ÁOK HÖK választások is lezajlottak, a választási bizottság közleményét olvashatjátok még a 3. oldalon.

Különösen a harmad éves hallgatók figyelmébe ajánlom a Pathológia Intézet igazgatójával, Dr. Méhes Gáborral készült interjút. A TDK-zó hallgatók számára is van két cikk Sereg Hajni tollából: az egyik a TDK konferenciával kapcsolatos határidőket is tartalmazza, a másik pedig szép nemzetközi sikerekről számol be!

A Bibliakör is jelentkezik szokásos cikkeivel, ezúttal Mikulásünnepséget szerveznek a Gyermekklinikán.

Ehhez a rendezvényhez bárki csatlakozhat, és kérnénk is, hogy tegyétek meg minél többen!

Természetesen nem feledkezik meg lapunk az elsőéves hallgatókról, és az ősz legnagyobb bulijáról, a GÓLYABÁLról sem!

Az idei bál azt hiszem minden korábbit felülmúlt, amit a visszajelzések is igazolnak. Azért jövőre megpróbálkozunk a lehetetlennel… Jelentőségénél fogva két oldalon át foglalkozunk a témával.

A MOE cseregyakorlat-pályázatok leadásának ideje is lassan elérkezik, ehhez is kaptok egy kis kedvcsinálót! Könyv-, film- és programajánlót is tartalmaz lapunk, remélhetőleg mindenki talál kedvére valót! Új rovatunkban pedig Debrecen teaházait szeretnénk Nektek bemutatni.

Jó szórakozást kívánok a szerkesztők és minden cikkíró nevében!

Lánczi Levente, főszerkesztő

Medikus Lap III. évfolyam, 3. szám║A DEOEC hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa║A hallgatóktól, által, ért.

Megjelenik négyhetente, szemeszterenként négyszer, alkalmanként 700 példányban www.aokhok.hu medikuslap@gmail.com Felelős kiadó és főszerkesztő: Lánczi Levente, ÁOK HÖK PR ügyvivő Címlap&design: Jakab András www.cooler.underground.hu Szerkesztők: Ádány Csaba, Gál Levente, Posta Edit A cikkeket írták (a megjelenés oldalak szerinti sorrendjében): Lánczi Levente, Sereg Hajni, Balázs Anett, Horváth Ágnes, Molnár László, Posta Ágnes, Tóth Anett, Griger Mihály, Kocsor Márta, Kiss Zoltán, Ádány Csaba, Gál Levente, NA, Posta Edit, moha, Bürszem Balázs.

Fotó: Domonkos István, Lánczi Levente Nyomdai munkálatok: Xpress Copy, Zein Fadi, telefon: (20) 468 4226, (30) 468 4226, e-mail: xpresscopy@gmail.com Továbbra is várjuk minden DEOEC-es hallgató illetve hallgatói szervezet cikkét, versét, fotóját, beszámolóját, bármilyen közérdekű közlendőjét! Az újsággal kapcsolatos észrevételeket, kritikákat, tanácsokat is várunk a medikuslap@gmail.com e-mail címen, vagy keressétek személyesen a szerkesztőket a HÖK-irodán, a Markusovszky Lajos Kollégium II-es épületében!

Postacím: Medikus Lap, DEOEC ÁOK HÖK iroda, II-es kollégium 4032 Debrecen, Nagyerdei körút 98. e-mail: medikuslap@gmail.com telefon: 70/3375155

Fésüs László megtartotta rektori székfoglaló beszédét Az elődök és a hagyományok tiszteletével kezdte Fésüs László rektor székfoglaló beszédét, aki Verzár Frigyes professzor utódjaként aposztrofálta magát. Verzár Frigyes volt a Debreceni Egyetem Orvosi Karának első választott dékánja, majd éppen 80 éve az egyetem rektora lett. 1967ben (40 éve) kapta meg az egyetem díszdoktori címét – ebben az évben kezdte meg Fésüs László tudományos munkáját, még diákkörösként az Orvosi Vegytan Intézetben.

Fésüs rektor úr kutatómunkájának bemutatása során röviden ismertette a transzglutamináz és az apoptózis kutatása terén elért eredményeit – ennek részleteit mindenki jól ismeri biokémiai tanulmányaiból. Hangsúlyozta, hogy fontos korán „érkezni” egy-egy új kutatási területre, és kiemelte a mestereinek szerepét. Nem elhanyagolható az alapkutatásból származó eredmények átültetése a klinikai gyakorlatba, valamint a csapatmunka – ami a mai világban megkerülhetetlen.

Hangsúlyozta a tehetséggondozás szerepét és erősítését, egyfajta kutatói életpálya-modell kialakítását. Hasonlóan mindehhez, a K+F tevékenységek gyakorlati hasznosításában is előre kell lépni: ezért jött létre például a Regionális Technológia Transzfer Iroda.

Fontosnak tartotta kiemelni a tudomány népszerűsítését, bemutatását a társadalom széles rétegei felé. Ilyen lehetőség például a Mindentudás Egyeteme előadássorozat, vagy az egyetem kezdeményezései, mint például a Szoborpark, a Látogatóközpont, vagy a Kapcsolat Napja.

A hagyományoktól eltérően számos újdonságot is felvetett beszédében Fésüs professzor úr. Kétségkívül a legfontosabb a Felsőoktatási és Kutatási Minisztérium megalakítására tett javaslata – hiszen a tudományos eredmények jó eséllyel csak megfelelő kormányzati támogatással válhatnak termékké. Ebben a folyamatban fontos szerepe volna a Magyar Tudományos Akadémiának is, de előbb szét kellene választani a tudományos testületet és az intézethálózat irányítását.

Fésüs professzor úr már többször említette a nemzetközi egyetemi rangsorokat, és az azon való megjelenést. Az első 200 európai egyetem között nincs magyar egyetem, ezen mindenképpen változtatni kell. Éppen ezért a tanévnyitón említett hazai elitegyetemek létrehozását, kormányzati támogatását ismételten kiemelte.

Sok sikert, eredményes munkát kívánunk rektor úrnak a tervek megvalósításához! LL

Új épületszárnnyal bővült az Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék November 5-én délelőtt átadták az Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék új épületét.

A tanszék 10 éves története során sikeresen kivívta a hazai és nemzetközi szakemberek elismerését. Az ünnepélyes átadáson Szegedi Gyula professzor, akadémikus emlékezett meg a tanszék megalakulásáról, és méltatta azt a sikertörténetet, amit a tanszék munkatársai véghezvittek az eltelt évtizedben.

Hangsúlyozta, hogy ez Kelet-KözépEurópa élenjáró intézete, és egyike a 8 európai referenciaközpontnak.

Paragh György centrumelnök úr kiemelte, hogy ez a fejlesztés centrum beruházás keretein belül jött létre, mely hozzájárul a munka racionalizálásához, új lehető-

ségeket teremt, és magasabb színvonalú munkavégzést tesz lehetővé.

Fésüs László rektor megemlítette a centrum nagyberuházásait, és felcsillantotta a tanszék lehetőségeit a génterápiában, mely megvalósításához egész KözépEurópában egyedülállóan csak itt adott minden feltétel.

Maródi László, az Infektológiai és Gyermekimmunológiai Tanszék vezetője pedig megköszönte minden munkatársának a munkáját, és rektor úr valamint centrumelnök úr társaságában átvágta a szalagot.

Az átadási ünnepség este a Kölcsey Központban az Immunhiányos Gyermekekért Alapítvány jótékonysági operagálájával zárult.

Lánczi Levente

Tájékoztatás a DE Általános Orvostudományi Kar Hallgatói Önkormányzat választásáról A DE ÁOK Hallgatói Önkormányzatának választása 2007. november 13-16. közötti időszakban sikeresen lezajlott.

A hallgatói részvétel 28,35 %os volt.

A Választási Bizottság megállapította, hogy a választási részvétel meghaladta a jogszabályi minimumot (20%) így a választás érvényesnek tekinthető.

A választási részvétel elegendő ahhoz is (meghaladja a 25%-ot), hogy a Szenátusba a hallgatók több tagot delegálhassanak.

A DE ÁOK Hallgatói Önkormányzat közgyűlésébe bekerült hallgatók névsora: Agócs László, IV. Bakó Károly, V. Fábry György, V. Fürjes Gergely, V. Hendrik Zoltán, III. Hutóczki Gábor, III. Jakab András, V. Lakatos Orsolya, I. Lánczi Levente, V. Péter Sándor, V. Sántha Orsolya, VI. Somogyi Attila, II. Varga Ágnes, IV. Zub Alexandra, I. A választási Bizottság tagjai: Prof. Dr. Csernoch László, DE ÁOK Dékán Körösparti Péter, DE HÖK elnök Kertész Zsófia, DE FOK HÖK elnök A megalakuló „régi-új” Hallgatói Önkormányzat további munkájához sok sikert kívánunk!

A DEOEC hírei, aktualitásai megtalálhatók a centrum megújult honlapján, a www.deoec.hu címen.

Interjú Dr. Méhes Gáborral, a Pathológia Intézet igazgatójával Tanár úr szeptember óta a Pathológia Intézet igazgatója.

Korábban nem a Debreceni Egyetemen dolgozott, ezért kérem, mutassa be röviden korábbi pályáját!

Pécsett születtem, és bár Győrben nőttem föl, egyetemre visszakerültem a POTÉ-ra. Harmad éven kezdtem el TDK hallgatóként dolgozni a Pathológia Intézetben – ekkoriban Kelényi Gábor professzor úr volt az intézet igazgatója, aki nagyon modern gondolkodású volt és jó légkört teremtett a kutatásokhoz.

Nem is akart sose klinikus lenni?

Dehogyisnem. Úgy gondoltam, hogy itt lehet módszereket tanulni, gyakorolni és utána megyek tovább a klinikumba, hiszen a patológia stabil alapot nyújt a gyakorlati orvoslás számára. Végül aztán nem tudtam elszakadni innen.

A 80-as évek közepén, amikor elkezdtem a tudományos munkát, kezdett rohamosan fejlődni a számítástechnika, illetve a molekuláris módszertan és ekkorra vált igazán hozzáférhetővé a hétköznapi gyakorlatban.

Különböző computeres méréseket lehetett végezni mikroszkópos preparátumokon, vagy áramlásos citométert használhattunk, ami akkoriban különlegesnek számított a pathológiában – daganatok DNS tartalmát vizsgáltuk például.

Szóval kellemes összhangban volt a napi rutin, az oktatás, és a tudományos ténykedés. És természetesen meghatározóak az első sikerek is – például egy országos TDK konferencián.

Fontos megemlíteni, hogy mindez abban a történelmi korban történt, amikor hirtelen kinyílt a világ.

Rengeteg lehetőség adódott külföldi tanulmányutakra – pláne a korábbiakkal összehasonlítva… Így igaz. De az a vicc, hogy a kollégáim nagy része majdnem egyszerre élt a lehetőséggel, hogy elmenjen hosszabb időre Amerikába – ott örömmel fogadják a kelet-európai kutatókat – én pedig otthon maradtam a pécsi laboratóriumban egyedül.

Hatalmas szabadság szakadt rám, egyfajta belső tanulmányúton vettem részt.

Nem is vágyott Amerikába?

Természetesen igen. Később több hónapot töltöttem el Manhattentől északra, egy igen elismert, a daganatok sejtproliferációjával, sejtciklusával foglalkozó laboratóriumban.

Az intézetvezető Darzynkiewicz professzor sokat segített és a későbbiekben is egyengette a pályámat. Úgy tudom, hogy a közelben, Ausztriában is dolgozott. Így van. Jó németes voltam és leukémiákkal, lymphomákkal foglalkoztam, amikor kapcsolatba kerültem a bécsi St. Anna klinikával, amely az egyik legkiválóbb gyermekonkológiai kutatóbázisnak számít Európában. Először tanulmányútra mentem, később szerződéssel alkalmaztak és összességében 4 évet töltöttem ott el diagnosztikával és kutatással. Utána létre is hoztunk Pécsett egy kicsit hasonló, komplex tumorgenetikai profillal működő laboratóriumot. Pajor professzor rakta le ennek a kezdeményeit, ehhez hozzá tudtam tenni a magam tapasztalatát, ez azóta is szépen működik.

A bécsi ismeretségeimnek köszönhetően aztán kapcsolatba kerültem a grazi egyetemmel, ahol egy teljesen más jellegű

kutatásba kapcsolódhattam be.

Genomikai alapú vizsgálatokat végeztünk, ill. annak gyakorlati hasznosíthatóságával foglalkoztunk. Máig is nagyon izgat, hogy a pathológia szövet-alapú ismeretanyagát hogyan lehet átvinni a kutatás-fejlesztés progresszív területeire úgy, hogy abból valamilyen hasznosítható információ vagy termék – elsősorban diagnosztikumra, gyógyszerre gondolok – szülessen. A technológia ugyanis folyamatosan fejlődik és a mi esetünkben egy-egy konkrét kérdés jól megvizsgálható. Nem fogjuk tehát egy csapásra megtalálni a rák ellenszerét, de egy betegséggel vagy egy adott kezelés indikációjával kapcsolatban egyre gyakrabban szükséges a folyamat molekuláris hátterét megvizsgálni.

Szöveti mintából pedig patológus nélkül aligha lehet reprodukálható eredményt elérni.

Ezek a kutatások ma hogyan állnak? Én úgy látom, hogy az az óriási várakozás, ami a humán genom megfejtésével, a molekuláris biológia fejlődésével együtt járt, kissé lanyhulóban van. Olyan nagy lépésekkel nem haladt előre sem a diagnosztika, sem a terápia, mint ahogy azt reméltük. Vannak eredmények, de nem pont az, amire évekkel ezelőtt számítottunk. Az új technika és metodika továbbra is meglehetősen drága, a hétköznapi gyakorlatban nehezen hozzáférhető. Összességében azt mondhatjuk, bár rengeteg az új adat, ezek csak szép lassan gyűlnek rendszerbe és mindez még lassabban kerül át a hétköznapi gyakorlatba.

Kanyarodjunk vissza a pályájához! Pécs ugye az anyaintézete, járt New Yorkban, majd Ausztriában. Most pedig a debreceni Pathológia Intézet igazgatója.

Mikor külföldön voltam mindvégig tartottam a pécsi intézettel a kapcsolatot, tehát onnan korábban nem szakadtam el. Ezek után adódott ez a debreceni kihívás. Ténykedésem elég szerteágazó, viszonylag széleskörű kutatási profil, újszerű módszereken és klinikai orientáción alapuló diagnosztika. Azt gondoltam, hogy ezt az elképzelést megpróbálom az intézet vezetőjeként kibontakoztatni. Itt kiváló hagyományos patológiai iskola működik, az egyetemi környezet ugyanakkor rendkívül innovatív. A modern molekuláris biológiai szemlélet és egy magas színvonalú klinikum egyszerre van jelen – ha tehát jól együtt tudunk működni a klinikákkal és támaszkodhatunk az alapkutatás módszereire, akkor ez mindenképpen biztosítja az egyenletes fejlődést.

Mi az, amiben az intézetvezetői munka más, mint a korábban végzett tevékenysége?

Teljesen más jellegű feladat. Labort vezettem, nagy projektekben részt vettem, oktattam, előadtam, itt azonban mindezt koordinálni is kell, ami nagyon lényeges különbség. A másik, hogy az intézet munkatársakból áll, akiknek sorsa, karrierje az intézetvezetőtől is függ, más szóval erős az emberi tényező. „Személyre szabott menedzsment” – valami ilyesmit mondanék, és ez érvényes a hallgatókra, TDK-sokra is.

Ha már a hallgatók szóba kerültek, milyen változások várhatók az oktatásban?

Fontosnak tartom, hogy kiegyensúlyozott legyen az intézet és a hallgatóság viszonya. Az a dolgunk, hogy megtanítsuk a patológiát és egy kicsit meg is szerettessük. Mindenki önként jelentkezik az egyetemre, önként vállalja a képzéssel járó tanulnivalót, a kihívásokat. Ezért aztán nincs szükség durva módszerekre. Két nagy számonkérés alapvetően elég kell legyen az elvégzett munka igazolására: a félévi kollokvium, és az év végi szigorlat.

Hallani lehetett minimumkérdésekről is… Én ezt nem tartom lényeges változásnak, korábban is volt írásbeli beugró. A vizsgastruktúra miatt tartjuk fontosnak, így lesz írásbeli rész, bonctermi rész, tételhúzás, és szövettani metszet. A minimumkérdésekről csak annyit, hogy ez egy segédanyag szeretne lenni, a tananyag vázlatát szeretnénk ezzel a hallgatóknak átnyújtani. Ha egy nagy áttekintés nincs meg, könnyen el lehet veszni a részletekben. A kérdések összeállításán még dolgozunk.

További elképzelés, hogy a szövettani metszeteket szeretnénk interaktív formában, nagy felbontásban az interneten elérhetővé tenni. A nagy hallgatói létszám miatt lehetetlen minden hallgatóval személyre szabottan foglalkozni – ez viszont jó lehetőséget nyújtana a hallgatók számára, hogy „intim” viszonyba kerüljenek a pathológiával. Az év végi szigorlat idejére ez a rendszer akár már ki is épülhet.

A korábbiakban számos nemzetközi és hazai kapcsolatáról volt szó. Van-e tervben szorosabb együttműködés korábbi munkahelyeivel?

Pécsről jöttem, az ottani rendszert jól ismerem, a Semmelweis Egyetem mindkét patológiai intézetével is szoros kapcsolatban vagyok. Célunk, hogy kicsit egységesítsük a tananyagot, ahol szükséges. Abban szinte mindenki egyetért, hogy a Kumar-féle pathológia könyv a tárgy tanulásához kiváló alapmű. A legújabb kiadás magyar fordításán közösen dolgozunk, remélhetőleg jövő szeptemberre megjelenik – ez is jó példája az egyetemi intézetek között fennálló együttműködésnek.

Lánczi Levente

A TDT hírei FIGYELEM! A TDK pályamunkák beadásával kapcsolatos legfontosabb információk a következők: • • • • • • • •

TDK pályamunka beadása: kinyomtatott 2 példányban + absztrakt elektronikus úton A TDK pályamunka elbírálása 3 héten belül történik.

Ha a beadásra szánt pályamunka nem felel meg a formai követelményeknek, a TDT bírálat nélkül visszautasíthatja. pályamunka beadásának határideje: idén végzős hallgatóknak 2008. 02. 28. de a következő tanévben 2008. 12. 31. elfogadott pályamunka elektronikus úton is beadásra kell, hogy kerüljön a pályamunka beadásához szükséges adatlapon szerepelhetnek a potenciális bírálók 1 példány bekötött pályamunkát az elfogadás után az intézetébe kell vinnie a hallgatónak a pályamunka absztraktok fogadásánál a levelezéshez használandó e-mail cím: tdk@dote.hu

További kérdéseitekkel forduljatok bizalommal az intézeti TDK felelősökhöz!

DE OEC Tudományos Diákköri Konferencia 2008 Az absztrakt beadási határideje: 2008. 02. 17. A Konferencia előreláthatólag 2008. április 2-4. között lesz.

A TDT nevében mindenkinek sikeres felkészülést kívánok!

Sereg Hajni, TDT hallgatói titkár

A DEOEC hallgatói „Az Igazi Da Vinci” című kiállításon A DEOEC 250 hallgatója vett részt a DEOEC HÖK szervezésében a MODEM-ben látható, „Az Igazi Da Vinci” című Leonardo életét és munkásságát bemutató kiállításon.

A kiállítás megtekintését megelőzően Dr. Szállási Árpád, egyetemünk magántanára tartott előadást Leonardo anatómiai munkásságáról, hagyatékáról. Köszönjük minden megjelent türelmét, reméljük jól szórakoztatok, és tanulmányaitokhoz, általános művelődésetekhez is sikerült ilyen formában hozzájárulnunk, és igyekszünk a későbbiekben is hasonló kulturális programok rendezésére a DEOEC hallgatói számára!

Lánczi Levente

Young European Scientist Meeting 2007 2007 szeptemberében lehetőségem nyílt rá, hogy részt vegyek a Young European Scientist Meeting-en Portoban, Portugáliában. Ez egy nemzetközi TDK konferencia és tudományos fórum, melyet immáron második éve rendez meg a portói orvosi egyetem. Idén nem csak Európából, de a világ minden tájáról, így többek közt Szudánból és Indiából is érkeztek orvostanhallgatók. A rendezők összességében kétszáz résztvevőt fogadtak, akik többsége maga is prezentálta kutatásának eredményeit – poszteren vagy előadás formájában. A találkozó nyelve természetesen idén is az angol volt.

YES MEETING 2007 A konferenciára már érdemes volt 26-a délután megérkezni, hiszen ekkor lehetőség volt a „check-in”re, ahol megkaphattunk minden, a konferenciával kapcsolatos információt. A szervező bizottság felkészültségét mutatta, hogy a programfüzet minden, a Portóba érkező külföldi vendég számára jelentős információt tartalmazta, a találkozó egészen részletes „menetrendjén” kívül a legfontosabb telefonszámokat, az esti programokra vonatkozó részleteket, még Porto nevezetességeit is. A rendezvénynek a négy csillagos Hotel Mélia Gaia jól felszerelt, kényelmes konferencia termei adtak otthont.

Maga a konferencia 27-én reggel kezdődött az ünnepélyes megnyitóval, ahol a szervező bizottság és a helyi egyetem professzorai üdvözölték a fiatal érdeklődőket.

Ez után a délelőtt és a délután folyamán sor került további ülések megtartására, melyeken nem csak portugál, de elismert külföldi kutatók színvonalas előadásai is elhangzottak. A konferencia mindhárom napon két helyszínen, azaz két teremben zajlott akár a hallgatói, akár professzori előadásokról volt szó. Ezek közül csak néhányat említek, a teljesség igénye nélkül: Elisabeth Pearce, a Boston University Medical Center-ből „Subclinical hypothyroidism and cardiovascular risk” címmel tartott előadást, Kenneth Scott a Houston-i Texas Children’s Cancer Center-ből melanoma metasztázis gének szűréséről beszélt.

Mellettük számos európai kutató munkájába is bepillantást nyerhettünk, így például Xavier Jeunemaitre a párizsi Collége de France-ból a nátrium homeosztázis és a magas vérnyomás genetikai hátteréről beszélt, Arjan Griffioen a maastrichti Pathológia Intézetből angiogenezis inhbitorokról, mint lehetséges tumor terápiás lehetőségekről tartott előadást. Mindezeken túl

több eredményes portugál, olasz, belga, német, spanyol kutató mutatta be tevékenységét, és az előadások után természetesen kérdések felvetésére is volt lehetőség.

A hallgatói előadások minden nap délelőtt zajlottak. Itt is tíz perc volt az előadásra, melyet kb. öt perc vita követhetett. Én péntek reggel kerültem sorra, elsőként a szekcióban. Az immunológia témában jártas bírálóimnak és az érdeklődő hallgatóságnak köszönhetően releváns kérdéseket kaptam, melyekre igyekeztem legjobb tudásom szerint válaszolni és bizonyítani jártasságomat a témában.

Azt mondhatom, hogy az immunológia szekció minden előadása színvonalas volt, ezt a bírálók is kiemelték a szekció végén.

A prezentációk után a bíráló bizottság a posztereket tekintette meg.

Koradélutánra a szervezők minden napra két-két „workshop”pal is készültek (minden nap egyet lehetett látogatni előzetes jelentkezés alapján), ahol interaktív, kötetlen beszélgetés formájában vitathattuk meg az adott témát. Így volt szerencsém részt venni a portói egyetem egyik pszichiátere Sara Sousa által tartott „Relax, don’t panic!” nagyon is gyakorlatias foglalkozásán, a Tiago Outeiro, az amerikai Harvard Medical School oktatója által vezetett „Introduction to research – Creativity in research”, illetve a portoi Pszichológia Intézet munkatársa, Lígia Lima közreműködésével zajló „Improving patient-doctor relation in children” workshop-okon.

Ugyanebben az időben a más érdeklődési területtel rendelkező hallgatók a nukleáris medicina illetve a traumatológia témakörét körüljáró foglalkozásokhoz csatlakozhattak.

SOCIAL NIGHTS A szervező bizottság minden estére színes kulturális programmal készült, hogy a konferencia vendégei megismerjék Porto nevezetességeit, hagyományait, kultúráját. Elvittek saját egyetemük szórakozóhelyére, ahol a portói orvostanhallgatókból álló „Tunas” zenekar zenélt. Volt éjszakai buszos városnézés, megtekintettük a 285 Dalí műből álló egyedülálló vándor gyűjteményt, a Serralves kortárs galériát, és természetesen megkóstoltuk a híres portói bort is.

Minden szervező nagyon készséges és barátságos volt, igyekeztek a vendégek minden kérésének eleget tenni. Az esti rendezvényeket mind az oktatók, mind a hallgatók ott voltak, ami lehetőséget teremtett arra, hogy kötetlen formában ismerkedjünk meg jobban egymással.

PORTO

AWARDING SESSION

Porto Észak Portugália „fővárosa”, az Atlanti Óceán partján fekvő, kb. 200000 lakost számláló város, Portugália második legnagyobb városa. Az ide látogatókat számtalan látványosság gyönyörködteti, hiszen nem csak a vadregényes óceánpart, hanem a hangulatos óvárosi rész, és a várost átszelő Douro folyó partja, a nyüzsgő Ribeira és a Vila Nova de Gaia városrész híres borospincéi, valamint a kortárs művészeti galériák, és az ezekben a hetekben is megtekinthető Salvador Dalí kiállítás is mind-mind kiváló szórakozási lehetőséget ígérnek.

Helyi jellegzetesség az ún. azulejos, mely festett csempe dekoráció, tradicionálisan kék-fehér (akár csak az FC Porto), de a város régi házainak falán sokféle színben megtalálható.

Mivel a YES Meeting a diákok számára egy verseny is volt, akárcsak a hazai TDK Konferenciák, így díjkiosztó gálaesttel zárult. Az ünnepi vacsorának a Porto College of Physicians adott otthont, ahol az ízletes vacsora elfogyasztása után sor került az eredményhirdetésre. Az immunológia szekciót a 2007-es YES Meeting-en én nyertem meg, aminek nagyon örülök, annál is inkább, mert így ez már két éven belül a második magyar (debreceni!) győzelem volt a YES-en, hiszen a tavalyi találkozón Tornai Tamás lett az első helyezett. Egy másik magyar siker is született idén, Balogh András, a Pécsi Orvostudományi Egyetem hatodéves hallgatója szintén első helyezést hozott el, ő a neurológia poszter szekcióban.

Mindkettőnknek nagy örömére szolgált, hogy ilyen szép eredménnyel képviselhettük országunkat és orvosi egyetemeinket.

Reméljük, hogy sikerünk motiválja az itthoni eredményes TDK-sokat, és jövőre még többen vesztek részt a YES Meeting 2008-on Portóban!

Sereg Hajnalka, ÁOK V.

Angol Misszió

N

yáron részt vettem egy úton.

A debreceni medikus bibliakör által szervezett konferencián hallottam, hogy egy angol keresztény közösség újra missziós utat szervez a Felvidékre, ahová a részt vevő angol orvosok mellé magyar medikusokat keresnek tolmácsolásra, kisebb asszisztensi feladatok (vérvétel, vérnyomásmérés, stb.) elvégzésére. A közel sem tökéletes angol tudásom miatt kicsit hezitáltam, de végül jelentkeztem.

Három magyar faluban nyolc rendelő működött (különböző szakorvosokkal: gyermekorvos, érsebész, kardiológus, stb.) hat napon át, annyi gyógyszert szétosztva az emberek között, amennyi remélhetőleg jövő januárig elég – ekkor érkezik ugyanis egy újabb szállítmány. Itt a szegénységnél csak a helyiek vendégszeretete nagyobb, leginkább az volt rám

hatással, hogy az angolokkal együtt szinte azonnal egy nagy család részének érezhettük magunkat.

Jó érzés volt egy tevékeny csapat tagjának lenni. Öt év egyetem után végre úgy éreztem, teszek valami hasznosat…

Egy szótárral és némi testbeszéddel végül megértettük egymást. Miközben az ember megtanul egy másik kultúrában boldogulni, angolul álmodni, emberségében és tudásában gazdagodik, nem utolsó sorban remek embereket ismer meg.

Mindenkit bátorítok, hogy ha van rá lehetősége, ne hagyjon ki hasonló kalandot!

Balázs Anett

Mikulásra készülünk a Gyermekklinikán és a III. Belklinikán A Hallgatói Önkormányzat és a DEOEC Bibliaköre (MEKDSZ) ezúttal Mikulás alkalmából szervez rendezvényt a Gyermekklinikán és a III. Belklinikán is. A műsor során Mikulás-dalokkal szeretnénk a bent fekvő gyerekeknek, betegeknek kedveskedni. Az időpont: december 4. kedd 12.15-13.00 között a III. Belklinikán, illetve ugyanazon a napon 18.00 órától a Gyermekklinikán, amit 17.00-tól egy próba előz meg. A rendezvények előtt lesz egy közös próba is, amelynek helye és időpontja: Markusovszky Lajos Kollégium I. épület, 2007. december 3, hétfő, 19.00 óra.

Jelentkezni a próba időpontjáig lehet a következő elérhetőségeken: 06-30-42-64-745 illetve dotemikulas@freemail.hu valamint személyesen a szervezőknél!

Horváth Ágnes és Molnár László V. évfolyam

Gólyabál 2007

E

z volt életem első gólyabálja, mely nagyon is emlékezetes marad a számomra. Előzőleg vettem már részt gimnáziumi rendezésű bálokban, de ez a bál kiérdemelte az egyetemi bál címet, hiszen nem csak egy bál volt a sok közül.

Az épület, a díszítés, a ruhák előkelő, ünnepi hangulatot teremtettek, és egyáltalán nem volt túlzsúfolt a tánctér sem.

Külön megadta az esemény rangját, hogy a bálon részt vettek az egyetem professzorai, oktatói, valamint a felsőbbévesek, és ne feledjük el a külföldi hallgatókat, akik külön üde színfoltot teremtettek.

A nyitótánc nagyon szép és színvonalas volt, sajnos én partner híján nem táncolhattam. Méltó kezdete volt ennek az eseménynek.

Úgy éreztem, hogy a zenekar fellépése és a nyitótánc között hatalmas volt a szünet, hiányoltam egy kis műsort közötte. Ez idő alatt azonban volt lehetőség a csoporttársakkal elmélyültebben beszélgetni, és együtt lenni velük, így szerencsére a csoportunk is jobban összerázódott a gólyabál alatt, ami nagyon örvendetes. A közte lévő időben sikerült feltérképezni a büfét is, és örültem annak, hogy van lehetőség konszolidált árak mellett jó ételeket enni. Bár jövőre valószínűleg befizetek az állófogadásra, mert másoktól nagyon jókat hallottam róla.

A zenekar pedig kifogástalan volt. Mindenki megtalálhatta magának a megfelelő zenét, és a zenekar pihenőidejében a CD-n lévő számok is jól voltak összeválogatva. Erre a kiváló zenére hajnalig tartó tánccal sikerült az estét feledhetetlenné tenni.

Ez a gólyabál nagyon sokáig emlékezetes marad számomra, és jövőre is ott a helyem!

Posta Ágnes

A színpadon: a Pesty Party Showband!

Mikor és kik alapították a zenekart, kik a jelenlegi tagok?

A Pesty Party Showband 2000 óta, vagyis hetedik éve MŰKÖDIK, és ezt azért mondom hangsúllyal, mert egy folyamatosan koncertező zenekarról van szó.

Az együttest egy gitáros barátommal alapítottuk, az ő távozása után önállóan menedzselem a zenekart, és a zenekari produkció mellett teljes körű rendezvénytechnikával is foglalkozunk. A jelenlegi tagok profi zenészek, korábban megfordultak a Bikini, a Back II Black vagy a Crystal zenekarokban, a zenekar énekese pedig a Megasztár II. elődöntőjének győztese volt. A zenekarban Tábori

Míra, Botlik Detti és Domján Robi énekel, Kató Zoli szaxofonozik, Wachtler Dani gitárokon, Braun Laci basszusgitáron játszik, Maszlag Joe billentyűzik, Zsoldos Dániel ütős hangszereken, jómagam Maszlag Tamás pedig dobokon játszom.

Milyen zenét játszotok?

Vannak-e saját számaitok?

Alapvetően bulizenekar vagyunk, az esetek többségében olyan rendezvényeken lépünk fel, ahol fontos a minőségi zene és a hangulatkeltés, a közönség felpörgetése, megtáncoltatása.

Ez nagyjából behatárol egy stílust, amit ma divatosan Retronak hívunk, vagyis a 70-es, 80-as évek legismertebb disco, pop-rock dalait játszuk, azt is mondhatnám, hogy gyermekkorunk legszebb dalait...

Saját dalokat nem játszunk és nem is tervezünk ilyeneket írni.

Hol szoktatok rendszeresen, vagy alkalomszerűen zenélni?

Milyen rendezvényeken vesztek részt?

Országszerte megfordulunk fesztiválokon, céges partikon, bálokon,

utcabálokon, de játszunk egyetemi-, és főiskolai klubokban is, és minden olyan rendezvényen, ahol szükség van egy jó zenekarra. Büszkén mondhatjuk, hogy az egyik legkeresettebb rendezvényzenekarrá nőttük ki magunkat, már nem csak Magyarországon, hiszen egyre több külföldi felkérés érkezik Erdélyből, Szlovákiából, Lengyelországból és a környező országokból. És ez egy ilyen kaliberű, úgymond „nem sztárzenekarnál” nagy szó!

Sőt!

Decembertől együttesünk Szekeres Adrienn kísérőzenekara is, ami eddigi munkánk legnagyobb elismerése!

Milyennek értékelitek a DEOEC Gólyabált? Játszottatok korábban gólyabálon? Köszönettel tartozunk a Gólyabál szervezőinek, elsősorban Kertész Zsófia és Fürjes Gergely HÖK elnököknek a meghívásért és a bizalomért, hogy ismeretlenül mellénk tették le voksukat az idei Gólyabállal kapcsolatban.

Idén először elmondhatjuk magunkról, hogy a 2007es év Gólyabáljainak egyik legtöbbet foglalkoztatottabb zenekarának

számítunk, hiszen a Szolnoki Főiskola, az IBS, a Műszaki Egyetem, a Debreceni Egyetem és a KJF gólyabálján is játszottunk, játszunk.

Milyen volt a színpadról a buli?

Szívesen jönnétek jövőre is?

Hogy milyen volt a buli? Erről talán a közönséget kellene megkérdezni... Mi nagyon jól éreztük magunkat és reméljük lesz még alkalmunk nálatok játszani, más egyetemi rendezvényeken, bulikon!

A zenekaron-zenélésen kívül mivel foglalkoztok a „civil” életben? Van emellett polgári foglalkozásotok, vagy megéltek a zenélésből?

A zenekari tagok 80 %-a zenélésből él, vagyis profi zenész, de vannak úgymond „fél profik” is, akik civilben rádiós zenei szerkesztők, minőség ellenőrök vagy stewardessek...

Mi volt a legviccesebb élményetek a zenéléssel kapcsolatban?

Aki zenéléssel foglalkozik, az tudja, hogy az egész egy nagy buli, sajátos hangulatával, a sok-sok utazással, hétről-hétre új sztorikkal...

Maradjunk annyiban, hogy rengeteg csajozós történetünk van, és ebből a debreceni Gólyabál után is kaphattak ízelítőt egyesek...

Ha van kedvetek, látogassatok el internetes oldalunkra, melyet a www.pestyparty.hu címen találtok.

Az utolsó szó jogán pedig csak annyit szeretnék mondani: köszönjük a DEOEC vendégszeretetét, a kedves fogadtatást, köszönjük a remek hangulatot és bízunk benne, hogy előbb-utóbb még visszatérünk!

Sziasztok!

Lánczi Levente

Élet a könyvek, jegyzetek mellett, avagy nélkülük…

Elsőévesek helyzetjelentése

A

z elmúlt pár hét rohamosan valami ínyencséget, eltelt.

Még az elején amivel körbekínálták a végeláthatatlannak tűnt a vidám társaságot. Nem ránk váró 15 hét és már a félidőnél semmi, hogy egyes fiúk is túl vagyunk. Mindenki átesett az milyen jó marcipános első megmérettetéseken, talán sütit tudnak alkotni! elmerülésen és/vagy Kérnénk a receptjét! sikerélményen, melyek új Szerencsére senki nem elhatározásokat szőttek elsőéves fulladt ki sem „katonáink” fejében, elsősorban pókerben, sem tanulási stratégia címén, amit szkanderben, sem a vezetőik sulykoltak jóindulatúan Nagyerdőben tartott, buksijukba. sárfürdőben Persze a népes tábor nem csak megrendezett ezzel tölti az idejét, hiszen sorversenyben (nem debreceni egyetemünk számos más semmi lehetett lehetőséget is tartogat, amivel elintézni, hogy épp érdemes élni. akkor essen az eső!), A Gólyahéthez hasonlóan jó hangulatban telt az A második hét egyből jól kezdődött, így mindenki őszinte elsősök évfolyamestje is felidézte a gólyatábori szunnyadó örömére az események emlékeket.

A HÖK-ösök „táncos mulatságban” fejtágításának köszönhetően sok infót kaptunk a félév végződtek, még Dévényi Tibi bácsi jelenléte nélkül is. menetéről, kapcsolódó szervezetekről, lehetőségekről. Utána A Gólyahetes események nagyon lefárasztották az elsősöket, egyből „át is vehettük” ideiglenes „anyáinkat”, „apáinkat”, akik de bele kellett vetniük magukat a munkába és egyéb másba. bevezettek a Gólyahét rejtelmeibe. Mindenki kivehette a Akinek volt kedve, találhatott színvonalas időtöltéseket akár részét! Egyből elő is kerültek vicces orvosi igazolások, leletek kikapcsolódás, akár kultúrálódás szempontjából. Elég színes a nem létező, ráadásul lehetetlen esetekről, amik bizonyára palettát kaptunk: közös filmnézés a mozirajongóknak, orvosi fejtörést jelentenének – ha volnának. A Klinika Mozi kiállítások a művészetet kedvelőknek és a szerdánkénti adott otthont a jókedvű első benyomásokat taglaló Egyetemi Istentisztelet a lelki megnyugvásra vágyóknak… műsoroknak, amik többször mulattatták az összegyűlteket, ha Az évfolyamest színes kavalkádjával, tiszta és tarkított elég közel merészkedtek a színpadhoz. A Gólyák és felhangjaival érünk mondandónk végére, no meg mindazzal, felsőbbéves barátaink mázlijára minden csoport kifundált hogy elérkezett a Gólyabál…

Tóth Anett, I. évfolyam

Nyári gyakorlat Lengyelországban Az elmúlt évek itthon eltöltött nyári gyakorlatai után úgy döntöttem, hogy a negyedéves szabadon választható gyakorlatomat külföldön végzem. Így sikerült a Magyar Orvostanhallgatók Egyesülete által eljutnom Lengyelországba.

Több ismerősöm tanácsolta, hogy a számos lengyel város közül Szczecint válasszam. Én megfogadtam a tanácsukat, és utólag kijelenthetem, ezt nagyon jól tettem.

Ez egy kb. 400 ezer fős kikötőváros a lengyel hon észak-nyugati sarkán az Odera folyó torkolatánál közel a német határhoz. Debrecenből, és tulajdonképpen Magyarországról ketten, én és egy csoporttársam utaztunk hazánktól ily messze régi német nevén Stettinbe, amely egyébként hajógyártásáról híres illetve, hogy itt található a világ legrégebbi mozija.

Az utazást nekünk kellett biztosítani, így mi a vonatút mellett döntöttünk. Mivel Krakkóban át kellett szállnunk, mi úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, megnézzük ezt a gyönyörű várost.

Másnap tovább zötyögtünk a vonattal, míg végül estére elértük úticélunkat. A megérkezést követően elfoglaltuk nem éppen ötcsillagos szállásunkat, majd a hosszú út fáradalmaitól meggyötörve nekivágtunk a szczecini éjszakának.

Persze hozzá kell tenni, hogy két nappal később érkeztünk, mint a többiek és pénteken este, amely mint tudjuk, a szórakozásról szól. A rendkívül jól „összedobott” kis társaságban voltak szerbek, oroszok, bolgárok, törökök, taiwaniak, olaszok, egy-egy német, román, macedón, horvát, brazil, svéd, valamint egy egyiptomi, a csoport mókamestere, no meg persze „The hungarian guys”, ahogyan minket

hívtak. Az első napok azzal teltek, hogy megismerjük egymást, a várost, no meg a lengyel söröket, amelyek kijelenthetem, nagyon ízletesek.

A klinikák közül én a gasztroenterológiát választottam, ami sajnos elég messze volt a szállástól, de nem bántam meg, hiszen így az ötödév előtt nagyon sokat tanulhattam a gyomor- és bélrendszeri betegségekről. A klinika kinézetében, felszereltségében az itthoni kórházakhoz hasonló, habár fejlettségben szerintem előrébb álnak.

Az orvosok nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek voltak, és szinte mindegyikük beszélt angolul.

Teljesen kollegáknak tekintettek minket és mindent elmagyaráztak érthetően.

Időnk nagy részét az endoszkóp laborban töltöttük, ahol alaposan megismerhettük ezt a diagnosztikai eljárást. Minden egyes beavatkozásnál a vizsgáló orvos közvetítette nekünk, hogy mit láthatunk, a gasztrointesztinális traktus mely szakaszán járunk, és persze ha talált valamilyen elváltozást, azt mindig megbeszéltük.

Láthattam több echoendoszkópiás beavatkozást is, amely során az ultrahang segítségével a bélfal minden rétegét láthatjuk. Sajnos beteget vizsgálni nem sok lehetőségünk volt, hiszen a betegek egyáltalán nem beszéltek angolul, de ennek ellenére azt mondhatom, nagyon sok tapasztalatot szereztem.

Jó volt megismerni egy másik ország kórházát, és annak orvosait, akiktől nagyon sokat tanulhattam.

Az ott töltött időnk nagy részét persze nem a kórház fehér falai között töltöttük.

A lengyel contact personok (CP-k) mindent megtettek annak érdekében, hogy ne unatkozzunk, és szabadidőnket hasznosan töltsük el. Így minden nap volt valami program, pl. séta a hatalmas szczecini parkban, csónakázás a tóban, koncertek, evés-ivás a kikötőben, ja és minden este buli Szczecin legjobb szórakozóhelyein.

Az egyik hétvégén elutaztunk Gdanskba, egy másik kikötővárosba,

ahol mindenfelé keskeny, hosszúkás, négyszögletes épületeket, az un.

Fachwerkhausokat láthatunk.

Az első nap megnéztük a legszebb látványosságokat, köztük a világ legrégebbi dokkját, hatalmas templomokat, az Aranykaput, majd mindezek után este egy fergeteges buliba mentünk egy közeli kisvárosba a térség legnagyobb discojába.

Másnap elhajókáztunk Westerplattera, ami arról híres, hogy itt kezdődött az II. világháború. Számos emlékmű megtekintése mellet a Baltitengert is megcsodálhattuk, amiben a lábunkat is megmártóztattuk. A gdanski kirándulás után már nem egy csoport, hanem egy kis család lettünk, hiszen egyre jobban összehangolódtunk és jó barátságok alakultak ki.

A következő hétvégén néhányan úgy döntöttünk, hogy elutazunk a német fővárosba, Berlinbe. Mindössze két óra vonatút után megnézhettük a híres Reichstagot, megcsodálhattuk a hatalmas Berlini dómot és sétálhattunk a Fal mellett, ami egy örök élmény marad számomra.

Miután visszaérkeztünk, a hazaindulás előtti néhány napon megpróbáltunk minél több időt együtt tölteni, hiszen egyre jobban közeledett a fájdalmas búcsú ideje. Nehéz volt kimondani, de mégis ki kellet: Good bye! Persze megfogadtuk az ott szerzett barátokkal, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot, és reméljük, még újra találkozunk. Hazafelé menet még tettünk egy kis kitérőt Prágába, az Arany Városba, ahol még két napot töltöttünk, majd egyszer csak ismét itthon találtuk magunkat.

Miután hazaérkeztünk nagyon hiányoztak a srácok, akikkel annyi szórakoztató, közös élményt éltünk át.

A kirándulások, a sok-sok nevetés, a bulik, és az együtt eltöltött idő egy olyan emlék marad számomra, amire mindig jókedvűen és boldogan emlékszem majd vissza.

Remélem ezzel a kis élménybeszámolóval kedvet csináltam mindazoknak, akik tervezik, hogy megpályáznak valamilyen külföldi cseregyakorlatot, és aki szereti a jó bulikat, a jó söröket, a tartalmas kirándulásokat, a barátságos embereket, annak egy kitűnő választás Lengyelország, hiszen ahogy a mondás is szól : „Magyar, lengyel két jó barát, együtt harcol, s issza borát.”

Griger Mihály

Egy kis kedvcsináló Sokunknak már csak egy hónap van hátra ebből a félévből – mindjárt itt a karácsony (és sajnos a vizsgaidőszak is) és a nyári tervezgetés ideje: pályázat külföldi nyári szakmai cseregyakorlatra. ehhez szeretnék kedvet csinálni és ötleteket adni…

A külföldön eltöltött gyakorlat, amellett, hogy betekintést enged más országok (vagy akár földrészek) betegellátási módszereibe, az ott folyó szakmai munkába, sok szép élménnyel gazdagítja a vállalkozó szellemű hallgatókat. Kipróbálhatjuk, hogyan tudunk boldogulni egyedül, egy másik, számunkra teljesen idegen országban.

Idén is rengeteg ország szerepel a listánkon, melyek közül szeretnék néhányat kiemelni!

Észtország – sok kis felfedezni való sziget A kis balti ország fővárosa Tallin, az ország második legnagyobb városa Tartu, mely egyben a kulturális és

turisztikai központ, így mozgalmas, ideális a fiatalok számára. A várostól nem messze található a Peipsi-tó, a parton ortodox templomok találhatók. A túlparton már Oroszország terül el. Észak felé található a sokszínű Endla Nemzeti Park, mocsarakkal és csodálatos vízesésekkel.

búvárok paradicsoma, csodálatos tengeri világ, emellett számtalan nevezetesség, történelmi kincsek várnak ránk. Betekintést nyúlt az arab világba, kelet és nyugat találkozásába és a fényűző életbe.

Megismerkedhetünk az arab vendégszeretettel.

Egyiptom – Afrika és Ázsia

Portugália

A két kontinensen elterülő ország partjait két tenger is mossa – a Földközi- és a Vörös-tenger – melyek káprázatos élővilágukkal mindenért

Európa egyik legrégibb országa, mely sokszínű élményt nyújt. Bármerre indulunk, mindig valami újat fedezünk fel: keveredik a mediterrán atmoszféra, a modern európai civilizáció, a mór kultúra és a kereszténység hatása. Az ország barátságos, az emberek kedvesek – idén augusztusban mi is kaptunk egy darabkát az országból, két portugál hallgatót fogadtunk Debrecenben. Szebbnél szebb városok várják a látogatókat: Sagres, a sziklafalon nyugvó halászfalu, Sintra palotái, Lagos, az egyik legnépszerűbb turistaparadicsom, persze szigorúan a teljesség igénye nélkül.

kárpótolják az oda utazókat. A kalandkedvelők számára pedig ott a sivatag, mely szintén felejthetetlen élményt nyújt. Az ország élő történelem, látnivalókkal teli. A nevezetességeket oldalakon keresztül sorolhatnánk, így csak néhányat említenék: a Királyok Völgye, Hurghada, Luxor és a Nílus, mely kihagyhatatlan a felsorolásból.

Kuwait – „az új belépő” Sokak számára csak az olaj országaként ismert. Kuwait a Perzsaöböl északnyugati partján található, színes történelemmel, gazdag kultúrával és rengeteg látnivalóval. A

Ez a rövid ízelítő remélem sokak érdeklődését felkelti, segít a döntésben azoknak, akik biztosan tudják, hogy szeretnének utazni, világot látni.

Reményeink szerint a közeljövőben egy ismertető, népszerűsítő est keretében azoktól a hallgatóktól kaphatnak további információkat, hasznos tanácsokat az érdeklődők, akik már voltak nyári gyakorlaton külföldön. Várjuk mindenki érdeklődését!

Kocsor Márta – MOE DHB LEO

KÖNYVAJÁNLÓ Badár Sándor-Horváth János: Jappán Azt hiszem, hogy Badár Sándort nem kell bemutatni senkinek. A stand-up comedy birodalmi lépegetőjeként nagy sikerrel fröcsköli a jókedvet és szórakoztató filmjei mellett már reklámokban is támad, melynek eredményeként a kis hazánkban egyre jobban eluralkodó óvodai erőszak kezd háttérbe szorulni, hisz mennyivel érdekesebb dolog Szőke kapitányost játszani, mint mondjuk furulyával fojtogatóst.

A Jappán című könyv – ami azért 2 pé mert múlt idő – 2 szentesi rosszgyerekről szól, akik úgy döntenek, hogy elutaznak Japánba. Nem volna ez olyan nagy dolog, csakhogy mindez tizennyolc évvel ezelőtt, az államszocializmus idején történt.

Fogalmazhatok úgy is, hogy Madonna már nem volt szűz, amikor Badár, avagy az „egzotik Brad Pitt” és barátja Horváth János, műanyag papucsban, csővázas hátizsákkal elindult Japánba a volt Szovjetunión keresztül.

A Jappán egy olyan retró útikalandkönyv, ami hangos könyvnek is beillik az olvasás közben feltörő nevetés miatt. Szerintem a két szerzőn átment egy humor kamion, de a lényeg, hogy túlélték és ez csak jó nekünk. Úgy érezzük, mintha egy kocsmai beszélgetést olvasnánk, ahol a 2 főszereplő egymás szavába vágva idézi fel az utat. Megtudhatjuk, hogy hogyan lehet boldogulni Moszkvában mindössze 3 orosz szó használatával, illetve azok kombinálásával, hogy mivel lehet halálközeli élményhez juttatni egy KGB ügynököt és hogy hogyan másszuk meg a Fujit térdig felhúzott, eret elszorító fehér román zokniban és lyukacsos Kappa izomtrikóban.

Azt mondják, hogy átlagosan 15-ször mosolygunk egy nap. E könyv olvasásával ezt a számot lazán megduplázhatjuk. A könyvet azoknak ajánlom, akiket felkészületlenül ért tél tábornok támadása és így sokat unatkoznak a meleg szobában, illetve azoknak, akik szeretik humorral kényeztetni lelküket. Nemsoká a vizsgaidőszak karmai marnak belénk, de még belefér egy ilyesfajta szórakozás.

Végezetül a legfontosabb: a Jappán 2490 Ft-ba kerül, de 2500-ból már nem illik visszakérni (állítólag).

Kiss Zoltán, IV. évfolyam

A pszichoanalízis hajnalán Roberto Faenza: Lélekszakadva (The Soul keeper), 2003.

Ez a cikk nem csak egy filmajánló: Sabina Spielrein életét és munkásságát is szeretném bemutatni nektek. Sajnos nevét nem igazán ismerik, majdhogynem elveszett a történelem süllyesztőjében, pedig nélküle talán Freudot vagy Jungot sem ismerhetnénk. A tisztességes játék (mint ahogy a neve jelentése) megkívánja, hogy őt is megismerje a világ. Jelentőségét a szakma is csak nemrég kezdi értékelni.

A filmben párhuzamosan fut két történet. Az egyik az 1900-as évek elején játszódik, a másik a jelenkorban, melyben Sabina naplóját egy skót történész és egy fiatal francia nő elemezgeti – így egy kicsit dokumentumfilm hatását kelti.

A XX. Század elején egy 19 éves őrült lányt hoznak Oroszországból a zürichi elmegyógyintézetbe. A családja dr.

Jungra bízza lányukat, Sabina Spielreint. Itt alkalmazza rajta Jung először Freud módszerét, a pszichoanalízist – szakítva az eddigi „hagyományos” gyógymódokkal, mint például hidegzuhany, ágyhoz kötözés, kényszerzubbony. Az elején persze nehezen haladnak. Sabinának súlyos hisztérikus rohamai vannak, amit az

intézet vezetői szerint is képtelenség holmi beszélgetéssel gyógyítani. A terápia mégis használ: Sabina egyre

jobban megnyílik Jung előtt és Jung is Sabina előtt. Ez a találkozás több lett, mint orvos és páciens találkozása. Jung egyszer orvos és máskor férfi, Spielrein pedig hol páciens, máskor kolléga, vagy éppen nő. Hogyan és mi alapján húzódnak a határok egyik és a másik között? Eddig a pontig azt mondhatná bárki, hogy ez a film ismerős, pont olyan mint az Ópium. Olyasmi, csak ez teljesen más.

Jung átütő sikert ér el a kezeléssel.

Olyannyira, hogy Sabina felvételt nyer az orvosira, és pszichiáter lesz belőle.

Ez már magában egy szép teljesítmény egy őrülthöz képest, ráadásul ő még a női nemhez is tartozik, mert ugye akkoriban ritkaságnak számított egy értelmiségi nő.

Később személyesen is megismerkedik Freuddal és tagja lesz a Bécsi Pszichoanalitikus Egyesületnek.

Egy különleges hármast alkotnak Junggal. Megfordul Berlinben és Genfben is. A ’20-as években visszatér Oroszországba, illetve akkor már a Szovjetunióba, mint az Állami Pszichoanalitikai Intézet munkatársa. A moszkvai egyetemen gyermekpszichiáterként szemináriumokat vezet. Létrehozza a Fehér Óvodát (White School), ami nevét a fehér bútorairól kapta. Egy teljesen új perspektívát adott a sérült gyermekek nevelésében. Ez az újmódszer a kommunista rezsim szerint abszolút rendszerellenes volt – de hát akkoriban mi nem volt az. A pszichoanalízist betiltották, ahogyan a tanait is. Ő azonban hajthatatlan maradt, és kiállt az elvei mellett. Ádány Csaba

Járd ki lábam, járd ki most!

Gondolom nem sokan voltatok már táncházban, pedig érdemes elnézni az efféle helyekre, ahol élőzene van és fergeteges hangulat. Tudom ajánlani a Sikk Cafét, ahol moldvai táncház van minden hétfő este. A zenéről a Sugalló nevezetű formáció gondoskodik, a hangulatról illetve a tánctanításról pedig néhány néprajz szakos leányzó. A tánc miatt a falábúak se keseredjenek el – nem versenyszerűen kell táncolni, és nem egymás leégetéséről szól az egész.

A moldvai zenére többnyire körtáncot járnak, de természetesen vannak páros táncok is, és a lépesek nagyon hamar

elsajátíthatók. Jól átmozgatja az egész testet, egy-két tánc után homlokból gyöngyözik egy kicsit az ember. Ne feledjük, ez egy vendéglátóipari egységben van, tehát az elvesztett folyadék mennyiségét könnyen pótolhatjuk a pultnál. A hely szépségét növeli még, hogy abszolút füstmentes, ugyanis nem lehet odabent rágyújtani, csak a bejáratnál.

Miután a zenekar megfáradt, hallgathatunk felnőtteknek szóló mesét eredeti csángó kiejtésben illetve népdalt is tanulhat, aki szeretne.

Ha valaki komolyabban érdeklődik a népzene iránt, annak ajánlom a www.folknaptar.hu weblapot, illetve a zenekar honlapját, www.sugallo.tvn.hu Ádány Csaba

Csak néhány gondolat… „Mutassatok nekem egy épelméjű embert és én meggyógyítom.” – C. G. Jung „A humor az elme mindennapos tisztálkodása.” – Renard „Bölcsen gondolkodni és ostobán cselekedni emberi dolog.” – A. France „Van ilyen asszony. Felvarrja a kabátakasztódat és utána egy életen át arról beszél, hogy neked adta az ifjúságát.” – Krotkij „Az agy szerepe annyi, hogy lehűtse a test által felmelegített vért.” – Arisztotelész „Nem az a fontos, hogy elsők legyünk, hanem az egyetlenek.” – Renard „Isten a semmiből teremtette a világot. Meg is látszik rajta.” – Valery

Buli buli hátán NK-s szakest 2007. november 8.-a nevezetes nap: a népegészségügyis hallgatók (köznapi nevükön NELL-esek és NEF-esek) szakestje 20:00-tól kezdetét veszi. A bulinak a Klinika Egyetemi Klub adott helyet. A négy évfolyam össznépi szórakozását a HÖKösök szervezték nagy odaadással, érthető hát, hogy kezdetben nehezteltek kissé az első évfolyamra, mely alig egy tucat embert delegált. A silány reprezentáltság oka talán, a honvágy, talán más.

Kisebb mértékben ugyan, de az is közre játszott, hogy szerencsétlen egybeesés folytán a Da Vinci kiállítás is aznap este volt esedékes – néhányan a reneszánsz művészetet választották a retró party helyett. Most már kár is azon merengeni, ki hol volt, vagy hol nem. A szakest megy tovább, így az elsősök egy csoportot alkottak a vetélkedés alatt. Merthogy volt vetélkedés is: csapatnévvel, logóval és érdekes feladatokkal!

A csapatoknak (a NEFritisz-től a Lenetold!-on át a RetróNElli-ig) először is éles elméjükről kellett számot adniuk egy teszt kitöltése révén. Ehhez a legelemibb ismeretek voltak szükségesek, mint a kéjgáz képlete vagy az ökológiai indoklása annak, miért is nem él kék bálna a hortobágyi pocsolyákban. Eleinte azt hittük, ez mulatságos; csak a következő heti ökológia előadáson szembesültünk vele, hogy ez valódi biológiai probléma. A megoldás egyébként: „Mert nem fér bele”.

Eztán a különböző retrós öltözékek kerültek pontozásra. Persze nem egy feladat központjában az alkoholfogyasztás alternatív módjai álltak (lehetőleg kéz nélkül, és nem pohárból). A legnagyobb sikert a limbó és a karaoke aratta. A legjobb csapatok pezsgőt kaptak, mi elsősök pedig egy üveg bort különdíjként az első szakestünkre.

Az eredményhirdetés és ünnepélyes díjkiosztó után az asztalok a fal mellé kerültek, és a táncparkett megkapta a magáét.

Sajnos hajnal egy órakor el kellet mennem, de hiteles források arról számolnak be, hogy a fergeteges Retró-party még jó ideig szakadatlanul folytatódott.

Gál Levente

Klinika Bulika A csütörtöki medikus bulik hangulat felelősével, Szabó Janival beszélgettünk, aki évek óta aktívan részt vesz az egyetemi közéletben, fő specialitása a hallgatói sportélet szervezése. Mostanság a zenéléssel bővítette a repertoárját.

Mikor és miként kerültél kapcsolatba a zenével?

Kisebb koromban táncolni, énekelni és zongorázni tanultam hosszabb-rövidebb ideig, a zene a sport mellett az életem részévé vált. A zenei műfajok legtöbbjét szívesen hallgatom. A dj-kedés pár éve foglalkoztat, a Kotta Fesztivál keretein

bulikat, az volt a célunk, hogy valamilyen formában a „régi Klinika” hangulatát élesszük újra, amikor nem volt kérdéses, hogy egy DOTÉs hol bulizik hétről-hétre. Abban az időben mindent a diákok csináltak, ami ma már nehezen kivitelezhető lenne, de legalább a zenét egy ismerős arc szolgáltatja.

Próbálok minél több stílust játszani, de minden igényt biztosan nem lehet kielégíteni. Az aktuális slágerek mellett a táncolható és énekelhető számokat favorizálom.

Mennyire fogékonyak a DEOEC-es hallgatók a csütörtöki bulikra?

Az elmúlt pár évben néhány egyetemi szórakozóhely nagyon

belül kezdtem el megerősödött, és A Medikus Kori Bulik ismerkedni a hatalmas tömegeket hangulatáért is Szabó Jani felel szakmával, az vonzanak. Mi nem ottani lemezlovasoktól lestem el az kívánunk velük versengeni, nem is alapokat, és a stílusomra is ők voltak a lenne rá lehetőségünk, de szeretnénk, legnagyobb hatással. ha a DOTÉsok magukénak éreznék a Milyen művésznéven futsz?

Klinikát, és beépülne a heti Nem vagyok igazi dj, nincs meg a programjukba, hogy ott végzetségem, de a tudásom se, ezért csoporttársaikkal, évfolyamtársaikkal és nincs igazi művésznevem, bár többen barátaikkal együtt szórakozhatnak.

Gazdee-nak hívnak…

Szerencsére a hallgatói Milyen stílust képviselsz? önkormányzatokkal nagyon jó a kapcsolat, akik az évfolyam estekkel, Fix stílusról nem beszélhetünk, és nem szakestekkel, a gólya- és medikus is célom, hogy egy irányba héttel népszerűsítik és színesítik a elkötelezzem magam.

Amikor a medikus bulikat. Hétről-hétre nő a hallgatói önkormányzatok „törzstagok” száma, akik magukkal támogatásával elkezdtem a medikus

hozzák a barátaikat, és így adott a megfelelő létszám a jó hangulathoz.

Milyen tapasztalataid vannak eddig a bulikról?

Volt több jó és néhány nagyon jól sikerült buli szerintem!☺ Más helyekkel ellentétben, én szívesen veszem a vendégekben megfogalmazódó kéréseket, amiket lehetőség szerint valóra is váltok, és később már kérés nélkül is lejátszok, ha jó a fogadtatása.

De a kevésbé populáris és nehezen táncolható kéréseket nem áll módomba teljesíteni, illetve el is felejtek néhányat, amiért páran tüzes-villámokat szórnak szemükkel rám… Természetesen több kritikát is kapok, amiket szívesen veszek, mivel segítenek a fejlődésben.

Előfordult, hogy kérések, letolások, dicséretek sms-ben, e-mailben vagy közösségi portálokon keresztül érkeztek Miben különbözik a Klinika a többi helytől?

Természetesen a vendégek nagyrészt OEC hallgatók, és mivel közel van a kollégiumokhoz, sok közülük a kollégista. Amennyiben az időjárás engedi, hangulatos főzéseket lehet az udvaron szervezni, ahol asztalok, padok és főzőhelységek találhatók.

NA Az idén is fergeteges sikert hozó Fogász Szakestről a következő számunkban olvashattok majd!

Ne feledjétek, december 5-én 20 órától ismét Medikus Kori Buli!

Sztárvendég idén is: a lappföldi Mikulás!

Elvarázsolt, nyugodt sziget a belváros szívében: a Carpe Diem Teaház Elhatároztuk, hogy minden hónapban bemutatunk egy különleges helyet, ahol tölthetünk néhány frissítő percet barátainkkal, kikapcsolódhatunk a dolgos hétköznapokból. Az első ilyen hely, a Carpe Diem Teaház volt. És a kritika igencsak pozitívra sikeredett.

A Carpe Diem 2005 elején nyitott, ezzel ez volt Debrecen első ilyen jellegű vendéglátóhelye és nagy sikert ért el minden korosztály esetében, olyannyira, hogy tavaly már ki is bővítették.

Szerintem ez nem szimplán egy hely, ahova az ember beül és megiszik egy teát.

Itt az ember elmerülhet gondolataiban, érzéseiben és természetesen a teában. Hosszú, kellemes beszélgetések színhelye lehet. És ez talán Debrecen azon kevés helyeinek egyike, ahova az ember még egyedül is szívesen betér.

A teaválaszték rendkívül széles, magam nyitás óta járok oda rendszeresen, de még a tealap negyedét sem sikerült kipróbálnom. A gyümölcsteáktól kezdve az autentikus, különleges kínai és japán teákig mindent megtalálhatunk.

A teaház nemcsak a széles választék miatt egyedülálló, hanem a teakultúra elterjesztésében való tevékenységük is figyelemre méltó. Létrehoztak egy nem akármilyen honlapot, amelyen azt tűzik ki célul, hogy eligazodást mutassanak a teák között – hiszen még 10 ezernél is több tea létezik a világon. És minden vidék teakultúrája más és más. Akiket érdekelnek az ilyen dolgok, feltétlenül ajánlom figyelmébe a www.sencha.hu honlapot.

A kiszolgálással meg voltunk elégedve, ismerik és értenek is a teákhoz.

Természetesen a kávé, turmix választék

sem utolsó, és aki éhes, annak is akad a fogára való. Aki pedig nikotinhiányban szenvedne – a teaházban nem lehet rágyújtani!

– van lehetősége vízipipázásra. Otthonra szintén lehet venni teát, vízipipát, hozzá dohányt, mindenféle kelléket a teázáshoz.

A berendezése nagyon igényes, látszik rajta, hogy nagy aprólékossággal alakították ki a díszítést. Az ár rendkívül változó, ez teljesen attól függ, hogy ki milyen teát fogyaszt, de elég reális.

A teázó található.

a

Batthyány

utca

elején

Nyitva tartás: Hétfő-Csütörtök: 10. 00-23. 00 Péntek-Szombat: 10. 00-24. 00 Vasárnap és ünnepnap: 11.00-22.00 Posta Edit

Utazás gasztronómiába Központban az alma Ettől a hónaptól kezdve már nemcsak ételek elkészítését, hanem finom italokét is be fogom mutatni.

Almás répasaláta Hozzávalók 4 személyre: 30 dkg zsenge sárgarépa 3 db alma 2 db narancs 2 db citrom 1 gerezd fokhagyma 1 dl olívaolaj 2 dl natúr joghurt 1 evőkanál mustár ½ csokor francia petrezselyem ½ csokor snidling friss tárkony só, bors Az almákat vékonyan felszeleteljük, és citromlével meglocsoljuk. A sárgarépát csíkokra vágjuk, a narancsot megpucoljuk, felcikkezzük, és az almához keverjük. A joghurtot sózzuk, borsozzuk, és hozzákeverjük az olívaolajba áztatott tárkonyt, a finomra vágott petrezselymet, a zúzott fokhagymát, a mustárt, valamint 1 deci olívaolajat. Az almás répasalátát tálaláskor ezzel az öntettel locsoljuk meg. Snidlinggel megszórva kínáljuk.

Almás márványsajtos toast Hozzávalók 4 személyre: 12 szelet toast kenyér 3 db alma 5 dkg vaj 10 dkg márványsajt A toast kenyereket megpirítjuk. Egyik felüket vékonyan megkenjük vajjal. Az almákat kimagozzuk, és felkarikázzuk.

A kenyerekre ráteszünk két-két almakarikát, és megszórjuk reszelt márványsajttal. Sütőben pár perc alatt a sajtot ráolvasztjuk az almás pirítósra.

Alma Koktél 3 cl Calvados 3 cl gin 3 csepp Angostura Bitter 4 cl almalé 1 evőkanál citromlé Az alapanyagokat keverőpohárban elkeverjük, és hűtött longdrinkes pohárba jégkockákra szűrjük.

Citromszelettel díszítve tálaljuk.

Alma-Calvados bólé 10 fő részére 2 üveg fehérbor 12 cl Calvados 1 üveg pezsgő száraz 1 üveg ásványvíz 9 db alma 4 cl citromlé 2 evőkanál cukor Az

apróra vágott gyümölcsdarabokat frissen facsart citromlével együtt egy bólés tálba helyezzük.

Az edénybe készítjük a citromhéjat, a cukrot és a fahéjat, majd ráöntjük a bor felét. A tálat hűtőbe tesszük és 4-5 óráig állni hagyjuk. A maradék bort, pezsgőt szervírozás előtt a tálba öntjük, majd feltöltjük ásványvízzel is.

Posta Edit

Csak néhány gondolat… „Az öregkort nem megérni, hanem elviselni művészet.” – Goethe „Meghívtak egy korai magömlés konferenciára. Tíz perccel később érkeztem, de már mindenki elment.” „Amikor szerelmes vagy, nem vagy eszednél, mert ha eszednél vagy, nem vagy szerelmes.” – Publius Syrus

Egy kis irodalom…

Tudom, mindig rohansz.

Most állj meg velem szemben.

Hadd lássalak téged, hogy Te is láthass engem.

Az ablakon túl Sötét még a hajnal, de Lebben már a fény, S kezdődik a színjáték Éjjelek ködén.

NÉZD: A régi nyári fák napszínűre festették ujjaikat, Mintha még mindig a forró sugarakkal Álmodnának, Sugár ruhájuk fodrain járnának.

De álmuk egyre mélyül, s talán fáj is már A fény, Őszi könnyeik, melyek télen arcukra fagyva tovább mélyítik idő-barázdáikat, majd tavasszal ontják ki a Vihar utáni tócsákba, S az új Nap fogja őket Megvigasztalni, s új kaftánba öltöztetni Ég felé nyújtott karjaikat.

Hirtelen magadra maradsz a látomással, s beléd hasít a kérdés, mely lelked tépi: Mire az a sok titkos rés?

Rések a lelkeken, amiken áttűz a Nap, de Fényében porszemek tánca vakít el, Nem látok tisztán.

A szavak, mint a puskaropogás.

Lélekbe lőtt sörét.

Rongyokban lóg az érzés.

Füst marja.

Vörösre fagyott faágak horzsolják a létet.

A köd, a por és a hideg Szürkévé mállasztja a gondolatot, A pillanat belemerül a semmibe, mely talán A végtelen is.

Szívem elfelejtett fejezetei Egy kérdőjel tetején ülök Visszanézve pedig látom A kérdést, ami éget.

De úgyis beleremegne a szám.

A szívnél van a fegyver, De az agynál a ravasz És tudod pontosan ez az Amitől nem sül el.

Porosak már lényem e zugai, Ritkán használt szegletek.

Talán már ki sem tudnám mondani, Ha kéne, hogy: szeretlek.

Bürszem Balázs

Tétova látomás Az égig szöknek a kétségbeesés és a rajongás Hol gyenge, hol erős érzései, Majd tollpiheként hullnak vissza rám, Vagy fönnakadnak az ágakon, s vér serken ki Fehér pilléik között.

A szél felkapja a tollpihéket, S messzire röpíti, az eső a tengerbe mossa, A hullám magába forgatja, s a tollpihe felsikolt, Majd csöndesen elsimul a homokban.

Fölötte tornyosul a tenger, az élet, Színes mozaikdarabok peregnek le az arcokról, S fehéren maradnak a tekintetek.

Egymás előtt állnak a csupasz lelkek, Lehull az ég, Fekete lepelként takarja be őket, A csillagok ragyognak a szemek helyén, A kezek szelíden egymás felé nyúlnak, s senki nem látja a Ragyogástól, hogy mi történik vele, Megzörrennek a cserépdarabok, valaki rájuk lépett.

Csak az irány bizonytalan. Nem látni, nem érezni, csak hallani a Kőkemény hangokat, a lépések hangját, Érezni a por és a köd szagát, Mozog a levegő körülöttük.

Mi ez?

FORDULJ ÚJRA AZ ABLAK FELÉ, S NÉZD: Elmúlt az éjszaka, S tükröt sírtak a földre A fák Sírtak, mert ők sem értik, Hogy miért lett hideg oly hirtelen, De a téli napfény önnön tükörképét Ragyogja vissza ágaik felé, S ők boldogan kapnak utána, Szél hajlítja törékeny, vékony karjaikat.

Fölszállt a köd is.

Remeg még a lélek, borzong a ragyogásban, De örömmel hirdeti a fény friss csobogását. moha

Egy érdekes történet…

A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt.

Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül neki munkát találnia.

Mrs. Smith nyit ajtót...

- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem...

- Ó, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs. Smith.

- Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja a gyerekek a specialításom...

- Ebben bíztunk a féremmel. Kérem jöjjön be és foglaljon helyet.

Hamarosan Mrs. Smith a tárgyra tér.

- Nos, akkor hol kezdjük?

- Bízzon mindent csak rám! Azt hiszem kettőt csinálunk a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet.

- Fürdőkád, kanapé? Nem csoda hogy eddig a férjemmel nem sikerült.

- Sőt ha megpróbálnánk több pozicíóból, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel!

- Úristen!

- Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánni a a munkájára!

Megcsinálhatnám 5 perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne az eredménnyel!

- Hát, én nem is tudom...

A fotós előveszi a pénztárcáját hogy megmutassa a hölgynek egypár előző képét.

- Nézze! Ezt például egy busz tetején készitettem!

- Te jó ég!

- És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, bár az anyjuk eléggé megnehezítette a dolgomat!

- Megnehezítette?!

- Igen! Végül ki kellet mennünk a Hyde parkba, egyébként nem sikerült volna.

Képzelheti milyen nehéz volt ott a sok ember előtt. Annyian voltak hogy 4-5 sorba kellett redezni őket hogy jól tudjak dolgozni.

- 4-5 sorba???

- Igen! Az anyjuk nagyon hisztis volt. Egészen estig csak sikítozott. A végét már sietve kellet ellőnöm. És amikor a mókusok megrágták a felszerelésemet...

- Úgyérti a felszerelését? - rökönyödik meg Mrs. Smith sápadt arcal.

- Igen! Nos asszonyom, készen áll? Behozhatom az állványokat?

- Mi-mi-milyen állványokat???

- Hát tudja olyan nagy a felszerelés, hogy nem sokáig bírom tartani... Asszonyom...

Asszonyom... Hát nem elájult???

Gyűjtötte: Ádány Csaba