RISING STARS Benjamin Appl Remy van Kesteren 2016. május 12. Fesztivál Színház
mupa.hu
Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.
mupa.hu
3
12 May 2016 Festival Theatre
2016. május 12. Fesztivál Színház
RISING STARS RISING STARS Benjamin Appl Benjamin Appl Remy van Kesteren Remy van Kesteren Benjamin Appl – baritone Nominated for the Rising Stars program by: Barbican Centre London Featuring: James Baillieu – piano
Benjamin Appl – bariton A Rising Stars-programba jelölte: Barbican Centre London Közreműködik: James Baillieu – zongora
Schubert: Der Musensohn, D. 764 Schubert: Die Forelle, D. 550 Schubert: Der Jüngling an der Quelle, D. 300 Schubert: Der Wanderer, D. 489 Schumann: Dichterliebe, op. 48
Schubert: A múzsafi, D. 764 Schubert: A pisztráng, D. 550 Schubert: Az ifjú a forrásnál, D. 300 Schubert: A vándor, D. 489 Schumann: A költő szerelme, op. 48
Remy van Kesteren – harp Nominated for the Rising Stars program by: Concertgebouw Amsterdam, Bozar Brussels Featuring: Eric Vloeimans – trumpet
Remy van Kesteren – hárfa A Rising Stars-programba jelölte: Concertgebouw Amsterdam, Bozar Brussels Közreműködik: Eric Vloeimans – trombita
Mompou: Musica callada – selection Oene van Geel: Duality (commissioned by Concertgebouw and ECHO, with the support of the European Union Culture Programme) The English summary is on page 9.
Mompou: Musica callada – válogatás Oene van Geel: Duality (a Concertgebouw és az ECHO felkérésére, az Európai Unió Kultúra Programjának támogatásával)
4
Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) 1995-ben elindított Rising Stars sorozata keretein belül a szervezetet alkotó koncerttermek évente újabb és újabb ifjú tehetséges muzsikusokat, együtteseket delegálnak európai hangversenyturnéra, akikkel több éve a Müpa közönsége is megismerkedhet. Benjamin Appl Münchenben nőtt fel, zeneszerető családjában gyakoriak voltak a házimuzsikálások. Tizenkét és tizenkilenc éves kora között a Regensburgi Katedrális kórusában énekelt. Eleinte nem is volt biztos, hogy a zenei pályát választja, ezért egy bankban dolgozott, és üzleti adminisztrációt tanult. Hamar rájött azonban, hogy nem tud zene nélkül élni. 2010-ben Angliába ment tanulni: a londoni Guildhall School of Music & Drama növendékeként Rudolf Piernay osztályában diplomázott, és abban a szerencsében volt része, hogy mentorának nevezheti a 2012-ben elhunyt Dietrich Fischer-Dieskaut.
Benjamin Appl Fotó © Falk Kastell
A BBC New Generation Artists (Az új generáció művészei) programjának tagja, gyakran fellép a Wigmore Hallban és a Schubertiade Fesztiválon Schwarzenbergben és Hohenemsben olyan zongoristákkal, mint Graham Johnson, Helmut Deutsch és Malcolm Martineau. Operákban is nagy sikerrel szerepel, nemrégiben énekelt Purcell Dido és Aeneasában Aldeburghban, Tusenbach bárót alakítja Eötvös Péter Három nővérében Münchenben és Berlinben, valamint szerepet kapott Bernhard Gander 2014-ben bemutatott, Das Leben am Rande der Milchstraße (Élet a Tejút szélén) című sitcom-operájában. 2012-ben megkapta a Német Schubert Társaság Schubert-díját, 2014-ben debütált a Carnegie Hallban, a tavalyi évadban Roger Norrington vezényletével énekelt a Mátépassióban, továbbá közreműködött a BBC Proms koncertjein is két produkcióban (Orff: Carmina Burana, Brahms: Triumphlied). Idén januárban önálló albuma látott napvilágot Stunden, Tage, Ewigkeiten (Órák, napok, örökkévalóságok) címmel, amelyen James Baillieu közreműködésével Grieg, Anton Rubinstein, Schubert,
James Baillieu Fotó © Kaupo Kikkas
Felix és Fanny Mendelssohn, valamint Schumann Heine-dalait énekli. Zongorista partnere a Rising Stars sorozatban is a Dél-Afrikában született James Baillieu. Felsőfokú tanulmányait Fokvárosban, valamint a londoni Királyi Zeneakadémián végezte, ahol 2011 óta korrepetitor. Kamarazenészként, szólistaként és zongorakísérőként egyaránt keresett művész, együtt dolgozott már többek közt Mark Padmore-ral, Thomas Allennel és Kiri Te Kanawával olyan koncerttermekben, mint a Wigmore Hall, a berlini Konzerthaus, a bécsi Musikverein, szólistaként pedig az Angol Kamarazenekarral, az Ulsteri Zenekarral és a Wiener Kammersymphonie-val lépett már fel. Minden idők egyik legnagyobb dalszerzője alighanem Franz Schubert volt, aki rövid élete során több mint hatszáz dalt komponált (jelenleg pontosan 606-ot tartanak nyilván), megteremtve ezzel a romantika korának egyik legkedveltebb műfaját. Persze Schubert előtt is születtek már dalok, de a német Lied műfaja igazából az ő korának sajátja, hiszen a schuberti dalok már nem pusztán strófikusak, ráadásul nála a zongora is jóval nagyobb szerepet játszik: szólama mind zeneileg, mind technikailag kihívás, ugyanis a hangszer már nem kísér, hanem tevékeny résztvevője a kifejezésnek – ábrázol, hangulatokat, érzéseket mutat meg. Benjamin Appl műsorán talán a legnépszerűbb Schubert-dalok szólalnak meg ma. A múzsafi (1822) a zeneszerző kevés Goethe-megzenésítése közé tartozik, gyors valcer jellegű kísérettel bír, amely kapcsán Dietrich Fischer-Dieskau a következőket írta: „Schubert alkalmasint e múzsafi rokonának érezte magát, elsősorban olyankor, amikor órák hosszat verte az »ifjú népnek« a talpalávaló valcert, német táncot, ländlert, bár azt csak ritkán érte el, hogy környezetének szűk korlátai közül kiszabadulva elsodródjék »messze hazulról«”. Öt évvel korábbi a Ch. F. D. Schubart versét megzenésítő A pisztráng. A zongoraszólamban a csermely hullámzását és a hal fickándozását ábrázoló variált, strófikus, szinte népdalszerű lírai dal drámai fordulatokat is tartalmaz, talán ennek is köszönheti népszerűségét.
RISING STARS – BENJAMIN APPL / REMY VAN KESTEREN
5
6
A valószínűleg 1816-ban született dal, a J. G. G. von Salis-Seewis rövid költeményén alapuló Az ifjú a forrásnál is a schuberti vízizenék szép példája, olyannyira, hogy a kiváló zenetörténész, Alfred Einstein már-már az impresszionista, pointillista művekkel rokonította. Ugyancsak ebből az évből származik A vándor, G. Ph. Schmidt német költő versére: a dal hőse – miután az elején recitativóban írja le a tájat –arról énekel, hogy boldogtalan és mindenütt idegennek érzi magát. A recitativót követő szakasz lett a témája Schubert híres zongoraművének, a Wanderer-fantáziának. Franz Schubert után Robert Schumann írta be magát a zenetörténetbe mint a legismertebb dalszerző, és az előbbi híres dalciklusai (A szép molnárlány, Téli utazás) említésekor minden bizonnyal eszünkbe jut az utóbbi szerző leghíresebb ciklusa, A költő szerelme (Dichterliebe) is. Ahogyan más híres dalait, ezt, a Heinrich Heine verseire írt sorozatot is 1840-ben komponálta, abban az évben, amelyikben végre házasságot köthetett Clara Wieckkel, és amelyet a Schumann-életrajzok a dalok évének is neveznek. A megzenésített tizenhat Heine-vers a Buch der Lieder (Dalok könyve) verseskötet részét képezi: az 1822/23-ban írt Lyrisches Intermezzo darabjai A ciklus tematikáját tekintve hasonlít A szép molnárlányhoz: a bimbózó szerelemtől eljutunk a keserű csalódásig, kiégésig, amikor a főhős a régi, gonosz dalokat egy nagy koporsóba akarja tenni, hogy szerelmével és fájdalmával együtt eltemesse őket. Ebben a dalciklusban Schumann sokkal önállóbb szerepet szán a zongorának, mint korábban bárki. A hangszer nem kíséri az énekest, hanem érzelmeket fejez ki, gyakran hosszabb bevezetőkkel teremti meg a hangulatot, illetve a teljes mű végén hosszabb utójátékkal fejezi be a ciklust. Külön érdekesség – szinte teljesen figyelmen kívül hagyva a klasszikus-romantikus összhangzattan szabályait –, hogy az első dalban (Im wunderschönen Monat Mai – A szép május hónapban) egyetlen tonikai akkord sem hangzik el, mintegy jelezve, hogy nincs megnyugvás, el kell indulni az úton. Schumann szinte társszerzőként nyúl a versekhez a feldolgozás során: sorokat ismétel, ha kell, szavakat cserél ki, hogy jobban illeszkedjen a zenéhez a szöveg. Bár leggyakrabban férfihangon halljuk a dalokat, a komponista eredetileg a híres szoprán énekesnőnek, Wilhelmine Schröder-Devrientnek ajánlotta a művet.
„Azt szeretném, hogy a világ meghallja, mire képes a hárfa. Olyan hangszer ez, amely a legszebb történeteket képes elmesélni. És erről szól minden zene: személyes történet elmeséléséről. Annak a zenésznek az ereje inspirál engem a zenében, aki őszintén és tisztán játszik, mindenféle kompromisszum nélkül, de hatalmas kockázatvállalással. Ez a lényegi zeneteremtés az, ahogyan magam is játszani vágyom. És ezt a meggyőződésemet meg akarom osztani a közönséggel.”
Az előző sorokat a fiatal holland hárfaművész, Remy van Kesteren honlapján olvashatjuk. A 2013-as, rangos Amerikai Nemzetközi Hárfaverseny győztese, aki már most is számos sikeres koncertet és projektet tudhat maga mögött, a férfi játékosok arányát javítja a hangszer megszólaltatásának történetében. Turnézott már Európa több országában, szerepelt a Carnegie Hallban, együtt dolgozott a híres koreográfussal, Hans van Manennel, valamint húszévesen megalapította a Holland Hárfafesztivált, amelyet idén negyedik alkalommal rendeznek majd meg Utrechtben. Már ötévesen rabul ejtette a hárfa látványa, utrechti tanulmányai után pedig a párizsi Conservatoire következett. Tizenhat évesen az amszterdami Concertgebouw pódiumán debütálhatott a Holland Kamarazenekarral. Húsz évnyi zenélés után úgy érezte, nem Remy van Kesteren elégíti ki maradéktalanul a koncertezés, repertoárjának Fotó © Marco Borggreve határait is addig feszítette, ameddig lehetett, ezért komponálni kezdett, amit, bár vágyott rá, korábban nem mert megtenni, hiszen „ez mindenekelőtt a zeneszerzők munkája, akik évekig keményen tanultak, mielőtt megírnak egy szimfóniát”. Remy van Kesteren mindenevőnek tartja magát, olyan muzsikusnak, aki mindent eljátszott, ami a keze ügyébe került, legyen az ír népzene, klasszikus zene, kortárs muzsika, spanyol flamenco, zsidó dalok vagy brazil zene, jazz vagy pop, nem is beszélve egyéb, összművészeti projektekről, performanszokról. „Nem tartom magam klasszikus zenésznek. Kisgyerekként azt a zenét hallgattam, amelyet édesanyám játszott, csatlakoztam hozzá, mikor ír népzenét, R.E.M-et vagy épp Genesist hallgatott.” Remy van Kesteren manapság minden alkalmat megragad, hogy komponáljon, ezért aztán ma saját darabja is elhangzik. Zenéjéről a következőket mondta: „Megtapasztaltam valamennyi hiányosságomat, de annyira felszabadító azt írni, amit érzek, ítélet nélkül, elvárások nélkül. Csak írni, amiről úgy érzem, hogy meg kell írnom.” Remy van Kesteren kifejezetten a Rising Stars-turnéra készített hárfa–trombita átiratot Federico Mompou Musica callada (Csendes zene) című terjedelmes zongoraciklusának részleteiből. A katalán zeneszerző és zongoraművész főként zongoradarab-
RISING STARS – BENJAMIN APPL / REMY VAN KESTEREN
7
8
jairól és dalairól vált ismertté. Fiatalon Párizsban, Faurénál szeretett volna tanulni, de végül a Conservatoire tanszékvezetője, Isidor Philipp lett a tanára. A háborús évek elkeserítették, hosszú évekig nem komponált, pénzszerzés céljából családi vállalkozásukhoz, a harangöntödéhez próbált visszatérni. A háború után kompozíciói egyre népszerűbbek lettek, zenekari műveket és balettet is írt. Stílusát tekintve vonzotta a miniatűrök világa, rövid, bensőséges hangvételű, improvizatív zenét alkotott, amely sokat merített az impresszionisták, valamint Satie és Fauré művészetéből. Musica callada című sorozatát négy füzetben jelentette meg 1959 és 1967 között, a spanyol misztikus, Keresztes Szent János verseinek hatására. Zenéjében gyakran visszatérnek ostinato szakaszok, meditatív dallamok és harangmotívumok. Remy van Kesteren az átiratot Eric Vloeimans holland jazz-trombitással szólaltatja meg, aki klasszikus zenészként kezdte pályáját Rotterdamban, de miután összebarátkozott néhány jazzmuzsikussal, maga is váltott, később pedig New Yorkban folytatta tanulmányait. Számos jeles európai és amerikai jazz-zenésszel játszott már együtt, 2003-ban megkapta a legrangosabb holland jazzdíjat (VPRO/Boy Edgar Prijs), két lemeze pedig az Edison-díjat. A JazzTimes magazin szerint „Vloeimans pontosan és magabiztosan játszik, megtestesítve Clifford Brown artikulált dallamosságát, továbbá Miles [Davis] sok árnyalatát anélkül, hogy utánzóvá válna.” A Musica callada-átiratban a klasszikus zene találkozik a jazzel és az improvizációval, s tartalmaz egy különleges darabot is, ugyanis minden Rising Stars-művésznek fel kellett kérnie egy kortárs komponistát, hogy írjon számára darabot. Remy választása a holland Oene van Eric Vloeimans Geelre esett, aki improvizáló jazzhegedűsként leginkább Fotó © Jacinto Veldhoen a jazzben és az indiai népzenében mozog otthonosan. Írta: Tóth Endre
Summary As part of the Rising Stars programme launched by the European Concert Hall Organisation (ECHO) in 1995, the concert halls that make up the organisation each year send out a new crop of talented young musicians and ensembles on a European concert tour that, for some years now, has given the Müpa Budapest audience the chance to get to know the stars of the future. German baritone Benjamin Appl graduated from London’s Guildhall School of Music & Drama, where he studied with Rudolf Piernay, and also had the great fortune to have Dietrich Fischer-Dieskau, who died in 2012, as a mentor. A member of the BBC New Generation Artists scheme, he often appears at Wigmore Hall and at the Schubertiade Festival in Schwarzenberg and Hohenems with pianists such as Graham Johnson, Helmut Deutsch and Malcolm Martineau. He has also appeared on the opera stage to great acclaim, having recently sung in Purcell’s Dido and Aeneas in Aldeburgh and portrayed Baron Tusenbach in Péter Eötvös’s Three Sisters in Munich and Berlin, as well as winning a role in Bernhard Gander’s sitcom-opera Das Leben am Rande der Milchstraße (Life at the Edge of the Milky Way). His concert programme will feature what are perhaps Schubert’s most popular songs, as well as Schumann’s Dichterliebe, the composer’s best known song cycle, written to poems by Heine. The singer’s partner will be South African-born pianist James Baillieu, who is equally sought after as a chamber musician, soloist and accompanist. Remy van Kesteren, winner of the prestigious American International Harp Competition in 2013, already has numerous successful concerts and projects under his belt. Considering himself a musical omnivore, he is the kind of artist who has played everything that he got his hands on, whether it was Irish folk or Brazilian music, classical or contemporary, Spanish flamenco or Jewish songs, or jazz or pop. Specifically for the Rising Stars tour, he has created an arrangement for harp and trumpet of excerpts from Federico Mompou’s sprawling piano cycle, Musica callada. The Catalan composer and pianist gained recognition primarily for his piano pieces and songs. He published his Musica callada series, inspired by the poems of the Spanish mystic Saint John of the Cross, in four volumes released between 1959 and 1967. Playing the arrangement together with van Kesteren will be Dutch jazz trumpeter Eric Vloeimans.
SUMMARY
9
Diana Damrau és Nicolas Testé
Belcanto-gála
2016. május 14.
Diana Damrau Fotó © Michael Tammaro / Virgin Classics
ORGONA10
Frank Zappa-projekt
2016. május 21. / 23.00
ORGONA10
Hommage à Gárdonyi – három generáció
Gárdonyi Zsolt, Gárdonyi Dániel, Cantabile Regensburg Kórus
2016. május 22. / 16.30 Gárdonyi Dániel és Gárdonyi Zsolt
Gidon Kremer, Mihail Pletnyov és az Orosz Nemzeti Zenekar
2016. május 24.
Gidon Kremer Fotó © Kasskara
SZIMFONIKUS FELFEDEZÉSEK
Ránki Fülöp és az Óbudai Danubia Zenekar
2016. május 29.
Ránki Fülöp Fotó © Kotschy Gábor, Müpa
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok
2016. június 26.
Annette Dasch Fotó © Daniel Pasche
előzetes,
AJÁNLÓ
Lajkó Félix hegedűművész
Szeretek itt lenni!
#szeretekittlenni
mupa.hu
Müpa jeggyel még több élmény!
mupa.hu
Vigye haza az élményt! Megújult ajándéktárgyaink a Vince Könyvesboltban! mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A szerkesztés lezárult: 2016. május 3. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000