w i k i l e a k s-a k tá k
A kocsi csikorogva hajtott rá a bekötőútra, elment az ősrégi galambház mellett, majd megállt a György korabeli nagy udvarház előtt. A nő kiszállt az autóból. Volt valami furcsa rajta. Egy bizonyos kidudorodás! Ha a fácánokon kívül CIA-ügynök vagy valami más megfigyelő is rejtőzködik az erdőben, meglehetett volna bocsátani nekik pillanatnyi zavarukat. Persze közelről nyilvánvaló volt, hogy a különös figura Julian Assange, platinaszőke haját paróka rejtette. Csaknem 190 centis magasságával igazán meggyőzően soha nem alakíthatott nőt. – El se tudja képzelni, hogy milyen nevetséges volt – mondta később a wikileakses James Ball. – Több mint két órán át öltözött öregasszonynak. Assange pantomimba illően cserélgette nemét, hogy lerázza a lehetséges követőket. Vele volt fiatal munkatársa, Sarah Harrison és helyettese, Kristinn Hrafnsson izlandi újságíró. Azon az estén ez a kis csapat volt a WikiLeaks, az Assange által négy évvel korábban elindított leleplező weboldal magja. A WikiLeaks lélegzetelállítóan rövid idő alatt, obskúrus radikális weboldalból széles körben ismert online hírplatformmá vált. Assange közzétette azt a kiszivárogtatott filmfelvételt, amelyen Bagdadban egy amerikai harci helikopter pilótái úgy végeznek ki két Reuters-alkalmazottat, mintha videojátékot játszanának. Assange vakmerő tettét még szenzációsabb lépése követte. A londoni Guardian közvetítésével példa nélküli megállapodást kötött mainstream újságokkal: közösen hozzák nyilvánosságra az afgán és az iraki hadinaplókat, több százezer titkos amerikai hadműveleti jelentést, közöttük számos terhelő anyagot. Assange, a 39 éves ausztrál, zseniális számítógéphacker volt. Tudott lenni elbűvölő, fanyar humorú, szellemes. De tudott lenni ingerlékeny, gyorsan dühbe guruló és támadó is, éppen ahogy akarta. Szeszélyes magatartásával szerzett magának rajongókat és ellenségeket, támogatókat és rosszakarókat. Gyakran ugyanabból a személyből teljesen ellentmondásos érzelmeket váltott ki. 26
geopen_WikiLeaks.indd 26
2011.07.01. 16:58:35
a va dá s z a t
Információmessiás vagy kiberterrorista? Szabadságharcos vagy szociopata? Erkölcsi keresztes vitéz vagy csalódott önimádó? A következő hetekben az Assange-ról folyó vitától visszhangoztak a híradások világszerte. Assange és csapata a Frontline Clubból menekült ide, amely külföldi tudósítók és más médiaemberek kedvelt tartózkodási helye Nyugat-Londonban. Az afgán hadinaplók júliusi közlése óta időről időre a klub Suthwick Mews-i szállásán aludt. A klub alapítója, Vaughan Smith szimpatizánssá és szövetségessé vált, s meghívta Assange-t és kíséretét ősi családi fészkébe, Ellingham Hallba, Kelet-Anglia eldugott szegletébe. Ide érkeztek most ezek a fura menekültek. Smith, a brit hadsereg egyik elit ezredének, a Gránátos Gárdának egykori kapitánya időközben a Frontline TV szabadúszó videós újságírója lett. Háborús övezetekben átélt kalandjai – Irak az első Öböl-háborúban, ahol a brit hadsereg tisztjének adta ki magát; Bosznia a tömeggyilkosságokkal és az egyéb borzalmakkal; Afganisztán és aztán újból Irak– saját útját járó, független szellemre vallottak. Nem volt anarchista. Családja generációkon át szolgált a brit hadseregben. Kedvenc újságja a konzervatív, kicsit száraz Daily Telegraph. Smith bátor ember. Koszovóban az mentette meg az életét, hogy a halált hozó golyó a mobiltelefonjában akadt el. Más jobboldali libertariánusokhoz hasonlóan csökönyösen hisz a fair playben és abban, hogy ki kell állni a gyengébbekért. Ez esetben Assange-ért, aki gyűlölt figurává vált a harcias amerikai jobboldal szemében. Le akarták tartóztattatni. Sőt, egyesek a meggyilkolására szólítottak fel. Smith teljes mellszélességgel támogatta Assange-nak a transzparenciáért vívott keresztes hadjáratát, mert úgy látta, hogy az újságírás túl közel került a kormányzathoz, és fennállt a veszélye, hogy könnyen elfújható PR-pihe lesz belőle.
27
geopen_WikiLeaks.indd 27
2011.07.01. 16:58:35
w i k i l e a k s-a k tá k
Amikor Assange berendezkedett Ellingham Hallban, ott lakott a kúriában a házigazda családja, Pranvera Shema, Smith koszovói születésű felesége és két kisgyermekük. Öt-, illetve kétévesek voltak, biciklijük az előcsarnok impozáns kocsifelhajtójánál állt. Az udvarházban éltek Vaughan felsőbb osztályhoz tartozó szülei is. Vaughan apja is a Gárdában szolgált, az ebédlőben függött a fiatal tisztként, skarlátszínű zubbonyban őt ábrázoló portré. Az idősebb Smith fehér övtáskával látható: diszkrét utalás a királynő futáraként befutott karrierre. Az Őfelsége ügyeit intéző kötelezettséggel világ körüli utazás járt, diplomáciai titkoknak a címzettekhez való továbbításával. Nyilvánvaló volt, hogy az idősebb Smith ferde szemmel néz Assange-ra, akiről úgy gondolták, hogy elképesztően nagyszámú titkos diplomáciai távirat birtokában van. Vaughan apja puskával felfegyverkezve rendszeresen járőrözött a birtokon, amelyet ikertavak és cédrusok gazdagítottak. A puskára mesterlövész-irányzékot szereltek, de az optikát álcázták. Általában fajdra és fácánra ment. Nagy lehetett azonban a kísértés, hogy leadjon egy lövést a paparazzókra, akik Assange megjelenése után, rövid időn belül letáboroztak az udvarház mellett – vagy, tényleg, legalább itt benn a házban a mosdatlan radikálisokra. Két nappal karácsony előtt megkérdezték tőle, hogy szívesen játs�sza-e nemzetközi kiszivárogtatók házigazdájának szerepét, fogcsikorgatva válaszolt: „Bárcsak ne lennének itt!” Ez egyike volt az ironikus eseményeknek, amelyek e feszültséggel terhes heteket fűszerezték. Az Ellinghamben tartózkodó wikileaksesek között volt a 24 éves James Ball, a kevés munkatársak egyike, akik fizetést kaptak. Assange vette fel. Tehetsége abban állt, hogy nagy adatsorokat tudott kezelni. A fesztelen fiatalember szédítő pályát futott be. Néhány hónap alatt a Grocer kereskedelmi magazin riporteréből a WikiLeaks szóvivőjévé vált, még John Negroponte amerikai diplomatával is vitatkozott a BBC Hardtalk című műsorában. Ball 28
geopen_WikiLeaks.indd 28
2011.07.01. 16:58:35
a va dá s z a t
elsőre sürgős feladatot kapott: a 15 mérföldre lévő Norwichba kellett mennie, egy John Lewis-áruház műszaki felszereléseket forgalmazó üzletébe. Több ezer font készpénzzel indult útnak (Assange ezt a fizetési módot preferálta), és laptopokkal, routerrel, kábelekkel tért vissza, egy teljesen megzavarodott eladót hagyva maga után. – Próbált már ezer font készpénzt költeni John Lewis-üzlet ben? Becsületszavamra, az eladó ijedten nézett az 50 fontos bankjegyre is – emlékezett vissza Ball. – Szürreális élmény volt. A csapat most már hozzáláthatott, hogy létrehozza a névtelenséget biztosító hálózati megjelenést. A külső kapcsolatukat úgy tervezték meg, hogy azt a benyomást keltse az interneten, mintha a WikiLeaks-team valójában nem a vidéki Angliában tartózkodna, hanem Svédországban. A biztonsági meggondolások minden mást megelőztek: feltételezték, hogy a WikiLeaks az amerikai felderítés állandó célpontja, és potenciálisan bénító kibertámadásnak van kitéve. Ha elhagyták a kúriát, ugyanazt az álcázó technikát alkalmazták, mint amikor Norfolkba jöttek. Ez megbízhatónak bizonyult. Ám azt is jelentette, hogy például Ballnak néha órákig kellett álldogálnia alacsonyabb rendű utakon vagy más fagyos találkozási pontokon, arra várva, hogy valaki felvegye. Assange a nagy nappaliban látott munkához, a kandallóban égett a tűz, a falakat Vaughan Smith őseinek portréi díszítették. Általában napi 16-18 órát töltött a laptopja előtt, néha 48 órát is fennmaradt, míg le nem fordult a székről. Ilyenkor valamelyik wikileakses szedte össze és támogatta föl a hálószobájába. Néhány órát aludt, aztán folytatta. Assange éjszakai típus. Leginkább hajnali három és négy óra között volt megközelíthető. – Egyszerűbbnek találtam, ha éjszaka teszem a dolgom, amikor időnként Julian figyelmét is fel lehetett kelteni. Megesett, hogy valaki már öt perce hiába szólongatta, Julian! Julian! Oda se bagózott rá – mesélte Ball.
29
geopen_WikiLeaks.indd 29
2011.07.01. 16:58:35
w i k i l e a k s-a k tá k
Az e-mailjeit és a naplóját wikileakses munkatársai, Harrison és Joseph Farrell kezelték, korábban mindketten újságíró-gyakornokok voltak. A saját szerepét Assange olyannak látta, mint valami vezérigazgatóét, akinek az a dolga, hogy figyelemmel kísérje a WikiLeaks által a kibertérben hagyott hatalmas „lábnyomot”, és kapcsolatban legyen a szervezet más államokban és időzónákban működő munkatársaival. – Megszállottja a munkájának. Juliannek mindig tudnia kell, hogy mit írnak a WikiLeaksről és a történeteiről. Számára ez olyan magától értetődő, mint a hőmérőzés – mondta Smith A kandallótól jobbra Vaughan Smith ükapjának, „Tiger” Smithnek a feltűnő portréja függött. Smith azután kapta becenevét, hogy megölt 99 tigrist, amelyek közül sokat elhurcoltak ide is, Ellingham Hallba. Két kitömött vadállat üvegszekrénybe zárva ült, a többit kidobták, szétrohadtak. A bejárati termet keresztbe fektetett kardok, régi szuronyos puskák és a már elfeledett gyarmati csetepaték egyéb emlékei díszítették. Volt ott kitömött szarvasfej, agancspár, valamint egy nagyméretű festmény, amely két, dühödten egymásnak eső szarvasbikát ábrázolt szokatlan, pisztáciazöld háttérrel. Ha netán amerikai filmrendező keresne tipikusan angol vidéki kastélyt korhű mozijához, nehezen találhatna megfelelőbbet Ellinghamnél. A WikiLeaks-csapat gyorsan alkalmazkodott az angol vidéki ház életének szokásaihoz. Ellingham Hallnak volt házvezetőnője; a konyha közepén magas, négyzet alakú asztal állt, itt elkészíthették az ételüket; egy kartondobozban hússzeletek és kolbászok tornyosultak. A birtokon biofarm működött (termékeit szolgálták fel a londoni Frontline Clubban is). Vaughan Smith meglehetősen jó borpincével dicsekedhetett, tartalmát a Guardian volt borszakértője, Malcolm Gluck válogatta össze. Étkezéskor Assange és munkatársai Smith pompás ebédlőjében a tiszteletet parancsoló, kör alakú asztalhoz ültek. Jutott portói is, és a kiberradikálisok jobbról balra adogatták egymásnak az üveget, az angol szokások 30
geopen_WikiLeaks.indd 30
2011.07.01. 16:58:35
a va dá s z a t
szerint. Assange ragaszkodott hozzá, hogy esténként senki se igyon egy pohárnál többet, ami arra kényszerítette társait, hogy a továbbiakat a konyhai személyzettel rendezzék el. Assange szokásai aszketikusak voltak: kevéssé érdekelte, hogy mit eszik. Nem e világi természete a ruhatárában is megnyilvánult. Úgy tűnt, nincs is saját ruhája. A WikiLeaks-csapat egyszer csak úgy döntött, hogy Assange-t el kell szakítani a képernyőjétől, mert némi mozgásra van szüksége. Vettek neki egy piros Adidas felsőt, amelyben naponta végigfutott a parkon – a barna-zöld falusi paletta gyöngyszemén. Hamarosan Smith alakította tovább Assange haloványan vidéki gentlemant idéző képét. Zöld katonai zubbonyt és aszimmetrikus zsebekkel ellátott tweedzakót kölcsönzött neki, az utóbbit Smith még 19 éves (megalkuvó) fiatalemberként viselte. Assange a horgászást is kipróbálta. Kívülről kevesen találták volna ki, mi zajlik valójában Ellingham Hall magas ablakai mögött. Assange rókaként bújt el föld alatti vackában, hogy – a Guardiannel és négy másik nagy, nemzetközi tekintélyű újsággal – megszervezze a történelem leglátványosabb kiszivárogtatását. Titokban bevallotta, hogy kicsit fél, mert ehhez hasonlóra még sohasem volt példa. A Pentagon-iratok, az amerikaiak vietnami háborúját leplező titkos dokumentumok csaknem 40 évvel ezelőtti publikálása sem volt ehhez fogható. Egyszer egy helyi vadászcsapat robogott át Ellingham Hall területén: vadászok és kopók törtek be a Spion Kop2-ról elnevezett erdőbe. Assange ilyesfajta hajsza részesének érezte magát. Vajon ő volt az űzött vad, míg az ügyészek és az amerikai titkosszolgálat ügynökei a vörös kabátos vadászok, akik a mind közelebbről és közelebbről felharsanó kürtszó irányába vágtatnak?
2 A második búr háború legjelentősebb csatájának helyszíne. 1900 januárjában a britek súlyos vereségével végződött, és a halottak nagy számban liverpooliak voltak. Ezért nevezik „Spion Kop”-nak a liverpooli labdarúgó-stadionban a hazai szurkolók törzshelyét. 31
geopen_WikiLeaks.indd 31
2011.07.01. 16:58:35
w i k i l e a k s-a k tá k
2 Bradley Manning Hammer Koalíciós Hadműveleti Állomás Irak, Bagdadtól 40 mérfölddel keletre 2009. november
I should have left my phone at home1 Lady Gaga
A döglesztő nyári hőség után novemberben Irak kellemesen meleg. A Hammer hadműveleti állomáson, a Mada’in Qada sivatag közepén azonban a levegő örökké tele volt a Bagdadot ellátó teherautó-konvojok kavarta porral és piszokkal, ami az ott állomásozó férfiakat és nőket mindig arra emlékeztette, hogy nagyon messze vannak az otthonuktól. Köztük volt Bradley Manning tizedes, aki néhány héttel korábban a 10. hegyi hadosztály 2. dandárjának harcoló alakulatával érkezett Irakba. Alig 22 évesen antitézise volt a hollywoodi, harcedzett amerikai katonatípusnak: szőke, kék szemű, kerek arcán kisfiús mosollyal, mindössze 158 centi és 47 kiló. De nem is a méretei miatt küldték Irakba. Azért volt ott, mert nagyon értett a számítógépekhez. Hírszerzési elemzőként Manning hosszú napokat töltött a támaszpont komputerszobá1 Otthon kellett volna hagynom a telefonom 32
geopen_WikiLeaks.indd 32
2011.07.01. 16:58:35
br a dley m a n n i ng
jában, szigorúan titkos információkra meredve. Egy ilyen fiatal és viszonylag tapasztalatlan katona számára ez rendkívül kényes munka volt. Már a Hammeren töltött első napjától zavarta a hiányos biztonság. Az ajtót öt számjegyű kóddal működő lakat zárta, de csak rá kellett ütni, és máris engedett. Hírszerző munkatársai végletekig kiábrándultnak tűntek, beleuntak a hét minden napján végzett, 14 órás könyörtelen robotba. Csak ültek a munkaállomásuk előtt, zenei videókat vagy autós üldözéses felvételeket nézték. – Három hét után az emberek már nem törődtek semmivel – jegyezte meg Manning. Néhány hónap múltán egyre élesebben bírálta a bázis állapotát. „Gyenge szerverek, gyenge naplózás, gyenge biztonság, gyenge kémelhárítás, figyelmetlen jelzésanalízis… tökéletes felfordulás” – írta később. Megkereste a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek az információs rendszerek biztonságával megbízott tisztjét, és megkérdezte, vajon felfedezne-e bármiféle gyanús feltöltést a helyi hálózatokból. A tiszt megvonta a vállát, és odabökte: – Nem tartozik a prioritások közé. Ez a szemlélet – ahogy később Manning jellemezte – „tálcán kínálta a lehetőségeket”. Neki e lehetőségek két speciális katonai laptop formájában adták magukat, mindkét számítógépet személyre szabottan kapta, amerikai államtitkokhoz való különleges hozzáféréssel. Az egyik laptop a SIPRNet hálózatba2 volt kapcsolva, amelyet a védelmi és a külügyminisztérium használt biztonságos információ megosztásra. A másik bejárást biztosított a JWICS3 hálózatba, ahova a világ minden részéből ömlöttek a szigorúan titkos táviratok.
2 Secret Internet Protocol Router Network, azaz Titkos Internet Protokoll Elosztó Hálózat titkos minősítésű információk továbbítására. 3 Joint Worldwide Intelligence Communication System, azaz Összhaderő nemi Világméretű Felderítő Kommunikációs Rendszer szigorúan titkos információk továbbítására. 33
geopen_WikiLeaks.indd 33
2011.07.01. 16:58:35
w i k i l e a k s-a k tá k
Már az is szemöldökráncolásra késztethet, hogy egy ilyen alacsony beosztású katona korlátlan hozzáféréssel rendelkezett a bizalmas információkat tartalmazó hatalmas forráshoz. Még elképesztőbb, hogy ezt gyakorlatilag bármiféle felügyelet vagy a bázison érvényes biztonsági intézkedések nélkül tehette. Órákat töltött elmélyedve szigorúan titkos dokumentumokban és videókban, a fülén fejhallgatóval, és szinkronban zümmögött Lady Gagával. Minél többet olvasott a táviratokból, annál riadtabb és zavartabb lett. Sokkolta az, amivel találkozott: szembesült országa hivatalos kétszínűségének és korruptságának bizonyítékaival. Voltak videofelvételek, amelyeken harci helikopterről leadott sorozatok fegyvertelen civileket ölnek meg Irakban, voltak beszámolók civil áldozatokról és „baráti tűz” okozta katasztrófákról Afganisztánból. És persze akkor még nem is említettük a hihetetlen mennyiségű – mondhatni „mamutleletnyi” – diplomáciai távirat tartalmát, a feltáruló titkokat a világ minden tájáról, a Vatikántól Pakisztánig. Kezdett összeroppanni a felfedezett botrányok és cselszövések kiterjedtségétől. „Annyi van, és a világon mindenkit érint. Ahol létezik amerikai képviselet, ott van diplomáciai botrány, amit előbb-utóbb majd lelepleznek. Ez derék. Rémisztő” – írta később Manning. Innen már csak kis lépésre volt attól, hogy végiggondolja, mit is kezdhetne az egésszel. „Mit tennél, ha több mint nyolc hónapon át, a hét minden napján napi 14 órás példátlan hozzáférésed van titkosított hálózatokhoz?” – szólt a kérdése. Gyaníthatóan válaszként, fogta az újraírható Lady Gaga CD-jét, letörölte, és sokkal veszélyesebb digitális anyagot másolt rá. Ezzel elég közel jutott ahhoz, hogy belevágjon az utazásba, amely aztán elvisz majd a katonai és diplomáciai titkok legnagyobb kiszivárogtatásához az Egyesült Államok történelmében. Az oklahomai Crescent lapos vidék, távol a forgalmas utaktól, éppúgy, mint a Mada’in Qada sivatag. Ezzel vége is minden ha34
geopen_WikiLeaks.indd 34
2011.07.01. 16:58:35
br a dley m a n n i ng
sonlóságnak. Crescent kisváros a gabonaövezet közepén, 35 mérfölddel északra Oklahoma Citytől; látképét nagy, fehér gabonasiló uralja. – Összetartó, nagyon konzervatív közösség lakja – mondja Rick McCombs, a crescenti középiskola nemrég nyugalomba vonult igazgatója. Az 1987. december 17-én született Bradley Manning életének első 13 évét Crescentben töltötte, élvezte kisvárosi intimitását, és szenvedett az ezzel járó szűklátókörűségtől. A városon kívül, egy kétszintes házban lakott amerikai apjával, Briannel, walesi anyjával, Susannel, és nővérével, Caseyvel. Szülei akkor találkoztak, amikor Brian az amerikai haditengerészetben szolgált, és a délnyugat-walesi Cawdor Barracksben állomásozott. Bradleyben már gyermekkorában megnyilvánult az a kettős tulajdonság, amely majd elválasztja őt másoktól, és olyan útra tereli, amely – számára tragikus módon – a virginiai Quantico tengerészgyalogos támaszpont zárt cellájába vezet. Élénk, érdeklődő elmével rendelkezett, és hajlamos volt arra, hogy megkérdőjelezze az uralkodó álláspontot. McCombs nemcsak arra emlékszik, hogy Bradley szaxofonozott az iskolai zenekarban, hanem hogy nála sokkal idősebb gyerekekkel együtt tagja volt a szellemi vetélkedőn indult iskolai csapatnak is. – Nagyon, nagyon intelligens volt. És nagyon önfejű is, de csak bizonyos pontig. Soha nem került bajba. Bradleyt soha semmiért sem kellett megfegyelmezni. Manningnek már korán szenvedélyévé váltak a számítógépes játékok, az egyik szomszédjával Super Mario Brost4 játszott. Az indulatosságig menően független szellem volt. Crescent kevés lakosa merte nyíltan megfogalmazni a vallással kapcsolatos két ségeit. Ő volt az egyikük, s ez nem lehetett könnyű egy gyerek számára ebben a jámbor keresztény városban, ahol nem kevesebb, mint 15 templom van. Rendszeresen megtagadta a Bibliához kötődő házi feladatokat, és hallgatott, amikor az állampolgári foga4 A videojátékok egyik klasszikusa, a Nintendo adta ki első változatát 1985ben. 35
geopen_WikiLeaks.indd 35
2011.07.01. 16:58:35
w i k i l e a k s-a k tá k
dalomban Istenről esett szó. Ahogy egyszer csípősen megjegyezte, Crescentben „több a templomi pad, mint az ember”. Bradley két fontos tulajdonságot örökölt az apjától, aki számítógéprendszerekkel foglalkozva, öt évet töltött a haditengerészetnél: a legújabb technika iránti rajongást, valamint izzó hazafiasságot és a katonai szolgálatba vetett hitet, amely megmaradt benne akkor is, amikor később gyötrelmes bánásmódot kellett elszenvednie a katonai rendőrségtől. 2010. májusi letartóztatása után ritkán engedték, hogy megszólaljon a nyilvánosság előtt. Az egyik ilyen alkalommal, karácsonyesti üzenetében arra kérte támogatóit, szakítsanak időt arra, hogy „megemlékezzenek azokról, akiket harci kötelesség és fontos küldetések választanak el szeretteiktől”. Még quanticói börtönőreire is gondolt, „akik családjuk nélkül töltik a karácsonyt”. Apja minden mérce szerint szigorú szülő volt. A szomszédok azt mondták, hogy Brian keménysége hozzájárult Bradley egyre növekvő befelé fordulásához és visszahúzódásához. Ez az introvertáltság csak elmélyült a kamaszkorral, és azzal, hogy Bradley ráébredt: meleg. Amit 13 éves korában néhány legközelebbi iskolai barátjának megvallott. A tinédzserkor viharosan kezdődött. 2001-ben, éppen akkortájt, amikor Manning a homoszexualitásával birkózott, egy nap apja azzal állított haza, hogy elhagyja anyját és a családi otthont. Pár hónappal később valósággal kitépték Manning crescenti létezésének gyökereit, barátságai megszakadtak, az élete 4000 mérfölddel arrébb, a délnyugat-walesi Haverfordwestben folytatódott, ahova anyja a keserű szakítás után visszatért. Walesben hozzá kellett szoknia új középiskolájához, a Tasker Milwardhoz, amely 1200 tanulójával akkora volt, mint szülővárosa. Ő volt az egyetlen amerikai diák. – Gyakran bántották, mert egy kicsit más volt. Gúnyolták, utánozták az akcentusát, a modorosságait – emlékezik Tom Dyer, Manning egyik barátja a Tasker Milwardból. – Nem volt a legme36
geopen_WikiLeaks.indd 36
2011.07.01. 16:58:36
br a dley m a n n i ng
nőbb vagy a legsportosabb, csúfolták is. Néha felült a provokációnak és kitört. Talán hogy újjáélessze önbecsülését, egyre nagyobb szenvedéllyel fordult a számítógépek, a geekség felé. Minden ebédidejét az iskolai komputerklubban töltötte, ahol létrehozta saját weboldalát. – Mindig csinált valamit, mindig ment valahova, mindig volt valami terve – mondja Dyer. – Elkeseredett, ha valami nem sikerült, mindig pörgött az agya. Ettől egy kicsit kiszámíthatatlannak és hiperaktívnak tűnt. Dyer azt is megjegyzi, hogy Manning 15 éves korában kezdett határozott politikai nézeteket megfogalmazni, és bár patrio tizmusa nem lanyhult, egyre kritikusabban viszonyult az amerikai külpolitikához. 2003 márciusában, amikor bekövetkezett az amerikai invázió Irakban, hosszú beszélgetésük volt. – Kimondta, amit gondolt, hogy mindez az olaj miatt van, és hogy George Bushnak nem volt joga odamenni. Ez a politikai érzékenység erősödött, amikor 17 évesen, az iskolát befejezve, valósággal visszazavarták Oklahomába, hogy az apjával éljen. A Zoto fényképmegosztó-szoftvercégnél vállalt munkát. – Megdöbbentett, hogy az életkoránál sokkal okosabb – idézi fel Manning Zoto-beli főnöke, Kord Campbell. – Ez a Bush-éra volt, és a szoftveres világban senki nem szerette az elnököt. Brad kifejtette a politikai nézeteit, ami szokatlan volt egy gyerektől. Campbell azt mondja, hogy az alkalmazottja „intelligens volt, hihetetlenül tanulékony”. Mind jobban megnyilvánult azonban az is, hogy a saját feje után megy. – Kiszámíthatatlan volt, semmi kétség. Pokolian kiszámíthatatlan. Campbell jó pár olyan esetre emlékszik, amikor Manning, mint fogalmaz, „ezer mérföldre járt”. – Hallgatott, nem válaszolt, észre se vette, hogy ott vagyok. Négy hónap után Campbell elbocsátotta, attól tartott, hogy Manning személyes ügyei kihatnak a munkájára. 37
geopen_WikiLeaks.indd 37
2011.07.01. 16:58:36
w i k i l e a k s-a k tá k
Amikor Brian Manning rájött, hogy Bradley homoszexuális, kidobta a fiát otthonról, aki néhány hónapig fedél és állás nélkül bolyongott, ide-oda sodródott, alkalmi munkákat vállalva. Mint Jeff Paterson, a Bradley Manninget támogató hálózat irányító testületének tagja mondja: – Szüksége volt rá, hogy valamilyen módon bizonyítson magának, hogy megmutassa, felépítse magát. A néhány hónapos céltalanság után jött a megoldás: Bradley Manning apja nyomdokait követve belépett az Egyesült Államok hadseregébe. 2007 októberében vették állományba, és az arizonai Fort Huachuában kapott különleges kiképzést a katonai felderítőmunkára. Miután 2008 augusztusában levizsgázott, a New York állambeli Fort Drumba került, ott várta, hogy Irakba küldjék. Túl volt már a biztonsági átvilágításon, amely hozzáférést biztosít majd ahhoz a bizonyos két, szigorúan titkos adatbázishoz. Olyasvalakinek, aki céljának tekinti a hadseregbeli boldogulást, az egyenruhás élet tapasztalatai illúziórombolóak voltak. Panaszkodott, hogy „rendszeresen semmibe vettek… kivéve, ha valami különleges történt… Majd megint kezdődött a hozz-nekem-egykávét-aztán-söpörd-föl-a-padlót… Úgy éreztem magam, mint egy agyonhajszolt igásló.” Más alkalommal a Facebookon ezt írta: „Bradley Manning nem felszerelési tárgy.” Amitől végképp páriának érezte magát, az a „Ne kérdezz, ne beszélj!” szerencsétlen kompromisszum volt, amelyet a Clintonkormányzat gányolt össze 1993-ban. Megengedték, hogy melegek szolgáljanak a fegyveres erőknél, de csak akkor, ha eltitkolják, hogy melegek. Manningnek tisztában kellett lennie a korlátozással, amikor jelentkezett, de hamarosan dühítette és bántotta ez a politika. Mintegy emlékeztetve a Tasker Milward iskolában tanúsított időnkénti kitöréseire, néha kimutatta csalódottságát, s közel járt ahhoz, hogy megsértse a formula „Ne beszélj!” felét. A Facebook-profiljához csatolt mottó mindent elmond: „Fogadj el annak, aki vagyok, vagy lásd a következményeket!” Ez a „franc se törődik vele” megközelítés nyilvánult meg néhány hét38
geopen_WikiLeaks.indd 38
2011.07.01. 16:58:36
br a dley m a n n i ng
tel azután, hogy Fort Drumba helyezték át, amikor részt vett egy felvonuláson, amelyen az ellen tiltakoztak, hogy Kaliforniában a 8.számú törvényjavaslat elfogadásával megtiltották az azonos neműek házasságát. Manning letartóztatása óta sokat vitáztak arról, vajon szexuális beállítottsága milyen szerepet játszott azokban az eseményekben, amelyek a tömeges WikiLeaks kiszivárogtatáshoz vezettek. Voltak olyan feltételezések, hogy nemének megváltoztatását fontolgatta. Ezt azokra a megjegyzéseire alapozták, amelyeket röviddel letartóztatása előtt, az Adrian Lamo hackerrel folytatott chatelés során tett. Egyszer Manning azt mondta Lamónak: „Nem gondolnék arra, hogy életem végéig börtönbe kerülök vagy kivégeznek… ha nem lenne meg annak lehetősége, hogy… az egész világsajtót kitapétázzák a képemmel… mint fiúéval.” Máskor arra panaszkodik, hogy a CPU-ja, vagyis a központi feldolgozóegysége „nem ehhez az alaplaphoz készült”, ami egyesek szerint azt a kínzó gondolatot fejezi ki számítógépes nyelven, hogy az illető nem illik a férfi volta által megszabott keretbe. Ezek a spekulációk bizonyíthatatlanok, és mindazok elutasítják, akik burkolt támadást látnak benne a fegyveres erőknél szolgáló melegek megbízhatósága ellen. Timothy Webster egyike azoknak, akik nevetségesnek tartanak bármiféle összefüggést Manning szexuális beállítottsága és az államtitkok kiszivárogtatása között. Az amerikai hadsereg kémelhárításának egykori különleges ügynökeként Websternek fontos szerepe van a Manningsztoriban. Ő közvetített Lamo, a hacker és a hadsereg között, amikor Lamo úgy döntött, hogy informátor lesz, és feladja a hatóságoknak a benne megbízó Manninget. Webster, aki maga is meleg, azt mondja: – Kisszámú, ám hangoskodó, jelentéktelen tévés karattyoló megpróbálta a Manningügyet eszközként használni arra, hogy kétségbe vonják a homoszexuálisok katonai szolgálatát. Az a nézet azonban, hogy a Manning-ügynek bármi köze lenne az ő szexuális beállított39
geopen_WikiLeaks.indd 39
2011.07.01. 16:58:36
w i k i l e a k s-a k tá k
ságához, tökéletesen abszurd. Sok ezer homoszexuális és biszexuális férfi és nő szolgál becsülettel; azt állítani, hogy a szexualitásuk gyengébbé teszi őket a nemzet védelmében, elvakult képtelenség. Manning szexuális beállítottsága azonban legalább egy fontos szempontból releváns tényező. Reagálása a „ne kérdezz, ne beszélj” politikára, hajlandósága, hogy félig nyíltan kampányoljon ellene, baljós előjele volt annak, ami azután történt. Sok katonai szolgálatot töltő meleg vallja azt a nézetet, hogy miközben csendben dolgozva belülről próbálnak változtatni e politikán, mindig tiszteletben fogják tartani a parancsokat. Manning azonban túl eltökélten ragaszkodott a meggyőződéséhez – egyesek túlzottan forrófejűnek tartják –, hogy alkalmazkodjon olyan szabályozáshoz, amelyet igazságtalannak tartott. Mint Jeff Paterson rámutat: – Kész volt szembenézni büntetéssel és nevetségessé válással azért, hogy harcoljon valami ellen, amiről tudta, hogy rossz. A másik ok, amiért Manning szexualitása idetartozónak bizonyulhat, egy véletlen: első komoly barátjának köszönhető, aki bevezette a bostoni hackerek világába. A szóban forgó barát Tyler Watkins volt, magát klasszikus zenésznek és énekesnek tartó transzvesztita. 2008 őszén találkoztak, amikor Manning még Fort Drumban állomásozott. Valószerűtlen párt alkottak, a lángoló és extrovertált Watkins és a csendes, összeszedett Manning. Ám a Facebookon közreadott állapotjelentéseiből ítélve, a katona keményen beleesett Watkinsba: Bradley Manning „ma éjjel ölelkezik az ágyban”; „boldog nyuszkó”; „egyedül a laktanyában. Hiányzol, Tyler!” Watkins neurológiát és pszichológiát tanult a Boston melletti Brandeis Egyetemen. Manning rendszeresen megtette a 300 mérföldes utat Fort Drumból, hogy találkozzanak, és így megismerkedett Watkins széles baráti körével a Brandeisről, a Bostoni Egyetemről meg a Massachusetts Institute of Technologyról (MIT), 40
geopen_WikiLeaks.indd 40
2011.07.01. 16:58:36
br a dley m a n n i ng
a számítógépes geekek szülőhelyéről, amelyet a „hackerkultúra Mezopotámiájának” is neveztek. Belépő volt ez Manning számára valami teljesen új gondolkodásmódba, olyan világba, amely nagyon különbözött Crescent kisvárosi konzervativizmusától és Fort Drum egyenruhás merevségétől. Az itt felfedezett, újfajta gondolkodás jellemző példája volt a Bostoni Egyetemhez kapcsolódó „hackertér”, amelyet 2010 januárjában keresett fel, amikor eltávozáson volt otthon, és meglátogatta Watkinst. Az 1960-as évek művész közösségének ez a 21. századi technológiájú változata Builds néven vált ismertté. Tagjai összejönnek, hogy számtalan projekten dolgozzanak, vörös robotegér megalkotásától az atléták pályán megtett mérföldjeit feldolgozó speciális komputerrendszer megtervezéséig, vagy annak tanulmányozásáig, hogyan lehet feltörni ajtózárakat (szigorúan saját ingatlanukon). Részben számítógépes műhely, részben elektronikai laboratórium, részben „csináld magad” szakmai tanácsadás. Ami egyesíti ezeket a változatos tevékenységeket, az a hackerkultúra, amelyhez valamennyien tartoznak. David House, aki ezt a hackerteret létrehozta, a Bostoni Egyetemen végzett. Számára a hackelés nem az a gyanús, halálfejes lobogó alatt végrehajtott tevékenység, nem a komputerekbe való betörés, aminek gyakran beállítják. Inkább egyfajta világszemlélet. – Arról szól, hogy megértsük a környezetet, amelyben működünk, szétszedjük, és aztán kibővítve újrateremtsük. Középpontjában az az eszme áll, hogy az információnak szabadnak kell lennie, s ehhez járul a mélységes bizalmatlanság a tekintély, a hatalom iránt. House idézi Steven Levy Hackers: Heroes of the Computer Revolution (Hackerek: a számítógépes forradalom hősei) című könyvét, amely a MIT „hackeretikájának” kifejlődését mondja el. „A hackerek abban hisznek, hogy a világról lényegi dolgokat úgy tudhatunk meg…, ha a dolgokat szétszedjük, megnézzük, hogyan működnek, és ezt a tudást felhasználva új és még érdekesebb 41
geopen_WikiLeaks.indd 41
2011.07.01. 16:58:36
w i k i l e a k s-a k tá k
dolgokat alkotunk – írja Levy. – Neheztelnek bárkire, bármely fizikai korlátra vagy törvényre, aki és amely vissza akarja tartani őket ettől. Minden információnak szabadnak kell lennie. Hogyan tudna az ember javítani a dolgokon, ha nem fér hozzá az információhoz, amelyre szüksége van ennek érdekében?” House emlékszik arra, hogy 2010 januárjában találkozott Manninggel, aki eljött a hackertér megnyitására. Röviden beszélgettek, de Manning nem mondott semmi rendkívülit. – Nem olyannak tűnt, mint akit azzal fognak megvádolni, hogy az Egyesült Államok kormánya ellen dolgozott – mondja House. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy House találkozott vele, mielőtt a katonát letartóztatták. Később viszont fontos barátságot kötöttek, House egyike lett annak a két embernek (a másik Manning ügyvédje, David Coombs), aki meglátogathatja Quanticóban. A számtalan látogatás során House jobban megértette, mi mozgatja Manninget: – Nagyon professzoros a gondolkodása. Olyan vele beszélgetni, mint valamely régi egyetemi tanárommal poharazgatni. Elméletben nagyon érdekli, hogy mi tart fenn egy hatalmat, hogyan működnek a mélyén lévő rendszerek. Ezért is illeszkedett be olyan jól a bostoni hackerkultúrába, ahol a tudományos érdeklődésnek ugyanez az iránya. A másik tulajdonsága, ami megfogta House-t, az „a mélységes erkölcsi integritása”: – Mindig szilárd etikai határt húz. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket alapvető emberi jognak tart, és mint ilyet, sérthetetlennek. Az egyik ilyen sérthetetlen alapelv, amelyben Manning nyilvánvalóan hitt, a szabad információval rendelkező, demokratikus társadalom értéke. Ahogy a Lamóval folytatott internetes beszélgetésben fogalmazott: „Az információnak szabadnak kell lennie. Közkincs, mindenki számára hozzáférhető. Ha nyilvánosságra kerül… a közjót kell szolgálnia… Azt akarom, hogy az emberek lássák az igazságot… tekintet nélkül arra, hogy kik ők,… mert in42
geopen_WikiLeaks.indd 42
2011.07.01. 16:58:36
br a dley m a n n i ng
formáció nélkül, közösségként nem tudsz megalapozott döntéseket hozni.” Olyan kijelentések ezek, amelyek egyenesen a bostoni hackerek kézikönyvéből is származhattak volna. Ez a felfogása nagy súllyal esett a latba, amikor azon töprengett, hogy mit kezdjen a hatalmas tömegű államtitokkal, amelyhez hozzáférhetett Irakban. Erre a kérdésre a legtöbb katonának végtelenül egyszerű válasza lehetett volna: őrizd meg a rád bízott titkot, és végezd a dolgodat! Manning számára azonban ez sokkal bonyolultabb kérdés volt. Ugyanazon a bostoni útján, amikor meglátogatta House hackerterét, beszélt a dilemmájáról Tyler Watkinsnak, aki erről ezt mondta a Wired.comnak: – Helyesen akart cselekedni. Úgy gondolom, hogy volt valami, amivel nagyon küszködött. Abban a hét hónapban, amelyet Irakban töltött, a Hammer Koalíciós Hadműveleti Bázison akadt egy döntő momentum, amely fellobbantotta Manning haragját. Vita tört ki az iraki rendőri erők által letartóztatott 15 helyi lakosról, azzal vádolták őket, hogy „Irak-ellenes irodalmat” nyomtattak. A rendőrség elutasította, hogy ezzel kapcsolatban együttműködjön az amerikaiakkal, és felettese Manninget bízta meg, hogy kiderítse, kik voltak a „rossz fiúk”. Megkapta azt a röplapot, amelyet a letartóztatott férfiak osztogattak, és lefordítatta angolra. Megdöbbentette, amikor rájött, hogy valójában tudományos alaposságú bírálat Núri al-Ma laki iraki miniszterelnök politikájáról, amely feltárja a kormányán belüli általános korrupciót. – Azonnal rohantam a tiszthez, hogy elmagyarázzam, miről van szó – mesélte később Manning. – Semmit sem akart tudni róla… Azt mondta, hogy hallgassak, és inkább áruljam el, hogyan tudnánk segíteni az iraki rendőrségnek, hogy még több embert tartóztasson le. Manning megjegyezte, hogy attól fogva „kezdett minden megváltozni… Másképp láttam a dolgokat… Folyton megkérdő43
geopen_WikiLeaks.indd 43
2011.07.01. 16:58:36
w i k i l e a k s-a k tá k
jeleztem azt, ahogyan a dolgok történnek, és kutattam az igazságot… de az volt a probléma, hogy része voltam valaminek, aktívan részt vettem valamiben, amivel teljes mértékben szemben álltam”. Manning lassan, de biztosan haladt egy olyan álláspont felé, amelyet sokan árulásnak és visszataszítónak minősítettek, mások viszont bátorságát és hősiességét méltatták. Kezdett azon gondolkodni, hogy kibányássza a titkos adatbázist, amelyhez hozzáférése van, és látványosan közkinccsé teszi. – Fontos, hogy kikerüljön… Valami furcsa okból így érzem – mondta. – Talán tényleg megváltoztat valamit. Először azonban biztonságos csatornára volt szüksége, amelyen továbbíthatja a Lady Gaga-címkés CD-kre kimásolt információkat. Töprengés közben, milyen utat is vegyen igénybe, megakadt a szeme azon, amit a WikiLeaks tett közzé 2009-ben, a hálaadás napján, nem egész egy hónappal azután, hogy ő megkezdte iraki szolgálatát. A WikiLeaks 24 óra alatt több mint 500 ezer oldalnyi személyi hívókra küldött üzenetet publikált, amelyet 2001. szeptember 11-én, a New York és Washington elleni támadás napján rögzítettek. Az üzeneteket ugyanabban az időrendben tették fel az internetre, ahogy eredetileg küldték őket. Rendkívüli napról adtak rendkívüli képet. Manningre még nagyobb hatást gyakorolt, mert speciális szakmai ismeretei folytán tudta, hogy a WikiLeaksnek valamilyen módon rejtve kellett megszereznie az üzeneteket a Nemzetbiztonsági Ügynökség adatbázisából. Ez pedig megnyugtatta, hogy akkor ő is fordulhat a WikiLeakshez, és nem kell attól félnie, hogy azonosítják. Sikerült megtalálnia azt az eszközt, amellyel elhordhatja a szigorúan titkos anyagokból álló hegyét. Napokkal a WikiLeaks 9/11-es mutatványa után Manning megtette az első nagy lépést. Így jellemezte a kapcsolatfelvételt az „őrült, fehér hajú ausztrállal, aki úgy tűnik, nem túl sokáig tartózkodik egy országban”. Megkezdődött a játszma Julian Assange-zsal. 44
geopen_WikiLeaks.indd 44
2011.07.01. 16:58:36