6 minute read
Cohen fákkal és két rózsával
Az éneklésben is kiváló, népszerű jazzbőgős, AVISHAI COHEN új zenekarával és új repertoárral tér vissza korábbi sikereinek helyszínére.
Talán egyikük sem bánná különösebben az összehasonlítást: Avishai Cohen és Sting jazzbőgősök egyaránt híres énekesek lettek, kezükben a hangszerükkel — Cohen persze ritkábban basszusgitározik. A köztudatban viszont kevésbé szerepelnek dalszerzőként, holott mindkettőjük esetében ez volt az átütő siker záloga.
Cohen tizennégy éves kora óta kétlaki, felváltva él Izraelben és az Egyesült Államokban. Chick Corea figyelt fel rá New Yorkban, meghívta zenekarába, és ő is adta ki Cohen első saját albumait. Cohen igazi világpolgár, aki Amerikában elmerült a neolatin nyelvű kultúrákban is. Zeneszerzőként, zenekarvezetőként a különböző zenei világok egymásra hatásának megtermékenyítő erejében hisz — nem az olcsó koktélokban. Erre utal 2004es albuma, az At Home címe is. A Stinggel való összehasonlítást indokolhatja az is, ahogy 2008as lemezét (Gently Disturbed) fogadta a közönség és a kritika: ezzel ért fel a csúcsra, az azóta saját jogukon is sztárrá vált Shai Maestro zongoristával és Mark Guiliana dobossal.
Cohent itthon különösen sokan kedvelik azóta, hogy a Müpában eljátszotta Seven Seas című albumának elragadóan szép számait. A világjárvány előtt még arra készült, hogy ötvenedik születésnapja alkalmából ötven koncertet ad ötven országban, mi is nagyon vártuk. De kényszerűen otthon maradva továbblépett, merész, kísérletező stúdiófelvételeket adott közre online a karantén idején, és így ismerkedett meg új felállású, de a bevált koncepciót továbbvivő triójának dobosával is. Az izraeli hölgy, Roni Kaspi Amerikában tanult, ahogy annak idején Cohen is. Az új zongoristának viszont vannak magyar zenész barátai: az azeri származású, autodidakta Elchin Shirinov a Dés—Fenyvesi—Szandai hármast egészítette ki egy 2017es, pompás Hunnialemezen (Maiden Tower).
A budapesti koncert koncepciójának fő eleme tehát minden bizonnyal az Arvoles című új triólemez lesz, amelynek címe a ladino nyelvjárásban fákat jelent. Ezt is Shirinovval vették fel, de azért érezhető, hogy bármennyire virtuóz és lendületes is a zongorázás, a komplex ritmusok, élesen karakteres dallamok, ábrándokat is megjeleníteni képes harmóniák, a földre visszahúzó repetitív perkusszivitás szinte az első hang után felismerhetően Cohen szerzői jegyei. Az örökmozgó bőgős, vírus ide, pandémia oda, már a Göteborgi Szimfonikusokkal is kiadott idén egy közös albumot azt követőn, hogy az utóbbi időben szimfonikus zenekarok egész sorával koncertezett izgalmas produkciókban. Ennek a még újabb, Two Roses című lemeznek is várhatóan felcsendülnek egyes darabjai Budapesten. Zipernovszky Kornél
2021. december 8.
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
AVISHAI COHEN TRIO
Avishai Cohen — nagybőgő Elchin Shirinov — zongora Roni Kaspi — dob
Jazz. Avishai Cohen Trio.
Avishai Cohen JAZZ 2021. november—december
Catrin Finch & Seckou Keita
Húrok varázsa
Fotó: Andy Morgan
A világzene nagy vívmánya, hogy különböző, egymástól távoli kultúrák találkozhatnak és szerves kapcsolatba léphetnek egymással. E találkozások során gyakran azt is megtapasztaljuk, hogy két jelenség, amelyet egymástól távolinak hittünk, valójában nagyon is közel esik egymáshoz. A walesi Catrin Finch és a szenegáli Seckou Keita hangszereik, a hárfa és a kora közös jellegzetességei mentén építette fel különleges világát.
Mindkét hangszer története a régmúltba vezet vissza — a mi európai kultúránk a hárfát ismeri jobban. A kora mesés históriája szerint évszázadokkal ezelőtt, amikor a dzsinnek, az afrikai bozót szellemei a legelső korát Jali Mady griotnak (a griot köztiszteletben álló afrikai történetmesélő) adták, az huszonkét húros volt. Amikor Jali Mady meghalt, griottársai az ő emlékére eggyel csökkentették a húrok számát. A történet talán megéreztet valamit a tradicionális szellemiségből, mely a korát övezi. Ezt vegyítik a duó tagjai Catrin Finch ugyancsak autentikus zenevilágával, az ősi kelta hagyatékkal, a hárfa történetének legmélyebbre nyúló gyökereit keresve. A különböző ritmikák, a hangolásbeli eltérések, a húrok keményebb és puhább hangjai kettejük találkozásakor kiegyenlítődnek, közös nevezőre jutnak és egy korábban nem létezett, mégis azonnal szimbiotikusnak ható, együtt lélegző muzsikát eredményeznek: a varázslatos élmény garantált!
2021. november 9.
Fesztivál Színház
CATRIN FINCH & SECKOU KEITA
Az örmény–magyar
kapcsolat
A 20. század elejének romantikus idealizmusa, az akkori falvak nehézkes megközelíthetősége és persze a nemzeteket felemelő mozgalmak hozták el a városokba a népzenét. A népzene megváltozott, koncerttermi muzsika, magasztos eszmék eszköze, egyfajta szentség lett, mégis, az átalakított folklór mögött is ott érezzük az eredendő erőt, és ez persze Bartók és az övéhez hasonló munkát végző népzenekutatók érdeme — ő az egyik viszonyítási pont.
Bartók az 1930as években Anatóliába utazott. Több olyan faluban is járt, amelyet évszázadok óta örmények laktak, az általa ott gyűjtött zenék egy része tehát örmény eredetű. A Gurdjieff Ensemble és Lusine Grigoryan zongoraművész a bartóki gyűjtések és az örmény zenetudomány megalapítója, Komitasz Vardapet dallamai között keresi a kapcsolatot. Az együttes Georgij Ivanovics Gurdzsijev spiritiszta, misztikus tanító után kapta a nevét, aki a török dervistánchoz hasonló kerengéssel juttatta el az élők és holtak közötti ismeretlen sávba híveit. Gurdzsijev tanai hirdetésére intézeteket alapított, „Negyedik út”ként emlegetett filozófiáját, az önmegismerés egy formáját világszerte oktatják: szúfi, buddhista és más hatások is felfedezhetők gondolataiban. Levon Eskenian vezetésével a Gurdjieff Ensemble varázslatos utazásra invitálja a hallgatóságot.
2021. november 23.
Fesztivál Színház
THE GURDJIEFF ENSEMBLE — KOMITAS, BARTÓK, GURDJIEFF
The Gurdjieff Ensemble: Emmanuel Hovhannisyan — duduk, zurna, pku Avag Margaryan — blul, zurna Armen Ayvazyan — kamancha Aram Nikoghosyan — úd Meri Vardanyan — kanon Vladimir Papikyan — santur, ének Davit Avagyan — tar Mesrop Khalatyan — dap, dhol, tmbuk Norayr Gapoyan — duduk Közreműködik: Lusine Grigoryan — zongora Hangszerelő, művészeti vezető: Levon Eskenian
The Gurdjieff Ensemble
Schunda-vasárnap
Két magyar vonatkozású hangszerről már sok mindent elmondtak a Világraszóló minifesztivál elmúlt nyolc évében, de még mindig izgalmas arra gondolni, hogy a cimbalom itthon elsődlegesen ismertté vált formája és a tárogató egyetlen hangszerkonstruktőr és gyáros, a cseh származású Schunda Vencel József munkásságához köthető. Schunda — mai fogalmakkal élve — rátermetten menedzselte vállalkozását, értett a marketinghez, s így gyárának hangszereit Európaszerte vásárolták. Ami pedig a Világraszóló fesztivált illeti: ha egy koncertsorozat ilyen hosszú életet él, bizonyára jók a főszereplők.
A nagyszerű Balogh Kálmán ezúttal Szabó Dániel és Ion Curtean közreműködésével mutatja be a cimbalom sokoldalúságát — például az instrumentum által felkínált improvizatív lehetőségeket —, és közösen idézik meg a legendás, sokak által a világ valaha élt legjobb cimbalmosának tartott Toni Iordache emlékét. Ami a tárogatót illeti, a hangszer sokféle jellegzetességének érzékeltetésére Borbély Mihálynál keresve sem lehetne jobb muzsikust találni, hiszen a népzenétől a jazzen át a kortárs műfajokig minden területen otthonosan mozog kivételes játéktechnikájával. Az érdeklődőket a délutáni pódiumbeszélgetéssel invitálják a szervezők hangszerismereti utazásra, míg délelőtt Paár Julcsi énekes és zeneterapeuta, a mind sikeresebb Dalinda és Bazseva zenekarok tagja várja a legfiatalabbakat gyerekeknek szóló mesekoncertjével.
2021. november 28., 11.00
Átrium VILÁGRASZÓLÓ
PAÁR JULCSI — HANGOLÓ: KEREKERDŐ
— CSALÁDI KONCERT
Paár Julcsi — ének, mese Közreműködik: Csernók Klára — hegedű Papp Endre — brácsa Szabó Dániel — cimbalom Bognár András — bőgő Csiki Gergely — tánc
2021. november 28., 19.00
Fesztivál Színház VILÁGRASZÓLÓ
CIMBALOM ÉS TÁROGATÓ 2021
Közreműködik: Borbély Mihály — tárogató Balogh Kálmán, Ion Curtean, Szabó Dániel — cimbalom György Mihály — gitár, buzuki Mihó Attila — hegedű Papp Endre — brácsa Bognár András — nagybőgő Dés András — ütőhangszerek Berecz András — ének
2021. november 28., 17.30
Átrium VILÁGRASZÓLÓ
RÉGI HANGSZEREK, ÚJ UTAK
— PÓDIUMBESZÉLGETÉS
Az örök fado
Aki először találkozik a portugál fadóval, talán nem is sejti, hogy ez a szigorú szabályokkal rendelkező, hagyományos muzsika mennyire jól alkalmazkodik más műfajokhoz, vagy éppen mennyire alkalmas a kísérletezésre. A Müpában már többször hallott Mariza koncertjei is ezt bizonyították, most pedig itt az újabb szenzáció, a katalán producer, zeneszerző Raül Refree és a portugál énekes, a korábban még az operába is belekóstoló Lina Rodrigues közös projektje.
Alapvetően fadoklasszikusok felé fordultak: a portugál nemzeti hős, a műfaj nagyasszonyának, Amália Rodriguesnek az idők során megnemesedett dallamait dolgozták fel. Refree a fado sorsszerűen végzetes drámáját modern elektronikával fűszerezte, de úgy, hogy az a műfaj természetességéből nem vesz el semmit, inkább tovább erősíti a dalok örök érvényét azáltal, hogy a mában is aktuálisnak mutatja be azokat. Lina egyszerre fátyolszerűen lebegő és mélyre hatoló hangja új fejezetet nyitott a fado történelmében, hiszen amennyire előremutató hozzáállással énekel, annyira érezni mögötte az ősök árnyékát, a felemelő hagyaték erejét. Kettejük eddig soha nem hallott eredeti megközelítése azt mutatja be, hogy a múlt és a jelenkor között hogyan alakul ki jövőbe mutató folytonosság. Végső Zoltán
2021. december 9.
Fesztivál Színház
LINA RAÜL REFREE
Lina és Raül Refree
