HUG Magazin 2018 - 3. szám (№11)

2018

1

2

3

4

HUNGARIA N G EOPOLITICS

A mostani (11.) számunkban Eurázsia összekötő vonalai mentén utazunk a Gyöngy-folyó delta fejlesztési övezetétől, az északi-sarki Új Selyemútig.

Olvashatunk az új Eurázsia kihívásairól: Kína és Kelet-Közép-Európa összekapcsolódásáról, az ökológiai civilizációtól a negyedik ipari forradalomig.

Térben és időben az Új Heartland területén!

HUNGARIAN GEOPOLITICS

HUG 2018 3

gyöngy-folyó delta shenzhen – a kínai sikertörténet selyemút az északi-sarkon india és az új selyemút 16+1 jegybankelnöki találkozó budapesten 2018/III.

ISSN 2498-647X

közép-európai idő a földrajz szerepe az új világrendben szárazföldi vs. tengeri kereskedelem

1

ELŐSZÓ

Eurázsia hajnala 2018 nyarán az EU és Kína vezetői csúcstalálkozón gyűltek össze Pekingben, hogy az EU-Kína összeköttetést méltassák. Kínának az „Egy Övezet, Egy Út” tervében – amely a 21. század legfontosabb geostratégiai programja – szerepel, hogy összekösse Európa és Kelet-Ázsia kereskedelmi, gazdasági, kulturális, oktatási, technológiai és tudásvilágát, összefonva a hatalmas, jelenleg kialakulóban lévő új Eurázsiát.

Egyre több geostratéga látja úgy, hogy egy összetartó Eurázsia kulcsfontosággal bír a kialakulóban lévő új világrendben. Valójában Eurázsia soha nem tűnt el, ahogy ezek a gondolatok sem újak. Több mint száz évvel ezelőtt Halford John Mackinder, a geopolitika szülőatyja Eurázsiát helyezte a nemzetközi kapcsolatok középpontjába.

Eurázsia új szerepével kapcsolatban a legeredetibben Robert Kaplan fogalmaz Visszatérés Marco Polo világába című új könyvében. Az amerikai újságíró meglátása szerint Eurázsia új kapcsolódásai, utak, vasutak, gázvezetékek, optikai kábelek formájában, azt jelentik, hogy a régi területi kategóriák, mint Közép-, Kelet- vagy Dél-Ázsia egyre kevesebb értelemmel bírnak. A globalizáció, a technológiai fejlődés és a földrajz kölcsönhatásából az eurázsiai szuperkontinens egy változékony, de megfogható egységgé válik. Eurázsia olyan értelmet nyer, amellyel korábban nem rendelkezett.

2

ezen belül Magyaroroszág is prioritásként szerepel a jövő térképén. Nem véletlen az sem, hogy a világ legjobb 50 egyetemi listájában szereplő sanghaji Fudan Egyetem vezetői október eléjén Budapesten az újonnan átadott Bölcs Várban írták alá azt az együttműködési megállapodást, melynek keretében a Fudan Egyetem a Magyar Nemzeti Bank szakmai támogatásával a Budapesti Corvinus Egyetemen indítja el MBA kettős diplomát adó képzését, Európában elsőként.

Egy hónapra rá pedig szintén a Bölcs Várban találkoztak a 16 kelet-közép-európai országok és Kína jegybankelnökei, hogy további együttműködéséket alakítsanak ki.

A mostani 11. számunkban Eurázsia összekötő vonalai mentén utazunk és olvashatunk érdekes cikkeket a Gyöngy-folyó delta fejlesztési övezettől, az északisarki Új Selyemútig, tengeri és vasúti közlekedés kihívásairól Kína és Kelet-Közép-Európa vasúti összeköttetéseiről, az ökológiai civilizációtól a negyedik ipari forradalomig. Térben és időben az Új Heartland területén!

Ez egy olyan világ, amit a XIII. századi utazó Marco Polo is ismert – ahogy Kaplan új könyvének címe is sugallja, és most magyarul is megjelent a Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában. Kína felismerte, hogy a kereskedelem jobb fegyver a kardnál, és így képes uralni Eurázsia multikulturális egészét. A szuverenitások megsokszorozódnak, a városállamok pedig virágoznak – mint Sanghaj, Szingapúr, Dubai, vagy Marco Polo idején Bukhara.

Tisztelettel:

Egy másik, napokban megjelent könyv, a portugál Bruno Macaes: Eurázsia Hajnala – Egy új világrennd nyomában címmel egyenesen azt állítja, hogy a 21. század Eurázsia évszázada lesz. Macaes fő mondanivalója, hogy Eurázsia önmagában is egy összetett világ, de az új szuperkontinens mégis egyensúlyteremtő erővel bír. Kína számára Kelet-Közép-Európa, és

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő

Tartsanak velünk, jó olvasást és izgalmas felfedezést kívánva.

3

TARTALOMJEGYZÉK 8 16

A Gyöngy-folyó delta: lehetőségek és kihívások A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: A Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd

26

Shenzhen – A kínai sikertörténet

38

Hainan: a reformok elmélyítésének színhelye

46

Hongkong elmúlt 20 éve – ígéretek és valóság

122

A földrajz jelentősége a 21. század multipoláris világrendjében

132

Magyarország mint a BRI együttműködés úttörője

136

A Kína és Európa közötti vasúti teherszállítást üzemeltető vállalatok

144

Belt and Road Forum 2018

148

Új világrend konferencia: integráció és multipolaritás

156

„Egy Övezet, Egy Út” projekt

162

Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem

168

A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei

176

Az ökológiai civilizáció tudományos megalapozása

56

Selyemút az Északi-sarkon

66

India és az „Új Selyemút”

76

Chabahar: merre billen a mérleg nyelve?

90

Az Atlantic Council Silk Road 2.0

106

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján

196

Könyvajánló

114

Közép-európai idő

198

Graham P. Chapman: The geopolitics of South Asia

A Gyöngy-folyó delta: lehetőségek és kihívások

6

7

A Gyöngy-folyó delta: lehetőségek és kihívások

1. ábra. Gyöngy-folyó delta tizenegy városa és fontosabb adatai 2016-ból

Szerző: Eszterhai Viktor

A Gyöngy-folyó delta az elmúlt évtizedekben Kína és a világ gyáripari központjává vált. A kínai kormány reményei szerint a régió városai a közeljövőben egy olyan egységes városi régióvá fejlődnek, ami a világgazdaság vezető centrumává válhat.

A tanulmány sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek elősegítik a Gyöngy-folyó delta városainak további integrációját és azokat, amelyek megoldandó kihívást jelentenek.

Bevezetés A Gyöngy-folyó delta – Kína exportra termelő ipari központja – tizenegy várost foglal magában: Hongkongot (Xianggang), Makaót (Aomen), Kantont (Guangzhou), Shenzhent, Zhuhait, Foshant, Zhongshant, Dongguant, Zhaoqinget, Huizhout és Jiangment.

A tizenegy város összlakossága 68 millió fő, ami közel megegyezik a világ 20. legnépesebb országának, Thaiföldnek a népességével (68,9 millió fő). A régió legnagyobb városa Kanton 14 millió fővel, amelyet Shenzhen követ 11,9 millió fővel, de négy további város is jellemzően ötmillió főnél nagyobb lakossággal rendelkezik, míg a legkisebb népességű a világ egyik legsűrűbben lakott városa, Makaó (645 ezer fő). (1. ábra) A régió bruttó gazdasági teljesítménye nominál értéken 2016-ban meghaladta a 1.387 milliárd USDt. A Gyöngy-folyó delta gazdasági erejét jól tükrözi, hogy míg Kína lakosságának csak 5%-ával rendelkezik, gazdasági teljesítményének több mint 10%-át állítja elő, amely önmagában a világ 12. legerősebb nemzetgazdasága lenne, meghaladva Oroszország gazdasági erejét (1283,2 milliárd USD).A régió egy főre jutó bruttó gazdasági teljesítménye nominál értéken 2016-ban 20.412 amerikai dollár volt, amely megközelítőleg megegyezik Szaúd-Arábia értékével

8

(20.029 USD/fő). Míg az elmúlt években a Kínával foglalkozó szakirodalom egyik központi kérdése, hogy az ország elkerülheti-e a közepes jövedelmű országok csapdáját, a Gyöngy-folyó delta térsége már elérte a fejlett országok szintjét. Természetesen a régió városai között hatalmas különbségek vannak, míg a legfejlettebb városokat Makaó (69.370 USD/ fő), Hongkong (43.742 UDS/fő) és Shenzhen (25.206 USD/fő) képviseli, a másik végletet Jiangmen (8.036 USD/fő) és Zhaoqin (7.706 USD/fő) jelenti.

A következőben a tanulmány sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek elősegítik a Gyöngy-folyó delta városainak lehetséges további integrációját és azokat, amelyek kihívásként jelennek meg és hátráltatják a kapcsolatok elmélyülését.

Célok és politikai törekvések A Gyöngy-folyó delta egységesülését megvalósítani hivatott kezdeményezés hivatalosan a 13. ötéves tervben (2016-2020) került először megfogalmazásra. 2017 márciusában a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke, Li Keqiang megerősítette, hogy

a tervek megvalósítását a kormány prioritásként kezeli. Ennek megfelelően 2017 júliusában a tervezésben és kivitelezésben kulcsszerepet játszó Nemzeti Fejlesztési és Reform Bizottság, Guangdong tartomány, valamint Hongkong és Makaó aláírták a megvalósításról szóló egyezményt, amely lényegében a kezdeményezés kezdődátumának tekinthető.

Valójában a nagyszabású terv nem előzmény nélküli.

A kezdeményezés háttérét a Nemzeti Reform Bizottság 2009-es “Outline of the Plan for the Reform and Development of the Pearl River Delta Region (20082020)" javaslata, valamint egy 2011-es tanulmány jelentette: “The Action Plan for the Bay Area of the Pearl River Estuary”, amelyet Hongkong, Makaó és Guandong tartomány szakértői jelentettek meg.

Mindkét dokumentum az együttműködésben rejlő lehetőségekre igyekezett a döntéshozók figyelmét felhívni.

Az ambiciózus kezdeményezés központi eleme, hogy elmélyítse a régió városai közötti kooperációt, egy világszínvonalú városklasztert létrehozva, ami 2030-ra vezető szerepet töltene be a legfejlettebb feldolgozóiparban, az innovációban, a szállításban és logisztikában, valamint a kereskedelem és pénzügy területén. A lefektetett célok könnyen elérhetőnek tűnnek. Guangdong tartomány jelenleg is Kína és

egyben a világ legfontosabb feldolgozóipari központja. Shenzhen és Hongkong teherszállítás tekintetében a világ legfontosabb kikötői közé tartozik, míg Kanton és Hongkong nemzetközi jelentőségű légi csomópont. Végül Hongkong a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja, míg Shenzhen - Sanghaj után - Kína második pénzügyi centruma, már most szorosan kapcsolódva Hongkonghoz (pl. tőzsde összekötése). A városklaszter kialakulását segíti a városok között létrejött jelentős specializáció, így az együttműködésük elvi szinten gazdasági növekedést támogató előnnyel jár.

• Hongkong a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja, és világszínvonalú szolgáltatásokkal rendelkezik. Fontos egyetemi központ Ázsiában (University of Hongkong, Chinese University of Hongkong), de nemzetközileg is jelentős a kreatív iparágak – például a filmipar – területén. Hongkong pénzügyi intézményei fontos támogató szerepet nyújthatnak a tömörülés további városainak a befektetéseihez. Nem lebecsülendő, hogy a város világlátott, jól képzett és angolul beszélő réteggel rendelkezik, mely támogatás elengedhetetlen, hogy a Gyöngy-folyó delta betöltse a hozzá fűzött reményeket. A város ugyanakkor az elmúlt években kénytelen azzal szembesülni, hogy viszonylag

9

A Gyöngy-folyó delta: lehetőségek és kihívások

2. ábra. A Gyöngy-folyó delta a Föld legjelentősebb várostömörüléseivel összehasonlítva

Népesség Gazdasági teljesítmény (millió USD) Egy főre jutó gazdasági teljesítmény Terület ezer km2

Gyöngy-folyó delta 66,7

New York-i agglomeráció 23,4

San Franciscoöböl 7,2

Tokiói-öböl

1.334

1.614,6

712,8

1.783,5

20.000

69.000

99.000

41.000

56,0

17,4

17,9

36,8

43,5

A központi tervek célja, hogy a Gyöngy-folyó delta a világ egyik vezető városi régiójává váljon. A Gyöngy-folyó delta adatait összevetve a Föld legjelentősebb várostömörüléseivel, mint San Francisco, New York vagy a Tokió-öböl, megállapítható, hogy a lakosságszám és a teljes gazdásági teljesítmény tekintetében már most hasonló nagyságrendet képvisel, de a fejlettség tekintetében továbbra is jelentősen elmarad. Kína dinamikusabb növekedési pályájának köszönhetően azonban a közeljövőben a Gyöngy-folyó delta várhatóan a gazdasági fejlettség tekintetében is felzárkózik egyes rivális városi klaszterekhez. keveset (a GDP 1,1%-át) költ K+F-re, elmaradva a jóval innovatívabb Shenzhen-től és Kantontól.

• Makaó meghatározó szektorai a szerencsejáték és a turizmus (pl. konferencia), de lényegében mindenből behozatalra szorul.

• Kanton Guangdong tartomány fővárosaként hagyományosan a helyi politikai, gazdasági és közlekedési központ. Gazdasági életében meghatározó a sokszínű ipar, de a szolgáltató szektor is egyre jelentősebb szerepet tölt be. A városban Kína vezető egyetemei közül megtalálható a Sun Yat-sen University és a South China University of Technology.

• Shenzhen az első szabadkereskedelmi övezetként sokáig az exportra termelő feldolgozóipar központja volt, amely az elmúlt években a kínai high-tech szolgáltatások és feldolgozóipar központjává vált, otthont adva több nemzetközi szinten is ismertté vált vállalatnak, mint a Huawei, a ZTE, a BYD stb.

Shenzhen 2017-ben a bruttó gazdasági termékének 4,1%-át fordította a K+F-re, amely az államok szintjén csak Dél-Korea értékeivel hasonlítható össze. Mindezek ellenére a felsőoktatásban és az egészségügyi szektorban még mindig van lehetőség fejlesztésre.

• Zhuhai fő gazdasági tevékenységét a feldolgozóipar (elsősorban az elektronikus berendezések és gépek gyártása) adja. A Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd megnyitása után valószínű, hogy a város gyorsabb növekedést fog tapasztalni, elsősorban a szolgáltatások terén, amelyek egy része várhatóan Hongkongból és Makaóból helyezi át a székhelyét.

10

• Foshan Kína egyik legfontosabb exportkikötője pl. elektronikai cikkek, háztartási gépek, textíliák, műanyag, bőr és ruházati cikkek stb. tekintetében.

Iparában a könnyűipar dominál.

• Zhongshan egy üdülő- és szabadidős központ.

A Hongkong-Zhuhai-Makaó híd megnyitása után nagyban nő az elérhetősége. Központi fekvését tovább erősíti majd a Shenzhen-Zhongshan híd átadása.

• Dongguan korábban a kis és közepes méretű kön�nyűipari vállalatokról volt híres, mára egyre inkább a magas hozzáadott értékű vállalatok termelési hátterét biztosítja.

biztosítja. A közúti kapcsolat megteremtése szempontjából kulcsfontosságú az öböl két oldalának hidakkal való összeköttetése. A tervekben több nagyméretű, többsávos közúti híd szerepel: a Hongkong-Macau-Zhuhai híd, mely 2018-ban kerül átadásra (15,9 milliárd USD értékben); a ShenzhenZhongshan híd, melynek építése 2017-ben kezdődött meg (6,6 milliárd USD tervezett költséggel).

Emellett megkezdődött valamennyi résztvevő város nagysebességű vasúti kapcsolattal való összeköttetése – amely egyben jelentős kapacitásokat szabadít fel a korábbi vonalakon a teherszállítás számára –, valamint tervben van a szomszédos városok metróhálózatának összekapcsolása is.

Új Terület szabadkereskedelmi zóna. Mindezek sikerességét a jelenlegi fázisban még korai lenne megítélni.

Mindemellett egy hosszútávú politikai célja is van a projektnek: hogy elősegítse Hongkong és Makaó teljes integrációját Kínába. Hongkong 1997-es visszakerülését követően Kína ígéretet tett, hogy ötven évig megtartja részleges politikai önállóságát és társadalmi-gazdasági berendezkedését. Később ez a minta Makaó visszacsatolásakor (1999) is példaértékű lett, melynek eredményeként jött létre a sajátos politikai helyzet Kínában az ún. „egy ország, két rendszer” formula. A két város a megállapodás

A nagyszabású infrastrukturális projekteken túl központi támogatással igyekeznek az innováció, a fejlett feldolgozóipar, a logisztika és pénzügy területén is elmélyíteni a kooperációt. Ezek sorába tartozik a Shenzhen és Hongkong által tervezett és építés alatt álló Lok Ma Chau Loop Innovation and Technology Park, vagy Shenzhen új Qianhai negyede, amely egyfajta „pénzügyi szabadkereskedelmi zónaként” fogható fel, illetve a Kanton Nansha

értelmében különleges igazgatású terület, nagyfokú autonómiával (pl. önálló törvényhozói, végrehajtói szervek, független bíróság). Mindezek miatt egyes körök – elsősorban Hongkongban – úgy tekintenek a projektre, mint önállóságukat veszélyeztető fenyegetésre. Jelentős feszültséget jelentett például a Shenzhen-Hongkong gyorsvasúti szakasz határmenti jegyellenőrzést kiiktató gyakorlata, amelynek célja egyes hangok szerint Hongkong autonómiájának a csorbítása és nem a menetidő csökkentése volt.

3. ábra. Gyöngy-folyó delta fontosabb nagyvárosai

• Zhaoqing egy történelmi és kulturális város, jelentős regionális turisztikai központ.

• Huizhou az elektronikai gyártás és a petrolkémiai ipar központja.

• Jiangmen Kína egyik vezető textil- és ruházati ipari központja.

A városi specializáció elvileg biztosítja a fokozott piaci hozzáférést, javítja a vállalati szinergiákat és a szakértők, a kutatási eredmények és az ismeretek hatékonyabb áramlását.

A városok közötti kapcsolatok valódi elmélyülése nem képzelhető el a jobb összeköttetést biztosító infrastruktúra nélkül. A jelentős központi forrást igénylő, nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési tervekben nincs hiány. A városok között a kapcsolat alapját egy egységes közút- és vasútrendszer

11

A Gyöngy-folyó delta: lehetőségek és kihívások

Az optimistább vélemények szerint a Gyöngy-folyó delta integrációja alkalmas a bizalom erősítésére, és az ezzel szembeni ellenséges magatartás nem Hongkong és Makaó érdeke.

A pekingi kormány hangsúlyozza, hogy a Gyöngy-folyó delta kezdeményezés kiegészíti Kína nagy külpolitikai zászlóshajó kezdeményezését, az „Egy Övezet, Egy Utat”. Az „Egy Övezet, Egy Út” tengeri ágának, az ún. „Tengeri Selyemútnak” ugyanis természetes csomópontja lehet a régió, tovább mélyítve Kína kapcsolatát a délkelet-ázsiai országokkal. Nem feltétlen egyértelmű azonban, hogy ez a törekvés mit is jelent pontosan a Gyöngy-folyó delta számára, hiszen a régió hagyományosan szoros kapcsolatot ápol Délkelet-Ázsiával, mindenekelőtt a régióban élő kínai kisebbség révén.

A régió ráadásul korábban is Kína kapujának számított, így a helyi vállalatoknak nem feltétlen a külföldi, hanem a dinamikusan növekvő fogyasztás miatt a hazai piacban látják a növekedési lehetőséget.

Kihívások Bár a Gyöngy-folyó delta egy országhoz tartozik, több tekintetben is erősen megosztott, komolyan érintve a termékek és szolgáltatások, a munkaerő, a tőke és információ áramlását. Mindenekelőtt létezik egy jelentős politikai megosztottság, amelynek szimbóluma a már említett „egy ország, két rendszer”. Másodszor a régióban három pénznem van, a jüan mellett a Hongkongi dollár és a makaói pataka. Harmadszor Hongkongban és Makaóban biztosított a tőke szabad áramlása, szemben a szárazföldi területekkel, ahol továbbra is korlátozások vannak érvényben. Negyedszer Hongkong és Makaó szabadkikötők, önálló vámterületet képeznek Kína mellett. Az információ áramlása fölött Kína kontrollt kíván gyakorolni, amely jelentős különbség Hongkong és Makaó gyakorlatával szemben. Végül továbbra sem létezik egy egységes és működő adminisztratív intézmény, amely összefogja a régiót, így marad a városok önálló tervezése és döntéshozatala, amely óhatatlanul a szükséges lépések kevéssé hatékony összehangolását fogja eredményezni. A felsorolt kérdésekben egyes projektek megvalósítása tekintetében (pl. Qianhai, Nanshan stb.) történtek lépések, de átfogó szakpolitikai és szabályozási egységesítés már csak Hongkong és Makaó eltérő álláspontja és érdekei miatt sem merült fel.

Mindezen okokból a Gyöngy-folyó delta nem hasonlítható a már korábban említett versenytársaihoz,

12

mert azok nem rendelkeznek ilyen erős megosztottsággal. A megosztottság jelentős problémákat gördít tehát a munkaerő és a tőke szabad áramlása elé, melyek viszont elengedhetetlenek a gazdasági egységesülés szempontjából (mint ahogy azt az EU példája is mutatta).

A további kritikák szerint a régió akkor lenne képes a globális versenytársakkal megküzdeni, ha nemzetközileg is vonzóvá válna a tehetséges és kreatív emberek számára. A külföldi munkavállalók számára Kína jelenleg nehezen kiismerhető, a nyugatitól eltérő jogrenddel és átláthatatlan szabályokkal rendelkezik, ami komoly visszatartó erő.

A nagyobb összekötöttség komoly kihívás elé állítja a régió szegényebb városait. Először is: a komparatív hátrányban lévő városokban állandósulhat a lemaradás. Másodszor: azok a városok, amelyek jobb bérekkel és életszínvonallal rendelkeznek, elcsábítják az innovatív és fiatal munkaerőt, egyfajta „agyelszívást” megvalósítva. A gazdagabb városok gazdasági koncentrációja így várhatóan tovább növeli a városok között már amúgy is jelentős különbségeket.

A központi kormánynak erre a problémára valamilyen megoldást kell találnia.

Végül a kínai kormánynak indokolnia kell, hogy a városi együttműködést elmélyítő, de rendkívül nagy anyagi erőforrásokat igénylő beruházásokat miért Kína egyik leggazdagabb területére költi és nem az arra sokkal jobban rászoruló középső és nyugati régiókra. Mindez tovább mélyíti a Kínán belüli regionális különbségeket, melynek leküzdése viszont épp a kormány egyik központi célkitűzése. Összefoglalás A Gyöngy-folyó térsége méretei alapján már most is a világ legfontosabb várostömörülései közé tartozik, ami a kedvező gazdasági kilátások miatt a jövőben várhatóan tovább fog erősödni. A régió szempontjából a legfontosabb kérdést az jelenti, hogy mennyire sikerül elmélyíteni a városok közötti integrációt.

A városok közötti eltérő specializáció, a jelentős infrastrukturális beruházások és a politikai akarat az együttműködést elősegítő tényezők, míg a termékek és szolgáltatások, a munkaerő, a tőke és információ áramlását akadályozó jelentős belső megosztottság, a városok közötti különbségek és a kínai jogrendszer hiányosságai leküzdendő kihívást jelentenek.

13

A Gyรถngy-folyรณ delta vรกrosainak integrรกciรณja

14

15

A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: a HongKongZhuhai-Makaó-híd

Szerző: Gere László, Zoltai Alexandra

Kína egyik gazdasági motorja a Gyöngy-folyó deltájának várostömörülése, mely ma már egyes értelmezések szerint a világ legnagyobb megavárosa. A régió az elmúlt évtizedekben rendkívüli gazdasági növekedésen ment keresztül, az ország egyik legfontosabb kereskedelmi és ipari központjává vált, és várhatóan ezek a tendenciák a jövőben is folytatódni fognak. A gazdasági lehetőségek megfelelő kiaknázásának egyik kulcsa a szakértők szerint – a nemzetközi tapasztalatok alapján – a városok közötti szorosabb együttműködés és integráció lehet. E tekintetben komoly és előremutató törekvések körvonalazódnak, aminek legújabb, kézzelfogható eredménye a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd megépülése lesz.

A Gyöngy-folyó deltája Az 1970-es évek végén Deng Xiaoping által meghirdetett reform és nyitás politikának köszönhetően Kínában hatalmas fejlődés és gazdasági növekedés ment végbe. Ez az egyetlen ország, amely az elmúlt 30 év során fenn tudta tartani a kétszámjegyű éves növekedést.

A gazdasági fejlődés azonban nem volt egységes az országban; az első területek, amelyek a reformok hatására gyors növekedésbe kezdtek, a Különleges Gazdasági Övezetek voltak (Special Economic Zones – SEZ).

Az első négyet az 1980-as években alapították meg, amelyből három város található Guangdong tartományban, és ezen belül is kettő a Gyöngy-folyó deltájában: Shenzhen és Zhuhai.

Gazdasági szerepe A Gyöngy-folyó deltája a legdélebbi a három fő kínai partmenti gazdasági centrum közül. A legészakibb a hármasból a Peking-Tienjin-Bohai tengely, melynek

16

mintegy tíz város a tagja, össznépességük 100 millió fő, GDP-jük pedig 1300 milliárd USD, középen pedig a Jangce-folyó torkolatának agglomerációja, élén Sanghajjal, mintegy 130 millió főt tömörítve, és éves szinten 2000 milliárd dolláros GDP-t előállítva. Ebben a három klaszterben él a kínai lakosság több mint egyötöde (21%), a GDP 40%-át itt termelik.

A nyitás óta eltelt több mint 30 évben a Gyöngy-folyó deltája mint „kísérleti terep” vezető szerepet töltött be a piacorientált reformok megvalósításában, már viszonylag korán kialakította a szocialista piacgazdaság kereteit, ennek következtében pedig egész Kínában a legjelentősebb kereskedelmi régióvá vált, az ország legteljesebb piaci rendszerével. Földrajzi helyzetéből fakadóan is ez a régió a leginkább exportvezérelt, az export hányada itt a legmagasabb. A korábban elmaradott agrárrégióból világszintű gyáripari központtá vált, jelenleg pedig Kína társadalmi-gazdasági fejlődésének legfontosabb motorja, GDP-je több mint 1200 milliárd USD, ami nagyobb, mint egész In-

donéziáé, a GDP-növekedés üteme pedig 12% volt az elmúlt évtizedben. A térség 2008-ban megfogalmazott, 2020-ig szóló középtávú fejlesztési dokumentuma további fejlődési lehetőségeket vízionál a várostömörülés számára: még mindig jelentős potenciál rejlik az iparosodás, az informatikai rendszerek fejlődése, az urbanizáció, a piacosodás és a nemzetköziesedés előrehaladásában. Ennek következtében fel fog gyorsulni Guangdong tartomány, Hongkong és Makaó gazdasági integrációja (melyre jó példa a most épülő híd is), és különösen az elmúlt évtizedek fejlődése következtében tapasztalt robbanásszerű növekedés jelentős versenyelőnyöket ad a térség számára a regionális piacon.

A régió nemzetközi szinten versenyképes növekedési területei: • Gyáripar: rendkívül versenyképes könnyűipar és technológia-alapú gyáripar; az összeszerelő üzemek és high-tech elektronikai termékek vezető helyszínei találhatók itt.

• Szállítás: a tengeri és légi szállítás egyik legnagyobb piaca globális szinten, elsősorban vezető ipari és exportáló szerepéből adódóan.

• Kereskedelmi szolgáltatások: a Nagy-Gyöngy-folyó delta régió (ez a meghatározás tartalmazza hivatalosan Hongkongot és Makaót is) a szárazföldi Kína egyik legnagyobb kereskedelmi szolgáltató-központja: kereskedelem, beszerzés, árufuvar-továbbítás, logisztika stb. koncentrálódik a területén; meglehetősen vonzó régió a transznacionális vállalatok vételi és beszerzési irodái számára.

• Digitális innováció: e tekintetben kiemelkedő Shenzhen városa, Kína „Szilícium-völgye”, vagy a „Szilíciumdelta”: célja, hogy globális innovációs csomóponttá váljon, amire minden esélye meg is van, például Kínán belül messze innen érkezik a legtöbb benyújtott szabadalmi kérelem. Olyan nagyvállalatok központja, mint a Tencent, a Huawei, a OnePlus, a BYD, a TP-Link, vagy a ZTE. Bár a térség felemelkedésében nagy szerepet játszott az ipar, és az összeszerelő üzemek megtelepedése (elsősorban a nagyszámú olcsó munkaerőnek köszönhetően), ma már a harmadik gazdasági ágazat, a szolgáltatási szektor adja a GDP nagyobb részét, a növekedési ütem tekintetében pedig még egyértelműbben vezet a tercier szektor (1. ábra). Az elemzők pedig kiemelik, hogy a további növekedés legfontosabb tényezői a már korábban említett integráció mellett a diverzifikáció, valamint az innováció.

1. ábra: A Gyöngy-folyó delta GDP-jének ágazati megoszlása 1978 és 2013 között (milliárd USD

Guangdong tartomány számokban: •1 00 millió feletti lakosságszám •a többség a Hongkongban is használt kantoni nyelvet beszéli •K ína GDP-jének 11 százalékát adja (ezzel 2016-ban 26 éve folyamatosan a legnagyobb gazdasági teljesítményű kínai tartomány volt) •K ína kereskedelmének 26 százaléka itt megy végbe, Kína legnagyobb exportbázisa •S henzhen és Hongkong rendelkezik a világ harmadik és ötödik legforgalmasabb kikötőjével •a shenzheni tőzsdepiaci kereskedelem globálisan a nyolcadik, azonban ha a hongkongival egybevesszük, akkor a harmadik helyen áll •a Gyöngy-folyó deltája és Hongkong együttesen a világ legnagyobb városi bankklasztere lesz 2025-re, az összes bevételi lehetőségük mintegy 185 milliárd USD-t tesz majd ki Forrás: HSBC – Pearl River Delta: Factbook, World Shipping Council

Urbanizációs folyamatok Kínában a gazdasági fejlődés beindította az urbanizáció folyamatát is, 1980-ban 190 millió ember (19,4%) élt városokban, 2010-re pedig már 636 millió (47,0%).

A becslések szerint 2050-re ez a szám eléri a 1038 milliót, ami a lakosság 73,2 százalékát jelenti. Az urbanizáció Kínában nemcsak a városi lakosság gyors növekedésében mutatkozott meg, hanem központi fontosságú

17

A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: a HongKong-Zhuhai-Makaó-híd

2. ábra: A Gyöngy-folyó deltájának népsűrűsége és infrastruktúrája a 2017 márciusában elérhető adatok alapján.

Forrás: The Economist

és fejlődés páratlan lehetőségeit kínálják, és amelyek egyre jelentősebb szerepet játszanak határaikon mes�sze túlnyúlóan is a gazdasági folyamatokban. Példaként itt is a Gyöngy-folyó deltája jelenik meg, továbbá a brazíliai São Paulo–Rio de Janeiro várospár, illetve a Mumbai–Delhi ipari folyosó Indiában.

3. ábra: A Nagy-Gyöngy-folyó delta városainak lakosságszáma 1980-ban és 2015-ben (fő).

Adatok forrása: population.city

A reformok hatására Kínában, főként a tengerparti részeken hatalmas mértékű fejlődés ment végbe a külföldi tőke beáramlásával, ami a régiók urbanizációjával járt együtt. Kína nyitott kapuk politikája a Gyöngy-folyó deltájára volt az egyik legnagyobb hatással, az itt található városok lakossága és területe egyaránt jelentősen nőtt. A megaváros tervének hatására további növekedés várható. Látványos változás a delta nyugati felén jósolható, amelynek a jelenleg épülő HongkongZhuhai-Makaó-híd fontos része lesz. Az 1990-es években tervként létező, azonban mindezidáig meg nem valósult híd most megépül, és jelentősen fellendítheti az ott lévő városok gazdaságát.

A Projekt áttekintése

városok kialakulásában is. A Gyöngy-folyó deltájának területén ment végbe az emberiség egyik leggyorsabb urbanizációja: az 1979-ben még mezőgazdasági terület mára már a globális kereskedelem egyik központjává nőtte ki magát. 2008-ban Kína bejelentette, hogy Guangzhou, Shenzhen, Dongguan, Zhaoqing, Foshan, Huizhou, Jiangmen, Zhongshan és Zhuhai városait a Gyöngy-folyó deltája körül egy nagy megavárossá kívánja alakítani, ehhez pedig komoly infrastrukturális projektek kezdődtek városszerte. A 2000-2010 közötti, kelet-ázsiai urbanizációs folyamatokat vizsgáló tanulmány szerint amennyiben a Gyöngy-folyó deltájának várostömörülését egy településnek tekintjük (mint ahogy az a kínai szándékból következik), akkor ma ez a világ legnagyobb városi agglomerációja, letaszítva a már régóta első helyen álló tokiói várostömörülést.

A megavárosok tipizálása során is egy kategóriába sorolja a két városrégiót a tanulmány, ezzel is legitimálva

18

a sorrendváltást (ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az ENSZ városodási trendekkel foglalkozó jelentése, a World Urbanization Prospects még mindig a tokiói várostömörülést tekinti legnagyobbnak): fragmentált városi területekként hivatkozik rá, melynek jellemzője, hogy nincs domináns központi település az agglomerációban, ehelyett egy kiterjedt városrégióról van szó, ahol egyik város területe sem éri el az összterület 50%-át. Ilyen tipikus többközpontú városrégiók a Gyöngy-folyó deltája mellett a fülöp-szigeteki manilai várostömörülés (mely 85 önkormányzatot tömörít), illetve a tokiói agglomeráció is (mintegy 240 önkormányzattal hét prefektúrából). Az ENSZ-HABITAT 2016-os, globális urbanizációval foglalkozó tanulmánya kiemelt figyelmet fordít az úgynevezett megarégiókra, azokra a nagyvárosok szoros együttműködésével létrejövő régiókra, melyek intenzív foglalkoztatási és tudásmegosztási hálózataik révén a gazdasági jólét

4. ábra: A HZMB projekttel kapcsolatos létesítmények terve.

Forrás: http://www.hzmb.hk/eng/index.html

Központi híd (Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd/HZMB) Feladata, hogy összekösse Hongkong Különleges Igazgatású Területet Zhuhai szárazföldi Kína Guangdong tartományában lévő várossal és Makaó Különleges Igazgatású Területével. Fő célja, hogy biztosítsa az utazók és áruk áramlását Hongkong, szárazföldi Kína és Makaó között, egy olyan új közlekedési lehetőség létrehozásával, amely szárazföldi kapcsolatot teremt a Gyöngy-folyó keleti és nyugati partja között. Megépülésével még szorosabb lenne a három helyszín gazdasági összeköttetése, továbbá a terület fenntartható fejlődéséhez is hozzájárulna a híd.

Hongkongi Bekötőút Ez a bekötőút jelentené az összekötőpontot a központi híd és a tervezett Hongkongi Határátkelő Létesítmény között. A 12 kilométer hosszú, kétszer háromsávos útszakasz a központi híd hongkongi határa és a hongkongi repülőtér-sziget északkeleti részén tervezett határátkelő között húzódik majd. A projekt része lesz többek között alagút, védőgát, közlekedési csomópontok és egyéb létesítmények megépítése is.

Hongkongi Határátkelő Létesítmény A közlekedési csomópontként is szolgáló létesítmény fő feladata többek között az áruk vámoltatása és az utazók áthaladása lesz az új híd használatával.

A helyszín biztosítására egy 150 hektáros mestersé-

ges szigetet alakítanak ki, ami magában foglalja 130 hektáron a határátkelőt és 20 hektáron a Tuen Mun – Chek Lap Kok bekötőút földnyúlványát, így kiegészítve a Hongkongi Nemzetközi Repülőtér északkeleti felét. Földrajzi elhelyezkedéséből adódóan egy nagyon kényelmes közlekedési csomópontot jelent majd (repülő, komp, metró), mivel közvetlenül a nemzetközi repülőtér mellett helyezkedik el és közel fekszik Tung Chung Új Területeken lévő városhoz. Ennek a

19

A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: a HongKong-Zhuhai-Makaó-híd

csomópontnak a kialakításával olyan együttműködés jön létre, ami a mindenkori hongkongi gazdaság fejlődését segíti elő.

Tuen Mun – Chek Lap Kok Bekötőút Stratégiai összeköttetést biztosít az Új Területek északnyugati felével, a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd, a Hongkongi Határátkelő Létesítményével, ÉszakLantauval és a Hongkongi Nemzetközi Repülőtérrel.

Az új bekötőút tervezett hossza 9 kilométer, amit egy északi és egy déli részre osztanak fel. A déli bekötő biztosítja majd az összeköttetést az Észak-Lantau autópálya (Tai Ho) és a határátkelő (a Hongkongi Nemzetközi Repülőtért északkeleti része) között. Az északi bekötő pedig az Új Területeken lévő Tuen Munt kapcsolja össze a határátkelővel. A bekötőút segítségével 30 percről mindössze 10 percre csökken az időtávolság az Új Területek és a Lantau-sziget között. A megépülő út pedig nemcsak a közlekedés zavartalanabb haladását fogja biztosítani, hanem egy alternatív útvonalat is jelent a hongkongi reptérre.

A szintén építés alatt lévő Tuen Mun nyugati elkerülőúttal biztosítani fogják az Új Területek északnyugati részének közvetlen elérését, a Hongkong-ZhuhaiMakaó-híd, a Hongkongi Nemzetközi Repülőtér és Észak-Lantau között.

A projekt befejeztével Hongkong még közelebb kerül a Gyöngy-folyó torkolatának nyugati feléhez, ami megkönnyíti a város számára a legfőbb szárazföldi kínai ipari és kereskedelmi városok elérését. Az épülő híd továbbá pozitív hatással lesz a külföldi befektetésekre a nyugati Gyöngy-folyó torkolatában, ami ezáltal tovább erősíti Hongkongnak mint logisztikai és kereskedelmi központnak a szerepét a térségben.

A beruházás alakulása A nagyszabású projekt ötlete már 1983-ban megszületett Gordon Wu mágnás fejében, igaz, ekkor még nem szerepelt benne az alagút elképzelése, csak hidak, amelyek az Új Területeket kötötték volna össze Zhuhai városával. Ebben az időszakban a kínai város a korai fejlődési szakaszában volt, az elsők között kapta meg ugyanis Kínától a különleges gazdasági övezet (SEZ) státuszt az 1980-as években, hogy vonzóbbá tegyék a külföldi befektetések előtt. Főként ezen okból kifolyólag lett volna szüksége Zhuhainak egy gyorsabb és hatékonyabb közlekedési összeköttetésre Hongkonggal, ezért a híd ötletét a szárazföldi kínai hatóságok is támogatták. 1993-ban bejelentésre ke-

20

rültek az építkezés tervei Zhuhai és Tuen Mun között.

1994-ben felállítottak egy kínai-brit infrastrukturális felügyelőbizottságot, amely az ötlet kivitelezhetőségét vizsgálta. Hongkong 1997-es visszaadását követően azonban a híd ötletét félretették, és egy nemzetközi repülőtér létrehozását indítványozták a hongkongi Lantau-szigeten, amely légi úton kötné össze a három várost, és végül ez az elképzelés valósult meg. Több év elteltével, 2003-ban került sor egy Guangdong, Hongkong és Makaó által közösen felállított csoport létrehozására, amely komoly tanulmányokat folytatott egy, a Gyöngy-folyó torkolatán átívelő híd kivitelezésére. Öt év kutatást és vizsgálatot követően, 2008-ban a három fél sikeresen kidolgozta a híd kon-

5. ábra: a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd kapcsolódása a Gyöngy-folyó deltájának nyugati városaival.

Forrás: http://www.hzmb.hk/eng/benefits_transportation.html

cepcióját és megvalósításának tervét.

A 2003 utáni fejlődéstörténet: • 2003: a hongkongi kormány végül elismerte az igényt egy szárazföldi összeköttetésre is Hongkong és a Gyöngy-folyó nyugati deltája között, ennek érdekében létrehozták a Hongkong-Zhuhai-Makaóhíd munkacsoportot, amelynek kilenc tagja van, minden részről 3-3, továbbá megegyeztek, hogy a munkálatok előkészítési költségét közösen állja a három oldal.

•2 008. február: Hongkong, Makaó és Guangdong kormányai megegyeztek, hogy hogyan osszák fel a beruházás során felmerülő költségeket; a következőképpen: Hongkong – 50,2%; Guangdong – 35,1%; Makaó – 14,7%. Továbbá abban is megállapodás született, hogy minden kormány saját maga felelős a hozzá tartozó határátkelőhelyekért és bekötőutakért.

• 2008. augusztus: egy új költségmegosztó megállapodás született, ahol Guangdong tartomány Peking segítségével 7 milliárd renminbi-t (RMB) vállalt magára, Hongkong 6,75 milliárd, Makaó pedig 1,98 milliárd RMB-t, amelynek következtében változtak a százalékos megoszlások: Hongkong – 42,9%; Guangdong és a Kínai Központi Kormány – 44,5%, Makaó – 12,6%.

A változtatás oka azzal magyarázható, hogy így Guangdong vagyis Peking kezébe kerülne a közös vállalkozás irányítása a részesedésből kifolyólag, melyet a három kormány állított fel a híd munkálataival kapcsolatos tenderek irányítására. Így Guangdongon keresztül Kína tölti be a vezető felügyelői szerepet és hozhatja meg a döntéseket a lényegi kérdésekben.

•2 009: a Bank of China-t választották a központi híd munkálataihoz nyújtott kölcsön hitelezőjének, a Hongkongi Környezetvédelmi Hivatal engedélyt adott a hongkongi részen a hídprojekt számára, miközben a szárazföldi Kína vizein megkezdődtek a munkálatok.

• 2010: egy tung chungi (Hongkong/Új Területek) lakos bírósági felülvizsgálatot kért a hongkongi kormány által készített környezeti hatásértékelés-jelentés jóváhagyásának ügyében a Hongkongi Határátkelő Létesítmény és a hongkongi bekötőút építésével kapcsolatban, azzal az indokkal, hogy a kormány nem vette figyelembe a környezetszennyezési kérdéseket, és hibás módszertant alkalmazott.

• 2011. április: a Hongkongi Elsőfokú Bíróság hatályon kívül helyezte a környezetvédelmi engedélyeket, így az építkezés nem indult el.

• 2011. szeptember: a Fellebbviteli Bíróság engedélyezte a kormány fellebbezését, a környezetvédelmi engedélyek érvényben maradtak, és a munkák újraindultak. Közben a Hongkongi Határátkelő Létesítmény helyszínéül szolgáló mesterséges sziget építése elkezdődött.

• 2012: a Hongkongi Bekötőút munkálatainak kezdete.

• 2013: a Tuen Mun – Chek Lap Kok Bekötőút építésének kezdete.

• 2014: a hongkongi kormány bejelentette, hogy további 5 milliárd hongkongi dollárra van szükség a tervezett mesterséges szigeten épülő határátkelő elkészüléséhez a munkások növekvő bére, az anyagköltségek és az alkalmazott technológia miatt.

• 2015. január: a hongkongi közlekedésügyekért felelős titkár bejelentette, hogy a határátkelő és az az-

zal kapcsolatos munkálatok nem fognak befejeződni 2016-ra.

• 2015. március: egy guandongi tisztviselő szerint a híd 2020-as befejezése is nehéz célkitűzés lenne, miközben a költségek meghaladták a 132,9 milliárd hongkongi dollárt.

• 2015. szeptember: a Hongkongi Autópálya-kezelő jelentése szerint az épülő mesterséges szigetet hét méterrel feljebb kell emelni annak következtében, hogy olyan eljárással készül, amit Hongkongban most alkalmaznak először.

• 2017: elkészült a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd főszerkezete.

Várható eredmények A projekt elkészültének számos kézzelfogható eredménye lesz, továbbá hosszútávú, közvetett hatásokkal is számolni kell. A projekt honlapja Hongkong integrációját emeli ki a Gyöngy-folyó deltájában található városokkal; a delta nyugati felében található városok másfél órán belül elérhetőek lesznek Hongkongból.

Két példával: a nyugati parton található Zhuhai városból jelenleg 200 km-t kell megtenni ahhoz, hogy elérjük Hongkong Kwai Chung konténerkikötőjét, és ez mintegy három és fél órás út. Ugyanígy, Zhuahaiból Hongkong nemzetközi repülőtere több mint 200

21

km-re van, ami négyórás utat jelent. Ezek a távolságok a kikötő esetében 65 km-re (75 perc), a reptér esetében 40 km-re (45 perc) csökkennek, több mint 60, illetve 80%-kal csökken tehát a két város közötti távolság. A híd ezen túl hozzájárul Hongkong, Makaó és a Gyöngy-folyó delta nyugati városainak további gazdasági növekedéséhez, növeli a térség vonzóképességét a külföldi befektetések számára, mely pedig az egész ágazati struktúra fejlődését elősegíti. Várhatóan a hongkongi üzletemberek számára is vonzó lesz egy effajta gazdasági „háttérterület” tevékenységeik kiterjesztésére a szárazföldi Kína területein. A gazdaság különböző szektoraiban várható növekedés a projekttől, a pénzügyi és kereskedelmi ágazatoktól kezdve a turizmusig. Hongkong kereskedelmi és logisztikai csomópont szerepét megerősíti, hiszen a szárazföldi területekről sokkal könnyebben elérhetővé válik majd konténerkikötője és repülőtere. Összegzés A Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd megépítése egy újabb lépcsőfokot jelent a Gyöngy-folyó deltájában található városok integrációjában. A várostömörülés meglehetősen dinamikus fejlődésen ment át az elmúlt néhány évtizedben, a további növekedéshez pedig szükség van a szorosabb együttműködésre. Ennek a közeledésnek lesz az egyik fontos állomása a híd átadása, mely a közvetlen előnyökön túl (közlekedési elérhetőség javulása a városok között) jelentős gazdasági lehetőségeket is magában hordoz. A városok sikeres munkamegosztása és eredményes gazdasági együttműködése pedig világszinten is fontos nemzetközi példává válhat a jövőben más térségek számára is.

22

23

Shenzhen a kínai sikertörténet

24

25

Shenzhen – a kínai sikertörténet Szerző: Zoltai Alexandra

Az egykori kis halászfalu mára a világ egyik leggyorsabban fejlődő városává vált.

A kínai Szilícium-völgyként is emlegetett Shenzhen gazdasági sikerei várhatóan nemsokára beérik az egykori példaként szolgáló Hongkongét. A város fejlődésének sikertörténete nemcsak az átalakuló kínai gazdaság húzóereje lehet, hanem modellként is szolgálhat a többi kínai város számára. A pekingi vezetés pedig a Gyöngyfolyó deltájában tervezett ’Greater Bay Area’ kezdeményezésben kulcsszerepet szánna a városnak.

26

Bevezetés

Különleges Gazdasági Övezet

Mao Ce-tung halála után Kínának komoly változásra volt szüksége ahhoz, hogy elinduljon a fejlődés útján, amihez a gazdasági növekedés alapfeltételnek bizonyult. A kínai vezetésnek ezért komoly reformtervet kellett kidolgoznia, amelynek a Különleges Gazdasági Övezetek (SEZ – Special Economic Zone) létrehozása is része volt. Shenzhen az első területek között szerepelt, amelyek ilyen speciális területté válhattak. Lassan 40 éves távlatból látható, hogy milyen hatalmas sikertörténet zajlott le a városban, és hogy hogyan vált az egyik legsikeresebb SEZ-zé. Ehhez azonban elengedhetetlen volt a városvezetés és a városfejlesztés jól kidolgozott stratégiája, hogy a mind területileg, mind gazdaságilag, mind pedig népességileg rohamléptekben növekvő város ezekre megfelelően felkészüljön. Amikor a reformok kezdtek kifulladni – többek között, mert egész Kína nyitottá vált, és megszűnt a SEZ-ek kiemelt szerepe –, Shenzhen stratégiaváltásra kényszerült. Ennek sikerességét pedig mi sem jelzi jobban, minthogy manapság a kínai Szilícium-völgyként is emlegetik. A Kínai Kommunista Pártnak is lépnie kellett a reformokat illetően, ezért Xi Jinping a következő szakasznak a reformok elmélyítését jelölte meg. Ezen a koncepción belül került bejelentésre a ’Greater Bay Area’, melyben egy soha nem látott méretű metropolisszá kívánják egybeolvasztani a Gyöngy-folyó deltáját.

A kínai reformok végrehajtásához nem állt rendelkezésre egy konkrét terv, azokat részletesen ki kellett dolgozni.Fokmérője a növekedéshez való hozzájárulás volt, fő célja pedig a tervgazdaság hibáinak kijavítása. A kínai vezetés a sikeresség érdekében arra is hajlandó volt, hogy megengedje a gazdaság szereplőinek, hogy meglévő piaci igényeket elégítsenek ki, és plusz jövedelemre tegyenek szert ezáltal, akár a tervgazdaság háttérbeszorításának az árán is. Azonban ezek a kezdeményezések nem befolyásolhatták az elit pozícióját. Ennek keretében született meg az a döntés, hogy Különleges Gazdasági Övezeteket hoznak létre, és csakis ezenk területek számára engedélyezik a külgazdasági nyitást és a külföldi tőke beengedését, inkubátorterepek és vegyesvállalatok létrehozását.

A Különleges Gazdasági Övezetek ötlete tehát 1978ra nyúlik vissza, amikor a kínai vezetők megfelelő megoldást kerestek, hogy kiemeljék az országot a szegénységből, és gazdasági fellendülést hozzanak.

Ezek a kiemelt funkcióval rendelkező területek a későbbiekben igazán sikeressé váltak, és ma is fontos gazdasági szerepet töltenek be Kínában, főleg annak köszönhetően, hogy egykoron és ma is nagy támogatást élveztek a központi vezetéstől, illetve viszonylag szabad kezet kaptak ezeknek a különleges zónáknak a vezetői. A Különleges Gazdasági Övezetek önálló

gazdasági szabályokat alkothattak az ország többi területétől eltérően. Fő céljuk egy megfelelő gazdasági környezet kialakítása volt a közvetlen külföldről beáramló tőkebefektetések (FDI – Foreign Direct Investment) számára. Ennek elérésére gazdasági ösztönzőket használtak főként adókedvezmények és alacsonyabb vámok formájában, hogy bevonzzák a külföldi valutákat, és technológiai fejlődést eszközöljenek, így gyorsítva fel a gazdasági növekedést. A Különleges Gazdasági Övezetek alapvetően liberális gazdasági környezetként szolgáltak, amelyek elősegítették az innovációt és a fejlődést Kína határain belül. A kínai vezetés képes volt a SEZ-eket arra használni, hogy szépen, lassan véghez vigye a nemzeti reformokat, amelyeket enélkül lehetetlen vagy nagyon nehéz lett volna, elindítva az országot a gazdasági növekedés útján.

SHenzhen fejlődése és a várostervezés szerepe A reformok kezdetekor, az 1970-es években még egyik későbbi SEZ város (Shenzhen, Zhuhai, Shantou, Xiamen) sem volt megapolisznak nevezhető, de még városnak sem - mind Kína déli partján helyezkednek el, Hongkonghoz és Makaóhoz közel. Deng Xiaoping a kínai reform és nyitás atyja, Kína modernizációjá-

nak elindítója 1977-ben Guangdong tartományba látogatott, ahol többek között Shenzhen is található.

Két évvel a látogatás után, 1979 júliusában pedig az akkor még falu is kiválasztásra került, hogy a reform és nyitás helyszíne lehessen, és a kiválasztottak megkezdhették elszakadásukat a tervgazdálkodás rendszerétől.

1980 májusa óta, amikor a SEZ-ek megkezdték tényleges működésüket, ezekre a területekre folyamatosan érkeztek emberek Kína minden szegletéből.

Korábban a kevesebb mint 30 000 fővel rendelkező Shenzhen nem volt több, mint egy kis halászfalu, de megcsinálta sikerét mint Kína egyik első Különleges Gazdasági Övezete, ahol a külföldi befektetések és a magánvállalatok engedélyezettek voltak. Deng Xiaoping későbbi 1992-es déli körútja alkalmából a városba is ellátogatott, ahol többek között Shenzhen gyors fejlődése is legitimizálta számára a reformok sikerességét, és bizonyosságot nyert, hogy a reformoknak folytatódniuk kell. Shenzhen mára már egy metropolisszá fejlődte ki magát, lakossága majdnem eléri a 12 millió főt, GDP-je pedig Kínában a negyedik legnagyobb Peking, Shanghai és Guangzhou után.

Abban, hogy ez a fajta gyors fejlődés végbemehessen, egyaránt nagy szerepe volt a városvezetésnek és a városfejlesztésnek. Nekik köszönhetően 25 év alatt három jól kidolgozott terv is sikeresen megvalósult,

27

Shenzhen – a kínai sikertörténet

amelyek mindegyike nagyban hozzájárult a növekedési irány fenntartásához. Az első ilyen 1986-ban született, ahol hat csomópontot alakítottak ki, amelyek koncentrálták a növekedési gócpontokat, és három autópályát építettek ki ezek infrastrukturális összeköttetésére. Az elkövetkező tíz évben a példa nélküli növekedésnek és a kontroll hiányának köszönhetően hatalmas urbanizáció ment végbe a városban. 1996ban a shenzheni különleges zóna kiterjedtsége 645 négyzetkilométert fedett le (Budapest 525,3 km2).

A város földhiánnyal küzdött, a legtöbb megépült lakóegység alacsony laksűrűségű és rossz minőségű volt, a városfejlesztők pedig aggódtak az életkörülmények miatt, így további 1000 km2-t szabadítottak fel a város számára, és kitolták a határait. Az itt kialakult „perifériális klaszterek” összeköttetésbe kerültek a már meglévő hat gócponttal, ezek összekötésére még nagyobb infrastrukturális fejlesztések indultak, többek között új autóutak épültek, és megkezdődött a metróhálózat kiépítése, hogy biztosítsák a fejlődés zavartalanságát. A 2000-es évek közepén a harmadik városfejlesztési terv készítésekor azonban nagy dilemmával találták szemben magukat.

A fejlesztésre fogható területek csökkentek, méghozzá gyorsan, már csak 100 négyzetkilométernyi legálisan fejleszthető terület maradt, a várostervezők

28

pedig féltek, hogy terület hiányában a város fejlődése megreked. Végül ahelyett, hogy a városi zöldterületeket csökkentették volna, úgy döntöttek, hogy a város bizonyos részeit, nagyjából 200 négyzetkilométernyit a már beépített területből „városi regenerációs területté” nyilvánítanak, és a düledező alacsony laksűrűségű épületeket felújítják és magasabb laksűrűségűvé teszik őket. A városi vezetés többek között azt is elfogadta, hogy visszavásárolja a korábban részvényeseknek eladott földterületeket, és különféle létesítményeket építenek rajta, valamint fejlesztőknek adják át, amihez szigorúbb építési szabályokat hoztak. A taktika sikeresnek bizonyult, ugyanis a shenzheni lakosság azóta újabb hárommillió fővel gyarapodott. A példa nélküli növekedés azonban nem maradt következmények nélkül. Magán viseli a legfőbb problémákat is, amelyekkel Kína is küzd: túlzsúfoltság, korrupció, szennyezettség és az elszámoltathatóság hiánya. A shenzheni lakosság mindössze egynegyede rendelkezik csak kínai tartózkodási engedéllyel (hukou), a többi, körülbelül 9 millió ember csak migránsként tartózkodik ott, nem is beszélve a feketemunkásokról, akik illegálisan vállalnak munkát. A legutóbbi években a város szegényes munkakörülményeiről is elhíresült. A „városi falvak” vagy munkásnegyedeknek nevezett részek ugyanis szinte

egyik napról a másikra jelentek meg illegálisan a kijelölt növekedési határokon vagy a még szabad területeken, ezáltal is fokozva a gondot, a kormány pedig nem foglalkozik megfelelően a problémával.

A Kínai Államtanács nemrégiben programot bocsátott ki, miszerint lebontják azt a kerítést, amely a Shenzhenen belül kialakított Különleges Gazdasági Övezetet különítette el a város többi részétől. A szögesdrótból felépített határvonalat 1982-ben állították fel, és 84,6 kilométeren keresztül húzódik, elkerítve az 1980-ban létrehozott egyik első SEZ területét.

Ez a bejelentés a shenzheni vezetés és a Guangdong tartományi vezetés számára is lehetőséget ad, hogy fejlesszék a közlekedést, nagyobb figyelmet fordítsanak a környezetvédelemre, és főként, hogy fejlesszék a közellátást, és felújítsák a középületeket. Qu Jian, a shenzhei székhelyű Kínai Fejlesztési Intézet igazgatóhelyettese szerint a határvonal eltávolítása a városrész hihetetlen fejlődésének köszönhető. Miután 2000-ben a városrész már nem részesült adókedvezményben, a SEZ értelme gyakorlatilag megszűnt, azonban a városon belül a határvonal megmaradt történelmi emlékként, ami Kína első „ablakát” jeleníti meg, amely a „reform és nyitás”-t jelképezi. A kerítés

hatalmas dugókat eredményezett a csúcsidőszakban, ugyanis a lakosság 70%-a a volt gazdasági zónán belül dolgozik, viszont azon kívül él. Qu Jian arra is rávilágított, hogy míg a gazdasági fejlesztési terv egymilliós populációra lett kidolgozva, 2015-ben Shenzhen lakossága már elérte a 11,38 milliót. A zónán kívüli városrész jelentős lemaradással küszködik, így a következő kulcsfontosságú rész a határvonal lebontása után az egyensúly megteremtése lenne az egész városon belül.

Szilícium-völgy 2010-ben, Shenzhen SEZ-zé válásának 30. évfordulója alkalmából Hu Jintao, az akkori kínai miniszterelnök csodának nevezte a várost, ami ma is az egyik leggyorsabban fejlődő területek egyike. Mivel a város szabad kezet kapott a reformokra és a vagyonosodásra, már 1980-ban a halászfalu lakosai legtöbbikének volt televíziója, hűtője, elektromos főzője, ami mind luxuscikknek számított abban az időben. Amíg a többi kínai lakos kevesebb mint 100 yuant (~15$) keresett egy hónapban, Shenzhenben egy háztartásnak átlagosan 10,000 yuannyi bevétele volt. Az 1985-ös évektől a helyiek gyárakat nyitottak, ahol ruhákat, órákat és

29

Shenzhen – a kínai sikertörténet

Top shenzheni székhelyű cégek: · BGI – Beijing Genomics Institute华大基因 Az 1999-ben alapított nonprofit cég az első civilállampolgár által vezetett kutatóintézet.

A vállalat 230 nagyteljesítményű génszekvenáló géppel rendelkezik, amelyek évente 30000 genomot képesek szekvenálni. Ez a teljesítmény nagyban hozzásegítette a vállalatot, hogy az egyik legnagyobb genom térképezési céggé váljon. · BYD – „Build Your Dreams” 比亚迪 1995-ben alapított cég az IT-ra, autókra és a megújuló energiára specializálódott. A cég a világ legnagyobb beszállítója az akkumulátoroknak és legnagyobb piaci részesedéssel rendelkezik a nikkel-kadmium elemeknek, mobiltelefonakkumulátoroknak, töltőknek és billentyűzeteknek világszerte. · ZTE - Zhongxing New Telecommunications Equipment 中兴(通讯) Az 1985-ben alapított cég Kína egyik legnagyobb telekommunikációs cége. A vállalat jelenleg komoly befektetéseket eszközöl az innovatív technológiába úgy, mint a vezeték nélküli töltés, a felhőszolgáltatások és az 5G. · Huawei 华为 Az 1987-ben alapított telekommunikációs cégóriás az elmúlt évtizedben 190 milliárd yuant-t fektetett kutatás és fejlesztésbe. A ZTE mellett Kína másik legfontosabb telekommunikációs és okostelefongyártó vállalata. · Tencent 腾讯 Az 1998-ban alapított cég sokfajta internetes szolgáltatást kínál a játékokon, keresőmotoron, szoftverfejlesztésen, internetes kereskedelmen és az azonnali üzenet küldésén keresztül. Az elmúlt évtizedben az egyik legjobb teljesítményt nyújtotta a tőzsdepiacon. A Tencent üzenetküldő platformjai Kína-szerte az egyik legnépszerűbbek a havi több mint egy milliárd aktív felhasználóval.

ékszereket gyártottak, ami a hongkongi kereskedőket befektetésre ösztönözte. Huaqiangbei-be, Shenzhen centrumának egyik részébe tömörültek a gyártók. Itt kezdetben elektronikus eszközöket gyártottak; 1986-ban megalakult a Shenzhen Electronics Group. Ezt követően több céget is alapítottak, és Shenzhen így kezdett gyártó hub-bá válni. Az Elektronikai Ipar Minisztériuma ezután biztosította a szakembereket, a városi kormányzat pedig a helyszínt és az adómentességet. A legsikeresebb időszakban a világ mobiltelefonjainak 70 százalékát Kínában gyártották, és ezek 80 százaléka Huaqiangbei-ben készült.

30

2012-ben Xi Jinping a KKP főtitkára Guangdong tartományba érkezett egy ellenőrző körútra. Ennek eredményeként született az a megállapítás, hogy a kínai reformok nehéz helyzetbe kerültek, és a KKPnak bátorságot kell gyűjtenie, és el kell mélyítenie a reformokat a fontosabb területeken. Ugyanis miután egész Kína elkezdett fejlődni, a Különleges Gazdasági Övezetek gyakorlatilag elveszítették jelentőségüket. Ahhoz, hogy Shenzhen megőrizze versenyképességét és előnyét, új növekedési stratégiát kellett kidolgoznia, és ahogy a kínai elnök fogalmazott, el kellett mélyítenie a reformokat. A shenzheni vezetés így alkotta meg a kínai Szilícium-völgy fogalmát, a technológiai, kutatói, fejlesztői és innovációs köz-

és közelebb kerül a fővároshoz. Míg 2017-ben Pekingben 11-gyel csökkent a számuk, és összesen 300 főről van szó, addig Shenzen 28-al tudta növelni ezt a számot, és összesen 223 olyan ember él a városban, akinek meghaladja a vagyona a 300 millió dollárt.

A nyugati befektetők egyre inkább úgy vélik ezek tükrében, hogy a cégeknek könnyebb érvényesülni, és jobb esélyei vannak, ha Kínában üzletelnek, mint Kaliforniában. A nyugati és a keleti munkamorál között is egyre inkább megmutatkozik a különbség. A ázsiai dolgozók híresek ugyanis elhivatottságukról és gyakran kora reggeltől késő estig bent vannak

alkatrészeknek, olcsó munkaerőnek, olcsó szállításnak, olcsó gyártásnak és a munka kiszervezhetőségének köszönhetően a fejlesztők gyakran ebben a városban látják azt a helyszínt, ahol álmaik megvalósításra kerülhetnek: prototípusok építése, a kezdeti lépések megtétele, és ha sikeresek, akkor betörhetnek a piacra, és elkezdődhet a verseny.

A HAXLR8R (hack-cellerator) például egy hardware start up-ok indulását segítő szervezet, ami főként olyan cégekre koncentrál, akik robotikával, hordozható vagy viselhető technológiával és a ”The Internet of Things”-zel foglalkoznak. Létrehoztak egy 111 napos programot, amelynek fő része Shenzhenben zajlik, de a bemutató nap San Francisco-

pontot. Azok, akik hittek ebben az elképzelésben, nem csalódtak, hiszen a város újra feltalálta magát, és jelenleg is a gazdasági növekedés helyszíne.Olyan nagy tech-cégeknek ad otthont, mint a Tencent, a Huawei vagy a ZTE. Olyan ösztönzőket használnak többek között, mint az adókedvezmény, a lakhatás és a kötvények, amik segítik a globális tech-cégek és a szakemberek bevonzását, ami a világ innovációs központjává kezdi alakítani a várost. Ennek a fejlődésnek az eredménye és folytatása, hogy 2013 óta Shenzhen több mint 4 százalékot fordít kutatás és fejlesztésre.

– a legtöbb esetben a hétből hat napon. Pénzügyi jelentősége mellett a város ugyanis a tech- és start up cégek és inkubátorok gyűjtőhelye is lett egyben.

Shenzhen egyre inkább lenyűgözi a start up-okat, amelyek korábban legfeljebb csak a termelésüket helyezték volna ki a városba - például a hardware cégeket mágnesként vonzza. A viszonylag olcsó

ban kerül megrendezésre. Például a Voltera cég, ami áramkörök 3D-s nyomtatásával foglalkozik, és san franciscoi székhellyel rendelkezik részt vett ebben a programban, mely után Shenzhenbe települt, hogy ott átvegye az ellátási és a gyártási folyamatokat, valamint indoklása szerint, hogy az elektronika fővárosában legyen a székhelye.

A város manapság már a dél-kínai pénzügyi központnak is tekinthető, mint a Shenzheni Tőzsdepiac otthona. Történelmileg az állami tulajdonban lévő cégek a Sanghaji Értéktőzsdén vannak bejegyezve, mivel a kínai gazdaság nagyban az állóeszköz befektetésektől függött az elmúlt 25-30 évben. A régebbi, nagyobb cégek mind itt vannak számon tartva, mint a bányászcégek, olajcégek, bankok és biztosítócégek is. Miközben Shenzenben helyezkedik el az, amit ma az új kínai gazdasági irányvonalnak tekintenek, olyan területek cégei vannak itt, amikhez nagyobb hozzáférhetőséget kaptak a privát befektetők, mint például a technológia, az export szektorok, gépesítés, gyártás, egészségügy, internetcégek. Egy nagyszabású átmenet megy végbe Kínában a szolgáltatási szektor és a fogyasztói társadalom irányába. Általánosan az állami vállalatok és magánvállalatok aránya Sanghajban 70/30, Shenzhenre pedig ennek nagyjából a fordítottja igaz. Ezért szakértők a külföldi befektetőknek Shenzhent javasolják a befektetés helyszínéül. Egy 2017-es felmérés szerint, habár Pekingben él a legtöbb gazdag kínai, Shenzhen a második helyen évről-évre csökkenti a távolságot,

31

32

33

Shenzhen – a kínai sikertörténet

Greater Bay Area A világon sehol máshol nem ment végbe olyan gyorsan és olyan nagy mértékű urbanizáció, mint a Gyöngy-folyó deltájában. A kínai kormány terve szerint az itt lévő városokat összeolvasztja egy hatalmas megapolisszá, amely a Greater Bay Area nevet fogja kapni. A kormány hivatalos bejelentése 2017 márciusában történt meg Li Keqiang kínai miniszterelnök által, amikor hivatalosan is a Greater Bay Area lett a kulcspontja a kínai nemzeti stratégiai fejlődési tervnek. Guangzhou, Hongkong, Shenzhen és Makaó, valamint Zhuhai, Huizhou, Dongguan, Foshan, Jiangmen, Zhaoqing és Zhongshan városok fizikai, gazdasági, szociális, kulturális együttműködése és politikai integrációja lesz terítéken az elkövetkezendő években.

A Hongkong-Makaó-Zhuai híd megnyitásával és a gyorsvasúti összeköttetés megvalósításával ezek a városok 10-50 százalékkal közelebb kerültek egymáshoz az utazási idő tekintetében. Ha a mai adatokat nézzük a terv tekintetében, akkor 66 millió háztartást jelentene a Greater Bay Area, amelynek az össz-GDP-je 1,4 ezermilliárd dollár. Összehasonlítva a new york-i városi régióval, amelyben összesen 20 millió ember lakik és 1,5 ezermilliárd dolláros GDPvel rendelkezik, a benne rejlő potenciál azonnal kirajzolódik.

A sikerhez azonban nincsen egy kiépített modell, ugyanis nap mint nap megmutatkozik a városok közötti különbség, főleg Hongkong, Makaó és a többi szárazföldi kínai város között. Ez a projekt nem is arról szól, hogy rövid idő alatt homogenitást érjenek el a városok között, hanem hogy nagyobb üzleti és szociális lehetőségeket biztosítsanak a terület számára.

Kína egy új gazdasági átalakításba kezdett, ahol a munkaerő-intenzív és iparon alapuló gazdaságból egy szolgáltatás- és innováció-orientált gazdaság felé kezd haladni az egyre növekvő középosztállyal.

A Greater Bay Area a tervezet szerint segíteni fog véghez vinni az egész ország területén ezt az új növekedési modellt. Ezért most a Szilícium-völgy továbbfejlesztésén dolgoznak, és ki szeretnék terjeszteni az egész Gyöngy-folyó delta térségére a Great Bay Area koncepciójában. Több olyan törvényt is alkottak, amelyek reményeik szerint elősegítik ezt a tervet, hiszen ezek mutatják az erős elköteleződést a külföldi tőke és a külföldi cégek iránt. Céljuk

34

a nyitott gazdaság egy magasabb szintre emelése, valamint, hogy a guagdongi tartomány, Hongkong és Makaó a technológia és innováció központjává váljon.

Hongkong nem is igazán találja helyét ebben a tervben; a KKP már kidolgozta számukra a megfelelő célt, méghozzá a Shenzhennel való még szorosabb együttműködést, és kombinálni Hongkong erősségét (ami szerinte a magasan képzett szakemberek) Shenzhen magasan indusztrializált városával. Wang Weizhong KKP főtitkár szerint ők csak egy platformot szeretnének biztosítani a hongkongi fiatalok számára, ahol valóra válthatják álmaikat, és megalapíthatják saját cégeiket. Kína azt reméli, hogy ezzel a metropoliszokat tömörítő régióval 2030-ra megtriplázza a jelenleg 1,38 ezermilliárd dolláros GDP-t 4,62 ezermilliárd dollárra, megelőzve ezzel a tokiói, new yorki és san franciscoi városi régiókat.

Ezzel az elképzeléssel a különböző városok közötti versenyt együttműködéssé kívánják tenni. A kínai piacot pedig elég nagyban és gyorsan fejlődőnek látják ahhoz, hogy megnyerje a külföldi befektetőket, hiszen az innovációnak ezekre van szüksége. Jelenleg ugyanis szakértők szerint nem elég nyitott és nem elég vonzó a külföldi cégeknek, hiszen legtöbb esetben csak a belföldi cégeket vonzza be, amíg az amerikai Szilícium-völgy a világ minden tájáról vonz be cégeket (India, Európa, Kína stb.).

Becslések szerint 2018 végére Shenzhen és Kanton lehet a két legnagyobb gazdaság a Greater Bay Area elképzelésben, Hongkongot a harmadik helyre szorítva. Az előrejelzések 2018-ban Kanton GDP-jét 2,31 ezermilliárd yuanra teszik. 2017-ben 7 százalékos növekedést produkált, 2018-ban pedig 7,5 százalékos növekedést várnak. Shenzhen GDP-jét 2,32 ezermilliárd yuanra becsülik, ami, habár épphogy, de megelőzi a becsült hongkongi értéket, ami 2,28 ezermilliárd yuan. 2017-ben már megelőzte a hongkongi (3,7%) növekedés százalékos értékét, GDP-je meghaladta a 2 ezermilliárd yuant 8,8 százalékos növekedéssel, és bebiztosította helyét a Gyöngy-folyó torkolatában mint annak mozgatórugója. Szakértők szerint ez a különbség pedig évről évre nagyobb lesz, ha Kanton és Shenzhen folytatja az elkezdett utat. A K+F szektorba folyó pénzt ugyanis nem kiadásnak, hanem befektetésnek kezdték el tekinteni. Hongkongnak is útváltásra lenne szüksége, hogy megfelelően tudjon integrálódni a Greater Bay Area elképzelésébe, hiszen jelenleg nem igazán találja benne a helyét. Ezt a

hongkongi vezetők is érzik, és ők is a GDP 4 százalékát tervezik a K+F szektorba fektetni a 2016-os 0,73 százalék helyett.

A kezdeményezés negatív hatásaként viszont 2004 és 2012 között több mint 160 millió földműves veszítette el földjét. Továbbá a környezetszennyezés is egyre aktuálisabb kérdés, a levegő minősége gyakori téma a globális vezetők körében, ami befolyással van az emberek életminőségére – Kínát is beleértve. A levegőszennyezés hatása, habár nem azonnal látható, hosszútávú kockázata azonban komoly problémát jelent. A Gyöngy-folyó deltájában a probléma orvosolására komoly figyelmet kezdtek fordítani, főleg a Xi Jinping által előirányozott nemzeti stratégia alatt, amely az „ökológiai civilizációra” irányul. A 19. Pártkongresszuson Xi Jinping beszédében a környezetet nemkevesebb mint 89-szer említette meg, míg a kínai gazdaságot csak 70-szer.

Mivel a Gyöngy-folyó térsége hatalmas áruforgalmat bonyolít le, főleg tengeri úton. Hongkong és a szárazföldi Kína együttműködést írt alá 2016-ban a Megelőzés és Kontroll a Levegő Szennyezettségét tekintve a teherhajók miatt Hongkong és a szárazföldi Kína között, amelyet a Hongkongi Környezeti Kormányhivatal és a Kínai Tengerbiztonsági Közigazgatási Hivatal kötött. A Gyöngy-folyó deltája nem csak gazdasági növekedés esélyét hordozza magában, de fontos modell is kialakulhat a fenntartható együttműködésre Kína és a világ között.

Konklúzió 2018-ban lesz 40 éve, hogy Kína a bezárkózás után újra nyitott a világ felé, és 38 éve lesz annak, hogy Shenzhen Különleges Gazdasági Övezetté vált.

A város a kínai sikersztori mikrokozmosza. Gazdasága ezalatt a 40 év alatt a tízezerszeresére nőtt, miután Kína – habár csak részben – nyitott a világ felé.

2017-ben Shenzhen lett a guangdongi tartomány legnagyobb gazdasága, és egyes becslések szerint hamarosan Hongkongot is meg fogja előzni. A kerítés, amely kettéosztotta a várost, nemsokára lebontásra kerül. Ez akadályozta meg, hogy emberek és az áruk ellenőrzés nélkül lépjenek be a speciális adóval ellátott területre. Hongkong szolgált modellként, és a hongkongi kereskedők nagyban hozzájárultak az akkori halászfalu fellendüléséhez és metropolisszá válásához. Ahhoz, hogy csökkentsék Guangdong tartomány többi részének a leszakadását, a migráció és az urbanizáció megakadályozását mesterségesen gátló

kerítésre nincs többé szükség. Deng Xiaoping négy különleges gazdasági övezetet hozott létre Kínában, azonban Shenzhen lett messze a legsikeresebb az összes közül. Az akadály lebontása a 2017-ben bejelentett „Greater Bay Area” koncepció fontos része, miszerint kilenc guangdongi város, Makaó és Hongkong egy nagy gazdasági és üzleti hub-ot alkosson.

Shenzhen jelentheti az inspirációt a többi kínai városnak, ahogy egykoron Hongkong jelentette számára.

A Gyöngy-folyó deltájában tervezett nagyszabású kezdeményezés a térségben a verseny helyett az együttműködést kívánja elősegíteni és Hongkong, valamint Makaó nagyobb integrációját a szárazföldi Kínával. Hongkong egykori múltja révén nem érti helyét a kezdeményezésben, azonban a gazdasági adatok láttán és kereskedelmi pozíciójának meggyengülése okán Shenzhen kezd felülemelkedni rajta, és átvenni a helyét. Több területen is mutatkoznak jelek együttműködésre, azonban, ha nem tudja felvenni Shenzhen tempóját, a második, esetleg a harmadik helyre fog szorulni a régióban, és gyengül pozíciója a pekingi vezetéssel szemben.

35

Hainan

a reformok elmélyítésének színhelye 36

37

Hainan: a reformok elmélyítésének színhelye

tók és tárolhatók. Csak abban az esetben kell adót fizetni, amennyiben az Kínán belül kerül kiszállításra, ha az árukat külföldre szállítják, akkor ezek nem esnek adó- és vámkezelés alá.

• Iparágspecifikus liberalizáció: a szabadkereskedelmi területeknek liberalizált szabályai vannak a külföldi vállalatokkal szemben és olyan lehetőségeket tudnak biztosítani, amelyek Kínán belül meglehetősen ritkák. Például a logisztikai vállalatok számára – amelyek ezeken a szabadkereskedelmi övezeteken belül jönnek létre – engedélyezett, hogy 51 százalék fölötti külföldi tulajdonnal rendelkezzenek.

Szerző: Zoltai Alexandra

Hainan

A reform és nyitás alatt létrehozott különleges gazdasági övezeteknek a szabadkereskedelmi területek egy tovább gondolt formáját jelentik, amelyekből egyre többet hoznak létre Kínán belül. Hainan szigete is megkapta ezt a különleges pozíciót, de az egész szigetet lefedő tartomány emellett szabadkereskedelmi kikötő létrehozására is meghatalmazást kapott. Xi Jinping kínai elnök ugyanis jelenleg a reformok elmélyítésén dolgozik és ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően Hainan tartománya válhat az egyik legfőbb kísérleti területté az új reformintézkedések tesztelésére.

Bevezetés A kínai Hawaii-ként is emlegetett sziget az elsők között kapta meg a különleges gazdasági övezet minősítést a reform és nyitás időszaka alatt 1988-ban. Ennek a 30. évfordulóján a Kínai Kommunista Párt és az Államtanács bejelentette, hogy 2020-ig Hainan tartományban szabadkereskedelmi zónát alakítanak ki, 2025-ig pedig szabadkereskedelmi kikötőt. Ezeknek értelmében 2035-ig befejeződik a Hainan-on létrejövő szabadkereskedelmi rendszer kiépítése. Kína első szabadkereskedelmi övezetét 2013-ban jelentették be Sanghajiban, majd 2015-ben Fujian, Guangdong és Tianjin is bevonásra került, 2016-ban pedig még hét másik város. Ezek a területek nagy mértékben részesülnek befektetésekből, csökkentett adókulcsokban, gyorsított adminisztratív eljárásokban és enyhített befektetési korlátozásokban. Ezek a régiók jelentik ugyanis a kísérleti területeket a később országszerte bevezetni kívánt szabályoknak. Hainan tartomány jelentősége abban rejlik, hogy egy egész szigetet lefed így a kínai kormánynak egy szélesebb terület áll rendelkezésére a reformok tesztelésére, mint a többi szabadkereskedelmi zóna esetében.

38

A fő vonal az egészségügy, turizmus és kereskedelem fejlesztése. Ezeknek köszönhetően a tartomány egészségügyi létesítményeket építhet és gyógyászati eszközöket, valamint készítményeket importálhat és engedélyt kap külföldi doktorok alkalmazására, amely jó együttműködési lehetőséget jelent Hongkong számára. Egyes vélemények szerint a szerencsejáték bizonyos formái, mint a lóverseny és a sportfogadások is engedélyezettek lesznek a területen, amelyek jelenleg csak Makaón legálisak Kínán belül.

Xi Jinping a Boao Fórum Ázsiáért mondott beszédében arra is rávilágított, hogy Hainan stratégiai fontosságú helyen fekszik közel az ASEAN országokhoz, ami fontos központtá teszi a délkelet-ázsiai országokkal való kereskedelemben.

Szabadkereskedelmi övezetek (FTZ) A szabadkereskedelmi övezetek (FTZ) a különleges gazdasági övezeteknek (SEZ) egy speciálisabb formája, ahol az áruk importálása, kezelése, gyártása és exportálása a vámügyi eljárások alkalmazása nélkül lehetséges. Ezek fontos szerepet játszanak a kínai üzleti környezet fejlesztésében és olyan területekként

Forrás: http://www.china-briefing.com/news/2017/09/21/ investing-in-chinas-free-trade-zones.html

szolgálhatnak, ahol a hatóságok kísérletezhetnek a vállalati szabályozásokkal kapcsolatban. A legfontosabb ösztönzők, amelyeket ezek a szabadkereskedelmi övezetek nyújtani tudnak: különleges adó és vámkezelési elbírálás, nemzetközi kereskedelmi előnyök és ágazatspecifikus liberalizáció.

• Adó: mindegyik FTZ igyekszik a társasági adózást csökkenteni vagy kedvezményeket biztosítani azoknak a vállalatoknak, amelyek bizonyos követelményeket betartanak. A legtöbb FTZ vámmentesen importálhat minden olyan gépet és egyéb felszerelést, amely a vállalat önálló hasznára szolgál.

• Vámkezelés: a szabadkereskedelmi övezeteken belül sokkal naprakészebb és átláthatóbb, főleg a vám bevallás és a fizetés tekintetében. Ez csökkenti a vámoltatás költségét és növeli a vállalatok vámbevallásának rugalmasságát.

• Nemzetközi kereskedelmi központ: a szabadkereskedelmi területekre betelepült vállalatok és kiépített infrastruktúra miatt az FTZ-k az ellátási lánc élén állnak. Például a Sanghajban lévő szabadkereskedelmi övezetben az áruk vámmentesen szállítha-

A 19. Pártkongresszuson elhangzottak alapján Kínának az eddig elért gyors növekedést át kell helyeznie egy magas minőségű fejlődésre, amelynek Hainan lehet a példája. Hainan a Han dinasztia alatt vált hivatalosan is a kínai adminisztráció részévé, a szigeten körülbelül 8,7 millió ember él jelenleg. A 35000 négyzetkilométeres trópusi sziget a Dél-kínai-tenger északkeleti részén helyezkedik el, nyugatról Vietnám, keletről pedig a Fülöp-szigetek határolják. Maga a sziget jelenleg a belföldi turizmusa miatt jelentős.

A külföldről irányuló tőke és turizmus tekintetében gyakran háttérbe szorul, ennek következtében is esett a választás erre a térségre, hogy ezen szerepét is növelni tudják. 1988 óta Hainan tartománya a legnagyobb különleges gazdasági övezet Kínán belül mégis alulmaradt a többivel szemben. 2017-es adatok szerint 10 milliárd dollárnyi külföldi tőkét vonzott a tartomány, ami csupán 1,5 százaléka az összes Kínába irányuló FDI-nak.

A 2018-ban meghozott döntés alapján a kínai vezetés az ország legdélibb tartományának nagy szerepet szán, mégpedig a reform és nyitás elmélyítésének kezdeti helyszíneként jelölték ki a trópusi szigetet.

Hainan tartománya több szempontól is kísérleti helyszínnek fog számítani: nemzeti ökológiai zóna, nemzetközi turizmus és fogyasztói központtá való tétele, jelentős nemzeti stratégiai logisztikai zóna kialakítása. Ezek a nagy tervek a tartomány megalakulásának és különleges gazdasági övezetté való alakulásának a 30. évfordulóján lettek bejelentve. A tervek szerint Hainan ékes példája lesz a kínai típusú szocializmusnak az új korszakban és követendő példa lesz a nemzet számára. Kína legnagyobb különleges gazdasági övezete folytatja a fejlődést és dolgozik az integrá-

39

40

41

Hainan: a reformok elmélyítésének színhelye

cióján a globális gazdaságba. Xi Jinping a döntések alapján bejelentette, hogy a Kínai Kommunista Párt támogatja a sziget további fejlődését egy kísérleti szabadkereskedelmi övezetté válásban, amelynek érdekében egy szabadkereskedelmi kikötőt fognak kialakítani kínai sajátosságokkal. A szabadkereskedelmi kikötő az egyik legnyitottabb gazdasági övezet forma, amelyik fellendülést hozott Szingapúr és Hongkong számára is.

Kína tehát támogatásáról biztosította Hainant, hogy fejlessze magát a nemzetközi ágazatokban, mint a nemzetközi energia, a hajózás, a nyersanyagok. a tulajdonjogok és a részvények. A tervek szerint a szigetnek főleg a turizmusra, a modern szolgáltatóiparra és a high-tech szektorra kellene figyelnie inkább, mint a közbülső kereskedelemre és gyártásra, mialatt hangsúlyt fektetnek egy nem annyira szigorú szabályozás létrehozásába, hogy ezáltal is fejlesszék a kereskedelemnek a kedvező környezetet.

A fentiek értelmében tehát a tartománynak fejlődnie kellene az új generációs információs technológia, digitális gazdaság terén, hogy mély integrációt tudjon teremteni az igazi gazdaság és az internet, dolgok internete (internet of things), ’big data’, műholdas navigáció és a mesterséges intelligencia között. A remények szerint a tartomány nem csak az űrkutatás terén, de a mélytengeri tudomány és technológia terén is komoly fejlesztéseket tervez.

A modern szolgáltatások, mint az orvosi ellátás és a pénzügy is a fő pilléreit kell, hogy jelentse a hainani gazdaságnak főként, mint nemzetközi turista desztináció. Ahhoz, hogy a sziget a nemzetközi turizmus és fogyasztás központjává tudjon válni, Kína egy offshore vámmentes vásárlási szabály megalkotásán dolgozik, amely minden odaérkező turistára érvényes lenne.

Jelenleg a szigeten csak két vámmentes bolt található. A pekingi vezetés szerint Hainan-nak ki kellene használnia a teljesen egyedi erőforrásait, hogy trópusi mezőgazdaságot és vízi gazdaságot fejlesszen. Xi Jinping hangsúlyozta, hogy a tervezett fejlesztéseknek a természetvédelemmel összhangban kell végbe mennie, hogy a szigetet az ország „kertjévé” tegyék.

Továbbá a tartománynak törekednie kellene a többszintű és többrétű együttműködésekre országokkal és régiókkal az Új Selyemút mentén miközben elősegítené a kulturális, oktatási, mezőgazdasági és turizmus cseréjét. Liu Cigui, Hainan volt kormányzója tel-

42

jesen elköteleződött az „Egy Övezet, Egy Út” projekt felé és minden erejével a gazdasági együttműködés elősegítésén dolgozik a Dél-kínai-tenger térségben.

A sziget jelenti majd a közlekedési összeköttetést az országok és a régiók között az Új Selyemútban, ös�szesen 100 nemzetközi légi és vízi útvonal megnyitását tervezik három éven belül. A Boao Fórum Ázsiáért (Boao Forum for Asia) 2018-ban április 8-11. rendezték meg, amelynek a szokásoknak megfelelően ismét Hainan adott otthont. A fórumra 2001 óta minden évben sor kerül és a kínai Davosként is szokták emlegetni ugyanis ez az ázsiai gazdasági fórum a regionális gazdasági integrációt és az egyes ázsiai országok gazdasági fejlődését kívánja elősegíteni. Kína ezzel is

zett Makaó kaszinó üzemeltetője a Galaxy Entertainment zuhant a legnagyobbat 7,7 százalékkal, a Sands China és az MGM pedig 6 százalékpont körülit. A kaszinó bevétele eddig négy éve folyamatosan nőtt, és 2018 januárjában elérte a 36,4 százalékot. Ma Makaó a világon a legnagyobb szerencsejáték központja, ötször akkora bevételt termel, mint Las Vegas, az odalátogató turisták 70%-a pedig kínai.

bizonyítja, hogy nyitott a befektetőkre a világ minden tájáról, hogy befektessenek és üzleteljenek Hainanban és részesei legyenek a szabadkereskedelmi kikötő kiépülésének, valamint részesüljenek Kína fejlődésének lehetőségeiből és a reformokból.

milliárd yuan, 2017-ben pedig több mint 67 milliárd yuan bevétele származott a turizmusból. A turizmus tekintetében jelenleg azon dolgoznak, hogy vidéken elmélyítsék az ágazatot, hogy ne csak a nagyvárosok részesüljenek a haszonból.

HongKong és Makaó

A reformokat elmélyíteni kívánó stratégiának hatására bejelentették, hogy 59 ország állampolgárai vízummentességet kapnak Hainan szigetén, ami egy különös lépés a nemzetközi gazdasági növekedés és a turizmus növelésére. A kedvezményes intézkedésben részesülő országok közül 11 ázsiai, például DélKorea és Japán, 40 európai, köztük Magyarország, Oroszország és Nagy-Britannia, 6 amerikai, köztük az Egyesült Államok és Kanada, továbbá Ausztrália és Új-Zéland is részesül vízummentességben. Qu Yunhai, az Állami Bevándorlási Hivatal alelnöke elmondta, hogy a hatályba lépő vízummentes politika a bővítésről, a meghosszabbításról és a könnyítésről szól. Hainan tartomány 1988-as létrehozása után a kínai kormány azonnal egyszerűsítette az oda beutazó külföldi turisták vízumintézését. Ez a legutóbbi bejelentés a 2000-es évek egy intézkedésének a kibővítése, amely 21 ország kizárólag turistacsoportjainak biztosított két hét vízummentes tartózkodást.

Ez növelni fogja a szigetre irányuló nemzetköz turizmust, ami segíteni fog a sziget fejlesztésében, hogy még méltóbb legyen rá az ázsiai Hawaii név. Azonban a nemzetközi célponttá válásához még valószínűleg több időnek kell eltelnie. 2017-ben 1 millió külföldi turista látogatta meg a szigetet, ami csak 1,6 százaléka annak a 60 millió belföldi turistának, aki ezt a helyszínt választotta úticéljául. Bali, ami Hainan szi-

Hongkongnak jelentős kihívást jelent majd, ha megvalósul Hainan-ban a szabadkereskedelmi övezet és a kikötő, valamint a szerencsejáték korlátozásának részbeni feloldása. A reformok elmélyítését illetően a tartománynak szüksége lesz jól képzett munkaerőre a különböző szektorokban, mint például a vendéglátás, üzleti élet és a turizmus Hongkong pedig bővelkedik az ilyen szakemberekben. Hongkongnak ezért az lenne az érdeke, hogy támogassa a hainani fejlődést, mivel hatalmas potenciál van a szigeten akár, ha csak az orvosi turizmust nézzük. Ebben nagy szerepet tudna játszani Hongkong mivel nagy hagyománya van a városban a magánkórházaknak és a magasszintű egészségellátásnak, ezért a nemzetközi normákat és magas színvonalú képzések megvalósulását tudnák elősegíteni a kínai tartományban.

A hainani nyitás másik nagy érintettje Makaó lesz mivel egyes információk szerint a szigeten engedélyezett lesz az online fogadás, a lottó és a sportfogadás is. Ezek a kezdeti lépések később utat nyithatnak a kaszinók számára is. Ez a tervezet Makaó gazdaságára valószínűleg rossz hatással lenne, mivel jelenleg Kínában egyedül Makaón működhet legálisan kaszinó és csak itt valamint Hongkongban lehet szerencsejátékot folytatni. A makaói kaszinó részvényei azonnal esésnek indultak, amikor bejelentésre került a pekingi vezetés tervezete, miszerint Hainan szigetén is engedélyezik a szerencsejátékot. A Hongkongban bejegy-

Turizmus 2009 óta a sziget turizmusa hatalmasat fejlődött, amikor nemzeti stratégia épült ennek fejlesztésére.

Statisztikák alapján a tartománynak 2010-ben 26

Forrás: http://www.scmp.com/business/china-business/ article/2142259/us-among-59-countries-granted-visafree-access-chinas-resort

getének csupán az egyhatoda ugyanebben az évben 5 millió külföldi turistát fogadott. Az új listáról azonban hiányoznak az afrikai országok és az Indiai szubkontinens, valamint az ASEAN három fontos tagja: Vietnám, Kambodzsa és Laosz. konklúzió A szabadkereskedelmi övezet és szabadkereskedelmi kikötő megnyitása Hainan szigetén Kína egyik konkrét intézkedése annak irányába, hogy előmozdítsa a globális kereskedelmet és befektetéseket. Szakértők szerint Hainan nemzetközivé tétele nem csak DélKína fejlődését fogja magával hozni, de beindítja a gazdasági növekedést az egész Ázsia-Csendes-óceáni régióban, sőt akár a világ többi részén is. Makaó és Hongkong számára azonban nagy kihívást jelent, hogy miként viszonyuljanak ehhez az új kialakult helyzethez.

A sziget amellett, hogy a kínai üdülőparadicsom, a kínai haditengerészet és légierő kiindulópontjának is számít a Dél-kínai-tenger eléréséhez. Ezért nem csak gazdaságilag, de geopolitikailag is igen jelentős terület. Érthető tehát a pekingi vezetés döntése, hogy itt kezdi el a reformok elmélyítését.

43

Hongkong elmúlt 20 éve

ígéretek és valóság 44

45

Hongkong elmúlt 20 éve – ígéretek és valóság Szerző: Zoltai Alexandra

Hongkong 1997-es átadását követően az „egy ország, két rendszer” politikájához híven Kína a be nem avatkozás mellett állt, és aszerint cselekedett. Azonban ahogy múlnak az évek, ez mintha feledésbe merülne, és Peking egyre szorosabb ellenőrzés alá vonja a volt brit gyarmatot. Hongkongot rengeteg belső probléma feszíti, felülről pedig a pekingi vezetés nyomása nehezedik rá. A hongkongi főkormányzó feladata lenne ezeket a helyzeteket enyhíteni, akinek viszont nincs meg a társadalmi támogatottsága. A helyzet egyre eszkalálódik, és mielőbbi megoldást kíván.

Egy ország, két rendszer Az 1977-ben hatalomba visszatérő Deng Xiaoping legfontosabb céljának Tajvan, Makaó és Hongkong Kínához való visszatérését, továbbá az ország egységének megteremtését tartotta, amiben Mao kudarcot vallott.

Ennek hatására született meg az 1980-as években az „egy ország, két rendszer” politikájának az elképzelése, ami fontos eleme a kínai típusú szocializmusnak. Ezen irányelv a nemzeti egységet tekinti a legfontosabb prioritásnak, amelyet a következő okokkal magyaráz.

Elsőként az alapvető nemzeti érdeket emeli ki: Tajvan, Hongkong és Makaó kérdése történelmi alapokon nyugszik, és a kínai szuverenitás és területi integritás alá tartozik, ami nem ismer kompromisszumokat.

Második a nacionalista felfogás: a nép közös akarata, hogy Kína újra egyesüljön ezekkel a területekkel, a kínai kormány ezért fektet bele ekkora erőfeszítést, és ezért született meg az innovatív elképzelés az „egy ország, két rendszer” képében. Harmadik a nemzet újjászületése: csak a teljes nemzet újraegyesítésével lehet elkerülni a szuverenitást és területi integritást érő fenyegetéseket, a kínai nép csak mint teljes egész tudja megteremteni Kína dicsőségét.

a pénzügyi, gazdasági és vezetési területek szempontjából. Az „Új Területek” bérbeadásának ideje a végéhez közeledett, így elkerülhetetlen volt, hogy 1982-ben létrejöjjön Pekingben a találkozó a brit miniszterelnök, Margaret Thatcher és Deng Xiaoping között, és megbeszéljék Hongkong jövőjét. Az ezt megelőző napon a brit kormányfő először a KKP főtitkárával, Zhao Ziyanggal találkozott, aki két fontos szempontot emelt ki a város további sorsát illetően: a szuverenitást és Hongkong virágzását, illetve stabilitását, azonban hangsúlyozta, hogy ha választásra kerülne a sor, akkor Kína a szuverenitást helyezné előtérbe. A hongkongi politikai elit a brit kormány számára rávilágított arra, hogy egy olyan megállapodást szeretnének megkötni, hogy létrejöjjön, amiben Peking engedélyezi a britek számára, hogy folytassák Hongkong kormányzását, hiszen nem lenne fenntartható, ha a Hongkong-sziget és a Kowloon-félsziget egyedül maradnának, az „Új Területeket” pedig visszacsatolnák Kínához, szétszakítva ezzel a várost. Deng azonban világossá tette mindenki számára, hogy Kína teljes szuverenitást szeretne, és ez nem megbeszélés kérdése, valamint figyelmeztetett, hogy ha két év alatt nem születik eredmény a megbeszéléseken, akkor Kína egyoldalúan deklarálni fogja irányelveit.

Deng Xiaoping tehát jól felismerte, hogy Hongkong virágzása és kapitalizmusa előnyt jelenthet Kína számára.

A modernizációt látta benne, ami Kínának hasznos lenne

Többszöri tárgyalások után, végül 1984 decemberében aláírásra került a felek között a megállapodás, ami lefekteti, hogy Hongkong Különleges Igazgatású Terület

Brit gyarmat Hongkong történelme a régmúltra nyúlik vissza, azonban a város jelentősége csak az 1800-as évektől kezdett el megnőni. A bezárkózott Kínával szemben a nagyhatalmak, főként Nagy-Britannia kereskedelmi érdekeiket kívánták érvényesíteni, többek között kikötők megnyitásával. Ebben az időben Kína főként az exportra volt berendezkedve, melynek hatására rengeteg ezüst áramlott be az országba, mivel Európa a kínai árukért ezüsttel fizetett. Ennek megakadályozására és az ezüst kiváltására a Kelet-indiai Társaság ópiumot kezdett el szállítani Kínába. Ez a kínai gazdaság válságát eredményezte, mivel az ópium oly mértékben elterjedt és keresett lett, hogy az ezüst megkezdte kiáramlását Kínából.

A kínai udvar ezek után betiltotta az ópium behozatalát, és több ezer tonna ott lévő rakományt pedig elkobozták és megsemmisítettek. Válaszul a britek flottát küldtek, hogy az okozott károkat megtéríttessék a kínai udvarral, és így kitört az első ópiumháború, és elkezdődött a „megaláztatás” évszázada. Az ekkor sérthetetlennek hitt kínai császári udvar súlyos vereséget szenvedett a korszerű angol fegyverekkel szemben, és megalázó békére kényszerült. 1842. augusztus 29-én aláírásra került a nanjingi szerződés, majd később a bogue-i kiegészítő jegyzőkönyv.

Ezeknek értelmében Kína átengedte Hongkong szigetét,

46

és megnyitotta öt kikötőjét az angol kereskedők előtt, valamint magas jóvátételt fizetett, és elismerte az angolok területenkívüliségét.

Anglia fő célja ezzel a saját kereskedelmi érdekeinek a garantálása volt, amit így sikerült elérniük, és ennek hatására kezdődött meg Hongkong jelentőségének a növekedése. A második ópiumháború utáni, 1860-as pekingi szerződés értelmében Anglia ellenőrzése alá került a Hongkong-szigettel szemben fekvő Kowloon-félsziget is. A meggyengült Kína végül 1898-ban, 99 évre Anglia számára bérbe bocsátotta az „Új Területeket” is, így alakult ki a mai Hongkong területe.iv A második világháború idején japán megszállás alá került a város is, de a béke megkötése után újra britek irányították.

Gazdasági és kereskedelmi jelentősége 1949 után nőtt meg nagy mértékben. A Kínai Kommunista Párt vezette Kínai Népköztársaság bezárkózott és elfordult a külvilágtól, Hongkong volt az a „csatorna”, amelyen keresztül külkereskedelmének nagy részét bonyolította, technológiát importált és információt szerzett a külvilágról.

Ennek segítségével tudott Hongkong a világ egyik legjelentősebb kereskedelmi, pénzügyi és gazdasági központjává válni.

47

Hongkong elmúlt 20 éve – ígéretek és valóság

lesz Kína számára, és nemcsak az ’Új Területek’, de a Hongkong-sziget és a Kowloon-félsziget is visszakerül Kínához 1997. július 1-jével az „egy ország, két rendszer” jegyében. Ezt a rendszert eredetileg Tajvan visszaszerzésének érdekében alkották meg, de az egyesülés nem jött létre azóta sem. Az egyezmény Hongkong teljes kihagyásával és beleszólása nélkül történt, hiszen NagyBritannia és Kína között jött létre. A megállapodásban lefektetettek szerint az átadást követő 50 éven keresztül Hongkong megőrizheti gazdasági berendezkedését, kialakult életformáját és társadalmi viszonyait; a jogokat, a sajtó, a szólás és a gyülekezés szabadságát pedig a törvények fogják garantálni.

Peking az átadást a Tiananmen téren ünnepelte, óriási kivetítőkön közvetíttették a hivatalos ceremóniát.

A hongkongi ünnepélyen részt vett Károly herceg, Tony Blair brit miniszterelnök, Robin Cook brit külügyminiszter, valamint Chris Patten, Hongkong leköszönő kormányzója. Kínát többek között Jiang Zemin elnök, Li Peng miniszterelnök, Qian Qichen külügyminiszter képviselte. Ezalatt kínai katonák lépték át a határt, és Kína újra birtokba vette a több éve leszakított Hongkongot. Deng Xiaoping egyik legnagyobb célkitűzésének megvalósulását pedig már nem élhette meg, mert néhány hónappal az átadás előtt elhunyt.

Kormányzás és identitás

Tehát a Kínai Országos Népi Gyűlés által is elfogatott Alaptörvény viszonylag nagy autonómiát engedélyez Hongkong számára, hiszen saját kormányzattal, törvényhozó és bírói hatalommal rendelkezhet, vagyis Kínától eltérő jogrendje lehet. Azonban a külügyi és a honvédelmi kérdések tekintetében Kína dönt. A város lakói szerették volna elérni, hogy a hongkongi kormányzót demokratikus úton lehessen megválasztani, azonban Peking ezt a jogot nem engedte ki a kezéből.

1992-ben Anglia kinevezte Chris Patten-t, Hongkong utolsó brit kormányzóját, akit azzal a feladattal bíztak meg, hogy készítse elő a várost, és alapozza meg demokratikus jövőjét a kínai hatalomátvétel utánra.

48

Miután megszületett a megállapodás az átadásról, megkezdődött az alaptörvény és a minialkotmány kidolgozása: 36 szakember a szárazföldi Kínából és 23 pedig Hongkong városából érkezett és vett részt a kidolgozásukban. A szerkesztőbizottság demokrácia mellett álló tagjai megpróbálták elérni, hogy a kormányzót és a törvényhozó testület tanácstagjait demokratikus úton válasszák meg, azonban sikertelenül jártak. A Hongkong és Peking közötti különbséget az mutatja a legjobban, hogy míg a hongkongiak úgy gondolták, hogy cserbenhagyták polgáraikat azzal, hogy nem tudtak számukra teljes demokráciát biztosítani, addig Kínában úgy gon-

dolják, hogy a városnak sokkal nagyobb autonómiát biztosítanak, mint azt a nyugati kormányzatok tennék ugyanebben a helyzetben.

Az adminisztráció, ami az angol gyarmati uralom alatt kiépült, és elhozta a városnak a sikert, mára már szinte teljesen elavult és nem működik hatékonyan. A kormányzás sikertelensége a rendszer hibáiban, csökkenő állami kapacitásban és a szociális összetartás krízisében gyökerezik. Egyes szakértők véleménye szerint a kapcsolat a törvényhozó, a végrehajtó hatalom és a kormányzat között koordinálatlan, alul-

fejlett és gyakran diszfunkcionális. Mivel a rendszer nem is parlamentáris és nem is prezindenciális, így a törvényhozó, a végrehajtó hatalom és a kormányzat a saját hatáskörük szerint cselekednek, és megpróbálják joghatóságukat a többi rovására kiszélesíteni.

A gyarmati logika nem működött tovább 1997 után, amelyben a társadalom úgy vélte, hogy a kormány elszámoltatható és felelősségre vonható tetteiért.

Azonban a Kínához történő visszatérés után az univerzális demokratikus választások hiányában a kormányzót és a törvényhozást illetően nehéz elegendő

49

Hongkong elmúlt 20 éve – ígéretek és valóság

városiak sokkal tisztábbnak éreztek, ami a gazdasági sikerekből, a relatív nagyobb szabadságból és liberalizmusból, fennálló jogrendből és a politikai pluralizmusból eredt.

1997 után ez az identitás is megkérdőjeleződött, a kínai gazdaság húzó ereje helyett Hongkong már csak egy gazdasági támogatóvá vált. Az átadás után nemcsak a politikai környezete változott meg a városnak, de olyan új problémák is megjelentek a különböző szektorokban, amik hiába vártak a kormány segítségére, beavatkozására és szabályozására. Még nagyobb gondot okozott a gyors globalizáció, ami új nemzetközi gazdasági környezetet teremtett, és többé nem kedvezett az olyan kisiparos, exportfüggő gazdaságoknak, mint Hongkong. Az 1998-as ázsiai gazdasági válság volt a választóvonal, azóta Hongkongnak a fejlődési tervét a gyorsan növekvő kínai gazdaság kontextusába kell helyeznie, ami gazdasági újra gondolást és újra strukturálást kíván meg, amiben a kormánynak fontos szerepet kellene játszania.

Hongkong számára a dekolonizáció csak nemrégen kezdődött, aminek a velejárója a nemzeti újraegyesülés és identitáskeresés Kínával. A nehézséget az adja, hogy két eltérő kulturális identitással rendelkező társadalomnak kell az „egy ország, két rendszer” politikája mentén közös identitást kialakítania, belefoglalva a hongkongiakban kialakult brit gyarmati uralmi múltat, ami egy önpolitikai támogatottságot szerezni a társadalom részéről, ugyanis nem érzik az elszámoltathatóságot.

A hongkongi politika egy olyan szintre jutott, ahol a kultúrába beékelődött a bizalmatlanság, ezért nagyon nagy szükség lenne visszahozni ezt a bizalmat, és a reformra, hogy a különféle intézmények képesek legyenek az együttműködésre. Ehhez azonban a kormánynak erős civil támogatottságra lenne szüksége és bizalomra, amivel a társadalom felruházza arra, hogy a vezetésével létrejöhessenek a szükséges fejlesztések és reformok.

A felszínen minden maradt volna a régi a törvényalkotás szempontjából Hongkong átadását követően is.

A gyakorlatban, habár a szereplők birtokba vették a fennálló rendszert és annak működését, mégis rengeteg kisebb változást eszközöltek, ami egy nagyban eltérő államvezetést eredményezett. Az előzőekben Hongkong állami igazgatás alatt működött egy kormánnyal az élén, amelyet a hivatalnokok adtak a brit kormányzó szabályai szerint, kiegészülve az üzleti és a szakmai elit támogatásával. Ez az államigazgatás a visszaadást követően fenntarthatatlanná vált, főként azért, mert hiányzik egy közelebbi együttműködés a végrehajtó és

50

álló gazdaságot eredményezett számukra saját jogi és politikai identitással.

A legfőbb konfliktus és aggodalom Kína és Hongkong között – ami érzékelhetően szakadékot okoz a társadalmak között – az intézményi különbségek és a saját identitásuk felfogása mentén figyelhető meg. A legtöbb hongkongi lakos büszke szeretne lenni a hongkongi állampolgárságára, nemcsak gazdasági és kivételes előnyeik miatt, hanem büszkeségük kiterjed a politikai pluralizmusra, a jogrendre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a civil szabadságra, kormányzati és demokratikus intézményeikre is. A globalizáció előrehaladta és Kína felemelkedése együtt eredményezte azt, hogy Hongkong kijelölt útját újra kell értelmeznie az új században.

20 évvel a visszaadás után KKézenfekvő volt, hogy az átadást követő első néhány évben Peking a be nem avatkozás politikáját folytatta Hongkonggal kapcsolatban, és a hongkongi kormányzat szabad kezet kapott a város kormányzását illetően, ami meg is figyelhető Tung Chee-hwa kormányzó 1997-2003 között tartó első ciklusa alatt. Ezzel Kína sikeresen épített ki bizalmat a helyi társadalomban és a nemzetközi közösségben is az „egy ország, két rendszer” politika kapcsán, és sikeresen félre tudta tenni a

a törvényhozó hatalom között, hogy elősegítsenek egy megállapodásokon alapuló politikát. Az, hogy visszaállítsák az erős kormányzatot, legfőbb részben a központi kormányzaton és a tanácsadó testületen múlik, azonban az arra alkalmas összekötő intézmények hiányában a rendszer feldarabolt marad. Ahogy a társadalom egyre differenciáltabb lesz politikailag, nemcsak az érdekeket illetően, de az értékeket illetően is, és ahogy egy új civil társadalom emelkedik, a meglévő politikai bázis az elittel kiegészülve már nem lesz képes arra, hogy közvetítse a társadalmi akaratot, és gyakorolja a politikai legitimitást.

A hongkongi társadalom válsággal küzd, főként a közös identitás- és sorskeresésében. Ez a krízis leginkább a társadalmi összetartozás hiányára vezethető vissza, kiegészülve a termelési válsággal és a politikai képviselet krízisével. A régi társadalmi és politikai feltételek többé már nem érvényesek. Helyette egy egyre inkább zűrzavarossá váló nézet kezd elterjedni a nyilvánosság körében, egy egyre növekvő törést okozva az amúgy is törékeny társadalomban, amelynek fő összetartozástudata a régi gazdasági sikerekre épült. A hongkongi identitás különbözött a szárazföldi Kínáétól, amelyet a

51

centrum-periféria konfliktust Hongkong és Kína között. 2003-ban azonban ez megváltozott, és elkezdett kiéleződni a konfliktus. Ebben az évben ugyanis július 1-jén tüntetés kezdődött az alkotmány 23. cikkelyének bevezetését illetően, amely szigorúan megtilt minden nemzetbiztonságot veszélyeztető cselekményt. A legtöbb hongkongi úgy gondolt erre, mint egy eszközre a Kínai Kommunista Párt kezében, hogy többek között politikai hatalomra törjön a városban és teljes irányítása alá vonja azt.

2003 után döntött úgy Peking, hogy változtat Hongkong politikáján. Megszületett az a tervezet, hogy Hongkongot a központi kormány közvetlen felügyelete alá vonják. Politikai szempontból az Országos Népi Gyűlés újra értelmezte az Alaptörvény rendelkezéseit a hongkongi reformok kiterjedését illetően, másodszor pedig megerősítette a kormány Összekötő Hivatalának szerepét, ami immár „második kormányzó erővé” vált, hogy irányítsa a hongkongi politikai ügyeket úgy, mint a pekingi elit kampányának koordinálása, méghozzá több szinten is, a kerületi tanácstól a törvényhozó tanácsig.

Gazdasági szempontból pedig annak köszönhetően, hogy számos határokon átívelő és regionális megállapodás született a város és Kína között, nagyjából egy évtizedes gazdasági integráció alatt, Hongkong gyanú nélkül Peking gazdasági kontrolja alá került. Ideológiailag Kína az egyedüli kínai nemzeti identitást promotálja, amelyet már a hongkongi iskolákban elkezd. Az általános- és középiskolákban a hivatalos elsődleges cél a kínai nemzeti identitásra nevelés, ami az elképzelések szerint a kínai nyelvórán és a kínai történelemórán keresztül valósul meg, valamint a szárazföldi Kínába történő tanulmányi utakon és csereprogramokon keresztül.

Ezek a törekvések egyértelműen elő szeretnék segíteni Hongkong lojalitását Kínához, és ideológiai homogenitást kívánnak vinni az egész ország területére.

A 2017-es év a város számára igen jelentős időszak volt, hiszen márciusban volt az új főkormányzó választása, Carrie Lam-ot július 1-jén iktattak be új kabinetjével együtt, mely napon a visszaadás 20. évfordulóját is ünnepelték. Ezen Xi Jinping kínai elnök is részt vett három napos látogatása alkalmával. A kínai elnök által meghirdetett „kínai álom” politika fontos része a kínai nemzet újra egyesülése, amiben így fontos szerephez jut Hongkong is. A városba látogatása és az ünnepségen való részvétele jelzés értékű volt, ami inkább a belpolitika és a kínai nép felé irányult: Xi Jinping ura a

52

helyzetnek, és biztosít mindenkit, hogy Hongkong Kína részét képezi, ezzel is legitimálva saját hatalmát és a Kínai Kommunista Pártot, hiszen idén októberben kerül megrendezésre a 19. Pártkongresszus. A hongkongi emberek azonban már nem látják ilyen egyértelműen ezt a helyzetet, főleg a fiatal generáció, akik többek között az identitáskeresés válságában szenvednek, és társadalmi problémákkal küzdenek, főként a lakhatás kérdését illetően. Ezért az ünnepség napjára és Xi Jinping látogatására tüntetéseket szerveztek, hogy így fejezzék ki egyet nem értésüket.

A kínai elnök az átadás és beiktatás ünnepségén mondott beszédében figyelmeztette Hongkongot, hogy ne lépjék át azt a bizonyos ’piros vonalat’, és ne veszélyeztessék Kína szuverenitását és a kommunista párt hatalmát. Még korábban a Kínai Állam harmadik embere és a parlament elnöke, Zhang Dejiang bejelentette, hogy Peking terve szorosabbra fűzni a kapcsolatot Hongkonggal, és kijelentette, hogy „a központi hatalom és a város kapcsolata csak hatalom-átruházáson alapul, nem pedig a hatalom megosztásán”.

A kínai elnök azzal kapcsolatban is megosztotta nézetét, hogy Hongkong az „egy ország, két rendszer” alatt miként tudna előmozdulni. 1. A korrekt megértése az ’egy ország’ és ’két rendszer’ között lévő kapcsolatnak, hogy helyén tudják kezelni Hongkong és a központi kormány viszonyát. 2. Mindig a Kínai Alkotmány és a hong ongi Alaptörvény szerinti viselkedés. 3. Mindig a fejlődésen legyen a fókusz, mint top prioritáson, hogy elősegítse a jövőbeni növekedést. 4. Harmonikus és stabil társadalmi környezet kialakítása és fenntartása.

Továbbá kifejtette, hogy ha mindennek politikai vetületet kerítenek, és szándékosan teremtenek konfliktust ezzel, az nem fogja megoldani a problémákat, és csak hátráltatják a hongkongi gazdasági és társadalmi fejlődést. Végül hozzátette, hogy bárkivel szívesen folytatnak megbeszéléseket, aki szereti Hongkongot, őszintén támogatja az „egy ország két rendszer elvét” és Alaptörvényét, mindegy, hogy milyen politikai nézetet is képviseljen.

zalmat és a támogatást az emberek és a központi kormány részéről is, mégpedig szorgalommal és eredményekkel. Ígéretet tett, hogy pontosan és precízen fogja elvégezni főkormányzói kötelességeit, és képességei szerint fenntartja az „egy ország, két rendszer” elvét és az Alaptörvényt, megvédi a jogállamiságot valamint mély és pozitív kapcsolatot fog ápolni a központi kormánnyal. Biztosította a jelenlévőket, többek között Xi Jinpinget is arról, hogy minden törvényes eszközzel meg fogja akadályozni, hogy aláássák Kína szuverenitását, biztonságát és fejlődését. Nagy a nyomás tehát az új főkormányzón, aki inkább Kína felé hajlik, mint a demokratikus Hongkong irányába. Egyelőre felülről, a központi kormány részéről érkezik rá nagyobb nyomás, mint alulról a hongkongi társadalom részéről, ami a későbbiekben változhat.

Ahhoz, hogy ez a változás ne történjen meg, a kínai elnök látogatása alkalmával megrendezésre került katonai felvonulás az 1997-es átadás óta a legnagyobb ilyen esemény volt. Néhány nappal később pedig Kína felvonultatta az első repülőgép-hordozóját is Hongkong partjainál. Peking részéről ez nemcsak katonai erődemonstráció és erőfitogtatás, hanem egyértelmű jelzése annak is, hogy egy esetleges masszív tüntetésnél, amely veszélyezteti Kína szuverenitását és érdekeit, nem félnek bevetni majd a hadsereget.

Konklúzió Az 1980-as években Hongkongot büszkeséggel töltötte el, hogy a szárazföldi Kína gazdasági fejlődésben és modernizálásban függött tőle, és a város fejlődési modelljét állították egész Kína elé. Manapság, a gazdasági reform és nyitás óta eltelt közel három évtized után Kína már nem szorul rá akkora mértékben Hongkongra, sőt ez a kapcsolat kezd megfordulni, és a város van egyre nagyobb függésben Kínától és a kínai piactól. Az Alaptörvény, habár biztosítja az „egy ország, két rendszer” fennállását, és nagyfokú autonómiát biztosít, a döntés-

hozatalban a hongkongi érdekek mégis limitálva vannak.

A brit gyarmati uralom és intézményesülés nagy lehetőséget adott a város számára, hogy fejlődjön és modernizálódjon a Kínában uralkodó maoista behatás nélkül. Azonban ma már ez az elkülönített pozíció nem feltétlenül előnyös a boldoguláshoz, a régi sikerektől való függőség inkább hátráltató tényező az új távlatok és lehetőségek tekintetében. A gyarmati uralom hagyatékával nehezen tud az új kihívásokra választ adni. Jelenleg számtalan kormányzati problémára kell megoldást találni, szervezeti, intézményes és politikai kérdésekben egyaránt. Azonban ezekhez a fontos változtatásokhoz egy erős kormányzatra van szükség, ami legitimáció hiányában alacsony támogatottsággal és nagyfokú bizalmatlansággal bír.

Tehát Hongkong legsarkalatosabb kérdése egy magasan támogatott kormányzat megteremtése, amely a gazdaságot és a társadalmat is előre tudja vezetni, és újra tudja definiálni a hongkongi identitást és a város jövőjét is.

Csak így lehetne bevezetni a szükséges változtatásokat, hiszen Hongkong gazdasági erő hiányában nem tudja felvenni a versenyt Kínával, továbbá nem tudja érvényesíteni érdekeit sem.

Ezeket a belső problémákat a pekingi vezetés egyértelműen veszélyesnek látja, és az elszakadás irányába történő kísérleteket vél felfedezni benne. Ezért a kezdeti megengedő politika után, a 2000-es évek elejétől egyre szorosabbra és szigorúbbra igyekszik fűzni a viszonyát Hongkonggal, és minél nagyobb befolyásra kíván szert tenni a városban. Xi Jinping elnöksége óta ez már nyílt formát öltött, és a Pekinghez lojális új főkormányzó is partnernek tűnik ebben. Az egyre feszültebb helyzetben nagy kérdés, hogy a hongkongi társadalom hogyan fog reagálni ezekre a kérdésekre, esetleg ellenáll, vagy Kína katonai erődemonstrációja elég lesz ahhoz, hogy beletörődjenek helyzetükbe. Az biztos, hogy bármelyik utat is választják, a jelenleg identitáskereséssel küzdő hongkongi emberekben az erre adott válasz fogja kialakítani új közös identitástudatukat.

A 20 éves évforduló alkalmával az ünnepségen és a kínai elnök látogatásán kívül megtörtént az első női főkormányzó, Carrie Lam beiktatása is a hivatalba. Nem kisebb feladat elé néz, mint a Hongkong és Peking között egyre feszültebbé váló kapcsolat enyhítése, és ennek érdekében kompromisszumos megoldás keresése, ami mind a két oldal számára elfogadható. Köszöntő beszédében úgy fogalmazott, hogy visszaszerzi a bi-

53

SelyemĂşt

54

az Északisarkon

55

Selyemút az Északi-sarkon Szerző: Zoltai Alexandra

Az Északi-sarknak egyre fontosabb szerep jut a nagyhatalmi viszonyokban, mivel eddig még fel nem tárt erőforrásokban gazdag terület. Főként ennek köszönhetően a régióban új kereskedelmi útvonalak alakultak ki, amelyek energia- és időmegtakarítás mellett fontos biztonság- és geopolitikai szempontot is képviselnek. Kína évek óta a térségbeli ambíciói kiépítésén munkálkodik, és 2018 elején kiadta az északisarki stratégiáját tartalmazó fehérkönyvet, amelyben ezt a régiót is be szeretnék kapcsolni az Új Selyemút projektbe. Mivel Kína a térségben sokkal gyengébb hatalmi pozícióval rendelkezik, mint Amerika vagy Oroszország így érdekei érvényesítésére együttműködésre és gazdasági befektetésekre lesz szüksége.

Az Északi-sark Az északi-sarki országok gazdasága egyre inkább fejlődik, amelynek legfőbb alapja az infrastruktúra. Az Arktisz rendkívül gazdag természeti erőforrásokban, a Föld tartalékainak több mint 20 százaléka itt található. Továbbá a Jeges-tenger összekapcsolódási pontot jelent Ázsia, Európa és Észak-Amerika számára, amely kontinensek között a nemzetközi kereskedelem közel 90 százaléka megy végbe. Ahhoz, hogy a Jeges-tengeren is hatékonyan folyhasson a szállítás, komoly infrastrukturális beruházásra van szükség az útvonalak fejlesztésére és kialakítására, amely főként a régió országainak kedvezhet.

Az U.S. Geological Survey (USGS) szerint a szárazföld mintegy hat százalékát kitevő Arktisz rejti a világ legnagyobb még felfedezetlen olaj- és gáztartalékát.

Feltételezések szerint 90 milliárd hordó kőolaj, 1669 ezer millió köbláb mennyiségű földgáz és 44 milliárd hordó cseppfolyósított földgáz található az Északisarkon. Ez a világ még fel nem tárt olajforrásainak a 13 százalékát, a földgázok 30 százalékát és a cseppfolyósított földgáz 20 százalékát jelenti. Mindezek mellett jelentős mennyiségű nemesfém is megtalálható, úgymint arany, platina, vas, uránium, ólom és cink, valamint ritkaföldfémek. A sarki jég olvadásának következtében egyre több esély van rá, hogy ezek az energiaforrások és nemesfémek a közeljövőben elérhetőek lesznek, amennyiben a kitermelésükre biztosított lesz az infrastrukturális és a technológiai háttér. Az Északi tengeri útvonal használata a szállítást Ázsiából Európába a Szuezi csatornán keresztül 10 nappal, a Panama csatornán történő szállítást pedig 4 nappal csökkentené le. A Transzpoláris útvonal az előrejelzések szerint várhatóan csak 2020-ban lesz járhatóvá, akkor is csak a nyári hónapokban körülbelül 8 hétre.

A térségben érintett országok számára 1996-ban létrehozták az Északi-sarkvidéki Tanácsot, amely platformot biztosít a tagok közötti párbeszédre. Jelenleg nyolc teljesjogú taggal rendelkezik: Kanada, Dánia (beleértve Grönlandot és a Feröer-szigetek is), Finnország, Izland, Norvégia, Svédország, Oroszország és Amerika, plusz hat résztvevő, akik az arktiszi őslakosokat képviselik. Fő feladatát tekintve a környezetre, tudományra és a gazdasági együttműködésre koncentrál, azonban soha nem lát el biztonsági feladatokat.

56

Forrás: Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017. p. 9.

Kínai ambíciók A felmelegedés következtében az Északi-sarkon új területek nyíltak meg a hajózás előtt az eddig jéggel borított területeken. Mivel a hajózás számít a szállítás legolcsóbb formájának, ezért a világ kereskedelmének 90%-a még mindig vízi úton történik. Ezek az újonnan megnyíló útvonalak nemcsak a globális kereskedelemben játszhatnak nagy szerepet, de természeti erőforrásokban is igen gazdagok. Kína éppen ezért igyekszik részt venni a régió ügyeiben, és vezető szerepet kialakítani a térséget érintő szabályalkotásban, mivel így lehetősége nyílik mint új nagyhatalomnak, hogy részt vegyen benne, és ne csak az eddigi szabályalkotó nagyhatalmak alakítsák azt.

Európai és amerikai szakértők Kína térségbeli céljait a következőképpen határozták meg: hozzáférés az ott található nemesfémekhez, halászati javakhoz és energiaforrásokhoz; új kereskedelmi útvonalak, amelyek amellett, hogy lerövidítik a szállítási időt, új alternatívát is jelentenek a Malaka-szorossal szemben; annak megértése, hogy a klímaváltozás mit jelent a térségre nézve; tudományos érdeklődés (BeiDou szatellitrendszer, űrkutatás, időjárás előrejelzés); részvétel az Északi-sarkot érintő kormányzásban; a nem északi-sarki államok számára is fenntartani a jogot a régió elérhetőségére, hogy az északi-sarki államok ne tudják teljes szuverenitásuk alá vonni azt. Kínai szakértők arra hívják fel a figyelmet, hogy a térség komoly stratégiai jelentőséggel bír, ugyanis biztonságpolitikai szempontból alternatívát jelenthet. Kína ugyanis komoly fenyege-

57

Selyemút az Északi-sarkon

az Északi-sarkot is bekapcsolják az Új Selyemút útvonalába, és létrehozzanak egy Északi-sarki Selyemutat. Az „Egy Övezet, Egy Út” ezen szakaszán a fő szerepet a kiolvadó jég által teremtett új útvonalak jelentenék, ami a kínai kereskedelmet és a pekingi ambíciókat szolgálná ki. Ez a stratégia azonban azt a következtetést engedi levonni, hogy a „sarkközeli ország” minősítését „érintett ország” minősítéssé tegye, amely növelné a jogait és a felelősségvállalását a régióban. Kína nagy ambíciókkal rendelkezik a területen a Selyemúton túl is, ugyanis nagy tőkebefektetéseket eszközölt az északi-sarki országokban, és stratégiai célzattal folyamatosan tudományos kutatások zajlanak.

Yamal lehetséges szállítási útvonalai Forrás: Novatek

országok kikötőiben is. Kína lehetséges partnerei között

tésként éli meg az amerikai jelenlétet, mivel ott az USA vagy szövetségesei is képesek elzárni az útvonalat a Kína számára nélkülözhetetlen energiaforrások előtt, amelyek a Perzsa-öbölből érkeznek a Malaka-szoroson keresztül. Mások annak a jelentőségére hívják fel a figyelmet, hogy itt találkozik egymással az eurázsiai és az észak-amerikai kontinens, Amerika pedig olyan rakétákkal rendelkezik Alaszkában, amelyek képesek lennének elérni Kínát.

A kínai ambícióknak megfelelően Kína már évekkel ezelőtt megkezdte térséggel kapcsolatos politikájának kialakítását. Egyes kínai szakértők egészen 1925-re datálják Kína Északi-sark iránti elköteleződését, amikor Kína aláírta a Svalbardi Egyezményt, amely elismeri, hogy a Spitzbergák Norvégiához tartozik. Kína több kutatóállomással is rendelkezik a területen, köztük a 2004-ben épült Sárga folyó állomással, amely az első kínai arktiszi kutatólétesítmény. Yin Zhuo kínai ellentengernagy 2010-es nyilatkozatában hangoztat-

58

ta, hogy az Északi-sark az egész emberiség tulajdona, egyik államnak sincs szuverenitása felette, valamint Kínának megkerülhetetlen szereplőnek kell lenni a felfedezésénél, hiszen a világ népességének egyötöde Kínában él. 2013-ban sikeresen megfigyelő állam lett az Északi-sarkvidéki Tanácsban, amelyet a legtöbb kínai hivatalnok úgy értékelt, mint annak elismerése, hogy legitim a kínaiak érdeke a régióban. Azzal, hogy elnyerte a megfigyelői státuszt, hozzáférést kapott az Északi-sark vizeihez és légteréhez, valamint részvételi lehetőséget a régiót érintő nemzetközi kormányzásában. Szakértők szerint ugyanis a sarki régiók az óceánokkal együtt, valamint a kibertér és a világűr olyan stratégiai területek, amelyekben Kína nagy ambíciókkal rendelkezik és vezető szerepet szeretne magának.

Kína Északi-sarki fehérkönyvét 2018 januárjában adta ki, amely a régióval kapcsolatos startégiát is magába foglalja. Ebben nagy szerepet szánnak a 2013-ban bejelentett „Egy Övezet, Egy Út”-nak, melynek fő célja, hogy

Kutatási eredményekre hivatkozva kínai kutatók azt állítják, hogy a jég olvadása nagy kihatással lesz Kínára, ahol emelkedni fog a tengerszint, és ennek következtében 20 millió embert kell majd kitelepíteni, nem is beszélve a mezőgazdasági problémákról. Erre hivatkozva akar Peking minél nagyobb szerepet játszani a régióban és globális hatalomként viselkedni a klímaváltozás kérdésében, ahol a jelenlegi amerikai adminisztráció meghátrált. Kína az arktiszi selyemutat az északi-tengeri út vonalán képzeli el orosz együttműködéssel. A hajózás így Kínából Európába 15 nappal lehet rövidebb, amint a jég megolvad, és néhány hónapig hajózhatóvá válik a tengeri szakasz. Kína azonban inkább hosszútávon gondolkozik, és a Transzpoláris tengeri út igénybevételét szeretné, ami néhány évtizeden belül válik csak járhatóvá a jég olvadásától függően, amely az Arktisz legtetején középen átszelve halad. Ez az útvonal szintén csak korlátozott ideig lesz járható egy évben, de Kína sokat tudna spórolni az idővel és az üzemanyaggal, valamint az Oroszország által kontrollált vizeket is meg tudná így kerülni. Ezért ha magát gazdasági hatalommá növi ki a régióban, akkor Amerikának törekednie kell rá, hogy ne veszítse el ezeket az új utakat. Kína növeli jelenlétét a térségben a nyersanyagorientált befektetéseken és a kikötők fejlesztésén keresztül, jelenleg ugyanis nagyban függ a Perzsa-öbölből és Afrikából érkező olaj- és gázimporttól, ami az amerikai haditengerészet által kontrollált utakon jön keresztül. Elkezdte diverzifikálni energiafüggőségét azáltal, hogy befektetéseket eszközölt a Yamal LNG orosz nagyvállalatba, valamint norvég gáz- és olajmezőkön. Ez nemcsak egy alternatívát jelenthet Kínai számára, de tapasztalatot is tud szerezni az arktiszi infrastruktúrát és technológiát illetően, ami nagyban hozzájárulhat majd, hogy kontrollálni tudja a kereskedelmi útvonalakat. Hasonló okok miatt befektetéseket tervez Alaszkában, Kanadában és Norvégiában, valamint a bányászatban is és az észak-európai

vannak az észak-európai országok, amelyek tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak: Izland, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország, amelyek főként anyagi támogatást remélnek az arktiszi ambícióikhoz. Finnország 2000 és 2016 között kapta az ötödik legtöbb kínai külföldi működőtőke-befektetést összesen 8,43 milliárd dollár értékben, Norvégiában ugyanezen időszak alatt ez 7 milliárd dollár volt. Izland és Grönland lettek a kínai külföldi tőkebefektetések fő helyszínei.

Kína arktiszi stratégiáját tudományos kutatások is képezik a területen. Több tucat kínai tudós van szerte az Északi-sarkon, és 1984 óta több mint 30 sarki expedíciót hajtottak végre.

Az ország jelenleg egy jégtörő hajóval rendelkezik.

2017-ben az egyetlen kínai jégtörő a Xue Long vagy más néven a „Havas Sárkány” megtette az északnyugati átjáró útvonalát; a 20 000 tengeri mérföldes út 83 napot vett igénybe hét nappal lerövidítve a megszokott utat New Yorktól Sanghajig a Panama-csatornán keresztül.

Ez az első kínai hajó, ami mind a három északi-sarki útvonalat végigjárta. A hajózhatóság sokkal kényelmesebb lenne Kína számára nemcsak stratégiai okokból, de időbeni okokból is, valamint biztonsági szempontból is, mivel az Arktiszon nincsenek szomáliai kalózok sem.

Amíg a Malaka-szoroson és a Szuezi-csatornán keresztül 35 napot vesz igénybe az út Ázsiából Európába, az északi-sarki útvonalon viszont csak 22 napot. Egyes értesülések szerint Kína már építi a második jégtörő hajóját a Xue Long II-t, ami várhatóan 2019-ben lesz kész. Valamint az állami szállítási vállalat, a COSCO is 6 teherhajó indítását tervezi az Északi tengeri útvonalon kereskedelmi szállítás céljából. Kína vált az egyik vezető arktiszi hajózóvá is, és a COSCO kínai szállítási cég úgy tartja számon magát, mint vezető hajózási társaság az Északi tengeri úton. 2015-ben a COSCO kínai hajó-

59

Selyemút az Északi-sarkon

Alapelv

Tisztelet

Megérteni az Arktiszt

Együttműködés és kölcsönös előny · Tudományos együttműködés, a különböző adatok megosztása

· Tiszteletben tartani Kína azon jogát, hogy tudományos kutatásokat végezzen az Északisarkon · Növelni az Északi-sark megértését Kínában Az Északi-sark megóvása · Tiszteletben tartani a · Nemzetközi együttműhelyi emberek hagyoködés a klímaváltoás mányait és kultúráját tekintetében

Hasznosítani

· Tiszteletben tartani a nemzetközi jogot · Tiszteletben tartani a helyiek jogait

·

· ·

Irányítás

zási vállalat 55 nap alatt ért el az Északkeleti átjárón keresztül Dalian kikötőjéből Rotterdamig, majd vissza Kínába a Tianjin kikötőbe.

Kína elköteleződése a régió iránt egyre nagyobb figyelmet kap, és globális jelentősége is nagy. Xi Jinping a 2017 áprilisában Amerikában tett látogatásának alkalmával ellátogatott Alaszkába is, ahol az Északi-sarkot érintő kérdésekről tárgyaltak főleg érintve a cseppfolyósított földgáz kereskedelmét is. A Kínai Sarkköri Kutatóintézet becslése szerint 2020-ig az ország kereskedelmének 5-15 százaléka az Északi-sarkon fog áthaladni, és ez az arány csak nőni fog, ha még több északi-sarki országgal köt partneri kapcsolatot. Az öt észak-európai ország közül (Dánia, Norvégia, Finnország, Izland és Svédország) egyik sem vesz részt az „Egy Övezet, Egy Út” projektben, mégis mind az öten alapítótagjai az új kínai kezdeményezéshez köthető Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Banknak. Kína azonban régóta elkezdte diplomáciailag is kiépíteni az arktiszi stratégiáját, melynek köszönhetően ezekkel az országokkal normalizálódtak és egyre szorosabbá váltak, illetve jelenleg is válnak a kapcsolatok. A kérdés az, hogy ez az öt ország hajlandó lesz-e csatlakozni az OBOR-hoz, és ezeknek a keretein belül részesülni az infrastrukturális befektetésekben vagy sem.

60

· A jelenleg is fennálló arktiszi mechanizmus tiszteletben tartása

·

Fenntarthatóság · Technológiai fejlesztés a környezetvédelem javára

· A szárazföldről érkező szennyezés csökkentése · Megóvni az Arktisz ökológiáját · Válaszolni a klímaváltozásra Közös beruházásokkal · A környezet megóváés együttműködésekkel sa érdekében történő kitermelni az erőforráfejlesztések és átállás a sokat (ásványianyag, tisztaenergiára olaj) · Felelősségteljes turizKölcsönös megosztás mus támogatása Közösen felmérni az Északi-sark nemzetközi vizeiben található halállományt, és felkészülni a közös elosztásra Északi-sarki Selyemút, · Aktív szerep a környeregionális és nemzetközet globális kormányzázi kormányzói testület sában az Északi-sarkot az Arktisz számára illetően és más bilaterális és multilaterális intézmények számára, egyenlő párbeszéd

Kínai északi-sarki stratégiai fehérkönyve

Forrás: The Diplomat: https://thediplomat.com/2018/03/china-commits-to-arctic-protections-but-development-threatsloom/

Kína 2018. január 26-án jelentette be az Északi-sarki Stratégia fehérkönyvét. A fő részét az Északi-sarkban rejlő lehetőségek adják, főleg a hajózhatósági útvonalak tekintetében, valamint hivatalosan is bejelentésre került az „Egy Övezet, Egy Út” Északi-sarkon tervezett szakasza. Kína „Északi-sark közeli országként” minősítette magát és a térség szempontjából fontos érintettnek immáron az Új Selyemút projekt miatt is, a régióval kapcsolatos politikájának alapjaiként a tiszteletet, együttműködést, kölcsönös előnyöket és a fenntarthatóságot fogalmazta meg.

ázsiai részén. Ennek eredményeként kínai cégek összesen 29,9 százalékos részesedéssel rendelkeznek a projekten belül, ugyanis a kínai állami tulajdonú Kínai Nemzeti Kőolajvállalat 20 százalékkal rendelkezik az orosz Novatek (50,1%) és a francia French Total (20%) mellett. A projekt pénzügyi részét pedig részben egy 12 milliárd dolláros kölcsönmegállapodásból fedezik, amelyet a kínai Eximbank és a Kínai Fejlesztési Bank nyújt. A fejlesztés többek között tartalmazza egy vasúti összeköttetés kiépítését a Sabetta kikötővel, ezzel bekapcsolva a térséget az eurázsiai vasúti hálózatba. Ez a beruházás megközelítőleg 3,22 milliárdos befektetés lenne.

Az Északi tengeri útvonal, ami nagyrészben Oroszország partjai mentén halad végig, mostanában egyre több figyelmet kap. 2016-ban az itt áthaladó forgalom elérte és meg is haladta a 7 millió tonnát, ami az előző évhez képest 35%-os növekedést jelent. Xi Jinping a 2017-es G20-as berlini találkozó előtt Oroszországba látogatott, ahol együttes nyilatkozatot írt alá a két ország, melynek keretein belül az Északi-sarki Selyemutat és az északitengeri útvonalat nevezték meg az együttműködésük fő helyszínének. Az új Selyemút ezen része főként az ezen az útvonalon való hajózásra és az itt rejlő energiaforrások kiaknázására épít, ugyanis Kína energiafüg-

Oroszország A kínai térnyerés és befolyásszerzés a térségben tehát főleg befektetéseken keresztül valósul meg, amelynek látszólag Oroszország a legnagyobb nyertese, főleg, hogy egyetlen északi-sarki országként csatlakozott a kínai „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezéshez. Az Északi-sarki Selyemút neve alatt futó, elsőként megvalósuló projekt egy befektetés volt, ahol a Selyemút Alap 9,9 százalékos részesedést vállalt az orosz Yamal LNG projektben, ami szállítással, infrastruktúrával és az erőforrásokkal kapcsolatos tevékenységeket folytat az Arktisz eur-

gőségét diverzifikálni akarja. Éppen ebből kifolyólag Oroszország egyik nagy beruházása közé tartozik ennek az útvonalnak a fejlesztése: 2030-ig több tízmilliárd dollárt kívánnak fordítani a hajókra, hajóépítésekre, navigációra és kikötőkre az útvonal mentén. Kína számára azonban az ezen az útvonalon való közlekedés csak addig biztosított, amíg jó a kapcsolat a két ország között. Ugyanis Oroszország az északi-tengeri útvonalat saját territóriumának tekinti, ami teljes egészében az orosz hatáskör alá tartozik, méghozzá az UNCLOS 234. cikkelyére hivatkozva. A másik probléma, ami felmerül az útvonal használatával kapcsolatban, az a merőben másfajta környezet, ami a hajók technológiájának és építésének szempontjából extrákat kíván, valamint hogy Kína nem rendelkezik ezekhez megfelelő szakemberekkel. Kínának olyan hajókat és jégtörőket kell építenie, amelyek képesek az arktiszi környezetben is közlekedni.

Ezért is nagyon fontos számukra, hogy Oroszországgal és Finnországgal is jó kapcsolatot ápoljanak, és így hozzájussanak a megfelelő technológiákhoz.

Az Oroszországot érintő nyugati szankciók miatt Oroszország egyre inkább függ pénzügyileg Kínától. Ezért is kezdett el fejlesztéseket véghezvinni az Északi-sarkon,

61

mivel az stratégiai fontosságú. Vlagyimir Putyin elmondta, hogy fontos részét képezi Oroszország nemzetbiztonságának mind katonailag, politikailag, gazdaságilag, technológiailag és környezetileg. Jelenleg tehát a nyolc arktiszi ország közül csak Oroszország partnere az Új Selyemút kezdeményezésnek, és így elkötelezett tagja a jövőbeni Északi-sarki Selyemút projektjei mellett.

Amerika Az Amerikai Egyesült Államok már az Obama-adminisztráció idején is egyre kevesebb figyelmet fordított az Arktiszra, a Trump-adminisztráció pedig főleg az alaszkai energiaforrásokra koncentrál, az elmúlt években pedig a kormányban nincs is képviselete ennek a régiónak. Az országnak jelenleg két működő jégtörője van.

Amerika legutoljára 2014-ben bocsátott ki az Északisarkkal kapcsolatos jelentést, ami 2030-ig előre kitűzte Amerika érdekeit és céljait. Legfontosabb pontjai: biztosítani az Amerikai Egyesült Államok szuverenitását és védelmét, a haditengerészet biztosítása egy esetleges kríziskor, a vizek szabad hajózhatóságának fenntartása, és együttműködés.

Az Északi-sark jegének olvadása nemrégiben az Amerikai Haditengerészetet is egy új arktiszi stratégia kialakítására ösztönözte. Amerika ugyanis nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy az olvadó jégsapkák nemcsak új kereskedelmi útvonalakat nyithatnak, de új lehetőségeket is jelenthetnek a még fel nem tárt erőforrások kiaknázására. Mindezek mellett Kína térségbeli szerepének növekedése is sürgeti az Egyesült Államokat egy új stratégia kialakítására, ha nem szeretné, hogy érdekei sérüljenek a régióban. Kína ugyanis amellett, hogy úgy jellemzi magát, mint az északi sarkkörrel kapcsolatos ügyek fontos érintettje és a régió ügyeinek megkerülhetetlen részese, amellett három hónappal az amerikai döntés meghozatala előtt adta ki északi-sarki fehérkönyvét.

Az amerikai kongresszusban többször is megkérdőjelezésre került az Északi-sarkot érintően az orosz katonai mozgósítás, valamint a Dél-kínai-tengeren történő egyre agresszívabb kínai magatartás és megnövekedett katonai jelenlét. A két ország között létrejövő együttműködés pedig még nagyobb félelmet keltett. A kínai jelenlét az Északi-sarkon tehát bizonytalanságot teremt amerikai szempontból.

62

Konklúzió 2013-ban, amikor először tette meg az északi-tengeri utat kínai hajó, akkor Yang Huigen, a Kínai Északi-sarki Hajózási Intézet igazgatója elmondta, hogy optimista becslések szerint 2020-ra Kína kereskedelmének 5-15 százaléka ezen az útvonalon fog zajlani. A kínai törekvések azonban nem biztos, hogy sikerrel járnak, mivel a terv, hogy a Malaka-szoros okozta biztonsági dilemma itt megoldásra kerül, nem biztos, hogy megvalósul, ugyanis a Bering-szoros is hasonló problémákat vethet fel. Továbbá a kínai hajózási vállalatok között végzett felmérés azt mutatja, hogy inkább abban érdekeltek a cégek, hogy hozzáférést nyerjenek az erőforrásokhoz, mint a nagy kockázattal és költséggel járó északi-sarki hajózásban. Az Északi-sark kínai szempontból egy olyan terület, ahol Kína relatív gyenge pozícióban van összehasonlítva Oroszországgal és Amerikával, a térség két nagyhatalmával szemben, Kína így itt csak befektető és vásárló lehet.

A fő együttműködési területet a környezetvédelem és a kutatások jelenthetik, ami főként Oroszország és Kína érdeke, katonai együttműködés azonban kevésbé képzelhető el.

Mivel jelenleg a legjobban járható hajózási útvonal az Északi-sarkon az orosz partok mentén halad végig, így Kína csakis Oroszországgal együttműködve érhet el sikereket, és valósíthatja meg ambícióit. Az Északisark az egyik olyan Kína számára stratégiai fontosságú terület, ahol gyenge pozícióban van Oroszországgal és Amerikával szemben is. Ezért a régió kisebb hatalmaival kezdett jó kapcsolatokat kiépíteni és befolyást szerezni. Oroszország a Krím elcsatolása előtt még ellenezte a kínai térnyerést a térségben, azonban a nyugati szankciók bevezetése és hatása után már Kínát fontos partnernek nevezte az északi-sarki projektben az erőforrás, kutatás és technológia terén. Várhatóan amíg Vlagyimir Putyin marad Oroszország elnöke és Xi Jinping Kínáé, addig a két ország a jó kapcsolat fenntartására fog törekedni, és együttműködő lesz az északi térségben is. Oroszországnak ugyanis szüksége van a kínai tőkére és befektetésekre az energetikai és az infrastrukturális szektorokban, Kínának pedig az orosz támogatásra és segítségre az Északi-sarkon való navigációhoz és a lehetőségekhez, hogy érvényesíteni tudják gazdasági érdekeiket a régióban.

63

India és az „Új Selyemút”

64

65

India és az „Új Selyemút”

Térkép 1.: Kína Új Selyemút kezdeményezésének útvonalai és folyosói a tengereken és a szárazföldön (Forrás: HUG 2016/3)

Szerző: Róma Ádám

Kína 2013-as Új Selyemút, más néven „Egy Övezet, Egy Út” Kezdeményezése kisebbnagyobb nehézségekkel, de egyelőre töretlenül halad a megvalósítás felé, számos kivitelezés alatt álló projekttel. Azonban legnagyobb szomszédja, India, akinek Peking terveiben már csak elhelyezkedéséből adódóan is nagy szerepet szánna, eddig kategorikusan elutasította azt. Az alábbiakban az kerül bemutatásra, hogy Kína és az Új Selyemút pozitív, főleg gazdasági megközelítésű narratívájával szemben India milyen fenntartásokat fogalmaz meg, és milyen alternatívákra van lehetősége attól tartva, hogy Kína elszigeteli őt közvetlen érdekszférájától.

Bevezetés 2013 szeptemberében Xi Jinping kínai elnök bejelentette az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés (One Belt, One Road – OBOR / Belt & Road Initiative – BRI) szárazföldi részét képező Selyemút Gazdasági Övezetet (Silk Road Economic Belt) a kazahsztáni Nazarbayev Egyetemen tartott beszédében, melynek keretében Kína a történelmi selyemút mintájára Ázsiát, Afrikát és Európát újra összekötné szárazföldi kereskedelmi útvonalakkal.

A nagyszabású infrastrukturális beruházások hálózata mellett kiemelt figyelmet szánnak a kereskedelmi és befektetési együttműködések és a kulturális, valamint emberek közötti kapcsolatok fejlesztésének. Ezt követően egy hónappal Xi kazahsztáni beszéde után Indonéziában sor került az Új Selyemút kezdeményezés tengeri útvonalának bejelentésére is. A 21. Századi Tengeri Selyemút (21st Century Maritime Silk Road) elnevezésű útvonal Zheng He 15. századi kínai admirális által értintett dél- és délkelet- ázsiai kikötőket követve halad afrikai kikötőket is érintve Európa felé. A pénzügyi háttér nagyrészét az új alapítású Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank – AIIB), a Selyemút Alap (Silk Road Fund – SRF) és az Új Fejlesztési Bank (New Development Bank – NDB) biztosítja.

A kezdeményezés hivatalos irataiban Kína alapvetésként használja a Zhou Enlai és Jawaharlal Nehru által 1954-ben közösen lefektetett Békés Együttélés Öt Pontját (Pancsa Sila/Panchsheel), és ennek szellemében nevezi meg az együttműködések olyan céljait, mint a szabályozások egyeztetését, az integráció elősegítését, határokon átívelő szabadkereskedelmet, pénz-

66

ügyi integrációt vagy emberek közti kapcsolatok erősítését. Ugyan Peking az OBOR kezdeményezés mindenki számára előnyökkel kecsegtető mivoltát hangsúlyozza, több kritika is felmerült ezzel kapcsolatban. Az „Új Selyemút” tervezet csupán hatalmas méretei és kiterjedése okán is számos nehézséget rejt magában, az egyes projektek gazdasági megtérülésének kérdésességéről nem is beszélve, de a kritikusok szerint Kína ezzel a kezdeményezéssel szándékozik növelni globális befolyását és súlyát, geopolitkai előnyöket is szem előtt tartva.

Az Indiai Óceánon stratégiai pontok ellenőrzésével és összekapcsolásával kikerülhetővé válna Kína „Malaka dilemmája”, mivel jelenleg az ország olajimportjának 80%-a a Malaka-szoroson keresztül érkezik az országba, így esetleges konfliktusok esetén ez könnyen stratégiai gyengeponttá válhat számára. A kezdeményezésnek más geopolitikai konnotációi is vannak. Az újonnan alakuló selyemút következtében az eurázsiai területek integrációja új szintre emelkedne kínai vezetéssel, egyszerre beteljesítve Halford Mackinder eurázsiai magterületének irányításáról szóló (Heartland) és Nicholas John Spykman evvel ellentétes, az eurázsiai peremvidékek (Rimland) irányításáról szóló koncepcióját is.

A nagyszabású kezdeményezés méreteit jól szemlélteti a 2017-es pekingi Belt and Road Forum, melyen 1500 küldött vett részt a világ minden tájáról 130 országból, de a teljesség igénye nélkül részt vett rajta az ENSZ főtitkára, António Guterres, a Világbank elnöke, Jim Yong Kim és az IMF igazgatója, Christine Lagarde is. A fórum során, mely további löketet kívánt adni az OBOR kezdeményezésnek, egy sor megállapodás született a kezdeményezésben résztvevő államokkal; 76 dokumentum

született különböző beruházásokról és projektekről, Kína 30 állammal kötött megállapodást kereskedelmi együttműködésről, valamint 60 országgal született megegyezés az akadálymentes kereskedelemről.

Azonban a rendezvényen egy ország hiánya szembetűnő volt. India a kínai várakozások ellenére semmilyen hivatalos küldöttséggel nem képviseltette magát, kifejezve fenntartásait Xi Jinping kezdeményezésével kapcsolatban. A két ország, India és Kína problémás kapcsolata az Új Selyemúttal egy újabb konfliktusforrással gyarapodott. A bilaterális kapcsolatok erősödését és fejlődését a máig fennálló határvita és az ennek okán kirobbanó 1962-es határháború emléke eddig is akadályozta, de ezen kívül Kína számára máig érzékeny pontnak számít a Dalai Láma és az emigráns kormány indiai jelenléte, míg India a deficites külkereskedelmi mérlegét kifogásolja, valamint aggódva tekint a kínai befolyás növekedésére a dél-ázsiai régióban. Fenntartásai ellenére azonban Indiának is jelentős szerepe lenne az Új Selyemúttal kapcsolatos kínai tervekben, összesen három területen.

A szárazföldön India két gazdasági folyósóban is érintett, míg a 21. századi Tengeri Selyemút jelentős része az Indiai-óceánon keresztül húzódik, Indiát és közvetlen szomszédjait is érintve. Az elemzés célja Kína Új Selyemút kezdeményezésének Indiát közvetlenül érintő részeinek bemutatása, kiegészítve az ezekhez kapcsolódó problémákkal és esetleges megoldási lehetőségek-

kel. Ezt követően sorra veszem az Indiát is érintő egyéb Selyemút alternatívákat és az Új Selyemút kezdeményezés jelenlegi szerepét a két ország kapcsolatában.

Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó Li Keqiang miniszterelnök 2013-as pakisztáni látogatása során javasolta először a Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó megépítését, melynek célja a kínai Hszincsiang Ujgur Autonóm Régió Kasgár városának összekötése a Pakisztán délnyugati részén fekvő Gwadar kikötővel, főleg köz- és vasúti útvonalak, logisztikai és ipari központok, valamint erőművek építésével. Az ambiciózus projekt az Új Selyemút kezdeményezés egyik zászlóshajójává vált, és további támogatást kapott egy sor 28 milliárd dollár összértékű egyetértési nyilatkozat formájában Xi Jinping 2015-ös látogatásakor.

Azonban a KPGF tervezete csakúgy, mint számos, ma már a gazdasági folyosó részét képező beruházás és kezdeményezés, korábbra datálható. Maga a gazdasági folyosó tervezetét Li Keqiang már öt hónappal a hivatalos „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés bejelentése előtt bemutatta Iszlámábádnak. A gazdasági folyosó előképének tekinthető az 1958-78 között épült Karakorum Autópálya, de a két ország közötti olajvezetékek építése is korábbra tehető; a gwadari mélytengeri kikötő építéséről született 2001-es döntéssel együtt

67

Térkép 2.: Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó (KPGF) fő iránya

befektetések megtérülési rátájának szempontjából. Itt érdemes megemlíteni az Új Selyemúttal kapcsolatban megjelenő új jelenséget, Kína „adóscsapda diplomáciáját”. Srí Lanka 2007-ben, kínai hitelből épült hambantotai kikötője gazdaságilag fenntarthatatlannak bizonyult, minek következtében a kikötő 2017-ben egy kínai cég tulajdonába került 99 évre, a gazdasági veszteséget geopolitikai előnnyé kovácsolva. Valószínűleg az ilyen lépések nem képezik szerves részét az OBOR kezdeményezésnek, de ugyanakkor nem is hátrál vissza Peking az unortodox lehetőségek kihasználásától. A kínai hitelek ilyen természetű törlesztése számos más jelentős hitelekkel terhelt fejlődő országot is fenyegethet, így az itt tárgyalt Pakisztánt és a KPGF-t is, melynek összege már a 62 milliárd dollárt is meghaladta.

merült fel a Gwadar és Kasgár közötti vezeték terve. A gazdasági folyosó szükségessége szorosan összefügg Kína „Nyugati Fejlesztési Programjával” (Western Development Program) is, melyben Peking a kevésbé fejlett, a tengerparti központoktól távol eső, azonban Pakisztánhoz közeli tartományok fejlesztését tűzte ki célul.

A KPGF részeit alkotó beruházások nagy részének átadását 2030-ra tervezi a két fél, melytől, kiegészülve a lassan kiteljesülő szabadkereskedelmi egyezménnyel, az utóbbi évek javuló kereskedelmi kapcsolatainak további bővülését várják, valamint a pakisztáni fél kereskedelmi deficitjének csökkenését. Egy sikeresen működő Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó következtében Pakisztán kapuvá válna Kína és Közép-Ázsia között, és hathatós mértékben erősítené az ország gazdaságát.

Ezt többek között a JETRO (Japan External Trade Organization), a Standards and Poor’s és a Moody’s 2016-os felminősítési hullámai is jól tükrözik. Azonban ez a pozitív irány egyelőre nem tűnik stabilnak: 2017 és 2018 között a pakisztáni részvénytőzsde Ázsia legjobban teljesítőjéből a legrosszabbá vált, amelyet egy jelentős, dollárral szembeni árfolyamzuhanás is kísért. Kína

68

számára alternatívát nyújtana a gazdasági folyosó az olajimport biztosítására, valamint a projekt a régió integrációját is nagyban elősegítené.

A számos pozitívum mellett azonban jó néhány kihívással is szembe kell néznie Pekingnek és Iszlámábádnak egyaránt. A problémák sorában az első helyen szerepel a Pakisztánban dolgozó kínaiakkal kapcsolatos biztonsági intézkedések szükségessége. Kína erőteljesebb fellépést kíván Pakisztántól a terrorizmus fenyegetésének csökkentésére, valamint erőfeszítéseket a kínai állampolgárok védelmére, amelyre válaszként már Pakisztán bejelentette egy több mint tizenkétezer fős alakulat kiképzését, melynek feladata a Folyosón dolgozó kínai munkások védelme lesz. Egy másik kihívás Pakisztán regionális megosztottsága és az időközönként fellépő politikai instabilitás, valamint a balokisztáni szeparatisták Kína-ellenessége. Ezen problémák mellett fontos megemlíteni kínai szempontból a befektetések gazdasági megtérülését, mivel még kérdéses, hogy a felvett hiteleket képes lesz-e visszafizetni Pakisztán, és amennyiben igen, valóban ez lenne-e a legjobb környezet a kínai

Míg Pakisztán nyugati szomszédjai, Irán és Afganisztán támogatja a gazdasági folyosó kiépítését, addig India kategorikusan elutasítja ezt. India támogatása és esetleges csatlakozása a kínai kezdeményezéshez jelentős előnyöket jelentene a világ legnagyobb demokráciájának, segítve India gyakran emlegetett, de még kevéssé realizált gazdasági potenciáljának kiteljesülését, azonban az ország múltjából és politikájából fakadó okok miatt ezt a lehetőséget ódzkodik kihasználni. Egyrészről India aggódva figyeli a két szomszéd biztonságpolitikai együttműködésének elmélyülését a KPGF mentén, különösen annak fényében, hogy mind Pakisztánnal, mind Kínával máig fennálló területi követelései vannak, amelyek már számos fegyveres konfliktust és háborút okoztak. Másrészről az épülő Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó alapvető, India szuverenitásával kapcsolatos problémákat is felvet. A folyosó ugyanis keresztülhalad a kasmíri Gilgit-Baltisztánon, melyet India és Pakisztán is a saját területének tart. A Kasmír-kérdésben India határozott álláspontot képvisel; a területért már háromszor háborúba bocsátkozott Pakisztánnal. Emellett 1994-ben az indiai parlament alsó- és felsőháza is egyhangúan fogadta el azt a határozatot, mely szerint Dzsammu és Kasmír tartománya mindig is India elidegeníthetetlen része volt és lesz, bármely szeparatista törekvést minden eszközzel megakadályoz, és felszólítja Pakisztánt a megszállt területek kiürítésére. Bár Peking részéről érkeztek javaslatok a problémák megoldására; többek között felmerült a gazdasági folyosó átnevezése, egy új egyezmény megkötése az együttműködésről, a két ország közötti szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásainak újraindítása, a határvita megoldása, valamint Kína Új Selyemút kezdeményezésének és India „Act East” („Lépj Kelet Felé”) politikájának összehangolása is, de ezek egyelőre nem vezettek eredményre.

Banglades-Kína-India-Mianmar Gazdasági Folyosó Az 1990-es évek elején, regionális szinten felmerülő, majd 2013-ban Kína és India között állami szintre emelt gazdasági folyosó-tervezet története egészen egyedi módon több ezer éves múlttal rendelkezik. Az India és Kína közötti történelmi selyemút részét képező AsszamBurma-Yunnan útvonal az egyik legrégebbinek számít, amelyet Kr.e. 15. századi régészeti leletek és Kr. e. 2. századi írásos források támasztanak alá. A „új” gazdasági folyosó terve egy 1999-es yunnani tudományos konferencián született meg, melyen a négy ország küldöttei aláírták a „Kunmingi Kezdeményezést”. A konferencia és a későbbi találkozók fő témája a megvalósíthatóság, valamint a gazdasági és infrastrukturális lehetőségek vizsgálata volt, a szállítmányozás, kereskedelem és turizmus hármasának (3T – Transport, Trade, Tourism) megközelítéséből. Az 1999 és 2003 között rendszeressé váló fórumok 2004-től már állami támogatást is élveztek, majd az egyre több szempontot figyelembe vevő kezdeményezés 2013-ra nyerte el mai formáját egy gazdasági folyosóként.

A BKIM Gazdasági Folyosó kezdeményezése mind a négy résztvevő fél számára komoly előnyökkel bírhat. Egy integráltabb közlekedési hálózat kiépülése jelentősen csökkentené az érintett területek közötti utazási időt, valamint a szállítási és tranzakciós költségeket, amelynek fontosságát tovább növeli a tény, hogy mind Yunnan délnyugati, India északkeleti és Mianmar északi része súlyos infrastrukturális problémákkal és szegénységgel küzd.

A gazdasági kapcsolatok mélyítésével Banglades és Mianmar könnyebben elérheti a kínai és indiai piacot termékeivel, valamint a külföldi befektetésekkel járó technológiai transzfer is tovább növelheti a gazdasági fejlődést. Egy másik terület, ahol a gazdasági folyosó létrejötte nagy eredményekkel kecsegtet, az energetikai együttműködés, lévén a tervezett folyosó területe ásványi és természeti kincsekben, energiahordozókban gazdag. Ezen szempontok figyelembevétele mellett szót kell ejteni a régió turisztikai lehetőségeiről is, melyek az infrastrukturális fejlesztésekkel könnyebben elérhetőbbé válnának, valamint a régió fennálló biztonságpolitikai ellentéteire, kihívásaira is jótékony hatással lehetnek a kezdeményezés következtében elmélyülő gazdasági kapcsolatok.

Ugyan a gazdasági folyosó megvalósulása számos előnnyel járna, egyes problémák jelentősen hátráltatják a lassan húsz éves múlttal rendelkező kezdeményezést.

Az egyik ilyen probléma a regionális képviselet hiánya.

Ugyan a kezdeményezés kezdetben regionális jellegű volt, de indiai oldalról 2013-tól kezdődően újdelhi inté-

69

India és az „Új Selyemút”

Térkép 3.: Banglades–Kína–India–Mianmar Gazdasági Folyosó (BKIMGF) fő iránya

(String of Pearls) néven vált ismerté. A pekingi álláspont szerint Kína kikötőépítési tevékenysége az Indiai-óceánban a közös gazdasági növekedésre fókuszál. Az új kikötőkből, logisztikai központokból, raktárakból és szabadkereskedelmi területekből álló kezdeményezést a már korábban említett új kínai pénzügyi háttér támogatná, amelynek a Kína által rendszeresen emlegetett „winwin”, azaz mindenki számára gazdaságilag előnyös természete mellett új termelési és terjesztési láncok kialakulását is megalapozhatja. Ezzel szemben a Gyöngysor elmélet szerint Kína a kikötők építésével egy stratégiai tervet valósít meg, amelynek keretén belül tengerészeti bázisok kiépítésével biztosítaná a kínai tengeri kommunikációs vonalakat (Sea Lines of Communication – SLOC),

alapot a térségben egyre gyakrabban megjelenő kínai tengeralattjárók, valamint a Kínai Felszabadító Néphadsereg Haditengerészetének jelenléte a dzsibuti Obock kikötőben, más hasonló lehetőségekkel többek között Gwadarban, Hambantotában, és Kyaukpyuban. Az Alfred Thayer Mahan-féle összefüggés a haditengerészet és a nagyhatalmi státusz között máig meghatározó mind a modern kínai és indai stratégiai gondolkodásban, megalapozva egy újabb, az Indiai-óceánért folytatott „nagy játszma” vízióját a két ország között. Mindazonáltal a szóban forgó kikötők fejlesztési költségei, nyílt elhelyezkedésük, valamint India szembeötlő földrajzi előnye a régióban kérdésessé teszi ezen elképzelés életképességét.

valamint esetlegesen képessé válna a kereskedelmi útvonalak akadályozására, így, mint korábban az USA és előtte Anglia, az óceán domináns tengeri hatalmává válhat, körbekerítve Indiát új bázisaival. Ennek a nem meglepő módon Indiában is elterjedt értelmezésnek nyújt

Alternatívák Kína Új Selyemút kezdeményezésére A Peking által népszerűsített és jelentős politikai-gazdasági hátszelet élvező kezdeményezés mellett azon-

Térkép 4.: „Gyöngysor”

zetek vezették a tárgyalásokat, míg Kínában egy 2015ös fordulat hozott változásokat ebben a tekintetben, amikor a BKIM Gazdasági Folyosó hivatalosan is az Új Selyemút részévé vált, Peking túlsúlyát eredményezve a tárgyalásokban. A korábban említett biztonságpolitikai megfontolások is hátrányt jelentenek a gazdasági folyosó megvalósulásának szempontjából. A Kína és India közötti határvita alapvetően akadályozza a két ország közötti kapcsolatok és kezdeményezések sikerét, amely kérdés a vitatott határterület közelségéből fakadóan az itt tárgyalt gazdasági folyosó jövőjét tekintve hatványozottan fejti ki akadályozó hatását. Ezen kívül Banglades és Mianmar szempontjából a rohingya menekültek kérdése is feszültséget okoz. Azonban a jelenlegi legsúlyosabb akadályozó tényező a gazdasági folyosó realizálásában Peking 2015-ös döntéséhez kapcsolható.

Amióta a kínai Nemzeti Fejlesztés és Reform Bizottsághoz került a BKIM Gazdasági Folyosóhoz kapcsolódó feladatok ellátása, azóta a kezdeményezést a kínai fél a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóval együtt kezeli és kommunikálja. Ezzel a döntéssel a BKIMGF egyoldalúan Kína Új Selyemútjának részévé vált. India így, a már korábban tárgyalt KPGF-val kapcsolatos problémáiból

70

és az egész kezdeményezéstől való elhatárolódásából adódóan ettől a gazdasági folyosótól is elzárkózik, kétségessé téve megvalósíthatóságát és sikerét.

A 21. Századi Tengeri Selyemút és India Az Új Selyemút tengeri útvonalának célja Kína partjainak összekötése Délkelet- és Dél-Ázsiával, tovább haladva Nyugat-Ázsia felé, végül a Perzsa-öblön és a Mediterrántengeren keresztül elérve Európát. Ez által a soha nem látott nagyságú kezdeményezés által az elvárások szerint hatékony szállítási útvonalak alakulnak ki, összekötve a fejlett kikötőket a tengeri és szárazföldi útvonalakkal.

Az Új Selyemút vízi szakasza alapvető részét képezik azon kikötők, amelyekben az elmúlt évek során Kína állami tulajdonú vállalatai jelentős részesedést szereztek, mint például Antwerpen, Pireusz, Lomé, Szuez, Dzsibuti, Gwadar, Karacsi, Kolombo, Hambantota, Csittagong és Kyaukpyu. Kína indiai-óceáni terveinek megítélése változó, két fő narratíva szerint. Az egyik Kína Új Selyemút projektjének gazdasági előnyeit hangsúlyozza, a másik annak politikai-stratégiai jelentőségét és Indiára nézve hátrányos hatásait emeli ki, mely elmélet a „Gyöngysor”

71

India és az „Új Selyemút”

ban több más, az ősi Selyemutat követő infrastrukturális és regionális összeköttetést elősegítő tervezet merült föl, melyek mindegyikében jelentős szerep jut Indiának, csakúgy, mint a kínai Selyemút térképein. Az egyik ilyen tervezet egészen 2009-ig nyúlik vissza. Ennek az USAhoz köthető „Új Selyemútnak” a fő célja Afganisztán stabilizálása volt az amerikai csapatok kivonását követően, összekötve Dél- és Közép-Ázsiát. A washingtoni kezdeményezés Hillary Clinton 2011-es közép-ázsiai látogatása során kapott nagyobb figyelmet, azonban a második Obama-adminisztráció alatt háttérbe szorult, míg az utóbbi időben Donald Trump elnöksége alatt kapott újabb lendületet.

Egy másik folyosó, melyben India aktívabb szerepet játszik, az először 2000-ben felmerült Észak-Dél Közlekedési Folyosó (North-South Transport Corridor – NSTC) India, Oroszország és Irán között. A Közlekedési Folyosó magját egy 7200 km hosszú folyosó adja, összekötve Oroszországot és Indiát az Indiai-óceánon, a Perzsaöblön és a Kaszpi-tengeren, illetve Azerbajdzsánon keresztül. A tervek és a tesztüzemek szerint a Közlekedési Folyosó 30%-kal csökkentené a szállítási költségeket, míg a szükséges időt közel felére redukálná, valamint a várakozások szerint fellendítené az India és Oroszország

közötti alacsony kereskedelmet, melyben a résztvevők nagyobb potenciált látnak.

A legfrissebb terv, mely részben a kínai tervek ellensúlyozására szolgálna, az India és Japán közötti 2016-os Ázsia Afrika Növekedési Folyosó (Asia Africa Growth Corridor – AAGC ). A 21. századi Tengeri Selyemúttal jelentős átfedést mutató terv Északkelet-, Délkelet- és Dél-Ázsiát kötné össze az Indiai- és Csendes-óceánon keresztül. A Narendra Modi és Shinzo Abe kormányfők által aláírt dokumentum céljai között szerepel az új termelési csatornák kialakítása, a gazdasági és technológiai együttműködés elősegítése, az emberek közötti kapcsolatok erősítése és a hosszútávú fenntartható fejlődés. Ugyan az Afrikát és Ázsiát összekötő elképzelés még gyerekcipőben jár, de az elmélyülő India-Japán kapcsolatok és együttműködés egyik meghatározó elemévé vált, mindkét ország érdekeit egyaránt szolgálva.

India és az Új Selyemút jövője A kínai álláspont szerint az Új Selyemút a globalizáció és saját gazdasági szükségleteinek eredménye, amely nyílt, befogadó, és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködésként fog létrejönni, megfelelve az ENSZ

Térkép 5.: Észak-Dél Közlekedési Folyosó iránya

72

Térkép 6.: Ázsia–Afrika Növekedési Folyosó tervezett iránya

Alapokmányának céljainak és értékeinek. Indiai vonatkozásban az OBOR kezdeményezés elősegítené a kétoldali kereskedelmet, befektetéseket és emberek közti kapcsolatok erősítését, fejlődne az indiai közlekedési és kommunikációs infrastruktúra, valamint új alapot adhatna a két ország stratégiai együttműködésének és a vitás kérdések megoldásának. A jó bilaterális kapcsolatok előnyét kínai szempontból többek között az is jól szemlélteti, hogy a 39 fő kínai légifolyosóból 21 az Indiai-óceán fölött halad, vagy az, hogy a jelentős méretű kínai nyersolaj-import kétharmada is az óceánon keresztülhaladó útvonalakon érkezik az országba.

A korábban ismertetett biztonságpolitikai értelmezések azonban óvatossá és elzárkózóvá teszik Indiát a kezdeményezéstől. Ennek alapot ad a nem teljesítő kínai hitelek problémája, ahogy arról Srí Lankával kapcsolatban már szó volt, valamint a szintén jelentős kínai hiteleket felhalmozó Dzsibuti, ahol a Felszabadító Néphadsereg első állandó haditengerészeti kikötőjét hozta létre Kínán kívül, így India más alternatívákat és együttműködési lehetőségeket keres, ellensúlyozva Pekinget. Azonban a különböző országok gazdasági folyosó–tervezetei, valamint a párhuzamos „Selyemút” tervek a valóságban nem kezelhetők teljesen függetlenül egymástól, ezek elkerülhetetlenül egymásba kapcsolódnak, kiegészítik egymást, létrehozva az „Új Selyemutat”, melynek a

pekingi kezdeményezés is csak egy, bár kétségkívül a legjelentősebbnek mondható része. Emellett India tartózkodása ellenére is tovább folyik az „Egy Övezet, Egy Út” épülése, így Újdelhi akarva-akaratlanul kész helyzet elé kerül a saját exkluzív befolyási területnek tartott indiai-óceáni régióban.

Ugyan Indiában egyes szakértők már korábban is egy, az utóbbi idők Japán külpolitikájához hasonlatos, pragmatikusabb hozzáállást javasoltak a kínai kapcsolatokhoz, azon belül is az OBOR kezdeményezéshez, de ez egészen a közelmúltig nem tükröződött Újdelhi politikájában. Azonban az utóbbi hónapokban, immár nemcsak az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Banknak, hanem a Sanghaji Együttműködési Szervezet tagjaként is úgy tűnik, hogy egy fordulat következett be Modi miniszterelnök politikájában. A 2018 májusában, Wuhanban szervezett államfői csúcstalálkozó Narendra Modi és Xi Jinping között változást hozott India és az Új Selyemút viszonylatában. Ugyan Újdelhi még mindig következetesen elhatárolódik a hivatalos részvételtől, lévén a KínaPakisztán Gazdasági Folyosó szuverenitási problémája alapvetően akadályoz minden ilyen irányú törekvést, de már született egy megegyezés kínai-indiai együttműködésekről Afganisztánban az Új Selyemúthoz köthető projektekben, egy bizonyos fokú normalizálódást előrevetítve kapcsolataikban.

73

Chabahar

74

Merre billen a mĂŠrleg nyelve?

75

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

Kína „Gyöngysor” politikájának útvonala

Szerző: Mogyorósi Alexandra

Az elmúlt években az ázsiai part menti országok nem kis erőfeszítést tettek azért, hogy kikötők fejlesztésével minél nagyobb szeletet kanyarintsanak a regionális összekapcsoltságból származó gazdasági haszonból. Ennek a jelenségnek Kína és India a legszembetűnőbb példája, melyek az úgynevezett Great Game-t előidézve Gwadart és Chabahart tengeri csomóponttá formálták. India 500 millió dollárt fektetett az Irán délkeleti részén, az Ománi-öböl partján és a Hormuzi-szoros kapujában fekvő Chabaharba, melyet Arany Kapuként is emleget. Újdelhi úgy véli, hogy a kikötő segítségével bekapcsolhatja a nyersanyagban gazdag Afganisztánt és Közép-Ázsiát az ország gazdasági vérkeringésébe, miközben korlátozza Kína terjeszkedését a térségben. Donald Trump döntése az iráni nukleáris megállapodás visszavonásáról azonban ködbe boríthatja India ambícióit, és akár még az is előfordulhat, hogy Kína javára billenti a mérleg nyelvét.

Az indiai külpolitika prioritásai Narendra Modi alatt Az 1947-ben függetlenné vált India hivatalos külpolitikája évtizedeken át az el nem kötelezettség, ennek értelmében a nagyhatalmaktól és a katonai blokkoktól való távolmaradás volt. A világrendszer megváltozásával azonban a világ lakosságának közel 18 százalékát kitevő ország külpolitikai törekvései is átalakultak.

Legfontosabb törekvésévé a – nagyhatalmi pozíció felé való haladás útján – a regionális nagyhatalommá válás vált. Habár a stratégiai célkitűzéseket egyetlen dokumentumban sohasem foglalták össze világosan, számos olyan hivatalos nyilatkozat áll rendelkezésre, mely Modi diplomáciájának természetével, időzítésével és eredményeivel együtt tiszta képet ad India külpolitikai prioritásairól. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze.

A „Szomszédság Először” politika keretében Újdelhi a közvetlen szomszédaival és az Indiai-óceán szigetországaival való politikai, gazdasági és diplomáciai kapcsolatát igyekszik szorosabbra fűzni. Ez a törekvés az indiai gazdaságnövekedés szolgálatában állva az országok-

76

hoz való magasabb fokú kapcsolódást és az integráció mélyítését igyekszik megvalósítani. Mindezzel Újdelhi egy, a szomszédai számára is elfogadható India-vezette regionalizmus modellt szeretne népszerűsíteni.

Hivatalba lépését követően Modi tevékenyen kezdte el fejleszteni azt a „Cselekedj Keleten” politikát is, melyet a még 1991-ben, Narasimha Rao által meghirdetett „Arccal Keletnek” politikáról nevezett át. A névváltoztatás jelzi az új külpolitikai stratégia célját, India kiterjesztett befolyását Ázsiában és egy stabil, multipoláris hatalmi egyensúly megteremtését az Indo-csendesóceáni térségben. Ezt a „régi-új” külpolitikai prioritást a növekvő kínai befolyástól való félelem irányítja, melyre válaszul India lábnyomát igyekszik növelni Ázsiában. Az erőfeszítés két aspektusa a kereskedelmi kapcsolatok fellendítése, valamint a védelmi együttműködések kialakítása és megerősítése.

A Kína-faktor nemcsak a „Cselekedj Keleten” politika, de általában véve is az indiai külpolitika egyik legfontosabb eleme. A két ország kapcsolata kettős. Az érem egyik oldalaként Újdelhi és Peking viszonya az egyre

sokoldalúbb bilaterális együttműködéssel és a kereskedelem volumenének növekedésével jellemezhető.

Nemcsak arról van szó, hogy Indiának Kína az elsőszámú kereskedelmi partnere, hanem arról is, hogy Peking jelentős összegeket fektet az indiai iparba és a gyorsvasút-infrastruktúrába. A növekvő együttműködés ellenére azonban az érem másik oldalaként a két ország kapcsolata számos feszültségtől terhelt, rivalizáló és ellenséges. A kölcsönös bizalmatlanság mellett Aksai Chin és Arunachal Pradesh mint területi viták kérdése máig megoldatlan, a határvillongások – például a Doklam-fennsík vagy Ladakh kapcsán – pedig gyakoriak.

A feszültség további forrása, hogy az Indiai-óceánon folyamatosan nő Kína jelenléte, mely Indiában azt az érzést kelti, hogy Peking bekeríti. Kína stratégiája azon a hipotézisen alapszik, hogy az uralja egész Ázsiát, aki dominálni tudja az Indiai-óceánt. E feltételezésnek az az alapja, hogy a világ tengeri útvonalon szállított olajkereskedelmének 70 százaléka, a konténerforgalomnak pedig 61 százaléka ezen a térségen halad át. Mivel a kínai gazdaság erősen függ az Indiai-óceán kereskedelmi útvonalaitól, magától értetődő, hogy Kína – akár katonai erővel is – biztosítani igyekszik ezeknek az útvonalaknak a biztonságát. A jelenlét növelésére Kína a „Gyöngysor” politikát folytatja, mely Kína szárazföldi területeitől a Port Szudánig húzódó katonai, kereskedelmi és kommunikációs hálózat kialakítását takarja.

Az Új Tengeri Selyemút részeként Peking egy év alatt 20 milliárd dollárt költött külföldi kikötők vásárlására, de magába az infrastrukturális fejlesztésbe is jelentős összeget fektet. Annak ellenére pedig, hogy Kína hangsúlyozza, hogy a kikötők kizárólag logisztikai támaszpontként szolgálnak, mindig megjelenik egy-egy hadihajó a térségben. A teljesség igénye nélkül Gwadar Pakisztánban, Hambantot és Colombo Srí Lankán, Malet a Maldív-szigeteken, Payrat Bangladesben és Kyaukpyu Mianmarban jelentik a legdrágább gyöngyszemeket. Gwadar közülük a legfényesebb, mely kulcsszerepet játszik Kína tengeri dominanciájának kialakításában. Ha a kikötő egyszer haditengerészeti bázissá válik, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg nemcsak az Indiai-óceánt fogja uralni, de az olajban gazdag Perzsa-öbölt és a Hormuzi-szorost is szemmel fogja tudni tartani.

Kína Indiai-óceánon való növekvő jelenléte tehát már önmagában is komoly biztonsági kihívást jelent Indiára nézve, melyet Kína-Pakisztán kapcsolata tovább súlyosbít. Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés (BRI) egyik zászlóshajójaként Kína a 62 milliárd dolláros Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) kiépítésén dolgozik, mely Peking regionális összekapcsoltságának előmozdítása érdekében Kína Xinjiang tartományát a pakisztáni Gwadar kikötővel igyekszik – szárazföldi úttal, vasútvonallal, olaj- és gázvezetékkel, optikai há-

77

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

hoz képest. Bár Izrael is jelentős fegyverellátója lett Indiának, Újdelhi a fegyverek kétharmadát továbbra is a másik szövetségi oldalon álló Oroszországtól importálja.

A fegyverkezés India ötödik külpolitikai prioritásának, a nagyhatalmi státusz elérésének egyik eleme. Az ország egyelőre még nem a nemzetközi rendszer szabályainak alakítója, és erőfeszítései, valamint gazdasági súlya ellenére az ENSZ Biztonsági Tanácsának sem állandó tagja. Ugyanakkor lépéseket tesz afelé, hogy a globális kormányzási platformok egyre jelentősebb szereplője legyen.

Külpolitikáját összefoglalva India tehát arra törekszik, hogy a nagyhatalmi pozíció felé haladva olyan regionális hatalomként ismerjék el, mely az indiai-óceáni térség biztonságának garantálója. Stratégiai víziójának azonban számos korlátja van. Ide tartozik Kína növekvő gazdasági és katonai jelenléte, India szomszédos országaiban való építkezése, az Indiát Közép-Ázsiától elszigetelő ellenséges Pakisztán kérdése, valamint India kereskedelmi integrációjának elégtelensége. Ebben a kontextusban felmerül annak a kérdése, hogy milyen szerepet tölthet be Chabahar a korlátok leküzdésében és a célok elérésében.

Chabahar szerepe az indiai külpolitikában lózattal és logisztikai központokkal – összekötni. Mivel a folyosó egy része Gilgit-Baltisztánon és Kasmír vitatott, Pakisztán által ellenőrzött területén halad át, India a szuverenitás és területi integritás megsértésére hivatkozva kezdettől fogva ellenzi nemcsak a projektet, hanem – a kínai befolyástól tartva – az egész BRI-t. Ezt Modi idén júniusban a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcsán is kifejezésre juttatta.

Kína befektetései Pakisztánban azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik, ha India és Pakisztán kapcsolatáról van szó. A két ország viszonya a függetlenség óta hullámzó, de alapvetően igen ellenséges. Delhi és Iszlámábád szükség esetén le tud ülni tárgyalni ugyan, de a magas szintű tárgyalások többnyire csak rövidtávon eredményeznek nyugalmat, és nem akadályozzák meg a pakisztáni felkelőket abban, hogy fegyveres konfliktusba keveredjenek Kasmírban, melyért a két ország már négy háborút vívott. A konfliktus másik komoly forrására, a kabuli kormány általi terrorizmus támogatására hivatkozva India Pakisztán elszigetelésére törekszik, melynek

78

érdekében az „ellenségem ellensége a barátom” logikát követve Iránnal és Afganisztánnal próbál stratégiai partnerséget kialakítani.

A különböző országokkal való kapcsolatok és a társadalmi tőke kiépítése az indiai külpolitika negyedik prioritásaként is értelmezhető. India az elmúlt években kétségkívül szorosabbra fűzte kapcsolatát az Amerikai Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, Szaúd-Arábiával és Izraellel, miközben Oroszországgal és Iránnal is jó kapcsolatokat ápolt a másik oldalon. A kapcsolatokban a politikai közeledés mellett a biztonsági megfontolások is kiemelt szerepet játszanak. Ez nemcsak a védelmi, katonai megállapodásokban ölt testet, hanem azokban a fegyvereladásokban is, melyet az Egyesült Államok előszeretettel használ a partnerség építésének eszközeként, és melyeket India szívesen fogad a „China threat” ellensúlyozásaként. Az elmúlt öt évben így 550 százalékkal nőtt az Egyesült Államokból importált fegyverek száma az azt megelőző 2008-2013 közötti időszak-

A chabahari kikötő fekvésének jelentősége Afganisztán és Közép-Ázsia elérésében

Chabaharnak stratégiai elhelyezkedése értékeli fel a szerepét, és mozdítja elő egy-egy összefüggésben több, egymástól szétválaszthatatlan külpolitikai prioritás megvalósulásának esélyét. A mélytengeri kikötő közvetlen kapcsolatot jelent az Indiai-óceánnal, és mivel közel fekszik a tengeri kijárattal nem rendelkező Afganisztánhoz és a közép-ázsiai országokhoz, kulcsfontosságú eleme az összekapcsoltságot és integrációt megcélzó „Szomszédság Először” politikának.

Pakisztán, akinek köszönhetően Indiának nincs közös határa Afganisztánnal és Közép-Ázsiával, elszigetelve tartja a térségtől Újdelhit, melyre olykor ideiglenes – 2017-ben például ötven napos – határzárral tudatosan rá is játszik. Chabahar nagy reményt jelent India számára arra vonatkozólag, hogy Pakisztán kirekesztő politikáját kikerülve Iránon keresztül hozzáférjen ezekhez a területekhez. Barnett Rubin, az ENSZ korábbi tanácsadója szerint India bekapcsolódása Afganisztán gazdasági fejlődésébe például csakis Chabaharon keresztül lehetséges.

Az összekapcsoltság megteremtésének geostratégiai és gazdasági megfontolásai vannak. Az előbbi Pakisztán elszigetelésére és Kína ellensúlyozására, utóbbi pedig arra irányul, hogy Indiának, a világ leggyorsabban fejlődő gazdaságának piacra és nyersanyagforrásra, tehát hatékonyabb, integráltabb kereskedelmi kapcsolatokra van szüksége. Chabahar – főleg a szankciók feloldása után – nagyobb hozzáférést jelent Indiának az iráni gazdasághoz és Afganisztánhoz, mellyel a földrajzi közelség ellenére a bilaterális kereskedelem eddig közel sem érte el a teljes volumenét.

A korlátozott hozzáférés miatt India Közép-Ázsiával való kereskedelme is messze elmarad Kínához, Oroszországhoz és Törökországhoz képest. Chabahar egy multimodális szállítási hálózat nélkülözhetetlen csomópontjaként azonban 50 százalékkal csökkenti az Indiából Közép-Ázsiába tartó szállítás időtartamát és 60 százalékkal a költségét. A várakozások szerint a fejlesztések utolsó fázisára a kikötő évente 20 millió tonna áruforgalmat tud majd lebonyolítani a jelenlegi 2,5 millió tonnához képest, aminek következtében Indiának meg lesz a képessége arra, hogy 450-500 milliárd dollárra duzzassza a térséggel való kereskedelmét. Újdelhi elsősorban autót, számítógépet, információs technológiával kapcsolatos termékeket és mezőgazdasági termékeket, főként rizst és cukrot exportálna Iránba, Afganisztánba és Közép-Ázsiába. Az import főként az energiaforrásokra fókuszálna, mivel Chabahar lehetővé teszi Indiának, a világ harmadik legnagyobb energiafogyasztójának a 150 milliárd hordós nyersolaj- és közel 34 trillió köbméter iráni gázkészlethez való hozzáférést. Türkmenisztán és Kazahsztán ugyancsak komoly forrása lehetne ennek a két nyersanyagnak, mely az utóbbi esetében urániummal és kőszénnel egészülhetne ki. Afganisztán kapcsán India vasércet, Oroszországtól pedig földgázt remélhet Chabaharon át.

79

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

A Nemzetközi Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó szemben a hagyományos kereskedelmi útvonallal

regionális stabilitás előmozdítását, valamint India befolyásnövelését szolgálja. A kikötő jó példája annak, hogy India a dél- és nyugat-ázsiai infrastrukturális projektek egyik vezető hitelezőjeként beállítva magát, hogyan igyekszik alátámasztani regionális vezető szerepét.

Chabahar jelentősége Afganisztán és Irán számára A tengeri kijárattal nem rendelkező, körbezárt Afganisztán számára annak a függő viszonynak a feloldása a legfontosabb, mely Kabult a tengeri áruforgalomban Pakisztánhoz köti. Eddig minden egyes Afganisztánból

India így az energiabiztonságot előmozdítva csökkenthetné a Transz-Afganisztáni csővezetéktől, s végső soron az ellenséges és instabil Pakisztántól való függését.

A tervek szerint a vezeték földgázt fog szállítani Türkmenisztántól Afganisztánon és Pakisztánon át Indiáig, de Újdelhi aggódik az ellátás biztonsága és kiszámíthatósága miatt, mivel Iszlámábád ellenérdekelt az indiai gazdaság virágzásában, és egyébként sincs megkérdőjelezhetetlen képessége a vezeték védelmének garantálására. Chabahar és az ahhoz kapcsolódó szállítási útvonalak viszont diverzifikálhatnák India ellátását, és Újdelhinek lehetősége nyílna arra, hogy szemmel tartsa a Hormuzi-szorost, melyen olajimportőreinek, Iránnak, Iraknak és Szaúd-Arábiának az Indiába tartó szállítmánya is áthalad.

Chabahar stratégiai jelentőségét növeli, hogy a Szuezicsatornát megkerülve és az azon való függőségen lazítva megkönnyíti a kereskedelmet Európával. A kikötő hosszútávon kulcsfontosságú csomópontja – és egyben kiindulópontja – a gőzerővel épülő új Nemzetközi ÉszakDél Kereskedelmi Folyosónak, mely alternatívája a Szuezi-csatornán, a Földközi- és a Balti-tengeren áthaladó útvonalnak.

Az Indiát, Iránt és Közép-Ázsiát Oroszországgal, és azon keresztül Kelet-Európával összekötő szárazföldi, hajózási és vasúti útvonalakat is magába foglaló multi-

80

modális hálózat célja, hogy 40 százalékkal csökkentse az Európába tartó áruszállítás idejét, 30 százalékkal a költségét és növelje az államok közötti összeköttetést.

Ez India számára integrált gazdaságok új láncolatát, vagyis az indiai export új piacát és az energiaforrásokhoz való gyorsabb hozzáférési útvonalakat jelenti.

és Afganisztánba vezető kereskedelmi útvonal Pakisztán kikötőjén, Karacsin át haladt. Iszlámábád viszont, ahogy Afganisztán ügyeibe, például a tálibokkal való kiegyezésbe, úgy az Indiával való kereskedelembe is szeret beleavatkozni. Erre példa az új vámdíjak bevezetése és a kereskedelmi útvonalak lezárása, melyet Pakisztán ütőkártyaként szokott alkalmazni. A helyzet odáig fajult, hogy Ashraf Ghani afgán elnök megfenyegette Pakisztánt, hogy blokkolni fogja Iszlámábád hozzáférését Közép-Ázsiához, ha továbbra sem engedik Afganisztánt a Wagah-Attari határon keresztül Indiával kereskedni.

Nitin Gadkari, India közlekedési minisztere szerint Chabahar az arany lehetőségek kapujaként közvetlen utat és exportlehetőséget biztosít Oroszországgal. A Nemzetközi Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó, és annak fontos részeként a kikötő újra lángra lobbanthatja India és Oroszország régre visszanyúló kapcsolatát azután, hogy a közelmúltban Moszkva elégedetlenséggel illette az indiai-amerikai együttműködés szorosabbra fűzését.

Chabahar továbbá egyfajta üzenetet jelent arra, hogy Pakisztán nem lehet tovább az indiai gazdasági növekedés akadálya. Kínának pedig egy jelzés arra, hogy India készen áll – az „Egy Övezet, Egy Út” alternatívájaként – saját regionalizmus-modelljének kialakítására.

Ebben a környezetben mint egy alternatív útvonal, Chabahar remek lehetőséget kínál Kabulnak a Pakisztántól való függőség leküzdésére, ezzel együtt a kapacitásépítésre és a régióval való összekapcsoltság fejlesztésére.

Afganisztán tengeri árukereskedelmének 80 százalékát már át is irányította Karacsiból Chabaharba és BandarAbbászba. Elemzők szerint, ha Chabahar egyszer elkezdi a Nemzetközi Észak-Dél Kereskedelmi Folyosót táplálni, Afganisztán 5 milliárd dollár értékű kereskedelmi forgalmat fog a kikötőbe irányítani. Kabul Chabahart és az India által végrehajtott infrastrukturális beruházásokat kihasználva kezdetben mezőgazdasági termékeket, például gránátalmát és szőlőt, később pedig ásványi nyersanyagokat exportálhat. Thomas Lynch, a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának Dél-Ázsiáért felelős korábbi tanácsadója szerint Afganisztán számára az életmentő kötél Chabaharon át halad.

Chabahar tehát a Kínával való stratégiai verseny egyik fontos eleme. Habár felsővezetői szinten tagadják, a kikötő egyre inkább a mindössze 72 km-re fekvő, kínai fejlesztésű Gwadar vetélytársaként, az azzal való versengésként értelmezhető. Chabahar Kína és Pakisztán együttműködésének korlátozását, Peking „Gyöngysor” politikájának ellensúlyozását, a

Iránra áttérve, Teherán számára a kikötő egyrészt szimbolikus jelentőséggel bír. Azzal ugyanis, hogy közös projektbe kezdett több országgal, azt az üzenetet közvetíti a nemzetközi közösség felé, hogy az országot nem lehet elszigetelni többé. Másrészt, Chabahar a kereskedelmet és a nemzetközi nyomástól kevésbé sérülékeny gazdaságot előmozdítva segíti átformálni Irán geostratégiai

helyzetét. Az ország egyik stratégiai gyengesége ugyanis, hogy nem rendelkezik mélytengeri kikötővel. A Bandar-Abbász kikötő, mely az ország tengeri kereskedelmének 85 százalékát bonyolítja, csak 100.000 tonnás teherhajók fogadására alkalmas, miközben az áruszállítás nagy része 250.000 tonnás teherhajókon történik. Így mielőtt Iránba kerülnének, az árut először az Egyesült Arab Emirátusokban olyan kisebb hajókra kell átpakolni, melyek Bandar-Abbászban is ki tudnak kötni.

Ez nemcsak azzal jár, hogy Irán dollármilliókat veszít a kereskedelemben, hanem azzal a sebezhetőséggel is, mely az Öböl Menti Együttműködési Tanács államai és/ vagy nyugati szövetségesei közötti egy-egy konfliktus következtében a tengeri kereskedelmi zárból adódik.

Ebből az előnytelen helyzetből jelent Chabahar kiutat, mely az állandó amerikai haditengerészet felügyelete alatt álló Hormuzi-szorostól keletebbre fekszik, és mely a többi kikötőtől eltérően közvetlen kapcsolatot kínál Iránnak az Indiai-óceánnal. Chabahar Irán első és egyetlen mélytengeri kikötője, mely a modern szállítási standardoknak megfelelően alkalmas a 250.000 tonnás teherhajók fogadására. Irán így saját forgalmát is növelve kulcsfontosságú csomópontja lehet az Indiaióceán és Közép-Ázsia, valamint az Indiai-óceán és az Európa közti kereskedelemnek, főleg, ha a Chabaharba futó Nemzetközi Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó és az Afganisztánnal, Közép-Ázsiával való összeköttetést biztosító új szállítási útvonalak működésbe lépnek.

A kikötő körüli ipari fejlesztés ráadásul erősíti a szankcióktól sújtott gazdaságot. Szisztán és Beludzsisztán tartományban erre különösen nagy szükség van, mivel – tekintettel arra, hogy az ország lakosságának 90 százaléka a nyugati országrészben koncentrálódik – ez a régió a legkevésbé fejlett. Az, hogy a chabahari projekt nemcsak magára a kikötő fejlesztésére korlátozódik, hanem más infrastrukturális beruházások, utak, vasutak, iskolák, elektromos vezetékek, petrolkémiai komplexumok és egy szabadkereskedelmi övezet életre hívását is magába foglalja, nagy reményt jelent Irán gazdasági fejlődésére. A petrolkémiai ipar kapcsán például a kormány egy 1100 hektáros területet jelölt ki, mely a fejlesztések harmadik fázisára várhatóan 3000 hektárra fog növekedni, és tizenhat olyan komplexumot fog magába foglalni, mely karbamidot, ammóniát, metanolt, polipropilént, olefint és dimetoxietánt lesz képes előállítani. A 80 milliárd dolláros projekt kapcsán, ahogy az egész Chabahart illetően is Iránnak – szinte függetlenül a befektetők kilététől – a sikeres kivitelezés az elsőszámú érdeke.

81

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

A Chabahar mögötti együttműködés

Chabahart az Afghanistan Ring Road-dal összekötő útvonal

Azóta, hogy Irán indiai cégeket bízott meg a kikötő fejlesztésével az 1990-es években, India központi szerepet játszik a projektben. Chabahar jelenleg két kikötőkomplexummal, a Shahid Kalantarival és a Shahid Beheshtival rendelkezik, melyek fejlesztéséről a két ország 2003-ban állapodott meg először a már ismert okokból, vagyis a körbezárt Afganisztánhoz és KözépÁzsiához való hozzáférés céljából. Az iráni forradalom óta folyamatosan megújított és kibővített szankciók miatt azonban – melyek az Iránnal való kereskedelmet, befektetéseket, üzleti tevékenységet és a pénzügyi tranzakciókat is korlátozták – a kikötő fejlesztése nem haladt.

2015. május 6-án viszont, amikor India közlekedési minisztere Teheránba látogatott, annak ellenére kezdődött meg a két ország közötti tárgyalás az építkezésről, hogy a szankciókat akkor még nem oldották fel. A megállapodást egy évvel később, Modi iráni látogatása során írták alá Chabahar két termináljának felszereléséről és üzembe helyezéséről, melynek finanszírozása egy 85,21 millió dolláros tőkebefektetésből és abból a további, évi 22,95 millió dolláros ráfordításból történik, mely a tízéves bérletnek köszönhető bevételekből származik.

A projekt első fázisának kivitelezését – melynek a megállapodás értelmében a szerződés aláírásától számított 18 hónapon belül el kell kezdődnie – az indiai Jawaharlal Nehru Port Trust és a Kandla Port Trust közös vállalat több indiai és iráni céggel együttműködve hajtja végre, utóbbi esetben az Iráni Kikötők és Tengerészeti Szervezet jóváhagyásával. A megállapodás alapján India 640 méter hosszú konténeres rakománykezelésre alkalmas létesítménnyel szereli fel a kikötőt, melyet a tízéves vagy kibővített bérleti időszak után átenged Iránnak. Teherán pedig 150 millió dolláros hitelért fordult az EXIM Bankhoz, mely 30 milliárd rúpiára (körülbelül 441 millió dollár) bővítette az acélsínek importálására és a kikötő kivitelezésére fordítható hitel keretét. India összes kötelezettségvállalása az iráni infrastruktúra fejlesztésére így körülbelül 635 millió dollárt jelent.

A bilaterális együttműködés mellett egy háromoldalú, Irán, India és Afganisztán közötti partnerség is működik a regionális összekapcsoltság előmozdítása. Az erre vonatkozó kereskedelmi és közlekedési folyosóról szóló trilaterális megállapodást, melynek Chabahar a kapuja, szintén 2016 májusában írták alá.

82

rizmusra. A petrolkémiai ipar fejlesztése mellett India például az autóiparba, gyógyszeriparba, textiliparba és élelmiszer-feldolgozásba való befektetést is fontolgatja, de komolyan felmerült az oktatásba, főleg az IT-be és üzleti menedzsmentbe történő befektetés igénye is.

Az erőfeszítések eredményeként 2017. október 29-én megérkezett az első, Chabaharon áthaladó 13.000 tonna búzaszállítmány Afganisztánba, mely az indiai Kandlából indult útnak. Az iráni elnök ezt követően decemberben, egy ceremónia keretében jelentette be tizenhét ország küldöttének jelenlétében, hogy befejeződött a kikötő építésének első fázisa. Chabahar éves kapacitása a jelenlegi 2,5 millió tonnás áruforgalomról a fejlesztések

India számos figyelemreméltó infrastrukturális projektet hajtott már végre a multimodális szállítási hálózat kiépítése érdekében. Ilyen például az a 2009-ben átadott 217 kilométer hosszú autópálya, mely az iráni határ közelében fekvő Zaranjt köti össze a Farah tartománybeli Delarammal, és amely rácsatlakozik a 2200 kilométeres, kétsávos, tizenhat tartományt – köztük Afganisztán két legnagyobb városát, Kabult és Kandahárt is – átszelő „Afghanistan Ring Road”-ra. A körülbelül 88 millió dolláros befektetésből megvalósuló autópálya Chabaharon keresztül igyekszik összekötni Afganisztánnal és Közép-Ázsiával az indiai szubkontinenst. A tervek között szerepel, hogy Chabahartól a Zaranj közelében fekvő Zehedanig egy teherszállításra is alkalmas vasutat fektessenek le a Nemzetközi Észak-Dél Kereskedelmi Folyosó részeként. India 2016 júliusában kezdte Chabaharba szállítani az acélsíneket, hogy az Indian Railway Construction International Ltd. (IRCON) megkezdhesse az összesen 1,6 milliárd dollárra becsült projektet. Ennek a vasútvonalnak egy kiterjesztett változata a 900 kilométeres, Chabahartól az ásványi anyagokban gazdag Hajigakig húzódó útvonal, mely közvetlen összeköttetést jelent Indiának az afgán vasércbányákkal. Már hét indiai vállalat kapott jogot Hajigak régióban bányászati tevékenységre, így az indiai kormány nem véletlenül tett ígéretet 2 milliárd dollár értékű infrastrukturális fejlesztésre a 11 milliárd dolláros bányászati projekt mellett.

utolsó szakaszának végére várhatóan 20 millió tonnára fog nőni. India, a Shahid Beheshti terminál működésének harmadik évére 30.000 TEU konténerforgalom bonyolítását garantálta, melyet később 250.000 TEU-ra kíván bővíteni. A legújabb hír pedig az, hogy 2018 februárjában az India Ports Global Private Limited másfél évre megkapta a terminál működtetési jogát.

A geopolitikai dinamika változásának következményei Az elmúlt években felgyorsult Chabahar fejlesztése, melyre India több mint 500 millió dollárt költött. Az időzítés megfelelő volt a munkálatokhoz, hiszen az iráni nukleáris megállapodás aláírása és ezzel együtt a szankciók feloldása löketet adott a projekt előrehaladásához. India erőfeszítései továbbá egybevágtak a Trump adminisztráció azon új Afganisztán-stratégiájával, mely Újdelhi nagyobb szerepvállalását szor-

galmazza az országban, főként a gazdaságfejlesztési kezdeményezések kapcsán. Az viszont, hogy Donald Trump idén májusban kiléptette az Amerikai Egyesült Államokat az iráni nukleáris megállapodásból és ismét szankciókat vezetett be a rezsim ellen, nagy aggodalmat kelt Újdelhiben.li Annak ellenére ugyanis, hogy Rex Tillerson korábbi amerikai külügyminiszter utalt arra, hogy Washington nem fogja az Irán és India közötti legitim üzleti tevékenységeket akadályozni, a szankciók megújításával az USA jelentős nyomást gyakorol Indiára a befektetések csökkentése érdekében. Ez pedig alááshatja Újdelhi geopolitikai érdekeit és azon törekvéseit, hogy gazdaságilag domináns szerepet építsen ki Közép- és Dél-Ázsiában. Még akkor is, ha a vezetés próbálja magát a szankcióktól elkülöníteni.

Sushma Swaraj, India külügyminisztere az – atommegállapodás felmondása után – Iránnal tartott találkozóján azt nyilatkozta, hogy India a külpolitikáját nem más ország nyomásának kényszere alatt formálja, ezért csak ENSZ szankciót ismer el, országspecifikusat nem. Júniusban pedig a 18. Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozója okán tartott iráni-indiai találkozón India szállításügyi minisztere hivatalosan bejelentette, hogy a szankciók ellenére megkezdik Chabaharban az ideiglenes fejlesztési műveleteket.

Mindezek ellenére a vezetés érzékeli, hogy Trump döntése kényes helyzetbe hozza Újdelhit. Ahogy azt egy vezető beosztású indiai diplomata is megfogalmazta, az amerikai elnök ismét a tervezőasztalhoz kényszeríti Újdelhit, melynek következtében Indiának újra kell tárgyalnia Chabahar feltételeit.

Az effajta infrastrukturális beruházásokon kívül folyamatban van a kikötő körül egy szabadkereskedelmi és ipari övezet kialakítása is, melynek fejlesztésére India 8 milliárd dollár befektetésről tett ígéretet Iránnak. A kilenc funkcionális régióra oszló terület 26 százaléka irányul a kereskedelemre és a szolgáltató szektorra, 49 százaléka az iparra és 25 százaléka lakhatásra és tu-

83

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

Irán-ellenes héják, mint John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó, kilátásba helyezte Irán katonai úton történő megtámadását. Noha az effajta szcenáriókat helyén kell kezelni, a proxyháborúk lehetőségét – például Szíriában – nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Nemcsak az Egyesült Államok miatt, hanem azért sem, mert egy ilyen konfrontáció esetén minden valószínűséggel Izrael és Szaúd-Arábia is növelni fogja azon erőfeszítését, hogy visszaszorítsa a térségben Irán befolyását.

Ez a geopolitikai játszma India stratégiai autonómiáját is veszélyezteti. Habár Újdelhi eddig ügyesen lavírozott az Egyesült Államok, Izrael és Szaúd-Arábia, valamint

Ami a kikötő körüli aggodalmakat is illeti, Irán a szankcióknak köszönhetően történelmének legnagyobb pénzügyi válságával nézhet szembe. Míg a nukleáris megállapodás aláírása után Teherán mintegy 100 milliárd dolláros befagyasztott pénzeszközhöz fért hozzá, duplájára növelte olajexportját és stabilizálta külföldi valutapiacát, addig a riál most jelentős értékvesztéssel néz szembe, a pénzügyi és kereskedelmi tranzakciók korlátozottak, a gazdasági növekedés lassulni látszik, a munkanélküliség pedig még a főiskolát végzett fiatalok körében is 36-50 százalék körül mozog.

A szállítmányozást, a kikötők üzemeltetőit és a központi bank ügyleteit sújtó intézkedések miatt a kérdésben Chabahar is érintett.

Sokakban felmerül annak eshetősége, hogy a költségek viselésének könnyítése céljából India többet invesztál majd a kikötőbe. India azonban elsősorban saját gazdasági növekedésével van elfoglalva, és egyébként sincs olyan kielégítő gazdasági struktúrája, hogy a szankcióktól sújtott Iránt pénzügyileg támogatni tudja. Újdelhi még saját infrastrukturális projektjeihez is külföldi befektetőket keres, ipari parkja 20 millió dolláros kínai befektetésből, a Mumbai-Ahmedebad gyorsvasút pedig más beruházásokkal kiegészülve 35

84

milliárd dolláros japán finanszírozásból épült. Felmerül tehát annak kétsége, hogy van-e Indiának elég kapacitása arra, hogy a kikötőt nagyobb tőkével támogassa.

Főleg akkor, ha az amerikai szankciók hatására az olajárak tovább emelkednek.

Irán és Oroszország között, a térség jelenlegi geopolitikai turbulenciája jelentősen nehézzé teszi számára a két szembenálló blokkal való egyidejűleg fenntartott stratégiai partnerséget. Mindez csökkenti az Indiával szembeni bizalmat, mely Chabahar kérdésére is kényesen hat. A fejlesztések ellenére India nem kap privilegizált helyet az iráni külpolitikában, mely a geopolitikai környezet változásához való alkalmazkodási kísérlettel egyre nyilvánvalóbb. Azért, hogy megelőzze, hogy Pakisztán nyíltan is az ellenséges Szaúd-Arábia vezette regionális blokk felé forduljon, Teherán biztosította Iszlámábádot, hogy nem fogja hagyni, hogy Újdelhi, vagy más ország Pakisztán ellen használja a kikötőt.

Fellibbentette továbbá annak lehetőségét, hogy a jövőben Pakisztán is csatlakozhasson a projekthez. 2016 májusában, ugyanabban az évben, amikor Irán aláírta Afganisztánnal és Indiával a Chabaharra vonatkozó tri-

laterális megállapodást, az Iszlámábádba delegált iráni nagykövet azt nyilatkozta, hogy a megállapodás nincs lezárva, tehát nyitva áll más államok számára. Majd hozzátette, hogy Irán a barátjának vélt Pakisztánt és Kínát is szívesen látja. Idén márciusban pedig Javad Zarif iráni külügyminiszter háromnapos, Iszlámábádban tett látogatásán meg is hívta a két országot, hogy vegyenek részt a chabahari projektben.

Irán javaslata az India számára két ellenséges ország részvételére az Újdelhivel szembeni bizalomhiány jele.

Egyrészről Irán tart attól, hogy az Egyesült Államok nyomásának következtében India leállítja a fejlesztéseket, ami egy valószínű szcenárió, ha az USA választásra kényszeríti Újdelhit. Másrészről, ha ez nem is következne be, Irán igyekszik elkerülni, hogy az USA támogatását élvező India bárminemű monopóliumra tegyen szert, ezért Pakisztán és Kína meghívásával próbálja hígítani Újdelhi befolyását.

Iszlámábád örömmel vette a meghívást, mely a két kikötő tengeri és szárazföldi útvonalon való összekötését is felveti. A Gwadar Kikötői Hatóság elnöke elmondta, hogy már folynak a tárgyalások a Chabahar és Gwadar közti új kompszolgáltatásról, valamint egy egyetértési megállapodás is érvényben van a két testvérkikötő konvergenciájának előmozdítására. Utóbbi célja, hogy a mélyebb összekapcsoltság és a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó ernyője alatt futó gazdasági együttműködés mindkét ország számára kölcsönösen előnyös legyen.

Az atommegállapodás felmondása nemcsak a kikötő életképességét, de az Afganisztánnal és Közép-Ázsiával való összekapcsoltság előmozdítását megcélzó projektek megvalósulását, így India hozzáférését is hátráltathatja. Az Egyesült Államok nem fogja hagyni, hogy Irán kihasználja a multimodális hálózatot, hiszen tisztában van azzal, hogy a Közép-Ázsiával való kereskedelem Teherán nukleáris programját és a ballisztikus rakéták fejlesztését segíti, valamint hozzájárul ahhoz, hogy Irán nagyobb katonai szerepet vállalhasson Szíriában, Irakban, Libanonban és Jemenben.

Az USA iráni politikáját tekintve felmerül továbbá annak az esélye, hogy ha az infláció és munkanélküliség növekedése miatt az emberek tüntetni kezdenek Teheránban a kormány ellen, – ahogy azt tavaly decemberben is tették – az Egyesült Államok rá fog segíteni a tüntetésre, hogy a politikai instabilitást növelve gyengítse a rezsim erejét. Ennél is tovább menve, az olyan

85

Chabahar: Merre billen a mérleg nyelve?

Chabahari kikötő

fog a fejlesztések utolsó fázisára elérni. Ezzel az értékkel Gwadar mind a 212 indiai kikötőt túl fogja szárnyalni, mivel azok együttvéve tudnak 500 millió tonna áruforgalmat lebonyolítani. A kapacitásnövelés érdekében Kína száz kikötőhellyel akarja Gwadart 2045-re felszerelni, összehasonlításképp Chabahar jelenleg tízzel rendelkezik. A fejlesztések pedig nem korlátozódnak magára a kikötőre, a teljesség igénye nélkül az olajfinomító, a lebegő cseppfolyósított földgáz létesítmény, a kórház, a nemzetközi repülőtér és a Gwadar Különleges Gazdasági Övezet kiépítése már vagy megvalósult, vagy javában zajlik. Kína a CPEC fontos csomópontjaként nagyságrendekkel nagyobb összegeket fektet Gwadarba, mint India Chabaharba. Peking ráadásul 2059-ig elnyerte a kikötő működtetési jogát, ami nemcsak azt jelenti, hogy könnyebben tudja biztosítani energiaimportját, hanem azt is, hogy felügyelni tudja India és az USA haditengerészeti tevékenységét az Indiai-óceánon és a Perzsa-öbölben. Ezzel szemben Chabaharban nincs jele az indiai katonai jelenlétnek, vagy az indiai-iráni haditengerészeti együttműködésnek.

A pénzszűkében lévő Pakisztánnál Kína meghívása még fontosabb. Főleg annak fényében, hogy az indiai fejlesztések és az ígért pénzösszegek az elmúlt években folyamatosan késnek, Újdelhi pedig nem tud választ adni a teljesítés időpontjára. Két éve vita folyik arról is, hogy India fog-e 30 millió dollár adót fizetni az Iránba importált kikötői felszerelésekért. A Kínához való közeledés Chabahar sikerének biztosítsa érdekében Irán részéről teljesen logikus lépés. Peking egyébként is Irán elsőszámú kereskedelmi partnere és legnagyobb külföldi befektetője, mely betölti az amerikai szankciók miatt keletkezett finanszírozási vákuumot. Kína már számos infrastrukturális projektet valósított meg sikeresen, megépítette a teheráni metrót, 1,5 milliárd dollárt nyújtott a Teherán-Mashhad vasútvonal villamosítására, 10 milliárd dollár hitelkeretet biztosított az iráni bankoknak, a Kínai Fejlesztési Bank pedig 15 milliárd dollár kölcsönről szóló előzetes megállapodást írt alá infrastrukturális és termelési projektek megvalósítására Teheránnal. Irán fontos szereplője Kína közel 1 trilliárd dolláros „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésének, így nem meglepő, hogy Peking növelni akarja jelenlétét az országban. Az ázsiai óriás már jelezte, hogy a szankciók ellenére együtt fog működni Teheránnal, mivel érdekelt abban, hogy az amerikai termékeket kínaira cserélje.

Habár Kína még nem adott hivatalos választ az egyébként a szabadkereskedelmi zónára és a Zahedan-Chaba-

86

har vasútvonalra is kiterjedő meghívásra, azt tudni lehet, hogy diplomaták, szakértők és tisztviselők részvételével már elkezdődött Irán, Pakisztán és Kína chabahari projektről szóló háromoldalú diskurzusa. Ha ez a valóságban is realizálódik, az India pozíciójának gyengüléséhez vezet, hiszen Újdelhi számára Chabahar szerepe Közép-Ázsia elérésében lecsökkenhet. Főleg akkor, ha Teherán csatlakozik ahhoz a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóhoz, mely iránt egyre nagyobb érdeklődést mutat. A befolyásvesztés pedig nemcsak Chabahart illetően áll fenn, hanem az Indiai-óceán térségében is, Srí Lankától a Maldív-szigeteken és Nepálon át Bhutánig. India aligha tud versenybe szállni Kína befektetéseivel és terjeszkedésével. Erre pedig Peking rá is segít, aki tisztában van Újdelhi feltörekvő hatalmi igényeivel. Habár a kínai gazdaság jóval az indiai előtt jár, az ázsiai óriás igyekszik – ha nem is távol tartani Közép-Ázsiától, de legalább – a Kína által dominált „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésbe bekapcsolva felügyelete alá vonni Újdelhit.

Azok pedig valószínűleg túl optimisták, akik Chabaharban Gwadar vetélytársát látják. Fekvése és természetes mélysége lehetővé teszi Gwadar számára az akkora méretű hajók fogadását, melyre Chabahar nem képes.

Az áruforgalmat tekintve is nagyok a különbségek, hiszen míg Chabahar a legjobb várakozások szerint is évi 20 millió tonna forgalom bonyolítására lesz alkalmas, addig Gwadar várhatóan 400 millió tonna kapacitást

A geopolitika változását tekintve érdemes még további két mozzanatot kiemelni, mely szintén Peking malmára hajtja a vizet. Az egyik ilyen kérdés Oroszország és Kína, valamint Oroszország és Pakisztán kapcsolata. Az elmúlt években Oroszország számos stratégiai megállapodással próbálta szorosabbra fűzni kapcsolatát Pekinggel, pedig India számára kulcsfontosságú kérdés lenne, hogy Moszkva egy Kínával való vita esetén kiálljon mellette. A Pekinghez való közeledés a harminc évre szóló földgáz eladásnál a jóval veszélyesebb fegyverrendszerek eladását is magába foglalja, mely azonnali és közvetlen kihívást jelent India biztonságára. Ahogy az is, hogy Moszkva és Iszlámábád biztonsági partnersége a dél-ázsiai geopolitikai környezet egyre szembetűnőbb jelensége. A fegyvereladások, terrorellenes műveletek mellett a két ország már közös katonai hadgyakorlatot is tartott, nem mellesleg Pakisztán támogatja a Moszkva által közvetített afgán béketárgyalásokat.

Ez pedig elvezet a másik kérdéshez, Afganisztánhoz.

Nemcsak arról van szó, hogy a kritikusok szerint az India által épített Zaranj-Delaram autópályát legfőképp a tálibok használják, és hogy Afganisztán politikai és biztonsági instabilitása a fejlesztések sikerét veszélyeztetik, hanem arról is, hogy az atommegállapodás felmondása következtében Pakisztán nagyobb befolyást szerezhet Afganisztánban. Könnyen előfordulhat, hogy Irán nagyobb nyomást gyakorol majd az afgán kormányra

annak érdekében, hogy a tálibokkal való hatalommegosztást előmozdítva véget vessen az afgán konfliktusnak. A tálibok támogatása mellett az is Iszlámábádnak kedvez, hogy a gazdasági szankciók Chabahar sikerét fenyegetik, ami azt jelentheti, hogy Afganisztánnak ismét Pakisztánra kell majd támaszkodnia ahhoz, hogy elérje a nemzetközi piacot. Egy ilyen szcenárió esetében nem biztos, hogy Kabul elég gazdasági hasznot érzékel Chabahar kapcsán ahhoz, hogy a kínai csábítás és a CPEC közepette ebben a projektben is érdekelt maradjon. Chabahar sikere tehát egy bonyolultabb geopolitikai játszma függvénye, így Indiának nincs könnyű dolga, hogy a kikötőt saját geopolitikai érdekei és nagyhatalmi törekvései javára fordítsa.

Konklúzió A körbezárt Afganisztánnal és Közép-Ázsiával való ös�szekapcsoltság és gazdasági integráció megteremtése nemcsak India gazdasági növekedésének, hanem a stabilitásnak, Újdelhi regionális nagyhatalmi törekvéseinek és Kína ellensúlyozásának is az egyik sarokköve. India azt a potenciális lehetőséget látja Chabaharban, mely a külpolitikai célok megvalósítását tekintve gyökeres változást hoz majd az ő javára. Ennek realizálódása ugyanakkor egy többszereplős, szélesebb geopolitikai játszma függvénye, melyben az Amerikai Egyesült Államok nincs India segítségére. Donald Trump döntése az iráni nukleáris megállapodás felmondásáról olyan kényes helyzetbe hozta Újdelhit, melyben az a feltételezés, hogy Chabahar egy India által dominált alternatívát kínálva egyszer majd ellensúlyozni fogja Kína befolyását, csupán papíron létezik. Bár messzemenő következtetéseket levonni még nem érdemes, azt azért sejteni lehet, hogy az atommegállapodás felmondása – ha önmagában nem is váltja ki, de – felgyorsítja azt a folyamatot, melyben India Kína javára pozíciót veszít.

Pakisztán és Kína meghívása a projektbe India csökkenő stratégiai kiterjedésének nyilvánvaló bizonyítéka. Újdelhi eddig végrehajtott fejlesztéseit lebecsülni nem érdemes, de a Gwadarral való vetélkedés többnyire csak a fejekben létezik. És habár Teherán még nem jelezte, hogy csatlakozna a CPEC-hez, ha egyszer így dönt, Chabahar is a Kína által dominált folyosó része lehet. Mindez nem jelenti azt, hogy India nem profitálhatna a kikötőből és a vele járó előnyökből, ám ehhez külpolitikai finomításokat kellene végrehajtania. Olyan irányú elmozdulásra lenne szüksége, melyben geopolitikai és geoökonómiai céljai kiegészítik, nem pedig helyettesítik egymást.

87

az amerikai stratégia és az új selyemút 88

89

az Atlantic Council Silk Road 2.0

érinthet hatvanöt országban, amelyek együttes GDPje több mint 20 billió dollár; a BRI költsége pedig 1-6 billió dollár között mozoghat az elkövetkezendő két évtizedben. A tanulmány ismét hangsúlyozza, hogy az USA többé nem nézheti tétlenül, amint szövetségesei egyre közelebb kerülnek Kínához. Az „Amerika az első” irányelv jegyében az amerikai vállalatoknak kiemelkedő helyzetben kell lenniük a globális üzleti lehetőségek kihasználását illetően, ebbe pedig a BRI is beletartozik.

Ennek megfelelően Amerikának érdekében áll a BRIben való részvétel, hogy belülről tudja befolyásolni a kezdeményezést és intézményeit.

US Strategy toward China’s Belt and Road Initiative című elemzésének összefoglalása Szerző: Csenger Ádám

A közel hat évtizedes múltra visszatekintő Atlantic Council amerikai think tank 2017 októberében kiadott, Gal Luft által írt elemzése azt vizsgálja, hogyan viszonyul az USA Kína „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezéséhez, miért elhibázott ez a viszony, milyen hatással lehet a kezdeményezés az amerikai érdekekre, és mit kellene Amerikának tennie. Az elemzés szerint hiba, hogy Amerika eddig nem vett tudomást a BRI-ről; ehelyett részt kellene benne vennie a saját érdekeinek megfelelően, ami által tudná alakítani a számára is hasznos eurázsiai gazdasági fejlődést. Ezenfelül az USA és Kína közötti kapcsolatok javítását is szolgálná az infrastrukturális fejlesztés terén megvalósuló együttműködés.

Joseph Nye előszava Joseph Nye, az ismert politikai elemző előszavában arról ír, hogy Eurázsia erőviszonyai változnak, a világrend átalakulóban van. Kína magabiztosan törekszik ambiciózus céljai elérésére, hatása pedig kiterjed az egész világra. A világ Kínán kívüli része keresi a helyét az új világrendben, továbbá próbálja megfejteni, milyen szerepet fog játszani benne az Egyesült Államok. Ázsia egyre nagyobb fontossággal bír az amerikai érdekek szempontjából.

A 2013-ban Xi Jinping kínai elnök által elindított „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés (Belt and Road Initiative; BRI) nem csak infrastruktúra-fejlesztésről szól: célja Kína és Európa összekötése, a gazdasági fejlődés és növekedés elősegítése, nem utolsósorban pedig Kína befolyásának növelése. A BRI megerősíti sok elemző meggyőződését, miszerint a Kína és az USA közötti konfliktus elkerülhetetlen, Nye szerint azonban nem az. Ha Kína felemelkedése békés módon folytatódik, az Kínának előnyére válik, továbbá az egész világnak, így Amerikának is előnyös lesz. Az USA szempontjából pedig egyre fontosabb az, hogy olyan koalíciókat hozzon

90

A BRI fő céljai A BRI az érintett országok gazdaságának fellendítésén túl természetesen hazai célokat szolgál. Ezek közül az egyik legfontosabb Kína elmaradottabb tartományainak fejlesztése, amelyek kevéssé részesültek az elmúlt évtizedek látványos fejlődéséből, a „kínai álomból”. A kormány terve szerint a BRI főként a szegényebb tartományok feldolgozóipari központjait kötné össze mind a hazai, mind a nemzetközi piacokkal. Ez egyben azt a célkitűzést is szolgálná, hogy Kína legyen a globális ellátó- és feldolgozóipari láncok központja.

Nye úgy véli, Xi Halford Mackinder brit geopolitika-teoretikus száz évvel ezelőtti elméletére alapozza grandiózus, a BRI-t is magában foglaló Kína-stratégiáját: eszerint aki uralja Eurázsiát, uralja a világot is. Az amerikai stratégia ezzel szemben régóta a 19. században élt Alfred Mahan admirális geopolitikai elméletén alapszik, aki szerint a tengeri erő és a peremvidékek a világuralom kulcsai. Az USA továbbra is Mahan elképzelését követi, ennek megfelelően pedig vajmi keveset törődik Közép-Ázsiával, ám ettől függetlenül viszonyulhatna pozitívan a BRI-hez. Összességében a BRI-vel kapcsolatban tanúsított amerikai hozzáállás évtizedekre meg fogja határozni az USA és Kína viszonyát.

ma-, sem a Trump-adminisztráció nem foglalkozik vele, mint ahogy az amerikai kongresszus és az AmerikaiKínai Gazdasági és Biztonsági Vizsgálóbizottság sem.

A BRI-ről nem venni tudomást azonban stratégiai hiba.

Az USA-nak oly módon kellene viszonyulnia a BRI-hez, ami támogatja az eurázsiai növekedést, ugyanakkor védi az alapvető amerikai érdekeket is. Amerika szempontjából jobb lenne, ha az ország belülről próbálná meg befolyásolni a BRI struktúráját és működését, mint ha kívülállóként végignézné, ahogy szövetségesei Kína felé orientálódnak. Az USA-nak sem elutasítania, sem teljes mértékben elfogadnia nem szabad a BRI-t, hanem a konstruktív részvétel stratégiáját kell követnie. Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államok nyilvánosan elfogadja a BRI alapvető vízióját, ám csak azokat a projekteket támogatja aktívan, amelyek megfelelnek geopolitikai érdekeinek és világnézetének. Ez a hozzáállás biztosítaná az USA pragmatikus csapatjátékos szerepét, ugyanakkor az ország kellőképpen rugalmas maradna.

Összegzés

Bevezetés

További fontos szempontja a BRI-nek, hogy segítségével Kína devizaeszközeit az amerikai államadósság vásárlása helyett külföldi gazdasági fejlesztésbe fektetné. Az amerikai adósság sokáig jó befektetés volt Kína számára, ám a világ megváltozott gazdasági és geopolitikai helyzete azt eredményezte, hogy az ország immár meg akarja szüntetni függőségét az amerikai államadósságtól. Ennek az az egyetlen módja, ha alternatív piacokat talál a kínai termékek számára, így a BRI ezt a célt is szolgálja.

Az előszó utáni rövid összefoglalóból kiderül, hogy a BRI egy óriási horderejű kezdeményezés, amely kihat szinte minden olyan térségre, amelyhez az USA-nak elsődleges érdekei fűződnek. Ennek ellenére sem az Oba-

A BRI-t jellemző fő számok a kezdeményezés gigantikus léptékéről tanúskodnak: az általa érintett területek a Föld szárazföldi területeinek kétharmadát teszik ki; a kezdeményezés közel négy és fél milliárd embert

Végezetül a BRI Kína külpolitikájának alapvető eleme, ami meg fogja határozni az ország stratégiáját a 21. századra vonatkozóan. A BRI beleillik abba a folyamatba, amelynek során az utóbbi időben Kína fel-

létre, amelyek segítségével hatékonyan megoldhatók az új transznacionális problémák, márpedig Kína elszigetelése ezt a feladatot csak megnehezítené.

A kínai kormány előtt megoldandó feladatként tornyosul a nagyszámú állami vállalat rengeteg felesleges kapacitása is, ami miatt új piacokra és projektekre van szükség. Ez annál is égetőbb probléma, mivel az állami tulajdonú cégek rendkívül fontos szerepet játszanak Kína gazdaságában és társadalmi-politikai életében.

A BRI-ből a kínai bankok is profitálnának, mivel általa a renminbit (rmb) többet használnák tőkeemeléshez külföldi pénzügyi központokban.

91

az Atlantic Council Silk Road 2.0

tőktől, hogy részt vegyenek a BRI-ben, ami a jövőben talán a világ legnagyobb gazdasági tömbje lesz.

Az elemzés számba veszi azokat az amerikai katonai, diplomáciai, gazdasági és környezetvédelmi irányelveket, amelyek hozzájárultak a BRI megszületéséhez.

Szóba kerül az Obama-adminisztráció „Ázsia felé fordulás” terve, Kína kihagyása a Transz-csendes-óceáni Partnerségből, valamint az amerikai befolyás a multilaterális fejlesztési bankokban (pl. a Világbankban és a Nemzetközi Valutaalapban). Kína mindezeket érthető módon ellene irányuló korlátozásnak tekintette, Amerika közönye Ázsia infrastrukturális és energiaügyi igényei iránt pedig azt eredményezte, hogy igény támadt egy alternatív finanszírozási mechanizmusra, ami végül az AIIB létrehozásához vezetett.

adta hagyományos, bezárkózó politikáját, és aktívabb szerepvállalási igénnyel lép fel a világpolitikában. Az ország rengeteg nemzetközi konferencián és fórumon népszerűsíti a BRI-t, mivel tudatában van annak, hogy a kezdeményezés sikeréhez szükséges a résztvevő országokkal való barátságos viszony és kölcsönös gazdasági függőség kialakítása. Kína nagyobb diplomáciai szerepvállalása a nemzetközi politikában azt a célt is hivatott szolgálni, hogy a BRI-ben résztvevő területek stabilitását biztosítsa.

Az USA válasza A BRI országai a világ energiatartalékai 70%-ának adnak otthont, így a kezdeményezés jelentős hatással lesz az amerikai érdekekre külföldön. Ennek ellenére Amerika érthetetlen módon eddig gyakorlatilag nem vett tudomást a BRI-ről: a Trump-adminisztráció eddig egy közleményt adott ki, amiben „elismerte a BRI fontosságát,” továbbá a kormány az utolsó pillanatban küldött egy delegációt a 2017-ben Peking-

92

ben megrendezett Belt and Road Forumra. Az amerikai kongresszusban eddig egyetlen meghallgatás sem zajlott a BRI-vel kapcsolatban, mint ahogy az Amerikai-Kínai Gazdasági és Biztonsági Vizsgálati Bizottságban (US-China Economic and Security Review Commission) sem. Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) megalakítása elleni sikertelen amerikai lobbizás pedig egyenesen csúfos kudarcba fulladt, hiszen az USA legtöbb szövetségese csatlakozott a bankhoz. Ez világosan mutatta, hogy Amerika szövetségesei az USA-val való hagyományos stratégiai szövetségük és a kínai tőkétől való függőségük között őrlődnek. Mivel egyre valószínűbb, hogy az utóbbit fogják választani, a BRI figyelmen kívül hagyása és az ellene irányuló aláaknázási kísérletek nem vezetnek eredményre Amerika szempontjából.

Ha az Egyesült Államok ezt az utat követi, nemcsak a kialakulóban lévő nemzetközi rendszer geopolitikai és világgazdasági kontúrjainak kialakításában nem fog tudni részt venni, hanem egyúttal elveszi annak a lehetőségét is az amerikai vállalatoktól és befekte-

Donald Trump elnökké választása sok területen változást hozott, így a globális gazdasági fejlesztéshez való amerikai hozzájárulást illetően is. A 2018-as amerikai költségvetési tervezet alapján számos országban, köztük a BRI-ben résztvevőkben is jelentősen csökkenni fog a gazdasági fejlesztés támogatására fordított összeg.

A kieső amerikai fejlesztési forrásokat Kína fogja pótolni, ezáltal pedig az ország átveheti a vezető szerepet a globális fejlesztés terén. Ez egyben azt is fogja jelenti, hogy Kína úgy alakíthatja majd Eurázsia jövőjét, hogy az hátrányos lesz az amerikai érdekekre nézve. A történelemben ráadásul akadnak példák arra, hogy a határokon átívelő infrastrukturális projektek gyakran ellenségeskedést, sőt időnként háborúkat is szülnek.

További érv a BRI-ben való amerikai részvétel mellett, hogy a BRI bukása nagyobb kárt okozhatna az USAnak, mint a sikeres megvalósítással járó kockázatok.

Az elkövetkezendő években Kínának több százmilliárd dollárra lesz szüksége a BRI finanszírozásához, ám korántsem biztos, hogy sikerül majd ennyi pénzt előteremtenie – illetve ha sikerül is, nem biztos, hogy a BRI a kívánt gazdasági stimuláló hatást el fogja érni. A kezdeményezés potenciális bukásával tehát számolni kell, ugyanakkor a fiaskó nem állhat Amerika érdekében, hiszen ő is rosszul járna vele: ha Kína készpénzállománya csökken, Peking kevésbé tudja majd továbbra is finanszírozni Amerika adósságát. Ezenfelül a BRI bukása negatív hatással lenne a kínai gazdaságra és egyben a világgazdaságra is, valamint szertefoszlatná Amerika reményét a Kínával fennálló kereskedelmi hiányának csökkentésére.

Az elemzés felhívja rá a figyelmet, hogy számos BRIkomponens már a BRI bejelentése előtt létező projektekre és infrastruktúrára épül, továbbá nem minden, nagy hírveréssel beharangozott projekt fog megvalósulni (például az Altaj gázvezeték kiépítése, amit 2015ben jelentettek be, és ami Nyugat-Szibériát kötné össze Kínával, mára megrekedt). Az is tény, hogy nem minden, a BRI részének nevezett projekt kapcsolódik valójában a kezdeményezéshez, hiszen számos vállalat – kínaiak és külföldiek egyaránt – politikai támogatás és kedvezőbb pénzügyi támogatási feltételek reményében nevezi projektjét a BRI-hez kapcsolódónak.

A BRI hatása az amerikai érdekekre

Mindezen veszélyek elkerülése, valamint az amerikaikínai kapcsolatok javítása érdekében a két országnak olyan területeket kell találnia, amelyeken együtt tudnak működni, még ha meg is egyeznek abban, hogy egyéb, érdekütközéssel járó területeken nem fognak együttműködni. Az Obama-kormány alatt a két ország közös nevezője a klímaváltozás volt, ez azonban már nincs így, mivel a Trump-adminisztráció számára ez a terület nem bír prioritással. Új, közös együttműködésre lehetőséget adó területet kell hát találnia a két országnak, erre pedig alkalmas lenne a BRI, illetve tágabb értelemben az infrastrukturális fejlesztés.

A BRI a két ország közötti kereskedelmi feszültségeket is enyhíthetné, mivel lehetővé tenné a kereskedelemmel kapcsolatos párbeszéd bővítését, így a tárgyalások témájává válhatna a kereskedelemhez szükséges infrastruktúra (vezetékek, kikötők, energiaterminálok stb.), amik segítenék amerikai vállalatok bekapcsolódását a kialakuló hatalmas eurázsiai gazdasági blokkba.

A kínai kormány által kiadott, a BRI útvonalait mutató térképek nem véglegesek, hiszen a BRI megvalósulása attól függ, hogyan sikerül más országokkal partnerségeket kialakítania Kínának. Így hát Amerika, ha részt venne a kezdeményezésben, úgy tudná alakítani a BRI végső formáját, hogy az minél előnyösebb legyen számára.

A Huszonegyedik Századi Tengeri Selyemút (MSR) Az MSR a tengerparti kínai tartományokat kötné ös�sze a Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceánon keresztül Kelet-Afrikával, valamint a Földközi-tengerrel és annak európai kikötőivel. Az MSR egy új tengeri struktúrát hozhat létre, ami előmozdítja a regionális kereskedelmet és a szabad hajózást, a hangsúlyosabb kínai haditengerészeti jelenlét a nyílt tengeren pedig növelheti a kollektív energiabiztonságot, tengeri biztonságot, a kalózkodás elleni fellépés hatékonyságát, valamint

93

94

95

az Atlantic Council Silk Road 2.0

kulcsfontosságú infrastruktúrák védelmét (például a világ „internet-gerincéét”, ami többé-kevésbé az MSR útvonalán fekszik). Másrészt azonban az MSR kihívást jelent a fennálló rendre sok olyan vízterületen, ahol az amerikai haditengerészet egyértelmű hegemóniát élvez a második világháború óta. A dél-kínai-tengeri, egyre fokozódó feszültségek fényében van rá esély, hogy Kína továbbra is megpróbálja megváltoztatni a térségbeli status quót szigetépítései és az azokon való építési tevékenységei MSR-projektekként való feltüntetésével. Ez valószínűleg azzal járna, hogy a régió országai megerősítenék szövetségeiket egymással, valamint Amerikával, és növelnék haditengerészeti kapacitásaikat, Kína terjeszkedését ellensúlyozandó.

Arab-tengert Nyugat-Kínával összekötő kereskedelmi útvonal létrehozása csökkentené a Malaka-szoros forgalmát, ezáltal pedig az ázsiai országok függését ettől a stratégiai jelentőségű szorostól. A CPEC a térségbeli tengerpart nélküli országok (pl. Afganisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán) gazdaságára és fejlődésére is jótékony hatással lenne. Ami Pakisztánt illeti, a folyosó rengeteg munkahelyet teremtene, az ország gazdasági növekedését pedig 2,5%-kal növelné 2015-2030 között. Pakisztán az előrejelzések szerint 2030-ra a világ hatodik legnépesebb országa lesz, így gazdasági és politikai jóléte és stabilitása kulcsfontosságú Közép- és Dél-Ázsia stabilitása, valamint a radikális iszlám elleni harc szempontjából.

Az Indiai-óceán további kihívást jelent, mivel sokan úgy vélik, ez a térség lesz a 21. század globális versengésének fő színtere. Az Indiai-óceánon halad át a világ konténerszállítmányainak fele, ömlesztett áru-forgalmának egyharmada, olajszállítmányainak pedig kétharmada. Az óceán partvidékein gyakori a törvénytelenség, a kalózkodás és a terrorizmus, így szükséges a nemzetközi felügyelet és tengerészeti együttműködés.

Eddig ezeket a feladatokat leginkább az amerikai és az indiai haditengerészet látta el, ám a kínai haditengerészeti jelenlét is kétségkívül erősödni fog a jövőben. Kína kikötőépítése a régióban (Srí Lankán, Bangladesben és a Maldív-szigeteken) máris arra sarkallta Indiát, hogy növelje haditengerészeti erejét, így fennáll a veszélye, hogy az USA előbb-utóbb a Kína és India közötti tengeri stratégiai versengés közepén találja magát.

Mindez Amerikának is érdekében áll. Ugyanakkor vannak kockázatok is, hiszen a CPEC veszélyes és instabil pakisztáni területeken halad át, ahol a pakisztáni kormány ellen harcoló lázadók célpontjává válhat.

Ezenfelül az egyre nagyobb gazdasági súllyal bíró pakisztáni-kínai kapcsolatok azt eredményezhetik, hogy Amerika veszít Pakisztánon belüli befolyásából olyan területeket illetően, mint Afganisztán, a nukleáris fegyverek terjedése és a terrorizmus elleni küzdelem. A pakisztáni-kínai kapcsolatok az India és Pakisztán közötti kényes erőegyensúlyt is felboríthatják, a gwadari kikötő pedig – ha a gyakorlatban a kínai haditengerészet bázisává válik – az Indiai-óceán tengeri erőegyensúlyát bolygatná meg. Végül pedig fennáll annak is a veszélye, hogy Kína bekapcsolná Iránt a CPEC-be, ami által Irán stratégiai szerepe Közép-Ázsia számára nőne.

Kína Északkelet-Afrikában, Dzsibutiban felépített egy haditengerészeti bázist, ahol hamarosan várhatóan több ezer katona fog állomásozni. Mivel ez a bázis mindössze 250 mérföldre van a Hormuzi-szorostól, Amerikának és NATO-szövetségeseinek – akiknek hegemóniája ezeken a vizeken eddig egyértelmű volt – meg kell tanulniuk alkalmazkodni az „új résztvevőhöz”, továbbá új művelet-végrehajtási szabályokra (rules of engagement) van szükség annak biztosításához, hogy Kína jelenléte erősítse a biztonságot ebben a régióban, ne pedig aláássa azt.

A Banglades-Kína-India-Mianmar Gazdasági Folyosó (BCIMEC) Mianmarral kapcsolatban fennáll az a veszély, hogy az országban tervezett óriási mértékű kínai fejlesztés kínai vazallussá fogja tenni, kínai normákkal és üzleti kultúrával. Ez ellentétes lenne Washington azon törekvésével, hogy az országot az átláthatóság és joguralom felé terelje.

A Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) Ez a gazdasági folyosó Kína legnyugatibb városát, a Xinjiang tartománybeli Kashgart kötné össze a gwadari kikötővel Pakisztán arab-tengeri partján. A folyosó a tervek szerint 1800 mérföldnyi utat, vasutat, valamint kőolaj- és földgázvezetékeket foglal magában, és sok szempontból Amerika érdekeit is szolgálja. Az

96

A Kína-Indokína Gazdasági Folyosó (CICPEC) A CICPEC-ben ASEAN (Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége)-tagállamok vesznek részt. Az ASEANnek 600 millió lakosa van, Kínával pedig szárazföldi kapcsolata, így a CICPEC talán a legjelentősebb BRIfolyosó nemcsak a kínai gazdaság számára, hanem a globális gazdasági fejlődés szempontjából is. Azonban a CICPEC azt a veszélyt is magában rejti, hogy erodálhatja a jelenlegi regionális biztonsági struktúrát, lehetővé téve, hogy Kína (gazdasági befolyását felhasz-

Eurázsia

nálva) túlzott mértékű geopolitikai befolyásra tegyen szert közvetlen szomszédságában. A BRI indulása óta számos ASEAN-tagállam változtatott Kína-politikáján annak érdekében, hogy minél több kínai befektetéshez jusson hozzá. Jó példa erre a Fülöp-szigetek és Thaiföld, de Vietnam is orientálódik Kína felé.

Ennek oka jelentős részben az, hogy sok ország a régióban egyre inkább úgy érzi, Amerikára már nem lehet számítani biztonságuk garantálása terén. Ehhez hozzájárul az is, hogy Washington nem értette meg, mennyire fontos a térségbeli infrastruktúrába való mielőbbi befektetés a szegénység csökkentése érdekében. Ehelyett olyan, a régióban kevésbé fontos szempontokra helyezte a hangsúlyt, mint a környezetvédelmi intézkedések, a nők jogai, a gyerekmunkával kapcsolatos szabályozás, a demokrácia terjesztése és korrupcióellenes intézkedések. Amerika azt sem mérte fel, milyen fontos a kap-

csolat a délkelet-ázsiai kínai diaszpóra és Kína között, és mekkora befolyása van ennek az ún. „bambuszhálózatnak” a térség külpolitikájára. Amerikának az eddiginél jóval többet kell tennie azért, hogy meggyőzze szövetségeseit (különösen a Fülöp-szigeteket és Vietnamot) arról, hogy a BRI nem fogja aláásni biztonságukat. Az USAnak azt is biztosítania kell, hogy Kína nem a térség status quójának megváltoztatására fogja használni a BRI-t.

További probléma lehet Washington számára DélkeletÁzsia körvonalazódó vízgazdálkodási válsága. A kb. háromezer mérföld hosszú Mekong folyó Délkelet-Ázsia fő víz-, élelem- és energiaforrása, ám Kína gátépítése a folyó felső részén veszélyezteti az alsóbb szakasz öntözéshez és halászathoz szükséges vízellátását. Jelenleg 25 további gát építése van tervben a folyón, részben a BRI keretein belül. A folyóval kapcsolatos vízgazdálkodási konfliktusok további bizonytalanságot szülnének

97

az Atlantic Council Silk Road 2.0

fejlesztési bankoktól). Mivel Amerika régóta támogatja Mongólia demokratizálódásra és piaci reformokra irányuló törekvéseit, a Mongólia gazdasági fejlődésének oly fontos CMREC elutasítása az USA részéről erkölcstelen lenne. A folyosót a kínai-orosz kapcsolatok kontextusában kell vizsgálni, Amerika stratégiai érdekeit pedig a CMREC nem érinti.

Következmények a transzatlanti kapcsolatokra nézve Európa egy ideje komoly gazdasági és egyéb gondokkal küzd. Amerika egyik fő eszköze az európai gazdaság élénkítésére a Transzatlanti Kereskedelmi és Befek-

Az eurázsiai szuperkontines az amúgy is ingatag térségben, és amennyiben az USA hagyja, Kína igényei mindig fontosabbak lesznek, mint a szomszédjaié.

A Kína-Közép- és Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó (CCWAEC) A CCWAEC, akárcsak a CPEC, jó eséllyel megnövelheti Irán szerepét, mivel a Kína, Közép-Ázsia és Európa közötti kereskedelem rajta keresztül zajlana. Ez természetesen negatívum lenne az USA szemszögéből, aki szövetségeseivel együtt próbálja korlátok közé szorítani Iránt. Ezenkívül Oroszország Közép-Ázsiát saját érdekszférájába tartozónak tekinti, és számára úgy tűnhet, hogy a CCWAEC akadályozza saját eurázsiai kereskedelmi elképzeléseinek (például az Eurázsiai Gazdasági Uniónak) megvalósítását. Kína ráadásul Abháziában, Dél-Oszétiában és Hegyi-Karabahban nagyobb szerepvállalásra kényszerül majd, ez pedig vélhetőleg nem minden esetben tetszik majd Moszkvának.

Kína szerint ugyan Közép-Ázsiával kapcsolatos víziója kompatibilis Oroszországéval, de ez majd akkor derül ki, amikor a BRI-projektek megvalósulnak.

A CCWAEC talán a legnagyobb horderejű következményekkel bíró terv a BRI-folyosók közül. Valamennyi fontos eurázsiai hatalom érdekeit érinti, és rendkívül jelentős hatással lehet a Közel-Kelettel, Közép-Ázsiával, Európával és Oroszországgal kapcsolatos amerikai irányelvekre. Nem könnyű eldönteni, az USA hogyan

98

viszonyuljon hozzá: ha támogatja, azzal aláássa saját törekvéseit Irán kordában tartására, valamint tovább rontja amúgy is feszült viszonyát Moszkvával. Ugyanakkor ha Amerika támogatná a CCWAEC-et, azzal egyben támogatná a közép-ázsiai nemzetek szuverenitását a potenciális orosz terjeszkedés ellenében, továbbá az is az USA érdekeit szolgálná, ha a CCWAEC eredményeként csökkenne Európa függősége az orosz földgáztól.

Az Új Eurázsiai Szárazföldi Híd (NELB) A NELB célja, hogy támogassa a kínai termékek vasúton történő Európába szállítását a lehető legrövidebb idő alatt azáltal, hogy megszakítás nélküli kapcsolatot hoz létre kínai és nyugat-európai nagyvárosok között. A NELB egy gigantikus méretű vállalkozás, és korántsem biztos, hogy megvalósul. Sikere sok tényezőtől függ, így például az európai politikai és gazdasági fejleményektől is. Amerika hozzáállását ezenfelül alapvetően fogja befolyásolni az amerikai-orosz kapcsolatok alakulása.

Mivel a NELB minden valószínűség szerint egy lassú projekt lesz, Washingtonnak lesz elég ideje kialakítani a vele kapcsolatos álláspontját.

A Kína-Mongólia-Oroszország Gazdasági Folyosó (CMREC) A CMREC nagyszerű kereskedelmi lehetőség lenne Mongóliának, amely a lassuló kínai gazdasági növekedés egyik legnagyobb áldozata (2017-ben 5 milliárd dolláros segélycsomagra volt szüksége nemzetközi

tetési Partnerség (TTIP) lett volna, ám a Trump-adminisztráció alatt ez gyakorlatilag elhalt. Ebből kifolyólag a BRI lehet az egyetlen kezdeményezés az európai gazdaság élénkítésére. Kína Európában együttműködési platformokat és fejlesztési alapokat hozott létre, gőzerővel vásárol fel bajba jutott vállalatokat, és számos ország infrastruktúrájában (pl. repülőterekben és kikötőkben) szerez részesedést vagy éppen vásárolja meg őket. Európa mindazonáltal ambivalens módon viszonyul Kína növekvő szerepéhez. A legfőbb problémát az okozza, hogy Nyugat-Európa – amely kevésbé van rászorulva a kínai befektetésekre – úgy véli, a Kelet-Közép-Európába irányuló kínai beruházások megbonthatják az Európai Unió egységét.

Amerika szempontjából Kína európai jelenléte komoly dilemmát jelent. Európa szorult gazdasági helyzetének fényében érthető, hogy Kínára szüksége van a kontinensnek, ugyanakkor Kína kihasználja Európa gazdasági gyengeségét, ez pedig új törésvonalakat fog eredményezni az USA és az EU között. Washingtonnak közeli figyelemmel kell kísérnie Kína Európában játszott szerepét, és úgy kell megerősítenie koordinációját európai szövetségeseivel, hogy Európa külföldi befektetésekre való rászorultsága és a transzatlanti szövetség részét képező közös érdekek és értékek érvényesítése egyensúlyban legyen.

A követendő amerikai stratégia részei A Trump-adminisztrációnak végig kell gondolnia a BRI-t, majd választania kell a következő lehetőségek közül:

és kereskedelmi eszközökkel, aktív módon próbálná meghiúsítani a BRI-t. Ez a lehetőség azonban földrajzi fekvésük miatt megnövelné a tranzitországok szerepét, például Kazahsztánét, Srí Lankáét, Pakisztánét és Iránét. Ez a helyzet egy hidegháborús mentalitást eredményezne, Amerika és Kína viszonya pedig kisebb háborúkba, a fegyverek számának növekedésébe, kiber- és valutaháborúkba torkollna. Az elutasítás és ellenállás stratégiája ráadásul feszültségeket szítana az USA és szövetségesei között, amelyek többsége igencsak rá van szorulva a kínai befektetésekre.

Társulás: az USA produktív szerepet játszik, teljes rangú partnerként. Amerika így befolyásolni tudná Eurázsia fejlődését, továbbá mutatná, hogy felelős, a gazdasági fejlesztés iránt elkötelezett csapatjátékos. Ennek a stratégiának azonban vannak hátulütői: mivel Amerika külföldi segélyezési programjainak összege csökken, félő, hogy az USA másodhegedűs lenne Kína mellett.

Kína ráadásul saját erősödése érdekében kihasználhatja Amerika együttműködését és jóindulatát. Ez a hozzáállás továbbá India elidegenítését is kockáztatná, mivel az ország nem nézi jó szemmel a BRI-t és Kína növekvő jelenlétét a térségében. A stratégia ezenfelül felboríthatná a Közel-Kelet kényes egyensúlyát (mivel a BRI jelentős szerepet szán Iránnak), továbbá az ASEAN-nal is megromolhat Washington kapcsolata. Végül pedig az sem biztos, hogy Kínának tetszene az aktív amerikai szerepvállalás, mivel úgy érezhetné, nem tudja elképzeléseinek megfelelően irányítani a BRI-t.

Konstruktív részvétel: ez lenne a legokosabb választás. Amerika támogatná a regionális összeköttetés és energiabiztonság ötletét, de aktívan csak a geopolitikai szempontjainak és ideológiájának megfelelő projektekhez járulna hozzá (akár közvetlenül, akár közvetetten, olyan multilaterális fejlesztési bankokon keresztül, amelyekben meghatározó szerepet játszik).

Azokat a projekteket pedig, amelyek ellentétesek az amerikai stratégiai érdekekkel, ellenezné. Az USA így egy pragmatikus, de mégis kellően rugalmas csapatjátékos lenne, továbbá építhetne a BRI-re, és kiegészíthetné saját projektjeivel, különösen azokban a régiókban (pl. Latin-Amerikában és Afrika egyes részein), amiket nem érint a BRI. A konstruktív részvétel öt pillére

Elutasítás és ellenállás: e nézőpont szerint a BRI komoly fenyegetést jelent az amerikai érdekekre nézve, így akadályozni kell a megvalósulását, még a regionális gazdasági fejlődés árán is. Amerika diplomáciai

Elismerés és kapcsolattartás Mivel jelenleg az amerikai kormány szervezeti, stratégiai és intellektuális szempontból sem tud érdemben

99

az Atlantic Council Silk Road 2.0

foglalkozni a BRI-vel, a kormányon belül létre kell hozni mechanizmusokat a BRI megértésére, figyelésére és előrehaladásának rendszeres időközönkénti felmérésére, és a kongresszusnak is szerepet kell vállalnia ebben a feladatban. Ezáltal Washington időben tudna reagálni olyan fejleményekre, amelyek amerikai érdekeket érintenek. Miután megvalósult a bürokratikus átállás, az USA-nak és Kínának a BRI-vel kapcsolatos tárgyalásokhoz megfelelő fórumot kell találnia. Mivel a két elnök várhatóan gyakran fog találkozni, a koordináció jelentős részét elnöki szinten lehetne végezni.

Határok kijelölése Washingtonnak figyelnie kell arra, hogy a BRI-kezdeményezéseket fel lehet úgy használni, hogy olyan célokat szolgáljanak, amelyek nem Amerika és szövetségesei érdekeit szolgálják. Ilyen esetekben az USA-nak nyilvánvalóvá kell tennie fenntartásait, a geopolitikai célokat (akár nyíltan, akár burkoltan) szolgáló projekteket pedig elleneznie kell. Amerikának azt is biztosítania kell, hogy a BRI-t ne használják fel az érdekeivel (pl. a demokrácia támogatásával, az emberi jogokkal, a korrupcióellenességgel stb.) ellentétes célokra. Amerika olyan projekteket sem támogathat, amelyek lator rezsimeknek (pl. Iránnak vagy Észak-Koreának) kedveznének, mint ahogy olyanokat sem, amelyek célja sikertelen kínai befektetések megmentése „nemzetköziesítésük” által, vagy azáltal, hogy BRI-projekteknek nevezik át őket. Ezt az USA szövetségeseinek is tudatosítaniuk kell, különösen az európaiaknak, mivel Kína európai jelenléte nem geopolitikáról vagy ideológiáról szól, hanem geoökonómiáról. Kína úgy tekint Európára, mint egy nagy, ám bajban lévő lehetőségre, ahova el tudja juttatni feleslegét, és ahonnan technológiát és knowhow-t szerezhet. Washingtonnak Európával közös nevezőre kell jutnia a BRI-t és az állami tulajdon eladhatóságának kérdését illetően, vagyis meg kell állapodniuk abban, milyen eszközöket és milyen feltételek mellett lehet Kínának eladni. A cél az, hogy Európa Kínának vonzó beruházási környezet legyen, ugyanakkor ez ne befolyásolja az elmúlt fél évszázad során az USA és Európa között kialakított biztonsági struktúrát.

Az USA alakítson ki magának egy szerepkört Amerika fontos tényező lehetne a BRI-térségek gazdasági fejlesztésében. Így például erődemonstrálás, védelem és kibervédelem terén fontos szerepet játszhatna kulcsfontosságú infrastruktúra védelmében a BRI-folyosókban. Az USA „puha infrastruktúra” terén (tanácsadás, jogi szolgáltatások, kutatás stb.) komparatív előnyt élvez, így ezen a területen fontos szerepet

100

játszhatna, továbbá abban is, hogy tapasztalatait megosztja környezetbarát infrastruktúra-fejlesztés, hulladékfeldolgozás, energiatakarékos szállítási központok stb. terén. Az USA ezenfelül elősegíthetné a magántőkebefektetést, hiszen az ország részvétele bizalmat ébresztene a magánbefektetőkben az infrastrukturális beruházásokban való részvételt illetően.

Az USA úgy is hozzá tudna járulni a BRI-hez, hogy latba veti befolyását nemzetközi szervezetekben és multinacionális fejlesztési bankokban (MDB-kben; pl. az Ázsiai Fejlesztési Bankban és a Világbankban) annak érdekében, hogy legyenek nyitottak a BRI-projektek és -intézmények felé. Amerikának felül kellene vizsgálnia az AIIB-vel kapcsolatos álláspontját, hiszen az aláaknázására tett kísérlete kudarcot vallott, a bank (amelynek 70 tagországa van) pedig bebizonyította, hogy átlátható és pénzügyileg felelős módon működik, továbbá szabályai és vezetése nem különböznek a többi MDB-étől (ráadásul az AIIB más MDB-kkel együttműködve végzi tevékenységét, nem önállóan). Az USA ugyan nem tudna társulni az AIIB-hez, mert ehhez a kongresszus által jóváhagyott forrás-átcsoportosítás lenne szükséges, ám a megfigyelőként való csatlakozás reális cél lehetne. Ez többek között jelezné a magánszektor felé, hogy biztonságos befektetni a részben az AIIB által finanszírozott projektekbe.

A BRI beillesztése az amerikai-kínai kapcsolatok keretrendszerébe A BRI egy olyan platform, ami alapot biztosíthat az USA és Kína közötti együttműködés elmélyítéséhez, például az infrastruktúra-védelem, energiabiztonság, tengerbiztonság és a szegénység csökkentése terén. Jelenleg az egyetlen közös ügy, ami a két országot összeköti, Észak-Korea. Az együttműködést ki lehetne terjeszteni a biztonsági kapcsolatokra, a Közel-Kelet újjáépítésére és az energiabiztonságra.

• A Kínával való biztonsági együttműködés fokozása Kína tudja, hogy a BRI gyenge pontja a fejleszteni kívánt térségek némelyikére jellemző instabilitás. Ennek következtében Kína fejleszteni kívánja biztonsági képességeit a BRI-térségekben: az elmúlt évek során összesen 170 millió dollárt ígért az Afrikai Uniónak és Afganisztánnak katonai segélyként, békefenntartókat küldött Dél-Szudánba, hadihajókat küldött a kalózkodás elleni küzdelemhez Szomália partjaihoz stb. Kérdés, miként reagáljon Amerika Kína növekvő katonai erejére és szerepvállalására? A BRI egyre inkább arra fogja kényszeríteni Kínát, hogy mutassa katonai erejét,

ami egyre gyakoribb súrlódásokhoz fog vezetni Amerika és szövetségesei haderejével. Ahelyett, hogy egy gazdasági szempontból katasztrofális fegyverkezési versenybe bonyolódna az óceánok és tengeri kereskedelmi útvonalak feletti hegemóniájának megőrzése érdekében, Amerikának meg kell találnia a módját, miként lehet Kína tengeri és szárazföldi haderejét bekapcsolni nemzetközi szövetségekbe, közös tengeri őrjáratokba, kalóz-, csempészet- és terrorizmusellenes hadműveletekbe. A két országnak közösen létre kellene hoznia egy indiai-óceáni haditengerészeti parancsnokságot, amibe be kellene vonni egyéb térségbeli országokat is, pl. Indiát, Japánt, Indonéziát, Pakisztánt és Ausztráliát. A nagyobb mértékű biztonsági együttműködés összhangban van Trump azon követelésével, hogy Amerika szövetségesei nagyobb részt vállaljanak a védelmi kiadásokból.

• A Közel-Kelet közös újjáépítése Ázsia, Európa és Afrika összekötése egy stabil KözelKelet nélkül nem sikerülhet, márpedig ez a térség jelenleg nagyon messze van a stabiltól. Az, hogy ez az instabilitás meddig fog tartani, nem kis részben a nagyhatalmak hosszú távú megoldást célzó közös eltökéltségén múlik. Az újjáépítés, akárcsak a második világhá-

ború után az Európa újjáépítését segítő Marshall-terv, átfogó és sokrétű tevékenységet igényel majd. A KözelKelet újjáépítését Kínának és az USA-nak együttműködésük keretébe kell illeszteniük, mivel a BRI és intézményei segíthetik a gyors újjáépítést.

• Az energiabiztonság mint az új „összekötő” Kína és Amerika a két legnagyobb energiafogyasztó a világon, így érdekükben áll a közös energiabiztonsági kihívások kezelése, pl. a globális szállítmányozási szektor szinte teljes mértékű függése a kőolajból származó üzemanyagoktól, a Közel-Keletről származó nyersolajjal kapcsolatos aggályok, az energiaszegénység és a kritikus energiainfrastruktúra elleni kiberfenyegetésekkel kapcsolatos növekvő aggodalmak.

Az Obama-adminisztrációval ellentétben a Trump-adminisztráció nem ellenzi a szénhasználatot, és azt az álláspontot képviseli, hogy a szén fontos szerepet játszik a globális energiaportfólióban, ez pedig még sokáig így lesz, hiszen a fejlődő világban egyre nő a szén iránti igény. Kína ugyan jelentős lépéseket tett növekvő mértékű szénfelhasználásának csökkentésére, ám belátható időn belül drasztikus változást várni irreális lenne. Amerikának és Kínának arra kellene összponto-

101

sítania, miként lehetne javítani a szén kitermelésének, szállításának és felhasználásának módjain, nem pedig arra az irreális célra, hogy megszüntessék a szénfelhasználást. A két országnak ezenfelül szélesítenie kellene a környezetbarát üzemanyagokkal és a járművek károsanyag-kibocsátását szabályozó technológiákkal kapcsolatos együttműködését, hogy beletartozzanak a szénszármazék üzemanyagok is, pl. a metanol és a dimetil-éter. Az együttműködésnek egyéb területekre is ki kellene terjednie, mint pl. a vidéki közösségek árammal való ellátása, decentralizált és megújuló energia, kritikus energiainfrastruktúra-védelem stb.

Amerika saját infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos víziójának bemutatása Az USA-nak nem szabad hagynia, hogy Kína „uralja” a nemzetközi gazdasági fejlesztést, hanem ki kell fejtenie saját elképzelését Ázsia gazdasági fejlesztéséről, szövetségeseivel együtt pedig saját kezdeményezéseket kell felmutatnia. Ki kell dolgoznia néhány regionális összeköttetést biztosító projektet, amik ös�szhangban állnak diplomáciai célkitűzéseivel, majd szövetségesei és tőkeforrások segítségével támogatnia kell őket egészen addig, amíg eredményre nem vezetnek. Amerikának azokra a területekre kell összpontosítania, amelyekre a BRI nem vagy kismértékben terjed ki, így pl. Latin-Amerikára, Közép- és Nyugat-Afrikára; így az USA nem kerülne összetűzésbe a BRI-vel.

Amerikának szövetségeseivel együtt – pl. Indiával, Japánnal, Dél-Koreával és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) országaival – kell fellépnie. Ezek az országok mind ambivalensen viszonyulnak a BRI-hez,

102

ám érdekeltek nagyszabású infrastrukturális és összeköttetést javító projektekben. Mindez összhangban lenne a Trump-adminisztráció azon célkitűzésével, hogy az USA bizonyos mértékig továbbra is vezető szerepet játsszon a globális infrastruktúra terén. Összefoglalás: jobb bent, mint kint Az USA és Kína együtt a világ GDP-növekedésének felét adja. Emiatt komoly felelősségük van abban, hogy megtalálják a módját a világ fejlesztését célzó együttműködésnek az egymás ellenében való munkálkodás helyett. Az USA-nak el kell fogadnia, hogy nem akar Kína riválisává válni az infrastrukturális projektek finanszírozásában és végrehajtásában, ennélfogva újra kell gondolnia hozzáállását a BRI-hez.

Minél előbb kezd részt venni a BRI-ben, annál hamarabb tudja érdekeinek megfelelően befolyásolni.

Ugyan valószínű, hogy a BRI keretében tett ígéretek nem mindegyike fog megvalósulni, továbbá lesznek projektek, amik nem a várt társadalmi és gazdasági hasznot fogják eredményezni, illetve lesznek sikertelen projektek is, mindazonáltal jelenleg Kína az egyetlen ország, amely értelmes megoldást kínál a globális gazdasági stagnálásra. Washington hozzáállása a BRI-hez hatással lesz a két ország kapcsolatára, amit részben feloldhatatlan feszültségek jellemeznek. Így hát fontos, hogy a két ország létrehozzon olyan célokat és együttműködési területeket, amelyek segítségével a kapcsolat fenntartható a nehezebb időszakok alatt is – az infrastruktúra-építés pedig egy ilyen terület lehet.

103

16+1

104

jegybankelnรถki talรกlkozรณ

105

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-középeurópai országok jegybankelnökeinek találkozóján Good morning. I’ve just got a permission to speak Hungarian.

Tisztelettel köszöntök mindenkit, jó napot kívánok!

Mielőtt belekezdenék a mondandómba, szeretném elmondani Önöknek, hogy most jöttem vissza Sanghajból, ahol egy világtörténelmi pillanatnak voltam a tanúja, erre szeretném ráirányítani az Önök figyelmét. Ha valaki azt mondta volna, mondjuk, tíz évvel ezelőtt, hogy egy olyan konferencián lehetünk jelen, ahol a kínaiak a Világbankkal, a Világkereskedelmi Szervezet vezetőjével és az IMF vezetőjével közösen egy meg nem nevezett, jelentős világgazdasági szereplővel szemben fogják védeni a szabadkereskedelmet és a multilaterializmust, szóval ha valaki ezt mondta volna nekünk tíz évvel ezelőtt, akkor ezen jót nevettünk volna. Jól mutatja, hogy a világban milyen mértékű változások vannak, hogy ezt talán már csak a mi kelet-európai vagy közép-európai fülünk hallja valami érdekességnek, hiszen Kína olyan elfogadott szereplője lett a világgazdaságnak, hogy mint a multilaterializmus és a free trade harcosa ma már egyáltalán nem okoz ebben a szerepében meglepetést a számunkra.

106

Én tisztelettel köszöntöm a Kínai Népköztársaság jegybankjának elnökét azért is, mert jövőre lesz hetven esztendeje, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással. Ez ha nem is világrekord, de előre rangsorol bennünket azon országok sorában, amelyek nem tegnap kezdték fölismerni, hogy Kínának egyszer még lesz világgazdasági és világtörténelmi jelentősége, és ez a hetven év együttműködés és barátság ma egy nagyon komoly előny a kínai–magyar kapcsolatokban. És részrehajló módon, de engedjék meg, hogy külön is köszöntsem Isărescu barátomat, aki a román jegybanknak az elnöke, és aki a poétikusan fiatal korunkra emlékeztet bennünket, hiszen még 2000-ben miniszterelnökként szolgálhattam együtt a jegybankelnök úrral.

Isten hozott ismét Budapesten!

Tisztelettel köszöntöm Önöket itt, a Budai Várban, ami a magyar nemzetnek az ősi szellemi és politikai központja. Láthatjuk, hogy az elődeinknek megvolt a magukhoz való esze. Olyan helyre építették meg az évszázadokon keresztül a legfontosabb gondolatok és döntések megszületésének helyszínét, ahonnan nemcsak nyugatra, hanem keletre is lehet látni. Körpanoráma van, amely arra kényszeríti azokat, akik itt dolgoznak, hogy minden

irányba tájékozódjanak, mielőtt meghozzák a Magyarország szempontjából fontos döntéseket. Ennek most különös jelentősége van, mert ha valaki csak egy irányba tekint, akkor nem tud olyan döntéseket hozni, amely jól jelölné ki a helyét a most formálódó világrendben.

Márpedig, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a közép-európai országoknak és a hozzánk szorosan kötődő balkáni térségnek az az erős elkötelezettsége és terve, optimista látása, hogy mi, ez a régió, Közép-Európa és a Balkán együtt, a következő évtized nyertesei akarunk lenni.

Ez az első alkalom, hogy a tizenhatok és Kína jegybankárai közös konferenciát tartanak. Sok mindent csináltunk már, de ilyen formátumban még nem találkoztunk egymással, de sejtettük, hogy előbb-utóbb el fogunk jutni arra a szintre, amikor már nem elég csak kereskedelmi és befektetési kérdésekkel foglalkoznunk, el fog jönni a pillanat, amikor a pénzügyek terén is keresnünk kell az együttműködést.

Az, hogy ez így történt, abban kiemelkedő, kezdeményező és döntő szerepe van Matolcsy György kormányzó úrnak, aki megszervezte ezt a konferenciát, és akinek ezért hálásak vagyunk.

Ha körülnézünk itt magunkon, tisztelt Hölgyeim és Uraim, akkor láthatjuk, hogy nagyon színes társaság a mienk. Most nemcsak arra gondolok, hogy a 16 országban különböző mintázatú kormányzatok működnek, hanem úgy is értem a sokszínűséget, hogy mivel fizetünk, és miben számolunk el. Itt van Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia és Szlovákia, aki egyszerre tagja az Európai Uniónak és tagja az eurózónának. Itt van Csehország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Horvátország és Magyarország, amelyik tagja az Európai Uniónak, de nem tagja az eurózónának, és különböző dolgokat is mondanak arról, hogy akarnak-e, és ha igen, mikor tagjai lenni. Jól tudják, hogy Magyarország az óvatosabbak közé tartozik. Mi úgy akarunk integrált részei lenni az európai közösségnek, hogy közben nyitva akarunk maradni más térségek és közösségek felé is, és ez majd az euróra vonatkozó döntésünkben is ki kell, hogy fejeződjön. És aztán itt vannak még velünk a barátaink Albániából, Bosznia-Hercegovinából, Macedóniából, Montenegróból és Szerbiából. Rendkívül gyorsan fejlődő régiót képviselnek, de sem az Európai Uniónak, sem az eurózónának nem tagjai. Itt szeretném világossá tenni, hogy a közép-európaiak, ide értve Magyarországot is a legerőteljesebben elkötelezettek a balkáni régióhoz tartozó országok európai uniós tagságának ügyében. Gyors, erőteljes bővítést szeretnénk látni, élén Szerbiával és

Montenegróval, akik szerintem legközelebb vannak ahhoz, hogy tagjai legyenek az Európai Uniónak. És a sokszínűséget tetőzi, hogy itt van velünk Kína is, amelyiknek a valutájával a jövőben is számolni kell.

Ha jól értem a kormányzó úr fölkérését, akkor az volna az én dolgom itt ma reggel, hogy valahogy megnyissam ezt a konferenciát nem jegybankári nézőpontból, olyanból van itt éppen elég. Az én dolgom tehát az, hogy megpróbáljam a figyelmüket néhány politikai nézőpontból fontosnak tűnő dologra ráirányítani.

Az első dolog, amit megemlítek, hogy 2008-ban, a pénzügyi válság idején vált nyilvánvalóvá, hogy egy új gazdasági világrend felé haladunk. Voltak, akik már korábban is ezt állították, de a 2008-as pénzügyi válság tette nyilvánvalóvá, hogy itt most egy korszakváltásban vagyunk. Eltelt azóta tíz év, most 2018-at írunk. Szerintem megkockáztathatjuk kellő szerénységgel, hogy azt mondjuk, hogy most már látjuk, hogy milyen lesz a világ a következő tíz-húsz évben. Azt tudjuk most már mondani, hogy az egypólusú világrendet mindenképpen fölváltja egy többpólusú világ, amelyben új szereplők, új együttműködések és új értékek jelennek meg és nyernek teret.

A második dolog, amire a figyelmüket szeretném ráirányítani, hogy mi, politikusok nemcsak Magyarországon, hanem az unióban is úgy látjuk, hogy a globalizáció ugyan folytatódni fog, de annak a belső erőviszonyai meg fognak változni. Mert fölemelkednek újabb és újabb erőközpontok, amelyek a világgazdaság tortájából egyre nagyobb szeleteket fognak kihasítani. A fölemelkedő új centrumok között első helyen találjuk Kínát.

A kormányzó úrnak mondom, hogyha olvassa a nyugateurópai elemzéseket, amelyek Kínával kapcsolatosak, akkor gyakran olvashat olyan elemzéseket, amelyek Kína sikerét átmenetinek állítják be. Nehéz tudni, hogy mennyi ebből a higgadt elemzés, és mennyi a wishful thinking, de úgy látom, hogy az elmúlt tíz esztendő azt bizonyította, hogy a kínai gazdaság fölemelkedése nem átmeneti jelenség. Kína egy állócsillag lesz a következő időszakban, és hosszú-hosszú ideig lesz meghatározó szereplője a világgazdaságnak, és nekünk is így kell Kínára gondolnunk, és így kell vele számolnunk a jövőben. A globalizáció belső erőviszonyainak megváltozása között kell említenem azt a tényt, hogy Európában is kiemelkedett egy új centrum, ez Közép-Európa, és ha a Jóisten megengedi, akkor majd ehhez kapcsolódóan a balkáni térség, vagyis Közép-Európa és a Balkán együtt, vagyis mi. Abban konszenzus van Nyugat-Európában,

107

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján

hogy a következő öt-tíz évben a közép-európai régió fogja adni majd az európai gazdasági növekedésnek a motorját. Mi leszünk Európában a leggyorsabban növekvő gazdasági országcsoport. Az előnyeink nem konjunkturálisak, hanem strukturálisak. Ezek az országok innovatívak, alacsony adórendszerrel dolgoznak, és kiváló képességű és képesítésű munkaerővel is rendelkeznek.

Fontos alkatrésze vagyunk az európai gazdaság motorjának. Magyarország különösképpen így van ezzel, úgy érezzük, hogy jó okunk van önbizalommal tekinteni az előttünk álló évekre. Arra is szeretném fölhívni az Önök figyelmét, hogy a két fölemelkedő erőközpont, Kína és Közép-Európa között a történelmi kapcsolatokon túl, a földrajzi kapcsolatokon túl nyilvánvalóan gazdasági kapcsolatok is létrejönnek, és a két térség egyre inkább össze fog kapcsolódni. A kínaiak ezt meg is fogalmazták, meghirdették ezt a programot: „Egy Övezet, Egy Út”, egy gazdasági térséget szeretnének létrehozni. A mi fülünknek furcsán hangzik még a kifejezés, de itt Eurázsia építésétől beszélünk. Három koncepció is asztalon van mindig, amikor Európa jövőjéről beszélünk, az eurázsiai, az euramerikai és eurábiai koncepciók. Ezeknek mindegyikében sok igazság van, de kétségkívül gazdaságilag az újszerű és leginkább vonzó az eurázsiai megközelítés.

Ez nem kevesebbet jelent, minthogy Kína és Közép-Európa egy egybefüggő földrajzi térség részét képezi. Vasúton két hét alatt el lehet jutni Közép-Európából Kínába és bármilyen árut el lehet szállítani. Ha pedig sikerül a

108

görög kikötőkből a gyorsvasutat megépíteni Európába, akkor ez még rövidebb időt jelent majd. Azt akartam csak ezzel mondani, hogy Eurázsiát nemcsak nyilvánvalóan létező földrajzi tényként, hanem egy gazdasági térségként is el kell gondolnunk a jövőben.

Fölvethető persze, hogy különböző ideológiák alapján állnak Eurázsia európai és ázsiai részének országai, azonban ha az az elmúlt tíz évre visszatekintek, azt kell mondanom, hogy ennek nincs jelentősége. Európa nyugati fele lassabban tanul, mint a közép-európai része, de a végén mindenki rájön arra, hogy Kínához ideológiamentesen kell közelíteni. El kell fogadnunk azt, hogy különbözőek vagyunk, különböző módon szervezzük az életünket, és különböző módon irányítjuk az országainkat. A feladat nem az, hogy ítélkezünk. Ezt hagyjuk meg a tollforgatóknak. A döntéshozóknak az a dolga, hogy azt keresse, hogy mik a közös érdekek, amelyeket megtalálhatunk egy közös kapcsolatrendszerben.

A Kína–közép-európai kapcsolatok nem véletlenül számítanak az új korszak sikertörténetének. Az elnök úr volt olyan kedves, és említette, hogy a kereskedelmi volumenünk megközelítette a 70 milliárd dollárt, és a növekedés üteme lenyűgöző, átlagosan 10, de a kínai– magyar kereskedelmi kapcsolatok tekintetében, ha jól láttam az első három negyedév adatait, 18 százalékos növekedést regisztráltunk.

Szeretném arra is a figyelmüket ráirányítani, hogy ebben az új világrendben a tudásnak, a tehetségnek és a kreativitásnak kiemelkedő szerepe lesz. Két lehetősége van mindenkinek. Az első, hogy megtermeli a tudást, a másik, hogy megvásárolja a tudást. Egyre élesebb a harc a régiók között a kiváló szakemberekért.

Ennek az agyelszívásnak lesznek nyertesei, és lesznek vesztesei. A közép-európai országok sosem voltak híresek arról, hogy másoktól akarták volna a tudást elszívni. Minden közép-európai ország egész történelme során azt gondolta, hogy a függetlenségének és nemzeti szuverenitásának kulturális és intellektuális alapjai vannak, és az az ország, amelyik nem tudja megtermelni a modern versenyképességhez szüksé-

majd történni, és dolgozunk azon, hogy megteremtsük a lehetőségét, hogy a kétoldalú kereskedelemben a jüan elszámoló pénz legyen. Ez egy izgalmas dolog, óriási változások vannak a szemünk előtt. Érdemes ebben nemcsak a veszélyt, hanem a lehetőséget, sőt inkább a lehetőséget, mint a veszélyt látni.

ges tudást, az nem is érdemli meg, hogy nemzetként létezhessen. Szerintem ez egy közös meggyőződése a közép-európai országoknak, ezért mi nem megvásárolni akarjuk a tudást, hanem meg akarjuk termelni. Minden meg is van ahhoz, hogy ezt a tudást létre tudjuk hozni. Közép-Európában képzett és okos fiatalok állnak rendelkezésre. Én ha összehasonlítom a magam nemzedékét – senkit sem megbántva a velem korúak közül –, a mögöttünk sorakozó és most már felnőttkorba lépett fiatal nemzedékekkel, akkor jól látható, hogy képzettebbek és versenyképesebbek, mint mi voltunk, és lassan versenyképesebbek lesznek annál, mint mi vagyunk. Nem vagyunk híján okos és képzett fiataloknak, vannak kreatív vállalkozásaink, és vannak kutatás-fejlesztést támogató politikai rendszereink is. Magyarországon például az a cél, hogy 2020-ra a K+F ráfordítások a GDP 1,8 százalékát elérjék, az pedig azt jelentené, hogy 2020-ig nagyjából 1.000 milliárd forintot költenénk erre a célra, ami magyar mércével mérve egy óriási szám.

ról, akkor haptákba kell állni, ez nagyjából a helyzet. Érinteni a jegybankokat miniszterelnöki véleménnyel egy életveszélyes dolog. De mégis, egy ilyen konferencián talán ezt a luxust is megengedhetjük magunknak.

Leginkább azért, mert egyet szeretnék érteni a magyar jegybank elnökével, aki azt hangsúlyozta, hogy a mostani korban a nemzeti bankok és a kormányok együttműködése döntő jelentőségű. A jegybankoknak az a dolguk, hogy pénzügyi stabilitást adjanak, a politikának pedig az, hogy politikai stabilitást adjon.

Nem járhatunk külön utakon. Ha a pénzügyi rendszer és a politikai rendszer egyszerre stabil, akkor tudjuk kivédeni azokat a válságokat, amelyek újra és újra bekövetkeznek a világgazdaságban. És ha van együttműködés, és mind a ketten hozzuk a saját stabilitási teljesítményünket, akkor nem juthatunk olyan csődbe, mint 2008-ban voltunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amire még szeretném a figyelmüket ráirányítani, egy lehetőség. Nem tudjuk, így lesz-e, bár nagyon úgy tűnik, hogy föl kell készülnünk arra, hogy a világkereskedelemben a dollár elveszítheti az egyeduralmát. Már ma sincs egyedül a placcon. Úgy tűnik, hogy a világ nemcsak politikailag, hanem pénzügyileg is diverzifikáltabb lesz, mint volt. Az új kereskedelmi központoknak a súlyát és erejét nem föltétlenül a dollárban fogják kifejezni a jövőben. A jüan egy olyan befektetési és kereskedelmi eszköz, amivel nekünk, magyaroknak is számolnunk kell. Nem véletlen, hogy Magyarország már bocsátott ki kínai jüanban államkötvényeket, fogunk is még, bár az államadósságot elsősorban magyar belső megtakarításokból akarjuk finanszírozni, de ha bocsátunk ki külföldön kötvényt, akkor az a keleti irányba fog

Szeretnék arról is mondani néhány szót, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy jegybankoknak a szerepe az új világrendben szerintem meg fog változni. Erről persze életveszélyes dolog miniszterelnököknek beszélni, mert a doktrína ma Nyugaton az, hogy a miniszterelnökök nem mondhatnak semmit a jegybankokról, ha viszont a jegybankok mondanak valamit a kormányok-

Azt is gondolom, hogy a nemzeti bankok talán erőteljesebben részt vehetnének a gazdaság és a kereskedelem fejlesztésében is. Minden eszközük és fölhatalmazásuk megvan ehhez, talán erről majd később is mondanék majd néhány szót. És végezetül szeretném arra ráirányítani a figyelmüket, hogy egy újabb válság nem zárható ki. Persze ebben a témában senki sem tud biztosat mondani, sajnos én sem. Azt tudom mondani Önöknek, hogy a kezeim közé kerülő elemzések, részben hazaiak, részben nemzetközi elemzések, 70-30 arányban beszélnek egy újabb válság közelgő bekövetkezéséről, arról, hogy nem egy 2008-as méretű, egy annál kisebb, formájában pontosan nem identifikált, de biztosan bekövetkező gazdasági visszaeséssel kell számolni. Senki sem tudja, hogy így lesz-e, még egyszer mondom: a nemzetközi elemzések 70-30 arányban beszélnek erről. Ez alátámasztja azt, amit a kormányzó úr mondott, és ez Magyarországra is igaz: két tervvel kell rendelkeznünk, A és B tervvel egyaránt. Nem fordulhat

109

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján

elő, hogy nincs az asztalfiókban egy olyan terve a magyar kormánynak, amely erre a gazdasági eshetőségre készül majd föl.

A válság okai között említi mindenki az adóssághelyzetet. Valóban az uniós államok egy tekintélyes része ma jobban eladósodott, mint a 2008-as válság idején volt. Beszélnek arról, hogy az olcsó pénz korszaka véget ért. Itt vannak a kereskedelmi háborúk is a nyakunkon. A magyar nyelv direktebb, mint a kínai nyelv, mi a kereskedelmi disputákat kereskedelmi háborúnak fordítjuk, a magyar nyelv már csak ilyen, Kormányzó úr. És itt van a migráció is, amely szerintem sokkal nagyobb hatást fog gyakorolni az életünkre, mint gondoljuk.

Ami a kereskedelmi háború kérdését illeti, mi, magyarok régóta úgy látjuk, hogy az Egyesült Államok arra törekszik, hogy megőrizze hegemón szerepét a világgazdaságban, és ezért megpróbálja átalakítani a világkereskedelmi viszonyokat. Értjük mi ezt, ezért vetik ki a vámokat, például az Európai Unió termékeire és a legpiacképesebb ágazatainkra, és ezzel a világgazdaság motorját jelentő kereskedelmet jelentősen megpróbálja átalakítani. Az exportban érdekelt térségeknek – és a mi közép-európai, balkáni térségünk egy exportban érdekelt térség – meg kell találni a helyes politikát ebben a helyzetben. Nem könnyű ez. Itt én csak annyit merek, annyit vállalok, annyit tudok mondani, hogy ez a háború nem a mi háborúnk. Ez talán a kiindulópont, amelynek segítségével meghatározhatjuk, hogy hogyan kell viselkednünk egy ilyen kereskedelmi konfliktusokkal terhelt időszakban. Ez a háború nem a mi háborúnk, de hatással van ránk. Úgy kell tehát a gazdaságpolitikánkat irányítani, hogy egyszerre tudjuk megtartani a jó kapcsolatokat az egyébként ellenérdekelt felekkel, és külön-külön képesnek kell lenni jó kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokat kiépíteni.

Szerintem képesek vagyunk arra, hogy olyan gazdaságpolitikát alakítsunk ki, nemcsak Magyarország, hanem az egész térség, hogy Kína, Németország vagy az Egyesült Államok egyszerre legyen érdekelt abban, hogy Magyarország és a közép-európai térség sikeres legyen. Nem egyszerű művelet, de lehetséges.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az idő rövidsége miatt a migrációról szeretnék még három mondatot mondani. Át fogja alakítani az életünket. Először a nyugatiakét, az övékét már biztosan, ez a folyamat zajlik, Nyugat-Európa többet nem lesz olyan, mint volt. A folyamat megállíthatatlannak látszik. Úgy tűnik, hogy a párhuzamos társadalmak megszületése nem elkerülhető Nyugat-Európában, különösen a nyu-

110

gat-európai nagyvárosokban. Hogy sikerül-e az ebből fakadó problémákkal megbirkózni és az ebben rejlő lehetőségeket kihasználni a nyugat-európai kormányoknak, ezt most még nem tudjuk, de biztosan tudjuk azt, hogy nekik más problémáik lesznek, mint nekünk Közép-Európában, akik eddig sikeresen védtük meg magunkat a migrációval szemben. Aztán majd, hogyha kiegyenlítődnek a gazdasági viszonyok, mert a folyamatok erre utalnak, és fönnmarad Schengen, és a szabad mozgás is itt marad, akkor majd nekünk is kell választ adnunk azokra a problémákra, amikkel ma még ők küszködnek. Szerencsére ez nem a mostani kormányzati mandátum idején várható kihívás, ezzel majd a következő kormányok ráérnek foglalkozni, de jó, ha intellektuálisan fölkészülünk erre a helyzetre.

Az, hogy az első migrációs hullámon túl vagyunk, nem jelenti azt, hogy ne láthatnánk, vagy ne kellene látnunk az ázsiai és afrikai demográfiai mutatókat, amelyek teljes bizonyossággal jelzik előre az ezután következő újabb és újabb hullámokat. Nekünk azon kell dolgoznunk, hogy a térség megmaradjon olyannak, amilyen most: biztonságos, erős, gyorsan fejlődő régiónak, amelynek van befolyása, sőt jelentős befolyása arra, hogy hogyan nézzen ki a jövőben Európa. Végezetül a jegybank és a kormány együttműködésének lehetőségéről szeretnék még mondani néhány mondatot. Ha Eurázsiát komolyan meg akarjuk építeni, akkor ahhoz komoly fejlesztéseket kell végrehajtanunk, elsősorban infrastrukturális fejlesztéseket, mert egy hálózatba kell kötnünk Közép-Európát, a Balkánt és Kínát, méghozzá egy világméretű hálózatba. Ehhez pedig tőke kell. Szerintem a jegybankoknak több szerepet kell vállalniuk abban, hogy javaslatokat tegyenek a kormányoknak a szükséges, az ilyen típusú szükséges tőkék előteremtéséhez, sőt akár abban szerepet is vállaljanak.

A második dolog, amire szerintem a kormányzatoknak kellene számítaniuk, vagy jó lenne, ha segítséget kapnának a jegybankoktól, olyan programok megindítását jelentené, amelyben részt tudnak venni, amelyek segítségével a jegybankok részt tudnak venni a vállalkozások fejlesztésében, különösen a jövőt alakító szektorok és innovatív vállalkozások fejlesztésében kellene talán több szerepet vállalnia a jegybankoknak – így a magyarnak is, bár itt a hitelprogramokon keresztül sikeres példákat látunk –, mint eddig. És, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ha igaz, amit a tudásról mondtam, akkor az is igaz, hogy modern oktatás nélkül nehéz lesz megnyerni a jövőt. Szerintem a jegybank, a

magyar jegybank jó irányba mozdult el, habár lehetne bátrabb is, amikor szerepet vállal a jövő közgazdászainak és a mérnökeinek a kiképzésében. Tehát azt hiszem, hogy az oktatási rendszerben a kormány mellett a jegybank is nagyobb erővel vehetne részt, mint ahogy az általában az elmúlt harminc-negyven évben szokás volt. Kifejezetten biztatnám ennek a lehetőségnek az átgondolására a jegybankokat. És végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mi az, amit cserébe tudnak adni a nemzeti kormányok? Nem hiszem, hogy ebben ne lenne egyetértés a jegybankelnökök között. A legnagyobb ajándék, amit a kormányok adni tudnak a jegybankoknak, a politikai stabilitás. Egy nagyobb kilengésektől mentes politikai atmoszférát kell teremteni, hogy a gazdaság kiszámíthatóan tudjon működni. Pont ugyanolyan kiszámítható és előre tervezhető politikai rendszerre van szükségünk, mint amilyen kiszámítható és stabil gazdasági rendszert várunk a jegybankoktól és a pénzügyi intézményeinktől.

Közép-Európának e tekintetben nincs oka panaszkodásra. Közép-Európa egy stabil hely, mentes a nagyobb kilengésektől. Kerülendő a diplomáciai bonyodalmakat most nem említem meg azokat a nyugat-európai országokat, ahol folyamatos kormányalakítási problémákkal kell megküzdeni, ahol koalíciók állnak össze, hullanak szét. És olyan országokat nem említek név

szerint, ahol fenyegetnek az előrehozott választások.

Itt kellő szerénységgel csak annyit szeretnék mondani, hogy itt van például Magyarország. Az első szabad választások 1990-ben voltak, az pedig 28 év, ami azóta eltelt, és egyetlenegyszer sem kellett tartani előrehozott választásokat. Ez azt mutatja, hogy Közép-Európában értjük, hogy a politikai stabilitás fontos, és a gazdasági siker előföltétele is egyben. Tehát amit mi tudunk ígérni a jegybankároknak, a kormányzó uraknak és a pénzügyi, gazdasági élet vezetőinek, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy legalább olyan stabil politikai rendszereket építsünk föl, mint amilyen stabil gazdasági rendszereket várunk a pénzügyi vezetőktől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném még egyszer üdvözölni a 16+1 jegybankelnöki találkozót. Hálásak vagyunk a Kínai Népköztársaság jegybankja kormányzójának, hogy személyesen vesz részt ezen a találkozón. Tisztelettel köszöntöm még egyszer a Balkánról és Közép-Európából érkezett barátainkat. Kívánom Önöknek, hogy sikerüljön olyan gondolatokat és együttműködéseket előállítani, amelynek segítségével egy valódi, egybefüggő és gazdaságilag is sikeresen működő Eurázsiát építhetünk föl a következő időszakban. A tanácskozáshoz sok sikert kívánok!

111

közép-európai idő

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank Elnökének előadása az 58. Közgazdász vándorgyűlésen

112

113

KÖZÉP-EURÓPAI IDŐ

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank Elnökének előadása az 58. Közgazdász Vándorgyűlésen

nagy politikai, globális erőközpont hálójában: Berlin, Washington, Moszkva, Peking és Isztambul. A globális politikai erő központjainak Magyarországon, a visegrádi országcsoporton, Közép-Kelet-Európán belüli egyensúlya alakul ki. Politikai, geopolitikai egyensúly szükséges a tartós felzárkózáshoz.

Hasonló módon kialakult egy négy erőforrásból álló tartalék, egy felzárkózási tartalék, egy politikai stabilitás, egy helyes gazdaságpolitika, egy kedvező monetáris politika, és úton vagyunk egy okos geopolitikai ihletésű, központú fejlesztéspolitika felé, és ebben az új minisztériumnak és miniszter úrnak, bizonyos vagyok abban, hogy dinamikus és központi szerepe lesz.

Igen tisztelt vendéglátóink, Elnök urak, Elnök úr, Főtitkár asszony, Miniszter úr, Államtitkár úr és külön természetesen köszöntök mindenkit. Engedjék meg, hogy személyes élménnyel kezdjem – és ez részben családi: családom Zilahról Debrecenbe 400 éve költözött, majd 250 év után továbbmentek Kecskemétre. De a személyes élmény az, hogy az 1990-es évek elején Patai Mihály barátom nagyon lakonikusan, de később kiderült, hogy rendkívül tömören és helyesen azt mondta, hogy azzal a döntéssel, hogy az Audi Győr városát választotta beruházási helyszínként, eldőlt, hogy Magyarország Nyugathoz tartozik.

Azzal, hogy nagyon-nagyon sok megelőző siker után a másik igen jelentős globális szereplő, a járműgyártás vezető szereplői közé tartozó BMW Debrecen városát választotta, eldőlt, hogy Magyarország keleti fővárosa Debrecen, és egy 3 milliós régió természetes gazdasági, majd pénzügyi és politikai központja, geopolitikai központja lesz és lett. Engedjék meg, hogy azzal folytassam, hogy az előadásomban amellett szeretnék érvelni, hogy eljött Közép-Európa, más oldalról nézve Közép-Európa keleti részének az ideje. Eljött a visegrádi országok ideje,

114

eljött a Kárpát-medence ideje, és eljött Magyarország felemelkedésének az ideje. Talán ebben a sorrendben, de lehetne belülről is kezdeni.

Nekünk a következő néhány évtizedben – az elmúlt 8 évben végrehajtott jelentős gazdaságtörténeti fordulat után – az a feladtunk, hogy Magyarországot a fenntartható felzárkózás pályáján tartsuk. Már 5 éve növekedési fordulatot éltünk meg, 11 másik nagy fordulatot, és elkezdtük az elmúlt évben a 13-at (ami nagyon jó szám ebben az esetben): a versenyképességi fordulatot. Mindennek az a célja, hogy beteljesítsük azt a történelmi felelősségünket, hogy a mai Magyarországon, a Kárpátmedencében, a visegrádi országcsoportban, a Kelet-Közép-Európában és Közép-Európában élő nemzedékek együtt elérjék ennek a térségnek a felzárkózását Nyugat-Európához. Nekünk, magyaroknak Ausztria a cél, de ugyanúgy Németország, és ugyanúgy a nyugat-európai életszínvonal és életminőség. Ez egy történelmi siker lesz.

Ezen az útvonalon haladunk, és azt gondolom, hogy 2010 óta egy egészen különleges történelmi helyzet alakult ki.

Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak az irányításával kialakult egy geopolitikai egyensúlyöt

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Amellett szeretnék érvelni, hogy az öt nagy globális politikai erőközpont között kialakult magyar és térségi egyensúly mellett a jövőt 10, régiós gazdasági és pénzügyi központ valamint ezek együttműködése határozhatja meg. Bizony, Varsó és Krakkó erőközpontok, bizony, Prága és Bruno, Pozsony és Kassa, Ljubljana és Zágráb, Budapest és Debrecen.

Ezeknek a régiós gazdasági és pénzügyi központoknak az együttműködése kulcs lesz a jövő megnyerésében.

A 21. század a városok a sikere, a megavárosok sikere, a városállamok sikere; és bizony, legalábbis gazdasági szempontból, a Kárpát-medence egy városállam. Ennek a városállamnak a megépítése persze a V4 és V6, V8, V10, és ki tudja, hány V-országcsoport közös együttműködése a kulcs a jövő szempontjából.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán a felsorolt 10 városból egy kakukktojásnak tűnik.

Egy olyannak tűnik, mint ami nem feltétlenül része a 10es listából a többi 9-nek. A jövő majdnem olyan bizonytalan, mint a múlt. Nem véletlen, hogy Debrecen ebben a 10-es országcsoportban van. Nem véletlenül merem azt állítani, hogy Debrecen, ahogy Győr révén egész Magyarország, a nyugathoz tartozik, úgy Debrecen a BMW és a debreceni hárommilliós régió révén a jövőhöz, a jövő sikeréhez tartozik.

Debrecen múltja mély és sikeres. Nem csupán a kálvinista Róma miatt (bár kálvinistaként ezt jelentős mértékben helyeslem), de ha itt rápillantunk erre a felhőre, azt látjuk, hogy valójában Debrecen az elmúlt 500 évben egy regionális központként működött. Persze Várad, de utána Debrecen. Ha megnézzük, hogy a Kárpát-medencei térség vezetői fogalmai, például aranybányák, sószállítmányok, Károly Róbert pénzügyi innovációi, vagy maga a protestantizmus, milyen mértékében gyökerez-

115

közép-európai idő

nek Debrecenben, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt 400500 év jelentősen előre vetíti Debrecen, Kelet-Magyarország, Magyarország és a Kárpát-medence sikerét. Ha azt is megnézzük, hogy Debrecen milyen szerencsés geopolitikai, geoföldrajzi helyzetben van, akkor azt látjuk, hogy négy geopolitikai makrorégió metszéspontjában, sávjában fekszik Debrecen.

Ez egy óriási siker és egy órási siker előképe, lehetősége, hiszen nem csupán a városok lesznek megavárosok és a 21. század sikerének a motorjai, hanem a régiók és a makrorégiók is. Négy makrorégió metszéspontjában lenni nagy előnnyel kecsegtet. Hasonló módon Budapest: az egész Kárpát-medence sikere azon múlik, hogy a Budapest övezetében egyórás és kétórás övezetében működő magyar városok milyen mértékben lesznek képesek fejlődni, és csápjaikat kiterjeszteni az országhatáron túlra. Először a Kárpát-medencében, V4-területre, a Selyemút révén keletre, Németországon és az Európai Unión keresztül nyugatra. Debrecen itt van, Debrecen része ennek a körnek. Ráadásul a Kárpát-medence egésze, ezen belül Magyarország egészen kiváló terület és gazdasági integrációs lehetőségekkel rendelkezik, ha ezt a teljes közép-európai és európai térséget nézzük.

Európa innovációs kreatív központjai hol helyezkednek

116

el? Akkor azt látjuk, hogy benne vagyunk, rajta vagyunk.

Tőlünk függetlenül működő igen okos előrejelzés szerint Európa innovációs központjaiban, abban a hálóban Magyarország, a Kárpát-medence egésze és Debrecen ott található. Amellett szeretnék érvelni, hogy nem Debrecen vagy Budapest egyedül, vagy Magyarország egyedül, vagy a Kárpát-medence egyedül, hanem a Visegrádi-csoport együtt indult el már korábban és halad most is együtt a történelmi siker felé.

Ha megnézzük, hogy hol indult: jó régen indult – azt gondolom, már IV. Bélával elindult, de láthatóan az 1335. évi Visegrádi királytalálkozóval indult. Elindult egy politikai integráció. Mint ahogy később, is, a gazdasági, pénzügyi integráció, egy politikai integrációval indult. Magyarország akkor rendkívül gazdag volt ásványkincsekben; a közép-európai régió, ezen belül a Kárpát-medence egészen elképesztő, európai jelentőséggel bírt. 700-800 évvel ezelőtti korszakról van szó, a történelem szereti, ha nem is mindig ugyanúgy, soha nem úgy, megismételni magát. Ami akkor a gazdag ásványkincseket jelentette, ami akkor a globális kereskedelmi körzetekben való jelenlétet jelentette a Kárpátmedence egésze számára, ami akkor az aranyat és a nemesfémeket jelentette, az ma az innovációs képes-

sége, a kreativitás, a tehetség, a szorgalom, mindaz,

egyik nélkülözhetetlen követelménye. Mára a „visegrádi

amit bennünk (mi magunk nem mindig) felfedeznek külföldi barátaink, az Audi, a Daimler, a BMW és nagyon sok más külföldi befektető. Igen, korunk nyersanyaga az adat, mondják, de korunk aranya, ezüstje, reze, nemesfém-készlete az a tehetség, kreativitás.

országok” lettek az Európai Unió sikertörténete és régiós növekedési motorja.

Bizony, nem csupán Nobel-díjasaink hosszú sora, hanem a mindennapokban megszerzett külföldi tőke, vagy belföldi vállalkozói eredmény mutatja, hogy ebben a tőkében a XXI. század második évtizedének végén Magyarország, a Kárpát-medence, de én azt gondolom, hogy az egész térség gazdag. Még egyszer: voltunk már egyszer gazdagok. Nagyon gazdagok. Leszünk még egyszer gazdagok, fejlettek, életminőségben, életszínvonalban, azonos, ha nem magasabb szinten, mint nálunk szerencsésebb történelmi társaink, Közép-Európa nyugati részén és Nyugat-Európában. Talán még érdemes megnézni, hogy nem csupán az Anjou-korban (előtte egyébként az Árpádok korszakának végén), hanem a monarchia idején is jelentős, fejlett, dinamikus térség voltunk.

Van történelmi mélységünk. A pénzpiacokon azt szokták mondani, hogy kell mélység, nem csupán egy nagyon vékony „nyári” pénzpiaci állapot kell, mélység kell. Történelmi mélysége van Magyarországnak, a Kárpát-medencének és az egész térségnek a történelmi sikerre. És hát megint egy emlékkép a közeli jelenből. Megint egy politikai gesztus indítja el a politikai integrációt, ami után tovább folytatódik a gazdasági és pénzügyi kapcsolatok mélyítése. A visegrádi csoport szövetsége sikeresnek bizonyult az elmúlt eléggé viharos 3 évtizedben. Ha végignézzük a politikai eseményeket, melyek mögött persze gazdasági, pénzügyi folyamatok is meghúzódnak, akkor egyértelműen egy evolúciót találunk. Újra megtalálta egymást az először három vagy négy visegrádi szereplő. A politikai integráció mint előfeltétel jelen van. Valljuk be, a politikai stabilitás, a politikai integráció, a politikai jóindulat minden gazdasági siker

Ha rápillantunk egy pillanatra az európai magországok, az eurózóna négy déli országára, tehát a Club Med országoknak és a visegrádi országoknak a növekedési térképére, akkor egészen meghökkentő képet találunk, ami egyébként rendkívül biztató. A fejlett európai országokhoz mért növekedési többletünk 2 százalék. És mit mondunk mi magunkról? Ugyanezt. Ha képesek vagyunk a következő néhány évtized alatt évi 2 százalékkal magasabb bruttó hazai termékbővülést elérni, mint a fejlett nyugateurópai országok, illetve az Európai Unió átlaga, akkor felzárkózunk. Ha képesek vagyunk Ausztriához és Németországhoz képest 2 százalékos többletet elérni, akkor felzárkózunk. A gazdasági teljesítmény minden életszínvonal-beli és életminőség-beli fordulat alapja, és megint azt szeretném magunknak üzenni, amit múlt évben is, és előtte is beszéltünk és rögzítettünk, hogy rajta vagyunk a felzárkózási pályán. Nem még egy fordulat kell, vagy még egy költségvetési konszolidáció, még egy monetáris politikai fordulat – megtörtént. Kell egy folyamatos versenyképességi fordulat, de rajta vagyunk a pályán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem csupán magasabb volt a visegrádi országcsoport bruttó hazai termékbővülése, mint az Európai Unió átlagos bővülése, vagy magországok bővülése, illetve sokkal jobb volt, mint a Club Med országok GDP adata, hanem kiegyensúlyozott volt a növekedés. Ha megnézzük a növekedés szerkezetét, tehát a fogyasztás, beruházás, készletváltozás, nettó export szerkezetet, akkor nem csupán azt látjuk, hogy jobban nőtt a bruttó hazai termék, a gazdasági teljesítményünk, hanem egészséges volt. Egy egészséges szerkezetű, ráadásul nem eladósodásból finanszírozott, történelmi felzárkózási pályán vagyunk. A visegrádi országok gazdasági súlya ennek következtében folyamatosan

117

közép-európai idő

nő Európában. Három százalékról 6 százalék közelébe emelkedett az Európán belüli súlyunk. Megkétszereztük. Ez egy nagyon biztató gazdaságtörténeti eredmény. 1995 és 2017 között megkétszereztük, miközben a bizonyos szempontból velünk összehasonlítható Club Med országok, persze nem minden szempontból, eurót használnak, történelmi előnyeik vannak (bár most már nálunk is tud olyan meleg lenni, mint délen), történelmi előnyöket halmoztak fel 1990 előtt. Ők megtartották a részesedésüket, mi pedig kétszeresére növeltük. Ami talán a legizgalmasabb történelmi sikerünk szempontjából, hogy nem csupán a Kárpát-medence egységes gazdasági tér újraalakítását határozhatjuk el.

minden visegrádi országban, nálunk kicsit később, de bekövetkezett ez a fordulat. Együtt vagyunk minden pozitív trendben, ahogy a visegrádi országok a gazdaság fehérítésében is egészen pontosan azonos vonalon haladnak előre. Azonos történelmi lehetőséget, azonos erőforrásokkal és eszközökkel próbálunk kiaknázni.

Nem csupán Kelet-Közép, Közép-Kelet Európa újjáépítését, hanem közben Európa vezető gazdasági erejével, Németországgal egészen különleges gazdasági kapcsolatot építettünk ki. Ha rápillantunk a visegrádi négy együttes külkereskedelmi részesedésére Németország külkereskedelmi forgalmában, akkor bizony eléggé izgalmas képet kapunk, hiszen ez magasabb, mint az egyébként történelmileg szorosabban kötődő Club Med országok részesedése, és magasabb, mint a közeli Franciaország, vagy az ugyan egyre távolabbi Nagy-Britannia részesedése, de azért a történelmi hátrányokat itt is a visegrádi térség, úgy tűnik, hogy folyamatosan ledolgozza. Talán még ezzel is összevethető fontossága van annak, hogy a visegrádi országcsoport, négy ország, a globális külkereskedelemben a részesedését képes volt növelni, miközben a Club Med országok részesedése csökken. Nem csupán arról van szó, hogy az Európán belüli külkereskedelmi részesedésünket növeltük, ahol a Club Med országok szinten maradtak, hanem a globális részesedésünk nő.

értek el. Ezzel szemben a Club Med országok nem érték el az általuk követett vagy rájuk kényszerített ortodox, helytelen megszorításos gazdaságpolitika következtében a válság előtti szintet.

Ez azt jelenti, hogy habár sokkhatás ért bennünket 1990 után, Heide sokkterápiákat használtunk, bizony, sok helytelen sokkterápiát használtunk, amely ellen küzdöttünk együtt, de mégis a globalizációban ma a visegrádi országcsoport nyerésre áll. Ez az ábra egyértelműen a nyerők ábrája. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Eközben a visegrádi országcsoportok elérték az árstabilitást, és közben a visegrádi országcsoport mindegyik tagállama, talán Magyarország a legnagyobb mértékben, az elmúlt 8 évben egy teljes adófordulatot hajtott végre.

A nem lebecsülhető jelentőségű személyi jövedelemadó-rendszerben vezetésre, előnyre tett szert az Európai Unióban, és Magyarország pedig egyértelműen a régión belül az egyik legjobb helyezést érte el.

A munkát terhelő adóztatást esetében is nagyon nagy a fordulat. Ezt csak azért hozom fel példaként, mert

118

A régió élen jár a válságkezelésben. Talán ez a legszemléletesebb eredményünk, hiszen gondoljuk el, a visegrádi négyek a nagy globális pénzügyi válság nyomában költségvetési válságok, adósság-válságok, bankválságok, munkaerő-piaci összeomlások közegében mostanára nemhogy helyreállították a válság előtti szintet, hanem 25 százalék feletti, 30 százalék közeli többletet

Ráadásul az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió teljesítményéhez képest is jobb a visegrádi országok teljesítménye. Ez azért egészen különös. Sok mindennek köszönhető. Annak bizonyosan köszönhető, hogy nem követtük a barátaink és szövetségeseink által ajánlott válságkezelési módozatokat. A visegrádi országok esetén folyamatos az elmúlt öt évben a gazdasági konvergencia, mi vagyunk az élettel teli vörös vonal, jövünk felfelé, és 2020-ra valószínűleg metsszük, tapintatosan és szerényen, a Club Med országok teljesítményének a szintjét, és nem látunk olyan fenyegetést, hogy leállna ez a közeledés.

Rajta vagyunk a fenntartható felzárkózás történelmi pályáján. Együtt vagyunk rajta. A régió termelékenysége is meghaladja a válság előtti szintet. Szoktak bennünket kritizálni azért, hogy a termelékenység nem tart lépést a valamivel. A foglalkoztatottak számával, bér, reáljövedelmekkel, de igen, a termelékenység a négy visegrádi országban így nőtt, és meghaladja a válság előtti szintet. Természetesen mindjárt rátérek a tartalékokra.

A foglalkoztatási folyamatokban, vagy a munkaerő-piaci folyamatokban egyértelműen élen jár a visegrádi régió. Kopácsi professzor úr, most fiatalember, nem mondhatom, hány éve, mondjuk 30 éve bizonyosan azt tanítja nekünk, hogy sok fontos dolog van, foglalkozhattok bármivel, tőzsdével is, de a legfontosabb a munka. Tehát a munka, a munkahely.

Egyértelműen a visegrádi országcsoport mindegyik tagja a munkaerőpiaci fordulatot végrehajtotta, és már egy-két szegmensben, például a 15 és 60 évesek mun-

119

közép-európai idő

vagy Közép-Európa nyugati feléhez az minden igaz.

Ez az igazi felzárkózási tartalékunk. Ilyen például az, hogy a 21. századi belépési pontok közül van, amiben jól teljesítünk, van, amiben nem. Van, amiben óriási a lemaradásunk. Mindegyik belépési pont kell a végső történelmi sikerhez. Nem lehet eggyel vagy kettővel győzni. Hasonló módon az új technológia alkalmazása Magyarországon, meghonosítása, esetleg továbbfejlesztése nélkülözhetetlen a siker szempontjából.

Mind ezen belül fontos. Fontos lehet. Senki nem tudja majd megmondani 2050-re, hogy melyik volt a legfontosabb.

Azt gondolom, hogy a gyors robotizáció elkerülhetetlen és nélkülözhetetlen forrása a sikernek. Látszólag jobban állunk, de ahol jobban állunk, azok nem feltétlen magyar vállalatok. Tehát ez is egy felzárkózási tartalék.

Hasonló módon a képzettség és különösen az alacsony képzettségűek szintjének emelése egy nélkülözhetetlen felzárkózási forrás. Nem lehet mai tudásszinten, szerkezettel, résekkel, sikeresen felzárkózni.

kanélküliségi rátájában a legjobb helyezést érik el az Európai Unióban. Mi számít többet, mint a fiatalok munkanélkülisége? Valójában a 15 évesek munkaerejére kell, hogy szoruljon. Hát azért valakinek adót kell majd fizetni. Igen, a 15 és 64 év közöttiek, ezen belül, most térek rá, a fiatalok munkaegészségi rátájában élen jár, élre került a visegrádi-csoport. Még egyszer: nem egy ország, az egész régió együtt van. Együtt kezelhető, nem csupán geopolitikai szempontból, hanem a gazdaságpolitika szempontjából is.

A béremelkedés természetesen, hiszen ez egy felzárkózó pályán természetes, a régióban volt a legjelentősebb, és folyamatos költségvetési fegyelem jellemzi a visegrádi régiót, valójában mi zárkóztunk fel egy kicsit később, 2010 után, de mára a teljes régió egy fegyelmezett, konszolidált államháztartás, költségvetési helyzet. Óriási kincs.

Egyensúly nélkül nincs növekedés. Ahogy növekedés nélkül sem tartható fenn az egyensúly. Nézzük meg nem általánosan: a Club Med országok nem érték el, sőt nagyon nem érték el ezt a szintet. A visegrádi országcsoportban már 2013 óta csökkent a bruttó államadósság, óriási eredmény, önmagában is jelzi, hogy

120

a korábban például magyar eladósodásból, ezen belül deviza-eladósodásból fedezett növekedési pálya helyére egy egészséges, kiegyensúlyozott, államadósságot csökkentő pálya alakult ki a teljes régióban. És a folyó fizetési mérleg egyenlege is jelentős javulást mutat. Mindenkit megnyugtathatunk, marad a pozitív folyó fizetési mérleg a következő években, nem érdemes riogatni egymást fordulattal, ez is jó lesz, ahogy a többi makrogazdasági trend is marad a megfelelő pályán. A visegrádi országok nettó külső adóssága még pozitívabb, tehát alacsonyabbnak tűnik. Ez külön jelzi, hogy milyen mértékű és minőségi fordulat ment végbe a gazdaságpolitikákban. A vállalati hitelezés pedig egészségesen bővül, 2013 után már Magyarországon a monetáris politikai fordulat keretei között bevezetett növekedési hitelprogram révén a korábbi mínusz 5 százalékos hitelállomány változása, csökkenése után bővülés látható. Ennyi a jó hír, nem kevés.

Van azonban néhány kihívásunk. 10 ilyet vetnék fel, mert úgy gondolom, hogy a kormánynak és mindannyiunknak, sőt a miniszter úrra nézek, van ebben feladata és van is stratégiája. Hiszen a 10 mindjárt megpillantott elmaradásunk Nyugat-Európához

A felsőfokú végzettségűek aránya alacsony, különösen Magyarországon, de ez az egész térségben egy kivétellel igaz. Ezen is változtatni kell, de egészen biztos vagyok benne, hogy a kormányzati szervek ezt megcélozták.

A top egyetemek tekintetében elég sanyarúan állunk.

Teljes fordulat kell. Ki kell tűzni, hogy az első 100-ba kerüljön magyar egyetem. Hasonló a tőkeállomány helyzete. Rendkívül alacsony a visegrádi országokban, minden országban, Magyarországon is.

A tőkeállomány egy termékmutató. Tőke nélkül, technológia nélkül, tudás nélkül, politikai stabilitás nélkül, ahogy geopolitikai egyensúly nélkül nem lehet felzárkózni, itt is fordulat szükséges. Hetedikként megemlítem, hogy a termelékenységről igaz, amit tudunk.

Alacsony. Fordulatra van szükség. Nem egyszerre lehet ezt elérni, hanem mindazzal, ami ebben a 10 pontban együtt szerepel. Különösen alacsony, minden európai összehasonlításban másik két országcsoport szerepel az export hazai hozzáadott érték előtt, de a visegrádi országcsoportban legalacsonyabb.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szükség van sikertörténetekre, szerencsére van néhány Magyarországon. OTP, Mol, MVM, Richter, Waberer, és még van néhány. Mint ahogy a városok között is. Budapest, Debrecen, Kecskemét, Győr, és szerencsére sorolhatnám a példákat. De sokkal több sikertörténetre van szükség, mert a nagy siker sok kicsiből áll össze. Végül

igen, igaz, amit mi alapul vettünk a Magyar Nemzeti Bankban, a 180 pontos versenyképesség javaslati megfogalmazásánál, hogy óriási elmaradásunk van a versenyképesség egyes területein.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül szeretném elmondani, hogy Magyarország, Debrecen, Budapest, Kelet-Magyarország, a Kárpátmedence vagy a visegrádi országcsoport számára az egyik legnagyobb lehetőség egy új Eurázsia kialakulása. Történelmi helyzetünk az elmúlt 500 évben nemhogy viharos volt, hanem bizony hátrányos. Nos, ez most előnyre fordulhat az Új Selyemutak kiépítésével, röviden csak rápillanthatunk a nagy történelmi fordulatokra és központokar. Most már nem birodalmak, de régen birodalmak, a nagy kereskedelmi útvonalak mentén terjedtek el. Igen, most is vannak nagy globális útvonalak, igen, most is kialakul egy új eurázsiai kereskedelmi útvonalhálózat. Ez egy óriási lehetőség. Azt javaslom, éljünk vele! A közép-európai rész, illetőleg Közép-Európa keleti része hídtérséggé vált. Ha most levetíteném, de nem teszem, hanem majd a különböző publikációnkban fel lehet lelni azokat az adatokat, amelyek kikötők, és átrakodók mélységében megmutatja az Új Selyemutak áruforgalmát, akkor megdöbbentő kép rajzolódna ki.

Részleteiben működik és Debrecen, még egyszer, nem csupán négy makrorégió metszéspontjában van, közel Záhonyhoz, nagyon közel van az Új Selyemutakhoz.

Működik az eurázsiai gazdasági folyosók rendszere, ami a történelem tanulsága szerint egy kelet-nyugati, nyugat-keleti integrációt hoz magával. Végül Debrecen számára, ahogy Magyarország és az egész térség számára nagyon nagy lehetőség, a közlekedési infrastruktúra kiépítése – nincs közlekedési, szállítási és humán-infrastruktúra nélkül történelmi siker. A Via Carpatia már egy ilyen észak-déli folyosó. Ahogy 400 évvel ezelőtt, a XVI-XVII. században működött egy közép-kelet-európai, közép-európai észak-déli nagyon pezsgő és nagyon jól kiépített közlekedési hálózat, az akkori technológiai szinten, úgy van szükségünk most egy Lengyelországtól lefelé, a Baltikumtól a V4 térségén és persze a Kárpát-medencén és Magyarország keresztül haladó új, teljesen új közlekedési infrastruktúrára. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Minden, ami tartalék, az a következő előadásokból kiderül, hogy hogyan fogjuk kiaknázni őket.

(2018. szeptember 6., csütörtök)

121

A földrajz jelentősége a 21. század multipoláris világrendjében

Geofusion – Mapping of the 21st century Szerző: Csizmadia Norbert

Milyenek a 21. századi térképeink? Hogyan is változott meg a világunk ebben a 21. századi új világrendben? Milyen szerepe van Kelet-Közép-Európának a világ geopolitikai térképén? Miért fontos az, hogy a 21. század aktuális globális gazdasági és politikai változásait a földrajzon keresztül érthessük meg? Egy új világrend hajnalán vagyunk. Amíg 1980-2010 között a globalizáció volt a meghatározó, addig a 2008-as gazdasági válság hatására új együttműködések, új szereplők új gondolkodási formák, új megoldások, új értékrendek kezdtek kialakulni, 2010-től, a globalizáció egy új korszakába lépett a technológia, tudás korszakába. Új Multipoláris világrend – a földrajz újrafelfedezése

Ebben az új korszakban a földrajz és a gazdaságföldrajz felemelkedéséről beszélünk, a geopolitikai folyamatokat a geo-ökonómiai folyamatok váltják fel, a területszerzés helyett a piacokért folyik a verseny.

Hálózatok és a fúziók korában élünk. Ebben az összekapcsolt világban a komplex megközelítés válik a legfontosabbá. A világgazdaság pólusa ismét kelet felé tolódik, és amíg a 19. század a Brit Birodalom korszaka, a 20. század Amerika korszaka volt, a 21. század egyértelműen Ázsia évszázada lesz. Ázsia és az eurázsiai kontinens felelmélkedése, amelyen belül Kína vezető szerepet fog játszani. És az eddig ütközőzónaként aposztrofált közép-kelet európai térség pedig az eurázsiai kontinens hídfőtérségévé válhat. Az Új Selyemút nyugati kapujaként, Európai Unió legfejlettebb régióit tartalmazó technológia-vezérelt Baden-Württemberg, Bajoroszág, Lombardia keleti kapujaként, és az egykori ókori római borostyánút (ahol ma Közép-Kelet-Európa legfontosabb autóipari beruházásait találjuk) középső részeként. Kelet-Közép-Európa találkozó- és kapcsolódási pont Nyugat és Kelet között.

122

A 21. században a kapcsolódási pontok rendkívül fontosak. A földrajz, a geo-ökonómia, a geopolitika és a globális gazdaság összekapcsolódásával komplexen szemlélhetjük a világunkat. Ebben a fúziós korszakban arra keressük térképek és a földrajz segítségével a választ, hogy kik lesznek ennek a korszaknak a nyertes nemzetei, közösségei vezetői? Hogyan érthetjük meg a körülöttünk zajló globális politikai fölrajzi, gazdasági és gazdaságföldrajzi folyamatokat? Hogyan tudjuk újra definiálni és egyáltalán újra rajzolni a térképeinket? Hogyan válnak az egykor periférián lévő területek ismét központokká?

A 2008-as gazdasági válság új világrendet, új értékrendet teremtett, új szereplőkkel, új együttműködésekkel, új helyekkel, a korábbi centrumok kerültek perifériára, és a korábbi perifériák válhattak centrumokká. A korábbi receptek és dogmák megbuktak, újfajta gondolkodásmódra és módszerekre van szükségünk. A 21. század a tudás, a tehetség a technológia és az innováció korszaka, amelynek valutája az egyedi ötlet és az innováció. A globalizáció korszaka után beköszöntött a technológia korszaka, és az egyik fő kérdés, hogy ebben a technológia vezérelt korszak-

ban milyen szerepe lesz a helyeknek. Ha a technológiát (technology), a tudást (knowledge) és a földrajzot (geography) egy szóvá formáljuk, a tech-knowled(ge) ography kifejezést kapjuk, azaz a tudás a technológiai korszak földrajzi világában. Ez a tudás és a fúziók földrajza, a „Geofúziók”, amely a komplex tudás és a földrajz találkozópontjává válik a hálózatok korában.

A földrajz a világ megismerésének eszköze A földrajz a világ megismerésének eszköze, hiszen a földrajz nem csak a helyek memorizálása a térképeinken, hanem a földrajz ismerete és tudása magában hordozza világ komplex megismerését. Nem mindenki gondolja persze így: Richard O’Brian a ’90-es évek elején megírja A globális pénzügyi integráció – a földrajz halála című könyvét, amely a földrajzi térnek a globalizált világunkban betöltött szerepéről szól. Szerinte a modern informatikának köszönhetően másodpercek alatt lehet dollármilliókat eljuttatni a Föld egyik sarkáról a másikra. Nincs messze tehát az a jövő, amikor a „gazdasági fejlődés szempontjából a földrajzi elhelyezkedés már nem számít tényezőnek”. Nos, mára biztosan állíthatjuk, hogy O’Briannek nem lett igaza.

Egy évtizeddel később a Stratford geopolitikai guruja, Robert D. Kaplan a globális folyamatokban a te-

rületiség meghatározó szerepének elismerését emeli fókuszba a The Revenge of Geography című kötettel, amit O’Briannak adott válaszként is olvashatunk. Kaplan azt írja könyvében: lehet hogy a földrajzi tényezők hatalmáról megfeledkezünk, de attól még nem szűnnek meg. Még a technológiai fejlődés sem képes erre, bár sokan azt hitték, a technológiai fejlődés ugyanis nemcsak hogy nem hozta el a földrajz halálát, de újra felértékelte a földrajz jelentőségét. Hasonlóképpen vélekedik, egy picit más megközelítésben Thomas L. Friedman És mégis lapos a Föld című nagyszerű könyv szerzője, aki 2013-ban azt mondta, hogy mai világunkban már nem fejlett és fejlődő országokról kell beszélnünk, hanem olyan országokról, amelyek képesek megmozgatni az emberek fantáziáját. Ezek az országok fognak számítani a jövőben.

Miért fontosak a térképek?

Ahhoz, hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, térképekre van szükségünk. A térképek fontosak! A térképek folyamatosan változnak, fejlődnek, de a jelentésük és a jelentőségük változatlan. A térképek fontosak voltak a múltban fontosak a jelenben és fontosak lesznek a jövőben is. Ha megnézzük az i.sz. 8. században a polinézek által készített térképet, amel�lyel több mint 1000 szigetre jutottak el az Új-Zéland,

123

A földrajz jelentősége a 21. század multipoláris világrendjében

Hawaii és a Húsvét-sziget alkotta háromszögön belül.

Ismerték a csillagokat, a tengeráramlatokat, a tengeri útvonalakat. Kézzel készítették térképeiket, melynek találkozási csomópontjaira helyezték el a kagylókat, amelyek a szigeteket jelentik, és így navigáltak évszázadokon keresztül. De ilyen fontos térképek voltak az európai hajósok által késztett portókán térképek is, amelyek minél részletesebben ábrázolták a legfontosabb helyeket és kikötőket, és amely térképek 1-2 száz évvel később a nagy földrajzi felfedezések térképi alapjait is jelentették Vagy a jordániai Madaba városában található mozaiktérkép, amely kétmillió mozaikból készült az i.sz. 5-6 században, és az akkori globalizált világ teljes földrajzi leírását tartalmazta, és magát

Benjamin Higgins világtérképén, aki a „View the Soft the World” internetes oldalán teljesen újraalkotta a világtérképet. Abból indult ki, hogy egy adott kategóriában minél jelentősebb egy város vagy egy ország, annál jobban kidudorodik a térképből, így az általa alkotott világtérképek teljesen új színben mutatják be a Földünkön lezajló térbeli folyamatokat. Mint például a világ népesedési térképén.

a térképet csak 1884-ben fedezték fel.

egy ilyen új megközelítésű világtérképen? Ugyanez rajzolódik ki a globális gazdaság térképén is, a mintegy 80 trillió USD területi eloszlásán azt látjuk, hogy három kiemelkedő, vagy inkább kikerekedő régió van, az Egyesült Államok, Európa és Kína. És még érdekesebb, ha ugyanezeket a térképeket térben és időben egyaránt nézzük. Ugyanis a technológiai új világrendben bármennyire is nehéz elképzelnünk, de a térképeink elkezdenek mozogni. GIF animációs segítségével láthatjuk, hogy hogyan alakul a világ népessége 2000-2010 között, de ugyanígy az évi GDP növekedés térbeli eloszlását is, ahol Kelet-Ázsia egyre nagyobb és nagyobb lesz. Dinamikus térképek korában élünk egy dinamikus világban.

De hogy is néz ki a mai világunk térképe? Mi az, amit láthatunk és leolvashatunk a térképekről, országokat, amelyeket különböző színekkel jelölnek, országhatárokat, amelyek elválasztják az egyes országokat különböző színekkel, hogy jobban látszódjanak, kontinenseket és óceánokat. Ilyen a mai világ politikai térképe: közel 200 ország 5 kontinens három nagy óceán. És még ami feltűnhet a térképeinken, hogy mindig Európa van a közepén, tőle keletre helyezkedik el Ázsia, nyugatra pedig az amerikai (az észak- és dél-amerikai) kontinenst az Atlanti-óceán választja el. Igen mi európaiak eurocentrikus világban élünk, és eurócentrikus világtérképen át látjuk a világot. A térképek azért is segítik az új gondolkodást, mert ha más szemszögből nézzük a világot, akkor újfajta nézőpont alakítható ki: hogy is néz ki a világtérképünk, ha Ázsia és a Csendes-óceán perspektívájából néznénk?

De képzeljük csak el, hogy néznének ki a térképeink, ha nem országokat rajzolnánk a világtérképünkre, hanem 182 repülőgép társaság légi útvonalait, vagy éppen a nemzetközi kutatási együttműködések, és tudományos munkák eredményeit. Vagy éppen a 2 milliárd ember által használt Facebook kapcsolati térképét, mind-mind hálózatos térkép, vonalakkal, és a csomópontokban a találkozási pontok, amelyek kirajzolják, a 21. század erővonalait, és fő központjait a városokat. És hogyan néz ki a világtérképünk, ha országok helyett városokat ábrázolna a világtérképünk országhatárok nélkül, a világon található legjelentősebb közel 400 város egymáshoz kapcsolódó hálózati térképét, vagy épp a világ 50 legfontosabb repülőterét? A városok lakosságszámát, és a városaink nagyságát, úgy jelölve, minél népesebb egy város, annál nagyobb pontként jelenik meg a térképen. Pont úgy, ahogy

124

2017-ben több mint 7,4 milliárdan élünk a Földön, ami az érdekesség, hogy a Föld szárazföldjeinek közel ötven százalékán lakik a népesség 0,5 százaléka, míg egy 5 %-nyi területen (Kína, India) lakik a világ több mint 90 %-a. El tudják képzelni, hogy ez hogy néz ki

A 21. század a tudás, a kreativitás évszázada, ahol az egyéni ötletek és innovációk, a legfontosabb valutái, és azok az országok, amelyek nem rendelkeznek elég tudással, kénytelenek lesznek megvásárolni azt, pedig a tudás egyre drágább és drágább lesz.

A földrajz felemelkedésének vagyunk a szemtanúi, és különösen a gazdaság és a fölrajz összekapcsolódásával kialakult geo-ökonómia egyre jelentősebb válik. Amikor megkérdezték a brit jegybank egykori alelnökét Paul Tuckert 2016 márciusban a Londoni Tacitus Lectures előadássorozat keretében, hogy mégis kik lesznek a 21. század nyertes országai, nemzetei, közösségei, vezetői? Azt válaszolta, hogy azok az országok, amelyek összehangoljak a pénzügy, azaz a monetáris politikájukat a gazdaságpolitikájukat és a geopolitikájukat.

A geo-ökonómia kora A 21. század fontos geopolitikai eleme, hogy korábbi egypólusú világból többpólusú, multipoláris világrend van kialakulóban, melynek három főszereplője az

Egyesült Államok, Kína és Oroszország, a két mellékszereplő pedig Németország és Törökország. A geoökonómia – amely a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként meghatározza a világgazdasági folyamatokat. Jelenleg a geo-ökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. A pénzügyi-gazdasági válság előtt a geopolitika inkább csak helyi szinten játszott szerepet, manapság azonban újra fellángoltak a nagyhatalmak közötti konfliktusok is. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a Nyugat és Oroszország, Kína és szomszédai közötti konfliktusok, illetve a Közel-Kelet egyre többrétegűvé váló válsága. Van egy láthatatlan sáv ebben a multipoliáris világrend térképén. Az északi szélesség 30–36. fok között – és ezen a vonalon van 5 fordítópont: Mexikó és az USA között, Gibraltárnál, Európa és Afrika között, a levantei kikötőknél, Kashmirnál, valamint a Dél-kínai-tengernél, ahol a konfliktusok is kialakulnak.

Habár számos háború zajlik a világban Damaszkusztól Ukrajnáig, a legfontosabb csatatérnek manapság a gazdaság számít. A katonai csapások helyét átveszik a gazdasági szankciók, a katonai szövetségekét az egymással versenyző kereskedelmi rendszerek. A valutaháborúk valószínűsége ma sokkal nagyobb, mint a területfoglalásoké, illetve bizonyos nyersanyagok árának manipulálása (például az olajé) hatásosabbnak bizonyul, mint a konvencionális fegyverkezési verseny. Mindezekből jól látható, hogy a geo-ökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geo-ökonómia egyszerre jelenti a globalizáció antitézisét és a legnagyobb győzelmét is.

Az országok kölcsönös függősége és összekapcsoltsága olyan méreteket ölt, hogy az ebből való kizárás lehetősége mindenki számára egy háborús konfliktus súlyával ér fel.

A geo-ökonómiai kihívások rávilágítanak azokra az erőteljes trendekre, amelyek újraformálják a világot, megváltoztatják az országok közötti verseny körülményeit. Mindezek egy olyan világot rajzolnak ki, amelyben az erő birtoklása legalább olyan fontos lesz, mint a profit utáni hajsza, és mindehhez az állam fokozódó gazdasági szerepvállalása társul; a gazdasági hadviselés aláássa a gazdasági integrációt; a multilaterális rendszerek ahelyett, hogy globálissá

125

A földrajz jelentősége a 21. század multipoláris világrendjében

3 selyemút-hálózat is találkozik Magyarországnál. Ezért hazánk az Új Selyemút egyik kulcsországa, a kelet-közép-európai térség pedig az új hídfőtérséggé válhat.

Az egykori Selyemút mindig is fontos volt a történelem során, négy birodalmat kötött össze, és az adott korszakok legfontosabb termékeit, technológiai újdonságait, innovációit és tudását szállította és minőségi termékek cseréltek gazdát. A Selyemút nemcsak infrastrukturális hálózatokból, de tudásmegosztásból, az emberek közötti kapcsolatokból, kulturális és pénzügyi együttműködésekből is áll.

20 nappal rövidítheti le a tengeri szállítás hosszát, a Xian-Duisburg vasúti útvonal pedig 24 nap alatt ér oda a korábi 42 nap helyett. A vasúti közlekedés központjai a németországi Duisburg, a belarusz-lengyel határnál található Brest, a lengyelországi Lodz, a görög kikötő Pireusz, valamint Budapest lehet. Ennek értelmében egy új fejlődési tengely alakul ki amely egyrészt északon kelet-nyugat irányú, és a déli ágon pedig ÉNY-DK irányú, amely Pireuszt kapcsolja össze Rotterdammal vagy éppen a hamburgi kikötővel. Ezáltal kialakul egy észak-déli övezet a balti tengertől az Adriáig, illetve fekte tengerig. és a 16+1 tagország az egyik fontos kapcsolatot jelent Kínával.

2018 májusában 26 európai nagykövet írt egy kö-

válnának, inkább visszafejlődnek regionális szintre; alacsony és ingadozó lesz az olajár, ezért a verseny nem az erőforrásokért, hanem a piacokért zajlik majd. Összekapcsoltság – az összekötő vonalak fontossága A 21. század megismerésének térképen van még egy térképi elem, ami a határoknál is fontosabb, ezt pedig a helyeket és kontinenseket átívelő és összekötő vonalak. Ezek az infrastrukturális vonalak. Parag Khanna 2016 januári TED-es előadásában azt mondta, hogy van 500.000 km határ, van 1 millió km hosszúságú tenger alatti internet kábel, 2 millió km hosszúságú gázvezeték, 4 millió km hosszúságú vasúthálózat és 64 millió km hosszúságú úthálózat. Ezek a hálózatok lesznek a legfontosabb vonalak a térképeinken. És nem véletlenül Kína hosszú távú geostratégiája, hogy hogyan lehet a szárazföldre visszahelyezni a világgazdaság tengelyét az óceánokról.

Az Új Selyemút vagy „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezést Kína 2013-ban kezdte meg. Kína hosszú távú tervének lényege, hogy az Új Selyemút kiépítésével visszaszerezze Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és kereskedelmi jelentőségét. Az Új Selyemút vasútvonalakból, tengeri és szárazföldi kikötők fejlesztéséből, autópálya építésekből, logisztikai központok létesítéséből és fejlesztéséből áll. Hálózatokból, amelyek gazdasági folyosókon keresztül va-

126

lósulnak meg. A program 2013-as meghirdetése óta kínai részről komoly pénzügyi befektetések és tervek születtek meg annak érdekében, hogy az új Eurázsiára kiterjedő gazdasági övezet valóban megvalósulhasson. A Kínai Fejlesztési Bank mintegy 900 milliárd dollárt különített el több száz különféle projektre.

Az Új Selyemút keretében kiépülő infrastrukturális hálózatok főbb csomópontjai átrajzolják az egyes térségek jelentőségét is, és új központok jelennek meg.

A Kazahsztánban található Khorgosi szárazkikötő amit a világ legnagyobb szárazkikötőjének is emlegetnek és Kína legfontosabb szárazföldi útvonalának legfontosabb eurázsiai kapuja és fontos logisztikai központja, amely Kelet-Közép-Európa fejlődésére is kihatással bír.

Ugyanúgy, ahogy a Kína-Pakisztáni gazdasági folyosó, amely a világ legmagasabban fekvő burkolt nemzetközi útján a Karakoum Highway-en keresztül köti össze Kínát az Arab tengerrel Gwadar kikötőjén keresztül. Gwadar jelentősége többek között abból áll, hogy rajta keresztül a kínai áruk gyorsabban érhetik el az európai kontinenst, mint a Malaka-szoroson áthaladó hagyományos szállítási útvonalak. Az áruk egyik fő elosztó központja a görög pireuszi kikötő, amelyből az áruk várhatóan a Belgrád-Budapest vasútvonalon érik el Magyarországot és onnan tovább indulnak Rotterdam és Hamburg kikötői felé. Nem véletlen, hogy az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezéshez eddig 64 ország csatlakozott, és az sem véletlen, hogy Kína jelentős szerepet szán Magyarországnak az Új Selyemút megépítésével, egyszerre

zös petíciót (egyedül a magyar nagykövet nem írta alá), melyben a nagykövetek átláthatatlannak és ad hoc jellegűnek tartják az Új Selyemút fejlesztési elképzeléseket. Nem csoda, hiszen európai szemmel a legpontosabb térkép (MERICS) is csak gazdasági övezeteket, és egy-két beruházást jelöl csak a térképeken, melyeket átvesznek az európai döntéshozók. Ezért is van szükség arra, hogy minél pontosabb és részletesebb térképek készüljenek, nem ismert a volumen, hogy milyen áruk cserélnek gazdát, milyen rendszerességgel, és hol vannak már működő szállítási együttműködések.

Nem véletlen, hogy a kínai elképzelések szerint ebben a térségben 2 központ alakul ki, az egyik az északi központ Varsó központtal, amely főként a szállítás, a logisztikai, az energetikai befektetések, míg a déli sávban Budapest, amely a pénzügyi szolgáltatási kulturális és intellektuális együttműködések helyszíne (Budapesten található a Bank of China Európai központja, 2016 őszén itt nyitotta meg központját a Kínai Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Központja)

Hiszen 2013-tól 38 kínai város és 36 európai város között összesen 3673 vonat közlekedik, amely több mint 180.000 új munkahelyet teremtett. A pireuszi kikötő

Tudás korszakában élünk, a geo-ökönömia korában, és egy fúziós világban. Fúziókat találhatunk a gasztronómiában, a zenében, a tudományban, az építészet-

Fúziók és hálózatok korában élünk

127

A földrajz jelentősége a 21. század multipoláris világrendjében

ben, a fúziók azért is fontosak, mert a legváratlanabb helyekről történő találkozásokból születik valami egészen új. A gasztro-fúzióknál azt mondják, akkor beszélünk fúzióról, amikor a kelet találkozik a nyugattal. És ebben a fúziós korszakban, ebben a geofúziós korszakban az adat (big data) lesz a 21. század nyersanyaga, a tudás, a kreativitás, az élmény a szolgáltatás, új szereplőkkel és új együttműködésből a kicsikből lesznek a nagyok, ahogy ezt a startup cégek, a startup városok, és a startup nemzetek megmutatták.

Egy új kambriumi pillanatban, egy új technológiai-vállalkozói forradalomnak vagyunk szemtanúi. Ha a 21. századból egy térképet kellene kiemelnünk, amelyben megmutatjuk, hogy mi is a legfontosabb térkép,

dolog számít az egyik a tudás és a magasan képzett munkaerő, a másik pedig maga az exportáló termék, azaz, hogy egy adott ország exportstruktúrájában minél nagyobb arányban szerepeljen a magasan hozzáadott értékű iparágak aránya. Ebben az újfajta gazdasági komplex versenyképességben Japán a listavezető, melyet Németország követ és a TOP 10 országban három térségből szerepelnek országok: délkelet-ázsiai (Korea, Szingapúr) országok, a Skandináv országok (Finnország, Svédország, Norvégia) valamint a közép-kelet-európai országok (Magyarország, Ausztria, Csehország, Lengyelország és Szlovákia). Ezért is fontos, hogy a globalizáció új tudás és technológiai tudáskorszakában minél magasabb

akkor azt mondjuk, hogy maga az internet térképe – a hálózataival, a csomópontjaival.

legyen az innováció aránya, és az összekapcsoltság révén a térség a 21. század növekvő prosperáló térsége lehessen.

A hálózatok összekapcsoltsága mellett legfontosabb összetevő a komplexitás mérése. az MIT kutatói 2012-ben publikálták először a gazdasági komplexitás atlaszát. Ricardo Hausmann, aki 2017 júniusában Dublinban a Regional Studies Association (RSA) éves konferencián tartotta vitaindító előadását, bemutatta a kutatása legújabb eredményeit. A gazdasági komplexitás mérésének legfontosabb tényezői, hogy egy adott ország mit exportál, és maga az exportált termék hogyan kapcsolódik a globális terméktérbe. A mutatókat 1974 óta vizsgálják, és nézik, hogy az adott időintervallumban hogyan változnak az egyes országok rangsorai. Hausmann szerint két

Geomnifesztó – A földrajz fontossága és felemelkedése a 21. században „Ha a geopolitika juttatja mélypontra az életedet, akkor a geopolitika fog kihúzni is onnan.” Ebben az évszázadban minden vezető számára követendő maximává válik George Friedman híres mondása: A 21. század döntéshozói azok lesznek, akik képesek geopolitikai látásmóddal szemlélni a világot, akik újra merik rajzolni a térképeket. Philip Zimbardo a stanfordi börtönkísérlet atyja azt mondta: „ha egy ember kiáll a világ ellen, akkor őrült, ha három-négy teszi

ezt, az már egy álláspont.” Ha egy térképünk hibás, haszontalan, esetleg félrevezet, az még nem típushiba, de ha három-négy, az már a paradigmaváltás első jele. A leggyorsabban fejlődő multinacionális vállalatok vezetői, a legeredményesebb egyetemek professzorai és a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerekkel rendelkező politikusok már félredobták a hibás térképeiket, és tiszta lapra, új, saját értelmezési és célrendszert rajzolnak.

A világ vezető cégei egyre szorosabb hálózatot építenek ki Kelet-Európával, Indiával és Délkelet-Ázsiával, hogy kis startupok kreativitásával frissíthessék portfólióikat. Eközben Kína keletről építi az ázsiai kontinenst átszelő modern Selyemutat. A technológiai cégóriások igazgatói egyre nagyobb figyelmet szentelnek globális társadalmi kérdéseknek ezáltal nyomást gyakorolnak olyan nemzetközi politikai döntésekre is, mint az űrverseny, a globális felmelegedés vagy a migráció.

A tudomány is a geopolitika felé fordult: az University College London gazdasági és vezetőképzésében megjelenik az urbanisztika, a területiség, fenntarthatóság és a társadalomföldrajz is. A Stanford 2015-ben elindította 700 millió dolláros globális vezetőképző programját, amelyben gazdasági-társadalmi kérdésekre, a globalizációra és technológiai kihívásokra keresnek választ. Ázsia legjobb egyetemén a National University of Singapore Társadalomtudományi

128

karán a közgazdaságtant geográfiával, kommunikációelmélettel, pszichológiával és politikatudomán�nyal egészítik ki. Hasonló folyamatok kezdődtek meg Magyarországon is a Budapesti Corvinus Egyetemen.

A világ vezető gazdasági, politikai és tudásközpontjai megpróbálják újrarajzolni a világ térképeit, saját értelmezési készlettel és jelmagyarázattal látják el azokat. Ezek a metropoliszok és térségek (Boston, San Francisco, Bangalore, Szingapúr…) olyan hubokká (csomópontokká) akarnak válni, amelyek elidegeníthetetlenek a világ döntéseit befolyásoló adat-, tudás- és innovációhálózataitól.

A geopolitikai fordulópontok mögött végső soron mindig emberek és emberi döntések állnak. A 21. század döntéshozói, gazdasági, politikai, tudományos és technológiai vezetői pedig azok lesznek, akik képesek átlátni a globális összefüggéseket és maguk köré formálni a kreativitás és információáramlás csomópontjait. Akik elég bátrak, kíváncsiak és kreatívak, ahhoz hogy erőt merítsenek a válságokból, és ahhoz, hogy újragondolják a térbeliség szerepét a globális döntéshozatalban. Azok, akik keresik a fúziót, az új határterületeket legyenek azok fizikaiak, természetiek, vagy tudományosak. Akik személyes hálózatokat építenek ki a többi kreatív hubbal és erőt merítenek a kultúrák közötti tapasztalatcseréből. Ők lesznek a vérbeli felfedezők, a globális vezérek, a dinamikus térképek vándorai, akik geopolitikai látásmóddal felvértezve újraformálják a világot.

129

Magyarország az „egy övezet, egy út”

együttműködés úttörője 130

131

Magyarország mint a BRI együttműködés úttörője Szerző: Zoltai Alexandra

A HKTDC (Hong Kong Trade Development Council) által kibocsátott elemzés szerint hazánk számít az Új Selyemút együttműködés egyik fő úttörőjének. Magyarországot úgy emlegetik, mint a Közép-Kelet-Európába (KKE) irányuló kínai befektetések bajnoka, aki már régóta Kína fontos partnerének számít a külföldi nyitás stratégiájában. Hazánk volt az, amely a KKE országok közül otthont adott az első renminbi (RMB) klíring központjának – amely fontos szerepet játszott az RMB nemzetköziesítésében –, először írt alá megállapodást (memorandum of understanding-MoU) az „Egy Övezet, Egy Út” keretein belül Kínával, valamint Magyarország az interkulturális kapcsolatok és csereprogramok aktív támogatója is a két ország között olyan területeken, mint a turizmus vagy a művészet.

China’s ODI Stock in 16 CEECs (millió USA dollár)

2011

2012

2013

2014

2015

Magyarország

475,35

507,41

532,35

556,35

571,11

Románia

125,83

161,09

145,13

191,37

364,80

Lengyelország

201,26

208,11

257,04

329,35

352,11

Bulgária

72,56

126,74

149,85

170,27

235,97

Csehország

66,83

202,45

204,68

242,69

224,31

Szlovákia

25,78

86,01

82,77

127,79

127,79

Szerbia

5,05

6,47

18,54

29,71

49,79

Litvánia

3,93

6,97

12,48

12,48

12,48

Horvátország

8,18

8,63

8,31

11,87

11,82

Bosznia és Hercegovina

6,01

6,07

6,13

6,13

7,75

Albánia

4,43

4,43

7,03

7,03

6,95

Szlovénia

5,00

5,00

5,00

5,00

5,00

Észtország

7,50

3,50

3,50

3,50

3,50

Macedónia

0,20

0,26

2,09

2,11

2,11

Litvánia

0,54

0,54

0,54

0,54

0,94

Montenegró

0,32

0,32

0,32

0,32

0,32

Forrás: 2015 Statistical Bulletin of China’s Outward Foreign Direct Investment

China’s Trade with 16 CEECs in 2016 Ország

Partnerség és gazdasági kapcsolat Kínával Hazánk messze a legnagyobb befogadója a kínai külföldi tőkekihelyezésnek a KKE országok közül. Magyarország Keleti nyitás politikája 2010-ben indult a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor kezdeményezésére, amely új piacok nyitását célozza Ázsiában. Kína gazdasági és kulturális együttműködése Magyarországgal jelentős mértékben bővült a 2012-es 16+1-es együttműködés és a 2013-as „Egy Övezet, Egy Út” bejelentése után. A 16+1-es együttműködés keretein belül a 2015-ös kínai kihelyezések mintegy 30 százaléka hazánkba irányult.

Magyarország már régóta Kína egyik kulcs kereskedelmi partnere, a KKE országok közül 2016-ban hazánk részesült a legnagyobb arányban a kínai importból (3,5

132

milliárd dollár, ami 23 százaléka regionálisan az összes kínai importnak), a Kínába irányuló export nagyságát tekintve pedig csak Lengyelország és Csehország előzte meg (5,4 milliárd dollár, amely a régiós arányból 12,3 százalékot tesz ki).

2013-ban Magyarország volt az első ország a KKE régióban, aki aláírta a devizacsere megállapodást a Kínai Népi Bankkal, majd 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank bejelentette a Budapest Renminbi Együttműködést a Renminbi Program keretein belül, amely támogatja a kínai-magyar gazdasági együttműködést az RMB-HUF piachoz igazodva. Magyarország lett a Bank of China (BOC) regionális központja, 2015 októberében pedig hazánk került kiválasztásra a BOC által a KKE országok közül, hogy létrehozza első RMB klíring központját a régióban, 2017 januárjában pedig elindították az első kínai renminbi

Teljes export

Teljes import

Teljes kereskedelem

millió USA dollár

százalékos részesedés

millió USA dollár

százalékos részesedés

millió USA dollár

százalékos részesedés

Teljes

44,016

100,0

14,890

100,0

58,907

100,0

Lengyelország

15,247

34,6

2,531

17,0

17,778

30,2

Csehország

8,055

18,3

2,947

19,8

11,002

18,7

Magyarország

5,425

12,3

3,463

23,3

8,887

15,1

Szlovákia

2,868

6,5

2,407

16,2

5,275

9,0

Románia

3,474

7,9

1,441

9,7

4,916

8,3

Szlovénia

2,293

5,2

436

2,9

2,729

4,6

Bulgária

1,065

2,4

584

3,9

1,649

2,8

Litvánia

1,300

3,0

163

1,1

1,463

2,5

Lettország

1,079

2,5

132

0,9

1,211

2,1

Horvátország

1,028

2,3

161

1,1

1,190

2,0

Észtország

967

2,2

211

1,4

1,179

2,0

Albánia

518

1,2

130

0,9

647

1,1

Szerbia

434

1,0

162

1,1

596

1,0

Montenegró

109

0,2

33

0,2

142

0,2

Macedónia

90

0,2

45

0,3

135

0,2

Bosznia és Hercegovina

64

0,1

44

0,3

108

0,2

Forrás: China Customs

133

és a magyar forint betéti kártyát Európában. 2016 áprilisában pedig hazánk volt az első közép-keleteurópai ország, amely RMB alapú szuverén kötvényt bocsáthatott ki.

Ez a jó kapcsolat alapozta meg azt, hogy Európában Magyarország volt az első ország, aki megállapodást írt alá az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésen belül 2015-ben. Ez az egyezség egy 350 kilométeres gyorsvasúti vonal kiépítéséről szól Budapest és Belgrád között, amely a jelenlegi nyolc óráról három órára csökkentené az utazás időtartamát, jelentősen modernizálva az infrastrukturális összeköttetést.

Az aktív magyar szerepvállalás a BRI-ban a kínai befektetőket is ösztönözte, például a vezető elektromos autógyártót, a BYD-t, amely 2017 áprilisában Komáromban hozta létre Európában első buszgyárát. Magyar részről pedig a Graphisoft épületmodellező magyar szoftverfejlesztő céget választotta ki Hongkong, hogy együtt dolgozzanak a BRI keretei között.

134

Fontos csomópont az új Selyemút vonalán Magyarország földrajzi elhelyezkedése nagy szerepet játszik gazdasági fejlődésében. Egyfelől a keleti határa a schengeni övezetnek, másfelől jó összeköttetést biztosít a többi közép-kelet-európai országgal, valamint szoros gazdasági kapcsolatot ápol a legtöbb közvetlen és közvetett szomszédjával. Habár Magyarország egy tengerparttal nem rendelkező ország, ezt a hátrányát mégis le tudta küzdeni annak köszönhetően, hogy fejlesztette belföldi kikötőit, így a Duna mentén létrehozva egy olyan fejlett infrastruktúrát, ami elér a Fekete-tengerig. Az országon továbbá a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) két folyosója is áthalad.

A növekvő számú közvetlen légi szállítási összeköttetés létrejötte a BRI többi országával és így gazdaságával, mint például Hongkong, Katar és Törökország, Magyarországot egy áruelosztó hubbá változtatja, ahonnan az áruk ki tudnak áramolni a többi KKE ország irányába. Ennek köszönhetően a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér évről-évre több áruforgalmat

bonyolít le, 2016-ban például ez az arány 23 százalékkal nőtt az előző évhez képest, ami megközelítőleg 112 ezer tonnát jelent. Annak érdekében, hogy ennek az egyre növekvő igénynek meg tudjanak felelni, és ki tudják azt elégíteni, meghirdették a BUD:2020 fejlesztési programot, melynek összege eléri az 50 milliárd forintot (160 millió euró). Ennek a fejlesztésnek a keretein belül új logisztikai központot hoznak létre az 1. Terminálon, amely kifejezetten az áruforgalomnak és a szállítással foglalkozó cégek részére lesz kialakítva, de az utasforgalommal kapcsolatos bővítéseket is tartalmaz.

A magyar vasúthálózat is komoly fejlesztéseken és átszervezéseken megy keresztül, amelynek fő részét a Budapest-Belgrád vasútvonal modernizációja jelenti. Ennek az elsődleges célja, hogy Magyarországnak jobb összeköttetést biztosítson az adriai- és a földközi-tengeri kikötőkkel, beleértve a görögországi Pireusz kikötőt is, amely többek között a kínai COSCO szállítmányozási céggel működik együtt. Továbbá meg kell említeni még Záhonyt, ami a Trieszt-Budapest-Kijev-Moszkva-Khorgos szállítási folyosó fontos csomópontját képezi.

Úttörő kulturális fronton Magyarország emellett a Kínával való interkulturális kapcsolatok és csereprogramok aktív támogatója is olyan területeken, mint a turizmus vagy a művészet.

Turisztikai vonalon érdemes kiemelni a Kína-Közép-Kelet-Európa Turisztikai Koordinációs Központot, amely 2014-ben, valamint a Kínai Nemzeti Turisztikai Hivatal első KKE-s irodáját, ami pedig 2016-ban nyílt meg Budapesten. Mind a kettő jó példa a kínai-magyar turisztikai együttműködésre.

Az 1953-ban megrendezett első Kínai Filmfesztiváltól a 2017 áprilisában az Uránia Nemzeti Filmszínházban bemutatott Kung Fu Yoga-ig (amelyen a hongkongi filmsztár, Jackie Chan is részt vett) a filmek és a művészet is bizonyítottan fontos részét képezik annak, hogy Kína jó kapcsolatot alakítson ki a magyar emberekkel.

A két ország között létrejövő első filmes koprodukció a Kína, Magyarország és a foci volt, amelynek sikeres debütálására 2013-ban került sor a Pekingi Magyar Kulturális Intézet megnyitóján, Budapesten. Ennek az anyagi forrását a Magyar Nemzeti Filmalap biztosította, és adott egy lökést a közös együttműködésre a filmgyártás terén is.

135

A Kína és Európa közötti vasúti teherszállítást üzemeltető vállalatok Szerző: Miklós Katalin

A Kína és Európa közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének egyik kiemelt infrastrukturális terve a vasúti összeköttetés bővítése. Egyre több teherszállító vonat közlekedik az eurázsiai kontinens keleti és nyugati vége között, az alábbiakban az ezeket működtető vállalatokat mutatjuk be.

A Kína-Európa Tehervonatok Szervezőbizottsága A kínai vezetés által meghirdetett „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés több területen kíván szorosabb kapcsolatot teremteni az eurázsiai térségben. Egyik eleme az infrastrukturális kapcsolatok fejlesztése, amely magában foglalja többek között a meglévő vasúti, közúti hálózatok fejlesztését, bővítését, a szállítási útvonalak mentén logisztikai központok, ipari parkok és a szállítást kiszolgáló egyéb intézmények létesítését. A kezdeményezés egy nagyívű elképzelés, amelynek azonban nincs egy központi irányító szerve, a különböző területeken elképzelt fejlesztések különböző és sokszor nehezen azonosítható szervek hatáskörébe tartoznak.

A Kína és Európa közötti kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének egyik kiemelt infrastrukturális terve a vasúti összeköttetés bővítése. A kínaiul Kína-Európa tehervonatoknak, a kínaiak által használt angol fordítás szerint CR Expressnek (a CR a China Railways rövidítése) nevezett vonatok száma az elmúlt években gyors ütemben növekedett, egyre több áru érkezik ilyen módon Európába, azonban nehéz átlátni, mely cégek szervezik, működtetik ezeket a járatokat. 2017

136

májusában Pekingben létrehoztak egy, a koordinálási feladatok ellátására hivatott bizottságot, a Kína-Európa Tehervonatok Szervezőbizottságát. A Bizottság létrehozását az „Övezet és út” vasutat érintő stratégiájáért felelős Kínai Államvasút kezdeményezte, és a Kínai Államvasút Konténerszállító Kft. mellett hét nagy logisztikai központ cégei alkotják a tagjait: • Yuxinou (Chongqing) Logisztikai Kft. • Chengdui Nemzetközi Vasúti Teherszállítási Kft. • Zhengzhoui Nemzetközi Szárazkikötő FejlesztésiÉpítési Kft. • Wuhani Hanou Logisztikai Kft. • Suzhou Zongbao Tongyun Nemzetközi Szállítmányozási Kft. • Yiwu Tianmeng (Timex) Kereskedelmi Kft. • Xiani Nemzetközi Intermodális Szárazkikötő Kft. A 2018-ra kitűzött célok szerint a Kína és Európa között megforduló teherszállító vonatok számát 4000-re szeretnék növelni. Jelenleg jóval több vonat közlekedik Kínából Európába, mint visszafele, szeretnék elérni, hogy az Európából Kínába tartó tehervonatok száma elérje a másik irányba tartók 60%-át. Ennek érdekében javítani kell a járatszervezést, csökkenteni a költségeket, gyorsítani az

2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017

Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína

áthaladást a határátkelőkön. Fejleszteni szeretnék az Európába tartó vasútvonal déli ágát, valamint a Litvánia, Lettország, Ukrajna felé tartó vonalakat is.

A bizottság feladata a külföldi vasúti és szállítmányozási cégek értékelése, valamint információszolgáltatás a külföldi partnerrel együttműködni kívánó kínai vállalatok számára.

Fontos kérdés a vasúti szállítás biztonsága, a teljes vonalra kiterjedő elektronikus lopásvédelem, nyomonkövethetőség. Egységes konténerplatform megteremtésével kívánják biztosítani a hűtött szállítási láncot, ehhez felhasználják a Kínai Államvasút és az egyes tagok saját konténereit is.

Kiemelt feladat a digitalizálás fejlesztése, információs platform megteremtése, a részt vevő országok vasúti cégei, vámhatóságai és szállítmányozó cégei közti elektronikus információcsere fejlesztése.

A Kínai Államvasút Konténerszállító Kft. honlapján található statisztika szerint 2011 és 2017 között a táblázat adatai szerint alakult a Kína – Európa, illetve az Európa – Kína között közlekedő teherszállító vonatok száma.

A Kínai Államvasút Konténerszállító Kft. információi szerint jelenleg a Kína és Európa között közlekedő tehervonatok 43 kínai várost kötnek össze 14 európai ország 42 városával. 2018. április 2-től már 65 kijelölt útvonalon haladnak a teherszállító vonatok, ebből 46 vonal tart Kínából Európa felé, 19 az ellenkező irányba. Ezekről a vonalakról, a kínai és európai városok közötti összeköttetésről sajnos nincsen egységesített információ, a különböző viszonylatokról csak a vasúti cégek honlapjai, illetve az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésről megjelent hírek alapján lehet összegyűjteni nem teljes körű adatokat.

Vonat 17 0 42 0 80 0 280 28 550 265 1130 572 2399 1274

TEU 1404 0 3674 0 6960 0 23804 2266 47132 21770 97400 48394i 212000 105930

Yuxinou (Chongqing) Logisztikai Kft. A nyugat-kínai Sichuan tartományban fekvő Chongqing volt az egyik első kínai város, amelyik vasúti áruszállítási kapcsolatot létesített Európával: főleg autógyárak, elektronikai eszközöket gyártó vállalatok vették igénybe a szolgáltatást a két kontinensen fekvő telephelyek közötti logisztika megoldására.

A Yuxinou (Chongqing) Logisztikai Kft. a Kína és Európa közötti vasúti teherszállítás úttörője. A vállalat neve Chongqing régi elnevezése (Yu), az Ujgur Autonóm Tartomány kínai nevének első szótagja (Xin) és Európa kínai nevének első szótagja (Ou) összeillesztésével keletkezett. A különböző vonalak ilyen típusú kínai elnevezésével a többi viszonylaton is találkozunk még, ezt márkaként is használják, konténereken, csomagolásokon is megjelenik.

A Yuxinou (Chongqing) Logisztikai Kft-t 2012. április 11-én alapították öt vállalat részvételével. Tagja a DB Schenker kínai vállalata, a Kínai Államvasút Nemzetközi Multimodális Szállítmányozási Kft., a Chongqingi Közlekedési-Szállítási Kft., a Kaztransservice (a kazah vasutak konténerflottájának kezelője) és az RZD Logistics (az Orosz Vasutak logisztikai üzletágának üzemeltetője). A cég vezetőségének európai tagja is van, elnöke Thomas Lindy Sørensen, a DB Schenker China északi- és közép-kínai területekért felelős vezérigazgatója.

A DB Schenker már 2013-ban személyre szabott vasúti logisztikai szolgáltatásokat kínált a Kína és Európa közötti áruszállítás lebonyolítására. Elektronikai gyártóvállalat számára indított rendszeres

137

A Kína és Európa közötti vasúti teherszállítást üzemeltető vállalatok

2013 2014 2015 2016 2017

Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína Kína – Európa Európa – Kína

konténervonatokat Chongqing és Duisburg között, Lipcse és Shenyang viszonylatban egy autógyár, Qingdao és Moszkva között egy európai alkatrészgyártó vette igénybe az általa kínált vasúti szállítást, de szállított kozmetikumokat Kína és Kazahsztán között is.

A Yuxinou a kínai-európai vasúti teherszállítás úttörőjeként már 2011-ben indított kísérleti járatot Moszkvába, 2013-ban pedig a Changan-Ford autógyár számára szállított alkatrészeket Európából Kínába. 2017 végéig 1500 járatot közlekedtetett, 2016-ban 420 vonatot indított, ebből 278 tartott Kínából nyugat felé, és 142 jött visszafelé. A nyugatra szállított áruk legnagyobb részt IT-cikkek, gépipari berendezések, autók, autóalkatrészek és kávé, Európából pedig főként autókat és autóalkatrészeket, gépipari berendezéseket, kozmetikai cikkeket, sört és tejport importáltak.

A fő útvonal a Chongqing – Duisburg járat, amely a Breszt – Małaszewicze határátkelőn lép be az Európai Unió területére. Az átlagos szállítási idő 13-15 nap, ez a vonal összeköttetést biztosít számos további ország felé is, pl. Csehország, Ukrajna, Litvánia, Lettország, Hollandia, Belgium, Franciaország, Olaszország, Svájc, Magyarország stb.

Egy másik útvonal Dostykon és Almatyn keresztül köti össze Kínát öt közép-ázsiai országgal és Oroszországgal.

Chengdui Nemzetközi Vasúti Teherszállítási Kft. A Chengdui Nemzetközi Vasúti Teherszállítási Kft-t 2016. március 28-án alapították, tagjai a Chengdu Rongou Befektetési Fejlesztési Kft. és a Chengdui Kínai Vasúti Délnyugati Nemzetközi Logisztikai Kft. A tagok közül a Chengdu Rongou Befektetési

138

Vonatok 31 0 45 0 72 31 291 169 541 324

Összesen 31 45 103 460 865

Fejlesztési Kft., az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés „élharcosa”, a Chengdu Ipari Befektetési Társaság leányvállalata, melynek jegyzett tőkéje 600 millió yuan.

A Chengduból 2013-2017 között indított járatok száma a táblázatban látható. Emellett belföldön is kiterjedt logisztikai hálózattal rendelkeznek, 11 várossal, pl. Shenzhennel, Ningboval indítanak közösen vonatokat.

A Chengduból induló járatokat egységesen Rongou tehervonatoknak hívják – Chengdu régi neve és Európa kínai nevének első szótagja összetételéből.

A fő útvonalak: Chengdu – Łodz, Chengdu – Tilburg, Chengdu – Nürnberg, Chengdu – Moszkva, Chengdu – Bécs, Bratsk – Chengdu, Lesosibirsk – Chengdu, Chengdu – Alashankou, Chengdu – Khorgos.

Az útvonalakat három csoportba osztják: a középső vonal a Chengdu – Łodz járat, ami tovább nyúlik Kutno, Nürnberg, Tilburg, Prága és egyéb európai városok irányába. A déli vonal Chengduból Isztambulba fut, lefedi a közép- és nyugat-ázsiai, valamint a dél-európai területeket. Az északi vonal Moszkvába megy, a FÁK országait és Kelet-Európát köti be a vasúti vérkeringésbe.

Emellett 2017. november 28-án elindították az első Milánó – Chengdu járatot is, amely gépeket, minőségi bútorokat és csempéket vitt Kínába.

A vállalat az Európából érkező importált hús fogadására alkalmas vámudvarral rendelkezik, hűtőkonténer tároló állomás és 3000 tonna kapacitású hűtőraktár szolgálja az áruk fogadását.

A TCL számára színes televízió alkatrészeket szállít Chengduból a lengyelországi összeszerelő üzembe.

működtetnek. Az online kereskedelem mellett több szupermarketben „offline” is jelen vannak saját bemutató boltokkal, a zhengzhoui fejlesztési területen pedig egy központi bemutató teremben tekinthetők meg az importált áruk.

Wuhani Hanou Logisztikai Kft.

Zhengzhoui Nemzetközi Szárazkikötő Fejlesztési-Építési Kft. Zhengzhou az Új Selyemút egyik központja, az északdéli és kelet-nyugati vasútvonalak találkozásánál fekszik, ezért ideális logisztikai és árugyűjtő központ.

A Zhengzhoui Nemzetközi Szárazkikötő Fejlesz-

A Wuhani Hanou Logisztikai Kft-t 2014 március 25-én alapították. Az Európába tartó tehervonatok Alashankounál (Hanxinou vonatok) vagy Manzhoulinál (Hanmanou vonatok) hagyják el Kínát, átlagosan 14-17 nap alatt érnek Európába, összesen 28 ország 60 városát érik el az innen induló járatok. A szállított

tési-Építési Kft-t 2013. június 26-án alapították.

A zhengzhoui járatok közös neve, az előző városokhoz hasonlóan, Zhengou tehervonatok. A fő vasúti összeköttetés Európa felé a Zhengzhou – Hamburg járat, mely Alashankoun vagy Erlianhaoten keresztül 10214 illetve 10484 kilométert megtéve ér célba.

A másik fontos vonal Zhengzhout Münchennel köti össze, szintén Alashankoun vagy Erlianhaoten keresztül, a távolság itt 10650 illetve 10920 kilométer.

A szállítási idő átlagosan 15 nap, ez 22-27 nappal rövidebb, mint a tengeri szállítási idő, az ár pedig az áruk súlyától függően 20-80%-kal olcsóbb a légi szállításnál.

áruk jellemzően repülőgép-, autó- és kerékpáralkatrészek, gépalkatrészek, elektronikus cikkek, textilipari és vegyipari termékek, élelmiszerek stb.

2013. július 18-a, az első járat indulása óta összesen 1187 tehervonat vitte az árut Kína és Európa között (683 oda, 504 vissza), az áruk összértéke 6 milliárd 277 millió USD, összsúlya pedig 605 ezer tonna volt.

A zhengzhoui árugyűjtő központba a Sárga-folyó és a Gyöngy-folyó deltájából, a Bohai-öbölből és az északkeleti iparvidékről – azaz a kínai tartományok háromnegyedéből érkeznek szállítmányok. A tengeren keresztül könnyen elérhető innen Korea, Japán és Tajvan is. Külföldön 24 ország 121 városával áll összeköttetésben, 780 külföldi vállalattal működik együtt.

A Zhengzhoui Nemzetközi Szárazkikötő FejlesztésiÉpítési Kft. mintegy 150 európai, orosz, közép- és kelet-ázsiai logisztikai céggel, lengyel, kazah és belarusz vasúti társasággal áll kapcsolatban. Tárgyalásokat folytatnak a török, luxemburgi, bolgár és litván vasutakkal közös gyűjtőközpontok létesítéséről, a dél-európai vonal fejlesztéséről, logisztikai központok építéséről stb.

Az elektronikus kereskedelmi cégek számára vámügyintézési platformot fejlesztettek, és Banliego néven saját elektronikus kereskedelmi oldalt is

A Wuhan és Európa közötti vasúti teherszállítás 2014-ben kezdődött, abban az évben még csak 23 vonatot indítottak. Ez a szám 2015-ben 92-re, 2016ban pedig már 122-re nőtt; a nyugati irány mellett Európából is indítanak visszafelé járatokat, ezeken orosz faanyagot, belarusz tejet, francia vörösbort és autóalkatrészeket, német húsipari termékeket importálnak Kínába. A Wuhanon átmenő vasútvonalak a délkelet-ázsiai térséget is összekötik Oroszországgal, illetve a közép-ázsiai országokkal.

Suzhou Zongbao Tongyun Nemzetközi Szállítmányozási Kft. A Suzhou Zongbao Tongyun Nemzetközi Szállítmányozási Kft-t 2011. április 2-án alapították, a Suzhoui Gaoxin Vámszabadterület és Logisztikai Központ Kft leányvállalata. A Suzhouból Európába tartó járatok Manzhoulinál lépik át a kínai határt (Sumanou vonatok), több járatot az Orosz Vasúttal együttműködésben üzemeltetnek. Az innen induló fő útvonal a Suzhou – Varsó járat; az 11800 kilométeres út átlagosan 14 napig tart.

139

A Kína és Európa közötti vasúti teherszállítást üzemeltető vállalatok

Suzhou és Európa között öt év alatt 346 járat közlekedett, összesen 2.98 milliárd USD értékű árut szállítottak a vonatok. 2017 első tíz hónapjában már 104 vonat futott végig a vonalon, összesen 925 millió USD értékű árut szállítva. Ebből 45 vonat tartott Európából Kínába, az így importált áruk értéke 162 millió USD volt.

A suzhoui Taicang kikötőn keresztül Japánt és Délkelet-Ázsiát is be tudják kötni az eurázsiai vasúti hálózatba, a multimodális logisztikai központ zökkenőmentesen továbbítja a tengeren érkező szállítmányokat.

Yiwu Tianmeng (Timex) Kereskedelmi Kft. Az Yiwu Tianmeng (Timex) Kereskedelmi Kft-t 2012 február 28-án alapították, az Yiwuból induló Yixinou vonatok üzemeltetője. A vállalatnak külföldi képviseletei vannak Madridban, Duisburgban, Londonban és Párizsban is.

A fő útvonal az Yiwu – Madrid járat, amely 2014-ben indult, Małaszewiczén és Duisburgon keresztül éri el a spanyol fővárost. Madridon kívül Londonba, Teheránba, Cseljabinszkba, Minszkbe, Rigába, Prágába, Mazar-e-Sharifba mennek még tehervonatok Yiwuból.

A keleti irányú forgalom mellett visszafelé is indítanak vonatokat: a Madrid – Yiwu járat 2015, a Prága – Yiwu és London – Yiwu járatok pedig 2017 óta kötik össze az eurázsiai kontinens nyugati és keleti végeit.

Xiani Nemzetközi Szárazkikötő Multimodális Szállítási Kft. A Xiani Nemzetközi Szárazkikötő Multimodális Szállítási Kft-t 2016. okt. 11-én alapították, a Xianból induló nemzetközi tehervonatok (Changanhao vonatok) üzemeltetője.

Xianból Európába a fő útvonalak Hamburgba, Budapestre és Kouvolába tartanak. A Xian – Hamburg

140

vonal 9547 kilométer, 16-18 napig tart az út, Alashankoun, a kazahsztáni Iletsken, Breszten, Małaszewiczén keresztül ér a vonat a német kikötővárosba.

A Xian – Budapest vonal 8767 kilométer; a kazahsztáni Iletsken, oroszországi Suzemkán és ukrajnai Chopon keresztül 13-15 nap alatt ér Magyarországra.

A Xian – Kouvola vonal 9110 kilométer, 13-15 napig tart az út, Kazahsztánon és az oroszországi Buslowskayán keresztül érkezik a vonat a finn városba.

2017 végén a finn városból is indult visszafelé járat Xianba, faárut, gépeket, munkaruházatot és hajóalkatrészeket szállított Kínába. Ezt a járatot a kazah KTZ Express szervezte a Xiani Nemzetközi Kereskedelmi és Logisztikai parkkal, valamint a Kouvola Innovációs Kft-vel közösen.

A vasúti teherszállítást szervező egyéb cégek Az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés keretében kibontakozó vasúti infrastrukturális fejlesztés feltérképezésének egyik fő nehézsége, hogy nincsenek a projektről összefogó információk. A fentiekben ismertetett vállalatokon és útvonalakon kívül számos egyéb összeköttetést lehet találni, Magyarország szempontjából a Changsha-Budapest-Changsha járatnak van jelentősége. Ezt a Xiangou Express Logisztikai Kft. szervezi, Budapesten kívül indítanak járatokat Duisburgba, Hamburgba, Moszkvába, Minszkbe is.

A Changshából Budapestre, illetve a visszafelé tartó teherszállító vonatok szervezését egy kínai-magyar kereskedelmi vállalat, illetve a hozzájuk tartozó magyar logisztikai cég végzi. A szállítási kapacitást Kínában foglalják le, a vonatok Kazahsztánon, Oroszországon, Ukrajnán és a szlovákiai Dobrán keresztül érkeznek Magyarországra. A kazah-kínai határon a nyomtávváltásnál a legkritikusabb tényező nem az átrakodás sebessége, hanem hogy időben ott legyenek a vagonok. Ezeket az orosz TransContainertől rendelik.

A magyar példa mellett számos hír található további kínai és külföldi logisztikai cégekről, amelyek az új vasúti selyemúton szállítják az árukat Kínából Európába. A szállítmányok jelentős részét, mintegy 15%-át autók és autóalkatrészek teszik ki - a Volvo például a Daqingban gyártott S90-es autókat vonaton viszi a belgiumi Zeebruggeba. A szállítást a Beijing Changjiu Logistics és a HAO International Logistics szervezi. De szállít autókat és alkatrészeket Kína és Európa között az APL Logistics és az Orosz Vasutak tulajdonában lévő Gefco is, s ezek csak kiragadott példák.

Az útvonalak száma is gyors ütemben növekszik, és az eurázsiai vasúti híd nemcsak Kínát, hanem a környező országokat is összeköti Európával. Nemrég a japán Nippon Express logisztikai vállalat indított új szolgáltatást: kilenc japán városból szállít tengeri vagy légi összeköttetéssel kínai vasúti központokba, ahonnan vonaton mennek tovább az áruk Európába.

Tengeren Dalianbe érkeznek a japán termékek, légi úton pedig Chongqingba, az európai célállomás pedig mindkét esetben Duisburg.

Konklúzió A fenti információk alapján megállapítható, hogy a Kína és Európa közötti vasúti teherszállítás egy rendkívül szerteágazó, szövevényes, dinamikusan bővülő, sokszereplős hálózat. A Kínai Államvasutak, a Kína-Európa Tehervonatok Szervezőbizottságát alkotó kínai vállalatok, az orosz és a kazah vasút mind részt vesznek a vonatok működtetésében, a szállítások szervezése pedig számtalan logisztikai cégen keresztül történik.

A lehetőségek mindenesetre adottak nemcsak a kínai, hanem a külföldi vállalatok számára is kereskedelmi kapcsolataik fejlesztésére, hiszen ezek a vonatok mindkét irányba közlekednek. A szolgáltatás minősége folyamatosan javul, a temperált szállítási lánc, az egyénre szabott megoldások, a háztól-házig szállítás, az áru nyomonkövetése már mind elérhető a megrendelők számára. A vasúti kapcsolatok az előző évekhez hasonlóan tovább fognak bővülni, ezek feltárására, elemzésére érdemes lesz még visszatérni.

141

Belt and Road Forum 2018

142

143

Belt and Road Forum 2018 Szerző: PAIGEO

Május 15-én második alkalommal került megrendezésre a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány Belt and Road Initiative (BRI), azaz „Egy övezet, egy út” kezdeményezés témájú nemzetközi konferenciája a Gerbeaud házban. A sok látogatót vonzó szakmai rendezvény idén is számos elismert nemzetközi szakértőnek adott lehetőséget arra, hogy beszámoljon a témával kapcsolatos legújabb kutatásairól, továbbá nézeteit és véleményét ütköztesse.

Az esemény megnyitásaként Csizmadia Norbert, a PAIGEO kuratóriumának elnöke beszélt arról, hogy a komplexitás és összeköttetések világában élünk, ahol nemcsak az egyes régiók, országok, hanem az intézmények és emberek szintjén is nagy jelentősége van a kapcsolatoknak, melyek multipoláris világunkra hatással lehetnek, hatással vannak. Az elnök röviden bemutatta a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet folyóiratának, a Hungarian Geopoliticsnak (HUG) az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésről szóló, angolul is megjelent számát, valamint Bernek Ágnesnek az alapítvány támogatásában megjelent Kelet-közép-európai Geopolitikai Tanulmányát is.

Ezt követően két bevezető előadás következett.

Bernek Ágnes geopolitikai elemző, a Magyar Nemzeti Kereskedőház szakértője beszélt Közép-Kelet-Európa helyzetéről a világban. A földrajzi elhelyezkedés nem feltétlenül esik egybe a geopolitikai pozícióval, térségünk pedig pufferzónának tekinthető Nyugat és Kelet között, ahol sok olyan természetes és mesterséges folyosó halad keresztül – vagy fog kiépülni a közeljövőben –, ami a környező régiókhoz (NyugatEurópa, mediterrán térség, Ázsia) köti Közép-KeletEurópát: például az Oroszország felől érkező gázvezetékek, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) elemei, vagy az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés keretében kiépülő infrastrukturális elemek. Ám ez a pufferzóna szerepkör igen kedvezőtlen a térség számára, így mindenképpen szükséges, hogy legyen egy olyan geopolitikai stratégiája, mellyel az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés nyomán kiépülő „új Eurázsia” által a térségnek nyújtott lehetőségeket ki tudja aknázni.

144

A második előadásban Matt Ferchen, a CarnegieTsinghua Center for Global Policy szakértője és a Tsinghua Egyetem docense két, egymással vetélkedő elméleti keretrendszert mutatott be, melyek segítenek Kína és az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés jobb megértésében. Az első megközelítést a békés fejlődés koncepciójának is lehet nevezni, amely Kína hivatalos narratívája az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezéssel kapcsolatban. Ebben a politikai-gazdasági keretrendszerben a gazdasági fejlődés és a béke kölcsönösen hat egymásra: a gazdasági fejlődés jelenti a globális béke és stabilitás alapját, a békés körülmények közepette pedig lehetőség nyílik a gazdasági növekedésre, ami mindenkinek érdekében áll.

A koncepció egyik kulcseleme az infrastruktúra: Kínának megvan a kapacitása arra, hogy más országoknak infrastruktúra-fejlesztéseket nyújtson, ami gazdasági lehetőségeket teremt ezen országok számára. Ez az életszínvonal emelkedését eredményezheti, ami politikai stabilitást hoz magával, ezzel további gazdasági növekedést indukálva. Vagyis a kínai infrastrukturális beruházásokkal mindkét fél jól jár, egy win-win szituációról beszélhetünk.

A másik megközelítés a geoökonómiai vagy merkantilista narratíva, amely, bár Trump megválasztása előtt is létezett – ráadásul nem csak az USA-ban –, alapvetően napjaink hivatalos amerikai megközelítése az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezéssel kapcsolatban. Ez a megközelítés Kína neo-merkantilista törekvésének tekinti a BRI-t: eszerint az ázsiai óriás gazdasági eszközökkel igyekszik geopolitikai befolyást szerezni, azaz a látszólag csupán gazdasági együttműködésnek tűnő megállapodások Kína

hatalmának építését szolgálják. A geoökonómiai narratíva elutasítja a win-win megközelítést, szerinte ugyanis egy zéróösszegű játszmáról van szó, amelyben csak az egyik fél nyerhet a másik rovására.

Bár a közeljövőben a két megközelítés képviselői nem fogják feladni álláspontjukat, a két narratíva segíthet az egyes geopolitikai aktoroknak abban, hogy átlássák az egész helyzetet, és jobban meg tudják ítélni, kell-e nekik az, amit Kína ajánl. Kínának ugyanis van víziója és stratégiája, ám az egyes nemzetállamok, régiók sok esetben nem rendelkeznek határozott elképzeléssel azt illetően, hogyan tudnának beilleszkedni ezekbe a tervekbe, és miként tudnák kiaknázni a kínai kezdeményezésből származó előnyöket.

Ezt követően a konferencia három szekcióval folytatódott. Az első során az előadók az Európai Unió és Kína viszonyát járták körül az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés kapcsán. A résztvevők Liu Chunrong, a Koppenhágai Egyetem részeként működő Fudan-European Centre for China Studies igazgatója; Marek Hrubec, a Cseh Tudományegyetem részeként működő Centre of Global Studies igazgatója; Li Zhen, a European Institute for One Belt One Road Economic and Cultural Cooperation and Development elnöke; valamint He Zhigao, az Institute of European Studies adjunktusa voltak. A szekciót Bendarzsevszkij Anton, a PAIGEO igazgatója moderálta. Liu Chunrong szerint a Kína-EU kapcsolatban a két fél eltérő nézőpontja miatt új narratívára van szükség. Marek Hrubec a regionális és makroregionális intézmények fontosságát hangsúlyozta, Li Zhen és He Zhigao szerint pedig a diplomáciának és az együttműködésnek fontos szerepet kell kapnia az Európa és Kína közötti kapcsolatok javításában.

A második szekció az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezés keretében kiépülő infrastrukturális rendszerekre fókuszált, ezen belül is elsősorban a vasúti összeköttetések alakulására, valamint ezek gazdasági, politikai és társadalmi hatásaira.

A szekcióban előadást tartott David Blundell, a tajvani Nemzeti Chengchi Egyetem Ázsiai és Csendes-óceáni Tanulmányok professzora; Eszterhai Viktor, a PAIGEO szenior Kína-kutatója; Jakub Jakobowski, a Centre for Eastern Studies vezető kutatója; valamint Bucsky Péter, a Rail Cargo Hungaria Zrt. munkatársa. A moderátor Baranyi Tamás, az Antall József Tudásközpont kutatási vezetője volt. David Blundell az eurázsiai kapcsolatok történelmi hátterére világított rá, Eszterhai Viktor, Jakub Jakobowski és Bucsky Péter pedig főként az eurázsiai vasúti összeköttetést mutatta be, valamint ennek jelentőségét a kelet-közép-európai térség és hazánk számára.

A konferencia zárásaként a harmadik szekció az eurázsiai gazdasági folyosóról, Közép-Ázsia és benne elsősorban Kazahsztán szerepéről és lehetőségeiről szólt. Az előadók Charles Sullivan, a kazahsztáni Nazarbayev Egyetem docense; Gyene Pál, a Budapesti Gazdasági Egyetem docense; valamint Bendarzsevszkij Anton voltak, a moderátori szerepet pedig Vasa László, a Külügyi és Külgazdasági Intézet operatív igazgatóhelyettese és kutatóprofesszora töltötte be. Charles Sullivan és Gyene Pál Kazahsztánnak az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésben betöltött fontos szerepét mutatták be, Bendarzsevszkij Anton pedig a PAIGEO kutatóintézetének egy új, folyamatban lévő projektjéről beszélt, melynek célja az Új Selyemút északi ágának feltérképezése.

145

Új Világrend konferencia

integráció és multipolaritás

146

147

Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás Szerző: PAIGEO

Idén novemberben második alkalommal került megrendezésre a PAIGEO Új Világrend nemzetközi konferenciája, ami ez alkalommal az integráció és multipolaritás kérdését vizsgálta. A 21. századra a geopolitikai valóság ugyanis megváltozott: míg az elmúlt évtizedek során egy unipoláris világról beszélhettünk az Amerikai Egyesült Államok vezetésével, addig mára egyeduralmát számos dimenzió mentén megkérdőjelezik a különböző aktorok –mint például Kína, India, vagy az ASEAN országai –, akik mindnyájan nagyobb szerepet kívánnak játszani a globális hatalmi játékban.

A rendezvény a következő kérdésekre kereste a választ: visszatérhet-e a bipoláris világrend (új szereplőkkel), vagy egy multipoláris világrend felemelkedésének lehetünk tanúi? A kisebb országok integrációba tömörülve válhatnak-e az USA riválisaivá? Beszámolónkban összefoglaljuk az esemény legfontosabb gondolatait.

A rendezvényt Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány kuratóriumának elnöke nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta, hogy a 21. században új geopolitikai realitásról beszélhetünk, amikor a korábbi unipoláris világ helyett Ázsia felemelkedésének lehetünk tanúi.

Az új világ megismeréséhez pedig új térképekre, új nézőpontra van szükségünk.

A konferencia első nyitóbeszédét Yukon Huang, a Carnegie Asia Program szenior munkatársa, korábban a Világbank Kínáért felelős igazgatója tartotta, aki számos adattal alátámasztott és érdekfeszítő előadásában azt a kérdést járta körül, hogy valójában miről is szól az USA és Kína kereskedelmi háborúja.

Előadásában olyan állításokat cáfolt meg, amik a két ország gazdasági szembenállásában az amerikai kormány érvelésének fontos részét is képezik. Egyik fő állítása az volt, hogy az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben nincs kapcsolat Amerika

148

kereskedelmi hiánya és Kína kereskedelmi többlete között – azaz az előbbi nem az utóbbi következménye –, mivel jelenleg az amerikai kereskedelmi hiány nő, ám a kínai kereskedelmi többlet csökken (idővel pedig hiányba fog fordulni). Huang kifejtette, hogy az USA kereskedelmi hiányának valódi oka az ország óriási államháztartási hiánya, a kínai kereskedelmi többlet oka pedig a kínai háztartások megtakarításai – a kettőnek pedig nincs köze egymáshoz.

A másik közkeletű tévedést is cáfolta, mely szerint túl sok az amerikai befektetés Kínában, ami árt az amerikai gazdaságnak. A valóságban ugyanis az amerikai külföldi beruházások mindössze egy százaléka irányul Kínába. Ezzel szemben az európai befektetések sokkal nagyobb mértékűek, aminek az oka a Kínába irányuló európai export, az ázsiai ország felvevőpiacának bővítése érdekében ugyanis az európai vállalatok befektetéseket eszközölnek. Az amerikai export Kínába viszont főleg olyan termékekből, termékcsoportokból történik, melyek fogyasztását

helyi beruházásokkal sem feltétlenül lehetne ösztönözni, mint például mezőgazdasági termények vagy hulladék.

Huang elmondta, hogy a kereskedelmi háború egy geopolitikai rivalizálás része a világ két vezető hatalma között. Ennek egyik aspektusa a globális pénzügyekkel kapcsolatos: a kereskedelemmel ellentétben a globális pénzügyi rendszert illetően Kína ereje nem mérhető Amerikáéhoz, ezen a területen az USA az egyetlen domináns hatalom. Ez akkor változhatna, ha Kína saját valutáját, az RMB-t globális fizetőeszközzé tudná tenni, erre azonban a közeljövőben nincs kilátás.

Amire viszont van, az a kutatás és fejlesztés terén történő nagyhatalommá válás, ami Kína deklarált célja – az amerikai kormány egyik sérelme pedig éppen az, hogy Kína ezt nem etikusan csinálja, ugyanis külföldi cégektől lopja el a kívánt technológiát. Ez a kereskedelmi háború egy további fontos indoka.

A szembenállásnak beszélhetünk egy teljesen szubjektív oldaláról is, mégpedig a Kínával kapcsolatos irracionális bizonytalanságról a nyugati világban. Egy Huang által ismertetett közvéleménykutatás szerint ugyanis a világon mindenhol Amerikát tartják a világ vezető gazdasági hatalmának – kivéve az USA-t és Európát, ahol Kínát. Összességében azonban Kína még évtizedekre van attól, hogy valódi nagyhatalom legyen, amit szemléletesen mutat, hogy az amerikai

és a kínai egy főre jutó jövedelem közti különbség nem csökken, hanem éppenséggel nő – márpedig ez a mutató „nagyhatalmi” szempontból fontosabb, mint a gazdaság mérete.

A konferencia másik nyitóbeszédét Martonyi János, Magyarország volt külügyminisztere tartotta, aki átfogó előadása elején kifejtette, hogy a történelem fő hajtóereje a kultúra, ami döntő hatással van a geopolitika alakulása szempontjából két legfontosabb tényezőre, a demográfiára és a technológiára.

A történelem alakulását ezen felül nagymértékben befolyásolja az emberi természet kompetitív volta, ami egyéni és kollektív szinten is megmutatkozik.

Ebből fakad, hogy a kereskedelem, gazdaság, technológia, politika stb. terén állandó a versengés. A korábbi korokkal ellentétben azonban ma már számos, korábban független terület összefügg egymással.

Ennek jegyében Martonyi egy neurológiából származó kifejezéssel, a heterarchiával írta le világunkat: eszerint a mai világot nem a hierarchiára jellemző alá- és fölérendeltségi viszonyok, hanem a meghatározott rangsorok nélküli kapcsolatok jellemzik.

Martonyi meglátása szerint az USA és Kína közötti kereskedelmi háború oka nem a kereskedelem, hanem a geopolitikai versengés, aminek csak az egyik formája a kereskedelmi háború. A két nagyhatalom közötti geopolitikai küzdelem miatt a világban nő a valódi harcok kirobbanásának veszélye.

149

Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás

frissen felszabadult országok által 1955-ben rendezett bandungi konferencia alapelveiről. Felvázolta, hogyan folytatódik posztkolonialista korunkban a nyugati dominancia a tudomány és technológia, az információ és kommunikáció, a pénzügyi rendszerek, a tömegpusztító fegyverek, valamint a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés terén. Khudori úgy vélte, mivel az ázsiai országok jelenleg a nyugati fejlődési modellt követik, annak destruktív múltja és más modelleket kizáró jellege miatt nem várható békés fejlődés Ázsiában.

Bendarzsevszkij Anton az Eurázsiai Gazdasági Unió (EAEU) jelenét és kilátásait vázolta fel előadásában. A Szovjetunió szétesése után létrejött néhány gazdasági együttműködési formáció, de ezek nem írnak le egy lineáris fejlődési ívet. Az EAEU keretein belül működő vámunióban komoly feszültségek tapasztalhatók. Vagyis Szapáry György előadásához kapcsolódóan azt mondhatjuk, hogy Oroszország a köré szerveződő integráció által sem tud világvezető pozícióra törni.

Magyarország számára lényeges kérdés, miként érinti a kereskedelmi háború az Európai Uniót. Van olyan vélemény, miszerint az EU a nevető harmadik, ám a konfliktus hosszú távon mindenkinek árt. Összességében elmondható, hogy bizonytalan világunkban az EU a saját vízióját kívánja a világ felé példaként állítani, így többek között a szabályokon és multilaterális egyezményeken alapuló rendet, példát mutatva ezzel arra, hogyan működhetne egy globális együttműködésen alapuló világrend.

A nyitóbeszédeket követő első szekció témája az integrációs tömörülések geopolitikája volt, az előadók pedig Szapáry György, a Magyar Nemzeti Bank elnöki tanácsadója, volt amerikai nagykövet, Darwis Khudori, a Le Havre-i Egyetem docense, Bendarzsevszkij Anton, a PAIGEO igazgatója és a posztszovjet térség kutatója, valamint Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának tudományos segédmunkatársa voltak.

A moderátor szerepét Eszterhai Viktor, a PAIGEO szenior Kína-kutatója töltötte be.

Szapáry György előadása azt vizsgálta, milyen tényezők szükségesek ahhoz, hogy egy ország vagy egy integrációs tömörülés geopolitikai nagyhatalommá válhasson. Megállapítása szerint elengedhetetlen

150

a kellően nagy lakosság, terület, GDP és katonai erő, a kellően nagy mennyiségű tartalékvaluta és természeti kincsek, az óceán melletti elhelyezkedés, valamint a világhatalommá válás szándéka.

Az első szekció utolsó előadásában Csiki Varga Tamás egy kevéssé vizsgált szempontból, a kis országok perspektívájából elemezte az integrációs

tömörüléseket, vagyis hogy az integrációk milyen előnyökkel és hátrányokkal járnak a kis területű államok számára. Az előnyöket a következő elemekben látja: szocializáció (például az EU-csatlakozás utáni időszak), az érdekek könnyebb artikulálása, a strukturális hatalom nyújtotta előnyök (az EU erre is példaként hozható fel), védelem (például a NATO-tagság), és megnövekedett kapacitás az esetleges hatalmi vákuumok betöltéséhez. Egy integrációs csoportosulás akkor vonzó egy kis ország számára, ha ezen tényezők közül kínál legalább egyet. Ugyanakkor a kis országoknak vigyázniuk kell, amikor a nagy országok hatalmi viszonyaiban változások történnek – így például a jelenlegi változó világrendben is –, mivel ilyenkor könnyen sérülhetnek az érdekeik.

A második szekció témája a visegrádi együttműködés (V4) országainak helye a változó világrendben volt. Az első szekcióval ellentétben itt nem külön előadásokat hallhatott a közönség, hanem egy kerekasztal-beszélgetést, amit Bartha Dániel, a Centre for Euro-Atlantic Integration and Democracy igazgatója vezetett. A résztvevők Michal Kořan, a csehországi Global Arena Research Institute igazgatótanácsának elnöke, Ugrósdy Márton, a

A világ legnagyobb országait és integrációs formáit számba véve Szapáry kifejtette, hogy Európa hiába képvisel óriási gazdasági erőt, nem egységes mivolta miatt nagyon nehezen tudna az USA-hoz vagy Kínához mérhető szerepet játszani, ráadásul Európának inkább a támogató szerepek felelnek meg. Oroszország ezzel szemben nincs szűkében a világhatalmi ambíciónak, gazdasága azonban ehhez a szerephez túlságosan gyenge. Az ASEAN, a CPTPP és a hasonló regionális integrációs formációk továbbra is csak regionális szinten lesznek relevánsak.

Egyedül Kína felel meg a felsorolt kritériumok közül valamennyinek, így ő lesz Amerika mellett a másik szuperhatalom a jövőben. Összességében tehát egy bipoláris világrend várható, amelyben ugyanakkor az USA még sokáig vezető szerepet fog játszani.

Darwis Khudori előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy Ázsia erősödése vajon egy új világrendhez fog-e vezetni. Khudori történelmi áttekintést nyújtott a nyugati hatalmak általi gyarmatosítás mechanizmusairól, valamint a gyarmatosítás alól

151

Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás

Külügyi és Külgazdasági Intézet igazgatója, Michal Bogusz, a lengyelországi Centre for Eastern Studies kutatója, valamint Tomáš Strážay, a szlovákiai Slovak Foreign Policy Association szenior kutatója voltak.

Tomáš Strážay szerint a V4 ideális formáció Magyarország számára, Csehország ellenben egyre inkább befelé fordul, és nem mutat sok érdeklődést szomszédai iránt. Lengyelország más regionális formációkat is létrehozott, amik kiegészíthetik a V4-et. Szlovákia számára a V4 stratégiai fontossággal bír, hiszen a tagországok közül egyedül neki van közös határa mindhárom másik tagállammal. Ami a V4 és más országok közötti együttműködést illeti, Oroszországgal nem várható együttműködés, mivel Oroszország a bilaterális kapcsolatokat részesíti előnyben. Kínának a V4 túl kicsi, ezért inkább a 16+1 formációt választotta az együttműködéshez. A V4 részéről vannak próbálkozások az USA-val való egységes viszony létrehozására, de ennek alakulása Amerikától függ.

Ugrósdy Márton kifejtette, hogy a V4 tagországai, kis országok lévén, önállóan nem sokat tudnának elérni a külkapcsolatok terén, továbbá azért sem,

mert szuverenitásuk jelentős részét feladták az EUcsatlakozással. Az EU-s szabályrendszer azonban természetesen nemcsak megkötést jelent, hanem egyben védelmet is nyújt. Erre példa Magyarország Kínával való kapcsolata, az EU tagjaként ugyanis hazánk jobb helyzetben van, mint ha egyedül tárgyalna Kínával, ráadásul a közösségi szabályok miatt nem jöhetne létre az Afrikában tapasztalható kínai adósságcsapdához hasonló helyzet.

Michal Kořan meglátása szerint a V4 nem kompetitív a globális porondon, helyzete pedig fokozatosan romlik. A térség országai elveszítették azt a gazdasági előnyüket, amit a rendszerváltás után az olcsó szakmunka jelentett, a jövőre pedig nincsenek felkészülve. Ennek kulcsa ugyanis az oktatásban és a technológiában van, ám a V4 országai ebben nem versenyképesek, nem megfelelő a képzések színvonala. Meglátása szerint tévhit, hogy ezen országok fejlődéséhez a kínai tőkére lenne szükség. Érvelése szerint ugyanis a tőke helyben rendelkezésre áll, azonban nem lehet befektetni, mert nincs meg hozzá a szükséges innovációs potenciál, az oktatási rendszerből kikerülő tehetségek. A kevés megvalósuló technológiai fejlesztés általában a hatalom érdekeit szolgálja,

például az emberek hatékonyabb megfigyelése révén. Miközben a közéletet olyan témák uralják, mint az EU túlzott hatalma, az orosz és a kínai befolyás, az igazán fontos feladattal, vagyis a jövőre való felkészüléssel nem foglalkozunk, a valós problémákról nem esik szó.

Michal Bogusz Kína és a V4, illetve a tágabb keletközép-európai régió kapcsolatáról beszélt. Meglátása szerint Kína a saját feltételei, nem pedig az EU szabályai szerint kíván a régióban üzletelni. Az ázsiai óriás azért fektet be jelentős mértékben a Balkánon, mert ott ő szabja meg a feltételeket. Bogusz úgy látja, a 16+1 együttműködés a régió országai és Kína között nem működik, mivel a tagországok érdekei túlságosan szerteágazóak, továbbá Kínának ez a régió csak „megálló” Nyugat-Európa felé. Valójában mi több fontosságot tulajdonítunk a kínai jelenlétnek a régiónkban, mint Kína. Ennek megfelelően Kínának a V4 sem fontos, és csak magunkat áltatjuk azzal, ha azt hisszük, hídfők lehetünk Kína és Nyugat-Európa között.

A kerekasztal-beszélgetés során szóba került Afrika is, amely Strážay szerint a Nyugat és Kína közötti konfliktus helyszínévé válhat a jövőben. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés (Belt and Road Initiative)

152

által Kína gazdasági és politikai hatalmát kívánja növelni, valamint a saját üzleti gyakorlatát terjeszteni.

Ezt ellensúlyozandó, néhány nyugat-európai ország immár nagyobb figyelmet fordít Afrikára. Ugrósdy szerint Afrika és az EU viszonya komplikált lesz, mivel az Afrikában felmerülő problémák megoldását az egyes EU-tagországok az EU-ra fogják hagyni.

Nehezíti az EU helyzetét Bogusz szerint, hogy Kína a Brexitre, Donald Trump elnökségére és a Nyugatot sújtó különböző válságokra mutatva azt mondja a fejlődő országoknak, hogy a nyugati politikai modell rossz, a kínai ellenben jól működik, így azt érdemes követniük.

Felmerült a kérdés, miként tudnának a V4 tagországai különböző területeken együttműködni? Afrikát illetően ez már adott, ugyanis a V4-ek egy főre vetítve Afrika legbőkezűbb támogatói közé tartoznak az EU-n belül – ezt azonban szélesebb körben kellene terjeszteni. Kořan szerint ugyanakkor hiába vannak nagyszabású tervek (például Csehországban a digitalizációról), ha hiányoznak az alapok a megvalósításukhoz. Összességében idén is egy izgalmas és aktuális témakört élénken megvitató konferencián vehettek részt a látogatók.

153

PAIGEO EXPEDÍCIÓ „egy övezet, egy út” projekt

154

155

„egy övezet, egy út” projekt Az Eurázsiai folyosó

Szerző: Bendarzsevszkij Anton

Az Új Selyemút („Egy Övezet, Egy Út” – avagy „Belt and Road Initiative”, a továbbiakban BRI) 2013-as meghirdetése óta eltelt öt évben kínai részről komoly pénzügyi befektetések és tervek születtek annak érdekében, hogy az új Eurázsiára kiterjedő gazdasági övezet valóban megvalósuljon. A Kínai Fejlesztési Bank mintegy 900 milliárd dollárt különített el több száz különféle projektre.

A BRI projekt Bár Európa számára az Új Selyemúthoz kapcsolódó főbb projektek nagyon távolinak tűnnek, a terv keretében megvalósuló új infrastrukturális hálózat főbb csomópontjainak és gazdasági folyosóinak a vizsgálata Magyarország számára is fontos tanulságot tartogat. A Kazahsztán-Khorgosi szárazkikötő, ami azt az ambiciózus célt tűzte ki maga elé, hogy a világ legnagyobb szárazkikötőjévé váljon, Kína szárazföldi kereskedelmi útvonalának legfontosabb eurázsiai kapuja és fontos logisztikai központja. Az Új Selyemút koncepció elemét képező Budapest-Belgrád vasútvonal építéséhez kapcsolódva, a hasonló ambíciókat dédelgető Magyarország számára egyfajta mintaként kezelhető. A másik a Kína-Pakisztáni Gazdasági Folyosó, ami a világ legmagasabban fekvő burkolt nemzetközi útján, a Karakorum Highway-en keresztül köti össze Kínát az Arab tengerrel Gwadar kikötőjén keresztül. Gwadar jelentősége többek között abban áll, hogy rajta keresztül a kínai áruk gyorsabban elérhetik az európai kontinenst, mint a Malaka-szoroson áthaladó hagyományos szállítási útvonalak. Az áruk egyik fő elosztó központja a görög pireuszi kikötő lesz, amelyből az áruk várhatóan a Budapest-Belgrád vasútvonalon érik el Magyarországot.

Eurázsia fő ütőerei A projekt a tervek szerint több lépésben kerül megvalósításra, melyek révén gazdasági folyosók kötik össze Európát Ázsiával. A projekt megvalósítása során ezeket a folyosókat kezdjük el részletesen és szisztematikusan, terepmunkával kiegészítve feldolgozni, hogy ennek ré-

156

vén kapjunk egy részletes, tudományosan megalapozott képet az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésről és eddigi eredményeiről, és jövőjéről.

Kutatásunk első fázisában az Eurázsiai Gazdasági Folyosót vizsgáljuk meg, melynek kiválasztása két okkal indokolható. Először is ez az a folyosó, ami Kínát Kazahsztánon, Oroszországon, Belaruszon és Lengyelországon keresztül kapcsolja össze Európával, egy már működő vasúti kapcsolaton alapuló hálózat. Másodszor az eurázsiai folyosónak szimbolikus jelentősége is van, hiszen a BRI projekt indulását a folyosó egyik kulcs államában, a kazahsztáni Asztanában jelentette be Xi Jinping 2013-ban.

A projekt bemutatása a jövőben a többi gazdasági folyosó feltérképezésével folytatódik, melynek során megvizsgáljuk a pakisztáni, a közép-ázsiai és a Mongólián-Oroszországon, a transzszibériai vasútvonal mentén áthaladó gazdasági folyosókat.

10.000 kilométernyi terepumunka A projekt első fázisának előkészítése 2018 januárjában indult. Az azóta eltelt hónapokban előkészítettük a terepkutatást, információkat gyűjtöttünk a legfontosabb szereplőkről és csomópontokról, találkozókat szerveztünk a legfontosabb cégekkel és piaci szereplőkkel.

A terepkutatás első szakaszában kutatóink Pekingből indulva a kínai és a kazahsztáni útvonalat járták be július 28 – augusztus 23 között. A terepkutatás második szakaszában következett Oroszország, Belarusz és Lengyelország, ami 2018. szeptember 9 – szeptember 23

valósult meg. Ezt a terepkutatást egészíti ki a Magyarország szempontjából nagy fontossággal bíró két vasúti csomópontban, a szlovákiai Dobrában és az ukránmagyar határon lévő Záhonynál történt terepkutatás. A tervek szerint 2018 decemberében kerül sor a kutatás első eredményeinek prezentálására. A kutatás következő szakasza várhatóan 2019 második felében indul.

Ezenkívül a projekt megvalósítását a Corvinus Egyetem diákjai is segítették. 2018 februárjától egy gyakorlati kurzus került kiírásra, melynek keretében 13 diák dedikáltan dolgozhatott a projekt előkészítésében, majd a háttérinformációk összegyűjtésében és rendszerezésében.

Egyedülálló kutatás

A kutatás résztvevői A kutatómunka gerincét a PAIGEO Kutatóintézetének kutatói végzik. A terepkutatás részébe kutatási partnerként Gbur Ádámot, a Budapesti Gazdasági Egyetem oktatóját vontuk be. Gbur Ádám 2016 nyarán kínai társával együtt 3 hónap alatt, 35000 kilométeres motorozással végigutazta a régi selyemút útvonalát, érintve azokat a fontos állomásokat, amelyek részei a kínai Új Selyemút kezdeményezésnek. Emellett a terepkutatás multimédiás dokumentációját egy filmes kolléga, Bori Dániel végezte, aki felelős volt az interjúk, vágóképek, képanyagok és drónfelvételek rögzítéséért. Az ő feladata lesz továbbá a projektről szóló dokumentumfilm elkészítése is. A terepmunka különböző szakaszaiba a PAIGEO kutatóit is bevontuk.

A BRI projekt több hiányosságra épít: mindmáig nincsenek megfelelő, részletes térképek a BRI folyosóiról, illetve már működő útvonalairól. A BRI nemzetközi sajtóban fellelhető kezelése is legalább ugyanennyire homályos és határozatlan, mint az egzakt térképek hiánya: tervekről és lehetőségekről van szó, miközben a projekt már 5 éve elindult. Keveset lehet tudni konkrétumokról, nem látjuk azt, hogy milyen áru mozog – vagy mozoghat – az Európát Ázsiával összekötő folyosókon, nem tudjuk pontosan a volument sem. Nem ismerjük azoknak az országoknak a hivatalos szabályozását és gazdasági politikáját, ahol az infrastrukturális projekt áthalad. Nem vagyunk pontosan tisztában az útvonal menti logisztikai központok és ipari parkok meglétével és működésével sem.

157

„egy övezet, egy út” projekt

Az „Egy Övezet, Egy Út” infrastrukturális folyosói, és egyben a tervezett terepkutatási útvonal.

A projekt a specifikumokra, a kezdeményezésből már megvalósult kereskedelmi projektek bemutatására vállalkozna, elsősorban olyan kérdésekre keresve a választ, melyek Magyarország szempontjából is fontosak: milyen előnyt jelent a khorgosi szárazkikötő áruszállítás szempontjából? Miért éri meg a vállalatoknak a vasúti közlekedés annak ellenére, hogy árban körülbelül a háromszorosa a tengeri árufuvarozásnak? Kína milyen termékeket szállít vasúton? Mennyiben jelent előnyt a tengeri szállításhoz képest? Milyen versenyhelyzetet teremt és milyen új kérdéseket vet fel Kína és Európa kapcsolatában a vasúti árufuvarozás? Milyen előnyt jelent a Pakisztáni-Kínai Gazdasági Folyosó megvalósulása a nemzetközi áruforgalom szempontjából? Melyek a már megvalósult projektek, és azok hogyan járulnak hozzá az áruforgalom felgyorsításához? Milyen kapacitással/ kihasználtsággal működnek a legfontosabb logisztikai központok/kikötők? Miként látják a helyiek a projektek racionalitását? Milyen problémák merültek fel a projekttel kapcsolatban? Kína regionális infrastrukturális fejlettségének a felmérése. Mit jelent Magyarország számára a fenti projektek megvalósulása, hogyan tudja magát pozícionálni a fenti projektek tükrében?

Ezen kérdésekre adott válaszokat igyekszik a kutatás többoldalúan megvilágítani és dokumentálni. A fenti kérdések tudományos feldolgozása és dokumentálása

158

nemzetközi szinten nem történt meg, így az eredmények iránt várhatóan nagy érdeklődés lesz tapasztalható.

A kutatás nagymértékben eltér a forrásokon alapuló tudományos elemzésen, célja egy gyakorlati megközelítés, ami nemcsak helyszíni kutatás és tapasztalatok alapján hoz írásbeli konklúziót az adott témával kapcsolatban, hanem a könnyebben emészthető és nagyobb érdeklődést jelentő közösségi médián keresztül viszi közelebb a kutatás eredményét a filmes dokumentáción és fotósorozaton keresztül azokhoz is, akikhez az írott forma soha nem jutna el. Ilyen jellegű, részletes, tudományos és egyben terepkutatással ötvözött feldolgozás korábban nem készült még a BRI-ről.

A kutatás várható eredményei · T udományos publikáció-sorozat, mely a fent ismertetett kérdéseket vizsgálja meg, várhatóan hazai és európai érdeklődésre is számot tart. · A kutatás eredményeit egy interaktív honlap fogja bemutatni, ami a tervek szerint 2018 decemberében indulna. · Dokumentumfilm készítése a BRI működő vagy tervezett folyosóiról. · Ismeretterjesztő írások és riportok (HUG, jelentősebb hazai médiumok).

· T udományos tanulmánykötet megírása, ami egy sorozat része lehet (folytatódva a projekt későbbi fázisaiban). · Oktatási segédanyag készítése és tananyagfejlesztés, (Corvinus, PTE, BGE doktori programjai számára). · Fotókiállítás. · Média-megjelenés, folyamatos kommunikáció. · A PAIGEO nemzetközi presztízsének a növelése. · Nemzetközi kapcsolatok fejlesztése a projekt elkészítése során.

159

Szรกrazfรถldi vs. tengeri kereskedelem

160

161

Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem Szerző: Gere László, Czirják Ráhel, Pálvölgyi-Polyák Eszter

A globális kereskedelem döntő többsége mind az áruk mennyiségét, mind azok értékét tekintve tengereken zajlik a 20. század második felétől jelentősen felfutó konténerhajózás elterjedése óta. A 21. században azonban egyre több olyan speciális igény merül fel, melyek mindinkább ösztönzik a szárazföldi szállítási módok előtérbe helyezését, fejlesztését is. Kérdés, hogy a jövőben lesz-e tényleges gazdasági racionalitása a szárazföldi szállítási módok előretörésének, vagy marad a tengeri szállítás egyeduralma? bevezetés A helyváltoztatás egyidős az emberiséggel, ám a mai értelemben vett közlekedésről az ókor óta beszélhetünk: a közlekedési tevékenység az árutermelés megjelenése után, az ókori társadalmak létrejöttét követően a munkamegosztás fejlődésével alakult ki. A közlekedés történetének hajnalától beszélhetünk annak szárazföldi és vízi módozatairól – a Kr.e.

4. évezredre tehető a kerék feltalálása, Kr.e. 2000 körül elterjedt a lovon történő utazás, a vízen pedig evezős, majd vitorlás hajók jelentek meg –, melyek a technológia fejlődésével egyre hatékonyabban, egyre nagyobb távolságok megtételére voltak képesek.

Erre ékes példa a tengeri hajózás, ami kezdetben csak a partok mentén valósulhatott meg, majd a kínaiak találmányának, az iránytűnek köszönhetően immár a tengerek, óceánok átszelése is lehetségessé vált.

A közlekedés fejlődésének az ipari forradalom adott nagy lendületet, kezdetben a gőz erejének hasznosításával – mind vízen, mind a szárazföldön –, majd a 19. század második felétől a robbanómotor alkalmazása révén. Nem sokkal későbbre tehető a légi közlekedés kialakulása is, amikor a kevésbé jól sikerült léghajózás után a Wright-testvérek sikeres motoros repülést hajtottak végre 1903-ban.

A 20. század során a közlekedés nagy sebességgel fejlődött tovább, a járművekhez kötődő technológiai innovációk mellett a kapcsolódó infrastrukturális

162

fejlesztések révén – például autópályák építése, irányítórendszerek fejlesztése. A II. világháború után „a vasúti közlekedésben megindult a nagysebességű járművek kifejlesztése, a közúti közlekedésben tömegessé vált a személygépkocsi, a tengerhajózásban megjelentek a tankerek és a konténerhajók, míg a légi közlekedésben először légcsavaros gázturbinás, majd gázturbinás sugárhajtású gépek jelentek meg”.

Jelen tanulmány a közlekedés egy szűkebb szegmensét, az áruszállítást veszi górcső alá, annak is a szárazföldi és a tengeri ágazatát. Célja, hogy kiindulópontot nyújtson annak eldöntéséhez, hogy vajon van-e létjogosultsága a szárazföldi infrastrukturális fejlesztéseknek a tengeri szállítmányozás egyeduralma mellett.

TENGERI SZÁLLÍTÁS A modern kori konténeres tengeri szállítmányozás az 1950-es években jött létre, és kapacitásait tekintve azóta szinte töretlenül növekszik.

A nemzetközi kereskedelem 80%-a tengeren történik még mindig, így egyértelműen a tengeri kereskedelem alkotja az árucsere és globalizáció gerincét. A 20. század második felében folyamatosan nőtt a tengeren szállított árumennyiség, párhuzamosan a globális GDP-termelés és az árukereskedelem értékének növekedésével (a trend egyedül 2009-ben, a világgaz-

dasági válság kirobbanásakor ingott meg jelentősen).

A tengeri kereskedelem iránti igényt viszont alapvetően befolyásolja a tényleges termeléssel összefüggő gazdasági növekedés, melynek a gazdasági válság óta tapasztalt tartósan alacsony szintje mindenképpen hátrányosan hat az ágazatra. Az OECD 2016 szeptemberében kiadott időközi gazdasági kitekintése egyenesen úgy fogalmaz, hogy ezek a korábbi trendeknél is alacsonyabb értékek a kereskedelem által vezérelt globalizációs folyamatok leállását jelzik.

Egy másik, ezzel egy időben kiadott OECD szakpolitikai dokumentum szerint a világgazdasági válság kitörése óta a globális értékláncok és a liberalizáció már nem növeli tovább a világkereskedelmet, a protekcionizmus pedig még inkább negatív irányba mozdítja a trendeket (ennek különösen is aktualitását adja a jelenleg is zajló USA-Kína közötti kereskedelmi háború). A dokumentum konklúziója az, hogy komoly szakpolitikai beavatkozások nélkül nem lehet visszatérni a korábbi növekedési rátákhoz.

A tengeri áruszállítás legnagyobb előnye, hogy a segítségével nagy volumenű áru szállítható viszonylag olcsón. Emellett biztonságos módja az áruszállításnak, hiszen az utóbbi évtizedekben nagyon ritka volt a baleset miatt tengerbe veszett áru. A szárazföldi szállításhoz képest pedig környezetkímélőbb, hiszen a globális gazdasági tevékenységből származó környezeti terhelés csupán 12%-át teszi ki az áruk 80%-át megmozgató ágazat.

Hátrányát jelenti azonban a lassúság, így nem alkalmas romlandó áruk szállítására, és nem minden esetben tud lépést tartani a globális gazdasági tran-

zakciók által megkövetelt sebességgel. Emellett az e-kereskedelem előretörésével a rövid szállítási idővel megrendelt áruk mozgatására nem alkalmas ez a szállítási mód.

A konténerszállítás legnagyobb nehézsége alapvetően az, hogy megszervezzék az áruk berakodását a konténerekbe, ami a vevő és az eladó számára is különböző igényekkel járhat. Emellett az üres konténerek, amelyeket a hajóstársaság birtokol vagy bérel, különböző többletköltségeket jelenthetnek a szállítmányozás megrendelője számára. A „tengerhajózás Lehman Brothers-ének” nevezett dél-koreai Hanjin cég csődbemenetele következtében a vállalat több hajója is hónapokra a tengereken ragadt. Ez az eset a tengeri szállítás egyik lehetséges problémájára mutat rá, miszerint válsághelyzet esetén rengeteg áru veszhet oda a késlekedés miatt.

A tengeri szállítás jövedelmezősége miatt a 2000-es években hatalmas kapacitásbeli növekedés következett be. A kereslet visszaesése azonban 2009 után az ágazat történetében először megállította a növekedést, s dominóeffektust indított el, ami túlgyűrűzött a tengeri szállításon is. A fizetésképtelen cégek nem tudták fizetni a hiteleiket, így a konténercégeket finanszírozó bankok közül többen csődbe mentek.

A válság példát szolgálhatott arra, hogy egy sikeres ágazat növekedésébe vetett túlzott bizalom szélesebb körben is károkat okozhat. A tengerhajózással kapcsolatban még egy ellenérv – vagy inkább megoldandó probléma – a környezeti szempont. A Balti-tengeren, az Égei-tengeren és a Baleár-tengeren megrajzolt „zöld útvonalak” és a megengedett hajózási sebesség csökkentése segíthet megőrizni a tengeri élővilág épségét, ám a tengerhajózásra újabb költségeket róna ki. Ez a tengeri szállítást hátrányossá teheti bizonyos útvonalakon, ám fontos alaposabb vizs-

163

Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem

A nemzetközi tengeri kereskedelem struktúrája 2014-ben. UNCTAD gabona 4% földgáz és vegyipari termékek 9%

kőolaj 16%

kőolajtermékek 9%

konténerben szállított áru 14%

egyéb szárazáru 9%

kőszén 12% vasérc 13%

kisebb ömlesztettárurakomány 14%

gálat alá vetni, hogy a szállítási többletköltség vagy a környezeti károk anyagi terhei jelentenek hosszabb távon problémát.

A tengeri szállítás melletti legfontosabb érv lehet, hogy ha vannak is közúti és vasúti útvonalak az infrastruktúrafejlesztési tervek között, a gyorsvasutak kiépítése a legtöbb helyen még várat magára.

A tengeri útvonalakra építő kikötői és egyéb infrastruktúra pedig nagyon jól kiépített, s az újabb kikötők építése könnyebben járul hozzá a kereskedelmi volumen növeléséhez, mint a sok nehézséggel járó, országokon átívelő egységes vasútrendszer kiépítése. Az ambiciózus vasútfejlesztési tervek és a fejlődő országokban is kiépülő fejlettebb szárazföldi infrastruktúra miatt azonban érdemes áttekinteni a vasúti és a közúti szállítás felértékelődésének lehetőségeit is.

VASÚTI SZÁLLÍTÁS A szárazföldi szállítást az ipari forradalom révén megjelenő vasút forradalmasította.

A vasút létjogosultságát tehát első körben az áruszállítás teremtette meg, az az egyre növekvő igény, hogy a nyersanyagok, feldolgozott áruk és fogyasztói termékek egyre nagyobb távolságokból elérhetővé váljanak bárki számára.

A 20. században aztán a globalizáció következtében a nyersanyagok szállítása tengeri úton jóval alacsonyabb áron is megvalósíthatóvá vált, továbbá az úthálózat fejlődésével a közúti közlekedés is egyre nagyobb teret nyert. Így, bár a fejlett országok piaca folyamatosan növekedett, a vasúti áruszállítás volumene ezzel párhuzamosan folyamatosan csökkent.

Jelenleg például Európán belül a vasúti áruszállítás

164

BRI PROJEKT Az Új Selyemút („Egy Övezet, Egy Út” – avagy „Belt and Road Initiative”, a továbbiakban BRI) 2013-as meghirdetése óta eltelt négy évben, kínai részről komoly pénzügyi befektetések és tervek születettek annak érdekében, hogy az új Eurázsiára kiterjedő gazdasági övezet valóban megvalósuljon. A Kínai Fejlesztési Bank mintegy 900 milliárd dollárt különített el több száz különféle projektre. A projekt a tervek szerint több lépésben kerül megvalósításra, amelyek révén gazdasági folyósók kötik össze Európát Ázsiával.

A projekt megvalósítása során ezeket a folyosókat kezdi el a PAIGEO Alapítvány Kutatóintézete részletesen és szisztematikusan, terepmunkával kiegészítve feldolgozni, hogy ennek révén kapjunk egy részletes, tudományosan megalapozott képet az „Egy Övezet, Egy Út” kezdeményezésről, eddigi eredményeiről, és jövőjéről. Kutatásunk első fázisában az Eurázsiai Gazdasági Folyosót vizsgáljuk meg, melynek kiválasztása két okból indokolható. Először is ez a folyosó, amely Kínát Kazahsztánon, Oroszországon, Belaruszon és Lengyelországon keresztül kapcsolja össze Európával, egy működő vasúti kapcsolaton alapuló hálózat. Másodszor, az Eurázsiai Folyosónak szimbolikus jelentősége is van, hiszen az egész „Egy Övezet, Egy Út” projektet a folyosó egyik kulcsállamában, a kazahsztáni Asztanában jelentette be Xi Jinping 2013-ban.

A projekt a jövőben a többi gazdasági folyosó feltérképezésével folytatódik, melynek során megvizsgáljuk a pakisztáni, a közép-ázsiai és a mongol-orosz gazdasági folyosót.

A BRI projekt több hiányosságra épít: mindmáig nincsenek megfelelő, részletes térképek a BRI folyosóiról, illetve a már működő útvonalairól.

A BRI nemzetközi sajtóban fellelhető kezelése is legalább ugyanennyire homályos és határozatlan, mint az egzakt térképek hiánya: tervekről és lehetőségekről van szó, miközben a projekt már 5 éve indult el. Keveset lehet tudni konkrétumokról, nem látjuk azt, hogy milyen áru mozog – vagy mozoghat – az Európát Ázsiával összekötő folyosókon, nem tudjuk pontosan a volument sem.

Nem ismerjük azoknak az országoknak a hivatalos szabályozását és gazdaságpolitikáját, ahol az infrastrukturális projekt áthalad. Nem vagyunk pontosan tisztában az útvonalmenti logisztikai központok és ipari parkok meglétével és működésével kapcsolatban.

A projekt a specifikumokra, a kezdeményezésből már megvalósult kereskedelmi projektek bemutatására vállalkozna, elsősorban olyan kérdésekre keresve a választ, melyek Magyarország szempontjából is fontosak.

piaci részesedése csupán 18% az összes áruszállítási mód közül (ez évente mintegy 2400 milliárd tonnakilométert jelent). Ugyanakkor a 21. században újra növekedésnek indulhat a vasúti áruszállítás részaránya, köszönhetően nagyrészt annak, hogy a szállítás optimalizálásának igénye egyre szélesebb teret biztosít a kombinált, multimodális szállítási módok használatára, melyben jelentős szerepet kap a vasúti szállítás is mint kiegészítő, komplementer szállítási mód.

A vasút ideális azon termékek számára, melyeknek az életciklusa túl rövid a tengeri szállításhoz, illetve azon alacsony árrésű termékek számára, melyek szállításához túl drága a légi szállítás.

A szállítási mód kiválasztását alapvetően az áruk értéke határozza meg: minél drágább egy termék, annál inkább megéri légi úton szállítani. Az alacsony értékű tömegtermékek, például ruhák tengeri szállításával nem lehet semmilyen más szállítási mód versenyképes. A vasúti leginkább olyan közepes értékű, de nehéz termékek szállításánál lehet versenyképes, mint a gépjárművek, járműipari alkatrészek. Érzékenyebb elektronikai alkatrészek, amiket méretük miatt már drága lenne légi úton szállítani – például szerverek, speciális gépek – szállítása pedig azért is lehet érdemesebb vasúton, mert a tengeri szállítás során a sós levegő károkat okozhat bennük, az így elkerülhető veszteségek pedig kifizetődővé tehetik a vasúti áruszállítást.

Röviden három fő tényező emelhető ki az előnyök közül: – gyorsabb, mint a tengeri áruszállítás (ennek köszönhetően a vásárlók tőkeköltségét jelentős mértékben csökkenti). mindössze 15-18 napot tesz ki, útvonaltól függően. Ez a fele a hajón történő szállításnak. A gyorsabb szállításnak köszönhetően egyes iparágak gyorsabban tudnak alkalmazkodni a változó piaci igényekhez, ami fontos szempont lehet. Továbbá a gyorsabb szállítás gyorsabb rotációt is lehetővé tesz, nem kell nagy tárolókapacitásokat fenntartani (készleteket felhalmozni), ezáltal csökkennek a tőkeköltségek. A szállítási költségek sok mindentől függenek, de általános szabályként megfogalmazható, hogy a vasúti szállítás kétszer olyan drága, mint a tengeri, és negyedannyiba kerül, mint a légi – ez részben annak is köszönhető, hogy a kínai kormány mesterségesen alacsonyan tartja a vasúti szállítási költségeket; –o lcsóbb, mint a repülőgépen való szállítás; – jelenleg a tengeri áruszállítás után a leginkább környezetbarát szállítási mód.

A vasúti szállításnak továbbá számos biztonsági előnye is van: – modern vasúti terminálok szakértő kezelőszemélyzettel, kerítéssel vannak körülvéve (a vasúti rendőrség pedig legtöbbször a terminál közvetlen közelében állomásozik), továbbá kamerarendszerrel is el van látva; – a terminálra való belépés belépőkártyához van kötve, szigorú ellenőrzés mellett; – a rakomány terminálon belüli szállítása a biztonsági személyzet ellenőrzése mellett történik; – a terminálokon, állomásokon, valamint részben a vonatokon is fegyveres őrök tartózkodnak.

KÖZÚTI SZÁLLÍTÁS A közúti fuvarozás szerepe jellemzően az 1990-es évektől került előtérbe a vasúti szállítás háttérbe szorulásával. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy a gazdaságban elsődleges szemponttá vált a gyorsaság, amiben a közúti szállítás még mindig megelőzi a vasutat, másrészt pedig infrastrukturális szempontok is szerepet játszottak, hiszen nem mindegyik logisztikai központ, gyár, vagy üzlethálózat rendelkezik a vasúti szállításhoz elengedhetetlen iparvágánnyal. Bár a meglehetősen nagy környezeti terhelése miatt a közlekedéspolitika egyre inkább igyekszik a vasútra terelni a szárazföldi áruszállítást, a közúti áruforgalom még mindig jelentős arányban képviselteti magát.

A közúti szállítás hagyományosan sűrű hálózattal rendelkezik, hiszen közúton gyakorlatilag bárhová el lehet jutni, míg vasútvonal csak a nagyobb településeket érinti általában. Ehhez kapcsolódik, hogy közúti fuvarozással megvalósítható a háztól házig való szállítás, ezért mindig is kulcsfontosságú szerepe lesz a globális árufuvarozásban, akár a tengeri vagy vasúti szállítás kiegészítőjeként is, hiszen a nagy elosztóközpontokból az esetek legnagyobb részében közúton jut el az áru a fogyasztókhoz. Árutípusok tekintetében is viszonylag széles spektrumot lefednek a közúti szállítás lehetőségei, sőt, adott esetben az útvonalak is könnyen módosíthatók (szemben a kötöttpályával), ezért ez a szállítási mód a legrugalmasabb.

Előnyei mellett azonban hátrányai is vannak a közúti áruszállításnak, például bizonyos távolságon túl (a szakirodalom szerint 750 km felett), vagy tömegáruk fuvarozása esetén már nem gazdaságos ezt a módot

165

Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem

1. táblázat: Szállítási módok jellemzői

Vasút Előnyök – gyorsabb, mint a tengeri szállítás → gyorsabban tud alkalmazkodni a változó piaci igényekhez – olcsóbb, mint a repülőgépen való szállítás – jelenleg a leginkább környezetbarát szállítási mód – stabil kapcsolatot teremt a bekapcsolt területek között – hosszabb távon jelentős sebességre képes Hátrányok – rugalmatlan közlekedés (pályája miatt) – szállítási költsége fajlagosan duplája a tengeri kereskedelemnek – lassabb, mint a légi szállítás – vasúti pálya kiépítése drága – területfeltárása korlátozott (nincs lehetőség háztól házig szállításra)

Közút Vízi közlekedés – rugalmas: háztól házig szál- – valamennyi szállítási mód közül lítás a legnagyobb tömegben a leg–k iterjedt hálózat olcsóbban szállít árukat – szinte bármilyen áru szállítására alkalmas mód

– kisebb befogadó képesség, – lassú → elsősorban nem sürgős mint vasútnál rendeltetésű anyagok, tömeg– fajlagosan nagyobb eneráruk, fűtőanyagok, nyersanyagiafelhasználású (vasúthoz gok, építőanyagok, készterméképest), és környezetszen�kek szállítására alkalmas nyezőbb – magasak az állandó költségek – lassabb, mint a vasúti szálrészarányai (kikötő, hajók karlítás bantartása) – akadályozó tényezők: közlekedési dugók, kamionstop, útdíjak

választani, gondot jelenthetnek a nagy várakozási idők (pl. határátkelőknél, kamionstop vagy balesetek miatt, az utak zsúfoltsága is változó lehet), a fuvarozáshoz adódó különdíjak sokfélesége (úthasználati díjak, behajtási engedélyek), illetve az is fontos tényező, hogy ez az áruszállítási mód a leginkább élőmunkaigényes. ÖSSZEFOGLALÁS: SZÁLLÍTÁSI MÓDOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA A különböző szállítási módok eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ráadásul az egyes adottságok előnyt és hátrányt is jelenthetnek egyben. Így a megfelelő módozat kiválasztása mindig adott termék, áru függvénye.

Vasút esetén például az mondható el, hogy a nagy távolságra történő áruszállítás egyik leghatékonyabb módja nagy mennyiségű áru szállítása esetén. Ugyanis gyorsabb, mint a – szintén nagy mennyiségű áru szállítására alkalmas – tengeri szállítás, energiaigénye pedig hozzávetőlegesen tizedannyi, mint a közúti közlekedésé, így pedig a vonattal történő teherszállítás jelentősen olcsóbb, mintha az árut kamionok vinnék egyik helyről a másikra. A kötött pálya jó tervezhetőséget tesz lehetővé – mivel nincsenek például közlekedési dugók –, valamint biztonságosabbak is, mint a közúti közlekedés. Ám a kötött pálya egyben hátrány is, hiszen nem teszi lehetővé a rugalmas, háztól házig való közlekedést.

A közúti közlekedés ezzel szemben meglehetősen rugalmas, ami egyrészt a kiterjedt úthálózatnak kö-

166

szönhető, másrészt annak, hogy gépjármű-eszközeit bármikor lehet használni. Ilyen módon pedig lehetőség nyílik az időben is rugalmas, háztól házig szállításra. Ám befogadókapacitása korlátozottabb, mint a hajó, vagy vasutak esetében, valamint energiafogyasztása is fajlagosan nagyobb, mint a másik két szállítási módé.

A legolcsóbb szállítási formának a hajózás számít – nem véletlen, hogy a világ kereskedelmének 90 százaléka még mindig vízi úton történik – ám a szállítmányozásban emellett számos jellemvonást kell figyelembe venni a rakomány legoptimálisabb célba juttatása érdekében. A hajók jelentik a legnagyobb befogadóképességű járműveket, ám egyben ez a leglassabb közlekedési mód is. Így elsősorban nem sürgős rendeltetésű anyagok, tömegáruk, fűtőanyagok, nyersanyagok, építőanyagok, késztermékek szállítására alkalmas.

Az 1. táblázatban összefoglalóan olvashatók az egyes szállítási módok előnyei és hátrányai. Összességében elmondható tehát, hogy a szállítási mód kiválasztása alapvetően az áru tulajdonságainak — értéke, mennyisége, szavatossága, sérülékenysége stb. – függvénye, de a szállítási útvonalak is befolyásoló tényezők lehetnek. Ezzel együtt a globális kereskedelmi forgalom megoszlása a tengeri úton történő szállítás javára igen egyenlőtlenül alakul. Így izgalmas megvizsgálni, hogy vajon van-e létjogosultsága a szárazföldi infrastrukturális fejlesztéseknek a tengeri szállítmányozás egyeduralma mellett.

167

A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei

Szerző: Belényesi Pál

A Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány szervezésében megrendezésre kerülő „GeoDebates” vitasorozat keretében 2018. március 22-én került sor egy, a negyedik ipari forradalmat (a továbbiakban Industry 4.0, Ipar 4.0) és a fejlődő országok felzárkózása közötti kapcsolatot tárgyaló nyilvános beszélgetésre. Központi vitakérdésként merült fel, hogy a legújabb ipari forradalom képes-e csökkentetni az egyenlőtlenségi szakadékot a fejletlen és a fejlett régiók között, és ha igen, annak milyen feltételei vannak. Mint meghívott beszélgetőpartner, az Ipar 4.0-ának a fejlődő országokra kifejtett pozitív hatásai mellett érveltem, összességben azt állítva, hogy a legújabb ipari forradalom közép- és hosszútávon több gazdasági lehetőséget hozhat a fejlődő régióknak, mint veszélyt. A lehetőségek megvalósítása azonban több feltételtől függ, amelyek egy részének végrehajtása a fejlődő régiók regionális összefogását kívánja meg. Az alábbi cikk a vita alkalmával elhangzott főbb észrevételeimet rendszerezi, bizonyos helyeken összegezve, máshol azokon túlmutatva.

A lentebb kifejtett vélemény abból indul ki, hogy a feltett kérdés hiányos, illetve pontosítás után sokkal inkább megválaszolható további kérdések és szakpolitikai javaslatok révén, mintsem pontos állásfoglalás által. Elsősorban azért, mert a legújabb ipari átalakulás „új téma”, befejezetlen folyamatok összessége, elemezhető adatok nem állnak nagy mennyiségben rendelkezésre, a fejlődő országok reakciója nem ismert, és a fejlett országok is az útkeresés szakaszában vannak.

Az elemzés abból indul ki, hogy a tisztelt olvasó tisztában van a korábbi ipari forradalmakkal, valamint azok munkaerőpiacra kifejtett hatásaival, így ezek bemutatására csak említés szintjén kerül sor.

Szintén nem cél általános gazdasági párhuzamokat felállítani a fejlett és a fejlődő országok között, így

168

azt is tényként fogadom el, hogy a közelmúltban a fejlett országok exportra épülő gazdaságai a fejlődő országokba szervezték ki munkaerőigényes termelési folyamataik egy részét, valamint hogy a fejlődő országok gazdaságfejlődésének jelentős része e kiszervezésnek köszönhető.

Háttér Az „Ipar 4.0” a negyedik ipari forradalom rövidített elnevezése. Az átalakulás jellemzője az automatizált technológiák térnyerése, a smart computing, a dolgok internete (IoT), a cloud computing és a kognitív computing elterjedése. Központi eleme, hogy az ember-vezérelt munkafolyamatokból gépek rendszere által vezérelt termelési folyamatok lesznek.

A negyedik ipari forradalommal párhuzamosan jelenik

meg az ún. „társadalom 5.0” (society 5.0), azaz a különösen smart társadalom (super smart society), ami egy olyan emberközpontú társadalmat takar, melyben a kiber- és a fizikai tér összefonódik. Mesterséges intelligencia, IoT, nagy adathalmazok (Big Data), robottechnológiák kapcsolódnak össze. A társadalom 5.0 globális problémákra keresi a megoldást, nem-, életkor- és társadalmi státusz-semlegesen.

Történelmi távlatban elmondható, hogy az ipari forradalmak idején azok a magas termelési képességgel és GDP-vel rendelkező országok (high income countries, HICs) nyertek teret a globális kereskedelemben, amelyek a termelési ágazataikat export-orientáltan tették sikeressé (a nyugati országok túlnyomó többsége). Igaz azonban, hogy néhány olyan ország is gazdaggá tudott válni, amelyik természetes erőforrást használt ki, vagy a turizmusra épített (pl. Venezuela, egyes arab országok, Délkelet-Ázsia egyes nemzetállamai).

A munkaerőpiac szemszögéből nézve az ipari forradalmak idején a meglévő egyensúly jellemzően felborult, a munkaerőpiacon a kereslet és a kínálat hirtelen elvált. A régi munkahelyek feleslegessé váltak vagy eltűntek, az újakra az igény nagy fokban és gyorsan jelentkezett. Az első és második ipari átalakulás alkalmával a manufaktúra (termelési ágazatok) kifejlődésének a kulcsa a képzetlen munkaerő termelési folyamatokba való tömeges bevonása volt. A fejlett országok kiszervezési folyamatokban, a termelési prémiummal és a nemzetközi kereskedelemben realizálandó pozitív hatásokkal használták ki a fejletlen vagy fejlődő országok képzetlen munkaerő-tömegét. Máshogyan: a fejlődő országok tőkevonzó képessége az olcsó munkaerőben jelent meg.

A harmadik ipari forradalom ezt a jelenséget fokozta, bár elindult egyes fejlődő régiók (pl. Kína, India, DélKelet Ázsia) önálló „kereskedelmi felerősödése” is.

Miben más a fejlődő országok szempontjából a legújabb ipari forradalom, mint a korábbi ipari átalakulások?

Az Ipar 4.0. veszélyei elsősorban olyan újításokban jelentkeznek, amelyek következtében a fejlődő országokban a helyi munkaerőpiac szembesül azzal, hogy nincs helyben kihasználható, megfelelő technikai képzettségű munkaerő, és nincs magas szintű technikai infrastruktúra sem, amely a legújabb

fejlesztések következtében kialakuló átalakulásokat támogatni tudná. A fejlődő országok túlnyomórészt outsourcing-függőek, és a magas szintű helyi technikai adaptáció hiányában egyre kevésbé vonzóak (kivéve az ún. termelési központokat, mint pl. Kína).

Versenyképességüket a nemzetközi piacon a tömegesen és olcsón alkalmazható digitális kompetenciák hiányában elveszíthetik, és a kiszervezett vállalkozások egy része visszakerül az eredet-országba, azaz valamelyik fejlett országba ([re]shoring). A Világbank egyik friss tanulmánya szerint a fejlődő országokban a jelenleg létező munkahelyek 2/3-a veszélyben van.

Az olcsó és munkaerőigényes folyamatok egy részét a robotizálódás és a smart technológiai fejlesztések következtében a fejlett országoknak a kutatási és fejlesztési folyamatok, infrastruktúra és költségek miatt érdemes visszatelepíteniük az anyaországba. A munkaerő átképzése azonban nem minden esetben indokolt, a termelői költséghatékonyság jobban érvényesíthető egy át(vissza)telepítés által – legalábbis rövidtávon. A globális szinten jelenlévő vállalkozások egy része, különösen a nemzeti visszatelepítési kezdeményezéseknek köszönhetően, ezt a stratégiát követi.

Másfelől, az ún. Ipar 4.0 stratégiákat a fejlett országok dolgozták/dolgozzák ki (Nordic Council, 2016, Németország, 2016-17, Norvégia 2016, Svédország, 2016, USA, 2016) eredetileg azért, hogy a fejlődő országok egyre nagyobb gazdasági térnyerését kompenzálják. A fejlődő országokban egyelőre hiányoznak a regionális szinten kezelt stratégiák, jóllehet igaz, hogy az ENSZ keretein belül megjelent a „2063 – The Africa We Want”, amely érinti a gazdasági átalakulást. Ez azonban messze van a gyakorlatban is megvalósítható céloktól és cselekvési programoktól. Nemzetközi szinten: az Argentína által elnökölt G20 2018 januárjában közzétett céljai között szerepel először az Ipar 4.0 stratégia, igaz, csak az agrárágazat és a digitális szektor vonatkozásában.

Harmadrészt, a fejlődő országokban a termelési iparból származó bevétel sokkal alacsonyabban tetőzött, mint a fejlett országokban (nem érték el a gazdag fejlettségi szintet tömegesen). Az újabb átalakulás úgy kezdődött el, hogy ezek az országok nem rendelkeznek sem a stabil ipari ágazatokkal, sem a jóléti társadalmakra jellemző tanultabb társadalmi réteggel. Ilyen feltételek mellett a munkaerőpiaci trauma sokkal nagyobb fokban lehet érezhető.

169

A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei

Negyedrészt, a fejlett országokban az 1980-as években visszafordultak az iparosodási folyamatok, ami a termelő ágazatokban munkahelyek elvesztéséhez vezetett. Az ún. termelői gazdaságból szolgáltatásalapú gazdaság lett. Kutatások azt is kimutatták, hogy az eredetileg exportra termelő gazdaságokban az egy főre jutó GDP növekedésével a termékek iránti kereslet arányosan kevésbé nő, mint a szolgáltatások iránti kereslet, tehát a gazdaság szerkezetében az átalakulás társadalmi átalakuláshoz is vezetett. Ennek azonban feltétele volt, hogy a vásárlóerő-paritás ezt lehetővé tegye. A fejlődő országok alacsony szinten való GDP/fő „termelési tetőzése” azonban nem tette lehetővé szolgáltatásalapú társadalom kifejlődését.

A Világbank 2017 októberében megjelent tanulmánya szerint a fejlődő világban megfigyelhető tendencia a termelési folyamatok szolgáltatásokkal való összekapcsolása (servification), valamint az ún. automatizálás összekapcsolása a Big Data-val, ami önálló adattermeléshez és adatfelhalmozáshoz vezet. A szolgáltatásalapú gazdaság erősödése nem csak a vállalatgazdaságosság, hanem a kifinomult és automatizált termék-előállítás szempontjából is fontos. A smart technológiák ilyen szintű összekapcsolása és kiaknázása még nem jellemző a fejlődő régiókban.

A Világbank kutatási eredményei hangsúlyozzák továbbá, hogy a robottechnika, a smart technológiák, K+F-képesség, és a 3D-nyomtatáshoz szükséges képzettség jelenléte a legfontosabb szempontok egy „modern” vállalkozás elhelyezkedésénél. A kifinomult termékek (advanced manufactured goods – önjáró autók, biochip, biosensor, smart ruha) előállítása intenzív kutatás-fejlesztési képességgel rendelkező területekhez közel történik. Ott, ahol a fejlesztési folyamatok szakember és infrastruktúraigényes elemei is közel vannak. Ez pedig elsősorban a magas bevételű országokban (high income countries, HICs) adott: Egyesült Államok (Silicon Valley, Austin), Finnország, Japán, Svédország, Észtország. Az ipari átalakulás K+F intenzitása következtében egyelőre nem valószínű, hogy az alacsonyabb fejlettségű országokba kerüljenek az „új” termelési folyamatok.

Ennek oka az alacsony képzettségi szint, valamint a helyi kifinomult infrastruktúra hiánya.

Továbbá az újabb ipari forradalom egyik várható hatása a hagyományos termelési folyamatok átalakulásában lesz érezhető a fejlődő régiókban, hiszen

170

azok az országok, amelyek képesek lesznek átvenni a fejlettebb technológiát, a hagyományos termelésben is versenyképesebbé válnak (comparative advantage).

Végezetül, a fejlődő országok egyik lehetősége pontosan az infokommunikációs technológiák elterjedésében rejlik, amelyek csökkenthetik a kereskedelmi és koordinációs költségeket, és regionálisan is közelebb hozhatják a termelési folyamatokat. A smart tech elterjedése tovább javíthatja a kereslet és a kínálat közötti kapcsolatot. A nagyobb és „fejlettebb fejlődő” országokban (pl. Brazília, India, Törökország, Mexikó, Thaiföld) már most megfigyelhető a technológia-intenzív ágazatok megjelenése és az ezzel kapcsolatos beáramló külföldi-tőke, hiszen a technikailag képzett és mérnöki szempontból is értékes munkaerő versenyképes fizetésért rendelkezésre áll.

A lehetőségek Az alábbiakban néhány olyan lehetőséget emelek ki, amelyekre alapozva a fejlődő országok bízhatnak abban, hogy a negyedik ipari forradalom újításai pozitívan fognak érezhetővé válni a régiókban: a korábbi átalakulások analógiáját, az infrastrukturális fejlesztésekben rejlő lehetőségeket és a gazdaságpolitikát segítő szakpolitikák szerepét. Összefoglalva: 1) Bizonyított, hogy az egyes ipari forradalmak következtében bevezetett technológiai megújulás mindig több munkahelyet hozott létre, mint amennyi munkahelyet feleslegessé tett.

Amennyiben a fejlődő országok biztosítani tudják, hogy a smart technológiákat ne csak egy szűk réteg használja, hanem szélesebb társadalmi rétegeknek legyen hozzáférése a hatékonyabb eredményekhez (élelmiszerbiztonság, oktatás, egészségügy), az életszínvonalbeli javulás érezhető lesz társadalmilag is.

2) A technológia használata és különösen, „jól használata”, segít a szegénységből való kiemelkedésben. Számos arra utaló jel van, hogy a fejlődő világ kihagyja a hagyományos „fix” telekommunikációs vonalak kiépítését és az asztali számítógépek használatát, és helyette közvetlenül a mobilhálózatokat építi ki, valamint kormányzati szinten ösztönzi a mobileszközök elterjedését. Ennek fő indoka, hogy az oktatáshoz való hozzáférésben

– különösen a fejlődő országokban – segít a mobileszközök elterjedése. A fejlődő országoknak ugyanakkor meg kell küzdeni számos – a fejlett országokra is (kisebb mértékben) jellemző – jelenséggel. Ilyen problémák a vidéki és a városi lakosság internethasználatában való érezhető különbség, az internethasználattal kapcsolatos korosztálybeli és gender-gap, valamint a digitális írástudás általánosan alacsony színvonala.

Nézzük végül ezeket és az ezekben rejlő lehetőségeket. A világon 3,7 milliárd mobilhasználó volt (GSMA, 2017), de a 7,2 milliárd ember 10%-ának nem volt hozzáférése a legalapvetőbb hang- és szövegalapú szolgáltatásokhoz, míg 1/3-ának nem volt 3G és 4G hozzáférése. A tömeg nagy része Ázsia és a Szahara alatti Afrika – elsősorban vidéki – lakosságát jelenti. A szélessávú mobilinternet a világ lakosságának 84%-át éri el (ITU, 2015), a vidéki lakosság 67%‑a tud kapcsolódni. A 3G-lefedettségbeli különbség még szembetűnőbb: a vidéki lakosság 29%-a (3,4 milliárd fő), míg a városi lakosság 89%-a (4 milliárd fő) rendelkezett 3G eléréssel. A gendergap szintén érezhető: világszinten a nők 14%-kal alacsonyabb számban mobiltulajdonosok, mint a férfiak. Dél-Ázsiában ez az arány 38%, a Szahara alatti Afrikában – kivéve Dél-Afrikát – is 20% fölötti. A fejlődő országokban a mobileszköz a banki szolgáltatások igénybevételéhez szükséges, de egészségügyi segédeszköz is, valamint a kis méretű vállalkozások közötti információáramlás elengedhetetlen része. A fejlődő világban érezhetően nagyobb számban rendelkeznek férfiak mobil-számlával, mint nők (Világbank, 2016).

A korosztályok közötti internethasználatot illetően: az ITU 2017-es adatai szerint, a fejlett országokban a 15–24 évesek 94%-a használja az Internetet, míg a fejlődő országokban ez 67%, a legkevésbé fejlett országokban 30%. Összességében, tízből kilenc internetet nem használó fiatal Afrikából, Ázsiából vagy a csendes-óceáni térségből van. Összefoglalva, a földrajzi- és gender-gap-ek csökkentése alapvető fontosságú annak érdekében, hogy a vidéki lakosság fejlődjön és a női munkaerő aránya javuljon. Ahhoz, hogy a hagyományos, mezőgazdasági munkákon túlmutató lehetőségekhez jussanak, szükség van a szélessávú mobilhálózatok kiépítésére.

A nőknek ezen túl a mobil, okostelefon, mobilinternet elterjedése biztonságérzetet is nyújt, segít a családtagokkal kapcsolatban maradni.

Emellett segít abban, hogy a felhasználók időt és pénzt takarítsanak meg, pénzügyi szolgáltatásokhoz segít, egészségügyi szolgáltatásokat tesz elérhetővé, valamint oktatási lehetőségeket is nyújt. A fiatalok mobilinternet-használata a munkaerőpiaci lehetőségeket szélesíti. A digitális képességek és írástudás fejlesztésének a fentiek előfeltételei.

3) A globális vállalatok szerepe nő, a nemzetállamoké csökken. A Facebook, a Google, az Amazon, az Apple és a körülöttük kialakuló ökoszisztéma jobban befolyásolja a gazdasági folyamatokat, mint az egyes nemzeti szakpolitikák. Ezt ellensúlyozandó, a regionális/nemzeti gazdaságpolitikát segítő versenyjog és egy lazább felfogású szellemi tulajdonjogi szakpolitika megelőzheti a gazdasági erő koncentrációját, és szélesebb körben teheti elérhetővé a smart technológia eredményeit, és tömegek előtt nyithatja meg a lehetőséget arra, hogy csatlakozzanak a gazdasági folyamatokhoz.

Következtetés A fejlett országok példáját nem lehet egy az egyben alkalmazni a fejlődő országokra. A fejlődő országok lehetőségei elsősorban a „mélyről való felkapaszkodás lehetőségeiben” keresendők.

A Global Forum of National Advisory Councils 2017. decemberi publikációja amellett foglal állást, hogy a negyedik ipari forradalom vívmányainak a hatása lehet pozitív és negatív is, attól függően, hogy hogyan válaszolnak az érintett országok a felmerülő kihívásokra. A fejlődő országok a magas éves GDPnövekedést (min. 5%) tartani akarják, azonban fel kell ismerniük, hogy a GDP-növekedés kulcsa az input-alapú gazdaságból termelékenység-alapú gazdasággá való fejlődés. Az ilyen export-alapú termelékenység kialakulása csak tervezett és végrehajtott szakpolitikák által lehetséges.

A fejlődő országoknak sokkal jobban fel kell készülni az Industry 4.0-ra, mint ahogyan most állnak. A munkaerő-igényes termelési folyamatok hagyományos kiszervezése egyre kevesebb országnak ajánl lehetőséget a felzárkózásra. Azokban a országokban, ahol a korábban munkaerő-igényes ipart fel tudja váltani a smart technológia által vezérelt ipar, a probléma komolyabb.

171

A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei

A fejlett országok tervei és a legújabb ipari forradalom gyakran azonosított veszélyei statikus gondolkodást tükröznek, és a hosszabb távon jelentkező lehetőségekre koncentrálnak. A fejlettebb fejlődő országokban azonban ugyanúgy várható a robotizálódás, a smart technológiák elterjedése, de a társadalmi hatékonyságra kialakuló igény is, mint a fejlett országokban. A lehetőségek realizálásának azonban feltételei vannak: nemzeti és regionális szinten átalakítandó innovációs szakpolitikák, végrehajtott oktatási és fejlesztési programok, infrastrukturális fejlesztések, társadalmi programok, helyben kialakított és megvalósított klaszterintézkedések.

A regionális összefogás és a globális kereskedelemben való határozottabb és tömeges megjelenés alapfeltétele továbbá a mobil-telekommunikációs és -információs technológiai hálózatok fejlesztése, a digitális írástudás nagyütemű és már rövidtávon érzékelhető javulása. Továbbá, a változások fenntarthatóságát a regionális szinten összehangolt kereskedelempolitika és az azt kisegítő versenypolitika tudja biztosítani. A nemzeti úttörőprogramok regionális különbségekhez, társadalmi elégedetlenséghez és potenciálisan konfliktusveszélyhez vezetnek. A fejlett országoknak pedig technikai és infrastrukturális fejlesztéseken keresztül folytatni kell a donorprogramokat.

172

173

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

174

175

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

Szerző: Dr. Grandpierre Attila

Az emberiség alapvető törekvése, hogy minél jobban éljen, minél teljesebben élje életét. Cikkünkben felhívjuk a figyelmet a civilizációk két alaptípusára, az életközpontú és az anyagközpontú civilizációra. Nemcsak az ősi időkben élt az ember életközpontú civilizációban. Megszületésünk után néhány évig mindnyájan életközpontú szemlélettel fogtuk fel a világot. Később családunktól, majd az iskolától, a társadalomtól eredeti, természetes lényünkre újabb civilizációs rétegek rakódnak rá, amelyek az anyagközpontú civilizációban elidegenítenek bennünket eredeti lényünktől. Az elidegenedés miatt emberi alkotóerőnk a töredékére csökken. Az elidegenedés leküzdéséhez az élet tudománya döntő segítséget adhat. Az új, egzakt biológia segítségével eljutunk az első átfogó, lényegében teljes tudományhoz.

Az egzakt biológia alapelve a Világegyetem legalapvetőbb természettörvényeként az élet teljességére, a teljes egészségre ösztönöz bennünket. Az átfogó tudomány első elvei megalapozzák az átfogó tudományos világnézetet, amelyet egészségesnek nevezhetünk, mert teljeskörű, kiegyensúlyozott, megfelel a valóság lényegének.

Az átfogó tudomány szerint a Világegyetem legátfogóbb és legalapvetőbb tulajdonsága, hogy él. S ha így van, akkor az élet megértése kulcs az egész világ megértéséhez és az ökológiai civilizáció sikeréhez. Tanulmányunkban bemutatjuk, hogyan.

A civilizációk két alapvető fajtája: a természetes és a modern Az emberiség történetében alapvetően kétfajta civilizációt különböztethetünk meg: az ősi, a Természettel összhangban élő, életközpontú és a modern, materialista jellegű, anyag-központú civilizációt.

A civilizációk ezen két alaptípusra felosztását – többek között – alátámasztják az emberiség fennmaradt őshagyományai, történelmi emlékezete a legrégibb időkről; a vallástörténelem; a mitológiatörténelem; a népmesekutatás; és a történelemtudomány.

176

A természetes civilizációt az ember és az élő Természet összhangja jellemzi. Az ember a Természet teremtőerőinek (lásd alább, A Természet első elvei c. szakaszban) szülötte, ezek emberi megtestesülése. Az ember alapvetően éppúgy természeti lény, mint bármely földi élőlény. Az emberi természet – nem véletlen a szóegyezés – és a Természet egylényegű. Az ember évmilliókon át a Természet ölén, a Természettel egybeforrva élt. Az ősi civilizáció természetvallásában az ember a Természetet a legnagyobb tiszteletet ébresztő erővel, a kozmikus életerővel feltöltöttként fogta fel.

A természetes civilizáció embere a Természet iránt hálát érez, adományait messzemenően méltányol-

ja. A Természet minden lényében rejtetten ott lappangó energia misztériuma iránt rendkívül érzékeny.

A természeti rendből adódó erkölcsi erényeknek az őszinteséget, a becsületességet és a tisztaságot tartja, és a legmagasabb tisztelettel fordul a bámulatot és csodálatot ébresztő természeti rend törvénye, a Természet életfolyamatainak tökéletessége felé.

A természetes civilizáció szakrális, számára a Természet rendje szent, az élet szent, az értelem szent, mindannyian a legmagasabb tiszteletben részesülnek. A természetes civilizáció embere a Természettel együttműködésre törekszik. A modernitásban egyik sem szent. A modern ember használja a környezetét, és nem együttműködésre törekszik. A természetes

minden más korban, illetve körzetben az ember mindig arra törekedett, hogy szent univerzumban éljen. Az ősi, szakrális civilizáció embere bátran vállalja a súlyos felelősséget például azért, hogy részt vesz a világ teremtésében, saját világa létrehozásában, a növények és állatok életének biztosításában stb. Ez azonban a felelősségvállalásnak más fajtája, mint amit mi, modern emberek valódinak és érvényesnek tartunk: kozmikus síkon történő felelősségvállalás. A nyugati előtti természetes civilizáció emberének olyan világszentségben van része, amely mind az állat-, mind a növényvilágban megnyilvánul. Az ősi ember számára a Kozmosz élő és tagolt egység.

civilizáció az életet tartotta a legalapvetőbb létezőnek, és így az életet a legmagasabb megbecsülésben részesítette; ezért volt életigenlő és harmonikus, ezért maradhatott fenn rendkívül hosszú időkön át. Az emberiség alapélményét, a Természetet átható élet szentségének élményét a materializmus egyre növekvő uralma szorította háttérbe. Az élet és a Természet szentségének élményét felváltotta a nihilisztikus, profán civilizáció élménye.

Ez az ősi, életigenlő, szakrális világrend Európa középső, keleti és Ázsia nagyobb részén az i.u. 1200-as évekig fennmaradt a természetvallásban, és máig tovább él a konfucianizmusban, a sintoizmusban és a Selyemút népeinek őshagyományaiban. A nyugati civilizáció megszületésével és hódításaival ezt az eurázsiai életigenlő civilizációt fokozatosan felváltotta az egyre inkább materialista jellegű, az életben és a Természetben rejlő belső értéket nem tisztelő civilizáció. Albert Schweitzer érvelése szerint az ősi európai világnézetet a középkorban az életet és a világot lényegében tagadó, a természetfölöttire irányuló szemlélet váltotta fel. Az életigenlés azonban a középkorban keletről Európába érkező, a zoroasztrizmussal és a kínai filozófiával lényegi rokonságban álló világnézetű, eleinte még „barbár”, azaz „pogány” népek alkotóerejére támaszkodva, az 1300-as évektől újjászületett ugyan, de az 1800-as évektől fokozatosan ismét háttérbe szorult. A modern európai gondolkodás tragédiája, hogy az élet- és világigenlés, valamint az erkölcsi világnézet között eredetileg meglevő kötelékek lassan meglazultak és felbomlottak, tragikus törés lépett fel az európai történelemben.

Úgy tűnik, Európában a civilizáció romlása a régi görögökkel, a nyugati civilizáció megalapítóival, az i.e. 800 körüli évszázadokban kezdődött. Strabón, a legjelentősebb ókori görög történetíró Homéroszra hivatkozva ezt írja: „A nálunk [a görögöknél] dívó életmód már majdnem minden nép között elterjedt, s megrontotta az erkölcsöket... Bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot s a kapzsiság ezerféle módját... Mindez látszólag elősegíti a civilizáltabb szokásokat, de kétségkívül megrontja az erkölcsöket és kétszínűségre vezet, a korábbi hamisítatlan őszinteség helyett”. Az erkölcsi romlás ezen jelei egytől-egyig a materialista szemlélet jellemzői. A civilizáció szorosan összefügg az anyagi-technológiai vívmányokkal, amelyek gyakran életmódváltásra vezettek, s nem egyszer a hagyomány leértékelésével, profanizálódással, a materializmus fokozatos erősödésével jártak.

Az ökológiai civilizáció építésében fontos szerepet játszhatnak azok a hagyományos életmódot élő népcsoportok, amelyek életmódjukban és világnézetükben is, tehát teljesebben őrzik az évmilliós tudásörökség tiszta forrását.

Ahogy Mircea Eliade, a kiemelkedő vallástörténész olyan meggyőzően kimutatta, a profán, nyugati civilizáció, „a teljesen deszakralizált világ, kozmosz az emberi szellem történetében új felfedezésnek számít”, s

Az életközpontú értékrend és alkotóerő megtörése kisgyermekkorban Ahogy az ősi, természetes civilizációban, értékrendünk egyéni életünk első éveiben is az élet értékelésén nyugszik. Ez a természetes értékrend, az élet értékrendje. Kisgyermekkorunkban az évek múlásával egyre növekedő súllyal rakódik ránk a családban (bölcsődében, óvodában) tanult második értékrend. Amikor ez a második, családi értékrend ütközik az első, életelvű értékrenddel, meghasonlás lép fel személyiségünkben.

Gordon W. Allport amerikai személyiségpszichológus rámutatott, hogy Nyugaton a családi-társadalmi ha-

177

tások rendszerint 3-5 éves korban kerekednek felül a kisgyermek eredeti, természetes én-jén; ekkorra már „a nyugati ember énje [belső világából] úgy kiáll, mint egy feltartott hüvelykujj”. Figyelemre méltó, hogy ezzel egyidejűleg a gyerekek önálló, eredeti látásmódja, alkotóereje fokozatosan háttérbe szorul. 3-5 éves korban az emberi alkotóerő még a gyermekek 98%ában eléri a kreatív géniusz szintet, 25-30 éves korra azonban ez az arány 2% alá süllyed. Mi lehet ennek az oka? Tény, hogy 6 éves kortól a második értékrendre rárakódik a harmadik értékrend, az iskolai tanítás, a tananyag értékrendje. A modern, kötelező iskolai oktatás materialista világnézetű, száraz adatok bebiflázását erőltető tananyaga elnyomja a szabad akaratot,

178

érdeklődést, távoli az élettől, lényegében idegen a gyermekek eredeti érdeklődésétől, természetes motivációitól, a nihilizmust erősíti, és kiöli a bennük rejlő alkotó géniuszt.

Az emberi alkotóerő a civilizáció legfőbb hajtóereje.

Az a civilizáció, amely megőrzi az eredeti, velünk született emberi alkotóerőt, érdeklődést, kíváncsiságot és motiváltságot, összhangban az ember természetével, a bennünk rejlő természeti erőkkel és képességekkel, nem csak sokkal magasabb életörömöt biztosítana az emberiségnek, de egyszersmind óriási civilizációs hajtóerő-többletre tenne szert a materialista civilizációban szokásos mértékhez képest.

A modern civilizációt jellemző materialista világnézetben az élet, az értelem és az anyagi világ szerves egysége, a Természet úgy tűnik fel, mint ami nem több mint anyag; az élet és az értelem pedig úgy, mint ami nem több mint az anyagi világ önálló oksági erővel nem rendelkező mellékjelensége. Következésképpen, a modern világban az élet és az értelem alárendelődik az anyagi világnak, és így saját mivoltától elidegenedve a materializmus követésére kényszerül. Ahogy Leo Strauss nagyhatású kritikájában vázolta, a modernitás lényege az a törekvés, hogy „felszabadítsa” az emberi akaratot minden „külső”-nek tekintett tényezőtől, mint például az Isten, a Természet, és a történelem.

A modernitás sikeressége azonban aláássa magát

a modernitást, mert a minden iránytű nélkül maradt modern nyugati ember már nem tudja, mit akarjon, és elvesztette abba az értelembe vetett hitét, amely legmagasabb céljait megerősíthette volna. Eredeti, természetes irányultságát elvesztve a nyugati ember a materializmus könnyű prédájává válik. A történelem kilép természetes medréből, kizökken az idő, ahogy Shakespeare 1602-ben megfogalmazta. Természetes körülmények között az emberi életakarat és az értelembe vetett hit az emberi alkotóerő elsődleges hajtóerői. A modernitás válsága azzal járt, hogy a modern civilizáció leértékelte, parkolópályára kényszerítette legnagyobb erőforrását, az emberi alkotóerőt éltető belső motiváltságot.Következtetésünket alátámaszt-

179

ja, hogy Niall Ferguson, a Harvard Egyetem történészprofesszora szerint az elmúlt évtizedekben a nyugati emberek elvesztették hitüket saját civilizációjukban.

Az egészség és az ökologikus szemlélet kapcsolata Az ember alapvetően természeti lény volta azt jelenti, hogy önazonosságunk alapvetően egybeesik a Természettel. Ez csak úgy lehetséges, hogy a Természet élőlény. A Természet alatt itt a Világegyetemet értjük, vagyis minden létező egységes egészét. Ha a Világegyetem él, élete akadálytalanul zajlik, mert nincs rajta kívüli létező. Ha természeti lényként egylényegűek vagyunk a Világegyetemmel, akkor életünk személyes összeköttetésben áll ezzel az akadálytalanul zajló, különleges, kozmikus élettel. Természeti lényünk révén egyek vagyunk a magasabb szinten szerveződő, kozmikus életet élő Mindenséggel, az Egész-szel. Lényünk ezért rendkívüli mélységű, és így csak akkor ép, ha nem idegenedik el ettől az Egész-től. S ha önazonosságunk alapvetően egybeesik ezzel a végtelen, égi szabadságban élő Mindenséggel, akkor hozzátartozik az emberi lélek épségéhez, egészségéhez.

Az ökológia az életközösségek és viszonyaik, kölcsönhatásaik és kapcsolataik tudománya. Ha a Természet él, akkor az ökológia a Világegyetemet is magában foglalja, és így a legátfogóbb tudománnyá válik.

A materializmus keretein belül az ember lénye egyéni testére korlátozódik.

A World Health Organization (WHO) definíciója szerint az egészség “a teljes fizikai, mentális és társadalmi jól-lét, nemcsak a betegség és a legyengülés hiánya”. Mentális jól-lét alatt az érzelemvilágunk és gondolatvilágunk magas szintű jól-létét értjük. Ahhoz, hogy az egészséget, ezt a civilizációnk egészsége számára rendkívül lényeges fogalmat teljes súlyában foghassuk fel, a WHO egészség-meghatározását kicsit pontosítanunk kell, és ki kell terjesszük az élet legalapvetőbb szintjére, természeti lény voltunkra, és az ember és a Természet kapcsolatára. Figyelembe véve, hogy az emberiség akkor tudja a Természetet megbecsülni, ha saját, belső értékkel bíróként fogja fel, az ökológia alapvető feladata, hogy a Világegyetemet élőlénynek tekinthesse. A Természetet értékelő ökológia tudományos megalapozásához az életet a Kozmosz egészére kiterjesztő egzakt biológiára van szükség. A fizikai egészségre korlátozódó materialista egészségfelfogástól megkülönböztet-

180

ve, az így nyert egészségfogalmat, amikor a megértéshez szükséges, teljes egészségnek nevezzük. Így egészség-meghatározásunk a következő alakot ölti: az egészség egyéni, társadalmi és természeti lényünk teljes fizikai, lelki és szellemi, társadalmi és természeti jól-léte, az ember és a Természet kapcsolatának teljes jól-létét is beleértve.

A teljes egészség nemcsak a betegség hiánya, hanem mindenféle, fizikai, lelki és szellemi egészségrontó hatástól mentesség, és mindenféle, fizikai, lelki és szellemi erővel, teljes életerővel, lelkesedéssel, tisztánlátó képességgel való feltöltöttség. Magában foglalja természeti lényünk teljes összhangját az élő Világegyetemmel. Ez a teljes egészség együtt jár a lélek és az értelem, a boldogság és a tisztánlátás magas szintű, teljes kibontakozásával. Ha ezeket a tulajdonságokat szeretnénk kiemelni, nevezhetjük a teljes egészséget életteljességnek, az élet teljének is.Lelki és szellemi épségünk megőrzéséhez egészséges, életigenlő, értelemigenlő és világigenlő civilizációra van szükségünk.

Albert Schweitzer, a Nobel-díjas orvos és filozófus meghatározásában a világ- és életigenlés az embernek az a belső meggyőződése, hogy az élet egy valóságos létező, a világnak és az életnek belső és nagy értéke van, az élet mindenki számára végtelenül értékes, az emberi szellem az egész világot képes átfogni, és az embernek sohasem szabad feladnia küzdelmét.

Az életigenlő és világigenlő civilizáció a világ két körzetére jellemző; ezek Európa és Kína. „Sehol sem érezték át a világ- és életigenlés problémáját olyan elementáris és átfogó módon, mint a kínai gondolkodásban”. Előző tanulmányunkban jeleztük, hogy e két körzet között az őskorban és az ókorban a Selyemút kulturális egységet teremtett, amely egészen i.u. 1200-ig fennállt.

A nyugati civilizáció a materializmus egyre nagyobb mértékű eluralkodásával letért erről az útról. Kína viszont megőrizte – egészen Mao idejéig – élet- és világigenlő világnézetét. Az elmúlt évtizedekben ez az ősi ökologikus világszemlélet Közép-és Kelet-Európában és Kínában is újjászületőben van.

Az egészség alapvetően ökológiai fogalom, mert az élet a Világegyetemben közösségi és alapvetően egymásra támaszkodó jellegű. Ahogy az átfogó ökológiában, úgy az ősi magyar mitológiában is a Világegyetem a kozmikus élet szerveződésének legfelsőbb szintje, a Legfelsőbb Lény. Hasonlóan, a Világegyetem a kínai felfogás szerint is élőlény. Korunkban az asztrobiológia és az antropikus kozmológia váratlanul alapvető kapcsolatot teremtett a Világegyetem és az élet tu-

181

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

lételméleti állásfoglalás az, amelyik olyan rendkívüli mélységű, hogy mindennapi gondoktól terhelt, kisebb kérdésekhez szoktatott és ezekkel túlságosan megterhelt gondolkodásunk számára jószerivel teljesen járatlan világnak számít. Pedig éppen, mert rendkívül mélyreható, a civilizáció képes gondolkodásunkat észrevétlenül is saját lételméleti állásfoglalása irányába vezetni, például a materialista keretek közé terelni.

Ráadásul a civilizáció lételméleti állásfoglalása korai életéveinkben kritika nélkül jut belső világunkba. Miután megszoktuk, úgy vezeti meg az embert, hogy nem vesszük észre. Így mindennapi életvezetésünk alakításában rendkívül hatékony, és az emberiség jelentős részére ki tudja terjeszteni hatását. A civilizáció lénye-

és gondolatvilágunk minőségének javítására – vagy éppen anyagi értékeink gyarapítására, több pénz vagy hatalom elérésére. A világnézet határozza meg, mely kérdések fontosak számunkra, és azt is, milyen válaszok adhatóak ezekre a kérdésekre. Amit gondolkodásnak nevezünk, az általában nem több mint eleve meglevő világnézetünk alkalmazása az adott helyzetre. A világnézet a tudományban is alapvető, anélkül, hogy ezt rendszerint tudomásul vennénk. Alapvetően a világnézet szabja meg azt is, mit gondolunk a tudományról. A világnézet nagyobb gyakorlati jelentőségű, mint a tudomány. A világnézet tudattalan kialakulása és tudattalan alkalmazása egyike azoknak a fő okoknak, amelyek miatt a világnézet rendkívüli jelentősége

gének éppen ezért uralkodó lételméleti állásfoglalását tekintjük. Akkor beszélhetünk civilizációról, amikor az uralkodó lételméleti állásfoglalás hatásrendszere népek sokaságára és történelmileg jelentős időszakra terjed ki.

nem tudatos. A világnézet azért is rendkívüli jelentőségű, mert három rétege: a velünk született, a családtól kapott és a társadalomtól kapott, minden emberben már ifjúkorban kialakul, és rendszerint az egész életvezetést meghatározza. Ráadásul éppen a világnézet rendkívüli jelentőségének elsikkadása miatt felnőttkorban is nagyon kevesen ismerik fel világnézetük egész életükre gyakorolt alapvető szerepét. Mégis, ha tudatosítjuk magunkban, képesekké válhatunk világnézetünket egészségessé tenni, és ezzel életünket a felemelkedés irányába állítani.

A civilizáció lényege és leghatékonyabb eszköze: a világnézet

dományai között. Ezt a kapcsolatot erősíti a biológia Bauer Ervin magyar származású biológus által felfedezett egyetemes természettörvénye, a James Lovelock által kidolgozott Gaia-elmélet, amely a Föld élő voltának elmélete, a Héliosz-elmélet, amely a Nap élő voltának elmélete, és az Élő Világegyetem elmélete.

Ezen egymást erősítő trendek az ókori hun-magyar és a kínai életközpontú filozófia modern tudományos alátámasztását jelentik.

A civilizáció lételméleti alapja A metafizika egyik fő ága az ontológia, magyarul lételmélet, vagyis a létezés mibenlétének és alapvető fajtáinak tudománya. A materializmus az anyagot tartja egyedül létezőnek, az életnek és az értelemnek nem tulajdonít lételméleti súlyt. Az életközpontú világnézet az anyagnak, az életnek és az értelemnek egyaránt lételméleti súlyt tulajdonít, s e három közül az életet tartja alapvetőnek. Az életközpontú világnézetben az anyag, az élet és az értelem egységes egészet alkot, és ezért, legalábbis természetes körülmények között, e három valóságfajta összhangban áll egymással.

A természetes civilizáció metafizikus, szakrális és harmonikus, a materialista anti-metafizikus, profán és elidegenedett. Bár a modern tudomány kifejlődésében az

182

új, materialista metafizikán alapuló mechanikus világkép kialakulása játszotta a kezdeményező és meghatározó szerepet, a modernitás a metafizikát megpróbálta leértékelni. Ez pedig saját fennmaradása számára hátrányos, hiszen a nyugati civilizáció első változatának, a görög-római civilizációnak koraközépkori bukását saját, „pogány” metafizikán alapuló világnézetének bukása okozta. A nyugati civilizáció materialista világnézete azon a rendkívül kétséges metafizikai feltevésen alapszik, hogy a fizika, az anyag tudománya az egész Világegyetem minden aspektusát le tudja írni, vagyis az élőlények viselkedését éppúgy, mint az élettelenekét. Ez a feltevés lételméleti szintű feltevés, azt jelenti, hogy minden változásnak kizárólag fizikai oka lehet, vagyis minden változás kizárólag fizikai erők hatására lép fel. Csakhogy az élettelen tárgyak viselkedésének előrejelzésében rendkívül sikeres fizika az élőlények viselkedésének előrejelzésében teljes csődöt mond.

A mindennapi tapasztalatnak is élesen ellentmond, hiszen az emberi viselkedést alapvetően nem fizikai erők, hanem ösztönök, érzések és gondolatok irányítják. Ráadásul, ahogy az alábbiakban kimutatjuk, korunkban a nyugati civilizáció materialista világnézetét saját legfőbb segédeszköze, a tudomány cáfolja meg.

Mivel az anyag, az élet és az értelem egymáshoz viszonyított jelentősége lételméleti kérdés, a civilizációt alapvetően lételméleti állásfoglalásnak tekintjük. Ez a

A Világegyetem minden létező egységes egésze, az egységes valóság. A lételméleti, szakszóval ontológiai állásfoglalás a világ egészének lényegéről alkot véleményt, ezért szükségképpen világnézeti jellegű. A világnézet a lételméleti állásfoglalás mindennapi életben alkalmazható formája, a világ összes jelenségére alapvető magyarázatot adó egységes rendszer. A világnézet a világ értelmezésének, értékelésének és érzékelésének egységes rendszere, meghatározó alapja, az a mód, ahogyan a világot felfogjuk és értékeljük.

A világnézet a civilizáció leghatékonyabb eszköze, mert a családon és a társadalmi hatásrendszeren keresztül kora gyermekkorban beépül a gyermekekbe, és alapvetően meghatározza világfelfogásukat, még a felnőttek számára elérhető kritikai gondolkodás kifejlődése előtt. Emiatt, ha később nem tudatosul, észrevétlen marad. Észrevétlen marad az is, hogy a világnézet mindent eldöntő jelentőségű életvezetésünk alapvető irányának meghatározásában. Ezért a világnézet jelentőségének tudatosítása létfontosságú. Másképpen megfogalmazva: a világnézet a döntéseink alapjául szolgáló gondolatvilágunk és értékrendszerünk egységes rendszere, és így cselekvésünk legalapvetőbb irányítója.

Az a mód, ahogyan felfogjuk a világot, kulcsfontosságú, mert minden élményünket, tapasztalatunkat felhasználhatjuk az életminőségünk, érzésvilágunk

A világnézet jelentősége abban rejlik, hogy dióhéjba foglalja a Világegyetemet, és ez a dióhéjba foglalt tudás a civilizáció minden tagjának gondolkodásába beépül. Gondolkodásunk következő szintje: a tudomány és az oktatás hatása. Az eddigiekben jeleztük, hogy gondolkodásunk természetes, elsődleges szintje a természetes, életközpontú világlátás. A nyugati világban erre rakódik rá a gondolkodásunk második szintjét meghatározó, családban tanult értékrend, amely a szülők meghatározó szerepe és a szülők társadalomba beilleszkedése révén rendszerint többé-kevésbé összhangban áll a társadalom, illetve a civilizáció értékrendjével. A materialista civilizációban a szülők rendszerint materialista világnézetűekké válnak, s így a nyugati civilizációban gondolkodásunk második szintje materialista világlátássá válik. Az első két szint tudattalanul, észrevétlenül hat ránk. A harmadik szint a tudatos gondolkodásé. A mai világban a tudatos gondolkodást jelentős részben a tudomány hatása jellemzi. Mind a szülők, mind az iskolában tanuló gyermekek a tudományos igazságokat tartják mérvadónak annak eldöntésében, mi igaz és mi nem.

Amennyiben a tudomány materialista jellegű, ahogy ez a helyzet a fizika kizárólagosságát valló modern tudománnyal, gondolkodásunk harmadik, tudatos

183

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

szintje is – rendszerint észrevétlenül – a materializmus keretei közé terelődik. S ha ez a harmadik szint alapvetően összhangban áll a második, családi meghatározottságú világnézettel, akkor megerősítik egymás hatását, és még hatékonyabban szorítják a háttérbe a velünk született, életközpontú világnézetet, s vele lelki-szellemi egészségünket. Az elidegenedés még nagyobb mértékűvé válik.

Gondolkodásunk mindhárom szintjének rendkívüli jelentősége van az ökológiai civilizáció építése számára.

Gyermekeink világnézete a harmadik gondolkodási szinten akkor maradhat egészséges, ha az iskolai oktatás szemlélete életközpontú, és ha a fizikai, lelki és szellemi jól-létet összehangolva mindegyikre megfelelő figyelmet fordít. Mindaddig, amíg egyetlen egzakt tudomány létezik, az anyag tudománya, a fizika, és ennek az egzakt tudománynak a tekintélyével ruházzák fel a legfeljebb csak hipotézisnek tekinthető materialista metafizikát, az iskolai oktatás világnézete alapvetően materialista jellegű marad. Következésképpen, a

Ahhoz, hogy társadalmi szinten meg tudjuk őrizni gyermekeink lelkének természetes épségét, e három világnézetnek összhangban kell állnia. Mivel az életközpontú világnézet velünk született, lelki egészségünk csak akkor lehet teljes, ha a családtól és a civilizációtól is életközpontú világnézetet kapunk. Az egészséges szemléletre törekvő társadalom számára alapvető feladat, hogy felkészítse a szülőket az életközpontú, egészséges világnézet alapján történő gyermeknevelésre. Ehhez fontos segítséget adhat az ősi eurázsiai civilizáció gyermeknevelési hagyományait máig őrző népek nevelési szokásainak megismerése. Gyermekeink

nyugati oktatási rendszer átvétele Közép- és Kelet-Európában és Ázsiában is alapvetően formálja át a belőle kikerülő gyermekek gondolkodását és világnézetét.

A nyugati oktatási rendszert végigjáró gyermekek nyugati típusú gondolkodással kerülnek ki a társadalomba, függetlenül a helyi hagyományoktól, kultúráktól.

Ezen a helyzeten változtathat az egzakt és a fizikából le nem vezethető, saját, önálló törvényekkel rendelkező biológia megjelenése. Mivel az új, egzakt, a modern fizika legjobb hagyományait megőrző és továbbfejlesztő biológia alapelve személyes és közösségi szinten egyaránt iránymutatást ad életvezetésünkhöz,

Gondolkodásunk három szintje és az egészséges civilizáció

184

világnézete a második gondolkodási szinten akkor maradhat egészséges, ha a szülők tudatosan törekszenek az egészséges világnézet kellő szintű elsajátítására.

ezért személyesen és közösségi szinten is megerősíti a tanulók természetes érdeklődését, életszeretetét. Az életközpontú természettudomány a fizikát is sokkal közelebb hozza a tanulókhoz, mert első elveinek köszönhetően mélyebb szintű megértést tesz lehetővé könnyebb, gyorsabb és hatékonyabb módon. Így alkalmas arra, hogy felkeltse kíváncsiságukat, az iskolai tananyagot a megszokott száraz, életidegen, lexikális tudás jellegű helyett vonzóvá, lelkesítővé, motiválóvá változtassa, a hangsúlyt az összefüggések megértésére, és így az önálló gondolkodás kibontakoztatására alkalmassá tegye, egészséges irányba fejlessze lelküket és értelmüket. Az egészséges nevelés célja lényünk épségének megőrzése és továbbfejlesztése arra a szintre, hogy a mai civilizációban helytálljon, képes és kész legyen önállóan cselekedni egyéni, közösségi, társadalmi és természeti lényének egészségéért. Az egészséges oktatás célja az emberi létezés alapvető kérdéseinek megválaszolása és összefoglalása az alapvető ismeretek egységes, az egész világot átfogó rendszerében, az alapműveltségben. Az általános megismerési képességek leghatékonyabb fejlesztését az egységes világkép teszi lehetővé. Mivel életközpontú tananyagról van szó, egy csapásra az életközösségek és kölcsönhatásaik tudománya, az ökológia oktatása is egyszerűvé válik. Az életközpontú, lényegében teljes, és ezért egészséges ökológiai

világnézet pedig világértelmezési és értékelési rendszerünket lényegében teljessé téve alkalmassá teszi az iskolából kikerülő nemzedékeket a kiegyensúlyozott, egészséges civilizáció építésére.Ha az ökológiai világnézet nem gondoskodik a materialista világnézet tudományos megalapozottságához, legalábbis hasonló horderejű tudományos megalapozottságról, akkor versenyhátrányba kerülhet. Véleményünk szerint az életképes ökológiai civilizáció építéséhez szükséges legfontosabb eszközök az egész Világegyetemet teljes kiterjedésében és mélységében is átfogó tudomány, amely az anyag tudományán kívül az élet és az értelem tudományát is magában foglalja, és az ezen az átfogó tudományon alapuló egészséges világnézet. Ez a feladat olyan biológia kifejlesztését igényli, amely elősegíti az életigenlést, az életerő és az életminőség növekedését, és amely a fizikához hasonlóan egzakt megalapozottsággal bír, de nincs a fizikának alárendelve. Az ökológiai civilizáció építésének fontos feladata az életigenlő biológia és az értelemigenlő pszichológia tudományos megalapozása.

A fizika első elve A modern nyugati civilizáció leghatékonyabb támasza a fizikán alapuló fejlett ipar és a fizikán alapuló materialista világnézet. Feladatunk megoldásához az első lépés annak felismerése, hogy a fizika leghatékonyabb

185

eszköze a legkisebb hatás elve. A legkisebb hatás elvét a fizika első elvének tekinthetjük, mert belőle a fizika összes alapvető egyenlete levezethető. Tény, hogy a klasszikus fizika alapegyenleteinek éppúgy a legkisebb hatás elvéből vezethető le legelegánsabb, legtömörebb és legvilágosabb megfogalmazása, mint a gravitáció-elméletnek vagy a kvantumfizikának. Az egész fizika összes alapegyenletét magában foglaló legkisebb hatás elvét a fizika meghatározásának tekinthetjük. A fizika az élettelen anyag tudománya; élettelen anyag az, amelynek viselkedését a legkisebb hatás elve határozza meg. A legkisebb hatás elvének szemléletes tartalma, hogy a fizikai testek változásaiban a tehetetlenség fejeződik ki.

alapegyenletét, és az összes alapvető életjelenséget is levezette. Ezért a Bauer-elvet a Természet első elvének tekinthetjük. Az élet lényegének energetikai meghatározását adja. Kifejezi, hogy az élet lényege a cselekvés, az élet minél magasabb szintre emeléséért végzett munka. Mivel örök természettörvényről van szó, ezért az élet a Kozmoszban szükségképpen győzelemre ítéltetett. Egy természettörvényt nem lehet legyőzni. Nincs az a földi hatalmasság, amely az élet győzelmét legalábbis hosszú távon megakadályozhatná. Az élet lényege tehát nem a túlélésben rejlik, ahogy a fizika szemüvegén át látszott, hanem az életminőség felemelésében, az élet tökéletesítésében, egyre tartalmasabbá és értékesebbé, boldogabbá és értelmesebbé tételében.

A biológia első elve A biológia alapvetőbb a fizikánál Az élőlények azonban nem tehetetlenek, így viselkedésüket alapvetően más természeti törvény, a cselekvőképesség fenntartásának törvénye jellemzi. Az élőlényeknek ugyanis cselekedeteik során cselekvőképességüket, életképességüket is helyre kell állítani, a biológiai cselekvéshez ugyanis energiára és időre is szükség van. Ha az élőlények nem gondoskodnának életképességük fenntartásáról, akkor energiájuk, mozgásképességük hamarosan elenyészne. Az élőlények egyetemes törvényét Bauer Ervin fedezte fel, és ezt róla Bauer-elvnek nevezik.

A Bauer-elv kimondja: „Az élő és csakis az élő rendszerek soha sincsenek egyensúlyban és szabadenergia tartalmuk terhére állandóan munkát végeznek annak az egyensúlynak a beállta ellenében, amelynek az adott külső feltételek mellett a fizikai és kémiai törvények értelmében létre kellene jönnie. Az élő rendszer mindig egész szabadenergia tartalmát alakítja át a várható egyensúly megvalósulása ellenében végzett munkává”. A Bauer-elv az élet első elvének tekinthető, mert Bauer ebből az élet összes alapegyenletét, köztük az anyagcsere, a szaporodás, a növekedés

186

A Bauer-elv jelentősége szükségessé teszi, hogy ös�szevessük az elméleti fizika legnagyobb horderejű alkotóelemével, a legkisebb hatás elvével. Mivel a legkisebb hatás elve a tehetetlen tárgyak változásainak törvénye, és az élőlények lényeges többlettel, cselekvőképességgel rendelkeznek, kerestem a módot a legkisebb hatás elvének biológiai általánosítására.

A legkisebb hatás elve a cselekvés vagy történés jelenlegi, adott kezdőpontja és jövőbeli végpontja közötti legkisebb energia- és idő-ráfordítású pályát határozza meg. A legkisebb hatás elve eszményien alkalmas a „postás” szerepére, mert a kezdőpontot egyenesen a végponttal köti össze. Ha a legkisebb hatás elvét általánosítjuk, belőle elhagyjuk a „legkisebb” megkötést, és figyelembe vesszük, hogy a cselekvés végpontját, célját maga az élőlény határozza meg, mert a Bauer-elvnek megfelelően minden rendelkezésre álló energiát cselekvőképessége legmagasabb szintre emelésére fordít, akkor megkapjuk a biológia alapelvét. A leeső kő egyenesen a földre esik, nem végez cikk-cakkokat, mert az több energiába, időbe kerülne. Az energiaráfordítás és időráfordítás együt-

tes mérőszáma a „hatás”. A fizikai testek a legkisebb energiaráfordítással és a legrövidebb idő alatt futják be pályájukat, a legkisebb hatás elve ezt fejezi ki.

Az élőlényekre ennek éppen az ellenkezője jellemző.

Arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb energiával és a lehető leghosszabb ideig éljünk. Úgy választjuk meg cselekvéseink végpontját, hogy jól járjunk, hogy életünket a lehető legmagasabbra emeljük és ez a lehető legtovább tartson. Így jutottam el a legnagyobb hatás elvéhez (LNHE). Az LNHE matematikai alakja magában foglalja a Bauer-elvet mint a legnagyobb vitalitás elvét, és emellett a leggazdaságosabb időfelhasználás, azaz legnagyobb bölcsesség elvét is.

A „bölcsesség”-et biológiai értelemben határoztam meg: bölcs az a döntés, amely az élet javára szolgál.

Az értelem az élet tartozéka. Arra való, hogy az adott körülmények között az élet számára legkedvezőbb döntést a lehető leggyorsabban hozza meg. Az értelmet az élet azért hozta létre, hogy bölcs döntéseket hozzon, hogy az élet a legmagasabb kiteljesedése felé tudjon haladni. A legnagyobb hatás elve határesetként magában foglalja a legkisebb hatás elvét, arra az esetre, amikor a legnagyobb hatás is rendkívül kicsi, mint a mikrovilágban. Ez a legkisebb fokú cselekvés, a tehetetlenség elve, amely az elemi részecskékre és az anyagi világra jellemző. Mivel az LNHE a legkisebb hatás elvének általánosítása, ezért éppúgy érvényes az egész Világegyetemben, mint a legkisebb hatás elve.

Mivel az LNHE magában foglalja a legnagyobb vitalitás elvét a Világegyetem egészére vonatkozóan, ezért a Világegyetem – mint egész – élőlény. Mivel az LNHE magában foglalja a fizika első elvét, ezért a fizika törvényei az élet törvényeiből származnak. Az élet alapvetőbb, mint az anyag. A Világegyetem mélyebb valóságszinten él, mint anyagi felszíne. Figyelemre méltó a biológiai és a fizikai okok viszonya. Először a biológiai ok hat, kitűzi a célt, és mozgósítja a cél megvalósításához szükséges biológiai energiákat. Ezáltal kerül sor a cél fizikai megvalósításához szükséges konkrét fizikai okok egész sorozatának előidézésére. Amint a

biológiai célkitűzés megtörtént, az ehhez szükséges fizikai folyamatok a lehető leggazdaságosabban jönnek létre, mert a tehetetlenség elve egyben a takarékosság elve is, a legkisebb energia- és időráfordítás elve. A biológiai okoknak a Természet elsőbbséget és rendelkező képességet biztosít a fizikai okok felett.

Az élet tudományán alapuló civilizációnak hatékonyabb tudományos alapja van, mint az anyagelvű civilizációnak, mert a legnagyobb hatás elve a tehetetlenség elvének továbbfejlesztett, kibővített, nagyobb horderejű, és az élet felemelését elősegítő változata.

Amíg az anyagi javak fogyasztására irányuló civilizáció az egyre nagyobb kényelem megteremtésére irányul, addig az életközpontú civilizáció, megőrizve az anyagi jól-lét szempontját, alapvetően az életminőség fejlesztésére törekszik.

Az életelv a teljes egészségre ösztönöz bennünket Mivel a legnagyobb hatás elve csak a fizikában is létező mennyiségeket, az idő- és energia-felhasználást foglalja magában, tovább általánosítottam a biológia saját mozgatóerőire. Minden élőlény érző lény, és minden élőlénynek döntenie kell, hogyan cselekedjen egy adott helyzetben. A fizikában a változások oka a fizikai erő. A biológiai változások oka a motiváció.

A motivációnak két alapvető fajtája van: az érzelmi és az intellektuális motiváció. Így jutottam el a biológia legáltalánosabb, legalapvetőbb elvéhez, amit életelvnek neveztem el. Az életelv kimondja, hogy minden élőlény minden pillanatban minden energiáját, lelkesedését és bölcsességét mozgósítja vitalitása, érzelemvilága és gondolatvilága legmagasabb szintre emelése érdekében.

Az életelv ismerete elősegítheti a tudatos életvezetést, mert azt mondja, hogy élőlényként az az életfeladatunk, hogy minden pillanatban mozgósítsuk minden lelki és szellemi energiáinkat a teljes élet javára

187

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

történő cselekvés felfedezése és megvalósítása érdekében. Az életelv értelmében ugyanis annyira élünk az életünkkel, amennyire mindent megteszünk az élet felemeléséért. Ha ezt nem tesszük, akkor tetszhalottként vegetálunk; anélkül telik az életünk, hogy élnénk az élet adta valódi lehetőségeinkkel, a felemelkedés lehetőségével. Ha tehát tényleg lényegében teljes, azaz egészséges életet szeretnénk élni, akkor mindent meg kell tennünk az élet felvirágoztatásáért.

Az élőlényeknek nagyon is számít, mit éreznek, jól érzik-e magukat a bőrükben. Az értelmes lényeknek nagyon is számít, jól értik-e a világot. Az életelv a legjobb érzésekre és gondolatokra, a teljes egészségre, az élet teljének elérésére ösztönöz bennünket. Érdemes figyelembe venni, mert az életünkről van szó. Az életelv az egészség, az életteljesség természettörvénye. Az életelv tudatosítása serkenti a vitalitást, a bölcsességet, legjobb képességeink kibontakozását, rendkívüli lelkesedést ébreszt, arra ösztönöz, hogy visszanyerjük belső, őseredeti, természeti erőként felelevenedő alkotóerőnket. Ha tudatosan élünk az életelvvel, akkor elemi erővel, örök életerővel töltődünk fel, óriási életenergia-többletre teszünk szert. Így az életelv megértésének alapvető jelentősége van az egészséges civilizáció számára.

A Természet három első elve A Természet három első elve az anyag, az élet és az értelem elve. Az anyag, az élet és az értelem lételméleti Egyháromsága a tudományban a fizika, a biológia és a pszichológia, az egyén szintjén a test-lélek-szellem, a végső alkotóelemek szintjén az atom-érzés-gondolat háromságának felel meg. Az élőlények cselekvőképességének elméletében kimutattam, hogy a motivációkhoz tartozó biológiailag irányítható energiák képesek a kvantum-vákuumban a bennük rejlő cél fizikai megvalósítására alkalmas virtuális részecskepárokat teremteni. A kvantum-elektrodinamika szerint minden fizikai erőt a virtuális részecskék hordoznak. Így tehát a biológiai motivációk képesek az élő szervezetben a biológiai okoknak megfelelő fizikai folyamatokat előidézni és megvalósítani.A modern fizika két alapvető hibában szenved, ezek az energia-megmaradás és az okság egyetemes törvényének sérülése. A kvantumvákuumban spontán, fizikai ok nélkül termelődő virtuális részecskepárok ugyanis egyszerre sértik mindkettőt.

Az egzakt biológia szerint a virtuális részecskepárokat az élő szervezetekben biológiai okok hozzák létre biológiai energiák segítségével. Az átfogó természettudo-

188

mány tudományos horderejére jellemző, hogy egyrészt képes az élőlények viselkedésének törvényszerű aspektusát meghatározni, ugyanakkor egyúttal minden további feltevés nélkül orvosolja a modern fizika mindkét alapvető hibáját.

Az élet a saját erejéből létező valóság Az élet alaptermészete szerint cselekvésre, élet-teremtésre irányul. Az élet önmagát teremti újra meg újra. Az élet több mint puszta létezés, mert cselekszik és teremt. Az élet az önmagát létrehozó, önmagát teremtő, önmagát megvalósító valóság. A kozmikus élet az oksági kapcsolatoknak rendkívüli, teljesen egyedülálló példája, mert olyan körkörös célokságot jelent, amelynek révén a célt kitűző létező teljes mértékben elő tudja idézni önmaga további létesülését. A kozmikus élet az önmagát teljes összefüggéseiben, teljes létében és létösszefüggéseiben létesítő, vagyis létében semmi mástól nem függő, teljhatalmú valóság.

Az anyagi létező nem lehet az első létező, mert a létezésnek létre kell jönnie, amihez létesítő képességre van szükség. Mivel a létesítő képességet is létesíteni kell, csak úgy létezhet, ha önmagát is létesíti, ha maga az önlétesítő képesség. Ilyen csak egy létezik, ez a kozmikus élet. A kozmikus élet tehát az őslétező, az önmagától, önmaga által létező. A kozmikus élet az önmagától létező és önmagától cselekvő valóság. Az élet több mint létező, mert cselekvő is, cselekvése által önlétesítő, s így minden létezés alapja. Az élet az önmagát cselekvése által teremtő valóság. Ha a végső valóság csak az lehet, amelynek nincs önmagán kívüli oka, amely tehát önmagát hozza létre, akkor a kozmikus élet a végső valóság. A végső valóság tehát az önmagát és változásait magától teremtő Élő Világegyetem. Semmi sincs, ami a kozmikus életnél nagyobb lenne. Az élet betölti és átfogja, sőt folyamatosan létrehozza, mozgatja és fejleszti a Mindenséget. Az élet az egyetlen, önmagától, saját erejétől létrejövő, az önmagát folyamatosan teremtő és tökéletesítő végső valóság.

Az élet hét szinten él Az egzakt biológiában az egyén „pszichogén” fogalom, nincs benne az életelvben. Az egyén fogalma az önmegfigyelésből ered. Az egyén nem élhet sejtjei nélkül, nem élhet elődei nélkül, nem élhet a faj nélkül, a faj nem élhet a bioszféra nélkül, s ha az élet a végső valóság, akkor minden élet életből keletkezett, és így a földi bioszféra a kozmikus életből ered. Az életet nem lehet egy skatulyába bezárni. Az életelv egyetemes, mindenhol jelen van, és a különböző szinteken

más-más életformák a gyümölcsei. Az élet lényege nem anyagában, hanem változásainak irányításában, viselkedésmódjában, élet-felemelő jellegében rejlik. Ez a viselkedés egyszerre nyilvánul meg egyéni és közösségi szinten, ahogy sejtjeink szintjén is. Ugyanaz az egyetemes életelv irányítja az egyes ember életét, mint amely a sejtekét, az emberi fajét, a bioszféráét, a Világegyetemét. Az életelv összeköti az egyén életét a sejtek életével, a faj életével, a bioszféra és a Kozmosz életével. Az ökológia, mint az életközösségek és viszonyaik tudománya, a sejtek világát összeköti az egyének, a fajok, a földi világ és a kozmikus világ életével.

Az egész Mindenséget átfogó ökológiához jutottunk.

Ebben az átfogó, kozmikus ökológiában az életnek hét

sen, a jó az élet fenntartása, támogatása, felemelése, és a rossz az élet elpusztítása, károsítása és korlátozása”. Mivel a Mindenség alapvető lényege, hogy él, ezért alapvető lényegéhez tartozik, hogy jó. Mivel az életelv magában foglalja az anyag, a lélek és az értelem alapelvét, ezért egységes, mindhárom alapvalóságot átfogó elméletnek tekinthető. Ennélfogva magában foglalja az egész Világegyetem lényegét.

A Természet mindhárom első elve mélyebb a fizikai törvényeknél, és azon kívül az élet és az értelem világára is kiterjed, így az átfogó tudomány világnézete mind szélesebb, mind mélyebb, mint a modern fizikai világnézet. A fizikai világnézet az átfogó tudomány világnézetéhez képest egyoldalú és felszínes. Mivel a vi-

alapvető szintjét különböztetjük meg, amelyekért felelősséggel tartozunk, amelyekért cselekednünk kell, amelyeken az életünk zajlik. Ez a hét szint a sejtek, az egyén, a család, a nemzet, az emberiség, a bioszféra és a kozmikus életközösség. Életünk ezen hét élet egysége. Valódi énünk az élet mind a hét kozmikus szintjén egyszerre van jelen. Az a tény, hogy az ősi, szakrális civilizáció embere bátran vállalja a súlyos felelősséget a növények és állatok életének biztosításában és a kozmikus síkon, azt jelzi, hogy az ősi eurázsiai civilizációban ismerték az élet földi és kozmikus életszintjei iránti erkölcsi kötelezettségünket. Az átfogó tudomány megerősíti ezt az ősi tudást. Életünk mélyebb az anyagi világnál, és így szükségképpen életelvünk mellett énünk, értelmünk is kozmikus természetű. Életigenlő és világigenlő ökológia bontakozik ki előttünk. Azért kerültünk a Földre, hogy földi életünk során az Élő Világegyetem helyi cselekvésközpontjaként cselekedjünk. Ez a hét életszint az egyetemes erkölcsi világrend alapja. Az egyetemes erkölcsi világrend a minden élet javára történő cselekvés törvénye mind a hét életszinten. A hét életszint egyéni életünkön kívül közösségi és természeti lényünket is magában foglalja. Az élet egzakt tudományán alapuló erkölcsi világrend tudományos alapot ad a családok, a nemzetek, az emberiség életének a természeti, földi és kozmikus életvilággal összhangba hozásához.Az egzakt, önálló biológiával a tudományba bekerül az érték. Minden érték közül az élet a legalapvetőbb és legnagyobb érték, hiszen minden érték az élőlények élete számára érték. Az élet javára történő cselekvés az életnek jó, és így a „jó” erkölcsi fogalma tudományos megalapozást kaphat. Következtetésünk összhangban áll Albert Schweitzer az élet tiszteletén alapuló etikájával is. „Az erkölcs ugyanabban gyökerezik, mint az élet- és világigenlés, mert az erkölcs semmi más, mint az élet tisztelete. Ez adja meg az erkölcs alapelvét, nevezete-

lágnézet hivatása, hogy az egész világról adjon képet, és a fizika csak a világ egyik oldaláról, az anyagiról ad képet, a fizikai világnézet egyoldalú, csonka, félrevezető, mert a valóságban nem világnézet, csak anyagnézet, csak az anyagi világ nézete, nem az egész világé. Mivel az átfogó tudomány világnézete a valóság mindhárom létkörét, az anyagi világot, az életvilágot és az értelem világát is magában foglalja, lényegében teljesnek nevezhető. Mivel lényegében teljes, ezért a világ egészéről ad a valóságnak megfelelő képet, és így egészséges világnézetnek nevezhető. Az átfogó tudomány az egész világot átfogja, így a tudományos világnézet lényegének tekinthető. Mivel az egész világ lényegét és az életteljesség természettörvényét egyaránt magában foglalja, biztosíthatja egyéni életvezetésünk összhangját a Természettel, a valósággal.

Mivel az egész emberiséget átfogja, biztosítja a civilizáció alaptörvényét és legfőbb célkitűzését. Mivel a civilizáció forrása, hajtóereje és leghatékonyabb eszköze a civilizáció uralkodó világnézete, az egészséges világnézet ismerete történelmi jelentőségű, mert megalapozza az egészséges civilizáció felépítését.

A hét életszint jelentősége életünk számára 1. A sejtek világának jelentősége Felelősek vagyunk sejtjeink egészségéért. Életünkkel együtt jár az a természetes erkölcsi elkötelezettség, hogy saját érdekünkben mindent megtegyünk szervezetünk, s benne sejtjeink világának egészségéért. Érdemes tudomásul venni, hogy sejtjeink élő, tehát érző lények. Sejtjeink érzelemvilága szorosan összefügg közérzetünkkel. Az emberi szervezet 60 000 milliárd sejtből áll, ami nagyobb szám, mint ahány csillag van a Tejútrendszerben. Hogyan tudunk sejtjeink életéről nem-mechanikus képet alkotni?

189

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

Mindegyik sejt másodpercenként többszázezer elemi biokémiai folyamatot valósít meg; például, hőmozgás ide, hőmozgás oda, a megfelelő molekulákat a megfelelő receptorhoz kell eljuttatniuk. Sejtjeink molekuláinak irányításában mind a sejt szerkezete, mind a sejt egésze részt vesz. A sejt egésze a biológiai motivációkkal tud beavatkozni a molekuláris szintű folyamatokba. Sejtjeink érzelmi energiáikkal működnek közre megfelelő életműködéseik biztosításában. Egy hasonlattal: sejtjeink érzelmi energiáikkal, szenvedélyes életszeretetükkel segítik molekuláik célba juttatását.

Számításaim szerint a sejtek teljes termodinamikai potenciáljukat, összes felhasználható energiájukat biológiai célokra fordítják. A sejtek rendkívül hatékonyan dolgoznak, molekuláikat szinte mindig tökéletesen megfelelően juttatják a célba. Ezen a téren az emberi teljesítőképességet messze felülmúlják.

Ami talán még figyelemreméltóbb, az a sejtek szinte tökéletes együttműködése. Olyan összehangoltan működnek együtt, hogy az életükhöz képest csillagászati magasságban zajló emberi életünkhöz szükséges tevékenységeket, agyműködésünktől végtagjaink mozgatásáig, szinte tökéletesen biztosítják. Sejtjeink ilyen együttműködésének köszönhetjük, hogy akaratunk révén rendkívüli könnyedséggel tudjuk testünket mozgatni, mégpedig akár száz éven át vagy még tovább. Úgy tűnik, az „egy mindenkiért, mindenki egyért”

190

elv alapján cselekednek, bár nem könnyű felfognunk, tőlük mennyire hatalmas, csillagászati magasságban levő lény az az „egy”, akiért cselekednek. Egyetértésük alapja a minden életet éltető életelv tisztelete, beleértve a tőlük csillagászati távolságban zajló emberi életet is. Egy ilyen tökéletességű együttműködés példaértékű lehet a nemzetek és az emberiség együttműködése számára.Hogy mennyire nem gépies együttműködésről van szó, azt jelzi az a tény is, hogy vannak olyan sejtek is, amelyek önállóságukat vis�szaélésre, egyéni szempontjaiknak a közösségi értékek rovására történő érvényesítésére fordítják. Ezeket nevezik a sejtbiológusok „csaló” sejteknek. Az ilyen individualista, közösségellenes viselkedés azonban olyannyira ritka, hogy nem akadályozza szervezetünk bámulatosan könnyed, szinte tökéletes összhangban zajló életét.Tanulságos lehet elgondolni, hogy rendkívülien hatékony élettevékenységet folytató sejtekből áll szervezetünk. Ideje lenne felnőni hozzájuk, az ember szintjén hasonlóan tökéletes életet élni. Ha ennek kulcsa az élet szenvedélyes szeretete és iránta érzett cselekvő elkötelezettség, akkor ez tőlünk sem állhat olyan messze, hiszen mi is élőlények vagyunk, és annál boldogabban élünk, minél teljesebben élünk az életünkkel. Pontosabban megfogalmazva, a sejtek saját életének és közösségi együttműködésének számunkra szokatlanul magas hatékonysága annak köszönhe-

tő, hogy döntéseik – számunkra szokatlan elkötelezettséggel és gyakorisággal – egy irányba mutatnak az életelvvel. Szemléltessük a sejtek életét egy hasonlattal! Tekintsük az életelvet egy táltos lónak, a sejteket mesebeli királyfiaknak, szervezetünket egy királyfiakból álló seregnek, amelynek minden tagja minden nap egész életét, minden lelkierejét beveti az ügy érdekében. Táltos lovaik hátára hasalva röpülnek a legvonzóbb, legboldogítóbb életpályákon, lovukkal egybeforrva, tökéletes egységben, közös céljukért, saját életük és a náluk magasabb szintű életszerveződés életének elősegítéséért. A királyfi azért száguld szélsebesen, mert egyetért a táltos lóval; döntéseinek lényege: Előre! Ha azt mondaná táltos lovának: állj, le akarok szállni, mert nekem szabadságra van szükségem, mindent csakis magam erejéből akarok elérni, teljes mértékben függetlenül a valóságtól, akkor gyalogosan tudna csak haladni, sokkal lassabban, és nagyon kétséges, előre vagy hátrafelé halad majd.Sejtjeinkhez képest csillagászati magasságban egyfajta égi lényekként éljük emberi életünket. Szervezetünk egyfajta makrokozmikus világ sejtjeink mikrokozmoszai felett. Cselekedeteinkkel, érzéseinkkel és gondolatainkkal áthidalhatjuk ezt a távolságot, hiszen érzéseink és gondolataink biológiai mozgatóerők.

Ebben az értelemben fizikai, érzelmi és értelmi tevékenységeink sejtjeink számára „isteni” eseményeknek számítanak. Sejtjeink számára valóságosan cselekvő „istenek”, magasabb lények vagyunk. Cselekedhetünk jóakaró, együttérző istenekként, ha egészségesen táplálkozunk, ha napi rendszerességgel tornázunk és a testgyakorlatokkal boldogság-hormonokat termelünk, ha az élet szépségéért, felemeléséért cselekszünk. És ezzel mi is jobban járunk!

2. Egyéni életutunk jelentősége életvezetésünk számára Mindig egész földi életutunkat kell szemünk előtt tartanunk cselekvéseinkben ahhoz, hogy a végeredmény, vagyis életünk egésze, a lehető legnagyszerűbb legyen.

Rendkívül mozgósító lehet, ha földi életutunk túlsó végéről, mintegy a halálos ágyunkról visszatekintve törjük a fejünket, mit tehetünk életünkért, amíg itt vagyunk a Földön és cselekvőképesek vagyunk. Életünket és értelmünket alapvetően a Természettől kaptuk.

A Természetet átható kozmikus értelem az, amelyik tudja, miért vagyunk itt. A mi feladatunk, hogy megtudjuk, mi lehet ez a Természet-adta cél. Ezért van jelentősége annak, hogy életcélunkat megpróbáljuk a Természet szemével, a kozmikus élőlény szemével nézni életünket. Minden ilyen törekvésünk közelebb visz ben-

nünket életünk céljának felfedezéséhez és megvalósításához, hogy azt az életet élhessük, amiért megszülettünk.Minden egyes napon előbbre vihetjük életünk ügyét, hiszen, ha egészséges életet élünk, érzéseink és gondolataink e cél szolgálatába állításában senki és semmi sem akadályozhat meg bennünket. Abban sem akadályozhat meg bennünket senki, hogy egyre egészségesebb életet éljünk. Régi mondás: ragadd meg a napot! A „Holt költők társasága” című filmben a tanár ezt mondja a tanulóknak: „Ragadjátok meg a napot, fiúk!

Tegyétek az életeteket rendkívülivé!” Tegyük hozzá: ragadd meg a hetet, a hónapot, az évet, az évtizedet, és mindenekelőtt: ragadd meg életed egészét! Tedd az életed rendkívülivé! Életed rendkívüli kell, hogy legyen, mert maga az Élő Világegyetem találta földi életedet eléggé nagyszerűnek ahhoz, hogy ideröpítsen a Földre! Ragadd meg az életed célját, az életed értelmét, és életminőséged egycsapásra sokszorosára nő!

Minden egyes áldott napot kezdhetünk azzal, hogy a felébredésünk pillanataiban elhatározzuk, képességeink teljes mozgósításával, és kihirdetjük határozatként szervezetünkben: „Életemet fölemelem!” Elalvás előtt pedig, a nap végén, megkérdezhetjük magunktól: Mit tettem ma az életem fölemeléséért? Milyen nagyszerű, felemelő élményeket éltem át? Milyen nagyszerű, felemelő gondolatokra, elhatározásokra jutottam? Mit tettem ma azért, hogy különb emberré változzak, hogy fejlődjek? Milyen nagyszerű, felemelő tetteket hajtottam végre? Mi vagyunk a világon az a személy, aki a legnagyobb mértékben felelős azért, hogyan alakítjuk az életünket.

Felelősek vagyunk világnézetünkért, képesek vagyunk cselekedni érte, képesek vagyunk az egészséges világnézet elsajátítására, mert ebben segítségünkre áll az életelv, s benne a legnagyobb vitalitás és a legnagyobb bölcsesség elve. Rajtunk áll, milyen mértékben élünk velük. Az életelv azt mondja, hogy az élet célja a lehető legcsodálatosabb, legértékesebb, legtartalmasabb élet átélése és érvényre juttatása a Földön.

Mindannyian ugyanennek a feladatnak a megoldásán dolgozunk. Élet-munkatársak vagyunk. Martin Seligman, az egészség pszichológiájának kutatója szerint a boldogságnak három szintje létezik. Az első szint a rövidtávú örömöké, élvezeteké, mint például az evés.

Ez a szint is fontos szerepet játszik az életünkben.

A boldogság második, mélyebb szintje a szenvedélyes tevékenységben felszabaduló örömtöbblet, amelynek során úgy érezzük, célunk valóra váltásába nálunk nagyobb erők is bekapcsolódnak, mint például amikor elkapja az embert egy elemi erejű érzés, szinte

191

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

magától válik valóra a célunk, szinte tökéletesen cselekszünk. A boldogság harmadik, legmélyebb szintjét akkor éljük át, amikor megérezzük, hogy életünk egésze értelemmel bír, egyéni életünknél nagyobb élettel áll kapcsolatban. Ez a boldogság maradandó, életünk egészére vonatkozó, sőt életünkön is túlmutató, hiszen földi életünknél magasabb értelemmel áll kapcsolatban. Kimutatták, hogy amíg a boldogság első két szintje nem jár együtt az életminőség növekedésével, addig a boldogság harmadik, legmélyebb szintje, életünk értelmének érzése egészségünket tartósan javítja, mégpedig nem is akárhogyan: életminőségünket ötszáz százalékkal, vagyis ötszörösére növeli. Érdemes a legmélyebb boldogság elérésére folyamatosan időt,

élet boldogságszintje életminőségünk lényeges ös�szetevője. Ha cselekvően törekszünk családi életünk javítására, jelentős mértékben növelhetjük egyéni életminőségünket. Éppen szoros együttélésünk miatt a családi életünk követeli meg legjobban személyiségünk fejlődését.Nagy-Britanniában a Nemzeti Statisztikai Hivatal mintegy 160 000 emberre kiterjedő felméréssel arra a következtetésre jutott, hogy egy bizonyos jövedelmi szint felett a jó házastársi kapcsolat húszszor (20-szor) fontosabb az életminőségünk számára, mint a magas fizetés. A jó családi kapcsolat alacsony jövedelem esetén is kulcsfontosságú. Sokkal jobban javítja életminőségünket, ha minden nap rászánunk néhány órát családi életünk jól-létére, javítá-

alaptörvényét az életelv jelenti. Eszerint minden nemzet természetadta célja, hogy a lehető legmagasabb szintű anyagi, érzelmi és értelmi jól-létet biztosítsa a nemzet számára. Az életelv alapján minden nemzet természetes életfeladata, hogy az emberiség és a földi élővilág minél magasabb szintű egészségének érdekében együttműködjenek egymással. Az egyetemes ökológiai világnézet alapján könnyű észrevenni, hogy a nemzetek alapvető érdekei és értékei közösek.

energiát fordítani, mert befektetésünk sokszorosan megtérül. Az életelv erre ösztönöz bennünket.

sára, mintha ugyanezt az időt pénzkeresésre fordítanánk. Családi kapcsolataink javítása egész életre szól.

Az életelv arra sarkall bennünket, hogy tegyünk meg mindent a családunk boldogságáért. Rajtunk áll, a mi felelősségünk, hogy mennyire vesszük ki részünket ebből a léleknemesítő feladatból.

ugyanazt az egyetemes értékrendet követi, a kozmikus élet értékrendjét, ezért a nemzetek Természet szerint nem ellenségei és nem ellenfelei, hanem együttműködő munkatársai egymásnak és az emberiségnek.

Minden nemzet elsődleges érdekei az egyetemes élet felemelő értékei. A nemzet anyagi, lelki és szellemi jólléte életünk kibontakozásának színtere és személyes életminőségünk lényeges alkotóeleme. A nemzetszeretet hozzátartozik lelki egészségünkhöz. Az erkölcsi világrend léte és az ökológiai világnézet alapvető jelentőségű a nemzetek felemelő távlatai számára.

3. A családi élet javításának jelentősége életminőségünk számára Életünk legszemélyesebb, legalapvetőbb szintje a családi élet. Kora gyermekkorunktól szülővé válásunkig, majd ismét, most már szülőként, családban zajlik magánéletünk, számtalan bensőséges szálon összeforrva. Lényünk nem kizárólag egyedi lényünkre korlátozódik. Érzésvilágunk természetadta módon összeköt bennünket családtagjaink természetes érzésvilágával.

Ezért óriási jelentőségű mindannyiunk számára a lehető legjobb, legegészségesebb családi légkör. A családi

192

4. A kultúra, a nemzet, a társadalom jelentősége életminőségünk számára Ökológiai nézőpontból minden nemzet egyének életközössége, és minden nemzet élete a többi nemzettel egy életszinten, a nemzetek életközösségében zajlik.

A történelmet a nemzetek tevékenysége és egymáshoz való viszonya határozza meg. Az átfogó ökológia

A kozmikus élet hét szintje egyetlen egységes rendet alkot, az erkölcsi világrendet. A nemzetek élete alapvetően ebben a világrendben értelmeződik és értékelődik. Mivel a hét kozmikus életszint mindegyike

5. Az erkölcsi világrend jelentősége az emberiség számára Az emberiség élete a földi életközösségben zajlik. A Természet szempontjából az emberiség életfeladata a földi életközösség teljes egészségének biztosítása és életminőségének javítása. Az emberiség alapvető érdeke, hogy a földi otthonunk és a földlakók életközösségének épségét és szépségét gazdagítsa. Ami az embert emberré teszi, az az emberi együttérzés, nemeslelkűség és jóakarat minden életforma számára.

Mivel minden életformát a három kozmikus teremtőelv éltet és röpít előre, a kozmikus élet és értelem megnyilvánulásait tisztelhetjük bennük. Ezek a teremtőelvek az élőlények három alapvető ösztöneiként válnak életük cselekvő részeivé. Ez a három ösztön az egyéni, közösségi és kozmikus élet testi, lelki és szellemi fenntartására, minél magasabb szintű fenntartására irányul.Az emberiség képes tevékenységével hozzájárulni az élővilág még gazdagabb virágzásához. Az emberiség őstörténelmében több olyan példára is bukkanhatunk, amely igazolja az ember Természet-gazdagító gyakorlati tevékenységét. Ilyen például az ősi magyar ártéri vízgazdálkodás, amely a halaknak olyan életfeltételeket biztosított, hogy a középkorban vizeinkben szinte több volt a hal, mint a víz. Az átfogó ökológiai

világnézet előrejelzi, hogy amint a nemzetek ökologikus, építő együttműködése válik uralkodóvá a Földön, az emberiség élete ugrásszerű és minden eddigi várakozást messze felülmúló virágzásnak indul. A kozmikus teremtőerők szárnyakat adnak az emberiség érzésvilágának és gondolatvilágának. Az emberiség érzésvilága és gondolatvilága sokkal hatékonyabbá válik és sokkal nagyobb eredményekre lesz képes, ha a Természettel, vagyis a valósággal összhangban állóvá válik. A kozmikus teremtőerők akadálytalan kibontakozása az emberiséget kozmikus érzés- és gondolatvilággal ajándékozza meg. A pozitív pszichológia kimutatta, hogy az emberi élet legnagyobb és legnagyszerűbb élménye, csúcsélménye a kozmikus egységélmény. Az elmúlt évezredekben ez a csúcsélmény csak ritkán és csak egyes emberek életének rövid szakaszaiban bukkant fel. Amint az emberiség visszanyeri teljes egészségét, a kozmikus egységélmény mindennapossá és általánossá válik. A Természettel összhangban élő egészséges civilizációban az ősidőkből ismert kozmikus szimpátia az emberiség kultúrájának fontos részévé válik.

A Világegyetem lényegének megértése, az élet belső teremtőerőinek kibontakozása, az emberi alkotóerő magas szintjének felnőttkori megőrzése és továbbfejlesztése az emberiség intelligenciáját minőségileg magasabb fokra emeli. Az emberré válás folyamata eléri célját, az ember élet-felemelő képességeinek teljes kibontakozását.

6. Az erkölcsi világrend jelentősége az élő Föld, Gaia számára Az erkölcsi világrend alapján Gaia természetadta életfeladata, hogy hozzájáruljon az Élő Világegyetem életének földi kibontakozásához, tökéletesítéséhez, a Mindenség számára értékes és értelmes élettevékenység gyakorlásához.

7. Az erkölcsi világrend jelentősége az Élő Világegyetem számára Amint az emberiség a kozmikus világrend egészséges tagjává válik, előrejelzésünk szerint szokatlan folyamatokra kerül sor a kozmikus szinten. Tény, hogy a Földön az emberiség egyedülálló szerepet játszik, ami magas szintű tudatosságával áll összefüggésben.

Az emberiség egyedülálló szerepe ezen a kozmikus bolygón annak jele lehet, hogy az emberiségnek a Mindenségben életfontosságú szerepe és felelőssége van, ahogy ezt az ősi kínai filozófia is tanítja. Tekintsük most az emberiséget a Mindenség egy fontos agyközpontjának. A mai viszonyok között ez az agyközpont beteg, hiszen alkotóelemei, a nemzetek, magasabb

193

AZ ÖKOLÓGIAI CIVILIZÁCIÓ TUDOMÁNYOS MEGALAPOZÁSA

cél érdekében történő együttműködés helyett gyakran egymás ellen fordultak. Ha agyunkban a sejtjeink egymás ellen fordulnának, agyműködésünk felmondaná a szolgálatot. A kozmikus élet szintjéről tekintve ez a kozmikus agyközpont olyan, mint egy megzavarodott hangyaboly, amely belső kórtól szenved.

Mivel egyik agyközpontja beteg, a Mindenség maga sem teljesen egészséges. De amikor az emberiség visszanyeri teljes egészségét, az Élő Világegyetem újra egészségessé válik. Ezt az egészséges állapotot elérve a Mindenség éltető erői újra teljes mértékben átjárják az embert. Az emberiségben élő kozmikus alkotóerők a velük összhangban álló emberi értelem és lélek hatására megelevenednek. Mivel a Minden-

civilizáció őrizte meg a legtöbb írásos nyomot. A kínai filozófiában a ’qi’ az az életerő, amelyből minden létrejön, “a Világegyetem létének végső alapja”… “a Világegyetem ontológiai forrása”. Az életelv létének egzakt bizonyítása a ’qi’ létére tudományos magyarázatot ad.

ség visszanyeri egészséges agyközpontját, a kozmikus elme magasabb szintű, egészségesebb, teljesebb és boldogabb tudatállapotba kerül. A kozmikus élet két szárnya, az anyag és az értelem minőségileg magasabb szintű összhangba kerülnek, közelebb jutnak egymáshoz és az élethez, alapvető természetük minőségileg finomabbá válik. Ebben a kiteljesült állapotban az anyag könnyebben válaszol az értelem és az érzés hatásaira. Az értelem és a lélek minőségileg magasabb szinten válik képessé rendelkezni az anyag felett. A Világegyetem beléphet a kiteljesült, teljes képességeit kibontakoztató életszakaszába.

legfontosabb tényezője, az iskolai oktatás számára.

Az átfogó ökológia lehetővé teszi egy életigenlő és világigenlő tananyag kidolgozását, és elérhetővé teszi, hogy az iskolarendszer ne materialista, hanem ökologikus világnézetű nemzedékeket bocsásson ki az ökológiai civilizáció építése számára.Az átfogó tudomány az anyag, az élet és a tudat egységes tudománya. Amíg az eddigi paradigma-váltások a fizikán belül jelentettek előrelépéseket, az átfogó tudomány megjelenésével egész világnézetünk lép előbbre, eljut a lényegében teljes, egészséges világnézetig, és így minden eddigi paradigma-váltásnál nagyobb jelentőségű előrelépést jelenthet.Az előző világnézetváltás az újkor hajnalán lépett fel, és az anyagi fejlődés számára jelentett előrelépést. „Elindítói és képviselői (…) új filozófiának hívták azt a felfordulást, amelyet ma úgy nevezünk: tudományos forradalom… Kozmikus töprenkedéseik és kutatásaik(…) lerombolták a zárt világegyetem és a változhatatlan társadalmi rend középkori elképzeléseit, az erkölcsi értékek rögzített rendjét, és oly mértékben formálták át az európai társadalmakat, kultúrát, szokásokat és a civilizáció teljes szerkezetét, mintha a bolygón új faj jelent volna meg”. Ennek során az egzakt fizika sikereinek hatására a középkori világképet a materialista felfogás váltotta fel. Ezt a fordulatot nevezték „tudományos forradalom”-nak. Következménye az anyagi jól-lét elérése. A következő egzakt tudomány, a biológia színrelépése az élet természetének megismerését és ennek társadalmi alkalmazását hozhatja el. Következménye a lelki és szellemi jól-lét elérése.

Az egzakt biológiának köszönhetően lehetővé vált az életközpontú világnézet tudományos alátámasztása.

Az életközpontú világnézet a civilizáció hatókörében éppúgy mindenkibe be tud épülni, ahogy ez az elmúlt évszázadokban a materialista világnézettel történt.

Az egészséges világnézet elterjedése és tudatosodása az emberiség teljes egészsége számára jelenthet elő-

Az élet hét szintjéről Az ökológiai világnézet jegyében úgy gondoljuk, hogy az életünk három létköre és hét szintje közötti ös�szhang és egyensúly az emberiség egészséges életvitelének alapja. Érdemes megemlíteni, hogy ehhez hasonló nézetek őrződtek meg a kínai filozófiában. „Az élet értelmi összefüggéseit vagy a személy, vagy a nemzet, vagy az emberiség egésze vagy a Világegyetem teljessége alkotja, amelynek minden eleme és résztvevője egymással a legbensőségesebb és harmonikusabb kapcsolatba lép”. Az átfogó ökológiai szemlélet rendkívüli előnye az ökológiai civilizáció számára, hogy személyesen tesz érdekeltté bennünket mind a hét életszint teljes egészségében.A civilizáció legalapvetőbb erőforrását az emberi alkotóerő jelenti. Enélkül egyetlen civilizáció sem maradhat fenn. Ha nem gördítünk útjába akadályokat, akkor az élet fő útja mind a hét szinten az egészség. Az egészséges, ökológiai civilizáció megteremtése mindan�nyiunk életminőségének kulcskérdése.Eredményeink alapvető egyezéseket és hasonlóságokat mutatnak az Ősi Selyemút civilizációjának fennmaradt nyomaival. Az ősi eurázsiai magasműveltségből a kínai

194

Az átfogó ökológia jelentősége az ökológiai civilizáció számára Milyen távlatokat ígér az egzakt biológia alapján kirajzolódó átfogó ökológia?Az átfogó tudomány és az egészséges világnézet kulcsszerepet játszhat az ökológiai civilizáció építésének és fennmaradásának egyik

relépést.Ne riadjunk vissza az átfogó ökológia várható következményeinek végiggondolásától! A magyar Nobel-díjas biológus, Szent-Györgyi Albert jelmondata így hangzik: mindenben meg szabad alkudni, kivéve céljainkat. S ha a Világegyetem legalapvetőbb tulajdonsága, hogy él, ahogy azt egyre több tudományos érv támasztja alá, akkor az élet a végső valóság, és akkor az élet kérdésének tudományos megoldása lehet az a kulcskérdés, amelyik megnyitja a kaput a világ egészének megértéséhez. Ha a világ legátfogóbb és legmélyebb lényege, hogy él, és ha ezt a kozmikus életet megértjük, az az egész világ megértéséhez kulcsot adhat.

A Természet első elveinek egzakt megfogalmazása lehetővé teszi a filozófia tudományos alapon történő művelését, a filozófia forradalmát. Az életelv erkölcsi jelentőségének felfedezése elősegítheti a társadalomtudomány forradalmát. Ahogy Ernst F. Schumacher felhívta erre a figyelmet: a közgazdaságtan előírásai és következményei attól függnek, milyen képünk van az emberről és feladatáról a Földön. Az átfogó ökológia szerint az ember feladata a Földön az élővilág még gazdagabb virágzásának, szépségének és kozmikus értékének elősegítése. Az egészséges civilizáció ennek a feladatnak a megoldására irányul.

Az erkölcsi világrend felfedezése elősegítheti a nemzeteszme egészségesebbé válását, a nemzetek építő együttműködését, a világbékét, az emberiség

egységének újjászületését, az ember és a Természet kapcsolatának megjavulását, a világtörténelem forradalmát. „A háború ítélet, amely akkor sújtja a társadalmakat, ha már sokáig éltek a világegyetemet kormányzó törvényekkel túlságosan is erőszakosan szembeszegülő eszméken. (...) Sohase gondoljuk, hogy a háborúk értelmetlen katasztrófák: akkor törnek ki, amikor a rossz gondolkodás- és életmód tűrhetetlen helyzetet idéz elő”. A lényegében teljes, egészséges világnézet képes elősegíteni az egészséges életvezetés forradalmát, az értelem, pontosabban a bölcsesség forradalmát, a lelki épség forradalmát, az alkotóerő forradalmát, az életminőség forradalmát, az ökológiai civilizáció építését. Képes arra, hogy ös�szehangolja egymással a természettudományokat és a társadalomtudományokat, amelyek évszázadok óta egyre távolodtak egymástól. A szakrális erkölcsi világrend tudományos megalapozása révén képes orvosolni a tudomány és a vallás külön malomban őrlését.

Az élet tudományának iskolai tananyagba bevezetése képes közel hozni egymáshoz a tudományt és az életet. Az átfogó ökológiai világnézet képes világnézetünket közelebb hozni a valósághoz. Az életközpontú átfogó ökológia egész Világegyetemet átfogó és egységes volta az ökológia tudományát alapvető jelentőséggel ruházza fel. Az ökológia előtérbe kerülése képes megszüntetni az ember önmagától, a társadalomtól, az emberiségtől és a Természettől történt elidegenedését, s újra összhangba hozni a civilizációt a Természettel.

195

könyvajánló

Annelise Orleck: "We Are All Fast-Food Workers Now": The Global Uprising Against Poverty Wages Annelise Orleck, a Darthmouth College professzora könyvében a globalizáció negatív következményeire hívja fel a figyelmet, a munkavállalók és a jogaikat védő aktivisták szemszögéből nézve. Történelmi perspektívába helyezve a problémát, bemutatja mindazon erőfeszítéseket, melyeket az alacsony jövedelmi kategóriába tartozó munkavállalók, a különböző szakszervezetek és érdekvédelmi társulások tesznek a tömegek életminőségének javítása érdekében szerte a világon.

A mű alapos kutatómunkára épül, melynek során a szerző interjúk tucatjait készítette gyorséttermi alkalmazottakkal, repülőtéri munkásokkal, szállodai foglalkoztatottakkal, egészségügyi dolgozókkal, tanárokkal és farmerekkel Bangladestől Mexikóig, Dél-Afrikától a Fülöp-szigetekig. A könyv a történelem, a néprajz és a szociológia iránt érdeklődők számára is egyaránt hasznos olvasmány, amely méltóképpen ábrázolja az alulról építkező társadalmi mozgalmak valódi jelentőségét.

196

Robert D. Kaplan: The Return of Marco Polo's World: War, Strategy, and American Interests in the Twenty-first Century A 13. században Marco Polo már bejárta az Európát és Ázsiát összekötő legfőbb kereskedelemi útvonalat, másnéven a Selyemutat, amelynek 21. századi újjáélesztésére Kína jelenleg óriási energiákat mozgósít.

A Selyemút mellett viszont napjaink újjáalakuló globális erőegyensúlya is nagy hasonlóságot mutat a 13. század végének világrendjéhez.

Robert D. Kaplan legújabb esszégyűjteményében ezt az újjáalakuló globális rendszert elemzi, bemutatva Európa kulturális és migrációs krízisét, Eurázsia konfliktusrendszereit, Kína Új Selyemút kezdeményezését, India és Irán hatalmi ambícióit és legfőképpen az Egyesült Államok csökkenő globális befolyását.

A neves szerző konklúziója szerint az USA-nak a saját érdekében többek között tiszteletben kell tartania a demokrácia korlátait, szétválasztania a szuperhatalmi érdekeket és értékeket, a katonai erő alkalmazását tekintve pedig világosan kell látnia annak pszichológiai vonatkozásait.

Kishore Mahbubani: Has the West Lost It?: A Provocation

Elizabeth C. Economy: The Third Revolution: Xi Jinping and the New Chinese State

A szingapúri professzor érvelése értelmében, mivel a kialakuló új világrendben az USA egyre inkább veszít befolyásából, ezért a továbbiakban már nem erőltetheti rá ideológiáját a világra, és a más országok belügyeibe való beavatkozással is fel kell hagynia. A Nyugat sorsdöntő ballépései közé sorolja Oroszország megalázását a hidegháború végén, lehetőséget adva Putyin hatalomra kerülésének, valamint Irak megszállását 2001 szeptember 11-ét követően, ami pedig a Közel-Keletet destabilizálta.

Ennek ellenére Mahbubani úgy véli, hogy a világbéke megőrzése szempontjából továbbra is fontos szerep hárul a Nyugatra, a demokratikus értékrend terjesztése pedig kívánatos lenne, ezt azonban csupán diplomáciai eszközökkel és alapvetően a multilaterális intézményeken keresztül szabad megtenni. Ha Amerika képes lesz elfogadni megváltozott szerepét, abban az esetben továbbra is meghatározó geopolitikai játékos maradhat.

A könyv legfőbb célja, hogy részletesen elemezze azokat a reformfolyamatokat amelyek napjaink Kínáját jellemzik. Xi Jinping kínai elnök 2013-as hatalomra kerülése után az államfő hatalmát megerősítették, a párt politikai, gazdasági és társadalmi szerepe megnőtt, miközben a vezetés a társadalom feletti ellenőrzést is kiterjesztette. Ezzel együtt Peking már nyíltan nagyhatalmi ambíciókat követ, geostratégiai céljai érdekében pedig új nemzetközi normák kialakítására törekszik. A Teng Hsziao-ping által fémjelzett „második forradalom”, amely a politikai és gazdasági nyitás, valamint az óvatos külpolitika mellett foglalt állást, mára véget ért.

Művében a szerző mérlegre teszi Xi Jinping elnöki ciklusának első 5 évét, ismertetve a reformok lényegi elemeit, miközben kiemelten foglalkozik az olyan vitatott kérdésekkel, mint a korrupcióellenes küzdelem, az internet ellenőrzése, az állami vállalatok jövője, a légszennyezettség problémája, az ország innovációs képessége, valamint Kína globális szerepvállalása.

Dimitar Bechev: Rival Power: Russia in Southeast Europe A nyugati politikusok és szakértők azt állítják, hogy Oroszország megpróbálja aláásni a Dél-Európa stabilitását célzó amerikai és európai törekvéseket, miközben a térséget szeretné újra érdekszférájába vonni. A szerző ezzel szemben úgy látja, hogy mind Oroszország, mind pedig a balkáni országok és Törökország részéről a pragmatizmus, illetve az opportunizmus a fő mozgatórugója a kapcsolatoknak.

Moszkva továbbra is meghatározó biztonságpolitikai szereplőnek tekinti magát az európai kontinensen, ezzel együtt elsősorban a zavartalan kőolaj és gáz export biztosítása révén komoly geostratégiai célokat is követ. A dél-európai államok pedig saját geopolitikai érdekeikből kifolyólag engedik az orosz térnyerést, és megkísérlik azt a saját előnyükre fordítani. A könyv részletesen foglalkozik a régióban található NATO tagállamoknak a Krím-félsziget annektálására adott válaszával, valamint a szíriai események miatt kialakult Putyin-Erdogan ellentét okaival és következményeivel is.

Jasmin Mujanovic: Hunger and Fury: The Crisis of Democracy in the Balkans Két évtizeddel a délszláv háborúk befejezését követően a Balkán-félszigeten a nyugati típusú demokratikus rendszerek továbbra sem tekinthetőek szilárdnak. Az önkényuralmi tendenciák továbbélése részben azzal magyarázható, hogy az 1990-es évek elejétől kezdve ugyanaz az elit birtokolja a hatalmat, aki befolyásának megőrzése végett a demokratikus átmenet sikerében sem volt érdekelt. Éppen ezért ma sokan úgy látják, hogy a térség egy újabb etnikai konfliktus szélére sodródott.

A szerző ezzel szemben azt az álláspontot képviseli, hogy a Balkán ma egy olyan döntő politikai, társadalmi átalakulás előtt áll, melynek során az alulról jövő társadalmi mozgalmak az etnikai törésvonalakat feledtetve képesek lesznek eltávolítani az uralkodó elitet, megvalósítva az igazi forradalmat és a demokráciát. Persze a régió jövője a belső folyamatok mellett legalább annyira függ a külső tényezőktől is, hiszen a nagyhatalmak befolyásért folytatott küzdelmének ma is aktív színtere a térség.

197

Graham P. Chapman: The Geopolitics of South Asia

rész harmadik fejezete (szám szerint a hetedik) végül egy átfogó képet ad a szubkontinens függetlenedési törekvéseiről, mind a hinduk, mind a muszlimok tekintetében, különös figyelmet fordítva a két nagy közösség dinamikájára, a két világháború hatásaira és az angolok szerepére az alkotmányos funkciók kialakításában és India felosztásában.

Harmadik rész – Utódállamok

Szerző: Róma Ádám

Graham Chapman átfogó képet ad a dél-ázsiai régió geopolitikájáról és annak változásáról, kronologikus sorrendben felölelve annak szinte teljes történetét. Ugyan a szerző hangsúlyozza művének inkább ismertető, bevezető jellegét, mégis részletgazdagon mutatja be a világ egyik nagy kulturális bölcsőjének földrajzi kialakulását, jellegzetességeit és ezek következményeit, valamint a nagy hindu, mogul és brit birodalmak hatását a régió földrajzára, kultúrájára és a politikai struktúrákra.

A szerző négy fő részben, számos ábrával, térképekkel és korabeli idézetekkel kiegészítve mutatja be a különböző államok, birodalmak és demokráciák területszervező tevékenységének hatását a régió kulturális és gazdasági fejlődésére egészen napjainkig. A könyv immár a harmadik kiadásnál tart, egyre bővülve további régiók beemelésével, napjaink politikai változásainak tükrében.

198

Első rész – bevezetés

Második rész – Brit-India

Az első rész három fejezetből áll. Az első fejezet sorra veszi a Dekkán-félsziget kialakulását az évmilliók alatt, és a létrejövő hegységek, folyók jelentőségét – elég, ha csak felidézzük az olyan neveket, mint a Himalája, az Indus-folyó nyugaton, vagy a Gangesz és a Brahmaputra keleten. Ezt követően bemutatásra kerülnek az itt élő és ide vándorló népcsoportok, birodalmak: a veddoid és dravida népcsoportoktól az Indus-völgyi civilizáción és Asókán át a különböző hindu birodalmakig. A következő két fejezet a hinduizmust és az iszlám vallást tárgyalja a szubkontinens kontextusában. Ezekben a fejezetekben részletes bemutatásra kerül a hindu kasztrendszer és az a civilizáció, amivel az iszlám hódítók találkoztak, a vonatkozó fejezetben kifejtve a különböző kisebb-nagyobb muszlim birodalmakat, és a Bábur – Timur Lenk és Dzsingisz kán leszármazottja – által alapított Mogul Birodalmat, valamint annak fénypontját és hanyatlását. Végül a szerző kitér az iszlám hagyományra és a hindu-muszlim kapcsolatok jellemzőire, potenciális veszélyforrásaival együtt. Az ebből fakadó legnagyobb problémát, a kommunális ellentéteket – ahogy a szerző is megjegyzi – sokszor kihasználtak az uralkodók és politikusok.

A második rész négy fejezete a brit uralom hosszú éveit mutatja be, kezdve a Brit Kelet-Indiai Társaság megjelenésétől India függetlenedéséig és szétbomlásáig.

Az első fejezet a „brit” nemzetfogalom kialakulását és a birodalom expanzióját mutatja be, majd az Indiában megjelenő kezdeti kereskedőkről és kalandorokról ad egy rövid képet. Ezt követően végigkövethetjük a Társaság terjeszkedését a szubkontinensen, ahogy a kereskedelem terjedésével a Társaság akarva-akaratlanul politikai és katonai tényezővé vált. Ezt a szipolylázadás története és következménye követi, amikor a brit Korona átvette a közvetlen irányítást a már erősen szabályozott és előjogaikban megnyirbált Társaságtól. Ezt követően a történelmi eseményekkel összhangban a szerző végigvezeti az olvasót India „Észak-Nyugati Határvidékének” földrajzán, geopolitikai szerepükön és az afgán háborúk eseményein, geopolitikai szempontból kiemelt figyelmet szentelve a határvidékek változásainak. Ennek a törekvésnek alapját az adta, ahogyan a britek megpróbáltak „tudományos alapon” meghatározni a – számukra – legjobbnak vélt határokat, melynek következtében számos helyi törzzsel és népcsoporttal is konfliktusba bocsátkoztak, beavatkozva a helyi politikába, melynek

kortárs összefüggéseire is kitér az afganisztáni Szovjet megszállás és a későbbi terrorellenes küzdelem kontextusában. Az észak-nyugati határvidék jelentőségét a fejezet elején a szerző egy idézettel érzékelteti Halford Mackinder földrajztudós tollából: „In all the British Empire there is but one land frontier on which war-like preparation must ever be ready. It is the north-west frontier of India.” [A Brit Birodalom egészében csak egy olyan határvidék van, ahol mindig harckészen kell állni. Ez India észak-nyugati határvidéke.]

A következő fejezet az ember természetformáló tevékenységét és hatásait mutatja be a szubkontinensen. Ez a korban a britek infrastrukturális fejlesztéseit takarja, az új vasúthálózatokon és városokon keresztül a távíróhálózaton át, a huszadik századi India és Pakisztán közötti egyik érzékeny kérdéssé váló hatalmas kiterjedésű öntözőrendszerekig, részletesen bemutatva a háttérben meghúzódó gazdasági és politikai megfontolásokat és ezek későbbi hatásait nemcsak India gazdaságára vagy adminisztrációjára, hanem a társadalomra is, például hozva egy új, vasúti üzemeltetéssel foglalkozó kaszt kialakulását. A fejezet záró oldalaiban a szerző összefoglalja a változások hatásait, mint például az új regionális gazdasági központok kulturális és nyelvi régiókat figyelmen kívül hagyó természetét, a nyelvi változásokat az angol nyelv megjelenésével, vagy a születő indiai középosztály jellemzőit, de egy önreflexív alfejezetben kitér – a könyv főleg brit-központú narratívájának kritikájaként – India civilizációs hatásaira mely szinte elkerülhetetlenül kihatott az ottélő európaiakra. A második

A harmadik rész egy párhuzammal kezd a második világháború utáni európai önrendelkezési törekvéseinek bemutatásával, a dél-ázsiai események megértését szolgálva. Ezt követően a szerző sorra veszi a függetlenedéshez, majd a szétváláshoz vezető folyamatokat, és azon személyeket és csoportokat, melyek erre hatással voltak. A fejezet ezenkívül részletesen bemutatja a hatalom átadásának körülményeit, Mountbatten szerepét és egyensúlyozását Nehru és Dzsinnah között. Miután Dzsinnah elérte célját, és India felosztásáról megszületett a döntés, már csak egy feladat maradt hátra: a határok kijelölése. Azonban ez, ahogy a történelem is igazolta, a különböző érdekcsoportoknak, a rövid rendelkezésre álló időnek, és a különböző etnikai és vallási közösségek gazdasági egybefonódásának következtében nem járt teljes sikerrel.

A kilencedik fejezet ezt a folyamatot ismerteti, részletesen bemutatva Sir Cyril Radcliffe Határbizottságának működését és kihívásait, valamint az egyes területek – különösen a britektől névleg független hercegségek – felosztásának történetét. A fejezet nem meglepő módon Kasmír kérdését is kiemelten tárgyalja, lévén ez egy napjainkig releváns kérdés. Nem teljesen függetlenül a tizenkilencedik századi brit politikai törekvésektől, melyeket alapjában véve határozott meg az oroszokkal való rivalizálás, Kasmír a Birodalom részévé vált, azonban a későbbi felosztás szempontjából nem teljesen egyértelmű módon. Emellett míg az uralkodó maharadzsa és vezető réteg hindu volt, addig a lakosság többségében muszlim volt. A nehéz helyzetben lévő maharadzsa megpróbált függetlenséget elérni, azonban a felosztás során kitörő ellentétek és vallási tisztogatások hatására mindkét új állam beavatkozott, kialakítva a napjainkban is fennálló konfliktusos helyzetet.

A tizedik fejezet Pakisztán 1972-es szétválását és Banglades születését mutatja be, kiegészítve azon okokkal és társadalmi-gazdasági ellentétekkel, melyek idáig vezettek a közös, államszervező szerepet is játszó vallásosságuk ellenére. A tizenegyedik fejezet az utód-

199

Graham P. Chapman: The Geopolitics of South Asia

államok belső szervezésével foglalkozik, melyben a regionalizmus kiemelt szerepet játszott. Indiával kapcsolatban bemutatásra kerül az elvben még független hercegségek és területek – sokszor fegyveres – integrációja, valamint a nyelvi feszültségek tartományalakító hatása. Pakisztánnal kapcsolatban a szerző a központtartomány ellentét negatív hatásait állítja a középpontba, kiegészítve az erős kezű államalapító Dzsinnah korai halálának következményeivel, mely más okok mellett hozzájárult a katonaság mára már hagyományosnak mondható, nagymértékű politikai befolyásához is.

A következő, szám szerint tizenkettedik fejezet, mely a harmadik kiadás új részét képezi, az észak-keleti (határ)területek történetét, szerepét és geopolitikai jelentőségét dolgozza fel. Az asszámi és észak-keleti régió, mely a kietlen hegyvidékeinek és az itt élő számtalan sokszínű törzseknek köszönhetően a britek érkezéséig nem épült be egy dél-ázsiai birodalomba se, először a tea termesztés apropóján vált fontossá, de a huszadik század kezdetétől számos konfliktusnak adott helyet.

Ilyenek voltak a második világháború alatt Japán inváziós kísérletei Indiába, a hidegháborús években a KínaIndia háború, melynek eredete még az angol határrendezési kísérletekig nyúlt vissza és máig meghatározó a két ország kapcsolatában, de a nágaföldi szeparatista mozgalmak is visszatérő problémát okoznak az indiai kormánynak.

Ezt követően a szerző visszatér az öntöző- és folyószabályozási rendszerek kérdésére, mely India felbomlása után problémákat okozott mind Pakisztánnak,

200

mind Bangladesnek és Indiának. India és Banglades vízgazdálkodási vitáját is itt ismerteti a szerző, mivel a bangladesi határtól nem messze épített Farakka-gát negatívan befolyásolja az országba érkező Gangeszfolyó vizének minőségét és mennyiségét is, egyes szakértők szerint súlyosbítva az országra jellemző áradásokat.

A tizennegyedik fejezet, melynek a szerző egyszerűen a „Nagy Játszma” címet adta, összefoglalja a második világháborút követő dél-ázsiai kapcsolatokat geopolitikai szempontok alapján. Itt a szerző alfejezetekben ismerteti az általa relevánsnak ítélt országok külpolitikai helyzetét, céljaikat és fennálló vagy lehetséges kihívásaikat, bemutatva a Szovjetuniót/Oroszországot, az USA-t, a Kína-Tibet kérdést a ’62-es himalájai háborúval, Pakisztánt, Afganisztánt, Kasmírt, Bangladest, Indiát, valamint röviden kitér Srí Lankára, Nepálra és Bhutánra, illetve a regionális szervezetekre. Ezeknek egy geopolitikai hátteret ad, a szubkontinenst független geopolitikai régióként értelmezve Mackinder és Cohen nyomán, de megkérdőjelezi ezek relevanciáját a terrorizmus elleni háború hatására bekövetkezett változások tükrében. Az egyes országok kapcsolatainak bemutatása után, felismerve ezek összefonódását, egy trianguláris módszerrel, politikai háromszögek elemzésével próbálja értelmezni az egymáshoz fűződő kapcsolatokat és szövetségeket, megvizsgálva ezek lehetséges jövőbeni változásait. A fejezet konklúziójában előkerül Huntington A civilizációk összecsapása című műve is, relevánsnak értékelve azt az India-Pakisztán kapcsolatok és belpolitikai fejlődésük kontextusában.

Negyedik rész – Tanulságok A mű záró fejezete egy összefoglaló képet ad Dél-Ázsia történelméről, jelenéről és jövőjéről. Felhasználva korábbi kutatók munkáit, a szerző azonosítja a szubkontinens tradicionális területi alegységeit vagy magterületeit, és megállapítja, hogy Dél-Ázsia története legjobban ezen magterületek különböző mélységű és kiterjedésű egységesítési törekvéseivel írható le, egészen a britek megjelenéséig, akiknek természetformáló és integráló tevékenysége felszámolta a hagyományos, történelmi-földrajzi régiók relevanciáját. Ebből a szempontból Dél-Ázsia függetlenedés utáni történetét az Európai Unióval állítja párhuzamba, míg Európában a huszadik század második fele az integráció története volt, addig Dél-Ázsiában a dezintegrációé. Ezek alapján érdemes megjegyezni, hogy a Dekkán-félsziget déli részének elszakadása a történelmi események ellenére elméletileg valószínűbb lehetőség lett volna, mint Bengál és Pandzsáb felosztása. Az ezt követő alfejezet kitér az összindiai identitás kérdésére, az önrendelkezés eszményének megjelenésre, és az új határok ellenére is létező, regionális/pán-dél-ázsiai kérdésekre és problémákra. A szerző röviden kitér a nagyobb államok: India, Pakisztán és Banglades gazdaságára és népességére az elmúlt hét évtized folyamán, majd néhány szót ejt a lehetséges civilizációs különbségekről, ismét felidézve Huntingtont.

A könyv utolsó alfejezete végül összefoglalja a régió szipolylázadás utáni történelmét sokszor magyarázó reakciós politika elméletét, mely lényegében azt állít-

ja, hogy a hatalom mindig túl későn, túl keveset engedett (a Britek a nacionalistáknak, az Indiai Kongresszus Dzsinnah-nak és az Arab Ligának, Nyugat-Pakisztán Kelet-Pakisztánnak), azonban ezt az alternatív történelem-értelmezést nem látja alátámasztottnak. Bár a régió jövőjéről csak szű szavúan szól a szerző, de kiemeli a Pakisztán-India ellentét veszélyeit, amit aztán szembeállít a dél-ázsiai civilizáció összetartó erejével, és az ezt jelképező szervezet potenciáljával, a SAARCkal (South-Asian Association for Regional Cooperation – Dél-Ázsiai Szervezet a Regionális Együttműködésért).

Záró Gondolatok A fentiekben bemutatásra került könyv egyértelműen alapvetőnek számít mind a régió, mind a geopolitika iránt érdeklődő hivatásosoknak és laikusoknak egyaránt. Egyrészről a mű egy koherens, összefoglaló értekezés anélkül, hogy a nagy történelmi korokon átívelő narratíva az apróbb részletek kárára válna, másrészről ezt egy napjainkban ritkának számító, több szempontot, megközelítést és módszertant integráló formában teszi. A mű számos helyen von párhuzamot a különböző korok birodalomépítő törekvései között, megközelítése interdiszciplináris, felhasználva többek között földrajzi, vízrajzi, gazdasági és vallástudományi szempontokat. Kritikaként kiemelhető Srí Lanka, Tibet és Bhután relatív elhanyagoltsága, mely sajnos nem csak ennek a műnek a sajátossága, de pozitívum, hogy Nepál és Banglades szerepe a megszokottnál nagyobb hangsúlyt kap.

201

FORRÁSjegyzék A Gyöngy-folyó Delta: Lehetőségek és Kihívások „GDP (current US$), World Bank national accounts data,” The World Bank. https:// data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD?end=2016&start=2016&view=map (30.03.2017.) „GDP per capita (current US$) World Bank national accounts data,” The World Bank. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.CD (30.03.2017.) „Greater Bay Area visit offers a chance to build trust”, In: The South China Morning Post, February 24, 2018. „Greater Bay Area visit offers a chance to build trust”, In: The South China Morning Post, February 24, 2018.http://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2134594/ greater-bay-area-visit-offers-chance-build-trust (30.03.2017.) „Hong Kong-Zhuhai-Macau Bridge construction set to finish this year”, In: Nikkei Asian Review, May 18, 2017. https://asia.nikkei.com/Politics-Economy/Economy/HongkongZhuhai-Macau-Bridge-construction-set-to-finish-this-year (30.03.2017.)

HSUAN, Feng Da – MING, Liang Hai: „Four challenges ‘Greater Bay Area’ planners must overcome to ensure success” In: The South China Morning Post, January 3, 2018. http:// www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2126539/four-challenges-greaterbay-area-planners-must-overcome (30.03.2017.)

LAU, Lawrence J.: „Gong jian yue gangao da wan qa” 共建粵港澳大灣區, Chinese University of Hong Kong, November, 2017. http://www.igef.cuhk.edu.hk/igef_media/workingpaper/IGEF/igef%20working%20paper%20no.%2059%20traditional%20chinese%20 version.pdf (30.03.2017.) „New sea tunnel to link Shenzhen with nearby city” In: Xinhua, October 18, 2017. http:// www.xinhuanet.com/english/2017-10/18/c_136689399.htm (30.03.2017.) „Outline of the Plan for the Reform and Development of the Pearl River Delta Region (2008-2020)”, The National Development and Reform Commission, December, 2008. http://www.china.org.cn/government/scio-press-conferences/2009-01/08/content_17075239.htm (30.03.2017.) „Regional Cooperation Plan on Building a Quality Living Area”, Guandong Province Housing and Urban-Rural Development Department, Environment Bureau Hong Kong SAR Government, Secretariat for Transport and Public Works, Macau SAR Government. http://www.epd.gov.hk/epd/english/resources_pub/policy/files/qla_consult_eng.pdf (30.03.2017.) „The 13th Five-Year Plan for Economic and Social Development of The People's Republic of China. 2016–2020”, National Development and Reform Commission. 2016. http:// en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201612/P020161207645765233498.pdf (30.03.2017.) „The Greater Bay Area Initiative” KPMG, September 2017. 4. https://home.kpmg.com/cn/ en/home/insights/2017/09/the-greater-bay-area-initiative.html (30.03.2017.) „What China can learn from the Pearl river delta” In: The Economist, April 8, 2017. https://www.economist.com/news/special-report/21720072-pearl-river-delta-chinasmost-dynamic-open-and-innovative-region-says-vijay (30.03.2017.) „World Population Prospects, the 2017 Revision”, Population Division of the Department of Economic and Social Affairs of the United Nations Secretariathttps://esa.un.org/ unpd/wpp/DataSources/ (30.03.2017.)

YAU, Cannix – LAU, Stuart: „Hong Kong signs joint checkpoint deal for high-speed rail project, allowing mainland Chinese officials to work on city soil”, In: The South China Morning Post, November 18, 2017. http://www.scmp.com/news/hong-kong/ politics/article/2120490/hong-kong-signs-joint-checkpoint-deal-high-speed-rail (30.03.2017.)

YAU, Cannix: „Is Hong Kong’s giant bridge a road to nowhere or path to new opportunities?” In: The South China Morning Post July 11, 2017. http://www.scmp.com/news/hongkong/economy/article/2102213/hong-kongs-giant-bridge-road-nowhere-or-path-new (30.03.2017.)

YAU, Thomas: „Dongguan: from ‘made in China’ to ‘created in China’” In: The South China Morning Post, January 16, 2018. https://www.scmp.com/video/china/2126617/ dongguan-made-china-created-china (30.03.2017.)

A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd ’Beijing cash puts bridge a step closer.’ In: South China Morning Post, 2008. augusztus 6. http://www.scmp.com/article/648086/beijing-cash-puts-bridge-step-closer ’Cross-delta bridge given green light.’ In South China Morning Post, 2008. február 29. http://www.scmp.com/article/628058/cross-delta-bridge-given-green-light ’Guangdong to replace HK as bridge leader.’ In:South China Morning Post, 2009. november 28. http://www.scmp.com/article/699642/guangdong-replace-hk-bridge-leader ’Main structure of Hong Kong-Zhuhai-Macao Bridge is completed.’ In China Daily, 2017. június 7. http://www.chinadaily.com.cn/china/2017-07/07/content_30035204.htm ’Taskforce to consider bridge plan.’ In: South China Morning Post, 2003. augusztus 6. http://www.scmp.com/article/423993/taskforce-consider-bridge-plan ’Tung Chung woman files lefal challenge to bridge.’ In: South China Morning Post, 2010. január 24. http://www.scmp.com/article/704499/tung-chung-woman-files-legalchallenge-bridge ’What China can learn from the Pearl river delta’. The Economist, Apr 8th 2017. https:// www.economist.com/news/special-report/21720072-pearl-river-delta-chinas-mostdynamic-open-and-innovative-region-says-vijay ’Work starts on delta bridge after legal delay.’ In: South China Morning Post, 2011. december 15. http://www.scmp.com/article/987809/work-starts-delta-bridge-afterlegal-delay A hongkongi Autópálya-kezelő hivatalos honlapja https://www.hyd.gov.hk/en/road_ and_railway/hzmb_projects/6787th/index.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_01.html Hilaire, Eric – Van Mead, Nick: The great leap upward: China’s Pearl River Delta, then and now. In: The Guardian, 2016. május 10. https://www.theguardian.com/cities/2016/ may/10/china-pearl-river-delta-then-and-now-photographs A projekt hivatalos weboldala. http://multimedia.scmp.com/bridge/ A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_02.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_03.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_04.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_05.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/about_overview_06.html A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/benefits.html Leung, Christy: Lantau Link closure: Hong Kong Chief Executive Leung Chun-ying visits Tuen Mun project site of alternative airport route. In: South China Morning Post, 2015. október 28. http://www.scmp.com/news/hong-kong/economy/article/1873195/lantaulink-closure-hong-kong-chief-executive-leung-chun-ying Ng, Teddy: Cost of bridge from Hong Kong to Macau and Zhuhai to rise amid construction delays. In: South China Morning Post, 2015. március 8. http://www.scmp.com/news/ hong-kong/article/1732272/cost-bridge-hong-kong-macau-and-zhuhai-rise-amidconstruction-delays Nip, Amy: Hong Kong-zhuhai-Macau bridge now unlikely to open next year. In South China Morning Post, 2015. január 17. http://www.scmp.com/news/hong-kong/ar-

202

ticle/1680917/hong-kong-zhuhai-macau-bridge-now-unlikely-open-next-year Oizumi, Keiichiro, 2011.

Siu, Phila – Lee, Eddie: Seven-metre drift on Hong Kong artificial island reclaimed for bridge project is normal, say officials. In: South China Morning Post, 2015. szeptember 24. http://www.scmp.com/news/hong-kong/article/1860898/seven-metre-drift-hongkong-artificial-island-reclaimed-bridge UN-HABITAT: Urbanization and Development: Emerging Futures – World Cities Report 2016.

World Bank Group: East Asia’s Changing Landscape – Measuring a Decade of Spatial Growth. Urban Development Series, Washington, 2015. ’ The importance of better internal communications’. The Economist, Apr 6th 2017. https://www.economist.com/news/special-report/21720075-heavy-spending-infrastructure-helping-integrate-region-importance ’Shenzhen is a hothouse of innovation’. The Economist, Apr 8th 2017. https://www. economist.com/news/special-report/21720076-copycats-are-out-innovators-areshenzhen-hothouse-innovation FULLER, Ed: China's Crown Jewel: The Pearl River Delta. Forbes, Oct 2 2017. https:// www.forbes.com/sites/edfuller/2017/10/02/chinas-crown-jewel-the-pearl-riverdelta/#1b2bbbf85047 HSBC: Pearl River Delta: Factbook. 2016, április.

Oizumi, Keiichiro: The Emergence of the Pearl River Delta Economic Zone. In: Pacific Business and Industries Vol. XI, 2011.

The National Development and Reform Commission, 2008.

The National Development and Reform Commission: The Outline of the Plan for the Reform and Development of the Pearl River Delta (2008-2020).

World Shipping Council: Top 50 World Container Ports. http://www.worldshipping.org/ about-the-industry/global-trade/top-50-world-container-ports XIANGMING, Ma: The integration of the city-region of the Pearl River Delta. In: Asia Pacific Viewpoint, Vol. 53, No. 1, April 2012.

Shenzhen - a Kínai sikertörténet Chen, Celia: Guangdong to set up its version of Silicon Valley ont he doorstep of Hong Kong and Shenzhen. In: South China Morning Post, 2017. november 22. http://www.scmp. com/business/global-economy/article/2121005/ guangdong-step-promotion-chinas-silicon-valley-incentives (utolsó letöltés: 2018. február 28.)

Fang Block: Where Do the Richest Chinese Live in China? In: Mansion Global, 2017. október 12. https://www.mansionglobal.com/articles/77248-where-do-the-richestchinese-live-in-china (utolsó letöltés: 2018. február. 22.)

Fensom, Anthony: Interview: China Stocks. In: The Diplomat, 2016. február 4. https:// thediplomat.com/2016/02/interview-china-stocks/ (utolsó letöltés: 2018. február 26.)

Gladstone, Rick: 深圳奇迹背后的残酷主题. In: The New York Times, 2015. december 22. https://cn.nytimes.com/china/20151222/c22shenzhen/ (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

He Huifeng: Shenzhen surpasses US$338 billion GDP mark in 2017, beats Hong Kong and Singapore’s growth. In: South China Morning Post, 2018. január 15. http://www.scmp. com/news/china/economy/article/2128310/shenzhen-88-cent-hi-tech-growth-rollhit-y2tr-2017 (utolsó letöltés: 2018. február 28.) https://prohardver.hu/teszt/iot-internet_of_things/iot_okosodo_vilag.html Hu Huifeng: Will 2018 be the year Shenzhen and Guangzhou finally overtake Hong Kong? In: Sout China Morning Post, 2018. január 12. http://www.scmp.com/news/china/ economy/article/2127862/will-2018-be-year-shenzhen-and-guangzhou-finally-overtake-hong (utolsó letöltés: 2018. február 28.)

Ketchum, David – Cheng, Scott: Can ’one country, multiple systems’ work for China’s bay area development? In: South China Morning Post, 2018. február 13. http://www.scmp. com/comment/insight-opinion/article/2133143/can-one-country-multiple-systemswork-chinas-bay-area (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

Lindsay, Greg: Top 5 startup hubs of the future – and they’re not in th U.S. In: Inc., 2015. február 24. https://www.inc.com/magazine/201503/greg-lindsay/pushing-the-boundaries-global-cities-photo-essay.html (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

Moritz, Michael: Silicon Valley would be wise to follow China’s lead. In: Financial Times, 2018. január 17. https://www.ft.com/content/42daca9e-facc-11e7-9bfc-052cbba03425 (utolsó letöltés: 2018. március 1.)

Naughton, Barry: The Chinese Economy. The MIT Press, 2007.

Sala, Ilara Maria: Story of cities #39: Shenzhen – from rural village to world’s largest megapolis. In. The Guardian, 2016. május 10. https://www.theguardian.com/cities/2016/ may/10/story-of-cities-39-shenzhen-from-rural-village-to-the-worlds-largest-megalopolis (utolsó letöltés: 2018. február 27.) ’Shenzen: The „Instant City”.’ In: Encountering Urbanization, 2011. június 22. https:// encounteringurbanization.wordpress.com/2011/06/22/shenzhen-the-instant-city/ ’Shenzhen drive and vision lead the way for Hong Kong.’ In: South China Morning Post, 2018. január 18. http://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2128731/ shenzhen-drive-and-vision-lead-way-hong-kong (utolsó letöltés: 2018. február 28.) ’Shenzhen: A story of change.’ In: China Daily, 2017. február 20. http://www.chinadaily. com.cn/china/2017-02/20/content_28261033.htm (utolsó letöltés: 2018. február 23.) ’Special Economic Zone – SEZ.’ In: Investopedia. https://www.investopedia.com/terms/s/ sez.asp ’Understanding Development Zones in China.’ In: China Briefing, 2011. október 5. http:// www.china-briefing.com/news/2011/10/05/understanding-development-zones-inchina.html (utolsó letöltés: 2018. március 1.)

SUN, Nikki: Hong Kong urged to ramp up research spending to 4 per cent of GDP to keep pace with rivals. In: South China Morning Post, 2016. szeptember 8. http://www.scmp. com/news/hong-kong/economy/article/2017715/hong-kong-urged-ramp-researchspending-4-cent-gdp-keep-pace (utolsó letöltés: 2018. március 2.) ’What are the differences between H-shares and A-shares on Chinese and Hong Kong stock exchanges?’ In: Investopedia, 2018. január 30. https://www.investopedia.com/ask/ answers/062315/what-are-differences-between-hshares-and-ashares-chinese-andhong-kong-stock-exchanges.asp (utolsó letöltés: 2018. február 28.)

Wong, Helen: How China’s vision of a metropolis rivalling the New York, San Francisco and Tokyo bay areas will become a reality. In: South China Morning Post, 2017. december 10. http://www.scmp.com/comment/insight-opinion/article/2123456/how-chinasvision-metropolis-rivalling-new-york-san (utolsó letöltés: 2018. március 1.)

Wong, Michelle: Shenzhen and Hong Kong show how intercity alliances can tackle pollution. In: South China Morning Post, 2018. február 11. http://www.scmp.com/comment/ insight-opinion/article/2132586/shenzhen-and-hong-kong-show-how-intercity-alliances-can (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

Yakowicz, Will: 5 Things to Know About Doing Business in Shenzhen. In Inc. 2015. február 24. https://www.inc.com/will-yakowicz/shenzhen-city-of-electronics.html (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

Zhang Jingya: Backgrounder: China’s first 4 special economic zones. In. CCTV, 2010. július 9. http://english.cntv.cn/program/china24/20100907/101335.shtml (utolsó letöltés: 2018. február 27.)

Zhang Yue: Shenzhen to remove boundary around economic zone. In: China Daily, 2018. január 16. http://www.chinadaily.com.cn/regional/2018-01/16/content_35512460.htm (utolsó letöltés: 2018. február 22.) ’习近平十九大报告全文（实录）.’ In: Sina, 2017. október 18. http://finance.sina.com.cn/ china/gncj/2017-10-18/doc-ifymvuyt4098830.shtml (utolsó letöltés: 2018. február 27.) ’深圳市国民经济和社会发展。第十三个五年规划纲要。’ 深圳市人民政府, 2015.

Hainan: A reformok elmélyítésének színhelye ’China Focus: Hainan to take on bigger roles in reform, opening-up.’ In: Xinhua, 2018. április 14. http://www.xinhuanet.com/english/2018-04/14/c_137109463.htm (utolsó letöltés: 2018. május 25.) ’China plans to allow gambling on Hainan island.’ In: The Straitstimes, 2018. ferbruár 3. https://www.straitstimes.com/asia/east-asia/china-plans-to-allow-gambling-onhainan-island (utolsó letöltés: 2018. május 28.)

Chipman Koty, Alexander: China to Establish Hainan Free Trade Zone. In: China Briefing, 2018. árpilis 16. http://www.china-briefing.com/news/2018/04/16/china-establishhainan-free-trade-zone.html (utolsó letöltés: 2018. május 28.)

Chu, Ken: Amid the strategic rise of China’s Hainan island, Hong Kong must collaborate to grow together. In: South China Morning Post, 2018. május 12. http://www.scmp.com/ comment/insight-opinion/article/2145872/amid-strategic-rise-chinas-hainan-islandhong-kong-must (utolsó letöltés: 2018. május 31.)

Erdenebileg, Zolzaya: Investing in China’s Free Trade Zones. In: China Briefing, 2017. szeptember 21. http://www.china-briefing.com/news/2017/09/21/investing-in-chinasfree-trade-zones.html (utolsó letöltés: 2018. május 31.)

Goldkorn, Jeremy: A New Type of Chinese Free Trade Port For Hainan? In: Supchina, 2018. április 3. https://supchina.com/2018/04/03/new-type-chinese-free-trade-porthainan/ (utolsó letöltés: 2018. május 29.) ’Hainan aims to open further.’ In: Xinhua, 20180. április 10. http://www.chinadaily.com. cn/a/201804/10/WS5acc6f35a3105cdcf65174c8.html (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Jing Shuiyu: Hainan plans good news for free trade. In: China Daily, 2018. április 17. http:// www.chinadaily.com.cn/a/201804/17/WS5ad55a98a3105cdcf6518bd5.html (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Li, Jane: US amon 59 countries granted visa-free access to China’s resort island Hainan… but who’s missing? In: South China Morning Post, 2018. április 19. http://www.scmp.com/ business/china-business/article/2142259/us-among-59-countries-granted-visa-freeaccess-chinas-resort (utolsó letöltés: 2018. május 31.)

Wee Kek Koon: How Hainan cpuld become a golden egg at China’s feet. In: Post Magazine, 2018. április 26. http://www.scmp.com/magazines/post-magazine/short-reads/ article/2143495/how-hainan-could-become-golden-egg-chinas-feet (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Woodhouse, Alice: Macau casinos fal las China reported to mull Hainan gambling. In: Financial Times, 2018. február 2. https://www.ft.com/content/16804aa8-07e9-11e89650-9c0ad2d7c5b5 (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Woodhouse, Alice: Macau gambling revenue rockets 36,4 % in January. In: Financial Times, 2018. február 1. https://www.ft.com/content/a1992e2e-070e-11e8-96509c0ad2d7c5b5 (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Zhang Yunbi – Ma Zhiping – Zhou Jin: Hainan to be key pilot trade zone. In: China Daily, 2018. április 14. http://www.chinadaily.com.cn/a/201804/14/WS5ad13c50a3105cdcf65183e9_1.html (utolsó letöltés: 2018. május 29.)

Hongkong elmúlt 20 éve – ígéretek és valóság ’Has „one country, two systems” been a success for Hong Kong?” In: The Economist, 2017. június 29. https://www.economist.com/blogs/economist-explains/2017/06/economistexplains-23 (utolsó letöltés: 2017. július 10.) ’Deng Xiaoping shengping jianjie邓小平生平简介。[Deng Xiaoping élete]’ In: Renminwang 人民网, 2004年07月12日. http://cpc.people.com.cn/GB/69112/69113/69682/4723366. html Bland, Ben – Anderlini, Jamil: Xi warns Hong Kong not to threaten ’red line’ of Chinese rule. In: The Financial Times, 2017. július 1. https://www.ft.com/content/024b9ddc-5e1411e7-9bc8-8055f264aa8b (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Bland, Ben: Xi Jinping’s Chinese dream encounters reality check in Hong Kong. In: The Financial Times, 2017. július 4. https://www.ft.com/content/d8b3c952-609f-11e7-91a7502f7ee26895 (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Cheung, B. L.: Governance in Hong Kong: In Search of Identity, Legitimacy and Trust. In: The Hong Kong Institute of Education, 2009.

Fong, Brian C. H.: Hong Kong’s Make-or-Break Moment. The Diplomat Issue 32, 2017 július. (utolsó letöltés: 2017. július 14.)

Goh Sui Noi: Hong Kong handover: ’One country, two systems’ shaky two decades later.

In: Straits Times, 2017. június 11. http://www.straitstimes.com/asia/east-asia/one-country-two-systemsshaky-two-decades-later (utolsó letöltés: 2017. július 5.)

Griffiths, James: The secret negotiations that sealed Hong Kong’s future. In: CNN, 2017. június 22. http://edition.cnn.com/2017/06/18/asia/hong-kong-handover-china-ukthatcher/index.html (utolsó letöltés: 2017. július 14.)

Haas, Benjamin: Chinese aircraft carrier sails into Hong Kong in Show of naval power. In: The Guardian. 2017. július 7. https://www.theguardian.com/world/2017/jul/07/chineseaircraft-carrier-liaoning-sails-into-hong-kong-show-of-naval-power (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Kissinger, Henry: Kínáról. 2014.

Lau, Stuart – Ng, Joyce – Lam, Jeffie – Cheung, Tony: Hong Kong’s first female chief executive Carrie Lam sworn in by President Xi Jinping, as city marks 20 years since handover.

In. South China Morning Post, 2017. július 1. http://www.scmp.com/news/hong-kong/ politics/article/2100831/live-president-xi-jinping-leads-inauguration-ceremony-hong (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Lau, Stuart: Chinese state leader Zhang Dejiang announces Beijing’s plans to tighten grip on Hong Kong. In? South China Morning Post, 2017. május 27. http://www.scmp. com/news/hong-kong/politics/article/2095923/chinese-state-leader-zhang-dejiangdetails-beijings-plans (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Leng Tiexun: On the Fundamental Characteristics of the „One Country, Two Systems” Policy. In: Academic Journal of „One Country, Two Systems” Vol. I. Ng, Joyce: President Xi Jinping’s four key points for moving forward under ’one country, two systems’. In: South China Morning Post, 2017. július 1. http://www.scmp.com/news/ hong-kong/politics/article/2100859/president-xi-jinpings-four-key-points-movingforward-under (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Rodrigues, Jason: Hong Kong handover: timeline. In: The Guardian, 2017. július 1. https:// www.theguardian.com/world/from-the-archive-blog/2017/jul/01/hong-kong-handover-china-timeline-1997-20 (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Vines, Stephen: We’ll never forget you, Britain told Hong Kong with a straight face. In: South China Morning Post, 2017. július 2. http://www.scmp.com/week-asia/politics/ article/2100788/well-never-forget-you-britain-told-hong-kong-straight-face (utolsó letöltés: 2017. július 16.)

Wong, Cal: China Commemorates Hong Kong’ Basic Law by Restricting It. In: The Diplomat, 2017. május 30. http://thediplomat.com/2017/05/china-commemorates-hongkongs-basic-law-by-restricting-it/ (utolsó letöltés: 2017. július 15.)

Selyemút az Északi-sarkon Chang, Gordon G.: China’s Artic Play. In: The Diplomat, 2010. március 9. https://thediplomat.com/2010/03/chinas-arctic-play/ (utolsó letöltés: 2018. május 3.)

Feng, Ashley – Saha, Sagatom: China’s Arctic Ambitions in Alaska. 2018. április 20. https://thediplomat.com/2018/04/chinas-arctic-ambitions-in-alaska/ (utolsó letöltés: 2018. május 3.)

Goodman, Sherri – Freese, Elisabeth: China’s Ready to Cash In on a Melting Arctic. In: Foreign Policy, 2018. május 1. http://foreignpolicy.com/2018/05/01/chinas-ready-tocash-in-on-a-melting-arctic/ (utolsó letöltés: 2018. május 3.)

Gudjonsson, Heidar – Nielsson, Egill Thor: China’s Belt and Road Enters the Arctic. In: The Diplomat, 2017. március 31. https://thediplomat.com/2017/03/chinas-belt-and-roadenters-the-arctic/ (utolsó letöltés: 2018. május 3.)

International Chamber of Shipping: http://www.ics-shipping.org/shipping-facts/ shipping-and-world-trade Jiliang, Chen: China Commits to Arctic Protections But Development Threats Loom. In: The Diplomat, 2018. március 3. https://thediplomat.com/2018/03/china-commits-toarctic-protections-but-development-threats-loom/ (utolsó letöltés: 2018. május 7.)

Johnson, Keith – Standish, Reid: Putin and Xi Are Dreaming of a Polar Silk Road. In: Foreign Policy, 2018. március 8. https://foreignpolicy.com/2018/03/08/putin-and-xiare-dreaming-of-a-polar-silk-road-arctic-northern-sea-route-yamal/ (utolsó letöltés: 2018. május 4.)

Lanteigne, Marc – Shi, Mingming: China Stakes Its Claim tot he Arctic. In: The Diplomat, 2018. január 29. https://thediplomat.com/2018/01/china-stakes-its-claim-to-thearctic/ (utolsó letöltés: 2018. május 4.)

Lelyveld, Michael: China Eyes Arctic For Polar Silk Road. In: Radio Free Asia, 2018. február 12. https://www.rfa.org/english/commentaries/energy_watch/china-eyes-arctic-forpolar-silk-road-02122018102036.html (utolsó letöltés: 2018. május 7.)

Liu, Nengye: China-Russia Trouble ont he Arctic Silk Road? In: The Diplomat, 2017. július 21. https://thediplomat.com/2017/07/china-russia-trouble-on-the-arctic-silk-road/ (utolsó letöltés: 2018. május 4.)

Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017.

Zhen, Liu: China reveals ’Polar Silk Road’ ambition in Arctic policy white paper. In: South China Morning Post, 2018. január 26. http://www.scmp.com/news/china/diplomacydefence/article/2130785/china-reveals-polar-silk-road-ambition-arctic-policy (utolsó letöltés: 2018. május 7.)

Zhou, Laura: Slowly but surely, China is carving a foorhold through the Arctic. In: South China Sea, 2018. január 26. http://www.scmp.com/news/china/diplomacy-defence/ article/2115409/chinese-ships-arctic-voyage-marks-progress-ice-silk (utolsó letöltés: 2018. május 7.) ’中俄奏响北极合作新篇章.’In: Oceanol, 2017. július 11. http://www.oceanol.com/guoji/201707/11/c66046.html (utolsó letöltés: 2018. május 4.)

India és az „Új Selyemút” Banerjee, Dipankar: China’s One Belt One Road Initiative – An Indian Perspective. Szingapúr, ISEAS Perspective – Yusuf Ishak Institute, 2016. 2.

Brewster, David: The MSRI and the Evolving Naval Balance in the Indian Ocean. In: Blanchard, Jean-Marc F. (Szerk.) China’s Maritime Silk Road and South Asia. A political Analysis of its Purposes, Perils, and Promise. 55–79. Szingapúr, Springer, Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, 2018. 60.

Deepak B. R.: China’s Global Rebalancing: Will It Reshape the International Political and Economic Order? In: Deepak B. R. (Szerk.), China’s Global Rebalancing and the New Silk Road 1–12. Szingapúr, Springer, 2018. 2.

Deepak, B. R.: Bangladesh, China, India, Myanmar Economic Corridor (BCIM-EC): Security Dilemma Rider to Regional Economic Integration. In: Deepak, B. R. (Szerk.) China’s Global Rebalancing and the New Silk Road 51–68. Szingapúr, Springer, 2018. 51–52.

Ebbighausen, Rodion: China's New Silk Road faces resistance from India, partners. In: Deutsche Welle, 2018. június 2. https://www.dw.com/en/chinas-new-silk-road-facesresistance-from-india-partners/a-44056399 (2018. 08. 10.)

Fernholz, Tim: Eight countries in danger of falling into China’s “debt trap”. In: Quartz, 2018. március 7. https://qz.com/1223768/china-debt-trap-these-eight-countries-are-indanger-of-debt-overloads-from-chinas-belt-and-road-plans/ (2018. 08. 10.)

India and China advancing together on new Silk Roads. In: OBOReurope, 2018. május 8. http://www.oboreurope.com/en/towards-balanced-exchanges/ (2018. 08. 10.)

Jacob, Jabin T.: The China–Pakistan Economic Corridor and the China–India–Pakistan Triangle. In: Blanchard, Jean-Marc F. (Szerk.) China’s Maritime Silk Road and South Asia.

A political Analysis of its Purposes, Perils, and Promise. 105–136. Szingapúr, Springer, Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, 2018. 112–116.

Lan Jianxue: The ’Belt and Road’ Initiative: Fundamental Principles Content, and Significance for Sino-Indian Relations. In: Deepak, B. R. (Szerk.) China’s Global Rebalancing and the New Silk Road 35–42. Szingapúr, Springer, 2018. 35–36.

Lou Chunhao: The challenge to China's New Silk Road. In: World Economic Forum, 2018. április 19. https://www.weforum.org/agenda/2018/04/the-challenge-to-chinas-newsilk-road (2018. 08. 10.)

Maini, Tridivesh Singh: A Lesson for India in Japan's Approach to China's Belt and Road Initiative. In: The Diplomat, 2018. május 2. https://thediplomat.com/2018/05/a-lessonfor-india-in-japans-approach-to-chinas-belt-and-road-initiative/ (2018. 08. 10.)

Maini, Tridivesh Singh: The ’New Silk Road’: India’s Pivotal Role. In: Routledge Strategic Analysis 36:4 651– 656, Új Delhi, Institute for Defence Studies and Analyses, 2012. júliusaugusztus. 652–653.

Malik, Ahmad Rashid: The China–Pakistan Economic Corridor (CPEC): A Game Changer for Paksitan’s Economy. In: Deepak, B. R. (Szerk.) China’s Global Rebalancing and the New Silk Road 69–83. Szingapúr, Springer, 2018. 71.

Menon, Rhea: Thailand’s Kra Canal: China’s Way Around the Malacca Strait. In: The Diplomat, 2018. április 6. https://thediplomat.com/2018/04/thailands-kra-canal-chinasway-around-the-malacca-strait/ (2018. 08. 09.)

Miglani, Sanjeev: India's 'new Silk Road' snub highlights gulf with China. In: Reuters, 2017. május 21. https://www.reuters.com/article/us-china-silkroad-india/indias-new-silk-roadsnub-highlights-gulf-with-china-idUSKCN18H01L (2018. 08. 10.)

Palit, Amitendu: The MSRI, China, and India: Economic Perspectives and Political Impressions. In: Blanchard, Jean-Marc F. (Szerk.) China’s Maritime Silk Road and South Asia.

A political Analysis of its Purposes, Perils, and Promise. 203–228. Szingapúr, Springer, Palgrave Studies in Asia-Pacific Political Economy, 2018. 203.

Parker, Sam és Chefitz, Gabrielle: China’s Debtbook Diplomacy: How China is Turning Bad Loans into Strategic Investments. In: The Diplomat, 2018. május 30. https://thediplomat.com/2018/06/chinas-debtbook-diplomacy-how-china-is-turning-bad-loansinto-strategic-investments/ (2018. 08. 09.)

203

Patranobis, Sutirtho: India absent at Belt and Road Forum but its presence felt at China’s mega show. In: Hindustan Times, Peking, 2017. május 17. https://www.hindustantimes. com/world-news/india-the-elephant-at-china-s-grand-belt-and-road-forum/storyLED5b2tXRFBF6XpVSiG5gL.html (2018. 08. 09.)

Rajasimman, S.: Disambiguation of OBOR in Sino-Indian Relations: Is It a Strategic Checkmate – Part 1. In: Indian Defence Review, 2017. május 14. http://www.indiandefencereview.com/spotlights/disambiguation-of-obor-in-sino-indian-relations-is-it-astrategic-checkmate-part-1/ (2018. 08. 09.)

Ranjan, Alok: The China–Pakistan Economic Corridor: India’s Options. Delhi, Institute of Chinese Studies – Occasional Paper No. 10., 2014. 4.

Sahid, Kunwar Khuldune: Pakistan’s Economic Crisis. In: The Diplomat, 2018. augusztus 8. https://thediplomat.com/2018/08/pakistans-economic-crisis/ (2018. 08. 09.)

Shepard, Wade: Watch Out, China: India Is Building A 'New Silk Road' Of Its Own. In: Forbes, 2017. június 28. https://www.forbes.com/sites/wadeshepard/2017/06/28/ watch-out-china-india-is-building-a-new-silk-road-of-its-own/#4964705ea90e (2018.

08. 10.)

Tweed, David és Leung, Adrian: China Is Making a Bold Military Power Play. In: Bloomberg, 2018. március 6. https://www.bloomberg.com/graphics/2018-china-navy-bases/ (2018.

08. 10.)

US, India To Revive 'New Silk Road' Seen As Counter To China's Belt And Road Project. In: NDTV, 2017. május 24. https://www.ndtv.com/india-news/us-india-to-revive-new-silkroad-to-counter-chinas-belt-and-road-obor-project-1697632 (2018. 08. 10.)

Wolf, Siegfried O.: China–Pakistan Economic Corridor (CPEC): Regional Cooperation in the Wider South Asian Region. In: Deepak, B. R. (Szerk.) China’s Global Rebalancing and the New Silk Road 85–100. Szingapúr, Springer, 2018. 91.

Chabar: Merre billen a mérleg nyelve?

AHMAD, Ayaz: Gwadar vs Chabahar. In: The News International. 2015.október 11. https:// www.thenews.com.pk/print/67245-gwadar-vs-chabahar (utoljára megtekintve: 2018. június 19.)

AHMED, Ayaz: Chabahar’s Fate. In: The News International, 2018. május 22. https://www. thenews.com.pk/print/319717-chabahar-s-fate (utoljára megtekintve: 2018. június 26.)

ARSALAI, Sibghatullah: What Does Trump’s Withdrawal From the Iran Nuclear Deal Mean for Afghanistan? In: The Diplomat, 2018. május 30. https://thediplomat. com/2018/05/what-does-trumps-withdrawal-from-the-iran-nuclear-deal-mean-forafghanistan/ (utoljára megtekintve: 2018. június 28.)

BEHURIA, Ashok: India’s Renewed Interest in Chabahar: Need to Stay the Course. In: IDSA Issue Brief, 2015. május 13. https://idsa.in/issuebrief/IndiasRenewedInterestinChabahar_BehuriaRizvi_130515 (utoljára megtekintve: 2018. június 24.) „Chabahar Port a gateway to golden opportunities: Gadkari”. In: The Times of India, 2017. augusztus 6. https://timesofindia.indiatimes.com/business/india-business/chabaharport-a-gateway-to-golden-opportunities-gadkari/articleshow/59944098.cms (utoljára megtekintve: 2018. június 20.)

Chabahar Port: Its Development and Strategic Importance. In: 2thepoint, 2017. szeptember 22. https://www.2thepoint.in/chabahar-port-development-strategic-importance/ (utoljára megtekintve: 2018. június 14.)

CHAKRAVORTY, Maj Gen: Chabahar Port: Strategic Neccesity for India. In: Bharat Shakti, 2017. május 29. http://bharatshakti.in/chabahar-port-strategic-necessity-for-india/ (utoljára megtekintve: 2018. június 16.)

CHAWLA, Arjun: What Chabahar port means for India’s foreign policy? In: Asia Dialogue, 2017. december 9. http://theasiadialogue.com/2017/12/09/what-chabahar-portmeans-for-indias-foreign-policy/ (utoljára megtekintve: 2018. június 25.) „Connectivity projects should be consonant with sovereignty principles: Vijay Gokhale”.

In: The Economic Times, 2018. június 18. https://economictimes.indiatimes.com/news/ defence/connectivity-projects-should-be-consequent-with-sovereignty-principles-vijaygokhale/articleshow/62554336.cms (utoljára megtekintve: 2018. június 17.)

DASGUPTA, Saibal: India only SCO member to oppose China’s BRI. In: The Times of India, 2018. június 10. https://timesofindia.indiatimes.com/india/india-stays-out-of-moveto-support-chinas-bri-at-sco-meet/articleshow/64533390.cms (utoljára megtekintve: 2018. június 16.)

DEEP, Pal: Reorienting India’s Foreign Policy: Neighborhood First. In: The National Bureau of Asian Research, 2016. január 13. http://nbr.org/research/activity.aspx?id=643 (utoljára megtekintve: 2018. június 10.)

FUNAIOLE, Matthew – HILLMAN, Jonathan: China’s Maritime Silk Road Initiative. In: Szechenyi Nicholas (szerk.), China’s Maritime Silk Road, Center for Strategic & International Studies, 2018. március. 20-24.

GANGULY, Sumit: Modi’s Foreign Policy Revolution? In: Foreign Affairs, 2018. március 8. https://www.foreignaffairs.com/articles/india/2018-03-08/modis-foreign-policyrevolution (utoljára megtekintve: 2018. június 14.)

GÁTHY, Vera: India – A múltból a jövő felé. Budapest, Typotex Kiadó, 2017.

GOPALAN, Prashanth: Why is India developing the Chabahar port? In: Quora, 2016. május 29. https://www.quora.com/Why-is-India-developing-the-Chabahar-port (utoljára megtekintve: 2018. június 23.)

GURUSWAMY, Mohan: Why India and China’s border disputes are so difficult to resolve?

In: South China Morning Post, 2017. december 17. https://www.scmp.com/news/china/ diplomacy-defence/article/2124528/why-india-and-chinas-border-disputes-are-sodifficult (utoljára megtekintve: 2018. június 12.) „India eyes Iran’s energy resources, commits over Rs 1 lakh crore investment in Chabahar”.

In: First Post, 2016. május 23. https://www.firstpost.com/world/chabahar-india-irannarendra-modi-nitin-gadkari-afghanistan-2794226.html (utoljára megtekintve: 2018. június 24.)

JHA, Martand: Why Chabahar Deal is so Important for India? In: Indian Defence Review.

2017. március 20. http://www.indiandefencereview.com/news/why-chabahar-deal-isso-important-for-india/ (utoljára megtekintve: 2018. június 25.)

KANWAL, Gurmet: Pakistan’s Gwadar Port: A New Naval Base in China’s String of Pearls in the Indo-Pacific. In: Szechenyi Nicholas (szerk.), China’s Maritime Silk Road, Center for Strategic & International Studies, 2018. március. 11-16. https://csis-prod.s3.amazonaws. com/s3fs-public/publication/180404_Szechenyi_ChinaMaritimeSilkRoad.pdf?yZSpud mFyARwcHuJnNx3metxXnEksVX3 (utoljára megtekintve: 2018. június 26.)

KAURA, Vinay: Grading India’s Neighorhood Diplomacy. In: The Diplomat, 2018. január 1. https://thediplomat.com/2017/12/grading-indias-neighborhood-diplomacy/ Utoljára megtekintve: 2018. június 21.)

KYNGE, James: Chineses purchases of overseas ports top $20bn in past year. In: Financial Times, 2017. július 16. https://www.ft.com/content/e00fcfd4-6883-11e78526-7b38dcaef614 (utoljára megtekintve: 2018. június 14.)

LANDAY, Jonathan: U.S. sanction on Iran threaten vital Afghanistan trade project. In: Reuters, 2018. május 20. https://www.reuters.com/article/us-iran-nuclear-afghanistananalysis/us-sanctions-on-iran-threaten-vital-afghanistan-trade-project-idUSKCN1IL04G (utoljára megtekintve: 2018. június 25.)

MALLAPUR, Chaitanya: India’s Trade Deficit With China Up Twofold In A Decade To 2016-2017; Can India Benefit From U.S. - China Trade War? In: Bloomberg, 2018. április 16. https://www.bloombergquint.com/global-economics/2018/04/16/indias-tradedeficit-with-china-up-twofold-in-a-decade-to-2016-17-can-india-benefit-from-uschina-trade-war (utoljára megtekintve: 2018. június 14.)

MAQSOOD, Asia: Iran’s offer to Pakistan to join Chabahar reflects its trust deficit with India. In: Foreign Policy News, 2018. március 21. http://foreignpolicynews. org/2018/03/21/irans-offer-to-pakistan-to-join-chabahar-reflects-its-trust-deficitwith-india/ (utoljára megtekintve: 2018. június 27.)

204

MAQSOOD, Asia: Iran’s offer to Pakistan to join Chabahar reflects its trust deficit with India. In: Foreign Policy News, 2018. március 21. http://foreignpolicynews. org/2018/03/21/irans-offer-to-pakistan-to-join-chabahar-reflects-its-trust-deficitwith-india/ (utoljára megtekintve: 2017. június 27.)

MARLOV, Ian – DILAWAR, Ismail: How a Remote Iranian Port Could Heighten ChinaIndia Tensions. In: Bloomberg, 2018. április 10. https://www.bloomberg.com/news/ articles/2018-04-10/india-s-grip-on-strategic-port-loosens-as-iran-turns-to-china (utoljára megtekintve: 2018. június 27.)

OSMANI, Rohullah: Chabahar Port: A Win for South Asia. In: Foreign Policy, 2016. február 5. https://foreignpolicy.com/2016/02/05/chabahar-port-a-win-for-south-asia/ (utoljára megtekintve: 2018. június 17.)

Pakistan hands over 2000 acres to China in Gwadar port city. In: Indian Express, 2015. november 12. https://indianexpress.com/article/india/india-news-india/pakistan-handsover-2000-acres-to-china-in-gwadar-port-city/ (utoljára megtekintve: 2018. június 21.)

PANT V., Harsh: India-Iran Cooperation at Chabahar Port: Choppy Waters. In: Szechenyi Nicholas (szerk.), China’s Maritime Silk Road, Center for Strategic & International Studies, 2018. március. 16-20. https://csis-prod.s3.amazonaws.com/s3fs-public/publication/180404_Szechenyi_ChinaMaritimeSilkRoad.pdf?yZSpudmFyARwcHuJnNx3metxX nEksVX3 (utoljára megtekintve: 2018. június 27.)

RAJAGOPALAN, P. Rajeswari: What’s Next for the India-Russia Strategic Partnership? In: The Diplomat, 2018. június 16. https://thediplomat.com/2018/06/whats-next-for-theindia-russia-strategic-partnership/ (utoljára megtekintve: 2018. június 28.)

RAMANI, Samuel: Russia and Pakistan: A Durable Anti-American Alliance in South Asia. In: The Diplomat, 2018. április 21. https://thediplomat.com/2018/04/russia-andpakistan-a-durable-anti-american-alliance-in-south-asia/ (utoljára megtekintve: 2018. június 28.)

SALEHI-ISFAHANI, Djavad: How Iran Will Respond to New Sanctions. In: Project Syndicate, 2018. május 2. https://www.project-syndicate.org/commentary/iran-sanctionsnuclear-deal-by-djavad-salehi-isfahani-2018-05 (utoljára megtekintve: 2018. június 26.)

SHAKIL, F.M.: Chabahar Port lures Afghan traffic away from Karachi. In: Asia Times, 2018. február 2. http://www.atimes.com/article/afghan-port-shift-adds-pakistans-economicwoes/ (utoljára megtekintve: 2018. június 22.)

SHEIKHI, Marjohn: Iran, India stress strategic importance of Chabahar Port. In: Mehr News Agency, 2018. június 10. https://en.mehrnews.com/news/134700/Iran-Indiastress-strategic-importance-of-Chabahar-Port (utoljára megtekintve: 2018. június 25.)

SIDDIQUI, Sabena: Comparing Gwadar and Chabahar Ports: rivals or „sisters”? In: Asia Times, 2017. december 7. http://www.atimes.com/comparing-gwadar-chabahar-port/ (utoljára megtekintve: 2018. június 26.)

SRIVASTAVA, Mahek: An Alternate route: Chabahar Port for India. In: Construction Business News, 2017. december 4. http://www.cbnme.com/analysis/alternate-routeimportance-chabahar-port-india/ (utoljára megtekintve: 2018. június 13.) „Sushma meets Iranian counterpart Javad Zarif; duo discusses connectivity, energy, trade and future JCPOA”. In: First Post, 2018. május 29. https://www.firstpost.com/world/ sushma-meets-iranian-counterpart-javad-zarif-duo-discusses-connectivity-energytrade-and-future-of-jcpoa-4486511.html (utoljára megtekintve: 2018. június 25.)

SYED, Sajjad: Iran invites Pakistan to participate in Chabahar project. In: Dawn News, 2018. március 13. https://www.dawn.com/news/1394938 (utoljára megtekintve: 2018. június 26.)

TANCHUM, Michael: Iran’s Chabahar port transform its position. In: Jerusalem Post, 2014. január 5. https://www.jpost.com/Opinion/Op-Ed-Contributors/Irans-Chabahar-porttransforms-its-position-337167 (utoljára megtekintve: 2018. június 23.)

TANOLI, Qadeer: Gwadar Port to have 100 berths by 2045: minister. In: The News International, 2015. június 27. https://www.thenews.com.pk/print/48058-gwadar-portto-have-100-berths-by-2045-minister (utoljára megtekintve: 2018. június 28.) „US is India’s 2nd biggest arms supplier”. In: The Economic Times, 2018. március 17. https://economictimes.indiatimes.com/news/defence/us-is-indias-2nd-biggest-armssupplier-report/articleshow/63341557.cms (utoljára megtekintve: 2018. június 18.)

XINHUA: China to speed up construction of new Silk Road: Xi. In: Khmer Times, 2014. november 7. https://www.khmertimeskh.com/news/6038/china-to-speed-up-construction-of-new-silk-road--xi/ (utoljára megtekintve: 2018. június 13.)

YANG, Sheng: China remains noncommittal on Iran port. In: Global Times, 2018. március 19. http://www.globaltimes.cn/content/1094083.shtml (utoljára megtekintve: 2018. június 27.)

管理层简介http://www.yuxinoulogistics.com/website/h-Chinese/leader.html (2018.06.12.) 国际联运 International transport http://www.crct.com/index.php?m=content&c=index&a =lists&catid=22 (2018.06.12.) 集装箱公共班列服务 http://www.yuxinoulogistics.com/website/h-Chinese/service.html (2018.06.12.) 精品线路 https://www.xaport.net/#/login (2018.02.28.) 通路服务“苏满欧”班列 http://www.snd-iftz.com/ContentShow.aspx?typeid=27&id=416 (2018.06.13.) 线路介绍 http://www.hnxokx.com/xljs/ (2018.06.13.) 线下展销 http://www.zzguojilugang.com/guojimaoyi/xianxiazhanxiao/2018/0330/226. html (2018.06.12.) 郑欧班列介绍 http://www.zzguojilugang.com/zhengoubanlie/banlieyoushi/2016/0710/45.html (2018.06.12.) 中欧班列（蓉欧快铁）已开通11条国际线路http://www.sc.gov.cn/10462/10464/10797/20 17/12/4/10439827.shtml (2018.06.12.) 中欧班列（苏州—华沙）项目启动五年共开行出口班列346列 货值29.8亿美元; 2017.11.27. http://www.suzhou.gov.cn/news/sxqdt/201711/t20171127_935724.shtml (2018.06.13.) 中欧班列运输协调委员会秘书处 http://www.crct.com/index.php?m=content&c=index&a=l ists&catid=34 (2018.06.12.) 走进渝新欧 http://www.yuxinoulogistics.com/website/h-Chinese/linetime.html (2018.05.12.)

Belt and Road Forum 2018 A PAIGEO saját összefoglalója Az Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás A PAIGEO saját összefoglalója „Egy Övezet, Egy Út” Projekt A PAIGEO saját projektje Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem „Four advantages of sea transport and its importance for world trade,” Veconinter, 2016. augusztus 16. https://www.veconinter.com/four-advantages-of-sea-transport-and-itsimportance-for-world-trade/ „Tonnakilométer”: az áruszállítás azon mértékegysége, amely egy tonna (1000kg) áru vasúti szállítását jelenti egy kilométer távolságon. Forrás: Központi Statisztikai Hivatal (2013): KITÖLTÉSI ÚTMUTATÓ „A VASÚTI ÁRUSZÁLLÍTÁS ADATAI” című kérdőívhez (Nyilvántartási szám: 1180). https://www.ksh.hu/docs/hun/info/02osap/2012/kitoltesi/ d122131.doc (2018. 07.17.)

ANAXAGOROU, P. G. et. al: "Economic impact to shipping industry: Economic impact to shipping industry considering Maritime Spatial Planning and green routes in pilot case studies" (2015) MONALISA 2.0. 1. http://commons.wmu.se/monalisa2/1 DANKÓ L. (2009): Marketing-logisztika. Miskolci Egyetem Marketing Műhely, Miskolc.

DB Schenker (2013): Get your business rolling with innovative rail logistics solutions between China and Europe. Trans Eurasian Rail Logistics. Germany, April 1, 2013. https:// www.dbschenker.com/resource/blob/489132/e3caffd7ced19e657ea7f60be0823f9b/ china-rail-data.pdf Forrás: Review of Maritime Transport 2015 http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/ rmt2015_en.pdf HAND, Marcus: „The end of Hanjin Shipping - officially declared bankrupt,” Seatrade Maritime News, 2017. február 17. http://www.seatrade-maritime.com/news/asia/theend-of-hanjin-shipping-officially-declared-bankrupt.html http://geografus.elte.hu/web/tananyag/3/ipar/gy/kozlfoldrajz.pdf

http://www.geopolitika.hu/hu/2017/03/10/az-afrikai-vasutfejlesztes-kilatasai-a-kinaiszerepvallalas-fenyeben/ https://hu.wikipedia.org/wiki/Vas%C3%BAt KALGORA, B. and CHRISTIAN, T. (2016) „The Financial and Economic Crisis, Its Impacts on the Shipping Industry, Lessons to Learn: The Container-Ships Market Analysis.” Open Journal of Social Sciences, 4, p. 38-44. http://www.scirp.org/journal/PaperInformation. aspx?paperID=62786 NIETSCH Tamás „Konténeres szállítmányozás folyamata,” Nietsch.hu, 2006. július 11.

OECD: Cardiac arrest or dizzy spell: Why is world trade so weak and what can policy do about is? 2016. szeptember. http://www.oecd-ilibrary.org/docserver/ download/5jlr2h45q532.pdf?expires=1475580890&id=id&accname=guest&checksum= F8225AF6E398402D3FB5E5935C38540D OECD: Interim Economic Outlook – Global growth warning: Weak trade, financial distortions. 2016. 09. 21. http://www.oecd.org/eco/outlook/OECD-Interim-EconomicOutlook-September-2016-handout.pdf OLÁH J. (2015): A közúti áruszállítás és szállítmányozás kihívásai napjainkban. Jelenkori társadalmi és gazdasági folyamatok, (2015) X. évf. 2. pp. 103-120.

Reugebrink, Freddy (2016): Container transport by rail to and from China. DSV Experts Insight, UIC (2018): Freight at UIC. International Union of Railways, June 2018. p. 3. https://uic. org/IMG/pdf/brochure_freight_2018_h_web.pdf UNCTAD: Review of Maritime Transport 2017. http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/ rmt2017_en.pdf VAN DER PUTTEN, Frans-Paul – MEIJNDERS, Minke: China, Europe and the Maritime Silk Road. Clingendael report, March 2015, 33. https://www.clingendael.nl/sites/default/ files/China%20Europe%20and%20the%20Maritime%20Silk%20Road.pdf www.geopolitika.hu/hu/2016/10/21/valsagban-a-tengeri-szallitmanyozas/ http://geografus.elte.hu/web/tananyag/3/ipar/gy/kozlfoldrajz.pdf http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1903_december_17_eloszor_szall_fel_a_ wright_testverek_repulogepe/ A negyedik ipari forradalom és a fejlődő országok feladatai, valamint lehetőségei Belényesi Pál, PhD. (MOME, Budapest; KGRE, Budapest; Brussels Consulting, Brussels) Könyvajánló Annelise Orleck: "We are all fast-food workers now": The global uprising against poverty wages.

Robert D. Kaplan: The return of marco polo's world: war, strategy, and american interests in the twenty-first century.

Kishore Mahbubani: Has the west lost it?: A provocation Elizabeth C. Economy: The third revolution: xi jinping and the new chinese state Dimitar Bechev: Rival power: Russia in Southeast Europe Jasmin Mujanovic: Hunger and fury: The crisis of modern democracy in the Balkans Graham P. Chapman: The geopolitics of South Asia Chapman, Graham P.: The Geopolitics of South Asia – From early empires to the nuclear age (Third Edition). Ashgate, Anglia, 2008.

Belt and Road Forum 2018 A PAIGEO saját összefoglalója Az Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás A PAIGEO saját összefoglalója

Az Atlantic Council Silk Road 2.0 Silk Road 2.0: US Strategy toward China’s Belt and Road Initiative. Atlantic Council Strategy Paper, 2017.

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-kinai-es-kelet-kozep-europaiorszagokjegybankelnokeinek-talalkozojan/ Magyarország mint a BRI együttműködés úttörője Chan, Louis: Hungary: Leading the Way in BRI Co-operation. In: HKTDC, 2017. június 15. http://economists-pick-research.hktdc.com/business-news/article/Research-Articles/ Hungary-Leading-the-Way-in-BRI-Co-operation/rp/en/1/1X32LK39/1X0AAEGE.htm (utolsó letöltés: 2018. július 3.)

képek és ábrák jegyzéke A Gyöngy-folyó Delta: Lehetőségek és Kihívások

Chabar: Merre billen a mérleg nyelve?

1. ábra: KPMG 2. ábra: KPMG 3. ábra: YAU, Cannix: „Is Hong Kong’s giant bridge a road to nowhere or path to new opportunities?” In: The South China Morning Post July 11, 2017. http://www.scmp. com/news/hong-kong/economy/article/2102213/hong-kongs-giant-bridgeroad-nowhere-or-path-new (30.03.2017.)

1. kép: XINHUA: China to speed up construction of new Silk Road: Xi. In: Khmer Times, 2014. november 7 2. kép: CHAKRAVORTY, Maj Gen: Chabahar Port: Strategic Neccesity for India. In: Bharat Shakti, 2017. május 29.

3. kép: SRIVASTAVA, Mahek: An Alternate route: Chabahar Port for India. In: Construction Business News, 2017. december 4.

4. kép: Chabahar Port: Its Development and Strategic Importance. In: 2thepoint, 2017. szeptember 22.

A Kína és Európa közötti vasúti teherszállítást üzemeltető vállaltok

A Gyöngy-folyó delta városainak integrációja: a Hongkong-Zhuhai-Makaó-híd

[常务理事单位] 武汉汉欧国际物流有限公司 http://www.landbridge.com/lshco/2014-11-16/15776.html (2018.06.13.)

2016年大陆桥运输指标与中欧班列相关数据分析及2017年中欧、中亚班列发展预测; 2017.04.26. http://www.landbridgenet.com/landbridgetransunion/2017-04-26/45524. html (2018.06.12.)

A kínai elektronikus cégjegyzék alapján: http://www.gsxt.gov.cn/index.html (2018.05.23.)

A magyar logisztikai cég szóbeli tájékoztatása alapján.

Coia, Anthony: China-Europe rail services - The building blocks of demand; 2017.12.04. In: Automotive Logistics https://automotivelogistics.media/intelligence/building-blocksdemand (2018.06.14.)

Finland to China freight service launched; 2017.11.14. In: Railway Gazette. http://www. railwaygazette.com/news/freight/single-view/view/finland-to-china-freight-servicelaunched.html (2018.06.13.)

Freight trains linking Chengdu, Milan; 2017.11.30. In: China Daily https://europe.chinadaily.com.cn/business/2017-11/30/content_35134369.htm (2018.06.12.)

Get your business rolling with innovative rail logistics solutions between China and Europe. 2013.04.01.https://www.dbschenker.com/resource/blob/489132/e3caffd7ced19e657ea7f60be0823f9b/china-rail-data.pdf (2018.06.12.)

Leijen, Majorie van: New service Nippon Express connects Japan to New Silk Road; 2018.05.30. https://www.railfreight.com/corridors/2018/05/30/new-service-nipponexpress-connects-japan-to-new-silk-road/ (2018.06.14.)

Yixinou Milestone http://www.yixinou.com/aboutUs.htm?type=14 (2018.06.13.) 班列开行日历 https://www.cdirs.com/?i18n_locale=zh_CN (2018.06.12.) 成都蓉欧投资发展有限责任公司简介 http://www.cdroeu.com/cn/info-c1_10.html (2018.06.12.)

1. ábra: HSBC Pearl River Delta: Factbook, 2016.

2. ábra: Population City 3. ábra: The Economist 4. ábra: A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/index.html 5. ábra: A projekt hivatalos weboldala. http://www.hzmb.hk/eng/benefits_transportation.html Hainan: A reformok elmélyítésének színhelye 1. ábra: http://www.china-briefing.com/news/2017/09/21/investing-in-chinasfree-trade-zones.html 2. ábra: http://www.scmp.com/business/china-business/article/2142259/usamong-59-countries-granted-visa-free-access-chinas-resort Selyemút az Északi-sarkon 1. kép: Wishnick, Elizabeth: China’s Interests and Goals in the Arctic: Implications for the United States. Strategic Studies Institute, 2017. p. 9.2. kép: iurii, Shutterstock. com, https://www.shutterstock.com/image-illustration/future-city-on-coast-384057364 (2017.03.13.)

2. kép: Novatek 3. kép: The Diplomat: https://thediplomat.com/2018/03/china-commits-to-arctic-protections-but-development-threats-loom/ India és az „Új Selyemút” Térkép 1.: HUG 2016/3. Budapest, PAGEO Alapítvány, 2016.

Térkép 2 – 6.: Saját szerkesztés, carto.db

Az Atlantic Council Silk Road 2.0 Silk Road 2.0: US Strategy toward China’s Belt and Road Initiative. Atlantic Council Strategy Paper, 2017.

Orbán Viktor beszéde a kínai és kelet-közép-európai országok jegybankelnökeinek találkozóján http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-kinai-es-kelet-kozep-europai-orszagokjegybankelnokeinek-talalkozojan/ Magyarorszáng mint a BRI együttműködés úttörője 1 ábra: 2015 Statistical Bulletin of China’s Outward Foreign Direct Investment 2. ábra: China Customs Szárazföldi vs. tengeri kereskedelem 1. ábra: OECD 2. ábra: OECD 3. ábra: UNCTAD Belt and Road Forum 2018 A PAIGEO saját készítésű képei Az Új Világrend konferencia: integráció és multipolaritás A PAIGEO saját készítésű képei

205

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Kálla Szilvia

SZERZŐINK Belényesi Pál Bendarzsevszkij Anton Czirják Ráhel Csenger Ádám Csizmadia Norbert Eszterhai Viktor Gere László Grandpierre Attila Matolcsy György Miklós Katalin Mogyorósi Alexandra Orbán Viktor Pálvölgyi-Polyák Eszter Róma Ádám Zoltai Alexandra

GRAFIKA, tördelés Nagy Gyula KIADÓ Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

KIADÁS DÁTUMA 2018. november

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik.

A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@paigeobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

207

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

208

2018

1

2

3

4

HUNGARIA N G EOPOLITICS

A mostani (11.) számunkban Eurázsia összekötő vonalai mentén utazunk a Gyöngy-folyó delta fejlesztési övezetétől, az északi-sarki Új Selyemútig.

Olvashatunk az új Eurázsia kihívásairól: Kína és Kelet-Közép-Európa összekapcsolódásáról, az ökológiai civilizációtól a negyedik ipari forradalomig.

Térben és időben az Új Heartland területén!

HUNGARIAN GEOPOLITICS

HUG 2018 3