egy
A St. Mark-templom gondnoka már vagy tíz centi havat lekapart a járdáról, amikor megjelent a bottal közlekedő férfi. Sütött a nap, de süvített a szél, fagypont körül volt a hőmérséklet. A férfi vékony kezeslábast viselt, elnyűtt nyári inget, kopott bakancsot és egy könnyű széldzsekit, ami aligha nyújthatott komoly védelmet a csípős hideg ellen. De ő jól láthatólag nem fázott, és nem is sietett különösebben. Sántikált, minden lépésnél kicsit balra dőlt, és rátámaszkodott a botra. Végiggyalogolt a járdán a kápolna oldalbejáratáig, melyre az iroda szót festették vörössel, és megállt. Nem kopogtatott, és az ajtó nem volt bezárva. Amikor a férfi benyitott, a szél még hátulról lökött egyet rajta. Egy fogadótérbe jutott, amely éppen olyan zsúfoltnak és porosnak tűnt, ahogy azt egy régi templomban várja az ember. A közepén egy íróasztal állt, rajta névtábla, amely Charlotte Junger jelenlétét hirdette; a nő ott ült a neve mögött. – Jó reggelt – üdvözölte a belépőt mosolyogva. – Jó reggelt – mondta a férfi, majd némi hallgatás után hozzátette: – Nagyon hideg van odakint. – Igen, valóban hideg van – felelte a nő, és gyorsan felmérte az érkezőt. Nyilvánvalónak látszott, hogy az a probléma: nem visel kabátot, és se a fejét, se a kezét nem védi semmi. – Gondolom, ön Ms. Junger – mondta a férfi a névtáblára meredve. – Nem, Ms. Junger ma nincs bent. Influenzás. Én Dana Schroeder vagyok, a lelkész felesége, és csak helyettesítek. Mit tehetünk önért? 7
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 7
2011.05.09. 15:09:15
Állt egy üres szék a szobában, és a férfi reménykedve ránézett. – Szabad? – Hogyne – felelte a nő. A férfi óvatosan ült le, mintha minden mozdulatát alaposan meg kellene gondolnia. – A tiszteletes úr itt van? – kérdezte, és a tőle balra lévő nagy, csukott ajtóra nézett. – Igen, de éppen megbeszélést tart. Mit tehetünk önért? – Filigrán alkatú nő volt, a szűk pulóver alatt szépen domborult a keble. Deréktól lefelé, az íróasztal alatt semmit sem látott a férfi. Mindig is jobban kedvelte a kisebb termetűeket. Csinos arc, nagy kék szem, magasan ülő pofacsont – egészséges, csinos lány, a tiszteletes úr tökéletes kis felesége. Olyan régen volt már, hogy nőhöz ért. – Beszélnem kell Schroeder tiszteletes úrral – jelentette ki a férfi, és összekulcsolta a kezét, mintha imára készülne. – Tegnap itt voltam a templomban, meghallgattam a prédikációját, és hogy is mondjam… szükségem lenne iránymutatásra. – Ma nagyon sok dolga van – válaszolta a nő mosolyogva. Nagyon szépek voltak a fogai. – Igencsak sürgős ügyről volna szó – mondta a férfi. Dana már elég régóta volt Keith Schroeder felesége ahhoz, hogy tudja: senkit sem küldenek el a tiszteletes úr irodájából, akár megbeszélt időpontra érkezik, akár nem. Ráadásul fagyos egy hétfő reggel van, és Keith-nek nem is kell olyan sokat dolgoznia. Vár rá néhány telefon lebonyolítása, konzultáció egy fiatal párral, akik éppen szeretnék lefújni a már javában szerveződő esküvőjüket; és végül elmegy majd a kórházakba, hogy szokásához híven meglátogasson néhány beteget. Dana keresgélni kezdett az íróasztalon, megtalálta az egyszerű kérdőívet, amit keresett, és azt mondta: – Rendben, felveszem a legfontosabb adatait, aztán meglátjuk, mit tehetünk. – Kezébe vette a tollát, és a férfira nézett. – Köszönöm – mondta az, és kissé meghajolt. 8
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 8
2011.05.09. 15:09:15
– A neve? – Travis Boyette. – Kérés nélkül elbetűzte a családnevét. – 1963. október tizedikén születtem. A Missouri állambéli Jop linban. Negyvennégy éves vagyok. Egyedülálló, elvált, gyerekem nincs. Lakcímem se. Munkahelyi címem se. És kilátásaim se a jövőre. Dana megemésztette a hallottakat, miközben golyóstolla sebesen kereste a megfelelő rubrikákat a papíron. A férfi válasza jóval több kérdést vetett fel, mint amennyire a kérdőívet kitalálták. – Rendben – mondta Dana, miközben még mindig írt. – Ami a lakcímet illeti, hol lakik mostanság? – Mostanság a Kansasi Büntetés-végrehajtási Intézet tulajdona vagyok. Elhelyeztek egy rehabilitációs központban a Tizenhetedik utcában, néhány sarokra innen. Lassan ki fognak engedni, illetve, ahogy ők szokták mondani, „visszatérhetek a társadalomba”. Néhány hónap a topekai rehabilitációs otthonban, és szabad ember vagyok, igaz, életem hátralévő részében feltételesen leszek szabadlábon. A toll megállt, de Dana még mindig a papírra bámult. Hirtelen nem tűnt már olyan fontosnak, hogy kitöltse a kérdőívet. Nem tudta, hogy feltegyen-e egyáltalán újabb kérdéseket. De úgy érezte, ha egyszer már elkezdte, folytatnia kell. Különben is: mit csináljanak, amíg a tiszteletes úrra várakoznak? – Kér kávét? – Dana biztos volt benne, hogy ez a kérdés ártalmatlan. A férfi nem válaszolt rögtön, sőt, túl sokáig is hallgatott, mintha nem tudna döntésre jutni. – Igen, köszönöm. Tej nélkül, egy kis cukorral. Dana kisietett a szobából, hogy kávé után nézzen. A férfi figyelte, ahogy kimegy, figyelte minden mozdulatát, mindenét, és látta a szép kerek feneket a hétköznapi nadrág alatt, a karcsú lábakat, a sportos vállat, még a lófarkat is. Százötven, esetleg százötvenöt centi magas. Maximum ötven kiló. 9
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 9
2011.05.09. 15:09:15
Dana nem igyekezett különösebben, s amikor visszatért, Travis Boyette pontosan ott volt, ahol hagyta: úgy ült, akár egy szerzetes, jobb kezének ujjaival ütögette a baljának ujjait, üres tekintettel meredt valamire a falon, a fekete fabot az ölében. Tarkopaszra borotvált kicsi, kerek feje szinte csillogott. Amikor átadta neki a kávét, Danában felmerült, hogy megkérdezi tőle, korán kopaszodni kezdett, vagy csak így tetszik neki. Nyaka bal oldalán baljóslatú tetoválás kúszott felfelé. A férfi elvette a kávét, és megköszönte. Dana ismét elfoglalta a helyét a kettejük között álló íróasztal mögött. – Lutheránus? – kérdezte Dana, és ismét kezében volt a toll. – Kétlem, hogy az lennék. Nem vagyok én semmi valójában. Sosem éreztem úgy, hogy szükségem lenne egyházra. – De tegnap itt volt. Miért? Boyette két kézzel emelte a szájához a csészét: olyan volt, mint egy darabka sajtot rágcsáló egér. Ha a kávéra vonatkozó, egyszerűnek mondható kérdés megválaszolása tíz teljes másodpercig tartott, akkor arra, miért volt előző nap a templomban, lehet, hogy egy óra alatt születik meg a felelet. A férfi ivott egy korty kávét, megnyalta az ajkát. – Ön szerint mikor beszélhetek a tiszteletes úrral? – kérdezte végül. Nem elég hamar, gondolta Dana, és már nagyon szerette volna átadni a férjének ezt az úriembert. A faliórára pillantott, és azt felelte: – Bármelyik percben véget érhet a megbeszélés. – Azt nem lehet, hogy csak ülünk itt csöndben és várunk? – kérdezte rendkívül udvariasan Boyette. Dana tudomásul vette az elutasítást, és leszögezte magában, hogy nem is olyan rossz ötlet csöndben maradni. De a kíváncsisága mégsem hagyta nyugodni. – Persze, de van még egy utolsó kérdésem. – A kérdőívre nézett, mintha az indokolná az utolsó kérdést. – Mennyi időt töltött börtönben? 10
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 10
2011.05.09. 15:09:15
– A fél életemet – válaszolta Boyette habozás nélkül, mintha ezt naponta legalább ötször közölné. Dana lefirkantott valamit, majd a számítógép billentyűzete felé fordult. Őrült sebességgel kezdte püfölni a billentyűket, mintha hirtelen eszébe jutott volna, hogy határidőre kell teljesítenie valamit. A Keith-nek küldött e-mailben azt állt: Egy elítélt bűnöző ücsörög itt, és azt mondja, beszélnie kell veled. Addig nem megy el. Elég kedves embernek tűnik. Kávézik. Intézd el, amit kell, igyekezz. Öt perccel később a lelkészi iroda ajtaja kinyílt, és egy fiatal nő lépett ki rajta. A szemét törülgette. Az exvőlegénye követte, akinek sikerült egyszerre ráncolnia a homlokát és mosolyognia. Egyikük sem szólt Danához. Egyikük sem vett tudomást Travis Boyette-ről. Pillanatok alatt távoztak. Miután becsukódott az ajtó, Dana azt mondta Boyette-nek: – Egy pillanat türelmet. – Bement a férje irodájába, hogy gyors tájékoztatást adjon.
2 Keith Schroeder harmincöt éves volt, tíz éve élt boldog házasságban Danával, három fiú édesapja volt, akik húsz-húsz hónappal egymás után születtek. Már két éve volt a St. Marktemplom lelkésze; ezt megelőzően Kansas Cityben vezetett egy gyülekezetet. Apja nyugalomba vonult lutheránus lelkész volt, és Keith soha nem is álmodott arról, hogy belőle más lesz. Egy kisvárosban nevelkedett St. Louis közelében, iskolába sem túlzottan messze járt, és egy New York-i osztálykirándulástól meg a floridai nászúttól eltekintve sosem mozdult ki a Középnyugatról. Gyülekezetének tagjai rajongtak érte, jóllehet az idők során adódott egy-két konfliktus. A legnagyobb vita akkor tört ki, amikor az előző télen Keith megnyitotta a templom alagsorát, hogy menedéket nyújtson a hajléktalanoknak a hóviharban. Miután a hó elolvadt, egy-két hajléktalannak nem akaródzott elmenni. A városi önkormányzat 11
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 11
2011.05.09. 15:09:15
megfelelő hivatala idézést adott ki jogtalan ingatlanhasználat ügyében, és a helyi hírlapban megjelent egy kissé kínos cikk. Az előző napi prédikáció témája a megbocsátás volt: az Úr végtelen, roppant nagy hatalma, hogy feloldozást adjon bűneink alól, bármilyen szörnyűségesek legyenek is azok. Travis Boyette borzalmas, förtelmes, felfoghatatlan bűnöket követett el. Galád, brutális cselekedetei miatt bizonyosan örök szenvedésre és halálra ítéltetik. Nyomorúságos életének ezen a pontján Travis meg volt győződve róla, hogy soha nem nyerhet bocsánatot. De munkálkodott benne a kíváncsiság. – Voltak már itt nálunk néhányan a rehabilitációs központból – mondta Keith. – Tartottam ott istentiszteletet egykét alkalommal. – Keith irodájának a sarkában ültek, messze az íróasztaltól; két új barát beszélget a kopott vászonszékeken ücsörögve. A közelben a műkandallóban vígan égtek a műhasábok. – Nem rossz hely – állapította meg Boyette. – A börtönnél jobb, az biztos. – Törékeny ember volt, sápadt bőre arról árulkodott, hogy sok időt töltött zárt helyen. Csontos térdei egymáshoz verődtek, rajtuk keresztben a fekete bot. – És hol volt börtönben? – Keith egy gőzölgő teával teli csészét tartott a kezében. – Itt-ott. Az utolsó hat évet Lansingben töltöttem. – És miért ítélték el? – kérdezte Keith. Szerette volna megismerni a bűnöket, hogy minél többet tudhasson meg az emberről. Erőszak? Kábítószer? Valószínűleg igen. De persze az is lehet, hogy Travis sikkasztott vagy adót csalt. Nem olyan embernek nézett ki, aki kárt tudna tenni bárkiben is. – Sok-sok csúnya dologért, tiszteletes úr. Már nem is emlékszem mindegyikre. – Igyekezett kerülni a szemkontaktust. A padlót borító szőnyeg mintha minden figyelmét lekötötte volna. Keith kortyolt egyet a teából, figyelmesen nézte a férfit, és ekkor észrevette a tikkelést. Néhány másodperces időközönként Travis feje megrándult, balra billent. Gyors 12
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 12
2011.05.09. 15:09:15
mozdulat volt, amelyet egy jóval erőteljesebb követett, és a fej visszakerült a helyére. Miután jó ideig halotti csendben ültek, Keith végül azt kérdezte: – Miről szeretne beszélgetni, Travis? – Agydaganatom van, tiszteletes úr. Rosszindulatú, halálos, lényegében gyógyíthatatlan. Ha volna valami pénzem, küzdhetnék – sugárkezelés, kemoterápia, a szokásos dolgok –, és így talán kapnék még tíz hónapot vagy egy évet. De ez glioblasztóma, négyes fokozat, és ez azt jelenti, hogy halott ember vagyok. Fél év vagy egy év, tulajdonképpen mindegy. Néhány hónapon belül nekem végem. – És ekkor, mintegy végszóra, a tumor mintha jelezni kívánt volna. Boyette eltorzult arccal előredőlt, és masszírozni kezdte a homlokát. Nehezen, zihálva szedte a levegőt, és úgy tűnt, egész testét átjárja a fájdalom. – Nagyon sajnálom – mondta Keith, de nyomban érezte, mennyire nem idevalók ezek a szavak. – Átkozott fejfájás – mormogta Boyette, még mindig csukott szemmel. Néhány percen keresztül küszködött a fájdalommal, közben egyetlen szó sem hangzott el. Keith tehetetlenül figyelte a férfit, és többször is a nyelvébe harapott, nehogy valami olyan ostobaságot mondjon, mint azt, hogy: – Ne hozzak egy fájdalomcsillapítót? – Aztán a szenvedés alábbhagyott, és Boyette vonásai kisimultak. – Elnézést kérek – mondta. – Mikor diagnosztizálták? – kérdezte Keith. – Nem tudom. Egy hónapja. A fejfájások Lansingben kezdődtek, még a nyáron. El tudja képzelni, milyen lehet ott az orvosi ellátás, persze, hogy nem kaptam segítséget. Miután kiengedtek és ideküldtek, bevittek a St. Francis Kórházba, ahol megcsinálták a vizsgálatokat, megröntgeneztek, és találtak egy szép kis tojást a fejem közepén, a két fülem között, túl mélyen ahhoz, hogy operálni lehessen. – A férfi mélyet léleg13
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 13
2011.05.09. 15:09:15
zett, kifújta a levegőt, és ekkor először sikerült elmosolyodnia. Baloldalt felül hiányzott egy foga, és a hiátus nagyon jól látszott. Keith azt gyanította, hogy a fogorvosi ellátás színvonala a börtönökben hagy némi kívánnivalót maga után. – Gondolom, találkozott már ilyen emberekkel – mondta Boyette. – Akik a halálukra várnak. – Igen, időről időre. Hozzátartozik a munkámhoz. – És ezek az emberek nagyon komolyan kezdik venni Istent, a mennyországot, a poklot meg ilyesmit, ugye? – Bizony ám. Az emberi természet már csak ilyen. Amikor saját halandóságunkkal szembesülünk, sokat gondolkozunk a túlvilágon. Magával mi a helyzet, Travis? Hisz Istenben? – Néha igen, néha nem. De még amikor hiszek, akkor is elég szkeptikus vagyok. Magának könnyű hinnie Istenben, mert könnyű élete van. Nekem más a történetem. – Elmondja? – Nem szeretném. – Akkor miért van itt, Travis? A tikkelés. Amikor a feje megint mozdulatlanul ült a nyakán, Boyette körbepillantott a szobában, és végül Keith-en állapodott meg a tekintete. Hosszú időn keresztül meredtek egymásra, egyikük sem pislantott. Boyette végül azt mondta: – Tiszteletes úr, csúnya dolgokat követtem el. Ártatlan embereket bántottam. Azt hiszem, nem akarok mindent magammal vinni a sírba. Talán most eljutunk valahová, gondolta magában Keith. A meg nem gyónt bűn terhe. Az eltemetett bűntudat szégyene. – Sokat segítene, ha beszélne egy kicsit ezekről a csúnya dolgokról. A legjobb lenne gyónással kezdeni. – És ez bizalmas? – Lényegében igen, de vannak kivételek. – Milyen kivételek? – Ha a bizalmába fogad, és én úgy gondolom, hogy ön veszélyt jelent saját magára vagy valaki másra, akkor kötelessé14
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 14
2011.05.09. 15:09:15
gem cselekedni. Úgy is mondhatnám, hogy segítséget hívhatok. – Bonyolultnak tűnik. – Pedig nem az. – Nézze, tiszteletes úr, szörnyű dolgokat tettem, de van egy, ami évek óta nem hagy nyugodni. Beszélnem kell valakivel, és nincs máshová mennem. Ha beszámolok magának egy rettenetes bűnről, amit évekkel ezelőtt követtem el, akkor arról senkinek nem beszélhet?
2 Dana a Kansasi Büntetés-végrehajtási Hivatal internetes oldalain kutakodott, és pillanatokon belül Travis Dale Boyette nyomorúságos életének kellős közepén találta magát. A férfit 2000-ben tíz évre ítélték nemi erőszak kísérletéért. Jelenlegi státusa: bebörtönzött. – A jelenlegi státusa, hogy a férjem irodájában van – mormogta Dana, és újabb billentyűkre csapott rá. 1991-ben tizenkét évre ítélték súlyos nemi erőszakért Ok lahomában. 1998-ban feltételesen szabadlábra helyezték. 1987-ben nyolc évet kapott Missouriban nemi erőszak kísérletéért. 1985-ben feltételesen szabadlábra került. 1979: súlyos nemi erőszak, húsz év Arkansas-ban. Feltételesen szabadlábra helyezve 1985-ben. Boyette-et nemi erőszaktevőként tartották nyilván négy államban: Kansasben, Missouriban, Arkansas-ban és Oklaho mában. – Ez egy szörnyeteg – állapította meg magában Dana. A fénykép egy testesebb és jóval fiatalabb férfit ábrázolt sötét, ritkuló hajjal. Dana gyorsan összefoglalta a priuszát, és emailben elküldte Keith asztali gépére. Nem aggódott a férje biztonságáért, de azt akarta, hogy ez az undorító ember tűnjön el minél hamarabb.
2 15
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 15
2011.05.09. 15:09:15
Félórányi nehézkes és csekélyke eredményt hozó beszélgetés után Keith unni kezdte magát. Boyette semmi érdeklődést nem mutatott Isten iránt, s mivel az Isten volt Keith szakterülete, úgy tűnt, nem sokat tehet. Nem agysebész. Nem tud munkát ajánlani. Üzenet érkezett a számítógépére, ódivatú ajtócsengő hangja jelezte. Két csöngetés bárki lehetett, de három azt jelentette, hogy az iroda előtti fogadótérből jött az üzenet. Keith megpróbált úgy tenni, mintha nem hallotta volna meg. – Botra miért van szüksége? – kérdezte kedvesen. – A börtön durva hely – mondta Boyette. – Egy olyan verekedésbe is belekeveredtem, amibe nem kellett volna. Megsérült a fejem. Valószínűleg ez vezetett a tumorhoz. – Ezt mulatságosnak találta, és jót nevetett a saját szellemességén. Keith kötelességtudóan kuncogott egy kicsit, aztán felállt, odalépett az íróasztalához, és azt mondta: – Hadd adjak egy névjegyet. Bármikor felhívhat. Itt mindig szívesen látjuk, Travis. – A kezébe vett egy névjegyet, s közben a számítógép monitorjára pillantott. Négy, összesen négy bírósági ítélet, mindegyik nemi erőszakkal összefüggő ügyekben. Visszament a székhez, odaadta a névjegyet Travisnek, és leült. – A nemi erőszaktevőknek különösképpen durva hely a börtön, nem igaz, Travis? – kérdezte. Ha új városba költözik az ember, el kell mennie a rendőrségre vagy a bíróságra, ahol regisztrálják mint nyilvántartott nemi erőszaktevőt. Ha leél így húsz évet, azt gondolja, mindenki tud róla mindent. Mindenki figyeli, szemmel tartja. Boyette egyáltalán nem tűnt meglepettnek. – Nagyon durva – értett egyet a tiszteletessel. – Nem is emlékszem, hányszor támadtak meg. – Nézze, Travis, én nem ragaszkodom hozzá, hogy megvitassuk ezt a témát. Hamarosan lesz néhány megbeszélésem. Ha szeretne újra eljönni, semmi akadálya, csak telefonáljon 16
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 16
2011.05.09. 15:09:15
előtte. És természetesen szívesen látom a vasárnapi istentiszteleten. – Keith nem volt biztos benne, hogy ezt komolyan is gondolja, de őszintének tűnt a hangja. Boyette előhúzott egy összehajtogatott papírt a dzsekije zsebéből. – Hallott már Donté Drummról? – kérdezte, miközben odaadta Keith-nek az újságot. – Nem. – Fekete srác egy kelet-texasi kisvárosból, 1999-ben elítélték gyilkosságért. Azt mondta, hogy megölt egy középiskolai pompomlányt, egy fehér lányt. A holttestét nem találták meg. Keith széthajtogatta a papírlapot. A topekai napilap előző napi, azaz vasárnapi számában megjelent rövid cikk fénymásolata volt. Keith gyorsan átolvasta, és megnézte a Donté Drummról készült fényképet. A történetben nem volt semmi figyelemre méltó – ismét egy olyan ember kivégzésére készülődnek Texasban, aki ártatlannak vallja magát. – Az ítélet végrehajtására most csütörtökön kerül sor – állapította meg Keith, és felnézett a papírból. – Mondok én magának valamit, tiszteletes úr. Nem ennek a srácnak kellene ott lennie. Semmi köze sincs a gyilkossághoz. – Ezt maga honnan tudja? – Nincs bizonyíték. Az égvilágon semmiféle bizonyíték. A zsaruk úgy döntöttek, hogy ő a tettes, kiverték belőle a vallomást, és most meg fogják ölni. Nincs ez így rendjén, tiszteletes úr. Nagyon nincs. – Honnan tud ilyen sokat erről az ügyről? Boyette közelebb hajolt, mintha valami olyat készülne suttogva közölni, amit még soha nem mondott ki eddig. Keith pulzusa egyre hevesebben vert. De egyetlen szó sem hangzott el. A két férfi hosszú pillanatokon keresztül meredt egymásra néma csendben. – Itt az áll, hogy nem találták meg a holttestet – mondta Keith. Megpróbálta beszéltetni Boyette-et. 17
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 17
2011.05.09. 15:09:15
– Úgy van. Kitalálták ezt a képtelen mesét, hogy a srác elkapta a lányt, megerőszakolta, megfojtotta, aztán a hídról a Red Riverbe dobta a testét. Egy szó sem igaz az egészből. – Tehát maga tudja, hol van a holttest? Boyette kiegyenesedett ültében, és karba tette a kezét. Bólogatni kezdett. Aztán következett a fejrándulás. Majd megint. Ha nyomás nehezedett a férfira, még gyorsabb, még erőteljesebb volt az önkéntelen mozdulat. – Maga ölte meg, Travis? – Keith saját maga is megdöbbent a kérdéstől. Alig öt perccel korábban még azon gondolkodott, hogy gyülekezetének mely tagjait kell meglátogatnia a kórházban, hogy hogyan tudná kedvesen kitessékelni Travist az irodájából. Most meg egy gyilkosságról és egy elrejtett hulláról folyik a szó. – Nem tudom, mit tegyek – mondta Boyette, miközben testét megint átjárta a fájdalom. Előrehajolt, mintha hányni akarna, és mindkét tenyerét a fejéhez nyomta. – Haldoklom, érti, amit mondok? Néhány hónap, és feldobom a talpam. Miért kellene ennek a srácnak is meghalnia? Nem csinált semmit. – Szemét elfutották a könnyek, arca eltorzult. Keith feszülten figyelte a remegő férfit. Odaadott neki egy papír zsebkendőt, aztán nézte, ahogy Travis megtörli az arcát. – A daganat nő – mondta Boyette. – Mindennap egyre jobban nyomja a koponyát. – Szed gyógyszereket? – Igen, szedek néhányat. Nem hatnak. Most mennem kell. – Azt hiszem, még nem végeztünk. – De igen. – Hol van a holttest, Travis? – Nem akarja azt tudni maga. – De, tudni akarom. Talán leállíthatjuk a kivégzést. Boyette felnevetett. – Ó, tényleg? Texasban erre nem sok esély van. – Felállt, és a szőnyegbe bökött a botjával. – Köszönöm, tiszteletes úr. 18
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 18
2011.05.09. 15:09:15
Keith nem állt fel. Ülve nézte, ahogy Boyette kicsoszog az irodájából. Dana meredten bámult az ajtóra, és nem volt hajlandó mosolyogni. Miután a férfi annyit mondott: „Köszönöm”, sikerült egy erőtlen „Viszlát”-ot kipréselnie magából. És ezután Travis Boyette már kint is volt az utcán, kesztyű és kabát nélkül, de ez nem különösebben érdekelte Danát. A férje nem mozdult. Még mindig ott ült kábán, üres tekintettel bámulva a falat, kezében az újságcikk másolatával. – Minden rendben? – kérdezte Dana. Keith odaadta neki a cikket, és a felesége elolvasta. – Nem látom, mi itt az összefüggés – mondta az asszony, miután végzett. – Travis Boyette tudja, hol van a holttest. Azért tudja, mert ő ölte meg a lányt. – Beismerte, hogy megölte? – Majdnem. Azt mondja, hogy inoperábilis agydaganata van, és néhány hónapon belül meghal. És azt is mondja, hogy Donté Drummnak semmi köze nincs a gyilkossághoz. Nagyon világosan és egyértelműen utalt arra, hogy tudja, hol van a holttest. Dana leroskadt a kanapéra, a párnák közé. – És te hiszel neki? – Ez egy bűnöző, Dana, egy csaló, szélhámos. Inkább hazudik, mint hogy igazat mondjon. Egy szavát sem szabad elhinni. – Hiszel neki? – Azt hiszem, igen. – Hogyan hihetsz neki? Miért? – Borzalmas kínokat áll ki, Dana. És nem csak a tumor miatt. Tud valamit a gyilkosságról és a holttestről. Sokat tud, és őszintén zavarja, hogy egy ártatlan embert fognak kivégezni. Olyan ember lévén, aki ideje nagy részét azzal tölti, hogy mások kényes problémáit hallgatja, illetve komoly tanácso19
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 19
2011.05.09. 15:09:15
kat, útmutatást ad, Keith okos és tapasztalt megfigyelővé vált. És ritkán tévedett. Dana hevesebb természetű volt, hajlamos volt könnyen ítélkezni, és gyakorta bebizonyosodott, hogy elhamarkodottan alakította ki a véleményét. – Nos, mit gondol, tiszteletes úr? – kérdezte. – A következő egy órát töltsük kutatással. Nézzünk utána egy-két dolognak. Tényleg feltételesen van szabadlábon? Ha igen, ki a pártfogó tisztje? Tényleg kezelik a St. Francisben? Igaz, hogy agydaganata van? Ha igen, halálos beteg? – A beleegyezése nélkül nem tudjuk megszerezni az orvosi anyagát. – Az biztos, de nézzünk utána, mit tudunk megerősíteni abból, amit mondott. Hívd fel dr. Herzlichet… Itt volt tegnap a templomban? – Igen. – Gondoltam. Hívd fel, és szaglássz egy kicsit. Valószínűleg éppen most tart vizitet a St. Francisben. Hívd fel a Feltételes Szabadlábra Helyezési Tanácsot, derítsd ki, amit csak tudsz. – És miközben én telefonálok, mint egy őrült, te mit csinálsz? – Az interneten keresgélek. Minden anyagot, amit csak lehet, összegyűjtök a gyilkosságról, a tárgyalásról, a vádlottról, a történtekről. Mindketten felálltak, most már sietősen. Dana azt mondta: – És mi van akkor, ha minden igaz? Mi van, ha sikerül meggyőzni magunkat, hogy ez az ocsmány ember igazat mond? – Akkor tennünk kell valamit. – Mondjuk, mit? – Fogalmam sincs.
20
geopen Grisham Vallomas beliv.indd 20
2011.05.09. 15:09:15