HUG Magazin 2016 - 3. szám by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

HUNGARIA N G EOPOLITICS

HUG 2016 3

2016 / III.

MATOLCSY GYÖRGY – Magyarország kulcsállam az Új Selyemúton GRANDPIERRE ATTILA – A Selyemút népzenéinek rokonsága ZOÓB KATTI – Láthatatlan kötelék a selyemmel GBÚR ÁDÁM – Motorral a Selyemúton ESZTERHAI VIKTOR – Egy övezet – Egy Út geopolitikai jelentősége

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasóink! A több mint 2000 esztendővel ezelőtt Kínától a Római Birodalomig terjedő világhírű Selyemút rendkívül fontos szerepet játszott az ázsiai, európai és afrikai országok kereskedelmi, kulturális és politikai párbeszédeiben. A Selyemút nem egy jól behatárolható, lekövezett, ókori szupersztráda volt, hanem egy folyamatosan változó, multifunkcionális hálózat, amely lényegében csak a karavánvezetők, katonák és felfedezők párhuzamos térképein és személyes kapcsolataiban létezett. A 21. század elején a Selyemút újjáéledt. Vasúti és tengeri útvonalak, gázvezetékek, diplomáciai utak, kulturális és oktatási együttműködések hálózzák be az ázsiai kontinenst egészen Európáig és Észak-Afrikáig. A kínai diplomácia prioritása egyértelműen az, hogy megkezdje az „Egy Övezet, Egy Út” stratégia megvalósítását, azaz kiépítse az Új Selyemút gazdasági övezetet. Kína nem a világ, hanem a saját kérdéseire válaszol: több sín, több hajó, több csővezeték, több Selyemút, a nagy játszmák helyett. A munkaerő, a tőke és a technológia áramlása jelentősen növeli az Új Selyemút országainak hatékonyságát és versenyképességét. Az új belépőknek pedig már meglévő, aktív csomópontokhoz érdemes csatlakozniuk, amivel csak erősítik egy hálózat hubjait – felgyorsítva az új centrumok kialakulását is. A kínai Selyemút ragadós példa lehet, a tagállamokat csatlakozásra csábítja, a regionális nagyhatalmakat pedig saját hálózat kiépítésére (pl. Eurázsiai Unió, USA-EU szabadkereskedelmi megállapodás, Brazília köré csoportosuló latin-amerikai államok, vagy a Kis-Tigrisek szövetsége). A modern Selyemút alapja a hosszú távú beruházások, az infrastruktúra és tudásmegosztás, a többszintű és párhuzamos hálózati rendszerek, valamint a kölcsönös bizalom. Mindezt pedig egy lokális problémákra koncentráló, átfogó globális stratégia fogja össze.

A Selyemút-modell nem csupán globális politikai döntések körében alkalmazható, de hasznos lehet a vállalati szférában is, az állami, valamint a „business to business” (B2B) kapcsolatokban, sőt akár a személyes hálózatokban is. Ezért a HUG harmadik számában a Selyemútra és különösen az új Selyemútra koncentrálunk. Annak járunk utána, hogy is alakult ki több mint 2000 évvel ezelőtt ez a négy birodalmat átívelő kereskedelmi útvonal, ahol a korszak legmodernebb technológiái, és legfontosabb minőségi termékei cseréltek gazdát. Magyarországnak milyen szerepe volt a Selyemút felfedezéseiben, kik voltak azok a bátor utazók, akik felfedezésükkel maradandót alkottak a Selyemút térségeinek megismerésében. Miért a selyem a jövő ősi anyaga, hogyan kapcsolódik össze a magyar népzene a keleti zenékkel, és hogyan kötik össze a selyemszálak ezeket a térségeket. Milyen tengeri és szárazföldi infrastrukturális fejlesztések kezdődtek el a gigantikus Selyemút felépítésében, hogyan változott meg Kína gazdasága, és milyen új kihívásokkal kell szembenézni az elkövetkező évtizedekben? Oktatás, technológia, tudás, gazdaság, infrastruktúra, geoökonómia, együttműködések, a kelet felemelkedése, békés építkezés a 21. században, ezek a legfontosabb kulcsszavak! Jó utazást és felfedezést kívánva… Tisztelettel:

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő 2

TARTALOMJEGYZÉK 124 6 18 34

Egy övezet, egy út A történelmi Selyemút

A Selyemút népzenéinek rokonsága

A Selyem, a jövő ősi anyaga

Lá thatatlan kötelék a selyemmel

130

Kína: élre törni a kutatásban

140

Kína startup inkubátorai

148

A Selyemút magyar felfedezôi

Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank

150

Tsin Ghua Egyetem – Kína MIT-ja A hozzáférhető tudás

Az óceánok új felfedezői

80 84

A Pireuszi kikötő geopolitikai jelentősége Kína számára Selyemút Kelet-közép Európában

Magyarország a Selyemúton

154

102

Xi Jinping

160

Motorral a Selyemúton

108

A kínai gazdaság strukturális átalakulása

168

Selyemút könyvajánló

116

Eg y övezet, egy út biztonsági kihívásai

174 180

Övezet és Út fórum, Hong Kong

Fúziók és találkozások Zenék a Selyemút mentén TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

EGY ÖVEZET, EGY ÚT

AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE A TÖRTÉNELMI TÁVLATBAN Szerző: Eszterhai Viktor

Az Egy Övezet, Egy Út nagyratörő célja, hogy megváltoztassa a világtörténelem menetét, azzal hogy Eurázsia szerepét újra a gazdasági, politikai, kulturális, stb. élet középpontjává teszi, megtörve a tengeri hatalmak évszázados dominanciáját. A megváltozó geopolitikai helyzet azonban az európai országokat – köztük Magyarországot is – arra készteti, hogy átértékeljék helyüket a világban. Magyarország számára az Egy Övezet, Egy Út magában rejti azt a lehetőséget, hogy a tengerektől való távolsága miatt sokáig perifériának tartott ország ismét betöltse az összekötő híd szerepét.

A német földrajztudós, Ferdinand von Richthofen által 1877-be megalkotott Selyemút kifejezés a mai napig sokszor egy misztikus és meseszerű képet kelt az emberekben. Valójában a régi Selyemút a világ egykor legkiterjedtebb kereskedelmi hálózata volt, amely a nagy földrajzi felfedezések kezdetéig a világgazdaság tengelyeként összekapcsolta a Föld legfontosabb civilizációs és gazdasági központjait. Ám mára gazdasági és kulturális jelentősége annak ellenére leáldozott,– hogy egyes szakaszait még a 20. századig használták. De az elmúlt évtizedekben újra napirendre került a feltámasztása, amelynek az adott igazi lendületet, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping 2013-ban hivatalosan is külpolitikájának középpontjába emelte. A RÉGI SELYEMÚT ÉS TÖRTÉNELMI JELENTŐSÉGE A régi Selyemút a – döntően földrajzi környezet által kijelölt (folyómedrek, hágók, stb.) – regionális kereskedelmi utak összekapcsolódásából jött létre,

megközelítően a Kr. e. 2. században. Az útvonalak két központi ága kelet-nyugati irányú volt, összekötve a Földközi-tenger mellékét Kínával, de emellett magához kapcsolta a Hindusztáni-félszigetet, Közép-Ázsiát és Afrikát is. Viszonylag új felfedezésnek számít, hogy a szárazföldi közlekedési tengely mellett létezett egy tengeri kereskedelmi útvonal is Kína és a Perzsa-öböl között, amely a Tengeri Selyemút elnevezést kapta. A Selyemút kereskedelmi és gazdasági szerepén túl, a Nyugat és Kelet nagy civilizációinak találkozási pontja is volt. Egy olyan csatorna, amely lehetőséget adott az információk, gondolatok, eszmék, vallási tanok, művészeti stílusok és a technológia cseréjére.

érintkeztek egymással. A nagy agrárbirodalmak fontossága abban áll, hogy mezőgazdasági termelésük jelentős népességkoncentrációt alakított ki, létrehozva a föld legjelentősebb piacait. Az egyre növekvő városaik pedig fejlett és specializálódott kézművesipart hívtak életre. A Selyemút biztosította az egyes területek specializált termékei közötti cserét azáltal, hogy összekapcsolta a piacokat és termelőket. A kereskedelem révén a közvetítő területek (pl. oázisvárosok) is meggazdagodtak. Nem véletlen, hogy a jelentősebb hatalmi centrumok igyekeztek a Selyemút minél nagyobb területét ellenőrzésük alá vonni. Ez azonban teljes egészében soha, egyetlen hatalomnak sem sikerült. Európa ennek a Selyemút alkotta világgazdasági övezetnek volt az egyik, de korántsem a legfontosabb központja. A kontinens gazdasági súlypontját ebben az időszakban még nem Nyugat-Európa, hanem a kereskedelemben sokkal nagyobb szerepet játszó Mediterrán térség és különösen az itáliai városállamok (pl. Velence, Genova) jelentették. Földrajzi okokból kifolyólag Kelet-Európa jelentősége is messze meghaladta a mait, amelyen belül Magyarország a balkáni kereskedelmi úton keresztül a rendszer integráns részének volt tekinthető, amely jelentősen hozzájárult kora nagyhatalmi státuszához.

A RÉGI SELYEMÚT JELENTŐSÉGÉNEK HANYATLÁSA, ÉS GEOPOLITIKAI MAGYARÁZATAI A több mint ezer évig virágzó Selyemút a nagy földrajzi felfedezések nyomán fokozatosan elvesztette globális jelentőségét, és hamarosan feledésbe merült. De mi áll ennek a drasztikus változásnak a hátterében? Az egyik közkeletű vélemény szerint a Török Birodalom kialakulása volt a döntő tényező, amely sikerrel hajtotta uralma alá a Mediterrán térség nyugati felét. Bár az isztambuli udvar komoly adókat vetett ki a távolsági kereskedelemre, ez önmagában még nem okozta volna a Selyemút jelentőségének visszaszorulását. A valódi okot a tengerhajózás megerősödése jelentette, köszönhetően az új technológiáknak, mint például az iránytű, a biztonságosabb hajók, stb. A tengerhajózás forradalma pedig alapjaiban alakította át a Föld geopolitikai képét. Az amerikai Alfred Thayer Mahan admirális 1890ben megjelent, „A tengeri hatalom hatása a történelemre 1660 és 1783 között” (The Influence of Sea Power upon History, 1660-1783) című geopolitikai munkájában fejtette ki a tengereknek a szárazföldhöz képest nyújtott előnyét. A tengereken a tér bármelyik pontja összeköthető. Emellett lehetőség

A régi Selyemút legfontosabb közlekedési útvonalai

Az ókorban gazdasági értelemben Eurázsia, és a hozzá szorosan kapcsolódó észak-afrikai övezet lényegében a világgazdaság tengelyét jelentette. A világgazdaság központjai a nagy szárazföldi agrárbirodalmak voltak, amelyek a regionális utak összekapcsolásáig csak nagyon szórványosan

AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE A TÖRTÉNELMI TÁVLATBAN

van nagy mennyiségű áru olcsó szállítására, és a hajózási technikai fejlődésnek köszönhetően a 16. századtól ez sokkal biztonságosabban is megvalósulhatott. Mindezen jellemzők miatt a tenger különösen alkalmas volt a kapitalista piacgazdaság kialakulásának elősegítésére, amelynek lelkét a megtermelt javaknak a kereslet és kínálat alakulása szerinti cseréje jelenti. A tengeri kereskedelem képes volt globális szinten és relatíve olcsón biztosítani az egyes földrajzi egységek közötti felesleg cseréjét. Mindezt összehasonlíthatatlanul olcsóbban és nagyobb mennyiségben tette, mint az addig döntően szárazföldi kereskedelmet jelentő Selyemút. Ennek eredményeként megkezdődött a globális kapitalista világgazdaság térhódítása.

„A tengeri kereskedelem fellendülésének kérdése természetesen összefüggött azzal, hogy ki képes a szállítási útvonalak fölötti hatalmat gyakorolni. ” A tengeri kereskedelem fellendülésének kérdése természetesen összefüggött azzal, hogy ki képes a szállítási útvonalak fölötti hatalmat gyakorolni. Óriási kiterjedése miatt a tengert látszólag nehéz uralni. Mahan azonban amellett érvelt, hogy földrajzi okokból valójában nem kell az óceánokat teljesen lefedve uralni. A tengeri kereskedelmi útvonalak ugyanis rendelkeznek kritikus pontokkal (tengerszorosok, egyes kikötők, stb.). A tengeri hatalomnak tehát nincs más feladata, mint ezeket a stratégiai jelentőségű pontokat ellenőrzése alatt tartani. Haditengerészeti támaszpontok létesítésével, a tengeri útvonalak folyamatos biztosításával pedig megnyílik az út egy olyan birodalom építésre, amelynek hatalma felülmúlja a szárazföldi nagy birodalmakét is. Természetesen ez elsősorban nem a területek elfoglalását jelentette, sokszor csak más államok viselkedésének irányítását, a szabályok elfogadásának kikényszerítését A tengeri kereskedelemmel az áruk cseréjéből befolyt haszon, valamint a kereskedelmi utak feletti ellenőrzés korábban ismeretlen erejű hatalmat adott az európai országok kezébe. Először a

portugálok és spanyolok, majd a hollandok és végül az angolok terjesztették ki befolyási övezetüket. Hatalmuk együtt járt a nagy szárazföldi birodalmak megnyitásával, hagyományos társadalmi-gazdasági rendszerük kényszerű átalakításával. A legutolsó áldozat a Qing-kori Kína volt, amelyet az ópium becsempészésével és kisebb pontszerű támadásokkal sikerült térdre kényszeríteni. A világtengerek fölötti első globális hegemón hatalom a Brit Birodalom volt, amely közvetlenül uralma alatt tartotta a világ népességének negyedét. Hatalma elég erős volt ahhoz, hogy érdekeit a világon bárhol megvédje. A 20. század elejére azonban Nagy-Britannia súlya megingott, míg egyes szárazföldi hatalmak, mint például Németország és Oroszország, dinamikusan fejlődtek. A második ipari forradalom (19. század második fele) eredményeként rohamosan terjedő vasút átalakította a világ közlekedési kapcsolatait. Ez a kor embere szemében azt tükrözte, hogy a tengeri hatalmak ideje lejárt. Nem véletlen, hogy a tengeri hatalom szupremáciáját megkérdőjelező, később a geopolitikai gondolkodás atyjának és máig egyik legnagyobb hatású képviselőjének tartott Halford J. Mackinder, 1919-es könyvében az alábbi megállapításra jut: „Aki uralja Közép- és Kelet-Európát az parancsol a Heartlandnek”. „Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek”, „Aki parancsol a Világszigeteknek, az uralja a Világot”. Mackinder elmélete tehát újra Eurázsia és Afrika, mint világsziget egységében gondolkodik, ahol a földrajzi értelemben középső terület (ezt először Pivot, majd Heartland névvel jelölte) fölötti kontroll a meghatározó. A szárazföldi nagyhatalmak azonban nem tudták a világsziget fölötti uralmat megvalósítani: először Németország (I. és II. világháború), majd a Szovjetunió is kudarcot vallott. Ez részben a tengeri hatalmak (Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államoki) politikájának az eredménye volt, másrészt annak a következménye, hogy a vasúti szállítás és a megjelent közúti és légi szállítás sem volt képes a tengeri szállítás valódi versenytársává válni. Míg a vasúti és közúti szállítás regionálisan jelentős lett, nagy távolságok esetében továbbra is a tengeri áruszállítás maradt a leghatékonyabb közlekedési mód. Nagy-Britannia hegemón hatalmi helyzete a XX. század közepére összeomlott. Helyét sikeresen vette át az Amerikai Egyesült Államok. Bár az USA gazdasági potenciáljának köszönhetően a geopolitika valamennyi területén (légierő, kibertér, stb.) vezető

hatalommá vált, világpolitikai szerepe továbbra is elsősorban a világtengerek fölötti hatalomgyakorlásának eredménye. Ráadásul a világ legtöbb állama számára az USA hatalma nem csupán kényszer, hanem számos előnnyel is jár. Ugyanis Amerika biztosítja a kapitalizmus globális kereteit - döntően az amerikai állam költségein (globális közjó). Az USA által diktált szabályok szerint játszani így kifizetődőbb lett, mint fellépni ellene. Ezt mutatja a Szovjetunió és Kína példája is. Míg az előbbi nem bírta az USA gazdasági dinamizmusa által támasztott kihívást, Kína a Deng Xiaoping által 1978-ban meghirdetett „reform és nyitás” politikája azt tükrözte, hogy a távol-keleti állam hajlandó az USA szabályai szerint játszani. A jutalom nem maradt el: Kína tengerparti területei rendkívül hatékonyan integrálódtak a világkereskedelembe, és az emberiség modern kori történelmének egyik leg�gyorsabb gazdasági felzárkózása indult meg.

„Aki uralja Közép- és KeletEurópát az parancsol a Heartlandnek”. „Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek”, „Aki parancsol a Világszigeteknek, az uralja a Világot”

AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE A TÖRTÉNELMI TÁVLATBAN

KÍNA FELEMELKEDÉSE ÉS AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT PROGRAM Kína rendkívül sikeres világgazdasági integrációja és hatalmának gyors növekedése kényes helyzetet eredményezett. Ugyanis egyre inkább kihívást jelent a világ legjelentősebb hatalmának, az Egyesült Államoknak. A dolog pikantériája, hogy Kína pont az USA szabályait követve erősödött meg, és vált potenciális globális nagyhatalommá és vetélytárssá. Mivel a kínai vezetés tartott attól, hogy az USA előbb-utóbb valamilyen formában megakadályozza majd az ország felemelkedését, külpolitikájukban önmérsékletre intették magukat. Ez a Teng által meghirdetett „alacsony aktivitású” külpolitikában öltött testet, amelynek célja Kína gyors erősödésének elfedése volt. A 2008-as pénzügyi válság tette egyértelművé Kína regionális szerepének megváltozását, és kényszerítette lépésre a térség II. világháború óta vezető hatalmának számító Egyesült Államokat. Az USA 2011 októberében egy új geopolitikai koncepcióval állt elő, amely „Pivot to Asia” (Fordulat Ázsia felé) néven vált ismertté. A Pivot fordulatot hozott az amerikai külpolitikába az által, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a keletázsiai status quo, valamint saját regionális vezető

szerepének fenntartása iránt. A Pivot lényegében egy olyan katonai, politikai és gazdasági célokat magába foglaló geopolitikai terv, amelynek célja, hogy ellensúlyozza Kína ambícióit. Az USA a Pivot keretében megerősítette szövetségesi kapcsolatait a térségben, modern katonai eszközökkel felszerelve Kína legfontosabb riválisainak számító államokat (Fülöp-szigetek, Japán, Vietnám). Valamint megkezdte katonai potenciálja jelentős részének átcsoportosítását a térségbe. Ezzel párhuzamosan bejelentették a Trans-Pacific Partnership (TPP) létrehozásának célját is, amely egy Kínát nem magában foglaló szabadkereskedelmi övezetet jelentene a régióban. A Pivot-tal az USA egy olyan stratégiai gyűrűbe fogta Kínát, amelyből mindenképpen ki kell törnie. Kína kényes helyzetbe került: felemelkedése folytatása érdekében továbbra is szüksége van a békés nemzetközi környezetre, és a konfliktus elkerülésére az USA-val. Mivel hagyományosnak tekinthető kelet és délkelet-ázsiai érdekszférájában az USA fokozott jelenlétének háttérbe szorításához erősebb flottára lenne szüksége, Kínának új lehetőségeket kellett keresnie. Ezt a célt hivatott az Egy Övezet, Egy Út program megvalósítani, amely egyben a korábbi alacsony intenzitású külpolitikájának végét, és Kína új hatalmi helyzetéhez méltó nemzetközi aktivitást jelent.

Az USA és Kína GDP és éves GDP teljesítménye (nominál és vásárlóerő paritáson számított érték)

Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnökének 2013ban meghirdetett Új Selyemút (vagy a későbbi nevén Egy Övezet, Egy Út) projektje a pekingi tervek szerint egy-két évtizeden belül olyan, 64 országot érintő gazdasági övezetet jönne létre, amely újradefiniálja Kína ázsiai, európai és afrikai kapcsolatrendszerét. Ennek első, nagyléptékű építési szakasza várhatóan a 13. ötéves terv időszakára (2016-2020) esik.

„...egy olyan projektről van szó, amelynek célja a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezni az óceánokról a szárazföldre. Az Egy Övezet, Egy Út központi ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális, »történelmi« szerepét.” Az övezet új, és már meglévő közúti, vasúti, olaj- és gázvezeték, valamint optikai hálózatok összekapcsolásából áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal, logisztikai központokkal és tengeri kikötőkkel, átírva ennek a hatalmas régiónak a termelő központjai, piacai és nyersanyagforrásai közötti hagyományos kapcsolatokat. Az infrastruktúra mellett a program kiegészül kereskedelmi, befektetési és pénzügyi együttműködéssel. A régi Selyemúthoz hasonlóan a gazdasági aspektus mellett az Egy Övezet, Egy Út nagy hangsúlyt fektet a kultúra, a kutatás és fejlesztés, és az oktatás területén történő együttműködésre, ösztöndíj- és csereprogramokat nyújtva diákoknak, szakértőknek, kutatóknak, támogatva a turizmust stb. A szárazföldi övezet összesen hat „gazdasági folyosóból” áll, amelyek az új gazdasági övezet artériáiként foghatók fel. Mi is pontosan az Új Selyemút? Bár a kínai kormány határozottan elutasítja, hogy az Egy Övezet, Egy Útra geopolitikai tervként hivatkozzanak (a hivatalos megfogalmazás szerint: changyi, amely megközelítőleg a közös jó érdekében történő

cselekvésre való felhívást jelenti), valójában egy olyan projektről van szó, amelynek célja a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezni az óceánokról a szárazföldre. Az Egy Övezet, Egy Út központi ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális, „történelmi” szerepét. Az Egy Övezet, Egy Út azt állítja, hogy a gazdasági folyosói révén képes lesz a jelenleg, elsősorban a tengeren összekapcsolódó gazdasági centrumokat összekötni. Természetesen ez nem jelenti a tengertől való teljes elfordulást. Ezt az is mutatja, hogy a program fontos része a 21. századi Tengeri Selyemút. De a szárazföldi kapcsolatok élveznek nagyobb figyelmet, ami történelmi szempontból, a 16. századtól tartó „tengerközpontú" időszakkal való szakítást is jelent. Politikai értelemben az Egy Övezet, Egy Út tervvel Kína kísérletet tesz a Pax Americana fokozatos felszámolására, és a Pax Sinica korának ázsiai bevezetésére. A hegemón hatalom jellemzői a nemzetközi kapcsolatok definíciója szerint, a versenytársakat felülmúló gazdasági és katonai hatalom, valamint az államközi rendszer feletti ellenőrzés a nemzetközi intézményeken keresztül. Az első kritériumot Kína Ázsián belül kétségkívül megvalósította, és megfigyelhetjük, hogy megkezdődött a nemzetközi intézményrendszer átalakítására tett kísérlet is. 100 milliárd dollár kezdőtőkével megkezdte működését a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank (AIIB), amely kiegészül a Selyemút Alappal és BRICS-csoport Új Fejlesztési Bankjával, ami 2020ig szintén 100 milliárd dollár értékű devizalappal fog rendelkezni. Ehhez kapcsolódnak még a Kína által támogatott nemzetközi együttműködések, mint például a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a Boao Forum, stb. A Pax Americana felszámolása azonban, a kritikus hangok ellenére, valószínűleg Kína direkt konfrontációt kerülő stratégiai hagyományainak megfelelően inkább fokozatosan, és a meglévő rendszer számos elemét magába foglalva megy majd végbe. A Pax Sinica azonban csak akkor lesz sikeres, ha Kína nem csupán barátokra, de szövetségesekre is szert tesz. Ezzel kapcsolatban azonban továbbra is vita van a kínai vezetésen belül. Ugyanis a szövetségesi kapcsolat ellenkezik a Népköztársaság külpolitikai elveivel. Mindezek ellenére napjainkban az Új Selyemút egyik kulcsállama Pakisztán, de facto Kína szövetségesének tekinthető.

AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE A TÖRTÉNELMI TÁVLATBAN

RÉGI SELYEMÚT kr. e. II. század AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT GEOPOLITIKAI KIHÍVÁSA India számára az Egy Övezet, Egy Út, egyaránt tartogat lehetőségeket és kihívásokat. Míg a kínai-pakisz-

hegemón hatalmak uralmát megtörni. Ennek alapvetően két oka volt: a tengeri hatalmak politikája és a technológiai szint, amely nem tette lehetővé a földrajzi tényezők legyőzését.

táni Gazdasági Folyosó és Kínának az Indiai-óceánon történő lehetséges megjelenése miatt vonakodik a programban részt venni, tőkeszegénysége és infrastrukturális fejletlensége miatt gazdaságilag mégis érdekelt abban, hogy aktív részese legyen a projektnek. Végül, a kínai tervekben nagy szerepet kap az Európai Unió is. A közös, elsősorban gazdasági érdekek mentén történő közeledés szintén gyökeres változást hozhatna a II. világháborút követő nemzetközi rendben.

Az Új Selyemút ténylegesen veszélyt jelent az amerikai hatalmi érdekekre, mert kísérletet tesz arra, hogy olyan területeken (Dél-Ázsia, Közép-Ázsia, Közel-Kelet) jelenjen meg Kína, ahol az USA jelenléte az Obama-kormány időszakában, részben az USA külpolitikájának új csendes-óceáni fókusza miatt, meggyengült. Bár az USA maga is meghirdetett korábban egy Selyemút programot, ennek léptéke nem ér fel a kínaival, és továbbra sem egyértelmű, hogy az amerikai vezetés rendelkezik-e az Egy Övezet, Egy Út program megakadályozására vonatkozó konkrét stratégiával. Nem csupán az amerikai, de az orosz pozíciókra is hatást gyakorol a kínai terv, mindenekelőtt Közép-Ázsiában. A Szovjetunió felbomlása után továbbra is hagyományosan orosz érdekszférának számító területen az elmúlt években felerősödött kínai gazdasági jelenlétet az Egy Övezet, Egy Út terv tovább erősíti, amit a nemzetközi szankciók és a szénhidrogén alacsony ára miatt gazdasági problémákkal küszködő Oroszország egyre kevésbé tud megakadályozni. Ráadásul az orosz-kínai viszony folyamatosan javul, köszönhetően elsősorban Oroszország, a krími konfliktus nyomán kialakult elszigetelődött helyzetének. A kínai segítségnek azonban nagy ára van: Oroszország egyre inkább másodrangú szereplővé válik és egyre inkább függő helyzetbe kerül Kínától.

Az Egy Övezet, Egy Út terv megvalósulásával kapcsolatban felmerülő kételyek egy része – a térség államainak kulturális, politikai, gazdasági diverzitásán, illetve sok esetben az egymásnak feszülő érdekeken túl – gyakorlati-technikai jellegű. Sokan úgy vélik, hogy az Új Selyemút tervben kitűzött kereskedelmi, áruforgalmi célok megvalósítása a földrajzi akadályok, és sok esetben a biztonsági kockázat miatt nem lehetséges, sosem lesz nagy tömegű áru szállításában versenyképes a tengeri útvonalakkal szemben. A kínai remények szerint azonban rendelkeznek azokkal a pénzügyi és technológiai erőforrásokkal, amellyel képesek a földrajzi korlátokat kiküszöbölni. A kínai tervek ráadásul nem csupán a jelenleg rendelkezésre álló technológiára építenek, mivel a gazdasági folyosókat lépésről lépésre, akár több évtizedes időtávlatban kívánják megvalósítani. Továbbá nem feltétlenül a nagy mennyiségű tengeri szállítás számára kívánnak alternatívát biztosítani, hanem már a jövő gazdasági igényeinek kiszolgálása a cél.

ÚJ SELYEMÚT XXI. század

KELETKEZÉS

8000 km

Mint a történelmi példákból láttuk, a szárazföldi hatalmak korábban nem voltak képesek a tengeri

ÉRDEKESSÉG

15 000 km

TÁVOLSÁG Ez milyen hosszú is?

DUNA

NÍLUS

2860 km

6853 km

KÍNAI NAGYFAL

ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZER (HU)

6300 km

4220 km

KÖZLEKEDÉSI MÓD

2 - 10 db

BIRODALOM / ORSZÁG

Róma - Xi’an

VÉGPONTOK

4 év

2 év

35-48 nap

(Marco Polo)

50 db London - Peking

1-2 nap

21 nap (kínai tehervonat)

X TEVE

12 3

KÍNAI TEHERVONAT TEVEFOGAT

= KARAVÁN

160 - 500 kg

max. 4000 tonna

max. 14 ezer tonna

= X

42 000 15

Az Új Selyemút gazdasági folyosói

Egy Övezet, Egy Út gazdasági folyosói Az Egy Övezet, Egy Út hat gazdasági folyosó az alábbi fő útvonalakat érinti. Az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó 2014 áprilisában kezdte meg a működését, elsősorban a már 1991-től létező vasúti összeköttetésre (az ún. Második Eurázsiai Kontinentális Híd) alapozva. Az áru a kazah határon hagyja el Kínát, részben az Alashankou-i határátkelőn, illetve a 2012 decemberétől működő, nagyobb kapacitással rendelkező Khorgasi határátkelőn. Mindkét útvonal átszelve Kazahsztánt, Oroszországon, Fehéroroszországon keresztül érkezik meg Lengyelországba és tovább a fontosabb európai gazdasági központokba. A szállítási idő Kína és Németország között jelenleg 14-17 nap. 2016-ra minden nagyobb kínai iparváros rendelkezik európai kapcsolattal és nem ritka a heti egy szerelvény sem. A Selyemút szempontjából az előrelépést elsősorban az jelenti, hogy sikerült bevezetni, hogy a Kínát elhagyó árut csak egyszer vizsgálják át, és nem kell minden határon megállnia. Továbbá felgyorsult a nyomtávváltás is, a kínai-kazah határon kevesebb, mint egy órára csökkent. Moszkva és Peking között tervezett gyorsvasút fejlesztésekkel lehetővé válik, hogy a meglévő útvonalak elsősorban áru szállításra használják. A gyorsvasút kínai szakasza döntően (2017-re teljesen) elkészült, a Moszkva-Kazany szakasz pedig tervezés alatt áll. A teljes Peking-Moszkva szakasz várhatóan 2030-ra készül el. Kína-Mongólia-Oroszország Gazdasági Folyosó jelenleg tervezés alatt áll, 2015 júliusában, Ufában a három fél elfogadta a gazdasági folyosó középtávú megvalósításának tervét, amelyben a vasúti – Transzszibériai vasútvonal és annak megújítása – és közúti fejlesztéseken túl –Mongólia Sztyeppe Út programja, kulturális, turisztikai, stb. szempontok is szerepelnek. Kína és az orosz távol-keleti áruk vasúti szállítással jelenleg is elérhetik Kínát, a Transzszibériai vasútvonalon keresztül (Első Eurázsiai Kontinentális Híd). A Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó jelenleg építés alatt áll és várhatóan néhány éven belül realitássá válhat. Kína és Pakisztán áprilisban egy több mint 46 Mrd. dollárra rúgó befektetés és hitelkeret biztosításáról állapodott meg, amely deklarált célja a Kínai-Pakisztáni Gazdasági Folyosó létrehozása, amely Kasgar városát köti össze közúton és kezdetben részben vasúton a kínai üzemeltetésű stratégiai

helyen fekvő, indiai-óceáni kikötővel, Gwadar-ral. Az áru innen hajóra rakva halad tovább a Szueziszoroson, amely kibővítése támogatja Kína terveit. Kína és Egyiptom 2016 januárjában megegyeztek egy közösen működtetett különleges gazdasági övezet kibővítéséről: az egyiptomi-kínai Szuezi Gazdasági és Kereskedelmi Kooperációs Övezet 10 000 új munkahelyet, és hozzávetőlegesen 2,5 milliárd dollárnyi befektetést jelent. A hajók végül a szintén (a 2016 januári megállapodás szerint, hamarosan teljes mértékben) kínai üzemeltetésű Pireuszba futnak be, amely már most is tíz legnagyobb európai konténerterminál közé tartozik. Pireuszban az árut vasútra rakják, amely a Balkánon keresztül fut be Európába. Ennek a tranzitútvonalnak a fontos eleme lesz a kínai hitelből finanszírozott áru- és személyszállításra tervezett Budapest-Belgrád vasútvonal. Kína Indokínai-félsziget Gazdasági Folyosó 2014 decemberében az érintett országok megállapodtak egy korszerű közlekedési hálózat létesítéséről, ipari együttműködésről, a fenntartható

Kína 2015-ben összesen 50 milliárd USD értékű beruházást írt alá Kazahsztánnal, de eddig ebből mindössze 1,2 milliárd USD-nyi befektetés valósult meg, amely azonban így is elég volt ahhoz, hogy Kína legyen az ország legnagyobb külföldi befektetője. A tervezett projektek között van egy 1,9 milliárd USD értékű mezőgazdasági fejlesztés, Asztanában egy villamos vonal építése, de lényegesen nagyobb léptékű projektek is, mint az 5000 ha-t meghaladó különleges gazdasági zóna építése a Kínával határos Khorgosban és egy kikötő fejlesztés Aktauban, a Kaszpi-tenger partján. 2016-ban átadásra került Üzbegisztánban a régió leghosszabb vasúti alagútja (Kamchiq), a szakasz azonban egy jóval nagyobb, Üzbegisztánt, Kirgizisztánt és Kínát összekötő, kínai hitelből megépítendő vasúti fejlesztés része. A kirgiz szakasz megépítése viszont a finanszírozás körüli ellentétek miatt csúszásban van. Az energia szektort érintő regionális fejlesztések részeként az elmúlt években elkészült egy nagy kapacitású gázvezeték hálózat Türkmenisztánból, Üzbegisztán és Kazahsztánon keresztül Kínáig. A hálózat négy vonalából három került átadásra, míg a negyedik építését az alacsony szénhidrogén árak miatt átmenetileg befagyasztották.

társadalmi-gazdasági fejlődés koordinálásáról és ezek finanszírozásához szükséges alap felállításáról. A program kapcsolódik az Indokínai-félszigeten az Ázsiai Fejlesztési Bank finanszírozásával tervezett, illetve épülő államközi közlekedési folyosóhoz, pl. elkészült az autópálya a határvárosokhoz, a Nanning-Hanoi vasútvonal, stb. 2016-ban kezdődik és várhatóan 2020-ra elkészül a régió fő közlekedési tengelyét adó Kunming-Bangkok vasúti pálya (a Kunming-Szingapúr szakasz részeként) építése, amely 160-180km/h sebességgel közlekedhetnek a személy és árú szállításra egyaránt alkalmas pályán a vonatok. Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóval kapcsolatos projektek közül 18 Mrd. USD értékben folynak munkálatok. 2015 végére 850 km út készült el és az AIIB első projektjeinek egyike, egy kétszer négy sávos autópálya megépítése Shorkot és Khanewal között (Punjab tartomány) is Pakisztánban kerül megvalósításra. Gwadarban átadásra került a repülőtér és folyamatban van a kikötő és a hozzá kapcsolódó úthálózat fejlesztése. Összesen 5.344 MW erőműi kapacitás áll építés alatt (pl. Port Qasim Power Plant, Thar Power Plant, HUBCO Project, Sahiwal Power Plant), amely a tervek szerint 2017 végére készül el. Az energetikai projektjei közé tartozik a Karot-gát is, amely a Selyemút Alap első projektje. Megkezdődött a 44 millió USD felhasználásából a két ország közötti nagy adatátviteli sebességű optikai kábel építése is, amelynek 2018-ra kell elkészülnie.

A Közép-Ázsia Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó szempontjából 2015 júniusában megtartott KínaKözép-Ázsia Együttműködési Fórumon a felek elfogadták a folyosó megvalósítását, amely első lépésben a meglévő közlekedési hálózat modernizálását és a hiányzó szakaszok összekapcsolását jelenti. Kína továbbá tárgyal a közép-ázsiai államok mellett Iránnal és Törökországgal is. A kínai remények szerint, 2030-ra egy teljesen összefüggő gyorsvasúti – személyszállítás 250-300 km/h felett és áru szállítás 120km/h felett - kapcsolat jön létre Kína és Európa között. Banglades-Kína-India-Mianmar Gazdasági Folyosó megvalósításáról 2013 májusában India és Kína megállapodott, majd 2013 decemberében Kunmingban összeült az első munkacsoport, amely megegyezett a szükséges infrastruktúra fejlesztéséről (ennek fő iránya a Kunming-Mandalay-Dhaka-Kalkutta), a befektetések és kereskedelem módjáról és csereprogramokról.

2016 februárjában megérkezett az első „Selyemút vonat" a kínai tengerparti Zhejiang tartományból Teheránba. A 10.000 km-es útvonal azonban meglévő vasúti vonalon és nem újonnan építetten halad. Kína részt vett a 4,1 milliárd USD értékű gyorsvasút építkezésben Isztambul és Ankara között, amelynek legfontosabb elemét a Boszporusz alatti összeköttetést 2016-ban adták át. A Cosco Pacific és a China Merchants Holdings által alkotott konzorcium, közel egymilliárd USD-ért szerzett tulajdonrészt az isztambuli Kumport Terminal-ban, amely a harmadik legnagyobb konténer terminál

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT 18

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

A távolsági kereskedelem és a kultúrák eurázsiai áramlásának ütőere Szerző: Horváth Zoltán, Kiss Attila

A Selyemút annak a távolsági kereskedelemnek az útvonal-hálózata, amelyen a kínai eredetű selyem eljutott az eurázsiai sztyeppe nomád birodalmain, és az attól délebbre húzódó, magas hegyekkel és sivatagokkal tarkított kultúrterületeken keresztül a Földközi-tenger medencéjébe. Innen aztán a karavánok a Nyugat luxuscikkeivel megrakodva indultak vissza a Távol-Keletre. Azonban nem csupán prémiumtermékek, hanem innovációk, kulturális és művészeti hatások, vallási rendszerek is kilométerek ezreit tették meg Kínától Rómáig, az Örök Várostól a Mennyei Birodalomig – szárazon és vízen át. A Selyemút kutatásának komoly magyar vonatkozása is van. Felfedezése, régészeti feltárása és bizonyítása a magyar származású, de brit szolgálatban álló tudós, Sir Stein Aurél nevéhez fűződik, akit a világ tudományos közvéleménye a „Selyemút régészének” tart. A tudománytörténet érdekes mozzanata, hogy a mindenki által jól ismert, ősinek és már-már klas�szikusnak tűnő fogalom, a „Selyemút” kifejezés valójában nem is olyan régen született meg. Ferdinand Freiherr von Richthofen báró, a német geográfia egyik legjelentősebb alakja írta le először 1877-ben a Seidenstrasse fogalmát. Munkájának megjelenését követően nyomban elterjedt a szó tükörfordítása a világnyelvekben: az angol Silk Road (Silk Route), a francia La route de la soie, az orosz Šëlkovyj put’. Richthofen egy olyan gazdasági, földrajzi, történelmi és kulturális komplexumnak – adott nevet, amely akkor már több mint 2000 éve létezett. Az úthálózaton követek, katonák, kereskedők, szerzetesek ezrei közlekedtek, harcoltak, kereskedtek, zarándokoltak hosszú-hosszú időn keresztül. Ám ők többnyire nem ismerték fel a számukra gyakran csak két szomszédos várost összekötő útvonalakban azt az Európát Ázsia legtávolabbi részeivel összekötő rendszert, mely egy hatalmas, összefüggő, organikus egységet képezett. Így nem is adhattak egy egységes, mindenki által érthető nevet az általuk használt útvonalnak. Erre egészen a XIX. század végéig, a modern geográfia tudományának megszületéséig

kellett várni. Szintén ennek a „részismeretnek” a hozadéka, hogy elenyésző volt azoknak a száma, akik teljes egészében bejárták a Selyemút vonalát. Ritka kivétel volt Marco Polo, aki nagy valószínűség szerint nemcsak végigutazott a Selyemút szárazföldi szakaszán, de tengeri útvonalát is bejárta , és beszámolója is fennmaradt a későbbi korokra. Maga Richthofen is földrajzi értelemben csak egy szűkebb területre, az úthálózat belső-ázsiai szakaszára használta az általa megalkotott kifejezést. Albert Herrmann volt az, aki 1910-es doktori dolgozatában már nyugatabbra, Szíria irányába is kiterjesztette a Selyemút hatókörét. Amennyire találó Richthofen elnevezése, annyira félrevezető is. Hiszen bár valóban ez az értékes kelme volt e kereskedelmi hálózat egyik fő cikke és egyfajta „kontinentális valutaként” mozgatórugója is, a selyem mellett számos más termék is gazdát cserélt az úton. Például porcelán, tea, fűszerek, drága- és féldrágakövek, üvegáruk, színes- és nemesfémek, fegyverek, további kelmék, stb. A Selyemúton zajló világkereskedelemben a középkor végére ez a különleges szövet el is veszítette kizárólagos

helyzetét, mivel azt már csaknem tetszés szerint állították elő Kínán kívül is. Így Nyugaton nem volt rá ok, hogy ilyen messziről szerezzék be azt. A selyemkereskedelem ekkoriban már nem a titoktól és a kizárólagosságtól függött, hanem az előállítási költség és a szállítási költség között mutatkozó különbözettől. Ezzel szemben a nyugati felvevőpiacon továbbra is bármilyen árat megadtak olyan termékekért, amelyekhez más módon egyáltalán nem juthattak volna hozzá – ilyenek voltak például a fűszerek és a drágakövek. A kereskedelmi cikkek széles vertikuma mindig is dinamikusan változott. Ez a rendkívül érzékeny rendszer ugyanis gyorsan reagált nemcsak egy-egy szereplő kihullására, de a piac igényeinek változásaira, és a helyi sajátosságokra is. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a Selyemút nemcsak a kereskedelmi árucikkek, de egyúttal a kultúra, a nyelvek, a művészet, a vallási és filozófiai eszmék, az információk és az innovatív találmányok áramlásának fő ütőere is volt Ázsia és Európa között. Stein Aurél szavaival: „Századokon át közlekedő ere volt ez a régi India, Kína és a görög kultúrával áthatott Nyugat-Ázsia hajdankori érintkezésének. A művelődéstörténet megragadó fejezete ez.” Valóban – ez a tényező teszi a Selyemút históriáját az emberiség kultúrtörténetének kiemelkedően fontos fejezetévé.

A Selyemút nevének említésekor az emberek többségének a kietlen tájakon lassan baktató, megrakott tevekaravánok jutnak eszébe. Ezzel szemben kevésbé köztudott, hogy a szárazföldi útvonalhálózat mellett legalább olyan jelentős volt a Tengeri Selyemút is. A két útvonalhálózat természetesen szorosan összefüggött, szervesen egybekapcsolódott. Voltak ugyan olyan történelmi időszakok, amikor egyik vagy a másik útvonalhálózat bonyolított nagyobb forgalmat. De a Perzsiába, Rómába és Kínába eljutó áruk döntő többsége egyaránt látott ló- és tevekaravánt, és akár több hajó rakterét is. Például a selyem a Kis-Ázsia és Róma közötti távolságot az esetek többségében hajón tette meg a Földközi-tengeren, de a Párthus Birodalom kikerülésére is az északi sztyeppéken kívül csak az Indiai-óceánon és a Perzsa-öblön keresztül volt mód. Éppen ezért a gyakran „Fűszerútnak” nevezett tengeri Selyemút nem volt független kereskedelmi útvonal, hanem integráns részét alkotta ennek az eurázsiai léptékű hálózatnak. SZÁRAZFÖLDI SELYEMÚT A Selyemút szárazföldi útvonala számos természeti akadályt is érintett. Az egymástól gyökeresen eltérő földrajzi viszonyok, mint például a magashegységek, sivatagok, nagy folyók egyúttal természetes szakaszokra is osztották az utat. E nagy egységek gyakran

Kína ősi térképe

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

egybeestek a politikai, közigazgatási határokkal, de nem egyszer a karavánok gazdaságos működésének hatókörével is. Így két eltérő terület, például sivatag és magashegység találkozásánál a korábban a sivatagon vagy éppen a hegyeken keresztüljutó, keletről vagy nyugatról érkező karavánt lepakolták, és új karavánok vették át a szállított termékeket. Az első karaván pedig az ellenkező irányból hozott árukkal fordult vissza. Természetesen nem volt törvényszerű, hogy csak ilyen – földrajzi értelemben – markánsan eltérő pontokon cseréljenek gazdát az áruk. Így például a Takla-makán sivatag peremén egy sor város adott arra lehetőséget, hogy a karavánoknak ne kelljen teljes hosszában végighaladniuk a sivatag mentén, és néhány száz kilométeren belül akár többször is gazdát cserélhetett a kereskedelmi áru. Ez a természetföldrajzi tagoltság tette lehetővé, hogy e nagy szakaszok a Selyemút geográfiai felosztásának alapjává váljanak. Mindezek alapján a legújabb kutatások a szárazföldi Selyemút vonalát négy nagy szakaszra osztják. Kelet felől indulva az első szakasz a szorosabb értelemben vett Kínát,azaz Kína belső területeit átszelő rész. Az ókor és a kínai középkor jelentős részében két fővárosból, a Huanghe termékeny alföldjén elhelyezkedő Changanból és Luoyangból

felváltva irányították a hol egységesülő, hol széttagolódó birodalmat. Így nem meglepő módon hagyományosan Luoyangot, illetve a ma Xiannak nevezett Changant tartják a Selyemút kiindulópontjainak – avagy végpontjának. A Selyemút Changantól Kína központi területein, Shaanxin

Xian

A Selyemút szárazföldi és tengeri útvonalhálózata tehát alapvetően egy hatalmas, Eurázsiát átszelő kelet-nyugati tengelyen helyezkedett el és Gansun keresztül vezetett el a tölcsérszerűen összeszűkülő Gansu-korridorig és annak keleti végpontjáig, Anxi városáig. Anxi a szorosabb értelemben vett Kína határvárosa volt hosszú időn át, így voltaképpen vele zárult az út első szakasza. Anxitól a korábbi, zömében alföldi jellegű, termékeny táj merőben megváltozik: a várostól nyugatra már a terméketlen Lop-sivatag állta el az egyenesen nyugat felé tartó karavánok útját.

Xian – A Selyemút kiindulópontja

Itt, a Góbi és Takla-makán sivatagok találkozásánál kezdődik a Selyemút második, és egyben talán legizgalmasabb nagy szakasza, amely Ázsia szívén, Belső-Ázsia rendkívül száraz, a Kunlun- és a Tianshan-hegységekkel határolt sivatagos és félsivatagos területein vezet keresztül. A második szakasz elsősorban a tudományos kutatások művelői számára kiemelkedően érdekes. Ugyanis ebben a térségben figyelhető meg leginkább a kultúrák legnagyobb mérvű keveredése. Belső-Ázsia a görög-római, iráni, indiai, kínai és belső-ázsiai nomád kultúrák legfontosabb találkozási pontja volt. Jól rávilágítanak erre a Stein által vezetett régészeti kutatások a Tárim-medence romhelyein. Ráadásul e belső-ázsiai területek idővel már nemcsak az átmenő forgalmat biztosították, de egyúttal a helyben kialakult bányászatnak és iparnak köszönhetően erőteljesen be is kapcsolódtak a Selyemúton szállított termékek előállításába is. Így például selymet a Kr. u. III. században már biztosan állítottak elő Belső-Ázsiában, de gondolhatunk itt a Khotan környéki jáde kiterjedt kereskedelmére is. Anxitól a karavánok alapvetően két irányban mehettek tovább: vagy északról kerülték meg a Lop sivatagot Hámin és Turfánon át, vagy délnyugati irányba fordulva Dunhuangot vették célba. Dunhuang után

a „déli” út ismét kétfelé ágazott: az északabbra tartó a Lop-nór tavat és Loulan ősi városát érintve tartott Korlába, ahol találkozott a Turfánt és Karasahrt elhagyó északi útvonallal. A délebbre húzódó pedig Míránt érintve a Takla-makán déli peremén, a sivatag és a Kunlun találkozásánál elhelyezkedő, gleccserfolyók által táplált oázisvárosok – így például Endere, Csercsen, Nija, Kerija – füzérén keresztül vezetett Khotan felé és tovább nyugatra, Járkand és Kásgar irányába. Ebből a déli útvonalból ágazott le egy vagy több útvonal Tibet felé, illetve ezektől nyugatabbra szintén több útvonal az indiai szubkontinens felé. A termékek ez utóbbi irányban juthattak ki az Indiai-óceánra, olyan fontos kikötők révén, mint Barygaza, de ez volt az indiai kultúra Belső-Ázsiába való behatolásának útvonala is. A Hámit érintő útszakasz Turfánnál ugyancsak kettéágazott: az egyik útvonal északnyugat felé, a kelet-turkesztáni Urumqi irányában tartott a Tianshan-hegység északi lejtői és az Altaj hegység között az Isszik-kul-tó és Khokand felé. A másik, délnyugat felé tartó vonal Kara-sahr érintésével érte el Korlát, ahol összetalálkozott a Lop-nór felől érkező útvonallal. Az így egyesült útvonal Kucsá, Akszu és Tumsuk érintésével, a Takla-makán északi peremén haladva érte el Kásgart, ahol is összakapcsolódott a nagy déli útvonallal.

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

A második szakasz nyugati végpontja itt, Kásgartól nyugatra két újabb magashegység: a Pamír és a Hindukus térsége volt. Ettől nyugatabbra már a Selyemút harmadik nagy szakasza kezdődik, mely a mai Pakisztán, Afganisztán, Kazahsztán vidékét, és a tőlük nyugatra elterülő iráni és iraki területeket foglalta magában. Kásgarból egy fontos út vezetett északnyugati irányban, át a Pamír északi területein, egészen Khokandig, ahol összekapcsolódott az Urumqi felől érkező legészakibb útvonallal, majd az út Szamarkand és Buhara érintésével érkezett Mervbe, oda, ahová a Kásgarból délnyugati irányba, az egykori Baktrián át vezető délebbi út is becsatlakozott. Buharából észak felé is indult egy útvonal,

Az út első szakasza Hainan szigete mellett vezetett, a mai Vietnám és Kambodzsa partvidéke és a Mekong deltája mentén, majd a Maláj-félsziget hosszú, elkeskenyedő végén, a Malaka-szorosban ért véget. A hajók egy része csak idáig hajózott. Itt a kereskedelmi cikkeket új kereskedők és új hajók vették át, kiegészítve rakományukat a délkelet-ázsiai térség keresett árucikkeivel. A Malaka-szorosban a hajók északnyugat felé fordultak és Szumátra szigete mentén, a Nikobár- és az Andamán-szigetek érintésével jutottak ki a Bengáli-öböl nyílt vizeire. A kereskedők egy része innen, a part menti vizeken, az Iravádi deltája mellett jutott el a Gangesz torkolatvidékére.

és az Amu-darja völgyében hatolt előre az Aral-tó és a Kaszpi-tenger közötti területen (bár van olyan elképzelés is, hogy e vonal már Khokandnál letért és északról kerülte meg az Aral-tavat), majd a dél-orosz sztyeppe területén keresztül jutott az Azovi-tengerhez, ahonnan hajóval jutottak a termékek Konstantinápolyba, s onnan Rómába. Mervből, Nisápur és Ray érintésével haladtak tovább a karavánok. Rayból vagy északnyugati irányban, Tebriz és Trapezunt felé jutottak ki a Fekete-tengerhez, vagy pedig az egykori Akhaimenida „királyi utat” használva Ekbatanán, Ktésziphónon és Bagdadon át érkeztek az Eufráteszhez. Megközelítőleg itt kezdődött a Selyemút negyedik, egyben utolsó szakasza is. Az Euphrátesz vonalától nyugatra a Selyemút sok szálra bomlott és számos vonala vágott keresztül a Közel-Keleten és Kis-Ázsián, a Földközi-tenger keleti partvidékének legfontosabb kikötőiig, melyek persze századról századra változtak. Így vittek árut a kortól függően Epheszoszba, Türoszba, Antiokhiába, Acréba, stb. A kereskedelmi cikkek a hosszú út utolsó szakaszát végül tengeren tették meg Rómáig – később Bizáncig vagy Velencéig.

Mások keresztülvágva a Bengáli-öblön, India délkeleti partvidékét és Ceylon szigetét célozták meg. Itt ért végét az út második, nagyobb szakasza. A tengeri kereskedelem kiemelkedő fontosságú központjából, Srí Lankából kiindulva a hajók az Indiai-félsziget másik, nyugati oldalán, a Malabár-partok mentén jutottak el olyan, évszázadokon keresztül fontos kereskedelmi központokba, mint Kalkutta vagy Mangalor. Itt, az Indiai-óceán nyugati medencéjében, még inkább felerősödött a hajózásban megnyilvánuló szezonalitás, elsősorban az erős, kb. félévente változó szélirányú monszunhatás eredményeként.

VÍZI SELYEMÚT

A Malabár-partoknál ismét kettéágazott a tengeri Selyemút hálózata: vagy a part mentén hajózva, Gudzsarát, Szindh és a Makrán érintésével érték el a Perzsa-öböl térségét, vagy a monszunszeleket kihasználva nyugat felé fordulva az Arab-tengeren keresztül érték el „Afrika szarvát”, azaz a mai Etiópia, Szomália, Jemen térségét és az Arab-félszigetet. Majd Ádent érintve a hajók végül a Vörös-tengeren hajóztak végig. A tengeri Selyemút két nyugati végpontjává a Vörös-tenger északi partvidékén az egyiptomi Szuez térsége (Müosz, Hormosz stb.) és a Perzsa-öböl nagy kereskedőközpontjai váltak.

A Selyemút tengeri útvonalhálózata hasonlóan bonyolult volt, mint a szárazföldi Selyemúté, és egyes szakaszait szintén földrajzi kritériumok szabták meg. A tengeri Selyemút keleti végpontja Kína tengerparti területe volt. Bár a kikötővárosok erősorrendje természetesen időről-időre változott, volt néhány olyan központ, amely az ókor és a középkor folyamán is fent tudta tartani jelentőségét. Ilyen volt a Nagy Csatorna mellett álló Hangzhou vagy a délebbi Guangzhou. E nagy kikötőkből futottak ki az árukkal megrakott hajók déli irányban, a Dél-kínai-tengerre.

A vízi Selyemút kapcsán érdemes dióhéjban felidézni a kínai tengeri hajózás, egyáltalán Kína tengerhez való, sajátos viszonyát. Az ókori és középkori kínai birodalom alapvetően agrár-bürokratikus jellegű ország volt. Ennek következtében a hatalom súlypontja a belső, szárazföldi területekre esett, míg a tengerpart ehhez képest periférikus volt. A korai időkben a rivális hatalmak a tenger felől fenyegettek, ami csak növelte az idegenkedést a tengertől. Part menti hajózás és kereskedelem természetesen folyt, de távolabbi expedíciókra csak egyes, viszonylag rövid

Marco Polo útvonala a Selyemút mentén

időszakokban vállalkoztak. A mongol Jüan-dinasztia (1271–1368) alatt Kína tengeri hatalma és kereskedelme – a mongolok globális expanzióra törekvésének részeként – egyre fontosabbá vált. A tisztán kínai Ming-ek trónra lépésével a tendencia folytatódott, de már más hangsúlyokkal: a mongol hódoltság alóli felszabadulás után az új dinasztia meghirdette a „nemzeti büszkeség” politikáját. A Ming-ek célja az idegen hódítókat kiűző, s a Távol-Kelet legfőbb hatalmaként méltóságát visszanyerő Kína hírnevének megalapozása volt. Jól szolgálta ezt a célkitűzést az az egymást követő hét vállalkozás, amely során a kínai kormányzat tengeri expedíciót indított az Indiai-óceánon át egészen Kelet-Afrika és az arab félsziget partjaiig a korai Ming-időszakban, 1405– 1433 között. A vállalkozások többek között telepek létesítését, kereskedelmi jogok megszerzését (vagy kikényszerítését), vazallus helyi kormányzók helyzetbe hozását célozták. Ennek megfelelően ezek az expedíciók oda-vissza szállították a legkülönbözőbb árukat: a kínai hajók rakterei tele voltak a Mennyei Birodalom csodált luxustermékei (selyem, kék-fehér Ming-porcelán, fűszerek, illatszerek stb.) mellett arany- és ezüsttárgyakkal, réz- és vaseszközökkel,

hazafelé tartva pedig a császári udvarba küldött egzotikus ajándékokkal. Ez a fajta expanzív, és egyúttal nyitott politika azonban csak ideig-óráig tartott. A Ming-adminisztráció tagjai az elszigetelődés politikáját preferálták: Kína ismét bezárkózott, így a távolsági kereskedelem is megtorpant. A kínai hajók már csak Jáván és Szumátrán kötöttek ki, majd a japán kalózkodás elburjánzása a partmenti hajózást is visszaszorította. Politikai értelemben mindezek esszenciáját jelentette, hogy a birodalom székhelyét a déli, folyóparti Nankingból az északi Pekingbe helyezték át. A tengerparti épületek viszonylagos fejlettségük ellenére is alárendelt szerepre lettek kárhoztatva a kontinentális Kínával szemben. Ez a jelenség igazi paradoxon a kínai történelemben, mert az ő nevükhöz köthető a hajózásnál nélkülözhetetlen iránytű felfedezése, de a XV. századig a hajóépítésben is jeleskedtek. A mandzsu Csing-dinasztia alatt ez a kontinentális alapú, tengerellenes felfogás csak tovább erősödött, egyes időszakokban egyenesen halálbüntetés fenyegette a tengeri utakra vállalkozókat. Ez a szemlélet meghatározta az udvar viszonyát a XVI. századtól érkező európai kereskedőkhöz is. Azonban mindez nem akadályozta a belső és az

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

ezek hazavitelét célozta 1421-ben. A tengernagy hatodik útja egy rövid visszatérés volt Szumátra legfontosabb kereskedelmi központjába, Palembang kikötőjébe, egy új kormányzó beiktatására 1424-ben. Utolsó, hetedik expedíciója 1431-ben indult el, s a következő két év során húsz országban kötött ki, többek között Arábiában is. A tengernagy a hazavezető úton halt meg, az óceán közepén. A nagy császári flotta 1433-ban ért vissza az anyakikötőbe, és soha többé nem indult útnak. A hajók ott korhadtak el a rakparton. De nemcsak a flotta semmisült meg: a tengeri terjeszkedést ellenző hivatalnokok Cseng Ho minden levéltárba került feljegyzését megsemmisítették, hogy elejét vegyék a tengernagy példáját

Tengeri expedíciók

követő vállalkozásoknak.

időnként „csempész-jelleggel” folyó külkereskedelem fejlődését – amelynek fontos szereplőivé váltak a Délkelet-Ázsiába kivándorolt kínaiak. TENGERI EXPEDÍCIÓK A már fentebb említett, a XV. század első harmadában lezajlott hét nagy tengeri expedíció volt a régi Kínai Birodalom tengeri vállalkozásainak hattyúdala. Volumene miatt érdemes néhány mondatban vázolni ezek irányát és lefolyását. 1405-ben a kínai hajóhad élére az 1371-ben a déli Jünan tartományban, mohamedán szülők gyermekeként született (Zheng He) Cseng Ho eunuchot nevezték ki. A San-bao tai qian (A Három Ékszer Nagy Eunuchja) címmel együtt Cseng Ho egy olyan flottát is kapott, amilyet Kubiláj kán ideje óta nem láttak, de az egyes hajók mérete is impozáns volt: a nagyobbak hossza 150, szélességük 70 méter volt, és akár kilenc árboccal is rendelkeztek, míg a kisebbek 45 méter hosszú és majd 20 méter szélességű ötárbocos hajók voltak. Még ennek az évnek a nyarán vízre bocsájtották a hajókat Sanghaj mellett, majd kivárva az év végi téli monszunt, elindultak dél felé. [1.] Kambodzsa, Sziám és a Maláj-félsziget partjai mentén végighajózva elérték az Indiai-óceánt és kikötöttek a

Nicobar-szigeteknél. Ezt követte Ceylon, majd innen a hajóraj kétfelé vált: az egyik India Malabár-partja felé vette útját, míg a másik egyenesen Adennek tartott, felhajózott az Arab-tengeren, elérte Hormuzt, s onnan Indiának fordult. A flotta újra egyesült, felhajóztak a Bengáli-öblön, le az Andamán-szigetekhez, végig a burmai partokon, végül 1407 októberében tértek vissza Kína déli kikötőibe – miután ellátogattak Szumátra szigetére, és felszámolták az ott tevékenykedő Csen Cu-ji kalózvezér bázisát. A hosszú, kétéves utat egy rövidebb expedíció követte, amely 1409 elején indult Malaka, Szumátra és Dél-India felé. Ceylonon a kínaiak harcra kényszerültek, mert Srí Lanka uralkodója – felségvizeinek használatára hivatkozva – nem akarta ingyen továbbengedni a császári flottát. Azonban a tengernagy kétezer harcossal partra szállt, bevette a palotát, a sziget királyát pedig vasra verve vitte a kínai császár elé, 1411 őszén. A harmadik expedíció 1412–1415 között zajlott, célja pedig Jáva szigete volt. [4.] A negyedik útra 1416-ban került sor – a Nagy Eunuch egészen az afrikai partokig hajózott. A kínaiak már kereskedtek Mogadishu, Brava és Malindi kikötőivel, ahonnan 1415-ben „hűbért” küldtek a császárnak. Cseng Ho 1419 augusztusában tért haza, afrikai követek társaságában. Ötödik útja

Mindezek ellenére az utak több szempontból is sikeresnek értékelhetők. Kereskedelmi szempontból a távolsági áruforgalom gyors fejlődésnek indult. Viszont nehéz meghatározni az expedíciók gazdasági hatását, mert nincs megbízható könyvelési adat a teljes pénzügyi akciókról. A császári udvarba érkezett követségek csak szigorú feltételek mellett kereskedhettek a fővárosban. Erre öt nap állt rendelkezésükre, kizárólag hivatalos személlyel tehették, és nem vehettek fegyvert vagy fémárut. Diplomáciai szempontból is eredményesek voltak az utak. Erre jó példa az egyiptomi Mameluk Birodalom, amely két követséget is küldött Nankingba, a XV. század első felében. Cseng Ho utazásainak köszönhető, hogy Kína befolyása Délkelet-Ázsiában megerősödött. A tengeri utazások békés eszközökkel kívánták kiterjeszteni a kínai befolyást, ezzel együtt a déli határok fokozott védelmének kiépítését is magával hozta ez a külpolitika. Nem titkolt szándéka volt a császári udvarnak a tengeri kereskedelem monopolizálása is, amellyel kontrollálni szándékozták a tengeri forgalmat. Mindezen hatalmi törekvéseket békésen tűrték az idegen országok, mivel féltek a katonai megtorlástól, illetve nagy hasznot láttak a kínai kereskedelmi kapcsolatokban. Az itt leírt szárazföldi és tengeri útvonalhálózat tulajdonképpen egyfajta korokon átnyúló „közös nevező”, hiszen a fent említett útvonalak, a nagyobb állomások, kereskedelmi központok együtt, egyszerre sohasem léteztek. Így például hiába volt a Selyemút fontos állomása Loulan vagy Nija a III–IV. században, a VII. században itt megforduló buddhista szerzetesutazó, Xuanzang már biztosan nem láthatta ezeket.

Vagy hiába volt lakott bő 300 évvel később a míráni erőd és környéke, Marco Polo keletre vezető útján már legfeljebb csak romokat láthatott ott. Ehhez hasonlóan nemcsak az útvonalak változtak, de a Selyemút lakosságának etnikai összetétele is. Hiszen a Selyemút az eurázsiai nomád népek vándorlásának, etnikai folyamatainak egyik fő színtere is volt. Ezzel együtt maguk a Selyemút kiterjedt részeit ellenőrző és annak hasznából profitáló nomád birodalmak is egymás után jöttek létre és tűntek le. SZERTEÁGAZÓ SELYEMÚT A Selyemút vonalvezetése rendkívül képlékeny volt, egy-egy térségen belül akár hétről hétre is változhatott. A hajók esetében például a széliránytól, a szárazföldön az ivóvíz megszerzésének lehetőségeitől vagy a természeti akadályok gyors változásaitól – földcsuszamlások, hóesés, hóolvadás, hirtelen áradások, földrengések, stb. függtek. De különösen érzékeny volt a politikai, közigazgatási helyzet elbizonytalanodására is. Egy-egy politikailag instabil, a karavánok és hajók biztonságára veszélyt jelentő terület kikerülésére azonnal képesek voltak megváltoztatni az áruk szállításának útvonalát. Például lemondva a további szárazföldi szállításról, a lehető legrövidebb útvonalon közelítették meg a tengert, és ott a megfelelő kikötőkben hajókra rakták a termékeket, s így közvetítették azokat tovább. Később, a politikai helyzet rendeződésével a karavánok visszatérhettek eredeti útvonalukra. Időnként természetesen a tengeri útvonal bizonytalansága is eredményezhette a termékek szárazföldi útvonalakra terelését. Ez a fajta képlékenység teszi szinte lehetetlen vállalkozássá a Selyemút pontos útvonalhálózatának térképre rajzolását, hiszen sok évszázados története során egy időben több tucat vonalon is folyhatott a kereskedelem, de voltak olyan periódusok is, amikor bizonyos útvonalak elzáródtak, s csak egy-egy csatornán folytatódhatott az adásvétel. Tulajdonképpen térképek egész sorozatára lenne szükség, hogy hitelesebb képet rajzolhassunk akár a Han-korban, akár a tibeti hódítás korában, vagy esetleg a XIV. században használt útvonalak megközelítő fekvéséről. E képlékenység eredményezi azt is, hogy a folyvást változó útvonalak valódi hosszát rendkívül nehéz megbecsülni, nemcsak metrikus értelemben, de az utazásra fordított időmennyiség tekintetében is. Így tehát majdnem mindegy is, hogy nyolc- vagy tízezer

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

kilométeresre becsüljük a Selyemút teljes hosszát, a két végpontja között meghúzott vonal nem adhatja vissza maradéktalanul azt az irdatlan távolságot, mely az ókor és a középkor kétségkívül leghosszabb kereskedelmi útvonalát jellemezte, és amelyet a rajta szállított termékeknek ténylegesen meg kellett tennie. A Selyemút szárazföldi és tengeri útvonalhálózata tehát alapvetően egy hatalmas, Eurázsiát átszelő kelet-nyugati tengelyen helyezkedett el, ám arra a kérdésre, hogy melyik volt a „fő” iránya a Selyemútnak, azaz melyik irányban volt intenzívebb a kereskedelem, már korántsem ilyen egyértelmű a válasz. Mert bár valóban úgy tűnik, hogy a keletről nyugat felé tartó karavánok és hajók szállították a selymet és Kína más értékes árucikkeit, de természetesen nem üresen, hanem a nyugati világ értékes termékeivel megpakolva indultak vissza. A nemesfém kiáramlása és az ennek köszönhető pénzügyi deficit ugyan elsődlegesen a nyugati világot – így a Római Birodalmat – sújtotta, de hasonló deficit az útvonalhálózat keleti végpontján, Kínában is megfigyelhető volt. Speciális gazdaságfelfogásának köszönhetően a selymet csak a szomszédos vagy távoli népek „megajándékozásához” szükséges eszköznek tekintették, amelynek kiáramlását hasonló értékű más termék, vagy akár nemesfém beáramlása többnyire nem ellensúlyozta. Figyelembe véve, hogy a görög-római művészet és filozófia, a nesztorianizmus, manicheizmus, sőt még bizonyos értelemben a buddhizmus is éppenséggel nyugatról haladt kelet, azaz Kína felé, a mérleg két serpenyőjének súlya kiegyenlítődik. A SELYEMÚT KORSZAKAI A Selyemút történetének korszakolása megint csak nem egyszerű feladat. Már a Selyemút kezdeteinek pontos időpontja sem ismert. Egyes vélemények szerint a rómaiak Marcus Licinius Crassus Kr. e. 53-ban lezajlott, párthusok ellen vezetett hadjáratán láttak először selymet. Ennek azonban ellentmondani látszanak azok a jóval korábbról származó selyemleletek, melyeket Egyiptomban és a Közel-Keleten találtak. S bár ezek idekerülésének körülményei komoly viták tárgyát képezik, többen rámutattak már arra, hogy a tengeri útvonalakon akár jóval korábban is megindulhatott a kereskedelem, mint a szárazföldi úthálózaton. Annyi egészen bizonyos, hogy a Selyemút egyes – egymással valószínűleg ekkor még össze nem függő – szakaszait már a neolitikum

(újkőkor) időszakában is használták. Később az indoeurópai nyelvű népek vándorlása is érinthette a későbbi Selyemút meghatározott részeit. A perzsa Akhaimenida-dinasztia terjeszkedő politikájának köszönhetően a Kr. e. V. századra egy kézbe került a Földközi-tenger keleti partvidékétől a Hindukusig terjedő hatalmas terület. De a Selyemút későbbi vonalán ettől keletebbre lényegében sem a perzsák, sem a birodalmukat megdöntő Nagy Sándor nem jutott. Más kérdés, hogy az Ázsia nyugati felében ekkor kiépülő belső úthálózatok később minden különösebb nehézség nélkül kapcsolódtak össze a Selyemút újonnan megnyíló belső-ázsiai szakaszaival. A helyzet a görög uralmat e területeken felváltó Párthus Birodalom idején változott meg gyökeresen. Ehhez azonban szükség volt a korábban fennálló helyzet megváltozására Kínában is. Miután a Qin-dinasztiának a Kr. e. III. század végén sikerült egységesítenie a Mennyei Birodalmat, az őket követő Han-dinasztia gyors expanzióba kezdett. A terjeszkedésben szerepet játszott a birodalom határainak biztosítása érdekében, az az észak, északnyugat felől támadó nomád népek (ázsiai hunok, xiongnuk) ellen vezetett hadjáratok is. Ennek a politikának kezdetben az volt a célja, hogy utat nyisson a Tárim-medencén át az Oxus-vidék nagy területei felé. Ezért, és az ázsiai hunok elleni szövetségkötés céljával indult nyugati útjára a Han császári megbízott, Zhang Qian tábornok is, aki tizenhárom évnyi hosszú és kalandos útjáról visszatérve távoli nyugati földekről és nevezetes kereskedelmi cikkeiről számol be. Ő volt az első, aki feltárta a kínaiak előtt, hogy a barbár törzsek gyűrűjén túl, nagy és művelt nemzetek élnek. Útja új korszakot nyitott Kínának a külvilággal való gazdasági és politikai kapcsolatai tekintetében. A szárazföldi Selyemút további történetének korszakolásával kapcsolatban általánosságban megállapítható, hogy a szárazföldi Selyemút fent említett régióinak története egymástól nagyban különbözött, ugyanakkor a négy nagy régió gyakorlatilag két félre osztható. Míg a Selyemút belső-ázsiai szakaszának politikatörténete ezer szállal kötődött Kína történetéhez, addig jóval kevésbé függött a tőle nyugatra elterülő, Pamíron túli vidékek politikai változásaitól. Ugyanakkor a Selyemút harmadik szakasza, tehát a mai Afganisztán, Irán, Irak stb. térsége inkább a negyedik régióval, azaz a Közel-Kelettel és a KeletMediterráneummal alkotott egy politikatörténeti értelemben vett közös halmazt.

4 vallás, 4 birodalom A történelmi Selyemút négy birodalmat kötött össze: a Római Birodalmat, a nyugatázsiai Parthus Birodalmat, a közép-ázsiai Kusán Királyságot és a kelet-ázsiai, kínai Han Birodalmat. Az i.sz.. 9. század után aztán az ázsiai és európai kontinens politikai és gazdasági rendjének átalakulásával, valamint a tengeri hajózás fejlődésével az utóbbi egyre nagyobb szerepet kapott a kereskedelem terén. A Selyemút menti elveszett civilizációk felkutatására elsőként a magyar származású Stein Aurél (1862-1943) indult el. Annak, aki az ókorban vagy a középkorban a Selyemúton utazni kívánt, egy tulajdonsággal biztosan rendelkeznie kellett: a veszélyek helyes felmérésének képességével - vagy semmibevételével. Mert igen könnyű volt irányt téveszteni a behavazott hegyekben, a barátságtalan sivatagokban, a végtelen tengereken, és gyakran végződött halállal a vállalkozás.

KARAVÁN A SELYEMÚTON A szárazföldön haladó karavánok a vasútvonalak megépítéséig mit sem változtak. A karaván ötven, száz, sőt ezer tevéből is állhatott, mert a kereskedők lehetőleg csoportokba verődtek, hogy közös erővel védekezzenek, ha rablók támadnák meg a karavánt. A leggazdagabbak saját íjászcsapattal kísértették magukat, a szegényebbek pedig bizonyos díj fejében védelmük alá helyezték magukat. A barbárokat csábították a nehéz selyembálák, s az olyan könnyebb, de annál értékesebb terhek, mint az ékszerek, a fűszerek, a tömjén. A kereskedők aranyat és drágaköveket vittek magukkal, bár jól tudták, hogy a rablókat semmi sem állíthatja meg, s hogy az emberélet ugyanúgy nem sokat nyom a latban egy marék aran�nyal szemben, ahogy a kereskedők sem becsülték vajmi sokra egy végsőkig kimerült állat életét. Senki sem mert kiválni a karavánból, de nem is várakozott senkire. Hiszen néha egy- vagy két napos késedelem is elegendő volt ahhoz, hogy túlságosan későn érkezzenek egy szoroshoz, amelyet közben eltorlaszolt a hó, vagy egy folyóhoz, amelyet megárasztott a hólé. Az is előfordulhatott, hogy csak harmincórányi járásra találtak forrást, pedig nem maradhattak víz nélkül egy napnál tovább. Amikor be tudták tartani a "menetrend" ütemét, a pihenőhelyeken megálltak, pihentették, szabadjára engedték a tevéket, amelyek itt kedvükre legelészhettek, megcsutakolták a lovakat, szamarakat, öszvéreket. Az állatok patáján és hátán keletkezett sebek hamarosan begyógyultak, az állatok ismét erőre kaptak. Az emberek szintén kipihenték magukat, megvizsgálták az áruk állapotát, megjavították halinacsizmáikat és prémruháikat, megtisztogatták fegyvereiket. Néha új vezetőt kellett keresniük, vagy néhány állatot vásárolniuk. Amikor aztán minden rendben volt, ismét útnak indultak. Aki nekivágott a selyemország felé vezető útnak, az tudatosan ezer veszélynek tette ki magát. Hány vadállatot, könyörtelen rablót és gonosz szellemet kellett útközben szerencsésen elkerülnie? Nem beszélték-e, hogy a sivatagban a titokzatos hangok és a rémisztő kísértetek, földi szirének szórakoznak azzal,

hogy tévútra csalják a vándort, aki aztán menthetetlenül elpusztul a homoktengerben? És a hegyek szurdokai, a vérengző törzsek, amelyek a szorosoknál leselkednek, a miazmás mocsarak halálos kigőzölgései!" (Boulnois, Luce: A Selyemút, részletek) Az árucikkek cseréjén túlmenően ezen az útvonalon jártak a diplomaták, utazók, vallási térítők is. A két végpont kultúrái, népei sokszor nem is tudtak egymásról, csak halvány és bizonytalan értesülésekre hagyatkozhattak. Ennek egyik oka maga a távolság volt, melynek leküzdését nehezítették a zord természeti körülmények. A szárazföldön haladva a sivatagokon, magas hegyeken, lakatlan területeken kellett áthaladni. A tengeren a monszun segítsége nélkül akár két évig is eltarthatott az utazás. A két végpont, Európa és Kína között egy-egy nép – zsidók, kazáriaiak, arabok –, olykor birodalmak – mint a perzsa vagy a bizánci – szakosodtak a drága árucikkek közvetítésére. A távolsági kereskedelem révén beszerzett termék, a fűszerfélék és a selyem nagy keresletnek örvendett. E mellett a porcelán, a tea, a drágakövek és a kézműipari termékek is fontos csereáruk voltak a Selyemúton. A SELYEMÚT KIALAKULÁSA ÓTA MINDEN CIVILIZÁCIÓ ÖSSZEFONÓDOTT EGYMÁSSAL A Selyemút hálózatának segítségével az emberek jöttek-mentek nyugatról keletre, vagy keletről nyugatra. Kínába hoztak értékes állati eredetű termékeket, ékszereket, illatszereket, üvegtermékeket, arany- és ezüstérmeket is. Emellett a közép- és nyugat-ázsiai zeneművészetet, táncművészetet, konyhaművészetet és ruhadivatot is elterjesztették Kínában. A Selyemút segítségével a kínai termékeket és technikát is elvitték Nyugatra, nevezetesen a selyemtermékeket, a lakktárgyakat, a porcelántermékeket, a lőport, az iránytűt, némely földművelési eljárást, a selyemhernyó-tenyésztést, a papírkészítés módszerét, vagy a könyvnyomtatási technikát is. A Selyemút fontos szerepet töltött be a világ civilizációjának fejlesztésében. Az UNESCO Selyemutat vizsgáló programjában a párbeszéd útjának is nevezik a, amely előmozdította a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokat és kommunikációt. 31

A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT

A másik fontos momentum a centrum és a periféria jelensége, mely végigkíséri a Selyemút egész történetét. Hosszából és jellegéből fakadóan a Selyemút századokon át számos centrumterületet is érintett, így például Kínát vagy a Perzsa Birodalomatn. Ugyanakkor legnagyobb része a nagy birodalmak (Róma, Bizánc, a Párthus és a Szászánida Birodalom, a Kalifátus, a Kusán Királyság, Tibet) periférikus területein húzódott keresztül. Ugyan e perifériákra a nagy birodalmak folyamatosan igényt tartottak, de többnyire csak rövid időszakokra sikerült e területekre is kiterjeszteni hatalmukat. Ennek köszönhetően azonban e nagyobb államalakulatok közvetlen szomszédságba vagy komoly, tartós konfrontációba

Ennél fogva a Selyemút történetének korszakolása a XIII. századot megelőzően csak nagyon esetleges lehet, hiszen a két végén lezajlott politikai, társadalmi, gazdasági változások között gyakran semmiféle összhang sem volt: a Szászánida-dinasztia felemelkedése például épp párhuzamosan történt a Han-dinasztia hanyatlásával, és a Selyemút ennek ellenére jól működött. Így az újabb kutatások a részletező politikatörténeti korszakolás erőltetése helyett sokkal inkább a kereskedelem, a kultúra, az információk áramlásának folyamatosságát hangsúlyozza.

hosszú ideig nemigen kerültek – leszámítva az Eufrátesz vidékét és a Közel-Keletet.

len nagyhatalom kezébe került: a Mongol Birodalom időszaka. A birodalom létrejöttét kísérő háborúk ugyan komoly válságot idéztek elő a Selyemút életében, de a később beálló pax mongolica az áruk és az emberek korábban nem látott mértékű áramlását tette lehetővé. A mongol kor végével és az Európából kiinduló nagy tengeri földrajzi felfedezések megindulásával azonban végleg bealkonyult a szárazföldi Selyemút történetének, és a kereskedelem majdnem teljes mértékben a tengeri útvonalakra terelődött át, szétfeszítve a tengeri Selyemút hagyományos kereteit is.

Ráadásul e perifériákon a legközelebbi nagyhatalom névleges fennhatóságának elismerése mellett kisebb-nagyobb államok (gyakran önálló városállamok) egész sora élt és virágzott, mint például a szogd városállamok, Palmyra, vagy a Shanshan Királyság. Ezért ha a Selyemút történetét csak a nagy birodalmak története alapján szeretnénk korszakolni, mindenképpen torz eredményre jutunk. Már csak azért is, mert bár érték időközben komoly megrázkódtatások is a Selyemút vidékét (ilyen volt például az iszlám térhódítása), a kereskedelem folyamatosságát még a legnehezebb időszakokban is megpróbálták biztosítani.

Egyetlen olyan periódus volt csak, amikor néhány évtizedig a Selyemút majdnem teljes hosszában egyet-

A Selyemút igazi mozgatórugója a luxuscikkek piaca volt, ahol a különböző termékek cseréltek gazdát Kelet és Európa között.

KELETRE

FŰSZER

KERÁMIA

SELYEM

EURÓPÁBA

LÓ

Az ősi Selyemút térképe

PAMUT

ÜVEG

A végső döfést az európai iparosodás adta meg, mely többek között a Lyonban és másutt megtermelt olcsó európai selyemmel árasztotta el a piacot. A Selyemút a XVI–XVII. századra visszaváltozott azzá, ami Zhang Qian útját megelőzően is volt: az ázsiai térségek és kisebb régiók egymás közötti kereskedelmének színterévé. A TÖRTÉNELMI SELYEMÚT ÚJJÁÉLED – AZ ÚJ SELYEMÚT Napjainkra a Kínai Népköztársaság elérkezettnek látja az időt arra, hogy újra megnyissa a távolsági kereskedelem új dimenzióját felmutató „Új-Selyemutat”. Ehhez kapcsolódik az „Egy Övezet, Egy Út” elnevezésű „giga-projekt”, amely két hatalmas vállalkozás összefoglaló elnevezése. Ezek egyike, a „Selyemút Gazdasági Övezet” Kínát és Európát kötné össze azáltal, hogy a köztük lévő hatalmas térség országait infrastrukturális beruházásokkal, kereskedelemmel, kulturális kapcsolatokkal egyetlen összefüggő és átjárható zónává fűzze össze – természetesen kínai vezetéssel. A másik, a „Tengeri Selyemút” pedig Kínát, Dél- és Délkelet-Ázsiát és Európát kötné össze hasonló módon. A gyakorlatban mindez úgy valósulna meg, hogy közös projektek keretében kínai dominanciájú cégek kínai pénzből utakat, gyorsvasutakat, vezetékeket, kikötőket, repülőtereket építenének, amelyeken az áruk sokkal gyorsabban áramolhatnának, adminisztratív akadályoktól is mentesen. A beruházásokhoz a kezdőlökést a 100 milliárd dollár tőkével felálló – kínai vezetésű – Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank, illetve a Peking által létrehozott

40 milliárd dolláros Selyemút-alap hivatott megadni. Hosszú távon persze nagyságrendekkel több pénzre lesz szükség, de az összeg elegendőnek látszik a projekt elindításához. Kína szempontjából a tervezet több szempontból is előnyös. Egyrészt Kína rengeteg szabad tőkével rendelkezik, amelyet érdemes valahol befektetnie. Emellett legalább ennyire fontos, hogy a KNK-ban akkora építőkapacitások alakultak ki, hogy a kínai építkezések visszaesése építőipari cégek ezreinek bezárásával, munkavállalók millióinak elbocsátásával járna. Harmadrészt a szárazföldi selyemút Kína legszegényebb és nemzetiségek által (is) lakott tartományain keresztül vezetne, amely ezek gazdasági felzárkózásához is hozzájárulhatna. Kína legnagyobb kereskedelmi partnere az EU, az Uniónak Kína pedig a második, így ha a térségek egy kereskedelmi övezetet alkotnának, az a kínai számítások szerint hozzájárulna a gazdasági növekedés fenntartásához az ázsiai országban. A különféle ázsiai országoknak Kína már most fontosabb gazdasági partnere, mint Oroszország. Iráni pozíciói kifejezetten jók és a Közel-Kelet több államában is nagy erőkkel jelen van. A tervek egészen a Balkánig érnek. Az „öv” része lenne a sokat emlegetett Belgrád–Budapest gyorsvasút is. Még nem látható előre, hogy a tervezett beruházásokból mi fog ténylegesen megvalósulni, de a kínai vezetés komolyan veszi a kitűzött feladatot, és már egyes elemeinek realizálódása is átszabhatja a hagyományos befolyási övezeteket, amely egész országok sorsát változtathatja meg. Az viszont kijelenthető, hogy az „Egy Övezet, Egy Út” a modern kínai történelem legnagyobb vállalkozása lesz – ha megvalósul.

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

Julianus barát utazásainak útvonala

Szerző: Czirják Ráhel

Az elmúlt évszázadok során a magyar nép eredettörténetének feltárása több jeles utazót, tudóst is arra sarkallt, hogy nekivágjon a titokzatos és sokszor nagy veszélyt rejtő útnak Kelet felé. Másokat a messzi tájak természetföldrajza vagy népei vonzottak ugyanebbe a térségbe. Az utazók között különböző tudományterületek képviselőit találhatjuk: nyelvészeket, művészettörténészeket, néprajzkutatókat, geográfusokat. Jelen gyűjtésünkben, a teljesség igénye nélkül jeles magyar utazók életét mutatjuk be, akik munkássága a Selyemúthoz köthető. Ezek az utazók olyan felfedezéseket tettek, amelyek meghatározó szerepet játszottak a Nyugat számára az addig még szinte ismeretlen Selyemút megismerésében. Napjainkban, amikor Kína globális szerepe egyre meghatározóbb, gazdaságpolitikai stratégiájához köthetően a Selyemút ismét fontos geopolitikai tengellyé válik. Ezzel pedig az egykori magyar felfedezések emléke ismét felértékelődik.

JULIANUS BARÁT A Domonkos-rendi szerzetes 1235 előtti életéről nem sokat tudunk. A történelmi források tanúsága szerint Julianus barát az Itáliában tanult Magyarországi Pál irányítása alatt terjeszkedő szerzetesrend tagja lett. A rend számára Magyarország a nyugati kereszténység legkeletibb bástyája volt, és a domonkosok igen ambiciózus tervvel érkeztek az országba: innen indítottak útjukra térítőket kelet felé, Moldva és Havasalföld területére, de hosszabb távú céljuk az orosz állam katolizálása, és a Volgáig húzódó sztyeppék pápai fennhatóság alá vonása volt. Ennek érdekében a domonkosok több expedíciót is indítottak kelet felé. Az elsőre 1231-ben került sor, Ottó szerzetes vezetésével, aki hazaérkezve a keleti sztyeppéken élő magyarokról adott hírt. Julianus barát 1235-ben indult első útjára három másik szerzetessel. A négytagú expedíció Esztergom mellől, Újfaluból indult Konstantinápoly felé, ahol hajóra szállva átkeltek a Fekete-tengeren. A mai Tamanynál kötöttek ki, ahonnan kelet felé indultak tovább és az alán városig, Torgikáig jutottak. Itt fél évig vesztegeltek, de nem találtak magyarokat. Ekkor az expedíció két tagja feladta a viszontagságos utazást és hazament. Julianus viszont Gerhardusszal együtt folytatta útját észak

felé a Volga mentén, ahol a magyar szerzetes utolsó útitársa életét vesztette. Ezután a Domonkos-rendi szerzetes egy imám szolgálatába volt kénytelen állni a muszlimok lakta területen. Útja végül szerencsésre fordult, ugyanis egy bolgár városban találkozott egy magyar asszonnyal, aki hasznos információkkal szolgált a magyarok hollétét illetően. A barát 1236 tavaszán jutott el Magna Hungáriába, ahol egy hónapot töltve alaposan tanulmányozta az őshazában maradt magyarok életét, valamint a sztyeppe világának nehezen átlátható politikai helyzetét. Julianus első útjáról Riccardus, a Domonkos-rend elöljárója írt beszámolót, amire 1695-ben Cseles Márton a vatikáni levéltárban akadt rá. Az útleírás részletesen bemutatta a Magna Hungáriában élő magyarok életét, akik pogány hitet gyakorolva nomád életmódot folytattak. A volgai magyarok kiváló harcosok voltak, akik a tatárokat is legyőzték, majd velük szövetségre lépve több országot is meghódítottak. Az útról hazatérve Julianus Rómában beszámolt elöljáróinak tapasztalatairól, többek között arról, hogy a tatárok egy perzsa hadjárat után a NémetRómai Birodalom és Európa meghódítását tervezik.

1237-ben Julianus ismét útra kelt, ám ekkor már nem találta meg a magyarokat, mert Batu kán és Szubotáj seregeivel feldúlták a Volga menti térséget, lakosait pedig lemészárolták, vagy Belső-Ázsiába hurcolták. A szerzetes útja ennek ellenére sem volt sikertelennek nevezhető, mert egyrészt rengeteg információt szerzett a mongolokról, másrészt egy levelet is hozott IV. Bélának, amiben a tatárok vezére feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt. Sajnos az üzenet süket fülekre talált, és négy évvel később a tatárok ígéretüket „beváltva” korábban nem látott pusztítást vittek véghez a Kárpát-medencében. Julianus barát volt tehát az első a magyar kutatók sorában, aki az őshazát keresve indult kelet felé, és az egyetlen, aki találkozhatott Volga-menti rokonainkkal.

GERGELY BARÁT A 14. században Gergely barát (más néven Magyarországi Gergely) a pápai küldöttség tagjaként a mai Pekingbe utazott a nagykánhoz, ezzel ő volt az első magyar, aki a Távol-Keleten járt.

1338-ban XII. Benedek pápa Giovanni Marignoli vezetésével indított küldöttséget Kelet-Ázsiába. Útjuk során Konstantinápolyon keresztül a Krím-félszigeten található Kaffába (mai nevén Feodoszijába) hajóztak, majd a kipcsak tatárok területein keresztül menve Üzbég/Özbeg kán hadiszállására jutottak. 1339-1340 telét Szaraj városában, a Volga mentén vészelték át, ahonnan a tavasz beköszöntével tovább haladtak kelet felé. 1341 végén érkeztek a nagykánhoz Khambalikba, a mai Pekingbe, ahol a mongolok vendégszeretetét élvezhették. A küldöttség 5 évet töltött a Jüan-birodalomban és 1346-ban indultak haza Európába. Visszaútjuk során átkeltek a Sárgafolyón, keresztülhaladtak Hangcsoun, a mai Hsziamenen, és az indiai Qilonon, ahol hajóra szálltak és Hormuz, Moszul és Ciprus érintésével 1353-ban értek vissza Avignonba. Bár a történelmi forrásokból nem sokat tudhatunk meg Gergely barát személyéről – mivel azok elsősorban Marignolira fókuszálnak – mégis bizonyítják, hogy Gergely volt az első magyar, aki eljutott a mai Kína és India területére.

MAGYAROK, MAGYAROK,AKIK AKIKMEGHÓDÍTOTTÁK MEGHÓDÍTOTTÁKÁZSIÁT.. ÁZSIÁT.. KÍNA KÍNA HIMALÁJA HIMALÁJA TRANSZHIMALÁJA TRANSZHIMALÁJA

EGYIPTOM, EGYIPTOM, IRÁN, IRÁN, AFGANISZTÁN, AFGANISZTÁN, TIBET, TIBET, INDIA INDIA

KÖZÉP-ÁZSIA KÖZÉP-ÁZSIA TÖRÖKORSZÁG, TÖRÖKORSZÁG, PERZSIA, PERZSIA, AFGANISZTÁN, AFGANISZTÁN, KARAKUM KARAKUM

MAGNA MAGNA HUNGARIA HUNGARIA LEVÉDIA LEVÉDIA ETELKÖZ ETELKÖZ

HUANG HUANG HEHE (SÁRGA-FOLYÓ) (SÁRGA-FOLYÓ) JANGCE JANGCE (KÉK-FOLYÓ) (KÉK-FOLYÓ) MANDZSÚRIA MANDZSÚRIA

TIEN-SAN TIEN-SAN LÓCZY-CSÚCS LÓCZY-CSÚCS CHOLNOKY-CSÚCS CHOLNOKY-CSÚCS

INDIA INDIA

AA ! !

! !

JULIANUS JULIANUS BARÁT BARÁT 1235-1238 1235-1238

KŐRÖSI KŐRÖSI CSOMA CSOMA SÁNDOR SÁNDOR 1784-1842 1784-1842

VÁMBÉRY VÁMBÉRY ÁRMIN ÁRMIN 1832-1913 1832-1913 22

SZERZETES SZERZETES DIPLOMATA DIPLOMATA MISSZIONÁRIUS MISSZIONÁRIUS

NYELVTUDÓS NYELVTUDÓS KÖNYVTÁROS KÖNYVTÁROS TIBETOLÓGIA TIBETOLÓGIA (ALAPÍTÓ) (ALAPÍTÓ)

KELET-KUTATÓ KELET-KUTATÓ EGYETEMI EGYETEMI TANÁR TANÁR

AA 38

nyelvészet nyelvészet

! !

korszakalkotó korszakalkotó felfedezés felfedezés

vallás, vallás, kultúra kultúra

ID.ID. LÓCZY LÓCZY LAJOS LAJOS PRINZ PRINZ GYULA GYULA 184 849-1920 84 184 849-1920 84 2020 1882-1973 1882-1973 GEOLÓGUS, GEOLÓGUS, GEOGRÁFUS GEOGRÁFUS GEOLÓGUS GEOLÓGUS EGYETEMI EGYETEMI TANÁR TANÁR GEOGRÁFUS GEOGRÁFUS RÉGÉSZ RÉGÉSZ - ŐSLÉNYTAN - ŐSLÉNYTAN NÉPRAJZKUTATÓ NÉPRAJZKUTATÓ NÉPRAJZKUTATÓ NÉPRAJZKUTATÓ

hazai hazai

kimag kimagasló kimag kimagasló ag agas gagas ag as gas

kutatás kutatás

egyetemi egyetemi tanári tanári pálya pálya

CHOLNOKY CHOLNOKY JENŐ JENŐ 1870-1950 1870-1950 FÖLDRAJZTUDÓS FÖLDRAJZTUDÓS NÉPRAJZKUTATÓ NÉPRAJZKUTATÓ EGYETEMI EGYETEMI TANÁR TANÁR ÍRÓ ÍRÓ

polihisztor polihisztor

BAKTAY BAKTAY ERVIN ERVIN 1890-1963 1890-1963 ÍRÓ, ÍRÓ, MŰFORDÍTÓ MŰFORDÍTÓ FESTŐMŰVÉSZ FESTŐMŰVÉSZ MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ ASZTROLÓGUS, ASZTROLÓGUS, ORIENTALISTA ORIENTALISTA

zaza keresése keresése 39

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

KŐRÖSI CSOMA SÁNDOR

(KŐRÖS, 1784. MÁRCIUS 27. – DARDZSILING, 1842. ÁPRILIS 11.) A jeles magyar utazó, nyelvtudós és a tibetológia megalapítója 1784-ben született, az erdélyi Kőrösön, egy elszegényedett, határőrszolgálatot végző kisnemesi család sarjaként. Tanulmányait a falu iskolájában kezdte meg, ám az iskola befejeztével nem állt be határőrnek, hanem apja közbenjárásával a nagyenyedi Bethenianumban tanult tovább 1799-től. A kollégium ingyenes oktatást biztosított számára, amiért cserébe kétkezi munkával fizetett. A nagyenyedi kollégiumban több mint másfél évtizedet töltött, ahol elsajátította többek között a görög, latin, német és francia nyelvet, valamint teológiát és filozófiát is tanult. Kiemelkedő tanulmányi eredményeinek elismeréseként megkapta a „hercegi ösztöndíjat”, és tanári állást is kínáltak neki az alsóbb osztályokban. Itt töltött évei alatt ismerkedett meg a magyarság őstörténetére vonatkozó különböző elméletekkel, többek között az ujgurrokonság elméletével is, ami nagy szerepet játszott abban, hogy később elindult a magyarok őshazáját felkutatni. 1815-ben ösztöndíjjal Göttingenben folytatta tanulmányait, ahol olyan jeles Kelet-kutatóktól tanulhatott, mint Johann Gottfried Eichhorn, a híres Bibliakutató és orientalista, akitől törökül és arabul tanult. Göttingenben találkozott ismét az ujgur elmélettel, amelynek újabb változatát Heinrich Klaproth, göttingeni professzor dolgozta ki, ami szerint minden ugor nép – így a magyar is – az ujgurral rokon. 1818-ban tért vissza Nagyenyedre, ahol elkezdte megtervezni közép-ázsiai kutatóútját, melynek célja a magyarok őshazájának megkeresése volt. Elképzelését sokan szkeptikusan fogadták, ám semmi sem tántoríthatta el elhatározásától. CSOMA UTAZÁSÁNAK KEZDETE 1819 őszén ideiglenes határátlépővel Csoma végleg elhagyta Magyarországot. Szándékai szerint Isztambulba, majd Alexandriába indult, hogy elmélyítse arabtudását, ám az említett városokban kitört pestisjárvány miatt kénytelen volt módosítani úti tervét. Így Cipruson, Bejrúton, Tripolin és Latakián át Aleppóba utazott, ahonnan egy karavánhoz csatlakozva érte el Bagdadot. Innen végül október közepére

érkezett Teheránba, ahol hosszabb időt töltött a brit nagykövet – Henry Willcok – és testvére – George Willock – társaságában, miközben perzsa és angol tudását tökéletesítette. Csoma 1821 tavaszán döntött úgy, hogy iratait hátrahagyva folytatja útját kelet felé. Ám számításai ezúttal sem jöttek be, ugyanis útját állta az afgán hegyvidéken dúló háború. Ezért dél felé vette az irányt, a mai Pakisztánon át az indiai Pandzsáb tartományba, majd Kasmír felé indult, de a Ladakh Királyság határán, a rendkívül költséges és életveszélyes utat nem kockáztatva visszafordult. Vis�szaútja során találkozott William Moorcrofttal, aki sorsfordító szerepet játszott Csoma kutatásában, ugyanis Moorcroft volt az, aki tibeti tanulmányokra ösztönözte őt. A brit expanziós törekvéseknek éppen kapóra jött a magyar tudós megjelenése, Csoma pedig feltételezhetően abban reménykedett, hogy ha ő maga nem tud Közép-Ázsiába jutni, legalább a tibeti forrásokban hátha talál a magyarok történetére vonatkozó információkat. TIBETI ÚTJAI Moorcroft jóváhagyásával és anyagi támogatásával Csoma Zanglába utazott, ahol több mint egy évig, az általa csak lámának nevezett mestere, Szangszrgyasz Phun-chogsz segítségével megtanulta a tibeti nyelvet, és elkezdett megismerkedni a tibeti irodalommal is. Ekkor már a későbbi tibeti szótár alapját, egy 30 000 szavas szójegyzéket is összeállított. 1824-ben ismeretlen okból elhagyni kényszerült a zanglai kolostort, és Szabáthu városába ment, ahol jelentkezett a brit helyőrségnél. Legnagyobb döbbenetére a britek mit sem tudtak Moorcrofttal kötött megállapodásáról, és bizalmatlanok voltak vele – kémnek tartották. Miután a britek megbizonyosodtak róla, hogy a magyar kutató sem az oroszoknak, sem pedig a szikheknek nem kémkedett, és Csomának sikerült meggyőznie a brit kormányt kutatásai hasznosságáról, 50 rúpia havi támogatást kapott és elindították második útjára. 1826-ban Csoma Tibetbe utazott, ahol Tethában, egy lámakolostorban, 1827 és 1830 között pedig Kanamban folytatta kutatását. Ekkor alkotta meg az

első tibeti-angol szótárat, elkészítette a buddhizmus műszavainak angol gyűjteményét, valamint rendszerezte a tibeti nyelvtant. 1830-ban a Bengáli Ázsia Társaság Kalkuttába küldte, hogy könyvtárosként a nepáli követ – Brian Houghton Hodgson – által küldött óriási mennyiségű tibeti könyvet rendszerezze. Eközben folyamatosan publikált a Társaság folyóiratában, az Asiatic Researchben. Két fő műve, a tibeti nyelvtan és szótár 1834-ben jelent meg. Ebben az időszakban több kitüntetést is kapott: 1833-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották, 1834-ben pedig a Bengáli Ázsiai Társaság tiszteletbeli tagja lett. Utolsó tibeti útjára 1842-ben indult. Ezúttal célja a Lhaszában található dalai lámák könyvtára, majd Kína északi része – a mongolok és ujgurok földje – volt, ám csak a szikkimi Dardzsilingig jutott, ahol a malária vetett véget életének. Kőrösi Csoma életén végigtekintve úgy tűnhet, hogy eredeti céljától, a magyarok őshazájának megtalálásától igen messze sodródott, ám tibeti kutatásainak végső célja valójában a magyarok eredetére vonatkozó információk feltárása volt. És bár eredeti célkitűzését nem sikerült elérnie, kitartó munkájának eredményeként egy új tudományágat hozott létre, és feltárt egy Nyugaton addig szinte ismeretlen kultúrát is.

Kőrösi Csoma Sándor sírja Darjeelingben

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

VÁMBÉRY ÁRMIN

(SZENTGYÖRGY, 1832. MÁRCIUS 19.– BUDAPEST, 1913. SZEPTEMBER 15.)

Vámbéry Ármin egy Dél-Németországból származó zsidó család sarjaként a magyarországi Szentgyörgyön (Felvidék) született. Mivel akkoriban a zsidó lakosság nem volt köteles születési anyakönyvet kiállítani, pontos születési dátuma ismeretlen – az 1832. március 19-ét utólag ő maga határozta meg születésnapjaként. Édesapja az 1831-32-es magyarországi kolerajárvány áldozata lett, fia születését már nem érhette meg. Amikor édesanyja újraházasodott, a család Dunaszerdahelyre költözött. Vámbéry

felbuzdulva Bécsbe utazott, hogy hivatalnoki állást vállaljon, ám megfelelő ajánlások és hivatali munkatapasztalat híján terve kudarcba fulladt. Későbbi pályafutása szempontjából a bécsi út mégis fontosnak bizonyult, ugyanis ekkor találkozott Joseph von Hammer-Purgstall báróval, híres török történelemés irodalomkutatóval, aki Vámbéryt török tanulmányainak elmélyítésére bátorította. Bécs után visszatért Pestre, majd az ország több településén is megfordult, tanítóként. Ebben az időszakban napi 10-12 órát foglalkozott nyelvészettel

óriási nélkülözés közepette nőtt fel, így az iskola mellett már gyermekkorától kezdve dolgozni kényszerült. Ám mindez nem akadályozta meg abban, hogy kiváló tanulmányi eredményeket érjen el. Diákéveit a dunaszerdahelyi zsidó iskolában kezdte, majd protestáns elemi iskolába íratták át. A gimnázium első két évét Szentgyörgyön végezte, majd tanulmányait a pozsonyi bencés gimnáziumban folytatta, ahol azonban anyagi okok miatt nem sikerült gimnáziumi bizonyítványt szereznie. Így élete további részében az önképzést választotta, ami révén óriási irodalmi műveltségre és nyelvismeretre tett szert. 1851-ben költözött Pestre, ahol a korábbi évekhez hasonlóan házitanítóként próbálta magát fenntartani. Saját bevallása szerint ekkor már hét nyelven beszélt: németül, magyarul, héberül, latinul, franciául, szlovákul és olaszul. Pest után az ország különböző pontjain vállalt munkát, és ezen időszak alatt megtanult horvátul és oroszul is. Saját nyelvtudásán

Vámbéry Ármin

Vámbéry Ármin útja Közép-Ázsiában

Szamarkand 43

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

Bokhara

– törökül és arabul is tanult –, és megismerkedett többek között Garay Jánossal, Vörösmarty Mihállyal, Teleki Józseffel, Ballagi Mórral és Kemény Zsigmonddal is, akik nagy potenciált láttak benne. Tehetsége és kapcsolatai révén Vámbéry számára 1857-ben elérhető távolságba került régóta dédelgetett álma, egy keleti utazás, amit főleg báró Eötvös József támogatásának köszönhetett. Ekkor ugyanis Isztambulba utazott, ahol 4 évet töltött. Itt tökéletesítette a török nyelvismeretét, közelebbről is megismerkedett a muszlim-török kultúrával, szokásokkal, valamint műveltségének és nyitott személyiségének köszönhetően hamarosan bejárása lett a török politikai elit legmagasabb köreibe is. Egy alkalommal még Abdülmedzsin szultánnak is tolmácsolt. Ismeretségei és későbbi tapasztalatai révén külpolitikai tanácsadóként segített a Brit Birodalomnak, ám az Osztrák-Magyar Monarchia nem tartott igényt ebbéli szolgálataira. Isztambulban töltött évei során kapta a Resíd (igaz úton járó) efendi nevet, amit innentől kezdve a muszlim világban használt. 1857-1861 között kutatásában is jelentőset alkotott: számtalanszor látogatott könyvtárakat, ahol a török történeti források magyar vonatkozásait kutatta,

Dervisruhában Közép-Ázsián keresztül

Isztambulban készített el egy német-török szótárt, és több írása – köztük több fordítási munka – is megjelent magyarországi folyóiratokban. Munkásságát az Akadémia 1861-ben Vámbéry levelező taggá választásával honorálta. Isztambuli évei alatt szilárdult meg benne az elhatározás, hogy a magyarság eredetét kutassa, a nyelvészet eszközeinek segítségével. A 19. század második felében a magyar eredettörténetet felölelő diskurzust az „ugor-török háború” jellemezte. Vámbéry a szembenálló vélemények közül a török eredet mellett tette le a voksát, és ennek bizonyítására utazott másodszor is Ázsiába. 1861-ben tért vissza Isztambulba, hogy előkészítse közép-ázsiai útját. 1862-ben egy karavánnal indult keletnek Teherán felé. Az úton szunnita töröknek adta ki magát, így sokszor kellett megtapasztalnia a síiták ellenséges megnyilvánulásait. Perzsia területén nem egyszer az élete múlott azon, hogy kiváló nyelvtudása és lélekjelenlétének köszönhetően fenn tudta tartani álcáját. Teheránból Perzsia déli része felé utazott – Iszfahán és Síráz felé –, ahonnan 1863 elején tért vissza a mai Irán fővárosába. 1863 tavaszán zarándokok egy csoportjával indult tovább eredeti úti célja, Közép-Ázsia felé, a türkmén

sivatagon át, Khiváig, majd visszafelé Szamarkandon át, Afganisztán nyugati része felé, ahol délnek fordult, majd Herátban csatlakozott egy Meshedbe tartó karavánhoz. Végül Teherán és Isztambul érintésével tért haza Európába, ahol útja nagy érdeklődést váltott ki az öreg kontinens államainak képviselőiből. A britek és az oroszok is információkat szerettek volna tőle – hiszen Vámbéry a birodalmak expanziójának célterületeit érintette – de a magyar utazó, politikai nézetének megfelelően visszautasította az oroszokkal való találkozást. Vámbéry útjainak hozadéka igen sokrétű: a nyelvészet – török filológia –, néprajz, történelem területén is kiemelkedőt alkotott, de stratégiai elemzőként, szakíróként is számon tartjuk. 1865-ben kinevezték a Pesti Egyetem Keleti Nyelvek Tanszék tanárának, ahol egészen halálig oktatott. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság megalapításában, és 1889-90 között elnöke is volt a szervezetnek. 1884-ben díszdoktorrá avatták a Dublini Egyetemen. 1868-ban feleségül vette Rechnitz-Arányi Kornéliát, akivel egy gyermekük született, Vámbéry Rusztem, akiből neves jogász lett. Vámbéry Ármin 1913. szeptember 15-én, Budapesten halt meg. Síremléke a Kerepesi úti temetőben található.

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

STEIN AURÉL

(PEST, 1862. NOVEMBER 26 – KABUL, 1943. OKTÓBER 28.) Stein Aurél 1862. november 26-án egy értelmiségi kereskedő és gyáros család sarjaként született, Pesten. Tanulmányait Budapesten kezdte meg, majd magyar állami ösztöndíjjal a bécsi, lipcsei és tübingeni egyetemeken tanult bölcsésznek: indológiát

ás iranisztikát hallgatott. A tübingeni egyetemen doktorált, később Londonban, Cambridge-ben és Oxfordban folytatta posztdoktori tanulmányait. 1885-1886-ban kötelező katonai szolgálatát a Ludovika Akadémián töltötte, ahol földmérési és térképészeti ismereteket sajátított el, amelyek későbbi expedíciói során nagy hasznára váltak. 1887-től az indiai Punjab University egyetemi hivatalának vezetője volt, és szanszkrit nyelvet oktatott. A nyelvészeti

tevékenységén túl nyaranta kisebb expedíciókra indult Kasmírba, hogy azonosítsa a kasmíri uralkodók krónikáiban szereplő helyszíneket. Ezzel megvetette lábát a földrajztudomány területén, amiben jelenős szerepet játszott az is, hogy családja közeli ismeretségben állt Vámbéry Árminnal, aki korábban személyesen mesélt utazásairól a gimnazista Aurélnak. A 19-20. század fordulóján figyelme a régészet felé fordult, ugyanis ekkoriban a kincsvadászok

portyázásainak köszönhetően rengeteg ismeretlen eredetű írásos emlék került elő Kelet-Turkesztánból, amik lelőhelyét és eredetiségét meg kellett állapítani. E célból indult 1900-ban első expedíciójára (1900-1901), Kasmírból a Hindukuson és Tagdumbas Pamíron át Khotan környékére – a Takla-Makán-sivatag peremére –, ahol régészeti kutatások mellett a területet földrajzi, néprajzi, antropológiai és nyelvészeti szempontból

Stein Aurél Belső-Ázsiai térképe

A SELYEMÚT MAGYAR FELFEDEZŐI

ID. LÓCZY LAJOS

Stein Aurél iskolai füzete

Idősebb Lóczy Lajos egy Gömör vármegyei származású nemesi család gyermekeként született Pozsonyban, ahová szülei a szabadságharc idején az oláhok elől menekültek. A szabadságharc után Pécsre, majd Ópálosra költöztek vissza, ahol apja korábban szőlőbirtokot szerzett. Aradon járt gimnáziumba, majd 1869-től a zürichi műegyetemen tanult geológiát, Escher von der Linth és Albert Heim professzoroktól. A tanítási szüneteket rendszerint az Alpokban kirándulva töltötte,

révén csakhamar felfigyelt rá főnöke, Pulszky Ferenc is, így amikor gróf Széchenyi Béla ázsiai expedíciót szervezett, ő és E. Suess bécsi geológus-tanár nyugodt szívvel ajánlották a nyelveket beszélő, magas iskolai végzettségű Lóczyt az expedíció tagjának. Bár későbbi élete során még számos kiemelkedő szakmai eredményt ért el, az ázsiai expedíció már fiatalon világhírnevet szerzett neki. Az 1877. november 1-jétől 1880. május 1-jéig tartó expedíción gróf Széchenyi Béla, az expedíció vezetője, Bálint Gábor, nyelvész-néprajzkutató, Gustav Kreitner, osztrák térképész, főhadnagy és Lóczy Lajos, geográfus vettek részt. A csapat Triesztből gőzhajóval indult útnak, és elsőként Kalkuttába utaztak, ahol a Ben-

ahol kövületeket gyűjtött és hegygyűrődéseket tanulmányozott és térképezett fel. 1874-ben mérnöki oklevelet szerzett. Egyetemi tanulmányai végeztével hazatért, és a Magyar Nemzeti Múzeum Ásvány- és Őslénytárában kapott munkát. Kiemelkedő szakmai teljesítménye

gáli Ázsiai Társaság könyvtárában végzett kutatása során Lóczy Lajos megtalálta az elveszettnek hitt Kőrösi Csoma önéletrajzot. Kalkuttából az expedíció tagjai szétváltak, és a fiatal geográfus a Kelet-Himalájába utazott, ahol felkapaszkodott az 4423 méter magas Dzselep-hágóra is,

(POZSONY, 1849. NOVEMBER 4. – BALATONFÜRED, 1920. MÁJUS 13.)

is vizsgálta. 1916-ig további két belső-ázsiai régészeti expedíciót vezetett (1906-1908; 1913-1916), amelyek során a Selyemút történeti emlékeit tárta fel. Régészeti tevékenysége mellett pontos térképészeti felméréseket készített a bejárt területekről, sok üres foltot töltve ki ezzel a korabeli térképeken. Későbbi kutatásaira többek között Iránban, Szíriában, Transzjordániában, Kasmírban került sor. Stein tudományos munkásságát a Brit Birodalmon belül folytatta: egészen az 1880-as évektől élete végéig Indiában élt, és az oktatásban dolgozott, majd az Archaeological Survey of India főfelügyelőjének nevezték ki. 1912-ben munkásságának elismeréseként lovagi rangot kapott. Ám mindezek közben sem feledkezett meg hazájáról, ahova 1938-ig rendszeresen ellátogatott, és szoros kapcsolatot ápolt a magyar tudományos élet több alakjával, köztük közeli barátjával, Lóczy Lajossal is. Az MTA 1895-ben választotta tagjai közé. Egészen élete végéig aktívan dolgozott, és 81. születésnapja előtt nem sokkal, élete legnagyobb álmának beteljesülésekor hunyt el: engedélyt kapott rá, hogy kutathasson Afganisztánban, az ősi Baktria területén. 1943. október 26-án Kabulban hunyt el.

Lóczy-csúcs a Himalájában

ahol egy hónap alatt elkészítette a Bhután, Szikkim és Tibet közötti határcsomó – a Triplex – geológiai térképét. Himalájai kutatásához kapcsolódik az expedíció legjelentősebb földtudományos eredménye, a Himalája áttolódásos tektonikájának felfedezése. Az elmélete, valamint terepi tapasztalatai alapján arra következtetett, hogy a Himalájától északra húzódik, az általa Transzhimalájának keresztelt vonulat. Ennek létét Sven Hedin, svéd Ázsia-kutató később a gyakorlatban is bebizonyította. Az expedíció során a Széchenyi vezette csapat bejárta többek között Dél-Kínát, Sanghajból felhajóztak Hankouig, majd innen egészen az Irravadi-síkságig jutottak. Bejárták a Góbi-sivatag Kína felé eső részét, és kutatásokat végeztek a Kuku Nór keleti partján, valamint a Sárga-folyó környékén is. Eredeti tervüket, hogy egész Ázsiát keletről nyugat felé beutazzák, a zavaros turkesztáni helyzet miatt nem sikerült teljesíteniük, ám – főleg Lóczy munkájának köszönhetően – az expedíció maradandót alkotott. Az út tudományos munkájának összegzése közel 20 évet vett igénybe. Gróf Széchenyi Béla kelet-ázsiai utazásának (1877-1880) tudományos eredményei című három plusz egy kötetes mű végül 1890-ben jelent meg magyarul, majd 1899-ben németül. A munka megalapozta Belső-Ázsia és Nyugat-Kína geomorfológiájának kutatását. Hazatérése után 1882-ig még a Magyar Nemzeti Múzeumban dolgozott, ’83-ban viszont a Magyar Királyi Földtani Intézet osztálygeológusa lett, és a bánsági hegyvidék geológiai felvételezésével tevékenykedett. 1908 és 1919 között a Földtani Intézet igazgatója 50

volt, és ezalatt az intézmény magas tudományos színvonalat ért el: sok fiatal szakembert alkalmazott, megnövelte az intézet kiadványainak számát, és összehangolta az azonos területen kutató geológusok munkáját is, közös utazásokat szervezve számukra. 1886-ban a Királyi József Műegyetemre hívták geológiatanárnak, 1889-ben pedig a Budapesti Tudományegyetemen kezdett földrajzot oktatni, ahol csaknem 30 évig tanított. Képzésében a mély elméleti oktatás mellett a gyakorlati tapasztalatok szerzése is nagy hangsúlyt kapott. Számos magyarországi és külföldi tanulmányutat szervezett – többek között Olaszországba, Oroszországba, Finnországba, Bulgáriába –, amiken egy idő után külföldi hallgatók is nagy számban részt vettek. Oktatói tevékenységével a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Olyan jeles szakemberek kerültek ki kezei alól, mint gróf Teleki Pál, Cholnoky Jenő, Prinz Gyula geográfusok, Vitális István, Laczkó Dezső, és Nopcsa Ferenc geológusok. 1888-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta. Szakmai pályafutásából kiemelkedik a Balaton kapcsán végzett kutatómunkája is, amiben 60 jeles szakember segítette munkáját közel három évtizeden keresztül. A széles körű és mélyreható kutatás eredményét A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei című munka foglalja össze. Élete végén balatoni birtokára vonult vissza. A halál 1920. május 13-án felesége és három gyermeke körében érte utol. 51

Legfontosabb könyvei •A világ tetején. Kőrösi Csoma Sándor nyomdokain a nyugati Tibetben (Bp., 1930, 1934) • I ndia I–II. (Bp., 1931, 2000) •A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban (Bp., 1934) •A messzeségek vándora. Kőrösi Csoma Sándor Indiában és Tibetben (Bp., 1934, 1960) • I ndiai éveim I-II. (Bp., Révai, 1938., 1939.)

CHOLNOKY JENŐ

rajzon örökített meg vízépítményeket, és a térség felszínalaktani jellegzetességeit is. Kínai útjáról A sárkány országában címmel írt könyvet.

Cholnoky Jenő Veszprémben született, egy veszprémi ügyvéd Cholnoky László és Zombath Krisztina nyolc gyermeke közül az egyik. Középiskolai tanulmányait Veszprémben és Pápán folytatta. A földrajz már ekkor foglalkoztatta, ám apja nem a Tudományegyetemre, hanem a Műegyetemre íratta, ugyanis nem akarta, hogy fiából szegény tanárember váljon. A Műegyetem vízépítési szakán szerzett diplomát, ahol 1892-ben tanársegédi állást is kapott. Ekko-

Ázsiából hazatérve a Tudományegyetemen adjunktussá léptették elő. A filozófia mellé megszerezte második doktori oklevelét, majd a leíró földrajz magántanárává habilitálták. 1905-ben a kolozsvári Tudományegyetemen bízták meg a földrajzi tanszék vezetésével, ahol 15 évig töltötte be ezt a pozíciót. Vezetése alatt az egyetemi földrajzoktatás magas színvonalra emelkedett. Eközben részletesen tanulmányozta Erdély természetföldrajzát. 1919-ben a bevonuló románok elől el kellett menekülnie, így

riban ismerkedett meg Lóczy Lajossal, a világhírű Ázsia-kutatóval és geográfussal. Lóczy 1894-ben hívta át maga mellé a Tudományegyetem földrajzi tanszékére asszisztensnek, amivel kezdetét vette Cholnoky geográfus pályája.Ez a lépés meghatározó volt Cholnoky későbbi karrierje szempontjából, akit az utókor Lóczy egyik kiemelkedő tanítványaként tart számon. Geográfusként mérnöki ismereteit és ehhez kapcsolódó rajztudását is kiválóan tudta alkalmazni. Keleti utazására 1896-ban került sor, amikor Lóczy ajánlásával, ösztöndíjjal egy kínai tanulmányútra indult. Mentorától a Kínai-alföld deltavidékének feltárását kapta feladatul. Fel kellett derítenie a Jangce és a Sárga-folyó mederváltozásainak okait és mechanizmusát. Közel kétéves kutatómunkájának eredményeként feldolgozta a deltavidék hidrogeográfiáját, Mandzsúriában felfedezett egy 100 000 km2 kiterjedésű bazaltfennsíkot, és a néprajztudomány számára is számtalan anyagot gyűjtött. Naplójában

visszaköltözött Budapestre, ahol a béketárgyalásokat előkészítő bizottságba földrajzi szakértőként osztották be. 1920-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1921-ben pedig a budapesti Tudományegyetem tanszékvezetői posztját örökölte meg Czirbusz Gézától. Kemény munkájának eredményeként az elhanyagolt tanszék ismét nemzetközi színvonalra emelkedett, és olyan jeles geográfusok kerültek ki onnan, mint Bulla Béla, Kádár László vagy Kéz Andor. 1940-ben vonult nyugdíjba, ám haláláig tevékenyen dolgozott. Tudományos munkássága a geográfia mellett a hidrológiára és a klimatológiára is kiterjedt. Nevéhez fűződik többek között a folyók szakaszjellegének elkülönítése, a futóhomok mozgástörvényeinek leírása, valamint részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában is. Kiemelkedőt alkotott a földrajzoktatásban, ugyanis közel 50 könyvet, és majdnem 1000 tudományos publikációt és népszerűsítő cikket jelentetett meg.

(VESZPRÉM, 1870. JÚLIUS 23. – BUDAPEST, 1950. JÚLIUS 5.)

•A csillagfejtés könyve (Bp., 1942, 1943, 1945, 1989, 2000) • I ndia bölcsessége (Bp., 1943, 2000) • I ndia művészete (Bp., 1958, 1963, 1981) •A sztrológiai prognózis (Bp., 2001) Baktay Ervin

• I ndia és Indonézia felfedezése és meghódítása

BAKTAY ERVIN

(1925-IG GOTTESMANN ERVIN; DUNAHARASZTI, 1890. JÚNIUS 24. – BUDAPEST, 1963. MÁJUS 7.) Festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító. Apja Gottesmann Raoul, anyja Martonfalvi Antónia Alojzia volt. A Képzőművészeti Akadémián, majd Münchenben tanult festészetet, Hollósy Simonnál. Az első világháborúban a fronton szolgált. Tudta, hogy Schöfft József Ágoston Indiai útján találkozott Kőrösi Csoma Sándorral és lerajzolta. Az 1920-as évek elején fordítások, könyvek közreadása útján igyekezett megismertetni az indiai kultúrát. 1926–1929 között Indiában tanulmányozta az indiai vallásokat és kultúrát. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben maláriás betegen tért haza. 1931 eleje körül előbb a kismarosi szigeten, majd Verőcén, a római romokkal szemben alapított indián törzset és tábort, mely 1963 május 7-én bekövetkezett halála után is fennmaradt. 1930–1944 között a Földgömb című lap egyik szerkesztője volt.

1933-ban a Debreceni Egyetemen bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum helyettes igazgatója, az ELTE megbízott előadója volt. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában: egyike volt annak a tizenhét nem buddhista személynek, akit meghívtak a Buddha születésének 2500. évfordulójára rendezett nagyszabású ünnepségsorozatra, 1956-ban. 1959-ben részt vett az Iparművészeti Múzeumban rendezett Ázsia művészete című kiállítás előkészítésében.

A tájképfestő Cholnoky

Nyugdíjba vonulása után számos külföldi országban (Anglia, Svédország) tartott előadást India művészetéről. Testvére Gottesmann Marie-Antoinette, akinek Szimla rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságából született lánya, Amrita Sérgil India egyik legnagyobb modern festője.

A SELYEMÚT NÉPZENÉINEK ROKONSÁGA

A SELYEMÚT NÉPZENÉINEK ROKONSÁGA Szerző: Grandpierre Atilla

A Selyemút létrejötte egyike a történelem legnagyobb vívmányainak, mert a legnagyobb ősi műveltségek között szoros kapcsolatot teremtve a fejlődésnek új távlatokat nyitott. Figyelemre méltó, hogy az északi Selyemút körzete a pentaton zene elsődleges hazája. Cikkünkben ennek a kapcsolatnak eredtünk nyomába.

A távolsági kereskedelmi útvonalak mindig két érdekelt fél között jönnek létre. Tudjuk, hogy a Selyemút kiindulópontja Kína. Ha az egyik fél Kína, melyik volt a másik fél? Melyik volt az a másik, hasonlóan fejlett civilizáció, amellyel Kínának érdemes volt kereskednie? A mai köztudat szerint négy nagy ősi civilizáció létezett: Kína, India, Mezopotámia és Egyiptom. Ezek egyike sem jön szóba a Selyemút főútvonalával kapcsolatban. Elena Kuzmina, a kiemelkedő orosz régész 2007-ben megjelent „The Prehistory of the Silk Road” című könyvében ugyanis azt írja, hogy a Selyemút legfontosabb, északi útvonala az volt, amely az eurázsiai pusztán haladt át, s Kínából kiindulva Közép-Ázsiát kötötte össze évezredeken át a Fekete-tenger északi partjával. Miféle ősi magaskultúra létezhetett a Selyemút főútvonalának másik végén? Számunkra különösen figyelemre méltó, hogy a pentaton népzene éppen a nyugaton a Kárpát-medencéig terjedő eurázsiai pusztán, a Selyemút ezen kulcsfontosságú, északi ágának körzetében a legjellemzőbb. A pentaton népzene fontos útmutató lehet ennek a figyelmen kívül maradt ősi magaskultúrának a megismerésében. Az eurázsiai puszta nem a Fekete-tenger északi partjáig, hanem a Kárpát-medencéig tart, s a pentaton népzene itt a Kárpát-medencében sokkal jobban fennmaradt, mint a Fekete-tenger északi partjánál. Lehet, hogy létezett a Kárpát-medencében egy ősi, máig figyelmen kívül maradt magaskultúra?

A New York Times hasábjain 2009-ben John Noble Wilford a következőket írta: „Görögország és Róma dicsősége előtt, sőt, az első mezopotámiai városok és a Nílus menti templomok előtt, a Duna alsó folyásánál és a Balkán hegylábainál egy olyan nép élt, amely művészetében, technológiájában és nagytávolságú kereskedelemben megelőzte korát. Az archeológusok és történészek új kutatásai kiszélesítették a sokáig mellőzött kultúra értelmezését, a „civilizáció" határán járó értékelést biztosítva számára. Egyes tudósok a népet és a térséget egyszerűen Ősi Európának nevezik. A települések szoros kapcsolatot tartottak fenn a réz- és aranykereskedelmi hálózatok révén, és kerámiamintáik is hasonlítottak. Több város területe a nyolc négyzetkilométert is felülmúlta - a régészek szerint a korabeli világban nem ismeretes ennél nagyobb emberi település.” Az „Ősi Európai” műveltség a Kárpát-medencében alakult ki. Fennállása i.e. 6 000-től i.e. 2 400-ig terjedő időszakra tehető. Blagoje Govedarica hamburgi régészprofesszor kimutatta, hogy i.e. 5100-tól a jogarakkal temetkező régészeti kultúra műveltségi központokat hozott létre az Al-Dunánál, a Feketetenger északi partjánál, a Volga-Káma közben és a Kaukázusban. Ezek a műveltségi központok békében éltek egymással, és az Ural hegységtől keletre eső körzetekkel is szoros kapcsolatot tartottak fenn.

Az utóbbi évtizedekben arra is fény derült, hogy a fémművességet az ősi Európában, a Kárpát-balkáni fémművességi körzetben találták fel i.e. 5 500 körül. Az Ősi Európa többezer éven át a földművelés, a fémművesség, a házépítés, a kifinomult fazekasság, a magas színvonalú kőmegmunkálás európai központja volt. Utódnépe a pre-szkíta és a szkíta. A görögök az időszámításunk előtti évezredben az eurázsiai síkság egész körzetét a szkíták, majd a szkítákkal rokon szarmaták birodalmának, a kínaiak pedig a hunok birodalmának nevezték. Az eurázsiai szkíta-hun civilizáció rendkívüli ősiségéről, világszínvonalú aranyművességéről, bámulatos állat-ábrázoló művészetéről, legendás gazdagságáról az utóbbi évtizedekben egyre többet tudunk. Egyre világosabb, hogy az időszámításunk előtti évezredekben az eurázsiai pusztán az ókori kínai, görög, indiai és egyiptomi civilizációval sok tekintetben egyenrangú, a kézművesség terén pedig még fejlettebb civilizációról kell beszélnünk.

Az „Ősi Európai” műveltség a Kárpát-medencében alakult ki. Az őskorban, amikor az ember még nem okozott a természeti környezetben lényeges változásokat, a természetföldrajzi feltételeknek elsőrangú szerepük volt az első civilizációk kifejlődése számára. Alapvető természetföldrajzi tények szólnak amellett, hogy a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig terjedő eurázsiai puszta és környéke a civilizáció megszületése számára kiemelkedően kedvező körzet. Az északi Selyemút az ütőere a földkerekség legnagyobb, legtermékenyebb, mérsékelt égövű, ökológiailag egységes tájának, a több millió négyzetkilométer kiterjedésű eurázsiai pusztának. Ez a hatalmas táj, amely a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig a 45-ik szélességi kör mentén mintegy 10 ezer kilométeres távolságot, 14 időzónát, sok nagy folyót foglal magába, hasonló életföldrajzi feltételeket biztosít az élővilág számára. A hasonló növény- és állatvilág, éghajlat pedig az ember számára is hasonló feltételeket kínál. A növény- és állatvilág ökológiai egységessége az ember és így az ősi műveltség kifejlődése számára is alapvetően egységes és kedvező feltételeket biztosított. A puszta viszonylag könnyű átjárhatósága eleve megkönnyítette a nagytávolságú kapcsolatok fenntartását és a műveltség fejlődését.

Hasonló kerámia-minták a Kárpát-medence és Kína ősműveltségéből. Különleges régészeti leletek mutatják az Ősi Európa műveltsége és Kína Yangshao műveltsége kereskedelmi és/vagy kulturális kapcsolatát. Képünkön balra, az Ősi Európa egyik régészeti kultúrájából származó csőtalpas agyagedényt láthatunk egymásba kapcsolódó spirálokkal. Ez a régészeti kultúra az Erősd-Cucuteni-Tripolje kultúra, körzete kiterjed Erdélytől a Fekete-tenger északi partjáig és a Balkánig, és amely i.e. 5100-2400 között állt fenn. Jobbra láthatjuk a nagyon hasonló, egymásba kapcsolódó spirálokkal díszített agyagedényt a Yangshao kultúrából, amely a Sárga-folyó kanyarulatánál, Ordos körzetében és környékén, a Selyemút kiindulópontjánál állt fenn i.e. 5000-3000 között. A két helyszín távolsága több, mint 7000 km.

Ezt erősítette az ősi civilizáció egyik legnagyobb vívmánya, a ló háziasítása, amely az i.e. 5. évezredben szintén az eurázsiai síkság nyugati felén alakult ki. Tovább forradalmasította a közlekedést a küllős kerék és a kocsi felfedezése, amelyek feltalálása szintén az eurázsiai síkság nyugati feléhez köthető. Mivel ezeken kívül a fémművesség, a fazekasság, a nagyállattartás és a nagybani gabonatermesztés is ebben a körzetben vált a legfejlettebbé, a Selyemút környéke a Csendes-óceántól a Kárpát-medencéig az időszámításunk előtti évezredekben a korabeli emberiség legfejlettebb műveltségeként tűnik fel. Az eurázsiai puszta egésze a mérsékelt égövben fekszik. Talajának jelentős része rendkívül termékeny fekete- vagy barnaföld, a világ legjobb minőségű talaja. Az éghajlati viszonyok a pusztán keletről nyugatra, a Kárpát-medence felé egyre javulnak, s legkedvezőbbek a Kárpát-medencében, ahol a mediterrán, az atlanti, és a kontinentális klíma érvényesül, de egyik sem kerül túlsúlyba. Itt a keletebbre még szélsőségesebb, szárazabb kontinentális éghajlatot a nedves kontinentális éghajlat váltja fel. Amíg a sztyeppe

A SELYEMÚT NÉPZENÉINEK ROKONSÁGA

túlnyomó része fátlan, bokros-mezős, kietlen puszta, addig a Kárpát-medence gazdag növényzetű, gyakran fás, ligetes, erdős. Az ásványkincsekben kiemelkedően gazdag Kárpát-medencét körbevevő hegységek védő, egységesítő és kiegyensúlyozó hatása, az egymás közelében futó két hatalmas folyó, a Duna és a Tisza, a 200 000 négyzetkilométernyi lösztakarón létrejött magas humusztartalmú termőföld az életföldrajzi viszonyok számára különlegesen kedvező feltételeket teremtett. Így a puszta mentén lakó népek természetszerűen hajlottak arra, hogy kelet felől a puszta termékenyebb, gazdagabb nyugati körzeteibe utazzanak – írja az Enciklopédia Britannica. Ugyanakkor az eurázsiai puszta másik végén a Sárga-

legnagyobb löszben gazdag, nagy folyókkal táplált, mérsékelt égövi vidékei az eurázsiai pusztán, KözépEurópában és Kínában, különösen a Sárga-folyó és a Duna völgye mentén találhatóak – éppen ott, ahol a pentatónia is a legjellemzőbb.

A Selyemútnak és elődeinek talán legnagyobb jelentőségét az eszmék, a kultúra és a technológiák elterjedése jelenti. Az egyes körzetekben mutatkozó jelentős különbségek mellett alapvető azonossá-

folyó kanyarulata által szinte körülvett Ordos körzete a kelet-ázsiai löszvidéken a legjobb minőségű legelőket biztosította, s ez is elősegítette, hogy ez a körzet is kiemelkedő szerephez jusson. Ráadásul a Kárpátmedence Európán belüli központi fekvése különösen sokoldalú kölcsönhatásokra teremt lehetőséget, mind a befogadás, mind a kisugárzás számára. A világ

gokról is beszélhetünk mind az anyagi, mind a szellemi műveltség terén. Ahogy visszafelé tekintünk az időben, az eurázsiai puszta és Kelet-Ázsia műveltsége egyre közelebb állónak bizonyul. Az i.e. I. évezredben, egészen az i.sz. VI. századig ebben a hatalmas körzetben egységes vallás uralkodott: a természetvallás, modern néven sámánizmus, korabeli nevén a

TERMÉSZET-TISZTELET, VALLÁS, PENTATÓNIA: KÖZÖS ELEMEK A SELYEMÚT NÉPEINEK MŰVELTSÉGÉBEN

A pentaton népzene eloszlása Európában

Az ősi Európa műveltsége és kapcsolata Ázsiával

Eurázsia vallásainak térképe az i.e. 6. század-i.sz. 6. század közötti időszakban.

A SELYEMÚT NÉPZENÉINEK ROKONSÁGA

A magyarhoz hasonló népzenével rendelkező nemzetiségek Kínában Tien-san

mágusok vallása, amely legalábbis több tízezer éves múltra tekitnhet vissza. Minden jel arra utal, hogy az i.e. VI. század előtt ennek az ősi vallásnak a körzete még nagyobb térséget foglalt magában, hiszen a buddhizmus csak az i.e. IV-II. századtól terjedt el Kínában, a taoizmus pedig sikeresen megőrizte az ősi hagyományokat. Már a kínai vallás hajnala előtt (!), a mágusok vallásának szervezett papsága lehetett (de Groot, 1982, VI, II:1187). Az időszámításunk előtti évezredekben a mágusok a kínai vallás minden szintjén vezető szerepet játszottak (Schafer, 2005, 234). A népzene sokszor a vallásnál is tartósabban megőrződik. A természetvallás Skandiváiától és a Duna-medencétől Délkelet-Ázsiáig terjedő körzete feltűnően szorosan megegyezik az ötfokú népzene körzetével. Szabolcsi Bence megállapítása szerint a pentatónia „hatalmas zenei nyelvlánca végig követhető, szakadozott vagy elmosott nyomain, a Lapp-félszigettől és a Dunántúltól, illetve a Kaukázus és a Volga vidékétől Kelet- és Délkelet-Ázsia partvidékéig.”

ÖTFOKÚ NÉPZENE EURÓPÁBAN Gyakran hangoztatják, hogy a pentaton zene világszerte előfordul. Ennek alapján azt gondolhatnánk, hogy például a magyar népzene pentaton jellege nem magyar sajátosság. Ez így azonban félrevezető lenne. Egyrészt a pentaton zene Európában elsősorban a Kárpát-medencében, a mai Szlovákiában, Erdélyben, s gyermekjátékdalait tekintve Oroszországban, illetve egyes népcsoportjainál általános. Megőrződött továbbá a breton, ír, welszi skót népzenében, máshol azonban nem jellemző. A pentatónia kialakulása a legújabb kutatások szerint szorosan összefügg az íjászattal. Az egy bélhúros zenei íjból alakult ki a kéthúros, majd a többhúros zenélő íj, a hárfa és a húros hangszerek. A zenélő íj legegyszerűbb változata egyetlen húrt tartalmaz és a rezonátort a zenész szájürege helyettesíti. Az első hárfák íjalakúak voltak. A hangszer manapság ismert első ábrázolása a dél-franciaországi Les

Trois Frères-i barlang egyik rajzán látható, melyet kb. 15 000 évvel ezelőtt készítettek. Napjainkban Szibériában, Kínában és Indiában is kerülnek elő hasonló ősi ábrázolások. Az íj a Kárpát-medencei, istállóskői és felvidéki régészeti leletek szerint legalább 40 000 éves múltra tekinthet vissza. Az íjat használó népek elsődleges lakóhelye a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig terjedő övezet, megegyezik a sámánizmus elsődleges körzetével, azzal a körzettel, ahol a zene kozmikus varázserejének eszméje gyökerezik. Kimutatták, hogy az ősi mezopotámiai és egyiptomi hárfák pentaton hangolásúak. A Kárpát-medencei istállóskői barlangból több, mint 30 ezer éves, öt hang lejátszására alkalmas csontfurulya került elő (Zolnay László). A kínai Sárga-folyó mentén, Ordos szomszédságában a Jiahu lelőhelyen nemrég több 9 ezer éves, üreges madárcsontból készült furulyát fedeztek fel. A furulya tonalitás és a matematikai tudás magas szintjéről tanúskodik. Jiahu népe ismerte tehát a hangrendszereket, és képes volt a furulya lyukait éppen úgy kialakítani, hogy a megfelelő hangmagasságot

eredményezzék (Zhang et al., 1998). Lejátszható rajta a „Kis káposzta” (Xiao Baicai) kezdetű, Észak-Kínában ma is népszerű pentaton népdal, amelynek magyar párja az “Árva a madár” kezdetű népdal (Yaxiong 1998, 34). A dél-lengyelországi (sziléziai) Przeczyce közelében talált, az i. e. 8. századból fennmaradt pánsípon is a pentaton hangsor szólal meg (Hegyi 2012). ÖTFOKÚ NÉPZENE KÍNÁBAN Kína a pentaton zene egyik legősibb hazája. Szabolcsi Bence megállapította, hogy a kínai zene múltjának mélyén, úgy tűnik, moll-pentaton dallamokat találunk („Yü-Csou” skálarendszer). A jelek szerint a régi „Si King”-hez nagyszámú moll-pentaton dallam tartozott. (Szabolcsi Bence 1934). A kínai hagyomány szerint Huang Di egyik bölcse, Ling-Lun, az i.e. III. évezred első felében északnyugatról hozta a pentatónia ezen természeti elvű zenei rendszerét. Kínai feljegyzések szerint a Yu, vagyis a magyar népzenében is alapvető lá-pentaton hangnem már az i.e. V. században igen meghatározó volt Kína északi részén (Du Yaxiong 1998, 11).

A SELYEMÚT NÉPZENÉINEK ROKONSÁGA

Régóta ismeretes, hogy a kínai és mongol zene legrégibbnek látszó rétege közeli kapcsolatban állhat a Volga-vidéki és magyar dallamokkal. Jang Jin-Liu, a pekingi Zenetudományi Intézet vezetője is valószínűnek tartotta, hogy a moll jellegű pentatónia (a “lámódus”, ahogy ő nevezi) északnyugatról sugárzott ki erősebben a kínai zenébe. Az északnyugat-kínai zene stílusát „kanszui zenedialektus”-ként jelölték (Kanszu az Ordos körzetének jó részét is magában foglaló, s ettől északnyugatra húzódó kínai tartomány). A kínai népzene magyaros dallamai ennek egy részét teszik. A félhang nélküli pentaton a Kárpát-medencében, az orosz síkságon lakó török-tatár népeknél és Kínában honos (Kodály 1982, 24). Érdemes szem

kapcsolata csak a magyarral áll fenn (Juhász 2006, 141). Elenyésző számúak az olyan típusok a kínai és Volga-vidéki népzenében, amelyek a magyar népzenéből hiányoznak, fordítva viszont, a Volgavidéki vagy a kínai népzene közös dallam-típusai a magyar népzenében gazdagabbak, teljesebb rendszert alkotnak. A kínai és magyar népzene ennyire sokféle dallamtípusban mutatkozó közvetlen kapcsolata csak úgy lehetséges, ha őseink egy jelentős csoportja huzamosan élt Kína szomszédságában. A magyarság kínaiakkal, törökökkel, csuvasokkal, tatárokkal, marikkal, karacsájokkal, indiánokkal rokon népzenéje alkotja az ,,Ősnyelvi" népzenei kultúrkör alaprétegét. Ez az alapréteg meggyőző-

A Su king egyik legrégibb részében (I, 4) ezt olvassuk: „A legbensőségesebb összefüggés áll fenn fent az ég és lent az emberek között, és aki ezt teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs”. Ez a kozmikus felfogás az ősi népzenében is tükröződik. Az ókori kínai zenefelfogás szerint a zene a Mennyek ajándéka, alapelvei a világmindenség törvényeiből adódnak és rendkívüli erővel képes hatni az emberekre.

előtt tartani, hogy a kínai és japán népzene rokonságánál a kínai és a magyar népzene rokonsága sokkal erősebb (u. ott, 50). Lü Hongjiu megállapította, hogy az ordosi népzene gyökerei a hunoktól erednek. A kínai hagyomány szerint az Ordos vidék zenei rendszere 5000 évvel ezelőtt már ismert természeti elvű elméleti rendszeren alapszik (Szabolcsi 1934). Észak-Kínában a magyar népzenével való rokonság tekintetében három körzet különböztethető meg: azok a körzetek, ahol a Kínában élő nemzetiségek és a magyar; a Kínában élő altáji népek és a magyar; illetve a han nép és a magyar nép népdalai hasonlóak.

en legnagyobb arányban és változatosságban a székely adatbázisban és a magyar típusdallamok között fordul elő (Juhász 2016, 232). Ennek az 50 dallamtípust magában foglaló, „Ősnyelvi” népzenei kultúrkörnek a korát régészeti, genetikai és történelmi okokból Juhász több, mint 12 ezer évre teszi.

legnagyobb egységes táján alapvető egységet alkot, éppúgy, mint a népzene pentaton ősrétege. „Az igazi parasztzene a városi kultúrától nem befolyásolt emberekben öntudatlanul működő természeti erő átalakító munkájának eredménye” (Bartók 1925, A népzene forrásainál). Ugyanaz az ösztönző erő indítja az énekesmadarakat az éneklésre, mint ami az emberben a népzenét létrehozza: az egész Természetet átjáró, magas szintű értelmi tevékenységet hordozó zenei alkotóösztön. Bartók Béla a népzene ötfokúságában felismerte, hogy egy természeti jelenségről van szó. A pentatónia természeti jelenség, a madárénekek bár nem kizárólagos, de egyik fontos jellemzője. Ornitológusok kimutatták, hogy a madárdal nem kizárólagos, de kiemelkedően gyakori jellegzetességei: a moll-pentaton skála, a kvintváltás, az ereszkedő dallamsor, a pontozott ritmus (choriambus). Érdekes, hogy a magyar és a kínai népzene ősrétegének fő jellegzetességei ugyanezek, vagyis tényleg természeti elven nyugszanak. Az erdei pacsirta kvintváltó dallamokat énekel kromatizálódó hangokkal. Pentatonikus, diatonikus és egyéb „emberies” hangrendszerek is kialakultak a madárvilágban. A remeterigó gyakran énekel moll-pentaton dalokat.

A kínai és a magyar népzene közös ősi forrásának létét megerősítik az összehasonlító népzenetudomány legújabb eredményei. Juhász Zoltán számítógépes népdal-elemzéssel 44 népcsoporttól összegyűjtött több, mint 50 000 dallamban a dallamvonal-típus alapján 1 000 népdaltípust különböztetett meg. Az egyes dallamvonal-típusok gyakoriság-eloszlásának alapján hat népzenei kultúrkört talált, amelyeken belül az egyes népcsoportok zenei típusai mintegy tízszer közelebb állnak egymáshoz, mint a különböző kultúrkörök típusai egymástól. A hat népzenei kultúrkör közül az „Ősnyelvi” a kínai, Volga-vidéki, szicíliai, török, karacsáj, magyar, román, dakota, andoki, kazak, székely népdalkincs 50, a „Keleti” a kínai, mongol, Volga-vidéki, szicíliai, andoki, kazah és a magyar népdalkincs 70 dallamtípusában szerepel. A „Keleti" kultúrkör Kínától a Volga-vidékig terjed, az „Ősnyelvi" ismét Kínától Kisázsiáig és a Kárpát-medencéig. A számítógépes elemzések számszerűen és részletekbe menően kimutatták, hogy valóban ugyanazok a zenei elvek építik fel a Kárpát-medence, a Volga vidéke és Kína zenei rendszerét (Juhász 2008, 84). A népzenei kultúrák közül a kínai zenének közvetlen

Az ötfokú népzene ma is jelentős szerepet játszik Kínában, Magyarországon, Szlovákiában, Romániában, Oroszországban, Mongóliában, Kazahsztánban, a minuszinszki medencében élő hakaszoknál, a volgai mari (cseremisz) népnél, Tuvában, a kaukázusi karacsáj és balkár népnél, Délkelet-Ázsiában, a kalmüköknél, csuvasoknál, a nogaj tatároknál, Koreában és Japánban. KÖZÖS ELEMEK A SELYEMÚT MENTÉN A MAI NÉPEK ZENEKULTÚRÁJÁBAN A Selyemút történelme sok évezredes múltra tekinthet vissza. Ezen a hatalmas, ökológiailag egységes tájon, amelyen a növényvilág, az állatvilág és az éghajlat is alapvető egyezéseket mutat, az emberi világ is legmélyebb alapjaiban közös életérzésből és világlátásból fakad. Közös gyökerekből született az a magas szintű műveltség, amelyekről az elmúlt években felszínre bukkanó jelek segítségével átfogóbb képet alkothatunk. Ez az alapvetően közös természeti környezet az életérzés kifejeződésében, a népzenében is alapvetően közös, rendkívül gazdag zenei világ kifejlődését eredményezte. Tény, hogy ez a táj az, ahol a pentaton zene megszületett és évezredeken óta gazdagon virágzik, a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig és Észak-Indiáig. Helmuth von Glasenapp „Az öt világvallás” (1975, 141) című könyvében megírja, hogy a kínai világnézet alapeszméje az Ég, a föld és az ember összhangja.

Bartók Béla szerint „a népzene a természet tüneménye”, ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei: a virágok, az állatok – és amint láttuk, a növényvilág és az állatvilág ezen a hatalmas tájon, a földkerekség

Nemcsak a pentatónia köti össze a Selyemút népzenéjét a madárénekek ötfokúságával. Részletekbe menő egyezések egész sorára bukkanhatunk, ha jobban megismerjük a madárénekeket. Őseink az évezredeken, az egész beláthatatlan múltban az emberré válás hajnaláig elmélyült figyelemmel fordultak a Természet felé. Szőke Péter madárének-kutató „A zene eredete és három világa” című könyvében kimutatta, hogy a kvintváltás, az ereszkedő hangsor, az éles és a nyújtott ritmusok hangsúlyos szerepe, a félhang nélküli pentaton hangsor,

a négy soros versszak, az ereszkedő dallamvezetés az európai népzenékből oly jól ismert harmonikus domináns-tonika viszony is megnyilvánul a madárénekekben. Kísérletekkel igazolt állatzenei tények egész sora támasztja alá, hogy bármilyen fejlett is az emberi zene, a madárzenében valóban az emberi népzene alapvető alkotóelvei érhetők tetten, és ezt madárzenei leletek sokasága bizonyítja (Szőke 1982, 69). Mindezeken túlmenően a népdalküszöb különös jelensége is összeköti a magyar és a kínai népzenét. Hozzávetőlegesen az észak-kínai népdalok felében ma is megtalálható a népdalküszöb (xing), amelyet a „Versek könyve” tanúsága szerint a kínaiak legalább 3000 éve ismernek (Du Yaxiong 1998, 44). A magyar és a kínai népdalt egyformán jellemző népdalküszöb ugyanis azt jelenti, hogy az ilyen népzene születésekor az éneklő lelkében bensőséges visszhangra talált a Természet egy jelensége, és ez a belső visszhang indította meg a népdal születését. Ez pedig azt jelenti, hogy az ilyen népdal a Természet bensőséges érzékeléséből született. Mindezek a jelek együttesen arra utalnak, hogy az ősi eurázsiai népzene nemcsak a madárvilágot is átható zenei alkotóösztönből, de tartalmilag is a Természet alapvetően mélyebb felfogásából, bensőségesebb élményéből és megbecsüléséből született. Bartók székelyföldi népdalgyűjtő körútján már 1907-ben megsejtette az ős-kínai és az ős-székely népzene azonos hangsorát. A rákövetkező évtizedek munkája alátámasztotta Bartók sejtését. Kodály 1937-ben már ezt írta: „a dallamszerkezet, frazeológia, ritmus ily feltűnő, lényegbeli egyezése nem lehet véletlen. Itt már érintkezést, vagy közös forrást kell feltenni.” S hogy mennyire mélyen látta Kodály a népzene nemzeti önazonosságunkban játszott alapvető szerepét, azt mutatja 1947-es állásfoglalása: „A régi dallamokban nyilatkozó, töretlen ősi magyar lelket fenntartani, ahol bágyad, felfrissíteni: ebbe az egy tennivalóba sűríthető a magyarság fennmaradásának egész problémája” (Kodály 1949). Ezekből a megfontolásokból született a világhíres Kodály-módszer, amelynek pedagógiai koncepcióját Kodály nemzetmentő programnak tekintette. Az egyformán szóló dallamok a Duna, a Volga és a Sárga folyó mentén másfélezer esztendő és sokezer kilométer távolságán keresztül azt üzenik nekünk, hogy „addig élünk, míg nem feledjük, kik vagyunk” (Kodály 1942).

A SELYEM, A JÖVŐ ŐSI ANYAGA Szerző: Fiorenzo Omenetto

A selyem egy régi-új anyag, ami továbbra is meghökkent bennünket, ami befolyásolhatja gondolkodásmódunkat az anyagtudományról, a csúcstechnológiáról – ráadásul még az orvostudományban, az egészségügyben és az újraerdősítésben is segíthet. Ez az anyag olyan tulajdonságokkal rendelkezik, ami szinte túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Fenntartható és biológiailag rövid idő alatt lebontható. Ehető, beültethető az emberi szervezetbe. Technológiai anyag, így olyan dolgokhoz is használható, mint a mikroelektronika és a fotonika. Tiszta és átlátszó, ez az anyag a selyem. A selyemhernyó mindössze két összetevőt használ, fehérjét és vizet, hogy olyan anyagot állítson elő, amely rendkívül erősen védi, mint a kevlár. Fiorenzo Omenetto azt vizsgálta meg, hogyan lesz vízből és fehérjéből folyékony, természetes kevlár. A fehérjék rendkívül okosak abban, amit csinálnak: megtalálják a módját, hogy saját magukat összerakják. Fogjuk a selyemoldatot, kitöltjük, és megvárjuk, amíg a fehérjék összeállnak. A selyemben lehet képeket tárolni, létre lehet hozni selyem-filmeket, sőt akár hologramokat is. De a selyem képes követni a legfinomabb felületi topográfiát is, ami azt jelenti, hogy le tudnak másolni a nanoméretű jellemzőket, így olyan információkat is tárolhatunk benne, amelyeket ma egy DVD tartalmaz. Selyemből mikrotű rendszereket készíthetünk, de előállíthatóak fogaskerekek, csavarok és csavaranyák. A folyékony kevlár helyettesítheti a perifériás vénákat, vagy akár egy egész csontot is.

Készíthetünk elektronikai alkatrészeket, amik ös�szehajthatók, feltekerhetők. Vagy ha a divatról beszélünk: akár selyem LED tetoválásokat is. A selyem biológiailag lebontható és biokompatibilis, beültethető a szervezetbe anélkül, hogy az implantátumot később el kelljen távolítani, mert beépül a szövetbe. Azalatt, amíg összeáll, úgy viselkedik, mint egy gubó a biológiai anyagok számára, így teszi az anyagokat környezetileg aktívvá és interaktívvá. Tehát a felfedezés szála, amit követtünk, az tényleg egy szál. A világunkat megváltoztathatja az a gondolat, hogy bármit is szeretnénk, lehet az egy véna vagy egy csont cseréje, vagy talán fenntarthatóbb mikroelektronika, esetleg kávét inni egy pohárból, és bűntudat nélkül dobni el, talán gyógyszereinket a zsebünkben magunkkal hordani, bejuttatni a szervezetünkbe, vagy átjuttatni azokat a sivatagon, a válasz megtalálható egy selyemszálban.

LÁTHATATLAN KÖTELÉK A SELYEMMEL 66

LÁTHATATLAN KÖTELÉK A SELYEMMEL Szerző: Zoob Katti

A selyem az átváltozás csodája, a védőburok finom szála, az életerő fonala. A selyemszál a textiliparnak végeláthatatlan feldolgozási lehetőséget ad, szövik ezerféle technikával, és születik belőle számtalan anyagminőség: organza, muszlin, szatén, taft, shantung, duchess, burett, zsorzsett, krepp, vagy akár a híres cady. Készül belőle bársony, és sűrű szövet, lehet jacquard vagy devore, ropogós twill, szerény puplin vagy akár habos buklé. Az évezredek alatt kiművelt számtalanféle selyemkelme inspiratív kihívás és lehetőség a divattervezők számára. A selyem ezerarcú. Egyediséggel ruházza fel a viselőjét, változatossá teszi a kollekciókat sokszínűségének köszönhetően.

Az én selyem utamat nagyanyám szekrénye nyitotta meg, amiben kincsként őrizte, letűnt életmódja csodás selyem relikviáit. Különös mesékkel indította el a fantáziámat, ujjaimba itatva a selyemruhák tapintását. 1994-ben az első bemutatóm után kiemelkedő feltűnést keltett az anyaghasználat, pedig még most is félve merek visszagondolni arra, hogy a zömében selyemből készült kollekció alapanyagaihoz hogyan jutottam hozzá. A fekete zsorzsett és a tób crepe de chine bűvkörében élve kutattam bolhapiacokon régi ruhák, selyemkombinék, hálóruhák után, majd a nehezen megszerzett darabok, alapanyagként használva öltöttek új formát a kollekció részeként. A múlttal rendelkező anyagok, tárgyak ismételt jelentéstartalommal való felruházását a mai napig a kreativitásom egyik határtalan játékaként tekintem. A selyem beszerzése az elmúlt 20 évben természetesen megváltozott, mostanra a híres alapanyaggyártó cégek hozzák el hozzánk bemutatni az újdonságokat. Először Olaszország selyem útjai nyíltak meg számomra, majd tágult a kör a ciprusi és spanyol kézműves selymekkel és az élet rafinériájának köszönhetően Kínába, a Shanghai Fashion Weekre készülő kollekcióhoz már én vittem a selymet.

A selyem számomra sosem a divatról szólt, ez annál sokkal több, ez egy igazi láthatatlan kötelék köztem és a selyem között. ÉRINTÉS Shangahiban a Donghua Egyetemen váratlan felkérésnek eleget téve álltam a dobogón, és kíváncsi diákoknak tartottam előadást az európai divatról, a magyar kézművesség különleges technikáiról, a saját munkámról és arról az érzésről, milyen az alkotó ember mindennapi élete Európában. A kétórás előadás végén döbbentem rá, hogy a hallgatóság nem tudja, hol van Magyarország. A kíváncsiság, a figyelem az európai embernek szólt, aki valami távoli, irígylésre méltó kultúrkörben, számukra misztikus messzeségben a nagy lehetőségek birtokában él. Hirtelen zavarba jöttem, hiszen eddigi életem során a nagy feladatot mindig az jelentette, hogyan tudom Európában megtalálni a helyem. A nagy kérdés mindig az volt, hogy az európai túlkínálati piacon képes vagyok-e olyan terméket produkálni, ami bekerül a vérkeringésbe, és hogy részévé tudok-e válni a nemzetközi áramlatoknak. Zavarom csak fokozódott, amikor egy fiú a hallgatóságból arról beszélt, hogy ott állok én a „világhírű tervező“ a sikereim fényében és arra kért, mondjak valamit, hogy ők mit

LÁTHATATLAN KÖTELÉK A SELYEMMEL

A selyem számomra sosem a divatról szólt, ez annál sokkal több, ez egy igazi láthatatlan kötelék köztem és a selyem között. tegyenek azért, hogy hozzám hasonlóan sikeresek és boldogok legyenek, mit tudnának hasznosítani az én tapasztalatimból. Bőrhímzett ruháinkat, a Zsolnayval közös eozin ékszereinket misztikus tisztelettel és ámulattal adták kézről kézre. Soha nem fogom elfelejteni milyen felemelő érzés volt látni a kíváncsiságot, majd az ámulatot, ahogy óvatos mozdulatokkal megérinthetik őket. Minden külföldi megjelenésünk alkalmával olyan őszinte érdeklődést és elismerést kaptam, amiből újabb és újabb lendületet véve nyitogatom az újabb és újabb kapukat. A határokat magunkban kell lebontani ahhoz, hogy élvezhessük a határtalanságot. Az önértéktudatos létezés alapja az értékelhető

teljesítmény, legyen az kicsi vagy nagy, a tevékeny ember a világ minden táján megtalálja a feladatát, és az őt befogadó közeget. Nekünk talán pont azt kellene megtanulnunk, hogy itthon legalább olyan kíváncsiak legyünk egymásra, mint amilyen kíváncsi ránk a nagyvilág! A SELYEM MAGA AZ ÉLET A selyem, mint alapanyag, a selyem, mint a keleti titkok tudója, a tradíció és a 21. századi modernség, a hétköznapi elegancia, a szenvedély és a nyugalom megtestesítője. A selyem útja címmel pályakezdő, illetve már nemzetközileg is ismert kínai divattervezők kreációi mellett a Katti Zoób divatház is bemutatta az erre az alkalomra készült, a kínai kultúra ihlette kollekcióját 2016 tavaszán a Magyar Nemzeti Múzeum történelmi falai között. . „A selyem olyan, mint az élet. Selyem nélkül nincs divatipar, ez az anyag minden múltbéli titkot tud és minden jövőbeli lehetőséget képvisel” – vallja Zoób Kati, a több mint húsz éve működő Katti Zoób divatház lelke, a magyar divatszakma „nagyasszonya”.

LÁTHATATLAN KÖTELÉK A SELYEMMEL

tematikával, ilyen helyszínen, ilyen konstellációban dolgozhat. Alig várom már a bemutatót” – mesélt a divattervező a különleges felkéréshez fűződő viszonyáról. A selyem annyira sokféle és olyan gazdag élettörténetű, hogy aki mindezt átérzi, annak gazdag életművet is ad”.

„A kínai gyógyászatban is alkalmazzák: selyembe burkolják a gyógyulni vágyót. Egy viszonylag puritán, impulzusok nélküli szobában nyugalom szállja meg a gyengélkedőt ettől a finom, puha, kicsit csúszós anyagtól, amely szinte lefolyik az ember testéről. Ellazítja az izmokat, segít elengedni a feszültséget. Ez a meditatív nyugalom, amit a gyógyító selyem képvisel, teljesen ellentétes a divatban betöltött feladatával. Ott az izgalom, az érzékiség, a csillogás, a vadság eszköze és megtestesítője.” A selyem különlegesen hosszú, finom, hajlékony szála, szövésének módszerei, mintázatai több ezer éves kultúra gyümölcse. Önmagában alapanyag, de annyiféle változata ismert, ahány feldolgozási technika létezik. Készülhet belőle télikabát, paplan,

takaró és párna, ugyanakkor szatén, organza, muszlin, minden, ami a pompához kell. Ez az anyag sajnos az ára miatt nem lehet a mindennapok része. De Zoób Kati szerint „egy fekete zsorzsettkabát, egy elegáns fekete zsorzsettruha sohasem megy ki a divatból, ezért jó lenne, ha mindenkinek lehetne legalább egy darab a ruhatárában.” „Szenvedélyes rajongója vagyok a keleti díszítőművészetnek, különösen a kézműves textildíszítő technikáknak. Jó néhányszor jártam már Kínában, és volt alkalmam együtt dolgozni hagyományos divatipari szereplőkkel, akik olyan csodákat tudtak, amiket mi elképzelni is alig tudunk. Óriási ajándékot jelent ez egy alkotónak, hogy ilyen

A Katti Zoób költeményei előtt Xiaoyun Lin hagyományőrző kínai divattervező és Youjina Jin, valamint Lulu Liu nemzetközileg is ismert kínai divattervezők mutatják be munkáikat. „Én azt mutatom meg, hogy a tradicionális feldolgozást, például a selyemzsakardot vagy -zsorzsettet miként tudom beilleszteni a kortárs hangulatba, a korszerű életmódba, hogy mennyire jövőbe mutató ez az anyag. A kínai tervezők munkáiból az érdekel, hogy egy mai fiatal dizájner mit gondol a selyemről, gondol-e rá egyáltalán, hoz-e valami újat. Minket az anyag köt össze: de amilyen sokféle és sokarcú a selyem, olyan sokarcúnak kell lennie a tervezői gondolkodásnak, így a kollekcióinknak is” – fejtette ki Zoób Kati.

Kínában a divatban erősen jelen van az innovatív gondolkodás. Szinte minden nagyvárosban van divatipari egyetem, és azon belül külön selyem tanszék. Az 1980-as évektől kezdve európai textil- és divattervezőket hívtak meg az intézmények oktatónak kurzusokra és nyári egyetemekre, aztán az iskolai időszakra is: tömegesen kezdték el képezni az értő tanítót, a divatkreátort és a fogyasztót egyaránt. Ugyanúgy, ahogy a sportban használt technikai anyagok fejlesztésében és a telekommunikációs termékek előállításában is élen jár, Kína a divat terén is joggal kopogtat Európa kapuin – véli a divattervező.

A selyem annyira sokféle és olyan gazdag élettörténetű, hogy aki mindezt átérzi, annak gazdag életművet is ad”.

AZ ÓCEÁNOK ÚJ FELFEDEZŐI

KÍNA ÉS A 21. SZÁZADI ÚJ TENGERI SELYEMÚT Szerző: Klemensits Péter

A Kína által 2013-ban meghirdetett Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés egyik fő eleme a 21. századi Tengeri selyemút koncepció. A megaprojekt célja, hogy Délkelet-Ázsiától kezdve Afrikán keresztül Európáig forradalmasítsa a tengeri kereskedelmet, a part menti infrastrukturális fejlesztések segítségével pedig a gazdasági fejlődés útjára állítsa a résztvevő országokat.

2013 őszén Kína fokozódó globális szerepének újabb bizonyítékát adta, amikor útjára indította az Egy övezet, Egy út projektet, mellyel nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint a régi selyemút hagyományának felélesztését. Peking ezáltal az egykor Európát és Ázsiát összekötő karavánutak nyomdokain a közlekedési hálózatok kiépítése, modernizálása mellett kötelezte el magát, természetesen az érintett régiók gazdasági felemelése mellett. Alapvetően egy hosszú távú Kína vezette (finanszírozta) nemzetközi fejlesztési programról beszélhetünk, amely a távoli régióknak a főbb kereskedelmi útvonalakhoz történő csatlakoztatása révén Peking geostratégiai céljait is kielégíti. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés két megaprojektet foglal magába: az egyik a Selyemút gazdasági öv, a másik pedig a 21. századi Tengeri selyemút. Előbbi a szárazföldön haladva köti össze Kínát Közép-Ázsiával, a Közel-Kelettel és Európával, utóbbi pedig Délés Délkelet-Ázsia mellett, Afrika, Európa és Óceánia főbb tengeri kereskedelmi útvonalait egyesíti. A két program egymástól elválaszthatatlan, így párhuzamos megvalósításuk a cél. Habár a 21. században a gyorsvasutak és autópályák jelentőségéhez nem férhet kétség, a szállítás volumenét tekintve továbbra is a tengeri közlekedés az elsődleges. A Tengeri selyemút ezért, globális értelemben még nagyobb jelentőséggel is bír, mint a kontinenseken átívelő „gazdasági öv”.

EGYÜTTMŰKÖDÉS A KÖLCSÖNÖS PROSPERITÁS ÉRDEKÉBEN? A Tengeri selyemút tervét először 2013 október elején Xi Jinping kínai elnöknek az indonéz parlamentben tartott beszédéből ismerhette meg a világ. A kínai államfő határozottan állást foglalt a modern tengeri infrastruktúra kiépítése és a szállítási útvonalak fejlesztésének szükségessége mellet, elsősorban Kína és az ASEAN államok viszonylatában. Mivel Délkelet-Ázsia már a korábbi időkben is a távolsági kereskedelem központjának számított, Kína számára a térség különösen fontos szerephez jut a projektben. A bejelentés helyszíne és időpontja sem volt véletlen. A kínai kormány csupán néhány héttel korábban indította útjára az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést., amelynek a szárazföldi mellett a tengeri selyemút is szerves részét képezi, hiszen valójában a két program kölcsönösen kiegészíti egymást. Jakarta pedig az ASEAN országok közül messze a legnagyobb lelkesedést mutatta a kínai tervek iránt, mivel Joko Widodo „Jokowi” indonéz elnök számára a szigetország tengeri infrastruktúrájának modernizálása a legfőbb politikai céljai közé tartozik. Kína Nemzeti Fejlődés és Reform Bizottsága szerint az Egy Övezet, Egy Útkezdeményezés az ENSZ 5 alapelvén alapszik: a kölcsönös tisztelet; az erőszaktól való tartózkodás; a kölcsönös be nem avatkozás; egyenlőség, kölcsönös haszon; és a békés egymás mellett élés. Az új Tengeri selyemút ennek megfelelően –

a szárazföldi projektekhez hasonlóan – várhatóan túlmutat „csupán” a Kína által finanszírozott infrastrukturális fejlesztéseken (például kikötők, hajógyárak építése). Valódi célja a regionális együttműködés, a pénzügyi integráció, a szabad kereskedelem és a tudományos kooperáció előmozdítása. A föld legnagyobb kereskedő nemzete természetesen az anyagi feltételekről sem feledkezett meg. A tervezett beruházásokat az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank és a Tengeri selyemút Bank finanszírozza. Előbbi intézmény esetében Kína a 100 mrd milliárd dolláros alapítótőkéjének a felét állta, utóbbinál pedig egyedüliként teremtette elő annak 16 milliárd dolláros alaptőkéjét. Mindemellett a kínai kormány még a Selyemút Alapba is letétbe helyezett 40 milliárd dollárt. Yang Baoyun professzor, a Pekingi Egyetem tanára szerint „akárcsak a történelmi útvonal évszázadokkal ezelőtt, az új Tengeri selyemút kézzelfogható hasznot fog eredményezni az útba eső szomszédoknak és egy új felhajtóerő lesz egész Kelet-Ázsia prosperitása szempontjából.” A DICSŐ MÚLT ÖRÖKSÉGE Kína számára a múlthoz való ragaszkodás és a régi korok emlékezete az Egy Övezet, Egy Út program során végig visszaköszön. De hogyan is nézett ki a Tengeri selyemút évszázadokkal ezelőtt? Földrajzi értelemben két fő útvonalról beszélhetünk: az egyik Kínát kötötte össze a Koreai-félszigettel, a másik pedig a Dél-kínai-tengeren keresztül haladt Dél- és Délkelet-Ázsia partjai mentén egészen a Perzsa-öbölig. A tengeri útvonalakat már több ezer évvel ezelőtt is használták, jóval a szárazföldi utak kialakulása előtt. Kínában a Han dinasztia (i. e. 209 - i. sz. 8) óta fordítottak nagyobb figyelmet a tengeri kereskedelemnek felé, a 7. századtól pedig – az arabok fokozódó szerepével egyidejűleg – a biztonsági és pénzügyi megfontolások miatt már a tengeri utakat részesítették előnyben. A 15. század során Zheng He tengernagy utazásai Kína tengeri nagyhatalmát szimbolizálták, melynek jegyében a kínai tengerészek Afrika partjaihoz is eljutottak, elősegítve a politikaigazdasági kapcsolatok kiterjesztését. Ezek a vállalkozások, jelentőségüket tekintve a mai elképzelések előfutárának is minősíthetők. A Tengeri selyemút évszázadokon keresztül lehetővé tette az eltérő kultúrák és civilizációk békés interakcióját, melynek során nem csupán a távolsági kereskedelem fejlődéséhez járult hozzá, hanem egy új

nemzetközi gazdasági, politikai rendszer létrehozását is biztosította, melyben Kína vezető szerepéhez nem férhetett kétség. A 21. századi Tengeri selyemút koncepciója – a múlt sikereire építve – ma a globalizáció pozitív hatásait igyekszik hangsúlyozni és a kölcsönös nyereség, a békés együttműködés és a tengeri világ fenntartható fejlődése mellett érvel. GEOSTRATÉGIAI JÁTSZMA A kínai kormány szerint az új Tengeri selyemút és az egész Egy övezet, Egy út kezdeményezés egyedüli célja gazdasági, nevezetesen a „win-win kooperáció” a közös fejlődés és prosperitás biztosítása, továbbá a gazdasági és kulturális integráció elősegítése Kína és az érintett államok viszonylatában. Valójában ennél többről van szó, hiszen komoly diplomáciai, gazdasági és stratégiai megfontolások állnak a háttérben. Vitathatatlan, hogy a kereskedelem fejlesztése, a költségek csökkentése, a kereskedelmi útvonalak biztonságának szavatolása Kína és partnerei számára is egyaránt fontos. Belpolitikai szempontból nézve a kínai gazdaság lassulása és tervezett átstrukturálása új piacok nyitását követeli meg, ezért a nagyobb külföldi beruházások (például kikötők építése) a kínai óriásvállalatok számára nélkülözhetetlenek. Ráadásul a fejlődő országok lehetnek a kínai import legújabb felvevő piacai is. Noha a kínai „segítség” kétségkívül számos előnyt jelent ezeknek az országoknak, egyúttal Peking gazdasági, adott esetben pedig politikai dominanciáját is megalapozhatja az adott régióban. De a Tengeri selyemút diplomáciai értelemben is nagy jelentőséggel bír. Nem véletlen, hogy a kínai külpolitika meghatározó elemévé lépett elő az utóbbi időben. Délkelet-Ázsia országai a kezdetektől a legfontosabb potenciális partnernek minősülnek, hiszen a terv elsősorban az ő megbékítésüket is hivatott biztosítani az utóbbi idők agresszív kínai kül- és védelempolitikájával szemben. Noha Kína szerint az infrastrukturális beruházások nem járnak politikai kötöttségekkel, az érdekek összefonódása nyilvánvaló. Az ASEAN államok esetében pedig a nagyobb stratégiai célról sem szabad elfeledkezni: Kína és az Egyesült Államok vetélkedése miatt a régióban a kínai befolyás megerősítése gazdasági és politikai téren egyaránt prioritást élvez. Egyes dél- és délkelet-ázsiai országok (Pakisztán, Srí Lanka, Malajzia, Kambodzsa) elkötelezettségéhez ugyan nem férhet kétség, az ő esetükben a hosszú távú együttműködés biztosítása a cél.

KÍNA ÉS A 21. SZÁZADI ÚJ TENGERI SELYEMÚT

Geostratégiai tekintetben a Tengeri selyemút projekt célja, hogy Peking számára garantálja a legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést és a nyersanyagok importjának zavartalanságát. Ennek érdekében az egyes kikötők kiemelkedő jelentőséggel bírnak. 2015 novemberében, Dzsibutiban Kína megalapította az első külföldi haditengerészeti bázisát, amely elsősorban a Kelet-Afrika partjainál folytatott kalózkodás elleni műveletek során jelent komoly segítséget. Egyes elemzők a Tengeri selyemút program hátterében döntően katonai ambíciókat látnak, melyet legegyszerűbben a „gyöngyfüzér” elmélettel lehet összefoglalni. Ennek a lényege, hogy Kína stratégiai érdekeinek megfelelően a Közel-Kelettől Kínáig gyöngyfüzérszerűen állandó haditengerészeti bázisokat létesít. Az események alakulása azonban jelenleg nem támasztja alá az elmélet relevanciáját, a selyemút projekt vonatkozásában a katonai megfontolások (még) nem játszanak komoly szerepet, a hangsúly egyelőre a gazdasági érdekek megerősítésén van. ÚT A TENGEREN, ÚT A SZÁRAZFÖLDÖN Az elmúlt években Kína igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy a terv megvalósításához megszerezze a külföld hozzájárulását. 2014-ben a KínaASEAN Expo központi témája a Tengeri selyemút volt, 2015-ben pedig annak közös építése. Az állami vezetők külföldi útjai szintén ebbe a sémába illeszkedtek. Összességében a kínai kezdeményezésre az érintett országok többsége pozitívan reagált. Eddig több mint 50 állam és nemzetközi szervezet, köztük az Európai Unió és az ASEAN is támogatásáról biztosította Kínát. Az eredeti tervek szerint a Tengeri selyemút fő ága Kantonból indulva végighalad az ázsiai partok mentén, útközben a főbb állomásait pedig Kuantan, Jakarta, Colombo és Kalkutta alkotja, ezt követően Mombasa érintésével a Vörös-tengeren és a Földközi-tengeren keresztül eljut Európába, ahol a végállomás Athén. A másik ág Délkelet-Ázsia érintése után Keleten a csendes-óceáni szigetvilág felé folytatódik. Természetesen konkrét útvonalakról aligha beszélhetünk, hiszen – eltekintve a folyamatban lévő beruházásoktól – több esetben még az érintett országok politikai álláspontja sem volt tisztázott. A Selyemút gazdasági övvel szemben viszont nagy különbség, hogy a Tengeri selyemút által felvázolt útvonalak már régóta teljes kapacitással üzemelnek,

tehát a fejlesztések lényegében csupán az új kikötők építésére korlátozódnak és ezeken keresztül a kereskedelem volumenének a növelését célozzák. A szárazföldön – jobb esetben – az utak és vasutak, ha léteznek is, a gyorsvasutak kiépítése a legtöbb helyen még várat magára. Azt sem szabad elfeledni, hogy az Egy Övezet, Egy Út szárazföldi és tengeri komponense szoros kapcsolatban áll egymással, melynek során egyes régiókban a kikötők létesítése az elsődleges, a vasutak építése a szárazföld felé csak ezután következhet. A TENGERI SELYEMÚT „ÉPÍTÉSE” Kína után a Tengeri selyemút következő legfontosabb régiója Délkelet-Ázsia. A Malakka-szoros és Szingapúr stratégiai jelentőséggel bír, de a városállam gazdasági ereje folytán a kínai befolyás itt minimálisnak tekinthető. Éppen ezért Kína elsősorban Malajziát és Indonéziát próbálta megnyerni a beruházásokhoz. A megállapodás értelmében a Maláj-félsziget keleti partján fekvő Kuantan kikötőjében-ban Kína közel 2 milliárd dollár értékű infrastrukturális fejlesztéseket fog végrehajtani a kikötőben. Egyes elképzelések még a Thai-öböl és az Andamán-tenger csatorna útján való összekötését is reálisnak tartják. Indonézia és Kína között még nagyobb az összhang: Jokowi elnök koncepciója értelmében Indonézia a Csendes- és az Indiai-óceán között egyfajta „tengerparti tengely” kíván lenni, a kínai tervek pedig teljes mértékben idomulnak ehhez a gondolathoz. Kína számára hatalmas üzletről van szó, hiszen Jakarta a közeljövőben közel 30 új kikötő építését szeretné kivitelezni szerte az országban, döntően a kínai vállalatok segítségével. A Malakka-szorostól való függés csökkentése érdekében Kína Myanmar együttműködésében is érdekelt. Ennek megfelelően Kyaukphyyu-ban egy mélytengeri kikötő és egy ipari park létesítéséről állapodtak meg a felek. Bangladesben szintén évek óta folynak a tárgyalások egy új kikötőről, de megállapodást – Kína minden igyekezete ellenére – máig nem sikerült elérni. Dél-Ázsiában Srí Lanka, a Maldív-szigetek és Pakisztán a legfőbb partnerek. Srí Lanka már két évvel ezelőtt kiállt az 1,4 milliárd dolláros „Colombo Port City” projekt mellett, amely a Hambantota-i kikötő és a köré épülő városrész révén 20 év alatt közel 20 milliárd dolláros kínai befektetést jelenthet a jövőben. Időközben ugyan a Srií Lanka-i kormányváltás

lassította a folyamatot, de mára a beruházás zöld utat kapott. Xi Jinping 2014-es látogatása során a Maldív-szigetek is elkötelezte magát, hiszen a repülőtér, valamint az úthálózat fejlesztése mellett egy a fővárost a Hulhule-szigettel összekötő híd építéséről is szerződést írtak alá.

a Tengeri selyemút biztonságát hivatott szavatolni. Mozambikban Kína 1,4 milliárd dollár értékben vállalt fejlesztési projekteket, melyeknek a kikötő modernizálása Maputo-ban szintén részét képezi. Ghánában pedig Atuabo-nál 600 millió dollárért építhetnek új kikötőt a kínai vállalatok.

Pakisztán központi helyet foglal el Kína Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésében. Habár a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó – amely a szárazföldi úthálózat fejlesztésére koncentrál – elsősorban a Selyemút gazdasági öv szerves részének tekinthető, valójában fontos összekötőkapcsot is jelent az új Tengeri selyemúttal. Gwadar kikötőjében a tavalyi

Egyiptom – a szuezi-csatorna jelentősége folytán – szintén részese a Tengeri selyemútnak. A kínaiak elsősorban Port Szaid kikötőjének fejlesztésében, továbbá a csatorna kapacitásának bővítésében érdekeltek. Európában a Tengeri selyemút végállomását Görögországban, a pireuszi kikötőben találjuk. Idén nyáron a Cosco kínai vállalat megvásárolta a kikötő részvé-

megállapodás értelmében Kína 1,6 milliárd dolláros fejlesztéseket fog végrehajtani, részben alternatívát teremtve ezáltal a Délkelet-Ázsiát átszelő kereskedelmi útvonalaknak.

nyeinek többségét, továbbá jelentős fejlesztésekre is kötelezettséget vállalt., Íígy az üzlet összértéke elérte az 1,5 milliárd eurót. Pireusz azonban – Afrikához hasonlóan – korántsem tekinthető az Egy Övezet, Egy Út végének, hiszen legfőbb feladata, hogy a kiépülő gyorsvasutak révén összeköttetést teremtsen az európai szárazföld távoli részeivel.

Kína kezdetben India részvételével is számolt a Tengeri selyemút projektben, hiszen Manmohan Singh kormánya a kezdetektől támogatta az elképzelést. Az új kormányfő Narendra Modi viszont – időhúzó taktikájával – idén nyáron mindenki számára világossá tette, hogy India korántsem lelkesedik az ötletért. Valójában az indiai vezetés úgy véli, hogy a kínai terjeszkedés a saját geostratégiai érdekeit sérti, hiszen csökkenti a befolyását a környező régióban (Srí Lanka, Banglades, a Maldív-szigetek) ráadásul előnyhöz juttatja Kínát a két nagyhatalom versenyében. A VÉGÁLLOMÁS: AFRIKA ÉS EURÓPA Az új Tengeri selyemút következő stratégiai jelentőségű állomása Afrika partvidéke. Szenegál, Tanzánia, Dzsibuti, Gabon, Mozambik és Ghána mind szerepel a kínai befektetési tervekben. Más régiókhoz hasonlóan a kikötők és a szárazföldi utak, vasutak fejlesztése itt is szoros összefüggést mutat. Kína fokozódó gazdasági jelenléte a kontinensen pedig megalapozhatja Afrika hosszú távú fejlődését is. 2015 végén Kína elnyerte a 10 milliárd dollár értékű Bagamoyo kikötő fejlesztését célzó projektet Tanzániában, amely az egyik legnagyobb kínai beruházásnak minősül a kontinensen. Ha a terv sikerrel jár, Bagamoyo Afrika legnagyobb kikötője lesz, amely a többi kelet-afrikai országgal is biztosítani fogja az összeköttetést. Dzsibutiban a haditengerészeti bázis évi 100 millió dolláros bérbevétele a katonai mellett természetesen gazdasági célokat is szolgál, de legfőképpen

SELYEMÚTTAL A JÖVŐBE? Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés, ezen belül az új Tengeri selyemút, egy több szempontból is kivételes vállalkozásnak számít, amelyre még nem volt példa a történelemben. Az ambiíciózus terv – Kína növekvő globális szerepét bizonyítva – döntően a Föld legnépesebb országának az érdekeit helyezi előtérbe, de hosszú távon az összes résztvevő számára profitot igérígér. Az új Tengeri selyemút minden bizonnyal új fejezetet nyit a tengeri kereskedelem történetében, hiszen új alapokra helyezi a regionális diplomáciai, gazdasági együttműködés rendszerét. Peking helyesen ismerte fel, hogy a globalizált világban már csupán a multilaterális megoldás lehet célravezető, amely a távoli régiók között is lehetővé teszi a kooperációt és a kulturális interakciót. Európa, Afrika, Dél- és Délkelet-Ázsia államai számára óriási lehetőséget jelent a 21. századi új Tengeri selyemút, annak kihasználása érdekében viszont sokat kell tenni, hogy Wang Ji kínai külügyminiszter zenei hasonlatával élve, ne hamisan szóljon a közös „szimfónia”.

A PIREUSZI KIKÖTŐ GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE KÍNA SZÁMÁRA

A PIREUSZI KIKÖTŐ GEOPOLITIKAI JELENTŐSÉGE KÍNA SZÁMÁRA Szerző: Maráczi Fanni

A kínai COSCO állami vállalat 2008 óta működtette a görög konténerkikötőt. Idén áprilisban pedig hozzájutott részvényeinek 67%-ához. A megállapodás Görögország és Kína számára egyaránt fontos, mind a görög gazdaság élénkítése, mind pedig a kínai Új Selyemút tervezetben betöltött szerepe miatt. A nagy forgalmú kikötő megvásárlásával Kína összekötheti Délkelet-Ázsián áthaladó és Afrika partjai mentén húzódó tengeri útvonalait Európa nagyvárosaival.

HÍD EURÓPÁBA Kína "Egy Övezet, Egy Út" politikájának keretében az egykori Selyemúton fekvő – illetve annak útvonalához közel eső –, az ország szempontjából fontos államokkal igyekszik felélénkíteni kapcsolatait. A több szárazföldi és vízi útvonalra tagolódó hálózatban Görögország szempontjából az úgynevezett 21. századi Tengeri Selyemút a fontos, amely Kínából indulva Délkelet-Ázsián és Indián át, Afrika keleti partvidékét érintve a Vörös-tengeren keresztül érkezik Európába, a történelem során is kulcsfontosságú görög kikötővárosokba, Pireuszba. Kína legjelentősebb kereskedelmi partnere az Európai Unió, így egyértelmű előnyökkel jár számára a kereskedelmi útvonalak biztosítása. Görögország kikötői egyenes utat jelentenek számára a kontinensre, különösen, ha megépítik a tervezett vasútvonalat, mely a görög kikötőt Belgráddal, majd Budapesttel kötné össze. Kínának tehát nagyszabású tervei vannak a régióval, azonban ahhoz először a térségbe vezető utat kell biztosítania, aminek európai „kapuja” a pireuszi kikötő.

MEGÁLLAPODÁS RÉSZLETEI A Kínai Óceánhajózási Társaság (COSCO) a Tengeri Selyemút tervének szellemébenvásárolta meg a görögországi Pireusz kikötőjét. Az állami COSCO a világ negyedik legnagyobb konténer szállító vállalata és a második legnagyobb kikötő üzemeltetője.A megállapodás előzménye egy 2008-ban, Hu Jintao pártfőtitkár jelenlétében aláírt szerződés, mely átengedte a kikötő egy részének használati jogát a kínai félnek, azonban az még nem került a tulajdonukba. Akkor a konténerhajók kikötésére alkalmas terület kétharmadának irányítási jogát szerezte meg az állami hajózási vállalat harmincöt évre. A megállapodás része volt egy új dokk kiépítése is, melyhez új darukat telepített, megnövelve az éves konténerforgalmat két és fél millióra. A Kína által működtetett két konténerkikötő forgalmában jóval megelőzi a görög kézben maradt részt, melynek nem jó a kihasználtsága, és a kínaihoz képest elavult. 2009 óta a konténerkikötő forgalma ötszörösére, az általános kereskedelmi tevékenység pedig háromszorosára emelkedett.

Az új egyezményt Stergios Pitsiorlas, a Görög Köztársaság Birtokfejlesztési Alapja (Hellenic Republic Asset Development Fund) elnevezésű privatizációs alap elnöke és Feng Jinhua, a Cosco pénzügyi vezetője írták alá a görög miniszterelnök Alexis Tsipras, és a COSCO elnöke, Xu Lirong jelenlétében, idén április 8-án. A megállapodás összege másfél milliárd euró, amely tartalmazza a a kikötőben való új létesítmények kialakítására szánt félmilliárd eurót, a görög állam számára folyósítandó évi díjat, a jövőbeli befektetéseket, valamint a kamatot, amihez Görögország később jut hozzá. Kína így a Pireusz Kikötői Hatóság (Piraeus Port Authority) elnevezésű állami vállalat részvényeinek 67%-át szerezte meg.

célja a térség és Kína kereskedelmi kapcsolatainak felélénkítése. A jövőben össze kívánják kötni az út mentén fekvő országokat, vasút, utak és vezetékek segítségével. Kína kikötőket fejleszt SriíLankán, Pakisztánban, Bangladesben és Kenyában, ami mind a projekt része. A szuezi-csatorna kiszélesítése szintén nagyban megkönnyíti a térségbeli kereskedelmet. A pireuszi kikötő is ebbe a rendszerbe illeszkedik bele, rendkívül fontos olyan szempontból, hogy a Selyemút tengeri részét köthetné össze a szárazföldivel. A kínaiak már jelezték, hogy szívesen befektetnének a görög állami vasútba is, és a thesszaloniki kikötő megvásárlása is napirendre került, ami 2017-ben valósulhatna meg.

A GÖRÖG NÉZŐPONT

A görög gazdaság siralmas állapota ellenére az ország értékes partner Kína számára. Görögország rendelkezik Európa legnagyobb kereskedelmi hajóállományával, rajta keresztül halad át Kína exportjának 60%-a. A pireuszi megállapodáson kívül kínai bankok hiteleket nyújtanak a görögöknek, hogy azok Kínában gyártassanak hajókat. Emellett pedig egyetemeiken keresztül is együttműködnek tengeri kutatás és fejlesztési programokban. Az ugyancsak állami Fujian Hajóépítő vállalat szintén aktív a régióban: a görögökkel kötött megállapodások 190 000 munkahelyet teremtettek, Peking pedig új technológiához juthatott hozzá rajtuk keresztül. Az athéni reptér fejlesztésébe is majdnem 7 milliárd dollárt, a krétai reptér felépítésébe és működtetésébe pedig egymilliárdot fektetett Kína. A Görögországba irányuló turizmus is megnövekedett: csak 2014-ben 70%-kal több, így 100 000 kínai látogatott az országba.

Görögország baloldali kormánya elvi alapon ellenezte ugyan a privatizációt, de az országnak meg kellett felelnie a harmadik uniós kimentés feltételeinek és 2016-ra el kellett érniük a négymilliárdos privatizációs küszöböt. A kormány, illetve pireuszi polgármesterek ellenzése miatt az üzletet két részre bontották. A COSCO megkapta a vállalat 51%-át a szerződés aláírásával, a maradék 15,7%-hoz pedig 2021 januárjában jut majd hozzá, amennyiben eleget tett a tervezett befektetéseknek. A privatizációért cserébe a COSCO kötelezi magát legalább 350 millió eurónyi befektetésre az elkövetkező tíz évben, a kikötő fejlesztése érdekében. Ennek részeként tervezik parkolók, egy óceánjáró terminál és hajószerelő létesítmények létrehozását is. A görög emberek azonban korántsem csak a lehetőségeket látták a megállapodásban. A görög történelem egyik legfontosabb kikötőjének kínai kézre kerülése heves indulatokat váltott ki. A helyiek sérelmezték, hogy az ország elveszti kontrollját a rendkívül fontos terület felett. Athénban pedig sztrájkoltak a dokkokon dolgozók , leállítva ezzel a konténerterminál munkáját. Úgy érezték, hogy az egyezség veszélyezteti megélhetésüket. KILÁTÁSOK Egyes becslések szerint 2020-ra Pireusz a Mediterrán térség legnagyobb kikötője lehet, azonban magának a konténerkikötőnek a megvásárlása eltörpülhet a tervezett befektetések és fejlesztések tükrében. A tervben lévő további infrastrukturális fejlesztések

A pireuszi kikötő a görög repterekkel együtt tehát kiváló lehetőség Kínának, hogy megvesse lábát Európában. A Selyemút projekt részeként tervben van egy a kikötőt és Közép-Európát összekötő vasút megépítése is, melyet az EU-val közösen finanszíroznának a kínaiak. Az új nagysebességű vasútnak köszönhetően kétszer olyan gyors lenne a Budapest-Belgrád táv megtétele, ami a tervek szerint 2017-re készülne el. A térség kereskedelmi útvonalainak fejlesztése nemcsak a görög GDP-t tudná megnövelni, a régió országainak gazdaságára – így hazánkra – is kedvező hatással lesznek az infrastrukturális beruházások. Kína prioritásai közé tartozik az európai országokkal való kereskedelem, így az ehhez szükséges útvonalak biztosítása is. Ez adja tehát a pireuszi kikötő megvásárlásának fontosságát.

SELYEMÚT KELET-KÖZÉP EURÓPÁBAN 84

KELET-KÖZÉP EURÓPA HELYE A SELYEMÚTON Szerző: Eszterhai Viktor

Az elmúlt időszakban a kelet-közép európai régió és Kína kapcsolata gyors javuláson ment keresztül, amelynek szimbóluma, hogy az együttműködést immáron intézményi keretek közé terelték. A kölcsönös nyitás alapvetően mindkét félnek, valamint az EU-nak is érdeke. Az Egy Övezet, Egy Út program a régió, és azon belül Magyarország számára azt jelenti, hogy történelmi helyzetük megváltozik: az EU perifériájáról, az egyre közelebb kerülő eurázsiai kontinens centrumába kerülhetnek.

KÍNA ÉS KELET-KÖZÉP-EURÓPA 1989 UTÁN A Kínai Népköztársaság és Kelet-Közép-Európa (KKE) kapcsolatának legfontosabb történeti alapját a közös szocialista múlt jelenti. Bár a Szovjetunió befolyása alatt álló európai országok és Kína közötti jó viszony az 1950-es évek közepére – köszönhetően Kína és a Szovjetunió elhidegülésének – hamar megromlott, egyfajta közös ideológiai „testvériség” tudat a továbbiakban is fennmaradt. Éppen ezért Kína és a régió kapcsolatában a legnagyobb töréspontnak az 1989-as rendszerváltás tekinthető. Kína és Kelet-Európa kapcsolata 1989-től három időszakra osztható. Az első periódusban, 1989–1998 között, Kína és a régió gyorsan távolodott egymástól, és érdekes módon mindkét fél számára a nyugati világ vált a fontosabb külső partnerré. A KKE-országok számára a prioritást a gyors gazdasági és politikai átmenet (sokkterápia) jelentette és ennek szimbolikus gesztusaként a NATO-hoz és az EU-hoz való mielőbbi csatlakozás. Kína esetében a Deng Xiaoping által 1978-ban meghirdetett „reform és nyitás” (valamint 1992-es déli útja) alapozta meg a nyugati államok irányába tett fordulatot, azzal a céllal, hogy Kína piacot, tőkét és technológiát szerezzen. A kínai vezetés azonban csak a gazdaság átalakítását tűzte ki rövidtávú célként, amely eredményeként egy olyan ideológiai ellentét alakult ki, amely eltávolította Kínát a KKE-régiótól. Bár államközi szinten a kapcsolatok

meggyengültek, számtalan kis kínai vállalat érkezett ebben az időszakban a régióba, ugyanis a gazdasági átalakulást kísérő mély válság hatására fontos felvevőpiacot találtak olcsó termékeik számára. Az 1999–2008 közötti időszak közös jellemzője, hogy Kína és KKE-régió helye egyaránt megszilárdult a nemzetközi rendszerben. Dinamikus gazdasági növekedésének köszönhetően Kína egyre inkább globális hatáskörrel rendelkező hatalommá vált, amelynek jelképe Kína 2001-es Világkereskedelmi Szervezethez történő csatlakozása volt. Kína ezzel teljes mértékben integrálódott a nyugati szabályok alapján működő globális gazdasági rendbe. A KKErégió számára ez a periódus ugyancsak meghatározó volt. Ekkor ment végbe két ütemben a NATO-bővítés, valamint a nyolc közép- és kelet-európai ország EU-csatlakozásának első köre is. Mindezek eredményeként a régió geopolitikai helyzete megszilárdult, és a nyugati világ integráns részévé vált. Hu Jintao elnök 2004-es közép-kelet-európai útja pedig azt is jelezte, hogy az egyre fontosabb nemzetközi szereplővé váló Kína immáron nem hagyhatja figyelmen kívül a KKE-régiót sem. Bár a régió legtöbb állama elkötelezte magát egy szilárd „partnerségi” kapcsolat kialakítása mellett, a KKE-országok továbbra is elsősorban a nyugati intézmények adta keretek között érintkeztek Kínával. Ugyan a kapcsolatok egyre intenzívebbé váltak annak köszönhetően, hogy a gazdasági érdekek lassan áttörték az ideológiai

"16+1 együttműködés" államai, valamint a kapcsolatok legfontosabb gazdasági mutatói falakat, továbbra sem váltak egyik fél számára sem igazán jelentőssé. A harmadik időszak a 2008-as pénzügyi válságtól egészen napjainkig tart. Ennek a periódusnak a legfontosabb jellemzője, hogy Kína és KKE gyorsan közeledik egymáshoz. 2015-re a kétoldalú kereskedelem elérte az 56,2 milliárd amerikai dollárt, amely 28 százalékpontos növekedést jelentett 2010-hez képest. A kínai vállalatok összesített befektetése a közép-európai országokban pedig meghaladta az 5 milliárd amerikai dollárt, amely jellemzően a pénzügy, a zöld energia, a távközlési és vegyipar területén volt jelentős.i Mindezek hátterében elsősorban az áll, hogy a globális pénzügyi válság rendkívül súlyosan érintette az egyoldalúan Nyugat-Európától függő KKE régiót. A továbbra is dinamikusan fejlődő Kína felé fordulás természetesnek tekinthető, mert növelte a régió kapcsolatainak diverzifikálási lehetőségét. A KKE-régió jelentősége Kína szemében szintén erősödött. Egyfelől a közép-kelet európai országok gazdasági fejlettsége közelebb áll Kínához, így jó kísérleti terepnek számít azoknak a kínai vállalatoknak, akik szeretnének befektetni az Európai Unióban. A KKE-országok uniós tagsága lehetővé teszi a kínai befektetőknek, hogy kikerüljék a kereskedelmi korlátozásokat, és összeszerelő központként

működtessék itteni leányvállalataikat. Végül nem lebecsülendő az a tény sem, hogy a pénzügyi válság eredményeként a KKE-régió vállalatai kiváló felvásárlási célpontot jelentenek a kínai cégek számára. További kedvező feltétel az olcsó munkaerő, valamint a kis államoknak a külföldi befektetőkért egymással folytatott versengése, amely komoly állami támogatásokat jelent a kínai vállalatoknak. A Kínával való kapcsolat gyors fejlődését mutatja a magas rangú delegációk régióba tett látogatásainak sűrűsödése. Wen Jiabao miniszterelnök 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a régióval történő kapcsolat fejlesztésében. Egy évvel később Varsóban, Kína és a KKE-országok létrehozták a „16 + 1 Együttműködés” nevű politikai platformot, amely Kína és tizenhat közép-kelet-európai állam közötti kapcsolatot hivatott koordinálni, és intézményes keretek közé terelni. A „16+1” formáció jellemzője az átfogó, több területet érintő laza intézményesülés, a gazdasági, tudományos, turisztikai és kulturális kapcsolatok fejlesztésének érdekében. A „16+1 Együttműködés” kormányfői találkozói évente kerülnek megrendezésre. 2013 novemberében Belgrád, 2014 decemberében Bukarest, 2015-ben a kínai Suzhou volt a házigazdája.

16+1 EGYÜTTMŰKÖDÉS Egyes vélemények szerint a „16+1 együttműködés” a kínai Európa politika egyik legfontosabb diplomáciai eredménye, amely más régiók számára is példát mutathat. Más vélemények szerint, azonban a tizenhat ország eltérő történelmi múltja miatt, valamint különböző politikai helyzetükből (pl. egy része tagja a NATO-nak és az EU-nak, mások nem) kifolyólag, megkérdőjelezik az együttműködés működőképességét. Ráadásul nem minden nagy nemzetközi szereplő örül Kína és Kelet-Európa közeledésének.

Kirov

Moscow

Chita

Alterau (New Sarai)

Ankara Yerevan Tabriz

Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó, (más néven a Második Eurázsiai Kontinentális Híd), amely Kína keleti tartományait köti össze Xinjiang-on, Kazahsztánon és Oroszországon, illetve Ukrajnán keresztül Európával. A részben elkészült vasúti kapcsolat jelenleg a Transzszibériai vasútvonalba kapcsolódik. A tervek szerint viszont hosszabb távon Ukrajnán keresztül éri majd el az EU-t, Magyarország (Záhony), illetve Lengyelország területén keresztül. Ukrajna helyzete miatt jelenleg e vonal fejlesztése nincs napirenden. 88

Teheran

Antiochia

Rome

A Kelet-Közép Európa régió és az Egy Övezet, Egy Út Kína szemében a régió felértékelődésének talán legfontosabb oka, hogy kulcsszerepet tölt be Peking nagy ívű külpolitikai víziójában, az Egy Övezet, Egy Útban. A kínai külkereskedelem túlzott tengeri függőségét csökkenteni szándékozó, Európa irányába haladó, elsősorban vasúti szállításon alapuló gazdasági folyosók közül három is érinti a régiót. Kína-Mongólia-Oroszország (Eurázsiai Földhíd) Gazdasági Folyosó, (más néven az Első Eurázsiai Kontinentális Híd), Kína északi és északkeleti régióit és Oroszország távol-keleti területeit köti össze a Transzszibériai vasútvonalon keresztül Lengyelországgal és Nyugat-Európával.

Yekaterinburg Omsk

Hamburg

A kapcsolatok elmélyülését az EU nyugati felén töbMinsk Berlin Rotterdam / Warsaw ben úgy értelmezték, hogy Kína igyekszikAntwerpen éket verni Európán belül, és az „oszd meg és uralkodj” elvet Kiev alkalmazva akarja felbomlasztaniLondon azt. Egyes szélsőCologne Lille / Brussels Nuremb. Pardubice Chop séges nézetek a „16+1 Együttműködést” egyenesen Budapest Salzburg Paris Vienna Kína trójai falovának tekintik. Valójában azonban Münich Salzburg ennek szerepe túlértékelt. A KKE kis államai továbbBelgrade ra is viszonylag megosztottak, és ritkán képesek egy Skopje egységes blokkot létrehozni az EU-n belül. Ráadásul Sofia a KKE továbbra is szilárdan a nyugati világrend támoIstanbul gatója, Európán belüli kapcsolatai pedig a kínaival összehasonlíthatatlanul szorosabbak. Venice

Perm

első „Wuhan-Xinjiang-Európa” tehervonat kezdte meg rendszeres áruszállítását Prága végállomással. 2013 áprilisában Chengdu városából indult rendszeres vasúti áruszállítás Lodz-ba, „Chengdu-Europe Express„ néven. 2013 júliusában Zhengzhou-ból kezdte meg működését egy rendszeres tehervonat járat Hamburg célállomással. A vasúti teherszállítás versenyképességét tükrözi, hogy a fent említett vonatok rendszeresen, hetente akár többször is járnak. Az elmúlt években gyakran hangoztatott álláspont, Északi korridor Tayshet hogy a KKE-régió államaiKrasnoyarsk egymással versenyeznek Novosibirsk a kínai befektetésekért. Az Egy Övezet, Egy Út – ter-

Damaskus

Bagdhad

Cairo

Közép-Ázsia Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó: Kína keleti partvidékét (elsősorban Guandong tartományt) kötné össze, Xinjiang tartományon, Közép-Ázsián, Iránon, Törökországon, a Balkánon és Magyarországon keresztül az EU-val. A megfelelő színvonalú vasúti kapcsolat (Irán és Törökország között, illetve Közép-Ázsiában) megteremtése már tervben van. A kínai remények szerint, 2030-ra egy teljesen összefüggő gyorsvasúti kapcsolat jön létre Kína és Európa között, ahol a személyszállítás 250300 km/h, az áruszállítás pedig 120 km/h felett lesz majd lehetséges. AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT KELET-EURÓPÁT ÉRINTŐ GAZDASÁGI FOLYOSÓI Kína és KKE kapcsolatában jelenleg az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó tölt be meghatározó szerepet. 2011 októberében megindult az első „Chongqing-Xinjiang-Európa” tehervonat Chongqingból, amely Kelet Európán keresztül érkezett meg a németországi Duisburgba. 2012 októberében az

Basra

vonal). A teljes felújítás költsége megközelítőleg 3 milliárd amerikai dollár, a beruházás 85 százalékát kínai államközi hitelből biztosítanák. A magyar szakasz az előzetes becslések szerint 472 milliárd forintba kerülne, amelyhez a kínai Export-Import Yakulskhitelt. A szerződés szerint a főválBank biztosítana lalkozó egy nonprofit vegyesvállalatként működne: a cégben a MÁV 15 százalékos, míg a China Railway International Corporation 85 százalékos tulajdonrésszel rendelkezne. Skovorodino

A magyarországi szakasz a kínai félnek azért is

mészetföldrajzi alapon jelöli ki a legfontosabb állakülönösen fontos, mert kínai vállalatok először építHeihe Sevelskaya Irkutsk Gawan mokat. Északon kulcsszerepet kap Lengyelország, hetnének uniós tagállamban vasúti pályát, amely Astana Khabarovsk Ulaanbaater Manzhouli amely mind a Kína-Mongólia-Oroszország Gazdareferenciaként felhasználható lenne más európai Aktogay / sági Folyosó, Alataw mindPass az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági infrastruktúra-fejlesztések esetén is. Az egyértelmű Suifenhe Folyosó szempontjából kulcsfontosságú helyen tehát, hogy a Budapest–Belgrád-vasútvonal fontos Saksaulkaya Harbin Vladivostok Középső korridor Erenhot fekszik. A szintén stratégiai helyen fekvő országok Kínának. Felmerül azonban a kérdés, hogy ez miért Ürümqi Turpan Magyarország és Szerbia, amelyek a Balkán felől éri meg Magyarországnak?Changchun A beruházás kétségkívül Bejing / Jlayuguan Shenyang érkező áruk természetes szállítási útvonalán feknem kockázatmentes. Először is/ Fushun a költségek rendkíTianjin Samarkand Tashkent szenek. A KKE-régió országai az Egy Övezet, Egy Út vül magasak, így az építkezés megtérülése erősen Lop Nor kétséges. Másodszor a folyosó más (szerb, bolgár, Khujand megvalósításában inkább egymás komplementerei, Wuwei Niya Lanzhou (Kokand) mintsem versenytársai. görög) szakaszai megépítésének a meghiúsulása, Holan (Kholan) Xian vagy csúszása, komolyan veszélyeztetné a magyar Lianyungang Taxila Balkh (Bactra) MAGYARORSZÁG HELYE modernizálása azonban Xuzhou Tianshu / építkezést. A vasúti szakasz Mashhad Zhengzhou Guyvan AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT TERVBEN jelentős előnyöket is Nanjing tartogat. Mindenekelőtt a Shanghai szakasz modernizációjával a két főváros könnyebben Wuhan A kelet-európát érintő gazdasági folyosók közül elérhetővé válna. Ráadásul felújítása is előbb-utóbb Changsha / legalább egy – a Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia Gazdaelkerülhetetlen lesz, annak ellenére, hogy a vonal Zhuzhou sági Folyosó –, de hosszabb távon (az ukrajnai helyzet nem szerepel az európai vasúti törzshálózatban. Déli korridor javulásával) akár kettő is érintheti Magyarországot, Azon remények, hogy Magyarország európai szintű köszönhetően a régió déli részén betöltött központi logisztikai központtá válhat, regionális központi Karachi helyzetének. A Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia Gazdaszerepét azért minden bizonnyal erősítenék. A fejlett Shenzhen sági Folyosó kiépülése csak hosszabb távon várható, vasúti összeköttetés növeli /majd Magyarország Tamluk Hanoi Hong Kong Barygaza azonban félig szárazföldi, félig tengeri összeköttetés tőkevonzó képességét, amely az olcsó munkaerővel révén hamarabb elérheti hazánkat. A kínai többségi kiegészülve a remények szerint kínai összeszerelő Masulipatam tulajdonban lévő pireuszi kikötőből, Macedónián és üzemeket vonzhat Magyarországra. A növekvő kínai Szerbián át vasúton érkezhet az áru Magyarországra munkabérek és a szállítási költségek csökkentésé– és rajta keresztül utazhat tovább az EU legfontonek a reményében erre komoly esély lehet a jövőben. sabb gazdasági központjaiba. Ennek a szakasznak Ráadásul a vasúti összeköttetés segítségével nem kulcsfontosságú eleme a Budapest–Belgrád-vascsupán a kínai áruk érkezhetnek Magyarországra, útvonal felújítása, amelyről kínai javaslatra „a 16+1 hanem nagyobb tér nyílik a hazai termékek kivitelére Együttműködés” bukaresti csúcsán született döntés. is. Itt nem csupán a kínai piacban érdemes gondolA közel 350 km-es távolságot a vonatok jelenleg 8 kodni, de az Egy Övezet, Egy Út lehetővé teszi más óra alatt teszik meg. A felújítás után – 160 kilométer régiók (pl. Közel-Kelet, Kaukázus, Közép-Ázsia, stb.) per óra sebességre alkalmas, kétvágányú, villamosíkönnyebb elérését is. Az Egy Övezet, Egy Útban való tott vonalnak köszönhetően – pedig várhatóan 2 óra részvétel tehát gazdasági értelemben új távlatokat Singarpore 40 percre csökken a menetidő. A felújítandó szakasznyithat Magyarország számára, csökkentheti egyolból 159,4 km esik Magyarország területére (150-es dalú függőségét, és növelheti híd szerepét.

90 kép: MTI

MAGYARORSZÁG A SELYEMÚTON

MAGYARORSZÁG KULCSÁLLAM A SELYEMÚTON Szerző: Matolcsy György – A Magyar Nemzeti Bank elnöke

A globalizáció jövője a Selyemút. A selyemutak hálózata, az Egy övezet, Egy út kínai koncepciója, szinte filozófiája. Meggyőződésem, hogy nekünk a nyitás a Selyemút felé adja az esélyt arra, hogy Magyarország felzárkózzon Ausztriához, Baden-Württenberghez, vagy akár Lombardiához és Bajorországhoz.

AZ 54. KÖZGAZDÁSZ-VÁNDORGYŰLÉSEN 2016. SZEPTEMBER 15-ÉN ELHANGZOTT NYITÓ ELŐADÁS SZERKESZTETT VÁLTOZATA.

Van egy magyar város, Kecskemét, amelyik már a 2010-es országos változások előtt végrehajtotta saját fordulatát. Ennek középpontjában a helyi gazdaságpolitikai gondolkodás megújítása és egy helyi adóreform állt. Egy bátor, ámde kockázatos vezetői és közösségi döntéssel elébe mentek a későbbi kormányváltás után országosan bekövetkező gazdaságpolitikai fordulatnak és adóreformnak. Kecskemét – egy sor másik magyar várossal együtt, a kormány kitűnő programjának keretei között – úton van afelé, hogy modern, 21. századi „okos-várossá” váljon. Smart City-vé, amelynek koncepciója egészen nyilvánvalóan a kecskeméti jegyeket is magán viseli. Kínában húsz Smart City építése zajlik. Dél-Koreában három már felépült. India elnöke száz okosváros létrehozását foglalta programba, és mi magyarok is tudjuk, hogy a modern városaink hamarosan okosvárosok lesznek. De nem csak a Smart City-k révén kapcsolódhatunk a Távol-Kelethez. Ez a térség – közelebbről pedig Kína – a válasz arra a kérdésre is, hogy mitől duplázódhat meg a hazai GDP, mi is lehet a forrása Magyarország számára a második százmilliárd eurós bruttó hazai terméknek. Ez nem mindennapi kérdés. Hogyan leszünk mi is gazdagok, fejlettek? A globalizáció jövője segít ebben, a globalizáció jövője pedig a Selyemút. A Selyemutak hálózata,

hiszen ez egy övezet, egy út kínai koncepciója, szinte filozófiája. Meggyőződésem, hogy nekünk a nyitás a Selyemút felé adja az esélyt arra, hogy felzárkózzunk Ausztriához, Baden-Württenberghez, vagy akár Lombardiához és Bajországhoz.

akkor tört ki a görög pénzügyi válság. Akkor tört volna ki a magyar pénzügyi válság is, ha nem jön közbe a kormányváltás. De közbejött, és ez a két ország már egészen máshol áll. Emlékszünk arra, hogy szinte majdnem megvált Görögország az eurótól és Görögországtól az euróövezet? Emlékszünk a görög bankválságra? Látjuk, hogy a görög beteg azóta sem gyógyult meg, miközben magyar betegről már nem beszélhetünk. Honnan indult a két ország, melyek voltak a közös feltételek? Rendkívül rossz volt mindkét országban a költségvetési egyenleg, megugrott az államadósság, hatalmas volt a deficit a folyó fizetési mérlegben, nagyon egyensúlytalan foglalkoztatás. Köszönhetően annak, hogy 2003 és 2008 között mindkét országban elhibázott gazdaságpolitikát folytattak. Ráadásul a magyar növekedés már 2007-2008-ban 1 százalék alá süllyedt, vagyis a görögöknél is kicsivel rosszabb helyzetben voltunk, és nem rendelkeztünk az eurózóna védőhálójával sem. Ki, milyen módon próbálta megoldani ezt a helyzetet? A görögök a „trojka” (IMF, Európai Bizottság, Európai Központi Bank) által rájuk kényszerített ortodox, hagyományos, konvencionális gazdaságpolitikai úton jártak. Mi pedig egy sajátos magyar utat választottunk, amelynek középpontjában a strukturális reformok álltak, és képesek voltunk megőrizni

a gazdaságpolitikai autonómiát. Görögországban a romló egyensúlyra hagyományos, ortodox, megszorításokra épülő gazdaságpolitikával válaszoltak, amiből lassuló növekedés lett, majd visszaeső költségvetési bevételek. Magyarországon ezzel szemben mi nekifogtunk a strukturális reformoknak. Ez azonnal, 2010 augusztusában megindította a foglalkoztatás bővülését és a munkanélküliség csökkenését. Már akkor megindult a foglalkoztatási fordulat, amikor a válságkezelés még csak elkezdődött. A gazdaság pedig idővel élénkült, és stabil költségvetés alakult ki. Két egymással teljesen mértékben ellentétes útról van szó. A trojka által kikényszerített út szűkítette Görögország mozgásterét. A mi általunk választott saját út bővítette a magyar mozgásteret. Ez később majd mindenki számára nyilvánvalóvá vált: ellenfeleink, kételyeket megfogalmazó külföldi barátaink szemében is. Mit tettek a görögök? Jövedelemadót emeltek, ingatlanadót vezettek be, elbocsátások, nyugdíjcsökkentés kísérte a politikát. Minimálbércsökkentésre is sor került, és megpróbáltak privatizálni. Mit tettünk mi? Csökkentettük a jövedelemadókat, valamint a forgalmi és szektoriális adókra helyeztük az adózás súlypontját. Közfoglalkoztatási és életpályamodellt vezettünk be. Strukturális reformjainkat az első és második Széll Kálmán Tervek tartalmazták.

MAGYAR GYÓGYULÁS, GÖRÖG BETEGSÉG Hol tartunk a felzárkózás terén? Történelmi-gazdaságtörténeti szempontból nézve Magyarország és a közép-európai régió elmaradt Nyugat-Európától. A magyar GDP 100 milliárd euró, az osztrák 300 milliárd euró, a baden-württembergi 460 milliárd, a bajor 500 milliárd euró. Nagy tehát a különbség, mégis megalapozottan beszélhetünk arról, hogy a következő 30 évben végrehajtható a fenntartható felzárkózási fordulat és folyamat. Elérhető a fenntartható felzárkózás, mert elkerültük a görög utat. Saját utat választottunk. Hagyományos és nem hagyományos közgazdasági eszközök keverésével sikeres válságkezelést, teljes gazdaságpolitikai fordulatot hajtottunk végre. E nélkül szinte tökéletesen ugyanabban a helyzetben lennénk ma is, mint a görögök. Mint ahogy rendkívüli módon hasonlítottunk egymásra 2010 tavaszán az alapvető makrogazdasági problémák, a válságjelek tekintetében. Emlékezzünk,

MAGYARORSZÁG KULCSÁLLAM A SELYEMÚTON

gazdaságpolitikának. Már a válság előtt mindkét országban esett a növekedés üteme, hamar megjelent az elrontott gazdaságpolitikák ára. A görög ma is a mélybe tart, nem nagyon tud megkapaszkodni, a nulla közelében van. A miénk pedig – ha szerény mértékben is –, de azért folyamatosan a pozitív tartományban jár. Nézzük a költségvetés egyenlegét: a válság előtt e téren is nagyon hasonló helyzetben voltunk, majd a két különböző gazdaságpolitika következtében egészen eltérő helyzetbe kerültünk a 2010 utáni években. Mi szilárdan tartjuk a 2 százalék körüli államháztartási deficitet, ami egy fantasztikus eredmény. Magyarország, az Európai Unió legjobb három szereplője között van az államadósság-csökkentés tekintetében. Görögország pedig az öt legrosszabb között, annak ellenére, hogy kiemelkedő erőfeszítéseket tett a helyzet javítása érdekében. De az eredmény magáért beszél! REFORMVERSENYT NYERT LENGYELORSZÁG Azt gondolom, hogy mi a hagyományos és nem hagyományos eszközöket keverő gazdaságpolitikánkban ezt a hagyományos eszközt jól alkalmaztuk, hiszen a strukturális reformról minden közgazdász azt mondja, hogy szükség van rá. Igen, csak megszorításokkal együtt nem működik. Mi a strukturális reformokkal kerültük el a társadalmi robbanást. A jegybankban ötven sikeres strukturális reformot tartunk most a döntőnek abból a szempontból, hogy sikerült egy fiskális konszolidációt is végrehajtanunk a politikai és

gazdaságpolitikai fordulat után. Ez az ötven reform a felelős azért, hogy Magyarország nem a görög úton, hanem a magyar úton és nem kudarcra ítélve, hanem sikeresen haladt előre. Érdemes egy pillantást vetni a munkanélküliséggel kapcsolatos adatokra. A hazai görbe nem emelkedett jelentősen a válságkezelés után. A görög szám ugyanakkor megugrott, és nem is sikerült 20 százalék alá csökkentenie az arányt a megszorításokra épülő

Összegzésképpen tehát a válság előtt a két ország rendkívül aggasztó helyzetben volt. Az egyik kilépett belőle, ez Magyarország. A versenyképesség kivételével mindenben sikerült a kiinduló helyzetet meghaladnunk. S ez utóbbi nagyon fontos, e téren is lenne mit tanulnunk a lengyelektől. Az elmúlt 20 év óta a lengyelek a legjobbak az Európai Unióban. A két évtizedig tartó átlagosan 4 százalékos éves GDP-növekedéssel átcsúsztak, átsiklottak a 2008-2009-es válság felett, nem volt visszaesés.

Az egész térségben reformverseny van. A lengyelek azért állnak jobban, mert 10 évvel korábban indították el a strukturális reformokat. Mégpedig a 2000-es évek elején, amikor pedig mi éppen eladósodtunk. Miben álltak ezek a reformok? A lengyelek intézkedéseikkel alapvetően a német kancellár Agenda 2000 programjára válaszoltak, mégpedig azonnal. A varsói reformok iránya lényegében ugyanaz volt, mint a 10 évvel később elinduló magyar átalakításoké. Így például a jövedelemadó, a társasági adó kulcsának csökkentésre, az adóbázis egységesítésére, egyszerűsítésére került sor. A lengyelek tehát megnyerték a reformversenyt 2000 és 2010 között. Az Európai Unióban két-három ilyen ország van, például Németország, ahol a globális pénzügyi válság nem taszította a mélybe a gazdasági teljesítményt. De miért indították el a reformokat a lengyelek 10 évvel előbb? Mert ők már akkor válságban voltak. A kihívás ösztönözte őket a reformpolitikára. Mi, közgazdászok kedvező konjunktúra, jó növekedés esetén azt ajánljuk John Maynard Keynes nyomán, hogy költségvetési megtakarításokat halmozzon fel a kormány. A lengyelek ezt tették: amikor magas, erős volt a növekedés, szigorú költségvetést vezettek be. Mi viszont pont fordítva jártunk el. Feje tetején álló gazdaságpolitika. Ez volt Magyarországon 2002 és 2010 között. A 2000-es években elveszítettük a reformversenyt Lengyelországgal szemben, azóta viszont álljuk a sarat.

MAGYARORSZÁG KULCSÁLLAM A SELYEMÚTON

Minden adónemnél tudnánk olyan táblázatokat, ábrákat bemutatni, amelyek azt mutatják, hogy a lengyelek okosan léptek. Komolyan vették, hogy strukturális reformokkal kell válaszolni egyrészt a válságra, másrészt a német versenyképességi programra, harmadrészt pedig a térségi államok – például a visegrádi országok – által támasztott kihívásokra. S van még egy szomorú tanulsága a Magyarország és Lengyelország közötti összehasonlításnak. Az oktatásban mérhető különbségekről van szó. Például arról, hogy a felsőoktatásban a diplomások aránya a két ország között közel egy évtized alatt 10 százalékpontot nyílt. Ez is jelzi azt, hogy az oktatásban is véghez kell vinni a strukturális reformokat. Fontos látnunk azt is, hogy a varsói reformok a jó eredmények ellenére sem maradtak abba. 2016. február 16án a lengyel miniszterelnök-helyettes bejelentett egy 25 éves, 250 milliárd dolláros 25 százalék feletti beruházási rátát eredményező gazdaságfejlesztési programot, amely öt nagy területet érint, ezek közé tartozik például az újraiparosítás. SIKERES FORDULATOK UTÁN REFORMPOLITIKÁT Magyarország fiskális fordulatot hajtott végre 2010 és 2013 között. Sikeres költségvetési konszolidációt. Majd 2013 és 2016 között a Magyar Nemzeti Bank – a kormányzat fiskális eredményeire támaszkodva – végrehajtott egy teljes körű monetáris fordulatot. A kettő eredménye a növekedési fordulat. Amire pedig még szükségünk van, az a versenyképességi fordulat.

A fiskális fordulat keretében áthelyeztük az adóbevételek súlypontját a forgalmi és fogyasztási szférára. Ma már a fehéredésből jön az ÁFA bevételek többlete. A gazdaság már megértette, hogy valami mást kell csinálni, mint korábban. Az uniós forrásokat elsősorban nem a vasba vagy a betonba érdemes önteni, hanem az agyakba és a kezekbe. Komoly változás, hogy a korábbi ciklus 16 százalékával szemben most már a brüsszeli pénzek 60 százalékát költjük gazdaságfejlesztésre. Javult a kockázati megítélésünk, miközben a hitelminősítők nem mindig fogadják el azokat a módszereket, amelyet alkalmaztunk. A monetáris politikai fordulat a növekedési hitelprogramban, a kamatcsökkentési ciklusokban, a lakossági devizahitelek forintosításában, az önfinanszírozási programban öltött testet. Ezekhez most néhány új programot, közöttük a növekedést támogató programot társítottuk. A monetáris politika fordulat eddig nagyjából a 2013-2016 közötti GDP-növekedés felét támogathatta. Harmincnégyezer mikro-, kis és középvállalkozás részesült a növekedési hitelprogramból. Kik termelik meg a második 100 milliárd euró magyar bruttó hazai terméket? Jelentős mértékben ők. És jelentős mértékben olyanok, akik még meg sem születtek. Megindítottuk az új hitelprogramunkat is, amelytől azt várjuk, hogy a mikro-, kis és középvállalati szektorban lévő hitelállomány 5-10 százalékkal bővül. Ez önmagában fél-egy százalékkal növelheti az idei GDP növekedési ütemét.

Mindezek mellett az egekből a földre szállt a magyar alapkamat a monetáris fordulat részeként. Az államadósságon belül a belföldről felvett kölcsönök aránya jelentősen nőtt, a devizaarány pedig jelentősen csökkent, és ez a folyamat még tart. Forintosítottuk a devizahiteleket, ráadásul még időben. Olvastuk az Európai Központi Bank jegyzőkönyveit és gyanakodtunk, hogy Frankfurtban készülnek valamire tavasszal, ezért előre hoztuk őszre a szükséges lépéseket. Az egész magyar közgazdász társadalom nevében mondok köszönetet Patai Mihálynak, a

Magyar Bankszövetség elnökének. Nélküle nem jöhetett volna létre egy ködös délutánon az a titkos egyezség, amivel sikerült nagyon gyorsan pontot tenni a devizahitelek végére. Most viszont egy versenyképességi fordulatnak kell következnie. A strukturális reformokhoz hasonlóan most egy vadonatúj, erőteljes, dinamikus versenyképességi reformhullámra, új reformpolitikára van szükség. Ha a magyar gazdaság dualitását képesek lennénk csökkenteni, már önmagában attól négy

MAGYARORSZÁG KULCSÁLLAM A SELYEMÚTON

Matolcsy György előadása az 54. Közgazdászvándorgyűlésen 2016. szeptember 15-én, Kecskeméten

százalékkal emelkedhetne a hazai GDP szintje. Ma a termelékeny és a kevésbé termelékeny szektorok között kirívóan nagy a különbség.

jelentősége van Észak-Amerikának. De ÉszakkeletÁzsiának, Kelet-Ázsiának is, hiszen a fejlődő országokban teremtődnek az új piacok.

SELYEMÚT: 64 ORSZÁG, AZ EMBERISÉG KÉTHARMADA

A magyar GDP második 100 milliárd euróját Ázsiában találjuk majd meg. Hogyan? A német cégeken keresztül? Igen. Ma a globalizációban döntően Németországon keresztül veszünk részt. De ezzel együtt más csatornákon is el lehet jutni Ázsiába. Ugyanakkor figyelnünk kell arra, hogy Németország elfogadta a saját fejlesztésű Industry

Fontos az is, hogy minden tervünket három nagy világgazdasági központra figyelve kell elkészítenünk. Egyrészt természetesen Európára kell figyelnünk, hiszen mi az európai család része vagyunk. Nagy

MAGYARORSZÁG KULCSÁLLAM A SELYEMÚTON

Az Új Selyemút tengeri és szárazföldi útvonalai

4.0 programját. Nekünk számolnunk kell ezzel, mert Kína is ezzel számol. Amikor mi a Selyemúton szeretnénk megtalálni az új piacokat, akkor azt is tanulmányoznunk kell, hogy Kína 2025-ig milyen gazdaságfejlesztési, gazdaságpolitikai tervekkel rendelkezik. Négy versenyerőt szeretne felépíteni a piacon a vállalatok, a stratégia és a tehetségek terén, és 10 iparágat, alágazatot emel ki, mindezt a német Industry 4.0 program alapján. Figyelni kell a világra. A kínaiak figyelnek. Mi pedig azt javaslom, figyeljük a Selyemutat, mert ott lehet elérni a második 100 milliárd eurót. De mi is az az Új Selyemút? Kínával együtt hatvannégy ország, az emberiség kétharmada, ma még csak a globális GDP 40 százaléka. De kész fejlesztési programok vannak, és rendelkezésre állnak az ezekhez szükséges pénzügyi intézmények. Ez a Selyemút kapcsolja majd össze azokat a szereplőket, akik a globalizáció 21. századi új szakaszát alkotják. Már azt is látni, hogy a Selyemút-hálózat egy északi, egy középső és egy déli ágból áll. A déli ág a vasúti Selyemút. Van még egy tengeri Selyemút, ami különösen ígéretes. Az ősi Selyemúton nem volt északi út. Most viszont van, Lengyelországon keresztül lép be az unióba.

100

Magyarország és a Selyemút Budapest - Belgrád útvonal jelentősége • gyorsabb mint a hajó (pl. Velence, Genova) • a többi szállítási útvonal túlterhelt (pl: Alpok hágói) • könnyebb és olcsóbb Kína igényeinek megfelelő infrastruktúrát kiépíteni és megvásárolni (pl. Pireuszi kikötő és Burgaszi kikötő) Miért pont Magyarország? • több útban biztonságos úthálózatban gondolkodnak • nálunk van Kelet-Közép-európai régió déli központja • közel van az EU szívterületéhez a német piachoz • nyugatabbra jelentősen drágább a munkaerő Az MNB szerepvállalása • reálgazdasági előnyök • szorosabb pénzügyi kapcsolat • Rembini kötvény • Személyes találkozók • Jegybanki Rembini program • Swapline • RMB portfólió • publikációk • PBoC ügynökségi megállapodás • Budapesti Rembini kezdeményezés • RQFII kvóta • Kliring

De akad itt egy másik érdekesség is. A középkori Magyarország már volt egyszer a Selyemúton. A középkori és ókori Selyemutakkal szemben viszont most nem Velencében köt ki a tengeri Selyemút, hanem Pireuszban, Athénban. Három kulcsország van Ázsia, Kína szempontjából az Európai Unióba tartó Selyemút-hálózaton. Lengyelország északon, Görögország és Magyarország délen. Érdekes válaszokat találhatnánk, ha feltennénk a kérdést – bár nem nagyon javaslom –, hogy akkor a görög-magyar gazdaságpolitika miért került tűz alá 2010-től. Márpedig Magyarország a Selyemúton van. Nem is akárhol. Végső soron két Selyemút fut át rajtunk. Az egyik a déli vasúti: Athén, Belgrád és Budapest. Ehhez kapcsolódik a tengeri Selyemút, amely Pireuszba, Athén kikötőjébe fut be, utána pedig vasútivá és közútivá válik. Azt is tudjuk, hogy a kínaiak számára a legfontosabbak a szállítási költségek. A legolcsóbb a vízi út, ennél négyszer drágább a vasút, aminél szintén négyszer drágább a közúti szállítás, melynek négyszerese a légi közlekedés. Ezért kap kiemelt szerepet a vízi út és a vasút a Selyemutak megépítésénél.

Miért pont Magyarország az egyik kulcsország? Sok oka van ennek. Például az, hogy a szívterülethez, a német piachoz vagyunk közel, és valóban kialakulóban van egy közép-európai gazdasági központ, mint ahogy északon annak számít Lengyelország. A Magyar Nemzeti Bank már megindult a Selyemúton. A Bank of China-val, a világ egyik legnagyobb pénzintézetével mélységi együttműködést alakítottunk ki. Az Egyesült Királyság után másodikként írtuk alá a megállapodást a Kínai Népi Bankkal – Kína jegybankjával – és ennek keretében azóta is nagyon sok kreatív, innovatív eszközt használunk. Szeretnénk megérteni, hogy mit és miért lépnek, és szeretnénk részt venni ebben a folyamatban. Magyarország tehát a Selyemúton van. Magyarország ezen a kialakuló Selyemút-hálózaton tudja megtermelni és megkeresni a jólétét, a gazdagságát és a fejlettségét. Ahogy a lengyelek a német fejlesztési programot, úgy kell nekünk magyaroknak a kínai fejlesztési programot alaposan tanulmányoznunk.

101

XI JINPING

102

103

Xi Jinping a G20 csúcstalákozón 2016-ban

XI JINPING Szerző: Eszterhai Viktor

Xi Jinping elnököt Deng Xiaoping óta Kína legerősebb vezetőjének tartják számon, akinek hatalmához, elődeitől eltérően, széles ívű bel- és külpolitikai víziók, valamint nem lebecsülendő személyes ambíciók is társulnak. Xi hivatalba lépésével egy időben Kína a világ második legfontosabb hatalmává vált, aminek köszönhetően pedig a kelet-ázsiai ország egyre nyíltabban kérdőjelezi meg az USA által irányított világrendet.

XI JINPING ÉLETRAJZA ÉS KORAI POLITIKAI PÁLYAFUTÁSA Xi Jinping (1953. június 15. Fuping, Shaanxi tartomány), származását tekintve a „hercegek”, azaz befolyásos kommunista szülők gyerekei közé sorolható, ugyanis édesapja Xi Zhongxu, a Kínai Kommunista Párt (KKP) egyik alapító tagja, később miniszterelnök-helyettes, PB-tag, parlamenti alelnök is volt. A fiatal Xi Jinping tanulmányait a Tsinghua Egyetemen végezte, először vegyészmérnökként tanult, majd marxizmusból és ideológiai nevelésből szerzett diplomát. 2002-ben összevont tudományterületen (jog, politika, menedzsment, és forradalmi történelem) szerzett jogi doktorátust. Politikai pályafutása 1982-ben kezdett felívelni, amikor Geng Piao akkori védelmi miniszter titkára lett. Karrierjét később a KKP szokásoknak megfelelően vidéken folytatta, ahol helyi pártfunkciókat töltött be. Valamint ugyancsak az elvárásoknak megfelelően a Kínai Népi Felszabadító Hadseregben is töltött be tisztséget. 1992-ben a kínai parlament, az Országos Népi Gyűlés tagja lett. 1995-ben Fujian, 2002-től Zhejiang, majd 2007-től Shanghai főtitkári feladatkörét látta el. 2007 októberében a KKP 17. kongresszusán bekerült Kína legfontosabb irányító szervébe, a Politikai Bizottság Állandó Bizottságába. 2012. november 15-e, a 18. Pártkongresszus óta, a Kínai Kommunista Párt főtitkára és Központi Katonai Bizottságának az elnöke, 2013. március 14. óta pedig a Kínai Népköztársaság (KNK) elnöke.

104

BELPOLITIKA „Kínai álom” Xi 2013-ban bejelentette az elnök kvázi hivatalos ideológiai programját, amelynek homlokterében a „kínai álom", (zhongguo meng) megvalósítása áll. Ezt a kínai politikai hagyományok szerint minden pártvezetőnek szokás meghirdetnie. Hu Jintao programja például a „fejlődés tudományos szemlélete”, Jiang Zemin-é pedig a „három képviselet” volt. A „kínai álom” kifejezés pontosan nincs definiálva, de megközelítő jelentése így foglalható össze: a kínai társadalom kollektív reménye Kína nagyságának újjászületése (fuxing) iránt, amelynek fenntartható jólétben élő polgárai elégedettek saját helyzetükkel, és képesek egyéni álmaikat a közösséggel összhangban megvalósítani. A kollektív kínai álom négy részből áll: • erős Kína: - gazdasági, politikai, diplomáciai, tudományos, és katonai szempontból; • civilizált Kína: – egyenlőség és a méltányosság, gazdag kultúra, erkölcsösség; • harmonikus Kína: – barátság a társadalmi osztályok és társadalmi szegmensek között; • gyönyörű Kína: – egészséges környezet, alacsony szennyezés, vonzó városok, innovatív művészet.i A célok elérése érdekében Kínának meg kell oldania az elmúlt évtizedek során kialakult feszültségeket és problémákat, mint például a gazdasági szerkezetváltás, társadalmi különbségek enyhítése, a környezetszennyezés, a korrupció. A problémák orvosolásával Xi szerint elérhető a KKP „kétszáz éves” célja: a „mérsékelten jómódú társadalom” (xiaokang

105

XI JINPING

Ennek keretében megkezdődött az állami szerepvállalás fokozatos csökkentése, az állami tulajdonú vállalatok átalakítása (profitképességük növelése, illetve a legveszteségesebbek bezárása), valamint a nagyobb verseny érdekében a magánszektor és a külföldi vállalatok nagyobb szerepvállalása is a kínai gazdaságon belül. A kínai vezetés elkötelezett a fiskális- és adóreformok mellett, annak érdekében, hogy csökkentse a társadalmi igazságtalanságokat és elősegítse az erőforrások hatékonyabb felhasználását (például innovációra, K+F-re, stb.). A jogrendszer reformjának célja, a törvény uralmának (fazhi) növelése, hogy csökkentse a korrupciót,

Xi Jinping 2013. március 17-én a „Kínai Álomról” tartott beszédjének szófelhője (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) shehui) kiépítése 2021-re, a Kínai Kommunista Párt fennállásának 100. évfordulójára, valamint Kína fejlett országgá alakítása 2049-re, a Népköztársaság kikiáltásának 100. évfordulójára. A „kínai álom" kifejezés eredetével kapcsolatban számos találgatás látott napvilágot, minden bizonnyal az amerikai álom inspiráló hatással volt rá, különösen Xi amerikai tengerentúli útjának fényében. A kifejezést újságírók már korábban is alkalmazták, illetve több könyv is megjelent ezzel a címmel, amelyek hatást gyakorolhattak Xi víziójára. A különbség azonban, hogy míg az amerikai álom individuális jellegű, addig a kínai megfelelője kollektív és az emberek egységén alapul. Megvalósulásához nem csupán Kína nemzetiségeinek, osztályainak kell ös�szefogniuk, hanem szoros összhangban kell lenniük a KKP irányításával is. Xi elnöknek a belpolitikát érintő továbbiakban tárgyalt reformjai, valójában mind a „kínai álom” fontos elemeinek tekinthetők. „Átfogó és mély reformok” Xi Jinping belpolitikájának egyik első és visszatérő eleme a „reform és nyitás” politikájával megkezdett reformfolyamat folytatása, amelyet a kínai sajtó a „reformok átfogó elmélyítése (quanmian shenhua gaige)" néven említ. A program komoly reformokat irányoz elő a gazdaság, a jogrendszer és a politika területén egyaránt. A reformok leghangsúlyosabb része a gazdasági elem, amely szerint a gazdaságon belül döntő teret kell biztosítani a piaci folyamtoknak.

106

az állami és helyi szintű politikai beavatkozást –például összevont regionális bíróságokkal és felügyelő szervek kialakításával –, és növelje az alkotmányos felügyeletet. Xi sürgette az átláthatóság növelését a bírósági eljárásokban, az állampolgárok nagyobb mértékű bevonását a jogalkotási folyamatba és a „professzionalizmus" erősítését a jogi életben. .Xi szerint az állam működésében összességében nagyobb szerepet kell kapnia az alkotmánynak.

A kínai elnök szerint a konfuciánus értékek pedig kiutat jelentenek a nyugati világ kiüresedett és túlzottan materiális értékeivel szemben. A reformok érintették a politika területét is: Xi, a nyugatitól eltérő, az ún. kínai deliberatív demokrácia elmélyítését szorgalmazza, ahol az emberek a KKP által biztosított formában gyakorolják a demokratikus döntéshozatalt.iiJól tükrözi a kínai állmfő reformok iránti mély elkötelezettségét, hogy első pekingi útja Guangdong-ba vezetett, ahol Deng Xiaoping létrehozta az első Különleges Gazdasági Övezeteket, illetve ahol a híres, 1992-es „déli útján” felhívta a figyelmet a reformok folytatásának fontosságára. Az „átfogó és mély reformok” közé tartozik a korrupció elleni küzdelem. Xi nyolc pontból álló irányelvet hirdetett, amelyben ígéretet tett a „tigrisekkel” és „legyekkel” történő leszámolásra, ami annyit tesz, hogy nem csak az alacsony rangú bürokratákat, hanem a politikai, katonai és gazdasági elit magas rangú tagjait is elszámoltatja a KKP.

Kína kultúrájának megújítása A Kínai Népköztársaság és Kommunista Párt életében az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kap a tradicionális kínai kultúra hangsúlyozása. Az ambivalens viszonyt jól tükrözi, hogy míg Mao Zedong alatt a Párt a modernitást zászlajára tűzve nyíltan Kína hagyományos értékeinek megsemmisítését támogatta, addig Xi Jinping alatt egyértelműnek tűnik, hogy Kína múltja egyfajta legitimációs forrásként jelenik meg, amely megőrzése a Párt egyik fontos feladatává vált. Xi az ópiumháborúkat a kínai világ megroppanásaként interpretálja, amely problémákon csak a KKP tudott fölülkerekedni, biztosítva Kína folytonosságát, illetve a hagyomány megújulását. A kínai elnök szerint a konfuciánus értékek pedig kiutat jelentenek a nyugati világ kiüresedett és túlzottan materiális értékeivel szemben. Xi gyakran idézi Konfuciuszt és kínai klasszikusokat,valamint a korábbi császárok példájának megfelelően 2013 novemberében felkereste Qufu-t, Konfuciusz szülőhelyét. Az államfő üzenete egyértelmű: aki elutasítja a KKP-t, elutasítja Kína tradicionális örökségét is. Xi azonban nem csupán a hagyományos kultúrát, hanem Kína szocialista örökségének megőrzését is – annak kínai sajátosságaival együtt – fontosnak tartja. A kínai elnök hangsúlyozza a mao-i tömegvonal politikai elvét: a nép az a mozgatóerő, amely a világ történelmét alakítja, így a KKP feladata a nép képviselete. A kínai vezetés számára ezek a hibrid konfuciánus-szocialista értékek jelenthetnek alternatívát a nyugati értékekkel szemben. KÜLPOLITIKA A békés felemelkedés új típusa: nemzeti érdek vs. békés felemelkedés A Xi Jinping-időszak az egyik leghangsúlyosabb változást a kínai külpolitikában hozta. Az új irányvonal véget vet a Deng Xiaoping által meghirdetett alacsony aktivitással jellemezhető kínai külpolitikának, amelynek célja az ország nagyhatalmi státuszának minél kevésbé feltűnő, a nemzetközi szabályokkal látszólag teljesen összhangban lévő, visszaszerzése. Xi szerint Kína továbbra is elkötelezett a 2005-ben elődje, Hu Jintao által meghirdetett békés fejlődés mellett, de az ország ereje most már újra lehetővé teszi, hogy erélyesebben kiálljon a nemzeti érdekek védelme mellett. Ez többek között azt jelenti, hogy Kína nem fogadja el, hogy bárki az ország nemzeti érdekével ellentétes viselkedést tanúsítson, aláássa

a szuverenitását, biztonságát és a fejlődési érdekeit (fazhan liyi). Kína fejlődési érdekei azonban a kínai gazdaság egyre fontosabb határain túli érdekeltségei miatt ezek megvédésére is vonatkoznak. A 2013-as BOAO fórumon a kínai elnök kijelentette: Kína nem csupán egymaga szándékozik követni a békés utat, de elvárja a külvilágtól is, hogy tekintettel legyen a kínai érdekekre és hozzájáruljon a békés környezethez. Az ázsiai országoknak új megoldásokon, új renden kell dolgoznia, hogy elősegítse a kooperációt és szavatolja a békét.

Xi Jinping 2013-as boao fórumon megtartott beszédjének szófelhője. (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) A nemzetközi kapcsolatok „új típusa” 2013. március 23-án a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében tartott beszédében Xi Jinping felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy a világ megváltozott, ezért a nemzetközi kapcsolatok „új típusának” lefektetésére van szükség. Beszédében a következő értékek mellett érvelt: harmónia, (békés) fejlődés, közös előnyök, amelyek együttesen a jövőben az államok közötti kapcsolatok vezérlő elvei kell, hogy legyenek. Kiemelte továbbá, hogy Kína fontosnak tartja az államok jogi egyenlőségét, az egymás belügyeibe való be nem avatkozást, és a hegemónia elutasítását. Szerinte a múlt problémái helyett a jövő felé kell az országoknak tekinteni, így megvalósítható a kapcsolatok harmonikus működése. A nagyobb és gazdagabb államoknak segítenie kell a kisebb államokat, de minden országnak alapvetően magának kell meghatároznia saját fejlődésének útját. A nagyobb és erősebb állam nem diktálhat. Az elvek gyakorlati átültetésében az együttműködésre kell fektetni a hangsúlyt, amely erősödő gazdasági kapcsolatokat és egymás minél szélesebb körű megismerését jelenti – ösztöndíjak, csereprogramok, kulturális egyezmények stb. által.

107

A KÍNAI GAZDASÁG STRUKTURÁLIS ÁTALAKULÁSA

108

109

A KÍNAI GAZDASÁG STRUKTURÁLIS ÁTALAKULÁSA Szerző: Polyák Eszter

Ma sokan félve, mások pedig bizakodva szemlélik a kínai gazdaságban végbemenő folyamatokat. Jelen évtized nagy változásokat hozhat a világgazdaság motorjának is nevezett országban, hiszen ami biztosan elmondható, hogy a mostani gazdasági berendezkedés nem tudja fenntartani az 1,4 milliárdos népességet. Az egyre láthatóbban polarizálódó társadalom problémáit mindenképpen orvosolni kell, hiszen anélkül lehetetlen a gazdaság stabilizálása és fejlesztése. Kiegyensúlyozott politikával azonban a kínai kormány képes lehet arra, hogy nem csak a saját, hanem a térség gazdaságát is stabilizálja, és fejlesztésre ösztönözze.

BEVEZETŐ - MIÉRT AKTUÁLIS A SZERKEZETVÁLTÁS? A 2000-es évek kezdete óta a kínai gazdaságról már mindent elmondtak: beszéltek kínai gazdasági csodáról, összeomló tőzsdéről, a világot is magával rántó hanyatlásról. A szélsőséges megfogalmazás természetesen nem fedheti le a teljes képet, azonban összességében elmondható, hogy Kína gazdasága komoly változásokon ment keresztül az elmúlt másfél évtizedben. A 2000-es évek elején még éppen a világgazdasági integrációt lehetővé tevő reformok küszöbén jártak. Ma pedig már az Új Selyemút koncepciójával az élen új gazdasági rend felé terelik a világot. Ambiciózus terveik véghezviteléhez azonban szükséges lesz a belső problémák megoldása, amelyet jelenleg a gazdasági szerkezet változtatásában látnak. Elemzésünk e váltás problémáit és megoldási lehetőségeit járja körül. KÍNA GAZDASÁGI ÁTALAKULÁSÁNAK ELŐZMÉNYEI Kína XX. századi történelme során sem volt példátlan, hogy az ország gazdasági reformra kényszerült egy válságos időben. A reform és nyitás 1978-as meghirdetésének előzménye egy különös, csak Kínát érintő válság volt: a kulturális forradalom. Bár

110

a kommunista párt alapvetően eszmei megújulást akart elérni, az egész országot feldúló állapot a nagy ugrás után éppen talpra álló gazdaságot is megtépázta. A kínai politikai vezetés végül sikeresen helyrehozta az okozott károkat, amelyben az ország gazdaságának megnyitása mellett nagy szerepük volt a nyolcvanas-kilencvenes évek átfogó reformjainak. Elsőként a vidék forradalma vette kezdetét, amely a mezőgazdaság átformálására irányult. Decentralizáció vette kezdetét, ösztönözték a termesztés diverzifikálását, enyhítettek a kereskedelmi szabályokon. 1984-ben kezdetét vette a reformok második szakasza, a városi megújulás, amely szervesen épült az előző szakaszra. A nem hatékony állami cégek megújításán és az ipari fejlesztéseken kívül előtérbe került a külföldi tőke bevonzása, ezért 14 nagyobb várost nyitottak meg külföldi cégek előtt. A nyolcvanas évek vége azonban megingást és két számjegyű inflációt hozott, ami jól leképeződött a Tiananmen téri eseményeket megelőző és azokat felfokozó közhangulatban. A politikai helyzet lecsillapodását követően 1993-ban indulhatott el a piaci reform, amely a szocialista piacgazdaság kialakulásához vezetett. A reformok elmélyülését a XX. és a 21. század fordulóján a világgazdaságba való mélyebb integráció jelentette, amelynek csúcspontja a WTO-tagság elnyerése volt.

A fenti reformok ismeretében elmondható, hogy Kína közel negyven éve hajt végre reformokat, és ezek sikere azt mutatja, hogy képes túllendülni az időszakos válságokon. Ezért is érdemes megvizsgálnunk azokat a lépéseket, amelyekkel Kína ismét egy merőben új vállalkozásba kezd, és még tovább mélyíti a világgazdaság számára is meghatározó reformokat. Ez különösen azért fontos, mert Kína továbbra is a globális gazdasági fejlődés elsődleges motorja marad: a 2016-ra előre jelzett 6,7%-os növekedés esetén Kína 1,2 százalékpontnyi globális GDP-növekedéshez járul hozzá, amely jóval meghaladja az USA, az Európai Unió és Japán együttes 0.8 százalékpontját.

A reformok eszmei hátteréhez hozzájárul az a kétezres évek kínai közéletében jól elkülöníthető két véleményformáló csoport, akik politikai és gazdasági téren is befolyásolják az uralkodó gondolkodásmódot. A kínai politikai reformok során a kommunista párt változást ösztökélő szárnya számíthatott az értelmiségiek támogatására, akik között csupán a 90-es évek folyamán alakult ki véleménykülönbség. Az „új baloldal” és az „új jobboldal” néven közismertté vált irányok alapvetően máshogyan képzelik el a Kína számára ideális gazdaság- és társadalompolitikát. A gazdasági fejlődés folyamatában az „új jobboldal” által képviselt gondolatok kerültek előtérbe, hiszen ők elsősorban a kapitalizmus és a minél gyorsabb gazdasági fejlődés felé fordultak, elhanyagolva a szociális ellátórendszer és a jövedelemegyenlőtlenség kérdéseit. Ez természetesen nem meglepő a kezdeti fellendülés szakaszában, amikor maga Deng Xiaoping is kijelentette, hogy egyesek előbb fognak meggazdagodni, mint mások. Azonban az új kihívások egyre sürgetik a szemléletváltást, és a strukturális reformok kapujában felmerülnek a társadalmi igazságosság

gazdasági szempontú kérdései is. Az „új baloldal” elsősorban az állam fokozott szerepvállalását várja a szociális problémák megoldása érdekében, amely főként az ellátórendszer kibővítésében testesülhetne meg. A kínai fejlődés egyik mellékterméke a növekvő vagyoni különbség lett, és a strukturális változások megoldást nyújthatnak számos társadalmi problémára is. KÍNA ÉS A VÁLSÁGKEZELÉS Az elmúlt évtized válsága több szempontból is a reformok előidézőjének tekinthető. A 2008-as globális pénzügyi válság Kínát is érzékenyen érintette, mivel exportpiacai, főként az Egyesült Államok, nehéz helyzetbe kerültek. Emellett a kínai valutatartalék és lakossági megtakarítások is bizonytalan környezetbe kerültek. Ennek következtében Kína új szerepet és nagyobb felelősséget vállalt a világgazdaságban, hogy elkerülje a világ mellett a saját összeomlását is. Jelentős mértékben hozzájárult a mentőalapokhoz, valamint gyorsan bővítette valutatartalékait, így mára a kínai állam az USA külföldi államadósságának 30%-át birtokolja. A csökkenő kereslet kiegyenlítésére a külföldi piacok hitelezésébe kezdett, azonban a belső kereslet csökkenésére is mentőcsomagot kellett folyósítania. A keynesiánus logikát követő mentőcsomag 4000 milliárd RMB (586 milliárd dollár) értékben soha nem látott pénzügyi injekciót jelentett az országnak. Ebből jelentős összeghez jutottak a legtöbbször eladósodott helyi kormányok is, akik adósságaik elengedése mellett a szociális szolgáltatások fejlesztésére kaptak nagyobb keretösszeget. Kiemelt szerep jutott még a több ezer ember életét követelő 2008-as szecsuani földrengés áldozatainak megsegítésének és a térség újjáépítésének. Az infrastruktúra-fejlesztésre, földreformra és szociális jóléti programokra fordított hatalmas összeg azt is mutatja, hogy a kínai vezetés számára nem prioritás többé az infláció visszafogása, mivel sokkal sürgetőbb problémává vált, hogy mérsékeljék a gazdasági növekedés megállíthatatlannak tűnő csökkenését. A globális válságkezelő csomagokból is kiemelkedett, hiszen a kínai gazdaság éves kibocsátásának 15%-át kitevő csomag jóval meghaladta számos nagyobb gazdaság hasonló intézkedését, így az USA 100 milliárd dolláros és Németország 65 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagját. Azonban ez csak egy ideiglenes megoldás volt, amely a jövőre nézve újabb problémákat tartogat.

111

A KÍNAI GAZDASÁG STRUKTURÁLIS ÁTALAKULÁSA

A KÍNAI GAZDASÁG SZERKEZETVÁLTÁSA – XI JINPING ÉS A HAT MEGREFORMÁLANDÓ TERÜLET Kína jelenlegi elnöke, Xi Jinping már a válságkezelés folyamatába csatlakozott be. Az új gazdasági megoldások keresése hamar megmutatkozott elnöksége idején, és a mentőcsomag utóhatásai, valamint a gazdaság egyre inkább kiütköző strukturális problémái elkerülhetetlenné tették az „új normál” meghirdetését. A meghatározott ideális növekedési ütem azonban önmagában nem elég számos, a kínai gazdaság szerkezetéből adódó probléma megoldására. 2013-ra a befektetések aránya a GDP-n belül elérte az 50%ot, amely hasonló szinten iparosodott ázsiai országokhoz képest rendkívül magas. Kína eddig főként ingatlanokba, infrastruktúrába és az exportra termelő gazdasághoz szükséges eszközökbe fektetett. Azonban az elmúlt években a befektetések megtérülési rátája sokat esett, ami megnövelte a nem teljesítő hitelek kockázatát. Kínában a megtakarítások hagyományosan magasak, azonban az 1990-es évek közepe óta több, mint 10%-kal növekedett a háztartások megtakarítási rátája. Ezzel együtt alacsony a fogyasztás, mivel a szociális háló szűkössége miatt biztosabb félretenni, mint elkölteni a bevételt. Ez azonban nehezíti a célul kitűzött gazdasági modellre való átállást. A jelenlegi forgatókönyvet a 13. ötéves terv fogalmazta meg, amely Xi Jinping elnökségének első előterjesztett terve. A kommunista párt 5. plénuma elé terjesztett terv a „gazdasági és társadalmi fejlődés” érdekében tűz ki célokat a 2016 és 2020 közötti időszakra. Ebben megjelennek a fejlődés irányára utaló jelszavak: „innovatív, koordinált, zöld, nyitott és befogadó”. Az ötödik plénumon mondott beszédben Xi a „probléma vezette, célorientált” hozzáállást hirdette meg, és 1995 óta először jött szóba a „közös jólét” kérdése. A meghirdetett reformok tükrében ez a kijelentés egyben reflektál is az „új baloldal” által támogatott változtatásokra. Ezen felül egyben el is ismeri, hogy az egyenlőtlenségek komoly problémát jelentenek a társadalmon belül. A pontos számok tekintetében Xi 2020-ra a 2010-es GDP, valamint az átlagkeresetek megduplázását tűzte ki. Emellett hivatalosan is elfogadták a 6,5%-os növekedési „új normált”, hangsúlyozva, hogy jelenleg a gazdasági fejlődés gyors üteménél fontosabb annak minőségi növekedésére fókuszálni.

112

A kínai vezetés a reformkényszer miatt meghatározta azt a hat fő területet, ahol a közeljövőben változtatásokra kényszerülnek: • A hukou, azaz a lakóhelyi igazolvány, reformja a munkaerő szabadabb áramlását kívánja lehetővé tenni, valamint megoldást keres az urbanizációs problémákra. Célja, hogy a nyugati országrész városai is fejlődjenek, valamint hogy a munkavállalók ne essenek el a szociális juttatásoktól a lakóhely-változtatás miatt. • A földreform a vidék legnagyobb problémáit, a földek kisajátítását és irreális árazását próbálja megoldani, amely a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének stabilizálására is törekszik. • A z adminisztráció terén a dereguláció és decentralizáció a cél. • A pénzügyi reform terén a pénzügyi piac kifehérítésére van szükség, a forráselosztást piacosítani kívánják, valamint a magán- és külföldi tőke fokozott beengedésével a verseny ösztönzésére törekszenek. • A z adórendszer reformja megoldaná a helyi kormányok és a központi kormány közötti forráselosztás problémáját, valamint az adózás kifehérítését. • A z erőforrások árreformja kiegyenlítettebb helyzetet kíván teremteni a vállalatoknak, valamint fenntarthatóvá akarja tenni az erőforrásokkal való gazdálkodást. Itt jelenik meg legjobban a környezetvédelem szerepe.

A SZERKEZETVÁLTÁS APRÓ LÉPÉSEI A célok elérésében központi szerepet kap a fogyasztás ösztönzése. Ennek érdekében csökkentik a béreket terhelő járulékokat, az egyéni megtakarításokat pedig megpróbálják a fogyasztásba átcsatornázni. Továbbá, egyre több olyan ünnep jelenik meg, amely fogyasztásra biztatja a társadalmat, így például a november 11-i „szinglik napja”, ami hatalmas kedvezményekkel kecsegteti a vásárlókat, és évről évre megdönti az online eladások rekordját. A fogyasztásösztönzés ugyanígy jelentkezik a kormány költségvetésében is, mivel megnőtt az az összeg, amelyet a nagy szociális ellátórendszerekre fordítanak. Ezáltal egyszerre tudnak reagálni a helyi kormányok adósságállományának csökkentésére, a fogyasztás növelésére és a társadalmi feszültségek enyhítésére. Az exportra termelő gazdaság belső fogyasztásra való átállásával átértékelődik a szolgáltatási szektor

113

A KÍNAI GAZDASÁG STRUKTURÁLIS ÁTALAKULÁSA

szerepe. Jelenleg a kínai GDP mintegy 44%-át teszi ki a harmadik szektor, amely 2015 utolsó negyedévében ért a történelmi csúcsra. Felmerülhetnek kétségek azzal kapcsolatban, hogy a szolgáltatások arányának bővülése mennyiben vetheti vissza a termelékenységet. Azonban a szolgáltatási szektor hangsúlyossága nem jelenti azt, hogy a gyártás és az infrastruktúra terén stagnálás állna be, hiszen nem létezhetnek légüres térben. Ennek következtében pedig a gazdasági fejlődés ütemében sem várható drasztikus csökkenés, s új erőre kaphatnak az eddig viszonylag alacsony intenzitással működő oktatási, technológiai, pénzügyi, biztosítási és egyéb szektorok, amelyek szükségesek az egyre magasabb színvonalbeli igények kielégítésére. Hosszabb távon Kína célja feljebb kerülni a globális értékláncon, mivel a jelenlegi exportra termelő gazdasági szerkezet megtartja a viszonylag alacsony hozzáadott értékkel rendelkező termékek szintjét. A reformok ezen is változtatni kívánnak, de elengedhetetlenül szükséges hozzá az oktatás fejlesztése és az IT szektor hatékonyságának növelése. Komoly probléma, hogy a Kínában gyártott számtalan termék után csupán töredéknyi haszon marad az országban, hiszen alacsony a hozzáadott érték. Ezt az innováció magas szintű állami támogatásával lehetne megoldani, de szükséges hozzá a privát szektor partnersége is. Számos elemző szolgáltat megoldási javaslatokat a kínai államnak, amelyek között gyakran megjelenik a termelékenység növelésének lehetősége. A gazdaságban nagy részt elfoglaló befektetések helyett a termelékenység növelése 2030-ig ezer dollármilliárdokkal növelheti a kínai gazdaságot. Kínát a

114

befektetések vezette modell juttatta odáig, hogy mára a közepes jövedelmű országok felső rétegébe tartozzon. 2015-ben a GDP 25 éves mélyponton volt, 50%-kal esett a tőzsde. A gazdasági profit 80%-a pénzügyi szolgáltatásokból származott. A termelékenység előtérbe helyezése 36 milliárd RMB-vel (5,6 milliárd dollár) növelhetné a GDP-t 2030-ig, s a háztartások bevétele 33 milliárd RMB-vel nőhetne. 116 millió középosztályhoz köthető család van ma Kínában, azonban a produktivitás rendkívül alacsony: mindössze 15-30%-a az OECD-tagok átlagának, így elmondható, hogy Kína megérett a produktivitási forradalomra. A McKinsey elemzői szerint Kína sürgősen váltásra szorul, különben a nem teljesítő hitelek akár 15%-ra is szökhetnek, amely évenként 2 milliárd RMB kárt okozhatna a bankoknak, jelentősen csökkentve a kölcsönző cégek likviditását. Azonban a már megtett lépések ellenére is elmondható, hogy a strukturális reform fájdalmas és hosszú folyamat, még elegendő belső kereslet esetén is. Kínai és külföldi közgazdászok is felhívták a figyelmet azokra a problémákra, amelyek az eddig elért eredményeket alááshatják. Amint arra a tervezett reformok is utalnak, a szerkezetváltásban komoly hátráltató tényező lehet a helyi kormányok eladósodottsága. Az átállás költségei sajnálatos módon számos kínai tartományban aláásták a korábban fejlődést jelentő területeket – Zhang Jun szerint ennek megismétlődését kellene leginkább elkerülni, nem szabad feláldozni ezeket a területeket az új struktúra kiépítése érdekében.

A kihívások nincsenek arányban a kínai fogyasztók potenciális vásárlóerejével sem. A belső keresletre alapozó modell sokkal bonyolultabban működik, mint a jórészt exportorientált változat. Vannak bizonyos feltételei, amiknek először meg kell felelni, s csak azután lehet sikeresen megvalósítani a struktúraváltást. Ide tartozik például egy jól működő pénzügyi rendszer, szabad és egyenlően elérhető piac, magasabban iskolázott munkavállalók, valamint a nagyobb ráfordítás a kutatási és fejlesztési szektorra. Zhang a gyenge várostervezést, valamint a vidék és város közötti éles határvonalat ítéli a kínai fejlődés egyik legszembetűnőbb lassítójának. Ugyanis a pénzügy, a telekommunikáció, a kutatás és oktatás egy hálózatba integrált működéséhez elengedhetetlen a jól szervezett városi közösség és infrastruktúra. A probléma egy részét alkotja, a már említett reformra szoruló hat probléma között, a hukou rendszer. Az iskoláztatást és szociális ellátást a születés szerinti lakhelyre korlátozó igazolvány ugyanis gátolja a társadalmi mobilitást, hiszen hiába költöznek Sanghajba vagy Shenzhenbe a belső tartományok lakói, ha ott kiszolgáltatott élet vár rájuk mindennemű állami segítségnyújtás nélkül. Az így létrejött, mintegy 200 millió főt számláló társadalmi csoport nem képes integráns részévé válni a lakhelyükül szolgáló városok közösségének, hiszen helyzetük bizonytalan, ráadásul gyermekeik gyakori hátrahagyása egy speciális életmódra kárhoztatja őket is. A GAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK ÉS AZ ÚJ SELYEMÚT ÖSSZEFÜGGÉSEI Az elmúlt évtized válságkezelésének egy része a gazdasági növekedés fókuszának megváltoztatása is volt: az exportra termelő gyártás helyett a termékek és szolgáltatások belső piacára helyeződött a hangsúly. Azonban Kína világgazdaságba ágyazottsága a jövőben is kulcsfontosságú lesz. Az „új normál” nagy visszhangot váltott ki, hiszen komoly hatással lehet a világgazdaságra. Jelenleg úgy tűnik, hogy a vészharangok gyakori kongatása ellenére sem omlik össze a kínai gazdaság, viszont a lassulás számos országban már érezteti a hatását. Kína nyersanyag-felvevőpiacának számító afrikai országok, különösen Nigéria, megérezte a kőolaj iránti lanyhuló keresletet. Ugyanígy hatott az új helyzet Brazíliára is, de a világgazdaság számára a legnagyobb problémát a kínai gazdaság volatilitása jelenti. Az IMF 2015-ös, Limában tartott csúcstalálkozóján a pekingi vezetés kiszámíthatatlan és megbízhatatlan

gazdaságpolitikáját emelték ki, mint az egyik legnagyobb világgazdasági kockázatot. Kína természetesen próbálja biztosítani a világgazdaságot arról, hogy igyekszik a szabályokat betartva, a globális gazdaságért felelősséget vállalva cselekedni. Az Új Selyemút koncepciója nem csupán külpolitikai szempontból került porondra kellő időben, a külgazdaság terén is azt a látszatot kelti, hogy Kína felelősséget érez a térség országainak jólétéért. Azonban hiba lenne altruista magatartást feltételeznünk, az Új Selyemút arra is eszköz lehet, hogy rajta keresztül vezessék le a befektetési többletet. Így némileg hozzájárul az export-orientált modellről való átállás költségeinek enyhítéséhez. Egyesek szerint a kínai egyensúlykeresés ráadásul egyenesen erősíteni fogja a Selyemút támogatására létrehozott intézmények, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank és a BRICS Bank pozícióját. Politikailag pedig az egyoldalú hitelezésnél mindenképpen stabilabb a nemzetközi tagságú szervezeten keresztül juttatott támogatás. Az infrastruktúra-befektetés területén jelentkező többlet külföldre vitele kölcsönösen előnyös („winwin”) helyzetet teremthet az alacsonyabb fejlettségű gazdaságok számára, hiszen Délkelet-Ázsia számos országa, valamint India is komoly problémákkal küzd e téren. A több milliárd dollárnyi hiányzó infrastruktúra erősen visszaveti a térség lehetőségeit, amit tovább ront, hogy ezek az országok korábban jórészt kiestek a Világbank és más multilaterális fejlesztési bankok látóteréből. Kína ezért is tudott egy új szereplőt felmutatni a nemzetközi pénzintézetek piacán, és az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankot ezért is övezte széles körű nemzetközi elismerés. A kínai vezetők beszédeiben újra és újra felmerült az új gazdasági világrendre való törekvés, amelyben még inkább felértékelődne Kína szerepe. Amint az látható volt, Kína képes volt felelősséget vállalni a 2008-as válság folyamán, és jelenleg egyértelműen a világgazdaság éllovasa. Ezek alapján jogosnak tűnik, hogy az ország nagyobb mértékben beleszólhasson a világgazdaságot meghatározó folyamatokba, amelynek egyik lépése idén októberben a jüan felvétele az IMF tartalékvalutái közé. A hagyományosan amerikai vezetésű nemzetközi szervezetek mellett azonban tovább építi saját intézményi bázisát, amely nagyobb hatáskört biztosít számára, valamint előnyhöz juttatja az USA-val folytatott ázsiai versengésben.

115

116

EGY ÖVEZET, EGY ÚT BIZTONSÁGI KIHÍVÁSAI

117

EGY ÖVEZET EGY ÚT BIZTONSÁGI KIHÍVÁSAI Szerző: Simigh Fruzsina

Kína folyamatosan növekvő globális gazdasági szerepvállalása a biztonságpolitikai kihívások növekedésével is jár. Ez pedig magával vonja a politikai és akár katonai beavatkozásra való hajlandóság kényszeredett növekedését is. Az Egy Övezet, Egy Út kiépítése során nem pusztán multilaterális pénzintézeteken és bilaterális megállapodásokon keresztül kell a megfelelő pénzügyi hátteret, vagy legalábbis annak egy részét, biztosítania az ambiciózus projektekhez.

A technológia, kommunikációs technika és a gazdaság is afelé hajtja a világot, hogy ne lehessen kimaradni az általuk kialakított kapcsolatokból. Márpedig napjaink globalizált, interdependens világában a fejlődéshez és meggazdagodáshoz elengedhetetlen a jó infrastrukturális felszereltség: utak, energetikai hálózatok, kommunikációs hálózatok, internet, stb. Egy elszigetelt, határait befektetések elől lezáró szegény ország nagy valószínűséggel szegény is marad. A kínai Egy Övezet Egy Út, és az azt kiegészítő 21. századi Tengeri Selyemút is ezen hiányzó hálózatok kiépítésén dolgozik. Azonban ezzel párhuzamosan szükség van a biztonsági problémák megoldására is. Ezek nélkül a tranzakciós költségek növekedhetnek. Márpedig, ha nem éri meg áthelyezni a közlekedést és áruszállítást a tengerről a szárazföldre, és Kínának nem sikerül kiépítenie ezt a transzport-hálózatot, akkor nem lesz senki, aki használja azt. AMI ÖSSZEKÖT ÉS AMI FENYEGET A kilencvenes évektől él a gondolat, mi szerint a gazdasági kapcsolatok elmélyülése előbb-utóbb a katonai konfliktusok végét fogja jelenteni. Rosecrance szerint ugyanis az új, kialakuló világrendben azok az államok lehetnek sikeresek, amelyek a késztermék magas hozzáadott értékét biztosítják, amelyek szolgáltatásokat és a különböző pénzügyi folyamatokat

118

bonyolítják. Azonban, mivel az alapvető termelés elválaszthatatlan ettől, az önellátás lehetősége is csökken. Az így kialakuló államok közötti kölcsönös függés hozzájárul ahhoz, hogy a korábbi territoriális, expanzionista célokat felváltsa a gazdaság növekedését biztosító, kooperatív légkör. Ez abból fakad, hogy csakis békés, stabil, kiszámítható környezetben biztosított ehhez a növekedéshez szükséges folyamatos kereskedelem és befektetések szabad áramlása. Ahhoz azonban, hogy ez minél effektívebben működjön, megfelelő logisztikai, infrastrukturális összehangolás és politikai együttműködés is szükséges. Annál is inkább, mert a földrajzi kapcsolat – legyen szó érintkező határokról vagy azokon átívelő útvonalakról – egyszerre növeli a sebezhetőséget is. Az útvonalak jobb kiépítettsége azonban kétélű fegyver. Egyrészről biztonságpolitikai szempontból is javítja a hatóságok fellépésének lehetőségeit. Másrészről növeli az ember-, drog- és fegyvercsempészek esélyeit is. Azonban, ha a regionális együttműködést sikerül kiterjeszteni a közjavak védelmére, a kétirányú kereskedelem javítására, a turizmus, és személyek közti kapcsolatok fejlesztésére, akkor mindezek a problémák az infrastruktúra fejlesztésével párhuzamosan hosszú távon megoldhatóvá válnak.

BIZTONSÁGOT ÁZSIÁNAK 2014 májusában az Ázsiai Interakcióról és Bizalomépítő Lépésekről szóló csúcson (CICA – Conference on Interaction and Confidence Building in Asia) Sanghajban elhangzott beszédében Xi Jinping arra hívta fel a figyelmet, hogy „fejleszteni kell a régió biztonsági koncepcióját, új regionális biztonsági együttműködési mechanizmust kell kifejleszteni, és közösen kell egy olyan biztonságos Ázsiát kiépíteni, amelyből mindenki kedvezően részesül.” A kínai elnök beszélt továbbá arról is, hogy „a fejlődés a biztonság alapja, és a biztonság a fejlődés előfeltétele. A legtöbb ázsiai országnak a fejlődés jelenti a legnagyobb biztonságot, és ez a regionális biztonság kulcsa is egyben.” Mindez egybevág azzal a kínai elképzeléssel, miszerint a gazdasági fejlesztés a legjobb módja a társadalmi problémák orvoslásának, amit például a kínai „Go West” („Irány Nyugat”) program is mutat. Ennek keretei közt arra biztatják a kínai cégeket, hogy az ország belső, nyugati és a partvidéknél kevésbé fejlett tartományokba helyezzék át a termelést, működésüket. Ettől remélik az egyébként feszült Xinjiang tartományban élő ujgur kisebbség pacifikálását.

Xi ehhez még hozzátette, azt is, hogy az ázsiai problémákat Ázsián belüli kooperációval, békésen kell rendezni, valamint, hogy a 21. században nem maradhat fenn a hidegháborús nulla-összegű játék mentalitás. Ez elsősorban az amerikai „Ázsiai fordulat” („Pivot to Asia”) ellen irányul, mivel ebben Kína ellenséges, feltartóztató jellegű politikát lát. Mindenekelőtt szeretné elérni, hogy az amerikai haderő kiszoruljon Kelet-Ázsiából. Ezen felül minden államnak egyenlő joga van biztonsága megtartásához. Egy harmadik fél ellen irányuló katonai jellegű szövetség mára már nem tartható, és nem lehet alapja egy regionális szövetségnek. Minden államnak egyenlő felelőssége van a regionális biztonság fenntartásában, „egy országnak sem lenne szabad dominálnia vagy más országok érdekeit sértenie” saját biztonsága érdekében. KIHÍVÁSOK Ezt a kijelentést azonban nem nehéz bizalmatlanul fogadni, főleg ha Kína növekvő asszertivitására gondolunk a Dél-kínai-tengeren. A délkelet-ázsiai országok attól félnek, hogy az egyre erőteljesebb hatalom projekció hatására az ő navigációs szabadságuk fog sérülni – pont az, amit Kína a maga

119

érdekében kíván bebiztosítani. Ráadásul, ugyan Kína állítja, hogy mindenekfelett tiszteli más államok szuverenitását, attól még a befogadó országok egyre nagyobb kétségekkel fogadják a befektetéseket és az azokat kivitelező cégeket. Főleg, ha a kínai vállalatok olyan, az állam számára stratégiailag érzékeny területekre akarnak betörni, mint a kikötők, kommunikáció vagy energia-infrastruktúra. A Kína iránt táplált bizalmatlanságot csak fokozza, hogy a régió államainak hozzáállása sem egységes abban a kérdésben, hogy megéri-e konfrontálódni Kínával akár a Dél- vagy Kelet-kínai-tengeren, vagy a kínai tőke és befektetések bevonzása érdekében inkább jobban megéri-e kimaradni a konfliktusból. Kérdés,

bizonytalanná teszi a transzport útvonalak szabadságát és eredményes működését. Ráadásul a gyenge központi hatalom – például Kirgizisztánban és Tádzsikisztánban – gyakran nem képes effektív kontrollt gyakorolni a helyi elit és különböző frakciók felett. Ahhoz, hogy ez a probléma megoldódjon külső politikai és katonai támogatásra lenne szükség, ami viszont szembemegy a kínai külpolitikai alapelvekkel, ráadásul veszélyeztetné az állami szuverenitást is. Márpedig felmerül a kérdés, hogy ha Kína csak kívülről és szóban sürgeti az államépítést, de politikai támogatást már nem hajlandó adni, félve a nagyobb szintű elkötelezettség következményeitől, akkor vajon mennyire lehetnek eredményesek a Selyemút

hogy Kína valójában csak arra játszik-e, hogy a Tengeri Selyemúttal annyira megerősítse gazdasági, aszimmetrikus hatalmi pozícióját, hogy idővel már ne is legyen kérdés, a regionális vitás kérdések kinek a javára dőlnek el? Állandó problémát jelent a tengeri útvonal mentén a kalózkodás, a szárazföldön, és az egyik legfőbb útvonalon, Közép-Ázsiában, a nemzetközi, határokat nem ismerő terrorizmus. Ez utóbbi Kínát – és az iraki olajkitermelő kínai cégeket, valamint az ott dolgozó kínai állampolgárokat – nem csak az Iszlám Állam terjeszkedése képében veszélyezteti, hanem Afganisztánban, sőt még otthon, Xinjiangban is. Tovább nehezíti a hosszú távú tervezést a befektetési célországok belpolitikai bizonytalansága, amely nem zárja ki, hogy kormányváltás esetén az új vezetés felmondja a kínaiakkal kötött megállapodásokat. Ezen kívül polgárháborús, vagy egyéb fegyveres villongások sem kedveznek a Selyemút projekt kivitelezésének.

befektetései?

A SELYEMÚT KÖZÉP-ÁZSIÁBAN Az új Selyemút szárazföldi folyosóinak vagy KözépÁzsián, vagy Oroszországon mindenképpen át kell haladniuk annak érdekében, hogy elérjék a KözelKeletet és Európát. Azonban Swanström szerint itt látszik legjobban Kína katonai felkészületlensége arra, hogy megvédje érdekeltségeit. A nyugat-Kínában található Lanzhou katonai kerületben 220 000 fős egység állomásozik 3,4 millió négyzetkilométer ellenőrzésére. Ez, a régió földrajzi realitásait figyelembe véve rendkívül kevés, míg a kínai haderő jelentős része továbbra is a part menti területeken összpontosul. Az alacsony szintű felkészültség mellett a közép-ázsiai országok közti feszültségek miatt állandó veszélyforrás, hogy lezárják határaikat, ami

120

AFGANISZTÁN A NATO afganisztáni kivonulásával párhuzamosan egyre aggasztóbb lesz az afgán instabilitás potenciális átgyűrűzése a régió más országaiba. 2014-ben Kabulban tett látogatása során Wang Yi kínai külügyminiszter azt nyilatkozta: Afganisztán „békéje és stabilitása hatással van Nyugat-Kína biztonságára, és ami ennél is fontosabb, hatással van az egész régió nyugalmára és fejlődésére.” A tálibok gyengülése és lassú szétesése egyrészt nehezíti a velük való béketárgyalásokat, másrészről hozzájárulhat az Iszlám Állam régióba való beférkőzéséhez. Harmadrészt a tálibok nemrégiben olyan fontos üzbég, tádzsik és türkmén energiavonalakat vágtak el, melyek Afganisztánnak szolgáltattak áramot. Tehát nyíltan, más országokban is olyan területeket fenyegetnek, amelyeket Kína a Selyemúton keresztül fejleszteni kívánna. Mivel az afgán állam stabilitása ilyen mértékben ös�szefügg Xinjiang biztonságával Kína, egyre kevésbé sürgette a NATO-erők kivonulását. Sőt, még azt is pedzegette, hogy esetleg túlságosan korai a 2014-es kivonulás. Ebben azért az is közrejátszott, hogy amíg az amerikai erők Afganisztánban vannak lefoglalva, addig nem tudnak nagyobb erőket átcsoportosítani Kelet-Ázsiába. Viszont mindez nem változtat azon, hogy Kínának körültekintően kell eljárnia KözépÁzsiában, hiszen a kivonulással és az orosz gazdasági befolyás csökkenésével itt a lehetőség arra, hogy nagyobb befolyást szerezzen a régióban. A gazdasági módszerek azonban nem lesznek elégségesek ehhez. Ezen kihívások orvoslásában segíthet az emberek közti együttműködés, az oktatás támogatása, illetve az országok közötti információ megosztás, például a

Sanghaji Együttműködés Szervezete (SESZ) Regionális Terrorizmusellenes Struktúráján (RATS) keresztül. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy bár ez a központ létrejött Taskentben, konkrét eredményeket még nem tudott felmutatni. Ideje lenne, hogy a SESZ felmutasson egy megfelelő működési mechanizmust, mellyel ténylegesen képes és hajlandó is fellépni a régiót veszélyeztető terrorizmus, szeparatizmus és extremizmus (a „három gonosz”), valamint a szervezett bűnözés ellen. PAKISZTÁN A Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó az Egy Övezet, Egy Út zászlóshajó projektje. A tervezett, nagymértékű beruházások azonban balul is elsülhetnek. Fennáll annak a veszélye, hogy a pakisztáni rendszert egyszerűen túlterheli mindaz a befektetési mennyiség, amelyet Kína ide szán. Ez pedig a helyi lakosokból könnyen ellenséges érzelmeket válthat ki, vagy legalábbis elidegenítheti őket. Egyes szegényebb tartományok, mint például Balochisztán és KhyberPakhtunkhawa, azzal vádolják a Punjab-dominálta kormányt – élén Nawaz Shariff miniszterelnökkel –, hogy a fejlesztések előnyeit ki akarják sajátítani Punjabnak, a központnak. Ezzel szemben más tartományok inkább kimaradnának a kínai beruházásokból, mert úgy látják, azok veszélyt jelentenek hagyományos életformájukra. Elégedetlenségüknek pedig akár fegyverrel is hangot adnak. A már jelen lévő militáns csoportok, mint például az ETIM (Kelet-Türkesztáni Iszlám Mozgalom), a pakisztáni tálibok vagy más államellenes militáns csoportok rendkívüli módon veszélyeztetik a projektek kivitelezését, az azon dolgozókat és későbbiekben az áruforgalmat is. Ennek érdekében a pakisztáni haderő megígérte, hogy egy 10000 fős egységet fog a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó projekten dolgozó kínaiak védelmére bocsátani. Azonban ez még nem garancia arra, hogy hosszú távon is képesek megoldani a helyi lakosok aggodalmait.

Kína hajlamos arra, hogy pragmatizmus és semlegesség néven a befektetési célországok kulturális, etnikai vagy környezeti sajátosságait figyelmen kívül hagyja, vagy legjobb esetben is pontatlanul mérje fel. Balochistán, ahol a Gwadari kikötő is található, és amelyet a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó Xinjianggal köt majd össze, Pakisztán legnagyobb, és egyben legszegényebb tartománya, amely már egy évtizede folyamatos szeparatista, felkelő csapatok, és iszlamista militáns csapatok (immár az Iszlám Állammal kiegészülve) támadásainak áldozata. Habár a fegyveres felkelések egyáltalán nem újkeletű jelenségek a tartományban (már a brit gyarmati időszaktól fogva, majd Pakisztánhoz csatolva is autonómiáért harcoltak Balochisztán lakói), attól még Kína nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy mi zajlik abban a tartományban, amelyen keresztül évenként 19 millió tonna kőolajat szállítanának Kínába, és ahol 2000 km közúti és vasúti infrastruktúrát készül kiépíteni Kashgarig.

felfüggesztette a 23 milliárd dolláros Hinkley Point C új nukleáris reaktor kiépítését szolgáló projektet. Az újraindítás kilátásain nem javít az sem, hogy az Egyesült Államok közben jogi eljárást kezdeményezett a CGN (China General Nuclear Power Company, amely cég a Hinkley Point C projektben is nagy részesedéssel rendelkezik) dolgozóival szemben, akiket kémkedéssel, és azzal vádolt meg, hogy összejátszottak a kínai állammal annak érdekében, hogy illegálisan nukleáris technológiát fejlesszenek Kínában „a Kínai Népköztársaság előnyhöz juttatásának szándékával.” Emellett Nyugat-Európa, bár hajlandó Kínával kereskedni, továbbra is tart a potenciális biztonságpolitikai implikációktól, amit egy kínai infrastrukturális befektetés jelentene Európa határain belül.

KÍNA IS ELGÁNCSOLHATJA MAGÁT SZÁRAZFÖLD VAGY TENGER? Van olyan szcenárió is, ahol nem külső fenyegetések leselkednek a kínai projektek dolgozóira, hanem saját maguk akadályozhatják annak kivitelezését. Nyugat-Európában Kínára tekintenek úgy, mint potenciális biztonságpolitikai kockázatra. A David Cameron lemondása után felállított, Theresa May által vezetett új brit kormány átvizsgálás idejéig

A kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) tisztjei és szakértői között nincs teljes egyetértés abban, hogy a PLA elég felkészült-e rá, hogy az Új Selyemutat katonai eszközökkel is megvédje, ha kell. Qiao Liang szerint még nem, de attól még fejleszteni kell a katonai kapacitásokat, hogy a kínai hatalom globalizációja

121

EGY ÖVEZET, EGY ÚT BIZTONSÁGI KIHÍVÁSAI

DJIBOUTI

megvalósulhasson. Zhu Chenghu szerint a PLA elég felkészült már, csak a kínai külpolitikai alapelvek korlátozzák abban, hogy külföldön nagyobb érdekérvényesítésre legyen képes. Ji Minkui, vezérőrnagy szerint pedig nem csak a PLA-nak, hanem a Sanghaji Együttműködés Szervezetnek kellene nagyobb részt vállalnia a Selyemút védelmében, mint koordináló platform. Abban azonban egyetértés van, hogy a Selyemút és a kínai stratégiai érdekek védelmében szükség van egy bázishálózat kiépítésére, amelyen keresztül a haderő szélesebb keretek között működhet.

Annak ellenére, hogy Kína ragaszkodik hozzá, ezen beruházások mind a tengeri selyemút részét képezik, Djibouti hozzáadása a listához némileg megkérdőjelezi ezt. A kínai külügyminisztérium állítja, hogy nem katonai bázisról van szó, hanem egy olyan létesítményről, amely lehetővé teszi a kínai haditengerészeti egységek feltöltését, amikor kalózellenes ENSZ-missziókban vesznek részt. Djibouti stratégiailag jó elhelyezkedésű ország, a Szuezi-csatornát és Indiai-ócent összekötő kereskedelmi útvonalon. Ráadásul meglehetősen stabil politikai rendszerrel rendelkezik, ha leszámítjuk az elnök minden a nyu-

SZORÍT A „GYÖNGYSOR”? Először Booz Allen Hamilton használta a „gyöngysor” stratégia elnevezést egy 2005ben az amerikai védelmi miniszternek írt jelentésében. Ezalatt azt a kínai stratégiát értette, amely tengerészeti bázisok egész sorát tervezte kiépíteni a Közel-Kelettől Kína déli partjaiig. A kikötők sorába tartozik: • Colombo és Hambantota Srí Lankán, • Gwadar Pakisztánban, • Chittagong Bangladeshben, • Meday sziget Mianmarban, • Port Victoria a Seychelles-szigeteken, • és Kína lobbizik még, hogy egy mélytengeri kikötőt építhessen Sonadia szigetén, • és legújabban Djibouti. India azóta is feszengve figyel minden kínai befektetést, amely kikötőkre vagy egyéb más infrastruktúrára való. Ugyanis attól fél, hogy Kína nemcsak az olajszállítmányok védelmére tesz lépéseket, hanem Indiát kívánja kiszorítani az Indiai-óceánról.

TENGERI SELYEMÚT Kína jelentős kitettséggel és befektetésekkel rendelkezik a Közel-Keleten és Afrikában. Mivel „Kína energiaimportjának jelentős része az indiai-óceáni régión és a Dél-kínai-tengeren halad keresztül, Peking egyre komolyabban veszi ezen nyugati, tengeri kommunikációs útvonalak stratégiai jelentőségét.” A BP Energy Outlook szerint Kína olajimporttól való függése a 2012-es 57%-ról 2035-re 76%-ra, az importált gáztól való függés pedig 25%-ról 41%-ra

122

fog nőni. Az útvonal azonban olyan fojtópontokon halad át, mint a Hormuzi- vagy a Malaka-szoros, melyek nemcsak megrekeszthetik az energiahordozók kereskedelmét, hanem ezen keresztül komoly befolyással lehetnek a kőolaj világpiaci árára, és akár tényleges energiahordozó-hiányhoz is vezethet. Ugyan a gazdasági realitások még mindig arra engednek következtetni, hogy reálisabb terrortámadástól tartani, mint attól, hogy az Egyesült Államok, vagy más, az adott szorost felügyelő ország elrekeszti az azokon keresztülhaladó forgalmat, Kína szeretne minél kevesebbet kockáztatni. Katonai realitásokat figyelembe véve, ha Kínára, mint fejlődő államra tekintünk, teljesen abszurd a feltételezés, hogy képes lehet a Tengeri Selyemút útvonalának tényleges kontrolljára. Nincs olyan haditengerészet, amely felvehetné a versenyt az amerikaival. Ennek fényében Szingapúrtól nyugatra bárminemű kínai katonai tevékenység csak arra irányulhat, hogy a tengeri útvonalakhoz való szabad hozzáférést biztosítsa. Bo Zhou, a PLA tiszteletbeli tagja és az Academy of Military Science professzora szerint ez röviden megfogalmazva annyit tesz, hogy „Kínának csakis két célja van az Indiai-óceánon: gazdasági haszon és a tengeri kommunikációs vonalak biztonsága.” 2013 végére Kína lett a világ legnagyobb olajimportőre és olajjal kereskedő országa, ami jól magyarázza, miért olyan fontos a Bab-el-Mandebből, a Hormuziszoroson és a Malaka-szoroson keresztülhaladó útvonalak biztosítása. Jelenleg azonban ezek biztosítása

Amerikától és Indiától függ. Az USA az egyetlen hatalom, amelynek lehetősége van arra, hogy az útvonalakat bármikor lezárja, ám kevéssé valószínű, hogy egy totális amerikai-kínai háborún kívül sor kerülne erre. Minden súrlódás ellenére India sem valószínű, hogy elvágná Kína olajszállítási vonalait. Míg egyelőre a kínaiak által fejlesztett kikötők inkább kereskedelmi és logisztikai célokat szolgálnak, addig Christina Lin arra hívja fel a figyelmet, hogy Kínának nincs szüksége arra, hogy az amerikaihoz hasonló tengerészeti bázisokat hozzon létre, vagy tartson fenn saját határain kívül. Manapság sokkal nagyobb hangsúly van a megközelíthetőségen, a használati jogokon, mint magán a tulajdonláson. Ráadásul, mivel az Új Selyemút befektetéseit többnyire állami tulajdonban lévő kereskedelmi cégek használnák, tulajdonképpen a kínai haditengerészet előtt nincs akadály, hogy szükség esetén hozzáférjen ezekhez a bázisokhoz. GWADAR Bár a gwadari kikötő a bizonytalan Baluchisztán tartományban található, alig 400 kilométerre fekszik a Hormuzi-szorostól. Ez egyrészt azt jelenti, hogy amennyiben a kikötőt sikerül kiépíteni, a nyugat-kínai tartományok is könnyebben juthatnak hozzá a közelkeleti olajhoz. Másrészről pedig azt is, hogy szükség esetén, ha a Hormuzi-szorosban bármi probléma lépne fel, amely veszélyezteti az importot, a PLA felvonultatása is jelentősen könnyebb és gyorsabb lehet.

gati demokrácia felé haladó, azt kivívni szándékozó törekvés elleni szigorú fellépést. Kína pedig egyre kevésbé képes katonai jelenlét nélkül megvédeni gazdasági érdekeit Afrikában. Kamerunban a Boko Haram több kínai állampolgárt is elrabolt, Maliban többeket megöltek, Szudánban és Egyiptomban többeket túszul ejtettek, Angolában is rendszeres atrocitások érik őket. Ráadásul élénken él még Líbia emléke, ahonnan bérelt hajókon kellett kimenekíteni az ott dolgozó 35 800 kínai állampolgárt. Ez volt a PLA haditengerészetének első és eddig legnagyobb ilyen evakuációs, nem-katonai jellegű akciója. Ráadásul Kína ahelyett, hogy egyedül telepedett meg volna Ománban, inkább csatlakozott a már "amúgy is zsúfolt Djiboutiban" jelen lévő amerikai és francia bázisokhoz, egyfajta jelzésként, hogy nincs semmiféle rejtett agendája. Ugyan amerikai szakértők még így is kifogásolják Peking növekvő katonai kapacitásait az amerikai Lemonnier tábor közelében, ahol 4000 amerikai szolgál – a különleges erők katonái és civilek egyaránt –, akik terrorizmusellenes műveletekben vesznek részt. Viszont az itteni kínai jelenlét lehetőséget biztosít az európai országoknak is, hogy megismerjék és kitapasztalják evakuációs, nem-katonai műveletek során a PLA-val való együttműködést. Mindezen építkezések és fejlemények ellenére továbbra is valószínű, hogy Kína megelégszik azzal, hogy kereskedelmi célokra építi ki a Selyemút kikötőit. Ha mégis nyílt, katonai célú létesítményeket hozna létre, akkor azok valószínűleg inkább KeletAfrikában jelennének meg. Ott ahol Kína nagyobb stratégiai és diplomáciai mozgástérrel rendelkezne, és ahol az Egyesült Államok nincs jelen olyan komoly intenzitással.

123

AZ ÁZSIAI INFRASTRUKTURÁLIS BEFEKTETÉSI BANK 124

125

AZ ÁZSIAI INFRASTRUKTURÁLIS BEFEKTETÉSI BANK Szerző: Polyák Eszter, Simigh Fruzsina

Idén júniusban megkezdte tényleges működését az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB). Az első projektek finanszírozása immár biztosítva van, így mindazok, akik a megalakulás óta figyelik a szervezettel kapcsolatos fejleményeket, teljesebb képet kaphatnak a bank tevékenységéről. A következőkben a bank megalakulásának körülményeit, jelentőségét és eddigi, féléves működését vesszük szemügyre.

Ázsia legújabb fejlesztési bankját sokan üdvözölték, ám megalakulása óta számos ország kritikával, néha ellenszenvvel viszonyul hozzá. Ennek legfőbb oka, hogy sokan tartanak a kínai dominanciától, hiszen az elsődleges kezdeményező és legfőbb hozzájáruló ázsiai ország nem feltétlenül a nemzetközi normák szigorú betartásáról híres. Főként amerikai kritikusai leginkább attól tartottak, hogy Kína nem lesz képes egy átlátható rendszert működtetni. Ehhez hozzájön még a térség számos, infrastruktúrára szoruló országának döcögő közigazgatása, amely rendkívül könnyen a korrupció elburjánzásához vezethet. Ezt a szervezet azzal próbálta ellensúlyozni, hogy a helyi kormányzatokkal együttműködve a támogatott projektek fontos részévé tette az intézményépítést. AZ AIIB FELÁLLÍTÁSA Egy 2009-es Ázsiai Fejlesztési Bank (Asian Development Bank - ADB) jelentés szerint 2020-ig 8000 milliárd dollárnyi fejlesztésre lenne igény az ázsiai régióban. Ennek 68% új kapacitások kialakítására lenne felhasználva, 51%-ban elektromos áram előállításra, 29%-ban útépítésre és 13%-ban telekommunikációra. Az AIIB felállításakor Kína erre a jelentésre hivatkozott, mondván, létezik ugyan a Világbank a maga 220 milliárd dolláros alapjával, illetve az ADB a maga 160 milliárdjával, de ez nem elég arra, hogy a leggyorsabban fejlődő régió igényeit kielégítse.

126

Ebből a célból alapították meg 2014 októberében az AIIB-t, 100 milliárd dolláros alaptőkével (melyből 50 milliárdot Kína egymaga szolgáltat). Ez ugyan még összeadva sem fedezi a fent említett 8000 milliárd dolláros igényt, de azzal, hogy az AIIB koncentráltan infrastrukturális beruházásoknak biztosít majd kölcsönöket, jelentős mértékben hozzájárul az igények kielégítéséhez. AZ AMERIKAI VILÁGREND KIHÍVÓJA? 2015 márciusában lezárult az AIIB állandó tagok jelentkezésére szabott határidő. Az 57 alapító tag között 37 régióbeli (ázsiai, csendes-óceáni) és 20 régión kívüli ország található. Köztük minden (nem hivatalos) lobbi ellenére olyan kulcsfontosságú amerikai szövetségesek is, mint az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Olaszország. Egyedül az USA és Japán maradt ki egyértelműen az AIIB soraiból (Észak-Korea tagsági kérelmét pénzügyi és államháztartási átláthatósági problémákra hivatkozva elutasították). Amennyiben az AIIB-hez csatlakozók körét az amerikai-kínai diplomáciai rivalizálás fényében vizsgáljuk, akkor Lawrence Summersszel együtt 2015 áprilisára, némi túlzással akár emlékezhetünk úgy is, mint „arra a hónapra, amikor az Egyesült Államok elvesztette a világgazdaságban mindent meghatározó, vezető szerepkörét."

Az AIIB tagjai

Az AIIB ugyan önmagában nem nagyobb, és nem tűnik sem az ADB, sem a Világbank igazi kihívójának. Jelentősége azonban nem is igazán alaptőkéjének nagyságában rejlik. Alternatív világrendépítés szempontjából viszont puszta léte és széles, inkluzív tagsága figyelemre méltó. A hegemón-elméletekben kulcsszerepet játszik, hogy a hegemón (legyen szó világ- vagy csak regionális szintről) politikai, katonai és gazdasági hatalmát egy kiépített intézményrendszeren keresztül tudja gyakorolni, és az új szabályokat ezeken keresztül tudja rákényszeríteni a nemzetközi közösségre. Az USA helyzetét, és így a „Pax Americana” korszakát még a II. világháborútól eredeztetjük. Ugyan Amerika már az 1870-es évektől gazdasági fölénnyel rendelkezett, a britektől csak a Lend-Lease Act-en (Kölcsönbérleti szerződés, 1941) keresztül nyerte el tengeri támaszpontok és így a világkereskedelmi útvonalak feletti felügyelet jogát. Ezzel pedig már gazdasági és katonai szinten is globálisan vezető szerepre tett szert. Ezt követően kiépítette a Bretton Woods-i rendszert, mely az IMF és a Világbank felállításával egyértelműen az USA fölényére épült, illetve a Marshall-segéllyel segített talpra állítani (és kompetens felvevőpiaccá alakítani) a háborúban megrokkant Európát. Azonban ebben a rendszerben Kína felemelkedése (2014-ben vásárlóerő paritáson meghaladta az USA gazdaságát) komoly feszültségeket gerjeszt. Pekingben egyre komolyabb frusztráció forrása, hogy a Világbank kvótarendszerében meglehetősen alul

van reprezentálva (az USA egyedüli vétóhatalommal bír a maga 17%-os szavazati részesedésével, míg Kína csak 4,87%-kal rendelkezik), és az amerikai Kongresszus rendszeresen elgáncsol minden reformkísérletet. Ami a japán dominanciájú ADB-t illeti, Kína ott is csak az amerikai és japán szavazatok ötödével rendelkezik.ii Mivel viszont jelentős belső motivációval és a szükséges forrásokkal is rendelkezik, logikusan következik, Kína saját, alternatív intézmény kiépítésének szándéka. Ezt nem feltétlenül azzal a céllal teszi, hogy megdöntse a jelenleg fennálló rendszert, hanem hogy nyomást gyakoroljon a rendszerre, és ezen keresztül jobb körülményeket és nagyobb beleszólást harcoljon ki magának. Az AIIB-hez kapcsolódóan ott van még a gyakran Marshall-segélyhez hasonlított "Egy Övezet, Egy Út", vagy közkeletűbben Új Selyemút elnevezésű projekt, mely az ázsiai régió és a belső-kínai területek fejlesztését is támogatja – a felhalmozott 3800 milliárd dolláros devizatartalékából. Ebből a célból ugyancsak megalapításra került a BRICS Új Fejlesztési Bank, szintén 100 milliárdos alappal. Viszont, még ez is kevés lesz arra, hogy a hatalmas befektetési igényekkel rendelkező kínai építőiparnak, vagy akár egyedül az acéliparnak elegendő megrendelést biztosítson. A következő öt évben a Világbank Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank működése alapján az AIIB legfeljebb 20 milliárdot tudna folyósítani, ami viszont meg sem közelíti a kínai kapacitások mértékét.

127

AZ ÁZSIAI INFRASTRUKTURÁLIS BEFEKTETÉSI BANK

Az amerikai tekintély komoly pofont szenvedett el az AIIB felállásával. Azonban az, hogy ez valóban egy új korszak kezdetét jelentené-e, vagy egy új hegemón felemelkedésének előkészületeiről van szó, már vitatható. MEGKEZDI MŰKÖDÉSÉT AZ AIIB Megalakulásakor rengeteg kritika érte az AIIB-t. Sokan kifogásolták, hogy valójában a kínai érdekek burkolt kiterjesztésének eszköze, annál is inkább, hiszen főleg infrastruktúra-fejlesztéseket kíván támogatni. Mások azt kritizálták, hogy a kínai mintához hűen, nem lesz átlátható, vagy majd minden környezetvédelmi előírást semmibe vesz. Ám annak következtében, hogy a szervezethez széles körben csatlakoztak fejlett gazdaságú államok is, Kína nem teheti meg, hogy önkényesen határozza meg, kinek folyósít kölcsönöket. A szervezet működésének tényleges megkezdése pedig végre eloszlathat némi aggodalmakat. Az AIIB 2016. január 16-án kezdte meg működését, igazgatótanácsa pedig június 25-26 között, Pekingben tartotta első éves gyűlését. Hat hónappal a beiktatás után a bank elindíthatta az első hitelek folyósítását is. A bank elnöke, Jin Liqun megígérte, hogy a legmagasabb színvonalú nemzetközi szabályozásoknak fognak eleget tenni. Ez alapján van remény arra, hogy az AIIB – a korábban teljesen kínai tulajdonban lévő fejlesztési bankok számos hibájával szemben – transzparenciára és környezetvédelemre fog törekedni. Zhang Gaoli kínai miniszterelnök-helyettes az ülés megnyitásakor tartott beszédében elmondta, hogy össze kívánják kötni az Egy Övezet, Egy Út mentén fekvő, infrastruktúrában gyakran szegény országokat a bank finanszírozási lehetőségeivel. A finanszírozás során szorosabb kapcsolatot létesítenek majd a magánszektorral is, hiszen a jó minőségű infrastruktúra fejlesztéséhez szükség van a privátszféra bevonására, valamint változatos üzleti modellek alkalmazására. Ezen felül az AIIB a keresleti és a kínálati oldalon is tevékenykedni fog. Arra fognak törekedni, hogy az ellátási lánc különböző szintjein lévő országok sajátosságaikat kihasználva részesedhessenek a bank forrásaiból. Hangsúlyozta, hogy Kína az utóbbi időben komoly szerepet vállalt a környezeti károk csökkentésében, például a párizsi nyilatkozat támogatójaként, valamint a Dél-Dél Fejlesztési Alap

128

létrehozásával, ami fejlődő és kis országok környezetvédelmi együttműködését támogatja. Az elnök működési összefoglalója szerint a kölcsönzés volumene eddig az üzleti tervnek megfelelően folyik, és jó eséllyel meg is fogja haladni a kitűzött 1,2 milliárd dolláros célt. A szervezetet ráadásul tovább erősíti majd, hogy az ősz folyamán találkoznak olyan nemzetközi tanácsadókkal, akik független szakmai tanácsokkal támogatják az egyre bővülő menedzsmentet. A kétnapos tanácskozás során az AIIB vezetősége jelentős előrelépéseket tett az induló projektek minél jobb megvalósítása érdekében. Már korábban is felmerült, hogy az AIIB támogatást nyújthatna a kevésbé fejlett tagállamok számára a projektek előkészítési költségek terén. Ennek érdekében hozták létre az AIIB projekt-előkészítő különleges alapját, amelyet elsőként Kína támogatott, 50 millió dollárral.iii Az alap 2016 őszén kezdi meg működését. Ez azért is jelentős, mert a kínai felajánlás még inkább elkötelezi az alapból részesedő államokat Kína vezető szerepének támogatása mellett. Ettől még azonban valószínűsíthető, hogy a kezdő összeg mellett hamarosan megjelenhetnek más, gazdagabb tagok felajánlásai is.

INDULÓ PROJEKTEK Az igazgatótanács döntött az első négy hitel folyósításáról, amelyek 509 millió dollár értékben támogatnak ázsiai beruházásokat. A szervezet kiemelt célja, hogy jobbá tegyék a térség millióinak életét. Ennek érdekében 2016 folyamán körülbelül 1,2 milliárd dollárt fordítanak különböző projektek támogatására. • 165 millió dollárt ítéltek meg az áramelosztó rendszer fejlesztésére és kiterjesztésére Bangladesben. A projekt során 2,5 millió új szolgáltatási kapcsolatot létesítenének a vidéki területeken, amellyel 12,5 millió ember javára mozdítanák elő a vidék társadalmi és gazdasági fejlődését. • 216,5 millió dollár kölcsönt folyósítanak az indonéz nemzeti nyomornegyed-fejlesztő projektnek, amely előre láthatóan a Világbankkal közös finanszírozásban valósulhat meg. Az indonéz kormány a középső és keleti országrészekben tervezi a városi nyomornegyedek infrastruktúra-fejlesztését. A kölcsön részben a felelős minisztériumok kapacitásbővítését, részben az infrastruktúra építését érinti. A jobb életkörülmények és szolgáltatások várhatóan 154 város 9,7 millió lakosára lesznek hatással. • 100 millió dollárt ítéltek mega pakisztáni nemzeti M-4-es autópálya Shorkot-Khanewal szakaszának építésére, amely az Ázsiai Fejlesztési Bankkal (ADB) és az Egyesült Királyság

nemzetközi fejlesztési szervezetével (DFID) együttműködésben valósul meg. A Pandzsáb tartománybeli autópálya befejezéséhez még hiányzó, 64 kilométeres útvonal összeköti Iszlámábádot, Fajszalábádot és Multánt. Így létrejöhet a teljes észak-déli, négysávos autópálya, amely átszeli az országot az afgán Torkham gazdasági központtól egészen Karachi kikötőjéig. Az ADB újabb 100 millió dollárt tesz hozzá a projekthez, és fő partnerként a folyósított hitelek kezelését is végzi. A brit DFID 34 millió dollár értékű vissza nem térítendő támogatást nyújt kiegészítésként, amelyet szintén az ADB kezel. • 27,5 millió dollár hitelt adnak a Dushanbe–üzbegisztáni határ szakasz útfejlesztési projektre Tádzsikisztánban, amelyet részben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) finanszíroz. A projekt hivatott növelni a mobilitást a Közép-Ázsia regionális gazdasági együttműködési folyosó 5 km-es szakaszán, összekötve a tádzsik fővárost az üzbég határral. A fő finanszírozó partner, az EBRD szintén 27,5 millió dollárt kölcsönöz a projekthez. • Szeptemberre várják még két projekt elfogadását: a dél-indiai Tamil Nádu transzmissziós hálózatának erősítését célzó befektetést, valamint a pakisztáni Tarbela 5 hidroenergetikai fejlesztést kibővítő projektet. Ez utóbbi szintén a Világbankkal közös finanszírozással valósulhat meg.

KITEKINTÉS ÉS TOVÁBBI KIHÍVÁSOK Az AIIB eddig a kitűzött céloknak megfelelően halad, és a közös finanszírozások megindulása után elmondhatjuk, hogy a világ fejlesztési szervezetei komoly partnerként tekintenek a már 46 tagot és 24 jelen lévő megfigyelőt magába foglaló szervezetre. Vonzerejét egyrészt jól jelzi, hogy az igazgatótanácsi ülésen megjelent Hongkong kormányának pénzügyi titkára, John Tsang is, amely megerősítette a Kínához tartozó különleges státuszú terület csatlakozási szándékát. Ezen felül a fejlett világ egyre több meghatározó országa csatlakozik a bankhoz. Legutóbb, augusztus 31-én Kanada pénzügyminisztere, Bill Morneau jelentette be, hogy országa felvételt kér az AIIB tagjainak sorába. Ezzel az USA újabb meghatározó partnere látta jónak, hogy tagságával erősítse a kínai vezetésű bankot. Thomas Maier, a tádzsik projektben együttműködő EBRD infrastruktúráért felelős vezérigazgatója elmondta, hogy lenyűgözi a szervezet hatékonysága, és természetesen partnerként kezelnek egy olyan szervezetet, amely hajlandó olyan kockázatokat vállalni, mint a köz- és magánszféra partnerség-struktúrájának alkalmazása.iv A tagállamok és a partner

intézmények kezdetektől abban bíznak, hogy a bank követni fogja az eddig megszokott fejlesztési hitelezési normákat. Erre válaszul az AIIB hangsúlyozta elkötelezettségét a transzparens működés mellett. Egy másik, korán felmerülő probléma volt, hogy az AIIB által támogatott projektek gyakran környezeti károkat hagyhatnak maguk után, ha nem tartják be a nemzetközi környezetvédelmi normákat. Ezzel kapcsolatban még nem látunk tisztán, hiszen a legtöbb projekt kezdeti fázisnál, gyakran csupán csak az intézményépítésnél tart. Annak ellenére, hogy a találkozó során hangsúlyozták az AIIB függetlenségét, Kína szerepe a várakozásoknak megfelelően meghatározó maradt. Ezért a továbbiakban fontos kérdés lesz, hogy a kivitelezést kik fogják elvégezni. A térség erősen szűkölködik a megfelelő infrastruktúrában, ugyanakkor a kínai építőipar túltelítettséggel küzd. Így számára a legnagyobb kihívást most a saját igényei és a nemzetközi tagság elvárásai közötti egyensúlyozás fogja jelenteni. Számos tag véleménye szerint azonban még sokat kell dolgozni ahhoz, hogy a szervezet elérje a nemzetközi szabályozási színvonalat. A vezetés és az

igazgatótanács feladatai és hatásköre még mindig pontosabb megfogalmazásra várnak, hiszen fél év alatt kialakult az alapvető működési rend, de nagyon sok teendőjük van még e téren. Ugyanez érvényes a tanács tagságának bővítésére is. Mind a mai napig 38 főállású munkatárs dolgozik a szervezet kötelékében, ami a projektek méretével összevetve igen csekélynek mondható. A teljes kapacitás elérését 2018 végére tervezik, amikorra a teljes dolgozói létszám 500 fő lesz. Az AIIB jövőbeli működését tehát ezen szükséges belső fejlesztések fényében lesz majd érdemes vizsgálni, illetve, hogy valóban képes lesz-e megfelelni a nemzetközi szabályozási normáknak. Mindeddig azonban elmondható, hogy az egyre bővülő tagság, a szabályozás és a szervezet fejlettsége terén jól ellensúlyozza a Kínával kapcsolatos kezdeti aggodalmakat. Számos olyan szakember kapott helyet a bankban, aki más multilaterális fejlesztési intézetben már bizonyította hozzáértését. Az ő tapasztalatuk és a tagországok határozott fellépése a kétes ügyekben együtt biztosíthatják, hogy a bank el tudja foglalni az őt megillető helyet a fejlesztési bankok sorában.

129

KÍNA: ÉLRE TÖRNI A KUTATÁSBAN 130

131

KÍNA: ÉLRE TÖRNI A KUTATÁSBAN

A világ négy vezető gazdasági hatalmának teljes K+F kiadása 2000-2014 között. (milliárd USA dollár)

500000 450000 400000 350000 300000

Szerző: Eszterhai Viktor

Kína napjainkban sokkal több, mint egy ipari nagyhatalom, ugyanis egyre jelentősebb szerepet tölt be világ tudományos és műszaki életében. Kína célja, hogy 2020-ra felzárkózzon a világ vezető tudományos nagyhatalmaihoz.

250000 200000 150000 100000 50000

Kína K+F tevékenysége az elmúlt időszakban rendkívül dinamikusan fejlődött és középtávon úgy tűnik, aktív állami szerepvállalás mellett, képes megoldani a korábbi fejletlen státuszából fakadó kihívásokat, mint a magánvállalatok innovációs tevékenységének a megerősítését, a külföldi K+F tevékenység súlyának a mérséklését, és az elmozdulást a minőségi kutatás irányában. Mindezek fényében reálisnak tűnik Kína nagyszabású terve: a gazdaságot elmozdítani a korábbi, olcsó munkaerőre alapozott exportvezérelt gazdaságmodellről, egy innováció alapú gazdaság irányába. Bár Kína kétség kívül a következő években a világ legfontosabb innovációs központjává válhat, nem elég csak az K+F mutatóiban előrelépni. A kormány szándéka, hogy az akadémiai szféra kutatási eredményei iparilag előállítható, illetve a gazdaságban hasznosítható termékké váljanak. Ennek megfelelően, a korábbi időszakok alacsony és közepes műszaki színvonalú kínai iparát igyekeznek a világ legfejlettebb gazdaságainak a high-tech iparával is versenyképessé tenni, amelyben kulcsfontosságú szerepet kap a kormány által potenciálisan nagy jövő előtt álló szektorok K+F tevékenységének a kiemelt támogatása (Made in China 2025 program). CÉLKITŰZÉSEK A Kínai Népköztársaság tudományos és technológiai célkitűzéseit két dokumentum, a Nemzeti KözépHosszú távú Program a Tudományos és Technológiai Fejlődésről (2006-2020) és a Népi Kongresszus által 2011 márciusában elfogadott 12. ötéves terv (2011-2015) tartalmazza. A lefektetett irányelvek szerint 2020-ra Kínának a világ vezető innovációs hatalmai közé kell emelkednie és létre kell hoznia

132

egy tudásalapú társadalom alapjait. A Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping továbbá kijelentette, hogy az innováció terén 2030-ra Kínának vezetővé kell válnia, míg 2050-re a tudomány és technológia elsőszámú nagyhatalmává kell fejlődnie. A vezetés céljai rendkívül grandiózusak, különösen annak tekintetében, hogy Kína az 1990-es évek elejéig alapvetően agrárjellegű társadalom volt. A célok azonban nem új keletűek. Már az 1978-ban meghirdetett „négy modernizáció” utolsó fejlődési szakasza (a mezőgazdaság, ipar, honvédelem után) is magába foglalta a tudományos és technológiai felzárkózást a világ vezető hatalmaihoz. A folyamatban specifikus módon kezdettől fogva kulcsszerepet tölt be az állam, a felelős intézményein (az Állam Tanács alá rendelt vezetői csoporton, valamint Tudomány és Technológiai Minisztériumon) keresztül. A következőkben a kutatás és fejlesztés (K+F) hagyományos indikátorai segítségével vizsgáljuk meg, hogy Kína jelenleg milyen alapokkal rendelkezik céljai elérése érdekében. KÍNA K+F TEVÉKENYSÉGE A KLASSZIKUS INDIKÁTOROK TÜKRÉBEN A kínai kutatási és fejlesztési tevékenységek értéke 2015-ben 1422 milliárd RMB volt (megközelítőleg 213,3 milliárd amerikai dollár, vásárló értéken közel 370 milliárd dollár). Az éves növekedés 9,2 százalék volt, amely meghaladta az éves GDP növekedés ütemét (6,9%). Az értéket vásárló erőn számítva, a K+F kiadások tekintetében Kína már 2014-ben megelőzte az Európai Uniót és a második helyre zárkózott fel az Egyesült Államok után. Az egy főre jutó kiadások tekintetében Kína továbbra is elmarad a fejlett

0 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 USA

Kína

Japán

Forrás: OECD, 2014.

A Föld 9 legnagyobb K+F ráfordítással rendelkező nemzetgazdasága és az EU

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10.

USAi Kína EU Japán Németország D-Korea Franciaország India Nagy-Br. Oroszország

K+F (összesen) milliárd dollár 473,4 344,7 334,3 170,8 106,5 91,6 58,4 47,9 43,7 42,6

Egy főre jutó érték

Adatok származási éve

1,442,51 270,56 657,48 1,344,31 1,313,46 1,518,47 914,54 39,37 677,44 290,21

2013 2014 2014 2014 2014 2014 2014 2011 2014 2014

Forrás: OECD, 2016.

országokhoz képest, de megfigyelhető, hogy a BRICS ország csoporton belül már vezető szerepet tölt be. Különösen látványos Kína felzárkózása, ha a K+F ráfordításokat 2000-től vizsgáljuk meg. Míg Japán 2000 és 2014 között 32,5%-kal, az EU 38,7%-kal, az USA (2000 és 2013 között) 29,8%-kal, addig Kína 2000 és 2014-között 838,8%-kal növelte a K+F kiadásait. Az OECD egyik 2014-ben publikált tanulmánya szerint, Kína várhatóan 2019-ban az USA-t is meg fogja előzni. A hosszú távú tervben kitűzött célt, hogy a K+F kiadások tekintetében 2020-ra felzárkózzon a világgazdaság centrumaihoz, Kína minden bizonnyal képes lesz elérni.

Amennyiben a nemzeti össztermék százalékában vizsgáljuk, Kína kiadásai 2015-ben meghaladták a bruttó gazdasági teljesítményének a 2,1%-át, amel�lyel továbbra is elmarad olyan vezető államoktól, mint Dél-Korea, Izrael, Japán, Finnország. A világgazdaság másik két fontos centruma közül viszont már meghaladja az EU értékeit és egyre inkább felzárkózik az USA-hoz (3. ábra). Bár a 12. ötéves tervben lefektetett céloktól (K+F fordított összeg 2015-re érje el a GDP 2,2%-át) Kína valamelyest elmaradt, a hosszú távú tervben lefektetett cél, hogy a 2020-ra GDP 2,5%-át költsék K+F-re, továbbra is elérhetőnek tűnik.

133

KÍNA: ÉLRE TÖRNI A KUTATÁSBAN

K+F kiadás a GDP %-ában

Az állami és a vállalati K+F kiadások növekedése (100 millió RMB)

Forrás: China Statistical Yearbook 2015

KUTATÁSI TÍPUSOK, FINANSZÍROZÁS, KUTATÓK ÉS KUTATÓINTÉZETEK

Forrás: OECD, 2015 A kutatási típusokra fordított kiadások növekedése (100 millió RMB)

Forrás: China Statistical Yearbook 2015

134

Kutatáson belül a kiadások, mind a K+F tevékenységének minőségét tükröző alapkutatás és az alkalmazott kutatás is nőtt 2010 és 2014 között 189% illetve 156%-kal. Ezek együttes célja új termékek, eljárások vagy szolgáltatások kifejlesztéséhez szükséges ismeretek megszerzése. Ezen felül a kísérleti fejlesztés területén is 189% dinamikus növekedés figyelhető meg. A kutatások finanszírozási struktúrájában az elmúlt években jelentős változás figyelhető meg. Az állami finanszírozás aránya egyre inkább visszaszorul az üzleti szektor javára, amely megfelel az alapdokumentumokban lefektetett céloknak. 2010 és 2014 között a vállalati K+F kiadások 194%kal, míg az állami finanszírozás valamivel mérsékeltebben, 155%-kal növekedett.

meg ezen a téren is. A kutatóintézetek száma az elmúlt években stagnálást mutatott, amely a nagyobb anyagi ráfordítás mellett a minőségi kutatás (pl. a sokszor tőkeigényesebb alapkutatások) növekedését jelzi. Ugyancsak a minőségi változások irányába hat, hogy a kutatóintézetek közül lassan emelkednek a központi irányítás alatt álló intézetek, amely a K+F koncentráltabb elköltését teszi lehetővé. A kutatási projektek tekintetében lassú csökkenés figyelhető meg. 2015ben a Nemzeti Fő Technológiai Kutatás és Fejlesztési Program keretében 3574, míg az ún. Hi-tech Kutatási és Fejlesztési Program (863 program) keretében 2561 projektet valósítottak meg. 2015 végéig 132 nemzeti szintű mérnöki kutatóközpont volt, és 158 nemzeti szintű mérnöki laboratórium. Jellemzően az állami K+F-re fordított támogatások 70%-át kapták, amely megfelel az alapdokumentumokban lefektetett aktív állami szerepvállalásra vonatkozó célkitűzéseknek.

Az elmúlt években látványosan nőtt (2010 és 2014 között 45,2%-kal) a kutatók száma, mind az alapkutatás, mind az alkalmazott kutatás és a kísérleti fejlesztés területén. A kutatók népességarányos fajlagos mutatója – amely hagyományosan a kutatások minőségének az egyik legfontosabb indikátora – tekintetében Kína (2715/millió fő) továbbra is lemaradásban van a vezető országoktól (pl. Dánia: 7265; Finnország: 7188; vagy az USA-tól 4019 fő/millió fő), bár kétségtelen hogy gyors felzárkózás figyelhető

Az állami szerepvállalást erősíti, hogy összesen 206 befektetési vállalat alakult az Állami Kockázati Befektető támogatásával, az új technológiát képviselő iparágak segítése céljából. A program keretében 55,7 milliárd RMB-t biztosítottak 1233 vállalkozás számára. A projektek számának stagnálása, növekvő pénzügyi ráfordítás mellett, minőségi változást tükröz. Ugyancsak ezt mutatják a nagy központi projektek is, amelyek a hatékonyság növekedését feltételezik.

135

Technológiai park Kínában

Hazai és külföldi szabadalmak számának növekedése nemzetközi összehasonlításában

Japán (hazai) Japán (külföldi) Kína (hazai) Kína (külföldi) USA (hazai) USA (külföldi) 0

100

200 2011

300 2012

400

500

2013

600

700

800

900

2014

Forrás: World Bank, 2016 PUBLIKÁCIÓK ÉS SZABADALMAK A kínai publikációk száma az elmúlt időszakban dinamikusan növekedett, megelőzve az európai országokat és Japánt, felzárkózva az USA-hoz. A publikációk minőségi mutatók (hivatkozás/dokumentum; H index) tekintetében azonban továbbra sem érik el a fejlett országok szintjét. A publikációk minőségi mutatójának számít a műszaki témájú tudományos publikációk száma, amelyben Kína felzárkózott az USA-hoz. Különösen jelentős a számítástechnika területén Kína előretörése, amely mutatókban megelőzi a legtöbb fejlett országot. A szabadalmak abszolút száma tekintetében Kína évek óta vezető helyet tölt be a világban. A központi szellemi tulajdonjogi hivatalhoz 2015-ben 2,8 millió szabadalmi kérelem érkezett, amelyek közül 1,7 millió szabadalmat be is jegyeztek (31,9 százalékpontos növekedés 2014-hez képest). A bejegyzett szabadalmak számában különösen a hazai szabadalmak, még nemzetközi összehasonlításban is rendkívül dinamikusan növekedtek . Bár a kínai kormány figyelmének a középpontjában jellemzően továbbra is a szabadalmak mennyiségének növelése áll (lásd. az alapdokumentumokban megfogalmazott célkitűzések), valójában a minőség tekintetében is van előrelépés. A minőségi innováció hiányának okát elsősorban az ösztönzők elégtelenségében, a cenzúrában, a merev és tesztírásra épülő iskolarendszerben látják. A bejegyzett találmányok száma, amely a szabadalmak egyfajta minőségi

136

mutatójaként is felfogható, 2015-ben 359 ezer volt, amely a szabadalmak számának dinamikus bővülését meghaladó mértékben nőtt (54,1%). A 10000 főre jutó szabadalmak száma 6,3, amely csaknem kétszeresen meghaladja a 2011-2015 között érvényes, a 12. ötéves tervben előirányzott célszámát (3,3/10000fő). Bár a hazai bejegyzett találmányok száma 2015-ben 62,5%-os bővülést mutatott, a külföldi vállalatok bejegyzett találmányainak az aránya továbbra is magas (28,9%), amely mutatja a kínai gazdaságon belül a külföldi K+F tevékenység fontos szerepét. Hasonlóan jelentős előrelépés figyelhető meg a vállalati szabadalmak előretörésében, de Kína igényeit a magánszektor továbbra sem tudja biztosítani, így az állami szerepvállalás pl. egyetemi K+F, laboratóriumok továbbra is fontosak. Összesen 206 befektetési vállalat alakult az Állami Kockázati Befektető támogatásával az új technológiát képviselő iparágak segítése céljából. A program keretében 55,7 milliárd RMB-t biztosítottak 1233 vállalkozás számára. HIGH-TECH IPAR Egy ország gazdaságának műszaki színvonalának megítélésében alkalmazott hagyományos mérőszám a high-tech ipar teljesítménye. 2014-ben Kína második helyen állt a globális high-tech gyártás tekintetében (27%), nem sokkal lemaradva az USA-tól (29%). Kína különösen nagy értékben exportál hightech termékeket, amelyben abszolút világelsőnek számít .

137

MADE IN CHINA 2025 A kínai kormány kiemelt célja a high-tech ipar további erősítése, annak érdekében, hogy technológiai színvonala felzárkózzon a vezető ipari nagyhatalmakéhoz. Az állami fejlesztési program a „Made in China 2025” (zhongguo zhizao中国制造2025) nevet kapta, amely a német ipar új generációjának megteremtését célzó „Ipar 4.0” program ajánlásait magába foglalva készült. Az ipari forradalom negyedik szakaszának tartott fejlődési szakasz jellemzői az okos ipari gyártás, azaz az információs technológia és a termelés összefonódása. A „Made in China 2025” program által kiemelt állami támogatásban részesített kulcsterületek az alábbiak: 1) Fejlett információs technológia 2) Automatizáció és robotika 3) Úr és légi ipar 4) Új generációs hajózás 5) Vasút 6) Új energia-meghajtással működő járművek és eszközök 7) Energetikai eszközök 8) Mezőgazdasági eszközök 9) Új anyagok 10) Bio és fejlett gyógyászati termékek. Az új ipari forradalom megvalósításában kulcs szerepet kapnak az állami vállalatok, valamint a magánszféra azon sikeres vállalatai, amelyet az állami irányvonalnak megfelelő tevékenységet folytatnak és ezért kiválasztásra kerülnek. A gyorsabb fejlődésük érdekében ezeket a vállalatokat a kínai állam különböző módon a társadalom kárára mesterségesen segíti (adókedvezmény, állami megrendelések, stb.) annak érdekében, hogy Kína sikerrel lépjen tovább modernizációs programjában.

138

139

KÍNA STARTUP INKUBÁTORAI

140

141

KÍNA STARTUP INKUBÁTORAI

Startup-támogatások forrásai Kínában, 2015

Egyetemek; 17% Központi és helyi kormányzatok; 28%

Szerző: Gergely K. Péter

A semmiből pár év alatt több milliárd dollár értékre duzzadt startupok sikere új vállalkozási kultúrát honosított meg Kínában. Jack Ma (Alibaba), Lei Jun (Xiaomi) és más sikeres vállalkozók története, ahogy csupán pár év alatt a világ leggazdagabb emberei közé küzdötték fel magukat, ma már kínai fiatalok millióit inspirálja országszerte startupok létrehozására. Az 1990 után született generációk már egy olyan gazdasági környezetben nőttek fel, amely csupán nyomokban tartalmaz Kína tervgazdasági múltjára utaló nyomokat, ezenkívül kínai startupok sikertörténeteinek végtelen sorát ismerhetik meg az internetes hírportálok, blogok és közösségi média által. Eme új kultúrában az ambiciózus kínai fiatalok egyre inkább a pénzt tekintik a siker abszolút mércéjének, és a piaci befolyás függvényében állapítják meg a politikai befolyás mértékét is. Az 1990 utáni generációk nagyobb presztízst tulajdonítanak a startupok vezetőinek, mint a nagy állami cégek igazgatóinak.

ellenére a legtehetségesebb szakemberek hiánya érezhető nyomás alatt tartja a gazdaságot. Nemcsak azért, mert a kínai cégek az agyelszívásnak köszönhetően nem találnak megfelelő munkaerőt, hanem mert kevés a vállalkozó szellemű diák, aki startupot alapítana.

Ennek oka, hogy az állami cégek vezetőit általában politikai érdekek mentén nevezik ki, míg a startupok vezetői a piaci versenyben elért sikerek révén válnak befolyásossá. A vállalkozói szellem előtérbe kerülése és a kínai startupok sajátos céges kultúrája – ami sokkal inkább hasonlít egy amerikai startup-éhoz, mint egy kínai állami cégéhez – minden bizonnyal azt fogja eredményezni, hogy a legtehetségesebb fiatal diplomások a startupokat fogják preferálni első munkahelyként.

2014-ben Li Keqiang miniszterelnök fémjelzésével a kínai kormány reformokat vezetett be, melyek lényegesen megkönnyítették a cégalapítást Kínában: leegyszerűsítették a cégregisztrációs folyamatot és csökkentették a regisztrációhoz szükséges tőkekövetelményt. Az utóbbi azért fontos, mert az internetes startupok általában viszonylag kevés tőkét igényelnek az üzlet beindításához.

Ugyan a kínai kormány a startupokat támogató infrastruktúra fejlesztésének érdekében komoly erőfeszítéseket tesz, az agyelszívás (braindrain) komoly kihívás maradt a mai napig, mely folyamatot eddig csak lassítani tudták. A külföldi tanulmányok befejezését követően a Kínába vissza nem térő diákok aránya rendkívül magas: egy 2007-es tanulmány szerint az 1978 és 2006 között külföldön diplomázott kínai diákok csupán 30%-a tért vissza hazájába. A kormány erőfeszítéseinek gyümölcseként az elvándorlási trend jelenleg lassulást mutat, például 2007 óta évente átlagosan 3%-al több kínai diák tér haza, mint a megelőző évben. Ennek

142

A kínai kormány ezen törekvéseinek két oka van: (1) A diákok startup alapításra való ösztönzése csökkentené a munkaerőpiacra nehezedő nyomást, ami már évek óta küszködik a nagy számú frissdiplomás felszívásával; (2) A kínai gazdaság lassulásával új húzóágazatokra van szüksége az országnak, elsősorban a szolgáltatói és high-tech szektorokban. Egy 2015-ös felmérés szerint a kínai végzősök 6%-a tervezte saját startup indítását; ez az arány megközelíti az európai és amerikai statisztikákat. Miközben

Magánbefektetők; 22% A fentiek kombinációja; 32%

Forrás: iiMedia

2005-ben csupán 535 nagyobb startup volt bejegyezve Kínában, 2015-ben már több mint 2000 működött az országban Ugyan az előrejelzések szerint 2020-ra a startupok száma eléri majd az 5000-et, 2016-ban a szakemberek egy erőteljes piaci visszarendeződést várnak, ami kevesebb rendelkezésre álló tőkét, befektetést és finanszírozást fog jelenteni, magával hozva a gyengén teljesítő kínai startupok végét. Kína startup-inkubátorai 2016-ban főleg állami forrásból gazdálkodnak, miután a startupokat leginkább támogató nagy kutatóegyetemek is mind állami kézben vannak. Az állam tervei szerint 45 „nemzeti” inkubátor kerülne ezekhez az egyetemekhez. Az állam azon terve, hogy a startup szektort húzóágazattá tegye, illetve az állami és magánkézben lévő kockázati tőkeforrások bőséges kínálata 2016ra egy buborékot eredményezett a finanszírozási piacon. A nemzetközi elemzők szerint a kínai technológiai cégek túlságosan fel vannak értékelve, mivel túl sok pénzt pumpáltak olyan startupokba, amelyek nemzetközi viszonylatban csupán mérsékelten versenyképesek. Ez részben annak köszönhető, hogy számos befektetőnek nincs elegendő tapasztalata a korai stádiumban lévő startupok megfelelő értékelésében, így kevésbé versenyképes cégek is számottevő anyagi forráshoz juthattak.

A tudományokért és technológiáért felelős minisztérium (Ministry of Science and Technology) egyes inkubátorokat „nemzeti” jelzővel ruház fel, ami több kormányzati támogatást jelent ezeknek a szervezeteknek. A „nemzeti” inkubátorok könnyebben vonzzák a legígéretesebb startupokat és befektetőket, hiszen adókedvezményt, kedvező hitelt és egyéb támogatást kaphatnak. STARTUP-BARÁT TARTOMÁNYOK, VÁROSOK ÉS VÁROSNEGYEDEK HELYEZÉSEI Európában és Amerikában a mai napig tartja magát az a tévhit, miszerint Sanghaj Kína innovációs centruma, holott ez a feltevés már évek óta nem teljesen fedi a valóságot. Ugyan Sanghaj és Kanton tartomány nagyvárosai a mai napig fontos innovációs központok, mára Peking az első számú innovációs hub az országban. Peking startup-központtá válása nem a véletlen műve: az ország elitegyetemeinek és központi kormányzati szerveinek jelenléte azt eredményezte, hogy a legnagyobb kínai internetes cégek döntő többsége Pekingben tartja fenn székhelyét. Emellett a személyes kapcsolatokra (guanxi) épülő kínai kultúrában az állami források biztosítását illetően azon inkubátorok részesülnek előnyben, amelyek megfelelő mértékben képviseltetik magukat a fővárosban.

143

KÍNA STARTUP INKUBÁTORAI

Helyezés

Tartomány

Város

Városnegyed

Peking

Zhongguancun (Peking)

Guangdong (Kanton)

Sanghaj

East Lake (Wuhan)

Jiangsu

Shenzhen

Zhangjiang (Sanghaj)

Sanghaj

Suzhou

New District (Chengdu)

Zhejiang

Hangzhou

New District (Zhengzhou)

Forrás: iiMedia A TORCH PROGRAM Habár a kínai kormány számos olyan programot működtet, amelyek Kína high-tech iparágának gyors kiépítését hivatottak elősegíteni, a Torch Program minden kétséget kizáróan a legnépszerűbb és legsikeresebb kezdeményezés. Az 1988-ban indított program sikerének titka, hogy sikerült elszakadnia a merev kínai bürokráciától, tehát vezetési karakterében és szervezeti berendezkedésében inkább hasonlít egy nyugati inkubátorhoz, mint egy állami szervezethez. Ez a karakter elengedhetetlennek bizonyult abban, hogy a Torch Program az ország gyorsan és folyamatosan változó gazdaságához sikeresen alkalmazkodjon. Míg a Szilícium-völgy természetes úton vált az amerikai csúcstechnológiai startupok központjává, Kína kormányzati programok által kijelölt földrajzi pontokra összpontosította a startupoknak szánt erőforrásokat. Azok a cégek, melyek bázisa földrajzilag közel esik más cégek bázisához, klasztereket alakítanak, és ezáltal versenyelőnyre tesznek szert az izolált cégekkel szemben. A technológiai klaszterekben azonban nem csak cégek között alakul ki szoros kapcsolat, hanem laboratóriumok és kutatóintézetek között is. Ezért nem meglepő, hogy a kormány a technológiai parkokat javarészt Kína legjobb műszaki egyetemeinek közelében jelölte ki, így ösztönözve a vállalati-egyetemi együttműködéseket. A legelső ilyen központ a pekingi Zhongguancun Science Park (Z-Park) volt, amit a mai napig a kínai Szilícium-völgyként emlegetnek. A Z-Park a főváros területének mintegy 17%-át fedi le, magába foglalva 32 egyetemet és főiskolát (többek közt a Tsinghua és Peking egyetemeket), valamint 84 nemzeti kulcslaboratóriumot. A Z-Park vállalatai az ország csúcstechnológiai startup befektetéseinek egyharmadát teszik ki. 2011-re már 89 Z-Parkhoz hasonló

144

technológiai park működött szerte Kínában. Ezek az ország teljes csúcstechnológiai teljesítményének 33%-át, azaz a kínai GDP 7%-át adták, A 89 állam által kijelölt csúcstechnológiai klaszterben 2011-re már több mint 1000 startup-inkubátor működött, köztük több mint 300 „nemzeti” jelzővel ellátott, melyeknek kb. 20%-a magánkézben van. Az inkubátorokban kb. 60000 startup fordult meg, köztük olyan mára óriásokká nőtt vállalatok, mint a Lenovo és a Huawei. A technológiai parkok és az inkubátorok mellett a Torch Program harmadik fontos eleme az InnoFund, amely befektetési lehetőségeket és kamattámogatást kínál meglévő fejlesztési hitelre. 1999 óta az InnoFund keretében 1 milliárd dollár értékben adtak ki támogatásokat 9000 startupnak. FŐ KÍNAI INNOVÁCIÓS KÖZPONTOK ÉS INKUBÁTOROK

Innoway

A pekingi Z-Parkban található 200 méteres utcát 2013-ban a kínai kormány 36 millió dollárnyi támogatásával egy startup-inkubátorközponttá alakították át, ahol mára 40 inkubátor és 300 startup rendezkedett be. A startup kultúra erősen jelen van a Zhongguancun-ban, hiszen ugyanebben a negyedben található a Baidu és Tancent kínai internetóriások székháza is. Az Innoway-ben székelő startupok az új infrastruktúra minden előnyét élvezhetik: az olcsó irodahelységek és elektromosság mellett számos kávézó és könyvesbolt található, amelyek az amerikai startup kultúrát követve a startupok tárgyalótermeiként és irodáiként is szolgálnak. Az Innoway legnagyobb inkubátora, a 36Kr havonta 30 startupnak ad lehetőséget arra, hogy három hónapon át zavartalanul használhassák az inkubátor irodahelységeiti. Az ugyancsak az Innoway-en található Beijing Makerspace Kína legnagyobb, startupokat megcélzó irodahelységével büszkélkedik. 2015-re már több mint 300 taggal 30

sikeres startupot jegyzett. A Garage Cafe egy kávé áráért biztosít startupoknak irodabázist az összesen 800 m2-t kitevő helységeiben. Mára már több száz startupnak sikerült befektetőket és támogatókat találniuk a Garage Cafe által.

Tsinghua x-lab

A Tsinghua Egyetem által indított inkubátor program fórumként szolgál VC befektetők és az Egyetem diákjai számára. Azon diákoknak, akik bejutnak a programba, ingyenesen biztosítja az egyetem a projektekhez szükséges berendezéseket és lehetőséget kapnak arra, hogy ötletük startuppá érjen. A berendezések mellett az inkubátor program ingyenes jogi és befektetői tanácsadást, illetve az Tsinghua Egyetem dizájnközpontjához is hozzáférést biztosít. A Tsinghua x-lab működésének első 18 hónapjában kb. 400 startup fordult meg az inkubátorban; ebből 300 jelenleg is működik, és 30 már jelentős forrásokat kapott külső befektetőktől. A projektek között szerepel 3D-nyomtatókkal, digitális egészségüggyel és elektromos mopedekkel foglalkozó startup is.

Tencent Public Space A Wechat-et, Kína legnépszerűbb közösségimédiaplatformját is jegyző Tencent maga is startupként indult 1998-ban. A mára globális internetóriássá nőtt vállalat története nagyban hozzájárult a jelenleg Kínát domináló startup kultúra kialakulásához. A saját termékek mellett a vállalat a portfolióépítésre is nagy hangsúlyt fektet: sikeres startupok felvásárlása mellett inkubátorprogramok keretében feltörekvő cégeket is támogat. A Tencent Public Space több város mellett Pekingben is működtet inkubátorközpontot, ahol a startupok havi 1200 RMB-ért (kb. 51000 Ft) bérelhetnek bázist. Az irodahelységgel három év adómentesség és a Tencent termékeihez és infrastruktúrájához való ingyenes vagy kedvező árú hozzáférés jár. Emellett a vállalat segít a startupoknak különböző kormányzati támogatási programok megcélzásában is, hiszen internetóriásként sok szállal fűződik a kormányzathoz.

145

KÍNA STARTUP INKUBÁTORAI

NEMZETKÖZI EGYÜTTMŰKÖDÉS LEHETŐSÉGEI Kína és az Európai Unió (EU) között a legmagasabb szintű információtechnológiai együttműködés és információcsere a ChinaEU keretein belül történik. Amellett, hogy a ChinaEU fórumként megkönnyíti a kínai és európai IT szakemberek közötti kommunikációt, a szervezet inkubátorként is szolgál kínai-európai gyökerekkel rendelkező startupok megsegítésére. A Nemzeti Innovációs Hivatal (NIH) és a kínai külföldi szakértők állami hivatala (SAFEA) utoljára 2013ban megrendezett vegyes bizottsági ülésén ítélt oda pályázati pénzt közös kínai-magyar startup-projekteknek, melynek magyar részről a kerete 1 millió euró volt. Az 59 jelentkezőből 36 kapott a közös kínai-magyar keretből támogatást 2013-ban. Ugyan a Tudományos és Technológiai Attasé Hálózat már 2008-ban javasolta egy kínai-magyar technológiai inkubátor létrehozását például a BME vagy az ELTE közreműködésével.ii Ezen inkubátor felállítása azonban a mai napig nem történt meg.

TusPark

A Tsinghua Egyetem kampuszának közvetlen szomszédságában található a TusPark cég bázisa, amely elsősorban üzleti parkok építésével foglalkozik, ám különös figyelemben részesíti a technológiai startupokat is. A cég a lehető legoptimálisabb környezetet biztosít a startupoknak a növekedéshez azáltal, hogy az irodahelységek és high-tech infrastruktúra mellett engedményes áron biztosít humánerőforrás, jogi és pénzügyi tanácsadói szolgáltatásokat. A TusPark szorosan együttműködik a Tsinghua Egyetemmel, hiszen az inkubátorprogramok versengenek az elit kínai egyetemek legtehetségesebb diplomásaiért.

Phoenix Plan

A pekingi Chaoyang kerület önkormányzata 2010ben indított egy programot, amely külföldi és külföldre kivándorolt kínai vállalkozókat céloz meg azzal az indítékkal, hogy a kerületben indítsanak startup-t. Chaoyang kiváló környezetet biztosít a növekedni kívánó startupoknak, hiszen a fővárosban kirendeltséggel rendelkező külföldi vállalatok 60%a ebben a negyedben tartja fenn irodáit.

146

1000 Talents Plan

A kínai kormány által létrehozott 1000 Talents Plan olyan külföldön tartózkodó szakembereket hivatott Kínába csalogatni, akik külföldön szereztek diplomát, és már jelentős tapasztalattal rendelkeznek valamilyen a kormány által prioritásként kezelt téren. A 1000 Talents Plan és más ösztönző programok eredményeképpen ugyan megnőtt a visszatérő szakemberek száma, azonban ezeknek csupán 3,2%-a tervezett startupot alapítani 2015-ben.

Chinaccelerator

A Chinaccelerator egy magánkézben lévő inkubátor, amely kapcsolatrendszerébe számos külföldi mentor tartozik. A mentorok üzleti tanácsadással támogatják azokat a kiválasztott kínai startupokat, amelyek a kínai piac helyett kifejezetten a globális piacot célozzák meg termékeikkel. A sikeres jelentkezők 30000 dollár kezdőtőkét kapnak 6% sajáttőke részesedésért cserébe, illetve lehetőségük nyílik további 25000 dollárért folyamodni az inkubátor partnereihez. A Chinaccelerator partnerei közé tartoznak többek között startupokra specializálódott kínai és szilícium-völgyi befektetői csoportok.

Egy magyar egyetem egy közös inkubátorkezdeményezésbe történő bevonásával a jelenlegi NIHtípusú együttműködésnél szofisztikáltabb program létrehozására nyílna lehetőség. Ennek keretében az anyagi támogatás mellé műszaki, tanácsadói és infrastrukturális segítséget is kaphatnának a kínaimagyar startupok. Az Asia Pacific Foundation of Canada összeszedte a Kínában tevékenykedő kanadai inkubátorok és startupok tapasztalatait, melyek hasznosak lehetnek egy kínai-magyar együttműködés kialakításának kontextusában is. Mindenekelőtt a közös kínai-magyar inkubátorokban „felnőtt” cégek nagyobb eséllyel lesznek sikeresek a kínai piacon, ugyanis a nagy kínai cégek kockázatkerülő magatartást tanúsítanak; ez azt jelenti, hogy kizárólag ismert és bevált cégekkel hajlandóak üzletet kötni. Ez különösen hátrányosan érinti a Kínában ismeretlen kisebb külföldi cégeket, azonban egy aktív kínai partner mérsékelheti a startup „kívülálló” státuszát. Emellett tanácsos, hogy a külföldi kormányzat baráti és pozitív viszonyt ápoljon a kínai féllel annak érdekében, hogy a kínai-magyar startupok akár változó szabályozási és gazdasági környezetben is relatív biztonságban érezhessék magukat. Az 1980as évek óta a kínai gazdaság nagy ütemű fejlődését a külföldi technológiák importja nagymértékben

segítette, viszont ez mára számottevő függőséget is eredményezett. A kínai kormány 15 éves technológiai és innovációs tervével fokozatosan a belföldi cégek innovációs tevékenységének támogatását helyezi előtérbe éppen eme függőség mérséklésének érdekében. Ezt ellensúlyozhatja, hogy a jó diplomáciai kapcsolatok megkönnyíthetik a kínai-magyar cégek működését az új politikai és piaci környezetben. A kínai startup-piac tőkekapitalizációja az elmúlt évek során számottevően megnőtt az államnak, az egyetemeknek és a magánbefektetőknek köszönhetően. Ugyan egyes szakértők a startup-finanszírozás piaci korrekcióját várják a közeljövőben, ami a kínai startupok leértékelődését fogja magával hozni, a hatás e cégekre csupán átmeneti lesz. A nagy men�nyiségű tőke és a startup kultúra kínai térnyerése számos állami és privát startup-inkubátor létrejöttét hozta magával, amelyek többsége inkább hasonlít az amerikai inkubátorokra, mint egy kínai sajátosságokkal rendelkező állami szervezetre. A kínai startupok sikere nem kis mértékben az állam támogatásának is köszönhető, hiszen így jöhettek létre azok a zónák, ahol a startup-ok kedvezményes körülmények között növekedhetnek. A kínai startup-piac ígéretes jövőjére tekintettel javasolt egy kínai-magyar inkubátor létrehozása, együttműködve a kínai, a tudományokért és technológiáért felelős minisztériummal és a hozzá kapcsolódó startup-inkubátorokért felelős állami szervekkel. A kínai-magyar startupok piaci áttörésének esélyét növelné az állami szervek közötti együttműködés és koordináció, ami megkönnyítené a nagy kínai cégekkel való partnerségek létrehozását.

147

TSINGHUA EGYETEM – KÍNA MIT-JA

Az idén 105 éves Tsinghua Egyetem Kína elit felsőoktatási intézményeinek egyik legfontosabbja. A Pekingben található intézmény mottója az „önfegyelem és társadalmi elkötelezettség”, ami hűen tükrözi elhivatottságát az akadémiai kiválóság, a kínai társadalom jólléte és a globális fejlődés elősegítése iránt. A Tsinghuát 1911-ben alapították Peking északnyugati részén, egy egykori császári kertben. Alapítása az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződik, ugyanis a boxerlázadás után a kínaiak kártérítést kellett,

ezen felsőoktatási intézmény létrehozását finanszírozták. Az intézmény kezdetben felkészítő iskolaként működött a kínai állam által Amerikába kiküldött diákok számára. Az egyetemi képzés 1925-ben indult el. 1937-ben a második kínai-japán háború miatt az intézmény Kunmingba költözött, ahol a Pekingi és Nankai Egyetemekkel egyesülve létrehozták a Nemzeti Délnyugati Egyesült Egyetemet. A második világháborúután a Tsinghua visszaköltözött eredeti kampuszára. 1952-től a Tsinghua műszaki egyetemmé vált – megszüntetve a jogi-, agrár- és természet-

hogy fizessenek az USA-nak, amiből többek között

tudományi képzéseit.

A mai napig kiemelkedően teljesítő mérnöki kara nem csak Kínában, hanem világszinten is meghatározó. A nagy múltú karnak köszönhetően az egyetem szorosan együttműködik különböző vállalatokkal, ami egyrészt a hallgatók munkaerőpiacon való könnyebb elhelyezkedését eredményezi, másrészt jelentős forrásokat teremt a kutatásokhoz. A multidiszciplináris rendszer bevezetésére 1978-ban került sor. Ekkor természettudományi, gazdasági menedzsment, bölcsészettudományi és jogi képzéssel bővült az egyetem tudományos palettája. 1999-ben pedig a művészeti oktatás is megkezdődött.

of World Universities szerint az 58., a Times Higher Education World University Rankings szerint 47., a Quacquarelli Symonds World University Rankings szerint pedig a világ 25. legjobb egyeteme a Tsinghua 2016-ban. Kína legnagyobb költségvetésű egyeteme – melynek büdzséje a teljes magyar felsőoktatási rendszer kiadásának közel ötszöröse – kimagasló minőségi kutatói környezetet nyújt hallgatói és oktatói számára, ahol több mint háromszáz kutatóintézet működik. Hallgatóinak száma körülbelül 46 000 fő, ami képzési szintek szerint a következőképp oszlik meg: 15 636 diák alapképzésben,18 661 mesterképzésben és 11 903 doktori képzésben vesz részt. Az egyetem 14 iskolára és 56 karra tagolódik, amik természettudomány, mérnöki tudomány, bölcsészettudomány, jogtudomány, orvostudomány, történelem, filozófia, közgazdaságtan, menedzsment, oktatás és művészet tudományterületeken működnek.

A Tsinghua presztízsét jól jelzi, hogy Kína számos felsővezetője itt szerezte diplomáját, így például a jelenlegi elnök, Xi Jinping, illetve elődje, Hu Jintao is. A különböző nemzetközi egyetemi rangsorok alapján is előkelő helyet foglal el: Academic Ranking A148 Tsinghua Egyetem bejárata

149

A HOZZÁFÉRHETŐ TUDÁS Szerző: Prof. Dr. Baracskai Zoltán

A birtoklás fogalmát sohasem tudtam tisztába tenni – megjegyzem mások sem, hiszen, ha megtették volna, akkor lett volna kitől megtanulnom. A birtokos körülriasztja azt, amiről azt gondolja, hogy a birtoka. „Senki sem írhatja elő, nekem, kit kedveljek és kit ne. Ott azért még nem tartunk.” (Chaplin)

OLVASMÁNYBŐSÉG Képzeljünk el egy kiművelt embert, aki tizenhét évig járt iskolába és három évet eltöltött a praxisban! Húsz év után a megszerzett tudásának legalább a fele elavul. A kiművelt ember továbbtanulása három forrásból történhet, de ezt is mindenki másként csinálja. Tanulhatunk egy továbbképző iskolában a tanártól konceptuális modelleket, egymástól praxist és mestertől mesterséget. Ez mind visszavezethető az olvasmányokra. Néztem egy videót Umberto Eco magánkönyvtáráról ami ötvenezer könyvből áll. Minden divathullámmal ellentétben, amelyek csak az egymástól tanulásra buzdítanak, hiszek a könyvekben. „Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől” – címet adták Jean-Claude Carriére és Umberto Eco a könyvüknek. Talán így is lesz, hiszen mégis könnyebb egy Charles Handy könyvből elolvasni a szubszidiaritás lényegét, mint hosszas elmélkedéssel arra rájönni. Valamikor az utazó könyvügynök vitte a hírt, ha megjelent egy új könyv. Olyankor az ember vagy megvette a zsákbamacskát vagy nem. Olyanok is voltak, akik a könyvtárban olvasgattak. Nem sokan, de voltak. Most az interneten ugyanazt csinálják, amit az „utazó” csinált: hozzák a hírt az új olvasmányok megjelenéséről. A hiszékeny olvasó most is zsákbamacskát vesz, hiszen nem tudja, mi van az új olvasmányokban. Ha tudná azt, hogy mi van benne, vagy azt, hogy nincs benne semmi új, akkor nem kellene megvenni.

150

A kiművelt ember valahogy validálja a zsákbamacskát • Nem tudhatjuk, miként validál a kiművelt ember, csak azt látjuk, hogy csinálja, hiszen ha nem csinálná, akkor vagy minden olvasmányt megvenne, vagy egyet sem. Vizsgáljuk most meg az olvasmányok három típusát. • A folyóiratok lényege az kellene, hogy legyen, hogy egy „gyorsjelentést” kínáljanak a legerősebb kutatóműhelyek friss eredményeiről. Viszont ez, az utóbbi húsz évben nem így van. A „publikáció-ipar” ma a tudós-előrelépésről, vagyis a hierarchiai létrán mászásról szól. Ez egy külön dolgozatot érdemel, de az sem biztos, hogy megérdemli. Nagyon sokat kell tudni, hogy a rengeteg „kényszerből megírt” cikk között valaki megtaláljon valami használhatót problémájának körülírására, vagy egy megoldás sejtésére. Ha ez megtörtént, akkor van némi értelme a jó folyóiratokból olvasni, és tanulni valamit. A tudás elérésére érdemes előfizetni. A szerzők idézettsége alapján nem érdemes keresni. Hogy kit és hányszor idéznek, az attól függ, hogy ki melyik intézmény tagja, és hogy melyik intézmény engedi be a saját folyóiratába. Ez az eredmény csak a tudomány intézményeit érdekli, az új tudásra vágyó kiművelt embert nem. Egy továbbtanuló kiművelt embertől nem várható el, hogy ítéletet hozzon az intézményeinek játszmáiról, viszont az igenis elvárható, hogy

néhány perc alatt egy tömörítvényből rájöjjön, arra, hogy a szerző mond-e valamit vagy csak valamiről beszél. • A kézi és/vagy tankönyvek egy-egy speciális probléma megoldásához vezető útmutatók. Ha nem azok, akkor rosszak. Robert Pirsig „A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete” című könyvében írja le a kézikönyvek használatának gondjait. Gyakran nagy az átfedés a tan- és kézikönyvek között. A tankönyvek is beleesnek a taníthatatlan praxis taníthatóságának szakadékjába. De úgy is mondhatnám, hogy olvashatatlan szövegek, tele kétes taxonómiákkal. Egy továbbtanuló kiművelt embertől nem várható el, hogy ítéletet hozzon egy kézi és/vagy tanköny-

tud felejteni.i Hiába mondom, hogy amikor validálod az olvasmánybőséget, ne gondolj arra, hogy mikor és mire tudod majd alkalmazni a benne lévő új tudást, amit nem riasztott be senki, hanem csak arra gondolj, behelyezhető-e a kontextusodba. Ne várj sorvezetőt, se tőlem se másoktól, az olvasmányok validálására!

vek tartalmának minőségéről, viszont az igenis elvárható, hogy felismerje, ha a komplex dolgok túl egyszerűen vannak leírva. • „ Az illúziómentes pozitivista tudomány, túlhajtva céljait, a XIX. században a bölcsészetet védekező pozícióba kényszerítette.” Elterjedt egy furcsa elképzelés, miszerint a „klasszikusokat” csak a bölcselkedőknek kell elolvasni, míg a praktizálóknak csak a „moderneket”. Tévhit, miszerint az eredeti szövegek nehezek. Fordítva van: az egy szerző gondolatait végig vivő jó könyveket sokkal könnyebb olvasni. Nincs mit félni a nagy gondolkodók eredeti műveitől. Egy továbbtanuló kiművelt embertől nem várható el, hogy ítéletet hozzon egy könyv tartalmának minőségéről, viszont az igenis elvárható, hogy elhiggye, a filozófia könyvek valahogy túlélték néhány generáció validálását.

művelt embert tanítónak legjobb esetben is néhány száz sémája van a továbbtanuló ott és akkori tudáshiányáról. A praktizáló kiművelt embernek néhány ezer sémája van a saját területéről. A továbbtanulást kínáló dolga, hogy kínáljon valami újat, ami eddig se az ő száz, sem a továbbtanuló ezer sémájában nem volt benne és releváns.

„Nagy Sándornak egyszer olyan vállalkozásról kellett döntenie, amelynek kimenetelét nem tudta kiszámítani. Azt mondták neki, van egy asszony, aki biztosan meg tudja mondani a jövőt. Maga elé rendelte tehát, hogy meglássa, mit tud. Az asszony azt mondta, hogy rakjon nagy tüzet, s a jövőt kiolvashatja a felszálló füstből, mint valami könyvből. Mindazonáltal egy dologra figyelmezteti. Mialatt a füstöt vizsgálja, semmiképpen sem szabad egy krokodil bal szemére gondolnia. A jobb szemére feltétlenül szükséges, de a balra soha. Nagy Sándor ekkor lemondott róla, hogy megismerje a jövőt. Miért? Mert ha az embert figyelmeztetik rá, hogy ne gondoljon valamire, attól fogva másra sem tud gondolni, mint arra. A tiltás kényszert szül. Ettől fogva lehetetlen nem gondolni a krokodil bal szemére. Az állat szeme szinte beleég az ember emlékezetébe és lelkébe. Néha, mint Nagy Sándor iménti történetében, az a probléma, sőt olykor valódi dráma, hogy az embernek muszáj emlékeznie, és nem

FIGYELEMSZEGÉNYSÉG Rugaszkodjunk neki messziről! 1971-ben Herbert Simon arról írt, hogy egy tudásban bővelkedő világban valami másból szűkösségben vagyunk. És ez, már akkor a figyelem volt. Megszoktuk a szűkösséget, és jobban megértjük, mint a bőséget. A továbbtanuló ki-

A továbbtanuló kiművelt ember egy megújíthatatlan erőforrással, a szűkös idővel küszködik. Az új tudást kínálók bővelkednek az idővel, viszont szűkölködnek a rövid időn belül pótolhatatlan releváns tudással. A globális faluban a bőség zavara a gond. Nagyon nehéz a továbbtanulást kínálók dolga, hiszen néhányszáz séma nyomán kell megszűrniük a szemetet, miközben nem tudhatják, mire kell figyelni a bőség zavarában. A továbbtanuló kiművelt ember ezt gyorsan megtehetné, de neki a szűkösség zavarában, annyi ideje sincs. Ebből következik, hogy a világhálón megtalálhatatlan az új tudás. A régi is

151

ÖVEZET ÉS ÚT FÓRUM, HONGKONG

csak akkor található meg, ha tudjuk a szerzőt és a mű címét. Majdnem ugyanolyan, mint a régi könyvtár, de itt még egy kedves mindentudó könyvtáros néni sincs. Az állatorvosi lónak egyszerre van magas és alacsony vérnyomása, valamint hasmenése és székszorulása. Valahogy így van az, aki a praxisból jövő kiművelt embereknek akar valamit adni. Az utóbbi negyven évben legalább negyven országban jártam. Sosem történt meg, hogy ott és akkor nem gondolkodtak volna az oktatás reformján. „De mit is kell megváltoztatnunk? A számonkérést és a követelményrendszert? Ha csak ennyit, akkor csupán úgy fog sikerülni, ha táplálják a belső fölháborodásunkat afölött, hogy milyen keveset tudnak diákjaink földrajzból, mennyire rosszul olvasnak…”ii Tanuljatok, hogy mérhessük és összehasonlítsuk az eredményt? Járjon a gyerek jó oviba, utána kön�nyebb lesz jó iskolába járni? A jó iskola után anyuka vágya a jó egyetem. Szoktam kérdezni anyukákat: minek a jó egyetem? Hát, hogy jó munkát kaphasson legokosabb és legszebb gyermekem. Még senki sem mondta, hogy gyerekéből jól kiművelt embert akar faragtatni. Ha megvan a jó munka, akkor kezdődhet talán a tanulás is. „Nem lehet egy időben egyetemre járni és tanulni.” Ez a grafiti ismeretlen szerzőtől van, de Gabriel García Márquez is ehhez hasonlóan magyarázta meg aggódó szüleinek, hogy két év után azért hagyta ott az egyetemet, hogy elkezdhesse tanulmányait. Londonban, egy műhelymunkában a „practitioner” fogalmával birkóztak a brit professzorok. Régi rögeszmém az a példabeszéd, amiben azt firtatom, hogy egy csoport gyerek előbb utóbb rájönne a Pitagorasz tételre. A brit professzoroknak nem sikerült rájönni, hogy mi is az a „practitioner”. Igyekeztem illedelmes, messziről jött vendég lenni, és nem mondtam meg nekik, hogy ezt már Donald Schön megírta. Akár rá is jöhettek volna olvasás nélkül a praxis fogalmára, de nem jöttek rá sem arra, amit már kitaláltak, és mást sem találtak ki. „A csirkéknek egy évszázadba telt megtanulni, hogy ne fussanak át az úton. A faj végül idomult az új közlekedési helyzethez.” De nekünk nincs ennyi időnk, amikor az internet használatáról spekulálunk. A „megtanulni használni” azt is jelenti, hogy „megtanulni, mikor nem használni”. Minden kulcsfogalomra több millió találat van. Ebben a dolgozatomban nem fogom összehasonlítani a divatos wiki-szócikekket a

152

„klasszikus” könyvekkel, hiszen mindkettő minősége mérhetetlen: dinamikus minőségről van szó. Az ismert kulcsszavak nyomán való keresés mindig avítt forrásra visz el. Anélkül, hogy pontosan ismernénk a keresők szűrését, mondhatjuk, hogy a gyakoriság kiemelt fontosságú. Ebből következik, hogy az ismert kulcsszavakra csak „avítt olvasmányok”, kétes szócikkek találhatók. (GY)ALÁZAT Az utóbbi évtized tipikus esete Polányi „tacit knowing” (tudni azt is, ami szavakba önthetetlen) fogalmának terjedése. Nonaka bevitte ezt a fogalmat – megjegyzem tévesen – és azóta, mint a vírus terjed Polányi Mihály remek találmánya. Most már ott tartunk, hogy dolgozatok garmadájában megtalálhatók Polányira és Nonakára hivatkozások. Ha egy kicsit megvizsgáljuk ezeket a dolgozatokat, akkor nyilvánvaló, hogy se Polányi sem Nonaka írásai nem voltak a „kutatók” kezében. Polányi „Tacit Dimension” című könyvét 1983-ban adták ki kilencszáz példányban. Egy kollégám 2003-ban vett egy „in unopend condition” példányt. Miként születhetett többtízezer idézet? Miként történhetett meg, hogy Polányi „tacit knowing” fogalmából „tacit knowledge” lett, amit Polányi sosem használt? Csak egyetlen válasz van: akik a vírust terjesztik, nem olvasták el az eredeti művet. Majdnem minden műfajban a leggyakrabban használt „Maslow piramist” Maslow sohasem rajzolta meg. Sőt 1943ban megjelent cikkének a második oldalán pontosan az ellenkezőjét mondta. Sajnos Polányi már nem tudta Nonakát helyre tenni. Hasonló a wiki által terjesztett „Handy kultúra-modell”, amit a szerző sosem konstruált meg. Arról van szó, hogy egyszer valaki „Handy kultúra-modellje” ábrát készített. A 80-as évek elején lefordított „Understanding Organizations” című könyv hatodik fejezetének alfejezet címeit kell bemagolni. Se a tanár sem a diákok nem olvastak Handyt, de követelmény volt a vizsgán, így a „helyes válaszok” csokrában terjedt az interneten. Az innovációt semmivel sem lehet jobban lejáratni, mint amikor a tanítások egy 1935-ből származó elképzelést hirdetnek. Csak néhány később született elképzést említek. Peter Drucker 1985-ben írt érdekes dolgokat, legutóbb 2003-ban C.K. Prahalad rukkolt elő egy újdonsággal. A legfrissebb spekulálást az innovációról Clayton M. Christensen és Derek van Bever HBR cikke a Kapitalisták dilemmájáról. „Megtanulni tudósnak lenni nem ugyanaz, mint tudományt

tanulni: az előbbi egy kultúra megtanulása, az összes hozzákapcsolódó nem racionális jelentésalkotással együtt.” Ha mindenki beriasztaná az új tudásokat, akkor azok hozzáférhetetlenek lennének, és csak Maslow és Handy soha ki nem mondott ábrái lennének. Szerencsére nem ilyen a világ. Eddig hat, praxisból jövő továbbtanulni vágyók iskoláját álmodtam meg. Mindegyiket egy riasztómentesített gondolkodó új elképzelésére alapítottam. Soha sem sóvárogtam a beriasztott apró titkokra.

„Nem a matematikusok vagy a tudósok vezették a nagy átalakulásokat (bár ők is ott voltak), hanem színdarabírók, költők, filozófusok, sőt még zenetanárok is” E dolgozat mottója Chaplintől származik: "Senki sem írhatja elő, nekem, kit kedveljek és kit ne. Ott azért még nem tartunk." Így is van meg nem is. Akik eddig

még nem csaptak be, azok talán megmondhatják, hogy melyik gondolkodó kedvelhető. Simon, Polányi, Handy írásait olyan emberek ajánlották, akik soha sem csaptak be. Az új tudások iránti alázattal alapítottam lokális iskolákat a gondolkodó óriások elképzeléseinek tanítására. Néhány tucat ember, néhány évtized után, ha összefutok velük az utcasarkon, ma is pontosan felidézi az akkor hallott újdonságokat. Sőt tudnak újabbakat is, amelyeket már ők ajánlanak nekem. Mindegyik diák ugyanazt hallgatta, de nem ugyanazt hallotta. A lényeg az, hogy milyen talajra szórtam a magot. Vegyünk egy példát: „Igazából számomra nem az a lényeg, hogy ki mit mond, hanem az, hogy arról nekem mi jut eszembe. Nagyon hamar rájöttem arra, hogy ha csak annyit tudok, amit meg tudok tanulni, az nekem kevés.” – jelentette ki az újságírónak egy igazgató, aki az ezredfordulón volt egyik iskolám diákja. Fordítva is érvényes: engem is azok a diákok inspirálnak, akik a praxisban mást csinálnak, mint amit tanítok, de azt, amit csinálnak, nem csinálnák, ha nem tanítottam volna nekik valami mást. „Korábban meg voltunk győződve róla, hogy a globalizációval az egész világ hasonlóan fog gondolkodni. Az eredmény épp az ellenkezője: a globalizáció a közös tapasztalat felmorzsolódását készíti elő” A tanulásban legyünk alázatosak az új tudás iránt!

153

ÖVEZET ÉS ÚT FÓRUM, HONG KONG

154

155

ÖVEZET ÉS ÚT FÓRUM, HONG KONG Szerző: Anton Bendarzsevszkij

2016. május 18-án rendezték meg Hong Kongban az Új Selyemútról szervezett eddigi legnagyobb rendezvényt, a „Belt and Road” fórumot. A konferenciát igen nagy figyelem kísérte a kínai- és dél-kelet ázsiai médiában, és a kínai vezetés harmadik számú embere mellett megjelentek rajta az ázsiai üzleti szféra legfontosabb szereplői. A főszervezői a Hong Kong Fejlesztési Kereskedelmi Tanács, a hong kongi vezetés, a Kínai Kereskedelmi Minisztérium és a Bank of China voltak. A „Belt and Road” fórumot a kínai vezető, Xi Jinping Új Selyemútról szóló 2013-as bejelentése óta készítette elő Hong Kongi Kereskedelmi Fejlesztési Tanács (HKTDC), és az eseményen részt vett Kína és a projektben érintett országok számos vezetője, több mint ezer jelenlévő vendég mellett. További különlegességét adta, hogy a 2012-es ellenzéki zavargások óta nem járt Hong Kongban ilyen magasrangú kínai vezető, ezért a városban minden szinten nagy várakozások kísérték az eseményt. A fórumnak lényegében egy fő célja volt: befektetések ösztönzése az Új Selyemút vonalán a lehető legtöbb piaci szereplő és ország bevonásával. A konferencia a kínai hivatalnokok mellett felvonultatta a világ legnagyobb pénzügyi vállalatait, építési, tanácsadási, jogi és logisztikai cégeit, akik a kiállítótérben fogadták az érdeklődőket.

156

A hong kongi szervezők az Új Selyemútban egyedülálló lehetőségeket látnak Hong Kong számára – az „egy ország két rendszer” által fémjelzett város egy üzleti hub szerepét venné át, és egyrészt egy tengeri központ és csatlakozási pont lenne, másrészt pedig hidat képezne a szárazföldi Kína és a világ többi része között.

Dejiang szerint a világgazdaság még nem állt helyre a nemzetközi gazdasági válság hatásai után, és ebben a helyzetben az országoknak össze kell dolgozni és közösen kell fellépni, hogy újra növekedési pályára tudjanak állni. A Kína által meghirdetett globális projekt, az Új Selyemút számos előnnyel szolgál a résztvevő államok számára a projekt két végén – mind a fejlődő kelet-ázsiai országokban, mind a magasan fejlett európai államokban. Egy nagy regionális együttműködés, amelynek a keretét adja Kína, win-win helyzetet jelent mindenki számára. Az együttműködés több szintre terjed ki: nemcsak a gazdasági szférát érinti, hanem a kultúrára, oktatásra, művészetekre, tudományokra, technológiára, turizmusra, egészségügyre és sportra is. Dejiang szerint az Új Selyemút „nem egy privát útszakasz, hanem egy széles sugárút, amely mindenki számára nyitott”. A kínai hivatalnok elmondta, hogy az Új Selyemút elképzelés konkrét kormányzati tervben öltött formát, amikor 2015 márciusában elfogadták a „Víziók és cselekvések a Selyemút Gazdasági Övezet és a 21. századi Tengeri Selyemút közös építéséről”1 tervezetet.

ELŐNYÖS PROJEKT MINDENKI SZÁMÁRA

HONG KONG SZEREPE AZ ÚJ SELYEMÚTBAN

A fórumon beszédet tartott Zhang Dejiang, Kína harmadik számú vezetője. Dejiang a Kommunista Párt Politikai Bizottság Állandó Bizottságának a tagja, a kínai Parlament Állandó Bizottságának az elnöke és a Nemzeti Biztonsági Bizottság alelnöke. Mivel több, mint négy éve nem járt Hong Kongban magasrangú kínai vezető, Dejiang részvétele és beszéde szimbolikus értékű volt.

Hong Kong egyedülálló lokációval rendelkezik a térségben: összeköti a tengeri forgalmat a szárazföldivel, közel van Shenzhenhez, Kína innovációs központjához; a világ egyik legfejlettebb kikötői rendszerével rendelkezik; e mellé társul az egyik legforgalmasabb hajózási útvonal; a világ egyik legforgalmasabb repülőtere van és jól kiépített infrastruktúrával rendelkezik

157

ÖVEZET ÉS ÚT FÓRUM, HONGKONG

számára, hogy kilépjenek a nemzetközi szintre és tengeri összeköttetéseken keresztül, többszintű együttműködési hálózatokat építsenek ki.

A konferencián Hong Kong híd szerepét hangsúlyozta Gregory So Kam-leung, Hong Kong kereskedelemért és gazdasági fejlesztésekért felelős titkára is. A város pénzügyi jelentőségét mutatja szerinte, hogy a világ legnagyobb száz

Hong Kong gazdaságilag is a világ élvonalában van: a világ egyik legliberálisabb gazdaságával rendelkezik, és közeli gazdasági kapcsolatokat ápol a világ legtöbb országával. Mind ezek miatt Hong Kong igen fontos szerepet tölt be Kína számára. A kínai kormány széleskörű támogatás biztosít a következő években Hong Kong számára Zhang Dejiang szerint. Egyrészt egy széleskörű szolgáltatási paletta kiépítését irányozzák elő. Ezzel Hong Kong lehet az a hely, amely az Új Selyemút projekt számára nyújthat jogi, tanácsadói, pénzügyi, design, vagy egyéb szakmai segítséget. Ezen kívül támogatni

158

fogják Hong Kong hajózási iparát és egy modern, multi-funkcionális 21. századi hajózási központ létrehozását célozzák meg az Új Tengeri Selyemút számára. Másodsorban befektetési és pénzügyi platform fejlesztését támogatják Hong Kongban. Nagy hangsúlyt akarnak fektetni a kulturális kapcsolatok fejlesztésére. Támogatni fogják a különböző közösségi csoportok, kutatóintézetek és kutatócsoportok munkáját. Végül pedig a kínai szárazfölddel való kapcsolatfejlesztést tekinti a kormány az egyik prioritásnak. Hong Kong komoly segítséget nyújthatna a belső kínai régiók

bankjából több mint hetven megtalálható Hong Kongban. Ami Hong Kongot többek között kiemeli a térség többi nagyvárosa közül, az a jogállamiság, szabadkikötők, alacsony adóztatás, hatékony munkaerő és a befektetések szabad áramlása. Több mint hétszáz hajózáshoz kapcsolódó vállalat van Hong Kongban, és ezt a szektort a jövőben tovább fogják fejleszteni. Az Övezet és Út fórumot jövőre is megrendezik, 2017. szeptember 11-én, ismételten Hong Kongban.

Azóta több mint 30 együttműködési szerződést kötött meg a kínai kormány – számolt be Dejiang. Másrészről az elmúlt időszakban több, mint ezer konténer vonat járta meg Kína és Európa vagy Közép-Ázsia útvonalat, bizonyítva, hogy működik az a nemzetközi szállítási kapocs, amely összeköti Eurázsia két végét.

159

MOTORRAL A SELYEMÚTON 160

161

MOTORRAL A SELYEMÚTON Szerző:Gbúr Ádám

2015-ben egy fiatal magyar professzor – a motorozás szerelmese – elhatározta, hogy átszeli Európát és Ázsiát az ősi Selyemúton keresztül. A középkorban egy Isztambultól Pekingig tartó út akár több évig is eltartott, motorral azonban a 31.000 kilométeres utat Budapest és Peking között Ádám és társa Li 76 nap alatt tették meg. Az expedíció útvonala 2015-ben bukkantam rá egy német motoros pár felvételére, akik a Selyemutat kezdték bejárni, ám a kínai határhoz érve visszafordultak. Őket látva kedvet kaptam ahhoz, hogy bejárjam ugyanezt az útvonalat, csak én folytassam az utam Kínában is. Ebben szerepet játszott az is, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, történelem szakon végeztem, majd hat évet éltem Kínában, amely idő alatt nemcsak a nyelvet tanultam meg, de megismertem az ország szokásait, kultúráját és történelmét is. Kínában a csangcsuni egyetemen doktoráltam az európai és kínai gondolkodástörténet összehasonlításából. Minél többet játszottam az utazás gondolatával, annál jobban kezdtek kikristályosodni a túra részletei, és egyre komolyabban foglalkoztam azzal, mit kell megtennem ahhoz, hogy el tudjak indulni egy ilyen hatalmas, több tízezer kilométeres útra. Az ötlet megszületett, miközben az élet is úgy rendezte, hogy az álmom megvalósuljon. MOTORRAL 17 ORSZÁGON KERESZTÜL Terveimet megosztottam egy kínai barátommal is, akit szintén lelkesített az ötlet. Rögtön jelezte, hogy ismer egy Magyarországon élő kínai üzletembert, akinek hasonló az érdeklődési köre, így biztos érdekelni fogja a túra. Így ismerkedtem meg Li Jüdével. Az események innentől felgyorsultak elkezdődhetett a túra szervezésének érdemi része. Ennek pénzügyi részét közös barátunk vállalta magára, és mivel Magyarország és Kína is támogatta a közös utat, a pénzügyi háttér biztosítva lett. A magyar kormányt a keleti nyitás politikája ösztönözte arra, hogy anyagi és erkölcsi

162

támogatást biztosítson egy ilyen grandiózus vállalkozáshoz, a kínai állam támogatását pedig az „Egy Övezet, Egy Út” szlogen mögött álló politikai, gazdasági és kulturális akarat tette lehetővé, mely kiemelten fontosnak tartotta az egykori Selyemút menti települések fejlesztését, és a kontinensek közötti kapocs máig megmaradt jelentőségének hangsúlyozását.

Utunk során szerettük volna feltérképezni az egykori Selyemutat, egyrészt, hogy nyilvánvaló legyen, hol, milyen fejlesztések szükségesek az egyes régiókban. Másrészt azért, hogy segítséget nyújtsunk azoknak a motorosoknak, aki a jövőben szeretnének nekivágni ennek a kalandos vállalkozásnak. A szervezés legnehezebb része az volt, hogy az utunk során érintett tizenhét ország mindegyikébe megszerezzük a belépéshez szükséges vízumokat. Ez két dolog miatt is bonyolultnak bizonyult: egyrészt

mivel Li kínai, én pedig magyar, azaz Európai Uniós állampolgár vagyok, bizonyos országokba más vízumok kellettek. Másrészt még ennél is nehezebb volt a vízumokat összehangolni az útitervvel, ugyanis a legtöbb országba csak úgy tudtunk belépni, ha előre közöltük az érkezés és a távozás időpontját, ami pontos tervezést igényelt. Mint később kiderült, olyan pontos tervezést, mint amilyet hónapokkal előtte, a számítógép mellől, a terep és az adott ország részletes ismerete nélkül készítettünk, minden jó szándékunk ellenére is lehetetlen volt kivitelezni. A tervezés során az idő- és a pénzfaktor egyre nagyobb jelentőséggel bírt, hiszen utunk hazai támogatása miatt valamennyi nagykövetséget fel kellett keresnünk. Márpedig egy ilyen hivatalt nem lehet úgy tájékoztatni, hogy ebben a többnapos idősávban érkezünk, várjanak ránk türelemmel. Emiatt napokra lebontott tervet kellett írni. Bár később kiderült, a feszített tempó egy több hónapos, javarészt ismeretlen terepen nem tartható. Maga a „Selyemút” elnevezés a tizenkilencedik századból származik, egy bizonyos Ferdinand von Richthofen német földrajztudós illette ezzel a néven először azokat a kereskedelmi útvonalakat, melyek az ókorban és a középkorban behálózták Kelet-, Délés Nyugat-Ázsiát, összekötve a térséget Európával. A klasszikus Selyemút Kína egykori fővárosát, Xi'ant és Bizáncot, később Konstantinápolyt, mai nevén Isztambult kötötte össze. A két város közötti több mint tízezer kilométeres területen konkrét útvonalat lehetetlen volt megjelölni a rengeteg változat miatt. A Selyemút ugyanis nem kijelölt útvonalat jelentett. A főleg a datolyát, sáfrányt, pisztáciát, tömjént,

aloét, mirhát, szantálfát, üveget, selymet és porcelánt szállító karavánok vándorlását elsősorban az ellenséges népek, az éhínség elkerülése, azaz a biztonságos áthaladás határozta meg. Ám így is kialakult egy északi és déli, többé-kevésbé rendszeresen használt útvonal. Az északi Xi'anból indulva, a Sárga-folyón keresztül tartott nyugat felé Xinjiang, Fergana (ma Üzbegisztán), Perzsia (ma Irán) és Irak felé, így érte el a Római Birodalom keleti határát. A déli utat más néven Teaútnak is nevezték, és India északi részén vágott keresztül. Az ezen a területen folyt kereskedelem élénkebbé tette a népek és kultúrák közötti kommunikációt, így nemcsak gazdasági és kulturális, hanem jelentős társadalmi mozgatórugó is volt. Választásunk az északi útvonalra, annak is legnépszerűbb részére esett, így féléves szervezőmunka után lehetővé vált, hogy végre tényleg belevágjunk a túrába. A szervezés igen sokrétű munkát igényelt, de május 7-én végre elindulhattunk Li Jüdével a Hősök teréről. Igaz, úgy, hogy még nem volt meg minden vízumunk, de bíztunk a dolgok kedvező alakulásában. Másrészt magyar diplomáciai segítséget is ígértek, amit maradéktalanul meg is kaptunk, itthonról folyamatosan segítették a vállalkozásunkat, amivel nagyon sok terhet vettek le a vállunkról. Egy-egy BMW R1200 GS Adventure motorral vágtunk neki a túrának, amelyet műszakilag teljesen felkészítettek számunkra, nekünk pedig tesztelnünk kellett azt is, hogy tökéletesen megbízhatóak-e egy olyan túrán, amelyen több tízezer kilométert kell megtenni. Utunk először Belgrádba vezetett, ahonnan visszaküldtük a feleslegesnek ítélt holmikat,

163

Útközben MOTORRAL A SELYEMÚTON

Selyemút kezdete

Peking ugyanis már az út elején éreztük, hogy a csomagok terén kicsit túlterveztük magunkat. Már itt látszott, hogy az otthon gondosan eltervezett program a gyakorlatban tarthatatlan, hiszen második állomásunkon, a szófiai magyar nagykövetségen három órát csúsztunk. De az igazi gondok másnap kezdődtek a bolgár-török határon, ahol először jelentkeztek a problémák a vízumokkal. Bár a helyzetünk végül megoldódott, de ízelítőt kaphattunk abból, hogy milyen helyzeteket kell majd megoldanunk az út során. A SELYEMÚT IGAZI KEZDETE Isztambulba érkezésünk szimbolikus volt, ugyanis egykor innen indult a Selyemút kelet felé, a Római Birodalommal összekötő kapocsként ez volt a karavánok nyugati gyűjtőhelye. Itt nézték át először a motorjainkat, hogy műszakilag rendben vannak-e, és volt egy nap pihenőnk is, amit városnézéssel töltöttünk. Innen egy nyolcszáz kilométer hosszú, erőltetett szakasz következett Szamszun-ig, majd

164

a következő nap ennél is többet utazva érkeztünk Grúzia fővárosába, Tbiliszibe. Tbilisziben szembesültünk utunk egyik legnagyobb problémájával: kiderült, hogy nem kaptuk meg a türkmén vízumot, ez pedig azt jelentette, hogy nem tudunk végigmenni az eredetileg tervezett útvonalon. Mivel eddig is rengeteg segítséget kaptunk magyar és kínai részről egyaránt, bizakodva folytattuk az utunkat Teherán felé, és reméltük, hogy az elkövetkező napokban megoldódik a helyzet. Végül nem kevesebb, mint öt napot rostokoltunk Teheránban, ami akár a túra végét is jelenthette volna. De elszántak voltunk, így találtunk egy alternatív megoldást. A 4000 KILOMÉTERES KITÉRŐ Az öt nap alatt lehetőségünk nyílt kicsit közelebbről megismerni az iráni népet, amelyről kevés előzetes információval rendelkeztünk. Hamar kiderült, men�nyire közvetlenek és nyitottak, mennyire kíváncsiak a világra, és mennyire segítőkészek.

165

MOTORRAL A SELYEMÚTON

A vízumgondok viszont sok fejfájást okoztak, és mivel nem kaptunk engedélyt a Türkmenisztánba való belépésre, komolyan el kellett gondolkodnunk a folytatáson. Egy ilyen hónapokig tartó túrán azonban az ember hozzászokik ahhoz, hogy folyamatosan problémákat kell megoldania, és mivel több ezer kilométerre voltunk az otthonunktól, mögöttünk állt rengeteg ember, azon sem gondolkodhattunk, hogy befejezzük a vállalkozást. Végül azt a megoldást javasoltam, hogy északról kerüljük meg a Kaszpitengert, és vágjunk keresztül Kazahsztánon, így érve Üzbegisztánba. Ez ugyan négyezer kilométeres kerülő, viszont nincs más megoldás, ha teljesíteni akarjuk azt, amit vállaltunk.

miatt, ugyanis neki tovább kell mennie Kirgizisztánon keresztül Kína felé, hogy időben odaérjen. Meghűlt bennem a vér, hiszen a Pamir Highway nemcsak a világ második legmagasabban fekvő nemzetközi útvonala – egészen 4617 méterig vezet fel – hanem nagyon veszélyes is. Szinte végig, mintegy ezernyolcszáz kilométeren keresztül, egy gyors folyású folyó mentén kell haladni, azon többször is átkelni, meredek sziklák és vízmosások mellett kell haladni idegen és gyakran barátságtalan népek között, távol a civilizációtól. Ráadásul úgy tűnt, mintha a sors sem akarta volna, hogy átvágjak ezen a szakaszon. Először egy hegyomlás állta az utamat, ahol órákig kellett várni, míg

Oroszország érintésével Kazahsztánba értünk, amit eredeti terveink szerint csak a visszaúton látogattunk volna meg, innen pedig elértük Üzbegisztánt, ahol olyan történelmi városokba látogattunk, mint Buhara és Szamarkand, az egykori Selyemút kiemelkedően fontos állomásai. Közben lélekben már készültem utunk legnehezebb szakaszára, az M41-es jelzésű Pamir Highway tádzsik-afgán határon vezető részére. De álmomban sem gondoltam arra, hogy az utazók legnagyobb félelme engem is utolér…

letakarították az utat annyira, hogy nagy nehezen tovább tudtam haladni. Többször is elfordult, hogy az egyértelmű GPS-jelzés ellenére az út egyszerűen megszűnt előttem, és nehezen járható terepre értem, ahol mást nem tehettem, csak mentem előre a térképben bízva, és szerencsére egy idő után újra a kijelölt úton haladtam tovább. Az igazi akadály mégsem ez volt, hanem a kiszolgáltatottság és a magány. Talán sosem éreztem még ennyire kicsinek magam a világban. Többször kellett kereszteznem a folyót úgy, hogy semmiféle híd nem vezetett át rajta, de a túlpartról a helyiek lelkesen integettek, hogy induljak nyugodtan. Szerencsére gond nélkül átértem, és később annyira örültem a rendőri ellenőrzéseknek, mint még soha, mert legalább embert láttam.

PAMIR HIGHWAY Szamarkandban, egy üzbég étterem teraszán kaptam egy telefonüzenetet Litől, hogy sajnos nem tud velem tartani ezen a szakaszon vízumproblémák

Pamir Highway

Ezután újabb nem várt kalandba botlottam, mikor észrevettem, hogy az út mellett táblák vannak kirakva, amelyeken egy sétáló felnőtt és egy gyerek sziluettje mellé egy nagy halálfej volt felfestve. Mindez nem sok jót ígért, és amikor beértem a következő településre, megtudtam, jól tettem, hogy nem ültem le pihenni. Két bosnyák és egy brit férfi elmagyarázta nekem, hogy ők azért vannak szülőföldjüktől ennyire távol, mert aknaszedők, és a táblákkal jelzett területeken hatástalanítják az aknákat. Az út hat napig tartott, és fejben ez a szakasz vette ki a legtöbbet belőlem, mert itt egy pillanatra sem engedhettem meg magamnak, hogy a figyelmem lankadjon. Mikor túljutottam a Pamír-hegységen, és visszanéztem a magas csúcsokra, még mindig összeszorult a gyomrom, de erőt is adott, hiszen úgy éreztem, ha ezt a részt meg tudtam csinálni – ráadásul egyedül –, akkor bármire képes vagyok. Livel Kirgizisztánban találkoztam újra, ahonnan együtt mentünk tovább Kínába. Gond nélkül jutottunk Xi’anba, az egykori Selyemút végállomására, innen pedig Pekingbe mentünk, hogy teljesítsük protokollfeladatainkat. HAZAFELÉ

Li Yude és Gbúr Ádám

166

Visszafelé Mongólián keresztül utaztunk. Ulánbátor után elváltak útjaink Livel, mert neki vissza kellett térnie Kínába. Én pedig Moszkva felé vettem az utamat, hogy egyedül tegyem meg a hátralévő mintegy

tízezer kilométert Budapestig. Az orosz fővárosban még utoljára nagyszervizbe vittem a motort, amel�lyel egyébként semmi gond nem volt a túra során. Az út végére én is megváltoztam, sokkal türelmesebb lettem másokkal, és még olyan emberekre is több figyelmet kezdtem fordítani, akikkel addig felszínes kapcsolatom volt. A harmincezer kilométeres utazás végére egy kicsit talán el is fásultam. Maga az út, a táj már nem tudott új élményeket kínálni, hiszen hetven nap alatt megszoktam, hogy mindig lesz szebb vízmosás, völgy, erdő vagy hegy. A történelmi belvárosok felfedezése sem volt már olyan hívogató. Úgy éreztem, sokat láttam már, és valahol mindegyik hasonló. Erre jó példa a hazaút, mikor a Balti-államok felé jöttem, melyeket már régóta szerettem volna megnézni. Észtország fővárosát, Tallinnt még bejártam, de azt is felületesen, mert csak az étteremre emlékszem. Rigában már csak a szervizt kerestem fel, de mivel kicsit furdalt a lelkiismeret, megfogadtam, hogy Vilniusba, ha törik, ha szakad, benézek. Mégis, győzött a honvágy, mert az autópályán az első lehetőségnél lehajtottam Varsó felé, így még vissza kell majd néznem az észt-lett-litván háromszögbe. De annak ellenére, hogy nem láttam mindent, amit eredetileg terveztem, nincsen hiányérzetem, hiszen összességében többet kaptam, mint reméltem. Ha valahogy meg kellene határoznom ezt a hatalmas vállalkozást, akkor azt mondanám, hogy egy motoros túrába ojtott zarándoklat volt.

167

SELYEMÚT KÖNYVAJÁNLÓ

168

169

SELYEMÚT KÖNYVAJÁNLÓ

VICTOR H. MAIR – JANE HICKMAN (SZERK.) (2014): RECONFIGURING THE SILK ROAD NEW RESEARCH ON EAST-WEST EXCHANGE IN ANTIQUITY – Az ősi Selyemút a régi Eurázsia számára a kapcsolatteremtés lehetőségét jelentette. Azonban érdemes újragondolnunk, mit is értünk Selyemút alatt. A University of Pennsylvania konferenciája előadásaiból összeállított kötet a régi útvonal menti interkulturális találkozásokat mutatja be, amelyek még a „selyem előtti Selyemút” idején történtek e vidéken. A kötet új kutatási eredményeket vonultat fel a legkorábbi kulturális és kereskedelmi kapcsolatokról, s feltérképezi az út menti gazdasági és társadalmi minták hatásait szerte Eurázsiában és távolabbi vidékeken is. Új részleteket közöl a Tarim-medence népeiről, a korabeli textilgyártás fejlettségéről, valamint a ló háziasításáról a régióban. Nagy Sándor és a hellén királyok idején is pezsgő élet helyszíne volt, ezt szemléltetik a sok színes részletre kiterjedő esszék.

170

VIJAY SAKHUJA, JANE CHAN (SZERK.) (2016): CHINA’S MARITIME SILK ROAD AND ASIA

PETER FRANKOPAN (2016): THE SILK ROADS: A NEW HISTORY OF THE WORLD

Kína 21. századi Tengeri Selyemútja az ázsiai ország egyik meghatározó nemzetközi lépése, amely a Csendes-óceánon át a sokat vitatott délkínai-tengeri területeken keresztül egészen Európa partjaiig tartó vízi folyosót hozna létre. Számos előn�nyel kecsegtethet a szegényebb délkelet-ázsiai országok számára: a jüan általi monetáris integrációt, infrastruktúra-fejlesztést és magasabb fokú összeköttetéseket ígér. A szerzők tanulmányaikon keresztül egy teljes képet kívánnak alkotni, figyelembe véve a nagy koncepciót és az ahhoz csatlakozó szárazföldi útvonalakat. Egyedi lehetőségek és komoly problémák is megjelennek, s nem titkolt céljuk az uralkodó sinocentrizmus enyhítése. Így a könyv nagy erénye, hogy a különböző nemzetiségű szakértők munkájából objektív képet kaphatunk.

Elvonatkoztatva az Európa-központú világképtől újraértelmezhetjük a történelmet – így fogalmazható meg a könyv célkitűzése. A szerző arra vállalkozott, hogy a Perzsa Birodalom felemelkedésétől kezdve egy szálon vezesse a történelem folyamát a Selyemút és az iszlám megszületésén át az első globális gazdaságig, s azon is túl a modern geopolitikai játszmákig, a II. világháborúig és a hidegháborúig. Mindezt nagyon nehéz logikusan összekapcsolni, ám a szerző azt kívánja bizonyítani, hogy a történelem folyamán a súlypont valamilyen módon mindig Ázsia felé tolódott. Meglepő módon még egy szintén Ázsiában gyökerező tragikus momentumot, a fekete himlő elterjedését is Európa újjászületéseként értelmezi, hiszen ezután új gondolatok születtek és új jogokat követeltek maguknak az európai népek. A szerző konklúziója az új Selyemutak felemelkedéséről szól, amelyek ismét Ázsián keresztül vezetik át a történelem fősodrát.

SUSAN WHITFIELD (2015): LIFE ALONG THE SILK ROAD Susan Whitfield könyve nagy érdeklődéstől kísérve 2015-ben másodszor is kiadásra került. Az eredetileg 1999-ben kiadott könyv különlegessége abban rejlik, hogy a 9. és 10. századi Selyemút menti városok különböző etnikumú, nemű és társadalmi helyzetű lakóin keresztül mutatja be a korabeli életet. A szerző a Nemzetközi Dunhuang Projekt vezetője, így első kézből ismeri a több mint ötvenezer eredeti iratot. A gyűjteményt ma már bárki elérheti az internetes archívumban. A tizenkét történet a Selyemút több városán kívülre is elér: egészen Afrikáig és a tengeri útvonalig kitágítja a földrajzi és kronológiai skálát, s a személyes „meséket” történelmi eseményekkel köti össze. Whitfield célja az volt, hogy megismertesse a kéziratokat a nagyközönséggel. Egyszerre olvasmányos és hiteles műként elérte célját, egyetlen olyan könyvként, amely a Selyemút történetírását az utazókon keresztül közelítette meg.

BEN SIMPFENDORFER (2011): THE NEW SILK ROAD: HOW A RISING ARAB WORLD IS TURNING AWAY FROM THE WEST AND REDISCOVERING CHINA Kínát és az arab világot kereskedelmi kapocs fűzte össze évszázadokon át – a szerző szerint az sem véletlen, hogy Kína gazdasági felemelkedésével ismét megjelentek az arab üzleti partnerek az országban. A szerző jártas mind a kínai, mind az arab kultúrákban, így otthonosan mozog modern kori kapcsolataik körül is. A világ kereskedelmének fősodra Amerika és Kelet-Ázsia felől egyre inkább áthelyeződik Kelet-Ázsia és a Közel-Kelet közé, s ezt az új vonalat nem csupán puszta gazdasági érdekek, hanem a múlt szimbólumaihoz kapcsolódó érzelmi szálak is szorosra fűzik. A szerző ezt látja megvalósulni a jelenlegi nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatokban, hiszen míg az USA-ban gyakran idegennek érzik magukat az arab üzletemberek, addig a kínai partnerek régi barátokként köszöntik őket.

FELFÖLDI SZABOLCS (SZERK.) - STEIN AURÉL (2012): ŐSI ÖSVÉNYEKEN ÁZSIÁBAN - HÁROM KUTATÓUTAM ÁZSIA SZÍVÉBEN ÉS KÍNA ÉSZAKNYUGATI TÁJAIN Stein Aurél kiemelkedik a Selyemút felfedezőinek sorából, a dunhuangi barlangtemplom tekercseinek felfedezése és a megőrzésükért folytatott munkája révén. Neki köszönhetjük, hogy számos részletet ismerünk a Tang-kori Selyemút történetéből, s a fennmaradt iratok bizonyítják, hogy aktív kulturális, vallási és gazdasági csere folyt e vidéken a 8-10. század között. A Kabulban nyugvó felfedező írásaiban is megőrizte kutatásai emlékeit. A kötet Stein amerikai körútján tartott előadásait foglalja össze, amelyeket 45 évente kiadnak eredeti angol nyelven, azonban magyarul először 2012-ben jelentették meg. Expedícióiról szólt a 30-as évek közönségéhez, s a lebilincselően izgalmas beszédeket Stein legjobb művei között tartják számon.

171

SELYEMÚT KÖNYVAJÁNLÓ

KÖNYVÖSSZEFOGLALÓ

WANG YIWEI: THE BELT AND ROAD: WHAT WILL CHINA OFFER THE WORLD IN ITS RISE

HASAN H. KARRAR (2010): THE NEW SILK ROAD DIPLOMACY: CHINA'S CENTRAL ASIAN FOREIGN POLICY SINCE THE COLD WAR (CONTEMPORARY CHINESE STUDIES) Kína és Közép-Ázsia földrajzi közelségük okán gazdag közös múlttal rendelkeznek, s a kapcsolatokat csupán a Szovjetunió és Kína elhidegülése szakította meg. A hidegháború óta új fejezet kezdődött a két térség közös történelmében, s Közép-Ázsia a kínai külpolitika egyik kiemelt kérdése lett. Karrar könyvében a hidegháború óta eltelt időszak kapcsolatait mutatja be, mind a hivatalos diplomácia, mind az informális találkozások terén. Kiemelt szerepet kap a Sanghaji Együttműködés Szervezete, amely fontos multilaterális fórumként szolgál az országok számára. Megjelenik az új Selyemút külpolitikai koncepciója is, hiszen Kína retorikájában kiemelt szerep jutott a történelmi partnerségnek, s ma is fontosak számára a jó kapcsolatok a „kölcsönösen kedvező” regionális stabilitás fenntartása miatt, s nem mellékesen sikeres energiapolitikája érdekében. 172

CHRIS DEVONSHIRE-ELLIS (2015): CHINA'S NEW ECONOMIC SILK ROAD: THE GREAT EURASIAN GAME & THE STRING OF PEARLS Az új Selyemút koncepciója néhol sokkal megfoghatatlanabbnak látszik, mint szintén titokzatos történelmi elődje, s a nagy ambíciókat számtalanszor nehéz elhelyezni a jelenlegi világgazdaság rendszerében. Ellis könyve arra vállalkozik, hogy elvezesse az olvasót az évtized eddig meghatározó kínai gazdaságpolitikai irányának útvesztőiben, számos anekdotával illusztrálva és magyarázva azt. Xi Jinping kínai elnök 2013-as bejelentése óta számtalan projekt vette kezdetét, egyre messzebb nyúló útvonalak kerültek fel az Új Selyemút térképére. Így a Közép-Ázsiát, Kínát és számos más kelet-ázsiai országot megjárt szerző már több mint 60 országon keresztül vizsgálja a problémákat és lehetséges kimeneteleket. Jelenleg ez az egyetlen könyv, amely átfogóan ír Kína még kialakulóban lévő gazdasági koncepciójáról.

XINRU LIU (2010): THE SILK ROAD IN WORLD HISTORY A kínai szerző a New Oxford History sorozatában megjelent könyve remek kiindulási alapot szolgáltat ahhoz, hogy értékelni tudjuk a Selyemút jelentőségét a világtörténelemben. Az útvonal mentén számos eszme és áru is gazdát cserélt. Az utóbbiak közül főként a névadó selyem, az eszmei hagyományokból pedig a buddhizmus emelhető ki, amelyeket különös alapossággal taglal Liu műve. Emellett a történelmi áttekintés folyamán hangsúly főként a han kínaiak Közép-Ázsiától egészen Alexandriáig elérő hatására esik, a kereskedelmi útvonal és a jelentős selyemgyártás nyújtotta virágzás lehetőségeitől egészen a 11. században hanyatló befolyásig. A könyv által megbizonyosodhatunk, hogy jóval a modern kor előtt kiépült egy gazdasági és ideológiai mintákat átadó hálózat, amely jelentős területen éreztette befolyását.

Wang Yiwei a pekingi Renmin Egye-

kormány szeme előtt?; Mikor fejezi

visszanyerhetné a II. világháború

tem professzora, a nemzetközi ta-

be a programot Kína?.

után elvesztett globális szerepét.

nulmányok és az Európa Tanul-

A könyv négy nagy gondolati egy-

A harmadik gondolati egységben a

mányok Intézetének igazgatója, a

ségre osztható. Először bemutatja

szerző az Egy Övezet, Egy Út megva-

nemzetközi kapcsolatok, illetve az

az Egy Övezet, Egy Út tervet és a

lósítására leselkedő veszélyeket ve-

európai-kínai

egyik

mögötte húzódó gazdasági, poli-

szi górcső alá. Bár számtalan bizton-

szakértője.

tikai motivációkat. Külön kiemeli

sági (terrorizmus, természeti károk,

Wang Yiwei könyvét mindenek-

Eurázsia új egységbe olvadásának

stb.), gazdasági (pl. pénzügyi koc-

előtt az teszi különösen érdekessé,

öt kapcsolati típusát: új infrast-

kázatok), jogi és morális kockázatot

hogy értesülései, tanácsai a politi-

ruktúra; kereskedelem és befek-

mutat be, a legnagyobb kihívást a

ka legfelsőbb köreihez is elérnek,

tetés; egységesülő pénzügyi rend-

szerző szerint a politikai és különö-

így a könyv lényegében Kína szűk

szer; közös politikai egységtudat

sen az Amerikai Egyesült Államok

vezetésének nézeteit és elképzelé-

és az állampolgárok kapcsolatá-

jelentette geopolitikai kihívások je-

seit is tükrözi. Hogy mennyire szo-

nak növekvő intenzitását (üzleti,

lenti. Wang Yiwei azonban optimista:

ros kapcsolat van a könyv és a kínai

csereprogramok, turizmus stb.). A

szerinte az országok összefogásával

kormány álláspontja között, kitű-

programot a szerző egy érdekes

legyőzhetőek a problémák.

nik abból is, hogy a könyvmelléklet

történelmi távlatba helyezi, amely

Végül az utolsó fejezetben Wang az

tartalmazza a kínai Nemzeti Fej-

nem csupán a régi Selyemút je-

Egy Övezet, Egy Út alapját jelentő

lesztési és Reform Bizottság, a Kül-

lentőségét mutatja be, de kitér a

együttműködés elméleti (pl. glo-

ügyminisztérium, valamint a Keres-

kínai gazdaság fejlődési lépcsői-

balizáció elméletei) és gyakorlati

kedelmi Minisztérium által közösen

vel (reform és nyitás, goingglobal)

módjait vizsgálja meg. A pragma-

kiadott „Elképzelések és lépések a

való viszonyára is. Kiemeli az Egy

tikus megközelítés jegyében javas-

Selyemút gazdasági övezet és a 21.

Övezet, Egy Út történelmi-geo-

latot tesz arra, hogy az Egy Övezet,

századi Tengeri Selyemút közös ki-

politikai jelentőségét (tengeri vs.

Egy Út megvalósítását hogyan le-

építésével kapcsolatban” című hi-

szárazföldi hatalom problémája),

het mérni (pl. infrastruktúra meg-

vatalos dokumentumot is.

párhuzamba állítva a Marshall-

valósítása,

A könyv legnagyobb érdeme, hogy

tervvel és más országok Selyemút

segély és befektetések növelése,

egy mindenre kiterjedő és átfo-

felélesztésével kapcsolatos elkép-

tudományos együttműködés, stb.).

gó képet ad az Egy Övezet, Egy Út

zeléseivel is.

Összefoglalva a szerző megállapít-

programról. A szerző ennek megfe-

A második fejezetben a könyv be-

ja, hogy az Egy Övezet, Egy Út egy

lelően a bevezetőben olyan, a köz-

mutatja, hogy az Egy Övezet, Egy Út

olyan közjó, amely a világ minden

vélemény előtt gyakran megfogal-

megvalósítása milyen előnyökkel

országa és állampolgára számára

mazott kérdéseket tesz fel, mint:

jár Kína, az ázsiai régió, Európa és a

előnyös. A terv továbbá jó alapot

miért ezt a nevet kapta?; Mi a ha-

világ számára. Wang Yiwei többször

jelent Eurázsia újbóli felemelkedé-

sonlóság az új és régi Selyemút kö-

felhívja az olvasó figyelmét, hogy

sének, amely a szerző szerint nem

zött?; Milyen célok lebegnek a kínai

Kínával összefogva Európa újra

csupán Kína de Európa érdeke is.

legjelentősebb

kapcsolatok kínai

vámok

csökkentése,

173

FÚZIÓK ÉS TALÁLKOZÁSOK

ZENÉK A SELYEMÚT MENTÉN 174

175

BOTH MIKLÓS –

Both Miklós

KÍNAI UTAZÓLEMEZ (2015) Gryllus kiadó

„és ha nem hagyhatjuk abba a kutatást, s az lesz kutatásunk vége ha megérkezünk oda, ahonnan elindultunk és először ismerjük fel azt a helyet” T.S. Eliot

Yangjima

A KELET ÖSVÉNYEIN Bartók és Kodály a magyar népzenéért tett érdemei a nagy nyilvánosság előtt is ismeretesek. A zeneszerzők előtt az elejétől kezdve világos volt, hogy kultúránkat kizárólag a világ zenei térképének ismeretében fogjuk megérteni. A kínai utazólemez – mely Both Miklós, valamint kínai zenészek kollaborációja – megszületését nagyban inspirálták ezek a gondolatok. Minden egyes korszaknak új kihívásokra kell felelnie. Több mint 100 év telt el Bartók első, 1906-os gyűjtőútja óta. Bartók korában magán a gyűjtésen volt a hangsúly, ma már a rögzített felvételek segítségével, a világ zenéi bárki által megismerhetőek. A megértéshez azonban szükség van a személyes jelenlétre, a felismerés pedig az összhatásból ered. Both Miklós első zenei kutatóútja 2009-ben Szíriába vezetett, ahol egy holland utazó, a kérdésre válaszolva elmondta, hogy a világ legérdekesebb országa Kína. Ez inspirálta Bothot, hogy több ezer kilométerre

176

keletre utazzon, és megismerje egy gyökeresen eltérő zenei alapokon álló közösség művészetét. Zenei gyűjtőútjánál nem a tudományos jelleg dominált, hanem maga az élmény, olyan közösségek megismerése, akik teljesen máshogy képzelik el a zenét, mint mi. Minél több információnk van a különböző kultúrák zenei megközelítéseiről, annál többet tudunk meg a saját zenénkről is. Ezen különbségek felfedezése nem csak a világ jobb megértését segítheti, de bennük a magyar zene egyedülálló volta is megmutatkozik. 2012-ben Both Miklós több hónapot töltött Kínában, egy egészen misztikus zenei utazás részeként, a komfortzónából kilépve. Később, amikor helyi zenészekkel hozták össze, megismerkedett Yangjimával is, aki a Kínai utazólemezen énekel. Yangjima – a találkozást követő évben szerepelt a kínai Csillag születik műsorban is, így énekét több száz millió ember hallgathatta. A közös koncerteken egyre több helyi zenész jelent meg. Jünnan tartomány kifejezetten a művészek tartománya, nagyon sok zenész és színész él ott.

A találkozásból dokumentumfilm született, a közös zenélésből pedig egy 21 dalból álló CD kínai és magyar népzenékkel. Az egy jünnani stúdióban, valamint egy iskolában, és a zenészek otthonaiban készült felvételeken összesen kilenc muzsikus és énekes partnere Both Miklósnak, aki elektromos és akusztikus gitárokon játszik, sőt

néha énekel is. Bár az album elsősorban az ő lemeze, mégsem tolakszik előtérbe, úgy tűnik, a zene egészét tekinti lényegesnek. A lemez nagyon izgalmas keveredése a tradicionális és népzenei formáknak, valamint a kortárs zenei nyelvnek. A különleges lemez bemutatása Budapesten, a Millenárison egy 4 napos találkozás és koncert keretében valósult meg.

177

FÚZIÓK ÉS TALÁLKOZÁSOK: ZENÉK A SELYEMÚT MENTÉN

Silk Road Ensemble

Yo-Yo Ma

SILK ROAD ENSEMBLE – SING ME HOME A világhírű kínai származású francia csellista, Yo-Yo Ma számos zenei fúzióban vett már részt. A kritikusok „valódi mindenevőnek” nevezik és valóban sokkal eklektikusabb repertoárral rendelkezik, mint egy klas�szikus csellista. Többek között lemezre vett és játszott

178

barokk darabokat korabeli hangszereken, amerikai bluegrass zenét (egyfajta country stílus), tradicionális kínai dallamokat, Astor Piazzolla argentin tangóit, brazil zenét, a Tigris és sárkány filmzenéjét, Philip Glass minimalista zenéjét, továbbá más zenészekkel

közösen dolgozott együtt az Egy gésa emlékiratai filmzenéjén is. 2005 májusában a Princeton Egyetem a zeneművészet doktorává nevezte ki. 2006-ban pedig a béke nagykövetévé választották. A híres csellista 1997-ben hívta életre a Silk Road Projectet, amely a komolyzene és a távol-keleti népzenék fúziójának fogyaszthatóbbá tételére volt kísérlet. A Selyemút zenei projektet később egy New York-i közösségi iskolában oktatási pilotprogramként indították újra. A program a zenei integrációra és a sokszínűségre fókuszált, bemutatva különböző országok, térségek és népek zenéjét. 2012-ben a Harvard Egyetem bevette oktatási programjai közé. Később csatlakozott hozzá a Stanford határon túli együttműködési oktatási programja, és a 2008-as pekingi olimpiához kapcsolódóan dokumentumfilm is készült a zenekarról és a különleges programról. A zenei alkotásban jelenleg 22 ország 59 zenésze vesz részt, akiket a Wall Street Journal a 21. század egyik legkülönlegesebb zenei formációjának nevez. A zeneszerzők, zenészek, történetmesélők, vizuális vetítők, mind az adott térség múltjának történeteiből

komponálják össze az elegyet. Cselló, hegedű, zongora, hárfa mellett megtalálhatóak a keleti hangszerek is, mint például a japán bambuszfurulya, a kínai pipa, az örmény duduk, iráni kamanceh, a mongol torokének, az arab lant az oud, vagy az indiai tabla és szitár is. Az előadóművészek között pedig olyan nagy neveket találunk, miny a kínai Li Hui pipajátékos, az azeri Alim Quasimov, az iráni Kayhan Kalhor pengetős hagszerével, a koreai Dong-Won Kim, valamint az indiai Sandeep Das. A Selyemút zenei Projekt több évszázados és több ezer kilométer zenei útvonalon összekapcsolódó zenei utazása. A különleges globális formációnak eddig 7 hangzóanyaga jelent meg: a 2001-es Silk Road Journey: When Strangers Meet, 2005-ben a Silk Road Journeys: Beyond the Horizon , két évre rá, 2007-ben a New Impossibilities, 2008-ban a Traditions and Transformations: Sounds of Silk Road Chicago, 2009ben az Off the Map, 2013-ben az A Playlist Without Borders, idén nyáron pedig a 13 dalból álló Sing Me Home alkotás.

179

TOP 10

MAGYAR ZONGORAMŰVÉSZ A NEMZETKÖZI BILLBOARD-LISTA 2. HELYÉN

Magyarok a világ élvonalában A Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány a nemzeti értékek megőrzéséért és közvetítéséért szeretné a világ figyelmét a fiatal magyar tehetségekre és a kreatív közösségekre irányítani. A „TOP 10 - Magyarok a világ élvonalában” egy közös kiadvány, amelyben bemutatják azokat a magyar tehetségeket, akikre büszkék lehetünk, akik jó példáikkal önbizalmat és ihletet adhatnak a jelenkor fiataljainak. Mert „mi, magyarok képesek vagyunk Európa és a világ legjobbjai közé kerülni!” Válogatásuk, az elmúlt 3 év magyar sikertörténeteiről ad áttekintést a gasztronómia, a sport, a kultúra, a turizmus, a technológia, valamint a tudomány tématerületein, rámutatva olyan részszegmensekre is, amelyek a nagyközönség előtt általában rejtve maradnak. Jöjjenek tehát azok a világraszóló magyarok, akik az elmúlt időszakban színesebbre festették a világhálót, és a 21. század megismerésének térképét!

MESTERI MAGYARMÉZTERMELÉS Magyarországot Európa legjobbjai között jegyzik méztermelésben, ugyanis az Európai Unión belül itt a leg nagyobb a fajlagos méhsűrűség. A méh populáció sűrűsége Magyarországon meghaladja a négyzetkilométerenkénti tizenegy családot.

Havasi Balázs világszerte különlegességnek számít, hiszen koncertjein a közönség egy elmélyült zeneszerzővel, egy virtuóz zongoraművésszel és egy lenyűgöző showmannel találkozhat egy személyben. Előfordult már, hogy 46 000 látogató előtt adott koncertet egyetlen hétvége leforgása alatt úgy, hogy négy alkalommal töltötte meg a Budapest Sportarénát. Ezzel a második helyre került a legnagyobb produkciókat rangsoroló Billboard heti Boxscore listáján, ami nemzetközi szenzáció a modern klaszszikus műfajban.

TOKAJ AZ EGYIK LEGJOBB BORTERMELŐ VIDÉK A FÖLDÖN Az Egyesült Államok neves szaklapja, a Wine Enthusiast 2012-es írása szerint Tokaj a világ tíz legjobb borturisztikai úti célja között szerepel.

EURÓPA EGYIK LEGSPORTOSABB NEMZETE VAGYUNK Az európai uniós közvélemény-kutató intézet, az Eurobarometer felmérése szerint a magyarok 15 százaléka sportol rendszeresen. Bár a szám egyáltalán nem hangzik olyan fényesen, az aranyérmes Írországban is csupán a lakosság 16 százaléka sportol napi rendszerességgel. A felmérés szerint az európaiak 42 százaléka egyáltalán nem sportol, a sereghajtók közé tartozik Ausztria, Csehország, Lengyelország és Málta (5 százalék), Olaszország (3 százalék) és Bulgária (2 százalék).

180

181

ROBOTIKA-VILÁGBAJNOKSÁG 2013–2014 GRAND BUDAPEST HOTEL

Papcsák Nóra, Jakab Ágnes és Poór Fanni – felkészítő tanáruk, Abán Csaba segítségével – negyedik helyezést értek el a RoboCup2014 robotika-világbajnokság RobocupJunior Rescue (katasztrófamentés) kategóriájában. A nyírbogdányi Kazinczy Ferenc Baptista Általános Iskola csapata 2013-ban szintén a negyedik helyet érte el az ifjúsági világbajnokságon.

Wes Anderson 2014-ben bemutatott vígjátéka egy időre a világ közepévé tette Budapestet, akkor is, ha nem itt forgatták. A film olyan világsztárokat mozgatott együtt a vásznon,mint Ralph Fiennes, Bill Murray, Tilda Swinton, Edward Norton, vagy Harvey Keitel, és közben mégis sikerült egy bonyolult történetből a közönséget szórakoztató, a kritikusokat lenyűgöző opuszt létrehozni. A fiktív világban játszódó

A HERENDI A VILÁG LEGNAGYOBB PORCELÁNMANUFAKTÚRÁJA 1826-os megalapítása óta a Herendi Porcelánmanufaktúra a világ legnagyobb porcelánmanufaktúrájává nőtte ki magát, ahol mind a mai napig kézműves módon, a tradíció és az innováció jegyében készül a kiváló minőségű herendi porcelán. A Manufaktúra termékei az Egyesült Államoktól Japánig közel hatvan országban keresettek.

MAGYAROK TERVEZTÉK A VILÁG EGYIK LEGALACSONYABB FOGYASZTÁSÚ JÁRMŰVÉT A Kecskeméti Főiskola GAMF Karának hallgatói 2010-ben szálltak be az üzemanyag-takarékos járművek világversenyébe. Az általuk kifejlesztett versenyautó, a Megaméter számos versenyen képviselte Magyarországot. Legjobb eredményüket 2013-ban Finnországban érték el: egy liter benzinnel 3082 km volt a gép futásteljesítménye.kritikusokat lenyűgöző opuszt létrehozni. A fiktív világban játszódó

182

MAGYAR FIÚ A NASA GYŐZTES PROJEKTJÉBEN Pais Gergely, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Informatikai Karának másodéves programtervező informatikus hallgatója egy olyan nemzetközi diákcsapat tagja, amely kategóriájának legjobbja lett az Amerikai Űrkutatási Hivatal (NASA) által kiírt Space Apps Challenge ötletversenyen 2014-ben. A nyertes csapat tagjai az intelligens űrhajós sisak (E.C.A.S.A. Interactive Astronaut Helmet) tervével győzték meg a NASA szakértőiből álló bírálóbizottságot.

MAGYAR TALÁLMÁNYOK A LEGJOBBAK WORLD OF POTENTIALS: MAGYARORSZÁG IMAGE FILMJE A LEGJOBB A Madarász Isti által készített Hungary: World of Potentials című promóciófilm elnyerte a 2011-es Nemzetközi Művészeti és Turisztikai Filmfesztivál fődíját, a Grand Prix-t.

Az Óbudai Egyetem Kandó Kálmán Villamosmérnöki Karának oktatóiból és hallgatóiból álló, Papp József vezette csapat találmányai az első és második helyezést is elhozták 2014-ben a Feltalálók Világszövetsége (IFIA) által rendezett, a legmodernebb műszaki alkotásokat, számítógépes találmányokat felsorakoztató világversenyről. A shirazi Azad Egyetemen megrendezett versenyen a csapat Intelligens vasút-irányítási rend szere bizonyult a leg jobbnak, az ezüstérmet pedig Bioszféra-védelmi rendszerük kapta.

183

FORRÁSJEGYZÉK Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége történelmi távlatban

A történeti Selyemút – A távolsági kereskedelem és a kultúrák eurázsiai áramlásának ütőere

ALASTAIR, Ian Johnston: Cultural Realism: Strategic Culture and Grand Strategy in Chinese History, Princeton University Press, 1998.

BOULNOIS, Luce: A Selyemút. Budapest, Kossuth Kiadó, 1972, 200.

CHEN, Weihua: Is it time for China to start looking for strategic allies?, China Daily USA, 2015.11.30., http://usa.chinadaily.com. cn/opinion/2015-11/30/content_22528521.htm CLINTON, Hillary Rodham: America's Pacific Century, U.S. Department of State through, Foreign Policy Magazine, 2011.10.11., http://iipdigital.usembassy.gov/st/english/article/2011/10/201 11011161233su0.8861287.html#axzz30Ph1DmRw EKMAN, Alice: China: reshaping the global order?, European Union Institute for Security Studies, 2015.07,. http://www.iss.europa.eu/ uploads/media/Alert_39_China.pdf GABUEV, Alexander: China’s Silk Road Challenge, Carnegie Moscow Center, 2015.11.12. GILPIN, Robert: "The Theory of Hegemonic War". The Journal of Interdisciplinary History 18 (4), 1988, 591–613. Hong Kong Trade Development Council: The Belt and Road Initiative, 2016.01.21., http://carnegie.ru/commentary/2015/11/12/china-s-silk-roadchallenge/ilrk http://china-trade-research.hktdc.com/business-news/article/ One - Belt- One - Road / The - Belt- and - Road - Initiative/obor/ en/1/1X000000/1X0A36B7.htm MACKINDER, Halford: Democratic Ideals and Reality. National Defence University Press, Washington DC (Készült, az 1942-es második kiadás alapján. Az eredeti publikálás: 1919) MAHAN, Alfred Thayer: The Influence of Sea Power Upon History: 1660–1783, Little Brown, Boston, 1890. 25. MEASHEIMER, John, J.: 'The Tragedy of Great Power Politics' W. W. Norton & Company; Updated Edition edition, 2014. Ministry of Foreign Affairs : “Foreign Minister Wang Yi answers journalists’ question on China's diplomacy, foreign policy and foreign relations”, 2015.03.08., http:// w w w . f m p r c . g o v. c n /m f a _ e n g / z x x x _ 6 6 2 8 0 5 / t 1 3 4 6 2 3 8 . shtml National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, Ministry of Commerce of the People's Republic of China:“Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21st-Century Maritime Silk Road”, , 2015.03.28., http:// en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/t20150330_669367.html (2016.08.06.) U.S. Department of State: U.S. Support for the New Silk Road, 2016.02., http://www.state.gov/p/sca/ci/af/newsilkroad/

FELFÖLDI, Szabolcs: Élet a késő ókori, kora középkori Selyemúton. A 3–4. századi Nija a régészeti leletek és az írott források tükrében. [PhD Disszertáció – Kézirat] I. (Szövegkötet) Szeged 2012. GUADALUPI, Gianni: Kína felfedezése – A nyugati világ és a Men�nyei Birodalom találkozása. Pécs, Direkt Kft., 2003, 336. KRISTÓ, Gyula (főszerk.) – Makk Ferenc – Engel Pál (szerk.): Korai magyar történeti lexikon (9–14. század). Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 753. SALÁT, Gergely: Egy Övezet, Egy Út. In: Heti Válasz. XV/22 (2015.), 28. STEIN, Aurél: Ősi ösvényeken Ázsiában. Három kutató utam Ázsia szívében és Kína északnyugati tájain. Budapest, Franklin Kiadó, 1932, 247. A Selyemút magyar felfedezői BALÁZS, Dénes: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig. Budapest, Better kiadó, 1997.

tribune.com: http://i1.tribune.com.pk/wp-content/uploads/ 2015/05/1117.jp WANG, Yamei: China Focus: Xinjiang's first high-speed rail starts operation. In: Xinhuanet, 2014.11.16., http://news.xinhuanet.com/ english/china/2014-11/16/c_133793219.htm

KATONA, Tamás (szerk.): Beszámolók Julianus útjairól. In: Katona Tamás (szerk.): A tatárjárás emlékezete. Budapest, Magyar Helikon, 1981, 102-108. http://ehumana.hu/arpad/szoveg/to16.htm

Xinhua/3: Spotlight: China, Central and Eastern Europe eye infrastructure-led all-round cooperation, Xinhua, 2015.11.25., http://news.xinhuanet.com/english/2015-11/25/c_134851088. htm

KELECSÉNYI, Ágnes: A Selyemút kutatója, a régész-felfedező Stein Aurél (1862-1943) emlékezete. In: Földrajzi Közlemények, 2014. 138., 3. 233-240. http://www.foldrajzitarsasag.hu/downloads/foldrajzi_kozlemenyek_2014_138_evf_3_pp_233.pdf KUBASSEK, János: Magyar utazók Ázsiában. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1993 Magyar Életrajzi Lexikon: Cholnoky Jenő. http://mek.oszk. hu/00300/00355/html/ABC02469/02494.htm PAPP, Károly (1922): Emlékbeszéd Lóczy Lajosról. A Szent István Akadémia emlékbeszédei. Budapest, 1922. 1. köt. 5. sz. 3-28., http://mek.oszk.hu/05300/05390/pdf/Papp_Loczy.pdf PÓKA, Teréz: Magyar Tudománylexikon A-ól Zs-ig. Budapest, 1997

Xinhua/4: Thailand-China railway cooperation a boon for both. 2015.12.04., http://news.xinhuanet.com/english/201512/04/c_134885659.htm ZHENG, Yanpeng: New rail route proposed from Urumqi to Iran. In: Chinadaily, 2015.11.21., http://www.chinadaily.com.cn/china/2015-11/21/content_22506412.htm ZHOU, Fangye: China should avoid high-speed rail predicament. In: Global Times, 2016.08.15., http://www.globaltimes.cn/content/1000668.shtml Az óceánok új felfedezői: Kína és a 21. századi új Tengeri Selyemút

POLGÁRDY, Géza (szerk.): Magyar Turista Lexikon. Budapest 1941.

SAJÓ, Tamás: A Kelet bűvöletében: Stein Aurél. In: MTAK, http:// stein.mtak.hu/

WANG, Yuan-kang: Harmony and War: Confucian Culture and Chinese Power Politics, Columbia University Press, 2010.

TARJÁN M., Tamás: 1236. december 27. Julianus barát hazatér első utazásáról. In: http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1236_december_27_julianus_barat_hazater_elso_utazasarol/ TARTJÁN M., Tamás: 1784. március 27. Kőrösi Csoma Sándor születése. In: Rubicon, http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1784_ marcius_27_korosi_csoma_sandor_szuletese/ Gazdasági folyosók Central Asia Regional Economic Cooperation (CAREC): East Asia Forum: Pakistan needs to look beyond China for FDI. 2016.08.15., http://www.eastasiaforum.org/2016/08/15/pakistan-needs-to-look-beyond-china-for-fdi/ http://www.carecprogram.org/index.php?page=corridor-1 LIU, Yang - KONG, Weiyi – MA, Qian: Ancient Silk Road revived under China's Belt and Road Initiative, In: Xinhua, 2016.01.18., http:// news.xinhuanet.com/english/2016-01/18/c_135021097.htm Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China: Xi Jinping Attends Second Meeting of Heads of State of China, Russia and Mongolia, 2015.07.10., http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/ zxxx_662805/t1280848.shtml

184

State Bank of Pakistan: http://www.sbp.org.pk/ecodata/Netinflow.pdf

Xinhua/2: Interview: China-Pakistan Economic Corridor on track: ambassador. 2016.06.24., http://news.xinhuanet.com/ english/2016-06/24/c_135463588.htm

SAJÓ, Tamás (szerk.): Vámbéry Ármin (1832-1913). In: MTAK, 2013. http://vambery.mtak.hu/

王缉思：《“西进”：中国地缘战略的再平衡》《 , 环球时报》2012 年 10 月 17 日 Huanqiu, 2012.10.17., http://opinion.huanqiu.com/opinion_world/2012-10/3193760.html

SHEPARD, Wade: Why The China-Europe 'Silk Road' Rail Network Is Growing Fast. In: Forbes, 2016.01.28.,http://www.forbes.com/ sites/wadeshepard/2016/01/28/why-china-europe-silk-roadrail-transport-is-growing-fast/#3c04a71a7f24

JUHÁSZ, Zsolt: Tudománytörténet – Lóczy Lajos. 2006, http:// hirmagazin.sulinet.hu/hu/pedagogia/tudomanytortenet-loczylajos

WANG, Yiwei: One Belt One Road: Opportunities for Europe-China cooperation, Europe’s World, 2015.03.13., http://europesworld. org/2015/05/13/one-belt-one-road-opportunities-europe-china-cooperation/#.V6yC5_mLSUk

YAN, Xuetong: Inside the China-U.S. Competition for Strategic Partners, China & US Focus, 2015.10.29., http://www.chinausfocus.com/foreign-policy/china-u-s-competition-for-strategicpartners/

SAHOO, Pravakar - BHUNAI, Abhirup: BCIM Corridor a game changer for South Asian trade, East Asian Forum, 2014.07.18., http:// www.eastasiaforum.org/2014/07/18/bcim-corridor-a-gamechanger-for-south-asian-trade/

Xinhua/1: China, Central Asia seek cooperation on Silk Road Economic Belt. 2015.06.16. http://news.xinhuanet.com/ english/2015-06/16/c_134331124.htm

SAJÓ, Tamás (szerk.) (2006): Kőrösi Csoma Sándor a tibetisztika megalapítója és hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. In: MTAK, 2006. http://csoma.mtak.hu/

YAN, Xuetong: How China Can Defeat America, The New York Times, 2011.11.20., http://www.nytimes.com/2011/11/21/opinion/ how-china-can-defeat-america.html?_r=0

RANA, Shahbaz: China-Pakistan Economic Corridor: Lines of development – not lines of divide. In: The Express Tribune, 2015.05.17., http://tribune.com.pk /story/887949/china-pakistan-economic-corridor-lines-of-development-not-lines-of-divide/ REG: Greater Mekong Subregion Economic Cooperation Program, Joint Ministerial Statement: Seventh Economic Corridors Forum, Asian Development Bank, 2015.06.

Földrajzi Társaság: Cholnoky Jenő. https://www.cholnoky.ro/ content/view/75/124/lang,hu/

WALLERSTEIN, Immanuel: Bevezetés a világrendszer-elméletbe, L’Har-mattan Kiadó, 2010.

World Development Indicators, World DataBank, 2016, http:// databank.worldbank.org/data/reports.aspx?source=world-development-indicators

Ministry of Planning, Development & Research: http://www.pc.gov. pk/?page_id=5352

BARNARD, Bruce: Greece, China Cosco finally seal Piraeus port sale. IN: JOC.com, 2016.07.05., https://www.joc.com/port-news/ european-ports/port-piraeus/greece-cosco-china-finally-sealpiraeus-port-sale_20160705.html BO, Zhou: The String of Pearls and the Maritime Silk Road. In: China & US Focus, 2014.02.11., http://www.chinausfocus.com/foreignpolicy/the-string-of-pearls-and-the-maritime-silk-road/ CHANG, Lyu: Chinese firm to develop SEZ in Gwadar. In: ChinaDaily USA, 2015.11.12., http://usa.chinadaily.com.cn/ epaper/2015-11/12/content_22441296.htm ChinaDaily: Chinese firm wins $600m port construction contract in Ghana. 2015.04.09., http://www.chinadaily.com.cn/world/2015-04/09/content_ 20037004.htm DUQUENNOY, Antoine – ZIELONKA, Robert: Bridging Asia and Europe Through Maritime Connectivity. European Institute for Asian Studies, Brussels, 2015.03. http://www.eias.org/wp-content/ uploads/2016/02/Bridging_Asia_Europe_2015.pdf FOO, Sheryl: China-ASEAN Maritime Silk Road: A Path Towards Mutual Benefits or China’s Free Ride into ASEAN? Asia-Latam Connection, 2015.12.27., http://www.asia-latam.org/in-thenews/2015/12/27/china-asean-maritime-silk-road-a-path-towards-mutual-benefits-or-chinas-free-ride-into-asean IFTIKHAR, Mohid – ABBASI, Faizullah: A Comparative View of the Ancient and the 21st Century Maritime Silk Road. Center for International Maritime Security (CIMSEC), 2016.03.03., http://cimsec. org/ancient-land-and-the-maritime-silk-road/22660 JIAO, Wu – YUNBI, Zhang: Xi in call for building of new 'maritime silk road. In: ChinaDaily USA, 2013.10.04. http://usa.chinadaily.com. cn/china/2013-10/04/content_17008940.htm

KLEVEN, Anthony: Is China's Maritime Silk Road A Military Strategy? In: The Diplomat, 2015.12.08., http://thediplomat.com/2015/12/ is-chinas-maritime-silk-road-a-military-strategy/ LÉAUTIER, Frannie A. – SCHAEFER, Michael – SHEN, Wei: The Port of Bagamoyo: A Test for China’s New Maritime Silk Road in Africa. In: The Diplomat, 2015.12.01., http://thediplomat.com/2015/12/ the-port-of-bagamoyo-a-test-for-chinas-new-maritime-silkroad-in-africa/ Macahub.com: China funds reconstruction of fishing port in Mozambique. 2014.09.11. http://www.macauhub.com.mo/ en/2014/09/11/china-funds-reconstruction-of-fishing-port-inmozambique/ MORGAN, Clemens: The Maritime Silk Road and the PLA. A paper for China as a “Maritime Power” Conference, July 28-29, 2015, Arlington https://www.cna.org/cna_files/pdf/maritime-silk-road.pdf ONDAATJIE, Anusha: China’s Maritime Silk Road Is Sri Lanka’s Boon as Xi Visits. In: Bloomberg, 2014.09.16., http://www.bloomberg. com/news/articles/2014-09-15/china-maritime-silk-road-proves-boon-for-sri-lanka-as-xi-arrives#media-1 ROELL, Peter: China’s Maritime Silk Road – An Ambitious Undertaking. In: ISPSW Strategy Series, Issue No. 423, 2016,05.03., http:// www.css.ethz.ch/content/dam/ethz/special-interest/gess/cis/ center-for-securities-studies/resources/docs/423_Roell_SLOC. pdf SCOTT, Richard: China’s Maritime Silk Road project advances. In: Hellenic Shipping News, 2016.07.12., http://www.hellenicshippingnews.com/chinas-maritime-silk-road-project-advances/ TIEZZI, Shannon: China Pushes 'Maritime Silk Road' in South, Southeast Asia. In: The Diplomat, 2014.09.17., http://thediplomat. com/2014/09/china-pushes-maritime-silk-road-in-south-southeast-asia/ TIEZZI, Shannon: Chinese Company Wins Contract for Deep Sea Port in Myanmar. In: The Diplomat, 2016.01.01., http://thediplomat.com/2016/01/chinese-company-wins-contract-for-deepsea-port-in-myanmar/ TIEZZI: Shannon: China's $1.4 Billion Port City in Sri Lanka Gets the Green Light. In: The Diplomat, 2016.03.12., http://thediplomat. com/2016/03/chinas-1-4-billion-port-city-in-sri-lanka-getsthe-green-light/ VAN DER PUTTEN, Frans-Paul – MEIJNDERS, Minke: China, Europe and the Maritime Silk Road. Clingendael report, 2015,03.03., https://www.clingendael.nl/sites/default/files/China%20Europe%20and%20the%20Maritime%20Silk%20Road.pdf Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21st-Century Maritime Silk Road. Issued by the National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, and Ministry of Commerce of the People's Republic of China, with State Council authorization, March 2015, II. Principles http://en.ndrc. gov.cn/newsrelease/201503/t20150330_669367.html YALE, William: China’s Maritime Silk Road Gamble. In: The Diplomat, 2015.04.22., http://thediplomat.com/2015/04/chinas-maritime-silk-road-gamble/ Kelet-Közép-Európa és Magyarország helye a Selyemúton AN, Baijie – LI, Xiaokun: Premier Li outlines $1 trillion goal, The State Council, The People’s Republic of China, 2015.11.25., http://english.gov.cn/premier/news/2015/11/25/cotent_281475241795773. htm BOLZEN, Stefanie - ERLING, Johnny: Divide, Conquer, Aim East: China Has A Sharp New European Trde Strategy, World Crunch, 2012.11.11., http://www.worldcrunch.com/world-affairs/divide-conqueraim-east-china-has-a-sharp-new-european-trade-strategy/ e a s ter n - eu ro pe - beijin g -foreig n - com merce/c 1 s 1010 0/#. Uqx7B_TuJhw CHEN, Xin: Trade and Economic Cooperation Between China and CEE countries, China-CEEC Think Tanks Network, 2015.11.23., http://16plus1-thinktank.com/1/20151123/817.html JOHNSN, Keith: China’s New Silk Road Into Europe Is About More Than Money. In: Foreign Policy, 2016.06.01., http://foreignpolicy. com/2016/06/01/chinas-new-silk-road-into-europe-is-aboutmore-than-money/ Keeton: Iron Silk Road: a Russian Dream. In: Windows to Russia, 2013.11.14., http://windowstorussia.com/iron-silk-road-a-russian-dream.html

185

KONG, Tianping: 16+1 Cooperation Framework: Genesis, Characteristics and Prospect, China-CEEC Think Tanks Network, 2015.12.03., http://16plus1-thinktank.com/1/20151203/868. html LIU, Zuokui: Analysis of China’s Investment in CEECs under the New Situation, China-CEEC Think Tanks Network, 2016.01.11., http://16plus1-thinktank.com/1/20160111/1091.html LIU, Zuokui: The Analysis of the Relationship between China and Ukraine, China-CEEC Think Tanks Network, 2016.01.11., http://16plus1-thinktank.com/1/20160111/1095.html LIU, Zuokui: The Role of Central and Eastern Europe in the Building of Silk Road Economic Belt, China-CEEC Think Tanks Network, 2016.01.11., http://16plus1-thinktank.com/1/20160111/1096. html MATURA, Tamás: A kínai selyemút és a magyar szál. In: Magyar idők, 2016.04.22., http://magyaridok.hu/velemeny/kinai-selyemut-esmagyar-szal-602698/ MATURA, Tamás: Kína Gazdasági Térnyerése Közép-Európában. In: Hamberger Judit - Matura Tamás - Szilágyi Imre: Kína és KözépEurópa. Magyar Külügyi Intézet MKI-tanulmányok, 2012. http:// www.grotius.hu/doc/pub/FMJVWM/2012_173_hamberger-matura-szilagyi_kina_es_kozep-europa.pdf Ministry of Commerce, The People’s Republic of China: The Ministry of Commerce Holds the 2nd Press Conference on China-CEEC Ministerial Meeting on Promoting Economy and Trade Cooperation and China-CEEC Investment and Trade Expo, 2016.06.03.http://english.mofcom.gov.cn/article/newsrelease/ press/201606/20160601334397.shtml PAVLIĆEVIĆ, Dragan: China in Central and Eastern Europe: 4 Myths. In: The Diplomat, 2016.06.16. http://thediplomat.com/2016/06/ china-in-central-and-eastern-europe-4-myths/ SESZTÁK, Miklós: T/9787. számú törvényjavaslat a Magyarország Kormánya és a Kínai Népköztársaság Kormánya között a Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítési beruházás magyarországi szakaszának fejlesztése, kivitelezése és finanszírozása kapcsán született Egyezmény kihirdetéséről, Magyarország Kormánya, Budapest, 2016.03. http://www.parlament.hu/ irom40/09787/09787.pdf SIMURINA, Jurica: China’s Approach to the CEE-16, Europe China Research and Advice Network (ECRAN) Short Term Policy Brief 85. 2014.01., https://eeas.europa.eu/china/docs/division_ecran/ ecran_is107_paper_85_chinas_approach_to_the_cee-16_jurica_simurina_en.pdf TURCSÁNYI, Richard: Central and Eastern Europe’s courtship with China: Trojan horse within the EU?, European Institute for Asian Studies, 2014.01., http://www.eiaswp-content/uploads/2016/02/ EU-Asia-at-a-glance-Richard-Turcsanyi-China-CEE.pdf TURCSANYI, Richard: Is the Czech Republic China's New ‘Bridge to Europe’? In: The Diplomat, 2015.09.12. http://thediplomat. com/2015/09/is-the-czech-republic-chinas-new-bridge-toeurope/ A pireuszi kikötő geopolitikai jelentősége Kína számára ATZORI, Gian Luca Atzori: Can China’s New Silk Road Save the Greek Economy? In: The Diplomat, 2016.01.21., http://thediplomat. com/2016/01/can-chinas-new-silk-road-save-the-greek-economy/ BELLOS, Ilias: President of Cosco says Port of Piraeus can help boost Greek recovery. 2016.04.10. http://www.ekathimerini. com/207775/article/ekathimerini/business/president-of-coscosays-port-of-piraeus-can-help-boost-greek-recovery HOPE, Kerin: Greece picks China’s Cosco in port deal. In: Financial Times, 2016.01.20., http://www.ft.com/intl/cms/s/0/d65aa7c4bfb1-11e5-846f-79b0e3d20eaf.html#axzz49a7bWoXH PAGE, Jeremy Page: China Sees Itself at Center of New Asian Order In: Wall Street Journal, 2014.11.09., http://www.wsj.com/ articles/chinas-new-trade-routes-center-it-on-geopoliticalmap-1415559290 SELLIER, Elodie: China's Mediterranean Odyssey. In: The Diplomat, 2016.02.19., http://thediplomat.com/2016/04/chinas-mediterranean-odyssey/ Spotlight: COSCO's acquisition of Greek Piraeus Port to further contribute to local economy. In: Xinhuanet, 2016.04.09., http:// news.xinhuanet.com/english/2016-04/09/c_135263687.htm Xinhua: China agrees railway deals with Hungary, Serbia. 2015.11.24. http://news.xinhuanet.com/english/2015-11/24/c_ 134850726.htm 2015.11.24

186

Xi Jinping – vezetői profil

com/news/articles/2014-12-18/xi-jinping-wins-the-popularityconest

1.kép. Xi Jinping 2013. március 17-én a „kínai álomról” tartott beszédjének szófelhője (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) (saját szerkesztés)

The Economist: Chasing the Chinese dream. In: The Economist, 2013.05.03., http://www.economist.com/news/ briefing/21577063-chinas-new-leader-has-been-quick-consolidate-his-power-what-does-he-now-want-his

2.kép. Xi Jinping 2013. november 15-ei „átfogó és mély reformok” tartott beszédjének szófelhője (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) (saját szerkesztés) 3.kép. Xi Jinping 2014. szeptember 24-én a Konfuciusz születésének 2565. évfordulójára rendezett eseményen tartott beszédjének szófelhője (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) (saját szerkesztés)

Duchatel, Mathieu – Sheldon-Duplaix, Alexandre: China’s “imminent issue”: Djibouti and overseas military interests. In: ecfr. eu, 2016.03.25., http://www.ecfr.eu/article/commentary_chinas_imminent_issue_djibouti_and_overseas_interests4069

Xi Jinping. In: Wikipedia.org, 2016.03.31., https://en.wikipedia.org/ wiki/Xi_Jinping

Ghiselli, Andrea: The Belt, the Road and the PLA. In: China Brief 2015, Vol. 15, No 20. 14-17. 2015.10.19., http://www.jamestown. org/programs/chinabrief/single/?tx_ttnews%5Btt_news%5 D=44498&cHash=6e55200c2fa85acde07b4719c9091b0b#. V8A2f_mLS01

习近平等领导同志像, 习近平同志简历, 新华社, 2012年11月15日., http:// news.xinhuanet.com/photo/18cpcnc/2012-11/15/c_123959197. htm

Beszédek

习近平：决不放弃维护国家正当权益决不牺牲国家核心利益, 新华网, 2014年 03月11日., http://news.xhby.net/system/2014/03/11/020496141. shtml

习近平:在第十二届全国人民代表大会第一次会议上的讲话, 新华网, 2013 年3月17日. http://news.xinhuanet.com/politics/2013-03/17/c_ 115055434.htm 习近平: 主席在博鳌亚洲论坛2013年年会上的主旨演讲, 新华网, 2013年 04月07日. http://news.xinhuanet.com/politics/2013-04/07/c_ 115296408.htm 习近平:在莫斯科国际关系学院的演讲, 新华网, 2013年03月24日. http:// news.xinhuanet.com/world/2013-03/24/c_124495576.htm 习近平: 弘扬人民友谊共创美好未来, 在纳扎尔巴耶夫大学的演讲, 人民网, 2013年09月08日. http://politics.people.com.cn/n/2013/0908/ c1001-22842914.html 习近平:关于《中共中央关于全面深化改革若干重大问题的决定》的说明, 新华网2013年11月15日. http://news.xinhuanet.com/politics/2013-11/ 15/c_118164294.htm 习近平:在纪念孔子诞辰2565周年国际学术研讨会上的讲话, 新华网, 2014年 9月24日. http://news.xinhuanet.com/2014-09/24/c_1112612018. htm Egyéb szakirodalmi források BADER, Jeffrey A.: How Xi Jinping Sees the World…and Why. In: Order From Chaos Asia Working Group, Brookings Institution, Asia Working Group Paper 2, February 2016, http://www.brookings. edu/~/media/research/files/papers/2016/02/xi-jinping-worldview-bader/xi_jinping_worldview_bader.pdf BUCKLEY, Chris: Leader Taps Into Chinese Classics in Seeking to Cement Power. In: The New York Times, 2014.10.11. http://www. nytimes.com/2014/10/12/world/leader-taps-into-chinese-classics-in-seeking-to-cement-power.html?_r=0 方式书简 | 习近平前妻评习：他不是一个理想主义者, 数字时代, 2015年08月 28日., http://chinadigitaltimes.net/chinese/2015/08/%E6%96 %B9%E5%BC%8F%E4%B9%A6%E7%AE%80-%E4%B9%A0 %E8%BF%91%E5%B9%B3%E5%89%8D%E5%A6%BB%E8% AF%84%E4%B9%A0%EF%BC%9A%E4%BB%96%E4%B8%8D %E6%98%AF%E4%B8%80%E4%B8%AA%E7%90%86%E6%8 3%B3%E4%B8%BB%E4%B9%89/ FEWSMITH, Joseph: Xi jInping’s Fast Start. In: China Leadership Monitor, Hoover Institution. No. 41. (2013), 1-7, http://www.hoover. org/sites/default/files/uploads/documents/CLM41JF.pdf JOHNSON, Kirk: For the Vice President of China, Tea Time in Iowa. In: The New York Times, 2012.02.15., http://www.nytimes. com/2012/02/16/world/asia/xi-jinping-of-china-makes-a-return-trip-to-iowa.html KAI, Jin: The Chinese Communist Party's Confucian Revival. In: The Diplomat, 2014.09.30. http://thediplomat.com/2014/09/thechinese-communist-partys-confucian-revival/ KUHN, Robert Lawrence: Understanding the Chinese dream. In: China Daily, 2013.07.19., http://usa.chinadaily.com.cn/opinion/2013-07/19/content_16814756.htm People’s Daily: Graphic: China's core socialist values. In: People's Daily Online, 2013.12.25., http://en.people.cn/90785/8494839. html Pew Research Center: Chapter 2: China’s Image, Global Opposition to U.S. Surveillance and Drones, but Limited Harm to America’s Image. In: Pew Research Center, 2014.07.14. http://www.pewglobal.org/2014/07/14/chapter-2-chinas-image/ Portrait of Vice President Xi Jinping: "Ambitious Survivor" of the Cultural Revolution, Telegram (cable), Confidental, National Security Council, Secretary of State, 2009.11.16., https://wikileaks. org/plusd/cables/09BEIJING3128_a.html ROBERTS, Dexter: Xi Jinping Is the World’s Most Popular Leader, Says Survey. In: Bloomberg, 2014.12.18., http://www.bloomberg.

Clemens, Morgan: The Maritime Silk Road and the PLA. China as a „Maritime Power”, konferencia előadás. In: cna.org, 2015.07., 2829., https://www.cna.org/cna_files/pdf/maritime-silk-road.pdf

The Economist: Xi Jinping and the Chinese dream. In: The Economist, 2013.05.02., http://www.economist.com/news/ leaders/21577070-vision-chinas-new-president-should-servehis-people-not-nationalist-state-xi-jinping

4.kép. Xi Jinping 2013-as Boao fórumon megtartott beszédjének szófelhője. (kínai nyelvből angolra történt átültetéssel) (saját szerkesztés) 习近平: 把权力关进制度的笼子里, 在第十八届中央纪律检查委员会第二次全体会议上的讲话要点, 人民网, 2013年1月22日. http://cpc.people.com.cn/ xuexi/n/2015/0721/c397563-27338646.html

Bo, Zhou: The String of Pearls and the Maritime Silk Road. In: chinausfocus.com, 2014.02.11., http://www.chinausfocus.com/foreignpolicy/the-string-of-pearls-and-the-maritime-silk-road/

Xinhua: Animated image of Xi Jinping again a hit online. In: China Daily, 2015.02.20. http://www.chinadaily.com.cn/china/2015-02/20/content_ 19626923.htm A kínai gazdaság strukturális átalakulása Amadeo, Kimberly: U.S. Debt to China: How Much Does It Own? In: thebalance.com, 2016.06.25., https://www.thebalance.com/u-sdebt-to-china-how-much-does-it-own-3306355 China and the WTO. Member information. In: wto.org, https://www. wto.org/english/thewto_e/countries_e/china_e.htm China GDP Tertiary Industry, 1992-2016. In: Trading Economics. http://www.tradingeconomics.com/china/gdp-from-services Economy, Elizabeth – Levi, Michael A. – Rediker, Douglas: Can the world adjust to China’s ’new normal’? In: World Economic Forum. 2016.02.10., https://www.weforum.org/agenda/2016/02/canthe-world-adjust-to-china-s-new-normal/ Gore, Lance L. P.: Xi Jinping’s Five Year Plan. In: EAI Bulletin, 2015. november., http://www.eai.nus.edu.sg/publications/files/ EAI%20Bulletin(Nov2015).pdf Jaggi, Gautam – Rundle, Mary – Rosen, Daniel – Takahashi, Yuichi: China's Economic Reforms. Chronology and Statistics. In: Institute for International Economics, Working Paper, 1996, 96-5. https:// piie.com/publications/wp/96-5.pdf Li, He: China’s New Left. In: East Asian Policy. Vol. 1, No.1 (Jan/ Mar 2009) 30-37. http://www.eai.nus.edu.sg/publications/files/ Vol1No1_LiHe.pdf Maidment, Paul: China Announces Massive Stimulus Package. In: Forbes. 2008.11.09., https://web.archive.org/web/ 20081112053515/ http://www.forbes.com/business/2008/11/09/china-stimuluseconomy-biz-cx_pm_1109notes.html Palmioli, Giovanni - Heal, Adam: Structural Economic Reform in China: The Role of the Shanghai Free Trade Zone. In: Trade Insights. 2014. november. http://www.unescap.org/sites/default/files/ Trade%20Insights%20-%20Issue%20No.%203.pdf Roach, Stephen S.: Global Growth – Still Made in China. In: Project Syndicate. 2016.08.29., https://www.project-syndicate.org/ commentary/china-still-global-growth-engine-by-stephen-s-roach-2016-08 Woetzel, Jonathan – Chen, Yougang – Seong, Jeongmin – Leung, Nicholas – Sneader, Kevin – Kowalski, Jon: Capturing China’s $5 trillion productivity opportunity. In: McKinsey Global Institute Report. 2016. június. http://www.mckinsey.com/global-themes/ employment-and-growth/capturing-chinas-5-trillion-productivity-opportunity?cid=china-eml-alt-mip-mgi-oth-1608 Zhang, Jun: China’s Painful Structural Transformation. In: Project Syndicate. 2016.08.19., https://www.project-syndicate.org/ commentary/china-struc-tural-economic-change-by-zhangjun-2016-08 Zheng, Yongniang: Xi Jinping’s Plan for China’s Next Five Years. In: EAI Bulletin, 2015. november. http://www.eai.nus.edu.sg/publications/files/EAI%20Bulletin(Nov2015).pdf Egy övezet, egy út és annak biztonsági kihívásai Borítókép: Shutterstock bbs1.people.com.cn 专访国防大学教授朱成虎：美俄眼中的一带一路 (Interjú Zhu Cheng, a Nemzetvédelmi Egyetem professzorával: Egy Övezet, Egy Út az USA és Oroszország szemével), 2015.05.24., http://bbs1.people.com.cn/post/7/1/2/148524266.html

Kaczmarski, Marcin – Rodkiewicz, Witold: Russia’s GreaterEurasia and China’s New Silk Road: adaptation instead of competition. In: OSW commentary, No 219, 2016.07.21. http://www.osw.waw.pl/ en/publikacje/osw-commentary/2016-07-21/russias-greatereurasia-and-chinas-new-silk-road-adaptation Kilgour, David: The Challenge of Interdependence. In: david-kilgour.com, 2001.01.25. http://www.david-kilgour.com/secstate/ interdepend.htm KLEVEN, Anthony: Is China's Maritime Silk Road A Military Strategy? In: The Diplomat, 2015.12.08., http://thediplomat.com/2015/12/ is-chinas-maritime-silk-road-a-military-strategy/ Lain, Srah – Pantucci, Raffaello: Security and Stability along the Silk Road workshop report. In: Royal United Services Institute for Defence and Security Studies, 2016.02.22. https://rusi.org/sites/ default/files/20160224_wr_security_and_stability_along_the_ silk_road.pdf Liang, Qiao: One belt, one road. In: temi.repubblica.it, 2015.07.17. http: //temi . repubblica . it /limes- hear tland /one - belt- one road/2070?refresh_ce LIN, Christina: ISIS Caliphate meets China’s Silk Road Economic Belt. In: rubincenter.org, 2015.02.22., http://www.rubincenter. org/2015/02/isis-caliphate-meets-chinas-silk-road-economicbelt/ Len, Christopher: China's 21st Century Maritime Silk Road Initiative, Energy Security and SLOC Access. In: Maritime Affairs, 2015 Summer, Vol 11, No 1, 1-18. Meidan, Michal – Patey, Luke: The Challenges Facing China’s Belt and Road Initiative. In: css.ethz.ch, 2016.03.29. http://www.css. ethz.ch/en/services/digital-library/articles/article.html/196072 Panda, Ankit: UK-China Ties Put to the Test Over Hinkley Point Nuclear Power Project. In: The Diplomat, 2016 September, No 22. Pitlo, Lucio Blanco III: China-Southeast Asia Connectivity Tests the Maritime Silk Road. In: Chinausfocus.com. 2016.08.15. http://www. chinausfocus.com/foreign-policy/china-southeast-asia-connectivity-opportunities-and-challenges-for-the-maritime-silk-road/ ROELL, Peter: China’s Maritime Silk Road – An Ambitious Undertaking. In: ISPSW Strategy Series, No. 423, 2016.05.03., http://www. css.ethz.ch/content/dam/ethz/special-interest/gess/cis/centerfor-securities-studies/resources/docs/423_Roell_SLOC.pdf Rosecrance, Richard N.: The Rise of the Virtual State. Foreign Affairs, 1996, Vol. 75, No. 4, 45-62. Swanström, Niklas: China's New Silk Road, a security deficit? In: Isdp.eu, 2015 September, http://isdp.eu/publication/chinas-newsilk-road-security-deficit/ Tiezzi, Shannon: 3 Years on, Where Does China's Silk Road Stand? In: The Diplomat, 2016 September, No 22. „Top official says Chinese security depends on Afghan stability.” In: Reuters 2014. 02.22., http://www.reuters.com/article/us-afghanistan-china-idUSBREA1L0D720140222 „Why China is creating a new „World Bank” for Asia.” In: The Economist, 2014.11.11. http://www.economist.com/blogs/economistexplains/2014/ 11/economist-explains-6 „Xi Jinping – China’s Xi proposes Security concept for Asia.” In: xinhuanet.com, 2014.05.21. http://news.xinhuanet.com/english/ china/2014-05/21/c_133351210.htm Zhang, Junhua: What’s driving China’s One Belt, One Road initiative? In: East Asia Forum, 2016.09.02. http://www.eastasiaforum. org/2016/09/02/whats-driving-chinas-one-belt-one-road-initiative/ Zimmermann, Thomas: The New Silk Roads: China, the U.S., and the Future of Central Asia., Center on International Cooperation, New York University, 2015 október, http://cic.nyu.edu/sites/default/ files/zimmerman_new_silk_road_final_2.pdf

187

Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank AIIB gathers for inaugural annual meeting. In: Financial Times. 2016.06.24., http://www.ft.com/cms/s/0/828ff06c-39e7-11e6a780-b48ed7b6126f.html#axzz4GBGzwswK AIIB's Board of Directors Approves $509 M Financing for its First 4 Projects: Power, Transport and Urban Investments span South, Southeast and Central Asia. Asian Infrastructure Investment Bank. http://euweb.aiib.org/html/2016/NEWS_0624/120.html (2016. augusztus 3.) China-Backed AIIB Seeks Cooperation and New Members. In: Fortune. 2016.06.26., http://fortune.com/2016/06/25/aiib-china-new-members/ Fleming-Williams, Mark: China's New Investment Bank: a Premature Prophecy. In: Stratfor, 2015.04.22. https://www.stratfor.com/ weekly/chinas-new-investment-bank-premature-prophecy Live Schedule. Asian Infrastructure Investment Bank. http://euweb.aiib.org/html/Annual_Meeting/ [2016. augusztus 3.] Matura Tamás: Új fejezet a globális hatalmi játszmában - magyar részvétellel. In: Kitekintő, 2015.04.08., http://kitekinto.hu/keletazsia/2015/04/08/uj_fejezet_a_globalis_hatalmi_ jatszmaban_-_magyar_reszvetellel/#.VVGuDfntmko News. Asian Infrastructure Investment Bank. http://euweb.aiib. org/html/NEWS/ [2016. augusztus 3.] Panda, Ankit: At First Annual Meeting, China-led AIIB Approves First Loans. In: The Diplomat. 2016.06.27., http://thediplomat. com/2016/06/at-first-annual-meeting-china-led-aiib-approves-first-loans/ Projects. Asian Infrastructure Investment Bank. http://euweb.aiib. org/html/PROJECTS/ [2016. augusztus 3.] Kína: élre törni a kutatásban 财政部科技部总装备部关于印发《国家高技术研究发展计划（863计划）专项经费管理办法》的通知, 2006年. http://www.most.gov.cn/ztzl/gjzctx/ ptzckjtr/200802/t20080222_59206.htm China Statistical Yearbook 2015, 2016. http://www.stats.gov.cn/ tjsj/ndsj/2015/indexeh.htm Highlights of proposals for China's 13th Five-Year Plan. In: Xinhuanet, 2015.11.04., http://news.xinhuanet.com/english/ photo/2015-11/04/c_134783513.htm High-Technology Manufacturing Industries, Science and Engineering Indicators 2016, National Science Board, 2016.04.29., http://www.nsf.gov/statistics/2016/nsb20161/#/report/chapter-6/worldwide-distribution-of-knowledge--and-technologyintensive-industries National Bureau of Statistics of China: Statistical Communiqué of the People's Republic of China on the 2015 National Economic and Social Development, 2016.02.29., http://www.stats.gov.cn/ english/PressRelease/201602/t20160229_1324019.html OECD Science, Technology and Industry Outlook 2014, 2014.11.12., http://www.oecd.org/science/oecd-science-technology-and-industry-outlook-19991428.htm Patent applications, nonresidents, World Bank, 2016. http://data. worldbank.org/indicator/IP.PAT.NRES/countries Patent applications, residents, World Bank, 2016., http://data. worldbank.org/indicator/IP.PAT.RESD/countries Research and development (R&D). In: OECD, 2016., https://data. oecd.org/rd/gross-domestic-spending-on-r-d.htm SPRINGUT, Micah – SCHLAIKJER, Stephen – CHEN, David: China’s Program for Science and Technology Modernization: Implications for American Competitiveness, Prepared for the US-China Economic and Security Review Commission. In: Arlington, CENTRA Technology, Inc., 2011., http://origin.www.uscc.gov/sites/default/ files/Research/USCC_REPORT_China's_Program_forScience_and_Technology_Modernization.pdf The State Council of the People's Republic of China: Made in China 2025, http://english.gov.cn/2016special/madeinchina2025/ VAN DER STEEN, Anouk: China’s 13th Five-Year Plan: focus on innovation. In: Innovatie Attaché China, Rijksdienstvoor Ondernemend Nederland, 2016.03.14., https://www.rvo.nl/sites/default/ files/2016/03/13FYP%20innovation_march2016.pdf Ware, Mark - Mabe, Michael: The STM Report. An overview of scientific and scholarly journal publishing, March, 2015., http://www. stm-assoc.org/2015_02_20_STM_Report_2015.pdf Xi expounds on guideline for 13th Five-year Plan, In: CCTV. com, 2015.11.03., http://english.cntv.cn/2015/11/03/ARTI 1446559744633822.shtml

188

Xi sets targets for China's science, technology progress. In: Xinhua, 2016.05.30., http://news.xinhuanet.com/english/201605/30/c_135399655.htm 国家中长期科学和技术发展规划纲要, (2006━2020年) 中华人民共和国国务院, 新华社北京２月９日电., http://www.gov.cn/jrzg/2006-02/09/ content_183787.htm Kína startup inkubátorai CAO, Cong – SUTTMEIER, Richard P. - SIMON, Denis Fred: China’s 15-year science and technology plan. In: Physics Today, 2006 December, 38-43. http://china-us.uoregon.edu/pdf/final%20 print%20version.pdf Chaoyang Overseas Talent Center, tocbd.gov.cn, http://www. tocbd.gov.cn/ DAHL, Jordyn: Chinese Government Luring ’Sea Turtles’ Home To Launch Startups. In: Forbes, 2016.05.03., http://www.forbes.com/ sites/jordyndahl/2016/05/03/chinese-governmentluring-seaturtles-home-to-launch-startups/3/#56892c4d76b5 DAHL, Jordyn: The State of Play. Startups continue to crop up but the market may be overrun with funding. In: Beijing Review, 2016.04.21., http://www.bjreview.com/Business/201604/t2016 0415_800054670.html GEIGER, Mihály: A Kínai Népköztársaság Kutatási és Fejlesztési Tevékenysége. Tudományos és Technológiai Attaséi Hálózat, éves beszámoló jelentés, 2008. http://nkfih.gov.hu/download. php?docID=7306 HOROWITZ, Josh: Inside Innoway, China’s $36 million government-backed startup village. In: Quartz, 2015.10.28., http:// qz.com/534956/inside-innoway-chinas-36-million-governmentbackedstartup-village/ iiMedia Research Group: 2016年中国孵化器发展现状专题研究报告, 2016 the development status of Chinese incubator Research Report, http://www.iimedia.cn/1459930903380n2906.pdf (kínai nyelven) LEE, Emma: IsChina’s Startup Incubator Bubble Set to Blow? In:technode, 2016.04.12., http://technode.com/2016/04/12/ chinas-startup-incubator-bubble/ LI, Danielle - YU, Stella: Top 5 incubators in China. In: allchinatech. com, 2015.12.14., http://www.allchinatech.com/top-5-incubators-in-beijing/ MCCUAIG-JOHNSTON, Margaret – ZHANG, Moxi: China’s innovation incubators: platforms for partnerships. In: Canadian Views on Asia, 2015, https://www.asiapacific.ca/sites/default/files/ filefield/apfc_report_incubatorspd05.pdf Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal: Ösztönzik a hasznosítható kutatói programokat. Sajtóközlemény, MTI, 2013. http://nkfih.gov.hu/hivatal/sajtoszoba/sajtokozlemenyek/2013/ osztonzik-hasznosithato

KÉPEK ÉS ÁBRÁK JEGYZÉKE A régi Selyemút legfontosabb közlekedési útvonalai: Wikipedia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Selyem%C3%BAt#/media/ File:Transasia_trade_routes_1stC_CE_gr2.png Az USA és Kína GDP és éves teljesítménye (nominál és vásárlóerő paritáson számított érték): World Development Indicators, World DataBank, 2016. http://databank.worldbank.org/data/reports. aspx?source=world-development-indicators Az Egy Övezet, Egy Út gazdasági folyosói: The Belt and Road Initiative, Hong Kong Trade Development Council, 2016.01.21., http://china-trade-research.hktdc.com/business-news/article/ One - Belt- One - Road / The - Belt- and - Road - Initiative/obor/ en/1/1X000000/1X0A36B7.htm Julianus barát utazásainak útvonala: történelmiportré.hu: http:// tortenelmiportre.blog.hu/2016/03/25/a_tatarjaras_i_resz_az_ elozmenyek_julianus_barat_utazasai_a_kunok_elso_betelepiteseig_788 (2016.07.28.) Nagyenyedtől a Himalája lábáig: Kőrösi útja: tudásbázis.sulinet. hu: tudásbázis.sulinet.hu: http://tudasbazis.sulinet.hu/hu/termeszettudomanyok/termeszetismeret/ember-a-termeszetben4-osztaly/iranyelvek-utazashoz/korosi-csoma-sandor-utazasai

K+F kiadás a GDP %-ában (Forrás: OECD, 2015): China’s Program for Science and Technology Modernization: Implications for American Competitiveness, Prepared for the US-China Economic and Security Review Commission, CENTRA Technology, Inc., 2011. 22-24. A kutatási típusokra fordított kiadások növekedése (100 millió RMB). Forrás: China Statistical Yearbook 2015): China Statistical Yearbook-2015, 2016. Az állami és a vállalati K+F kiadások növekedése (100 millió RMB). Forrás: China Statistical Yearbook 2015, 2016. Publikációk száma és minősége világ első öt országa szerint 2014ben. Forrás: SCImago, 2016. Journal & Country Rank, SCImago, 2016. Hazai és külföldi szabadalmak számának növekedése nemzetközi összehasonlításában. Forrás: World Bank, Scientific and technical journal articles, World Bank, 2016. Egyes országok részesedése a globális high-tech gyártásból. Forrás: High-Technology Manufacturing Industries, Science and Engineering Indicators 2016 (Indicators), National Science Board, 2016.

Vámbéry Ármin dervisruhában: wikimédia: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/10/Armin-vambery-in-dervish-dress.jpg

High-tech termékek exportja, érték szerint (milliárd USA dollár). Forrás: Word Bank, 2016: High-technology exports (current US$), World Bank, 2016.

Széchenyi Béla expedíciójának útvonalai: Forrás: blogspot. com/1: http://4.bp.blogspot.com/-uWj9ZUIAOH8/UfEc88tPDFI/ AAAAAAAAAek/ME2C426xzGw/s1600/utvonal.jpg

Startup-támogatások forrásai Kínában, 2015: Forrás: iiMedia: http://www.iimedia.cn/1459930903380n2906.pdf (kínai nyelven)

A tájképfestő Cholnoky: Forrás: blogspot.com/2: blogspot. com/2: http://2.bp.blogspot.com/-kTaQ3uuhBus/VeP2QtZ5KeI/ AAAAAAAAVhM/AqkWX7unfXg/s640/29787.jpg

amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/51hVWB8AUQL._SX382_BO1,204,203,200_.jpg

„16+1 együttműködés” államai, valamint a kapcsolatok legfontosabb gazdasági mutatói: AN, Baijie – LI, Xiaokun: Premier Li outlines $1 trillion goal, The State Council, The People’s Republic of China, 2015.11.25., http://english.gov.cn/premier/ news/2015/11/25/content_281475241795773.htm Az Egy Övezet, Egy Út Kelet-Európát érintő gazdasági folyosói: LIU, Zuokui: The Role of Central and Eastern Europe in the Building of Silk Road Economic Belt, China-CEEC Think Tanks Network, 2016.01.11., http://16plus1-thinktank.com/1/20160111/1096.html

amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/51SPcKWB-bL._SX309_BO1,204,203,200_.jpg bloomsbury.com, http://media.bloomsbury.com/rep/ bj/9781408839973.jpg amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/519TH27RBHL._SX296_BO1,204,203,200_.jpg amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/51Zgd5gaZ3L._SX331_BO1,204,203,200_.jpg libri.hu, http://s03.static.libri.hu/cover/cf/e/836174_5.jpg

Az AIIB tagjai: http://en.wikipedia.org/wiki/Asian_Infrastructure_Investment_Bank#/media/File:AIIBMap.svg (2015.05.11.)

amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/41XnfbNM1zL._SX331_BO1,204,203,200_.jpg

A Föld 9 legnagyobb K+F ráfordítással rendelkező nemzetgazdasága és az EU: Forrás: OECD, 2016: OECD, 2014

amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/41xUgWAt9uL._SX367_BO1,204,203,200_.jpg

A világ négy vezető gazdasági hatalmának teljes K+F kiadása 2000-2014 között. (milliárd USA dollár) FORRÁS: OECD, 2014.

amazon.com, http://ecx.images-amazon.com/images/ I/51YuI5ihx2L._SX331_BO1,204,203,200_.jpg

Science Parks and Cities. Tusholdings, http://en.tusholdings.com/ index.php/52298b0c0a steveblank: China’s Torch Program – the glow that can light the world (Part 2 of 5). In: steveblank.com, 2013.04.11., https:// steveblank.com/2013/04/11/chinas-torch-program-the-glowthat-canlight-the-world-part-2-of-5/ Torch High Technology Industry Development Center: National HighTech Industrial Zones in China. Beijing: Ministry of Science and Technology, 2013, http://www.ctp.gov.cn/english/xhtml/images/ National%20Hightech%20Industrial%20Zones.pdf 全国空间地点, zc.open.qq.com, http://zc.open.qq.com/base/index? region=1 Tsinghua Egyetem: Kína MIT-ja Academic Ranking of World Universities 2016, shanghairanking. com, http://www.shanghairanking.com/ARWU2016.html Hayashi, Yukihide: Four Major Chinese Universities. Advancing the World’s Top Level with Overwhelming Power of Human Resources. 2014, április, https://www.jst.go.jp/crds/pdf/en/r_201309_01_ EN.pdf History of Tsinghua. Tsinghua University, tsingua.edu.cn, http:// www.tsinghua.edu.cn/publish/newthuen/newthuen_cnt/aboutth/about-3.html QS World University Rankings 2015/16. In: topuniversities.com, http://www.topuniversities.com/university-rankings/world-university-rankings/2015#sorting=rank+region=+country=+faculty =+stars=false+search= Tsinghua University, timeshighereducation.com, https://www. timeshighereducation.com/world-university-rankings/tsinghuauniversity?ranking-dataset=133819

189

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos OLVASÓSZERKESZTŐK Czene István GRAFIKA, TÖRDELÉS Nagy Gyula Szabó Zsófia

SZERZŐINK Baracskai Zoltán Bendarzsevszkij Anton Csizmadia Norbert Czirják Ráhel Eszterhai Viktor Gbúr Ádám Gere László Gergely K. Péter Grandpierre Atilla Horváth Zoltán Kiss Attila Klemensits Péter Maráczi Fanni Matolcsy György Polyák Eszter Simigh Fruzsina Zoób Kati KIADÁS DÁTUMA 2016. szeptember

KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

190

A HUG

JOGI INFORMÁCIÓ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. KAPCSOLAT A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

191

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

192

Mi is pontosan az Új Selyemút? Egy olyan projekt, amelynek célja a viággazdaság tengelyét ismét áthelyezni az óceánokról a szárazföldre. Az Egy Övezet, Egy Út központi ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális törtételmi szerepét... 194