Müpa Műsorfüzet - Christian Thielemann és a Drezdai Staatskapelle (2022. május 26.)

2022. MÁJUS 26.

CHRISTIAN THIELEMANN ÉS A DREZDAI STAATSKAPELLE

mupa.hu

26 May 2022 Béla Bartók National Concert Hall

CHRISTIAN THIELEMANN AND THE STAATSKAPELLE DRESDEN Featuring: Julia Kleiter – soprano Adrian Eröd – baritone Mendelssohn: Symphony No. 3 in A minor (“Scottish”), Op. 56 1. Andante con moto – Allegro un poco agitato 2. Vivace non troppo 3. Adagio 4. Allegro vivacissimo – Allegro maestoso assai

Zemlinsky: Lyric symphony, Op. 18 1. Ich bin friedlos, ich bin durstig nach fernen Dingen 2. O Mutter, der junge Prinz 3. Du bist die Abendwolke 4. Sprich zu mir Geliebter 5. Befrei mich von den Banden deiner Süße, Lieb 6. Vollende denn das letzte Lied 7. Friede, mein Herz The English summary is on page 10.

2

2022. május 26.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

CHRISTIAN THIELEMANN ÉS A DREZDAI STAATSKAPELLE Közreműködik: Julia Kleiter – szoprán Adrian Eröd – bariton Mendelssohn: III. (a-moll, „Skót”) szimfónia, op. 56 I. Andante con moto – Allegro un poco agitato II. Vivace non troppo III. Adagio IV. Allegro vivacissimo – Allegro maestoso assai

Zemlinsky: Lírikus szimfónia, op. 18 I. Ich bin friedlos, ich bin durstig nach fernen Dingen II. O Mutter, der junge Prinz III. Du bist die Abendwolke IV. Sprich zu mir Geliebter V. Befrei mich von den Banden deiner Süße, Lieb VI. Vollende denn das letzte Lied VII. Friede, mein Herz

3

„Nyugtalan vagyok. Távoli dolgok után sóvárgok. / Lelkem útra kél a Messzeség köntösét érintő vágyban. / Ó, Messzeség, varázsfuvolád hangja hív! / Elfelejtem, mindig elfelejtem: nincsenek szárnyaim, hogy repüljek; örökre a röghöz vagyok kötve.” E sorokkal kezdődik a baritonszóló Alexander von Zemlinsky hét dalból álló Lírikus szimfóniájának első tételében (Kopácsy Margit fordítása). Az idézet egyúttal a teljes hangverseny mottójaként is szolgálhat. Két nagy mű szólal meg ezen az estén, két szimfónia. Az első a 19., a második a 20. század termésének darabja, ugyanakkor mindkettőben meghatározó szerepet játszik egy tulajdonság, amely elsősorban a romantikus művészet fontos jellemzőinek egyike: a távoli iránti vonzódás, az elvágyódás.

Felix Mendelssohn (1809–1847) nemcsak nagy zeneszerző volt, de tehetséges képzőművész is: aki látta kifinomult rajzait és akvarelljeit a rajtuk megelevenedő tájakkal és épületekkel, soha nem felejti el a megfigyelőkészség, pontosság, hangulatteremtő érzékenység összetett élményét, amely e képekből sugárzik. Az a komponista, akit ilyen látással áldott meg a sors, aligha állja meg, hogy mindazt, amit egy-egy utazása során szemével megpillant, a hallás számára is érzékletessé tegye: mint sok más romantikus zeneszerzőtársa, Mendelssohn is örömmel hódolt a zenei tájképfestészet művészetének, s e vonzalma életművének néhány kivételes remekével ajándékozta meg a világot. Itália tájainak báját, a mediterrán élet szabadságát és temperamentumát önti hangokba az Olasz szimfónia (1833), Észak különleges, zord poézise és történelmi hangulata pedig a Hebridák-nyitány (1832) és a Skót szimfónia (1842) zenéjében jelenik meg.

1829-ben Mendelssohn a brit szigeteken járt közeli barátjával, a nála tizenegy évvel idősebb költővel és diplomatával, Karl Klingemann-nal. Júliusban Edinburghban tettek látogatást, s a táj, a hangulat, a műemlékek történelmi légköre nagy hatást gyakorolt a zeneszerzőre.

Miután látta a Stuartok hollyroodi kastélyát, tapasztalatairól így számolt be egy levelében: „Ma mély alkonyatkor elmentünk a palotába, melyben Mária királynő élt és szeretett; mutatnak ott egy kis szobát, csigalépcső vezet fel ajtajáig, onnan vonszolták ki Rizziót egy sötét sarokba, s ott gyilkolták meg. A mellette lévő kápolna bedőlt, fű és borostyán növi be sűrűn, a ma már széttört oltárnál koronázták Máriát Skócia királynőjévé. Minden romos, korhadt, és derűs ég ragyogja be. Azt hiszem, megtaláltam Skót szimfóniám elejét.”

Tizenhat ütemet azonnal le is ír, a Skót szimfónia tényleges zeneszerzői munkálatai azonban csak 1840-ben kezdődnek el, s a darab befejezésének dátuma több mint tizenkét évvel követi az első ötletek megszületését: Mendelssohn 1842. január 20-án húzza meg a kettősvonalat a partitúra végén. Harmadik szimfóniaként él a mű a köztudatban, a Mendelssohn-szimfóniák keletkezéstörténete azonban túl szövevényes ahhoz, hogy ez a sorszámozás hiteles legyen.

A tizenhárom gyermekkori szimfónia 1821 és 1823 között születik meg. Ezek közül a legutolsót alig pár hónappal követi az első érett kori szimfónia, a c-moll mű (op. 11) 1824-ből. Ezután keletkezik többéves szünetet követően, 1832-ben a d-moll („Reformáció”) szimfónia (op. 107), amely azonban meglepő módon az 5-ös sorszámot viseli. 1833-ban fejezi be Mendelssohn 4

az op. 90-es A-dúr („Olasz”) szimfóniát – most már talán meg sem lepődünk azon, hogy ez a szimfóniák sorszámozásában a 4-es. A Dicsőítő ének (Lobgesang) alcímű B-dúr alkotás (op. 52) keltezése 1840 – ez a kompozíció II. szimfóniaként ismert a hangversenygyakorlatban.

Mindebből sejthető, hogy a III. (a-moll, „Skót”) szimfónia (op. 56) marad a sor végére, hiszen ennek évszáma a legkésőbbi: 1842. Teljes összevisszaság? Nem egészen, mert akad egy magyarázat, amely feloldja az ellentmondásokat: a szimfóniák a nyomtatott kottakiadások megjelenésének sorrendjéhez igazodva kapták sorszámukat, a publikációs sorrend pedig nem egyezett a keletkezés kronológiájával.

Bár Mendelssohn a készülő munkát családja és ismerősei körében „Skót szimfóniaként” emlegette, érdekes módon a bemutató idején és azt követően már nem hangsúlyozta a mű eredetét. Fontosabbnak érezte, hogy a darab koherenciáját nyomatékosítsa, egyrészt azáltal, hogy a partitúrában kérte, a négytételes művet egyvégtében, tételközi szünetek nélkül tolmácsolják, másrészt magával a komponálásmóddal, amely bizonyos mértékig monotematikusnak tekinthető, mivel a zeneszerző az alkotás számos témáját az 1829-ben lejegyzett első gondolatból fejtette ki. Ha Mendelssohn a bemutató idején már nem is hangsúlyozta a skót ihletést, s ha igazolhatóan eredeti folklórmelodika nem is mutatható ki a műben, kétségkívül a skót népzenére emlékeztet a második tétel, a scherzo fürge pentaton dallama, a teljes mű hangulatvilágában pedig a zenehallgatók mindmáig hagyományosan felismerni vélik a sziklás északi brit tájak zord, ködös borúját: azt az atmoszférát, amelyet a 18. századi skót költő, James Macpherson által megálmodott kelta dalnok, Osszián – a 19. században rendkívül népszerű – költeményeihez kapcsolt a romantikus köztudat.

A nyitótétel, mint a klasszikában, lassú bevezetéssel kezdődik: a melankolikus előzene felívelő a-moll dallama a teljes szimfónia névjegyeként értelmezhető. Világos a kapcsolat az introdukció és a gyors főrész főtémája között. A nyitótétel dúlt érzelemhullámai erőteljes crescendókkal törnek előre és üstdobütésekkel megerősített, éles hangsúlyokban csapnak magasba, mint a viharzó tenger habjai a skót partoknál. Ám az expozíció zárótémája azt is megmutatja, hogyan képesek ezek a hullámok a szelíd fényben elsimulni. Az F-dúr scherzo derűs energiáját az élénk tizenhatodmozgás és a klarinét vidám tónusa szavatolja. Az A-dúr Adagio fájdalmas-édesen énekel Mendelssohn szöveg nélküli dalainak stílusában, míg a pontozott ritmusokban viharzó finálé harcias lobogású zene, mely a végkifejletben szélesen éneklő, magasztos himnusszá nemesedik.

Alexander von Zemlinsky (1871–1942) felmenői között szlovák, osztrák, bosnyák és zsidó ősök egyaránt akadnak, így aztán a bécsi születésű osztrák zeneszerző, karmester és tanár családi háttere érzékletesen tükrözi az Osztrák–Magyar Monarchia etnikai sokféleségét. Az érett éveiben bécsi, prágai, majd berlini operakarmesterként működő, végül a nácizmus elől 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigráló Zemlinsky alakja és munkássága a 20. század második felében sokáig ismeretlen maradt, művei és zenetörténeti szerepe iránt csak az utóbbi három-négy évtizedben kezdett élénkebb érdeklődés mutatkozni. Pedig érdekes, sőt izgalmas 5

alakja az előző századfordulónak és a 20. század első felének: a fejlődést előremozdító, erjesztő személyiségek, a katalizátorok egyike, akinek nem annyira saját munkássága jelentős, mint inkább a funkció, amelyet betöltött, a művészi és emberi környezet és kapcsolatrendszer, amelynek részese és formálója volt.

Zeneszerzést nemcsak a ma már kevéssé számontartott Fuchs testvérek, Robert és Johann Nepomuk növendékeként tanult, de mestere volt Anton Bruckner is. Fiatalon Johannes Brahms pártfogását élvezte: Brahms 1893-ban jelen volt Zemlinsky d-moll szimfóniájának bemutatóján, s nem sokkal később egy vonósnégyesét is meghallgatta a Hellmesberger Kvartett előadásában. Elismeréssel nyilatkozott fiatal pályatársa műveiről, és megjelentetésüket ajánlotta kiadójának, Simrocknak. Mindezek fényében aligha meglepő, hogy a pályakezdő Zemlinsky műveiben brahmsi stílusjegyek fedezhetők fel.

Nem sokkal később a fiatal muzsikus másfelé is tájékozódott. Megismerkedett az általa 1895-ben alapított Polyhymnia zenekar egyik csellistájával, a nála három évvel fiatalabb Arnold Schönberggel, és nemcsak közeli barátja, de tanára is lett – ő volt az egyetlen muzsikus, akitől élete során az autodidakta Schönberg rendszeres képzést kapott. Zemlinsky beleszeretett egyik zeneszerzés-tanítványába, Alma Schindlerbe, a kapcsolat azonban felbomlott, majd Alma Gustav Mahler felesége lett. Zemlinsky és Schönberg egyformán csodálta Mahlert, együtt látogatták a házaspárt, és mivel a két barát rengeteget civódott, Mahleréknél is rendszeresen veszekedtek, olyannyira, hogy az idősebb pályatárs a kor egyik népszerű komikuspárosa mintájára az „Eisele és Beisele” gúnynévvel illette őket.

Később Schönberg feleségül vette Zemlinsky húgát, Mathildét. A házasság 1908-ban válságba került: Mathilde megcsalta Arnoldot egy festővel, Richard Gerstllel (aki a képzőművészi ambíciókat is dédelgető Schönberget tanította festeni), elköltözött otthonról, majd miután Richardot elhagyva mégis visszatért Arnoldhoz, a festő öngyilkosságot követett el. Mathilde a bűntudattól többé nem tudott szabadulni, részben ez vezetett 1923-ban bekövetkezett korai halálához. Schönberg és Zemlinsky kapcsolata idővel (a Mathilde–Gerstl-epizódtól és Schönberg Mathilde halála utáni gyors újranősülésétől sem függetlenül) megromlott.

Schönberg és Mahler említése Zemlinsky kapcsán, egy olyan hangversennyel összefüggésben, amelyen a Zemlinsky fő művének tartott, 1922/23-ban komponált és a zeneszerző vezényletével 1924-ben Prágában bemutatott Lírikus szimfónia is megszólal, korántsem csupán anekdotikus adalék. Ebben a műben ugyanis keveredik Mahler formai-műfaji és Schönberg stiláris hatása. A Lírikus szimfónia nyilvánvaló előképe Mahler kései, nagy műve, a Dal a Földről, amelyet a zeneszerző ugyanúgy szimfóniának nevezett, mint a maga művét Zemlinsky, ám amely ugyanúgy dalok füzére, mint a Lírikus szimfónia, csak éppen Mahlernél nem hét, hanem hat dal követi egymást. Szintén feltűnő hasonlóság, hogy akárcsak a Mahler-mű, Zemlinsky szimfóniája is két énekest: egy női és egy férfi szólistát foglalkoztat. És hogy a reminiszcencia még erősebb legyen, a Die chinesische Flöte (A kínai fuvola) című versgyűjtemény Hans Bethge által németre fordított kínai verseit megzenésítő Dal a Földről koncepciójához hasonlóan 6

a szöveges inspiráció a Lírikus szimfónia esetében is keletről érkezik: a hét dal alapja az akkoriban rendkívül népszerű bengáli költő, Rabindranáth Tagore (1861–1941) hét verse, A kertész című verseskötet hét darabja. Vagyis mindkét mű a 18. században gyökerező s a 20.-ig ívelő orientalizmus kései képviselője.

Tagore versei szabad ritmusú, eltérő hosszúságú, de leggyakrabban epikusan hömpölygő, rímtelen sorokból építkeznek, érzelmi tónusuk emelkedett és átszellemült, s mindezek végeredménye egy szónokias, archaikus atmoszférájú verspróza, amely példázatszerű elemeket is tartalmaz. Fontos motívum az elvágyódás, a végtelen, a céltalanság, a hiábavalóság, a szabadulásvágy, a szerelem és a búcsú. Lényeges a homályos tartalom, az érzelmi vibrálás és egyfajta szimbolizmus. Tagore semmiképp sem akarja nyíltan és egyszerűen kimondani a dolgokat, inkább érzékeltet, sejtet, körülír. Ez a hangulatokban, vágyakban, jelképekben és utalásokban kommunikáló, elmosódott tartalmú versvilág az, amely leginkább megihlette Zemlinskyt.

A Lírikus szimfónia zenéje sokban adósa Mahler művészetének. A nagy zenekari apparátus, a sokszínű, gazdag hangszerelés, a kései romantika és a születő modernség jellegzetes keveréknyelvét használó dallamképzés és harmóniakészlet mind-mind a kései Mahlert idézi.

De hogyan és miben formálja a művet Schönberg és az új zene hatása? A Lírikus szimfónia természetesen nem véletlenül keletkezik több mint egy évtizeddel Mahler halála után: Zemlinsky jóval messzebbre jut a modernség, a zene kifejezőeszközeinek továbbfejlesztése, a disszonanciák alkalmazása, a tonalitástól való távolodás útján, amelyen Mahler elindult ugyan utolsó műveiben, de lépteit megakasztotta a halál. Mindabban, amivel a Lírikus szimfónia meghaladja – sokszor jelentősen – a mahleri zene stílusát és nyelvét, döntő szerepet tulajdoníthatunk azoknak az ösztönzéseknek, amelyeket Zemlinsky szellemi fejlődése a Schönberggel való ösztönző kapcsolatnak, a pályatárssal lefolytatott termékenyítő vitáknak köszönhetett.

A mű recepciótörténetének része az is, hogy Alban Berg a vonósnégyesre komponált és Zemlinskynek ajánlott Lírikus szvitben idéz a Lírikus szimfóniából. Írta: Csengery Kristóf

7

Fotó © Matthias Creutziger

Fotó © Frank Schemmann

Christian Thielemann tizenkilenc évesen kezdte pályáját a berlini Deutsche Operben, ahová 1997 és 2004 között igazgatóként tért vissza. Ezután a Müncheni Filharmonikusok zeneigazgatója lett, jelenlegi drezdai pozíciója mellett pedig 2013 és 2022 között a Salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékok művészeti igazgatója is volt, ahol az utóbbi években A walkür, a Tosca, A nürnbergi mesterdalnokok és a Lohengrin bemutatóját vezényelte. Európa, az Egyesült Államok és Ázsia vezető zenekarainak vendége, rendszeresen dolgozik a Berlini és a Bécsi Filharmonikusokkal, 2019-ben ő vezényelte az utóbbiak újévi koncertjét. Bayreuthban 2000 óta minden évben fellép, a fesztiválnak egy időben zenei tanácsadója, illetve zeneigazgatója volt.

A német szoprán, Julia Kleiter nemzetközi hírű opera- és hangversenyénekes. Tanulmányait a Hamburgi és a Kölni Zeneművészeti Főiskolán végezte. Színpadi bemutatkozása Mozart Varázsfuvolájában történt 2004-ben, Pamina szerepében, a párizsi Opéra Bastille előadásán. Fellépett Madrid, München, New York, Edinburgh, Salzburg, Zürich, Baden-Baden, Velence, Firenze, Chicago és más világvárosok operaházaiban. Eddigi pályafutása során olyan karmesterekkel működött együtt, mint Nikolaus Harnoncourt, Marc Minkowski, Fischer Ádám, Franz Welser-Möst, Claudio Abbado, Riccardo Muti, Sylvain Cambreling, Daniel Barenboim, Ingo Metzmacher. Repertoárja Bachtól a kortársakig terjed.

Adrian Eröd 2001-ben debütált a bécsi Staatsoperben, melynek azóta is tagja. A sokoldalú osztrák bariton számtalan szerepet énekelt már anyaszínházában, köztük Iaszónt Aribert Reimann Médeiájának ősbemutatóján, illetve Prosperót Thomas Adès A vihar című operájának ausztriai premierjén. Egyik legnagyobb sikerét a Mesterdalnokok Beckmessereként aratta, e szereppel meghívást kapott a Bayreuthi Ünnepi Játékokra és a Salzburgi Húsvéti Fesztiválra is. Fellépett ezenkívül a milánói Scalában, a velencei La Fenicében, a Párizsi Operában, Houstonban, Chicagóban és Tokióban, de gyakran szerepel koncerteken is. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Riccardo Muti, Nikolaus Harnoncourt, Simon Rattle vagy Philippe Jordan.

8

A Drezdai Staatskapelle elődjét Móric szász választófejedelem alapította 1548-ban, ezzel az együttes a világ legrégebbi zenekara. A későbbi évszázadokban olyan muzsikusok fordultak meg a Drezdaiaknál, mint Schütz, Weber vagy Wagner. A 20. században Richard Strauss mind karmesterként, mind zeneszerzőként szorosan együttműködött a zenekarral. A Drezdai Staatskapelle élén a 20–21. században többek közt Reiner Frigyes, Fritz Busch, Karl Böhm, Rudolf Kempe, Franz Konwitschny, Lovro von Matačić, Otmar Suitner, Kurt Sanderling, Herbert Blomstedt, Giuseppe Sinopoli, Bernard Haitink, Fabio Luisi állt. Jelenlegi vezetőjük, Christian Thielemann 2012-ben kezdte meg munkáját, szerződése 2024-ben jár le.

Fotó © Matthias Creutziger

9

SUMMARY Founded in 1548, the Staatskapelle Dresden is the oldest orchestra in the world. With Carl Maria von Weber, Richard Wagner and Richard Strauss among its past conductors, the ensemble has in recent decades played under the batons of Herbert Blomstedt, Giuseppe Sinopoli, Bernard Haitink and Fabio Luisi. In charge since 2012 with a contract lasting until 2024 is Christian Thielemann. The German maestro started heaping up international accolades in the early ’90s, conquering the world’s major concert halls and opera houses from the Wiener Musikverein and the Bayreuth Festival to London’s Royal Albert Hall and New York’s Metropolitan Opera.

German soprano Julia Kleiter is an internationally renowned opera and concert singer.

Over the course of her career so far, she has worked with such conductors as Nikolaus Harnoncourt, Marc Minkowski, Ádám Fischer, Franz Welser-Möst, Claudio Abbado, Riccardo Muti, Sylvain Cambreling, Daniel Barenboim and Ingo Metzmacher. For years, Austrian baritone Adrian Eröd has been a great favourite both at his base, the Vienna State Opera, and on international stages, capturing the public and press with his versatility as a singer.

In addition to his operatic career, he is also a much sought-after international guest on the concert stage.

The programme for this concert features two symphonies: one by a 19th-century German composer and another by a 20th-century Austrian. In writing his Scottish Symphony, Felix Mendelssohn (1809–1847) was inspired by his 1829 trip to the country and the beauty of its landscapes and monuments: he even started to outline the basic themes of the work while he was still there. It was only in 1842, however, that he managed to finish the piece.

The four movements each depict the atmospheres of Scottish landscape and history in different ways. An important feature of the music’s internal logic lies in how Mendelssohn develops numerous details from the same motif, meaning that the work has monothematic characteristics. This is interconnected with the fact that the score calls for each of the four movements to be played together without pause.

Alexander von Zemlinsky (1871–1942) wrote his Lyric Symphony in 1922/23 and premièred it in Prague in 1924. The work is actually a seven-movement song cycle for soprano and baritone set to verses by the Bengali poet Rabindranath Tagore (1861–1941). In terms of form, it is modelled on Mahler’s symphony Das Lied von der Erde, which is itself also a song cycle employing two singers setting Eastern poetry – in this case Chinese text translated into German – to music. While the orchestral colours of the Lyric Symphony refer to Mahler, the work’s melodic world and harmonies mix the Mahlerian characters with more modern features that show the influence of the music of Zemlinsky’s friend and student Arnold Schönberg.

10

MÜPA × LUMU

KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba

Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.

11 mupa.hu

ELŐZETES AJÁNLÓ

2022. június 16.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: A RAJNA KINCSE Szereplők: Egils Siliņš, Haja Zsolt, Brickner Szabolcs, Christian Franz, Schöck Atala, Horti Lilla, Nadine Weissmann, Jochen Schmeckenbecher, Cornel Frey, Walter Fink, Sorin Coliban, Sáfár Orsolya, Fodor Gabriella, Kálnay Zsófia Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Schöck Atala Fotó © Papp Éva

2022. június 17.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: A WALKÜR Szereplők: Daniel Brenna, Sorin Coliban, Egils Siliņš, Karine Babajanyan, Catherine Foster, Schöck Atala, Fodor Beatrix, Szilágyi Szilvia, Fodor Gabriella, Fürjes Anna Csenge, Kálnay Zsófia, Várhelyi Éva, Váradi Zita, Wittinger Gertrúd Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Karine Babajanyan Fotó © Karsay Katalin

2022. június 18.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: SIEGFRIED Szereplők: Stefan Vinke, Cornel Frey, Egils Siliņš, Jochen Schmeckenbecher, Walter Fink, Nadine Weissmann, Catherine Foster, Szemere Zita Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám Nadine Weissmann

2022. június 19.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

WAGNER: AZ ISTENEK ALKONYA Szereplők: Stefan Vinke, Szemerédy Károly, Albert Dohmen, Jochen Schmeckenbecher, Catherine Foster, Pasztircsák Polina, Petra Lang, Fürjes Anna Csenge, Németh Judit, Sáfár Orsolya, Fodor Gabriella, Kálnay Zsófia Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Díszlettervező, rendező: Hartmut Schörghofer Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám

Catherine Foster Fotó © Uwe Arens

2022. június 28.

BARÁTH EMŐKE ÉS AZ EUROPA GALANTE Hegedűn közreműködik és vezényel: Fabio Biondi

Baráth Emőke Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2022. július 5.

JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL

SUPERBLUE: KURT ELLING FEAT. CHARLIE HUNTER Közreműködik: Kenny Banks Jr. – billentyűs hangszerek, Terence Higgins – dob

Kurt Elling Fotó © Cory Dewald

14

NINCS TÖBB KIFOGÁS. Honlapunkon már digitálisan is előfizethet a Magyar Narancsra.

magyarnarancs.hu/elofizetes

15

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A címlapon: Christian Thielemann © Matthias Creutziger A szerkesztés lezárult: 2022. május 19.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.

mupa.hu