1 Moszkva, 2014
Gyima kinyitotta a szemét. Kellett néhány másodperc, amíg felfogta, hol van, és mit keres ott. Pedig mondták, hogy a hívás bármikor érkezhet. Nem sokkal múlt hajnali három. Bulganov mély, fáradt hangon szólt. Megmondta, mikor és hol. Útbaigazítással folytatta volna, de Gyima félbeszakította. – Tudom az utat. – Csak ne cseszd el, rendben? – Nem fogom. Ezért béreltél fel engem – azzal Gyima letette. Fél öt. Milyen idióta időpont egy lány és egy bőröndnyi pénz cseréjére! De itt nem ő hozta a döntéseket. „Ne feledd, te csak közvetítesz” – mondta Bulganov, nehezen leplezett fájdalommal. Gyima felhívta Krollt, húsz percet kért. Aztán hideg zuhanyt engedett, és a víz alá erőltette magát, amíg teljesen ki nem mosta szeméből az álmosságot. Megtörölközött, felöltözött, és bevágott egy Red Bullt. A reggeli ráér. Még egyszer utoljára ellenőrizte a bőrönd tartalmát. A pénz rendben volt: amerikai dollár, pontosan ötmillió, zsugorfóliázva. Meredeken emelkedett a kiskirályok lányainak árfolyama. Bulganov eredetileg hamis pénzzel akart fizetni, de Gyimának sikerült lebeszélnie erről – ne trükközzön, különben nincs üzlet. Az összeg amúgy is töredéke volt a férfi vagyonának – persze attól még megpróbálta lealkudni az árat. A gazdagok borzasztó kicsinyesek tudnak lenni, ezt hamar megtanulta – főleg az öregek az egykori Szovjetunióból. A csecsenek viszont nem alkudoztak. Amikor elküldték postán a lánya egyik körmét, Bulganov összeomlott. Gyima belebújt a pufajkájába. Golyóálló mellényt nem viselt: értelmetlennek tartotta. Csak nehezíti a mozgást, ha pedig meg akarnak ölni, úgyis a fejedre céloznak. Lőfegyvert és kést sem vitt magával. Egy efféle cserénél a bizalom a legfontosabb. Leadta kulcskártyáit a recepción. A csinos barna lány nem mosolygott, csak a bőröndöt nézte. 8