„Sok könyvet olvastam ultrafejlett galaktikus birodalmakról, ûrhajókról meg effélékrôl, de az Anyag biztos befutó. Hi-tech kütyük, grandiózus díszletek, sziporkázó poénok, mindez egy megkapóan emberi történetbe csomagolva… Mi kell még?” wired.com „Banks egy bûvész ügyességével zsonglôrködik a fogalmakkal és elméletekkel. Elegáns formában, emészthetôen tálalja sajátos, mélyen humanista filozófiáját.” scifi.com „Banks a háború létjogosultságát kérdôjelezi meg, és azt a manapság különös aktualitással bíró kérdést feszegeti, hogy szabad-e saját értékrendszerünket másokra erôltetni. Teszi mindezt olyan invenciózusan és finom humorral, hogy kalapot emelek elôtte!” Scotland on Sunday „Sziporkázóan szellemes, mégis fajsúlyos történet, amely magába szippantja az olvasót, és a bombasztikus végkifejletig el sem ereszti.” Waterstone’s Books Quarterly „Vérprofin megírt tanmese bocsánatos bûnökrôl és megbocsáthatatlan erényekrôl, tele felejthetetlen szereplôkkel és mesteri high-tech leleménnyel. Az Anyag igazi Banks-csemege. Ínyencek elônyben!” Publishers Weekly
A szerzô eddig megjelent mûvei az Agave Könyvek gondozásában:
Iain M. Banks A játékmester Sötét háttér elôtt Emlékezz Phlebasra Fegyver a kézben Holtpont Nézz a szélbe A számûzô Ellentétek Iain Banks A darázsgyár
Iain M. Banks: Matter Copyright © Iain M. Banks 2008 Hungarian translation © Gálla Nóra, 2011 A magyar fordítás az alábbi alapján készült: Iain M. Banks: Matter Orbit, London, 2009 Fordította: Gálla Nóra
ISBN: 978 61 5504 944 6 Agave Könyvek Felelôs kiadó: Varga Bálint, Meznerics Gergely A borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund Felelôs szerkesztô: Csurgó Csaba Szerkesztô: Csurgó Csaba Korrektor: Boncz Éva Készült: a Kaposvári Nyomda Kft. nyomdájában, Kaposváron, 2011-ben –
Mûfaj: science fiction
Adèle-nek
Mindazoknak, akik bábáskodtak a könyv születésénél: Adèle-nek, Lesnek, Micnek, Simonnak, Timnek, Rogernek, Garynek, Larának – és nem utolsósorban Dave Le Taxinek.
Tartalom Prológ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Kísérleti síkon 1. A gyár.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 2. A palota.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 3. Zaza.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 4. Tranzit.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 5. A plató.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 6. Kolostor, iskola.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 7. Búcsú. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 8. A torony. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 9. Félkezes munka.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 Fogni a láthatatlant 10. Határozott hiány.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. Éjfélkor, csupaszon.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12. Kumulusz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13. Egyedül nem megy.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14. A játék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15. A Századik Baromarcú. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16. Magbavájó.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17. Tûnôfélben.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18. Az aktuális vészhelyzet.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19. Útravaló.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
163 180 200 217 236 250 273 290 309 341
Tömör anyag 20. Bumm, Reccs, Szün .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21. Csillaghalmaz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22. A Zuhatag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23. Majombiztos .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24. Gôz, víz, jég, tûz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25. Szintek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26. A Szarkofág .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27. Odaát és azon túl .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
355 375 389 411 421 444 473 512
Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 Epilóg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566 Interjú Iain M. Banksszel.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571
Prológ
Könnyû szél matatott a bokrok ágai között. Finom porfüggönyt lib bentett fel a homokfoltokról, és sötét hajfürtöt legyintett a nô arcába, aki egy fából és zsákvászonból összerótt tábori széken ült egy kopár, sziklás dombtetôn, amely a cserjésre és a sivatag fodrozódó homokjára nézett. Az országút távolba veszô vonala bizonytalanul reszketett a hôségben, mellette csenevész fák sorjáztak, alig magasabbak két egymás vállára kapaszkodó embernél. A messzeségben sötét, tüskés gerincû hegylánc állta a tekintet útját, meg-megcsillanva a hullámzó levegôben. 11
Iain M. Banks
A nô magas volt és törékeny, alkatához képest meglepôen izmos. Egyenes haja rövid és sötét, a bôre márványfehér. Az ô fajtája idegennek számított ezen a vidéken – sôt, az egész régióban, több ezer fényéves körzet ben. Ám a nô nemcsak az ittenieknek szúrt szemet; az övéi is furcsállva méregették volna, ha a véletlen szeszélye összehozza egy honfitársával; vonásai egy fiatal lányé, a tekintete mögött viszont érett asszony rejtôzött, aki látott már egyet s mást az életben. (Ami azt illeti, az alkatát is furcsán zömöknek és idomtalannak találták volna.) Bô szárú nadrágot és lenge, homokszín kabátot viselt, az arcát széles karimájú kalap óvta a naptól, ami vakító pontként izzott a felhôtlen, mohazöld égen. Ôsöreg, ütöttkopott látcsövet tartott a kezében, és nyugat felé kémlelt, ahol a sivatagi út beleolvadt a horizontba. Jobbkézt összecsukható asztalka állt, rajta hûsen gyöngyözô palack és egy pohár víz, a szék mellett apró hátitáska hevert. A nô a pohár után nyúlt, belekortyolt a vízbe, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét az országútról. – Alig egyórányira lehetnek – recsegte a gép, amely az asztal túloldalán lebegett. Úgy festett, mint egy elnyûtt, jobb napokat látott fém bôrönd. Fel-alá billegett, megfordult és kissé megdôlt, mintha felnézne a nôre. – Bátorkodom megjegyezni – tette hozzá –, hogy azzal a múzeumi vacakkal nem sokra mész. A nô az ölébe ejtette a távcsövet. – Az apámé volt – mondta. – Igazán? – A drón fémtestébôl halk, susogó hang tört elô, ami akár sóhaj is lehetett. Karnyújtásnyira tôlük halovány kép villant fel, betöltve a nô látóterét. Sûrû embertömeg hömpölygött feléjük – egyesek gyalog, mások lovon – északnyugat felôl, a sivatagi úton, nyomukban hatalmas porfelhô kavargott. A napfény meg-megcsillant dárdáik hegyén. Tarka zászlók, címerek és rendszalagok lobogtak mindenfelé. A sereg végeláthatatlan hosszúságban kígyózott, ameddig a szem ellátott. A katonák között ekhós szekerek és málhás kocsik döcögtek, nyomukban hajítógépek és tucatnyi más szerkezet. A szekereket termetes igavonók húzták, izzadságtól fénylô marjuk a mellettük lépkedô férfiak válla fölött ôrölte a mérföldeket. A nô rosszallóan csóválta a fejét. 12
Anyag
– Kapcsold ki. – Igenis – sipította a gép sértetten. A kép egy villanással eltûnt. A nô belenézett a távcsôbe, ezúttal két kézre fogva a méretes családi ereklyét. – Látom a porfelhôt – jelentette ki diadalmasan. – És a felderítôket is látom… azt hiszem. – Komolyan? – epéskedett a drón. A nô az asztalra tette a távcsövet, kalapját a szemébe húzta, és kényelmesen hátradôlt. Karba fonta a kezét, csizmás lábát keresztbe tette. – Most alszom egyet – mormolta a kalap alól. – Ébressz fel, ha itt az idô. – Ahogy kívánod – hagyta rá a drón. – Naná. Turminder Xuss némán figyelte, ahogy Djan Seriy Anaplia légzése lelassul, izmai elernyednek. Nem kellett különösebbképpen nagy tudomány hozzá, hogy megállapítsa: pártfogoltja elszenderült. – Szép álmokat, hercegnôm – mormolta, és ezzel még magát is sikerült meglepnie: hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy a gondolatok miféle láncolata vezetett ehhez a… hm, verbális böffenethez, és hogy gúnyból mondta-e, vagy… No mindegy. Sietve lehívta a tûrakéták által gyûjtött adatokat. Az apró szerkentyûk egy része a fôsereget követte, a többi a portyázó elôôrsöket és a magányos felderítôket tartotta szemmel. A hadsereg irdatlan százlábúként araszolt a homokban; hosszúkás, szegmentált teste meg-megrándult, ahogy itt-ott megtorpantak a katonák, aztán újra nekilódultak. A lomha kolosszus makacs elszántsággal haladt távoli úti célja felé. Naná, gondolta a drón, érzik a vérszagot. Az emberek – társadalmi fejlettségi szinttôl függetlenül – perverz élvezetet lelnek a pusztításban. Fél órával késôbb a távolban feltûnt az elôôrs. Magányos felderítô vált ki a kavargásból, és egyenesen a drón felé vette az irányt. Semmi jel nem utalt rá, hogy átlátott volna a táborhelyet körbeölelô álcamezôn, mégsem lehetett kétség afelôl, hogy egyenesen feléjük lovagol és beléjük fog ütközni – hacsak idejében el nem téríti valami. A drón rosszallóan ciccentett, és parancsot adott a legközelebbi tûra kétának. A ceruzavékony tárgy elhúzott a drón mellett, egyetlen szem 13
Iain M. Banks
villanás alatt a lovas háta mögé került, és némi hezitálás után a csatamén tomporába fúródott. Az állat rémülten megugrott, kis híján ledobva magáról a gazdáját, majd megpördült, és hanyatt-homlok elvágtatott. A katona hangosan káromkodott, és a zablát rángatva megpróbálta megfékezni a megbokrosodott állatot. Mikor végül sikerült, újra a kaptató felé fordította, de ezúttal a táborhelytôl valamivel távolabb mászta meg a domboldalt. Odafent megállt és körülnézett, aztán ráérôsen továbbgaloppozott, halvány porcsíkot hagyva maga után a reszketô forróságban. Djan Seriy Anaplia megmozdult. Följebb tornászta magát a széken, és kipislogott a karima alól. – Mi az? – kérdezte álmosan. – Semmi. Aludj csak! – Mmm. – A nô kényelembe helyezte magát, és egy pillanattal késôbb ismét csöndesen hortyogott. A drón csak akkor ébresztette fel, amikor a fôsereg látótávolba ért. A ko pottas, horpadt fémtest a közeledô menetoszlop felé bökött. A katonák még mindig jó mérföldnyire lehettek. Anaplia ásított és nyújtózott. – Itt vannak – jelentette a drón. – Látom. Anaplia fölemelte a távcsövet. A sereg élén egy csapatnyi sisakostollforgós férfi lovagolt, vértjük szikrázott a napfényben. Csataménjeik díszes szerszámján színpompás szalagok lobogtak. – Ezek aztán kicsípték magukat – dünnyögte Anaplia. – Szerinted kit akarnak lenyûgözni itt, a semmi közepén? – Istent? – találgatta a drón. A nô egy darabig hallgatott. – Hmm. – Leeresztette a távcsövet, és a drónra nézett. – Kezdhetjük? – Csak egy szavadba kerül. Anaplia végignézett a seregen. – Rendben. – Nagy levegôt vett, és hangosan kifújta. – Lássunk neki! A drón megbiccentette fémtestét, mintha bólintana. Borításán apró rés nyílt; arasznyi hosszú, ujjnyi vékony henger bukkant elô, olyasforma, mint egy régimódi írószerszám. Lustán a levegôbe emelkedett, aztán nekilódult. A talaj vonalát követve gyorsított, hogy nagy ívben 14
Anyag
megkerülje az emberekbôl, állatokból és hadi masinákból álló oszlopot. Ahogy irányba állt, egy pillanatra halvány porfelhôt robbantott maga körül, aztán eltûnt szem elôl. A drón auramezeje rózsásan derengett. – Ez aztán – recsegte – remek móka lesz. A nô bizalmatlan pillantást vetett rá. – Ugye nem baltázod el, mint a múltkor? – Persze hogy nem – vágta rá a gép. – Akarod nézni? – tette hozzá gyorsan. – Úgy értem, rendesen, nem azon a vacak színházi kukkeren keresztül. Anaplia összeszûkült szemmel méregette a gépet, aztán bólintott. – Mutasd! A testetlen vetítôernyô most bal kéz felôl bukkant fel, hogy Anaplia szabad szemmel is követni tudja az eseményeket. A képen a menetoszlop vége látszott, ezúttal sokkal közelebbrôl, mint egy fertályórával ezelôtt. Gyér porfelhô úszott át a mezôn. – Ez a nyomkövetô képe – magyarázta Turminder Xuss. Újabb áttetszô képsík jelent meg az elsô mellett. – Ez pedig az, amit a tûrakéta lát. – A nyomkövetô kamerája követte a tûrakétát, amint az elhúzott az egyenruhák és fegyverek egybemosódó foltja fölött, aztán egy darabig a szekerek, hadigépek és ostromgépek sötéten tornyosuló, ide-oda ingó alakját mutatta, ahogy a sereghajtók elhaladnak elôtte. Idôközben a tûrakéta lejjebb ereszkedett, és elfoglalta helyét a menetoszlop mögött, nagyjából derékmagasságban. Már nem hangsebességgel hasította a levegôt, legföljebb egy gyors röptû madár tempójában, ám így is gyorsan közeledett a sereghajtók felé. – Most a tûrakétához hangolom a felderítôt. Hátulról megyünk rájuk – magyarázta a drón. A tûrakéta sötét pöttye a felderítôegység látómezejének közepébe úszott, majd gyors ütemben hízni kezdett: az apró gép nagyobb testvére nyomába szegôdött, és karnyújtásnyi távolságból követte. – Most veti ki a kábelt – mutatta Xuss izgatottan. – Látod? Két nyílfejhez hasonló, apró tárgy vált le a tûrakéta oldaláról, és el is tûntek azonnal. A horgonyok között feszülô monofil szálat szabad szemmel nem lehetett látni. A felderítôrakéta kissé lemaradt és magasabbra emelkedett, hogy kamerájával a teljes sereget befoghassa. 15
Iain M. Banks
– Most jön az a rész – zümmögte a drón elégedetten –, hogy a tûrakéta megpengeti a kábelt. – Megpengeti? – A monofil szál rezonálni kezd, és mindent elvág, ami az útjába akad. Mint a… beretva – magyarázta a drón. – Vagy egy jól kifent csatabárd. A felderítô egy fára fókuszált, vagy százlépésnyire a legutolsóként döcögô szekér háta mögött. A koronája megremegett, mintha ütés érte volna, aztán lecsúszott a törzsrôl, és kavargó levélfelhô közepette, hangos suhogással elhasalt a porban. – Nyíiiiii… bumm – kuncogott a drón. Aurája derûs rózsaszínben játszott. A tûrakéta kivetítôjén málhás szekerek és fából ácsolt, durva ostromgépek tucatjai dübörögtek. – Jól kell belôni a bemenô paramétereket, hmm? Aztán hadd szóljon! A kocsiponyvák úgy csaptak a magasba, mint a felrebbenô madárraj; fahevederek pattantak és ugrottak szét. A katapultok és ostromgépek óriási, tömör kerekei a következô fordulatnál ledobták felsô szeletüket, és a monstrumok döccenve megálltak, felépítményeik, amelyeket lenyesett a monofil borotva, elôrecsúsztak a váratlan lökéstôl. Irtózatos súlyokat tartó, karvastagságú köteleik elpattantak, hogy aztán szakadt húrként, ernyedten hulljanak alá. A felderítô ide-oda lendült a leamortizált, hasznavehetetlen roncsok sûrûjében. A katonák csak most kezdtek észbe kapni. A tûrakéta kíméletlenül haladt elôre, a hadigépek után a gyalogososztagot célozta meg. Belevetette magát a dárdák, gerelyek, zászlórudak és címertartók tömegébe, sûrû fémszilánk- és faforgácszáport zúdítva az alant haladókra. Anaplia látta, hogy néhány katona kidôl a sorból; arcon vagy mellkason találták ôket a repeszek. – Számoltunk vele, hogy lesznek áldozatok – dünnyögte a drón. – Számoltunk – visszhangozta a nô. Az elöl haladók megtorpantak, és hátrakémleltek a zûrzavar forrását keresve; itt is, ott is értetlen, riadt arcok villantak fel. A rakéta immár a lovasok háta mögött járt – a monofil szál a nyakukkal egy vonalban –, amikor a drón kódolt üzenetet küldött a nônek: „Nem gondolod, hogy mégiscsak… Úgy értem…”
16
Anyag
„Nem – vágta rá a nô határozottan, és sóhajszerû jelet illesztett a nonverbális kódfolyamba. – Maradunk az eredeti tervnél.” A tûrakéta két arasszal följebb emelkedett, és elzúgott a lovasok feje fölött, lesodorva tollas sisakjukat, és aratógépként dübörgött végig a cifra zászlókon és büszke címereken. Kínos alapossággal kaszálta végig a sort – amerre járt, megrökönyödést és röpködô romhalmazt hagyott maga után. Végül megugrott, és elnyelte az ég kékje. A felderítôrakéta nagyításában látták, ahogy a kábeltartó egységek visszacsatlakoznak a távolodó rakéta testére, majd a kamera végigsöpört a tájon, és ismét a hadsereg felé fordult. Odalent tökéletes káosz uralkodott. Anaplia önkéntelenül elmosolyodott. Ez eseményszámba ment nála; Turminder Xuss úgy döntött, gyorsfelvételen örökíti meg a ritka pillanatot. A levegôben villódzó képek eltûntek. Idôközben befutott a tûrakéta, és engedelmesen besiklott a drón oldalán feltáruló rekeszbe. Anaplia végignézett a megtépázott seregen. A mosoly lehervadt az arcáról. – Sok a sérült? – kérdezte. – Talán két tucat – jelentette a drón. – A fele nem éli túl. A nô bólintott, még mindig az emberek és hadigépek tömegét bámulva. – Számoltunk áldozatokkal. – Számoltunk – hagyta rá Turminder Xuss. A felderítôrakéta is megérkezett, odalebegett a drónhoz, és eltûnt egy kisebb oldalpanel mögött. – De – tette hozzá fáradtan – változatlanul úgy gondolom, hogy félmunkát végeztünk. – Valóban? – Igen. Meg kellett volna engedned, hogy lefejezzem a sereget. A szó szoros értelmében. – Nem – rázta a fejét Anaplia. – Csak a nemeseket – próbálkozott tovább a drón. – Az élen lovagló díszpintyeket. Akiknek a fejébôl kipattant ez a remek háborúsdi. – Nem – ismételte a nô. Felállt és megfordult, hogy összehajtogassa a tábori széket. Felvette az asztalról a régi látcsövet. – Hívtad a mo dult?
17
Iain M. Banks
– Már itt is van. – A drón a levegôbe bökött. Megkerülte a nôt, felemelte az asztalt, az üveget és a poharat közben elsüllyesztette a hátizsákjába. – Akkor csak a két herceget. Meg a királyt. Anaplia kezébe vette a kalapot, és felnézett. Hunyorognia kellett, amíg a szeme hozzá nem szokott az éles napfényhez. – Mondom, nem – jelentette ki ellentmondást nem tûrô hangon. – Ugye ezt még véletlenül sem az emberbaráti szeretet mondatja veled? – kerregte a drón rosszallóan. – Ennyire szentimentális lettél? – Nem – szûrte a nô a foga közt. Az ereszkedô leszállóegység alatt, alig egy karnyújtásnyira tôlük finoman hullámozni kezdett a levegô. A jármû ajtaja kitárult. Turminder Xuss a modul felé fordult. – Mostantól minden kérdésemre nemmel felelsz? Anaplia kifejezéstelen arccal nézett vissza rá. – Felejtsd el – sóhajtott a drón. Fémtestét finoman megbiccentve az ajtó felé intett. – Csak utánad!
18