Operatórium

36 Hollerung Gábor KLASSZIKUS 2022. augusztus—október

Fotó: Csibi Szilvia, Müpa OPERATÓRIUM

„Kérlek, ne ijedj meg! 250 szoprán, 160 alt, 180 tenor és 250 basszus van; a zenekari szekciók is lenyűgözőek: 24 első hegedű, 20 második hegedű, 16 brácsa, 16 cselló, 16 nagybőgő…” — írta Dvořák fiatalabb kortársának és barátjának, a cseh zeneműkiadó és koncertszervező Velebín Urbáneknek 1884. március 14-én, a Stabat Mater londoni bemutatójának próbája után. A premiert maga a szerző vezényelte a Royal Albert Hallban.

Az ismert mondás szerint „még a Jóistennel is csehül társalgó”, kezdetben még Wagner nyomdokain komponáló, 35 éves koráig csak világi témákkal foglalkozó Dvořák vallásos áhítatának első tanúbizonysága ez a kompozíció, amelynek keletkezését három kisgyermeke elvesztésével szokták összefüggésbe hozni. És bár az első, rövidebb, csak zongorakíséretes változat valóban a kétnapos Jozefa halálával egyidőben keletkezett, ezt követően még befejezett egy operát, megírt egy zongorás triót és egy vonósnégyest. A másik két gyermek tragédiája után jött létre a ma ismert tíztételes, gazdagon hangszerelt, monstre előadói apparátusra szánt mű, amely a könnyed-népies, majd wagneri darabok utáni stílusváltásról is tanúskodik. Dvořák mindinkább a klasszikus formák és a hagyományos kifejezésmód felé fordult, megőrizve a szláv dallamosságot. E folyamat legfontosabb állomásai közé tartozik a Stabat Mater is.

A 13. században élt ferences szerzetesnek, Jacopone da Todinak tulajdonított szöveg mintegy száz megzenésítéséből ez a leghosszabb és leginkább „vizuális” megfogalmazás. Lényege nem elsősorban a szöveg zenébe öntése, inkább a vers hangulatainak, vízióinak kifejezése. A Dvořák külföldi népszerűségét megalapozó kompozíció az emberi hangok és a gazdag zenekari színek kombinációját alkalmazza. A darab tíz részre tagolt szerkezete fenséges, kifejező ívet hoz létre — ívet, amely a haláltól és a szenvedéstől a félelemérzeten és a fájdalmas meditáción át a végső, életigenlő katarzisig vezet. A romantikus felfogásnak megfelelően Dvořák bátran élt operai eszközökkel a mű megírásakor.

Talán nincs még egy olyan előadógárda ma Magyarországon, amely számára testreszabottabb feladat volna a grandiózus oratórium előadása, mint a muzsikusoknak az a válogatottja, amely a Müpában szólaltatja meg Dvořák Stabat Materét október 1-jén, A Zene Világnapján. A Budafoki Dohnányi Zenekar és a Budapesti Akadémiai Kórustársaság minden bizonnyal ezúttal is komplex élményt nyújt majd a színfalak mögött megszólaló égi kórussal, a témához kapcsolódó képzőművészeti alkotások kivetített képével és négy kiváló operaénekessel: a sokszoros díjnyertes drámai szoprán Miksch Adriennel, a gyönyörű hangú mezzoszoprán Schöck Atalával, a számos versenyen győzelmet aratott tenorral, Brickner Szabolcssal, valamint Cser Krisztiánnal, aki a legmerészebb ígéreteket valóra váltó, kiváló basszus. A produkció szellemét meghatározó és megvalósítását irányító karmester Hollerung Gábor, akit alkata szinte predesztinál arra, hogy ilyen nagyszabású és komplex művészi kihívások követelményeinek feleljen meg. Tóth Anna

A romantikus felfogásnak megfelelően Dvořák bátran élt operai eszközökkel a mű megírásakor.

2022. október 1.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

DVOŘÁK: STABAT MATER

Közreműködik: Miksch Adrienn — szoprán Schöck Atala — mezzoszoprán Brickner Szabolcs — tenor Cser Krisztián — basszus Budapesti Akadémiai Kórustársaság (Karigazgató: Balassa Ildikó) Budafoki Dohnányi Zenekar Vezényel: Hollerung Gábor