Amikor magadra maradsz ..
Sigmar Polke művére
Amikor magadra maradsz, igen, üres a lét, bár nyüzsgés mindenütt, madár száll, szól a zene, dobolás hangja zörög, érrendszered kősodrása a talpadig súlyt. Mégis ajkad mosolyra fordul,mozdulni próbálsz, hadonászol és szaladgálsz. Szárnyaid széttárod,fenséges vagy ,erőt mutatsz, hogy ne legyen veled gond,ne zavarj. Hiszen olyan kínos, ha nem tudsz besimulni ,csivitelni, na… Inkább álmokba révedsz, szorgos nyuszi dobol, veri a ritmust neked, szedd össze magad…figyelj a hangzásra.. Amikor tested kiteljesedik, agyad pörögni kezd, talán előbbre jutsz…. Az apró szemcsék összeállnak, fényesen domborodnak a sárgás bronzselyemben és a szerelem reménye elsodor majd . Puha nyúlfülek simogatnak és elfeledkezel a nyomorról, a gyerekkorod vidámsága egy pillanatra végig fut a kifeszített testeden. Fényes reggelen talán úgy ébredsz, hogy igen, szárnyalni kell a fémes létben . A halál nem riaszt. Szövött takaró,mintás falak , házmeleg övez, veled a világ,fogadd el. Szép vagy és nemes,tárgyaid ismert játékszerek, na ugye, nem riasztanak, Szép a világ.
jelige=kutya