FRIKTION
MARTIN C. HERBST LEVENTE HERMAN
14.10.2020–27.11.2020
FRIKTION
MARTIN C. HERBST LEVENTE HERMAN
Kurator Richรกrd Kosinsky
FRIKTION – eine Ausstellung von Martin C. Herbst und Levente Herman
2 Portraits und Tradition – Landschaften und Tradition. Zwei Genres, welche durch erworbene und festgelegte Konnotationen auch historisch bestimmt werden. Beide Genres sind Repräsentationsmittel auch in dem Sinn, dass sie ihren Gegenstand (erneut) vergegenwärtigen – im Falle der beiden Künstler ist dies mehrfach zutreffend. In den Werken von Martin C. Herbst wird durch die Spiegelflächen, die seine Arbeiten bestimmen, auch der Blickpunkt des Betrachters gebrochen und vervielfältigt. Die Existenz der Kunstwerke in einer kontinuierlichen Transition bietet keinen Ruhepunkt, die Möglichkeiten der Wahrnehmung wechseln in den Permutationen mit kompletter Verhüllung. Die unrealistische Greifbarkeit der Gemälde von Martin C. Herbst ist eine Illusion, in welcher seine MotivZitate und suggestiven Portraits bekannt wirken können und an die Züge von jemandem erinnern, dessen Name uns nicht einfällt. Die barocken und manieristischen Motive sind mehr als ein Herbeischwören der Vergangenheit. Die Spiegelflächen stellen gleichzeitig eine Selbstreflexion dar, durch welche die Erkenntnis an sich angezweifelt wird – die Tradition mit all ihren Konnotationen erhält ein Fragezeichen. Die Portraits werden zu den Besucher/ innen zurückgekoppelt und halten diese physisch, mental und während des Erkenntnisprozesses in ständiger Bewegung. In den Gemälden von Levente Herman ist der Mensch nur durch seine Zeichen und hinterlassenen Spuren anwesend, bleibt aber trotzdem unvermeidbar. Seine Landschaften vermitteln in ständiger Präsenz, unendlich verunsichernd die Anwesenheit des Charakters – das Fehlen des menschlichen Körpers steigert nur die drohende Melancholie der Landschaft. Die Passivität des Landschaftsbilds, das Fehlen von Elementen, die den Blick leiten, erwecken ein Gefühl
der Regungslosigkeit und der Zeitlosigkeit – die Gemälde von Herman Levente sind unendlich. Menschliche Konstruktionen stehen mit einer selbstverständlichen Robustheit da, dort wo die Besucher/innen sie wahrnehmen, und sie werden auch immer dort stehen. Es ist jedoch diese vorgetäuschte Ruhe unter der Oberfläche, welche die Spannung verursacht. Die Pilzwolke der Atombombe, das pure Dasein der Gebäude, implizieren, dass etwas passiert ist. Die Zeitlosigkeit wird somit der Vergänglichkeit der Zeit entgegengehalten. Die gegensätzliche Logik der Portraits und Landschaften in der Ausstellung führt zu einer Friktion: während die Oberfläche von Herbsts Arbeiten die Besucher/innen in Bewegung hält, werden diese gleichzeitig von Hermanns Gemälden „eingefroren“. Die spiegelnde Oberfläche der Portraits leitet die Besucher/innen und positioniert diese von sich aus und bietet ihnen Anhaltspunkte mit Motiven aus der künstlerischen Tradition. Herbst setzt die Logik des Repoussoir in den Mittelpunkt, den Grundgedanken des Kunstbegriffs aus der Barockzeit, welcher bei den Landschaften von Herman bewusst weggelassen wird. Bei Hermans Gemälden bestimmt die Landschaft mit ihrer Eindeutigkeit und Einfachheit weder einen Blickpunkt noch eine Höhe oder einen Bezug. Sie zeigt sich frontal und trifft so auf die Besucher/innen. Die Anwesenheit oder das Fehlen des Elements, welches die Besucher/innen positioniert, bestimmt somit grundlegend die Orientierung für die Besucher/innen: während die Portraits konfrontieren, beziehen die Landschaften die Besucher/innen mit ein. In der Ausstellung wird somit ein Interpretationsraum geschaffen, in dessen Fokus die Besucher/ innen und deren Möglichkeiten des Betrachtens stehen. Richárd Kosinsky
3
FRICTION – exhibition of Martin C. Herbst and Levente Herman
4 Portraits and tradition - landscape and tradition. Two genres historically defined by connotations acquired and stuck. Both are means of representation, in the sense that they are making their subject to be present – in the case of the two exhibiting artists this is true on multiple levels. Martin C. Herbst’s primary point of reference in his art is the painterly tradition, which reflects on with his own paraphrases. Not unlike as his works do, because in the reflective surfaces that also define his whole work, the beholders point of view is distorted or multiplied. The artworks exist in a constant transition which does not offer a resting point, in the permutations the possibilities of recognition alternate with complete concealment. The unrealistic palpability of Herbst’s paintings is an illusion, in which his peculiar motif evocation and suggestive portraits may have a familiar effect, recalling the traits of someone whose name one just cannot quite recall. But Herbst’s Baroque and Mannerist motifs are more than mere evocations of the past, the mirror surfaces are also self-reflections, and through this cognition itself comes into doubt - the tradition, with all its connotations, is questioned. His portraits feed back to the beholder, keeping the viewer in constant motion physically, mentally and in the process of cognition. In Levente Herman’s painting human presence can only be felt through its signs and traces left behind, but it is still unavoidable. Herman’s landscapes suggest the character’s presence in a constant present tense, in an infinitely irksome way - and
the lack of a human presence only exacerbates the threatening melancholy of the landscapes. The passivity of the landscape, the lack of directing elements that control the gaze of the beholder creates a feeling of stillness and a sense of timelessness – therefore Herman’s paintings are endless. Human constructions have stood in the landscapes with obvious robustness and will always stand where the viewer has stumbled upon them. It is precisely this apparent calm under the surface that causes tension. The mushroom cloud of the atomic bomb, the mere existence of the buildings suggest that something has happened. Timelessness is thus confronted with the passage of time. The opposite logic of the portraits and landscape of the exhibition are in friction: while the surface of Herbst’s works put the beholder in motion, Herman’s paintings freezes them. The reflective surface of the portraits guides the viewer, places them relative to itself, and provides support for the cognition with elements borrowed from the artistic tradition. Herbst makes repoussoir, the logic of a Baroque painting tool, the central element of his painting, which is consciously eliminated from Herman’s landscapes. In Herman’s paintings, the landscape, with its unequivocalness and simplicity, does not mark a point of view, an elevated outlook or relationship, it shows itself in absolute and meets the viewer. The presence or absence of an element that guides the gaze and thus positions the beholder fundamentally determines the orientation of the reception: while portraits face the viewer, landscapes incorporate them. In this way, the exhibition creates a space of interpretation that focuses on the recipient and the possibilities of beholding. Richárd Kosinsky
5
6
FRIKCIÓ – Martin C. Herbst és Herman Levente kiállítása
Portrék és tradíció – tájkép és tradíció. Két műfaj, melyeket történetileg is meghatároznak a magukra vett és épített konnotációk. Reprezentációs eszközök, a szónak abban az értelmében is, hogy tárgyukat (újra) jelenvalóvá teszik – a két kiállító művész esetében ez többszörösen is igaz. Martin C. Herbst művészetében elsődleges hivatkozási pont a festészeti tradíció, amelyre egyéni parafrázisaival reflektál. Akárcsak művei, hiszen a szintén egész munkásságát meghatározó tükörfelületekben a befogadói nézőpont is ferdül vagy megsokszorozódik. A művek állandó tranzícióban való létezése nem kínál nyugvópontot, a permutációkban a megismerés lehetőségei a teljes elrejtőzködéssel váltakoznak. Herbst festményeinek valószerűtlen kézzelfoghatósága illúzió, amelyben motívumidézése és szuggesztív portréi ismerősen hathatnak, felidézve egy olyan valaki vonásait, akinek nem akar eszünkbe jutni a neve. Herbst barokk és manierista motívumai többek múltidézésnél, a tükröződő felületek egyben önreflexiók is, és általuk a megismerhetőség válik kétségessé – a tradíció, annak minden konnotációjával együtt, kérdőjelet kap. Portréi visszacsatolnak a befogadóhoz, így fizikailag, mentálisan és a megismerés folyamatában is állandó mozgásban tartják a nézőt. Herman Levente festészetében az ember csak jelein, hátrahagyott nyomain keresztül érzékelhető, de mégis kikerülhetetlen. Herman tájképei állandó jelenidőben, végtelenül zavarba
ejtő módon sugallják a karakter ittlevőségét – az emberi test hiánya pedig csak fokozza a tájak fenyegető melankóliáját. A tájkép passzivitása, a befogadó tekintetét irányító, terelő elemek hiánya a mozdulatlanság és időtlenség érzetét kelti – Herman festményei végtelenek. Az emberi építmények magától értetődő robusztussággal álltak és fognak ott állni mindig is, ahol a néző beléjük botlott. A felszín alatt azonban éppen ez a látszólagos nyugalom okoz feszültséget. Az atombomba gombafelhője, az épületek puszta léte feltételezi, hogy valami történt. Az időtlenség így kerül szembe az idő múlásával. A kiállítás portréinak és tájképeinek ellentétes logikája súrlódik: míg Herbst munkáinak felülete mozgásban tart, addig Herman festményei ledermesztenek. A portrék tükröződő felülete vezeti a befogadót, elhelyezi magához képest, és kapaszkodókat nyújt a művészeti tradícióból kölcsönzött elemeivel. Herbst a repoussoirt, annak a barokk festészeti eszköznek a logikáját teszi meg központi elemévé, amely tudatos módon hiányzik Herman tájaiból. Utóbbi festményein a táj a maga egyértelműségével és egyszerűségével nem jelöl ki nézőpontot, magaslatot vagy viszonyt, frontálisan mutatja meg magát és találkozik a nézővel. A tekintetet és így a befogadót pozícionáló elem megléte vagy hiánya alapjaiban határozza meg a befogadás orientációját: míg a portrék szembesítik magukat, addig a tájak bevonják a nézőt. A kiállításban így létrejön egy olyan értelmezési tér, amelynek fókuszában a befogadó, illetve a befogadás lehetőségei állnak. Kosinsky Richárd
7
8
Martin C. Herbst I Amina I 99x128x28 cm I 2017
9
Martin C. Herbst I Amina and other works I studio view
10
Martin C. Herbst I Brain 6 I mixed media I 2012 I view 1
11
Martin C. Herbst I Brain 6 I mixed media I 2012 I view 2
12
Martin C. Herbst I Lena dressed in blue I oil on mirrored plexi I 2015
13
Martin C. Herbst I Lena dressed in blue I oil on mirrored plexi I studio view
14
Martin C. Herbst I ReRe2.V.27 I 28 cm I studioview 2 from slightly left
15
Martin C. Herbst I ReRe2.V.27 I 28 cm I Varfok Gallery opening I 2019
16
Martin C. Herbst I Take my eyes I mixed media I 150x440 cm I 2014
17
Martin C. Herbst I Take my eyes I mixed media I 150x440 cm I 2014 I studio view 1
18
19
Martin C. Herbst I Sphere Lena I 23x75 cm I 2020 I studio view
20
Herman Levente I Nulladik kilomĂŠter I olaj-vĂĄszon I 150x100 cm I 2020
21
Herman Levente I Mese I olaj-vรกszon I 100x80 cm I 2020
22
Herman Levente I Led I olaj-vรกszon I 100x80 cm I 2020
23
Herman Levente I Lila kรถd I olaj-vรกszon I 120x100 cm I 2020
24
Herman Levente I Blokk I olaj-vรกszon I 120x100 cm I 2020
25
Herman Levente I RĂŠt I olaj-vĂĄszon I 120x100 cm I 2020
26
Herman Levente I Atom terrรกrium I olaj-vรกszon I 100x120 cm I 2020
27
Herman Levente I EgyszemĂŠlyes I olaj-vĂĄszon I 150x200 cm I 2020
28
Herman Levente I Vรกros I olaj-akril-vรกszon I 100x50 cm I 2020
29
Herman Levente I Atomtรกj I olaj-vรกszon I 90x50 cm I 2020
30
Herman Levente I Golyรณ I olaj-vรกszon I 100x120 cm I 2020
HERMAN LEVENTE Marosvásárhely, 1976 Egyéni kiállítások 2019 A kéreg ritmusa, Új Kriterion Galéria, Csíkszereda (RO) 2018 A kéreg ritmusa, Várfok Galéria, Budapest (H) 2017 Menj haza, Várfok Project Room, Budapest (H) 2016 Illúzió – Várfok Galéria, Budapest (H) 2015 Tetrisz – Várfok Galéria, Budapest (H) Csoportos kiállítások 2019 Art Market Budapest (Várfok Galéria) 2018 Fekete – Várfok Galéria, Budapest (H) 2017 Art Market Budapest (Várfok Galéria) 2016 Kertek és műhelyek. Az Élesdi Művésztelep 20 éve, Műcsarnok, Budapest (H) 2014 ‘Szögletek’, Várfok Galéria, Budapest (H)
31
MARTIN C. HERBST Salzburg, 1965
32
Egyéni kiállítások 2020 Martin C. Herbst – revisited, Christopher Cutts Gallery, Toronto (CAN) MCH, Galeria Contrast, Barcelona (ESP) 2019 Esszencia – Várfok Galéria, Budapest (H) 2018 FOCUS AUGUST – Le Royer, Montreal (CAN) Hidden Treasures – Zemack Gallery, Tel-Aviv (ISR) 2017 positions – BEGE Galerien, Ulm (D) 2015 Wunderkammer – Várfok Galéria, Budapest (H) Martijn van Wenen, Wanrooij Gallery, Amsterdam (NLD) Csoportos kiállítások 2019 ANTOHER DREAM – Zemack Gallery, Tel-Aviv (IL) THE POWER OF THE PORTRAIT – Christian Marx Galerie, Düsseldorf (D) 2018 Summer show 2018 – Zemack Gallery, Tel-Aviv (IL) Fekete – Várfok Galéria, Budapest (H) The Art of Portrait – Boloix Fine Arts, Ketchum (USA) Metall 3 – Porfzheim Galerie, Pforzheim (D) 2017 A cup of Sugar – Exhibit A Gallery, Corning, New York (USA) Einfach GroßBARTig – Bege Galerien, Ulm (D) 2015 Eleven years – Anthony Brunelli Fine Arts, Binghamton (USA)
Osztrák Kulturális Fórum 1068 Budapest, Benczúr u. 16. Nyitva tartás/Öffnungszeiten: H-P 9:00 – 16:00 Tel.: +36-1-413-3590 E-mail: budapest-kf@bmeia.gv.at www.okfbudapest.hu
Felelős kiadó / Verantwortliche Herausgeberin: Regina Rusz igazgató / Leitung Österreichisches Kulturforum Program és szervezés / Planung und Organisation: Vörös Fábián Design: Szalay Éva