Kelet-Közép-Európai Geopolitikai Vitairat

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI TANULMÁNY A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában

V RIPORT

Dr. Bernek Ágnes

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI TANULMÁNY A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában

2018. MÁRCIUS

Kelet-Közép-Európai Geopolitikai Tanulmány V-Riport A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában A tanulmányt készítette: Dr. Bernek Ágnes PhD geopolitikai Elemzô a Zsigmond Király Egyetem Geopolitikai Kutatóközpontjának vezetôje a Magyar Nemzeti Kereskedôház szakértôje Szerkesztette: Csizmadia Norbert A vitairatban foglaltak a szerzô egyéni véleményén alapulnak, és semmiképpen sem tükrözik a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány hivatalos álláspontját.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI TANULMÁNY A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában A 20. század Nyugat és Kelet közötti ütközôzónájától a 21. század eurázsiai hídtérségéig

VITAIRAT A tanulmányt készítette Dr. Bernek Ágnes Kiadó: Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2. Kiadás dátuma 2018. március Tördelés: Nagy Gyula Nyomdai kivitelezés: Copy & Consulting Kft. Kapcsolat: a tanulmánnyal és vitairattal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit, javaslatait kérjük küldje el a riport@paigeobudapest.hu címre

Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítvány 2018. március

elôszó

Elôszó a Vitairathoz A kelet-közép-európai geopolitikai tanulmány célja, hogy bemutassa, hogy az európai kontinens középsô és keleti részén fekvô közép- és kelet-európai országoknak milyen szerepe van a 21. század többpólusú világában. A 20. században a térséget gyakran hívták a Nyugat és Kelet közötti ütközôzónának, azonban az új világrendben megváltozott a Kelet szerepe Ázsiában és Európában is. A korábbi ütközôzónából a közép- és kelet-európai országok egyre inkább hídtérséggé alakulnak át. A tanulmány foglalkozik a térség földrajzi elnevezésének kérdésével és szerepkörével, bemutatja a 21. század formálódó többpólusú világát. Foglalkozik Eurázsia, a Világsziget ortodox geopolitikai elemzésével, bemutatva a neoeurázsiai geopolitikai irányzatot. Részletesen bemutatja a kínai „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezést az új eurázsiai paradigma oldaláról. Arra is választ keres a tanulmány, hogy milyen szerepe van térségünknek a 21. századi geopolitika nagy sakktábláján. Bemutatja az Európai Unió térségünkön áthaladó öt törzshálózati folyosóját, s ezek gazdasági térszervezô hatását, kiemelt tekintettel a térség kínai „kapuira”. A végén pedig javaslatot tesz egy új geopolitikai gondolkodásmód kialakítására. 2017. novemberében a Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítvány Kutatóintézete létrehozta a „Belt and Road” központját, amelynek célja, hogy a régióban mûködô kutatóintézetek, think tankek, egyetemek között szoros szakmai hálózatot hozzon létre, hidat építve Kelet és Nyugat között. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy a most megjelenô tanulmányt minél szélesebb körben ismertessük meg a térség kutatóintézeteivel, döntéshozóival. Magyarország vezetô geopolitikai szakmai magazinjában, az általunk készített HUG (Hungarian Geopolitics) magazinunk legújabb számában is megtalálható a tanulmány, más kelet-közép-európai geopolitikai tanulmány és szakmai cikk mellett. Dr. Bernek Ágnes geopolitikai tanulmánya Vitairat. A vitairatban megfogalmazott gondolatokat szeretnénk a közös gondolkodás és tervezés jegyében megküldeni a szakmai szervezeteknek, egyetemeknek, kutatóintézeteknek, szakembereknek és megkérni Önöket, hogy küldjék el számunkra javaslataikat, tanulmányaikat, hogy közösen tervezzük meg és alkossuk meg a kelet-közép-európai térség új geopolitikai jövôképét! Budapest, 2018. március

Csizmadia Norbert Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítvány Elnöke A HUG (Hungarian Geopolitics) magazin fôszerkesztôje 5

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Tartalomjegyzék

11. Közép-

és Kelet-Európa – a Nyugat és Kelet közötti ütközôzóna szerepkör „fogságától” a 21. század többpólusú világának hídtérségéig – kutatási célkitûzések és hipotézisek........................................................................................18

12. A 21. század formálódó többpólusú világa – bizonytalan jövôkép.........................................22 13. Eurázsia azaz a Világsziget ortodox geopolitikai értelmezése................................................25 14. Oroszország és a neoeurázsiaiság geopolitikai irányzata.......................................................36

„A geopolitika világában a nyugati országok által létrehozott és egyetemesnek kinyilvánított rend fordulópont elôtt áll. Az elképzelések jobbító szándékát világszerte értik, de nincs egyetértés a megvalósításuk körül; valójában az olyan fogalmak, mint a demokrácia, emberi jogok vagy nemzetközi jog annyira sokféle értelmezést kaptak már, hogy a szembenálló felek rendszerint ezeket a szavakat használják egymás ellenében „csatakiáltásként”. Henry Kissinger: Világrend. 2015, 372. o.1

15. A kínai „Egy Övezet Egy Út” kezdeményezés és az új eurázsiai paradigma..........................44 16. A közép- és kelet-európai országok a 21. századi geopolitika nagy sakktábláján..................48 17. Közép- és Kelet-Európa vagy Kelet-Közép-Európa – a térség elnevezésének, lehatárolásának kérdôjelei, valamint országainak csoportosítási problémái..........................50 18. A közép- és kelet-európai országok az euro-atlanti erôtérben, illetve azon kívül..................60 19. Az Európai Unió transzeurópai közlekedési hálózatának (TEN-T) a közép- és kelet-európai térségen áthaladó öt törzshálózati folyosója és ennek gazdasági térszervezô hatása, kiemelt tekintettel a térség kínai „kapuira”..................................................................................................... 82 10. Kelet-Közép-Európa – a 21. század eurázsiai kontinensének hídtérsége – egy új geopolitikai gondolkozásmód felé.............................................................................105

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A közép- és a kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában A 20. század Nyugat és Kelet közötti ütközôzónájától a 21. század eurázsiai hídtérségéig Összefoglalás A közép- és kelet-európai régió geopolitikai szerepkörének értelmezésekor a fô kérdés rendszerint az, hogy hol van a térség, Nyugaton vagy Keleten? A NyugatKelet beosztás a mai napig a nemzetközi geopolitikai térrôl való gondolkodásunk alapját képezi, annak ellenére, hogy a hidegháború idôszakának 1990-es években történô lezárásával már értelmét vesztette az erre a logikára épülô nemzetközi felosztás. De a 21. század elején a közép- és kelet-európai országok tudnak-e változtatni a hagyományos geopolitikai szemléletükön, s legfôképpen azon a szinte már „berögzült” sztereotip gondolkodásmódjukon, miszerint „Nyugatra mindig felnéznek és Keletet mindig lenézik”? 2018-ra immár tényként elfogadható, hogy az USA és az atlanti erôtér világpolitikai és világgazdasági hegemón szerepére alapuló egypólusú világ után formálódóban van egy új többpólusú világ. Az USA „elsô az egyenlôk közt” világban betöltött szerepkörének napjainkra vége van, s geopolitikailag megállapítható, hogy megkezdôdött a hatalom térbeli diffúziója. De milyen lesz ez a többpólusú világ? Mivel a jelenleg alakuló többpólusú világ szabályozórendszere még korántsem alakult ki, így napjaink teljesen bizonytalan világa legfôképpen az ún. rendszerszintû geopolitikai kockázatokra vezethetô vissza. Azáltal, hogy Kína már a világ második legnagyobb nemzetgazdasága, az angolszász világgazdasági szabályozórendszer mellett más politikai és gazdasági modellek, más gazdasági szemléleti módok alakulnak ki. Formálódóban van az ún. nem angolszász világ (de egyelôre még az angolszász világ mellett). Így a hagyományos értelemben vett „Nyugat” dominanciája egyre inkább megkérdôjelezhetô. A 21. század geopolitikai „nagy sakktáblája” alapvetôen átalakul, s az Európai Unió és az európai országok 2008 óta tartó válságával együtt, a világ központi térsége egyre inkább átkerül a csendes-óceáni erôtérre. A 21. század nagy stratégiáit immár kizárólag három világpolitikai hatalom, az USA, Oroszország és Kína

geopolitikai törekvései alapján vizsgáljuk. Fordul a földgömb, s minden elôrejelzés szerint a 21. század nem az európai kontinens évszázada lesz. S mindezzel együtt, ha lassan is, de változni fog az Európa-centrikus világkép. Vagyis térképészeti szavakkal megfogalmazva, változik a tájékozódási pont, s a világot már nem csak Brüsszelbôl és Washingtonból lehet értelmezni, de Pekingbôl és Moszkvából nézve is, vagyis alapvetôen új geopolitikai szemléletmódot kellene kialakítanunk. De ennek ellenére jelenleg mégis az ortodox (hagyományos) geopolitikai megközelítés reneszánszának lehetünk tanúi. Napjaink geopolitikájának vitathatatlanul legtöbbet idézett szerzôje a skót származású, brit földrajztudós Halford J. Mackinder (1861-1947). A geopolitika két legfontosabb kifejezése, nevezetesen a „Heartland” és a „Világsziget” fogalma is Mackinder munkásságához kapcsolódik.

„Aki uralja Kelet-Európát, az parancsol a Heartlandnek; Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigetnek; Aki uralja a Világszigetet, az parancsol a Világnak.” (H. Mackinder, 1919. 186. o.) Az idézetet napjaink geopolitikai tanulmányai rendszeresen úgy használják, hogy aki uralja a „Heartland”-et, az uralja a világot. A 21. században a „Heartland”-et Közép-Ázsia térségére helyezik, bár az ukrán események alapján egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy Kelet-Európának változatlanul kiemelt szerepe van a világpolitikában. Egyébként a 21. században a „Heartland” megfogalmazható úgy is, mint a geopolitikai tér „ütközô pólusa”. Európa és Ázsia politikai elemzése kapcsán Mackinder arra keresett választ, hogy a földrajzi és a történelmi folyamatok, fôbb események között milyen összefüggések lehetségesek. Tôle származik az Eurázsia politikai fogalom, amely nem csak egyszerûen arra utal, hogy földtani értelemben Európa és Ázsia egy kontinens, hanem kiemelten arra, hogy Európa és Ázsia népei, államai képezik a világhatalom központját. A fenti idézetben szereplô „Világsziget” kifejezés is nem másra, mint Eurázsiára, Földünk legnagyobb összefüggô kontinensére utal.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

De Eurázsia fogalma napjaink egyik legvitatottabb kifejezése. Európa nyugati felén még e fogalom létét is tagadják, s rendszerint Oroszországgal, vagy akár a volt Szovjetunió újjáéledésével azonosítják. Hazánkban is a hidegháborús idôkre jellemzô sztereotip gondolkodás Európát érti az ún. Nyugat alatt, s Eurázsiát Kelettel azonosítja. Már az a „jól bejáratott” politikai megfogalmazás is, miszerint választanunk kell Európa és Eurázsia között mind földrajzilag, mind geopolitikailag alapvetôen hibás. Európa geológiai és földrajzi értelemben nem önálló kontinens. Alexander Humboldt is úgy értelmezte Európát, mint Ázsia hatalma nyugati félszigetét. Ami miatt Európát önálló kontinensnek tekintjük, annak sokkal inkább történelmi, kulturális és szemléletbeli gyökerei vannak. H. Mackinder a világ politikai szerkezetét úgy jellemezte, mint az amerikai kontinens és a Világsziget. Bár minden változik, de az alapvetô geopolitikai kérdés változatlan, nevezetesen Halford Mackinder Világszigete, mint tényleges területi egység létrejön-e egyáltalán, s a közeljövôben vizsgálhatjuk-e úgy a világpolitikai viszonyokat, mint a Világsziget és az amerikai kontinens? Folytatódni fog-e az USA hidegháborús fékentartás politikája, s ha igen, akkor ez milyen módon fogja megakadályozni, hogy Európa és Ázsia között erôs gazdasági és politikai kapcsolatok alakuljanak ki? Oroszország és Kína fokozódó gazdasági együttmûködése révén kialakul-e egy új eurázsiai szuperkontinens? Ez milyen új többpólusú világot fog formálni, s milyen lesz térségünk és hazánk pozíciója a jelenleg alakuló eurázsiai szuperkontinensen? A 2000-es években – V. Putyin elnökségi idôszakának megkezdésétôl, valamint Oroszország gazdasági és politikai konszolidációjától és felemelkedésétôl – az Eurázsia fogalmat kizárólag az orosz geopolitikai törekvésekhez társították. S így poszt-szovjet értelmezést kapott, s a Nyugat Oroszország eurázsiai geopolitikai stratégiáiban a Szovjetunió „feltámasztásának” veszélyét látta. Nem véletlenül az euro-atlanti erôtér országaiban ez elutasításra került, s teljesen kizártnak tartották, hogy orosz vezetéssel egy új Európa és Ázsia közötti szövetség, erôtér jöjjön létre. 2013-tól a kínai „Új Selyemút”, vagyis hivatalosan az „Egy Övezet – Egy Út” infrastrukturális és gazdasági fejlesztési program meghirdetésével és megkezdésével az Eurázsia fogalom új, kiemelten gazdasági értelmezést kapott, s alapvetôen túllépett a poszt-szovjet birodalmi értelmezésen. Ugyanis most elôször a történelem során reális gazdasági lehetôség van arra, hogy Európa és Ázsia egy gazdasági erôteret alkosson, hiszen ténylegesen összeköttetésre kerülne Európa nyugati fele

Ázsia keleti felével. Mindez azt is jelenti, hogy amíg korábban Eurázsia fogalmát világszinten (Oroszország kivételével) csak geológiai értelemben fogadták el, addig napjainkra Eurázsia új politikai és gazdasági értelmezést kapott. De milyen geopolitikai szerepköre lesz a közép- és kelet-európai térségnek ezen az új most alakuló eurázsiai kontinensen? Európai értelemben e térség az EU perifériája, az európai kontinens keleti fele. De e térség kap-e új geopolitikai szerepkört, lesz-e hídtérség Európa és Ázsia között, Európa nyugati fele és Ázsia keleti része között? Ki tud-e törni a kelet-közép-európai régió a Nyugat és Kelet közötti „fogságából”? De ahhoz, hogy a közép-és kelet-európai országok a jelenleg formálódó eurázsiai kontinens hídtérségé váljanak mindenképpen önálló gazdasági erôtérré kell, hogy alakuljanak. De ez csak akkor lehetséges, ha térség országai gazdaságilag ténylegesen együttmûködnek, s a szinte már állandósuló nyugat-keleti megosztottság helyett létrejön egy új észak-déli irányú infrastrukturális folyosókra épülô új kelet-közép-európai gazdasági erôtér. Ez a közép- és kelet-európai észak-déli irányú gazdasági (és politikai) erôtér létrehozásának szükségessége egyébként már Józef Pilsudski lengyel marsall I. világháború utáni rendezési tervében is szerepelt. Pilsudski marsall alkotta meg az Intermarium vagy Tengerköz fogalmát, amely arra utalt, hogy a Balti-tengertôl az Adriai-tengerig és a Fekete-tengerig tartó térség országai szorosabban együttmûködnének függetlenségük megôrzése érdekében. Ezen új, jelenleg alakuló kelet-közép-európai gazdasági erôtér három kiemelt eleme, lényegében „hajtómotorja” a következô: 1. Az 1991-ben aláírt Visegrádi együttmûködés eredeti célja a minél elôbbi euro-atlanti integráció volt. Azóta a V4 elismert politikai „védjegy” lett. A 2016/2017-es lengyel V4-es elnökségi idôszak volt az elsô periódus, amikor a Visegrádi együttmûködés már nagyon komoly külpolitikai célokat tûzött ki: így a V4 országok gazdasági és politikai együttmûködésének fokozását a közép- és kelet-európai térség többi államával, továbbá a nyugat-balkáni államok és az EU keleti partnerségi programjának államaival. A jelenlegi magyar elnökségi program tovább viszi a lengyel elnökség külpolitikai törekvéseit, s az ún. „Regionális Visegrád” c. magyar elnökségi részprogram kiemelt célja szintén a V4-ek és a Nyugat-Balkán közötti erôsebb kapcsolatok kiépítése. De a közeljövô egyik nagy kérdése, hogy lesz-e további bôvítése a Visegrádi együttmûködésnek? Jelen tanulmány prognózisa szerint a V4-es formációt V7-es formációra kelle-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

ne átalakítani, nevezetesen a négy ország mellé Horvátországot, Szlovéniát és Ausztriát is be kellene vonni az együttmûködésbe, s ennek révén egy új 21. századi közép-európai együttmûködési keretet kellene kialakítani. 2. A közép- és kelet-európai térség új észak-déli irányú kapcsolati hálózatának megteremtése érdekében született meg az ún. Három tenger kezdeményezés (Three Seas Initiative, TSI). Ez a térségünkön belüli, a Balti-, az Adriai- és a Fekete-tenger közötti új gazdasági kapcsolatok kialakítását tûzte ki célul. A Három tenger kezdeményezést Horvátország és Lengyelország indítványozta. Az elsô csúcstalálkozóra 2016 nyarán Dubrovnikban került sor, a második csúcstalálkozót 2017 júliusában Varsóban rendezték. E kezdeményezés fô célja egy új észak-déli irányú, a Balti-tengertôl az Adriai-tengerig húzódó energetikai folyosó létrehozása. Ennek északi „kapuja” a 2016-ban üzembe helyezett észak-lengyelországi swinoujsciéi LNG (cseppfolyósított földgáz) terminál, míg déli „kapuja” a várhatóan 2019-re elkészülô horvát Krk-szigeti adriai-tengeri LNG terminál. 3. Kína és 16 közép- és kelet-európai ország között jött létre az ún. „16+1” együttmûködés, amelyet Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság korábbi elnöke, 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán jelentette be. Azzal a céllal, hogy Kína új platformot hozzon létre a közép- és kelet-európai államokkal. E „16+1” transzregionális platform hivatalosan 2012-ben a varsói csúcstalálkozón alakult meg, s azóta minden évben van egy miniszterelnöki csúcs a tizenhat KKE-ország és Kína között. 2017 novemberében Budapesten került sor a 16+1 együttmûködés csúcstalálkozójára. De e három kezdeményezésen, együttmûködési formán túl szintén erre az alakuló közép- és kelet-európai gazdasági erôtérre utal az is, hogy megkezdôdött az Európai Unió térségünket érintô öt transzeurópai közlekedési hálózatának (TENT) eddig még hiányzó közlekedési szakaszainak kiépítése. Ennek is legfontosabb kérdése, hogy e TEN-T közlekedési folyosók hogyan tudnak majd kapcsolódni a kínai Új Selyemút gazdasági övezet fô útvonalaihoz. A kínai Új Selyemút gazdasági övezet szárazföldi útvonalának két európai kapuja a lengyel/belorusz Terespol/ Breszt és a magyar Záhony. A 21. Századi Tengeri Selyemút európai kapuja viszont egyértelmûen a görög pireuszi kikötô. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy ahhoz ténylegesen kialakuljon egy új kelet-közép-európai gazdasági erôtér a politikai, a gazdasági és az üzleti élet valamennyi szereplôjének alapvetôen új geopolitikai szemléletmódot, új geopolitikai látásmódot kell kialakítani. Néhány értized múlva arra a kérdésre, hogy hol van a közép- és kelet-európai térség, milyen választ fogunk adni, azt, hogy Európa keleti felén, vagy inkább azt, hogy Eurázsia közepén?

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

1. Közép- és Kelet-Európa – a Nyugat és Kelet közötti ütközôzóna szerepkör „fogságától” a 21. század többpólusú világának hídtérségéig – kutatási célkitûzések és hipotézisek A közép- és kelet-európai régió geopolitikai szerepkörének értelmezésekor a fô kérdés rendszerint az, hogy hol van a térség, Nyugaton vagy Keleten? Mi a fontosabb, az, hogy az atlanti erôtér keleti határzónája-e a régió, vagy sokkal inkább az, hogy a most formálódó eurázsiai erôtér nyugati hídfôállása?

stratégiáit immár kizárólag három világpolitikai hatalom, az USA, Oroszország és Kína geopolitikai törekvései alapján vizsgáljuk. Fordul a földgömb, s minden elôrejelzés szerint a 21. század nem az európai kontinens évszázada lesz. S mindezzel együtt, ha lassan is, de változni fog az Európa-centrikus világkép, s így a hagyományos Észak-Dél és Kelet-Nyugat relációiban felosztott nemzetközi rend értelmezése is átalakul. Vagyis térképészeti szavakkal megfogalmazva, változik a tájékozódási pont, s a világot már nem csak Brüsszelbôl és Washingtonból lehet értelmezni, de Pekingbôl és Moszkvából nézve is, vagyis alapvetôen új geopolitikai térszemléletet kell kialakítanunk. A Kína-központú, kínai nyelvû világtérkép

De e kérdésfeltevés már nem igazán felel meg a 21. századi világnak, hanem sokkal inkább a 20. század második felének hagyományos Észak-Dél és Nyugat-Kelet felosztásához kapcsolódik. A valamikori német kancellár, Willy Brandt vezetésével az 1980-as években készült ún. Brandt-jelentések a világpolitikai és a világgazdasági megosztottságot Észak és Dél földrajzi irányai szerint mutatták be. Az ún. Brandt-vonal az Északi szélesség 30. foka mentén osztotta ketté a világot fejlett északi és fejlôdô déli országokra. De a hidegháború idôszakában a fejlett északi világot a politikai berendezkedés alapján is kettéosztották, a kapitalista nyugati világra és a vele szemben álló szocialista (a Szovjetunió és a szocialista európai országok) keleti blokkjára. E Nyugat-Kelet beosztás a mai napig a nemzetközi geopolitikai térrôl való gondolkodásunk alapját képezi, annak ellenére, hogy az 1990-es évektôl megkezdôdô rendszerváltozás nyomán egypólusúvá vált a világ, s már értelmét vesztette e hidegháborús logikára épülô nemzetközi felosztás. Sôt a korábbi elmaradott déli fejlôdô országokból felemelkedô feltörekvô piacok révén az Észak-Dél felosztás is érvényét vesztette, annyira, hogy a 21. századi világpolitikában és a világgazdaságban már nem is használjuk a fejlôdô ország elnevezést. Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy a földrajzi égtájak e hagyományos geopolitikai értelmezésének alapja az, hogy teljesen egyértelmû számunkra, hogy az európai kontinens a világ központi térsége. S így mindig olyan világtérképeket használunk, amelyeken Európa van középen, s így Észak-Dél, de fôként Nyugat és Kelet geopolitikai szemléletének alapja az, hogy a 21. századi geopolitikai teret is hagyományosan kizárólag Európából vizsgáljuk. A 21. század geopolitikai „nagy sakktáblája” azonban alapvetôen átalakul, s az Európai Unió és az európai országok 2008 óta tartó válságával együtt, a világ központi térsége egyre inkább átkerül a csendes-óceáni erôtérre. A 21. század nagy

Forrás: www.chinaebride.com.cn

De a közép- és kelet-európai térség esetében nagyon nehéz e hidegháborús szemléletû Nyugat-Kelet „fogságból” szabadulni. Ugyanis a Krím-félsziget 2014. évi márciusi orosz annektálása nyomán, az USA és Oroszország közötti szembenállás révén a kelet-közép-európai térség egyre inkább ütközôzónává vált, olyan térséggé, amely a történelem során már többször volt. A szinte „megkövült” Nyugat-Kelet geopolitikai gondolkozásmód helyett új szemléletmódot kell kialakítunk, s így a közép- és kelet-európai térség geopolitikai helyzete relatív értelemben egészen új értelmezést nyerhet a közeljövôben.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Az eurázsiai kontinens

A jelenleg alakuló többpólusú világ minden kockázata ellenére új geopolitikai lehetôségeket is kínál. Megítélésem szerint a kelet-közép-európai térség, s kiemelten a visegrádi államok 21. századi világgazdasági és világpolitikai szerepköre egyértelmûen a fô gazdasági és politikai erôterek közötti összekötô tevékenység lehetne. Gazdasági oldalról nézve ez azt jelenti, hogy egyrészt a közlekedési és szállítási szolgáltatások, másrészt az üzleti és pénzügyi közvetítô tevékenységek lehetnének a meghatározóak. Magyarország geopolitikai helyzete révén ideális logisztikai központ lehetne, mind a Nyugatról (fôleg Észak-Amerikából és Nyugat-Európából), mind a Keletrôl (fôleg Oroszországból és Kínából) érkezô transznacionális vállalatok számára. Véleményem szerint Magyarország hosszú távú és sikeres jövôje szempontjából mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a 21. század többpólusú világának stratégiai földrajzi helyévé, geopolitikai szóval élve „hídállamává” váljunk. A most formálódó eurázsiai szuperkontinens erre lehetôséget kínál. Oroszország és Kína fokozódó gazdasági együttmûködése révén kialakulóban van egy új eurázsiai erôtér, de a fô kérdés az, hogy Európának és Ázsiának milyen lesz a jövôben a politikai és gazdasági kapcsolata, s a 21. századi Eurázsiának része lesz-e az európai kontinens? Lehet-e egy olyan kis országnak, mint hazánk önálló külgazdasági/külpolitikai stratégiája? E jelenlegi „deglobalizációs” korszakban, a megerôsödô nagytérségek korában a Visegrádi Együttmûködés megerôsítése, egy új észak-déli irányú infrastrukturális folyosókra épülô kelet-közép-európai gazdasági erôtér kialakítása megfelelô alap lenne egy a jelenleginél lényegesen szuverénebb külpolitikai irányvonal deklaráláshoz.

A tanulmány alapkoncepciója az ún. új Eurázsia-paradigma. Ennek legfontosabb elemei a következôk: Ø A 2000-es években – V. Putyin elnökségi idôszakának megkezdésétôl, valamint Oroszország gazdasági és politikai konszolidációjától és felemelkedésétôl – az Eurázsia fogalmat kizárólag az orosz geopolitikai törekvésekhez társították. S így poszt-szovjet értelmezést kapott, s a Nyugat Oroszország eurázsiai geopolitikai stratégiáiban a Szovjetunió „feltámasztásának” veszélyét látták. Nem véletlenül az euro-atlanti erôtér országaiban ez teljes elutasításra került, s teljesen kizártnak tartották, hogy orosz vezetéssel egy új Európa és Ázsia között szövetség, erôtér jöjjön létre. Ø 2013-tól a kínai „Új Selyemút” infrastrukturális és gazdasági fejlesztési prog ram meghirdetésével és megkezdésével viszont az Eurázsia fogalom új, kiemelten gazdasági értelmezést kapott, s alapvetôen túllépett a poszt-szovjet birodalmi értelmezésen. Ugyanis most elôször a történelem során reális gazdasági lehetôség van arra, hogy Európa és Ázsia egy gazdasági erôteret alkosson, hiszen ténylegesen összeköttetésre kerül Európa nyugati fele Ázsia keleti felével. Ø Mindez azt is jelenti, hogy amíg korábban Eurázsia fogalmát világszinten (Oroszország kivételével) csak geológiai értelemben fogadták el, addig napjainkra Eurázsia új politikai és gazdasági értelmezést kapott. S ez alapjaiban fogja megváltoztatni az általános világszemléletet, Nyugat és Kelet állandó szembeállítása helyett, új térségi szinten, szinteken kell gondolkoznunk. Ø De milyen lesz e 21. századi Eurázsia térbeli szervezôdése? A hagyományos centrum-periféria viszony helyett Eurázsia térségei milyen új függôségi viszonyba fognak kerülni? A korábbi ütközôzónák átalakulhatnak-e hídtérséggé? Létezik-e Közép-Eurázsia térsége? Ez mennyiben más, mint a hagyományos Közép-Ázsia fogalom? Ø Milyen geopolitikai szerepköre lesz a közép- és kelet-európai térségnek ezen az új most alakuló eurázsiai kontinensen? Európai értelemben e térség az EU perifériája, az európai kontinens keleti fele. De e térség kap-e új geopolitikai szerepkört, lesz-e hídtérség Európa és Ázsia között? Ki tud-e törni Nyugat és Kelet közötti „fogságából”? Néhány értized múlva arra a kérdésre, hogy hol van a közép- és kelet-európai térség, milyen választ fogunk adni, azt, hogy Európa keleti felén, vagy inkább azt, hogy Eurázsia közepén? A tanulmány fô célja, hogy hozzájáruljon a közép- és kelet-európai térség hídzóna szerepkörének elméleti és aktuálpolitikai, diplomáciai és gazdaságdiplomáciai megalapozásához.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

2. A 21. század formálódó többpólusú világa – bizonytalan jövôkép „A jelenlegi globális világgazdaságban mindössze csak két dolog biztos. Elôször is, hogy bizonytalan. Másrészt az, hogy az USA napjaink vezetô gazdasági és politikai hatalma.” Részlet egy 1998-ban készített interjúból. Interjúalany: André Kostolany (1906-1999), a világ egykori tôzsdeguruja.2 Ha most, 2018-ban kérdeznénk André Kostolany-t, akkor a válasza már az lenne: „A jelenlegi globális világgazdaságban már mindössze csak egy dolog biztos, az, hogy bizonytalan.”3 2018-ra immár tényként elfogadható, hogy az USA és az atlanti erôtér világpolitikai és világgazdasági hegemón szerepére alapuló egypólusú világ után formálódóban van egy új többpólusú világ. Az USA „elsô az egyenlôk közt” világban betöltött szerepkörének napjainkra vége van, s geopolitikailag megállapítható, hogy megkezdôdött a hatalom térbeli diffúziója. Ennek eredményeként a liberális gazdasági modell, s az amerikai demokráciamodell is egyre kevésbé érvényesül. Barack Obama ugyan több beszédében elmondta, hogy a „demokrácia a mi márkánk”, de az amerikai demokráciamodell az angolszász világon kívül lényegében „nem igazán mûködik”. De az is egyértelmû, hogy napjainkra az amerikai világszintû szerepvállalás változás elôtt áll. Az USA jelenlegi elnökének, Donald Trumpnak 2017. év januárjától megkezdett külpolitikájában ugyan még a geopolitikai stratégiák nehezen nyomon követhetôek, de az amerikai szemléletmód már alapvetôen változik. Kérdés, hogy Trump és a hozzáköthetô politikai és gazdasági elit képes lesz-e generálni a világ, s így a Nyugat rendszerszintû változását? De milyen lesz ez a többpólusú világ? Mivel ezen alakuló többpólusú világ szabályozórendszere még korántsem alakult ki, így napjaink teljesen bizonytalan világa legfôképpen az ún. rendszerszintû geopolitikai kockázatokra vezethetô vissza. Vitathatatlan, hogy a II. világháború utáni világgazdasági és világpolitikai keretrendszer a 21. századra alapvetô átalakításra szorul. A hagyományos értelemben vett „fejlett országok” tényleges hatalma is jelentôsen csökken, világgazdasági értelemben a nagy feltörekvô piacok már meghatározó tényezôvé váltak. Azáltal, hogy Kína már a világ második legnagyobb nemzetgazdasága, az angolszász világgazdasági szabályrendszer mellett más politikai és gazdasági modellek, más gazdasági szemléleti módok alakulnak ki. Formálódóban van az ún. nem angolszász világ (de egyelôre még az angolszász világ mellett). Így a hagyományos értelemben vett „Nyugat” dominanciája egyre inkább megkérdôjelezhetô.

Napjainkra alakulóban van egy új „deglobalizációs” korszak, nevezetesen a globális világpiac mellett egyre fontosabbak a nagytérségek, nagytérségi piacok. A feltörekvô piacok érdekszférájukat még nem globális szinten, hanem „csak” kontinens méretben, vagy nagytérségi szinten szervezik, alakítják. A nagyhatalmak és a nagy feltörekvô piacok esetében a geostratégiai gondolkodás, nagytérségi hatalmi erôterek kiépítése fontosabb, mint korábban. Az ún. „birodalmi gondolkodás” újra a nagyhatalmi geopolitikai törekvések központi elemévé vált. Hogyan szervezôdik térben a 21. századi „Pax Americana” azaz az „Amerikai Birodalom”? De hazánk számára kardinális kérdés, hogy az eurázsiai kontinens területi szintjén szervezôdô „Pax Russica”-ban, vagyis az „Orosz Birodalomban” milyen szerepet szánnak a kelet-közép-európai térségnek. Sôt, ha a 21. század világgazdasági súlypontja átkerül a csendes-óceáni erôtérre, akkor ez újra fogja rendezni az egyes kontinenseket átfogó nagyhatalmi erôtereket és legfôképpen ezek egymáshoz való viszonyát. Az USA mûködôtôke-kivitelének irányok szerinti alakulása 2015-ben – Az összes külföldi mûködôtôke-állomány (FDI outward stock) értékei alapján

Forrás: A szerzô es a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Coordinated Direct Investment Survey (CDIS) adatállománya alapján

Bár a világ alapvetô változásokon megy át, de az 1990-es években lezárt, több évtizedre visszatekintô hidegháborús szembenállás a politikai gondolkodásmódunkban, a nemzetközi kapcsolatok elemzésére használt fogalom-rendszerünkben tovább él. Egyelôre még nem tudunk szakítani a hidegháborús asszociációkkal. Ennek megfelelôen az általános megítélés szerint Oroszország az angolszász

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

világ fô ellensége. Mintha a 2014. év, a Krím-félsziget orosz annektálása egy újabb hidegháborút idézô idôszak kezdetét hozná. Ahol egyre élesebb a Nyugat (az euro-atlanti erôtér) és a Kelet (Oroszország) szembenállása, ahol a Nyugat Oroszországgal szemben újabb és újabb gazdasági szankciókat hoz és a kelet-középeurópai térségünkben – amely így geopolitikai értelemben újra ütközôzóna – a NATO növeli és erôsíti katonai erôit. Ugyanakkor az orosz nemzeti öntudat, az orosz állam függetlenségének és önálló geopolitikai stratégiájának deklarálása sokkal erôsebb, mint néhány éve volt. „Oroszország számunkra ellenségként fontos, s nem barátként” mondják rendszeresen az amerikai külpolitikai elemzôk. Vitathatatlan, hogy az amerikai média kommunikációjának egyik legfôbb eleme az ún. „orosz kártya”. S mindennek az alapja az ôsrégi amerikai hidegháborús elv, a George Kennan által 1947-ben kidolgozott „containment”, vagyis fékentartás elve. Az erre épülô, Truman elnök által 1947-ben meghirdetett Feltartóztatás Nemzetbiztonsági Stratégia4 fô eleme az volt, hogy minden lehetséges módon (lehetôleg a háború elkerülésével) meg kell akadályozni a szovjet hatalom további expanzióját. Úgy tûnik, hogy ezen nincs változás, a mai napig Oroszországhoz és minden eurázsiai gazdasági/politikai szervezethez ilyen módon viszonyul az USA. De a közép- és kelet-európai térség, s így hazánk új geopolitikai szerepkörének kialakítása igen nehéz feladat, mivel ez az átmeneti idôszak – a nagyhatalmi versengéssel és erôdemonstrációval jellemezhetô korszak az egypólusú világból a többpólusú világ felé – nemzetbiztonsági értelemben nagyon veszélyes. Az angolszász világ politikai és gazdasági intézményei már nem tudják megfelelôen fenntartani a világ rendjét, gazdasági-politikai stabilitását. De a feltörekvô piacok (s ezen belül is kiemelten a BRICS országok) még messze nem erôsek, s legfôképpen sem gazdaságilag, sem politikailag nem alkotnak olyan erôs szövetséget, hogy képesek legyenek egy új világrend alapjait kialakítani. De e nagyhatalmi versengés azt is eredményezi, hogy gyengül vagy megszûnik az egyes érdekszférák feletti hatalmi kontroll. Nyilvánvaló tény, hogy azokban az országokban, ahol gyengült az amerikai hatalmi befolyás, megkezdôdött az orosz és/vagy kínai érdekszféra kiépítése. De az így kialakuló „hatalmi vákuumok”, a még egyik hatalmi érdekszférához sem tartozó országok, területek révén hatalmas mértékben nônek a biztonsági kockázatok. Ennek példája az amerikai csapatok kivonása után maradt rendezetlen iraki helyzet és a megoldatlan szír kérdés, amely oda vezetett, hogy e két ország határmenti területén 2013-ban kikiáltották az Iszlám Államot. A 2015. év nyarától Európába érkezô hatalmas menekülthullám fô oka is ez, nevezetesen a teljesen rendezetlen afganisztáni, iraki és szír kérdés, valamint a megerôsödô, kiemelten az Iszlám Államhoz köthetô nemzetközi terrorizmus.5

3. Eurázsia azaz a Világsziget ortodox geopolitikai értelmezése „Aki uralja Kelet-Európát, az parancsol a Heartlandnek; Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigetnek; Aki uralja a Világszigetet, az parancsol a Világnak.” (H. Mackinder, 1919. 186. o.)6 Teljesen egyértelmû, hogy a 21. század formálódó többpólusú világa új geopolitikai szemléletet, új geopolitikai fogalmakat igényelne. De jelenleg mégis az ortodox (hagyományos) geopolitikai megközelítés reneszánszának lehetünk tanúi. Napjaink geopolitikájának vitathatatlanul legtöbbet idézett szerzôje a skót származású, brit földrajztudós Halford J. Mackinder (1861-1947). A geopolitika két legfontosabb kifejezése, nevezetesen a „Heartland” és a Világsziget fogalma is Mackinder munkásságához kapcsolódik, ahogy arra a fenti idézet is utal. Az idézetet napjaink geopolitikai tanulmányai rendszeresen úgy használják, hogy aki uralja a „Heartland”-et, az uralja a világot. A 21. században a „Heartland”-et Közép-Ázsia térségére helyezik, bár az ukrán események alapján egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy Kelet-Európának változatlanul kiemelt szerepe van a világpolitikában. Egyébként a 21. században a „Heartland” megfogalmazható úgy is, mint a geopolitikai tér „ütközô pólusa”. Mackinder leghíresebb tanulmánya „A földrajz, mint a történelem kulcsa” címmel jelent meg, amelyet a brit Királyi Földrajzi Társaság 1904. január 25-én megtartott ülésén olvasott fel.7 Európa és Ázsia politikai elemzése kapcsán Mackinder arra keresett választ, hogy a földrajzi és a történelmi folyamatok, fôbb események között milyen összefüggések lehetségesek. Tôle származik az Eurázsia politikai fogalom, amely nem csak egyszerûen arra utal, hogy földtani értelemben Európa és Ázsia egy kontinens, hanem kiemelten arra, hogy Európa és Ázsia népei, államai képezik a világhatalom központját. A fenti idézetben szereplô „Világsziget” kifejezés is nem másra, mint Eurázsiára, Földünk legnagyobb összefüggô kontinensére utal. Eurázsia fogalma napjaink egyik legvitatottabb kifejezése. Európa nyugati felén még e fogalom létét is tagadják, s rendszerint Oroszországgal, vagy akár a volt Szovjetunió újjáéledésével azonosítják. Hazánkban is a hidegháborús idôkre jellemzô sztereotip gondolkodás Európát érti az ún. Nyugat alatt, s Eurázsiát Kelettel

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

azonosítja. Már az a „jól bejáratott” politikai megfogalmazás is, amely V. Putyin magyarországi látogatásaikor mindig felmerül, miszerint választanunk kell Európa és Eurázsia között mind földrajzilag, mind geopolitikailag alapvetôen hibás. Európa ugyanis geológiai és földrajzi értelemben nem önálló kontinens. Alexander Humboldt is úgy értelmezte Európát, mint Ázsia hatalmas nyugati félszigetét. Ami miatt Európát önálló kontinensnek tekintjük, annak sokkal inkább történelmi, kulturális és szemléletbeli gyökerei vannak. Eurázsia Földünk legnagyobb kontinense, összes területe mintegy 55 millió négyzetkilométer, a világ összes szárazföldi területének 37%-a. Az amerikai kontinens teljes területe „csak” 43 millió négyzetkilométer, a világ összes szárazföldi területének 28%-a.8 Ennek az összehasonlításnak azért van kiemelt jelentôsége, mert H. Mackinder a világ politikai szerkezetét úgy jellemezte, mint az amerikai kontinens és a Világsziget.

Mackinder „A földrajz, mint a történelem kulcsa” c. tanulmányát a következô mondatokkal zárja: „…ha a belsô területek feletti ellenôrzést Oroszország helyett egy új hatalom gyakorolná, ez nem csökkentené a kulcspozíció földrajzi jelentôségét. Ha a japánok által megszervezett kínaiak például megdöntenék az orosz birodalmat, és meghódítanák a területét, ôk jelentenék a világ szabadságát fenyegetô sárga veszedelmet, mert ôk kapcsolnák össze a tengereket a nagy kontinens erôforrásaival, és ez olyan elônyt jelentene számukra, amely az oroszoknak, a kulcsövezet gazdáinak, eddig soha nem adatott meg.”12 Ez az idézet is utal arra, hogy Kína 21. századi „Egy Övezet – Egy Út” infrastrukturális fejlesztési programjának a geopolitikai tétje hatalmas, ugyanis ha megvalósul, akkor most elôször a világtörténelem során sikerül a három óceán összekapcsolása, sikerül a szárazföldinek nevezett Eurázsiából, vagyis a Világszigetbôl kijutni a tengerek felé, más szavakkal a 21. században a szárazföldi hatalomnak nevezett Kína és szövetségesei legyôzhetnék a nyugati tengeri hatalmakat.

A kulcsövezet, valamint a belsô és külsô peremív – H. Mackinder 190411 Európa és Ázsia határa: az Ural hegység

Mackinder az Európa és Ázsia közötti civilizációs konfliktust tanulmányozva megállapította, hogy a világ történelmének kulcsövezete (Pivot Area) Oroszországnak az Uraltól közel a Csendes-óceánig terjedô hatalmas térsége, amely „ugyan elérhetetlen a tengeri közlekedés számára, de a múltban nyitva állt a lovas nomádok elôtt, és napjainkban kialakulóban van a vasúti hálózata”.9 Mackinder térképe szerint10 e kulcsövezetet egy nagy belsô peremív (inner crescent) veszi körül, s itt helyezkedik el Németország, Ausztria, Törökország, India és Kína. A külsô peremívet (outer crescent) Nagy-Britannia, Dél-Afrika, Ausztrália, az Egyesült Államok, Kanada és Japán alkotják.

Európa keleti határának az Ural hegységet tekintjük, de az Ural természetföldrajzilag nem elválasztó határ, lényegében inkább mesterségesen kijelölt kontinenshatárnak nevezhetô. Ugyanis az Ural nyugati oldalán lévô Kelet-európai síkvidék és a keleti oldalán lévô Nyugat-szibériai alföld minden földrajzi tekintetben hasonló egymáshoz. Az Ural délen dombvidékké alacsonyodik, amelynek túlnyomó része a sztyeppövezetbe esik. Ennek az Ural és a Kaszpi-tenger közötti területnek

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

– a Mugaldzsár-dombvidéknek és ennek keleti részének a Torgaj-kapunak – mindig is kiemelkedô szerepe volt a közlekedési útvonalak terén. Geopolitikai jelentôségét Halford Mackinder ebben a tanulmányában a következôképpen írja le: „Az ötödiktôl a tizenhatodik századig a sztyeppén át, az Ural és a Kaszpi-tenger közötti átjárón keresztül, Ázsia ismeretlen eldugott zugaiból egymás után áramAz eurázsiai sztyeppövezet

lottak be a turáni nomád népek, hunok, avarok, bolgárok, magyarok, kazárok, besenyôk, kunok, mongolok, kalmükök. Attila alatt a hunok a Dunához legközelebb álló elkülönült sztyeppés részen, a Puszta közepén telepedtek le.”13 Vagyis ez a természetföldrajzi átjáró a kulcsa az eurázsiai sztyeppövezet (a kárpát-medencei Alföldtôl, Ukrajnán, Oroszországon, Kazahsztánon, Mongólián át a kínai történelmi Mandzsúriáig tartó) folytonosságának. Ez az óvilági nagy sztyeppövezet a földrajzi alapja az ókori és középkori fô kereskedelmi útvonalnak, a Selyemútnak (pontosabban ennek északi útvonalának), ahol is a nomád pásztorok és karavánok összekötötték az eurázsiai kontinens keleti felét a nyugatival. Közép-Ázsia vagy Közép-Eurázsia – a geopolitikai nagy játszma kiemelt színtere Közép-Ázsia – a geopolitikai nagy játszma kiemelt színtere

Forrás: www.britannica.com/place/the-steppe

A kb. 4 millió km2-nyi közép-ázsiai térség az eurázsiai kontinens középsô, száraz éghajlatú, a tengerektôl vízválasztókkal elzárt, lefolyástalan vidéke. Ide tartozik Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán. A valamikori ôsi Selyemút révén a térség az akkori világkereskedelem egyik fô útvonala volt. E 18. és 19. században Turkesztánnak nevezett terület orosz fennhatóság alá került, s a 20. század elején, a Szovjetunió megalakulásával szovjet tagköztársaságokká váltak. Önálló államokká csak 1991-ben, a Szovjetunió megszûnésével alakultak.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

De e természetföldrajzi meghatározás és országok szerinti lehatárolás mellett a magyar szakirodalom rendszeresen használja a Belsô-Ázsia kifejezést, amely térben sokkal kiterjedtebb, fôleg kulturális és történelmi alapon meghatározott régiót jelöl. E kb. 8 millió km2-nyi lefolyástalan terület mérsékelt övi sztyepp és mérsékelt övi sivatagi éghajlatú térség. Kulturális és gazdasági értelemben legfontosabb vonását a nagyállattartó nomád törzsek jelentik, akik az ôket körülvevô letelepült, földmûves társadalom gyûrûjében éltek. E kettôsség – a nomád állattartás és a sivatagi oázisok földmûvelése (kiemelten az exportra szánt gyapottermesztés) – a térség államainak máig meglévô fô hagyományos gazdasági elemei. Az öt közép-ázsiai ország jelenlegi gazdasági fejlôdése a kôolaj- és földgáz-, valamint az ásványkincs-kitermelés függvényében alakul. Türkmenisztán kivételével az országok tagjai a Független Államok Közösségének (szabadkereskedelmi övezetnek) és a Sanghaji Együttmûködési Szervezetnek (politikai együttmûködési fórumnak). Továbbá Kazahsztán alapító tagja a 2015-ben életbe lépett Eurázsiai Gazdasági Uniónak, amelyhez a térség országai közül még Kirgizisztán is csatlakozott. A 21. századi eurázsiai szuperkontinens „Heartlandjének Heartlandje”, vagyis igazi központja egyértelmûen Kazahsztán. Nursultan Nazarbayev kazah elnök megfogalmazásában „Eurázsia szíve” – „Heart of Eurasia”. Az ország új (1997-tôl) A Magyar Pavilon koncepciója: Az élet fája – 2017. évi Asztanai Expo (A jövô energiája)

Forrás: https://www.astanaexpo2017.hu/hu/#news

fôvárosa Asztana (ami kazahul fôvárost jelent) a térség regionális üzleti/pénzügyi központjának szerepére aspirál. Erre utal az is, hogy a 2017. év nyarán Asztana rendezte az EXPO-ot a megújuló energiaforrások témaköréhez kapcsolódva. Kazahsztán a világ 9. legnagyobb területû országa, s egyben a világ legnagyobb szárazfölddel körülvett, tengerpart nélküli állama. Kiváló a geopolitikai helyzete. Északon Oroszországgal határos (e 7644 km hosszú határszakasz a világ leghosszabb szárazföldi határa), nyugati határvonalát a Kaszpi-tenger (amely csak nevében tenger, valójában tó, hiszen nincs lefolyása) képezi, keleten Kínával határos, míg délrôl Üzbegisztánnal, Türkmenisztánnal és Kirgizisztánnal is közös határvonala van. A kazah-kínai határon lévô A khorgosi határátkelô Horgossal/Khorgossal az egész eurázsiai kontinensnek az a földrajzi helye, amely legtávolabb van az óceánoktól. Halford Mackinder értelmezésében a tengeri hatalom mindig legyôzi a szárazföldi hatalmat, de a világ e „legszárazföldibb” Forrás: shutterstock.com helye a 21. században talán mégis „geopolitikai gyôztes” lesz. Ugyanis a kazah oldalon lévô Horgos és a kínai oldalon lévô Khorgos között, a kazah-kínai határmenti együttmûködés keretében épül (s részben már mûködik) Nyugat-Kína legnagyobb közúti kereskedelmi árufuvarozási terminálja, amely Nyugat-Kínát összeköti Közép-Ázsiával és Európával, s így igen fontos szerepet játszik a középázsiai kereskedelemben. Erre jelenleg az egész világon úgy tekintenek, mint az Új Selyemút gazdasági övezet legnagyobb városépítésére, a legnagyobb kereskedelmi és logisztikai központ megépítésére. Kazahsztán ma a világ 48. legnagyobb nemzetgazdasága (a 2015. évi összes valutakulcsos GNI értéke – közel 200 milliárd USD – alapján). A kazah gazdaság rekordmértékû fellendülése a 2000. évben indult meg, fôként a kôolaj-termelés és a kôolaj-export hatalmas növekedése révén. Az ország északnyugati részén lévô karacsaganaki kôolajmezôt a világ egyik legnagyobb kôolaj-lelôhelyének tartják. 2001-ben az ország második legígéretesebb kôolaj-mezôjérôl, Tengizbôl megnyitották a Kaszpi-tengeren átnyúló kôolaj-vezetéket, jelentôsen növelve az exportkapacitást. Becslések szerint Kazahsztán rendelkezik a világ 12. legnagyobb kôolaj- és 15. legnagyobb földgáztartalékával. Jelenleg az ország a világ 10. leg-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

nagyobb kôolaj- és 19. legnagyobb földgázexportálója. Egyébként exportjának közel 60%-át kizárólag a kôolaj és a kôolaj-termékek teszik ki, s ennek Kína a legfôbb felvevô piaca. Importjának fô forrása Oroszország. A szénhidrogének mellett jelentôs az uránérc (becslések a világ legnagyobb uránérc-bányája ebben az országban található), a rézérc és a cinkérc készlete is. A nemesfémek már a kivitel 20%-át teszi ki. Mindezeknek köszönhetôen kimagasló értékû külföldi mûködôtôke-befektetés (fôként kínai, orosz és amerikai befektetések) érkezik az országba, összesített érték alapján 2015-ben már közel 120 milliárd USD. Nazarbayev elnök 2017. január 31-én hirdette meg az ország új, 3. modernizációs programját, amelynek öt fô eleme a következô: a gazdaság technológiai modernizációja, a hagyományos iparágak technológiai fejlesztése, az ország bányászati iparának továbbfejlesztése, a mezôgazdasági szektor teljes átalakítása és húzóágazattá tétele, valamint csatlakozás az új eurázsiai logisztikai infrastruktúrához és ennek országon belüli infrastrukturális elemeinek kiépítése. Mindezek alapján az ország kiemelt fô célja, hogy 2050-re Kazahsztán bekerüljön a világ 30 legnagyobb nemzetgazdasága közé! Asztana – Kazahsztán fôvárosa

Forrás: shutterstock.com

Az Ural és a Kaszpi-tenger közötti Mugaldzsár-dombvidéktôl és a Kaszpi-síkságtól keletre található a Turáni-alföld. Ennek eredeti földrajzi neve Nyugat-Turkesztán volt, az itt élô török nyelvû népekrôl elnevezve, 1924-tôl kezdve Szovjet Közép-Ázsia, majd 1991-tôl a Szovjetunió felbomlása után Turáni-alföld. E táj a nyugat-ázsiai síkvidék tagja, felszínét sok helyen homok- és agyagsivatagok borítják, lefolyástalan területein óriási sóstavak vannak. Maga a Turán kifejezés az ókori Perzsiától északra és keletre lévô népcsoportok lakóterületének perzsa eredetû neve volt.14 Ennek azért van kiemelt jelentôsége, mert az 1910-ben alakított Turáni Társaság (alcímében Magyar Ázsiai Társaság) lényegében a jelenlegi magyar keleti nyitási politika történelmi elôzményének is tekinthetô. A Turán, a turáni elnevezés értelmezése mindvégig vita volt a Turáni Társaság mûködése során.15 A földrajztudomány mûvelôi a „turáni” fogalmat földrajzi értelemben használták, s harcoltak az ellen, hogy a turanizmus eszmeköre tudományosan messze nem kellôen megalapozott nyelvészeti, kulturális vagy politikai értelmezést kapjon. Teleki Pál a társaság folyóiratának, a Turánnak 1918. januári-februári számában errôl így ír: ”…a Turán elôttem földrajzi fogalom, typusfogalom; a középázsiai, a sivataggal és a klíma hullámzásainak befolyása alatt küzködô steppe fogalma…”.16 A földrajztudomány kiemelt képviselôinek törekvései ellenére a turanizmus politikai tartalmat kapott, s a turanizmus eszmerendszere különösen az 1920. évi trianoni békediktátum után erôsödött fel igazán, úgymint: „a Nyugat árulása után Keleten kell új szövetségeseket találni”. Az elsô világháború alatt, jelentôs kormányzati támogatással – 1916 májusától – a Turáni Társaság Magyar Keleti Kultúrközponttá alakult át, s feladata az volt, hogy a turáni nyelvcsoportba tartozó népekkel (kiemelten Törökországgal és Bulgáriával) minél erôsebb kapcsolatokat alakítson ki. A jelenlegi keleti nyitás külgazdasági stratégia szempontjából nagyon fontos jelentôsége van az 1899-tôl 1920-ig önálló intézményként mûködô Keleti Kereskedelmi Akadémiának. A hallgatókat kiemelten a balkáni és a kis-ázsiai térségben lévô országokkal folytatott kereskedelem fejlesztésére képezték ki. Az e térségekkel folytatott kereskedelmet az akkori állami politika úgy támogatta, hogy a térségek kiemelt gazdasági központjaiban kereskedelmi kirendeltségeket hoztak létre, amelyek egyben a konzulátusok feladatait is elvégezték. Mivel az Akadémián tanuló diákok jelentôs ösztöndíjat kaptak, s a végzés után komoly külügyi/külgazdasági karrierre számíthattak, így az Akadémiára jelentôs volt a túljelentkezés, ahová évente csak kb. 25 fô hallgatót vettek fel. A kor kiváló tudósai tanítottak itt, pl. Germanus Gyula volt a török és az arab nyelv elôadója. Sajnos a Keleti Kereskedelmi Akadémia napjainkra feledésbe merült, mûködésérôl nagyon kevés dokumentum érhetô el.17

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Az amerikai geopolitika számára az eurázsiai erôtér feletti politikai hatalomgyakorlás mindig is a világméretû hatalomgyakorlásnak egyik kiemelt tényezôje volt. A 20. században az Eurázsia politikai fogalom Brzezinskinél mint az „eurázsiai sakktábla” jelenik meg, s az USA Eurázsia felé irányuló geostratégiai célkitûzéseit foglalja össze.18 Brzezinski „A nagy sakktábla” c. világhíres könyvében errôl a következôképpen ír: „Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja ôrizni világhatalmi szerepét – aminek érdekében ajánlatos megakadályozni egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét -, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között.”19 Ebben a könyvében Brzezinski az USA világhatalma számára a legnagyobb veszélyt a következô lehetséges jövôképben látja: „Talán a legveszélyesebb forgatókönyv az lenne, ha létrejönne egy Kínából, Oroszországból és esetleg Iránból álló nagy koalíció, egy olyan „hegemóniaellenes” szövetség, amelyet nem az ideológia, hanem az egymást erôsítô sérelmek tartanának össze”20 Az USA jelenlegi geopolitikai nagy stratégiájának két fô eleme Brzezinski 2012. évi értelmezésében a „nagyobb Nyugat” és az „új Kelet”. A „nagyobb Nyugat” arra utal, hogy az USA kiemelt célja a Nyugat erôsítése, s ennek keretében Oroszország és Törökország bevonása az USA nyugati szövetségesei közé. Bár e 2012. évi értelmezés Oroszország viszonylatában már érvényét vesztette. Brzezinski „új Kelet” fogalma Kínára, a kelet- és a délkelet-ázsiai térségre irányul, amelyekkel megítélése szerint egy új átfogó egyensúlyi kapcsolatrendszert kell az USA-nak kialakítani.21 Világunk 21. századi geopolitikai „nagy sakktáblája” alapvetôen átalakul, a formálódó többpólusú világ révén e sakktáblán új „játékosok” jelennek meg, akik új „játékszabályokat” alakítanak ki. S bár minden változik, de az alapvetô geopolitikai kérdés változatlan, nevezetesen Halford Mackinder Világszigete, mint tényleges területi egység létrejön-e egyáltalán, s a közeljövôben vizsgálhatjuk-e úgy a világpolitikai viszonyokat, mint a Világsziget és az amerikai kontinens? Folytatódni fog-e az USA fékentartás politikája, s ha igen, akkor ez milyen módon fogja megakadályozni, hogy Európa és Ázsia között erôs gazdasági és politikai kapcsolatok alakuljanak ki? Oroszország és Kína fokozódó gazdasági együttmûködése révén kialakul-e egy új eurázsiai szuperkontinens? Ez milyen új többpólusú világot fog formálni, s milyen lesz térségünk és hazánk pozíciója a jelenleg alakuló eurázsiai szuperkontinensen?

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

4. Oroszország és a neoeurázsiaiság geopolitikai irányzata „Az elmúlt 20 évben nyugati partnereink folyamatosan próbáltak meggyôzni minket jó szándékukról, s legfôképpen arról, hogy Oroszországgal stratégiai együttmûködésre törekszenek. De valójában nem tettek mást, mint a NATO-t bôvítették, s így katonai és politikai érdekszférájukat egyre közelebb hozták határainkhoz. S amikor jogosan megkérdeztük, hogy „Hogyan lehetséges ez? Miért nem vitatják ezt meg velünk?”, a válasz mindig ugyanaz

volt, „Ez nem ti dolgotok”. Mindazok számára, akik továbbra is ragaszkodnak az országunkkal kapcsolatos ilyen bánásmódhoz, nyilvánvalóan nem tetszik Oroszország független politikája. Az ukrán események is ezt bizonyították, s azt is, hogy Oroszországgal a jövôben nem lehet ilyen kettôs mércén alapuló kapcsolatokat építeni.” Részlet V. Putyin 2014. július elsején az orosz nagykövetek és állandó képviselôk számára rendezett konferencián elhangzott beszédébôl.22

Oroszország természetfölrajzi ábrázolása és határai

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Eurázsia a 2000. évtôl kialakuló új orosz geopolitika központi eleme, ugyanis a neoeurázsiaiság, vagyis az új bipolaritás kialakítása – az eurázsiaiság szemben az atlantizmussal – a jelenlegi orosz nagyhatalmi törekvések kiemelt tényezôje. Ez az orosz eurázsiai geopolitikai tér annyira meghatározó, hogy V. Putyin még 2012. május 7-én, az elnöki beiktatási ünnepségen elhangzott beszédében is utalt rá. „…..a fô célunk a Balti-tengertôl a Csendes-óceánig húzódó területi expanzió, amelynek révén képessé válunk arra, hogy egész Eurázsia vezetôjévé és gravitációs központjává váljunk.”23 Az új orosz geopolitika fô kidolgozója és „vezéregyénisége” Alekszandr Dugin, aki 2002-ben megszervezte saját pártját, az Eurázsia politikai mozgalmat. Vagyis Mackinder Eurázsia politikai kifejezése a jelenlegi orosz geopolitikai irány abszolút „kulcsszavává” vált. Mivel az eurázsiaiságnak nagyon komoly történelmi múltja van Oroszországban, így e jelenlegi orosz geopolitikai irányt Dugin neoeurázsiaiságnak nevezte el. E neoeurázsiaiság szemben áll az atlantizmussal, s a legfôbb orosz geopolitikai cél a többpólusú világ megteremtése. Dugin az új orosz geopolitika elméletét a „A geopolitika alapjai” c. könyvében fektette le.24 Dugin e mûve alapján az orosz geopolitika legfontosabb tényezôi és célkitûzései a következôk:

augusztusában Kirgizisztán vált az eurázsiai integráció ötödik tagjává.26 De geopolitikailag az új eurázsiai erôtér megteremtésének fô kérdése az, hogy képes lesz-e Oroszország a jövôben új szövetségeseket találni, s ezen belül is a fô kérdés az, hogy hogyan alakul a közeljövôben az orosz-kínai viszony. Ennek vitathatatlanul legfontosabb eseménye az orosz és kínai elnök 2015. évi májusi moszkvai találkozása volt. Ugyanis 2015. május 8-án (egy nappal a II. világháború lezárásának 70. évfordulóján rendezett Gyôzelem-napi orosz katonai felvonulás elôtt) Oroszország és Kína hivatalosan aláírta az Eurázsiai Gazdasági Unió és az Új Selyemút Gazdasági Övezet együttmûködésérôl szóló szerzôdést.27 Ez lényegesen több kereskedelmi megállapodásnál, ugyanis közös nagyszabású befektetési és hatalmas infrastrukturális fejlesztési tervek állnak a szerzôdés elôterében. Milyen a világ Moszkvából nézve? A mellékelt Eurázsia térkép azt szemlélteti, hogy Eurázsia milyen fôbb térségekre osztható az orosz érdekek és az orosz geopolitikai célok alapján. Az eurázsiai szuperkontinens fô geopolitikai térségei az orosz geopolitikai stratégiák szempontjából

Ø Az unipoláris, az atlanti-erôtérbôl irányított világpolitikai rendszerrel szemben bipoláris világpolitikai rendszert kell kialakítani, s Eurázsiát ismételten a világpolitika egyik meghatározó központjává kell tenni; Ø Az eurázsiaiság (pontosabban neoeurázsiaiság) megerôsítésének központi hatalma Oroszország, amelynek kiemelt célja új összeurázsiai egyezmények megkötése Ázsia vezetô hatalmaival (kiemelten Japánnal, Kínával és Indiával), valamint a FÁK ázsiai államaival); Ø Oroszország nem egyszerûen „csak” állam, nem egyszerûen regionális hatalom, hanem világhatalom, s e világhatalom fô célja az új Orosz Birodalom kiépítése; Ø Oroszország gazdasági érdekszférájának kiépítésében központi szerepe van az európai kontinens országaival – kiemelten Németországgal és a kelet-középeurópai térség államaival – folytatott új típusú gazdasági kapcsolatok kiépítésének.25 Napjainkra Oroszországban az eurázsiaiság intézményileg is megerôsítést nyert, ugyanis 2015. január elsején – Oroszország, Kazahsztán, Belorusszia és Örményország tagságával – megkezdte mûködését az Eurázsiai Gazdasági Unió. 2015

Forrás: a szerzô jelölései egy orosz nyelvû világtérkép felhasználásával Az orosz nyelvû világtérkép forrása: http://www.mapsland.com/world/large-detailed-political-map-of-the-world-in-russian

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A térkép központi területe, H. Mackinder szavával élve „Heartlandje” Oroszország, Kína, Közép-Ázsia és Mongólia. E központi térség körüli négy övezet, geopolitikai szóval élve „Rimland” helyezkedik el.

Great Eurasian Partnership – Nagyobb Eurázsiai Együttmûködés

Ezek a következôk: Ø Törökország, Irán, Afganisztán, Pakisztán és India által alkotott övezet; Ø Európa – Nyugat-Európától Oroszország nyugati határáig; Ø Délkelet-, Dél- és Kelet-Ázsia – Mianmar nyugati határától Japánig; Ø A Közel-Kelet – Észak-Afrika, az Arab-félsziget, Szíria, Libanon, Jordánia, Iz rael és Irak. Így az orosz geopolitikai törekvéseknek, az új 21. századi orosz eurázsiai térnek Kína, Közép-Ázsia és Mongólia a kiemelt célterületei. A kérdés az, hogy a négy „rimland” térségben Oroszország milyen szövetségeseket tud találni, s így milyen irányban tudja az orosz gazdasági és politikai befolyást növelni. Kína és Oroszország politikai együttmûködésének legfontosabb platformja a még 2001-ben megalapított Sanghaji Együttmûködési Szervezet (Shanghai Cooperation Organization). A szervezet alapító tagjai közé tartoznak még a közép-ázsiai „Heartland” államok közül Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Az SCO politikai fontossága 2017-re jelentôsen nôtt, s két újabb taggal bôvült, ugyanis India és Pakisztán is teljes jogú tagokká váltak. Ezért is szokták e szervezetet az orosz politikai elemzôk „G8-ak”-nak nevezni. A közeljövô nagy kérdése, hogy Irán mikor lesz az SCO tagja, s továbbá az is, hogy Törökország, a szervezet jelenlegi partnerállama mikor kap teljes jogú tagságot. Az vitathatatlan, hogy az SCO a jelenleg formálódó eurázsiai szuperkontinens legfontosabb politikai szervezetének tekinthetô.28 A térkép szemlélteti a jelenleg formálódó eurázsiai szuperkontinens két fô gazdasági integrációs szervezetének – az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) és Délkelet-ázsiai országok szevezete (ASEAN) – valamint az elôbb említett Sanghaji Együttmûködési Szervezetnek (SCO) a tagállamait. Megállapítható, hogy az ázsiai kontinens országai közül csak néhány állam marad ki ezekbôl a szervezetekbôl: Türkmenisztán (amely Oroszországgal korábban – a gázvezeték építésébôl eredô vita folytán – rossz viszonyban volt, de ennek rendezése már megkezdôdött); Nepál és Bhután, Észak-Korea, Dél-Korea, valamint Japán (amely a térségben az USA szövetségesének tekinthetô).

Belorusszia az SCO megfigyelô tagja, nem teljes jogú tagja Forrás: https://www.silkroadbriefing.com/news/2017/08/15/new-eurasian-age-chinas-obor-eurasian-economic-union-shanghai-co-operation-organisation-complimentary-white-paper-download/

A Nagyobb Eurázsiai Partnerség (Great Eurasian Partnership) gondolatát 2016 júniusában a Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon fogalmazta meg V. Putyin. A térkép is azt szemlélteti, hogy e tervezett új eurázsiai együttmûködés milyen fôbb, már mûködô szervezetekre épülne. Az orosz tervek szerint 2018-ra kezdôdhetne meg e Nagyobb Eurázsiai Partnerség egy többszintû integrációs modell formájában; az elképzelések szerint egy új típusú nemzetközi hálózati szervezôdési formában.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Az Egy Övezet Egy Út – az Új Selyemút útvonalai

Yakulsk

Kirov

Moscow Hamburg

Yekaterinburg Omsk

Novosibirsk

Lille / Brussels Paris

Cologne

Nuremb.

Salzburg Münich Salzburg

Krasnoyarsk Tayshet Chita

Warsaw

Astana

Ulaanbaater Aktogay / Alataw Pass

Pardubice

Chop Budapest

Vienna

Skovorodino

Heihe

Irkutsk

Kiev

London

Északi korridor

Minsk

Berlin

Rotterdam / Antwerpen

Perm

Manzhouli

Harbin

Középső korridor

Ürümqi

Samarkand

Istanbul

Tashkent Lop Nor

Khujand (Kokand)

Ankara

Antiochia

Rome

Damaskus Cairo

Teheran

Xian

Lianyungang

Taxila

Balkh (Bactra)

Shenyang / Fushun

Lanzhou

Holan (Kholan)

Yerevan Tabriz

Venice

Wuwei

Niya

Changchun

Bejing / Tianjin

Jlayuguan

Sofia

Vladivostok

Erenhot

Turpan

Belgrade Skopje

Sevelskaya Gawan

Suifenhe

Saksaulkaya Alterau (New Sarai)

Khabarovsk

Tianshu / Guyvan

Mashhad

Zhengzhou

Xuzhou

Bagdhad

Nanjing

Shanghai

Wuhan Basra

Changsha / Zhuzhou

Déli korridor Karachi Tamluk

Hanoi

Barygaza

Shenzhen / Hong Kong

Masulipatam

Jelmagyarázat nyomtáv törés

ősi selyemút

vasúti nyomtáv méretek: Standard (Európa, Kína, Törökország & Irán): 1435 mm Dél-kelet Ázsia: 1000 mm korábbi Szovjetúnió: 1520 mm India & Pakisztán: 1676 mm

transz-szibériai vasút (felosztva transz-mongóliaira & transz-mandzsúriaira)

kikötők a Fekete-tengeren & Balti tengeren

transz-eurázsiai logisztika

a világ TOP 15 legforgalmasabb árukikötője

új eurázsiai földhidvak (tervezett)

Damaszkusz

fontos városok az ősi selyemúton

Moszkva

fontos városok az új selyemúton

meghatározó helyi vasúthálózatok (Európa & Kína) gyorssebességű vasúthálózat 2020-ra (>250 km/h) létező főbb vasúthálózatok

Eurázsiai vasúthálózat

bajkál-amúr fővonal európai vasúthálózat

Singarpore

kínai transzkontinentális hálózat (tervezett) TRACECA (Európa-Kaukázus-Ázsia közlekedési korridor)

Forrás:

traceca-programme.eu enciklopedia.org trans-eurasia-logistics.com ersrail.com skyscrapercity.com

Az eredeti rajzot készítette:

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

5. A kínai „Egy Övezet Egy Út” kezdeményezés és az új eurázsiai paradigma

Kína „Egy Övezet – Egy Út” fejlesztési programjának fô útvonalai a 2017. évi márciusi helyzet szerint31

De milyen a világ Pekingbôl nézve? Kína eredeti kínai neve az, hogy Csung kuo, vagyis „Középsô Birodalom”. Ez egyértelmûen utal arra, hogy Kína mindig is a világ közepének tekintette és jelenleg is tekinti önmagát. 2016-ban az USA a világ összes valutakulcsos GNI értékének 24%-át állította elô, s a második helyen álló Kína már 15%-át. Ugyanebben az évben a világ 500 legnagyobb vállalata közül 132 vállalat volt amerikai, s már 109 vállalat volt kínai. Egyébként Oroszország 2016-ban a világ 11. legnagyobb nemzetgazdasága volt (minden nyugati szankció és az alacsony kôolaj-ár ellenére), a világ összes GNI értékének csak 2%-át állította elô, s mindössze csak négy orosz vállalat szerepelt ekkor a Global 500-as listán.29 Mindebbôl egyértelmûen következik, hogy az új eurázsiai szuperkontinens megteremtése, formálódása lényegében Kína gazdasági törekvéseinek a függvénye. S megállapítható az is, hogy Oroszország nem fog soha rivalizálni Kínával, Oroszország érdeke a minél erôsebb orosz-kínai szövetség. A 21. századi eurázsiai szuperkontinens megteremtésében vitathatatlanul a legfontosabb Kína grandiózus terve, az Új Selyemút Gazdasági Övezet – Egy Övezet, Egy Út kiépítése. Xi Jinping kínai elnök 2013-ban Kazahsztánban, Asztanában (Eurázsia „Heartland”-jében) hirdette meg azt a kereskedelmi és infrastrukturális fejlesztési programot, amely Kelet- és Közép-Ázsiát összekötné Európával, s így ténylegesen megteremtené a 21. századi Eurázsiát.30 Az Új Selyemút Gazdasági Övezet szárazföldi részének három fô útvonala van: 1. a Kínát Európával összekötô útvonal, amely Közép-Ázsián és Oroszországon át vezet; 2. a Kínát a Közel-Kelettel összekötô útvonal, amely Közép-Ázsián keresztül vezet; 3. a Kínát Dél-Ázsiával és Délkelet-Ázsiával (az Indiai-óceán térségének államaival) összekötô útvonal. Az Új Selyemút Gazdasági Övezet tengeri részének két fô útvonala van: 1. a Kínát Európával összekötô útvonal, amely a Dél-kínai tengeren és az Indiaióceánon át vezet; 2. a Kínát a dél-csendes óceáni térséggel összekötô útvonal, amely a dél-kínai tengeren át vezet.

Az útvonalak alapján geopolitikailag megállapítható, hogy mindezek révén a 21. században lehetôség nyílik arra, hogy kialakuljon egy új eurázsiai erôtér. Sôt az útvonal mentén lévô országoknak mindez egyedülálló, soha korábban nem létezô infrastrukturális fejlôdési lehetôségeket teremt. Így a mackinderi Világsziget fogalom tágabb értelmezésben – Európa, Ázsia és Afrika – is megvalósulhat, létrejöhet a három kontinens gazdasági erôtere. S így fennáll annak a lehetôsége, hogy az USA kiszorul a Világszigetrôl, s uralma egyre inkább az amerikai kontinensre korlátozódik. Az elôzôekben felsorolt 5 fô útvonalhoz 6 fô fejlesztési övezet csatlakozik. Ezek a következôk: 1. Az ún. „Új eurázsiai földhíd” fejlesztési övezet. Ennek az alapja az a vasútvonal, amely a Sárga-tenger partján lévô Jiangsu tartomány Lianyungang városából megy Belsô-Kínába, Xinjiang tartományba, s ennek is Alashankou városába. E város a legfontosabb kazah-kínai határ-átjárónál, a Dzsungárkapunál található, amely már a nomád törzsek népvándorlásakor is az egyik fô hegyszoros volt. A fejlesztési övezet nyugati végpontja a hollandiai Rotterdam kikötôje, s az övezet keretében Kína közvetlen vasúti áruszállítási útvonalakat épít

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Kína „Egy övezet – Egy út” fejlesztési programjának hat fô fejlesztési övezete32

5. A „Kína – Pakisztán” fejlesztési övezet. Ennek fô célja, hogy a belsô-kínai Xinjiang tartományt vasút- és autóúton összekösse Pakisztán Gwadar kikötôjével. 6. A „Banglades – Kína – India – Mianmar” fejlesztési övezet. Kína 2013 májusában írt alá közös fejlesztési megállapodást Indiával, s majd ezt 2013 decemberében Bangladesre és Mianmarra is kiterjesztették.33

Chongqingból (Csungking) Duisburgba, Wuhanból a cseh Melnikbe és Pardubicéba, Chengduból (Csengtu) a lengyel Lódzba, valamint Zhengzhouból Hamburgba. 2. A „Kína – Mongólia – Oroszország” fejlesztési övezet. Az övezetben résztvevô három állam a Sanghaji Együttmûködés Szervezet Dusanbéban rendezett csúcstalálkozóján írt alá megállapodást arról, hogy a közeljövôben erôsítik a három oldalú együttmûködést. Terveik szerint ennek keretében fogják felújítani a térségben lévô orosz vasútvonalakat, s ki fogják építeni az ún. „új mongol sztyepp útvonalat” is.

Ázsia e hatalmas infrastrukturális fejlesztéséhez (a II. világháború lezárása utáni világgazdasági korszakban egyedülálló, ilyen nagy mértékû, az egész kontinenst átfogó fejlesztés terén példátlan) a pénzügyi alapot fôleg a Kína kezdeményezésével megalakult Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank – AIIB) jelenti, amely 2016 januárjában kezdte meg tényleges tevékenységét. Hazánk 2017. június 26-tól lett az AIIB tagja. A bank hivatalos közlése szerint a 2017. év végére a tagok száma elérte a 85-öt, vagyis a világ közel 200 nemzetállamának fele már csatlakozott ezen új infrastrukturális fejlesztési bankhoz.34 Geopolitikai szempontból fontos kiemelni, hogy az USA nem tag (az USA a nemzetközi fejlesztések terén a Világbank elsôdlegességét hirdeti), s nem tag Japán sem, amely e kínai kezdeményezésû bankban a saját alapítású, Ázsiai Fejlesztési Bankjának a riválisát látja. A Pireuszi kikötô, mint a 21. századi Új Tengeri Selyemút európai kapuja

3. A „Kína – Közép-Ázsia – Nyugat-Ázsia” fejlesztési övezet. Kínát az öt középázsiai országon és Iránon át Törökországgal köti össze. Ennek keretében Kína az öt közép-ázsiai állammal együttmûködési megállapodást írt alá, s ezen állomok nemzeti fejlesztési stratégiáikat összehangolják az Új Selyemút gazdasági program célkitûzéseivel. 4. „Kína – Indokína” fejlesztési övezet. Az Indokínai-félsziget öt államával Kína új együttmûködési megállapodást kötött. Ez összekapcsolódik az ún. „Nagyobb Mekong Szubregionális Gazdasági Együttmûködéssel” is. Mindezek keretében több vasútvonal és autóút építését tervezik.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

6. A közép- és kelet-európai országok a 21. századi geopolitika „nagy sakktábláján” A közép- és kelet-európai országok helyzete a 21. századi geopolitika „nagy sakktáblán” a következô hatalmi mátrix alapján értelmezhetô. Alapul vettem Brzezinski 2012. évi értelmezését, nevezetesen a „nagyobb Nyugat” és az „új Kelet” paradigmát. Az általam alkotott hatalmi mátrix logikája ezt követi, de az „új Kelet” kifejezést az „eurázsiai szuperkontinens” fogalomra módosítottam. Azért is, mert ez a közép- és kelet-európai térség esetében sokkal inkább relevánsabb. Térségünk jelenlegi és jövôbeli geopolitikai helyzetét alapvetôen megszabja, hogy milyen lesz a nagyobb Nyugat és az eurázsiai szuperkontinens viszonya. Ha a jövôben is változatlan lesz az a világpolitikai környezet, amely az amerikai fékentartás elvére, s így az atlanti erôtér oroszfóbiájára épül, akkor a kelet-középeurópai térségnek, s így hazánknak is kevés lehetôsége lesz arra, hogy kilépjen „Nyugat és Kelet közötti fogságából”.

– Lesz-e további keleti bôvítése az EU-nak? Mikorra várható a délszláv térség államainak – különösen a geopolitikailag kiemelkedô jelentôségû Szerbiának – az EU-hoz történô csatlakozása? – Hogyan alakul Oroszország jövôbeli szerepköre, s az Eurázsiai Gazdasági Uniónak milyen lesz a viszonya az Európai Unióhoz? – A kelet-közép-európai térségnek milyen lesz a szerepe Kína geoökonómiai stratégiái terén? Az Új Selyemút Gazdasági Övezet révén kialakul-e gazdasági értelemben az új eurázsiai szuperkontinens? Kelet-Közép-Európa a magasból

Geopolitikai hatalmi mátrix a közép- és kelet-európai térség vonatkozásában35

A hatalmi mátrix alapján a közép- és kelet-európai térség vonatkozásában a közeljövô fô geopolitikai kérdései a következôk: – Változni fog-e a Donald Trump által vezetett amerikai elnöki adminisztráció külpolitikai stratégiája a kelet-közép-európai térséget illetôen, s milyen lesz a NATO térségünket illetô politikája? – Milyen lesz az Európai Unió politikai jövôje? Vagy inkább az EU nemzetállamainak szembenállása az ún. „Russo-German” Európa vízióját vetítik elôre?

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

7. Közép- és Kelet-Európa vagy Kelet-Közép-Európa – a térség elnevezésének, lehatárolásának kérdôjelei, valamint országainak csoportosítási problémái

tôl csak két keskeny tengerszoros, a Dardenellák és a Boszporusz választja el. De e két keskeny tengerszorosnak a történelem során mindig is nagyon fontos szerepe volt, hiszen a Fekete-tengerrôl a Földközi-tengerre kijutni csak e két tengerszoroson keresztül lehet.36

A közép- és a kelet-európai térségnek vagy más szóval kelet-közép-európai térségnek természetföldrajzi határai nincsenek, így földrajzilag az is kérdéses, hogy az európai kontinensen belül ilyen térség elkülöníthetô-e egyáltalán. De ugyanakkor a térség országainak többségére három fô természetföldrajzi vonás érvényesül, nevezetesen a szárazföldi jelleg, a mezôgazdaság számára kedvezô természetföldrajzi feltételek és az energiahordozók hiánya.

Az elnevezés és a természetföldrajzi lehatárolás ellenére – vagy talán éppen ezért – a közép- és kelet-európai térséget történelmi régiónak tekintjük. A térség országainak sajátos történelmi fejlôdése már a 15.-16. századtól megkezdôdött, amikor ezek az országok – földrajzi helyzetükbôl adódóan – kimaradtak a nagy földrajzi felfedezésekbôl. A világkereskedelem súlypontja az Atlanti-óceán partján elterülô országokra tevôdött át, s a kontinens belsô területein fekvô államok fokozatosan a kialakuló világgazdaság perifériájává/félperifériájává váltak. Ezekben az országokban az európai kontinens nyugati részéhez képest csak késve, a 19. században indult meg az ipari forradalom. Az iparosodáshoz szükséges tôkefelhalmozás alapját a kedvezô természetföldrajzi adottságokat kihasználó mezôgazdasági árutermelés és a kontinens nyugati országaiba irányuló élelmiszerexport jelentette. Az I. világháború következtében a térség államhatárai alapvetôen megváltoztak. Megszûnt az Osztrák-Magyar Monarchia, s területén több önálló nemzetállam alakult. A II. világháború mérhetetlen pusztulást hozott a térség országai számára. A II. világháború után a térség „sajátos” történelmi fejlôdési pályára került. A Szovjetunió háborús gyôzelme egyben politikai érdekszférájának kiterjesztését is jelentette a világ néhány országára. Európa II. világháború utáni politikai felosztásának eredményeként Albániában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, az NDK-ban, Lengyelországban, Magyarországon és Romániában 1945-49 között olyan társadalmi-gazdasági rendszer szervezôdött, amely kötelezô érvényûnek tekintette a Szovjetunióban kialakult szocializmusmodell átvételét.

De már a térség elnevezése is problematikus. A világpolitikai hírekben a térséget rendszerint Közép-Kelet-Európának nevezik, amely a magyar nyelv logikája szerint Kelet-Európa közepét, természetföldrajzilag a Kelet-európai-síkság közepét jelenti. Vagyis hibás az elnevezés, mert térségünket Közép-Európának, ennek is keleti felének, vagyis Kelet-Közép-Európának tekintjük. De az már kérdés, hogy a Balti-térség, vagy a Balkán-félsziget értelmezhetô-e egyáltalán Közép-Európaként. A természetföldrajzi lehatárolás alapján Közép-Európa, mint európai nagytáj nyugat-keleti irányban a Rajnától a Kelet-európai-síkvidék pereméig terjed, míg észak-déli irányban az Északi-tengertôl a dél-európai félszigetek gyökeréig helyezkedik el. Közép-Európa és Kelet-Európa határának azt a képzeletbeli tengelyt tekintjük, amelyet a Gdanski-öböltôl a Keleti-Kárpátok vonulatáig húzhatunk, hiszen ettôl keletre húzódik a 4,5 millió négyzetkilométernyi Kelet-európai-síkság, amely kb. a fele Európa összes területének. De tény, hogy Közép- és Kelet-Európának tényleges természetföldrajzi választóvonala nincs. A közép-európai nagytájhoz soroljuk a Közép-európai rögvidéket (a Germán-, Lengyel- és Balti-alföldet, valamint a német, cseh és lengyel középhegységeket), az Alpokat, a Kárpátokat és a Kárpát-medencevidéket. A mintegy 330 ezer négyzetkilométernyi Kárpát-medencevidék különleges földrajzi egységnek tekinthetô, hiszen Európa tengerektôl távoli területének legegységesebb, legjobban körül határolható nagytája. A már Dél-Európához sorolt Balkánfélsziget északon 1200 km hosszan érintkezik Közép-Európával, s igen nehéz elválasztani a közép-európai nagytájtól. De a Balkán-félszigetnek kiemelt stratégiai jelentôsége van, hiszen híd szerepet tölt be Kisázsia felé, amely-

A közép- és a kelet-európai országok jelenlegi legfontosabb, több tekintetben a mai napig érvényesülô gazdasági és társadalmi problémái az 1989-90-ben megkezdôdött rendszerváltozáshoz kapcsolódnak. Ennek az idôszaknak is a legfontosabb kérdése az Európai Unióhoz történô csatlakozás, mint a hidegháborús idôszak szimbólumának tartott Vasfüggöny lebontása utáni újra egyesülô európai kontinenshez való tartozás ténye. A földrajzi elhelyezkedés, a történelmi múlt, az 1990-es évtized közelmúltjának történései és az atlanti erôtérhez való tartozás alapján az e térséghez sorolt 20 országot rendszerint a következô módon csoportosítjuk:

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

De érvényes-e még napjainkra e táblázatban szereplô hagyományos csoportosítás? Az euro-atlanti erôtérhez való tartozás napjainkban is még a legfôbb csoportosítási kritérium? A földrajzi adottságok, a történelmi múlt, a geopolitikai helyzet alapján milyen szubrégiókba oszthatók fel a térség országai? S a legfôbb kérdés, hogy a 21. század formálódó többpólusú világában várhatóan milyen szerepe lesz e 20 közép- és kelet-európai államnak? A közép- és a kelet-európai országok – 2017 Népesség

GNI

GNI/fô

millió fô – 2017

milliárd USD – 2016

USD – 2016

A visegrádi országok Csehország Lengyelország Magyarország Szlovákia

10,7 38,5 9,9 5,4

186 481 123 91

17570 12680 12570 16810

1999 1999 1999 2004

2004 2004 2004 2004 2009 – €

A balti államok Észtország

1,3

17750

2004

Lettország

1,9

14630

2004

Litvánia

2,8

14770

2004

2004 2011 – € 2004 2014 – € 2004 2015 – €

12 53 187

4250 7470 9470

2009 2004 2004

2007 2007

17 50 10 7 4 37 45

4880 12110 4980 3850 6970 5280 21660

2009

2013

Az európai kontinens volt szovjet utódállamai Belorusszia 9,6 53 Moldova 3,5 8 Ukrajna 44,0 99

5600 2120 2310

A délkelet-európai államok Albánia 3,0 Bulgária 7,1 Románia 21,5 A jugoszláv utódállamok Bosznia-Hercegovina 3,9 Horvátország 4,3 Macedónia 2,1 Koszovó 1,9 Montenegró 0,6 Szerbia 7,1 Szlovénia 2,0

Saját összeállítású táblázat a World Bank World Development Indicators adatai alapján

A NATO-hoz

Az EU-hoz és az euróövezethez (€) történô történô csat- csatlakozás lakozás éve éve

Az EU NUTS2-es régióinak GDP/fô értékei (PPP – vásárlóerôparitásos értékek) 2015-ben az EU 28-ak regionális gazdasági fejlettségi átlagának százalékában

2017 2004

Forrás: Eurostat Regional Yearbook, 2017

2004 2007 – €

A táblázatban szereplô 20 ország, illetve ezek közép- és kelet-európai régióhoz történô besorolása egyébként közel hasonló a Kína és 16 közép- és kelet-európai ország között létrejött ún. „16+1” együttmûködéshez. Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság korábbi elnöke, 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán jelentette be, hogy Kína új platformot kíván létrehozni annak érdekében, hogy a közép- és kelet-európai államokkal, illetve magával a térséggel minél intenzívebb gazdasági

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A kelet-közép-európai országok Kínából és Hongkongból érkezô importja az országok GDP-jének százalékában, 2016

A „16+1 együttmûködés” országai

Forrás: A szerzô es a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Direction of Trade Statistics (DOTS) és a World Bank World Development Indicators adatállománya alapján

kapcsolatokat fejlesszen. Kína közép- és kelet-európai térség felfogásában azon országok sorolhatóak ide, amelyek Nyugat-Európa és az orosz befolyási terület között helyezkednek el. Így az általunk vizsgált 20 országból a a kínai értelmezésben vett közép-és kelet-európai 16-ok közé nem tartozik Belorusszia, Moldova és Ukrajna. Továbbá a kínai békére való törekvés és konfrontáció kerülésre jellemzôen Koszovó sem.

Forrás: http://www.ecfr.eu/publications/summary/chinas_investment_in_influence_the_future_of_161_cooperation7204

A „16+1” transzregionális platform hivatalosan 2012-ben a varsói csúcstalálkozón alakult meg, s azóta minden évben van egy miniszterelnöki csúcs a tizenhat KKE-ország és Kína között. Kína fô célja, hogy megerôsítse az érintett országokkal fennálló gazdasági kapcsolatait és emellett a tudományos, technológiai, oktatási, kulturális szférákban is kiterjessze az együttmûködést. De ugyanakkor a legfôbb cél, hogy Kína 21. századi nagyszabású, egy új eurázsiai erôtér felépítését célzó „Egy Övezet – Egy Út” programjának sikeres megvalósítása érdekében fejlessze a regionális együttmûködést a térség országaival. Nagyon fontos kiemelni, hogy ez Kína részérôl azt is jelenti, hogy a közép- és kelet-európai térségben gondolkodik, s nem az egyes országokkal külön-külön szándékozik erôsíteni a kapcsolatokat. Bár kérdés, hogy e kínai 16+1 formáció mennyiben fog hozzájárulni ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai államokból egy új 21. századi gazdasági erôtér alakuljon ki.37

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

2013 novemberében a bukaresti csúcstalálkozón fogadták el az országok, hogy kidolgozásra kerül a „16 + 1 együttmûködés” középtávú programja. 2014 decemberében a belgrádi csúcstalálkozón döntés született arról, hogy a „16 + 1 együttmûködés” alapjának a „EU–Kína 2020 stratégiai együttmûködési menetrend” („China 2020 Strategic Agenda for Cooperation”) dokumentum irányelveit és az EU jogszabályait tekintik. Ekkor került aláírásra került a „16 + 1 együttmûködés” elsô nagyszabású infrastrukturális projektje, a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása. Továbbá döntés született az elsô ágazati koordinációs központok megalakításáról: a Kína-KKE Turisztikai Koordinációs Központ (China-CEEC Tourism Promotion Agency) Budapesten és a Kína-KEE Befektetési Koordinációs Központ (China-CEEC Investment Promotion Agency) létrehozásáról Varsóban és Pekingben. A 2015. novemberében tartott Suzhou-i csúcstalálkozón véglegesen megszilárdult a „16 + 1 együttmûködés” intézményi mûködésének a rendje. A kereskedelmi kapcsolatok megerôsítése érdekében a felek elfogadták, hogy a két régió közötti vasúti kapcsolatot – a már mûködô, Lódz és Chengdu (Csengtu) városok közötti áruszállítás mintájára – fejlesztik. Mûködésbe lépett a vámkezelési együttmûködési mechanizmus Görögország, Macedónia, Szerbia és Magyarország között, annak érdekében, hogy Pireusz kikötôjébôl minél zavartalanabbul juthassanak el az áruk az EU-ba (China-Europe Land-Sea Express Line). A felek támogatták az Adriai-, a Balti-, és a Fekete-tengeri kikötôk és az ehhez kapcsolódó ipari parkok együttmûködésére és azok gazdasági folyosókkal való összeköttetését biztosító tervet (Adriatic-Baltic-Black Sea Seaport Cooperation). A 2016 novemberében rendezett Riga-csúcstalálkozó legfontosabb eredménye a Kína–KKE Befektetési Alap (China-CEEC Investment Cooperation Fund) megalapítása volt. A felek megegyeztek, hogy infrastrukturális fejlesztéseiket egyeztetik a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) útvonalaival. Rigában felállításra került a Kína-KKE Titkárság a Logisztikai Együttmûködésrôl (China-CEEC Secretariat on Logistics Cooperation), amely saját virtuális platformot is kapott (www.ceec-china-logistics. org). A felek támogatják a mechanizmus második nagyszabású infrastrukturális projektjét a Belgrád-Bar (Montenegró tengeri kikötôje) vasúti vonal modernizációját.38 Kína és a 16 közép- és kelet-európai ország vezetôi a „16+1 együttmûködés” 2016. évi csúcstalálkozóján

Orbán Viktor Miniszterelenök a 16+1 csúcstalálkozón

2017 novemberében Budapesten került sor a 16+1 együttmûködés csúcstalálkozójára. E csúcstalálkozót Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a záró sajtótájékoztatón (2017. november 27-én) a következôképpen értékelte: „Megerôsítettük azt a fölismerést, hogy körülöttünk egy új világrend alakul ki mind a politikában, mind a gazdaságban. Ebben az új világrendben Ázsiának és Kínának a szerepe jelentôs mértékben megnövekedett, és nôni fog a jövôben, pénzügyi és technológiai értelemben is meghatározó erôvé vált. Közép-Európa ezt a fejleményt üdvözli. Úgy látjuk, hogy a kínai gazdaság erôsödése komoly lehetôséget és lehetôségeket tartogat a közép-európaiak számára is. Egy sikertörténet képei bontakoznak ki elôttünk: a közép-európai országok és Kína együttmûködésének sikertörténete. A közép-európai térségben hatalmas fejlôdési potenciál van. Ha Önök áttanulmányozzák a közép-európai térség gazdasági növekedési számait, akkor láthatják ezt a potenciált. Ebben az együttmûködési rendszerben tizenegyen az Európai Unió tagállamai vagyunk, öten pedig még nem. Kulcskérdés a jövô szempontjából, hogy az Európai Unióhoz tartozó középeurópai országok és az oda törekvô másik öt ország között létre tudjuk-e hozni azokat a nagy ívû és távlatos gazdasági projekteket, beruházásokat és fejlesztéseket, melyek az egész térséget föl fogják majd emelni. Ahhoz, hogy ez a térség fejlôdni tudjon, külsô technológiai és külsô pénzügyi forrásokra is szükségünk van. Az európai források már önmagukban nem elegendôek, ezért üdvözöljük azt a tényt, hogy az új gazdasági világrend részeként Kína úgy tekint erre a térségre, mint amelynek fejlôdésében és fejlesztésében jelen kíván lenni. Számba vettük

Forrás: shutterstock.com

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

azokat a nagyobb projekteket, amelyekben ez az együttmûködés kifejezôdik. Ezek közül zászlóshajóként meg kell, hogy említsem a Belgrád–Budapest vasútvonal korszerûsítését és fejlesztését, amely az „Egy övezet, egy út” program részeként a Selyemúton keresztül történô szállítás szempontjából stratégiai jelentôségû lesz majd a jövôben. Olyan projektekrôl hallhattunk, és olyan fejlesztési tervekrôl hallhattunk a mai napon, amelyek win-win-win helyzeteket idéznek elô, vagyis gyôztes helyzeteket minden résztvevô számára. Amit ma elértünk, az jó Kínának, jó az Európai Uniónak, és jó a közép-európai országoknak is.”39 A táblázatban szereplô 20 ország csoportosítása terén egyetlen egy csoport van, amelyet nem a földrajzi helyzet, vagy nem a közös történelmi múlt hívott életre, hanem az 1990-es évek rendszerváltozásakor aláírt politikai együttmûködés révén alakult meg, ez a Visegrádi együttmûködés. 1991. február 15-én Visegrádon – a lengyel, cseh és magyar király 1335-ben visegrádi várban tartott találkozójának történelmi emléke alapján – Václav Havel, Csehszlovákia köztársasági elnöke, Antall József magyar miniszterelnök és Lech Wałęsa lengyel elnök írta alá a Visegrádi Nyilatkozatot. Ebben a politikusok arról egyeztek meg, a három (ma a Csehszlovák Szövetségi Köztársaság 1993-es kettéválását követôen már négy) ország szorosan együtt fog mûködni az európai integráció felé vezetô úton. Azóta a V4 elismert politikai „védjegy”, marketing nyelven szólva „brand” lett, s a nemzetközi szakirodalomban, a nemzetközi diplomáciában e négy országot Visegrádi Négyeknek nevezik. A V4-ek az 1990-es években kitûzött fô céljukat elérték, 2004-ben az EU tagjai lettek, s 1999-ben Csehország, Lengyelország és Magyarország a NATO tagja lett, s Szlovákia 2004-ben vált a katonai szervezet tagjává. A Visegrádi Együttmûködés egyik legnagyobb eredménye, hogy 2000-ben pozsonyi székhellyel létrehozták a Nemzetközi Visegrádi Alapot, amelynek fô célja a V4-ek együttmûködésének elôsegítése az oktatás, a tudomány és a kultúra terén. Sôt napjainkban már a Nemzetközi Visegrádi Alap olyan programokat is támogat, amelyek a V4-ek szomszédos országokkal folytatott kapcsolatainak erôsítését fejlesztik. A 2000-es évek fô V4-es céljai kiemelten a közép-európai identitás megôrzése és a közös érdekérvényesítés voltak.40 A 2015-re rekordszintre jutó migrációs krízis a V4-ek politikai érdekérvényesítô képességét megerôsítette, mind az EU-n belül, mind az EU-n kívül. De természetesen ez összefüggésben van az EU politikai válságával (lesz-e valaha erôs politikai unió az EU-ból, vagy közeljövôben is a nemzetek szuverenitására épül, valamint azzal, hogy a migrációs válságra milyen válaszokat tud adni az európai integráció, s e téren milyen az egyes nemzetállamok szembenállása). Napjaink-

ra a V4-ek különállása az EU-n belül különösen a migránsok kötelezô betelepítési kvótája és a demokráciamodell európai uniós felfogása és ennek közép-európai értelmezése kapcsán a leginkább szembetûnô. De ezen utóbbi terén a magyar és a lengyel demokrácia értelmezés eltér a cseh és szlovák értelmezéstôl.

A Visegrádi (V4) együttmûködés országai

A 2016/2017-es lengyel V4-es elnökségi idôszak volt az elsô periódus, amikor a visegrádi együttmûködés már nagyon komoly külpolitikai célokat tûzött ki: így a V4 országok gazdasági és politikai együttmûködésének fokozását a közép- és kelet-európai térség többi államával, s továbbá a nyugat-balkáni államok és az EU keleti partnerségi programjának államaival (kiemelten Belorussziával, Moldovával és Ukrajnával).41 A jelenlegi magyar elnökségi program tovább viszi a lengyel elnökség külpolitikai törekvéseit, s az ún. „Regionális Visegrád” c. magyar elnökségi részprogram kiemelt célja szintén a V4-ek és a NyugatBalkán közötti erôsebb kapcsolatok kiépítése, valamint az, hogy V4-eknek nagyobb szerepe legyen – a keleti partnerség országaival való erôsödô kapcsolatok révén – az EU további bôvítési politikájának kialakításában és megalapozásában.42

De a közeljövô egyik nagy kérdése, hogy lesz-e további bôvítése a Visegrádi Együttmûködésnek? A V4-ek mellé bevonásra kerülnek-e a térségbôl más országok is? Geopolitikai szempontból mindenképpen indokolt a visegrádi együttmûködés bôvítése, ugyanis ahhoz, hogy a jelenlegi, a nagyhatalmak által megosztott közép- és kelet-európai országok egy új, mind politikailag, mind gazdaságilag erôs térséggé tudjanak alakulni az eddiginél lényegesen nagyobb dominanciával, erôvel kell, hogy rendelkezzenek. A 2017. évi cseh és osztrák választások is ehhez az irányhoz illeszkednek. Saját közeljövôre szóló prognózisom szerint a V4-es formációt V7-es formációra kellene átalakítani, nevezetesen a négy ország mellé Horvátországot, Szlovéniát és Ausztriát is be kellene vonni ez együttmûködésbe, s ennek révén egy új 21. századi közép-európai együttmûködési keretet kellene kialakítani.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

8. A közép- és kelet-európai országok a 21. századi euro-atlanti erôtérben, illetve azon kívül

A kelet-közép-európai országok USA-ba irányuló exportja az országok GDP-jének százalékában, 2016

Ronald D. Asmus, a German Marshall Fund Transzatlanti Központjának igazgatója „Európa keleti ígérete – a NATO és az EU bôvítésének újragondolása” címmel jelentetett meg tanulmányt a Foreign Affairs 2008. évi januári/februári számában.43 A szerzô a témakör kiváló ismerôje volt, hiszen 1997-tôl 2000-ig dolgozott az USA külügyi helyettes államtitkáraként, s szakterülete kiemelten a NATO és a transzatlanti kapcsolatok voltak. Elévülhetetlen érdemei voltak abban is, hogy hazánk 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz.44 E tanulmányában a szerzô a kelet-közép- és a délkelet-európai régió két fô geopolitikai övezetét elemzi: egyrészt a Balti-tengertôl a Fekete-tengerig tartó északdéli tengelyt, másrészt az Európa és Ázsia találkozásánál lévô országok, Balkántól a Fekete-tengerig lévô délkeleti-délnyugati tengelyét. Az észak-déli tengely országai a hidegháború utáni korszak NATO-bôvítésének elsô körében (1999tôl – Csehország, Magyarország és Lengyelország) és második körében (2002tôl – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) csatlakoztak a katonai szervezethez, s majd 2004-ben és 2007-ben az Európai Unióhoz, s így egyértelmûen mind politikailag, mind gazdaságilag a transzatlanti erôtér tagjaivá váltak.

Forrás: A szerzô es a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Direction of Trade Statistics (DOTS) és a World Bank World Development Indicators adatállománya alapján

De milyen bôvítési politikát kell folytatni a NATO-nak és az EU-nak a Balkántól a Fekete-tengerig lévô országok délkelet-délnyugati tengelyét illetôen? Ronald D. Asmus szerint alapvetôen újat, ugyanis a 2000-es évek elejének transzatlanti bôvítési politikája alapvetôen reformra szorul.

rontációt Oroszországgal, s így a térség bizonyos államait „sorsára hagyja” a „jó” orosz kapcsolatok megôrzése érdekében. Ha 2012-ig – írja a szerzô – csak annyi történik, hogy Horvátország (és várhatóan Albánia) NATO-tag lesz, s csak Horvátország lesz az Európai Unió tagja, akkor egy geopolitikai patthelyzet alakul ki, s „… a következô generációnak nagy árat kell fizetni ezért a passzivitásért”.45

Ronald D. Asmus 2008 elején megjelent tanulmányát két szcenárióval zárta. Az elsô szerint a 2009 januárjában hivatalba lépô új amerikai elnöki adminisztráció újra építi a kapcsolatait a térség országaival, sôt a NATO és az EU tovább folytatja tagjainak növelését. Mindennek révén az USA és az EU 2012-re, 2014-re – vagyis közel tíz évvel a NATO második bôvítési köre és az EU legnagyobb keleti bôvítése után – újrarajzolhatja Európa és Eurázsia geopolitikai térképét.

Most 2018-ban egyértelmûen megállapítható, hogy sajnos Ronald D. Asmus második elôrejelzése valósult meg. 2008-tól 2012-ig mindössze annyi történt, hogy 2009 áprilisára Horvátország és Albánia NATO-tag lett, s Horvátország 2013 júliusától az EU tagjává is vált. Sôt napjainkra Asmus „geopolitikai patthelyzet”-nek nevezett helyzetképe még tovább romlott, ugyanis az euro-atlanti erôtér és Oroszország közötti nyílt szembenállásba ment át.

A szerzô második elôrejelzése a stagnálás állapotát vetíti elôre, amelyben az atlanti erôtér vezetô országai (kiemelten az USA) részérôl passzivitás tapasztalható a térség országai iránt. Sôt az EU és az USA – elôrejelzése szerint – nem vállal konf-

Ronald Asmus 2008-ban e cikkében azt várta, hogy a 2009 januárjában hivatalba lépô új elnöki adminisztráció egy új NATO és egy új EU keleti bôvítési stratégiát fog kidolgozni és megvalósítani, megértve azt, hogy a 21. század világa az euro-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

atlanti erôtér szerepét is megváltoztatja és kihívások elô állítja. Sajnos se a NATO, se az EU nem értette a változóban lévô világpolitikai és világgazdasági rend új játékszabályait. Barack Obama 2009-tôl 2012-ig tartó elsô elnökségi ciklusának fô külpolitikai irányait az európai országok mindig is komoly kritikával illették, nevezetesen az USA messze nem szentel annyi figyelmet Európának, mint kellene. 2009 novemberében az amerikai elnök a német kancellár meghívása ellenére nem ment el a berlini fal lebontásának 20. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre, s ez azt jelenti, hogy „Barack Obama nem érti Európát” – állt az ekkor megjelent újságokban. A vezetô európai politikusok véleménye szerint – Obama elsô elnökségi ciklusában – relatíve leértékelôdtek az USA számára az atlanti kapcsolatok, s az európai kontinens egyre hátrébb szorult az amerikai geopolitikai stratégiák terén. Az USA számára Európa a Krím-félsziget 2014. évi orosz annektálása után értékelôdött fel újra geopolitikailag. Erre utal az is, hogy Barack Obama 2014. március 26-án tett elôször hivatalos EU-látogatást Brüsszelben (a 2009-tôl tartó hat éves elnökségi ideje alatt elôször) ismét megerôsítve az euro-atlanti szövetséget, amely egyébként a 2013. évi lehallgatási botrány kapcsán jelentôsen megromlott.46 E látogatás kapcsán mind az USA, mind az EU részérôl megerôsítést nyert, hogy újra kezdik az atlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló tárgyalásokat. De a közép- és kelet-európai országok csalódása Barack Obama elsô elnökségi idôszakának külpolitikáját illetôen még a vezetô európai országokénál is nagyobb volt. Még 2009 júliusában – nem sokkal Barack Obama Moszkvában tett látogatása után – több, többségében korábban magas tisztséget betöltô kelet-középeurópai politikus nyílt levelet intézett az amerikai elnöknek, arra kérve, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalásai során nem feledkezzen meg a közép- és kelet-európai régió stratégiai érdekeirôl. E nyílt levél írói szerint a legnagyobb veszély az, hogy a régióban ismételten nô az orosz befolyás, s ez a levél megfogalmazása szerint „idôvel a régió de facto semlegesítéséhez fog vezetni”. Barack Obama második elnökségi ciklusában azonban a világpolitikai, s kiemelten az európai geopolitikai helyzet a 2013. év végén megkezdôdött ukrán válság, majd a Krím-félsziget 2014. márciusi orosz annektálását követôen alapvetôen megváltozott. A közép- és kelet-európai országok a Nyugat (a NATO és az EU) és a Kelet (Oroszország és az Eurázsiai Gazdasági Unió) közötti 21. századi geopolitikai „nagy játszma” ütközôzónájává váltak. A már NATO és/vagy EU taggá vált közép- és kelet-európai országok fontossága, mint a Nyugat keleti határvidéké-

nek szerepe rendkívüli módon megnôtt. Azon országok esetében, amelyek még nem tagjai az euro-atlanti erôtérnek a fô kérdés az, hogy tagjai lesznek-e valaha az EU-nak és/vagy a NATO-nak, vagy az orosz érdekszférába kerülnek-e, illetve e két nagyhatalmi érdekszféra között milyen mértékben fognak ingadozni. Barack Obama 2014 júniusában látogatást (az amerikai és brit egységek normandiai partraszállásának 70. évfordulójára rendezett ünnepség elôtt) tett Varsóban, s lényegében kihirdette a NATO új kelet-európai stratégiáját. Ennek szellemében (Barack Obama ekkor tett ígéretének megfelelôen) került sor 2016 júliusában a NATO varsói csúcstalálkozójára. Itt került intézményileg is elfogadásra, hogy megerôsítik a NATO keleti szárnyát, olyan formában, hogy ún. „elôretolt rotációs jelenléttel” négy zászlóalj-harccsoportot (mintegy 4000 több nemzetiségû katonát) helyez el a NATO Lengyelországban és három baltitagállamban. 2017-re már e négy zászlóaljat fel is állították, s a négy országban átlagosan 1000-1000 NATO katona kezdett állomásozni. A „rotációs jelenlét” kifejezésnek azért van jelentôsége, mert a NATO ezzel arra hivatkozik, hogy nem sérti meg az 1997-es NATO-orosz megállapodást, miszerint állandóan állomásozó NATO haderôk nem lehetnek a NATO új tagállamainak területén. Magyarország (hasonlóan a többi NATO országhoz) olyan parancsnoki struktúrát hozott létre, amely felkészülten várja, ha NATO erôket kell létrehozni. Ezen a 2016-os varsói NATO csúcson született végleges döntés arról, hogy Montenegró a NATO tagjává válik, s 2017. június 5-tôl Montenegró a NATO 29. tagállamává vált.47 De Montenegró NATO-ba történô felvételérôl igen megoszlanak a biztonságpolitikai elemzôk véleményei. Egyrészt nem volt a NATO-csatlakozásról népszavazás Montenegróban; a nem hivatalos felmérések szerint az ország lakosságának közel fele nem támogatta országának NATO-tagságát. Másrészt – a nemzetközi elemzôk szerint – nincs jól idôzítve e csatlakozás, ugyanis a NATO-nak Oroszországgal együttmûködésre kellene törekednie, mivel e nélkül esély sincs a nemzetközi együttmûködésre az Iszlám Állam elleni harcban és a szír kérdés rendezésében. De a térképre nézve Montenegró NATO-tagsága kiemelten indokolt, ugyanis így minden adriai-tengerparttal rendelkezô ország NATO-tag, vagyis Oroszországnak semmilyen lehetôsége nincs arra, hogy adriai-tengerparti kijáratot szerezzen. Oroszország hivatalos állásfoglalásában a „rotációs jelenléttel mûködô” NATO katonai erôk telepítését a balti-államokba és Lengyelországba, valamint Montenegró NATO-ba történô felvételét magára nézve nemzetbiztonsági fenyegetésként értelmezte.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Montenegró48 Montenegró területénél (13,8 ezer négyzetkilométer) a 20 vizsgált közép- és keleteurópai ország közül csak Koszovó területe kisebb. Lakosságának száma mindössze 643 ezer fô. Etnikai összetétele viszonylag homogén, népességének több mint 40%-a montenegrói és közel 30%-a szerb. Geopolitikai fontossága az adriai tengerpartjának köszönhetô, 293 km hosszú tengerparttal rendelkezik. Nyilván ez az elônyös földrajzi helyzet volt az egyik legfontosabb oka annak, hogy Montenegró 2017-ben a NATO tagjává vált. Az Európai Unióval már több éve csatlakozási tárgyalásokat folytat, s a volt jugoszláv utódállamok közül Montenegró EU-tagságát tartjuk a közeljövôre nézve a legvalószínûbbnek. A szerb Crna Gora név (amelyet késôbb latinul Montenegrónak írtak) az 1296-ból eredô iratokban található elôször, jelentése „fekete hegy”. A 18. századtól Montenegró mai területének nagy része a középkori szerb állam részét képezte. Késôbb a terület nagy részét az Oszmán Birodalom foglalta el. Az 1878-as berlini kongresszuson ismerték el Montenegrót független államnak. 1910-ben kiáltották ki a királyságot, de 1916-ban a király elvesztette hatalmát. 1918-ban alakult meg a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, amelynek Montenegró is részévé vált. 1941-ben olasz megszállás alá került. A II. világháború után megalakult a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, amelynek Montenegró is tagállamává vált. 1991-ben Szlovénia és Horvátország kivált Jugoszláviából, a következô évben Bosznia és Hercegovina, majd Macedónia is. Ezután megalakult a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, amely a Szerb Köztársaságból (valamint ennek két „névlegesen” autonóm területébôl, Vajdaságból és Koszovóból) és a Montenegrói Köztársaságból állt. 2003-ban alakult meg Szerbia és Montenegró Államközössége, amely a két állam laza szövetségén alapult. 2006-ban a montenegrói lakosok 55%-a szavazott a Szerbiától való függetlenségre. Montenegró gazdasága 2003-tól, az államszövetség megalakulásától önálló utakon járt. Már ekkor saját nemzeti bankja volt, a jugoszláv dinár helyett az euró lett az ország nemzeti valutája. A vízerômûvekre és a környezô bauxitbányákra alapozott nagy alumíniumipari vállalatát már privatizálták. A jelen és még inkább a közeljövô húzóágazata a turizmus. 2002-tôl folyamatosan növekszik az országba érkezô külföldi mû ködôtôke-befektetések (alumíniumipar, pénzügyi szektor, turizmus) értéke, 2016-ban mintegy 4,7 milliárd USD-re tehetô az országban lévô összes külföldi mûködôtôkeállomány értéke. A külföldi befektetések különféle kormányzati támogatásokban részesülnek, s rendkívül kedvezônek ítélik az ország vállalkozásbarát üzleti környezetét. A világgazdasági válság miatt 2009-ben közel 6%-kal esett vissza a GDP, s jelenleg is csak mérsékelt növekedés (2%) jellemzi gazdaságát. Komoly problémát jelent a közel 12%-os munkanélküliség és a regionális különbségek. Legfontosabb külkereskedelmi partnere Szerbia (export 25%, import 22%). Hazánk és Montenegró között nagyon csekély az áruforgalom, 2016-ban csak közel 40 millió USD volt.

E 2016. évi NATO csúcstalálkozón a NATO-Ukrajna Bizottság megerôsítette, hogy a szövetség támogatja Ukrajna szuverenitását és területi integritását, s felszólította Oroszországot, hogy vonja vissza a Krím-félsziget bekebelezésérôl hozott döntését, s tartózkodjon az Ukrajnával szembeni agresszív lépésektôl. De Ukrajna nem kapott NATO-tagjelölti státust, ugyanis Angela Merkel megerôsítette, hogy nem támogatja Ukrajna felvételét a NATO-ba, s ezt a többi szövetséges is támogatta. Nem is kérdés, hogy Oroszország „nyílt hadüzenetként”, országát érintô biztonsági fenyegetésként értelmezné, hogy ha a NATO keleti határát közvetlen szomszédságukba vinnék. Oroszország és Ukrajna kapcsán két alapvetô geopolitikai kérdés vár válaszra, egyrészt, hogy (1) miért kiemelten fontos a Krím-félsziget Oroszország számára, másrészt az, hogy (2) a Nyugat és a NATO minden politikai nyilatkozatában szereplô ukrán területi integritás létezik-e valójában? 1. Miért kiemelten fontos a Krím-félsziget Oroszország számára? Ahogy azt korábban már elemeztük, Oroszország ugyan az eurázsiai erôtér vezetô szárazföldi hatalmává válhat, de tengeri hatalmi létének, az ún. „Sea Power”-nek a megteremtése mind természetföldrajzilag, mind geopolitikailag igen kérdéses. Bár az orosz tengeri partvonal hossza 37653 km (szárazföldi határai 22407 km hosszúságúak), de ennek túlnyomó része a hideg tengerek partvonalát jelenti, északról a Jeges-tenger, keletrôl a Csendes-óceán Oroszország határterülete. Az északi és keleti partvidék kikötôi egyetlen egy kivétellel – a murmanszki kikötô a Golf-áramlatnak köszönhetôen sohasem fagy be – az év nagy részében jég alatt vannak. Ezt a helyzetet Alekszandr Dugin „A geopolitikai alapjai” c. mûvében úgy jellemzi, hogy délrôl Oroszországot a szárazföldi határok mintegy „anacondagyûrûként” veszik körül, megakadályozva, hogy az ország kijusson a meleg-tengerek irányába. A földrajzi adottságoknak megfelelôen az orosz tengeri erô 1/3-át az orosz Északi Flotta képezi, amelynek a bázisa a Murmanszk mellett Szeveromorszkban található. Az orosz Csendes-óceáni Flotta támaszpontja az orosz Távol-Kelet legnagyobb és legdélebbi városa, Vlagyivosztok, de a vlagyivosztoki és a mellette lévô nahodkai kikötô általában októbertôl márciusig jég alatt van. Oroszország balti-tengeri kijáratát az orosz Balti-tengeri Flotta biztosítja, amelynek támaszpontja a kalinyingrádi területen, Baltiysk kikötôjében található. A Bal-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

ti-tenger geostratégiailag egyre fontosabb Oroszország számára, kiemelten a fokozatosan erôsödô orosz-német kapcsolatok miatt, amelynek legfontosabb eleme, hogy 2011 novemberében átadták a Gazprom Északi-áramlat vezetékét, amely Ukrajna megkerülésével a Balti-tenger alatt közvetlenül Németországba szállítja a földgázt.

Szevasztopol, Krím-félsziget 2017. április 20.

Viszonylag kis méretû az orosz Kaszpi-tengeri Flotta, bázisa a Volga deltavidékének legnagyobb városa, Asztrahán. De mivel a Kaszpi-tenger csak nevében tenger (Földünk legnagyobb tava, nem rendelkezik tengeri kijárattal), így az itt állomásozó orosz flottának nem a „Sea Power” megteremtése a célja, hanem a Kaszpitenger környéki területek, országok hatalmi egyensúlyának a biztosítása. Kiemelt tekintettel az orosz nemzetbiztonság legnagyobb rizikófaktorára, Csecsenföldre. Az orosz Fekete-tengeri Flotta nagysága még némileg elmarad a Balti-tengeri Flottától, de ennek krím-félszigeti szevasztopoli támaszpontja az orosz tengeri hatalmi lét és így az orosz geopolitika kulcsfontosságú eleme. A mély vízû, egész évben fagymentes, védett öbölben lévô szevasztopoli kikötô biztosítja Oroszország meleg tengerekre való kijutását. Az ukrán parlament 2010-ben döntött úgy

(füstbombák és verekedés közben), hogy Szevasztopolt 2042-ig használhatja az orosz haditengerészet. E kikötô Oroszország számára kiemelt stratégiai földrajzi hely, e nélkül Oroszországnak nincs lehetôsége a Földközi-tengerre való kijutásra. A Krím-félsziget orosz annektálásának az alapvetô oka egyértelmûen az orosz félelem, kiemelten attól, hogy Ukrajna EU-hoz és a NATO-hoz való közeledése révén Oroszország elveszítheti a szevasztopoli kikötôt. Sôt az orosz félelemnek történelmi alapja is van, hiszen 160 évvel ezelôtt a krími háborúban a brit, a francia és a török erôk közösen gyôzték le a cári Oroszországot, s így megakadályozták az orosz befolyás kiterjesztését a Boszporuszra és a Dardanellákra, a Fekete-tengert a Földközi-tengerrel összekötô két tengerszorosra. Oroszország minden jelenlegi tengeri úton történô világpolitikai „fellépése” (például a Szíriába irányuló szállítmányok) a szevasztopoli kikötôbôl indul. Ukrajna esetleges NATO-tagsága egyébként a fekete-tengeri térségében egyértelmûen a NATO erôk fölényét jelentené, hiszen Románia, Bulgária és Törökország a NATO tagja. Nem véletlenül az orosz geopolitika egyik kiemelt célja a minél erôsebb orosztörök kapcsolatok kiépítése. Ennek alapja, hogy a Gazprom Kék-áramlat vezetéke a Fekete-tengeren át Ankarába szállítja a földgázt. A jövô kérdése a szintén fekete-tengeri partvidékkel rendelkezô Georgia (Grúzia) euro-atlanti övezethez való esetleges csatlakozása. A NATO és Georgia együttmûködésére külön bizottság alakult, de Georgia NATO-ba történô tagfelvétele még nincs napirenden. Az EU 2014 nyarán Georgiával aláírta a társulási egyezményt.

Krím-félsziget

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

2. Létezik-e egyáltalán az ukrán területi integritás? – Ukrajna geopolitikai elemzése Maga az ország neve is – u-krajina – határvidéket jelent. Ukrajna a történelem során mindig is ütközôállam volt, s jelenleg is az, az euro-atlanti erôtér és Oroszország (valamint az általa szervezendô Eurázsiai Gazdasági Unió között). Ukrajna fontosságát egyfelôl megadja a „méret hatalma”, az Ukrán Köztársaság Oroszország után az európai kontinens második legnagyobb területû országa. 44 millió fôt számláló népességével Európa legnépesebb államai közé sorolható. A 9. században e területen jött létre a Kijevi Fejedelemség, amely a 10–11. századi Európa egyik nagyhatalma volt, majd a 12. századra felbomlott. A mongol–tatár seregek pusztításai után az ún. Kijevi Oroszország a Litván Nagyhercegség, majd a Lengyel–Litván Államszövetség része lett. Az ország önállóságát csak a határok védelmére szervezett kozákság tarthatta meg váltakozó sikerrel. A 18. század közepétôl Ukrajna az Orosz Birodalom részévé vált. A cári Oroszország összeomlása után, 1917-ben Ukrajna kinyilvánította függetlenségét, de 1920 tavaszára a Vörös Hadsereg uralma alá került. Megalakult az Ukrán Szocialista Köztársaság, amely 1922-ben a Szovjetunió egyik megalapítója lett. Jelenlegi határai 1945ben alakultak ki lengyel, csehszlovák (egykor magyar) és román területek, majd 1954-ben a Krím-félsziget hozzácsatolásával. 1991-ben, a Szovjetunió felbomlását követôen deklarálta függetlenségét. De az azóta eltelt 27 év minden valószínûség szerint kevés egy önálló, szuverén, gazdaságilag erôs állam kialakításához. A tényleges politikai reformok csak a 2000-es években kezdôdtek el. A 2004-es választáson Viktor Janukovics (akit Oroszország is támogatott) és a Nyugat felé történô nyitás politikáját követô Viktor Juscsenko küzdött meg egymással. A hivatalos eredmények szerint Janukovics nyert, ám az ellenzék hívei tüntetni kezdtek („narancsos forradalom”). Végül Juscsenko lett Ukrajna elnöke. A 2007-es választásokat újra a „narancsos forradalmat” vezetô pártok nyerték, Julija Timosenko alakított kormányt. 2010-ben Janukovics megnyerte az ukrán elnökválasztást. 2011-ben Timosenkót letartóztatták, majd hét évre börtönre ítélték hivatali hatalommal való visszaélés miatt. 2013 novemberében Viktor Janukovics elutasította az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás aláírását. Ezt követôen Kijevben tüntetések kezdôdtek („Majdan” – azaz a „méltóság forradalma”), amelynek eredményeként 2014 februárjára megbuktatták Janukovics elnököt, s a többségében oroszok által lakott kelet-ukrajnai területeken fegyveres harcok kezdôdtek az Ukrajnától történô elszakadási céllal. Az ukrán politikai krízis tetôpontjának tekinthetô az, amikor 2014 márciusában Oroszország elfoglalta a Krím-félszigetet, s még

Ukrajna térképe és az orosz szakadár fegyveresek által megszállva tartott területek

ebben a hónapban, márciusban 18-án az Orosz Parlament ki is nyilvánította, hogy a Krím-félsziget Oroszország része. A 2014 májusi elnökválasztás eredményeként júnus 7-én lépett hivatalba az ország jelenlegi elnöke Petro Porosenko. 2014 nyarán az EU aláírta Ukrajnával a társulási szerzôdést, s Ukrajna külpolitikai irányváltása révén politikailag egyre inkább kiszakad az orosz érdekszférából, de az már erôsen vitatható, hogy gazdasági értelemben el tud-e szakadni (illetve milyen áron) Oroszországtól. Hiszen Ukrajna tényleges politikai és gazdasági függetlensége valójában sohasem létezett. Oroszország Ukrajnára mindig is úgy tekintett, mint kiemelt perifériaterületére. Az ukrán szuverenitás megteremtésének legfontosabb eleme mindig is az Oroszországtól való befolyás csökkentése volt. A Nyugat részérôl egyedül csak Henry Kissinger volt az, aki ezt felismerte: „A Nyugatnak meg kell értenie, hogy Oroszország számára Ukrajna nem egy idegen állam. Az orosz történelem a Kijevi Russzal kezdôdött… Ukrajna az orosz történelem szerves része.” A Nyugat az ukrán krízis kapcsán rendszeresen azzal a szóhasználattal él, hogy „helyre kell állítani Ukrajna területi integritását”. A 2014. március 27-én tartott ENSZ Közgyûlésen többségi szavazással is olyan határozatot fogadtak el, amely

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Tüntetés a kijevi Függetlenség téren 2013 december elsején

szerint az ENSZ is megerôsíti Ukrajna szuverenitását, politikai függetlenségét, egységét és területi integritását a nemzetközileg elfogadott határokon belül. Bár a nemzetközi sajtó csak a többségi igen szavazatokat emelte ki, de a szavazás eredménye már a többpólusú világ kialakulására és az atlanti erôtérrel szembenálló országokra is utal. A 193 ENSZ tagállam közül csak 168 állam vett részt a szavazáson (például Irán és Szerbia távol maradt). 100 ország szavazott igennel, 11 ország nemmel (köztük például Örményország, Belorusszia, Bolívia, Szudán, Szíria) és mintegy 58 ország tartózkodott (például az Oroszországon kívüli négy BRICS állam – Kína, India, Brazília és a Dél-afrikai Köztársaság –, továbbá például Kazahsztán, Üzbegisztán, Irak, Pakisztán és Afganisztán). Az ENSZ és a Nyugat megfogalmazása Ukrajna politikai függetlenségérôl és területi integritásáról nemzetközi jogi értelemben teljesen helytálló. De földrajzi, történelmi, geopolitikai kontextusban már korántsem, ugyanis Ukrajnának sohasem volt területi integritása, s az ukrán állam jelenlegi határai csak 1945-ben, majd 1954-ben a Krím-félsziget hozzácsatolásával alakultak ki.

Ukrajna földrajzilag is megosztott, a nyugat-keleti területi megosztottság választóvonala a Harkov és Umany városokat összekötô vonal. De e vonal egyben természetföldrajzilag is választóvonal, ugyanis itt húzódik a mérsékelten szárazföldi terület erdôövezetének és a szárazföldi terület sztyeppövezetének határvonala. Az erdôövezethez tartozó Nyugat-Ukrajnában és Középnyugat-Ukrajnában élôk többsége ukrán nemzetiségû, s közép-európainak vallja magát. E két fô tájegység csak minimális ásványkincsekkel rendelkezik, így az iparosítási folyamatokból nagyrészt kimaradtak a történelem során. Középnyugat-Ukrajna az ország fô mezôgazdasági területe, amely a középkorban a Kijevi Rusz érdekszférájába tartozott. Kijevtôl északra található Csernobil, az itt lévô atomerômû 1986. évi felrobbanását a mai napig a világ legsúlyosabb atomerômû-katasztrófájaként tartják számon. A sztyeppövezethez tartozó Kelet-Ukrajna a Szovjetunió idejében a szovjet nehézipar egyik „fellegvára” volt. A Donyec-medence feketekôszenére és a krivoj rogi vasércre épült a vaskohászat és a nehézipar. Mivel a szovjet iparosítás korszakában igen nagy számban dolgoztak itt oroszok, így ma is a térség nagyvárosaiban az orosz nyelvû lakosság van túlsúlyban, akik úgy vélik, hogy Kelet-Ukrajna egyértelmûen Oroszországhoz tartozik. A terület három nagy ipari centruma: Harkov (Harkiv), Donyeck (Doneck) és Dnyepropetrovszk (Dnyipropetrovszk). Dél-Ukrajnában szintén az orosz nyelvû lakosság a meghatározó. A terület központja a Fekete-tenger partvidékének egyik legnagyobb kikötôje, Odessza (Odesza). A tájegységhez tartozó Krím-félszigetet a 18. század végén Nagy Katalin cárnô csatolta az Orosz Birodalomhoz, s így az ide érkezô orosz telepesek fokozatosan kiszorították a tatár nemzetiségû ôslakosokat. 1954-ben a Krím-félszigetet Hruscsov Ukrajnának ajándékozta. Henry Kissinger még a 2014 márciusában írt cikkében kifejtette, hogy Ukrajna nem tud választani Nyugat és Kelet között, nem csatlakozhat egyik oldalhoz sem, hídszerepet kell, hogy betöltsön a két erôtér között. De milyen esélye van annak, hogy Ukrajnából ne ütközôállam, hanem ún. „hídállam” váljon? Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében ez esélytelen. Ugyanis Ukrajna Európa egyik legfejletlenebb nemzetgazdasága, a GNI/fô értéke 2016-ban csak 2310 USD volt, s ezzel az értékkel a 20 vizsgált közép- és kelet-európai ország közül csak Moldovát elôzte meg. 2014-ben közel 7%-os, 2015-ben majdnem 10%-os volt az ukrán GDP csökkenése, s 2016-ban az ukrán GDP közel 2,5%-kal esett vissza.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Gazdaságának meghatározó ágazata – kiváló éghajlati és talaj adottságai révén – a mezôgazdaság. Ukrajna adta egykor a teljes szovjet mezôgazdasági termelés ¼-ét; természeti adottságai révén jelenleg is Európa vezetô élelmiszerszállítója lehetne, de a magángazdaságok kialakítása még csak folyamatban van. A 2014-es külpolitikai irányváltás elôtt az ukrán élelmiszerek kizárólag az orosz piacra irányultak, de jelenleg az ukrán élelmiszerexport igen minimális. A gazdaság egyik alapvetô problémája, hogy az energiaszükséglet 80-90%-a importból származik (az olaj és gázszükségletek ¾-ét, a nukleáris fûtôanyagok egészét importálják). Geopolitikai helyzeténél fogva tranzitország, Oroszország Európa felé irányuló kôolaj- és földgázvezetékeinek nagy része jelenleg még Ukrajnán megy keresztül, így a Barátság kôolaj-vezeték, a Testvériség földgáz-vezeték és a Gazprom földgáz-vezetékei. De e tranzitállam jellege várhatóan a közeljövôben már csökkenni fog, hiszen 2011-ben átadták a Gazprom Északi-áramlat vezetékét, amely Ukrajnát északról megkerülve, közvetlenül a Balti-tenger alatt szállítja Németországba a földgázt. Sôt a Gazprom már építi az Északi-áramlat paralel vezetékét, s ha ez néhány év múlva kész lesz, akkor valószínûleg Oroszország teljesen le fogja állítani az Ukrajnán keresztüli földgázszállítást, így a közeljövôben Ukrajna tranzitállam szerepköre – s az ebbôl származó bevétele is – teljesen megszûnhet. A külföldi mûködôtôke-állomány értéke 2015-re 62 milliárd USD értékû volt, s már nem Oroszország a legfontosabb mûködôtôke-befektetô állam, hanem Németország. Áruexportját fôleg a fém-, gép-, vegyipari termékek és az élelmiszerek adják. Az importban a villamos áram, az energiahordozók, valamint gép- és vegyipari termékek a meghatározók. Az IMF adatai szerint 2016-ban még Oroszország volt a legfôbb külkereskedelmi partnere, bár jelentôsen csökkenô arán�nyal, Ukrajna áruexportjából és áruimportjából már csak közel 10%-os az orosz részesedés. De az alapvetô kérdés az, hogy képes lesz-e egyáltalán a Nyugat – az USA, EU és az IMF hitelei révén – talpra állítani az ukrán gazdaságot? Egy mind társadalmilag, mind politikailag, mind területileg szinte teljesen megosztott országban ennek csekély a valószínûsége.

A kelet-közép-európai országok Németországba irányuló exportja az országok GDP-jének százalékában, 2016

Forrás: A szerzô és a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Direction of Trade Statistics (DOTS) és a World ank World Development Indicators adatállománya alapján

A NATO szerepkörén túl, a közép- és kelet-európai térség számára nyilvánvalóan az alapkérdés az Európai Unió további bôvítése. Lesz-e egyáltalán további bôvítése az EU-nak? Az Európai Unió 2004 és 2013 között a 20 közép- és kelet-európai országból 11 államot vett fel az európai integráció teljes jogú tagállamai közé. De úgy tûnik, hogy Horvátország 2013. évi tagfelvétele után az EU további keleti bôvítése egyenlôre még „nincs az EU napirendjén”. Ez természetesen összefügg az EU vertikális integrációjának átalakításával, nevezetesen azzal, hogy milyen esélye van annak, hogy az európai integráció egy erôs politikai, ún. föderális politikai unióvá alakuljon át. A 2015-ben megkezdôdött migrációs válságra alapvetôen másként reagálnak az EU korábbi és a 2004-tôl felvett tagállamai, s ez arra is utal, hogy egyre kisebb az esélye annak, hogy az EU a monetáris unió után magasabb integrációs szintre lépjen. De a 2015-ben megkezdôdött migrációs válság pontosan azokat a nyugat-balkáni, volt jugoszláv utódállamokat érinti leginkább – a nyugat-balkáni migrációs útvonal révén – amelyek már megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val,

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

vagy arra várnak, hogy az EU nyilatkozzon arról, hogy mikor kezdhetik meg a csatlakozási tárgyalásokat. Montenegró 2012 júniusa óta folytatja az EU-val a csatlakozási tárgyalásokat (ahogy korábban utaltunk rá az ország 2017-tôl már a NATO tagja), ennek megfelelôen Montenegró várható az EU legújabb tagállamának. Szerbia 2014 januárjától folytat csatlakozási tárgyalásokat az EU-val, de arra még prognózis sincs, hogy mikorra várható Szerbia EU-tagsága, holott az vitathatatlan, hogy a nyugatbalkáni térség stabilitásának kulcsa Szerbia minél elôbbi euro-atlanti integráció ja lehetne. Szerbia a Nyugat-Balkán, a volt jugoszláv utódállamok legnagyobb területû (77 ezer négyzetkilométer) és legnagyobb népességû (7,1 millió) állama. Etnikailag viszonylag homogén, népességének 83%-át a szerb ortodox vallású szerbek teszik ki, a magyar kisebbség arányát az összes népesség 4%-ára becsülik. Geopolitikai fontossága földrajzi helyzetének, nevezetesen tranzitország szerepkörének köszönhetô, a Nyugat-Balkánon átmenô valamennyi útvonal Szerbián halad át. 8 országgal határos, szárazföldi határának hossza 2322 km. A nyugat-balkáni térség politikai rendezésének, gazdasági fejlesztésének abszolút „kulcsállama”. A 2015-tôl folyamatosan növekvô nemzetközi migráció, s kiemelten a nyugat-balkáni útvonal messze legjelentôsebb tranzitországa. A bizánci fennhatóság és kulturális befolyás alatt kialakult középkori szerb államiságot török uralom váltotta fel, az ország csak a 19. század elejétôl kezdhette meg függetlenségének helyreállítását. Az I. világháború végén, 1918-ban Szerbia vezetése alatt alakult meg Montenegróból, a felbomlott Osztrák–Magyar Monarchia délszlávok lakta területeibôl és a Bulgáriától megszerzett Macedóniából a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság, amelyet 1929-tôl Jugoszláv Királyságnak neveztek. 1941-ben Németország és szövetségesei megszállták és felosztották területét. A megszállók ellen partizánháború kezdôdött, amely egyidejûleg polgárháborús jelleget is kapott. Szovjet támogatással a Tito vezette partizánhadsereg gyôzött, 1945-ben kikiáltották a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságot (hat délszláv nemzet tagköztársasága és két nem szláv lakosságú autonóm tartomány szövetségét). A szocialista berendezkedésû Jugoszlávia az 1991–95-ös véres polgárháborúban „hullott szét”. Az új Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot 1992-ben hirdették ki. 2001-ben a nemzetközi erôk letartóztatták a jugoszláv állam elnökét (Szlobodan Milosevics), majd emberiség ellen elkövetett bûncselekmény vádjával a Hágai Nemzetközi Törvényszék elé állították. 2003-ban hirdették ki a „Szerbia és Montenegró” elnevezésû formális államközösséget. 2006. márciusában Milosevics Hágában meghalt, még azelôtt, hogy az ellene folyó bírósági tárgyalás befejezôdött volna. 2006. júniusában Montenegró hivatalosan deklarálta

függetlenségét. 2006. októberében a Szerb Parlament elfogadta a Szerb Köztársaság új alkotmányát. 2012-ben hivatalosan is az EU tagjelölt országa lett, s jelenleg is csatlakozási tárgyalásokat folytat, de EU tagságának egyik legfontosabb feltétele, hogy rendeznie kell viszonyát Koszovóval. De erre lényegében nincs remény, hiszen Koszovó 2008-ban kinyilvánított függetlenségét Szerbia nem ismeri el. Az 1991–1995. évi polgárháború a szerb gazdaság teljes összeomlását eredményezte, amit az 1999. évi NATO-bombázások még tovább növeltek, az ENSZgazdasági szankciói folytán Szerbia teljesen elszakadt a világpiactól is. Szerbiában ugyan megkezdôdött a privatizáció, de még jelentôs az állami szektor aránya (energiaszektor, telekommunikáció, gázszolgáltatás, légi közlekedés). 2003-tól jelentôsen nôttek az országba érkezô külföldi befektetések, 2015-ig közel 30 milliárd USD értékû külföldi befektetés érkezett. A legnagyobb magyar vállalatok is jelentôs befektetéseket eszközöltek és eszközölnek (pl. OTP) az országban. A világgazdasági válság miatt 2009-ben 3,5%-kal csökkent a GDP, a gazdaság csak lassan áll helyre, 2016-ra is csak közel 3%-os volt a növekedés. A további fejlôdés elômozdítása érdekében strukturális reformokra van szükség. Komoly probléma, hogy a népesség 1/4-e munkanélküli. Kedvezô földrajzi fekvése, relatíve képzett munkaerôbázisa, szabadkereskedelmi megállapodásai azonban kedvezô lehetôséget teremthetnek a gazdasági növekedés számára. Az elemzések szerint a szerb gazdaság nagyon komoly fejlôdési potenciállal rendelkezik, de jelenleg még a szerb összes GNI értéke (37 milliárd USD) csak alig 1/3-a hazánk összes GNI értékének, s a szerb GNI/fô értéke is csak 5280 USD. Olaszország és Németország a fô külkereskedelmi partnerei.

Az Európai Unió két tagjelölt országa Albánia (2014 júniusa óta) és Macedónia (2005 decembere óta). Albánia 2009-ben lett a NATO tagja, ennek indoka elsôsorban az igen kedvezô geopolitikai helyzete, tengerpartja révén. 362 km hosszú tengerpartja az Adriaitengerre és az Otrantói-szorosra tekint. E szoros köti össze az Adriai-tengert a Jón tengerrel. Ugyan a Balkán-félsziget kapuja lehetne, de nagyon kevés megfelelô infrastruktúrájú kikötôje van. Albánia az európai kontinens egyik legszegényebb országa, ahol 2016-ban a valutakulcsos GNI/fô értéke mindössze 4250 USD volt. A hatalmas kivándorlási hullám fôként Görögországba és Olaszországba irányul, ahol egyébként mintegy 400 ezer fô albán állampolgárságú munkavállalót tartanak nyilván, akiknek jelentôs értékû devizaátutalásai a nemzetgazdasági bevételek egyik legfôbb tételét jelentik. A gazdasági fejlôdés legfôbb akadályozó tényezôje az infrastruktúra szinte teljes hiánya, bár az utóbbi években már megkezdôdött a kommunikációs technológia kiépítése.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A 26 ezer négyzetkilométernyi területû Macedónia a nyugat-balkáni térség egyik legfontosabb tranzitországa, a napjainkra rekordszinten lévô nemzetközi migráció fô szárazföldi útvonalának, a Görögország felôl érkezô nyugat-balkáni útvonalnak a kiemelt „gócpontja”. Lakosságának száma mindössze 2,1 millió fô. Jugoszlávia „széthullásával”, 1991-ben deklarálta függetlenségét, de ezt ekkor (és azóta sem) Görögország nem ismerte el, tiltakozva a név és az állami szimbólumok használata miatt. 1995-re kapcsolatuk némileg „javult”, de az ország neve hivatalosan „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság” lett. 2004-tôl az ENSZ-tárgyalások eredményeként az ország neve már Macedóniai Köztársaság. A macedón gazdaság az 1990-es évek közepére teljes recesszióba került, s 2010-tôl csak nagyon lassú növekedés kezdôdött. Hivatalosan 29%-os a munkanélküliségi ráta, de a szürke gazdaság jelentôs aránya (GDP 20-45%-a lehet) miatt ez valószínûleg „túlbecsült” érték. Messze Németország a legfontosabb külkereskedelmi partnere, így a német gazdasági érdekszférához tartozik. Az Európai Unió két potenciális tagjelölt országa Bosznia–Hercegovina (az ország 2016 februárjában nyújtotta be csatlakozási kérelmét) és Koszovó. Bosznia-Hercegovina területe 51 ezer négyzetkilométer. Lényegében szárazfölddel körülvett állam, mindössze csak egy 20 km hosszú tengerpartja van. A nyugatbalkáni térség legkevertebb etnikumú állama, a közel 4 milliós fôs népességének 48%-a bosnyák, 37%-a szerb és 14%-a horvát. Ennek megfelelôen a népesség 40%-a muszlim vallású, 31%-a ortodox és 15%-a római katolikus. Bosznia-Hercegovina 1991 októberében deklarálta szuverenitását, és 1992. március 3-án nyerte el függetlenségét. A szerb etnikum a függetlenségi referendumot bojkottálta. Az egykori Jugoszlávia központi fekvésû, vegyes lakosságú állama az 1990–95ös polgárháború legtöbbet szenvedett területe, kegyetlen „etnikai tisztogatások” színtere volt. Az országban élô szerbek fegyveresen is támogatták, hogy BoszniaHercegovina is a „Nagy Szerb Birodalom” részévé váljon. Az 1995-ös daytoni megállapodás a többnemzetiségû államot két „részállamra” osztotta fel: a Boszniai-Hercegovinai Föderációra és a Boszniai Szerb Köztársaságra. Továbbá még egy nemzetközileg ellenôrzött kerületre, a Brcko Körzetre. 1995-tôl nemzetközi békefenntartó alakulat állomásozott az országban, amit 2004-tôl az EU béke fenntartó erôi (EUFOR) váltottak fel 2007-ig, amikor is a békefenntartói szerepet a rendôri szerepvállalás vette át.

Koszovó a közép- és kelet-európai térség legkisebb területû országa, népessége mindössze 1,9 millió fô, amelynek 92%-a albán nemzetiségû. Így a muszlim vallásúak az országban abszolút többségben vannak. Az 1945-ben kikiáltott Jugoszláv Szövetségi Népköztársaságban Koszovó Szerbia része volt, s majd 1963-tól hozták létre a Koszovói Autonóm Tartományt. Az 1974-es szövetségi alkotmány tovább erôsítette a terület autonómiáját, de továbbra is Szerbia része maradt. Jugoszlávia az 1991–95-ös véres polgárháborúban „hullott szét”. Az új Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot (amely Szerbiából – és ennek két „névlegesen” autonóm területébôl, a Vajdaságból és Koszovóból –, valamint Montenegróból állt) 1992-ben hirdették ki. A rendkívül véres, ún. „etnikai tisztogatásoknak” jellemzett polgárháborúnak a NATO-csapatok 1999. évi koszovói beavatkozása vetett véget. 1999-ben az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata alapján Koszovót átmeneti ENSZ igazgatás alá helyezték, és NATO vezetésû békefenntartó erôket küldtek a területre. 2007-ben a BT ún. „felügyelt függetlenséget” javasolt a tartománynak, de ezt Oroszország, mint a BT állandó tagja elutasította. Az orosz ellenkezés dacára az USA, Nagy-Britannia és Franciaország Koszovó függetlensége mellett állt ki, s így a koszovói albán vezetôk 2008. február 17-én fogadták el a függetlenségi nyilatkozatot. Bár ezt követôen számos állam (köztük Magyarország) ismerte el Koszovó függetlenségét, de Szerbia hivatalosan tiltakozott az ENSZ BT-nél. A BT megosztott maradt a kérdésben, a vétójoggal rendelkezô öt állandó tag közül az USA, Nagy-Britannia és Franciaország elismerte Koszovót, míg Oroszország és a Kína törvénytelennek tekintette a függetlenség kikiáltását. Jelenleg a NATO, az Európai Unió és az OECD legtöbb tagja elismeri Koszovó függetlenségét. Koszovó nemzetközi helyzete a mai napig rendezetlen. Jelenleg Koszovó Európa egyik legfejletlenebb országa (GNI/fô 3850 USD), ahol a népesség 30%-a él a szegénységi szint alatt, s 35%-os a munkanélküliségi ráta, sôt a 15 és 24 év közötti korosztály munkanélküliségi rátája 58%. Így rekordszinten van az országot elhagyók aránya, becslések szerint a népesség 5-10 %-a már külföldre távozott. 2015-ben, amikor is a német médián keresztül olyan hírek terjedtek el, hogy Németország koszovói munkavállalókat vár (s a meghirdetett állásokat az érkezés sorrendjében lehet elfoglalni), akkor havonta 25-30 ezer fô hagyta le Koszovót. A legújabb német hírek szerint idáig közel 9 ezer koszovói állampolgár kért politikai menedékjogot Németországban, de mivel Koszovó biztonságos országnak számít, így e politikai menedékkéréseket rendre elutasítják. Minden nemzetközi elemzés szerint Koszovó egyik legfontosabb problémája az általános gazdasági kilátástalanság.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A kelet-közép-európai országok Oroszországból érkezô importja az országok GDP-jének százalékában, 2016

Forrás: A szerzô és a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Direction of Trade Statistics (DOTS) és a World ank World Development Indicators adatállománya alapján

Az általunk vizsgált 20 közép- és kelet-európai ország közül a három Európában lévô szovjet utódállammal (a balti országok kivételével, amelyek már EU és NATO tagok) az Európai Unió a politikai és gazdasági kapcsolatokat az ún. európai szomszédságpolitika, s ezen belül is a keleti partnerség keretében belül folytatja. A keleti partnerség arra irányul, hogy az EU megerôsítse három kelet-európai (Belorusszia, Moldova és Ukrajna) és három dél-kaukázusi (Azerbajdzsán, Georgia/Grúzia és Örményország) ország EU-hoz történô politikai társulását és jövôbeli gazdasági integrációját. Bár kérdés, hogy a dél-kaukázusi országok mennyiben tekinthetôek az európai kontinenshez tartozóknak, hiszen földrajzilag a Kaukázus térségét már Ázsiához soroljuk. E probléma visszavezethetô arra, amivel már korábban foglalkoztunk, nevezetesen lehatárolható-e egyáltalán keleten Európa és a területileg ös�szefüggô Európa és Ázsia között milyen határvonalakat lehet húzni. A keleti partnerségi program keretében: Ø 2014-ben az EU Georgia/Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokat, melynek részeként az EU és a három ország közötti szabadkereskedelmi megállapodások már hatályba léptek; Ø 2017. május 11-én az Európai Tanács Ukrajna viszonylatában vízumliberalizá ciós rendeletet fogadott el, amelynek értelmében az ukrán állampolgárok bár-

mely 180 napos idôszakban legfeljebb 90 napra vízummentesen utazhatnak az EU-ba. Ø 2017-ben Örményországgal aláírták az átfogó és megerôsített partnerségi megállapodást; Ø 2017-ben Azerbajdzsánnal az EU megkezdte az új, átfogó megállapodásra irá nyuló tárgyalásokat; Ø az EU hivatalos állásfoglalása szerint: az EU Belorussziával kapcsolatban lépé seket tesz arra, hogy elmélyüljenek az EU és Belorusszia közötti kapcsolatok.49 De ha az EU keleti partnerségi programját geopolitikai szempontól értelmezzük, akkor megállapíthatjuk, hogy az orosz geopolitikai törekvésekkel szemben már lépés hátrányban van az EU, s így e keleti partnerségi program már igen „erôtlen”. Legfôképpen azért, mert 2015 január elsejével megkezdte mûködését az Eurázsiai Gazdasági Unió, amelynek Belorusszia és Örményország is tagja, vagyis e két állam nem fog csatlakozni az európai integrációhoz, s e két országban az orosz befolyás már nagyon megerôsödött. Sôt a Sanghaji Együttmûködés kibôvített kerete, növekvô taglétszáma alapján azt is mondhatjuk, hogy szervezôdik az EU-val szembeni új politikai tömörülés. A világ összes országa közül egyébként Belorusszia tekinthetô Oroszország legfontosabb szövetségesének, már az ország neve is azt jelenti, hogy Fehéroroszország. Annak a valószínûsége, hogy Belorusszia a közeljövôben kikerül az orosz politikai és gazdasági érdekszférából igen minimális. A Balti-tengeri térség Belorusszia számára szintén kiemelt geopolitikai jelentôséggel bír, mivel lehetôséget adna az országnak – Európa legnagyobb szárazföldi, ún. land-locked államának – arra, hogy függetlenedjen Oroszországtól, s a szomszédos Lettországgal, Litvániával és Lengyelországgal sokkal szorosabb kapcsolatokat építsen ki. A 20 közép- és kelet-európai állam közül Belorusszia területe (207,6 ezer négyzetkilométer) a 4. legnagyobb (Ukrajna, Lengyelország és Románia után). Nagyon jelentôs szárazföldi határainak hossza (3642 km), e téren csak Ukrajna elôzi meg. Ugyan öt országgal határos, de az Oroszországgal közös határa a leghosszabb, 1312 km. A 9,6 millió fôt számláló népességének 81%-a belorusz, 11%-a orosz, 4%-a lengyel és 2%-a ukrán. Az ország területe a 18. század végén került Oroszország politikai fennhatósága alá. A Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaságot 1919-ben kiáltották ki. Az I., de különösen a II. világháborúban az ország hatalmas mértékû veszteségeket szenvedett el. Függetlenségét ugyan 1991-ben visszanyerte, de jelenleg is szoros kapcsolatok fûzik Oroszországhoz, 1999-ben pedig egyezményt írtak alá a

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

politikai-gazdasági unió megteremtésérôl. 2010-tôl Oroszországgal és Kazahsztánnal vámuniót alkot. 2015. január elsején kezdte meg mûködését az Eurázsiai Gazdasági Unó, amelynek Belorusszia is alapító tagja. Az ország a mai napig Oroszország legfontosabb szövetségesének számít. Bár az ország az Európai Unió ún. keleti partnerségi szomszédságpolitikájának része, de Oroszországhoz történô elkötelezôdése és Eurázsiai Gazdasági Unióban való tagsága révén nem várható, hogy a közeljövôben az EU és/vagy a NATO tagja lesz. A piacgazdaságra való áttérés ugyan hivatalosan 1995-ben kezdôdött meg, de napjainkig minimális eredményt hozott. A magántulajdon állami irányításával, az árak állami szabályozásával, a legnagyobb vállalatok állami kézben tartásával az állam gazdaságirányító szerepe szinte kizárólagossá vált. Bár a függetlenség elnyerését követôen privatizáltak néhány bankot, azokat késôbb visszaállamosították, így a bankszektor 75%-a ma is állami kézben van. A gazdaság legfontosabb eleme az orosz kôolaj reexportja a világpiacra. 2006 vége óta Oroszország elkezdte leépíteni a Fehéroroszország felé szállított kôolaj és földgáz árának támogatását. A két ország közötti „olaj és gázvita” 2010-ben csúcsosodott ki, amikor Oroszország egy idôre le is állította a kôolaj kivitelét Belorus�sziába. 2011-ben egyezményt írtak alá arról, hogy Oroszország drasztikusan csökkenti a Fehéroroszország felé szállított gáz árát, cserébe Fehéroroszország eladja a Beltransgaz gázvezetéket üzemeltetô cégben még meglévô részesedését a Gazpromnak. A 2011-es súlyos pénzügyi válságból részben ez a tranzakció segítette ki, de szüksége volt külsô hitelekre is. Exportjában a kôolaj reexportja, a gép-, vegy- és textilipari cikkek a meghatározóak. A behozatalt az energiahordozók és az ipari nyersanyagok, valamint gépés vegyipari termékek dominálják. Külkereskedelmének 40-50%-át kizárólag Oroszországgal bonyolítja le. Az országba 2015-ig összesen 18 milliárd USD értékû külföldi mûködôtôke-befektetés érkezett, s ennek is közel 60%-a orosz tulajdonban van.

Azerbajdzsán a közelmúltban még – amikor is a brent olaj barrelenkénti ára 100 USD felett volt – nem kívánt elkötelezôdni sem az euro-atlanti erôtér sem az eurázsiai erôtér irányába. Jelenleg úgy tûnik, hogy külpolitikailag – földrajzi helyzeténél fogva is – az eurázsiai erôtér felé tolódik. Georgia/Grúzia, Moldova és Ukrajna esetében az euro-atlanti erôtér számára a fô kérdés, hogy a valós vagy vélt orosz agresszióval, fenyegetéssel szemben hogyan tudja e három államot valamilyen szinten megvédeni, vagy legalábbis politikailag jelezni, hogy elfogadja e három állam aggodalmát az orosz fenyegetést, területi törekvéseket illetôen. A dél-kaukázusi térségbôl Georgiát/Grúziát tekintjük az euro-atlanti erôtér fô hídfôállásának. A 2008 augusztusi orosz-grúz háború kapcsán (ennek eredményeként Grúzia elvesztett területi ellenôrzését a fekete-tengeri part-

vidéken lévô Abházia és az orosz-grúz határon lévô Dél-Oszétia felett) a NATO valósnak ítéli meg az orosz fenyegetést, s már a NATO részérôl többször felmerült Georgia esetleges NATO tagsága is, bár erre a közeljövôben kevés esély van. Ukrajna geopolitikai elemzésével foglalkoztunk korábban. De lényegében a három országgal kötött 2014. évi társulási megállapodások hátterében is az ukrán krízis, s a Krím-félsziget orosz elfoglalása áll. Az ukrán krízis kapcsán Moldova esetében is felmerül Oroszország esetleges területi igénye a Dnyeszteren túli területre (Transznisztriára), bár ennek valószínûsége csekély, hiszen Moldova történelmi múltja és földrajzi közelsége révén sokkal inkább Románia politikai fennhatósága alá tartozhatna, bár ennek sincs igazi realitása. De milyen szerepe van Moldovának a geopolitikai nagy sakktáblán? Az Ukrajna és Románia közé ékelôdô, közel 34 ezer négyzetkilométer területû Moldova népességének száma 3,5 millió fô. A lakosság 78%-a moldovai román, 8%-a ukrán, 6%-a orosz és 4%-a gagauz. A gagauzok török eredetû népcsoport, Moldova délkeleti részén élnek, ahol Gagauzia Moldova önálló területi egységének tekinthetô. Szintén külön területi egység a Dnyeszter folyótól keletre lévô Dnyeszteren túli terület (Transznisztria), az ott élô közel 500 ezer fôs lakosság elnevezésével a Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság, amely ugyan függetlennek tekinti magát, de függetlenségét egy ország sem ismeri el. Az egykori Moldvai Fejedelemség keleti részeként (Besszarábia) területe a 15–18. századokban török uralom alatt állt, amely alól Oroszország szabadította fel, és vette birtokába (1812). 1918-tól 1940 júniusáig a nagyobbik része (a Dnyeszteren túli körzet kivételével) Romániához tartozott. 1940 augusztusában a Szovjetunió fennhatósága alá került, ekkor alakult meg a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság. Függetlenségét 1991ben, a Szovjetunió összeomlása után nyilvánította ki. Önállóságát és területi egységét a Dnyeszter mentén élô orosz és ukrán kisebbség elszakadási törekvései, másrészt Románia és Oroszország geopolitikai törekvései gyengítik. Annak ellenére, hogy kedvezôek a mezôgazdaság természeti adottságai, és számos ásványkincsben is bôvelkedik, Moldova alacsony jövedelmû ország, Európa legszegényebb állama, 2016-ban a valutakulcsos GNI/fô értéke mindössze 2120 USD volt. A Szovjetunió fennállása idején gazdaságát a mezôgazdaság és a mezôgazdasági gépek gyártás uralta. Az agrárszféra szerepe még ma is jelentôs (a foglalkoztatottak 27%-ának ad munkát, GDP 16%-át adja), de az utóbbi években súlya csökkent. A korábbi mezôgazdasági-gépgyártás az elhúzódó privatizáció és a piacok hiánya miatt szinte teljesen megszûnt. Mivel energiahordozókkal nem rendelkezik, így ezt a környezô országokból szerzi be, ami nagymértékû gazdasági függôséget eredményez. Fô exportpartnere Románia, fô importpartnere Oroszország.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

9. Az Európai Unió transzeurópai közlekedési hálózatának (TEN-T) a közép- és kelet-európai térségen áthaladó öt törzshálózati folyosója és ennek gazdasági térszervezô hatása, kiemelt tekintettel a térség kínai „kapuira”

Az Európai Unió TEN-T törzshálózati folyosói53

Az 1992-es Maastrichti Szerzôdés határozata alapján az Európai Unió a közlekedési, a távközlési és az energiaipar területén transzeurópai hálózatokat (TEN) hozott létre és ezek fejlesztését kezdte el. Annak érdekében, hogy elôsegítse a belsô piac mûködését, hozzájáruljon a gazdasági és társadalmi kohézió kialakításához, valamint, hogy megteremtse az EU központi területeinek az összeköttetését a peremterületekkel, vagyis a szigetekkel és a tengerparttal nem rendelkezô területekkel. Vagyis a transzeurópai hálózatok koncepciójának a célja az, hogy összekapcsolják egymással a meglévô nemzeti és regionális hálózatokat és kiépítsék a hiányzó szakaszokat, megszûntessék a nemzeti hálózatok közötti szûk keresztmetszeteket, és ennek révén az egész európai integrációt és tágabb értelemben az egész európai kontinenst átfogó hálózatok jöjjenek létre. A TEN programok további célkitûzése, hogy az uniós hálózatokat kiterjesszék Kelet- és Délkelet-Európára, valamint a mediterrán térség országaira.50 A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) kiemelt célja a közúti szállítási infrastruktúrák összekapcsolása, az európai kontinenst átfogó nagysebességû vasúthálózat kiépítése, valamint a légi szállítási és légi irányítási rendszerek egységesítése. Az EU 1996. és 2001. évi közlekedésfejlesztési tervei a TEN-T hálózatok kialakítása terén kiemelt prioritást adott a tengeri és a belvízi kikötôk, valamint a kombinált árufuvarozási terminálok kialakításának.51 Majd az EU 2013. évi felülvizsgálata integrálta e TEN-T hálózati struktúrákat, az ehhez kapcsolódó mintegy 30 kiemelt projektet és kilenc törzshálózati folyosót (TEN-T Core Networks Corridors) jelölt ki. A törzshálózatok létrehozásához kapcsolódó projektek megvalósítására az EU céldátumnak a 2030. évet adta meg.52 A következô térkép az EU e kilenc törzshálózati folyosóját ábrázolja.

E kilenc törzshálózati folyosóból öt folyosó érinti, illetve halad át a közép- és kelet-európai térségen. Az öt folyósóból három nyugat-keleti irányú, ezek a Ø a Rajna-Duna (Rhine-Danube) korridor; Ø a Mediterrán (Mediterranean) korridor és a Ø az Északi-tengeri és Balti (North Sea-Baltic) korridor. Az öt TEN-T folyósóból kettô észak-déli irányú, ezek a Ø a Balti-Adriai (Balti-Adriatic) korridor és a Ø Kelet/Kelet-Mediterrán (Orient/East Med) korridor. A közép- és kelet-európai országok szempontjából a TEN-T közlekedési folyosók kapcsán általában két kritikai észrevételt szoktak megfogalmazni. Egyrészt a nyugaton meghatározott hálózatok dominanciája érvényesül, s mindössze e hálózatok kelet- és délkelet-európai „toldozgatásáról”, kibôvítésérôl van szó, s így nem a térségünkön belüli közlekedési hálózatok kiépítésének prioritása érvényesül. Másrészt a meglévô finanszírozási feltételekkel (egyedi projekt finanszírozhatóság) csak a korábban kialakult hálózatok tudnak megerôsödni, s új struktúrák

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A közép- és kelet-európai térséget érintô öt TEN-T törzshálózati folyosó54

kiépítésére, létrehozására nagyon kevés esély van. Térségünkre nézve ez azt jelenti, hogy mivel e TEN-T hálózatok nyugat-keleti irányú folyosóinak keleti meghosszabbítása érvényesül az EU közlekedéspolitikai irányelveiben, így e hálózatok egy új, 21. századi észak-déli irányú kelet-közép-európai gazdasági erôtér kialakulásához csak részben járulnak hozzá. Vagyis e jelenlegi TEN-T hálózati struktúra nem a kibôvült EU térszervezôdésének szempontjait veszi figyelembe, hanem az EU nyugat-európai, ún. „mag-térségének” központi szerepkörét erôsíti tovább.55 De e TEN-T folyosók 21. századi átalakításának kérdése nem csak a kibôvült EU miatt fontos, hanem Kína Új Selyemút Gazdasági Övezete révén is. Nevezetesen a fô kérdés az, hogy az EU hagyományosan Nyugat-Európára koncentráló közlekedési folyosóit mennyiben lehetne átalakítani úgy, hogy a jelenleg formálódó eurázsiai erôtér közlekedési hálózatához illeszkedjen, vagyis a kínai Új Selyemút Gazdasági Övezet szárazföldi és tengeri útvonalaival együtt egy új egységes eurázsiai közlekedési hálózat alakuljon ki. Két kínai útvonalhoz kellene megtalálni az EU TEN-T folyosóinak kapcsolódási lehetôségét, egyrészt a Kínát Európával (Közép-Ázsián és Oroszországon át) összekötô szárazföldi útvonalhoz, másrészt a Kínát Európával összekötô tengeri útvonalhoz (a Dél-kínai tengeren és az Indiaióceánon át).

De az EU új eurázsiai erôtérben történô értelmezése még nem szerepel az EU hivatalos állásfoglalásai között, sôt az EU vezetôi, véleményformálói jelenleg még általában magát az Eurázsia fogalmat is elutasítják. De térségünk számára ez kiemelten fontos, mert csak ez az új eurázsiai erôtérben történô gondolkozás tenné lehetôvé, hogy „kiszabaduljunk Nyugat és Kelet fogságából”, s a 21. századra hídtérséggé váljunk. De ugyanakkor az EU esetében elôre lépésnek számít az, hogy már egyre több olyan európai uniós fejlesztési program van, amelyekbe a csatlakozásra váró európai országok is bevonásra kerülnek. A közép- és kelet-európai erôteret illetôen kiemelt jelentôsége van az EU ún. makroregionális stratégiáinak. A makrorégiónak, mint fogalomnak nem létezik egységes definíciója. Jellemezhet nemzetközi jelentôségû ország csoportokat (pl. EU, APEC, Eurázsiai Gazdasági Unió), adott országokat, vagy esetleg adott országon belüli olyan régiókat is, amelyek adott nagytérséghez tartoznak. Az Európai Unió 2009ben a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia elfogadásakor kialakított definíció szerint a makrorégió alatt olyan területi egységeket értünk, amely különbözô országok azon régióit öleli fel, melyek közös kohéziós jellemzôkkel bírnak, valamint egymáshoz fûzôdô sajátos politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatokkal rendelkeznek. Az EU a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia elfogadása után három további makroregionális stratégiát dolgozott ki: a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiát 2011-ben, az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiát 2014-ben és az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiát 2016-ban. A 19 uniós és 8 nem uniós országot magában foglaló makroregionális stratégiák az uniós szakpolitikai keret szerves részévé váltak. Célkitûzéseik teljes mértékben összhangban állnak az EU politikai prioritásaival; megerôsítik a különbözô uniós szakpolitikákat és kohéziós politikai keretre épülnek. A makroregionális stratégiák megnövelik a kohéziós politika együttmûködési dimenziójának értékét. Teret adnak a nem uniós tagállamok elôtt is a több szektort, országot és szintet felölelô kormányzásnak. Jelentôs szerepet játszhatnak az EU külsô határain fennálló esetleges negatív hatások enyhítésében, valamint annak elôsegítésében, hogy ezen országok megerôsítsék az unióval fennálló kapcsolataikat.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Az Európai Unió makrorégiói56

Az EU makroregionális együttmûködésének alapjai a következôk: Ø A makrorégiók valós belsô kapcsolatrendszereken alapuló, kiterjedt vonzástér ségek; Ø Az együttmûködések alapfeltétele az országos és regionális szintû elkötelezôdés; Ø Részvételi folyamat és többszintû kormányzási törekvések jellemzik; Ø Az együttmûködések keretében konkrét tevékenységeket végeznek, melyek kö zös projektekként valósulnak meg; Ø A makroregionális stratégiák végrehajtása a már meglévô uniós jogszabályok kal és politikákkal való összhang megteremtésével zajlik. A makrorégiókra elfogadott EU alapelvének lényege a három nem elve, miszerint: Ø A stratégia nem nyújt új uniós pénzügyi támogatást. Egyéb nemzetközi, nemzeti vagy magánszférából származó támogatást szerezhet a régió, ugyanakkor fôként a meglévô források jobb kihasználásán van a hangsúly; Ø A stratégia miatt nem kell az uniós jogszabályokat módosítani; Ø A stratégia nem hoz létre újabb struktúrákat, végrehajtását már létezô testüle tek végzik, melyek kiegészítô jellegét maximalizálni kell.57 A makrorégiók értelmezhetôek úgy is, mint a földrajzi elhelyezkedésén és a földrajzi adottságokon alapuló területek összetartozó, együttes fejlôdése. Geopolitikailag a kérdés az, hogy e makroregionális fejlesztési stratégiák mennyiben tudnak túllépni a makrorégióhoz tartozó országok, területek különbözô történelmi fejlôdési pályáin, s így tudják e csökkenteni/változtatni a Nyugat-Kelet megosztottságára épülô hidegháborús retorikát. De vitathatatlan, hogy az EU makroregionális stratégiája nagy lehetôséget kínál ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai térségünknek új 21. századi, nem a politikai megosztottságra, hanem a gazdasági összetartozásra épülô térszervezôdése alakuljon ki. A továbbiakban az EU azon öt fô közlekedési törzshálózati folyosóját (TEN-T) elemezzük, amelyek áthaladnak a közép- és kelet-európai térségen, kiemelten abból a szempontból, hogy ezek révén térségünknek milyen új gazdasági térszervezôdési formái alakulnak/alakulhatnak ki. A Rajna-Duna (Rhine-Danube) korridor A Rajna-Duna korridor a kontinentális Európa legfontosabb nyugat-keleti közlekedési folyosója. A Duna útvonalát követve Strasbourgból halad Délnyugat és Délkelet-Németországon át Közép-Európa városai felé, Bécset, Pozsonyt, Budapestet köti össze Bukaresttel és Románia legfontosabb fekete-tengeri kikötôjé-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A Rajna-Duna törzshálózati (TEN-T) folyosó�

nél Constantában a van legkeletibb pontja. A korridor északabbra lévô második útvonala Frankfurtot Prágát, Zilinát (Zsolnát) és Kossicét (Kassát) köti össze, a legkeletibb pontja a szlovák-ukrán határnál található. A közlekedési folyosó jövôbeli fejlesztésének fô kérdése a Németországot a keletközép-európai országokkal összekötô közlekedési útvonalak továbbfejlesztése.

E fô közlekedési fô útvonal alapját a Duna–Majna–Rajna vízi út (Europakanal) jelenti, amelyen nagy hajókkal az Északi-tengernél fekvô Rotterdamtól a Fekete-tengernél fekvô Constantáig lehet hajózni. Ez a transzeurópai vízi út a világ leghosszabb belvízi útja, hossza 3434 km, a hozzá kapcsolódó folyószakaszokkal együtt a vízi útrendszer hossza 12 000 km. Megvalósításához a Duna és a Rajna eredetileg nem hajózható szakaszain jelentôs vízépítômunkákra volt szükség. Továbbá a Majna és a Duna között új hajózható csatornát építettek, e 171 kilométer hosszú vízi út Bajorországban, Bambergtôl Kelkheimig köti össze a Majnát a Dunával. A csatornát 1992-ben adták át. A teljes Duna-Majna-Rajna vizíútra 29 vízlépcsôt terveztek, 14 már elkészült, ezek összesen 607 km hosszan duzzasztásokkal teremtik meg a szakaszra megkívánt víziút-paramétereket és ezáltal a zavartalan hajózást.59 E közlekedési folyosó fejlesztéséhez nagyon nagy mértékben járul hozzá az, hogy 2011-ben az EU elfogadta a Duna Régió Stratégiát, amely az Európai Unió második makroregionális stratégiája. E stratégia a Duna vízgyûjtô területéhez tartozó régiók és országok makroregionális fejlesztési stratégiája és akcióterve. Megalkotásában nyolc tagállam és hat EU-n kívüli ország vett részt: Ausztria, Bulgária, Csehország, Magyarország, Németország (Baden-Württenberg és Bajorország), Románia, Szlovákia, Szlovénia, valamint Horvátország (amely ekkor még nem volt az EU tagja), Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Montenegró, Moldova és Ukrajna. Mivel a Duna Régió Stratégiájában részt vevô országok többsége (Ausztria és Németország kivételével) az EU keleti bôvítési politikájának 2004-ben, 2007-ben és Horvátország révén 2013-ban csatlakozott államaiból, valamint a már csatlakozási

Az Európai Unió Duna-régió makroregionális stratégiájának területe60

tárgyalásokat folytató nyugat-balkáni államokból és a keleti partnerségi program államaiból áll, így e makroregionális stratégiát az új, kibôvült EU jelképének is tekintik. A gazdasági térszervezôdés szempontjából azt mondhatjuk, hogy KözépEurópa és Délkelet-Európa növekedési tengelye. A Duna makrorégiót szemlélteti a fenti térkép. E térkép alapján megállapíthatjuk, hogy közép- és kelet-európai térség egyik meghatározó szubrégiójának tekinthetjük e területet, amely a természetföldrajzi adottságokra épül, s túllép azon a politikai megközelítésén, hogy mely országok az euro-atlanti erôtér tagjai és mely országok nem.61 Hazánk számára a Rajna-Duna törzshálózati folyosónak és a Duna-régiónak kiemelt stratégiai fontossága van, mivel földrajzi helyzetünk, történelmi múltunk és jelenlegi EU-tagságunk révén áruexportunknak mintegy fele e közlekedési folyosó keretében bonyolódik le, ugyanis hagyományosan a Duna képezi a legfontosabb természetföldrajzi összekötô elemet Európa nyugati és keleti része között. A mellékelt térképen látható, hogy négy kiemelt desztináció (dunai ország) az, amelynek relációjában hazánk áruexportjának értéke meghaladja az 5 milliárd USD-ét. E négy kiemelt desztináció: Németország (összes áruexport: 28,9 milliárd USD, összes áruexportunk 28,1%-a), Románia (összes áruexport: 5,3 milliárd USD, összes áruexportunk 5,2%-a), Szlovákia (összes áruexport: 5,12 milliárd USD, összes áruexportunk 5,02%-a) és Ausztria (összes áruexport: 5,1 milliárd USD, összes áruexportunk 5,0%-a).

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Magyarország áruexportjának fô irányai 2016-ban és a Magyar Nemzeti Kereskedôház irodái 2017-ben62 A Hyperloop 2020-as évekre tervezett útvonala Bécs, Pozsony, Budapest és Kassa között64

Az európai kontinens e legfontosabb nyugat-keleti irányú közlekedési folyosója kiemelkedô technikai fejlesztés elôtt áll, hiszen a tervek szerint Európában elôször a Bécs, Pozsony, Budapest, Kassa útvonalon épülne meg az ún. Hyperloop, vagyis a hangsebességgel (a tervek szerint 1220 km/óra) száguldó vákumvonat. 2016 márciusában a Hyperloop Transportation Technologies (HTT) vezérigazgatója és a szlovák gazdasági miniszter megállapodást írt alá arról, hogy a 2020-as évekre kiépítik a négy város között a Hyperloop közlekedési módot. Ahogy a mellékelt térkép is szemlélteti a városok közötti közlekedési idô teljesen lerövidülne, hiszen Bécs és Pozsony között mindössze 8 percet venne igénybe az utazás, míg Pozsony és Budapest között 10 percet. Ez a napjainkban szinte még felfoghatatlan új közlekedési mód térségünkre nézve azt jelenti, hogy azonnali lesz az összeköttetés a térség nagy városai között, s teljesen új gazdasági térszervezôdési formák, térbeli összeköttetések alakulhatnak ki. E forradalmian új technológiát tekintve a kétkedôk száma nyilvánvalóan hatalmas, de azt vitathatatlan, hogy e hyperloop technológia a földrajz távolságot lényegében megszüntetné.63 Kiemelkedô fontossága azért is van, mert a közép- és kelet-európai gazdasági erôtérnek két kiemelt növekedési tengelye van, az egyik a Bécs-Pozsony gazdasági tengely, a másik a Varsó-Berlin növekedési tengely (ahol részben szintén Hyperloop vasút építését tervezi a lengyel kormány). Ez utóbbira a késôbbiekben még visszatérünk.

A Mediterrán (Mediterranean) korridor A mintegy 3000 km hosszú Mediterrán közlekedési folyosó az EU TENT hálózatai közül a másik legfontosabb nyugat-keleti irányú tengely. A délnyugati-mediterrán térséget köti össze hazánk ukrajnai határával. Spanyolország legdélebbi pontjától, a Gibraltári-szorostól indul, majd a spanyol és a francia tengerparton halad, keresztezi az Alpokat, s Olaszország északi részén áthaladva Szlovénián és Horvátországon áthaladva lép be Magyarország területére. E Mediterrán közlekedési folyosó legkeletebbi pontja a magyar-ukrán határnál lévô Záhony. A Mediterrán korridor jelentôséget adja még, hogy a nyugat-mediterrán térséget összeköti az EU magterületével. Spanyolország területén e közlekedési folyosó a tengerparti rész mellett egy máA Mediterrán törzshálózati (TEN-T) folyosó65

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

sik útvonallal is rendelkezik, ez Madrid összeköttetését jelenti a tengerparti területekkel. A Madrid és Barcelona közötti 621 km hosszú nagy sebességû (300 km/h felett) vasutat 2008-ban nyitották meg. Amíg korábban e két spanyol város között 5 óra volt az utazási idô, addig e nagysebességû vasút révén már csak 2 és fél óra. Francia területen Marseille-bôl Lyonba szintén nagysebességû vasút közlekedik. E mediterrán közlekedési folyosó egyik legnagyobb beruházása a Lyonból az olasz Torinóba irányuló új vasútvonal kiépítése. Ennek is kiemelt eleme egy új 57 km hosszú alagút kiépítése az Alpokon keresztül. Várhatóan ez az új vasúti pálya, az új francia-olasz határátkelô 2028-ra lesz kész. Az e közlekedési folyosóhoz kapcsolódó szlovén, horvát és magyar területeken a vasúthálózat korszerûsítése még csak az EU hosszú távra szóló tervei között szerepel.66 A 2016-ban elfogadott az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégia kapcsolódik ehhez a korridorhoz. De ez a 20 közép- és kelet-európai ország közül csak kizárólag Szlovéniát érinti. Az Európai Unió Alpok-régió makroregionális stratégiájának területe67

Az Alpok-régió egyike a világ leggazdagabb térségeinek, továbbá egyedi földrajzi és természeti jellemzôivel Európa gazdaságilag legdinamikusabb, leginnovatívabb és legversenyképesebb térségei közé tartozik. A stratégia kb. 80 millió embert érint az Alpok makrorégióban lévô hét ország 48 régiójában, mely országok közül öt uniós tagállam (Ausztria, Franciaország, Németország, Olaszország és Szlovénia) és kettô nem uniós tagállam (Liechtenstein és Svájc).68 Hazánk számára e közlekedési törzsfolyosó kiemelt jelentôségét az adja, hogy a magyar-ukrán határon lévô Záhony az EU keleti kapuja, de egyben a kínai Új Selyemút Gazdasági Övezet új eurázsiai földhíd fejlesztési övezetének egyik nyugati kapuja is. Vagyis Záhony tekinthetô az új eurázsiai erôtér egyik kiemelt stratégiai földrajzi helyének.

Záhony a kelet-nyugati irányú vasúti szállítások fontos állomása, ahol találkozik az európai normál és a keleti széles nyomtávolságú vágányhálózat. A vasúti nyomtávolság-különbség miatti átrakás már 1948 óta mûködik, ami 70 éves történelmi múltat jelent. Magyarország keleti kapujaként emlegetett mintegy 84 km2 kiterjedésû szárazföldi átrakó komplexum, amely 260 km-es normál nyomtávú vágányhálózatával, valamint 140 km széles nyomtávú vágányhálózatával európai szinten is kiemelt méretekkel és kapacitásokkal rendelkezik. Fô tevékenysége a Független Államok Közössége és az azon túl fekvô országokból Ukrajna Csop (Záhony) és Batyevo (Eperjeske) határállomásain keresztül a széles nyomtávolságú (1520 mm) vagonokban érkezô küldemények átrakása normál nyomtávolságú (1435 mm) vasúti kocsikba. De jelenleg Záhony Kína Új Selyemút gazdasági programja révén új szerepkört kaphat, ugyanis a közeljövôben Záhonyon keresztül fog vezetni a Kína és az európai kontinens közötti áruforgalom egyik fô útvonala, s így Záhony a kínai áruk logisztikai központjává válhat. A 2017. év novemberében megkötött kínaimagyar logisztikai együttmûködés fejlesztésére szóló megállapodás értelmében, a közeljövôben a Kínából az EU-ba áramló áruforgalom egy része Magyarországra fog érkezni és innen osszák szét a közép- és kelet-európai térségbe. A kínai vasúti konténeres forgalom magyarországi vonzásának érdekében vámszabad területté jelölte ki a Magyar Kormány Nemzetgazdasági Minisztériuma egy, a záhonyi szabad vállalkozási zónában lévô több mint 17 ezer négyzetméteres területet. Hazánknak ez jelenleg az egyetlen vámszabad területe, amely jelentôsen fellendítheti a térség iparvonzó képességét és kulcsfontosságú ahhoz, hogy a záhonyi térség nemzetközi áruforgalmi és logisztikai csomóponttá válhasson. A vámszabad területen lévô áruk a behozatali vámok és adók szempontjából úgy tekintendôk, mintha nem lennének az Európai Unió vámterületén, így itt bármilyen ipari, kereskedelmi vagy szolgáltatási tevékenység engedélyezett a vámjogszabályokban megállapított feltételek szerint. Azaz az áru tárolásával, megmunkálásával, feldolgozásával, eladásával vagy vételével járó tevékenységet is végezhetnek a gazdálkodók. Ha az adott beruházás vámszabad terület formájában valósul meg, akkor nem kell megfizetni az unió vámterületén kívülrôl behozott áruk után a vámot és a nemzeti adókat, így az ipari területen tervezett gazdasági tevékenységek költségei alacsonyabbak lesznek. Emellett beruházási kedvezmények biztosíthatók azáltal, hogy a bevitt termelôeszközök is mentesek a vámoktól, adóktól.69

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

De Záhony igazi jövôbeli fejlôdését az adná meg, ha létrejönne a közeljövôben az új, közvetlen vasúti kapcsolat a kazah-kínai határon lévô Horgossal/Khorgossal. Jelenleg e kazah-kínai határmenti együttmûködésre az egész világon úgy tekintenek, mint az Új Selyemút gazdasági övezet legnagyobb városépítésére, a legnagyobb kereskedelmi és logisztikai központ megépítésére. A kazah oldalon lévô Horgos és a kínai oldalon lévô Khorgos Nyugat-Kína legnagyobb közúti kereskedelmi árufuvarozási terminálja, amely Nyugat-Kínát összeköti Közép-Ázsiával és Európával, s így igen fontos szerepet játszik a közép-ázsiai kereskedelemben. Horgos és Khorgos között határmenti együttmûködési központ épül, ahol kereskedelmi tárgyalásokat, árubemutatókat tartanak, értékesítést és szállítását bonyolítanak, különféle térségi, nemzetközi gazdasági és kereskedelmi konferenciákat rendeznek. A térségben kedvezményes kétoldalú kereskedelmi politika érvényesül: Kína, Kazahsztán vagy más országok polgárai árucikkeikkel, gépkocsijukkal vízum nélkül 30 napot maradhatnak a központban.70 Az Északi-tengeri – Balti (North Sea-Baltic) korridor Az EU Északi-tengeri – Balti közlekedési folyosója Helsinkibôl indul, összeköti a három balti ország kikötôit és legfontosabb városait, majd a hagyományos nyugat-keleti irányt követve Varsón, Lódzon és Poznanon át Berlin felé halad az Északi-tenger fontos kikötôi felé, vagyis Hamburg, Bréma, Amszterdam, Rotterdam és Antwerpen irányába. Így az európai kontinens legfontosabb kikötôit kapcsolja össze Lengyelországgal és a balti államokkal. A teljes közlekedési folyosó 5947 km hosszú vasútvonalból, 4029 km hosszú úthálózatból és 2186 km hosszú belvízi úthálózatból áll. Az egyik legfontosabb beruházása egy új nagysebességû vasútvonal kiépítése az észt Tallinnból a litván-lengyel határ irányába a lengyel Bialystok város felé, s majd ezt egészen Varsóig tervezik meghosszabbítani.72 Az Északi-tengeri – Balti törzshálózati (TEN-T) folyosó71

Mivel e közlekedési folyosó biztosítja Kelet-Európából a legforgalmasabb nyugat-európai kikötôk felé az elérhetôséget, így kiemelt fontossága van a kínai

Új Selyemút gazdasági övezetre, pontosabban ennek az „Új eurázsiai földhíd” elnevezésû fejlesztési folyosójára. A belorusz és a lengyel határon, a belorusz Breszt városával szemben, a lengyel oldalon, Terespol városában teljes egészében kínai tôkebefektetéssel épül egy új logisztikai központ, lényegében egy új város. A lengyel Terespol városát már úgy is emlegetik, mint a kínai Selyemút egyik új kelet-közép-európai városát. A Kínával bonyolódó áruforgalomnak ez lesz a közeljövôben az egyik fô iránya. De természetesen Terespol fontosságát a vele szemben lévô breszti átrakó államás adja meg, hiszen Breszt – hasonlóan Záhonyhoz – átrakó állomás a Szovjetunió idôszakában épített széles nyomtávú vasútról az európai normál nyomtávú vasútra. Bresztnek kíváló a közlekedésföldrajzi helyzete, hiszen a Moszkva-Minszk közötti vasúti fôvonalon található, sôt Moszkva és Minszk között még a Szovjetunió idôszakában autópálya is épült.73 Ahogy az elôzôekben már utaltunk rá, a közép- és kelet-európai térséget illetôen a Hyperloop vasút másik tervezett útvonala Lengyelországban lenne, a Varsó– Lódz-Wroclaw útvonalon. A fôvárost, Varsót kötné össze – 415 km-es hosszon – a gyáripari és technológiai központtal, Wroclaw-val. Amíg „hagyományos” közlekedési módon ennek az útvonalnak a megtétele idáig 3,5 órát tett ki, addig a Hyperloop vasút révén a jövôben már csak 40 percet. A tervek szerint a Hyperloop lengyelországi útvonalának elsô szakasza Varsó és Lódz között épülne meg. Ugyanis Lódz a kínai Új Selyemút övezet egyik kiemelt európai logisztikai központja. Ahogy a fentiekben már utaltunk rá, az Új Selyemút szárazföldi útvonalának lengyelországi kapuja a fehérorosz Breszt városával szemben lévô Terespol város. A tervek szerint Terespol és Varsó között új vasúti pályát építenének ki, s majd Varsóból Lódzig Hyperloop vasúttal lehetne eljutni, s onnan Poznan érintésével egészen Berlinig vezet az Északi-tengeri – Balti TEN-T közlekedési folyosó útvonala. Ennek a fontosságát az adja, hogy jelenleg a közép-európai térség egyik legfontosabb növekedési tengelye a Varsó-Berlin tengely. De a Hyperloop Poland vállalat tervei között szerepel az is, hogy elôkészítik a Hyperloop Varsót Krakkóval összekötô útvonalát, amelynek kiemelkedô fontossága lenne a többi visegrádi ország felé, s jelentôsen elôsegítené egy új visegrádi gazdasági erôtér kialakulását.74 A Hyperloop One vállalat Európára vonatkozó tervei között szerepel még két útvonal, amely szorosan kapcsolódik az Északi-tengeri – Balti TEN-T folyosóhoz, illetve a közép- és kelet-európai erôtérhez. Az egyik a Helsinki és Tallinn közötti 90 km-es útvonal, amely a Hyperloop vasúttal mindössze 8 perc alatt tehetô majd meg. A másik az 1991 km hosszú Hyperloop német körgyûrûterv, a München-Berlin-Hamburg-Frankfurt-Stuttgart-München útvonalon.

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A Hyperloop tervezett útvonala Lengyelországban a Varsó-Lódz-Wroclaw útvonalon és a lengyel Hyperloop vasút tervezett formaképe75

1. Környezetileg fenntarthatóvá tenni a balti-tengeri térséget. 2. Virágzóvá tenni a térséget (a kutatás és innováció, valamint az EU jogszabályainak eredményesebb összehangolása által). 3. Elérhetôvé és vonzóvá tenni a térséget (a közlekedési rendszerek és az energiaellátás javításával – ami jelentôs próbatételnek bizonyul, ismerve a balti-tengeri térség egyes részeinek alacsony népsûrûségét és periférikus jellegét). 4. Biztonságossá tenni a térséget (például a hajózás, a közegészségügy és a válságkezelés közös felügyelete által).77 A Balti-tengeri makrorégió geopolitikai fontosságát rendkívüli módon megnöveli, hogy Oroszország és Belorusszia is a partnerországok között szerepel. Oroszország részére a Balti-térség kiemelten fontos a Gazprom Északi-áramlatának vezetékei miatt. A Gazprom Északi-áramlatának I. és II. vezetéke78

E közlekedési folyosóhoz nagyon szorosan kapcsolódik az Európai Tanács által még 2009-ben elfogadott balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia. A Balti-tengeri makrorégiót – ahogy Az Európai Unió Balti-régió makroregionális a mellékelt térkép is ábrázolja – 11 stratégiájának területe ország alkotja. Nevezetesen 8 EU-tag (Dánia, Észtország, Finnország, Németország: Berlin fôvárosi tartomány, Brandenburg, Bremen, Hamburg, Mecklenburg-Vorpommern, Schleswig-Holstein és Niedersachsen (csak a NUTS II-es régiója a Lüneburg régiónak), Lettország, Litvánia, Lengyelország és Svédország) és 3 nem EU-tag (Belorusszia, Norvégia és Oroszország (a balti-tengeri területei, kiemelten Szentpétervárra és a kalinyingrádi területre). A Balti-régió makroregionális stratégia fô célja, hogy az egész Balti-tenger körüli térséget világszinten vezetô régióvá fejlesszék. E makroregionális stratégia négy fô pillérre épül: 76

A Gazprom Északi-áramlat vezetékének az a jelentôsége, hogy Ukrajna megkerülésével, a Balti-tenger alatt közvetlenül Németországba viszi a földgázt. Németország a Gazprom földgázának legnagyobb vásárlója, s e vezeték is példa a 2000-es évektôl egyre javuló, s jelenleg már igen kiváló orosz-német gazdasági kapcsolatokra. Ez geopolitikailag úgy is értelmezhetô, mint az új 21. századi orosz-német gazdasági tengely. Az Északi-áramlat I. vezetékét 2011 november 8-án adták át, s az orosz-finn határnál lévô Vyborg városából a német Greifswaldba szállítja a földgázt. Az Északi-

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

áramlat vállalat vegyesvállalat formájában mûködik, amelybôl többségi (51%) tulajdonosi aránnyal rendelkezik a Gazprom. Amikor 2015 elsô félévében a Déli-áramlat vezeték építése leállításra került, akkor az Északi-áramlat vegyesvállalat megállapodást kötött az Északi-áramlat II. vezetékének megépítésérôl. A Gazprom Északiáramlat II. vezetéke 1200 km hosszú lesz, éves szállítási kapacitása a tervek szerint 55 milliárd köbmétert fog elérni, s várhatóan 2019-re fog elkészülni. A Gazprom I. és II. vezetékének összes szállítási kapacitását éves szinten 110 milliárd köbméter földgázra tervezik. 2017 áprilisában öt nagy európai energetikai cég (ENGIE, OMV, Royal Dutch Shell, Uniper és Wintershall) megállapodást írt a Gazprommal, hogy a teljes építési költség 50%-át biztosítják. Mindennek kiemelt geopolitikai jelentôségét az adja, hogy a Gazprom tervei szerint az Európába irányuló földgázszállítások 80%-át ezen az útvonalon fogják lebonyolítani, s így Ukrajna tranzitállam szerepköre – és az ezzel járó bevételek – a közeljövôben teljesen megszûnik.79 A Balti-Adriai (Baltic-Adriatic) korridor Az EU Balti-Adriai közlekedési folyosója a közép- és kelet-európai térség számára kiemelkedô jelentôséggel bír, mivel észak-déli iránya révén kapcsolatot teremt a balti-tengeri tengerparttal rendelkezô Lengyelország és az adriai-tengerparttal rendelkezô Szlovénia és Olaszország között. A közlekedési folyosó hosszú távú fejlesztésének egyik legfôbb célja a Lengyelország és Csehország, valamint Szlovákia közötti, még hiányzó infrastrukturális kapcsolati háló kiépítése. A korridor Lengyelországban két kiindulási ponttal rendelkezik, az egyik Szczecin és ennek elôkikötôje Swinoujscié (itt található a 2016-ban üzembe helyezett lengyel LNG terminál), valamint a legforgalmasabb lengyel kikötô Gdansk (Gdynia). A Szcezin felôl induló közlekedési folyosó Poznanon és Wroclawon keresztül érkezik a cseh Ostravába, majd Brno-on keresztül érkezik meg Bécsbe. A Gdanskból induló másik fôvonal Varsót, Lódzot és Katowicét köti össze és Szlovákiába belépve Zsolnán és Pozsonyon át szintén Bécsbe érkezik. Bécsbôl, majd Grazból a közlekedési folyosó egyik ága Olaszországba halad, ahol is Udinén át Velencébe jut, s innen Velence Padova, Bologna és Ravenna között teA Balti-Adriai törzshálózati (TEN-T) folyosó�

remt közlekedési kapcsolatot. Grazból a közlekedési folyosó másik ága Ljubljana felé indul, s a fô szlovén kikötô Koper és az olasz kikötô Trieszt között teremt közlekedési kapcsolatot.81 De ugyanakkor fontos kiemelni, hogy e közlekedési folyosó az új észak-déli irányú kelet-közép-európai gazdasági erôtér kialakításához csak részben járul hozzá, mivel Magyarországot és Horvátországot nem érinti, sokkal inkább Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Ausztria, valamint Olaszország közötti közlekedési kapcsolatot erôsíti. A közép- és kelet-európai térség új észak-déli irányú kapcsolati hálózatának megteremtése érdekében született meg az ún. Három Tenger Kezdeményezés (Three Seas Initiative, TSI). Ez a térségünkön belüli, Balti-, Adriai- és a Fekete-tenger közötti új gazdasági kapcsolatok kialakítását tûzte ki célul. Vagyis szemben az EU TEN-T folyosóival, nem a korábbi EU-tagok és a 2004-tôl felvett keleti országok közötti kapcsolatot akarja kiépíteni (az ún. „maradékelv” révén), hanem egy olyan új gazdasági erôteret akar létrehozni, ahol ténylegesen az adott földrajzi terület fejlesztése a cél, s nem az a kiemelt szempont, hogy Nyugat-Európával hogyan lehet a közlekedési kapcsolatokat kiépíteni. A Három Tenger Kezdeményezést a leghosszabb adriai tengerparttal (5835 km) rendelkezô Horvátország elnökasszonya, Kolinda-Grabar Kitarovic és a kelet-közép-európai országok közül a legnagyobb nemzetgazdasággal és 440 km hosszú balti-tengerparttal rendelkezô Lengyelország elnöke, Andrzej Duda kezdeményezte. Az elsô csúcstalálkozóra 2016 nyarán Dubrovnikban került sor. A részt vevô 12 állam a következô: Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia, Csehország, Szlovákia, Magyarország, Ausztria, Románia, Szlovénia, Horvátország és Bulgária. Bár a fekete-tengeri partvidékkel rendelkezô Románia és a Bulgária is tagja a Három Tenger Kezdeményezésnek, de az egyik legproblematikusabb elem a fekete-tengeri övezettel való erôsebb gazdasági kapcsolat megteremtése. Nagy kérdés, hogy a közeljövôben Ukrajnának (2782 km hosszú a fekete-tengeri tengerpartja) lesz-e egyáltalán szerepe ebben a kezdeményezésben. E HáromTenger Kezdeményezés egyébként nagyon hasonló a Kína által kezdeményezett 16+1 formációhoz, de ebben Ausztria nem vesz részt, de ugyanakkor részt vesznek a nyugat-balkáni térség országai.83

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A Három Tenger Kezdeményezés országai és három alapelve82

A második csúcstalálkozót 2017 júliusában Varsóban rendezték, amelyen részt vett Donald Trump amerikai elnök is, aki e Három Tenger Kezdeményezést, mint a közép- és kelet-európai térség Oroszországtól, pontosabban az orosz földgázszállításoktól való függetlenedéseként értelmezte. Donald Trump Varsóban tartott beszédében Oroszországot nevezte meg azon országként, amely a leginkább veszélyezteti térségünk biztonságát, s megerôsítette, hogy a NATO minden esetleges orosz agresszió ellen kész megvédeni a térséget. De Donald Trump varsói látogatása sokkal inkább geoökonómiai indíttatású volt, mint geopolitikai célú. Ugyanis az amerikai elnök varsói látogatása elôtt néhány héttel, június elején érkezett meg az elsô amerikai LNG-t szállító tanker, a Clean Ocean az új lengyel Swinoujsciében lévô LNG kikötôbe. A közeljövô nagy kérdése, hogy az eddig túlnyomórészt Katarból érkezô LNG mellett vagy helyett milyen szerepe lesz az USA-ból érkezô LNG szállítmányoknak. Donald Trump látogatása után, július végén az Amerikai Képviselôház megszavazta az Oroszország elleni újabb szankciókat, amelyek minden orosz energetikai vállalatra vonatkoznak, sôt azon európai vállalatokra is, amelyek közremûködnek az orosz energetikai beruházásokban. Teljesen egyértelmû, hogy ez kiemelten a Gazprom Északi-áramlat II. vezeték beruházásra vonatkozik.

100

A harmadik csúcstalálkozóra 2018-ban, Bukarestben fog sor kerülni, vagyis az Adriai-és a Balti-tenger országai után, a fekete-tengeri tengerparttal rendelkezô Romániában. 2015-ben adták át és 2016-ban helyezték üzembe az észak-lengyelországi swinoujsciéi LNG (cseppfolyósított földgáz) terminált. A 2011 márciusa óta épült, mintegy 830 millió euró költséggel létesített terminálnak már 2014 közepére kellett vonal elkészülnie. A gázkikötôt Andrzej Duda elnök jelenlétében Lech Kaczynskiról, a 2010-es szmolenszki légi katasztrófában elhunyt lengyel államfôrôl nevezték el. A néhai államfô még 2006-ban kezdeményezte a gázkikötô létesítését. A beruházás késése miatt módosítani kellett a kikötô által továbbítandó katari cseppfolyós földgáz (LNG) szállítását szabályozó szerzôdést, ennek értelmében a lengyel terminál által fel nem használt gázt a katari szállító más piacokon értékesítheti. Jelenleg a két gáztárolós terminál 5 milliárd köbméter kapacitással mûködik, s Lengyelország évi földgázszükségletének mintegy harmadát elégíti ki.84 A swinoujsciéi gázkikötô az Európai Unió által támogatott projekt, a horvát Krk szigeten létesítendô adriai gázkikötôig vezetô észak-déli gázfolyosó része. A balti-tengeri gázkikötôtôl létesített lengyelországi gázvezetékek a másik lengyel kikötôváros, Gdansk, illetve a nyugat-lengyelországi Lwówek felé továbbítják majd a földgázt, és a lengyelországi gázvezeték-rendszerbôl a már létezô gázösszekötôkön keresztül Németország, Szlovákia, Csehország és Ukrajna felé is szállíthatnak.85 A terminál mûködését az korlátozza, hogy az ide vezetô tengeri útvonalakat keresztezô, 2011-ben átadott Északi Áramlat gázvezeték megnehezíti a mély, 13,5 méternél nagyobb merülésû LNG-hajók közlekedését. Az északi, balti-tengeri lengyel LNG terminál mellett várhatóan 2019-re készül el, a déli, a horvát Krk-szigeten épülô adriai-tengeri LNG terminál. A tervek szerint ez évi 6 milliárd köbméteres kapacitással fog mûködni. A krk-szigeti terminál biztosítaná a lengyel, a cseh, a szlovák és a magyar piac számára is a földgázellátást, továbbá várhatóan Ukrajna felé is irányulnának szállítások.86 A tervezett észak-déli irányú energetikai gázfolyosó88

101

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

E két terminál révén, a közép- és kelet-európai térség számára most elôször lehetôség nyílik egy új észak-déli irányú, a Balti-tengertôl az Adriai-tengerig húzódó energetikai folyosó létrehozására. Így az orosz földgáztól való függés helyett most elôször földrajzilag diverzifikálni lehetne a világpiacról érkezô földgázimportot.87 Ezt a tervezett észak-déli irányú energetikai folyosót szemlélteti a fenti ábra, kiemelt tekintettel a lengyel-szlovák gázelosztó központ létrehozásának tervére. A Kelet/Kelet-Mediterrán (Orient/East-Med) korridor Az délkeleti-északnyugati irányú KeA Kelet/Kelet-Mediterrán törzshálózati (TEN-T) folyosó let/Kelet-Mediterrán közlekedési folyosó Görögország (illetve Ciprus) valamint Németország legforgalmasabb kikötôi között teremti meg a közlekedési kapcsolatot. Pontosabban szólva a jövôben fogja megteremteni a kapcsolatot, mivel e TEN-T folyosó déli és középsô része még nagy fejlesztésekre vár. A folyosó tengeri útvonala Ciprus Larnaka kikötôjébôl indul, majd Kréta szigetérôl a görög pireuszi kikötônél lép a szárazföldre. E közlekedési folyosó egyik elágazása Athént, illetve Pireuszt összeköti még a Görög-félsziget nyugati részén lévô fontosabb városokkal. Innen Theszaloniki városán át jut el Bulgáriába, Szófiába. Szófiából a közlekedési folyosó egyik ága a burgaszi kikötô irányába halad. Míg e TEN-T útvonal fô ága a bulgáriai Vidin városának irányából lép tovább Romániába. Nagyvárad és Arad közötti útvonalon lép be Lökösházánál hazánk területére, s a Békéscsaba Szolnok útvonalon keresztül jut el Budapestre. Majd Pozsony és Bécs irányából Csehországba lép, ahol a Prága, Melnik útirányon Decinnél lép át Németországba. Itt az egyik fô útvonal Berlinen át halad Rostock kikötôje felé. A másik fô útvonal Lipcsén, Magdeburgon át Hamburg és Bremen kikötôje irányába megy tovább. 89

Egyébként az EU TEN-T folyosóinak legújabb térképén már szerepel e közlekedési folyosó új tervezett leágazása a Theszaloniki – Szkopje – Pristina – Belgrád – Budapest útvonalat illetôen.90 Kína és az EU kereskedelmi kapcsolata terén kiemelkedô jelentôsége van a Budapest-Belgrád vasútvonal felújításának. Mivel így a kínai Új Selyemút tengeri útvonala révén a pireuszi kikötôbe behajózott, Nyugat-Európába szánt árut Macedónián, Szerbián és Magyarországon keresztül tudják majd a leggyorsabban szállítani. 2017 novemberében kezdôdött meg a Budapest-Belgrád vasútvonal szerbiai szakaszának felújítása. A korszerûsítés befejezését követôen a két fôváros közötti jelenlegi 8 órás menetidô 3 órára rövidül. A beruházás kínai finanszírozással valósul meg. A vasútvonal felújításának programja több szempontból is jelentôs, mert ez az elsô határon átnyúló projekt, amely Kína, valamint 16 közép- és kelet-európai ország együttmûködésének keretében valósul meg. De egyedülálló azért is, mert Kína, egy EU-tagország és egy nem EU-tag együttesen vesz részt benne. A kivitelezést a China Railways International és a China Communications Construction Company végzi. A felújítás után a vonatok a szakasz elsô 20 kilométerén akár óránkénti 200 kilométeres sebességgel is haladni tudnak majd, míg a fennmaradó részen 120 kilométeres sebességgel közlekedhetnek. A teljes szerbiai szakaszon az átlagsebesség óránként 120-180 kilométer között alakul majd. Az eddigi sebesség alig érte el az óránkénti 70 kilométert. A Budapest és Belgrád közötti kétvágányú villamosított vasútvonal kiépítéséhez 350 kilométernyi vasúti szakaszt kell felújítani, ebbôl 166 kilométer Magyarországon, 184 pedig Szerbián halad át. A személyforgalom mellett ezen az útvonalon jelentôs teherforgalmat lehet majd lebonyolítani. A tervek szerint a teljes felújítás és a korszerûsítés 2023-ra fejezôdhet be. A magyarországi szakaszra – a Soroksár és Kelebia közötti – vonatkozó tervezés-kivitelezés beszerzési eljárás részvételi felhívása 2017. november 27-én jelent meg a MÁV honlapján, azon a napon, amikor Budapesten megkezdôdött a Kína és a közép- és kelet-európai országok 16+1 fóruma.91

E közlekedési folyosó kizárólag az EU tagállamain fut keresztül, s így földrajzilag kerülôt tesz Bulgária és Romániába felé. De a hagyományos nyugat-balkáni útvonal (ahogy a fô szárazföldi migránsútvonal is) a földrajzilag rövidebb útvonalat követi Görögországból Macedónián és Szerbián át Magyarország irányába.

102

103

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

A kínai Új Selyemút gazdasági övezet szárazföldi útvonalának két európai kapuja van (ahogy azt korábban már elemeztük) a lengyel/belorusz Terespol/Breszt és a magyar Záhony. A 21. Századi Tengeri Selyemút európai kapuja viszont egyértelmûen a görög pireuszi kikötô. A kínai állami tulajdonban lévô COSCO vállalat 2008-tól kezdte meg a görög konténerkikötô mûködtetését. 2013 februárjában a pireuszi kikötô vasútvonalát hozzákapcsolták az európai vasúti hálózathoz, és azóta is zökkenômentesen mûködik. 2016 augusztusában e kínai vállalat megvásárolta a pireuszi kikötô, vagyis a Pireusz Kikötôi Hatóság (Piraeus Port Authority) elnevezésû állami vállalat részvényeinek 67%-át, s így többségi tulajdonossá vált.92 Az állami tulajdonú COSCO Kína legnagyobb és a világ negyedik legnagyobb tengeri áruszállító cége. Becslések szerint ebben az évben a COSCO 3,4 millió konténert rak ki a pireuszi kikötôben. A COSCO jelenleg heti három vonatot indít Pireuszból Magyarország, és hazánkon keresztül Közép-Európa felé. A Budapest-Belgrád vasútvonal megépítésével reális esély van arra, hogy hazánk váljon a tengeren szállított kínai áruk közép-európai elosztó központjává. Egyébként 2016-ban Pireusz Európa 8. legnagyobb konténer kikötôje volt, de az elôrejelzések szerint 2030-ra akár Európa legnagyobb konténerkikötôjévé is válhat. 93 A görög pireuszi kikötô, 2016-ban Európa 8. legnagyobb konténer kikötôje volt

10. Közép- és Kelet-Európa, mint a 21. század eurázsiai kontinensének hídtérsége – egy új geopolitikai gondolkozásmód felé Térségünk jövôjére nézve a legoptimistább forgatókönyv az, hogy Közép- és Kelet-Európa hídtérséggé válik nem csak Európa nyugati és keleti fele között, hanem Európa és Ázsia között is. Létrejön-e a közeljövôben egy új eurázsiai szuperkontinens? Az vitathatatlan, hogy napjainkban már formálódik egy új eurázsiai erôtér, kiemelten Oroszország és Kína fokozódó gazdasági együttmûködése révén. De a fô kérdés az, hogy milyen lesz a jövôben Európának és Ázsiának a politikai és a gazdasági kapcsolata, s a 21. századi Eurázsiának része lesz-e az európai kontinens? A jelenleg alakuló többpólusú világ minden kockázata ellenére új geopolitikai lehetôségeket is kínál. Megítélésem szerint a kelet-közép-európai térség, s kiemelten a visegrádi államok 21. századi világgazdasági és világpolitikai szerepköre egyértelmûen a fô gazdasági és politikai erôterek közötti összekötô tevékenység lehetne. Gazdasági oldalról nézve ez azt jelenti, hogy egyrészt a közlekedési és szállítási szolgáltatások, másrészt az üzleti és pénzügyi közvetítô tevékenységek lehetnének a meghatározóak. Magyarország geopolitikai helyzete révén ideális logisztikai központ lehetne, mind a Nyugatról (fôleg Észak-Amerikából és Nyugat-Európából), mind a Keletrôl (fôleg Oroszországból és Kínából) érkezô transznacionális vállalatok számára. Véleményem szerint Magyarország hosszú távú és sikeres jövôje szempontjából mindenképpen arra kell törekednünk, hogy a 21. század többpólusú világának stratégiai földrajzi helyévé, hídállamává váljunk. Lehet-e egy olyan kis országnak, mint hazánk önálló külgazdasági/külpolitikai stratégiája? E jelenlegi „deglobalizációs” korszakban, a megerôsödô nagytérségek korában a visegrádi országok együttmûködésének fokozása, egy új észak-déli irányú infrastrukturális folyosókra épülô kelet-közép-európai gazdasági erôtér kialakítása megfelelô alap lenne hazánk számára is egy, a jelenleginél lényegesen szuverénebb külpolitikai irányvonal deklaráláshoz. Ez a közép- és kelet-európai észak-déli irányú gazdasági (és politikai) erôtér létrehozásának szükségessége egyébként már Józef Pilsudski lengyel marsall I. világháború utáni rendezési tervében is szerepelt. Pilsudski marsall alkotta meg az Intermarium vagy Tengerköz fogalmát, amely arra utalt, hogy a Balti-tengertôl az Adriai-tengerig és a Fekete-tengerig tartó térség országai szorosabban együttmûködnének függetlenségük megôrzése érdekében.

104

105

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Világunk 21. századi geopolitikai „nagy sakktáblája” alapvetôen átalakul, a formálódó többpólusú világ révén e sakktáblán új „játékosok” jelennek meg, akik új „játékszabályokat” alakítanak ki. S bár minden változik, de az alapvetô geopolitikai kérdés változatlan, nevezetesen Halford Mackinder Világszigete – azaz az eurázsiai kontinens -, mint tényleges területi egység létrejön-e egyáltalán, s a közeljövôben vizsgálhatjuk-e úgy a világpolitikai viszonyokat, mint a Világsziget és az amerikai kontinens? Meglátásom szerint ahhoz, hogy a közép- és kelet-európai térség a most formálódó eurázsiai erôtérben minél sikeresebb legyen, elengedhetetlen, hogy a térség országainak állampolgárai változtassanak a hagyományos, hidegháborús szemléletû, szinte már berögzült világszemléletükön, s alapvetôn új geopolitikai gondolkodásmódot alakítsanak ki. Ennek egyik fô eleme, hogy az Oroszországról való gondolkodásmódunkon alapvetôen változtatnunk kell. Hazánk számára nagyon fontos lenne Oroszország reális megítélése, a jelenlegi Oroszország minél jobb megismerése, függetlenül az éppen aktuális világpolitikai helyzettôl. Továbbá alapvetô kérdés az is, hogy a szinte már „berögzült” sztereotip gondolkodásmódunkat is, miszerint „Nyugatra felnézünk és Keletet lenézzük”, alapjaiban kell megváltoztatnunk. Az általános és alapjaiban hibás közkeletû leegyszerûsítések helyett (pl. az Eurázsiai Gazdasági Unió az Európai Unió ellensége) új geopolitikai szemléletet kell kialakítanunk. Így el kell fogadnunk a többpólusú világ létét és egy új, 21. századi eurázsiai kontinens kialakulását, s legfôképpen azt, hogy Magyarország hídállam az európai kontinens nyugat fele és az ázsiai kontinens keleti fele között. De tudunk-e a jövôben változtatni gondolkodásmódunkon? Tudunk-e majd „keleti módon” gondolkodni? Nyugat és a Kelet eltérô gondolkozása, s így eltérô stratégiaalkotása a sakk és a go játék különbözôsége alapján is értelmezhetô. A sakk egy tipikus zéróösszegû játszma, ugyanis az egyik fél gyôzelme a másik fél vereségét jelenti. Vagyis a sakk a totális gyôzelemrôl szól, célja a matt: az ellenfél királyát megtámadni, s így lehetetlen helyzetbe hozni. Más szavakkal a sakk a végsô, döntô csatáról szól. A hétköznapi általánosságok szintjén megfogalmazva: vagy fekete vagy fehér, vagy Nyugat vagy Kelet, vagy az USA vagy Oroszország. Lényegében a hidegháborús idôszak egy sakkjátszmához hasonlítható, nem véletlenül az amerikai geopolitika – Z. Brzezinski után – a világpolitika színterét is sakktáblának nevezi.

106

Ezzel szemben a wei qi (japán néven a go) az elhúzódó hadakozásról szól. A játék neve szó szerinti fordításban azt jelenti, hogy „az egymást körbekerítô kövek játéka”, s a játék elve maga a stratégiaalkotás, a stratégiai bekerítés. Henry Kissinger Kínáról szóló könyvében a kínai stratégiaalkotásnak a nyugatitól eltérô jellegzetességeit Szun-ce „A hadviselés tudománya” c. mûve alapján mutatja be. Kissinger szerint „A stratéga feladata … ebbôl adódóan nem annyira egy adott helyzet elemzésében merül ki, hanem inkább annak a meghatározásában, hogy az milyen viszonyban a kontextussal, amelybe beágyazódik. Statikus helyzet egyszerûen nem létezik; minden helyzet átmeneti és folyamatosan változik... Szun-ce a shi szót használja erre a tulajdonságra, amelynek nincs közvetlen nyugati megfelelôje.”94 De képesek leszünk-e a jövôben alkalmazni e kínai gondolkozásmódot? Képesek vagyunk-e arra, hogy e shi-szemléletet, vagyis az állandóan változó állapotot és az ehhez való állandó igazodást alkalmazzuk a gazdasági és a politikai stratégiák terén? Képesek vagyunk-e arra, hogy e shi-szemlélet alapján újra definiáljuk a közép- és kelet-európai térség 21. századi geopolitikai pozícióját és geopolitikai stratégiáját? Úgy vélem ezen új típusú gondolkozásmód, új típusú stratégiák kialakításához nagyon hasznos alapot ad az, ha megismerjük a wei qi (go) játék stratégiai alapelveit és aranyszabályait. A játék négy stratégiai alapelve a hosszú távra szóló stratégiák alkotásának a fô kiindulási alapját és irányelveit jelentik. Ezek a következôk: 1. Az ellentámadás elve: Közmondásosan legjobb védekezés a támadás, ez a go-ban is így érvényes. Ha stratégiailag védekezünk, akkor a játszma pontosan az ellenfél tervei alapján fog lényegében zajlani. Ezért célszerû támadásra támadással válaszolni, ha a védekezés elmulasztása nem okoz számunkra nagy hátrányt. Az ellentámadás során mindenképpen lépjünk olyat, amelyre az ellenfélnek közvetlenül válaszolni kell. Tartsuk tehát magunknál a kezdeményezést. 2. Az elszigetelés elve: Ha az ellenfél területét el tudjuk szigetelni a tábla többi részétôl, akkor elônyös helyzetbe kerülünk. Az elszigetelt területek ugyanis nem tudnak beleszólni a játszma késôbbi alakulásába. Ez csekély mértékû áldozatot is megér adott esetben.

107

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

3. A rugalmasság elve: Célunkat próbáljuk meg elérni, de legyünk tekintettel az ellenfél lépéseire is. Szükségessé válhat, hogy a terveinken változtassunk. Ez azt is jelenti, hogy ameddig elképzelhetô, hogy ellenfelünk lépése alapvetôen megváltoztatja az állást, addig csak elôkészítô, tapogatózó lépéseket tegyünk. 4. A veszteség csökkentésének elve: A legjobb terv esetén is elképzelhetô, hogy az ellenfél keresztül tudja azt húzni. Ilyenkor nagyon fontos, hogy módunk legyen arra, hogy a veszteséget a lehetô legkisebbre szorítsuk le.95 A wei qi játék ún. tíz aranyszabálya (Wang Jixin híres kínai wei qi játékos által összefoglalt aranyszabályok, a Thang dinasztia (618-907) idôszakából) pedig a hosszú távra szóló stratégiák taktikai megvalósításához mutathatnak irányt. A wei qi játék tíz aranyszabálya: 1. A kapzsiság nem vezet gyôzelemhez! 2. Ne siess belépni az ellenség területére! 3. Önmagadra figyelj, amikor támad a másik! 4. Lehet, hogy elvesztettél egy követ, de a játékot még megnyerheted! 5. Hagyd a kicsit, a nagyot mentsed meg! 6. Veszélyes helyzetben hozz áldozatot! 7. Építs vastag falat, hogy elkerüld az ellenséges támadást! 8. Legalább egy lépéssel mindig válaszolj az ellenségnek! 9. Erôs pozícióval szemben óvatosan játssz! 10. Törekedj a békére, kerüld az izolált, vagy a gyenge pozícióban folytatott harcot!

108

109

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

Jegyzetek

1 Henry Kissinger: Világrend. Budapest: Antall József Tudásközpont, 2015. 372.o. 2 André Kostolany: Világpolgár. MTV, videó, 1998. https://www.youtube.com/watch?v=mLkuL4PHsOE, 2017. augusztus 10. 3 A szerzô által írt mondat. 4 National Security Act of 1947. Truman Doctrine. 5 Bernek Ágnes: „21. századi geopolitikai stratégiák. Az ortodox geopolitika újjászületése és az egyre fokozódó biztonsági kockázatok”. Nemzetbiztonsági szemle, Vol. 2. No. 3. (2014). 18-46. o. 6 Halford J. Mackinder: Democratic Ideals and Reality. A Study in the Politics of Reconstruction. New York: Henry Holt and Company, 1919. 186.o. 7 Halford J. Mackinder: „The Geographical Pivot of History”. Geographical Journal, Vol. 23. No. 4. (1904) 421-437. o. 8 Földrajzi Világatlasz. Budapest: Cartographia Kft., 2012. 9 Halford J. Mackinder: „A földrajz mint a történelem kulcsa.” In: Geopolitikai szöveggyûjtemény (szerk. Csizmadia Sándor, Molnár Gusztáv, Pataki Gábor Zsolt). Budapest: Stratégiai és Védelmi Kutató Hivatal, 2002. 25. o. 10 Uo. 26. o. 11 Lásd 7. számú végjegyzet. 12 Uo. 27. o. 13 Uo. 16-17. o. 14 Marosi Sándor, Sárfalvi Béla (szerk.): Európa. Budapest: Gondolat, 1975. 15 Farkas Ildikó: „A turánizmus”. Magyar Tudomány, Vol. 38. (100.) No. 7. (1993). 860-868. o. 16 Teleki Pál: A turán földrajzi fogalom. No. 1-2. (1918). 49. o. 17 Szögi László – Zsidai Vilmos: Dokumentumok a Keleti Kereskedelmi Akadémia történetébôl 1892-1919. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Levéltárának kiadványai 12. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, 2007. 18 Zbigniew Brzezinski: A nagy sakktábla. Budapest: Európa Könyvkiadó, 1999. 19 Uo. 7. o. 20 Uo. 77. o. 21 Zbigniew Brzezinski: Stratégiai vízió. Amerika és a globális hatalom válsága. Budapest: Antall József Tudásközpont, 2013. 22 Conference of Russian ambassadors and permanent representatives. July 1, 2014, The Kremlin, Moscow. http://eng.news.kremlin.ru/news/22586 , 2014. július 19. Az idézet a szerzô fordítása. 23 Vladimir Putin inaugurated as President of Russia. May 7, 2012. The Kremlin, Moscow. http:// en.kremlin.ru/events/president/news/15224 , 2012. május 8. 24 Alekszandr Dugin: A geopolitika alapjai. In: Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai szöveggyûjtemény. (szerk. Ljubov Siselina – Gazdag Ferenc). Budapest: Zrínyi Könyvkiadó, 2004. 333-376. o. 25 Uo. 333-376. o.

110

26 Eurasian Economic Union. Official Information. http://www.eaeunion.org/?lang=en#info , 2017. július 12. 27 Russian-Chines Talks. May 8, 2015. The Kremlin, Moscow. http://en.kremlin.ru/events/president/news/49430 , 2015 május 10. 28 Sanghai Cooperation Organization – http://eng.sectsco.org – 2017. szeptember 15. 29 World Bank World Development Indicators és a Fortune Global 500 adatai alapján. 30 The Belt and Road Initiative. The State Council The People’s Republic of China. http://english.gov.cn/beltAndRoad , 2017. szeptember 3. 31 Merics – Mercator Institute for Chineas Studies – https://www.merics.org/index.php/en/china-mapping/silk-road-initiative 32 Forrás: Lásd következô végjegyzet! 33 Az útvonalak és a fejlesztési övezetek forrása a következô: The Belt and Road Initiative. Hong Kong Trade Development Council, HKTDC Research. http://china-trade-research.hktdc.com/business-news/article/The-Belt-and-Road-Initiative/ The-Belt-and-Road-Initiative/obor/en/1/1X000000/1X0A36B7.htm, 2017 augusztus 14. 34 Asian Infrastructure Investment Bank – AIIB. – 2017. október 10. https://www.aiib.org/en/about-aiib/governance/members-of-bank/index.html 35 Forrás: Saját ábra. 36 Marosi Sándor – Sárfalvi Béla (szerk.) Európa I. kötet. Gondolat, 1975 37 Cooperation between China and Central and Eastern European Countries – www.china-ceec. org/eng/ 38 PAGEO Budapest, Eszterhai Viktor: A „16+1 együttmûködés” bemutatása.2017. november http://www.geopolitika.hu/hu/2017/11/01/a-16-1-egyuttmukodes-bemutatasa/ 39 http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/beszedek-publikaciok-interjuk/orban-viktor-sajtonyilatkozata-a-kina-es-kozep-kelet-europa-csucstalalkozot-koveto-sajtotajekoztaton 40 The Visegrad Group: www.visegradgroup.eu 41 The Visegrad Group 2016-2017 Polish Presidency http://www.visegradgroup.eu/documents/presidency-programs/program-of-the-polish 42 The Visegrad Group 2017-2018 Hungarian Presidency http://www.visegradgroup.eu/documents/2017-2018-hungarian/20172018-hungarian 43 Ronald, Asmus (2008) Europe’s Eastern Promise. Rethinking NATO and EU Enlargement. Foreign Affairs. January/February 2008. 44 Ronald, Asmus 2011-ben, mindössze 53 éves korában hunyt el. Életmûvére a mai napig a Magyar Kormány úgy tekint, mint a sikeres transzatlanti kapcsolatok örök példájára. E tanulmány egyben fôhajtás is Ronald, Asmus kiemelkedô szakmai munkája elôtt. 45 Lásd 35. sz. lábjegyzet, p.7. 46 Összefüggésben az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency) titkos adatgyûjtési gyakorlatát leleplezô Edward Snowden ügyével. 47 North Atlantic Treaty Organization: www.nato.int 48 Az e fejezetben lévô országok geopolitikai elemzésének szövege a szerzô 2013-tól e témakörben folytatott folyamatos kutatómunkája eredményeként került összeállításra. Az adatok forrásai a következôk: CIA „World Fact Book”, World Bank „World Development Indicators”, IMF „Direction of Trade Statistics” és a IMF „Coordinated Direct Investment Survey” internetes kiadványai.

111

KELET-KÖZÉP-EURÓPAI GEOPOLITIKAI tanulmány

49 Az Európai Unió Tanácsa, a keleti partnerségi program: http://www.consilium.europa.eu/hu/policies/eastern-partnership/ 50 Európai Unió, Európai Bizottság: Trans-European Transport Network (TEN-T) public portal: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/site/index_en.htm 51 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról. Budapest: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft, 2011. 52 European Union, European Comisssion – http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/site/brochures_images/20150429_final_common_progress_report_final.pdf 53 Az ábra forrása: Európai Unió, Európai Bizottság honlapja: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/site/maps_upload/SchematicA0_EUcorridor_map.pdf 54 A szerzô és a Cartographia Kft. által készített saját térkép az Európai Unió Európai Bizottságának TENtec Interactive Map Viewer honlapja alapján. 55 Fleischer Tamás: Transzeurópai folyosók – A meglévôk hosszabbítgatása vagy egy összeurópai hálózat kialakítása? A délkelet-európai térség és Magyarország Európa közlekedésében: Elôadások a Balkánról. 6. Balkán-tanulmányok Központ, Európa Intézet MTA Társadalomkutató Központ. Budapest, 2006. május 16. http://www.balkancenter.hu/pdf/elemzes/fleischer.pdf 56 Az Európai Unió makroregionális stratégiáit bemutató, 2017-ben megjelent kiadványának térképe: http://ec.europa.eu/regional_policy/hu/information/publications/ 57 Az Európai Unió makroregionális stratégiái: http://ec.europa.eu/regional_policy/en/cooperation/macro-regional-strategies/ 58 Európai Unió, Európai Bizottság: TENtec Interactive Map Viewer: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/map/maps.html 59 Connecting Europe, Rhine-Danube Corridor https://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/rhine-danube_en 60 Európai Unió, Európai Bizottság, a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia: www.danube-region.eu/ 61 Európai Unió, Európai Bizottság, a Duna régióra vonatkozó uniós stratégia: www.danuberegion.eu/ 62 A szerzô és a Cartographia Kft. által készített saját térkép az IMF Direction of Trade Statistics adatai és a Magyar Nemzeti Kereskedôház információi alapján. 63 Az információk forrása a Hyperloop Transportation Technologies cég honlapja: www.hyperloop.global 64 Az ábra forrása: http://www.dailymail.co.uk/sciencetech/article-3493007/Hyperloop-comingEurope-Superfast-tube-people-continent-just-25-minutes-2020.html 65 Európai Unió, Európai Bizottság: TENtec Interactive Map Viewer: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/map/maps.html 66 Connecting Europe, Mediterranean Corridor https://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/mediterranean_en 67 Európai Unió, Európai Bizottság, az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégia: www.alpineregion.eu/

112

68 Európai Unió, Európai Bizottság, az Alpok-régióra vonatkozó uniós stratégia: www.alpineregion.eu/ 69 Záhony Logisztikai és Rakománykezelési Szolgáltató Zrt. – 2011. évi kiadvány: http://www. zahony-port.hu/prospektus/zp_2011_hu.pdf 70 https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2017/01/09/horgos-the-first-new-city-of-the-newsilk-road-becomes-a-hub-for-robots/#c1b5994245e5 71 Európai Unió, Európai Bizottság: TENtec Interactive Map Viewer: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/map/maps.html 72 Connecting Europe, North Sea – Baltic https://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/north-sea-baltic_en 73 Forbes: A Look at 7 New Cities Rising Along The New Silk Road https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2016/09/20/7-new-cities-that-are-rising-alongthe-new-silk-road/#117ed0bd1300 74 Hyperloop One, Hyperloop One’s Vision for Europe Summit: https://hyperloop-one.com/hyperloop-ones-vision-europe-summit-unveiling-9-routes-spanning-continent-part-its-global-challenge 75 A Hyper Poland honlapja: www.hyperpoland.com 76 Európai Unió, Európai Bizottság, a Balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia: www. balticsea-region.eu/ 77 Európai Unió, Európai Bizottság, a Balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégia: www. balticsea-region.eu/ 78 Az ábra forrása a Gazprom honlapja: www.gazprom.com 79 Az adatok és információk forrása a Gazprom honlapja: www.gazprom.com 80 Európai Unió, Európai Bizottság: TENtec Interactive Map Viewer: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/map/maps.html 81 Connecting Europe, Baltic-Adriatic Corridor https://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/baltic-adriatic_en 82 Slawomir Debski elôadásanyaga: https://twitter.com/slawomirdebski/status/879437089162629121 83 The Polish Institute of International Affairs: www.pism.pl 84 LNG World News www.lngworldnews.com 85 Polskie LNG S.A. http://en.polskielng.pl 86 LNG Terminal Krk – LNG Croatia LLC – www.lng.hr 87 Gas Transmission Operator Gaz-System S.A. http://en.gaz-system.pl/nasze-inwestycje/integracja-z-europejski-systemem/korytarz-polnoc-poludnie/ 88 BIZNESALERT – www.biznesalert.pl http://biznesalert.com/polish-briefing-eu-grant-agreement-poland-slovakia-gas-interconnection/ 89 Európai Unió, Európai Bizottság: TENtec Interactive Map Viewer: http://ec.europa.eu/transport/infrastructure/tentec/tentec-portal/map/maps.html 90 Connecting Europe, Orient/East-Med Corridor https://ec.europa.eu/transport/themes/infrastructure/orient-east-med_en 91 http://www.origo.hu/itthon/20171128-megkezdodott-a-budapest-belgrad-vasutvonalfelujitasanak-szerbiai-szakasza.html

113

92 Pireus Port Authority S.A. www.olp.gr/en/ 93 PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet (2016): A pireuszi kikötô geopolitikai jelentôsége Kína számára: http://www.geopolitika.hu/hu/2016/07/08/a-pireuszi-kikoto-geopolitikai-jelentosege-kina-szamara/ 94 Henry Kissinger: Kínáról. Antall József Tudásközpont, Budapest, 2014. pp. 47. 95 Go wiki honlap – Alapelvek és aranyszabályok – http://gowiki.hu/index.php?title=Alapelvek

114