MI XIX 2006-2008 évkönyv

07-02-23 - „Kozma Lajos kiállítás” megtekintése és beszélgetés munkásságáról az Iparm"vészeti Múzeumban - A kiállítást bemutatja annak rendez!je és a Kozma könyv készít!je Horányi Éva m"vel!déstörténész - Hozzászólók: Ferkai András és Tomay Tamás - 07-03-08 - Budaörs Törökugrató Bányagödör rekultivációs ötletpályázat beadása - A pályázatok ismertetése a zs"ri, az opponens (Karácsony Tamás) valamint a pályázók és a mesterek el!tt - 07-03-09 - Rosch Gábor el!adása Alpár Ignácról a Magyar Nemzeti Bank új konferenciatermében.###Az új konferenciatermet bemutatja: Göde András bels!építész és Peth! László építész.Hozzászóló: Dévényi Tamás zs"ritag - 07-03-22 -# Budaörs Törökugrató Bányagödör rekultivációs ötletpályázat eredményhirdetése. opponens: Karácsony Tamás - 07-03-23 Többlakásos lakóépület bemutatása Józsefváros, Futó utca 15-19 - Bemutatja: Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter. - 07-04-05#- Gunther Zsolt el!adása: Burgenland kortárs építészete ( A kicsi varázsa. ) Moderátor: Nagy Iván, Orlovits Balázs, Dobos Botond - 07-04-20/21 - Burgenland és Bécs tanulmányút - 07-05-03 -# Klobusovszki Péter: „Mesterséges természet” – el!adás és beszélgetés.

Közrem"köd!k: Lévai Tamás, Tóth Tamás, Szabó Csilla - 07-05-04 - Épületlátogatás: Design Hotel # Budapest, I. ker. Lánchíd utca 19 - Bemutatja Sugár Péter - Közrem"ködik: Kalmár László - 07-05-09 Megújuló energiák c. el!adás épületgépészeti témakörben El!adó: Kálmán Zsolt épületszerkezeti témakörben El!adó: Horváth Sándor 07-05-17 - Munkabemutató az N & n Galériában, Karácsony Tamás beszél ars architekturájáról.Moderátor:Lévai Tamás, Tóth Tamás, Szabó Csilla - Házigazda: Nagy Bálint 07-05-18 - Czigány Ákos vetítettképes el!adása „A végtelenségig nézni: s"r" fényképészet” címmel. Moderátor: Getto Tamás 07-06-1/2 - $rség – Vendvidék tanulmányút Házigatda: U. Nagy Gábor - 07-06-21 - A nógrádi ötletpályázat beadása.

A pályázat ismertetése a zs"ri, az opponens (Dévényi Tamás), valamint a pályázók és a mesterek el!tt - 07-06-22 -#A Mesteriskola XIX. ciklus 1. évének záró összejövetele Nagymaroson „Családunk nyári fészkébe-kertjébe szeretettel hívlak Mindannyiatokat, Mestereket, Hallgatókat, kik együtt voltunk az év folyamán.

Arnóth Lajos - 07-06-28 - A nógrádi pályázat eredményhirdetése, a pályázatok értékelése Dévényi Tamás opponens vezetésével - 07-07-15 - Épületlátogatás: Tomay Tamás épületei: III.ker. Apátkút u. 31., II.ker. Csévi út 17/b., II.ker. Pet!fi u. 21

07-09-13 - „Herceghalom c. pályázatának helyszíni.Szervez!k: Arnóth Lajos Kapitány József településésZsámbékimedencetérségközpont” c. pályázatának helyszíni szemléje. Szervez!k: Arnóth Lajos - Kapitány József 07-09-13 - Pécs EKF 2010 Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont pályázatának bemutatása és megbeszélése. Meghívottak: Balázs Mihály, Kalmár László, Lévai Tamás, Getto Tamás, Földes László - 07-09-14 - Pécs EKF 2010 Nagy Kiállítótér pályázatának bemutatása és megbeszélése Meghívottak: N. Nagy Tamás, Lévai Tamás, Dévényi Márton, Keller Ferenc, Pintér Tamás - 07-09-27 - Wesselényi-Garai Andor el!adása „Vonzások és választások” címmel - 07-09-28 - M"teremlátogatás Mónus Jánosnál 07-10-12/13 - Szrogh György munkássága, Pisztkéstet!i kirándulás , MTA Csillagászati Obszervatórium, útközben Gödöll!, Aszód (Nagy Tamás) esetleg Salgó- Tarján, Veresegyháza - 07-10-25 - Herceghalmi pályázat beadása , bemutatása a zs"ri el!tt – a hallgatók ismertetése. Felel!s: Kapitány József - 07-10-26 - Szendr!i Jen! munkássága Felel!s: Arnóth Lajos - 07-11-05 - Herceghalmi ötletpályázat eredményhirdetése Felel!s: Arnóth Lajos, Csontos Csaba - 07-11-08 - #Gy!rPannonhalma tanulmányút ( házigazda: Czigány Tamás) valamint, Pannonhalma kiállítás: „Tér és imádság” (Csillag Katalin) Felel!s: Nagy Iván - 07-11-09 - Koszorú Lajos és Zöldi Péter el!adása a Budapest-Gubacsi d"l! ötletpályázat kapcsán 07-11-22 - M"teremlátogatás Vojnich Erzsébet és Sz"ts Miklós m"teremházában.

(Budapest, Kelehegyi út)Felel!s: Kalmár László, valamint Niczki Tamás, B!di Imre 07-11-23 - Rhorer Ádám el!adása (Közlekedés Kft.): „Gubacsi-d"l! (Soroksári Dunaág) ötletpályázat közlekedési problémái” címmel. Cságoly Ferenc el!adása Nagymesterek kívül az id!n” (Leverentz, Barragan, Bienefeld)#Moderátor: Golda János, valamint Dobos Botond, Szabó Csilla - 07-12-06 - Beke László m"vészettörténész „A kortárs magyar építészet problémái” Moderátor: Kapitány József - 07-12-07 - #Dr. Schneller István el!adása: „Városépítészeti alternatívák a Gubacsi úti pályázat kapcsán” címmel. Moderátor: Golda János Hozzászólók: Koszorú Lajos és Zöldi Péter - 07-12-20 - Dr. Jelenits István piarista tanár úr el!adása:„Az elbocsájtott vad … „ címmel.( Babits Mihály istenes költészete ) 08-01-10 - Kerékgyártó Béla m"egyetemi docens: „A Team-Ten és a XX. század”címmel 08-01-11 - A tatai pályázat helyszíni szemléje.Bemutatja:

Építész Mester Egylet,

Mesteriskola 2006-2008

Magyarország:

A fent leírtak természetesen ránk is vonatkoznak. -A megismerés, felismerés útja: Foglalkozni kell veszendő értékeinkkel, amelyeket megmásítanak, lassan átalakulnak hanyagságunk lévén és végül eltűnnek a XX.-XXI. századi építészeti állományunk palettájáról. A hagyományos történeti építészeti emlékeinkkel a Műemlékvédelem foglalkozik, a közelmúlttal együtt. De mégis megjelennek a hiányosságok a XIX., XX. század épületeinek a sorában. A századforduló már elhanyagolt volt az 1920as évektől kezdve - még elhanyagoltabb - lett a XX. század második felének, az 50-es, 60-as évek építészetének a sorsa is, az alkotó építészekkel együtt. Persze vannak kivételek, de a derékhad kimaradt.

A generációk fiatalsága előtt mind a nevek, mind az épületek lényegében ismeretlenek. Ma is így van.

Vizsgálati módszer: mi közös a többi perem-vidékiekkel? Mi más, mi közös Európával/Világgal, s mi más?

A múltnak együtt kell élni a mával a mi gyakorlatunkban. Ezt szolgálják az építészeti műhelyek bemutatói és a látogatások Budapesten és vidéken. Ezt szolgálják a tanulmányutak itthon és a pályázatok, a közös munkák mester- és hallgatók között. A pályázat mindig friss, innovatív, s van benne bizonyos improvizáció, a mindennapi élet kihívásai. Ez az iskola mindennapi létének munkájának az alapja, melybe beleszűrődik a már elmondottak vizsgálata is. Az újnak és közelmúltnak a keveredése a tervezés során (környezet, kontextus, utcakép, tér, város és tájszerkezet, részleges városformálás).

A 10 újonnan felvett ország, szóval Közép-Európa:

Vizsgálódásunk lehetőségei ma még korlátozottak, mégis a berlini kiállítás felvillantotta ennek lehetőségét. Keresni kell a kapcsolatot mindazokkal a magyar intellektusokkal, akiknek ez Közép-Európa már érdekes. Rajtuk keresztül lehetőség nyílhat kapcsolatfelvételre a követségekkel, nemzetközti kulturális egyesületekkel, sőt. E kommunikációban mi építhetünk a helyeken túl, a határon túli magyarokra is a megnyílt (EU tagság) közlekedés miatt. Rajtuk keresztül az országok saját, nem magyar építészeikre is, akik munkakapcsolatban állnak a magyar nemzetiségűekkel. Ezt segítik a már említett tanulmányutak, melyek nem csak hazaiak, hanem külföldiek is, melyek célországait tudatosan is kell keresni (Prága, Riga, Taslin, Vilnius, Varsó, tágabban Bécs, Zágráb, Málta, stb.). Ezekre a városokra rá lehet fogni, hogy Nyugat-Európa visszfényei az építészetben, de ez nem szabatos és így nem is igaz. Igaz úgy: mint az európai műveltség (Földközi tengeri kultúrák és az ezekre épülő középkori kultúrák, majd a következő korok szűrőin keresztül) élő részei, de mégis eredeti vonulatokkal. Az eredetiségre néhány példa: Plecnik, Kós, Árkay, a Taut-ok, az északiak, Asplund, Aalto, Lewerentz.

-lábjegyzet a füzet bevezető gondolataihoz: A Mesteriskola célja:

Az 1953 óta működő Mesteriskola megfogalmazta működésének célját, mely miként a múltban, úgy a most kifejtendő és tárgyalandó feladatokban is benne rejtőzködik. Így szól:„Célja a személyiség és szemlélet alakítása, az önálló gondolkodásra nevelés, a tudatos és szuverén egyéniség kialakításának a segítése (a két alapító - Janáky István és dr. Szendrői Jenő - megfogalmazása az induláskor).

Természetesen ez nem csak általános emberi magatartásra vonatkozik, hanem e vonzáskörbe került építészek, mesterek, hallgatók gondolkodására, szándékára is.

I. Célfeladat:

Az európai és azon belül az újonnan felvett EU országok építészetének, építészeti tendenciáinak a vizsgálata, mely tevékenységet természetesen a magyar építészet ilyen irányú vizsgálatával kezdünk. Kapaszkodik e munkában elsőként a magyar építészeti vizsgálata: - ebben élünk, ebbe születtünk bele, ez a miénk.

A folytatás a 10 újonnan felvettek vizsgálata, benne szomszédaink, tágabban mondva: Közép-Európa építészetének vizsgálata.

Szükséges, mert helyünk, múltunk, tétünk erre bíztat bennünket. Ez a régió, hol Kelet-nyugati pereme, hol Nyugat-keleti pereme volt. Kelet és Nyugat befolyása mindig is erős volt. Ugyanakkor minden peremországnak megvolt a saját, önálló, szuverén (?) léte és gondolkodása.

Ezt valamennyiünknek tudatosítani kell - EU tagként - tevékenysége során, ebben az új, bővített és ma már történetileg természetes közösségben. Afféle peremöntudatként. A legmozgékonyabb szellemi területek (pl. irodalom) már integrálódnak is ebbe az új EU világba és a „ világ" fel-felfedezi értékeit (magyar, lengyel, cseh irodalom).

E felfedezés az építészetben is egy pillanatra megnyilvánult - német segítséggel - a berlini építészeti kiállítás során, amikor is e 10 ország bemutatta fiatal építészeit és munkáit a „DAZ Berlin, Emerging Identities - East 2006” címmel. Berlin számára és a résztvevők számára is újdonságként hatott. Bemutatta önállóságukat, melyet alakított és hasonlóvá tett mindegyiknél peremvidék volta és szegénysége.A múltban és ma is ez értéküknek és önállóságuknak alapja.

Gondolkodói tudomásul vették ezt az állapotot és ennek befolyása alatt alkottak mégis önállót, s ezt kell észrevennünk. Peremségük miatt Európa és a világ mindig fontos volt számukra és az elit szereplői ezt mindig tudták és így is alkották meg a maguk önálló, de Európához és a világhoz is tartozó műveiket. Tehát erősebb európai tudat, mint sokszor Nyugaton, de ez a tudat, a peremség miatt - szűrőn ment keresztül - a szegénység szűrőjével együtt. Ezek jellemző vonásai kell munkáinkban ügyesen megkeresnünk. A peremvidékiek közös és eltérő gondolkodását, a peremvidékiek és Európa/Világ közös és eltérő gondolkodását. E célfeladat/vizsgálódás állomásai:

Arnóth Lajos

2006 augusztus

Bevezető gondolatok a XIX. ciklust záró füzethez Mottó Tanultátok-e a számokat?

Bizony számok az emberek is, Mintha sok 1-es volna az irkában.

Hanem ezek maguk számolódnak és csodálkozik módfelett az irka, hogy mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a többinél s oktalanul külön hatványozódik, pedig csinálhatja a végtelenségig, az 1 ilyenformán mindig 1 marad és nem szoroz az 1 és nem is oszt.

Vegyetek erőt magatokon és legelőször is a legegyszerűbb dologhoz lássatok adódjatok össze, hogy roppant módon felnövekedvén, az Istent is, aki végtelenség, valahogy megközelítsétek.

József Attila 1923.

Amikor e sorokat írom, - amivel bevezetni szándékozom a ciklus munkáját bemutató Isten hozzád Mesteriskola füzetet - már a zsűriasztalon vannak a XX. ciklus leendő hallgatóinak pályázatai. Ez a jelenet minden második évben megismétlődik, jóllehet a jelentkezőknek csupán és mindig legfeljebb 20-25%-a kerül be az Iskolára. Mégis csillogó szemükből ezt a választ látom és kapom: „tudjuk, ez benne van”, és e megmérettetés az újonnan belépőket mégis motiválja. Van számukra e szűkös mezsgyén valami virtus. Itt nincs hivatalos diploma, nincs a kurzuson részvételi pénz, nincs tanári fizetés, nincs meghatározott összeg a léthez, nincs kötött tanrend, nincs helyezkedés. De van valami olyan kívánság, hogy e kétéves munka során az életet modellezzük, úgy, mint ahogy egy klub is leképezi az életet az oda belépők mozgásával, csatlakozásával, távozásával. A felvétel is egy érett, gondolkodó, nem elfogult értékelés, összehasonlítás, elfogulatlan bólintás a jóra, vélhetően érzékeny és tárgyilagos ítélete 12 empatikus zsűritagnak/építésznek.

A cca. 25 %-os találati biztonság ellenére miért jönnek? Mert a már bent lévő mesterek, idősebb és fiatalok kívánják, hogy a kétévenként induló iskolai életben a hallgatók önállóan gondolkodjanak, törődjenek azzal - tanulással és kritikákkal - amit ők maguk, s amit a mesterek, s amit a világ felmutat-felmutatnak. Kívánnak egy szabad szellemű műhelyet, - azt talán mindig megújulva lehet csinálni - hogy ez az iskola irányuljon az együttlétre, az együttgondolkodásra. Ezt szolgálják a pályázatok, az utazások, az előadások, a műteremlátogatások, és az ezekhez tartozó beszélgetések.

Itt még lehet hallani őszinte véleményeket pályázatokról és egyéb munkákról, először és talán utoljára. Ez a fajta őszinteség az igény, és így e kétéves együttlét maradandó élmény. Okoz is a ciklus végén egy „quasi” szorongató zsigeri érzést is: „vége az egésznek, s ez meg nem ismételhető”. Azt is tudják a felvett fiatalok, hogy a működtetésnek egy éltető motorja van és volt, a pályázatok, ami szinte teljes egészében az ő kezükben van, s legyen is a jövőben. A pályázatok megszerzése mellett (mesterek feladata) a fiatalok részvétele és munkája ami szükséges, és ez az a „jóvizű forrás”, ami az iskolát élteti, és fennmaradását biztosítja. Lényeges, hogy a pályázat ne legyen hatalmi kívánság, hanem egyfajta igényes szellemi, közös munka, amit nem árnyékol be az élő pályázati gyakorlatnak a mindennapisága. Ez a kétéves munkában a pályázóknak a legkeresettebbje.

Ebből a munkamódszerből következik, hogy lesznek fiatalok, akik előbb vagy utóbb - a bent lévők meghívására - szívesen vállalnak a Mesteriskolán munkát és ide belépve, befogadva táplálják ennek a közösségnek az életét és folyamatosságát.

Hogy az elmondottak hogyan alakultak a XIX. ciklus folyamán? Íme a füzet, amely betekintést ad minderről.

Címszavakban: Volt 86 összejövetel a két év során, benne előadások, belföldi tanulmányutak, kis külföldi tanulmányút (Burgenland), nagy tanulmányút ( „Baltikum” - Észtország, Lettország egy helsinki megállóval ), 5 eredményes pályázat.Hogy mi volt a cél, amit magunk elé tűztünk 2006 augusztusa végén, az a lábjegyzetben elolvasható.

Ebben a ciklusban is meg kívántuk őrizni az Iskola klub jellegét, mely egy állandó szabad kapcsolat fiatalok és idősebbek, hallgatók és „befutottak” között, egy permanens dialógus a mai lét és a történeti múlt, az improvizáció és a kötöttség, a fiatalság és a megállapodottság között. E pólusok közötti ívet a mai diplomásokkal együtt már jó öt évtizede 575 mesteriskolás éltette és élteti.

Arnóth Lajos

2008 augusztus

p0 KESZTHELY Egyetemisták klubja felvételi tervpályázat - 2006 A helyszín Keszthely, Deák Ferenc u., Széchenyi u. sarka, a központ közvetlen szomszédságában egy pici saroktelek. Az utca túloldalán az egyetemi épület hosszan elnyúló tömege.

A telek szabálytalan, sarka 45 fokban lecsapott, vagy mégsem? A kiírás ellentmondást rejt. Hogy tudatos-e a felvételi pályázatokba rejtett kis bizonytalansági tényező nem tudjuk, - talán ezzel kívánják felmérni a pályázók probléma megoldási képességeit ?- mindenesetre a 45 fok kezelése erősen befolyásolta a tervek alakulását.

A városi szövetbe illeszkedő, az egyetemépülethez megfelelő módon viszonyuló egyedi középület megtervezése a feladat, mely az egyetemi ifjúság számára is vonzó.

A legfontosabb funkciók: zeneterem, többcélú összejöveteli terem, klubterem.

A tervezési program pontosan meghatározza az egyes helyiségek szintbeli elhelyezését. A kért funkciók feszegetik a beépítési lehetőségeket. Látszólag nincs mozgástér, az építészeti döntések előre meghatározottak. Természetesen fel lehet rúgni a kiírást, figyelmen kívül hagyni a beépítési előírásokat, de ezek nélkül is marad lehetősége a tervezőnek. Hol legyen a telek beépítetlen része? Hány tömegre lehet osztani az épületet? Illeszkedni kell, viselkedni, vagy feleselni? Az alapvető kérdéseken túl bizony sokáig kellett rágni a ceruzát, amíg helyére került valamennyi funkcionális egység, és az anyaghasználat kérdése sem volt egyszerű ebben az alapvetően vakolt architektúrájú világban.

A nulladik, beugró pályázat is igénybe vette a pályázók tudásának valamennyi rétegét.

B A R A B Á S

B Ő D E Y

L A J O S

A T T I L A

B Ő D I

D É R Y

D O B O S

I M R E

J U D I T

B O T O N D

E D É L Y I

H E L M L E

H O R V Á T H

L I N D A

C S A B A

R O B E R T A

K E R T É S Z

L U K Á T S

N A G Y

B E N C E

I S T V Á N

A N D R E A

N A G Y

N I C Z K I

O R L O V I T S

G Á B O R

T A M Á S

B A L Á Z S

P Á L Ó C Z I

T I B O R

S O M O G Y I

T A M Á S

S Z A B Ó

C S I L L A

S Z É K E L Y

T A K Á T S

G Y Ö R G Y

O R S O L Y A

T Ó T H

T A M Á S

k1 VESZPRÉM reggeltől reggelig

Gyülekezés a Vadvirág Óvodánál.

Az alkotók közül Sólyom Benedek, Fialovszky Tamás már várnak minket.

Indul a nap, indul az új ciklus.

Ismerkedés.

Arcok, nevek. találkoznak.

Jönnek,

mennek.

Időnként

Sétálunk.

Vár, székesegyház, Gizella kápolna. Medgyaszayféle színház.

párhuzamok egy kirándulás kapcsán Még nem él együtt a közösség, ízlelgetjük egymást. A közös szimpátia felméréséhez elegendő tíz másodperc. A csapatnak több, a barátságoknak még több. Mennyivel több?

Kinek mennyi. Másoknak más. A kirándulás alatt SŰRŰBB AZ IDŐ. Több, mint sokszor tíz másodperc együttese. Más. Ennek is van íve.

Reggel még álmosabb, este már álmatagabb.

2006. október 27-28.

1. Vadvirág óvoda Keller Ferenc, Fialovszky Tamás Sólyom Benedek 2. Vár, székesegyház, Gizella kápolna, Városi Színház

Vass Múzeum. RÉSZLETEK, műgond.

A város más szemével MÁS. Város más-kép(p).

Benne élni, megélni, megtapasztalni, más, gondolom. Itt születtem.

Lakópark a Püspöki palota lábánál. Szűkszavú, SZERÉNY.

3. Lakópark Polyák György 4. Vass Múzeum Fonyódi Mariann, Turányi Gábor Ignácz Erika 5. László Károly gyűjtemény 6. Dubniczay Ház Karácsony Tamás, Kern Orsolya Klobusovszky Péter

A benne élőknek a közösség tükörként is működik.

Mindkét kitétel fontos; BENNE, tehát jelen kell

7. Életöröm idősek otthona Czigány Tamás, Pál Anikó 8. Várpalota, Inotai séta Iparterv

Élmény megtapasztalni Veszprémet mások szemén keresztül. Új világ tárul fel, mintha nem ebben éltem volna eddig; MEGFÉNYESEDIK, megszínesedik, gazdaggá válik. Szép város. Igen-igen ezt éreztem eddig. De nem vált bizonysággá, nem derült ki a súlya, a JELENTŐSÉGE. Janákyval élve, csak szerepe volt.

lenni, másrészt ÉLNI, ami aktív cselekvést jelent, különféle megnyilvánulási formákban, reggel még okos beszélgetésekben, este már elegendő az összekacsintás. Kell a tükör, a visszajelzés, a közeg.

László Károly gyűjtemény a Dubniczay házban.

A SZELLEM helye.

Potzner Ferenc előadása történelmi távlatban teszi átélhetővé az épített emlékeket.

A kommunikáció többnyire egyirányú, mesél, hallgatjuk. Az üzenetét meg tudjuk vitatni, meg kell vitatni, fel kell dolgozni, különben mi végre nézzük.

Adódott az összevetés az utóbbi két épület esetében. EGYSZERŰ mindkettő, de teljesen más módon. Lehet cimkézni, hogy puritán és minimál, de ezek a kategóriák a helyszínen feleslegesnek tűnnek, nem kell betuszakolni sablonokba, hiszen saját életet élnek, s lényegük e sajátságokból fakad. Az összevetés is csupán ürügy arra, hogy átrágjuk magunkat az élményen.

Vacsora és szállás a Tapó vendéglőben.

A tervezők közül jelen van Ignácz Erika, aki önazonosan hordozza mindezt.

Hajdani mesteriskolásként nem véletlen, hogy egy nyelvet beszélünk, ő érzi, mi értjük.

Eljött Polyák György, körülvezet minket, néhány dolgot megemlít megmutat. A házak beszélnek helyette. Helyénvaló az egész. Együtt a ház, az ember, a beszéd.

A vacsorát követően nehéz a társalgást szellemi síkra terelni, itt sikerült. Körben ülve indul be a diskurzus, jön létre a hőn áhított szellemi közeg.

„METTŐL MESTER A MESTER?”

T.T. Ezek a határok elmosódnak a vacsorát követően.

A legszemélyesebb szakmai kérdések is felvethetők. Ez a közvetlen SZEMÉLYESSÉG az, ami a Mesteriskolát igazán erőssé teszi. Ehhez persze őszinteségre, bátorságra van szükség. Ez mindenkiben máskor érik meg. Szűk mezsgye van a bátortalan éberség és az oldott illumináció között.

Czigány Tamás társaságában próbáljuk felfejteni a műfaj sajátosságait.

Az Iparterv szellemiségét próbáljuk meghallgatni, de a látvány minduntalan elcsábít. Mintha csak azért lenne már e hely, hogy fotózzuk. A fotón él.

Mindenki fotóz. Töltekezünk. A felfedezés lelkesedése úrrá lesz a társaságon.

Új nap virrad. Álmos, esős. Illik az idősek otthonához.

A tárlatvezető Szilágyi Gábor. Szerencsés helyzetben vagyunk, nincs különbség a tárlat, a folyosók, a termek között, a mosdót is beleértve, mindenütt részletek kötik le a figyelmünket.

Klobusovszky Péter és Kern Orsolya jöttek el, inkább Péter beszél, minden szegletnek története van.

Inotai erőmű. Már már szakrálissá vált a tér mióta nem használják.

A mindent befedő vastag por SZÜRREÁLIS világot teremt. Lenyűgöző! A por mintázata az üveget átlényegíti katedrális ablakokká.

BIRKÁK kapujában.

állnak s nézik az esőt az erőmű Lévai Tamás

e1 HÉTKÖZNAPI ÉPÍTÉSZET BUDAPESTEN 1930 - 38 Róth János DLA építész előadása MÉSZ,Kós Károly terem 2006. november 30.

Rumszauer György: Bérház a Lánchíd utcában 1934

Az előadás egy MESTERISKOLAI sorozat része, mondhatnánk bevezetése. Maga a sorozat foglalkozik az egész korszak (20. sz második harmada ) máig ható építészeti eredményeivel, alkotásaival : a modernizmus és a „szoc reál” épületeivel.

Ez a bevezetés a tárgyalt időszak köznapi építészetéhez szolgál adalékokkal felvillantva azt az építészeti közeget, azokat a mára már névtelen alkotókat, melyek megjelenése és tevékenysége jellemezték a mindennapi építészetet. Az időszakot az I. világháborút követő átmeneti, konszolidációs évtized és a II. világháborúba történő belépés közötti rövid béke években határoztuk meg.

Az 1920-as évek második fele az ország pénzügyi stabilitása megteremtésének időszaka.

A vesztes háborút, forradalmakat és fehér-.terrort hatalmas infláció és jóvátételi kényszer követte, a nemzetgazdaságot az új országhatárokon belül kellett stabilizálni. A jelentős népszövetségi kölcsön és gazdasági ellenőrzés hatására 1926 decemberében az elértéktelenedett korona helyett a stabil pengővel történt meg ez.

Szegfű Gyula szerinti harmadik nemzedék képezte ezt a sajátos, tekintélyelvre épülő, neobarokk társadalmat. Mindezek építészeti kihatása kézenfekvő. Magyarázatul szolgál arra, hogy kik az építtetők, milyen típusú épületek épültek, miért nincs tömeges lakásépítés és milyenek a funkcionális igények.

Ugyanekkor jelentős modernizáció is történt. Az oktatás és intézményei, jelentős egyházi közreműködéssel és Klebesberg oktatáspolitikája következtében korszerűsödtek. Kötelező lett a hat-osztályos képzés. Kezdett kiépülni az egészségügyi ellátás, az egészségügyi biztosítás rendszere., a higiénia általános követelménnyé vált. Számos modernül felszerelt kórház épült.

Ugyanekkor, elsősorban, a nem megfelelő lakhatási körülmények miatt népbetegségnek számító TBC-t csak a felszabadulás után sikerült felszámolni, megfelelő intézményi hálózat megteremtésével.

Pintér-Politzer Miksa: Bérház az Ostrom utcában 1932

Hámor-Hamburger István: Bérház a Bakáts utcában 1936-37

A rádióadás 1925-ben indult meg. A korábbi, ritka magántelefonokat, 1928-tól utcai telefonhálózat egészítette ki. A sportolás általánossá vált, új sportok honosodtak meg. Úszás, síelés, evezés, tenisz a fiatal középréteg testedzésévé vált a hagyományos úri sportok. vívás, lövészet, vadászat helyett. Természetjáró mozgalmak indultak. A középrétegek üdülése társadalmi elvárássá vált.

Mindennek építészeti következménye a turista-házak hálózatának kiépülése, a balatoni üdülési intézmények, magán nyaralók, klubházak, dunai evezős-telepek építése. A Millenáris pályát 1928-ban, a Nemzeti Sportuszodát 1930-ban avatták fel.

A kultúra terén alig történt modernizáció, változás. Az igazán korszerű képzőművészet társadalmi elismerése a ma napig sem vált általánossá. A zene területén a komolyzene és a dzsessz csak szűk rétegeket érintett meg, általános maradt a cigányozás és a magyar nóta hallgatása. Jelentős szerepet kapott a mozizás, 1929-től a hangos film is teret hódított. Általános szokássá vált a mozi látogatás, sok mozi ebben az időszakban épült, vagy épült át a korábbi kabaré színházakból. A kávéházak helyettlegalább is Budapesten - presszók épültek.

Az építészeti körkép is sajátos kettőséget mutat.

A húszas évek alapvetően konzervatív szemlélete csak lassan oldódik a 30-as évek elejére. Az erjedés 1928-tól indul meg. A tárgyalt időszakban együtt fut a konzervatív és a korszerű építészet és csak a 40-es, háborús, évekre válik általánossá a modern építészet, mind elveiben, mind a napi gyakorlatban.

Az 1920-as éveket az eklektikához történő visszatérés jellemzi. A szecesszió és a háború elötti „nemzeti stílus keresés” Lechner Ö. 1914-es halálával gyakorlatilag megszűnt. Ugyanekkor a népi építészek, a „Fiatalok” munkája sem folytatódott, egyedül Kós K. erdélyi tevékenysége maradt hű az eredeti célkitűzésekhez.

Medgyaszay a turáni hagyományokhoz fordult.Tehát a bevált eklektikához történő visszatérés maradt, a neo-eklektika szecessziós

Hámor-Hamburger István: Bérház a Pozsonyi úton 1936-37

és art-decos felhangjaival kibontakozott a neobarokk, melynek népszerűsége a tárgyalt időszakban is megmaradt, sőt máig él, mint szinte az utolsó, közérthető, „polgárinak” gondolt stílus.

Tekintélyes egyetemi tanárok.(Hültl Dezső,Walder Gyula) és egyházi megbízók adták meg a hitelét . Kibontakozott egyfajta műves, konzervatív eklektika is. Szinte teljesen hiányzott a szervezett lakásépítés, pedig a lakáshiány óriási volt, nemcsak Budapesten, hanem vidéken is. A jórészt közép-osztálybeli menekültek közül tízezrek éltek évekig vagonokban. Megindult ugyan a korábbi polgári lakások megosztása és egy-egy u.n. ”városi ház” építése, de a lakáshiányra gyakorolt hatásuk messze elmaradt akár a bécsi munkáslakás-építés ( Hof-fok ), akár a németországi Siedlungok hatásától. Ezért új adótörvényt és hitelezési rendszert dolgoztak ki, a magántőkére számítva, melyek hatása a 30-as évekre már felgyorsította a lakásépítést.

Az erjedés a 20-as évek végén indul meg. 1927ben a Műegyetemen hallgatói kiállítást szerveznek, ahol Molnár Farkas és Rácz György sikerrel szerepel korszerű tervekkel . 1928-tól Bierbauer Virgil szerkesztésében megindul a Tér és forma c. folyóírat, mely a 40-es évek végéig a korszerű építészet műhelyévé válik. 1931-től megindul a Napraforgó utcai lakótelep építése, nem államilag szubvencionált formában, hanem a „Fehér és Dános” cég magán vállalkozásában. A lakóépületek funkcióinál nem szabad megfeledkeznünk a korabeli, közép osztálybeli , igényekről : házmesterlakás,- mosókonyha, hiszen hetente mosónő jött még bérházban lévő lakáshoz is a heti mosást, vasalást elvégezni,cselédszoba, általában a konyhával kapcsolatban kialakítva,- ebédlő, ami nem csak a reprezentációt szolgálta, hanem a napi étkezést is, hiszen általános volt, hogy a családfenntartó délben is otthon ebédelt.

Ennek az időszaknak néhány épületét mutatjuk be.

Roth János DLA

p1 BUDAÖRS Budaörs - Törökugrató bányagödör rekultiváció - ötletpályázat - 2006 A helyszín Budaörs, Törökugrató. A tervezési terület három különböző karakterű területre osztható: 1. A hegy tetejébe vájt rejtett bányakatlan 2. A hegyhát érintetlen, ősgyepes platója 3.A sziklafal alatti ligetes terület, volt Horthy vadászkastély kertje.

A ciklus első pályázata: ismerkedés a lehetőségekkel, egymással, a mesterekkel. A kiírás szerint rekreációs közösségi használatnak kell helyet biztosítani, hangsúlyt kell fektetni a természeti védettségre, és a község turisztikai vonzerejét kell növelni, a természetvédelmi területtel összhangban, arra támaszkodva. Emellett egy gazdag és fejlődő, fiatal város méltatlanul elhanyagolt területét kell helyzetbe állítani. Az elhanyagoltság azért is fájó, mert Budaörs mindenki számára ismert jelképéről, a Törökugratóról van szó. Olyan friss gondolatokat várt a kiíró, amelyek a terület sajátosságait figyelembe véve növelik a budaörsi lakosság identitástudatát, és fenntartható megoldást nyújtanak a közterületek kezelésére.

D É R Y

J U D I T S Z A B Ó C S I L L A K O N T R A D Á N I E L S A L G Ó B O R B Á L A m e s t e r : D O B A I J Á N O S

A probléma tehát alapvetően tájépítészeti jellegű, ezt a pályázatot, a Mesteriskolás csapatok tájépítészek bevonásával készítették.

Nem egy szokványos tervezési feladat. Alapvető kérdések vannak nyitva hagyva, minden bizonytalan. Nem elég, sőt nem is lehet „csupán” tervezni. Ez az első pályázat arra késztette a hallgatókat, hogy létünk legalapvetőbb kérdéseit boncolgassuk, vitassuk.

Néhány elképzelés a működtetésre, időbeni ütemezésre, kapcsolódó történetekre helyezi a hangsúlyt, a beadott munkák ezen az első pályázaton nem feltétlenül hagyományos értelemben vett tervek.

B A R A B Á S

L A J O S B Ő D I I A N D R Á S L Á D G E R G m e s t e r : B Á N F E R - m e g v é t e l t n

M R E

K U H N

E L Y E N C y e r t

H O R V Á T H

R O B E R T A N A G Y G Á B O R G Y Ü R E B O R B Á L A m e s t e r : P A Z Á R B É L A

H E L M L E C S A B O R L O V I T M L A K Á R V I V I E T A T A I m e s t e r : C Z I G Á

A S N

B A L Á Z S

Z S O M B O R N Y T A M Á S - I. díj

B Ő D E Y

A T T I L A S O M O G Y I T I H A N Y I D O M I N I K K O V Á C S m e s t e r : D É V É N Y I - m e g v é t e

T A Á T l t

A M Á S R P Á D A M Á S n y e r t

E R D É L Y I

L I N D A N A G Y A N D R E A B A L O G H A N D R E A M A J O R O S C S A B A mester: N A G Y I V Á N

K E R T É S Z

B E N C E N I C Z K I T A M Á S C S E P E L I - K N O R R L U C A J Á G E R T Ü N D E m e s t e r : N A G Y T A M Á S - m e g v é t e l t n y e r t

D O B O S B O T O N D S Z É K E L Y G Y Ö R V Á N D O R K I N m e s t e r : T O M A Y T A M - m e g v é t e l t n y

G Y G A Á S e r t

Összefoglaló értékelés és ajánlás

P Á L Ó C Z T C S Á K Ó S C H m e s t e r :

- m e g v é t e l I T I B O R A K Á C S O R E D I N A M U T Z E R Z J A N E S C H

t

n y e r t

S O L Y A S É B E T P É T E R

▪ A helyszín Budaörs, Törökugrató. A tervezési terület három különböző karakterű területre osztható: 1. A hegy tetejébe vájt rejtett bányakatlan, 2. A hegyhát érintetlen, ősgyepes platója 3. A sziklafal alatti ligetes terület, volt Horthy vadászkastély kertje.

▪ A feladatban kiemelt jelentőségű a táj értéke önmagában is és a város számára is természetvédelmi területével, zoológiai értékeikkel, kőzetformákkal, alakzatokkal. A tájat, melyből a fák, növények fakadnak, életükkel alakítják, elmúlásukkal abba hullanak vissza Ezért a tájnak és benne az emberi beavatkozásnak, valami egysége kell, hogy keletkezzék, ne történjék a beavatkozás egymás rovására.

L U K Á T S

I S T V Á N T Ó T H T A M Á S S Z A B Ó F R A N C I S K A

m e s t e r : R E I M H O L Z

P É T E R

▪ A pályázatok a formálásban érvényesítették is ezt az elvet. Építész tervezésben mindig érzékeny szempont a kontextus, ez itt a tájjal kapcsolatban szintén fennáll. A pályázóktól, e mai fiataloktól már semmi sem áll távolabb, mint a posztmodem magamutogatás, sokkal inkább a finom kapcsolat felismerése mindazzal, ami egy feladat problémáit körülveszi, így e pályázatokban a beavatkozás szinte természetesnek tűnik, egyfajta megformált jelzés, lényegretörő vélemény. E gondolkodásmód érvényesítését maga az ötletpályázat műfaja is szerencsésen lehetővé teszi. Ugyanakkor szerencse, hogy a pályázatok érzelmi erőssége nem vitte el az ötleteket a csalóka álmodozás világába.

▪ Az álom-valóság, a táj és építés, a jelzésértékűség és naturalizmus, a maradandó táj és beavatkozás ellentétek a várost egy olyan „álomvilágba" viszik, amely nem vesztette el realitásértékét és azt nyújtja, ami ebben a városban hiányként jelentkezik, s ezzel az ott lakók, vagy általában az odalátogatók lelkét gondolkodását tágasabbá, befogadóbbá teszi a lét valós szépségei iránt.

k2 BURGENLAND (+ BÉCS) TANULMÁNYÚT 2007. 04. 20-21.

„Donauplatte“ templom H.Tesar 2000

2007.04.20. / Észak-Burgenland Dóm, új belső, Kismarton/Eisenstadt - Wagner, 2003 Városháza bővítése, Kismarton - Fellerer / Vendl, 2001 Esterházy-irodák, Kismarton - Pichler & Traupmann, 2005 Lakó- és irodaépület, Kismarton - Fritz Brandlhofer 2003 Salvator gyógyszertár, labor, Kismarton - Fritz Brandlhofer 2004 Job-ház, Kismarton - Purpur.Architektur (2005) Hillinger-borászat, Nyulas (Jois) - gerner°gerner plus, 2004 este: Wesselényi - Garai Andor előadása a Liszt-koncertteremről

Liszt Ferenc Koncertterem, Thill + Brands United, 2006

Doborján (Raiding)

2007.04.21. / Közép- és Dél-Burgenland Liszt Ferenc Koncertterem, Doborján (Raiding) - Thill + Brands United, 2006 Hametner-ház és galéria, Csáva (Stoob) - Hans Gangoly, 1998 Pfneissl-borászat, Pervány (Kleinmutschen) - Dietmar Gasser, 2006 Regionális Nyelvjárások Intézete, Felsőlövő - Hans Gangoly, 2003 2007. 04.22 / + Bécs Wienerberg City Museumquartier Donaustadt

Lakóház, Delugan / Meissl 2006

Bécs, Donaustadt

Bécs, Donaustadt

HELY, TÁJ, RÉGIÓ Egy kirándulás tanulságai A 2007 tavaszán szervezett mesteriskolás kirándulás szellemi alapjait Otto Kapfinger: Neue Architektur in Burgenland und Westungarn című könyve jelentette. A kirándulást Gunther Zsolt és Csillag Katalin vezették, akik több épülettel is szerepeltek ebben a kiadványban. Ebben az összefüggésben a kirándulásnak több olvasata is volt. Egyrészt bepillantást engedett abba a meglehetősen homogén építészeti kánonba, mely kánon Magyarországon még nem létezik, és amely kánon újragründolásán - pontosabban egy ellenkánon alakításán - Gunther és Csillag rengeteget fáradozik. A másik olvasat kritikusabb. Elementáris erővel vetődött - és a mai napig vetődik fel a kérdés, hogy egy ilyen kicsiny, lassan régióvá szerveződő földrajzi együttes, mint Burgenland, hogyan produkálhat ennyire eltérő, a hazai kánontól eltérő építészeti hagyományt? Egyáltalán létezik-e burgenlandi építészet és ha igen, az miért más, esetleg jobb, mint a hazai építészet? Mire vezethetőek vissza a különbségek? Mi a helyzet a tájjal? Lehet-e egyáltalán burgenlandi tájról beszélni annak tudatában, hogy egyes elemei - a legfrissebb kortárs építészet - ily drámaian eltérőek a határ két oldalán? Hogyan befolyásolja - ha egyáltalán - a táj-képet a kortárs építészet, illetve mi a kapcsolat a kettő között? A táj határozza meg a házat, vagy a ház a tájat? A továbbiakban ezekhez a kérdésekhez kívánok támpontot adni.

Ahhoz azonban, hogy ezt a feladatot elvégezhessem, egy korábbi esemény felelevenítése is szükséges.

Egy elejtett mondat 2004 tavaszán - ugyancsak Gunther Zsolt és Csillag Katalin segítségével - szervezték meg Győrött azt a konferenciát, melynek apropója a fenn említett építészeti topográfia megjelenése volt. A konferencián a szerző Otto Kapfinger mellett U. Nagy Gábor, Gunther Zsolt, valamint Klaus Jürgen Bauer, az Artchitetur Raum Burgenland elnöke is részt vett. A konferencia

egyik korreferátumát Gunther Zsolt „Metaprovincia” című előadása jelentette. Az előadás az új technológiai eszközök, így például a szélkerekek tájdeformáló erejéről, a tájfogalom-, és kép fokozatos átalakulásáról is szólt, amely már óhatatlanul felvetette bizonyos „etikus”, illetve „korrupt” formák, intervenciók lehetőségét. A szélkerekek a jelenlegi „zöld” hullám, és energiaválság kontextusában, az ökológiai eszme háttere előtt etikus intervenciók, míg például a Kőröshegyi völgyhíd az environmentalizmus legszélesebb kontextusában is korrumpálódás.

A műtárgyak és a táj kapcsolatát több KeletBurgenlandi ház is kritikusan értelmezi, erre egy példa a Hans Gangoly tervezte stoobi (magyar nevén Csába) galéria. A parasztházhoz csatolt üvegdoboz - a regionalizmus hazai gyakorlatában felettébb szélsőséges példa, ráadásul felveti az alkalmazkodás, illeszkedés kérdését is. A már említett győri konferencián el is hangzott a kérdés, hogy „Hogyan vélekednek [az ausztriai építészek] a kortárs építészeti alkotások tájba illesztéséről?” A kérdésre az - az egyébként kissé értetlenkedő válasz érkezett Klaus Jürgen Bauertől, hogy minden egyes beavatkozással új táj jön létre, és ebben a folyamatban nem lehet egyetlen kitűntetett állapotot kimerevíteni. A magam részéről ezt a választ nem valamiféle elutasító flegmaságként, ihletett bon mot-ként hanem a tájjal kapcsolatos attitűdnek a hazaitól drámaian eltérő exemplumaként látom. Talán evidencia, de a mindenkori tájképtől elválaszthatatlanok az emberi artefaktumok, a civilizációs beavatkozások és általában az „élet” nyomai. Az a viszont, hogy ezek a nyomok - a kortárs építészet esetében legalább is ennyire eltérőek, az nem, csak az eltérő formahagyományokra, hanem az eltérő tájfogalmakra is következtetni enged. Úgy vélem - és ezzel írásom első tézisét is megfogalmazom -, hogy eme eltérő megközelítések leírására, a különbség illusztrálására a nyitott és zárt tájfogalmak, valamint a táj-, és a régió közötti különbségtétel legalkalmasabb.. Mi több: a tájjal kapcsolatos

általános viszonynak kell hordoznia valamilyen alapvető különbséget ahhoz, hogy magyarázható legyen az ausztriai Burgenland, mint az egykoron legszegényebb keleti tartomány kortárs építészet irányába mutatott recepciója.

Dolgozatom második téziséhez jutva, ez a viszony, pontosabban a viszonyok közötti különbség a táj érzelmi-történeti kategóriaként történő elfogadásának eltérő mértékében keresendő.

Táj és régió Klaus Jürgen Bauer szavait továbbfejtve, lényegi, fundamentális különbséget kell a tájrecepciók között feltételezzünk, ha egy építész a kortárs elemek megjelenését puszta tájváltozásként látja.

Ebben a rendszerben - és ezt bizonyítja a kortárs építészet térhódítása az elmúlt dekádban - nem egy előre rögzített, kőbevésett táj-kép az, amihez az építészeti alkotásokat illesztik. A táj nem kodifikált értékhordozó, amihez évszázadok múltán is ragaszkodni kell, hanem az építészet pusztán eleme egy dinamikusan változó, elsősorban vizuális jelenségnek. Épphogy eme plurális értékmentességen alapuló vizualitás az, ami a tájat a régiótól megkülönbözteti. A régió fogalmától valóban elválaszthatatlan a helyi kultúra-, és történelem, ez az alapja annak ahogy bizonyos földrajzi egyesüléseket régiónak tekintünk. Ebben az összehasonlításban a táj horizontális, a régió vertikális szerveződés. A táj vizuális szerveződéséhez hozzátartozik a változás, az évszakok, az időjárás szerinti metamorfózis. Ide tartozik annak a felismerése, hogy egy-egy új elem - a szélsőségeket leszámítva - nem tájgyógyító, vagy tájroncsoló tényezőként, hanem az eredeti tájképet átalakító momentumként jön létre. És ezzel egyben új tájkép is létrejön. Ami még nem is biztos, hogy szebb, mint a régi.

A táj mint kép Noha Burgenland valóban egyetlen régió, magyarországi és ausztriai tájszeleteit mégsem lehet azonosnak tekinteni. Eltérő vizualitással, mi több: ott nyitott, nálunk zárt tájfogalmakkal; ott

Hillinger borászat

Nyulas

plurális értékmentes, itt történelmi narratív textusokkal írjuk le a tájat. Ott a táj vizuális, itt érzelmi-fogalmi szerveződés, amely per definitionem összemosódik a régió fogalmával. És ez a fogalmak zavarához is vezet, ugyanis meggyőződésem: a táj nem azonos a régióval, és e distanciált viszony kifejezésére új megközelítések szükségesek.

Felette meggyőződésem, hogy Klaus Jürgen Bauer szavait konstituáló nyitott, vizuális tájfelfogás az, ami ezt a bizonyos új megközelítést jelenti.

Alkalmazásával ugyanis markánsan elválik egymástól táj és régió, ahol a táj = vizuális szerveződés; régió = kulturális szerveződés. A táj az, amit látunk, a régió az, amit tudunk A különbséget a nyelv máig őrzi, amikor a tájról mint látványról, mint képről nyilatkozik. Ez a kép, vagyis a tájkép az nem más - Szentkirályi Zoltánt megidézve annak a külső térnek a fala, melynek határait a szemlélő percepciója jelöli ki.

A helyek helyei Adódik a kérdés, hogy mi is a hely, táj, régió hármasának viszonya. A „hely” a táj mindig változó, éppen aktuális középpontja. A hely tehát nem más mint a szemlélő pozíciója. A helytől való eltávolodás persze új helyre vezet, a régi hely pedig a kép-táj részévé válik. Ez a megközelítés - ismétlem - a különbségek megfogalmazásának igényével lép fel, és mint ilyen szükségszerűen szakít a heideggeri, norberg-schulzi helyfogalommal és általában a genius loci koncepcióval annak érdekében, hogy a helyeket újra homogenizálva, neutralizálva, az eltérő helyekre is felhívja a figyelmet. Ez a helyfogalom ugyanis kivédi azt a romantikus részrehajlást, amelyjel az építészek figyelme a „szép” helyek felé fordul. Egy sziklahasadékban, egy költői szépségű tájban, gyomorba markoló meredélyben ugyanis könnyebben megszólít minket annak szelleme, mint mondjuk egy lakótelepen. Megjegyzendő, hogy ezeknek az eltérő helyeknek az értelmezése már elindult, de ezt a munkát - építészek helyett - javarészt inkább filozófusok, kultúrantropológusok és szociológusok végezték el.

A hely tehát a táj képezte körkép centruma, egy

pozíció. Érdekes, de ehelyütt nem megválaszolható kérdés, kérdés, hogy az egy iránypontos perspektívában rögzített és kitüntetett helybéliség, valamint a sokdimenziós világ által kikényszerített, leginkább az axonometriákkal modellezhető pozíció-, perspektíva-, és helynélküliség, mint szélsőséges állapotok között - intellektuálisan és topográfiailag - hol helyezkedik el ennek az állandóan változó, dinamikus táj-kép-körnek a középpontja. Úgy tűnik, hogy a természetben magára lelő magányos ember az, aki ezt az (új) centrumot magába fogadja..

Képiség és pántájizmus Természetesen sokféle táj létezik, mindegyik a maga vizuális karakterisztikumaival. Csakhogy a „városi” és „természeti” táj ehelyütt értelmetlen kettősségét épphogy a táj vizuális definíciója függeszti fel azzal, hogy képként, hovatovább eltérő képekként értelmezi az egyes tájakat. A táj vizuális megközelítése teszi igazán lehetővé a plurális pántájizmus eszméjét, mely az angolszász „scapism”-ből merít. A scapism - úgy is mint elnevezés, úgy is mint analógia, persze Magyarországon kényszerűen megáll a brandscapes-nél illetve a mindscapes-nél. Míg az előbbire még nincs magyar fordítás, addig az utóbbi a megfelelő kulturális recepció hiányában a „belső tájak” inkább képzőművészeti fordulatával helyettesíthető. Talán belátható.

Annak ellenére hogy a táj = vizualitás képlete meglehetősen tömör definíciót ad, ez a tömörség korántsem leegyszerűsítés, hiszen a tájat átszövő képiség heterogenitásán keresztül követi a tájak sokféleségét. Mint látható: nem a tájat egyszerűsítem, hanem a definícióját, hogy ti. az vizuális szerveződés. Ezt a vizualitást látszik erősíteni az a felmérés, amely a tájkép megváltozását, pontosabban az eltérő tájkép létrejöttét a képelemek húsz százalékának megváltoztatásához kötötte. Kevéssé a húsz százalék, mint inkább a képi összehasonlító módszer releváns. Az ugyanis, aminek a változása képelemek változtatásával vizsgálható, az explicit vizuális jelenség. Ez a méricskélési módszer a bizonyítéka annak, hogy táj-, és táj

között a képszerűség tesz különbséget.

Félreértés ne essék: természetesen sok kép létezik, de nem is állítottam az ellenkezőjét.

Képiség és a nyílt tájak A táj vizuális szerveződésként történő felismerése - a pantha rei éthosza okán - tehát szükségszerűen vezet a nyílt tájfogalomhoz. Egy ilyen - egyébként bármilyen - tájfogalom pedig visszahat az adott közeg műépítészeti konzervativitására - vagy épp progresszivitására is. Ma a kortárs építészet egyik - nem kizárólagos, ilyet nem is állítotok - de feltétlenül domináns alapját a tájjal-környezettelkontextussal kapcsolatos viszony, illetve antiviszony jelenti. Mi több: a mód, a hogy a tájra tekint. Ebben az értelemben - hogy a bevezető egyxik kérdésére feleljek - a tájfogalom tehát szükségszerűen hat a kortárs építészetre, és fordítva: a kortárs építészet tájelemmé válva - ha pixelnyi méretben is - de átírja a tájat. Ami újfent visszahat a kortárs építészetre. Kevéssé okokozati, mint inkább szimbiotikus viszonyról van szó tehát. Ez, a tájjal kapcsolatos, adott esetben tehát anti-viszony, vagy mód, leginkább az illeszkedés, azonosulás mikéntjén keresztül „objektivizálódik”, hogy leporoljak egy régi fogalmat. Azok a stratégiák, mellyel a kortárs építészet a tájba illeszti a házakat - és ilyen stratégiaként értelmezhető Klaus Jürgen Bauer megállapítása is - nos ezek a stratégiák a tájjal kapcsolatos kimondott vagy kimondatlan viszonyokon alapulnak. Legyenek bármily eltérőek is ezek a stratégiák, mégis mindegyike valamiféle tájértelmezésről, a kapcsolódási pontok kereséséről szól.

Egy evidenciáról Az, hogy az illeszkedésnek nevezett folyamaton belül mennyire vagyunk képesek felfedezni a kapcsolódási pontokat, illetve ezek a kapcsolódási pontok milyen vizuális - vagy egyéb, spekulatív elemek mentén alakulnak ki, az persze más kérdés. De. Peter Eisenmannal kezdve Zaha Hadidon át, a FOÁN keresztül Libeskinddel bezárva, kiemelt szerepe van a tájnak-környezetnek. Ez (i) egyrészt az adott

Pfneissl borászat

Pervány

projektek műleírásaiból (ii) másfelől a modernizmusnak a tájtól - helytől eloldott építészeti gyakorlatára adott, máig tartó kritikából, (iii) harmadrészt pedig abból a mára evidenciává érett, egyébként rendkívül konzervatív álláspontból - ezzel a modernizmus kritikáját egyben fel is függesztő felismerésből származik. Ezek a felismerések abból az evidenciából táplálkoznak, hogy ha akarjuk, ha nem: a ház elválaszthatatlan a helyétől. A mai kor és az internacionális stílus közötti legnagyobb különbség épp az, hogy a modernizmus - épp a küldetésessége okán - ezzel az evidenciával nem foglalkozik, mi több fel sem ismeri. Ez azonban nem változtat ennek evidenciaértéként, azon, ahogy épp az internacionális stílus hegyvidékre helyezett darabjai - élükön Richard Neutra Kaufmann házával mára már átírta, átprogramozta a hegyvidéki villa tájképét - ha úgy tetszik archetípusát. Hiába is fordultak el egy esztétikai ideál jegyében a modernizmus atyamesterei a környezettől, pusztán azáltal hogy a tájba helyezték a házaikat olyan új tájképelvárásokat is alakítottak, melyek egyben új építészeti - viselkedési normákat is konstituáltak.

Az evidencia problémája A kortárs építészet két ellentétes pólusa azonban ezt az evidenciát, a helykötöttség evidenciáját tekinti problémának. Míg a regionalizmus narrálja ezt a viszonyt, a szupermodernizmusból kinövő projektív pragmatizmus határozottan antinarratív.

Az előbbi célja a textualitás, a dráma, a történet és a kontextus kidomborítása. Az utóbbi mindehelyett az „adottságok” és a „program” diagrammá fordításával foglalkozik. Konkrét példákkal és stílustól függetlenül: Zaha Hadid szervita téri csigaháza, Fazakas György belvárosi kondója, Hani Rashid pesti projektje, de még a Grazi Kunsthalle - barátságos idegenként is az illeszkedés mikéntjét keresi, más kérdés, hogy az a kép, ami az ő fejükben van a városról, mennyiben fedi azt a képet, amit mi helyiek gondolunk a várostáj-képről. És az illeszkedés mikéntjét keresik azok a házak is, melyeket a burgenlandi kirándulásokon láthattunk. Ezzel úgy vélem a bevezetőnek egy újabb kérdéséhez, az

ott miért ilyen és itt miért olyanhoz sikerült támpontot adni.

Az illeszkedés mint sorozat-felismerés Az illeszkedés módjának, mikéntjének a felismerése, hogy az fizikai, esztétikai, vizuális vagy bármilyen egyéb közös nevező mentén zajlik, kissé hasonlatos a matematikai sorozatok felismeréséhez. Az 1; 2; … 4; 5; sorozatot könnyebb, pontosabban egyértelműbb kiegészíteni, mint mondjuk az 1; 2; 3; 5; … sorozatát, ahol az utolsó tag lehet 8 is, 7 is, annak a függvényében, hogy számtani, vagy prímsorozatként látjuk. E hálás analógiánál maradva: a Fibonacci, vagy egy még bonyolultabb algoritmus szeriont képzett sorozat felismerése és folytatása még nehezebb, márpedig az illeszkedés folyamata nem más, mint a helyszínbe kódolt sorozatok felismerése és folytatása. Úgy vélem az igazán izgalmas illeszkedések - ami egy konzervatívabb közegen eleinte ki is fog - tehát egy izgalmas illeszkedés rendszerint kevéssé kézenfekvő sorozatok mentén történik. A murciai városháza példája Rafael Moneo illeszkedése a véletlenszerűen osztott rácshomlokzat, vagy ahogy szeretettel becézik: a vonalkód építészetével - egy viszonylag bonyolult, de felfogható sorozat felismerése mentén történt, ami meglepően adaptívnak bizonyult azután a történelmi közegekben. Nehezebb sorozatként kell tekintenünk a burgenlandi Pfneissl borászatot, mely a hazai létesítmények pincearchitektúráján edződött szem számára feltétlenül idegen gesztus. Döntő tehát a tájjal /helyjel való kapcsolat, a kollektívan osztott és felismert tájkép, ugyanis ez a táj-kép jelenti azt a keretet, ami engedi, vagy épp gátolja a magasabb szintű sorozatok felismerését. A tájba illeszkedés, a tájszerűség végeredményeként tehát nem feltétlenül valamiféle framptoni regionalizmus születik. Ez a viszony fordulhat tagadásba is. És végül… Úgy vélem, hogy az ausztriai nyitott tájfogalommal szemben Magyarországon a tájképünk lemerevített. Ez a táj-kép Budapesten

egy Klösz György által készített fotóval, vidéken pedig valamiféle bukolikus, vályogházas szürkemarhás Paál László festménnyel azonos.

Amikor Magyarországon felmerül az illik - nem illik kérdése, akkor voltaképpen nem értelmes viták zajlanak arról, hogy hogyan közelítsünk kortárs analízisekkel egy adott elem illeszkedéséhez, nem arról van szó, hogy releváns kérdésekkel közelítsünk meg egy megengedem mindannyiunkat érintő problémát.

Nem. Ehelyett arról van szó, hogy az éppen a leghangosabban képviselt, végletesen lemerevített, érzelmi-történelmi alapon újrafestett, és tán sohse létező képhez torzítják - torzítjuk a kortárs építészetünket. Az illeszkedés és nem illeszkedés fentiekben ügyében az építésztársadalmon belül is vannak fogalmi zavarok. De az már egy külön írás témája.

E dolgozat arra tett kísérletet, hogy (i) szétválassza a táj és a régió fogalmát. (ii) A kettő közötti alapvető különbséget megfogalmazva a tájat olyan vizuális „horizontális” szerveződésként határozza meg, melynek a sajátja az állandó változás. A régiót ezzel szemben „vertikális”, a kultúra és a történelem által alapvetően befolyásolt, a változásokra nagyobb impedanciával reagáló egységként definiálja. Az írásnak célja volt továbbá (iii) annak tételezése, hogy a nyílt tájfogalom - ELEVE befogadóbb a kortárs építészeti alkotások számára. A hazai tájfogalom ezzel szemben zárt, és eme zártság eleve megnehezíti - az illeszkedés, a tájba illőség, az odavalóság lemerevített kívánalmain keresztül - a kortárs építészet tájba helyezését.

Ez - ha máshonnan nem, de onnan is leszűrhető, ahogy a kortárs magyar építészet szignifikáns hányada úgy a borászatokon, mint a családiházépítészeten keresztül a táj részét képező ősformák ismétlésével reagál.

(Az esszé megírásához elengedhetetlen segítséget nyújtott Bardóczi Sándor és Masznyik Csaba bírálatai, megjegyzései, melyekért ezúton szeretném köszönetemet kifejezni) Wesselényi-Garay Andor

e2 K O R T Á R S KÉPZŐMŰVÉSZETI ARCHITEKTÚRÁK

Beszélgetés Megyik Jánossal Moderátor: Golda János, Helmle Csaba, Lukáts István Vendég: Szilágyi Gábor MÉSZ,Kós Károly terem 2007. január 11.

Megyik János: Építészet és képzőművészet. Levélrészlet, 2007. december 5. […] Azt hiszem, az építészetben igen nehéz azt a kreativitást elkerülni, amely végülis a művészethez vezet.

Ha egy olyan minimális formai adottságokkal rendelkező testet veszünk, mint például a tetraéder (tovább már nem redukálható), és ezt különböző szituációkba helyezzük, mondjuk egy domb tetejére, völgybe, városba, vagy egy faluba, ugyanaz a test más és más képet implikál, mivel a kölcsönhatások által az összképből más és más látvány lesz.

Ezt az adottságot csak olyan egyenletes művi környezettel lehetne elkerülni, amelynek a mérete a beláthatóság határán túl van, és mi ennek a művi térnek a közepén lennénk.

Természetesen, ha a centrumot elhagyjuk, és a művi környezet határaihoz közeledünk, ismét az eredeti probléma merül föl.

A határok kijelölése az építészetben, például már önmagában a fal tagolása, még inkább a megnyitása, már a fal valóságos méretétől eltérőt mutat. A valódi- és pszeudo-transzparencia fokozza ezt a hatást. A képzőművészet építészeti eszközzé válik a művészet története során, ez a természete fel-fel bukkan már a fal kezelése által, többek között a gótikában (Sainte-Chapelle), a reneszánszban, a manierizmusban és különösen a barokkban (a freskók által, Pozzo, Tiepolo…). Korunk üvegfüggönyei meg sokszor a gravitációnak ellentmondani látszó szerkezetek, ahol a művészet, amennyiben használják, ugyancsak építészeti eszköznek tűnik. […]

A fent említettek a kreativitás izgalmi pontjai lehetnek, de a művészet nemcsak tehetség, de elhatározás kérdése is. Az elhatározások meg nem vezetnek okvetlen sikerhez, mint ahogy Adolf Loosnak sem sikerült az építészetét a művészettől mentesítenie. Hannes Meyernek talán inkább. Érdekes lenne a művészet-tagadó építészeket összegyűjteni és feltárni, mit értettek a művészet tagadásán az építészetben. Legtöbbjüknek talán valamilyen funkcionalitás járhatott a fejében, elfelejtve egyéb aspektusokat, mint a szellem helye, meg más hasonló, a filozófusok és a művészek által számon tartott területek, amelyek szintén funkcionalitások. Érdemes lenne a 20. század építőművészeti, összművészeti nekifutásairól beszélni. Mint például de Stijl, Bauhaus, oroszok, az 50-es 60-as évek, André Block, Pierre Székely, Adam, továbbá a jelen építészeiről. És nem utolsó sorban az építtetők igényeiről és politikai meggondolásairól. A mai változásokról, az öko-építészetről. Persze, mindezek kiindulópontok lehetnének ahhoz, hogy a képzőművészet és építészet kapcsolatát tárgyalni tudjuk. Én nyilván nem megépített képekre és szobrokra gondolok, hanem az építőművészet olyan besűrűsödésére, amelynek a sűrűje már határozottan művészet. (Képzőművészet az építészet is.) A művészet történetében erre elég sok példa van. Mint már talán a fentiekből kiderül, az adott helyzeteket kéne tovább analizálni, a struktúrákat kutatni. Például: Milyen természetű az épület ideje?

- A zenénél, a szövegnél, úgy tűnik, ez sokkal egyértelműbb, mint például a képnél. És hogyan van mindez a kommunikációs műfajoknál, és vannak-e műfaji egymásra hatások, és ezek milyenek. Talán kérdés-börzét kellene rendezni. Játékból. Lehet, hogy olyan fontos kérdések is felmerülhetnek, amelyekre nem is gondolunk.

Befejezésül még annyit, hogy eszerint az építészet képzőművészeti szemlélete nem jelent többet, mint a kiindulások konzekvenciáit végig járni. […]

Megyik János:Cím nélkül, 2004. Szénacél, 84x160 cm

k3

ŐRSÉG

Őriszentpéter-Szalafő-MagyarszombatfaVelemér-Szentgyörgyvölgy-ApátistvánfalvaFelsőszölnök-Szentgotthárd-Kétvölgy-Orfalu

2007. június 1-2.

2.

9.

10.

1. Őriszentpéter, románkori templom 2. Szalafő-Pityerszer 3. Magyarszombatfa, fazekasház 4. Velemér, románkori templom 5. Szentgyörgyvölgy, ref. templom 6. Magyarföld, új harangláb 7. Őriszentpéter-Templomszer K.I. háza U. Nagy Gábor 8. Apátistvánfalva, beszélgetés és mézes pálinkázás 9. Felsőszölnök, F.L. , E.M. háza U. Nagy Gábor 10. Szentgotthárd-Zsidavölgy, CS.D. háza U. Nagy Gábor 11. Kétvölgy, H.ZS. háza U. Nagy Gábor 12. Orfalu, U.N.G. háza U. Nagy Gábor

4.

11.

7.

12.

Az Ideától a Matériáig és vissza… (részlet a Mesteriskola XIX. ciklus Apátistvánfalván tartott előadásból)

előtt

Az építészet saját valóságában mindig is ott volt a két végpontba kifeszített húr az Anyag és az Idea között. A szétesőként átélt modern kor divergenciája nem ezek további eltávolodásában mutatkozik éppen ellenkezőleg a végpontok vészes közeledésében, egybeesésében keresendő. Az anyagnak egy képzelt eszmény szerinti elanyagtalanításában egyrészt, másrészt az Ideának valamiféle egy-értelmű profán metódussal történő helyettesítésében. Félek, hogy ez az „egy-értelműség” idővel majd eltávolít a valóságtól, és egy másik, imaginárius létbe visz. Úgy tűnik, hogy ma az, ami nem „médializálható”, az nincs is. Ami nem mutatható fel, amire nem lehet rábökni, mint valami jelképre, jel-igére az nem érdekes. Nem komform a világpiacon, nem „haladó”, nem „korszerű”.

Vagy más oldalról: a közönség számára nem az építészet, mint sajátszerű az, ami érdekes, hanem az építészet látszata. Az „olyan, mint” és az „olyan, mintha”. Kit érdekel mostanság az összefüggés a mű és annak anyagi valósága közt? Kit izgat az identitás, az önazonosság, a helyénvalóság kérdése? A mű - az építészeti is - manapság maga a mű képe.

Az építészet egyre kevésbé saját különös összetettségében létezik, hanem egy úgymond „aktuális” és „érdekes” üzenet közvetítőjeként. És, ha ennek az újonnan támadt szerepének nem felel meg, akkor pedig a közönség szerint nem érdemel figyelmet, nem is építészet. A szépség fogalma és megítélése is a fentiekkel összefüggésben változik. Már nem az esztétika írja le - nem a klasszikus kánon, vagy a kompozíció aránya, sajátossága a mérce, hanem a jelszerűség megléte, vagy

éppen a hiánya. Az ilyen jel-képző lehet formai (lásd posztmodern), lehet anyagválasztási (lásd ilyen-olyan „tapéták”), de ma legfőképpen konceptuális, esetleg metodikai. Feltéve, ha könnyen leolvasható és megjelenése ikonszerű.

Az építészeti mű tehát, ami híján van az ikonszerűségnek a közmegítélés szerint érdektelen, csúnya, vagy sivár.

Persze, ahogyan a világ figyelme újabb ismeretlenek felé fordul, az Idea is mindig újabb arcát mutatja felénk. A modern világkor születésekor Adolf Loos még úgy fogalmazott, hogy: „Az építészet nem művészet…, mert minden, ami hasznos célt szolgál, ki van rekesztve a művészet köréből.” Mintegy száz év elteltével már látjuk, hogy ezzel nem az építészet státusa változott meg a művészi kifejezőerő értelmében, hanem közben a modernnel együtt megszületett egy új szellem a reflexió és önreflexió kényszere. A személyesés az erkölcsi szabadságunk áraként. És ez jó is, mert folyamatos jelenlétet követel.

A művészetnek és az építészetnek lényegi, természete szerinti érzékiségével és az említett kifeszülő húr mibenlétével kapcsolatban szeretem, ahogy Le Corbusier fogalmaz: „Kőből, fából, cementből építkezünk: házakat, palotákat alkotunk belőlük. Ez az Építkezés. A leleményes ész munkálkodik. De hirtelen valami szíven üt, valami jólesik, boldognak érzem magam, azt mondom: ez szép. Ez az építészet. Ez már művészet.”

Ez a titokzatos „valami” izgató.

Felfedezni, végigjárni az utat, ami az egészet megragadó képzettől, annak a tervezés, a megismerés során történő elvesztésén át, a részletekben is megformált képig, a házig tart.

Az Ideától a Matériáig és vissza. Nem megállni idő előtt, hadd feszüljön a húr. A képzelet és az emlékezet pedig - mintha ugyanezen húr meghosszabbításában valahol összeérnének.

Talán az Isten jobb és bal kezében .

U. Nagy Gábor

e3 AZ INTERPRETÁCIÓ INTERPRETÁCIÓJA

Mátrai Péter Egy elmaradt mesteriskolás előadás MÉSZ,Kós Károly terem 2007. február 23.

Mátrai Péter AZ INTERPRETÁCIÓ INTERPRETÁCIÓJA (Egy elmaradt mesteriskolás előadás „emlékezete”) Van egy felismerésem.

Az építészet, akár a zene, interpretáló műfaj.

Az építészeti terv hasonlatos a kottaképhez: az idea előbb egy lejegyzési, notációs folyamat során jelekké emitt kétdimenziós térré, amott hangtalan zenévé - lesz.

Ezt interpretálja az építőmester, a zenész/karmester.

Mikor épít. Mikor megszólaltat.

Dolguk hasonló: egyezményes jelekből előhívni, vagyis házzá/térsorozattá, illetve zenévé/hangfolyamattá visszakódolni az eredeti gondolatot.

A számomra legizgatóbb különbség a szabadságfokok terén mutatkozik.

A zenei értelmezés akár teljesen szétfeszítheti a mű által megszabott kereteket, felülírhatja a zeneszerzői akaratot.

Az idők során végtelen számú és gondolatmenetű előadói magyarázatok, variánsok keletkezhetnek.

A ház, ezzel szemben, egyetlen építő gesztussal többnyire az építész asszisztálásával - a tervrajztól való minimális eltéréssel ölt testet. Épültében ugyan még szabadnak tűnik, de végkifejletében kimerevül.

Szabadságát későbbi élete (módosulásai, torzulásai, majd pusztulása) során nyeri el ismét, végleg.

Szerintem ezen kései periódusokban szület(het)nek meg egy ház igazi interpretációi.

Jó néhány éve, Italo Calvino csudálatos szövegét* olvasván, nem hagyott nyugodni egy többszörös interpretációs kísérlet gondolata.

Beavatkozván az eredeti szöveg-szövetbe (még az írás platformján) keletkeztek saját primér értelmezéseim.

Tizenhét „vers”.

Ezeket követte a zenei átlényegítés: a rajzolt kottaképek a hangzás-ideák egyperces periódusait rögzítik.

Majd a Hajós utcai N&n galéria pincéje speciálisan (posztamensekkel, „hang-szerszámokkal”) installált terében (újabb interpretáció) megtörtént a megszólaltatás, vagyis a visszakódolás.

A zenei hangzásképletek az élő előadás kötöttségeinek, de ugyanakkor szabadságának is engedve jócskán el-el szakadtak a kottákban rögzültektől.

Az előre eltervezettség és az improvizáció kettősségére építetten.

Az interpretáció interpretációjaként. * Láthatatlan városok (Le cittá invisibli) fordította: Karsai Lucia (Kozmosz Könyvek, 1980)

ERSILIA LAKÓI KAPCSOLATAIK MEGHATÁROZÁSÁRA HÁZAIK SARKAI KÖZÖTT FONALAKAT FESZÍTENEK FEKETÉKET FEHÉREKET SZÜRKÉKET ROKONSÁGOK BARÁTSÁGOK SZERELMEK HATALMAK ÉS ALÁVETETTSÉGEK SZÁLAIT HA MÁR ANNYI A SZÁL HOGY A VÁROS ÁTHATOLHATATLANNÁ VÁLIK LAKÓI ELHAGYJÁK ERSILIÁT A HÁZAKAT LEBONTJÁK CSAK A SZÁLAK ÉS A SZÁLAKAT TARTÓ ÉPÜLETÉLEK MARADNAK

INGÓSÁGAIKKAL LETÁBOROZVA EGY HEGYOLDALBÓL SZEMLÉLIK SAJÁT TÁVOLLÉTÜKET ELHAGYOTT VÁROSUK EGYKORORON VOLT KAPCSOLATAIK KUSZA SZÖVEDÉKÉT ÉS ÉPÍTIK FEL MÁSUTT ÚJBÓL ÉS ÚJBÓL ERSILIÁT BONYOLULTABBNÁL BONYOLULTABB ALAKZATOKAT EGYRE TÁVOLABB HURCOLVÁN MAGUKAT ÉS HÁZAIKAT

a térben kifeszített 210 acélhúr megpendítése 3 másodpercenként, számtani haladvány szerint történik (helyette praktikus okokból - gitárt használtam, a hat húrt mintavételezéssel „sokszoroztam” a szükséges mértékben)

ARGIA KÉPZELJ EL EGY ELTEMETETT VÁROST UTCÁIT ELLEPI A FÖLD SZOBÁI MENNYEZETIG TELE VANNAK AGYAGGAL HÁZTETŐI FÖLÉ AKÁR A VIHARFELLEGEK SZIKLARÉTEGEK TORNYOSULNAK LAKÓI KITÁGÍTVA A KUKACOK ALAGÚTJAIT LÉTEZNEK ODALENN NEDVESSÉG BOMLASZTJA TESTÜKET EREJÜK FOGYTÁN

OTTAVIA JOBB HA MOZDULATLANUL MARADNAK AMÚGY IS ÉJSÖTÉT VAN INNEN FENTRŐL (A KOPÁR FELSZÍNEN KÓBOROLVA) ARGIÁBÓL NEM LÁTSZIK SEMMI NINCS MIT TENNI MINT ELHINNI HOGY VAN HOGY LÉTEZIK ÉJJELENTE HA FÜLEDET A TALAJRA SZORÍTOD OLYKOR-OLYKOR HALLHATSZ EGY HALK AJÓCSAPÓDÁST

a „rózsaszín zaj” fortissimo tömbjében - különféle szintetikus hangszíneken - alig-alig hallható dallamívek, többszólamú hangzatok „lapulnak”, felettük - hegedű hangszínen - öthangú hangfürtök úsznak egymásba

OTTAVIA PÓKHÁLÓ VÁROS AZ ÜRESSÉGBEN HIMBÁLÓDZIK LÁNCOKKAL ÉS KÖTELEKKEL KÉT HEGYGERINCHEZ KÖTÖZVE ALANT NINCSEN SEMMI CSAK NÉHÁNY KÓSZA FELHŐ SZÁLLONG MINDEN (AHELYETT HOGY FELFELÉ MAGASODNÉK) KENDERKÖTÉL FONADÉKBÓL CSÜNG ALÁ ZSÁK-ALAKÚ HÁZAK LÉGHAJÓ-GONDOLA

TERASZOK KÖTÉLHÁGCSÓK FÜGGŐÁGYAK TÖMLŐSZERŰ FÜRDŐSZOBÁK CSILLÁROK TRAPÉZOK GYŰRŰHINTÁK FÜGGŐVASUTAK MÉGIS OTTAVIA LAKOSAINAK ÉLETE KEVÉSBÉ BIZONYTALAN MINT MÁS VÁROSOK LAKÓIÉ ŐK PONTOSAN TUDJÁK MEKKORA SÚLYT BÍR EL A HÁLÓ

a hangok - „csüngő” burkológörbék közé zárva - különböző frekvenciákban, szűrt zajokként, szólaltatandók meg

p3 HERCEGHALOM

2 . s z .

p á l y a m ű

-

I .

d í j

Település és a Zsámbéki-medence Térségközpontja - ötletpályázat, 2008 Az 1750 fős, 1990-ben állami gazdaságból alakult településhez viszonyítva különösen optimista és nagyvonalú a pályázati kiírás, mely nem csupán településközpontot, de a Zsámbéki-medence, mint a „robbanásszerűen fejlődő tudás-térség” központját is megfogalmazza.

A 4-5 ezer főt kiszolgáló burkolt főtéren kívül üzletek, irodák, éttermek, kávézók és 40-50 db lakás szerepelt a programban.

A Herceghalmot ölelő dombos táj szép, a levegő tiszta, kedvelt célpont a fővárosból kiköltözni vágyók számára. A település - majorsági múltjára visszavezethetően - viszonylag kis számban ugyan, de rendelkezik történeti, építészettörténeti emlékkel és kialakult, élő hagyományokkal.

Néhány történelmi, építészeti emlék (beleértve az 50-es, 60-as éveket is), a telekstruktúra, a gesztenyefasorral határolt főút és a kialakult közösségi élet epizódjai nyújthattak kapaszkodót a pályázók számára.

Ugyanakkor vannak megoldásra váró problémák: a település központjában rekedt rossz minőségű gazdasági épületek, üres területek.

A pályázat fő kérdése minden bizonnyal az, hogy lehetséges-e településközpontot tervezni kizárólag a jövő számára, kézzel fogható funkcionális igények nélkül, és ha igen hogyan?

A pályázat a tervezési feladat különböző mélységeiben, az alábbi kérdéseket feszegette: 1. Reagálni kellett a kiíró által megálmodott kistérségi jövőképre.

2. Középtávon megoldást kell találni a község lakosságának várható megduplázódásából következő igényekre.

3. Ahelyszín - bennrekedt ürességével, ipari, mezőgazdasági épületeivel - a község mai állapotában is újraértelmezésre vár.

4. A pályázat alkalmas a település meglévő értékekeinek feltárására, és bemutatására.

E R D É L Y I m e s t e r :

L I N D A N A G Y A N D R E A T O M AY T A M Á S

B Ő D E Y A T T I L A H E L M L E C S A B A m e s t e r : G O L D A J Á N O S

LUKÁTS mester:

ISTVÁN KARÁCSONY TAMÁS

N I C Z K I

T A M Á S S O M O G Y I TA M Á S T Ó T H TA M Á S m e s t e r : G E T T O T A M Á S

2 . s z .

p á l y a m ű

-

I I I .

d í j

B A R A B Á S L A J O S KERTÉSZ BENCE m e s t e r : C Z I G Á N Y T A M Á S

Összefoglaló értékelés és ajánl ás

D É R Y

J U D I T H O R V Á T H R O B E R T A P Á L Ó C Z I T I B O R m e s t e r : N A G Y I V Á N

2 . s z .

p á l y a m ű

-

I I .

d í j

B Ő D I I M R E S Z É K E L Y G Y Ö R G Y m e s t e r : R O T H J Á N O S

A Bíráló Bizottság a pályaművek alapján a Polgármesternek és az ingatlanfejlesztőnek a következő javaslatot tette: A központ fejlesztése csak a teljes településsel összefüggésben célszerű. Fontos a közlekedési hálózat fejlesztése és módosítása annak érdekében, hogy ne legyenek a városközponttól leszakadó, vagy attól elzárt területek; ezen elv a központ térszervezésében, térszerkezetében is tükröződjön vissza. A lakóterület kiterjesztése a központ helyzetét korrigálni fogja, a kiterjesztés révén a központ a mostani szélső helyzetéből súlypontibb helyzetbe kerül. A teljes központi terület beépítése a település lélekszámára való tekintettel nem lenne arányos, nem kívánatos, sőt: ▪ Fenn kell tartani a ligeterdőt és tájépítési módszerekkel fejleszteni kell.

▪ Fenn kell tartani a temetőkertet és a kávéüzem területével növelni lehet, elhatárolásáról építésikertépítési módszerekkel gondoskodni kellene.

▪A sportterületnek, sportfunkciónak van létjogosultsága a városközpontban, mivel vonzza a város lakóit.

▪ A központi területen kívánatos a funkciósűrítés, amelybe a lakóterület céljára való hasznosítás is számításba vehető, javasolható, hogy a központi területen a lakótelepi séma helyett tegyenek kísérletet más beépítési forma alkalmazására, amely a településközpont fejlesztéséhez téralakítással tud hozzájárulni.

A volt istállót, a volt magtárat és a Sándor-udvar épületeit közösségi rendeltetéssel érdemes megújítani és fenntartani. A város főterének létrejöttéhez a környezeti feltételek leginkább a templom környezetében, a Városházával szemben, a Gesztenyés úttól nyugatra kedveznek.

Befejezésképpen: A település önállóságának igényeit folyamatosan szem előtt kell tartani a továbbtervezés során, semmiképpen se legyen alvóváros (helyi munkahely biztosítással). Ne legyen peremváros, de legyen jó vonat- és autóbusz közlekedés parkolások megoldásával együtt.

k4

SZROGH

2007. szeptemberében meglátogattuk néhai SZROGH György néhány épületét.

Vác-Salgótarján-Piszkéstető-Aszód-Gödöllő

2007. október 12-13.

1. Vác, volt Fototechnika Múzeum Szrogh György 2. Vác, Városháza bővítés Szrogh György 3. Vác, Piarista Gimnázium tornaterme Roth János 4. Salgótarján, Művelődési Ház Szrogh György 5. Piszkéstető, csillagvizsgáló Szrogh György 6. Pásztó, evangélikus templom Csomay Zsófia 7. Aszód, evangélikus gimnázium Nagy Tamás 7. Gödöllő, szentháromság templom Nagy Tamás

A tanulmányút két napig tartott, az első nap telt a Szrogh-épületek meglátogatásával VácSalgótarján-Piszkéstető útvonalon, másnap Aszódon és Gödöllőn Nagy Tamás gimnáziumát és katolikus templomát kerestük fel. Ez az emlékeztető írás a Szrogh-épületekről szól. A felkeresett helyszínek épületei az életpályán fordított sorrendben keletkeztek.

Vácon elsőként a Gombás patak híres hídjához közel a volt Foto - múzeum épületét kerestük fel.

Ez az öregkori mű egy régi egymenetes, oromfalas, hosszú, az utcára merőlegesen álló földszintes ház modern bővítése. Ma református imaház - építészeti változtatás nélkül. Az oromfal körablaka változatlanul a fényképezőgép optikáját juttatja eszünkbe. Görgényi Judit belsőépítésztől megkaptuk a múzeum berendezésének tervrajzait, amelyek az építész szándéka szerint, és irányításával készültek, ma is híven dokumentálják a kézművestervezés ihletettségét.

Vác déli városrészéből, - a földszintes házakkal zárt sorban beépített fasorral szegélyezett utcák, kicsiny terek, bővületek szövete, - a székesegyház és a piarista templom érintésével átsétáltunk a városházához, a Március 15. térre.

A városháza a nyugati térfalban zárt sorban, a Dunához levezető Bartók Béla utca sarkán épült, Mária-Terézia idején, U-alakban, nyugat felé nyitott udvar körül. Utcai szárnyát neobarokkban továbbépítették, díszteremmel, manzárd tetővel.

Ezt az együttest építette tovább és zárta be Szrogh, a Bartók és a merőleges Tabán utca mentén, tükrözött U-alakban. A beépítést a város szövetéhez, a tömegeket, a méreteket, szinteket, részleteket a régebbi együtteshez arányosította.

Az illesztés tudatos eszköze a Bartók utcai új épületszárny emeletének hátraléptetése, szintúgy az új lépcsőház kiemelése és megformálása az udvar középvonalában.

1.

2.

4.

5.

Következő állomásunk Salgótarján Főtere volt, amely régi épületek bontása árán, a korszak nagyot-akarásából keletkezett, hozzáértő, tehetséges építészek alkotásaként. A Karancs Szálloda, a József Attila Művelődési Ház és az üzletház a főút mentén a Pécskő hegy előtt hatásos, nagyvonalú teret alkotnak.

A művelődési ház zsibongójában, a térre tekintve meghallgattuk Prakfalvy Endre művészettörténész eszmefuttatását arról, hogy a diktatúra erőszakos iparfejlesztéséhez hasonlóan ez a művi városépítés is legalább is kétségesnek értékelhető. Az úgynevezett szocialista nagyipar összeomlásával nemcsak a lakosok, de a kultúra létesítményei is talajt vesztettek.

Sajnos a szálloda most nem működik, a művelődési ház szakkörei megszűntek, a könyvtár elköltözött, helyükön a helyhez képest alacsony színvonalú vendéglátás, -szolgáltatás található, vagy lehúzott redőny. Szervezetlenség és válságtünetek érzékelhetők. Kérdés, hogy a minél olcsóbb vagyonszerzésért nem gerjesztik-e mindezt? Ez személyes kérdésem és véleményem az, hogy ez a városközpont más kortárs „fejlesztésekkel” összevetve azoknál több életerőt sugároz épp a sikeresebb építészeti teljesítmény által. Szeretném hangsúlyozni, hogy mindkét épület a városépítési szerepvállalás, a téralakítás, a nagy rálátásban való hatáskeltés mesterjegyeit hordozza. /Ezt annak ellenére látom így, hogy a kufárságtól számos rontást elszenvedtek./ Remélem, hogy költőiségük révén átvészelik ezt a válságos korszakot.

Az első nap délután érkeztünk Piszkéstetőre, a Magyar Tudományos Akadémia obszervatóriumába, ahol Szrogh György a kutatók szállásépületét és a D=5m-es és a D=8mes észlelő kupola épületet tervezte. /a kupola és a mozgatógépek a teleszkóppal az NDK-ból érkeztek/ A kutatók szállásépületét Szrogh a fekvő, figyelő oroszlán képére formálta meg. Ezt az építészeti gesztust itt a Mátra tetején, ehhez a foglalatossághoz nem tudjuk eléggé sokra értékelni!

A ház andezitből épült, eredetileg szabvány palafedéssel, fa ajtó és ablakokkal fa zsalutáblás árnyékolással, elsötétítőkkel. Csak a nappali déli nagy üvegfelülete volt acélkeretben.

A hetvenes évek végén a szerzővel egyeztetett módon megterveztem és művezettem az épület tatarozását, az építési gyengeségeket kiküszöbölendő. A palafedést horganylemezre változtattuk, de a fa ajtókat, ablakokat az eredeti anyaghasználatban őriztük meg. Sajnos az Akadémia egy későbbi időpontban tervezői közreműködés nélkül a déli és a nyugati ajtó és ablak szerkezeteket natúr alumínium alkalmazásával kicseréltette.

Ehhez hasonlóan fájdalmas, hogy eltűnt a tájból a két Szrogh észlelőkupola épület hengertestének szép tüzes sárga mázas kerámia burkolata.

Este régi képek és friss felvételek alapján áttekintettük az életművét, az alábbi felsorolás szerint: pályakezdés a Hidasi műteremben Pannonhalma, olasz gimnázium acél kapuja Budapest, MÉMOSZ székház /Gádoros Lajossal és másokkal/ Budapest, Bányász Szakszervezet székháza Dunaújváros, mozi Csepel, rendőrség Mogyoród, iskola Dunavarsány, iskola Piszkéstető Nagyszénás, szociális otthon Budapest, Körszálló Szigliget, saját nyaraló Építész tanárság, tanszakvezetés az Iparművészeti Főiskolán Vác, volt Fotómúzeum, Hinz-múzeum, Városház bővítés Ép állapotban a váci művei, a nyaralója, és a pannonhalmi kapu van. Minden más művét érte valami bántás, a mogyoródi iskolát annyira, hogy fölismerhetetlen. Pedig a művei védelmet érdemelnének!

A kirándulás előkészítésében társam volt Bődey Attila és Somogyi Tamás.

Csontos Csaba

e4.v VOJNICH ERZSÉBET & SZŰTS MIKLÓS

Műteremlátogatás Vojnich Erzsébet és Szűts Miklós műteremházában (Budapest, Kelehegyi út) Felelős: Kalmár László, Niczki Tamás, Bödey Attila 2007. november 22.

Parti Nagy Lajos: A múlt falikútja Vojnich cédulák (2008) (részlet) (…)

Egy ipari fehérmosogató magányosságát nincs zsírszóda, mely oldja. Tán egy másik fehér szaniter a toktalan ajtónyílás túloldalán, hol megint másik ajtó, másik falikút, a teremôr mesélhetne, mi van odabenn. A hattyú reinkarnációja, edénybudoár.

Négyzetes, negyedgömbös, hosszúdad, vályoid falikútban Vojnich utolérhetetlen. A konyhalányok odakünn dohányoznak, a sikáltvörös fal hôfokáról ítélve tél van, tán március. Szívják a kis multicsôrt a tollkabátjuk fölött, topog velük a balettkismamacipô, kínai puma.

Félénk nyerítésüket fölkapja a szél, megannyi Szaniterné, Sifon Gizella. * Dôl be a meleg vászonfény, ha éppen nincs látogató, Enteri hanyattfekszik a kék tatamin.

Nézzem meg, mondja, minden ecsetvonása apró hullámzás, fodrozódás, minden Vojnich-kép remeg a nagy-nagy nyugalomtól, melyet egy baljós föld alatti turbina táplál. Fekszik tehát a tenger szuterénjében, nézelôdik kifele, ha meg jön valaki, fogja és beolvad a falba, nyilván nem ôrá, a teremôrre kíváncsi egy ilyen nézô. Egyszer igen hirtelen kellett behúzódnia, zihált, a víz kiverte, a cipôjét is ott hagyta a tatami elôtt, mert cipôben tatamira nem lépünk, gyékényborítás, rizsszalma, de az illetô nem vett észre semmit. * Napsütötte teremtájban kézimosdó, nem valami stabil, két épphogy odakarcolt konzol tartja. Lábat mosni istenkísértés benne, igaz, nem is mosnak, akinek lába van, nem-igen jár errefelé. Egy falikút másik vége mindig a tengernél van, ezt higgyem el neki, mindenki onnan kapja a vezetékét, még a kiscsavaráru-gyári kettes számú melegétkezde feketemosogatója is, még az se mostohagyerek, falikút az falikút, az óceántól az érig. Ő, a teremôr, épp ki van menve a franciakulcsért, mert ez a pirosas - könnyen mond ilyeneket színtévesztôként - schlaug a falból kiálló csôrre csatlakoztatva s két furcsa szerkezetbe belevezetve elég idegesítô. Őneki mégis tudnia kell, egy kiállításon miféle víziesemény történik a képek közvetlen közelében, még elárad itt valami, és énnekem lesz bajom,

morogja. Fogalma sincs, mi ez, ô itt csak felügyel, meg kéne kérdezni az igazgatót vagy a mûvészt magát, miben mesterkedik egy nyilvános kiállításon. Nem mond „mûvésznôt”, ôt se teremôrnôzi le senki, holott. * A sárga falikútnál borotválkozik, vagyis fehér falikút sárga falon, olajlábbal. Van ott valami tükörféle, nézi magát a hattyúfényben, bizonyisten szépnek látja, ezen elvörösödik, vörösmosdó, s fütyörész valami csúnyát. Ha jön valaki, csak belép a falba, mikor felvették ide, ezt vizsgálták, be tud-e menni egy képbe, ha szükséges, ha valaki ott rendetlenkedne, ha nyitva maradna egy csap, egy ablak, s csapkodná a festményi szél. Ott ô tud ajtót becsukni s kinyitni is. Megmondja ôszintén, ahol ember van, illetve volna, oda nem megy be. Az embertôl fél. Olajláb, mondogatja, mint valami mesebeli közlekedési eszközt. Egyszer, ôszi nap lesz, tudja, borostás pamacsok úsznak majd az égen, s akkor összecsomagol, s usgyi, a vízvezetéken át irány a tenger. (…) * Ennyire lényegében és anyagában való linóleum csak festményen létezik, hisz a valóság folyton maszatol. Fûtôtest vékony pizsamapirosa, két merôleg ácsorgó kerekes ágy, ebédszállító és/vagy mûtôskocsi, mindenesetre pihennek, kikötötték.

Vesszônyi mûtôskocsik sötéten. Bármikor bekanyarodik valaki a fényverte folyosón, feketében, netán fehérben. Bocsánat, mondja a teremôr, ezt a szakaszt látogatók nem látogathatják. „Visszalátogatók sem?” kérdezte tôle egyszer egy fuvallati illetô, azóta óvatos, megkocogtatja a falat, mielôtt a legszelídebb kanyart is beveszi, még délben is, pedig vígan csilingel a közelben tizenhét adag zöldbabfôzelék vagdalttal. Kérdés, persze, hogy a prosecturára hoznak-e ebédet. Vagy szemészet? Becsukom.

Sok fekete. Sok szikefény. * A kabinsort, ajtók sárgás félmosolyát süti a nap, illetve ami nap gyanánt süt Vojnich vízképein. Igaz, minden képén ott a víz, legalábbis a víz negatívja.

A medencébe terem-ôrünk se mászkál le minden szíre-szóra, üres medencében nem rendeltetésszerû a tartózkodástevékenység.

Egyébként nincs ott semmi olyasmi, amit nem tetszik látni magán a képen, a barna árnyék az barna árnyék, nem medve, nem rejtekajtó, végigtapogatta, elhihetjük. Jön néha egész csoport, eltéved és özönlik neontarka fürdôruhákban, ezek mindent megmásznának, még a szép fehér kôoltárt is összestrandolnák, ezért nem tervezett a mûvész lépcsôt, a karbantartáshoz van létrája, és vannak szárnyai. * Ki tudja, fürdô- vagy fürdetôgép, tejvályúk csorognak alá üres árokba. Pakuraszag, emulziószag, örökhétfôszag, csarnokszag, egy ipari ajtó fényszaga, mely nem valahova, viszont súlyosan, könnyed, arányos komolysággal valahol.

Ahogy a kôhíd két végtelenített fotelkarfája sem visz sehová, hol-ja van, nem hová-ja. Ettôl olyan robusztus, monumentális, hisz mindkét vége itt van a képen, csoda-e ha kirobban a feszültségtôl?

Kôhíd, mondogatja a teremôr, kôhíd, kôhíd. A kôhíd lassan ment - Weöres után szabadon. * A merítômedencék fölött lógatja a lábát, lógatja bele a papírgyári semmibe, odalent több emeletnyi sötét massza, a papír merituma. Várja a karbantartókat, mint egy csend?élet romlandó, változó komponense. Ha senki nincs a galériában, szeret ott ülni az ajtónyi nyílás szélén, hallgatja odalentrôl az örök tánczenei koktélt, bármit, amire egy Sokol-rádió képes. Egy zacskó zenés úszeg a félmúltból. Dôl rá a klaviatúrára a papírgyári fény, papírporcukros lesz a kezem. Tessék szíves hátrébb lépni, mondja Enteri, a teremôr, meghibásodás történt, eresztenek a képek, nem lehet elzárni belôlük a fényt, tudniillik. * Vojnich lépcsôi jól kidolgozott lépcsôk, sôt érzô emberi lények, személyiségük van, kedélyük, változó tulajdonságaik, csinosságuk, szemérmük, akaratuk. Nem lesik önmagukat, s nem kérdik, nézem-e ôket, mégis, tudják helyük és alakjuk értékét e titokzatos terekben. Mely terek, ha vannak is, eleve arra vannak, hogy majdan festmény legyenek. Festmény, egzisztenciális fénykirakat, a nézô pedig tematizálkodjon kedvére.

Végül, ha befejezte, illetve abbahagyta, távoztában oltsa le a villanyt, úgy is, akkor is világos marad.

Világos, nem nappal.

Kelenhegyi út 2000. március 155 x 150 cm, olaj, vászon 2001

Kék tatami 2008. 88 x133 cm, olaj, vászon

e4.sz VOJNICH ERZSÉBET & SZŰTS MIKLÓS

Műteremlátogatás Vojnich Erzsébet és Szűts Miklós műteremházában (Budapest, Kelehegyi út) Felelős: Kalmár László, Niczki Tamás, Bödey Attila 2007. november 22.

Parti Nagy Lajos: Garázsmenet Szüts cédulák (2004) (részlet) (….)

Ember, konkrét alak elvétve sem található e vásznakon, mégis nagyon emberiek, emberléptékûek a munkái, ahogy pl. emberi egy csendélet, noha csak tárgyakat látni rajta.

Merthogy ezek a tárgyak, paneltárgyak utcatáblák, villanydúcok, ostorlámpák, kerítések, otromba tízemeletes házak, iparcsarnokok, raktárbarakkok - nagyon is magukon viselik az ember, mindannyiunk keze nyomát. Itt és ebben éltünk és élünk, mondja a festô, minden társadalom- és kultúrkritikai igyekezet, szájbarágás nélkül, s tán épp ettôl hat, hogy nem akar hatni, elfoglalni, bekeríteni mindenáron. Tudja, hogy az idô, egy kép ideje, egy megfestett pillanaté nem hétköznapi idô, hogy jobb, ha lassan, tartósan oldódnak bele a szembe, az emlékezetbe a formák, színek és arányok. Tudja, hogy egy jó képet éppúgy nem lehet kinézni, ahogy egy jó könyvet kiolvasni, mindig marad benne elegendô titok ahhoz, hogy újra és újra magához vonzza a szemet, a nézôi képzeletet. * Azt hinné az ember, ha ilyen súlyos, komornak is mondható képtáblák közé keveredik, szorongani fog, pontosabban attól fog szorongani, hogy rádől az egész, de nem. Az tény, hogy Szüts Miklós festélye - hogy az irály szót az irodalomból idekölcsönözzem - amilyen visszafogott, olyan szuggesztív. Ha például, maradjunk az előbbi embernél, illető bedől a festő távolságtartásának és túl közel merészkedik a képekhez, egyszer csak meglátja önmagát odatúl. Lábán, mondjuk, strandpapucs vagy hótaposó, mindegy, ha így is, úgy is kínai, kezében skutella, cekker, csaptelep, szokol-rádió DVD-lejátszóval. Egyszer csak látja magát, ahogy átszalad valami zebrán, átbújik egy piros-fehér korlátszalagon, muszáj átbújni, hisz nincs vége, libeg ez a szalag a semmibôl a semmibe, mint valami rendészeti egyenlítô, hm,

világvége. A szilvaszemű, unott rendôr fölhúzza a menni, felôle aztán az megy, aki akar, fene a gusztusát, ha pont ide szeretne avászkodni az a sok Hamuhó… Tehát már ott is van ez a nézô, ha nem vigyáz, ettôl persze még nézô, mondom, ahogy lehajol a kiállítóteremben, megkötni a cipôfûzôjét, megpillantja a saját árnyékát ott bent a képen vagy kint, ahogy vesszük, egy árnyék leteszi a skutellát, megigazítja a tépôzárat a hótaposón, s már nincs is ott. Azaz dehogynem. * A rezzenetlen, derûs rezignációt szeretem a képeiben, azt a hétköznapi túllétet, nem hûvös, csupán ésszerû távolságot, mely a legteltebb érzelmeket is megengedheti magának. Lehet egyszer-egyszer, némely ecsetvonásában, gesztusában kaján, tragikus vagy kirobbanóan jókedvû, alapkaraktere a józan szomorúság marad.

Ebbôl fakad talán, hogy képein a rideg, a brutális mindig poétizálódik valamennyire, illetve a poézisnek mindig súlya van, csikorgása, sprôdje. * Ezek az otthagyott képek tele vannak emberrel.

Fölösleges látszania, megtestesülnie a vásznon, hisz ott van, olyan világosan, hogy ezt csak a hiánnyal avagy késleltetéssel lehet elérni. Szüts minden állóképe egy jelentôs, de nem patetikus „mindjárt jövök”, illetve „most mentem el”. A metaforikus hamutartókban - homokozók, tûzoltóöblök, horpadt hátsó udvarok - még füstöl az otthagyott cigaretta. Csípi a szemünket. Még vagy már, ami közös: az épp-nem-lét. Leugrottam gyufáért, közben elment az élet. Eliramlott a lélek garázssorain. Közben kiderül, hogy ez volt az élet, ez a lemenés. Pontosabban a lementség. Szüts Miklós képei errôl a lementségrôl tudósítanak szakadatlan. A garázssorról a világvégére nyíló bádogajtókkal, a csönddel, a benzines bodzával, a pici sárral, az ide kirúgó magyar szabvány konyhaablakokkal. Anélkül beszél róla, hogy ilyen részletezô lenne, mint én itt. Ezek a munkák nagyon is összefogottak. Garázsmenet, szó sincs konkrét garázsról, csupán ki kell indulni.

Azt a legnehezebb megmondani, mit is jelent egy festô, egy kép hitelessége. Létezik-e nélkülem, a nézô nélkül, „objektíve”, avagy én, a nézô veszem észre, én kapcsolódok rá. Persze nem ezáltal van, de ettôl számomravaló, ahogy egy rádióállomás attól kezd nekem sugározni, ha rátalálok a keresômmel. Aki Szüts jeleire rátalál, ott ragad ezen a különös állomáson. * Ezekkel a képekkel jól lehet együtt élni, nem arra valók csupán, hogy egy kollekció részeiként egyegy galériában vagy közgyûjteményben megmutatkozzanak. Szüts festményeinek nagy része magángyûjteményekben található, tán pont ezért. Nem árulnak zsákbamacskát, de minden nézéskor kiderül róluk valami új, valami váratlan, olyasmi, amit az ember az elsô találkozáskor ugyan tudott, de nem látott vagy fordítva: látta, de nem tudta. Ugyan rögtön megmutatják magukat, föl nem fedik, rólam szólnak, de nem akarnak rám dôlni a falról, nem akarnak sokkolni, átnevelni.

Ugyanakkor kíváncsiak a tekintetemre, tudják, hogy anélkül nincsenek. A mûvészet, de minden valamirevaló mûalkotás ajánlat a befogadó felé, tessék, ez vagyok, élj velem, avagy ne élj, de vegyél rólam tudomást. * Meg kellene nézni alaposan, de virág sincs a képeken. Virágárnyék, illatsejtelem rengeteg, de virág nincs. Éppúgy nincs, gondolom, ahogy ember. Növény is alig, maximum valami gaz, földhajzat, továbbá fák, szép, esendô fák, melyeket már megropogtatott az élet, de ebben a kontextusban ezek inkább tárgyak, épületek, madármunkásszállások, levélbarakkok. Ipari fák, így mondhatnám a legegyszerûbben. Még a közlekedési táblái a legnövényszerûbbek, naivan és ellenôrizhetetlenül kinônek a földbôl, behajtanitilosok és egyirányjelzôk, forognak erre, arra, virítanak, sürgölôdnek a telt semmiben.

Tartóoszlopaik hökkent, picit rogyasztott méltósága zsigeri tapasztalat.

Külváros II. 2004. 100x140 cm, olaj, vászon

p4 BUDAPEST

D O B O S B O T O N D N A G Y 2.sz.pályamű -díjazott

A N D R E A N A G Y G Á B O R mester: KARÁCSONY TAMÁS

IX. és XX.ker. Gubacsi dűlő (Soroksári Duna-ág) beépítése - ötletpályázat, 2008 A kiírás legfőbb célkitűzésként a klasszikus pesti Duna-part (mely a Szent István parktól a MÜPÁ-ig terjed) városépítészeti folytatását várja. A készülő KSzT módosítása, vagy megerősítése lehetséges, a legjobb építészeti megoldást figyelembe véve.

A pályázat valódi kihívása a rendkívüli sűrűség. A tervek szerint - 170 lakás/hektáros beépítésével Budapest legintenzívebben lakott összefüggő 3540 hektárja fog itt megvalósulni. Összesen 6-8 ezer lakás, és a hozzátartozó infrastruktúra, valamint a kiszolgáló funkciók városépítészeti definíciója, és egy jellemző egység részletes, építészeti kidolgozása volt a feladat.

A helyszín egy keskeny, 150-300 m széles Dunaparti sáv, a Soroksári út és a Soroksári Duna-ág között, a Gubacsi hídtól É-ra, 3 km hosszúságban.

Kelet felől párhuzamosan futó, intenzív közlekedési útvonalak határolják a területet, nyugat felől a kis Duna-ág, szemben a parton jelenleg még kiskertekkel, de a Csepel szigetnek ezen a szakaszán is jelentős beépítések várhatóak.

A pályázat előkészítése során megismerkedtünk Budapest közlekedési stratégiájával, megtudtuk, hogy a tervezett változtatások jelentősen érintik a tervezési helyszínt: például a területet jelenleg egy kiterjedt vasúti rendező foglalja el, ami több lépcsőben felszámolásra kerül a jövőben.

Be kell-e kapcsolni ezt a területet Budapest szövetébe, vagy az elszigetelő erők miatt érdemesebb különálló városrészként kezelni? Mi a Duna hiteles szerepe egy ilyen beruházás esetében?

Van-e létjogosultsága további vízfelületeket, tavakat, lagúnákat létrehozni csupán esztétikai megfontolásokból? Mit lehet kezdeni 6-8 ezer parkoló autóval?

Meddig terjed a városépítész feladata, mit határozhat meg, mik az eszközei? Megoldható-e egy ekkora léptékű beruházás tervezett kialakítása csupán a klasszikus városépítészi eszközökkel? Mi a sok, a monoton, az unalmas? Mi a túl magas? Mit lehet kezdeni ezzel a sűrűséggel?

DÉRY JUDIT HORVÁTH ROBERTA 3.sz. pályamű -megvételt nyert

T A K Á C S O R S O LYA mester: CZIGÁNY TAMÁS

ORLOVITS BALÁZS

T Ó T H TA M Á S

E R D É LY I L I N D A H E L M L E C S A B A 3.sz. pályamű - megvételt nyert

mester: KALMÁR LÁSZLÓ

1.sz. pályamű

- megvételt nyert

S O M O G Y I TAMÁS m e s t e r : T O M AY T A M Á S

4.sz.pályamű -díjazott

LUKÁTS ISTVÁN

B Ő D E Y AT T I L A

KERTÉSZ BENCE

m e s t e r : G E T T O TA M Á S

7.sz.pályamű

mester: NAGY IVÁN

-megvételt nyert

Összefoglaló értékelés és ajánlás

BARABÁS LAJOS BŐDI IMRE 6.sz. pálymű -díjazott

S Z É K E LY G Y Ö R G Y mester: MÁTRAI PÉTER

A Soroksári utat fővárosi bevezető útként, urbánus térfalakkal célszerű kialakítani. Lakás csak a 4. emelettől felfelé javasolt. Az alsóbb szinteken kereskedelem, szolgáltatás, iroda funkció képzelhető el. A 2x3 forgalmi sáv keleti oldala átalakuló iparterület, szabadonálló, változatos beépítéssel (lakás nem.) Ennek a térfalnak a másik oldali megfelelőjét kell kialakítani az út nyugati oldalán (tervezési terület) 18-21 méteres építménymagasságokkal, tagolt tömegekkel.

A tervezési terület feltárását a tervezett két gyűjtőút megfelelően biztosítja. Mindkét út nyomvonalát ívelten, vagy törtvonalúan kell kialakítani, városi terekkel kell tagolni. Egyértelműen ki kell jelölni az új városrész központját, az alapfokú intézmények helyét. A terep szintkülönbségeinek alakítása alapvetően meghatározza a beépítés választott jellegét. A hely adottságaihoz a hagyományos utcás-teres, tömbös szerkezet kedvezőbb a telepszerű, zöldterületben úszó elrendezésnél.

Megfelelő a szabályozási terv alapgondolata, mely szerint a beépítés intenzitása és magassága a vízparttól távolodva emelkedő. Összességében azonban a szabályozási paraméterek maximális kihasználása minden területen nem kívánatos.

Magasházak elhelyezése a vízparti lakófunkcióhoz nem javasolt.

A Duna parton előnyben kell részesíteni a laza, zöldbe ágyazott beépítést, az eddig tervezettnél alacsonyabb szintszámmal és sűrűséggel.

Biztosítani kell a közvetlen vízpart közösségi jellegét, átszellőző, lazább beépítéssel és átláthatósággal. A vízhez kapcsolódó funkciókhoz helyet kell biztosítani, továbbá a szemközti parttal való kapcsolatra is figyelmet kell fordítani.

Kizárólag lakófunkció nem foglalhatja el a part teljes hosszát. A parti sétány változatos szélességű zöldterületbe helyezése előnyösebb a sávos kialakításnál. A helyenkénti teresedések a vízhez kapcsolódó funkciók helyét is kijelölik. A beépítés tervezésénél kiemelten kell kezelni a folyó felöli látványt, az épületek alkotta sziluettet.

Szerencsésebbnek látszik a változatosság a monoton ismétlődő tömegek helyett.

k5 GYŐRPANNONHALMA "Szendvicset mindenki hozzon magával, mert ebédre nem lesz idő,a borászat pedig csak pogácsával tud szolgálni a borkóstoló mellé."

5.

2007. november 08.

1.

1. Győrszentiván, Közösségi ház Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert 2007 2. Győr, Szent Imre templom Körmendy Nándor Urnakert Czigány Tamás Új liturgikus tér Czigány Tamás

8.

2.

3. Győri Itélőtábla Patartics Zorán 4. Győr, Megyei Kórház klubháza Ivánka András 5. Pannonhalma-Kosarasdomb, Fogadóépület Skardelli György, Lázár Ferenc

2.

2.

8.

6. Csillag Katalin előadása a "Tér és Imádság" kiállításról és a bazilika felújításának terveiről (J. Pawson + 3H iroda) 7. Kiállítás megtekintése 8. Bazilika megtekintése 9. Pannonhalma, Borászat Czigány Tamás, Tóth Györgyi, Papp Róbert 9.

4.

3.

"Belül" Fényképek_Bicske_2005 kiállítva: Pannonhalma_2007

Sosem szolgált ház.

Csontváz a porladó hús története nélkül.

Bekerítve.

Tapintható üresség.

Falak, oszlopok, mennyezet. Kátrány és víz.

Kattan a zár. Visszhangzik.

Czigány Tamás

e5 É P Í T É S Z E T ÉS ESZTÉTIKA? É P Í T É S Z E T ÉS SZAKRALITÁS?

Dr. Jelenits István piarista tanár úr előadása 2007. december 20.

Építészet és esztétika? Építészet és szakralitás?

Tamási Áron nevezetes regényében Ábelt, aki tizenhat éves korában erdőpásztor lett a Hargitán, később pedig az ország, majd a világ vándoraként kereste a boldogulását, nagyon foglalkoztatja az a kér-dés, hogy "mi végre vagyunk a világon". Ez a kissé szokatlan régies szöveg valójában a Katekizmusból való, amelyet a trentói zsinat óta a katolikus gyermekeknek nagyon megtanítottak. Ott, persze, nem csak a kérdés hangzik el, hanem megvan a válasz is rá.

"Mi végre vagyunk a világon? Hogy Istent megismerjük, szeressük, neki szolgáljunk, és ezáltal az örök üdvösségre jussunk." Ehhez képest meglepő, elgondolkod-tató az a válasz, amelyre Ábel Amerikában rátalál. "Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne."

A regényben Ábel kalandozó életének új fordalatot ad ez a felismerés. Hazatér Amerikából, és otthont alapít a szülőföldjén. Mi, olvasók szép, de talán egy kissé szekularizált életbölcsességnek érezzük ezt a mondatot.

Hiszen az Egyház azt tanítja, hogy nem ebben a világban lelhetjük meg életünk végső célját, hanem "odaát", az üdvösségben. Szent Pál szava szerint: "A mi hazánk a mennyben van" /Filippiekhez írt levél, 3,20/.

Ha azonban mélyebben meggondoljuk az egészet, egyre kevésbé látjuk ezt a két választ egymással ellenkezőnek. Nem úgy van-e, hogy ebben a világban is lehet jó otthont találnunk, de az igazi otthonunk valóban az Atya házában van, ahová holtunk után jutunk el. A földi otthonunk veszélyeztetett, ideiglenes. S talán épp abból adódik az igazi szépsége, hogy az örök otthon ígéretét és reményét hordozza.

Ezt, gondolom, érdemes fontolgatnia annak, aki lakóházakat tervez. Mert ha ez így van, akkor a lakóház nem pusztán arra való, hogy az időjárás viszontagságaitól, a kíváncsi tekintetektől, a nyilvánosság kiszolgáltatottságától megóvja a családot, az otthont kereső embert, fel-adata az

is, hogy az emberi személynek, közösségnek sajátos méltóságát, távolabbra nyíló reményét kifejezze, jelenvalóvá tegye. Nem feltétlenül valami egyértelmű jellel: nincs tornya, nincs kereszt a kapuján, valamiképpen mégis "több" mint puszta szálláshely, ahol a vándor védelmet keres, s jó, ha ez meg is látszik rajta.

Az építészek közt vannak olyanok, akik riadtan felkapják a fejüket, amikor arról hallanak, hogy mesterségüknek esztétikai vonatkozásai is vannak. Ők úgy érzik, ennek az „esztétikai” szempontnak az érvényesítése csak a funkcionalitás rovására történhetnék, márpedig vétek volna fölösleges cicomákkal feldíszíteni egy épületet.

Az esztétika igazi területe azonban nem valami haszontalan "ráadás". Inkább annak a tágasabban értelmezett "funkciónak" vállalása és érvé-nyesítése, amelyről az imént szót ejtettünk.

Nem cicomákról van szó, hanem arányokról, anyagszerűségről, elemi formák érett egyensúlyáról. Ezek tehetnek egy szerény, akár szegényes lakóházat is a kozmosz kitütetett helyévé.

Ha pedig a templomépítészet kérdéseire térünk, érdemes meggondolnunk, hogy a keresztény /tán különösen is a katolikus/ egyházi közösség számára a templom úgy szent hely, hogy van benne valami otthonos-ság. Nem pusztán Isten fönségét hirdeti, hanem a körül a Jézus körül gyűjti össze a hívő népet, aki "testté lőn és közöttünk lakozék".

Ez az otthonosság nem jelent világias kedélyességet. Egy keresztény temp-lom ablaka beengedi a fényt, de nemigen nyit csábító kilátást a környe-ző tájra, fákra, tóra. A padjai, a szolgálatot végző papság, a minist-ránsok ülőhelyei nem csábítanak arra, hogy hanyagul, például keresztbe tett lábbal üldögéljünk bennük. /De azért jó, ha nem kényelmetlenek!/ A templom többnyire "pompásabb", mint a családok otthona. Mégsem eli-degenítő, világi fényűzés érvényesül benne.

Hadd idézzem Petőfi Sándor: A költészet című versét:

Oh szent költészet, mint le vagy alázva, Miként tiporják méltóságodat, Az ostobák, s épp akkor, amidőn Törekszenek, hogy fölemeljenek.

Azt hirdetik föl nem kent papjaid, Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy, nagyúri, díszes, tündöklő terem, Hová csupán csak fénymázas cipőkben Lehet bejárni illedelmesen.

Hallgassatok, ti ál, hamis próféták, Hallgassatok, egy szótok sem igaz.

A költészet nem társalgó-terem, Hová fecsegni jár a cifra nép, A társaság szemenszedett paréja; Több a költészet! olyan épület, Mely nyitva van boldog-boldogtalannak, Mindenkinek, ki imádkozni vágy, Szóval: szentegyház, ahová belépni Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

Ez a Petőfi, valószínűleg nem sokat koptatta a templom lépcsőjét, valamit mégis jól tudott a (keresztény) templomról, amit nekünk is kár volna elfelejtenünk!

Dr. Jelenits István

szgy

p5

T A T A

Vár és a Május 1. út közötti terület revitalizációja - ötletpályázat, 2008 A helyszín Tata, egy rendkívül gazdag múltú város, földrajzi, táji adottságai kitűnőek. A város területén viszonylag homogén elszórtságban helyezkednek el érdekes látnivalók. Egy város, amely tisztában van adottságaival, a „Magyary-terv” tanúsága szerint a múlt értékeire támaszkodva alakítja jövőképét.

A szorosan vett tervezési terület, - a tatai vár és közvetlen környezete - kapcsolja össze a hajdani Óvárost, és a Tóvárost. A történelmi egyesítésen túl itt kapcsolódik az óvárosi történelmi beépítés az 1970-es évek sávos lakóépületeivel, illetve a 2000 utáni évek lakóparkjaival, kereskedelmi egységeivel. Itt közelíti meg leginkább a tavat a forgalmas Május 1. út. A tatai vár tehát egy bizonytalan identitású csuklópontja a városnak.

Nem eldöntött, hogy ennek a területnek a város melyik sajátszerűségét kell folytatnia, esetleg új önazonosságot kell találnia.

A területen több bontandó, vagy bontható épület szerepel, ezek között 60-as évekbeli művelődési ház, orvosi rendelő, és 2000 után épült csarnokszerkezetes üzlet is található.

A tervpályázati kiírásban meghatározott feladat összetett: Sorrendben elsőként említi a vár előtti teresedés méltó kezelését, fesztiváltérre alkalmas kialakítását. Összesen 13000 m² szintterületnek, négy jól behatárolt és nagy helyigényű funkciónak kell helyet teremteni a tervezési területen (könyvtár, sportcsarnok, művelődési ház, szálloda). Építészeti megoldásokat vár a térfalak kialakítására, és „meg kell határozni a terület jövőképét, beépítési módját”.

A pályázati gondolkodást többek között meghatározták a vár-mellettiség nagyságrendi kérdései, a bontás-megtartás etikai kérdése.

-megvételt nyert A T T I L A N A G Y A N D R E A S O M O G Y I T A M Á S m e s t e r : K A L M Á R L Á S Z L Ó B Ő D E Y

-díjazott pályamű D O B O S B O T O N D N A G Y G Á B O R N I C Z K I T A M Á S m e s t e r : T O M AY T A M Á S

B A R A B Á S

L A J O S BŐDI IMRE S Z É K E L Y G Y Ö R G Y m e s t e r : L E N G Y E L - m e g v é t e l t n y e r t

I S T V Á N

D É R Y

J U D I T H O R V Á T H m e s t e r :

E R D É L Y I

L I N D A S Z A B Ó C S I L L A m e s t e r : K A R Á C S O N Y T A M Á S

R O B E R T A D O B A I J Á N O S

Összefoglaló értékelés és ajánlás

H E L M L E

C S A B A K E R T É S Z B E N C E T Ó T H T A M Á S m e s t e r : J A N E S C H P É T E R - d í j a z o t t p á l y a m ű

▪ A jelenlegi állapot nem méltó egy „királyi" városhoz, szabályozási eszközökkel meg kell teremteni a lehetőségét egy új alközpont kialakításának, már középtávon el kell érni az alacsony nívót jelentő üzletházak kiszorítását.

▪ A tervpályázat alapján kijelenthető, hogy a Vár előtti terület alkalmas a kiírásban szereplő funkciók elhelyezésére, a kulturális központ, rendezvényház és szálloda egymást kiegészítő, szinergikus működtetése és telepítése többféle változatban is megoldható.

▪ Létezik olyan beépítési koncepció (lásd 3. pályamű), amely lehetővé teszi akár az egész jelenlegi művelődési ház - átalakítás utáni megtartását. Az épület sorsáról csak nagyon körültekintő, részletes tervek és költségbecslés alapján szabad dönteni. A meglévő könyvtár egyértelműen megőrzésre érdemes.

▪ A fesztiváltér ne haladja meg a kiírásban szereplő -1 hektáros méretet. Városi térre van szükség, amely az átlagos napokon is „működik", belakható és multifunkcionális.

▪ A Várat feltöltött várárok vegye körbe, a víz jelenjen meg a lehető legközelebb a leendő kulturális központ közelében. Ez megfelelő zsiliprendszer kiépítésével műszakilag lehetséges és remekül illeszkedik a „vizek városa" koncepcióhoz, teljes mértékben tematikus hangulati elem.

▪ A Váralja utcát lehetőség szerint tehermentesíteni kell, hosszabb távon meg kell szüntetni az átmenő forgalmat. A Május 1. utca felé nyíló közúti átkötést át kell helyezni, mert jelenlegi helyén akadályozza a leendő fesztiváltér létrehozását és az új kulturális központ (beleértve a szállodát is) kialakítását.

▪ A terület egyértelműen alkalmas lakófunkció elhelyezésére, a buszmegálló csökkentett területen és áthelyezve megtartható, viszont a nagyobb kereskedelmi létesítmények helye az út túloldalán van.

▪ A Május 1. út mentén térfal kialakítása szükséges. Az új beépítésnek azonban tagoltnak kell lennie, az adott helyen hosszú, egybefüggő (nagyobb, mint 60 méter) homlokzatszakaszok kialakítását kerülni kell.

Erdélyi Linda Van egy lány úgy hívják Linda, számomra Ő volt a minta.

De mikor fölvettük, bizony nem sejtettük, hogy Ő egy babát is elbírna.

Lukáts István 3.

Barabás Lajos Debrecen városa Lajosnak, Pesten a lábára taposnak.

Nem ül be autóba, nem száll a metróra, jó lesz a hatoson utasnak.

Helmle Csaba Csendesnek ismertük Csabát, egyszercsak halljatok csodát.

Miért pont az észteknek, autója nem tetszett? máskor majd itthon egy ladát?

Nagy Andrea Nagy Andi hozzád szól dalom most, nélküled a grillem fagyos rost.

Maradjál rendesen, elképzelt kedvesem, szomorú, magányos vagyok most.

Szabó Csilla Kedves lány a Szabó Csillácska, kezében jól áll a villácska.

Szereti a humort, nem savanyú ubork, ha rám néz mintha csak villámla.

Bődey Attila Volt egy srác a neve: Bődey Attila, borának javát a ciklusa fölitta.

Szőlőbe kijára, gondolva piára, nevét a könyvbe már ezzel is beírta.

Horváth Roberta Érdekes lány volt Roberta, szemeit gyakorta behunyta.

Becsapni nem lehet, úgy is lát bennünket, ki fogja nyitni ha megunta.

Nagy Gábor Nagy Gábor kicsike csíkszakáll, neked most mindegyik csillag áll.

Vagy ha most tévedtem, soha az életben, ne legyen kezemben villa már.

Székely György Kérdezek valamit Székely György! tudod-e hol van az Égervölgy?

Pécs mellett itten van, nem kell itt illemtan, van itt egy kedves kis néger hölgy.

Bődi Imre

Kertész Bence Hagyta a Bence, hogy mindenki reméljen, rajzol Ő ahelyt, hogy naphosszat zenéljen.

Persze, hogy pengeti, ahol csak teheti, az is kell ahhoz, hogy rendesen megéljen.

Niczki Tamás Rólad is szóljon egy limerik, vajon a spanyolok ismerik?

Otthon majd kérdezd meg, Őt ha még ébren lesz, hátha a szülei mívelik.

Takács Orsolya Van egy lány, úgy hívják Orsolya, nem volt a lábán még korcsolya.

De bezzeg Izlandon, izlandi Girlandon, újra megvillanna mosolya.

Lukáts István 1.

A Szenti szinte szent volt ám ott, mikor a szárító szétmállott.

Szegény kis észteknek, kellettek rémtettek, mit szól a pap aki bérmállott?

Orlovits Balázs Bonyolult kávét kér Balázs, úgyhogy az néha már blamázs.

Hogyha majd kérhetlek, én kérnék helyetted, hamarabb végeznénk talán.

Tóth Tamás Születtem hetvenben Sirokon, ott nekem majdmindenki rokon.

Annyi a szép emlék, inkább most ott lennék, merengnék siroki sírokon.

Lukáts István 2.

Nem gondolta azt még a Szenti sem, hogy az észt vécén nincs fixen semmi sem. Épp, hogy csak megfogta, egy kicsit megnyomta, elrepült, megfogni nem tudta senki sem.

Pálóczi Tibor A Tibor az sokat ül ló hátán, nem attól lett ilyen sovány ám!

Hanem mert a munka, lassanként lenyúzza, kéne két nyugodt hét Szovátán.

GETTOMI

ROTH Régóta mellettünk van a Róth, úgy néz ki kicsit mint vizigót.

Nem kell, hogy elmondjad, fröccsöt azt elfogad, de csak egy egészen pirinyót.

Üzenet számodra Imi: üdvözöl Pécsről a Timi.

Schunk Timi az a lány, akivel dolgoztál, nálam az irodát viszi.

Déry Judit Tervével él bennem Judit, szkennelném a tervet úgy itt.

De nincsen szkennerem, rajzolni nem merem, mondom hát tovább a tutit.

Dobos Botond Botondnak tartása arisztok, engem be akkor sem paliztok. Ő is csak olyan mint, mi vagyunk itten mind, hiába nála a tenisztok.

Elsőként áll ki, nem gond ez a Szentinek, "Szólíthatom-e a Gulyást Kefinek?" Óriási derű, de Szenti fokozza: "Miért volt a Kefi házának két bejárata?

Aki ezt felejti: az MIXIX-eretnek.

Somogyi Tamás Az a srác Somogyi Tom vala, kicsikét magas a homlaka.

Az csak az ész jele?

Vakarás kényszer-e?

Vagy csak a jóisten ostara.

Aki ezt megírta nemtodki? nem tudja akárki, ezt hozni.

Aki ehhez kellett, a sok munka mellett, nem volt az más mint a Gettomi.

k+

ÉSZTORSZÁG LETTORSZÁG

Lootsi maja lakóház

Parnu De la gardie koncertterem

Koidula24

Aaviku lakónegyed

2008. május 16. HELSINKI Egyetemi könyvtár / 1840, katedrális Vasútállomás / 1914 - E. Saarinen, új üvegtető Sanoma Irodaház / 1999 - A.-M. Siikala és J .Söderlund Kiasma Kortárs Művészeti múzeum / 1998 - Steven Holl Vasház és Finnlandia ház - Alvar Aalto Építész Múzeum: Pietilä-kiállítás (Kasarmikatu) 2008. május 17. TALLIN Templomok: Oleviste, Niguliste, Pühavaimu Városháza 1371-1404 (Raekoja plats) Céhek utcája Lakóház / 1910 J. Rosenbaum Pikk tänav 18.

EKA biztosító / 1932 R. Natus Vadabuse väljak Üzlet- és lakóház / 1936 R. Natus Pärnu maantee 36.

Tallinn art Hall 6 1934 A. Soans – E. Kuusik Vadabuse väljak Virágüzlet / 1983 V. Künnapu Väike-Karja 6.

2008. május 18. TALLIN KUMU - modern művészetek múzeuma / 2005 P. Vapaavuori Lakóházx / 2005 3+1, Koidula 24.

Lakóház (korábbi gyárépület bővítése) / 2007 KOKO Lasnamäe sportcsarnok / 2003 COO + Head Punane tänav 45 Lootsi Maja lakóház / 2005 HG, Lootsi tänav 3a Népdalfesztivál aréna / 1960 A. Kotli Narva maantee Tuljak kávézó + virágpavilon / 1966 és 1960 V. Pormeister Pirita olimpiai yacht központ / 1982 A.H. Loover Pirita tee 2008. május 19. TALLIN Aaviku lakóház együttesx / 2003 E. Urbel – I. Elm Kakumäe Rocca al mare iskolax / 2000 E. Urbel – I. Elm – Ü. Peil Ermitage hotel / Pluss Toompuies tee 19 De La gardie bevásárlóközpontx / 1999 Linnahall kulturális központ / 1980 R. Karp – R. Altmäe Kiek-in-de-Kök / 1475 Komandandi 2.

Museum of Occupation / 2003 Head (I. Peil - S. Vallner) 2008. május 20. HAAPSALU / PARNU Wiedemann iskola tornatermex / 2001 Tornaterem / 2005 Kavakava, Kuninga 29.

Könyvtár / 2003-07 3+1 Akadeemia 3.

Koncertterem / 2002 COO Beach hotel / 1935 O. Siinmaa – A. soans Ammende villa / 1905 F. Mieritz – I. Gerasimov 2008. május 21. RIGA Cinema K-suns / 2000, Arhis Elizabethes 83-85.

Art Gallery „garage” / 2005, Z. Gaile, Berga Bazars Vincents Biroja Éka / 2000,Vincents K.Ulmaņa gatve 114/1.

Lett építészeti múzeum /,15.-16-sz, Maza Pils iela 19 Berga Bazars / 1888-1893 Marijas Street 13 Complex of residential buildings, three brothers / XV.-XX sz., Riga castle, 1866-1903 ,Raiņa Boulevard 19 Alberta street/ art nouveau 1903-1906 2008. május 22. RIGA / JURMALA / DAUGMALE School gym hall / 8am Klavu street 29/31 Hotel / 1996-1998 Vincents, Bulduru prospekts 14.

Tennis hall / 2000-2001 Vincents, Bulduru prospekts 18.

Printing House ”Britania” / 2007 Arhis Daugmale 2008. május 23. RIGA / TARTU Sigulda: várkastélyok (Turaida, Sigulda, Krimulda) Cēsis: várkastély, óváros 2008. május 24. TARTU / TALLIN Tammekann villa / 1932 A. Aalto, 2000 T. Mustonen Szt. Pál temlom / 1919 E. Saarinen 2008. május 25. TALLIN / HELSINKI Eira villanegyed, többek között: Villa Johanna Olympos villák / 1995 - K. Gullichsen

Post soviet theme park ( poszt­szovjet tematikus szórakoztatópark ) Az észtek saját téri környezetüket többek között bonyolult, állandó megszakításokkal jellemezhető XX. századi történelmüknek is köszönhetően rétegzettnek és ellentmondásosnak látják. A befejezetlenség, a folyamatos készenlét a változásra megkerülhetetlenül fontos része a társadalmi tudatalattinak. Tallinn a maga egymás mellett létező városi szigeteivel (óváros, új üzleti negyed, kikötő, szovjet lakótelepek, stb.) sajátosan jellemző példája ennek. az Ühispank 94 méteres tornya, amely 3 perces sétára áll a védett tallinni óvárostól, 1998­ban épült, engedély nélkül. A hatalmas üvegprizma körül az átadást követő évtizedben valóságos „manhattan” jött létre, gyakorlatilag minden kontroll nélkül. Túl könnyű lenne azt állítani, hogy mindez csak a korai kapitalizmus, a privatizáció elkerülhetetlen velejárója.

Triin Ojari: Archeology of a post­soviet architecture: Estonian case

„Superestonian” A „super” jelentése előtagként: fogalmi értelemben valami feletti (például superhuman = emberfeletti). Bart Lootsma kortárs holland építészettel foglalkozó könyve „Superdutch” címmel jelent meg 2000­ben. A cím telitalálat: sokféleképpen értelmezhető, ráadásul hangzatos és „megfelelő” mértékben divatos.

Az elmúlt 10­15 évben a holland hatás – itt elsősorban az OMA (Koolhas) és az MVRDV irodákra gondolok ­ különböző erősséggel valószínűleg minden európai ország építészete kapcsán kimutatható, Észtországban ehhez nem kell mélyre ásni. A bezártság idején évtizedekig Finnország jelentette egyrészt az ablakot a világra, másrészt az építészeti etalont, az utóbbi években az önállóvá válás, a kulturális önazonosság keresés (emancipáció) részeként ez a kötelék meglazult. A befejezetlenség, a sokszínűség, és a diszkontiunitás erősebb hívószónak bizonyult a rendszerváltás után színre lépő fiatal építészek számára. Nem véletlenül tekinteek úgy a saját fővárosukra, mint Helsinki ellentétpárjára, amelyik a konzervatív, „programozott” finn fővárossal szemben sokrétegű, kiszámíthatatlan és „dühödten” liberális.

Az összkép színes és vibráló, a kísérletező kedv a nyilvánvaló tévedések ellenére is irigylésre méltó, a „superestonian” pedig (nem tudok hirtelen jó magyar megfelelőt előrántani), az építész társadalmi helyét és szerepét átértékelő, az utópisztikus vonásoktól és mítoszoktól megfosztott „szupermodernizmus” (Hans Ibelings) az egyik legerősebb vonulat a kortárs észt építészetben.

Triin Ojari: With and without myths / Finnish architecture 0405

Stalker ( Rotermann­negyed )

Üzleti negyed

Rotermann

Tarkovszkij Stalker című filmjének néhány jelenetét Tallinban forgatták. A helyszín teljesen átalakult, átalakulóban van, a történeti városmag és a kikötő (tengerpart) közötti senkiföldje lassan élettel telítődik, beépül. A kiürült gyárépületekben és részben azok helyén kibontakozó „szép új világ” arra ösztönzött, hogy Szilágyi Ákos és Kovács András Bálint Tarkovszkij könyvéből idemásolt fejezetekkel megidézzem a 20 évvel ezelőtt még kultikus ­ mára alig ismert – filmet.

Annak ellenére, hogy a személyes véleményem erősen kritikus a Rotermann­negyed új lakóépületeivel kapcsolatban, a megidézésnek nem célja a párhuzamba állítás, vagy indirekt építészeti kritika. „A Zóna….tiltott övezet. Egykor…űrhajó szállt le, elpusztítva minden emberi települést és rejtélyes energiát hagyva maga után. Ezért a Zónában, mint mondják, teljesülnek az ember legféltettebb kívánságai is, ha bevallja, ha kimondja őket.” „Az a társadalom, amelyet a filmben látunk, bárhol éljünk is, lényegileg ugyanaz a világ. Lehetnek ennek a világnak kellemesebb és kellemetlenebb zugai, végeredményben azonban minden zugában és sarkában ugyanaz az erkölcs nélküli és vallás nélküli, jón és rosszon túli világ, ugyanaz az embert, az erkölcsi személyiséget, a természetet végromlásba döntő, katasztrófával fenyegető világ.” „ A Zóna úgy jelenik meg, mint ennek a társadalomnak borzalmas, misztikus homályba vesző, már lelkiismeretfurdalásként őrzött múltja, amelyet éppen fennmaradása érdekében, mintegy védekezésül rekeszt ki önmagából. A Zóna nem a jövő, sokkal inkább a jelen és a jelenné vált, jelenből száműzött, jelenből kiiktatott múlt képe. A múlt jelentése ambivalens: jelenti a hagyományt és jelenti a hagyomány elpusztításának történetét, a katasztrófát.

Linnahall

A Zóna képében így a katasztrófa utáni hagyomány jelenik meg: nem ép világ, hanem törmelékes, romjai és foszlányai annak a világnak, amely létezett, s amely éppen így tartalmazza megsemmisítésének, pusztulásának történetét, a katasztrófa eseményét. A múlt az összetört emlékezet formájában létezik.” „A katasztrófa sohasem teljes, sohasem végleges, sohasem kárhoztatja az embert passzivitásra, és sohasem menti meg attól a felelősségtől, hogy szembenézzen azzal, ami történt és történik, és erkölcsi személyiséggé formálja magát.” „Stalker azonban nem annyira példakép, mintha mindenkinek stalkerré kellene válnia ahhoz, hogy szabad legyen, hanem kísérő, kalauz, átvezető: révkalauz halál és élet, társadalom és természet, föld és ég, jelen és múlt, rossz és jó között. Aki rábízza magát – eljuthat oda, ahol újjászülethet, feltámadhat az erkölcsi halálból, egyediségből személyiséggé, hitetlenből hívővé, holtból elevenné, gyűlölködőből szeretővé válhat.”

A Zóna nem időben előttünk, hanem térben melletünk levő hely. Mint Walter Benjamin írta Zentralpark című töredékes feljeygzései egyikében: Az a katasztrófa, hogy »ez így megy tovább«.

Óvoda

Nagy Iván