HUG Magazin 2017 - 3. szám by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

HUNGARIAN GEOPOLITICS HUNGARIA N G EOPOLITICS

HUG 2017

2017 / III.

ISSN 2498-647X

16+1 Együttműködés A 2017-es Pekingi Belt and Road Forum Shanghai Fórum 2017 Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma Konferencia Selyemút GAdzaságföldrajza A SElyemút jövőföldrajza Az Új selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasóink! Egy évvel ezelőtt jelent meg a HUG (Hungarian Geopolitics) „Egy övezet, Egy Út” száma amely a régi és a modern Selyemúttal kapcsolatos fejlesztéseket, felfedezéseket, jövőképeket mutatta be. Az átalakuló világrendben még fontosabbá vált a Kelet felemelkedésével, Kína hosszú távú fejlesztési elképzelése a Selyemút újjáépítése, és ebben a nagy ívű projektben Magyarország kulcstérség szerepet tölt be. Megerősödött a Közép-Kelet Európai országok együttműködése, különösen a V4 országok együttműködési szerepe, valamint a 16+1 nemzetközi szerepköre, amely egyértelműen Kína legfontosabb sikertörténete a régióban és Európában. A kínai vezetés 2013-ban hirdette meg az Egy övezet Egy út programját, amely az egykori Selyemút menti országok kapcsolatait igyekszik erősíteni, növelni a kereskedelmüket többek között infrastrukturális fejlesztések által. A közép- és kelet-európai régió az Új Selyemút kulcspontja – itt érnek el a Kínából induló hálózatok Európába, a régió fontossága tehát megköveteli a kezdeményezéssel kapcsolatos tudományos együttműködések összehangolását is. A kétoldalú kereskedelmi együttműködés mellett a pénzügyek területén is bővíteni kívánják a kooperációt. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) Kutatóintézete, amelynek fókuszában Kelet-Ázsia kutatása áll, 64. tagként csatlakozott tagja a Kínai Társadalomtudományi Akadémia által összefogott közép-kelet-európai kutatóintézetekből álló „16+1 Think-Tank” hálózathoz, továbbá tudományos munkájának elismeréseként Euro-Sino Economic Research Awardban részesült az 2017 májusában. Közben idén novemberben megalakult és a PAGEO Kutatóintézete által alapított Belt & Road Központ, amely a régió országaiban zajló - az „Egy övezet Egy út” programhoz kapcsolódó - tudományos tevékenységeket koordinálja, illetve a kapcsolatos kutatásokat és információkat gyűjti össze és publikálja. A cél egy olyan szakmai hálózat létrehozása, amely a közép-kelet európai térségben fellelhető információkat gyűjti össze és rendszeri, maga is tartalmakat állít elő, és kapcsolatot tart Kelet-Ázsia releváns szakmai intézményeivel és egyetemeivel.

A mostani HUG Selyemúttal foglalkozó számának aktualitását az is adja, hogy 2017. novemberében Budapest ad otthont Kína és a Közép-Kelet európai országok (16+1) együttműködési fórumának, abban az évben, amikor ráadásul Magyarország a V4 országok elnöke.

Kelet-Közép Európa szerepe felértékelődik ezáltal az Egy Övezet, Egy Út oldaláról is. Különösen fontos ezen belül Magyarország és Lengyelország szerepe. Amíg Lengyelország a térség legfontosabb logisztikai, infrastrukturális központjává válhat, addig Magyarország a térség fő tudásközpontjává, ahol a kulturális, kreatív gazdasági és új technológiai iparágak, innováció szerepe lesz jelentős. Kínából nézve pedig a Közép-Kelet európai térség hídfőtérség szerepet tölt be Európa és Ázsia között. A mostani HUG-ban olvashatunk az elmúlt egy év legfontosabb mérföldköveiről, eseményeiről. Együttműködő szakmai partnerünk a Budapesti Corvinus Egyetem Geo-központjának (Gazdaságföldrajzi, GEoökonómiai, Jövőkutatási és Fenntartható Fejlődési központja) munkatársai és kutatói munkájának eredményeként született meg az „Új Selyemút Gazdaságföldrajza” című kötet, amelyben szereplő tanulmányokat mutatjuk be, tovább az infrastrukturális fejlesztések eredményeit, az innovációs és technológiai beruházások eredményeit, és sok más érdekes szakmai tanulmányt. Mostani lapszámunk megjelenésével párhuzamosan kínai nyelven is, megjelent a HUG kínai különszámban. Tartsanak ismét velünk térben és időben ezen a különleges szakmai utazáson.

Tisztelettel:

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő 5

TARTALOMJEGYZÉK

104

Az Új Selyemút Övezet gazdaságföldrajza

A „16+1 együttműködés” bemutatása

112

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

16+1 hálózat részévé vált a PAGEO kutatóintézete

126

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

A 2017-es Pekingi Belt and Road Forum

144

A Selyemút jövőföldrajza

Sanghaji Fórum 2017

156

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma Konferencia

Euro-Sino Economic Research Award

PAGEO-doktrínák

Földrajz, gazdaság, stratégia

102

Stratégia és Földrajz az Új Selyemút megértésében

166

Könyvajánló

170

China's Asian Dream: Empire Building Along New Silk Road

174

Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry And Asia's New Geopolitics

179

Anja Manuel: This Brave New World - India, China, And The United States

186

Yukon Huang: Cracking The China Condrum

192

Gideon Rachman – Easternisation. War And Peace In The Asia Century

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása Szerző: Eszterhai Viktor

A „16+1 együttműködés” egy olyan transzregionális platform, amelyet Kína és 16 közép-kelet-európai állam közötti kapcsolat elmélyítése céljából hoztak létre. A mechanizmus miniszterelnöki csúcstalálkozójának 2017 novemberében Magyarország lesz a házigazdája, így érdemes a „16+1 együttműködés” történetét, működésének jellegzetességeit, valamint a felmerülő problémákat, kihívásokat megvizsgálni. Előzmények Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság korábbi elnöke, 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a közép-kelet-európai (KKE) országokkal történő kapcsolatok fejlesztése iránt, mely érdekében egy új mechanizmus megalakítását is bejelentette. Egy évvel később Varsóban Kína és a 16 KKE állam a kapcsolataik intézményi koordinálására létrehozta a „16 + 1 együttműködés” elnevezésű platformot. A mechanizmusban részt vevő 16 KKE-állam: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia, Lettország, Litvánia és Észtország. A „16 + 1 együttműködés” beleillik az elmúlt években Kína részéről tapasztalható törekvésbe, hogy új nemzetközi intézményeket hozzon létre, annak érdekében, hogy növelje befolyását a világpolitikában. A „16 + 1 együttműködés” másik fontos jellegzetessége, hogy nyíltan Kína nagy külpolitikai tervének, az „Egy Övezet, Egy Út” részét képezi. „16+1 együttműködés”története 2012-ben Kína és a KKE-országok miniszterelnökeinek a varsói csúcstalálkozóján a mechanizmus tagállamai elfogadták a „Tizenkét intézkedést” (Twelve Measures), amely meghatározta az együttműködés fő céljait és formáját. Ennek legfontosabb pontja a Pekingben

működő, a Kínai Külügyminisztériumnak alárendelt Titkárság (Secretariat) felállítása volt. Kína bejelentette, hogy egy 10 milliárd dolláros különleges hitelkeretet hoz létre, amelynek egy része kedvezményes kölcsönök formájában hívható le, a közös projektek megvalósítása érdekében, elsősorban az infrastruktúra, a zöld gazdaság, stb. területén. A KKE-országok kínai pénzintézeteknél (National Development Bank of China, Export and Import Bank of China, Industrial and Commercial Bank of China, Construction Bank of China, Bank of China, China Citic Bank) pályázhatnak a projektek finanszírozására. A felek megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy 500 millió dollárból álló fejlesztési alapot, és a tagállamok tervbe vették, hogy a régió és Kína közötti kereskedelmet 2015-re 100 Mrd. USD-re növelik. A megállapodások további együttműködést írtak elő pénzügyi, turisztikai, kulturális és tudományos területen, valamint Kína ígéretet tett arra, hogy a következő öt évben 5000 hallgatónak biztosít ösztöndíjat a régióból. A 2013 novemberében megrendezett bukaresti csúcstalálkozó legfontosabb eredménye, hogy a felek rögzítették, az érintett államok kormányfői évente fognak találkozni az együttműködés eredményeinek áttekintése, valamint a jövőbeni fejlődés irányának meghatározása céljából. Arról is megállapodtak, hogy kidolgozásra kerül a „16 + 1 együttműködés” középtávú programja. A gazdasági együttműködés területén befektetői és tudományos fórumok megtartásáról, illetve Kína

és a KKE-országok kereskedelmi kamarájának a felállításáról született döntés, amelybe a tagállamok önkéntes alapon léphetnek be. Több új fórumot is hirdettek a tudomány, az oktatás területén (China-CEEC high-level symposium of think tanks, China-CEEC Young Political Leaders› Forum, China-CEEC Education Policy Dialogue, stb.) és elfogadásra került, hogy különböző területeken koordinációs központok létesítését fogják előkészíteni. Végül Magyarország, Szerbia és Kína bejelentette, hogy közösen újítják fel a Budapest és Belgrád közötti vasúti kapcsolatot. 2014 decemberében a belgrádi csúcstalálkozón a felek kifejezték, hogy az együttműködés alapjának a „EU–Kína 2020 stratégiai együttműködési menetrend” („China 2020 Strategic Agenda for Cooperation”) dokumentum irányelveit és az EU jogszabályait tekintik. Aláírásra került a „16 + 1 együttműködés” első nagyszabású infrastrukturális projektje, a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása. A csúcstalálkozón a felek kijelentették, hogy támogatják a KínaKKE Üzleti Tanács (China-CEEC Business Council) felállítását Varsóban, amelybe a regionális gazdasági szervezetek önkéntesen beléphetnek. Döntés született az első ágazati koordinációs központok megalakításáról: a Kína-KKE Turisztikai Koordinációs Központ (China-CEEC Tourism Promotion Agency) Budapesten és a Kína-KEE Befektetési Koordinációs Központ (China-CEEC Investment Promotion Agency) létrehozásáról Varsóban és Pekingben.

A 2015 novemberében tartott suzhou-i csúcstalálkozón véglegesen megszilárdult a „16 + 1 együttműködés” intézményi működésének a rendje: a kínai fél és a nemzetközi koordinátorok előkészítették a csúcstalálkozót (National Coordinators’ Meetings), a csúcstalálkozó során a felek megállapodtak a találkozó következő helyszínéről, egyeztették a közösség célkitűzéseit és megvizsgálták a korábbi tervek megvalósulását. A „Suzhou-i irányelvek” hangsúlyozták a „16+1 együttműködés” és az EU kapcsolatának a további erősödését, a korábban említett együttműködési formák mellett nevesítve a Kína-EU Összeköttetési Platformot (China-EU Connectivity Platform). Megerősítésre került, hogy a kínai fél a „16+1 együttműködést”, a kormány grandiózus „Egy Övezet, Egy Út” tervéhez szervesen kapcsolódó mechanizmusként kezeli, így külön hangsúlyt kapott a Magyarország és Kína által aláírt egyetértési nyilatkozat (Memorandum of Understanding). A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése érdekében a felek elfogadták, hogy a két régió közötti vasúti kapcsolatot – a már működő, Lodz és Chengdu városok közötti áruszállítás mintájára – fejlesztik. Működésbe lépett a vámkezelési együttműködési mechanizmus Görögország, Macedónia, Szerbia és Magyarország között, annak érdekében, hogy Pireusz kikötőjéből minél zavartalanabbul juthassanak el az áruk az EU-ba (China-Europe Land-Sea Express Line). A felek támogatták az adriai-, a balti-, és a fekete-tengeri kikötők és kapcsolódó ipari parkok

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása

együttműködésére és azok gazdasági folyosókkal való összeköttetését biztosító tervet (Adriatic-Baltic-Black Sea Seaport Cooperation). Elfogadásra került a platform közös, „Középtávú menetrendje” (Medium-term Agenda), amely véglegesen megszilárdította az együttműködés területeit: gazdaság; összeköttetés és infrastruktúra; ipar és feldolgozóipar; pénzügy; mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; tudomány, kutatás és környezetvédelem; kultúra, oktatás, fiatalok cseréje, sport és turizmus; egészségügy és végül helyi szintű együttműködés. A 2016 novemberében rendezett Riga-csúcstalálkozó legfontosabb eredménye a Kína–KKE Befektetési Alap (China-CEEC Investment Cooperation Fund) megalapítása volt. A felek megegyeztek, hogy infrastrukturális fejlesztéseiket egyeztetik a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) útvonalaival. Rigában felállításra került a Kína-KKE Titkárság a Logisztikai Együttműködésről (China-CEEC Secretariat on Logistics Cooperation), amely saját virtuális platformot is kapott (www.ceec-china-logistics.org). A felek támogatják a mechanizmus második nagyszabású, infrastrukturális projektjét a Belgrád-Bar vasúti vonal modernizációját. A „16+1 együttműködés” jellemzői Az elmúlt évek tapasztalata alapján a „16 + 1 együttműködés” számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más nemzetközi intézményektől. A „16 + 1 együttműködés” első fontos jellemzője, hogy tudatosan laza intézményesülés szerint működik.A mechanizmus szerveinek munkájába való bekapcsolódásról az egyes országok jellemzően önkéntes alapon döntenek. A mechanizmusnak három szintje van: 1.) az állami vezetők fóruma; 2.) a szakértői egyeztetések és az együttműködés fontosabb területeihez kapcsolódó szint (pl. infrastruktúra fejlesztés, mezőgazdaság); 3.) és végül a legfontosabb szintet a Pekingben működő, az érintett országok nagykövetségével folyamatos kapcsolatot ápoló (felügyelik a kezdeményezések, kötelezettségvállalások teljesítését, összehívják az üléseket, témajavaslatot fogalmaznak meg) központi szerv, a Titkárság jelenti. Ez a laza intézményesítés megfelel a részt vevő országok különböző érdekeinek és motivációinak, és megkönnyíti az együttműködés javítását szolgáló területekre való összpontosítást. Különösen fontos továbbá, hogy ezáltal az EU szemében

is elfogadhatóbb a mechanizmus, csökkentve azokat a kritikus hangokat, melyek szerint Kína egy saját nemzetközi szervezetet igyekszik létrehozni az EU-n belül. Érdekes, hogy bár a laza intézményesülés hagyományosan a gyenge szervezetek jellemzője, az elmúlt évtized gyorsan változó globális viszonyai között kétségtelen előnnyel is rendelkezik: rugalmasabbá és eredményorientálttá teszi a mechanizmust.

„Az elmúlt évek tapasztalata alapján a „16 + 1 együttműködés” számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik...” Az együttműködés másik jellemzője, hogy tudatosan elfogadja a részt vevő országok heterogenitását. A 16 KKE-országból 11 az Európai Unió (EU) tagállama, míg 12 az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagja. A 16 ország földrajzilag nagyon különböző és rendkívül eltérő történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, az egyetlen közös történelmi tényező, hogy egykor mindannyian a szocialista blokk részei voltak. A heterogenitás elfogadása szükséges a „16 + 1 együttműködés” működőképessége szempontjából. Azáltal azonban, hogy a tagállamokat nem kényszeríti kötelező homogenitásra, némiképpen növeli is a hatékonyságot. Kétségtelen azonban, hogy a közeljövőben a 16 országot, a meglévő intézményi keretek megtartása mellett, Kínának érdemes belső blokként (Balti-országok, Nyugat és Kelet-Balkán, Visegrádi országok) bontani, az eredményesebb együttműködés érdekében. Harmadszor, a „16 + 1 együttműködés” egy olyan közös regionális fórummá vált, amely szükségszerűen közelebb hozza egymáshoz a kelet-közép-európai országokat. Mindez eddig érdemben nem csökkentette a régió hagyományosan nyugat-európai fókuszát, de hosszabb távon várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy egyfajta regionális identitást erősítsen meg. Ha az Európán belüli politikai folyamatokra tekintünk, ennek jelentősége hosszabb távon nem lebecsülendő. A negyedik jellemző, hogy bár az együttműködés a kapcsolatok szinte minden területére kiterjed, elsősorban továbbra is a gazdaság dominál.

A gazdasági kapcsolatok legfontosabb vetületét a pénzügyi együttműködés (kedvezményes kölcsönök vagy beruházások) és az infrastruktúra-támogatás (például a Budapest-Belgrád vasút) jelenti. Jellemzően a gazdasági együttműködés szervei és fórumai a legaktívabbak és legjelentősebbek, mint például a „Kína–Közép-Kelet-Európa Üzleti Tanács” és a „Kínai – Közép-Kelet-Európa Üzleti Fórum” (China-Central and Eastern Europe Business Forum). A kapcsolat gazdasági együttműködésre vonatkozó fókusza segít abban, hogy a két szervezet eredményorientált legyen. A „16 + 1 együttműködés” e karaktere nagyon jól tükrözi a kínai külpolitika pragmatikus, kevésbé érték alapú jellegét, amely egyben arra is alkalmas, hogy növelje a mechanizmus elfogadhatóságát az EU-n belül. Az ötödik jellemző a „16 + 1 együttműködés” tervezett kerete, amely már a megalapítás időpontjában egyértelmű volt (pl. „Tizenkét intézkedés”), de intézményesült formát a Suzhouban tartott csúcstalálkozó után öltött, kiegészülve a mechanizmus középtávú menetrendjével. A célok meghatározása és az eredmények nyomon követése tovább növeli a platform tipikusan eredményorientált jellegét.

Hatodszor, az együttműködés motorja Kína, míg a KKE-országok nem képesek egységes álláspontot megfogalmazni. Ez az aszimmetria egyfelől az intézmények létrehozásában és működtetésében érhető leginkább tetten. Kína tudatosan figyel a kisebb részt vevő államok érdekeire, de a gyakorlatban továbbra is erős a verseny a régió államai között a kínai befektetések elnyerése iránt, amely nem valószínű, hogy a közeljövőben megváltozik. A hetedik jellemző, hogy a „16 + 1 együttműködés” hangsúlyozottan nem áll ellentétben az Európai Unióval, sőt „összhangban van a vonatkozó törvényeikkel és rendeleteikkel». A „16 + 1 együttműködésnek” meg kell felelnie az uniós jogszabályoknak és stratégiai dokumentumoknak (Kína-EU 2020 Stratégiai Együttműködés). Ennek hangsúlyozása azért rendkívül fontos, hogy elejét vegyék a mechanizmust érő kritikáknak. A „16 + 1 együttműködés» ennek ellenére politikai céloktól nem teljesen mentes, és több mint egy pusztán nemzetközi gazdasági intézmény. Végül a KEE-Kína együttműködés a „16 + 1 együttműködés” révén jól illeszkedik Kína egyéb új mechanizmusaihoz, illetve együttműködéseihez, amelyek Kína és más régiók állami szintű kapcsolatait koordinálják

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása

(pl. Kína-Afrika Együttműködési Fórum), ami arra utal, hogy a kínai kormány egyfajta minta alapján építi a transzregionális intézményeit, alapvető támpontot adva az „Egy Övezet, Egy Út” működtetéséhez. A „16+1 együttműködés” megítélése Egyes kínai vélemények szerint a „16+1 együttműködés” Kína Európa-politikájának az egyik legfontosabb diplomácia eredménye, amely más régiók (vagy akár az EU) számára is például szolgálhat. Más szakértők kiemelik, hogy az együttműködés viszonylag rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el, és már új fejlődési fázisba lépett: míg korábban az intézményi keretek kialakítása élvezett prioritást, immáron azok tartalommal való megtöltése vált fontossá. Ezzel ellentétben egyes szakértők úgy vélik, a tizenhat ország eltérő történelmi múltjából, valamint különböző politikai helyzetéből kifolyólag az együttműködés működőképessége megkérdőjelezhető. Kétségtelen tény, hogy a mechanizmus megalakulásakor kitűzött célt, nevezetesen hogy Kína és a KKE-régió közötti kereskedelmet 100 mrd. USD-ra növeljék, nem sikerült elérni: Kína exportja 2015-ben 42,2 milliárd dollárt tett ki, míg a 16 országból exportja 14,1 milliárd USD. Az adatokból jól látható, hogy a kereskedelem ráadásul továbbra is erősen aszimmetrikus, az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak, arra hogy a közép-és kelet-közép-európai országok közép-és kisvállalkozói hatékonyan jelenjenek meg a kínai piacon. Ugyancsak csalódást keltett, elsősorban a KKEországok számára, hogy a „16+1 együttműködés” ellenére továbbra sem figyelhető meg nagy felfutás a kínai befektetésekben. Különösen fájó a zöldmezős beruházások elmaradása, amely munkahelyteremtő képessége miatt rendkívül népszerű eszköze a belpolitikának. A „16+1 együttműködést” azonban a KKE-régió kormányai – a kritikus hangok ellenére – döntően továbbra is pozitívan ítélik meg. Ez elsősorban az „Egy Övezet, Egy Út” projektnek köszönhető, amely az optimista vélekedés szerint alkalmas eszközül szolgálhat ahhoz, hogy a kereskedelem bővítésén keresztül a régió kitörjön az Európán belüli félperiférikus helyzetéből. Valójában az „16+1 együttműködésre” leselkedő legnagyobb veszély, kívülről, az EU irányából jön. Annak ellenére, hogy az együttműködés nem

számít kiemelt témának (szemben a kereskedelem, a beruházások, az emberi jogok stb. kérdésével) az EU-Kína kapcsolatokban, egyes uniós vezető körök (és tagállamok kormányai pl. Németország) szerint a régiónak nincs szüksége új, EU-n kívüli csatornára a Kínával való kapcsolatok menedzseléséhez. Ez az irányelv nem csupán a tagországokra, hanem a tagjelölt öt balkáni országra is igaz. Az EU-n belül a „16 + 1 együttműködéssel” kapcsolatban három aggály szokott felmerülni. Az első aggodalom szerint a mechanizmus keretén belül a közös projektek – főként az infrastrukturális beruházások és annak finanszírozási formája – ellentétesek az uniós jogszabályokkal. Ezen álláspontot képviselők szerint a projektek nem átláthatóak, sértik az EU belső piaci szabályait (közbeszerzés, környezeti hatásvizsgálat, műszaki szabványok stb.). Az Európai Bizottság pontosan ezen indokok miatt vizsgálja az együttműködés kiemelt projektjét, a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítását. Másodszor, a kritikus hangok szerint a mechanizmus nem felel meg az európai elveknek és értékeknek és nem követi azt a modellt, amelyet az EU képvisel a KEE-régióban. Harmadszor, egyes kritikus hangok arra hívják fel a figyelmet, hogy Kína igyekszik éket verni Európán belül, és a mechanizmussal az „oszd meg és uralkodj” elvet érvényesíti. Egyes szélsőséges nézetek a „16+1 együttműködést” egyenesen Kína trójai falovának tekintik. Mindezen kritikai megjegyzéseket – ha túlzóak is – és részben a KKE-piac megőrzéséből fakad, szükséges szem előtt tartani annak érdekében, hogy a „16 + 1 együttműködés” további fejlődése biztosítható legyen. Összegzés A „16 + 1 együttműködés” az elmúlt évek során jelentős fejlődésen ment keresztül, és egy működő transzregionális platformmá vált. A létrejött intézmény egy olyan rugalmas és pragmatikus mechanizmusnak tekinthető, amely egyfelől érdemben javította Kína és a KEE-régió kapcsolatát, másfelől irányt mutat az „Egy Övezet, Egy út” keretein belül Kína és más régiók kapcsolatainak a működtetésére. Mindezek miatt hosszú távon akár az EU és Kína közötti együttműködés mintájául is szolgálhat, különösen, ha az USA és az EU távolodása folytatódik. Mindennek feltétele azonban, hogy „16 + 1 együttműködés” hatékony választ adjon az előtte tornyosuló számtalan kihívásra.

16+1 hálózat részévé vált a PAGEO Kutatóintézete Szerző: Eszterhai Viktor

2017 márciusától a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézete, 64. tagként bekerült a Kínai Társadalomtudományi Akadémia által összefogott közép-kelet-európai kutatóintézetekből álló „16+1 Think Tank Hálózatba“.

„Az európai országok több mint hatvan kutatóintézetének a működését a Kínai Társadalomtudományi Akadémia fogja össze.” Kína és tizenhat közép-kelet-európai ország kapcsolatát koordináló „16+1 együttműködés”, részeként a Kínai Külügyminisztérium kezdeményezésére 2015ben alapított Kína – Kelet-Közép-Európa Think Tank Hálózat (rövidebb néven „16+1 Think Tank Hálózat”) egy nemzetközi tudományos hálózat, amelynek a célja egy magas szintű együttműködés és információs rendszer kiépítése az érintett országok intézményei között. Az európai országok több mint hatvan kutatóintézetének a működését a Kínai Társadalomtudományi Akadémia fogja össze. A „16+1 Think Tank Hálózat” intézményi alapot biztosít a közös kutatási tevékenységhez és a kutatók cseréjéhez. A kerekasztal-beszélgetések, szemináriumok és éves csúcstalálkozók alkalmával gazdasági, pénzügyi, oktatási, kulturális, beruházási kérdések kerülnek megvitatásra, annak érdekében, hogy támogassák Kína és a közép-kelet-európai régió, valamint az Európai Unió kapcsolatának a fejlődését. Jelen együttműködés keretein belül a Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézetnek lehetősége van nemcsak a regionális, hanem kínai intézményekkel is szorosabb kapcsolatot kialakítania, valamint közös kutatásokat kezdeményeznie nemzetközi szinten. Magyarországot képviselve pedig eredményesen segítheti érvényre juttatni az ország és a régió nemzetközi és külpolitikai érdekeit. Honlap: http://16plus1-thinktank.com/

A 2017-es pekingi Belt and Road Forum

elért eredmények, mint például Laosz, Kambodzsa és Magyarország infrastrukturális terveinek ös�szehangolása a kínai programmal. Xi elnök kiemelt szerepet tulajdonít a vasutaknak és utaknak a jólét megteremtésében, s az erre hozott pozitív példák között említette a Budapest-Belgrád vasútvonalat is. A fórum során eredményként ismerhető el a Grúziával kötött szabadkereskedelmi megállapodás, energiaszerződések Szaúd-Arábiával, Azerbajdzsánnal és Oroszországgal, valamint számos más bilaterális megegyezés.

Szerző: Bendarzsevszkij Anton, Klemensits Péter, Polyák Eszter, Zoltai Alexandra

2017. május 14-15-én került megrendezésre az első „Belt and Road Forum for International Cooperation”, amely a kínai Egy Öv, Egy Út geopolitikai kezdeményezés tagjainak csúcstalálkozójául szolgált. Számos délkelet-ázsiai, közép-ázsiai és európai ország képviseltette magát a fórumon, amelynek legfontosabb eredményei az ott megkötött bilaterális szerződések voltak. A díszvendégek és a távolmaradók között is találhatunk jelentős hatalmakat, különböző álláspontjaikat is tartalmazza az összefoglaló.

A kínai kormány 2017. május 14-15. között első alkalommal rendezte meg a „Belt and Road Forumot”, a kétnapos esemény az ország külpolitikai törekvéseit tömörítő elképzeléseket járta körül. A részt vevő országok, mintegy 57 állam különböző szintű képviselőii partnerként vesznek részt a hat fő gazdasági folyosóra osztható Övezet és a tengeri útvonalakat összekötő Út projektjeinek kidolgozásában és megvalósításában. Kínában az év legnagyobb szabású diplomáciai eseményeként értékelték a fórumot, mely elsősorban a kínai kezdeményezés nagyszabású, nemzetközi ünnepe volt, a további pénzügyi felajánláson túl kevés újdonsággal szolgált a kezdeményezés eddigi története során. Xi elnök beszéde Xi Jinping elnök tartotta meg a nyitó- és záróbeszédet is, mivel elsősorban a kínai vezető személyéhez kötődik a „Belt and Road” koncepció gondolata és elindítása. Felidézte az ősi Selyemút múltját, kiemelve azokat a tulajdonságokat, amelyek a régi és a megújuló útvonalakat is meghatározzák, úgymint béke és együttműködés, nyitottság és befogadás, kölcsönös tanulás és haszon. Az elnök eredményesnek ítélte

a meghirdetés óta eltelt négy évet, melynek alátámasztására a nemzetközi szervezetek, így az ENSZ, és több mint 100 ország támogatását hozta fel. Xi elnök kiemelte, hogy a kezdeményezés elsősorban az egyes országok komparatív előnyeit kívánja megerősíteni, s kapcsolatot alakít ki a már meglévő gazdasági tervekkel, így az Eurázsiai Gazdasági Unió, az ASEAN, Törökország, Mongólia és egyéb szervezetek és országok elképzeléseivel. A közeljövőben várható továbbá egy új Belt and Road együttműködés meghirdetése, mely a kereskedelmi kapcsolatokat fűzi szorosabbra mintegy 60 ország és nemzetközi szervezet között. Az elnök elmondta, hogy az övezetben található országok közötti kereskedelem 2014 és 2016 között meghaladta a 3 ezer milliárd dollárt, ami jelentős mértékben köszönhető a szorosabb ös�szefonódásnak, valamint a megegyezések nyomán egyszerűsödő és felgyorsuló gazdasági folyamatoknak. Emellett Xi elnök bejelentette, hogy számos, a kezdeményezéshez kapcsolódó pénzügyi szervezet tőkéjét tovább emelik, így 100 milliárd jüannal (közel 15 milliárd dollárral) gyarapszik a New Silk Road Fund, s 250 milliárd jüannal (mintegy 36 milliárd dollárral) nagyobb értékben nyújthat hitelt a China Development Bank is.

A kínai elnök a gazdasági kapcsolatok mellett a népek közötti kapcsolatok megerősödését is ki-

A fórum záródokumentuma egy a globalizáció és a szabadkereskedelem mellett hitet tevő nyilatkozat,

emelte, amelyek főként a „Belt and Road” szociális vonulatainak kiépítésére vonatkozik, így az oktatás, az egészségügy, a tudomány, a kultúra területein megvalósuló csere élénkülésében érhető tetten. Xi elnök a jövőre az alábbi elvek alapján képzeli: a béke, a prosperitás, a nyitás, az innováció és az ös�szekapcsolódó civilizációk útjává akarja tenni az új Selyemutat.

mely ellenzi a protekcionizmus bármely formáját, összhangban a WTO multilaterális kereskedelmi rendszerre vonatkozó szabályaival. A környezetvédelem terén a Párizsi Megállapodást és az ENSZ Agenda 2030 a Fenntartható Fejlődésért kezelik irányelvként. A dokumentum emellett tartalmazza a szándékot arra, hogy a kezdeményezést megnyissák Afrika és Dél-Amerika előtt is.

Bár multilaterális találkozóról beszélhetünk, azonban kiemelkedő szereppel bírnak a bilaterális egyezmények, akár korábban, akár az esemény alatt köttettek. A Xi elnök beszédében felmerülő sikeres példák is jórészt Kína és egy másik ország között

Kína nem minden tekintetben zárta sikerrel a fórumot, hiszen az Európai Unió több tagállama vis�szalépett egy kereskedelmi megállapodásról szóló dokumentum aláírásától, mivel véleményük szerint Kína nem teremtett eléggé átlátható feltételeket

• Pekingben megrendezésre került az első Belt and Road Forum, ami az Egy Öv, Egy Út tagországainak egyeztető csúcstalálkozójául szolgált. • A multilaterális találkozó során számos bilaterális szerződés megkötésére került sor, elsősorban ezek tekinthetők a fórum eredményeinek. • Xi Jinping elnök beszédében arra utalt, hogy „béke, a prosperitás, a nyitás, az innováció és az összekapcsolódó civilizációk útjává” kívánják tenni az Új Selyemutat. • Vlagyimir Putyin orosz államfő a pekingi fórumon tartott beszédében a nagy eurázsiai együttműködést helyezte a középpontba. Az orosz elnök szerint össze kell rakni a térség integrációs projektjeinek a potenciálját. • Oroszország és Kína megegyezett abban, hogy egy 15 milliárd dolláros közös befektetési alapot hoznak létre a regionális befektetések elősegítésére. • Fontos vendégei voltak a pekingi csúcsnak Kazahsztán, Belarusz és a közép-ázsiai országok,

akik kereskedelmi és infrastrukturális megállapodásokról tárgyaltak Kínával. • A japán Liberális Demokrata Párt főtitkára, Nikai Toshihiro tolmácsolta Abe Shinzo miniszterelnök üzenetét, miszerint az ország lehetőséget lát az AIIB-hez való csatlakozásra. • A délkelet-ázsiai országok többsége a legmagasabb szinten képviseltette magát a fórumon, miközben Kínával számos gazdasági jellegű megállapodást írtak alá. • India távolmaradása a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosóval szembeni ellenérzéséből fakad, ráadásul geopolitikai okok miatt az indiai kormány a kínai kezdeményezésben sem kíván részt venni. • A fórumon részt vevő legtöbb európai ország pozitívan és nagy reményekkel áll az új kezdeményezéshez. • Németország azonban több garanciát szeretne Pekingtől többek között a szabadkereskedelemre és a környezetvédelemre az Új Selyemút kapcsán.

A 2017-es pekingi Belt and Road Forum

a kereskedelemben és a projektek pályáztatásában, valamint sérülnek a környezetvédelem alapelvei az arra vonatkozó szabályok figyelmen kívül hagyásával. Japán részvétele Japán részéről a kormányzó Liberális Demokrata Párt főtitkára, Nikai Toshihiro vett részt a találkozón. Nikai átadta Abe miniszterelnök üzenetét Xi elnöknek, mely szerint lehetőségként merül fel, hogy országuk csatlakozik az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bankhoz (AIIB), ha annak kormányzással kapcsolatos problémáira megoldást találnak. Erre a lépésre azután kerülhetett sor, hogy a jelenlegi amerikai elnökség alatt Japán egyre távolabb kerül régi szövetségesétől, arra kényszerülve, hogy térségbeli vetélytársával kössön kompromisszumokat.

Indonézia a kezdetektől a Tengeri Selyemút elkötelezett támogatója, hiszen a Joko Widodo (Jokowi) elnök által tervbe vett infrastrukturális fejlesztéseket Kína egyértelműen támogatja. A fórumon az országot Jokowi elnök személyesen képviselte, a kétoldalú megbeszélések során a felek több együttműködési megállapodást is aláírtak, melyek alapvetően a stratégiai partnerség elmélyítését szolgálják, közöttük egy gazdasági összekapcsolhatóságot biztosító folyosó létrehozásáról szóló szerződést.

A délkelet-ázsiai résztvevők Az Egy Övezet, Egy Út projektben a délkelet-ázsiai régió kulcsszerepet játszik, különösen a 21. századi Tengeri Selyemutat tekintve. Az ASEAN tagállamok érdekeltek a Kínával való szoros gazdasági együttműködésben, ennek megfelelően a legtöbb ország állam- és kormányfői szinten képviseltette magát az értekezleten.

A maláj miniszterelnök Najib Tun Razak is részt vett az eseményen, amely Malajzia számára pozitívan alakult, hiszen Kína és Malajzia több mint 7 milliárd dollár értékben írt alá egyetértési megállapodásokat, amelyek alapvetően az infrastrukturális

fejlesztéseket és a mezőgazdasági együttműködést érintik. A kínai befektetések a maláj gazdaság fejlődéséhez is hozzájárulnak, így Kuala Lumpur Kína meghatározó szövetségesének számít az OBOR projektet tekintve. A Fülöp-szigetek elnöke Rodrigo Duterte is személyesen utazott Pekingbe, hogy a Xi Jinping-gel folytatott 2016. októberi tárgyalásait követően még szorosabbra fűzzék az országaik közötti együttműködést. A tárgyalások során a felek több gazdasági és energetikai megállapodást is aláírtak. Duterte kiállt a kínai befektetések növelése, valamint az ország déli területein tervezett infrastrukturális projektek mellett, amelyek a moro konfliktus megoldását is se-

projektben betöltött várható szerepében – összesen 9 dokumentumot írtak alá, melyek a gazdaság mellett az egészségügy, a vízenergia és az oktatás területeire terjednek ki.

gíthetik, lehetővé téve a békés fejlődést, de egyúttal az új tengeri selyemút révén a távoli piacokhoz való hatékony kapcsolódást is.

A szingapúri miniszterelnök távolmaradása – az országot a fórumon a nemzeti fejlesztési miniszter Lawrence Wong képviselte – viszont azt jelzi, hogy a szomszédjaival szemben a városállam, noha együttműködésre törekszik Kínával, a kétoldalú kapcsolatok formálása során nagyobb önállóságra törekszik. Brunei nevében a külügyi és kereskedelmi miniszter vett rész a találkozón, aki elsősorban a szultanátusnak a 21. századi tengeri selyemútban várható szerepéről tárgyalt.

A vietnami elnök, Tran Dai Quang látogatása szintén a kínai-vietnami kapcsolatok megerősítését szolgálta. Kína évek óta Vietnam legnagyobb kereskedelmi partnerének számít, így Hanoi az Egy Övezet, Egy Út projektbe való bekapcsolódástól a kereskedelmi lehetőségek bővülését várja, miközben azt igyekszik összehangolni a saját, Két Folyosó, Egy Kör nevű kezdeményezésével. A kínai elképzelésekben Mianmar komoly szerepet kapott, ezért Aung San Suu Kyi kancellár részvételét üdvözölte Peking. A mianmari-kínai bilaterális egyeztetetések során 5 egyetértési megállapodás is aláírásra került, amelyek az infrastrukturális fejlesztések mellett a mezőgazdasági, egészségügyi és műemlékvédelmi területen is szorosabb kooperációt várnak el a felektől.A mianmari gazdaság fejlődése szempontjából a kínai befektetések döntő jelentőséggel bírnak, ezt Suu Kyi látogatása egyértelműen bizonyította. A régió kisebb államai közül Kambodzsát Hun Sen miniszterelnök, míg Laoszt Bounnhang Vorachit elnök képviselte. Phnom Penh Kína természetes szövetségesének számít a régióban, ezúttal a partnerség megerősítése mellett pedig arról is egyetértés alakult ki a felek között, hogy a dél-kínai-tengeri konfliktust csupán a közvetlenül érintett országok párbeszédén keresztül lehet megoldani. A gazdasági kapcsolatok elmélyítését jelzi az a megfogalmazott elvárás is, hogy a kínai-kambodzsai kereskedelmi forgalom összértéke 2020-ra már haladja meg a 6 milliárd dollárt. A laoszi és a kínai elnök találkozóján – miután egyetértettek Vientiane Új selyemút

Thaiföld ugyan a legmagasabb szinten nem képviseltette magát, de az 5 minisztert is magába foglaló thai delegáció teljes mértékben helyeselte a kínai terveket. Thaiföld a Keleti Gazdasági Folyosó megépítésével szeretne kapcsolódni a Kína-Indokína Gazdasági Folyosóhoz, a végcélja pedig, hogy az OBOR segítségével Kína és Délkelet-Ázsia összekapcsolódását is biztosítsa.

India távolmaradása Dél-Ázsia országai – India kivételével – jelentős eredményeket várnak a kínai projekthez való csatlakozástól, ezért a fórumon is részt vettek. A 46 milliárd dollárba kerülő Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés egyik legfontosabb beruházása. A Nawaz Sharif miniszterelnök vezette pakisztáni küldöttség Pekingben több egyezményt is aláírt, melyekben Kína többek között repülőtér építésére is kötelezettséget vállalt a stratégiai jelentőségű Gwadarban. Srí Lanka miniszterelnöke Ranil Wickremesinghe is részt vett a multilaterális megbeszéléseken, noha a korábbi kormányzattal szemben nem kívánja elkötelezni magát Kína mellett, miközben India szkepticizmusát is osztja. A Nepált képviselő Krishna Bahadur Mahara miniszterelnök-helyettes üdvözölte a kínai terveket, és a találkozó előtt a két ország egyetértési megállapodást kötött a Kína által Nepálban építendő infrastrukturális fejlesztésekről. India végül az előzetes nyilatkozatokkal ellentétben nem képviseltette magát a fórumon. Geopolitikai érdekei miatt pedig az OBOR-t sem támogatja. A

A 2017-es pekingi Belt and Road Forum

Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó a tervek szerint az India által is magának követelt, de jelenleg pakisztáni ellenőrzés alatt álló Kasmíron haladna keresztül, amely a Modi-kormány szerint figyelmen kívül hagyja „India szuverenitását és területi integritását”. Emellett India szerint a kínai projektekből hiányzik az átláthatóság, a környezetvédelmi szempontok biztosítása, ráadásul az elkészült beruházások hosszú távú működtetése sem garantált. A kínai hitel miatt a részt vevő országok eladósodása is komoly veszély, amint azt Srí Lanka esete is bizonyította, ahol a 8 milliárd dolláros adósság fizetésére képtelenné vált az ország. Oroszország részvétele Oroszországot a pekingi csúcson az államfő, Vlagyimir Putyin képviselte, aki a jelek szerint Xi Jinping egyik kiemelt vendége volt. Putyin külön is találkozott a kínai állam vezetőjével, és viszonozta is a meghívást: 2017. július elején Moszkvában fogadhatja Xi Jinpinget. Vlagyimir Putyin a pekingi fórumon tartott beszédében a nagy eurázsiai együttműködést helyezte a középpontba. Az orosz elnök szerint össze kell rakni a térség integrációs projektjeinek a potenciálját, és „életet kell lehelni az óriási eurázsiai kontinensbe”. Így megvalósulhatna a Moszkva vezette Eurázsiai Gazdasági Unió, a Peking vezette Egy Övezet Egy Út, a közös kínai-orosz projekt, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) együttműködése. Vlagyimir Putyin szerint ebbe az eurázsiai együttműködési projektbe várnák az európai uniós országok részvételét is, amivel egy Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig tartó együttműködés jönne létre. Putyin pekingi beszédében elrejtett egy Egyesült Államoknak szóló kritikát is: „A protekcionizmus normává válik, és a rejtett formája az egyoldalú illegitim korlátozások lesznek, ami többek között a technológiák értékesítéséről és terjesztéséről szól.” – mondta Putyin – „Egyre gyakrabban vonják ma kétségbe a nyitottság és a szabadkereskedelem elveit, ráadásul gyakrabban pont azok teszik ezt, akik korábban a támogatóiként léptek fel.” Putyin beszédében nagy hangsúlyt fektetett az infrastruktúrára: beszélt az északi tengeri útvonal által megnyíló lehetőségekről, az eurázsiai autóutak

azonban, hogy szoros és nyitott kereskedelmi partnerséget szeretne tartani az európai szomszédjaival, ugyanakkor új partnerekkel és régi szövetségesekkel is egyaránt szeretné biztosítani a szabadkereskedelmi megállapodásokat a világ minden táján. Céljuk a kereskedelmi kapcsolatok növelése, és nem a szűkítése.

fejlesztéséről és a transzszibériai vasútvonal modernizálásáról is. Az orosz elnök szerint ezekkel a

szinten képviseltette magát, Nagy-Britannia, Németország és Románia miniszteri szinten, Franciaország

fejlesztésekkel az eurázsiai kontinens új közlekedési konfigurációja jöhet létre. Putyin kiemelte azt is, hogy véleménye szerint a jelenlegi geopolitikai tendenciák mellett a Kína által képviselt Egy Övezet, Egy Út stabilitást hoz a világgazdaságba.

pedig volt miniszterelnöke révén vett részt a pekingi fórumon.

Oroszország számára a pekingi fórumnak lett is egy komoly eredménye: a két ország megegyezett abban, hogy egy közös befektetési alapot hoznak létre a regionális befektetések elősegítésére. Kína ebbe az alapba tesz bele 100 milliárd jüant, ami körülbelül 15 milliárd dollárnak felel meg. A pénzt az orosz TávolKelet és a kínai északi tartományok együttműködésének a fejlesztésére használják. Oroszország mellett a poszt-szovjet térség államainak nagy része szintén részt vett a pekingi csúcson. Kazahsztán sokat remélt a találkozótól az infrastrukturális fejlesztések és kínai befektetések ügyében. Kirgizisztán és Üzbegisztán az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés előtt elindult, de azóta évekre megfeneklett Kína–Kirgizisztán–Üzbegisztán vasútvonal ügyében tárgyalt. Kína szabadkereskedelmi egyezményt írt alá Grúziával, Azerbajdzsán pedig energetikai megállapodást hozott tető alá Pekinggel.Legmagasabb szinten azonban távolmaradt Pekingtől Ukrajna, Türkmenisztán és Tádzsikisztán.

Az EU két vezető gazdasága Németország és Franciaország, valamint Nagy-Britannia, már mint az EU-n kívüli ország is részt vett a találkozón. A volt francia miniszterelnök, Jean-Pierre Raffarin szerint Franciaország és Kína ugyanolyan jövőbeli víziókkal rendelkezik, mind a két ország egy békés világot szeretne, amely lehetővé teszi a békés fejlődést. Raffarin szerint a „win-win” együttműködés létrejöttét a protekcionizmus és a nacionalizmus fenyegetheti, és szerinte ahelyett, hogy lezárjuk a határokat, inkább békét kellene teremteni azzal, hogy fejlődést hozunk a világba. Németországot a gazdasági miniszter Brigitte Zypres képviselte, aki már a fórum első napján arra figyelmeztetett, hogy Németország és a többi EU-s ország nem fogja aláírni a közös nyilatkozatot addig, amíg Pekingtől nem kap több garanciát a szabadkereskedelemre, a környezetvédelemre és a munkafeltételekre. Úgy fogalmazott, hogy Németország és a német cégek nem hajlandóak részt venni a kezdeményezésben, hacsak a pályázatok nem lesznek mindenki számára nyitottak. Valamint tisztázni kell, hogy valóban mi is fog épülni pontosan, mert ez jelenleg nem világos.

Az európai résztvevők A legtöbb európai ország képviseltette magát a fórumon, hiszen Európában fog összefutni az Egy övezet, egy út projekt tengeri és szárazföldi része is, ezért a tervek szerint a kontinens országainak nagy részén végig fog haladni az új Selyemút. Csehország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Szerbia, Spanyolország és Svájc a legmagasabb

Philip Hammond a brit kincstári kancellár (pénzügyminiszter) meggyőződése, hogy mint az Egy Övezet, Egy Út nyugati végén fekvő ország természetes partnere a kezdeményezésnek, hiszen Nagy-Britannia már évtizedek óta az egyik legelkötelezettebb híve a nyitott, globális kereskedelmi rendszernek. Most pedig történelmükben új fejezet kezdődött azzal, hogy elhagyták az Európai Uniót. Kihangsúlyozza

Három gazdaságilag nehézségekkel küzdő európai ország is részt vett a fórumon (Spanyolország, Olaszország és Görögország). Számukra nagy segítséget és gazdasági löketet adhat ez a kezdeményezés. A spanyol miniszterelnök Mariano Rajoy a spanyol gazdasági fellendülést emelte ki, ugyanis az öt éven keresztül tartó hanyatlást sikerült leküzdeniük, és ez főként az ország exportjának köszönhető.Továbbá hozzátette a kormányfő, hogy nagyra értékeli az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést, és Spanyolország készen áll arra, hogy erősítse a kapcsolatait Kínával gazdasági, befektetési és infrastrukturális területen, és mélyítse az európai-kínai kapcsolatokat. Aléxisz Cíprasz Görögország miniszterelnöke úgy gondolja, hogy a kereskedelem és a befektetések bővítésének kulcsfontosságú szerepe lehet a nemzetek gazdasági növekedésében. Ezért aktívan támogatni fogják, hogy a kezdeményezés megfelelő figyelmet fordítson a tudományos és technológiai innováció erősítésére, valamint a kis- és középvállalkozások globális értékláncokba történő integrálására. Majd hozzátette, hogy országa elhelyezkedése révén új tengeri kereskedelmi útvonalakat keres, és az új tengeri Selyemútban nagy lehetőségeket lát. Paolo Gentiloni, Olaszország miniszterelnöke gratulált a kezdeményezéshez, és nagy potenciált lát benne. Szerinte a fórum pozitív üzenetet hordoz, amely egy nyitott, nemzetközi kereskedelemhez és gazdasághoz vezethet. Hozzátette, hogy Olaszország nagy jelentőséget tulajdonít Kínával való jó kapcsolatának, és készen áll a magas szintű együttműködésekre, olyan területeken, mint a gazdaság, technológia, mezőgazdaság, egészségügy, oktatás, turizmus és a kis- és középvállalkozások, és elkötelezi magát az EU-Kína kapcsolatok irányában. A „16+1 együttműködés” öt európai országa is részt vett a kínai rendezvényen. Ez az együttműködés 2012-ben jött létre, melynek célja Kína és tizenhat kelet-közép-európai állam közötti kapcsolat koordinálása és intézményes keretek közé terelése.

A régióból kulcsszerepet játszó három ország (Lengyelország, Magyarország és Szerbia) a legmagasabb szintű képviselettel volt jelen az eseményen. A kínai elnök, Xi Jinping a kétnapos fórum nyitóbeszédében Lengyelországot a sikeres gazdasági kezdeményezés példájaként jellemezte. Kína stratégiai szerepet szán az országnak, többek között a Łódź-t és Chengdu-t összekötő vasútvonal által, ami már az új Selyemút részét képezi.A lengyel miniszterelnök, Beata Szydło szerint ez az együttműködés fogja diktálni a gazdasági fejlődés feltételeit a régióban az elkövetkezendő évtizedekben. Majd leszögezte, hogy Lengyelország számára jelenleg az a legfontosabb, hogy ezeket az együttműködéseket konkrét befektetésekké tegyék. A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szerint „a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé”, és a globalizáció régi modellje véget ért. A kormányfő rámutatott arra, hogy az elmúlt évtizedekben nagy változások zajlottak le: a gazdaság húzóereje nem nyugaton, hanem keleten van, és „igazából legnagyobb mennyiségben pénz ma Ázsiában halmozódik fel”, amely azután megindul visszafelé, nyugatra – fejtette ki. Kína Magyarországnak is kulcsszerepet szán a kezdeményezésben, hiszen a kínai többségi tulajdonban lévő pireuszi kikötőből Macedónián és Szerbián át vasúton érkezhet az áru hazánkba – és innen utazhat tovább Európa

„A magyar miniszterelnök, Orbán Viktor szerint a Kelet felzárkózott a Nyugat mellé” legfontosabb gazdasági központjaiba. Ennek a szakasznak az egyik legfontosabb eleme a Budapest-Belgrád vasútvonal lesz, melynek felújításáról kínai javaslatra már az említett „16+1 együttműködés” 2014-es bukaresti csúcs keretei között született megállapodás. A szerb miniszterelnök Alexander Vučić leszögezte, hogy már nagyon sok dolgot véghez vittek, de még hosszú út áll előttük, és az Egy Övezet, Egy Út projekt sok lehetőséget tartogat számukra. Majd azt is hozzátette, hogy ez a kezdeményezés rengeteg előnnyel jár, és a jövőben még többel fog, hiszen a szerb kormány mindig is azon van, hogy minél többet tegyen az országukért, de eddig sok mindent nem tudtak véghezvinni Kína nélkül. Szerinte a legjobb szavak, amelyekkel le lehet írni ezt az együttműködést, a kapcsolat és az összeköttetés. Majd hozzátette, hogy habár Szerbia az egyik legkisebb részt vevő ország, szeretné, ha a következő fórum Szerbiában kerülne megrendezésre.

Shanghai Fórum 2017 Magyarország és az „Egy övezet Egy út” kezdeményezés kapcsolata

Shanghai Fórum 2017 Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank Elnökének előadása 2017. május 27-én a Shanghai Fórumon

két ország hasonló gyökerekkel és jellemzőkkel rendelkezett, az általuk választott válságkezelési megoldások és ennek köszönhetően az eredmények teljesen eltérőek voltak. Magyarországon a 2010-es politikai fordulat és politikai vezetőség-váltás ennek lényeges előfeltétele volt. A 2003 és 2008 közötti időszakban Görögországot és Magyarországot hasonló makroökonómiai adatok jellemezték. A jelentős, mindkét országban kb. a GDP 7-8%-át kitevő költségvetési hiány

„...az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés útvonalai új hidakat teremtenek...”

Az Új Selyemút útvonalai

Tisztelt Excellenciás Hölgyek és Urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Kollégáim és Barátaim! Nagyon köszönöm a meghívást, nagy örömömre szolgál, hogy ma Önökkel lehetek. Úgy gondolom, hogy az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés a legígéretesebb törekvés a globális gazdaság újraegyesítésére és felélénkítésére. Véleményem szerint az Egy Övezet Egy Út Kína egy igen korrekt kezdeményezése, amelynek megvalósításával nem csupán egy új, földrészek közötti gazdasági együttműködés jönne létre, hanem új hidak is épülnének Ázsia és Európa, ezen belül az Európai Unió között. Amikor az Egy Övezet Egy Út kezdeményezésre gondolunk, nem szabad megfeledkeznünk az ókori Selyemútról sem: ez az egyik legfontosabb kereskedelmi útvonal, amely sokáig lehetővé tette az áruk, információk és technológiák cseréjét. Az Új Selyemút az ókori Selyemútra épül, és kulcsfontosságú az európai hosszú távú versenyképesség és a magyar gazdasági konvergencia szempontjából is. Láthatjuk, hogy az Új Selyemút teljes hálózata Kínából indul és Európa irányában halad. Szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés útvonalai új hidakat teremtenek, és az Európai Uniónak sürgető szüksége van ezekre az új összeköttetésekre az Európai Álom felvirágoztatásához. Ami Kínát illeti, számomra nem egészen egyértelmű, hogy Kína a vezető szerepét tölti-e majd be a negyedik ipari forradalomban. Kína nagyszerű stratégiája, az ún. „Made in China 2025” lehetővé teszi, hogy a kínai gazdaság a 21. századi Új Gépkorszak nyertese legyen, és ez a stratégia szorosan kapcsolódik az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés céljaihoz

is. A „Made in China 2025” terv kilenc stratégiai feladatot fogalmazott meg. A kilenc célkitűzés közül az innovatív gyártóipar és a szolgáltatás-orientált gyártás létrehozását, valamint a minőség és márkák építését emelem ki. Az új selyemút részeként Kína és Európa között több útvonal is létesül, amelyek szintén mérföldkövet jelentenek majd Kína számára a “Made in China 2025” stratégiai céljainak megvalósításához és a kínai gazdaság folyamatos felvirágoztatásához. Úgy gondolom, sok útvonalra lesz szükségünk ahhoz, hogy hidakat építsünk Európa és Ázsia, az Európai Unió és Kína, valamint Magyarország és Kína között.

„Úgy gondolom, hogy az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés a legígéretesebb törekvés a globális gazdaság újraegyesítésére és felélénkítésére.”

Forrás: Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány és MNB

A „Made in China 2025” stratégia és annak stratégiai feladatai

Magyarország ugyanakkor kis ország az Európai Unióban és a világgazdaság kevésbé jelentős játékosa. 2010 óta azonban hazánk azért harcol, hogy leküzdje a pénzügyi és gazdasági világválság utóhatásait, és ez a küzdelem eredményesnek bizonyult. Érdemes összevetnünk Magyarország és Görögország legújabb gazdasági fejleményeit, hiszen a pénzügyi világválság ezt a két országot érintette legsúlyosabban. Bár a válság előtt a

Shanghai Fórum 2017

„Az Új Selyemút részeként Kína és Európa között több útvonal is létesül, amelyek szintén mérföldkövet jelentenek majd Kína számára a »Made in China 2025« stratégiai céljainak megvalósításához és a kínai gazdaság folyamatos felvirágoztatásához.” mellett a folyó fizetési mérleg hiánya szintén túl magas volt. Az aktív lakosság aránya és a foglalkoztatási ráta ezzel szemben alacsony maradt – különösen Magyarországon –, míg a GDP növekedését (kb. 3% a 2003 és 2008 közötti időszakban) a külső eladósodottág táplálta. Ebben az időben a bruttó államadósság / GDP arány 14 százalékponttal emelkedett Magyarországon és

8 százalékponttal Görögországban. Mindkét ország sérülékeny volt, ezért különösen érzékenyen reagáltak a bekövetkező válságra. Ennek következtében 2007-2008-ban (jóval a válság előtt) Magyarország gazdasági növekedési rátája 1% alá mérséklődött, miközben Görögországnak szintén több gazdasági kihívással kellett szembenéznie.

Top 50 magyar reform és innováció

Görögország, Portugália, Spanyolország és Olaszország hagyományos, megszorító intézkedésekre épülő válságkezelési stratégiára kényszerült. Nézzük most Görögországot, mivel ez az ország a nem fenntartható gazdasági modell és a sikertelen válságkezelési megközelítés jelképévé vált. A görög válságkezelés intézkedései a nemzetközi intézmények által támogatott, általánosan jellemző megszorító filozófián alapultak. Ez a modell kudarcnak bizonyult. A megszorító intézkedések a gazdaságot és a költségvetést is gyengítették, továbbá politikai bizonytalanságot okoztak, gyengítették és/vagy megdöntötték a kormányokat, ezzel lassítva és/ vagy leállítva a reformokat. Ha egy pillantást vetünk a görög gazdaság jelenlegi makroadataira, akkor láthatjuk ezt a kudarcot. Magyarországon más megoldáshoz folyamodtunk: a válságkezelés egy nem megszokott módját. Hazánk olyan liberális szellemű válságkezelési megközelítést választott, amely erős kritikát váltott ki az Európai Unión belüli barátaink, valamint számos

Görögország és Magyarország átlagos makroökonómiai teljesítménye 2003 és 2008 között

nemzetközi gazdasági szervezet körében. Növekedés-ösztönző strukturális reformokat indítottunk el, és arra kértük az üzleti közösségünket, hogy fokozottan osztozzanak a terhekben, és ezáltal a magyar válságkezelés sikertörténetté válhasson. A tehermegosztás kibővítésére tett intézkedések részeként Magyarország Európában elsőként vezetett be banki adót és más ágazatspecifikus válságadókat. Ezzel egy időben bevezettünk egy egészen új

„Növekedés-ösztönző strukturális reformokat indítottunk el, és arra kértük az üzleti közösségünket, hogy fokozottan osztozzanak a terhekben, és ezáltal a magyar válságkezelés sikertörténetté válhasson.” 30

egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert is, amelynek célja az adóterhek általános csökkentése volt, különösen a családok körében. 2010 után a kormány egyik költségvetési prioritásává vált a munka adóztatásától a fogyasztás adóztatása felé történő elmozdulás, amelynek célja a munkaerőkínálat, a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés fokozása volt. A gazdasági reformok más területekre is hatottak. A kormány egyfelől megújította a Költségvetési Tanácsot. Másfelől, a magyar kormány a Magyar Nemzeti Bankkal (MNB) karöltve sikeresen megoldotta a háztartási ágazat devizahitel-problémáját, amely több százezer polgár otthonát fenyegette. A kormány számos intézkedést tett a veszély elhárítása érdekében: kilakoltatási moratóriumot hirdetett, előtörlesztést és árfolyamgátat vezetett be, létrehozta a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-t, és végül a Kúria (a legfelsőbb bíróság) döntése kötelezővé tette a devizahitelek forintosítását, és a Magyar Nemzeti Bank biztosította az átváltáshoz szükséges devizamennyiséget). Az intézkedéseknek köszönhetően a háztartások deviza alapú eladósodottsága csökkent, ami hozzájárult a pénzügyi stabilitáshoz és ösztönözte a GDP növekedését is.

Shanghai Fórum 2017

A válságkezelés magyar és görög módja

MEGSZORÍTÁSOK

STRUKTURÁLIS REFORMOK

GÖRÖGORSZÁG

MAGYARORSZÁG

Adóemelés • A jövedelemadó-kulcs emelése • Vagyonadó • Új ingatlanok ÁFÁ-jának emelése

Adóreform • A jövedelemadó-kulcs csökkentése • A fogyasztási adók és ágazati adók emelése

A kiadások csökkentése • A nyugdíjak csökkentése • Létszámleépítés a közigazgatásban • Közalkalmazotti fizetések csökkentése

A kiadások megreformálása • A nyugdíjak reálértékének megőrzése • A korkedvezményes nyugdíjazás szigorítása • Közmunka program

Egyéb lépések • A minimálbér csökkentése • Privatizáció

Egyéb lépések • A minimálbér emelése • Az állami vagyon bővítése • Új intézkedések a demográfiai kihívások kezelésére Forrás: MNB

Átlagos adóterhek Magyarországon és Görögországban egykeresős, kétgyermekes házaspár esetén, ahol az átlagjövedelem 100%

Engedjék meg, hogy részletesebben is bemutassam a magyar gazdasági modellt. 2010 óta a magyar gazdaságpolitika fő célja a makropénzügyi egyensúly (a költségvetési és külső fizetési mérleg) megvalósítása és megőrzése. Az operatív célok és a fő eszközök közül az államadóssági ráta fenntartható csökkentését és az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszer bevezetését szeretném kiemelni. Most pedig térjünk át azokra a legfontosabb strukturális reformokra és innovációkra, amelyeket a magyar kormány és az MNB alkalmaz a költségvetési stabilizáció, a monetáris politika fordulata és a növekedés újraindulása érdekében. Véleményem szerint ezek az intézkedések és eszközök egy teljesen új gazdasági modellnek tekinthetők. A gazdaságélénkítést átfogó adóreform segítette elő. A kormány 2016-ban 16%os egykulcsos személyi jövedelemadót vezetett be (2016-ban a 16%-ot 15%-ra csökkentette), valamint először a kis-és középvállalkozások, majd később minden vállalkozás társasági jövedelemadóját csökkentette. Az Európai Unón belül Magyarországon a legalacsonyabb a társasági jövedelemadó, amelynek mértéke jelenleg 9%. A költségvetési stabilitás fenntartása érdekében időközben megemelték a

fogyasztási adó mértékét. A magyar kormányt erős költségvetési fegyelem jellemezte, így csökkenteni tudta az államadósság / GDP arányt. Mindemellett a válságkezelést az IMF biztonsági hálója nélkül valósították meg, az IMF pénzügyi segítségét pedig, amelyre 2008-ban volt szükség, azóta sikeresen visszafizették. A családi adókedvezmény bevezetése és fokozatos kiszélesítése, valamint a Munkahelyvédelmi Akcióterv megvalósítása növelte azoknak a célcsoportoknak a foglalkoztatását, amelyek munkaerő-piaci kapcsolata még kevésbé kiépült. A Közmunkaprogram mindennapos munkalehetőséget biztosított számos, korábban inaktív személy számára. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően a foglalkoztatási ráta jelentősen emelkedett. A kelet felé nyitás szintén fontos reformintézkedés volt a magyar külkereskedelemben és külpolitikai stratégiában, amely megfelelő feltételeket teremtett az Új Selyemút kezdeményezéshez. A Magyar Nemzeti Bank – az elsődleges céljával összhangban és a csökkenő inflációs előrejelzésre válaszul – 2012-től kezdve 7%-ról 0,9%-ra csökkentette az alapkamatot. Az árstabilitás elérése mellett

Shanghai Fórum 2017

A hagyományos és a magyar válságkezelés közötti különbség

Forrás: MNB

a MNB célzott monetáris politikai eszközt vezetett be, az ún. Növekedési Hitelprogramot, amely kedvező feltételek mellett biztosít pénzügyi forrást a magyar kis-és középvállalkozások támogatására. Vessünk egy pillantást Magyarország és Görögország történetére más szemszögből is, és nézzük meg a részleteket is. Magyarország és Görögország helyzete hasonló volt a válság előtt, mivel mindkét országnak csaknem ugyanazokkal a makroökonómiai problémákkal kellett szembenéznie. Magyarországon és Görögországban egyaránt jelentős mértékben romlott az innováció és a versenyképesség. A gazdasági növekedést mindkét országban külső adósságból fedezték, és ennek következtében mindkét államban magas lett a hiány és az államadósság szintje. Magyarországon azonban 2010 után sikerrel indítottunk el növekedésösztönző strukturális reformokat. Önállóan alakítottuk ki a gazdaságpolitikánkat, amely végül a siker egyik alapelemének bizonyult. A magyar kormány nem csupán átfogó adóreformot vezetett be, hanem a kiadási oldal reformja is nélkülözhetetlen a munkaerőpiacon való részvétel ösztönzéséhez és a nyugdíjak reálértékének megőrzéséhez. A korkedvezményes nyugdíjazás szigorítása

szintén ezeknek a reformoknak a részét képezte. Más lépéseket is tettünk: megemeltük a minimálbért, bővítettük az állami tulajdonban lévő eszközöket, és intézkedéseket tettünk a demográfiai kihívások kezelése érdekében, ami együttesen fenntarthatóbb gazdasági konvergenciát eredményezett Magyarországon. Görögország már egy egészen más történet. A görög kormány megemelte a személyi jövedelemadót, valamint az új építésű házak ÁFÁ-ját és a vagyonadót. A kiadásokat ugyanakkor a nyugdíjak csökkentésével, a közigazgatás létszámleépítésével, valamint a közalkalmazotti bérek csökkentésével szorították vissza. Ezenkívül a görög válságkezelés részeként a görög kormány csökkentette a minimálbért és több állami tulajdont privatizált. Az adóterheket, amelyek már a válságot megelőzően is magasak voltak, nem csökkentették olyan mértékben, mint Magyarországon. A görög kormány így csupán megszorító intézkedéseket vezetett be, csökkentve a gazdasági összkeresletet, valamint kizárták minden anticiklikus gazdaságpolitikai intézkedés lehetőségét. Mint korábban említettem, 2011-ben Magyarország az adóterheket 16%-os (később 15%-os) egykulcsos személyi jövedelemadóval csökkentette, és pozitív fiskális hatást gyakorolt a gazdaságra, amint fokozni

tudta a foglalkoztatást és a gazdasági növekedést. Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy Görögország nem az egyetlen olyan ország, amelynek gazdasági problémákkal kell megküzdenie. Az eurózóna kudarcba fulladt válságkezelése és az Európai Unió hivatalos gazdaságpolitikai megközelítése nem igazán segített a tagállamoknak, hogy leküzdjék a válságot. Magyarország idő előtt visszafizette az IMF-től kapott kölcsönöket, míg Görögország 2010 és 2016 között további kölcsönöket vett fel. Ezenkívül az államadóssági ráta 2011 óta folyamatosan csökken Magyarországon, miközben Görögországban az adósságállomány/GDP-ráta tovább emelkedett. Magyarországon a foglalkoztatás-ösztönző intézkedések a munkanélküliségi rátát 5% alá csökkentették 2017-ben, Görögország esetében azonban a munkanélküliségi ráta még mindig 23%. Görögország ördögi körbe keveredett, míg Magyarország képes volt kitörni a mélypontról. Mindent egybevetve, Görögország jelentős megszorításokhoz folyamodott, míg Magyarországon a makropénzügyi mérleget és gazdasági növekedést strukturális reformok segítették. A válságkezelés két típusa (a hagyományostól eltérő és növekedés-ösztönző magyar, illetve a hagyományos,

megszorító jellegű görög) egészen eltérő eredményekhez vezetett, holott a kiindulási helyzet a két országban hasonló volt. A hagyományos válságkezelés Görögországban adósságspirált eredményezett a megszorítások, a lassúbb növekedés, a jövedelemcsökkentés és a romló költségvetési egyenleg révén. Ezzel szemben a válság leküzdésének nem hagyományos magyar módja a strukturális reformokon alapult, így stabil költségvetési mérleget biztosított, ösztönözte a munkaerő aktivitását és ezáltal a gazdasági növekedést. A két ország gazdasági teljesítménye közti eltérés tisztán látható, ami azt jelenti, hogy a hasonló kiindulási helyzet eltérő eredményekhez vezethet az alkalmazott intézkedésektől függően. Összegzésként tehát elmondhatjuk, Magyarország kiváló példája annak, hogy az Európai Unió bármely tagállama kitörhet a gazdasági válság csapdájából, amennyiben megfelelő politikákat ötvöz. Ha hidakat építünk Ázsia és Európa között, az Európai Uniónak égető szüksége lesz hatékony gazdaságpolitikák megvalósítására ahhoz, kiaknázhassa az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés lehetőségeit. Köszönöm szépen a figyelmüket!

Lehet-e KĂna a kĂśvetkezĹ&#x2018; ipari forradalom nyertese?

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

Szerző: Balogh Lilla Sarolta

Az alábbi tanulmány átfogó képet kíván nyújtani Kína jelenlegi helyzetéről és növekedési kilátásairól a következő ipari forradalom során, különös tekintettel arra a kérdésre, hogy lehet-e az ország a küszöbön álló átalakulás egyik „globális nyertese”. A vonatkozó szakirodalom áttekintésével megvizsgáljuk az ún. negyedik ipari forradalom mögött álló meghatározó trendeket, és bemutatjuk a Kínát érintő legfontosabb társadalmi-gazdasági következményeket. Ezután Kína jelenlegi gazdasági helyzetét és növekedési lehetőségeit elemezzük, szekunder adatok felhasználásával. Miután megállapítottuk, hogy a pozitív növekedési pálya biztosításához a termelékenység növelésére van szükség innováció útján, értékeljük a kínai ipar innovációs képességeit. Megállapítjuk, hogy Kína számos ágazatban már most is vezető szerepet tölt be a világban a fogyasztóközpontú és hatékonyságvezérelt innovációk terén, és bár a kínai szereplők még nem váltak globálisan versenyképessé a technológia- és tudományalapú ágazatokban, amennyiben az ország továbbra is követni tudja a jelenlegi fejlődési pályáját a kutatás-fejlesztés előmozdítása terén, valamint nem következik be nagyobb rendszerszintű zavar, csak idő kérdése, hogy a kínai szereplők piacvezetőként jelenjenek meg a high-tech szektorokban is világszinten.

Bevezetés Kína válaszúthoz érkezett, de most nem a helyes és a helytelen út felismeréséről van szó, hanem sokkal inkább a közelgő ipari forradalom lehetséges irányainak összekapcsolásáról. Olyan új korszak hajnalának vagyunk szemtanúi, amely alapvető változásokat fog hozni életmódunkban, munkánkban és társadalmi fejlődésünkben, és – mint mindig is a történelem folyamán – azok az egyének, közösségek és nemzetek fognak a legjobban boldogulni, amelyek képesek lesznek alkalmazkodni a közelgő változásokhoz. A technológiai forradalmat számos szélesebb társadalmi-gazdasági, geopolitikai és demográfiai folyamat is kíséri, amely hatással van a világ összes régiójára és életünk minden területére. Kínát már megérintette a változások

szele, és most, több évtizedes példátlan gazdasági fejlődést és társadalmi haladást követően, egy kihívásokkal teli átalakulás fázisba lépett, gyengülő kilátásokkal a jövőbeli növekedésre. E tanulmány azt szeretné felmérni, hogy képes lesz-e Kína úgy pozícionálni magát ebben a globális átalakulásban, hogy – kihasználva egyedülálló gazdasági és társadalmi jellemzőit – a következő ipari forradalom egyik nyertesévé válhasson. Elemzésünket a következő ipari forradalom fő tendenciáinak áttekintésével kezdjük, előrevetítve a küszöbön álló átalakulás horderejét és lehetséges hatásait. Emellett bemutatjuk a negyedik ipari forradalom várható legfontosabb társadalmi-gazdasági következményeit, különös tekintettel a Kínát közvetlenül érintő megatrendekre, megvizsgáljuk

Kína jelenlegi gazdasági helyzetét, és rövid áttekintést adunk az utóbbi években tapasztalt gazdasági visszaesés mögött meghúzódó tényezőkről, külön kiemelve a többtényezős termelékenység csökkenő hozzájárulását a GDP-bővüléshez.

„Olyan új korszak hajnalának vagyunk szemtanúi, amely alapvető változásokat fog hozni életmódunkban, munkánkban és társadalmi fejlődésünkben...” Mit értünk a következő vagy negyedik ipari forradalom alatt? A „negyedik ipari forradalom” kifejezés a 2011. évi Hannoveri Vásáron vált széles körben ismertté,

utalva a német kormány Ipar 4.0, avagy Industrie 4.0 stratégiai kezdeményezésére az ország High-Tech Stratégia 2020 programjának részeként, melynek célja, hogy az ország az integrált ipar vezetőjévé és piaci szolgáltatójává váljon. Az Ipar 4.0 program egy, a gyártási és termelési folyamatok átalakítására vonatkozó tervet vázol fel, a központosított modell felől a decentralizáció irányába mozdulva el, ahol az infokommunikációs technológián alapuló rendszerek és hálózatok önállóan osztják meg az információt egymással (M2M) a termelési folyamatok optimalizáslása érdekében. Az Európai Bizottság (EB) közleménye szerint a negyedik ipari forradalom kifejezés bizonyos technológiákra és értékláncszervezési elgondolásokra utal, amelyek mentén az EB megvalósíthatónak látja az európai ipar digitalizálását. Mint azt Guenther Oettinger, a digitális gazdaságért és társadalomért felelős biztos nyilatkozta: „A digitalizálás átalakítja az európai ipart. Megváltoztatja az autók vagy a vegyi anyagok gyártásának módját, és azokat a formákat is, ahogyan a bankok pénzügyi szolgáltatásaikat nyújtják. A feladatunk az, hogy a negyedik ipari forradalmat a saját javunkra fordítsuk, és kihasználjuk az általa kínált lehetőségeket”. Tágabb öszefüggéseiben az Ipar 4.0 program hatással van a gazdaság és általában a nemzetek versenyképességére is, mivel a technológiai

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

vezetőszerep fenntartásán alapul az ipari termelésben és a K+F-tevékenységek terén. Az Ipar 4.0 vagy a negyedik ipari forradalom ezen szélesebb értelmezése közelebb visz minket a digitális korszak által előidézett széleskörű társadalmigazdasági átalakulás témájához, amelyre számos vezető, politikus és iparági szakértő is hivatkozott az elmúlt években. Ahogy Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezetője fogalmazott, „Egy olyan technológiai forradalom küszöbén állunk, amely alapvetően megváltoztatja majd az életünket, munkánkat és az egymáshoz való viszonyunkat. Nagyságrendjét, terjedelmét és összetettségét tekintve ez az átalakulás nem hasonlítható az emberiség által eddig tapasztaltakhoz. Még nem tudjuk, pontosan, hogyan bontakozik majd ki, de egy dolog világos: integrált és átfogó választ kell e kihívásra találni valamennyi érdekelt fél bevonásával, ideértve a globális politikai közösséget, az állami és a magánszektort, a tudományos köröket és a civil társadalmat”. A paradigmaváltás fogalmát Jeremy Rifkin közgazdász, a tudományos és technológiai változások hatásairól írt számos sikerkönyv szerzője, a Pennsylvaniai Egyetem adjunktusa is felvetette. Legutóbbi könyvében egészen odáig merészkedik, hogy megjósolja egy új gazdasági modell

feltűnését „a kapitalista korszak alkonyán”, „amely alkalmasabb lesz egy olyan társadalom szervezésére, ahol egyre több áru és szolgáltatás válik majdnem ingyenessé”. Mint ahogy azt könyvének címe „Zero Marginal Cost Society” (Zéró határköltségű társadalom) is sugallja, a szerző prognózisa szerint a technológiai fejlődésnek és a tárgyak internetének (internet of things – IOT), vagy dolgok internetének (internet of all things) köszönhetően a kommunikáció, a szállítás és az energiaipar oly mértékben fog megváltozni, hogy a nem túl távoli jövőben a termelés határköltsége minden bizonnyal a nullához közelít majd, és ez következésképpen paradigmaváltást idéz elő a jelenlegi társadalmi-gazdasági modelljeinkben. A kérdés csak az, hogy mely technológiai fejlesztéseknek lesz akkora horderejük a gyártási és termelési folyamatok oly mértékű átalakítására, amely a gazdaságra és általában a társadalomra is mély, rendszerszintű hatást gyakorol. Az ipari forradalom fogalmát Auguste Blanqui francia közgazdász és politikai aktivista vezette be 1837-ben, rávilágítva néhány párhuzamra a XVIXIX. század fordulójának Britanniájában az ipar motorhajtású gépekre történő átállásából eredő gazdasági és társadalmi változások és a korabeli Franciaországban létező politikai erők hirtelen átrendeződése között. Ahogy Franciaországban a politikai rendszer átalakulását „forradalom”

névvel illették, úgy a britanniai változások, amelyek legalább annyira jelentősek voltak, ipari forradalmat idéztek tehát elő. A fogalom a brit gazdaságtörténész, Arnold Toynbee The Industrial Revolution című könyve révén vált széles körben ismertté. Toynbee azonban a változás forradalmi természete helyett elsősorban a termelésirányításban és a vagyonelosztásban bekövetkező változásokra koncentrált művében. Ahogy arra John Komlos, a müncheni Ludwig-Maximilians Egyetem Gazdaságtudományi Tanszékének nyugalmazott professzora rámutatott, az ipari forradalom során megjelent látszólagos ellentmondás, a gazdasági fejlődés evolúciós jellege és az egy főre jutó ter-

– A zonnal átadhatók a gyorsan iparosodó nemzeteknek. – Elengedhetetlenek az alapvető iparágak egyes fejlődési szakaszainak átugrásához.

melés növekedési ütemének diszkontinuitása között úgy oldható fel, ha az ipari forradalomra nem mint strukturális törésre tekintünk, hanem mint az elmúlt évezredek gazdasági tapasztalatának szerves részére.

megatrendet azonosít: a fizikait, a digitálisat és a biológiait. A technológiai változások fizikai megnyilvánulásait elsősorban az olyan találmányok megjelenéséhez köti, mint az önvezető járművek, a 3D nyomtatás (additív egyedi gyártás), a fejlett robotika és az olyan új anyagok használata, mint a magától regenerálódó és öntisztító intelligens anyagok, emlékező ötvözetek vagy a nyomást energiává alakító kerámiák.

Az első gépi szövőszék 1784-ben történt megalkotása óta az ipari forradalom négy hullámát különböztethetjük meg: A XVIII. század végi, első ipari forradalmat a víz- és gőzenergiának a mechanikai termelés iparosítására történő használata jellemezte. A XX. század eleji, második ipari forradalom az elektromos energia alkalmazását jelentette az új termelési módszereknél, mint amilyen például a futószalag bevezetése volt a tömegtermelés elősegítésére. A harmadik ipari forradalom a digitális technológiák és a számítástechnikai teljesítmény használatával automatizálta a termelést. Egyelőre még vita tárgyát képezi, hogy a jelenlegi átalakulás valóban egy negyedik ipari forradalomnak tekinthető-e, vagy egyszerűen csak a harmadik ipari forradalom és az 1960-as években kezdődött digitális átállás felgyorsulása. Walt Whitman Rostow amerikai közgazdász és politikaelméleti szakértő már az 1980-as években beszélt a negyedik ipari forradalomról. Véleménye szerint a negyedik ipari forradalmat olyan forradalmi technológiákon alapuló ágazatok jellemzik, amelyek a feltalálástól egyenesen az innováció irányába mozdulnak el, és a következő négy jellemvonásban osztoznak: – Olyannyira átfogóak, hogy egyetlen ország sem képes azokat teljes mértékben uralni. – A z alaptudományok olyan területeihez kapcsolódnak, amelyek maguk is forradalmi változásokon mennek át.

Klaus Schwab, legutóbbi, Fourth Industrial Revolution című könyvében megerősíti, hogy valóban egy forradalomnak lehetünk szemtanúi, ami „nem mást fog eredményezni, mint az emberiség átalakulását”. Schwab a különböző megatrendek keveredéséből és kölcsönhatásából eredő változások sebességére, kiterjedtségére és mélységére, valamint rendszerszintű hatásaikra alapozza feltételezését. A technológiai változás fő motorjaként három ilyen

„Egyelőre még vita tárgyát képezi, hogy a jelenlegi átalakulás valóban egy negyedik ipari forradalomnak tekinthető-e, vagy egyszerűen csak a harmadik ipari forradalom és az 1960as években kezdődött digitális átállás felgyorsulása.” Az érzékelők segítségével történő adatgyűjtés, a felhőalapú számítástechnika (cloud computing), a nagy adatmennyiség alapján (big data) történő elemzések alkalmazása, valamint a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás (machine learning) összekötik a technológiai vívmányok fizikai oldalát a digitálissal,

ágazatokon átívelően transzformatívvá téve ezáltal a dolgok internetét. A negyedik ipari forradalom digitális megnyilvánulása egyben háttérként szolgál az olyan technológiaalapú platformoknak is, amelyek új formában kötik össze az egyéneket és az intézményeket, mint például a blockchain (egy elsősorban a Bitcoin révén ismertté vált, digitálisan megosztott főkönyv), valamint a lekérhető (on-demand) vagy közösségi gazdaság (sharing economy) platformjai, mint az AirBnb vagy az Uber. Ezen technológiák társadalmi hatása nyilvánvaló. Ahogy azt Tom Goodwin híres TechCrunch cikkében írta 2015-ben: „Az Uber, a világ legnagyobb taxitársasága, nem rendelkezik saját járművel. A Facebook, a világ legnépszerűbb médiaszolgáltatója, nem hoz létre tartalmat. Az Alibaba, a legértékesebb kiskereskedelmi vállalat, nem tart készleteket. És az Airbnb, a világ legnagyobb szállásszolgáltatója, nem rendelkezik ingatlanvagyonnal. Valami érdekes dolog történik.”. Több mint „érdekes”. A negyedik ipari forradalom biológiai megatrendjei olyan innovációkat valósítanak meg, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt csak a tudományos-fantasztikus irodalomban tűnhettek volna valószerűnek: az olcsó genetikai szekvenálás és a szintetikus biológia nemcsak az egészségügyet és az élettudományokat, hanem a mezőgazdaságot és bioüzemanyag-előállítást is forradalmasítják (Schwab 2016). A negyedik ipari forradalom társadalmi-gazdasági következményei A következő ipari forradalom üzleti szférára, kormányokra, médiára, társadalmi szervezetekre és magukra az emberekre gyakorolt hatása legalább annyira szerteágazó és összetett, mint az azt mozgató megatrendek kiterjedtsége, mélysége és rendszerszerű természete. A várható hatásai a gyakorlatiaktól az etikai megfontolásokig terjednek, valamint pénzügyi és társadalmi következményekkel is járnak. A negyedik ipari forradalom világszerte emberek milliárdjainak életét teheti jobbá, de ezzel együtt több súlyos kihívást és kockázatot is generálhat, amit az inkluzív növekedés biztosítása érdekében mérsékelni kell. A következő ipari forradalom egyik legszembetűnőbb következménye az üzleti modelleket és a foglalkoztatási helyzetet érintő megrendítő

változások mélyenszántó hatása lesz. Az elmúlt évtizedekben jelentős elmozdulásokat tapasztaltunk a munkaerőpiacon, amelyek során a termelés és a munkahelyek a fejlettebb gazdaságokból az alacsony költségű gyártást kínáló, fejlődő országokba települtek át. Napjainkban azonban – azáltal, hogy az intelligens gépek használatával a termelés egyre inkább automatizálttá válik – az olcsó emberi munkaerő által generált versenyelőny egyre csökken. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyek egy része idejétmúlttá válik, vagy azokat inkább visszatelepítik az anyaországba, ezáltal olyan elmozdulást idézve elő, amely a munkaerő-intenzív termelésre berendezkedő gazdaságokat negatívan érinti. Ahogy azt Kína esetében is tapasztalhatjuk: az olcsó munkaerőn alapuló feldolgozóiparból származó komparatív versenyelőny nem tudja támogatni a fenntartható fejlődést, így a hosszú távú versenyképesség megőrzéséhez az értékláncban (value chain) való feljebb lépésre lesz szükség.

„A negyedik ipari forradalom világszerte emberek milliárdjainak életét teheti jobbá, de ezzel együtt több súlyos kihívást és kockázatot is generálhat, amit az inkluzív növekedés biztosítása érdekében mérsékelni kell.” A Világgazdasági Fórum Future of Jobs (A munkahelyek jövője) c. jelentése (WEF 2016) szerint a munkaerőpiac átalakulása várhatóan magasabb termelékenységet és szélesedő képzettségi szakadékot fog eredményezni, jóval jelentősebb mértékben számolva fel munkahelyeket annál, mint amennyi újat létrehoz. A megszűnő munkahelyek mintegy kétharmada az általános irodai munkakörök közül kerül ki, ami fokozottan szükségessé teszi a kormányok, a vállalkozások és az egyének felkészülését a változásokra és a jövőbeni szakképzési igényekre. Becslések szerint az általános

iskolát most kezdő gyerekek 65 százaléka olyan munkakörben fog dolgozni, amilyen ma még nem is létezik. Ez alátámasztja az oktatási rendszerek szerepének fontosságát a technológiai haladás befogadásában, ilymódon járulva hatékonyan hozzá a társadalom fejlődéséhez. A termelés méretgazdaságossága és munkaerő-intenzitása kapcsán az egyik gyakran említett példa az 1990. évi Detroitot hasonlítja össze a 2014. évi Szilícium-völggyel. Detroit tradicionális ipari központ. Három legnagyobb vállalata összesen 36 milliárd dollár piaci tőkeértéket, 250 milliárd dollár bevételt és 1,2 millió dolgozót tömörített. 2014-ben a Szilícium-völgy három legnagyobb vállalatának piaci tőkeértéke 1,09 billió dollár volt, a detroitihoz hasonló nagyságú bevétellel (247 milliárd dollár), de tizedannyi dolgozóval (kb. 137.000). A változó gyártási módszerek, ahogy azt a fentiekben is említettük, munkaerőpiaci zavarokat idéznek majd elő, ugyanakkor azonban új, korábban ismeretlen lehetőségek is megnyílnak a vállalkozások előtt a hatékonyság növelésére és a termékés szolgáltatáskínálat fejlesztésére, remélhetőleg új lendületet adva majd egy fenntarthatóbb fogyasztási modell megvalósulásának. A vállalatok képesek lesznek digitális technológiák révén gazdagítani a felhasználói élményt, érzékelők, adatelemzés és összekapcsolhatóság (connectivity) révén fejleszteni a termékeiket, és több, kooperációban készült innovációt is piacra dobhatnak, a tervezési folyamatokba bevonva start-upokat és kutatóintézeteket, s olyan szervezeti formákat hozva ily módon létre, amelyek jobban szolgálják a tudásalapú társadalmat, és jobban illeszkednek hozzá. A fenntarthatóság a következő ipari forradalom egyik kulcstémája, mivel az energiahatékonyság növelése, valamint a zöld technológiák és megújuló energiaforrások nagyobb arányú használata nemcsak lökést ad a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásától erősen függő nemzetek (például Kína) termelékenységének, de növelheti a globális erőforrás-biztonságot is, és csökkentheti a klímaváltozással járó kockázatokat. Természetesen a zöld infrastruktúra létrehozása igen költséges induló beruházást igényel a kormányok és vállalatok részéről, ám – a közvetlen és közvetett hatásokat tekintve egyaránt – jelentős megtérülést generálhat.

Tágabb értelemben a negyedik ipari forradalom és az internet beágyazottsága életünk minden területén nagy valószínűséggel felgyorsítja majd az olyan, már ma is tapasztalható társadalmi-gazdasági folyamatokat, mint a növekvő társadalmi egyenlőtlenség. A világ népességének több mint fele nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, és majdnem húsz százaléka nem jut elektromos áramhoz. Ha az innováció terjedését nem szabályozzák megfelelően, a nemzetek, közösségek és egyének közötti „digitális szakadék” tovább fog szélesedni, aminek következményeképpen egyenlőtlen fejlődési pályák alakulhatnak ki, különösen az olyan országok esetében, amelyek már most is jelentős regionális különbségekkel küzdenek, mint pl. Kína. Amint arra egy OECD-jelentés is rámutat, az életszínvonal növekedése az első ipari forradalomtól kezdődően döntő mértékben az innovációnak volt köszönhető, és az innovációs teljesítmény központi szerepet tölt be a versenyképességben és a nemzetek fejlődésében is. Manapság is érvényes, talán jobban, mint valaha, hogy a jövőbeli fejlődés elsősorban annak a függvénye, hogy a társadalom mennyire képes magáévá tenni a technológiai újításokat. Végezetül meg kell jegyeznünk, hogy a negyedik ipari forradalom számos egyéb jellemzője, mint például a relatív hatalmi viszonyok elmozdulása a kormányok és állampolgárok között, a személyes adatok védelme, az információbiztonságot érintő kérdések vagy a mesterséges intelligencia és a biotechnológiai eljárások etikus használata – hogy csak néhányat említsünk – legalább olyan fontos és vizsgálatra érdemes kérdéskör, mint a fent vizsgált, azonban nem képezi jelen írás részét, mivel e tanulmány témája elsődlegesen a fenntartható gazdasági fejlődést és versenyképességet érintő tényezőkre szorítkozik. Kína válaszúton Kína az elmúlt harminc évben tapasztalt hosszú és példátlan gazdasági fejlődést követően a közelgő új ipari forradalom viharos időszakába lép. A Kommunista Párt által 1978-ban elindított Reform és nyitás program kezdete óta az ország az elmúlt évekig évente átlagosan majdnem tízszázalékos GDP-növekedési ütemet ért el, több mint 50-szerésére emelve az egy főre jutó GDP-t, az 1978-ban mért 155 dollárról 7920 dollárra 2015-ben, és

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

ezáltal 800 millió embert emelve ki a szegénységből, ami által 1990 és 2005 között több mint egyharmaddal járult hozzá a világméretű szegénység csökkentéséhez (Eckart 2016). Érdemes azonban megjegyezni, hogy a fejlődés fő motorjai elsősorban a keleti partvidéken található régiók voltak, így felborult a törékeny egyensúly az ország belső, rurális térségei és a partvidék között. Mint gyakran említik, az elmúlt néhány évben a kínai gazdaságban lassuló növekedés volt tapasztalható, 2010 óta évről évre gyengülő GDP-bővüléssel, 2014-ben 7,3, míg 2015-ben 6,9 százalékot érve el a Világbank statisztikái szerint. Bár ezek az adatok még mindig jóval meghaladják a világ átlagos GDP-növekedési ütemét (2,6 százalék 2014-ben és 2,5 százalék 2015-ben), mindenképpen csökkenő tendenciát mutatnak, ami külső tényezőknek és belső strukturális problémáknak egyaránt betudható. Csökkent az építőipari és feldolgozóipari kibocsátás, ami a kínai gazdaság két legfontosabb mozgatórugója, de arra utaló jelek is vannak, hogy a teljes tényezőtermelékenység hozzájárulását, ami 1978 óta folyamatosan növekedett, az utóbbi években nehéz volt fenntartani. A többtényezős termelékenység GDP-bővüléshez való hozzájárulása az 1990 és 2000 között jellemző majdnem 50 százalékról az elmúlt öt évben nagyjából 30 százalékra csökkent, hátráltatva a GDP növekedését. Amint azt a gazdasági növekedés Solow-modellje leírja, a hosszú távú gazdasági növekedés három fő mozgatórugója a népességnövekedés vagy munkaerő-bővülés, a tőkefelhalmozás és a termelékenység növekedése. Az 1970-es évektől kezdve, elsősorban Kína születésszabályozási programjainak és az egykepolitika bevezetésének köszönhetően az ország népességnövekedése számottevően lassult, fokozatosan érintve a munkaerő-állományt, amely mára már nem képes a gazdasági növekedés motorjaként szolgálni. Ennél is aggasztóbb, hogy a GDP-arányos bruttó felhalmozás magas szintje (majdnem 50 százalék) nem feltétlenül lesz fenntartható, miután a teljes adósságállomány 2007 és 2014 között megnégyszereződött, 7 billió dollárról 28 billió dollárra emelkedve, ami így az ország jelenlegi GDP-jének több mint 280 százalékát teszi ki. Végezetül, ahogy Kína kezd felzárkózni a világ élvonalához a technológia terén, közeledik ahhoz az innovációs határhoz, ahol a termelékenység már nem növelhető tovább pusztán a közvetlen külföldi

befektetések (FDI) és technológiatranszferek révén, tehát a hazai innováció generálására van szükség. A fejlődés felélénkítéséhez ezért elengedhetetlen, hogy a beruházásvezérelt modelltől egy termelékenységalapú modell irányába mozduljon el a gazdaság.

Bruttó hazai K+F-kiadás (millió USD)

„Kínának a termelékenység növelésére alapozott gazdasági modellre kell áttérnie ahhoz, hogy visszanyerje a korábbi gazdasági lendületét, és 2030-ra potenciálisan további 5,6 billiós GDPbővülést érjen el.” A McKinsey Global Institute (2015) becslése szerint ahhoz, hogy Kína elérje a kitűzött 5,5-6,5 százalékos átlagos éves GDP-növekedési célját az elkövetkező 5 évben, a többtényezős termelékenység növekedésének a teljes GDP-növekedéshez legalább 35-50 százalékban, vagyis évente kéthárom százalékponttal kell hozzájárulnia. Így, a munkaerő-állomány bővülésének és a növekedést fűtő befektetéseknek a hiányában Kína a termelékenység növelése érdekében rá lesz utalva, hogy erőteljesen támaszkodjon az innovációs képességeire. Egy Jonathan Woetzel, a McKinsey & Co. Kína üzlettársa által vezetett, 2016 júniusában bemutatott kutatás azt a forgatókönyvet támogatja, mely szerint Kínának a termelékenység növelésére alapozott gazdasági modellre kell áttérnie ahhoz, hogy visszanyerje a korábbi gazdasági lendületét, és 2030-ra potenciálisan további 5,6 billiós GDPbővülést érjen el. A McKinsey Global Institute (2016) megállapításai szerint a termelékenység stimulálását célzó öt lényegi lehetőség („five major opportunities”) megragadásával az ország legyőzheti a növekedés lassulását, a tőkehatékonyság romlását és a vállalati hozamok csökkenését, s biztosítani tudja a

Forrás: OECD

fenntartható gazdasági fejlődést. A szerzők arra is figyelmeztetnek, hogy a kínai gazdaság átalakításának késleltetése költséges lehet, mivel a nemteljesítő hitelek aránya 2019-re elérheti a 15 százalékot a mostani, hivatalosan közzétett 1,7 százalékhoz képest. Számításaik szerint a jelenlegi fejlődési pálya követése évente akár 300450 milliárd dollárral növelheti a kétes kintlévőségek kezelési költségeit, ezáltal – feltehetőleg – jelentős lassulást, vagy rosszabb esetben akár rendszerszintű bankválságot okozva, ami akár teljes mértékben megakaszthatja a gazdasági fejlődést. A tanulmány öt lényegi lehetőséget azonosít Kína számára ahhoz, hogy elmozdulhasson egy termelékenységalapú gazdasági növekedési modell irányába. Ezek: a fogyasztás növelése a középosztálybeli fogyasztók jobb kiszolgálásával; új üzleti folyamatok létrehozása digitalizálás útján; feljebb lépés az értékláncban innováció útján, különösen a K+F-igényes szektorokban; az üzleti működés javítása lean- (vállalatméret-csökkentő) technikákkal és magasabb energiahatékonysággal; valamint a versenyképesség erősítése a termelékenységet potenciálisan növelő globális kapcsolatok elmélyítése révén.

A fenti öt lehetőség közül legalább három – az üzleti folyamatok digitalizálása, feljebb lépés az értékláncban, a hatékonyság növelése lean-technikák alkalmazásával – közvetlenül kapcsolódik Kína innovációs képességéhez. A további két lehetőségnek – azaz a középosztálybeli fogyasztók jobb kiszolgálásának és a globális versenyképesség erősítésének – szintén erős közvetett kapcsolata van a termelékenység tudáson és új technológiák használatán alapuló növelésével. A kínai gazdaság innovációs képessége A következő évtizedekben az innovációs képesség és az innovációk sikeres piaci értékesítése a nemzetek versenyképességének meghatározó tényezőjévé válik, ahogy arra az OECD (2007a) egyik jelentése is rámutat. A tanulmány szerint a döntéshozók egyre inkább felismerik az innovációs tevékenységnek a hosszú távú gazdasági fejlődésre és fellendülésre gyakorolt hatását. Mivel az új technológiák a verseny új formáit hívták életre és új piacokat is nyitottak meg az innovatív termékek előállítása és értékesítése révén, számos gazdaságban – az OECD-térségen kívül is – jelentősen növekedtek a K+F-erőfeszítések, valamint általánosan elfogadottá vált, hogy az innováció

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

Kína részesedése a globális bevételalapból globális GDP-részesedéséhez viszonyítva

az erőfeszítés és az eredmény közötti eltérés az innovációk szokásos beérési idejének tulajdonítható-e, vagy a kialakuló innovációs rendszer hiányosságaira mutatnak rá. Az általános következtetések levonására tett kísérletük során a szerzők arra jutnak, hogy ahhoz, hogy értékelni lehessen az innovációs teljesítményt, az egyes iparágak különálló elemzése szükséges, mivel az általános mutatókon alapuló elemzések eredménye megkérdőjelezhető. A kínai elektronikai ipar innovatív képességeinek értékelése során Altenburg és szerzőtársai (2008) megállapították, hogy Kína sikere a globális piacok egyik legnagyobb elektronikai gyártási csomó-

Forrás: MGI 2015:5

gazdaságban betöltött központi szerepének biztosításához összehangolt, következetes és „az egész kormány egyetértését bíró” megközelítésre van szükség. Az OECD által jelzett tendenciák nagyon is egybeesnek Kína azon törekvésével és politikájával, hogy erősítse a gazdaság innovációs képességét, de továbbra is kérdéses, hogy az innováció fellendítése érdekében eszközölt egyes konkrét intézkedések és befektetések milyen mértékben fejtenek majd ki mérhető hatásokat és válnak kézzelfogható eredményekké. A számok alapján Kína már ma is világelső az innováció előmozdításában. Az ország éves kutatási kiadásai meghaladják a 300 milliárd dollárt, lassan, de biztosan felzárkózva az Egyesült Államok mögé. Évente majdnem 30.000 hallgató szerez diplomát

tudományos és műszaki területen, és az ország világelső a benyújtott szabadalmi kérelmek számát illetően, majdnem egymillió leadott kérelemmel a 2014-es évben. Ám az innovációt üzleti alapokra helyező és a világpiacon versengő kínai vállalatok teljesítménye nem mindig tükrözi azt a potenciált, amit az országban végrehajtott beruházások és a K+F-támogatások szintje sugallna. Altenburg és szerzőtársai (2008) tanulmánya Kína és India termelésalapú gazdaságból innovációalapú gazdaságba való átmenetét elemezve rávilágít néhány jelentős nehézségre a két ország innovációs képességének értékelése kapcsán. Azzal érvelnek, hogy az innovációs képességet mérő mutatók tipikusan a ráfordítási oldalra koncentrálnak, megnehezítve ezzel annak felmérését, hogy

pontjának létrehozásában szorosan összefügg a közvetlen külföldi befektetésekkel (FDI), ahogyan azt a Huawei Technologies, a Lenovo és a Haier Group is példázza. Ami a tanulmányban vizsgált másik ipari szektort, az autóipart illeti, megállapították, hogy bár a belföldi innováció elmarad a világ élvonalától, a fejlődési pálya figyelemre méltó, hiszen Kína úgy lett a világ negyedik legnagyobb autóipari gyártója, hogy húsz évvel ezelőtt még egyáltalán nem rendelkezett ilyen jellegű gyártókapacitásokkal. Arra is felhívták a figyelmet, hogy a csúcstechnológiai innovációkra irányuló nemzeti programoknak köszönhetően, például a hibridautók és a hidrogén üzemanyagcellák fejlesztése esetében elképzelhető, hogy a világ élvonala egyre inkább Kína mint offshore-célpont felé fog mozdulni az autóipari K+F-tevékenységek területén. Az ágazatspecifikus példákat vizsgálva a szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az összes vizsgált esetben mind Kínának, mind Indiának sikerült jelentősen csökkentenie a technológiai szakadékot, és bár ezidáig nem jelentettek komoly fenyegetést a világ technológiai vezetőire, a felzárkózási kilátásaik továbbra is erősek, amennyiben sikerül mérsékelniük bizonyos gazdasági és politikai kockázatokat. A McKinsey Global Institute tavalyi (2015) tanulmánya nagyon hasonló logikát követ a kínai gazdaság innovációs képességének vizsgálatakor. Az innovációs teljesítmény értékeléséhez a szerzők olyan keretrendszert dolgoztak ki, amely a nemzeti szintű mérőszámok alkalmazása helyett az ágazatokat „innovációs archetípusuk” mentén vizsgálja annak érdekében, hogy világosabbá váljon az innováció szerepe és szintje az egyes szektorokban. Ilymódon az ipari innováció négy archetípusát

azonosították: fogyasztóközpontú, hatékonyságvezérelt, technológiaalapú és tudományalapú. Hogy felmérjék Kína teljesítményét ezen dimenziók mentén, a szerzők összevetették a kínai szereplők egyes ágazatokban elért bevételét azok globális árbevételből való várható részesedésével Kína globális GDP-ből való részesedése alapján. Ahogy a kínai vállalatok globális bevételalapból való részesedéséből kiderül, Kína elsősorban azokban az ágazatokban vált a világ egyik vezető fejlesztőjévé, amelyek a belföldi kereslet kiszolgálása révén fejlődtek, míg a nagyobb kihívást jelentő innovációk terén, mint pl. a saját márkájú gyógyszerek, a biotechnológia vagy az autóipar, Kína még nem vált versenyképessé globálisan. A szerzők az elemzéshez egy többtényezős termelékenységalapú megközelítést alkalmaztak, a növekedést meghatározó termelési tényezők közül kizárva a munkaerő, illetve a tőkebefektetések hatásait, és így létrehozva egy olyan közelítő értéket, amely a tágan értelmezett innováció makrogazdasági hatásait jellemzi, beleértve az innováció határainak feszegetéséből, a tudástranszferből és a technológiai felzárkózásból fakadó termelékenységnövekedést. Az elemzés általános eredményeit tekintve világossá válik, hogy a kínai vállalatok sikeresebbek az olyan archetípus-ágazatokban, ahol képesek voltak kihasználni a kínai gazdaság bizonyos egyedi jellemzőit, mint például a vásárlóbázis méretét, a kiterjedt gyártási ökoszisztémát vagy a kedvező kormányzati szabályokat, amelyek a helyi kereslet ösztönzésével járultak hozzá az innováció felgyorsításához. Amint az ábrán is látható, a kínai vállalatok különösen jól teljesítenek globálisan a fogyasztóközpontú innováción alapuló ágazatokban, ahol Kína a globális GDP-ből való részesedéséhez viszonyítva a hét elemzett ágazat közül háromban a vártnál nagyobb hányadra tett szert a globális árbevételből. Mint kiderült, Kína tapasztalata a fogyasztóközpontú innovációban elsősorban a háztartásiberendezés-gyártás szektorból ered, ahol a kínai vállalatok a gyorsan urbanizálódó nemzet növekvő fogyasztást képviselő középosztályát úgy szolgálták ki, hogy a globális versenytársak termékeihez hasonlítható minőségben, de jelentősen alacsonyabb áron kínáltak háztartási készülékeket.

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

A fogyasztói várakozások folyamatos kielégítése olyan vállalatok megjelenését eredményezte, mint az okostelefon és elektronikai gyártó Xiaomi, amely olcsóbb, de jobb” stratégiát követ a globális versenytársakkal szemben. A hagyományos kínai kiskereskedelem, szolgáltatás és média szektorok által mostohán kezelt hatalmas fogyasztói bázist kiaknázva az olyan vállalatok, mint a Tencent, Alibaba, Baidu vagy a NetEase számára lehetővé vált, hogy egészen kicsiből indulva – piaci tőkeértéküket tekintve – a világ legnagyobb internetes vállalatai közé emelkedjenek.

„A Kína globális innovációra gyakorolt hatásairól szóló jelentés (MGI 2015) megállapítja, hogy a hatékonyságvezérelt ágazatokban Kína a 12 elemzett szektorból 9-ben meghaladta a globális árbevételből GDP-alapon számított részesedését.” Az Internet Plusz cselekvési terv, amelyet Li Keqiang miniszterelnök jelentett be 2015 márciusában a 12. Nemzeti Népi Kongresszuson (KNÁT 2015), azt a célt tűzte ki, hogy az internetalapú technológiák alkalmazásának további népszerűsítésével a hagyományos ágazatokban, továbbá a szélessávú internet-hozzáférés és az e-kereskedelem javításával a vidéki területeken segítse elő az üzleti tevékenységek fejlesztését. Összességében a magas fogyasztói igények és a belföldi verseny a fogyasztóközpontú innováción alapuló ágazatokban valószínűleg arra késztetik a kínai vállalatokat, hogy még keményebben versenyezzenek a hazai piacon, és a nemzetközi színtéren is terjeszkedjenek, kihasználva a globális porondon az otthon szerzett tapasztalataikat, különös tekintettel a feltörekvő piacokra.

Ami a hatékonyságvezérelt ágazatokat illeti, a kínai munkaerő-állomány puszta mérete és a modern ellátási lánc (supply chain) infrastruktúra, amely a rugalmas gyártásra és tömegtermelésre szakosodott ipari zónákban koncentrálódik, egyedülálló környezetet biztosít a folyamat-innovációhoz. A Kína globális innovációra gyakorolt hatásairól szóló jelentés (MGI 2015) megállapítja, hogy a hatékonyságvezérelt ágazatokban Kína a 12 elemzett szektorból 9-ben meghaladta a globális árbevételből GDP-alapon számított részesedését. A vizsgált ágazatok közül néhányban hangsúlyosabb a kormányzati szabályozások szerepe, ahol a szándékosan gerjesztett helyi kereslet ösztönözte

A kínai Tudományos és Technológiai (T&T) Rendszer szervezeti felépítése

a kínálatbővülést és ebből fakadóan a termelés hatékonyságának javulását is. Ez történt a napelemek gyártása esetében, ahol Kína, az évek során a globális árbevétel több mint felére szert téve, domináns szereplővé vált. Az egyre fokozódó verseny a délkelet-ázsiai nemzetekkel mint olcsó, offshore gyártási lehetőséget kínáló célpontokkal arra készteti Kínát, hogy elmozduljon a következő generációs gyártási modell irányába, a meglévő ökoszisztémájának korszerűsítésével. A Made in China 2025 kezdeményezés, amit az Ipari és Információs Technológiai Minisztérium (IITM) a Kínai Műszaki Akadémia 150 szakértőjének bevonásával dolgozott ki – e munka több mint két és fél éven át folyt – (Kennedy 2015), a kínai ipar átfogó korszerűsítését tűzte ki célul, többek között a német kormány „Ipar 4.0” programjával való együttműködés ösztönzése révén. A Made in China 2025 program középpontjában a kínai gyártás innovációalapú átalakítása áll, a „minőség a mennyiség felett” elv és a zöld technológiák alkalmazásával. A programban megfogalmazott célok között szerepel a hazai tartalom emelése mind alkotóelemek, mind alapanyagok tekintetében, 2020-ig 40 százalékra és 2025-ig 70 százalékra, valamint gyártási innovációs központok létrehozásának támogatása. A terv középpontjában a csúcstechnológiák kifejlesztése, a szellemi tulajdon felhalmozása és a kínai piachoz való hozzáférés külföldi technológiákért cserébe történő biztosítása szerepel. A nagy horderejű technológiai célok mellett a terv támogatja a hagyományos ágazatok és a modern szolgáltató szektor fejlesztését is, lehetővé téve, hogy a piaci mechanizmusok kiemelkedőbb szerepet játszhassanak annak megvalósításában. Amennyiben Kína

Forrás: Dolla 2015:170

képes lesz gyártási kapacitásait megújítani egy digitális ökoszisztémában, kiszolgálva a globális fogyasztói bázist is gyors és rugalmas gyártással és modern logisztikával, akkor világszerte a vállalatok, sőt az egyéni fogyasztók virtuális gyárává válhat, becslések szerint 10-ről 20 százalékra növelve a GDP bővülési potenciálját az ipari szegmensben 2025-ig. Miközben Kína a fogyasztóközpontú és hatékonyságvezérelt innováció terén számos ágazatban már most is világelső, a technológia- és tudományalapú innovációban mindezidáig vegyes eredményeket ért el. Kimagasló részesedést szerzett ugyan a globális árbevételből a globális GDP-hányadához képest számos ágazatban, pl. a vasúti berendezések, szélenergia és híradástechnika terén (szintén nagyban a kedvező kormányzati politikának köszönhetően), ám más szektorokban, mint amilyen például a kereskedelmi légi közlekedés vagy az autóipar, még nem tudta úgy kihasználni a tudástranszfer adta lehetőségeket, hogy képes legyen a világpiacon is versenyképes termékeket és szolgáltatásokat előállítani. A jelentésben elemzett, tudományalapú archetípus-ágazatokban (pl. a saját márkájú gyógyszerek gyártása, a biotechnológia, a félvezető-tervezés és a speciális

vegyi anyagok előállítása) a kép még homogénebb, mivel az e szektorokban működő kínai vállalatok teljes globális árbevételből való részesedése mindössze 1-3 százalékot tesz ki. Készen áll-e Kína áttörő innováció létrehozására? Kína elkötelezettsége abban, hogy a globális innováció élére álljon, most még nyilvánvalóbb, azt követően, hogy Xi Jinping elnök kiemelte a tudományalapú innováció fontosságát a kormány 13. ötéves tervében, mint a nemzeti cselekvési terv egyik sarkkövét. A tudomány és technológia előmozdítása azonban nem új keletű irány a kínai gazdaságfejlesztési politikában. Ahogy azt Steve Blank (2013) tanácsadó, az U.C. Berkeley és a Stanford Egyetem vállalkozástan vendégelőadója említi, Kína már az 1980-as években öt területen indított tudományos és technológiai programsorozatot (alapkutatás-támogatás, csúcstechnológiai K+F, technológiai innováció és értékesítés, tudományos kutatási infrastruktúra kialakítása, emberierőforrásfejlesztés a tudomány és technológia terén). Az OECD statisztikái szerint a kezdeményezéssel párhuzamosan az elmúlt 25 évben a GDP-arányos K+F-kiadások majdnem megnégyszereződtek, meghaladva a 2 százalékot 2013-ban.

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

A kínai Nemzeti Innovációs Rendszer múltját fokozatos átalakulás jellemzi egy elsősorban államilag szabályozott modellből egy hibrid, viszonylag piacorientált modellbe. Az Állami Tudományos és Technológiai Vezető Csoport (ÁTTVCS) 1981-ben alakult Deng Xiaoping modernizációs kezdeményezése alapján, és a legfelsőbb testület szerepét töltötte be a kínai tudományos és technológia rendszerben. A minisztériumok feletti testület létrehozásával a tudományos fejlesztést a miniszterelnök közvetlen irányítása alá helyezték, lehetővé téve, hogy a lehető legfelsőbb szinten határozzák meg a tudománypolitikát, a minisztériumok és a tartományok között koordinálva. A csoport később Állami Vezető Csoport a Tudományért és Technológiáért (ÁVCSTT) néven átszervezésre került Li Peng miniszterelnök vezetésével, a kínai jellegzetességeket magában hordozó „szocialista tudományt és technológiát” építve. Az ÁTTVCS-sel és az ÁVCSTT-vel párhuzamosan 1977-ben – a Kulturális Forradalom idején történő megszüntetése után – újból létrehozták az Állami Tudományos és Technológiai Bizottságot (TTB), abból a célból, hogy kivételes (bár koordinált) státuszt biztosítsanak a tudományos kutatás és a technológiafejlesztés számára a központi gazdaságtervezésben. A TTB irányította a hálózat operatív működését, végrehajtva a politikai iránymutatást és ellenőrzés alatt tartva a tevékenységeket és az erőforrásokat országos és tartományi szinten. Később az TTB-ből hozták létre a Tudomány és Technológia Minisztériumot (TTM), a jelenleg működő kínai tudományos és technológiai intézmények vezető szervét. A szervezetek hálózatán belül külön említést érdemel a kínai tudományos és technológiai színtér két jelentős intézménye: a Kínai Tudományos Akadémia (KTA), amely országszerte kutatóintézeteket működtet, és a Kínai Tudományos és Technológiai Egyesület (KTTE) nevű szakmai szövetség, amely elsősorban konzultációs tevékenységet végez, fedőszervezetként tömörítve a tudósokat és az ügyintézőket országos, tartományi és városi szinten. Ami az állam kutatásfinanszírozási tevékenységét illeti, a Nemzeti Természettudományos Alapítvány (NTA) a legnagyobb szervezet, amely támogatást nyújt az alapvető és alkalmazott technológiaorientált kutatásokhoz a természettudományok terén.

Kockázati tőkebefektetések a különböző régiókban (milliárd USD)

Az adatok forrása: Ernst &Young és Citi Research (Citi GPS 2016:8)

A kínai nemzeti innovációs rendszer egyes intézményeinek átalakulásával párhuzamosan az elmúlt 25 évben a teljes intézményi keretrendszer alapvető változásokon esett át. Az üzleti szektor átvette a vezetést a K+F-teljesítmény terén, míg az 1990-es évek elején 40 százalék alatti volt a részesedése. Az állami kutatóintézetek K+Frészesedése majdnem a felére csökkent, míg a felsőoktatási intézményeké többnyire állandó maradt. Az üzleti szektor innovációs képességének növelése tudatos és kihívásokkal teli vállalkozás volt, ideértve az állami kutatóintézetek „mechanikus” átalakítását piaci alapon működő szervezetekké. Bár az állami befolyás továbbra is erős, a teljes kínai tudományos és technológiai terület jelenleg hibrid rendszert alkot, amelyben a kormány, az üzleti vállalkozások és a tudományos körök a világ többi részéhez hasonlóan működnek együtt. Szektoronként, az UNESCO Institute for Statistics adatai alapján vizsgálva a K+F-terület finanszírozási forrásait, megállapíthatjuk, hogy tíz évvel ezelőtt a finanszírozás 70 százaléka üzleti vállalkozásoktól, 20 százaléka az államtól és 10 százaléka az egyetemektől származott. Ma ez az arány 75, 15, illetve 10 százalék, a nyugati országokéhoz hasonló szerkezetet alkotva, ami jól érzékelteti a K+F-tevékenységek növekvő piacosodását.

Mára széles körben elfogadott nézet, hogy az egyetemek és az állami kutatóintézetek döntő szerepet játszottak a világ számos csúcstechnológiai régiójának fejlődésében, és hozzájárultak a technológiai képességek előmozdításához. Érdemes megemlíteni, hogy Kínában a K+F-intenzív vállalkozások többsége általában az állami szektorból került ki, mint például a Legend, a Lenovo elődje, amit a KTA egyik intézményében alapítottak. Napjainkban ezek az innovatív cégek már külföldön fektetnek be K+F-tevékenységekbe, és elősegítik a technológiai felzárkózási folyamatot azáltal, hogy a tudást visszacsatornázzák Kínába. A kínai tudományos és innovációs politika talán egyik legérdekesebb területe a kisméretű technológiaalapú cégeknek nyújtott strukturált támogatások rendszere. A központilag tervezett tudományos és technológiai támogatási programok többségét a TTM és a NTA kezdeményezte. Eklatáns példa a Fáklya Program, amely sokak szerint a világ egyik legsikeresebb vállalkozói programja, amelyet a központi tervezéstől viszonylag függetlenül kezelnek. A program négy pilléren nyugszik: innovációs klaszterek, technológiai vállalkozási inkubátorok (TVI), magvető finanszírozás (Innofund) és irányított tőkealapok, amelyek együtt átfogó támogató ökoszisztémát biztosítanak a csúcstechnológiai és start-up-vállalkozások számára, így segítve őket az innovációk kifejlesztésében és piacra juttatásában. Mint a Fáklya Program is példázza, a kínai állam jelentős beruházásokat eszközölt a tudományos parkok és inkubátorok kialakításába érdekében. Míg számos kisméretű technológiai cég továbbra is függ valamilyen szintű kormányzati támogatástól, vagy pedig valamely tudományos és technológiai park bérlője, találunk példát tisztán piaci alapú kisvállalkozás-hálózatok megjelenésére is egyes régiókban, mint pl. Csöcsiang, Csiangszu és Kuantung, ezáltal klaszterhatást generálva. A Kínai Nemzeti Statisztikai Hivatal 2013-as közlése szerint a regionális klaszterhatás erősen érezhető, mivel a három vezető régió (Csiangszu, Kuantung és Santung) ipari vállalatainak K+F-kiadása a teljes K+F-kiadás több mint 40 százalékát tette ki. Mint azt Michael Porter (1998) korszakos jelentőségű, „Clusters and the New Economics of Competition” (Klaszterek és a verseny új gazdaságtana)

„...jelenleg a második legnagyobb összegű kockázati tőkebefektetés Peking városát célozza meg, amely régió a kockázati tőkebefektetés részesedését a 2009ben mért 0,9 milliárd dollárról 2014-re a figyelemre méltó 7,7 milliárd dollárra tudta növelni” című cikkében írta, a világ gazdasági térképét klaszterek uralják, „egyes területeken szokatlan versenysikert elérő, kritikus tömegek, egy helyre koncentrálódva”, amelyek „az országokon belül és a nemzeti határokon átnyúlóan is befolyásolják a versenyképességet”. A klaszterek versenyképességre gyakorolt hatása abból ered, hogy a klasztereknek megvan az az adottságuk, hogy olyan áttörő innovációkat hozzanak létre, amelyek új iparágakat generálnak és átalakítják az értékláncokat. Ezért a klaszterek az innováció létrehozásának és gazdaságban való elterjesztésének létfontosságú komponensei. Az innovatív klaszterek versenyelőnye azon alapul, hogy támogatni tudják olyan start-up-vállalkozások alapítását, amelyek áttörő technológiákat fejlesztenek. A Szilícium-völgy a világ legismertebb innovációs klasztere, a félvezetők, számítógépes szoftverek és az ezekhez kapcsolódó elektronikai ágazatok hazája, és a legmagasabb összegű kockázati tőkebefektetést vonzó régió világszinten, 2014-ben csaknem 25 milliárd dollárnyi befektetéssel. Nem olyan közismert azonban, hogy jelenleg a második legnagyobb összegű kockázati tőkebefektetés Peking városát célozza meg, amely régió a kockázati tőkebefektetés részesedését a 2009-ben mért 0,9 milliárd dollárról 2014-re a figyelemre méltó 7,7 milliárd dollárra tudta növelni.

A kockázati tőke fontos szerepet játszik a kisebb kínai technológiai vállalkozások támogatásában, mivel a többnyire állami tulajdonban levő bankrendszer általában nagyvállatoknak és főleg állami vállalatoknak hitelez. Ezért a kisvállalkozások finanszírozási forrása vagy állami alapokból a korábban említett programokon keresztül, vagy magánbefektetőktől származhat. Tovább vizsgálva a kockázati tőkének az innováció támogatásában betöltött szerepét, a Stanford Egyetem kutatói megállapították, hogy a kockázati tőkealapok az innovációs hálózat erejének és robusztusságának egyik fő (és alábecsült) forrását adják. A szerzők a hálózatelméletet alkalmazták a Szilícium-völgy innovációs képességeinek elemzésére, ahol a gazdaságot komplex hálózatként vizsgálták, a vállalkozói szellem kialakulását és az innováció megjelenését pedig a számos gazdasági szereplő együttműködése eredményeként definiálták. Megállapításaik szerint a kockázati tőkebefektetők nem csupán a finanszírozás és az induló vállalkozások szelekciója útján járulnak hozzá az innovációs rendszerhez, hanem a kollektív tanulást is magasabb szintre emelik, segítenek a hálózaton belüli társadalmi kötődések beágyazódásában, és jelzik a várható kockázati szinteket. A tudományos és technológiai támogatási programokhoz hasonlóan a kockázati tőkebefektetések is sokat fejlődtek Kínában: az 1990-es évek start-up-finanszírozásának első hullámában a pekingi új technológiai vállalatok induló finanszírozásának 85 százaléka attól a kutatóközponttól vagy egyetemtől származott, ahol azokat létrehozták. A technológiai befektetők második hullámát a kínai bankok képviselték, elsősorban a Fáklya Programon keresztül. A Tudományos és Technológiai Ipari Parkok jelentették az új vállalkozások számára a harmadik támogatási forrást, a Fáklya Technológiai Business inkubátorokon keresztül, a helyi önkormányzatok felügyeletével. Ma már több mint 1000 magántőke és kockázati tőkealap működik Kínában, kihasználva a „Renminbi (RMB)-alapok ” bevezetését, amelyek kevesebb ágazati korlátozás, enyhébb szabályozói felügyelet és a portfólió-cégek könnyebb tőzsdei bevezetése mellett fektethetnek be. Az RMB-alapok létrehozhatók mind belföldi (teljes mértékben kínai befektetők tulajdonában lévő), mind külföldi (részben vagy egészben nem kínai befektetők által tulajdonolt) alapként.

Az Ernst&Young (2015) kínai kockázati tőkéről szóló jelentése szerint a lebonyolított ügyletek száma alapján az öt legnagyobb befektető főként észak-amerikai cég volt, közel 300 ügyletet hozva tető alá egy év leforgása alatt. A magánszektorbeli befektetők mellett – a Bloomberg magazin közlése alapján – a kínai kormány is támogatni kívánja az innovációt és csökkenteni a nehézipari függőséget a 250 milliárd dollárt meghaladó, államilag garantált kockázati tőkealap létesítésével, ami világszerte példátlanul magas összegnek számít. A kormány tervei szerint az országszerte 780, ebből az összegből befektetési célú finanszírozásban részesülő tőkealap minden bizonnyal elősegíti az ország vállalkozói szektorának fellendülését. Bár a kezdeményezés hatékonyságának és esetleges negatív mellékhatásainak felmérése még várat magára, a befektetés volumene e világviszonylatban is egyedülálló kísérletben, jól tükrözi a kormány elkötelezettségét a fejlesztések mellett. Habár a kezdeményezés lényege, hogy országszerte ösztönözze a vállalkozási kedvet, a kínai start-up-ökoszisztéma központja továbbra is a Peking Haidian kerületében található kínai Szilícium-völgy (Zhongguancun) marad. Ez a technológiai klaszter elsősorban a Technológia, Média és Telekommunikáció (TMT) szegmensre koncentrál, ahol a befektetési ügyletek mintegy fele az internetes vállalkozásokra irányul. A terület egy helyre koncentrálja a start-upokat és a globális technológia éllovasait, mint pl. a Nokia, Motorola, Sony Ericsson, Microsoft, IBM, Sun, Oracle vagy a Google, és közel van Kína néhány legjobb egyeteméhez – pl. a Peking University, Tsinghua University, University of Science and Technology of Beijing és a Beijing Institute of Technology –, ideális körülményeket teremtve az innováció virágzásához. Bár nincs pontos recept egy valóban innovatív gazdaság létrehozására, az összes fent említett tényező, mint pl. a stabil intézményi keretek, a vonzó kutatási rendszerek, a vállalkozók és cégek számárára hozzáférhető pénzügyi és technikai támogatás mind jó indikátor az innovációs rendszeren belüli kapcsolatok sűrűségének és minőségének illusztrálására, és ahhoz is jó kiindulási pontként szolgálhat, hogy megvizsgáljuk, melyek azok a hiányzó kompetenciák, amelyek növelhetnék a rendszer átfogó erejét.

A kínai high-tech szektor globális felemelkedését hátráltató tényezők Az országban működő, igen magas kiadásokkal operáló – a 2010. évi teljes vállalati K+F-kiadás 34 százalékát kitevő –, mintegy száz nemzeti hightech ipari zóna és számos technológia-specifikus klaszter, mint pl. a Donghu, Vuhan (optoelektronika), Zhangjiang, Sanghaj (integrált áramkörök és gyógyszerek), Tiencsin (biotechnológia és megújuló energia), Sencsen (telekommunikáció) és Zhongshan (orvosi műszerek és elektronika) jelenléte mellett még mindig nem világos, hogy Kína látszólag miért marad el a technológia- és tudományalapú, innováció-vezérelt ágazatokban, a kormány és a magánszektor high-tech ágazatok fejlesztésére tett minden erőfeszítése ellenére. Egyes kutatók azzal érvelnek, hogy az efféle tudományos tevékenység megtérülése egyszerűen több időt vesz igénybe, mivel az olyan csúcstechnológiai ágazatokban, mint a gyógyszeripar, egy termék piaci bevezetését gyakran 10-20 évnyi fejlesztés és vizsgálat előzi meg, így csak idő kérdése, amíg Kína K+F-erőfeszítései világszerte versenyképes innovatív ipari teljesítményt eredményeznek, piacképes termékek és növekvő árbevétel formájában. Mindamellett azt is megállapították, hogy az olyan mögöttes tényezők, mint a lassú szabályozási folyamatok, a szellemi tulajdon védelme körüli kérdések és az állami kutatás-támogatás rossz hatásfokú elosztása is szerepet játszhatnak a siker késleltetésében. Más tanulmányok szintén a szellemi tulajdon védelmének megerősítését, az innovatív kultúra és ösztönzési rendszerek kialakítását, valamint az emberi erőforrások fejlesztését azonosították a Kínát érintő központi kihívások között. Egy másik felvetett lehetséges magyarázat szerint a kínai piac olyan nagy, hogy sok belföldi vállalat egyáltalán nem érez késztetést a külföldi terjeszkedésre, mivel egyes helyi előnyök reprodukálása nehézkes lenne a hazai ismerős környezetben való jártasság kényelméhez viszonyítva. Altenburg és szerzőtársai (2008) ezzel ellentétesen érvelnek, azt sugallva, hogy a méret és gyors növekedés kombinációja Kína esetében minden bizonnyal elősegíti majd az ugrásszerű fejlődést. Érvelésük szerint az ország hatalmas összegeket tud fektetni a K+F-be, mivel sokkal nagyobb volumenű tőkefelhalmozásra képes, és így lehetősége

Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese?

nyílik kész technológiákat megvásárolni, akár teljes vállalatok formájában, továbbá ezidáig elképzelhetetlen léptékben alkalmazhat külföldi szakembereket és menedzsereket. Emellett vásárlóerejének és politikai hatalmának kihasználásával, Kína olyan tárgyalási pozíciót alakíthat ki, amely révén csak a technológiához való hozzáférés fejében nyitja meg piacait, lehetővé téve az ország számára, hogy átugorja a technológiafejlesztési folyamat bizonyos lépéseit.

„A társadalmi értékek, meggyőződések és normák kapcsán gyakori tévhit, hogy a demokratikus politikai berendezkedéssel működő országok természetüknél fogva sikeresebbek gazdasági szempontból.” Az időtényező mellett másik meghatározó tényező lehet az is, hogy a technológiai vívmányok, valamint az új termékek és szolgáltatások létrehozását lehetővé tevő vállalkozóközpontú és innovatív módszerek alkalmazása szorosan kapcsolódik a tudás és a technológia társadalmon belüli elterjedéséhez, amit egyes kulturális tényezők is befolyásolhatnak. Egy, a tudásalapú gazdaság hálózati jellemzőit kutató OECD-tanulmány (1996) az innováció hagyományos lineáris modelljének egy új, az ipar, az állam és a tudományos körök közötti mozgásokra és kapcsolatokra alapuló modellel való felváltását javasolta, ami jobban tükrözi a tudomány és technológia társadalmon belüli dis�szeminációját. Ebben a rendszerben a tudásmegosztás képessége kulcsfontosságú, és a K+F terén tett erőfeszítések csak egy kezdeti képet adnak a tudás és az innováció terjedéséről a gazdaságban. E nézet szerint a K+F-be való beruházás mellett ugyanolyan fontossággal bírnak az oktatásba, tehetséggondozásba, valamint az innováció sikeres kihasználását célzó vezetői készségek fejlesztésébe irányuló befektetések.

Azt is megfigyelték, hogy az innováció normákban és értékekben, szervezeti formákban, ösztönző rendszerekben és szabályozásokban megtestesülő társadalmi technológiáit nehezebb elsajátítani, mint azok fizikai megnyilvánulásait. Más kutatók, a kultúrának a cégek innovációs hajlandóságában játszott szerepét vizsgálva, arra a megállapításra jutottak, hogy az önálló, kockázatvállaló, innovatív, versengő szellemű és proaktív vállalkozók és cégek erősen támaszkodnak kulturális gyökereikre. Röviden, bizonyos országok sajátos kulturális tendenciái erősebb vállalkozói irányultságot képviselnek, és ezáltal hosszabb távon magasabb globális versenyképességre tesznek szert. A gazdasági reformok és a nyitást célzó politikák ugyan átalakították a kínai értékrendet, de a kínai kultúra a nyugati országokéhoz képest jóval közösségorientáltabb és magasabb bizonytalanságkerüléssel jellemezhető, ami azt sugallja, hogy a kockázatvállalási kultúra beszivárogtatása és a vállalatközi együttműködés népszerűsítése valószínűleg növelné a kínai cégek innovációs erejét és általános versenyképességét. A társadalmi értékek, meggyőződések és normák kapcsán gyakori tévhit, hogy a demokratikus politikai berendezkedéssel működő országok természetüknél fogva sikeresebbek gazdasági szempontból. Egy 115 országra kiterjedő elemzésben viszont Fagerberg és szerzőtársai (2007) megállapították, hogy nincs szoros korreláció a politikai rendszer természete és a gazdasági fejlettség szintje között, ezért alaptalan az a feltételezés, miszerint a kínai gazdaság innovációs rendszere által produkált nem kielégítő vagy késlekedő eredmények egyenes összefüggésben állnának a kínai politikai berendezkedés természetével. Az innovációs kultúra beszivárogtatása erősen összekapcsolódik a vállalkozói szellem kialakulásával, valamint a szakmai és személyes hálózatok létrejöttével. Megfigyelték, hogy Kína és India új innovatív régiói és az Egyesült Államok régi innovatív régiói között kialakult erős szakmai és személyes hálózatok elősegítették a – többnyire indiai és kínai származású – műszaki szakértelemmel rendelkező vállalkozók, mérnökök és tudósok mobilitását. Ezek a szakemberek jelentős kutatási és munkatapasztalatot szereztek az Egyesült Államokban, majd szaktudásukat anyaországukban kamatoztatták, ezáltal létrehozva egy „tudásforgalmi” hatást Kína, India, Korea és Tajvan között.

„...úgy tűnik, hogy Kína azon képessége, hogy elterjessze az innovációt az ipari szegmensben, alapvető befolyással bír majd az ország jövőbeni fejlődési pályájára.”

beruházójává vált, első alkalommal véve át a vezetést az Egyesült Államoktól. Az innovációs képességek növelésére irányuló erőfeszítések nemcsak belföldön, hanem külföldön is segíthetik Kína fejlődését azáltal, hogy az országot a multinacionális vállalatok vonzó K+F- és más, tudásigényes szolgáltatások célpontjává tehetik, öngerjesztő folyamatot (virtuous circle) teremtve a technológiai felzárkózáshoz. Összefoglalás

A kínai kormány felismerte a tehetséggondozás útján történő támogatás jelentőségét a vállalkozói szellem kialakulásában és az innováció terjedésének ösztönzésében. A kormány közelmúltban elindította a Nemzeti közép- és hosszú távú tehetséggondozási programot (2010–2020), valamint az Ezer tehetség programot, a hazai tehetségek támogatására, illetve külföldi tehetségek toborzására. Ennek nem titkolt célja a gazdaság képzett és szakképesítéssel rendelkező egyénekkel („rencai”) való ellátása. A hazai tehetségek gondozása, a külföldi tehetségek beáramlása és a „tengeri teknősök” – a külföldön tanult vagy dolgozott, hazatérő kínaiak – folyama, már jelenleg is fokozatosan megváltoztatja a kínai tehetségállományt (talent pool), és minden bizonnyal transzformatív hatással lesz a kínai társadalomra és gazdaságra a vállalkozói szellem és a kreatív gondolkodás elterjedése tekintetében, ami a kirakós játék hiányzó részlete lehet ahhoz, hogy a K+F-erőfeszítések utolsó darabjait is kézzelfogható eredményekké változtathassák.

A változás a küszöbön áll, akár készen állunk rá, akár nem, és az, hogy képesek leszünk-e befogadni ezt a változást, meghatározza majd, hogy mennyire tudunk boldogulni a negyedik ipari forradalom során egyénként, közösségként vagy nemzetként. A közelgő ipari forradalom által létrehozott új környezet alapvetően fogja megváltoztatni a napi munkavégzésünket és az együttélésünket, széles társadalmi-gazdasági, geopolitikai és demográfiai hatásokat eredményezve.

Végezetül, Kína azon törekvése, hogy K+F-tevékenységét globálissá tegye, új távlatokat nyit nemcsak az ország, hanem a világ többi része számára is. Szemtanúi lehetünk annak, hogy a K+F-tevékenységek terén Kína globális szinten a külföldi befektetések egyik fő forrásává válik. Az elmúlt néhány évben a kínai vállalatok világszerte rekordsebességgel hoztak létre laboratóriumokat és kutatóközpontokat, ahogy arról a Financial Times beszámolt, és csak 2016-ban kilenc új külföldi K+F-központ megnyitását jelentették be, több mint 220 millió dollárra becsült beruházási értékben. Az olyan kutatási óriásokkal, mint a Huawei, amely tovább bővíti a külföldi K+F-tevékenységeit, Kína a világ legnagyobb zöldmezős külföldi közvetlen

Elemzésünk alapján elmondható, hogy Kína már most is világelső számos ágazatban a fogyasztóközpontú és hatékonyságvezérelt innovációk terén, míg a technológia- és tudomány-alapú szektorokban a növekvő versenyképesség még várat magára. Tanulmányozva Kína elkötelezettségét a K+F előremozdításával kapcsolatban és a technológiai és innovatív cégeket támogató ökoszisztémát, biztonsággal állíthatjuk, hogy ha az ország képes lesz a jelenlegi fejlődési pályán maradni, továbbra is támogatva az innováció terjedését a gazdaságban és fokozatosan beszivárogtatva az innováció kultúráját, ő lehet a következő ipari forradalom egyik, vagy fő nyertese.

Kína egy kihívásokkal teli átalakulást követően szembesül e viharos korszak érkezésével: három évtizednyi egyedülálló gazdasági és társadalmi fejlődést követően egy gyengülő növekedéssel és fokozódó bizonytalansággal jellemezhető korszakba lép. Mint minden nagy változás, a következő ipari forradalom is tartogat majd leküzdendő kihívásokat és megragadható lehetőségeket, és úgy tűnik, hogy Kína azon képessége, hogy elterjessze az innovációt az ipari szegmensben, alapvető befolyással bír majd az ország jövőbeni fejlődési pályájára.

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

Szerző: Bucsky Péter

Kína és az Egyesült Államok is stratégiát hirdetett a középkori Selyemút térségének gazdasági felélesztésére, aminek része az eurázsiai közlekedési kapcsolatok fejlesztése. Az elképzelések szerint a csökkenő menetidők, a bővülő kapcsolatok hozzájárulnak ahhoz, hogy Kína és az Európai Unió között egyre nagyobb szerepet kapjon a közvetlen vasúti teherszállítás. Érdemes a kereskedelmi adatok alapján megvizsgálni, hogy mi látszik a tervek megavalósulásából, és hogy milyen területeken lehet a jövőben leginkább fontos a vasúti teherszállítás a két gazdaság számára.

Az országok közötti közlekedési kapcsolatok minősége jelentős hatással van a kereskedelem men�nyiségi és minőségi alakulására. Az eljutási idők és költségek határozzák meg, hogy a térségek között mely áruk kereskedelme versenyképes. Ezáltal minden ország érdeke, hogy egyre jobb és olcsóbb közlekedési rendszereket fejlesszenek, javítsák a térségek közötti kapcsolatokat, és ezáltal hozzájáruljanak a nemzetközi kereskedelem növeléséhez. A vasúti teherszállításban hosszú évtizedek óta nem történt jelentős innováció, a vasúti kocsik és a mozdonyok sebessége nem növekedett, a 100120 km/h-s sebesség tekinthető általánosnak. Európában ehhez a pálya is megfelelő színvonalú, ám egyre nagyobb kihívást okoz a hálózaton a sűrű forgalom, és különösen a városi központok térségében kialakuló torlódások. Kínában a vasúti infrastruktúra sokáig alulfejlett volt, de a 90-es évektől jelentős vasútfejlesztési program indult. Ennek elsődleges célja a személyszállítás minőségének és sebességének emelése, új vasúti

összeköttetések megteremtése volt. Ez azonban a vasúti teherszállításnak is kedvezett, mivel így a személyszállító vonatok az új nagysebességű pályákat használták, és jelentős kapacitás nyílt a tehervasutak számára. A két jelentős gazdasági központ megfelelő infrastruktúrával rendelkezik a vasúti teherszállítás számára, de a köztük lévő 10 ezer km-es távolságot a korábbi Szovjetunió tagállamaiban kell megtenni. Ebben a térségében kitüntetett szerepe van a vasútnak, 80% feletti részaránnyal rendelkezik az áruszállításból a fejlett országok 10-30%-os szintjével szemben. Ám ennek oka nem a vasúti teherszállítás fejlettségében, hanem az erősen alulfejlett közúti infrastruktúrában és a nagyon alacsony népsűrűségben, illetve a nagyon nagy távolságban kereshető. Jól látható, hogy míg Kína a közép-európai országok szintjét éri el a logisztikai teljesítménye alapján – amely az infrastruktúra mellett a kiszolgáló

A Selyemút mentén elhelyezkedő országok logisztikai teljesítménye a Világbank LPI (Logistics Performance Index) listája alapján 2007 ország Németország

2016

2007-2016

pontok

helyezés

pontok

helyezés

Változás a pontokban

4,1

4,23

Cseh Köztársaság

3,13

3,67

17%

Kína

3,32

3,66

10%

Lengyelország

3,04

3,43

13%

Kazahsztán

2,12

133

2,75

30%

Ukrajna

2,55

2,74

Oroszország

2,37

2,57

Mongólia

2,08

136

2,51

108

20%

Üzbegisztán

2,16

129

2,4

118

11%

Belorusz

2,53

2,4

120

-5%

Türkmenisztán

N/A

2,21

140

N/A

Kirgizisztán

2,35

103

2,16

146

-8%

Tádzsikisztán

1,93

146

2,06

153

Figyelembevett országok

150

160

Forrás: https://lpi.worldbank.org/international/global

iparágak és szolgáltatások teljesítményét méri –, addig a közép-ázsiai országok a világ legros�szabbjainak számítanak, ha logisztikáról van szó. Ez alól Kazahsztán jelenti a kivételt, ahol az utóbbi időszakban sokat javult a minőség. De a szintén nagyon fontos tranzitországnak számító Belorusz és Oroszország esetében továbbra is számos probléma van még.

más vetélytársakhoz képest Európában, a volt szovjet térségben és Kínában pedig még inkább fejletlenek ezek a szolgáltatások – ezt az LPI-jelentések is évről évre alátámasztják. Az eurázsiai földhíd gazdasági és politikai szempontból Kazah kapcsolat

A vasúti teherszállítás a nagyobb távolságok megtétele esetén versenyképes igazán, az európai vasúti szakmai ökölszabály szerint ez nagyjából 700 km feletti távolságot jelent. Nehezebb azonban azt megállapítani, hogy milyen távolságra éri meg még vasúttal szállítani, és nem a lassabb, de jóval olcsóbb hajóval? Továbbá lényeges kérdés annak meghatározása, hogy milyen egyéb peremfeltételek megléte szükséges a vasúti áruszállítás versenyképességéhez, mert maga a vasútvonal megléte bár szükséges, de nem elégséges feltétele ennek. Sőt, egyre nagyobb szerepet kapnak a modern logisztikai rendszerekben a kiegészítő szolgáltatások, mint például a kombinált árufuvarozáshoz szükséges terminálok, a háztól-házig szállítási megoldások, a pontosság és a várható idők megadása, a gyűjtő-elosztó fuvarozás, a flexibilis mennyiségi és árazási megoldások. A vasút pedig pontosan ezeken a területeken teljesített rosszabbul

Európa és Ázsia között a vasúti összeköttetést a transzszibériai vasútvonal teremtette meg 1917-ben, és a nemzetközi áruforgalomban 1936 óta használják. A Kína és Európa közti közvetlen vasúti kapcsolat tehát már 80 éve adott. Az elmúlt időszakban a legnagyobb előrelépést az okozta, hogy Kazahsztán érintésével egy új vasúti korridor jött létre. Ez az útvonal a közép-kínai és dél-kínai térségek, illetve Közép-Ázsia, Oroszország európai területei és Európa között akár 2 ezer km-rel rövidebb eljutást tesz lehetővé. Az elérhető adatok alapján a transzszibériai útvonal áruforgalma 420 ezer TEU (egységkonténer) volt 2012-ben, a kazah útvonalon keresztül pedig 240 ezer. Azt fontos kiemelni, hogy ennek nagy része nem Európába, hanem a FÁK államok felé irányul.

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

Forrás: http://www.unescap.org/resources/trans-asian-railway-network-map

Forrás: https://america.cgtn.com/2017/05/13/5000-china-europe-cargo-trains-expected-by-2020#

A Kína és Kazahsztán közti vasúti kapcsolat 1991ben jött létre. Az Ürümcsi és Alashankou közti vasúti összeköttetést a korábban feszült politikai viszonyban lévő Kína és Szovjetunió között a ’80-as évek második felében bekövetkező enyhülés tette lehetővé. Érdemben rövidebb és gyorsabb vasúti kapcsolat megteremtésére nem igazán látszik a közel- és középtávon lehetőség.

„A kínai Új Selyemút koncepcióban megtalálható közlekedési fejlesztési tervek nemcsak a kínai exportot segítik, hanem céljuk a kínai fejlesztési modell exportja is. ” Alternatív közlekedési kapcsolatok létrehozásának azonban nem csak gazdasági, de politikai és biztonsági okai is lehetnek. A kínai ellátásbiztonságot szolgálhatja, hogy a lehető legtöbb úton kapcsolatot tudjon teremteni az eurázsiai régió

gazdaságaival. A Kirgizisztánon és Üzbegisztánon át vezető vonal Kazahsztán megkerülését teszi lehetővé, de csak a politikailag elszigetelt Türkmenisztánon és Iránon át. Kína és Törökország között is új kapcsolat jöhet létre ezeken az országokon át. Ennek alternatív útvonala a kazah kikötőkből az Azerbajdzsánba induló kompok, ahonnan már Grúzián át úgy érhetik el a vonatok Törökországot, hogy Örményországot elkerülik. Számos egyéb inkább csak helyi jelentőségű, ázsiai vasútfejlesztési projekt folyamatban van, de ezek jelentősége ös�szegségében sem vethető össze a kazah vonallal. A kínai gazdaság átalakulása

az ottani kínai tőkebefektetéseket, termelőegységek létrehozását. Ami az európai viszonylatot illeti, továbbra is a hajózásé lesz a főszerep, és ezen belül enyhe mértékben várható átrendeződés a nyugati kikötők (Rotterdam, Hamburg) felől a dél-európaiak felé (Pireusz, Trieszt, stb.) – főként abból az okból, hogy ezek egy része már kínai kézben van. De nemcsak Kína nemzetközi érdekei és szerepvállalása játszanak fontos szerepet az eurázsiai földhidak helyzetében, hanem a Kínán belüli átalakulások is. A kínai politika célja a belső területek fejlesztése, de a gazdasági kényszerűség is ezt diktálta, mert a tengerparti városokban egyre drágább a munkaerő, és már a munkaerő-kínálatban is egyre inkább mutatkoznak problémák. Az egyke politika hatására a kínai munkaerő bővülése mára gyakorlatilag leállt. Eközben a legfejlettebb tengerparti kínai városokban egyre magasabbak a bérek, az egyszerűbb tömegtermelés egyre inkább a belső területekre

A vasúti áruszállítás iránti érdeklődés megemelkedésének okát leginkább a kínai gazdasági szerkezet változásában érdemes keresni. Már az ezredforduló óta számos ázsiai infrastruktúra-fejlesztést finanszírozott Kína, ezek aztán megjelentek a 2013-ban az Új Selyemút koncepcióban is. A kínai Új Selyemút koncepcióban megtalálható közlekedési fejlesztési tervek nemcsak a kínai exportot segítik, hanem céljuk a kínai fejlesztési modell exportja is. Számukra a vasút ebben a koncepcióban nem Európa irányába a legfontosabb, hanem a közép-ázsiai országok felé, mert ez segíti

költözik. A belső-kínai városok már akár 2 ezer km-re vannak a tengerparti kikötőktől, így már nagyobb eséllyel éri meg a kontinensen keresztül Európába vagy onnan ide szállítmányozni. Mivel a kínai export 70-80%-ban importon alapul, mindkét irányú közlekedés fontos szerepet kap. Az egyre növekvő kínai munkabérek és az egyre csökkenő kínai munkaerő-kínálat miatt a gyárak egy részének új befektetési helyszíneket kell keresniük. Ennek egyik ideális terepe Vietnam vagy Banglades lehet, amiket hajóval lehet megközelíteni. A másik ideális helyszín Közép-Ázsia lesz, de ehhez a térség infrastrukturális fejlesztésére lesz szükség. A csupán összességében 70 milliós lakosság azonban erősen behatárolja a térség fejlesztésének lehetőségeit. De mivel Kínában a környezetvédelmi előírások is egyre szigorodnak, a szennyező és energiaintenzív iparágak áttelepítése is megfigyelhető a térségben. Tádzsikisztánba cementgyárakat telepítenek például. Az ilyen nehézipari gyárak pedig tipikusan vasúti szállításokat igényelnek. A mezőgazdasági termelés áttelepítése is fontos szerepet kaphat a szomszéd országokba. Ez utóbbi is tipikusan nagy mennyiségben, vasúton olcsón szállítható termékeket állít elő, ez is alátámasztja a kínai infrastruktúra-befektetések létjogosultságát. Geopolitikai célok és a gazdasági realitás

Forrás: https://www.rba.gov.au/publications/bulletin/2016/ jun/pdf/bu-0616-5.pdf

A térképekre rajzolt közlekedési összeköttetések, tervek és célok közül csak kevés szokott a valóságban is megvalósulni, különösen, ha nem a piaci

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

Az Európai Unió tagállaminak teherszállítási teljesítményének megoszlása szállítási módonként (milliárd tonnakm)

A kínai szárazföldi terminálok

Forrás: Saját számítás a European Commission Transport Pocketbook adatai alapján

Kína teherszállítási teljesítményének megoszlása szállítási módonként (milliárd tonnakilométer)

de még számos egységesítési lehetőség van az európai és ázsiai vasutak bürokratikus és elszámolási rendszerei között.

Forrás: Saját számítás az NBS adatai alapján

kereslet, hanem politikai szándék hatására jönnek létre. A gazdasági racionalitás nélkül, politikai szándék miatt létrejövő összeköttetés nem tud automatikusan több kereskedelmet generálni. Sokkal fontosabb a térképen már látható sínpárok karbantartása, az eljutási idők mellett a járatok sűrítése és talán ezeknél is fontosabb a térképeken nehezen megjeleníthető kiszolgáló iparág, ennek minősége és elérhetősége. Bürokratikus kihívások Közép-Ázsia esetében kiemelten fontos kérdések a korrupció és a bürokrácia, a karbantartás minősége vagy éppen hiánya, a nehézkes nemzetközi kapcsolattartás. Az Európa és Ázsia közti vonatok 15-20 napos útjuk során akár 4-5 napig csupán a határokon állnak vám- és egyéb ellenőrzésekre várva. Ez egy óriási fejlesztési lehetőség gyakorlatilag befektetés nélkül, de a térség hagyományosan

nagyon rosszul szerepel a bürokráciával kapcsolatban, a Világbank „Ease of doing business” felmérésben a sereghajtók közé tartoznak – Kazahsztán kivételével.1 Az OECD 2010-ben készített utoljára felmérést a határellenőrzések átlagos idejéről, de ekkor a térség nagyon rosszul szerepelt, az üzbégkazah határmenet átlagos ideje 100 óra, tehát 4 nap volt. Jogi szempontból is vannak kockázatok, mivel az ázsiai és európai vasutak más-más jogi és biztosítási rendszert, fuvarlevelet használnak. Európában a COTIF fuvarleveleket (Convention concerning International Carriage by Rail - COTIF) használják, míg a volt szovjet térségben és Kínában az SMPS/ SMGS fuvarlevelet. Ez nemcsak azért okoz problémát, mert formátumokban térnek el, de a jogi szabályozás is eltérő mögöttük, nehezen feleltethetők meg egymásnak. 2006 óta elérhető a közös CIM/ SMGS fuvarlevél, ami nagy előrelépésnek számít,

hogy az átlag elrejti az egyes árutípusok közti különbségeket, Kínában például a szénerőművek folyamatos bezárása áll a vasúti teljesítmény csökkenésének hátterében.

A vasúti teherszállítás szerepe Általános trendek és a szállítási módok megoszlása Kínában és az Európai Unióban is általános trendnek tekinthető a vasúti áruszállítás szerepének fokozatos visszaszorulása. 1996 óta a tonnakilométerben kifejezett teherszállítási teljesítményben a vasút részesedése Kínában 2015-ig 27-ről 12%-ra csökkent. Ugyanezen időszak alatt az EU-ban 14-ről 12%-ra csökkent, tehát jelenleg megegyezik ez az arány. Mivel az EU-ban alacsony volt a szállítási teljesítmények növekedése összegségében, a vasút részarányának csökkenése abszolút értékben is csökkenést jelentett. Kínában 2011-ben tetőzött a vasúit szállítási teljesítményt, azóta enyhén csökken. A vasútra tehát nehéz a jövőben versenyképes fuvarozási lehetőségként tekinteni. Igaz azonban,

Érdekes azt is kiemelni, hogy 2014-ben a Kínai Statisztikai Hivatal adatai szerint az átlagos szállítási távolság 722 km volt, míg 1991-ben 718. Tehát az elmúlt másfél évtized óriási vasúti beruházásai, az ország belseje felé induló iparosítás sem tudott ezen változtatni, ami azt jelzi, hogy a vasút nem tudott ebben a változásban aktív szerepet vállalni. Ezt támasztja alá, hogy ugyanebben az időszakban a vízi közlekedésben 1554-ről 1866 km-re nőtt az átlagos távolság. Az Európa és Kína közti szállításban kiemelt szerepe van a konténeres forgalmaknak. Az EU tagállamai közül a teljes forgalom 51%-kal Írországban a legmagasabb, de a közép-európai országokban csupán 10-13%. Ez azért lehet problémás az eurázsiai forgalom szempontjából, mert a potenciálisan fontos közép-európai térségben nem túl elterjedt ez fuvarozási forma.

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása közlekedési módonként a Selyemúton elhelyezkedő országokkal (érték alapon, euróban)

Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása közlekedési módonként a Selyemúton elhelyezkedő országokkal (mennyiség alapon, tonnában)

Az iparági benchmark alapján az intermodális vasúti szállítmányozás 500-700 km felett lehet nyereséges. A kínai adatok ezen a téren kiemelkedőek, 1800 km volt az átlagos távolság. A kínai vasúti piac ha lassan is, de megindult a konténeres és kombinált szállítmányozás irányába, ennek jelentős fejlesztésére lesz azonban még szükség. Az Európa és Ázsia közötti vasúti teherforgalom elemzése

Forrás: saját számítások az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa alapján

Kínai konténeres hiányosságok

arányától.A kínai vasút (CR) azonban megalapította már az intermodális szállítmányozásra szakosodott leányvállalatát, a CR Intermodal-t. A cég 18 szárazföldi konténerterminált üzemeltet már magánbefektetőkkel közösen. Az Európa és Kína közti konténerszállítások felpörgetése elképzelhetetlen ennek a kapacitásnak a jelentős bővítése nélkül.

A Világbank jelentése szerint jelenős mértékű termelési átrendeződés zajlott le a kínai tengerparti régiókból az ország belső területei felé. Ennek is kiemelt szerepe volt az 1998 és 2007 közötti óriási növekedésben a közlekedési szektorban. Ebben a 15 évben a GDP 9,7%-kal emelkedett, míg a tonnakilométer alapú szállítási teljesítmény 10,4%-kal, amit a vasút nem tudott kihasználni. Kína egy ideális ország lenne a több száz vagy ezer km-es vasúti szállításokhoz, hasonlóan, ahogy az az Egyesült Államokban működik. De a megfelelő szolgáltatások és a szaktudás hiánya miatt a szállítás alapvetően közúton zajlik. 2013-as számítások szerint csupán az áruk 1,3%-a érkezik vasúton a kínai kikötőkbe, ami a vasútikonténer-szállítási kapacitások súlyos elmaradottságára mutat rá. Csupán 20 jelentős szárazföldi terminál volt egy 2013-as tanulmány szerint Kínában. A probléma oka, hogy a pekingi vezetés a személyszállításra koncentrál, és nem foglalkoztak a szállítmányozási szolgáltatások fejlesztésével. Komoly hiány van intermodális szárazföldi terminálokból is, ahol a közúti és a vasúti szállítás között hatékonyan lehetne. Az Ázsiai Fejlesztési Bank 2016-os tanulmánya szerint a vasúti konténeres áruforgalom csupán a teljes forgalom 2,4%át tette ki tonna alapon, ami jelentősen elmarad az EU 20%-os és az Egyesült Államok 37%-os

A National Bureau of Statistics of China adatai 2016-ban tartalmazták először a vasúti szállításon belül a konténeres szállítást, és ez alapján 3%át tette ez ki a teljes forgalomnak tonna alapon, és 8% tonnakilométer alapon. De ez volt az egyetlen terület az építőanyagok mellett, aminek a teljesítménye csökkent a megelőző évhez képest.

Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása fajlagos értéke szerint (euró/tonna) a Selyemúton elhelyezkedő országokkal

Forrás: saját számítások az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa alapján

Az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa lehetőséget ad a közösségből induló export és ide érkező import közlekedési módok szerinti elemzésére mind értékben (euró), mind mennyiségben (tonna). A Selyemút mentén elhelyezkedő országokkal folytatott kereskedelemben a vasút aránya nem lépi át az 1-2%-ot. Ez alól a Kirgiz Köztársaság, Mongólia és Üzbegisztán képez kivételt, de az alacsony áruforgalom mellett ennek oka lehet, hogy egyik ország sem rendelkezik tengeri kapcsolattal. Csak az EU keleti határán lévő Ukrajna tudott magas értéket felmutatni, ahol ráadásul a közúti infrastruktúra inkább alulfejlett, míg a vasúti relatív jó minőségű. Ez jól mutatja, hogy még egy igen közeli ország esetében is csupán értékben számolva a kereskedelem 12%-a zajlik vasúon. Ez jól mutatja, mennyire limitált a Kínával történő vasúti árukereskedelem lehetőségei. A vasúttal szállított áruk érték alapon nagyobb súlyt képviselnek, mint súlyban számolva. Ez azt a feltételezést igazolja, hogy a drágább árukat éri meg vasúton szállítani. Az egyes, a Selyemúton elhelyezkedő országokkal folytatott kereskedelem során a hasonló fajlagos értékű árukhoz választják az adott közlekedési módokat. Tehát egy-egy országba nem csak a közlekedési sajátságok határozzák meg, hogy milyen úton jutnak el az áruk, hanem az áruk típusa és értéke. De az is látszik, hogy Kínába a nagyobb távolság okán csak a többi országnál drágább terméket éri meg vasúttal szállítani, ami még tovább szűkíti ennek a közlekedési módnak a lehetőségeit. Ezért amikor infrastrukturális fejlesztéseket terveznek, érdemes a meglévő kereskedelmi áruszerkezetet is figyelembe venni, illetve a fellelhető potenciálokat, hogy az adott közlekedési mód egyáltalán szerephez juthat-e.

„...egy-egy országba nem csak a közlekedési sajátságok határozzák meg, hogy milyen úton jutnak el az áruk, hanem az áruk típusa és értéke.” Kitekintés Az Európa és Ázsia közti vasúti teherszállítás fizikai feltételei már egy évszázada adottak. Eddig azonban a vasúti áruszállítás csak elhanyagolható szerepet kapott a tengeri és légi szállítás mellett. Az amerikai és kínai geopolitikai stratégiák a középkori Selyemút térségének felértékelését vetítik előre, és a gazdasági és politikai kapcsolatok felértékelésének fontos eszközeként tekintenek a vasútra. Az utóbbi években egyre több elemzés látott napvilágot a Selyemút mentén a vasúti áruszállítás feléledéséről. Az Európai Unió és Kína kereskedelmében azonban mind mennyiségileg mind értékében 1-2% körül alakult a vasút aránya. Nagyon alacsony a bázis értéke, ráadásul az Európai Unióban és Kínában is folyamatosan veszít piaci pozícióiból. A kínai tervhivatal azonban azzal számol, hogy 2020-ra már évi 5000 ezer konténervonat közlekedik Európa és Kína között, a jelenlegi évi 1500-2000 helyett. Ezt alapvetően a gazdasági struktúraváltás segítheti, ha a kínai becslések kissé optimistának tűnnek is. Az eurázsiai konténerszállítások legnagyobb megrendelője az autóipar és a gépipar, illetve az elektronikai eszközök gyártói. Utóbbi esetben az érzékeny berendezéseknél nagy előny, hogy nem kell a sós víz korrodáló párájával sem számolni. A magas értékű, mégis nehéz gépipari és autóipari termékeknél pedig fontos a megtakarított idő, de nem lenne a légi szállítás kifizetődő. Az előrejelzések alapján pedig pont ezek az iparágak fognak egyre nagyobb szerepet kapni az Európa és Ázsia közti kereskedelemben.

Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből

Szerző: Eszterhai Viktor

Németország kínai nagykövete, Michael Clauss 2016 decemberében interjút adott az Egy Övezet, Egy Útról és Kína közép-európai jelenlétéről a South China Morning Post-nak. Az interjú a megszokott diplomáciai nyelvtől eltérően, több elemében élesen kritizálta Kína Egy Övezet Egy Út programját és a „16 + 1 együttműködéshez” kapcsolódó kelet-közép-európai (KKE) politikáját. Mivel Németország a középkelet-európai régió életében rendkívül fontos szerepet tölt be, ezért Magyarország számára szükséges áttekinteni a kínai külpolitika nagy ívű víziójához kapcsolódó német attitűdöt.

Németország és az OBOR korai fogadtatása Az Európai Unió országai jellemzően rendkívül diffúz módon közelítenek az Egy Övezet Egy út (a továbbiakban az angol nyelvű One Belt One Road rövidítését – OBOR – használom) kezdeményezéshez. Jellemzően a legmarkánsabb választóvonal a nyugat-európai országok és a közép-kelet-európai (KKE) országok között húzódik. Míg az előző csoport a grandiózus tervek megvalósíthatóságával kapcsolatban jóval szkeptikusabb, addig az utóbbi országok alkotta csoport – amelyet Kína a „16 + 1 együttműködés” keretében igyekszik összefogni – egy egyedülálló lehetőségként tekint az OBORra, amely hozzásegítheti a régiót a fél-periférikus helyzetből való. Németország OBOR-ral szemben tanúsított attitűdjét jellemzően két eltérő szakaszra bonthatjuk. A tervek meghirdetését (2013) követően a német politikai elit és a sajtó rendkívül kedvezően fogadta a kínai elképzeléseket. Mindebben a legfontosabb szerepet kétségkívül az játszotta, hogy a német gazdaság számára a külkereskedelem rendkívül fontos, így az új infrastrukturális hálózatban az exportpiacokhoz való jobb hozzáférését látták.

„Míg korábban a piacok jobb elérése csábítónak tűnt Németország számára, ma jellemzően egyre több figyelmeztető jel utal arra, hogy ez fordítva is igaz.” Másodszor bíztak abban, hogy az OBOR égisze alatt jobb együttműködést alakíthatnak ki a kínai vállalatokkal, növelve a német cégek Kínán belüli jelenlétét. Mindennek megfelelően tárgyalások indultak a vasút, a logisztika és a szállítmányozás területén. Az állami tulajdonú Deutsche Bahn (DB) és a China Railways 2016 márciusában, a magántulajdonú logisztikai órásvállalat, a DHL és a kínai Chengdu városa 2016 májusában írtak alá együttműködési szándéknyilatkozatot. Német részről a két fontos kikötő, Hamburg és Duisburg is aktívan érdeklődött az OBOR iránt.

Xi Jinping Duisburgban Bár kisebb jelentőségű, de nem teljesen lebecsülendő annak a ténynek a szerepe sem, hogy az egykori Selyemút kifejezés (Seidenstraße) is egy német geográfus, Ferdinand von Richthofenhez köthető, így a sajtóban pozitív, nosztalgikus visszhangja volt a kínai bejelentésnek. Az OBOR lelkes fogadtatását tükrözte, Xi Jinping kínai elnök 2014 márciusi útja, amely során Chongqing és Duisburg közötti vasúti kapcsolatot hivatalosan is fölavatták. A következő rövid időszakban a projekt pozitív fogadtatása továbbra is megmaradt, amelyet a számtalan, magas szintű tárgyalás is jelzett. A 2016-os évben azonban jelentős változást figyelhetünk meg, amelyet egyértelműen tükröz Michael Clauss interjúja is. Az OBOR átalakuló megítélése Az Egy Övezet Egy Út növekvő negatív megítélésében a legnagyobb szerepet a gazdasági faktor játssza. Míg korábban a piacok jobb elérése csábítónak tűnt Németország számára, ma jellemzően egyre több figyelmeztető jel utal arra, hogy ez fordítva is igaz. Bár Kína létező technológiai lemaradása miatt termékei látszólag nem jelentenek veszélyt a német ipar számára az elkövet-

kező évtizedekben, ebben gyors változás állhat be. A kínai kormány által támogatott „Made in China 2025” program célja ugyanis, hogy az ún. negyedik ipari forradalomba történő dinamikus bekapcsolódással, a kínai ipar egyes központilag támogatott területein, egy évtizeden belül behozza a fejlett ipari országokkal szemben meglévő lemaradását. Hogy mindez milyen jelentős figyelmet kap Németországban, jól tükrözi, hogy az egyik vezető, Kínával foglalkozó német kutatóintézet a MERICS, kiemelten foglalkozik a kérdéssel. A MERICS 2016. decemberi tanulmányában megállapította, hogy bár a kínai ipar fejlettsége országos szinten továbbra sem tud 2025-re felzárkózni a német színvonalra, de a kormány által mesterségesen támogatott területeken, mind Kínán belül, mind a globális piacon is versenytársa lehet a német vállalatoknak. Nem véletlen, hogy interjújában Clauss kifejtette aggodalmát, hogy a „Made in China 2025” programot kísérő protekcionizmus miatt a külföldi cégek kiszorulhatnak Kínából, a helyi cégek ugyanis állami hátszéllel, kétségkívül könnyebben érvényesülhetnek a kínai piacon. Mindez természetesen rendkívül érzékenyen érintené Németországot, amelynek ötödik legfontosabb exportpiaca Kína (76 Mrd. USD) és amellyel szemben már így is jelentős (17,7 Mrd. USD) külkereskedelmi deficitje van. A „Made in China 2025” program nagyobb értékű, de gyorsabb szállítást igénylő, új kínai termékei

Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből

A hamburgi kikötő öt legfontosabb kereskedelmi partnere (Forrás: Port of Hamburg) az OBOR keretében megvalósuló infrastrukturális kapcsolataival (elsősorban vasúti, valamint vasúti és tengeri szállítással) eljuthatnak Németország hagyományos piacaira is, sőt akár Európába is, versenyhelyzetet teremtve a német ipar számára.

A Made in China program által leginkább érintett országok

A kínai és német működő tőke beruházása egymás országába 2000-1016 között

Az elmúlt években ráadásul megfigyelhető volt a kínai cégfelvásárlások drasztikus megnövekedése Európában. Ugyancsak a MERICS hívta fel a figyelmet arra, hogy a folyamat különösen figyelemfelkeltő a csúcstechnológiát jelentő vállalatok esetében (a legismertebb ilyen a német KUKA cég esete, amelyet a kínai Midea vállalat vásárolt fel 4,5 Mrd. EUR-ért), amely hozzásegítheti a kínai vállalatokat, hogy „mesterségesen” csökkentsék technológiai lemaradásukat. Németország mindezek miatt arra törekszik, hogy megakadályozza a stratégiai vállalatok felvásárlását, ezért az EU elé olyan törvénytervezetet nyújtott be, amelyben a tagállamok megvédhetnék vállalataikat, elsősorban akkor, ha a vásárlás politikai céllal történik, vagy ha a felvásárló nem képes technológiai transzfert biztosítani a felvásárolt vállalatnak. Németország hasonlóan mérsékelt lelkesedéssel fogadja Európa déli és délkeleti részén a kínai hozzájárulással megvalósuló nagy kikötőfejlesztéseket, amelyek közül kiemelkedik Pireusz jelentősége. A majdani Budapest-Belgrád vasúti kapcsolattal ugyanis lényegesen lerövidíthető a kínai áruk Nyugat-Európába szállítása, összevetve azzal, ha a hajók megkerülnék az európai kontinenst. Mindez rendkívül érzékenyen érintheti Hamburg kikötőjét, amely a kínai-európai kereskedelem legfontosabb központjának számít. Hamburg forgalmának több mint 30%-át adta a Kínával való kereskedelem 2016-ban (2,6 millió TEU).

Hamburg és Pireusz konténerforgalma 2010-2016 között Bár egyes német vállalatok – mindenekelőtt a DHL – előnyként tekint a déli kikötőkre, mert gyorsítja a szolgáltatásait (Hamburghoz képest 9 nappal rövidebb szállítási időt vállal Pireuszon keresztül), nemzeti szinten ennek fogadtatása nem egyértelműen pozitív. Minden bizonnyal a hamburgi kikötő konténerforgalmának az elmúlt években tapasztalható stagnálásában már így is nagy szerepet játszik Pireusz, hosszabb távon pedig az OBOR kereteiben megnövekvő vasúti szállítások tovább csökkentik a német kikötők szerepét. Németországban erős szkepticizmussal fogadják Kína potenciális geopolitikai ambícióit is, amelynek a legnyilvánvalóbb megnyilvánulása az OBOR. Németországban ugyanis sokan úgy látják, hogy az OBOR aláássa a globális amerikai hegemóniát. Bár a kínai szakértők hangsúlyozzák, hogy az OBOR egy olyan történelmi lehetőség, amely Európát újra a világtörténelem centrumába helyezné, az újjászülető eurázsiai gazdasági régióban azonban Németország ereje jóval gyengébb lenne, mint Kínáé, amely a jövőben várhatóan tovább nő.

Németország és Kína gazdasági erejének az összehasonlítása

Németország tehát a fennálló világrend felszámolásában – amelybe fejlett ipari exporttermékeivel rendkívül sikeresen integrálódott, és amely lehetővé tette, hogy katonai kiadásai tartósan alacsonyak maradjanak – nem feltétlen érdekelt.

országok kapcsolatát lehetőleg az EU-n keresztül létező csatornákon keresztül irányítsa.

Végül Németország különösen negatívan ítéli meg Kína egyre erősebb közép-kelet-európai jelenlétét, amelynek a legszembetűnőbb példája a „16+1 együttműködés”, amely Kína elmúlt években megvalósított egyik intézményi innovációjának is tekinthető. Clauss interjújában hangsúlyozta, hogy a párhuzamos intézmények, amelyeket Kína a régióban épít, összeegyeztethetetlenek az erős EU melletti elkötelezettséggel. Németország jellemzően két okból támadja ezt az együttműködést. Először, mert a kínai befektetések felhígítják az EU szigorú befektetési szabályait és rontják az EU politikai egységét. Másodszor, a németek aggályosnak tartják Kína gazdasági erejéből adódó, lehetséges politikai nyomás gyakorlását a kisebb országok felé. Valójában elsősorban arról van szó, hogy a „16+1 kooperációt” felhasználva Kína aktívan, és az országok nagy száma miatt akár hatékonyan is képes lehet beavatkozni az Európai Unió belügyeibe. A régió – köszönhetően az erős német gazdasági kapcsolatoknak – a német politika hagyományos támogatójának számít. Nem véletlen tehát, hogy Németország elsősorban abban érdekelt, hogy Kína és a közép-kelet-európai

A német és kínai viszony további romlása komoly veszélyeket jelent a közép-kelet-európai régió és Magyarország számára. Mindenekelőtt, ha Németország esetleges protekcionista politikát vezetne be, az ellenreakciót válthat ki Kínából. Ez nem csupán gazdasági szempontból lenne tragikus a régió számára – a KKE-régiónak és Magyarországnak a német vállalatokon keresztül fontos piac Kína –, de egyben azonnal romba döntené az OBOR-ral kapcsolatos reményeket a periférikus helyzetből való kitöréssel kapcsolatban. A KKE-régió és Magyarország érdeke tehát, hogy az OBOR ne elválassza, hanem összekösse az EU-t és Kínát, amelyben a KKE-országok egyfajta híd szerepét töltik be.

Hatása Magyarországra és a KKE-régióra

Bár a kilátások a fent ismertetett okok miatt nem tűnnek kedvezőnek, a folyamat akár gyorsan ellenkező irányt is vehet. Kína és Németország közös érdeke egy egységes, globális kereskedelmi rendszer, erős nemzetközi intézményekkel. Donald Trump várható protekcionista intézkedései arra késztethetik Németországot és Kínát, hogy szorosabban működjenek együtt, amelyben a legkézenfekvőbb összekötő kapocs az OBOR lehet. 73

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Szerző: Czirják Ráhel, Gere László

2017. május 22-én az EUOBOR (European Institute for One Belt One Road Economic and Cultural Cooperation and Development) és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány együttműködésével került megrendezésre az Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma című konferencia, ahol a meghívott hazai és külföldi előadók bemutatták Kelet-Közép-Európa és Kína együttműködési lehetőségeit, valamint a kooperáció kihívásait. A rendezvény reflektált továbbá az egy héttel korábban, Pekingben megrendezett Belt and Road Summitra is, különös tekintettel a magyar, illetve kelet-közép-európai országok szempontjából releváns kérdésekre. A konferenciát Zhou Xinjian, a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetségének gazdasági és kereskedelmi tanácsadója nyitotta meg, aki a pekingi csúcstalálkozó eredményeire reagálva elmondta, hogy az összesen 57 ország részvételével zajló esemény rendkívül sikeres volt. A Belt and Road kezdeményezéshez eddig közel 100 ország csatlakozott – Magyarország, Európán belül az elsők között –, és körülbelül 40 együttműködési megállapodást írtak alá. Zhou kihangsúlyozta, hogy bár a kezdeményezés Kínából indul, az az egész világ javát szolgálja, ugyanis a folyamatosan épülő gazdasági folyosók új lehetőségeket teremtenek, új fejlesztési tereket nyitnak meg a résztvevők, így a kelet-közép-európai térség számára is. Magyarországgal kapcsolatosan elmondta, hogy a kínaimagyar kapcsolatok, eddigi történetük során még sosem alakultak ilyen kedvezően, így fontos, hogy a felek ki tudják használni a jó viszonyból fakadó lehetőségeket. Az EU-kínai kapcsolatok kilátása az Egy övezet, egy út fényében (első szekció) Az első szekcióban Hou Yongzhi, a Kínai Fejlesztési Stratégia és Regionális Gazdaságkutató

Intézetének igazgatója, Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Csizmadia Norbert, a PAGEO kuratóriumának elnöke tartottak előadást. A beszélgetést Bendarzsevszkij Anton, a PAGEO igazgatója moderálta. Hou Yongzhi előadásában elmondta, hogy az Új Selyemutat – avagy az Egy Övezet, Egy Út (OBOR – One Belt One Road) kezdeményezést – Xi Jinping, kínai államfő 2013-ban indította el. És bár sokan vannak, akik kétkedve figyelik a kooperációt, a tények a kínaiakat igazolják: eddig több mint 100 ország jelezte csatlakozási szándékát, és közel 40 együttműködési megállapodást írtak alá. 2016-ban Kína és a kezdeményezés partnerországai közti kereskedelmi forgalom értéke pedig 9500 milliárd dollár körül alakult. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés több dimenzióban is kifejti pozitív hatását – érvelt Hou. Egyrészt a közlekedési hálózatok fejlesztése elősegíti a piac hatékonyabb működését, vonzóbb piaci környezetet teremt. Másrészt az együttműködések révén lehetővé válik az intenzívebb tudástranszfer, információcsere és a tudás felhalmozódása a résztvevő országok között.

„A Belt and Road kezdeményezéshez eddig közel 100 ország csatlakozott...” Az Új Selyemúton belül kiemelkedő szerepe van Európa és Kína együttműködésének – hangsúlyozta Hou –, ugyanis a két térség jelentős gazdasági hatást gyakorol egymásra. 2015-ben például a világgazdasági transzferek 37%-a a két fél között valósult meg. A felek hatékony kooperációját az eltérő megközelítés is elő tudja segíteni, ugyanis a hagyományos kínai felfogás az etikára, a modern európai felfogás pedig a technikára helyezi a hangsúlyt, így jól ki tudják egészíteni egymást. Ám a jó eredmények eléréséhez nem elég csak beszélni, az együttműködést tovább kell mélyíteni. Palotai Dániel elsősorban az Egy Övezet, Egy Út pénzügyi aspektusáról beszélt. Elmondta, hogy Magyarország szerepe az Új Selyemúton az, hogy összekapcsolja Keletet a Nyugattal. A kezdeményezés óriási gazdasági lehetőséget jelent hazánknak, mivel a kínai cégek jelentős mértékben

kívánják növelni befektetéseiket a térségben, az együttműködés pedig jó lehetőséget teremt a magyar cégek kínai terjeszkedésének is. Magyarország a Kínával való kooperációt az infrastrukturális beruházások mellett – mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése – a pénzügyek terén is bővíteni kívánja, ebben kiemelkedő szerephez jut a központi bank. A kínai jegybank ugyanis számos devizacsere-keretmegállapodást kötött külföldi jegybankokkal, így 2013-ban a Magyar Nemzeti Bankkal is. Vagyis az MNB is rajta van az Új Selyemúton. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnöke, Csizmadia Norbert elsősorban az Alapítvány kínai kezdeményezésben játszott szerepéről beszélt. A kelet-ázsiai fókuszú PAGEO egy tudásközpont kíván lenni Kína és Európa között. Előadásában ismertette a PAGEO Geopolitikai Kutatóintézetének eddigi eredményeit: egyebek mellett 384 tanulmány és cikk jelent meg magyar és angol nyelven, melyek közel 50 000 olvasót vonzottak 93 országból, az intézmény számos hazai, európai és világszintű rendezvényt támogat, saját szakmai rendezvényeket szervez, ehhez kötődően eddig mintegy 24 világhírű geopolitikai

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Az Egy Övezet Egy Út szárazföldi és tengeri útvonala

gondolkodót hívott meg, számos könyv kiadása, valamint a Hungarian Geopolitics (HUG) című magazin elindítása valósult meg, magyar és angol nyelven. A Kutatóintézet eddigi munkájának köszönhetően bekerült a Kínai Társadalomtudományi Akadémia által összefogott kelet-középeurópai kutatóintézetekből álló 16+1 Think Tank Hálózatba. A konferencia kiemelkedő eseményeként az EUOBOR Intézet Euro-Sino Economic Research díjban részesítette a PAGEO Kutatóintézetet a kínai-európai gazdasági kapcsolatokért kifejtett kutatói munka elismeréseként. A díjat Zhou Xinjian és Li Zhen, az EUOBOR Intézet elnöke adta át. A kelet-közép-európai–kínai kooperáció érdemi területei és kihívásai (Második szekció) A konferencia második blokkjának előadói Wang Yiwei, a kínai Renmin Egyetem Európai Tanulmányok Központjának igazgatója, Zhu Xiaozhong, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia professzora, Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője, valamint Dragana Mitrovic, a Belgrádi Egyetem professzorasszonya voltak.

Wang Yiwei Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés és a civilizációk újjáéledése című előadásában a történelmi Selyemút felvázolása után az OBOR globális szerepéről és gazdasági lehetőségeiről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy Kína meg akarja osztani iparosításban és ehhez kötődően a gazdasági fellendülésben szerzett tapasztalatait más országokkal, aminek segítségével milliókat emelt ki a szegénységből. Ilyen módon az OBOR pozitív hatást képes gyakorolni a globális gazdaságra. Beszédében kiemelte az Új Selyemút kezdeményezésnek a közlekedési kapcsolatok fejlesztésében játszott fontosságát. „Az OBOR az összekapcsolódásról szól” – mondta – „ez egy Eurázsián keresztülhúzódó közlekedési hálózat, mely egyben a világ leghosszabb gazdasági folyosója”. Salát Gergely az eddigi, összességében optimista hangvételű előadások után a kezdeményezés gyenge pontjáról, nevezetesen a kínai kulturális befolyás gyengeségéről, és ennek okairól beszélt. Az egyetemi tanár szerint az OBOR-nak nem csak infrastrukturális és gazdasági, hanem olyan puha elemei is vannak, mint például az oktatás, a kultúra. Ám ezek propagálásában Kína kevésbé sikeres a kelet-közép-európai térségben. Ezt mutatja,

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Törökország vasúthálózata

hogy felmérések szerint a térség lakosságának többsége nem tartja pozitív dolognak az ázsiai óriás felemelkedését. Kína negatív megítélésében fontos szerep jut többek között az előítéletes európai médiának, de a világ szemében kedvezőtlen történelmi eseményeknek is – mint például az ópiumháborúk, bokszerlázadás vagy a kommunista párt hatalomra jutása, és a diktatúra kiteljesedése.

A 16+1 együttműködés nyomán a Kínával való kereskedelem, valamint a befektetések volumene is fokozódott az elmúlt években, ám a nyugateurópai országokkal még így is sokkal szorosabb Kína gazdasági kapcsolata. Ráadásul a kelet-közép-európai régióban növekedett a kereskedelmi deficit: Kína sokkal többet exportál a térségbe, mint amennyit innen importál.

Salát szerint, ha Kína sikeresen szeretné kulturális kapcsolatait erősíteni a kelet-közép-európai térségben, az állami finanszírozás fenntartásán túl szükség lenne a piaci szektor szereplői számára nagyobb teret biztosítani, akik – profitorientált jellegükből fakadóan – professzionális módon értékesítenek különböző „kulturális termékeket”. Valamint fontos lenne a helyi szereplők intenzívebb bevonása is, hiszen ők jobban átlátják, hogy ténylegesen mire van igény a térségben.

Mindezek fényében felvetődik a kérdés, hogy ténylegesen beszélhetünk-e nyertes-nyertes helyzetről? A professzorasszony véleménye szerint egyelőre még nem. Kelet-Közép-Európának több kínai befektetésre, turistára és exportra lenne szüksége ahhoz, hogy a mérleg kiegyenlítődjön. Mindezek megvalósulásához pedig a 16+1 európai partnerállamainak kell tevékenyen fellépniük.

A szekció zárásaként Dragana Mitrovic a 16+1 kezdeményezésről beszélt, vagyis az Új Selyemút Kelet-Közép-Európa országait tömörítő részéről. Az együttműködés alapját meghatározó szempontokat 2012-ben, Varsóban fektették le a részt vevő felek. A kezdeményezés megítélése nem volt – és a mai napig sem – egyöntetűen pozitív az EU részéről. Ugyanis a 16 kelet-közép-európai országból 11 az Unió tagállama. Ám a Kínával való kooperációt a közösség egy Európán belüli „kínai fal” építéseként értékeli.

a kelet-közép-európai–kínai kooperáció új lehetőségei a pekingi csúcstalálkozó után (Harmadik szekció) A konferencia következő részében György László, a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány igazgatója, Zhao Dongwei, a People’s Bank of China intézeti igazgatója, Altay Atli, az Isztambuli Politikai Központ kutatója, valamint Bánhidi Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora tartott előadást. György László, a magyar küldöttség tagjaként részt vett az egy héttel korábban tartott pekingi csúcstalálkozón. Előadásában a kínai államfő, Xi Jinping által elmondott beszédre

Adatáramlás a világban (2005, 2014)

reflektált, az ott elhangzottakat foglalta össze. Az idei Belt and Road Summit határkőnek tekinthető a kezdeményezés életében, ugyanis a kínai államfő kijelentette, hogy az Egy Övezet, Egy Út kezdeti szakasza lezárult. De mi is ez az Új Selyemút? Egy komplex együttműködési folyamat: üzleti, politikai és egyben civilizációs projekt is. A kezdeményezés sikeres megvalósítása érdekében Kína béketeremtőként igyekszik fellépni egy olyan régióban – Eurázsiában –, ahol az elmúlt évtizedekben számos háború zajlott. Az Egy Övezet, Egy Út sikeréhez ugyanis békés, stabil környezetre van szükség, ez Kína elsődleges érdeke a térségben. Ám az együttműködés fontos aspektusa – emelte ki György László –, hogy Kína nem csak a saját érdekeit igyekszik érvényre juttatni, hanem meghallgatja a saját vízióval, ajánlásokkal rendelkező országokat is, és tevékenységeit hajlandó azokhoz igazítani. Zhao Dongwei az Egy Övezet, Egy Út pénzpiaci aktualitásairól és kilátásairól számolt be. Kifejtette többek között, hogy a különböző kötvénypiaci eszközök hogyan segítik a projekt megvalósításának hatékonyságát. Ezek ugyanis megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, ezzel kiküszöbölve az országok közötti félreértéseket,

konfliktusokat. Az igazgató arról is beszélt, hogy a kockázatelemzési módszereiket is egyre inkább fejlesztik annak érdekében, hogy a különböző fejlesztések kockázati szintjét minimalizálni lehessen. Az Isztambuli Politikai Központ kutatója, Altay Atli előadásában az OBOR-t török aspektusból vizsgálta, arra keresve a választ, hogy a Kelet és Nyugat között gyakran hídként emlegetett Törökország vajon tud-e földrajzi pozíciójából adódó előnyeivel élni? Ennek kulcsa a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, ugyanis e téren az ország számottevő hiányokkal küzd. Törökország ezért elsősorban a közlekedési-infrastrukturális beruházások forrásaként tekint az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésre. Az ország ilyen irányú fejlődése viszont a nemzetközi kereskedelemre is pozitív hatással lesz, hiszen az áruk a mostaninál gyorsabban és olcsóbban juthatnak el Ázsiából Európába – illetve fordítva –, Törökországon keresztül. A szekció zárásaként Bánhidi Ferenc az OBOR infokommunikációs szempontjairól beszélt. A téma aktualitását az adja – érvelt a professzor –, hogy egyrészt a globalizáció digitalizálódik, másrészt az Új Selyemút fontos részét képezi a kommunikációs

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

A fejlesztés eredményeképpen két sínpár épülne meg a jelenlegi egy helyett, melyeken mintegy 160 km/h-s személyszállítási sebességet, valamint 120 km/h-s teherszállító sebességet érhetnek el a vonatok. A vonal felújításának szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen, utoljára az 1960-as években nyúltak hozzá jelentősebb mértékben, azonban a rendkívül magas költségek miatt felmerül a megtérülés kérdése (a jelenleg viszonylag alacsony kihasználtságú szakaszon), melyet tovább súlyosbít, hogy mindezidáig nem készült előzetes hatástanulmány a projektről, továbbá az Európai Bizottság is vizsgálatot indított a fejlesztéssel kapcsolatban. Megvalósulása tehát csak abban az esetben lehetséges, amennyiben pozitív elbírálásban részesül az unió részéről. A második előadást Gecse Mariann, a Huawei Hungary cég kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója tartotta, melynek során röviden bemutatta a Huawei céget, Kína legnagyobb nem állami, tehát magánkézben lévő vállalatát, ami mintegy 170 országban van jelen. A cég rendkívüli jelentőségét hazánk szempontjából az adja, hogy Kínán kívül Magyarországon építette ki a legnagyobb összeszerelő és logisztikai üzemét. infrastruktúra fejlesztése is. Előbbi állításának alátámasztására szemléletes ábrát mutatott az adatáramlás világszintű fokozódásáról. Az OBOR-nak az infokommunikációs technológiára vonatkozóan is vannak stratégiai céljai – például a hálózati összeköttetés fokozása a partnerállamok között, a hálózati hozzáférés költségeinek csökkentése, az országokon belüli és országok közötti digitális szakadék felszámolása stb.. Ám ahhoz, hogy a kelet-közép-európai országok ezen a téren is ki tudják aknázni az együttműködés lehetőségeit, hasznos lenne megismerkedni az olyan kínai kezdeményezésekkel, mint például a Made In China 2025 című fejlesztési stratégia – javasolta a professzor. projektek és tervek az egy övezet, egy út mentén (Negyedik szekció) Az Egy Övezet, Egy Út hosszú távú hatásainak, lehetőségeinek és kihívásainak megismerése után a negyedik blokkban konkrét tervek bemutatására

is sor került, az Új Selyemúttal kapcsolatos projektek, illetve a hazánkban működő kínai cégek tevékenységének, elképzeléseinek bemutatásán keresztül. Szabó Anett, a Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. kommunikációs menedzsere a Budapest-Belgrád vasútvonal tervezésének részleteibe, hátterébe engedett bepillantást, illetve felvázolta a projekt fontosságát hazánk számára. A vonal a pireuszi kikötő révén kapcsolódik az Egy Övezet Egy Út kezdeményezéshez, melynek a Kínai Óceánhajózási Társaság, a COSCO (a világ negyedik legnagyobb konténerszállító vállalata) 2016 áprilisában vásárolta meg többségi tulajdonát. A kikötőbe érkező árukat szárazföldön, vasúton szállítanák tovább, ennek a vonalnak képezné részét a Budapest-Belgrád közötti szakasz. A projekt költségvetése mintegy 472-550 milliárd forintot tesz ki, mely teljes egészében kínai hitelből valósulna meg, erről már kormányközi megállapodást is aláírt a két ország.

A cég három üzletággal rendelkezik, hálózati megoldások fejlesztésével (pl. antennák), üzleti megoldások kiépítésével (szerverek stb.), valamint a talán legismertebb, okostelefon üzletággal. Magyarországon főként az előbbi két tevékenységet végzi, ezen kívül a cég – elsősorban versenyképessége megtartása miatt – rendkívüli figyelmet fordít a kutatásra, fejlesztésre és innovációra. A prezentáció végül kitért Magyarország, mint telepítési célpont fontosságára, az előnyös földrajzi elhelyezkedésünkben rejlő potenciálokra is. Ezt a témát vitte tovább és fejtette ki bővebben előadásában Pető Ernő, a ChinaCham Hungary elnöke is, aki többek között arról beszélt, miért is jelent csomópontot Magyarország. Hazánk egyrészt piaci csomópont, jól működő bankrendszere és pénzügyi rendszere miatt, hiszen például a renminbi-finanszírozás tekintetében is élen jár. Másrészt középponti helyet foglal el Európán belül, elődleges piacát nagyjából 10 közép-európai állam alkotja, másodlagos piacát pedig Németország, Franciaország és a

Benelux államok, valamint Ukrajna és Oroszország. Tehát mintegy 500 milliós piacot lehet hazánkon keresztül viszonylag gyorsan elérni, ez pedig már kínai léptékkel mérve is értékelhető méret. Minden bizonnyal többek között ennek is köszönhető, hogy Európában idáig mindössze két különleges gazdasági övezet létesült, mindkettő Magyarországon. Hazánkat további két szempont is vonzó befektetési célponttá teheti a kínai cégek számára: egyrészt az Európai Unió tagja, annak számos előnyével, másrészt pedig a bérszínvonal is sok esetben már a kínai bérszínvonal alatt van.

„Hazánkat további két szempont is vonzó befektetési célponttá teheti a kínai cégek számára: egyrészt az Európai Unió tagja, annak számos előnyével, másrészt pedig a bérszínvonal is sok esetben már a kínai bérszínvonal alatt van.” Az előadás arra is kitért, hogy Kína ma már nem csak előállítóként jelenik meg, hanem jelentős fogyasztópiac is, tehát már nem csak a Made in China, hanem a Made for China is igaz. A gazdasági folyosókkal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta Pető, hogy a tengeri útvonalak a múltban, jelenleg és a jövőben is a legjelentősebb útvonalakat fogják jelenteni, azonban a vasút sok esetben alternatívát nyújthat, hiszen gyorsabb. Drágább ugyan, mint a hajózás, de még mindig jóval olcsóbb, mint a repülővel való szállítás. A prezentáció végül rávilágított arra, hogy a középeurópai országok kettős helyzetben vannak. Egyrészt versengenek egymással, másrészt pedig egyre inkább rá vannak kényszerítve az együttműködésre, ugyanis termelőkapacitásuk összeadására is szükség lenne ahhoz, hogy Kína számára elfogadható mennyiségű árut legyenek képesek megtermelni.

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Euro-Sino Economic Research Award Az Euro-Sino Economic Research Award díjat Li Zhen, a 2015-ben alapított, budapesti székhelyű European Institute for One Belt One Road Economic and Cultural Cooperation and Development (EUOBOR) elnöke ítélte meg az Alapítvány számára, aki 2016. december 13-án látogatást tett a PAGEO kutatóintézeténél. Li elnök úr a kutatóintézet honlapján közzétett, “Egy Övezet, Egy Út” témában írt elemzéseink révén jutott el a PAGEO-hoz. Az EUOBOR a történelmi és a modern Selyemút tanulmányozását a magyar és az európai döntéshozatal fontos pilléreként ismerte el.

Az EUOBOR Intézet az „Egy Övezet, Egy Út” koncepcióra válaszolva jött létre, hogy az Európai Unió és egyéb európai országok, valamint Kína közös gazdasági és kulturális ügyeinek platformjaként szolgáljon.

A kínai állami Xinhua hírügynökség budapesti kirendeltsége is hírt adott arról, hogy az Alapítvány kutatóintézetében folyó munkát a Euro-Sino Economic Research Award-dal díjazták.

Az intézet célja, hogy kínai és európai pályázatok bevonásával valósítson meg kutatási projekteket, annak érdekében, hogy elősegítse a kelet-középeurópai államok és Kína (a kínai terminológia szerint 16+1, azaz 16 kelet-közép-európai ország és Kína) együttműködését, az “Egy Övezet, Egy Út” keretében.

Az EUOBOR elnöke 2017. május 22-én adta át a díjat a PAGEO Kutatóintézet vezetőinek és munkatársainak, a European Forum for Belt and Road Cooperation címmel megrendezett tudományos konferencia keretében.

A díjat a kínai-európai gazdasági kapcsolatokért kifejtett kutatói munka elismeréseként ítélték meg, megemlítve, hogy a Kutatóintézet 2015-ös megalakulása óta számos, az „Egy Övezet, Egy Út” koncepciója köré épülő tanulmányt jelentetett meg, s aktívan hozzájárult a kínai gazdaság helyzetének és fejlődési trendjeinek közép-európai tanulmányozásához. 86

Az esemény alkalmából magas rangú kínai delegáció érkezett Budapestre, Yang Zhenwu, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja vezetésével, valamint Wang Yiwei, a Renmin Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézetének igazgatója és Zhai Kuna Pekingi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatója. 87

PAllas athéné geopolitikai doktrínák Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány Elnökének beszéde az EUOBOR 2017. május 22-i rendezvényen

Ha a saját 21. századi térképünket, a PAGEO térképét szeretnénk felrajzolni és bemutatni, akkor az alábbi térképet kapjuk, melynek négy fő égtája és pillére van, négy fő fókusszal és területtel:

Thesszalonikitől északra található egy hegy, aminek a neve Paggaio. Ez a hegy volt az ókori Görögország legismertebb és leghíresebb, legjelentősebb aranylelőhelye. Pallas Athéné, és Zeusz korában az aranynak nagyon fontos jelentéssel bírt, mint értékteremtő eszköz. Mi ma az arany vagy érték szimbolikus jelentősége? A tudás, a kreativitás, a tehetség, a személyes kapcsolatok, a technológia. Pallasz Athéné az ókori görögöknél a bölcsesség, a tudás, és a jog istennője. Zeusz és Métisz, az értelem és meggondoltság istennőjének gyermeke, de mivel a hagyomány szerint apja fejéből pattant ki, ezért Zeusz lányaként tartották számon. Eszét

anyjától örökölte, erejét pedig apjától kapta. Az istennőt az igazságot kereső harcosok pártfogójaként is ismerték. Számos hőst támogatott, mint például Perszeuszt, Héraklészt vagy éppen Odüs�szeuszt, ám a fölösleges vérontást nem szerette. Harcos istennő, a háborúval való kapcsolatát kiemelő jelzői közül leggyakrabban a következők fordulnak elő: legyőzhetetlen, a népet megmentő. Jelenléte a harcokban inkább oltalmazó, lelkesítő, fegyelmező, az embereket irányítja. Nemcsak több jelentős találmány, de különböző képességek adományozása is fűződik az istennő nevéhez. Pallas Athéne emellett a görög mitológiában a városvédők, a kézművesek, a tudás istennője volt.

• Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet: kis létszámmal működő dinamikus think tank jellegű kutatóintézet ázsiai fókusszal. • A z oktatáshoz kapcsolódóan a geopolitikai, geoökonómiai és gazdaságföldrajzi képzés támogatása egyetemi és doktori szinten. • A világ vezető globális geostratégiai gondolkodóinak Magyarországra hívása, és a hazai gazdaságföldrajzi, geoökonómiai műhelyek, intézetek és kutatók támogatása. • Termékek, kiadványok, könyvek megjelentetése. Mindez olyan hazai és nemzetközi szakmai hálózatban, amely hidat képez a távol-keleti ázsiai térség és Magyarország, valamint Közép-Kelet-Európa között. A térképünk fő központi eleme, hogy hogyan lehetünk a 21. századi Új Selyemút, Ázsia évszázadának európai tudás- és szellemi központja. Milyen hosszú távú stratégia és vízió köti össze a két térséget (Kelet-Ázsiát és Közép-Európát) és ebben a PAGEO milyen szerepet játszik?

PAGEO Alapítvány – célok, működés A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványt 2014-ben hozta létre a Magyar Nemzeti Bank, abból a célból, hogy támogassa a geopolitikával kapcsolatos tudás teremtését, amely elősegítheti mind a hazai, mind pedig a közép-kelet-európai térség gazdasági fejlődését. A 21. századra felgyorsuló globalizáció, majd annak az egyik következményeként az egész világra kiterjedő század eleji globális gazdasági válság és az átrendeződő gazdasági világrend ugyanis felértékeli

geopolitika

szakterületének

jelentőségét a gazdaságpolitikák szempontjából. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány tudásteremtéssel, elemzésekkel, nemzetközi és tudományos partnerségek kialakításával, a geopolitikai szakterület hazai aktivitásának serkentésével, a nemzetközi eredmények becsatornázásával tud hatékonyan hozzájárulni, miközben ennek eredményeit a jegybanki alaptevékenységben is alkalmazza

PAGEO-doktrínák

PAGEO Kutatóintézet – kelet-közép-európai stratégiai think tank A Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány megalakulását követő két és fél évében felépítettük a Geopolitikai Kutatóintézetünket, amelynek munkatársai az elmúlt időszakban több mint 384 kutatást, interjút, könyvismertetőt, szakmai cikket, riportot készítettek. A www.geopolitika.hu weboldalunkon a kutatóintézetünk tanulmányai jelennek meg, az indulása óta eltelt első fél évben ötvenezer olvasó látogatta meg a világ 93 országából. 2017 márciusától indítottuk el angol nyelvű oldalunkat is, amelyen minden tanulmányunkat angolul is publikáljuk nemzetközi partnereink felé. PAGEO Kutatóintézet: Fókuszban 1 térség 6 országa Ha meg szeretnénk ismerni a jövőt, a Kelet felé kell fordulnunk, nem véletlen, hogy a 21. század Ázsia évszázada lesz. Felismerve a kelet-ázsiai térségben rejlő, egyre növekvő potenciált, a PAGEO Kutatóintézetének fókuszában Kelet-Ázsia hat országa áll: Kína + Hongkong, Japán, Dél-Korea, India, Szingapúr és Indonézia. Ez az a térség, amely az elmúlt évtizedben a legsikeresebb átalakuláson esett át, és amely 2010-ben Ázsia GDP-jének 87 százalékát, és lakosságának 78 százalékát adta. Kutatóink a fókuszban lévő országokra specializálódnak, és mindannyian tökéletesen beszélik

az adott ország nyelvét. A Kutatóintézet szakmai tudásbázisát e mellett hazai és régiós külső munkatársak munkájával, és a hozzánk Kelet-Ázsiából a „visiting fellow program” keretében érkező kutatók tudásával igyekszünk emelni. A célunk az, hogy Kelet-Ázsiára fókuszálva Közép-Kelet Európa egyik legjobb kutatóintézetét építsünk fel, és felkerüljünk a világ legjobb, leginnovatívabb kutatóintézeteinek térképére. 2017 májusában az EUOBOR (European One Belt One Road) kezdeményezés keretében intézetünk elnyerte az „Euro-Sino Economic Research Awards” díjat, amely a legjobb európai, Kínával és a Selyemúttal foglalkozó kutatóintézetet jelenti, és büszkék vagyunk arra, hogy a kialakult szoros együttműködésre, és hogy geopolitikai kérdéssel kapcsolatban Kínából hozzánk fordulnak először a térséggel kapcsolatban. Geolectures: Új geostratégiai generációk A PAGEO egyik legfontosabb feladata az oktatás és különösen a geopolitikai, geoökonómiai, gazdáságföldrajzi oktatás szakmai támogatása. Ennek keretében saját intézetet indítottunk el Magyarország legjelentősebb Közgazdaságtudományi Egyetemén, a Budapesti Corvinus Egyetemen lévő GeoKözpontunkkal, ahol a gazdaságföldrajz, a jövőkutatás, a fenntartható fejlődés és a geoökonómia

interdiszciplinális találkozópontjaként indítottuk el a mesterszakunkat, valamint doktori iskolánkat a Társadalomtudományi Karon belül. A Társadalomtudományi Kar nemzetközi szakos hallgatóinak pedig elindítottuk a geoökonómiai specializációnkat magyar és angol nyelven egyaránt. Szakmailag részt veszünk és koordináljuk Közép-Kelet-Európa legnagyobb doktori programját a Geopolitika és politikai földrajz geoökonómiai aspektusból doktori programját, amelyen több mint 100 hallgató vesz részt, és sokan választják doktori témaként Magyarország és az Új Selyemút kapcsolódási lehetőségeit és jövőbeli kihívásait. Az elmúlt időszakban olyan jelentős globális geostratégiai gondolkodókat hívtunk Budapestre, akik nyilvános előadást tartottak a Geolectures sorozat részeként. Többek között a New Yorkban élő és alkotó kultur-antropológus Arjun Apparudai, a Szingapúrban élő geoökonómiai gondolkodó Parag Khanna, aki a világ 100 legfontosabb gondolkodója között van. A tudásmegosztásról tartott előadást a TED európai igazgatója Bruno Giussani, az Egy Övezet Egy Út jelentőségéről a pekingi Tsinghua Egyetem nemzetközi gazdasági tanszékének professzorasszonya Zhang Lihua, valamint

a jövő kiszámíthatóságáról és a tudásmegosztás fontosságáról a zürichi ETH vezetője Didier Sornette, és a TED európai igazgatója tartottak izgalmas, gondolatébresztő előadásokat a Corvinus Egyetem Geoközpontján és a doktori program keretében, ahol több száz érdeklődő résztvevő hallgatta az előadásokat. Pageo Klub rendezvényünkön meghívott előadók, szintén jelentős globális gondolkodóknak számítanak, és előadásaik során az általuk kutatott kérdésekről tartottak előadást és mutatták be legfontosabb eredményeiket. Közös bennük, hogy mind a legfontosabb, emberek millióit érintő kihívásokra keresnek megoldásokat, s ezáltal valamint az élő közvetítésekkel együtt több ezer szakember egyedülálló lehetőséghez jutott, hogy részese legyen a tapasztalatcserének. Meghívott előadó volt az amerikai John Gerzema, a bostoni MIT Egyetemen is oktató és kutató, a hálózatok világával foglalkozó világhírű, magyar származású fizikus Barabási Albert László, a szintén világhírű flow- és kreativitáskutató Csíkszentmihályi Mihály. A Stanford IDEO Factory LAB vezetője, az amerikai Stanford Egyetem nemzetközi igazgatója:

PAGEO-doktrínák

Sandy Speicher, a magyar származású kanadai start-up fenegyerek Leonard Brody, valamint az Egyesült Arab Emirátusok jövőkutatója Noah Raford. A geopolitika legfontosabb gondolkodója – a szintén magyar származású – George Friedman nálunk tartotta könyvbemutatóját, és könyveinek magyar nyelvű kiadása a PAGEO támogatásával valósulhatott meg. Simon Anholt a jó helyek szerepéről tartott előadás, az új technológiai világrendről a WIRED magazin főszerkesztője, David Rowan.

Azé a Budapest Brain Bar tudásfesztiválé, amit idén már a Google és a WIRED is támogatott, és Európa legjelentősebb jövőfesztiváljává nőtte ki magát, felismerve a rendezvény újdonságát, nemzetközi sikerét. Az elmúlt két évben több mint 30 nemzetközi, világhírű szakértőt hívtunk meg Budapestre. Ezen programok keretében tartott előadást a világhírű gazdaságtörténész és író Niall Fergusson, a Stanford egyetemen is tanító Philip Zimbardo, a torontói egyetem professzora Richard Florida, aki a kreatív városok és kreatív osztály felemelkedéséről tartott előadást, vagy az indiai származású, oktatással és innovációval foglalkozó Sugata Mitra. A rendezvényeken összesen 20 ezer ember előtt adtak elő azok a geopolitikai, technológiai és tudományos trendformáló szakértők, akik a PAGEO támogatásával jutottak el Budapestre. Az ilyen események olyan találkozásokra adnak lehetőséget, amelyek serkentik a nemzetközi kapcsolatokat, és tudományos együttműködéseket inspirálnak. Ezek a rendezvények jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest a régió tudományos, technológiai és kreativitásközpontja legyen.

Budapest Strategic HUB: a hazai geopolitikai műhelyek, intézetek és nemzetközi programok támogatása Az elmúlt két év során több mint 300 kezdeményezést támogattunk több mint kétmillió euró értékben, ami mozgatórugója lehetett a hazai geopolitikai tudományos életnek, valamint olyan események támogatásának, amely Budapestet a nemzetközi térképre helyezte. A támogatásainkon keresztül számos hazai kutató juthatott el nemzetközi konferenciákra és tarthatott előadásokat, valamint hazai kutatóintézetek, tudományos műhelyek és központok szerveztek közös nemzetközi szakmai programokat és konferenciákat. Olyan rendezvényeket támogattunk, mint az évente megrendezésre kerülő TEDxDanubia, amely a leginspirálóbb gondolkodókat hívja Budapestre. 2015-ben a Budapesten megrendezésre kerülő EUGEO konferencia, Európa legjelentősebb földrajzi konferenciájának lehettük a fő támogatói, valamint a WOMEX-é, amelynek történetében először szervezhették Közép-Kelet-Európában a híres, nemzetközi eseményt.

Könyvek és kiadványok – HUG: Hungarian Geopolitics 2015 januárja óta összesen 30 könyv megjelenését támogattuk, melyek témájukban az Alapítvány profiljába illő, változatos diszciplínákhoz köthetők: a földrajztól a biztonságpolitikán, geopolitikán és geostratégián át a közgazdaságtanig. George Friedman, a világhírű geostratéga, a Stratfor alapítójaként, bátor következtetéseivel és rendhagyó látásmódjával vívta ki magának a szakmai közönség, a vezető döntéshozók elismerését. A következő évtized (The Next Decade) című munkájában azt vizsgálja, hogy összeegyeztethető-e az amerikai birodalom a köztársasággal? És melyikre lesz szükség a kaotikus iszlám, a terjeszkedő Oroszország, a komor Európa és a hatalmas Kína világában? Az időben tágabb kitekintést adó, A következő 100 év (The Next 100 Years) című bestsellerében a világunk lehetséges jövőbeli alakulásáról ír tudományos gondossággal, de a fikció kellékeivel. Gyulladáspontok (Flashpoints) könyve pedig izgalmas történelmi lecke, egyben ijesztő előrejelzés is kontinensünk társadalmi és politikai repedéseiről és azok hatásáról a világ többi részére.

HUG: Hungarian Geopolitics A 2016 márciusában indult a PAGEO kutatóintézet HUG (Hungarian Geopolitics) című magyar és angol nyelvű magazinja, amely Magyarország vezető geopolitikai és geostratégiai témákkal foglalkozó folyóirata. A folyóirat célja, hogy magas szakmai színvonalon, de közérthető formában mutassa be az érdeklődőknek a gyorsan változó világunkat, a geopolitika szemlélet fontosságát, az új technológiák hatását a mindennapi életünkre és Ázsia felemelkedését. Szerzőink hazai és nemzetközi szakértők, világhírű professzorok és az új kutatógeneráció képviselői, akik mind arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék és bemutassák a világszerte számos helyen szétszórva megtalálható, ám mégis összetartozó információmorzsákat. A HUG első száma, amely 2016 tavaszán jelent meg, a 21. század új geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai trendjeit vizsgálja, foglalkozik a multipoláris világrendünk térképi megjelenítésének kérdéseivel, és nagy figyelmet szentel a geopolitikai gondolkodás terjesztésének. A HUG második száma a kreativitás, a tudás, a technológia felfedezését és az oktatás átalakulásának témáját vizsgálja, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kihívások érik a jövő iskoláit. A HUG harmadik száma Kína nagyszabású külpolitikai víziójára: az Új Selyemútra összpontosít. Bemutatja az ókori Selyemút létrejöttének folyamatát, és a történelmi időktől egészen napjainkig vezető kapcsolatát, korunk kiemelkedően fontos gazdasági és infrastrukturális projektjéhez, az Új Selyemúthoz, amelyben Magyarország is jelentős szerepet kaphat. A HUG negyedik száma az infrastruktúra átalakulására, valamint az új globális hálózat csomópontjaira, a városokra fókuszál. Bemutatja, hogy az infrastruktúra miként alakítja át a teret, legyen az a Transzibériai-vasútvonal, vagy Kína nagysebességű vasúti közlekedése. A technológiai forradalomnak köszönhetően pedig a

városok egyre intelligensebbé válását, világgazdasági jelentőségük növekedését vizsgálja. A HUG ötödik száma a világ jövőbeni átalakulására keres válaszokat, nagy gondolkodók világrendelképzelésein, valamint az évszázad közepére vonatkozó forgatókönyveken és víziókon keresztül. A legfrissebb, hatodik szám pedig a nagy korszakváltásról szól a növekedés, a tudás, valamint a technológia összefüggéseit vizsgálva. Geofúziós térképek – Új világrend a nagy korszakváltás küszöbén A PAGEO munkája mellett 2016 novemberében megjelent a Geopillanat című könyvem, amely az elmúlt 5 év munkájának szakmai eredményeit gyűjti egy kötetbe 100 érdekes térképpel és infografikával. A könyv egy olyan speciális szakmai útikönyv, amely segítségével felfedezhetjük a 21. századi új világrendet és bennünket körbevevő világot a földrajz segítségével, megrajzolva a korszak új geopolitikai és technológiai térképét. Külön örömmel tölt el, hogy 2017 májusában a könyvet beválasztották a Magyarországon 25 legjelentősebb és legjobb szakmai könyve közé. A könyv angol nyelven „Geofusion” címmel fog megjelenni 2017 őszén. Ahhoz hogy megérthessük, mi történik a 21. századi új multipoláris világtérben, négy kiemelt területre kell fókuszálunk. Az első, hogy a földrajz felemelkedésének vagyunk a szemtanúi, a geopolitika mellett egy geoökonómiai korszakban élünk. Hálózatok és fúziók korában, ahol a technológiai fejlődések és a fúziós találkozópontok segítségével egy új nagy korszakváltás veszi kezdetét, és ebben a korszaknak, a helyeknek és így a földrajznak is kiemelkedő szerepe van. 21. század felfedezőinek és geostratégiáinak feladata, hogy útmutatást adjanak a globális gazdasági és társadalmi kihívásokkal teli világhoz. Ehhez új térképekre van szükségünk, melyek nem nélkülözik a régiek bölcsességét

PAGEO-doktrínák

Athéné születésének legfontosabb kelléke, a tárgy, ami miatt még Zeusznak is megfájdult a feje. Egyszerre jeleníti meg a bölcsességet, a harciasságot és a díszes finomságot: a nőiességet

Athéné szent állata, ami azóta is a bölcsesség és a tudás szimbóluma. Athéné baglya segítette Perszeuszt is megpróbáltatásai során.

Athéné a taktika és a stratégia istene, így a különleges görög harcmodoré is (phalanx), amelynek jelképe a lándzsa. Athéné oltalma és hatalma alatt állnak a városok

Zeusz és Héphaisztosz munkája, amelyet ha Athéné megrázott, a hadak földre estek.

Egy kis városkáért versengett Poszeidón és Athéné. Poszeidón vizet ígért a városnak, de városlakók hamar rájöttek, hogy a tenger isenének vize is sós és ihatatlan. Athéné viszont olajágat adott, ami ipart és gazdaságot jelentett a városnak. Így lett a város neve Athén.

(Gorgófős mellvért) Az uralkodók páncéljának védőszimbóluma. Ma sokszor láthatjuk kapudíszeken, oltalmazva a házat a hívatlan betolakodóktól. Athéné gorgója utalás Medúzára, akit tükörpajzzsal győzött le Perszeusz.

Az orvostudomány és a tudományok szimbóluma, az istennő szent állata. Sokszor a lándzsa jelképezi.

és eszközeit, de kiegészítik őket a ma tudásával. A legújabb földrajzi és közgazdasági összefüggések alapján adhatunk választ arra a kérdésre, hogyan is láthatjuk előre a globális folyamatokat. A könyv fő kérdése, hogy kik lesznek ennek a különleges geopillanatnak a nyertesei – nemzetei, vezetői, közösségei? A kicsik vagy a nagyok, az erősek vagy a gyorsak, a centrumok vagy a perifériák? A tudással rendelkező – a régi perifériákon elhelyezkedő tudás-intenzív gazdasággal rendelkező országok lehetnek az új igazodási pontok. Ehhez új látásmódra, átfogó tudásra és kreativitásra van szükségünk. Paul Tucker – a Bank of England egykori alelnöke, 2016 februárjában a Tacitus Lectures eladássorozat keretében azt mondta, hogy azok a nemzetek és országok lesznek versenyképesek, akik egyszerre hangolják össze a monetáris politikájukat, a gazdaságpolitikájukkal és a geopolitikájukkal. A 21. század eleje, és különösen a 2008-as gazdasági válság új világrendet, új értékrendet teremtett, új szereplőkkel, új együttműködésekkel új helyekkel, korábbi centrumok kerülhettek perifériára, és a korábbi perifériák válhattak centrumokká. A 21. század a tudás, a tehetség, a technológia és

az innováció korszakra, amelynek valutája az egyedi ötlet és az innováció. A globalizációs korszak után beköszöntött a technológia korszaka, és fontos kérdés, hogy ebben a technológia vezérelte korszakban milyen szerepe lesz a helyeknek. Ha a technológiát (technology), a tudást (knowledge) és a földrajzot (geography) egy szóvá formáljuk – akkor a könyv fő kérdése, hogy hogy is navigáljuk a tech-knowled(ge)ography korszakában? A földrajz a világ megismerésének eszköze A földrajz nem csak a helyek memorizálása a térképeinken, hanem a földrajz ismerete és tudása magában hordozza világ komplex megismerését. Robert D. Kaplan „Revenge of Geography” című könyvében azt írja, lehet hogy a földrajzi tényezők hatalmáról megfeledkezünk, de attól még nem szűnnek meg. Még a technológiai fejlődés sem képes erre, bár sokan azt hitték. A technológiai fejlődés ugyanis fel is értékelte a földrajz jelentőségét. Ahhoz hogy megértsük a világ működését, térképekre van szükségünk. Mert a térképek fontosak

PAGEO-doktrínák

voltak a múltban és a jelenünkben is. A térképeinket már megszoktuk, de fontos hogy új látásmóddal is szemlélhessük őket. Kína 2015-ben újrarajzolta a világ térképét és a kontinensek egymáshoz való viszonyát. Az új kínai térkép abból indul ki, hogy New Yorkból Pekingbe vagy Sanghajba utazva nem a Csendes-óceánt és Amerikát kell megkerülni, hanem legrövidebben az Északisarkkörön át juthatunk el. Ezért nézzük meg, hogy néz ki a világtérképünk, ha Amerikát nem keletre, hanem északra helyezzük el az ázsiai kontinenstől. Vagy a másik jelentőségteljes dolog, hogy ezek a térképek nem határolják el Európát Ázsiától, hiszen egy szuperkontinens része Európa is. Megint más jellegű térképeket kapunk, ha nem országokat, hanem városokat, HUB-csomópontokat, egymáshoz kapcsolódó pontokat, térségeket, tudáskikötőket használunk, vagy a hálózatokra épülő Facebook-térképet, vagy a különböző repülőgéptársaságok desztinációs térképeit. Ma a világon ötszázezer kilométer határ található, 1 millió km hosszúságú a tengerek alatt átvezetett internetkábelek hossza, ennek a duplája mintegy 2 millió km hosszúságú a gázvezetékek hossza, ennek duplája, mintegy 4 millió km hosszúságú a meglévő vasútvonalak hossza, és összesen 64 millió km hosszúságú úthálózat található a térképeken. Ezért is nagyon fontos jelentőségű Kína hosszú távú stratégiája, hogy az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéssel összeköti a szuperkontinens keleti és nyugati végét, és ezzel a 21. század legfontosabb és legjelentősebb beruházásával megteremti a lehetőséget, hogy a tengerekről a szárazföldre tegye át a világkereskedelem fő ütőereit. Az új Selyemút újjáépítésével akarja visszaszerezni Eurázsia egykori történelmi, kulturális gazdasági és kereskedelmi jelentőségét. Nem véletlen, hogy az Egy övezet, Egy Út kezdeményezéshez eddig 64 ország csatlakozott (ebben az évben pedig plusz két ország) és az sem véletlen, hogy Kína jelentős szerepet szán Magyarországnak az Új Selyemút megépítésével, hiszen egyszerre 3 selyemút hálózat is találkozik Magyarországnál. A Selyemút azért is volt fontos a történelem során, hiszen a korszak legfontosabb technológiai újdonságait, tudását szállította és minőségi termékek cseréltek gazdát. Kína számára a legnagyobb

sikert európai viszonylatban eddig a 16+1 együttműködés jelenti, és nagyon fontos jelentősége van annak is, hogy 2017 novemberében Magyarország adhat otthont a 16+1 csúcstalálkozónak. Geoökonómia kora A 21. század fontos geopolitikai eleme, hogy korábbi egypólusú világból többpólusú, multipoláris világrend van kialakulóban, melynek három főszereplője az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, a két mellékszereplő pedig Németország és Törökország. A geoökonómia – amely a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként meghatározza a világgazdasági folyamatokat. Jelenleg a geoökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan verseny ez, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. Új együttműködések, új értékrendek, új szereplők, új stratégiai megállapodások jönnek létre. Az eddigi perifériákon található területek a jövőben ismét centrumokká változhatnak. Közép-Kelet-Európa az eddig „ütközőzónából” az Új Selyemút fejlesztései révén „hídfőtérséggé” emelkedik. Fúziók és hálózatok korában élünk – a Nagy Korszakváltás A 21. században a tudásé és a technológiáé a főszerep. Hálózatok világában élünk, ahol nem tudhatjuk, hogy mely területek találkozópontjaként alakul ki egy új, milyen fúziókból születhet egy új felfedezés, egy új alkotás. A 21. század legfontosabb térképe az internet térképe is hálózatokból és csomópontokból épül fel. Ebben a fúziós, geofúziós korszakban az adat (big data) lesz a 21. század nyersanyaga, a tudás, a kreativitás, az élmény pedig az új szolgáltatás. Új szereplőkkel és új együttműködésből a kicsikből lesznek a nagyok, ahogy ezt a start-up cégek, a start-up városok, és a startup nemzetek megmutatták. Egy új kambriumi pillanatban, egy új technológiai vállalkozói forradalomnak vagyunk szemtanúi. A fúziók és a hálózatok hátterében a komplexitás áll. A Ricardo Hausmann (Harward University) kutatócsoportja által készített Atlas of the Economic Complexity tanulmányában sorra vesz minden egyes országot, hogy az adott ország gazdasági

struktúrájában milyen termékeket exportál. Azt állapítja meg a kutatás által, hogy a fejlettséghez két dolog számít, a magas hozzáadott értékű tudás és olyan termékek, amelyek bekapcsolódhatnak a globális termékhálózatba. Ez alapján egy új, szubjektív alapokon felépített versenyképességi rangsort épített fel, és a TOP 10-ben ázsiai és európai országok (Japán, Hongkong, Dél-Korea, Szingapúr, Finnország, Németország, Svájc, Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia) szerepelnek. Magyarország 2011-hez képest 5 helyet javítva jelenleg a 8. helyen szerepel. Amíg az elmúlt évtizedek a globalizáció koráról szóltak, addig a jelen évtizedünkben már a technológia korszakáról beszélünk. A legjelentősebb vállalatok a világon már nem az olajcégek, hanem a technológiai vállalkozások: az Apple, a Facebook, az Amazon, a Google. Nagyon fontos szerepük van a városoknak, a megavárosoknak, ahol a kreatív osztály él, tanul és alkot. Ma a világon 40 globális megaváros adja a világ GDP-jének 80 %-át. A 21. század új erőközpontjai a városok lesznek, valamint azok a kicsi országok, akik képesek gyorsan reagálni az új technológiai korszak kihívásaira. Fontos kérdés, hogy Magyarország és Budapest hogyan lehet nyertese az elkövetkező korszaknak és évtizedeknek. Egy olyan geoökonómiai korszakban, amely hálózatokra és fúziókra épít, ahol a tudás, a kreativitás, az innováció adja a legfontosabb erőforrásokat. Egy olyan évszázadban, amely Ázsiáról szól. Egy olyan korszakban, amelynek legfontosabb beruházása az Új Selyemút megépítése, amely nemcsak infrastrukturális hálózatot jelent, hanem termékek, szellemi termékek, kulturális értékek, tudásközpontok és oktatási együttműködések hálózatát. Hogyan válhat Magyarország Európa részeként az Új Selyemút övezet térségének tudás és szellemi központjává? Működő intézmények, kapcsolatok, értékrendek, tudáshálózatok közvetítésével és összekapcsolásával. A 21. század döntéshozói azok lesznek, akik képesek geopolitikai látásmóddal szemlélni a világot, akik újra merik rajzolni a térképeket. A világ vezető cégei egyre szorosabb hálózatot építenek ki KeletEurópával, Indiával és Délkelet-Ázsiával, hogy kis start-upok kreativitásával frissíthessék portfólióikat. Eközben Kína keletről építi az ázsiai kontinenst átszelő modern Selyemutat. A technológiai cégóriások igazgatói egyre nagyobb figyelmet

szentelnek globális társadalmi kérdéseknek. A tudomány is a geopolitika felé fordult: az University College London gazdasági és vezetőképzésében megjelenik az urbanisztika, a területiség, a fenntarthatóság és a társadalomföldrajz is. A Stanford elindította 700 millió dolláros globális vezetőképző programját, amelyben gazdasági-társadalmi kérdésekre, a globalizációra és technológiai kihívásokra keresnek választ. Ázsia legjobb egyetemén a National University of Singapore Társadalomtudományi Karán a közgazdaságtant geográfiával, kommunikációelmélettel, pszichológiával és politikatudománnyal egészítik ki. A világ vezető gazdasági, politikai és tudásközpontjai megpróbálják újrarajzolni a világ térképeit, saját értelmezési készlettel és jelmagyarázattal látják el azokat. Ezek a metropoliszok és térségek (Boston, San Francisco, Bangalore, Szingapúr…) olyan hubokká (csomópontokká) akarnak válni, amelyek elidegeníthetetlenek a világ döntéseit befolyásoló adat-, tudás- és innovációhálózataitól.

„Fontos kérdés, hogy Magyarország hogyan lehet nyertese az elkövetkező korszaknak és évtizedeknek.” A geopolitikai fordulópontok mögött végső soron mindig emberek és emberi döntések állnak. A 21. század döntéshozói, gazdasági, politikai, tudományos és technológiai vezetői pedig azok lesznek, akik képesek átlátni a globális összefüggéseket, és maguk köré formálni a kreativitás és információáramlás csomópontjait. Akik elég bátrak, kíváncsiak és kreatívak, ahhoz hogy erőt merítsenek a válságokból, és ahhoz, hogy újragondolják a térbeliség szerepét a globális döntéshozatalban. Azok, akik keresik a fúziót, az új határterületeket legyenek azok fizikaiak, természetiek, vagy tudományosak. Akik személyes hálózatokat építenek ki a többi kreatív hubbal, és erőt merítenek a kultúrák közötti tapasztalatcseréből. Ezért is fontos számunkra Kína elismerése az EUOBOR „Euro-Sino Academic Research Awards” díjjal, mely a közös építkezés fontos mérföldköve számunkra.

Az új selyemút gazdasági övezet földrajza és geostratégiái

FÖLDRAJZ, GAZDASÁG, STRATÉGIA GEO Intézet a Budapesti Corvinus Egyetemen Szerző: Salamin Géza, Péti Márton

Hogyan lesz gazdaságfejlesztő eszközzé a területi és városfejlesztés és tervezés? Milyen téralakító stratégiák formálódnak és érvényesülnek Ázsiában és Európában? Hogyan rendeződik át világ különböző régióinak szerepe? Milyen alternatívái lehetnek a gazdaságról való gondolkodásnak és milyen lehet a környezetet nem károsító gazdaság. Ilyen, olykor elsőre gyakran még szokatlannak tűnő kérdésekkel foglalkozik oktatásban, kutatásban egyaránt a Budapesti Corvinus Egyetem nemrég újjáalakult, ám elődei révén tekintélyes hagyományokra visszatekintő műhelye, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet, informális rövid nevén a GEO Intézet.

A HUG 2016. évi első számában már röviden hírt adott a Budapesti Corvinus Egyetemen megalakult új szervezeti egységről, amely a földrajz gazdasági képzésekben történő megerősítésére helyezte a hangsúlyt. Az Egyetem 2015 júliusában kötött stratégiai megállapodást a Magyar Nemzeti Bankkal, amely a hallgatói ösztöndíjak, a kutatói mobilitás, a Közgazdasági Kar új tanszékének kiépítése mellett kiterjedt a földrajzi – geostratégiai, jellegű oktatás és kutatás élénkítésére is. Cikkünk a megújult szervezeti egység, és eredményeinek ismertetésével mutatja be azt a történetet, hogy egy réges-régi, a huszadik század elején Teleki Pál által alapított intézetből hogyan tud – annak értékeit továbbvezetve – kisarjadni egy a 21 századi kreatív stratégiai műhely.

ismereteket az új generációnak. Gazdaság a fenntarthatóság, társadalom és közösség, környezet és kultúra, globalitás és lokalitás szempontjából.

Földrajz és fenntarthatóság – A gazdaságról alternatív megközelítésben

Az intézet nagy hangsúlyt helyez a fiatalok bevonására, demonstrátorok és az Intézet doktoranduszai fontos szereplői a műhelynek, amelynek közel húsz fős csapatát így doktoranduszok és hallgatók szélesebb köre teszi egy színes kreatív szakmai közösséggé.

Ha röviden kellene megfogalmazni a GEO Intézet egyediségét, akkor leginkább azt mondhatnánk, hogy a gazdaságról való gondolkodás újszerű és alternatív megközelítéseit keresi, ill. gyűjti és ebben a szemléletben kínál a gyakorlatban alkalmazható

100

Az Intézet vallott küldetése a mindenkori egyetemi képzési struktúrában a gazdálkodástudományi, közgazdaságtudományi, társadalomtudományi képzések keretében a térbeli, területi létezésből és működésből adódó regionális tudományi, jövőkutatási, geostratégiai, valamint környezettudományi sajátosságok megismeréséhez és kezeléséhez szükséges földrajzi, regionális tudományi, területés településfejlesztési ismeretek biztosítása mind az oktató-, mind a kutatómunkában. Ennek alapját egy együttműködésre építő multi- és interdiszciplináris tudományszemlélet képezi.

Az intézet tematikai fókuszait a geostratégia és geopolitika, a fejlesztéspolitika és urbanisztika jelentik, elsősorban ezek nemzetközi dimenziói.

Módszertanilag a közpolitikai, elsősorban területi dimenziójú tervezés és menedzsment áll a fókuszban, amely a 21. században egészen új megközelítéseket és eszköztárat igényel. A gazdaság szempontjából egyértelműen felértékelődik a városok szerepe, fejlesztése és tervezése. Az Intézet vállaltan az első gazdaság-és társadalomtudományi alapú urbanisztika és területi tervezési műhelye kíván lenni, ami a képzési tartalmában és az Intézet nemzetközi kapcsolataiban és szerepvállalásában is már markánsan testet ölt. Új és mégis régi: Teleki intézetétől a Geostratégia központig A GEO Intézet, bár jelen formájában 2015-ben jött létre az Egyetem nagy múltú és rokon területeken működő műhelyeinek ad új, integrált szervezeti kereteket. Az Intézet jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetemnek, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke, de az Intézetben működik tovább a nyolcvanas években alapított Környezetgazdaságtan és Technológia Tanszék és a szintén hosszú évtizedekre visszatekintő Jövőkutató kollektíva is. A Gazdaságföldrajz Tanszék egyike volt az önálló formában 1948-ban alakult közgazdasági egyetem első szervezeti egységeinek. Már az egyetem jogelődjének tekintett, az 1920-ban felállított Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karán létrejött a Tanszék, melyet Teleki Pál alapított. Bár a történelem elsősorban politikai és államigazgatási szerepvállalásaira emlékezik, Teleki a tudomány számára kora meghatározó földrajztudósa, a gazdasági földrajz világhírű, iskolateremtő alakja volt. Teleki nem csak a Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője volt, hanem a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karát is ő szervezte meg, majd dékánként vezette is azt. A GEO Intézet jelenlegi portfoliója jól leképezi az alapító tudományos és szakmai szellemiségét. Teleki és az általa alapított műhelyek ugyanis sokat tettek a kormányzati és közigazgatási szakmai háttérmunkák és tervezésielemzési tevékenységek rendszerszerű műveléséért, továbbá munkásságának környezettudományi vonulata is volt. A gyakorlati geopolitika kérdése

is kezdettől jelen volt itt, hiszen az alapító Teleki nevéhez fűződik a világ első nemzetiségi térképének elkészítése 1918-ban („vörös térkép”). Teleki tette elsőként elismertté és nélkülözhetetlenné a földrajzi, térbeli ismereteket a magyarországi közgazdasági egyetemi képzésben. Felismerte, hogy a közgazdászoknak nélkülözhetetlen a földrajzi tudás, a termelőerők térbeli eloszlásának és környezeti kölcsönhatásának földrajzi ismerete. A jövőkutatás – Magyarországon az egyetemi szektorban egyedülálló módon – 1968-tól intézményesítetten jelen van jelen az Egyetemen – ekkor jelent meg osztályként, majd 1989-től önálló tanszékként működött. A GEO Intézet Fenntartható Fejlődés Központjának jogelődjét jelentő Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék a nyolcavas évektől jött létre és vált a környezeti és gazdasági szempontok összekapcsolásának meghatározó hazai kutatási és oktatási bázisává. Az Intézet műhelyei már alapításuktól kezdődően szoros kapcsolatot ápoltak a gyakorlattal, a társadalmi-gazdasági és környezeti struktúrák tervezésével, a vonatkozó szakpolitikák alakításával, részt vettek fontos tervezési és döntés-előkészítési munkákban. Ez az irány teljesedhetett ki, amikor 2016-tól a BCE és az MNB közötti megállapodásnak köszönhetően az Intézethez csatlakozhattak a fejlesztéspolitika, gazdaságstratégia és urbanisztika olyan gyakorlati szakemberei, akik hazai és nemzetköz szintéren szerzett tapasztalataikat forgatják be az oktatásba és kutatásba. Régiók, városok, fejlesztés és geopolitika – Új és megújuló oktatási kínálat Az új intézet rövid idő alatt jelentős új oktatási kínálatot alakított ki, amely a gyakorlati szakemberek bevonásának és a befogadó kar pozitív együttműködéseinek egyaránt köszönhető. Elsőként a Budapesti Corvinus Egyetemen három éve már nem induló regionális és környezeti gazdaságtan szak átfogó megújítására és újjászervezésére került sor. A szak képzési tartalmának 60%-át érintő fejlesztés eredményeként ma egy gyakorlatorientált, tervezési menedzselési készégeket nyújtó képzés jött létre, amely az ország hasonló képzései között a fejlesztéspolitikára,

101

FÖLDRAJZ, GAZDASÁG, STRATÉGIA

Budapest, Corvinus Egyetem többsége bekapcsolódik az Intézet változatos kutatási és oktatásfejlesztési projektjeibe. Az MNB támogatásának köszönhetően pedig az elmúlt két évben összesen harminc hallgató jutott el tanulmányaikhoz kapcsolódó konferenciákra, nyári egyetemre. Ez utóbbiból fontos kiemelnünk a FUDAN Egyetem nyári egyetemét, melyre már két alkalommal jutott el 10-10 hallgató. Egy globális kar, nemzetközi doktori program A GEO Intézet közvetlen szervezeti környezetet jelentő Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Kar egyre inkább nemzetközi szereplővé válik, amit az is jelez, hogy a közelmúltban a nevében is megjelent a nemzetközi dimenzió, és a hallgatóinak mind nagyobb hányadát külföldről toborozza. E karon a globális gazdasági és geopolitikai fókusz a közelmúltban azzal is erősödött, hogy 2015-ben a Világgazdasági Intézet is e szervezeti keretbe integrálódott. A kar Nemzetközi Tanulmányok Intézetével együtt immár az ország legjelentősebb globális kérdésekkel foglalkozó egyetemi kara jött létre közgazdaságtani, társadalomtudományi és földrajztudományi alapokról egyaránt építkezve.

városokra és a geostratégiai-nemzetközi dimenziókra specializálódott. Sikerét bizonyítja, hogy az országban rövid időn belül piacvezetővé vált e szakkal az egyetem. 2018 szeptemberétől a tervek szerint angol nyelven is elindul a mesterszak olyan ismeretekkel kibővülve, amely az Európai Unió, Kelet-Közép Európa és Magyarország gazdasági és társadalmi rendszereinek megismerését nyújtja külföldi hallgatóinak szakmai gyakorlati lehetőségekkel kiegészítve. A mesterképzés mellett a karon belüli együttműködések keretében két alapszak új választható szakirányában visz meghatározó szerepet. A geopolitika specializációt 2016 őszétől a nemzetközi tanulmányok alapszakos hallgatók, a regionális és településfejlesztési specializációt pedig szociológus alapszakosok választhatják. Az Egyetem külföldi hallgatói számára indult mások mellett a Budapest and Central European urbanisation kurzus, amely első megjelenésekor is nagyon népszerűnek bizonyult.

102

Emellett az Intézet számos környezeti, gazdálkodási és földrajzi tantárggyal vesz részt az egyetem többi képzésében. ÚJ módszerek alkalmazása az oktatásban A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet egyik stratégiai küldetése, hogy hallgatói számára gyakorlatorientált, a munka világába átvezető képzési programot valósítson meg. Hallgatók kezdettől maguk is aktív résztvevői a képzésnek, hiszen feladataik nagy részét csoportmunkában kell ellátniuk. A tantermi órákat gyakran váltják ki terepi órák, tanulmányutak. Az intézet kiterjedt szakmai és nemzetközi kapcsolati hálózatának köszönhetően szakmai gyakorlati lehetőségeket kínál és mentorprogramot működtet, nem csak Magyarországon. Továbbá az ERASMUS program keretében is számos európai képzőhelyen nyílik lehetőség tanulmányútra, sőt, cégeknél és intézeteknél szakmai gyakorlatra. A hallgatók

E vonulatot erősíti, hogy a Kar keretében működő Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciolináris doktori iskola a GEO Intézet bekapcsolódásával új doktori alprogramot indított el geopolitikai témakörben. Az új program különlegessége, hogy megvalósításában több hazai egyetem is közreműködik. Már első meghirdetésére jelentős érdeklődés mutatkozott, hiszen a felvételi szelekció után az első évfolyam 2017 szeptemberében három külföldi és hat magyar és hallgatóval kezdte meg a munkát. Jövőkutatás és tervezés a 21. században – Úton a tervezés Kelet-Közép Európai műhelye felé Talán még soha olyan nagy szükség nem volt arra, hogy egy ország, régió vagy város jól szervezett stratégiai válaszokat tudjon adni a fejlődését alakító folyamatokra, mint most, a globalizáció, az átstrukturálódó világrend korában. Ehhez tudatos, rendszerszerű jövőorientált gondolkodásra, a szakpolitikák és cselekvések ehhez való igazítására,

vagyis tervezésre van szükség, országos, térségi és helyi léptékben egyaránt. Széles körben elfogadott értelmezés, miszerint a tervezés a jövőalakítás társadalmi technikája, amely a tudományos tevékenység, a praktikus menedzsment-igazgatás és a vezetés tevékenységeinek metszetében helyezhető el. Magyarországon a szakmai tudományos előzmények és a társadalomszervezés történeti okaiból adódóan nem alakult ki a társadalmi-gazdasági és területi értelemben vett tervezés ma is létező szakmája és az ehhez kapcsolódó rendszer. Magyarországon a gyakorlatban zajló – országos szinten, városi és térségi léptékben, illetve geopolitikai és nemzetközi dimenzióban egyaránt – a létező folyamatok és feladatok ellenére a Kelet-KözépEurópai országokban mindeddig nem alakult ki egységes szakmai szemlélet. Az Intézet tervezési műhely szerepe több egyedülálló elemre építkezik. A magyar egyetem között egyedüliként a Corvinuson, a GEO Intézetben van jelen a jövőkutatás oktatásának és kutatásának műhelye. Ez a tudományos alap és az a körülmény, hogy az intézet munkatársai között találjuk olyan stratégiai tervezési folyamatok szakmai kulcs�szereplőit, mint a 2014-2020-as kohéziós politikai időszak hazai programozása, Magyarország területfejlesztési koncepcióinak megalkotása 2005-ben és 2013-ban, a 2012-es Növekedési terv megalkotása vagy éppen az EU területi politikáját kijelölő Europai Unio Területi Agendája egyedivé teszi az Intézetet. (A csapatot erősíti a Magyar Urbanisztikai Társaság jelenlegi és egy korábbai) alelnöke is. Az erős tervezési elkötelezettség a tervezéshez-menedzsmenthez kapcsolódó kurzusok egyre bővülő választékában is testet ölt. Mindez fontos elme annak, hogy az intézet stratégiai célja a Közép-kelet-európai régió kiemelkedő tervezési tudományos-oktatási műhelyévé válni. Ennek egyik meghatározó lépése, hogy az Intézet 2017 júliusában – Magyarországon elsőként – a területi tervezést magas színvonalon oktató műhelyeket tömörítő AESOP (Association of European Schools of Planning) társult tagjává vált, a regionális és környezeti gazdaságtan mesterképzés pedig a Szövetség rendszerében hivatalos európai tervezési szakként került nyilvántartásba.

103

STRATÉGIA ÉS FÖLDRAJZ AZ ÚJ SELYEMÚT MEGÉRTÉSÉBEN

BCE-Geoközpont

Geostratégiai kutatás a Corvinuson Szerző: Péti Márton – Salamin Géza

A Kínai Népköztársaság 2013-ban bejelentett „Új Selyemút” kezdeményezése, más nevén „Egy Övezet Egy Út”, új korszakot nyit a geopolitikában és a geoökonómiában egyaránt. Az egypólusú világrend felülírását ambicionáló törekvés Európa és ezen belül Magyarország lehetőségeit is számottevően átalakíthatja. A témakör jelentőségét felismerve 2016-ban Selyemút Kutatócsoport jött létre a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet koordinálásában a Nemzetközi Tanulmányok Intézettel együttműködésben, a Magyar Nemzeti Bank támogatásával. A Selyemút elnevezést először a világhírű német geográfus, Ferdinand von Richthofen használta 1877-ben. Az elnevezés azokat az ókorban és középkorban működő szárazföldi és tengeri kereskedelmi hálózatokat takarja, melyek Kelet-, Dél-, és NyugatÁzsiát összekötötte Európával és Észak-Afrikával. E történelmi hagyományokra is alapozva hirdette meg 2013-ban Hszi Csin-ping (Xi Jinping), a Kínai Népköztársaság elnöke az Új Selyemút programot, későbbi nevén az „Egy Öv, Egy Út” stratégiát (Yi Dai Yi Lu – One Belt, One Road – OBOR), azzal a kimondott céllal, hogy új alapokra helyezze a Kína és az eurázsiai kontinens közötti kapcsolatokat. Az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés valójában Eurázsiára és bizonyos vonatkozásaiban Afrikára, így a teljes Óvilágra kiterjedő fejlesztéseket és kapcsolatépítést fogalmaz meg, különös tekintettel a szárazföldi és a tengeri közlekedési folyosók kiépítésére. Az már önmagában egy fontos fordulat, hogy Kína, az egypólusú világrendet megbontó nagyhatalomként hivatalosan is kinyilvánítja globális ambícióit. Európából személve a fejleményeket azonban talán még ennél is jelentősebb változás,

104

hogy hosszú történelmi korszakok után – megközelítés kérdése, hogy hosszú évszázadok vagy évtizedek után – újból egy Európán és az atlanti térségen kívüli hatalmi tényező lép színre reális globális geostratégiával. Ráadásul ezúttal nem egy egyébként európai és nyugati civilizációs mintákat is követő szereplő, mint a Szovjetunió vagy Oroszország igyekszik kapcsolatokat építeni, illetve befolyást szerezni többek között az európai kontinensen is, hanem egy nyugati civilizációs kultúrkörön teljesen kívülálló nagyhatalom. Történelmi jelentőségű változás ez, amelyet ugyan szakértői körök már egy ideje előre jeleztek, sőt a változás közeledte még a közvélekedésben is jelen volt, mégis rendkívül izgalmas ezt most megélni. Kína fejlesztő és befektető erőtérként Európában széles körben egyelőre még nem ismert, ahogyan szándékainak minden részlete sem. A kínai fellépés így sok esetben, érthetően tanácstalansággal és félelemmel teli reakciókat is kivált, különösen az európai szereplők körében. Ugyanakkor persze mindenki számára világos az is, hogy hatalmas lehetőségek is rejlenek a kínai kezdeményezés által javasolt óriási léptékű eurázsiai fejlesztésekben. Érdemes tehát

minél jobban felkészülni erre az új helyzetre, és az általa hordozott lehetőségekre, de a kockázatokra is. Az EU közép-európai tagállamai, így Magyarország pozíciója is felértékelődhet e fejlesztési kezdeményezésben. A Kelet és a Nyugat – az Új Selyemút kezdeményezés által újjáértelmezett – találkozási pontjainak többsége érintheti ezt a térséget. E térségben ráadásul nem ismeretlen az eurázsiai lépték, hiszen a Szovjetunióval évtizedekig kényszerből ápolt kapcsolatok is igyekeztek ezt előtérbe helyezni. Földrajzi helyzetéből adódóan Magyarország is fontos szerepet tölthet be, nem véletlen, hogy már eddig is számos hazai geoökonómiai szándék kapcsolható az Új Selyemúthoz (lásd pl. a külgazdaság Keleti Nyitás szándéka), sőt, már konkrét projektek és kereskedelmi eredmények is azonosíthatók. Egy nagyhatalmak között őrlődő viharos történelmű térség kis országainak, köztük különösen Magyarországnak természetesen óvatosan érdemes közelíteni minden globális hatalmi törekvéshez. Kína szokásosan visszafogott hivatalos kommunikációja mellett azért nyilvánvaló, hogy e kezdeményezés kínai hatalmi érdekeket szolgál. Hazai részről tehát érdemes felkészülten közelíteni a kezdeményezés keretében lassan-lassan megismerhető egyes befektetési és fejlesztési lehetőségekhez. A 2016-ben lezajlott kutatást a Corvinus Egyetem jelen formájában 2016-ban alakult, ám elődintézményei révén tekintélyes hagyományokra visszatekintő műhelye, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet kezdeményezte, és az Intézet Geostratégia Központja koordinálta.

A Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Nemzeti Bank együttműködése keretében megvalósuló kutatás fő motivációja az Új Selyemút kezdeményezés Magyarországra irányuló hatásainak feltárása volt. Az eddigi kutatómunka egyaránt kibontakozott az Új Selyemút kezdeményezéssel kapcsolatos geostratégiai szándékok feltárásában és az „Új Selyemút Gazdasági Övezet”, mint földrajzi tér struktúráinak meghatározásában. Továbbá annak érdekében, hogy minél jobban érthetők legyenek az Új Selyemút kezdeményezést elindító szándékok és célok, sor került a kezdeményező nagyhatalom, Kína egyes kurrens társadalmi, gazdasági, sőt környezetpolitikai folyamatainak vizsgálatára. Az Intézet nagy hangsúlyt helyez az oktatás módszereinek megújítására, a gyakorlatorientált képzésre („learning by doing”). Ennek érdekében a kutatásba az Intézet hallgatói is bevonásra kerültek. A projektben aktív szerepet vállalt a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézete is, amelynek Kutatócsoportja a Selyemút övezet országainak politikai rendszereiről készített egy katasztert és elemzést. A kutatások eredményeit a szerzők két kötetben publikálták: Az Új Selyemút Gazdasági övezet geostratégiai és földrajzi dimenziói (szerk. Péti Márton et al.) és az Új Selyemút országainak politikai rendszerei (Szerk. Csicsmann László et al.) című szakkönyvek jelentek meg. A HUG jelen száma e kutatás egyes eredményeit, az előbbi kötet egyes fejezeteinek szerkesztett változatát közli.

105

Az Új Selyemút övezet gazdaságföldrajza

Az Új Selyemút Gazdasági Övezet folyosói és csomópontjai és Kína eurázsiai szomszédságát meghatározó, Selyemút Övezetet érintő gazdasági folyosók

Szerző: Jeney László, Varga Ágnes

A Selyemút az emberiség legismertebb történelmi szárazföldi kereskedelmi útvonala, amely az idők során a nyugat-, a közép- és a kelet-ázsiai kultúrák összekötésének szimbólumává vált. A nyomvonala mentén elhelyezkedő országok napjainkban egyre szorosabban kötődnek egymáshoz, újra felértékelvén a Selyemút fogalmát. Alapvető kérdésként merül fel, hogy a XXI. évszázad elején a nyugat–keleti irányú eurázsiai kereskedelmi kapcsolatok képesek-e valóságos övezetté formálni az érintett országcsoportot, azaz létezik-e valójában a Selyemút Övezet? Ha igen, akkor ennek hogyan változik a világgazdasági pozíciója és a belső gazdasági fejlettségi térszerkezete.

„Egy Út”: a történelemi Selyemúttól az Új Selyemút Gazdasági Övezetig A Selyemút Övezet földrajzi meghatározásának kétségtelenül a legfontosabb – névadó – ismérve, hogy a Selyemút által érdemben érintett terület. Az övezethez azon térségek tartoznak, amelyek múltbeli vagy jelenlegi társadalmi–gazdasági fejlődésére a kereskedelmi útvonal képes hatást gyakorolni. A Hszi Csin-ping (Xi Jinping) kínai elnök által kihirdetett „Egy öv, egy út” (OBOR, „One Belt, One Road”) stratégiában életre kel az Új Selyemút Gazdasági Övezet földrajzi fogalma. A történelmi Selyemúthoz hasonlóan a kezdeményezés újonnan meghatározott gazdasági útvonalai, folyosói is többféle nyomvonalon jelennek meg (x. ábra). Elsődlegesen három többé-kevésbé kelet–nyugati irányú, Európát és Ázsiát összekötő szárazföldi folyosó rajzolódik ki – egy északi, egy középső és egy déli –, amelyeket másodlagos útvonalak kötnek össze. Mindhárom elsődleges folyosóról elmondható, hogy kelet-ázsiai végpontjaikat már nem a régi főváros, Hszian jelenti, ahhoz képest keletebbre helyezkednek el, többségükben egészen

106

a tengerpartig elérnek az útvonalak. A három folyosó nyugati végpontjait ugyan európai (Helsinki, Rotterdam, Calais) vagy kontinensünk kapujában (Isztambul) elhelyezkedő kikötővárosok jelentik, a közlekedési, energetikai és telekommunikációs infrastruktúra fejlesztésével az OBOR-stratégia egyúttal az Európa számára sem érdektelen nyugat- és közép-ázsiai térségben is katalizálja a kínai jelenlétet erősítvén az Ázsián belüli gazdasági integrációt. Az Új Selyemút Övezet négy elsődleges ázsiai csomópontja: Peking, Asztana, Karacsi és Teherán. Az Új Selyemút Gazdasági Övezet Közép- és Nyugat-Ázsiát átszelő központi folyosója többé-kevésbé egybeesik a Selyemút hagyományos nyomvonalaival, ez azonban Hsziantól keletebbre kettéágazik Lianyungang, illetve Sanghaj irányába. Európában a Balkán-félszigeten, Budapesten és Párizson keresztül Calais-nál éri el az Atlanti-óceán térségét. Az északi folyosó Kína mai fővárosából, Pekingből Kazahsztánon keresztül közvetlenül teremt kapcsolatot Európa irányába. Moszkvánál kettéágazik, egyrészt továbbhalad Duisburg irányába, majd Rotterdam kikötővárosa felé, másrészt Moszkvánál van egy leágazás Helsinki felé.

(rövidítések: A. = Almati, Asg. = Asgabat, Buh = Buhara, C. = Calais, D. = Druzsba, Duisb. = Duisburg, Dus. = Dusanbe, K. = Khorgasz, Rott. = Rotterdam, Szakaim. = Szakaimiato) Forrás: A China investment Research és a HKTDC honlapjain szereplő térképek alapján Varga Ágnes szerkesztése

A déli folyosó a központi folyosóhoz hasonlóan szintén kettős kelet-ázsiai végződésű: Fucsou (Fuzhou), illetve Kanton (Guangzhou vagy Kuangcsou). Az útvonal egy dél-kínai nyomvonalon éri el Kasgart, majd Pakisztánon keresztül halad végig Karacsi kikötőjéig, onnan átszeli Iránt, ahol egyesülve a központi folyosóval eléri Isztambult. A három folyosót összekötő másodlagos útvonalak egyrészt Asztanát, Kasgart, Pekinget, Csunkingot kötik össze a központi folyosóval, másrészt megteremtik a kapcsolatot Dél-Korea és Japán irányába. Utóbbi esetében Pekingből leágazva részben szárazföldi, részben tengeri útvonalak kötik össze a térség fontos kikötővárosait

a Peking–Tiencsin–Incshon–Tonghe–Szakaiminato– Oszaka/Kóbe–Sanghaj nyomvonalon. Léteznek más eurázsiai szárazföldi kereskedelmi útvonalakat ábrázoló térképek is. Ezek egyike a szakirodalomban gyakran idézett Kína körüli hat gazdasági folyosó, amelyek közül négy érinti a Selyemút Övezetet. A négy gazdasági folyosó jól illeszkedik az előzőekben felvázolt elsődleges kereskedelmi folyosókhoz. A leghosszabb és talán fő- vagy gerinctengelyként is felfogható útvonal az ún. Új Eurázsia Szárazföldi Híd Gazdasági Folyosó (New Eurasia Land Bridge Economic Corridor), amely az előzőekben

107

Az Új Selyemút övezet gazdaságföldrajza

Az Új Selyemút Gazdasági Övezet folyosóinak összefüggése Kína eurázsiai szomszédságát meghatározó gazdasági folyosókkal ismertetett északi és középső folyosót kombinálja: Lianyungangtól a kínai szakaszon a középső folyosón halad végig, majd Ürümcsitől az északi folyosó nyomvonalát követi. Ebből a kínai–kazah határnál fekvő Horgosz 2012-ben felfejlesztett szárazföldi kikötőjétől ágazik le a Kína–Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó, amely a középső folyosó Horgosz–Isztambul közötti turko-perzsa (turáni) szakaszát jelenti. Az eurázsiai főtengelyről Ürümcsinél ágazik le a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó. Nem jelenik meg a három nyugat–keleti irányú folyosója között, de szintén érinti a Selyemút Övezetet a Kína–Mongólia–Oroszország Gazdasági Folyosó, amely a transzmongol vasútvonal útján halad végig Pekingtől Ulánbátoron át Moszkváig, Ulan-Ude-nél csatlakozik a transzszibériai vasútvonalba.

Az átfedések ellenére a Selyemút Gazdasági Övezet három (északi, középső és déli) útvonala és a Kína körüli gazdasági folyosók között alapvető különbségek lelhetők fel. Az előbbi, elsődlegesen nyugat–kelet irányú útvonalak Európa és Kelet-Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatot szolgálják, amelyben Kelet-Ázsia nincs Európához képest jobban kitüntetett szerepben, kontinensünk egyenrangú (nyugati) elvégződése a két terület közötti kereskedelmi folyosóknak. Ezzel szemben a Kínából „sugarasan” hat irányba kiinduló gazdasági folyosók egy erősen Kína-centrikus rendszert alkotnak. A hat folyosóból csupán kettő jut el Európába, egy további éppen érinti Isztambulnál kontinensünket. Valójában nem más ez, mint a világ legnépesebb országának tágabban értelmezett eurázsiai szomszédsága irányába megnyilvánuló geostratégiai rendszere. Ezt érzékeltetik a szó szerint „széles” értelemben vett, pufferzónákkal határolt folyosók, amelyek sokkal inkább tekinthetők Kína geostratégiai irányainak, mint két térséget összekötő különböző kereskedelmi utak vonalas elemeinek. Valamennyi gazdasági folyosó más-más országot, országcsoportot köt össze Kínával, mely utóbbi valamennyi gazdasági folyosó egyik végállomása. Nem véletlen, hogy a folyosók Forrás: A szerzők összeállítása

108

megnevezésében is országnevekkel vagy több országot tömörítő nagyobb földrajzi egységek neveivel találkozhatunk. A Selyemút Övezet ebből a mongol–orosz, a pakisztáni, a nyugat- és középázsiai, illetve az európai (eurázsiai) geostratégiai irányok felé teremt földrajzi keretet.

„Egy Övezet” lehatárolásának gazdaságföldrajzi, kulturális és politikai szempontjai

Igazodván az „Egy Övezet, Egy Út” („One Belt, One Road, OBOR”) program elnevezésében szereplő övezet fogalomhoz geográfiai értelemben a nagyjából azonos szélességen (mérsékelt és meleg égöv határán) fekvő Nyugat- és Közép-Ázsia – Kelet-Ázsia övezet számít egy egységnek. Ebből így természetszerűleg kimarad a szegény Dél trópusi övezete (Dél-Ázsia és Afrika), és megítélésünk szerint az elnevezésben benne van egy tudatos megkülönböztetés a hideg égövhöz tartozó ÉszakÁzsiától (Oroszország) is, valamint a nem övezeti jellegű, erre merőleges meridionális helyzetű Amerikáktól. Az ázsiai régióban hagyományosan jelentős befolyású India is inkább ellenérdekelt a dominánsabb kínai jelenléttel szemben. Afrika, Ausztrália és Amerika szerepeltetése pedig már csak azért sem indokolt, mert a partnerségi program kimondva kimondatlanul egy rajtuk kívül álló területet, Eurázsiát igyekszik geopolitikai értelemben helyzetbe hozni. A Selyemút Övezet tehát a közepes szélességeken elhelyezkedő Nyugat- és Közép-Ázsiát és Kelet-Ázsiát magában foglaló közepes szélességeket jelenti. Egy régió – övezet – meghatározásánál számít a régiót jellemző társadalmi–gazdasági homogenitás. Ha a Selyemút Övezetet különböző fejlettségi szinten álló országok alkotják is, az egy régióvá válásban fontos régióképző tényező a történelmi Selyemút révén kialakult kapcsolatrendszer, de ugyanígy nagy jelentősége van a nyelvi, kulturális,

vallási és antropológiai sajátosságoknak is. Az itt élő népek jellemzően a sino-tibeti (kínai és tibeti), az altáji (japán, koreai, mongol és türk) vagy az iráni (afgán, beludzsi, fárszi, kurd és pastu) nyelveket beszélik. E tekintetben a Selyemút Övezet kétarcú, amely egyúttal ki is jelöli az azt alkotó két nagy makrorégiót. Az egyik makrorégió, Kelet-Ázsia, antropológiailag alapvetően mongoloid nagyrasszhoz tartozó népek hazája. A térség országainak köre viszonylag egyértelműen meghatározható. Kelet-Ázsia a kínai kultúra hatásterületét jelenti, ahol az inkább az evilági élet erkölcsi tanításait központba helyező uralkodó vallások közé tartozik a buddhizmus, a konfucianizmus, a taoizmus, amelyek egymással is összefonódva jelentik az univerzizmust, emellett megemlítendő a japán sintóizmus, illetve számos kisebb-nagyobb helyi vallás is. A vallással összefüggésben számos egyéb hasonlóság is megjelenik (filozófia, művészetek, építészet, kínai naptár és írás). Sokáig Mongóliában is a kínai írás volt hivatalos, a japánok és a koreaiak ma is a klasszikus kínai karakterekből származó írásjegyeket használják, még ha nyelvük más írásrendszerű is (a XV. század óta a koreai abc 24 betűs). Kelet-Ázsia nagy múltú, jól szervezett civilizációi sajátos kulturális, társadalmi értékrendjükkel, ipari exportot ösztönző gazdaságpolitikájukkal sikeresen be tudtak kapcsolódni a III. évezred világgazdaságába. A négy államalkotó kelet-ázsiai nemzet a japán, a kínai, a koreai és a mongol, de alárendelt helyzetben ennél sokkal több nemzet él a kultúrrégióban (pl. tibeti, ujgur). A térség geopolitikai jellemzője, hogy Kína és Korea „megkettőződése” miatt a mindös�sze négy államalkotó nemzet ellenére KeletÁzsia jelenleg politikailag hat államra tagolódik, és az államhatárok nagyobb területre terjednek ki a szűkebben vett természetföldrajzi Kelet-Ázsiánál. Mongólia és Japán mellett a XX. század közepe óta Korea és Kína két-két államra oszlik: Dél- és Észak-Korea, illetve (Szárazföldi) Kína és Tajvan. (Nem is beszélve arról, hogy korábban még Hongkong és Makaó is külön kínai egységeket képeztek, az előző 1997-ben az Egyesült Királyságtól, utóbbi pedig 1999-ben Portugáliától tért vissza Kínához, és lett annak különleges igazgatású régiója). Kína hódításaival a jelenlegi államhatárok Kelet-Ázsia mellett a nyugatabbra fekvő belső-ázsiai területekre is kiterjednek A politikai Kelet-Ázsia így

magában foglalja a buddhista Tibetet, valamint az inkább az iszlám vallású, nomád életformát folytató türk népcsoport, az ujgurok területét, Hszincsiang Ujgur tartományt.

„A Selyemút Övezet tehát a közepes szélességeken elhelyezkedő Nyugat- és Közép-Ázsiát és KeletÁzsiát magában foglaló közepes szélességeket jelenti.” A kelet-ázsiai államokat közös jellemzőjeként megjelenő évszázadokon át tartó tudatos elzárkózás politikája nem csupán az európai gyarmatosítással szemben nyílvánult meg, de egymással szemben is. Ez az elmúlt fél évszázadban jelentősen megváltozott. A makrorégión belüli fokozatos gazdasági összefonódás az 1980-as években vette kezdetét, amikor japán ipari koncentrációkból a jelentősen megemelkedett munkabérek és ingatlanárak miatt a japán multinacionális vállalatok egyre több beruházást helyeztek ki Dél-Koreába, Hongkongba és Tajvanra. A gazdasági ideológiai korlátok leépülésével a megélénkülő gazdasági gazdasági fejlődés kiterjedt Kínára is. A kelet-ázsiai országok fokozatosan lebontották egymás irányába a vámokat, kvótákat és egyéb kereskedelmi korlátozásokat, különleges gazdasági övezeteket hoztak létre, ahol kikötőkben és a repülőtereken világszinvonalú logisztikai központokat alakítottak ki. Mára Kína Japán és Dél-Korea legfontosabb kereskedelmi partnerévé nőtte ki magát, és dinamikusan növekvő behozatalának több mint felét a régióból szerzi be. Kelet-Ázsia intraregionális kereskedelme nagyjából megegyezik az Európai Unióéval, amely a belső forgalom gyorsabban bővül mint más kultúrrégiók irányába. A külföldi tőkebefektetések kétharmada makrorégión belülről érkezik, újabban még technológiai traszfer is, főleg az olyan kulcsfontosságú exportágazatokban, mint az elektronika. Az egykoron még egymástól is elzárkózó államokból álló Kelet-Ázsia elmúlt

109

Az Új Selyemút övezet gazdaságföldrajza

évtizedekben az egy egyre szervesebben összefonódó gazdasági régióvá válik. A másik nagy makrorégiót Nyugat- és Közép-Ázsia alkotja, amely még inkább egy kompakt földrajzi egységet alkot. Lehatárolásánál két legfőbb kulturális jellegzetessége, az iszlám vallás dominanciája és a nem arab etnikai hovatartozás, valamint az egyre erősödő gazdasági integrálódás kap kulcs�szerepet. Nyugat- és Közép-Ázsia lakossága természetesen messze nem azonos a világ népességének közel egynegyedét kitevő több mint 1,5 milliárd iszlám hívővel, a muszlimokkal, akik a kereszténység után Földünk második legnagyobb vallási közösségét alkotják világszerte. Sőt az itt élő török és iráni (turáni) népek országainak köre elkülönül a Délnyugat-Ázsiára és Észak-Afrikára kiterjedő Arab Világtól és egyes jelentős muszlim közösségekkel rendelkező, de távolabb fekvő országoktól. Nyugat- és Közép-Ázsián belül is vannak olykor jelentős létszámú más valláshoz tartozó zsidó és keresztény közösségek (pl. Azerbajdzsánban, Kazahsztánban vagy Törökországban). Nyugat- és Közép-Ázsia csak többé-kevésbé szinonim a Közel-Kelet vagy Elő-Ázsia földrajzi fogalmakkal. A térség etnikai–nyelvi szempontból nagyvonalakban két nagyobb karakteres egységre tagolható: török és iráni. 1.) A török és a vele rokon (azeri, kazah, kirgiz, türkmén, ujgur és üzbég) népek Kis-Ázsiában és a közép-ázsiai Turkesztán területén élnek (Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország, Türkmenisztán és Üzbegisztán). 2.) A z iráni nyelven beszélő népek (afgánok/pastuk, beludzsiak, kurdok, oszétok, perzsák és tádzsikok) országai (Afganisztán, Irán, Pakisztán és Tádzsikisztán). A nyugat- és közép-ázsiai térség 10 országa egyre erősebben integrálódik egymással. Már 1962-ben létrejött Regionális Fejlesztési Szervezet (Regional Cooperation for Development, RCD). 1985-ben Irán, Pakisztán és Törökország három alapító tagként újjáélesztette ennek utódját, a Gazdasági Együttműködés Szervezetét (Economic Cooperation Organization, ECO). 1992-ben a nyerte el a szervezet jelenlegi taglétszámát, amikor hét új ország (zömében volt szovjet közép-ázsiai tagköztársaságok), Afganisztán, Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán,

110

Tadzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán csatlakozott hozzá. Az ECO egy igen dinamikusan fejlődő nemzetközi integráció, melynek célja a gazdasági, technikai és kulturális kapcsolatok fejlesztése. A szervezeten belül kiemelt kérdés az erőforrásaik kihasználása, megosztása, az Európai Unióhoz hasonló közös piac létrehozása, valamint a mindehhez nélkülözhetetlen infrastrukturális fejlesztések. Az ECO-nak 1995-től van saját Kulturális Intézete, 2005-től pedig Kereskedelmi és Fejlesztési Bankja működik. A részt vevő tagállamok 2003-ban írták alá az ECO Kereskedelmi Egyezményét. Ez az egyre szervesebben együttműködő tíz ország alkotja egyúttal a Selyemút Övezet nyugat- és közép-ázsi-

A Selyemút Övezet ázsiai országai

ai makrorégióját. A Selyemút Övezet gazdaságföldrajzi lehatárolásánál figyelembe véve közigazgatási–politikai szempontokat igazodtunk az államhatárokhoz. Különösen nagy országok esetében (pl. Kína vagy Oroszország) azonban felmerül, hogy az állam területének egy kisebb vagy nagyobb része nem tartozik bele a vizsgált övezetbe. Oroszország esetében Észak-Ázsia, Kína esetében pedig Tibet besorolása vitatható. Bár a mai Ázsiai-Oroszország déli szegélyén bizonyosan áthaladtak a történelemben is és ma is fontos kereskedelmi útvonalak, az egész szibériai területet, (különösen ha Oroszország egészét Murmanszkig vesszük figyelembe) kevésbé érinti a Selyemút. Sőt egyes geopolitikai narratívák szerint a Selyemút részben – a kevesebb határ és a kisebb távolság miatt egyébként logikusabb északi útvonal ellenére – Oroszország megkerülését jelenti az Európai Unió és Kelet-Ázsia között. Ezek alapján Oroszország sem részben, sem pedig egészében nem képezi részét a Selyemút Övezetnek. Részben fordított a helyzet Tibet esetében. A kulturálisan inkább Dél-Ázsia irányába orientálódó, nagy kiterjedésű, ritkán benépesült Tibet magashegységi környezetét is jobbára elkerülte a Selyemút, amely természetszerűleg ennélfogva szintén kisebb hatást gyakorolt a régió társadalmi–gazdasági fejlődésére. Tibet viszont Kína politikai részeként mégis szerepel a Selyemút földrajzi régiójában. Még a Selyemút Övezet két nagy makrorégiója szintjén is törekedtünk arra, hogy makrorégiók

Forrás: Varga Ágnes szerkesztése

határai ne vágjanak ketté államokat. A jelenleg Kína politikai részét képező Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány a közép-ázsiai kazahokkal és kirgizekkel rokon vonást mutató lakosságával, természetes földrajzi környezetével sokkal inkább a szomszédos Turkesztánhoz kapcsolódik, mint a Tengerparti-Kína han többségű területeihez. Jelen elemzésben azonban az autonóm terület Kína régiójaként mégsem Nyugat- és Közép-Ázsia, hanem Kelet-Ázsia részét képezi. A Selyemút történelmi és a XXI. századi kereskedelmi folyosók és egyéb útvonalak, illetve a közös régióformáló tényezők (nyelvi, kulturális egység, politikai államhatárok és gazdasági integrációk) alapján a Selyemút Övezet a következő 18 országot foglalja magába: • Kelet-Ázsia: Dél-Korea, Észak-Korea, Japán, Kína (Hongkong, Makaó), Mongólia és Tajvan; • N yugat- és Közép-Ázsia: Afganisztán, Azerbajdzsán, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán,

Tádzsikisztán, Törökország, Türkmenisztán és Üzbegisztán. A Selyemút Övezet globális súlyának hosszú távú alakulása A Selyemút Övezet világviszonylatban az egyik legmeghatározóbb kultúrrégió (3.ábra). A Nyugat-, Közép és Kelet-Ázsiát magában foglaló régió hatalmas területet fed le, amely közel 20 millió km2-es kiterjedésével a Föld szárazulatainak 15 százalékára terjed ki. Területe alapján Európa és Észak Ázsia, illetve a vele közel azonos méretű Latin- és Észak-Amerika mögött a kilenc kultúrrégióból a 4. helyen áll. E tekintetben a Selyemút Övezeten belül a két nagy makrorégió Nyugat-és Közép-Ázsia, illetve Kelet-Ázsia viszonylagos egyensúlyban van, a Selyemút Övezet keleti része csak kis mértékben nagyobb, a kultúrrégió összterületének majdnem 60 százalékára terjed ki.

111

Az Új Selyemút övezet gazdaságföldrajza

A Selyemút Övezet elhelyezkedése a Föld kultúrrégiói között

igen erőteljesen koncentrálódik a monszunhatás előnyeit élvező, jobb agroökológiai potenciálú tengerparti zónába. Az ezredfordulón a kelet-ázsiai lakosság egyharmada 75 km-nél nem lakik távolabb a tengertől, és minden ötödik ember a 20 kmes tengerparti zónában. A Selyemút Övezet belsőázsiai és periferikus fekvésű északi etnorégiói (Tibet, Hszincsiang-Ujgur, Belső-Mongólia) viszont még mindig alig benépesültek. A Selyemút Övezet nyugati makrorégiója viszont jóval alacsonyabb népességszámú, 2015-ben 460 millió fő volt. Nagy – közel európányi – kiterjedéséből ugyanakkor viszonylag kisebb lakosságszámá-

Forrás: Varga Ágnes szerkesztése

Hosszú távon múló demográfiai világelsőség Területarányához képest jelentősen hangsúlyosabb a Selyemút Övezet részesedése a világ népességéből. Az övezet demográfiai súlyát érzékelteti, hogy messze a legnépesebb a kultúrrégiók között, hiszen a világ legnépesebb országát, Kínát magában foglaló Kelet-Ázsia már önmagában is világelsőnek számít. 2015-ben több mint 2 milliárd (!) ember, a világnépesség 30 százaléka a Selyemút Övezet területén élt. Ez pedig kétszeresen felülmúlta a területarányát, ami azt jelenti, hogy átlagos népsűrűsége (105 fő/km2) a világátlag (55 fő/km2) duplája. A népsűrűség alapján „csak a harmadik helyen áll a kultúrrégiók között, jócskán elmaradva Dél- (413 fő/km2) és Délkelet-Ázsiától (141 fő/km2).

„2015-ben több mint 2 milliárd (!) ember, a világnépesség 30 százaléka a Selyemút Övezet területén élt.” 112

A Selyemút Övezet átlagértékei mögött igen jelentős földrajzi különbségek vannak a két nagy makrorégió viszonylatában. A népességszám kultúrrégión belüli megoszlása már jóval egyenlőtlenebb, ami egyértelműen Kelet-Ázsia (78 százalék) dominanciáját jelzi, ebből kétharmadot Kína önmaga képvisel. Maga Kína 1,4 milliárd fős lakosságával (még) a Föld legnépesebb országa, igaz a növekedés lassuló, a közeljövőben a még mindig dinamikusan népesedő India várhatóan meg fogja előzni. Kelet-Ázsia átlagos benépesültsége (137 fő/ km2) nem sokkal kisebb Délkelet-Ázsiához képest. A népsűrűség azonban alacsonyabb területi szinteken is rendkívül egyenlőtlen, erősen korrelál a csapadék és a napfénytartam eloszlásával. A földszűke és a túlnépesedés következtében az agrárium csak az ún. „ázsiai termelési módot” tette lehetővé. Az egymástól elszigetelt, zárt faluközösségek hálózata, a piaci árutermelő gazdaság helyett az autark, önellátó naturálgazdálkodás sok évszázados hagyományai, a különböző termelő és fogyasztó körzeteket összekapcsoló országon belüli árucsere, belső kereskedelmi kapcsolatok korlátozottsága vagy a sokáig kezdetleges mezőgazdasági infrastruktúra nyomán a kelet-ázsiai társadalom földrajzi elrendeződése szorosan ös�szefügg a föld eltartóképességével. A népesség

ból következően a térség Kelet-Ázsiához képest jóval ritkábban lakott, átlagos népsűrűsége (57 fő/ km2) alig haladja meg a világátlagot. Benépesültségében fontos szerepet játszik a száraz, félsivatagos–sivatagos éghajlat. Kelet-Ázsiához hasonlóan itt is jelentős a népesség földrajzi koncentrációja. A lakosság a történelmi idők óta alapvetően a mediterrán tengerpartokra (Törökország), illetve a folyók (Amu-darja, Szír-darja és az Indus) menti termékeny területeken koncentrálódik, a felsorolt területeken kívül szinte jelentéktelen a népsűrűség. Nyugat- és Közép-Ázsia a Föld lakosságának csupán töredékét adja (mindössze 6 százalék), igazi geopolitikai jelentősége abban áll, hogy a világ közel 1,5 milliárdnyi muszlim hívőjének 30 százaléka itt él, ugyanannyian mint az Arab Világ területén. A legnagyobb kiterjedésű ország Kazahsztán, a legnépesebb pedig a 190 milliós Pakisztán, de középhatalmi szerepet hagyományosan inkább a 80–80 milliós Irán és Törökország tölt be. Összegzés A I I I . évezred fordulóján új tar talmat kap az emberiség legismer tebb kereskedelmi útvonala, a Selyemút, amely Kelet- Közép- és Nyugat-Ázsiát szárazföldön köti össze. Az útvonal menti országokat nem csak az „Egy Út” köti össze, de egyre inkább létjogosultságot nyer az „Egy Övezet” megnevezés is. A Selyemút Övezet két nagyobb makrorégiója – Kelet- Ázsia, illetve Nyugat- és Közép-Ázsia – számos tekintetben olyan földrajzi és kulturális jellemzőkkel rendelkezik, amely jó alapot ad a regionalizálódási folyamatokra. Ebben jelentős előrelépésnek számít a Regionális Fejlesztési Szervezet több évtizeddel ezelőtti létrehozása, és közelmúltbeli földrajzi

bővülése és mélyülése. Az övezet keleti makrorégiójában hasonló regionalizálódási folyamatnak lehetünk szemtanúi, amelynek fontos kezdőállomása volt a 2005-ös East Asia Summit. A 17 országot magában foglaló Selyemút Övezet egyike Földünk meghatározó kultúrrégióinak. Leginkább – Kína révén – roppant népességszámával tűnik ki, ez azonban az előrejelzések szerint még ebben az évszázadban mérséklődni fog. A kultúrrégión belül mind Kelet, mind pedig Nyugat- és Közép-Ázsiában rendkívül szélsőséges a benépesültség, a két makrorégió közötti egyensúlytalanság azonban fokozatosan elhalványul. A Selyemút Övezet világgazdasági súlya alapján a legdinamikusabban felzárkózó kultúrrégiók egyike. A térséget alkotó két nagy makrorégió közül a GDP esetében egyértelmű Kelet-Ázsia dominanciája. Az övezet 17 országára elvégzett gazdasági koncentráció elemzések szerint határozottan kimutatható az egypólusú Japáncentrikusság feloldódása, elsődlegesen Kína és Dél-Korea szerepének erősödése, de az olyan kisebb gazdaságok is dinamikusan növekednek az ezredforduló után, mint Mongólia, Türkmenisztán és Üzbegisztán vagy Azerbajdzsán és Kazahsztán. Jelenleg egy bipoláráis szerkezet állt elő a GDP koncentrációjában. Kérdés, hogy a jövőben nem tolódik–e egy egypólusú Kína-centrikusság felé az óriásország további erősödésével. Érdekes adalék lehet ehhez az Övezet néhány országára egy jövőkutatási előrejelzés, miszerint 2022-ig a 2000-2015-ös másfél évtized adatai alapján az egy főre jutó GDP növekedés 100 amerikai dollárban kifejezve, az alábbi sorrendet adja: Türkmenisztán (50), Azerbajdzsán és Kazahsztán (42), Kína (24), Mongólia és Törökország (18), Irán (8), Üzbegisztán (6), Kirgizisztán (5), Tádzsikisztán (4). Az egy főre jutó GDP fajlagos értékei alapján Kína jelenleg még csupán a Selyemút Övezet átlagán áll. Igen tiszteletreméltó azonban az az út, amelyet káprázatos fejlődésének köszönhetően eddig megtett, hiszen néhány évtizede még az övezet legelmaradottabb országa volt. Jövőbeni további fejlődésével együtt járó integrátor szerepét erősíti a Selyemút Övezeten belül, amely a világgazdaság legmeghatározóbb motorjává avanzsálhatja.

113

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező Szerző: Kocsis János Balázs, Komjáthy Dénes, Péti Márton, Salamin Géza

Magyarország rendszerváltás utáni fejlesztéspolitikájában és területfejlesztésében végig az Európai Unió képezte a fő igazodási pontot. Ez az előcsatlakozási támogatások megjelenésével, majd a Kohéziós Politika tagállami kereteinek megérkezésével csak fokozódott. Mindeközben a hazai támogatáspolitika leépült, ill. az európai uniós törekvésekhez kapcsolódott. A kínai Új Selyemút kezdeményezéssel egy Európán kívülről kiinduló intézményesített fejlesztési rendszer hatása is megjelent, mely hazánk számára is számos téren jelentős változásokat hozhat.

Hogyan fogadja a mai európai és hazai fejlesztéspolitika ezt a kezdeményezést? Milyen hatásai lehetnek az Új Selyemút fejlesztéseknek a hazai társadalmi-gazdasági fejlődésre? Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre próbálunk érdemi választ adni. Munkánk során fontos szempont volt, hogy mind a tudomány, mind pedig a fejlesztéspolitika számára hasznos információkat nyújthassunk. Tanulmányunkban megvizsgáljuk az Új Selyemút kezdeményezésben közvetlenül vagy közvetett módon érintett hazai és nemzetközi (főleg európai uniós) tervdokumentumok tartalmát, azonosítjuk és értékeljük azok témához való kapcsolódását. Az elemzett dokumentumok megoszlása

Ennek keretében Közép-Európa és különösen Magyarország szempontjából elemezzük a kezdeményezés fejlesztéspolitikai és területfejlesztési lehetőségeit. Jelen tanulmány kutatása a vonatkozó szakirodalmak feltárása mellett alapvetően dokumentumelemzésekre támaszkodott. A kutatócsoport közel száz hazai és nemzetközi érvényben lévő tervezési és fejlesztési dokumentumot dolgozott fel (ld. 1. melléklet). A vizsgálat tárgyai között előfordultak a Selyemút kezdeményezés hivatalos bejelentése előtt és azt követően készült vagy elfogadott tervdokumentumok egyaránt. Ebből is adódóan nem csak a Selyemút kezdeményezésre történő explicit utalások után kutattunk, hanem minden olyan tartalom után, amely kapcsolódhat e témakörhöz. A kutatás előfeltevése szerint elvárható, hogy a Selyemút lényegi üzenete megjelenjék a magyarországi közfejlesztési tervezésben. Ez a lényegi üzenet pedig nem is feltétlen ehhez a kínai szerepvállalásához kapcsolódik, hanem inkább általánosságban arról szól, hogy a fejlesztéspolitikai tervezőmunkában a korábbiaknál körültekintőbben érdemes figyelembe venni az Európán és a nyugati civilizációs körön kívüli tényezőket. E lényegi üzenet egyébként nem feltétlen csak az

114

Új Selyemút kezdeményezés megjelenéséhez köthető Magyarországon. Hiszen már az Új Selyemút kezdeményezés bejelentését és minden vizsgált hazai tervdokumentum elkészítését megelőzően közismertté vált a szakmai tervezői körökben a „Keleti Nyitás” hazai kormányzati szándéka (ld. erről később részletesen).

„Magyarország Európa részeként világgazdasági és európai szinten is értelmezhető középeurópai gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és innovációs hálózati központtá válhat.” Általánosságban elmondható, hogy mindössze 20 darab fejlesztési tervdokumentumban azonosíthatók (1. ábra) az Új Selyemúttal rokonítható témakörök. Olyan dokumentum pedig nem is volt a mintában, amelyben e kezdeményezés nevesítve megjelent volna, bármelyik ismert nevén. Talán ez is lehet részben az oka, részben az indikátora, hogy a nagyszabású és pozitívan kommunikált kínai elképzelések ellenére a valós, kézzelfogható fejlesztésekről egyelőre kevés a konkrétum és mindezidáig meglehetősen kevés információ épült be a szakmai köztudatba. A Selyemút kezdeményezés jelenlegi magyarországi fejlesztéspolitikai megjelenése Összesen 45 darab elemzett hazai nemzeti tervdokumentum közül mindössze tízben fordult elő az Új Selyemúthoz részben kapcsolható fejlesztési tartalom, a kezdeményezés nevesítve egyik dokumentumban sem szerepelt. A következőkben bemutatjuk, hogy milyen jelenlegi hazai helyzetértékelési vagy fejlesztési elképzelésekkel rokoníthatók leginkább e távol-keleti kezdeményezés témakörei.

A 2014-ben elfogadott Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció küldetése hazánk fejlesztési céljainak és igényeinek integrálása továbbá azok területi dimenzióinak meghatározása. A dokumentum fontos funkciója, hogy megalapozza a 2014–20-as uniós tervezési és költségvetési időszak olyan fontos tervdokumentumait, mint a Partnerségi Megállapodás vagy az Operatív Programok. Az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció tartalma azért is különösen fontos a vizsgálat szempontjából, mert 2020-ig, illetőleg egy hosszabb távú kitekintéssel 2030-ig pozicionálja hazánk fejlesztési célkitűzéseit. Az OFTK „Helyünk a világtérképen: ütközőterületből közép-európai találkozóhely” című alfejezete szerint geopolitikai preferenciáinkat a világ változási folyamataihoz igazodva kell meghatároznunk. Mindezt annak ismeretében kell tennünk, hogy a mai világpolitikai mozgásokat főleg Ázsia Kína és India vezetésével történő gazdasági előretörése, az Amerikai Egyesült Államok szuperhatalmi útkeresése, és a visszaszorulóban lévő, optimális továbblépési és fejlődési utat kereső, integrálódó Európa alakítja. Az OFTK a harmadik világ országaival kapcsolatban is a magyar külkereskedelem és nemzetközi pénzügyi pozíció arányosabbá tételét, a feltörekvő országok Európai Unió felé történő expanziójának csatornázását, a befektetések és beruházások vonzását tűzte ki célul. A megfogalmazott geopolitikai jövőkép tehát földrajzi adottságainkból eredeztetve a találkozóhelyi szerepkör megerősítése. A tervdokumentum felfogásában a jelenlegi pufferzóna helyzetéből Magyarország Európa részeként világgazdasági és európai szinten is értelmezhető közép-európai gazdasági, kereskedelmi, közlekedési és innovációs hálózati központtá válhatna. Továbbá Nyugat-Európa innovációs zónájának keleti, az ázsiai gazdasági erőtér felé nyíló kapujaként funkcionálhatna. A dokumentum szerint ennek megfelelően különösen a szolgáltatások, a logisztika és az innováció területén megkerülhetetlen a közép-európai üzleti kaputérség létrehozása. Az OFTK stratégiai célként kezeli a hazai külgazdaság földrajzi diverzifikációját, az EU-n kívüli gazdasági kapcsolatok gyarapításával. A tervdokumentum pozitív folyamatként kezeli a Kínába irányuló export növekedését és a kínai import stagnálását, azaz a Kínával szembeni külkereskedelmi

115

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

mérleg javulását. (E törekvés apropóján említhető, hogy érdemes a tervezett Budapest-Belgrád vasútvonal külkereskedelmi hatásait megvizsgálni.) A Kárpát-medencei térség országainak mélyebb gazdasági integrációját célzó Wekerle-terv időben megelőzte az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepciót, ám a két dokumentum Az egyik ismert, az Új Selyemút keretében tervezett konkrét projekt a Budapest és Belgrád közötti gyorsvasút kiépítése. A Budapest-Belgrád gyorsvasút hazai szakaszának kiépítése becslések szerint 500 és 700 milliárd forint közti összegbe kerülne hazánknak, és a beruházás több mint 80%-ban kínai devizahitelből valósulna meg. A fejlesztés az EU trasznacionális programjaiban is szereplő délkelet-európai közlekedésfejlesztési uniós törekvésekhez is illeszkedik, az EU részéről azonban mégis számos aggály felmerült a projekttel kapcsolatban. Ennek következtében 2016 májusában az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indított. Vizsgálják azt a magyar-kínai kormányközi megállapodást, melynek keretében a kivitelezést tenderezés nélkül ítélték oda a fővállalkozónak. A Bizottság 2017 májusában újabb vizsgálatot indított, melynek keretében a projekt pénzügyi megvalósíthatóságával kapcsolatosan vizsgálódnak majd. A gazdasági szakpublicisztikákban is sok kritika éri e projektet. Ezek egyik fontos eleme, hogy a kínai próbálkozások ellenére Belgrád és a görög kikötők közötti kapcsolat megteremtése egyelőre nem biztosított. Másrészt egyes kalkulációk szerint

gondolatvilágában sok hasonlóságot hordoz. A Wekerle-terv kiemeli, hogy a világgazdasági válságot követően a gazdasági növekedés súlypontja Európában nyugatról Közép-Európára tevődik át, amely által térségünk számára lehetővé válik, hogy az innováció-vezérelt Északnyugat-Európa és a munkaalapon dinamikusan fejlődő ázsiai térség a vonalszakasz várható utas- és áruforgalmi kihasználtsága a megtérülést hosszabb távon sem biztosítja. Harmadrészt pedig aköré a dilemma köré csoportosulnak az ellenérvek, hogy a kínai áruk beáramlásának megkönnyítése vajon hazai és európai gazdasági érdekeket szolgál-e. Utóbbi nyilván nem csak a projekttel, hanem az egész Selyemút kezdeményezéssel és az ahhoz való viszonyulással szembeni kritika is. A hazai fejlesztéspolitikai kontextusban vizsgálva a projekt költségkeretét, már önmagában ez az egyetlen projekt kiemelkedő tényezővé avatja az Új Selyemút kezdeményezést (igaz, nem is ismert a kezdeményezéshez kapcsolódóan más összegszerű elem). Költségvetése meghaladhatja az uniós társfinanszírozású Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program 2014-20 teljes hétéves költségkeretének a felét (több mint 1200 milliárd forint). Ugyan jóval kisebb összköltségben, de olyan nagyságrendben mozog, mint hazánk másik óriási közberuházása: Paks II. Az előbbi ös�szevetések alapján érzékelhető, hogy az lehet az egyik legnagyobb állami beruházás a következő években.

A Budapest-Belgrád gyorsvasút hazai szakaszának becsült beruházási költsége néhány fontos gazdasági adattal összevetve (milliárd Ft)

Forrás: Dányi 2016, HVG 2016, Michigan State University 2016, MIT 2016, Perger 2017 adatai alapján

116

találkozási pontjává váljon. A dokumentum szerint ez lehetőség Kelet-Közép-Európa számára, hogy a lehető leggyorsabban behozza a történelmi léptékű fejlettségi lemaradást, és ezáltal felzárkózzon Nyugat-Európához. A Wekerle-terv foglalkozik a Kárpát-medencei térség turizmusának összehangolásával és közös, együttműködő fejlesztésével is, ami a határokon átnyúló turisztikai desztinációkon keresztül kapcsolódhat a kínai állam hazánkból vezérelt turisztikai marketing törekvéseihez, ami a 16+1 ország turisztikai értékeinek közös égisz alatt történő, kínai turisták számára való népszerűsítését célozza.

hogy hazánk transzkontinentális léptékben az ázsiai áruforgalom tekintetében megkerülhetetlen közvetítő térségek kapuját jelenti.

„...ha nem sikerül határon átnyúló integrált ipari-logisztikai övezeteket létrehozni, hazánk nagyrészt csak a tranzitforgalom úthálózatot és környezetet károsító hatásaiból tud majd részesülni.”

A Nemzeti Közlekedési Infrastruktúrafejlesztési Stratégia (Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2014) térségünk közlekedési rendszerével kapcsolatban kitér arra, hogy hazánkban a vasúti pályák fejlesztésének hiánya még a személyközlekedésben fokozottan érintett útvonalakon (Budapest–Hegyeshalom, Budapest–Kelebia, Budapest–Lökösháza, Budapest–Debrecen, Budapest–Miskolc, Budapest–Záhony) is sok esetben teret ad a környezetet jobban terhelő közlekedési módoknak, amilyen például a közúti közlekedés. A legjelentősebb ki- és belépő tranzitforgalom ezen útvonalak határpontjain jelenik meg, így ezen útvonalak vasúti pályáinak fejlesztése kiemelt jelentőséggel bír. A tervdokumentum említi, hogy az európai és a kikötőkön keresztül elért távolabbi gazdasági térségek fejlődése a magyarországi áruszállítás jelentős fejlődését jósolja. A SWOT analízisben kiemeli ugyanakkor, hogy ha nem sikerül határon átnyúló integrált ipari-logisztikai övezeteket létrehozni, hazánk nagyrészt csak a tranzitforgalom úthálózatot és környezetet károsító hatásaiból tud majd részesülni.

A vasút részesedésének növelése a közlekedési munkamegosztásban, illetve a szolgáltatás színvonalának, pontosságának és megbízhatóságának javítása, valamint a járműállomány korszerűsítése és a vonzó tarifák kialakítása a Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiában is szerepel. Ugyanitt a középtávú cselekvési irányok között megtalálható a vasúti szállítás előtérbe helyezése az áruszállításban. A stratégia a közlekedéshez, mint hazánkban a második legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátóhoz kapcsolódóan az innovatív technológiájú, hatékonyabb járművek és alternatív hajtású gépkocsik térnyerésének fontosságáról is beszél. Ez érezhetően a szárazföldi közlekedést érinti leginkább.

Nemzeti Közlekedési Infrastruktúrafejlesztési Stratégia helyzetértékelése rávilágít arra, hogy az Új Selyemút projekt keretében történő vasúti fejlesztés végrehajtása önmagában nem elégséges az ország fejlődése szempontjából. Sőt, a hozzá kapcsolódó átgondolt, nemzetközi partnerség keretében megvalósított logisztikai fejlesztések nélkül számos hátrányt és lehetséges veszélyt rejt magában. Hasonlóan az Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepcióhoz, a dokumentum helyzetelemzése szintén kitér az ország előnyös földrajzi elhelyezkedésére, és az ebből fakadó potenciális „összekötő kapocs” szerepre, kiemelve,

A Nemzeti Energiastratégia 2030 a fejlett világ energiafüggéséről szóló fejezetben külön alfejezetet szentel Kína és India megjelenésének a globális energiapiacon. A geopolitikai kérdésekkel gazdagon átszőtt stratégia kifejti, hogy exportorientált gazdasága és növekvő energiaimportja Kínát arra készteti, hogy diverzifikálja forrásait, biztosítsa a tengeri szállítási útvonalainak biztonságát, valamint a közép-ázsiai országokból olaj- és gázvezetékeken érkező energiaimportját szárazföldi úton is szervezze. A dokumentum megemlíti, hogy Peking célzott, megújulóenergia-programjának oka elsősorban nem a klímavédelem, hanem a külső

117

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

Egy az Új Selyemúthoz kapcsolódó konkrét projekt turisztikai témájú, és immár meg is valósult. Ezáltal az Új Selyemút kezdeményezéshez köthető elképzelések megvalósulását illetően hazánkban egyelőre a turizmus jár élen. Magyarország a kelet-közép-európai 16+1 ország tagjaként 2014 májusa óta ad otthont a Kína–Kelet-Közép-Európa Turisztikai Koordinációs Központnak (Tourism Coordination Centre - TCC), melynek célja, hogy az együttműködéshez csatlakozott 17 országot egy turisztikai célterületként népszerűsítse a kínai turisztikai piacon. Az együttműködés az államigazgatás, a nemzeti turisztikai szervezetek és a kínai utazásszervezésben érdekelt vállalkozások szintjén valósul meg, fő területei a vízumkérdések megkönnyítése, a légiforgalmi járatok fejlesztése, a Selyemút turisztikai fejlesztése és a regionális oktatási kapcsolatok elmélyítése. 2016 márciusában a kelet-közép-európai régióban először Budapesten nyitotta meg első irodáját a Kínai Nemzeti Turisztikai Hivatal (China National Tourism Administration), amely szinte azonnal reklámkampányt is indított „Gyönyörű Kína, Selyemút” (Beautiful China, Silk Road) címmel.

energiaimport függőségének csökkentése. A Stratégia szerint a közép-ázsiai országok (Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán) felé nyitást, amely Kína energia- és külpolitikájának igen fontos részét képezi, az említett országok stratégiai helyzete és természeti erőforrásokban (kőolaj, földgáz, vízenergia, színes- és nemesércek, többek között urán) való gazdagsága indokolja. A Nemzeti Energiastratégia szerint Kína növekvő dominanciája a térségben számos geopolitikai kérdést vet fel. A hosszú évtizedekig a világgazdasági folyamatokkal csupán sodródó közép-ázsiai országoknak a közeljövőben kulcsszerep juthat globális jelentőségű energiapolitikai kérdések eldöntésében, mindez már Kína fő partnereként az „óriás” egyértelmű befolyása alatt. A dokumentum külön kitér a kínai energiatermelés és energiaszerkezet gerjesztette kedvezőtlen folyamatokhoz való alkalmazkodás szükségességére is. A szcenáriók szerint 2035-re Kína kétszer annyi szenet fog villamosenergia-termelésre felhasználni, mint a világgazdaságilag legfejlettebb országokat

118

tömörítő OECD. A stratégia szerint hazánknak, figyelembe véve az energiahordozók mennyiségét és a növekvő fogyasztási igényt, két lehetősége lesz. Az egyik egy folyamatosan élesedő nemzetközi konfliktusokkal terhelt jövőt vetít elő, a másik, hogy hazánk minél jobban függetlenedik a globális tendenciáktól. Ennek elérésére a dokumentum öt eszközt nevez meg: az energiatakarékosságot, a megújuló energiaforrások minél nagyobb arányban történő felhasználását, a biztonságos atomenergia alkalmazását, az európai energiapiacokhoz való csatlakozást és a kétpólusú mezőgazdaság kialakítását.

fektetni a távol-keleti (Kína, Dél-Korea, India, Japán stb.) országok, Oroszország, a FÁK, Brazília, továbbá az Arab-öböl térségének keresletnövekedésére. Az emlegetett keleti nyitás a marketingtevékenység erősítése mellett a befektetés-ösztönzésben és új közvetlen légi járatok indításában is meg kell, hogy nyilvánuljon. Tekintve, hogy a nagy ázsiai piacokon hazánk egyedül nem képes hathatós marketingtevékenységet gyakorolni, fontos, hogy erősítsük a regionális (pl. a szomszédos és V4 országokkal való) együttműködéseket a turizmus terén is.

A 2013-ban elkészült Nemzeti Vízstratégia (Vidékfejlesztési Minisztérium 2013) zárszavában érdekes lehetőségre hívja fel a figyelmet. Magyarország gazdaságpolitikája nyitott Ázsia, ezen belül többek közt Kína és az arab világ irányában. Ezen országok egyik közös vonása, hogy óriási infrastruktúra-fejlesztési igénnyel és jelentős tőkével rendelkeznek, ugyanakkor erősen korlátozott vízkészleteik miatt csak komoly beruházással képesek növekedést elérni, és ezáltal saját igényeiket kielégíteni. Ezek az országok a helyi vízkészlet-bővítés horribilis költségei miatt saját termelésük egy részét olyan országokba telepítik, ahol a vízkészletek kön�nyebben hozzáférhetők. A Nemzeti Vízstratégia szerint lehetőség hazánk számára is, hogy külföldi forrásból fejlett öntözéses növénytermesztési rendszert valósítson meg, az erre épülő állattenyésztés és teljes vertikumú élelmiszergazdaság pedig lehetővé tenné, hogy készáruval törlesszünk, emellett jelentősen növeljük a hazai foglalkoztatást, és hozzájáruljunk a gazdaság fejlesztéséhez. Az Új Selyemút projekthez kapcsolódó konkrét infrastruktúra-fejlesztési tervekhez hasonlóan ez az elgondolás is – a kétségtelen kitörési lehetőség mellett – kockázatokat is rejt. Ha az említett teljes élelmiszeripari vertikum nem, vagy nem megfelelő mértékben épül ki, az egész rendszer hatékony és gazdaságos működése veszélybe kerülhet.

ját, amely az európai államok Egyesült Államokkal, Kínával vagy a BRIC országokkal szembeni, kutatás, innováció és felsőoktatási szolgáltatások területén tapasztalható előnyvesztésének megelőzésére és visszafordítására irányul. Mindez különösen aktuális Magyarországon, ahol a versenyhátrány az EU átlagánál is jelentősebben nőtt a kutatási és innovációs területeken.

Hazánk Tudománypolitikai Stratégiája (20142020) kiemeli az Európa 2020 Stratégia azon cél-

Az országos és ágazati szintű tervdokumentumokkal összehasonlítva, a hazai területi tervdokumentumok között még kevésbé jelenik meg a Selyemúthoz köthető helyzetértékelési vagy fejlesztési elképzelés. 22 tervdokumentum elemzése során csupán a Budapest-Belgrád vasúti beruházás által leginkább érintett két határ menti megye fejlesztési dokumentumaiban volt fellelhető utalás az Új Selyemút kezdeményezésre, nevesítés nélkül.

„A hosszú évtizedekig a világgazdasági folyamatokkal csupán sodródó középázsiai országoknak a közeljövőben kulcsszerep juthat globális jelentőségű energiapolitikai kérdések eldöntésében, mindez már Kína fő partnereként az „óriás” egyértelmű befolyása alatt.” Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepciója (Csongrád Megyei Területfejlesztési Tanács 2007) már 2007-ben számolt a Budapest-Belgrád gyorsvasút építésével. A dokumentum megállapítja, hogy a megye számára elfogadhatatlan, hogy a Budapest–Belgrád gyorsvasút hazai szakasza a Budapest-Kelebia útvonalon fusson régiós kapcsolódási lehetőség nélkül. A koncepció a Dél-Alföld közös céljaként fogalmazza meg

A Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció 20142024 szorgalmazza, hogy a külgazdasági nyitás keretében hazánk fektessen nagyobb hangsúlyt a keleti kapcsolatokra . E z t a dokumentum szerint a turizmus terén is határozottan ér vényesíteni kell, erősítve ezzel a magyar jelenlétet a távolabbi, keleti küldő piacokon. Ennek keretében stratégiai szempontból nagyobb hangsúlyt szükséges

119

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

A kelet-közép-európai 16+1 tömörülés országai

Érdemes azonban röviden betekintést engedni a leginkább közvetlen gazdaságfejlesztési hatással bíró együttműködési kezdeményezésekbe, illetve együttműködési nehézségekbe, elsősorban a kereskedelem és a befektetések témakörét érintően. Akár a Selyemút kezdeményezéssel összefüggésben, akár attól függetlenül tapasztalható, hogy e témakörökben élénkült az utóbbi években az EU és Kína közötti párbeszéd. A 2016 júniusában kiadott Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló közös közlemény alapján Eurázsia fizikai és digitális hálózatokon keresztüli összekapcsolása mind az Unió, mind

Forrás: Szerkesztés Stanzel 2016 alapján készítette

a Budapest-Kecskemét-Szeged-Belgrád nyomvonal elérését szegedi vagy szegedi és kecskeméti váltott megállóval. Ennek érdekében megállapításuk szerint összehangolt lobbitevékenységre van szükség. A 2014-től érvényben lévő megyei tervdokumentum (Csongrád Megyei Önkormányzati Hivatal 2012) már tényként közli, hogy a IV-es közlekedési folyosó hazai szakaszának részeként létrejövő nagy sebességű vasút Kelebia helyett szegeden keresztül, Csongrád megye fő közlekedési nyomvonal sávjában fog megépülni. Mindezzel szemben, Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Koncepciója (Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Hivatal 2013) ugyanakkor a makrotérségi integrációt gátló, hiányzó infrastrukturális

120

fejlesztéseknél projektelőkészítés kategóriában említi a Budapest–Kiskunhalas–Kelebia vasútvonal fejlesztését. Jól érzékelhető, hogy a vasúti beruházás részleteit illetően gyakran egymásnak ellentmondó információk is a nyilvánosság elé kerülnek. A Magyar Távirati Iroda (2016) értesülése szerint a projekt az eredeti elképzeléseknek megfelelően, a 150-es számú Budapest–Kelebia vonalon valósul majd meg. Fejlesztési hatású kereskedelmi és befektetési fejlemények az EU és Kína között Kína és az EU szerteágazó kapcsolatai hosszú múltra tekintenek vissza, jelen tanulmány esetében nem is lehet cél ezek teljes körű áttekintése.

szabályozással. Mindenesetre, a hathatós együttműködést egyelőre számos tényező akadályozza. Úgy tűnik, a kínai vállalkozások egyelőre híján vannak a kelet-közép-európai régióval kapcsolatos szükséges ismereteknek és tapasztalatoknak. Az elemzések gyakran utalnak a jogi szabályozás és a társadalmi-gazdasági háttér elégtelen ismeretére és megértésére. A kínai szakértők eközben főleg az EU vezetésének reakcióitól tartanak. Az Unió intézményei és néhány „nagy befizető”, köztük elsősorban Németország kritikával illette többek közt a 16+1 formáció létrejöttét, mondván, az csupán kísérlet

Kína számára előnyös lenne. E célból jött létre az úgynevezett „Összekapcsolási Platform” politikai fórum, melynek legfontosabb küldetése, hogy együttműködést hozzon létre az EU-s szakpolitikák, projektek és az Új Selyemút kezdeményezés között (European Commission 2016). A dokumentum szerint Európa a stabil és jogilag biztonságos környezetet kereső kínai vállalatok közvetlen külföldi befektetéseinek legfontosabb célpontja. Az Unió szakértelmével támogatni tudja a kínai gazdasági reformot, a Pekinggel folytatott széles körű párbeszéd pedig képes biztosítani az ötletek és tapasztalatok folyamatos cseréjét. Az EU egyik fontos aggálya a számos kínai ipari ágazatban, de leginkább az acéliparban fennálló kapacitásfelesleg, ami tisztességtelen versenyfeltételeket teremt az európai vállalatok számára, ha az uniós piacot kínai dömpingtermékek telítik. A közlemény a hosszabb távú lehetőségek között említi egy mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás létrejöttét. Ez azonban csak egy ambiciózus beruházási megállapodás és az egyenlő versenyfeltételek megvalósulása esetén kerülhet szóba. Ennek érdekében Kína meghatározott időn belül és ellenőrizhető módon le kell, hogy építse ipari kapacitásfeleslegét.

az EU megosztására. A szükséges háttérismeretek közvetítésére és részben az előbb említett félelmek eloszlatására kínai részről felmerült, hogy tanácsadó cégek jöjjenek létre a kínai kormánnyal együttműködve, melyek feladata éppen a befektetési kockázat minimalizálása, megvalósíthatósági tanulmányok készítése és a helyi szabályozások felderítése és elemzése lenne. Fontos megemlíteni, hogy Pekingnek egyáltalán nem kizárólag az Európai Unió szabályozásával akadnak problémái, egyes kínai szakértők például a Szerbiával való együttműködéssel kapcsolatban problémaként említik, hogy a szerb törvényi szabályozás és előírások nem olyan szigorúak és világosak, mint az EU-s országok esetében (Pavlicsevics 2016).

Kelet-Közép-Európa sok szempontból egyfajta „hátsó ajtó” vagy más nézőpontból kísérleti terület lehet Kína EU-s befektetései számára. Az érintett térségbeli országok számáról elnevezett „16+1 tömörülés” mögötti elsődleges szándéka is a kedvező beruházási feltételek megteremtése a régióban (Tianping 2015), mások szerint pedig egyenesen az uniós szabályozás megkerülése. Tény, hogy a nagyobb kínai befektetések a régióban gyakran mennek szembe az EU-s

Az Új Selyemút kezdeményezéssel kapcsolatos EUtagállamok közt feszülő nézet- és érdekellentétet jól illusztrálja, hogy 2017 elején a német, a francia és az olasz kormány közösen fordult Brüsszelhez, melynek keretében azt kérik, hogy az Unió adjon több jogot a nemzetállamoknak, hogy azok kivizsgálhassák és szükség esetén megakadályozhassák a számukra nem kívánatos kínai tulajdonszerzéseket a high-tech szektorban. Az érintett országok aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban is,

Mivel a bejövő külföldi működőtőke-befektetések nincsenek uniós szinten szabályozva, minden tagország maga kellett, hogy kialakítsa szabályozását. Ennek megfelelően néhány ország (pl. Németország, Franciaország) szigorú kontrollt alakított ki néhány „érzékeny” szektorban, mint például a védelem és a biztonság, ugyanakkor mások, mint Magyarország vagy Bulgária szigorítások nélkül teljesen nyitottá tette magát a külföldi befektetésekre.

121

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

hogy mivel a kínai befektetők gyakorlatilag állami forrásból vásárolhatnak fel stratégiailag is fontos cégeket, igazságtalan körülmények között komoly versenyelőnyre tehetnek szert. Mivel a kínaiaknak nem is elsősorban vállalatokra, hanem az azok által birtokolt tudásra és technológiára van szükségük, azok kiárusításával az európai piac szintén komoly versenyhátrányba kerülhet. A német kormány szerint a két fél igen eltérő hozzáállást képvisel, tekintve, hogy a német befektetők nem vásárolhatnának fel hasonló könnyedséggel kínai vállalatokat, hiszen a kínai állam azt hatékony eszközeivel megakadályozná. Most, hogy a németek által 2016-ban beadott javaslathoz immár Franciaország és Olaszország (az eurózóna második és

egyre alacsonyabb árakat szabnak. A probléma abból származik, hogy az állam teljes támogatását élvező kínai gyártók egy ideje már a valós gyártási költségeik alá pozícionálják áraikat, amit mind az európai, mind pedig az amerikai gyártók nehezményeznek, hiszen ezáltal versenyhátrányba kerülnek, melyre válaszul többek közt importvámokat és minimum árakat vezettek be, évekig tartó vitákat generálva. Nem minden EU-s ország értett azonban egyet a kínai napelemek behozatalára bevezetett komoly korlátozásokkal. Miután a tagországok többsége az alacsonyabb importárak pártján állt, 2017 februárjában az Európai Bizottság kénytelen volt enyhíteni a kínai napelemekre kivetett dömpingvámmal kap-

harmadik legjelentősebb gazdasága) is csatlakozott, igen komoly nyomás nehezedik Brüsszelre.

csolatos javaslatán, melynek keretében annak hatályát lerövidítik a korábbi elképzelésekhez képest. Miközben az országok zöme üdvözli az olcsó importtermékek miatti árcsökkenést, a napelem-gyártók az iparág és az európai munkahelyek jövőjéért aggódnak.

További jó példa a globális piacon való egyenlőtlen versenyfeltételekre a napelem-gyártók esete. Az elmúlt évek során a napenergia-piac óriási növekedést mutatott, ami a technológia rohamosan javuló versenyképességének köszönhető. A különböző cégek úgy próbálnak bent maradni a végletekig kiélezett globális versenyben, hogy

2013 szeptemberében, amikorra az Új Selyemút kezdeményezés hivatalos indulását datálják, már bőven folytak a tárgyalások az EU-Kína 2020

A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) (a)

Együttműködés Stratégiai Programról (EU 2013). A kínai fél ugyanakkor komolyan hezitált, hogy az Új Selyemút kezdeményezés bármilyen formában belekerüljön-e a dokumentumba. Végül ez nem történt meg annak ellenére sem, hogy az EU egyértelmű szándékát fejezte ki egy infrastrukturális Összekapcsolási Platform (Connectivity Platform) létrehozására. A kínaiak a további közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos tárgyalások során sem tudtak elégséges mennyiségű konkrétumot felmutatni az európai terveikről és Európa szerepéről a kezdeményezés keretében. Ezek alapján az EU számára közösségi szinten az Új Selyemút pusztán azon kezdeményezések és projektek újracsomagolásának tűnik, amelyet Kína Hszi Csin-ping asztanai beszéde előtt is tervezett, vagy már el is indított az öreg kontinensen, amilyen például a vámeljárások megkönnyítését szolgáló EU-Kína Zöld Sáv (Green Lane) projekt. A kezdeményezés szempontjából újdonságnak számító, kézzelfogható eredményt ígérő elképzelések már sokkal inkább a tagországok vagy legfeljebb a „16+1” szintjén kerültek megfogalmazásra, ami szintén jól mutatja, hogy Kína problematikusnak tartja az EU számára „túlszabályozott” rendszerét.

Ugyanakkor ma már úgy tűnik, Peking belátta, hogy az Európai Unió intézményei megkerülhetetlen partnerek a kontinensen tervezett infrastrukturális beruházások véghezvitelében, a velük folytatott párbeszéd pedig nélkülözhetetlen a tagállamokkal folytatott „külön” tárgyalások lebonyolítása során. Ennek megfelelően 2014 októberében Milánóban a felek hivatalosan is megegyeztek arról, hogy a kezdeményezés keretében létrejövő útvonalak egyik irányban Kínában, másik irányban pedig az EU-ban végződnek. Az együttműködés talán első kézzel fogható jele Kína jelentős anyagi hozzájárulása a Juncker-tervhez. Ennek ellenére Brüsszel nyilvánvalóan jól érzékeli, hogy amennyire csak lehet, Peking igyekszik az intézményeit megkerülni, és külön utakon tárgyalni a tagországokkal. Erre eddig is sok minden utalt, többek közt az EU-tagországok Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz való összehangolatlan és koordinálatlan csatlakozása is. Az EU számára az Új Selyemúthoz való csatlakozás a nemzetközi folyamatokba való belelátás lehetőségén és az együttműködés lehetőségén túl versenyt is jelent. Az Összekapcsolási Platform többek közt a kínai infrastruktúra-beruházásokat lenne hivatott Brüsszel számára is megfelelő mederbe terelni, elősegítve Kína számára az EU-s szabályozás megértését és alkalmazását.

A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) (b)

Forrás: Tianping 2015 adatai alapján

122

Forrás: Tianping 2015 adatai alapján

123

Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező

Az EU-Kína 2020 Együttműködés Stratégiai Programban a felek közös célkitűzésként fogalmazták meg egy átfogó EU-Kína Befektetési Egyezményt, amely a befektetések védelmére és egymás piacainak szabad elérésére is kiterjed. A jövőben megkötendő egyezmény liberalizálná a befektetési szabályozást, és megszüntetné az egymás piacain való befektetés korlátozását. Az egyezmény ezen felül a befektetések egyszerűbb és biztonságosabb jogi szabályozását is ígéri, megkötésével megszűnnének a Peking és az EU-s országok között köttetett kétoldalú szerződések, helyükbe egy az EU egészére vonatkozó keretszerződés lépne. A különböző szabályozások terén való fejlődés és az észszerű szigorítások bevezetése Kína számára is egyre fontosabb, mivel a szellemi tulajdon védelmének komoly hiányosságai egy ideje az országon belül is aláássák a technológiai újítások és fejlesztések hatékonyságát és jövedelmezőségét.

„A »Keleti Nyitás« egyik előfutárának tekinthető, hogy hazánk Külgazdasági Szakdiplomata hálózata (KGSZ) 2010-ben a kínai Csungkingben irodát nyitott, ami jól mutatja Kína globális és bilaterális szerepének növekedését.” 2014-ben megjelent az EU-Kína Élelmiszer, Mezőgazdaság és Biotechnológia Kezdeményezés, melynek célja a fenntartható mezőgazdaság és élelmiszerbiztonság biztosítása az Unió és Kína területén. A kezdeményezés többek között az élelmiszer előállítási folyamat ellenőrzésével és nyomon követésével, a fenntartható fogyasztással, biotermeléssel, víz- és talajvédelemmel, állategészségüggyel továbbá a biomassza hasznosítás elősegítésével és szabályozásával foglalkozik, melynek elemeit a HORIZON 2020 Programba is integrálták (EU-China FAB 2016).

124

A Selyemút és egyéb kínai fejlesztések és beruházások Magyarországon

A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013)

A világgazdasági válságot követően új, a magyarkínai kapcsolatokban az eddigieknél intenzívebb fejezet kezdődött, melynek egyik fontos manifesztációja a 2011-ben meghirdetett „Keleti Nyitás” politikája. A kezdeményezést egyszerre több dolog is motiválta, többek között az ország exportjának koncentráltsága mind földrajzi, és mind termékszerkezeti szempontból. A „Keleti Nyitás” a kivitel területi diverzifikációjának növelésében kapott rendkívül fontos szerepet, a gondolatkör pedig mind a mai napig komoly mértékben jelen van a magyar külpolitikában. Bár a magyar kormány hangsúlyozza, hogy fontos számára a tradicionális nyugati partnerekkel való jó gazdasági kapcsolatok fenntartása, a „Keleti Nyitás” politikájának legfőbb célja kétségtelenül Magyarország nyugattól való gazdasági függésének mérséklése. A „Keleti Nyitás” politikájában kiemelt szerep jut Kínának, a két ország közötti gazdasági kapcsolatok elmélyítésének kezdete azonban már 2003-ban elkezdődött. Attól kezdve éves rendszerességgel kerül sor magas szintű állami találkozókra Peking és Budapest között. A „Keleti Nyitás” egyik előfutárának tekinthető, hogy hazánk Külgazdasági Szakdiplomata hálózata (KGSZ) 2010-ben a kínai Csungkingben irodát nyitott, ami jól mutatja Kína globális és bilaterális szerepének növekedését. Magyarország 2011es Külgazdasági Stratégiája szerint a kelet felé történő exportfejlesztés azért is fontos, hogy a magyar vállalkozások is egyre nagyobb arányban profitálhassanak exportjukon keresztül a dinamikusan fejlődő gazdaságok (Kína, India és Oroszország) importnövekedéséből. E célból a stratégia Kínában az orvosi műszergyártást, az agráriumot, az élelmiszeripart, a környezet- és vízipart, az alternatív energetikát, ill. bármely terület korszerű gyártási technológiáját tartja a legígéretesebbnek. Emellett célszerűnek tartja a Kína irányába történő szolgáltatás exportot (pl. rajzfilm, design, divat-ipar, turizmus) és tőkekihelyezést is. Gazdaságdiplomácia terén Magyarország gazdasági kapcsolatainak további fejlődését reméli a regionális/tartományi együttműködések bővítése által, ami várhatóan az Oroszországba, Kínába, Indiába és Törökországba történő export növekedésében hozhat érdemi eredményt.

Forrás: Varga Ágnes szerkesztése

Az állami kereskedőházak kialakításának kezdeményezése elősegíti, hogy a hazai kis- és középvállalkozások termékei az ázsiai piacokra is eljuthassanak. 2013-ben megalakult a Nemzeti Kereskedőház Zrt., a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarán belül pedig új, többek között török, kazah és kínai tagozatok jöttek létre. Magyarország globális kereskedelmi mozgástere azonban korlátozott, hiszen azt az Európai Unió közös kereskedelempolitikája szabályozza. A stratégia rövidtávon egyébként is csak kismértékben tud hatni az ázsiai exportra, tekintve, hogy a magyar kereskedelem nagyrészt beépült a multinacionális vállalatok nemzetközi rendszerébe. 2005 óta az import tekintetében Kína hazánk legfontosabb kereskedelmi partnerei közé tartozik. 2012-re a kínai import aránya hazánkban 2003-hoz képest két és félszeresére nőtt, míg az import értéke több mint ötszörösére. Az ázsiai óriás Németország és Ausztria után ma Magyarország 3. legfontosabb import partnere. A „Keleti Nyitás” politikája azonban nem csupán a kereskedelem fejlesztésére koncentrál, céljai között szerepel az ázsiai közvetlen befektetések vonzása is. Már e politika meghirdetése előtt voltak jelei annak, hogy Magyarország fontos helyszíne az ázsiai és különösen a kínai befektetéseknek. 2010-ben Magyarországra érkezett a Kelet-Közép-Európát érintő kínai tőke 89%-a. 2014-re hazánkban a kínai befektetések volumene elérte az 556 millió USA dollárt, ami messze a legmagasabb érték a régióban (5. ábra) (Szunomár 2015).

Érdekes ugyanakkor, hogy a Magyar Kormány nyitási politikájához kapcsolódó, Kína számára kedvező intézkedései ellenére a két ország közti kereskedelem mértéke csak visszafogottan növekedett, hasonlóan a Magyarországon történő kínai befektetések mutatóihoz. Ennek oka többek közt abban rejlik, hogy a két ország közti kereskedelem mértéke továbbra is az intézkedések által kevéssé érintett multinacionális mamutvállalatokhoz és azok csupán néhány jól körülhatárolható terméktípusához (autóipar, elektronika, telekommunikáció) kötődik, míg a kormányzati kezdeményezésekkel erősebben érintett kis- és középvállalkozások teljesítménye kevésbé látszik meg az országos szintű mutatókban Ugyanakkor elmondható, hogy a Kínába érkező magyar export mértéke, ha nem is meredeken, de évről évre növekszik, miközben a kelet-közép-európai régióban hazánkba irányul a legtöbb kínai tőkebefektetés. Ugyanakkor más környékbeli országok is komolyan fejlesztik a kínai kapcsolataikat, elég csak Lengyelország és Kína stratégiai partnerségére gondolni. Mindez kétségbe vonhatja hazánk kínai kapcsolatainak jövőbeli „kiemelt” titulusát. Lengyel elemzők szerint (pl.a magyar-kínai kapcsolatok erősödése a makrorégió egésze számára hasznos lehet, mert Kína vélhetően a kelet-közép-európai régió több országa felé is el kíván köteleződni. Pekingnek továbbá érdeke lehet a stabil, az Európai Unió rendszerébe mélyen integrált országokkal való kapcsolatépítés, így

125

jelenleg még lehet érvényes kínai szándék, hogy alternatívát kínáljanak az EU-szkeptikusok számára. Látni kell persze, hogy az EU és tagállamai által alkotott bonyolult kontextus rejtelmeiben minden külső fél nehezen igazodik ki. Nyilván Kínának sem könnyű megtalálni az egyértelmű saját érdekeit az unióközpontú vagy nemzetállam-központú uniós vitákban. Összegzés Az Új Selyemút kezdeményezés fordulópontot hozott az európai és a magyarországi fejlesztéspolitikában. Mindez annak ellenére állítható, hogy egyelőre még nem beszélhetünk jelentős hatásairól, sőt, még csak nagyon kevés konkrét fejlesztési elképzelése ismert, és még ennél is kevesebb projekt indult el a megvalósítás útján. Azért tekinthető mégis egy fordulatnak, mert a kezdeményezés megjelenése ráirányította a figyelmet az Európán, az atlanti térségen, a nyugati civilizációkon kívüli fejlesztési tényezők szerepére. A z Európán túlra való kitekintés természetesen mindig is jelen volt az EU és tagállamainak nemzetközi fejlesztési programjaiban, szomszédsági politikáiban. Ez azonban nem jelent meg fontos, Európára ható fejlesztési szempontként. Ezek a térségek nem jelentek meg olyan szerepkörökben, mint ahonnan erőteljes elképzelések, vagy akár fejlesztési források érkezhetnek. Az Új Selyemút kezdeményezéssel ennek a korszaknak vége, még akkor is, ha esetleg pont ez a konkrét kínai szándék végül sok eredményt nem is hoz. Látni kell ugyanis, hogy Kína, már nem csak egyre fontosabb üzleti-kereskedelmi partner, hanem egy tudatos fejlesztési és befektetési politikák mentén közelítő szereplő. Ez irányú tevékenységeit immár nem csak a kiszolgáltatott fejlődő világban (ld. Afrika), hanem a fejlett világ országaiban, Európában is kifejti. Kína erre szánt gazdasági erőforrásai pedig bizony lassan megközelíthetik az Európán belül újraelosztásra kerülő fejlesztési közforrások nagyságrendjét is.

126

Jelen tanulmány vizsgálatai rámutattak, hogy az európai és hazai közfejlesztési politikaalkotás és tervezés már foglalkozik a kínai Új Selyemút kezdeményezéssel. A közfejlesztések keleti irányú együttműködési lehetőségei tulajdonképpen már akkor kitapinthatóak voltak az európai uniós fejlesztési tervezésben, mikor még nem történt meg az Új Selyemút kezdeményezés hivatalos deklarációja. Ugyanakkor az is elmondható, hogy a tervekben kevés a konkrét és határozott szándék e fejlesztési vonulattal kapcsolatban. Semmiképpen nem beszélhetünk arról, hogy európai részről

A Selyemút kezdeményezés – a gondos kínai politikai kommunikációtól függetlenül – egyértelműen egy Kína érdekeit szolgáló nagyhatalmi kezdeményezés. Ennek megfelelően a fejlesztéspolitikai vetületei mögött is minden esetben rövid vagy hosszabb távú kínai gazdasági érdekek állnak. Hogy mi Kína érdeke az európai fejlesztésekben, összetett kérdés. Az EU-ba Kína több különböző kereskedelmi folyosón juthat el, az egyes EU-tagállamok eltérő fontosságú kereskedelmi partnerei. Vélhetően és érezhetően még Kína számára sem egyértelműen megítélhető, hogy

ez egy közös pozícióvá, egy fejlesztési rendszerré állna össze, mindössze egyes projektek, valamint kereskedelmi és azok mentén formálódó egyéb (pl. kulturális) együttműködési kezdeményezések formájában testesül meg. Pedig e kezdeményezés dimenziói fejlesztéspolitikai értelemben hatalmasak, történelmi léptékűek: benne rejlik Európa és Kína gazdasági rendszereinek további közeledése.

milyen stratégiák mentén közelítsen az EU-hoz és egyes tagállamaihoz.

Még sincs egyelőre érdemi diskurzus és tervezés, például hiányzik az egyes transzkontinentális folyosók kiépítésének projektesítése, az abban való európai szerepvállalás meghatározása, ütemezése stb. Természetesen lehetséges, hogy éppen e hatalmas dimenziók miatt nem egyszerű rendszerszerűbben rögzíteni a fejlesztési szándékokat (hiszen nem is mindig egyértelmű, hogy pontosan mi is az európai érdek). Magyarország a Keleti Nyitás politikájával már idejekorán e térség felé fordult, legalább is külkereskedelmi szempontból. E korai politikai szándékok magas szintű fejlesztéspolitikai tervdokumentumokban (pl. OFTK) is tetten érhetők. Mindennek ellenére a Selyemút mint fejlesztéspolitikai lehetőség mégsem vert gyökeret széles körben a területi és az ágazati fejlesztések tervezése során. A jövőben több figyelmet érdemel e gondolatkör a stratégiaalkotások során. Nem is feltétlen csak fejlesztési lehetőségként értékelendő majd mindez, hanem egyes nagy projektkezdeményezések esetén a kockázatokat is érdemes számba venni.

Az EU számára sem kézenfekvő, hogy mi is az európai érdek a kínai együttműködésben. A sok lehetséges kimenettel bíró jelenlegi európai uniós, távol-keleti és Csendes-óceán térségbeli folyamatok közepette nehéz is egyértelműen megítélni az uniós vagy az egyes uniós tagállami érdekeket. Az USA és Kína között esetlegesen elmélyülő kereskedelmi vagy politikai konfliktusok esetén, továbbá az EU politikai megosztottságának fokozódásával, a Brexit folyamatának előrehaladásával pedig mindez még nehezebben körvonalazható. Kérdés tehát, hogy a kínai szándékoktól függetlenül, hogyan alakul az EU belső kohéziója, Európa és az USA viszonya, Kína és az USA viszonya. Lesznek-e vajon olyan fejlemények, amelyek megkövetelik az EU és Kína közeledését. Feltételezhető azonban, hogy Kínának egyelőre nem lehet érdeke az EU megosztása és a Selyemút kezdeményezés keretében fejlesztési alternatívák felkínálása a brüsszeli közösségi fejlesztési politikákkal szemben. Az amúgy is nehezen kiismerhető EU egyelőre egységében lehet érdekes a kínai befektetési szándékok megvalósításakor. Az szintén egyértelmű, hogy geopolitikai helyzetük miatt az EU visegrádi tagállamai fontos szerepet kapnak a Selyemúthoz köthető fejlesztési partnerségben. Az országcsoporton belül

„Kérdés tehát, hogy a kínai szándékoktól függetlenül, hogyan alakul az EU belső kohéziója, Európa és az USA viszonya, Kína és az USA viszonya. Lesznek-e vajon olyan fejlemények, amelyek megkövetelik az EU és Kína közeledését.” azonban nyitott kérdés, hogy a versengés, vagy az összehangolás lesz-e erőteljesebb egyes kínai fejlesztések fogadásában. Ugyanilyen nehezen megjósolhatók még jelenleg Magyarország fejlesztési érdekei is e kezdeményezésben. Vélhetően minden egyes projekt külön vizsgálatot érdemel. Érdemes készen állni arra, hogy a megfelelő projekt-előkészítéssel a lehető legtöbbet lehessen profitálni ezekből a fejlesztésekből (pl. a közlekedésfejlesztések ne pusztán csak a hazai tranzitforgalmat növeljék, minél inkább hazai vállalkozókat mozgassanak akár még a Magyarország területén kívüli projektek is, a stratégiai iparágak pedig hazai tulajdonban maradjanak). Magyarország egy nagyhatalmi kezdeményezésektől és azok örökségétől sokat szenvedett térségben helyezkedik el, érvényes felvetés lehet az is, ha bizonyos fejlesztésekből inkább tudatosan kimarad az ország. Bármilyen hazai pozíció – akár a részvétel, akár a tudatos kimaradás – célszerűen összhangban áll majd a visegrádi térség – mind Európán belül, mind akár a kínai kezdeményezések felé – egyre markánsabban és egységesebben kifejeződő fejlesztéspolitikai érdekeivel.

127

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok Szerző: Forman Balázs

Ha az Új Selyemút fejlesztésének indítékait keressük, akkor érdemes egy kicsit a közgazdasági fejlődési elméleteket áttekinteni, illetve amennyiben az összehasonlítás lehetőségei adottak, hasonló történelmi, földrajzi példákat kiválasztani.

Ilyen példa több is akad. A hasonló országméret miatt az Amerikai Egyesült Államok adódik kézenfekvő példaként. Ott az európai nagyhatalmakhoz való gazdasági felzárkózás időszaka egy évszázaddal korábban volt, mint Kína esetében. A korszak amerikai infrastruktúra-fejlesztésének szimbóluma a San Francisco mellett található Golden Gate híd. A gyors gazdasági növekedés azonban nem eredményezte az infrastruktúra-fejlesztés ugrásszerű növekedését. Bár az 1900-as bázis is már nagyon magasnak számított az átadott utak hosszát tekintve. Japán és Dél-Korea esetében a Garnaut–Song– Woo szerzőhármas által kiválasztott időszakok hazai szemmel nézve meglepőnek hatnak. Japán esetében az 1894-1926 közötti időszak, mint felzárkózási periódus a magyar vélekedéssel szemben túl korainak tűnik. Magyarországon ezt lehet inkább fél évszázaddal későbbre, a második világháború utáni időszakra tennénk. Dél-Korea esetében a szöuli olimpia utáni időszakra tenni a felzárkózási időszakot viszont későinek tűnik. Az elemzés viszont abból a szempontból helytállónak tűnik, hogy a közúthálózat gyors fejlesztésének kezdete a felzárkózási periódus indulása után 24-25évre tehető. Az ok meglehetősen egyszerű, a gyors gazdasági fejlődés ezekben az ázsiai országokban 20 év elteltével eredményezte azt, hogy a növekvő vállalati jövedelmek érdemben növelték a dolgozók bérét. Azt is hozzá kell tenni, hogy az sokáig tudatos

128

gazdaságpolitika volt az ázsiai országokban, hogy a bérek alacsony szinten tartásával igyekeztek a nemzetközi versenyképességüket javítani. A dolgozók a növekvő béreikből a körülbelül ennyi idő alatt tudtak felhalmozni akkora vagyont, amiből a lakásvásárlás után az első személygépkocsi megvásárlására is futotta. Ez a jelenség igaz Dél-Koreában és Kínában, a száz évvel ezelőtti Japánban aligha. De a jelenség Kínában most meghatározó jelentőségű. A kínai személygépkocsi-állomány növekedése is dráma léptékű. 1990-ben még csak 5,5 millió gépjármű közlekedett Kínában, ennek 30%-a volt személyszállító jármű. 2000-ben már 16 millió jármű futott az utakon és ebből 8,5 millió volt személyszállító gépkocsi. 2015-re az összes jármű száma az ezredfordulóhoz képest megtízszereződött és 162 millióra nőtt. A személygépkocsik száma ez alatt a 15 év alatt 16-szorosára, 141 millióra nőtt. A magántulajdonban lévő személygépkocsik száma viszont már exponenciálisan növekszik. 2010-ben 11 millióval nőtt a számuk, 2011-ben, 12 millióval, 2012-ben már 14 millióval, 2013-ban 15 millióval, 2014-ben 18 millióval, 2015-ben is újabb 18 millióval. A magántulajdonban lévő személygépkocsi-állomány így már eléri a 127 millió darabot. Az egyébként is eléggé sűrűn lakott és zsúfolt nagyvárosokkal rendelkező Kínának tulajdonképpen nincsen más választása, mint az, hogy infrastruktúráját, közúthálózatát megpróbálja már nem csak a jelenlegi, hanem a jövőbeli igényekhez igazítva fejleszteni. Ez egyúttal lehetőség és kényszer is.

A külső piaci orientáltságot részben felváltotta a belső piacra támaszkodó növekedés. Ennek egyik jellemzője, hogy a fogyasztási cikkek iránti gyenge belföldi kereslet miatt a beruházási javakat előállító cégek és az építőipari vállalatok kapnak óriási megrendeléseket. Az infrastruktúra fejlesztése és ezen belül az autópályák építése rekordgyorsaságú. 2005 és 2015 között az autópálya-hálózat hossza megháromszorozódott: 40 ezer kilométerről 125 ezer kilométerre nőtt. Éves átlagban 8000 km hosszúságú új autópályát adtak át. A nagyságrend érzékeltetésére néhány adatot hadd közöljünk. Az Amerikai Egyesült Államok interstate autópálya-hálózata, amit 120 éve építenek, mindössze 77 ezer kilométer. Kína az elmúlt 10 évben többet épített ennél. 90 év alatt Németország 12 ezer km autópályát épített, amennyit most Kína másfél év alatt. Spanyolország 30 év alatt épített 16 ezer km autópályája másfél év kínai építésének felel meg. Az autópályák építése tartományi feladat, de sokat építenek a nagyvárosok is. Németországban a Harmadik Birodalom időszakában 1935 és 1938 között építettek évente átlagosan 1000 km autópályát. A Német Szövetségi Köztársaság autópálya-építési aranykorában, a ’70-es években 10 éven keresztül építettek átlagosan évente 300 km Autobahn-t. A kínai autópálya-hálózat jelenlegi teljes hossza lakosságszám, vagy terület nagyság alapján összemérhető az amerikai, japán, német, spanyol példákkal. Ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy 2005-óta mennyit építettek, akkor arra azt lehet mondani, hogy az egyszerűen példa nélküli. Sem népességszám, sem terület, sem GDP, sem egy főre jutó GDP alapján nem lehet más példát mondani. Talán csak a 30-as évek Németországának autópálya-építése volt népességszám alapján hasonló léptékű. Az évenként megépített 8000 km autópálya hos�szabb, mint a Peking és Budapest közötti légvonalbeli távolság, ami 7340 km. Légvonalban a 8000 km a Peking-Brüsszel távolságnak felel meg. Kína azonban nem csak a közúthálózatát fejleszti erőltetett ütemben, hanem a vasúthálózatát, a nagy sebességű vasutak hálózatát, a repülőtereket, a kikötői kapacitásait is. A kérdés viszont nem csak az, hogy ezek az infrastruktúrák mekkora forgalmat képesek lebonyolítani, hanem az is, hogy ki és milyen forrásból finanszírozza az építésüket?

„Kínának tulajdonképpen nincsen más választása, mint az, hogy infrastruktúráját, közúthálózatát megpróbálja már nem csak a jelenlegi, hanem a jövőbeli igényekhez igazítva fejleszteni. Ez egyúttal lehetőség és kényszer is.” A kínai vezetés 2017 februárjában úgy döntött, hogy az ország közlekedési infrastruktúrájának nagymértékű bővítésébe kezd a 2020-ig tartó 13. ötéves terv végéig. A cél, hogy 2020-ra a vasúthálózat 150 ezer kilométer, az úthálózat pedig 5 millió kilométer hosszúságú legyen. Továbbá az ország 260 polgári célú repülőtérrel és 2527, 10 ezer tonna feletti hajók befogadására képes kikötőhellyel rendelkezzen majd. A nagy sebességű vasúti hálózatot is 30 ezer kilométeresre fejlesztik 2020-ra. A cél, hogy minden 1 milliónál népesebb város rendelkezzen repülőtérrel, autópálya-kapcsolatokkal és nagy sebességű vasútvonallal. A beruházásokra az öt év alatt összesen 15 ezer milliárd jüant, azaz nagyjából 634 ezer milliárd forintot költenek majd el. A finanszírozás mellett az ilyen léptékű fejlesztések az építőanyag-igényük miatt tesznek szert világgazdasági jelentőségre. „Gyakran emlegetett adat, hogy 2011 és 2013 között több cementet használtak fel, mint az Egyesült Államok a teljes 20. században.” A kínai nemzetgazdaság beruházásainak összetételét vizsgálva 2003 és 2015 között a összes beruházás értéke folyóáron számítva 10-szeresére növekedett. 2003-ban a beruházások között a három legnagyobb terület a feldolgozóipar az összes beruházás 26%-kal, a lakásépítés 24%-kal és a közlekedés 11%-kal. 2015-re a feldolgozóipar részesedése 32%-ra nőtt. A lakásépítés maradt, a közlekedés részesedése viszont 9%-ra esett vissza! A környezetvédelmi és vízgazdálkodási beruházások részesedése viszont 8-ról 10%-ra nőtt.

129

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

Kína közlekedési infrastruktúrája

költségvetés kiadásaival megegyező nagyságú. A kínai államháztartás szempontjából döntő jelentőségű, hogy bár a központi kormány költségvetése egyensúlyban van, de a közérdekű beruházásokat végző tartományok adósodnak el. A központi kormány a vasúti beruházásokat közvetlenül finanszírozza, az összes többi közlekedési beruházást viszont a tartományokon keresztül. Az útépítésekre a javaslatokat a tartományok terjesztik elő egymással versenyezve. A rendszerszintű probléma itt van. A tartományi kormányzatok korruptsága, a helyi építőipari vállalatokkal való összefonódásai, a költségvetési korlátaik képlékenysége vezet oda, hogy építési céljaik nem ismernek korlátokat. A Kornai János által is leírt tervgazdasági tervezési problémákkal találkozunk itt is. Az ország mérete és lakosságszáma túl nagy ahhoz, hogy mindenről Pekingben lehessen dönteni. A helyi tartományi vezetések kihasználva a helyi viszonyokra vonatkozó információs előnyüket intenzíven lobbiznak a központi kormánynál beruházási forrásokért és a projektekért. A közlekedési projektek iránti túlkeresletet nem kis mértékben ez okozza. Minden tartományi vezető a megépített kilométerekben, megépített lakások számában méri saját sikerességét. Ezt erősíti, hogy a különböző állami és magántulajdonú építőipari vállalatok a tartományi szinten lobbiznak minél több és nagyobb megrendelésért. Az építkezéseket persze a növekvő autóforgalommal és a gazdaság fejlődésével magyarázzák. Az eredmény viszont az, hogy minden 500 ezernél népesebb kínai várost már bekapcsoltak az országos autópálya-hálózatba. Az összes tartományi székhely, prefektúrai jogú város, szubtartományi jogú város, a nagyobb megyei jogú városok mind be lettek kötve az országos autópálya-hálózatba. A 10 legnagyobb város körül már 4-5 autópálya körgyűrűt találunk. Az eredmény nem csak az, hogy Kína gyorsforgalmi út/autópálya hálózatának teljes hossza 2000-re meghaladta az Egyesült Államok országos vagy államok közötti – interstate – autópálya-hálózatának hosszát.

Forrás: China Statistical Yearbook, 2016

Árnyalja a képet a kínai államháztartás sajátos szerkezete. Az államháztartás bevételeinek 45%a érkezik a központi költségvetésbe és 55%-a a tartományi és a helyi önkormányzatokhoz. Elsősorban a tartományi kormányokhoz. A kiadások esetében viszont már egészen mások az arányok.

130

Az államháztartási szektoron kívülre kerülő kiadások mindössze 14,5%-át költi el a központi költségvetés, 85,5%-át a tartományok költik el. 2015-ben a központi költségvetés bevételeinek 63%-át utalta át a tartományoknak, miközben az államháztartás egészének hiánya a központi

Az amerikai és kínai infrastruktúra-fejlesztéseket és a hálózatok nagyságának alakulását összehasonlítva a felzárkózási periódusok első 30 évében az látható, hogy az Egyesült Államokban a vasútépítés volt a növekedés motorja, maga után húzva

a acélgyártást és a közlekedési eszközök gyártását jelentős multiplikátor hatásokat gerjesztve, addig Kínában az infrastruktúra tekintetében ezt a szerepet a közúthálózat fejlesztése tölti be. Kínában ez maga után húzza a cement-, az aszfalt- és az acélgyártást, illetve ezek beszállítóit, többek között a szénbányászatot.

„Az eredmény nem csak az, hogy Kína gyorsforgalmi út/ autópálya hálózatának teljes hossza 2000-re meghaladta az Egyesült Államok országos vagy államok közötti – interstate – autópályahálózatának hosszát.” Másik oldalról az Egyesült Államok felzárkózási periódusában az akkor még gyerekcipőben járó autóipar és a közútépítés játszott alárendelt szerepet. Kínában ezt a szerepet a vasút tölti be. A Ross Garnaut, Ligang Song, Wing Thye Woo szerzők által vizsgált országok között egyedül Japánban zajlott a vasutak és a közutak párhuzamos fejlesztése. Daren Acemoglu (2009) vizsgálatai viszont arra is rámutattak, hogy az Egyesült Államokban a vasút fejlesztése, Kínában viszont a közúthálózat hosszának fejlődése korrelált a gazdasági növekedéssel. A kínai infrastruktúra-fejlesztés gazdasági modellje a következő. Az állam, illetve a tartományok vásárolják fel a cement- és az acéltermelés jelentős részét, kb 70%-át. Ez több gyorsan növekvő iparágat hozott létre illetve éltet. Ez a fejlesztések keresletösztönző hatása. A megépült utak, vasutak viszont már a termelést, a kínálati oldalt fejlesztik a szállítási lehetőségek abszolút értelemben vett megteremtésével és/vagy a szállítási ráfordítások, költségek csökkentésével. A társadalmi költségek magas megtérülési rátáját eddig még lehetett igazolni, de Kína keleti részén – a tengerparttól mért 500 kilométeres sávjában – már a világ legsűrűbb

131

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

autópálya-hálózata épült ki. Az újabb autópályaépítések társadalmi hozama viszont már gyorsan csökkenni fog, hiszen hosszú új szakaszokat ritkán lakott területeken már aligha tudnak építeni. Az újabb építkezések már szükségszerűen sűrűn lakott területeken zajlanának, ami a szükséges területek növekvő ingatlan, illetve kisajátítási költségei miatt egyre drágábbak lesznek fajlagosan. A közúti infrastruktúra-fejlesztés, ami eddig a kínai gazdaság növekedésének egyik motorja volt, most kifulladni látszik. A jelenlegi építési ütem nem tartható tovább, miközben a beszállítók között több millió ember munkahelye és megélhetése függ tőle. Az újabb építkezések Kína centrumterületein csak

lévő többi településre. Két ilyen hatszögletű tér összekötésekor a legnagyobb forgalom biztosítása érdekében a két központi helyet kell összekötni, a lehető legrövidebb útvonalon. A két sugaras közlekedési hálózattal rendelkező térség mindegyikéből egy-egy útvonal emelkedik ki. Ez amelyik a két központot összeköti. A hat-hat alárendelt településből azok emelkednek ki, amik a központokat ös�szekötő útvonalra esnek. 3-3 település csak a saját központját érintve tud erre a közlekedési folyosóra rá kapcsolódni. A további 2-2 település esetén lehetőség van viszont új, addig még nem lévő utak kiépítésével a központ elkerülésével is rákapcsolódni az útra. A modellben a létrejövő, a központo-

egyre nagyobb fajlagos költségekkel megvalósíthatók, miközben egyre kisebb fajlagos társadalmi hozam – forgalom, költség- és időmegtakarítás – érhető el. A gazdasági növekedés lelassulásának elkerülése érdekében az újabb infrastruktúrákat már az ország periférikus területeire, illetve a forgalom generálása érdekében az ország határain túlra a legfontosabb kereskedelmi partnerek felé kell megépíteni. Az Új Selyemút kezdeményezés meg ezt a célt szolgálja.

kat összekötő útvonal mentén új bekötőutak, átszállási kapcsolatokat biztosító megállóhelyek, közbenső állomások és települések alakulnak ki. Ezek létét különösen kedvezően befolyásolják, ha a közlekedési technika fejlettsége egyébként is igényli a közbenső megállókat, például a gőzmozdonyok esetében a hűtővíz és a szén feltöltése 50100 kilométerenként. A közlekedési folyosó már megindítja a forgalmat a két régió között, de még alakítja azok belső viszonyait. Ez tipikusan az új területeket feltáró vasúti infrastruktúra-fejlesztésekre jellemző.

Közlekedés – értékláncok Értékláncok, közlekedési folyosók A közlekedési rendszerek nem csak az utakat, vasútvonalakat, tengeri útvonalakat tartalmazzák, hanem a forgalmat szervező városokat, azok vidékét, hátországát, a fuvarozást végző vállalkozásokat, a gazdasági és társadalmi viszonyokat, jogszabályi környezetet. A most következő alfejezetben nagyon röviden a szárazföldi közlekedési folyosók evolúciójának három meghatározó mérföldkövét mutatjuk be. Az A modell egy hagyományos, a Christaller által leírt, a központi helyek által irányított teret ábrázol. A szabályos hatszögekkel lefedett térben a hatszögek középpontjában lévő, a központi helyen lévő város irányítja, igazgatja a területet. A kisebb szabályos hatszög oldalainak felezőpontjánál lévő települések között a központi helyen fekvő városon keresztül lehet a legkisebb átlagos szállítási költséggel eljuttatni az árut a hatszögön vagy azon belül fekvő másik településre. Feltételezzük ugyanis, hogy a központi helyen lévő településről sugárirányban vezetnek az utak a térségben

132

A megépített közlekedési folyosó már jelentősen differenciálja az általa összekötött régiókat. Az útvonalon rajta lévő települések forgalma megnő, új növekedési impulzusokat kapnak, az új közlekedési folyosó hatásaiban messze túlszárnyalja a hagyományos helyi kapcsolatokat. A közlekedési folyosón lévő települések egyre inkább centrumtérséggé válnak. A folyosó szomszédságában lévő, de arra rá nem kötött települések viszont periferizálódnak, elszigetelődnek. A vállalkozások és az emberek is a legkorszerűbb közlekedési mód közelségét, az ahhoz való kapcsolódás lehetőségét preferálják a lakóhelyük, telephelyük kiválasztásánál. Kiépülő kapcsolatrendszerüket is arra építik. Az új infrastruktúra elérhetősége, az attól való földrajzi és időbeli távolság lesz a meghatározó a centrum-periféria viszony és a fejlettség szempontjából. Ez már inkább a mai autópálya- illetve gyorsvasút-fejlesztések területi hatásmechanizmusait írja le. A harmadik fázisban a közlekedési folyosó kezdő és végpontja egyre inkább kapuváros funkciókat tölt be a külvilág felé. A globalizáció napjainkban is

A közlekedési folyosók evolúciója

Forrás: Rodrigue 2017

zajló folyamata a térségi kapcsolatrendszereket sok irányban kibővíti. A modellben szereplő 2 régió kapcsolatrendszere is bővül más térségek irányába, illetve más közlekedési módokkal. A külső kapcsolatrendszer, a megnövekvő személy és áruforgalom a kapuvárosokat még inkább centrális helyzetbe hozza. Ugyanakkor a növekvő forgalom, az általa okozott túlzsúfoltság, a negatív externáliák arra kényszerítik a kapuvárosokat, hogy a térbeli munkamegosztásba, saját tehermentesítésük miatt ismét bevonják a korábban perifériára szorult hátországukat. A létrejövő új munkamegosztás más gazdasági és társadalmi keretek között zajlik. A korábban alapvetően önellátó, funkcionálisan önálló falusi, kisvárosi jellegű települések specializált szerepkörben élednek újra. Az egykoron önálló életet élő Budaörs, Százhalombatta ma már funkcionálisan Budapest része, annak tehermentesítője. A kiépülő Új Selyemút várható fejlődésében is várhatóan megjelennek ezek fázisok. Kína nyugati tartományaiban, Közép-Ázsia országaiban az első fázis szerinti fejlődés várható az első 5-10 évben. Belső-Mongóliában, Oroszországban, Belaruszban, Közép-Európában már a második fázis szerinti, a belső viszonyokat átalakító, a régiókon belüli perifériákat kialakító fejlődés valószínűsíthető. Az Új Selyemút két „végpontja” a kínai tengerparti

városok és Nyugat-Európa viszont globális kapu – gateway – funkciókat töltenek be. Globálisan a három kelet-ázsiai megalopolisz – Shangai a Jangce folyó torkolatában, Shenzhen és Hongkong a Gyöngy-folyó torkolatában illetve Szingapúr a Malakka-szorosban – számít az áruforgalom nagysága alapján a három legnagyobb kapuvárosnak. Együttes konténerforgalmuk a világ forgalmának 27%-át adja. A nyugat-európai kikötők viszont, Rotterdam kivételével, szétaprózottak a jelenlegi forgalomhoz képest. A kínai törekvéseket egy Kínát Nyugat-Európával ös�szekötő szárazföldi híd – landbridge, közlekedési folyosó – létrehozására is épp az indokolja, hogy a legfontosabbnak tekintett piacokat jelentő országok közlekedési fejlesztései, kikötő fejlesztései nem tartanak lépést a törekvéseikkel. Röviden előbb-utóbb előállhat az a helyzet, hogy a fontosnak tekintett piacokon nem lesz elég nagy kikötői kapacitás a kínai áruk fogadására. Ennek a várható helyzetnek akar elébe menni Kína az alternatív szállítási útvonalak kiépítésével. Tengeri áruszállítás Kínából Európába a legrövidebb tengeri szállítási útvonal Shanghai – Hongkong – Szingapúr – Szuez

133

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

Porter értéklánc modellje

Fő tengeri szállítási útvonalak

Forrás: saját szerkesztés

– Genova megtétele is 21 nap egyirányban. A teljes forduló, oda-vissza út megtétele a kikötői várakozások nélkül 49 napot vesz igénybe. A három nagy globális tengeri szállítási útvonalból ez az egyik. A másik Csendes-óceánt átszelő a Kínát, Szingapúrt, Thaiföldet, Japánt az Egyesült Államokkal összekötő Dél-Kína Express. Ez Oakland és Tokió között 9 nap alatt teszi meg az utat, Los Angeles és Shanghai között 11 nap. A teljes forduló időigénye 39 nap. A harmadik legforgalmasabb útvonal az észak-atlanti Európa és Észak-Amerika között.

•

A tengeri áruszállítás piaca, bár számos tengerjogi egyezmény létezik, de a tengeri fuvarozás mégis inkább egy szabályozatlan piacnak hat, ahol a legnagyobb szállítmányozó cégek európaiak, a legnagyobb hajógyártók távol-keletiek. De az ágazatra általánosan jellemző válságtünetekkel lehet találkozni már évek óta. A hetedik legnagyobb szállítmányozó (HANJIN) csődje, az egész iparág problémáira irányítja a figyelmet. Ezek a következők:

•

134

Bár a világkereskedelem 80%-a tengeri úton bonyolódik le, az ágazban meglehetősen

régóta nyomott árak és tarifák vannak. A tengerhajózás árainak csökkenése is kell a globalizáció, mint folyamat kiteljesedéséhez. A csökkenő vagy nyomott árakat a szállítmányozó cégek egyre kevésbé képesek tartani. Az iparági szereplők, még a 2008-as válság kezdete előtt óriási rendeléseket adtak le a hajógyáraknak. A nemzetközi kereskedelem megtorpanása, illetve átmeneti visszaesése ezen megrendelések egy részét feleslegessé tette. A hajókat mégis átvették abban a reményben, hogy a válság után mégis szükség lesz rájuk. De a rendelkezésre álló kapacitások egy része azóta is kihasználatlan, ezáltal is növeli a társaságok költségeit és veszteségeit. Az ágazat most az alacsony kőolajárak mellett is veszteséges, kérdés, hogy mi történik akkor, ha a kőolaj ára mégiscsak elkezd emelkedni. Az építendő hajók méretét a Szuezi- és a Panama-csatornák áteresztő képessége határozza meg. Tehát a hajók méretének, befogadó képességének növelésével elérhető költségcsökkentésnek is megvannak a határai.

Forrás: Rodrigue 2017

•

Kína növekvő nyersanyag-importja – elsősorban a különböző ércek – miatt az ömlesztett áruk mennyisége, forgalma nőtt meg, illetve a kínai feldolgozó ipari export miatt a

•

konténerszállítás volumene. Miközben a többi szállított áruféleség mennyisége stagnált. Növekvő geopolitikai kockázatok vannak ismét a főbb áruszállítási útvonalakon. Néhány

135

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

Porter értéklánc modellje

Forrás: saját szerkesztés

év viszonylagos nyugalma után ismét egyre több kalózakcióval lehet találkozni a világ tengerein. A kalóztámadások sajnos nem csak a filmekből ismertek a hajósok számára. Ma is nagyon gyakran szembesülhetnek vele a tengereket járó matrózok. A nemzetközi szakirodalom két térséget tart különösen fertőzöttnek ebből a szempontból: a Malakka-szorost és az indonéz szigetvilágot, illetve Kelet-Afrika partjait és a Vörös-tenger déli kijáratát a Bab-el-Mandab szorost az Adeni-öböllel. Ez utóbbi térségben különösen súlyos a helyzet. Az orosz Vladimir Kolossov által geopolitikai fekete lyuknak nevezett Szomáliában, már több, mint 20 éve felbomlott az állam. Az országnak nincsen a nemzetközi jog által is elismert kormánya. A part menti lakosság egy része számára a kalózkodás a szinte kizárólagos megélhetési forma. Az útvonalon a rendet csak nemzetközi flotta felállításával lehetett fenntartani. A szomáliai kalózok megfékezése érdekében Kína először küldött hadihajókat a közvetlen ázsiai érdekszféráján kívülre. A most

136

még csak esetinek tűnő fellépés idővel akár állandósulhat is, ha Kína maga is részt akar venni esetleg a legfőbb olajexportáló térség, a Perzsaöböl hajózhatóságának fenntartásában, illetve biztosítani akarja a Kelet-Afrikából érkező, az iparát tápláló nyersanyag-szállítmányokat. Az eddig csak békés partnerként, a látszólag csak a belső ügyeivel. a termelés bővítésével, a kereskedelemmel foglalkozó Kína rákényszerülhet arra, hogy a gazdasági életének zavartalanságát biztosítandó fegyverrel, hadiflottával is fellépjen saját érdekeinek védelmében. Különösen kritikusnak tűnik a helyzet a Kínát Európával összekötő déltengeri hajózási útvonal több pontján – a Malakka-szorosban, az Adeniöbölben, a Bab-el-Mandab szorosnál (a kalózok miatt), a Szuezi-csatornánál (Egyiptom belső instabilitása miatt), a Gibraltári-szorosnál. Az egyébként hagyományosan nem tengeri hatalom Kína számára a tengeri hajózás és kereskedelem is óriási lehetőségeket rejt magában. Ezt a lehetőséget a hajógyártásban, az importált és

„Kínának elemi érdeke a tengerhajózás folyamatosságának, biztonságának (főleg Európa felé) és olcsóságának fenntartása, hiszen exportáruinak célba juttatása enélkül elképzelhetetlen.” exportált áruinak fuvarozásában ki is használja. A lehetőség viszont mégis korlátozott. A tengeri áruszállítást végző teherhajók kapacitásainak túlnyomó többsége nem kínai tulajdonban van, miközben az iparág jelentős többlet kapacitásokkal is rendelkezik. Tehát Kína, bár ambicionálja, a szállítmányozó vállalatok között mégsem tud meghatározó szerepre szert tenni. Azt a lehetőséget viszont nem szabad kizárni, hogy vállalatfelvásárlással, valamelyik TOP 10-be tartozó fuvarozó felvásárlásával, akár kínai szakmai, akár pénzügyi befektető révén mégis meghatározó szerepet tud majd betölteni. Ez a lehetőség már csak azért is valószínűnek tűnik, mert egy újonnan színre lépő gigászi versenyző a kapacitásaival még tovább rombolná az ágazat most is alacsony jövedelmezőségét. Ugyanakkor Kínának elemi érdeke a tengerhajózás folyamatosságának, biztonságának (főleg Európa felé) és olcsóságának fenntartása, hiszen exportáruinak célba juttatása enélkül elképzelhetetlen. Kína számára ugyanakkor alapvető gondot jelent, hogy kereskedelmi partnereinek infrastruktúra, pontosabban kikötőfejlesztési tervei nem tartanak lépést az övével. Ezért Kína mindenképpen abban érdekelt, hogy a tengeri útvonal alternatívájaként szárazföldi közlekedési folyosót építsen ki Középés Nyugat-Ázsia és Európa felé. Ezt a szándékot erősíti meg, hogy az egyébként Kínával szomszédos Közép-Ázsia a szárazföldeknek a tengerektől legtávolabb lévő, azoktól teljesen elzárt térsége. Tehát Közép-Ázsia és Kína közötti, most még nem túl jelentős kereskedelem fejlesztése csak a szárazföldi közlekedési folyosók fejlesztésével elképzelhető. A Pakisztán, Kazahsztán felé vezető útvonalak Nyugat-Kínában lévő szakaszainak

kiépítésének a nehéz terepviszonyok, magas hegységek miatti fajlagosan magas költsége arra ösztönzi a kínai döntéshozókat, hogy ezekkel a fejlesztésekkel minél nagyobb gazdasági potenciállal rendelkező térségeket is bevonjanak az Új Selyemútba. Ez a térség Nyugat-Európa. Vasúti áruszállítás A transz-ázsiai vasútvonal (rövidítés: TAR az angol Trans-Asian Railway név alapján) egy tervezet, melynek célja az Európát és Ázsiát átívelő egységes teherfuvarozási vasúthálózat létrehozása. A TAR az ENSZ Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági és Szociális Bizottságának (UNESCAP) tervezete. A tervezetet 1960-ban indították. A tervezet célja egy 14 000 kilométeres folytonos vasúti összeköttetés létrehozása Dél-Ázsiában, Szingapúr és Isztambul között. Északon a Transzszibériai vasútvonal az akkori Szovjetunió területén haladt Moszkvától Vlagyivosztokig Mongólia és Kína felé lévő elágazásokkal. Kína területén kiterjedt vasúthálózat működött, de az nem kötötte össze az országot a nyugati és a délnyugati szomszéd országokkal. Kína és a Szovjetunióhoz tartozó Közép-Ázsia között sem volt közvetlen vasúti kapcsolat. Ázsia déli részén csak az egykori gyarmati korszakban kiépült vasúthálózatok voltak, amik viszont nem haladtak át az egykori gyarmati határokon. Az ENSZ és az érintett dél-ázsiai országok célja épp ezért egy Indonéziától Törökországig vezető vasútvonal kiépítése volt európai és afrikai irányú kapcsolódás lehetőségével. 1960-ban a közúti és légiközlekedés még nem volt annyira fejlett, mint napjainkban. Ráadásul arányaiban mind a kettő sokkal drágább volt, mint napjainkban. A tervezett vasúttól az Európa és Ázsia közötti fuvarozás idejének és költségének jelentős csökkenését várták. Sokkal gyorsabb lehetett volna, mint a tengeri szállítás és olcsóbb, mint a közút vagy légi úton történő szállítás. Legalább negyedszázadon keresztül a TAR-tervezet fejlesztésének lendületét politikai és gazdasági akadályok fogták vissza. A 90-es évekre viszont, köszönhetően az ázsiai országok közötti viszonyok normalizálódásának, javultak a kilátások a transzázsiai vasútvonal létrejöttével kapcsolatban. A tervezett dél-ázsiai vasútvonal megépítését azonban a speciálisan Kína igényeihez igazodó Új Selyemút projektek felülírhatják napjainkban.

137

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

A TAR-tervezet legfőbb előnye az eurázsiai kontinens növekvő áruforgalma által támasztott fuvarozási igény kielégítése, valamint a tengertől elzárt országok – mint Laosz, Afganisztán, Mongólia és közép-ázsiai országok – gazdasági és kereskedelmi vérkeringésbe kapcsolása.

hanem a szállítás költségeinek jelentős növekedése az átrakodás költségei (terminál költségek) miatt.

Az eredeti tervezetben szereplő vasútvonalak jelentős része már régen megépült, de jellemzően az országhatárokon való átmenetekben még vannak jelentős hiányok. Az egyik legnagyobb problémát a nyomtávok jelentik. De a TAR-rendszer nem kíván eltérni a nemzeti szabványoktól.

•

• •

1000 mm-es keskeny nyomtávú vasútvonalak vannak Délkelet-Ázsia nagy részén. 1435 mm-es nyomtávot használ Európa legnagyobb részéhez hasonlóan Törökország, Irán, Kína és a két Korea. 1520 mm a szabvány a volt Szovjetunió területén lévő országokban. 1676 mm-es a nyomtáv India, Pakisztán, Banglades és Srí Lanka – a volt brit India - területén.

A z átjárhatóság érdekében jelentős műszaki beruházásra lesz szükség, hogy biztosítsák az átrakodást az eltérő nyomtávú szakaszok között. A nagyobb gond az, hogy nem csak átrakó állomások igényelnek többlet beruházásokat,

„A TAR-tervezet legfőbb előnye az eurázsiai kontinens növekvő áruforgalma által támasztott fuvarozási igény kielégítése, valamint a tengertől elzárt országok – mint Laosz, Afganisztán, Mongólia és közép-ázsiai országok – gazdasági és kereskedelmi vérkeringésbe kapcsolása..” 138

2001-ig négy folyosót tanulmányoztak a tervezet részeként: Az Északi folyosó, a Transzszibériai vasút Európát köti össze a Csendes-óceán partvidékével. Németország a kiinduló pont. Lengyelország, Fehéroroszország, Oroszország érintésével éri el Kazahsztánt, Mongóliát, Kínát és csendes-óceáni kikötőket. Elméletileg a két Korea is kapcsolódna ehhez a vasútvonalhoz. Gyakorlatilag politikai okok miatt ÉszakKorea nem akar, Dél-Korea meg miatta nem tud kapcsolódni ehhez a folyosóhoz. A vonal végigjárásakor két helyen is kell nyomtávot váltani: A lengyel-belarusz/ukrán vagy magyar/szlovák/-ukrán határon (1435 mm → 1520 mm). A kazah/mongol/orosz-kínai határ (1520 mm → 1435 mm) határon. • A 9200 km hosszú transzszibériai vasútvonal alkotja a folyosó nagy részét. Jelenleg is nagy men�nyiségű teherforgalmat bonyolít le Kelet-Ázsia és Oroszország, valamint Európa többi része között. •

•

A Déli folyosó Isztambulból indul DélkeletÁzsia felé kapcsolatot teremtve Törökország, Irán, Pakisztán, India, Banglades, Myanmar, Thaiföld, Kína, Malajzia és Szingapúr között. A hiányzó szakaszok az országhatárokon vannak Kelet-Iránban, India és Myanmar, Myanmar és Thaiföld, Thaiföld és Kambodzsa, Kambodzsa és Vietnam valamint Thaiföld és Kína között. Különböző a nyomtáv Irán és Pakisztán (1435 mm → 1676 mm), India és Myanmar (1676 mm → 1000 mm), valamint Myanmar és Kína (1000 mm → 1435 mm) határán. Az ezredfordulót követő időszakban viszont nem tűnik úgy, hogy ennek a vasúthálózatnak a kiépítése megérné az érintett országoknak vagy, hogy igazán komoly alternatívája tudna lenni a tengeri hajózásnak. A Délkelet-ázsiai hálózat Délkelet-Ázsia országai – Indonézia, Malajzia, Thaiföld, Szingapúr valamint Kambodzsa, Kína, Laosz, Myanmar és Vietnam – között hoz létre kapcsolatot.

•

Az Észak-déli folyosó Észak-Európát és a Perzsa-öböl országait köti össze. A folyosó Helsinkiből indul Oroszországon – Szentpétervár-Moszkva-Volgográd-Baku – útvonalon át halad a Kaszpi-tenger felé. Azerbajdzsánon és Örményországon át halad Nyugat-Iránba. Ott Teherán érintésével tovább halad délre Bandar Abbasz kikötőjéig

A vasút vonalhálózata Kínában egy olyan időben alakult ki, amikor a gyarmati uralom miatt a kikötőkkel való kapcsolat fontossága elsődleges volt, és a vasútépítés nem az ország hálózatának fejlesztése érdekében történt. A kínai vasúthálózat az előző évszázadban nagyon ritka volt, azért a múlt század második felében a függetlenség elnyerése, majd a politikai nyitást követően kitűnt, hogy a vasút politikai jelentősége nagy, az ország fejlődésére nézve pedig akadályozó tényező lett. Kínában a vasúti kapacitások az igényekhez képest nagyon szűkösek. Még mindig nagyon sok szénerőmű van, melyek szénnel való ellátása rendkívül fontos vasúti feladat. Ez évente körülbelül 2 milliárd tonnás áruforgalmat generál csak a szénből. Ha a vasúti közlekedés akadozik, az az országos energiaellátásban is jelentkezik. A teherforgalom legnagyobbrészt észak-dél irányú. A világ vasúti forgalmának 25%-a Kínában zajlik, a világ vasútvonalainak mindössze 6%-án. A szállítási rendszer fejlesztése a modernizálódó Kína számára igen fontossá vált. A kínai vasúti hálózat hossza 1949-ben a Népköztársaság alapításakor alig 21 000 km volt. A hálózat hossza 1968-ban már 53 000 km-t, 2008-ban pedig 86 000 km-t tett ki. 2016-ban a kínai vasúthálózat hossza meghaladta a 120 ezer kilométert, aminek 53%-a kétvágányú és villamosított valamint 16%-a gyorsvasút. Kína 10 millió négyzetkilométeres területe azt eredményezte, hogy a nagytávolságú személyszállításban a repülőgép lett az uralkodó közlekedési eszköz. A lakossága a keleti part menti területen koncentrálódik. Több, mint 50 olyan város van Kínában, aminek lakossága meghaladja a milliós lélekszámot. Ezek között viszont 100–1000 kmes távolságok a jellemzők. Ezen a távolságon az igen nagy és gyorsan növekvő közlekedési áramlásokat hatékonyan csak olyan tér- és energiatakarékos szállítóeszközökkel lehet lebonyolítani, mint a gyors vagy a nagy sebességű vasutak.

„A kínai vasúti hálózat hossza 1949-ben a Népköztársaság alapításakor alig 21 000 km volt. A hálózat hossza 1968ban már 53 000 km-t, 2008-ban pedig 86 000 km-t tett ki. 2016-ban a kínai vasúthálózat hossza meghaladta a 120 ezer kilométert.” Kínában, ahol 1990-óta megduplázták a hagyományos vasútvonalak hosszát, ahol megötszörözték a kétvágányú vasúti pályákat, ahol az elmúlt 10 évben a „semmiből” építettek 20 ezer kilométernyi nagysebességű pályát, különösen élesen merül fel a vasúti áruszállítás logisztikája. Ma a vasutak, ha egyébként van választható közúti vagy vízi szállítási alternatíva, akkor körülbelül 200 km távolság felett versenyképesek a közúttal szemben és a 1000 kilométerig a hajózással szemben. A jellemzően rövid távú kő-, cukorrépa-, stb. szállítások kivételével ma a vasutak csak több száz kilométeres távolságra vállalnak fuvart. Ekkora távolságokon már nem lehet azt a korábbi gyakorlatot folytatni, hogy a termelőtől a fogyasztóhoz az árut közvetlenül elszállító vagonok visszafelé üresen tegyék meg az utat. (lásd a 20.A ábrát) Az üresjáratok minimalizálását úgy oldják meg, hogy a termelőktől az árut gyűjtőállomásokra, logisztikai központokba szállítják. Az egyes logisztikai központok között közlekednek menetrendszerűen a hosszú távú irányvonatok. Az irányvonat célállomásán, az ottani logisztikai központban osztják szét az egyes fogyasztók számára szállítandó árukat. Csak az egyes logisztikai központok és a feladók, illetve a más logisztikai központok és a vevők között vannak csak üresjáratok, de a logisztikai központok között többnyire nincsenek. A több országon áthaladó Új Selyemút vasúti korridor a pályák megépítése, azok finanszírozása mellett épp a forgalomszervezésben jelent még

139

kihívást a részt vevő országoknak. Az egyértelmű, hogy Kína a saját áruit szeretné eljuttatni a szárazföldön is Nyugat-Európába, illetve Közép-Ázsiába. De azt látni kell, hogy senkinek nem érdeke, hogy visszafelé a konténerek, a tehervagonok sok ezer kilométert tegyenek meg üresen. A szárazföldi fuvarozó vállalatok által az Európai Unión belül élvezett szabadságjogok – kabotázs és egyebek – Oroszország, Kazahsztán, Kína viszonylatában még nem működnek. A helyzetet bonyolítja, hogy ma már a logisztikai vállalatok komplex szolgáltatások nyújtására – például a háztól házig történő szállítás – megszervezésére törekednek. Ez például azt jelenti, hogy például a Deutsche Bundesbahn,

Kína 2008-ban egy közép- és hosszú határidős tervet dolgozott ki nagysebességű vonalhálózatának kiépítésére és a teljes vasúti hálózatának 2020-ig történő modernizálására. A cél az volt, hogy a vasúthálózat kiépítési hosszúságát 120 000 km-re növeljék, és ezen belül 2020-ig 12 000 km nagy sebességű vonalat létesítsenek. 2016-ra ezt már jelentősen túl is szárnyalták, hiszen 123 ezer km forgalomban lévő vasútvonal van, és ebből 19 ezer km nagy sebességű vasút.

ami Németországból szállít Kínába árut, egészen a vevő telephelyéig szeretné eljuttatni azt. Ehhez viszont az kell, hogy a DB-nek a Kínában lévő szakaszra is meglegyenek a fuvarszervezési jogosítványai. Fordítva esetleg a kínai szállítmányozóknak is legyenek hasonló jogosítványaik Oroszországban vagy az Európai Unió területén.

fontos célja az ország egész nyugati részének feltárása. A Kína középső és nyugati részét elérő vonalak célja az, hogy az ország ezen területei felé irányítsák az országon belüli migrációt, a falusi lakosságot a tartományi központok felé tereljék és a keleti, tengerparti övezet tehermentesíthető legyen. Az észak-déli korridorok a centrumtérségen belüli közlekedési igényeket szolgálják ki és nem utolsó sorban Peking elérhetőségét javítják az ország minden részéből. A nagyon zsúfolt területeken az egyes nagyvárosok között még rövidebb nagy sebességű szakaszokat is építenek hálózati, forgalmi okokból.

Itt viszont egy jelentős változás várható a logisztikában, amit épp az Új Selyemút fog kikényszeríteni. A hagyományos külkereskedelmi forgalom 80% -a vízi úton zajlik. A tengerjáró hajókra való berakodás, illetve az azokról történő kirakodás a tengeri kikötőkben természetes alkalmat és helyszínt biztosított az áruk átadására és átvételére. A nagy tengeri szállítmányozó cégek így nem voltak rákényszerítve arra, hogy számukra idegen országokban szervezzék meg a szárazföldi fuvarozást. Példának kedvéért a német Hamburg Süd is a német árukat csak Shanghai kikötőjéig szállította, ahol azokat átadta a kínai vevőnek. Onnantól, az áru átvételétől kezdve már a kínai vevő felelőssége az, hogy a megvásárolt árut elvigye, elszállításáról gondoskodjon. Ezt már nyilván valamelyik kínai szállítmányozó végezte. A szárazföldi szállításban viszont nincsen ilyen kitüntetett pont. Míg a tengeri kikötők városai minden országban ipari és kereskedelmi központok, addig a most fejlődő kazah-kínai vagy kínai-orosz határ városok nem azok. De az minden esetre biz tosn ak tű nik , ahhoz , hog y a megépülő va s ú ti ú t von alon az ár u s zállítá s n ag y tömegben is zök ken ő mentesen á th aladjon , ahhoz , mint a hardverhez a szoftvert, a piaci és a verseny szabályozást is meg kell alkotniuk a részes államoknak erre az útvonalra.

140

A Középtávú Vasúthálózat Terve szerint a hálózat tengelyét adó négy észak–déli és négy kelet–nyugati korridort terveztek. A kelet-nyugati folyosók

• •

•

A kínai nagy sebességű hálózat kiépítése során a következő célkitűzések álltak előtérben: A több, mint 1,4 milliárd fős lakosság nagyszámú, rendkívüli mértékű utazási igényeinek kielégítése A különböző országrészek kiegyensúlyozott fejlesztése. A területi különbségek, beleértve az egy főre jutó jövedelmi, de az infrastruktúrával való ellátottságot jelző mutatókat csökkentse. Minden prefektúra bekötése az országos gyorsforgalmi út, autópálya, nagy sebességű vasút hálózatába és egyidejűleg megteremteni a kapcsolatot az ország három legjelentősebb metropoliszával Pekinggel, Shanghaijal és Kantonnal. A sűrűn lakott nyugati parton kívüli különböző tartományok városainak, üzemeinek az agglomerációkkal történő gyors összekötése. Egy energiahatékony és a lakosság széles köreiben megfizethető fizetési mód alkalmazása a motorizációs robbanás lehetőség szerinti mérséklése érdekében.

A távolsági személyszállító vonatok átlagos utazási ideje 10 év alatt több mint a felével csökkent. Eddig több mint 19 ezer km nagy sebességű vonalat helyeztek üzembe. 12 ezer km hosszúságú vonal 350 km/h-ás vonatok közlekedésére alkalmas. 7 ezer km pedig 250 km/h sebesség elérésére. A hatalmas mértékű kínai vasútfejlesztés jelentős keresletet eredményezett a világpiacon is vasércből, cementből és más építőanyagokból. Kínának a sínek, a különböző vasúti járművek és alkatrészek gyártásához olyan mennyiségben volt szüksége acélra, ami már a világgazdaság szintjén is komoly átrendeződést eredményez. Kína acéltermelő kapacitása 2010-óta nagyobb volumennel bővült, mint az Egyesült Államok teljes acélipara. 2006óta lényegében a kínai infrastruktúra-fejlesztések miatt emelkedik az acél és már alap- és nyersanyagok világpiaci ára. A vasúti pályaudvarok a nagy sebességű vonatok megállóhelyei mellett a hagyományos vonatokat is kiszolgálják. Illetve ezek a pályaudvarok rendelkeznek a hagyományos városkapu funkciókkal, ahol a helyi tömegközlekedési eszközök is rendelkezésre állnak. A kínai metropoliszokban a helyi és elővárosi közlekedést lebonyolító metróvonalakhoz és autóbuszokhoz optimális csatlakozásuk van. Az európai szemmel nézve elképzelhetetlenül sűrű forgalmat bonyolítanak le. A nagyvárosi pályaudvarok a meglehetősen nagy szállítókapacitású nagysebességű vonatok utastömegeire vannak méretezve. Egy kínai nagysebességű vonat szerelvényében a másodosztályú kocsiban egy sorban 5 ülés, az 1. osztályú kocsiban pedig 4 ülés található egymás mellett egy sorban. Egy nyolckocsis szerelvény így több mint 600 férőhelyes. Két szerelvény összekapcsolásával már több, mint 1200 lesz a vonat ülőhely-kapacitása. A nagy forgalom és a zsúfoltság elkerülése miatt a helybiztosítás kötelező. Kína joint ventures konstrukciókban számos országból vásárolt nagy sebességű vonatokat. A vásárlási szerződésekben Kína és kereskedelmi partnerei megállapodtak arról, hogy az első sorozatokat a szállító cégek – Daimler-Benz/Siemens, Alstom, stb. – meglévő üzemeiben külföldön építik meg (Daimler Benz 2017). A további sorozatok legyártása viszont már – off-set programok keretében – a kínai vállalatoknál történik. Kínában 2015 végén több mint 1000 nagy sebességű vonatszerelvény volt

üzemben. Kína már arra készül, hogy a saját maga által továbbfejlesztett szerelvényeket külföldre is exportálja majd. Jelenleg Kína rendelkezik a leghosszabb nagy sebességű hálózattal, mely még napjainkban is folyamatosan bővül. Tervek szerint az összes tartományi fővárost, prefektúra-székhelyet 2020-ra nagy sebességű vasút köti majd össze Pekinggel, Shanghaijal és Kantonnal. Tervek szerint az utazási idő pedig az összes tartomány fővárosából Pekingbe kevesebb lesz, mint 8 óra. Jelenleg kb. 10 000 kilométer nagy sebességű vasúti pálya van építés alatt. A jelenlegi tervek szerint 2020-ra Kína 50 ezer kilométeresre tervezi bővíteni nagy sebességű vasúthálózatát. 2016-ban 3500 km hosszúságú újonnan épült 350 km/h sebességre alkalmas vasúti pályát adtak át! Ezt az egyébként is elképesztő teljesítményt akarják a 2020-ig hátralévő 3 évben megháromszorozni. Ezek után már nem az a kérdés, hogy Kína meg akarja, meg tudja-e építeni az Új Selyemút projektbe tartozó vasútvonalakat? Meg tudja építeni. A tervek szerint most még csak Ázsiában, Afrikában, Európában. Technológiája, pénze, rendelkezésre álló kapacitása van hozzá. A Kínán belüli fejlesztésekhez képest a külföldön egyenlőre tervezett beruházások nem tűnnek túl jelentősnek. Hatásaikban, a kínai termékek piacra juttatásában vagy épp a Kínának szükséges erőforrások megszerzésében nagyon is jelentősek lesznek. Ha viszont az Új Selyemút Kínában lévő vasúti szakaszait nézzük, akkor azok, akár az orosz, akár a mongol, akár a kazah határ felé vezetnek, akkor azok mind a három irányban a nagy sebességű kínai vasutak lebutított verziói lesznek. A tervek szerint 250 km/h sebességre alkalmas és a teherforgalom által is használható pályákat építenek. A megfontolások mögött ott van, hogy ezek a vonalak mégis csak a teherforgalom számára épülnek elsődlegesen. De ma már nagy távolságra hagyományos vasúti pályát sem érdemes újonnan építeni. Marad a nagy sebességű 250 km/h sebességre is alkalmas vegyes használatú pálya a kínai határállomásokig. A vonalakon majd átmenő áru és személyforgalom nagysága egyenlőre teljességgel bizonytalan. Emiatt egymástól elkülönített személyszállító nagysebességű vonalakat és tőlük elkülönülten tehervasutakat egyenlőre nem érdemes építeni.

141

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

Autópályák hossza az Egyesült Államokban és Kínában

Utazás a Transszibériai vasútvonalon

Forrás: http://regi.1000ut.hu/alt-transzvasut.htm

Forrás: Rodrigue 2017

A további fejlesztések lehetőségét az fogja meghatározni, hogy a volt Szovjetunió területén lévő államokban normál vagy széles nyomtávon épül majd tovább az Új Selyemút. Jelen pillanatban az tűnik valószínűnek, hogy Kazahsztán, Oroszország és Belarusz területén a széles nyomtávú, a helyi vasutakhoz illeszkedő pályákat építenek, illetve korszerűsítenek majd. Közúti közlekedés A közúti közlekedés, bár napjaink vezető szárazföldi áruszállítási ágazata, véleményem szerint aligha tölt majd fontos szerepet az Új Selyemúton. Túlságosan hosszú az út, amit meg kellene tenni Nyugat-Európa és Kína között. A Budapest és Peking közötti több, mint 7000 km-es út megtételéhez személygépkocsival is több, mint 100 óra menetidő kell megállások és pihenőidő nélkül. Ha egy sofőr és a szállítmányozó vállalkozás szeretné betartani a munkaidőre, a pihenőidőre, engedélyezett sebességre, stb. vonatkozó előírásokat, akkor egy irányban legalább kéthetes menetidőre kell számolni.

142

Nem megvalósíthatatlan, de egyelőre nem is tűnik túl valószínűnek, hogy tömeges, akár évente 10 ezer kamionnyi rakomány tenné meg így az utat. Kína ugyanakkor abban érdekelt, hogy az Új Selyemút autópályaként, gyorsforgalmi útként is megépüljön. A nagy távolságok ellenére vannak olyan desztinációk, amik inkább csak közúton érhetők el bárhonnan, vagy különösen Kínából. Ilyen országok: Pakisztán, Afganisztán, Irán, esetleg a transz-kaukázusi köztársaságok. Az viszont nagyon is elképzelhető, hogy a megépülő közúti Selyemúton a maximum 2-3 ezer kilométeres hatótávolságú interregionális vagy nemzetközi kereskedelem zajlik majd az egyes országokon belül vagy a szomszéd országok között. Havária esetén viszont jól jöhet, hogy a vasúti és a tengeri útvonal mellett lesz egy közúti alternatíva.

A vasút ilyen távolságon már versenyképtelen. Már a vonatjegyek árai sem olcsóbbak ilyen távon, mint a repülőgépeké. Másrészt a vasúti közlekedés időigénye is nagyon nagy. A hivatásforgalomban egyáltalán nem tolerálják a többnapos vonatozások okozta időveszteséget. Másrészt a munkából élő alkalmazottaknak sincs annyi szabadságuk, hogy megengedhetnének maguknak kétszer egyhetes vagy legalább is 5-6 napos vonatozást, ha egyébként az utazásuknak nem az a fő célja. A vonatút alatt ráadásul csak a vonat étkezőkocsija, hosszabb várakozások esetén esetleg a pályaudvarok üzletei, büféi állnak az utasok rendelkezésére élelem beszerzése céljából. Ez szintén növeli az utasok költségeit. A repülőutak és a vonatozás költségeinek összehasonlítására álljon itt néhány adat a jelenleg egyetlen referenciaként szolgáló transzszibériai

vasútvonal és a vele párhuzamosan közlekedő repülőjáratok költségeiről. A verseny a vasút és a repülő között ezen adatok alapján eldőlni látszik a légi közlekedés javára. Ez utóbbi nem csak gyorsabb, hanem a jegyárai alapján – az oda-vissza útra megvéve a repülőjegyeket – még sokkal olcsóbb is. Moszkvából indulva az orosz városokba, illetve Pekingbe olcsóbbak a legjobb áron megvehető repülőjegyek, mint a négyágyas hálófülkékkel felszerelt hálókocsikban. Emiatt az ekkora távolságon a vasúti személyszállítás megmarad a gazdag turisták egzotikus időtöltésének, ami semmiképpen sem tömegturizmus és nem a hivatásforgalom része. Berlinből indulva vonattal még plusz legalább egy napot – vagy önmagában 24 órás vonatozást – rá kell szánni az út megtételére.

A közvetlen légi járatok napi átlagos száma Nyugat-Európa és a Távol-Kelet legfontosabb városai között New York-kal összehasonlítva

Légi közlekedés A légi közlekedés lesz az Új Selyemúton a személyszállítás legfontosabb módja. Több ok miatt.

Forrás: http://regi.1000ut.hu/alt-transzvasut.htm

143

Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok

A globális légi közlekedési piac regionális jellemzői

forgalmat bonyolít le Boston, Washington. Philadelphia, Denver, San Francisco, Houston. Újonnan olyan amerikai városok is bekapcsolódtak ebbe, mint Seattle, San Diego, Salt Lake City, Detroit, Minneapolis, Tampa, stb. Az Európa és a Távol-Kelet közötti forgalomban Európában kiemelkedő szerepet játszik London. Különösen fontosnak tűnik Londonnak két volt brit gyarmattal, a jelenleg dinamikusan fejlődő pénzügyi központtal Hongkonggal és Szingapúrral meglévő kapcsolatrendszere. Szingapúr azonban az Ausztrália felé menő tranzitforgalmat is kiszolgálja. Ennek fényében még inkább elsöprőnek tűnik Hongkong fölénye az Európa és a Távol-Kelet közötti kapcsolatokban. Az európai repülőterek forgalmát elemezve London, Frankfurt és Párizs szerepe kiemelkedő, hozzátéve azt, hogy a távol-keleti forgalmukat jellemzően az üzleti utazások generálják.

Forrás: Rodrigue 2017

Ha az Új Selyemút lehetséges légi útvonalait nézzük, akkor Európában a legforgalmasabb repülőterek, illetve városok jönnek először szóba kapuként: • London a Heathrow és Gatwick repülőterekkel • Párizs a Charles de Gaulle és az Orly repülőterekkel/Frankfurt/ • Amszterdam a Schipol repülőtérrel • Frankfurt am Main és • München. Az adatokból az látszik, hogy a Nyugat-Európa és a Távol-Kelet közötti légiforgalom nagysága egyelőre meg sem közelíti a transzatlanti útvonalak forgalmát. A táblázatban Észak-Amerika városai közül csak New York szerepel, ami kétségtelenül a legforgalmasabb csomópont. Hasonló nagyságrendű európai forgalmat bonyolít még Chicago, Atlanta, Los Angeles. New York európai forgalma harmadának-negyedének megfelelő

144

Egyelőre lényegesen kisebb szerepet játszanak ennél a Távol-Kelet felé csak az ezredforduló után nyitó európai repülőterek: Helsinki, Zürich, Prága, Bécs, Milánó, Róma, Madrid és Barcelona. Barcelona, Bécs és Róma is nagyon kedvelt desztinációi a kínai turistáknak. Helsinki korábban a Nokia-ra épülő hivatás- és cargo-forgalom miatt lépett be erre a piacra. Prága jellemzően a felesleges kapacitások miatt. A forgalom további növekedése azonban számos tényezőtől függ. A z IATA előrejelzései szerint a légiforgalom nagyságának növekedése a következő tényezőktől függ elsősorban: életszínvonal (35%), a népesség számának változása (17%), a kereskedelem bővülése (35%), a repülőjegy-árak, piaci szabályozás (13%). A IATA előrejelzései szerint a következő 20 évben a két legdinamikusabban fejlődő piac a kínai és az indiai belföldi légi közlekedés lesz. A várható éves növekedési ütem mindkét piac esetében bőven meghaladja a 10%-ot. Ehhez képest a Kína és Európa, illetve a Kína és Észak-Amerika közötti légi forgalom változása évente várhatóan 5-6% lesz. Európa esetében azonban már több repülőtér - London Heathrowth, Frankfurt – ma is kapacitáskorlátokkal küszködik. Részint elérték a kifutópályáikon lebonyolítható le és fel szállások technikailag lehetséges maximális kapacitását, másrészt zajvédelmi okok miatt sem tudnak sem

térben, sem az éjszakai időpontokban terjeszkedni. Európában erősen korlátozzák a repülőterek éjszakai forgalmát. Bár Londonban és Frankfurtban is terveznek egy-egy újabb kifutópályát, de a távol-keleti forgalom bővülése a jelenleg is jelentős kihasználatlan kapacitásokkal rendelkező repülőterek forgalmát növelheti meg, mint Madrid, Varsó, Helsinki vagy épp Budapest. Európa és a Távol-Kelet közötti forgalomban közvetítő szerepet játszik Moszkva a közbenső földrajzi elhelyezkedése miatt. A nemzetközi forgalomban is drágának számító Nyugat-Európa és Moszkva közötti repülőjegy árak és a korlátozottan nyitott orosz légipiac azonban korlátozza Oroszország lehetséges szerepét a két térség közötti légi forgalom bővülésében. Más a helyzet azonban Törökországgal, illetve Dubaijal. Mindkét ország a saját geopolitikai jelentőségét kívánja felértékelni a légi közlekedés – a nemzeti légitársaság és a legfontosabb nemzeti repülőtér-fejlesztésével. Törökországban a Turkish Airlines fejlődésének az alapját az ország 80 milliós lakossága, az évi 100 millió utas fogadására kiépített isztambuli Kemál Atatürk repülőtér adja. Ma már a társaság több, mint 150 célállomásra repül Észak-Amerikától a Távol-Keletig. Dubai légitársasága az Emirates hasonló ambíciókat dédelget. Dubai szeretne a világ legforgalmasabb logisztikai központjává válni. Dubainak viszont Törökországhoz képest elenyésző nagyságú a népessége, önmagában arra nem tud építeni. Dubai komparatív előnyét a kőolajbányászat, a kőolajfinomítás és az adja, hogy rendkívül olcsón tudja saját légitársaságának adni az üzemanyagot. A Közel-Keleten kívüli más repülőtereken elérhető ár mindössze 10-15%-ért lehet Dubaiban kerozint kapni. Ez óriási költségelőnyt biztosít. Az Emirates ráadásul úgy kívánja a repülőterek kapacitáskorlátait leküzdeni, hogy a legtöbb utast befogadni képes, kétszintes Airbus 380 repülőgépekkel látja el az interkontinentális járatait. De, ami a lényeg, mind a Turkish, mind az Emirates a Singapore Airlines üzleti modelljét követi, amikor a tranzitutasok tömegére építi a forgalmának és bevételeinek jelentős részét. Időszakosan például a London-Peking viszonylatra ez a három légitársaság adta/adja a legolcsóbb ajánlatokat.

Az Új Selyemút a légi közlekedésben épp e miatt a három légitársaság miatt Délkelet-Ázsia irányába kiszélesedik. Kínában a három legnagyobb forgalommal rendelkező repülőtér Peking, Shanghai és Hongkong. Hagyományosan a legnagyobb nemzetközi, illetve üzleti forgalommal, útvonalhálózattal rendelkező repülőtér ezek közül Hongkongban található. Köszönhető ez részben annak is, hogy a 80-as évek brit liberalizációs politikájának köszönhetően ez a piac minden más piachoz képest rendkívüli mértékben nyitott a külföldi légitársaságok előtt is. Növekedését, a forgalom bővülését azonban alapvetően korlátozza a helyhiány. Új kifutópályát már csak a tenger feltöltésével tudnak építeni. Peking és Shanghai repülőtere elsősorban a belföldi forgalomra épül(t). Az ország belső méretei miatt a belföldi légiforgalom az igazán jelentős, amihez képest a külföldi forgalom másodlagos. A jelenlegi trendek alapján a pekingi repülőtér tartósan a legforgalmasabb belföldi és nemzetközi repülőtér. 2016-ban a pekingi repülőtér forgalma 94 millió utas volt, a hongkongi repülőtérnek 70 millió utasa volt, a shanghainak 66 millió. A kínai belső piac liberalizált, amin az állami légitársaság mellett működnek már a tartományok tulajdonában lévő, illetve magán légitársaságok is. A piac növekvő járműigényét eddig Boeingek és Airbusok vásárlásával oldották meg. Most viszont már saját fejlesztésű és gyártmányú közepes utasszállító repülőgépe is van Kínának. Ennek európai engedélyeztetése jelenleg van folyamatban. Kína más országokkal eddig a bilaterális légi ügyi egyezmények alapján szabályozta a nemzetközi légi forgalmát, külföldi társaságok leszállási engedélyeinek kiadását. Hongkong eddig kivétel volt a nemzetközi légi forgalom szabályozásában. Részben ezért is tudja betölteni Kína kapujának szerepét. A Kínából induló nemzetközi légi forgalom fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy akár a két legnagyobb város és repülőtereik üzemeltetői vagy akár a többi tartományi székhely vezetői mennyire lobbiznak majd saját repülőterük nemzetközi forgalmának fellendítése érdekében a piac megnyitá s a mellet t , a külföldi légitárs a s ágok les zállá si jogán ak kiterjes z téséér t . A személy- és az áruforgalom bővülése a nem túl távoli időben kikényszerítheti ezt a lépést.

145

A Selyemút jövőföldrajza

A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013)

Szerző: Tózsa István, Monda Eszter, Tyukodi Gergely

Ez a tanulmány egy jövőföldrajzi módszertani megközelítést tartalmaz, annak illusztrálására, hogy egy valós szituációban – a Kína által deklarált Új Selyemút globális projektben, ami lényegében egy új szárazföldi kereskedelmi útvonal Európa és Ázsia között – hogyan, milyen célokkal és milyen eredményekkel működhet Magyarország szempontjából a jövőkutatási eszköztár alkalmazása.

A tanulmányban két eurázsiai OBOR-útvonalváltozat zónájába eső országok szerepelnek. Az északi zóna országai: Magyarország, Ukrajna, Oroszország, Kazahsztán, Oroszország, Mongólia, Kína. A déli zóna országai: Magyarország, Szerbia, Bulgária, Törökország, Örményország, Azerbajdzsán, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kína.

„Célunk olyan geostratégiai, stabil pontokat azonosítani, amelyekre az ország biztosan építkezhet a közeljövőben; és emellett új kitörési pontokat találni a globális, illetve a keleti kereskedelmi kapcsolatok terén.” A Selyemút övezet kialakulása potenciális külkereskedelmi és geostratégiai lehetőséget jelentene Magyarország számára. Azonban a megannyi változó feltétel a gazdasági és politikai környezetben megnehezíti a jövőre való felkészülést. Magyarország kis ország lévén kiszolgáltatott helyzetben van, ezért fontos számára, hogy milyen szorosan

146

tud gazdaságilag összekapcsolódni a környezetében lévő országokkal. Célunk olyan geostratégiai, stabil pontokat azonosítani, amelyekre az ország biztosan építkezhet a közeljövőben; és emellett új kitörési pontokat találni a globális, illetve a keleti kereskedelmi kapcsolatok terén. Mivel az Új Selyemút övezetben rengeteg tényező szerepet játszik (mint az országok közötti politikai kapcsolatok, egy-egy adott ország fejlettsége és gazdasági helyzete, az infrastrukturális kiépítettség stb.), ezért a mi módszertani kutatásunkban szűkebben értelmezzük a Selyemút övezetet, s annak kereskedelmi szerepére koncentráltunk. Ha a Selyemút övezet kereskedelmi jelentőségének kvantifikálhatóságára törekszünk, akkor az export és import adatok feleltethetőek meg olyan alapadatoknak, amelyeket elemezve előrejelzést készíthetünk, és kapcsolatot tárhatunk fel Magyarország és az OBOR-útvonalon elhelyezkedő országok között. Ehhez megfelelő adatforrás a World Data Atlas (KNOEMA) weboldal, amely a 2004 és 2015 közötti évek adatait tartalmazza számos mutatóra lebontva. Forgatókönyvírás Mivel jelenlegi világunk felgyorsult, és a változások a hétköznapi élet részévé váltak, ezért a stratégiai gondolkodásnak az utóbbi időben egyre népszerűbb és egyre többet alkalmazott megvalósulása a foresight, amely képes a változásokra proaktívan reagálni. A R .I.D. változások eredményeképpen a jövő egyre kevésbé kiszámítható,

Forrás: saját szerkesztés

ezért a korábbiaktól eltérően a jövőben rejlő bizonytalanság további információgyűjtéssel sem csökkenthető megfelelően, így a jövőre vonatkozó hatékony felkészülés csak az alternatív utak feltérképezésében kereshető. Az alternatív, eltérő jövők létrehozásához a forgatókönyvírás az egyik legmegfelelőbb és legelterjedtebb módszer. Az előrejelzési, kvantitatív módszereken nyugvó szemlélet, az ún. trend extrapolációs megközelítés, amely a múlt történéseinek folytatása alapján határozza meg jövőt, és a „mi fog történni?” kérdésre válaszol. E forgatókönyv BAU4 néven vált elterjedtté. Az előretekintési módszerekben megjelenő személet az ún. feltáró forgatókönyv a „mi történhet?” kérdésre keresi a választ. A feltáró forgatókönyvek kreatív gondolkodást igényelnek, amelyben a változásoknak nagyobb teret engedünk. A változások vizsgálatánál fontos figyelembe venni azokat az eseményeket, amelyek, bár alacsony valószínűséggel jelennek meg, de radikális változást idézhetnek elő. A jövőkutatás az ilyen eseményeket szabadkártyának nevezi, amelynek hatása lehet

negatív, pozitív vagy vegyes. Hosszú időtávban gondolkozva mindenképpen meg kell vizsgálni azon jeleket, amelyek ma még csak csírájukban vannak jelen, de a jövőben akár meghatározó trenddé is fejlődhetnek. Az ilyen jeleket a jövőkutatás gyenge jelként azonosítja. Tanulmányunkban a változásokra koncentrálunk, emiatt alternatívákban gondolkodunk, amelyre megfelelő módszer a forgatókönyvírás. A kutatást a szcenárió módszer alkalmazásával végezzük el, amely támogató abban az esetben, ha egy kutatási területnek komplex, alternatív szcenárióit kívánja valaki felállítani várható, és egyéb alternatív jövők formájában. Számos szcenárióépítési módszertan ismert, nem létezik egyetlen megfelelő, univerzálisan használható logika. A tanulmányban alkalmazott módszertan főbb lépései a következők: • • •

Adatok gyűjtése: a Selyemút jövőjét befolyásoló tényezők összegyűjtése; Adatok elemzése: előrejelzések készítése; Kapcsolatok vizsgálata: export- és importtényezők közötti összefüggések;

147

A Selyemút jövőföldrajza

• •

Alternatív, lehetséges forgatókönyvek felvázolása; Javaslat akciótervre.

Az OBOR-útvonalakra készítünk egy-egy, a jelenlegi tendenciák alapján leginkább várható forgatókönyvet, amely a 2005–2015-ös adatokra támaszkodva öt évre, tehát ma, 2017-ben az elkövetkező három évre vonatkozóan mutatja be Magyarország és az útvonalon elhelyezkedő országok kereskedelmi kapcsolatát, egymást támogató szerepét. A várható jövőt az export import adatsorokra illesztett trendek és a legkisebb négyzetek módszere alkalmazásával határozzuk meg. A várható értékeket követően feltárjuk Magyarország és az Új Selyemút övezet országai közötti kereskedelmi támogatottság mértékét. A kereskedelmi kapcsolatot az OBOR-útvonalon lévő országok és Magyarország adatsorainak várható értékeinek vizsgálatával számítjuk ki. A várható jövőtől eltérő alternatívák kialakításához kvalitatív technikákat alkalmazunk. Adatok gyűjtése Az adatok körét Magyarország és az OBOR 1. és OBOR 2. régiók export és import értékeinek vizsgálatára szűkítettük le. Mivel tanulmányunk módszertani fejlesztés céljából készül, ezért nem az összes tényező vizsgálata a cél, hanem a vizsgálat szempontjából leglényegesebb mutatókat emeltük ki. A világ országainak export és import adatai elérhetők a KNOEMA weboldalán, amelyek közül az élelmiszert, az árut, a szolgáltatást és az energiahordozót választottuk ki, mivel ezek jelentős szerepet betöltő nagyobb kategóriák a Selyemút projektben. E kategóriákat kiegészítettük még a sajtószabadság, a GINI és a GDP/fő indexekkel. Adatok elemzése, előrejelzése A 11 éves időtávra (2005-2015) vonatkozó KNOEMA adatsorra ötéves előrejelzést készítünk. Az előrejelzést a különböző függvényekre illesztett trendvonal kiszámításával kapjuk meg. A következő trendvonalakat illesztjük az adatsorokra a legkisebb négyzetek módszerével: • •

148

lineáris függvényillesztés megmutatja az A egyenletes változás mértékét. A polinomiális függvény jól alkalmazható ingadozó adatok esetén.

• •

•

z exponenciális függvényillesztéssel a gyorA suló fejlődés jelezhető előre. A logisztikus függvény illesztése olyan idősor esetén adhat megfelelő eredményt, amelynek van telítődési pontja. A hiperbolikus függvény illesztése csökkenő fejlődésű idősorra lehet megfelelő.

„...a jövőben rejlő bizonytalanság további információgyűjtéssel sem csökkenthető megfelelően, így a jövőre vonatkozó hatékony felkészülés csak az alternatív utak feltérképezésében kereshető.” Kapcsolatok vizsgálata Magyarország és az OBOR 1-2 zóna országok kapcsolatának meghatározását az export és import adatok alapján körvonalazzuk. Feltételezésünk szerint az OBOR-ország exportja potenciális kereskedelmi kapcsolatot jelent, amennyiben az Magyarország import termékévé illetve szolgáltatásává válik. Ugyanezen logika alapján Magyarország exportált termékei, illetve szolgáltatásai az OBOR-ország importjaként megerősíti a két ország kereskedelmi kapcsolatát. Az országok között így a keresleti és kínálati igények miatt kialakulhat egy kereskedelmi támogatottsági helyzet. A támogatottság azt jelöli, hogy mekkora potenciál, mekkora lehetőség-tér rejlik a zóna országainak export és import kereskedelmében. Nem törvényszerű, hogy két szomszédos, vagy egy zónában fekvő ország egymástól vásárolja meg az adott jószágot, emiatt használjuk a potenciál, illetve a lehetőség-tér kifejezést. A támogatottság szintjét 0 és annál magasabb értékben határoztuk meg, amelynél a 0 érték jelöli a kapcsolat hiányát, az 1 érték a teljes egyezőséget (pl. ha Magyarország élelmiszerexport értéke 25 és egy OBOR-ország élelmiszerimport értéke 25), 1-nél

nagyobb érték a potenciális lehetőségeket mutatja, amelyek jelenleg nincsenek kihasználva. A támogatottság szintje 0 és annál nagyobb értéket vehet fel attól függően, hogy mekkora arányban egyeznek meg az adatok. Ha pl. Magyarország élelmiszerexport értéke 13, és egy OBOR-ország import értéke 25, akkor a támogatottság szintje az OBOR-ország szempontjából 13/25 = 0,52. Ha ezt Magyarország szempontjából vizsgáljuk meg, akkor az érték 25/13 = 1,92. Először Magyarországhoz képest viszonyítjuk az értékeket, mivel Magyarország szempontjából potenciális kínálati, vagy keresleti igényét akarjuk felderíteni, ezért a mutató képlete: „OBOR-ország export értéke / Magyaror-

esetén alapvetően azt szükséges bemutatni, hogy az OBOR-1 és OBOR-2 útvonalak milyen jövőbeli lehetőséget tartalmaznak Magyarország számára, ami alapján stratégiai döntéseket lehet hozni? Mint látni fogjuk az elemzésen és az előző fejezetben bemutatott példán keresztül, önmagában a matematikai-statisztikai előrejelzések nem elegendőek a téma teljes körű vizsgálatához, ugyanakkor kiindulási szempontnak mindenképpen megfelelnek. Annak érdekében, hogy a bemutatott célt elérjük, az előző fejezetben ismertetett módszertant követjük: bemutatjuk azokat a gazdasági mutatókat, amelyek rendelkezésre állnak, és amelyek előrejelzései alapján következtetéseket lehet levonni

szág import értéke,” vagy „OBOR-ország import értéke / Magyarország export értéke”. A két ország kapcsolatánál megvizsgáljuk, hogy adott OBORországban mekkora a felvevőpiac várható Magyarország exportjára; illetve az OBOR-ország exportjára mekkora igény várható a magyar piacon? Másodszor megnézzük, hogy az OBOR ország szempontjából mekkora potenciális lehetőséget képvisel Magyarország export és import kínálata. Ebben az esetben az OBOR ország adatai kerülnek a nevezőbe, ezért a két mutató képlete: „Magyarország import értéke / az OBOR ország export értéke,” vagy „Magyarország export értéke / az OBOR ország import értéke”

az egyes alternatívák minősítésével kapcsolatban. A gazdasági mutatók elemzése során a következő adatokat vizsgáljuk részletesen:

A két ország támogatottsági szintje – jelen módszertani kísérletben – négy indexen (élelmiszer, az áru, a szolgáltatás és az energiahordozó) alapul. A kínai export és import adatokat az ország jelentős kereskedelmi tevékenysége miatt korrigáltuk a Kínai Statisztikai Hivatal által 2011-re érvényes egyéb régiók felé irányuló kereskedelmi adataival, így a kínai export esetén 47,9%-os, az import esetén 36,9%-os szorzót alkalmaztunk. A lehetőségek elemzésére ez nem volt jelentős hatással. Forgatókönyvek felvázolása BAU forgatókönyv idősorok elemzésével A BAU forgatókönyv import-export adatainak elemzése során a KNOEMA adatbázis korábban is említett adatait elemeztük. Ahhoz, hogy a két OBOR út között kvalitatív jellegű megállapítást tudjunk tenni, a különböző mutatók matematikaistatisztikai módszerekkel készített előrejelzését készítettük el és elemeztük. A BAU forgatókönyv

• az adott ország GDP/fő mutatóját, ami alapján az országok várható gazdasági fejlődési lehetőségeiről tudunk levonni következtetéseket; • az adott országok áru- és szolgáltatás exportját és importját, hiszen a Selyemút projekt elsősorban az országok közötti kereskedelmi útvonalak lehetőségeit, és ezen keresztül az országok közötti gazdasági kapcsolatokat vizsgálja; • az áruk és szolgáltatások közül kiemelten foglalkozunk az élelmiszer-, valamint az energiaexporttal és -importtal, mivel mindkét terület alapvető fontosságú egy adott ország számára, és ezek kereskedelme alapfeltétel lehet egyéb kereskedelmi tevékenységek kialakítása szempontjából. Ez a két szempont Magyarország számára is lényeges, hiszen egyrészt energiahordozókban a trianoni ország területe szegény, ugyanakkor a mezőgazdaságának természetföldrajzi környezete a világ kontinentális agrár-környezetének a legjobbja. Az adatok elemzésére használt módszertant a következő feltételek mellett használtuk, amik miatt a következtetések értékelését csak limitáltan tehetjük meg. A használt adatbázisban a kereskedelmi adatok a 2004 és 2015 között ös�szegyűjtött adatokat tartalmazzák – de kivételes esetekben volt ettől eltérő adat – és egyes országok esetében voltak olyan időpontok, amelyekre nem volt rendelkezésre álló, összehasonlítható teljes adatsor, vagy a jelzett idő-intervallumtól egy-két évvel eltért a rendelkezésre álló adatsor.

149

A Selyemút jövőföldrajza

Ezekben az esetekben az adatsor elemzéséhez szükséges mutatók számítása érdekében a hiányzó adatokat az előző és a következő ismert év átlagával közelítettük, ami az eredményeket némileg torzítja, ugyanakkor az összehasonlítást és azok alapján következtetések levonását támogatják, és a módszertan működésének demonstrálására megfelelnek. Az egyes előrejelzések esetén az így alkalmazott adatokat külön megjelöljük. A rendelkezésre álló összehasonlítható adatok mennyisége leginkább a módszertan szempontjából kérdéses, hiszen a matematikai-statisztikai módszerek egyik feltétele, hogy megfelelően hosszú adatsorral dolgozzunk. Minél többet tudunk a jelenről és

az új hullám mennyire lesz tartós, vagy csak ideiglenes a visszaesés valamilyen sokknak a hatására, vagy pedig strukturális probléma merült fel, ami hosszabb távú, nagyobb mértékű átrendezést feltételez; • ugyanakkor a múlt adataiból kiindulva azt a következtetést le lehet vonni, hogy magában az országban megvan a kapacitás a nagyobb teljesítményre.

a múltról – főleg az adott időszakot, korszakot meghatározó közelmúltról – a jövőre vonatkozóan annál relevánsabb és megbízhatóbb következtetéseket tudunk levonni; a múlt ugyanis bizonyos szempontból determinálja a jövőt, főleg egy adott korszakon belül. A bemutatott feltételezések és korlátok ellenére a következő megállapításokat tudjuk tenni:

gokat keressük, amikre alapozva a stratégia fontos kulcspontjait lehet építeni. Ha valamilyen esemény vagy jelenség több, vagy minden alternatívában megjelenik, az azt jelenti, hogy bármelyik bekövetkezése esetén számolni kell vele, vagyis a jelenség bekövetkezési valószínűsége magas.

Az egyes országok gazdasági fejlődésére vonatkozóan azt lehet megfigyelni az elemzések alapján, hogy az előrejelzések számos ország esetén rendkívül nagymértékben szórnak, még azokban az esetekben is, amikor a tény-számokhoz a különböző trendvonalak illeszkedését mérő R2 mutató igen közel volt egymáshoz. Ezért a szimplán matematikai-statisztikai módszereken alapuló előrejelzés készítést sokszor ki kellett egészíteni egyéb szakértői módszerekkel. Az utóbbi évek súlyát, vagyis jövőre vonatkozó meghatározottságát ugyanis mindegyik használatos trendvonal máshogy közelíti meg: míg például az exponenciális trend az utolsó évek változását általában felerősíti, a lineáris trend sok esetben a mozgóátlaghoz hasonlóan kevésbé veszi azokat figyelembe. A releváns következtetések levonása érdekében ezért minden esetben megvizsgáltuk, hogy a legnagyobb szignifikancia szintet (R2) jelző mutató által készített előrejelzés mennyire illeszkedik a korábbi tény-adatokhoz? Az így készített előrejelzésekből levont főbb következtetések a következők: • A rendelkezésre álló idősoros adatokból látható, hogy a gazdasági világválság újabb ága érte el a régiót, hiszen az adatok több esetben jelentősen a korábbi évek szintje alatt alakultak; • a válságra utaló adatokból nem látszik, hogy ez

150

1. táblázat. Lehetőség-tér az OBOR-1 (északi) útvonalon Magyarország számára

Ezeket a kérdéseket csak kvalitatív módszerekkel, további kutatások és elemzések elvégzésével lehet megválaszolni. Másik lehetőség, hogy a különböző alternatívákban megjelenő azonossáForrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján

2. táblázat. Lehetőség-tér az OBOR 1 (északi) útvonalon az OBOR-országok szempontjából

A lehetőség-tér elemzése alapján arra a következtetésre jutunk, hogy mindkét OBOR-útvonalnak vannak bizonyos előnyei, az északi vonalon – bár ez kevesebb országot érint, de – az országok közötti kereskedelmi volumen nagyobb, így az ország számára nagy lehetőséget tartogat, míg a déli útvonal adataiból az látszik, hogy a nagyobb földrajzi egység, több szereplő számára tartogat lehetőséget az útvonal támogatása, fellendülése. A támogatottság szintjét 0 és annál magasabb értékben határoztuk meg, amelynél a 0 érték jelöli a kapcsolat hiányát, az 1 érték a teljes egyezőséget, 1-nél nagyobb érték a potenciális lehetőségeket mutatja, amelyek jelenleg nincsenek kihasználva. Az 1. táblázat első három sora azt mutatja meg, hogy a Magyarország által exportált javakra mekkora igény van adott országban („OBOR-ország import értéke / Magyarország export értéke”). Oroszország és Kína mérete, gazdasági ereje miatt 1-nél jóval magasabb értékkel rendelkezik. Míg Mongólia nem jelent számunkra sok lehetőséget, Ukrajna és főleg Kazahsztán potenciális kereskedelmi partner lehet. Magyarország főleg az áru és szolgáltatás exportja révén lehet erősebb kereskedelmi partnere a két országnak. Az 1. táblázat 4-6. sorainak értékei azt mutatják meg, hogy az OBOR-ország exportjára mekkora

Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján

igény várható a magyar piacon? (A lehetőség-tér számítása „OBOR-ország export értéke/ Magyarország import értéke”.) Oroszország és Kazahsztán értékei magasabbak, mint az import igények esetén, de nincsenek számottevő különbségek. Ha ugyanezen útvonalat az OBOR-ország szempontjából vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy Magyarország azon országok számára, amelyek számára potenciálisak, nem jelentős lehetőséget jelent (lásd 2. táblázat). Ezek alapján látható, hogy Oroszország és Kína 1 alatti értéke azt mutatja, hogy jóval nagyobb a felvevőpiac, mint amennyi exportált jószág lenne Magyarországon. A többi OBOR-1 útvonalon lévő ország esetében Mongólia számára Magyarország vonzó exportőr lehet. Ukrajna és

Kazahsztán számára is megfelelőek lehetnek a magyar exporttermékek, amelynek potenciálja az idő előrehaladtával valamelyest csökken. A többi országból Magyarországra exportált javak esetén is hasonló értékek figyelhetők meg mind országra, mind összesített értékre vonatkozóan. A kimagasló értékek okánál érdemes a termék és szolgáltatás szintű tényezők vizsgálata. Energiahordozó tekintetében Oroszország, Kazahsztán és Mongólia kimagaslóan sokat exportál. Mongólia magas energiaexportja mellet az import értéke is magas, emiatt érdemes energia típus szinten is megvizsgálni, hogy mire van igény és ez potenciális lehetőséget rejt-e Magyarország számára – esetleg az energiatermeléshez szükséges berendezések, technológiák, innovációk szállításával?

151

A Selyemút jövőföldrajza

3. táblázat. Lehetőség-tér az OBOR 2 (déli) útvonalon Magyarország számára

Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján

A déli útvonalon a kínai érték változatlan (lásd 3. táblázat). Nem jelent számottevő kereskedelmi lehetőséget Magyarország számára Örményország, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Türkmenisztán és Kirgizisztán szerepe mint import ország 2020-ra növekedhet. Főleg Törökország és azt követően Irán jelenthetne olyan piacot, ahol a magyar javak potenciálisan szükségesek lehetnek.6 Törökország főleg szolgáltatás és áru, illetve valamelyest élelmiszer tekintetében lehetne potenciális, jelentős kereskedelmi partner.

kurzusok (Massive Open Online Courses, röviden MOOC) kínálnak lehetőséget. E forgatóköny v a szolgáltatás export és import tényezőket növeli, és csökkenti az áru export és import tényezőket. Az internet elterjedése tovább segíti a sajtószabadság-index növekedését is. Mivel az áruk dematerializálódása felerősödik, ezért kevesebb szállítás várható, és valamelyest csökkenhet az energiahordozó export és import értéke. E forgatókönyv kedvez a szoftver és hardver cégeknek, az ipar 4.0 értékláncban résztvevőknek, a digitális technológiára épülő vállalkozásoknak. A kormány profitálhat a forgatókönyvből, ha megfelelő figyelmet fordít a digitálisan lemaradtak képzésére, az oktatásra és a nagyobb rendszerek digitális kiépítésére és elterjedésére annak érdekében, hogy a külföldi vállalkozók számára is vonzó környezetet jelentsen Magyarország.

Amennyiben az OBOR-országok szempontjából vizsgáljuk meg az eredményeket, akkor a déli útvonalon 1 alatti értékkel Törökország és Kína esetén számolhatunk (lásd 4. táblázat). Törökország számára Magyarország a 0,4 - 0,5 körüli értékekkel még lehet vonzó kereskedelmi partner. Főleg Azerbajdzsán, Kirgizisztán, Örményország, Tádzsikisztán és Türkmenisztán számára kimagasló kereskedelmi partnert jelenthetne Magyarország (lásd 4. táblázat). Irán és Türkmenisztán jelentős energiamennyiséget exportál, míg Bulgária, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Ukrajna jelentős energiaimportra szorul. Mindkét útvonal hasonló összértékeket mutat, ezért nincs jelentős eltérés a déli és északi OBOR útvonal esetén. További elemzések esetén vizsgálható, hogy az egyes útvonalak országai számára milyen lehetőséget tartogatnak az útvonalak, ami alapján a támogatottság mértékére több

152

4. táblázat. Lehetőség-tér az OBOR 2 (déli) útvonalon az OBOR-országok számára

támpontot kapnánk, de jelen tanulmányban a hazánk számára rejlő lehetőségeket vizsgáltuk első sorban. Ugyanakkor ez is fontos szempont, ami azt támasztja alá, hogy a kvantitatív tényezőkön túl a kvalitatív tényezők vizsgálata és az adatokból még kevéssé látszó transzformációs jövők keresése, azonosítása is szükséges. Transzformációs forgatókönyv a gyenge jelek, a szabadkártyák és trendek elemzésével Gyenge jelek és szabadkártyák módosíthatják, formálhatják a Selyemút övezetben részt vevő termékek és szolgáltatások körét, és ezzel Magyarország szerepét. Azok a termék vagy szolgáltatás exportés importtényezők, amelyek jelenleg relevánsak és fontosak, egy transzformációs, átalakuló jövő esetén megváltozhatnak. A transzformáció alatt egy digitális átalakulást értünk, amelyben az internet elterjedése radikális gyorsasággal történik, ennek hatására bővül a digitális piac, és új lehetőségek nyílnak a földrajzilag háttérbe szorult területek számára is, amennyiben azok korábban immateriális javakat kínáltak, vagy szolgáltatást nyújtottak. Ennek a lehetőségnek a kihasználásához szükséges magas szintű, állam által támogatott oktatás vagy egyéni képzés, digitális írástudás és angol nyelvtudás. A z öntanuláshoz az interneten tömegek számára elérhető

Felelősségteljes forgatókönyv a gyenge jelek, a szabadkártyák és trendek elemzésével A felelősségteljes forgatókönyv egy olyan alternatíva, amely a környezetvédelmet és a közösségi érdeket helyezi előtérbe, és konszenzusos megoldásra törekszik. A közösség érdeke a gazdasági homogenitás csökkentése, ezért a GINI-mutató csökkenése várható. Csak olyan jövőben lehet konszenzusos jövőt kialakítani, amelyben a közösség tagjai kinyilváníthatják nézeteiket és erre

építkezve megtalálhatják a közös pontokat és összehangolhatják az eltérő vélekedéseket. E jövő kedvez a sajtószabadság-index növekedésének. A környezetvédelem elősegítése érdekében nagy figyelmet kell szentelnie a kormánynak a zöld energiák elterjedésének, az energia hatékonyság növelésének, amelynek következtében az energiahordozó export és import értéke csökken. Mindinkább fontossá válik a helyi gazdálkodás, az őstermelők és a piac összekapcsolása, a szállítás csökkentése, a helyben történő vásárlás. Emiatt az áru- és élelmiszerexport és -import értékek csökkenése várható. Az ország annál felelősségteljesebb, minél inkább képes az önellátásra és a környezeti adottságokban rejlő megújuló energia felhasználására, valamint az élelmiszer és energiapazarlás visszaszorítására. Fontos szerepet kap a digitális írástudás, mivel a pazarlás elkerülése érdekében fontos a papír nélküli irodák és ügyintézés kialakítása. A digitális írástudás továbbá kedvez a távmunka és részmunkaidő kialakításának, amely hozzájárul az utazás csökkentéséhez és optimalizálásához. Ha a munkavállalók nem ugyanabban az időben dolgoznának, akkor a forgalmi dugók elkerülhetők lennének. E forgatókönyv nem az export és import értékek növelésére törekszik, hanem azoknak az értékek mentén történő átalakítására, újfajta gondolkodás kialakítása, életminőség növelésére, amelyben egy tisztább és élhetőbb világot igyekszik

153

megteremteni. Ha ez a forgatókönyv valósulna meg, akkor kisebb valószínűséggel történhetne meg olyan szabadkártya, mint az atomerőmű-baleset vagy olyan trend, mint a klímaváltozás. Ebben a forgatókönyvben a Selyemút létrejötte nem an�nyira szükségszerű, mint az előző alternatívákban, kivéve abban az esetben, ha a Selyemutat sikerül környezetbarát közlekedési eszközzel megvalósítani és a Selyemút szerepe az országokat átívelő együttműködés egyik eszköze lehet, nem csak gazdasági célokat megvalósítva. Javaslat akciótervre A BAU forgatókönyv azt jelzi, hogy az adatok elemzésével jelenleg még kihasználatlan lehetőségek rejlenek, és láthatóvá válik a Magyarország és az OBOR-országok közötti lehetőség-tér felmérése. Az alternatívák arra hívják fel a figyelmet, hogy a lehetőség-tér ugyan kihasználható, de választásunk van, melyiket akarjuk megvalósítani. A megvalósítás attól függ, hogy tudatosan kijelölünk-e számunkra fontos értékeket és azok fényében alakítjuk-e ki a stratégiánkat. Bármelyik alternatívát is választjuk, az állampolgárok digitális írástudásának kialakítása fontos szempont. Szerencsére a magyar kormánynak már több kezdeményezése is volt ennek megvalósítására vonatkozóan, mint például a „Digitális szakadék csökkentése” – GINOP 6.1.2.-15 című kiemelt projekt. A digitális átalakulás szinte alapkövetelmény, de ahhoz, hogy valóban megvalósítható lehessen a transzformációs jövő, olyan innovációs környezet kell, amely kedvez az új technológiák meghonosodásának, és amely nemzetközi szintű elismertségre törekszik. Ennek fontos feltétele a magyar jogszabályi környezet biztosítása, az adminisztratív terhek csökkentése, a vállalkozások működésének elősegítése, az új ötletek inkubálása. A környezetvédelem előtérbe helyezése nemcsak Magyarország számára nagy kihívás – elsősorban az innovációk fejlesztése és importja révén –, hanem az egész világ számára kötelezően kijelölt megoldandó feladat, amely csak összefogással, nemzetek közötti megállapodásokkal jöhet létre. Ennek megvalósítása jelenti a legnagyobb erőfeszítést és legnagyobb előnyt is. A kormánynak azt kell eldönteni, hogy a főbb alternatívák között elsősorban mire akar koncentrálni, és ehhez hogyan tudja a különböző érintett csoportokat bevonni, ösztönözve azokat a támogatásra és a részvételre. Az alternatívák megvalósítását mindenképpen elősegítik participatív jövőkutatási módszerek.

154

Következtetések megfogalmazása és további fejlesztési javaslatok A tanulmányban vizsgált OBOR-1 és OBOR-2 Új Selyemút zónákat azért jelöltük ki, mert a 64 országot magába foglaló kínai Új Selyemút, az ún. Vas Selyemút övezet számos útvonala közül ez a két variáció az, amelyek Magyarországnak gazdasági kapu szerepet biztosíthatnak. A kínai transzkontinentális vasútfejlesztés „új eurázsiai földhidak” rendszerében Kijevet (és ezen keresztül Budapestet) is érintve Magyarországot az Európai Unió keleti kapujának a funkciójával látja el (a mi értelmezésünkben ez az OBOR-1 zóna). A másik, délinek aposztrofált OBOR-2 zóna a Vas Selyemút olyan, belső-ázsiai nyomvonala az európai transzkontinentális (gyors) vasúthálózatban, amely Európában Isztanbul–Szófia–Belgrád érintésével egy másodlagos EU kapuszerepet biztosít Budapestnek a szerb csatlakozásig. A többi Új Selyemút nyomvonal zóna elkerüli Magyarországot. Tanulmányunk során törekedtünk a kvantitatív és kvalitatív technikák összehangolására. A Selyemút projektet rendkívül sok tényező befolyásolja, ezért az adatok körét leszűkítettük az export-import adatok szintjére. Az országok kereskedelmi kapcsolatának elemzése ugyan egy objektív alap, de nem szabad elfelejteni, hogy a politikának és a geopolitikai vonatkozásoknak legalább akkora jelentősége van, mint a kereskedelmi tényezőknek. Mivel a Selyemút egy meghatározó geopolitikai erőtér lenne, ezért szükséges e szemszögből az elemzésünk kiegészítése. A kvantitatív adatelemzést kibővítettük olyan kvalitatív szemlélettel, amely a diszkontinuitást helyezi előtérbe. Az adatoktól eltérő jövőnél főleg a digitális gazdaság és fenntartható fejlődés értékei mentén vizsgálódtunk. A téma többoldalú megközelítése mindenképpen ajánlott. A legfontosabb fejlesztési iránynak tartjuk az elemzett tényezők kibővítését és az adatok körének bővítését, mivel tanulmányunk módszertani céllal jött létre és korlátozott adatforrás állt rendelkezésünkre. Az adatok elemzésénél javasoljuk statisztikai programmal elkészített várható minimum és maximum érték számítását, amelyet aztán interdiszciplináris szakértői csoporttal véleményeztetni ajánlott. Az interdiszciplináris csoportírásos, vagy szóbeli megkérdezése ideális lenne a gyenge jelek és szabadkártyák feltárására és elemzésére, amelyek megmutatnák a várhatótól eltérő alternatívákat.

155

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

156

157

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció Szerző: Dr. Grandpierre Atilla

Az ókori-középkori Selyemút után egyre több fény derül az ősi, 40 000 éves múltú Selyemút létére, amely egy mai szemmel meglepően egységes és meglepően magas fejlettségű műveltség ütőere volt. Az ősi Selyemutat az az ősi eurázsiai magasműveltség hozta létre, amely a mezopotámiai civilizációt megelőzte, és amelynek megismerése lényeges segítséget adhat az ökologikus civilizáció építése számára. Cikkünk az ősi eurázsiai műveltség leglényegesebb elemét, tudományos világképét hozza közel az Olvasóhoz, hogy elősegíthesse az az Új Selyemút, az Egy Övezet, Egy Út kiépítését és megvilágíthassa felemelő, világtörténelmi jelentőségét.

Az ősi Selyemút 40 000 éves múltja Az Atlanti-óceánt a Csendes-óceánnal összekötő későbbi Selyemút körzetében a felső kőkorszak (i.e. 40 000 – 10 000) fennmaradt ábrázolásainak (pl. barlangrajzok, Vénusz-szobrocskák) egésze és előfordulási helyei figyelemre méltó egyöntetűséget mutatnak. A tudósok ebből arra következtettek, hogy a vallás és kozmológia ebben a hatalmas eurázsiai körzetben az elmúlt több mint 20 000 éven át alapvetően azonos, egységes és folytonos. Az ősember sokáig feltételezett „primitív” gondolkodását ma már az ismertté vált tények hatására a legtöbb kutató elutasítja, s ehelyett elfogadja, hogy a felső kőkorban az ember a maihoz hasonló gondolkodási mintákat követett. A felső kőkorban az emberiség vallási élménye a Kozmoszról szerzett tudással egységes egészet alkotott, nem volt különbség a tudomány és a vallás között mindkettőt az egységes, kozmikus világlátás határozta meg. A kozmikus szemléletű eurázsiai műveltségben a kozmológia, a filozófia, a vallás és a mitológia egészen az i.e. első évezredekig, a nyugati civilizáció megjelenéséig alapvetően egységes. A Kárpátmedencétől Közép-Ázsiáig és a Csendes-óceánig

158

egységes eurázsiai népmese-kontinensről beszélnek a népmese-kutatók. A magyar és a kínai népzene máig meglévő sámánisztikus-kozmológiai gyökerei abból a szemléletből fakadnak, amely szerint szerint a zene a Természet része, szerves összefüggésben áll a kozmológiával. A népzenekutatók a legkorszerűbb matematikai módszerek alapján megállapították, hogy legalább 12 ezer évvel ezelőtt már a maihoz hasonló fejlettségű kellett legyen a pentaton népzene ősrétege. Ahogy azt J. Bruce Long vallástörténész megfogalmazta, ez az ősi eurázsiai magasműveltség volt az, amely kifejlesztette a kozmikus törvény fogalmát, amely azt az elvet jelentette, amely e felfogás szerint a Világegyetem dolgainak elrendezettségét, ezek legáltalánosabb természetét jelölte. Az emberi viselkedés terén ezt a fogalmat használták a valóság, igazság, jog vagy az emberi jogok és igazságosság jelölésére – és kiterjesztésképpen, a társadalmi és erkölcsi normák egész kiterjedésére, amelyeken a társadalom felépül. Az erkölcsi világrend ezen eszméjéből ered az ősi magyar jogrendben ismert népfelség elve éppúgy, mint a Mennyek Mandátumának eszméje az ősi Kínában. Legalább 30 ezer éves múltra tekinthet vissza ebben az egész térségben a ruházkodás is. Úgy tűnik, minden alapunk megvan ahhoz, hogy ebben a körzetben egy olyan

ősi eurázsiai magasműveltségről beszélhessünk, amely manapság a köztudatban még ismeretlennek számít. Dél-Korea kiemelkedő Selyemút-szakértője, Jeong Su-il, 2016-ban megjelent "The Silk Road Encyclopedia" című művében megállapította, hogy már a felső kőkortól kezdve létezett egy Európát Kelet-Ázsiával a mérsékelt égöv mentén összekötő, az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig terjedő ősi Selyemút, amely mentén pédául a híres Vénuszszobrocskák találhatóak. A legrégibb, i.e. 40 000 körüli Vénusz-szobrocska Közép-Európában, a Duna forrásvidékén, Hohle Fels környékén került elő. A Nyugat-Európától Anatóliáig és a Csendes-óceánig terjedő hatalmas övezetben több, mint 250 egymással sok szempontból hasonló, kitűnően megmunkált Vénusz-szobrocskát találtak, amelyek hasonlósága egy magas fejlettségi szintet elért egységes műveltség fennállására utal. A Vénusz-szobrocskák közül sok vallási jellegű, mások a korabeli ruházkodást és hajviseletet mutatják be a kutatók vizsgálatai szerint. Rejtély, de ezek a Vénusz-szobrocskák tízezer éveken át rendkívüli egységességet, állandóságot mutattak. Az ősi Selyemút nemcsak kereskedelmi útvonal volt, hanem egy egységes ősi civilizáció és kultúra globális áramköre – írja a Silk Road Encyclopedia a Sztyeppe Főútja (Steppe Road) nevű szócikkben. Az ősi Selyemút kora a Vénusz-szobrocskák kormeghatározása alapján visszanyúlik i.e. 40 000-ig. Mivel a történelmi Selyemút kezdetét a Han-dinasztia i.e. 207 körüli uralomra jutása jelzi, az ősi Selyemút szokatlanul nagy időtávot, 40 000 évet fog át. Ez pedig azt jelenti, hogy létezett egy magas fejlettségű ősi civilizáció a ma ismert első civilizációk – a mezopotámiai, a kínai, az indiai és egyiptomi – előtt. Ennek az ősi civilizációnak a megismerése világtörténelmi jelentőségű. Mi itt elsősorban ennek az ősműveltségnek a világszemléletét szeretnénk megvilágítani, mert ebben rejlik legnagyobb jelentősége az ökológiai civilizáció építése számára. Az eurázsiai ősműveltség megfelelően alapos vizsgálatát a Selyemút körzetében négy természettudomány: a természetföldrajz, az embertan, a genetika, a régészet és hat humán tudomány: a népmesekutatás, a népzenekutatás, a nyelvészet, a vallástörténet, a néprajz és a nemzeti

önazonosságtudat-kutatás alapján külön könyvben vizsgáltuk meg. Az alábbiakban bemutatjuk azokat a legfontosabb tényeket, amelyek alapján a maga saját összefüggéseiben, teljesebb fényében bontakozhat ki előttünk az ősi eurázsiai civilizáció. Az alábbiak szerint az ősi Selyemút világszemlélete a modernnél mélyebb és teljesebb volt. Ez pedig azt jelzi, hogy az ősi eurázsiai műveltség világszemléletének megismerése életfontosságú a civilizáció előrelépéséhez. Az ősi Selyemút és a népfelség eszméje Ahogy azt Mircea Eliade vallástörténész megírja, az ősi Eurázsiában az élet szakrális jellegű volt. Az élettel és a Természettel összhangban álló ember legmeghatározóbb tapasztalata a kozmikus rend szakrális élménye. Az a bizalom, hogy az egész Világegyetem a természetes és erkölcsi rend alapján épül fel és ez alapján kormányzott, tette képessé az emberi lényeket, egyénileg és közösségileg, hogy hatékonyan oldják meg intellektuális, erkölcsi és spirituális életválságaikat. A szakrális erkölcsi világrend egyik lényeges jellemzője a profán, modern civilizáció szemléleti keretein kívül eső népfelség eszméje. A népfelség eszméje azt jelenti, hogy a nép, mint egységes egész, hivatott saját életének irányítására, mégpedig szakrális, azaz örökérvényű, a kozmikus világrendből fakadó erkölcsi rendnek megfelelő alapon.

A szakrális királyság eszméje az ókori Eurázsiában minden jel szerint már a felső kőkorban jelen volt, hiszen az i.e. 26 000 körüli korból származó szungíri leletegyüttesben a felnőtt férfi fején keresztpántos koronára emlékeztető, 2936 mammutgyöngyből felfűzött fejdíszt viselt.

159

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

Mellette egy 2,4 méter hosszú, 20 kg súlyú, fejmagasságban napkoronggal díszített, kiegyenesített mammutagyar található, amelyet a kutatók királyi jogarként azonosítottak. A régészek megállapították, hogy a szungíri temetkezés szakrális ceremónia keretében zajlott le. A szakrális királyság eszméje ismert az ősi magyar jogrendben, Mezopotámiában, Kínában és Indiában. Az i.e. 3-ik évezredi Xia dinasztiában a király a „Menny Mandátumától” („t’ien-ming”) kapta felhatalmazását.

„Az ősi Selyemút vallását a 19-ik századi eredű „sámánizmus“ kifejezés helyett inkább a mágusok vallásának, a kozmikus világrend ismeretéből fakadó bölcsességvallásnak, filozófiának, bölcsesség-tiszteletnek nevezhetjük.” Az ősi Selyemút és az eurázsiai mesekontinens A z egységes eurázsiai magasm ű veltség létét a műveltség egyéb jellemzői is mutatják. A mesekutatás már régebben rájött arra, hogy a népmesék eurázsiai elterjedtségében három, egymástól észrevehetően elütő mesekontinens különböztethető meg. Az eurázsiai mesekontinens az ősi Selyemút mentén, a Kárpát-medencétől Közép-Ázsiáig és keletebbre terjedő meseterület, amelybe a magyar, török, kínai, szaka, közép-ázsiai, kínai népmesék tartoznak. A magyar meseanyagban Vámos Ferenc egy egész témakört derít fel, amely a létezés kozmikus, mágikus világát jeleníti meg, és ez csaknem ugyanígy van együtt Eurázsia népeinek történeti anyagegyüttesében. A magyar népmesék egyik legfontosabb eleme, az égiérő fa, a Világfa elsődleges körzete, ahol leggyakrabban fordul elő, és ahol jelképrendszere is a leggazdagabb, a Kárpát-medencétől Indiáig és Kelet-Ázsiáig terjedő körzet. A Világfa attól Világfa, hogy az égig ér,

160

vagyis elér a bolygókig, a csillagokig. A Világfa ágai között azonban csak a magyar, az uráli, altáji és az ősi ázsiai népek mesekincsében található a Nap és a Hold. A magyar népmese világában a kozmo-mágikus életerő az, amely természeti erőként „csörgedezteti a források vizét, növeszti a föld növényét, szelet fúj a felhőkbe, a Nap, a Hold és a csillagok pályáját jelöli”. A Nap, a Hold és a csillagok is ettől a mágikus életerőtől nyerik hatalmukat s pompájukat. Ez a kozmikus, varázslatos életerő megtölti az egész teret. A Világfa maga ennek a kozmikus életerőnek a megtestesülése, hiszen a nevében is benne van, hogy szó szerint egy kozmikus élőlény: világ-fa. A magyar népmesék legfőbb elemei – a Világfa, a griff, a sárkány, a szarvas – a szkíta művészet legfőbb jelképei. A griff-félék a pusztai népek mitológiájában öt egymásra rétegődő szerepben tűnnek fel. Ezek az Isten, a nemzetős, a szakrális király, a mágus, és a szakrális király mint mágus szerepkörei. A magyar Fehérlófia mesetípus sárkánya, amint viselkedése mutatja, minden vonásában más, mint a nyugat-európai. Amíg a nyugat-európai mesekincsben a sárkány gonosz, állatias szörnyeteg, addig a magyarban sok emberi tulajdonsággal bír: várkastélyban lakik, elrabolt földi nővel él együtt, buzogány és kard a fegyvere, a hős vele ölre megy, birkózva győzi le, s nem ritkán jóságos tulajdonságokkal bír. A Világfát gyakran sárkány őrzi. Emberi mivoltát szörnnyé csak az változtatja, hogy több (6, 9, 12) feje van és óriás termetű, rettentő erejű. A szkíta sárkány még egyfejű, akárcsak a kínai népmesékben, ahol a sárkány jóságos természetű. Kínában a sárkány nevének jelentése: kiváló értelmű lény, ő az írás és a tudományok feltalálója is. Tekintve, hogy a sztyeppei mesekontinens régi népmesei motívumai ősvallási elemek voltak, az egységes sztyeppei mesekontinens mögött egységes ősvallásnak kellett állnia. Az ősi Selyemút műveltsége és az eurázsiai ősvallás Az ősi Selyemút körzetének vallását az „animizmus”, illetve a „sámánizmus” szakkifejezésekkel szokták említeni. Mindkét szó új keletű. Ezek helyett helyesebb lenne a korabeli elnevezést alkalmazni. Az ókori Közép-Ázsiában, ahonnan Árpád népe költözött vissza a Kárpát-medencébe a kilencedik században, az ősvallás-őstudás egyik neve mazdaizmus

(mazda = bölcsesség, mazdaizmus = bölcsesség-tisztelet), másik neve: a mágusok vallása. A mágus szó az ókorban elsősorban azt jelenti: bölcs. Ami a modern szemléletben a tudás, az az ősi eurázsiai műveltség szemléletében a bölcsesség. A bölcsesség lényegesen több, mint a tudás, mert a tudáson kívül a tudás helyes, az az erkölcsi világrendnek megfelelő felhasználásának módját is magában foglalta. A „mágus“ szó további jelentései az ókorban a Természet titkaiban jártas, csillagász, államférfi, tanító, gyógyító, isteni tudással bíró látnok, pap, varázsló, filozófus. A mágusok eleve filozófusok, hiszen filo = kedvelő, szófia = bölcsesség, filozófia = a bölcsesség kedvelése; a bölcsek pedig nyilvánvalóan a bölcsesség kedvelői, sőt művelői, alkalmazói, életbe átültetői. A filozófia tehát nem a görögökkel kezdődött, az ősi eurázsiai műveltség szakrális tiszteletben részesítette a bölcsességet. Az Oxford English Dictonary „Magus” címszava szerint „A mágusok pre-szemita és pre-árja [vagyis a szemita és árja népeknél ősibb – GA] papi törzs voltak Nyugat-Ázsiában”. Mivel a szemita és az árja nyelvek eredetét több, mint 5000 évre teszik, ennek alapján a mágusok még ősibb múltra tekinthetnek vissza. Az eurázsiai mágusok voltak „az emberiség legősibb tanító nemzetsége, kétségbevonhatatlanul. A mágusok részrehajlás és előítéletek nélkül dolgoznak” Az ősi Selyemút vallását a 19-ik századi eredű „sámánizmus“ kifejezés helyett inkább a mágusok vallásának, a kozmikus világrend ismeretéből fakadó bölcsesség-vallásnak, filozófiának, bölcsesség-tiszteletnek nevezhetjük. A mágusok a sámánoktól eltérő tulajdonságait jól jellemzik az ókori feljegyzések, amelyek szerint például Dicinius, a Kárpát-medencei „csaknem az egész filozófiára kiképezte a gótokat, fizikát, csillagászatot, logikát tanított“ – ahogy azt a történetíró Jordanes is megírta az i.sz. 6-ik században. A mágusok az eurázsiai térséget az i.e. évezredekben uraló szkítáknál is kiemelkedő szerepet játszottak. Az i.e. 7. évszázad körül szkíta látnokok, mágikus gyógyítók, vallási tanítók rajzottak ki észak felől az ókori görögökhöz. Mágusok voltak Platón, Démokritosz, Pythagorasz, Empedoklesz és Prótagorasz tanítói. Mágusok készítették fel az ókori Közép-Ázsiában a perzsa hercegeket a királyságra, az igazságosságra, bátorságra és önállóságra. Mágusoknak köszönhetik a perzsák politikai és civil intézményeiket is – írta a vallástörténész és iranista Gherardo Gnoli. „Mágusok fektették le

„s felhasználva a zene alapelveit, felmutatják a legtökéletesebb összhang létét a Világegyetemben a közös Egy-hez tartozás és a részek egymás iránti együttérzésében” a jog alaptörvényeit. Azt állítják, ők találták fel a geometriát, a csillagászatot, az aritmetikát” – írta Diogenes Laertius (i. sz. 200). A mágusok a társadalom jogrendjében az erkölcsi világrendet képviselték. Dio Khüszosztomosz (kb. i.sz. 40-112) szerint „a mágusok olyan emberek, akik a legméltóbbak az igazsághoz”. Victor H. Mair régészeti és nyelvi bizonyítékok alapján azt is kimutatta, hogy az ó-kínai „*myag, mágus, természettudós, filozófus” jelentésű szó nem kínai, hanem közép-ázsiai eredetű. Kínában a mágusok tanítása elsősorban az ősi királyi udvar vallási életében volt fontos. A kínai univerzalizmus, konfucianizmus, taoizmus a mágusok tanításaira épült, megőrizve az ősmúltba nyúló kulturális folytonosságot. Tegyük hozzá: az ókorban a filozófia még a természettudományt is magában foglalta. Alexandriai Kelemen szerint a filozófiát az ókori görögök előtti népek a világon a leghasznosabb tevékenységnek tartották. Valójában az egész ősi műveltség egyetlen egységes, átfogó világszemléleten alapult, amely magában foglalta a vallást, a társadalomirányítás eszméit, sőt a mesterségek ismeretét is. Alexandriai Philo feljegyzésében így ír a mezopotámiai mágusokról: „A káldeusok abban tűnnek ki minden más ember közül, hogy magukat a csillagászatnak és őseik megismerésének szentelik (…) s felhasználva a zene alapelveit, felmutatják a legtökéletesebb összhang létét a Világegyetemben a közös Egyhez tartozás és a részek egymás iránti együttérzésében, amely részek bár térben távoliak, nem választódnak szét, amennyiben rokonságukat megőrzik. (…) Ezek a bölcs emberek úgy képzelik, hogy ez a Világegyetem, amihez tartozunk, az

161

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

egyetlen, ami létezik, és [ez a Világegyetem] vagy maga az Isten, vagy magába foglalja Istent, mint a Világegyetem lelkét”. A magyar ősvallást felületesen a sámánizmussal azonosítják. Tény azonban, hogy a magyar ősvallás tisztségviselőit nem sámánnak, hanem mágusnak hívták. A magyar ősvallást őrző Árpád-kori magyarokhoz látogató bizánci és nyugati misszionáriusok a magyar vallás papjait „mágusok” néven említették – írta a néprajzkutató Dömötör Tekla az Encyclopedia Britannica „Magyar vallás“ címszavában. A 14. századból származó Bécsi Krónika (manapság ismertebb nevén: a Képes Krónika) „Magos”-ok néven említi a mágusokat. A mágusok nemcsak a magyarság és a Közép-ázsiai népek őstörténelmében játszottak központi szerepet, hanem az ősi Kínában és Indiában is.

„Figyelemre méltó, hogy az ősi eurázsiai műveltségben három kozmikus alapelv alkotja a Világegyetem végső lényegét.” Victor H. Mair, a kínai nyelv és irodalom professzora a Pennsylvania Egyetemen 1990-ben megjelent tanulmányában régészeti leletek alapján mutatta ki a sámán és a mágus közötti különbséget. A sámán Hoppál Mihály összefoglalója szerint a nemzetség szellemi vezetője, áldozópap, lélekvezető, jós, gyógyító (vagy javas), költő és énekmondó (regös), továbbá a sámánizálás drámájának a főszereplője egyben, talán legjellemzőbb tulajdonsága az a megváltozott tudatállapotbeli utazás, amelyben a sámán a beavatási szertartáson, illetve gyógyításai alkalmával részt vesz. Ezzel ellentétben a Kínában ’myag’ (ejtsd: mag, az 'm' hang kicsit lágyabban ejtendő) névre hallgató ősi mágus az uralkodók udvarához szorosan hozzátartozó, magas rangú állami hivatalt tölt be, királyi tanácsadó, isteni tudással bíró látnok, felelős tisztviselőként illetékes a csillagászat, a fohászok, és a gyógyítás terén. Mai szóval: a mágus az államszervezésben kulcs�szerepet betöltő tisztviselő, a királyi tanács tagja, csillagász, pap, orvos, látnok egyaránt; röviden,

162

egy szóval: bölcs. Mair kimutatta, hogy a mágusok legalább hétezer éves múltra tekinthetnek vissza. Ez pedig teljes összhangban áll de Groot megállapításával: „Nagyon ősi időkben, vagy már a kínai vallás hajnala előtt, a mágusok vallásának szervezett papsága lehetett a későbbi Kína körzetében.” Az eurázsiai ősműveltség tudományos ismeretei a Világegyetemről és a kozmikus Egyháromságról Az ősi eurázsiai műveltség tudományos ismereteinek egyik fő jellemzője, hogy ismerték a Világegyetem első elveit. Ismeretes, hogy az első ógörög tudós, Thalész az őselveket (görögül: arché) kereste, vagyis tudott a kozmikus alapelvek létéről. Azt azonban ezek szerint már nem tudta, melyek a Világegyetem alapelvei. Ezzel szemben az ősi eurázsiai műveltségben a Kárpát-medencétől Kínáig tudták, hogy a Világegyetem legmélyebb alapelve az életelv. Az élet kozmikus alapelvnek tekintése megőrződött a kínai „chi”, az indiai „prána” eszméjében. „Minden kínai hagyomány megegyezik egy lényeges ponton: a Világegyetem egy mindent átfogó Élet-ösztönzést képvisel, egy mindent átható Élet-lendületet, amelyik soha egyetlen pillanatra sem szűnik teremteni és nemzeni, soha egyetlen helyen sem szűnik bővelkedni és kölcsönösen átható kapcsolatba hozni” – írta a kínai filozófus, Thomé H. Fang A „csí ” a kínai filozófiában az az éteri anyag, amelyből minden létrejött. Kínában megőrzödött hagyomány szerint a kozmikus törvény a bölcsesség alapja. A Su king egyik legrégibb részében (I, 4) ezt olvassuk: „A legbensőségesebb összefüggés van fent az ég és lent az emberek között, és aki ezt teljes egészében felismeri, az az igazi bölcs”.

„Test, lélek és értelem alkot egységet az emberben éppúgy, mint a kozmikus világban, a Világegyetemben.” Bár a csí a Világegyetem legfőbb alapelve, nem az egyetlen. Figyelemre méltó, hogy az ősi eurázsiai műveltségben három kozmikus alapelv alkotja a Világegyetem végső lényegét. Kínában a három kincs, a jing, chi és shen, azaz az anyag, életerő,

szellem elve alkot egységet. Indiában a három gúnát, amelyek sattva, rajas, és tamas, azaz az anyag, az élet, és a szellem alkotja. Test, lélek és értelem alkot egységet az emberben éppúgy, mint a kozmikus világban, a Világegyetemben. Az eurázsiai műveltség lényegének megértéséhez ezekről a kozmikus alapelvekről kell közelebbi fogalmat alkotnunk. A kozmikus alapelv rendkívül mélyreható fogalom. Ókori jelentése szerint alapelv, princípium, az ógörögöknél arché az, amiből a látható Világegyetem ered, ami kormányozza az egész Világegyetemet. Az ókori Mezopotámiában a Világegyetemet, az Egy három kozmikus első elv egysége – írta Francois Lenormant "Chaldean Magic" című könyvében. Az alapelv mélyebbre ható fogalom a természettörvények fogalmánál is, hiszen a természettörvények is ezekből az alapelvekből – másképpen: első elvekből – származnak. Amíg a természettörvények száma meglehetősen nagy, pontosan nem is ismert, addig a még mélyebb alapelvek, az első elvek száma az ősi világban ismert módon: három. Három kozmikus alapelv, az anyag, az élet és az értelem kozmikus alapelve kormányozza az egész Világegyetemet, és ez a három kozmikus alapelv maga is egyetlen egységet alkot: az Egyháromságot. Ezeknek a kozmikus alapelveknek az ismerete a tudomány leghatékonyabb eszközeit jelenti. Az alapelvek rendkívüli szellemi mélységűek, az emberi értelmet valósággal próbára tevően mélyrehatóak, és éppen azért, mert olyan valóság-sűrítmények, amelyek mintegy dióhéjban magukban foglalják az egész világot, az összes alapvető természettörvényt és a megszámlálhatatlanul végtelen megfigyelhető jelenséget. Hangsúlyozzuk: az életelv mint kozmikus alapelv ismerete a Természet rendkívül mély, az egész modern civilizáció szellemi látóhatárát meghaladó szintű ismeretét jelenti. „A hagyományos, ősi társadalmakban az életelv az, amely az egyéni élet dinamizmusát kormányozta” – írta a vallástörténész Claude Riviere. A kozmikus életelv kapcsolja össze az emberi életet a Kozmosszal és az élet tiszteletét a legfőbb kozmikus értékként kijelölő erkölcsi világrenddel. Ez az ősi tudás a kozmikus alapelvekről a modern tudomány négy évszázados fejlődésének köszönhetően az anyagi világ terén tudományosan beigazolódott. A modern fizika legnagyobb vívmánya

Az Egy székely-magyar zászlaja a kettős kereszttel a csíksomlyói búcsún

annak felismerése, hogy a fizika összes alaptörvénye levezethető, ráadásul a legelegánsabb módon, egyetlen elvből – a legkisebb hatás elvéből. Az élettelen anyagi világ ezen alapelvéből az egzakt matematika segítségével levezethető a klasszikus fizika, a relativitáselmélet és a kvantumfizika összes alapegyenlete. Bebizonyosodott, hogy az egész anyagi világot valóban egyetlen kozmikus alapelv irányítja. A fizikai alapelv azonban csak az élettelen anyagi világot irányítja. Bármilyen lényeges is az anyagi alapelv ismerete a fizika számára, a fizika csak az élettelen anyag tudománya, ami csak a műszaki-technikai fejlődés számára fontos. Életünk és jövőnk számára még fontosabb az életelv pontos és megbízható ismerete, hiszen ha helytálló, akkor az életünket és jövőnket az életelv alapján építhetjük fel úgy, hogy megfeleljen életünk valódi lényegének. Úgy gondoljuk, hogy az emberiség és a tudomány számára még a fizika alapelvénél is fontosabb az életelv legalább ugyanolyan egzakt ismerete, mint az anyagelvé a fizikában. A nyugati civilizáció alapvetően a műszaki-technikai, anyagi fejlődésre és hatalomra irányul. Úgy gondoljuk, ez a materialista látásmód a legalapvetőbb oka a mai világot fenyegető ökológiai válságának. Ahhoz, hogy a civilizáció összhangba kerülhessen az egész Természetet átható élettel és értelemmel, alapvető jelentőségű lehet az életelv egzakt, matematikai alakban is megfogalmazott, tudományos kidolgozása. Ennek fényében meg kell említenünk, hogy ez Bauer Ervin munkásságának nyomán ma már elérhető. A Bauer Ervin egzakt elméleti

163

Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció

mélyebb és átfogóbb tör vények felé halad. Amikor a tudományos megismerés eljut a kozmikus alapelvekig, és felismeri, hogy ez a három kozmikus alapelv egyetlen egységet alkot, az Egy-et, onnan nincs tovább, mert az Egy maga a Világegyetem, mint minden létező egységes egésze, tehát rajta kívül nincs további létező. A z EGY eszméje magában rejti az ősi szakrális világrend lényegét, az Egyháromságot is.

A kettős kereszt az ősi szkíta jelképeken figyelemre méltó lényegi összefüggésben áll a Világfával

biológiájában megfogalmazott életelv minden lényeges tulajdonsága, kozmikus jellege és az élet felemelő és értelemszerű, az egész Világegyetemben összhangot teremtő volta révén azonosítható az ősi eurázsiai civilizációban ismert életelvvel. Ez a tény pedig azt jelzi, hogy az ősi eurázsiai civilizáció szellemi téren meghaladta a modern nyugati civilizáció látóhatárát és megismerőképességének mélységét. A kozmikus alapelvek Egyháromsága a z ókorban A tudományos megismerés a külső érzékszervek által érzékelt jelenségvilágból az egyre

A kettős kereszt a hétezer éves tatárlakai táblácska bal alsó sarkában

164

A z Egyháromsággal való kapcsolata miatt nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az ősi magyar rovásírásban az EGY olvasatú GY hang jele nem egy, hanem három vonalból áll. Ez a jel nemcsak a magyar rovásírás egyik jele, hanem a magyar ősvallás egyik legfontosabb jele is, alakjára nézve ez a kettős kereszt: ╪. Ez a kettős kereszt ősidők óta a mai napig a legfontosabb magyar nemzeti jelképek egyike (kép: az Egy zászlaja). Kétségkívül komoly oka kellett legyen annak, hogy az Egy jelét, amelyből Egyház szavunkat is képezzük, nem egy, hanem három vonallal ábrázoljuk. Szinte elkerülhetetlennek látszik, hogy az Egy jele maga is egy jelből álljon. Mégis, a magyar rovásírásban az egyetemes, kozmikus ’EGY ’-et nem egy, hanem három jellel ábrázoljuk. A z Egy az ősi magyar mitológiában Ipolyi Arnold vallástörténész szerint az Istenfogalom elődje, őse volt. Komoly, sőt szakrális oka kellett legyen annak, hogy egy ilyen központi jelentőségű vallási fogalmat mégsem egy, hanem három vonallal ábrázoljanak. Amikor a „három” jelenti az „EGY”-et, akkor a hármasság egységéről: Egyháromságról van szó. Ez a kozmikus Egyháromság állt az ősi magyar mitológia bölcseleti rendszerének középpontjában. Ehhez az Egyháromság-eszméhez szorosan kapcsolódott a Világfa, az Életfa, a Tudás Fája eszméje. Ez pedig azzal állhat kapcsolatban, hogy a kozmikus Egyháromság a látható világ, a kozmikus élet és a kozmikus értelem egysége. A Világfa a szkíta kozmosz szerkezetének központi motívuma. A z a tény, hog y az id ő s zámí tá su nk előt ti évezredek ben az eu ráz siai m a ga s m ű velt ség kör zetében a V ilágfa , az Élet fa és a Tudás Fája jelképei szorosan összefonódtak, az élet, a Világegyetem és az értelem egységének eszméjét jelzi. A régészeti leletek szerint a Világfa jelképe a Kárpát-medencében

már az i.e. VII . évezredben kimutatható. A z erdélyi Tordos körzetében talált, az i.e. VII -ik évezredből származó táblákon a kettős kereszt mágikus-vallásos jele a kutatók szerint kapcsolatban áll a 2000 év vel későbbi mezopotámiai civilizáció írásjeleivel. A kettős kereszt függőleges törzse maga az életelv, a kozmikus Fa törzse, amelyen a két vízszintes ág közül az alsó az anyagelv, a felső az ér telemelv. A há rom kozmikus alapelv közül az életelv a legalapvetőbb, amely egybefogja, összetar tja a világot, amely e három között biztosítja az összhangot. Úgy tűnik, felülmúlhatatlan mélységű, felülmúlhatatlanul széles körű, és felülmúlhatatlanul elegáns bölcseleti rendszerről van szó.

„A nyugati civilizáció alapvetően a műszaki-technikai, anyagi fejlődésre és hatalomra irányul. Úgy gondoljuk, ez a materialista látásmód a legalapvetőbb oka a mai világot fenyegető ökológiai válságának.” Úgy gondoljuk, hogy a három kozmikus alapelv és ezek egységének ismerete az eurázsiai ősműveltségben rendkívüli jelentőséggel bír, mert a kozmikus Egyháromság a Világegyetem végső lényegéig hatoló bölcseleti rendszer létét jelzi számunkra. Olyan mélyreható tudásról van itt szó, amely meghaladja a mindmáig a tudomány t az anyagi világra korlátozó nyugati civilizáció szemléleti kereteit. Ennek pedig azért van kiemelkedő jelentősége számunkra, mert a Természetet csak akkor láthatjuk értékesnek, ha saját élettel és értelemmel rendelkezőnek látjuk. A z ökológiai válság meghaladásához az emberiségnek éppen ilyen Természet-felfogásra van szüksége.

Szemléleti ak adályok a z eur á zsiai ősműveltség felfogásában Az eurázsiai ősműveltség lényege a kozmikus, életközpontú szemlélet. A modern nyugati civilizáció lényegét az anyagias szemléletben látjuk. Ezért a nyugati világban hosszú évszázadok, évezredek alatt bevésődött szemlélet alapján nem lehet helytállóan felfogni az ősi eurázsiai műveltséget a maga saját összefüggéseiben, saját értelmezési rendszerében. Az ősi eurázsiai civilizáció felfogásában szemléletünket befolyásoló néhány legfontosabb téves, anakronisztikus eszme a következő: a kozmikus életközpontú ősműveltség sámánizmus szóval lefedése és ezzel egybemosása; az eurázsiai ősműveltség hatalmas korának és magas fejlettségének figyelmen kívül hagyása; a hatalmas, korokat és térségeket átfogó műveltség egységességének figyelmen kívül hagyása; az ősidőkben érvényes népesedési viszonyok figyelmen kívül hagyása; és az az emberiség ősmúltjának alapvetően hamis megítélésére vezető téveszme, hogy a filozófia és a tudomány az ókori görögökkel kezdődött. A sámánizmus 19. századi elnevezés a korabeli szibériai népek vallására. Tény, hogy a 19. századi szibériai népek vallási élete és néphagyománya a 12-13. századi mongol, majd a 16. századtól kezdődő orosz hódítás három évszázada után megroppant, óriási mértékű hagyományvesztésen ment át. Óvakodnunk kell attól, hogy az eredeti mivoltából ennyire lényeges mértékben vesztett néphagyományt sámánizmus néven vis�szavetítsük az ősi Selyemút korába, kétezer vagy még több évvel korábbi időszakba. A nyugati civilizáció az elmúlt évezredekben óriási fejlődésről adott tanúbizonyságot, elsősorban azóta, hogy felelevenítette és továbbfejlesztette az ókori görögöknél megőrződött tudást a reneszánsz korától kezdve. Úgy gondoljuk, az a tudás, amelyből a 19. századi sámánizmus csak egyes elemeket őrzött meg, az ősi eurázsiai műveltség mágusainak tudása volt. Ebből a tudásból a nyugati civilizáció csak az anyagi fejlődés felé vezető ágat vette át. Új és még jelentősebb reneszánsz bontakozhat ki, ha az ősi eurázsiai magasműveltség másik két

165

ágát, az élet és az értelem tudományos fejlesztése felé vezető ágat is átveszi az az új eurázsiai civilizáció, amelynek éppen ebben a térségben máig élő, kitörölhetetlen nyomai vannak. Kizökkent vil ág és a civiliz áció alapkérdése Sokáig úgy tudtuk, hogy az ókori görögökkel kezdődött úgyszólván minden, ami a modern világ számára érték. Csakhogy maguk az ókori görögök, Strabón és Homérosz ismerik el, hogy náluk kezdődtek a bajok. Strabón (i.sz. 23 körül) ugyanis főművében Homéroszra (i.e. 800 előtt) is hivatkozva ezt írja: „a nálunk dívó életmód már majdnem minden nép között elterjedt s megrontotta az erkölcsöket, amen�nyiben bevitte közéjük a fényűzést, az élvhajhászást, a csalárdságot s a kapzsiság ezerféle módját... a fondorlatosságot...a vagyongyűjtést... az igazságtalankodást... a züllött- séget... a kétszínűséget...”. Majdnem háromezer éves egységes irányultsága arra utal, hogy a nyugati civilizáció lételméleti állásfoglalás az anyagi világ elsődlegessége mellett az élettel, az emberrel és az értelemmel, a természetet, az életet és az értelmet tisztelő felfogással szemben. Mircea Eliade „A szent és a profán“ című könyve szerint a nyugati civilizáció a világtapasztalásnak az a viszonylag új módja, amely az életet és a Kozmoszt teljes mértékben minden szentségétől megfosztottként fogja fel. Feltehető, hogy ezen a rendkívül mélyreható szinten, a lételmélet szintjén zökkent ki az idő, közel 3000 évvel ezelőtt. Bármen�nyire is sok előnye származott az emberiségnek az anyagi műveltség magas szintre emeléséből, amely jelentős részben a modern természettudománynak köszönhető, mégis hosszú távon elkerülhetetlen, hogy az emberiség visszazökkenjen a hosszú távon fenntartható, a Természettel, az életközösségekkel és az értelemmel összhangban álló, ökologikus civilizáció irányába.

Az eurázsiai ősműveltség jelentősége az Új Selyemút és az ökologikus civilizáció építése számára Az ősi Selyemút évezredei gazdasági és kulturális téren számtalan sok szállal kötötték össze a térség népeit. Ezek a mélyen gyökerező hagyományok fontos szerepet játszhatnak a mai szempontok és körülmények figyelembe vételével az Új Selyemút jövőjében. Az OBOR, az „Egy Övezet, egy Út” korában Magyarország kapcsolhatja össze Európa központját a felemelkedő Kelettel. Az Új Selyemút óriási felemelkedési lehetőséget jelent minden érintett ország népe számára. A legnagyobb akadályt az Új Selyemút gyors fejlődésében az eurázsiai térség népeinek kulturális elszigeteltsége és közös gyökereitől elidegenedése jelenti. Az OBOR „puha elemei”-ben, az ökologikus szempontoknak megfelelő posztmodern kultúrában, jogrendszerben és oktatásban rejlik Eurázsia felemelkedésének hosszú távú biztosítéka. Kulcsfontosságú, hogy az OBOR kulturális téren e népek ősi hagyományaihoz szervesen illeszkedő megalapozásra tegyen szert. Tény, hogy e térségben a népek történelmi emlékezete, hagyományai, ősi műveltsége máig őrzi a közös, a népeket egymással és a Természet teljesebb dimenzióival összekötő elemeket. Kutatásaink jelzik, hogy a Selyemút ősi műveltségében olyan magas szintű tudás, sőt bölcsesség rejlik, amely a nyugati szemlélet uralta évszázadokban elkerülte a figyelmet, és amely a modern tudománynál fejlettebb, szélesebb látókörű és mélyebbre ható posztmodern tudomány megszületése révén kerülhet újra előtérbe. Ez a teljesebb, az anyag tudományán, a fizikán kívül az élet és az értelem természettörvényeit is feltáró posztmodern tudomány a kulcs az ősi műveltség, a Selyemút hagyományos kultúrájának tudományos megalapozásához, újra

felfedezéséhez és értékeléséhez. Mindez annál inkább időszerű, mert az ősi műveltségben gyökerező szemlélet alapvető egyezésben áll a térség tartós felemelkedését biztosító ökologikus szemlélettel, amelynek lényege az életközösségek, az ember, a társadalom és a Természet összhangjának biztosítása. A civilizáció legalapvetőbb szemléletében az ökológiai szempontok elsődlegessége ma már nem annyira választás kérdése, mint inkább megkerülhetetlenül szükséges lépés, az idők parancsa a világ egyre nagyobb részén. Az ökologikus, posztmodern civilizáció akkor válhat a modern civilizációnál hatékonyabbá, ha megteremti saját tudományos alapját, a modern tudománynál hatékonyabb posztmodern tudományt. Eljött az ideje, hogy a modern tudományos világkép egyoldalúságát felváltsa a kiegyensúlyozott, az ember, a nemzetek, az emberiség és a Természet összhangját elősegítő ökologikus tudományos világkép. A z átfogó, kiegyensúlyozott tudományos világkép a 21 . század legkorszerűbb szemléleteként a hosszútávú közgazdasági, pénzügyi, jogi és szociális fejlődés legfőbb motorjává válhat. A civilizáció minőségi megújulásához átfogó szemléletváltásra van szükség, egy egészséges természet- és társadalomfelfogásra és emberképre, mert ezek biztosíthatnak kiegyensúlyozott, egészséges és hatékony jövőképet számunkra a társadalomirányításban éppúgy, mint a nemzetek egymással fenntartott kapcsolataiban és a családban. Így például a posztmodern tudomány emberképében az embert kozmikus, szakrális természettörvények, az anyag, az élet és az értelem természettörvényei, vagyis kozmikus teremtőerők hatják át és kötik össze a Természettel, végső soron a Világegyetemmel. Az ökológiai civilizáció építésének megalapozói és előfutárai között jelentős szerepet játszik az

Alfred North Whitehead, John B. Cobb és David Ray Griffin nevéhez fűződő folyamatfilozófia és az építő posztmodernizmus. A kínai ökológiai civilizáció pillérei az ősi kínai filozófia, az építő posztmodernizmus és az organikus gondolkodás. Az ősi eurázsiai magasműveltség tudományos világképének egyezése az átfogó, életközpontú posztmodern tudománnyal lehetővé teszi mind a folyamatfilozófia, mind az építő posztmodernizmus, az organikus szemlélet és az ősi kínai filozófia tudományos megalapozását és továbbfejlesztését. A társadalom legalapvetőbb, emberi erőforrásai ma kihasználatlanul parlagon hevernek. A felmérések szerint az iskolát végzettek több mint fele profán szemléletű nihilistaként kerül ki az életbe. Életünk legalapvetőbb természetes iránya lelki és szellemi képességeink mozgósítása az élet felemelésének érdekében, egyéni és közösségi életünk összhangba hozása az ember belső világát és a Természet egészét egyaránt átható kozmikus teremtőerőkkel, az anyag, az élet és az értelem kozmikus törvényeivel. Az ökológiai civilizáció építésének sikerében óriási jelentőségű a természetadta emberi erőforrások mozgósítása annak érdekében, hogy az ember megtalálja helyét a Természetben, felismerje természetadta helyét a társadalomban és a világban, életét az emberiség javára fordítsa és értelmével az emberiség hosszútávú felemelkedése javára szolgáló döntéseket hozzon. Az egészséges világkép, emberkép és társadalomkép tudományos alapon, a józan ésszel és a közjóval összhangban ad útmutatást az emberiség és a civilizáció fejlődése számára. A posztmodern tudományon alapuló átfogó, holisztikus világkép alapvető összhangban áll az Új Selyemút körzetének népei által máig őrzött ősi magasműveltséggel.

Kรถnyvajรกnlรณk Recenziรณk

168

169

könyvajánló

Rein Müllerson: Dawn of a New Order: Geopolitics and the Clash of Ideologies A hidegháború befejezését követően a globális politikában jelentős változás következett be, ugyanis a korábbi bipoláris világrendet, hosszú távon egy multipoláris rendszer váltotta fel. Az unipoláris világrend csupán rövid ideig létezett, hiszen a felemelkedő nagyhatalmak és a nemzetközi terrorizmus az Egyesült Államokat is meggyengítette, a kommunizmus és a liberális kapitalizmus küzdelmét pedig egy többpólusú rivalizálás váltotta fel. Rein Müllerson, a tallini egyetem kutatóprofesszora szerint ebben a helyzetben a hatalmi egyensúly megvalósítására kell törekedni, amely csupán a nemzetközi jog segítségével érhető el. A szerző bemutatja mindazokat az új geopolitikai kihívásokat, amelyek a 21. századot jellemzik, és amelyek alapvetően befolyásolják a nemzetközi kapcsolatok alakulását. Müllerson könyve több évtizedes kutatás eredményeit foglalja magába, ezért az új világrend és a globális politikai folyamatok megértéséhez nélkülözhetetlen olvasmánynak számít.

170

Ed B. K. Sharma – Nivedita Das Kundu: China’s One Belt One Road: Initiative, Challenges and Prospects Az indiai és kínai kutatók tanulmányait tartalmazó kötet Kína nagyszabású Egy Út, Egy Övezet kezdeményezését vizsgálja meg multidiszciplináris megközelítésben, komparatív módszerek segítségével. A megaprojekt az összekapcsolhatóságot és a regionális együttműködés erősítését hangsúlyozza, ennek ellenére az érintett országok részéről vegyes fogadtatásban részesült, hiszen egyesek a gazdasági jelentősége mellett annak stratégiai következményeitől is tartanak. A könyv szerzői alapvetően a kezdeményezés gazdasági és kulturális aspektusaira koncentrálnak, ezzel együtt úgy vélik, hogy a megfelelő biztonsági garanciák és bizalomépítő intézkedések nélkülözhetetlenek a sikerhez. Az egyes országok egyéni érdekeit alaposan mérlegelni kell, a negatív és pozitív következményekről pedig folytatni kell a diskurzust. Konklúziójuk értelmében, figyelembe véve a politikai és tudományos véleményeket, komoly stratégiai döntések meghozatalára van szükség, melyekhez a kínai terv részleteinek kidolgozása, valamint az indiai-kínai viszony átértékelése is szükséges.

Jack Linchuan Qiu: Goodbye iSlave: A Manifesto for Digital Abolition

Viktor D. Cha: Powerplay: The Origins of the American Alliance System in Asia

A kapitalizmus új világát a csúcstechnológiai fejlődés, a vállalkozások növekvő hatalma és több millió kiszolgáltatott, lelküktől megfosztott munkás küzdelme jellemzi. A világ a legmodernebb elektronikai cikkek függője lett, az ellátásról pedig a gyárakba zsúfolt, engedelmességre kényszerített I-rabszolgák generációja gondoskodik, miközben elnyomásukról a világgazdaság szinte tudomást sem vesz. A szerző az Apple és a tajvani Foxconn vállalat példáján keresztül mutatja be azt, hogy a multinacionális vállalatok és az egyes kormányok miként léptek szövetségre a dominancia, a kizsákmányolás és az elidegenedés rendszerének kiépítése érdekében. Jack Linchuan Qiu szerint a tajvani állapotok az egykori atlanti rabszolga-kereskedelemre emlékeztetnek, a digitális média pedig csak tovább ront a helyzeten. Éppen ezért könyvében, elkötelezett digitális abolícionistaként az érintett aktivista csoportokkal összefogva, az elfeledett 21. századi „rabszolgák” felszabadítására szólít fel.

Amerika ázsiai szövetségi rendszere 70 évig alapvető jelentőséggel bírt a régió biztonságának garantálása, valamint gazdasági fejlődésének biztosítása szempontjából, ennek ellenére ma a Kína által létrehozott regionális intézmények részéről jelentős kihívással került szembe. Viktor D. Cha az amerikai szövetségi rendszer fejlődését követi nyomon a kezdetektől napjainkig, kitérve a szövetségek kialakulásához köthető elméletekre, valamint arra, hogy miért tölt be ma is meghatározó szerepet ez a rendszer Ázsiában és a világban. A szerző részletesen ismerteti a Truman- és az Eisenhowerkormányzat Tajvannal, Dél-Koreával és Japánnal szembeni politikáját és a létrehozott bilaterális kapcsolatokra épülő biztonsági rendszert, amely teljes mértékben eltért az európaitól. Cha szerint ma ennek a szövetségi rendszernek a megújítására van szükség, hogy képes legyen ellensúlyozni Kína felemelkedését, egyúttal szavatolja a stabilitást és a gazdasági fejlődést a régió komplex geopolitikai struktúrájában.

Oona A. Hathaway – Scott J. Shapiro: The Internationalists: How a Radical Plan to Outlaw War Remade the World A könyv az 1928. augusztus 27-én megkötött Briand–Kellog-paktum megalkotóinak történetét mutatja be új, provokatív megvilágításban, akik azért küzdöttek, hogy törvényen kívülre helyezzék a háborúkat. A 15 vezető nagyhatalom megállapodásához egy éven belül szinte az összes ország csatlakozott, ennek ellenére annak megvalósítására nem volt esély, néhány évvel később a világ ismét hadban állt. Az általános vélekedéssel szemben a könyv amellett érvel, hogy a paktumról szóló jelenlegi tudásunk felületes, annak igazi jelentőségével pedig nem vagyunk tisztában. A szerződést a nemzetközi jog történetének perspektívájába helyezi és áttekinti mindazt a küzdelmet, amelyet a béke érdekében nemzetközi jogászok, politikusok és értelmiségiek folytattak. A második világháborút követően azt a nemzetközi rendszert is bemutatja, ahol a fegyverek helyét a vámok és a szankciók váltották fel, ezért az agresszív háborúk elleni fellépés és a stabil biztonsági környezet megteremtésének vágya ma is éppen akkora jelentőséggel bír, mint az internacionalisták korában.

Jonathan B. Losos: Improbable Destinies: Fate, Chance, and the Future of Evolution A természettudomány történetében számos példát találunk a konvergenciára, amikor egyes élőlények egymástól függetlenül hasonlóképpen fejlődtek, de a biológusok azt is bizonyították, hogy a véletlen folytán néha az evolúció teljesen más irányt vehet. Jonathan B. Losos, a Harward Egyetem biológiaprofesszora könyvében az evolúcióbiológia legújabb áttöréseit mutatja be, bepillantást engedve a jelenleg is tartó tudományos viták kereszttüzébe. Megismertet bennünket azokkal a tudósokkal, akiknek a forradalmi jelentőségű felfedezéseket köszönhetjük, az evolúció gyorsaságát és megjósolhatóságát pedig kísérletek soraival illusztrálja. A mű igazi jelentősége, hogy megváltoztatja az evolúcióról alkotott eddigi elképzeléseinket, miközben a természetes kiválasztódásról és az evolúciós változásokról olyan összefüggéseket tár fel, amelyek segítségével nemcsak az ökoszisztémák és az élelmiszerkészleteink védelme, de a vírusok és baktériumok elleni küzdelem is egyszerűbbé válhat a jövőben.

171

China's Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road

Szerző: Eszterhai Viktor

Az elmúlt évtizedek gyors gazdasági növekedésének eredményeként Kína nagyhatalommá vált, amelyre építve új nemzetközi státuszához méltó külpolitikát folytat. Ennek központi eleme az Egy Övezet, Egy Út, amely megvalósításával Tom Miller, a Gavekal Research szenior kutatója szerint Kína egyfajta birodalomépítésbe kezdett. A könyv a kínai külpolitika számára legfontosabb régiókat veszi sorra, és amellett érvel, hogy ennek az álomnak a megvalósítása, ha nem is zökkenőmentesen, de töretlenül halad előre. A könyv központi Állítása Tom Miller alapállítása szerint az Egy Övezet, Egy Út program meghirdetésével a kínai külpolitika egy új fejlődési fokra lépett: míg korábban alacsony aktivitás és a nemzetközi szabályokkal többé-kevésbé konform viselkedés jellemezte, a nagyszabású kezdeményezéssel Kína nyíltan üzeni, hogy nagyhatalommá vált. Kína nagyhatalmi ambícióinak a központi eleme, amelyet Xi elnök „kínai álom” programjának analógiájára „ázsiai álom” névvel lát el a szerző, egy új ázsiai birodalom megalapítása. A birodalomépítés két módon zajlik: gazdasági eszközökkel – az Egy Övezet, Egy Út keretében megvalósuló befektetések által – és katonai/politikai nyomásgyakorlással. A „répa és bot” módszere nem számít újnak a nagyhatalmak eszköztárában, de a szerző ügyesen rámutat, hogy Kína esetében milyen ellentmondásokhoz vezet ez az út: míg Kína befolyása kétségkívül folyamatosan nő az ázsiai régióban, politikájával nem képes barátokat szerezni, a legjobb esetben is csak a kisebb diktatórikus rezsimekkel rendelkező államok vezetői támogatják. Mindez azért problémás, mert Kína „ázsiai álmát”, annak ellenére hogy a kínai retorika gyakran hivatkozik rá, a többi nemzet nem feltétlen osztja, és mint a szerző rámutat, sokan inkább „rémálomnak” látják, és továbbra is bíznak az

172

USA ellensúlyozó szerepében. Ázsia kisebb államait az aktív kínai külpolitika válaszút elé állítja: a gazdasági előnyökben bízva elfogadják a kínai elképzeléseket, annak veszélye mellett, hogy Kína szatellit államává válnak, vagy nyíltan szembeszállnak a kínai törekvéssel. Valójában egyik út sem választható tisztán, ezért középtávon maradnak az ambivalens, konfliktusokkal terhelt köztes megoldási stratégiák. Kína birodalomépítési módszerének és a kisebb államok lehetséges válaszainak a bemutatása érdekében a szerző többéves tanulmányútra ment, ahol az érintett országokban interjúkat készített a társadalom széles rétegeivel, törekedve a probléma minél szélesebb körű bemutatására. A könyv főbb fejezetei: a „birodalom” pillérei A bevezető fejezetben Tom Miller bemutatja, hogy Kína hogyan vesztette el regionális nagyhatalmi szerepét, és hogy az ország megújulása milyen módon kapcsolódik a nemzetközi státuszának helyreállításához. A szerző röviden ismerteti, hogy melyik régiókat érinti Kína ázsiai befolyása: Közép-, Dél és Délkelet-Ázsiát. Az első fejezetben az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezést, mint egy nagyszabású geopolitikai tervet ismerteti, amely célja Kína ázsiai birodalmának a megalapítása. A szerző röviden felvázolja a terv pénzügyi hátterét finanszírozni hivatott pénzügyi intézményeket: az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bankot, a Selyemút Alapot és Kína nagy, szakosított állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankjait. Rámutat, hogy a felsorolt pénzügyi intézmények közül jelenleg Kína nagy kereskedelmi bankjai a legfontosabbak a projekt finanszírozása szempontjából. A szerző rávilágít, hogy az új ázsiai infrastruktúra kiépítésének finanszírozásával kapcsolatban megindult egyfajta rivalizálás az Ázsiai Fejlesztési Bank, a Világbank és a kínai intézmények között. Bár ez utóbbiak még nem jelentenek valódi konkurenciát a hagyományos nemzetközi pénzügyi intézmények számára, a szerepük várhatóan dinamikusan növekedni fog. A második fejezetben a könyv ismerteti annak okatit, hogy a közép-ázsiai régió miért játszik különösen fontos szerepet az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésben. Kína és a régió viharos történelmi kapcsolata miatt – a Qing-dinasztia alatt a régió keleti fele

Xinjiang néven Kína részévé vált – Kína megítélése a helyi lakosság körében kedvezőtlen. Kína azonban a térség erőforrásai miatt rendkívül aktív befektető, amely a helyi kormányok fontos támogatójává teszi. Különösen annak fényében, hogy a térség hagyományos nagyhatalma, Oroszország gazdasági szempontból nem tud Kínával versenyre kelni. Kínának ráadásul további céljai is vannak a régió gazdasági fejlettségének növelésével: a pekingi remények szerint a gazdasági stabilizáció csökkenti a terrorizmus támogatottságát, amellyel csökkenthetők a Xinjiangon belüli ujgur szeparatista törekvések. KözépÁzsia és Xinjiang közös fejlesztésének az alapját a kínai remények szerint a helyi erőforrások (kőolaj, gáz és ércek) kiaknázása és a távolsági szállítás jelenti, amely Eurázsia forgótengelyévé tenné a régiót. A nagyszabású tervek létjogosultságával kapcsolatos kérdésekre a helyiek és a fejlesztésekkel párhuzamosan érkező han bevándorlók eltérően válaszoltak, amely tükrözi azok bizonytalan megítélését és kimenetelét.

„...az Egy Övezet, Egy Út program meghirdetésével a kínai külpolitika egy új fejlődési fokra lépett: (...) a nagyszabású kezdeményezéssel Kína nyíltan üzeni, hogy nagyhatalommá vált.” A könyv harmadik fejezete a Mekong-vidék és Kína hasonlóan komplex kapcsolatát vizsgálja, két hagyományosan kínai befolyás alatt álló ország Laosz és Kambodzsa példáján keresztül. Mindkét ország életében a kínai befektetések a helyi bányászatban, az infrastruktúrában (pl. Kunming-Bangkok vasút), a kereskedelemben és a turizmusban egyfajta kiutat jelentettek a teljes szegénységből és lehetőséget adtak a világgazdaságba – Kínán keresztül – történő becsatlakozáshoz. Mindennek azonban komoly ára volt: környezeti károk, a földek kisajátítása és a túlzott politikai függőség, amely elsősorban nem a korrupt elitet, hanem a helyi lakosságot töltötte el aggodalommal. Kína befolyásának fennmaradása

173

China's Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road

elsősorban annak függvénye, hogy vállalatai men�nyiben lesznek képesek a helyi igényeket jobban felismerni. A negyedik fejezetben bemutatásra kerül, hogy romlott meg Kína és az egyik legfontosabb szövetségesének tekintett Mianmar kapcsolata. Mianmar katonai kormányzatának az egyetlen komoly támogatója ugyanis évtizedeken keresztül Kína volt, amely eredményeként a kelet-ázsiai ország egyre jelentősebb gazdasági befolyás alá volna a szomszédját. Számtalan kínai tulajdonú bánya (Letpadaung) nyílt, míg a kínai érdekeknek megfelelően óriási energetikai (Myistone-gát) és infrastrukturális beruházások (pl. olajvezeték Kyaukphyu-Kunming között, amellyel le lehet rövidíteni a Kínába tartó olajszállításokat, kiváltva a Malakka-szorost) indultak. Az építkezéseket kísérő kilakoltatások, a környezetvédelmi aggályok miatt Kína-ellenes tüntetésekre került sor, amely eredményeként a Myistone-gát (amely a megtermelt energia 90%-át Kínába exportálta volna) építését 2011-ben, a munka megkezdését követő negyedik évben leállították. A Kína-ellenes érzelmek nem voltak történelmi előzmények nélküliek, de 2011 után úgy tűnt, a kínai-mianmari kapcsolatok hosszú időre befagytak, sőt Mianmar lassan megkezdte közeledését az USA-hoz, amely az „ázsiai fordulat” politikájának meghirdetését követően nyitottnak is mutatkozott. A 2015-ben hatalomra került Aung San Suu Kyi vezette kormány, amelytől a nemzetközi közvélemény a Kínától történő további távolodást várta, meglepő módon egyre jobban közeledik Pekinghez. Mindez tükrözi, hogy egyetlen szomszédos állam sem vonhatja ki magát a Kína jelentette gazdasági lehetőségek alól. Az ötödik fejezetben Kína és Dél-Ázsia kapcsolata kerül bemutatásra az ellenséges India, a kvázi szövetséges Pakisztán, és az ambivalens Sri Lanka viszonyán keresztül. Indiában úgy látják, hogy az Egy Övezet, Egy Út egy kétélű kard: egyfelől valóban javítja a gazdasági kapcsolatot az ázsiai régióban. Másfelől növeli Peking politikai és katonai befolyását a térségben, mert olyan kikötők fölött szerez irányítást, amely révén az ázsiai riválist, Indiát bekerítheti Kína („gyöngykoszorú stratégia) és biztosíthatja a tengeri kereskedelmi útvonalak feletti ellenőrzést. Pakisztán számára az Egy Övezet, Egy Út hatalmas (közel 60 Mrd. USD értékű) beruházásokat jelent, amely nélkülözhetetlen forrás az ország modernizálásához. Bár a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó rendkívül

174

„Kína – a hidegháborúhoz hasonlatos – elszigetelésére egyre inkább illúzió, a világnak és mindenekelőtt a korábbi hegemón hatalomnak, az USAnak meg kell tanulnia együtt élnie az új nagyhatalommal.” jelentős geopolitikai előnyt jelentene Kínának, mert az európai és afrikai piacok elérést lerövidítené, valamint biztonságosabb hozzáférést jelentene a közel-keleti energiahordozókhoz, a Pakisztánban tapasztalható terrorizmus komolyan veszélyezteti a kínai befektetéseket. Sri Lanka kormánya a 2000es évektől rendkívül szoros kapcsolatot alakított ki Kínával, amely eredményeként kínai vállalatok számtalan nagyszabású infrastrukturális projektbe (út, autópálya- és repülőtér-építés, Colombo Port City) kezdtek bele. A kölcsönök visszafizetésére azonban nem volt fedezete a kormánynak, amely a helyi lakosság ellenállásához és a kormány bukásához vezetett. Az új kormány 2015-ös hatalomra kerülését követően azonban a kapcsolatok újra javulni kezdtek, mert a kínai kormány hajlandónak mutatkozott Sri Lanka helyzetén javítani, mindenekelőtt a hitelkamatok csökkentése révén. A kínai kormány számára ez egy lecke volt, hogy csak a kölcsönös előnyök figyelembevételével tud barátokat szerezni és nem a korrupt vezetők megnyerésével. A mianmari helyzethez hasonló kimenet azonban tanulság a többi, kisebb állam számára is: nehéz a Kína jelentette gazdasági lehetőségeket elutasítani.

reálpolitikai meggyőződést takar, ezért nem várható, hogy Kína viselkedését a nemzetközi bíróság ítélete, vagy bármilyen más nemzetközi szervezet véleménye megváltoztatná. Vietnám ennek a politikának a homlokterében áll: bár Vietnám mindent elkövet, hogy ellensúlyozza Kína nyomását (pl. keresi az USA és Oroszország támogatását), valójában nemzeti érdekei miatt nem szakíthatja meg kapcsolatait óriás szomszédjával.

A könyv értékelése

A konklúzióban Tom Miller megállapítja, hogy Kína nagyhatalommá vált, amely tényt a nemzetközi

A könyv kétségkívül legnagyobb erénye, hogy szemben az angol nyelven a témával kapcsolatban megjelent munkákkal, a szerző tudatosan törekszik az objektív megközelítésre. Nem démonizálja Kína szerepét, de nem kerget illúziókat sem: Kína egy nagyhatalom, amely az egyre jelentősebb nemzetközi érdekeltségei miatt egyre jelentősebb hatást gyakorol a környezetére. Tom Miller könyve számtalan adattal és információval gazdagítja az olvasót, a fejezetek elején térképek segíti a tájékozódást, amely az Ázsia iránt nyitott olvasók számára is segítséget jelentenek.

politikában nem lehet a továbbiakban figyelmen kívül hagyni. Kína – a hidegháborúhoz hasonlatos – elszigetelése egyre inkább illúzió, mert a világnak és mindenekelőtt a korábbi hegemón hatalomnak, az USA-nak meg kell tanulnia együtt élnie a nagyhatalom Kínával. Különösen igaz ez Kína kisebb szomszédaira, amelyek fontos szerepet kapnak Kína birodalomépítő törekvéseiben. Az elmúlt évtized példája azonban azt mutatja, hogy Kína álma csak akkor válhat valóra, ha képes lesz vállalatain keresztül nagyobb figyelmet fordítani a helyi közösségek igényeinek figyelembe vételére.

A könyv legnagyobb hibája mindezek ellenére, hogy a felvetett kérdés bizonyítása egy szisztematikus elemzési módot követelt volna meg. A szerző által választott vizsgálati módszer, az interjúk bár jól bemutatják a vizsgált kérdés lehetséges eltérő értelmezését, az interjúalanyok kiválasztása sokszor rendkívül véletlenszerűnek tűnnek. Emiatt a könyv érvelése, bár érdekes, nem feltétlen győzi meg az olvasót az író állításának helyességéről és tudományos szempontból sem elégséges.

Konklúzió

A hatodik fejezetben a szerző bemutatja, hogy az elmúlt években hogy változott meg Kína magatartása a Dél-kínai-tenger ügyében. Míg korábba Kína sokáig halogató, visszafogott magatartást tanúsított, ma egyre aktívabb, amely mögött egyértelműen a stratégiailag fontos terület fölötti ellenőrzés megszerzésének célja áll. A „szalámi taktika”

175

Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry and Asia’s New Geopolitics

Szerző: Klemensits Péter

Michael Wesley könyve napjaink egyik legjobb összefoglalását nyújtja az ázsiai kontinens fejlődését meghatározó legfőbb geopolitikai folyamatokról. Az ausztrál professzor szerint az ázsiai kontinens elsőségéért komoly küzdelem zajlik, ennek a végkimenetelét pedig a kontinens belső dinamikái fogják meghatározni, melyeknek a részletes ismertetése a célja, a politika, a geostratégia, a gazdaság és a kereskedelem, a földrajz, valamint a kultúra perspektívájából nézve.

A szerzőről Michael Wesley jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a nemzetközi kapcsolatok területén, hiszen korábban a Lowy Institute for International Policy vezetőjeként dolgozott, ma pedig a Coral Bell School of Asia Pacific Affairs (ANU) igazgatója és az Australian National University professzora. Publikációi rendszeresen jelennek meg a New York Times, a Wall Street Journal, a Financial Times és a The Economist hasábjain. Előző kötete, a There Goes the Neighbourhood: Australia and the Rise of Asia 2011-ben elnyerte a John Button-díjat. A könyv alaptézise Wesley jelenlegi művének központi témája az ázsiai kontinens elsőségéért folytatott küzdelem bemutatása a múlt, a jelen és a jövő perspektívájában. Véleménye szerint, az Egyesült Államok viselkedése mellett Ázsia saját belső dinamikái fogják meghatározni ennek a folyamatnak a jövőjét, így munkájában elsősorban ezeknek a részletes elemzésére vállalkozik. Az egyes fejezetekben

176

a gazdaság, a kereskedelem, a földrajz, a katonapolitika és a kultúra aspektusából közelítve ábrázolja a geopolitikai összefüggéseket, von le következtetéseket és vázol fel lehetőségeket a jövőre nézve, noha konkrét jóslatok megfogalmazásától tartózkodik.

régiójává vált. Az adatok önmagukért beszélnek: Az egy főre jutó jövedelem megduplázásához korábban Nagy-Britanniának 50 év kellett, de az USA-nak is minimum 30, ezzel szemben Japán, DélKorea, Kína, Szingapúr és India mindezt kevesebb, mint 10 év alatt érte el. A szegénység csökkenése is világrekord, hiszen Északkelet-Ázsiában az 1975-ös 57,7%-ról 20 évvel később már 21,2%-ra módosult a szegények aránya. A szerző az egyedülálló gazdasági fejlődést három egymáshoz szorosan kapcsolódó feltételnek tudja be. 1. Egyetlen ország sem volt elég erős ahhoz, hogy dominanciát alakítson ki Ázsiában, miközben a háborúk már túl magas költséget eredményeztek, így a békés kooperáció sokkal kifizetődőbbé vált. 2. Az ASEAN alapítása is kifejezte azt az egyre népszerűbbé váló elképzelést, hogy a gazdasági fejlődés és a stabilitás megteremtése mindennél fontosabb, ennek érdekében pedig félre kell tenni a nézeteltéréseket, és a viták békés rendezésére kell törekedni. 3. Számos olyan egymást kölcsönösen erősítő multilaterális gazdasági és biztonsági intézmény jött létre, melyek megkönnyítették az Amerikával való gazdasági kapcsolatok bővítését, egyúttal az amerikai katonai védelem nyújtotta előnyök kihasználását. A jövővel kapcsolatban viszont a szerző már korántsem optimista, mivel úgy véli, hogy ezek a feltételek mára jelentősen átalakultak – elsősorban Kína felemelkedésének köszönhetően – ezért Ázsia jövőbeni békés, töretlen gazdasági fejlődése kérdésessé vált. Az interdependencia következményei

„A béke osztalékai” Az első fejezet Ázsia történelmének főbb eseményeit tekinti át az 1970-es évektől kezdve, megvilágítva többek között az amerikai külpolitika átalakulását a vietnami vereséget követően, az univerzalizmus végét, a pragmatizmus győzelmét, vagyis a Kínával való szövetség kialakításának jelentőségét. A Közel-Kelettől a Csendes-óceánig a korábbi háborúkat követően az 1970-es évek stabilitást hoztak, hiszen a stratégiai ambíciók nem teljesülhettek, viszont az új békés fejlődés időszakában a pragmatizmus előtérbe kerülésével megnyílt a lehetősége az erőteljes gazdasági fejlődésnek. Az ázsiai országok teljesítménye minden várakozást felülmúlt, és rövid időn belül Kelet- és Délkelet-Ázsia a Föld legdinamikusabban fejlődő

A második fejezet az ázsiai gazdaságok közötti interdependencia jelentőségét, a kereskedelmi kapcsolatok és a stratégiai szállítási útvonalak jelentette összekapcsolódás következményeit taglalja. Az európai gyarmatosítás alapvető mértékben alakította át Ázsia gazdaságait, egyúttal a kontinens megosztottságát is megalapozta. 1945 után az ideológiai ellentétek is állandósították a megosztottságot, a függetlenné váló országok számára pedig a gyarmatosítók által meghúzott határok súlyos örökséget jelentettek. A 20. század végére a szuverenitás tiszteletben tartása mellett viszont a regionalizmus előretörése megteremtette az integráció feltételeit. Japán második világháborús kísérlete még kudarcba fulladt, de 1945 után a háborús jóvátételek

ké r d é s é b e n m e g i n d u ló e g y ü t t m ű kö d é s m á r a kölcsönös fejlődést szolgálta. A külföldi befektetések révén pedig egyre több ország profitált ebből a folyamatból, miközben a globális termelésmegosztás tekintetében Ázsia a világ élvonalába került. Egy adott termék előállításában ma már egyre több ország és vállalat kap szerepet, ez pedig átstrukturálja a világgazdaságot és elősegíti a technológiai fejlesztések elterjedését, a kisebb piaci szereplők térnyerését. Az iparosodás következtében egyes régiók nyersanyag-szükséglete megnövekedett, ez pedig a nyersanyag-lelőhelyekkel való szorosabb kapcsolatok létrejöttének kedvezett. A legerősebb gazdaságok (Kína, India, Japán) nyersanyag-importra szorulnak, a szükséges olaj- és gázszállítmányokat pedig Közép- és Nyugat-Ázsiából szerezhetik be a legkönnyebben, a zavartalan kommunikáció fenntartása pedig stratégiai jelentőségű. Ennek biztosítása végett az elmúlt években számos regionális kezdeményezés született, melyek elsősorban az infrastrukturális fejlesztésekre helyezik a hangsúlyt, tovább mélyítve az integrációt. A projektek közül egyértelműen a kínai Egy Övezet, Egy Út bír a legnagyobb jelentőséggel. Mivel hatalmas beruházásokról van szó, és azokból ugyan a résztvevők mindegyike profitál, a nagyhatalmak között óriási versenyfutás zajlik a legnagyobb előnyök megszerzése végett.

177

Az egymásrautaltság korlátai

„Nyugtalan lelkek” vetélkedése

A következő fejezetben a szerző a gazdasági interdependenciával kapcsolatos problémákat, esetleges negatív következményeket mutatja be az ázsiai országok tekintetében. Mivel a globalizáció alapvetően a gyarmatbirodalmaknak köszönhetően jutott el Ázsiába, a függetlenség kivívása után az egyes kormányok a szuverenitásukat féltve a zárt gazdaságok kialakítását támogatták, melyekben az állam is jelentős szerepet vállalt. A z 1970 -es évektől kezdve viszont a nyitás elkerülhetetlenné vált, a magántulajdon szerepe megnőtt, az állami irányítás háttérbe szorult. Az ezredfordulóra a kereskedelmi korlátok lebontása és a szabad tőkeáramlás biztosítása révén az ázsiai országok már a világgazdaság szerves részét képezték, de ennek számos negatív következménye is ismert. Ázsia kormányai számára az urbanizáció egyre komolyabb kihívást jelent, amely elsősorban a fejlődő országokban okoz jelentős problémát. Másik aggasztó jelenség – ami Kína esetében is megfigyelhető – a gazdaság strukturális átalakulása, amely a mezőgazdaság visszaszorulásával párhuzamosan a gyártó és szolgáltatóipar térnyerését eredményezi az adott országban. Ennek következtében viszont a gazdaság önfenntartó jellege csökken, az ipari központok külső függősége pedig állandósul. Az urbanizáció a társadalmi átalakulást is maga után vonja, amely politikai értelemben is veszélyt jelenthet a kormányon levő elit számára, hiszen ha az elvárt növekedést a vezetés képtelen lesz biztosítani, akkor újabb reformokra (nyitásra) lesz szükség, ezáltal viszont az állam befolyása tovább csökken a gazdaságra nézve, miközben az önfenntartáshoz való visszaút már nem lehetséges.

A negyedik fejezet az ázsiai országoknak a civilizációs hierarchia iránti megnövekedett érzékenységet mutatja be. Az ázsiai társadalmakban a hierarchia fontos szerepet tölt be, még az egyes országok nemzetközi kapcsolatait is meghatározza. Évszázadokon keresztül Kína felsőbbrendűsége a régióban megkérdőjelezhetetlen volt, de az európaiak dominanciája végett a 20. század elején ebben már a szomszédai sem hittek. Az USA és az európaiak a gyarmatok lakosságát alacsonyabb rendűeknek tartották, csupán a második világháború vége teremtette meg a függetlenné váló országok egyenlő státuszát a nemzetközi hierarchiában. Mivel az államhatárokat a gyarmatosítók húzták meg, ezeket az országokat komoly etnikai, vallási ellentétek jellemezték, így az államhatalom mindent megtett a létjogosultsága igazolására. A kulturális büszkeség – amely visszanyúlik a gyarmatosítás előtti időkre – hatásos gyűjtőpontnak bizonyult számos ázsiai társadalom számára az egységes nemzettudat kialakítása felé vezető úton, de egyben a rivalizálás magját is elvetette. Az ázsiai társadalmaknak a külvilágról alkotott véleményét ma is a kulturális hierarchiában betöltött feltételezett szerepük határozza meg, a történelemtudatukat pedig számos sztereotípia befolyásolja. Mivel többségében multikulturális társadalmakról beszélhetünk, az etnikai heterogeneitás szintén a konfliktusoknak kedvez, amelynek az esélyét a történelmi örökség, a gyarmati múlt, a területi viták, az eltérő gazdasági fejlettség következtében előretörő nacionalizmus tovább növel. A szerző úgy véli, hogy Ázsia felemelkedő hatalmai között mély kulturális rivalizálás folyik, melynek következtében a bizalom és a kompromis�szumkészség is egyre fogy, Ázsia államai pedig továbbra is „nyugtalan lelkek” maradnak.

Az ázsiai országok a piacok, a nyersanyagok, a befektetések és az energia megszerzése érdekében a világgazdaságra vannak utalva, de a gyors és nagyarányú fejlődésük miatt egyre nagyobb részesedést követelnek maguknak. A nagyobb országokat ezért egyfajta stratégiai klausztrofóbia jellemzi, vagyis az attól való félelem, hogy a fejlődésük elakadhat, mivel valamelyik szomszédjuk elveszi előlük a szükséges javakat. Az ázsiai országok ennek ellensúlyozására a regionális és a globális intézmények megreformálására törekszenek, a Nyugat által kialakított szabályokat pedig a saját érdekeiknek megfelelően próbálják módosítani.

A földrajz kényszerítő ereje Az ötödik fejezet mutatja be az ázsiai kontinens földrajzi paramétereit, vagyis azt a térbeli környezetet, amelyben az elsőségért folyó küzdelem zajlik. Wesley szerint a földrajz az államoknak ugyanaz, mint az emberiségnek a DNS: egy összetéveszthetetlen örökség, amely meghatározza, formálja és korlátozza a lehetőségeiket. A mai globális korban a határok és a területek szuverenitása fokozatosan veszít jelentőségéből, ezzel szemben Ázsiában a területi

viták új korszaka érkezett el, és egy új biztonsági dilemma is kialakult: Az egyes országok a bekerítéstől való félelmükben szövetségeket építenek ki, és megerősítik védelmi képességeiket szomszédaikkal szemben, akik viszont ezt látva szintén a bekerítéstől tartva hasonlóképpen reagálnak. A biztonsági dinamikák megértéséhez Ázsia stratégiai földrajzát is tanulmányozni kell. A hegységrendszerek kettéosztják a kontinenst, egy északi és egy déli övezetre. A déli rész, a Perzsa-öböltől tart egészen a Koreai-félszigetig és magába foglalja Dél- és DélkeletÁzsia partvidékét. Ázsia városainak 80%-a található itt, ezzel együtt az ipar és a katonai erő nagy része is ide koncentrálódik. Az óceán pedig a globális kereskedelem 90%-át bonyolítja és alapvetően a prosperitás legfőbb forrásának tekinthető. Egyúttal azonban veszélyforrást is jelent, amely pedig a védelmi stratégia kialakítását is befolyásolta. A haditengerészet hagyományos fejlesztése mellett napjainkban az aszimmetrikus képességek megteremtése is fokozott jelentőségre tett szert, ezzel párhuzamosan pedig egy fegyverkezési verseny indult el, amely Indiát, Kínát, Japánt és a délkelet-ázsiai államokat is érinti. A biztonsági paradoxon azonban itt is megfigyelhető: minél erősebb egy állam, annál sebezhetőbbnek érzi magát, miközben minél nagyobb erővel rendelkezik, az útjában álló akadályokat annál kevésbé hajlandó tolerálni. Stratégiai értelemben a szorosoknak, félszigeteknek, öblöknek is fokozott jelentősége van, elég, ha csak a Bengáli-öbölre, a Malakka-szorosra, vagy a Dél-kínai-tengerre gondolunk. Az indiai, kínai biztonsági stratégiákban ennek számos megnyilvánulása olvasható. Az északi területen található a Föld legnagyobb síksága, amelyet délről a hegységrendszerek, északról pedig a sarkvidék határol. A nomád veszély megszűnését követően Oroszország és Kína emelkedett fel, mint a térség legerősebb hatalmai, és alapvetően ma is az ő rivalizálásuk, együttműködésük határozza meg a régió jövőjét. A hatalmas tér, az alacsony népsűrűség mindkét ország számára kínál lehetőséget és rejt magában veszélyeket is, kérdés, hogy Peking a jövőben inkább a szárazföldi, vagy a tengeri ambícióit kívánja-e követni. Ázsia és az új világrend Az utolsó, hatodik fejezetben a szerző Ázsia és a világ többi részének kapcsolatát ismerteti, miközben megfogalmazza következtetéseit a legfőbb

folyamatokról, trendekről. Először is felteszi a kérdést, hogy miért Ázsia a világ leggyorsabban fejlődő régiója, és a jövőben miért ez a térség lesz a világtörténelem formálója? Válaszában négy egymást kölcsönösen erősítő, kényszerítő indokot azonosít, melyek szerinte megkülönböztetik Ázsiát a világ többi részétől: a léptéket, az „izom emlékezetet” (az erős államhatalom eszményét), a büszkeséget és területi fekvést. Úgy gondolja, hogy a társadalmi, morális átalakulást, a gazdasági interdependenciát és az államok rivalizálását figyelembe véve Ázsia jövője nem lesz teljesen békés, de az állandó háborúk sem fogják sújtani. Ehelyett a jövő nemzetközi kapcsolatait a „rivalizáló interdependencia” fogalmával lehet jellemezni, hiszen a felemelkedő országok egyre nagyobb befolyás megszerzésére törekszenek, ezért egymást is vetélytársaknak tekintik, ugyanakkor az interdependencia miatt a nagyobb háborúknak már nincs létjogosultsága. Mivel az ázsiai országok a jelenlegi világrend átalakítására törekszenek, elképzelhető, hogy bizonyos „összefüggéstelenség” fogja jellemezni az új világrendet, amelyben az USA mellett Európa és Ázsia nagyhatalmai saját befolyási övezeteket építenek ki. Ennek azonban súlyos következményei lennének a globális gazdaságra nézve, ezért Wesley konklúziója szerint a másik alternatíva, a globalizáció megerősödése és az integráció elmélyítése valószínűbb forgatókönyvnek tűnik. Záró gondolatok A Restless Continent című könyv alapvetően másodlagos forrásokon alapszik, de egyik legfőbb erénye, hogy a sajtóban is fellelhető információkat kitűnően rendszerezi, és méltó összefoglalását adja az ázsiai kontinens geopolitikai küzdelmeinek. Ausztrál szerzőről lévén szó, az amerikai és az ázsiai országok politikáját is elfogultság nélkül értékeli, ami szintén a kötet értékét növeli a nyugati szakirodalmi alkotások között. Összességében Michael Wesley könyvét haszonnal forgathatja minden, a geopolitika és Ázsia iránt érdeklődő olvasó, világos, lényegre törő megfogalmazása, történelmi példákkal gazdagított narratívája révén pedig az egyetemi hallgatók számára is ajánlott olvasmánynak minősül.

Yukon Huang: Cracking the China Conundrum

Why Conventional Economic Wisdom Is Wrong Szerző: Bánhidi Ferenc

Ma a kínai gazdaságról szóló viták kiemelt helyet foglalnak el, mind a médiákban, mind a tudományos körökben. Ez a nagy érdeklődés azonban nem járt a különböző nézetek közeledésével, sőt az elmúlt években inkább a vélemények polarizálódása figyelhető meg. Amíg a pesszimisták a növekedés lassulásában, a hitelállomány növekedésében egy elkerülhetetlen gazdasági válság előjeleit látják, az optimisták a piacok nem hatékony működésében éppen egy átfogó reformprogram adta új fejlődési lehetőségeket látják. Yukon Huang neves Kína-szakértő közgazdász már új könyve címével is jelezni kívánja, hogy nem tekinti magát középen állónak a fenti vitában. A kínai gazdaság közeli összeomlását jósoló közkeletű, de hibás nézetek forrását abban látja, hogy a szakértők nem megfelelő elemzési kereteket használnak. Egy óriási méretű, fejlettségi színvonalát tekintve igen diverzifikált országot próbálnak egy általános kritériumrendszer szerint értékelni. Nem veszik észre azt sem, hogy bár a gazdasági átalakulás alapelvei (piacosítás, tulajdoni diverzifikáció, külgazdasági nyitás) megegyeznek más sikeresen modernizálódó országokéval, de az átalakulás folyamata eltér azokétól, ezért ezen országok tapasztalatainak mechanikus alkalmazása hibás következtetésekhez vezet. A szerző három olyan, széles körben elfogadott, a kínai gazdaságról szóló nézetet emelt ki, amelyek ilyen hibás előfeltevésen alapulnak. Az első a rövidtávon várható hitelválságról szól. A gazdálkodói szféra hitelállománya önmagában aggodalomra adhat okot, de valójában ez egy olyan köztartozásnak tekinthető, amelynek kezeléséhez az állam megfelelő erőforrásokkal (devizatartalék, földvagyon) rendelkezik. Ami a kínai gazdaság évtizedes, torz

180

a hagyományosan magas megtakarítási hányadon alapul. Végül, talán a legszélesebb körben vallott nézet, a kínai államkapitalista rendszert egy olyan torz struktúrának tartja, amely megfojtja a piacot és ezzel a versenyt. A szerző szerint Kínában az államnak valóban a megszokottnál nagyobb szerepe van a gazdasági döntések meghozatalában, de ez a rendszer ösztönzi a versenyt, mert a vállalatok mögött álló helyi önkormányzatok ebben érdekeltek és ezt támogatja a politikai rendszer is. Yukong Huang nem kritikátlan a kínai politikai-gazdasági rendszerrel kapcsolatban. Részletesen elemzi a városokban dolgozó 250 millió falusi vendégmunkás ellentmondásos helyzetét, illetve a 2013-ban

de már aggódnak azért, mert egyre kevésbé tudnak Kínával versenyezni a fejlett országok piacán.

hozott gazdasági reformhatározat egyelőre akadozó végrehajtását. Kitér arra is, hogy az újabban egyre ambiciózusabb külpolitika nem áll összhangban a politikai döntéshozatali rendszer intézményi alapjaival, ezért magában hordozza a túlvállalás kockázatát. A könyve elsősorban azoknak szól, akik hisznek abban, de legalábbis elfogadják, hogy egy növekvő befolyással rendelkező Kínával tartósan számolni kell, mind a világpolitikában, mind a világgazdaságban, és kíváncsiak arra, hogy a következő tíz-tizenöt évben ennek a nehezen kiismerhető országnak milyen kihívásokkal kell szembenéznie.

Kína növekedési modelljének alapjairól

Kína értékelése globális és regionális perspektívában A szerzőről Yukong Huang kínai származású amerikai közgazdász. Évekig dolgozott a Világbanknál, a kilencvenes évek végén ő volt az intézmény első országmenedzsere Kínában. Jelenleg a Carnegie Alapítvány Ázsia-szakértője. Az elmúlt években több tucat cikke jelent meg a Wall Street Journal és a Financial Times hasábjain. Mint a téma avatott szakértőjétől, a kínai politika és gazdaság szinte minden aktuális kérdéséről kikérték a véleményét. Ez a könyve azzal a szándékkal íródott, hogy összegezze és rendszerbe foglalja az elmúlt hat-hét évben egy-egy résztéma kapcsán kifejtett mondanivalóját.

növekedési pályáját illeti, a bruttó hazai termékhez viszonyított fogyasztási hányad nemzetközi összehasonlításban példátlanul alacsony ugyan, de Kínában ez azért nem igényli a növekedési modell átalakítását, mert a még folyamatban lévő urbanizáción és

Az USA-ban és Európában az elmúlt három-négy évben egyértelműen a kedvezőtlen vélemény került túlsúlyba. A közvéleménykutatások trendjeit vizsgálva feltűnő, hogy mekkora eltérés van a globális pénzügyi válság időszakának átlagosan kedvező, illetve a 2012 óta tapasztalható fellendülés korszakának összességében kedvezőtlen véleménye között. Európában a Kínával való nagyhatalmi rivalizálás hatása sokkal mérsékeltebb, ezért a negatív vélemények súlya itt egyértelműen kisebb. Ezen belül azonban érdekes, hogy a kedvezőtlen vélemény 60%-os súlya éppen arra a Németországra jellemző, amely a legintenzívebb gazdasági kapcsolatokat ápolja Kínával. A másik oldalon az Egyesült Királyság áll, ahol a kedvezőtlen vélemény aránya alig 35%-os, pedig a kétoldalú kereskedelem nem jelentős. Ázsiában szintén eltérnek egymástól az egyes országok értékelései, de összességében a kedvező vélemények vannak túlsúlyban. Ellentmondásos az ASEAN-országok helyzete, akik mindegyikének ma már Kína a legjelentősebb kereskedelemi partnere,

Yukon Huang szerint a közvélemény-kutatások ös�szességében Kínára kedvezőtlen eredménye erősíti a nyugati politikai döntéshozók azon meggyőződését, hogy a tekintélyuralmi rendszerek nem tekinthetők hiteles partnernek a nemzetközi politikában. Korábban hiányzott Kína szándéka, hogy felelősséget vállaljon a globális döntésekben, ma ez megszűnőben van, ugyanakkor Kína globális szerepvállalásához az értékrendek eltérése miatt nehéz megtalálni a mindenki által elfogadható alapelveket.

Yukong Huang szerint a kínai reform és nyitás politikájának két meghatározó személyisége Deng Xiaoping és Zhu Rongji „politikai vállalkozók” voltak. Mindketten rendelkeztek egy átfogó vízióval az ország átalakításával kapcsolatban, és ennek megvalósítása érdekében mertek kockázatokat vállalni, nem riadtak vissza a hagyományos érdekcsoportokkal való gyökeres szakítástól sem. Deng Xiaoping a nyolcvanas években három olyan reformot is bevezetett, amelyekkel a gazdasági növekedés beindításában kulcsszerepet adott a nem-állami gazdasági szereplőknek. Az agrárreformmal végeredményben visszahozta az egyéni gazdálkodást és a piaci alapú működést a mezőgazdaságba. A korábbi falusi és kisvárosi kommunák ipari és kereskedelmi üzemeit a formális önkormányzati tulajdonforma megtartásával lényegében magánvállalkozóknak adták szerződéses üzemeltetésbe. A különleges gazdasági övezetekbe pedig rendkívül kedvező feltételekkel csábították a külföldi befektetőket, és ezzel megalapozták a későbbi évek exportsikereit. Deng Xiaoping nyolcvanas években követett stratégiája nyíltan vállalta az egyes régiók közötti különbségek növekedését. A hagyományosan fejlettebb tengerparti területek jelentős kedvezményeket nyújthattak az elsősorban hongkongi és tajvani befektetőknek. Ezzel egy időben feloldotta a belső piaci korlátokat, így az elmaradottabb nyugati területekről szabadon mozoghatott a munkaerő és a tőke a külföld tőke előtt megnyitott régiókba. Végső soron ő vezette be a régiók közötti növekedési versenyre épített rendszert, amelyet az is támogatott, hogy a helyi politikai vezetők értékelésének,

181

Yukon Huang: Cracking the China Conundrum

átment. Ha a kínai kormányzat a kritikákat követve mesterségesen próbálná növelni a fogyasztási rátát, azzal csak veszélyeztetné a további növekedést. Huang Yukong nemzetközi példákkal bizonyítja, hogy az iparosítási folyamatban részt vevő fejlődő országok közül azok a kelet-ázsiai országok voltak a sikeresebbek, akiknek viszonylag magas volt a beruházási rátájuk, azok a latin-amerikai országok, ahol a beruházási ráta egy alacsonyabb szinten maradt, egy viszonylag gyors felzárkózási folyamat után megragadtak egy közepesnek számító fejlődési szinten. Kína hitel dilemmája

hosszabb távon pedig a kinevezésének fő kritériumává az irányításuk alatt álló régióban elért GDPnövekedés vált. Zhu Rongji a kilencvenes évek végén három politikailag kockázatos döntést is hozott. A WTO-ba való belépés érdekében beleegyezett a vámok radikális csökkentésébe, az ipar versenyképességének növelése érdekében széles körű vállalat átalakításokat kezdeményezett és végül egyik pillanatról másikra felszámolta az állami lakásellátási rendszert. Mindhárom intézkedés jelentős szerepet játszott az ezredforduló után elért kétszámjegyű gazdasági növekedésben. E lépések ugyanakkor komoly áldozatokkal is jártak. Az állami tulajdonú vállalatoktól elbocsátott munkások száma elérte a negyven millió főt. Kína nem egyensúlyi növekedése Huang Yukong hatásos érvekkel cáfolja azt a közkeletű kritikát a kínai gazdaságpolitikával kapcsolatban, hogy az állam erőltetett, nem piackonform eszközökkel próbálja támogatni a gazdasági növekedést, és ezzel éppen a hosszútávú, fenntartható fejlődés esélyét veszélyezteti. A kritikusok ilyen eszköznek tartják a mesterségesen alacsonyan tartott

182

kamatlábakat, amelyekkel a beruházásokat, illetve a tudatosan leértékelt devizaárfolyamot, amellyel az exportot kívánják ösztönözni. E két tényező hatása szerintük azzal jár, hogy a fogyasztás aránya a bruttó hazai termékben példátlanul alacsony, ami hosszútávon keresleti korlátot képez a növekedéssel szemben. A szerző szerint a falusi munkaerő városokba történő áramlása, a mezőgazdaság helyett az ipari tevékenységben történő foglalkoztatása együtt jár a profit arányának növekedésével a bruttó hazai termékben, és ez egyben ösztönzi a beruházások növekedését is. Az agrárszektorban a munkajövedelmek aránya a termelési értékben többszöröse az ipari ágazaténak, tehát ha a foglalkoztatottak váltanak a két ágazat között, az a teljes gazdaságra nézve a profit arányának jelentős emelkedésével jár. Kínában az urbanizációs ráta jelenleg 56%, ami jelentős növekedés a nyolcvanas években tapasztalt 20%-hoz képest. A hasonló fejlettségű országokkal összehasonlítva azonban ez a ráta nem számít magasnak, ezért a következő öt-nyolc éven további növekedés várható. Az urbanizáció és az iparosítás beruházásösztönző hatása a szerző szerint egy olyan természetes folyamat, amelyen minden újonnan iparosodott ország

A kínai hitelállomány tarthatatlanul magas szintje 2012 óta napi témája a médiáknak és a lassuló gazdasági növekedéssel együtt a leggyakrabban előforduló közkeletű érv amellett, hogy a kínai gazdaság már rövidtávon is elkerülhetetlenül egy pénzügyi válság felé halad. Huang Yukong kategorikusan cáfolja ezt az értékelést. Véleménye szerint a kínai gazdaság alapstruktúrája egészséges: a nemzetközi fizetési mérlegnek többlete van, a költségvetési hiány mérsékelt, a háztartások megtakarításai stabilak és jelentős méretűek. Ilyen paraméterekkel rendelkező gazdaságot csak erős elfogultsággal lehet válságközelinek minősíteni. Azt a szerző is elismeri, hogy a vállalati hitelállomány GDP-hez viszonyított 160%-os szintje magasnak minősíthető és különösen aggasztó, hogy ez a szint 2008 óta a duplájára emelkedett. A nemzetközi válság előtt a vállalati hitelállomány megfelelt a kínai gazdaság alapadottságainak, egy fejletlen részvényés kötvénypiac mellett a 80% nem minősíthető magasnak, a jelenlegi problémák alapvető forrása a kormánynak a nemzetközi pénzügyi válság kezelésére hozott csomagjában keresendő. A 2008. novemberben elfogadott program szerint óriási összeget, 586 milliárd USD pumpáltak a gazdaságba, ennek meghatározó része az állami tulajdonú bankrendszer által kiadott hitel volt. A kedvezményezettek jó része is állami tulajdonú vállalat volt, akik sokkal nagyobb figyelmet fordítottak az állam által kijelölt célok teljesítésére, mint beruházásaik megtérülésére. A kormányzat 2012 óta már jelentős figyelmet fordít a hitelállomány kezelésére, de eddig csak a növekedés mérséklődését tudta elérni, érdemi áttörést: a rossz hitelek állományának leépítését nem tudta elérni. Huang szerint pedig adottak lennének a megoldás

eszközei, csupán a határozottság hiányzik az érdekütközések felvállalására. Talán a legfontosabb lépés az állami tulajdonú cégek reformjának felgyorsítása lehetne. Náluk halmozódott fel a rossz hitelek állományának jelentős része és ők azok, akik továbbra is elszívják a hatékonyan működő magánvállalatok elől a beruházási források jelentős részét. Az állami cégek rosszhitel-állományának kezelésére a kilencvenes években már lebonyolítottak egy sikeres konszolidációs programot, amelyben a devizatartalékok egy részét használták fel a bankok feltőkésítésére. A pénzügyi rendszer stabilizációja érdekében szükséges lenne még az ingatlanpiac korrekciója, amit a városokban lakó falusi vendégmunkások letelepedésének könnyítésével lehetne elérni, illetve az elmaradott nyugati országrészben végrehajtott infrastrukturális beruházások korlátozása, ami a források hasznosabb célokra való felszabadítását jelenthetné. A formálódó gazdasági, társadalmi és politikai feszültségekről A szerző elismeri, hogy a gazdaságilag sikeres növekedési pálya Kínában már a nyolcvanas évektől olyan társadalmi feszültségekkel és környezeti romlással járt, amely a mai viszonyok mellett egyre kevésbé tartható. A jövedelemegyenlőtlenségek mértékét mutatja, hogy még 2016-ban is az egy főre jutó városi jövedelem háromszorosa a falusinak, és a fejlett partvidéki régiók átlagjövedelme pedig mintegy duplája az elmaradott nyugati területekének. Huang szerint ez elkerülhetetlen következménye volt a Deng Xiaoping által bevezetett régiók közötti versenyen alapuló stratégiának, és mivel zömében a régiók között és nem azokon belül jelentkezett, ennek társadalmi elfogadtatása megoldható volt. A politikai vezetés ugyanakkor érzékelte, hogy változtatásokra van szükség. Huang statisztikákkal bizonyítja, hogy 2003-tól az említett egyenlőtlenségi mutatók növekedése először megállt, majd 2009től mind a falusi, mind a fejletlen nyugati terültek egy főre jutó jövedelme gyorsabban nőtt, mint a városi és a tengerparti területeké. A könyv fókusza a gazdasági problémák kezelésén van, de a szerző ebben a részben kitér a politikai liberalizáció lehetőségeire is. Elöljáróban azt hangsúlyozza, hogy ha még el is fogadjuk Acemoglu és Robinson közismert fejlődéselméletét, Kína nem tekinthető egy szokványos, tekintélyuralmi államnak.

183

Yukon Huang: Cracking the China Conundrum

Acemogluék szerint a diktatúrákban az uralkodó társadalmi csoport kizsákmányoló intézmények révén kisajátítja az erőforrások meghatározó részét. A Deng által bevezetett politikai és gazdasági reformok révén azonban Kínában kialakult egy olyan területileg decentralizált versenyrendszer, amely részben növekedésre ösztönzött, részben befogadta, elismerte a helyi és részérdekeket is. A kínai politikai viszonyok stabilitása jelentős részben ennek a sajátos rendszernek köszönhető. A Kínával foglalkozó nyugati politikai elemzések a közelmúltban már felfigyeltek arra, hogy az ország már elérte azt a gazdasági fejlettségi szintet, amikor a nyolcvanas években Koreában és Tajvanon már elindították a teljes demokratizáláshoz vezető politikai reformokat. Huang elfogadja azt a nézetet, hogy mivel Kína a gazdasági szférában követi a nyugati trendeket, ezek hatásának a politikai szférában is jelentkezniük kellene. Nem a liberalizáló politikai reformok szükségességét tagadja, csupán azzal érvel, hogy Kínában ennek gazdasági feltételei még nem adottak. Koreában és Tajvanon a nyolcvanas években nemcsak a jövedelem ért el egy viszonylag magasabb szintet, hanem létrejött egy nagyszámú városban lakó és jelentős arányban a szolgáltató szektorban dolgozó középosztály is. Kínában, mind az urbanizációs ráta, mind a szolgáltató szektor fejlettsége jelentősen elmarad a mintának tekintett országoktól. Huang értékelése szerint Kína csupán a 2025 és 2030 közötti időszakban jut el arra a fejlettségi szintre, amikor a nyugati típusú politikai reformok napirendre kerülhetnek. Kína külkereskedelemi és működő tőke kapcsolatai Huang részletesen elemzi Kína nemzetközi kapcsolatait, és ezen belül külön foglalkozik néhány olyan széles körben elfogadott nézettel, amelyek a tények egyoldalú értékelésére támaszkodnak. Az egyik ilyen feltételezés az, hogy a kínai exportsikerek nagyrészt a nyugati működő tőke befektetéseken alapulnak. Valójában a 2000. évet megelőző két évtizedben, bár az összesen 308 milliárd USD-t kitevő tőkeimport valóban magas volt, de ennek 80%-a Ázsiából származott, az USA és az EU részesedése alig 16%-ot

184

tett ki. A nagy multinacionális cégeknek sokkal kön�nyebb volt ázsiai partnereikre (hongkongi és tajvani cégekre) bízni a termelési folyamtok menedzselését, és ők elsősorban a termékek tervezésére és elosztására koncentráltak. Az ezredforduló utáni évtizedben Kína egy kiterjedt ázsiai termelési értéklánc csomópontjává vált, amelyben Japán, Korea és Tajvan a magas technológiai szintet képviselő kulcsalkatrészeket, az ASEANországok pedig részben nyersanyagokat, részben kisebb értékű részegységeket szállítottak a Kínában működő összeszerelő üzemekbe. Ez a munkamegosztás olyan sikeresen működött, hogy a gyors fejlődés hatására az ezredforduló után már Kína vált az ASEAN-országok legfontosabb külkereskedelmi partnerévé. Ma az USA-ban széles körben elfogadottak olyan állítások, mint „Kína agresszív kereskedelemi politikája felelős az amerikai külkereskedelmi deficit jelentős részéért” vagy, hogy „az óriási exporttöbbletét egy tudatos leértékelésre játszó árfolyam politikával érte e”l. Huang szerint a fenti regionális hálózat ismeretében mindkét állítás könnyen cáfolható. Az amerikai kereskedelmi mérleg deficitje már 1999ben nőni kezdett, és 2005-ben érte el a csúcsértékét. Ebben az időszakban azonban a Kínával való forgalom még nem volt meghatározó, a legnagyobb exporttöbbletet a fejlett kelet-ázsiai országok (Dél-Korea, Japán, Tajvan) realizálták. A 2005 és 2008 közötti időszakban viszont jelentős változás történt, az említett országokat Kína kiszorította, de az amerikai deficit mértéke alig változott. A fenti elemzésből jól látható, hogy Kína térnyerése nem a kereskedelemi politikájának, vagy az deviza-árfolyam manipulációjának köszönhető, csupán az értékláncok alakultak át, amelyben Kína lépett a végső összeszerelő szerepébe. Huangnak figyelemre méltó, egyben sajátos nézetei vannak a kínai valuta a RMB nemzetközivé válásának esélyeiről. Ismeretes, hogy a kínai vezetés az elmúlt négy-öt évben komoly erőfeszítéseket tett a folyamat felgyorsítására, ő azonban ezt csupán egy nemzeti tekintélyt növelni kívánó, de az érdemi gazdasági alapokat nélkülöző tevékenységnek tekinti.

Huang szerint az amerikai dollár kulcsvalutává válásában két tényező játszott meghatározó szerepet. Kezdetben a nyitott és fejlett amerikai tőkepiacok és a nagyvonalú nemzetközi segélypolitika (Marshallterv), de különösen az elmúlt húsz évben elsősorban az, hogy tudatosan vállalták a kereskedelmi deficitet és az ezt finanszírozó külföldi eladósodást. Huang szerint ezek a felsorolt feltételek Kínában nincsenek meg. Foglalkoztatási, de más okokból sem állnak készen arra, hogy negatív kereskedelmi mérleget engedjenek meg maguknak és az ország fejlettségi színvonala nem indokol egy nagyvonalú segélypoli-

Ami Kína politikai erejét, a nemzetközi folyamatokra gyakorolt hatását, a globális kormányzásban való lehetséges szerepvállalását illeti, ebben a kérdéskörben a szerző jóval pesszimistább. Véleménye szerint Kína nem rendelkezik kellő tapasztalattal az érzékeny, nemzetközi problémák kezelésében. Ahogy a nemzetközi közvélemény-kutatások eredményei is bizonyítják, az elmúlt évek erőfeszítései, se az ország puha erejének növelésében, se a kétoldalú partnerkapcsolatok kapcsolatok fejlesztésében nem bizonyultak hatékonynak. Ennek fényében kell értékelni azt, hogy Xi Jinping elnök szakított a Deng

tikát sem. Ha viszont a nemzetközi piacokon a RMBből nem áll megfelelő likviditás rendelkezésre, akkor a világpénzzé válás csak távoli cél maradhat.

Xiaoping által bevezetett passzív külpolitikával, és próbálja Kína nemzeti érdekeit az eddigieknél sokkal határozottabban érvényesíteni.

Következtetések – a Kína-talány megfejtése

A könyv értékelése

A záró részben a szerző visszatér a Kínával foglalkozó elemzők, az optimisták és a pesszimisták közötti vitára és felvázolja a saját, következő néhány évre vonatkozó előrejelzését. A korábbi fejezetekben elmondottak alapján magát az optimisták táborába sorolja, a legfontosabb rövid távú makrogazdasági problémát, a túlzott hitelállomány mérséklését a pénzügyi rendszer reformjával, menedzselhetőnek tartja. Ami a következő tíz év gazdasági növekedésének ütemét illeti, ebben három véleménycsoport előrejelzését ismerteti. Az optimisták, élükön a kormány félhivatalos tanácsadójával Justin Lin-nel nem számolnak lassulással, az elmúlt évek 7%-os ütemét tarthatónak látják. Huang ennél óvatosabb, ő a következő öt-tíz évre egy 5-7%-os sávban megvalósuló növekedést lát valószínűsíthetőnek. Ezt két indokkal támasztja alá. Egyik oldalon bízik a tervezett, de még nem megvalósult gazdasági reformok különösen az állami vállalatok reformjának hatékonyságösztönző, ezen keresztül növekedést generáló hatásában. A másik, kissé technikainak minősíthető érve pedig az, hogy a 20000 USD GDP/fő szintig a sikeresen felzárkózó kelet-ázsiai országok is tartani tudták az átlag fölötti, 5-7%-os növekedési ütemet. Kína ma még csupán a 13000 USD GDP/fő szintnél tart, és van még további öt éve arra, hogy a jelzett küszöbértéket elérje.

A különböző médiákban manapság nagyon sok, kínai gazdasággal foglalkozó cikk jelenik meg, amelyekben gyakran talán túlzottan is felszínes és egyoldalú véleményeket fogalmaznak meg. Huang Yukong a nemzetközi pénzügyi intézményeknél szerzett évtizedes gyakorlati tapasztalataival és széles körű elméleti ismereteivel törekszik arra, hogy a napi sajtónál mélyebbre ásson, feltárja az egyes résztémák közötti összefüggéseket, illetve komoly statisztikai adatgyűjtéssel és alapos szakirodalom-feldolgozással támassza alá a nézeteit. Ez a feldolgozott témák többségénél sikerül is neki. Ugyanakkor az olvasót nem állítja könnyű helyzet elé, gyakran az az érzésünk, hogy néha talán túl sok kérdést is bevon az elemzéseibe és ezért a terjedelmi korlátok miatt nem képes minden gondolatmenetét részleteiben kifejteni. Talán a legnagyobb hiányérzetünk az általa „területileg decentralizált versenyrendszernek” fogalom kifejtésénél volt, amelynek ugyan nagyon sok pozitív hatást tulajdonít, de ennek bizonyításával adós marad. A Kínával kapcsolatban optimista és pesszimista véleménycsoportok vitája évek óta tart, a napi sajtóban és elméleti írásokban a pesszimisták, a nemzetközi szervezetek elemzéseiben és a nagy szakmai tanácsadó irodák írásaiban az optimisták vannak uralkodó pozícióban. Huang Yukong könyve hasznos sorvezető, ennek az izgalmas vitának a követéséhez.

185

Gideon Rachman Easternisation: War and Peace in the Asia Century

arra inti a kínai vezetést, hogy rejtse el képességeit és várja ki a megfelelő alkalmat. Ám ez az intelem Xi Jinping jelenlegi kínai elnök hatalomra kerülésével a szerző szerint véget ért. A fejezetben a 2012-ben megválasztott elnök által meghirdetett „kínai álom” külpolitikájának szegmenseit olvashatjuk, amely egy egyre magabiztosabb és globális hatalomként viselkedő Kínát irányoz elő. Ugyanakkor nem felejteni el megemlíteni a Kínán belüli problémákat, mint a korrupció és a gazdasági növekedés lassulása, amelyek a Kínai Kommunista Párt legitimitását veszélyeztetik, valamint szóba hozza az író a több országban is bekövetkezett

Szerző: Zoltai Alexandra

A könyv írója Gideon Rachman a Financial Times külügyi rovatának a szerkesztője. Jelen műve 2016-ban került kiadásra, címe sokatmondóan csak „keletiesedés”, amely alatt a szerző azt érti, hogy a globális erőcentrum teljesen eltolódik nyugatról keletre, melynek kiindulási pontja a világgazdasági válság, amióta a nyugat hanyatlik, kelet pedig erősödik. A legerősebb hatalmat Kínában látja, amely az új globális erőközpont lehet, ennek értelmében vizsgálja a keletre tolódás tényét Amerika, Latin-Amerika, Európa, Oroszország, Afrika, Közel-Kelet, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia és Ausztrália szempontjából is. A régiók és országok tekintetében olyan összefüggésekre és fontos tényekre világít rá, amelyek alátámasztják a „keletiesedés” felvetését.

bevezetés A könyvet egy rövid történeti áttekintéssel kezdi az író, melyben főként Kína szempontjából vizsgálja az elmúlt éveket. A nyugati imperializmustól kezdve egészen 2014-ig, amikor az IMF bejelentette, hogy Kína lett a világ legnagyobb gazdasága (vásárlóerő-partitáson). Majd sorra veszi azokat az okokat és konfliktusokat, amelyek szerinte a nyugati világ meggyengülését okozták. Végül a megosztott kelet jelenségét magyarázza a feltörekvő hatalmak és nyugati szövetségesek szempontjából. A könyv két fő részre van felosztva. Az első részben az ázsiai helyzetről olvashatunk a „keletiesedéssel” kapcsolatban, a második részben pedig Ázsián túlmutatva vizsgálja a keletre tolódás jelenségét, folyamatát és hatásait az író. Nyugatról keletre A nyugatközpontúság végének egyik okát a gyorsan fejlődő ázsiai városokban látja, mint például Sanghaj és Szingapúr. Valamint a kínai

186

történelemben megfigyelhető ciklikusságra is alapoz, amelyben dinasztiák emelkedtek, majd hanyatlottak. Az amerikai történelemmel hasonlítja össze, amely sokkal lineárisabb irányt mutat. A nyugatorientáció kezdetét az 1400-as évek végére teszi, amikor elkezdődött az európai kolonizációs időszak, amelynek folyamatát több oldalon keresztül tárgyalja, amelyben kiemeli Japánt, mint az egyetlen gyarmatosító országot Ázsiában. Az író szerint a világháborúk után kezdődött folyamatok fektették le annak az alapjait, hogy később a hatalmi egyensúly Ázsiába tolódjon, ezzel kapcsolatban két fontos momentumot emel ki. Az első, hogy Amerika lett a globális hatalom és a domináns politikai, valamint katonai hatalom Ázsia csendes-óceáni térségében, ellenőrzése alá vonta Japánt és részt vett a koreai, valamint a vietnámi háborúban is. A második okként pedig azt tekinti, hogy Kína és India elkezdtek az országaik belügyire koncentrálni, és megindult mindkettőnél egy erőteljes gazdasági fejlődés.

„színes” forradalmakat, amelyek szintén lehetséges veszélyforrásokat rejtenek a kínai vezetés számára. Amerika reakciója

Az USA 1871-ben vált a világ legnagyobb gazdasági hatalmává, amit 2014-ig meg is tartott, azonban ekkor Kína vette át a helyét, ami kérdéseket ébreszt azzal kapcsolatban, vajon meddig tudja az USA megtartani politikai hegemóniáját. a háború kockázata A második világháború óta folyamatosan eszkalálódik a helyzet a kelet-ázsiai régióban, olyannyira, hogy 2015-re az amerikai, japán és kínai tengeri és légierő folyamatos kihívást jelentenek egymás számára a vitatott területeken (Kelet- és Dél-kínai-tenger) való hajózás, repülés tekintetében. A szerző sorra veszi a térségben található államokat és azok kapcsolatát Kínával, amelyek mind egy-egy konfliktus forrásai lehetnek, ám a nagy kérdés szerinte az, hogy vajon mi Kína valódi terve? Háborúra készülne a szomszédaival, esetleg magával az Egyesült Államokkal? Valójában mit is jelent feltörekvő szuperhatalomnak lenni a 21. században? Az elrejtés és várakozás vége A fejezet címe a Deng Xiaoping által meghirdetett 24 írásjegyes külpolitikai irányelvre utal, amely

A Barack Obama elnöksége és a Hillary Clinton külügyminisztersége alatt bejelentett Ázsia felé fordulás politikája, az USA legfontosabb reakciója volt. Vagyis visszavonulni a Közel-Keletről, és nagyobb hangsúlyt fektetni Kelet-Ázsiára és a felemelkedő Kínára. Azonban ezt a lépést sok kritika érte, ugyanis a katonai része túl nagy hangsúlyt kapott, és az amerikai törvényhozás nem vette figyelembe azt a tényt, hogy Kína főként gazdaságilag kezdi ki az amerikai hatalmat, amelyre mi sem jelentett jobb bizonyítékot, mint a 2015-ben létrehozott Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank. Erre válaszul Amerika és szövetségesei bejelentették a Csendes-óceáni Partnerséget (TPP). Az Obama-adminisztráció a kelet-ázsiai térség országai közül a legnagyobb szerepet Japánnak szánta, aki egyben a legfontosabb szövetségesnek is számít és fontos egyensúlyozó feladata van Kínával szemben. japán és Korea dilemmája Japán, a két Korea és Kína kapcsolata egymással nem mentes a konfliktusoktól. Japán gyarmatosítási törekvései a mai napig beárnyékolják a többi országgal való viszonyát. Ez a fejezet főleg Japánra és annak miniszterelnökére, Shinzo Abera fókuszál, az államfő személyére és az ő ambivalens megítélésére, valamint kapcsolatának alakulására Dél-Koreával. Valamint rávilágít Kína szerepére

187

Gideon Rachman – Easternisation. War and Peace in the Asia Century

„Szerinte a Közel-Kelet játszotta az egyik legfontosabb szerepet abban, hogy most a hatalmi súlypont keletre tolódik és Amerika, vele együtt pedig Európa és a nyugati világ egyre gyengül és hanyatlik.” Észak-Korea tekintetében, és felhívja a figyelmet, hogy Park Geun-hye elnöksége alatt Dél-Korea egyre szorosabb kapcsolatot alakított ki Kínával, ami Tokióban és Washingtonban is aggodalmat váltott ki. Amerika és Japán számára a legnagyobb veszélyt az egyre inkább öntudatos viselkedést folytató Kína és Kelet-Ázsiában egyre nagyobb befolyásra törekvő és szerző politikája, ahol ennek következtében konfliktusok merülhetnek fel az egyes országok között. harc délkelet-ázsiáért A stratégiai jelentőségű Malaka-szoros bemutatásával kezdi az író Délkelet-Ázsia fontosságának bemutatását, ugyanis a Kínát ellátó nyersanyag ezen keresztül halad át az országba, így Amerika egy esteleges kínai konfliktus során, ennek lezárásával, komoly lépéselőnyre tudna szert tenni. Szingapúr éppen ezért egy egyensúlyozó politikát folytat kelet és nyugat között, ami könnyen fordulhat át abba, hogy valamelyik oldalt megsérti. Utána az ASEAN és Kína viszonyára tér át, hangsúlyozva a kínai területi követeléseket és mesterséges szigetépítéseket. A fejezet végén pedig Ausztráliát helyezi el a kelet-nyugat kontextusban, habár nyugati értékekkel rendelkezik, mégis a kínai befolyás alá kezd kerülni, hiszen gazdaságilag igen jelentős hatással bír. Ezért komoly dilemmával küzd, hogy nyugat vagy kelet felé orientálódjon-e.

188

India, ázsia második szuperhatalma India és Kína összehasonlításával kezdi a szerző a fejezetet, majd hozzáteszi, habár vannak különbségek, India szerepe mégis attól függ, hogy Modi elnöksége alatt, hogyan tudja országát pozicionálni és vezető hatalommá tenni. Szóba kerül az egyre inkább előtérbe kerülő hindu nacionalizmus kérdése és az indiai-pakisztáni viszony. Valamint éppen ebből kifolyólag a Kínával való kapcsolata, ugyanis Kína jó kapcsolatot ápol Pakisztánnal, valamint az indiai-kínai viszonyt megterhelő két ország között lévő határvita sem elhanyagolható. Felhívja a szerző a figyelmet, hogy mindhárom ország atomhatalom, ezért egy esetleges konfliktus nagy veszélyt rejtene magában. Sorra veszi India kapcsolatát a kelet-ázsiai és délázsiai országokkal, valamint befolyását Afrikában és kiemeli Amerikával és Japánnal való viszonyát is. Végül arra a következtetésre jut, hogy Kína növekvő befolyása Indiát, Japánt és Amerikát is szorosabb együttműködésre ösztönzi, hogy egy ellensúlyozó tengelyt tudjanak létrehozni.

hogy Amerika nem kívánt teljes katonai beavatkozást a Közel-Keleten, ami így egy erőszakos anarchiába süllyedt. közel-kelet – a nyugati hatalom vesztője Sorra veszi az amerikai és orosz intervenciókat az egyes közel-keleti országokban, és a régióban lévő országok jelentőségét és az ott betöltött szerepüket. Külön kiemeli Kadhafi és Assad személyének fontosságát a térségben, valamint rávilágít a megtörtént, illetve az épp folyó konfliktusokra. A fejezet végén nagyobb hangsúlyt fektet Izrael kérdésére, amit a nyugati világ egy kis szigetének tart a Közel-Keleten, hiszen fontos kapcsolatot ápol Amerikával, ugyanakkor egyre nagyobb hangsúlyt kap külpolitikájában Kína is. Szerinte a Közel-Kelet játszotta az egyik legfontosabb szerepet abban, hogy most a hatalmi súlypont keletre tolódik és Amerika, vele együtt pedig Európa és a nyugati világ egyre gyengül és hanyatlik. európa és a jól becsukott ablakai

az amerikai erő kérdése Az első rész után továbblép Ázsián, és más régiók és országok szempontjából kezdi vizsgálni a keletre tolódás kérdését. Amerika helyzetét elemzi először, amely Ázsián kívül a legfontosabb szereplője ennek a kérdésnek. Sorra veszi az ország szerepét és befolyását a világban. Az Obama-adminisztrációról kritikusan beszél, az író is azon a véleményen van, hogy gyengének bizonyult ez a vezetés, és Obama sokszor nem akarta átlépni azt a bizonyos „piros vonalat”, szerinte többek között ez is vezethetett az amerikai hegemónia hanyatlásához. Részben ezért is született meg az a külpolitikai fordulat, amelyet Ázsia felé fordulásnak szoktunk emlegetni. Az egyensúlyozó szerepét kívánja betölteni az ázsiai csendes-óceáni térségben, hogy az egyre erősödő Kína befolyását csökkenteni tudja. A NATO felépítését is vizsgálja, valamint Amerika abban betöltött szerepét és az általa eszközölni kívánt változásokat. Összegzésként pedig leírja az író, hogy habár az egész világon egyre több azoknak az országoknak a száma, akik megkérdőjelezik Amerika tenni akarását a vezetőpozíció érdekében, szerinte ehhez mi sem járult jobban hozzá, mint

Áttekinti az Európában bekövetkezett recessziókat (Olaszország, Görögország), majd kezdetben Franciaország és Németország vezető hatalmát emeli ki. Később rávilágít arra, hogy a gazdasági világválság következtében az európai hatalom végérvényesen Berlinbe helyeződött át, az euró krízise után pedig mindenki úgy tekint Németországra, mint Európa vezetőjére. A közel-keleti válság hatására pedig Európának egy elhúzódó problémával is szembe kell néznie, ami nem más, mint a menekültek kérdése.

fordul és a nyugati mintákat veszi alapul. Az Eurázsiai Unió terve azonban kudarcba fulladt Ukrajna Európai unió felé nyitásával, majd a Krím-félsziget miatt kirobbant konfliktus a két ország között újra a hidegháborús állapotokat idézi. Putyinnak ezért meg kellett hozni a saját Ázsia felé fordulását, mivel a nyugati országok komoly szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben és a nyugati világhoz való csatlakozási és beolvadási kísérlet a Szovjetunió felbomlása után sem járt sikerrel.

„...a gazdasági világválság következtében az európai hatalom végérvényesen Berlinbe helyeződött át, az euró krízise után pedig mindenki úgy tekint Németországra, mint Európa vezetőjére.” 2014-ben Putyin Kínába látogatott, ahol a két ország szorosabb együttműködésről egyezett meg, amely „win-win” kapcsolatnak ígérkezik, hiszen Oroszország segít Kína energiaéhségét csillapítani, ami pedig az orosz gazdaság számára is kifizetődő. A két ország közeledése az Amerika vezette világnak egy újabb stratégiai, gazdasági és ideológiai kihívást ad. határvidék

A legnagyobb problémának mégis az európai hadseregek erodálódását látja, amelynek következtében a biztonságukat és védelmüket teljes egészében az Amerika vezette NATO-ra bízzák, amit egy fenntarthatatlan politikának tart. Többek között ezért is kell most Európának szembenéznie az orosz fenyegetéssel. oroszország kelet felé fordul A Szovjetunió felbomlása után Európa úgy tekintett Oroszországra, mint aki elveszítette globális hatalmát, és nem tehet mást, minthogy nyugat felé

Ebben a fejezetben Ukrajnáról, Törökországról, Magyarországról és ezen országok vezetőiről olvashatunk bővebben. Ukrajna elkeseredettségéről beékelődve a nyugati és keleti érdekszféra közé, az elhatalmasodó korrupció és forradalmak árnyékában, és az egyre nagyobb orosz agresszióban. Törökország is hasonló dilemmával küzd a nyugati és a keleti világot illetően. Azonban Erdogan hatalomra kerülése óta egyre inkább eltávolodik az ország az Európai Uniótól és a nyugati világtól. Törökországba az Oszmán Birodalom egykori

189

Gideon Rachman – Easternisation. War and Peace in the Asia Century

nagyságát szeretné visszahozni és visszaadni a muszlim örökséget. Szerinte Orbán Viktor miniszterelnöksége alatt autoriter irányt kezd venni Magyarország vezetése, és az új alaptörvénye, amelyet bevezettek, korlátozza a média szabadságát, ami miatt Budapest és Brüsszel kapcsolata igen terhelt lett. A menekültáradat megállítására épített kerítés a liberálisoktól sok bírálatot kapott, azonban az Európában lévő nacionális és konzervatív politikai erők egy követendő modellként ítélik meg. Különböző módokon, de Magyarországon, Törökországon és Ukrajnában végbemenő folyamatok jelzik az Európai Unió csökkenő erejét, mint a nyugatizáció egyik fő pillérét. afrika és Dél-Amerika Az író szerint Obama személye remek lehetőséget adott, hogy Amerika jó kapcsolatot tudjon kiépíteni Afrikával, de ami ebből megvalósult, azt már egy teljesen más kérdésnek tekinti. Amit az afrikai kontinensen Amerika és a nyugati világ menthetetlennek látott, abban Kína felfedezi a rejtett lehetőségeket. Mivel Kína az ipara rohamos ütemben nő, ezért nyersanyagra van szüksége, amiben Afrika bővelkedik, nekik pedig infrastrukturális beruházásokra van szükségük, amihez a kínai cégek éppen lehetőséget keresnek. Ez a kétirányú kereskedelem Afrikával 2000 és 2010 között a húszszorosára nőtt, és Kína lett a fekete kontinens legnagyobb gazdasági partnere.

A latin-amerikai országok mindig is úgy érezték, hogy az amerikai gazdaság árnyékában élnek, azonban most felfedezték, hogy van lehetőség számukra is, amit elsősorban Kínában láttak meg. Ennek hatására Japán is lépéseket tett, hogy növelje befolyását a két térségben, és megindult egy verseny Kínával szemben. Azonban az itt lévő országok számára sokkal inkább elfogadható a Kína által hirdetett be nem avatkozás külpolitikája. Megemlítésre kerül a Kína által megalapított BRICS, amely magába foglalja Latin-Amerika és Afrika két legnagyobb befolyással bíró országát, Brazíliát és Dél-afrikai Köztársaságot. nyugati intézmények Ez a fejezet azt vizsgálja, hogy a világ még mindig miért gondolja úgy, hogy egyes nyugati intézmények azok, amelyek a globális gazdasági és politikai rend meghatározói. Olyan nagy profilú nemzetközi intézményekről van szó többek között, mint az ENSZ, a Világbank, és az IMF, valamint olyan kisebb profilú szervezeteket is ide sorol, mint a Swift, az ICANN és a FIFA. Ezek a szervezetek habár kisebb politikai befolyással bírnak, mégis a nemzetközi kontrol és menedzsment fontos mérője lett a presztízsnek és a hatalomnak. A szerző tehát a gazdasági és politikai intézményeknek nagy szerepet tulajdonít, amiket a hatalom velejárójának is tekint. Ezért a fő kérdésnek azt tartja, hogy ezek az intézmények mikor fognak megszületni vagy áttevődni Ázsiába.

összegzés Gideon Rachman könyvében tehát azt az állítást veti fel, hogy a nyugati dominancia és hatalom egyre inkább keletre és Ázsiába kezd áttevődni. Kínát tartja a legesélyesebbnek az amerikai hegemónia továbbvivőjének éppen ezért a legnagyobb fókuszt könyvében ez az ország kapja. Ezeket az állításokat igyekszik alátámasztani és magyarázni könyvében, amely jól összeszedett és felépített, szépen ös�szefoglalja a világunkban végbemenő hatalmi átrendeződéseket. A 2008-as gazdasági világválságot tartja a fő fordulópontnak, de mélyebb okokra is rávilágít, mint például Amerika be nem avatkozása a KözelKeleten és az Obama-adminisztráció gyengesége. Először Ázsiából kiindulva vizsgálja a tézisét a legfontosabb országokon keresztül külön kitérve Kínára és a két legnagyobb riválisára: Japánra és Indiára. Majd fokozatosan távolodva az egész világ kontextusából szemléli a „keletiesedés” kérdését, közben végighalad Európán, Oroszországon, a Közel-Keleten, Afrikán, Latin-Amerikán és az Egyesült Államokon is. Mindenhol rávilágít arra, hogy a legtöbb ország csalódott az USA vezette nyugati hatalomban, ezért másik alternatívaként keletre fordul, amit Kína igyekszik kihasználni. RACHMAN, Gideon: Easternisation. War and Peace in the Asian Century. London, The Bodley Head London, 2016. Oldalak száma: 336 Kiadó: Other Press Megjelenés dátuma: 2017. április 4. ISBN-10: 1590518519 ISBN-13: 978-1590518519

190

191

Anja Manuel: This Brave New World – India, China, and the United States

által táplált folyamatot hosszú évtizedekbe telik majd visszafordítani. Az ország szociális célra fordított költései a GDP 3-4%-ával azonban így is messze elmaradnak Kínáétól, aki 7%-ot fordít ezekre a célokra. A Kínai Kommunista párt eredményesen lépett fel a szegénységgel szemben, 400 millió embert húzva ki a mélyszegénységből, amely mai napig hatalma legitimációjának alapját képezi. Az Indiában tapasztalható nyomornegyedek sem jellemzőek, részben az ország belső részén megvalósított lakhatási projekteknek köszönhetően, amelyek nagy tömegeknek biztosítanak otthont. Az egyre növekvő egyenlőtlen-

Szerző: Maráczi Fanni

Anja Manuel 2017 márciusában megjelent könyve remek összefoglalóját adja India és Kína jelenlegi helyzetének, mindvégig az Egyesült Államok számára hangsúlyos szempontokat tartva szem előtt. Röviden vázolja a két ország történelmét, a fontosabb eseményeket és tényezőket, amelyek a mai napig alakítják a nemzeti tudatot. Ezt követően olyan témák szerint rendezve ad leírást a két felemelkedő hatalom működéséről, amelyek az USA számára legfontosabbak, egyben tanácsot is szolgáltatva az együttműködés javítására. Végig hangsúlyozza, hogy e két hatalmas ország megerősödése nem kell, hogy félelmet keltsen az USA-ban, gazdaságuk felvirágzása az amerikai termékek piacát is növeli. Legfőbb tanácsa a jó kapcsolatok megőrzése és mind a bilaterális, mind a multilaterális konfliktusok elkerülése. Manuel könyve igényes összefoglalót nyújthat laikusok számára, míg a témában jártasabbak az író személyes tapasztalataiból származó anekdotákat és példákat találhatják érdekesnek.

Hosszú emlékek Anja Manuel könyvét Kína és India történelmének rövid, de a lényeges eseményeit bemutatva kezdi. Mindkét ország több ezer éves történelmet tud maga mögött, és ez a civilizációs tudat ma is kihat népeik gondolkodására. Ír a meghatározó filozófiai iskolákról vagy vallásokról – rámutat a konfucianizmus és a hinduizmus politikát mai napig formáló hatására. Kitér Kína esetében a nyugati hatalmak általi megaláztatás, India esetében pedig a gyarmati időszak ma is érezhető nyomaira. Leírását adja a kínai és az indiai gazdaság mai szintjére való eljutásának. Bemutatja ezentúl a legfontosabb történelmi figurákat, bár némiképp elfogultnak tűnik, ahogy a népszerű Gandhi bemutatását az előtte taglalt Mao Zedong-gal kapcsolja össze.

192

Átlátható leírását adja a két ország politikai rendszereinek, a Kínai Kommunista Párt történelmének, illetve az indiai országvezetés elmúlt évtizedeinek. Végül röviden mutatja be Xi Jinping elnök és Narendra Modi miniszterelnök életrajzának legfontosabb elemeit, hatalomra jutásuk mikéntjét. Jól gyűjti össze a Kínával és Indiával kapcsolatokat erősíteni és javítani igyekvő Egyesült Államok számára a szükséges információkat, amelyek segítségével jobban át tudja látni a két óriás gondolkodását és a külpolitikájuk mögött húzódó megfontolásokat. Javak megosztása A szegénység felszámolásának tekintetében India előtt sokkal hosszabb út áll, mint Kína esetében. Mintegy háromszázmillió ember él a napi 1,25$-os szegénységi küszöb alatt, a városi nyomornegyedek

ségek azonban komoly problémát jelentenek – míg a part menti városok egy főre eső GDP-je Portugáliáéhoz hasonlít, a belső, elmaradottabb tartományok inkább Kongó értékeihez állnak közelebb.

pedig mintegy hatvanötmillió indiainak adnak otthont. Míg a gyerekek iskoláztatása kiutat nyújthatna a mélyszegénységből, azokat sokszor szüleik nem engedik el az egyébként is rendkívül alacsony színvonalon működő intézményekbe – mivel az ő munkájuk is hozzáad a család szerény jövedelméhez. India helyzetét nehezíti, hogy a lakosság több mint 90%a dolgozik az úgynevezett informális szektorban, így őket a segélyekkel és egyéb támogatásokkal is rendkívül nehéz megcélozni. Az indiaiak elenyésző száma rendelkezik bankszámlával, ami szintén rontja a helyzetet. Az országban jelenleg életben lévő segélyrendszert ráadásul nagymértékű korrupció terheli, a juttatásokat kiosztók sokszor akár az élelmiszer harmadát is visszatartják, hogy aztán pénzért értékesíthessék azt. Az állam számos pozitív diszkriminációs intézkedése ellenére a szegények ma is nagy számban a muszlim, illetve az „érinthetetlen” dalit közösségekből kerülnek ki. A kaszt-rendszer ma napig rendkívül meghatározó az indiai emberek gondolkodásában és az alacsonyabb kasztbeliek halmozottan hátrányos helyzetből indulnak. A részben a brit gyarmatosítók

Ugyan Kínában nem nyomornegyedekbe tömörülnek az emberek, a vidékről beözönlő vendégmunkások élete sem könnyű. A könyv két fiatal lány életét mutatja be, akik Shenzhen nagyvárosában heti hat napot dolgoznak egy telefonokat összeszerelő gyárban, és egy kollégiumi szobában alszanak sok másik dolgozóval együtt. A vándormunkások számára a legnagyobb nehézséget mégis a hukou rendszer jelenti, amely kizárólag az állampolgárok szülőhelyén teszi lehetővé a szociális juttatások igénybevételét. Így hát a vidékről városokba özönlő tömegek semmilyen támogatásra nem számíthatnak. Újra és újra megkísérlik a rendszer megreformálását, ez azonban rendkívül nehéz feladat, tekintve, hogy a keleti parton fekvő megapoliszok nyújtják a legtöbb munkalehetőséget, így a migráció is ide koncentrálódik, aminek valamilyen formában mégis gátat kell szabni. 2014-ben jelentették be, hogy 2020-ig százmillió migráns számára nyújtanak majd városi hukou-t. Az, hogy ezt ki kapja majd, viszont sokszor olyan nevetséges szempontokhoz kötik, mint hogy hányszor adott vért az illető. Az Egyesült Államok vezetése felé azt tanácsolja, hogy az országokban gyárakat működtető amerikai óriásvállalatok jobban felügyeljék a dolgozók körülményeit, biztosítsanak számukra egészségügyi ellátást és egyéb juttatásokat. Ezek a cégek az ország olcsó munkaerejét kihasználva maguk is hozzájárulnak ahhoz, hogy milliók élnek nehéz körülmények között, emellett valóban hatékonyan tudnának javítani helyzetükön.

193

Anja Manuel: This Brave New World – India, China, and the United States

A megvesztegetés felszámolása Mindkét országban nagy problémát jelent a korrupció jelenléte és annak társadalmi támogatottsága, ami megnehezíti többek között a külföldi vállalatok boldogulását is az adott országban, ezzel csökkentve a beáramló tőkét.

érdekében. Oktatási rendszerük rendkívül elmaradott, több mint 300 millió indiai analfabéta, és átlagosan öt év az oktatásban töltött idő. Míg az IT-szektorban India egyetemi képzései színvonalasnak mondhatóak, és a diplomát szerzett diákok jó szakemberek, a brain drain komoly gondokat okoz, számos egyetemet végzett indiai vándorol többek között az USA-ba munkát szerezni.

A korrupció emellett jelentős veszteségként jelentkezik az országok gazdaságában, nagy összegeket vonva el például a szociális költésektől. Kínában a becslések szerint a kormány költéseinek mintegy 10%-át használhatják megvesztegetésre vagy csak egyszerűen lopják el. A korrupt módon kiosztott

A leghatékonyabb megoldás azonban egy az internetiparban meggazdagodott milliárdostól, Nandan Nilekanitól érkezett, akit egyfajta népi hősként ünnepelnek. Ő hozta létre az Aadhaar programot, ami minden indiai számára személyazonosító számot biztosít, azok ujjlenyomata és szemük íriszének szkennelése által, így személyazonosságuk bárhol könnyedén ellenőrizhető, akár egy mobiltelefonos applikációban is. Utóbbi funkcióját kihasználva vált

engedélyek aztán rossz minőségű épületekhez vezetnek, amelyek az első természeti katasztrófa alkalmával okozzák majd ezrek halálát.

lehetővé, hogy az állampolgárok a telefonjukon keresztül azonosítva magukat jussanak hozzá a nekik járó segélyhez.

tapasztalattal rendelkező cégek pedig a know how átadásával megsegíthetik Kínát elöregedő társadalmának ellátásában.

Xi Jinping korrupcióellenes kampánya a Tigrisek és legyek mozgalom számos nagy hatalmú politikus és katonai vezető bebörtönzéséhez vezetett. Míg egyesek úgy tartják, hogy ez egyszerűen Xi politikai ellenfeleinek félretételét szolgálja, az ország lakosságának hozzáállására mégis pozitív hatással lehet. A kínaiak számára ugyanis számos korrupt gyakorlat egyszerűen az üzletkötés ceremóniájához tartozik hozzá, míg az amerikai fél számára határozottan a megvesztegetés kategóriájába esik – ilyen az ajándékozás szokása például, ami Indiában is a hagyomány része. Kérdés azonban, hogy a nyilvánosságra hozott összegek – melyeket a Kommunista Párt tagjai csalhattak el – a nép megnyugtatására szolgálnak-e, vagy épp lerántják a leplet a korrupció eddig ismeretlen mértékéről, ezzel gyengítve a pártba vetett bizalmat.

Fiatalok és idősek

Energia vs. a környezet

Kína számára egyre nagyobb problémát jelent a társadalom elöregedése. Jelenleg több mint 200 millió a hatvan év feletti kínaiak száma, de 2030-ra akár duplájára nőhet majd a csoportjuk. Míg a problémát részben okozó, 1980-ban életbe léptetett családtervezési politikát felszámolták, úgy tűnik a folyamat visszafordíthatatlan. A hagyományos kínai modell, ami szerint az időseket gyermekeik és unokáik támogatják majd, mikor már nem képesek dolgozni, az egyke gyermekek millióira hárítja az akár nyolcfős családjuk ellátásának terhét. Míg a kormány is elismeri ennek irracionalitását, az egész népességet ellátó nyugdíjrendszert még nem alakították ki. A másik megoldandó feladat az egészségügyi biztosítottság kiépítése, az ugyanis jelenleg csak a kezelés költségeinek legfeljebb 40% -át állja, de a szegényebbek sokszor erről a részleges támogatásról sem tudnak. Az indiaiakhoz képest azonban még így is irigylésre méltó az idősellátásuk. Már említettük az indiai állampolgárok megcélzásának nehézségét, de a valódi problémát magának a járulékoknak a begyűjtése jelenti. Az informális szektorban kiosztott fizetésekből nincs módja az államnak az idősek ellátására valót begyűjteni.

A kínai kormány és a hétköznapi emberek is egyre többet foglalkoznak a környezetszennyezés veszélyével, és a megoldáson dolgozók számos áttörést értek már el a területen. Érthető a motiváltságuk – a nagyvárosok lakóinak a légszennyezés hatására kimutathatóan csökkent a várható életkora, annak ellenére, hogy akár egész napokat töltenek el arcmaszkot viselve; panaszaik pedig már a cenzúrázhatatlan tartományba értek, így a vezetés nem hagyhatja azokat megválaszolatlanul.

Míg Kínában a hétköznapi emberek részéről nem figyelhető meg a korrupcióval szembeni tiltakozás, Indiában gyakoriak a tüntetések és magánemberek is részesei a harcnak. Emellett India jogi rendszere is fejlettebb Kínáénál, számos anti-korrupciós törvényt foglalva magában. Az ország kusza bürokráciája azonban így is teret enged a tisztességtelen gyakorlatoknak. Ahogy a segélyezésnél már említettük, az élelmiszeradagot kiosztó hivatalnok pénzért értékesíti a szegényeknek szánt adag egy részét, ez pedig a hétköznapi emberek felháborodásához vezet. Az aktivisták tiltakozása vezetett részben 2014-ben a Kongresszus Párt veszteségéhez és segítette kormányra Modi miniszterelnököt. A BJP párt kampányának hangsúlyos pontja volt a korrupció

194

elleni küzdelem, és úgy tűnik, kormányra lépésük óta Új-Delhiben sikerült is változásokat elérniük, többek között magánszektorbeli engedélyek és szerződések átlátható aukciókon való értékesítése által.

India fiatal társadalmának azonban nem a nyugdíj kérdését kell elsősorban megoldania, számukra a munkaerőpiacra özönlő pályakezdők elhelyezése jelenti inkább a kihívást, és a bennük rejlő erőforrások kihasználása a gazdaság növelésének

Az Egyesült Államok számára piacot jelenthet a két ország magánrendelőinek létrehozása, gyógyszeripari cégek számára vagy akár idősek otthonát működtetőknek, amelyeket egyre nagyobb számú kínai és indiai engedhet meg magának. Ezek a nagy

Indiában még rosszabb a helyzet, nagyvárosainak levegőminősége jóval elmarad Kína mögött, a WHO pedig a világ húsz legszennyezettebb városai közül tizenhármat Indiában jelöl meg. Míg továbbra is áll a nézet, hogy a szegénységben élők helyzetének javítása nem lehetséges anélkül, hogy az a környezet rovására menne, mégis reményt ad, hogy az hivatalnokok és vállalatvezetők új generációja egyre fontosabbnak látja a megoldást. Az idősebbek sokszor merev hozzáállása viszont hátráltatja a nemzetközi együttműködést az energiatermelés átalakításában. A szénnel való energiatermelés felváltása megújuló energiaforrással mindkét ország érdekében áll. Kína a világ elsőszámú szén előállítója és felhasználója, India pedig a második. Az átállás nehézségét leginkább a szén alacsony ára okozza, a fejlődő óriások előtt hosszú út áll még, mire társadalmaik minden rétegét elláthatják energiával, így annak költsége korántsem elhanyagolható.

A másik központi feladatot a tiszta víz biztosítása jelenti. Kína szerencsétlen földrajzi adottságainak köszönhetően északi felén sokkal szárazabb, mint a déli területeken, ráadásul az utóbbit ellátó folyók is Tibetből erednek – a tartomány biztosítása tehát nélkülözhetetlen számára stratégiai szempontból India területén megfelelő a vízzel való ellátottság, azonban hiányzik a modern infrastruktúra – a korszerű öntözés helyett a parasztok maguk fúrják az egyre mélyebb és mélyebb kutakat, amik talajvíz csökkenéséhez vezetnek. A folyók vizének tisztán tartása sem megoldott, a zsúfolt városok és a folyókhoz kötődő szertartásoknak köszönhetően a Gangesz vize rendkívül szennyezett a helyieket azonban ez sem tántorítja el az abban való fürdéstől. A folyó megtisztítására számtalan kezdeményezést kíséreltek meg, azonban a központi kormány nem tudja rábírni az államok vezetését a cselekvésre. A vízhiány akár a két ország közötti konfliktushoz is vezethet, a Brahmaputra folyó ugyanis a Tibetifennsíktól jut el Indiába, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg pedig már felvetette a folyó vizének Kínába terelését. Míg ennek megoldása technológiai kihívást is jelentene, amennyiben megvalósul, biztosan fegyveres konfliktushoz vezetne. Amen�nyiben a két ország károsanyag-kibocsátásának hatására felgyorsul a klímaváltozás, az az USA számára is egyértelműen veszélyes, így érdekében áll a két ország megsegítése energiatermelésük megreformálásában. Azok azonban sokszor igazságtalannak érzik a rájuk irányuló figyelmet, károsanyag-kibocsátásuk ugyanis még mindig nem haladta meg az USA-ét vagy Európáét. Mivel Kína élen jár a zöldenergiával kapcsolatos fejlesztésekben, így a kooperáció az USA számára is kedvező lehet, emellett egyre kevésbé számít érzékeny témának. Az elégedetlenség kezelése A kínai sajtót és internetet rendkívüli hatékonysággal szűrő cenzúra megléte a többségi társadalmat nem zavarja. Bár tisztában vannak vele, hogy üzeneteiket megfigyelik, ezt egyfajta kompromisszumként fogják fel azért cserébe, hogy a Kommunista Párt irányítása alatt sokkal jobb körülmények között élhetnek, mint elődeik. A földkisajátítások, munkaügyi reformok, vallásszabadság illetve a környezetszen�nyezés azonban olyan témák, amelyek miatt gyakran

195

Anja Manuel: This Brave New World – India, China, and the United States

előfordulnak tiltakozások. Az internet ugyan korlátozottan teret enged a panaszok megjelentetésének, azonban civil társadalomról aligha beszélhetünk. A fiatalabb generáció esetében megfigyelhető változást érdekes módon pont a cenzúra megléte hívta elő: mivel a Tienanmeni téri 1989-es események az utána felnőtt kínaiak számára sokszor teljesen ismeretlenek, az állam agresszív fellépésének emléke nem tántorítja el őket attól, hogy egyre határozottabban fogalmazzák meg véleményüket. Várható, hogy a megváltozott hozzáállás és a társadalmi feszültségek az elkövetkező évtizedekben elérnek majd egyfajta töréspontot. Addig azonban a Párt tovább alkalmazza a nacionalista érzelmekkel való manipulációt – a japánok háborús bűneinek vagy a Diaoyu-szigettel kapcsolatos konfliktusnak felemlítését – bármikor ha a kínai polgárok valamilyen más okból túl elégedetlennek tűnnek. India helyzete egész más, az 1947-es függetlenség megszerzése óta tartanak meg szabad választásokat, az állampolgárokat megilleti a szólásszabadság, és ki is használják azt. Az évi több ezer tüntetés és számos nonprofit, illetve civilszervezet mellett az indiai sajtó meglepően csak a 80. helyen szerepel a 199 ország közül, sajtószabadság terén. A kormány néha letilt politikai tartalmakat az interneten és bloggerek letartóztatása is előfordul csak úgy, mint újságírókat érő támadások. A kormány bizalmatlan a nonprofit szervezetekkel szemben, különösen a külföldi támogatást élvezőkkel. Indiával kapcsolatban az Egyesült Államok megkísérelhet hatni a kormányra, hogy csökkentsék a cenzúrát az internetes tartalmak esetében, illetve ne akadályozzák a nonprofit szervezetek működését – ezek elérése nem lehetetlen. Új merkantilisták Mindkét ország diplomáciájában központi szerepet kap a segélyezés. Míg India messze elmarad Kína mögött az erre szánt összegek tekintetében, közeli szomszédaira így is sokat fordít, ezzel is hangsúlyozva, hogy békés hatalomként definiálja magát. Ugyan India ma is a világ szegényeinek egynegyedének ad otthon, a hinduizmus, a buddhizmus és az iszlám mind mások megsegítésére biztató vallások, így a kormány hangsúlyozottan politikai érdekeket nélkülöző segélypolitikát folytat.

196

Kína segélypolitikájában 21. századi merkantilista – segélyek, kormányhitelek, közvetlen befektetések és a kereskedelem növelése által segíti meg saját vállalatait és növeli gazdaságát. A kínai segélyekhez nem kötődnek olyan feltételek, mint a nyugatról érkezőkhöz, de azok tisztán segély volta sem tisztázott. A különböző beruházások szinte minden esetben kínai vállalatoknak biztosítanak munkát. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés (OBOR) keretében megépülő beruházások mind kínai kölcsönökből épülnek majd. Ezek lehetővé teszik, hogy Kína felhasználja magas összegű külföldi tőkéjét, illetve munkát ad az extrakapacitásokkal rendelkező állami vállalatainak. Az érintett országok hálából pedig várhatóan Kína oldalára állnak egy esetleges konfliktus során. Az USA számára aggasztó Kína aktivitása, mivel amennyiben nem az Államok osztja a segélyeket, akkor a feltételek szabásával sem tudja befolyásolni az egyes országokat. India számára Kína délkelet-ázsiai terjeszkedése adhat okot aggodalomra. Ebben a régióban ugyanis hagyományosan India volt vezető szerepben, azonban egyre inkább körülvéve érezheti magát. Sem az USA-nak, sem Indiának nincs más választása, mint szorosabbra fonni saját kereskedelmi kapcsolatait a másik két országgal, ezzel őrizve meg a jó viszonyt és elkerülhetővé tenni a konfliktusokat. A világ amelyet létrehoznak A mai is működő nemzetközi szervezetek a második világháború lezárásával jöttek létre és az Egyesült Államok és Európa normái szerint épülnek fel. Jelenlegi állapotukban elavultak, és nem találják benne a helyüket a felemelkedő hatalmak. Kína rendelkezik a második legnagyobb nemzetgazdasággal, olyan szervezetekben mint a WTO vagy az IMF azonban még most sem tölt be gazdaságának méretéhez illő pozíciót. Ezek reformjába nemcsak azért kell bevonni a két felemelkedő óriást, mert az a világgazdasági súlyuk miatt nem halogatható tovább, de azért is, mert tapasztalataik a Nyugat számára is értékesek lehetnek. Kína egyre növekvő szerepvállalását jelzi az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) létrehozása is, melynek lelkes tagja India, mivel az segíthet az ország infrastrukturális fejlesztéseiben. Ehhez Washington nem hajlandó csatlakozni, pedig félelmei pesszimistának tűnnek. Az AIIB például USA-dollárban folyósítja majd kölcsöneit, nem pedig RMB-ben, ahogy ettől korábban tartottak, emellett olyan

infrastrukturális fejlesztéseket tesz majd lehetővé a kínai tőke, amelyek a Világbank működése alatti hatvan évben nem valósultak meg. Kína az ENSZ-ben is egyre aktívabb, komoly ös�szegekkel járulva hozzá a békefenntartó csapatok költségvetéséhez. Ez szintén megnyugtatólag kéne, hogy hasson az Egyesült Államokra, hiszen Kína egyáltalán nem zárkózik el a meglévő szervezetekben való részvételtől, egyszerűen csak jogait igyekszik érvényesíteni.

Kína tevékenységét perspektívába helyezi azonban, ha elképzeljük mit lát a partjairól a tenger felé tekintve: Japántól egészen Taiwanig és a Fülöp-szigetekig mind ellenséges, vagy legalábbis Kínával szemben hűvös magatartást tanúsító hatalmak szigetei veszik körül. Ez a kínaiak által „első-szigetláncként” nevezett terület részben megindokolja törekvéseit, hogy kialakítsa saját bázisait ezeken a vizeken. A Malakaszoroson való átjutás biztosítása elengedhetetlen számára, hiszen ezen az útvonalon érkezik számára a közel-keleti olaj.

India ENSZ-ben való szereplését továbbra is az el nem köteleződés politikája hatja át, ezáltal csak

Kína aktivitása – különösen az Indiai.óceán és a Himalája környékén – India ilyen jellegű kiadásait is

az esetek kevesebb, mint harmadában szavazott az USA-val együtt. Tervben van az ország felvétele a Biztonsági Tanácsba, ezt azonban Kína és Oroszország is ellenzi.

megnövelte, Modi a 2016-2017-es pénzügyi évben 30%-kal emelte meg az ország védelmi költségeit, 52 milliárd dollárra, emellett pedig az USA segítségét kérte modern repülőgép-hordozók építéséhez. A második világháború vége óta az USA uralta a csendes- és indiai-óceáni régiót, de ez az időszak lezárult, ezt pedig el kell fogadniuk, csak úgy, mint hogy „Fordulat Ázsia felé” politikája fenyegetően hangozhat a kínaiak számára. Kína egy olyan méretű hatalommá nőtte ki magát, amely rendelkezhet ilyen méretű hadsereggel, ez egy természetes folyamat.

A Világbankban és az IMF-ben is át kell szervezni a szavazati jogokat, de emellett arra is kell ösztönözni a két óriást, hogy olyan regionális kereskedelmi egyezményekbe lépjenek, amelyek minden félnek kedveznek. Természetes, hogy India és Kína érvényesíteni akarják jogaikat és növelni befolyásukat csak úgy, mint hogy nem minden kérdésben egyezik majd a véleményük az USA-val. Ezt az amerikai félnek tiszteletben kell tartania. Nem szabad azonban engedni a meglévő szervezetek környezetvédelmi vagy munkajogi alapelveiből, ezekhez a két országnak is alkalmazkodnia kell. Azonban mivel mindketten egyre nagyobb hajlandóságot mutatnak a felelősség vállalásra, az USA-nak érdemes kihasználnia erőforrásaikat, és velük együtt kell igazságosabbá formálnia a nemzetközi rendszert. A következő Kapitány és Katona India soft power-re helyezett hangsúlyának köszönhetően nem rendelkezik sok ellenséggel, vezetői figyelmét leginkább Pakisztán és Kína köti le. A himalájai határvonalon számos területvita zajlott már, egészen a brit uralkodás idejétől számolva, napjainkban pedig Kína infrastrukturális beruházásainak a térségben való koncentrációja okoz feszültségeket. India számára az OBOR részeként létrejövő fejlesztések is aggodalomra adhatnak okot – Kína olyan létesítményeket épít a térségben, melyek hadi célra alakíthatóak át, például kikötőket, melyek a kereskedelmen túl esetleg a tengeri flottájának is bázisául szolgálhatnak.

Manuel gyakoribb kommunikációt javasol Kínával, és a szabályok szigorú meghatározását azzal kapcsolatban, hogy mi elfogadható az Államok számára és mi nem, például a kiberbiztonság terén. De közös hadigyakorlatok megtartását is szorgalmazná, azt javasolja, ezekből az USA és India ne hagyják ki Kínát. Konklúzió Manuel azt tanácsolja az Egyesült Államoknak, hogy a Kínához és Indiához való hozzáállásukban vegyék a függetlenedést követő brit-amerikai viszonyt példának. Nagy-Britannia türelemmel fordult az új államalakulathoz, annak tudatában, hogy annak végső soron érdeke a jó kapcsolat fenntartása, illetve hogy helyzeti előnye okán az amerikaiak egyébként is példaként tekintenek rájuk. Anja Manuel tanácsa tehát a türelem, az együttműködés erősítése, a két ország jogos érdekeinek tekintetbe vétele, emellett viszont az egyértelmű határátlépésekkel szembeni határozott fellépés és végül a békés együttélés ezek általi megteremtése, amit mindhárom ország élvezhet.

197

FORRÁSjegyzék A „16+1 együttműködés” bemutatása „Belt and Road Opportunities in Central and Eastern Europe” Hong Kong Trade Development Council, October 5, 2016. http://economists-pick-research.hktdc.com/business-news/article/ Research-Articles/Belt-and-Road-Opportunities-in-Central-and-Eastern-Europe/rp/en/1/1X000000/1X0A7MSE.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Bucharest Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410594.htm (utolsó letöltés: 2017. október 1.) BURNAY, Matthieu – CARBONNET, Adrien – RAUBE, Kolja – WOUTERS, Jan: „China’s foreign policy and external relations”, European Parliament's Committee on Foreign Affairs, July 2015. http://www.europarl.europa. eu/RegData/etudes/STUD/2015/549057/EXPO_STU(2015)549057_ EN.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.); „China, Hungary, Serbia Agree on Railway Project”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015 http://www.china-ceec.org/eng/ldrhw_1/2013bjlst/tpxw/t1411113.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „China's Twelve Measures for Promoting Friendly Cooperation with Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, January 26, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410595.htm (utolsó letöltés: 2017. október 1.) ESZTERHAI Viktor: A transzregionális együttműködés új modellje a változó nemzetközi rendben, geopolitika.hu, 2017 szeptember 28. http://www. geopolitika.hu/hu/2017/09/28/a-transzregionalis-egyuttmukodes-ujmodellje-a-valtozo-nemzetkozi-rendben/#_edn25 (utolsó letöltés: 2017. október 2.) ESZTERHAI, Viktor: The Central and Eastern European countries’ attitude toward the OBOR initiative: hopes and reality, In: Chen Xin (ed.): How Hungary Perceives Belt & Road Initiative and China-CEEC Cooperation, China Social Sciences Press, Beijing, 2017. „Full text of Chinese Premier's speech at China-Central and Eastern European Countries Economic and Trade Forum”, Xinhua, June 26, 2011. http:// news.xinhuanet.com/english2010/china/2011-06/26/c_13950035. html (utolsó letöltés: 2017. október 1.) GUY de Jonquières: „The European Union’s China Policy: Priorities and Strategies for the New Commission”, European Centre For International Political Economy, Policy Brief 3. 2015. 2-3. h t t p : // e c i p e . o r g // a p p / u p l o a d s / 2 0 1 5 / 0 4 / T h e - E u r o p e a n Union%E2%80%99s-China-Policy.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) HEILMANN, Sebastian – MORITZ, Rudolf – HUOTARI, Mikko – BUCKOW, Johannes „China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order,” Mercator Institute of China Studies, China Monitor 18, October 28, 2014. http://www.merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/China-Monitor/China_Monitor_No_18_en.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) KACZMARSKI, Marcin: China on Central-Eastern Europe: ‘16+1’ as seen from Beijing, Ośrodek Studiów Wschodnich, April 14, 2015. https://www. osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2015-04-14/china-central-eastern-europe-161-seen-beijing (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „Kína-Közép-Kelet-Európa Turisztikai Koordinációs Központ”, Magyarország Nagykövetsége Peking, 2017. https://peking.mfa.gov.hu/page/ kina-koezep-kelet-europa-turisztikai-koordinacios-koezpont KONG Tianping: The 16+1 Framework and Economic Relations Between China and the Central and Eastern European Countries, Council for European Studies, 14 December 2015. (KONG, 2015.) KRATZ, Agatha: „The best of both worlds? CEE’s place in China-Europe economic relations” In: KRATZ, Agatha – STANZEL, Angela: „China’s Investment in Influence: the Future of 16+1 Cooperation”, The European Council on Foreign Relations, China Analysis, December 2016. 8. http://www.ecfr. eu/page/-/China_Analysis_Sixteen_Plus_One.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) KUSAI Sándor: A New Look at Some Lessons of Prospects for the 16+1 Cooperation, In: Chen Xin (ed): How Hungary Perceives the Belt and Road Initiative and China-CEEC Cooperation, National Think Tank 2017 (1), China Social Sciences Press, 2017. 39-42. LIU Zuokui: The Pragmatic Cooperation between China and CEE: Characteristics, Problems and Policy Suggestions Working Paper Series on European Studies of Institute of European Studies, Chinese Academy of Social Sciences, 7. (6), 2013. 5-6. http://ies.cass.cn/webpic/web/ies2/ en/UploadFiles_8765/201311/2013111510002690.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) PAVLIĆEVIĆ, Dragan: China in Central and Eastern Europe: 4 Myths, The Diplomat, June 16, 2016. https://thediplomat.com/2016/06/china-incentral-and-eastern-europe-4-myths/ (utolsó letöltés: 2017. október 2.); SIMURINA, Jurica: China’s Approach to the CEE-16, Europe China Research and Advice Network (ECRAN) Short Term Policy Brief 85. January 2014. http://eeas.europa.eu/archives/docs/china/docs/division_ecran/ ecran_is107_paper_85_chinas_approach_to_the_cee-16_jurica_simurina_en.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 1.) TURCSÁNYI, Richard: Central and Eastern Europe’s courtship with China: Trojan horse within the EU?, European Institute for Asian Studies, January 2014. TURCSANYI, Richard Q. : Obor’s Older Brother: Lessons Learned from the China-CEE 16+1 Platform, IAPS Dialogue: The Online Magazine of the Institute of Asia & Pacific Studies, July 19, 2017. https://iapsdialogue.org/2017/07/19/obors-elder-brother-lessons-learned-from-the-china-cee-161-platform/ (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Belgrade Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410596.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.)

198

„The Medium-Term Agenda for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, 24 November 2015. (http://www.fmprc. gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1318038.shtml (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Riga Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, The State Council of the People's Republic of China, 6 November 2016. http://english.gov.cn/news/international_exchanges/2016/11/06/content_281475484363051.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Suzhou Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Ministry of Foreign Affairs of the People's Republic of China, November 24, 2015. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/ zxxx_662805/t1318039.shtml (utolsó letöltés: 2017. október 2.) A 2017-es Pekingi Belt and Road Forum Asian countries eye trade with Poland: PM. The News.pl, 2017.05.14. http:// www.thenews.pl/1/12/Artykul/307014,Asian-countries-eye-tradewith-Poland-PM (2017.05.26.) AYRES, Alyssa: India Objects To China's One Belt And Road Initiative -And It Has A Point. Forbes, May 15, 2017 https://www.forbes.com/sites/ alyssaayres/2017/05/15/india-objects-to-chinas-one-belt-and-roadinitiative-and-it-has-a-point/#50e1915db262 (2017.05.21) Belt and Road Attendees List. The Diplomat, 2017. 05.12. http://thediplomat.com/2017/05/belt-and-road-attendees-list/ (2017.05.25.) Belt and Road Forum in Beijing: Chancellor's speech. Gov.uk, 2017.05.14. https://www.gov.uk/government/speeches/belt-and-road-forum-inbeijing-chancellors-speech (2017.05.25.) Belt and Road Initiative to boost socio-economic development in Nepal: experts. Xinhuanet, 2017. 05. 17. http://news.xinhuanet.com/ english/2017-05/14/c_136280139.htm (2017.05.21) (B&R Forum) Malaysian PM hails fruitful China visit for Belt & Road forum. Xinhuanet, 2017. 05. 16. http://news.xinhuanet.com/english/201705/16/c_136289095.htm (2017.05.21.) China appreciates Vietnam's support, participation in B&R Initiative. Belt and Road portal, 2017. 05. 23. https://eng.yidaiyilu.gov.cn/home/rolling/14210.htm (2017.05.23.) China, Brunei to further cooperation under B&R Initiative. Xinhuanet, 2017. 05. 12. http://news.xinhuanet.com/english/2017-05/12/c_136277585. htm (2017.05.21.) China, Cambodia vow to implement cooperation plans under B&R Initiative. Belt and Road portal, 2017. 05. 18. https://eng.yidaiyilu.gov.cn/qwyw/ rdxw/13957.htm (2017.05.21.) China, Indonesia agree to step up Belt and Road cooperation. Chinadaily. com.cn, 2017. 05. 16. http://www.chinadaily.com.cn/china/2017-05/16/ content_29381985.htm (2017.05.21.) China, Georgia sign FTA. The State Council, The People’s Republic of China, 2017. 05. 15. http://english.gov.cn/news/international_exchanges/2017/05/15/content_281475656216746.htm (2017. 05. 29.) FALJAHOV, Rusztem: „Oroszország felpróbálja az övet”. In: Gazeta. ru, https://www.gazeta.ru/business/2017/05/14/10672679.shtml (2017.05.14.) Full text of President Xi's speech at opening of Belt and Road forum. In: Xinhuanet, 2017. 05. 14. http://news.xinhuanet.com/english/201705/14/c_136282982.htm (2017. 05. 25.) Full text: joint communique of leaders roundtable of Belt and Road forum. In: Xinhuanet, 2017. 05. 15. http://news.xinhuanet.com/english/201705/15/c_136286378.htm (2017. 05. 29.) Germany wants more guarantees from China over 'Silk Road' trade plan. Deutsche Welle. http://www.dw.com/en/germany-wants-more-guarantees-from-china-over-silk-road-trade-plan/a-38833936 (2017.05.25.) India's absence from Belt and Road forum is likely to displease China. Firstpost, May 14, 2017 http://www.firstpost.com/world/indias-absencefrom-belt-and-road-forum-is-likely-to-displease-china-3443524.html (2017.05.21) Interview: Serbia eyes opportunities at Belt and Road forum in Beijing: PM. Xinhuanet, 2017.05.12. http://news.xinhuanet.com/english/201705/12/c_136276710.htm (2017.05.26.) Jean-Pierre Raffarin Will Lead French Delegation to Beijing Belt and Road Forum, ‘a Peaceful Project for World Development’. Executive Intelligence Review.http://www.larouchepub.com/pr/2017/170509_raffarin_to_ obor.html (2017.05.25.) „Kína és Grúzia szabadkereskedelmi megállapodást írtak alá.” In: RBK, http://www.rbc.ru/rbcfreenews/591748209a79473d0811f65a (2017.05.13.) Laos and China’s Top Leaders Appreciate Strengthened Cooperation. Lao News Agency. 17. 05. 2017 http://kpl.gov.la/En/Detail.aspx?id=24519 (2017.05.21.) Mariano Rajoy highlights strength of Spanish economy in China. La Moncloa, 2017. 05. 14. http://www.lamoncloa.gob.es/lang/en/presidente/ news/Paginas/2017/20170514-trip-to-china.aspx (2017.05.25.) ORBÁN Viktor: A Kelet Felzárkózott A Nyugat Mellé. Magyar Idők, 2017.05.16. http://magyaridok.hu/kulfold/orban-viktor-kelet-felzarkozott-nyugat-melle-1701859/ (2017.05.26.) PHILLIPS, Tom: EU backs away from trade statement in blow to China's 'modern Silk Road' plan. In: The Guardian, 2017. 05. 15. https://www. theguardian.com/world/2017/may/15/eu-china-summit-bejing-xi-jinping-belt-and-road (2017. 05. 25.) Philippines lauds China's hosting of Belt and Road forum. Xinhuanet, 2017. 05. 15. http://news.xinhuanet.com/english/2017-05/15/c_136285358. htm (2017.05.20.) POW, Chan Cheow: PM Lee not invited to Belt and Road forum, is S’pore in trouble? mothership.sg, May 20,2017 http://mothership.sg/2017/05/ pm-lee-not-invited-to-belt-and-road-forum-is-spore-in-trouble/ (2017.05.21.) President Xi expects more Belt and Road cooperation with Spain. Xinhuanet, 2017.05.13. http://news.xinhuanet.com/english/201705/13/c_136280107.htm (2017.05.26.) Prime Minister Beata Szydło at the international Belt and Road Forum. The Chancellery of the Prime Minister, 2017.05.14. https://www.premier.gov. pl/en/news/news/prime-minister-beata-szydlo-at-the-internationalbelt-and-road-forum.html (2017.05.26.)

Sri Lanka backs India's concerns over China's OBOR project. The Times of India, May 17, 2017 http://timesofindia.indiatimes.com/india/ sri-lanka-backs-indias-concerns-over-chinas-obor-project/articleshow/58702567.cms (2017.05.21) TIEZZI, Shannon: Who Is Actually Attending China’s Belt and Road Forum? In: The Diplomat, 2017. 05. 12. http://thediplomat.com/2017/05/who-isactually-attending-chinas-belt-and-road-forum/ (2017. 05. 12.) TIEZZI, Shannon: What Did China Accomplish at the Belt and Road Forum? In: The Diplomat, 2017. 05. 16. http://thediplomat.com/2017/05/whatdid-china-accomplish-at-the-belt-and-road-forum/ (2017. 05. 25.) Top Stories: Minister of Foreign Affairs attended the Belt and Road Forum for International Cooperation in Beijing, People’s Republic of China. Ministry of Foreign Affairs of the Kingdom of Thailand. http://www.mfa. go.th/main/en/news3/6885/77763-Minister-of-Foreign-Affairs-attended--the-Belt-and.html (2017.05.21.) Tsipras sees great opportunities for Greece in One Belt One Road initiative. Independent Balkan News Agency, 2017.05.14. http://www.balkaneu. com/primes-minister-intervention-at-the-one-belt-one-road-forum/ (2017.05.26.) Vucic offers for Serbia to host the next One Belt, One Road summit. Serbianmonitor, 2017.05.16. http://serbianmonitor.com/en/featured/34407/ v u cic - s e r bi a - h o s t- o n e - b elt- o n e - ro a d - s u m m i t /#.W S g i TO v y j I U (2017.05.26.) WONG, Catherine: Doubts over Japanese-US ties ‘may nudge Tokyo’ into China-led AIIB fold. In: South China Morning Post, 2017. 05. 16. http://www.scmp.com/news/china/diplomacy-defence/article/2094577/doubts-over-japanese-us-ties-may-nudge-tokyo-chinaled#dI0W3upjkpRQE8TX.99 (2017. 05. 24.) Xi Jinping Meets with State Counselor Aung San Suu Kyi of Myanmar. Embassy of the People’s Republic of China in the state of Kuwait, 2017. 05. 16. http://kw.china-embassy.org/eng/zgyw/t1463446.htm (2017.05.21.) Xi Jinping Meets with Prime Minister Paolo Gentiloni of Italy. Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, 2017. 05. 16. http://www. fmprc.gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1463441.shtml (2017.05.26.) Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese ALTENBURG, T. – Hubert Schmitz – Andreas Stamm (2008): Breakthrough? China’s and India’s Transition from Production to Innovation. World Development Vol. 36, No. 2: 325–344. BLANK, S. (2013): China’s Torch Program – the glow that can light the world. Steve Blank’s blog. https://steveblank.com/2013/04/11/chinas-torch-program-the-glowthat-can-light-the-world-part-2-of-5/. Letöltés ideje: 2016. augusztus 6. BLOEM, J. – Doorn, M. van – Duivestein, S. – Excoffier, D. – Maas, R. – Ommeren, E. van (2014): VINT research report: The Fourth Industrial Revolution Things to Tighten the Link Between. http://www.fr.sogeti.com/globalassets/global/downloads/reports/vint-research-3-the-fourth-industrialrevolution. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. CHEN, K. és Martin Kenney (2007): Universities/Research Institutes and Regional Innovation Systems: The Cases of Beijing and Shenzhen. World Development, Vol. 35, No. 6: 1056–1074. Citi GPS (2016): Disruptive Innovations IV. – Ten More Things to Stop and Think About. Global Perspectives & Solutions, July. https://ir.citi.com/ TRk1lgLXY1sehGYbkjzU8ZK8ajrDvDGgoUxZKCl2Cv2nKapNyHQQ4cYJkWzeg5c0JjxlYbk337o%3D Letöltés ideje: 2016. augusztus 6. DETTONI, J. (2016): Chinese R&D goes global. Financial Times Online. https://www.ft.com/content/ded25056-6f64-11e6-9ac11055824ca907#axzz4KGU4aK97. Letöltés ideje: 2016. szeptember 4. DOBBS, R. – Lund, S. – Woetzel, J.– Mutafchieva, M. (2015): Debt and (not much) deleveraging. McKinsey Global Institute. http://www.mckinsey.com/global-themes/employment-and-growth/ debt-and-not-much-deleveraging. Letöltés ideje: 2016. szeptember 3. DOLLA, V. (2015): Science and Technology in Contemporary China: Interrogating Policies and Progress. Cambridge University Press, Cambridge. EC (2016): European Commission: The Fourth Industrial Revolution. https://ec.europa.eu/digital-single-market/en/fourth-industrial-revolution. Letöltés ideje: 2016. november 12. ECKART, J. (2016): 8 things you need to know about China’s economy. World Economic Forum. https://www.weforum.org/agenda/2016/06/8-facts-about-chinas-economy/. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. Ernst&Young (2015): EY Global Venture Capital Trends. http://www. ey.com/Publication/vwLUAssets/ey-global-venture-capital-trends2015/%24FILE/ey-global-venture-capital-trends-2015.pdf. Letöltés ideje: 2016. november 10. FAGERBERG, J. – Srholec, M. (2007): The role of “capabilities” in development: Why some countries manage to catch up while others stay poor. DIME Working paper in the series on “Dynamics of Knowledge Accumulation, Competitiveness, Regional Cohesion and Economic Policies, Centre for Technology, Innovation and Culture, University of Oslo. FAN, Y. (2000): A classification of Chinese culture. Cross Cultural Management, Vol. 7. No. 2: 3–10. FERRARY, M. – Granovetter, M. (2009): The role of venture capital firms in Silicon Valley's complex innovation network. Economy and Society, Vol. 38., No. 2: 326–359. GOODWIN, T. (2015): The Battle Is For The Customer Interface. TechCrunch Blog. https://techcrunch.com/2015/03/03/in-the-age-of-disintermediation-the-battle-is-all-for-the-customer-interface/. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. GREGERSEN, B. – Johnson, B. H. (2000): How do innovation affect economic growth? Some different approaches in economics. In: Systems of Innovation: Growth, Competitiveness and Employment, Volume II. ed. / C. Edquist; M. McKelvey. Great Britain : Edward Elgar Publishing, pp. 326–353. KENNEDY, S. (2015): Made in China 2025. Center for Strategic and International Studies. https://www.csis.org/analysis/made-china-2025. Letöltés ideje: 2016. szeptember 4.

KOMLOS, J. (1989): Thinking About the Industrial Revolution. Journal of European Economic History, Volume 18, Number 1–Spring:190–206. KOZMETSKY, G. – Williams, F.– Williams, V. (2004): New Wealth: Commercialization of Science and Technology for Business and Economic Development. Praeger Publishers, Westport, pp. 74. LEE, S. – Peterson ,S. J. (2000): Culture, entrepreneurial orientation, and global competitiveness. Journal of World Business, Vol. 35, No. 4, Winter:401–416. MCDANIEL, B. (2005): A Contemporary View of Joseph A. Schumpeter’s Theory of the Entrepreneur. Journal of Economic Issues, Vol. 39., No. 2:485–489. MCKINSEY (2012): A CEO’s guide to innovation in China. McKinsey Quarterly. http://www.asia.udp.cl/Informes/2012/ceos_guide.pdf. Letöltés ideje: 2016. november 12. MGI (2015): McKinsey Global Institute: The China Effect on Global Innovation. Full Report. October 2015. http://www.mckinsey.com/search?q=chi na+effect+on+global+innovation+2015&start=1&sort=default&ignoreSp ellingSuggestion=false Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. MGI (2016): McKinsey Global Institute: China’s Choice: Capturing the 5 Trillion Productivity Opportunity. http://www.mckinsey.com/global-themes/employment-and-growth/ capturing-chinas-5-trillion-productivity-opportunity. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. MOST (2014): Ministry of Science and Technology: Torch High Technology Industry Development Center: Mission. http://www.chinatorch.gov.cn/ english/xhtml/index.html. Letöltés ideje: 2016. augusztus 5. NBSC (2014): National Bureau of Statistics of China: The Booming Development of China’s High Technology Manufacturing over the Past Five Years. http://www.stats.gov.cn/english/PressRelease/201412/ t20141216_653825.html. Letöltés ideje: 2016. november 10. NPCC (2016): National People’s Congress of China: 13th Five-Year Plan. http://www.npc.gov.cn/npc/zgrdzz/site1/20160429/0021861abd6618 8d449902.pdf. Letöltés ideje: 2016. szeptember 4. O'BRIEN, K. – Quinault R. (1993): The Industrial Revolution and British Society. Cambridge University Press, Cambridge, pp. 54. OECD (1996): The Knowledge-based Economy. https://www.oecd.org/sti/sci-tech/1913021.pdf. Letöltés ideje: 2016. augusztus 5. OECD (2007a): Innovation and Growth: Rationale for an Innovation Strategy. http://www.oecd.org/science/inno/39374789.pdf. Letöltés ideje: 2016. augusztus 5. OECD (2007b): OECD Reviews of Innovation Policy China Synthesis Report: Synthesis Report. OECD Publishing. OECD (2011): An Overview of Growing Income Inequalities in OECD Countries: Main Findings. https://www.oecd.org/els/soc/49499779.pdf. Letöltés ideje: 2016. szeptember 3. OSTER, S. – Chen, L. Y. (2016): Inside China's Historic USD 338 Billion Tech Startup Experiment. Bloomberg Magazine Online. https://www.bloomberg.com/news/articles/2016-03-08/china-state-backed-venturefunds-tripled-to-338-billion-in-2015. Letöltés ideje: 2016. november 10. PORTER, M. E. (1998): Clusters and the New Economics of Competition. Harvard Business Review 76, no. 6 (November–December): 77–90. https:// hbr.org/1998/11/clusters-and-the-new-economics-of-competition . Letöltés ideje: 2016. szeptember 4. RIFKIN, J. (2015): The Zero marginal cost society: The internet of things, the collaborative commons, and the eclipse of capitalism. Palgrave Macmillan, New York. SCHWAB, K. (2016): The Fourth Industrial Revolution. World Economic Forum, Geneva. SCHWAB, K. (2016): The Fourth Industrial Revolution: what it means, how to respond. World Economic Forum. https://www.weforum.org/agenda/2016/01/the-fourth-industrial-revolution-what-it-means-and-how-to-respond/. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. UPPENBERG, K. (2009): Innovation and economic growth. EIB Papers, Vol. 14, No.1. http://www.eib.org/attachments/efs/eibpapers/eibpapers_2009_v14_n01_en.pdf. Letöltés ideje: 2016. augusztus 6. WANG, H. (2010): China’s National Talent Plan: Key Measures and Objectives. Brookings. https://www.brookings.edu/wp-content/uploads/2016/06/1123_china_talent_wang.pdf Letöltés ideje: 2016. augusztus 6. WEF (2016): World Economic Forum: The Future of Jobs: Employment, Skills and Workforce Strategy for the Fourth Industrial Revolution. http:// www3.weforum.org/docs/WEF_Future_of_Jobs.pdf. Letöltés ideje: 2016. augusztus 14. WIPO (2015): World Intellectual Property Organization: Global Patent Filings Rise in 2014 for Fifth Straight Year; China Driving Growth. http:// www.wipo.int/pressroom/en/articles/2015/article_0016.html. Letöltés ideje: 2016. szeptember 4. XIE, W. – Li-Hua, R. (2008): What will make China an innovation-oriented country? Journal of Knowledge-based Innovation in China, Vol. 1. No. 1:8–15. XU, C. (2011): The Fundamental Institutions of China’s Reforms and Development. Journal of Economic Literature, Vol. 49, No. 4. http://www.sef. hku.hk/~cgxu/04_Xu.pdf. Letöltés ideje: 2016. szeptember 3. YANG, G. (2016): China's 'Made in China 2025' embraces Germany's „Industry 4.0”. CCTV online. http://english.cctv.com/2016/06/14/ VIDE85vN4sKIVB2geyDlmgSc160614.shtml. Letöltés ideje: 2016. szeptember 4. Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton ABRAMOVIĆ, B., ZITRICKY, V. & BIŠKUP, V. (2016) European Transport Research Review, Topical Collection on The Future of rail freight transport and logistics

199

ADB (2016) Completion Reoport, People’s Republic of China: Railway ContainerTransport Developme, https://www.adb.org/sites/default/files/project-document/191071/ 47065-001-tcr.pdf Accessed on 14.03.2017 DIENER, A. (2015) Parsing mobilities in Central Eurasia: border management and New Silk Roads, Eurasian Geography and Economics http://dx.doi.org/10.1080/15387216.2015.1078736 ELEN, M. (2015), 08.09.2015,China's Silk Road initiatives could shake up European port cities' status quo http://www.chinaeconomicreview.com/chinas-silk-road-initiativescould-shake-european-port-cities-status-quo ERDŐSI, F. (2015) Trans-Eurasian transport links in great and medium-size spaces of power, Tér és Társadalom, Volume 29, 2015 - Issue 2 HOFMAN, I. (2016): Politics or profits along the “Silk Road”: what drives Chinese farms in Tajikistan and helps them thrive?, Eurasian Geography and Economics MERICS (2016) MADE IN CHINA 2025 The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries, Papaers on China, No 2., 2016 December, https://www.merics.org/fileadmin/user_upload/ downloads/MPOC/MPOC_Made_in_China_2025/MPOC_No.2_MadeinChina_2025.pdf Accessed on 06.03.2017 MONIOS, J., WANG, Y (2013) Spatial and institutional characteristics of inland port development in China , GeoJournal Issue 78 PPIAF (2011) Railway Reform: Toolkit for Improving Rail Sector Performance , The International Bank for Reconstruction and Development / The World Bank, Washington D.C. https://ppiaf.org/sites/ppiaf.org/files/ documents/toolkits/railways_toolkit/PDFs/WB_toolkit.pdf PEYROUSE, Sebastien – RABALLAND, Gaël (2015) Central Asia: the New Silk Road Initiative’s questionable economic rationality, Eurasian Geography and Economics, Shu, X. (1997) The New Asia-Europe Land Bridge— Current Situation and Future Prospects Issue 14, December 1997, http:// www.ejrcf.or.jp/jrtr/jrtr14/pdf/f30_xu.pdf TRACY E., SHVARTS E., SIMONOV, E., BABENKO, M. (2017): China’s new Eurasian ambitions: the environmental risks of the Silk Road Economic Belt, Eurasian Geography and Economics, Volume 58, 2017 - Issue 1, http:// dx.doi.org/10.1080/15387216.2017.1295876 World Bank (2015) Customer-driven Rail Intermodal Logistics Unlocking a New Source of Value for China by Luis C. Blancas, Gerald Ollivier, Richard Bullock, May 2015, http://documents.worldbank.org/curated/ en/326271468018548105/pdf/950250WP00PUBL0China0Final0EN GLISH.pdf Accessed on 11.03.2017 XIANGMING, C. and MARDEUSZ, J. (2015) China and Europe: Reconnecting Across a New Silk Road, The European Financial Review February - March 2015 XU, H. (2014) `Revisit' the Silk Road: A Quasi-Experiment Approach Estimating the Effects of Railway Speed-Up Project on China-Central Asia Exports, ERSA conference paper, ERSA conference papers ersa14p78, European Regional Science Association Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből Berlin uneasy about Beijing’s growing clout in eastern, southern Europe. South China Morning Post, 18 February, 2017. http://www.scmp.com/ news/china/diplomacy-defence/article/2072046/berlin-uneasy-aboutbeijings-growing-clout-eastern Chazan, Guy –Wagstyl, Stefan: Berlin pushes for EU-wide rules to block Chinese takeovers, Financial Times, October 28, 2016. https://www. ft.com/content/1b892ae4-9cd6-11e6-8324-be63473ce146 Die rollende Seidenstraße. Süddeutsche Zeitung, 27. April 2015. http:// www.sueddeutsche.de/wirtschaft/von-westeuropa-nach-china-die-rollende-seidenstrasse-1.2454706 Foreign trade Ranking of Germany's trading partners in foreign trade 2016, Statistisches Bundesamt (Destatis), March 21, 2017. https://www.destatis. de/EN/FactsFigures/NationalEconomyEnvironment/ForeignTrade/ Tables/OrderRankGermanyTradingPartners.pdf?__blob=publicationFile Gaspers, Jan: Germany and the ‘Belt and Road’ Initiative: Tackling Geopolitical Implications through Multilateral Frameworks. In van der Putten, Frans-Paul – Seaman, John – Huotari, Mikko – Ekman, Alice – Otero-Iglesias, Miguel: Europe and China’svNew Silk Roads. European Think-tank Network on China (ETNC), December 2016. 24-29. (Gaspers, 2016) Germany's link to China. China Daily, 10 November 2014. http://www. chinadaily.com.cn/world/2014livisitgrl/2014-10/10/content_18719175. htm Hamburg Summit to focus on Belt and Road Initiative. China Daily, 16 November 2016. http://europe.chinadaily.com.cn/business/2016-11/16/ content_27398730.htm Hanemann, Thilo – Huotari, Mikko: Record Flows and Growing Imbalances. MERICS, 3. January 2017. (Hanemann, Thilo – Huotari, 2017) https://www. merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/MPOC/COFDI_2017/ MPOC_03_Update_COFDI_Web.pdf Konferenz im Auswärtigen Amt zur Seidenstraßen-Initiative "OBOR". Auswärtiges Amt, 2 Februar, 2016. https://www.auswaertiges-amt. de/DE /Aussenpolitik /Laender/Aktuelle_ Ar tikel /China/160202_ Seidenstra%C3%9Fe_Initiative.html Larres, Klaus : China and Germany: The Honeymoon Is Over. The Diplomat, November 16, 2016. (Larres, 2016) http://thediplomat.com/2016/11/ china-and-gemany-the-honeymoon-is-over/ List of busiest ports in Europe. Wikipedia, 2017. https://en.wikipedia.org/ wiki/List_of_busiest_ports_in_Europe Made in China 2025.The State Council of the People's Republic of China. http://english.gov.cn/2016special/madeinchina2025/ Michaels, Daniel: Port of Hamburg Shows Germany Is Vulnerable on China Trade. The Wall Street Journal, 2016. 10. https://www.wsj.com/ articles/port-of-hamburg-shows-germany-is-vulnerable-on-china-trade-1440601584 One Belt, One Road (OBOR): China's regional integration initiative. Briefing. European Parliament Tink Tank, July 2016. http://www.europarl.europa. eu/RegData/etudes/BRIE/2016/586608/EPRS_BRI(2016)586608_ EN.pdf President Xi Jinping Visits the Port of Duisburg, Germany, Ministry of Foreign Affairs of the People's Republic of China, March 30, 214. http://www.

200

fmprc.gov.cn/mfa_eng/topics_665678/xjpzxcxdsjhaqhfbfwhlfgdgblshlhgjkezzzbomzb_666590/t1164914.shtml President Xi Jinping Visits the Port of Duisburg, Germany, Ministry of Foreign Affairs of the People's Republic of China, March 30, 214. Top 10 Trading Partners in Seaborne Container Traffic, Port of Hamburg, 2017. https://www.hafen-hamburg.de/en/statistics/trading-partners Wöhrle, Thomas: Multimodal Halfway Around the World. 9 February 2017. http://dhl-freight-connections.com/en/multimodal-halfway-aroundthe-world/ Wübbeke, Jost – Meissner, Mirjam –Zenglein, Max J. – Ives Jaqueline – Conrad, Björn: Made in China 2025: The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries. Mercator Institute of China Studies, 2. December 2016. (Wübbeke at all., 2016) https://www.merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/MPOC/MPOC_Made_in_China_2025/ MPOC_No.2_MadeinChina_2025.pdf Az Új Selyemút Övezet gazdaságföldrajza ALLEN, J. – HAMNETT, C. (eds.) 1995: A Shrinking World? Global Unevenness and Inequality. Oxford University Press/The Open University, London BERNEK Á. 1999: A globális világgazdaság térszerveződése. In: Nemes Nagy J. (szerk.): Helyek, terek, régiók. ELTE Regionális Földrajzi Tanszék, Budapest BRADSHOW, M. – WHITE, G. W. – DYMOND, J. P. – CHACKO, E. 2012: Contemporary World Regional Geography. McGraw-Hill, New York Cartographia 2004: Földrajzi Világatlasz. Cartographia Kft., Budapest CECEN, A. A. – DOGRUEL, A. S. – DOGRUEL, F. 1994: Ecomonic Growth and Structural Change in Turkey 1960–1988. Middle East Studies 26. CIA 2012: The World Factbook – Guide to Country Profiles. https://www. cia.gov/library/publications/the-world-factbook/docs/rankorderguide. html Letöltve: 2012: november 1. COE, N. M. – KELLY, Ph. F. – YEUNG, H. W. C. 2007: Economic Geography. – Blackwell, Oxford CSOMÓS Gy. – KULCSÁR B. 2012: A városok pozíciója a globális gazdaság irányításában a nagyvállalatok forgalma alapján. Földrajzi Közlemények 2. DANIELS, P. 2008: Geographies of the economy. In: Daniels, P. – Bradshaw, M. – Shaw, D. – Sidaway, J. (eds.): An introduction to human geography. Pearson Education Limited, Harlow DICKEN, P. 1998: Global Shift. Transforming the World Economy. Paul Chapman Publishing Ltd., London DICKEN, P. 2003: Global Shift. Reshaping the Global Economic Map in the 21st Century. Sage Publications, London DURAND, J. D. 1977: Historical Estimates of World Population: An Evaluation. Population and Development Review 3 FEENSTRA, R. C. – Hong, Ch. 2010: China’s Exports and Employment. – In: Feenstra, R. C. – Wei, Sh.-J.: China’s Growing Role in World Trade. – University of Chicago Press, Chicago GOLOBICS P. 2002: A világgazdaság kialakulásának folyamata és jelenlegi térszerkezete. – In: Tóth J. (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs HAGGETT, P. 2001: Geography: A Modern Synthesis. Prentice Hall, New York ISLAMJANOVA, A. – IDDRISU, I. – SUY, R. – BEKBAUOVA, D. – SULEIMAN, A. S. 2017: The Impact of Silk Road Economic Belt on Economic. Development of the Republic of Kazakhstan:The Case of Khorgos City. Journal of Social Science Studies 4. JOHNSTON, R. J. – TAYLOR, P. J. – WATTS, M. (eds.) 1995: Geographies of Global Change. Remapping the World in the late Twentieth Century. – Blackwell Publishing Ltd., Oxford MACKINNON, D. – Cumbers, A. 2007: An Intoduction to Economic Geography. Pearson Education Limited, Harlow ÖNDER, N. 1990: Turkey’s experience with corporatism. – Dissertation. Wilfrid Laurier University PROBÁLD F. 2008: Ázsia társadalomföldrajza. Bevezető áttekintés. – In: HORVÁTH G. – PROBÁLD F. – SZABÓ P. (szerk.): Ázsia regionális földrajza. – ELTE Eötvös Kiadó, Budapest RICHTHOFEN von, F. F. 1906: Männer der Wissenschaft. Leipzig: Verlag von Wilhelm Weldter ROSTOVÁNYI Zs. 2002: Nemzeti eszmék és folyamatok az iszlám világban. – In: BALOGH A. (szerk.): Nemzet és nacionalizmus. Ázsia, Afrika, LatinAmerika. Korona Kiadó, Budapest RUBENSTEIN, J. M. 2010: Contemporary Human Geography. – PrenticeHall, New York TÓZSA I. – MONDA E. – TYUKODI G. 2017: A Selyemút jövőföldrajza. World Bank 2008: Reshaping Economic Geography. World Development Report 2009. The World Bank, Washington Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező Bács-Kiskun Megyei Önkormányzati Hivatal (2013): Bács-Kiskun 2020 – Bács-Kiskun Megye Területfejlesztési Koncepciója. in: Bácskiskun.hu, 2013 http://bacskiskun.hu/files/fejlesztes/bkm2020program.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. BLENKINSOP, Philip – EMMOTT, Robin (2012): EU steps up solar panels trade battle with China. in: Reuters, 8th November, 2012 http://uk.reuters.com/article/us-eu-china-solar-idUKBRE8A70AF20121108 Letöltés dátuma: 2017.03.31. BLENKINSOP, Philip (2017): EU proposes shorter extension of China solar duties – document. in: Reuters, 7th February, 2017 http://uk.reuters.com/article/uk-eu-china-trade-idUKKBN15M1HN Letöltés dátuma: 2017.03.31. CHEN Xin (2012): Trade and Economic Cooperation between China and CEE countries. Institute of European Studies, Chinese Academy of Social Sciences, Working Paper Series on European Studies 6/2 Csongrád Megyei Területfejlesztési Tanács (2007): Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepciója. in: Csongrád megye.hu, 2007 http://www.csongrad-megye.hu/tft/terfkonc/II_kotet_fejlesztesi_koncepcio.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31.

Csongrád Megyei Önkormányzati Hivatal (2012): Csongrád Megye Területfejlesztési Koncepció. in: Csongrád megye.hu, 2012 http://www.csongrad-megye.hu/tft/terfkonc2012/CSONGRAD_megyeiterv_121029.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. DÁNYI, Gábor (2016): A 2014-2020 fejlesztéspolitikai periódus végrehajtásának első tapasztalatai. 52. Közgazdász-vándorgyűlés 2014 szeptember 4-6., Nyíregyháza http://www.mkt.hu/wp-content/uploads/2016/09/Danyi_Gabor.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. DPA (2017): Deutsche Presse-Agentur: Regeln gegen HiTech-Ausverkauf. in: Deutsche Welle 14.02.2017 h t t p : // w w w . d w . c o m /d e / r e g e l n - g e g e n - h i t e c h - a u s v e r k a u f / a-37551800 Letöltés dátuma: 2017.03.31. Emberi Erőforrások Minisztériuma (2014): Tudománypolitikai Stratégia (2014-2020). in: Kormány.hu, 2013. http: //2010 -2014.kormany.hu/download/2 /4f/f0000/2013% 20 09%2012%20Tudomanypolitikai%20Strategia%20honlapra.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. EU (2013): European Union External Action: EU-China 2020 Strategic Agenda for Cooperation – Relations between the EU and China have developed fast since diplomatic ties were established in 1975. in: EEAS. Europa.eu, EU External Action Service, Press and information team of the Delegation to China. https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20131123.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. EU-China FAB (2016): European Union External Action: EU-China Food, Agriculture and Biotechnology (FAB) Flagship Initiative – A comprehensive research and innovation cooperation programme to tackle sustainable agriculture, food security and safety in the EU and China. in: EEAS.Europa.eu, EU External Action Service, Press and information team of the Delegation to China. https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu-china_fab_flagship_initiative.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. European Commission (2010): European Union Strategy for the Danube Region. in: ec.europa.eu, Brussels, 2010 http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/docoffic/official/communic/danube/action_plan_danube.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. European Commission (2013): South East Europe (SEE) – Transnational Co-operation Programme for a European area in transition on the way to integration. 20th December 2007, in: Southeast Europe.net www.southeast-europe.net/download.cmt?id=4012 Letöltés dátuma: 2017.03.31. European Commission (2016): Shared Vision, Common Action: A Stronger Europe (A Global Strategy for the European Union’s Foreign And Security Policy). June 2016, in: EEAS.Europa.eu, http://eeas.europa.eu/archives/docs/top_stories/pdf/eugs_review_web. pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. European Commission (2016): Joint communication to the European Parliament and the Council – Elements for a new EU strategy on China. in: EEAS.Europa.eu, Brussels, 22th June, 2016. https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/joint_communication_to_the_ european_parliament_and_the_council_-_elements_for_a_new_eu_ strategy_on_china.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Európai Bizottság (2016): A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló közös közlemény – Gyakran feltett kérdések. in: Europa.eu, Európai Bizottság – Tájékoztató, European Commission Press Database. Brüsszel, 2016.06.22. europa.eu/rapid/press-release_MEMO-16-2258_hu.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Európai Unió (2015): INTERREG – IPA Magyarország-Szerbia Határon Átnyúló Együttműködés Program. in: hu-srb-ipa-com, http://www.hu-srb-ipa.com/hu/hirek/az-europai-bizottsag-jovahagytaaz-interregipa-cbc-magyarorszagszerbia-programot/150 Letöltés dátuma: 2017.03.31. Európai Unió (2015b): Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna Határon Átnyúló Együttműködési Program 2014-2020 – Közös Operatív Program. in: HuSkRoUa-CBC.eu, https://huskroua-cbc.eu/documents/programme-documents Letöltés dátuma: 2017.03.31. ÉLTETŐ, Andrea – Völgyi, Kataln (2013): „Keleti nyitás” a számok tükrében – külkereskedelem Ázsiával. Külgazdaság, LVII. évf. 7-8. sz. ÉLTETŐ, Andrea – Toporowski, Patryk (2013): Effects of the International Crisis – Development of Four Central European Countries trade with Asia. 15th European Trade Study Group Conference, Birmingham, 2013.09.1214. GOULET, Raphael (2010): The European union Strategy for the Baltic Sea Region. European Commission, Directorate-General for Regional Policy. in: ec.europa.eu http: //ec.europa .eu /regional_ policy/sources/cooperate/baltic/ pdf/2010_baltic.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Michigan State University (2016): Hungary: Trade Statistics. in: Global Resources Directory https://globaledge.msu.edu/countries/hungary/tradestats Letöltés dátuma: 2017.03.31. HALLSTRÖM, Jerker (2016): China’s Acquisitions in Europe. European Perceptions of Chinese Investments and their Strategic Implications. FOI Report, FOI Totalförsvarets Forskningsinstitut, pp. 20-41. XI JINPING (2014): Speech at the College of Europe. Official Visit to Europe by President Xi Jinping. Embassy of the People’s Republic of China in Jamaica, in: jm.china-embassy.org, http://jm.china-embassy.org/eng/zt/Highlights/t1156106.htm Letöltés dátuma: 2017.03.31.

HVG (2016): HVG.hu: Kötelezettségszegési eljárás lehet a Budapest– Belgrád-vasútvonal fejlesztéséből. in: HVG.hu, 2016.09.15. http://hvg.hu/gazdasag/20160915_pilot_eljarast_inditott_brus�szel_a_vasutberuhazas_maitt Letöltés dátuma: 2017.03.31. KACZMARSKI, Marcin (2015): China on Central-Eastern Europe: ’16+1’ as seen from Beijing. Ostrodek Studiów Wschodnich, 2015.04.14. https://www.osw.waw.pl/en/publikacje/osw-commentary/2015-04-14/ china-central-eastern-europe-161-seen-beijing Letöltés dátuma: 2017.03.31. KALAN, Dariusz (2012): China in Hungary’s Foreign Policy. Bulletin of The Polish Institute of International Affairs, 63. https://www.files.ethz.ch/isn/147801/Bulletin%20PISM%20No%20 63%20(396),%20June%2029,%202012.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (2014): Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció. in: Magyar Közlöny 2014/1, pp. 10-300. https://www.nth.gov.hu/hu/tevekenysegek/eu-2014-2020/orszagosfejlesztesi-es-teruletfejlesztesi-koncepcio Letöltés dátuma: 2017.03.31. KTK (2016): Kína-Közép-Kelet-Európa Turisztikai Koordinációs Központ: Kezdőlap. in: Magyarország Nagykövetsége Peking honlapja. https://peking.mfa.gov.hu/page/kina-koezep-kelet-europa-turisztikaikoordinacios-koezpont Letöltés dátuma: 2017.03.31. KRATZ, Agatha (2016): The Best of Both Worlds? CEE’s Place in ChinaEurope Economic Relations. In: Stanzel, Angela–Kratz, Agatha–Szczudlik, Justyna–Pavlicevic, Dragan: China’s Investment in Influence: The Future of the 16+1 cooperation. in: ECFR.eu, Publication: European Council on Foreign Relations http://www.ecfr.eu/publications/summary/chinas_investment_in_influence_the_future_of_161_cooperation7204 Letöltés dátuma: 2017.03.31. KSH (2015): Központi Statisztikai Hivatal: Jelentés a külkereskedelem teljesítményéről. 2016. július. in: KSH.hu https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/kulker/kulker15.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. KYNGE, James – BEESLEY, Arthur – BYRNE, Andrew (2017): EU sets collision course with China over ’Silk Road’ rail project. in: Financial Times, 20th February 2017 h t t p s : // w w w . f t . c o m /c o n t e n t / 0 0 3 b a d 1 4 - f 5 2 f - 1 1 e 6 - 9 5 e e f14e55513608 Letöltés dátuma: 2017.03.31. Magyar Távirati Iroda (2016): Évi 2,3 milliárd forintot biztosít a kormány a Budapest-Belgrád vasútvonal újjáépítését koordináló vegyesvállalatnak. Szegedma.hu, 2016. november 18. http://szegedma.hu/hir/szeged/2016/11/evi-23-milliard-forintot-biztosit-a-kormany-a-budapest-belgrad-vasutvonal-ujjaepiteset-koordinalovegyesvallalatnak.html?author=17 Letöltés dátuma: 2017.06.16. MAKOCKI, Michal (2016): The EU Level: ’Belt and Road’ Initiative Slowly Coming to Terms with the EU Rules-based Approach. In: van der Putten, Frans-Paul – Seaman, John – Houtari, Mikko – Ekman, Alice – Otero-Iglesias, Miguel (szerk.): Europa and China’s New Silk Roads. A Report by the European Think-tank Network on China (ETNC), pp. 67-71. MATURA, Tamás (2016): Hungary: Along the New Silk Road across Central Europe. n: van der Putten, Frans-Paul – Seaman, John – Houtari, Mikko – Ekman, Alice – Otero-Iglesias, Miguel (szerk.)(2016): Europa and China’s New Silk Roads. A Report by the European Think-tank Network on China (ETNC), pp. 35-37. MEUNIER, Sophie (2013): Divide and Conquer? China and the Cacophony of Foreing Investment Rules in the EU. Princeton University MIT (2016): Massachusetts Institute of Technology: Hungary. in: Observatory of Economic Complexity http://atlas.media.mit.edu/en/profile/country/hun/ Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzetgazdasági Minisztérium (2011): Külgazdasági Startégia, 2011 május. in: Pestmegye.hu http://www.pestmegye.hu/images/2014/agazati_strategiak/Kulgazdasagi_Strategia_2011.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzetgazdasági Minisztérium (2012): Wekerle Terv – A magyar gazadság Kárpát-medencei léptékű növekedési stratégiája. in: NTH.gov.hu https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/261 Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzetgazdasági Minisztérium (2014): Nemzeti Turizmusfejlesztési Koncepció – Erőt adó Magyarország – A versenyképes turizmus koncepciója 2014-2024. in: NTH.gov.hu, https://www.nth.gov.hu/hu/media/download/260 Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2012): Nemzeti energiastratégia 2030. in: Kormány.hu. 2012. http://2010-2014.kormany.hu/download/4/f8/70000/Nemzeti%20 Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltozat.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2014): Nemzeti Közlekedési Infrastruktúra-fejlesztési Stratégia. in: Kormány.hu, 2014. augusztus http://www.kormany.hu/download/b/84/10000/Nemzeti%20 K%C3%B6zleked%C3%A9si%20Infrastrukt%C3%BArafejleszt%C3%A9si%20Strat%C3%A9gia.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (2015): Második Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 2014-2025 kitekintéssel 2050-re. in: Kormány.hu, 2015. február http://2010-2014.kormany.hu/download/7/ ac/01000/M%C3%A1sodik%20Nemzeti%20 %C3%89ghajlatv%C3%A1ltoz%C3%A1si%20Strat%C3%A9gia%20 2014-2025%20kitekint%C3%A9ssel%202050-re%20-%20szakpolitikai%20vitaanyag.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31.

201

PAVLICSEVICS, Dragan (2016): The Geoeconomics of Sino-Serbian Relations: The View from China. In: Stanzel, Angela – Kratz, Agatha – Szczudlik, Justyna – Pavlicevic, Dragan: China’s Investment in Influence: The Future of the 16+1 cooperation. European Council on Foreign Relations PERGER András (2017): Paks II.: Az évszázad rulettje. HVG.hu, 2017. március 31. http://hvg.hu/gazdasag/20170321_Paks_II_Greenpeace_veszteseg_befektetes_kozpenz Letöltés dátuma: 2017.03.31. PÉTI Márton (2014): Magyarország Partnerségi Megállapodása 2014–20. in: Falu Város Régió 2014/2, p. 13. STANZEL, Angela (2016): Dividing Without Antagonising: China’s 16+1 Image Problem. In: Stanzel, Angela–Kratz, Agatha–Szczudlik, Justyna– Pavlicevic, Dragan: China’s Investment in Influence: The Future of the 16+1 cooperation. European Council on Foreign Relations SZÉKELY-DOBY András (2012): Technology Policy, R&D, and Innovation in China Traditional Approaches, and New Challenges. In: Podruzsik Szilárd– Kerekes Sándor (szerk): China – EU Cooperation for a Sustainable Economy. Corvinus University of Budapest, Faculty of Business Administration, pp. 57-72. SZUNOMÁR Ágnes (2011): A magyar-kínai gazdasági kapcsolatok új szakasza: eredmények és várakozások. Külgazdaság LV. évf. 11-12. sz. SZUNOMÁr Ágnes (2015): Blowing from the East. International Issues & Slovak Foreign Policy Affairs, 24/3, 2015 KONG Tianping (2015): The 16+1 Framework and Economic Relations Between China and the Central and Eastern European Countries. in: CritCom (A Forum for Research and Commentary on Europe), 14th December 2015 http://councilforeuropeanstudies.org/critcom/161-framework-and-economic-relations-between-china-and-ceec/ Letöltés dátuma: 2017.03.31. TRACECA (2017): Transport Corridor Europe-Caucasus-Asia: Welcome to TRACECA. in: www.traceca-org.org, Letöltés dátuma: 2017.03.31. TURCSÁNYI, Richárd (2014): Central and Eastern Europe’s courtship with China: Trojan horse within the EU? Institute for Asian Studies Publication, in: Asian.sk, 22nd January 2014. http://www.asian.sk/wp-content/uploads/2014/08/china-cee.pdf Letöltés dátuma: 2017.03.31. Vidékfejlesztési Minisztérium (2013): Nemzeti Vízstratégia a Vízgazdálkodáseól, Öntözésről és Aszálykezelésről. in: Élőtiszáért.hu, 2013. március www.elotiszaert.hu/download.php?id=577 Letöltés dátuma: 2017.03.31. ZELKI, Benjamin (2017): Csak Kínának éri meg a 750 milliárdos Budapest– Belgrád-vasútvonal. in: HVG.hu, 2017. május 18. http: //hvg.hu /gazdasag/201 70518_budapest_belgrad_vasutvo nal_750_milliard Letöltés dátuma: 2017.05.31. Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok ACEMOGLU Daren (2009): Introduction to Modern Economic Growth. Princeton University Press, New Jersey. Alphaliner 2017: https://www.alphaliner.com/top100/ BALME, Stephanie – Dowdle, Michael W. (eds.)(2009): Building Constitutionalism in China. Palgrave MacMillan, New York. BARRO, Robert J. – SALA-i-Martin, XAVIER I. (2003): Economic Growth. The MIT Press, Cambridge (USA), London (UK). BRESLIN, Shaun (2007): China and the Global Political Economy-Palgrave Macmillan UK BROADMAN Harry G. (2007): Africa’s Silk Road. China and India’s New Economic Frontier. World Bank, Washington. Central Intelligence Agency (CIA)(2008): Global Trends 2025 report, November, Central Intelligence Agency, Washington, DC, http://www.dni. gov/nic/PDF_2025/2025_Global_Trends_Final_Report.pdf CHEN Chunlai (2009): China's Integration With the Global Economy. WTO Accession, Foreign Direct Investment and International Trade. Edward Elgar Cheltenham, UK • Northampton, MA, USA. CHIN, Gregory T (2010): China's Automotive Modernization - The PartyState and Multinational Corporations, Palgrave MacMillan, Basingstoke, New York. Daimler Benz (2017): High Tech Report, Daimler Benz, Stuttgart Flachner Balázs (2017): Kína gigászi útépítő projektbe kezd. www.index.hu 2017. 02. 28. GARNAUT, Ross – Song, Ligang – Woo,Wing Thye (2009): China’s new place in a World in crisis. Economic, Geopolitical and Environmental Dimensions. ANU E Press, Canberra GERE László – SIMIGH Fruzsina (2016): Válságban a tengeri szállítmányozás. PAGEO, 2016. 10. 16. LI Wenpu (2016): Chinas Macroeconomic Outlook - Quarterly Forecast and Analysis Report, September 2015. Springer, Singapore. LI Yining (2015): Beyond Market and Government - Influence of Ethical Factors on Economy. Springer-Verlag, Berlin, Heidelberg & London &New York. MÉSZÁROS R. Tamás (2017): Kína magával ránthatja az egész világgazdaságot. www.index.hu 2017. 04. 23. National Bureau of Statistics of China (2017): China Statistical Yearbook 2016, China Statistics Press, Beijing. OECD 2017: Country statistical profile: China 2017 Country statistical profiles: Key tables from OECD - ISSN 2075-2288 RODRIGUE, Jean-Paul (2017): The Geography of Transport Systems, New York, Routledge. The BRICS & Asia, Internationalization, and International Monetary System Conference 2012. December 10-11 Hong Kong WALTER, Carl E. – HOWIE, Fraser T. J. (2001): 'To Get Rich Is Glorious!' China's Stock Markets in the '80s and '90s. Palgrave Publishers, New York. WANG Megkui (ed.)(2009): China in the Wake of Asia’s Financial Crisis. Routledge, London, New York. World Economic Forum (2015): Emerging Best Practices of Chinese Globalizers: Develop the Innovation Model, WEF, Genf

202

World Economic Forum (2015): How Technology Can Unlock the Growth Potential along the New Silk Road, WEF, Genf World Economic Forum (2015): The Global Competitiveness Report 2015–2016. WEF, Genf WU Zhongmin (2009): China in the World Economy. Routledge, London & New York. XIAN SongZuo: Searching for an anchor of the international monetary system. A case study of RMB exchange rate. YANG Keming (2013): Capitalists in Communist China. Palgrave Macmillan UK YU Zheng (2014): Governance and Foreign Investment in China, India, and Taiwan. The Michigan University Press, Ann Arbor. A Selyemút jövőföldrajza BŐGEL György (2008): A Schumschumpeteri „termelõ rombolás” módjai az infokommunikációs iparban, Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. április http://epa.oszk.hu/00000/00017/00147/pdf/04vszbogel.pdf Letöltés dátuma: 2017.02.27. BUTOED MILLSAPS, Bridget (2017): 3D Hubs. https://3dprint.com/141228/3d-hubs-trends-july-2016/ Letöltés dátuma: 2017.02.27. BURMEISTER, Klaus – NEEF, Andreas (2005): In the Long Run, Corporate Foresight und Langfristdenken in Unternehmen und Gesellschaft, München CHRISTENSEN, Clayton M. – ANTHONY, Scott D. – ROTH, Erik A. (2004): Seeing What’s Next, Harvard Business School Press, The Economist, Boston, január 5. CONWAY, Martin A. (2015): Foresight: an introduction. A Thinking Futures Reference Guide. Thinking Futures Melbourne, Australia CSIZMADIA Norbert (2016): Geopillanat. A 21. század megismerésének térképe. L’Harmattan. Párizs - Torino - Budapest. DAHEIM, Cornelia et al. (2016): Foresight Competency Model pp 1-16. Elérhető: http://www.apf.org DE TONI, Alberto. Felice. et al. (2015): Antipare il Futoro: Corporate Foresight, Biblioteca dell’Economia d’Azienda, Egea spa HIDEG Éva – Korompai Attila – Kovács Géza – Nováky Erzsébet (1997): Jövőkutatás. Aula Kiadó Kft, Budapest. INAYATULLAH, Sohail (2013): Futures Studies. Theories and Methods. In: Junquera, Fernando Gutierrez (Ed.), There’s a Future. Visions for a Better World, Madrid: BBVA. pp. 36-66 JENEY László (2010): Paul Krugman szakmai életrajza. Corvinus Regionális Tanulmányok 1.1. KNOMEA 2017: http://knoema.com/atlas/Hungary/topics/Foreign-Trade Letöltés dátuma: 2017.03.15. Kristóf Tamás (2002): A szcenárió módszer a jövőkutatásban. Jövőtanulmányok: 19. füzet. Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, Jövőkutatás Tanszék, 2002. KUOSA, Tuomo (2012): The Evolution of Strategic Foresight: Navigating Public Policy Making, Gower publishing, 2012 June ROHRBECK, Rene et al (2007): Strategic Foresight – a case study on the Deutsche Telekom Laboratories, ISPIM Asia Conference, New Delhi SCHULTZ, Wendy L. (2006): The cultural contradictions of managing change: using horizon scanning in an evidence-based policy context, Foresight Vol 8.No. 4. SCHUMPETER, Joseph (1980): A gazdasági fejlődés elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest. TOMMEI, Stefano – SACIO-SZYMANSKA, Anna (2016): Bevezetés a foresight módszertanába. In: Foresight az üzleti szektorban (Hideg Éva et al szerk.) Nemzetközi Visegrádi Alap TÓZSA István (2017): Ország érték. – Gazdaságföldrajzi, Geoökonómiai és Fenntartható Fejlődés Intézet, BCE, Budapest. Letölthető: http://akk.uni-nke.hu/uploads/media_items/tozsa-istvanorszag-ertek-1.original.pdf VEIGL Helga (2006): Jövőkutatási alapfogalmak új megközelítésben [Terms of Futures Studies in new approach]. In: A jövőkutatási fogalmaktól a „stratégián túl”-ig, [From terms of Futures Studies until ‘Beyond Strategy’] MTA-BCE Komplex Jövőkutatás Kutatócsoport Füzetek 7. VERGRAGT, Philip J. – Quist, Jaco (2011): Back-casting for sustainability: Introduction to the Special Issue. Technological Forecasting and Social Change, 78 Gideon Rachman – Easternisation. War And Peace In The Asia Century RACHMAN, Gideon: Easternisation. War and Peace in the Asian Century. London, The Bodley Head London, 2016., Other Press, 336. 2017. április 4.

képek és ábrák jegyzéke A „16+1 együttműködés”bemutatása

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma Konferencia

1. kép: wikimedia

1. ábra: Az Egy Övezet Egy Út szárazföldi és tengeri útvonala Forrás: Economist.com

A 2017-es Pekingi Belt and Road Forum 1. kép: wikimedia 2. kép: wikimedia

2. ábra: Adatáramlás a világban (2005, 2014) Forrás: TeleGeography; McKinsey Global Institute analysis

Sanghaji Fórum 2017

Az Új Selyemút Övezet gazdaságföldrajza

1. ábra: Az Új Selyemút útvonalai Forrás: Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány és MNB

1. ábra: Az Új Selyemút Gazdasági Övezet folyosói és csomópontjai és Kína eurázsiai szomszédságát meghatározó, Selyemút Övezetet érintő gazdasági folyosók Forrás: A China Investment Research és a HKTDC honlapjain szereplő térképek alapján Varga Ágnes szerkesztése

2. ábra: A „Made in China 2025” stratégia és annak stratégiai feladatai Forrás: http://english.gov.cn/ PRC Ministry of Industry and Information Technology 3. ábra: Top 50 magyar reform és innováció Forrás: MNB 4. ábra: Görögország és Magyarország átlagos makroökonómiai teljesítménye 2003 és 2008 között Forrás: MNB 5. ábra: A válságkezelés magyar és görög módja Forrás: MNB 6. ábra: Átlagos adóterhek Magyarországon és Görögországban egykeresős, kétgyermekes házaspár esetén, ahol az átlagjövedelem 100% Forrás: MNB 7. ábra: A hagyományos és a magyar válságkezelés közötti különbség Forrás: MNB Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese 1. ábra: Bruttó hazai K+F-kiadás (millió USD) Forrás: OECD 2. ábra: Kína részesedése a globális bevételalapból globális GDPrészesedéséhez viszonyítva Forrás: MGI 2015:5 3. ábra: A kínai Tudományos és Technológiai (T&T) Rendszer szervezeti felépítése Forrás: Dolla 2015:170 4. ábra: Kockázati tőkebefektetések a különböző régiókban (milliárd USD) Az adatok forrása: Ernst &Young és Citi Research (Citi GPS 2016:8)

2. ábra: Az Új Selyemút Gazdasági Övezet folyosóinak összefüggése Kína eurázsiai szomszédságát meghatározó gazdasági folyosókkal Forrás: A szerzők összeállítása 3. ábra: A Selyemút Övezet országai Forrás: Varga Ágnes szerkesztése 4. ábra: A Selyemút Övezet elhelyezkedése a Föld kultúrrégiói között Forrás: Varga Ágnes szerkesztése Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező 1. ábra: Az elemzett dokumentumok megoszlása Forrás: Dányi 2016, HVG 2016, Michigan State University 2016, MIT 2016, Perger 2017 adatai alapján 2. ábra: A Budapest-Belgrád gyorsvasút hazai szakaszának becsült beruházási költsége néhány fontos gazdasági adattal összevetve (milliárd Ft) Forrás: Dányi 2016, HVG 2016, Michigan State University 2016, MIT 2016, Perger 2017 adatai alapján 3. ábra: A kelet-közép-európai 16+1 tömörülés országai Forrás: Szerkesztés Stanzel 2016 alapján készítette

Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton

4. ábra: A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) (a) Forrás: Tianping 2015 adatai alapján

1. ábra: A Selyemút mentén elhelyezkedő országok logisztikai teljesítménye a Világbank LPI (Logistics Performance Index) listája alapján Forrás: https://lpi.worldbank.org/international/global

5. ábra: A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) (b) Forrás: Tianping 2015 adatai alapján

2. ábra: Forrás: https://america.cgtn.com/2017/05/13/5000china-europe-cargo-trains-expected-by-2020# 3. ábra: Forrás: http://www.unescap.org/resources/trans-asianrailway-network-map 4. ábra: Forrás: https://www.rba.gov.au/publications/bulletin/2016/jun/pdf/bu-0616-5.pdf 5. ábra: Az Európai Unió tagállaminak teherszállítási teljesítményének megoszlása szállítási módonként (milliárd tonnakm) Forrás: Saját számítás a European Commission Transport Pocketbook adatai alapján 6. ábra: Kína teherszállítási teljesítményének megoszlása szállítási módonként (milliárd tonnakilométer) Forrás: Saját számítás az NBS adatai alapján 7. ábra: Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása közlekedési módonként a Selyemúton elhelyezkedő országokkal (érték alapon, euróban) Forrás: saját számítások az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa alapján 8. ábra: Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása közlekedési módonként a Selyemúton elhelyezkedő országokkal (mennyiség alapon, tonnában) Forrás: saját számítások az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa alapján

6. ábra: A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) Forrás: Varga Ágnes szerkesztése Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok 1. ábra: Kína közlekedési infrastruktúrája Forrás: China Statistical Yearbook, 2016 2. ábra: A közlekedési folyosók evolúciója Forrás: Rodrigue 2017 3. ábra: Porter értéklánc modellje Forrás: saját szerkesztés 4. ábra: Fő tengeri szállítási útvonalak Forrás: Rodrigue 2017 5. ábra: Porter értéklánc modellje Forrás: saját szerkesztés 6. ábra: Autópályák hossza az Egyesült Államokban és Kínában Forrás: Rodrigue 2017 7. ábra: Utazás a Transszibériai vasútvonalon Forrás: http:// regi.1000ut.hu/alt-transzvasut.htm 8. ábra: A közvetlen légi járatok napi átlagos száma NyugatEurópa és a Távol-Kelet legfontosabb városai között New York-kal összehasonlítva Forrás: http://regi.1000ut.hu/alt-transzvasut.htm 9. ábra: A globális légi közlekedési piac regionális jellemzői Forrás: Rodrigue 2017

9. ábra: Az Európai Unió külkereskedelemének (export+import) megoszlása fajlagos értéke szerint (euró/tonna) a Selyemúton elhelyezkedő országokkal Forrás: saját számítások az Európai Bizottság kereskedelmi adatbázisa alapján

A Selyemút jövőföldrajza

HUANG, Yukon: Cracking the China Conundrum – Why Conventional Economic Wisdom Is Wrong. Oxford University Press 2017

Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből

China's Asian Dream: Empire Building Along New Silk Road

2. ábra: A Made in China program által leginkább érintett országok Forrás: MERICS

1. táblázat: Lehetőség-tér az OBOR-1 (északi) útvonalon Magyarország számára Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján

MILLER, Tom : China's Asian Dream: Empire Building along the New Silk Road, Zed Books, 2017

3. ábra: A kínai és német működő tőke beruházása egymás országába 2000-1016 között Forrás: Rhodium Group

Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry And Asia's New Geopolitics

4. ábra: A hamburgi kikötő öt legfontosabb kereskedelmi partnere Forrás: Port of Hamburg

Yukon Huang: Cracking The China Condrum

• WESLEY, Michael: Restless Continent: Wealth, Rivalry and Asia’s New Geopolitics. Overlook Duckworth, 2016. Anja Manuel: This Brave New World - India, China, And The United States

1. ábra: Xi Jinping Duisburgban Forrás: wikimedia

5. ábra: Hamburg és Pireusz konténerforgalma 2010-2016 között Forrás: Port of Hamburg 6. ábra: Németország és Kína gazdasági erejének az összehasonlítása Forrás: IMF 2017

1. ábra: A kínai tőkebefektetések alakulása Kelet-Közép-Európában (10000 USD)(2003-2013) Forrás: saját szerkesztés

2. táblázat: Lehetőség-tér az OBOR 1 (északi) útvonalon az OBORországok szempontjából Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján 3. táblázat: Lehetőség-tér az OBOR 2 (déli) útvonalon Magyarország számára Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján 4. táblázat: Lehetőség-tér az OBOR 2 (déli) útvonalon az OBORországok számára Forrás: saját szerkesztés és számítások a KNOEMA adatbázis alapján

MANUEL, Anja: This Brave New World: India, China, and the United States. Simon & Schuster, 2016., 368.

203

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Czene István GRAFIKA, tördelés Nagy Gyula Kovács Fülöp KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

SZERZŐINK Balogh Lilla Sarolta Bánhidi Ferenc Bendarzsevszkij Anton Bucsky Péter Csizmadia Norbert Czirják Ráhel Eszterhai Viktor Forman Balázs Gere László Grandpierre Atilla Jeney László Klemensits Péter Kocsis János Balázs Komjáthy Dénes Maráczi Fanni Matolcsy György Monda Eszter Péti Márton Polyák Eszter Salamin Géza Tózsa István Tyukodi Gergely Varga Ágnes Zoltai Alexandra

KIADÁS DÁTUMA 2017. november

204

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

205

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

206

Az átalakuló világrendben még fontosabbá vált a Kelet felemelkedésével, Kína hosszú távú fejlesztési elképzelése a Selyemút újjáépítése, és ebben a nagy ívű projektben Magyarország kulcstérség szerepet tölt be. Megerősödött a Közép-Kelet Európai országok együttműködése, különösen a V4 országok együttműködési szerepe, valamint a 16+1 nemzetközi szerepköre, amely egyértelműen Kína legfontosabb sikertörténete a régióban és Európában.