Iain M. Banks: Anyag

„Sok könyvet olvastam ultrafejlett galaktikus birodalmakról, ûrhajókról meg effélékrôl, de az Anyag biztos befutó.

Hi-tech kütyük, grandiózus díszletek, sziporkázó poénok, mindez egy megkapóan emberi történetbe csomagolva… Mi kell még?” wired.com „Banks egy bûvész ügyességével zsonglôrködik a fogalmakkal és elméletekkel.

Elegáns formában, emészthetôen tálalja sajátos, mélyen humanista filozófiáját.” scifi.com „Banks a háború létjogosultságát kérdôjelezi meg, és azt a manapság különös aktualitással bíró kérdést feszegeti, hogy szabad-e saját értékrendszerünket másokra erôltetni.

Teszi mindezt olyan invenciózusan és finom humorral, hogy kalapot emelek elôtte!”

Scotland on Sunday „Sziporkázóan szellemes, mégis fajsúlyos történet, amely magába szippantja az olvasót, és a bombasztikus végkifejletig el sem ereszti.”

Waterstone’s Books Quarterly „Vérprofin megírt tanmese bocsánatos bûnökrôl és megbocsáthatatlan erényekrôl, tele felejthetetlen szereplôkkel és mesteri high-tech leleménnyel.

Az Anyag igazi Banks-csemege. Ínyencek elônyben!”

Publishers Weekly

A szer­zô ed­dig meg­je­lent mûvei az Agave Könyvek gondozásában:

Iain M. Banks A játékmester Sötét háttér elôtt Emlékezz Phlebasra Fegyver a kézben Holtpont Nézz a szélbe A számûzô Ellentétek Iain Banks A darázsgyár

Iain M. Banks: Matter Copyright © Iain M. Banks 2008 Hungarian translation © Gálla Nóra, 2011 A magyar fordítás az alábbi alapján készült: Iain M. Banks: Matter Orbit, London, 2009 Fordította: Gálla Nóra

ISBN: 978 61 5504 944 6 Agave Könyvek Felelôs kiadó: Varga Bálint, Meznerics Gergely A borítót és a kötetet tervezte: Kuszkó Rajmund Felelôs szerkesztô: Csurgó Csaba Szerkesztô: Csurgó Csaba Korrektor: Boncz Éva Készült: a Kaposvári Nyomda Kft. nyomdájában, Kaposváron, 2011-ben –

Mûfaj: science fiction

Adèle-nek

Mindazoknak, akik bábáskodtak a könyv születésénél: Adèle-nek, Lesnek, Micnek, Simonnak, Timnek, Rogernek, Garynek, Larának – és nem utolsósorban Dave Le Taxinek.

Tartalom Prológ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Kísérleti síkon 1. A gyár.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 2. A palota.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 3. Zaza.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 4. Tranzit.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 5. A plató.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 6. Kolostor, iskola.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 7. Búcsú. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 8. A torony. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 9. Félkezes munka.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 156 Fogni a láthatatlant 10. Határozott hiány.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11. Éjfélkor, csupaszon.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

12. Kumulusz. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

13. Egyedül nem megy.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

14. A játék. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

15. A Századik Baromarcú. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

16. Magbavájó.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17. Tûnôfélben.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

18. Az aktuális vészhelyzet.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19. Útravaló.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

163 180 200 217 236 250 273 290 309 341

Tömör anyag 20. Bumm, Reccs, Szün .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

21. Csillaghalmaz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

22. A Zuhatag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

23. Majombiztos .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

24. Gôz, víz, jég, tûz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

25. Szintek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

26. A Szarkofág .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

27. Odaát és azon túl .. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

355 375 389 411 421 444 473 512

Függelék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 Epilóg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 566 Interjú Iain M. Banksszel.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 571

Prológ

Könnyû szél matatott a bokrok ágai között. Finom porfüggönyt lib­ bentett fel a homokfoltokról, és sötét hajfürtöt legyintett a nô arcába, aki egy fából és zsákvászonból összerótt tábori széken ült egy kopár, sziklás dombtetôn, amely a cserjésre és a sivatag fodrozódó homokjára nézett.

Az országút távolba veszô vonala bizonytalanul reszketett a hôségben, mellette csenevész fák sorjáztak, alig magasabbak két egymás vállára kapaszkodó embernél. A messzeségben sötét, tüskés gerincû hegylánc állta a tekintet útját, meg-megcsillanva a hullámzó levegôben.

11

Iain M. Banks

A nô magas volt és törékeny, alkatához képest meglepôen izmos. Egyenes haja rövid és sötét, a bôre márványfehér. Az ô fajtája idegennek számított ezen a vidéken – sôt, az egész régióban, több ezer fényéves körzet­ ben. Ám a nô nemcsak az ittenieknek szúrt szemet; az övéi is furcsállva méregették volna, ha a véletlen szeszélye összehozza egy honfitársával; vonásai egy fiatal lányé, a tekintete mögött viszont érett asszony rejtôzött, aki látott már egyet s mást az életben. (Ami azt illeti, az alkatát is furcsán zömöknek és idomtalannak találták volna.) Bô szárú nadrágot és lenge, homokszín kabátot viselt, az arcát széles karimájú kalap óvta a naptól, ami vakító pontként izzott a felhôtlen, mohazöld égen. Ôsöreg, ütöttkopott látcsövet tartott a kezében, és nyugat felé kémlelt, ahol a sivatagi út beleolvadt a horizontba. Jobbkézt összecsukható asztalka állt, rajta hûsen gyöngyözô palack és egy pohár víz, a szék mellett apró hátitáska hevert. A nô a pohár után nyúlt, belekortyolt a vízbe, de közben egy pillanatra sem vette le a szemét az országútról.

– Alig egyórányira lehetnek – recsegte a gép, amely az asztal túloldalán lebegett. Úgy festett, mint egy elnyûtt, jobb napokat látott fém­ bôrönd. Fel-alá billegett, megfordult és kissé megdôlt, mintha felnézne a nôre. – Bátorkodom megjegyezni – tette hozzá –, hogy azzal a múzeumi vacakkal nem sokra mész.

A nô az ölébe ejtette a távcsövet. – Az apámé volt – mondta.

– Igazán? – A drón fémtestébôl halk, susogó hang tört elô, ami akár sóhaj is lehetett.

Karnyújtásnyira tôlük halovány kép villant fel, betöltve a nô látóterét. Sûrû embertömeg hömpölygött feléjük – egyesek gyalog, mások lovon – északnyugat felôl, a sivatagi úton, nyomukban hatalmas porfelhô kavargott. A napfény meg-megcsillant dárdáik hegyén. Tarka zászlók, címerek és rendszalagok lobogtak mindenfelé. A sereg végeláthatatlan hosszúságban kígyózott, ameddig a szem ellátott. A katonák között ekhós szekerek és málhás kocsik döcögtek, nyomukban hajítógépek és tucatnyi más szerkezet. A szekereket termetes igavonók húzták, izzadságtól fénylô marjuk a mellettük lépkedô férfiak válla fölött ôrölte a mérföldeket.

A nô rosszallóan csóválta a fejét.

12

Anyag

– Kapcsold ki.

– Igenis – sipította a gép sértetten. A kép egy villanással eltûnt.

A nô belenézett a távcsôbe, ezúttal két kézre fogva a méretes családi ereklyét. – Látom a porfelhôt – jelentette ki diadalmasan. – És a felderítôket is látom… azt hiszem.

– Komolyan? – epéskedett a drón.

A nô az asztalra tette a távcsövet, kalapját a szemébe húzta, és kényelmesen hátradôlt. Karba fonta a kezét, csizmás lábát keresztbe tette. – Most alszom egyet – mormolta a kalap alól. – Ébressz fel, ha itt az idô.

– Ahogy kívánod – hagyta rá a drón.

– Naná.

Turminder Xuss némán figyelte, ahogy Djan Seriy Anaplia légzése lelassul, izmai elernyednek. Nem kellett különösebbképpen nagy tudomány hozzá, hogy megállapítsa: pártfogoltja elszenderült.

– Szép álmokat, hercegnôm – mormolta, és ezzel még magát is sikerült meglepnie: hirtelen nem tudta volna megmondani, hogy a gondolatok miféle láncolata vezetett ehhez a… hm, verbális böffenethez, és hogy gúnyból mondta-e, vagy… No mindegy.

Sietve lehívta a tûrakéták által gyûjtött adatokat. Az apró szerkentyûk egy része a fôsereget követte, a többi a portyázó elôôrsöket és a magányos felderítôket tartotta szemmel.

A hadsereg irdatlan százlábúként araszolt a homokban; hosszúkás, szegmentált teste meg-megrándult, ahogy itt-ott megtorpantak a katonák, aztán újra nekilódultak. A lomha kolosszus makacs elszántsággal haladt távoli úti célja felé. Naná, gondolta a drón, érzik a vérszagot. Az emberek – társadalmi fejlettségi szinttôl függetlenül – perverz élvezetet lelnek a pusztításban.

Fél órával késôbb a távolban feltûnt az elôôrs. Magányos felderítô vált ki a kavargásból, és egyenesen a drón felé vette az irányt. Semmi jel nem utalt rá, hogy átlátott volna a táborhelyet körbeölelô álcamezôn, mégsem lehetett kétség afelôl, hogy egyenesen feléjük lovagol és beléjük fog ütközni – hacsak idejében el nem téríti valami.

A drón rosszallóan ciccentett, és parancsot adott a legközelebbi tû­ra­ kétának. A ceruzavékony tárgy elhúzott a drón mellett, egyetlen szem­ 13

Iain M. Banks

villanás alatt a lovas háta mögé került, és némi hezitálás után a csatamén tomporába fúródott. Az állat rémülten megugrott, kis híján ledobva magáról a gazdáját, majd megpördült, és hanyatt-homlok elvágtatott.

A katona hangosan káromkodott, és a zablát rángatva megpróbálta megfékezni a megbokrosodott állatot. Mikor végül sikerült, újra a kaptató felé fordította, de ezúttal a táborhelytôl valamivel távolabb mászta meg a domboldalt. Odafent megállt és körülnézett, aztán ráérôsen továbbgaloppozott, halvány porcsíkot hagyva maga után a reszketô forróságban.

Djan Seriy Anaplia megmozdult. Följebb tornászta magát a széken, és kipislogott a karima alól. – Mi az? – kérdezte álmosan.

– Semmi. Aludj csak!

– Mmm. – A nô kényelembe helyezte magát, és egy pillanattal késôbb ismét csöndesen hortyogott.

A drón csak akkor ébresztette fel, amikor a fôsereg látótávolba ért. A ko­ pottas, horpadt fémtest a közeledô menetoszlop felé bökött. A katonák még mindig jó mérföldnyire lehettek. Anaplia ásított és nyújtózott.

– Itt vannak – jelentette a drón.

– Látom.

Anaplia fölemelte a távcsövet. A sereg élén egy csapatnyi sisakostollforgós férfi lovagolt, vértjük szikrázott a napfényben. Csataménjeik díszes szerszámján színpompás szalagok lobogtak. – Ezek aztán kicsípték magukat – dünnyögte Anaplia. – Szerinted kit akarnak lenyûgözni itt, a semmi közepén?

– Istent? – találgatta a drón.

A nô egy darabig hallgatott. – Hmm. – Leeresztette a távcsövet, és a drónra nézett. – Kezdhetjük?

– Csak egy szavadba kerül.

Anaplia végignézett a seregen. – Rendben. – Nagy levegôt vett, és hangosan kifújta. – Lássunk neki!

A drón megbiccentette fémtestét, mintha bólintana. Borításán apró rés nyílt; arasznyi hosszú, ujjnyi vékony henger bukkant elô, olyasforma, mint egy régimódi írószerszám. Lustán a levegôbe emelkedett, aztán nekilódult. A talaj vonalát követve gyorsított, hogy nagy ívben 14

Anyag

meg­kerülje az emberekbôl, állatokból és hadi masinákból álló oszlopot.

Ahogy irányba állt, egy pillanatra halvány porfelhôt robbantott maga körül, aztán eltûnt szem elôl.

A drón auramezeje rózsásan derengett. – Ez aztán – recsegte – remek móka lesz.

A nô bizalmatlan pillantást vetett rá. – Ugye nem baltázod el, mint a múltkor?

– Persze hogy nem – vágta rá a gép. – Akarod nézni? – tette hozzá gyorsan. – Úgy értem, rendesen, nem azon a vacak színházi kukkeren keresztül.

Anaplia összeszûkült szemmel méregette a gépet, aztán bólintott. – Mutasd!

A testetlen vetítôernyô most bal kéz felôl bukkant fel, hogy Anaplia szabad szemmel is követni tudja az eseményeket. A képen a menetoszlop vége látszott, ezúttal sokkal közelebbrôl, mint egy fertályórával ezelôtt.

Gyér porfelhô úszott át a mezôn. – Ez a nyomkövetô képe – magyarázta Turminder Xuss. Újabb áttetszô képsík jelent meg az elsô mellett. – Ez pedig az, amit a tûrakéta lát. – A nyomkövetô kamerája követte a tûrakétát, amint az elhúzott az egyenruhák és fegyverek egybemosódó foltja fölött, aztán egy darabig a szekerek, hadigépek és ostromgépek sötéten tornyosuló, ide-oda ingó alakját mutatta, ahogy a sereghajtók elhaladnak elôtte. Idôközben a tûrakéta lejjebb ereszkedett, és elfoglalta helyét a menetoszlop mögött, nagyjából derékmagasságban. Már nem hangsebességgel hasította a levegôt, legföljebb egy gyors röptû madár tem­pójában, ám így is gyorsan közeledett a sereghajtók felé.

– Most a tûrakétához hangolom a felderítôt. Hátulról megyünk rájuk – magyarázta a drón. A tûrakéta sötét pöttye a felderítôegység látómezejének közepébe úszott, majd gyors ütemben hízni kezdett: az apró gép nagyobb testvére nyomába szegôdött, és karnyújtásnyi távolságból követte. – Most veti ki a kábelt – mutatta Xuss izgatottan. – Látod?

Két nyílfejhez hasonló, apró tárgy vált le a tûrakéta oldaláról, és el is tûntek azonnal. A horgonyok között feszülô monofil szálat szabad szemmel nem lehetett látni. A felderítôrakéta kissé lemaradt és magasabbra emelkedett, hogy kamerájával a teljes sereget befoghassa.

15

Iain M. Banks

– Most jön az a rész – zümmögte a drón elégedetten –, hogy a tûrakéta megpengeti a kábelt.

– Megpengeti?

– A monofil szál rezonálni kezd, és mindent elvág, ami az útjába akad.

Mint a… beretva – magyarázta a drón. – Vagy egy jól kifent csatabárd.

A felderítô egy fára fókuszált, vagy százlépésnyire a legutolsóként dö­cögô szekér háta mögött. A koronája megremegett, mintha ütés érte volna, aztán lecsúszott a törzsrôl, és kavargó levélfelhô közepette, hangos suhogással elhasalt a porban. – Nyíiiiii… bumm – kuncogott a drón. Aurája derûs rózsaszínben játszott. A tûrakéta kivetítôjén málhás szekerek és fából ácsolt, durva ostromgépek tucatjai dübörögtek. – Jól kell belôni a bemenô paramétereket, hmm? Aztán hadd szóljon!

A kocsiponyvák úgy csaptak a magasba, mint a felrebbenô madárraj; fahevederek pattantak és ugrottak szét. A katapultok és ostromgépek óriási, tömör kerekei a következô fordulatnál ledobták felsô szeletüket, és a monstrumok döccenve megálltak, felépítményeik, amelyeket lenyesett a monofil borotva, elôrecsúsztak a váratlan lökéstôl. Irtózatos súlyokat tartó, karvastagságú köteleik elpattantak, hogy aztán szakadt húrként, ernyedten hulljanak alá. A felderítô ide-oda lendült a leamortizált, hasznavehetetlen roncsok sûrûjében. A katonák csak most kezdtek észbe kapni. A tûrakéta kíméletlenül haladt elôre, a hadigépek után a gyalogososztagot célozta meg. Belevetette magát a dárdák, gerelyek, zászlórudak és címertartók tömegébe, sûrû fémszilánk- és faforgácszáport zúdítva az alant haladókra.

Anaplia látta, hogy néhány katona kidôl a sorból; arcon vagy mellkason találták ôket a repeszek.

– Számoltunk vele, hogy lesznek áldozatok – dünnyögte a drón.

– Számoltunk – visszhangozta a nô.

Az elöl haladók megtorpantak, és hátrakémleltek a zûrzavar forrását keresve; itt is, ott is értetlen, riadt arcok villantak fel. A rakéta immár a lovasok háta mögött járt – a monofil szál a nyakukkal egy vonalban –, amikor a drón kódolt üzenetet küldött a nônek: „Nem gondolod, hogy mégiscsak… Úgy értem…”

16

Anyag

„Nem – vágta rá a nô határozottan, és sóhajszerû jelet illesztett a nonverbális kódfolyamba. – Maradunk az eredeti tervnél.”

A tûrakéta két arasszal följebb emelkedett, és elzúgott a lovasok feje fölött, lesodorva tollas sisakjukat, és aratógépként dübörgött végig a cifra zászlókon és büszke címereken. Kínos alapossággal kaszálta végig a sort – amerre járt, megrökönyödést és röpködô romhalmazt hagyott maga után. Végül megugrott, és elnyelte az ég kékje. A felderítôrakéta nagyításában látták, ahogy a kábeltartó egységek visszacsatlakoznak a távolodó rakéta testére, majd a kamera végigsöpört a tájon, és ismét a hadsereg felé fordult.

Odalent tökéletes káosz uralkodott. Anaplia önkéntelenül elmosolyodott. Ez eseményszámba ment nála; Turminder Xuss úgy döntött, gyorsfelvételen örökíti meg a ritka pillanatot.

A levegôben villódzó képek eltûntek. Idôközben befutott a tûrakéta, és engedelmesen besiklott a drón oldalán feltáruló rekeszbe.

Anaplia végignézett a megtépázott seregen. A mosoly lehervadt az arcáról. – Sok a sérült? – kérdezte.

– Talán két tucat – jelentette a drón. – A fele nem éli túl.

A nô bólintott, még mindig az emberek és hadigépek tömegét bámulva. – Számoltunk áldozatokkal.

– Számoltunk – hagyta rá Turminder Xuss. A felderítôrakéta is megérkezett, odalebegett a drónhoz, és eltûnt egy kisebb oldalpanel mögött. – De – tette hozzá fáradtan – változatlanul úgy gondolom, hogy félmunkát végeztünk.

– Valóban?

– Igen. Meg kellett volna engedned, hogy lefejezzem a sereget. A szó szoros értelmében.

– Nem – rázta a fejét Anaplia.

– Csak a nemeseket – próbálkozott tovább a drón. – Az élen lovagló díszpintyeket. Akiknek a fejébôl kipattant ez a remek háborúsdi.

– Nem – ismételte a nô. Felállt és megfordult, hogy összehajtogassa a tábori széket. Felvette az asztalról a régi látcsövet. – Hívtad a mo­ dult?

17

Iain M. Banks

– Már itt is van. – A drón a levegôbe bökött. Megkerülte a nôt, felemelte az asztalt, az üveget és a poharat közben elsüllyesztette a hátizsákjába. – Akkor csak a két herceget. Meg a királyt.

Anaplia kezébe vette a kalapot, és felnézett. Hunyorognia kellett, amíg a szeme hozzá nem szokott az éles napfényhez. – Mondom, nem – jelentette ki ellentmondást nem tûrô hangon.

– Ugye ezt még véletlenül sem az emberbaráti szeretet mondatja veled? – kerregte a drón rosszallóan. – Ennyire szentimentális lettél?

– Nem – szûrte a nô a foga közt. Az ereszkedô leszállóegység alatt, alig egy karnyújtásnyira tôlük finoman hullámozni kezdett a levegô.

A jármû ajtaja kitárult. Turminder Xuss a modul felé fordult. – Mostantól minden kérdésemre nemmel felelsz?

Anaplia kifejezéstelen arccal nézett vissza rá.

– Felejtsd el – sóhajtott a drón. Fémtestét finoman megbiccentve az ajtó felé intett. – Csak utánad!

18