HUG Magazin 2016 - 4. szám by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

HUNGARIA N G EOPOLITICS

HUG 2016 4

2016 / IV.

ISSN 2498-647X

globális városok újraértelmezve Okosvárosok Sanghaj a világvárossá válás küszöbén Geodebates az athéne doktrína a nagy hanyatlás – niall ferguson brexit: mérföldkő az új 30 éves háborúban kína nagysebességű vasúti közlekedése

ELŐSZÓ

Fúziók kora Térképeket az útvonalak miatt rajzolunk. Bemutatjuk, hogy a világ különböző pontjai, milyen módon kapcsolódnak egymáshoz, hogyan érhetőek el, vagy éppen mi választja el őket egymástól. Amikor a térképet használjuk, egy lehetséges útvonalat választunk ki a sok közül: a legjobbat, a legszebbet, a leg�gyorsabbat keressük, hogy elérjük a célunkat, hogy felfedezhessük. Fúziók és hálózatok korában élünk: aki ismeri a hálózatok csomópontjait, az útvonalakat, az ismeri az összetartó erejét, az ismeretlen hirtelen összezsugorodik és nyilvánvalóvá válik, hogy a technológia segítségével, a tér is összeszűkül. Az internet legtávolabbi pontjai is mindössze hat kattintásra kerültek egymástól, és ezáltal a hálózati gazdaságban és a hálózati felépítésű geopolitikában nem vagyunk messze egymástól. Az embereket mindig is hajtotta az ismeretlenség felfedezése. 100 évvel ezelőtt az ismeretlen elérése miatt kezdték megépíteni a transz-szibériai vasutat, hogy legyőzzék a legnagyobb távolságot: az ismeretlent. A tengeri kereskedelmet felváltja a vasúti közlekedés, a vasúti közlekedést pedig a nagy sebességű vasutak, hiszen ha meghódítottuk az ismeretlent, akkor minél hamarabb elérhetővé kívánjuk tenni. A hálózatok tulajdonsága, hogy nem csak leírják a világot, de hatással is vannak rá. Az Újvilágról készült első térképek megindították a gyarmatosítást, az emberi géntérkép ismerete megreformálta az orvostudományt. Az ismert elemek kapcsolatából valami több új születik, de meglepő találkozásokból, határterületekből, egészen meghökkentő, korszakalkotó, tudományos, technikai gazdasági, kulturális áttörések törnek utat: Fúziós találkozások ezek. A 21. század a tudás, a te©hetség, a technológia és az innováció évszázada lesz, az új, eddig ismeretlen területek felfedezése, infrastruktúra fejlesztésekkel, tudáshálózatokkal, fúziós találkozópontokkal. És a 21. század a városok felemelkedésének korszaka is egyben. A városok és a körülöttük elterülő városrégiók azok, ahol a tehetség és a technológia találkozik egy helyen, ezek azok, ahol a gazdaság, az innovációs

réteg, a kreatív osztály igazán érvényesülhet. Számos globális város hozzáadott értéke GDP-ben kifejezve, magasabb mint egy adott ország GDP-je. Az Egyesült Államok GDP-jének 50 %-át 21 amerikai városa adja. Ha jövőt akarunk építeni: építsünk okos városokat, alkossunk kreatív iparágakat, támogassunk innovációs központokat és működjünk együtt a világ legjobb egyetemeivel és laboratóriumaival. Igen, építsünk okos városokat, ahogy ezt teszi India a 100 okos városával, Kína 20 okos városával, vagy Dél- Kórea 3 okos városával, építsünk start-up városokat, ahogy ezt 22 nagyváros teszi. A napokban jelentette be Szingapúr, hogy létrehozta a világ első start-up államát. Tegyük őket elérhetővé, kössük őket össze, hogy a lehető leggyorsabban megközelíthetőek legyenek, és töltsük meg őket világraszóló tartalommal. Ebben a számban az új ismeretlen területek felé hajózunk, okos városokat építünk, okos technológiák segítségével, és arra keressük a választ, hogy a geoökonómia korában hogyan alakulnak át a világgazdaság centrumjai, központjai? Milyen globális játéktér alakul ki a Brexit után, és vajon megismétli-e magát a történelem? Melyek a hanyatló és prosperáló területek, térségek és városok ismérvei, egy új világrend, és egy új nagy korszak hajnalán Tartsanak velünk az eddig ismert világunk ismeretlen összefüggési felé Tisztelettel:

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő 2

TARTALOMJEGYZÉK 6

Globális városok újraértelmezve

Okosvárosok – megoldás a társadalmi kihívásokra?

Modi víziója: 100 indiai okosváros kiépítése

Okosvárosok programja Kínában

Sanghaj a világvárossá válás küszöbén

PAGEO GeoDebates – vita az okosvárosok jövőjéről

Az Athéné Doktrína. Hogyan fogják uralni a világot a nők.

108

Válság a tengeri szállítmányozásban

118

A transzszibériai vasútvonal 100 éve

128

Kína nagysebességű vasúti közlekedése

138

Kína felzárkózása a fejlett világhoz

150

Brexit hatása Japánra

158

Könyvek, zenék, recenziók

Niall Ferguson: a nagy hanyatlás

Brexit: mérföldkő az új 30 éves háborúban

178

Női előadók a világ körül

100

Geopillanat: a 21. megismerésének térképe

182

TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

Globรกlis vรกrosok

Globális városok újraértelmezve Szerző: Gere László

2016 őszén megjelent elemzés a globális városok hét típusát különítik el. Az újszerű megközelítés mellett figyelemre méltó az ázsiai városok globális szerepének egyre hangsúlyosabbá válása, mely az elmúlt évtizedekben végbement urbanizációs trendek következménye.

Az urbanizációnak köszönhetően a városok a globális gazdasági növekedés magját jelentik. És bár az urbanizált világ messze többet jelent a globális városoknál, ezekben a metropoliszokban területileg egyedülálló módon koncentrálódnak a modern gazdasági növekedés hajtóerői: a kereskedelem, innováció, tehetség, és infrastrukturális kapcsolatok. A városok feltérképezése során pedig kiderül, hogy már a metropolisz-térségek szintjén is komoly különbségek mutatkoznak az egyes tényezőket illetően, bizonyítva azt az előfeltételezést, hogy minden egyes város saját, egyéni versenyképes ágazatai, területei alapján kerül a globális városok közé. A globális városra nem létezik csupán egyfajta meghatározás. Globális jelentőséggel bíró városok a világtörténelemben számos alkalommal emelkedtek ki – ilyenek voltak az ókori Athén, vagy Róma is –, a fogalmat azonban modern értelemben, széles körben Saskia Sassen városszociológus-közgazdász vezette be az először 1991-ben megjelent, The Global City: New York, London, Tokyo című művében (ennek előfutáraiként pedig mindenképpen meg kell említeni Peter Hall 1966-ban megjelent The World City című művét, valamint John Friedmann 1986-os The World City Hypothesis című cikkét). Ebben a mára már klasszikussá vált könyvében Sassen elsősorban gazdasági szempontból azonosítja a globális városokat: olyan entitások, melyek a globális gazdaság irányítóközpontjaiként funkcionálnak. Definíciója szerint a globális városok központi szerepet töltenek be a világgazdaság irányításának szervezésében, elsődleges célterületei a pénzügyi szervezeteknek és a vezető gazdasági szektorok között a hagyományos gyáripari termelést felváltó speciális szolgáltatások-

nak, a termelés, különösen az innovatív termelés legfontosabb színterei, és végül piacai is a termelésnek és innovációnak.

„A globális városok központi szerepet töltenek be a világgazdaság irányításának szervezésében.” Globális város rangsorok áttekintése A globális városok rangsorolása, illetve a világszintű várostipizálások-toplisták és az ezeken elért helyezések meglehetősen fontosak a városok számára, szerepük lehet a befektetésvonzó-képességük javításában, valamint szempontokat adhatnak a transznacionális vállalatok számára központjaik és irodáik telepítéséhez. A mai értelemben vett globális városi versenyképességi rangsorok alig egy évtizede terjedtek el igazán, bár az elsők már a ’70-es években megjelentek (a svájci UBS bank 1970-ben adta ki először Árak és jövedelmek felmérését (Prices and Earnings Survey), melyben 72 várost hasonlítottak össze világszerte, ezt a rangsorolást azóta is minden évben elvégzik. Azonban könnyen belátható, hogy mivel számos szempont szerint lehet a tipizálást elvégezni, ezért nem lehet egy abszolút globális városról beszélni, ahogy nem tekinthetünk egyetlen tipizálást sem abszolútnak. A tanácsadó cégek, think tankek, a kormányzat, tudományos szféra, iparkamarák, vállalati csoportok,

turisztikai cégek és a média különböző szempontokból közelítenek a városok értékeléséhez. Vannak átfogó, részletes elemzéssel közelítő rangsorok, más rangsorokat összesítő rangsorok (a rangsorok rangsorai), makrogazdasági és jövőbeli növekedési előrejelzéseken alapuló rangsorok, bizonyos társadalmi, vagy gazdasági/vállalati trendek szempontjait követő rangsorok stb. Újraértelmezett globális városfogalom A Brookings Intézet 2016 szeptemberében tette közzé Metropolitan Policy Programjának részeként a „Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies” című kiadványát. Az Egyesült Államokban működő Brookings Institute a világ egyik vezető think tankje (2016-ban első helyen állt a Pennsylvania Egyetem által készített globális kutatóintézeteket rangsoroló listán), mely a globális társadalmi-gazdasági-politikai kérdések mellett komoly kutatói háttérrel rendelkezik a városi ügyek elemzésében is. Kutatási eredményeiket megosztják a városi vezetőkkel, ezeken a konzultációkon keresztül gyakorlatias megoldásokat tudnak kidolgozni, melyeket végül országos és nemzetközi szinten egyaránt lehet alkalmazni. Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies A nagyvárosok gazdasági súlya egyre fontosabbá válik, hiszen globálisan már a népesség több mint fele városokban él, a világ 123 legnagyobb metropolisztérségében (erre fókuszál az elemzés) tömörül a lakosság valamivel több mint egynyolcada, de itt koncentrálódik a globális gazdasági teljesítmény közel egyharmada.

Mivel a társadalom és gazdaság egyre urbanizáltabb, a globális városok klasszikus értelmezését felül kell írni. A globális gazdaságot már nem csupán néhány pénzügyi központ irányítja, mint New York, London vagy Tokió. Ma már a városok széles körű, összetett hálózata vesz részt a javak, szolgáltatások, emberek, tőke és az eszmék nemzetközi áramlásában, jelentősen hozzájárulva a globális növekedéshez. Ezért a jelenlegi globális gazdasági környezetben, melyet az IMF úgy jellemez, a világ a „túl hosszú ideig tartó túl lassú növekedés” terhétől szenved (tehát lényegében stagnál a világgazdaság), egyre fontosabbá válik a városok növekedéshez és jóléthez való hozzájárulásának megértése és fokozása, mintegy felkészülésként a következő globális növekedési periódusra. A kutatás ezen trendek és kihívások figyelembevételével definiálta újra a globális városokat.

„Globálisan már a népesség több mint fele városokban él, a világ 123 legnagyobb metropolisztérségében tömörül a lakosság valamivel több mint egynyolcada, de itt koncentrálódik a globális gazdasági teljesítmény közel egyharmada.”

Globális városok újraértelmezve

A globális városok hét típusa (1) Globális óriások (Global giants)

A legfejlettebb országok irányító központjai. Ide tartoznak az USA, Japán, Franciaország és az Egyesült Királyság legnagyobb városai, New York és Los Angeles, Tokió és Oszaka, Párizs, valamint London. Ezek a metropolisz-térségek nem csupán saját, meglehetősen erős országuk irányítását látják el, hanem itt koncentrálódik a legjelentősebb vagyon, a vállalati döntéshozás és a nemzetközi kereskedelem koordinálása is. Ezt a csoportot legmarkánsabban a mérete jellemzi, átlagosan 19,4 millió fős lakossággal rendelkeznek, átlagosan több mint 1 billió dollár a reálkibocsátásuk, háromszor annyi, mint a következő csoport, az ázsiai központok tagjaié. Ha ezek a városok egy államot alkotnának, a világ harmadik legnagyobb gazdasága lennének. Ezek a városok az emberek, tudás és tőke áramlásának legfontosabb csomópontjai. A hét várostípus közül itt a legmagasabb a képzettségi szint, az egy főre jutó szabadalmak száma itt a második legmagasabb, csakúgy, mint az egy főre jutó tudományos publikációk száma. Los Angeles és Oszaka mint globális központ talán első látásra meglepőnek tűnhet, azonban ezek a metropolisz-térségek rendelkeznek a világon az ötödik és hatodik legnagyobb gazdasággal. (2) Ázsiai központok (Asian anchors)

(Ide tartozik 5 kelet-ázsiai metropolisz-térség (Peking, Hongkong, Szöul-Incheon, Sanghaj és Szingapúr), valamint Moszkva (mely bár jóval közelebb áll Európához, ebbe a típusba illik leginkább mérete, vagyona, vállalkozásai és pénzügyi szolgáltatásai alapján).

Az ázsiai központok sok jellemzőt tekintve hasonlítanak európai, japán vagy amerikai társaikhoz, de kevésbé vagyonosak, és globális beágyazottságuk és összeköttetéseik hiányosabbak. Ezek a városok kapuként szolgálnak a globális befektetők és gyorsan növekvő országuk között. Nagy mennyiségű külföldi befektetés érkezett ezekbe a városokba, melyeket azóta még tovább erősítettek a helyi infrastruktúrára és képzésre fordított befektetések. Ma már az ázsiai központokban a legnagyobb a népesség és a kereskedelmi tevékenységek koncentrációja. Az egy főre jutó GDP a második legmagasabb ebben a várostípusban, 2000 óta átlagosan évi 4,2 százalékkal emelkedve. Számos jellemző köti össze ezeket a városokat, különösen az öt kelet-ázsiai várost: a közvetlen külföldi működőtőke-beáramlás (2009-2015 között) ebben a csoportban messze a legmagasabb, közel duplája az ezután következő csoport értékeinek. Ezekben a városokban van a leggyorsabb internetkapcsolat, és itt a legnagyobb a relatíve jól képzett munkaerő. Ugyanakkor a munkaerő termelékenysége csupán harmada a globális óriásokénak, a szabadalmak és tudományos cikkek száma jelentős elmaradásban van, ugyanakkor országos szinten saját hazájukban mindenképpen innovációs központoknak számítanak. 3) Felemelkedő kapuvárosok (Emerging gateways)

Ebbe a típusba a fejlődő országok azon 28 metropolisztérsége tartozik, melyek országuk és régiójuk legnagyobb kereskedelmi, közlekedési, és legtöbbször politikai központjai is. A városcsoport nagyjából egyharmada főváros (pl. Ankara, Brazíliaváros, Mexikóváros, Pretoria, Santiago és Varsó). Nyolc közülük országuk pénzügyi központjai, továbbá számos közülük kapuként szolgál egész régiója számára (pl. Sao Paulo, Isztambul, Johannesburg). A csoport átlagos lakosságszáma 10 millió fő, az átlagos GDP 265 milliárd dollár. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta évi átlagban 5,5%-kal emelkedett (ez a második leg�gyorsabb növekedés az kínai iparvárosok kategória metropoliszai után). Nemzetközi kereskedelem és globális innováció terén elmaradnak a globális óriásoktól, illetve a tudásközpontoktól, de jelentőségük gyorsan növekszik ezekben a mutatókban is.

(4) Kínai iparvárosok (Factory China)

(5) Tudásközpontok (Knowledge capitals)

Ebben a kategóriában a kínai gyáripari központok találhatók, ez a 22 város jól reprezentálja a kínai ipari forradalom földrajzi diverzitását, egyaránt találhatók ipari központok az ország keleti partvidékén (Hefei és Nantong), a belső országrészeken (Chengdu és Zibo), valamint a Gyöngy-folyó deltájában (Foshan és Dongguan). A kínai iparvárosok csoportjában gyorsan növekvő másod- és harmadfokú népességközpontok találhatók. Lakosságszámuk átlagosan 8 millió fő, nominál GDP-jük 205 milliárd dollár. Gazdasági teljesítményük és foglalkoztatottságuk egyedülálló, 12,6%-os, illetve 4,7%-os éves növekedést mutat 2000-2015 között. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta ötszörösére növekedett, 2500 dollárról 12 ezer dollárra. A csoport legfontosabb közös jellemzője a gyáriparra való nagyfokú támaszkodása, ez adja teljes termelésük nagyjából 40%-át, mely arány idősorosan még növekedett is, 2000-ben csupán 30% volt. A kínai iparvárosok kategória metropoliszai a globális gazdaságba a nemzetközi ipari ellátási lánc csomópontjaiként kapcsolódnak be, árukkal ellátva a fejlett gazdaságok gazdagabb piacait. Számos multinacionális nagyvállalat (pl. Unilever, Goodyear, Samsung, Intel Pfizer, Dell) működtet üzemeket a kínai iparvárosokban. Az ipari termeléssel együtt jelentős környezetszennyezés is éri ezeket a városokat, a szennyezőanyag-kibocsátási szintek negyvenszeresen meghaladják a WHO-ajánlások mértékét. A gazdasági egyoldalúság megmagyarázza, miért szerepelnek ezek a városok utolsó helyen a közvetlen külföldi működőtőke-beruházások terén, a kockázatitőke-vonzásban és a nemzetközi utasforgalomban. Továbbá kutatóegyetemek is kis számban találhatók ebben a csoportban, ennek megfelelően a szabadalmak aránya is elenyésző, és a 15 év feletti lakosságnak kevesebb mint 10%-a rendelkezik csupán felsőfokú képzettséggel.

A tudásközpontok egyre inkább közepes lakosságszámú központok, melyek a világ legtehetősebb és legproduktívabb városai közé tartoznak. Az ebben a csoportban található 19 város átlagos lakosságszáma 4,2 millió fő, ez az utolsó előtti a hét kategóriából. Ugyanakkor gazdasági teljesítményben a harmadik helyen állnak, és az egy főre jutó nominál GDP, valamint az egy dolgozóra jutó GDP itt a legmagasabb. A tudásközpontok a világ vezető tudásteremtő centrumai. Infrastrukturális összeköttetéseik kiválóak (többek között ezért a légi közlekedésben részt vevők aránya is itt a legmagasabb), a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező gazdasági ágazatokban versenyeznek, jelentős humán erőforrásokkal, innovációs és vállalkozói kapacitásokkal rendelkeznek. A 15 évnél idősebb lakosság 41%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel (nem ritkán valamelyik elit egyetemről), innen kerülnek ki a sűrűn hivatkozott tudományos publikációk legjelentősebb arányban, és bár csupán a Föld lakosságának 1%-át tömöríti, a szabadalmak 16%-át itt nyújtották be (2008-2012 között). Az egy főre jutó kockázatitőke-befektetési arányok is itt a legmagasabbak a világon (San Jose, San Francisco és Boston vezetésével), az összes ilyen jellegű befektetés fele ebbe a 19 városba áramlott az elmúlt évtizedben. (6) Amerikai középes súlyú városok (American middleweight)

Közepes méretű termelőközpontok, nagyjából elszórtan az egész Egyesült Államok területén, olyan városok, melyekben jelentős népességnövekedés zajlott le az utóbbi időben (pl. Miami, Phoenix, Orlando, St. Luis, Tampa, Sacramento). Bár a csoport számos városa még

Globális városok újraértelmezve

keresi valódi helyét a globális színtéren, mindegyikük rendelkezik legalább egy világviszonylatban is jelentős exportágazattal (például Charlotte, Detroit és Phoenix a motoreszközök, gépi berendezések és félvezetők elsőszámú exportőrei között szerepelnek). Versenyképességüket erősíti a képzett munkaerő (illetve az ezt támogató erős felsőoktatási infrastruktúra), valamint a forgalomképes gazdasági klaszterek megléte, ezek erősítésével a globális piacokon is képesek fellépni. (7) Nemzetközi középes súlyú városok (International middleweight)

Az utolsó csoport meglehetősen változatos, szerepelnek benne Kanada, Európa, Ázsia és Ausztrália tehetősebb városai is. A 26 metropolisz-térség átlagos lakosságszáma közel ötmillió fő, gazdaságuk meglehetősen összetett, vannak köztük országos és makroregionális jelentőségű vállalati és pénzügyi szolgáltató-központok (pl. Toronto, Sydney, Frankfurt, Madrid, Koppenhága), valamint ipari központok (Kitakjúsú-Fukuoka, Nagoja, Stuttgart, Karlsruhe, Milánó, Barcelona) is. Egyre inkább specializálódnak a tudásigényes ágazatokra, illetve a korszerű gyártási technológiákra, vagy ezek kombinációjára. Ezzel együtt a nemzetközi közepes központokat számos egyéb jellemzőjük is összeköti. Egyaránt kiemelkedőek a munkaerő és tőke áramlásában, nagyjából népességük egyötöde külföldi születésű állampolgár, ez a legmagasabb arány az összes várostípus között. Az egy főre jutó közvetlen külföldi tőkebefektetések aránya itt a második legmagasabb 2000 dollár/lakos értékével. Magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a kutatóegyetemek, és a beadott szabadalmak száma is ezekben a városokban. Azonban még egy közös tulajdonságuk is van, ami már nem annyira előnyös, ez pedig visszafogott gazdasági növekedésük. 2000 és 2015 között mind kibocsátásuk, mind az egy főre jutó GDP, mind a foglalkoztatottság növekedése 2% alatti, ezzel utolsók a hét városkategóriában. A 2008-as világgazdasági válság jelentősen sújtotta ezeket a városokat, korábbi növekedési ütemük megtört, több mint egyharmaduk esetében az egy főre jutó GDP csak 2015-re érte el a válság előtti állapotot, öt városban a foglalkoztatottság még mindig alacsonyabb, mint a válság előtt.

Módszertan: A tipizálás fókuszában a versenyképesség áll, ez az elemzés során egy meghatározott, 5+1 indikátorból összeállított komplex változó. Az 5+1 indikátor a következő: +(1) exportképes ágazatok megléte (zöldmezős közvetlen külföldi működőtőke-befektetések és az ezek által teremtett munkahelyek alapján, 2009-2015 között) +(2) innovációs kapacitás (tudományos publikációk száma lakosságszámra vetítve, 2010-2013 között, szabadalmak száma abszolút értékben és egy főre vetítve, 2008-2012, kockázatitőke-befektetések értéke abszolút értékben és 1000 lakosra vetítve, 2006-2015) +(3) tehetség (humán tőke) (a 15 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya 2014-ben, vagy a legfrissebb elérhető időpontban) +(4) infrastrukturális összeköttetések (légi közlekedésben részt vevő utasok abszolút száma és egy főre vetítve 2014-ben, átlagos internet-letöltési sebesség, 2015) +(5) kormányzás (mennyire segíti elő a befektetések vonzását és a növekedési stratégiák megvalósítását) (itt nem volt minden metropolisztérségre elérhető adat) (+1) általános ipari és gazdasági jellemzők (népesség, GDP, egy főre jutó GDP, egy dolgozóra vetített termelés, az ipar részesedése a teljes termelésből, egy dolgozóra vetített ipari termelés, 2015). A metropolisz-térségek azonosítása és kiválasztása: a felmérésben a 123 legnagyobb vásárlóerőparitáson mért gazdasággal rendelkező metropolisz-térség vesz részt (2015-ös adatok alapján). Nominálértéken számítva, néhány kivételtől eltekintve, ezen metropolisz-térségek gazdasága mind 100 milliárd dollár felett van. A mintában részt vevő városok átlagos népessége 7,6 millió fő. A globális növekedést természetesen nem csupán ezek a metropolisz-térségek adják, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak a kis- és közepes városok is, azonban ez a tanulmány szándékosan dolgozik kisebb mintával, mivel ezek egyedi módon tömörítik a globális növekedéshez szükséges erőforrásokat.

A különböző szempontok szerint készített legfontosabb globális városrangsorok4 Átfogó rangsorok: – Cities of Opportunity (Pricewaterhouse Coopers) – Hot Spots 2025 (Economist Intelligence Unit) – Global Cities Index and Emerging Cities Outlook (A. T. Kearney) – Global Power Cities Index (Mori Memorial Foundation) Meghatározott szempontok szerint készített rangsorok (közönség, ágazat, városok kiválasztása alapján): – World’s Most Competitive Cities (IBM; fókusz: vállalati telephely-választás) – Sustainable Cities Index (ARCADIS; fókusz: fenntarthatóság) – Global Financial Centres Index (Z/Yen Group; városok kiválasztása: pénzügyi központok)

– Global Cities of the Future (fDi Intelligence; fókusz: külföldi működőtőke-befektetések) – Resilient Cities (Grosvenor; közönség: ingatlanbefektetők) – Quality of Living Survey (Mercer; közönség: nemzetközi munkaerővel rendelkező vállalatok) – The Wealth Report Global Cities Survey (Knight Frank; fókusz és közönség: ingatlanpiac, és magas nettó jövedelmű egyének – City Momentum Index (Jones Lang LaSalle; közönség: ingatlanbefektetők) Makrogazdasági adatokra épülő elemzések: – Global Metro Monitor (Brookings Insitution) – Urban World: Mapping Economic Power of Cities (McKinsey Global Institute)

Következtetések A tanulmány szerzői a globális városok vizsgálata során három általános területi mintázatot azonosítottak.

Királyság, Európa, Japán) város esetében fontos globális erőt képvisel.

1. Az első az, hogy nem létezik egy általános „meghatározása” a globális városnak. Minden város különböző tényezők alapján válhat azzá. Ugyanakkor a globalizáció elterjedtsége összekapcsolja az egyes metropolisz-térségeket egy olyan nemzetközi hálózattá, mely egyszerre együttműködő és egymással versengő.

2. A különböző háttérrel rendelkező globális városok gazdasági teljesítménye is változatos képet mutat. Nem meglepő módon az alacsony jövedelmű metropoliszok mutatják a legnagyobb növekedést, a kínai iparvárosok vezetésével (2000 óta itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP-növekedés, ez a trend pedig bár lassul, de várhatóan folytatódik a jövőben is). A globális óriások és tudásközpontok magas jövedelmek mellett mutatnak nagy egy főre jutó GDP-növekedést, míg az amerikai és nemzetközi középvárosokban mind a jövedelmek, mind a növekedés alacsony maradt.

Minden korábbinál meghatározóbb a technológiai innováció a globális várossá válásban, ez a tényező számos Egyesült Államokbeli és európai várost tesz globális jelentőségűvé (köszönhetően kutatóegyetemeiknek és a kutatással foglalkozó cégek eredményeinek). Meghatározó a globális pénzügyek és befektetések vonzóképessége, a kapuváros szerep a nagy, közepes jövedelmű országokban, ez emelte globális rangra a legtöbb exportorientált kínai metropolisztérséget. A fejlett gazdaság fenntartása és a specializáció számos további fejlett térségbeli (USA, Egyesült,

3. A helyi és országos vezetőknek gazdasági stratégiájuk kialakítása során figyelemmel kell lenniük arra, milyen szerepet játszik metropoliszuk globális kontextusban, milyen lehetőségeik vannak, és milyen kockázatokkal kell számolniuk.

Ajánlások Globális óriások Ami naggyá tette ezeket a globális metropoliszokat, az egyúttal kockázatokat is hordoz magában: gazdaságuk túlzott függése a pénzügyi mozgásoktól, valamint hatalmas egyenlőtlenségeik, melyek meglehetősen nagy nyomás alá helyezik az alacsony és közepes jövedelmű lakosokat (magyarán: meglehetősen drága a lakhatás ezekben a városokban). Ezért a termelési diverzifikációt mindenképpen lakhatási beruházásokkal kell párosítani a nyomás lazítására. Ázsiai központok A városi gazdaságnövekedés legékesebb példái ezek a metropoliszok. Ugyanakkor ez a növekedés veszélybe kerülhet, ha nem növelik a termelékenységüket és vállalkozókedvet, ha nem invesztálnak az oktatásba és képzésbe, vagy nem fejlesztik az infrastruktúrát. Számos világelső vállalat központjai találhatók ezekben a városokban (pl. a pekingi Lenovo, vagy a szöuli Samsung), azonban kérdés, hogy a jövőben ki tudnak-e termelni még több ilyen hazai, de globális viszonylatban is versenyképes céget ezek a városok. Felemelkedő kapuvárosok Szerepük az ázsiai központokéhoz hasonló, de még nem értek el olyan jelentős pozíciót, elsősorban csomópontként funkcionálnak a második és harmadik szintű városok feltörekvő piacai számára. Vannak még azonban hiányosságaik: a kutatás-fejlesztésbe való befektetés, illetve az infrastrukturális összeköttetések fejlesztése kiemelt fontosságú számukra. Társadalmi egyenlőtlenségeik megoldása is előfeltétele további fejlődésüknek. Fontos lenne, hogy kihasználják a tudáshoz való hozzáférésük lehetőségeit, ösztönözzék az egyetemeik, és a cégek együttműködését.

Kínai iparvárosok Az utóbbi 15 évben hatalmas fejlődés ment végbe ezekben a városokban, azonban ennek ára is volt: a születéskor várható élettartam egyes városokban öt évvel alacsonyabb, mint az ország többi részén, a levegőszennyezés miatt; a népességnövekedés, klímaváltozás és az ipar igényei számos városban vízhiányt okoztak. Ezeket a negatív externáliákat kezelnie kell az energia- környezet- és iparpolitikának a jövőben. A városok eladósodottsága is kockázatossá teszi működésüket, fenntarthatóbb növekedési modellre kell váltaniuk. Tudásközpontok A tudásközpontok számára nagyon fontos, hogy a tudást piacképessé tegye, ösztönözze vele a befektetések, a működő tőke vonzását, általa növelje a metropoliszok versenyképességét. Továbbá ezekben a városokban is kihívást jelent a megfizethető lakhatás megteremtése, erre nagy figyelmet kell fordítaniuk. Amerikai közepes súlyú városok Ez a városcsoport küzd leginkább globális pozíciójának megtartásáért. A kevésbé termelékeny ágazatok jelenléte miatt gazdasági növekedésük lassú, nehézségeiket még jobban súlyosbította a 2008-as világgazdasági válság. Kitörési pontot jelenthet számukra a hagyományos iparágaikban való specializáció, innováció, ehhez jelentős potenciál áll rendelkezésükre (szellemi tőke, képzett munkaerő). Nemzetközi közepes súlyú városok Legnagyobb kihívásuk, hogy új üzleti modelleket és termékeket fejlesszenek, új ötletekkel álljanak elő. Ösztönözniük kell a vállalkozások beindítását, a vállalkozói kedvet, ehhez lazítaniuk kell az olykor szigorú szabályozáson. Mivel megfelelő potenciállal rendelkeznek, komoly lehetőségeik vannak az innovációra, kutatásfejlesztés által vezérelt fejlődésre.

Okosvรกrosok

Smart city-k

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért

Az IBM a tervezéstől és városüzemeltetéstől kezdve az infrastruktúrán keresztül a társadalmi fejlesztésekig az innovatív megoldások széles palettáját kínálja. Egész városok komplex „okosítását” végzik, mint a Smart City Malaga projekt, közlekedési projekt Zhenjiangban, vagy az időjárási-katasztrófavédelmi monitoring rendszer Rio de Janeiróban. A Microsoft CityNext elnevezésű kezdeményezése a Zenon automatizációs szoftveren keresztül kínál megoldásokat az egymással összeköttetésben lévő eszközök (Internet of Things) kezelésére, ezen keresztül pedig különböző városi megoldások alkalmazására. Ezeket a szolgáltatásokat számos nagyvárosban hasznosítják már Houstontól Los Angelesen és Utrechten keresztül Sanghajig.

Szerző:k Czirják Ráhel, Gere László

2007-2008-tól kezdve a világ lakosságának már több mint fele városokban él. Ám napjaink nagyvárosai nem képesek válaszokat adni a globális társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokra, sőt, ezek a kihívások sokkal koncentráltabban és fokozottabban jelennek meg ezeken a helyeken. Mivel a jövőben a városi lakosság arányának további növekedése várható, az emberiség alapvető érdeke, hogy minden szempontból fenntartható városokat létesítsen és működtessen. A Smart City koncepció megoldást jelenthet ebben? A fenntarthatóságon túl pedig vajon képes lehet-e a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek csökkentésére a „jövő városa”? Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A 21. században a nagyvárosokban élők mindennapjait szinte észrevétlenül egyre inkább meghatározzák a különböző technikai újítások, melyek segítségével hatékonyabban tudjuk beosztani az időnket, kön�nyebben tájékozódunk, egyszerűbben szerzünk információt, vagy éppen kevésbé szennyezzük a környezetünket. Az innovációk térnyerésével olyan új eszközök állnak rendelkezésünkre, melyek akár képesek egymással is kommunikálni, így egyre több tevékenység optimalizálható vagy automatizálható, egyre kevesebb erőforrás elhasználásával egyre több mindent tudunk elvégezni. A végső állapot az úgynevezett Internet of Things, vagyis a „dolgok internete” lesz, amikor minden mindennel összekapcsolódik, ennek a folyamatnak még az elején tartunk, de megállíthatatlanul zajlik körülöttünk, aminek következtében egyre jobban elmosódnak a határok az „online” és „offline” világ között. Így egyre több klasszikus értelemben vett tech-cég válik érdekeltté abban, hogy olyan infrastruktúrát fejlesszenek,

„2008-tól kezdve a világ lakosságának már több mint fele városokban él...” mellyel kézzelfoghatóan részt vesznek például a városfejlesztésben is. Ennek csak egyik ága a közlekedésoptimalizálásban és az önműködő gépjárművek tervezésében megindult verseny, ahol olyan – elsőre szokatlan szereplők – jelentek meg, mint a Googl, vagy az Apple. De ma már szinte minden elektronikai, illetve telekommunikációs cég (IBM, AT&T, Cisco, Samsung, Microsoft, Oracle, GE, LG stb.) foglalkozik olyan megoldásokkal, melyeket kifejezetten a városi szolgáltatások optimalizálására terveztek. A teljesség igénye nélkül, csupán szemléltetésként álljon itt egy rövid felsorolás arról, hogy milyen technológiai cégek gondolkoznak – fő profiljuktól eltérően – városi megoldásokban:

A Cisco telekommunikációs cég komplex monitoring-rendszert épített ki Koppenhágában, melynek segítségével a közvilágítástól kezdve a parkolóhelyek kezelésén át a szemétszállításig számos szolgáltatás optimalizálható. A cég több városban is kiépített már hasonló digitális monitoring-hálózatokat Hamburgtól Adalaide-en keresztül Barcelonáig.

Az LG szintén részt vesz városi fejlesztésekben, elsősorban dél-koreai városokban (pl.

Szöul, Puszan, Szuvon), épületenergetikai, környezeti, fenntarthatósági projektekkel.

A General Electric értelemszerűen elsősorban az energiaszektorral kapcsolatos, úgynevezett „intelligens környezeti” projektekkel támogatja a városfejlesztési kezdeményezéseket, illetve a nagy adattömeget tároló és rendszerező Predix platformjukkal segíti a városi szolgáltatások optimalizálását. A Siemens cég az intelligens infrastruktúra területén kínál termékeket: közlekedésoptimalizálásban, energiahatékonyság növelésében (Bécs egyik városrészében, Aspernben), illetve számos egyéb fenntarthatóságot segítő projektben. A nagy tech-cégekkel párhuzamosan a városok között is megindult egyfajta verseny, számos város az okos megoldások elősegítésével igyekszik vonzóbbá és versenyképesebbé válni, ezt igyekszik minél jobban beépíteni már a tervezés során is (pl. Amszterdam, Szingapúr, Stockholm, Szöul; országos szinten: Smart Cities India program). A digitális technológia segítségével ugyanis megvan a lehetőség napjaink egyre égetőbb városi problémáinak megoldására, oly módon, mely tekintettel van az emberek magánszférájára is. A legfontosabb kihívásokat és lehetőségeket az alábbiakban foglalhatók össze:

Kihívások

Lehetőségek

Drága lakhatás

Modern, megfizethető lakhatás

a lakásigények meghaladják az infrastruktúrafejlesztés és a lakásépítések léptékét.

fejlett építőanyagok, megváltozott szabályozás, új tulajdonosi modellek.

Túlzsúfolt ingázási útvonalak

Digitális mobilitási rendszerek

a városnövekedés, valamint a közlekedés keresleti és kínálati oldala közötti koordináció hiánya miatt.

jobban kihasználható úthálózati kapacitások, javul a közlekedésben való részvétel lehetősége, és a levegőszennyezés is.

Közegészségügyi válság

Személyre szabott szociális szolgáltatások

a fejlett világ városaiban elhízás, a fejlődő világ városainak szennyezései. A fosszilis energiahordozóktól való függőség veszélyezteti a városok rugalmasságát, illetve a levegőminőséget.

mérhetőbb egészségügyi állapot, mégis megmarad az egyén adatainak védelme.

Megosztott energiagazdálkodás új vállalati modellek, a fenntartható energiagazdálkodás és fejlettebb energiatárolási rendszerek.

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért?

Az időzítés Az utóbbi kétszáz évben három olyan ipari/ technológiai forradalom játszódott le, mely jelentős mértékben átalakította, és végső soron meghatározta a mai modern városok működését és szerkezetét. Minden egyes ilyen ipari forradalom hatalmas előrelépést jelentett, ugyanakkor komoly társadalmi árat is kellett fizetni érte3. Jelenleg számos szerző egyetért abban, hogy egy újabb, az úgynevezett negyedik ipari forradalom küszöbén állunk4, ennek fontosságát többek között az is jelzi, hogy a 2016-os davosi Világgazdasági Fórumon (World Economic Forum) is kiemelt téma volt a negyedik ipari forradalom5. Az első ipari forradalom a „gőz forradalma” volt, ez elősegítette a városok számára az addiginál sokkal gyorsabb és egyszerűbb szállítást, a gőzhajók és a hatalmas gyárak teljes mértékben átformálták a kereskedelmet. Emellett azonban ekkor keletkeztek a városokban az első ipari „nyomornegyedek” is, a városi munkások számának nagyfokú megnövekedésével, illetve az emberiség történelmének legsúlyosabb légszennyezési viszonyai alakultak ki a városokban.

A Smart City koncepció

Songdo, a dél-koreai okosváros

De mit is nevezünk pontosan smart city-nek? A Smart City, vagy okosváros olyan települést takar, mely a rendelkezésre álló technológiai lehetőségeket (elsősorban az infokommunikációs technológiát – IKT) olyan innovatív módon használja fel, amely elősegíti egy jobb, diverzifikáltabb és fenntarthatóbb városi környezet kialakítását. Egy várost akkor nevezhetünk „okosnak”, ha az emberi tőkébe, a hagyományos infrastrukturális elemekbe (pl. közlekedés), valamint a modern IKT infrastruktúrába történő befektetései ösztönzik és hajtják a fenntartható gazdasági fejlődést, valamint tovább növelik az életszínvonalat, miközben a természeti erőforrásokkal is észszerűen gazdálkodik. Az okosváros tehát az okos technológiát úgy használja, hogy a város infrastrukturális rendszerei és szolgáltatásai sokkal jobban kapcsolódjanak egymáshoz, intelligensebbek és hatékonyabbak legyenek.

A második, elektromos forradalom adta az emberiségnek a villamosságot, a földalattit, valamint a lifteket. Az elektromosság megjelenésével vált lehetővé a napfény által elzárt helyek kihasználása is, a mesterséges környezetbe való elvonulás, valamint az emberek felhőkarcolókban való „tárolása”. A harmadik ipari forradalmat a gépjárművek elterjedése hozta, melyek segítségével a városok kiterjedése minden dimenzióban növekedni kezdett, biztosítva a munkahelyek jobb elérhetőségét, és lehetőséget a hétvégi utazásokra. Ezzel együtt azonban megindult a városok koordinálatlan terjeszkedése, megnövekedtek a közlekedési dugók és a szmog, és majdnem teljesen kiüresedtek a városközpontok.

Mire terjednek ki a smart city megoldások? A szakirodalom az egyes beavatkozási területeket alrendszerenként tárgyalja. A „Smart cities” tanulmány például a következő alrendszereket azonosítja, melyek kulcsfontosságú területek a város működését illetően, ahol intelligens megoldások alkalmazására nyílik lehetőség: • A z „emberek” alrendszer (magában foglalja a közbiztonságot, az egészségügyet és oktatást) • Üzleti alrendszer (beleértve a politikai és szabályozási környezetet is) •V árosi szolgáltatások alrendszer •K özlekedési alrendszer •K ommunikációs alrendszer •V ízgazdálkodási alrendszer •E nergiagazdálkodási alrendszer

Jelenleg pedig a digitális technológia formálja át városainkat, ez a negyedik ipari forradalom. Az okostelefonok már átalakították a városokkal való interakcióink minőségét. Az újfajta technológiák (a mindent átszövő összekapcsolódás, a valós idejű érzékelők, a pontosan helyre szabott szolgáltatások, a megosztott bizalom, az autonóm rendszerek, valamint a digitális vezérlés és gyártás) pedig a városi élet egészét át fogják alakítani. De kérdés, hogy milyen kifutása lesz ennek a forradalomnak? Vajon ennek köszönhetően a városok személyre szabottabbak, kisebb különbségeket mutató, innovatív és humánus helyek lesznek, vagy pedig kihívásokat támasztanak az ott lakók szabadságára és biztonságára nézve?

Az Okosváros fejlesztési modell – Tervezési útmutató a következő területek mentén szorgalmazza a tervezést: társadalom, humán infrastruktúra, gazdaság, táji- és természeti adottságok, zöldfelületi rendszer, épített környezet, közlekedés, közművesítettség, környezetvédelem, katasztrófavédelem, városi klíma, önkormányzati gazdálkodás, eszköz- és intézményrendszer, a városi fejlesztések lehetséges kisugárzása, továbbgyűrűzése a vonzáskörzetében7. Egy smart city rangsorolással foglalkozó tanulmány pedig a következő alrendszereket azonosítja:

intelligens gazdaság (versenyképesség) intelligens lakosság (társadalmi és humán tőke) intelligens kormányzás (részvétel) intelligens mobilitás (közlekedési és IKT infrastruktúra) intelligens környezet (természeti erőforrások) intelligens lakókörnyezet (életminőség) Ugyanezt a felosztást alkalmazza egy nemzetközi példákat összegyűjtő példatár is. A smart city beavatkozások tehát a városfejlesztés egy komplex megközelítését jelentik, ebben az esetben inkább a megközelítés, vagyis a szemlélet az újszerű, tehát nagy hangsúlyt kap az a kérdés, hogy milyen módszerekkel történjenek a városfejlesztési beavatkozások. Meglehetősen interdiszciplináris területről van szó, ezért nagyfokú együttműködésre van szükség a klasszikus városfejlesztői tudományág, illetve az informatikai szakemberek között. Smart city a gyakorlatban Az elméleti keret ismertetése után két olyan várost mutatunk be, amik a smart city koncepcióját a gyakorlatban demonstrálják. A két település az okos városok

két típusát testesítik meg. Az egyikük – Songdo – egy tervezőasztalon született, újonnan épült város, ahol a különböző, például környezeti kihívások kezelésére már a tervezés pillanatában gondoltak, és ennek fényében alkalmaztak építészeti és technológiai megoldásokat. A másik ismertetett példa – Amszterdam – pedig egy nagy múltú település, ahol a több évszázados fejlődés eredményeként kialakult városszerkezetet, infrastruktúrát különféle technológiai vívmányokkal igyekeznek felkészíteni a 21. század kihívásainak kezelésére. Songdo és Amszterdam lesz az a két település, amelyeken keresztül választ próbálunk adni vizsgálati kérdésünkre: képesek-e az okosvárosok csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket? A jövő városa Dél-Koreában: Songdo Songdo IBD (International Business District – Nemzetközi Üzleti Negyed) Dél-Koreában, Songdo városában található üzleti negyed, a Sárga-tenger partján fekszik. A városrész lakosságszámáról nincs külön statisztikai gyűjtés, így megkeresésünkre ilyen adatot a Gale International munkatársai sem tudtak szolgáltatni. Annyit azonban lehet tudni, hogy Songdo városában jelenleg 110 000 fő él. A nemzetközi üzleti negyed jelenlegi népességszáma nem éri el a tervezett – 250 000 fős – értéket, hiszen a beruházások tényleges befejezésére várhatóan 2018-ban kerül sor. A hat km2 területű városrész csupán 15 perces autóútra van Incheon nemzetközi repülőterétől, a világ lakosságának egyharmada pedig egy maximum három

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért?

és építőipari céggel, ami erőművek tervezésével és kivitelezésével foglalkozik –, így Incheon tartományi jogú város részvételével, a három szereplő megkezdte a tervek kidolgozását.

Songdo

Az, hogy a várost a semmiből kellett felépíteni, óriási lehetőséget adott a tervezőknek, hiszen egy hibátlan várost megtervezni és kivitelezni egyszerűbb, mint egy már meglévőt átalakítani. Ezért a tervezés során lehetőség nyílt arra, hogy a múlt építészeti hibáiból okulva alapból energiahatékony, környezetileg fenntartható várost építsenek, ami a legmodernebb technológiák alkalmazásán túl építészeti megoldásokkal is operál. Így Songdó-ban a zöld terület, az elérhetőség és a fejlett technológia kombinációját hozták létre a lehető legideálisabb életkörülmények megteremtése érdekében.

nyújtotta szolgáltatások következtében Songdó-t Délkelet-Ázsia gazdasági központjának szánták. Innen ugyanis könnyen elérhetők olyan regionális piacok, mint Kína, Japán vagy Oroszország. Ebbéli törekvését fejezi ki a város szimbóluma, Dél-Korea legmagasabb épülete, a Northeast Asia Trade Tower (NEATT – Északkelet-ázsiai Kereskedelmi Torony) is. A 305 méter magas épület célja, hogy ebbe az új nemzetközi szabadkereskedelmi zónába vonzza az élvonalbeli globális és koreai vállalatokat.

Forrás: http://www.nicehousing.com/mn_songdo _apartments/about_songdo.asp és fél órás repülőúttal érhető el innen. A semmiből felépített Songdóban a legfejlettebb technológiák alkalmazásával olyan környezetbarát települést hoztak létre, ami napjaink globális környezeti kihívásaira megfelelő választ képes adni. Ám a város tervezői a környezeti mellett a gazdasági fenntarthatóságot is szem előtt tartották, így földrajzi fekvése, és a legmodernebb technológiák

A zöld és sétálható város Songdo területének 40%-a zöld terület. A város közepén fekszik a település 10%-át kitevő Central Park, amit a New York-i park inspirált – és a nevét is ez után kapta. A másik nagy kiterjedésű zöld felület a híres amerikai golfjátékos, Jack Nicklaus által tervezett, 18 lyukú golfpálya. Ezeken kívül számos kisebb park, közterület és rengeteg fa teszi Songdót még zöldebbé.

Songdo egy sétálható város, vagyis tudatos építészeti megoldással minden városi funkciót a település közepén elhelyezkedő Central Parktól sétálható távolságon belül helyeztek el. Az iskolák, munkahelyek, boltok gyalogosan 10-15 percre vannak innen. Felmérések szerint ugyanis ennél nagyobb távolság esetén az emberek inkább autóba ülnek. Így viszont a karbon lábnyom jelentős csökkentése valósulhat meg. Aki pedig a gyaloglásnál gyorsabban, de még mindig környezetkímélő módon akar közlekedni, az a várost behálózó, összesen 25 km hosszú bicikliúton biztonságosan juthat el egyik helyről a másikra. Nagyobb távolságokra pedig a tömegközlekedést is igénybe lehet venni: Szöullal például földalatti köti össze a települést, így fél óra alatt be lehet jutni a koreai fővárosba. Az építészeti megoldások mellett a környezeti szempontból fenntartható város megvalósulásának másik fontos eleme az élvonalbeli technológiai megoldások alkalmazása, amik okosvárossá teszik Songdót. Infrastruktúrájának működtetéséhez fejlett információs és kommunikációs hálózatokat alkalmaznak, a magas életminőség és a hatékony szolgáltatások biztosítása érdekében. Az itt találtható összes épület egy közös információs rendszert alkot: a tűzjelző rendszertől a fűtésen át a biztonsági Songdo, a zöld és sétálható város

Songdo az előző dél-koreai elnök, Lee Myung-bak (2008-2013) azon törekvésének részeként épült, hogy az alacsony széndioxid-kibocsátás és környezeti szempontból fenntartható városnövekedés alapelvekként érvényesüljenek Dél-Korea fejlődésében. A közel 40 milliárd dolláros beruházás PPP konstrukcióban valósul meg, amiben multinacionális technológiai vállalatok és a helyi hatóság fogott össze, hogy egy környezetileg fenntartható települést, egy élénk nemzetközi gazdasági központot hozzon létre. 2001-ben a koreai kormány a Gale Internationalt – egy családi tulajdonban lévő ingatlanfejlesztő vállalatot – bízta meg Songdo megépítésével. 2002-ben a cég közös vállalkozást indított a dél-koreai POSCO E&C-vel – egy mérnöki

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért?

rendszerig minden össze van kötve. Ebből adódóan az üzemeltetés sokkal költséghatékonyabb, másrészt lehetőség van arra, hogy a lakók akár a távolból is beállíthassák otthonaik hőmérsékletét, fényviszonyait stb. A rugalmas rendszer továbbá hatékony energiafelhasználást is eredményez, ugyanis folyamatosan ellenőrzi az energiafogyasztást, és ahol lehetséges, csökkenti azt. Az energiahatékonyság terén Songdóban még ennél is továbbmentek. Az otthonokat és intézményeket telekommunikációs rendszer köti össze egymással – a Cisco Systems jóvoltából –, így mindenki elérhető a TV-készülékekbe épített videón keresztül, ezzel is megspórolva az utazást és az ezzel járó széndioxid-kibocsátást. Mindezen megoldások összesen 30%-kal csökkentik az energiafogyasztást minden épületben, a hagyományos üzemeltetéshez képest. Songdóban járva nem láthatunk kukásautókat az utcán, ugyanis a lakások, irodák és az utcai szemetesek egy föld alatti vezetékrendszerhez csatlakoznak, ami szétválogatja, újrahasznosítja, illetve megsemmisíti a hulladékot. Az egész városrész hulladékkezeléséért felelős rendszer üzemeltetéséhez összesen hét ember szükséges.

A város működésének szinte minden területéhez szenzorok és chipek gyűjtenek adatokat, amiket a központi rendszer dolgoz fel, és az információk fényében igyekszik még hatékonyabbá tenni Songdo működését. Az utcai lámpák például a járókelők számához igazodóan működik – jelentős mennyiségű energiát spórolva ezzel. A közlekedési lámpák is a valós idejű igényekhez igazodva működnek. Az autókra szerelt RFID (Radio Frequency IDentification – Rádió Frekvencia Azonosítás) chipekkel a központi monitoring rendszer valós idejű információt kap a forgalmi helyzetről – dugókról, kihasználatlan utakról –, és a forgalmat a jelzőlámpák segítségével tereli el. A város működésében még számos megoldást találni, amik fenntarthatóbbá teszik ezt az urbánus környezetet. Az energiaszükségletet például szél- és napenergiából fedezik, az esővizet pedig összegyűjtik, és ezt használják a parkok öntözésre, az utcák mosására és a WC-k öblítésére is. Mindezeket összegezve elmondható, hogy Songdo a jövő városainak modellje kíván lenni, ahol a legújabb technológiák alkalmazásával a globális környezeti kihívásokra reagálva környezeti szempontból fenntartható városi környezet működik.

Amszterdam Smart City

A nulláról felépített okosvárosok mellett beszélhetünk olyan kezdeményezésekről is, ahol évszázadok alatt kifejlődött városokat alakítanak át a smart city koncepció szerint. Erre példa a nagyjából 800 ezer lakost számláló holland főváros, Amszterdam is. Az Amsterdam Smart City (ASC) kezdeményezés tulajdonképpen az Amszterdam metropolisz-régió innovációs platformja. Tevékenységét 2009-ben kezdte meg, felhívást intézve a vállalkozások, lakosok, az önkormányzat és a tudásközpontok részére városi témákkal kapcsolatos innovatív ötletek és megvalósítások felvetésére és alkalmazására. A programot egy együttműködésként kell elképzelni a városi önkormányzati tisztségviselők, magánvállalatok (pl. a telekommunikációs KPN cég), valamint az amszterdami Alkalmazott Tudományok Egyetemével közösen. Az amszterdami kezdeményezés lényege (saját megfogalmazásuk szerint) több ember számára élhetőbbé tenni a várost, valamint visszafogni a károsanyag-kibocsátást és az energiafelhasználást.

A kezdetek óta már több mint 100 partnerrel működnek együtt, melyek összesen közel száz innovatív projektben vesznek részt. Az egész kezdeményezést egy honlap fogja össze, ahol minden projekt és termék leírása helyet kap, ezen felül blogbejegyzéseket lehet közzétenni, külön részleg van az intelligens megoldásokkal kapcsolatos igények/kérdések felvetésére, eseményekkel kapcsolatban lehet információt kapni, valamint a tudásmegosztás helyeként, illetve közösségi felületként is funkcionál. Ez valahol az amszterdami smart city koncepció lényege is: minél több embert bevonni a projektekbe, minél szélesebb körben, így a legkülönfélébb területeken indulnak újabb és újabb smart projektek a társadalom minél szélesebb bevonásával. Természetesen az amszterdami kezdeményezéshez kellett egy már meglévő kreatív/innovatív „mag”, egy olyan társadalmi réteg, mely könnyen befogadja és magáévá teszi az intelligens megoldások elterjedésének koncepcióját. Az Amsterdam Smart City program elsősorban rájuk épít, a kicsi, „élő laborokként” funkcionáló innovatív kezdeményezésekre, melyek egy része valószínűleg csak rövid életű próbálkozás lesz, egy részük azonban tényleges és komoly társadalmi igényeket elégíthet ki, és példaként szolgálhat a világ sok más városa számára is.

Forrás: http://songdoibd.com/about/

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért?

A fejlesztéseket hat kategóriába sorolják: 1. Infrastruktúra és technológia: integrált lakossági bejelentő (baleset, tűzeset, bűneset stb.); elektromos töltőállomások rendszere; innovatív zöldenergia-használati megoldások; okos közvilágítás kerékpárutakon (csak mozgásra kapcsol be, szél- és napenergia termeli az áramot); zöld tetők; közösségi 3D-nyomtatási K+F projekt (nemzetközi együttműködéssel, turistalátványosság is egyben); nyílt hozzáférésű adatokat összegyűjtő honlap (ezzel segítve más szolgáltatások hatékonyságnövelését). 2. Energia- víz- és hulladékkezelés: alacsony kamatozású kölcsönök fenntarthatósági projektekre; „pas�szív-negyed” – még építés alatt álló kerület Amszterdamban, ahol az épületek energiafelhasználását 100%-ban megújuló forrásokból biztosítják, így azok széndioxid-kibocsátása nulla (2021-re készül el, összesen 2000 lakással); virtuális erőmű projekt (megújuló energia tárolása, illetve „kereskedelme” kis léptékben a felhasználók között, a kapacitások maximális kihasználása érdekében), energiaatlasz (a megújuló energia használatának előmozdítására). 3. Mobilitás: intelligens közlekedésirányítási rendszerek (közlekedési dugók elhárítására); elektromos hajók (a dízelmotoros változatok helyett); zéró károsanyag-kibocsátású logisztikai (szállító) eszközök; biciklilopás elleni követőrendszer; parkolást segítő alkalmazás. 4. Cirkuláris város: építési anyagok újrahasználata, természetes alapú műanyag-használat, kreatív és szociális vállalkozások számára irodahelységek biztosítása. 5. Kormányzás és oktatás: smart city-hálózatokat generáló közösségi oldalak; az intelligens megoldásokkal való elégedettség mérése a lakosság körében; startup-segítő és vonzó környezet létrehozása az önkormányzat támogatásával. 6. Lakosság és életmód: intelligens közvilágítás; lakóközösségi kezdeményezések támogatása; idősek segítését/aktivizálását célzó programok; online közösségi várostervezési platform létrehozása; egészséges életmódot támogató programok. Mindezen fejlesztési irányultságokból kitűnik, hogy Amszterdamban a smart city koncepciójának megvalósítása az élet szinte minden területén igyekszik jobb, hatékonyabb megoldásokat kifejleszteni, a társadalom aktív bevonásával. A két település bemutatása után az alábbiakban a két smart city társadalomra gyakorolt hatását vizsgálva arra keressük a választ, hogy vajon a társadalmi egyenlőtlenségeket képesek-e mérsékelni.

Képesek-e az okosvárosok csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket? A kérdés vizsgálatához mindenekelőtt a társadalmi egyenlőtlenség fogalmát kell tisztázni. A szociológia által egyik legkutatottabb jelenséggel kapcsolatosan sokan sokféle definíciót alkottak, ám jelen tanulmánynak nem célja ezek szisztematikus áttekintése, összehasonlítása. Csupán egy pragmatikus meghatározást kívánunk adni a smart city-k társadalmi hatásával kapcsolatos gondolatsor megalapozásaként. (A fogalom mélyebb elméletei iránt érdeklődőknek ajánljuk például Reinhard Kreckel (1982): Class, Status and Power? című munkáját.) A társadalmi egyenlőtlenségek alatt alapvetően különféle dimenziók mentén az egyének közötti különbségeket értjük, amelyek meghatározzák adott személy boldogulásának lehetőségét. Ilyen dimenziók az iskolai végzettség, jövedelem, munkaerőpiaci helyzet, lakóhely környezete, műveltség, stb. Bár ezen tényezők az élet eltérő szegmenseit fedik le, összességében meghatározzák, hogy adott személy szegénységben, vagy jólétben él. A társadalmi egyenlőtlenségek léte egyidős az emberiséggel, hiszen a különböző javak sosem oszlottak el egyenlően az emberek között. Az egyenlőtlenségek mértéke országonként, kultúránként, a gazdasági fejlettség, társadalmi-politikai berendezkedés és egyéb befolyásoló tényezők következtében eltérően alakulhatnak. Ám általánosságban elmondható, hogy a szegényebb és gazdagabb rétegek közötti szakadék mélyülésével a társadalmi feszültség is fokozódik, ugyanis „a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése (a társadalom tagjainak differenciálódása) bizonyos mértéken túl akadályozza a társadalmi integrációt, a társadalom tagjainak az elfogadott normák és szabályok szerinti együttműködését, a normális társadalmi életet. Instabil társadalmi állapot alakulhat ki”. Mindebből következik, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése össztársadalmi érdek. Smart city-k és a társadalmi egyenlőtlenség songdo példáján Az okosvárosok társadalmi hatásának kérdésével kapcsolatos állítások empirikus alátámasztása adatok hiányában jelenleg meglehetősen korlátozottak, ugyanis ez még egy kevéssé vizsgált téma. (Ami érthető, tekintve, hogy viszonylag fiatal jelenségről van

szó.) Ennek fényében álláspontunk inkább intuitív feltételezésként értékelhető, mintsem tudományosan megalapozott ténynek, amit a jövő tapasztalatai igazolni, vagy cáfolni fognak. Így célunk a vita generálása, gondolatébresztő elképzelések megfogalmazása. Songdo példáját vizsgálva fontos leszögezni, hogy a város nem egy szerves, alulról építkező fejlődés eredményeként született, hanem gazdasági vállalatok által mesterségesen felülről létrehozott település. Ebből fakadóan társadalma sem egy „természetes állapotot” tükröz, hiszen „lakói eleve egy szelekciós eljáráson mentek keresztül, melynek alapvető preferenciái a várost szolgálni képes tudás köré koncentrálódnak”. Vagyis Songdóba olyan emberek költöztek, költöznek, akik a város működéséhez szükséges funkciókat töltik be – fejlesztők, kutatók, tanulók, üzletemberek – valamint képesek megfizetni a fővárosinál is magasabb ingatlanárakat. Így Songdo lakossága iskolai végzettség, jövedelem és életkörülmények tekintetében homogénnek tekinthető, vagyis lokális szinten nincs jelen számottevő társadalmi egyenlőtlenség. Országos szinten vizsgálódva viszont megállapítható, hogy „az ilyen típusú szelekció jelentős társadalmi leszakadást generál. Kimaradnak ugyanis a város jólléti szolgáltatásaiból, a mindenhol jelen levő számítástechnika előnyeiből azon polgárok, akik eleve alacsonyabban iskolázottak, nem magasabb társadalmi státuszhoz tartoznak”. Vagyis a Songdóban lévő technológiai vívmányok csak azok számára elérhetők, akiknek van elég pénze és végzettsége ahhoz, hogy itt éljen. Ez pedig további előnyökhöz juttatja őket, fokozva ezzel a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket. Songdo és más koreai településen élők közti szakadék mélyülését több tényező is okozza: a város jelentős állami támogatásból épült fel, amit a nem Songdóban élő lakosok befizetéseiből (is) finanszíroztak, ám előnyeit csak egy erősen megszűrt réteg élvezheti. Másrészt az itteni ingatlanárak meggátolják a koreai lakosság szélesebb körét, hogy az itt lévő fejlett infrastruktúra és technológiai megoldások nyújtotta előnyökből részesüljenek, vagyis versenyhátrányba kerülnek Songdo lakosaihoz képest. Ám a város szempontjából vizsgálva ez nem feltétlenül számít kudarcnak, hiszen a településnek nem célja, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése.

Forrás: https://amsterdamsmartcity.com/

Songdo ugyanis deklaráltan nemzetközi vállalkozások központjává akar válni az infrastruktúrája és szolgáltatásai által nyújtott „páratlan életminőségével”. „Az okos városok első hullámának koncepciója tehát – amibe Songdo is tartozik – nem a társadalmi igazságosság felé konvergál, hanem csupán a fenntartók által szelektált lakóinak kíván egységes jóllétet biztosítani”, miközben szem előtt tartja a környezeti szempontokat is. Az olyan újonnan épült okos városok, mint amilyen a dél-koreai Songdo tehát a település három dimenziója (gazdaság, természeti- és épített környezet, társadalom) közül kettőt magas színvonalon képes kielégíteni, ám a társadalmi problémákra nem kínál megoldást.

Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért?

A Google térnyerése az online alkalmazások irányából az „offline” világba figyelemre méltó. A cég az elsők között kezdett bele az önvezető autók fejlesztésébe (2012 körül már kézzelfogható eredményekkel), mely ma már az autóipar egyik legmeghatározóbb irányvonalává vált, és a nagy gyártók között már szinte mindenki ezt a trendet követi. Emellett olyan leányvállalatai jelentek meg (cégszerkezetét tekintve holdingban, melyeket ma már – magával a Google-lel együtt – az Alphabet nevű anyacég fog ös�sze), mint az öregedés elleni szereket kutató Calico biotechnológiai vállalat, a Life Sciences egészségügyi cég, a Fiber nagysebességű internetszolgáltató, az online alapú, okos háztartási berendezéseket gyártó Nest cég, valamint a drónalapú szállítás és más projektek kifejlesztésére szakosodott X (korábban Google X). Ezek után nem meglepő az a lépés, hogy a cégcsoport „teret” keres magának legújabb innovációik tesztelésére, majd alkalmazására, ehhez pedig a legkézenfekvőbb egységek a városok.

Smart city-k és a társadalmi egyenlőtlenség amszterdam példáján

Másrészt mindkét város céljai között megtaláljuk a környezeti fenntarthatóságot.

Songdóval szemben Amszterdam egy szerves fejlődés eredményeként létrejött, több száz éves múlttal rendelkező település – ahol már az újkőkorszakban is laktak emberek. Ebből adódóan társadalma heterogén, demográfiai, jövedelmi és egyéb dimenziók tekintetében is, vagyis Amszterdamban fennáll az a társadalmi egyenlőtlenség, ami Songdo esetében, a különböző szűrő hatások miatt nincs jelen. Ezért a smart city koncepció társadalomra gyakorolt hatása lokálisan, városon belül vizsgálható.

Ám ezeket leszámítva alapvetően különbözik egymástól a két koncepció. Míg Songdo egy nemzetközi gazdasági hub kíván lenni, Amszterdam a helyi lakosok számára akar élhetőbb várossá válni, vagyis a holland főváros fókuszpontjában a társadalom (is) áll. A másik fontos különbség a társadalmi beágyazottság. A dél-koreai település egy tervezett város, meggyökerezett helyi lakosság nélkül, ahol felülről kidolgozott és végrehajtott fejlesztések működnek, míg Amszterdamban a helyi lakosok bevonásával, a helyiek által megfogalmazott igényekre kíván választ adni a smart city koncepció. Meglátásunk szerint ez a garancia arra, hogy a különböző technológiák alkalmazása nem fogja az egyes társadalmi csoportok közötti különbségeket fokozni, hanem végső soron az egyenlőtlenségek csökkenését fogja eredményezni. Mert bár a kezdeményezések, ötletek főként az újítások iránt nyitottabb csoportoktól származnak, maguk az innovációk szélesebb

A két város smart jellegében több hasonlóság is felfedezhető. Egyrészt mindkét településen a beruházások egy kooperáció eredményeként valósultak, valósulnak meg. Songdo esetében a helyi hatóság és multinacionális vállalatok, a holland fővárosnál pedig szintén a városi önkormányzat, magánvállalatok, illetve egy egyetem összefogásával történik az okosváros megvalósítása.

társadalmi kört kívánnak elérni. Erre példa az időseket célzó aktivizáló programok, amelyek során alkalmazott technológiai megoldások a fiatalabb generációk köréből származnak, de céljuk a nyugdíjasok elérése. A smart city koncepció társadalmi egyenlőtlenségre gyakorolt hatása tehát véleményünk szerint a megvalósítás kontextusától függ. Egy olyan, társadalmilag beágyazott közegben, ahol politikai akarat van a helyiek bevonására – mind a problémák definiálása, mind pedig a megoldási javaslatok kidolgozása során – a technológiai innovációk kivitelezése az egyenlőtlenségek csökkentése irányába hathat. Hiszen ebben az esetben, az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok igényei, problémái is megjelennek a tervezés során, így nem csak az alapból jobb helyzetben élők juthatnak hozzá a versenyelőnyt biztosító fejlesztésekhez. Az olyan okosvárosok pedig, mint amilyen Songdo – ahol a környezeti dimenzió mellett a gazdaság fejlesztésén van a fókusz –, regionális, illetve globális szinten az egyenlőtlenségeket fokozzák egyfajta technológiai elefántcsonttoronyként, hiszen szolgáltatásai csak a magasabb iskolai végzettségű, és (kimagaslóan) jó anyagi helyzetben lévők számára érhető el.

A Sidewalk Labs projekt A Google Sidewalk Labs kezdeményezése egy új típusú vállalkozás, amit kifejezetten azért hoztak létre, hogy a városokkal együttműködve megoldja a legnagyobb városi kihívásokat. Ehhez a vállalat létrehoz egy platformot, ahol összegyűjtik a városi innovációkat elősegítő alkalmazásokat, hogy azután ezeket majd világszerte alkalmazni tudják. Minden más smart city koncepciótól (és megvalósítástól) eltérően a Sidewalk Labs tevékenysége azért egyedülálló, mert két alapvető tényező is koncentrálódik a Google-nél: egyrészt rengeteg adat áll rendelkezésükre gyakorlatilag bármiről – és potenciálisan minden más cégnél könnyebben tudnak további adattömegeket begyűjteni –, az intelligens eszközök optimális alkalmazásához pedig nagyon fontos az úgynevezett big data, vagyis a nagy mennyiségű adathalmazok, melyeket a különböző szenzorok és eszközök „szolgáltatnak” (ez a dolgok internete, vagyis az Internet of Things – IoT). Ugyanis a legtöbb smart megoldás éppen ezek alapján az adatok alapján képes a folyamatokat hatékonyabbá, egyszerűbbé és erőforrástakarékosabbá tenni. A Google másik nagy előnye, hogy minden más cégnél nagyobb tudástömeggel,

know how-val rendelkezik, ezáltal minden eddiginél integráltabban tudja megvalósítani az elképzeléseit, továbbá hatalmas kapacitásokkal rendelkezik ezek tökéletesítésére és fejlesztésére. A városokra szabott technológiai megoldások gyakran nem adnak megoldást a való élet problémáira, a szakpolitikai megoldások pedig gyakran nem használják ki megfelelő mértékben a technológiai újdonságokat. Ennek a problémának a kezelésére a Sidewalk Labs projekt egy integrált környezetet épít ki a technológiai kérdéseket, adatbázisokat, a legjobb szakpolitikai gyakorlatokat, kapcsolatot és tőkét is magában foglaló városi innovációs témakörök számára. A projekt a várostervezés jövőjét a technológiai újdonságok elterjedésében látja. Azonban egy szakadékot kell áthidalni: míg a technológiai problémákkal foglalkozó szakemberek alapvetően nem értenek a városfejlesztéshez, addig az urbanisták nem feltétlenül értenek a technológiai oldalhoz. A Sidewalk Labs tehát összességében e két terület „összeházasítását” jelentené, hogy a kétfajta megközelítés és szakértelem segítségével a lehető leghatékonyabb megoldásokat fejlessze ki.

100 indiai okosváros kiépítése

Egy okosváros legfőbb infrastrukturális elemei a következők:

megfelelő vízellátás

villamosenergiaellátás

közegészségügy, szilárd hulladék kezelése

hatékony városi mobilitás és tömegközlekedés

megfizethető lakhatás

szélessávú Internet és digitalizáció

e-kormányzás

fenntartható környezet

biztonság és védelem

egészség és oktatás

Szerző: Vajda Zita

Narendra Modi India miniszterelnöke 2015 júniusában hirdette meg a „100 Smart Cities Mission” elnevezésű programját, melynek célja 100 indiai okosváros létrehozása 5 éven belül. A kormány a nagyobb városok szatellit településeinek fejlesztésére és a már meglévő közepes méretű városok modernizálására kötelezte el magát. A program keretében olyan információs rendszerek kiépítésére törekszenek, amelyeknek következtében javulnak az életkörülmények, a befektetési és szolgáltatási lehetőségek, és a fenntartható gazdasági fejlődést környezettudatos módon érik el.

Az indiai kormány 100 okosváros kezdeményezése India jelenlegi városi lakossága körülbelül 31 százalékát teszi ki a teljes népességnek, és a GDP 60 százalékához járul hozzá (ami 2030-ra 75 százalékra nőhet). India lakossága továbbra is folyamatosan nő, amelynek következtében egyre többen fognak a városokba költözni. A jövőben percenként körülbelül 25-30 ember fog a vidéki településekről beáramlani a nagyobb városokba a jobb megélhetés reményében. A becslések szerint 2050-re körülbelül 843 millió ember fog az indiai városokban élni. Ez a nagymértékű urbanizáció számos kihívást jelent, és a jövőben egyre jobban érezhetővé válik. Éppen ezért létfontosságúvá vált az okosvárosok kialakítása. Milyen is egy okosváros? A Smart Cities Council szerint egy olyan település, amely az infokommunikációs technológia (IKT) felhasználásával egy élhetőbb, fenntarthatóbb városi környezetet alakít ki. Egy okosváros három egyszerű folyamatot alkalmaz: 1. Információkat gyűjt saját magáról szenzorokon, már meglévő rendszereken és egyéb eszközökön keresztül. 2. Ezeket az adatokat kommunikálja vezetékes és vezetéknélküli hálózatokon keresztül. 3. Elemzi az adatokat, megállapítja, hogy mi zajlik az adott pillanatban és mi várható a jövőben. 4. Az okosvárosok országonként és városonként is eltérnek egymástól. A fejlett országokban az okosvárosok a meglévő technológiát úgy használják, hogy a város infrastrukturális rendszerei jobban és hatékonyabban kapcsolódjanak egymáshoz. Az IKT infrastruktúrába történő befektetések pedig ösztönzik a fenntartható gazdasági fejlődést.

India esetében azonban mást jelent a smart city koncepció, mivel az országban a legtöbb városban nincs meg a megfelelő infrastruktúra, intézményi keret és a megfelelő kormányzás. Éppen ezért az okosvárosok kialakításánál az alapvető szükségleteket kell megteremteni az infokommunikációs technológia felhasználásával.

„100 Smart Cities Mission célja 100 indiai okosváros létrehozása 5 éven belül.” Az okosvárosok kiválasztási folyamata Az indiai kormány elkötelezett a 100 okosváros kiépítése mellett, amelyre a városokat a „City Challenge Competition” keretében jelölik ki. A kiválasztott városok számára SPV-t (special purpose vehicle - különleges célú gazdasági egység) alakítanak ki a Smart City Action Plan (okosváros akcióterv) megvalósítására. Az okosvárosok élére a kormány nevezi ki a CEO-kat (így a helyi önkormányzatok nem dönthetnek egyedül), akik a tervek megvalósításáért és kivitelezésért felelnek. A kiválasztási folyamat során a következő kritériumokat veszik figyelembe: • A 29 állam mindegyikében legalább két okosváros létrehozása. • Az egymilliónál nagyobb lakossággal rendelkező városok potenciális okosvárosok lehetnek. • Az államok fővárosai, a kulturális örökség kategóriájába tartozó városok és a nagyvárosok vonzáskör-

A négy pillér Fizikai

Társadalmi

• multimodális tömegközlekedés •2 4x7 áramellátás • z éró kibocsátás: szilárd és folyékony hulladékkezelés • vízellátás biztosítása •g yors szélessávú kapcsolat

Gazdasági

• i nkluzív fejlesztés: megfizethető lakhatás, éjszaki menedékhely

Intézményi

• készségfejlesztési központok

• minimális kormányzati beavatkozás, maximális kormányzás

• inkubációs központok

•m inőségi oktatás

• kereskedelem megkönnyítése, logisztikai központok

• telemedicina • szórakozás és rekreációs tevékenyégek

• e-kormányzás – 24x7 • üzletmenet gördülékenysége

•K KV klaszterek

•k ulturális és sportközpontok

• biztonság és védelem

• i ntézményi banki tevékenység

• transzparencia

•n ői hostelek

• katasztrófaelhárítás

Az indiai okosvárosok sikere azon múlik, hogy a következő négy pillért milyen hatékonyan tudják bevezetni.

A kiválasztás ütemezése

20 2015

40 2016

40 2017

100 Cities Forrás: JLL

India Smart city program

zetében lévő települések mind potenciális okosvárosok. • A nagyobb városi populációval rendelkező államokban (Maharasthra, Uttar Pradesh, Karnataka, Tamil Nadu, Nyugat-Bengál, Gujarat) több okosváros kialakítására lesz lehetőség. • A kiválasztás során figyelembe vesznek olyan paramétereket, mint a már meglévő városi reformok, higiéniai körülmények, adóbeszedés hatékonysága és az önkormányzati szervek kapacitása. Az első 20 okosváros A vidékfejlesztési miniszter M. Venkaian Naidu 2016. január 28-án hirdette ki azt a 20 városi területet, amely lehetőséget kapott arra, hogy okosvárossá alakuljon. A döntést a következő paraméterek alapján hozta meg a vezetés: megvalósíthatóság, a projekt eredményorientáltsága, állampolgári aktivitás és a javaslatok aktualitása. Az elkövetkező öt év során 7636 millió dollár értékben fektetnek be a nyertes városok fejlesztésébe. A kiválasztott városok közül öt szövetségi állam fővárosa melyek a következők Újdelhi, Chennai (Tamil Nadu), Jaipur (Rajastan), Ahmedabad (Gujarat) és Bhubareshwar (Odisha). Ezekben a városokban megteremtik a megfelelő infrastruktúrát (víz- és áramellátás, szilárdhulladék-kezelés), higiéniai feltételeket, városi mobilitást és tömegközlekedést, szélessávú internetelérést és e-kormányzáshoz szükséges feltételeket. Az első 20 kiválasztott okosváros

A kormány okosváros programját a gyorsabb megvalósítás érdekében más kormányzati intézkedések is támogatják India okosváros programját és gazdasági aktivitását segíti a már tervezés alatt álló ipari folyosók kiépítése. Jelenleg hat ipari folyosó kiépítésén dolgoznak, amelyek a következők: Delhi-Mumbai, Amritsar-DelhiKalkutta, Bengaluru-Mumbai, Visakhapatna-Chennai (Keleti parti ipari folyosó), Chennai-Bengaluru és a Bhopal-Indore gazdasági folyosó. Ezek a folyosók segíteni fogják az ipari fejlődést, az új ipari városok okosvárossá történő átalakulását, ipari zónák létrehozását, az ipari központok összeköttetését, valamint a gyártási aktivitást. A második jelentős projekt India tömegközlekedés fejlesztésével kapcsolatos, ami magában foglal egy 20 milliárd dollár értékű metróépítési projektet (20 millió dollár értékű befektetés) és a Mumbai-Ahmedabad gyorsvasút kiépítését (10,5 milliárd dollár értékű befektetés). Az indiai Power Grid Corporation 2020-ig tartó 26 milliárd dollár értékű befektetése is elősegíti az okosvárosok megvalósítását, amely során intelligens energiahálózati technológiákat vezetnek be. A startup India kezdeményezés keretein belül 16 technológiai inkubátort, 7 kutatási és 13 startup-központot hoznak létre a leendő okosvárosokban. A Digital India program pedig elősegíti, hogy 2020-ra 500 millió felhasználó számára elérhető legyen a szélessávú internetkapcsolat. Mit várnak az indiai városok lakói az okosvárosoktól? Egy 51 várost érintő online közvélemény-kutatás alapján az eredményekből megtudhatjuk, hogy az indiai városok lakosai mely tényezőket tartják a legfontosabbnak az okosvárosok kiépítésével kapcsolatban. Az alábbi grafikonról leolvasható, hogy számukra a legfontosabb a megfelelő közlekedés, a higiéniai körülmények és a fenntartható hulladékgazdálkodás megteremtése. Ezen nem is csodálkozunk, mivel Indiában a nagyvárosokban elképesztő forgalmi helyzetek alakulhatnak ki, és a közlekedés reménytelenné válhat, ezzel megnehezíti a lakosok mindennapi életét. A higiéniai körülmények megteremtése is rendkívül fontos, hiszen még mindig nagyon sokan az alapvető higiéniai feltételek nélkül élnek, és a szemétprobléma is az egész országban megoldásra szorul. A harmadik legfontosabb tényezőnek az e-kormányzás megteremtését tekintik, ami szintén nem meglepő, hiszen az indiai bürokrácia rendkívül lassú és bonyolult.

Az okosvárosok fejlesztési stratégiájának három modellje Modernizálási program Hol? • meglévő fejlett területek modernizálása • minimum 200 hektár méretű terület Mit? • zéró kibocsátás: szilárd és folyékony hulladék tekintetében • minőségi villamos energia- és vízellátás: intelligens fogyasztásmérő rendszerek bevezetése • nagysebességű és szélessávú internet kiépítése • zárt láncú televíziós kamerák felszerelése (CCTV) • led világítás, intelligens forgalomkezelési és parkolási megoldások alkalmazása • járdák, kerékpárutak és utak kiépítése Hogyan? • megvalósítás 3 éven belül • SPV • kiválasztás a „City Challenge” alapján

Városfejlesztési program Hol? • terjeszkedő városi területek • minimum 20 hektár méretű területek Mit? • a modernizálási program minden elemét felhasználni • nagyobb alapterület (floor area ratio – FAR) • zöld és energiahatékony épületek • széles utak, nyílt terek és szabadidős létesítmények kialakítása Feltételrendszer • földterületek változatos felhasználása, magasabb FAR arány • maximum 50%-os területi lefedettség (ground coverage) • maximum 40% kereskedelmi, minimum 10% intézményi és minimum 10% parkolási terület kialakítása • egyetértési megállapodás (MoU) az államokkal, helyi városi szervekkel (ULBs - Urban Local Bodies) és a fejlesztőkkel Hogyan? • megvalósítás 5 éven belül • SPV (állami vagy magánszervezet)

A 100 lehetséges okosváros eloszlási térképe

www.livemint.com

• központi és tartományi kormányzat, valamint a helyi városi szervek tőkerészesedése • kiválasztás a „City Challenge” alapján

Zöld városok kialakítása Hol? • üres terület • minimum 100 hektár alapterület Mit? • az összes városfejlesztési elem • minőségi infrastruktúra megteremtése az oktatás, egészségügy és rekreációs központok számára • multimodális közlekedés • kereskedelem megkönnyítése, inkubációs és tehetségfejlesztő központok kialakítása Feltételrendszer • összeköttetés gyorsforgalmi vasúti és úthálózatokon keresztül • MoU: államokkal, ULB-kkel és fejlesztőkkel Hogyan? • megvalósítás 5 éven belül • SPV (állami vagy magánszervezet) • központi és tartományi kormányzat, valamint a helyi városi szervek tőkerészesedése • kiválasztás a „City Challenge” alapján

India Smart city program

Okosváros projektek a megvalósítási szakaszban Az indiai lakosok elvárásai az okosvárosoktól

Delhi okosváros Újdelhi kormánya elhatározta, hogy Delhit okosvárossá fejleszti oly módon, hogy a város önkormányzati szerveinek térinformatikai adatait integrálja, amely lehetővé teszi a jobb tervezést, kormányzást és az erőforrások menedzselését. Az új térinformatikai rendszer bevezetése elősegíti a jobb információ-megosztást és elemzést. Az átalakítás folyamán a következő célokat tűzték ki: felhőalapú szolgáltatásnyújtás, adat- és alkalmazásintegrálás, 3D megjelenítési technikák bevezetése, valamint alkalmazások kifejlesztése a katasztrófák kezelésére, földhasználatra és ingatlanadó beszedésére.

Legfontosabb külföldi befektetési projektek

Naya Raipur Forrás: Snigdho Majumdar

GIFT city A Gujarat International Finance Tec-City (GIFT City) Gujarat állam első pénzügyi technológiai városa lesz. A projektet 2011-ben indították el és a várhatóan 2021-re fejezik be. A cél egy olyan globális pénzügyi központ kiépítése, ami a legújabb pénzügyi, banki, biztosítási és információs technológiai szolgáltatásokat nyújtja. A tervezés legfontosabb elemei a megfelelő fizikai infrastruktúra (víz, villamos energia, gáz, utak, távközlés, távhűtés és internet) megteremtése, különleges gazdasági övezetek (SEZ) kialakítása, nemzetközi oktatási központ megvalósítása, technológiai parkok, bevásárlóközpontok és hotelek létrehozása.

Az indiai lakosok elvárásai az okosvárosoktól

Forrás: http://nayaraipur.in/

Chhattisgarh államot 2000-ben alapították és Raipur lett a fővárosa, ami egyre jelentősebb szerepet töltött be a kereskedelmi hálózatban és számos iparág jelent meg a városban. Azonban Raipur kapacitásai végesnek bizonyultak és ezért egy új várost Naya Raipurt (17 km-re található Raipurtól) fejlesztenek okosvárossá, ami egy „zöld város” lenne. Az új város kiépítése 2031-re fejeződik be és addigra várhatóan 560.000 lakosa lesz. A projekt a következő szekciókra oszlik fel: okos közlekedési közműrendszerek kialakítása, okos kormányzás, központi irányítás és számítástechnikai infrastruktúra. A várostervezés során nagy hangsúlyt fektetnek a megfizethető és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatások kialakítására. Létrehoztak egy kardiológiai kórházat, amelynek érdekessége, hogy az épületet szív alakúra tervezték. A város a jövőben egy tudásközpont: IT és biotechnológiai hub lesz.

Forrás: Zinnov Management Consulting

Az indiai okosvárosokba befektető országok Számos országnak felkeltette érdeklődését az indiai smart city projekt és részt kívánnak venni a létrejövő okosvárosok fejlesztésében. A legfontosabb befektető partnerek Spanyolország, az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország, Japán, Németország, Szingapúr, Izrael és Svédország. A továbbiakban bemutatom, hogy az egyes országok mely városok fejlesztésében vállalnak szerepet. Spanyolország – Újdelhi A Delhi Development Authority és Barcelona közös okosváros projektje, amely Kelet-Delhiben tervez kialakítani az intelligens városrészt Karkardoomat. A spanyol ügynökségek technikai segítséget nyújtanak a tervezéséhez. A projekt kulcselemei a tömegközlekedési eszközökhöz való hozzáférés biztosítása (metróállomás a közelben), energiamegtakarítás, megfelelő vízfelhasználás, 3-4 ezer család számára lakás, sok zöldterület és IT szolgáltatások. Amerikai Egyesült Államok – Ajmer, Allahabad és Visakhapatnam Az Egyesült Államok Kereskedelmi és Fejlesztési Hivatala (The United States Trade and Development Agency) és az indiai állam együttműködést kötött, hogy három indiai várost okosvárossá fejlesszen ki. A következő három várost választották ki:

1. Allahabad – Uttar Pradesh államban 2. Ajmer – Rajaszthanban 3. Vishakhapatnam Andhra Pradeshben A projekt fő irányelvei: tiszta ivóvíz, települési szilárd hulladékkezelés és az okosvárosok bővítése hatékony eszközökkel. Japán – Varanasi Kyoto és Varanasi önkormányzata megállapodott abban, hogy Varanasit kulturális örökséggel rendelkező okosvárossá alakítsa. Kyoto Uji és Otsu városrésze is a világörökség részét képezi, és a fejlesztések során a Kyoto modellt veszik majd alapul. A Kyoto Egyetem és a Banaras Hindu Egyetem között tudományos csereprogram kerül kialakításra. A japán csapat öt kulcsfontosságú területen segíti szakembereivel a szent város megújítását. Ezek a következők: közlekedés menedzsment, szilárd és folyékony hulladékgazdálkodás, egyetemek és az ipar közötti együttműködés kialakítása, buddhista turista útvonal kialakítása Varanasi körül és egy kongresszusi központ kialakítása a kulturális tevékenységek fellendítésére. Franciaország – Nagpur, Puducherry és Chandigarh Franciaország is elkötelezett az okosvárosok iránt, célja a vársok kulturális örökségének megőrzése és komplex fejlesztése. Az energia és a közlekedési szektorra fókuszál. Chandigarh-t egy francia építésmérnök Le Corbusier tervezte fél évszázaddal ezelőtt, a város inf-

rastruktúrája és zöld övezetének köszönhetően fontos szerepet fog betölteni India tervezett városai körében. 2016 január 26-án francia delegáció utazott Chandigarhba, ahol Francois Hollande kinyilatkozta, hogy együttműködik Indiával az újrahasznosítható energia, az információs technológia, a védelem és az űrkutatás területén. A francia elnök évi egy milliárd euró befektetését tervezi a francia-indiai üzleti kapcsolatok megerősítése érdekében.

Svédország- Karnataka, Maharastra, Telangana és Uttar Pradesh Svédország kiváló szakembereket és csúcstechnológiát hoz Indiába mellyel támogatja az okosvárosok kiépítését köz és magán partnerség (PPP) keretében. Jelenleg már 150 svéd vállalkozás van jelen Indiában és ez a szám folyamatosan nő. A svéd cégek jelentős része vidékfejlesztéssel és okosváros megoldásokkal foglalkozik.

Szingapúr – Vijaya- Guntur régió Andhra Pradesh kormányzata 2014 decemberében pro-bono megállapodást kötött Szingapúrral, hogy megépítsék Amarvatit az új fővárost öt éven belül. A projekt megvalósítása érdekében számos akadályt kell leküzdeni a befektetőknek. Az egyik legjelentősebb akadályt az jelentette, hogy a tervezők nem vették figyelembe a védikus építkezés alapszabályait (Vaasthu – az építkezés tudománya), mely szerint az épület csak keleti vagy északi fekvésű lehet. A helyi lakosok mélyen vallásosak és nem vettek volna meg olyan ingatlant, ami nem felel meg a védikus építészeti szabályoknak. A másik problémát az jelenti, hogy az ingatlannyilvántartásokat 90 éve nem frissítették. A harmadik nehézséget pedig a helyi gazdálkodók elégedetlensége jelenti, akik nem szívesen adnák el jövedelmező földjeiket. Az akadályok ellenére a terv, hogy Amarvati világszínvonalú okosváros legyen, amely 9-12 millió ember számára nyújt megélhetést a fővárosi régióban.

Németország – három okosváros A felsorolt Indiába befektető országokon kívül Németország is elkötelezett, hogy hozzájárul három okos város fejlesztéséhez (a városokat eddig még nem határozták meg).

Izrael – Mumbai Tel Aviv elkötelezett amellett, hogy Indiával együttműködve okosvárosokat hozzon létre digitális források és rendszerek felhasználásával. A tervek között szerepel a városi közműszolgáltatások, forgalmi és parkolási szolgáltatások szervezése infokommunikációs technológia alkalmazásával. A Delivering Change Foundation (Mumbai székhelyű kormányzati szervezet) munkáját izraeli képviselők fogják támogatni és felügyelni, valamint kiváló izraeli szakembereket küldenek Pune, Nagpur és Nashik városokba. Ezekbe az indiai városokba bevezetik Tel Aviv DigiTel rendszerét, amelyen keresztül a lakosok befizethetik vízszámláikat és a helyi adókat, valamint fotókat küldhetnek az önkormányzatoknak például kátyúkról vagy megrongálódott padokról, mindezek mellett az egész városban wifi-lefedettség lesz és GPS alapú okostelefon alkalmazásokat lehet használni.

Magánvárosok Wave City A várost az IBM okosváros koncepciója alapján hozták létre, ami India egyik leghatékonyabb és legnagyobb Hi-Tech városa lett. Ghaziabad külvárosában (Újdelhitől 30 percre – Uttar Pradesh államban) található kb. 1 800 hektárnyi területen. A városban az intelligens városokra jellemző elemek megtalálhatóak: az ellenőrző irányítóközpont, intelligens fogyasztásmérők, vízmenedzsment (olyan érzékelőket építettek be, ami ellenőrzi a víz ph-értékét és a víz minőségét), intelligens közlekedésirányító rendszerek (a forgalom zökkenőmentes haladására), zöld parkok és nyitott terek, automatizált hulladékkezelés. Lavasa City A várost a Lavasa Corporation Ltd. a Cisco Systems és a Wipro Ltd. együtt tervezte meg Pune város közelében. A Lavasának öt városa lesz, az első város, Dasve, már majdnem teljesen felépült, amelynek jelenleg 476 családi háza és 376 lakása van. Lavasa várhatóan 240 ezer embernek ad otthont, kb. 80 ezer munkahely jön létre, és éves szinten kétmillió turistát vonz majd. A Lavasa projekt főbb elemei: e-kormányzás, e-tanulás, e-egészségügyi ellátások, e-kereskedelem, e-otthonok és eközművek. Palava City Palava városát a Lodha Group fejleszti Dél-Mumbaitól kb. egy órára. A cél, hogy Mumbai testvérvárosává nője ki magát, ami nem csak új lakóhelyet, hanem egy új életminőséget is kínál. A várostervezésnél az intelligens technológiák kerülnek előtérbe. Jelenleg ez a zöld város több ezer embernek ad otthont és már több mint 25 ezer lakást értékesítettek. 2025-re a városnak már több mint 80.000 lakosa lesz. A lehetőségek városában Olympic sport stadion, zöld parkok, tavak, kulturális központok épülnek majd.

Smart city projekt pozitív hatásai Narendra Modi okosváros projektje számos hosszú távú előnyt hoz. A technológiai innováció elősegíti a költségcsökkentést a tömegközlekedés, energiafelhasználás, víz és biztonsági területeken. Így például a Schneider Electric okos megoldásai 40%-kal kevesebb energiafelhasználást hoznak a led típusú lámpák bevezetésével, valamint 15%-kal csökken az elpazarolt víz mennyisége. Az okosvárosok kiépítése óriási FDI-t fog vonzani, valamint a turizmus dinamikus növekedése, az iparágak bővülése jelentősen hozzájárul majd a GDP növekedéséhez. Például a Sagarmala projekt 12 okosvárosa 2%-os GDP emelkedést hozhat. Az okos környezeti, egészségügyi, közlekedési és hulladékkezelési megoldások hozzájárulnak a fenntartható növekedéshez és jobb életminőséget teremtenek. Az okosváros projekt eredménye 10-15%-os emelkedést hozhat a foglalkoztatásban. Egyre több IT, adatelemzői, tanácsadói, rendszerintegrációs munkakör fog létrejönni. Az oktatás is széles körben elérhetővé válik a távoktatáson keresztül. 41

okosvárosok Kínában 42

Az okosvárosok program Kínában

Az okosvárosok program városai (városi szintek alapján)4

Szerző: Eszterhai Viktor

A kínai okosvárosok (Zhihui chengshi) fejlesztésével kapcsolatos első projektek a 2010-es években jelentek meg, és az elmúlt években rendkívüli fejlődésen mentek keresztül. 2013 januárjában, a Lakásügyi és Város- és Vidékfejlesztési Minisztérium (Zhufang he Chengxiang Jianshebu) hivatalosan is nyilvánosságra hozta a programban részt vevő városok első listáját. A kísérleti programokba azóta már több mint 300 város kapcsolódott be, valamint megkezdődött 41 speciális kísérleti projekt megvalósítása is. A feladatokat kijelölő, és a megvalósítást koordináló szervek az érintett minisztériumok (Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság–Guójia Fazhan he Gaige Weiyuanhui, Iparügyi és Információs Technológiai Minisztérium – Gongye he Xinxihuabu, Lakásügyi és Város- és Vidékfejlesztési Minisztérium), valamint a regionális/városi szintű önkormányzatok. Jelenleg Kínában nincs törvényi definíciója az okosvárosnak, de az elmúlt években a kormány több irányelvet is nyilvánosságra hozott – mindenekelőtt a 2014– 2020 között érvényes urbanizációs tervben – amely a fejlesztések alapját jelentik. A tervek szerint a kísérleti program tapasztalatainak tükrében fogja 2020ra a kormány meghatározni az okosváros kritériumait, így a 2020 utáni fejlesztések a remények szerint, már egy komoly tapasztalatokra építő koncepció szerint történnek. Általánosságban megállapítható, hogy a kínai akadémiai szféra, a kormányzati tisztviselők és a vállalkozások okosvárosok alatt elsősorban az internet és a valós földrajzi tér által összekapcsolt városokat értik. Az okosváros program alapját Kínán belül elsősorban a rendkívül dinamikus urbanizációs folyamat adja. Az urbanizáció jelentősége a kínai kormány számára elsősorban abban áll, hogy úgy tekintenek rá, mint a társadalmi modernizáció univerzálisan bevált módja. 2013-ban a városban élők aránya már meghaladta a vidéken élőkét és a kínai tervek szerint 2020-ra ez az arány eléri a 60%-ot. Ezt a robbanásszerű urbanizációt eddig jellemzően rengeteg probléma kísérte: a fejlesztések energetikai, környezetvédelmi, sőt egyes esetekben pénzügyi szempontokból sem voltak minden esetben fenntarthatók. A kínai kormány ezért olyan megoldásokat keres, amely a dinamikus

„2013-ban a városban élők aránya már meghaladta a vidéken élőkét és a kínai tervek szerint 2020-ra ez az arány eléri a 60%-ot.” urbanizációt racionalizálja: az energiával és erőforrásokkal jobban gazdálkodó, kevésbé zsúfolt, minőségi szolgáltatásokat nyújtó városokat hozna létre. A kínai okosváros program tehát valódi piaci rést tud betölteni (egyes becslések közel 28 Mrd. USD-ra teszik az okosváros-fejlesztések piacát 2020-ra). A kulcsterületek: okos és hatékonyabb energiafelhasználás; az okos vízgazdálkodás és minőségellenőrzés; okos közlekedésirányítás, amely a közlekedés zavartalan fenntartása mellett nagy hangsúlyt fektet a levegő minőségének javítására; okos egészségügy, amely a kínai szociális háló gyengeségeit hivatott orvosolni. A program további célja, hogy segítsen megerősíteni azokat a technológiai vállalatokat, amelyek elősegíthetik a kínai ipar átalakulását a high-tech termelés felé. A kormány által nyújtott kísérleti programok nagyban hozzájárulnak, hogy ezek a vállalatok – ZTE, Huawei, Tencent, Ruijie, Digital China, Chinasoft,

China Mobile, China Telecom, China Unicom, International Sugon, Fiber Home, Tsignhua Tongfang, Inspur, Longmaster, stb. – globálisan is egyre erősebb szereplőkké váljanak. A kínai okosváros program jellegzetessége, hogy figyelembe kell vennie az országon belüli jelentős regionális különbségeket. Az egyes területek különböző gazdasági és szociális helyzete miatt nem létezhet egy minta város prototípusa. Mindezek miatt jelentős szerep hárul a kísérleti városokra, amelyek tapasztalatai alapján lehetséges a jövőben egy a városok közötti különbségekre jobban figyelő stratégia kialakítása. A smart city programnak vannak azonban kritikusai is. A félelmek szerint a program nem feltétlenül a lakosság valódi érdekeit tartja szem előtt és az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a lakhatással kapcsolatos problémákra nem ad valódi választ. A kritikus hangok továbbá azt is kiemelik, hogy program leginkább az okos gépek és a városi környezet összekapcsolásáról szól, amely főként a technológiai vállalatok érdekeit követi és kevés valódi értéket nyújt a lakosságnak. Egyes vélemények szerint azonban pont a piaci elvek erényesítése a gyenge, mert minden túlságosan alá van rendelve a politikai szempontoknak (pl. az adatokhoz való hozzáférés). Más vélemények attól tartanak, hogy a fejlesztések jellemzően felülről lefelé irányuló megközelítése miatt a helyi lakosság nem tud beleszólni a döntésekben és sokan kétségbe vonják a helyi önkormányzatok kompe-

tenciáját. Egyes hangok szerint a program irányításának a felosztása az érintett minisztériumok között túlságosan decentralizálja az irányítást, amely csökkenti a hatékonyságot, ráadásul a minisztériumok nincsenek feltétlen tisztában a helyi igényekkel. A helyi önkormányzatokban ráadásul továbbra is meghatározó az a szemlélet, amely egy beruházást kizárólag a pénzügyi megtérülés szempontjából,és nem egy komplex mutató alapján vizsgál. A létező kérdőjelek ellenére az okosvárosok elterjedése az ismertetett kényszerűségek, és a kínai kormány szándéka miatt robbanásszerű lehet a következő évtizedekben. A remények szerint a program jelentősen hozzájárul a kínai urbanizáció észszerűbb és fenntarthatóbb mederbe való tereléséhez.

„A kísérleti programokba azóta már több mint 300 város kapcsolódott be, valamint megkezdődött 41 speciális kísérleti projekt megvalósítása is.”

Sanghaj a világvárossá válás küszöbén 46

Sanghaj a világvárossá válás küszöbén

Szerző: Szűts András, Dani Tamás

Képzeljünk el egy várost, ahol leszállás után a repülőtérről néhány perc alatt a belvárosba jutunk a 430 km/h-val száguldó reptéri vasúttal. Ahol a közel 600 km-es metróhálózat szükségtelenné teszi az autót, ahol egy telefonos applikáció feleslegessé teszi a készpénzt, mert a vásárlástól kezdve a számlák befizetéséig minden megoldható egy QR-kód használatával. Ahol akár orvoshoz, akár fodrászhoz, akár sportolni megyünk, mindenhova a telefonunkkal foglalunk időpontot és nem kell többet vásárlással töltenünk az időnket, mert mindent házhoz rendelünk, több időt juttatva ezzel a családnak, szórakozásnak vagy – ahogy ez a modern világban leginkább elvárás – a munkának.

leghíresebb építészévé vált a 20-as, 30-as években. A szibériai hadifogságból megszökve, egy vasúti hajtányon érkezett Kínába, és dúsgazdag, világszerte ismert építészként távozott a második világháború után. Az art deco kiváló sanghaji építésze több mint száz épületet tervezett a városban, melyekből hatvanöt a mai napig áll és Sanghaj legmeghatározóbb építészeként tartják számon a mai napig. A két világháború közötti évek gazdasági és kulturális pezsgése, a város ópiumgőzős, keleti fényekben pompázó mesevilága, az irodalom és filmvilág számos alkotásának vált ihletőjévé. Egyes források szerint Rejtő Jenőt is megihlette a misztikus Sanghaj, aki a városról mintázta több egzotikus, távol-keleti helyszínét. A háború után Sanghaj bezárkózott és évtizedekig stagnált. A Teng Hsziao Ping által meghirdetett gazdasági reformok hatására 1978-tól azonban rohamosan fejlődni kezdett, a fejlődés pedig lassan négy évtizede tart megszakítás nélkül. A városfejlesztés útjai és tévútjai Sanghajban

Rejtő Jenő világától a 21. századi smart city-ig Sok víziót olvashattunk korábban, melyben a „jövő városát” hasonló gondolatokkal írták le. A fentiek azonban nem egy jövőről szóló elképzelés, hanem egy átlagos sanghaji ember mindennapi életének a részei, és a hangsúly az átlagoson, tehát a széles körben elterjedten van. A történelem során Sanghaj mindig kuriózumnak számított. Több mint másfél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a város ne csak a Nyugat keleti hídfőállása és ne is Mao Kínájának mellőzött nagyvárosa legyen, hanem az új Kína kirakatvárosa, amely pénzt és energiát nem sajnálva mindenben meg akar felelni annak a kihívásnak, hogy a XXI. század egyik legmeghatározóbb gazdasági, pénzügyi és kulturális központjává váljon. Sanghaj egészen a XVII. század végéig nem volt több egy jelentéktelen halászfalunál, azonban a britek megjelenése után az 1900-as évek elejére már az ópiumkereskedelem egyik központjává vált. A várost kettészelő Hungapu folyó és a közeli Jangce elsőrangú kereskedelmi központtá tette, mivel a tengeren érkezett árut – többnyire ópiumot – a folyókon és csatornákon gyorsan szét lehetett teríteni a belsőbb országrészekbe.

Az első ópiumháborút lezáró 1842-es Nanjingi Szerződés kötelezővé tette a brit személyek és áruk védelmét, és lehetőséget nyújtott a kereskedelmi képviseletek – konzulátusok – nyitására. Nagy-Britannia példáján felbuzdulva az Egyesült Államok és Franciaország is hamarosan képviseletet nyitott a városban, mivel Kína már akkor is olyan óriási kereskedelmi potenciált jelentett, amit mindenki igyekezett kihasználni. Sanghaj a két világháború között élte első aranykorát, amikor nemcsak Kína, de a távol-kelet meghatározó kereskedelmi és üzleti központjává is vált. Számos ország rendelkezett területen kívüli, úgynevezett koncessziós jogokkal a városban. A három legbefolyásosabb állam, a britek, amerikaiak és franciák mellett a japánok, spanyolok, portugálok, belgák, hollandok, norvégok, dánok, svédek, de még Svájc és Brazília is jelentős érdekeltséggel rendelkezett. A távol-kelet új üzleti központja a világ minden tájáról vonzotta a kereskedőket és befektetőket, akárcsak a kalandorokat. Virágzott a feketekereskedelem, és a dúsgazdag nyugati vállalkozók hamarosan megteremtették maguknak azt a környezetet, ami hasonlított az európai és amerikai nagyvárosok miliőjéhez. A korai fejlődés kimeríthetetlen üzleti lehetőségeket jelentett és hihetelen karriereket indított el. Ilyen volt a magyar Hudec Lászlóé is, aki Sanghaj egyik legbefolyásosabb és mai napig

Manapság egyre több cikk és tanulmány szól az okosvárosokról és bár egyértelmű, mindenki által elfogadott definíciója még nincs, mégis úgy lehetne összefoglalni, hogy az okosvárosok azok, amelyek a legújabb technológiai megoldásokat innovatív módon használják fel annak érdekében, hogy jobb, fenntartható városi környezetet teremtsenek. Ehhez szükséges a fejlett infrastruktúra (humán, oktatási és innovációs, közlekedési és kulturális egyaránt), melynek rendszerei összeköttetésben állnak és összességében az életszínvonalat és versenyképességet növelik. Sanghaj tartomány területe 6340 km2 (körülbelül akkora mint Pest megye) szemben az 1949-es adattal, amikor még csak 636 km2 volt a város hivatalos területe. Ugyanebben az évben állandó lakossága hivatalosan még csak 5,2 millió fő volt, míg ma 24,3 millió. A lakosság csak 2000 és 2010-es közötti népszámlálási adatok szerint több mint 6 és fél millió fővel növekedett, az elmúlt évtizedekben tehát több mint 10 millióan vándoroltak vidékről Sanghajba, ami hihetetlen kihívások elé állította a várost infrastruktúrális és társadalmi szempontból egyaránt. A 2010-es népszámlálás szerint a városban lakó külföldiek száma 208 300 volt, a tajvaniakat (számuk 44 900 fő), Hongkongból és Makaóból érkezőket nem számítva 143 200 fő, akiknek száma szintén folya-

matosan emelkedik. A helyi gazdaság dinamikáját jól szemlélteti a 2014-es Shanghai Fact Book egyik adata, mely szerint csak a 2013-as évben 600 500 új munkahelyet teremtettek a városban a munknélküliség pedig nagyjából 4-5 % között mozog az elmúlt években.

„A közlekedés egy város működésének alapja.” Amíg a 90-es és 2000-es évek elején még azon ámult a világ, hogy modernebbnél modernebb felhőkarcolók nőnek ki egymás után a városban, a 2010-es évek fő kérdése Sanghajban már az, hogy a hirtelen jött gazdagodást hogyan lehet a fenntarthatóságra, élhetőségre és az életszínvonal emelésére fordítani. Közlekedés egy nagyvárosban A közlekedés egy város működésének alapja. „Az idő pénz” és ha az emberek nagyrészének órákat kell dugókban araszolniuk az az értékes munka-, pihenő- vagy a szabadidőből vesz el, de összességében mindenképp a termelés kárára megy. Még fontosabb szempont az, hogy a közlekedés okozta stressz jelentős hatással van az ember mindennapi hangulatára, pszichikai állapotára, környezetével való kapcsolatára, így a jól működő tömegközlekedés megteremtése kulcsfontosságú feladat. Sanghaj közlekedése évtizedekig nem tudott lépést tartani a népesség növekedésével, az embereknek a hetvenes évektől szabályos ökölharcot kellett vívniuk azért, hogy felférjenek a buszokra, ezért a város a kilencvenes évek után szinte minden erőforrását a metróhálózat kiépítésére helyezte. Míg az első vonalat csak 1994ben adták át, ma már 14 vonal üzemel, nem beszélve a várost a repülőtérre összekötő 430 km/h sebességgel száguldó 29 km hosszú mágnesvasútról. A maglevvel együtt a hálózat hossza ma 588 km, de számos vonal hosszabbítása és 8 teljesen új vonal építése fejeződhet be 2020-ig. A versenyképességhez hozzájárul, hogy a tömegközlekedés rendkívül olcsó, a legújabb városfejlesztési stratégia szerint a metróvonalak hossza pedig meghaladja majd az 1000 km-et 2040-re. A gyorsaságot szolgálja az is, hogy az emberek érintést igénylő feltöltőkártyával utaznak, amely egyaránt jó a metróra, mágnesvasútra, taxira, buszra, rengeteg időt spórolva és egyszerűsítve az utazást. A kerékpáros forradalom még csak most bontogatja szárnyait, az infrastruktúra azonban már rendelkezésre áll. Szinte minden utcában

van elkülönített motoros és kerékpáros sáv és az elmúlt néhány hónapban, több a Bubi-hoz hasonló kölcsönzőcég árasztotta el kerékpárokkal a város utcáit. Az itteni rendszernek nincsenek dokkolóállomásai, egy applikáció mutatja meg hol a legközelebbi kerékpár, amit le lehet foglalni, és az ember bárhol leteheti. A szabályos parkolást ugyanakkor plusz pontokkal jutalmazzák, melyek később felhasználhatók. Regisztrálni mindössze 1-2 percbe kerül telefonon keresztül, és a félórás használat szolgáltatótól függően 20-40 forintnak megfelelő ös�szegbe kerül egy Budapestnél jóval drágább városban. Sanghajban a kilencvenes évekig milliók használtak kerékpárt, melyet a motor, később az autó váltott. A város azonban a rohamos autópálya, felüljáró, alagút és többszintes utak építése ellenére sem tud lépést tartani az állandósult dugókkal. Számos módon probálják vis�szaszorítani a forgalmat, kezdve az irreálisan magas regisztrációs díjaktól a tömegközlekedés javításáig, jelenleg azonban nehéz visszaszorítani a a 10-15 éve indult robbanásszerű motorizációt. Sanghaj kiemelt figyelmet szentel a zajszennyezés csillapításának. Rendkívül népszerű és elterjedt az elektromos autó. Részben ezért, részben a gépkocsi-állomány fiatal átlagéletkora miatt a város meglepően csendes, összehasonlítva még akár Budapesttel is. Ennek számos oka van: a zajhatást csökkenti a csendes autók mellett az utak jó minősége, a házak úttól való viszonylagos távolsága és az elmaradhatatlan fasorok, amelyek elnyelik a hangot, de ugyancsak jelentős zajcsökkentő hatása van annak, hogy a városban csak elektromos robogók közlekedhetnek. Sanghaj két repülőterének forgalma szintén ki kell kerülje a városi területeket, ami például Budapesten ugyancsak jelentős zajforrás, ehhez hasonlóan a helikopterforgalom is korlátozott. A kultúra mint a városfejlesztés eszköze A városfejlesztésben az elmúlt években kiemelt szerepet kaptak a kulturális beruházások. Csak a legutóbbi 10-15 évben épült fel az Oriental Art Center hangversenyterem, a Shanghai Symphony Hall, a Shanghai Grand Theater operaház, Culture Square színház, melyek nagyságukban többé-kevésbé a budapesti Művészetek Palotájával vetekedő vagy azt meghaladó méretű kulturális komplexumok, emellett számtalan új múzeum is épült, nem beszélve arról, hogy a város 2010-ben világkiállítást rendezett. Ezen intézményeknek minden esetben környezetük felértékelődését váltják ki, tehát a kulturális beruházásokat a városfejlesztés egyik fő eszközének tekintik.

Az új városnegyedek építésének bevett gyakorlata, hogy az új negyed központjában – az amerikai és ausztrál modelltől eltérően nem egy bevásárlóközpont, hanem – egy exkluzív kivitelezésű –könyvtár, előadóközpont, egyetemi campus vagy múzeum áll. Ezzel nem csak az új alközpont kulturális kínálatát erősítik, de rögtön egy olyan intézményt is létrehoznak, ami a városközpontból oda csábítja az embereket, ezzel is népszerűsítve az ottani ingatlanokat.

„A városfejlesztésben az elmúlt években kiemelt szerepet kaptak a kulturális beruházások.” Sanghajra jellemző, hogy „nem tud kicsiben gondolkodni”, mivel a kulturális beruházásoknál versenyre kell kelni a naponta újat mutató, újabb és újabb felhőkarcolókkal előrukkoló város „szenzációkínálatával”. Ennek hátránya, hogy az egyik elsődleges elvárás – az extravagáns külső megjelenés mellett – a méret, így viszont gyakori probléma, hogy a meglévő területet nem tudják kihasználni, igazi tartalommal megtölteni. Manapság látunk már példákat a természetes fejlődésre is, amikor a meglévő értékek megőrzésével és eredeti funkciók újraélesztésével próbálnak egy negyedet felvirágoztatni, de még mindig inkább jellemző a mindent lerombolni és újjáépíteni mentalitás, aminek így rengeteg épített érték esik áldozatul még manapság is. Az örökségvédelem sajnos még gyerekcipőben jár Sanghajban, a legutóbbi években bontották le például a város legnagyobb, hagyományos kínai shikumen negyedét, és csak nagy tiltakozás árán sikerült megtartani egy 19. század elején épült spanyol neobarokk stílusú templomot. A bontás oka az volt, hogy új kulturális negyedet akarnak építeni, melynek kiváló helyet nyújthattak volna a régi épületek, a réginek azonban sajnos még mindig nincs megfelelő presztízse Kínában. Az élhetőség javítása a versenyképesség érdekében: zöld felületek és digitalizáció Egy közel 25 milliós nagyváros esetében meglepetésként hat, hogy a város feltűnően csendes. Ennek egy további oka, hogy a város és kerületek vezetése hihetetlen

energiát fektet a város kizöldítésére. Jelenleg egy lakosra 7 nm2 zöld felület jut, de egy rendelet értelmében ezt 13 nm2-re kell növelni. Az ismét egyre népszerűbb keleti szemlélet egyik alapja a belső nyugalom megteremtése és a szemlélődés. A kínai kertkultúra nagyon gazdag hagyományokkal rendelkezik, melynek oka, hogy a kínai embereknek a mai napig nagyon erős igénye van arra, hogy naponta foglalkozzanak testi és szellemi egészségükkel. Ennek kiszolgálása érdekében rengeteg új parkot, tavat, csatornát, városi erdőt hoznak létre, hogy lehetőséget biztosítsanak az elengedhetetlen feltöltődésre. A városi életmód kényelmessé tételének és az ingázással töltött idő hasznossá tételének egyik módja a digitalizáció rohamos fejlődése. Sanghaj néhány éve olyan megállapodást kötött a kínai Facebooknak is mondott WeChat nevű alkalmazás fejlesztőivel, amely lehetővé tette, hogy az alkalmazás segítségével tartsanak kapcsolatot a felhasználók a város különböző közüzemi szolgáltatóival. Ennek eredményeként lehetőség van a víz, gáz és villanyszámlákat WeChaten keresztül fizetni. A készpénz használat napokig elkerülhető, mert a legnagyobb üzletektől a sarki zöldségesig mindenhol telefonnal tudunk fizetni a WeChat vagy Alipay nevű applikációk segítségével. Ehhez mindössze egy okostelefonra van szükségünk. A készpénzes fizetés kiiktatása rengeteg időt spórol meg a mindennapokban. Ehhez hasonlóan a személyes vásárlás is megszűnőben van, mivel egyre általánossá vált az online rendelés. A reggel megrendelt élelmiszert a nap folyamán házhoz szállítják, de gyakoribb már a ruhák és egyéb árucikkek online rendelése is.

Ugyanakkor a digitalizáció rohamos terjedésének hátulütői is vannak. A belváros régi bevásárlóutcái ma azzal néznek szembe, hogy rohamos gyorsasággal veszítik el vásárlóikat, ami miatt a közelmúltban egységesen jelentették be a legrégibb, klasszikus európai stílusban épült áruházak, hogy 2018-ig átfogó, összehangolt renoválásba kezdenek, és lépéseket tesznek a vásárlás élményszerűbbé tételére a vevők visszacsábítása érdekében. A digitalizáció ugyanakkor függővé is tesz, amely komoly szociális kockázatokkal jár. Kávézókban, éttermekben gyakran megfigyelhető, hogy egy asztaltársaság minden tagja a telefonját bámulja, ahelyett, hogy egymással beszélgetnének. Találkoznak, de mégsincsenek együtt. Japánban már komoly irodalma van az internet világa miatti elidegenedésnek, és láthatóan Kínában is egyre nyomasztóbbá válik ez a probléma. Hogyan gondolkodik a jövőről egy “okosodó város”? Augusztus 22-e és szeptember 21-e között bárki véleményezhette azt a tervet, melynek végleges változata októberre készült el, és röviden csak a “Shanghai 2040” nevet kapta. Ahogy a legtöbb város hasonló víziója, Sanghaj fejlesztési terve is rendkívül ambiciózus lett, a terv azonban két ok miatt is egyedülálló: egyrészt látva a város elmúlt három évtizedben mutatott fejlődésnek iramát, jó esély mutatkozik arra, hogy a benne foglaltak meg is valósuljanak, másrészt a korábbi fejlesztési tervektől eltérően, a gazdasági mutatók már nem kizárólagosak, hanem a tervezés központjában azonos súl�-

Sanghaj a világvárossá válás küszöbén

lyal szerepel maga az élhetőség, végső soron az ember. Ennek hangsúlyozására több gesztust is tett a város a lakosok felé: nem csak véleményezni lehetett szokatlan módon a tervet, de külön figyelmet szenteltek annak, hogy a nyilvánosságra hozott iratnak mindenki számára érthető nyelvezete legyen. Ahogy a „Shanghai 2040” bemutató sajtótájékoztatóján is elhangzott a város elsődleges célja, hogy a megadott időpontig Sanghaj a négy legkiválóbb világváros elitklubjához csatlakozzon ötödikként (global city with excellence), azaz New Yorkkal, Londonnal, Párizzsal és Tokióval együtt olyan globális városként emlegessék, amely hatni tud a világgazdasági, világpolitikai folyamatokra, a világban uralkodó kulturális, illetve technológiai trendekre. A város arra törekszik, hogy 2040-re nemzetközi gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, szállítmányozási és hajózási (ebben jelenleg is világelső), valamint tudományos innovációs központ legyen, emellett globális kulturális metropolisz. Emellett célja az is, hogy a világ egyik legélhetőbb metropoliszává váljon, ehhez pedig öt „boldogságfaktort” erősítenének a következő évtizedekben: ez a kultúra, turizmus, sport, egészség és az idősgondozás. A város a korábbiaktól eltérően már nem csak a gazdasági növekedést tartja fontosnak, a kulturális és technológiai fejlesztések azonos súllyal szerepelnek jövőképében. Ehhez a felismeréshez elsősorban az vezethetett, hogy a négy globális város versenyképességében nagy

szerepet játszik az a kreatív környezet, melynek fenntartásában jelentős szerep jut ezen városok sokszínű kulturális életének. Ugyancsak a versenyképesség egyik meghatározója, hogy ezek a városok nem tudnának vonzóvá válni a kreatív környezetet létrehozók számára, ha nem lenne jó ott élni. Az „élhetőség” megteremtése tehát szintén gazdasági tényező, melyet Sanghaj vezetői is felismertek. Vissza a közösséghez Egy olyan városban, melynek lakossága 10 millió fővel, csaknem kétszeresére nőtt néhány évtized alatt, rendkívüli jelentősége van a városi kisközösségek létrehozásának. A tízmillió vidékről betelepült ember nem csak korábbi életvitelét, de sokszor kulturális szokásait is elvesztette, mivel azok nem illenek a városhoz, vagy konfliktusokat okoznak az új közegben.Gyermekeik olyan családban nőnek fel, ahol azt látják, hogy a szülők többnyire nem találják helyüket a világban, így ezeket a pszichikai terheket ők is magukkal viszik. Ennek ellensúlyozására segítenéka városnegyedek alközpontjaihoz kapcsolódó közösségek létrehozását. Ez a szociális oldal mellett azért is fontos, mert egy 25 milliós város működéséhez elengedhetetlenül szükséges a többközpontúság. Ezen problémák feloldására tartalmazza a terv a „15 perces séta” elvét. Ennek értelmében 2040-re olyan városszerkezetet kell alkotni, melyben 15 percnyi gyalogos távolságon belül kell lennie egy olyan alközpontnak, amelyik nem csak az alapvető, mindennapi léthez szükséges igényeket elégíti ki (élelmiszer-üzlet, bevá-

sárlóközpont, bank, park, sportpályák stb), de lehetőség nyílik arra, hogy a család tagjainak munkahelyét (irodaházak), iskoláit, idősgondozó helyeit is megválaszthassa úgy, hogy azok 15 percen belül legyenek. Ezzel szeretnék elkerülni, hogy emberek milliói naponta 20-40-60 kilométeres távolságról ingázzanak munkahelyükre, illetve iskoláikba.

„A város elsődleges célja, hogy New Yorkkal, Londonnal, Párizzsal és Tokióval együtt olyan globális városként emlegessék, amely hatni tud a világgazdasági, világpolitikai folyamatokra, a világban uralkodó kulturális, illetve technológiai trendekre.” Tömegközlekedés mindenekelőtt Egyértelmű, hogy egy 25 milliós városban (már ha a stratégia ezen vállalását sikerültartani) elképzelhetetlen az autós közlekedés előtérbe helyezése. Évek óta rendkívül magas illetékhez kötik a rendszámok kiadását, azonban ez nem veti vissza az emberek egyéni közlekedésbe vetett igényét, ezért cél a minél hatékonyabb tömegközlekedés kialakítása. A város célul tűzte ki – talán tanulva Tokió problémájából is, ahol milliók ingáznak akár napi 3-4 órát is –, hogy a napi átlagos ingázási időt 40 perc alá csökkentsék 2040-re. Ennek érdekében kívánják megvalósítani a „three more than 1000 km” elvétakötöttpályás közlekedésben. A ma körülbelül 588 km-es metróhálózatot 1000 km fölé növelnék. Ugyancsak 1000 km fölé növelnék az elővárosokat Sanghajjal összekötő vasútvonalak hosszát. A metróhálazattal szembeni elvárás, hogy a lakosság 60 %-ának 600 méteres körzetében legyen egy metrómegálló, de cél az is, hogy minden 100 ezer lakossal rendelkező elővárost vagy alközpontot érintsen egy földalatti-vonal. Gyorsítani kívánják a különböző vonalak közötti átszállást is, ezért a tervezésben már arra is figyelnének, hogy a vonalak közötti váltás ugyanarról a peronról történjen. Ami még ennél is nagyobb volumenű vállalásnak tűnik, hogy a város valaha volt nagy múlt-

ra visszatekintő villamosközlekedését is újjáélesztenék: 2040-ig több mint 1000 km-nyi villamosvonalat kívánnak létesíteni Sanghajban, mivel a középtávú városi közlekedést ez szolgálná ki a legjobban. Erről a tervről már 2014-ben is beszéltek, bár akkor még csak 800 km-nyi új vonal építéséről volt szó. Egy 2014-es sajtótájékoztatón azzal indokolták a villamosok szükségességét, hogy a fél- és egymilliós lakosú lakóövezetekben ez szolgálja ki legmegfelelőbben az ott élőket, ugyanakkor a belvárosban is nagy hasznát vennék, mivel ott már alig van szabad föld alatti terület új metróvonalnak. A sanghaji metróállomások közötti átlagos távolság két-háromszorosa a budapestinek, emiatt kis távolságokra való utazáshoz nem igazán alkalmas, így a két közlekedési mód kiválóan kiegészítené egymást. A villamosfejlesztés különösen annak fényében tűnik nagyívűnek, hogy a világ jelenleg legkiterjedtebb villamoshálózata a melbourne-i, 250 kilométerrel. Ugyanakkor az ambiciózus 1000 km-ből jelenleg 10 készült el Sanghaj egyik külvárosában, és várhatóan decemberben adnak át két új vonalat a metropolisz Songjiang nevű nyugati elővárosában is, ami azt jelenti, hogy igen jelentős arányeltolódások várhatóak a következő években az egyéni és közösségi közlekedés közötti városi területfelosztásban. Nem feledkeznek el a legzöldebb közlekedési fajtáról sem: a tervezési időszak végéig több mint 2000 km-nyi „zöld folyosót” hoznak létre a gyalogosok, futók és biciklisek számára. A vezetők szándéka a buszsávok radikális bővítése, és a zárt buszsávok, ún. BRT rendszer kiépítése is, ugyanakkor a taxik esetében egyáltalán nem számol az önvezető autókkal, pedig ez a technológia robbanásszerű fejlődés előtt áll, és az Abu-Dhabi mellett Masdar cityben már használják is ezt a rendszert. Nincs versenyképes város versenyképes régió nélkül A város vezetése fontosnak tartja, hogy a Shanghai 2040 fejlesztési terv összehangban legyen a Jangcedelta Régió fejlesztési tervével. Ezért is gondolkoznak „Shanghai 1+6” régióban, azaz a környező városok és agglomerációjuk bevonásával kívánnak létrehozni egy egységes gazdasági és kulturális régiót. A hat város: Suzhou, Wuxi, Nantong, Ningbo, Jiaxing és a Zhoushan-szigetek központja. Az együttműködésbe bevont városokkal együtt egy olyan, 50-60 millió ember lakóhelyéül szolgáló régió jönne létre, amely kiválóan alkalmas azoknak a tömegeknek a letelepítésére, melyek továbbra is nagy számban áramlanának Sanghajba. A város már a 2020-ig szóló fejlesztési tervében is célul

Sanghaj a világvárossá válás küszöbén

tűzte ki, hogy a lakosság nem emelkedhet 25 millió fölé. Ezt a 2040-ig szóló terv is megerősíti. Ha a jelenleg 24,3 milliós város tartani akarja ezt a vállalását, akkor már nincs nagy mozgástere, így kézenfekvő megoldásnak tűnik egy elővárosi gyűrű létrehozása. Ennek megteremtése érdekében el szeretnék érni, hogy minden város 90 percen belül legyen Sanghaj főbb állomásaitól, ami a 300 km/h-s utazósebességű gyorsvasutak kiépítése után Suzhou, Wuxi és Jiaxing esetében már megvalósult. A regionális szerep erősítéséhez a Pudongi Nemzetközi Repülőtér intercity vonalakkal való összekötését is meg akarják valósítani, ami újabb nagyszabású vállalást jelent. Az új régió megálmodói tisztában vannak azzal is, hogy az egység megteremtése, hosszú távon csak közös kulturális identitás erősítésével tartható fent, ezért nagy hangsúlyt fektetnek akulturális örökség védelmére is. A területen sok középkorból fennmaradt „víziváros” fekszik, melyeknek megőrzésére és felújítására már most kiemelt figyelmet fordítanak, ezek világörökségi helyszínként való elismerése szintén erősítené az egységes identitás elmélyülését. Végül szeretnének felállítani egy olyan új regionális közigazgatási modellt, amely hatékonyan tudná kivitelezni az adminisztrációs határokon átnyúló fejlesztéseket és megfelelően koordinálni a 7 város együttműködését. Az így létrejövő régió körülbelül 60 millió ember lakóhelye lenne 2040-ig és megfelelő hátteret jelentene Sanghaj globális szerepének erősítéséhez. A zöld megaváros Sanghajban már ma is látható, hogy elképesztő energiát fektetnek a város „kizöldítésére”. A sok évszázados hagyományokkal rendelkező kínai kertkultúra mintha ismét virágkorát élné, ráadásul a központi kormányzatnak mindent meg kell tennie, hogy az elviselhetetlen szmog miatti növekvő elégedetleneséget hangulatjavító intézkedésekkel ellensúlyozzák. Emiatt Sanghajban, ahol a város kiterjedése miatt van is lehetőség a nagy zöld területek létrehozására, szinte nem lehet találni olyan utcát, melyet nem platán- vagy gingkosorok szegélyeznének. Figyelemre méltó hogy az új lakónegyedek építése előtt már készen vannak a szomszédban elterülő, hatalmas és csodálatosan gondozott parkok, a szélesebb utakat már átadásuk előtt 4-6 sorban előnevelt platánfák szegélyezik, és minden lakópark építésénél kötelező a zárt park belső részeit is figyelemre méltó nagyságú rendezett parkokkal ellátni. Egy városi szabályozás szerint a jelenlegi elvárás, hogy Sanghaj minden lakosára 13 nm2-nyi zöld felület jusson. Jelenleg a 25 millió lakosra fejenként 7 nm2 jut, a Shang-

hai 2040-ben foglaltak szerint ennek azonban 15 nm2re kell emelkednie. A program zöld területeket tárgyaló fejezete szerint a tartomány területének 60 %-át kell kizöldíteniés 25 %-át erdősíteni. A városban 16 zöld gyűrűt hoznak majd létre. Ez a város 1990 után épült folyón túli, pudongi területén nem okoz majd problémát, mert eleve úgy épült, hogy a zöld felületek aránya rendkívül magas, azonban ennek megfelelően igyekeznek majd szellősebbé tenni a régebbi, Huangpu folyótól nyugatra fekvő Puxi oldalt is. Minden kerület létre kell hozzon 2040-ig egy 100 hektárnál nagyobb városi parkot, és több mint 30 nagyobb tájvédelmi körzetet létesítenek majd Sanghaj tartomány területén. Az éghajlatnak megfelelően a város rendkívül csapadékos éghajlatú és számos kisebb folyó, csatorna, illetve még lecsapolatlan mocsaras vidék fekszik a területén, ezért a még eredeti állapotban meghagyott zöldfelületek rendkívül gazdag flórával és madár faunával

„ A sok évszázados hagyományokkal rendelkező kínai kertkultúra mintha ismét virágkorát élné.” rendelkeznek. Ezeknek a megőrzését, illetve visszatelepítését is szeretnék segíteni a város zöld koncepciójával. Emellett talán az egyik legfontosabb vállalás, hogy minden 500 méteren létesíteni kell egy legalább 3000 nm2-es zöld felületet. A kínai emberek életében nagyon nagy szerepet játszanak a parkok. A mindennapi rutin részét képezi, hogy naponta 2-3 alkalommal, reggel, este és akár az ebédidőben is a legközelebbi parkban találjuk őket. Mivel a közösségi élet is nagyon erős, ezért naponta milliók özönlenek a legközelebbi zöld területre a reggeli vagy esti torna, thai-chi, illetve táncgyakorlatok elvégzésére. Ezért a parkok létesítésére nem csak egészségügyi szempontból, de a nagyon erős szociális igény miatt is szükség van, ami miatt az 500 méterenkénti parklétesítés egyáltalán nem túlzó elvárás. Ennek a vállalásnak egyik első lépéseként az egyébként már most meglehetősen zöld város egy 22 kilométer hosszú folyóparti zöld korridort alakít ki 2017 végéig a Hunagpu folyó partján. A zöldítési előírásokkal párhozamosan az önkormányzat szabályozza a beépíthetőség felső határát (3226 km2 a 6340 km2-ből), ehhez több praktikus lépés is kapcsolódik: a jövőben a felszíni tömegközlekedési csomópontokat közösen kell megépíteni a környéken amúgy is építendő bevásárlóközpontokkal,

ezzel is helyet spórolva a zöld felületeknek, valamint az elmaradhatatlan sportpályáknak és stadionoknak. A fejlesztési koncepció említést tesz a levegő és vízminőség javításáról is. Bár az ország évek óta nagyon sokat tesz a zöldenergiára való áttérés érdekében, Kína ma már egyedül többet fordít egy évben zöld energiára, mint az Egyesült Államok és az Európai Unió együttvéve, ennek ellenére a károsanyag-kibocsájtás csúcsa 2025re várható Sanghajban. Ehhez képest 2040-re 15 %-al szeretnék csökkenteni a levegő szennyezettségét. Nagy hiányossága azonban a Shanghai 2040-nek, hogy nem hangsúlyozza a szelektív szemétgyűjtés fontosságát, mely 2016-ban még nyomokban sem látszik elterjedni a városban, és ugyanúgy nem tesz említést a műanyag-használat szabályozásáról, holott ennek kiemelt fontossága lenne egy olyan városban, ahol a legkisebb sarki zöldségestől a legnagyobb üzletekig minden árut vagy terméket két-háromszor csomagolnak be egyszer használatos műanyag zacskókkal, mindezt egy olyan korban, amikor – az Európai Bizottság jelentése szerint – az Egyesült Királyság és Franciaország együttes méretének megfelelő szemétszigetek úsznak a világ óceánjain. A kulturális metropolis, versenyben New Yorkkal és Tokióval Idén májusban jelentette be Xuhui kerület önkormányzata, hogy 2019-re 16 új színházat adnak át a városrész megújuló folyóparti sétányának részeként. A tizenhatból hat nagy, 1800 és 2500 férőhelyes színháztermet és tíz kisebb, kamaradarabok előadására alkalmas színházi teret építenek fel az új “Dream Center” részeként. A város az elmúlt évekhez hasonlóan a jövőben is hihetetlen összegeket fektet a “kulturális ipar” megerősítésére. Célja, hogy két évtizeden belül New Yorkkal, Londonnal, Párizzsal vagy Tokióval azonos súlyú kulturális fővárosként hivatozzanak rá. Erre kiváló lehetősége is van, ugyanis amellett, hogy alTávol Kelet egyik központja, nagyon gazdag európai hagyományokkal rendelkezik a gyarmati időszakból és város épített örökségének még most is jelentős részét képezik a francia, angol, spanyol és amerikai stílusú épületek, hogy a magyar Hudec László csodálatos art deco építületeiről ne is beszéljünk. A sokszínűség a város történelmének és identitásának része. Sanghaj városának rendkívül ambíciózus terve szerint 2040-re munkavállalóinak 10 %-a dolgozik majd kulturális területen, aminek alapját az adja, hogy minden 100 ezer lakosra 10 művészeti galériának, két múzeumnak és öt könyvtárnak kell jutnia. A területfejlesztésben eddig is nagy szerepet kaptak a kulturális intézmények, mivel egy-egy új negyed kiala-

kításakor az alközpontot minden esetben egy kulturális létesítménnyel igyekeznek vonzóbbá tenni, és ezt az utat akarják járni a jövőben is. Ez ugyanakkor elképzelhetetlen az intenzívebb nemzetköziesedés nélkül, ezért Sanghaj szeretne jobban nyitni az expatrióták felé, és minél több kiemelkedő tehetséget vonzani, hogy új színházait és hangversenytermeit minél színvonalasabb és sokszínű programmal tudják megtöltneni. A terv célul tűzi ki, hogy az örökségvédelemre “Sanghaj eredetiségének megőrzésére” is nagyobb hangsúlyt fektet. Ezen a téren azonban a mai napig nagyon felemás eredmények születnek. Az európai korszakot a város nem igazán érzi magáénak, ezért bár még mindig rengeteg épített örökséggel rendelkezik, azokat nem minden esetben gondozza, továbbra is könnyen átengedi az enyészetnek vagy rombolásnak, ugyanakkor a hagyományos kínai lakónegyedeket, a jellegzetes sanghaji shikumeneket sem őrzi. Az egyik legrosszabb, egyre gyakoribb példa, hogy egymás után bontanak le eredeti negyedeket, majd régiesnek tűnő házakra hasonlító utcákat építenek vissza helyükre, nem ritkáneltérő méretaránnyal. Előfordul, hogy az utcafront eredeti oldala is megmarad, így a különbség még szembetűnőbb. Ez nem csak minden józan örökségvédelmi szempontot nélkülöz, de egyenesen taszító hatással van a turistákra, mivel az új negyedek minden szegletéből árad, hogy a valóságtól távol álló utánzat, ami inkább a pusztítást, mint a megőrzést juttatja az arra járók eszébe. Csak remélni lehet, hogy a város mielőbb elkezdi értékelni múltját, saját kínai épített örökségét és belátja, mekkorra értéket képviselnek az itt maradt szebbnél szebb villák, akárcsak a már szinte alig fellelhető régi kínai negyedek, mert csak egy múltját örző és feldolgozni képes városnak van esélye arra, hogy globális kulturális metropolisszá váljék. Összegzés Sanghaj rohamos fejlődése meghökkentő volt a világ számára az elmúlt évtizedekben. A város legújabb, 2040-ig szóló fejlesztési stratégiájában már nem a gazdasági növekedést helyezi kizárólagosan előtérbe, hanem az innováció, az egészségmegőrzés, az élhetőség is azonos súllyal szerepelnek. Sanghaj 2040-ig azon városok klubjához kíván csatlakozni, melyeket “világvárosnak” (global city) hívunk. Ennek érdekében nemzetközi gazdasági, pénzügyi, kereskedelmi, tudományos-innovációs és kulturális metropolisszá válna. A most kiadott városfejlesztési stratégia azon lépések sorát tartalmazza, amelyek végrehajtását a városvezetés fontosnak tartja a fenti célok elérése érdekében.

GeoDebates okosvรกrosok

GeoDebates II. – Az Okosvárosokban rejlő lehetőségek

Szerző: Polyák Eszter

Ismét megrendezésre került a PAGEO GeoDebates konferenciája, ezúttal az okosvárosokat állítva középpontba. A GeoDebates fő kérdése az volt, hogy szükség van-e okos városokra és az okos városokban milyen megközelítésben kellene megvalósulnia a városfejlesztés modern kezdeményezésének. Milyen dinamikák működhetnek a döntéshozók és az érintett lakosok között? Hogyan adhatnak megoldásokat a városok problémáira?

Modern problémák okos megoldásai

tervezés

Vitaindítóként Gere László, a PAGEO kutatója foglalta össze az okosvárosokat érintő legfontosabb tudnivalókat, nemzetközi összehasonlításban. A városok kétségkívül fontos helyet foglalnak el a modern korban, így felmerül a kérdés, hogy a nagy népsűrűségű településeken felmerülő problémákat, mint közegészségügyi válság, drága lakhatás, közlekedési nehézségek, képesek-e az új várostervezési módszerek orvosolni? A városfejlesztésben új szereplők is megjelentek, ezek a technológiai cégek „okos” megoldásokat kínálnak, a gazdaság, környezet, energiagazdálkodás, kormányzás és egyebek terén. Két példát vonultatott fel: a dél-koreai Songdo városát, valamint az Amsterdam Smart City-t. Bár mindkét város fejlesztése sajátságos, összeköti őket a technológiai vívmányok hatékony használata.

Az alulról építkező oldal bevezetésként elmondta, hogy a jövő okosvárosa nem létezik a helyi lakosság érdekeinek figyelembevétele nélkül, és a helyi civilekre támaszkodva lehet egy prosperáló várost építeni. Inspirálni is kell a helyi lakosságot, hogy versenyképes város jöjjön létre, ezért a smart city fejlesztést nem a technológiai fejlődés szempontjából, hanem a városlakók igényeiből kiindulva kell felépíteni. Erre szolgáltat példát a Budapest Dialóg, amely a helyi lakosság ötleteit összegyűjti, s eljuttatja a helyi önkormányzathoz vagy egyéb érintett szervezethez. Az önkormányzatok a megvalósítandó ötletek mellett egyúttal lehetőséget is kapnak, hogy a tervezési fázisban lévő projekteket nyilvánosságra hozva visszacsatolást kaphassanak.

Amennyiben azt feltételezzük, hogy az okosváros hasznos eszköz lehet, alulról jövő kezdeményezéssel vagy felülről jövő tervezéssel valósítható meg hatékonyabban? A vita során Kocsis János Balázs, a BME és a Corvinus Egyetem oktatója, valamint Szerdahelyi Németh Klára, a Budapest Dialóg alapítója képviselték az alulról szerveződést, míg Vitézy Dávid, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum igazgatója, valamint Szemerey Samu, a Lechner Tudásközpont építésze a felülről tervezett koncepció mellett érveltek. Moderátorként Bendarzsevszkij Anton, az alapítvány igazgatója működött közre.

Felmerült a kérdés, hogy városaink a jelenlegi formájukban okosak-e? Sok kreatív város létezett a történelem során, Budapest fejlettsége például a két világháború között kimagasló, okos városhoz méltó volt. Az okosváros jó megoldás lehet a mai bajokra, de ehhez fel kell mérni a megoldandó problémákat. Az okos módszerek alkalmazása menedzsment kérdése, s lehet lenyűgöző és megnyerő a terv, ha a jelentős költségek további kérdéseket vetnek fel. A szegény és szegregált városok tudatában nehéz kérdés, hogy miért nem a rászoruló negyedek kapják meg az okosvárosokra fordított összegeket, hiszen nagyon széles a digitális szakadék az alsó és felső rétegek között. A nagy techno-

lógiai cégek rengeteg pénzt invesztálnak a városokba, s a döntéshozók meggyőzése ezek létjogosultságáról komoly érdekekre derít fényt. A kihívásokat pontosan meg kell határoznunk, hiszen míg a lakások árát a presztízs befolyásolja, ezen nem tud változtatni egy okos módszer. A közegészségügyi problémákon is nehezen segíthet, hiszen ott a magas költségeket nem lehet megkerülni. A személyre szabottságban mutathatna újat az okosváros, de ma ebben inkább visszalépés tapasztalható a korábbiaktól. A cél, hogy a technológia csupán eszköz legyen, a társadalomtudós szakemberek pedig a cégek érdekeire rávilágítva képesek lehetnek megmondani az alkalmazás legjobb módját. A felülről jövő tervezés oldalán alapvetően úgy gondolják, hogy az okosváros technokrata, néhány nagy cég elképzelése által vezérelt fogalomrendszer. Az egész világon a jogszabályalkotás a legfontosabb városszabályozási eszköz, ami felülről lefelé szerveződő nézetből teljesen természetes. Ezen keresztül oldják meg a legkülönbözőbb problémákat, így ez teszi „okossá” a várost. Ugyanilyen természetesnek kell lennie az okosváros koncepciójának is. Az informatika a 21. századra átszőtt mindent, ezért szükség van rá, ahogy jogszabályokra és áramra is egy város működtetéséhez. Éppen ezért a kérdésfelvetést alapvetően a célok meghatározása szerint kell megközelítenünk.

„Ebben kellene okosabb városokat létrehozni, hogy ma a történelmi városrészeket képesek legyünk alulról jövő kezdeményezésekkel megóvni.” A technológia ugyanis visszásságokkal is járhat. A mobilparkolás elterjedése megkönnyíti a belvárosi parkolást, azonban ellentétes a várospolitikával, ami kevesebb autót szeretne látni az érintett területeken. Ugyanígy okos megoldásokat tehetünk technológiai eszközök nélkül, s ezért ma a helyére kell tennünk az informatikai lehetőségeket, nem szabad a várospolitikai céljainkat ennek alárendelni. Felülről és alulról jövő kezdeményezésekre is szükség van, egyik a másik nélkül nem ér semmit. Az egyes rendszerek – például közművek – nem működnek alulról fölfelé, viszont a rendszerek fejlesztésében komoly szerepet kaphatnak a lokális megoldások. Budapesten jelenleg fordítva működik, hiszen könnyebb alulról, a befektetők részéről nagy változást elérni, mint egy városrész lakosságának akár felülről megvalósítani az igényeit. Ebben kellene okosabb városokat létrehozni, hogy ma a történelmi városrészeket képesek legyünk

GeoDebates II. – Az okosvárosokban rejlő lehetőségek

alulról jövő kezdeményezésekkel megóvni. A technológia viszont újabb és újabb kihívásokat fog állítani, így például az önvezető autók elterjedése is, ami hatással lehet a tömegközlekedésre és közegészségügyi problémákat is előidézhet. Ez pedig mindenképpen a felülről jövő szabályozás felelőssége. Az okosvárosok fejlesztésében népszerű érv a globális urbanizáció magas foka, ennél azonban fontosabb, hogy az európai és észak-amerikai városok nem növekednek, viszont öregednek, szemben a dinamikusan fejlődő kelet-ázsiai városokkal. Éppen ezért nem érdemes önmagában okosvárosokról beszélni, a regionális jellegzetességek nélkül. Várostípusok adottságait kell szemügyre vennünk, ezek alapján kell a problémákat és lehetőségeket megállapítani. E folyamatban a városvezetés elemi érdeke a digitális transzformáció megértése, és hogy ezzel milyen feladatok hárulnak rájuk. Magyarország legtöbb városa nincs tisztában a birtokukban levő adatokkal, ezért nem is tudják felhasználni, még szükség van a kötelezettségek és a potenciális bevételi források felmérésére. Az önkormányzatoknak át kell alakulniuk az e téren kompetens megjelenéshez, meg kell érteniük az adatok szerepét. A másik kérdés a gazdasági fenntarthatósági oldal. A fenntartható működéshez piaci szereplőket is be kell vonni, mert náluk van az innováció és a versenyképesség. Ahhoz, hogy kisebb települések, leszakadó

régiók esetében is értelmezni tudjuk a fejlesztést, arra van szükség, hogy piacilag is értelmezhető egységeket tudjunk lefedni. Ehhez az önkormányzatok közötti szövetségekre van szükség, a települési hálózatokat pedig felülről koordinált, kompatibilis rendszerben működtethetik. Az önkormányzatok célja lehet, hogy piaci szereplőként is értékesíteni tudják jól működő fejlesztéseiket, ehhez pedig felülről jövő irányítás kell. A Rangsorok városai és Budapest Az első moderátori kérdésben a modern városok különböző rangsorai merültek fel, például a Juniper 2016-os rangsora, amelyben Szingapúr, Barcelona, London, San Francisco, Oslo követik egymást. Miben különböznek a városok kontinensről kontinensre, kultúráról kultúrára, és hogyan helyezhetők el Budapest ezen a listán? Szingapúr a felülről lefelé tervezés mintapéldája, viszont nem a technológiától okos város, hanem az intelligens szabályozástól. A közpolitikai döntéseket leprogramoztatják és végrehajtják, például az autók számát korlátozzák a rendszámok kibocsátása szerint, és a dugódíj is programok alapján működik, a forgalom befolyásolja az emberek útvonalválasztását. Ennek a policy része a legnehezebb, hosszú távú stratégiai gondolkodást kíván. E tekintetben sok európai város is jól áll, mivel erős kulturális bázissal rendelkezünk, így a budapesti közlekedés hagyományait nézve is. A tör-

ténelmüknél fogva okosvárosok mai politikájától függ, hogy okos marad-e egy város. Amerika történelmileg sokkal rosszabb státuszból indul, próbálják átalakítani a városaikat, például Seattle és Los Angeles tömegközlekedési fejlesztései által, amelyeket nagy többséggel fogadtak el a népszavazásokon. Ezzel korrigálhatják a korábban elrontott várospolitikákat, így a Los Angelesi példát, amit az autólobbi idézett elő. Az alulról kezdeményezők szerint divat lett városokban lakni, ezért beszélünk is okosvárosokról. A városlisták csupán a trendeket tükrözik, meglepetést okozna, ha nem Szingapúr lenne a listák elején. Ez azonban nem jelenti, hogy ezek a működőképes városok. Budapest egyáltalán nem teljesít rosszul, erős civil háttér és pezsgés jellemzi. A lakók is sokat olvasnak az urbanizációról, s az érdekes az, hogyan tudjuk becsatornázni az alulról jövő kezdeményezések. Ha az okosvárosokról beszélünk, akkor fontos a meglévő fejlesztési és rendezési eszközökről – szabályozás, pályázat, intézményrendszer – is beszélni. Ha ugyanis ezekre más szemmel nézünk, és más szemlélet szerint alkalmazzuk őket, már okosabb lesz tőle a város. Erre jó példa Budapest és a 2013-as Térköz pályázat városrehabilitációs program: csak olyan pályázatokat támogat, ami alulról építkező kezdeményezésekre épít.

„Egy város annyira okos, amennyire a benne élők okosak.” Érdemes megvizsgálni, hogy az okosvárosok milyen politikai kultúrában fejlődnek ugrásszerűen. Indiában például lehet kormányzati politikát építeni arra, hogy 5 éven belül 100 okosvárost hoznak létre, és Szingapúrnál felülről szerveződő fejlesztéseknek nagy szerepe van. Ezekben az országokban sokkal erősebb hatása van a felülről érkező kezdeményezéseknek, és sokkal kevésbé van helye a mediációnak, amely során figyelembe veszik az állampolgárok véleményét. Európa ilyen szempontból nehezebb helyzetben van, mert itt nem lehet a választók ellenében átvinni egy ilyen koncepciót. Koppenhága nem véletlenül vezeti például az élhetőségi listákat, ott hosszú évek munkája eredményeképpen tették érdekeltté a lakosokat, hogy aktívan részt vegyenek a városfejlesztésben. Ez pedig nem egy új applikáció, vagy szenzorhálózat eredménye. Ez egy hosszú tanulási folyamat, egy bizalomépítés eredménye. Tehát nem a technológia, hanem a társadalom erősségének fejlesztése a kulcs.

athĂŠne doktrĂna

John Gerzema: Az Athéne doktrína JOHN GERZEMA

Szerző: Simigh Fruzsina

AZ ATHÉNÉ DOKTRINA hogyan fogják uralni a világot a nők (és a férﬁak, akik úgy gondolkodnak, mint ők).

„

John Gerzema amerikai CEO és író, aki a társadalomtudományokon keresztül arra összpontosít, hogy a vezetési etika és céges kultúra milyen hatással van a fogyasztói viselkedésre és a pénzügyi teljesítményre. Kifejezetten sokat foglalkozik a női vezető szereppel, és hogy melyek a modern vezető meghatározó személyiség jegyei.

the athena doctrine how women (and men who think like them) will rule the world (jossey-bass, 2013) - társszerző: michael d’Antonio

növekedés innováció stratégia

„

Gerzema úttörő módon tudja a rendelkezésére álló JOHN GERZEMA az egyik legsikeresebb író és társadalmi teoretikus Amerikában. adatokból meghatározni az elkövetkező vagy folyaA Young & Rubicam reklámügynökség vezető munkatársaként rálátása van óriási matban lévő társadalmi változások sajátosságait, és rendszeresen lát el különböző cégeket tanácsokkal adatbázisokra, amelyekből adatelemzési módszerekkel azonosít társadalmi azzal kapcsolatban, hogyan tudnak legjobban alkalátalakulásokat, szociális változásokat és fogyasztási szokásokat. Elemzéseiben mazkodni ezekhez a változásokhoz. Író, stratéga, szónok, tanácsadó és több könyve is szerepelt a The New kimutatott gazdasági és társadalmi hatásokat számos nagyvállalat építette be York Times, a Wall Street Journal, USA Today, Fast üzleti stratégiájába. Company, The Washington Post, Bloomberg Business Week, The WEEK Magazine és más folyóiratok best A Columbia egyetemen és az MIT Sloan üzleti iskolájában tart órákat, de seller listáin. Rendszeresen hívják rádió és televíziós adásokba elemzőként, TED beszédeit pedig százezKarrierje rek nézték meg. Olyan kiadványokba írt cikket, mint Leadership” vezetőképzőjének munkatársa, a University of The People, a Rainforest a Harvard Business Review, az Inc. Magazin, WIRED, Bachelor diplomáját marketing szakon az Ohio ÁlForbes és a McKinsey Voices and Society. Ezenés felül lami Egyetemen szerezte 1983-ban, Masters Alliance a United Nations Foundation „Girl majd Up” kampány tanácsadója. A BAV a Strategy and Business Az évtized ötven elsőrangú diplomáját az Északnyugati Egyetemen a The Medill Consulting tanácsadó cég vezérigazgatója. menedzsment cikkei között nevezte meg egy írását, School of Journalism integrált marketing kommuvalamint kutatásai bemutatásra kerültek a The World nikáció szakon 1987-ben. Ezt követően karrierjét a Publikál többek Campbell-Mithunnál között a Harvard kezdte, Business Review-ban, az Economist-ban, a Wall Economic Forumon, valamint Marketing és Menedzsahol könyvelési tanácsment tankönyvek is idézik. adóavolt illetve márka kezelési tanácsokat adott 1987 Street Journal-ban, New York Times-ban, és a Forbes magazinban. A „Válság utáni Mindezeken felül vezetőségi tanácsadó az Emberek és 1992 között. Ezután a Fallon Worldwide nemzetköfogyasztó” című TED előadását több mint 250 millióan látták. 2014-ben a Forbes Egyetemén (University of the People), mely egy onzi marketing céghez csatlakozott, ahol társ alapítója line, tandíjmentes NGO által működtetett egyetem, a „avolt az ún. „account a Fallon Minneapobeválasztotta világ első 100planning”-nek szellemi vezetője közé a megbízható vállalatok Fel Lányok (Girl Up) ENSZ programjában, mely arra lisnál. (Az „account planning” a kilencvenes években körében”. törekszik, hogy a legnehezebben megszólítható, elterjedt el az Egyesült Államokban, és a fogyasztói érhető fiatal lányokat arra biztassa, hogy világ vezeigények felmérésével megpróbálnak olyan reklám tőkké váljanak (Az Athéné doktrína című könyve is ezt stratégiát kidolgozni, amely emlékezetes és a piacoa programot támogatja). Továbbá tanácsadó még a kon eredményt garantál, viszont egyben a fogyasztó Nemzeti Vese Alapítványnak is, és tagja az Vezetési igényeinek is megfelel.) Gerzema tervező igazgatóTanulmányok Athéné Központjában (Athena Center ként, ügyvezető partnerként dolgozott 1997 és 2000 for Leadership Studies) a Barnard College-nál. között a Fallon New Yorkban.

KÖLTÉS VÁLTÁS hogyan változtatja meg vásárlási, eladási szokásainkat és életvitelünket a váláság utáni értékforradalom spend shift how the post-crisis values revolution is changing the way we buy, sell and live (jossey-bass, 2010) - társszerző: michael d’antonio

A BRAND BUBORÉK a márkaérték fenyegető válsága és elkerülése the brand bubble the looming crisis in brand value and how to avoid it (john wiley & sons, 2008) - társszerző: ed lebar

john gerzema: az athéné doktrina

2004-ben csatlakoott a Young and Rubicam-hoz, mint fő tanácsadó, ahol tengerentúli account planning-et, kutatást és elemző feladatokat felügyelt.

változások pedig lehetőséget teremtenek arra, hogy a korábban már sokak által temetett kapitalizmus jobbá váljon.

2011 elején a BAV Consulting vezérigazgatója lett. A BrandAsset® Valuator a világ legnagyobb globális márkákat magába foglaló adatbázisával rendelkezik, Gerzema pedig fogyasztói szokásokat vizsgáló kutatásai során rendszeresen folyamodik ehhez az adatbázishoz és az itt alkalmazott elemzési módszerekhez.

A már korábbi könyveiben is megjelenő trendet, a fogyasztói igények és értékek meghatározóvá válását vitte tovább Michael D’Antonio-val közösen írt és 2013 áprilisában megjelent következő könyvében, mely Az Athéné doktrína, ahogy a nők (és a férfiak, akik hozzájuk hasonlóan gondolkodnak) fogják irányítani a világot (The Athena Doctrine: How Women (and Men who think like them) will Rule the World) címet viseli.

Könyvei A Márka-buborék (The Brand Bubble) Egy 2008-ban Ed Lebarral közösen írt könyve, melynek alcíme: a márkaminőséget fenyegető krízis, és hogyan lehet azt megakadályozni. Ez a könyv azt dokumentálja, miként került sor különböző márkák mintegy 4 trillió dolláros túlértékelésére, miközben a fogyasztói adatok éppen csökkenő márka-tudatosságot mutattak. Változó költekezések (Spend Shift) Avagy a Krízis utáni értékek forradalma megváltoztatja, hogyan vásárolunk, adunk el és élünk. Gerzema 2010-ben Michael D’Antonioval közösen írt könyve azt vizsgálja, hogy cégek milyen stratégiákkal próbálnak alkalmazkodni a megváltozott fogyasztói piacokhoz, melyek egyre inkább az etikára, integritásra és értékekre fókuszálnak a recesszió utáni Amerikában. A mű a Washington Post, a The Wall Street Journal és más folyóiratok legjobb („best of”) listáin szerepelt. Az ebben a témában tartott TED beszédében (A krízis utáni fogyasztó, The Post-Crisis Consumer) Gerzema arra fektette a hangsúlyt, hogy a megváltozott fogyasztói viselkedés valójában új lehetőségek tárháza. Lehetőség arra, hogy a fogyasztó, aki az értelmetlen és felhalmozó, „binge” jellegű költekezéseken keresztül bizonyos tekintetben válságba vitte a gazdaságot most kiutat tud mutatni a recesszióból. A megtakarítások növekszenek, és a tudatos fogyasztás válik meghatározóvá, melyben egyre nagyobb szerepet játszanak a különböző értékek, és olyan fogyasztói igények, mint az empátia és az értékorientáltság. Gerzema kutatása során azt találta, hogy az emberek 71%-a vallja, hogy olyan márkák megvételére törekszik, melyeknek értékrendje megegyeznek az övével. Ezen felül azt is kihangsúlyozza, hogy ezt a folyamatot a cégek nem tudják befolyásolni, irányítani vagy megállítani sokkal inkább nekik is alkalmazkodni kell a megváltozott fogyasztói szokásokhoz. Ezek a

Akik egyetértenek azzal, hogy „A világ egy jobb hely lenne, ha a férfiak gondolkodásmódja közelebb állna a nőkéhez.” (%) 80%

60%

40%

20%

0 US

Világ átlag

Felnőttek 66% egyetért

India

Kína

Férfiak 63% egyetért

Kanada

Indonézia

Dél-Korea

Franciaország

Németország

Brazília

Chile

Mexikó

Milleniumiak 65% egyetért

berségesség és együttműködés. Olyan tulajdonságok, melyeket ma egyre inkább elvárunk, hogy egy jó vezető megtestesítsen. A vezetőkkel szembeni megváltozott elvárások vizsgálatára Gerzema és D’Antonio egy 13 országra és 64 ezer emberre kiterjedő kutatást végzett, melynek során egy olyan trendet figyeltek meg, mely szerint „jelenleg a hagyományosan női vezetés és értékek sokkal népszerűbbek, mint az agresszió, a kontrol vágy, a fekete-fehér gondolkodás, a kockázatvállalás. Ezeket felváltotta az empátia, együttműködés, és kedvesség iránti vágy. A kutatás azt mutatta, hogy a megkérdezettek kétharmada úgy érzi, a világ jobb hely lenne, ha a férfiak gondolkodásmódja jobban közelítené a női gondolkodásmódot, és ezen véleményekbe beletartozik a megkérdezett japán férfiak 79%, a franciák és brazilok 76%, illetve a németek 70%-a.”

Napjainkban egyfajta kiábrándulás figyelhető meg a korábbi vezetői stratégiákkal és jellemekkel szemben. Egyre nő az ellenérzés az olyan tulajdonságokkal szemben, mint az agresszió, ego-centrizmus és kontrol-vágy, mivel az emberek ezeket teszik felelőssé a sokszor felelőtlen kockázatvállalások, a háborúkért és a folyamatos botrányokért. A felsorolt értékek, ha valamelyik nemhez kellene sorolni őket, akkor a férfi nemhez kapcsolódnának. Éppen ezért, ezekkel szemben új jellemvonások vannak feltörekvőben, ezeket pedig Pallasz Athéné, görög istennő személyében látja Gerzema megjelenni: bölcsesség, bátorság, em-

Japán

Gerzema és író társa 13 országban végzett széleskörű felmérést 64 ezer különböző kulturális, nemzeti, politikai, vallási és gazdasági háttérrel rendelkező ember körében. Először a minta egyik felét (32 000 embert) arra kértek, hogy az általuk megadott 125 jellemvonást csoportosítsák aszerint, melyik nemre (férfi, női vagy semleges) tartják jellemzőbbnek, majd a minta másik felét arra kérték, hogy ugyanazokat a jellemvonásokat aszerint rangsorolják, mennyire látják azokat fontosnak a vezetés, siker, moralitás és boldogság kapcsán. A válaszok kiértékelésekor azt találták, hogy olyan jellemzők, mint a hűség, értelem, empátia és önzetlenség, mind női vonások, kerültek azon érték halmazba, melyek a világ jobbá tételéhez fontosak.

A kutatás azt is megmutatta, hogy a modern vezetővel szemben milyen elvárásokat támasztanak: legyen kifejező, aki nyitottabb és őszinte az érzelmei megosztásakor, illetve türelmesen, de észérvek mentén oldja meg a problémákat, ezen felül a győzelmeket ne egocentrikusan könyvelje el, hanem az együttműködést erősítve azt az egész csoporttal ossza meg. Az új vezető hűséges a büszkeségen felül, mely következtében elkötelezettebb az ügy, mint önmaga mellett, ezen felül igény van a vezető intuitív képességeire is, mely lehetővé teszi a számára, hogy az átlagember helyébe tudja képzelni magát. Azon felül, hogy Gerzema kihangsúlyozza a női jellegzetességek fontosságát a vezető vonalban, azt is kiemeli, hogy ez nem egyenlő a férfiak vesztével. Csupán arról van szó, hogy egy sikeres vezetőnek egyszerre kell megfelelő arányban alkalmaznia a férfi és női tulajdonságokat. Ez nem csak azzal jár, hogy az alkalmazottak jobban érzik magukat a bőrükben, hanem ez egyértelmű korrelációt mutat, oda-vissza, az államok gazdasági fejlettségével is (magasabb a GDP/fő mutató olyan országokban, ahol bevettebb a feminin gondolkodásmód a vezetők körében). Nem arról van szó, hogy a nők egyedül fogják uralni a jövőt. A könyv is azt hangsúlyozza, hogy nők bizonyos vezetői képességekkel és jellemvonásokkal, és férfiak, akik szintén rendelkeznek ezekkel, nagyobb eséllyel számíthatnak sikerre az egyre jobban összefonódó világgazdaságban.

John Gerzema előadása budapesten

Előadásom során röviden megosztom kutatási eredményeimet, az elkövetkezőkben pedig amellett érvelek, hogy jelenleg egy meglehetősen feminin korszakban élünk. Mindezt a The Athene Doctrine (Az Athéné doktrína) című könyvem példáin keresztül világítom meg. Először is kezdjük a kutatással. Elvégeztünk egy felmérést az egész világra kiterjedően. Azt próbáltuk megfejteni ezen keresztül, milyen változások történnek jelenleg a vezetési módszerekben, illetve a társadalomban világszerte. Egy tizenhárom országra és mintegy 64 ezer válaszadóra kiterjedő vizsgálatot folytattunk le, a világ számos különböző országából gyűjtöttünk adatokat a piaci folyamatok, a kulturális és különböző egyéb aspektusok bemutatására. Ehhez meglehetősen sokat kellett utaznunk is. Szerzőtársammal, Michael D’Antonióval két év alatt összesen 26 városban fordultunk meg, ha jól emlékszem még némi hajam is volt, amikor elkezdtük ezt az egészet… Arra kerestük a választ, hogy mi történik a 21. században. Hogy hogyan alkalmazkodnak a vezetők egy olyan világhoz, mely alapjaiban különbözik attól, ahogyan az emberek a 20. században gondolkoztak róla. Összegyűjtöttünk egy csomó érdekes gondolkodót; beszélgettünk séfekkel, beszélgettünk tudományos, technológiai, oktatási, matematikai területeken dolgozó vezetőkkel, beszélgettünk politikusokkal, start-up cégek ügyvezetőivel, egészen különböző emberekkel, hogy valamilyen képet alkossunk arról, ahogyan ők látják a vezetést a 21. században. Egyikőjük, Simón Peresz, Izrael korábbi elnöke volt, akinek az egyik mondatát sosem fogom elfelejteni. Azt mondta: „Egy új világban élünk, de egy csomó régi akna között”. Egy új világban élünk, de egy csomó régi akna között. Akkor azt gondoltam, furcsa ilyesmit hallani valakitől, aki épp most tölti be a kilencvenet, de ő a saját vezetéséről beszélt, és arról a vágyról, hogy valaki állami vezető legyen, olyan vezető, aki alkalmazkodik egy társadalmilag nyitott gazdasághoz. Épp azelőtt találkozott Sheryl Sandberggel és Mark Zuckerberggel, majd megosztotta velünk a gondolatait arról, mik a jó vezető tulajdonságai egy olyan társadalmilag nyitott gazdaságban, mint amilyen például a Facebook-gazdaság is.

Ilyen és ehhez hasonló dolgokat tapasztaltunk világkörüli utunk során, és mivel ha jól értesültem, az Önök intézménye elsősorban a távol-keleti stratégiákra fókuszál, ezért arra gondoltam, az előadásom során kiemelem az Ázsia-specifikus kutatási eredményeinket. Világszerte számos helyen találkoztunk pesszimizmussal, sokan megkérdőjelezték, hogy a gyerekeink jobb világban fognak-e élni, mint amilyenben mi élünk. Ám nem így volt ez Kínában, Indiában, vagy említhetném akár Indonéziát is, a különbség szembeötlő volt ezekben a gyorsan növekvő gazdaságokban. Számos helyen tapasztaltuk továbbá, hogy megrendült a bizalom, és sokan vélekednek úgy, hogy túl nagy hatalom összpontosul az egyes intézményeknél és vállalatoknál, és félelem alakult ki a kapcsolatok túlzott összefonódása és az empátia hiánya miatt. Az empátia egyre fontosabbá váló tényező a politikai vezetésben. És ott van a tisztesség kérdése is, míg Kínában, Indonéziában vagy Indiában nem érzik úgy, hogy baj lenne a vezetők tisztességével, addig a világ többi részén sokan úgy vélik, nem teljesen tisztességes mederben folynak a dolgok. Ezért azt gondoltuk, hogy ha ilyen erős pesszimizmus uralkodik a világban, a kutatási eredményeink alapján az egyik legfontosabb feladatunk a következő kérdés felvetése: jobb hely lenne a világ akkor, ha a férfiak képesek lennének nőibb módon gondolkodni? Azt gondolom, érdekes eredmény, hogy világszerte az emberek kétharmada szerint a válasz: igen.

„Egy új világban élünk, de egy csomó régi akna között” Amikor az adatokat elemeztük és az interjúkat készítettük, egyáltalán nem a nemek közötti különbségeket vizsgáltuk, nem a férfiak és nők közötti különbségek

voltak a vizsgálatunk tárgya. Valójában a huszadik századból megörökölt maszkulin struktúráinkat vizsgáltuk, a politikai káoszt, a túlzottan konzervatív hozzáállást, ahogyan gyakran a vállalati szféra gondolkozik a nők munkahelyi pozíciójáról, és az integrációról, vagy az innovációról való gondolkodásunkat. És, hogy azok a nőiesebb tulajdonságok, melyekről mindjárt bővebben is beszélek, valóban párhuzamba állíthatók-e azokkal a folyamatokkal, amik ma a világban történnek. Kutatásunk során először is összeállítottunk egy kérdőívet. A mintánk felét arra kértük, mondja meg 125 különböző szóról, hogy azt maszkulinnak, femininnek vagy semlegesnek érzi-e. A minta másik felénél pedig (itt már bármiféle nemi tulajdonságra vonatkozó kérdés nélkül) azt kértük, hogy ugyanezekről a szavakról mondják el, szerintük melyek a legfontosabb tulajdonságok egy ideális mai, modern vezető számára. Melyek azok, amik boldogabbá és sikeresebbé tesznek a társadalomban, a kapcsolatainkban és a családunk körében. És az egyik legfontosabb eredmény, ami ebből kijött – legalábbis számunkra – az volt, hogy 64 ezer ember szerint a modern vezető alapvetően inkább feminin. Azt jött ki, hogy az ideális modern vezető a legkevésbé korrelált az olyan tulajdonságokkal, mint agresszió, büszkeség, függetlenség; ez most pont úgy hangzott, mint egy tipikus vezető, nem? Egy igazán tipikus vezérigaz-

gató. Ugyanakkor az ilyen kifejezések, mint empátia, önzetlenség, rugalmasság, kifejezőerő – az, hogy egy vezető ki tudja fejezni a csapata számára, merre viszi a céget, vagy merre mozdít el valaki egy politikai mozgalmat – sokkal jobban kötődtek az emberek számára egy modern vezetőhöz. Ezért minket ezek a tulajdonságok érdekelnek a legjobban, és ahogy egyre jobban beleástuk magunkat a témába, rájöttünk és megértettük, hogy itt nem a női és férfi szembenállásról van szó. Valójában, nyilvánvalóan mindannyiunkban van valamennyi ezekből a tulajdonságokból, de a vezetés során ezekre támaszkodunk-e? Az emberek világszerte azt gondolják, hogy a mai világban mind a maszkulin, mind a feminin tulajdonságokra szükségünk van a tájékozódáshoz.

„Ugyanakkor az ilyen kifejezések, mint empátia, önzetlenség, rugalmasság, kifejezőerő sokkal jobban kötődtek az emberek számára egy modern vezetőhöz” 69

john gerzema előadás leirata

Kutatásunk és utazásunk során végül tíz olyan fontos jellemvonást állapítottunk meg, melyekre szüksége van a vezetőknek, melyeket az embereknek el kell sajátítaniuk mint személyiségük meghatározóit. De ami még ennél is fontosabb, ezeket a tulajdonságokat tudnunk kell egymásban is értékelnünk. Be kell építenünk ezeket a jellemvonásokat a csapatmunkánkba, és előtérbe kell helyeznünk őket a vállalati szervezetünk működésében. Erre most mondhatja valaki, hogy „ez azért nem hangzik túl erőteljesen”, de világosan kell látnunk, hogy a vezetés nem csak erő, hanem döntésképesség, rugalmasság, állhatatosság is; és a kutatás során kezdtük úgy érezni, hogy ezek a tulajdonságok – még az olyan meglepőnek tűnők is, mint a sebezhetőség –, valójában meglehetősen erőteljes példái annak, hogyan lehet vezető szerepet betölteni a 21. században.

mire ő azt felelte: „Anyaként”. Ez felkeltette az érdeklődésemet, mire kifejtette, hogy egy anyának soha senki ne akarjon keresztbe tenni. Aztán hozzátette, hogy a katonai vezetőségbe milyen fontos volt bevinni a női értékeket. Különösen is kiemelte a Szíriában és a Gáza övezetben felmerülő kihívásokat. Azt, hogy milyen sok konfliktussal és ellenségeskedéssel kellett szembenézni az arabok felé irányuló megbecsülés hiánya miatt, akik nap mint nap járnak Izraelbe dolgozni. Ezért megalkotott egy érdemérmet, és egy ajánlási rendszert a katonák számára, ami lényegében segített a konfliktusok enyhítésében. Hogy egyértelművé tegye szándékait, az ötlet megszületésétől kezdve két lányát is állomásoztatja az ellenőrzőpontokon a többi női katonával együtt. Ismét egy nyitott, sebezhető megközelítés a vezetői szerepekről való gondolkozásban.

Mondok is egyből egy példát a sebezhető vezetőre. Berlinben találkoztam egy úriemberrel, Dr. Ijad Madisch-sal. Elmesélte a történetét, hogy a Harvardon dolgozott a kísérletein, és folyton elakadt benne, ezért a kollégáitól kért segítséget, ők azonban azt mondták neki, ne nevettesse ki magát azzal, hogy folyton másokat kérdezget, hiszen PhD-ja van, neki kell tudnia a válaszokat. Ekkor tudatosult benne, hogy a tudományban minden az „én”-ről szól, nem pedig a „mi”-ről. Arra gondolt, izgalmas lenne összehozni a különböző tudósokat, ha azok nyíltan és őszintén be tudnák ismerni, mik azok a dolgok, amiket nem tudnak. Ezért hozta létre a researchgate.org-ot. Ma pedig ezen a honlapon keresztül, mely a tudósok facebook-ja, közel hárommillió tudós folytat közös munkát, mintegy 800 ezer különböző kutatási projekt keretében. Megkérdeztem tőle, mihez akar kezdeni ezzel a vállalkozással, ezzel az ötlettel, mire ő azt felelte: „Közösségi gyűjtés (crowdsourcing) keretében indulok a Nobel-díjért. És látni akarom a díjkiosztón, ahogy a támogatók neve lepörög, mint a filmek végén.” Azt akarom kiemelni Dr. Manischsal kapcsolatban, hogy itt egy ember, aki felvállalta a sebezhetőségét, nyílt és alázatos tudott lenni, és képes volt kimondani, hogy nem tudja mindenre a választ, és az emberek hatalmas tömege csatlakozott, hogy segítsen neki. Az én szememben ez a 21. század egyik legtökéletesebb metaforája. Ezek azok a fajta vállalkozások, melyek nagyon gyorsan ki tudnak teljesedni, ha az emberek beismerik gyengeségeiket, nyitottak és őszinték, és ha jól együtt tudnak működni másokkal a munkájuk során. Egy újabb példa az érdekes vezetőre, akivel találkoztam, Orna Barbivai vezérőrnagy. Jelenleg a világon nőként ő viseli a legmagasabb katonai rangot. Megkérdeztem, hogyan áll hozzá a katonai stratégiához,

Ahogy utaztunk a világban, számos helyen ütköztünk válságokba. És számos helyen találkoztunk a válság feminin módon való kezelésével. Amikor a dolgok igazán rosszra fordulnak, akkor általában ez a hozzáállás segít. Elkezdünk együtt érzőbbek, empatikusabbak és megértőbbek lenni. Éppen ez volt a helyzet Izlandon is. Bemutatom Örn Bárður Jónssont, aki az izlandi Parlament Alkotmányozó Bizottságának tagja. Mint ismeretes, a bankárok tulajdonképpen egy rendszerszintű csődbe döntötték az országot, a kormány iránti bizalom pedig gyakorlatilag lenullázódott. Elmentünk Reykjavíkba találkozni Jónssonnal, akit azért neveztek ki az Alkotmányozó Bizottság tagjának, mert már évekkel azelőtt is bírálta a kormány tevékenységét, ezzel szerzett magának némi elismertséget. A Bizottság azonban ahelyett, hogy egyszerűen saját elképzelései szerint megalkotott volna egy új alkotmányt, megnyitotta a folyamatot a közösség számára. A Facebook, az Instagram, a Twitter és egyéb közösségimédia-felületek segítségével kaptak hozzászólásokat, és mintegy közösségi gyűjtéssel szövegezték meg az új alkotmányt. Mindezt azért, hogy helyreállítsák a bizalmat, és az embereket visszairányítsák a politikai folyamatokban való részvételhez, rendkívül nyitott és inkluzív módon. Ezek az együttműködésen alapuló vállalati modellek nagyon érdekesek, világszerte mindenhol találkoztunk velük a politikában. Erről beszélt Leo Riski is, aki kulturális attasé Helsinkiből, az itt látható képen a Felleshus előtt áll. Hallott már valaki a berlini Felleshusról? Ez a világ első megosztott nagykövetsége. Helyet ad a dán, norvég, izlandi, svéd és finn nagykövetségnek is. És szemben a legtöbb nagykövetséggel, melyek a külvilág számára zárt, fallal körülvett épü-

letek, ez sokkal inkább olyan, mint egy egyetemi kampusz. A diplomaták szabadon mozoghatnak, és közösen dolgozhatnak egymással. Leo arról az alázatról beszélt, melynek segítségével az országok félre tudják tenni egyedi elképzeléseiket, és együtt tudnak működni oly módon, ami segíti gazdasági növekedésük és politikai támogatottságuk kiterjesztését. Leo felhívta valamire a figyelmem, mielőtt elindultam: azt mondta, nézzek át az utca túloldalára. Rákerestem a Google Maps-en ehhez az előadáshoz, hogy megmutassam, a Felleshusszal szemben a szír nagykövetség található, abban az időben bedeszkázott ablakokkal, és graffitikkel borítva. Éles kontraszt a nyitottság érzése és aközött, hogy egy kormány éppen egyáltalán nem is képviselteti magát. Izgalmas üzleti modellekkel találkoztunk a köz- és magánszféra együttműködésének eredményeképpen. Beszélgettem Emily Boltonnal, aki a Social Finance-nél dolgozik, egy társadalmi hatással bíró befektetésekkel foglalkozó cégnél. Nagyon érdekes programokat indítottak, melyek célja a magánszektor bevonása. Az egyik programjuk segítségével csökkenteni tudták a visszaeső bűnözők arányát a brit büntetés-végrehajtásban. A legérdekesebb ebben az, hogy kiszámolták, ha évi hét és fél százalék alá tudják csökkenteni a visszaesők arányát, akkor a magánbefektetők profitot tudnak elérni. Mi történt tehát? A befektetők részt vettek a drogprevenciós tanácsadásban, a munkaügyi tanácsadásban, tulajdonképpen rehabilitálták ezeket az elítélteket

pusztán önérdekből, hiszen nekik ez hasznot jelentett. Az eredmény az lett, hogy a kormány megspórolt bizonyos jövőbeli kiadási tételeket, kevesebb ember került börtönbe, a magánbefektetők pedig profitot termeltek. Ezekben a modellekben igazi kreativitással találkoztunk, például azáltal, hogy az emberek elkezdik használni az internetet, és új területeket is megismernek, amin keresztül több szereplő számára is nyertes helyzet teremtődik. Amikor nyereségre vagy veszteségre gondolunk, azt mindig egyfajta zéró összegű játékként fogjuk fel, ez egy nagyon maszkulin, 20. századi felfogás. Itt azonban arról van szó, hogyan lehet többek számára is pozitív eredményt elérni igazán mély változásokon keresztül. Kenya egy nagyszerű ország, ide is volt alkalmunk eljutni. Bob Collymore, egy telekommunikációs vállalat, a Safaricom vezérigazgatója. Ez a cég létrehozott egy mobiltelefon alapú mobiltranszfer-felületet, az M-Pesát. Ma az M-Pesa a kenyai gazdaság mintegy kétharmadát működteti. Ugyanis a vállalatok számára végre rendelkezésre áll egy biztonságos pénzmozgatást segítő eszköz a munkások kifizetésére anélkül, hogy zsarolástól vagy korrupciótól kellene tartaniuk. Bob munkájában az az igazán lenyűgöző, hogy fogta ezt az eszközt és információt, és arra használta fel, hogy oktassa az embereket – ingyen oktatási anyagokat küld szöveges üzenetként számos területhez kapcsolódóan, elképzelései között pedig egy online egyetem felállítása is szerepel, hogy a gyerekek és vi-

john gerzema előadás leirata

barátaik előtt, sokkal inkább, mint valamilyen névtelen, személytelen intézmény előtt. Érdekes így gondolni az érzelmek és felelősség kérdéskörére.

déki lakosok a telefonjuk – és egy erre kiképzett oktató – segítségével a Safaricom felületén keresztül oktatásban részesüljenek. Láttuk, hogyan vonják be az aktivistákat és magáncégeket, a Safaricom egyik legérdekesebb programja pedig Rose Goslingához kötődik. A képen, amit kivetítek, időjárási mérőműszerek előtt áll, ezek mérik a farmokon a csapadékmennyiséget. Így a farmereknek biztosítást tudnak kötni az aratásra, ugyanis nap mint nap kimenni a földekre ellenőrizni az időjárási viszonyokat igen költséges lenne, ezzel a megoldással azonban a mért adatokat megküldik a Safaricomnak, és kifizetéseket is tudnak igényelni, ha például egy aszály miatt veszélybe kerül a termés. Eddig mintegy 12 ezer farmer iratkozott fel a programra. Így működik együtt a köz- és magánszféra. Találkoztunk érdekes üzleti modellekkel, melyek a világgazdasági válság nyomán épültek ki. Itt van például Giles Andrews, a ZOPA társalapítója. A ZOPA a Zone of Possible Agreement (Lehetséges Megegyezés Sávja) kezdőbetűiből áll össze. Ez egyfajta közösségi hitelezés, a ZOPA pedig nemrég lépte át az 500 millió fontos értékküszöböt, nem egészen kétéves működés után. Számomra az a legizgalmasabb ebben az üzleti modellben, hogy a kölcsönzők és a kölcsönt felvevők jobb értékelést kapnak saját karakterük és a személyes kapcsolataik alapján. Tehát nem kell egy intézményhez fordulniuk, ami majd összeköti őket, és megállapítja az egymás felé való hite-

lességüket, ami aztán majd determinálja piaci értéküket. Számos céggel találkoztunk, melyet az Y generáció alapított. Ezekben találtunk egy közös pontot, mely a világon mindenhol jellemző volt: azt, hogy ezek az emberek értéket akarnak teremteni, és felelős üzleti működést akarnak megvalósítani. Ezekben a startupokban tehát mindig találni valamilyen értékközpontú összetevőt. Bemutatom Tim Kundét, egy kelet-berlini vállalkozót, aki arra jött rá, hogy a legtöbb ember nem értékeli, vagy nincs kapcsolata a biztosító cégekkel. Önök törődnek a biztosítókkal, bárki is ebben a teremben? Ez egy eléggé alacsony érdeklődésre számot tartó terület, nem? Ez a fiú érzelmet akart vinni a biztosításokba. Ezért megalkotta a Friendsurance-t, mely így működik: tegyük fel, hogy itt az első sorban ülők mind gépjármű-biztosítást akarnak kötni. Önök bemennek megkötni a biztosítást együtt, és ha mindenki óvatosan vezetett, a biztosítási díjak majd csökkenni fognak. De ha csak egyvalakinek is volt balesete, mindannyian beleadnak a követelésbe, és a díjak megemelkednek majd. Ezért aztán kétszer is meggondolja az ember, hogy kivel is vág bele egy ilyenbe, nem? Ezzel kapcsolatban azonban azt akarom kiemelni, hogy egy olyan biztosítási konstrukció jött létre, mely érzelmi alapú. Ez behaviorista közgazdaságtan. Tim az előzetes elemzései során úgy kalkulált, hogy az emberek óvatosabban vezetnek és jobban vigyáznak magukra, mert felelős személyeknek akarnak tűnni a

Stockholmban egy fagyos márciusi napon találkoztunk Jonas Viggel és Måns Adlerrel. Ők alapították a Bambuser nevű startupot. Ezzel az alkalmazással, ha valaki videózni kezd a telefonjával, az automatikusan közvetítésre kerül az interneten. Ez egy érdekes szórakoztató felület, melyet egyszer csak lekapcsolt az egyiptomi kormány. Valójában ez volt az első alkalmazás, amelyet leállítottak az Arab Tavasz idején (hamarabb, mint a Twittert), ugyanis a gyerekek arra használták a technológiát, hogy közvetítsék, mi történik körülöttük. Lenyűgöző volt számomra, hogy ez a két meglehetősen szerény higiénés igénnyel élő srác – elég sok időt együtt töltöttünk –, több hatalommal rendelkezett abban a pillanatban, mint az egyiptomi kormány. Ez történik ma a 21. században. Ezért van szükség felelős kormányzásra, ezért kell a vállalatoknak nyitottnak és átláthatónak lenniük, és ezért kell a vezetőknek megérteniük azt, hogy valahol valakinél mindig lesz egy kamera. Így szemlélve szerintem nagyon érdekes látni, hogyan szóródik szét a hatalom gyakorlása a mai világban. Néha olyan emberekkel találkoztunk, akik akkor találtak ki valami igazán érdekes dolgot, amikor a probléma, mellyel szembesültek, a felszínen egészen szórakoztatónak tűnt. Maria Ziv a Svéd Turisztikai Hivatal vezetője. Ő is lefolytatott egy kutatást, csak úgy mint én, és arra az eredményre jutott, hogy világszerte az embereknek két dolog jut eszükbe Svédországról: szőke emberek és az ABBA. Ez kihívás volt számára, hiszen ő azt szeretné elérni, hogy az emberek megismerjék az igazi Svédországot. Ha van Twitter-fiókjuk, mindenképpen kövessék az @Sweden fiókot. Ez a kormányzat Twitter-fiókja, amit Maria és kollégái kértek a kormánytól, és amit úgy alkalmaznak, hogy minden héten más és más svéd állampolgár ír bele az ország nevében. Tehát ha például valaki kamionsofőr, akkor akként kell reprezentálnia az országot. Óriási felelősség. Viszont a folyamat során megtanulták értékelni egymás állampolgári szerepét, és a résztvevők igazán mindent beleadtak az országukért egy izgalmas társadalmi kísérleten keresztül. Világszerte számos érdekes embert ismertünk meg. Azt hiszem, a legalázatosabb és talán legérzelemdúsabb élményem Japánban volt. A földrengés és cunami után nem sokkal, nagyjából kilenc hónapra rá érkeztünk oda. Az ország még nem állt egészen talpra. Ismerem ezt az érzést, mert Alsó Manhattanben nőttem fel, és

szeptember 11-én is épp ott voltam. Amikor beszéltem itt Japánban az emberekkel, tanácstalanságot és hazafiságot éreztek magukban, túláradt bennük az országuk iránt érzett szeretet, de nem tudták, mit tegyenek. De még valami történt Japánban: a fiatalokat frusztrálni kezdte a kormány, mely nem indult elég gyorsan az emberek segítségére. Ezért ez a srác itt, Fukuzakisan, úgy döntött, tesz valamit. Ezen a képen, amit itt kivetítek, a kollégiumi szobájában láthatjuk a Tokyo University-n. Elmesélte nekem az egyik délután, hogy miközben figyelte a híreket, és látta, hogy a kormány nem reagál elég gyorsan az otthon nélkül maradt emberek megsegítésének ügyében, támadt egy ötlete. Elhatározta, hogy összeeszkábál magának egy Airbnb-t, ami az ő hecker-nyelvén azt jelenti, hogy lemásolja a modelljüket, és elkészíti a saját oldalát. Így is tett. Létrehozta a roomdonor.jp oldalt, egy végtelenül egyszerű honlapot. Az egyik oldalról feliratkozhattak ide azok az emberek, akik rendelkeztek megosztható szobával, a másik oldalon pedig feliratkozhattak azok, akiknek lakhatásra volt szüksége, mert elvesztették az otthonukat. Ez a srác mintegy 12 ezer embert mozgatott meg három hét leforgása alatt ebből a kollégiumi szobából a Tokyo University-n. Gyorsabban és hatékonyabban tette mindezt a kormánynál. Ebből a történetből azt szeretném kiemelni, ami az egész előadásom mondanivalójához is illeszkedik. Azt, hogy a vezetés nem egy felülről lefelé történő folyamat többé, mint ahogy azt a 20. századi modellek sugallják. Ez az igazi vezetés, ez a vezetés kis léptékben, ez az alulról jövő vezetés, ez teljes mértékben az a fajta vezetés, mellyel az Y generáció tagjai szerte a világon, és a felmérésünk megkérdezettjei, valamint interjúalanyaink a leginkább tudnak azonosulni, és amelyről a leginkább hiszik, hogy meg fogja változtatni a világot.

„Ez az igazi vezetés, amelyről a leginkább hiszik, hogy meg fogja változtatni a világot.” Ezek az Y generációs értékek, és ez a fajta felelős, megbízható vezető – világszerte találkoztunk ilyenekkel, és ilyen Sylvia Loli is, a perui Limában található Nők Házának (Women’s House) vezetője. Sylviának volt egy nagy problémája, a nők ellen irányuló családon belüli erőszak. A rendőrség szemet hunyt felette, ugyanis akkoriban a teljes rendőrség csak férfiakból állt. Azt

john gerzema előadás leirata

mondta nekem, nagyon bosszantotta ez a dolog, ezért úgy döntött, létrehozza a saját, csak nőkből álló rendőrségét. Ami aztán nagyon hatékonynak bizonyult. Annyira, hogy amikor a kormány úgy döntött, integrálja a férfi és női rendőri erőket, a korrupció hirtelen 30%kal csökkent. Sylviával kapcsolatban a vezetői szerepekről azt szeretném kiemelni, hogy ő, mint sok másik Athéné-gondolkodó, teljes valóját beleadta a kihívás megoldásába. Nem csak úgy tekintett erre, mint egy munkahelyre. Küzdött az ügyéért, kreatív megoldásokat talált ki, és egész személyiségével erre koncentrált, miközben a feladatát végezte. Korábban szóba került az empátia. Következő szereplőnk egy nagyon érdekes úriember, a bostoni MIT Idősödési Laboratóriumából (Age Lab), Dr. Joseph Coughlin, idősödés-kutató. Számos idősödő társadalom számára Nyugat-Európától Amerikáig ez egy nagyon nagy érdeklődésre számot tartó téma a cégek és kormányok számára, hogy hogyan foglalkozzunk népességünk idősebb tagjaival. Joseph összegyűjtött tervezőket és mérnököket, és elkészítették az AGNES névre keresztelt ruhát. Az AGNES azt jelenti, „idősödést most tudatosító empátia-rendszer” (Age Gain Now Empathy System). Sajnos nincs róla képem, de megpróbálom elmagyarázni, hogyan működik. Ez egy hokikapusszerelésre hasonlító ruha, amit fel kellett venniük a tervezőknek és mérnököknek, és amely megnehezíti az ízületek mozgását, nyomja a hátat, akadályozza a látást és hallást, ebben kellett a tesztszemélyeknek autót vezetni, felszállni egy buszra, bevásárolni menni, és levenni a termékeket a polcokról. Tulajdonképpen azt mondták a tervezőknek, hogy ne csupán az ügyfelek fejével gondolkodjanak, hanem éljék meg azok mindennapjait. Ez egy meglehetősen empatikus hozzáállás, ami igazán képes kapcsolatot teremteni, és azt gondolom, érdekes hatással lehet az innovációról és megértésről való gondolkodásban. Nem győzöm hangsúlyozni, milyen kivételes Athénégondolkodókkal találkoztunk, nem egy közülük férfi, mint a következő, Mauricio Facio Lince is, a második legfontosabb önkormányzati tisztségviselő Medellín városában. Medellín ma egy virágzó kereskedőváros. Már rég nem igazak rá a régi sztereotípiák, amikor még a drog és erőszak városa volt, azóta újrateremtette önmagát, vonzó kozmopolita kulturális központ lett. Lince úr és kabinete azonban abban működött közre, hogy kiemelt fontossággal kezeljék a fiatalokat. Megszavazták, hogy a város költségvetésének kétharmadát, egészen pontosan 63%-át a következő öt évben a gyermekekre fordítják, a 20 év alatti kor-

osztályra. Az az elképzelésük, hogy ha iskola utáni programokat, oktatást, szabadidős tevékenységeket szerveznek, azzal megtörhetik a régi körforgást. Véleményem szerint ebben az a leglenyűgözőbb, hogy ezek a vezetők nem hagyományos úton próbálják megoldani a problémákat. Új megoldási javaslatokat dolgoztak ki, ennek ez egy nagyon jó példája. Az empátiára és innovációra egy másik jó példa is elénk tárult Medellínből, ő itt Margarita Angel Bernal, egyike Kolumbia kevés építőmérnökének. Egyik legnagyobb szakmai sikere, hogy ő is részt vett a Medellín Metrocable megalkotásában. Talán már többen hallottak róla – ez egy zseniális libegő-rendszer, mely mintegy 30 ezer dolgozó kolumbiait szállít naponta a szegény favellákból a városközpontba. Margarita mindezt nem a tervezőasztal mögött ülve hozta létre, hanem kiment, és meghallgatta az embereket, hogy valóban megértse, mire van szüksége a társadalomnak. Sok helyre eljutottunk – még Bhutánba is, ahol meginterjúvoltuk a Bruttó Nemzeti Boldogság Bizottság titkárát. A legjobb dolog ebben a tisztségben az, hogy az embernek saját parkolóhelye van ezzel a felirattal. Ami viszont ebben az apró hegyi királyságban a legérdekesebb, és amiért az újságírók folyamatosan látogatják, az a Bruttó Nemzeti Boldogság. Túllépve a GDP-n, ez az index a társadalom egészét méri, nem csupán a pénzt. Ők valami olyasmit próbálnak mérni, ami számos országból hiányzik, és ezért is lettek ennyire népszerűek. Még két utolsó történetet szeretnék megosztani, az egyik legizgalmasabb az a két fiú volt, akiket egy háború közepén találtunk, de akik emellett jó barátok is. Yadin Kaufmann és Sahed Nashef, egyikük arab, a másik pedig izraeli, mindketten kockázatitőke-befektetők. A Közel-Kelet problémáit nem tudják megoldani. Viszont arra gondoltak, azt csinálják, amiben a legjobbak, vagyis startupokat hoznak létre. Ma a Veritas Ventures egy rendkívül sikeres izraeli startup kockázatitőke-befektetési alap. A Sadarah Ventures pedig egy induló arab startup, ráadásul Ciszjordániában. Yadin és Sahed tehát összeálltak, és elhatározták, hogy indítanak egy programot, melynek keretében azért, ha valaki bármelyik izraeli startup pénzét át akarja helyezni a kockázatitőke-befektetési alapba, annak részvényei két százalékát át kell adnia. Abban bíztak, hogy ha bármelyik cég tőzsdére menne, és egy csomó pénzt keresne, azokat a részvényeket befektetnék az arab startupokba. Ezek a srácok épp nemrég adtak el egy közlekedési navigációs rendszert a Google-nak

hárommilliárd dollárért. Sahed és Yadin abban bíznak, képesek lesznek így együtt dolgozni és startupokat alapítani Ciszjordániában, és talán taníthatnak valamit az együttműködésről a következő generáció tagjai, arabok és izraeliek számára. Végül pedig az utolsó, kedvenc interjúm, Eriko Yamaguchival zajlott. Az ő története nagyon kedves. Most Tokióban él, de máshol nőtt fel, és gyerekkorában sokat zaklatta a többi gyerek, ezért a szülei úgy döntöttek, legyen magántanuló. Ez alatt az idő alatt elkezdett érdeklődni a divat iránt. De az is benne volt mindvégig, hogy nem akarja, hogy bárkinek is végig kelljen mennie azon, amin ő végigment. Egy nap internetezés közben beütötte a Yahoo-ba, hogy mi Ázsia legszegényebb országa. Megtalálta, hogy Banglades. Elkezdett egy kickstarter-kampányt, összeszedte minden pénzét, valamint a barátai és családja támogatását, és elment Dakkába, ahol kibérelt egy gyárat. Az volt az elképzelése, hogy megtanítja az írástudatlan gyári munkásokat, akik korábban táskákat, zoknikat és egyéb egyszerűbb dolgokat gyártottak, hogyan kell minőségi kézitáskákat készíteni. Ilyet azelőtt sose készítettek, és igazság szerint három teljes év kellett hozzá, hogy bármi jó minőségű dolgot elkészítsenek. De aztán végül sikerült, és ma Erikónak hét üzlete is van Japánban, egy virágzó, sikeres céget

vezet, a munkásainak pedig kétszer annyi bért fizet, mint a bangladesi átlagbér, ami igazi tanúbizonysága az állhatatosságának. Azt hiszem, ha a vezetés filozófiájára gondolunk a kérdőíves felmérés alapján, valamint arra, hogy az erőviszonyok hogyan változnak, végső soron érdemes egy lépést visszalépni, és megnézni az adatokat. Mert a hatalom definíciója többé már nem az ellenőrzést jelenti. Talán egy pár ember még mindig ezt hiszi, de a legtöbben valójában világszerte azt gondolják, hogy a hatalom a befolyásról szól, a befolyást pedig egészen újszerű módokon lehet megszerezni, melyek közül az én meglátásom szerint számos feminin jellegű. És ezért hisszük azt, hogy a mai világban a férfiaknak és nőknek egyaránt hozzáférése van ehhez a hihetetlen hatalomhoz, ha azt választják, hogy élni kívánnak vele. Ezért hiszünk mi a nyitott társadalmú független gazdaságban, mely gazdaságot a globalizáció és az ügyfelek megértése irányít, és amihez elengedhetetlen a szoros együttműködés és közös munka, a 21. század operációs rendszerének női értékei. Ezzel a gondolattal fejezem be, illetve ajánlom az erről szóló könyvemet, melynek megvásárlásával az ENSZ girl-up kampányát (www.girlup.org) támogatja minden vevő, egy fantasztikus programot, mely fiatal lányoknak segít megtalálni a hangjukat vezetőként, és kiállni a veszélyeztetett helyzetben lévő többi lányért világszerte.

Niall ferguson: A nagy hanyatlรกs

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

Niall Ferguson Niall Ferguson skót történész számos, vitaindító könyv szerzőjeként vált ismertté és mind az Egyesült Államokban, mind Nagy-Britanniában rendkívüli népszerűségre tett szert. Tudományos elismertségét tükrözi, hogy ma is több híres oktatási intézmény tudhatja soraiban: Jesus College, University of Oxford – Senior Research Fellow; Hoover Institution, Stanford University - Senior Fellow; New College of the Humanities - Visiting Professor. A Colossus: The Rise and Fall of the American Empire című könyvéért 2004-ben a Time magazin a világ 100 legbefolyásosabb emberei közé választotta.

Családi háttér, iskolák

Tudományos munkássága

Teljes nevén Niall Campbell Douglas Ferguson, született 1964. április 18-án Glasgow-ban. Édesapja orvos, édesanyja fizikatanár. Egyetemi tanulmányait a The Glasgow Acedemy-n és ösztöndíjasként az oxfordi Magdalen College-ben végezte. 1985-ben történelemből kitüntetéssel diplomázott. PhD fokozatot 4 évvel később szerzett Oxfordban.

Ferguson első könyve a Paper and Iron: Hamburg Business and German Politics in the Era of Inflation, 1897–1927. nagyrészt a doktori disszertációjára épült és megalapozta szakmai hírnevét. A szerkesztésében megjelent Virtual History: Alternatives and Counterfactuals. című kötete bestseller lett az Egyesült Királyságban, habár szakmai körökben bírálatot is kapott hipotetikus történelemfelfogása miatt. A történész előszeretettel vizsgálja a történelem alternatíváit, melyben az egyes személyeknek tulajdonít különös jelentőséget és későbbi műveiben is rendszerint felteszi a „mi lett volna ha” kérdést. Az első világháborúról szóló, vitákat kiváltó The Pity of War. c. munkájában 10 népszerű mítoszt próbál eloszlatni a háborúval kapcsolatban, melynek során arra a megállapításra jut, hogy Nagy-Britanniának előnyösebb lett volna kimaradni a konfliktusból, elfogadni Németország győzelmét, mivel így a 20. század történelme sokkal békésebb lehetett volna. Levéltári forrásokon alapuló elmélyült kutatómunkája eredményeként látott napvilágot az USA-ban két kötetben megjelent The House of Rothschild, amely a Wadsworth Prize for Business History díjat is elnyerte. Miután egy évet töltött a Bank of England-ben, mint a Houblon-Norman Fellowship birtokosa, megírta The Cash Nexus: Money and Power in the Modern World, 1700–2000. könyvét, melyben a gazdasági folyamatok mellett, elsősorban az emberi cselekedetek sorsformáló jellegét emeli ki. Az Empire? How Britain Made the Modern World-ben kedvező színben tünteti fel a brit birodalmat, ezért többen annak a rehabilitálásával is megvádolták. Hasonlóan a Colossus: The Rise and Fall of the American Empire esetében, ahol az USA jelenkori hegemóniájáról nyilatkozik kedvezően. The War of the World: History’s Age of Hatred c. munkája a 20. század véres történelmét követi nyomon, melyben a

Tudományos pályájának főbb állomásai: 1987–88 Hanseatic Scholar, Hamburg and Berlin 1989–90 Research Fellow, Christ’s College, University of Cambridge 1990–92 Official Fellow és Lecturer, Peterhouse, University of Cambridge 1992–2000 Fellow és Tutor in Modern History, Jesus College, University of Oxford 2000–02 Professor of Political and Financial History, University of Oxford 2002–04 John Herzog Professor in Financial History, Stern School of Business, New York University 2010–11 Philippe Roman Visiting Professor, London School of Economics 2004-től Laurence A. Tisch Professor of History, Harvard University és William Ziegler Professor of Business Administration, Harvard Business School. Jelenleg Ferguson Senior Research Fellow-ként dolgozik a Jesus College-ban, (University of Oxford), valamint Senior Fellow a Hoover Institution-nél (Stanford University) is. Továbbá Resident Faculty Member a Minda de Gunzburg Center for European Studies-nél, és Advisory Fellow a Barsanti Military History Center-ben.

világ legfontosabb változásaként a Nyugatnak a Kelet fölött gyakorolt hegemónia elvesztését emeli ki a szerző. A The Ascent of Money: A Financial History of the World alapvetően a világ pénzügyi történelmét dolgozza fel, továbbá megjósolta a 2012-es amerikai gazdasági válságot is. High Financier: The Lives and Times of Siegmund Warburg. c. munkája egy olyan ember életrajza, aki az európai pénzügyi integráció alapjait fektette le és az 1945 utáni londoni gazdasági élet meghatározó alakja lett. A Civilization: The West and the Rest. legfontosabb kérdése, hogy mely tényezők tették lehetővé a nyugati világ uralmát a Kelet fölött, erre pedig Ferguson válaszában a következőket sorolja fel: verseny, tudomány, demokrácia, gyógyszer, fogyasztói szemlélet és munka etika. Legújabb megjelent kötete a The Great Degeneration: How Institutions Decay and Economies Die társadalmunk intézményeinek hanyatlását elemzi, amely a gazdasági fejlődésre is negatív hatást gyakorol. Miután Henry Kissinger 2003-ban elérhetővé tette számára az összes egykori kormányzati dokumentumát, Ferguson jelenleg is az egykori külügyminiszter életrajzán dolgozik, melynek első kötete 2015-ben jelent meg. Politika Fergusontól nem áll távol a politika, már egyetemi évei alatt Margaret Thatcher hívének számított. 2010-ben a brit konzervatív párti oktatási miniszter Michael Gove felkérésére részt vett új történelem tanrend kidolgozásában. Az Egyesült Államokban Obama elnök kritikusaként a republikánusok oldalára állt. A történész Európa számára az iszlám terjedésében is nagy veszélyt lát, és alapvetően a folyamatot a kereszténység visszaszorulásával magyarázza, amely Európát egy posztkeresztény állapotba sodorta. 2005-ben The New New Deal néven foglalta össze gazdaságpolitikai elképzeléseit, amelyet az amerikai kormányzat számára követendőnek vélt. 2012-ben kijelentette, hogy az USA energiatartalékainak köszönhetően a társadalmi, gazdasági növekedés eredményeként egy új gazdasági aranykor küszöbén áll. Szakmai elismerések 2014 jelölve a Distinguished Visiting Professor címre a pekingi Tsinghua University-n 2013 Ludwig Erhard Prize for Economic Journalism 2012 Hayek Prize for Lifetime Achievement 2010 Benjamin Franklin Prize for Public Service 1998-99 Houblon-Norman Fellowship, Bank of England

Könyvei • Henry Kissinger: A Life. 2015. • The Great Degeneration: How Institutions Decay and Economies Die. Penguin Press, London, 2013. • Civilization: The West and the Rest. The Penguin Press, London, 2011. • High Financier: The Lives and Times of Siegmund Warburg. Penguin Press, New York 2010. • The Ascent of Money: A Financial History of the World. Allen Lane, London, 2008. • The War of the World: History’s Age of Hatred. Allen Lane, London, 2006. • 1914. Pocket Penguins 70s S. Penguin Press, London, 2005. • Colossus: The Rise and Fall of the American Empire. Penguin Press, London, 2004. • Empire? How Britain Made the Modern World. Penguin Press, London, 2003. • The Cash Nexus: Money and Power in the Modern World, 1700–2000. Allen Lane, London, 2001. • The House of Rothschild: The World’s Banker, 1849– 1999. Vol. 2, Viking Press, New York, 1999. • The Pity of War. Basic Books, New York, 1998. • The World’s Banker: The History of the House of Rothschild. Weidenfeld & Nicolson, London, 1998. • The House of Rothschild. Vol 1. Viking Press, New York, 1998. • (ed): Virtual History: Alternatives and Counterfactuals. Basic Books, New York,1997. • Paper and Iron: Hamburg Business and German Politics in the Era of Inflation, 1897–1927: Cambridge University Press, Cambridge, 1995.

Magyarul megjelent könyvei • Civilizáció. A Nyugat és a többiek. Scolar, Budapest, 2011. • A pénz felemelkedése. A világ pénzügyi történelme. Scolar, Budapest, 2010. • A világ háborúja. A gyűlölet évszázadának története. Scolar Budapest, 2008.

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában Szerző: Niall Ferguson

Az ezredforduló óta a világ megkedvelte az ellentétpárokat: emberiség és technológia, közösségek és azok bomlasztói, tervezők és az emberek, kormányok és újítók. Magyarország pedig tökéletes hely arra, hogy ilyen ellentétpárokban gondolkodjunk. A dualista szemléletmód, az egymással ellentétes kérdések szembeállítása nyilvánvalóan a magyar és a budapesti DNS része.

Minden turista hamar felismeri, hogy Budapest voltaképpen két város (Buda és Pest), amelyet híd köt össze. Budapest az a város, amely legalább két vallás megosztottságában élt; ugyanis 1541-től kezdődően több mint 140 év török megszállás alatt állt. Ugyancsak ez az a város, amely 1918-ig egyfajta félfüggetlenséget is megtapasztalhatott az Osztrák–Magyar Monarchia részeként. Ez az a város továbbá, amely a 20. század közepén a fasizmus és a kommunizmus eszméi között fejlődött. Budapest negyedrészében zsidó volt, egészen addig, amíg a holokauszt 1944-ben le nem sújtott. 1949 és 1989 között pedig kommunista bástyaként szolgált. Ugyanakkor színtere volt 1956-ban a kommunizmus elleni legnagyobb kelet-európai felkelésnek is. Ha Párizsból érkezel ide, azt hiheted, hogy Moszkvában vagy. De ha Moszkvából jössz, azt hiheted, hogy ez már Párizs. Ezek voltak Ligeti Sándor György avantgárd zeneszerző szavai. Jelenleg Budapest még mindig tudathasadásos állapotot tükröz. Egyszerre van valahogy függő helyzetben, és kétszeresen is elkötelezve a Nyugat és a Kelet között. Ma már része az Európai Uniónak, amelyben azonban, nagyon úgy tűnik, nem igazán találja meg a helyét. 2015 nyarán számos helyszínen volt Magyarországon és Budapesten zűrzavar, ugyanis koszovói, afgán, szír, pakisztáni és iraki menekültek özönlöttek az országba. Tették ezt azért, hogy a kelet és nyugat közötti kaput jelentő

budapesti pályaudvarokon keresztül nyugat felé induljanak. Amikor a nyugat felé induló vonatok leálltak, ezrek döntöttek úgy, hogy gyalog teszik meg az osztrák határig tartó távolságot.

„Nos, szerintem az európai integráció 2015-ben egy befejezetlen folyamat.” Ezen okok miatt Budapest tökéletesen alkalmas arra, hogy feltegyük a kérdést: mit is jelent Európa a 21. században? Melyek a problémái? Merrefelé halad? Hogyan kell változnia? Nos, szerintem az európai integráció 2015-ben egy befejezetlen folyamat, sőt talán egy befejezhetetlen folyamat. Létezik egy szövetség, az Európai Unió (EU), amelynek középpontjában a Monetáris Unió áll, azonban az EU nem mindegyik országa tagja a monetáris magnak. Az az ország, ahonnan én származom, az Egyesült Királyság, tagja ugyan az Európai Uniónak, de azon országok egyike is egyben, amelyik nem fogadta el az eurót saját valutájának. Részben ennek a félig bent, félig kint állapotnak köszönhetően Nagy-Britannia az az ország, ahol feltehetően már jövőre népszavazás dönthet arról, hogy kilép-e az EU-ból. Tehát azért beszélhetünk egy befejezetlen projektről, mert az EU

egyik kulcsfontosságú tagja és egyben az egyik legnagyobb gazdasága fontolgatja annak lehetőségét, hogy az egészből kiszálljon. Az a tény, hogy a 2011–2013-as válságévek majdnem az euró végét, a Monetáris Unió felbomlását eredményezték, nagyon fontos dologra világított rá. Arra, hogy az Európai Monetáris Unió eredeti tervezetét támadó kritikusoknak – ezek egyike voltam magam is – igazuk volt abban, hogy alapvető ellentmondás van a monetáris egység és a fiskális decentralizáció között. 2000ben Larry Kotlikoff-fal megjelentettünk egy cikket2 a Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóiratban, amelyben azzal érveltünk, hogy Európa monetáris uniója hanyatlásnak fog indulni. Ez a hanyatlás azért fog vélhetően bekövetkezni, mondtuk, mert fundamentálisan összeegyeztethetetlen létrehozni egy monetáris uniót, miközben a tagállamok hatáskörében marad a fiskális politikájuk alakítása. Utólag megállapítható, hogy az a feltételezésünk, miszerint a monetáris unió körülbelül tíz évig fog működni, de azután a fiskális egyensúlyhiányok miatt a rendszer szétesik, helyes volt. Látható, hogy ez majdnem be is következett. Az államadósságot illetően fennálló hatalmas egyenlőtlenségek, amelynek egyik végén Görögország áll az összes EU-tagország közül legnagyobb

adóssággal, majdnem szétfeszítik a monetáris uniót. 2012-ben azon közgazdászok nagy többsége, akik ebben a témában publikáltak, azt jósolták, hogy Görögország távozni fog, azaz bekövetkezik az ún. Grexit (Görögország kilépése az euróövezetből) és a monetáris unió nagy valószínűséggel szét fog esni. Ez ugyan nem következett be, de Görögország kilépésének lehetősége még mindig napirenden van, és még mindig bizonytalan, hogy sikerül-e olyan döntést hozni az alapvető görög államháztartási válságról, amely által Görögország bent maradhat a monetáris unióban. Most a problémára egy sajátos megoldás született, egy költségvetési paktum. Ez a költségvetési paktum pedig lényegében minden, az euróövezethez tartozó tagállamtól megköveteli, hogy egyre inkább Németországra hasonlítson gazdasági értelemben, ha más vonatkozásban még nem is. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tagországok mindegyikének többé-kevésbé kiegyensúlyozott költségvetéssel kell rendelkeznie. Nincs többé lehetőség azokra a hatalmas deficitekre, amelyek különösen a 2008 utáni gazdasági válság időszakát jellemezték. Ha megnézzük a Nemzetközi Valutaalap 2020ig tartó előrejelzését, azt láthatjuk, hogy 2020-ra csak egyetlen egy ország lesz az Európai Monetáris Unión belül, nevezetesen Szlovénia, amelyiknek nagyobb lesz a deficitje, mint a bruttó hazai termék 1,5 százaléka. Hét

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

tagállam pedig egyenesen költségvetési többletet mutat majd. Mindez pedig az első lépés afelé, amit Angela Merkel úgy fogalmazott meg, hogy „Bundesrepublic Europa”, azaz Európai Szövetségi Köztársaság. Egy Európai Unió, amely egyre inkább a Német Szövetségi Köztársaságra hasonlít, legalábbis az államháztartás kezelését illetően. Nincsenek nagy hiányok, és többé-kevésbé tartósan kiegyensúlyozott a költségvetés. Azonban nem csak ebből a szempontból kezd Európa egyre inkább Németországra hasonlítani. A múltban a tagállamok időnként meglehetősen nagy folyó fizetési mérleg hiánnyal rendelkeztek. Ezek az idők azonban részben annak következtében elmúltak, amit lekicsinylően gyakran csak megszorításként határoznak meg. Ennek pedig az a következménye, hogy egyre kevesebb euróövezethez tartozó tagállamnak van folyó fizetési mérleg hiánya. Gyakorlatilag, ismét csak az IMF előrejelzései alapján, 2020-ra az euróövezet mindössze három tagállamában lesz a folyó fizetési mérleg deficites, és ezek a deficitek elenyészőek lesznek. Emellett úgy tűnik, hogy minden egyes országnak alacsony, vagy akár negatív inflációval kell rendelkeznie ahhoz, hogy az Európai Szövetségi Köztársasághoz tartozhasson. Idén Ausztria az a tagállam, ahol a legmagasabb lesz az infláció: az IMF szerint csupán 1,1 százalék. Tehát épp, hogy csak 1 százalék felett lesz az árak növekedésének üteme , az euróövezet öt országában pedig jelenleg negatív az infláció, azaz defláció várható. Ha a költségvetési egyensúlytalansági probléma felszámolásának ilyen gazdasági következményei vannak, akkor az igazi kérdés az, hogy bármilyen megoldás hogyan hat majd a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre. Gazdasági növekedés és munkahelyteremtés pedig akkor következhet be, ha ezt a politikát az Európai Központi Bank „mennyiségi lazítással” (quantitative easing, QE) csillapítja. Mit is jelent ez? Egyes naiv kritikusok szerint ez nem egyéb, mint pénznyomtatás, ez azonban nem egészen igaz, vagy legalábbis egy speciális pénzfajta létrehozását jelenti. Nem azt a pénzt, amit a zsebünkben hordunk vagy a bankban tartunk, hanem azt a pénzt, amit a bankok a számláikon a központi banknál tartanak. Olyan speciális pénzekről, tartalékokról van szó, amelyeket az Európai Központi Bank hoz létre akkor, amikor mennyiségi lazítást alkalmaz. Amikor pedig ezt az új pénzt létrehozza, nem csinál mást, mint eszközöket vásárol, pontosabban kötvényeket, bár más eszközök vásárlása is lehetséges.

Akkor hát mi a mennyiségi lazítás hatása? Az, hogy a már amúgy is alacsony kamatlábakat még lejjebb nyomja. Ennek egyik mellékhatása az, hogy bővíti a központi bank mérlegét. Ez valószínűleg kézenfekvő megoldás, mivel az EKB mérlege szűkült, miközben a Bank of England-é és a Federal Reserve-é növekedett a pénzügyi válságot követően. Amikor az EKB elfogadta a mennyiségi lazítást, akkor lényegében megpróbált felzárkózni, és egy olyan, a hagyományostól eltérő monetáris politikát kezdett alkalmazni, amelyet a fejlett világ nagy központi bankjai már javában gyakoroltak. A mennyiségi lazítás tehát nem az infláció elszabadításáról szól. De vajon nem vezet-e ez a politika a defláció elszabadulásához? Ez a dilemma, úgy tűnik, még nem dőlt el, habár a kilátások, legalábbis ami az általam hivatkozott előrejelzéseket illeti, egészen jók. Az igazi kérdés tehát az, hogy a fiskális megszorítás időszakában a mennyiségi lazítás fog-e növekedést eredményezni. Márpedig az átlag európai számára a növekedés a fontos, mert e nélkül nagyon valószínűtlen, hogy Európa képes lesz megoldani a munkanélküliségnek, különösképpen a fiatalok munkanélküliségének krónikus problémáját. Sőt arra sem lesz képes, hogy felvegye és integrálja a közel-keleti, az észak-afrikai és a dél- ázsiai migránsok százezreit, vagy akár millióit.

„Belátható időn belül tehát Európa alacsony fordulatszámon marad.” Térjünk tehát rá röviden a növekedés témájára. Jelenleg nem kérdés, hogy Európa alulteljesít. Az IMF mostani előrejelzése szerint az EU egésze ebben az évben csak 1,8 százalékkal fog növekedni. Ami azonban még ennél is aggasztóbb, hogy a 2020-ig tartó időszakra sem vár 2 százaléknál magasabb növekedést. Belátható időn belül tehát Európa alacsony fordulatszámon marad. Ez azt is jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta, amely az Európai Unió perifériáin rendkívül magas, várhatóan magas is marad. Álljon itt néhány adat ennek alátámasztására: jelenleg a munkanélküliségi ráta a németországi 4,9 százalék és a spanyolországi 23 százalék között mozog. A munkanélküliségi adatokat alaposan meg kell vizsgálnunk. A fiatalok munkanélkülisége, elsősorban a déleurópai országokban köztudomású. Rendkívüli, ahogyan a fiatalok az álláskereséssel küzdenek. De van valami, ami szintén nagyon fontos, és a nyilvános viták során sokkal kevesebb figyelmet kap. Ez a hazai születésű

európaiak és a külföldön születettek munkanélküliségi rátája közötti különbség. Az Egyesült Államokban a külföldön született munkavállalók munkanélkülivé válásának valószínűsége nem lényegesen nagyobb, mint a hazai születésű munkavállalóké. Igaz ez az én hazámra, az Egyesült Királyságra is. Ám, ha a kontinentális Európát nézzük, valami nagyon szembetűnőt vehetünk észre, nevezetesen azt, hogy a külföldön született munkavállalók sokkal nagyobb valószínűséggel, egyes országokban több mint kétszer nagyobb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, mint az adott országban születettek. Ez pedig egy hatalmas probléma. Ha egy társadalom nem tud munkavállalási kilátásokat nyújtani a bevándorlóknak, és ez vonatkozik a bevándorlók gyermekeire, sőt még azok gyermekeire is, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy kudarcot vall a modern társadalmak egyik legfontosabb feladatának teljesítésében. Ez az asszimilálás, az újonnan érkezőknek a befogadó országba történő integrálása. Rakjuk mindezt össze és próbáljuk meg levonni azt a következtetést, hogy vajon mit is jelent ez nagyobb történelmi összefüggésben. Európa ugyan nem stagnál, de egyértelmű, hogy nem is növekszik látványosan. Európa kudarcot vall a munkahelyteremtésben, és különösképpen kudarcot vall a fiatalok és bevándorlók számára történő munkahelyteremtésben. Ha egy tágabb történelmi perspektívában nézzük ezeket, akkor mindez, legalábbis számomra, azt jelenti, hogy a nagy elmozdulás a Nyugattól a világ többi része felé

tovább folytatódik. Ez a legnagyobb gazdasági változás, amelyet a világ az elmúlt ötszáz évben megtapasztalt. Mit értek ezen? Egy ötszáz évvel ezelőtti világkörüli utazás során különösképpen senki nem csodálkozott volna el Nyugat-Európán még akkor sem, ha más nagyobb civilizációkkal való összehasonlítást tesz. Ötszáz évvel ezelőtt nem lett volna nyilvánvaló a világkörüli utazó számára, hogy a következő öt évszázad során az életszínvonalat illetően óriási szakadás következik majd be a Nyugat és a világ többi része között. Ötszáz évvel ezelőtt a Ming-kori Kína több szempontból is a világ legfejlettebb civilizációja volt, legalábbis a legnagyobb városok közül néhány itt volt megtalálható. Ha megnézzük Nankinget vagy Pekinget, ezek a városok jóval nagyobbak voltak, mint például Párizs vagy London. Azonban körülbelül az 1500–1600-as évektől kezdődően elkezdődött a nagy elszakadás, amely során az életszínvonal, a kínai és a világ többi részén tapasztalt életszínvonallal összehasonlítva, minden lehetséges módon mérve, drasztikus fejlődésnek indult Nyugat-Európában és azokon a helyeken, ahol a nyugat-európaiak nagy számban telepedtek le. Például Észak-Amerikában. Ez a nagy szétválás a legszembetűnőbb jellemzője a modern történelemnek. Egy példát szeretnék hozni. 1600 körül nem volt nagy különbség az életszínvonal tekintetében Kelet-Kína és Nyugat-Európa között. Sőt, Kelet-Kína valószínűleg gazdagabb volt az egy főre jutó bruttó hazai terméket illetően, mint Észak-Amerika közvetlenül az európaiak nagy volumenű letelepedése előtt. Mindezt számokban

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

kérdésre. Az egyik egy jó, míg a másik egy nem annyira jó hír. A jó hír, ahogyan arról a Civilizáció című könyvemben is érveltem, hogy a világ többi része lényegében letöltötte a Nyugat kegyetlenül jó alkalmazásait, az ún. „killer apps-eket”. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek 1500 után a Nyugatot oly sikeressé tették. Mégis melyek ezek? Nos, például a verseny fogalma mind a gazdasági, mind a politikai életben. Ez egy nagyon is nyugati jelenség, amit nem igazán lehetett volna felfedezni a Ming-kori Kínában. Aztán a tudomány fogalma a 17. és 18. századi tudományos forradalom értelmezésében. Ez is alapvetően egy nyugati projekt volt. Nem voltak például Newtonok az Oszmán Birodalomban.

Nial Ferguson – 3D hologramos előadása kifejezve: az észak-amerikai egy főre jutó GDP aránya a kínai értékhez képest azonos, azaz egy az egyhez volt. A nagy elszakadás eredményeképpen, az 1970-es évekre, az észak-amerikai egy főre jutó GDP aránya a kínai értékhez képest huszonkettő az egyhez lett. Az átlag amerikai, akkor amikor én tizenéves voltam, több mint húszszor gazdagabb volt az átlag kínainál. Ez volt az igazán nagy szakadás. Mindez pedig nemcsak a gazdaságban mutatkozott meg. A várható élettartam a huszadik század közepére Nyugaton több mint megkétszereződött a világ többi részéhez képest. Más vonatkozásban is a Nyugat uralta a világot a huszadik század elején. Az Európából kiemelkedett nagy birodalmak dominálták a világ geopolitikai térképét. Lehet, hogy a világ népességének viszonylag kis részét tették ki, de ezek az európai birodalmak irányították a világ többi részén élő emberek jelentős hányadát. Mára mindez megváltozott. A mi életünk során a nagy elszakadás megállt, és a folyamat megfordult. Az 1970es évek végének átlag amerikaija még huszonkétszer gazdagabb, mint az átlag kínai. Ma ez az arány csupán négy az egyhez. Huszonkettő az egyhez négy az egyhez helyett, csak az én felnőtt létem évei alatt. Ráadásul ez a közeledés egy sor más módon is megnyilvánul. A kínai bruttó hazai termék az 1970-es évek végén, amikor a Kínai Népköztársaság elindult a gazdasági reformok útján, az egész világénak csupán nagyon csekély százalékát adta. Elmaradása az EUval szemben pedig kifejezetten tetemes volt. Azonban jövőre, hacsak ki nem derül az a valószínűtlen forgatókönyv, hogy az előrejelzéseink

rosszak, a kínai bruttó hazai termék meg fogja haladni az Európai Unióét. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb részt fog kitenni a világ gazdaságából, mint amekkorát az EU ma képvisel. Hadd villantsam fel röviden, mit is értek Nyugat alatt. Az egykori nagy politikatudós és a Harvard egyetem professzora, Samuel Huntington A civilizációk összecsapása című csodálatos könyvében úgy határozta meg a Nyugatot, mint lényegében Nyugat-Európa és azok a földrajzi egységek, ahol a nyugat-európaiak nagy számban telepedtek le. 1950-ben, amikor Huntington épp csak elkezdte tudományos korrierjét, akkor – szerinte – a nyugati emberek a világ népességének körülbelül húsz százalékát, egyötödét tették ki. 2050-re az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzése szerint ez az arány lecsökken mindössze tíz százalékra, azaz egytizedre. Ez a világ népességéből a Nyugat által képviselt részesedés megfeleződését jelenti egy évszázad leforgása alatt. Ezek drámai elmozdulások és ezek azt jelentik, hogy az olyan emberek, mint én, fehér északeurópaiak, sokkal kevésbé fontosak és sokkal kisebb hatalommal rendelkeznek a korábbiakhoz képest. Még mindig gazdagabbak, mint a legtöbb ember, és relatív értelemben mi még mindig erősek is vagyunk, de hanyatlunk. Kicsit olyanok vagyunk, mint Tolkien Gyűrűk urában a Tündék. A mi időnk lejárt. A mi időnk megannyi értelemben lejárt. A jövő pedig nem a Nyugaté, hanem a világ többi részéé. A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy mi az igazi mozgatóereje ennek az elmozdulásnak. Miért történik mindez? Azt gondolom, két válasz létezik erre a

A harmadik tényező a magántulajdon védelmének eszméjére épülő jogállam. Ez is nyugati innováció volt, amely különösen mélyen gyökerezik a Nyugat angol nyelvű területein. Aztán pedig meg kell említeni a modern orvostudományt. Ez a tudományos forradalomnak azon ága, amelynek segítségével megkétszereződött, majd utána több mint megkétszereződött a várható élettartam. Az ötödik kegyetlenül jó alkalmazás a fogyasztói társadalom, abban az értelemben, hogy mindannyiunk szekrényében rengeteg ruha áll. Mellesleg nincs is túl sok értelme az ipari forradalomnak, ha az

emberek nem vásárolnak sok-sok ruhadarabot, mert az ipari forradalom fő eredménye az volt, hogy drasztikusan lecsökkentette az olyan dolgok fajlagos költségét, mint amilyen az ing és az öltöny. Abban az esetben, ha az én keresletem az ingek iránt nem igazán lenne árrugalmas, ha nem vennék egyre többet, ahogyan csökken az áruk, akkor az ipari forradalom nem lett volna sikeres. Végezetül a hatodik kegyetlenül jó alkalmazás a munkamorál, az a dolog, ami miatt én ma reggel 6 órakor felébredtem, hogy véglegesítsem ezt az esszét. Ha nem rendelkeznék munkamorállal, nem igazán érdekelt volna, rögtönöztem volna valamit, és az bizonyára rosszabb lett volna, mint amilyenre valójában sikerült. Ezeket a kegyetlenül jó alkalmazásokat körülbelül ötszáz évig a nyugati emberek alakították ki és sajátították ki maguknak, s nem nagyon léteztek a világ többi részén. De a mi időnkben ez megváltozott. Száz évvel ezelőtt csupán csak egy nem-nyugati társadalom volt, amelyik megértette a mi kegyetlenül jó alkalmazásaink fontosságát: Japán. Ez volt az első nem-nyugati társadalom, amelyik letöltött mindent, amit az imént kiemeltem, a verseny fogalmától a gazdasági életben, egészen a munkamorálig. De Japán kivétel volt. A leg-

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

több nem nyugati társadalom nem tette ezt meg. A többi társadalmak a 20. század nagy részét azzal töltötték, hogy más modelleket próbálgattak. Gondoljunk például arra, amivel Mao elnök próbálkozott Kínában. Rendelkezett ő is kegyetlenül jó alkalmazásokkal, valójában azonban ezek az alkalmazások az emberekkel voltak kegyetlenek, legyilkolták őket, méghozzá milliós nagyságrendben. Csak az 1970-es évek vége felé, Mao halála után, amikor Teng Hsziao-ping került hatalomra, tette meg Kína ezt a lépést. Csak ezt követően kezdte el Kína letölteni a kegyetlenül jó alkalmazásokat, amelyek a nyugati civilizációkat olyan sikeressé tették. És láss csodát, amint ezt megtette, Kína növekedési üteme drasztikusan emelkedni kezdett. Eljött a felvirágzás, és több százmillió embernek sikerült kitörnie a szegénységből. Tehát egy része annak, amit ma a világban látunk, voltaképpen megkésett elsajátítása azoknak az intézményeknek és eszméknek, amelyek korábban tökéletesen működtek Nyugaton. Ez pedig nagyszerű hír! Ez valódi ok az ünneplésre. Csakis jó hír lehet, hogy egyre több ázsiai és most már afrikai tör ki a szegénységből, és fedezi fel a verseny, a tudomány, a jogállam, a modern orvostudomány, a fogyasztói társadalom és a munkamorál előnyeit. Vegyék elő a pezsgőt, a történelem nagyot változott, mégpedig a mi életünkben. Ez a jó hír. A rossz hír? Nos, a rossz hír az, hogy bár a világ többi része intézményileg egyre jobban működik, egyre jobb a gondolkodásban, mi itt Nyugaton, úgy tűnik, egyre ros�szabb helyzetbe kerülünk. A kegyetlenül jó alkalmazások letölthetőek, és ki is törölhetőek, vagy legalábbis elmaradhat frissítésük egy nyugati társadalom esetében. És ez az a probléma, amely engem jelenleg a legjobban aggaszt. Mi itt Nyugaton, Európában és az Egyesült Államokban is, egy furcsa intézményi hanyatlástól szenvedünk. Térjünk tehát rá röviden a hanyatlás négy elemére. Az első a generációs hanyatlás abban az értelemben, hogy szinte minden nyugati államban a politikáink úgy épülnek fel, hogy hatalmas egyensúlyhiányokat hoznak létre a generációk között. Elkerülhetetlen, hogy a jóléti államaink és nyugdíjrendszereink működése, tekintettel a népesség elöregedésére, terheket ne rójon majd a következő generációkra. A demográfiai robbanás idején születettek kilépnek a munkaerőpiacról és hosszú, kellemes nyugdíjas évekre készülnek. Ki fizeti a számlát? A gyermekeik, az unokáik és dédunokáik. Vegyük például Magyarországot. Jelenleg a magyar népesség közel tíz százaléka tizenöt és huszonnégy éves

kor közötti. Ezek az oktatás szempontjából a legkritikusabb évek, ilyenkor számos impulzus éri az egyént és ezek a személyiség kialakulása kapcsán a legfogékonyabb évek. Ilyenkor születnek meg az elmében a legkreatívabb dolgok. Tapasztalatom szerint a húszas évek végétől már csak egyfajta lejtmenet következik. Valójában csupán minden tizedik magyar van abban a mágikus életkorban, amit fiatalságnak nevezünk. Mindeközben a 65 vagy afelettiek százalékos aránya 17 százalékról talán akár 27 százalékra is növekedhet 2060-ra. Mindez pedig egyáltalán nem a legkirívóbb példa. Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország mindegyike sokkal gyorsabban öregszik. A század közepére ezekben az országokban a 65 vagy afeletti népesség a teljes népesség egyharmadát fogja kitenni; minden harmadik ember nyugdíjas korú vagy annál idősebb lesz. Magyarországon a század végére, az ENSZ előrejelzése szerint, minden tizedik ember 80 vagy afeletti korú lesz. Ez az óriási demográfiai elmozdulás, amelynek gyökerei a termékenység és a halálozási arány szerkezetének változásából erednek, Európát egy öreg és elöregedő társadalommá alakítja. De még mindig olyan jóléti államokban élünk, amelyeket a háború utáni években terveztek viszonylag fiatal társadalmak számára, ahol a lakosság viszonylag nagy arányban dolgozott. Az előttünk álló út kétesélyes: vagy radikálisan átalakítjuk ezeket a rendszereket, vagy a fiatalok fogják a vállukon cipelni az idősek jogosultságainak kifizetéséhez szükséges egyre növekvő adóterheket.

„Nem hiszem, hogy túlzás azt állítani, hogy jelenleg egy a nyugati civilizációt lassan végigsöprő válságnak vagyunk a tanúi. ” A második mozzanat, amely révén mint társadalom hanyatlunk, az az, hogy a túlzott szabályozás gúzsba köti a gazdaságunkat. Ez a jellegzetes tulajdonság nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az Európai Unióra is igaz. Valójában olyan bürokratákkal vagyunk tele, akiknek nincs több vágyuk, minthogy hihetetlenül komplikált szabályozásokat alkossanak, és azokat ránk, a többiekre alkalmazzák. Ez az, ami a bürokratákat élteti. Ez a túlzott szabályozás a pénzügyi válságot követően ismét fellendülőben van. Miért? Mert gyökeret vert az a szerintem téves elmélet, hogy a 2008-as pénzügyi válság a dereguláció miatt következett be.

Mivel a dereguláció okozta a válságot, érvelnek a bürokraták, most szükségünk van szabályokra, ráadásul nagyon sok szabályra azért, hogy megakadályozzunk egy újabb válságot. Az ismert bécsi szatíraíró, Karl Kraus egyik híres mondása volt, hogy a pszichoanalízis az a betegség, amely saját gyógymódjának tekinti magát. Nos, ugyanez mondható el a szabályozásról. Ez az a betegség, amely saját gyógymódjának tekinti magát. Minél jobban szabályozzuk a pénzügyi rendszerünket, annál ingatagabbá válik. Pont úgy, ahogyan a komplex rendszerek is jellemzően ingatagabbá válnak, amint egyre összetettebbek lesznek. Harmadszor, a jogállam, aminek elkötelezett támogatója vagyok, kevésbé jó akkor, ha a jogászok államává válik. Ráadásul a szabályozás minden komplexitásával együtt húsosfazék a jogászok számára. Van egy olyan terület, amely jelenleg minden vállalatnál gyorsan bővül az Atlanti-óceán mindkét partján: a „megfelelési osztály”, tele jogi végzettségű emberrel. Végül negyedszer, azt hiszem, hogy a civil társadalom intézményeinek a hanyatlását tapasztaljuk. A civil társadalom alatt az önkéntes nem kormányzati szervezeteket értem, amelyek oly sokat tettek a nyugati civilizációkban, és amelyek jelenleg nagymértékben kiszorulnak az egyre bővülő állami szektor, a mindenható állam ténykedése miatt. Nem hiszem, hogy túlzás azt állítani, hogy jelenleg egy a nyugati civilizációt lassan végigsöprő válságnak vagyunk a tanúi. Ráadásul az előbbiekben említett belülről jövő fenyegetésen túl, külső veszélyek is jelentkeznek. A radikális iszlám a mai kor ideológiai járványaként hasonlít azon bolsevizmushoz, amely az előző század ideológiai járványa volt. Megdöbbentő tény, hogy közel négy és fél ezer európai távozott az Európai Unióból, hogy csatlakozhasson az Iszlám Államhoz Irakban és Szíriában. Négy és fél ezer olyan ember van egyelőre, aki azt választja, hogy csatlakozik a kalifátushoz egy olyan hamis és gyilkos kísérlethet, amelynek célja visszaforgatni az idő kerekét Mohamed prófétához. Vagy vegyük figyelembe a tényt, hogy 2030-ra a muzulmán kisebbség Belgium, Franciaország és Svédország népességének 10%-át, Ausztria népességének 9%-át, Hollandia, Svájc és az Egyesült Királyság népességének 8%-át és Németország és Görögország népességének a 7%-át adja majd.

Számos ellenszert lehet megnevezni a nyugat intézményi hanyatlására. Ezeket korábban már ismertettem. Javítani lehet az állami pénzügyi számvitelt a hatalmas mérlegen kívüli források jelenségének megszüntetésére. Be lehet vezetni egy sor kitételt a jogalkotásban és a szabályozásban annak érdekében, hogy azok inkább megszűnjenek, mintsem felhalmozódjanak. Meg lehet reformálni a jogrendszert, egyszerűsíteni a jogszabályokat és a szabályozást. A civil társadalom felpezsdítésére pedig egészen jó ötletnek tűnik, ha új és jobb független iskolákat alapítunk. Ezek mindegyike sokat segíthet abban, hogy megállítsuk intézményeink hanyatlását. De nem hiszem, hogy az ilyen reformok önmagukban elegendőek ahhoz, hogy megoldják azt az alapvető aránytalanságot vagy aránytalanságokat, amelyeket most tapasztalunk. Azt az aránytalanságot, amely egy elöregedett és öregedő Európa és egy fiatal muszlim világ között húzódik. Azt az aránytalanságot, amely egy gazdag Európa és egy szegény muszlim világ között feszül. Azt az aránytalanságot, amely egy kereszténységen túllépett Európa, egy szekularizált, hit nélküli Európa és egy egyre inkább agresszív muszlim világ között áll fenn. Azt az aránytalanságot, amely egy fegyvertelen Európa és egy egyre inkább militarista muszlim világ között tárható fel. Hosszú történelme során Budapest, ez a nagyszerű város, első kézből tanulta meg, hogy ezek a trendek hová vezethetnek. Budapest önmagában nagy kettősséget képvisel. Emberiség kontra technológia, vagy emberiség plusz technológia? Részei lehetnek-e ezek a kulcs�szavak a folyót összekötő hídnak? Összekapcsolódhat az emberiség és a technológia egy egységes városban? Az előttünk álló olyan kihívásokra, mint a túlfeszített állami pénzügyek, a Földközi tengeren keresztül érkező tömeges migráció által okozott változások a legjobb megoldásokat a technológia adhatja. Abban az esetben azonban, ha nem foglalkozunk azon intézményi hanyatlás kérdésével, amelyről ebben az esszében szóltam, akkor a technológia önmagában nem fog minket megvédeni. A 20. század elején megdöbbentő technikai vívmányok voltak, amelyek sokkal nagyobbak, mint a mostaniak. Vessük össze a Twittert az atombombával. De amit a huszadik század nagy technológiai vívmányai elmulasztottak, az az, hogy nem oltottak be minket a fasizmus és a kommunizmus ellen. Ez egy nagyon-nagyon fontos tanulság kell, hogy legyen.

BREXIT MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN 88

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN Szerző: Dr. Matolcsy György – a Magyar Nemzeti Bank elnöke

Nem pillanatnyi válságtünet: jóval nagyobb a Brexit jelentősége annál, mint amit gondolnánk. Amerika érdekei érvényesülnek, Európa teljes átrendeződés előtt áll. A nagyhatalmak és középhatalmak küzdelmében okosan egyensúlyozó Magyarországnak meg kell újítani saját nemzetstratégiáját.

2000 körül kezdődött el az, ami most a Brexitben vált mindenki számára láthatóvá és érezhetővé. Az ezredforduló évében az Amerikai Egyesült Államok agytrösztjei feltettek egy kérdést: barátunk-e nekünk még az Európai Unió és az integrálódó Európa? A válasz az volt, hogy már nem. Nem tartozik már az USA barátai közé az az Európai Unió, amelyik 1999-ben bevezette az eurót, és ezt a közös pénzt világpénzként, a dollár helyére ajánlja. S ha már nem barát, akkor (az Egyesült Államokban uralkodó felfogás alapján, amely szerint igazán csak kétfajta viszony létezik: a barát és az ellenség) csak egyvalami lehet. 2000-ben dőlt el tehát a Brexit. Mondhatnánk persze, hogy inkább már 1620-ban, amikor az angol puritánok első csoportját szállító Mayflower hajó utazóközönsége partra szállt Cape Codban, Boston alatt, de nem így van. Évszázadokkal később, 2000 körül indult meg az a folyamat, amit maguk az angolok jelölnek meg a Brexit közvetlen okaként. Ez pedig az, hogy 2000 és 2016 tavasza között nagyon sokan, 8 millióan telepedtek le az Egyesült Királyságban. A Brexit okai közé sorolható az is, hogy a francia Calais – a csatorna túlpartján – az egyik legnagyobb jelentőségű várossá vált a brit népszavazás körüli hónapokban. Szerepet játszhatott a Brexit bekövetkeztében az is, hogy sem Brüsszel, sem Berlin, sem Párizs nem engedett. Semmilyen engedményt nem kapott az Egyesült Királyság. Nem volt átmenet. Kimaradhattak dolgokból, de bent nem maradhat-

tak az Unióban. Ez önmagában is meglehetősen furcsa. De térjünk vissza az igazi, mélyebb okra, az Amerikai Egyesült Államok stratégiájára. Amit jól ismerünk, hiszen George Friedman egészen világosan megírta. 2000 körül a korábbi stratégiát megújították: az európai integráció helyett Európa dezintegrálása került a középpontba. Az első cél az euró eltüntetése, a második cél – ha ez nem sikerült – az Európai Unió felbomlasztása. Hogy miért? Mert az euró útjában áll a világhatalmi szerepet játszó dollárnak. De még nagyobb veszély, hogy az euró és a renminbi, tehát az európai és a kínai világvaluták összeforrnak, és a valutakosárban minden jegybanknál, pénzügyi intézménynél a kettő együtt lenyomja a dollártartalékokat. Az ezredfordulón megváltozott amerikai stratégia pecsételte meg az Egyesült Királyság európai uniós tagságát. A párviadal százada Adódik a kérdés: végleges-e a Brexit? A politikában semmi sem végleges. Ráadásul nem is volt ügydöntő ez a népszavazás, és csak 52-48 százalék volt az igenek és a nemek aránya. De az írott alkotmány nélküli Angliában egy ilyen népszavazást alkotmányos jelentőségű döntésnek tekintenek. Ha a korosztályokat nézzük, a 35 éves korú szavazóknál még a maradók voltak többségben, a 25 év alatti fiatalok egyértelműen kiálltak az uniós tagság mellett, a 60-65 év felettiek pedig túlnyomó többségben a távozás mellett voksoltak. Ebből is az következhetne, hogy még billeg a Brexit. De nem billeghet, mert a politika szempontjából nem lehet

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

megmásítani a döntést: a parlamenti választókörzetek csupán 25 százalékában született többségi döntés a maradás mellett, 75 százaléknál a Brexit nyert. Azzal kell tehát számolnunk, hogy a Brexit végbemegy. Ezzel a módosított nagy amerikai stratégia learatja az első látványos győzelmét a 21. században, hiszen sikerült az Európai Unió felbomlasztása felé tett első jelentős lépés. A Brexit tehát legkevésbé az Egyesült Királyságról szól, hanem alapvetően az Egyesült Államokról, valamint Amerika és Kína párviadaláról. A 21. században Amerika és Kína párviadala határozhatja meg a század arculatát, és ez a Brexittel új szakaszba lépett. Sokan úgy gondolják, hogy a pénzügyi hatások lesznek a legerőteljesebbek. A britek exportjának 44 százaléka megy az Európai Unió többi tagállama felé, de mégsem lesznek bajban emiatt. Majd kötnek különböző globális megállapodásokat, talán előbb is, mint bárki más. Az angolok már középtávon is jól jönnek ki, hosszú távon pedig nagyon sokat nyerhetnek a Brexittel. Skócia pedig az uniót választhatja, hiszen nehezen lehet egyszerre két integrációban egyszerre tag. Azért is jelentős fejlemény ez az Amerikai Birodalom számára, mert 2003 után Afganisztán és Irak még nem voltak látványos, nagy győzelmek – sőt. Emel-

lett az euró megszüntetése érdekében tett lépések is kudarcot vallottak. Nem sikerült elérni, hogy Görögország a nagy nyomás ellenére kiszálljon az eurózónából. Azt sem sikerült megakadályozni, hogy közben 17-ről 18-ra bővüljön az eurózóna tagországainak száma. Az Európai Központi Bank megvédte a közös fizetőeszközt a támadásoktól. . A Brexit révén viszont az Egyesült Államok a 21. század nagy párviadalában – és meglehet a 2003 és 2033 között zajló második nagy 30 éves háborúban – learatta az első nagy látványos győzelmét. Az első látványos siker után érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi jöhet még. Mert ha valaki egy nagyon fontos ütközetben győzött, akkor lehetséges, hogy megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel a következő csatákat is megnyerheti. Magyarország szempontjából különösen érdekes, hogy miképpen módosult a tengerentúli nagy stratégia, ami az Amerikai Birodalom és Kína közötti párviadal lényege. Hogyan hat a Brexit arra a folyamatra, amelynek révén nyugatról keletre fordul a világ gazdasági, pénzügyi és hatalmi súlya? Mi lehet ennek tükrében az Egyesült Államok és az Európai Unió közös jövője?

Részesedés a globális GDP-ból 1820-2030

Forrás: MNB

Ezeréves Amerikai Birodalom? Részesedés a globális GDP-ból 1820-2060

Már ismerjük az amerikai nagy stratégiát. A 18. században, a szabadkőműves amerikai politikai elit, közöttük a szabadkőműves elnökök alakították ki. A cél a globális hatalom megszerzése és megtartása annak érdekében – és ez már a misszió –, hogy a liberális rendet (liberal order) felépítsék, elterjesszék és fenntartsák a világban. Ez egy felvilágosodott elképzelés, a szabadság és a fény célrendszere. Egy birodalom természetesen változik, nem feltétlenül tartja meg az eredeti céljait, de ezek az Egyesült Államok kiinduló céljai. A misszió mellett van egy jövőképe is az USA-nak, ez pedig az, hogy hosszú ideig működő birodalmat akarnak felépíteni. Olyat, mint a Római Birodalom volt: mely Krisztus előtt 510-től Krisztus után 476-

ig, vagyis közel ezer évig állt fent. Vagy Bizánc, amely szintén ezer évig működött. De ott a sok ezer éves Egyiptom, vagy Kína, a távol-keleti óriás. Milyen stratégia kellett az Amerikai Birodalom felépítéséhez, és mit kell ezen módosítani? Három plusz egy elemből áll az amerikai stratégia az ezzel foglalkozó politikai agytrösztök szerint. Az első cél a tengerek és óceánok feletti hegemón hatalom megszerzése és megtartása. Az ezt megelőző lépés 1823-ban a Monroe-elv volt: Amerika az amerikaiaké; délről ne lehessen megtámadni északot, de a tengerekről és óceánokról se lehessen megtámadni az új birodalmat, a liberális rend középpontját, az Amerikai Egyesült Államokat.

Forrás: MNB

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

A második stratégiai cél: a pénzóceán hegemón birtoklása. Ennek érdekében az 1913-ra a magánbankok szövetségéből létrejövő Federal Reserve világpénzzé építette fel a dollárt, és ezt a szerepet sikerült megőrizni a mai napig is. A harmadik stratégiai cél a globális információs világtengerek hegemón birtoklása. A felettünk keringő műholdakból igen sok információ érkezik az angolszász országokba, amelyiket feldolgoznak, és nagy adatbankokban helyeznek el. Forrás: MNB

S van még plusz egy cél: a globális gazdasági térben lévő relatív előny megtartása. Itt már nem hegemón szerepről van szó, hanem elsősorban a világ GDP-jében betöltött 23,3 százalékos arány megtartása a feladat. Ehhez pedig az kell, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági vezető szerepét fenyegető országokat folyamatosan rendre kell utasítani. Márpedig ezt a relatív globális hatalmat időnként veszélyeztetik. Ilyen szerepet is betöltött 1973 és 1977 között a két nagy olajárrobbanás, 1977-1979 között a délkelet-ázsiai, valamint az 1998-ban az orosz pénzügyi válság. De már az Európai Unió sem barát, mert veszélyezteti az Egyesült Államok relatív gazdasági erejét. Félelmeken alapuló stratégiák

Forrás: MNB

„Három plusz egy elemből áll az amerikai stratégia. Kína is rendelkezik egy nagy stratégiával.”

Kína is rendelkezik egy nagy stratégiával, amit ha nem is olyan világosan, de szintén ismerünk. A men�nyek alatti középső birodalom újjáteremtése a cél. 1820-ig Kína és India volt az akkori világ legerősebb két hatalma. Erre a szerepre vágyik most újra mindkettő. Kína ennek érdekében a békés emelkedés útját választotta, amely konfuciánus, szun-cei, lao-cei tanokon alapul. Ez elsősorban az jelenti, hogy nem szabad semmiképpen háborúba bonyolódni. Németországot háborúval állították meg 1914 és 1918 között az angolszász hatalmak, különben Németország lett volna néhány évtized múlva a Brit Birodalom. A kínai nagy stratégia következő eleme a Selyemút. Kidolgozták és végül 2013-ban nyilvánosságra hozták a koncepcióját. Biztosan véletlen, de a kínai vezetés pont akkor dolgozta ki ezt a koncepciót, amikor – előbb az afgán, majd az újabb iraki krízissel – megkezdődött az új, huszonegyedik századi 30 éves háború. A Selyemút okos koncepció. Hatvannégy országot érint. Három ága van: egy északi – ilyen nem volt a középkorban –, egy középső és egy déli. Egy szárazföldi, egy vasúti, és egy tengeri Selyemútról beszélhetünk.

Forrás: MNB

Az új Selyemút érinti a bolygó népességének kétharmadát, és a hatással van a világ GDP termelésének 40 százalékára. Aki nem a Selyemúton fekszik, az ma még erősebb és gazdagabb. De ez a jövőben megváltozhat, mert a Selyemút a békés emelkedés koncepciója. S végül a követés és megelőzés módszere is Kína stratégiája. Pekingben úgy gondolják, követni kell a Nyugatot, mert legyőzte a Keletet: részeire bontotta Kínát, Indiát gyarmatosította, Japánt térdre kényszerítette. Követni kell ezért, tanulni tőle, és megelőzni. Mindkét világhatalom stratégiája a félelmen alapul. Az Amerikai Birodalom a jövőtől tart. Attól, hogy kialakul Eurázsia, az egybefüggő eurázsiai kontinens, az egységes szárazföldi hatalom. Volt már erre több kísérlet is az elmúlt 500 évben az európai történelemben. Napóleon szerepe mindenképpen említhető ezzel kapcsolatban. De ide sorolható az Európai Unió is, amelyről mint kísérletről már érdemes múlt időben beszélnünk, hiszen a Brexit megállította egy esetleges Európai Birodalom kialakulását, és egységes Európa nélkül eurázsiai birodalom sem lehetséges. Kína is fél, csakhogy a távol-keletiek aggodalma, nem a jövőből, hanem a múltból táplálkozik. A bekerítéstől félnek. Attól, hogy megállítják őket, és újra hódítás áldozatául esik a birodalom, ami többször előfordult a történelemben, az űrből is látható Kínai Nagy Fal ellenére, amely ma már nem ad elég védelmet.

Övezetekre osztott Európa Kiindulva az amerikai félelmekből, megállapítható, hogy az euró, az eurózóna és az Európai Unió ma az Egyesült Államok ellenfelének számít. Ha nem sikerült az eurót felbomlasztani, akkor magát az Európai Uniót kell megszüntetni. Márpedig az Európai Unió akkor bomlik fel, ha még egy nagy állam – a Brexit után – népszavazással kiválik a közösségből. Ugyanígy megszűnik az euró is, ha egy nagy állam feladja a közös valutát. Melyik politikai erő igyekszik elősegíteni ezt? A szélsőjobb. Nézetük és törekvésük szerint az európai társadalmakat megváltoztató migráció végpontja a népszavazás.

Forrás: MNB

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

A referendum arról, hogy benn maradjunk-e a jelenlegi unióban. Angliában, az Egyesült Királyságban, már bevált ez a recept. Az integráció helyett a dezintegráció ma már az amerikai stratégia szerves része. Az egységes Európai Unió helyett egy különböző csoportokból, övezetekből álló Európa lenne Washingtonnak ideális, ahol a divide et impera – oszd meg és uralkodj – elv alapján kedvezőbben felépíthető az amerikai érdekeknek megfelelő működés. S ha ez bekövetkezik, ha az Európai Unió már részenként külön kezelhető, akkor újra lehet integrálni a Nyugathoz, és a Nyugat egységesen léphet fel a Kelettel szemben. És a Nyugat-Európa és Kelet-Európa kettőségére alapozó stratégia nem példa nélküli a történelemben. Ha innét szemléljük a Brexitet, látható, hogy fordított angolszász integráció alakult ki. A függetlenségi háború vetett véget korábban Anglia és a hozzá tartozó amerikai gyarmatok integrációjának. Most az Egyesült Királyság lehetne akár az 51. tagállam. Ha nem is ez, de egy angolszász szövetség mindenképpen kialakulhat. Ez a népességet és a gazdasági erőt tekintve lényegében ugyanolyan nagy lenne, mint amilyen az Európai Unió lesz az Egyesült Királyság nélkül. A Brexit után lényegében két azonos fajsúlyú integráció jöhet létre. Amerika a megváltoztatott új stratégiában elfogadta azt is, hogy két legfontosabb, fókuszban lévő globális területeken kívül jó megoldás a belső egyensúlyokra felépített társadalmi-politikai szerkezetek beállítása. Ez most különösen fontos az Egyesült Államok számára. Ezért Washington békésen lezárta a kubai és a dél-amerikai gyulladási pontokat, a Közel-Keleten pedig egy sajátos négy országra kiterjedő egyensúlyt hozott létre Irán, Törökország, Szaúd-Arábia és Izrael között. A világ többi pontjain is ezt a módszert használja az Amerikai Birodalom, de két területen nem engedhet. Az egyik Európa, a másik Északkelet-Ázsia, tehát Kína, Japán és Dél-Korea. Kelet-közép-európai államszövetség Mi következik mindebből Magyarország számára? Azt gondolom, hogy érdemes a múlt század nyolcvanas éveinek második felében kialakult, máig élő és egyébként sikeres magyar nemzetstratégiát az utolsó szögig alaposan átvizsgálnunk. Nyolc pontba érdemes összefoglalni ezt a nemzetstratégiát, vegyük most sorra ezeket.

Forrás: MNB

Az atlanti integráció, NATO-partnerség az uniós tagsággal együtt megvalósult. A nemzet határokon átívelő egyesítésért amennyit tudtunk, megtettük, és tesszük ma is, minden nap. A V4-ekkel, a szomszédos országokkal közös integráció, a keleti és déli nyitás folyamatosan fejlődik. A gazdasági felzárkózás sikeres, hiszen 2014-től Magyarország újból felfelé tartó pályára állt. Demográfiai fordulat: elindultunk, de még várat magára. S hasonló a helyzet a hazai egészségügyben is. A fenti nyolc nemzetstratégiai elemből azonban már több nem érvényes. Azt gondolom – a teljesség igénye nélkül – érdemes megnéznünk, hogy milyen új elemekre volna szükség. Induljunk ki ebből, hogy az új amerikai stratégia négy ország-csoportot szeretne felépíteni a következő 10-15 évben az Európai Unió helyén. Az egyik egy brit központú, talán Portugália, Spanyolország, esetleg Dánia részvételével kialakuló csoport. A második a skandináv csoport, ami földrajzi szempontból is adott. Kialakulhat egy úgynevezett középső csoport Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria részvételével, amely – talán a Benelux-országokkal együtt – az eurózóna magja marad. Negyedikként jöhet létre a kelet-középeurópai államszövetség: Lengyelország, Szlovákia, talán Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

és a Balkán részvételével. Egy ilyen államszövetség felé mutat sok olyan lépés, amely az Európai Unió felbomlasztásából következik. Szükség van ezért arra, hogy a magyar kormány a jelenlegi miniszterelnök által elindított szomszédsági és visegrádi politikát felerősítse, és még erősebben folytassa. A jövő számunkra a kelet-közép-európai államszövetség lehet. Egy mély társadalmi, kulturális, oktatási és emberi integrációra van szükségünk, amelyhez Lengyelország szolgáltatja a példát. Lengyelország egy 25 évre szóló, 250 milliárd eurós, 25 százalék feletti beruházási rátát működtető új gazdaságfejlesztési koncepciót hozott nyilvánosságra ez év február 16-án. Ennek öt kiemelt területe van, az első ezek közül az újraiparosítás – sokat tanultak Magyarországtól. Lengyelország megerősítése és fejlesztése nagyon fontos érdek a mi szempontunkból is. Kiemelt érdekünk továbbá a két távoli nagyhatalom – az Amerikai Birodalom és Kína – valamint a két közeli középhatalom – Németország és Oroszország – között az egyensúlyra épülő növekedés. Közülük az egyik is elég ahhoz, hogy minket eltiporjon. Ha az első, tizenhetedik századi harmincéves háború utáni erdélyi bukást elemezzük, akkor azt látjuk, hogy az egyetlen rossz döntésen múlott: 1657-ben a porta engedélye nélkül rohanta meg Lengyelországot II. Rákóczi György. Ma már nem követhetünk el ilyen súlyos nemzeti hibát. A két nagyhatalom, és a két regionális középhatalom, és mellettük még sokan mások ezt nem engedik meg a számunkra. Szükség van a magyar gazdaság további növekedésére. A bruttó nemzeti össztermék duplázására, a

második százmilliárd eurónyi GDP-re. Ez adhatja meg nekünk a súlyt a kelet-közép-európai államszövetségben. Azt gondolom, hogy e cél érdekében lényegében mindent teljes mértékben meg kell változtatnunk, amit ma fejlesztéspolitikáról vagy beruházásról, stratégiai fejlesztésről gondolunk. A harmincharmadik mezőn állunk Ennek jobb megértése érdekében idéznék fel egy régi, tanulságos történetet. Elzarándokolt egyszer az indiai császárhoz a világ első sakktábláját a hónaljába csapva egy parasztember. „Császár, feltaláltam valamit!” – mondta, amikor a nagyhatalmú úr színe elé került. - Hát, mutasd meg!” – felelte a császár. A parasztember kinyitotta a 64 kockából álló táblát, elmondta a szabályokat, a császár megkedvelte a játékot: „A sakktáblával – mert így hívod – kapcsolatban kérhetsz valamit.” A parasztember csak egyetlen egy dolgot kért. „Éhezik a családom. Bár én találtam fel a sakktáblát, semmi mást nem kérek császár, minthogy az első mezőre tegyél egy rizsszemet, a másodikra kettőt, és így tovább.” Álmélkodott a császár: „Kérjél valami komolyabbat! Ez semmi.” De a parasztember csak kitartott a kérése mellett. El is jutottak a 32. mezőig, ahol már annyi terményt kellett átadni az indiai császárnak, ami egy közepes méretű rizsföldön megterem. Innét már többféleképpen folytatódik tovább a történet. Van olyan változat, amelyik szerint a parasztembert azonnal lenyakazták, mert kiszámolták, hogy már a 33., 34. mezőben nagy baj lesz, és hogy a Mount Everestig érne a 64. mezőn a rizshegy, és az emberiség összes eddigi rizstermelése is bőségesen elférne ezen az utolsó helyen.

A harmincharmadik mezőn állunk

Vajon véletlen ezután az is, hogy Kínával együtt pont 64 állam van a Selyemúton? Nem tudom, de az biztos, hogy hasonló, exponenciálisan növekvő és változó korszakban élünk. Az agyforradalommal foglalkozók azt mondják, hogy a második gépkorszak jött el. Az első az ember fizikai erejét sokszorozta meg. A kezek, lábak erejének a megsokszorozását érte el például gőzgép, ezzel indult útjára az ipari forradalom. Korábban is voltak gőzgépek, de azok az erőforrás csupán egy százalékát hasznosították. Aztán jött egy új találmány, ami már 3 százalékos eredményre volt képes. S ez a 300 százalékos forradalom indította el az elmúlt 250-300 év fejlődését. Forrás: MNB

Már több mint ötven éve annak, hogy 1965-ben leírták a Moore-törvénynek nevezett számítást és megfigyelést, amely szerint exponenciálisan fejlődik, 18 hónaponként újabb mezőre lép az információs feldolgozási kapacitás. Ez a folyamat azóta is tart. Jelenleg a sakktábla 33-34. mezőjében állunk, és nem tudjuk, hogy mi fog történni. Ezért kell felkészülnünk azzal, hogy mindent újragondolunk: a teljes magyar nemzetstratégiát, a magyar társadalom működtetését, a politikát. Mindent meg kell újítanunk ahhoz, hogy a későbbi közép-kelet-európai államszövetség erős országa lehessünk.

A cikk a 2016. szeptember 11-én Kötcsén elhangzott előadás szerkesztett változata.

Geopillanat

100

101

Geopillanat

Csizmadia Norbert – előadása a Geopillanat című könyv bemutatóján 2016. november 3-án

Térképek segítségével kalauzolja az olvasót a 21. század globális világában a Geopillanat könyv, amely arra keresi a választ, hogy kik lesznek a korszak nyertes nemzetei, közösségei, vezetői és hatalmai. A 21. század felfedezőinek és geostratégáinak feladata, hogy útmutatást adjanak a globális gazdasági és társadalmi kihívásokkal teli világhoz. Ehhez új térképekre van szükségünk, melyek nem nélkülözik a régiek bölcsességét és eszközeit, de kiegészítik őket a ma tudásával. A legújabb földrajzi és közgazdasági összefüggések alapján ad választ arra a kérdésre, hogyan is láthatjuk előre a globális folyamatokat.

Minden születésnél fontosak a paraméterek. A Geopillanat című könyv 1500 grammal született, a mérete akkora, mint egy I-pad, bár vastagabb: 408 oldal, 6 rész 24 fejezettel és egy összefoglaló „geomanifesztóval”. A 100 izgalmas és látványos ábrát, térképeket és infógrafikákat tartalmazó könyv arra keresi a választ, hogy milyen is a 21. századi világunk. Ez a könyv az elmúlt 5 év szakmai munkájának esszenciális gyűjtése és válogatása.

tudásra és kreativitásra van szükségünk, hiszen a fúziók korában élünk, a hálózatok világában, a geoökonóia korában. Paul Tucker – a Bank of England egykori alelnöke, 2016 februárjában a Tacitus Lectures eladássorozat keretében azt mondta, hogy azok a nemzetek és országok lesznek versenyképesek, akik egyszerre hangolják össze monetáris politikájukat a gazdaságpolitikájukkal és a geopolitikájukkal. Mitől különleges ez a geopillanat?

A könyv műfaját ha két szóval kellene bemutatni, akkor azt mondanám rá, hogy speciális útikönyv / speciális útikalauz, ha hat szóval, akkor speciális útikönyv a 21. századi világunk megismeréséhez. Azért is útikönyv, mert a legújabb és legfontosabb könyvek gondolataira épít, gondolkodók mémjeire, helyekre épít és az ismeretlen jövő felé kalauzol. Amikor elkészült a kézirat, megvolt a borító, megvolt a könyv címe: Geopillanat – és a cím alapján elkezdjük összekeverni a betűket akkor kijön, hogy Lonley Planet, amely a világ vezető útikönyve… így hát adott volt a műfaji meghatározás. A könyv térképet és iránytűt ad az olvasó kezébe, és hasonlóan egy útikönyvhöz bárhol kinyitható, bárhonnan olvasható, és mégis minden mindennel összeér a végére. A pillanatról szól – arról a geopillanatról, amelyben élünk, amely a múltból táplálkozik, a jelenben alkot és a jövőre épít. A könyv fő kérdése, hogy kik lesznek ennek a különleges geopillanatnak a nyertesei – nemzetei, vezetői, közösségei? A kicsik vagy a nagyok, az erősek vagy a gyorsak, a centrumok vagy a perifériák? A tudással rendelkező – a régi perifériákon elhelyezkedő tudásintenzív gazdasággal rendelkező országok lehetnek az új igazodási pontok. Ehhez új látásmódra, átfogó

102

A 2008-as gazdasági válság új világrendet, új értékrendet teremtett, új szereplőkkel, új együttműködésekkel, új helyekkel, a korábbi centrumok kerültek perifériára, és a korábbi perifériák válhattak centrumokká. A korábbi receptek és dogmák megbuktak, újfajta gondolkodásmódra és módszerekre van szükségünk. A 21. század a tudás, a tehetség a technológia és az innováció korszakra, amelynek valutája az egyedi ötlet és az innováció. A globalizáció korszaka után beköszöntött a technológia korszaka, és a könyv fő kérdése, hogy ebben a technológia vezérelt korszakban milyen szerepe lesz a helyeknek. Ha a technológiát (technology), a tudást (knowledge) és a földrajzot (geography) egy szóvá formáljuk – akkor a könyv fő kérdése: hogyan navigáljunk a tech-knowled(ge)ography korszakában? A földrajz a világ megismerésének eszköze

lyek memorizálása a térképeinken, hanem a földrajz ismerete és tudása magában hordozza világ komplex megismerését. Nem mindenki gondolja persze így: Richard O’Brian a ’90-es évek elején megírja A globális pénzügyi integráció – a földrajz halála című könyvét, amely a földrajzi térnek a globalizált világunkban betöltött szerepéről szól. Szerinte a modern informatikának köszönhetően másodpercek alatt lehet dollármilliókat eljuttatni a Föld egyik sarkáról a másikra. Nincs messze tehát az a jövő, amikor a „gazdasági fejlődés szempontjából a földrajzi elhelyezkedés már nem számít tényezőnek”. Nos, mára biztosan állíthatjuk, hogy O’Briannek nem lett igaza. Egy évtizeddel később a Stratford geopolitikai guruja, Robert D. Kaplan a globális folyamatokban a területiség meghatározó szerepének elismerését emeli fókuszba a The Revenge of Geography című kötettel, amit O’Briannak adott válaszként is olvashatunk. Kaplan azt írja könyvében: lehet hogy a földrajzi tényezők hatalmáról megfeledkezünk, de attól még nem szűnnek meg. Még a technológiai fejlődés sem képes erre, bár sokan azt hitték, a technológiai fejlődés ugyanis nemcsak hogy nem hozta el a földrajz halálát, de újra felértékelte a földrajz jelentőségét. Hasonlóképpen vélekedik, egy picit más megközelítésben Thomas L. Friedman a mégis lapos a Föld című nagyszerű könyv szerzője, aki 2013-ban azt mondta, hogy mai világunkban már nem fejlett és fejlődő országokról kell beszélnünk, hanem olyan országokról, amelyek képesek megmozgatni az emberek fantáziáját. Ezek az országok fognak számítani a jövőben. A térképek fontosak

Könyvem a mozgatórugókat keresi a 21. század főbb geopolitikai, geostratégiai kihívásaira, és ehhez a földrajhoz fordul. Számomra a földrajz a világ megismerésének eszköze, hiszen a földrajz nem csak a he-

Ahhoz hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, térképekre van szükségünk. A térképek fontosak! A térképek folyamatosan változnak, fej-

lődnek, de a jelentésük és a jelentőségük változatlan. A térképek fontosak voltak a múltban fontosak a jelenben és fontosak lesznek a jövőben is. Az i.sz. 8. században a polinézek által készített térképet, amellyel több mint 1000 szigetre jutottak el az ÚjZéland, Hawaii és a Húsvét-sziget alkotta háromszögön belül. Ismerték a csillagokat, a tengeráramlatokat, a tengeri útvonalakat. Kézzel készítették térképeiket, melynek találkozási csomópontjaira helyezték el a kagylókat, amelyek a szigeteket jelentik, és így navigáltak évszázadokon keresztül. De ilyen fontos térképek voltak az európai hajósok által késztett portolán térképek is, amelyek minél részletesebben ábrázolták a legfontosabb helyeket és kikötőket, és amely térképek 1-2 száz évvel később a nagy földrajzi felfedezések térképi alapjait is jelentették. Vagy a jordániai Madaba városában található mozaiktérkép, amely kétmillió mozaikból készült az i.sz. 5-6 században, és az akkori globalizált világ teljes földrajzi leírását tartalmazta. De milyenek a mi mai térképeink? Ha a Föld természeti képét, vagy politikai-gazdasági térképét nézzük, akkor ott vannak feltüntetve a kontinensek és az országhatárok. A térképek azért is segítik az új gondolkodást, mert ha más szemszögből nézzük a világot, akkor újfajta nézőpont alakítható ki: hogy is néz ki a világtérképünk, ha Ázsia és a Csendes- Óceán perspektívájából néznénk? Hogy nézne ki, ha a világ 182 légitársaságának légi útvonalai alapján alkotjuk meg a térképünket, kirajzolódva a legfontosabb gazdasági HUB csomópontokkal, és ugyanez látszódik a világ városainak hálózati térképeiből is. Izgalmas elméletet találunk, ha Joel Kotkin térképére pillantunk, mert az amerikai geográfus „az új világrend” című cikkében a világot egyenesen 19 regionális törzsszövetségre bontja, amelyek közös történelemmel, kultúrával rendelkeznek.

103

Geopillanat

Fúziók és hálózatok korában élünk

Hogy nézne ki a világunk, ha 100 fő lakná? Amikor 2011-ben a világ népessége elérte a 7 milliárdot, a 100people.org megismételte Donella Meadows (1941–2001), az amerikai környezettudományok egyik úttörő kutatójának 1990-ben végzett vizsgálatát, melyben a világ népességének jellemzőit egy 100 főből álló csoportra képezte le, bemutatva a világ népességének nemek szerinti, korcsoportos, valamint kulturális és etnikai tulajdonságok szerinti megoszlását. A Business Insider ugyanakkor egy érdekes megközelítésből vizsgálta a kérdés: mi lenne, ha 100 főre csökkenne a Föld lakossága? Ez esetben 50 nő és 50 férfi élne, akik közül 26 gyerek és 74 felnőtt lenne, közülük is mindössze 8-an lennének 65 év felettiek. A százból 60-an élnének Ázsiában, 15-en Afrikában, 14-en Amerikában és 11 európai lenne. 51-en élnek városban, 13-nak kínai az anyanyelve és 5-nek angol. Vallási tekintetben 33 fő lenne keresztény, 22 fő muszlim, 14 fő hindu, 7 fő buddhista, 12 fő egyéb vallású. Százból 48 személy napi 2 dollárnál is kevesebbet keresne, 77 személynek volna tető a feje felett, 23-an viszont hajléktalanok lennének. Csak 7 ember lenne, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik, 22-en birtokolnának vagy osztanának meg egymással számítógépet, 77-en használnának mobiltelefont és 30 aktív internethasználó lenne.

104

Ez alapján rajzolódik ki a városok és a népességkoncentráció térképe – ázsiai hegemóniával, és az is nagyon érdekes, ha a 21. századi technológia és innováció, szabadalmak és találmányok helyszínét vizsgáljuk, akkor szintén ez a térség a legmeghatározóbb: Szingapúr, Dél-Korea, Japán és Kína, valamint a másik meghatározó helyszín az új-Európának nevezett közép-európai országok jelennek meg a térképek. S azt is látjuk a 21. századi térképeken, hogy megjelennek a láthatatlan határok. Európában azt keressük, hogy hol van az eurózóna határa, hol van az Európai Unió határa, egyáltalán hol van Európa és Közép-Európa határa? Yanko Tsetkov 20 olyan térképet jelenít meg, amely Európát láthatatlan határokkal tagolja részekre. Geoökonómia kora: A 21. század fontos geopolitikai eleme, hogy korábbi egypólusú világból többpólusú, multipoláris világrend van kialakulóban, melynek három főszereplője az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, a két mellékszereplő pedig Németország és Törökország. A geoökonómia – amely a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként meghatározza a világgazdasági folyamatokat.

A 21. század megismerésének térképe

105

Geopillanat

kedelmi jelentőségét. Nem véletlen, hogy az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéshez eddig 64 ország csatlakozott, és az sem véletlen, hogy Kína jelentős szerepet szán Magyarországnak az Új Selyemút megépítésével, egyszerre 3 selyemút-hálózat is találkozik Magyarországnál. A Selyemút azért is volt fontos a történelem során, hiszen a korszak legfontosabb technológiai újdonságait, tudását szállította és minőségi termékek cseréltek gazdát.

szert rajzolnak. A világ vezető cégei egyre szorosabb hálózatot építenek ki Kelet-Európával, Indiával és Délkelet-Ázsiával, hogy kis startupok kreativitásával frissíthessék portfólióikat. Eközben Kína keletről építi az ázsiai kontinenst átszelő modern Selyemutat. A technológiai cégóriások igazgatói egyre nagyobb figyelmet szentelnek globális társadalmi kérdéseknek ezáltal nyomást gyakorolnak olyan nemzetközi politikai döntésekre is, mint az űrverseny, a globális felmelegedés vagy a migráció.

Fúziók korszakában élünk.

Jelenleg a geoökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. A pénzügyigazdasági válság előtt a geopolitika inkább csak helyi szinten játszott szerepet, manapság azonban újra fellángoltak a nagyhatalmak közötti konfliktusok is. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a Nyugat és Oroszország, Kína és szomszédai közötti konfliktusok, illetve a Közel-Kelet egyre többrétegűvé váló válsága.

megváltoztatják az országok közötti verseny körülményeit. Mindezek egy olyan világot rajzolnak ki, amelyben az erő birtoklása legalább olyan fontos lesz, mint a profit utáni hajsza, és mindehhez az állam fokozódó gazdasági szerepvállalása társul; a gazdasági hadviselés aláássa a gazdasági integrációt; a multilaterális rendszerek ahelyett, hogy globálissá válnának, inkább visszafejlődnek regionális szintre; alacsony és ingadozó lesz az olajár, ezért a verseny nem az erőforrásokért, hanem a piacokért zajlik majd. Összekötő vonalak – az Új Selyemút

Habár számos háború zajlik a világban Damaszkusztól Ukrajnáig, a legfontosabb csatatérnek manapság a gazdaság számít. A katonai csapások helyét átveszik a gazdasági szankciók, a katonai szövetségekét az egymással versenyző kereskedelmi rendszerek. A valutaháborúk valószínűsége ma sokkal nagyobb, mint a területfoglalásoké, illetve bizonyos nyersanyagok árának manipulálása (például az olajé) hatásosabbnak bizonyul, mint a konvencionális fegyverkezési verseny. A geoökonómia egyszerre jelenti a globalizáció antitézisét és a legnagyobb győzelmét is. Az országok kölcsönös függősége és összekapcsoltsága olyan méreteket ölt, hogy az ebből való kizárás lehetősége mindenki számára egy háborús konfliktus súlyával ér fel. A geoökonómiai kihívások rávilágítanak azokra az erőteljes trendekre, amelyek újraformálják a világot,

106

A 21. század megismerésének térképen van még egy térképi elem, ami a határoknál is fontosabb, ezt pedig a helyeket és kontinenseket átívelő és összekötő vonalak. Ezek az infrastrukturális vonalak. Parag Khanna egy TED-es előadásában azt mondta, hogy van 500.000 km határ, van 1 millió km hosszúságú tenger alatti internet kábel, 2 millió km hosszúságú gázvezeték, 4 millió km hosszúságú vasúthálózat és 64 millió km hosszúságú úthálózat. Ezek a hálózatok lesznek a legfontosabb vonalak a térképeinken. És nem véletlenül Kína hosszú távú geostratégiája, hogy hogyan lehet a szárazföldre visszahelyezni a világgazdaság tengelyét az óceánokról. Az Új Selyemút újjáépítésével akarja visszaszerezni Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és keres-

Tudás korszakában élünk, a geoökönömia korában, és egy fúziós világban. Fúziókat találhatunk a gasztronómiában, a zenében, a tudományban, az építészetben, a fúziók azért is fontosak, mert a legváratlanabb helyekről történő találkozásokból születik valami egészen új. A gasztro-fúzióknál azt mondják, akkor beszélünk fúzióról, amikor a kelet találkozik a nyugattal. És ebben a fúziós korszakban, ebben a geofúziós korszakban az adat (big data) lesz a 21. század nyersanyaga, a tudás, a kreativitás, az élmény a szolgáltatás, új szereplőkkel és új együttműködésből a kicsikből lesznek a nagyok, ahogy ezt a startup cégek, a startup városok, és a startup nemzetek megmutatták. Egy új kambriumi pillanatban, egy új technológiai-vállalkozói forradalomnak vagyunk szemtanúi. Ha a 21. századból egy térképet kellene kiemelnünk, akkor az az internet térképe – a hálózataival, a csomópontjaival. Geomanifesztó - A 21. század felfedezői „Ha a geopolitika juttatja mélypontra az életedet, akkor a geopolitika fog kihúzni is onnan.” Ebben az évszázadban minden vezető számára követendő maximává válik George Friedman híres mondása: A 21. század döntéshozói azok lesznek, akik képesek geopolitikai látásmóddal szemlélni a világot, akik újra merik rajzolni a térképeket. Philip Zimbardo a stanfordi börtönkísérlet atyja azt mondta: „ha egy ember kiáll a világ ellen, akkor őrült, ha három-négy teszi ezt, az már egy álláspont.” Ha egy térképünk hibás, haszontalan, esetleg félrevezet, az még nem típushiba, de ha három-négy az már a paradigmaváltás első jele. A leggyorsabban fejlődő multinacionális vállalatok vezetői, a legeredményesebb egyetemek professzorai és a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerekkel rendelkező politikusok már félredobták a hibás térképeiket, és tiszta lapra, új, saját értelmezési és célrend-

A tudomány is a geopolitika felé fordult: az University College London gazdasági és vezetőképzésében megjelenik az urbanisztika, a területiség, fenntarthatóság és a társadalomföldrajz is. A Stanford 2015-ben elindította 700 millió dolláros globális vezetőképző programját, amelyben gazdasági-társadalmi kérdésekre, a globalizációra és technológiai kihívásokra keresnek választ. Ázsia legjobb egyetemén a National University of Singapore Társadalomtudományi karán a közgazdaságtant geográfiával, kommunikációelmélettel, pszichológiával és politikatudomán�nyal egészítik ki. Hasonló folyamatok kezdődtek meg Magyarországon is a Corvinus Egyetemen. A világ vezető gazdasági, politikai és tudásközpontjai megpróbálják újrarajzolni a világ térképeit, saját értelmezési készlettel és jelmagyarázattal látják el azokat. Ezek a metropoliszok és térségek (Boston, San Francisco, Bangalore, Szingapúr…) olyan hubokká (csomópontokká) akarnak válni, amelyek elidegeníthetetlenek a világ döntéseit befolyásoló adat-, tudás- és innováció-hálózataitól. A geopolitikai fordulópontok mögött végső soron mindig emberek és emberi döntések állnak. A 21. század döntéshozói, gazdasági, politikai, tudományos és technológiai vezetői pedig azok lesznek, akik képesek átlátni a globális összefüggéseket és maguk köré formálni a kreativitás és információáramlás csomópontjait. Akik elég bátrak, kíváncsiak és kreatívak, ahhoz hogy erőt merítsenek a válságokból, és ahhoz, hogy újragondolják a térbeliség szerepét a globális döntéshozatalban. Azok, akik keresik a fúziót, az új határterületeket legyenek azok fizikaiak, természetiek, vagy tudományosak. Akik személyes hálózatokat építenek ki a többi kreatív hubbal és erőt merítenek a kultúrák közötti tapasztalatcseréből. Ők lesznek a vérbeli felfedezők, a globális vezérek, a dinamikus térképek vándorai, akik geopolitikai látásmóddal felvértezve újraformálják a világot.

107

Válságban a tengeri szállítmányozás

108

109

Válságban a tengeri szállítmányozás Szerző: Gere László, Simmigh Fruzsina

1. ábra Baltic Dry Index, saját grafikon a lloydlist.com adatsora alapján 9

Az internetes vásárlás terjedésével egyre hétköznapibbá válik a folyamat, hogy megrendelünk egy terméket, kitöltjük az adatainkkal, és rányomunk arra, hogy „küldés”. Most is a karácsony közeledtével – a nagybevásárlást és az akciókat sohasem lehet időben elkezdeni – a szállítást koordináló cégek már számolgatják, milyen termék hol, honnan és milyen teherhajón érkezik majd. A valóságban azonban az látszik már nyár óta, hogy a tengeri szállítmányozó cégek, sőt maga a szállítmányozás is válságba jutott. A különböző kereskedelmi aszimmetriák hatására sok konténer üresen marad, viszont így is fizetni kell a fuvardíjat. Az árak esnek, a leggyengébbek pedig csődbe jutnak.

A GYENGÉK ELBUKNAK Az szállítmányozó ágazat nehézségei, melyek legutóbb a dél-koreai Hanjin Shipping csődjében csúcsosodtak ki, azt mutatják, hogy az ambíció és a valóság nagyon nincs összhangban az iparágban. Azzal szemben, hogy sokan úgy számoltak, most következik az óriási konténer-hajók korszaka, amelyek tele lesznek ruházati cikkekkel, játékokkal, Apple iPhone s7-esekkel, a valóság pont azt mutatja, hogy igazából kevesebb és kisebb hajóra lenne szükség.1 2016. augusztus 31. a dél-koreai Hanjin, a világ hetedik legnagyobb szállítási vállalata összeomlásának következtében 66 hajó és 14,5 milliárd dollár értékű áru ragadt a tengeren. Több kikötő nem engedi be őket, mert attól tartanak, hogy nem fizetik ki a rakodást, a terjesztők pedig azon aggódnak, hogy a karácsonyi megrendeléseket megelőző periódusban hogyan jutnak hozzá ők, és rajtuk keresztül a vásárlók a megrendelt termékeikhez. Folyamatosan zajlanak a tárgyalások a cég és a dél-koreai kormány, valamint a kikötők között, hogy összeszedjék a szükséges pénzügyi erőforrásokat ahhoz, hogy legalább a kirakodást meg lehessen oldani. Az azonban jelzés értékű az egész ágazatra nézve, hogy Park Geun-hye elnök asszony kijelentette: „lus-

110

ta gondolkodásra vall, ha azt hiszik, a kormánynak nincs más választása, mint hogy kisegítse a szállítási cégeket, amint valamilyen probléma adódik.” Komoly dilemmát okoz a helyzet, hiszen a kormány nem hagyhatja, hogy a Hanjinhoz hasonló nagy szállítmányozó, és a kínai vetélytársakkal versenyezni képtelen hajógyártó cégek bedőljenek, és dolgozóik munkanélkülivé váljanak. Azonban véget kell vetni annak is, hogy a cégek ennyire hanyagul, és gyakran felelőtlenül kezeljék kintlévőségeiket, és arra várjanak, hogy majd az állam kihúzza őket a bajból. Nem a Hanjin az egyetlen gyengélkedő vállalat. Több japán céget, köztük a Mitsui OSK Lines-t, a NYK Line-t és a Kawasaki Kisen Kasihát is összeolvadásra biztatják a befektetők. A Drewery konzulens cég szerint pedig az egész ágazat akár 10 milliárd dolláros veszteséget is elkönyvelhet ebben az évben. Fent és lent Mi járult hozzá a válság kialakulásához? • a 2009-es recessziót leszámítva 2015-ben a globális GDP először nőtt gyorsabban, mint a konténerforgalom (amely a tengeri kereskedelem 2/3-t adja), • a hajómegrendelések és azok rakodó kapacitásai nem képesek rugalmasan alkalmazkodni a kereslet alakulásához,

• a kínai gazdaság strukturális átalakulásával egyben csökkent annak nyersanyagfelvevő kapacitása, mely egyszerre csökkenti a hajó-megrendeléseket, és a szállítandó termékek iránti keresletet is, • jelentős túlkapacitások alakultak ki az elmúlt években, • magas eladósodottság – a bankok ugyanis inkább kivárnak, hogy a hajózási cég kihúzza-e önállóan a szállítási piac ismételt felépüléséig, • ezzel együtt sok az úgynevezett „zombi hajó”, amelyek csak az adósságaik kamatját képesek visszafizetni, • cégek ódzkodása attól, hogy a felesleges kapacitásokat, hajókat, konténereket, leszereljék vagy kivonják a forgalomból, • miközben maguknak a hajóknak az értéke is csökken • csökkenő elkötelezettség a tengeri kereskedelem liberalizációja iránt, • illetve maguk a multinacionális vállalatok is a termelést és gyáraikat egyre inkább a helyi piacok közelébe igyekszenek kihelyezni. 1956-os megalakulása óta a modern kori konténeres tengeri szállítmányozás tulajdonképpen kisebb, legfeljebb egy-két évig tartó zökkenőktől eltekintve folyamatosan növekedett. Mint minden más ciklikus iparágban utazó cég esetében, írja a Financial Times, a ciklus csúcsához közeledve rendkívüli módon megnőnek az adott ágazatba való befektetések a minél nagyobb nyereség reményében, illetve abból a célból, hogy a többi céget kiszorítsák a versenyből. Azonban az új kapacitások pont akkor lesznek csak elérhetőek a számukra, amikor a ciklus már a lefelé ívelő szakaszába ér. Ez pedig már hosszú távon komolyan árt nem csak a kisebb és gyengébb, de a nagy cégeknek is. Egy ciklus ilyen lefelé ívelő szakaszához értünk el most is. A Baltic Dry Index, a globális szállítmányozó-ipar mutatója, 2016 év elejére elérte eddigi legmélyebb pontját, és még sokáig nem várható, hogy ismét komoly növekedésnek indulna (1. ábra).

A most kialakult, válságba forduló helyzet egyik oka a globális kereskedelmi növekedés csökkenése, illetve a globalizáció mértékének lassulása, melyhez egyrészt hozzájárul még a kínai gazdaság szerkezetváltozása is, másrészt pedig a multilaterális kereskedelmi megállapodásokat övező politikai hangulat. Ezen felül a szállító cégek sokkal nagyobb mértékben bővültek, semmint hogy azt maga a globalizáció is igazolhatta volna. A 2015-ben a flottakapacitás a 2000-esnek tizenötszöröse, az átlagos konténerhajó kapacitás pedig 90%-kal nőtt. A 2007-ben kezdődött hajóépítés pedig az OECD jelentése szerint „teljesen elvesztett minden kapcsolatot” a valós kereslettel. Összességében az egyre több és egyre óriásibb hajók a gyenge kereslettel párosulva 30%-os túlkapacitásokhoz vezettek (2. és 3. ábra).

„A modern kori konténeres tengeri szállítmányozás tulajdonképpen kisebb, legfeljebb egy-két évig tartó zökkenőktől eltekintve folyamatosan növekedett.” A kialakult túlkapacitások lenyomták az árakat, amihez hozzájárult a hajók értékének csökkenése is, így már azok lebontásából sem lehet olyan mértékű bevételre számítani, mely biztosítaná az adósságok visszafizetését. Példának okáért egy ötéves capesize hajó – legnagyobb teherhajó kategória, mely méretéből fakadóan nem tud áthaladni a Szuezi- vagy a Panama-csatornán, és ezért meg kell kerülnie a Jóreménység-fokot – 2016 elején 40%-kal olcsóbban került eladásra, mint amen�nyiért az árát egyébként jegyezték, 33 millió $ helyett csak 19 millióért) (4. ábra). Ugyanakkor a megelőző karbantartások növelhetik a hajók élettartamát, ös�szességében pedig tovább csökkenthetik a hajók fenntartási költségeit és megbízhatóbbá tehetik a szállítást. A túlkínálat miatt a válság hatásai túlmutatnak a tengeri kereskedelmen,a kikötőkben működő szárazföldi szállítmányozók és fuvarozók is elesnek a bevételeiktől, ha a Hanjinhoz hasonlóan még több cég bedől és képtelen a rakományát eljuttatni a kikötőkbe. A helyzetre már a WTO áprilisban kiadott kereskedelmi statisztikai kitekintése is figyelmeztetett. A jelentés szerint a 2016-ban tapasztalható alacsony kereskedel-

111

3.6%-ot. Az okok között a kínai gazdaság lassulása, a pénzügypiaci volatilitás, az országok nagy adósságállománya, illetve a hirtelen árfolyammozgások szerepelnek. Bár a kereskedelem volumene növekszik, ez már az ötödik egymást követő év, amikor 3% alatti értéket mutat (valójában a 2008-as válság óta nem sikerült még talpraállnia a világkereskedelemnek). És bár a volumen nőtt, az összérték csökkent az árfolyam- és nyersanyagár-változások miatt.

2. ábra Hajómegrendelések alakulása az elmúlt 10 évben. Financial Times 11

3. ábra Kína arra törekszik, hogy a világ legnagyobb hajóépítője legyen. telegraph. co.uk12

4. ábra A hajóárak többnyire csökkenő tendenciát mutatnak a pénzügyi válság óta. Financial Times 13 mi volumen a globális bizonytalanság okozta alacsony kereslet miatt folytatódott. A várható növekedést ekkor 2,8%-rabecsülték a 2016-os évre, ami változatlan a 2015-ben regisztrált értékhez képest. A növekedés 2017-re érhet el magasabb értéket, a becslések szerint

112

A nemzetközi kereskedelem 80%-a tengeren történik még mindig, így egyértelműen a tengeri kereskedelem alkotja az árucsere és globalizáció gerincét. A tengeri kereskedelem iránti igényt viszont alapvetően befolyásolja a globális gazdasági növekedés, aminek tartósan alacsony szintje mindenképpen hátrányosan hat az ágazatra. Az OECD 2016 szeptemberében kiadott időközi gazdasági kitekintése egyenesen úgy fogalmaz, hogy ezek a korábbi trendeknél is alacsonyabb értékek a kereskedelem által vezérelt globalizációs folyamatok leállását jelzik. Egy másik, ezzel egy időben kiadott OECD szakpolitikai dokumentum szerint a világkereskedelem lassulásának ciklikus és strukturális összetevői is vannak. A válság előtti kereskedelmi volumen-növekedést a kereskedelempolitika világszintű liberalizációja indukálta, egyrészt a multilaterális megegyezések (pl. NAFTA, és az EU egységesülése, mint egységes piac a ’90-es években). A másik hajtóerő a globális értékláncok növekvő fontossága volt, mely esetekben a termelési folyamat megosztott a különböző országok között, ezzel növelve a globális kereskedelmet, különösen a köztes termékek esetében. A liberalizáció ugyan lelassult 2000 után, azonban a globális értékláncok térnyerése még táplálta a világkereskedelmet. A globális pénzügyi válság kitörése óta a globális értékláncok és a liberalizáció már nem ad további növekedést, a protekcionizmus pedig még inkább negatív irányba mozdította a trendeket 5. ábra). A dokumentum konklúziója az, hogy komoly szakpolitikai beavatkozások nélkül nem lehet visszatérni a korábbi növekedési rátákhoz. Merre tovább? Zvi Schreiber, a Freightos online logisztikai piacplatform vezérigazgatója három lehetséges forgatókönyvet lát arra, hogy az ágazat kimásszon ebből a válságból: 1. a világgazdaságot ismételten növekedési pályára kell állítani, hogy a megrendelések újra nőni kezdjenek, felzárkózva a kínálathoz,

2. m ég több cégnek kell csődbe mennie, 3. vagy a vállalatok összeolvadásával kell konszolidálni az árakat. Ez utóbbi opciót Philip Damas, a Dewry, ellátólánctanácsadó cég igazgatója is megerősítette, kiemelve, hogy az így csökkenő verseny hatására a cégek már nem fogják a végtelenségig lenyomni az árakat, az exportőrök pedig kerülni fogják a pénzügyileg kockázatos útvonalakat is. Ez, bár hosszútávon az árak magasabban tartását is jelenti, nem kedvez a fogyasztóknak; a kartellek és fix árak időszakához pedig végképp nem kellene visszatérni. Egy, a kettő közötti egyensúlyi állapotra kell törekedni.

5. ábra A világkereskedelem volumenének növekedése továbbra is alacsony. OECD17

Először a Maersk kezdte meg hajói méretének növelését, azonban mostanra ez nem csak ahhoz vezetett, hogy a kevés alaptőkével, és forrásait diverzifikálni képtelen kisebb vetélytársakat szorította ki a piacról, hanem egyben saját magát is nehezebb helyzetbe hozta. Az egész iparág rá van kényszerítve kapacitásainak csökkentésére – nem csak a cégek számának csökkenésével, azok összeolvadásán keresztül, hanem a hajók számának csökkentésével! Nem egyszerűen dokkban kell tartani a hajókat, hanem be kell zúzni őket, „még a nagy, drága hajókat is.” A korábban a versenybe komoly ambíciókkal becsatlakozó kínai cégek másokkal egyetemben egy negyedik taktikát választottak. A China Shipping Container és a China Cosco is már 2015-től komoly veszteségeket könyvelt el, együttesen körülbelül 857 millió dollár értékben. Ennek orvoslása érdekében megpróbálták úgy átszervezni a cégeket tulajdonló csoportokat, hogy azok kisebbek, és globális mértékben versenyképesebbek legyenek. Teszik mindezt olyan légkörben, amikor más cégek éppen ellenkező stratégiát követnek, inkább összeolvadnak, ezzel próbálva nagyobb kontrollt és tőkét szerezni vállalataik fenntartásához. A modernizáció mindig jó opció Egy másik lehetséges opció lenne, hogy a megmaradt hajókat fejlettebb technológiával látják el. A jelenleg használt interfész gyakran elavult, nincs megfelelő adat arról, hogy hol tartózkodik a hajó, mit szállít, vagy hogy egyáltalán a zsilipek zárva vannak-e. Ez rendkívül nehezíti a költségek megfelelő becslését. A befektetők számára pedig nem a legbiztatóbb, ha a számítások olyan figyelmeztetésekkel vannak ellátva, hogy „csak becsült összeg”.

6. ábra: A nemzetközi tengeri kereskedelem struktúrája 2014-ben. UNCTAD18

Az ilyen jellegű problémákra azonban léteznek megoldások, az intelligens technológiák segítségével nagymértékben optimalizálhatók a folyamatok. A dánMaersk vállalat élenjáró e tekintetben, 2016ban bevezetett egyedülálló rendszerük segítségével minden egyes konténerüket nyomon tudják követni, és logisztikájukat távolról is el tudják látni (ez az ún. Remote Container Management - RCM). Korábban a konténerek (és tartalmuk) fizikai ellenőrzésére és folyamatos monitoringjára mintegy 200 millió dollárt költöttek, az RCM rendszerrel azonban az emberek helyett már érzékelők figyelik az árumozgást (valós idejű adatokat küldve), így sokkal megbízhatóbb lesz a munkafolyamat, és nem utolsósorban lényegesen költséghatékonyabb. A rendszer segítségével könnyebben kezelhető az üres konténerek feltöltése, valamint a jövőbeli igények számítása is a pontosabbá válik – így kiszámíthatóbbak lesznek a folyamatok.

113

A 10 legnagyobb nemzetközi konténerszállító hajózási vállalat (az Alphaliner adatai alapján, 2016).19 1. A.P.Moller–Maersk Group

Alapítva: 1904. Központ: Dánia, Koppenhága Kapacitás (egységkonténer-méret: TEU): 3 178 475. Hajók száma: 615. Alkalmazottak száma: 89 ezer. Árbevétel: 40,3 milliárd USD.

2. Mediterranean Shipping Company S.A. (MSC)

Alapítva: 1970. Központ: Svájc, Genf TEU kapacitás: 2 799 863. Hajók száma: 490. Alkalmazottak száma: 24 ezer. Árbevétel: 28,2 milliárd USD.

3. CMA CGM Group

Alapítva: 1978. Központ: Franciaország, Marseille TEU kapacitás: 2 168 914. Hajók száma: 457. Alkalmazottak száma: 22 ezer. Árbevétel: 15,7 milliárd USD.

4. China Ocean Shipping (Group) Company (COSCO)

Alapítva: 1961. Központ: Kína, Peking TEU kapacitás: 1 555 520. Hajók száma: 279. Alkalmazottak száma: 130 ezer. Árbevétel: 10,2 milliárd USD.

5. Evergreen Marine

Alapítva: 1968. Központ: Tajvan, Taojüan TEU kapacitás: 973 685. Hajók száma: 187. Alkalmazottak száma: 3389. Árbevétel: 4,6 milliárd USD.

114

6. Hapag-Lloyd

Alapítva: 1847. Központ: Németország, Hamburg TEU kapacitás: 932 239. Hajók száma: 165. Alkalmazottak száma: 9500. Árbevétel: 12 milliárd USD.

7. Hamburg Süd Group

Alapítva: 1871. Központ: Németország, Hamburg TEU kapacitás: 597 886. Hajók száma: 115. Alkalmazottak száma: 5360. Árbevétel: 6,9 milliárd. USD.

8. Hanjin Shipping

Alapítva: 1977. Központ: Dél-Korea, Szöul TEU kapacitás: 621,243. Hajók száma: 48. Alkalmazottak száma: 5800. Árbevétel: 8,3 milliárd. USD.

9. Orient Overseas Container Line (OOCL)

Alapítva: 1969. Központ: Hongkong TEU kapacitás: 576 270. Hajók száma: 98. Alkalmazottak száma: ismeretlen. Árbevétel: ismeretlen.

10. United Arab Shipping Company (UASC)

Alapítva: 1976. Központ: Egyesült Arab Emírségek, Dubaj TEU kapacitás: 544 680. Hajók száma: 57. Alkalmazottak száma: ismeretlen. Árbevétel: ismeretlen.

115

Válságban a tengeri szállítmányozás

A konténerek monitoringozásával azonban még számos más cég is foglalkozik. A francia illetőségű CMA CGM csoport által kifejlesztett és alkalmazott TRAXEN rendszer például szintén folyamatos adatkapcsolatban áll a konténerekkel, méri azok helyét, hőmérsékletét, páratartalmát, rezgéseit, ütődéseit, hogy megpróbálták-e feltörni, vámkezelési állapotukat stb. A mérések mellett pedig távolról való irányításra is van lehetőség, például a hűtőkonténerek hőmérsékletének módosítására. A ShipX vállalat az LTL teherhajókra specializálódva próbál minél pontosabb számításokat végezni, a Hongkongi Cargo Smart szoftver a tervezhetőség növelését és a költségek csökkentését ígéri, a T-Systems a logisztikai folyamatok szinkronizálását segíti elő, a fejlesztések alapján tehát meglehetősen nagy igény van az ilyen jellegű szolgáltatásokra. xChange Továbbá az xChange, felismerve az üres konténerek által jelentett komoly bevételkiesés problémáját, lehetővé teszi, hogy a szállítmányozók egymás között kicseréljék a csak helyet foglaló konténereket. A The Boston Consoulting Group által 2014-ben létrehozott piactér, ahol a szállító cégek az üres konténereiket „csereberélhetik”, a BCG-vel együttműködve (a BCG biztosítja a semleges, globális piacfórumot, a konténercserékhez szükséges információk összegyűjtését) 2015 novemberében hivatalosan el is startolt. A cserelehetőség a BCG számításai szerint konténerenként

200-400$ megtakarítást is jelenthet, éves szinten 350700 milliót, ami a 100 legnagyobb szállítócég esetében akár a 4,5 milliárdot is elérheti. A cég számításai szerint minden régióban jelentős konténercserékre lenne igény, és mindezen túl lehetőség is. Ahhoz azonban, hogy az xChange megfelelő eredménnyel tudjon működni, maguk a szállítmányozók közreműködésére is szükség van. Hajlandónak kell lenniük arra, hogy fejlett stratégiákat dolgozzanak ki, és diszkrimináció, illetve szubjektív preferenciák nélkül, a felelősség és kompetenciák tiszta lehatárolása mellett cserélgessék egymás között az üres konténereket. Tehát szükség van egy proaktív hozzáállásra akár az értékesítési osztállyal szembemenve is, illetve a különböző szállítási sztenderdek egységesítésével. Ráadásul az üres konténerek ide-oda szállításának felszámolása a környezetnek is jót tenne: hatmillió tonnával csökkentené a széndioxid-kibocsátást évente, és más jelentős üvegházhatású gázok esetében is csökkenést idézne elő. Az Északi Útvonal A globális felmelegedés hatására új szállítási útvonalak nyílhatnak meg az Északi-sark peremén. 2012-ben az orosz Ob River LNG Carrier bebizonyította, hogy az északi útvonal kereskedelmi célokból is hajózhatóvá és a Szuezi-csatorna alternatívájává vált. Ez ráadásul 40%-kal megrövidíti az Észak-Európát és Északkelet-

Ázsiát összekötő útvonalat, mely egyben a hajó ökológiai lábnyomát is csökkenti, és kedvezőbb üzemanyagfelhasználást is biztosít.

„A nemzetközi kereskedelem 80%-a tengeren történik .” Egyes elemzők szerint az útvonalhoz való hozzáférésért (és a felszabaduló energiaforrásokért) folytatott verseny akár háború színterévé is teheti az Északi-sarkot, azonban egyben a tengeri szállítmányozás számára is új lehetőségek egész tárházát nyitja meg. 2016-tól például egyre több koreai szállítási társaság, többek között a Pan Ocean és a Heung-A Shipping is az északi útvonalon terveznek erőművi berendezéseket szállítani Oroszországba és Kazahsztánba jégtörők helyett jég-ellenálló hajók alkalmazásával. Azonban egyelőre nem valószínű, hogy ez az útvonal lenne a tengeri szállítmányozó ágazat megmentője: a Northern Sea Route Information Office statisztikái alapján 2015-ben 18 hajó haladt át ezen az útvonalon, ami jelentős visszalépés a 2014-es 53 és a 2013-as 71 hajóhoz képest. (Ezzel párhuzamosan azonban azt is meg kell jegyezni, hogy az útvonalon szállított rakomány tonnában mérve nőtt: 2015-ben 5,45 millió tonna volt, mi már jelentősen több, mint 2014-ben szállított 4,0 millió, 2013-ban pedig 3,9 millió tonna.) Ennek

hátterében a tengeri kereskedelmi forgalom általános visszaesése, valamint az olaj- és gázárak meredek esése áll. Ráadásul egyelőre többnyire orosz és európai tulajdonban lévő hajók teszik meg ezt az utat, az ázsiaiak közül 2015-ben csak a CJ Korea Express, illetve a Cosco Shipping hajózott az északi vonalon. Eme egyenlőtlenség kiigazításához a régióra vonatkozó ismeretek elmélyítésére lenne szükség, illetve arra, hogy a már említett túlkapacitási és technológiai problémákat megoldják. Jonathan Roach, a Braemar hajóbróker cég konténerpiac elemzője szerint a tengeri szállítmányozó iparágat egyszerre sújtja a globális kereskedelem csigatempójú növekedése, illetve a krónikus túlkapacitások állandósulása. Ez utóbbi nem valószínű, hogy egyhamar változni fog, „pláne, hogy rengeteg új hajó fog még a közeljövőben forgalomba állni.” A Panama-csatorna kiszélesítése és megnyitása is csak további nyomást fog a hajótársaságokra helyezni, hogy minél több, és akár minél öregebb, és minél nagyobb hajókat állítsanak szolgálatba, hogy kihasználják a csatorna új lehetőségeit. Kérdés azonban, hogy például az északi átjáró megnyílása, vagy éppen a Kína által kezdeményezett és folyamatosan épülő Egy Övezet, Egy Út és annak gyorsvasút hálózata milyen új versenyhelyzetet teremt. Illetve, hogy az megfelelő motivációt jelent-e arra, hogy a szállítócégek ténylegesen nekiálljanak a túlkapacitások leépítésének.

7. ábra: Globális tengeri hajózási útvonalak30

116

117

A Transzszibériai vasútvonal 100 éve

118

119

A Transzszibériai vasútvonal 100 éve

Szerző: Bendarzsevszkij Anton

Az egész Európát és Ázsiát átszelő – és a két kontinenst szárazföldi hídként összekötő Transzszibériai vasútvonal – korabeli nevén „Nagy Szibériai Út” – idén ünnepli 100 éves évfordulóját. Az építése még III. Sándor orosz cár alatt indult 1891-ben, teljes hosszúságú szakaszát 25 év építés után végül már II. Miklós uralkodásának alkonyán, 1916 októberében fejezték be. A 9288 km hosszú vasútvonal megépítése nemcsak Oroszország számára volt létfontosságú, bekötve a nyersanyagokban gazdag területeket a birodalom vérkeringésébe és amellett fontos geopolitikai, stratégiai célokat szolgálva, de a vasút révén a korábban elérhetetlennek tűnő Kelet-Ázsiát hozta közelebb, csupán néhány hetes útra Európához.

Geopolitikai jelentősége A nyilvánvaló logisztikai és gazdasági előnyök mellett a transzszibériai vasútvonal valójában leginkább geopolitikai célokat szolgált: a nyugat-európai hatalmak megnövekedett kelet-ázsiai aktivitása és befolyása miatt az oroszok félteni kezdték a szibériai területeiket. Oroszország nyersanyagokban gazdag, hatalmas része – európai területeinek a többszöröse – egészen a transzszibériai vasútvonal megépítéséig rendkívül nehezen volt megközelíthető. A 19. század végéig megépített orosz vasútvonalak csak az Urál hegységig jutottak el. Moszkvából az ország keleti felébe az út szárazföldön akár 14 hónapig is eltartott – egy esetleges katonai támadás során Szibériai így lényegében védtelen volt. Leggyorsabban hajóval lehetett megközelíteni a csendes-óceáni partszakaszt, ami így is két-két és fél hónapnyi utat jelentett, és szintén nem biztosított megnyugtató megoldást a katonai mozgósításra. Szibéria így lényegében el volt szakadva az ország többi részétől, és annak ellenére, hogy gazdag nyersanyag-lelőhelyeket rejtett, ezekhez csak igen nehezen lehetett hozzáférni, ráadásul nagyon ritkán vidék volt és alig rendelkezett lakossággal. Így a vasútvonal megépítése után egyenes következménye lett, hogy 1906 és 1914 között több mint hárommillió ember költözött át Oroszország keleti területeire a nyugatiról. A Transzszibériai vasútvonalnak rendkívül fontos szerepe volt az oroszországi nyersanyag-lelőhelyek

120

összekötésében. A vasútvonal megépítése számos ágazatot lendített be, úgy mint az arany- és szénbányászatot, fakitermelést, prémvadászatot, kőolajipart, halászatot és stb. A vasútvonalhoz kapcsolódó területeken folyik jelenleg az orosz kőolaj-kitermelés 20 százaléka, a fakitermelés 25 százaléka, illetve a szénbányászat mintegy 65 százaléka. Stratégiai szempontból továbbá fontos volt a logisztikai kijutás a Csendes-óceánra és az orosz kikötők szárazföldi összekötése. Mindezen túl a Transzszibériai vasútvonalnak komoly katonai céljai is voltak: a vasút egy több mint kétezer kilométeres szakasza Kína északkeleti részén, Mandzsúrián át vezetett. A nyersanyagokban gazdag, stratégiailag is fontos területekkel komoly tervei voltak az orosz politikai vezetésnek: katonai berkekben megtervezték Mandzsúria békés úton való, fokozatos pacifikálását és oroszokkal való betelepítését, amit lehetővé is tette akkoriban a meggyengült kínai központi vezetés. Az 1904–05-ös orosz-japán háború során a vasútvonalnak fontos logisztikai szerep jutott, ám a vonal abban az állapotában még nem tudta kielégíteni az igényeket: csak egy szerelvény tudott közlekedni egyszerre a szakaszok nagy részén, és még nem készültek el a vasúti hidak sem, így a vasúti kocsikat komppal kellett szállítani. A II. világháború idejére azonban már felbecsülhetetlen stratégiai értéke volt a vonalnak: Szibériából folyamatos ellátást tette lehetővé Oroszország európai részei felé nyersanyagokkal, lő-

szerrel és katonákkal. Visszafelé Szibériába gépeket, élelmiszereket és munkaerőt vittek, az utasszállítást ekkor a minimumra csökkentették. Sztálint meglepte a náci Németország váratlan támadása 1941. június 22-én, és mivel a német hadsereg elfoglalta vagy megsemmisítette az oroszok Európában lévő katonai gyártókapacitásainak nagy részét, a legbiztonságosabb volt a védelmi ipart a hadszíntértől minél távolabb újjáépíteni. Így történt meg az, hogy 1941 júliusa és novembere között 1532 orosz védelmi vállalatot helyeztek át a keleti részekre. Ha nincs a Transzszibériai vasútvonal, akkor mindezt lényegesen nehezebb lett volna kivitelezni. 1945 májusa után – miután véget értek a harcok az európai hadszíntéren, ugyancsak a Transzszibériai vasútvonal segítségével mozgósítottak át több millió katonát és katonai járművet a keleti hadszíntérre.

Fő adatok A Transzszibériai vasútvonal a világ messze leghosszabb egybefüggő vasútvonala: jelenleg a leghosszabban működtetett szakasza Moszkva és Vlagyivosztok között 9288 km hosszú.

Egy grandiózus építkezés története A „Nagy Szibériai Út” terve a XIX. század közepén született meg először – a vasútvonal építésének a gondolatát hivatalos formában Nyikolaj MuravjovAmurszkij gróf, Kelet-Szibéria kormányzója vetette először papírra az orosz cárnak írt levelében. Azonban a terv megvalósításáig több évtizednek kellett eltelnie – a projektnek számos ellenzője volt, ráadásul az építés ellen szóltak a rendkívül nehéz környezeti viszonyok és a projekt rendkívüli költségessége. A nagy vasútvonal építésének ellenzői szerint egyenes következménye lenne a nyugati kereskedők szibériai

A vlagyivosztoki vasútállomás kilométer-táblája A rajta közlekedő vonatok nyolc időzónán, 21 orosz régión, 87 városon és 16 folyón haladnak keresztül. A vasútvonal legmagasabb pontja 1040 méter. Évi több mint százmillió tonna árut szállítanak rajta keresztül. A vasút európai szakasza a teljes hosszúság 19,1%-át teszi ki, Ázsián keresztül halad a vonal mintegy 80,9%-a. A vasútvonal speciális nyomtávszélességgel rendelkezik: 1524 mm széles. Ilyen szélesség máshol csak Finnországban és Mongóliában van.

121

a transzszibériai vasútvonal 100 éve

megjelenése, akik kizsákmányolják a lakosságot. Ráadásul – az ellenzők szerint – egy ilyen mértékű logisztikai összeköttetés miatt összeomlik majd Keleten a rend, és szibériai kényszermunkára ítéltek vagy politikai száműzöttek sokkal könnyebben szökhetnek majd el. A vasútvonal építésének fontosságát és léptékét mutatja, hogy a vasútépítés körüli kérdések megvitatására létrehozott speciális bizottságban az akkori 14 orosz miniszter közül nyolcan voltak benne. 1885-ben döntöttek a Szamara és Ufa közötti vasútvonal építéséről az ott lévő stratégiai fontosságú tüzérségi gyárak miatt. A Transzszibériai vasútvonal tervét végül 1891-ben fogadták el. „Magát bízom meg azzal a feladattal, hogy Vlagyivosztokban indítsa meg a nagy szibériai vasúti vonal usszurijszkij szakaszának az építését” – írta 1891. március 17-én III. Sándor orosz cár levelében fiának, a későbbi II. Miklósnak. A projektet teljes egészében állami pénzből valósították meg. Egyszerre két végéről – európai területekről (az addig már kiépített orosz vonalakat kihasználva) és Vlagyivosztokból indították az építést, és hét szakaszra osztották a megvalósítást. Miklós cárevics 1891-ben utazott Kelet-Ázsiába, és saját kezűleg vitt el egy talicska földet az építési területre, ezzel hivatalosan is elindítva az építkezést.

A nagy vasútvonalat tíz év alatt tervezték felépíteni (ebből lett végül 25 év) 350 millió rubeles költséggel számolva – végül a becsült teljes költsége a többszörösére rúgott (szovjet források szerint a teljes költség másfél milliárd orosz rubel lehetett). A Transzszibériai vasútvonal építésén több tízezer munkás dolgozott, ebből is legalább 6.000 fős volt a mérnöki gárda. A legforgalmasabb időszakban az építkezésen egyszerre 89.000 munkás dolgozott. Így tudták elérni azt az akkori viszonyok között figyelemre méltó eredményt, amivel évi 500-600 km vasút készült. A vasútvonal építése hatalmas mérnöki és logisztikai teljesítményt igényelt. A munkásoknak rendkívül nehéz időjárási körülmények között kellett dolgozniuk. A munka nagy része kézileg készült, hétköznapi baltával, ásóval és fűrésszel. Mivel az építési anyagok és eszközök odaszállítására még nem létezett más út, a nagy részét tengeri úton szállították az építési helyszínre. A Bajkál-tó körüli terület volt a legnehezebb és egyben a legdrágább terep, ahol robbantásokra és alagutak építésére volt szükség. Bár csupán 260 km-es szakaszról van szó, a nehézségekre való tekintettel az építés több évig tartott, és kilométerre vetítve lényegesen drágábban jött ki, mint a Transzszibériai vonal többi része. A bajkáli vasúti szakasz végül 1904-ben készült el, és 1905-ben nyitották meg a

XX. század eleji orosz térkép a Transzszibériai vasútvonalról. Szaggatott vonallal a mandzsúriai szakaszt ábrázolták. Forrás: Brockhaus and Enfron Encyclopedia rendszeres közlekedés számára. Az akkor épített vasútvonal nagy része azonban mára már nem maradt meg: az Irkutszki Vízerőmű megépítése miatt mintegy fél évszázaddal később, 1956-ban a vonal egy részét szétszerelték és elárasztották, egy új szakaszt húzva Irkutszkból a Bajkál-tó felé. Transzszibériai vasútvonal kínai része, a Kínai Keleti vasútvonal Az akkori Transzszibériai vasútvonal egy része végül a kínai Mandzsúrián keresztül vezetett, aminek egyrészt pénzügyi és logisztikai okai voltak (lényegesen egyszerűbb volt a mandzsúriai építési terep), de annál inkább fontosabbak voltak a geopolitikai okai, amelyekkel az anyag elején foglalkoztunk. A stratégiai szempontokból fontos Mandzsúria békés pacifikálásának terve hosszú ideje lebegett az orosz államférfiak szeme előtt. A cárt végül a pénzügyminisztere, Vitte győzte meg, aki kiállt a „Kínai Keleti vasútvonal” terve mellett. A Transzszibériai vasútvonal kínai szakasza a vonal többi részével ellentétben magánpénzből valósult meg. 1895-ben egy orosz-kínai bankot

122

hoztak létre a projekt finanszírozására, de a pénz több mint 60 százalékát francia bankoktól kapták meg hozzá. A vasútvonal építéséhez a jogot egy 1896-ban Kínával kötött szerződés adta, amelynek volt egy Japán-ellenes titkos záradéka is. Az ekkor létrehozott „Kínai Keleti Vasútvonal Részvénytársaság 80 évre kapott jogot a vasútvonalra. Ekkor kezdett kiépülni a mintegy 1529 km hosszú vasútvonal. 1897-ben az orosz flotta Kína partjaihoz vonult, és elfoglalta Port Arthur kikötőjét, amely a Kínai Keleti vasútvonal végállomása volt (a jelenlegi Daljang városát). Az orosz magyarázat szerint a németek ellen védik meg Kínát, és a meggyengült kínai vezetés nemigen tudott mit lépni ellene. 1898-ben aztán Pekingben aláírták azt a szerződést, amely 25 éves bérletbe adta oda a cári Oroszországnak Port Arthurt. El is kezdték azon nyomban kiépíteni Port Arthur erődrendszerét, amitől a kínai városból hamarosan az oroszok második legfontosabb csendes-óceáni hadikikötője vált volna. Az 1899-1901 között Kínában kirobbant boxer-lázadás további lehetőségeket adott Oroszországnak Kínával szemben. A központi kormány és a – Kínát ért nyugati befolyás ellen lázadó – felkelők megtámadták

123

a transzszibériai vasútvonal 100 éve

a vasútvonalat és az ott dolgozó orosz munkásokat. Az orosz hadsereg kapva az alkalmon bevonult Mandzsúriába, hogy „megvédje a munkásait”. Az oroszok tervei között szerepelt a terület teljes kolonizációja és orosz lakosság intenzív betelepítése. Ekkor azonban Japán is benyújtotta követelését Mandzsúriára. Az 1904-ben kirobbant orosz-japán háborúra Oroszország meglepően nem volt felkészülve. A japán flotta 1904. január 27-én hadüzenet nélkül támadta meg Port Arthur kikötőjét. Az ott állomásozó orosz flotta nagy része elsüllyedt, a megmaradt hajók az öbölben maradtak japán ostrom alatt. A kikötő épített erődrendszerének ekkor mintegy 20 százaléka volt készen, így szinte csoda volt, hogy a város 11 hónapig bírta a japánok ostromát, mielőtt megadta magát. Az orosz hadsereg vereséget szenvedett, és 1905-ben kénytelen volt megalázó békét kötni Japánnal, amely következtében elvesztette Port Arthurt és a mandzsúriai befolyását is. A Keleti Kínai Vasútvonalra az 1920-as években Kína fokozatosan kiterjesztette a befolyását, majd 1931ben újra japán megszállás alá került. A koncessziós vasútvonalról végül a japánokkal kötött 1934-es szerződés döntött, amely alapján az oroszok 140 millió yenért eladták a részesedésüket. A vasútvonalat ezután európai szabványú nyomvonalakra állították át. A második világháborút követően 1945 után rövid ideig újra orosz tulajdonba került a vasútvonal, ám azt végül visszaszolgáltatták Kínának 1952-ben.

Ezután döntöttek a Transzszibériai vasútvonal 2115,8 km hosszú amuri szakaszának a megépítéséről, amely 1907-1916 között készült el. Ennek a szakasznak az elkészültével állt össze lényegében az Európát és Ázsiát átívelő nagy vasútvonal abban a formájában, amelyet ma ismerünk.

A Port Arthur egykori helyén álló mai Dalian városa, Kína.

A vasútvonal megépítéséhez az Amur-folyótól 15 és 130 km közötti távolságban lévő nyomvonalat jelöltek ki. Az amuri szakasz építésekor használtak először teherautókat Oroszországban. Az évek során különböző időszakban 20-54 ezer ember dolgozott egyszerre az építkezésen. Az első világháború kirobbanásával az építkezés is lelassult – a munkások közül sokat behívták a hadseregbe, helyükre pedig kényszermunka-táborosokat – foglyokat és bűnözőket állítottak. Ennek ellenére 1914-ben az amuri szakasz is lényegében elkészült, azonban még hiányzott az Amur-folyót átszelő vasúti híd. A híd megépítéséig a vasúti kocsikat nyáron komppal szállították át a folyón, télen pedig lovakkal vitették át a folyó jegén.

A vasútvonal befejezése 1903. július 1-jén tartották a „Nagy Szibériai Vasútvonal” hivatalos megnyitóját, ám a dolognak két szépséghibája volt: az egyik, hogy a Bajkál-tó körüli szakaszon kompok hozták át a vasúti szakaszokat; a másik, hogy a Csendes-óceán előtti rész kínai területeken haladt át. 1904. szeptember 18-án készült el a Bajkál-tó körüli vasúti szakasz is, így innentől kezdve létrejött a kompmentes vasúti forgalom Szentpétervár és Moszkva, illetve a Csendes-óceán parti Port Arthur között. Moszkva és Port Arthur közötti távot a normál vonat ekkor 16 nap és 14 óra alatt tette meg, a gyorsvonat 13 nap és 4 óra alatt. A Transzszibériai vasút 100 éves évfordulóját így akár már 12 évvel ezelőtt is megünnepelhettük volna, ám a japánok elleni vereség miatt 1905-ben a kínai vasúti szakasz feletti ellenőrzést elvesztették. Nem volt más út, a vasútvonal teljes szakaszát orosz területeken kellett befejezni.

124

A cári vonat kocsijai. Itt írta alá 1917. március 2-án II. Miklós a lemondatását.

Port Arthur kikötője az orosz hadiflottával a XX. század elején.

125

a transzszibériai vasútvonal 100 éve

1904-1905 fordulóján Szentpéterváron készült kép a cári családról. Forrás: wikimedia Az amuri vasúti hidat 1913-ban kezdték építeni. Az építkezésen éjjel-nappal ötezer ember dolgozott. A híd acélszerkezete Varsóban készült. A hídnak a tervek szerint 1915-ben kellett volna készen lennie, azonban 1914 őszén egy német hadihajó elsüllyesztette az Indiai-óceánon azt az orosz hajót, amely a híd szerkezeti elemeit szállította Kelet-Ázsiába. Így Oroszország kénytelen volt sürgősen Kanadától rendelni a hiányzó elemeket, az építkezés pedig mintegy másfél évet csúszott. Az amuri híd végül 1916. október 5-én készült el, amivel létrejött a zavartalan vasúti közlekedés a Transzszibériai vonal teljes hosszában. Elkészültekor a 2568 méter hosszú hidat „amuri csodának” nevezték, és ekkor Eurázsia leghosszabb hídja volt. Külön érdekesség, hogy a cári vonat 19151917 között az utolsó orosz uralkodó, II. Miklós állandó székhelye lett. Az egyik kocsiban írta alá a cár a lemondását is, 1917. március 2-án. Történelmi irónia, hogy ezen a Transzszibériai vasútvonalon, II. Miklós uralkodásának egyik legfontosabb örökségén szállították el 1917-ben a bolsevikok a cárt és családját előbb Szibéria Európa felé eső első városába, Tyümenybe majd Tobolszkba, majd 1918-ban a végső állomáshelyére Jekatyerinburgba, ahol aztán július 16-ról 17-ére éjszaka a teljes cári családot az öt gyermekükkel és személyzetükkel együtt főbe lőtték. BAM 1984-ben a vasútvonal egy új, önállónak tekinthető ágat kapott – ez az úgy nevezett BajkáliAmuri Útvonal („BAM”), amely még a Bajkál-tó

126

Az eredeti amuri vasúti híd nem volt hosszú életű: az orosz polgárháború idején 1920 áprilisában a hidat vörös partizánok felrobbantották, hogy megnehezítsék a fehér erők logisztikai vonalait. A polgárháborút követően a hidat végül 1925ben állították helyre, és egészen 1999-ig szolgált. A helyén ma már egy új, kétszintes, autós forgalmat is bonyolító vasút híd áll.

Orosz mérnökök Mivel grandiózus méretű építményről van szó, a Transzszibériai vasútvonalat nem egyetlen ember tervezte és felügyelte, hanem különböző szakaszokért különböző mérnökök feleltek. Nagy mérnöki teljesítményt igényeltek a vasútvonal hosszában átívelő vasúti hidak is, amelyek szintén más-más mérnök nevéhez fűződnek. A Transzszibériai vonal építésében a következő fontosabb mérnökök vettek részt: Oreszt Vjazemszkij tervezte a vasútvonal Usszurijszkij szakaszát, Nyikolaj Garik-Mihajlov a nyugat-szibériai szakaszt, Nyikolaj Mezsenyinov a közép-szibériai vonalat, Alekszandr Liverovszkij pedig a Bajkáltó körüli vasútvonalért volt felelős.

előtti szakaszon, Tájsetnél ágazik el és a nagy vasútvonallal párhuzamosan, attól északra haladva a csendes-óceáni, 25 ezres orosz városkába, „Szovjet Kikötőbe” (Szovjetszakaja Gavanj) tart. 1932-ben döntöttek a megépítéséről, a szibériai nyersanyag-források kiaknázásának céljával, és közel ötven év ment el a megépítésére. A 4287 kilométeres vasútvonal teljes költsége 17,7 milliárd rubelre rúgott, amivel alighanem a legköltségesebb projektté vált a Szovjetunió történetében. A vasútvonal rendkívül nehéz környezeti

Árut szállító elektromos lokomotív halad a Bajkál-tónál, a Transzszibériai vasútvonalon. Forrás: Anton Romanov, Shutterstock. viszonyok között halad – többek között hét hegyvonulatot és 11 nagyobb folyót keresztez, és összesen 2230 kisebb vagy nagyobb hidat kellett építeni hozzá. Tíz alagút készült az építése közben – köztük Oroszország legnagyobb alagútja, a 15343 méter hosszú „Szeveromujszkij alagút” amely csak 2003ban készült el teljesen. A BAM teherszállító kapacitása évi 12 millió tonna, amit a tervek szerint évi 50 millió tonnára szeretne kibővíteni az orosz vezetés. Napjainkban A Transzszibériai vasútvonal napjainkban is kisebb-nagyobb átalakításokon esik át. Az 1990-es években növelni tudták a teherszállító kapacitást és átalakították az Amur folyón át vezető hidat. A vonal teljes elektrifikációját csak 2002-ben fejezték be. Egészen 1917-ig a vasútvonal kiindulópontja nem Moszkva, hanem Szentpétervár volt. Jelenleg a Transzszibériai vasút fő vonalán a Moszkvából Vlagyivosztokba tartó 1-es és 2-es számú vonat közlekedik. A teljes utat jelenleg hat nap és egy óra alatt teszi meg, és átlagban 64 km/órás sebességgel halad. Korábban létezett Kijevből – Vlagyivosztokba tartó vonal is (10259 km), és Harkov-Vlagyivosztok között közlekedő vonal is (9714 km); sőt, az 1970-es években

megálmodták a Moszkva és vietnámi Hanoi közötti 11967 km-es vonalat is, ám ez utóbbi csak néhány járatot ért meg, az előbbi kettőt pedig még 2011-ben szüntették meg. 2008. január 11-én egyezmény született Kína – Mongólia – Oroszország – Belarusz – Lengyelország és Németország között, miszerint zavartalan összeköttetést hoznak létre a Transzszibériai vasútvonal révén Hamburg és Peking között. 2011 után így mintegy 15 millió tonna árutranzit haladhatott át a Transzszibériai vonalon az orosz adatok szerint. A kínai áruk így 1115 nap alatt jutnak el Németországba vasúton, miközben tengeri úton ez 30-35 nap lenne. A Transzszibériai vasútvonal továbbá fontos részét képezi a 2011-ben bejelentett új kínai projektnek, az Egy Övezet Egy Útnak, amely mindent behálózó szárazföldi összeköttetéseket hozna létre Európa és Ázsia között. Akárhogy is lesz, úgy tűnik, hogy a Transzszibériai vasútvonal immár több mint száz éve meghatározó tényezővé vált két kontinens, Európa és Ázsia politikai és gazdasági életében, és a szociális, illetve államközi kapcsolatok intenzitásának növekedésével ez így lesz a következő évtizedekben is.

127

Kína nagysebességű

vasúti közlekedése 128

129

Kína nagysebességű vasúti közlekedése

35000 30000 25000

Kína gazdasága és társadalma drasztikus átalakuláson megy keresztül, amelyben a nagysebességű vasútnak egyre nagyobb szerepe van, amelynek hálózata a leghosszabb a világon, annak ellenére, hogy mindössze egy évtizedes múltra tekint vissza. A cikk bemutatja a kínai nagysebességű vasúti közlekedése fejlődésének a történetét, majd a fejlesztés előnyeinek és hátrányainak a számbavételével megvizsgálja, hogy miért fordít a kínai kormány különösen nagy figyelmet a programra.

20000 15000 10000 5000

re a

zo .

D él -K o

O la s

N ém et o.

ia nn ita

Tö rö ko .

o. Sv éd

. ao ci Fr an

án Ja p

ín a Sp an yo lo .

0 K

A Harbin és Dalian közötti szakasz érdekessége, hogy a mínusz 40 és plusz 40 Celsius-fok közötti hőmérsékletek ingadozáshoz is alkalmazkodnia kell.

Szerző: Eszterhai Viktor

A hivatalos kínai meghatározás szerint a nagysebességű vasút (gaosu tielu) alatt a 250 km/h vagy gyorsabb utazósebességgel közlekedő személyszállításra alkalmas vonatot érti. A nagysebességű vasúti szolgáltatást először 2007. április 18-án vezették be Beijing és Tianjin, között. 2015-ben már 1,1 milliárd utas használta, amellyel a világon az első. A kínai gyorsvasút-hálózat 2016 nyarára elérte a 20.000 km-t, amellyel a világ nagysebességű vonalának több mint a felével rendelkezik és az ország 33 tartományából immáron 28-at kapcsol össze egy egységes hálózatba. A 2004-ben elfogadott, és 2008-ban aktualizált „Középtávú Vasúthálózat Fejlesztési Terv” szerint 2020-ra valamennyi 500.000 főnél népesebb várost be kell kapcsolni az országos hálózatba. amely teljes hosszát 2025-re a megduplázzák (2015 végi 18 ezer kilométerhez képest), amely 2030-ra már 45.000 km hosszúságúra nő. 2020-ra a kormány reményei szerint a nagysebességű vasutat 5 milliárd utas fogja használni. A kelet-ázsiai ország nagysebességű vasútja számos rekorddal büszkélkedhet. Kínában található a világ leghosszabb nagysebességű vonala, amely 2.298 km hosszan köti össze Beijing és Guangzhou városokat. A leghosszabb nagysebességű vasúti szolgáltatás a világon Harbin és Wuhan városok között érhető el, amely összesen 2446 km, időben 14 és fél óra. Kínában található a világ leggyorsabb rendszeresen üzemelő személyszállító vonata is, a Sanghai belvárosát és Putong repülőteret összekötő, mindössze 30 km távolságban üzemelő, 430 km/h csúcssebességgel közlekedő mágneses levitációs vasút. A kínai nagysebességű vasúthálózat része a világ leghosszabb, 164,8km-es viadukt hídja Danyang–Kunshan között.

130

40000

Vonalak

Nagysebességű vasúti pályák hossza – üzemelő és épülő szakaszokra történő bontásban – országok (TOP 10) szerint

A vonalak jellegzetessége, hogy alapvetően négy típusba sorolhatóak: 1) újonnan épített, többnyire személyszállításra tervezett vonalak; 2) újonnan épített hagyományos vasúti vonalak, amely képes a nagysebességű személyszállításra, de a tehervonatok is használhatják; 3) korszerűsített meglévő vasútvonalak, amely képes fogadni a nagy sebességű vonato-

„2020-ra valamennyi 500.000 főnél népesebb várost be kell kapcsolni az országos hálózatba” kat is; 4) regionális „intercity” vonalak. A Középtávú Vasúthálózat Terve szerint a hálózat tengelyét nyolc fővonal adja: 4 észak-déli és 4 kelet-nyugati irányú, amelyek összesen mintegy 12.000 kilométer hos�szúak és legalább 300-350 km/h sebességre terveztek, és kizárólag személyszállító vonatok használnak. A fővonalakat számtalan nagysebességű mellékvonal keresztez, amelyek többnyire áruszállításra is alkalmasak. A fő vonalak a tervek szerint 2020-ra teljesen elkészülnek és lehetővé teszik, hogy a fővárosból – Lhassza (Chengguan) kivételével – valamennyi tartományi székhely elérhető legyen 12 órán belül.

A nagysebességű vasútvonalak 2016. május 15.-én

131

Kína nagysebességű vasúti közlekedése

Történelmi előzmények A gyorsvasút tervezés az 1990-ben, a Vasúti Minisztérium (Tiedaobu) felügyelete alatt kezdődött meg a Beijing és Shanghai viszonylatban. Bár Kína akkoriban még rendkívül szegény ország volt, a két nagyváros közötti hagyományos vasúti kapcsolat jellemzően túlzott kapacitással és alacsony hatékonysággal küzdött. A gyorsvasút szükségességéről mindezek ellenére megoszlott a Kínai Kommunista Párt vezetése. Az ellenzői szerint a gyorsvasút túlságosan költséges és a lakosság gyenge vásárlóereje miatt, nincs is rá valódi igény. A támogatók egy köre ráadásul a hagyományos technológiák helyett, a vasúti közlekedés jövőjének tartott mágneses levitációs (maglev) elven működő vasút megvalósítását javasolták, de a magas költségek és problémás ös�szekapcsolása a korábbi vonalakkal – valamint amiatt, hogy ekkor kizárólag Németország rendelkezett a technológiával, aki nem szívesen adta át az ázsiai országnak – ez a lehetőség sem valósult meg. Vé-

gül a hagyományos síneken futó vasúti technológia mellett döntöttek, amelynek megfelelően 1999-ben megkezdték az első, 200 km/h sebességű vonal kiépítését. A kínai ipar számára a legnagyobb kihívást a szükséges mozdony legyártása jelentette. Bár komoly fejlesztéseket folytattak egy hazai mozdony kifejlesztésére, végül 2002-ben az Államtanács (Guowuyuan) a külföldi technológia vásárlása mellett döntött. A Vasúti Minisztérium kezdetben a japán Shinkansen technológiát részesítette előnyben, de a lakossági ellenállás miatt végül 2004-ben új pályázatot hirdetett meg. A tenderen négy jelentkező indult: a japán Kawasaki, a kanadai (de német telephelyről pályázó) Bombardier, a francia Alstom és a német Siemens, amely először visszalépett, majd újra pályázott. A pályázók számára számos feltételt szabtak: a járművet a kínai igényeknek megfelelően kellett kialakítani; az Államtanács által kijelölt két állami tulajdonú vállalattal (China North Rail (CNR) Zhogguo bei che gufen youxian gongsi) és China South Rail (CSR) Zhogguo nan che gufen youxian gongsi)

együtt; Kínában gyártatni, és végül a technológiát át kellett adni a kínai félnek. A tenderen valamen�nyi induló nyert, és végül mintegy 400 vasúti szerelvény leszállítására kaptak megbízást. A kínai állami vállalatok a technológiát nem csupán átvették, de párhuzamosan megkezdték a továbbfejlesztésüket is. Ennek keretében a Vasúti Minisztérium 2010-ben bejelentette, hogy megkezdték egy különösen nagy sebességű (500km/h utazósebességnél gyorsabb) vasút kifejlesztését.

A tartományi székhelyek elérhetősége Beijingből a 2020-ra a Középtávú Vasúthálózat Fejlesztési Terv szerint

132

Az első nagysebességű vonalat 2008. április 18én adták át, amely az olimpiára elkészülő Beijing–Tianjin szakasz volt (maximálisan 350 km/h utazósebességgel). A 2007–2010 közti időszak nagyarányú fejlesztéseinek eredményeként már közel száz nagyvárost kötött össze a nagysebességű vasút, amely a világ leghosszabb hálózatává vált. A fejlesztéseket azonban komoly hibák kísérték: a járművek gyakran meghibásodtak, biztonsági és korrupciós aggodalmak is felmerültek. A vasúti fejlesztésekben a legnagyobb törést a 2011. július 23-án Wenzhounál bekövetkezett baleset okozta,

amely 40 halásos áldozatot követelt. A baleset eredményeként a Vasúti Minisztérium három magas rangú tisztségviselőjét is menesztették (Long Jia, Li Jia, He Shengli), és két hónapig csökkentették a vonatok sebességét. 2011 elején korrupciós váddal felmentették a Vasúti Minisztérium vezetőjét, Liu Zhijunt, akit egyidejűleg a Kínai Kommunista Pártból is kizártak. A balesetet újabb biztonsági vizsgálatok sora követte, és döntés született a vonatok sebességének a csökkentéséről. A Vasúti Minisztérium problémás pénzügyi helyzete miatt a kormány számtalan vonal építését leállította. 2012 elején a kínai kormány újra életet lehelt a nagysebességű vasúti közlekedés fejlesztésébe, elsősorban a lassuló gazdasági növekedés erősítése érdekében. A 12. ötéves terv idején (2011-2015) több mint 3580 milliárd jüant fordítottak a kínai vasút fejlesztésére. 2013 márciusában a Vasúti Minisztérium átalakításra került: a vasúti ügyek a Közlekedésügyi Minisztérium (Jiaotong Yunshubu) fennhatósága alá került, míg az irányítást decentralizálták (egyes regionális központokba). A hálózatot

133

Kína nagysebességű vasúti közlekedése

A nagysebességű vasúti közlekedése a 13. ötéves tervben is kiemelt szerepet kapott, amely biztosítja a rendkívül ambiciózus program megvalósítását, amelynek célja egy legalább 30.000 km-es hálózat és Kína nagyvárosainak a 80%-át összekötni 2020-ra. A nagysebességű vasúti közlekedés kritikusai és a fejlesztések ára A nagysebességű vasúti közlekedés kritikusai szerint Kínának két ok miatt nem lett volna szabad a programba belekezdenie. Először is a nagysebességű vasút Kína fejlettségi szintjéhez képest túl költséges, másodszor a lakosság nem elég jómódú, hogy a szolgáltatást igénybe tudja venni.

Element Földvásárlás Építőmérnöki munka Töltés Hidak/Viaduktok Alagutak Vágány Jelzőberendezés Villamosítás Jármű Épületek köztük az állomások

350 km/h 4 48 6 41* 0* 9 4 5 15 2

200 180 140 120 100

60 40 20

250 km/h

350 km/h

A nagysebességű vasúti pálya építési költségei/km

A vasúti fejlesztések költségét rengeteg dolog befolyásolja: ilyen a pálya tervezett sebessége, a pálya típusa, topográfia, éghajlat és időjárás, a föld kisajátítása, vasúti töltés és viaduktok/ hidak-alagutak aránya, vasútállomások mérete, stb. A Világ Bank 2014es vizsgálata azt mutatja, hogy a gyorsvasút-hálózat építése Kínában jóval olcsóbb, mint a nyugati országokban. A 350 km/h sebességre alkalmas gyorsvasút pálya 17-21 millió amerikai dollárba (100-125 RMB) kerül kilométerenként. Ezzel szemben a 300 km/h alkalmas pálya építési költségei Európában 25-39 millió amerikai dollár/km, míg Kaliforniában 52 millió amerikai dollár/km. A költségek tekintetében a világ más országaihoz hasonlóan jelentős eltérés van a pálya sebesség típusai között. A 350 km/h sebességre alkalmas gyorsvasút pálya 94-183 millió RMB/ km. A 250 km/h sebességre alkalmas gyorsvasút pálya döntően 70-169 millió RMB/km. A vasútépítés árát kedvezően befolyásolja, hogy a kínai munkaerő költsége alacsonyabb, a földfelvá-

250 km/h 4-8 50-54 7-12 13-25 16-29 9-11 3 4-5 3-4 2-4

A nagysebességű vasúti pálya építési költségei/km a teljes költségen belül

134

183

169

160

millió USD

és a szerelvényeket az állami tulajdonú vállalat a China Railway Corporation (Zhongguo Tielu Zonggongsi) biztosítja. A reformok eredményeként a magánbefektetők is megjelentek a vasútépítésekben (először Xinjiang, 2013: 4 millió USA dollár). Bár a rendszer összességében továbbra is veszteséges volt, egyes vonalak elkezdtek nyereséget termelni – először a Shanghai–Nanjing vonal, majd a Beijing–Tianjin; Beijing–Shanghai; Shanghai–Hangzhou vonal is. A külföldi technológia sikeres átvételét és továbbfejlesztésének a sikerét tükrözi, hogy 2010ben az első hazai fejlesztésű vonatot CRH380A. A kínai technológia mindezek eredményeként külföldön is versenyképessé vált. A külföldi gyártókkal való hatékonyabb verseny érdekében, a kormány egyesítette az ország két fő nagy sebességű vonat gyártóját a CSR-t és a CNR-t, amely a China Railway Rolling Stock Group (Zhongguo zhong che gufen youxian gongsi) nevet kapta, amely egyben a világ legnagyobb vasúti gyártóvállalata is lett.

sárlás is olcsóbb. Nem lebecsülendő, hogy a köztulajdonban lévő föld nagyban segíti a fejlesztések gyors ütemét. A munkalépések standardizálása szintén csökkentette a vasúti pálya építését. Végül a vasútfejlesztési program mérete és tempója is jótékony hatást gyakorolt az építési költségekre: a kapacitások folyamatos igénybevétele csökkentette a vállalatok számára az egységre jutó amortizációt és a tárolási költségek is alacsonyabbak voltak. Ráadásul a korábbi építkezések miatt, Kína több tartományában már elérhető az építkezést kiszolgáló háttérstruktúra, így az építkezéshez kisebb távolságon belül kell a gépeket mozgatni. Összességében tehát megállapítható, hogy a nagysebességű vasút építése Kínában lényegesen olcsóbb, mint a nyugati országokban, így Kína gazdaságát kevésbé terhelte meg, mint azt az előzetes becslések alapján elvárták. 2008-óta a nagysebességű vasútvonalakon a személyszállítás forgalma évente 39%-nőtt évente, míg a hagyományos vasút forgalma csak 1,5%-kal. A kínai utasok nagy százaléka szerint a jövő utazási eszköze (85.7%) és elsősorban a kényelem miatt szeretik. Milyen előnye van a repülővel szemben: a repülőterek általában a városoktól messzebb fekszenek, a biztonsági ellenőrzés gyorsabb, így kevesebb időt kell az állomáson tartózkodni. A vasútjegyek ára

jellemzően 3-4-szeres árat jelent a hagyományos vasúti utazáshoz képest, de valamelyest olcsóbb a légi közlekedéshez és az intercity buszközlekedéshez képest. Más országok nagysebességű vasútvonalak áraival összehasonlítva pedig 4-5-ször olcsóbb. Az átlagos utazások 330 km hosszúak voltak, amelyek egyre hosszabbak, köszönhetően a hosszú vasúti szakaszok átadásának. 2014-ben az átlagos helykihasználtság 70% volt. 2013-ban már kétszer annyi utas választotta a nagysebességű vonatokat a

„Összességében tehát megállapítható, hogy a nagysebességű vasút építése Kínában lényegesen olcsóbb, mint a nyugati országokban” belföldi járatokban, mint a repülőt, csak a rövidebb – 800 km alatti – utaknál rontotta egyértelműen a repülő esélyeit a gyorsvasúti szolgáltatás. Általánosságban megállapítható, hogy 150 km alatt a busszal és az autóval nem versenyképes, főleg ha az állomás messze van a városközponttól, míg repülőnél ugyan a határ 1000 km fölötti utazásokra

200 km/h 6-9 44-51 13-15 25-27 2-13 6-7 4 4-5 5-7 3-5 A kínai nagysebességű vasúti technológia iránt bejelentett külföldi érdeklődés.

135

érvényes. Azok számára, akik kevesebb mint egy napot töltenek otthontól távol, vonzóbb lehet mint a hagyományos, mert nem kell fizetni a szállásért. Így lehet, hogy a relatíve szegényebb rétegek is megengedik maguknak. Nem igazolódtak be azok a félelmek, hogy a nagysebességű vasút iránt le lenne igény, sőt az elmúlt években egyre több vonal vált nyereségessé. Azoknak a kritikáknak sem volt igazuk, amelyek attól tartottak, hogy a gyorsvasút elveszi a hagyományos vasút vendégkörét, inkább azt igazolta, hogy az utóbbi kapacitásainak a korlátaiba ütközött, és szükség volt már egy új típusú szolgáltatásra. a Kínai nagysebességű vasúti közlekedés fejlesztésnek okai Kína nagysebességű vasúti közlekedésének számtalan támogató oka van, amely miatt a fejlesztését a központi kormány továbbra is kiemelten támogatja. Kína szárazföldi területe hatalmas és óriási lakossággal rendelkezik. A nagysebességű vasúti közlekedés jelentősen növeli a szállítási kapacitásokat, mert jellemzően a már meglévő vonal mellé építik. Míg az új vonalakon biztosítható a gyors személyszállítás, a

136

meglévő (folyamatosan felújított és magasabb sebességre cserélt) vonalakon biztosítható az egyre magasabb színvonalú és nagyobb kapacitású áruszállítás.

„A nagysebességű vasútfejlesztés mutatja a kínai kormány ambícióit: a kínai ipar felzárkóztatását a legfejlettebb ipari országok szintjére.” • A nagysebességű vasúti növeli a munkaerő mobilitását és átalakítja az ország belső migrációját. A centrum-periféria kapcsolatok átalakulnak: a távolságok időben lerövidülnek (munkaerő, technológia és ismeretek áramlására), az elérhetőség javul, az ország gazdasága egységesül. Kisvárosok és az egykori perifériák számára pozitív ha-

tással jár, hogy könnyebben szereznek befektetőt és kevésbé kitettek a munkaerő elvándorlásának (mindez csökkenti a huokou rendszerre nehezedő nyomást). A helyi vállalatoknak kibővíti a piacot és újabb megrendelőket hozhat, ugyanis más vállalatok számára is könnyebben elérhetővé válnak. A vasúti fejlesztésektől a meglévő regionális különbségek mérséklését várja a kínai kormány. A program segíti Kína belső területeinek a növekedését és új városi központokat hoz létre, amely további fejlesztéseket generál összekapcsolva őket Kína korábbi fejlődési központjaival. A nagyobb elérhetőség növeli a belső és nyugati területek tőkevonzó képességét. • 2013-ban a lakosság 53%-a volt városlakó, amely 2030-ra várhatóan 70%-fölé emelkedik. A vasútfejlesztés biztosítja a városok közötti kapcsolatokat csökkenti a városok közötti utazások idejét, amely a termelékenység növekedésével jár együtt. Mindez a régiók klaszterosodását segíti elő. • A nagysebességű vasút támogatja a kormánynak a kínai gazdaság dinamizálására irányuló törekvését. A vasút továbbá alkalmas az építőiparban jelentkező túlzott kapacitások levezetésére és munkahelyteremtésre.

• Az új kínai vasútállomások általában egy nagyobb infrastrukturális városi fejlesztés részei (jellemzően kapcsolódnak új ipari és logisztikai parkok és városrészek építéséhez), amelyek ráadásul multiplikátor hatásúak: a meglévő befektetések értéknövekedést jelentenek a környezet számára, amely a földek eladásából nagy jövedelmekre szert tevő helyi hatóságok számára különösen fontos. • A nagysebességű vasút viszonylag környezetbarát utazási forma – sok embert tud mozgatni, amely kevésbé terheli a környezetet, mint a közúti utazási formák. Az elektromos áram elvileg megújuló erőforrásokból is származhat, amely rendkívül fontos szempont a komoly környezeti károktól szenvedő ázsiai ország számára. • Támogatja Kína műszaki és mérnöki képességeinek fejlesztését. Kína csak nagyon ritkán importált kész szerelvényeket, az alkatrészek pedig rendszerint csak 20%-ban származtak külföldről.25A nagysebességű vasútfejlesztés mutatja a kínai kormány ambícióit: a kínai ipar felzárkóztatását a legfejlettebb ipari országok szintjére. A nagysebességű vasút ráadásul jó exporttermék, amely elsősorban árával versenyképes, így az elmúlt években komoly külföldi érdeklődés volt iránta.

137

Kínai felzárkózás

138

139

Kína felzárkózása a fejlett világhoz

Részesedés a világ GDP-ből %-ban 35 30 25

Kína

Szerző: Bánhidi Ferenc

Kína közel negyven éve tartó folyamatos felzárkózása a fejlett világhoz egy olyan közismert tény, amelyet ma már az egész világon ismernek és elismernek. Az elmúlt százötven évben a vezető kínai politikusok azonban ennél mindig többet akartak, nevezetesen azt, hogy „Kína foglalja el a méltó helyét a világban”, azaz emelkedjék fel a legfejlettebb országok közé. Ettől a céltól azonban az ország ma még több évtizednyi távolságra van. Az egy főre jutó bruttó hazai termék tekintetében 2015-ben Kína még mindig 20-30%-kal van lemaradva olyan országokhoz képest, mint Argentína, Mexikó, Brazília vagy Oroszország.

India

Japán 15

Nyugat-Európa USA

Szovjetunió

5 0 1820

1952

1978

2003

Forrás: Agnus Maddison Chinese Economic Performance in the Long Run. OECD 2007

A közepes jövedelem csapdája A modern kori gazdaságtörténet egyik ismert fogalma „a közepes jövedelem csapdája”. Az elmúlt százötven évben számtalan ország volt, amelyek viszonylag könnyen eljutottak a gazdasági fejlettség egy adott fokára, de ott megrekedtek és a továbbiakban már nem voltak képesek tovább közelíteni a fejlett országok színvonalához. Nemzetközi statisztikák szerint a huszadik században száztíz közepes jövedelmű ország közül csupán kilenc volt olyan, amely képes volt kitörni ebből a csapdából. A látványos kudarc mintái a fent említett latin-amerikai országok, a sikertörténetek közül Japán és a négy kelet-ázsiai kistigris említhetők. Kína 2010 után érte el a közepes jövedelmet jelentő 6000 dollár egy főre jutó bruttó hazai terméket, azóta a gazdasági növekedés üteme látványosan lassulni kezdett. Nem véletlen, hogy a kínai és nemzetközi szakértők között ma az egyik legtöbbet vitatott kérdés: Mennyi ideig folytatódhat még az elmúlt negyven év sikeres felzárkózási folyamata, Kína képes lesz-e arra, hogy a kisszámú sikerországhoz hasonlóan kitörjön a közepes jövedelem csapdájából, és húsz-harminc év múlva valóban elérje a fejlett országok színvonalát. A válasz megadásához három kérdéskört fogunk részletesebben megvizsgálni: • Kínát történelemi hagyományai, kultúrája alkalmassá teszik-e arra, hogy a legfejlettebb országok közé emelkedjék?

140

• Az elmúlt negyven év reformjai létrehoztak-e egy olyan fenntartható gazdasági rendszert, amely képes a további növekedés támogatására? • Végül, más felzárkózó országok tapasztalataiból azonosíthatóak-e azok a kitörési pontok, amelyek lehetővé teszik a növekedési csapdából való kikerülést? Végleges és egyértelmű választ nem ígérhetünk, de remélem, hogy a történelmi múlt és a közelmúlt elemzése nyújt majd olyan szempontokat, amelyeket a rövid távú elemzések figyelmen kívül hagynak. A történelmi hagyományok hatása a kínai gazdasági rendszerre Ami a kínai gazdaság történelmi fejlődésének men�nyiségi oldalát illeti, szerencsére ebben ma már többé-kevésbé egyetértés van. Angus Maddison gazdaságtörténész a középkort és az újkort is átfogó GDP-idősorait ma már lényegében a teljes nemzetközi gazdaságtörténész szakma elfogadja. Az adatokból egyértelműen kiolvasható hogy Kínának az elmúlt negyven évben tapasztalható felzárkózása egyfajta helyreállítási periódusnak tekinthető, hiszen az ország a XIX. század elején nemcsak a világ legnagyobb népességével, hanem egyben a legnagyobb gazdaságával is rendelkezett. Ami viszont e felzárkózás magyarázatát illeti, ezzel a véleménymeghatározó történet- illetve közgazdaságtudomány egyelőre adós maradt. Akár Acemoglu1

széles körben elfogadott felzárkózás-elméletét, akár mások mellett Kornai János által jegyzett poszt-szocialista átmenetet leíró elméletet nézzük, ezekkel az elmúlt negyven év kínai tapasztalatai nehezen összeegyeztethetőek. Valószínű ugyanakkor, hogy az érdemi válaszok megtalálásához több idő kell, hiszen a kelet-ázsiai országok sikeres felzárkózásának magyarázatát, az úgynevezett kelet-ázsiai fejlődési modell leírását is csupán 1993-ban2, e folyamat befejeztével tudták megadni. Nyilvánvaló az is, hogy a válaszokat elsősorban a kínai tudósok széles körű adatgyűjtésen alapuló kutatásaitól várhatunk. Szerencsére ezen a területen az elmúlt négy-öt évben jelentős fejlődés volt. A kiterjedt irodalomból Wu Xiaobo gazdaságtörténész munkáit választottam ki, az ő egyik írását az év szakkönyvének választották Kínában3. A nyugati történetírás uralkodó felfogása szerint, mivel a szabad versenyes piacgazdaság gondolatát a hagyományos kínai kultúra, az uralkodó állami ideológia képtelen volt befogadni, ez volt az oka annak, hogy elmaradt a gazdaság modernizációja, ezért Kína törvényszerűen szakadt le a világ fejlett részétől. Wu Xiaobo a háromezer éves kínai történelmet korszakonként elemezve kimutatta, hogy a kínai állam közel se volt annyira piacellenes, mint ami a hivatalos állami ideológiából következett volna, véleménye szerint a hagyományos kínai gazdaságban,

ha nem is voltak meghatározóak, de fontos szerepet játszottak a piacgazdaság egyes elemei: • Lényegében már az i.e. 221-ben bekövetkezett országegyesítés előtt uralkodóvá vált a földmagántulajdon. A föld és pénzpiacok intézményi rendszere és garanciái nem álltak ugyan a nyugati országok szintjén, de évszázadokon át léteztek és széles körben használták azokat. • A legfontosabb termékeknek (só, vas, selyem) szintén gyakorlatilag az ország egyesítése óta létezett országos piaca és az azt támogató fizikai infrastruktúrája (út- és csatornahálózat). A só és a vas kereskedelmét a kínai történelem meghatározó részében az állami koncessziók szabályozták, amelyek az egyik oldalról jelentős állami jövedelmet biztosítottak, de a másik oldalon megteremtették a piackonform kereskedelem feltételeit. • Évszázados hagyományai voltak és a társadalmi értékrendben kimagasló súlya volt az oktatásnak. Az oktatott anyag tartalma ugyan a császárkor végére már elmaradt a modern gazdaság követelményeitől, de a huszadik század első felében jelentős fejlődésen ment át. • Egyes kínai termékek (porcelán, tea, selyem) még a XVIII.-XIX században is piacvezetőnek számítottak a nemzetközi kereskedelemben. A kétségkívül létező állami tiltó és korlátozó intézkedéseket, részben csak egyes korszakokban, illetve átmeneti jelleggel alkalmazták, részben – éppen a hivatalnokok hallgatólagos jóváhagyásával – megkerülték.

141

Kína felzárkózása a fejlett világhoz

Acemoglu, de más nyugati történészek is a kínai államot egy olyan autoriter szereplőként írják le, aki rátelepedett a gazdaságra, korlátozta a kereskedelmet, kiszipolyozta annak erőforrásait, egyben állandó forrása volt a mindent átfogó korrupciónak. Wu Xiaobo egyértelműen cáfolja ezt az értékelést. Elemzése abból azt ismert tényből indult ki, hogy bár a hivatalos állami ideológia a konfucianizmus volt, de a valóságban keveredett három különböző iskola, amelyek egyfajta szinkrenitásban képviselik a kulturális hagyományt. A konfuciánus ideológia lebecsülte a gazdaságot, de nem volt híve az erős államnak, a taoizmus individualizmust, egyfajta passzivitást hirdetett, ezért a gazdaságban a be nem avatkozásnak, a deregulációnak volt híve, végül a hagyományban szerepel ugyan a mindent eluraló központi állam ideológiája, amit a törvénykezők iskolájának hívtak, de ennek csak egyegy rövid korszakban volt komoly befolyása. A kínai középkorban a Tang- és a Song-dinasztiák alatt a VII. és XIII. század között a taoista be nem avatkozás, illetve a konfuciánus önkorlátozó államfelfogás érvényesült. Virágzott a külkereskedelem, a városi piacok és a luxusfogyasztás. A gazdag kereskedőcsaládok szabadon építhették kapcsolatai-

kat a hivatalnokréteggel, nagy tere volt a piacbarát állami szabályozásnak. A Song-dinasztia időszakát japán gazdaságtörténészek középkori gazdasági forradalomnak nevezik. Ebben a korszakban, tehát már kialakult egy olyan piaci elvű gazdaságszerveződés, amely részben az állam kontrollja alatt, de nagyobb részben annak jóváhagyásával működött. Visszatérve Maddison hosszú távú gazdasági idősoraira, az ő elemzései is azt erősítették meg, hogy Kína ezekben a századokban nemcsak a világ legnagyobb, hanem egyben a legfejlettebb gazdasága is volt. A középkort követő Ming- és Qing-dinasztiák idején a XIV. és XIX. század között az államfelfogás változott, erősödött a politikai rendszer diktatórikus jellege, a korábbi nemzetközi nyitottságot felváltotta az elzárkózás. Az e dinasztiákhoz tartozó császárok a kereskedőréteget próbálták mindenáron távol tartani az államhatalomtól, ezen felül évtizedekre megtiltották majd később korlátozták a külkereskedelmet. Ez a szemléletváltás jelentős károkat okozott a gazdaságban, ebben az időszakban kezdődött el Kína fokozatos leszakadása a fejlett országoktól. Wu Xiaobo ugyanakkor kimutatta, hogy a Ming- és a Qing- dinasztia alatt is tovább élt a piaci elvű gazdaságszerveződés, és bár az állam időről időre megpróbálta korlátozni annak a hatókörét, ez a törekvése lényegében eredménytelen volt. Valójában, bár a konfuciánus ideológia lebecsülte a gazdaság társadalmi szerepét, de nem törekedett a gazdaság kiszipolyozására vagy letörésére. Az emberséges, de takarékos kormányzás ideáljának megfelelően az államigazgatás létszáma a lakosság számához képest példátlanul alacsony volt, emellett a hivatalos ideológia civil orientáltságának megfelelően igen keveset költöttek a hadseregre, ezek lehetővé tették, hogy alacsonyan tartsák az adókat. Wu Xiaobo mellett ma már egyre több nyugati történész, így a kaliforniai gazdaságtörténeti iskola tagjai sem diktatúraként, kizsákmányolóként írják le a XIX. századi kínai állam működését, hanem éppen ellenkezőleg, egy olyan kevés bevétellel, korlátozott erőforrásokkal rendelkező hatalomként, amely nem volt képes a nyugati országok színvonalán közszolgáltatásokat nyújtani vagy az ország védelmét megszervezni. Összegezve a kínai történelmi hagyomány gazdaságra gyakorolt hatásának elemzését, elmondhatjuk, hogy ezen örökség része volt egy olyan tömeges piacorientált viselkedési hagyomány és tapasztalat,

142

amely nélkül a kínai gazdaság elmúlt negyven évben tapasztalt gyors fejlődése nem jöhetett volna létre. A délkelet-ázsiai kínai közösségek gazdasági sikerei, vállalkozói kedve már évtizedekkel korábban előre vetítették, hogy megfelelő politikai feltételek megléte esetén a kínai állam is képes lehet a fejlett országokhoz való felzárkózásra. A gazdasági reformfolyamat tapasztalatai és tanulságai Ezeket a hiányzó politikai feltételeket az 1978-ban kezdődött reformfolyamat teremtette meg. A gazdasági reformok gyors sikereinek tudományos magyarázatával azonban szintén adós a közgazdász szakma. Érdekes módon ez a megállapítás igaz nemcsak a nyugati elemzőkre, hanem a Kínai Népköztársaságban dolgozó tudósokra is. Wu Jinglian-t a kínai közgazdászok doyen-ét, aki a kínai gazdasági reformok történetéről a legismertebb angolra is lefordított munkát írta4, ebben talán az akadályozta elsősorban, hogy mint a nyolcvanas kilencvenes években működő kínai kormányok egyik kiemelt tanácsadója túlságosan „közel volt a tűzhöz”, nem tudta kellő távolságtartással értékelni az ese-

143

Kína felzárkózása a fejlett világhoz

A reformer állam, a politikai vezetés szerepét hangsúlyozó nézetekkel szemben, a kínai gazdasági reformok sikerének leghitelesebb elemzését véleményem szerint Ronald Coase Nobel-díjas közgazdász adta, aki közvetlenül halála előtt fejezte be a reformok történetéről írott könyvét6. Ez a munka a provokatív címe (Hogyan vált Kína kapitalistává), ellenére a Kínai Népköztársaságban is nagy elismertségnek és tekintélynek örvend, a kínai fordítást 2013-ben az év közgazdasági szakkönyvének választották7 Kínában. Coase könyve két olyan rendkívül fontos állítást tartalmaz, amelyek szemben állnak a kínai reformmal foglalkozó elemzések többségével. Az egyik ilyen állítása, hogy a kínai reformok eredményei nagyobb részben nem az állami beavatkozásnak, hanem éppen ellenkezőleg, az államnak a gazdaság irányításából való kivonulásának az úgynevezett deregulációnak a hatására jöttek létre.

ményeket. Wu professzortól távol áll a kínai „nemzeti sajátosságok” túlhangsúlyozása, az ő magyarázatában a kínai gazdasági reformok története a piacgazdasági mechanizmusok fokozatos érvényesítésének története, amiben a reformer államnak, illetve politikának meghatározó szerepe van. Ez a korabeli kelet-európai piaci reformokhoz, illetve a világbanki ajánlásokhoz közelálló felfogás, azonban nehezen hozható összhangba a történelmi tényekkel. A nyolcvanas évek második felében a kínai kormány a külföldi ajánlásoknak megfelelően valóban átfogó ár- és adóreformot hajtott végre, de ez érdemben nemhogy segítette volna a gazdaság fejlődését, ellenkezőleg inflációt, felvásárlási pánikot, elburjánzó korrupciót okozott és ezzel nagyban hozzájárult a nyolcvanas évek végén kirobbant politikai válsághoz. Wu profes�szor híres könyvét a kétezres évek elején írta, akkor még nem tudhatta, hogy 2002-től akkor hivatalba lépő új politikai vezetés felhagy a piaci reformokkal, és az állam gazdasági szerepét fogja erősíteni. Ez az irányváltás ugyanakkor egyáltalán nem lassította a gazdasági növekedést, sőt a világgazdasági válság kitöréséig terjedő időszakban a teljes reformkorszak leggyorsabb, kétszámjegyű bruttó hazai termék növekedését tudták elérni.

144

A kínai reformok történetével foglalkozó szerzők közül a másik pólust Justin Yifu Lin a Peking Egyetem tajvani származású professzora képviseli. Ő a piaci orientációval szemben az aktív, fejlesztő államot támogató közgazdasági iskola híve. Szerinte „a kínai csodának” az a magyarázata, hogy a kínai kormány mindig a kellő időben és mindig kellő tartalommal hozta meg a szükséges döntéseket, így képes volt az ország komparatív előnyeinek maximális kihasználására. Nem véletlen, hogy ez a magyarázat5 sem vált széles körben elfogadottá, hiszen az nehezen hihető, hogy a gazdasági folyamatokba folyamatosan beavatkozó állam negyven éven keresztül csak racionális döntéseket fog hozni. Lin professzor nézeteinek hatásos cáfolatát talán a mai napig folyamatosan készülő ötéves tervek teljesülésének egyszerű vizsgálata adja. Az utolsó hét ötéves terv ténymutatói véletlenszerűen, hol jelentősen meghaladták, mint a kézezres évtizedben, hol jelentősen alulmúlták a célmutatókat. Az 1978 utáni reformkorszaknak nem volt egyetlen jelentős gazdaságpolitikai intézkedési csomagja sem az 1989-as megszorító intézkedésektől a kilencvenes évek közepi bankkonszolidáción át a 2008-ban bevezetett gazdaságösztönző csomagig, amely szerepelt volna a hatályos ötéves tervben.

Azt, hogy a gazdasági reformok nem egy központi politikai szinten tervezett, majd felülről lefelé végrehajtott program alapján valósultak meg a hivatalos kínai politika is elismeri. A politikai döntéshozók – különösen az ezredforduló előtti húsz évben –, mindig azt hangsúlyozták, hogy az ő reformfolyamatukat „a köveken lépdelve átkelni a folyón módszere”, a folyamatos tanulás és kísérletezés jellemzi. Coase és szerzőtársai szerint a nyolcvanas és kilencvenes években valójában az történt, hogy a központi politikai vezetés mindig utat engedett azoknak a helyi kezdeményezéseknek, amelyek láthatóan sikeresnek és népszerűnek bizonyultak, és rövid időn belül hozzájárult azok legalizálásához, országos szinten történő bevezetéséhez. A nyolcvanas években a sikeres gazdasági reformok vidéken valósultak meg. Ebben az időben a kínai lakosság 70%-a a falvakban, kisvárosokban élt. Az először spontán helyi kezdeményezésként induló, kísérleti jelleggel terjeszteni kezdett földreform olyan népszerűvé vált, hogy a konzervatív politikai körök ellenállása ellenére három év alatt országos szinten is bevezették. A földtulajdon átalakulása egyfajta hólabdahatással gyökeresen megváltoztatta a vidéki ipar és szolgáltatások működését is. A nyolcvanas évtized végére már az ipari termelés 30%-át adta a nem állami vidéki ipar és több tízmillió embert foglalkoztattak. Az üzemek formálisan ugyan helyi önkormányzati tulajdonban voltak, de a tényleges működésükben a vállalatvezetők akarata, a piaci orientáció dominált. Nem véletlen, hogy amikor a

központi vezetés a külgazdasági nyitás jegyében ösztönözni kezdte az exportot, erre nem az állami tulajdonú városi cégek, hanem a vidéki kisvállalatok voltak képesek reagálni. Ezek a cégek voltak azok, akik először vállaltak bérmunkát a tajvani és hongkongi partnerek számára, ezért a nyolcvanas évtized végére már komoly részarányt értek el az exportban is. A városi reformok a kilencvenes években hasonló módon zajlottak. 1992-ben Deng Xiaoping az akkori első számú vezető felhívására állami és pártfunkcionáriusok tízezrei kezdtek magánvállalkozásba. Mivel a területi párt és állami vezetők kinevezésének és előmenetelének egyetlen kritériuma az adott körzet GDP-növekedése volt, ezért ők nemhogy akadályozták volna, hanem minden eszközzel támogatták a különböző magánbefektetők beruházásait. Mivel a magánvállalatok jogi státusza akkor még meglehetősen rendezetlen volt, az újonnan induló vállalkozások többsége vegyesvállalati formában működött, meghatározó részben tajvani és hongkongi befektetők bevonásával. A kilencvenes évek eleje volt az az időszak, amikor a nemzetközi működő tőke bevonás tekintetében Kína egy csapásra a különböző rangsorok élére került, független attól, hogy még érvényben voltak az 1989. évi események után bevezetett embargós intézkedések és a piaci működés jogi szabályozása is igen kezdeti stádiumban volt. Ronald Coase másik, a gazdasági reformfolyamatok elemzéséből levont fontos állítása az volt, hogy a magánszektor a reformok időszakának nagy részében kulcsszerepet játszott a gazdaság növekedésében, a foglalkoztatás bővülésében. A nyugati elemzők előszeretettel nevezik a jelenlegi kínai gazdasági rendszert államkapitalizmusnak, hivatkozván arra, hogy az állam meghatározó szerepet játszik mind a gazdaság irányításában, mind a tulajdonviszonyokban. Gyakran hangoztatott állítás az is, hogy az állami tulajdonban lévő vállalatok olyan előjogokat élveznek mind az erőforrások elosztásában, így például a hitelekhez való hozzáférésben, vagy a piacra lépés tekintetében, ami lehetetlenné teszi a magánvállalatok számára, hogy versenyezhessenek velük. Ami a tulajdonviszonyokat illeti, itt a külső megfigyelők számára hosszú ideig megtévesztő volt, hogy a kínai politikai vezetők a privatizáció kifejezés használatát ideológiai okokból tudatosan elkerülték.

145

Kína felzárkózása a fejlett világhoz

GDP éves növekedési ütemének tényezőkre bontása az 1978-2000 időszakban Hozzájárulás a GDP növekedéshez 1978-2000 közötti időszakban, százalékban Tőke Munka Migráció Tényezőhatékonyság

Négy kelet-ázsiai kistigris (Korea, Tajvan, Szingapúr, Hongkong) 3,5 1,2 0,8 1,5

Kína 5,0 0,6 1,2 1,5

Forrás: Jonathan Anderson How to think on China 2006 UBS Investment Reseach

ci mechanizmusok és a magántulajdon. Ez a rendszer fokozatosan lépésről lépésre alakult ki, oly módon hogy az állam ebben a folyamatban nem egy előre tervezett programot követett, hanem kontrollált módon teret adott a kínai kultúrában mélyen gyöke-

ség, amellyel minden felzárkózó országnak meg kell küzdenie. A sikeres országok, mint Japán vagy keletázsiai kistigrisek ugyanakkor mintául is szolgálhatnak a kitörési pontok megtalálásához. Ezen országok tapasztalatai viszonylag azonos irányba mutatnak, a

rező vállalkozói kedvnek és kereskedelmi hagyományoknak.

csapdából való kikerülés fő eszköze a hazai innovációs tevékenység fejlesztése, ami jóval több annál, hogy az állam növeli a kutatás-fejlesztési tevékenység támogatását. Egy olyan új növekedési modellre kell áttérni, amelyben az innováció a vállalati működés középpontjába kerül, ahol a fő cél az innovációs tevékenység eredményességének növelése.

Kitörési pontok a közepes jövedelem csapdájából

A valóságban a kilencvenes évek második felében lezajlott egy gyors és átfogó kampány, amely több ezer állami és önkormányzati tulajdonú, elsősorban kis és közepes méretű vállalatot érintett, de ezt nem privatizációnak, hanem vállalatátalakításnak nevezték. Az átalakítás méreteire jellemző, hogy a különböző források mintegy 40 millióra teszik azoknak az állami vállalatoknál dolgozó munkavállalóknak a számát, akik ebben a három-négy éves időszakban vesztették el a munkahelyüket. E kampány fő haszonélvezői már a hazai befektetők, ezen belül elsősorban a működő vállalatok menedzserei voltak. Ahogy korábban már említettük a vidéki önkormányzati tulajdonú vállalatok többsége már a nyolcvanas évek közepétől kvázi magánvállalatként működött ezt most legalizálták, és ehhez csatlakoztak azok a városi állami tulajdonú vállalatok, ahol nagyrészt a korábbi menedzsment került tulajdonosi pozícióba. E reformkampány jelentőségét jelzi, hogy ebben az időszakban kerültek magántulajdonba azok a kínai vállalatok, amelyek napjainkra már a nemzetközi piacon is piacvezetőnek számítanak, ilyenek a Haier, ami a háztartási gépek és a Lenovo, amely a személyi számítógépek piacán számít világelsőnek. Ekkor jött létre az a népes hazai vállalkozói réteg is, akik az elmúlt tizenöt évben már képesek voltak a kormány gazdasági döntéseinek befolyásolására is.

146

Ami a második állítást illeti nevezetesen, hogy a magáncégek folyamatos versenyhátrányban az állami vállalatok annak leghatásosabb cáfolatát Nicholas Lardy neves amerikai Kína-kutató adta. Hivatalos kínai statisztikák alapján kimutatta8, hogy az állami tulajdonú vállalatok piaci részesedése az ipari termelésből az 1978. évi 80%-ról 2013-ra már 25% alá süllyedt. A városi foglalkoztatásban az állami és önkormányzati tulajdonú cégek részaránya 1978-ban még 100% volt, ez a mutató 2013-ra már 18%-ra csökkent. A vidéki foglalkoztatás szinte teljes egészében a magánszférához került. Bár a közvetlen mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozók száma 60 millió fővel csökkent, de ezeket szinte kivétel nélkül felszívta a vidéki magánipar és a háztartások nem-mezőgazdasági jellegű tevékenysége. E statisztikák egyértelműen bizonyítják, ha vannak is egyes ágazatok ahol különböző akadályok nehezítették a magáncégek működését, összességében elmondható, hogy a magánszféra életereje, dinamizmusa az elmúlt negyven évben meghatározó ereje volt a kínai gazdaság fejlődésének. A kínai reformfolyamat elemzéséből levonható az a következtetés, hogy napjainkra létrejött egy olyan gazdasági rendszer, amelyben meghatározóak a pia-

A közepes jövedelem csapdájának közgazdasági háttere könnyen leírható. Egy felzárkózó ország hosszú ideig viszonylag gyorsan fejlődhet oly módon, hogy a termelésben nem a nemzetközileg élenjáró, hanem csupán a még piacképes, a fejlett országokban már évek óta használt technológiákat alkalmazza. Ezzel megtakarítja a kutatás-fejlesztési tevékenységgel járó kiadásokat, míg a kifutóban lévő technológiákat az élenjáró országoktól viszonylag olcsón és könnyen megszerezheti. A piacképes technológiák használatát ugyanakkor koncentrálhatja olyan munkaigényes tevékenységekre, például egyes termékek összeszerelésére, amelyben érvényesítheti a fő versenyelőnyét a fejlett országokénál jóval alacsonyabb munkabért. Minél távolabb van egy fejlődő ország a fejlett országok szintjétől, ezek a lehetőségek annál könnyebben és kisebb költségekkel érhetők el. Ahogy közelítenek a fejlett országok technológiai szintjéhez, úgy növekszenek az új technológiák megszerzésének költségei, ahogy csökkennek a fejlett és fejlődő ország fogyasztási szintjei közötti különbségek, fokozatosan megszűnik a foglalkoztatásban tapasztalható versenyelőnyük is. Amint a bevezetőben már említettük, Kína két-három évvel ezelőtt érte el azt a jövedelem szintet, amikor szembesült a fenti jelenségekkel, a magas munkabérek okozta versenyképesség csökkenéssel, illetve a korszerű technológiák megszerzésének nehézségeivel. A közepes jövedelem csapdája a fentiek alapján nem egy gazdaságpolitikai hiba vagy valamilyen intézményi hiányosság következménye, hanem egy olyan törvényszerűen bekövetkező jelen-

Az innovációs tevékenység eredményességének mérése nem könnyű feladat. A nemzetközi gazdasági szervezetek, így az OECD, illetve a Világbank elemzéseiben leggyakrabban e célra alkalmazott mutató az úgynevezett tényezőhatékonyság. A tényezőhatékonyság a GDP növekedésnek a termelési tényezők (munka, tőke) növekedési hatásán felüli része, a makroökonómiai elmélet ezt az elemet tulajdonítja az innováció hatásának. A maradék elv alapján történő definíció leegyszerűsíti a mutató számítását, mert minden olyan növekedési hatás, ami nem vezethető vissza a két alapvető termelési tényező, a tőke és a munka növekedésére az innováció hatásának minősül. Ismert, hogy Kína a gazdasági reformok kezdeti szakaszában a növekedési stratégiájában a négy kelet-ázsiai kistigris mintáját követte. Ezen időszak nagy részében még kistigrisek is távol voltak a technológiai fejlődés élvonalától, ezért a hagyományos beruházás-orientált modellt követték. A fenti táblázatból jól láthatóak ennek a növekedési pályának fő jellemzői: a gazdasági növekedés fő hajtóereje nem az innováció, hanem a tőketényező hozzájárulása, a beruházások voltak. A magas és folyamatosan növekvő megtakarítási hányadnak és felhalmozási rátának köszönhetően ezek az országok a viszonylag alacsony tényezőhatékonyság ellenére jóval a világátlag fölötti, 7-8%-os növekedést tudtak elérni. Ez az időszak azonban „a közepes jövedelem”

147

A tényezőhatékonyság alakulása Kínában, az 1995-2012 időszakban 7,0 Tényezőhatékonyság százalékban 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

1999

1998

1997

1996

1995

0,0

Forrás. OECD Economic Surveys China 2015

elérésével a kistigriseknél a kilencvenes években, Kínában 2010 után véget ért. Ha egy ország elér a közepes jövedelem szintjére a technológiai élvonalhoz való közelítéssel egyre romlik a beruházások hatékonysága. A felhalmozási ráta tovább már nem növelhető azért sem, mert ez egyre inkább már a fogyasztás, a belső piac növelését korlátozná. Kínában ezt tetézte, hogy a hosszú időn keresztül folytatott születésszámot korlátozó népesedéspolitika miatt kimerülőben vannak a munkaerő-utánpótlás tartalékai is. Kínában az elmúlt három-négy évben szembesültek a politikai döntéshozók azzal, hogy a következő időszakban a gazdasági növekedés hajtóerejeként már egyedül a tényezőhatékonyság növelése, azaz az innováció fejlesztése jön számításba, mert e nélkül a kínai növekedési ütem lényegében a fejlett országok szintjére süllyedne, amivel a tervbe vett további felzárkózás reménytelenné válna. A nyugati szakirodalomban gyakran találkozhatunk olyan megállapításokkal, hogy Kína elsősorban a politikai rendszere, a szólásszabadságot, a szabad véleménynyilvánítást korlátozó előírásai miatt szük-

148

ségszerűen marad le a nemzetközi kutatás-fejlesztési versenyben, hosszabb távon képtelen lesz a tartós gazdasági növekedéshez szükséges innovációra. A nemzetközi statisztikák és elemzések ugyanakkor azt mutatják, hogy a kínai innovációs folyamatok eredményessége semmiben sem maradt, illetve marad el más országok hasonló fejlettségi szinten elért eredményeitől. Ebből a szempontból különösen meggyőzőek az OECD 2015-ben megjelent országjelentésében szereplő adatok. A tényezőhatékonyság az 1995 és 2012 közötti időszakban átlagosan évi 5%-kal járult hozzá a GDP növekedéshez. Különösen sikeres volt az előző évtized, amikor 1999 és 2007 között háromszorosára, 2%-ról 6%-ra nőtt a tényezőhatékonyság hozzájárulása a GDP növekedéséhez. Összefoglalva Kína hosszú távú növekedési perspektívájának megítélésében kulcsszerepe van annak, hogy miként értékeljük az innováció jövőbeni fejlődésének lehetőségeit. A múltbeli tapasztalatok arra utalnak, hogy az innovációnak fejlesztésének nincsenek intézményi vagy strukturális akadályai Kínában.

149

Brexit hatรกsa japรกnra

150

151

Brexit, Japán, Kína Szerző: Polyák Eszter

Japán a szeptemberi G20 csúcstalálkozón komoly hangú üzenetet adott át az Egyesült Királyság képviselőinek. Ha nem tudják átláthatóan levezényelni a kilépést, a bizonytalan környezet nagy károkat okozhat a világgazdaság számára. Európa integrációja nem csupán a kontinens számára fontos: az egyes régiók számára mintaként jelenik meg az évtizedek óta sikerrel mélyített integráció. Milyen jövőt hoz a Brexit Ázsia számára? Hogyan választ stratégiát ezután Japán és Kína európai kapcsolataik ápolására?

Az Egyesült Királyság referenduma az Európai Unióból való kilépésről erősen megrázta a világot. Különösen igaz ez Kelet-Ázsiára, ahol nagy port kavart a választás eredménye. Jelen elemzés arra kíván rávilágítani, hogy miért váltott ki heves reakciókat a japán kormányból, és mit várnak a japánok a kilépés eredményeképpen, valamint, hogy beigazolódott-e bármelyik félelmük az azóta történtek során. Fontos szemügyre venni a kínai véleményt is, mivel Japán a következményeket regionális riválisa tükrében is értékeli. Japán európai politikájában fontos tényező a nagy ázsiai versenytárs megjelenése, hiszen Kína a gazdasági partnerség tekintetében már túlszárnyalta az ország európai jelenlétét. Japán külpolitikája számára ezért fontos, hogy közös alapot találjon az Unióval fenntartott partnersége fontosságának emelésére. A G20 csúcstalálkozón kiadott dokumentum elemzését a jelenkori Japán–EU, valamint ezen belül a Japán –Egyesült Királyság kapcsolatok szemügyre vétele követi, majd ugyanígy Kína szempontjából is megvizsgáljuk e kapcsolatokat. A kapcsolatok kontextusának fontos részét képezi a kelet-ázsiai és az európai integráció összehasonlítása. Ezt követően tárgyaljuk a referendum rövid- és hosszú távú következményeit, majd a további kilátásokat Ázsiára nézve. A G20 csúcstalálkozó üzenete A vezetők találkozójára a japán küldöttség külön üzenettel készült a britek és az uniós országok számára. A külügyminisztérium levele meglehetősen kemény hangot ütött meg, s ebből is látszik, hogy komoly ijedtséget jelentett Japán számára a kilépés

152

lehetősége. Japán nem maradt egyedül e vélemény megfogalmazásában, hiszen Barack Obama is nyílt kritikát fogalmazott meg Theresa May-jel közös sajtótájékoztatója folyamán. Az egész világ érdekében áll, hogy Japán, az EU és az Egyesült Királyság együtt legyenek a szabadkereskedelemi rendszer vezetői. Ezt egy konkrét lépéssel erősítik meg, bejelentették, hogy még 2016 folyamán le fogják fektetni az Európai Unió és Japán közötti gazdasági partnerségi megegyezés (EPA) elvi alapjait. A folyamatban való aktív részvételre szólítják fel Nagy-Britanniát is, ezt egyfajta erkölcsi kötelezettségként, az adott szó betartásaként kérik számon. A kilépés által keltett bizonytalanságot rendkívül károsnak tartják a gazdaságra nézve, ezért az átmenetet transzparens folyamatként szeretnék látni. Az EU-ban jelen lévő japán cégek jó része az Egyesült Királyságban található, s ezek a vállalatok a japán kormányhoz intéztek kérdéseket. A bizonytalanság érinti a vámmentes kereskedelem, a befektetések, szolgáltatások és pénzügyi tranzakciók akadálymentes áramlása és a szabályozások egységessége területét.

kereskedelem megszűnése esetén bankjai, gyógyszerés autógyárai kivonulhatnak az országból. A japán kormányzat részletes kéréseiket tartalmazó listát csatolt a dokumentumhoz, amelyek a legáltalánosabb, transzparenciára irányuló kérésektől egészen az Unió alapvető értékeit jellemző, a termelési tényezők szabad áramlását célzó intézkedésig terjednek. Ha Nagy-Britannia és az Európai Unió teljes mértékben e szerint járna el, az a kilépés előtti gazdasági viszonyok szinte teljes változatlanságát feltételezné, s csupán a politikai intézményekre érvényes lépésként értékelné a Brexitet. Japán és az EU kapcsolatai

A japán gazdasági érdekeltségek jelentős része található az Egyesült Királyságban, s 2015-ben a közvetlen befektetések közel fele folyt be az országba. Mivel a kiemelkedő partnerség több más ázsiai országra is igaz, a japánok ezt is hivatkozási alapként vonultatják fel. Arra is utalnak, hogy sok céget éppen a brit kormány hívott be, s ezek a cégek kihasználva a lehetőségeket, egész Európában építették ki az értékláncaikat, s kicsit sem tartanák etikusnak a teljes rendszer felrúgását. A külügyminisztérium figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy a kilépés és ezzel a vámmentes

Japán és az Európai Unió kapcsolatában kiemelt szerepet kapnak a közös értékek, amelyek a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása, a jogállam és a piacgazdaság. Ezek az értékek szolgálnak hivatkozási alapul az ázsiai ország számára, amikor a jó kapcsolatok megőrzésének fontosságáról beszél. Azonban az értékek mentén felépülő retorika egyik ország felől sem mutat a szorosabb politikai együttműködés irányába. Bár Japán már az unió kezdeteitől jelen van a szervezet partnerei között, az európai

államok általában nem fektetnek túl nagy hangsúlyt az ország alaposabb megismerésére, és az ismeretek beépítésére a politikai döntéshozatalba. A politikai partnerség gyakran elmarad a gazdasági partnerség szintjétől, annak ellenére, hogy már nem állja meg a helyét a régi „japán paradoxon”, ami szerint gazdasági óriás és politikai törpe az ország. Japán megítélése az európai országokban nagyon hasonló, megbízható partnerként, a nemzetközi rend egyik fenntartójaként látják.

„Mivel Japán elesik az első számú ázsiai stratégiai partner szerepétől, abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia kiválása után az Unió többsége számára felértékelődhet partneri lehetőségeik.”

153

Brexit, Japán, Kína

A kontinensen viszonylag kedvező és az ázsiai viszonyokhoz racionálisan alkalmazkodó lépésként értékelik a japán hadsereg reformját. Az Abe-kormány túlzottan jobboldalinak tartott kezdeményezése, ami az alkotmány komoly módosításával is járna, a kínai félből aggodalmakat váltott ki. A katonai dimenzió az európai-japán kapcsolatok megerősödésének újabb terepe lehet. Japán számára azért is fontos a kapcsolatrendszer bővítése, mivel olyan új utak nyílnának, amelyek függetlenítik az amerikai katonai védelemtől. A kapcsolatok jövőbeni alakulásában kedvező lenne, ha a nemzetközi szervezetekben erősítenék meg az együttműködést. Erre precedenst szolgáltathat az ENSZ-beli közös kiállás az észak-koreai emberi jogi helyzet ügyében. Gazdasági kapcsolatok

154

Ma jellemző a gazdasági kapcsolatokra, hogy egymás legfontosabb importforrásai, s Európa számára is egyre fontosabb piac a dinamikusan növekvő vásárlóerővel rendelkező Kína. Európa jelenleg kereskedelmi deficittel rendelkezik Kínával szemben, aminek oka a globális és ázsiai értékláncban, valamint a még meglévő kínai kereskedelmi akadályokban keresendő. Kína partneri szerepe egy sikeres gazdasági szerkezetváltás és az új normális növekedés ütemhez való alkalmazkodás után is töretlen marad. Különösen igaz ez az Egyesült Királyságra. Xi Jinping 2015-ben tett látogatása során komoly eredményeket értek el az atomenergiai megállapodások terén, s a találkozó hangulatáról is elmondható, hogy sokkal szívélyesebben telt, mint a korábbi amerikai látogatás. A látogatás során a felek mintegy 40 milliárd font értékben kötöttek megállapodásokat, többek között Nagy-Britannia új atomerőműve egyharmad részben kínai finanszírozásból fog megvalósulni. A két ország kijelentette, hogy a 21. századra átfogó stratégiai partnerséget kötnek, s elért eredmények tükrében a brit-kínai kapcsolatok új „aranykoráról” beszéltek.

1987-ben az Európai Bizottság és a japán kormány közreműködésében létrejött az EU-Japan Centre for Industrial Cooperation, ami a mai napig fontos szerepet tölt be a technológiai transzferek lebonyolításában, valamint a tudományos és technológiai együttműködésekben. Ezen belül érdemes külön figyelmet fordítani Japán és az Egyesült Királyság kapcsolataira. A britek fontos gazdasági partnerként tekintenek a japánokra, különösen magas technológiájú, jó minőségű áruk exportőreként. A referendum után első reakcióként a csalódottság jelent meg, ami különösen az idén májusban, a japán rendezésű G7 csúcstalálkozón kifejezett reményeiket látszott veszélyeztetni. A Nagy-Britannia, Németország és az EU felé kifejezett gazdasági partnerségi igényt még 2016-ban valóra akarják váltani, s mára a kezdeti bizonytalanságot felváltotta a szeptemberi üzenetben is tapasztalt magabiztosság.

A válság és az eurózóna eladósodó országai nagy terhet róttak a britekre, ezért különösen fontos volt a kínai kapcsolatok kedvező mederbe terelése. A megállapodások azonban nem csupán az országnak kedveztek, hanem a teljes európai gazdaság számára is nagy reményekkel kecsegtettek.

Kína közbeszól

Kelet-Ázsia és az EU integrációja

Kína évek óta az Európai Unió egyik legfontosabb gazdasági partnere, 2006-ban fordult át az USA-val fenntartott első számú kapcsolat, a Kína–EU közötti kereskedelem volumene 5,7 milliárd dollárral szárnyalta túl a Kína és az USA kereskedelmét.vii A 2006os „China meets Europe” hamburgi csúcstalálkozóján elhangzottak szerint Európa a negyedik legnagyobb befektető Kínában, s fontos szereplőként jelent meg számos európai cég, így az Airbus, a Siemens és a Volkswagen a kínai piacon.

A japán érdekek Európa integrációja felé mutatnak, így felmerül a kérdés, hogy saját régiójukban milyen integrációs gondolatok jelennek meg? Találunk-e arra utaló jelet, hogy a közös értékekbe beletartozik az európai integráció mintája is? A továbbiakban megvizsgáljuk Kelet-Ázsia az európai, valamint a saját régióbeli integrációról alkotott képet, s ebben a kontextusban vizsgáljuk tovább a Brexit lehetséges hatásait.

Azonban a kínai partnerek többször hangsúlyozták, hogy mit várnak el a britekről: Xi Jinping 2015 szeptemberében David Cameronhoz intézett beszédében elmondta, hogy egy egységes Európai Uniót szeretne látni, s Wang Yi külügyminiszter hasonlóképpen nyilatkozott idén májusban, amikor egy EU–Kína szabadkereskedelmi egyezményt helyeztek kilátásba.

Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság felhívta a figyelmet a kelet-ázsiai országok gazdasági interdependenciájára. A nehéz helyzet hatására az országok felismerték, hogy mélyebb regionális integrációra van szükségük ahhoz, hogy elkerüljék a hasonló problémákat. Az integráció mintájául pedig egy sikeres példa, az Európai Unió esete volt kézenfekvő. Az integráció azonban a belpolitikai rendszerek sajátosságai miatt egészen másképp valósult meg, ún. „nyílt” vagy „puha” integráció kezdődött meg, középpontjában a japán gazdasággal. Az integráció elsősorban a pénzügyi szektorok ös�szehangolását jelentette, ami viszont alapot teremthetett a politikai kapcsolatok majdani szorosabbra fűzéséhez is. Azonban az EU nem szolgáltathat egy teljes mintát az integrációra, tekintve, hogy nagyon más történelmi háttérrel rendelkezik a két térség, múltjukból kimaradt a multilateralizmust elősegítő hatás. Emellett az ASEAN és általában a térség többi országa által középpontba helyezett be nem avatkozás elve megnehezíti az egymás politikájára gyakorolható hatást, s még inkább a bilaterális kapcsolatokat helyezi előtérbe.

Az Európai Unió integrációja egy intézményesített modellt valósított meg, ami a jelenlegi ázsiai viszonyokat nézve belátható időn belül nem fog megvalósulni a régióban. Ma az ázsiai integráció piacvezéreltnek mondható, ami nem ismeri el az intézményesített politikai integráció szükségességét. Míg az 1980-as években a japán gazdaság köré épültek e törekvések, addig ma már Kína vette át ezt a szerepet. Kína nyitottabb a szabadkereskedelmi megoldások felé, különösen, ha a mezőgazdasági termékek vámjának csökkentéséről beszélünk. Ez pedig a jelentős agrárexportőröknek, úgy, mint Vietnam és Thaiföld, különösen kedvező lenne, s segíteni gazdasági integrációjukat. Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági szempontok mellett milyen érvek szólnak még az ázsiai integráció mélyítése mellett. Ezek kiterjednek a régiót érintő problémák, úgy, mint a szegénység, a környezetszennyezés megoldására, valamint a fenntartható energia közös biztosítására, hiszen 2020-ra előreláthatólag Kelet-Ázsia fogja a legtöbb nyersolajat importálni. Nagyobb szerepet kaphatna a válságok megelőzése is: a rövidtávú tőkekihelyezések ellenőrzésével kiküszöbölhetők

155

Brexit, Japán, Kína

lehetnek a 1997-98-as valutaválsághoz hasonló incidensek. A hivatalos intézményekkel szemben a személyes kapcsolatokra épülő hálózatban látják az integráció lehetőségét, azonban a korábbi válságok ezek csődjére világítottak rá. A Brexit következményei Az integráció megvalósulása nélkül Kelet-Ázsia sokkal inkább rá van utalva más régiókra, így például az USA-ra és az Európai Unióra. Ezen a helyzeten tovább ront, hogy Európa integrációja is megingott. Kína legfontosabb kereskedelmi partnere jövőjében a minél szorosabb egységet szeretné látni, ahogy a kínai külügyminisztérium információs osztályát vezető Lu Kang fogalmazott, országa üdvözli a további európai integrációt. Kína számára a kilépés egyik következménye lehet, hogy az utóbbi években virágzó kereskedelmi kapcsolataiban visszaesés állhat be. 2009 és 2012 között az Egyesült Királyságba irányuló kínai exportvolumen 47,9%-kal nőtt, s a pekingi nézőpontok szerint a britek nem jelenhetnek potenciális kereskedelmi partnert az EU egységes piacán kívül.A kínai befektetések növekvő üteme is a visszájára fordulhat, hiszen az egyedi monetáris rendszer és pénzügyi stabilitás szintén az EU-n belül alkotott kedvező környezetet, a vámok megjelenésével ez hamar elillanna.Japán számára hasonló következményekkel járhat, különösen, ami az ország kapu szerepét illeti az európai piac felé. Az

156

ország előnye, hogy a szabadkereskedelmi egyezményekkel kapcsolatos ideáljai változatlanok maradtak, s reményeik szerint az eddig támogató britek ezután sem fognak hátat fordítani kezdeményezéseiknek. Azonban tekintve, hogy az európai ország 43 éven keresztül nem alakított ki önálló kereskedelempolitikát, a bilaterális megállapodások kidolgozásához nagy erőfeszítésekre lesz szükségük. Kilátások a Brexit után Kína a kelet-ázsiai integráció középpontjává is válhat, ha Japán nem mutat hajlandóságot az irányításra. Mióta 2010-ben a világ második gazdaságává lépett elő, megelőzve ezzel Japánt, a kínai gazdasági növekedés a japán érdekeket is szolgálja. A gazdasági integráció mindenképpen fontos a térség számára, s Japánnak a jövőben arra is kiemelt figyelmet kell fordítania, hogy a számára hatalmas piacot jelentő Kína egyre mélyebben integrálódjon abba a nemzetközi közösségbe, amelynek ő már jó ideje tagja. Tulajdonképpen ez vezet el a japánok legnagyobb aggodalmához, és egyben lehetőségéhez is. Mivel Japán elesik az első számú ázsiai stratégiai partner szerepétől, abban reménykednek, hogy Nagy-Britannia kiválása után az Unió többsége számára felértékelődhet partneri lehetőségeik. A fent felvázolt brit-kínai kapcsolatok közelmúltbeli alakulásából levonható az a következtetés, hogy Japán gazdasági érdekeltségei ellenére sem ér fel a

kínai partnerség ajánlataival. Mára Kína ázsiai szerepe mellett eltörpül Japán, mint fontos külpolitikai partner, mivel sokkal inkább protekcionista politikát folytat, s komoly gazdasági gondokkal küzd. Emellett amerikai szövetségesként még inkább bizonytalanná vált a jövője, kétséges, hogy a következő elnökség továbbra is védelmet nyújt-e az kelet-ázsiai status quo fenntartásához. Az ázsiai status quóhoz érve felmerül egy másik szempont is: a gazdaságtól eltekintve milyen változásokat hoz a megszokott helyzethez képest? Yuichi Hosoya, a Keio Egyetem tanára, aki részt vesz a japán alkotmány módosításában a hadsereg reformja érdekében, az ázsiai biztonság területén is változásokat vár a Brexit következtében. A kutató szerint ugyanis az új helyzet kihathat a dél-kínai-tengeri konfliktusokra, mivel az Uniótól függetlenedő britek csatlakoztak a kínai kezdeményezésű Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankhoz, amiből viszont Japán és az USA, bár önkéntesen, de kimaradt.Az energiaellátásban meglévő és egyéb érdekek pedig azt jelzik, hogy a britek a jövőben inkább Kína mellett fognak állást foglalni, ami egy gyengébb szövetséget jelenthet a G7-tagországok között is. Kína töretlenül áll az európai integráció mellett, s ehhez akár új partnereket is keres az Unión belül. Erre szolgáltat példát a novemberben Rigában lebonyolított csúcstalálkozó, ami a közép- és kelet-európai országok és Kína között jött létre, az ún. „16+1” koncepció részeként. A Li Keqiang miniszterelnök által

elmondott gondolatok arra világítottak rá, hogy Kína erre a régióra számít kiemelten európai kapcsolatai, s különösen az „Egy Öv, Egy Út” program bonyolításában.xxii A jövő rejtélye, hogy Japánnak vannak-e hasonló, egy-egy kisebb egységre koncentráló stratégiája, vagy pedig az EU egészét, központi szerveit tekinti elsődleges partnernek. Összegzés A Brexittel kapcsolatos várakozások egyike, hogy Japán az EU megmaradt részével jobb kapcsolatot alakíthat ki. Itt kap különösen nagy hangsúlyt a közös értékekre alapozó politika: a kilépő britek elállnak attól az integrációtól, ami meghatározta az európai gazdaságot, s a bizonytalan helyzet előidézése az értékrend felrúgásának is tekinthető. Kína ezzel szemben a gazdasági kapcsolatokra alapozva továbbra is Nagy-Britanniát fogja kiemelt partnerként kezelni, s itt léphet be Japán a megüresedett térbe. A közös értékeken alapuló nemzetközi politikát továbbra is érdemes folyatatniuk, sőt, minél több téren keresni kell a kapcsolódási pontokat, Nagy-Britanniával is. A regionális integrációk szerepe meghatározó marad a 21. században, hiszen a történelmi példák rámutattak arra, hogy a politikai és gazdasági stabilitás megőrzésének ez az egyik leghatékonyabb módja. Japán továbbra is azt reméli, hogy a britek nem fogják teljesen megtagadni ezt az integrációt, s tovább támogatja az Uniót a békés működésben.

157

Könyvek, zenék, recenziók

158

159

könyvajánló

Ruchir Sharma (2016): The Rise and Fall of Nations: Ten Rules of Change in the Post-Crisis World

P. Whitney Lackenbauer – Jessica M. Shadian (2016): The Arctic in Global Affairs: A Region in Transformation

A 2008-as válságot követően a politikai bizonytalanság és a lassú gazdasági növekedés következtében az egyes államok jövőjének alakulása a korábbiaknál is kiszámíthatatlanabbnak tűnt. Vajon létezik olyan módszer, melynek segítségével megjósolhatnánk, hogy mely országok lesznek sikeresek a jövőben és melyek vannak kudarcra ítélve? Ruchir Sharma könyvében számos faktort mérlegelve 10 alapvető szabályt fogalmaz meg, melyeket rávetítve az egyes országok gazdasági, politikai és társadalmi helyzetére képes beazonosítani a jövő nyerteseit és veszteseit egyaránt. A szerző 25 éven keresztül járta a világot, melynek során befolyásos politikusok és üzletemberek tucatjaival folytatott eszmecserét, jelenleg pedig a Morgan Stanley vállalat vezető globális stratégája. A könyv eredeti kutatáson alapszik, amely az adatok, a globális trendek és a gazdasági törvényszerűségek maximális figyelembevételével született meg.

A mű mindazokat a tényezőket vizsgálja, melyek az Északi sarkvidék átalakulásáért felelősek, részletesen kitérve a politikai, gazdasági, kereskedelmi és környezetvédelmi kérdésekre. A globalizáció és a klímaváltozás következtében a régió alapvető átalakuláson megy keresztül, az új kereskedelmi útvonalak használatbavétele és a nyersanyagforrások kiaknázása pedig az érintett országok között versenyhelyzetet teremtett. Mivel a sarkvidék korábban a senki földjének számított, az álláspontok megoszlanak azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne felosztani a területet, és milyen fórum hozhatna erről érvényes döntést. Ma még korántsem egyértelmű, hogy a jövőben a régió újabb konfliktusok forrása lesz, vagy a sikeres nemzetközi együttműködés mintapéldája. A könyvet a nemzetközi kapcsolatok elméletének kutatói és a sarkvidék politikai fejleményei iránt érdeklődök is haszonnal forgathatják.

160

Gideon Rachman (2016): Easternisation: War and Peace in the Asian Century

Andrew Solomon (2016): Far and Away: How Travel Can Change the World

A mű alaptézise, hogy a Nyugat dominanciája a világpolitikában a végéhez közeledik, miközben a hatalom és a gazdasági erő Keletre tolódik, így aztán globális értelemben egy instabil kor eljöveteléről beszélhetünk. A „keletiesedés” fogalma arra a trendre utal, melynek során az ázsiai országok felemelkedése a globális erőegyensúlyt is átalakítja. Amerika hegemóniáját nem csupán a felemelkedő Kína, de Japán, India, Pakisztán és Észak-Korea potenciális összecsapása is veszélyeztetheti. Oroszország nagyhatalmi szerepének megerősítésén fáradozik, miközben az arab világban a felfordulás állandósul, a Nyugat viszont a gazdasági problémáktól és a populizmus előretörésétől sújtva erre képtelen reagálni. Gideon Rachman műve a 21. század új nemzetközi politikai viszonyaiba kívánja beavatni az olvasót, megvilágítva a „keletiesedés” kezdeti periódusának legfőbb aspektusait.

Andrew Solomon az elmúlt 25 évben bejárta a világot, melynek során számos nagy horderejű eseménynek volt a részese. Könyvében ezeket a történeteket tárja a nyilvánosság elé, megosztva velünk megfigyeléseit, kutatásait és élményeit. A kronológiai sorrendet követve kalandjai a Szovjetunió végnapjaiban kezdődnek, végül pedig Ausztráliában záródnak. A köztes időszakban többek között folytatott kutatásokat az inuitok között Grönlandon, ott volt Afganisztánban a tálib rezsim ös�szeomlásakor, készített interjúkat 2006-ban Kadafi Líbiájában, és találkozott Mianmarban a demokratikus ellenzék képviselőivel 2014ben, a rendszerváltozás hajnalán. Narratívájában hűen mutatja be, hogy az egyének miként formálják a történelmet, és hogy a politikai változás milyen következményekkel jár a személyes identitásra nézve. A műben a sorsfordító események kulturális, politikai és spirituális aspektusaira is kitér a szerző.

Robert D. Blackwill – Jennifer M. Harris (2016): War by Other Means: Geoeconomics and Statecraft Manapság a nemzetek a geopolitikai küzdelmet elsősorban gazdasági eszközökkel vívják, melynek során a kereskedelem, a befektetések és az árfolyamok szabályozása révén szövetségesekkel és ellenségekkel szemben egyaránt eredmények érhetők el. Ezzel szemben az Egyesült Államok még ma is túl gyakran választja a katonai megoldást, amely azonban egyáltalán nem válik az ország előnyére. A szerzők úgy vélik, hogy a hanyatlás visszafordításának egyedüli alternatívája a geoökonómia elveinek követése. A geoökonómia lényegében a gazdasági eszközök politikai célok érdekében való alkalmazását jelenti, ennek előnyeit azonban az amerikai külpolitika eddig képtelen volt sikeresen kihasználni, miközben más nagyhatalmak pl. Kína egyre nagyobb mértékben profitáltak belőle. A könyv konklúziója értelmében, ha az USA képtelen lesz változtatni politikáján, az további súlyos áldozatokhoz fog vezetni a nemzet részéről.

Bernard D. Cole (2016): China's Quest for Great Power: Ships, Oil, and Foreign Policy Bernard D. Cole könyvében Kína nagyhatalommá válásának három fő megnyilvánulását igyekszik bemutatni, nevezetesen a haditengerészet fejlesztését, a gazdaság és energiabiztonság előtérbe kerülését, illetve a kínai külpolitika átalakulását. A Kínai Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészete az 1980-as évekhez képest óriási fejlődésen ment keresztül, és mára egy igazi ütőképes, a világ élvonalába tartozó flottává vált. Mivel a kínai gazdasági növekedés alapja a nyersanyagokhoz való zavartalan hozzáférés, a flotta rendeltetése az ország védelme mellett a stratégiai szállítási útvonalak feletti ellenőrzés megszerzése és az energiabiztonság garantálása. A geostratégiai célok elérésében a kínai külpolitikának is főszerep jut, amelyet a biztonsági és gazdasági eszközök együttes alkalmazása is támogat. A könyv külön kitér az Egyesült Államok és Kína rivalizálására és ennek Ázsiára gyakorolt hatásaira.

161

könyvösszefoglaló

Liu Mingfe ezredes „Kínai álom” című

Chongqing-modell gazdasági támoga-

központi kormány és a Sanghaj közötti

könyvében nyíltan érvel amellett, hogy

tója Cui Zhiyuan szerint Kínának se nem

különbséget Jia Zhangke „Sanghaji le-

Kína gazdasági nagyhatalommá vá-

szocialista, se nem kapitalista, hanem

gendák” című filmje mutatja be, amely-

William A. Callahan – China Dreams: 20 Visions of the Future

a KKP vezetése korántsem olyan egy-

lását katonai megerősítés kell, hogy

„kínai” útra van szüksége. Pan Kína si-

nek főszereplői a város lakosai. Cai

séges, mint az külföldről látszik, Cal-

kövesse, különben továbbra is kiszol-

kerét a meritokratikus vezetésben és a

Guoqiang „Paraszt Da Vincik” című ki-

lahan azzal bizonyítja, hogy bemutatja

gáltatott marad a nyugati országok

családra épülő társadalmi struktúrájá-

állításában a vidéki emberek találmá-

A kínai álom (Zhongguo meng) kifeje-

a vezető kommunista pártfunkcioná-

felé. Kína 1950-es évekbeli nagy ug-

ban látja. Cui szerint Kína saját útja egy

nyain (repülők, anyahajó, tengeralatt-

zés az elmúlt években bekerült a kínai

rius gyerekekből, az ún. „hercegekből”

rás kísérlete, amelynek célja az Egye-

szociálisan érzékeny gazdasági modell

járó) keresztül mutatja be a vágyaikat,

és a nemzetközi köztudatba, köszön-

álló frakció (melynek központi alakja Xi

sült Államok megelőzése volt, szerin-

megtalálása. A fejezet végén Callahan

hogy miként törnének ki a hétköznapok

hetően Xi Jinping-nek, aki hatalomra

Jinping), valamint a társadalmi problé-

te továbbra is tart, csak több időt vesz

bemutatja Chan Koonchung science

valóságából. Végül Han Han bloggeren

kerülését követően, elnöksége legfon-

mák iránt érzékenyebb, Kína kommu-

igénybe, mint azt Mao Zedong gondol-

fiction könyvét, egy olyan korszakból,

keresztül a szerző bemutatja a 1980-

tosabb politikai programjának jelölte

nista örökségéből és az államkapita-

ta. Ezen koncepciók összességében

amelyben az államhatalom megszilár-

as évek generációját, amely igényeli a

meg a kínai álom megvalósítását. Xi

lizmusból merítő „új baloldal” (vezető

több megállapításhoz vezetnek: bár

dulása révén beköszönt, a nem teljesen

civil társadalom kiépülését, amely ké-

elnök kínai álom kifejezése elsősor-

figurája Bo Xilai) szemlélete közötti kü-

azzal kapcsolatban, hogy Kína vezetni

szabad, de konfliktus nélküli és jólét-

pes kontrollt gyakorolni az állam felett.

ban Kína újjászületését és a nemzetkö-

lönbséget. A KKP-val szemben a disszi-

fogja a világot és új világrendet épít, vi-

ben élő társadalom időszaka. A negye-

Az utolsó fejezetben Callahan az ural-

zi életben való felemelkedését jelenti.

densek (pl. Liu Xiaobo, Ai Weiwei) által

szonylag egységes az álláspont az or-

dik fejezetben a könyv arra a kérdésre

kodó amerikai álom és a kínai különle-

A könyv szerzője, a London School of

kell véleményükben a központi irányel-

képviselt álom, egy a gazdasági refor-

szágon belül, de hogy azt miként fogja

keresi a választ, hogy ki számít kínainak.

gességtudat viszonyát vizsgálja meg.

Economics and Political Science nem-

vekhez alkalmazkodniuk. Továbbá nem

mokat követő demokratikus politikai

megvalósítani, már koránt sincs egyet-

Callahan a félig afroamerikai szárma-

A kettő különbségei ellenére a szerző

zetközi kapcsolatok tanszékének a

disszidensek, akik a fennálló rendszer

reform, annak ellenére, hogy ennek ki-

értés. A leggyakrabban hangoztatott

zású, tehetségkutató versenyen elin-

egy filmsorozat karakterén, Du Lalan

professzora, William A. Callahan rámu-

ellenségei, és akik véleménye Kínán

fejezési módjai rendkívül eltérőek le-

érv, hogy Kína másmilyen szuperhata-

dult Lou Jing révén vizsgálja meg a kí-

keresztül bemutatja, hogy ezek akár

tat arra, hogy a hivatalos program mel-

kívül jellemzően felnagyítottan, ese-

hetnek. Az értelmiségi elit vezetői közé

lom lesz. Valószínűleg Kína tradicio-

nai társadalom attitűdjét a kérdéshez.

össze is olvadhatnak egy „Chimerican”

lett Kína jövőjének számos lehetséges

tenként politikailag elferdítve jut el

tartozik a Fudan Egyetem professzo-

nális kultúrája lesz a fő forrás, de mint

Már Sun Yatsen alatt elterjedt nézet

álommá.

útja létezik.

hozzánk. Bár a civil értelmiségiek véle-

ra, Zhang Weiwei, aki amellett érvel,

a könyvből kiderül, nem szabad leírni

szerint a kínaiság elsősorban vérbeli

ménye, köszönhetően a cenzúrának, bi-

hogy Kínának meg kell találnia a saját

szocialista múltját sem.

köteléket jelent és a kínaiak egészen a

A könyv legnagyobb érdeme, hogy

Nyugaton az emberek jellemzően azt

zonyos – nem pontosan meghatározott

útját, amely különbözik a nyugat által

A harmadik fejezet témája a kínai mo-

mitikus Sárga császárig, sőt a „pekingi

rendkívül ötletesen mutatja be a Kí-

gondolják, hogy Kínán belül a megha-

– korlátok közé van szorítva, valójában

kínált modelltől. A kínai modell sze-

dell és a gazdagság viszonya. A Világ-

ősemberig” visszavezetik eredetüket. A

nában zajló intellektuális pezsgést,

tározó vélemény a Kínai Kommunista

viszonylag széles körű szabadsággal

rintük az ország egyedülálló, több ezer

bank volt vezető közgazdásza, Justin

másik, Kínában képviselt nézet szerint

amely a Kínát kevéssé, vagy csak a nyu-

Párt (KKP) hivatalos álláspontja – és

rendelkeznek az ázsiai ország jövőjéről

éves történelméből és kultúrájából fa-

Yifu szerint Kína sikere abban áll, hogy

verseny van a rasszok között, amely-

gati sajtóból ismerő olvasó számára

aki ezt nem hajlandó támogatni, kül-

való gondolkodásban.

kad, amely ellentétben van a nyugati

szerencsésen keverte az állami terve-

ben a gyengék (pl. Kína kisebbségei) le-

komoly meglepetést nyújthat. A könyv

normákkal és világrenddel. Az Utopia

zést a piac dinamizáló erejével. Kína

maradnak és beolvadnak, míg a „sárga

azért is fontos, mert ilyen megköze-

földre kénytelen disszidálni. A valóságban napjaink Kínájában élénk szellemi

A legfontosabb kérdéseket a szerző

internetes oldal köré szerveződő bal-

célja a fogyasztásvezérelt piacgazda-

rassz” győzedelmeskedik. A 20. század

lítésre az elmúlt években, viszonylag

vita zajlik azzal kapcsolatban, hogy

hat fejezetben tárgyalja. Az első feje-

oldali értelmiség, élükön Wang Yang-

ságba való átmenet kell, hogy legyen,

elején élt Kang Youwei szerint nem a

kevés példa adódott (a legismertebb

milyen utat kell az ázsiai országnak

zetben a tisztviselők, disszidensek és

gal, szintén Kína saját fejlődési útjának

amelynek azonban nem feltétlenül kell

„sárga rassz” győzelme jelenti a törté-

a Thinking China; illetve Mark Leonard

választani. A szerző a vélemények sok-

értelmiségiek Kína képét mutatja be.

(Chongqing-modell) a megtalálását

politikai átalakulással együtt járnia.

nelem végét, hanem a legjobb rasszok

munkái a magyarul is megjelent Mit

színű bemutatása érdekében, az álla-

A KKP hivatalos verziója Kína jövőjé-

hangsúlyozzák, de annak gyökereként

A Tsinghua Egyetem közgazdásza, Hu

– a fehér és a sárga – összeolvadása,

gondol Kína? (Gondolat, 2008) és a

mi programok és irányelvek mellett, a

ről leginkább a 2008-as olimpiával

szocialista múltját hangsúlyozva.

Angang szerint Kína útja, hogy olyan

amely egyfajta globális kozmopolitiz-

China 3.0). A könyv kevés hibái közé

külpolitikai szakértők, közgazdászok,

(amely Kína puha hatalmát és kultu-

A második fejezetben Callahan a le-

nagyhatalom legyen, amely nem csu-

mus alapját adja. Jiang Rong (Lü Jiamin)

tartozik, hogy egyes víziók kifejtésére

katonák, disszidensek, bloggerek és

rális-civilizációs nagyságát, valamint

hetséges

világrend

pán mennyiségi tekintetben lesz világ-

regényében Kína azáltal válik sikeressé,

kevés tér jut, pedig az olvasó szívesen

művészek álmait mutatja be, összesen

újjászületését hivatott bemutatni), a

kínai percepcióit mutatja be. Elsőnek

első, hanem a minőségi mutatók te-

hogy megváltoztatja a békés és tekin-

elmélyülne egy-egy gondolatban. Bár

húsz vízióban. Callahan nem csupán

2009-es Nemzeti Nap katonai parádé-

KKP korábbi elnökének, Hu Jintao „har-

rén is. Kína így egy felelősségteljes és

télykövető „birka” társadalmi karakte-

a könyv jellegéből adódóan a szerző

az elit értelmiség véleményére kíván-

val (amely Kína katonai hatalmát tük-

monikus világ” koncepcióját, amelyben

vonzó nagyhatalom lesz, amely vezető

rét, beolvasztva a nomád népek „farkas

igyekszik megőrizni objektivitását, ez

csi, de nyitott a más társadalmi osztá-

rözte), és a 2010-es Sanghaji Világki-

Kína toleráns, demokratikus, harmoni-

szerepet tölt be a technológiában, a

természetű” tulajdonságait. A tajvani

egyes esetekben nem sikerül (pl. Liu

lyokból érkező, nem a hagyományos

állítással (amely a modernizálódó Kína

kus, és – mindenekelőtt – békés nagy-

társadalmi igazságtalanságok meg-

Lung Ying-tai álma ezzel szemben egy

Mingfe). A könyv tehát rendkívül jó le-

akadémiai és politikai szférában kom-

és az ország technológiai fejlettségét

hatalom idealisztikus képét mutatja

szüntetésében, a környezetvédelem-

kozmopolita, demokratikus és felvilá-

hetőség arra, hogy az olvasó lebontsa

munikáló gondolkodók véleményére is,

mutatta) jellemezhető. A KKP vezetése

be. Másodszor Zhao Tingyang „Tianxia”

ben és a kulturális javak előállításában,

gosult kínai társadalom, amely univer-

Kínáról kialakított egyoldalú, monolit

akik a legújabb tömegmédia nyújtotta

alatt Kína újra mérsékelten jómódú or-

modellje a globalizmus új, kínai szaka-

amely cél megvalósításában a meg-

zális modellt követ. Az ötödik fejezet:

szemléletet. A Kínában zajló intellek-

felületeknek (weibo, wechat, stb.) kö-

szággá, és a világ második legerősebb

szát vetíti előre, amelyben helyreáll

határozó erőt a magas fogyasztással

Sanghaj alternatív fejlődését mutatja

tuális vita megismerése pedig azért is

szönhetően széles rétegekhez képe-

hatalmává vált. A további út látszólag

Kína történelmi szerepe, mint a világ és

rendelkező középosztály jelenti. Ebben

be, amelynek szimbolikus gesztusa a

fontos, mert közelebb hozza hozzánk

sek eljuttatni az üzenetüket. A civil ál-

magától értetődő: folytatni a nemzet

egy globális kormány morális vezető-

a folyamatban az állam játssza a bölcs,

2010-es expo helyiek általi elutasí-

a jövő nagyhatalmát, amely biztosan

lampolgárok véleménye azért fontos,

újjászületését, amely eredményeként

je. Bár Zhao csak sejteti, hogy Kína egy

koordináló szerepet. A Pekingi Egye-

tása, azon a címen, hogy az a közpon-

a mi életünkre is hatást gyakorol majd.

mert nem a KKP tisztviselői, így nem

Kína újra világhatalommá válhat. Hogy

új nagy birodalom lesz, ezzel szemben

tem professzora Pan Wei, valamint a

ti kormány, de nem Sanghaj víziója. A

Eszterhai Viktor

162

poszt-amerikai

163

Bill Hayton: The South China Sea – The Struggle for Power in Asia

a Dél-kínai-tengeren is elhatárolták érdekeiket – kialakítva a mai határokat, egy olyan térségben, ahol évszázadokig ennek semmi jelentősége nem volt – megalapozva a jelenkori problémákat. A második világháború előtt Kína, Japán és a Vietnamot uraló franciák részéről több kísérlet is történt az egyes szigetek feletti fennhatóság érvényesítésére, mindazonáltal a nagyhatalmi erőviszonyokat figyelembe véve akkoriban ennek nem volt komoly jelentősége. A világháborús japán megszállást követően azonban a kommunista Kína, Taiwan és a függetlenné váló délkelet-ázsiai nemzetállamok, Vietnam és a Fülöp-szigetek egyaránt megkísérelte kiterjeszteni befolyását

Szerző: Klemensits Péter

Bill Hayton könyvében a dél-kínai-tengeri konfliktus történelmi, politikai, stratégiai és gazdasági aspektusait mutatja be olvasmányos formában, mégis tudományos igényességgel, a legfrissebb forrásanyagra támaszkodva. Munkája az utóbbi idők egyik legjobb összefoglalója a délkelet-ázsiai régió biztonságára legnagyobb kihívást jelentő problémáról.

Bill Hayton a Chatham House szakértője, a BBC World News munkatársa korábban tudósítóként és tanácsadóként éveket töltött Délkelet-Ázsiában, írásai pedig többek között a The Economist, a South China Morning Post, a The Diplomat és a National Interest hasábjain láttak napvilágot. Első könyve a Vietnam: Rising Dragon 2010-ben jelent meg. Ezt követően 2014-ben adta ki a Yale University Press a The South China Sea – The Struggle for Power in Asia című munkáját, amely rendkívül pozitív fogadtatásban részesült. A The Economist egyenesen az év könyvének is megválasztotta. A szerző ezúttal nem kisebb feladatra vállalkozott, mint a napjaink egyik legjelentősebb biztonságpolitikai kihívását jelentő Dél-kínai-tengeri konfliktus bemutatására, teljes körű elemzésére. Hayton könyvének egyik legfőbb jellemzője, hogy közérthető, olvasmányos stílusa révén mindenki számára megkönnyíti az ismeretek befogadását, vagyis alapvetően egy olyan munkáról beszélhetünk, amely nem a szűk szakmai közönségnek szól, noha ők is találhatnak benne új információkat. Ez annál is inkább igaz, hiszen a mű publikálását alapos kutatómunka előzte meg: a szerző személyes interjúk során igyekezett az érintettektől első kézből származó információkat szerezni, melyeket később a narratívába is beépített. A személyes történetek színesítik az elbeszélést, miközben hasznos

164

kiegészítéssel szolgálnak a tények ismertetése mellett. Hayton munkájában a konfliktus történelmi, jogi, gazdasági, politikai és stratégiai megközelítésből való bemutatására törekedett, jelentős sikerrel. Ezen túl azonban részletesen kitér napjaink olyan kulcsfontosságú kérdéseire is, mint Kína és az Egyesült Államok viszonya, az újraegyensúlyozás koncepciója, vagy a nacionalizmus szerepe a régióban. A dél-kínai-tengeri konfliktus lényege a következőképpen összegezhető: Kína történelmi jogokra hivatkozva követeli magának a terület 90%-át (a kilencszakaszos vonallal körbehatárolt területrészt), amelyre azonban más államok is igényt tartanak. A Paracel-szigetekért a Kínai Népköztársaság mellett Taiwan és Vietnam is versenyez, a Spratley-szigetek esetében viszont még bonyolultabb a helyzet, hiszen Kína, Taiwan, Vietnam, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei is érintett. Az összeütközés elkerülhetetlen, mivel a tengeri határok tisztázatlansága és a szigetek birtoklása nemcsak a halászati javak és az energiahordozók megszerzése szempontjából bírnak jelentőséggel, hanem a stratégiai faktorok miatt is, hiszen a legfontosabb kereskedelmi útvonalak ellenőrzése Kína, valamint az USA és szövetségesei számára is prioritást élvez. A konfliktusban ezért Dél-Ázsiától Kelet-Ázsiáig kisebb-nagyobb mértékben, de minden ország érintett.

A könyv első fejezetei a Dél-kínai-tenger térségének történelmét tekinti át a korai időktől kezdve a 20. század végéig. Noha az ellentétek fellángolása lényegében csupán a 20. század második felében következett be, ugyanakkor a szerző – teljesen jogosan – azt az álláspontot képviseli, hogy a jelenkori események megértéséhez elengedhetetlen a múlt ismerete, mivel alapvetően a mai konfliktusok is abban gyökereznek. Az egyik legfőbb probléma pedig az, hogy az egyes országok a történelmi tényeket, következtetéseket a maguk javára próbálják értelmezni, alátámasztva a területi követelések jogosságát, éppen ezért a térség történelméről számos egymásnak ellentmondó elmélet látott napvilágot. Összességében azonban megállapítható, hogy az európai gyarmatosítók érkezéséig a délkelet-ázsiai mandalák viszonya és a kínai vazallusrendszer dominálta nemzetközi kapcsolatok merőben eltértek a maitól, melynek során az etnikumnak, nemzetnek, szuverenitásnak aligha volt komoly jelentősége. A portugálok, spanyolok és a hollandok megjelenésével egyidejűleg elkezdődött az a folyamat, melyben a délkelet-ázsiai országok határait a gyarmatosító hatalmak jelölték ki az érdekszféráiknak megfelelően. A térképeknek egyre nagyobb jelentősége lett, miközben a tengerjog is a figyelem középpontjába került, Hugo Grotiustól kezdődően. A 19. század végére az európaiak már

a Spratley- és a Paracel-szigetek térségében. Kína 1949-es kilencszakaszos vonalának kihirdetését követően az 1950-es években elsősorban a Tomas Cloma vezette filippínó kísérletek említhetőek, majd az 1970-es évekre, az időközben felfedezett olajmezőknek köszönhetően Dél- majd Észak-Vietnam is csatlakozott a riválisokhoz (Taiwan eközben stabilizálta a legnagyobb sziget Itu Aba feletti uralmát). Kína a Saigonnal szembeni katonai lépésektől sem tartózkodott, 1974-ben erővel elfoglalta a Paracel-szigeteket. Később, amikor a Vietnami Szocialista Köztársaság megalakult, de a területi követelésekről az új állam sem mondott le, 1988-ban újabb tengeri összecsapás következett, melynek következtében Kína a Spratlyszigeteken több zátonyt elfoglalt. Végül pedig, 1995ben Peking a Fülöp-szigetek ellenében szerezte meg a Mitschief-zátonyt. A 4. fejezetben az egyes – látszólag kevés jelentőséggel bíró – történelmi események a nemzetközi jog szempontjából kerülnek bemutatásra, eljutva egészen a 20. század végéig, amikor is az 1982-es ENSZ-konvenció a tengerek jogállásáról kialakította a tengerek és az egyes földrajzi alakzatok elhatárolásának máig érvényes gyakorlatát. Megismerve a konvenció kritériumait, bizonyos esetekben magunk is levonhatjuk a megfelelő következtetéseket egyes földrajzi alakzatok lehetséges hovatartozását illetően, de persze az ítéletet számos tényező bonyolítja. Hayton, megvizsgálva az egyes államok területi követelésének jogosságát, végül arra a megállapításra jut, hogy figyelembe véve a jogi akadályokat, igazából történelmi perspektívából nézve egyik ország követelése sem megalapozott, ezért igazságos döntés egyetlen bíróságtól sem lenne elvárható. A továbbiakban részletes információt kapunk az egyes országok által megszállt szigetek infrastruktúrájáról, az életkörülményekről és a katonai jelentőségükről.

165

Bill Hayton: The South China Sea – The Struggle for Power in Asia

A Dél-kínai-tenger gazdasági jelentőségéről szól a következő fejezet, elsősorban az olaj- és gázmezők feltárásának és kiaknázásának körülményeire fókuszálva. Az 1980-as évektől az érintett országok, Kína, Vietnam és a Fülöp-szigetek több külföldi olajtársaságnak is (Crestone, BP, Exxon) kínáltak koncessziót a vitatott hovatartozású tengerrészeken az energiahordozók kiaknázására, de végül a kínai befektetések csábítása és Peking erőszakos fellépése következtében ezek a projektek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. A gazdasági fejlődéssel párhuzamosan egyre nagyobb az igény az energiahordozók iránt – különösen Kína részéről – ezért az újabb lelőhelyek feltárása prioritást élvez. Az Amerikai Energetikai Információs Hivatal becslései szerint kb. 11 mrd hordó nyersolaj és 5,3 trillió köbméter gáz található a Dél-kínai-tenger alatt, de ennek csupán töredéke lenne kereskedelmi forgalomba hozható. A kínai becslések ennél is optimistábbak, de mivel konkrét, teljes körű felmérés nem készült a régióról, ezért a független szakértők kétségbe vonják ezeket a véleményeket, egyesek pedig egyenesen értelmetlennek tartanak bármilyen próbafúrást a régióban, meggyőződve az erőfeszítések hiábavalóságáról. Hayton szerint az érintett országok esetében a nacionalizmus fontos szerepet játszik a konfliktusban, de korántsem abban az értelemben, ahogy azt a kormányok beállítják. A gazdasági fejlődés, az internetes média megjelenése és az önkifejezés vágya ma mind fontos felhajtóerői a nacionalizmusnak, amely elsősorban a szomszédos országok ellen irányul. Vietnamban a Kína-ellenesség spontán megnyilvánulásai helyett a kormány által támogatott és szabályozott demonstrációkról vagy az interneten megjelenő tiltakozáshullámról beszélhetünk, amely egyfajta biztonsági szelepként is funkcionál, elterelve a figyelmet más problémákról és meggátolva a kommunista párt elleni kritika kifejeződését. A Fülöp-szigeten a társadalmi problémák megoldatlansága következtében a nacionalista teoretikusok haragja egyszerre irányul Kína és az Egyesült Államok ellen is, habár messze utóbbit tartják a legnagyobb probléma forrásának. A baloldali mozgalmak szemében az USA- és az Amerika-barát politikai elit az oka a nemzet gyengeségének, szegénységének és a társadalmi konfliktusok kezeletlenségének. Kína esetében hasonló a helyzet, mint Vietnamnál, az államilag támogatott nacionalista megnyilvánulások egyrészt a figyelemelterelést szolgálják, másrészt azonban kifinomult diplomáciai eszközként is funkcionálnak a vezetés kezében, melynek segítségével néha erőt, máskor gyengeséget mutathat a külföld irányába.

166

Összességében, Hayton megállapítása szerint a nacionalisták egyik országban sem gyakorolnak komoly befolyást a politikai döntéshozatalra, ezzel ellenkezőleg, éppen a politikusok használják fel a saját céljaikra a nacionalista szólamokat. A 7. fejezet a konfliktus diplomáciai hátterét igyekszik feltárni, az Egyesült Államok és Kína rivalizálásának tükrében. Kambodzsa kitűnő példáját adja a régióban található kis államok diplomáciai stratégiájának: igyekszik mindkét nagyhatalommal jóban lenni, azokat kijátszani egymás ellen, miközben maga számára a lehető legtöbb hasznot húzni azok küzdelméből. Habár Délkelet-Ázsia országai előnyösnek tartják az USA katonai dominanciáját a régióban, gazdaságilag viszont Kína előretörését egyre jobban érzékelik, ezért nem akarnak választani a két óriás között, inkább a kínálkozó lehetőségek kihasználására törekednek. A szerző ezt követően részletesen ismerteti az amerikai újraegyensúlyozás koncepció kezdeti periódusát és a 2008-2009 során megfogalmazott terveket, amelyek később Obama elnök Ázsia politikájának alapjait jelentették. A könyv forrásértékét tekintve egyik legérdekesebb része a 2012ben sorra kerülő 21. ASEAN csúcstalálkozó kritikus tárgyalásainak részletes ismertetése, melynek során a Dél-kínai-tengeri konfliktus kezelését segítő magatartáskódex elfogadása az utolsó pillanatban hiúsult meg. Mint emlékezetes, a szervezet aktuális elnöke, Kambodzsa nyíltan Kína mellett kötelezte el magát, szembefordulva a Fülöp-szigetek és Vietnam kezdeményezésével, egyúttal a külvilág számára is kifejezve az ASEAN belső megosztottságát a Kínával fenntartott kapcsolatokat illetően.

„Az Amerikai Energetikai Információs Hivatal becslései szerint kb. 11 mrd hordó nyersolaj és 5,3 trillió köbméter gáz található a Dél-kínai-tenger alatt.” A továbbiakban a szerző a katonai kérdések tárgyalására helyezi a hangsúlyt. Felhívja a figyelmet Kína és az USA eltérő megközelítésére a hajózás szabadságának fenntartására irányuló amerikai műveleteket illetően, majd pedig a kínai katonai potenciál fejlődését mutatja be az amerikai válaszlépésekkel együtt. Kína fő célja,

hogy távol tartsa partjaitól az amerikai flottát, ebben pedig a legmodernebb hajó elleni ballisztikus rakétáknak nagy szerepe lehet, mivel azok az amerikai repülőgép-hordozókra is veszélyt jelentenek. Válaszképpen az amerikaiak kialakították az Air-Sea Battle hadműveleti koncepciót, amelynek a lényege, hogy egy esetleges kínai támadással szemben kinetikus és nem kinetikus eszközöket is bevetnének, elsősorban az ellenséges parancsnoki központok, műholdak és radarrendszerek megsemmisítésére az információs hadviselés elveivel összhangban. Ehhez kapcsolódóan az USA-nak ma már nincs szüksége állandó bázisokra a régióban, csupán a szövetségesek jóvoltából a hozzáférhetőség biztosítására bizonyos területekhez, infrastruktúrához. A kialakuló fegyverkezési verseny ellenére a délkelet-ázsiai országok képtelenek felvenni a versenyt Kínával, ezért a jövőben is az amerikai-kínai katonai versengés lesz a meghatározó. Az utolsó fejezetben a szerző a konfliktus megoldásának lehetséges alternatíváit vizsgálja meg. A Fülöp-szigetek alapvetően a nemzetközi jog segítségével próbál megoldást találni az érdekellentétekre, de Kína ebben kevésbé bízik, hiszen a kilencszakaszos vonallal kapcso-

latban nem hajlandó a kompromisszumra. Ugyanakkor viszont Peking a bilaterális tárgyalások útján való rendezést támogatja, melynek során Kína fölénye érvényesülne a riválisaival szemben. A nyersanyagforrások közös kiaknázása sem tűnik egyszerűnek, hiszen a kisebb országok számára a kínai játékszabályok nem elfogadhatóak. A múltbéli események bizonyították, hogy az informális megbeszélések alkalmával sokszor nagyobb eredményre lehet számítani, mint a hivatalos tárgyalásokon, de összességében csupán az érintett kormányok közötti multilaterális megállapodások jelentenék az igazi eredményt. A konfliktus megoldása rövidtávon lehetetlen, hiszen annak ellenére, hogy az eszkaláció egyik félnek sem érdeke, gazdasági, politikai, stratégiai okokból kifolyólag a követeléseiket sem hajlandók mérsékelni. Zárszóként Hayton korábbi pesszimizmusát félretéve úgy véli, hogy háború kirobbanására jelenleg kevés az esély, noha a feszültségek kiéleződésével időrő- időre számolni kell, miközben Kína minden erőfeszítése ellenére – katonailag mindenképpen – Délkelet-Ázsia és a Csendes-óceán térségében hosszú időre az USA marad a domináns hatalom.

167

Connectography: a Hálózatok forradalmának feltérképezése Szerző: Simigh Fruzsina

A globalizáció megállíthatatlanul robog előre, és az ennek hatására egyre szorosabbra fonódó kapcsolati hálók infrastrukturális, kereskedelmi, internetes, emberek közötti, kereslet-kínálaton alapuló hálózatok és azok befolyásolása sokkal meghatározóbb elemei a hatalomnak, mint a hadseregek voltak egészen az előző századig. Átalakulnak a konfliktusok, a határok, és hogy mi határozza meg, ki miként képes érvényesíteni az érdekeit. Connectography című könyvében Parag Khanna egy olyan világot mutat nekünk, ahol minden mindennel szoros kapcsolatban áll, és a jelenleg ismert határok elvesztették jelentőségüket.

Határok végnapjai Öt részből és tizenhat fejezetből álló legújabb könyvében Parag Khanna arról igyekszik meggyőzni az olvasót, hogy a földrajzi atlaszokból és térképekről ismert politikai határok ideje végérvényesen leáldozott. Az újonnan kialakult, alakuló és folyamatosan változó valóság pedig átrajzolja a konfliktusok természetét. Példának okáért Oroszország nem azért annektálta Krímet, mert a régi szovjet területi határokat akarja visszaállítani, és Kína sem csupán területi expanziós céllal ragaszkodik a Dél-kínai-tengeren a kilenc-pontos vonalához, hanem azért, hogy az ott húzódó infrastruktúra és energiaforrások felett befolyást szerezzen. Az emberi civilizáció természetéből fakad, hogy városokban és különböző, egységeket összekötő hálózatok csomópontjaiban tömörül. Ebből is fakad, hogy a vesztfáliai rendszer politikai elvek mentén meghúzott, és a gyarmati időkből megmaradt gazdasági, kulturális és etnikai valóságot gyakran teljesen mellőző határainak leáldozott. A határok egyre porózusabbá váltak, a megélhetés nem államhatáron belül, hanem határokon keresztül folytatott kereskedelemből biztosított; és akkor nem is beszéltünk még az internet,

168

elektromos hálózatok, valamint gáz- és olajvezetékek hálózatáról, amelyek szintén kevés tekintettel vannak az ember által meghúzott határokra, főleg, ha azok forrása több ezer kilométerrel az államhatár másik oldalán található. Ha valóban meg akarjuk érteni napjaink geopolitikai eseményeit, akkor folyamatokat kell néznünk, amit ezen hálózatok és kereslet-kínálaton alapuló kapcsolatok sokkal hűebben ábrázolnak, mint bármely más művészien színezett állam alapú térkép. Versenyképes kapcsolódás, mint az új fegyverkezési verseny Egy ellátóláncokon függő világ Khanna a piaci törvényeknek megfelelően egy tranzakciókon alapuló rendszert képzel el, ahol a szabadkereskedelemnek, a vámok felszámolásának és az adók egységesítésének kiegyenlítő szerepe van, és saját szabályrendszerén keresztül magától működik. Nagy és szuperhatalmaktól alapjaiban független ez a rendszer. Itt a kereslet-kínálat állandósága ugyan nem biztosít teljes egyenlőséget, de a verseny szabadságát garantálva lehetővé teszi a globális színvonal és szabályozás egységesülését és kiegyenlítődését. Sokkal fontosabb az erőforrások, tőke, munkaerő és kereskedelem szabad áramlásának kialakítása, a kapcsolódási háló minél szélesebbre való kiterjesztése, hiszen csak azt tudjuk befolyásolni, amivel kapcsolatban állunk.

Globalizáció helyett hiper-globalizáció A technológia és innovációk elkerülhetetlenül nem csak a globalizáció, hanem a hiper-globalizáció felé hajtják a világot, melyet a háborúk is legfeljebb csak lassítani tudnak. Ugyan 9/11, a 2006-os WTO Dohai forduló kudarca és legutóbb a 2008-as pénzügyigazdasági válság nyomán is sokan temették a globalizációt, Khanna szerint éppen annak aranykorát éljük. Ezt az export jelentőségére, a régi kereskedelmi utak ismételt felértékelődésére, internet és repülőgépjáratok sűrűsödő hálózatára, a régióközi kereskedelem sokszorozódására, és arra alapozza, hogy a külföldi befektetések adják a világ GDP-jének egy harmadát, illetve hogy a régiók között tapasztalható komplementer jelleg egyre inkább egyenlőbbé teszi a globális piacokon való szerepvállalást. Mindezekhez az összekapcsoltság a kulcs, és az infrastrukturális rendszerek, amik ezt lehetővé teszik. Ez pedig ahhoz vezet, hogy nem a terület birtoklása, hanem az ott található erőforrások, vagy éppen útés gázvezeték-hálózatok használata az, ami igazán számít. Az ezeken keresztül történő források folyamatos áramlása az, ami lehetővé tenné például az Egyesült Államok számára, hogy folyamatosan új munkaerőhöz jusson, vagy Kína számára, hogy biztosítsa gazdasági növekedéséhez szükséges energia- és nyersanyagimportot, amely áttételesen a hatalmon lévő kommunista párt hatalmának stabilitását is garantálja. Ezen felül az összekapcsolódás a versenynek is kedvez: a termelők és a munkaerő is szabadabban

169

Connectography: a Hálózatok forradalmának feltérképezése

áramolhat, ami pedig a piac szabályai szerint hosszú távon a bérek, termelési költségek és szabályozás, illetve színvonal kiegyenlítődéséhez is vezet, amely az elmaradott régiók számára kifejezetten kedvező lehet. Ami fontos, hogy az ilyen kapcsolatokon alapuló új globalizáció már nem a csúcson lévő nagyhatalmaktól való függésen alapul, hanem minden régió, megfelelő infrastruktúra birtokában, egyaránt kiveheti a részét ebből az interdependens rendszerből. Harmadik világháború vagy lassú kötélhúzás? Az államközi konfliktusok száma egyre csökken, azonban a konfliktusok továbbra is jelen vannak – jellegük, és a bennük részt vevő szereplők azonban változnak. Hadseregek helyett városok, cégek és óriási föderációk állnak egy hatalmas kötélhálózat csomópontjaiban és húzzák-vonják egymást aszerint, kinek van fennhatósága az adott ellátólánc felett. Ezeket a háborúkat lassú és óvatos lépések nyerik meg, amelynek jelentős része mégis abból áll, hogy a szembenálló felek makacs és kitartó módon megvetik a lábukat, és várják, hogy a másik kifáradjon. A háború új eszköze pedig a networking, a hálózatépítés és a kapcsolatok

mentén garantált reciprocitás lett. Áldás és egyszerre átok, hogy minden mindennel összefügg, a győzelem feltétele pedig, hogy a szereplők minél magasabbra kapaszkodjanak a hozzáadott-érték görbén. A cél az lesz, hogy a termelési értéklánc minél nagyobb spektrumát le tudja fedni egy ország. Ebbe viszont természetesen az is beletartozik, hogy az ellátóláncokat minél ideálisabb hosszúságúra kell megvágni – de ezt a piaci realitások előbb utóbb úgy is megoldják – annak érdekében is, hogy ezúton csökkentsük például a láncok ökológiai lábnyomát. Kína építi a jövőt – az Új Selyemút Az összekapcsoltság ugyanolyan közjószágnak számít, mint a biztonság, melynek biztosítását az USA vállalta magára a hidegháború után, előbbiben viszont Kína jár az élen. Ráadásul ennek előnye az ideológiamentesség – hiszen infrastruktúrára mindenhol egyforma igény van, a gazdasági érdekek pedig komoly kényszerítő erővel bírnak. Például, hozza fel Khanna, Oroszország senkitől nem fél úgy, mint Kínától, mégis összeáll vele egy Nyugat-ellenes szövetségbe, miközben Kína jelentős felvásárlója az orosz energiaforrásoknak és nyersanyagoknak. Még akkor is, ha előbb-utóbb a kínai gazdaság mérete megelőzné az amerikait, attól még utóbbi mindig nagyobb hatalomnak számítana, hiszen ő gyakorol befolyást a világ legszélesebb körű pénzügyi hálózatára, és ebben az USD szerepe vitathatatlan. Amit viszont az USA nem vett még tudomásul az, hogy a globális katonai jelenlétnél sokkal fontosabb, hogy a kereskedelmi hálózatokat és állomásokat ki, ha nem is uralja, de ki képes befolyásolni azokat. Hibás a hatalmat a katonai potenciálon, és katonai kiadásokon keresztül mérni, mert a bázisoknál sokkal fontosabb, hogy ki épít kikötőket, úthálózatokat, iskolákat és kórházakat. Az ilyen téren történő beruházások terén pedig Kína sokkal előrébb jár, mint az Egyesült Államok, otthon és külföldön egyaránt. Amellett, hogy az emberek, vállalkozások, városok stb., összekapcsolása jelentheti a szegénység, elmaradottság és a gyengébb kihasználásának felszámolását, az is igaz, hogy a világban jelenleg sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat infrastruktúrára. Kína ezt, és természetesen saját érdekeit felismerve a régi kereskedelmi útvonalak felelevenítésével és további bővítésével kíván tenni ez ellen valamit. Kína a maga birodalomépítésébe nem az orosz cári módon fogott bele, amely területi terjeszkedésének sose lenne

170

vége, hanem inkább a 17. századi holland gyarmatépítők mentalitásával: a kereskedelmi csomópontokat kell befolyásolni, utakat kell építeni, és a korábban Nagy-Britannia és Oroszország „nagy játszmáját” az Új Selyemút mentén nyerheti meg. Például azzal, hogy a 2012-ben 2500 Ázsiából Európába szállított konténerek számát 2020-ra 7,5 milliárd konténerre kívánja növelni. Ráadásul az Új Selyemút alternatívát jelenthet a Malaka-szoros dilemmájára, mely felett gyakorolt befolyás rengeteg konfrontációs lehetőséget hordoz. Országok helyett városok és birodalmak A nemzetállamok kora leáldozott. Egyrészt tíznél nem több állam mondhatja csak el magáról, hogy tisztán nemzetállam lenne, másrészt pedig mert a városok és a föderációk jelentik a jövőt. Példának okáért a volt Jugoszlávia helyén most a Balkán Szabadkereskedelmi Övezet húzódik a gazdasági realitásoknak megfelelően. Az urbánus lét új identitást is hozott magával. Városlakók gyakran sokkal több közösséget éreznek egymással – nemzetiségtől függetlenül – mint saját honfitársaikkal, akik például vidéken élnek. Ez pedig komoly közösségformáló tényező, mely az országhatároknál sokkal pontosabban képezi le a valóságot. A kormányok egyre inkább kezdenek beletörődni abba, hogy lassan képtelenek lesznek megfelelően ellátni

feladataik egy jelentős részét, így azok a valós gyakorlatnak megfelelően delegálásra kerülnek városi szintekre. 2025-re már 40-nél is több megacity lesz a világon, amelyek gazdasági és demográfiai jelentőségüknek köszönhetően egyre nagyobb mértékben függetlenítik magukat a központi kormánytól, amelyet Khanna úgy ír le, mint hogy a diplomácia átalakul „diplomacity”-vé (erre példaként Massachusetts és Kanton 1983-as első, városok között aláírt kereskedelmi szerződést hozza, vagy, hogy Sanghaj önállóan és önhatalmúlag szabadkereskedelmi egyezményt tárgyalt le). A fejlődő világban ezek vonzzák a tehetséget és a munkaerőt, így felvetik a fejlődési eredmények spillover hatását, ha megfelelően vannak összekapcsolva egymással és az ország többi területével. Városfejlesztés – az USA példát vehetne Kínáról Ennek megvalósításához azonban tudatos városfejlesztési programra van szükség. Olyanra, mint ami például Kínában figyelhető meg, melynek különbségeit Khanna Detroit és Dongguan összehasonlításán keresztül mutatja be. Amerikában nagy probléma, hogy a városoknak nincs megfelelő önállóságuk a központtól, és mivel relatíve túl kicsik, ezért önmagukban nem képesek befektetéseket vonzani, és ezen keresztül infrastruktúrát építeni és innoválni. Ezzel szemben Kínában a központi kormány nagy hangsúlyt fektet a városok fejlesztésére, azonban elvárja tőlük azt is, hogy ebből maguk is kivegyék a részüket. A kínai állami bank támogatása ott van a városvezetés mögött, mely tá-

171

Connectography: a Hálózatok forradalmának feltérképezése

egyben védőhálót is biztosít a lehetséges bukás esetén, amely légkör jót tesz a fejlesztéseknek. Kína lassan megacityk hálózatává kezd válni, amelyek egymással versengve vonzzák a befektetéseket, munkaerőt és az innovációt, ez a dinamika pedig stabilitást teremt. Ezt Khanna egyfajta ideálként festi le: erős városok hálózatát, ahol a központi kormány elég erős marad ahhoz, hogy a fejlődés továbbterjedését támogassa az ország kevésbé fejlett nyugati régióiba, de mégsem akadályozza a városok fejlődését. Az USA ezzel szemben, mint a fejlett világ legkevésbé urbanizált országa, rendkívül el van maradva, és csak nagyon komoly küzdelmek árán tudja saját munkaerejét megtartani. A városok tehetetlensége és Washingtontól való függősége egyben azt is magával hozza, hogy a „soft” infrastruktúra területén is elmarad nem csak útvonal és vasúthálózatok terén, ami pedig tovább növeli a városokon és az országon belüli ellentétet is.

mogatta a hatalmas épületek és úthálózat kiépítését, amely akkor ugyan szellemvárosnak tűnt csupán, mostanra azonban beérett a kereslet is az ottani eddig üresen álló kínálatra. Peking támogatja a kísérletezést, de

Föderációk – új birodalmak Viszont ezzel egy időben az is megfigyelhető, hogy nagy föderációk jönnek létre, ahol a különböző források összeadódnak és megosztásra kerülnek, így növelve a hatékonyságot és a globális érdekérvényesítés lehetőségeit. Erre példa az észak-amerikai államok szorosabb együttműködése energia

és víz-megosztás terén (itt is alulról, városok közti kapcsolatokon keresztül építkezve), az EU vagy az ASEAN. Ráadásul ezen „föderációkon” belüli stabilitás (például autonómia biztosítása a tagállamok részére) jelentené a legmegbízhatóbb védelmet potenciális imperialista terjeszkedések, vagy éppen egyes tagállamok hatalomátvételi törekvéseivel szemben. Migrációs kihívás Ezzel egybeesik a migrációs kihívásokra adott válaszok szükségessége. Az urbanizálódás elkerülhetetlen, ami viszont rendkívül heterogén és egyenlőtlen társadalom kialakulásához vezet egy viszonylag korlátozottabb területen. Megfelelő infrastruktúra nélkül, amely például lehetővé teszi a városban dolgozók ingázását az agglomerációs körzetekből; vagy olyan ellátóláncok nélkül, mely új munkahelyeket teremtenek, fennáll a veszélye annak, hogy a feszültségek egy idő után elszabadulnak. Ebben segíthet például a különleges gazdasági övezetek aktív integrálása a gazdaságba ahelyett, hogy szigorú határral leválasztanák őket, mintha nem lennének többek egy laboratóriumi kísérletnél.

172

A kapcsolatok mindent megoldanak Ha a munkaerő számának növelése már nem tudja megoldani a gazdaság problémáit, akkor itt az ideje az emberek közti kapcsolatok minőségének javításába fektetni. Márpedig most kell fizikai és „soft” infrastruktúrába egyaránt fektetni, még akkor is, ha ez az adósságok növekedésével jár. Nem adóemeléssel vagy csökkentéssel kell operálni, hanem kapcsolatokat kell építeni, mert azok teremtenek új kereslet-kínálati láncokat, illetve képesek azokat egy globálisan kedvezőbb és kiegyenlítettebb mederbe terelni. Ráadásul, érvel Khanna, azok az országok ahol 25%-nál többet fordítanak ilyen fejlesztésekre azok stabil, hosszan tartó növekedést tudhatnak magukénak. A világ a devolúció felé halad, nem pedig a demokratizálódás felé, ezt el kell fogadni. Az államhatárok elévültek, a szuverenitás legnagyobb kihívói eddig nem külső, hanem belső tényezők, a városok és a keresletkínálat jelentette piaci realitások. Ezzel egy időben úgy kell az infrastruktúrát fejleszteni, hogy készülünk a környezeti változásokra, a jégolvadással járó tengerszint emelkedésre és az orosz, illetve Kanadában potenciálisan felszabaduló új termőterületekre. Mindenekelőtt fenntartható kínálati láncokat kell kialakítani – és a térképeken is ezeket kellene minél bátrabban, folyamatukban, akár 3D-ben is ábrázolni, mert ezek jelentik a geopolitikai valóságot.

173

John Tackara – Hogyan boldoguljunk az új gazdaságban

sok aktív koordinációs hatásai is érvényesülnek. A könyvben e ciklus szemlélet javaslata megjelenik például a városi anyagcsere folyamatok egységes rendszerben történő kezelésében, a beérkező és ott keletkező erőforrások nyomonkövetésében, majd a kiáramló feldolgozott anyagok, termékek, szolgáltatások és hulladékok erőforrások formájában történő visszaforgatásában.

Szerző: Farkas Sára

Fordítópontok

A szerzőről John Thackara író és producer egész élete során a fenntartható jövőt szolgáló különböző életformákat vizsgálta. Konklúzióit és történeteit blogján osztja meg olvasóközönségével, továbbá a legjobb gyakorlatokat hordozó projektek vezetőinek meghívásával már számos általa rendezett fesztivál és nemzeti biennále keretében továbbítottak üzeneteket, ideértve a Thackara nevével kurátorként jegyzett nagy-britanniai „Designs of the Time” és a franciaországi „City Eco Lab” eseményeit. A szerzőhöz kötődik továbbá egy 2013-ban létrehozott új workshop forma kialakítása is, mely xskool néven különböző társadalmi csoportok saját biorégiójukhoz kapcsolódó tervezési menetrendjének, feladatütemezésének kialakítását szolgálja. Intézményvezetés terén széleskörű tapasztalatait Hollandia Dizájn Intézetének igazgatói tisztségének betöltése révén (1993-1999), valamint a londoni Royal College of Art akadémia kutatási igazgatójaként (1998-2002) gyűjtötte. Jelenleg a „Doors of Perception” fenntarthatóságra és társadalmi innovációkra specializálódó dizájn szervezet alapítója és igazgatója. Thackara írói munkásságának keretében eddig 10 könyvet publikált, legismertebb alkotásai a Dizájn a Modernizmus Után: A Tárgyak Mögött (Design After Modernism: Beyond the Objects), valamint a Buborékban: Tervezni egy összetett Világban (In the Bubble: Designing in a Complex World). A szerző legutóbbi kötete, Hogyan növekedjünk a következő gazdaságban címmel jelentet meg, a londoni Thames & Hudson Kiadó gondozásában. A jövő már elkezdődött A könyv kiinduló pontját annak alaptétele képezi, hogy a gazdasági folyamatok egyre gyorsabb ütemben, azonban a hosszú távú természeti és társadalmi hatások figyelembe vétele nélkül, rendszerszemlélet

174

és összehangolt irányítást nélkülözve, jelenleg fenntarthatatlan módon történik. A gazdaság fejlődésének eddig kialakított rendszere azonban produktivitásának határára érkezett, a minőségi gyarapodás és fejlődés csupán egy új alapokra helyezett gazdasági rendszerben lehetséges, az e felé történő elmozdulás pedig helyi szintű közösségi kezdeményezések keretében már megkezdődött. A városokban a szociális célú, közösségi kertészkedés, az esővízzel történő „okos gazdálkodás”, mint új típusú városi infrastruktúra rendszerek kiépítése, vagy például a dizájnerek körében egyre népszerűbb upcycling, értéknövelő újrahasznosítási tevékenység, továbbá az egyre terjedő helyi pénzek kialakulását vagy a személyesebb és közvetlenebb úgynevezett peer-to-peer (P2P) hálózatok térnyerését a szerző egyaránt e megújuló, úgynevezett ökoszociális rendszerek felé történő elmozdulás, gazdasági folyamatokban történő megújulások előrejelzőiként azonosítja.

Thackara könyvében ezen új gazdaság működésének legfontosabb építőköveit, és rendszer szinten értelmezett összefüggéseit tárgyalja, művének unikalitása pedig a következő jellemzőkben áll: – Változásorinetált, a jelenlegi helyzetből kiindulva fogalmazza meg a változások kiváltásához szükséges első lépéseket, amellett, hogy rendszerszemlélet mentén ismerteti azok elméleti megalapozását. – Kiemeli, hogy a gazdaságnak a természet, mint ökológiai rendszer (biotóp) részeként, azzal összhangban kell működnie, alárendelve növekedési céljait az ember életszerű szükségleteinek méltányos teljesüléséhez. – „Living Labs” –élő laboratóriumok felkutatása: A szerző javaslatait egyértelműen kapcsolja az azok felé történő elmozdulás, tudatos beavatkozások legjobb gyakorlatait kialakító, innovatív helyi projektekhez. – Új fogalmakat tesz közismertté, kialakítva a gazdaságról való gondolkodás új nyelvezetét, megteremtve egy új jelnyelvet, ahol a gazdaságot az élet részeként, egy szerves és zárt rendszert képező ökoszisztéma alrendszereként értelmezi. A szerző e zárt jelleg fontosságát elsősorban a körülöttünk lévő világ anyagcsere folyamatainak vizsgálata kapcsán hangúlyozza, melyben visszacsatolási mechanizmu-

Thackara változásorientált szemléletét a fejezetszerkesztés is tükrözi, az újdonságokat pedig a változó emberi szükségletekből való kiindulás új történeteiként értelmezi. Ezzel a 10 fejezetben összességében a világ „belakásának” és ember általi birtokbavételének új módjait ismerteti. Felütésében a jelenlegi fejlődés egy nem kívánatos jelenségére, az indiai technológiai városok gyors, életidegen kialakításának egyre gyakoribb megjelenésére hívja fel a figyelmet, „Trans-Ganga hi-tech city” településének mintáján. E gyors, szervetlen fejlődési út mentén nőtt városok többségében lakó, kereskedelmi- szolgáltatási és ipari területek zónák szerint elkülönülő építettkörnyezeti kialakítását jelenti, ahol a helyi közösségek szervezése, a közszolgáltatások fizikai és mentális tekintetben értelmezett emberközeli megteremtése, a változatos térhasználat kialakítása nem képeznek célt, az épített környezet kizárólag a gazdasági haszonszerzésben mérhető növekedést szolgálja. Első fordítópontként a szerző a nyersanyag-kitermelő és felélő szemlélet helyett, a folyamatszervezésben a helyreállító hatásokat hangsúlyozza. Megvalósításának középpontjában az újrakapcsolódási pontok kialakítása, megteremtése áll, melyek sorában elsőként a földrajzi térrel való újrakapcsolódásokat emeli ki. Ez egyszerre jelenti a város-vidék értékláncok helyi folyamatainak újraszervezését, kialakítását, valamint a fent említett városi anyagcsere mechanizmusok nyomonkövetési gyakorlatának bevezetését. Az erőforrás láncok kapcsán Thackara az élelmiszerláncolatok, a termelés és elosztás térségi alapú megszervezését tartja a legfontosabbnak, annak céljával, hogy az új gazdaságban az élelmiszerhez való hozzájutás a közjó részeként, alapjogként működjön. Ennek kapcsán a termőföldekhez való újrakapcsolódás, védelmük, művelésük és általános kezelésük ismertségének és elismertségének növelése jelenik meg, hangsúlyt helyezve az oktatásra, azzal a céllal, hogy mindenki számára

175

John Tackara – Hogyan boldoguljunk az új gazdaságban

megértést nyerjen a talaj egészséges társadalomban játszott szerepe. Kulcsváltozásként e területek kezelésében az eddigi monokultúrás, egy fajta nagy termőterületen történő, intenzív termelési metódusától való elmozdulást említi, egy kevertebb, változatosabb szerkezetben történő termelési kultúra (újra)bevezetésének irányába. Az újrakapcsolódási folyamatok sorában Thackara az alkotók és rendszergondolkodók együttműködéseinek kialakítását is kiemeli, melyre két pozitív társadalmi kezdeményezést mutat be. A szerző az alkotók és rendszergondolkodók (újra)kapcsolódásán elsősorban a technológia fejlődéséhez és alkotási folyamatokhoz (dizájn tevékenység) történő egyértelmű és magasabb rendű célok, hosszú távú törekvési irányok hozzárendelését érti. Jelentősége az új, technológiai alapú megoldások elterjedésével kialakult „új alkotási” mozgalom tevékenységeinek irányításában, koordinációjában jelenik meg. Ezen új kapcsolódások ösztönzésének fontosságát a szerző annak érdekében is kiemeli, hogy a technológia alkalmazása ne csupán önmagában való célként, érdekességként történjen, hanem a korábbi, fenntarthatatlan gazdasági fejlődési folyamatoktól való aktív elmozdulást szolgálja. A P2P kapcsolatokon keresztül pedig egyre könnyebben létrejöhetnek mind az alkotók és rendszergondolkodók egymás közötti, mind az egymás csoportjain belül történő gyümölcsöző együttműködések. A magukat „jövőt szolgáló társadalmi klinikaként” azonosító unMonestary mozgalom globális elterjedése ezen új kapcsolódások társadalmi innovációjára, és új társadalmi együttműködési formáira mutat irányadó példát. Missziójuk, hogy az egykori kolostorok (élet)közösségeinek életformáját újraértelmezve, társadalmi és önkiteljesedési célokat egyaránt szolgáló, aktív közösségeknek építsenek online és offline teret, valamint tagjaik tudásuk és képességeik révén minél inkább hozzájáruljanak a közösség ismereteinek gyarapításához, fejlődéséhez. Rövid megfogalmazás szerint céljuk az „értelmes munkavégzés”, felváltva a szimplán pénzkereseti tevékenységek önmagában való megélhetési és vagyonszerzési céljait, mely valójában nem vezet jólléti fejlődéshez. Első „prototípus közösségük” az olaszországi Matera-ban valósult meg 2014-ben a város befogadó közösségének, kezdeményezésének köszönhetően. Az új munka- és életforma modellt alapító társadalmi kezdeményezés nagy figyelmet kapott. Tevékenységük keretében tereket építenek és önkénteseket toboroznak a helyi közössé-

176

geknek, hogy interaktivitáson alapuló, együttműködő és erős társadalmi kapcsolatok alakuljanak, akik munkájuk vagy saját hobbijuk keretében megvalósítandó projektjeiken dolgoznak. A 2015 októberében megrendezett Bristol New Economy Summit (BNE2015), az innovatív gondolkodású közgazdasági szakértők fórumaként, összesen 600 000 látogatóval (!), egy egészségesebb, a pénzalapú gazdaságtól elmozduló modellek, koncepciók és platformok kialakításának céljával jött létre (új gazdaságosodás). A szerző ennek kapcsán kiemeli, hogy az új gazdaságot a következő hét törzs jellemzi: – Közösségi tulajdonformák, közösségi tulajdonlás terjedése. – Folyamatos átalakulások, változások, átmeneti időszakok, melyeket gyakran a technológiai megoldásokon dolgozó csoportok alakítanak ki. – P2P modellek: magasan képzett emberek kapcsolódásai, párbeszédei, melynek révén új modellek, gyakorlatok és megosztási formák alakulnak ki. – Helyi pénzek: a bristoli fórumon helyi pénzrendszer tervezők kilenc (!) csoportja gyűlt össze. A kiegészítő pénznemek terjedését a szerző annak példájával is hangsúlyozta, hogy a bristoli polgármester az új gazdaság csúcstalálkozóján csak bristoli fonttal (£B) vásárolt. (A bristoli fontot 2012-ben vezették be, váltása az angol fonthoz képest 1:1 arányban történik. A pénznem nyomtatott és számlapénz formájában egyaránt megjelenik, fizetni bankjegyeivel, online és mobil segítségével egyaránt lehetséges.) – Buen Vivir: a Latin- Amerikából származó, civilizációs alapként hivatkozott „helyes életforma” koncepciója egy kölcsönös elfogadáson, egyenlőségen és erős közösségeken alapuló társadalom, valamint a természet és a gazdaság jelenlegi rendszerétől eltérő, fenntartható, méltányos működését jelenti. – Bioregionalizmus: a helyi természeti erőforrások ismeretén, kíméletes felhasználásán alapuló helyi gazdaságfejlesztési modell, ahol a természeti értékeket gazdaságszabályozási eszközökkel (adók, környezetterhelési díjak) is védik. – Hackerek, „Csináld Magad” mozgalomba illeszkedő, öntevékeny emberek és alkotók. Városi területen a fenntarthatóság biztosításához új típusú infrastruktúrák kialakítására van szükség, mely elsősorban a vízzel történő gondosabb gazdálkodási formák bevezetését jelenti, és ezen belül is az esővíz elvezetésének, hasznosításának és megtartásának rendszerét emeli ki a szerző. Szintén a városi infrast-

ruktúra rendszerek kialakításának egy kritikus pontjaiként Thackara az infrastruktúrák összehangolásának, valamint végpontjaik meghatározásának döntési nehézségeire hívja fel a figyelmet. Thackara az élhetőbb és a szociális, befogadó társadalmi környezet megteremtésében továbbá a városlakók, mint önszerveződő közösségek részéről is aktív szerepvállalást vár el. Ennek egy előremutató példája a mára már globális léptékben elterjedt, közösségi alapú, városi kertkultúrák kialakulása, ahol élelmiszertermelési céllal gyümölcs és zöldségtermesztést folytatnak, sok esetben elsősorban a rászorulók számára biztosítva a szükséges mini- parcellákat. A mobilitás kérdése és szükségességének reális felmérése szintén rendszer jelentőségű kérdés. E pontot sokan az emberi szükségletekből való kiindulásként és a fejlődés alapfeltételeként értelmezik, azonban a fejlett országokban kialakult személygépkocsi függő élet, valamint a kőolajra alapozott országok gazdasága a legtöbb esetben nem eredményez tényleges fejlődést társadalma életszerű szükségleteinek magasabb színvonalon történő biztosításában. A szerző ezen állítását azzal indokolja, hogy Kubában például az embargó hatása miatt bár az olaj, a személygépkocsi és az import élelmiszerrel való ellátásban 60 évig komoly hiányok mutatkoztak, lakosai ma közel ugyanolyan egészségi állapottal rendelkeznek, jóllehet Kuba egészségügyi kiadásai az Egyesült Államokhoz képest csupán 5%-ot tesznek ki. Ezt példázva a szerző Bangladest, a világ egyik legszegényebb országát is kiemeli, ahol az alacsonyan stagnáló jövedelmi helyzete ellenére az utóbbi időszakban jelentős fejlődést értek el a gyermekhalandóság megszüntetésében, valamint számos további lakossági egészségügyi állapotot jellemző indikátor alakulásában. Az alapszükségletek, munkalehetőségek, valamint a rendszeresen igénybevett szolgáltatások biztosításában a kis távolságokon belül elérhető jelleg, az ennek megfelelően kialakított kompakt településszerkezet, valamint a területi- és gazdasági folyamatok helyi szinten történő megszervezése, kiemelt tényezőkként vannak jeleken a könyvben. Ez alapján Thackara további jelentős állítása, hogy a mobilitás nem feltétlen képezi a fejlődés alapfeltételét, az nem alapvető emberi szükséglet, hiszen a gazdasági folyamatok térségi megszervezésével és a területszerkezet optimális, kompakt kialakításával a lakosság alapszükségleteinek ellátása teljesíthető.

Az új gazdaságban a közösségi létre, társas életformára Thackara szintén alapszükségletként tekint, melynek tükrében a szegénység és az anyagi javakban való gazdagság meghatározása új viszonyítási pontok közé kerül, a társadalmi tőke pedig felértékelődik. E tőketípus számos alacsonyabban fejlett kelet-ázsiai országban jelentősebb feltételét képezi az életszükségletek biztosításának, mint az anyagi javak. A fejlett országokban szociális ellátásként nyújtott közszolgáltatások például e térségekben családok és szomszédságok keretében végzett kölcsönös szívességekként vannak jelen. Adatokkal és infokommunikációs infrastruktúrával való hiányos ellátottságuk ellenére a társadalom és a vállalkozások magas szintű kreativitást mutatnak.

„A társadalmi tőke pedig felértékelődik. ” A könyv utolsó fejezete a szemléletmódtól a cselekvési módokig, a valós beavatkozásokig történő utat mutatja be. Thackara megfogalmazásában ugyanis jelenleg a „valóság sivatagában” élünk, az adatokkal és információval való gazdag ellátottság ellenére, természeti erőforrásaink fogynak, az emberiség által felhasznált energia tekintetében csak alacsony szintű hatékonyságnövekedés volt tapasztalható. Ezzel végső soron az információs technológiai fejlődés nem eredményezte a felhasználható erőforrások globális szintű növekedését, a környezetünk minőségi javulását és a társadalom jóllétbeli előrehaladását. A szerző ezért az emberiség Földi rendszerben történő újrapozícionálását hirdeti, melyben szükséges tudomásul venni, hogy a természet és a körülöttünk lévő táj meghatározza erőforrásainkat, lehetőségeinket és korlátainkat. E tételek elfogadásával egy globális léptékben is fenntarthatóbb rendszer jöhet létre, ahol a növekedés egy kiegyensúlyozottabb szerkezetben történő tudásbeli gyarapodás megvalósulását jelenti. Konklúzió – „Gondolkodj, mint egy erdő!” Az új gazdaságban való növekedés megvalósításához és e folyamatosan változó rendszer irányításához Thackara egy sokféleségen alapuló dinamikus egyensúly megteremtésének szemléletét és rendszerét javasolja bevezetni. Az erdő hasonlattal megfogalmazott záró üzenetében a szerző a természeti erőforrásokkal történő kíméletes gazdálkodásra is újra felhívja az olvasó figyelmét.

177

Női előadók a világ körül A brit Songlines – világzenével foglalkozó magazin – minden évben kihirdeti a szakma legjobb előadóit és lemezeit. 2016-ban a Legjobb Előadó díját a portugál fadó énekesnő Mariza nyerte el, a legjobb album a Damon Albarn-féle Africa Express, az afrikai előadók közötti nyertes a Maliban élő korán (22 húros hangszer) játszó Seckou Keita, az amerikai kontinens legjobb előadója a mexikói Lila Downs, Ázsia előadója az indiai slide gitáros Debashish Bhattacharya, Európa előadója pedig az angol Sam Lee lett.

A Fúzió kategóriában pedig a francia csellista, Vincent Segal és a mali korajátékos Ballake Sissoko Musique de Nuit lemeze lett. A brit Songlines magazinban jelent meg a PAGEO által támogatott Magyar Folk története című angol nyelvű könyv recenziója, amely a legmagasabb pontszámot kapta. Mostani számunkban a nyertesek lemezei közül válogattunk, és egy föld körüli zenei invitáció keretében a világ legkülönlegesebb női előadóinak újdonságai közül válogattunk.

MARIZA – Mundo (Warner Music Portugal 2016) Mariza Nunes 1973-ban, Mozambikban született. Hároméves volt, amikor családjával Portugáliába költözött. Lisszabon, Moderia nevű kerületében nőtt fel, ott ahol a fado megszületett. A fado, mely nem egyszerűen csak zene, hanem a portugál életérzés, melyben jelen van a tenger, a magány és a szerelem. A XIX. században igazi kávéházi muzsika volt. Mariza szüleinek a kávézójában is dolgoztak fado-énekesek, és az ő hatásukra kezdett el énekelni 5 évesen. A tinédzser Mariza érdeklődését a fado mellett más stílusok, például a jazz és a bossa nova is, felkeltették. 1999-ben a leghíresebb fado énekesnő (Amalia Rodrigues) emlékére rendezett tévéműsorban futott be. 2002-ben a Fado em Mim, Mariza bemutatkozó albuma világszerte azonnal ismertté tette. Időközben egyre jobban elmélyedt a fado tradíciói-

Lila Downs – Balas y Chocolate (Sony Music – 2016)

Lila Downs, a félig indián származású énekesnő különleges dalaival és rendkívüli hangjával kultúrákat képes egyesíteni. Lila Downs 1968-ban a mexikói Oaxacában született, egy skót-amerikai édesapa és egy mixtek indián édesanya gyermekeként. Szülei Mexikóvárosban ismerkedtek össze, ahol édesanyja bárokban énekelt. Downs nyolcévesen mariachi dalokat kezdett énekelni családjának, de még hosszú út vezetett az énekesi pályáig. A kitűnő énekesnő az angol és a spanyol mellett indián nyelveken is énekel. Downs 2002-ben egy tangóénekesnőt alakított a neves mexikói festőművésznő, Frida Kahlo életét feldolgozó, Salma Hayek főszereplésével készült Frida című játékfilmben. 2006-ban megjelent La Cantina című albuma még korábbi lemezeinél is nagyobb nemzetközi sikert hozott számára, a legna-

Anoushka Shanka – Land of Gold (Deutche Gramophon Gmbh, Berlin – 2016) ban, és megalkotta saját stílusát. 2003-ban megnyerte a világzene legjobb európai művésze díjat, később pedig Grammy-díjra jelölték. 13 év elteltével ismét Mariza lett a legjobb énekesnő, új albuma Mundo címmel jelent meg, és mutatja be továbbra is a portugál fadót egy teljesen új megvilágításban

AZIZA BRAHIM– Abbar El Hamada (Glitterbeat Records – 2016)

Egy algériai menekülttáborban született Aziza Brahim, ahová családja, mint sok más saharawi, a nyugat-afrikai fegyveres konfliktus kirobbanása után kényszerült. Korán rátalált a zenére, mint a személyes önkifejezés esz-

178

gyobb fesztiválok állandó fellépője lett szerte a világon. Későbbi nagylemeze, a Shake Away dalaival a bennszülött kultúrákban rendkívül fontos szerepet játszó sámánok és gyógyítók előtt tiszteleg. Lila Downs zenéjének alapjai a mexikói stílusok, a cumbia és a ranchera, valamint a blues, a jazz, a pop és a rock. Tavaly megjelent Balas y Chocolate lemeze pedig megnyerte a legjobb amerikai világzenei lemez díját.

közére. Algériában a National Saharawi Music Grouphoz csatlakozott, majd 2000-ben Spanyolországba költözött, ahol már saját együttest alapított, a Gulili Mankoo-t. A költözéssel új hatások is érték: zenéjében ibériai-mór, mali és kubai motívumok épülnek a sivatagi blues alapra. Soutak című lemeze (A Te Hangod) 2014-ben a világzenei ranglista élére jutott, még ebben az évben a magyar közönség előtt is bemutatkozott egy nagy sikerű Müpa-koncerten, majd Budapesten ismét 2015 októberében a WOMEX előadójaként, ahol új lemezét mutatta be, és amely az európai világzenei listák elején landolt a megjelenés után.

Édesapja, Ravi Shankar szitárművészként lett világhírűvé. Az akkor nyolcéves Anoushka ezzel rálépett egy útra, amelyen, a világon elképzelhető legnagyobb és legjobb tanító, édesapja segítette. Első szólólemezét nemes egyszerűséggel csodaként emlegették, amelyet csak megerősített, hogy a Brit Parlamentben megkapta az Alsóház címerpajzsát – ő volt az legfiatalabb hölgy, akit megajándékoztak ezzel a kitüntetéssel. Anoushka nemcsak a zenei világban, hanem a filmiparban is sikert aratott. India Nemzetközi Filmfesztiválján a

legjobb mellékszereplő díját kapta meg a Dance Like A Man című filmben nyújtott alakításáért. Ezek után nem csoda, hogy a Time Magazine húsz ázsiai hőse között is szerepelt. Két évvel ezelőtt új irányt vett zenei stílusa a Rise című albumával, amelyen már nemcsak egyedül muzsikál szitárján, hanem számos más fantasztikus zenész segítségével szólaltatja meg a szerzeményeit. Ez újabb Grammy-jelölést is hozott neki a Kortárs Világzene kategóriában, ráadásul az első indiai művész volt, aki fellépett a híres díjátadó gálán. Új lemezein a 2011-ben megjelent Traveller, a 2015-ben megjelent Home, valamint a 2016-ban megjelent Land of Gold lemezén is ezt a vonalat képviseli. Anoushka számára saját bevallása szerint egy irány létezik: az előre. „Egyrészt nagyon sokat jelent számomra, hogy újra és újra felfedezhetem azt a klasszikus indiai zenét, amelyet még az édesapámtól tanultam, másrészt pedig nagyon izgalmasnak találom, hogy kialakítsam a saját hangomat. Szívből remélem, hogy megtalálom az egészséges középutat, mert ez vagyok én. Azért foglalkozom zenével, mert szeretem, és őszintének tartom.”

179

Női előadók a világ körül – Zenei újdonságok

Sainkho Namtchylak – Like a bird or spirit, not a face (Ponderosa Music & Art Srl 2015)

Sainkho Namtchylak a tuvai torokének legismertebb női előadója, azé a műfajé, melyre elsősorban a férfiak dominanciája a jellemző. Ezt a hagyományos tuvai énekstílust jazz-el, klasszikus és elektronikus zenékkel elegyíti. Nagyszülei nomádok voltak, szülei pedig pedagógusok, akik nagyon szerették a zenét. A tuvai emberek életének fontos része a zene, ha örülnek, ha szomorúak, mindig énekelnek.Sainkho egy helyi főiskolán (Ippolotova-Ivanova), majd Moszkvában tanult zenét. Az iskolán kívül foglalkozott a tuvai és a mongol torokénekkel, valamint a lámaizmusban és a szibériai sámán tradíciókban is elmélyült. 1998-ben megjelent Naked Spirit című le-

mezén Djivan Gasparyan az örmény dudukjátékos működött közre. A 2000-ben készült Stepmother City-n a Kr.e. 5. századból származó buddhista szerzetesi szövegek szerepelnek. Who Stole The Sky? című lemezét, melyen többek közt a zongorista Stefano Bollani és a korajátékos Lao Kouyate is hallható, 2003-ban a BBC Radio 3 az év legjobb világzenei albumának választott. 2015-ben azután Sainkho a Sahara felé fordult, és a világhírű tuareg zenekarral a Tinariwen tagjaival készítette el Like a Bird or Spirit, Not a Face 10 számos albumát, ahol a sivatagi blue, és a mongol torokének egészen különleges elegye találkozik ebben a nagyszerű albumon.

Rokie Traore – NéSo (Noneusch Records 2016) Rokia Traoré diplomata családból származva a világ számtalan országában élt szüleivel. Észak-Afrikától a Közel-Keleten át Nyugat-Európáig. Gyerekkorától énekel és gitározik. A mali származás énekesnő számára a zene nemcsak a szórakoztatás, hanem az aktuális társadalmi problémákra való figyelemfelhívás eszköze is. Igaz, az afrikai nők helyzetének visszásságai és az éhező gyerekek nyomorúságos élete, vagy a hontalanság problémái mellett a legszebb emberi érzelmeket; a szerelmet és a szeretet egyaránt megénekli. Sokat jelentett számára a híres mali muzsikus Ali Farka Touré támogatása és iránymutatása. Rokia Traoré zenéjében fontos szerepe van a hagyományos hangszerek közül a xilofo-szerű, tökből készült rezo-

Natacha Atlas 1964-ben, Belgiumban látta meg a napvilágot angol édesanya és egyiptomi származású édesapa gyermekeként. A család a belga főváros, Brüsszel marokkói negyedében élt, így gyermekként több kultúra is nagy hatást gyakorolt rá. Megtanulta az

180

lent Otthon lenni! RokieTraore előadott a TED globális konferenciáján is.

Leyla McCalla – A day for the hunter, a day for the prey (Jazz Village – Harmonia Mundi 2016)

Natacha Atlas – Myriad Road (Mi’ister Productions 2015) angol, a francia, a spanyol és az arab nyelvet is. Később az angliai Northamptonba költözött. Tinédzserként helyi rockzenekarokban énekelt, majd egy időre vis�szatért szülőhazájába, ahol arab és török mulatókban valamint salsa-klubokban lépett fel. 1990-től tagja a Transglobal Underground nevű formációnak, melynek stílusa tagjainak sokszínű zenei ízlésén és változatos kulturális hátterén alapszik. Későbbi lemezein visszatér az egyiitomi nagy előadókhoz, és Ana Hina lemezét a zenetörténet legjobb közel-keleti albumai között tartják számon. Önálló munkáiban az arab hagyományoké lett a főszerep, melyeknek csak kísérője a nyugati fúzió. Zenélt együtt Peter Gabriellel, Sinead O’Connorral, Jean-Michel Jarre-ral, Nigel Kennedyvel, az indiai származású Nitin Sawhney-val, és Talvin Singhhel is. A libanoni trombitás jazz zenésszel Ibrahim Maalou-fal Isztambulban találkoztak, és a találkozásból született meg a Myriad Road album 10 csodás dallal 2016-ban, a jazz, az arab sanzonok és a keleti makámok határán. Natacha Atlas első jazz albuma, amely szintén kuriózumnak tekinthető, különösen az Oasis cím dal, amely elvarázsol.

nánsokkal ellátott balafonnak és nyugat-afrika hagyományos pengetős lantféléjének a ngoninak. Sorrendben hetedik lemeze a Ne So 2016 tavaszán látott napvilágot az egyik legnagyobb világzenei kiadó a Noneusch kiadásában. Ne So – bambarául annyit je-

A Haiti származású Leyla McCalla csellón játszik, és készítette el a napokban megjelent második szólólemezét. New Yorkban született, gyermekkorát az afrikai

Ghánában töltötte, és költöztek el New Orleansbn, ahol jelenleg is lakik éstalkot. Franciául, haiti kreol és angol nyelven énekel, csellón, tenorbendzsón, gordonkán és gitáron játszik. Egyszerre merít a haiti kreol zenei kultúrából, az amerikai jazzből és a folkból, játszik cajun zenét. A Chocolate Drops tagjaként ismerte meg a világ, majd 2013-ben elkészítette első szólólemezét Vari-Colored Songs: A Tribute to Langston Hughes címmel, mely a Songlines az év legjobb lemeze díjjal jutalmazott. 12 dallal jelenekező új lemeze, egyszerre könnyed, sokoldalú, színes, és mindenféleképpsunikális.

+ ráadás – 3 a kislány Lajkó Félix – Most jöttem (Fonó Records – 2016) Lajkó Félix zenéje mindazon zenei hagyományokból gazdagon merít, melyek kiskorától befolyásolták mindennapjait, ez pedig a folk; a Vajdaságban megismert népzenék, úgy a magyar, a cigány, vagy akár a román népzene is. A Most jöttem című lemezen a hegedű- és citeravirtuóz variációit hallhatjuk folk témákra, olyan remek énekesekkel, mint Palya Bea, Tintér Gabriella és Csizmadia Anna és olyan zenésztársakkal mint Porteleki László, Brasnyó Antal és Szabó Csobán Gergő.“A Folk című produkcióban a népzenész barátokkal, az énekesekkel együtt sikerült egy olyan pörgő, végigtáncolható műsort összehozni, ahol vagy a virtuozitá, vagy a hege-

dű, vagy a citera szóló, vagy az énekesnők egyedisége írja felül a pillanatokat. Persze a “nagy szám” itt is a finálé, amikor együtt énekelnek a lányo, olyan melódiákat, melyeket aztán még napokis dúdolgatunk. Az összhatás pedig frenetikus. Azt, ahogyan a népdal-slágerekbe „belepiszkál” a banda, nem lehet tanítani, de nem is kell. Csak élvezni, hogy hallhatjuk!

181

top 10

Magyarok a világ élvonalában A Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány a nemzeti értékek megőrzéséért és közvetítéséért szeretné a világ figyelmét a fiatal magyar tehetségekre és a kreatív közösségekre irányítani. A „TOP 10 - Magyarok a világ élvonalában” egy közös kiadvány, amelyben bemutatják azokat a magyar tehetségeket, akikre büszkék lehetünk, akik jó példáikkal önbizalmat és ihletet adhatnak a jelenkor fiataljainak. Mert „mi, magyarok képesek vagyunk Európa és a világ legjobbjai közé kerülni!” Válogatásuk, az elmúlt 3 év magyar sikertörténeteiről ad áttekintést a gasztronómia, a sport, a kultúra, a turizmus, a technológia, valamint a tudomány tématerületein, rámutatva olyan részszegmensekre is, amelyek a nagyközönség előtt általában rejtve maradnak. Azok a világraszóló magyarok, akik az elmúlt időszakban színesebbre festették a világhálót, és a 21. század megismerésének térképét!

BRAND

TOK R O P S TRÉM

182

183

FORRÁSjegyzék Globális városok újraértelmezve

India Smart city program

CSOMÓS, György: A globális vállalati kutatás-fejlesztési aktivitás földrajzi eloszlásának vizsgálata. In: Facultates sine finibus: Tanulmányok a „Süli-suliból”., Debrecen, Didakt Kft., 2015, 36-43. http://real.mtak.hu/26803/1/2015%20-%20Facultates%20sine%20finibus%20Tanulm%C3%A1nyok%20 a%20S%C3%BCli-sulib%C3%B3l.pdf (Megnyitva: 2016. 10. 24.)G. MCGANN, James: 2015 Global Go To Think Tank Index Report. 2015, http://repository.upenn.edu/cgi/viewcontent. cgi? article=1009&context=think_tanks

DELOITTE: 100 Smart cities in India. 2015.02., https://www2. deloitte.com/content/dam/Deloitte/in/Documents/IMO/inimo-smart-cities-in-india-noexp.pdf

LEFF, Scott – PETERSEN, Brittanny: Beyond the Scorecard: Understanding Global City Rankings. The Chicago Council on Global Affairs. 2015, http://www.thechicagocouncil.org/ sites/default/files/BeyondtheScorecardReport.pdf TRUJILLO, Jesus Leal – PARILLA, Joseph: Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. 2016, https://www.brookings.edu/research/redefining-global-cities/ Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért? ALUSI, Annissa – ECCLES, Robert G.– EDMONDSON, Amy C.– ZUZULM, Tiona: Sustainable Cities: Oxymoron or the Shape of the Future? Boston:Harvard Business School, 2011, http:// www.hbs.edu/faculty/Publication%20Files/11-062.pdf AMADEO, Ron: 2016 Google Tracker: Everything Google is working on for the new year. In: Arctechnica, 2016.08.01., http://arstechnica.com/gadgets/2016/01/2016-googletracker-everything-google-is-working-on-for-the-new-year/

LADOS Mihály et al.: „Smart cities” tanulmány, MTA RKK NYUTI, Győr, 2011., http://www-05.ibm.com/hu/download/ IBM_SmarterCity_20110721.pdf Ministry of Foreign Affairs of Denmark: Smart Liveable cities in India – Opportunities for Danish companies. India, Royal Danish Embassy, http://indien.um.dk/en/the-trade-council/ publications/smart-city-reports Nayaraipur.in: http://nayaraipur.in/ Palava.in: http://www.palava.in/ Pwc: India: Surging to a smarter future. 2015., https://www. pwc.in/assets/pdfs/publications/2015/india-surging-to-asmarter-future.pdf Snigdho Majumdar: Sustainable Smart cities. http://slideplayer.com/slide/10340455/ TNN: Government releases list of 20 smart cities. In: The Times of india, 2013.01.28., http://timesofindia.indiatimes. com/india/Government-releases-list-of-20-smart-cities/articleshow/50756701.cms Wave City: http://www.wavecity.in/vision-wave-city

Amsterdam Smart City, https://amsterdamsmartcity.com/

Zinnov Management Consulting: 100 smart cities in India: Taking a leap into the future. 2015.04.16., http://www.slideshare.net/zinnov/india-smart-city-opportunity

ARBES, Ross – BETHEA, Charles: Songdo, South Korea: City of the Future? In: The Atlantic, 2014.09.27., http://www.theatlantic.com/international/archive/2014/09/songdo-southkorea-the-city-of-the-future/380849/

Zinnov Management Consulting: Technology opportunity in smart cities : India. 2016.11.13., http://www.slideshare.net/ zinnov/smart-city-opportunity-india?qid=a479d973-d4ea4498-952a-9005fb54768f&v=&b=&from_search=2

CISCO: Cities of the Future: Songdo, South Korea – Episode 1, https://www.youtube.com/watch?v=fHO_zkHPTaI CISCO: Cities of the Future: Songdo, South Korea – Episode 2, https://www.youtube.com/watch?v=ZufT4WozWeQ Datafloq: The Smart City of the Future will Bring Big Data to a New Level, https://datafloq.com/read/smart-city-futurebring-big-data-level/183 LARSON, Selena: Inside Amsterdam’s efforts to become a smart city. In: The Kernel, 2015.01.04., http://kernelmag.dailydot.com/issue-sections/features-issue-sections/11313/ amsterdam-smart-city/ NAGY Ildikó: A szükségletfelmérés módszerei. 2009, http:// szocialis-gondozo.lapunk.hu/tarhely/szocialis-gondozo/dokumentumok/1852_06_1__keszitsen_szuksegletlistat_az_ esetben_szereplo_telepules_demografiai_adatai_alapjan_. pdf Realestate Songdo: http://www.realestatesongdo.com/bbs/ board.php?bo_table=market_today&wr_id=1 (2016.07.07.) WANG, Busheng: Smart City Studies – Songdo and Chicago’s Strategies in Traffic Management. In: Andrew’s School of Sustainability, https://bushengwang.wordpress. com/2015/06/08/week-13b-smart-city-studies-songdoand-chicagos-strategies-in-traffic-management/ Wikipédia: Amszterdam története, https://hu.wikipedia.org/ wiki/Amszterdam_t%C3%B6rt%C3%A9nete (2016.07.11.) YOO, Jinil (2014): A civil kérdések esélyei és kihívásai az okos (digitálisan behálózott) városokban a dél-koreai New Songdo City példáján keresztül. In: Civil Szemle, XI. évf., 2. szám, 25-47.

184

JLL: Smart Cities – An opportunity to transform Indian cities into global destinations. 2015., http://www.jll.co.in/india/engb/Research/Smart_Cities_e_version.pdf.pdf

Az okosvárosok program Kínában EU SME Centre: Smart Cities in China – Sector Report. 2015,05., http://www.cbbc.org/cbbc/media/cbbc_media/ KnowledgeLibrary/Reports/EU-SME-Centre-Report-SmartCities-in-China-Jan-2016.pdf http://news.xinhuanet.com/english/china/201403/16/c_133190495.htm LI, Yongling,– LIN, Yanliu,–GEERTMAN, Stan: The development of smart cities in China. CUPUM 2015 – MIT, 2015., http:// web.mit.edu/cron/project/CUPUM2015/proceedings/Content/pss/291_li_h.pdf NELSON, Christina: Smart City Development in China. In: China Business Revies, 2014.06.17., http://www.chinabusinessreview.com/smart-city-development-in-china/ YANGRONG, Kang et al.: Comparative Study of Smart Cities in Europe and China. 2014.03., http://projects.sigma-orionis. com/choice/wp-content/uploads/2015/01/Smart_City_ report-Final-Draft-March-2014.pdf ZHU, Ningzhu: China unveils landmark urbanization plan. In: Xinhua, 2014.03.13., 中国智慧城市建设将迎来爆发期中国智慧城市建设将迎来爆发期, 新华网, 2014年11月22日. http:// news.xinhuanet.com/politics/2014-11/22/c_ 1113361293. htm 住建部公布2013年度国家智慧城市试点名单试点总数已达193个, Complexity & Innovation, 2013. 关于印发促进智慧城市健康发展的指导意见的通知 (发改高技 [2014]1770号), 国家发展改革委, 2014年8月27日. http://gjss. ndrc.gov.cn/gjsgz/201408/t20140829_684199.html

国家新型城镇化规划（2014－2020年）, 中共中央国务院印发, 新华社北京2014年3月16日.http://www.gov.cn/gongbao/content/2014/content_2644805.htm Sanghaj a világvárossá válás küszöbén CZIRJÁK Ráhel – GERE, László: Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért? In: geopolitika.hu 2016.12.16., http://www.geopolitika.hu/2016/09/23/okosvarosokkal-aglobalis-kihivasok-kezeleseert/#_edn2 EUROPEAN COMMISSION: Our Oceans, Seas and Coasts, 2016.11.24., http://ec.europa.eu/environment/marine/goodenvironmental-status/descriptor-10/index_en.htm GRIFFITHS, James: What the Shanghai Metro will look like in 2014 and 2020. In:Shanghaiist, 2013.08.26., http://shanghaiist.com/2013/08/26/what_the_shanghai_metro_will_ look_like_in_2014_and_2020.php IHO: Ahol a konténer az úr. In: iho.hu, 2016.11.7., http://iho.hu/ hir/ahol-a-kontener-az-ur-161107

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és Magyar perspektívában Az esszé Niall Fergusson, „A nagy hanyatlás: hogyan sorvadnak el az intézmények és haldokolnak a gazdaságok” című holografikus előadás alapján készült, melyet a szerző a budapesti Akvárium Klubban tartott 2015. június 4-én. Jelen magyar nyelvű esszé a Hitelintézeti Szemle által készített fordítás, amely a Hitelintézeti Szemle 2015. szeptemberi számában jelent meg (14. évfolyam 3. szám) Brexit: Mérföldkő az új 30 éves háborúban A cikk Dr. Matolcsy György 2016. szeptember 11-én, Kötcsén elhangzott előadásának szerkesztett változata. A geopillanat című könyv Csizmadia Norbert előadása a Geopillanat című könyv bemutatóján 2016. november 3-án.

Information Office of Shanghai Municipal Government, Shanghai Municipal Statistics Bureau: Shanghai Basic Facts 2014, http://en.shio.gov.cn/facts.html

Kína felzárkózása a fejlett világhoz: történelmi hagyományok, reform tapasztalatok, a közeljövő kihívásai

INFORMATION OFFICE OF SHANGHAI MUNICIPALITY: Development of Shanghai’s cultural and creative industries, press conference, 2013.07.12., http://en.shio.gov.cn/presscon/2013/07/12/1152451.html

ACEMOGLU, Daron – ROBINSON A., James: Miért buknak el nemzetek? HVG Kiadó, 2012 COASE, Ronald – WANG, Ning: How China Became Capitalist. Palgrave Macmillan, UK, 2013

Information Office of Shanghai Municipality: Shanghai Master Plan for 2016-2040, press conference, 2016.11.13., http:// en.shio.gov.cn/presscon/2016/10/13/1153378.html

LARDY, Nicholas: Markets over Mao The Rise of Private Business in China. Peterson Institute of International Economics, 2014

Information Office of Shanghai Municipality: Shanghai’s plan to build a first-rate public transport system, press conference. 2013.10.10., http://en.shio.gov.cn/presscon/2013/10/10/1152642.html

LIN, Justin Yifu – CAI, Fang – ZHOU, Li: The China Miracle Development Strategy and Economic – Reform Revise Edition. The Chinese University Press. 2003

JIAN, Yang: 16 theaters planned for the Dream Center. In: Sanghai Daily, 2016. 05.26., http://www.shanghaidaily.com/ metro/society/16-theaters-planned-for-the-Dream-Center/ shdaily.shtml LADOS Mihály et al.: „Smart cities” tanulmány, MTA RKK NYUTI, Győr, 2011., http://www-05.ibm.com/hu/download/ IBM_SmarterCity_20110721.pdf NANCY: Shanghai 2040 plan vision to build excellence in global cities. In: China Economics, 2016.08.22., http://www. hubgold.com/2016/08/22/shanghai-2040-plan-vision-tobuild-excellence-in-global-cities/ Shanghai DreamCenter: http://www.dreamcentersh.com Shanghai Metro: http://service.shmetro.com/en/yxxlt/index. htm Urban Planning Exhibition Center, Sanghaji Városfejlesztési Múzeum WIKIPÉDIA: History of Shanghai, https://en.wikipedia.org/ wiki/History_of_Shanghai WIKIPÉDIA: Shanghai metro, https://en.wikipedia.org/wiki/ Shanghai_Metro YAN, Li (ed.): Shanghai releases draft of master plan through 2040 for public view. In: Global Times, 2016.09.01., http:// www.ecns.cn/2016/09-01/224785.shtml YUE, Ma: Trams set to return to city. In: Shanghai Daily, 2014.11.16., http://www.shanghaidaily.com/metro/publicservices/Trams-set-to-return-to-city/ GeoDebates II. – Az okosvárosokban rejlő lehetőségek A cikk a PAGEO által 2016.november 15-én megrendezett, második GeoDebate konferenciának összefoglalója.

MADDISON, Agnus: Chinese Economic Performance in Long Run. OECD, Developpment Centre Studies, 2007 OECD Economic Surveys CHINA 2015. march overview. http://www.oecd.org/eco/surveys/China-2015-overview.pdf World Bank: The East Asian Miracle: Economic Growth and Public Policy. Oxford University Press, 1993 WU, Jinglian: Understanding and Interpreting the Chinese Economic Reform. Thomson South-Western, 2005 WU, Xiaobo: Diedang yibainian Zhongguo qiye 1870-1977. Zhongxin Chubanshe, 2014 WU, Xiaobo: Haodang lianqiannian Zhongguo qiye gongyuanqian 7shiji – 1869nian. Zhongxin Chubanshe, 2012 WU, Xiaobo: Jidang sanshinian Zhongguo qiye 1978-2008. Zhongxin Chubanshe, 2014 WU, Xiaobo: Lidai jingji biange deshi. Zhejiang Daxue Chubanshe, 2014 Brexit — Japán és Kína felől nézve Japan and… the UK”. In: European Council on Foreign Relations. 2015.12.02., http://www.ecfr.eu/article/commentary_japan_and...the_uk „

„Session III Regional Cooperation: Relevance of EU Model to East Asia?” http://www.nira.or.jp/past/newse/paper/japaneu/html/06.html BERKOFSKY, Axel: Comparing EU and Asian Integration Processes - The EU a role model for Asia? European Policy Center: EPC Issue Paper 23.http://www.epc.eu/documents/ uploads/606968147_EPC%20Issue%20Paper%2023%20 EU%20Asian%20Integration.pdf Breitbart London: China wants more European integration ahead brexit vote. In: Breitbart. 2016. május 26. http://www.

185

breitbart.com/london/2016/05/26/china-wants-europeanunion-integration-ahead-brexit-vote/ DUCHATEL, Mathieu: The new Japan paradox. In: European Council on Foreign Relations. 2015.12.07., http://www.ecfr. eu/article/commentary_the_new_japan_paradox5044 Embassy of the People’s Republic of China int he United States of America: EU replaces U.S. as biggest trading partner of China. http://www.china-embassy.org/eng/xw/t272113.htm European Commission: China - Countries and regions. http:// ec.europa.eu/trade/policy/countries-and-regions/countries/china/ HOSOYA, Yuichi: Asia and the liberal international order, post-Brexit. In: The Strait Times. 2016.08.26., http://www. straitstimes.com/opinion/asia-and-the-liberal-international-order-post-brexit HU, Yongqi: Premier Li: China is a Firm Supporter of European integration. In: China Daily. 2016.11.06. http://www.chinadaily.com.cn/world/2016liattendsSCOCCEEC/2016-11/06/ content_27288347.htm MIE, Ayako – Thomas, Beatrice – Osumi, Magdalena: Brexit Could Hamper Japan’s Efforts On Eu Deal: Analysts. In: The Japan Times. 2016.06.24. http://www.japantimes.co.jp/ news/2016/06/24/national/brexit-hamper-japans-effortseu-deal-analysts/#.WD87BbLhDIV Mofa.go.jp: Japan’s Message to the United Kingdom and the European Union. http://www.mofa.go.jp/files/000185466. pdf MÖLLER, Almut – OLIVER, Tim (szerk.): The United Kingdom and the European Union: What would a „Brexit” mean for the EU and other States around the World? DGAPanalyse. No. 16., 2014.09. SWINFORD, Steven – McCann, Kate: G20 Summit: Japan warns it will take banks and car makers out of UK - unless it gets Brexit trade deal. In: The Telegraph. 2016. szeptember 4. http://www.telegraph.co.uk/news/2016/09/04/g20-summit-us-president-barack-obama-says-britain-was-wrongto-v/ TANIGUCHI, Tomohiko: Brexit: Consequences for Japan. In: The Diplomat. 2016.07.08., http://thediplomat.com/2016/07/ brexit-the-consequences-for-japan/ TIAN, Shaohui: Big power diplomacy: China, Britain enhance trust and trade. In: Xinhuanet. 2015.10.26. http://news.xinhuanet.com/english/2015-10/26/c_134751864.htm UK-JAPAN JOINT STATEMENT: A DYNAMIC STRATEGIC PARTNERSHIP FOR THE 21 ST CENTURY. http://www.mofa. go.jp/files/000037456.pdf Válságban a tengeri szállítmányozás Bloomberg News: China Shipping Reform Erases More Tham $850 Milllion in Value. In: Bloomberg News, 2015.12.14., http://www.bloomberg.com/news/articles/2015-12-14/cosco-singapore-plunges-to-lowest-in-11-years-on-profit-warning Cargosmart.com: Improve Shipment Visibility with Cargo Tracking. http://cargosmart.com/en/solutions/CargoSmart_ Tracking.pdf CHURCHILL, John: Smart containers listen and talk. 2016.02.10. http://www.maersk.com/en/the-maersk-group/ about-us/publications/group-annual-magazine/2015/ smart-containers-listen-and-talk CMA CGM: Worldwide innovation: The CMA CMG BOUGAINVILLE is the first container ship ever to have in-built connected container technology thanks to the Group’s partnership with TRAXENS. In: CMA CMG, 2015.10.01., https://www. cma-cgm.com/news/962/worldwide-innovation-the-cmacgm-bougainville-is-the-first-container-ship-ever-to-havein-built-connected-container-technology-thanks-to-thegroup-s-partnership-with-traxens

186

FICENEC, John: Zombie ships send maritim freight into worst crisis in living memory. In: telegraph.co.uk, 2016.01.22. http:// www.telegraph.co.uk/finance/12108453/Zombie-shipssend-maritime-freight-into-worst-crisis-in-living-memory. html GAPPER, John: Shrink the big ship to fit the world. In: Financial Times, 2016.09.08. https://www.ft.com/content/823371fc743e-11e6-b60a-de4532d5ea35 Gazprom: Northern Sea Route, In: Gazprom, http://www.gazprom-mt.com/WhatWeDo/Pages/Northern-Sea-Route.aspx GUNNARSSON, Bjørn: Future Development of the Northern Sea Route. In: The Maritime Executive. 2016.02.18., http:// www.maritime-executive.com/editorials/future-development-of-the-northern-sea-route HALS, Tom: Hanjin says U.S.-bound ship is being held ’hostage’. In: reuters.com, 2016.09.15. http://www.reuters.com/article/ us-hanjin-shipping-debt-usa-bankruptcy-idUSKCN11L2NL International Transport Forum: The Impact of Mega-Ships. In: International Transport Forum, OECD/ITF, 2015.05.01., http://www.itf-oecd.org/sites/default/files/docs/15cspa_ mega-ships.pdf JAYNE, Tilly: Startups scramble to reform shipping industry. In: ventureburn.com, 2016.02.16., http://ventureburn. com/2016/02/startups-scramble-to-reform-shipping-industry/ MoverDB.com: Top 10 International Container Shipping Companies. In: MoverDb.com, http://moverdb.com/shipping-companies/ OECD: Cardiac arrest or dizzy spell: Why is world trade so weak and what can policy do about is? 2016.09., http://www. oecd-ilibrary.org/docserver/download/5jlr2h45q532.pdf?ex pires=1475580890&id=id&accname=guest&checksum=F822 5AF6E398402D3FB5E5935C38540D OECD: Interim Economic Outlook – Global growth warning: Weak trade, financial distortions. 2016. 09. 21., http://www. oecd.org/eco/outlook/OECD-Interim-Economic-OutlookSeptember-2016-handout.pdf Quandl: https://www.quandl.com/data/LLOYDS/BDI-BalticDry-Index SANDERS, Ulrik – RIEDL, Jens – KLOPPSTECK, Lars – ROELOFFS, Christian – SCHLINGMEIER, Johannes: Think Outside Your Boxes: Solving the Global Container-Repositioning Puzzle. In: bcg.perspectives, 2015.11.17., https://www.bcgperspectives.com/content/articles/transportation-travellogistics-think-outside-your-boxes-solving-global-container-repositioning-puzzle/ SONG, Jung-a: South Korean shipbuilders engulfed in crisis. In: Financial Times, 2016.06.23., https://www.ft.com/content/ d74127ac-3140-11e6-8825-ef265530038e T-Systems: https://www.t-systems.com/de/en/industries/ automotive/scm-solutions/smart-logistics/digital-transport-management-252148 UNCTAD: Review of Maritime Transport 2015. http://unctad. org/en/PublicationsLibrary/rmt2015_en.pdf Wikimedia commons https://en.wikipedia.org/wiki/Ship_ transport#/media/File:Shipping_routes_red_black.png wikimedia: https://en.wikipedia.org/wiki/Baltic_Dry_Index#/ media/File:BDI.png

A Transzszibériai vasútvonal 100 éve „Sárga Oroszország, amelyet elvesztettünk. 3. rész. Port Arthur.” In: http://humus.livejournal.com/2653297.html 2012.07.03. „Száz éves a Nagy Szibériai Út”. In: Se7en, 2016.10.05., https://se7en.ws/velikomu-sibirskomu-puti-100-let/ „Száz éves lett a Transzszibériai vasútvonal.” In: Primorszkij Reporter, 2016.10.05. http://primrep.ru/2016/10/transsibirskoj-magistrali-ispolnilos-100-let/ „Transzszibériai vasútvonal. Dosszié”. In: TASS Hírügynökség, 2016.10.18. http://tass.ru/info/3711511 „Transzszibériai vasútvonal”. In: http://lifeglobe.net/blogs/ details?id=471 APTYEKAR, Pavel: „A Transzszib évszázada”. In: Vedemosztyi, 2016.10.17. Online verzió: https://www.vedomosti.ru/opinion/articles/2016/10/17/661276-vek-transsiba BALAJEVA, Jekatyerina: „Miként építették a Transzszibériai vasútat.” In: Smart News, 2016.03.14. Forrás: http://smartnews.ru/articles/17027.html SZTARIKOV, Ivan: „Transzszib. 100 év magány.” In: Novaja Gazeta, 2016.10.05. Online verzió: https://www.novayagazeta.ru/articles/2016/10/05/70071-transsib-sto-let-odinochestva Kína nagysebességű közlekedése ARTER, Kleran –BUCHANAN, Paul: Economic Impact of High-speed 1 – Final Report. London & Continental Railways, 2009.01., http://www.lcrhq.co.uk/media/cms_page_media/32/HS1.final.report.pdf Attus: Kína II. - A nagy sebességű vasút. http://attus.hu/content/kina-ii-nagy-sebessegu-vasut China Daily: Decision to slow trains met with mixed response. In: China Daily, 2011.04.12., http://www.chinadaily.com.cn/ cndy/2011-08/12/content_13097239.htm China Daily: Decision to Slow Trains Met With Mixed Response’. In: China Daily http://www.chinadaily.com.cn/cndy/201108/12/content_13097239.htm CRI: Kína 800 milliárd jüant fordít a vasút építésére. 2016.01.28., http://www.chinacham.hu/hirek/kina-800-milliard-juant-fordit-a-vasut-epitesere JIN, Ying – BULLOCK, Richard – FANG, Wanli: Regional Impacts of High Speed Rail in China. Working Paper 1, Baseline report for a case study of Yunfu in Guangdong Province, 2013.07.30. World Bank Office, Beijing KIYOHARU Takagi: Development of High-Speed Railways in China – Expansion of High-Speed Rail Services. In: Japan Railway & Transport Review 57., 2011.03., 40-41. http://www. ejrcf.or.jp/jrtr/jrtr57/pdf/36-41web.pdf KPMG: High-speed rail network connecting China. China 360, 2013.03., https://home.kpmg.com/cn/en/home/insights. html LYU, Chang: Private capital gains wider access to railway sector. In: China Daily, 2015.07.31., http://en.people. cn/n/2015/0731/c90000-8929349.html

OLLIVIER, Gerald – BULLOCK, Richard – JIN, Ying – ZHOU, Nanyan: High-Speed Railways in China: A Look at Traffic. In: China Transport Topics No. 11, 2014.12., World Bank Office, Beijing OLLIVIER, Gerald – SONDHI, Jitendra – ZHOU, Nanyan: High-Speed Railways in China: A Look at Construction Costs. World Bank, Documents & Reports, China Transport Topics No. 9, 2014.07.07. http://documents.worldbank.org/curated/ en/695111468024545450/pdf/892000BRI0Box3000chin a0transport09.pdf People’s Daily Online: 8 key figures in China’s 13th Five-Year Plan. In: People’s Daily Online, 2016.03.22. http://en.people. cn/n3/2016/0322/c98649-9033753.html People’s Daily Online: Rail track beats Maglev in BeijingShanghai High Speed Railway, 2004.01.18., http://en.people. cn/200401/16/eng20040116_132743.shtml Vasúti Minisztérium 34. sz. rendelet, 2013. XIN Ding Ding: China’s ‚Super-Speed’ Train Hits 500km/h. In: China Daily, 2010.10.20., http://www.chinadaily.com.cn/china/2010-10/20/content_11431683.htm Xinhua: China Exclusive: China’s high speed rail track exceeds 20,000 km. In: Xinhua, 2016.09.10., http://news.xinhuanet. com/english/2016-09/10/c_135678132.htm YU, Chien Wen et al.: An Analysis of the Chinese High-speed Rail from the Americam Perspective. Bridgewater State University, 1-16. 2-4. http://ageconsearch.umn.edu/bitstream/207119/2/2012_146_Analysis_Chinese_Rail.pdf 从京沪高速铁路看中国铁路走出去, ll.sxgov.cn http://ll.sxgov. cn/content/2014-12/17/content_5333140.htm 铁道部 (), amely 2013 óta a Közlekedésügyi Minisztérium alá van rendelve交通运输部Ministry of Transport Könyvajánló SHARMA, Ruchir: The Rise and Fall of Nations: Ten Rules of Change in the Post-Crisis World. Allen Lane, 2016., 480. LACKENBAUER, P. Whitney – SHADIAN, Jessica M.: The Arctic in Global Affairs: A Region in Transformation. Bloomberg Academic, 240. RACHMAN, Gideon: Easternisation: War and Peace in the Asian Century. Bodley Head, 2016., 288. SOLOMON, Andrew: Far and Away: How Travel Can Change the World. Vintage Digital, 2016., 594. BLACKWILL, Robert D.– HARRIS, Jennifer M.: War by Other Means: Geoeconomics and Statecraft. Belknap Press, 2016., 384. COLE, Bernard D.: China’s Quest for Great Power: Ships, Oil, and Foreign Policy. Naval Institute Press, 2016., 320. CALLAHAN, William A.: China Dreams: 20 Visions of the Future, Oxford University Press, 2015., 232. HAYTON, Bill: The South China Sea – The Struggle for Power in Asia. London, Yale University Press, 2014., 298. KHANNA, Parag: Connectography – Mapping the Future of Global Civilization. Random House, 2016., 496. John Thackara: How to thrive in the next economy. Thames&Hudson, 2015., 192.

WTO: Trade Statistics and Outlook – Press Release. 2016. 04. 07. https://www.wto.org/english/news_e/pres16_e/ pr768_e.pdf ZENG, Xiaolin: Hanjin vows to resolve ongoing crisis. In: joc. com, 2016.09.14., http://www.joc.com/maritime-news/container-lines/hanjin-shipping/hanjin-vows-resolve-ongoingcrisis_20160914.html ZENG, Xiaolin: More South Koreanshipping lines eye Northern Sea Route. In: Fairplay.ihs.com, 2016.07.19., http://fairplay.ihs. com/commerce/article/4271961/more-south-korean-shipping-lines-eye-northern-sea-route

187

képek és ábrák jegyzéke Okosvárosokkal a globális társadalmi kihívások kezeléséért? 1. kép: songdoibd.com, http://songdoibd.com/about/ 2. kép: nicerent.com, http://www.nicehousing.com/mn_songdo_apartments/about_songdo.asp 3. kép: PKphotograph, Shutterstock 4. kép: Vichy Deal, Shutterstock 5. kép: songdoibd.com, http://songdoibd.com/about/ 6. kép: bbc.com, http://www.bbc.com/portuguese/noticias/2013/09/130902_cidades_futuro_seul_ru 7. kép: amsterdamcity.com, https://amsterdamsmartcity.com/ 8. kép: extremlife.hu, http://extremlife.hu/ 9. kép: amsterdamcity.com, https://amsterdamsmartcity.com/ 10. kép: amsterdamcity.com, https://amsterdamsmartcity.com/ 11. kép: amsterdamcity.com, https://amsterdamsmartcity.com/ India Smart city program 1. kép: JLL, http://www.jll.com/cities-research 2. kép: squarefootglobal.com, http://squarefootglobal.com/?p=644 3. kép: livemint.com, http://www.livemint.com/ 4. kép: Snigdho Majumdar, http://www.igovernment.in/article/2015/12/21/what-urban-india-wants-its-smart-cities 5. kép: nayaraipur.in, http://nayaraipur.in/ 6. kép: Zinnov Management Consulting Az okosvárosok program Kínában 1. kép: Donald Johnson, CCID Consulting, http://www.chinabusinessreview.com/smart-city-development-in-china/ Kína felzárkózása a fejlett világhoz: történelmi hagyományok, reform tapasztalatok, a közeljövő kihívásai 1. ábra: Agnus Maddison, Chinese Economic Performance in the Long Run. OECD 2007 1. táblázat: Jonathan Anderson How to think on China 2006 UBS Investment Reseach 2. ábra: OECD Economic Surveys China 2015 A geopillanat című könyv 1. ábra (103. old.): Az egy főre jutó GDP-növekedés 2000-2015 között. Forrás: World Bank. Benjamin Henning, http://www. viewsoftheworld.net/?p=4822 3. ábra (105. old.): Olivier H. Beauchesne: Map of Scientific Collaborations from 2005-2009 5. ábra (106. old.): A 21. század innovációs terei. Forrás: Visually, http://visual.ly/measuring-global-innovation-patents-filed-andgranted Válságban a tengeri szállítmányozás 1. ábra: Baltic Dry Index alakulása 1985-2013, wikimédia, https:// en.wikipedia.org/wiki/Baltic_Dry_Index#/media/File:BDI.png 2. ábra: Baltic Dry Index, saját grafikon a lloydlist.com adatsora alapján, https://www.quandl.com/data/LLOYDS/BDI-Baltic-DryIndex 3. ábra: Financial Times, https://www.ft.com/content/d74127ac3140-11e6-8825-ef265530038e 4. ábra: telegraph.co.uk, http://www.telegraph.co.uk/finance/12108453/Zombie-ships-send-maritime-freight-into-worstcrisis-in-living-memory.html 5. ábra: Financial Times, https://www.ft.com/content/d74127ac3140-11e6-8825-ef265530038e 6. ábra: OECD, http://www.oecd-ilibrary.org/docserver/ download/5jlr2h45q532.pdf?expires=1475580890&id=id&accnam e=guest&checksum=F8225AF6E398402D3FB5E5935C38540D 7. ábra: UNCTAD, http://unctad.org/en/PublicationsLibrary/ rmt2015_en.pdf 8. ábra: Wikimediacommons, https://en.wikipedia.org/wiki/ Ship_transport#/media/File:Shipping_routes_red_black.png A Transzszibériai vasútvonal 100 éve 1. kép: wikimedia 2. kép: seacitymaps.com, www.seacitymaps.com 3. kép: http://liveracing.livejournal.com/646657.html 4. kép: Brockhaus and Enfron Encyclopedia

188

5. kép: http://nevsepic.com.ua/art-i-risovanaya-grafika/10098200-russkih-zhivopiscev.-chast5-108-rabot.html 6. kép: http://www.lecourrierderussie.com/societe/2016/10/ transsiberien-100-ans/ 7. kép: geektimes.ru, https://geektimes.ru/post/281194/ 8-13. kép: wikimedia 14. kép: berendakov.livejournal.com, http://berendakov.livejournal. com/ 15. kép: wikimedia 16. kép: Anton Romanov, Shutterstock Kína nagysebességű közlekedése 1. ábra: wikiépdia, https://en.wikipedia.org/wiki/List_of_highspeed_railway_lines 2. ábra: wikipédia, https://en.wikipedia.org/wiki/High-speed_rail_ in_China 3. ábra: Chen Min, Tang Hailong & Zhang Kun: Some Critical Issues in the Development of Chinese High-Speed Rail: Challenges and Coping Strategies, Journal of Transportation Technologies, 2014, 4, 164-174. 166. 4. ábra: TonyV3112, Shutterstock 5. ábra: Kiyoharu Takagi: Development of High-Speed Railways in China, Expansion of High-Speed Rail Services, Japan Railway & Transport Review 57., March, 2011. 40-41. 6. ábra: Ollivier, Gerald; Sondhi, Jitendra & Zhou Nanyan 7. ábra: saját szerkesztés Könyvajánló 1. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/Rise-Fall-NationsForces-Post-Crisis/dp/0393248895 2. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/Arctic-Global-Affairs-Region-Transformation/dp/1441131000 3. kép: amazon.co.uk, https://www.amazon.co.uk/d/Books/Easternisation-War-Peace-Asian-Century-Gideon-Rachman/184792333X 4. kép: amazon.co.uk, https://www.amazon.co.uk/Far-Away-TravelChange-World/dp/1784741124 5. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/War-Other-MeansGeoeconomics-Statecraft/dp/0674737210 6. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/Chinas-Quest-Great-Power-Foreign/dp/1612518389

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Czene István GRAFIKA, tördelés Nagy Gyula Szabó Zsófia

SZERZŐINK Bánhidi Ferenc Bendarzsevszkij Anton Csizmadia Norbert Czirják Ráhel Dani Tamás Eszterhai Viktor Farkas Sára Fergusson, Niall Gere László Gerzema, John Klemensits Péter Matolcsy György Polyák Eszter Simigh Fruzsina Szűts András Vajda Zita KIADÁS DÁTUMA 2016. december

KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

William A. Callahan: China Dreams: 20 Visions of the Future 1. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/China-Dreams20-Visions-Future/dp/0190235233 Bill Hayton: The South China Sea Connectography: a hálózatok forradalmának feltérképezése 1. kép: google books, https://books.google.hu/books/about/Connectography.html?id=MrVcCwAAQBAJ&source=kp_cover&redir_ esc=y John Thackara - Hogyan boldoguljunk az új gazdaságban 1. kép: designophy.com, http://www.designophy.com/interview/ design-article-1000000021-john-thackara.htm 2. kép: amazon.com, https://www.amazon.com/How-Thrive-NextEconomy-Designing/dp/0500518084 Női előadók a világ körül 1. kép: rtp.pt, http://www.rtp.pt/antena1/antena1-fado/mundo-onovo-disco-de-mariza-sera-editado-em-outubro_8895 2. kép: Courtesy Photo, http://www.billboard.com/articles/columns/ latin-notas/6509444/lila-downs-new-album-balas-y-chocolateinterview 3. kép: News and Noise, https://newsandnoise.wordpress. com/2014/05/13/the-saharawi-need-an-identity-an-interviewwith-aziza-brahim/ 4. kép: ekultura.hu, http://www.ekultura.hu/hallgatnivalo/ajanlok/ cikk/2016-09-12+10/anoushka-shankar-land-of-gold-cd 5. kép: ponderosa.it, http://ponderosa.it/label/3/like-a-bird-orspirit-not-a-face 6. kép: natacha-atlas.com, http://www.natacha-atlas.com/ 7. kép: rokiatraore.net, http://www.rokiatraore.net/ne-so-2016/ 8. kép: sojo.net, https://sojo.net/biography/jenna-barnett 9. kép: Spotify, https://play.spotify.com/album/2OmZw4ZXESl z1g5WldjzLn?play=true&utm_source=open.spotify.com&utm_ medium=open

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

189

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

190

191

192

A hálózatok tulajdonsága, hogy nem csak leírják a világot, de hatással is vannak rá. Az Újvilágról készült első térképek megindították a gyarmatosítást, az emberi géntérkép ismerete megreformálta az orvostudományt. Az ismert elemek kapcsolatából valami több új születik, de meglepő találkozásokból, határterületekből, egészen meghökkentő, korszakalkotó, tudományos, technikai gazdasági, kulturális áttörések törnek utat: Fúziós találkozások ezek. 193