Duna Művészegyüttes: Szépséges Mezőség – bemutató Danube Art Ensemble: Beautiful Mezőség – premiere 1
2 2
OKTÓBER 24. | 19.00 Müpa – Fesztivál Színház Müpa Budapest – Festival Theatre
Előadják • Performed by: ABONYI Rebeka, BARTA Réka, BEDNAI Nikolett, FÓRIZS Márk, HORVÁTH Eszter, KANOZSAI Ákos, KASZÁSNÉ HALMI Ildikó, KOCSIS Vivien, KOLUMBÁN Norbert, KOVÁCS Anita, KOVÁCS Márk Jenő, KOVÁCS Márk Jenőné, KUZMA Péter, MEZEI Balázs, MIR Dávid Hessami, ÖSTÖR Ákos, SÁFRÁN Balázs, SOLTÉSZ Luca, SOÓS Gyula András, SZABÓ Csaba, SZABÓ Tamás, SZABÓ-KENÉZ Enikő, VÉGH-POZSÁR Kitti Közreműködik • Featuring: NAVRATIL Andrea – ének • voice, TÓTH Károly – próza • prose, BARCZA Zsolt – tangóharmonika • accordion, Göncöl zenekar • Göncöl Band Az együttes tagjai • The members of the band: DULAI Zoltán, GÁSPÁR Álmos – hegedű • violin, RÓNAI Zoltán – hegedű, cimbalom • violin, cimbalom, SZABÓ András – brácsa, kontra • viola, kontra, MOHÁCSY Albert – nagybőgő, cselló • double bass, cello, CSERTA Balázs – fúvós hangszerek • wind instruments Zenei szerkesztő • Music editors: DULAI Zoltán, KONCZ Gergely, MOHÁCSY Albert, NAVRATIL Andrea Látvány • Production design: JuZso Díszlet • Set: MICHAC Gábor Jelmez • Costumes: WINKLERNÉ PETRI-KISS Borbála Fény, animáció • Lighting, animation: LENDVAI Károly Táncmesterek • Dance masters: BUSAI Norbert, BUSAI Zsuzsanna, FARKAS Ágnes, KÁDÁR Ignác, NAGYPÁL Anett, SZABÓ Csaba, SÁFRÁN Balázs Szakmai tanácsadó • Consultant: VARGA Sándor Koreográfus • Choreographers: KOCSIS Enikő, FITOS Dezső, JUHÁSZ Zsolt, FARKAS Tamás A rendező munkatársa • Assistants to the director: BONIFERT Katalin, SOÓS Gyula András Rendező • Director: JUHÁSZ Zsolt
A 19. század közepén egy francia utazó, Auguste de Gérando így írta le a mezőségi tájat: „Ha egy magaslatról körbetekintünk, semmi mást nem láthatunk, csak az óceán hullámaihoz hasonló hosszú dombokat. Fák nincsenek, de a táj tavasszal vakító zöldbe öltözik, melyben szép vadvirágok pompáznak és illatoznak. A madarak koncertjén kívül minden hallgatag. Ha nem volnának malmok a tavak mellett, és ha a zöld dombokon nem látnánk a megművelt földek fekete csíkjait, lakatlannak tűnne e vidék. A hosszú völgyekben a földfalú, nádtetős házak rendetlen csomóban állnak. Középen a nemesúr háza áll. A kúria felett egy nagy kék felhő úszik, ezt a kunyhók tüzeinek füstje táplálja. Fa hiányában itt a sivataghoz hasonlóan kukoricaszárral kevert trágyával fűtenek. A kietlen dombok közti utazás érdekes, de egy sajátságos, kedvet szegő érzéssel is jár. Igazi öröm, mikor néhány óra múlva egy nagy juhnyájra akadunk. Akkora kukorica nő itt, hogy a lovas katona eltűnik benne. A földbirtokokon kívül a paraszt szép állatokat tart, mégis panaszkodik. Az év tíz hónapjában az útjai szinte járhatatlanok. Terményeit csak nagy nehézségek árán tudja elvinni Marosvásárhelyre. Elzártságuknak köszönhetően e táj lakosai őrizték meg a leghívebben mondáikat, szokásaikat és viseletüket, röviden mindazt, ami egy népet jellemez. Míg más tájak parasztasszonyai brassói gyárakból származó anyagot vásárolnak, addig a mezőségi román nők maguk szőtte vászonruhát hordanak. E táj kifejező nevet kapott, Mezőségnek hívják.” Elgondolkodtató, hogy Gérando az elzártság kultúramegőrző szerepére már 1845-ben felfigyelt. De nemcsak az izoláció, hanem a területen élő nemzetiségek kulturális kapcsolatai is alapvető hatást gyakoroltak a Mezőség zenei és táncörökségére. Nagy sikerű műsora, a Szerelmünk, Kalotaszeg után a Duna Művészegyüttes továbbra is az egy-egy tájegységre fókuszáló műsorszerkesztési elvet kívánja követni, új produkciója az erdélyi Mezőség népművészetét mutatja be. A Mezőség kultúrája kitüntetett helyet foglal el a népművészetet kedvelő közönség szívében. Számtalan amatőr és hivatásos gyűjtő érdeklődését keltette fel, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Kós Károly, Kallós Zoltán, Martin György, Tímár Sándor és Novák Ferenc is folytatott itt kutatómunkát, melynek köszönhetően a mezőségi archaikus népművészet fennmarad az utókor számára. „Az érzéseinket, a tájegység iránti szeretetet, annak szépségeit szeretnénk megmutatni. Multikulturális vidék magyarsággal, románsággal, cigánysággal – ezt az izgalmas együttélést próbáljuk színre vinni” – fogalmazott a rendező, Juhász Zsolt.
2
A mintegy 300 magyar, román és szász települést magába foglaló Mezőség régies, de változatos és fejlett tánc- és zenekultúrája több tényező együttes hatásának köszönheti létét. Ez a közép-erdélyi tájegység őrizte meg a legtöbbet az erdélyi reneszánsz és barokk örökségéből, s ezt fejlesztve alakította ki sajátos tánc- és zenei stílusát. A későbbi magyarországi új stílus és más idegen, polgári hatások csak későn jutottak el ide. A magyar, román, cigány és szász kultúra összefonódása, kölcsönhatása különösen gazdag tánc- és zenekultúrát hozott létre. A táncok és a táncdalok állandó cseréje következtében a Mezőségben elmosódnak a magyar és román jellegzetességek határai, s valódi zenei és táncbéli kétnyelvűség érvényesül. A képet tovább színezik a hajdan eltérő jogállású jobbágyi, kisnemesi, mezővárosi közösségek árnyalatnyi különbségei is. A Duna Művészegyüttes előadása ezt a multikulturalitást állítja középpontba. Belső-Mezőség egyik legjelentősebb zenészközpontja Magyarpalatka. Az itt élő cigányzenész-dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település zenei igényeit is kielégítették. Ebben a faluban élnek a táncházmozgalom egyik legismertebb, máig aktív vonószenekara, a Magyarpalatkai Banda tagjai. Számtalan híresség e táj szülötte, közülük Sütő András, Kallós Zoltán, Wass Albert szellemiségét idézi meg az elő adás. „Dombok hajlott gerincein, ha állunk reggelenként, s figyeljük zsib badt lélekkel a csendet, mely, mint egy anyagtalan, langyos, meghitt palást terül fölénk és dombjaink vállára, úgy érezzük, hogy az élet szép és egyszerű.” (Wass Albert)
Duna Művészegyüttes Az 1957-ben alakult Duna Művészegyüttes 24 fős tánckarból és 6 tagú népi zenekarból áll, tagjai hivatásos néptáncosok és hangszeres művészek. A Duna Művészegyüttes mellett működő Duna Táncműhely lehetőséget nyújt az alkotói kísérletezésre, a néptánc színházi megjelenítésére, az együttest kísérő Göncöl zenekar pedig önálló koncerteket is ad, amelyek elsősorban az autentikus népzenére épülnek. A Duna Művészegyüttes kiemelt céljának tartja, hogy a közönség széles rétegeiben felkeltse az érdeklődést a néptánc iránt, lebontsa a műfajjal kapcsolatos sztereotípiákat, s ráébressze a nézőket annak sokarcúságára és művészi kifejezőerejére. Alkotói azt vallják, hogy a néptánc rendkívül alkalmas érzelmek és értékek, sőt komplex történetek megjelenítésére. Ennek megfelelően a társulat a hazai néptánchagyomány hiteles, ugyanakkor nyitott és figyelemfelkeltő tolmácsolására törekszik, produkcióit egyszerre jellemzi a hagyományőrzés és a művészi kísérletezés. Az együttes repertoárjában fontos helyet foglalnak el a néptáncelemeket felhasználó gyermek- és ifjúsági előadások, valamint a néptáncot és a kortárs táncot ötvöző táncszínházi bemutatók, amelyeket az alkotók a közönség minél szélesebb köréhez kíván nak eljuttatni. Törekvésük, hogy előadásaik a néptánc iránt érdeklődőket a színházhoz, a színházba járókat pedig a néptánchoz vigyék közelebb.
4
5
Fotó: Végh Tamás
Auguste de Gérando, a French essayist, described the Transylvanian Plain, or, Mezőség, in the middle of the 19th century thus: “If you look around from a height, all you can see are long hills that resemble the waves of the ocean. There are no trees, but in the spring the landscape is dressed in dazzling greenery, adorned by sweet-smelling, beautiful wildflowers. Everything is silent but for the birds’ concert. If there were no mills by the lakes, and if you could not see black stripes of cultivated land on the green hills, this countryside would seem uninhabited. In the long valleys, the earth-walled, thatched houses stand in messy knots. In the middle stands the nobleman’s house. A large blue cloud floats above the mansion, fed by the smoke from the fires in the hovels. Since wood is unavailable, here, as in the desert, the fuel is manure mixed with corn stalks. The journey between the barren hills is interesting, but it also comes with a peculiar, discouraging feeling. It is a real joy to come across a big flock of sheep a few hours later. The maize is so tall it could hide a mounted soldier. In addition to the land, the peasants keep nice animals, yet they complain. For ten months in a year, the roads are nearly impassable. It is only with great difficulty that produces can be taken to Marosvásárhely. Due to their separation, the inhabitants of this region have most faithfully preserved their legends, customs and costumes – all, in short, that characterizes a people. While peasant women elsewhere buy fabrics that were made in the Brasov factories, Romanian women in the Transylvanian Plain wear linen clothes they wove themselves. The region has an expressive name, Mezőség.” 150 years later the description still holds in almost all of its details. It is thought-provoking that Gérando noticed the role of isolation in preserving culture as early as 1845. If remoteness was a dominant factor, the cultural relations of the nationalities living in the area also had a fundamental impact on the musical and dance heritage of the Mezőség. Inspired by the success of its production, Our Love, Kalotaszeg, the Danube Art Ensemble chose again to focus on the folk art of a single region, this time the Mezőség (Câmpia Transilvaniei) in Transylvania. The dance and music of the Mezőség is highly prized by those who love folk art, and the region has attracted countless amateur and professional collectors. Béla Bartók, Zoltán Kodály, László Lajtha, Károly Kós, Zoltán Kallós, György Martin, Sándor Tímár and Ferenc Novák are just some of the many researchers whose work has saved the folk art of the Mezőség from oblivion. “We want to show our feelings, our love for the region, its beauties. It is a multicultural area with Hungarians, Romanians and Romany – we are trying to put on stage this exciting coexistence,” said the director, Zsolt Juhász.
6
The Mezőség is home to some 300 Hungarian, Romanian and Transylvanian Saxon settlements, and its archaic but rich culture of dance and music is the result of the combined effect of several factors. This region of Central Transylvania has preserved the Transylvanian Renaissance and Baroque her itage the most extensively, and by developing this legacy, it has developed a unique new Transylvanian style of dance and music. The Hungarian style that emerged later, and other alien, urban influences reached the Mezőség only late. It was here that the intertwining and interaction of Hungarian, Romanian, Romany and Saxon cultures increased the richness of the trea sure of Transylvanian dance and music. As a result of the constant exchange of dances and dance songs, the boundaries of Hungarian and Romanian characteristics are completely blurred in the Mezőség, and a real musical and dance bilingualism prevails. The slight differences between what were communities with different legal statuses add further nuance to the overall picture. The Danube Art Ensemble’s production is focused around this multiculturalism. Magyarpalatka is one of the most important centres of music in the Inner Mezőség. The dynasties of Gypsy musicians who lived here catered to the musical needs of both their own community and many nearby villages. The village is home to one of the best-known string bands of the dance house movement. Many famous people were born in this land. Of them, the production evokes the spirit of András Sütő, Zoltán Kallós and Albert Wass. “Standing on the bent ridges of hills in the mornings, watching with numbed soul the silence that is spread over us and the shoulders of our hills like an immaterial, lukewarm, intimate cloak, we feel that life is beautiful and simple.” (Albert Wass)
7
Danube Art Ensemble Founded in 1957, the Danube Art Ensemble comprises a 24-strong dance corps and a folk band with six musicians. The associated Danube Dance Workshop provides the creators with opportunities to experiment, and to bring folk dance into the theatre. The Göncöl Band, which provides the musical accompaniment, also gives concerts of its own, with programmes based mostly on authentic folk music. The Danube Art Ensemble considers it a chief goal to arouse interest in folk dance among a wide range of audiences, to break down stereotypes about the genre, and to make viewers aware of its versatility and expressive power. Its creators believe that folk dance is very well suited to representing emotions and values, even complex stories. Accordingly, the company seeks to interpret the Hungarian folk dance tradition in a manner that is equally authentic, open-minded and attractive, creating productions that both preserve the tradition and are artistically experimental. Such productions for children and young people that employ elements of folk dance occupy an important position in the company’s repertoire, as do dance theatre productions that fuse folk dance with contemporary dance, with which the makers want to reach as wide an audience as possible. They hope to bring those who are interested in folk dance closer to theatre and make those who go to theatre take an interest in folk dance.
8
9
Címlapfotó: Végh Tamás
lisztunnep.hu