Baráti Kristóf és a Liszt Ferenc Kamarazenekar 2017. január 18. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
mupa.hu
Soron kívüli büféélmény az Átriumban Rendeljen előre, és fogyasszon a szünetben kényelmesen, sorban állás nélkül!
mupa.hu
3
18 January 2017 Béla Bartók National Concert Hall
2017. január 18. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Kristóf Baráti and the Baráti Kristóf és a Franz Liszt Chamber Orchestra Liszt Ferenc Kamarazenekar Concertmaster: Péter Tfirst
Haydn: Violin Concerto No. 1 in C major, Hob. VIIa:1 Vivaldi: Violin Concerto in A major (“Il rosignuolo – The Nightingale”), RV 335a Vivaldi: Violin Concerto in D major (“La pastorella – The Shepherdess”), RV 95 Vivaldi: Violin Concerto in A minor, op. 3 (“L’estro armonico – The Harmonic Inspiration“), No. 6, RV 356
Ysaÿe: Les Neiges d’antan (The Snows of Yesteryear), op. 23 Sibelius: Suite for Violin and Strings, op. 117 Arvo Pärt: Fratres (Brothers) Saint-Saëns: Introduction et rondo capriccioso The English summary is on page 11.
Koncertmester: Tfirst Péter
Haydn: C-dúr hegedűverseny, Hob. VIIa:1 Vivaldi: A-dúr („Il rosignuolo – A csalogány”) hegedűverseny, RV 335a Vivaldi: D-dúr („La pastorella – A pásztorlány”) hegedűverseny, RV 95 Vivaldi: a-moll hegedűverseny, op. 3 („L’estro armonico – A harmóniai találékonyság”), No 6, RV 356
Ysaÿe: Les Neiges d’antan (A tavalyi hó), op. 23 Sibelius: Szvit hegedűre és vonósokra, op. 117 Arvo Pärt: Fratres (Fivérek) Saint-Saëns: Bevezetés és rondo capriccioso
Fotó © Csibi Szilva, Müpa
„Először meg kell érteni a darabot – hangszer nélkül. A művész ne botorkáljon a káoszban, először legyen zeneileg egy elképzelése a dologról. Ha versenyműről van szó, ne a hegedűszólammal kezdje, hanem a teljes zenekari partitúrát nézze. Hangszerrel pedig a legalapvetőbb, legegyszerűbb formában kezdjen tanulni: hangok, ritmus, vonóhelyek, ujjrendek, vonósebesség, karsúly – ahogy a házat is az alapozással kezdi az ember, nem rögtön a tapéta színén gondolkodik. Először lassan gyakoroljon, hogy mindent pontosan megfigyeljen. És alakítsa ki a saját elképzelését […], kerüljön közvetlen kapcsolatba a művel.” Egyik interjújában így írta le Baráti Kristóf saját gyakorlatát, melyet még Párizsban, a nagy orosz hegedűiskola hagyományait ápoló Eduard Wulfsontól tanult el. A gyermekkora javát Venezuelában töltő, legelső koncertjét is a dél-amerikai országban adó ifjú hegedűművész Wulfson mellett természetesen hazai mesterektől, így Tátrai Vilmostól és Szenthelyi Miklóstól is tanulhatott a budapesti Zeneakadémián, méghozzá a különleges tehetségek osztályában. Szólistakarrierje azután dicsőséget hozott korábbi tanárainak: a versenygyőzelmeket és a nemzetközi koncert-, illetve lemezsikereket hosszú lenne felsorolnunk. Sőt alighanem felesleges is, hiszen Baráti Kristóf az elmúlt néhány évben a szemünk előtt vált a magyar komolyzenei élet egyik legjelentősebb és legtevékenyebb muzsikusává. Aktivitása imponáló, legyen szó akár a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti irányításáról (Várdai Istvánnal közösen), akár az itt, a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem falai között adott nagyszerű koncertek soráról. Az évad művésze – a Müpa 2016/17-es szezonjában e megtisztelő cím birtokosa Baráti Kristóf, akit egy sor más kitüntetéssel is méltán elismertek már (Kossuth-, Liszt-, Bartók–Pásztory- és Prima-díj). A Stradivari Társaság jóvoltából az 1703-ban készült, Lady Harmsworth nevű hegedűn játszó fiatal muzsikus a ma esti koncerten újfent bizonyságot ad művészi teherbírásáról és sokoldalúságáról, nyitottságáról és az együttműködésre való példás készségéről. Bizonnyal a Liszt Ferenc Kamarazenekar szólistapartnereként is igazolja Kocsis Zoltán hajdani dicséretét: „Mind virtuozitásának, mind pedig a zenekarral létrehozott nagyszerű összhangnak köszönhetően kitűnő szólistának tartom.” „Precizitás, intellektus és fantázia” – ezzel a három találó szóval jellemezte néhány éve ugyancsak Kocsis Zoltán a Liszt Ferenc Kamarazenekart, amely 1963-as megalapítása óta a magyar és a nemzetközi komolyzenei élet állandó szereplője, egyúttal nemzeti zenei kultúránk egyik büszkesége. „A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, vagyis a Zeneakadémia végzős növendékei voltunk, és Sándor Frigyes
BARÁTI KRISTÓF ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR
5
6
Liszt Ferenc Kamarazenekar Fotó © Böröcz Balázs / Pilvax Studio
professzorunk vezetése alatt álltunk össze közös muzsikálásra. Szerelemből hoztuk össze ezt a zenekart” – emlékezett vissza egy interjújában a kezdetekre a kamarazenekar alapító tagja és művészeti vezetője, Rolla János. Ez a szerelem azután is megmaradt, hogy az együttesből néhány esztendő leforgása alatt professzionális világjáró és lemezfelvételeket készítő zenekar lett. Immár több mint félévszázados történetük során az amszterdami Concertgebouw-tól a New York-i Carnegie Hallig a világ valamennyi jelentős koncerthelyszínére eljutottak, s olyan hangszeres szólistákkal muzsikáltak együtt, akiket ma már a zenetörténet legendás alakjaiként tartunk számon. Szvjatoszlav Richter, Msztyiszlav Rosztropovics, Isaac Stern, Henryk Szeryng, Maurice André vagy Jean-Pierre Rampal nyomában a zenekar a ma (sőt mi több, a holnap) komolyzenei nagyságainak is remek partnerévé lett: David Fraytól Borisz Berezovszkijig és Gyenyisz Macujevig, s a hegedűsök között Vagyim Gluzmantól a ma esti koncert szólistájáig, Baráti Kristófig.
„Őrizzük a saját hangunkat” – fogalmazott néhány éve Rolla János a zenekarban lezajló természetes tagságcserélődés és nemzedékváltás minden bizonnyal legnagyobb kihívásáról, s a folyamat sikere ma már egyértelműnek mondható. A 2016 tavasza óta immár Tfirst Péter koncertmester által vezetett Liszt Ferenc Kamarazenekar törés nélkül lépett át történetének legújabb korszakába, nem elszakadva sem jól felismerhető előadói stílusától, sem évtizedek óta hű közönségétől. „Fatto per il luigi [sic!]” – a zenetörténeti hagyomány szerint Joseph Haydn (1732–1809) C-dúr hegedűversenyéhez (Hob. VIIa:1) ezt a zeneszerzői hivatkozást társítjuk, amely a mű legelső szólistájára utal. Vagyis arra az idősebb Luigi Tomasinire, aki az Esterházy hercegek zenekarának virtuóz hegedűse, koncertmestere és így Haydn kollégája volt. Számára, az ő hegedűsi tehetségét, mesterségbeli tudását kamatoztatandó komponálta – valószínűleg 1765 táján, de okvetlenül hercegi szolgálatának korai éveiben – Haydn udvari másodkarnagy úr első fennmaradt hegedűversenyét, amely elegáns és ünnepélyes, a zenekarban kizárólag vonósokat igénylő zene, mindhárom tételében figyelemre méltó olaszos mozzanatokkal. Az is elmondható erről a megérdemeltnél ritkábban játszott Haydn-versenyműről, hogy Baráti Kristóf szívének kedves kompozíció, amelyet Budapesten és Kaposvárott egyaránt hallhattak már avatott előadásában a szerencsések. Amíg Haydn életművében a hegedűverseny és egyáltalán a versenymű egyértelműen inkább csak másodlagos szerepet játszott, addig itáliai pályaelődje, Antonio Vivaldi (1678–1741) számára sokkal fontosabb volt: művei katalógusában több mint négyszáz concerto, közöttük pedig több mint kétszáz hegedűverseny található. E művek közül három hegedűverseny szólal meg ezen az estén. A csalogány melléknevű A-dúr hegedűversenynek (RV 335a) már első tételében (Allegro) ott csivitel a megnevezett madárka, majd a finom pengetős hangzásokkal meglepő, méltóságteljes és rövid Largo nyomában újra egy Allegro tétel következik, még direktebben imitálva a csalogány hangját. Szintén Allegro–Largo–Allegro a fölépítése A pásztorlány melléknévvel felruházott D-dúr hegedűversenynek (RV 95) is, amelyet az egyik legismertebb Vivaldi-opus, a Harmóniai találékonyság sorozat hatodik darabja, az a-moll hegedűverseny (RV 356) követ az esten. A sorozat nem annyira technikai kihívásaival, mint inkább a 18. század előadói gyakorlatában elvárt improvizációk stílusos megvalósításával jelent megoldásra váró feladatot az előadó számára.
BARÁTI KRISTÓF ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR
7
8
Eugène Ysaÿe
Baráti Kristóf hangfelvételeivel és koncertjei összeállításával egyaránt sokat tesz a belga zeneszerző és hegedűvirtuóz, Eugène Ysaÿe (1858–1931) újrafelfedezéséért. A hegedű cárja, ahogyan Nathan Milstein nevezte, korlátokat nem ismerő és összetéveszthetetlenül egyéni játékával ámulatba ejtette korát, ám halála után életművét részint a feledés, részint az üres virtuozitás és a szalonzene rásütött bélyege tette idegenné az előadók és a koncertközönség nemzedékei számára. Ezen a szomorú és méltatlan helyzeten újabban sokat javít Baráti és néhány más, előítéletek szajkózása helyett a saját feje szerint ítélő muzsikus fáradozása. Ysaÿe 1911-es kamaraműve, a hegedűre és zenekarra komponált No. 5-ös Poème (op. 23) közkeletű címével François Villon balladájának elhíresült „tavalyi hó” szavait idézi. Az elégikus és télies hangulatú, kényes magasságokkal záruló darab előadása virtuóz és hangszerével ékesszólásra képes hegedűst követel. Meglehet, Jean Sibelius (1865–1957) egész zenei világához önkéntelenül ugyancsak rendre télies hangulatokat társítunk, a most felhangzó 1929-es szerzemény, a Szvit hegedűre és vonósokra (op. 117) mégis a tavaszt és a nyarat, igaz, északi tavaszt és nyarat idézi elénk. Habár a finn mester utóbb még majd’ három évtizedet élt, a vidéki életképet, tavaszi estét, majd a nyarat megjelenítő, pasztorális hangvételű szvit az életmű egyik utolsó befejezett és egyúttal jelentős alkotása. Sibelius finn zenéje után egy másik (nyelv)rokon komponista, az észt Arvo Pärt (*1935) ugyancsak háromtételes darabja, a latin című Fratres következik. A Pärt által 1977 óta több mint egy tucat különféle hangszer-összeállításban autorizált Fivérek a szerző számára a világhírt és a széles körű szakmai elismertséget meghozó művek egyik legkorábbija, egyszersmind egyike azon kompozícióknak is, melyekben Pärt a munkásságával összekapcsolódó, úgynevezett tintinnabuli rendszert (a tintinnabulum szó latinul harangot jelent) kidolgozta és sikerre vitte. „Felfedeztem, hogy elég, ha csupán egyetlen hangot szólaltatnak meg, gyönyörűen” – szól a számtalan filmben hallható Fratrest és sok más Pärt-opust is jellemző tintinnabuli rendszer gyakran idézett zeneszerzői alapgondolata. Molnár Szabolcs
pedig így foglalta össze a tintinnabuli lényegét: „A kompozíciót az alaphang kétféle aspektusának szervezett együttese hozza létre. Az alaphang egyfelől meghatároz egy hármashangzatot (egy harmonikus alapegységet), másfelől egy alaphangból induló skálát (azaz egy melodikus alapegységet). E két aspektus a zenei szövet egymástól elkülönülő két szólamában jelenik meg. Ez a kétszólamú struktúra a tintinnabuli stílusban a zenei folyamat gerince, váza. A hármashangzat hangjainak permutációja jellegzetes, harangozásra vagy harangocskák zsongító zengésére emlékeztető alapfaktúrát hoz létre.” Camille Saint-Saëns (1835–1921) 1863-as Bevezetés és rondo capricciosója igazi hegedűvirtuózt követelő alkotás, nem véletlenül íródott a kor egyik legnagyobb hegedűsének, a spanyol Pablo Sarasaténak. Így azután a szólista számára akár mutatványnak is beillő szólam melankolikus indulásával, majd jellegzetesen spanyolos koloritjával egyetemben mindvégig elsősorban a lehetőségek határáig elmerészkedő hegedűjáték ünnepe, amely egyszerre magasztalja fel a hangszert és művészét. E romantikus mű megszólaltatása így méltó és frappáns lezárást kínál Baráti Kristóf és a Liszt Ferenc Kamarazenekar ma esti, vonósünnepnek joggal beillő programja számára is. Írta: László Ferenc
BARÁTI KRISTÓF ÉS A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR
9
10
Kristóf Baráti Fotó © Szilvia Csibi, Müpa Budapest
Summary Violinist Kristóf Baráti, bearer of Müpa Budapest’s honorary title “artist of the 2016/17 season”, has by the age of 37 become one of the most active and soughtafter instrumental soloists on the Hungarian and international concert scene. Baráti, who spent his childhood in Venezuela before training at Budapest’s Franz Liszt Academy of Music and in Paris, will tonight not only be playing again on the 1703 “Lady Harmsworth” violin provided by the Stradivari Society, he’ll do so with a programme that simultaneously demonstrates his virtuosity, musical versatility and stamina. His partners on stage will be the Franz Liszt Chamber Orchestra, which since forming in 1963 has been celebrated worldwide for nurturing and furthering the great chamber orchestra tradition. The first person to play Haydn’s Violin Concerto No. 1 in C major, dating from around 1765, was Luigi Tomasini, concertmaster of Prince Esterházy’s orchestra. This piece will be followed by three three-movement concertos from Vivaldi bearing the sobriquets Il rosignuolo (The Nightingale), La pastorella (The Shepherdess), and the A minor one from L’estro armonico. The first work in the second part of the evening invokes violinist and composer Eugène Ysaÿe, a celebrated figure from around the turn of the last century whose modern rediscovery is a major credit to Baráti himself. The title of the 1911 work, Les Neiges d’antan, refers to “the snows of yesteryear” in the ballad by François Villon. One of Jean Sibelius’s last completed works, 1929’s Suite for Violin and Strings, on the other hand, invokes the – northern – spring and summer. Arvo Pärt’s composition Fratres, which he has arranged in more than dozen instrumental configurations since originally authoring it in 1977, was one of the earliest works to bring the composer world renown and widespread professional recognition, in addition to being one of the compositions with which he developed the so-called tintinnabuli system (the word tintinnabulum means “bell” in Latin) that is closely associated with his work. The concert closes with a piece that demands true violin virtuosity: Camille Saint-Saëns’s 1863 Introduction et rondo capriccioso, which not coincidentally was written for the Spaniard Pablo Sarasate, one of the greatest violinists of the era.
SUMMARY
11
Frédéric Champion orgonaestje 2017. február 3.
Fotó © Bonnie Nichol
FELFEDEZÉSEK
Szegedi Szimfonikus Zenekar
Közreműködik: Miklósa Erika – szoprán, Szabó Marcell – zongora Vezényel: Gyüdi Sándor
2017. február 12.
Szabó Marcell Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
Rossini: A sevillai borbély
Közreműködik: Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor
2017. február 18. Megyesi Schwartz Lúcia Fotó © Nagy Károly Zsolt
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Europa Galante
Vezényel: Fabio Biondi
2017. február 27.
Fotó © Ana de Labra
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Simone Kermes: Vihar
2017. március 1.
Fotó © Sandra Ludewig
RÉGIZENE FESZTIVÁL
Bach Consort Wien
Vezényel: Rubén Dubrovsky
2017. március 2.
Fotó © Julia Wesely
előzetes,
AJÁNLÓ
Müpa élmény gombnyomásra
Kövessen minket közösségi csatornáinkon is:
mupa.hu
Művészet és építészet képekben Keresse a Librinél, vagy a Vince Könyvesboltban a Müpában.
mupa.hu
Stratégiai partnereink:
Kiadta a Müpa Budapest Nonprofit Kft. Stratégiai médiapartnereink:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma. Emberi Erőforrások Minisztériuma
Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Szerkesztette: Várnai Péter A címlapon: Baráti Kristóf Címlapfotó: Csibi Szilvia, Müpa A szerkesztés lezárult: 2017. január 5. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
ISO: 9001:2000