Müpa Műsorfüzet - Fred Niblo: A három testőr (1921) – némafilm improvizált orgonakísérettel
KERESSE A MEGÚJULT
MÜPA
MAGAZINT a főváros kulturális csomópontjain!
2 December 2024
Béla Bartók National Concert Hall
FRED NIBLO: THE THREE MUSKETEERS (1921) –
A SILENT FILM CLASSIC ACCOMPANIED BY IMPROVISED ORGAN
MUSIC
László Fassang – organ
The English summary is on page 11.
2024. december 2.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
FRED NIBLO: A HÁROM TESTŐR (1921) –NÉMAFILM
IMPROVIZÁLT ORGONAKÍSÉRETTEL
Fassang László – orgona
Ma estére sokdimenziós, multimédiás koncert- és moziteremmé változik a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme: a Hollywood első királyának is nevezett Douglas Fairbanks főszereplésével készült némafilm-klasszikus, A három testőr Fassang László egyedülálló és megismételhetetlen orgonajátékával kel életre. A Fred Niblo által rendezett filmet 1921-ben mutatták be a Broadwayn, ahol olyan szenzációt keltett, hogy a nézők hetekig özönlöttek a vetítésre. Douglas Fairbanks ekkor már igazi sztár volt, nem sokkal azután öltötte magára d’Artagnan jelmezét, hogy A Zorro jele címszereplőjeként meghódította a mozikat. D’Artagnan karakterével olyannyira azonosult, hogy a bajuszt, amelyet a forgatásra növesztett, élete végéig megtartotta. A halhatatlan Dumas-regényt a francia történelem kiváló ismerője, Edward Knoblock adaptálta filmvászonra, az alkotók pedig különös gondot fordítottak arra, hogy a látvány minél valósághűbb legyen: Edward M. Langley személyében külön művészeti igazgató felügyelte a helyszínek történelmileg hiteles ábrázolását, legyen szó d’Artagnan gascogne-i otthonáról vagy XIII. Lajos palotájának termeiről.
AZ AKCIÓJELENETEKTŐL AZ ÖSSZMŰVÉ-
SZETI ÉLMÉNYIG
A film d’Artagnan-ábrázolását ugyanakkor legalább annyira formálták Douglas Fairbanks színészi jellemvonásai, mint az eredeti regény részletei. Olyan egyszerű, szerethető karakterré változtatták, aki mindenkit lenyűgöz kardforgató tehetségével, de nem keresi feleslegesen a bajt, aki mindig optimista és derűs, és akinek belső vívódásaival, ha vannak is, nem szükséges foglalkoznunk. A briliánsan megrendezett akciójelenetek a film különlegesen emlékezetes pillanatai, a szereplők számtalan vívóleckét vettek, mielőtt a kamerák elé álltak. A legjobban közülük Fairbanks élvezhette a forgatásokat, lelkesedésében sorra törte a pengéket a párbajjelenetek felvételekor. Művésztársai így meséltek róla: „Doug teljesen unortodox módon közelítette meg a feladatot. Az egész díszletet bejárta, székeken és asztalokon ugrott át, és úgy csapkodott a pengéjével, mintha széles kard volna. A vívóoktató, aki szakértő kardforgató volt, a haját tépte. Soha életében nem látott még ilyen bemutatót. Kiabált és tiltakozott, de Doug kitartott saját elképzelései mellett.”
Különös tapasztalat nézőként áthangolni magunkat egy némafilm befogadására, felvenni a tempóját, és úgy követni a cselekményt, hogy nem segítenek párbeszédek,
csak fel-felvillanó levélrészletek vagy rövid jelenetleírások, átkötések. A mai filmek rengeteg ingerrel árasztanak el bennünket, így elsőre talán sok mindent hiányolhatunk ebből a több mint százéves alkotásból, a hiányok azonban mind lehetőséggé válnak, ha szabadon engedjük a fantáziánkat, és a zenére is nyitott füllel átadjuk magunkat az összművészeti élménynek. Moziorgonistaként ebben Fassang László segít minket: irányítja és a jelenben tartja figyelmünket, hogy minél teljesebben át tudjuk élni mindazt, amit a film közvetít.
Arról, hogy milyen zenére számíthatunk, így mesél: „A zenei stílusok tekintetében három fő választási lehetőségem van. Az első: visszamegyek abba a korba, amelyikben a film játszódik. A második: azt a kort választom, amelyben a film keletkezett – kiválasztok egy zeneszerzőt az 1920-as évekből, és elképzelem, vajon mit tudott volna kezdeni ezzel a feladattal. Kevésbé szeretek ilyenkor filmzenében gondolkodni, inkább a ma ismert klasszikus szerzők érdekelnek. A harmadik lehetőség pedig az, hogy a mából indulok ki, és a mai filmzenei eszköztárat használom. Azt remélem, sikerül ezt a három réteget egységes egésszé komponálnom. Az egyik legizgalmasabb kihívás számomra, hogy a zene olyan egésszé váljon, amely akkor is működne, ha valaki a film megnézése nélkül hallgatná végig. Ugyancsak kihívás úgy játszani, hogy azoknak, akik eljönnek a Müpába, elsősorban a filmről legyen élményük, ne a zenéről. A film a főszereplő, a zene pedig azt szolgálja, hogy a befogadása teljes művészeti élménnyé álljon össze.”
KAMARAZENE FILMVÁSZONRA ÉS
ORGONÁRA
Nézőként tehát megengedhetjük magunknak, hogy elsősorban moziban érezzük magunkat, a filmre koncentráljunk, és hagyjuk, hogy a zene tegye a dolgát, hasson ránk akkor is, ha tudatosan nem figyelünk rá. Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes célzottan odafigyelni az orgona hangjára, amely körülvesz minket. Akármilyen arányban keverjük is magunkban ezt a tudatos figyelmet, biztosak lehetünk abban, hogy az összművészeti élmény hatását a bőrünkön és a zsigereinkben fogjuk érezni. Figyelemre méltók azok a szempontok is, amelyeket Fassang László hangsúlyozott a mozgókép és a zene összetett viszonyrendszeréről gondolkozva: „A film számomra olyan, mint egy partitúra. A vásznon történteket nem befolyásolja a zene, mégis el lehet érni azt a hatást, mintha a zene indítana el bizonyos folyamatokat. A kamarazenéhez tudnám ezt hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy ebben a viszonyban az egyik fél teljesen változatlan. Vannak olyan helyzetek, amelyeknél nagyon precíznek kell lennem, akár tizedmásodpercnyi pontossággal kell lekövetnem vagy megelőlegeznem egy-egy jelenetet. Más részeknél nagyobb szabadságom van abban, hogy közel kerüljek a jelenethez, az egyik szereplőhöz, majd eltávolodjam tőle.
Mintha objektívet használnék, rázoomolhatok egy részletre, aztán újra a nagy egészet láttathatom. Ezeknek a játékára épül a partitúra.”
A PILLANAT EREJE
Mindehhez az orgonistának nagyon jól kell ismernie a filmet, hiszen csak így képes olyan részletekre is reagálni, amelyeket nem feltétlenül venne észre az, aki először látja. Fassang A három testőr művészi erejét is többek között ezekben a részletekben látja: „Olyan dolgok vannak kódolva benne, adott esetben több rétegben elrejtve, amelyek csak a második, a harmadik vagy az ötödik visszanézésnél tudatosultak bennem, újabb és újabb asszociációkat indítva el.” Az élő előadás ugyanakkor épp azáltal válik egyszerivé és megismételhetetlenné, hogy az orgonista a jelenre összpontosít, úgy játszik, mintha ő is először látná a filmet: „Alapvetően az improvizatív aspektus szokott működni nálam, még ha bizonyos konkrét zenei motívumokat
vagy hangulatokat előre rögzítek is. Egyáltalán nem biztos, hogy ezeket használni fogom, a végső döntés mindig ott helyben születik meg, talán ez is adhatja az erejét. A közönséggel együtt én is ugyanúgy rácsodálkozom, megdöbbenek, megijedek vagy nevetek bizonyos helyzetekben.”
A három testőr szerencsére bővelkedik olyan pillanatokban, amelyekre rácsodálkozhatunk, amelyeken megdöbbenhetünk, amelyektől kicsit megijedhetünk vagy amelyeken jóízűen nevethetünk. A francia udvar intrikái, a hatalmi harcok, a finom szerelmi szálak és a már említett fergeteges akciójelenetek mind tartogatnak meglepetéseket. A zseniális színrevitel pedig lehetővé teszi, hogy akkor is retteghessünk Richelieu bíboros csapdáitól és gárdistáitól, aggódhassunk a királynő gyémántjaiért és jóllétéért, vagy izgulhassunk d’Artagnanért és a három testőrért, ha jól ismerjük a történetet.
EGYSZEMÉLYES ZENEKAR
Bár A három testőr 1921-es premierjét szimfonikus zenekar kísérte, amelynek muzsikusai előre összeállított partitúrából játszottak különböző műveket, a moziorgona is legalább ilyen autentikus társa a filmnek. Ugyan a legkorábbi filmeket olykor verkliről vagy fonográfról játszott zenével kísérték, technikailag sokáig megoldhatatlan volt, hogy az előre felvett hang és a kép szinkronba kerüljön egymással, ezért volt szükség élő zenére. Ezt a zenét pedig – a filmszínházak anyagi lehetőségeinek megfelelően –egy zongorista vagy orgonista, kisebb együttes vagy akár teljes szimfonikus zenekar is szolgáltathatta. A zenészek olykor korabeli slágereket vagy ismert klasszikus zeneműveket játszottak, máskor rögtönöztek, szabadon variálva a legkülönbözőbb zenei eszközöket. A nagyobb együtteseket kötötte az előre megírt kotta, amely meghatározta, hogy pontosan milyen zenéket milyen időzítéssel játszhatnak, és amely egyúttal el is lehetetlenítette, hogy előadás közben reagáljanak a film történéseire. A minél gazdagabb, kifejezőbb, szórakoztatóbb, szabadabb kísérőzene iránti igény és a pénzügyi realitások egyaránt katalizálták a moziorgona és a moziorgonista szerepkörének létrejöttét: megérte befektetni olyan szerkezet megépítésébe, amely egy teljes zenekart képes helyettesíteni, elég azonban előadásonként egyetlen embert szerződtetni, aki játszik rajta.
Fassang László arról is érzékletesen mesél, hogyan nézhettek ki és működhettek ezek a moziorgonák: „Nagyon dinamikus és expresszív hangszerek voltak. Úgy kell elképzelni, hogy az egész orgona szekrénybe van zárva, a sípok kívülről nem is láthatóak. Akik ismerik a Müpa orgonáját, esetleg jártak már orgonaexpedíción, tudhatják, hogy van a hangszerben egy úgynevezett redőnyszekrény, amelynek falai nyithatók és zárhatók. A sípok egy része ebben helyezkedik el, a dinamika ezzel a szerkezettel folyamatosan változtatható. A moziorgonák teljes egészében ilyen zárható-nyitható dobozokban vannak, emiatt nagy dinamikai különbségeket lehet velük elérni. Emellett sok olyan hangzás megszólaltatására is képesek, amelyek nem a sípokból jönnek: utánozhatnak különböző ütőhangszereket, autódudát, telefoncsörgést vagy vonatfüttyöt, bármit, amit csak el tudunk képzelni.”
KIMERÍTHETETLEN LEHETŐSÉGEK
A moziorgonista feladatköre egyedülálló. Ahogy Fassang összegzi: „zeneszerző, karmester és előadó is egyben”. Aki erre a szerepre vállalkozik, annak úgy kell ismernie az orgonát, hogy bármilyen hangzást elő tudjon varázsolni belőle. Csak így reagálhat valós időben a film történéseire, és csak így mentesülhet minden olyan kötöttségtől, amelyet az előre megírt kotta jelentene, Fassang Lászlónál pedig aligha kezeli bárki is otthonosabban a Müpa orgonáját. A művész szakértőként vett részt a 6804 sípból álló, 92 regiszteres, 5 manuálos hangszer építésében, amelynek titkairól és kimeríthetetlen lehetőségeiről rendszeresen mesél a közönségnek. A Müpa rezidens orgonistájaként folyamatosan a hangzás újabb és újabb dimenzióit tárja fel, és korábban azt is elárulta, hogy ha az összes lehetséges hangszín-kombinációt tíz-tíz másodpercig hallgatnánk, 1,57 trillió évig tartana, mire mindegyiket megismernénk.
A rögtönző moziorgonista szerepe személyesen is közel áll Fassanghoz, aki a párizsi Conservatoire professzoraként tanítja is ennek fortélyait. Így mesélt a műfajhoz való kötődéséről: „Párizsi tanulmányaim idején az improvizációs képzésben külön modul volt a némafilmkíséret, akkor találkoztam vele először. 2002-ben a kanadai Calgaryban megrendezett versenyen (ahol megnyertem az improvizáció kategóriát) többek között egy Buster Keaton-filmrészletre is kellett néhány megnézést követően rögtönöznünk. Később a diplomakoncertemre is készültem egy egyéni projekttel ebben a témában: egy rövid Méliès-filmben azzal kísérleteztem, hogy
ugyanaz a kép hogyan tud megváltozni, ha másféle zenét társítok hozzá. Ez végtelenül izgalmas terület számomra.”
Fassang László ezúttal nemcsak a Müpa orgonájának saját hangszíneit, akusztikus lehetőségeit használja majd, hanem eredeti moziorgonából vett hangmintákat is megszólaltat MIDI segítségével. A koncerten így olyan hangok is felcsendülnek, amelyek soha korábban nem voltak hallhatóak a hangversenyteremben.
Írta: Mona-Belinszky Anna
Fassang László generációjának egyik legsokoldalúbb orgonaművésze. Kivételes adottságokkal rendelkező improvizáló művészként zenei világában egyaránt fontos szerepet játszanak a klasszikus és a kortárs kísérletező műfajok és a különböző billentyűs hangszerek a zongorától a Hammond orgonáig. Diplomáit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen és a párizsi Conservatoire-on szerezte. Versenygyőzelmei közül kiemelkedik a Calgary Nemzetközi Orgonaverseny improvizációs nagydíja, valamint a Grand Prix de Chartres első díja és közönségdíja. 2004 és 2024 között a San Sebastián-i Zeneművészeti Főiskola, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt. 2022-től Kepes Julival közösen vezetik a Zenélj szabadon mozgalmat, melynek keretében improvizáció-workshopokat és előadásokat tart. Jelenleg a Müpa rezidens orgonistája és a párizsi Conservatoire professzora. Munkásságát 2006-ban Liszt- és Prima díjjal, 2013-ban Gramofon-díjjal ismerték el. 2016-ban a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetésben részesült.
Müpa Budapest’s Béla Bartók National Concert Hall is about to be transformed into a multi-dimensional, multimedia concert and cinema auditorium when the silent film classic The Three Musketeers (1921), starring the ‘first king of Hollywood’, Douglas Fairbanks, comes to life through the unique and unrepeatable organ playing of László Fassang. This brilliant presentation of the film directed by Fred Niblo guarantees that we will feel fear over Cardinal Richelieu’s traps and guards, anxiety over the queen’s diamonds and well-being, and excitement at the exploits of d’Artagnan and the three musketeers, even if we already know the story inside and out.
For us as viewers, tuning ourselves in to a silent film, to engage with it and settle into its pace as we let our imaginations run free and surrender ourselves to the overall artistic experience with ears open to the music as well is a special encounter in and of itself. As a cinema organist, László Fassang helps us do this: he guides our focus, keeping it in the present, so that we can absorb as fully as possible everything that the film conveys to us.
Asked what kind of music we can expect, he replies: “In terms of musical styles, I have three main choices. One is to go back to the era in which the film itself takes place. The second is for me to choose the era when the film was created – in this case, I would think of a composer from the 1920s, and imagine what he might have done with this task. I prefer to avoid thinking of the film scores of the time, and instead am more interested in classical composers who remain familiar today. And the third possibility is to, completely independently of all this, start from the contemporary period, even drawing on the toolbox of modern film music. I hope to be able to fuse these three layers into a unified whole.”
The tasks of a cinema organist are quite unique: he serves as composer, conductor and performer all at the same time. Anyone undertaking this role must know the organ so well he can produce any sound he wishes from it. When it comes to Müpa Budapest’s organ, hardly anyone else is more at home with it than Fassang. The organist contributed expert advice during the construction of the 6,804-pipe, 92-register, 5-manual instrument, and has since noted that if we were to listen to every combination of tones it was capable of making for ten seconds each, it would take us 1.57 trillion years to hear them all.
Ajándékozz történeteket karácsonyra!
Téli újcirkusz-mese
DECEMBER 6. – JANUÁR 5.
ELŐZETES
2025. január 23.
2024. december 16.
KARÁCSONYI HANGVERSENY
A CAMBRIDGE-I ST JOHN’S COLLEGE KÓRUSA
Orgonán közreműködik: Alex Robson
FABIO LUISI, BALÁZS
JÁNOS ÉS A DÁN NEMZETI SZIMFONIKUS ZENEKAR
2025. január 30.
JORDI SAVALL ÉS EGYÜTTESEI
Mozart: c-moll mise
Közreműködik: Giulia Bolcato, Elionor Martínez, Lara Morger, David Fischer, Matthias Winckhler – ének, Manfredo Kraemer – koncertmester, La Capella Nacional de Catalunya, Le Concert des Nations
