MI XVI 2000-2002 évkönyv by ÉME Mesteriskola

M ESTERISKOLA

XVI. CIKLUS 2000-2002

FELVÉTELI TERVPÁLYÁZAT

t o r n a t e r e m Mindszentgodisa Borsay Attila

Csillag Katalin

Csendes Mónika

Csontos Györgyi

Fábry Zoltán

Fekete Patricia

Herczeg László

Juhász Ákos

Kéry Balázs

Kocsis Barnabás

Kovács Krisztina

Krikovszky Balázs

Lázár Ferenc

Lázár Veronika

Pethõ László

Pintér Tamás

Simon Viktória

Szokolyai Gábor

Tarnóczky Tamás

Tisza András

Tolnai Zsolt

Tóth Györgyi

Vonnák Katalin

NÉHÁNY GONDOLAT A MESTERISKOLÁRÓL A Mesteriskolások sorában ez a XVI. ciklus az, amelyik átlépte a második évezred határát, és éli a maga életét a harmadik évezred indulásával. Jóllehet, ez a váltás mindennapi életünkben nem jelentkezett feltûnõ hangossággal, mégis a változás benne van zsigereinkben, gondolkodásunkban – a világ számos történése jelzéseket adott errõl, hogy csak a leghangosabbra emlékeztessek: 2001. szeptember 11. Gondolkodásunkban ott lappang mindaz, ami az alapokat érinti. Mi végett vagyunk a világon? És ezen belül mi a mesterségünk XXI. századi, európai-magyar mondanivalója? Lehetséges, hogy azok, akik „kenyerük javát már megették”, ezeken már kevésbé gondolkodnak az igazat nem keresve, viszont ezek a kérdések a fiatalokat igenis alapvetõen és mélységesen izgatják, kimondva, vagy kimondatlanul. Kimondva inkább egymás között, kimondatlanul az idõsebbek és a fiatalok között, a már valamit (hírnevet, hatalmat, pozíciót, higgadt építészeti magatartást) megszerzettek, és az indulók között. Azt is látják õk, hogy az építészetben ma már szinte mindent meg lehet csinálni, félretéve a meggyõzõdés, az anyag, a konstrukció, a funkció, egyszóval a Mesterség belsõ, sajátos természetét. Nemcsak a világ az információ ellenõrizhetetlen sokaságában, de a szakma is a megépült világ alig megismerhetõ változatosságában, zavarosságában bolyong. E tág világ hazai szakmai környezetében mûködik egy egyesek által ortodoxnak tûnõ iskola, a Mesteriskola, mely 1953-ban alapíttatott id. Janáky István, majd Szendrõi Jenõ révén. Célját a már sokszor elmondott, és e helyen is megismételt célkitûzések adják: – a személyiség és szemlélet alakítása, – az önálló – a hangsúly ezen van – gondolkodásra, ítéletre való nevelés, – a tudatos és szuverén egyéniség kialakításának a segítése. Ezért az iskola – öntörvényû szakmai vállalkozás, – mûködése nem nélkülözi a függetlenséget, – a benne mûködõk a közös munka, tevékenység révén összecsiszolódnak, és szakmai kapcsolatok szövõdnek – lásd e ciklus alatt

megvalósult 30+6 éves megemlékezést 2001. december 1-jén a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban, ahol több mint 200 végzett Mesteriskolás találkozott, mert akart találkozni. Az iskola „ortodox” munkavégzéséhez tartozik: – hogy nincs tanrendje, csak naptári rendje, – hogy a tanrendet az élet biztosítja, mely a szakmai élet figyelése révén alakul ki, és reflektorszerûen irányítja figyelmünket és érdeklõdésünket olyan „képzések” lefolytatása felé, melyek ugyan a korábbi iskolai tanulmányokra épülnek, de túlmutatnak azon, – hogy az iskola távol akarja tartani magát az eluralkodó „vagy-vagy” magatartástól, és erõsíteni kívánja az „is-is” elterjedését mesterségünk megítélésében, – hogy meg kívánja tartani a már kialakult oktatási formákat, az elõadásokat, a mûteremés épületlátogatásokat, a (belföldi és külföldi) tanulmányutakat és pályázatokat. Az oktatási formák megmaradtak a 30 év folyamán, s a minõségen múlik ezek népszerûsége és fontossága. Ha az elõadó igényessége/kiválósága révén vele együtt tudunk gondolkodni, akkor az elõadás fontos, az épületlátogatásokról is ugyanez mondható el, a mûterem-látogatásokkal együtt. Tehát ezeknek a képzéseknek a varázsa a minõségtõl függ. A tanulmányutakra is rányomja bélyegét a minõség igénylése, a személyes tapasztalat, maga az épület, és megragadása abban a kontextusban, amiben található. A „megfogható” valóság ott, elõttünk megjelenítve a legtöbb, amit egy építész ilyenkor kaphat. Ez a látvány olyan belsõ gondolkodásra késztet, mely mással nem pótolható. Mégis, a Mesteriskolások számára a cselekvés, valaminek a személyes megteremtése a legfontosabb feladat, ezért a pályázat jelent számukra a legtöbbet, – mert erejüket ki tudják próbálni, – mert pénzt lehet vele keresni – ha nem is sokat, – mert felmérik egymást, – mert szellemüket tornáztatják, – mert van mondanivalójuk a témákról, – mert van mondanivalójuk magukról is, – mert jó dolog, és szükséges, hogy egy gondolat vizuálisan is megjelenjen, – mert kapcsolódnak – a feladat révén – a kör-

nyezethez, a világhoz, és így részesei a közösségnek, környezetüknek, társadalmunknak, – mert van véleményük az építészetrõl, és ez így be is mutatható, – mert sokszor jó együtt dolgozni, és megismerni a másikat is. A ciklus végén – hiszen mire ez a lap megjelenik, ez már az utolsó szemeszter – milyen mérleget lehet vonni a Mesteriskolások és Mesterek gondolkodásában? – idegenkedés a divattól, – meg kívánják õrizni a közismert „forma követi a funkciót” elvét a maga természetességében, azt nem kihegyezve, – az épület ne beszéljen másról, mint magáról, – a munka során ne tegye félre az anyag és konstrukció természetét, – ragaszkodni a régióhoz, amiben az épületek keletkeznek, – legyen a munkában egy olyan személyes jelzés, egy „csavar”, ami egyfajta ízt ad, az egyébként korrekt gondolkodásnak, – az épület a saját eszközeivel hasson, anyagaival, illeszkedéseivel, tömegeivel, méreteivel, formáival, felületeivel. Az épület arányosságával mondjon el mindent, ami egy épülettel elmondható, tegye ezt olyan módon, mint azt a görögök, rómaiak tették, és legyen kimondatlanul is olyan etikus magatartású, mint a korai románkor építészete Európában. Legyen ez az építészet, amit csinálunk, hiteles, azaz önmaga. Így látom én ciklusunk Mesteriskolásait és Mestereit. Budapest, 2002. március Arnóth Lajos

A MESTERISKOLA XVI. CIKLUSA Az elsõ találkozás személytelen volt, tervekkel és portfoliókkal találkoztunk a felvételi pályázat elbírálásakor. Csak néhány névrõl ugrott be az arc, az egyetemisták közül ismertem párat, – fõleg a Középtanszékeseket persze. A pályázat témája nem volt könynyû, tornatermet kellett tervezni egy kicsi baranyai falu iskolája mellé. Mit lehet elmondani építészetrõl egy tornaterem kapcsán? Mint kiderült, sokat. Nagyon élveztem, hogy egy látszólag száraz és kötött téma kapcsán mennyi személyesség, mennyi szellemesség bukkant fel. Emlékszem, Tóth Györgyi terve tetszett nagyon, meg Pethõ Lacié. Volt vagy tizenöt terv – a sok között – amelyek élbõl, különösebb vita nélkül bekerültek. Aztán voltak, melyeken jókat vitatkoztunk, de azt hiszem ott sem a tervek színvonalával volt gond, inkább a zsûritagok látásmódja, véleménye ütközött. A végére meg minden kisimult, ott volt elõttünk huszonhárom név. Az elsõ meglepetés az volt, hogy elmaradt a szokásos mûegyetemi döntõ fölény, nyolcan jöttek az Ybl-rõl, Kapy Jenõ továbbképzõjérõl. Ezt fantasztikus oktatói teljesítménynek tartom – bravó Kapy Jenõ! Szóval, ott volt elõttünk huszonhárom név, számomra többnyire ismeretlenek, nevek arcok nélkül. Az elsõ igazi találkozás az elsõ kirándulás volt. Szigetvár, Pécs. Szokásosan indult, nézegettük egymást. Öregek a fiatalokat és vica versa. Persze az elején inkább azok verõdtek össze, akik már korábban ismerték egymást. De az elsõ tervpályázat helyszínét tanulmányozva, a szigetvári várban sétálgatva, már muszáj volt megismerkedni. Meg kellett alakulnia a pályázó csapatoknak, és csapatonként Mestert kellett választani. Beindult a dolog. Aztán az este a szigetvári szállodában hajnalig tartó nagy beszélgetéssel folytatódott. A téma az Ybl és a Mûegyetem viszonya volt. Talán sikerült feloldani néhány kínzó gátlást. Talán sikerült megértetni, hogy a Mesteriskola: tiszta lap. Nem az számít, ki honnan jött, hiszen aki bekerült, az egyformán teljesített. Innen meg csak az számít, hogyan halad tovább. (Utólag már tudom, az Ybl-rõl jöttek csodálatosan teljesítettek,

szakmailag, emberileg egyaránt.) Az elsõ pályázatot, a szigetvári vár rehabilitációját – zsûritag lévén – egy kicsit kívülrõl néztem végig. Ötletparádé, sokoldalúság, kicsit „elszállt” és nagyon földönjáró, költõi és reális, elvont és konkrét mûvek egyaránt. A kiíró (Állami Vagyonkezelõ) és a város boldog, a zsûriben inkább egyetértés, mint vita. Külön öröm, hogy a két fiatal Mester – Czigány Tamás és Getto Tamás – debütálása igen jól sikerült, Gettoék nyertek, Czigány Tamásék másodikak lettek. Remek tervek, lelkes Hallgatók, lelkes Mesterek, kiváló indulás. Az elsõt követõ pályázatokat már magam is belülrõl éltem át. Nagy szeretettel emlékszem vissza mindegyikre. Tóth Györgyivel és Juhász Ákossal készített óbudai mûemlék-restaurációs épület pályázatra nagyon rákészültünk egy finom ebéddel, hármasban. Szokás szerint az utolsó pillanatban kezdtünk dolgozni, nagy beszélgetésekkel az iroda konyhájában. Volt krízis (ahogyan kell), pocsék az egész, és egyébként sem tudjuk befejezni. Aztán volt feltámadás (ahogyan kell), nagyon jó amit csinálunk, és vígan befejezzük. Már nem tudom nyertünk-e vagy sem, de én biztos nyertem. Kaptam Györgyitõl egy kis képet a „sajtházunkról”, máig az irodai asztalomon van. Jött Szeged, Vonnák Katival, Simon Vikivel, Pintyõvel, jó kis bonyolult foghíjbeépítés. Itt a fõ téma az volt, mennyire kell alkalmazkodni a meglévõ szolid adottságokhoz, vagy mennyire lehet átlépni ezek felett, és fiatalosan, szabadon reagálni. Talán kicsit öregesen viselkedtem, talán kicsit visszafogtam a fiatal szárnyakat, bocs' fiatalok. Az eddigi utolsó pályázatot – a Duna-parti panelházast – Csontos Györgyivel együtt készítettük (illetõleg a tervet õ készítette – én csak véleményt mondtam). Megint sok jó beszélgetés, nemcsak a panelrõl, nemcsak a házakról, vagy a pályázatról. Megint nem nyertünk. Vagy megint nyertünk, csak az nem pénz és díj, hanem annál sokkal maradandóbb valami. Az elsõ bulira elmentem (késõbb volt több is). A buli egyértelmûen hallgatói kezdeményezés volt, Vonnák Kati ön- és lakásfeláldozó gesztusának köszönhetõen. Nem emlékszem, hogy korábban lettek volna ilyenek, számomra ez is újdonság, egy különlegesen jó csoport külön-

legesen jó kezdeményezése. Ezt megelõzõen régen voltam utoljára bulin, a sör, a szendvicsek és fõleg a beszélgetések kicsit visszahozták a régi idõket. (Csak idõközben vagy a zene hangosodott, vagy a hallásom javult.) Erre a kis csapatra az volt a jellemzõ, hogy szerettek együtt lenni. Egy-egy elõadás után összejöttek valahol, és együtt folytatták, ott, ahol abbamaradt. Nem tudom, mennyire tart ki ez a jó szokásuk a két év elmúltával. Az együttes beszélgetések, a közös sportolások (mert az is van), a bulik. Jó lenne, ha ilyen szempontból nem öregednének. Ha erre a kis csapatra továbbra is az maradna a jellemzõ, hogy szeretnek együtt lenni. Nem tudom, mert még nem átlátható, mennyire árt, vagy használ az együttlétnek a nagy nyerés. A kiírók a Roosevelt téri irodaház pályázatra a Mesteriskolát is meghívták, több élvonalbeli tervezõcég mellett. A Mesteriskola nyolc-tízfõs csapata, – ilyen sem volt még – megnyerte a pályázatot. A nyerést megbízás követte, a nyertesek belekerültek a nagy nemzetközi darálóba, végigjártak mennyet és poklot. Túl tömény tapasztalatok, túl fiatalon. Még – talán – lehet jó vége. Még – talán – lehet, hogy a nagy nyerés nem zilálja szét ezt a kis csapatot. Drukkolok nekik. Nagy kérdés volt a ciklus indulása elõtt, hogy milyen lesz a Mesteriskola a Tanár Úr nélkül. Tanácstalanság, tétovaság is volt a nagy kérdésben. Aztán úgy adódott, hogy összejött egy remek kis csapat, és lelkesedésük, tudásuk, szakmaszeretetük feloldott egy csomó tétovaságot, bizonytalanságot. Mintha a Tanár Úr segített volna a túlvilágról. Cságoly Ferenc

Juhász Ákos fotói

10.

A SZIGETVÁRI VÁR HASZNOSÍTHATÓSÁGA ÉS ÉPÍTÉSZETI ARCULATA A várterület funkcionális rendezése, mint építészeti program; vagy alapvetõen szellemi kérdésfelvetés? Autentikusság vagy korszellem? „A mai kor sem mondhat le a saját hangjáról, hiszen ezáltal önmagát érvénytelenítené, saját magát zárná ki a mûvészettörténet folyamatából. Ugyanakkor a korszellemnek megfelelõ módon kizárólagossága – ebben a kontextusban – gyökértelenné, társtalanná, így rövid életûvé teszi az alkotást, magát.”

pályázatok – elõadások – kirándulások

A tervek, mint lehetséges válaszok :

2000. 10. 06–07. kirándulás – Szigetvár, Pécs Szigetvár: Vár, Pécs: szív-centrum, pálosok temploma, Hotel Kikelet)

– a vár közlekedési középpontként való értelmezése, a városszövetbe illesztett vár (1) – emlékhely sírkert létesítése (az elesettek, minden eltávozó és eltávozott emlékére) (6, 10) – öregtorony újjáépítése – új torony építése, hitelesen és hihetõen (5, 6, 11) 5.

– a kazamaták hasznosítása (1,4,5,6,10,11) – a dzsámi térbeli újraértelmezése (11) – a bástyák vizsgálata a válaszok sokféleségével (hasznosítás vagy emlékezés – praktikum vagy tisztelet)

11.

MESTERISKOLA XVI. CIKLUS PROGRAMJA

(1) Borsay A., Pintér T. mester: Getto T. (rangsor nélküli díj) (4) Fekete P., Fábry Z. mester: Koris J. (6) Tisza A. mester: Bán F. (rangsor nélküli díj) (5) Kovács K., Lázár V. mester: Nagy T. (megvétel) (7) Kocsis B. mester: Janesch P. (10) Juhász Á., Krikovszky B., Lázár F. mester: Janáky I. (megvétel) (11) Csendes M., Tóth Gy. mester: Czigány T. (rangsor nélküli díj)

2000. 10. 08–13. tanulmányút – Szlovénia (XV. ciklus kirándulása) 2000. 09. 21–22. felvételi tervpályázat értékelés – tornaterem, Mindszentgodisa

2000.10.19. elõadás – dr. Seidl Béla (Csillagászati Kutatóintézet) 2000. 10. 20. elõadás – Vámos Dominika, Janáky István filmvetítés – Madzin Attila, Mátrai Péter, Vámos Dominika: „Molnár Farkas” 2000.10.27–28. kirándulás Észak-Magyarországra – (Miskolc: Avasi templom, Adeptus irodaház, Szikszó: református templom, Disznókõ: borászati üzem, Tarcal: Királyudvar, Tolcsva: Oremus Borászat, gimnázium, Tokaj: Hétszõlõ Borászat, Sárospatak: vár, Karcsa: református templom, Pácin: kastély) elõadás – Arnóth Ádám: Sárospatak, Karcsa, Pácin 2000.11.16. tervpályázat kiértékelés – A szigetvári vár hasznosíthatósága és építészeti arculata 2000.11.17. tervpályázat kihirdetés – Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ telephelyének bõvítése 2000.11.30. elõadás – Cságoly Ferenc ismerkedési est Vonnák Katánál 2000.12.01. épületlátogatás – (Budapest, Cinege utca: családi ház; Perbál: gyermekotthon) 2000.12.14. elõadás – dr. Nemeshegyi Péter SJ: „Magyarország, Európa, kereszténység.” 2000.12.15. elõadás – XV. ciklus: szlovéniai tanulmányút 2001.01.11.

11.

10.

ÁLLAMI MÛEMLÉKHELYREÁLLÍTÁSI ÉS RESTAURÁLÁSI KÖZPONT TELEPHELYÉNEK BÕVÍTÉSE A helyszín Óbuda a történeti városmag megmaradt szövete A tömbtelek déli oldalán földszintes mûemlékház toldalékokkal, tetõtér-beépítéssel, szûkös és elavult. Északra az Árpád-híd porral és zajjal Nyugatra a lakótelep betonnal és súllyal ( A nyugodt és elmélyült figyelmet kívánó restaurátormunka ideális helyszíne nem ilyennek tûnik) Lehetetlen-e a feladat? válaszok a) keretes beépítési mód (9) -belsõ udvaros változatok, egyedi koncepciókkal, eltérõ arculattal, eltérõ tömeggel b) városi helyzetkeresés (4, 1) - a környezõ épületekhez viszonyítva a hangsúlyok keresése és értelmezése, épületekké formálása c) funkcionális tömb -ipari csarnok (8, 10) -egy építészeti gesztussal rendet teremteni a környezeti káoszból így kiemelve a házat, mialatt a belsõ szabadon formálható, alakítható a funkcióknak alárendelve A válaszok sokfélék. A tervek kiutat keresnek, próbálnak kibújni a sablonos képletek alól, hátha sikerül a hely szellemét létrehozni ott, ahol ma már nincs. (1) Lázár F, Simon V mester: Czigány T (rangsor nélküli IV. díj) (3) Krikovszy B, Tarnóczky T, Tisza A mester: Reimholz P (4) Herczeg L, Tolnai Zs. I mester: Bán F (rangsor nélküli III. díj) (8) Juhász Á, Tóth Gy mester: Cságoly F (rangsor nélküli III. díj) (9) Csendes M, Fekete P mester: Janesch P (rangsor nélküli II. díj) (10) Kovács K, Lázár V, Pethõ L mester: Golda J (rangsor nélküli III. díj) (11) Kéry B, Vonnák K mester: Gettó T (rangsor nélküli IV. díj)

elõadás – U. Nagy Gábor: „Néhány gondolat az építés megélésérõl, a jelenlétrõl és arról, hogyan lettem én ács.” 2001. 01. 12 elõadás – dr. Déry Attila: „Elfelejtett építési eljárások és anyagok.” 2001. 01. 25. elõadás – Iványi György, Dévényi Tamás, Dobai János: a MAGHÁZ Rt. munkái 2001. 01. 26. elõadás – dr. Déry Attila: „Lechner és kora.” 2001. 02. 08. mûhelybemutató – Koris János irodája 2001. 02. 09. elõadás – Benczur Emese képzõmûvész 2001. 02. 22. tervpályázat ismertetés – Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ telephelyének bõvítése 2001. 02. 23. elõadás – Jeney Zoltán zeneszerzõ 2001. 03. 08. mûhelybemutató – Hönich Richárd, Keller Ferenc, Nagy Iván (Építész Stúdió) 2001. 03. 09. mûhelybemutató – Váncza László (VánczaMiltenberger Mûvek) 2001. 03. 22–23. Építész Mesteriskola Konferencia – Iparmûvészeti Egyetem: „2 nap tanítás”, házigazda: Turányi Gábor, házibuli Vonnák Katánál 2001. 04. 19. tervpályázat kiértékelés – Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ telephelyének bõvítése 2001. 04. 20. elõadás – dr. Grandpierre Attila csillagász: „Az élõ világegyetem.” 2001. 04. 05–06. kirándulás: Szeged (várrekonstrukció, belváros, piarista gimnázium) tervpályázat kihirdetés – Szeged belváros II. tömb, foghíjbeépítés

SZEGED BELVÁROS FOGHÍJBEÉPÍTÉS, LAKÓHÁZ ÖTLETPÁLYÁZAT A beépítendõ foghíjtelek Szeged Belvárosában nevezetes utcák által határolt keretes, zártsorú beépítésû tömb. A kiíró "karakteres" épületet várt, mely a városra jellemzõen alkalmazkodik, igényes tömbbelsõt hoz létre, gazdag homlokzat és tömegformálással él. A tervekbõl leszûrhetõ tanulságok képletszerûen vetítik elénk a megoldást: "A tervezendõ utcai homlokzat átkötõ jellegû, azaz két vonzásközpontú legyen, olyanmódon, hogy ezek valójában rajta kívül helyezkednek el, miközben az utcakép lineáris folytonosságát a portálok ritmusa és azonos szemöldökmagassága biztosítja." " .." "A beépítendõ telek kényes lépték problémát is prezentál, mert az eklektikus város telek szélesség az utcaképet szervezõ és jellemzõ motívum." " .." "Sajátos problémát vet fel a tömbáttörés, illetve az utca publikus és a mögötte lévõ félig publikus terek szekvenciális kapcsolása. Ezek általában akkor szerencsések, ha az ide belépõ számára valamilyen meglepetéssel szolgálnak. E tekintetben akár a "sikátor" hatás is elképzelhetõ, de ez esetben az ilyen irányú javaslatok kevéssé voltak sikeresek." (BB ajánlás) (2) Csillag K, Szokolyai G mester: Nagy T (rangsor nélküli díj) (3) Krikovszky B, Tarnóczky T, Tisza A mester: Janáky I (rangsor nélküli díj) (4) Herczeg L, Lázár V, Lázár F mester: Koris J (rangsor nélküli díj) (5) Borsay A, Csendes M, Csontos Gy mester: Bán F (rangsor nélküli díj) (10) Juhász Á, Kéry B, Kovács K mester: Czigány T (rangsor nélküli díj)

2001. 05. 03. tervpályázat kiértékelés – Állami Mûemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ telephelyének bõvítése 2001. 05. 04. elõadás – Juhász Ákos: Bécsi úti mozi elõadás – Krikovszky Balázs, Simon Viktória: Japán 2001. 05. 17. elõadás – Arnóth Ádám: mûemléki rekonstrukció 2001. 05. 18. mûhelybemutató – Pálffy Sándor, Cságoly Ferenc (Építész Stúdió) 2001. 05. 31. elõadás – Prakfalvi Endre: „Pavilonépítészet a XIX. és a XX. században.” 2001. 06. 01. tervpályázat kihirdetés – Budapest, XIII. kerületi lakótelepek revitalizációja 2001. 06. 14. tervpályázat ismertetés – Budapest, XIII. kerületi lakótelepek revitalizációja tervpályázat kihirdetés – Spenótház 2001. 06. 15. tervpályázat kiértékelés – Szeged belváros II. tömb, foghíjbeépítés 2001. 06. 16. elõszentivánéj Csillag Katánál 2001. 06. 22–24. kirándulás: Komárom, Csallóköz, Pozsony (Komárom: Monostori erõd, Észak-Komárom: belváros, Dunaszerdahely: plébániatemplom, Somorja: gótikus templom, Gutor: románkori templom, Pozsonypüspöki: román-gót-barokk templom, Csütörtök: románkori templom, Cseklesz: Eszterházy kastély, Pozsonyszentgyörgy: templom, Pozsony: belváros, Krematórium) 2001. 07. 27. nyáresti hússütögetés Vonnák Katánál 2001. 09. 22. õszköszöntõ Balatonfüreden Kéry Balázsnál

10.

2001. 09. 27. mûhelybemutató – Herczeg és Berki, Fülöp és Pintér építészirodák tervpályázat kiértékelés – Spenótház 2001. 09. 28. mûhelybemutató – Kálmán Ernõ és Major György munkái

BUDAPEST, XIII. KERÜLETI LAKÓTELEPEK REVITALIZÁCIÓJA

Napjaink egyre idõszerûbb kérdése a lakótelepek sorsa. Válogatás nélkül lehet feltenni ugyanazokat a kérdéseket, szerte a városban. Megalapozottak-e a területfelhasználási mutatók, van-e alapfokú ellátóhálózat; kielégítõ a parkolóhelyek száma, a zöldterületek mennyisége; a lakásszámok, a lakásméretek megfelelnek-e a mai kor igényeinek? A XIII. kerületben lévõ Vizafogó lakótelep sajátossága különleges Duna parti fekvésébõl és a feltáruló kilátásból adódik. A terület ma már jóval értékesebb, mint a kialakult lakókörnyezet. A kérdés , hogyan lehet az életminõséget és lakókörnyezetet javító beruházásokat megvalósítani úgy, hogy a terület minõsége, a környezet állapota, városképi megjelenése javuljon?. A megoldás komplex feladatkezelést igényel A kulcskérdésre, hogy lehet-e plusz lakásokat építeni a területre a pályázók válasza: igen. A megoldások többfélék lehetnek lényegük hogy a meglévõ lakások kilátását és használhatóságát nem rontja. - új beépítés a Z alakú tömb északi oldalán (3) - a lakótömbök között (5) - emeletráépítés, akár további 3 szinttel, merészebb tetõformákkal (4) - loggiabõvítés, tagolt homlokzati felületekkel. A zöldterület növelése az épületek tetején közterületként mûködõ zöldtetõkkel, illetve a felszíni zöldfelületek növelése a parkolók föld alá telepítésével. (2) Borsay A, Kovács K, Tarnóczky T mester: Koris J (3) Juhász Á, Simon V mester:Getto T (I. díj) (4) Kéry B, Krikovszky B, Lázár V, Tisza A mester: Golda J (II. díj) (5) Csendes M, Herczeg L, Tóth Gy mester: Reimholz P (III. díj)

2001. 10. 11. elõadás – Jovánovics György szobrászmûvész 2001. 10. 12. épületlátogatások Gödöllõn – víztorony (Jánossy György), tornaterem (Kalmár László) elõadás: Holnapy Dénes Márton, Ferkai András, Kalmár László „Focikosár” XV. ciklus – XVI. ciklus rangadó mérkõzések 2001. 10. 31. elõadás – dr. Magyari-Beck István: „Merre tartunk: az információs társadalom, avagy az évszázad üzlete felé.” 2001. 11. 15. tervpályázat kiértékelés: Budapest, XIII. kerületi lakótelepek revitalizációja 2001. 11. 16. elõadás – Sylvester Ádám: Berlini Magyar Nagykövetség 2001. 11. 04–09. tanulmányút, Svájc – házigazda: Moravánszky Ákos, a zürichi ETH professzora Zürich: hotel (Burkhalter és Sumi), Banhof (Santiago Calatrava), Luzern: kulturális központ (Jean Nouvel); Giornico: múzeum (Peter Märkli); Bellinzona: Castelgrande erõd (Aurelio Galfetti); Basel: központi váltómû, gyógyszertár, stadion, lakóház, (Herzog és deMeuron), Beyeler-múzeum (Renzo Piano); Flims: sárga ház (Valerio Olgiati); Vals: fürdõ, St. Benedetg kápolna (Peter Zumthor); Duvin: iskola (Caminada); Chur: vegyipari technikum (Bearth és Deplazes), ásatás védõépületei, öregek otthona (Peter Zumthor); Davos: Kirchner-múzeum, sportközpont (Gigon&Guyer); Bregenz: Kunstmuseum (Peter Zumthor) 2001. 11. 29–30. kirándulás – Gyõr Bácsa: „talált tárgy”; Mosonmagyaróvár: idõsek otthona; Gyõrújbarát: lelkigyakorlatos ház; Gyõr: könyvtár, Szent Imre templom, garzonház, garzonház és lakóházak, paneles sorháztelep, Apor-iskola; Pannonhalma: apátság, diákkápolna, térrendezés mûhelybemutató – Csillag Katalin, Gunther Zsolt (3H Stúdió), Czigány Tamás (CZITA) 2001. 12. 01. konferencia – 30 éves a Mesteriskola, házigazda: Janáky István megemlékezések id. Janáky Istvánra, dr. Szentkirályi Zoltánra és dr. Szendrõi Jenõre

SPENÓTHÁZ

Zártkörû meghívásos tervezési ötletpályázat A Budapest V. kerület Roosevelt tér 7-8. Szám alatti BHG irodaház átépítésére Részletek a Bíráló Bizottság zárójelentésébõl: "A Roosevelt tér a budapesti Duna-part azon tereinek egyike, amely a fõváros pesti oldali karakterét leginkább meghatározzák. A tér szimmetrikus elrendezése kényes egyensúlyi helyzetet kínál a téren elhelyezni, illetve átépítéssel megújítani kívánt épület számára. E kihívás az ún. "Spenótház" esetében azt jelenti, hogy az újszerûségnek és az alkalmazkodásnak együttesen kell megfelelni. A pályázaton így azok a megoldások bizonyultak kiemelkedõnek, amelyek e kettõs követelményt, az önálló hangvételt és az illeszkedést harmonikusan párosítani tudták." I. díj. Mesteriskola Tervezõk: Borsay Attila, Csendes Mónika, Herczeg László, Pintér Tamás, Szokolyai Gábor Építész munkatársak: Kéry Balázs, Pethõ László, Krikovszky Balázs, Vonnák Katalin, Mozsár Péter, Szõke Mariann, Anschau Péter Építész konzulensek: Czigány Tamás, Golda János "A pályamû végtelen egyszerûséggel és bátorsággal fogalmazta át az épület meglévõ problematikus struktúráját, és teremtett új, friss szellemû építészeti világot. Az épület alaprajzi rendszere - az egykor itt állott Európa Szálló kettõs rizalitos homlokzatára asszociálva - a Duna felé megnyitott kettõs franciaudvar köré szervezõdik. A térre nyitott udvarok lehetõvé teszik, hogy az épület belsõ világa közvetlen vizuális kapcsolatba kerüljön a tér és a város külsõ világával, a híddal és a Dunával. Az épület földszintje világos és áttekinthetõ, a Vigyázó Ferenc utcát passzázs köti össze a Zrínyi utcával, és a passzázst kettõs franciaudvar a térhez kapcsolja. A pályamû radikálisan csökkenti a meglévõ épület tömegét, és így szerencsésen illeszkedik a tér léptékrendszerébe. A tér egykor volt egysége és nyugalma helyreáll."

2001. 12. 13. elõadás – Nagy Tamás: „Két Svájc”, beszámoló a svájci tanulmányútról. 2001. 12. 14. elõadás – Cságoly Ferenc: „A három nõvér, avagy miért pont a ciszterek”. 2002. 01. 10. elõadás – Hidas Gergely indológus, Lázár Veronika, Krikovszky Balázs: „India”. 2002. 01. 11. a 30 éves Mesteriskola fadobozainak átadása 2002. 01. 24. épületlátogatás – Budapest, Gül Baba utcai garzonház (Tomay Tamás) utána forralt bor Vonnák Katánál 2002. 01.25. elõadás – dr. Nemeshegyi Péter SJ: „Etika – esztétika” 2002. 02. 07. elõadás – Zsuffa Zsolt: „Fél év Indonéziában” 2002. 02. 09. épületlátogatás – Budapest, MOM-parki lakások (Noll Tamás) mûhelybemutató – Golda János, Noll Tamás (Team-Pannon Tervezõiroda) 2002. 02. 21. épületlátogatás – Budapest, Uzsoki u. kórház új manuális tömbje (Marosi Miklós) 2002. 02. 22. elõadás – Sári József zeneszerzõ: „Rend a zenében” 2002. 03. 07. épületlátogatás – „Alkotás Point” (Cságoly Ferenc, Hönich Richárd, Keller Ferenc) 2002. 03. 08. elõadás – dr. Déri Attila: „Piranesi és kora” 2002. 03. 21. elõadás – Janáky István: „A '70-es évek magyarországi építészete” 2002. 03. 22. mûhelybemutató – Bán Ferenc (A-Stúdió) 2002. 04. 04. tervpályázat kihirdetés – Emõd, városközpont és mûvelõdési ház 2002. 04. 05. épületlátogatás – Budapest, Rottenbiller utca: Magház (Dévényi Tamás) 2002. 04. 18. elõadás – Ferkai András: „Kelet-Európa, ismeretlen föld (1920-1940)” 2002. 04. 19. elõadás – Nagy Iván: „Finnország”

6. 5.

EMÕD, VÁROSKÖZPONT ÉS MÛVELÕDÉSI HÁZ Emõd városközpont Építészeti Tervpályázat A Miskolc szomszédságában lévõ nagyra nõtt

2002.05.02. Elõadás - Matti Rautiola-Hannu Kiiskila: Finn építészet 2002.05.03-04. Kirándulás (BMGE-DLA + MI.XVI.) - õrség (Házigazda: U. Nagy Gábor)

nagyközség központja fokozatosan távolodott a máig is tornácos parasztházakból álló Ófalutól. Részben a várossá válás, de a megnövekedett adminisztratív és kulturális feladatok ellátása is felvetette a kérdést a továbbfejlesztés lehetõségeirõl. A fejlesztés területe mondhatni adott, a város fõútvonala mentén a beépítésbõl évtizedek óta kimaradt, bár

2002. 05. 16. elõadás – Makovecz Imre: „Beszélgetés a Vándoriskolásokkal” 2002.05.17. elõadás – „Két faház” (Mesteriskola, Vándoriskola)

központi helyen fekvõ ligetes terület. Körben a Berek patak folyómedre, mintegy kijelöli a terület határait. Az igazi kérdés , hogy a település magjától távolabb esõ, és valódi karaktert nem tartalmazó helyen miképpen

lehet

mesterségesen

jól

mûködõ

faluközpontot, létrehozni. Mert az életmód inkább

2002.05.30. Tervpályázat ismertetés "Emõd városközpont" 2002.05.31. Épületlátogatás: Koris János-Vizér Balázs: XIII. ker. Polgármesteri Hivatal - Bp., Béke tér

vidéki, így az épített környezetnek is ehhez kell alkalmazkodni. A Bükk lábánál fekvõ de inkább alföldi hangulatú községben

jelenleg

álló

néhány

középület

(városháza, gyógyszertár …) a 70-es években épült jellegzetes magastetõs karakterrel

2002.06.14. Tervpályázat kiértékelés "Emõd városközpont" Kirándulás - Máriafürdõ (Házigazda: Kapitány József)

Egy intenzív városi intézményterület felépítése mindenképp zavarná a meglévõ falusias környezetet. A feladat nehézsége, hogy lehet e kellõ léptéket és

2002.06.27-07.02. Tanulmányút (záró) - Finnország-Helsinki

mértéket találni az alkotó fantáziájának. Vagy szabade valami egészen mással próbálkozni. A megoldások inkább kísérletezésre hasonlítanak, mint tiszta stílusgyakorlatokra. Valószínûleg elõbb a hely szellemét kell elõcsalogatni vagy létrehozni az épülethalmazok elõtt, és a valódi karakterek csak

késõbb alakulnak ki. (4) Pethõ L., Simon V. mester: Nagy T. (rangsor nélküli díj) (7) Fekete P., Kéry B., Krikovszky B. mester: Cságoly F. (rangsor nélküli díj) (8) Csendes M., Pintér T. mester: Róth J. (rangsor nélküli díj) (1) Csontos Gy., Herczeg L., Tarnóczky T. mester: Getto T. (2) Csillag K., Borsay A. mester: Reimholz P. (3) Juhász Á., Lázár V., Tisza A. mester: Koris J. (5) Fábry Z., Szokolyai G. mester: Czigány T. (6) Lázár F., Tóth Gy., Vonnák K.

2002.10.03. Diplomaosztó

mester: Bán F.

Minden hónap elsõ péntekje, 19.30. "FÉSZEK-RAKÁS" - MI.XVI.

"HASZONTALAN" MESTERISKOLÁSOK A mesteriskola fennmaradásának többek között az a záloga, hogy megalakulásától kezdve töretlen az érdeklõdés iránta. A fiatal építészek szeretnének tagjai lenni a zártkörû klubnak, amit megismerni csak belülrõl lehet. Nagyra becsülöm azokat, akik haszonelvû környezetben nagy energiákat mozgósítanak egy egzisztenciális értelemben "haszontalan" cél érdekében. Ennyi energiával szerezhetnének másoddiplomát a jogi vagy közgazdasági egyetemen is. Portfoliójukban jobban mutatna, hogy Dr. X mint az, hogy mesteriskolás volt 2000-2002-ig. A XVI. ciklus felvételi pályázatának kiértékelése izgalmas volt. A mesterek sûrûn szövött rostáján eleinte valahogy nem akart áthullani egy terv sem. Aztán nagy nehezem megváltak a manírosoktól, az utánzóktól. Bent maradtak a bátor újítók, a magukat vállalók, a tétován de õszintén keresgélõk. A mesteriskolának három oszlopa van: A pályázat, a beszélgetés és az utazás. A pályázat: Van a tétfoci és van az örömfoci. A mesteriskolán kívüli pályázat tétjáték, a mesteriskolás pályázat örömjáték. A reálisnak tûnõ tétpályázatok végeredménye sokszor lidércesen irreális ( Nemzeti Színház). Az irreálisnak tûnõ mesteriskolás pályázatok végeredménye gyakran húsvér - életszerû. ( mindszentgodisai tornaterem). A mesteriskolások pályázataikban visszaszorítják barlangjába a " hasznosság" fenevadját, hogy átadhassák magukat a haszontalanság mákonyának, a játéknak. Elõfordul, hogy felrúgják a játékszabályokat, hamisnak tartják azokat és lustán bemutatnak egy konceptuális szappanbuborékot. ( Mûemlékes pályázat). A mesteriskola XVI. ciklusával az is elõfordult, hogy az örömjátékosokat tétjátékba vonták be, profik közé és mit ad isten, nyertek. ( Spenót ház pályázat). A beszélgetés: Ide tartoznak az elõadásokat ,a pályázatokat követõ beszélgetések, valamint a mesteriskolások által szervezett házibuli - beszélgetések és a kirándulások éjszakai - szállodai, kocsmai vagy különbféle kastélyok tükörtermeiben folyó beszélgetések. A mesteriskolán kiapadni látszik a beszél-

getés patakja. Néha vékony erecske csak, amely el - el akadozva csörgedez, tétován körbefoly egy - egy zsombékot, egyes oldalágai felszívódnak a homokon, mások újra kettéválnak stb… Az ideológiáktól való irtózás okai ismertek. A beszélgetés résztvevõi óvatosan körüljárják - szaglásszák a témát, mint a farkas aminek ösztöneibe bevésõdött az élmény, hogy egyszer már mérgezett dögöt evett. A résztvevõk mintha félnének, hogy kiadják magukat. Az elõadókon kívül szinte csak a beszélgetés moderátora ( Kapitány ) veszi a fáradságot és bátorságot, hogy a résztvevõk szociális mosolygásától kisérve gondolatokat fogalmazzon meg. Aztán nagy csöndek jönnek, amit csak a székek reccsenése tör meg. Mi lehet az oka a nagy csöndeknek? Talán valami mafla mimózaság, amely fél a kinyílástól, nehogy meglássák titkos belsejét ? Vagy érdektelenség, amely az unalmat úgy leplezi, hogy arcát tenyerébe temeti? Nem hiszem. Nem baj a csönd. A csöndben is hallani, hogy forognak a mesteriskolások agykerekei. Ha egyszer csöndnek kell lenni, legyen csönd. Lehet, hogy a mesteriskolások mestereiktõl tanításra, szentenciára várnak, de tudják, hogy nem kaphatják meg azt. Nem kaphatják meg a felemelt ujjal hirdetett igazságot . Az igazság kimondása kockázatos, mert nincsen igazság. A mesterek és mesteriskolások nem az igazságot keresik, hanem a szépet. Ha a szépet nem találják, inkább hallgatnak. A költõ fohásza: "- Minden vágyam az, hogy nagy célomat, mely az életet akarta megragadni, sohase tévesszem össze a nagy szavakkal, s alázatos, szerény tudjak maradni mindvégig, érzékletes és szemléletes, mint a fû és virág, melynek mondanivalója csak az, hogy él, egyéb mondanivalója nincs is. Mentsetek meg attól a fönnhéjázástól, hogy magyarázzam önmagamat és a világot, tanácsokat osztogassak másoknak. Hadd gyönyörködjem ezután is az emberek és dolgok külsõ megjelenésében, a héj, a fölhám és fölszín mély csillogásában. Jaj, annak, aki nem boldog és nem elégedett a forma dallamos börtönében, melyben Mozart és Bach oly jól érezte magát, és kifelé vágyakozik onnan, mert ezen túl csak az elméletek vannak, a meddõ gondolatok, az értelem és a megsemmisülés." ( Kosztolányi Dezsõ: Ákombákom - Pesti Hírlap, 1935 Január 1.) Az utazás: "A polgármester elfordítja a nehéz kulcsot a templom kapujában. Belülrõl bezárja a

homályban álldogáló mesteriskolásokat. A kóruson megszólal az orgona. A mesteriskolások énekelnek, a polgármester sír". ( Naplórészlet, Mesteriskolás kirándulás Szlovákia)

"Elöl megy a nagy autóbusz, hátul a kis autó. A nagy autóbuszban a kis mesteriskolás, a kis autóban a nagy Janáky". ( Naplórészlet, Mesteriskolás kirándulás Tokaj) Az utazás a mesteriskola élményforrása. A

pályázatok is meg a beszélgetések is fárasztó dolgok. Az utazás kinyitja a mesteriskola pályázatoktól és beszélgetésektõl befülledõ termeit. A mesteriskolások zöld füvön hemperegnek, jókat esznek, finom bort isznak, vázlatfüzetbe festenek, napba hunyorognak, táncolnak és jókat alszanak. Minden ciklusnak megvan a maga nagy utazása, amit mindenki vár és a mirõl majd évekig beszél. A XVI. ciklus nemsokára Finnországba utazik. Gondolom mindenki nagyon várja már. Sok örömet hozzá kis felhõharapó, holdnyalogató mesteriskolások! " Én vagyok az aki nem jó, Fellegajtó nyitogató, Nyitogatom a felleget, a felleget, Sírok alatta eleget, hateha….." ( Magyar népdal) Getto Tamás Demonstrátor

Akik a dobozból kimaradtak… Mottó: "Az idõk változnak. Mások ma a mesterek és még másabbak a fiatalok. De azokban az öntudatos és bizakodó fiatalokban, akik jönnek és keresik az utat a hitvallásuknak vallott építészet felé, az idõsebbeknek hinni kell. Én legalábbis bízom bennük." (Szendrõi Jenõ) Kik is a Mesteriskola XVI. ciklusának épp' soron lévõ öntudatos, bizakodó fiataljai? Kikbõl tevõdik össze az az évfolyam, akik a Mesteriskola 30 évét reprezentáló fadobozmûremekbõl MÁR épp' kimaradtak, mint ahogyan õseink is kiûzettek a Paradicsomból? (Mindennek baljós elõjeleként is felfogható az adminisztrációs hiba: a ciklus diplomáját MÁR elõre kiosztották - MÉG azt is az elõzõ évfolyam kapta meg!) Ezen esetekben semmiképp nem a szóban forgó korosztály sértõdöttsége az érdekes - mivel errõl nincs is szó - hanem a jelenség maga. Az örökösen harmincéves mesteriskolások közül mintha ez a társaság - a "MÉG"-ek és a "MÁR"-ok pengeélén táncoló változások nemzedéke - másképp lenne ugyanannyi. Mi, a mostani ciklus tagjai MÉG csak akkoriban születtünk, amikor a Mesteriskola MÁR harmadszor is újraindult. Azidõtájt mi MÉG csak az általános iskolai írás-jelekkel ismerkedtünk, de MÁR felgyorsult tempóban: elavult módszerek helyett rajtunk kísérletezték ki - az erõteljes vizualitásra épülõ - képolvasást. MÉG "fejszámoltunk" (számológépe csak a kiváltságosaknak volt), viszont ehhez nem volt kötelezõ megtanulnunk a szorzótáblát - az új oktatási rendszerben tanáraink MÁR csak a halmazelméletekre koncentráltak. Mi MÉG voltunk úttörõk, de MÁR járhattunk hittanra is. MÁR tanultunk angolt, de MÉG kötelezõ volt az orosz. A korosztályunk nem szenvedett háborúktól, nem vettünk részt forradalmakban (sõt még érettségizni sem kellett belõle!), ugyanakkor MÁR gyerekként szembesültünk a globális megsemmisülés lehetõségével. (Ezt követõen MÁR az egyébként csodaszámba menõ - ezredfordulós világvégék, a Holdés Napfogyatkozások, a Vízöntõ-váltás, vagy Szeptember 11. csak hétköznapi esemény-

sorozattá változott a szemünk láttára.) MÁR teljes tudatunkkal megéltük szûkebb környezetünk rendszerváltását is, de MÉG nem szavazhattunk az elsõ választáson. MÉG ingyenes felsõoktatásban kezdtünk, a végén viszont MÁR dolgoztunk, hogy fizetni tudjuk a tandíjakat. Iskolás éveinkben MÉG ritkaság volt egy-egy külföldi ösztöndíj, ugyanakkor MÁR kitárult számunkra a világ nyugat és (távol-) kelet felé egyaránt. Elsõ tervrajzainkat MÉG csõtollal rajzoltuk, de mára MÁR a számítógépet kell természetes munkaeszközként használnunk.

Az Építész Mester Egylet (ÉME) Mesteriskola XVI. ciklusának résztvevõi: Mesterek: Arnóth Lajos (a Mesteriskola vezetõje) Csontos Csaba (az ÉME elnöke) Kapitány József (Tanulmányi Bizottság) Turányi Gábor (Tanulmányi Bizottság) Cságoly Ferenc Golda János Janáky István Janesch Péter Koris János

Tanáraink, mestereink javarészt MÉG a tervezõ-nagyvállalatok kasztrendszerének elõnyét és hátrányát tapasztalták meg. Nekünk ebbõl MÁR nem sok jutott: többen saját cégünket próbáljuk fenntartani. Nekünk MÁR nem kellett kivárni a sorunkat, pedig néha MÉG szívesebben viselnénk a sorban állók kényelmes védõköpenyét. MÉG rengeteg kérdésünk van, de a ránk nehezedõ koravén egzisztenciális gondok miatt MÁR nincs mindig alkalmunk azokat feltenni. Pedig szerencsére MÉG mûködik a Mesteriskola, ahol erre lehetõség nyílna, de a XVI. ciklus számára sajnos MÁR Szendrõi és Szentkirályi tanárúr nélkül. Évfolyamunkat MÁR ez a megbomlott rend fogadta és ráadásul MÉG mi is több szempontból rendbontónak bizonyultunk. Ebben az évfolyamban jóval több a nõ és a fõiskolás (no meg a házibuli), mint az eddig megszokott, ezzel együtt MÁR ugyanúgy túl vagyunk sok szakmai kiránduláson, vitán, elõadáson és pályázaton is. Hogy ezután mi fog történni, az MÁR nem rajtunk múlik - (a dobozon túl) csak "bizakodhatunk", hogy az elsõ harminc évet követi MÉG a második is. Ezen túl MÉG azt is megtehetjük (most épp' az Építész Mûhely jóvoltából), hogy helyzetjelentést adjunk a ránk vonatkozó terminusról, amibõl talán kitûnik: a felgyorsult változások ellenére mi is igyekeztünk és "mi sem voltunk strandon" … MÉG. 2002. tavasz Csontos Györgyi

Nagy Tamás Roth János Czigány Tamás (demonstrátor) Getto Tamás (demonstrátor) Tiszteletbeli Mesterek: Bán Ferenc Reimholz Péter Török Ferenc Vadász György ÉME Titkárság: Nagy Károlyné Edit Hallgatók: Borsay Attila (1970)

YMMF

Csendes Mónika (1968)

BME

Csillag Katalin (1967)

BME

Csontos Györgyi (1972)

YMMF

Fábry Zoltán (1972)

BME

Fekete Patricia (1972)

BME

Herczeg László (1970)

YMMF

Juhász Ákos (1972)

BME

Kéry Balázs (1971)

Iparmûv. Egy.

Kocsis Barnabás (1970)

Iparmûv. Egy.

Kovács Krisztina (1974)

BME

Krikovszky Balázs (1969)

BME

Lázár Ferenc (1971)

BME

Lázár Veronika (1973)

BME

Pethõ László (1970)

YMMF

Pintér Tamás (1972)

YMMF

Simon Viktória (1972) Szokolyai Gábor (1966)

BME Iparmûv. Egy.

Tarnóczky Tamás (1974)

BME

Tisza András (1972)

YMMF

Tolnai Zsolt (1974)

YMMF

Tóth Györgyi (1971)

BME

Vonnák Katalin (1968)

BME

Az összeállítást szerkesztette: Csontos Györgyi, Fábry Zoltán, Kovács Kriszta Munkatársak: Fekete Patrícia, Kéry Balázs, Pethõ László, Vonnák Katalin Köszönet Nagy Bálint építészirodájának és Máté Gábornak a szerkesztõi munkához nyújtott segítségért.