4 minute read
„A »szép éneklés« kultusza nem öncélú”
A Lucrezia Borgia igazi Donizettiremekmű: dallamos, lendületes, romantikus, szenvedéllyel teli, ízlésesen hatásos, zenei színvonalát tekintve pedig a Lammermoori Luciától sem marad el. Bátran műsorra tűzhető tehát a siker reményében — feltéve, hogy rendelkezésre áll ama kevés szopránok egyike, aki el tudja énekelni a címszerepet.
A kalandos sorsú opera 1833. december 26án szólalt meg először a milánói Scalában. A szövegkönyvíró, Felice Romani a librettó cselekményét olyan Victor Hugodrámából merítette, amelyet nem sokkal korábban ismert meg a párizsi közönség. A különösen rövid idő alatt megírt kompozíció címszerepét Henriette MéricLalande, a Scala ünnepelt és határozott fellépésű sztárja énekelte.
A kritika fanyalogva fogadta a bemutatót. „Kicsit jobb, mint középszerű” — írta a szövegkönyvről a Gazzetta privilegiata di Milano. A közönség viszont azonnal megszerette a darabot, amely ennek köszönhetően még ugyanebben az évadban további harminchárom előadást élt meg a Scalában. Emellett azonnal Itáliaszerte és külföldön is megkezdte pályafutását. Az 1840es párizsi bemutató után Victor Hugo elhatárolódott az előadástól, mivel a francia fordítást saját színműve másolataként értelmezte. Csatát nyert a fordító és a közreadó ellen — így aztán az opera franciaországi előadásai csak a tartalom és a karakterek megváltoztatásával folytatódhattak.
A Lucrezia Borgia első londoni előadása 1839ben, Őfelsége Színházában zajlott le. A tengerentúlon az opera először 1843ban, New Orleansben szólalt meg, ezt 1844ben New York követte. Híre tovább vitte a többi földrészre, beleértve Ausztráliát is. A 20. század elejére azonban erősen megritkultak az előadások, bár egyikmásik világsztár — Montserrat Caballé, Leyla Gencer, Beverly Sills, Katia Ricciarelli és Joan Sutherland — időnként vállalta a megmérettetést a mű igényes címszerepében, többnyire koncertszerű előadásokon.
Ellentétben Donizetti egyéb, a bel canto iránt elkötelezett operáival, itt a dráma nem csupán a virtuóz áriákhoz szolgáltat szöveget, fontossága egyenrangú a zenéével. Nem véletlen, hogy a Milánóban
A LUCREZIA BORGIA SIKERÉT A MÜPÁBAN VÉRBELI NEMZETKÖZI ELŐADÓGÁRDA SZOLGÁLJA. A CÍMSZEREPET ÉNEKLŐ SZOPRÁN, AZ OLASZ REPERTOÁRBAN NAGY JÁRTASSÁGGAL BÍRÓ, KIVÁLÓ ATMOSZFÉRATEREMTŐ KÉPESSÉGŰ YOLANDA AUYANET HAZÁJA SPANYOLORSZÁG, ALFONSO D’ESTE, FERRARA HERCEGE MEGSZEMÉLYESÍTŐJE A VILÁGSZERTE ÜNNEPELT BASSZUS HAZÁNK FIA, BRETZ GÁBOR. A MAFFIO ORSINI JELMEZÉBEN SZÍNPADRA LÉPŐ MEZZOSZOPRÁN, PAOLA GARDINA OLASZORSZÁGBAN SZÜLETETT, MÍG A FIATAL VELENCEI NEMES, GENNARO ROMÁN TENOR, ŞTEFAN POP HANGJÁN SZÓLAL MEG. A KÉT ESTÉN LÁTHATÓ ÉS HALLHATÓ PRODUKCIÓ KARMESTERE, A MAGYAR KÖZÖNSÉG ÁLTAL — TÖBBEK KÖZT EDITA GRUBEROVA FELLÉPÉSEIRŐL — RÉGÓTA ISMERT ANDRIJ JURKEVICS PEDIG AZ UKRAJNAI ZBORIV VÁROSÁBAN LÁTTA MEG A NAPVILÁGOT.
tanuló Verdinek is érzékelhetően eszébe jutott ez a mű, amikor tizennyolc évvel később megírta a Rigoletto nyitójelenetét… A premier primadonnája nem törődött bele abba, hogy a darab ne egy, az ő szerepének juttatott, briliáns áriával érjen véget, ezért Donizetti kénytelen volt megírni MéricLalande számára egy bravúros cabalettát, amelyet később visszavont, hogy a haldokló Gennarónak komponált élénk ariosóval („Madre, se ognor lontano”) zárja le az operát. Az utóbbi évtizedekben azonban Monserrat Caballé életre keltette a cabalettát, megmutatva, hogy az dramaturgiai szempontból is megállja a helyét, ha igazi drámai kifejezőerővel rendelkező szoprán énekli. A Müpa előadásának rendezője, Anger Ferenc mindeddig csak koncertszerű előadásban találkozott a darabbal, így most örömmel és a felfedezés izgalmával közeledik a ritkaságnak számító csemegéhez.
Közel állnak önhöz a bel canto operák?
Ez a műfaj megkerülhetetlen, mondhatni az operatörténet „aranymetszéspontjában” helyezkedik el — s mivel deklaráltan a szép éneklésről szól, bizonyos értelemben a műfaj alfáját és ómegáját képviseli. A tökéletes énektechnika és a mármár önmagáért való vokalitás itt ér a csúcsra. Onnan határozza meg a többi operát is, amelyek tovább fejlesztik vagy épp modernizálva meghaladják a bel canto stílusát.
Félig szcenírozott előadás megrendezésére kapott felkérést.
Vonzó a lehetőség, hiszen jelentős kihívást rejt magában, ugyanis különleges feladat nem hagyományos színházi térben dolgozni. A miénk valójában nem félig szcenírozott, hanem megrendezett, színpadra vitt előadás lesz — a Müpa adottságaihoz alkalmazkodva. A színpad kiváló akusztikájú és mindenre alkalmas, még ha nincs is zsinórpadlás.
Megköti a rendező kezét, vagy éppen megmozgatja a fantáziáját, hogy a rendezői feladat nem hagyományos?
A kezét bizonyosan nem köti meg. Egy rendező általában a legritkább esetekben kezd kőszínházi produkcióban — inkább kollégiumi szoba, folyosórészlet, udvar képviseli első kísérleteinek helyszínét. Én is keresztülhaladtam ezeken a fázisokon. Most visszaköszönnek a régi izgalmak: mit jelent nem hagyományos térben megoldani a feladatot? Ugyanakkor azonban a Müpa grandiózus adottságai a nézőtér és a színpad viszonyában kőszínházi feladatot képviselnek. Egy bel canto oprea seria esetében talán nem szükségmegoldás a statikusabb, elsősorban az énekesek igényeit figyelembe vevő rendezés. A hagyományos, alapvetően a zenéből kiinduló koncepció hasznos hátteret kínál, hiszen a rendezőnek az adott stílushoz igazodva kell a teret használnia. A Lucrezia Borgia koncentrált és egyszerű történet, ezt azonban kiegészíti és teljessé teszi az a felfokozott, érzéki zeneiség, amely a bel canto stílus sajátja. Rájövünk, hogy a „szép éneklés” kultusza nem öncélú, hanem erőteljesen hozzájárul a karakterek és a történet részletgazdagságához. A mi előadásunk dramaturgiailag szinte ugyanolyan lesz, mint egy Wozzeck vagy Toscaprodukció.
Milyen lehetőségeket kínál a rendező számára a kórus?
Vannak terveim a kórussal — bár a Lucrezia Borgia nem kórusopera. A mű kórusrészei nagyon kényesek és igényesek, kifinomult megszólalást igényelnek. Ezáltal meg is növekedik a kórus jelentősége, amely a történetben is fontos szerepet játszik, különösen az utolsó felvonásban. Szeretek hangsúlyt helyezni a kórusra és a segédszereplő gárdára — például a táncosokra. Esetünkben az énekkar viseli ezt a terhet. Tóth Anna
2021. november 18., 20.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
DONIZETTI: LUCREZIA BORGIA
— FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS
Alfonso d’Este, Ferrara hercege — Bretz Gábor Lucrezia Borgia — Yolanda Auyanet Maffio Orsini — Paola Gardina Gennaro, fiatal velencei nemes — Ştefan Pop Közreműködik: Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Pannon Filharmonikusok Látvány- és díszlettervező: Zöldy Z. Gergely Jelmeztervező: Szelei Mónika Zenei asszisztens: Alessandro Amoretti Rendező: Anger Ferenc Vezényel: Andrij Jurkevics
