egy
A St. Mark-templom gondnoka már vagy tíz centi havat lekapart a járdáról, amikor megjelent a bottal közlekedő férfi. Sütött a nap, de süvített a szél, fagypont körül volt a hőmérséklet. A férfi vékony kezeslábast viselt, elnyűtt nyári inget, kopott bakancsot és egy könnyű széldzsekit, ami aligha nyújthatott komoly védelmet a csípős hideg ellen. De ő jól láthatólag nem fázott, és nem is sietett különösebben. Sántikált, minden lépésnél kicsit balra dőlt, és rátámaszkodott a botra. Végiggyalogolt a járdán a kápolna oldalbejáratáig, melyre az iroda szót festették vörössel, és megállt. Nem kopogtatott, és az ajtó nem volt bezárva. Amikor a férfi benyitott, a szél még hátulról lökött egyet rajta. Egy fogadótérbe jutott, amely éppen olyan zsúfoltnak és porosnak tűnt, ahogy azt egy régi templomban várja az ember. A közepén egy íróasztal állt, rajta névtábla, amely Charlotte Junger jelenlétét hirdette; a nő ott ült a neve mögött. – Jó reggelt – üdvözölte a belépőt mosolyogva. – Jó reggelt – mondta a férfi, majd némi hallgatás után hozzátette: – Nagyon hideg van odakint. – Igen, valóban hideg van – felelte a nő, és gyorsan felmérte az érkezőt. Nyilvánvalónak látszott, hogy az a probléma: nem visel kabátot, és se a fejét, se a kezét nem védi semmi. – Gondolom, ön Ms. Junger – mondta a férfi a névtáblára meredve. – Nem, Ms. Junger ma nincs bent. Influenzás. Én Dana Schroeder vagyok, a lelkész felesége, és csak helyettesítek. Mit tehetünk önért? 7
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 7
2011.05.09. 15:09:15