ELSŐ RÉSZ
Első fejezet 1980. november 5., szerda. A hóember Aznap esett le az első hó. Délelőtt tizenegykor minden előzetes figyelmeztetés nélkül zúdult alá a színtelen égből, mint valami armada a világűrből, és maga alá gyűrte Romerike kertjeit és mezőit. Délután kettőkor Lillestrømben akcióba lendültek a hókotrók, és amikor fél háromkor Sara Kvinesland Toyota Corolla SR5-öse óvatosan felfelé araszolt a Kollovei villái között, a novemberi hó már pehelypaplanként borította be a dimbes-dombos tájat. Sara úgy látta, mintha a nappali fényben egészen máshogy festenének a házak. Méghozzá annyira, hogy majdnem túlhajtott a férfi garázsfelhajtóján. Amikor lefékezett, az autó megcsúszott és a hátsó ülésről egy nyögés hallatszott. A visszapillantó tükörbe nézve fia méltatlankodó tekintetével találkozott. – Nem tart sokáig, kicsim – mondta neki. A garázs előtt jókora darab aszfalt feketéllett a mindent elborító fehérségben. Biztosan ott parkolt a bútorszállító autó. A nő torka összeszorult. Remélhetőleg nem jött túl későn. – Ki lakik itt? – hallatszott a hátsó ülésről. – Csak egy ismerősöm – válaszolta Sara, és automatikusan a tükörbe pillantott, hogy ellenőrizze a haját. – Tíz perc, rendben? Benne hagyom a kulcsot, hogy hallgathasd a rádiót. Azzal anélkül, hogy a választ megvárta volna, kiszállt az autóból, és meg-megcsúszó cipőjében feltipegett az ajtóhoz, aminek a küszöbét már annyiszor átlépte. De soha nem ilyenkor, a nap kellős közepén, a villanegyed kíváncsi pillantásainak kitéve. Nem mintha késő esti látogatásai kevésbé megbotránkoztatóak lettek volna, de valahogy mégis5