Oroszok és franciák

Fotó: Mike Vilchuk Egy történelmi múltú szentpétervári zenekar, melynek nevét a plakátokon meglátva a közönség a világ minden táján megtölti a hangversenytermeket; egy oszét származású orosz karmester, akinek pontos ütéstechnikáját és szuggesztivitását négy évtizede dicséri a kritika; egy francia születésű, de oroszos hangzású nevet viselő ifjú zongoravirtuóz, akinek pályakezdéséhez emlékezetes moszkvai versenygyőzelme adta a kezdőlendületet — és egy koncertműsor, melynek idején francia és orosz zene osztozik. December 15én a Müpa a szláv és a gall kultúra találkozásának színhelye lesz.

A szentpétervári Mariinszkij Színház Zenekara nagy múltú együttes, története 1783ig — Nagy Katalin cárnő uralkodásának idejéig — nyúlik vissza. Később az együttes a Maria Alekszandrovna cárnéról, II. Miklós cár feleségéről elnevezett, 1860ban létrehozott Mariinszkij Színház zenekara lett. 1935ben Sztálin „jóvoltából” kapta az intézmény a Kirov Állami Akadémiai Opera és Balett nevet, ám 1992ben visszanyerte régi titulusát: azóta ismét Mariinszkij Színházként ismeri a világ az opera és balettelőadásairól egyaránt híres műhelyt, melynek zenekara saját jogon is megbecsülést vívott ki magának. Az együttest a nemzetközi élvonalban tartják számon: nemcsak Oroszország zeneéletében játszik vezető szerepet, de turnéi is világszerte nagy érdeklődést váltanak ki. Természetes, hogy egy zenekartól, amely története során olyan zenés színpadi művek bemutatóinak lehetett részese, mint Glinka, Muszorgszkij, Csajkovszkij, Prokofjev vagy Hacsaturján operái és/vagy balettjei, sokan akarják az orosz zeneművészet remekeit hallani, ám ahogyan a bécsi Staatsoper zenekarának tagjaiból álló Bécsi Filharmonikusok is a teljes nemzetközi repertoár megszólaltatója, ugyanúgy a Mariinszkij Színház Zenekara is hitelesen játssza a német, az olasz vagy a francia mesterek alkotásait.

„Tüzet okádó virtuóz, poétikus bájjal”

A zenekar és az akkor még Kirov nevét viselő dalszínház korábbi zeneigazgatója a magyar közönség által is jól ismert Jurij Tyemirkanov volt: tőle vette át 1988ban az intézmény vezetését Valerij Gergijev, aki asszisztens karmesterként akkor már egy évtizede ott dolgozott, s aki máig szavatol a zenés színház és a zenekar színvonaláért. A karmester 2015 óta a Müncheni Filharmonikus Zenekar főzeneigazgatója is — emellett a szentpétervári Fehér Éjszakák fesztivál művészeti vezetője. Oszét származású család sarjaként 1953ban született Moszkvában. Tanulmányait az (akkor még) leningrádi RimszkijKorszakov Konzervatóriumban folytatta Ilja Muszin növendékeként. 1976ban a Moszkvai és a Herbert von Karajanról elnevezett berlini Karmesterversenyt is megnyerte. Nemzetközi karrierje 1985ben vette kezdetét első nyugati fellépéseivel, melyekre olyan szólisták kísérték el, mint Kiszin, Vengerov vagy Repin. Világszerte ünnepelt operakarmester: a New Yorki Metropolitantől a Bayreuthi Ünnepi Játékokig a legfontosabb zenés színházakban lép fel. Zenekari vendégszereplései során a Berlini Filharmonikusoktól a Bostoni Szimfonikusokig a világ számos jelentős szimfonikus együttesét vezényelte.

Alexandre Kantorow

Fotó: Natasha Razina, State Academic Mariinsky Theatre

A Müpa már sokszor volt színhelye új fiatal tehetségek felfedezésének. Erre számíthatunk, meghallgatva a koncerten fellépő huszonnégy éves zongoristát. „Tüzet okádó virtuóz, poétikus bájjal” — ez a ClermontFerrandban született Alexandre Kantorow a Gramophone szerint. A muzsikuscsaládból származó ifjú művész a verseny történetének első francia győzteseként az I. díjat, a nagydíjat és az aranyérmet egyaránt elnyerte a 2019es moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen, melynek döntőjében nemcsak Csajkovszkij G-dúr, de Brahms B-dúr zongoraversenyét is eljátszotta. Világkarrierje ekkor már évek óta tartott: ünnepelték Párizsban, Berlinben, Amszterdamban, Brüsszelben. SaintSaëns zenéje korántsem idegen tőle: a Müpában a 2. zongoraversenyt adja elő, lemezen azonban már megszólaltatta — édesapja, JeanJacques Kantorow vezényletével — a 3., 4. és 5. koncertet is.

A műsorban a nyitány funkcióját Debussy szimfonikus prelűdje, az Egy faun délutánja tölti be. Különös arra gondolni, hogy ez az 1894ben keletkezett, párás atmoszférájú, egymásba áttűnő pasztellszíneket és elmosódó dallamalakzatokat felvonultató darab, melyben Pierre Boulez a modern zene kezdetét látta, egyidős Brahms kései klarinétszonátáival. SaintSaëns 2., g-moll zongoraversenye huszonhat évvel korábbi: 1868ban keletkezett. A sziporkázó, háromtételes mű a stíluselemek és szerkesztésmódok olyan változatosságát kínálja, melyre a kor egy zongoraművésze csípős bon motval reagált: a darab Bachhal kezdődik és Offenbachhal fejeződik be. Frappáns ellentét: míg a koncert két francia száma orosz kapcsolatokkal rendelkezik — Debussy prelűdjéből Nizsinszkij koreografált balettet, SaintSaëns zongoraversenyét az ősbemutatón Anton Rubinstejn vezényelte —, addig a második részt kitöltő Stravinskybalett, a Petruska olyan orosz mű, amelyben a „francia kapcsolat” a meghatározó, hiszen Gyagilev, aki a művet megrendelte, társulatával Párizsban mutatta be a Burleszk jelenetek négy képben alcímű balettet. A Petruska (1911), mely a Tűzmadár (1910) és a Tavaszi áldozat (1913) között keletkezett, megőrzi az előbbi szláv népiességét, miközben már az utóbbi modernségéből is sokat előlegez. Csengery Kristóf

2021. december 15.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VALERIJ GERGIJEV ÉS A MARIINSZKIJ SZÍNHÁZ ZENEKARA

Közreműködik: Alexandre Kantorow — zongora Vezényel: Valerij Gergijev

TRAVEL / INSPIRATION / ADVENTURE

Rebekka Bakken

Fotó: Andreas H. Bitesnich

Beethoven a nagypapám!

Vizuális beállítottságú zenehallgatókban a Rebekka Bakken név talán azt a műtermi képet idézi fel, amelyen Norvégia egyik első számú jazzénekesnője hosszú fekete kabátot visel mély dekoltázzsal, és a blézer szárnyait egyetlen hatalmas fekete gomb fogja össze a köldöke felett. Hosszú haját szélgép fújja, a tekintete szép, szabályos, de szigorú.

Pedig jóízűeket tud nevetni. Nevet akkor is, amikor egy interjúban elmondja: a Für Elise volt az első zongoradarab életében, melyet önszorgalomból tanult meg játszani. Persze, hogy éppen ezt a darabot említi, hiszen gyerekként arról fantáziált, hogy Beethoven volt a nagypapája. Bonn nagy szülötte testesítette meg Bakken számára a zenét, melyet már gyerekkorában rajongásig szeretett.

Rebekka Bakken tavaly májusban adott volna koncertet a Müpában — ez a járvány miatt elmaradt. Akkor még valószínűsíthető volt, hogy két legutóbbi lemezéről énekel majd, például arról, amelyiken Tom Waitsdalok átiratait adta elő. Azóta (2020 októberében) megjelentette Winter Nights című újabb gyűjteményét, melyen karácsonyi dalokat is megszólaltat. S nemcsak feldolgozásként; saját szerzeménye a May the Night Be Gentle — egy olyan ünnepi dal, amely új értelmet ad a jazzben gyakran sematikus karácsonyi tematikának.

Az énekesnő nem ragaszkodik egyetlen műfajhoz sem: pop és jazz, R&B és rock egyaránt közel áll hozzá. S ahogy az a tavalyi koncerten is lett volna, dalainak előadásában saját kvartettjén kívül a mindenféle stílushoz remekül alkalmazkodó Modern Art Orchestra kíséri majd.

2021. november 2.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

REBEKKA BAKKEN & MODERN ART ORCHESTRA

Rebekka Bakken — ének, zongora Sebastian Nylund — gitár Jørn Øien — billentyűs hangszerek Tor Egil Kreken — bőgő Rune Arnesen — dob Modern Art Orchestra, művészeti vezető: Fekete-Kovács Kornél

Fotó: Földházi Árpád

Női csúcsfigurák

Telitalálat volt meghívni Náray Erika Jazzrajongók című műsorába Herczku Ágnest, aki a népzenétől az etnojazzig különböző műfajok csúcsfigurája. Tanult néptáncot és jazzbalettet is, és semmi kétség: ha az éneklés mellett lett volna ideje a tánccal is behatóan foglalkozni, ma táncművészként tisztelnénk a nevét. Megjárta többek között a Honvéd Együttest, a Fonó zenekart és más ismert népzenei társulásokat, majd 1999 óta Nikola Parovval készít közös lemezeket. Első közös munkájuk a Naplegenda táncprodukció volt — ezt máig sikeresen adja elő az Állami Népi Együttes.

A Liszt Ferencdíjas (2016) énekesnő pályája során olyan jazzművészekkel léphetett egy színpadra, mint a legendás fuvolás, Herbie Mann, a szaxofonos Borbély Mihály vagy a gitáros Juhász Gábor. A Nikola Parov Quartet tagjaként pedig etnojazzt énekel — szintén jazzmuzsikusok társaságában.

Az év utolsó beszélgetőpartnere Fullajtár Andrea színésznő lesz, aki ugyan Herczkunál kevesebb szállal kötődik a zenéhez, viszont százszázalékosan közéleti ember, akivel nemcsak színházról, de társadalomról, közállapotokról és erkölcsről is izgalmas beszélgetést lehet folytatni. Szociális érzékenységére bizonyára nagymamája, Galló Olga is nagy hatással volt, akinek vészkorszaki naplója — sajnos töredékesen — könyv alakban is megjelent. Ugyanezt a történelmi válsághelyzetet idézte fel a Müpában bemutatott Radnótiestje, melyen Gyarmati Fanni naplójából is sokat felhasznált. Az előadás zenéjét Dés László és András szerezte.

2021. november 18.

Bohém Rendezvényhelyszín JAZZRAJONGÓK

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: HERCZKU ÁGNES

2021. december 16.

Bohém Rendezvényhelyszín JAZZRAJONGÓK

NÁRAY ERIKA VENDÉGE: FULLAJTÁR ANDREA

Dobos világpolgár

Sok nagyszerű dobost ismerünk, olyat is, akit a legkiválóbbak közé sorolhatunk, Borlai Gergő zenéjének hazai és külföldi rajongói (egy folyvást bővülő közösség tagjai) azonban úgy tartják számon: a negyvenhárom éves muzsikus a világ egyik legjobb dobosa. Mindenesetre tény, hogy Borlai nagyszerűen érzi magát új otthonában, Los Angelesben, ahol projektzenészként éli napjait. Vagyis saját zenekar helyett azzal a sztárral muzsikál, aki épp elhívja koncertezni vagy lemezt felvenni. Akinek épp egy ilyen, a rockos és fúziós grooveokban otthonos dobosra van szüksége. Borlai dobos világpolgár, aki a jazz mélyvizében úszkál: olyanok méltányolják rátermettségét, akik a műfaj trendjeinek meghatározó figurái. Ebbe a kategóriába tartozik a Tribal Tech fusionzenekarból ismert világsztár basszusgitáros, Gary Willis is, aki az alkalmi Divided 3 zenekarban szintén játszik — Borlai most ezzel a nemzetközi csapattal látogat a Müpába.

Az együttesnek nincs gyenge pontja: Willis régi muzsikustársa, Kirk Covington a másik dobos, Katalónia jazzkedvence, Llibert Fortuny játszik altszaxofonon, Szebényi Dániel billentyűzik és Ladányi Andrea táncos improvizációi teszik teljessé a műsort. Borlai Gergő ebben az összeállításban is alighanem legerősebb oldalait mutatja majd meg: bonyolult ütemképleteket, a poliritmika és metrika mesteri alkalmazását, „váltott kezes” gyors riffeket, valamint azt a dinamizmust, melyet Amerikában is oly nagyra értékelnek. Máté J. György

JAZZMŰHELY

BORLAI GERGŐ: DIVIDED 3

Borlai Gergő — dob Közreműködik: N.N. — basszusgitár Llibert Fortuny — szaxofon Kirk Covington — dob Szebényi Dániel — billentyűs hangszerek Ladányi Andrea — tánc

Fotó: Molek Csaba Borlai Gergő