Első fejezet A nagy Stephen King egy ízben azt írta, hogy nem érdemes apróságokon görcsölni. Elég sokáig töprengtem ezen, és végül arra jutottam, hogy nem tudok maradéktalanul egyetérteni vele. Tudom, mit akar mondani: kicsire nem adunk, van éppen elég nagy gond az életünkben, ne húzzuk fel magunkat hétköznapi semmiségeken; de néha az apróságoknak szentelt figyelem segíthet át bennünket a nagy gondokon. Vegyünk például engem: annyi eget-földet rengető esemény ütött be nálam, mellettem és alattam, hogy attól a legtöbb ember az idegosztályon kötött volna ki, de én próbálok nem agyalni az ilyeneken. Rohadjon csak szép csendben, ez az én filozófiám. Így egészséges, nem igaz? Fókuszáljunk inkább a hétköznapi, nem igazán végzetes ügyekre, hogy eltereljük a figyelmünket a súlyos lelki csapásokról, amelyek egymást érve akarnak bedarálni minket. Ide vezetett a filozófiám, de a katonaösztönöm azt súgja, hogy előbb-utóbb elmérgesednek a dolgok.
9