Müpa Műsorfüzet - Paavo Järvi és a Brémai Német Kamarafilharmónia (2022. április 27.)

2022. ÁPRILIS 27.

PAAVO JÄRVI ÉS A BRÉMAI NÉMET KAMARAFILHARMÓNIA mupa.hu

27 April 2022 Béla Bartók National Concert Hall

PAAVO JÄRVI AND THE DEUTSCHE KAMMERPHILHARMONIE BREMEN Featuring: Alena Baeva – violin Brahms: Violin Concerto in D major, Op. 77 1. Allegro non troppo 2. Adagio 3. Allegro giocoso, ma non troppo vivace

Brahms: Serenade No. 1 in D major, Op. 11 1. Allegro molto 2. Scherzo. Allegro non troppo – Trio. Poco più moto 3. Adagio non troppo 4. Menuetto I – Menuetto II 5. Scherzo. Allegro – Trio 6. Rondo. Allegro The Deutsche Kammerphilharmonie Bremen is being sponsored by Karin und Uwe Hollweg Stiftung, KAEFER Isoliertechnik and Förderer der Deutschen Kammerphilharmonie Bremen.

The English summary is on page 11.

2

2022. április 27.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PAAVO JÄRVI ÉS A BRÉMAI NÉMET KAMARAFILHARMÓNIA Közreműködik: Alena Baeva – hegedű Brahms: D-dúr hegedűverseny, op. 77 I. Allegro non troppo II. Adagio III. Allegro giocoso, ma non troppo vivace

Brahms: I. (D-dúr) szerenád, op. 11 I. Allegro molto II. Scherzo. Allegro non troppo – Trio. Poco più moto III. Adagio non troppo IV. Menuetto I – Menuetto II V. Scherzo. Allegro – Trio VI. Rondo. Allegro A Brémai Német Kamarafilharmóniát a Karin und Uwe Hollweg Stiftung, a KAEFER Isoliertechnik és a Förderer der Deutschen Kammerphilharmonie Bremen szponzorálja.

3

Paavo Järvi és A Brémai Német Kamarafilharmónia zenészei egyedülálló projektjeik keretében rendszeresen mutatnak be jól ismert zeneszerzőket új megvilágításban. Először Beethoven, majd Schumann műveit állították együttműködésük középpontjába, 2015 óta pedig Johannes Brahms (1833–1897) zenéje köré összpontosítják közös energiáikat. A Brahms-projekt részeként előadták és lemezre vették a szerző összes szimfóniáját, számos további szimfonikus művét, az ősbemutató 150. évfordulóján pedig a brémai dómban megszólaltatták Német requiemjét is. Brahms-interpretációikkal közönségüket és kritikusaikat egyaránt lenyűgözték: a The New Yorker „A Brahms-kinyilatkoztatás” szalagcímmel tudósított róluk, míg a hamburgi lapok megállapították, hogy „a legkiválóbb Brahms-szakértők Brémából valók”. A brémai Brahms-szakértők partnereként ezúttal Alena Baeva lép a közönség elé.

Hegedűversenyét Brahms egyik legfontosabb művészbarátjának, a magyar származású Joachim Józsefnek ajánlotta. 1853-ban találkoztak először személyesen – Joachim ekkor már ünnepelt szólista volt, míg Brahms épp csak szárnyait bontogatta zeneszerzőként. Joachimnak köszönhető többek között, hogy 1853 őszén Brahms kapcsolatba kerülhetett Clara és Robert Schumann-nal, akiknek támogatásával hamarosan több művét is megjelentette.

Kétségtelen, hogy Brahms kifejezetten számított is barátja segítségére a művészi útkeresésben.

1853. június 29-én, Reményi Edével közös turnéjáról így írt neki: „Drága Joachim, Önt pedig arra szeretném kérni sürgősen, hogy a reményt, amelyet Göttingenben elültetett bennem, váltsa be, ahol csak lehetséges, és vezessen be engem a művészéletbe.” A magyar hegedűművészek igazán sokat tettek Brahms induló karrierjéért: Reményi volt az, aki összeismertette Joachimmal, és ugyancsak az ő társaságában játszhatott Liszt előtt Weimarban.

Joachim hamarosan zeneszerzői tanulmányaiban is Brahms társa lett, 1856 februárjában például arról kötöttek egyezséget, hogy egymást támogatva mélyítik tovább ellenponttudásukat, és rendszeresen megosztják egymással különböző témákra komponált gyakorlataikat. Schumann öngyilkossági kísérletét és Endenichbe távozását követően Brahms és Joachim is sok időt töltött a Schumann-házban, ahol a Clara Schumann-nal és más művészbarátaikkal való esti zenéléseik csak tovább mélyítették kapcsolatukat. Joachim nem volt átlagos virtuóz: a bravúrdarabokkal ellentétben sokkal inkább a kamarazenéhez és a korábbi századok zenéjéhez fűzte bensőséges viszony, előszeretettel játszotta például Bach hegedűszonátáit és partitáit, szűkebb baráti körben és nyilvános koncerteken egyaránt.

Magától értődő volt, hogy a Hegedűverseny komponálása során Joachim hangszeres tudásával és zeneszerzői gondolkodásával is segítette Brahmsot a hegedűszólam kialakításában. Brahms többször küldte el a versenymű rövidebb-hosszabb szakaszait barátjának, arra kérve őt, hogy jelezze, ha egy futam túl nehéz, ügyetlen vagy játszhatatlan, Joachim pedig hol konstruktív javaslataival, hol együttérző bátorításával támogatta a mű születését. Brahms 1878 nyarán dolgozott a Hegedűversenyen Pörtschachban, a Wörthi-tó északi partján, ahol vakációját töltötte. Állítása szerint a kis tóparti városkában olyan sok dallam hevert a földön, hogy vigyáznia kellett, rájuk ne lépjen… Gazdag dallamossága valóban a concerto védjegyévé vált.

4

A Hegedűverseny először 1879 januárjában hangzott el nyilvánosan: a lipcsei premieren Joachim lépett pódiumra szólistaként – a szerző vezényelt. A hegedűművész ragaszkodott ahhoz, hogy a koncert első felében, a Brahms-bemutató előtt Beethoven (ugyancsak D-dúr) Hegedűversenyét játszhassa. Joachim alig volt tizenhárom éves, amikor Londonban a Mendelssohn vezette zenekar élén ezzel a művel debütált, amely ettől fogva meghatározó részét képezte repertoárjának. Brahms állítólag tartott attól, hogy a két kompozícióval túl sok lesz a D-dúrból a műsoron, és talán az is nyugtalaníthatta, hogy darabja a Beethoven-mű árnyékába kerül, és ott is marad. Bár az első előadás nem hozott kirobbanó sikert, és sokan úgy ítélték, hogy a darab nem hegedűre, hanem a hegedű ellen íródott, Brahms versenyműve hamarosan elfoglalta az őt megillető helyet a koncertéletben – méltó társaként Beethovenének.

A nagyszabású nyitótételben viharos érzelmek és finoman szőtt álmok fonódnak egymásba.

A legváltozatosabb hangulatokat bejáró szakaszokból drámai történet bontakozik ki, melynek főszereplőjeként a hegedű rögtönzött megszólalásra is lehetőséget kap. Brahms nem komponálta meg az első tétel cadenzáját, a szólisták így dönthetnek arról, improvizálnak-e, megírják-e saját cadenzájukat vagy egy korábban megírt virtuóz szólórészt építenek be előadásukba.

Komponált már a darabhoz saját cadenzát Auer Lipót, Eugène Ysaÿe, Fritz Kreisler, Jascha Heifetz és több ma is aktívan koncertező hegedűművész, Joachimé azonban máig őrzi kitüntetett helyét a hangversenytermekben és a Hegedűversenyből készült felvételeken.

Az Adagio a zeneirodalom egyik legnevezetesebb oboaszólójával indul, amely köré a fafúvósok teremtenek varázslatos atmoszférát. Brahmsnak azonban ez az indító gesztusa sem aratott osztatlan sikert: egy anekdota szerint Pablo de Sarasate azért nem volt hajlandó előadni a versenyművet, mert nem akart hegedűvel a kezében, némán állni a színpadon, miközben az oboa a darab „egyetlen igazi dallamát” játssza. Sarasaténak valójában nem kellett volna sokáig várnia, hiszen az oboán megismert dallam variációjával hamarosan a hegedű is csatlakozik a zenekarhoz, majd szebbnél szebb figurációkat játszik egészen a tétel végéig.

Táncos karakterével és cigányzenére emlékeztető fordulataival a finálé Brahms legélettelibb, legfelszabadultabb zenéinek egyike. A tétel magyaros hangja nemcsak Joachim gyökereihez kapcsolódik szorosan, de párbeszédbe lép egy konkrét darabjával, magyaros stílusban írt II. (d-moll) hegedűversenyének cigányzenés fináléjával (Finale alla zingara) is. A zárótételben Brahms kiváló érzékkel alkalmazza a fokozás különböző eszközeit, míg a legvirtuózabb szólószakaszokat és a zenekar határozott indulóját, majd visszavonulását követően három hatalmas ütés pontot nem tesz a versenymű végére.

Brahms a Hegedűverseny mellett több más művet is ajánlott Joachimnak. Schumann-nal és Albert Dietrichhel közösen még 1853-ban részt vett az F–A–E szonáta megkomponálásában, melyet szerzői a hegedűművész mottójára építettek és neki dedikáltak. A zenei hangokként is működő F–A–E mottó mögött a következő üzenet rejtőzött: „frei, aber einsam” – szabadon, de magányosan. Joachim és felesége, az énekesnő Amalie Joachim volt a címzettje Brahms Geistliches Wiegenlied (Áhítatos bölcsődal) című darabjának is, mely altatódalként szolgált 5

a házaspár – Brahms után – Johannesnek keresztelt fia számára. A rendkívül személyes hangú, különleges hangszerelésű dalban Amalie énekét nemcsak a zongora, de Joachim brácsajátéka is kísérhette. Ahogy a hosszú kapcsolatok általában, úgy Brahms és Joachim barátsága is túlélt kríziseket. Joachim és Amalie válásakor Brahms az énekesnő pártját fogta az egyre féltékenyebb hegedűművésszel szemben, aminek eredményeként a beszélő viszony is megszakadt közöttük. Brahms barátságuk helyreállításának reményében komponálta meg 1887-ben utolsó zenekari művét, a Kettősversenyt, mellyel úgy tűnik, kellőképp kiengesztelte Joachimot, aki hamarosan be is mutatta az új művet.

Brahms fiatalkorába, az 1850-es évekig vezet vissza a D-dúr szerenád, amely ragyogóan sokszínű formában foglalja magába a zenei múlt legkülönbözőbb darabkáit. A zeneszerző 1856 februárjától 1860 végéig nem jelentetett meg új művet, azonban több kompozíción is dolgozott ebben az időszakban, és még több időt töltött azzal, hogy elmélyülten tanulmányozza zeneszerző elődeinek partitúráit. Komponistaként kisebb válságba került, erre utalt Clara Schumann-nak írt levelében is, amikor úgy fogalmazott: „már nem is tudom, hogyan komponál az ember, hogyan alkot”. A krízis zeneszerzői hangjának újragondolására, stílusának gazdagítására inspirálta, s ennek eredményeként 1858-ra elkészült évekig érlelt d-moll zongoraversenyével is. Ugyanennek az időszaknak a gyümölcse a D-dúr szerenád, amely szoros szálakkal kötődik a detmoldi hercegi udvarban való működéséhez.

A huszonnégy éves Brahms 1857-ben Clara Schumann ajánlására került Detmoldba, ahol Lipót herceg nővérének és az udvar más hölgyeinek zongoraoktatásáért felelt, irányította kórusukat, zongoristaként pedig kamaraesteken is fellépett. Detmold nyugodt környezetet biztosított a zeneszerzőnek, hogy bővítse repertoárját és karmesterként tapasztalatot szerezhessen a zenekari munkában. D-dúr szerenádját eredetileg egy kilenc hangszerből álló kamaraegyüttesre, fuvolára, két klarinétra, fagottra, kürtre, hegedűre, brácsára, csellóra és nagybőgőre komponálta. Készülő művét megmutatta Joachimnak, aki bátorította, hogy hangszerelje át szimfonikus zenekarra. Joachim szimfónia-szerenádként hivatkozott a darabra, és bár Brahms is átvette tőle ezt a terminust, később a D-dúr szerenád nagyzenekarra cím mellett döntött.

Mind a kamaraváltozat, mind a ma ismert szimfonikus mű első elhangzását Joachim irányította.

Brahms zenéje Mozart szerenádjainak és divertimentóinak, Haydn és Beethoven szimfonikus műveinek hangzásvilágát is előhívja. Sűrűn szőtt tételei a következő rendben követik egymást: Allegro, Scherzo, Adagio, Menüett, Scherzo, valamint egy rondófinálé. Pasztorális világot teremt a szerenád első tétele, melyet a mélyvonósok ütemes akkordjai felett a kürt és a klarinét szólói indítanak útjára. Hamarosan elmerülhetünk az újabb és újabb témák kavalkádjában – a szólamok örömteli és fantáziadús játékban kapcsolódnak egymáshoz. A tétel elbűvölő zárószakaszában a fuvola jut különleges főszerephez.

Baljósabban indul az ezt követő Scherzo, melynek zaklatott hangulatával szemben a középrész nyújt világosabb és melegebb kontrasztot. Brahms zenéjének melankolikus hangja, nosztalgikus színezete hatja át a nagyszabású lassú tételt, melyet sokan a szerenád szívének neveznek.

6

Elég csak átadnunk magunkat a zenének, hogy feltáruljanak előttünk azok a „csodálatos régiók”, amelyekről Brahms művészete kapcsán Schumann is írt. A menüettpárból álló negyedik tételt két klarinétból és egy fagottból alakult trió kezdi, a vonósok a második menüettben kerülnek hallhatóan előtérbe. Újabb Scherzo következik, melyben mintha azt figyelhetnénk meg, hogyan foglalja hangokba Brahms Beethoven II. és VI. szimfóniája iránti rajongását. Végül a finálé lendületes rondója egyesíti a darab energiáit, teljessé varázsolva Brahms D-dúr világát és a koncert estéjét. Írta: Belinszky Anna

7

Fotó © Andrej Grilc

Fotó © Julia Baier

8

Alena Baeva nemzetközi karrierje az utóbbi néhány évben teljesedett ki, az idei szezonban olyan helyszíneken és együttesekkel debütált, mint az Alte Oper Frankfurt, az Észt Fesztiválzenekar vagy a Tonhalle Zenekara, de fellépett a Londoni Filharmonikusok, a Tokiói NHK Szimfonikusok, a Royal Filharmonikusok és az Orosz Nemzeti Zenekar partnereként is. Széles és egyre növekvő repertoárján negyven hegedűverseny szerepel, és a hegedűirodalom alapművein kívül szívesen tűzi műsorára kevésbé ismert zeneszerzők – például Bacewicz, Karajev vagy Karłowicz – kompozícióit is. Rendszeresen turnézik és készít felvételeket Paavo Järvi és Vladimir Jurowski vezetésével, a 18. Század Zenekarának társaságában pedig gyakran játszik korhű hangszeres koncerteken.

A Grammy-díjas észt karmester, Paavo Järvi 2004 óta A Brémai Német Kamarafilharmónia művészeti igazgatója. Együttműködésük kiemelt fejezeteként valósították meg Beethoven-projektjüket, melynek koncertjeiért és lemezfelvételeiért Paavo Järvi többek között az Echo Klassik „Az év karmestere” díját is elnyerte.

Közös munkájukat Schumann, majd Brahms zenéjére koncentrálva folytatták. Paavo Järvi világszerte keresett művész, aki a tokiói NHK Szimfonikus Zenekar vezető karmestereként, valamint a 2019/2020-as évadtól a zürichi Tonhalle Zenekarának művészeti vezetőjeként is tevékenykedik. Vendégként olyan együttesekkel lép fel rendszeresen, mint a Berlini vagy a New York-i Filharmonikusok, az amszterdami Concertgebouw vagy a londoni Philharmonia Zenekar. Paavo Järvit a Gramophone és a Diapason magazin is „Az év művésze” díjjal jutalmazta.

A Brémai Német Kamarafilharmónia a világ egyik vezető zenekara, amely egyedülálló zenei stílusával estéről estére magával ragadja a közönséget. A Paavo Järvi vezette együttes olyan világhírű szólistákkal működik együtt rendszeresen, mint Christian Tetzlaff, Maria João Pires, Igor Levit, Hilary Hahn, Pekka Kuusisto, Martin Grubinger vagy Janine Jansen. Állandó vendégzenekarként lépnek fel a hamburgi Elbphilharmonie koncertjein, és aktívak a Kissingeni Nyár Fesztiválzenekaraként is. A Brémai Német Kamarafilharmónia az utóbbi években számtalan elismeréssel, köztük Echo, Opus és Diapason d’Or díjakkal gazdagodott. 2010-ben a német hanglemezkritikusok különleges oklevéllel ismerték el Bachtól Ruzickáig ívelő teljes diszkográfiájukat.

Fotó © Julia Baier

9

Első hegedű Leonard Fu Matthias Cordes Konstanze Glander Hozumi Murata Zuzana Schmitz-Kulanova Gunther Schwiddessen Emma Yoon Beate Weis Won-Ho Kim Második hegedű Glenn Christensen Timofei Bekassov Stefan Latzko Konstanze Lerbs Hanna Nebelung Katherine Routley David Cisternas Alvaro Pérez Brácsa Friederike Latzko / Christopher Rogers-Beadle Anja Manthey Jürgen Winkler Grace Leehan Guy Ben-Ziony Cselló Marc Froncoux Ulrike Rüben François Thirault Viktor Traykov Volker Bohnsack

10

Nagybőgő Matthias Beltinger Juliane Bruckmann Klaus Leopold Niklas Sprenger Fuvola Bettina Wild Ulrike Höfs Oboa Rodrigo Blumenstock / Ulrich König Klarinét Matthew Hunt Maximilian Krome Fagott Higinio Arrué Eduardo Calzada Kürt Elke Schulze Höckelmann Markus Künzig Jessica Hill Jannik Neß Trombita Christopher Dicken Bernhard Ostertag Timpani Jonas Krause

SUMMARY With the unique projects they engage in together, Paavo Järvi and the musicians of The Deutsche Kammerphilharmonie Bremen regularly shed new light on familiar composers.

After initially focusing their common efforts on Beethoven then Schubert, they have since 2015 centred their collaboration on the music of Johannes Brahms. Their interpretations of the composer’s works have impressed audiences and critics alike. The New Yorker’s review bore the headline “The Brahms Revelation”, while the Hamburg newspapers declared that “the finest experts on Brahms are from Bremen”. Joining these Bremen Brahms experts as the seasoned soloist for the composer’s Violin Concerto in D major will be Alena Baeva, described by New York Classical Review as „a magnetic presence” and „a constantly fascinating sound technician”. This concert by Baeva, Järvi and The Deutsche Kammerphilharmonie Bremen will be entirely in the key of D major, pairing the Brahms Violin Concerto in D major this time with the Serenade in D major he wrote in his youth.

Brahms dedicated the Violin Concerto in D major to one of his most important artist friends, the Hungarian József Joachim, who also contributed his knowledge and own composer’s talent to help create the violin part. It was while on holiday in the summer of 1878 in the town of Pörtschach, on the north shore of the Wörthersee, that Brahms developed the work. As he put it, there were so many tunes lying on the ground in the small lakeside community that he had to be careful not to step on them, and the concerto’s rich sense of melody indeed became its trademark: the grand opening movement intertwines turbulent emotions with delicately woven dreams, while the Adagio kicks off with one of the most iconic and captivating oboe solos in the music literature. The dance-like finale, reminiscent of gypsy music with its twists and turns, is some of the liveliest and most carefree music Brahms ever wrote.

The second half of the concert features the Serenade in D major, which incorporates the widest possible variety of fragments from the musical past in its brilliantly diverse form.

Although Brahms originally composed the work for a chamber ensemble of nine instruments, it was Joachim himself who later encouraged him to arrange it for symphony orchestra.

Brahms’s music evokes the musical worlds of Mozart’s serenades and divertimentos and of Haydn and Beethoven’s symphonic works. His densely woven movements follow one another in the following order: Allegro, Scherzo, Adagio, Minuet and Scherzo, with a Rondo finale.

11

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. április 29.

HAYDN: TÓBIÁS HAZATÉRÉSE Közreműködik: Balogh Eszter – Anna, Roberta Invernizzi – Raffaele, Anders Dahlin – Tobia, Sophie Karthäuser – Sara, Nyikolaj Borcsev – Tobit, Purcell Kórus, Orfeo Zenekar Vezényel: Vashegyi György

Balogh Eszter

2022. május 5.

FELFEDEZÉSEK

KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN Közreműködik: Osztrosits Éva – hegedű, Varga Gergő Zoltán – zongora, Somogyi-Tóth Dániel – orgona Vezényel: Kollár Imre

Osztrosits Éva

2022. május 26.

CHRISTIAN THIELEMANN ÉS A DREZDAI STAATSKAPELLE Közreműködik: Julia Kleiter – szoprán, Christian Gerhaher – bariton

Christian Thielemann Fotó © Matthias Creutziger

2022. június 9–12., 16–19.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: RING

Catherine Foster Fotó © Uwe Arens

Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Alkotók: Hartmut Schörghofer – díszlettervező, rendező, Christian Martin Fuchs †, Dr. Christian Baier – dramaturg, Corinna Crome – jelmez- és bábterv, Vajda Máté – fővilágosító, Szupermodern Filmstúdió Budapest – videó, Polgár Etelka – játékmester, Vida Gábor – koreográfia Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

2022. június 22.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: RIENZI KONCERTSZERŰ ELŐADÁS

Szereplők: Stefan Vinke – Rienzi, Sara Jakubiak – Irene, Günther Groissböck – Steffano Colonna, Láng Dorottya – Adriano, Dean Murphy – Paolo Orsini, Szüle Tamás – Raimondo, Uwe Stickert – Baroncelli, Werner Van Mechelen – Cecco del Vecchio Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Vezényel: Marc Albrecht

Láng Dorottya Fotó © Chris Gonz

2022. június 28.

BARÁTH EMŐKE ÉS AZ EUROPA GALANTE Hegedűn közreműködik és vezényel: Fabio Biondi

Baráth Emőke Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

14

MÜPA HŰSÉGPROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu 15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Alena Baeva © Andrej Grilc A szerkesztés lezárult: 2022. április 22.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu