Müpa Műsorfüzet - William Christie és a Les Arts Florissants (2025 február 21.) by Müpa Budapest

2025. FEBRUÁR 21.

A MÜPA MINDENKIÉ

Több mint 250 ingyenes program minden korosztálynak

21 February 2025

Béla Bartók National Concert Hall

EARLY MUSIC FESTIVAL

WILLIAM CHRISTIE AND LES ARTS FLORISSANTS

“HAPPY BIRTHDAY, BILL!”

Featuring:

Ana Vieira Leite – soprano

Rebecca Leggett, Juliette Mey –mezzo-soprano

Richard Pittsinger, Bastien Rimondi –tenor

Matthieu Walendzik – baritone

Les Arts Florissants

Conductor: William Christie

Les Arts Florissants receives financial support from the State – the Regional Direction of Cultural Affairs (DRAC), the Département de la Vendée and the Région Pays de la Loire. The Selz Foundation is their Principal Sponsor.

Aline Foriel-Destezet and the American Friends of Les Arts Florissants are Major Sponsors. Les Arts Florissants has been ensemble in residence at the Philharmonie de Paris and is recognized as a Heritage Site for Culture.

2025. február 21. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

RÉGIZENE FESZTIVÁL

WILLIAM CHRISTIE ÉS A LES ARTS FLORISSANTS „HAPPY BIRTHDAY, BILL!”

Közreműködik: Ana Vieira Leite – szoprán

Rebecca Leggett, Juliette Mey –mezzoszoprán

Richard Pittsinger, Bastien Rimondi –tenor

Matthieu Walendzik – bariton

Les Arts Florissants

Vezényel: William Christie

A Les Arts Florissants a francia állam – a Regionális Kulturális Igazgatóság (DRAC), Vendée megye és Pays de la Loire tartomány – pénzügyi támogatását élvezi. Főszponzoruk a Selz Alapítvány. További jelentős szponzorációban részesülnek Aline Foriel-Destezet-től, valamint a Les Arts Florissants Amerikai Baráti Körétől. A Les Arts Florissants a Philharmonie de Paris rezidens együttese és a Centre culturel de rencontre (Kulturális Találkozóközpont) cím birtokosa.

Charpentier: Médée

Overture

Médée, Nérine and Jason’s scene (Act 1, Scenes 1 and 2)

“Quel prix de mon amour” (Médée’s aria from Act 3, Scene 3)

Lully: Atys

Musique du sommeil (Act 3, Scene 4)

“Dormons, dormons tous” (Le Sommeil’s aria from Act 3, Scene 4)

“Qu’il sait peu son malheur / Je jure, je promets” (Atys and Sangaride’s duet from Act 4)

“Venez vous livrer au supplice” (Cybèle, Sangaride, Atys and Célénus’s quartet from Act 5)

Rameau: Pigmalion

Ballet music

“Règne, Amour” (Pigmalion’s arietta)

Rameau: Les fêtes d’Hébé, ou Les talens lyriques

“Pour rendre mon hymen” (Iphise’s aria from Act 2, Scene 1)

Air lent: “Ô mort” (Iphise’s aria from Act 2, Scene 4)

“Réponds, Oracle de nos Dieux” (Iphise’s aria and chorus from Act 2, Scene 4)

Air tendre (Act 2, Scene 4)

“Revenez, tendre amant” (Le Fleuve’s aria and chorus from Act 1, Scene 5)

“Je vous revois” (Une Naïade and Le Ruisseau’s duet from Act 1, Scene 5)

Rameau: Platée

“Formons les plus brillants concerts” (La Folie’s aria from Act 2)

Rameau: Hippolyte et Aricie

“Qu’ai-je appris?” (Thésée’s aria from Act 3)

Rameau: Les Indes galantes

“Je ne vous peindrai point les transports de mon cœur” (Adario and Zima’s scene from Act 3, Scene 5)

Rondeau & “Forêt paisible” (Zima and Adario’s duet from Act 4)

The English summary is on page 15.

Charpentier: Médée

Nyitány

Médée, Nérine és Jason jelenete (I. felvonás, 1. és 2. jelenet)

„Quel prix de mon amour” (Médée áriája, III. felvonás, 3. jelenet)

Lully: Atys

Musique du sommeil (Álomzene, III. felvonás, 4. jelenet)

„Dormons, dormons tous” (Az Álom áriája, III. felvonás, 4. jelenet)

„Qu’il sait peu son malheur / Je jure, je promets” (Atys és Sangaride kettőse, IV. felvonás)

„Venez vous livrer au supplice” (Cybèle, Sangaride, Atys és Célénus kvartettje, V. felvonás)

Rameau: Pigmalion

Balettzene

„Règne, Amour” (Pigmalion ariettája)

Rameau: Les fêtes d’Hébé, ou Les talens lyriques (Hébé ünnepei, avagy a líra mesterei)

„Pour rendre mon hymen” (Iphise áriája, II. felvonás, 1. jelenet)

Air lent: „Ô mort” (Iphise áriája, II. felvonás, 4. jelenet)

„Réponds, Oracle de nos Dieux” (Iphise áriája és kórus, II. felvonás, 4. jelenet)

Air tendre (II. felvonás, 4. jelenet)

„Revenez, tendre amant” (A Folyó áriája és kórus, I. felvonás, 5. jelenet)

„Je vous revois” (A najád és a Patak kettőse, I. felvonás, 5. jelenet)

Rameau: Platée

„Formons les plus brillants concerts” (A Bolondság áriája, II. felvonás)

Rameau: Hippolyte et Aricie (Hippolütosz és Arikia)

„Qu’ai-je appris?” (Thésée áriája, III. felvonás)

Rameau: Les Indes galantes (A gáláns Indiák)

„Je ne vous peindrai point les transports de mon cœur” (Adario és Zima jelenete, III. felvonás, 5. jelenet)

Rondeau & „Forêt paisible” (Zima és Adario kettőse, IV. felvonás)

Szerelem, csalódás és bosszúvágy, halál és beteljesült boldogság örök színpadi témái, mindezeken túl pedig a művészet ereje köré épül William Christie és a Les Arts Florissants operarészletekből összeállított hangversenye. A 80. születésnapját ünneplő amerikai–francia karmester és az általa alapított historikus zenei együttes működésének kiemelkedő területe a francia barokk opera, a ma esti program zeneszerzői, Jean-Baptiste Lully (1632–1687), Marc-Antoine Charpentier (1643–1704) és Jean-Philippe Rameau (1683–1764) számos művét mutatták be újra, vagy örökítették meg mára klasszikussá vált hangfelvételeken. Habár interpretációjuk a korabeli játékmód lehető legmélyebb ismeretén alapul, Christie egy interjúban hangsúlyozta: a művészi előadás lényege a mű újra-kitalálása úgy, hogy az a közönséghez szóljon. Különösen igaz ez ünnepi hangversenyükre, amelyen nem kevesebb mint hét kiváló opera legszebb részeit hallhatjuk, hiszen a válogatott részletek kontextusukból kikerülve új értelmet nyernek, és az igen különböző, egymáshoz mégis sok szállal kötődő számokból egy operai ihletésű új produkció épül fel.

LULLY ÉS A FRANCIA OPERA

A francia barokk opera kialakulásának kulcsszereplője a firenzei születésű, de már ifjúkorától francia földön élő Lully, XIV. Lajos udvari zeneszerzője volt. Molière-rel közös művei révén zenés színházi tapasztalatokat szerzett, később érdeklődése az opera felé fordult. 1672-ben a L’Académie Royale de Musique – a későbbi párizsi Opéra – igazgatója lett, első tragédie lyrique-jének, azaz végigkomponált operájának nagy sikere nyomán, XIV. Lajos pártfogásával és anyagi támogatásával pedig rendszerint évente új operát mutatott be először a királyi kastélyban, majd nyilvánosan. 1676-ban került sor az Atysra, amelyet az uralkodó olyannyira megkedvelt, hogy „a király operájának” is nevezték – Christie mérföldkőnek számító 1986-os bemutatójának is köszönhető, hogy ez ma a zeneszerző talán legismertebb műve. A Lully által megteremtett francia barokk opera inkább a XVI–XVII. század fordulóján főúri itáliai udvarokban született műfaj pompáját, mint a nyilvános előadások igényeit figyelembe vevő egykorú velencei opera hagyományát folytatta tovább. Ez nyilvánul meg a francia színpadon elmaradhatatlan balettekben, csakúgy, mint a táncot és kórust is felvonultató nagyszabású jelenetekben. A klasszikus tragédia szövegének kifejezőerejét szolgáló dallam ókori kultúra által ihletett eszménye, amely a XVII. század

fordulóján az opera műfaját inspirálta, szintén újjáéledt a francia operában. Tudva, hogy a francia közönség ragaszkodik a színpadon elhangzó szöveg megértéséhez, Lully megfigyelte a nyelv lejtését, a kiváló színészek előadását, és tökélyre fejlesztette a recitativók, azaz a dráma előrehaladását biztosító énekbeszéd természetességét. A kis együttessel kísért recitativók a szöveg lejtését követik, annak egyes mozzanatait és főleg elbeszélőjük érzelmeit igyekeznek zenei eszközökkel kifejezni anélkül, hogy díszítések vagy virtuóz fordulatok szorítanák háttérbe a tartalmat. A cselekmény előrehaladását zeneileg változatos airek, a szereplőket jellemző belépők, érzelmileg fűtött lírai részek, együttesek, kórusok, nagyjelenetek lassítják, de mindre jellemző Lully dráma iránti érzékenysége és koherenciára való törekvése. Ebben nagy segítségére volt Philippe Quinault librettóinak sokszínű verselése, könnyed stílusa, a színművek megzenésítésre alkalmas tömörítése. A zeneszerző a természetességet előtérbe helyező francia ízlést követte abban is, hogy az olasz operákkal ellentétben nem alkalmazott kasztrált énekeseket. A prológgal bevezetett ötfelvonásos francia opera általa kialakított típusa maradandó hatásúnak bizonyult, többek között Charpentier 1693-ban bemutatott Médée című operája, illetve a francia barokknak már egy másik korszakát képviselő Rameau tragédie lyrique-jei is Lully mintáját követik.

Különböző állásai és megbízásai révén Charpentier elsősorban egyházi műveket komponált. Közel ötszáz vallásos darabja maradt fenn, amelyekben megmutatkozik az itáliai tanulmányokat is folytató zeneszerző drámai érzéke, kiváló karakterábrázoló- és hangszerelőkészsége. Molière-rel, illetve társulatával való együttműködése nyomán körülbelül harminc színpadi művét ismerjük, közéjük tartozik az allegorikus Les arts florissants, Christie együttesének névadója. Jezsuita felkérésre Lully tragédie lyrique-jeihez hasonló művet is írt, Lully operai monopóliuma miatt azonban csak az ő halála után bontakozhatott ki ebben a műfajban. Bár a Thomas Corneille szövegére komponált, a királynak ajánlott Médée először nem aratott igazán nagy sikert, drámaiságának és zenei kifejezőerejének köszönhetően időtállónak bizonyult.

BOSSZÚ ÉS SZERELEM

A mű ünnepélyes nyitánya nem vetíti előre a görög mítoszon alapuló cselekmény végkifejletét. Nem Lully találta ki, de ő volt az, aki következetesen alkalmazta és bevett típussá tette a méltóságteljesen pontozott első részből, gyors középrészből, majd az első karakterét visszaidéző harmadik részből álló francia ouverture-t. A nyitány, mintha operaelőadáson lennénk, az első két jelenet recitativóival folytatódik, melyek a hallgatót a stílus rezdüléseinek finomságaira hangolják. Médée és bizalmasa, Nérine párbeszédében feltárul a menekülni kényszerült címszereplő nehéz helyzete, legfontosabb mégis Médée alakja és már ekkor megjelenő féltékeny gyanúja szerelmével, Jasonnal kapcsolatban. Az egyszerű kíséretű énekbeszédből váratlanul kiemelkedő, vonósokkal kísért dallam Médée bosszúra is képes szenvedélyéről rántja le a leplet, míg Jason mellett személyiségének aggódóan féltékeny oldala domborodik ki. A recitativók után annál intenzívebben hat a harmadik felvonás monológjából sütő fájdalom, amikorra a száműzött Médée már megbizonyosodott Jason hűtlenségéről. A gondolatainak csapongását zenében is követő monológot gyönyörű keretbe foglalja a kétszer is visszatérő kezdősor, mely harmóniai feszültségekkel emeli ki a legfontosabb szavakat.

Médée fájdalmából a mintaadó komponista, Lully Atysának híres álomjelenetébe lépünk át. Lully operáiban visszatérő elem az itáliai hagyományból merített „sommeil” jelenettípus, amelynek e megragadó példájában az alvás allegorikus alakjainak énekét a vonósok és fafúvósok sóhajszerű hajlításai kísérik. Az álomszerűség szűrőjén keresztül jut kifejezésre Cybèle istennő bosszúval is fenyegető szerelme választott papja, Atys iránt. Atys azonban a Célénus királynak szánt Sangaride-ba szerelmes, és miután fény derül érzéseik kölcsönösségére, a záró felvonás kvartettjében a szerelmespár az istennővel és a királlyal kerül szembe. Cybèle a dühöngő Alectont idézi meg, akinek varázslata hatására Atys végül megöli Sangaride-ot. A hangverseny következő számában, Jean-Philippe Rameau 1748-ban színre vitt egyfelvonásos balettjében más varázslat történik: Pigmalion reménytelen szerelme a maga alkotta tökéletes nőszobor iránt elnyeri jutalmát, a szobor életre kel és lassan táncolni kezd. „Uralkodj, szerelem” – a balett zárójelenetében, az ünneplő tánc és kórus mellett Pigmalion virtuóz áriával dicsőíti Ámort.

A LÍRA MESTEREI

Saját állítása szerint Rameau tizenkét éves korától lelkesedett az operáért, ennek ellenére csak ötvenévesen, 1733-ban mutatta be első operáját, az Hippolyte et Aricie-t. Az addigra elsősorban billentyűsmuzsikájával és zeneelméleti műveivel hírnevet szerző komponista műve hatalmas sikert aratott. A Lully-féle tragédie lyrique szerkezetét követő, de zeneileg jóval többet követelő, invencióban gazdag mű és annak harmóniailag komplexebb zenéje ugyanakkor éles vitákat váltott ki azok körében, akik ragaszkodtak a szöveget és az énekszólamokat előtérbe helyező francia operai hagyományhoz. Rameau a következő harminc évben különböző műfajokban több mint száz felvonásnyi színpadi zenét komponált.

Pigmalion történetének legalább annyira témája a művész és a művészet, mint a szerelem, és a művészetek különböző ágai állnak az 1739-es Les fêtes d’Hébé, ou Les talens lyriques (Hébé ünnepei, avagy a líra mesterei) című, látványosan szórakoztató opéra-ballet tablójának középpontjában is. A klasszikus tragédia zenei megfelelőjével ellentétben az opéra-ballet-k felvonásai különálló történeteket mutatnak be, lehetőséget adva különböző díszletek használatára, valamint énekkel, kórussal és tánccal kísért divertissement-ok színre vitelére. A Hébé ünnepeiben éppen a Szerelem allegorikus alakja az, amely bemutatja a költészet, a zene és a tánc által szerzett örömöket az Olümposzról leereszkedő Hébének. A zenének szentelt második felvonásban az esküvőjére készülő Iphise egy bensőséges áriában távolban harcoló vőlegényének nem hőstetteit, hanem művészetét, dalának és lírajátékának szépségét énekli meg. A szerelme visszatéréséért fohászkodó lány előtt jóslatként egy balett jeleníti meg, amint a Szerelem, Apollón és Mars összefogva győzelmet arat. Groteszk recitativójában úgymond „a legragyogóbb koncertek” megvalósítására hív a Bolondság az 1745-ben bemutatott, a maga korában is remekműnek tartott, szatirikus témájú Platée-ban. Vígoperájának zenéjében Rameau a komoly opera bevett eszközeit kiforgatva saját stílusát is parodizálja. Jupiter Platée-ból, a csúnya és öntelt nimfából a házasság ígéretével űz gúnyt, csak hogy borsot törjön a mindig féltékeny Juno orra alá. A félrevezetett nimfát a Bolondság szórakoztatja a vélt esküvőig: az operai hősnők virtuóz áriáit gúnyoló énekakrobatikával, intő példaként énekli meg a szerelmes Apollón és az előle menekülve fává változó Daphné történetét. A szerelem, a viszonzatlan szerelem bosszúja, és maga a művészet is parodisztikus

megvilágításba kerül, de a Bolondság nem győzhet a valódi érzelmek felett. A bosszú a maga teljes operai valójában jelenik meg az Hippolyte et Aricie egyik részletében, melyben Thésée saját fiára idézi Neptun haragját, mert tévesen úgy hiszi, fia erőszakkal ostromolta mostohaanyját. Az annak idején nagy port kavaró opera egyetlen számában is megragadható a zenei ábrázolás sokszínűsége és újszerűsége, ahogyan a zenekar a Neptun uralta tenger hullámzásában egyúttal a vívódó, majd egyre eltökéltebb apa lelkiállapotát is megfesti.

BÉKÉS ERDŐK

A feloldást a hűséges szerelem, a béke és a természet nyújtja. A felvilágosodás eszméit tükröző, 1735–1736-ban keletkezett, később átdolgozott, akkor és ma is igen sikeres Les Indes galantes (A gáláns indiák) című opéra-ballet prológja szerint Hébé, az ifjúság istennője a dicsőségért harcba induló fiatalokat látva Ámort hívja segítségül. Arra kéri őt, vezesse az ifjakat távoli vidékekre, hogy ott a háborúzás helyett a szerelem különböző formáit ismerjék meg. A „vadak”, azaz indiánok földjén játszódó negyedik felvonásban az indiánok vezére, Adaro békét szeretne kötni a hódítókkal, de félti szerelmét, Zimát, akinek szívét egy francia és egy spanyol hódító is el akarja nyerni. Zima azonban Adarót választja, mert ő rendelkezik a számára fontos erényekkel. Miután Hyment, a házasság istenségét segítségül hívva hűséget fogadnak egymásnak, társaikkal együtt a jámbor és természetközeli élet szépségére tanítják az európaiakat. Egyik legnépszerűbb dallamában, a „Nagy békepipa-táncban”

Rameau a Les Sauvages (A vadak) című csembalódarabját használta fel, mely állítólag Párizsban járt észak-amerikai indiánok táncának hatására született. Az indiánok békés erdeikről énekelnek, melyek a szelíd örömnek adnak otthont, s figyelmeztetnek: élvezzük javainkat békében – hiszen lehetünk-e boldogok, ha másra vágyunk?

Írta: Riskó Kata

Ana Vieira Leite 2020-ban Genfben szerzett énekesi diplomája után a William Christie által életre hívott Le Jardin des Voix énekakadémia produkciójában debütált a Párizsi Operában, Charpentier Médée-jének egyik szerepében. Azóta többek között Purcell Dido és Aeneasában, Gluck Orfeusz és Euridiké című operájában, Händel Ariodantéjében, valamint a zeneszerző Partenopéjének címszerepében lépett fel a Christie, illetve Paul Agnew vezette Les Arts Florissantsszal. Különböző neves együttesekkel ad elő barokk zenét, elismerést aratott első szólólemeze, melyen Domenico Scarlatti kamarakantátáit szólaltatta meg a Concerto 1700 társaságában.

Rebecca Leggett 2015-ben Britten A csavar fordul egyet című operájában debütált, azóta többek közt Purcell és Blow operáiban lépett színpadra. Rendszeresen szerepel Bach, Händel, Haydn és Mozart oratorikus műveiben, emellett sikeres dalénekes. 2020-ban végzett a Royal College of Music mesterképzésén, első díjat nyert a 2022-es London Song Festival British Art-Song versenyén, 2023-ban a londoni Kathleen Ferrier Award döntőse volt. 2023–2024-ben

a Le Jardin des Voix egyik nyerteseként részt vett a Les Arts Florissants nemzetközi turnéján Purcell A tündérkirálynő című operájában. A Felvilágosodás Korának Zenekara 2023–2025-ös „Rising Stars” programjába választotta.

Fotó © Olivia da Costa

Juliette Mey számos verseny, köztük a 2023-as brüsszeli Erzsébet Királyné Verseny és a Voix Nouvelles énekverseny díjazottja, 2024-ben a 31. Victoires de la Musique Classique győztese „Az év felfedezettje” kategóriában. Toulouse-ban, Montpellier-ben, illetve a párizsi Conservatoire-on tanult éneket, emellett elvégezte a toulouse-i Conservatoire barokk zenei képzését is. William Christie Le Jardin des Voix énekakadémiájának kiválasztottjaként

Purcell A tündérkirálynő című operájában szerepelt a

Les Arts Florissants előadásain. Fellépett Monteverdi, Lully, Rameau operáiban, de Mozart, Rossini, Liszt és Gounod műveiben is énekelt.

Richard Pittsinger a New York-i Saint Thomas Choir School fiúszopránjaként kezdte zenei pályafutását. Az amerikai tenor a Juilliard Schoolon szerzett diplomát, emellett a Tanglewood Intézetben, az Amherst Régizenei Fesztiválon és az Aspeni Zenei Fesztiválon képezte tovább magát. Hangjának kifejezőereje, biztos magasságai mellett négy évszázadot átfogó repertoárjávál keltett figyelmet. Az 2024/2025-ös évadban Monteverdi, Telemann, Händel és Rameau operáiban lép színpadra, majd a Le Jardin des Voix következő évadában Charpentier és Alessandro Scarlatti műveinek előadásaira készül a Les Arts Florissants együttessel.

Fotó © Mei Day

Fotó © Peter But

Bastien Rimondi repertoárja a barokk kortól a kortárs zenéig terjed. A francia tenor Charpentier, Gasparini, Mozart, Rossini, Offenbach, Muszorgszkij, Ravel, Debussy operáiban, valamint Bach és Haydn oratóriumaiban is fellépett, dalénekesként több díjat is nyert. 2021-ben szerzett mesterdiplomát a párizsi Conservatoire-on, majd csatlakozott az Académie Musicale Philippe Jaroussky Csajkovszkijosztályához. William Christie és a Les Arts Florissants hangversenyein szólót énekelt Monteverdi Selva moraléjában és Haydn Harmoniemesséjében, illetve elnyerte a lehetőséget a Le Jardin des Voix énekesakadémián való részvételre.

Matthieu Walendzik zenetudományi tanulmányai mellett 2020-ban a párizsi Conservatoire-on szerzett énekművészi mesterdiplomát. Repertoárja rendkívül széles, Charpentier, Mozart, Massenet, Puccini, Bizet operái mellett magában foglalja Johann Strauss, Weill és Bernstein alkotásait, Machaut miséjét, továbbá Bach, Händel és Haydn oratóriumait. Származása révén szívesen ad elő lengyel műveket.

A Le Jardin des Voix keretében William Christie együttesével szerepelt Händel Partenope című operájának előadásában. A Froville-i Nemzetközi Barokk Énekverseny második díjasa, 2023-ban a Maîtres du Chant verseny Eurydice-díját nyerte el.

Fotó © ALauriol

William Christie csembalóművész, karmester és zenetudós, a korhű régizenei előadásmód egyik legjelentősebb alakja. Karmesteri repertoárja Monteverditől Mozartig ível, különösen sokat tett a 17–18. századi francia zene újrafelfedezéséért. Már az 1980-as években nagy sikert aratott Charpentier, Rameau, Lully és Purcell operáinak színre vitelével, azóta több mint száz lemeze jelent meg, melyekkel számos nemzetközi díjat nyert. Saját együttese mellett a legrangosabb operaházak és fesztiválok vendégkarmestere.

Tanárként, részben az általa 2002-ben alapított Le Jardin des Voix énekesakadémiával számos fiatal tehetséget indított el pályáján.

A Les Arts Florissants, melyet William Christie alapított 1979-ben, évtizedek óta az egyik legelismertebb historikus zenekar és énekegyüttes, amely úttörő szerepet töltött be a 17–18. századi zene széles körű megismertetésében. A muzsikusok a francia barokk elhivatott és érzékeny előadói, akik legnagyobb sikereiket e kor ritkán látott operáinak bemutatásával érték el, de különböző olasz, német és angol barokk zeneszerzők színpadi és oratorikus műveitől Gluck és Mozart operáiig a legkülönbözőbb műveket tűzték műsorukra. Christie és Paul Agnew vezetésével évente körülbelül száz előadást tartanak a világ legfontosabb előadótermeiben.

Emmanuel Resche-Caserta – hangversenymester, zenei asszisztens

Augusta McKay Lodge – első hegedű

Michèle Sauvé – althegedű

Lucia Peralta – mélyhegedű

Simon Heyerick – kvinthegedű

Mathilde Vialle – viola da gamba (basso continuo)

David Simpson – basse de violon (basso continuo)

Hugo Abraham – violone (basso continuo)

Serge Saitta – fuvola

Yanina Yacubsohn – oboa

Nathalie Petibon – oboa

Evolène Kiener – fagott

Thomas Dunford – teorba

William Christie – csembaló, orgona

SUMMARY

This concert by William Christie – celebrating his 80th birthday – and Les Arts Florissants revolves around the eternal themes of love, disappointment, death and the power of art. For decades at the forefront of the historically informed performance of early music movement, the conductor and the ensemble he founded in 1979 have long excelled particularly in the area of French Baroque opera. The programme for this colourful new opera-inspired production comprises some of the loveliest passages from no fewer than seven dramatic works of different genres. The young soloists taking the stage were selected from Le Jardin des Voix vocal academies Christie created and have already demonstrated the fruit of their success working with the ensemble on tours connected to the academies and at other performances.

After starting the evening with the solemn overture from Charpentier’s Médée (1693), we will get a taste of the textually expressive recitatives of French opera, followed by the title character’s aria, reflecting her deep pain, from the third act. Through a subtle transition, we will then move into the famous sleep scene from Lully’s Atys (1676), whose sigh-like motifs express the goddess Cybèle’s unrequited love – even to the point of threatening vengeance – for Atys, who himself is in love with another. This time, however, the resulting conflict culminates not in the tragedy written in that opera, but abruptly as the finale of Rameau’s 1784 ballet Pigmalion, whose title character’s hopeless love is rewarded when the statue he has sculpted comes to life and slowly begins to dance. “Reign, love!” he sings in exaltation of Amor in the virtuoso aria of the final scene of the ballet. Along with love, the other focal point of the spectacular opéra-ballet Les fêtes d’Hébé, ou Les talens lyriques (1739) is the arts. In an intimate aria, Iphise sings of the beauty of her absent betrothed’s voice and lyre-playing as he is off fighting. She fears, that her love, however, might be powerless against death. While the gods assure her of the young man’s return from battle, in the vocal acrobatics – making fun of arias as a whole – of La Folie in the satirical Platée (1745), however, both love and art are reversed. In contrast to the true revenge seen in Thésée’s lethal anger towards his own son in Hippolyte et Aricie (1733), the end of the opéra-ballet Les Indes galantes (1735/1736/1761) reflects the ideas of the Enlightenment when the ‘savages’ (that is, the ‘Indians’) teach the Europeans the gentle joys of a peaceful life lived close to nature, cautioning them to enjoy what we have in peace – for how can we be happy if we desire something else?

KERESSE A MEGÚJULT

MÜPA

MAGAZINT a főváros kulturális csomópontjain!

2025. március 3.

KELEMEN BARNABÁS, ANDREAS OTTENSAMER ÉS MŰVÉSZTÁRSAIK

KAMARAKONCERTJE

Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű, Andreas Ottensamer – klarinét, Kokas Katalin, Kelemen Gáspár – hegedű, brácsa, Fenyő László – cselló, Fejérvári Zsolt – nagybőgő

2025. március 10.

ZUBIN MEHTA ÉS A NYUGAT-KELETI DÍVÁN ZENEKAR

2025. március 12.

ANDRIS NELSONS ÉS A LIPCSEI GEWANDHAUS ZENEKARA

Közreműködik: Nikola Hillebrand – szoprán

Kelemen Barnabás

2025. április 4. BARTÓK TAVASZ

KELEMEN BARNABÁS | MÜNCHNER

PHILHARMONIKER

Vezényel: Mirga Gražinytė-Tyla

2025. április 6.

BARTÓK TAVASZ

DIANA DAMRAU | JONAS KAUFMANN | HELMUT DEUTSCH

2025. május 9.

JOYCE DIDONATO ÉS AZ

IL POMO D’ORO

Händel: Jephta

Közreműködik: Michael Spyres, Joyce DiDonato, Mélissa Petit, Cody Quattlebaum, Jasmin White – ének

Vezényel: Francesco Corti

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A szerkesztés lezárult: 2025. január 28.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.