HUG Magazin 2018 - 1. szám (№9) by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

2018

HUNGARIA N G EOPOLITICS

A HUG (Hungarian Geopolitics) Magyarország vezető geopolitikai magazinja. A Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítvány (PAIGEO) a HUG magazinon keresztül teret kíván adni annak az értékteremtő diskurzusnak, amely felfedi korunk geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai hálózatait. Szerzőink nemzetközi szakértők, világhírű professzorok, új kutató generáció képviselői, akik arra a kihívásokkal teli feladatra vállalkoztak, hogy felkutassák és értelmezzék számunkra a világban szétszórt, mégis összetartozó tudásmorzsákat.

HUNGARIAN GEOPOLITICS

HUG 2018 1

2018 / I.

ISSN 2498-647X

Új világrend Stratégiai tervezés többpólusú világrend egy övezet, egy út geopolitikai jelentősége 16+1 együttműködés bemutatása globális városok hálózatok és tudás a technológia kora paigeo-pillanatok

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasóink! 2016. márciusban indítottuk el a HUG (Hungarian Geopolitics magazinunkat). A szakmaiság megőrzése mellett a geopolitikai gondolkodás népszerűsítését szolgálja a negyedévente megjelenő szakmai magazin. A magazinnak nem titkolt szándéka, hogy behozzuk a geopolitikát a közéletbe. Akkor azt írta az egyik legjelentősebb internetes napilap, hogy a geopolitika áttörését hozza a 21. század. Akkor még nem is sejtettük, hogy az elmúlt években bekövetkezett változások, egy új globális világrend megszületését jelentették új szereplőkkel, új értéketekkel, új együttműködésekkel. A kialakult multipoláris világrendben 3 nagyhatalom: az Egyesült Államok, Oroszország és Kína a legfontosabb szereplők. Abban is megállapodhatunk, hogy a 21. század változásai felerősítették a földrajzi folyamatokat, a földrajz ismét előtérbe került. A Globalizáció új szakaszba lépett, amelyben a sikeres országokban a monetáris politika, a gazdaságpolitika és a geopolitika teljesen összekapcsolódott. A geopolitikai játszmák szerepét átveszi a geo-ökonómiai stratégiák játszmája, ahol a zárt piacokért folyik a verseny. A Fúziók és hálózatok korában egyre fontosabb szerepe van az összekapcsoltságnak és a komplexitásnak, és a nemzetek mellett a globális városok lesznek a 21 század erőközpontjai. 2 év alatt a HUG magazin Magyarország vezető geopolitikai magazinná nőtte ki magát. Magyar és angol nyelvű számaink mellett 2017. novemberében kínai nyelven is megjelenetünk. A számainkat több ezren olvassák több mint 130 országból. A HUG célja, hogy magas szakmai színvonalon, de közérthető formában mutassa be az érdeklődőknek a gyorsan változó világunkat, a geopolitika szemlélet fontosságát, az új technológiák hatását a mindennapi életünkre és Ázsia felemelkedését. Szerzőink hazai és nemzetközi szakértők, világhírű professzorok és az új kutató generáció képviselői, akik mind arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék és bemutassák a világszerte számos helyen szétszórva megtalálható, ám mégis összetartozó információmorzsákat.

Ez a mostani HUG szám egy speciális kiadás, az elmúlt két év legérdekesebb cikkeit gyűjti össze hat speciális tematikára építve: Az első témakör a geopolitikai-stratégiai gondolkodók és vezetők gondolatai az új világrendről. A második az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés és Közép-Kelet-Európa kapcsolatát mutatja be. A harmadik téma a globális városok és a kreatív városok jövője abból a szempontból, hogy mitől lesznek élhetőtek a nagyvárosaink? A negyedik a kreativitásról, az oktatásról és kreatív társadalomról szól, ami egy új típusú tervezést eredményezhet. Az ötödik téma, a technológiai robbanásról, és arról, hogy miként változtatja meg a technológiai a mindennapi életünket, és mit is jelent a nagy korszakváltás? Végül az utolsó rész pedig a Pallas Athéne Innovációs és Geopolitikai Alapítványunk által támogatott rendezvényeket és eredményeinket mutatja be. Ismerős lehet egy-egy cikk a korábbi kiadványunkból, azonban mégis egy más környezetben, tematikában és csokorba szedve érdekesebbé és még jobban összekapcsoltabbá válnak ezáltal. Köszönjük, hogy eddig is olvastak bennünket, és kívánok további jó olvasást és felfedezést a 21 század térképének megismeréséhez. Tisztelettel:

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő

TARTALOMJEGYZÉK 10

Parag Khanna: Konnektográfia

134

Sugata Mitra: az oktatás forradalma

Noah Raford: Stratégiai tervezés

138

A nagy korszakváltás

A nagy hanyatlás kérdései rövid, európai és magyar perspektívában

148

Technológiai víziók – 2050

154

A többpólusú világrend lehetőségeket tartogat

Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése

Brexit: Mérföldkő az új 30 éves háborúban

163

Digitális tárlatvezetés a Wired magazin kurátorával

Geopillanat

Magyar iránytű Kelet és Nyugat között

128

Csíkszentmihályi Mihály: Hogyan váljunk kreatív társadalommá

Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban

A „16+1 együttműködés” bemutatása

A Budapest Guidelines

100

Globális városok újraértelmezve

106

A városok jövője

112

Richard Florida: A jövő alapja a kreativitás

119

A kontroll, a sejtbiológia és a siker

168

Pallas Athéné geopolitikai doktrínák

174

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma

182

Az Új Világrend Konferencia

188

Földrajz, gazdaság, stratégia

192

Stratégia és földrajz az Új Selyemút megértésében

194

HUG – Hungarian Geopolitics

198

Pallas Athéné Könyvkiadó

200

Kínai észjárás

205

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz elmélet 7

új világrend

Parag Khanna: Konnektográfia

Parag Khanna előadása a Budapesti Corvinus Egyetemen

Parag Khanna előadása a Budapesti Corvinus Egyetemen, 2017. március 16-án a Pageo Geolectures sorozat keretében

Korábban már beszélgettünk arról, hogy kik azok a geopolitikában, akiket olvasni szoktunk és akiktől tanulunk: az új generációtól, a mi generációnktól, és remélhetőleg majd a Ti generációtoktól, mivel jelenleg nincs elég új megközelítés a geopolitikában, az emberek úgy tekintenek rá, mint ahogyan a történelmet tanulták. A geopolitika azonban nem csupán történelem, annál dinamikusabb, változékonyabb és képlékenyebb. Ezért remélem, sikerül arra buzdítanom benneteket, maradjatok ezen a szakterületen, fejlesszétek azt, és ültessétek át az elméletet a gyakorlatba. Engedjétek meg, hogy bemutassak néhány fontosabb elképzelést, amelyek a Konnektográfia elképzeléséhez kapcsolódnak. A Konnektográfia egy olyan világot mutat be, amely nincs a szótárban, talán majd következő évben benne lesz, de az előző évben még nem volt, mivel ezt a világot magam én találtam fel. Azért tettem így, mivel véleményem szerint a fiatalabb generációnak új megközelítésre van szüksége, amelyben a földrajz többé már nem statikus. Amikor a földrajzról esik szó, akkor olyan erőkre gondolunk, amelyek elmozdíthatatlanok, mint például a földrészek és az óceánok… Ha a geológiai léptékű időt nézzük, ezeket a változásokat a múlt vezérli. Úgy gondolom, napjainkban a világ rohamosan változik, ezért szeretnék nektek bemutatni néhány olyan térképet és képet, amelyek segíthetnek követni az érvelésem gondolatmenetét. Az első térkép a világ infrastrukturális hálózatait ábrázolja. Ide tartozik a világ teljes közlekedési hálózata: az autópályák, vasutak, hidak, alagutak és így tovább. Magában foglalja továbbá a teljes energiarendszert, az olaj- és gázvezetékeket, a villamosenergia-hálózatot. Része emellett a kommunikációs rendszer, az internetkábelek és más hasonló dolgok. Az infrastruktúrának ez a három rétege az összekapcsoltság fizikai megtestesítője. Ha egy helyről egy

„újra kell gondolnunk a térképeinket” másik helyhez, egy személytől egy másik személyhez szeretnénk csatlakozni, akkor ahhoz fizikai infrastruktúrára is szükségünk van. A térképeink többsége azonban ezt nem ábrázolja. A legtöbb térképen az országok és a határok vannak feltüntetve. Láthatjuk azokat a vonalakat, amelyek elválasztanak, de nem láthatjuk azokat, amelyek összekötnek bennünket. Pedig ezek a vonalak valódiak, tulajdonképpen valódibbak a legtöbb határnál. A legtöbb határ gyakorlatilag láthatatlan, míg ezek a vonalak (az összekötő vonalak) olyan valódi, fizikai, kézzelfogható vonalak, amelyeket mi építünk. A mi kormányunk, a világ ös�szes kormánya és a vállalatok építik azokat. Céljuk, hogy összekössenek bennünket, azonban a legtöbb térkép csak azokat a vonalakat ábrázolja, amelyek elválasztanak bennünket. Véleményem szerint ez nagy hiba: nem pusztán értelmi vagy normatív hiba, hanem tényleges fizikai hiba. Amennyiben térképet készítünk a különböző időszakokról, különösen az elmúlt száz, ötven vagy csak huszonöt évről, akkor az összekötő infrastruktúra építésének rendkívüli gyorsulását figyelhetjük meg. Álláspontom szerint ez szó szerint újjászervezi az emberi társadalmat. Úgy véljük, hogy az emberi társadalom természeténél fogva nemzetekre és határokra tagolódik, a világ alapegysége pedig a nemzet. Szerintem ma a világban a természetes egység felé haladunk; a leghatékonyabb és legfontosabb egység nem a határokkal körberajzolt ország, hanem az összekapcsolt város lesz. Ennek létrejötte a földrajzban az összekapcsoltságba való befektetéseink eredménye, és az összekapcsoltság és földrajz összeolvadásában kapjuk meg a konnektográfiát. Úgy gondolom, hogy ez a legnagyobb és legforradalmibb erő ma a világban.

Megismétlem: újra kell gondolnunk a térképeinket. Hagyományosan domborzati és politikai térképeket használunk. Fogadni mernék, hogy az egyetemek tantermeiben a legtöbb térkép olyan, mint amelyeket korábban említettem. Szoktatok találkozni más térképekkel is a tantermekben? Nem? Ez sajnos probléma. Küldetésemnek tekintem, hogy a világon minden térképet olyan térképekre cseréljünk, amelyek az összekapcsolódásokat ábrázolják a látvány helyett. Vagy még korrektebb lenne, ha azt mondanám: ha szeretnénk a 21. századi világot igazán megérteni, akkor nem elég a politikai térképeket vizsgálnunk, mivel azok csak a két ország közötti jogi kapcsolatot és az országhatárokat ábrázolják. Nem árulnak el semmit a világ működéséről. Ha megnézünk egy domborzati térképet, a természetet láthatjuk. Azt azonban nem látjuk, hogyan használjuk a természetet. Ha pedig csak az infrastruktúrát figyeljük meg, akkor azt láthatjuk, mit építettünk, azt azonban nem, hogy milyen hatással van mindez a világ többi részére. Éppen ezért hiszek abban, hogy a 21. században háromféle földrajzot kell tanulnunk – természetföldrajzot, politikai földrajzot és funkcionális földrajzot –, ha szeretnénk igazán megérteni, mi történik körülöttünk.

Létezik egy másfajta térkép is, amely szerintem sokkal hasznosabb a 21. századi világ megértéséhez, mint más hagyományos térképek. Ez a térkép egy pár különböző dolgot ragad meg egyidejűleg. Az első a demográfia. Van olyan térképetek a tantermemben, amely megmutatja a világon élő összes embert? Gyanítom, hogy nincs. De szerintetek fontos lenne tudni azt, hogy hol élnek az emberek? Igen! Ez tehát egy valóban rendkívül hasznos térkép, mivel ti is mindannyian szerepeltek ezen a térképen pixelként. Nyolcmilliárd pixel van ezen a térképen, és azon mindegyikőtök egy-egy ilyen pixel. Most először tehát tényleg láthatjuk, hol vannak az emberek. Engedjétek meg, hogy eláruljak valami fontosat. Nem az a legfontosabb a világban való elhelyezkedésünkben, hogy nemzeti határainkon belül élünk-e, érzékeny nemzeti identitásunknak megfelelően. A világon élő összes ember számára az a legfontosabb, hogy víz közelében éljen. Mindig is így éltünk. Több ezer éven át az volt a legfontosabb, hogy minden embernek szüksége van vízre. Nem kötelező országokban élnünk, nem kötelező nemzeti szuverenitással vagy országhatárokkal rendelkeznünk, nem kötelező hadsereget fenntartanunk. Vízre azonban szükségünk van. A világ nagy részén az emberek

parag khanna: konnektográfia

lakóhelye víztestek, többek között óceánok, folyók, tavak közelében található. Fontos az is, hogy a világ népességének nagy része ma Ázsiában, nem pedig a nyugati világban él. Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a világot Európa vagy az Egyesült Államok uralja. Az elkövetkező száz évben, életetek hátralévő részében azonban a világnépesség el fogja érni a tetőpontját, amely nagy valószínűség szerint maximum tízmilliárd fő. Egy napon tehát, 2040–2045 körül az újság címlapján az olvasható majd egy cikkben, hogy a világ népessége elérte a tetőpontját, és mostantól csökkenő tendenciát mutat majd. Azonban még ha meg is kezdődik ez a csökkenés, a népesség nagy része Ázsiában fog élni. Ezen a sajátos térképen nem rajzoltam meg a határokat, helyette oválisokat rajzoltam. A politikai térképeken minden várost ugyanolyan nagyságú ponttal jelölnek. Budapest, New York, Mexikóváros, London is mindössze egy-egy pont, és mindegyiknek megegyezik a mérete. A való világban a városok eltérő nagyságúak. Léteznek olyan városok, amelyeknek több tízmillió lakosuk van. Ilyen például Dél-Kínában a Gyöngy-folyó deltatorkolata, ahol több nagyváros alkot klasztert. Kuangtungban ered és Hong Kong felé halad. Integrált régió vasúttal és autópályával,

rendkívül intenzív kapcsolódásokkal. 2025-2030-ra e klaszter népessége kb. 80 millió fő lesz, ami a legnagyobb európai ország, Németország népességének felel meg. A terület gazdasága kb. 2 trillió dollár lesz, amely a több mint 1 milliárd lakossal rendelkező teljes India gazdaságának felel meg. Tehát mi az, ami igazán számít ebben a világban? Vajon az a fontos, hogy mekkora az országod, hány lakosa van, vagy mennyi gazdasági tevékenység zajlik a városotokban, milyen készségekkel rendelkeznek a városotok polgárai, és mennyire összekapcsolt a városotok? Mi számít jobban? Az igazság az, hogy az összekapcsoltság mértéke, a népsűrűség, a gazdaság színvonala jóval hangsúlyosabb a mai világban, mint önmagában a méret. Kongó szintén nagy, ezek szerint Kongó fontos? Szudán is nagy, akkor Szudán is fontos? Nem. Ezek a tényezők tehát jóval többet nyomnak a latban. Nagyjából ötven ilyen városi klaszter van, amely fontosabb, mint a többi. Ezeken a helyeken található a legtöbb ember, a legtöbb gazdasági tevékenység, valamint a teljes régió valódi csomópontjai. Itt ismét láthatjuk, hogy a világ megavárosainak többsége Ázsiában, azon belül is elsősorban Kínában, Indiában és Délkelet-Ázsiában helyezkedik el. Amikor egyszer megmutattam ezt a térképet Ausztráliában, az emberek így reagáltak: “Jaj ne, hol van Ausztrália?”

„a 21. században háromféle földrajzot kell tanulnunk – természetföldrajzot, politikai földrajzot és funkcionális földrajzot –, ha szeretnénk igazán megérteni, mi történik körülöttünk.”

hódítani a szomszédaikat, Több területet akarnak, több erőforrást akarnak. A városok azonban másként gondolkodnak. Ha megkérdezitek New York, London, Dubai vagy Budapest főpolgármesterétől, hogy mit szeretnének, akkor A következőket hallanánk: “Több összekapcsoltságra van szükségem, Több repülőjáratra van szükségem, hogy összeköttetésben legyünk más országokkal.” Majd a következőkkel folytatnák: “tőzsdére lenne szükségem, hogy más országok tőzsdéjével fuzionálhassunk és bekapcsolódhassunk más országok tőzsdéjébe, és több beruházást szerezhessünk,” vagy “több vasútra lenne szükségünk, hogy növeljük az exportunkat”. A hagyományos geopolitikában tehát az országok úgy nyilatkoznak, hogy

Azt feleltem, ne aggódjanak, nem baj az, ha nincs 50 millió lakosú megavárosuk. Sydney ennek ellenére az egyik legfontosabb gazdasági csomópont a világon. Tehát nem csupán a méret számít, hanem a népsűrűség és az összekapcsoltság is. Ez az ötven nagyváros azonban kétségkívül a világ gazdasági súlypontját jelenti. Ha a hagyományos geopolitikát vesszük, és ha megkérdezem tőletek, hogyan gondolkodnak az országok, hogyan gondolkodott a Szovjetunió vagy más birodalmak a történelemben, akkor azt felelnétek, hogy nagyobb területet akarnak. Meg akarják

bővülni akarnak, hódítani akarnak. Tekintettel egy olyan világra, ahol a városok nagy döntéseket hoznak és ők formálják a nemzeti politikát, nem akarunk területeket csupán a terület kedvéért, sokkal inkább összekapcsoltságot szeretnénk, hogy ösztönözzük a gazdasági helyzetünket, pénzt szerezzünk, oktatást fejlesszünk, lehetőségeket teremtsünk, és így tovább. A jövő tehát a városok közti civilizációról szól, és a geopolitika egészen más. A 21. század konfliktusa már sokkal kevésbé szól a területekről. Természetesen még mindig folynak háborúk földekért, Ukrajnában például a terület még mindig sokat számít.

parag khanna: konnektográfia

az Egyesült Államok kivételével. Helyette Kína képviseltette magát. Amerika úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne többé kapcsolatokat ebben a kereskedelmi megállapodásban, amire Kína úgy reagált, hogy “ha Amerika nem jön, akkor jövünk mi”. Ironikus módon ezt a megállapodást éppen Amerika hozta létre, méghozzá azzal a céllal, hogy elszigetelje Kínát. Három évvel később azonban Amerika nem vett részt, helyette Kína jelent meg. Győzött tehát Amerika? Természetesen nem. Ebben a világban csak az nyerhet, aki kapcsolódik. A legtöbb kapcsolódással rendelkező hatalmak nyernek, nem pedig azok, akik meg sem jelennek. Többé már nem lehet elszigetelni senkit, csak azzal gyakorolhatunk hatást, ha kapcso-

Ennek oka, hogy háborúzás helyett inkább ellenőrzése alatt kívánja tartani a beszállítói láncaikat, valamint nyersanyagokat importálni Mianmarból és erőforrásokat Pakisztánból, a Közép-Keletről és így tovább. Kína rengeteget ruház be ezeken a területeken, így nem csupán importálhat, hanem gyorsabban tud exportálni is Európába. Néhány évvel ezelőtt Kína bejelentette az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) megalapítását. Abban az időben az Egyesült Államok Barack Obama elnöksége alatt nem kedvelte ezt az intézményt. Nagyon rossz ötletnek tartották, úgy gondoltál, aláássa majd a Világbankot, nem fogja betartani a nemzetközi szabványokat, ezért az Obama-adminisztráció felhívta

lódásaink vannak.

az összes európai vezetőt és arra kérte őket, hogy ne csatlakozzanak ehhez a kínai bankhoz.

Más tárgyalás is zajlik a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség keretein belül számos ázsiai országgal. Amerika úgy gondolta, meg tud majd győzni néhány országot arról, hogy lépjenek be a Csendes-óceáni partnerségbe és zárják ki Kínát. Valójában azonban mindegyik ország egyidejű tárgyalásokat folytat Kínával a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségről. Mi ennek a történetnek a tanulsága? Az olyan okos országok, mint amilyen Új-Zéland, Ausztrália, Szingapúr vagy Thaiföld, mindig mindkét oldalon játszanak, soha nem állnak valamelyik oldalra. Egy olyan világban, amely egyre összekapcsoltabbá válik, így lehet nyerni.

Azonban hány háborúról vagy nemzetközi konfliktusról tudunk ma a világban? Mindössze néhányról, és ezek az ellentétek számítanak ugyan, azonban nem árulnak el nekünk mindent a világ működéséről. Az országok és a városok ugyanis napról napra, hétről hétre és minden hónapban az összekapcsoltságért versengenek. Ez az, ami számít minden áldott nap. Nem amiatt kell aggódnotok nap mint nap, hogy az országotokat leigázzák, hanem amiatt, hogy egy közeli város vagy ország csökkenti az adóját, ellopja a munkahelyeket és beszállítói láncokat, a gyártást magához csábítja és a beruházásokat magához költözteti. Emiatt aggódnak az országok nap mint nap. Ez pedig háború – nem katonai háború, hanem gazdasági háború. Kötélhúzás - ahogy én nevezem.

Kötélhúzás, amelynek célja a beszállítói láncok és az értékláncok fölötti ellenőrzés, mivel ha ellenőrzésünk alatt tudjuk tartani a beszállítói láncokat, ha mi vagyunk az olaj- és gáztermelés központja, a gyártás központja, a digitális áruk és szoftverek fejlesztési központja, akkor hatalmunk van és gazdagok vagyunk. Ha pedig néhány jelenleg is zajló kereskedelmi tárgyalásra gondoltok, akkor talán hallottatok arról, hogy a nyugati félteke, az Egyesült Államok, Kanada és az ázsiai országok között létrejött Csendes-óceáni Partnerség éppen szétesik, mert Donald Trump úgy nyilatkozott, hogy nem kíván a tagja lenni. Tegnap és ma azonban Chile fővárosában, Santiagóban az összes kereskedelmi miniszter összegyűlt. A korábbi tárgyaláson részt vett országok mind megjelentek,

Most pedig térjünk vissza Ázsiába. A Szovjetunió ös�szeomlása után az elmúlt 25-27 évben ezek az országok egyre inkább összekapcsolttá válnak. Magyarország 2004-ben lépett be az Európai Unióba, azonban Európa és az Európai Unió már 1989 óta fokozatosan bővül nyugatról kelet felé. Az országok strukturális alapokat és beruházásokat kapnak Brüsszeltől, korszerűsítik az infrastruktúrájukat. Románia, Bulgária és a Balkán országai is csatlakoztak vagy csatlakozni fognak az EU-hoz, korszerűsítik a gazdaságukat, és ma már jobbak a vasútjaik, jobban tudnak kapcsolódni nyugatról kelet felé. Az elmúlt 25 évben Kína ugyanezeket tette, csak nem nyugatról keletre, hanem keletről nyugatra haladva. Érdekesség, hogy Kínának tizennégy szomszédja van, vagyis több, mint a világon bármely más országnak. Ez rengeteg lehetséges konfliktust rejt magában, hiszen a közös határ mindenkor konfliktusforrást jelenthet. Kína nagyon erős katonailag, azonban nem szeretne háborúzni az összes szomszédjával. Ehelyett ugyanazt teszi, mint amit Európa: infrastruktúrát épít.

Az európai országok ennek ellenére természetesen beléptek az AIIB-be. Két év alatt 70 tag csatlakozott ahhoz a bankhoz, amelynek célja, hogy összekösse Európát és Ázsiát, a világ legnagyobb összefüggő földterületét, ahol a világ népességének nagy része él. Természetes, hogy szeretnének több kapcsolódást. Így maximálisan kihasználhatják az egyre növekvő gazdasági kapcsolatokban rejlő lehetőségeket ezen a területen. Dél-Ázsia országai szegény és elmaradott posztkoloniális országok. Közép-Ázsia országai szegény köztársaságok, amelyek korábban a Szovjetunióhoz tartoztak. Mindannyian szeretnék ezt az infrastruktúrát. Miért is ne lépnének be egy olyan bankba, amely ezt finanszírozza? Ez ugyanakkor geopolitikai terv is, Kína így alakít át és akár ural is néhány országot anélkül, hogy tankokat, harci repülőgépeket vagy bombákat kellene bevetnie. Ehelyett inkább traktorokat, vonatokat és építőmunkásokat küld. Lépésről lépésre, hónapról hónapra, projektről projektre villamosenergia-hálózatok, vízi csatornák, autópályák és hidak születnek és alakítják ezeknek az országoknak a beszállítói láncait. Nem váltja le a kormányokat, nem ront be úgy, ahogyan Amerika lerohanta Irakot. Ehelyett átalakítja ezeknek az országoknak a beszállítói láncait és gazdaságát, valamint folyosóként használja őket ahhoz, hogy az általa előállított árukat hatékonyabban exportálhassa Európába. Ez pedig kölcsönösen előnyös. Jelenleg sok szó esik a protekcionizmusról. A Trump-adminisztráció szeretne falakat építeni, tarifákat emelni, külkereskedelmi importkorlátozó és exportösztönző

adót vezet be, továbbá megadóztatja az országba érkező importárut. Többen úgy vélik, hogy ezzel nagyon rosszat tesz a globalizációnak, a globalizáció irányt válthat, akár kereskedelmi háborúkra is sor kerülhet, és így tovább. Szeretnék nektek néhány olyan adatot megmutatni, amelyek épp ellentétesek ezzel, mivel véleményem szerint ez egy téves elemzés. Az igazság az, hogy az összekapcsoltság miatt valamennyi földrész, a világ minden része sokkal összekapcsoltabbá válik, fizikailag kapcsolódnak az új kereskedelmi megállapodásokhoz, intézményekhez, az emberek, áruk, pénz és adatok mozgásához. A formálódó kereskedelem teljesen új mintázataiban az Egyesült Államok nem áll a középpontban; helyette Kína már 124 ország első számú kereskedelmi partnere. Az Egyesült Államok a világban mindössze 52 ország számára a legfontosabb kereskedelmi partner. Így bármit is tesz Trump, nem fogja aláásni vagy megváltoztatni azt, ahogyan a többi ország kereskedik egymással. Ha adót emel, akkor azok az országok, amelyek korábban Amerikába exportáltak, onnantól fogva más országokba fognak exportálni. Most pontosan ez történik. Az Egyesült Államok és Európa évi 1 trillió dollár összegű kereskedelmet bonyolít le az Atlanti-óceánon keresztül. Az Egyesült Államok és Európa sok éve a legszorosabb és legnagyobb kereskedelmi kapcsolatot ápolja a világon. De nézzük, mi történik most a Selyemút mentén: az EU és Kína kereskedelme évi 400 milliárd dollár, a Délkelet-Ázsiai Nemzetek Szövetsége és az EU kereskedelme évi 200 milliárd dollár, az EU és Japán kereskedelme évi 150 milliárd dollár, az EU és India kereskedelme évi 100 milliárd dollár… Több országot nem említettem, azonban láthatjuk, hogy az ázsiai kereskedelmük szintén legalább 1 trillió dollárt tesz ki. Ez már ugyanaz a pénzösszeg, és a Selyemút legtöbb fejlesztése még nem épült meg, nem született még szabadkereskedelmi megállapodás. Magyarország mint ország például okkal nagyon lelkes az összekapcsoltság miatt, a Selyemútba kerülés miatt, szeretné, ha a szállítási folyosók innen vezetnének el Hamburgig, le Görögországba, kelet felé, át a Fekete-tengeren és így tovább.

Minél több a kapcsolódása egy országnak, annál jobban részévé válhat ezeknek az áramlatoknak. A sikerhez vezető út, a jóléthez vezető út azt jelenti, hogy egyre több kapcsolódással kell rendelkeznünk. Ugyanez figyelhető meg a világ többi részén is. Afrika és Dél-Amerika korábban nem igazán foglalkoztak kereskedelemmel, míg ma már igen. Ázsia és Afrika nem folytattak számottevő kereskedelmet, azonban 2020-ra csak Kína és Afrika kereskedelme el fogja érni a 400 milliárd dollárt. Ázsia számottevőbb kereskedelmet folytat Afrikával, mint az USA, és tíz év múlva talán Ázsia kereskedelme számottevőbb lesz Afrikával, mint Európáé. Ki tudhatja? Ez elképzelhető, hiszen vannak komplementer vonásaik. Afrikának erőforrásaik vannak, Ázsia sok mindent épít és egy több milliárd ember áll rendelkezésére. A geopolitikát ezek a komplementer vonások mozgatják. Akik az én generációmhoz tartoznak, azoknak azt tanítják, hogy a geopolitika és a szövetségek jelentik ezeket a kötelékeket az országok között, amelyeket értékek, a nyugati értékek, bizonyos civilizációs értékek formálnak. Ez pedig részben igaz, azonban a szövetségek nem egyenlőek a geopolitikával. A szövetségek a geopolitikán belüli szereplők, azonban mélyebb szinten a geopolitikát a komplementer vonások formálják, az a lényeges kérdés, hogy kinek van kínálata és kinek van kereslete. Ez pedig teljesen megváltoztatja a világot ebben a sokpólusú irányban. Szeretnék még néhány szót ejteni Kína szerepéről, mivel ez az ország az összekapcsoltsága révén válhat szuperhatalommá. Kína nem mindig volt szuperhatalom, és az ország nagy része a mai napig rendkívül szegény. Kínában 40-50 évvel ezelőtt nagyon szegény paraszti társadalom élt. Csak 1979-ben kezdték ezeket a kis speciális kereskedelmi övezeteket létrehozni, és a beruházások vonzása érdekében gyártásba fogtak. Az első ilyen kereskedelmi övezet Sencsen volt 1979-ben. Közeledik Sencsen 40. évfordulója, és Kína pontosan e negyven év alatt alakult át egy szegény paraszti társadalomból szuperhatalommá és a

„Minél több a kapcsolódása egy országnak, annál jobban részévé válhat ezeknek az áramlatoknak. A sikerhez vezető út, a jóléthez vezető út azt jelenti, hogy egyre több kapcsolódással kell rendelkeznünk. ”

parag khanna: konnektográfia

jelennek meg a beruházásaik helyszínén, mivel ezek közül néhány ország labilis, és a beszállítói lánc stabilitása érdekében az országot is stabilizálni kell. Nem feltétlenül gondolom azt, hogy az összekapcsoltság békéhez vezet. Vezethet hódításhoz is. Sok szempontból azonban az összekapcsoltság olyan világot teremt, amely véleményem szerint egy sokkal jobb világ. Ennek oka pedig az, hogy amikor több út áll előttünk, akkor több választási lehetőségünk van. Három szűk keresztmetszet létezik a szállítás világában. Három olyan terület, ahol blokád, terrortámadás, háború vagy zárlat esetén az áruk áramlása megáll. Ez a három tengeri szűk keresztmetszet a Szuezi-csatorna, a Hormuzi-szoros és a Malaka-szoros.

világ legnagyobb gazdaságává. Hogyan sikerült ezt elérniük? Azért sikerült, mert építettek tízezer nukleáris fegyvert? Nem. Azért sikerült, mert építettek tizenöt repülőgép-anyahajót, amelyek bejárják a világot és uralják az óceánokat? Nem, Kínának csak egy van, amit pár évvel ezelőtt vásároltak. Kína tehát nem ezért vált szuperhatalommá. Kína azért vált szuperhatalommá, mert 1979-ben megalakítottak egy kis speciális gazdasági övezetet Sencsen néven, majd egyre több ilyet hoztak még létre. Ezután több vállalat kezdett ott beruházásokba, több terméket kezdtek előállítani, majd végül ahelyett, hogy mindent importálniuk kellett volna, sok dolgot már exportálni kezdtek. Az 1980-90es évekre az emberek hirtelen azt kezdték mondogatni, hogy Kína lett a világ gyára, és napjainkban mindenkinek kereskedelmi deficitje van Kínával. Kína minden évben kereskedelmi többletet termel és megtakarítást kezdett gyűjteni valutatartalékban. Már 4 billió dollár összegű valutatartalékot halmoztak fel, így most ezt a pénzt exportálják, és csővezetékeket, autópályákat és csatornákat építenek, hogy serkentsék a gazdaságot. Most olyan országokba tudják beruházni ezt a pénzt, mint Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Luxemburg és Magyarország. Ennek a politikának az egyik legnagyobb kedvezményezettje Németország, mivel a német gazdaság az egyik legkorszerűbb a világon. Kína gyenge technológiával, pl. játékok és mechanikus tárgyak előállításával

indított, ma azonban már félvezetőket, napelempaneleket, nagysebességű vasutakat, szélturbinákat, repülőgépeket és a világ leggyorsabb számítógépeit gyártja. Fokozatosan megválnak az alacsony technológiájú létesítményeiktől, átadják azokat Bangladesnek, Indonéziának, Afrikának, és próbálják megtartani a korszerű technológiájú berendezéseiket. Tehát mit tennétek, ha kapnátok 4 billió dollárt, és szeretnétek befolyást szerezni a drága értéklánc felett, ha szeretnétek az Apple céggel versenyezni? Ha a Siemensszel szeretnétek versenyezni? El kellene kezdenetek német társaságokat felvásárolni. 2014-2015 óta Kína elkezdett a világ legkifinomultabb gazdaságában, Németországban pénzt költeni. Mindez arról szól, hogy felfelé haladunk az értékláncon. Mit szeretne az ország? A szomszédait akarja meghódítani vagy olyan aprólékosan kidolgozott gazdaságot teremteni, ahol jómódú és produktív emberek élnek? Úgy gondolom, a legtöbb ország az utóbbit szeretné. A világ legtöbb határvitája rendeződött. Tényleg arról van szó, hogy felfelé haladunk az értékláncon, iparpolitika és befektetés-ösztönzés alkalmazásával ennek a célnak az érdekében. A világ infrastrukturális szempontból kapcsolódásokkal teljesen behálózott lesz, ez azonban nem jelenti azt, hogy a geopolitika eltűnik. Az infrastruktúra folyosói jelenthetik a hódítás útját. El tudnám képzelni, hogy egy nap kínai csapatok

A geopolitikában mindig is féltünk amiatt, hogy ha itt zűrzavar van, akkor abból konfliktus fakad. Ha azonban egy teljesen összekapcsolt világban bármely szűk keresztmetszetben zűrzavar van, akkor mi lenne, ha csak az északi-sarkvidéki útvonalakon túl mennénk? Az éghajlatváltozás miatt most az északi-sarkvidéki szállítási útvonalak az év egyre több napjában nyitottak. Emellett gyorsabb is ez az út. Egy másik lehetőség pedig az lenne, ha a Selyemúton végighaladva Kelet-Ázsiába érnénk. Nézzünk még egy konkrét példát: tíz évvel ezelőtt sokan aggódtak amiatt, hogy az Egyesült Államok és Kína között háború tör ki a közép-keleti olaj feletti uralom megszerzéséért. Azóta két dolog is történt azonban. Az első, hogy az Amerikai Egyesült Államok felfedezte a palaolajat és a palagázt, és a világ legnagyobb olaj- és gáztermelője lett. A második, hogy az USA nem csupán Európába exportál olajat és gázt, hanem egy évvel ezelőtt Kínába is elkezdett olajat exportálni, így emiatt nem kell harcolniuk. A háború helyett Amerika inkább értékesíti az olajat Kínának. Ugye, hogy jobb ez a megoldás? A geopolitikában mindig a háborúk miatt aggódunk, nem pedig az erőforrások miatt, de miért harcolnánk, ha kereskedni is lehet? Ezért gondolom azt, hogy az összekapcsoltság a rugalmasság forrása. Ha átgondoljátok azokat a szempontokat, amelyekről ma beszéltem nektek, akkor a következőket láthatjátok. Először is, a világon minden egyes régió számít. Nem tudtuk, hogy ilyen világot élünk. Nézzük csak az európai gyarmati területeket: a világ hierarchikus volt, Európa minden fölött hatalmat gyakorolt. A világ bizonyos részei évtizedeken át egyáltalán nem számítottak. Ma más világot élünk: minden régió a hálózat része.

Másodszor, ezek a régiók nem csupán a hálózat részei, hanem a világ minden része kapcsolódik a világ minden részéhez is. Nem egyetlen hatalom áll a középpontban. Az 1990-es években feltettük magunkban a következő kérdést: “A Szovjetunió megszűnt, az Egyesült Államok az egyetlen szuperhatalom, milyen rendszer lesz a következő?” Véleményem szerint a világ ilyen hálózatban fog működni a jövőben. Minden földrész számít, minden régió számít. Ezekben a régiókban néhány ország jobban számít, mint mások. Amerika például nincs a középpontban, nem diktálhat mindent, azonban ő a legfontosabb hatalom Észak-Amerikában, és erős kapcsolatokat tart fenn más régiókkal, de ugyanígy tesznek más régiók is egymás között. A világ nem olyan, mint egy piramis, inkább pókhálóhoz hasonlítható, egy hálózathoz, mivel minden régió számít, minden régió tárgyal és saját üzleteket köt. Ez pedig gyakorlatilag nagyon szilárd szerkezet. Ha egy szerkezetben egy szuperhatalom van, akkor az talán egyszerűbb és könnyebb eset, könnyebb megérteni.

„A világ azonban nem egyszerű, hanem összetett és komplex. ” A világ azonban nem egyszerű, hanem összetett és komplex. A világ egyre összetettebbé válik, és tisztában kell lennünk az összekapcsoltság, a regionalizmus és más olyan erők értékével, amelyek a világot sokkal inkább formálják, mint a hagyományos geopolitikai elméleteink, amelyek csak a területen, a nagyságon és a katonai erőn alapultak. Véleményem szerint ez egy stabilabb világ. Nem számít, hogy egyes országok mit tesznek vagy mit nem tesznek, mivel az összekapcsoltság formálja a világot ilyenné, és az összekapcsoltság az a forradalmi erő, amelyet mi, mint emberek, városok és országok valamennyien szeretnénk. Minél többet invesztálunk az összekapcsoltságba, annál egyértelműbben épül fel egy ilyen világ. Gyakran annyira aggódunk egy-egy esemény miatt, mintha amiatt legalábbis kirobbanna a 3. világháború. Szerintem nem kell tartanunk ennek a bekövetkeztétől. Lesz sok konfliktus és küzdelem a világban az erőforrásokért, a gazdasági hatalomért és más hasonló dolgokért. Az összekapcsoltság azonban megindokolja, hogy végül is miért sokkal összetettebb és egyben sokkal szilárdabb. 19

Noah Raford: Stratégiai tervezés Noah Raford a PAGEO meghívására tartott előadást Budapesten

A térképek társadalmunk sarokkövei. Szimbólumai annak, ahogyan magunkat és helyünket látjuk a világban, mert segítenek tervezni és véghezvinni céljainkat.

fotó: Hajnal András

Noah Raford, crowdsourcing és startup guru, tanácsadó-szakértő

Technológiai tanácsadó, a crowdsourcing (itthon „közösségi ötletbörze”) néven futó automatizált munkaszervezési folyamat szakértője, startup guru, az Egyesült Arab Emírségek kormányánál több innovációs és stratégiai szerepet betöltő főtanácsadó, a londoni és dubaji székhelyű futurescaper.com társalapító-vezérigazgatója, a „Hadurak Zrt.: feketepiacok, megtört államok és a hadúrvállalkozók felemelkedése” című könyv társszerzője. Nevéhez fűződik többek közt az Egyesült Emírség által bevezetett ’Drones for Good Award’ nevű díj, amely a támogatási és közszolgálati rendszerek fejlesztésében a drónok használatát szorgalmazza, valamint a Mesterséges Intelligencia és Robotika Nemzetközi

Tanácsának és a Jövő Múzeumának létrehozása. Doktorátusát a Massachusetts Institute of Technology-n, mesterfokú diplomáját a Bartlett School of Architecture-ön, multidiszciplináris egyetemi diplomáját a Brown Egyetemen szerezte. Dolgozott többek közt a Space Syntax Limited nevű tanácsadó cég észak-amerikai régiójának igazgatójaként, a London School of Economics tudományos főmunkatársaként, a University College London adjunktustanáraként, valamint a Nemzetközi Jövő Fórum munkatársaként. Mindemellett félig visszavonult techno-DJ, aki olykor üzemelteti Nerd House nevű podcast műsorszolgáltatását, és blogot ír a 21. századi stratégiákról és formatervezésről.

Ma egy olyan dologról szeretnék beszélni, amit én Térkép Nélküli Jövőnek nevezek. Hogyan kapcsolódnak a térképek a tervezéshez és a stratégiához, változó világunk jövőjéhez? A térképek társadalmunk sarokkövei. Szimbólumai annak, ahogyan magunkat és helyünket látjuk a világban, mert segítenek tervezni és véghezvinni céljainkat. A térképek különös hatalommal bírnak. A heliocentrikus térkép a Földet mutatja, ahogyan a Nap körül forog – és nem fordítva. Ez ma egyszerű ténynek tűnik, így könnyen elfelejtjük, hogy ennek a világképnek az elfogadása több ezer életbe és több száz évbe került. A térképek nemcsak szimbólumai annak, hogy kik vagyunk és milyen

világban élünk, hanem a hatalom eszközei is. Feltérképezünk egy utat a kiválasztott célunkhoz. Vagy úti térképet készítünk, hogy elérjük a célunkat. Ha az ember új üzletbe kezd, üzleti térképet készít. A vállalatok technológiai világtérképet készítenek, hogy vázolják befektetéseik tervét. Országok, nemzetek, bankok stratégiát alakítanak ki céljaik elérésére. Az angol „map” szó egyszerre jelenti a főnevet, amely térképre vagy diagramra vonatkozik, vagy a folyamatot, ahogy eléred a célodat. Nem túlzás azt állítani, hogy a térképek és a térkép alapú tervezés alapvető mozzanata szinte minden stratégiai tervünknek.

Noah Raford: Stratégiai tervezés

„Mit tehetünk, ha nincs térképünk? Ez lesz a 21. század legalapvetőbb kérdése.” Azt tanuljuk, hogy először elemezd a körülötted lévő világot, aztán készíts térképet, akár szó szerint, akár átvitt értelemben, és ha ezzel megvagy, jelöld ki azt, hogy hol vagy ma és hol szeretnél lenni a jövőben. Mik a céljaid, a terveid, és ha megfogalmaztál egy ötletet, találj ki különböző utakat és eszközöket, amivel elérheted. Mi a legegyszerűbb út? Hogyan értékeljük az egyes variációkat? Majd ha már megállapodtál egy stratégiai lehetőség mellett, használd a forrásaidat a megvalósításhoz. Tehát a sorrend a következő: elemzés, tervezés, megvalósítás. A változó világ elpusztítja a térképet? A legfőbb kérdés: mit tehetünk, ha nincs térképünk? Ez lesz a 21. század legalapvetőbb kérdése, mert úgy látom, hogy a térképek és a térképek alapján történő tervezés kora lejárt. Ha pedig nincsenek pontos térképeink, mihez kezdjünk, ha a körülöttünk lévő világ olyan gyorsan változik, hogy azt nem is tudjuk térképre vinni? Vagy mihez kezdjünk, ha az információ, amit a térképről leolvasunk, bizonytalanná tesz akkor is, ha amúgy a térképen kiigazodunk?

Dubajnak és Kínának bejött Dubajban van a világ legforgalmasabb repülőtere. Évente több mint 70 millió ember fordul meg itt. Az itteni bevásárlóközpont a világ legforgalmasabb turistalátványossága. Több ember látogatja meg ezt a helyszínt, mint Franciaország teljes népessége. Ez azért van, mert Dubaj a fejlődő Kelet, Afrika és a nyugati világ kereszteződésében fekszik. Kínából származik a világ legnagyobb IPO-ja, az Alibaba. Az Alibaba egyedül biztosítja mindazokat a szolgáltatásokat, amit a nyugati cégek. Tehát ez az egyetlen cég mindennel foglalkozik, amivel a PayPal, az Amazon, a Google, a JCPenney, Dropbox, GROUPON, WhatsApp, e-Bay, Orbitz, Kaplan, Twitter, Spotify, Hulu és az ING. Egyetlen cég.

Tehát, ha nehéz térképet készíteni, pontos térképet pedig nem lehetséges, akkor hogyan készítsünk hatékony tervet? És ha nem tudunk hatékony tervet készíteni, mire számíthatunk? Nem hiszem, hogy bárkit is meg kellene győznöm arról a tényről, hogy a világ változik. Életünk legfontosabb területei dinamikus, példátlan strukturális változáson mennek keresztül. Ez érinti a politikát, a kormányzást, a gazdaságot, a technológiát, a klímát, a demográfiát és társadalmat, még a saját családi-társadalmi értékeinket is. Életünk minden fontos területére nyomás nehezedik, hogy új módon, új tapasztalatokhoz jussunk. Érdekes módon a legnagyobb nyomás és változás sajnos belső indíttatású: Bankár vagy? Hogyan befolyásolja a bankrendszert a klímaváltozás? Technológiával foglalkozol? Hogyan befolyásolja fő termékeidet a vásárlóid politikai értékrendje? Tehát a változás nemcsak drámai, de olyannyira komplex, hogy a folyamatot szinte lehetetlen nyomon követni. Térkép és tervezés helyett rögtönzés és kreativitás A történet természetesen a technológiára vezethető vissza. Mintha egy sci-fiben lennénk, hetente technológiai áttörésekkel találkozunk. Például a vezető nélküli autók régen csak fantáziának tűntek, mostanra pedig több mint egymillió órányit futottak. A Tesla új modelljének is van már vezető nélküli funkciója. Néhány éven belül teljesen önjárók lesznek, és átalakítják a városi közlekedést és a szállítást is. Ahogy én látom, ez csak a jéghegy csúcsa. Az automaták, a robotok és a szoftverintelligencia átformálja a gazdaság döntő részét. Az Amazon raktárát néhány dolgozótól eltekintve, teljes mértékben robotok irányítják. Az Oxfordi Egyetem nemrég megjelent tanulmánya szerint az Egyesült Államok munkahelyeinek felét automatizálni lehet tíz éven belül. Néhány munkakör, mint a jogászoké, kiskereskedelmi üzletkötőké, adótanácsadóké vagy pénzügyi tanácsadóké, 8590%-os valószínűséggel helyettesíthető. Ez meg se közelíti, amit a biológiában és a szintetikus biológiában elértünk. Ebben a hónapban kínai génkutatók bejelentették, hogy sikeresen módosítottak emberi embriókat. Ez az első alkalom, amiről tudunk, és nem szeretnék túlzásba esni, de Kínában már három-négy éve zajlik ez a folyamat.

Dubai 22

Noah Raford: Stratégiai tervezés

Ez alapvető kérdéseket vet fel az oktatási rendszer, a munkaerő-piaci képzés és a társadalmon belüli forráselosztás területén. Két kisgyerekem van, és amikor nekem szegezik a kérdést, hogy mit kellene tanulniuk az iskolában, nagyon nehezen válaszolok nekik, hiszen nem tudom, hogy a világ vagy a munkaerőpiac hol fog tartani, amikor ők tíz vagy tizenöt év múlva odakerülnek. Sajnos, ebben az évben átléptük a drámai 400 millió ppm-es szintet a környezetvédelem területén. Ez az a szintje a CO2 légköri összetételének, ahol az elsődleges üvegházhatás miatt a globális felmelegedés olyan szintre lépett, amelyet a tudósok már-már visszafordíthatatlan változásnak tartanak. Már most tapasztaljuk a trópusi viharok és árvizek, a száraz időszakok gyakoriságát, és az ebből fakadó veszteségeink egyre növekednek. E tényezők együttállása pedig az élelmiszerárak növekedéséhez vezet, ami hozzájárul a társadalmi feszültségekhez, ahogy az arab térségben is láttuk. Sokan amellett érvelnek, hogy a drámai változás korában élünk, én azt gondolom, hogy ez nem a változás kora, hanem a kor változása. Új irányelvekre, új gondolkodásmódra lesz szükség. Ha ez így van, és a régi tervezési modelljeink és feltérképezésünk egyre kevésbé hatékonyak, akkor mire alapozhatjuk a stratégiáinkat, amikor hatékony tervezési modellt alakítunk? Tervezzünk jövőt térkép nélkül! Az elmúlt évtizedben, illetve az elmúlt tizenöt évben ezen a területen dolgozva ezt a kérdést próbáltam tudományos szempontból megközelíteni. Mindan�nyiunknak ismerős a Nobel-díjas közgazdász, Frank Knight elmélete a bizonytalanságról. A bizonytalanság első típusa, amikor biztos feltételekre alapozhatunk és megbízhatóan tudjuk mérni a valószínűség eloszlását, a kockázatainkat. Ez az a világ, ahol mi mindannyian tevékenykedünk, és amelyre a nemzeti és pénzügyi politikánk épül. Egyfajta szerencsejáték, amelyben a valószínűség eloszlása a matematikai rendszerben összekapcsolódik a makro- és mikroökonómiával. Amivel szembe kell néznünk, az az, amit Frank Knight a bizonytalanság második típusának nevezett. Ez az a helyzet, amikor nem meghatározható egy várható esemény valószínűség-eloszlása. Talán mert túl új, vagy nincsen történelmi tapasztalatunk, hogy a

valószínűséget meghatározzuk, esetleg a szabályok olyan alapvetően változtak meg, hogy a rendszer dinamikája kaotikussá vált. Nincsen alapjában véve matematikai valószínűség. Ugyanez lehet a helyzet, amikor nincs megfelelő információnk. Ilyenkor új stratégiát kell kialakítanunk, ami lehetővé teszi, hogy tervek nélkül is hatékonyan tudjunk dolgozni.

Öt olyan alapelv létezik, ami segít abban, hogy egy térkép nélküli világban hatékonyan tervezhessünk. Az első Kezdd azzal, amid van. Hagyományosan azt gondoljuk, hogy a források felhalmozása szükséges a cselekvés előtt. Mivel egy tökéletlen világban élünk, soha nem kapjuk meg pont azt, amit akarunk. Tehát ahelyett, hogy várnánk a forrásokra, mielőtt cselekszünk, nézzük meg, mi az, ami a rendelkezésünkre áll, és próbáljuk elképzelni azt a lehetőséget, amihez ez keretet ad. Ezt nevezik a hatásmegközelítési felfogásnak, szemben az okmegközelítési felfogással. A tudósok, amikor egy kérdést tanulmányoznak, az jut eszükbe: mi lehet ez? Míg a dizájnerek és a vállalkozók azt kérdezik: mi lehetne ebből? Tehát ahelyett, hogy megpróbálnánk meghatározni a végső helyzetet azelőtt, hogy magát a kérdést feltennénk, a dizájnereket és a vállalkozókat követve tegyük fel a kérdést: itt van mindenem, amim van, mit hozhatok ki ebből? Ez az alapvető strukturális bizonytalanság szintjén egy sokkal hatékonyabb módszer. a második Keress társakat, akik osztoznak veled az elképzelésen, és egyesítsétek forrásaitokat, hogy lehetőségeket teremtsetek. a harmadik Amint ez megvan, vágj bele! Ne készíts tanulmányokat, stratégiát! Én most épp egy előadást tartok, de csak azért, mert muszáj! Ne készüljenek többé tanulmányok, csak kísérletek! a negyedik Végezz kis feladatokat, amik vis�szajelzést adnak a világról! Ellenőrizd, hogy pontosan mutatja-e be a modelled azt, ahogyan változnak a dolgok a világban! A legjobb módja ennek, hogy kísérletezel. Csak azután, hogy megkaptad a

visszajelzéseket és abból kihoztad a legtöbbet, akkor lesz képed arról, hogyan változik a világ körülötted. az ötödik Ha már változást vettél észre a környezetben és megragadtál egy lehetőséget, ami több ezer próbán és kísérleten alapszik, élj a lehetőséggel, amilyen gyorsan csak tudsz. Találj gyenge pontot, találj rést. Amikor ez megvan, vond be a partnereidet és csoportosítsd az összes forrásodat ehhez a réshez. Ez a folyamat segít a stratégiai rések felismerésében, és áttörni, mielőtt bárki más reagálni tudna. Csak ezzel a módszerrel találhatsz új területeket, amiről nemcsak te nem tudtál korábban, de nem is hódíthattad meg a forrásaid összpontosítása, a barátok, kollégák és szövetségesek nélkül. Ha a világ változik, alkalmazkodj, és légy a változás létrehozója Amikor gyorsabb, tapasztaltabb leszel, akkor hatékonyabban tudsz majd válaszolni, nemcsak a változó világra, de létrehozhatod te magad is ezt a változást, amit a világban szeretnél látni. négy óra munkától a Jövő Múzeumáig Hadd osszak meg néhány példát a személyes tapasztalatomból, amelyek megvilágítják, hogyan jutottam el ezekhez az elvekhez, és hogyan működik ez a való életben. Felkértek, hogy hozzak létre egy kiállítást a feltörekvő technológiáról, annak gazdasági és kormányzati hatásáról. Nem voltam benne biztos, hogy az embereket ez egyáltalán érdekelheti. Azt szerettem volna, ha hatásosra sikerül. Csakhogy nem tudtuk, ezt mivel érhetjük el, így kísérletezésbe kezdtünk. Nemcsak egy kiállítást készítettünk, hanem a helyszínre vittünk hét különböző kiállítási tárgyat, bemutatva többek között a 3D-nyomtatást, a kiterjesztett és virtuális valóságot, telepresence robotokat és drónokat, amelyeket kipróbálhattak. Már az első napon világossá vált, hogy az embereket a drónok érdeklik. Egy modern gondolkodású hivatalnok odajött hozzám, és azt mondta: „nézze, mire tudjuk ezt használni? Önöknek itt vannak az alkalmazottai, a kiállítás csapata, akik közül többen filmesek. Miért nem készítenek egy videót, bemutatva, hogy lehet a drónokat a köz szolgálatára használni?” Ezután, és ez nem túlzás, négy órán belül kész lett a videó, ahol egy elképzelt közalkalmazott megmutatja, hogy tudná megújítani a jogosítványodat vagy a

személyidet a mobilodon keresztül, amelyet azután egy helyi központban kinyomtatnának és drónnal küldenének a házadhoz. Föltettük a YouTube-ra aznap éjjel, és a következő napon több mint kétmillió megtekintésnél tartottunk. Ez a koncepció annyira tetszett az embereknek, hogy megosztották az egész világon, és hatalmas sajtót is kapott. Ami azt illeti, sokkal pozitívabb fogadtatásban részesült, mint amikor az Amazon bejelentette a drón alapú házhozszállítási szolgáltatásukat. Pedig ez csak egy elképzelés volt. De ezzel a próbával felkeltettük a drónok iránti érdeklődést. Szerettünk volna létrehozni egy nemzetközi versenyt, így aznap délután bejelentettünk egy egymillió dolláros pályázatot, amelyet Drones for Good Award-nak neveztünk. Ez egy olyan díj, amelyet azért hoztunk létre, hogy biztassuk az innovációt és azokat a kreatív alkalmazásokat, amelyekkel az emberek életét több szinten is jobbá tehetjük a drónok segítségével. Hatalmas siker volt. Több mint 800 pályázat érkezett 57 különböző országból, és ebben a folyamatban 12 különböző céget alapítottak, amelyek közül egy például már a dubaji találkozónk utáni napon megszületett. Már azon a héten kihirdettük a következő év pályázatát, amelyet Robotics for Good-díjnak neveztünk el. Elemezzük, mi történt! Ha azzal kezdtem volna, hogy tárgyalok a kormányzattal és azt mondom, hogy szeretnék egymillió dollárt arra, hogy díjat alapítsak, melyben az emberek életét drónokkal tehetjük jobbá, ennyit mondtak volna: „te meg vagy őrülve”. Még akkor is, ha én biztos lettem volna a sikerben. De a folyamatot arra alapoztuk, amink már megvolt, különböző kísérleteket végeztünk, megnéztük, hogy az emberek hogyan reagálnak ezekre, azonosítottuk a lehetséges válaszokat, és kreatív lehetőséggé változtattunk egy olyan területet, amelyről még azt sem tudtuk, hogy létezik. Ezt az állami kiállítást, amit említettem, a Jövő Múzeumának hívták. Az első a drónokról szólt, és nagyon érdekesre sikerült, de kevés emberhez jutott el. Ez azonban egy referencia lett, egy bizonyíték, hogy igény van ilyen eseményekre. A következő évben már több forráshoz jutottunk, sokkal nagyobbra terveztük, egy smart city környezetet követve, ahol az emberek besétálhattak, és olyan dolgokat próbálhattak ki, mint az önmagukat vezető autók, mesterséges intelligenciájú tanárok, személyre szabott gyógyszerellátás, játékosított oktatás és egészségügy.

Ez hatalmas köztámogatást generált, maga a miniszterelnök nyitotta meg 5000 CEO előtt, miniszterek és hivatalnokok jöttek el a világ minden tájáról. Ezután Dubaj úgy döntött, hogy befektet egy állandó Jövő Múzeumába. Ez az épület már épül és 2017 végén fog megnyílni azzal a célkitűzéssel, hogy a térkép nélküli fejlesztési szféra központjává váljon. Prototípusok fejlesztése, lehetőségek megtalálása, tesztek, a piac és a világ válaszainak feldolgozása, és a pozitív válaszokra való rugalmas pénzráfordítás jellemzik.

„Ha mégis hatékonyan szeretnél élni ebben a világban, akkor teljesen át kell alakítanod az eddigi gondolkodásmódodat.” Ez egy különleges épület lesz, és az érdekesség pedig az, hogy az épület bizonyos részeit 3D-nyomtatással az a cég készíti, amelyet az egyik első kávézós beszélgetésen Dubajba csábítottunk. Egy érdekes történet arról, hogy ezek az elvek hogyan képesek tervek nélkül egy váratlan, átütő erejű eredményt létrehozni. A kezdetekkor nem tudtuk volna ezeket célként megfogalmazni, nem tudtuk volna, hogy hogyan jussunk el ide, nem volt költségvetésünk, sem engedélyeink, így a legtöbb, amit tehettünk a csapatommal, hogy elébe mentünk a jogi és engedélyezési kérdéseknek. Nézzük meg ezt egy pillanatra! Ez lehet az a mód, ahogy megtanuljuk megtervezni a stratégiáinkat, ahogy az a BA és MA képzéseinkben is létezik. Hiszen azzal kezded, amit a végén el szeretnél érni, kiválasztod a legjobb utat, ahogy eljuthatsz ide, és utána eszközöket találsz ennek az eléréséhez.

kapcsolatteremtés, cselekvés, ismétlés Azt gondolom, ahogy ma a világban élünk, az egyre kevésbé hatékony, és ha mégis hatékonyan szeretnél élni ebben a világban, akkor teljesen át kell alakítanod az eddigi gondolkodásmódodat. Kezdd azokkal az eszközökkel, amik elérhetőek! Nézzük meg azokat a módokat, amik lehetőséget biztosítanak a munkára, milyen stratégiai lehetőségek állnak nyitva számunkra és csak utána gondoljunk arra, hogy hova juthatunk ennek eredményeképpen. Ez egy rugalmas megközelítése a stratégiának, amely alapvetően térkép nélküli világgal számol. Nos, ez egy nagyon érdekes szelete a történetnek: az elképzelés szintjén képesek vagyunk egy hatalmas változást végbevinni a világban, és van egy bizonyos szintű felfogásunk arról, hogy hova vezethet. Csak néhány olyan intézmény van, akik ezt az elképzelésekkel teli teret elfoglalják. A központi bankok ilyenek lehetnek, néhány miniszterelnök és az olyan hatalmas cég, mint az Apple. De a legtöbben közülünk nem ebben a térben élnek, és vitatkoznék azzal, hogy a valóban hatékony ötletek az ő terükben születnek meg. Ezzel az utolsó gondolattal szeretném zárni. Az, hogy a nem megjósolható kontroll a hatékonyság kulcsa ebben a dinamikusan változó világban. Nemcsak arról van szó, hogy nem ismerjük a szabályokat, de a szabályok maguk is hónapról hónapra változnak. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy társakat találunk, akik osztoznak az ötletünkben, és a forrásainkat a kísérletezés pozitív visszajelzéseire fordíthatjuk, majd kezdjük az egészet elölről. Újra és újra és újra…

Tokió, Japán 26

Niall ferguson: A nagy hanyatlรกs

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában Szerző: Niall Ferguson

Az ezredforduló óta a világ megkedvelte az ellentétpárokat: emberiség és technológia, közösségek és azok bomlasztói, tervezők és az emberek, kormányok és újítók. Magyarország pedig tökéletes hely arra, hogy ilyen ellentétpárokban gondolkodjunk. A dualista szemléletmód, az egymással ellentétes kérdések szembeállítása nyilvánvalóan a magyar és a budapesti DNS része.

Minden turista hamar felismeri, hogy Budapest voltaképpen két város (Buda és Pest), amelyet híd köt össze. Budapest az a város, amely legalább két vallás megosztottságában élt; ugyanis 1541-től kezdődően több mint 140 év török megszállás alatt állt. Ugyancsak ez az a város, amely 1918-ig egyfajta félfüggetlenséget is megtapasztalhatott az Osztrák–Magyar Monarchia részeként. Ez az a város továbbá, amely a 20. század közepén a fasizmus és a kommunizmus eszméi között fejlődött. Budapest negyedrészében zsidó volt, egészen addig, amíg a holokauszt 1944-ben le nem sújtott. 1949 és 1989 között pedig kommunista bástyaként szolgált. Ugyanakkor színtere volt 1956-ban a kommunizmus elleni legnagyobb kelet-európai felkelésnek is. Ha Párizsból érkezel ide, azt hiheted, hogy Moszkvában vagy. De ha Moszkvából jössz, azt hiheted, hogy ez már Párizs. Ezek voltak Ligeti Sándor György avantgárd zeneszerző szavai. Jelenleg Budapest még mindig tudathasadásos állapotot tükröz. Egyszerre van valahogy függő helyzetben, és kétszeresen is elkötelezve a Nyugat és a Kelet között. Ma már része az Európai Uniónak, amelyben azonban, nagyon úgy tűnik, nem igazán találja meg a helyét. 2015 nyarán számos helyszínen volt Magyarországon és Budapesten zűrzavar, ugyanis koszovói, afgán, szír, pakisztáni és iraki menekültek özönlöttek az országba. Tették ezt azért, hogy a kelet és nyugat közötti kaput jelentő

budapesti pályaudvarokon keresztül nyugat felé induljanak. Amikor a nyugat felé induló vonatok leálltak, ezrek döntöttek úgy, hogy gyalog teszik meg az osztrák határig tartó távolságot.

„Nos, szerintem az európai integráció 2015-ben egy befejezetlen folyamat.” Ezen okok miatt Budapest tökéletesen alkalmas arra, hogy feltegyük a kérdést: mit is jelent Európa a 21. században? Melyek a problémái? Merrefelé halad? Hogyan kell változnia? Nos, szerintem az európai integráció 2015-ben egy befejezetlen folyamat, sőt talán egy befejezhetetlen folyamat. Létezik egy szövetség, az Európai Unió (EU), amelynek középpontjában a Monetáris Unió áll, azonban az EU nem mindegyik országa tagja a monetáris magnak. Az az ország, ahonnan én származom, az Egyesült Királyság, tagja ugyan az Európai Uniónak, de azon országok egyike is egyben, amelyik nem fogadta el az eurót saját valutájának. Részben ennek a félig bent, félig kint állapotnak köszönhetően Nagy-Britannia az az ország, ahol feltehetően már jövőre népszavazás dönthet arról, hogy kilép-e az EU-ból. Tehát azért beszélhetünk egy befejezetlen projektről, mert az EU

egyik kulcsfontosságú tagja és egyben az egyik legnagyobb gazdasága fontolgatja annak lehetőségét, hogy az egészből kiszálljon. Az a tény, hogy a 2011–2013-as válságévek majdnem az euró végét, a Monetáris Unió felbomlását eredményezték, nagyon fontos dologra világított rá. Arra, hogy az Európai Monetáris Unió eredeti tervezetét támadó kritikusoknak – ezek egyike voltam magam is – igazuk volt abban, hogy alapvető ellentmondás van a monetáris egység és a fiskális decentralizáció között. 2000ben Larry Kotlikoff-fal megjelentettünk egy cikket2 a Foreign Affairs című amerikai külpolitikai folyóiratban, amelyben azzal érveltünk, hogy Európa monetáris uniója hanyatlásnak fog indulni. Ez a hanyatlás azért fog vélhetően bekövetkezni, mondtuk, mert fundamentálisan összeegyeztethetetlen létrehozni egy monetáris uniót, miközben a tagállamok hatáskörében marad a fiskális politikájuk alakítása. Utólag megállapítható, hogy az a feltételezésünk, miszerint a monetáris unió körülbelül tíz évig fog működni, de azután a fiskális egyensúlyhiányok miatt a rendszer szétesik, helyes volt. Látható, hogy ez majdnem be is következett. Az államadósságot illetően fennálló hatalmas egyenlőtlenségek, amelynek egyik végén Görögország áll az összes EU-tagország közül legnagyobb

adóssággal, majdnem szétfeszítik a monetáris uniót. 2012-ben azon közgazdászok nagy többsége, akik ebben a témában publikáltak, azt jósolták, hogy Görögország távozni fog, azaz bekövetkezik az ún. Grexit (Görögország kilépése az euróövezetből) és a monetáris unió nagy valószínűséggel szét fog esni. Ez ugyan nem következett be, de Görögország kilépésének lehetősége még mindig napirenden van, és még mindig bizonytalan, hogy sikerül-e olyan döntést hozni az alapvető görög államháztartási válságról, amely által Görögország bent maradhat a monetáris unióban. Most a problémára egy sajátos megoldás született, egy költségvetési paktum. Ez a költségvetési paktum pedig lényegében minden, az euróövezethez tartozó tagállamtól megköveteli, hogy egyre inkább Németországra hasonlítson gazdasági értelemben, ha más vonatkozásban még nem is. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a tagországok mindegyikének többé-kevésbé kiegyensúlyozott költségvetéssel kell rendelkeznie. Nincs többé lehetőség azokra a hatalmas deficitekre, amelyek különösen a 2008 utáni gazdasági válság időszakát jellemezték. Ha megnézzük a Nemzetközi Valutaalap 2020ig tartó előrejelzését, azt láthatjuk, hogy 2020-ra csak egyetlen egy ország lesz az Európai Monetáris Unión belül, nevezetesen Szlovénia, amelyiknek nagyobb lesz a deficitje, mint a bruttó hazai termék 1,5 százaléka. Hét

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

tagállam pedig egyenesen költségvetési többletet mutat majd. Mindez pedig az első lépés afelé, amit Angela Merkel úgy fogalmazott meg, hogy „Bundesrepublic Europa”, azaz Európai Szövetségi Köztársaság. Egy Európai Unió, amely egyre inkább a Német Szövetségi Köztársaságra hasonlít, legalábbis az államháztartás kezelését illetően. Nincsenek nagy hiányok, és többé-kevésbé tartósan kiegyensúlyozott a költségvetés. Azonban nem csak ebből a szempontból kezd Európa egyre inkább Németországra hasonlítani. A múltban a tagállamok időnként meglehetősen nagy folyó fizetési mérleg hiánnyal rendelkeztek. Ezek az idők azonban részben annak következtében elmúltak, amit lekicsinylően gyakran csak megszorításként határoznak meg. Ennek pedig az a következménye, hogy egyre kevesebb euróövezethez tartozó tagállamnak van folyó fizetési mérleg hiánya. Gyakorlatilag, ismét csak az IMF előrejelzései alapján, 2020-ra az euróövezet mindössze három tagállamában lesz a folyó fizetési mérleg deficites, és ezek a deficitek elenyészőek lesznek. Emellett úgy tűnik, hogy minden egyes országnak alacsony, vagy akár negatív inflációval kell rendelkeznie ahhoz, hogy az Európai Szövetségi Köztársasághoz tartozhasson. Idén Ausztria az a tagállam, ahol a legmagasabb lesz az infláció: az IMF szerint csupán 1,1 százalék. Tehát épp, hogy csak 1 százalék felett lesz az árak növekedésének üteme , az euróövezet öt országában pedig jelenleg negatív az infláció, azaz defláció várható. Ha a költségvetési egyensúlytalansági probléma felszámolásának ilyen gazdasági következményei vannak, akkor az igazi kérdés az, hogy bármilyen megoldás hogyan hat majd a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre. Gazdasági növekedés és munkahelyteremtés pedig akkor következhet be, ha ezt a politikát az Európai Központi Bank „mennyiségi lazítással” (quantitative easing, QE) csillapítja. Mit is jelent ez? Egyes naiv kritikusok szerint ez nem egyéb, mint pénznyomtatás, ez azonban nem egészen igaz, vagy legalábbis egy speciális pénzfajta létrehozását jelenti. Nem azt a pénzt, amit a zsebünkben hordunk vagy a bankban tartunk, hanem azt a pénzt, amit a bankok a számláikon a központi banknál tartanak. Olyan speciális pénzekről, tartalékokról van szó, amelyeket az Európai Központi Bank hoz létre akkor, amikor mennyiségi lazítást alkalmaz. Amikor pedig ezt az új pénzt létrehozza, nem csinál mást, mint eszközöket vásárol, pontosabban kötvényeket, bár más eszközök vásárlása is lehetséges.

Akkor hát mi a mennyiségi lazítás hatása? Az, hogy a már amúgy is alacsony kamatlábakat még lejjebb nyomja. Ennek egyik mellékhatása az, hogy bővíti a központi bank mérlegét. Ez valószínűleg kézenfekvő megoldás, mivel az EKB mérlege szűkült, miközben a Bank of England-é és a Federal Reserve-é növekedett a pénzügyi válságot követően. Amikor az EKB elfogadta a mennyiségi lazítást, akkor lényegében megpróbált felzárkózni, és egy olyan, a hagyományostól eltérő monetáris politikát kezdett alkalmazni, amelyet a fejlett világ nagy központi bankjai már javában gyakoroltak. A mennyiségi lazítás tehát nem az infláció elszabadításáról szól. De vajon nem vezet-e ez a politika a defláció elszabadulásához? Ez a dilemma, úgy tűnik, még nem dőlt el, habár a kilátások, legalábbis ami az általam hivatkozott előrejelzéseket illeti, egészen jók. Az igazi kérdés tehát az, hogy a fiskális megszorítás időszakában a mennyiségi lazítás fog-e növekedést eredményezni. Márpedig az átlag európai számára a növekedés a fontos, mert e nélkül nagyon valószínűtlen, hogy Európa képes lesz megoldani a munkanélküliségnek, különösképpen a fiatalok munkanélküliségének krónikus problémáját. Sőt arra sem lesz képes, hogy felvegye és integrálja a közel-keleti, az észak-afrikai és a dél- ázsiai migránsok százezreit, vagy akár millióit.

„Belátható időn belül tehát Európa alacsony fordulatszámon marad.” Térjünk tehát rá röviden a növekedés témájára. Jelenleg nem kérdés, hogy Európa alulteljesít. Az IMF mostani előrejelzése szerint az EU egésze ebben az évben csak 1,8 százalékkal fog növekedni. Ami azonban még ennél is aggasztóbb, hogy a 2020-ig tartó időszakra sem vár 2 százaléknál magasabb növekedést. Belátható időn belül tehát Európa alacsony fordulatszámon marad. Ez azt is jelenti, hogy a munkanélküliségi ráta, amely az Európai Unió perifériáin rendkívül magas, várhatóan magas is marad. Álljon itt néhány adat ennek alátámasztására: jelenleg a munkanélküliségi ráta a németországi 4,9 százalék és a spanyolországi 23 százalék között mozog. A munkanélküliségi adatokat alaposan meg kell vizsgálnunk. A fiatalok munkanélkülisége, elsősorban a déleurópai országokban köztudomású. Rendkívüli, ahogyan a fiatalok az álláskereséssel küzdenek. De van valami, ami szintén nagyon fontos, és a nyilvános viták során sokkal kevesebb figyelmet kap. Ez a hazai születésű

európaiak és a külföldön születettek munkanélküliségi rátája közötti különbség. Az Egyesült Államokban a külföldön született munkavállalók munkanélkülivé válásának valószínűsége nem lényegesen nagyobb, mint a hazai születésű munkavállalóké. Igaz ez az én hazámra, az Egyesült Királyságra is. Ám, ha a kontinentális Európát nézzük, valami nagyon szembetűnőt vehetünk észre, nevezetesen azt, hogy a külföldön született munkavállalók sokkal nagyobb valószínűséggel, egyes országokban több mint kétszer nagyobb valószínűséggel válnak munkanélkülivé, mint az adott országban születettek. Ez pedig egy hatalmas probléma. Ha egy társadalom nem tud munkavállalási kilátásokat nyújtani a bevándorlóknak, és ez vonatkozik a bevándorlók gyermekeire, sőt még azok gyermekeire is, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy kudarcot vall a modern társadalmak egyik legfontosabb feladatának teljesítésében. Ez az asszimilálás, az újonnan érkezőknek a befogadó országba történő integrálása. Rakjuk mindezt össze és próbáljuk meg levonni azt a következtetést, hogy vajon mit is jelent ez nagyobb történelmi összefüggésben. Európa ugyan nem stagnál, de egyértelmű, hogy nem is növekszik látványosan. Európa kudarcot vall a munkahelyteremtésben, és különösképpen kudarcot vall a fiatalok és bevándorlók számára történő munkahelyteremtésben. Ha egy tágabb történelmi perspektívában nézzük ezeket, akkor mindez, legalábbis számomra, azt jelenti, hogy a nagy elmozdulás a Nyugattól a világ többi része felé

tovább folytatódik. Ez a legnagyobb gazdasági változás, amelyet a világ az elmúlt ötszáz évben megtapasztalt. Mit értek ezen? Egy ötszáz évvel ezelőtti világkörüli utazás során különösképpen senki nem csodálkozott volna el Nyugat-Európán még akkor sem, ha más nagyobb civilizációkkal való összehasonlítást tesz. Ötszáz évvel ezelőtt nem lett volna nyilvánvaló a világkörüli utazó számára, hogy a következő öt évszázad során az életszínvonalat illetően óriási szakadás következik majd be a Nyugat és a világ többi része között. Ötszáz évvel ezelőtt a Ming-kori Kína több szempontból is a világ legfejlettebb civilizációja volt, legalábbis a legnagyobb városok közül néhány itt volt megtalálható. Ha megnézzük Nankinget vagy Pekinget, ezek a városok jóval nagyobbak voltak, mint például Párizs vagy London. Azonban körülbelül az 1500–1600-as évektől kezdődően elkezdődött a nagy elszakadás, amely során az életszínvonal, a kínai és a világ többi részén tapasztalt életszínvonallal összehasonlítva, minden lehetséges módon mérve, drasztikus fejlődésnek indult Nyugat-Európában és azokon a helyeken, ahol a nyugat-európaiak nagy számban telepedtek le. Például Észak-Amerikában. Ez a nagy szétválás a legszembetűnőbb jellemzője a modern történelemnek. Egy példát szeretnék hozni. 1600 körül nem volt nagy különbség az életszínvonal tekintetében Kelet-Kína és Nyugat-Európa között. Sőt, Kelet-Kína valószínűleg gazdagabb volt az egy főre jutó bruttó hazai terméket illetően, mint Észak-Amerika közvetlenül az európaiak nagy volumenű letelepedése előtt. Mindezt számokban

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

kérdésre. Az egyik egy jó, míg a másik egy nem annyira jó hír. A jó hír, ahogyan arról a Civilizáció című könyvemben is érveltem, hogy a világ többi része lényegében letöltötte a Nyugat kegyetlenül jó alkalmazásait, az ún. „killer apps-eket”. Ezek voltak azok a dolgok, amelyek 1500 után a Nyugatot oly sikeressé tették. Mégis melyek ezek? Nos, például a verseny fogalma mind a gazdasági, mind a politikai életben. Ez egy nagyon is nyugati jelenség, amit nem igazán lehetett volna felfedezni a Ming-kori Kínában. Aztán a tudomány fogalma a 17. és 18. századi tudományos forradalom értelmezésében. Ez is alapvetően egy nyugati projekt volt. Nem voltak például Newtonok az Oszmán Birodalomban.

Nial Ferguson – 3D hologramos előadása kifejezve: az észak-amerikai egy főre jutó GDP aránya a kínai értékhez képest azonos, azaz egy az egyhez volt. A nagy elszakadás eredményeképpen, az 1970-es évekre, az észak-amerikai egy főre jutó GDP aránya a kínai értékhez képest huszonkettő az egyhez lett. Az átlag amerikai, akkor amikor én tizenéves voltam, több mint húszszor gazdagabb volt az átlag kínainál. Ez volt az igazán nagy szakadás. Mindez pedig nemcsak a gazdaságban mutatkozott meg. A várható élettartam a huszadik század közepére Nyugaton több mint megkétszereződött a világ többi részéhez képest. Más vonatkozásban is a Nyugat uralta a világot a huszadik század elején. Az Európából kiemelkedett nagy birodalmak dominálták a világ geopolitikai térképét. Lehet, hogy a világ népességének viszonylag kis részét tették ki, de ezek az európai birodalmak irányították a világ többi részén élő emberek jelentős hányadát. Mára mindez megváltozott. A mi életünk során a nagy elszakadás megállt, és a folyamat megfordult. Az 1970es évek végének átlag amerikaija még huszonkétszer gazdagabb, mint az átlag kínai. Ma ez az arány csupán négy az egyhez. Huszonkettő az egyhez négy az egyhez helyett, csak az én felnőtt létem évei alatt. Ráadásul ez a közeledés egy sor más módon is megnyilvánul. A kínai bruttó hazai termék az 1970-es évek végén, amikor a Kínai Népköztársaság elindult a gazdasági reformok útján, az egész világénak csupán nagyon csekély százalékát adta. Elmaradása az EUval szemben pedig kifejezetten tetemes volt. Azonban jövőre, hacsak ki nem derül az a valószínűtlen forgatókönyv, hogy az előrejelzéseink

rosszak, a kínai bruttó hazai termék meg fogja haladni az Európai Unióét. Mindez azt jelenti, hogy nagyobb részt fog kitenni a világ gazdaságából, mint amekkorát az EU ma képvisel. Hadd villantsam fel röviden, mit is értek Nyugat alatt. Az egykori nagy politikatudós és a Harvard egyetem professzora, Samuel Huntington A civilizációk összecsapása című csodálatos könyvében úgy határozta meg a Nyugatot, mint lényegében Nyugat-Európa és azok a földrajzi egységek, ahol a nyugat-európaiak nagy számban telepedtek le. 1950-ben, amikor Huntington épp csak elkezdte tudományos korrierjét, akkor – szerinte – a nyugati emberek a világ népességének körülbelül húsz százalékát, egyötödét tették ki. 2050-re az Egyesült Nemzetek Szervezetének előrejelzése szerint ez az arány lecsökken mindössze tíz százalékra, azaz egytizedre. Ez a világ népességéből a Nyugat által képviselt részesedés megfeleződését jelenti egy évszázad leforgása alatt. Ezek drámai elmozdulások és ezek azt jelentik, hogy az olyan emberek, mint én, fehér északeurópaiak, sokkal kevésbé fontosak és sokkal kisebb hatalommal rendelkeznek a korábbiakhoz képest. Még mindig gazdagabbak, mint a legtöbb ember, és relatív értelemben mi még mindig erősek is vagyunk, de hanyatlunk. Kicsit olyanok vagyunk, mint Tolkien Gyűrűk urában a Tündék. A mi időnk lejárt. A mi időnk megannyi értelemben lejárt. A jövő pedig nem a Nyugaté, hanem a világ többi részéé. A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy mi az igazi mozgatóereje ennek az elmozdulásnak. Miért történik mindez? Azt gondolom, két válasz létezik erre a

A harmadik tényező a magántulajdon védelmének eszméjére épülő jogállam. Ez is nyugati innováció volt, amely különösen mélyen gyökerezik a Nyugat angol nyelvű területein. Aztán pedig meg kell említeni a modern orvostudományt. Ez a tudományos forradalomnak azon ága, amelynek segítségével megkétszereződött, majd utána több mint megkétszereződött a várható élettartam. Az ötödik kegyetlenül jó alkalmazás a fogyasztói társadalom, abban az értelemben, hogy mindannyiunk szekrényében rengeteg ruha áll. Mellesleg nincs is túl sok értelme az ipari forradalomnak, ha az

emberek nem vásárolnak sok-sok ruhadarabot, mert az ipari forradalom fő eredménye az volt, hogy drasztikusan lecsökkentette az olyan dolgok fajlagos költségét, mint amilyen az ing és az öltöny. Abban az esetben, ha az én keresletem az ingek iránt nem igazán lenne árrugalmas, ha nem vennék egyre többet, ahogyan csökken az áruk, akkor az ipari forradalom nem lett volna sikeres. Végezetül a hatodik kegyetlenül jó alkalmazás a munkamorál, az a dolog, ami miatt én ma reggel 6 órakor felébredtem, hogy véglegesítsem ezt az esszét. Ha nem rendelkeznék munkamorállal, nem igazán érdekelt volna, rögtönöztem volna valamit, és az bizonyára rosszabb lett volna, mint amilyenre valójában sikerült. Ezeket a kegyetlenül jó alkalmazásokat körülbelül ötszáz évig a nyugati emberek alakították ki és sajátították ki maguknak, s nem nagyon léteztek a világ többi részén. De a mi időnkben ez megváltozott. Száz évvel ezelőtt csupán csak egy nem-nyugati társadalom volt, amelyik megértette a mi kegyetlenül jó alkalmazásaink fontosságát: Japán. Ez volt az első nem-nyugati társadalom, amelyik letöltött mindent, amit az imént kiemeltem, a verseny fogalmától a gazdasági életben, egészen a munkamorálig. De Japán kivétel volt. A leg-

A nagy hanyatlás kérdése rövid, európai és magyar perspektívában

több nem nyugati társadalom nem tette ezt meg. A többi társadalmak a 20. század nagy részét azzal töltötték, hogy más modelleket próbálgattak. Gondoljunk például arra, amivel Mao elnök próbálkozott Kínában. Rendelkezett ő is kegyetlenül jó alkalmazásokkal, valójában azonban ezek az alkalmazások az emberekkel voltak kegyetlenek, legyilkolták őket, méghozzá milliós nagyságrendben. Csak az 1970-es évek vége felé, Mao halála után, amikor Teng Hsziao-ping került hatalomra, tette meg Kína ezt a lépést. Csak ezt követően kezdte el Kína letölteni a kegyetlenül jó alkalmazásokat, amelyek a nyugati civilizációkat olyan sikeressé tették. És láss csodát, amint ezt megtette, Kína növekedési üteme drasztikusan emelkedni kezdett. Eljött a felvirágzás, és több százmillió embernek sikerült kitörnie a szegénységből. Tehát egy része annak, amit ma a világban látunk, voltaképpen megkésett elsajátítása azoknak az intézményeknek és eszméknek, amelyek korábban tökéletesen működtek Nyugaton. Ez pedig nagyszerű hír! Ez valódi ok az ünneplésre. Csakis jó hír lehet, hogy egyre több ázsiai és most már afrikai tör ki a szegénységből, és fedezi fel a verseny, a tudomány, a jogállam, a modern orvostudomány, a fogyasztói társadalom és a munkamorál előnyeit. Vegyék elő a pezsgőt, a történelem nagyot változott, mégpedig a mi életünkben. Ez a jó hír. A rossz hír? Nos, a rossz hír az, hogy bár a világ többi része intézményileg egyre jobban működik, egyre jobb a gondolkodásban, mi itt Nyugaton, úgy tűnik, egyre ros�szabb helyzetbe kerülünk. A kegyetlenül jó alkalmazások letölthetőek, és ki is törölhetőek, vagy legalábbis elmaradhat frissítésük egy nyugati társadalom esetében. És ez az a probléma, amely engem jelenleg a legjobban aggaszt. Mi itt Nyugaton, Európában és az Egyesült Államokban is, egy furcsa intézményi hanyatlástól szenvedünk. Térjünk tehát rá röviden a hanyatlás négy elemére. Az első a generációs hanyatlás abban az értelemben, hogy szinte minden nyugati államban a politikáink úgy épülnek fel, hogy hatalmas egyensúlyhiányokat hoznak létre a generációk között. Elkerülhetetlen, hogy a jóléti államaink és nyugdíjrendszereink működése, tekintettel a népesség elöregedésére, terheket ne rójon majd a következő generációkra. A demográfiai robbanás idején születettek kilépnek a munkaerőpiacról és hosszú, kellemes nyugdíjas évekre készülnek. Ki fizeti a számlát? A gyermekeik, az unokáik és dédunokáik. Vegyük például Magyarországot. Jelenleg a magyar népesség közel tíz százaléka tizenöt és huszonnégy éves

kor közötti. Ezek az oktatás szempontjából a legkritikusabb évek, ilyenkor számos impulzus éri az egyént és ezek a személyiség kialakulása kapcsán a legfogékonyabb évek. Ilyenkor születnek meg az elmében a legkreatívabb dolgok. Tapasztalatom szerint a húszas évek végétől már csak egyfajta lejtmenet következik. Valójában csupán minden tizedik magyar van abban a mágikus életkorban, amit fiatalságnak nevezünk. Mindeközben a 65 vagy afelettiek százalékos aránya 17 százalékról talán akár 27 százalékra is növekedhet 2060-ra. Mindez pedig egyáltalán nem a legkirívóbb példa. Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország mindegyike sokkal gyorsabban öregszik. A század közepére ezekben az országokban a 65 vagy afeletti népesség a teljes népesség egyharmadát fogja kitenni; minden harmadik ember nyugdíjas korú vagy annál idősebb lesz. Magyarországon a század végére, az ENSZ előrejelzése szerint, minden tizedik ember 80 vagy afeletti korú lesz. Ez az óriási demográfiai elmozdulás, amelynek gyökerei a termékenység és a halálozási arány szerkezetének változásából erednek, Európát egy öreg és elöregedő társadalommá alakítja. De még mindig olyan jóléti államokban élünk, amelyeket a háború utáni években terveztek viszonylag fiatal társadalmak számára, ahol a lakosság viszonylag nagy arányban dolgozott. Az előttünk álló út kétesélyes: vagy radikálisan átalakítjuk ezeket a rendszereket, vagy a fiatalok fogják a vállukon cipelni az idősek jogosultságainak kifizetéséhez szükséges egyre növekvő adóterheket.

„Nem hiszem, hogy túlzás azt állítani, hogy jelenleg egy a nyugati civilizációt lassan végigsöprő válságnak vagyunk a tanúi. ” A második mozzanat, amely révén mint társadalom hanyatlunk, az az, hogy a túlzott szabályozás gúzsba köti a gazdaságunkat. Ez a jellegzetes tulajdonság nemcsak az Egyesült Államokra, hanem az Európai Unióra is igaz. Valójában olyan bürokratákkal vagyunk tele, akiknek nincs több vágyuk, minthogy hihetetlenül komplikált szabályozásokat alkossanak, és azokat ránk, a többiekre alkalmazzák. Ez az, ami a bürokratákat élteti. Ez a túlzott szabályozás a pénzügyi válságot követően ismét fellendülőben van. Miért? Mert gyökeret vert az a szerintem téves elmélet, hogy a 2008-as pénzügyi válság a dereguláció miatt következett be.

Mivel a dereguláció okozta a válságot, érvelnek a bürokraták, most szükségünk van szabályokra, ráadásul nagyon sok szabályra azért, hogy megakadályozzunk egy újabb válságot. Az ismert bécsi szatíraíró, Karl Kraus egyik híres mondása volt, hogy a pszichoanalízis az a betegség, amely saját gyógymódjának tekinti magát. Nos, ugyanez mondható el a szabályozásról. Ez az a betegség, amely saját gyógymódjának tekinti magát. Minél jobban szabályozzuk a pénzügyi rendszerünket, annál ingatagabbá válik. Pont úgy, ahogyan a komplex rendszerek is jellemzően ingatagabbá válnak, amint egyre összetettebbek lesznek. Harmadszor, a jogállam, aminek elkötelezett támogatója vagyok, kevésbé jó akkor, ha a jogászok államává válik. Ráadásul a szabályozás minden komplexitásával együtt húsosfazék a jogászok számára. Van egy olyan terület, amely jelenleg minden vállalatnál gyorsan bővül az Atlanti-óceán mindkét partján: a „megfelelési osztály”, tele jogi végzettségű emberrel. Végül negyedszer, azt hiszem, hogy a civil társadalom intézményeinek a hanyatlását tapasztaljuk. A civil társadalom alatt az önkéntes nem kormányzati szervezeteket értem, amelyek oly sokat tettek a nyugati civilizációkban, és amelyek jelenleg nagymértékben kiszorulnak az egyre bővülő állami szektor, a mindenható állam ténykedése miatt. Nem hiszem, hogy túlzás azt állítani, hogy jelenleg egy a nyugati civilizációt lassan végigsöprő válságnak vagyunk a tanúi. Ráadásul az előbbiekben említett belülről jövő fenyegetésen túl, külső veszélyek is jelentkeznek. A radikális iszlám a mai kor ideológiai járványaként hasonlít azon bolsevizmushoz, amely az előző század ideológiai járványa volt. Megdöbbentő tény, hogy közel négy és fél ezer európai távozott az Európai Unióból, hogy csatlakozhasson az Iszlám Államhoz Irakban és Szíriában. Négy és fél ezer olyan ember van egyelőre, aki azt választja, hogy csatlakozik a kalifátushoz egy olyan hamis és gyilkos kísérlethet, amelynek célja visszaforgatni az idő kerekét Mohamed prófétához. Vagy vegyük figyelembe a tényt, hogy 2030-ra a muzulmán kisebbség Belgium, Franciaország és Svédország népességének 10%-át, Ausztria népességének 9%-át, Hollandia, Svájc és az Egyesült Királyság népességének 8%-át és Németország és Görögország népességének a 7%-át adja majd.

Számos ellenszert lehet megnevezni a nyugat intézményi hanyatlására. Ezeket korábban már ismertettem. Javítani lehet az állami pénzügyi számvitelt a hatalmas mérlegen kívüli források jelenségének megszüntetésére. Be lehet vezetni egy sor kitételt a jogalkotásban és a szabályozásban annak érdekében, hogy azok inkább megszűnjenek, mintsem felhalmozódjanak. Meg lehet reformálni a jogrendszert, egyszerűsíteni a jogszabályokat és a szabályozást. A civil társadalom felpezsdítésére pedig egészen jó ötletnek tűnik, ha új és jobb független iskolákat alapítunk. Ezek mindegyike sokat segíthet abban, hogy megállítsuk intézményeink hanyatlását. De nem hiszem, hogy az ilyen reformok önmagukban elegendőek ahhoz, hogy megoldják azt az alapvető aránytalanságot vagy aránytalanságokat, amelyeket most tapasztalunk. Azt az aránytalanságot, amely egy elöregedett és öregedő Európa és egy fiatal muszlim világ között húzódik. Azt az aránytalanságot, amely egy gazdag Európa és egy szegény muszlim világ között feszül. Azt az aránytalanságot, amely egy kereszténységen túllépett Európa, egy szekularizált, hit nélküli Európa és egy egyre inkább agresszív muszlim világ között áll fenn. Azt az aránytalanságot, amely egy fegyvertelen Európa és egy egyre inkább militarista muszlim világ között tárható fel. Hosszú történelme során Budapest, ez a nagyszerű város, első kézből tanulta meg, hogy ezek a trendek hová vezethetnek. Budapest önmagában nagy kettősséget képvisel. Emberiség kontra technológia, vagy emberiség plusz technológia? Részei lehetnek-e ezek a kulcs�szavak a folyót összekötő hídnak? Összekapcsolódhat az emberiség és a technológia egy egységes városban? Az előttünk álló olyan kihívásokra, mint a túlfeszített állami pénzügyek, a Földközi tengeren keresztül érkező tömeges migráció által okozott változások a legjobb megoldásokat a technológia adhatja. Abban az esetben azonban, ha nem foglalkozunk azon intézményi hanyatlás kérdésével, amelyről ebben az esszében szóltam, akkor a technológia önmagában nem fog minket megvédeni. A 20. század elején megdöbbentő technikai vívmányok voltak, amelyek sokkal nagyobbak, mint a mostaniak. Vessük össze a Twittert az atombombával. De amit a huszadik század nagy technológiai vívmányai elmulasztottak, az az, hogy nem oltottak be minket a fasizmus és a kommunizmus ellen. Ez egy nagyon-nagyon fontos tanulság kell, hogy legyen.

a többpÓlusú világrend lehetőségeket tartogat

Orbán Viktor Miniszterelnök

Orbán Viktor Miniszterelnök előadása a Lámfalussy Lectures szakmai konferencián 2017. január 23. Budapest

Mélyen tisztelt Kormányzó Úr, a konferencia igen tisztelt Vendégei! Sokat gondolkodtam azon, hogy elfogadjam-e a meghívást erre a konferenciára. Az vitán fölül állt, hogy a meghívás önmagában is megtiszteltetés, azonban olyan világpolitikai események történnek – ezekből már itt néhányat megidéztek: Brexit, új amerikai elnök és annak minden következménye –, hogy ezeknek az eseményeknek az árnyékában erős politikai tartalmú mondatok nélkül nem lehet érvényesen beszélni a jövőről. Ez pedig kockázatokat rejt magában, sőt kibillentheti a konferenciát a megszokott békés menetéből is. Ezt kellett tehát mérlegelni, de végül is azért vállaltam el a meghívást, mert először is Larosière úr gondolatait már a nyolcvanas évektől kezdődően folyamatosan követjük Magyarországon, tehát egy igazi legenda érkezett ide, és vele egy asztalnál ülni önmagában is megtiszteltetés, másfelől itt van Tien Kuo-li úr is, aki barátunk most már hosszú évek óta általában is, de különösképpen barátunk a keleti nyitásban. Ráadásul ő az, aki a túlméretezett európai önértékelésünket a rendszeres találkozóink alkalmával a helyes méretre nyesi vissza azzal, hogy közli azokat a számokat, amelyeket Önök is hallhattak itt az előbb. Neki is sokat köszönhetek, és megtiszteltetés, hogy vele lehetek itt ma együtt. Ráadásul Kína felemelkedése egy pszichológiai problémára hívja fel a figyelmünket itt, Európában. Van az a mondás, ami primitíven egyszerűnek hangzik: ami van,

az lehetséges. Ezt az európaiak nem értik, legalábbis ha Kínáról van szó, akkor nem értik. Hiszen ahelyett, hogy tanulni próbálnánk abból, ami Kínában történik, az energiánk egy tekintélyes részét arra fordítjuk, hogy megmagyarázzuk, hogy miért nincs az, ami Kínában van, vagy ha mégis van, akkor átmeneti, nincsenek meg az alapjai, úgysem lehet ezt az ütemet fenntartani, olyan belső feszültségek vannak a kínai társadalomban, hogy az egész majd politikailag megbukik... Tehát ahelyett, hogy tanulnánk és megértenénk, hogy ami van, az lehetséges, azt meg akarjuk magunknak magyarázni. Mert mindaz, ami lehetséges Kínában és van, bennünket hátrasorol. Ahelyett, hogy ezt a tényt elfogadnánk, és tanulni akarnánk, ehelyett azt bizonygatjuk, hogy nem is úgy van. És ezért a Tien Kuo-li elnök úrral való találkozó bennünket, magyarokat talán megment ettől az európai problémától. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! De az igazi döntő ok, amiért a meghívást végül is elfogadtam, maga Lámfalussy professzor úr, hiszen mint Larosière úr már mondta, egy nagyszerű emberre emlékezünk ma, aki ráadásul atyai jó barátja volt és maradt Magyarországnak azután is, hogy a kommunisták miatt el kellett menekülnie Magyarországról. Egészen Belgiumig kellett futnia, és ennek ellenére mindig megmaradt magyarnak, és megmaradt Magyarország jó barátjának. Különbséget tudott tenni az éppen aktuális politikai rezsim meg a haza között, és ez olyan erény, ami előtt

érdemes fejet hajtani. Ráadásul jó ember is volt, mint hallhatták. Van a mi kultúránkban az az alapmondat, hogy békesség a földön a jóakaratú embereknek, és Lámfalussy professzor úr jóakaratú ember volt, ezért békességet, szeretetet és tiszteletet kapott cserébe mindannyiunktól. Ha ez nem lett volna így önmagában elegendő, akkor még azt is ideidézem Önöknek, hogy nekem munkatársam is volt. Most dicsekszem: tanácsadóként is dolgozott mellettem, felügyelőm is volt – a szó intellektuális értelmében. A fiatalos túlfutásokkal szembeni figyelmeztetéseket rendszeresen tőle kaptam „Baj lesz ebből, Viktor!” címmel, és hírvivőnk és hitelesítőnk is volt a nyugati pénzügyi világban, úgyhogy csak köszönettel tartozunk neki. Ráadásul tanulhattunk is tőle, és bizonyos példákat érdemes az ő életéből a magunkéba átültetni. Egy nyílt ember volt, s ennek különös jelentősége van a nyugati demokráciában. A mi fölfogásunk szerint – mondjuk úgy, hogy magyar, de talán közép-európainak is mondható fölfogásunk szerint – a jó demokrácia érvelésalapú, és mi az érvelésalapú demokrácia hívei vagyunk. Ehhez azonban nyílt emberek kellenek, kell hozzá nyitott szellem és egyenes jellem, és Lámfalussy tanár úrnál mind a nyitott szellem, mind az egyenes jellem megvolt, tehát azt is mondhatnánk, hogy a mi fajtánk, a magyarok legjobb tulajdonságait testesítette meg. Azt is megtanulhattam tőle – ta-

lán mondatszerűen is így fogalmazott ő –, hogy a végén mindig a karakter számít, tehát vannak a nehéz intellektuális kérdések, amiket mérlegelni kell, amikhez ész kell. Ez nagyon fontos. Zárójel: észt még venni is lehet, különösen, hogyha az ember miniszterelnök, zárójel bezárva, hiszen leszerződteti a legokosabb embereket, és máris van esze. Nálunk ez ilyen egyszerűen megy, egyszerűbben, mint a más foglalkozást betöltőknél. Tehát van az ész, meg vannak a nehéz kérdések, meg van az intellektuális kihívás, de a végén, amikor döntést kell hozni, mondta Lámfalussy tanár úr, mindig a karakter számít. És ezt a mondatot úgy folytatta, hogy „ezért, kedves Viktor, te is menjél el minden évben egyszer egy hétre a sivatagba gyalogolni, mint ahogy én is teszem.” És való igaz, ezt a szokását, amíg fizikai állapota engedte, a tanár úr mindig meg is őrizte. És a legfontosabb dolog, amit tanultam tőle, egy provokatív szituációból állt elő, amikor – talán még emlékeznek rá az idősebbek – a kilencvenes évek elején vérre vagy késhegyre menő ideológiai csaták zajlottak az ügyben, hogy a kommunizmus utáni rendszernek milyen karaktere legyen: liberális, keresztény vagy miféle? Ezek nehéz idők voltak tele provokációkkal, és a tanár úr – aki köztudottan keresztény ember volt – sem kerülhette el, hogy hazajővén egyszer nekiszegezze valami modortalan újságíró azt a kérdést, hogy: maga keresztény ember-e? Záró-

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

„Az erős gazdaságnak előföltétele hogy a pénzügyi világ és a politika képviselői egy irányba húzzák a szekeret.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erős gazdaságnak előföltétele – ezt is tőle tanultuk –, hogy a pénzügyi világ és a politika képviselői egy irányba húzzák a szekeret. Az idő őt igazolta. Ha csak

jelbe téve azt a keresztény szabályt, hogy ilyen kérdést nem teszünk fel egymásnak. Megkapta ezt a kérdést, és a tanár úr válasza az, amit azóta is a zsebemben vagy a szívemen hordok, és érvényes válasznak tekintek. Ő ugyanis azt válaszolta teljes lelki nyugalommal arra a kérdésre, hogy keresztény-e, hogy igyekszem, de nem mindig sikerül. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát ezek voltak azok az emlékek, amelyeket egy Lámfalussy-konferencián, úgy érzem, méltó fölidéznünk. Azonban nem hiszem, hogy ezek a körülmények adták volna az okát annak, hogy a díjat Lámfalussy Sándorról nevezzék el. Talán ennek az oka inkább ott található, hogy őt az euró atyjaként tartják számon Magyarországon. Én, amikor egyszer egy kitüntetésre javasoltam őt, akkor azt írtam az indoklásba, hogy ő az az ember, aki nemcsak Magyarországon világhírű. Talán a vendégeink nem értik ezt a mondatot, de mi, magyarok pontosan értjük: ő volt az a magyar, aki nemcsak Magyarországon volt világhírű, és ezt valószínűleg az euró megalapításában játszott szerepe tette lehetővé. Nem biztos, hogy ő egyetértett volna azzal, hogy ezt a díjat róla nevezzék el, mert ő magát nem tartotta az euró atyjának. Amikor erről beszélgettem vele, akkor azt mondta, hogy persze sokfajta munkát kellett itt elvégezni, de az igazság az,

hogy az euróhoz elsősorban nem közgazdasági tudásra volt szükség – bár jó, hogy az is kéznél volt –, hanem szilárd politikai akaratra. Ezért az euró atyját vagy alapítóit nem a közgazdászok, hanem az akkori politikusok között kell keresni, és itt Franciaország és Németország különösképpen is kitüntette magát. Kérdeztem őt arról, hogy honnan volt bátorsága? Honnan volt bátorsága azt tanácsolni politikusoknak, hogy hozzanak úgy létre egy monetáris uniót, hogy nincs mögötte fiskális és politikai unió? Nem érezte-e ezt hazardírozásnak? Megdöbbentő választ adott, mert azt mondta, hogy a végén majd a politikusok be fogják látni, hogy a monetáris unió mögé muszáj létrehozni egy fiskális és politikai uniót. Ez engem megdöbbentett, mert egy ilyen léptékű történelmi vállalkozást a politikusok józan belátására alapozni meglehetősen kockázatos dolog, és az idő egyelőre nem a tanár urat igazolta, hanem sokkal inkább a mi kételyeinket. Larosière elnök úrnak az előadása is tulajdonképpen annak a kételynek a tengelye körül forgott, hogy lesz-e az európai döntéshozókban belátás azokhoz a szükséges döntésekhez, amelyek nélkül egy monetáris unió nem maradhat fenn. Én nem tudom, mi a válasz erre a kérdésre, csak azt tudom, hogy ez az európai jövő legnagyobb kérdése. Amit ebből a kis történetből következtetésként levonhatok, úgy hangzik, hogy Lámfalussy tanár úrtól azt is megtanultuk, hogy a sikeres gazdaságpolitika alapja a politika, annak is a stabilitása.

a Magyar Nemzeti Bank legújabb kori történetére gondolunk, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy amikor a nemzeti bank ellenzékben volt – ez nem volt olyan régen, erre még emlékezhetünk –, és következésképpen nem egy irányba, hanem két különböző irányba húzott a politika meg a pénzügyi világ, akkor Magyarország sokat szenvedett – feleslegesen. Mióta nincs ellenzékben a Nemzeti Bank, hanem keresi az együttműködést a mindenkori politikai vezetéssel, azóta olyan látványos a gazdasági fejlődés, amelyről az előttem szólók is már említést tettek. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után arról kell beszélnem, hogy 2008 óta, amit francia előadónk wake-up callnak nevezett, tehát a 2008-as pénzügyi válság óta paradigmaváltás zajlik a világgazdaságban és a világpolitikában, és ma az európai országok sikerességének az a fokmérője, hogy melyek azok az országok, amelyek ezt a váltást azonnal követni tudták, kik azok, akik lassabban tették ezt, és kik azok, akik még mindig csak az eszmélés fázisában vannak. Ez a paradigmaváltás – ami egy sznob kifejezés természetesen, de azért van értelme – valami olyasmit akar mondani nekünk, hogy volt egy régi rendszere a világnak, egy régi paradigma, amiben a gondolataink megszülettek, és amiben azokat el kellett helyeznünk, és ez úgy hangzott 1990 után szintén elegáns nyelvi kísérlettel: egypólusú a világ, valójában egyközpontú, egy hatalmi központú a világrend. Ebben éltünk majd’ húsz évig. Egyetlen erőközpont köré rendeződtek el a világ erővonalai. Az új paradigma abból áll, hogy több központ van, több pólust nem mondok, mert a magyar nyelvben a több pólus kettőt jelent, az északit meg a délit, de ez nem azonos azzal, amiről én beszélek, mert itt nem kettő pólus lesz, hanem több is annál, ezért talán a több központ kifejezés, több erőközpont kifejezés

a pontosabb. Ennek a paradigmaváltásnak szükségszerű következménye, hogy nincs róla közmegegyezés. Tehát egyáltalán, hogy ez létezik-e? Hogy az Európát sújtó váltság 2008 után konjunkturális természetű-e vagy szerkezeti, tehát versenyképességi-e: erről nincs közmegegyezés ma az európai politikai vezetők között. Ha meginterjúvolnák Önök a 27 európai miniszterelnököt, akkor azt látnák, hogy nincs e tekintetben közmegegyezés, vagyis a paradigmaváltásnak most is, mint korábban, illetve ennek a váltásnak most is, mint mindig, szükségszerű kísérőeleme, hogy a régi rend híveinek éles vitát kell folytatniuk az új rend híveivel. Erről mi, magyarok tudnánk beszélni a 2010 utáni gazdaságpolitikánk kapcsán.

„Az új paradigma abból áll, hogy több központ van...” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha egy ilyen konferencián megszólal az ember, akkor az első kérdés, amit fel kell tenni egyenesen és nyíltan, és illendő kísérletet tenni a megválaszolására is, úgy hangzik, hogy hogyan értelmezzük azt a mai világhelyzetet, amelyben ez a konferencia is történik. Döntő elem a gazdasági számokon túl, amit az előbb hallhattunk, természetesen a világ legnagyobb katonai erejének, az Egyesült Államoknak az új elnöke, annak beiktatása és az általa javasolt politika. Azt kell mondanom, hogy hallgatom az elemzőket és az értékelőket, ha úgy tetszik: a régi paradigma híveit, akik folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, pedig már volt egy Brexitünk, volt egy amerikai választási eredmény, már volt egy olasz népszavazásunk, de mégis folyamatosan azt próbálják velünk elhitetni, hogy nem eszik olyan forrón a kását. Nem lehet olyan változásokat előidézni, mint amilyet az amerikai elnök megcéloz, vagy amit az amerikai elnöknek szoktunk tulajdonítani. Én szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy ez balgaság. Ami van, az lehetséges, és ez nemcsak Kínára igaz, az Egyesült Államokra nézve is igaz. Természetesen korán van még ahhoz, hogy belőjük azoknak a változásoknak a terét és nagyságrendjét, amit a nyugati világ mostani karakterváltozása elő fog idézni, és én is óvatosságra intem magamat is meg persze Önöket is, de úgy gondolom, hogy egy kulcsmondatot kaptunk a múlt héten, és ezt a kulcsmondatot kell komolyan vennünk. És ha ezt jól megértjük, akkor mindent megértünk a tekintetben,

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

hogy mi következik. Ez a kulcsmondat nem az, amit legtöbben idézni szoktak, hogy „Amerika az első”, hanem az utána következő mondat, ami úgy hangzott, hogy „minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy saját magát tegye az első helyre.” Ez a nagy változás! Ez a mondat korábban nem hangozhatott volna el az amerikai elnök szájából. Most elhangzott. Ez azt jelenti, hogy a multilateralizmusnak vége van, és a bilaterális korszak köszöntött be. Ez jó hír nekünk, hiszen természetellenes állapot az, amikor az ember külső kényszerek hatására nem meri azt kimondani, hogy mégiscsak a hazáját teszi az első helyre, amikor kormányoz, döntéseket hoz, vagy éppen jegybanki döntéseket fontolgat. Ennek a természetellenes állapotnak vége van. Engedélyt kaptunk – ha úgy tetszik – a legmagasabb világi helyről, miszerint nekünk is szabad magunkat az első helyre tenni. Nagy dolog ez, nagy szabadság és nagy ajándék.

„...a multilateralizmusnak vége van, és a bilaterális korszak köszöntött be.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy az egy pólus szükségszerűen magával hozza az egy modellt, a több pólus pedig a több modellt a világgazdaságba. Ez azt jelenti, hogy multilaterális szerződésrendszerekkel a több különböző modellt nagyon nehéz egy rendszerbe összefogni, ezért bilaterális megoldások előtt nyílik meg a tér a katonapolitikában és a gazdaságpolitikában is. Amiből az következik, hogy nincs olyan, mindenkire ráhúzható gazdaságpolitika, ami az egyébként különböző pozíciójú és adottságú nemzeteket egyaránt sikeressé tehetné. Valójában a világgazdaság ma azért nő – legalábbis úgy értettem, ezt a következtetést vontam le a kínai előadónak a beszédéből –, valójában ma az tartja fönn a gazdasági növekedést egyáltalán a világban, hogy léteznek különböző modellek, léteznek különböző gazdaságpolitikák, mert hogyha a kínaiak bennünket akarnának utánozni, akkor aligha hinném, hogy a világgazdaság növekedése a mai mértékű lehetne. Következésképpen az új pólusok vagy az új központok fölemelkedését inkább üdvözölnünk kell, semmint veszélynek tekinteni. Ez döntő kérdés, mert az eddigi világvezetők, vagyis mi, nyugatiak logikusan gondolhatnánk ezt veszélynek, pozícióvesztésnek és kockázatnak. Ha azonban így fogunk viszonyulni a több új központ fölemelkedéséhez, akkor meggyőződésem, hogy saját magunkat ítéljük sikertelenségre.

„A több központú világrend lehetőségeket tartogat.”

Lámfalussy Lectures Szakmai Konferencia, 2017 Orbán Viktor Miniszterelnök előadása

A több központú világrend lehetőségeket tartogat. Itt van Kína, amiről már beszéltünk, amiről jól látható, hogy nem egy üstökös, hanem olyan állócsillag, amely legalábbis hosszú évtizedekig fogja meghatározni a világgazdaságot. Itt van Oroszország, hogy egy könnyű ügyet hozzak elő, könnyű és veszélytelen témát pendítsek meg. Itt van Oroszország, amely – beszéljünk egyenesen – túlélte a nyugati izolációs és rendszerbuktató kísérleteket, túlélte az alacsony olajárat, túlélte a szankciókat, és a nem kormányzatinak mondható NGO-szervezetek szabad, pártatlan, külső befolyás nélküli belső megmozdulásait. Ezt mind túlélte, tehát itt van, ezért nem ésszerű, különösen nem ésszerű Európában figyelmen kívül hagyni az Oroszország jelentette erőt és egyben lehetőséget. Ahhoz természetesen, hogy ezt meg tudjuk tenni, több európai önbizalomra volna szükség, és őszintén kellene kimondanunk azt a mondatot – valószínűleg azért nem mondjuk, mert nem fedi a valóságot –, hogy mi, európaiak meg tudjuk védeni magunkat katonailag külső segítség nélkül is. De ezt a mondatot nem merjük kimondani, mert nincs így. Ehhez majd még később az egyik előadónkhoz kapcsolódva szeretnék egy mondatot mondani. Most csak annyit jegyzek meg, hogy üdvözöljük, jó okunk van üdvözölni azt a tényt, hogy a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – elnézést, hogy beavatkozok Franciaország belügyeibe, de a reményeim szerinti leendő francia köztársasági elnök – a napokban, talán ma vagy holnap Berlinben tesz látogatást, és a bejelentés szerint a legfontosabb ügy, amit fölvet, a közös európai védelmi szövetség kérdése. Ami kinyithatja az utat egyébként az önbizalom felé, és az önbizalom után pedig a tárgyalóképesség felé minden irányban, ideértve Oroszországot is. És akkor nem beszéltünk még Indiáról – talán ma nem is ezért vagyunk itt –, amelyben még mindig rengeteg tartalék van, és olyan területeken teljesít világszínvonalon, amely területek a következő húsz évben nagy befolyással lesznek a világgazdaságra. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tehát új központok emelkednek föl. Rég elfeledett kereskedelmi útvonalak élednek újra. Kellő tisztelettel kell megemlítenünk, hogy 2013-ban Xi Jinping elnök úr volt az, aki elindította az „Egy övezet, egy út” kezdemé-

nyezést, ami az első fecske volt, és amelyet szerintem újabbak fognak majd követni az előttünk álló időszakban. A második kérdés, amit egy ilyen előadásban érintenünk kell, hogyan fest Európa Közép-Európából nézve? A válasz egy mondatban úgy foglalható össze, hogy: alig ismerünk rá.

„...új központok emelkednek föl. Rég elfeledett kereskedelmi útvonalak élednek újra.” Négy nagy válsággal küzd egyszerre, és egyiket sem volt képes az elmúlt időszakban megnyugtatóan megválaszolni. Van egy növekedési vagy pontosabban versenyképességi válsága. Van egy demográfiai válsága. Van egy biztonsági, közbiztonsági, terrorválsága. És van egy külpolitikai válsága, ami abban ölt testet, hogy a mi életünket közvetlenül befolyásoló térségekben semmilyen hatást nem tudunk kifejteni az ott zajló eseményekre. Gondolhatnak Önök Szíriára, de akár Ukrajnára is. Ez egy külpolitikai válság.

Európa fuldoklik az adósságban. A számokat talán itt fölösleges fölidéznem, Önök ezeket nálam is jobban ismerik. Minden áldott nap körülbelül ezermillió eurós hiányt termelnek az Európai Unióhoz tartozó államok. A gazdasági növekedés csigalassúságú, erről is Larosière úrtól hallhattunk. Az elmúlt évtizedben éves átlagban éppen csak meghaladta az 1 százalékot, az eurózónáé pedig alatta maradt az 1 százaléknak. És 2008 óta a teljes európai munkaerőpiacról eltűnt 6 millió munkahely. Ma már egyre inkább a beletörődés hangjait hallom, mintha azt mondanák a szakértők, de lassan a döntéshozók is, hogy az előttünk álló évtizedben is aligha haladja meg az európai növekedés az 1 esetleg 2 százalékot. Európa most már közel sem olyan biztonságos hely, mint volt: százezrével élnek velünk olyanok, akikről azt sem tudjuk, hogy mit keresnek itt, miért jöttek ide, és pontosan mit is akarnak. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, még ha ez egy barátságtalan mondatnak is tűnik, de ettől még valóságos: nem azt kell magunk elé képzelni, amit látni szeretnénk, hanem szembe kell nézni a valóssággal. A valóság pedig úgy hangzik, hogy ahol sok bevándorló telepedett meg Európában, ott azonnal – nem később, azonnal! – megnőtt a bűnözés, és ennek a következményeivel számolnunk kell. Összefoglalva: az európai kontinens egyre gyengébb. Globális szereplőből regionális szereplő lett, és lassan már a regionális szereplő státuszáért is meg kell küzdenie.

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tudjuk elkerülni egy ilyen előadásban annak a kérdésnek, különösen ha Lámfalussyról és a nyílt, érvelésalapú demokráciáról beszélünk, hogyan történhetett ez meg? Miért van ez így? Ahány ember, annyi válasz. Én sem lépek föl azzal az igénnyel, hogy bárki az egyetlen lehetséges válasznak fogadja el az én megfejtésemet. Inkább csak hozzájárulok az erről szóló vitához. Meggyőződésem, hogy Európa nagy célokat tűzött ki maga elé, és egyiket sem tudta megvalósítani. Én már 1998-ban is voltam miniszterelnök, amikor a csatlakozási tárgyalásokat kellett előkészíteni, tehát az az előnyöm vagy hátrányom is van, hogy azokra a tárgyalásokra is emlékeszem az akkori kormányfőkkel, amikor még Chirac és Kohl ültek a tárgyalóasztalnál velünk együtt, és megfogalmaztuk a nagy terveket. Amikor azt mondtuk, hogy az euró legyen a világ egyik – dollár melletti másik – tartalékvalutája; ezt elbuktuk. Azt mondtuk, hogy saját, európai önerőre épülő biztonságpolitikát alkossunk meg; ezt elbuktuk. És azt a célt tűztük ki, hogy legyen egy eurázsiai gazdasági térség, azt mondtuk, hogy ez Lisszabontól Vlagyivosztokig terjedjen; erről ma szó sincsen, ezt is elbuktuk. Tehát nem egy általános hanyatlásról beszélek, ami egy parttalan civilizációs vitába visz bennünket, hanem konkrét célok nem teljesítéséről beszélek, amikor az okokat keresem. Az én magyarázatom az, hogy Brüsszel egy utópia rabja lett. Az utópiát úgy hívják, hogy nemzetek feletti Európa, és az elmúlt időszakban az derült ki, hogy ez egy illúzió. Nincs európai nép, európai népek vannak, de nincs európai nép. És ha nincs európai nép, akkor nem lehet fölépíteni a nem létező európai népre egy európai intézményrendszert. Akkor tudomásul kell venni azt a tényt, hogy Európában népek vannak, és a népek politikájára, szándékára, akaratára és együttműködésére lehet fölépíteni egy összeurópai rendszert. Ezt elhibáztuk. Ez a különbségtétel elsikkadt az elmúlt időszakban. Talán a nálam tapasztaltabbak megerősíthetik azt a véleményemet, hogyha az európai kontinens sikerperiódusait keressük, akkor azt mondhatjuk, hogy Európa sohasem akkor volt erős, legalábbis tartósan nem, amikor egyetlen erőközpontból irányították. Akkor voltunk erősek, hogyha több erőközpont létezett Európán belül is. És ma a brüsszeli politika ezeket az erőközpontokat egy erőközponttá kívánja átalakítani, ami szerintem megadja a választ arra a kérdésre, hogyan jutottunk ide, ahol most állunk. Ezek után, tisztelt Hölgyeim és Uraim, végül egyetlen kérdést kell föltennünk. Hogyha ez mind így van, akkor hogyan tehetjük Európát újra versenyképessé?

Larosière úr az előbb adott nekünk egy vonzó és nagy ívű választ erre a kérdésre. Én hozzá képes laposkúszásban, a politikai valóság szintjén próbálok választ adni. Az első dolog szerintem Európa versenyképessé tétele tekintetében az, hogy Európának el kell eresztenie a föderalizmus illúzióját. A szakadék széléig gyalogoltunk, elfogyott a lábunk alól a talaj. A világ ötödik legnagyobb gazdasága vált ki az Európai Unióból. Ha ezt a munkát folytatjuk, ha így haladunk tovább, ez a folyamat nem áll meg, tehát el kell ereszteni a föderalizmus illúzióját. Ebből az következik, hogy Európát magát is több pólusúvá kell tenni. Ha Önök ebből a távlatból értelmezik mindazt, amit a visegrádi országok csinálnak, akkor láthatják, hogy mi pontosan ezt a célt tűztük ki

Lámfalussy Lectures Szakmai Konferencia

magunk elé. A visegrádi országok, mint régió, az Európai Unió egyik pólusává kívánnak válni, az egyik erős, Európa többi régiójával vagy pólusával is versengő és így Európa összteljesítményéhez növekvő arányban hozzájáruló régiójává kívánunk válni.

„...hogyan tehetjük Európát újra versenyképessé?” A versenyképesség felé vezető út másik kilométerköve az az, hogy kössünk mi európaiak új típusú együttműködéseket. Először is keressünk új megállapodást az Egyesült Államokkal a hamvába holt szabadkereskedelmi megállapodás helyett. Ezt nem érdemes erőltetnünk, ez meghalt, ez nincs, talán nem kell kidobnunk az elvégzett munka minden hozadékát, de ez a szerződés nem jön létre. Tehát valami mást kell helyette kötnünk. Találjuk meg azt a szerződési formát, amellyel az Egyesült Államok és Európa szerződést köthet egymással. Keressünk és kössünk megállapodást. Keressük a megállapodás lehetőségét, és kössük meg a megállapodásokat Kínával. Vegyük elő újra Oroszország kérdését, és próbáljunk beszállni abba a versenybe, amely a világban ma a szerződéskötések versenyeként írható le, és amiből mi, európaiak folyamatosan kimaradunk. Fontosnak tartom a versenyképesség felé vezető úton, hogy gondoljuk át az egyes európai nemzetgazdaságok finanszírozását. Az előbb itt egy kiváló előadást hallhattunk, amely érintette ezt a kérdést. Meggyőződésem, hogyha nincs mit befektetnünk, akkor nem tudjuk nagyobb fordulatszámra kapcsolni a gazdaságainkat. Közép-Európa nem áll rosszul ebből a szempontból, hiszen először is, van egy bank, egy európai bank, amely szerintem érti a helyes irányt, ezt EBRD-nak hívják, és

amelynek a tevékenységét érdekünkben állna növelni az egész kontinensen, de különösen Közép-Európában. És jó helyzetben vagyunk azért, mert itt vannak a barátaink, a Bank of China vezetői is, amely mellénk állt, és támogat bennünket finanszírozási kérdésekben. És a versenyképesség felé vezető út általam még fölfedezhető utolsó kilométerköve az innováció. Helyezzünk európai léptékben nagyobb súlyt az innovációra. Megjegyzem, hogy a közép-európai országok tekintetében Magyarország a költségvetésből és a GDP-ből innovációra fordított összeg tekintetében elég szép helyen áll, elég jó teljesítményt nyújtottunk, ez szerintem egy elismerésre méltó teljesítmény, de még mindig nem elegendő és növelni kell a magyar költségvetésből is az innovációra fordított összegek arányát. És akkor most Larosière úrnak a két fontos gondolatához szeretnék kapcsolódni a magam lámfalussys módján. Az első a demográfia kérdése, amit fölvetett. Politikai választ fogok erre adni természetesen, ami karakterében eltér egy közgazdász válaszától. Az a véleményem, hogy az a nemzet vagy az a közösség, amely magát nem képes újratermelni, nem is érdemli meg, hogy létezzen, és afelett az ítélet a lehető legmagasabb helyen ki is mondatik. Ezt nem lehet trükkökkel elfedni. Nem lehet betelepítéssel, migránsokkal, vendégmunkásokkal, ravaszkodásokkal elfedni, mert a baj mélyebben van. Egy közösség, amely demográfiailag nem képes saját magát fönntartani, nem hisz a saját jövőjében, következésképpen lemond arról a jogról, hogy ő létezzen. Ez a legsúlyosabb dolog,

amivel szembe kell néznünk nekünk, magyaroknak is. A mi házunk is ég, de egész Európáé is. Meggyőződésem, hogyha egy közösség erre nem képes, egy nemzet ezt saját erőből nem tudja megtenni, hanem kívülről keres segítséget és megoldást, akkor az azt jelenti, hogy részlegesen esetleg teljesen föl kell adni a korábbi nemzeti identitását, és akkor az már nem ugyanaz a nép, mint amelyről beszéltünk. Ez van a sors könyvében megírva, én legalábbis politikusként ezt olvasom ki ebből a könyvből, és meggyőződésem, hogy itt Európának megoldást kell találnia, mert ez a lét nem lét kérdése. Magyarországnak vannak családpolitikai lépései, amelyeknek már vannak eredményei, de még egyszer mondom: a mi házunk is ég. Még a demográfiára visszatérve: Larosière elnök úrnak mondom, azért merek ebben az ügyben ilyen határozott mondatszerkezetben fogalmazni, mert mi ebben nagy tapasztalattal rendelkező nép vagyunk. Kitelepítés, betelepítés, népességcsere, ennek minden következménye; ez nekünk genetikailag kódolt tudásunk. Pontosan tudjuk, hogyha ilyen eszközökkel próbálkozunk, mondjuk a török megszállást követő időszakára tekintenek a magyar történelemnek, pontosan látjuk, hogy ennek nemzet- és országvesztés a vége. Ezért is van, hogy ilyen határozottan merünk egy tudományosan bonyolultnak tűnő kérdésben állást foglalni. Végül is a politika nem elméleti, hanem tapasztalati műfaj. Ami a külpolitikát, az európai külpolitikát és biztonságpolitikát illeti, amit az elnök úr is javasolt nekünk, itt is van egy súlyos kérdés, amit lámfalussyas őszin-

Orbán Viktor előadása Lámfalussy Lectures szakmai konferencián

teséggel kell kimondanunk. Ez pedig úgy hangzik: Amerika nélkül, a bátrabbak azt is mondhatják, hogy az angolszászok nélkül meg tudjuk-e védeni a kontinenst – bármilyen, megismétlem: bármilyen! – külső fenyegetéssel szemben? Ez a jövő nagy kérdése. Ennek a megoldásnak a kulcsa pofonegyszerűnek látszó dolog, amit úgy hívnak, hogy német–francia biztonsági és katonai együttműködés, közös hadsereg, közös biztonsági rendszer, nevezzük akárhogy. Pofonegyszerűnek hangzik, de ha belegondolnak, ilyen még sose volt, és ez jól mutatja a dolog egyszerűség melletti nehézségét. Képesek leszünk-e, illetve az érintettek képesek lesznek-e egy ilyen védelmi szövetséget létrehozni? Az ideidézett mai, holnapi berlini tárgyalások talán el-

Ezért föl kell idézni – két percig még rabolva az Önök türelmét – azt a tényt, hogy 2010-ben nem volt gazdasági növekedésünk, szinte semmi. Az államadósság 85 százalék fölött tanyázott, az infláció nem akart leesni 6 százalék alá, az államháztartási hiányunk elszállt 7 százalékra, és a munkanélküliség pedig 11,5-12 százalék közötti sávban volt. A tízmillió magyarból kevesebb, mint 3,7 millióan, tehát hárommillió-hétszázezren dolgoztak, és nekik pontosan a felük, tehát egymillió-nyolcszázezer ember fizetett adót. Bevételünk tehát nem volt semmi, a kiadásunk azonban determinált volt, mert eladósodott volt az állam is, a vállalkozások is meg a családok is. Nem csoda, hogy nem Görögország szorult először IMF-mentőcsomagra, hanem Magyarország. Innen indultunk. Ma azt tudjuk mon-

igazítanak majd bennünket.

dani, hogy GDP-arányos adósság csökkenő pályán van, az államháztartás éves deficitje tartósan 2 százalék körül mozog, a gazdaság évente 3 százalék körüli mértékkel növekszik, és a munkanélküliségi ráta pedig valahol a 4,5 százalék környékén van, közelít a teljes foglalkoztatottsághoz. A külkereskedelmi mérlegünk pedig folyamatosan nagy többlettel zár.

„...a magyar modellnek része a keleti nyitás kérdése is.” Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül mégiscsak Magyarország miniszterelnökeként állok itt, Önök előtt, kell mondanom néhány szót Magyarországról is. Elsősorban talán a kínai és a francia vendégünk miatt kell mondanom néhány szót. Nekik furcsának tűnhet, hogy a világ népességének 0,2 százalékát adó ország – ezek volnánk mi – ilyen nagy vonalakban és ilyen világpolitikai kérdésekben nyilvánít véleményt, és én értem az ezzel kapcsolatos averziókat, mert a politikában is a legfontosabb szabály az, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye. Éppen úgy, mint a magánéletben. És egy országnak tudnia kell, hogy a fegyverzete, GDP-je, népessége és területe alapján hol van a helye, és ha elfoglalta a megfelelő helyet, akkor pontosan tudja, hogy miben szólalhat meg és miben nem. Tehát magyarázatot igényel, hogy Magyarország ilyen kérdésekben miért hozakodik elő saját gondolatokkal. Van egy angol bölcsesség, ami magyarra fordítva kicsit sután hangzik: nothing is a successful as the success – semmi sem olyan sikeres, mint a siker. Ez magyarázza azt, hogy a magyarok mernek ezekben a kérdésekben állást foglalni. Hiszen ha a 2010 és 2016 közötti időszakot tekintjük, a 2017 előtti időszakot, akkor látjuk, hogy Magyarország feketebárányból sikertörténetté vált. Ezt persze nem mindenki ismeri el, de fontos az az igazság is, hogy a tényeket és az igazságot akkor is be kell ismerni, hogyha az a magyarok számára kedvező.

Ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy miért sikerülhetett ez, hogyan lehet egy országban 6 év alatt 180 fokos fordulatot végrehajtani? Anélkül, hogy tanácsot osztanánk bárkinek, a következő tényekre hívjuk föl a figyelmet. Az első és legfontosabb a politikai stabilitás. Ha igaz, hogy a jó gazdaságpolitika kiindulópontja a politika, méghozzá a stabil politika, akkor politikai stabilitást kell teremteni. Nincs sikeres gazdasági reform, nincs sikeres gazdaságpolitikai változás politikai erő és politikai stabilitás nélkül. A politikai erő nem mindig szimpatikus dolog, értelmiségi körökben különösen nem az, az elemzők egyáltalán nem szeretik, vannak politikailag rosszul képzett pénzügyesek is, akik azt gondolják, hogy akkor nagyobb a mozgástere a bankszektornak, de az igazság az, hogy aki azonban kiszámítható üzletmenetet akar, mindig érdekelt egy erős és kiszámítható politikában, a választópolgárok 95 százalékot adó többségéről nem is beszélve. A második fontos dolog, ami a sikerhez vezetett bennünket, a szigorú fiskális politika. Amiről most itt csak annyit mondanék Larosière elnök úrnak az előadására visszautalva, aki azt mondta, hogy vagy elfogadják, vagy nem, be kell látniuk az embereknek, hogy időnként szükséges a fiskális politika. Én azt mondom, hogy a szigorú fiskális politikát csak akkor fogadják el az emberek, ha igazságosnak gondolják. Ez egy egyszerű állítás, bonyolult mondat. Az emberek elfogadják a szigorú fiskális politikát, ha azt igazságosnak érzik. Ennek minden nemzetnél más a receptje. Magyarországon például

a politikai elit megfelezésével kezdődött. Semmilyen fiskális szigorú lépést nem vezettünk be, amíg a politikusok számát nem csökkentettük 50 százalékkal, fele akkora parlament, fele akkora városi tanács, hogy csak egy dolgot mondjak. És aztán sorolhatnék még sok más elemet is. Csak azt akarom mondani, hogy szigorú fiskális politikára épülő gazdasági kilábalás politikailag is menedzselhető és lehetséges, ezért állok én itt, és ezért van az, hogy 2014-ben nem elvesztettük a választást az ország fiskális rendbetétele után, hanem megnyertük a választást. Ez példa arra, hogy lehetséges, csak bonyolult dolog és nem hagyományos módon kell hozzáállni. Az igazságosság kérdését nem szabad kirekeszteni a fiskális politikának a kérdéskör szempontjai közül.

És végül a magyar receptnek része, a magyar modellnek része a keleti nyitás kérdése is. Mert mi, magyarok úgy láttuk 2008 után, hogy Európa önmagában nem képes növekedni, ha egymással kereskedünk, meg csak egymással üzletelünk, ha nem nyitunk Keletre, abból bizony gazdasági növekedés nem lesz. Ez jól hangzik, meg egyszerűen hangzik, de itt is van egy dolog, amit az európaiaknak meg kell érteniük. Az nem megy, hogy nyitni akarunk más országok irányába, Keletre, mondjuk, Kína felé gazdaságilag, majd minden reggel kioktatjuk

A harmadik dolog, ami Magyarországon a sikert magyarázhatja, a munkaalapú társadalom megteremtése a segélyalapú társadalom helyett. Természetesen nem dolgom, hogy incselkedjek, de szívesen látnám azt a nyugat-európai országot – esetleg Franciaországot is –, amikor bejelenti a kormány, hogy a munkanélküli segély időtartama három hónapra csökkent, nincs utána semmilyen segély, közmunka van helyette, aki dolgozik, kap fizetést, aki nem dolgozik, nem kap se fizetést, se segélyt, sok sikert kívánunk. Ami egy nagyon brutális mondat, az európai politikai fül számára befogadhatatlan mondat, de nincs messze az igazságosságtól, és a magyar emberek úgy gondolták, hogy az ő adójukból egyébként munkaképes embereket nem akarnak eltartani, az államnak az a dolga, hogy szervezze meg, hogy ezek az emberek ne segélyt, hanem munkabért kaphassanak. És ha nem tudja ezt megoldani a piac, akkor az állam találjon ki átmeneti áthidaló megoldásokat, de a lényeg, hogy mindenki úgy érezze, hogy az adóforintjai jó helyre mennek, ebből fakadóan utána lehetett is adót csökkenteni. Most mind nem hozom ide, hogy 9 százalék a társasági adó Magyarországon, és hogy jövedelemadóban pedig arányos adórendszerünk van, aminek a kulcsa 15 százalékos.

őket az emberi jogokból. Ez így nem fog menni. Tehát az a fajta szövetségkötés, hogy a piacotok kell, gazdasági együttműködést akarunk, finanszírozást is kérünk tőletek, egyébként a tiszteletnek nem adjuk meg azt a szintjét, ami megillet minden egyes független nemzetet a világban – ez tarthatatlan. Tehát ez a hozzáállás az csak retorikailag eredményez nyitást Keletre, a valóságban nem. A Keletre való nyitás lényege a tisztelet. És aki nem érti meg, hogy a tisztelet megelőzi az ideológiát, az sosem fog tudni keletre nyitni, mert nem érti a keletieket. Nekünk szerencsésebb a helyzetünk, mert mi egy keleti nép vagyunk, amelybe kereszténységet oltottak, és az egy sajátos nézőpontot tesz lehetővé, és értjük mindazt, ami Kínában történik. Miután, ugye, egy fegyelmezett országról beszélünk, azt is értjük, amit nem adnak válaszképpen a Nyugatról érkező kritikákra, ahelyett, hogy elismernék azt a teljesítményt, amit mondjuk a szegénység és a reménytelen gazdasági helyzetből kiemelt néptömegek sikere és értéke képvisel, és amit Kína morális szempontból is a legfontosabb érvként maga mellett föl tud sorakoztatni. Ha ezt mi nem akceptáljuk, akkor nincs keleti nyitás, akkor csak üzletelés van, ami nem azonos a keleti nyitással. Magyarország keleti nyitásra törekszik.

A következő, siker felé vezető út, ahol még nagyon sok harcot vívunk, a duális képzési rendszer kialakítása, tehát az európai gazdasági valóságtól eltávolított oktatási rendszer közelítése a gazdasági realitásokhoz, hogy ne az iskola végén derüljön ki, hogy az a tudás, amit adunk a gyerekeknek, ugyan szép, nemes, magas értéket képvisel elméletben, a valóságban azonban nem lehet semmire sem használni. Az európai fölsőoktatási és középoktatási rendszerek szenvednek ettől a jelenségtől. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha az értelmiségi, arisztokrata hozzáállásunkból leadunk, és közelebb visszük a gazdaság olajos, emberszagú valóságához az iskolai

képzési rendszert. A németek sikere tekintélyes részben talán ezzel magyarázható. Vagyis segély helyett munkát, minden magyar kell adni munkalehetőséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar modell tehát négy elemből épül föl: politikai stabilitás, szigorú fiskális politika, munkaalapú társadalom és keleti nyitás. Kellő szerénységgel, de kellő önbizalommal is ezeket tudjuk a világnak megfontolásra felajánlani. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Az előadás leirata megtalálható a www.orbanviktor.hu weboldalon.)

BREXIT MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN 48

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN Szerző: Matolcsy György – a Magyar Nemzeti Bank elnöke

Nem pillanatnyi válságtünet: jóval nagyobb a Brexit jelentősége annál, mint amit gondolnánk. Amerika érdekei érvényesülnek, Európa teljes átrendeződés előtt áll. A nagyhatalmak és középhatalmak küzdelmében okosan egyensúlyozó Magyarországnak meg kell újítani saját nemzetstratégiáját.

2000 körül kezdődött el az, ami most a Brexitben vált mindenki számára láthatóvá és érezhetővé. Az ezredforduló évében az Amerikai Egyesült Államok agytrösztjei feltettek egy kérdést: barátunk-e nekünk még az Európai Unió és az integrálódó Európa? A válasz az volt, hogy már nem. Nem tartozik már az USA barátai közé az az Európai Unió, amelyik 1999-ben bevezette az eurót, és ezt a közös pénzt világpénzként, a dollár helyére ajánlja. S ha már nem barát, akkor (az Egyesült Államokban uralkodó felfogás alapján, amely szerint igazán csak kétfajta viszony létezik: a barát és az ellenség) csak egyvalami lehet. 2000-ben dőlt el tehát a Brexit. Mondhatnánk persze, hogy inkább már 1620-ban, amikor az angol puritánok első csoportját szállító Mayflower hajó utazóközönsége partra szállt Cape Codban, Boston alatt, de nem így van. Évszázadokkal később, 2000 körül indult meg az a folyamat, amit maguk az angolok jelölnek meg a Brexit közvetlen okaként. Ez pedig az, hogy 2000 és 2016 tavasza között nagyon sokan, 8 millióan telepedtek le az Egyesült Királyságban. A Brexit okai közé sorolható az is, hogy a francia Calais – a csatorna túlpartján – az egyik legnagyobb jelentőségű várossá vált a brit népszavazás körüli hónapokban. Szerepet játszhatott a Brexit bekövetkeztében az is, hogy sem Brüsszel, sem Berlin, sem Párizs nem engedett. Semmilyen engedményt nem kapott az Egyesült Királyság. Nem volt átmenet. Kimaradhattak dolgokból, de bent nem maradhat-

tak az Unióban. Ez önmagában is meglehetősen furcsa. De térjünk vissza az igazi, mélyebb okra, az Amerikai Egyesült Államok stratégiájára. Amit jól ismerünk, hiszen George Friedman egészen világosan megírta. 2000 körül a korábbi stratégiát megújították: az európai integráció helyett Európa dezintegrálása került a középpontba. Az első cél az euró eltüntetése, a második cél – ha ez nem sikerült – az Európai Unió felbomlasztása. Hogy miért? Mert az euró útjában áll a világhatalmi szerepet játszó dollárnak. De még nagyobb veszély, hogy az euró és a renminbi, tehát az európai és a kínai világvaluták összeforrnak, és a valutakosárban minden jegybanknál, pénzügyi intézménynél a kettő együtt lenyomja a dollártartalékokat. Az ezredfordulón megváltozott amerikai stratégia pecsételte meg az Egyesült Királyság európai uniós tagságát. A párviadal százada Adódik a kérdés: végleges-e a Brexit? A politikában semmi sem végleges. Ráadásul nem is volt ügydöntő ez a népszavazás, és csak 52-48 százalék volt az igenek és a nemek aránya. De az írott alkotmány nélküli Angliában egy ilyen népszavazást alkotmányos jelentőségű döntésnek tekintenek. Ha a korosztályokat nézzük, a 35 éves korú szavazóknál még a maradók voltak többségben, a 25 év alatti fiatalok egyértelműen kiálltak az uniós tagság mellett, a 60-65 év felettiek pedig túlnyomó többségben a távozás mellett voksoltak. Ebből is az következhetne, hogy még billeg a Brexit. De nem billeghet, mert a politika szempontjából nem lehet

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

megmásítani a döntést: a parlamenti választókörzetek csupán 25 százalékában született többségi döntés a maradás mellett, 75 százaléknál a Brexit nyert. Azzal kell tehát számolnunk, hogy a Brexit végbemegy. Ezzel a módosított nagy amerikai stratégia learatja az első látványos győzelmét a 21. században, hiszen sikerült az Európai Unió felbomlasztása felé tett első jelentős lépés. A Brexit tehát legkevésbé az Egyesült Királyságról szól, hanem alapvetően az Egyesült Államokról, valamint Amerika és Kína párviadaláról. A 21. században Amerika és Kína párviadala határozhatja meg a század arculatát, és ez a Brexittel új szakaszba lépett. Sokan úgy gondolják, hogy a pénzügyi hatások lesznek a legerőteljesebbek. A britek exportjának 44 százaléka megy az Európai Unió többi tagállama felé, de mégsem lesznek bajban emiatt. Majd kötnek különböző globális megállapodásokat, talán előbb is, mint bárki más. Az angolok már középtávon is jól jönnek ki, hosszú távon pedig nagyon sokat nyerhetnek a Brexittel. Skócia pedig az uniót választhatja, hiszen nehezen lehet egyszerre két integrációban egyszerre tag. Azért is jelentős fejlemény ez az Amerikai Birodalom számára, mert 2003 után Afganisztán és Irak még nem voltak látványos, nagy győzelmek – sőt. Emel-

lett az euró megszüntetése érdekében tett lépések is kudarcot vallottak. Nem sikerült elérni, hogy Görögország a nagy nyomás ellenére kiszálljon az eurózónából. Azt sem sikerült megakadályozni, hogy közben 17-ről 18-ra bővüljön az eurózóna tagországainak száma. Az Európai Központi Bank megvédte a közös fizetőeszközt a támadásoktól. . A Brexit révén viszont az Egyesült Államok a 21. század nagy párviadalában – és meglehet a 2003 és 2033 között zajló második nagy 30 éves háborúban – learatta az első nagy látványos győzelmét. Az első látványos siker után érdemes megvizsgálni azt is, hogy mi jöhet még. Mert ha valaki egy nagyon fontos ütközetben győzött, akkor lehetséges, hogy megtalálta azokat az eszközöket, amelyekkel a következő csatákat is megnyerheti. Magyarország szempontjából különösen érdekes, hogy miképpen módosult a tengerentúli nagy stratégia, ami az Amerikai Birodalom és Kína közötti párviadal lényege. Hogyan hat a Brexit arra a folyamatra, amelynek révén nyugatról keletre fordul a világ gazdasági, pénzügyi és hatalmi súlya? Mi lehet ennek tükrében az Egyesült Államok és az Európai Unió közös jövője?

Részesedés a globális GDP-ból 1820-2030

Forrás: MNB

Ezeréves Amerikai Birodalom? Részesedés a globális GDP-ból 1820-2060

Már ismerjük az amerikai nagy stratégiát. A 18. században, a szabadkőműves amerikai politikai elit, közöttük a szabadkőműves elnökök alakították ki. A cél a globális hatalom megszerzése és megtartása annak érdekében – és ez már a misszió –, hogy a liberális rendet (liberal order) felépítsék, elterjesszék és fenntartsák a világban. Ez egy felvilágosodott elképzelés, a szabadság és a fény célrendszere. Egy birodalom természetesen változik, nem feltétlenül tartja meg az eredeti céljait, de ezek az Egyesült Államok kiinduló céljai. A misszió mellett van egy jövőképe is az USA-nak, ez pedig az, hogy hosszú ideig működő birodalmat akarnak felépíteni. Olyat, mint a Római Birodalom volt: mely Krisztus előtt 510-től Krisztus után 476-

ig, vagyis közel ezer évig állt fent. Vagy Bizánc, amely szintén ezer évig működött. De ott a sok ezer éves Egyiptom, vagy Kína, a távol-keleti óriás. Milyen stratégia kellett az Amerikai Birodalom felépítéséhez, és mit kell ezen módosítani? Három plusz egy elemből áll az amerikai stratégia az ezzel foglalkozó politikai agytrösztök szerint. Az első cél a tengerek és óceánok feletti hegemón hatalom megszerzése és megtartása. Az ezt megelőző lépés 1823-ban a Monroe-elv volt: Amerika az amerikaiaké; délről ne lehessen megtámadni északot, de a tengerekről és óceánokról se lehessen megtámadni az új birodalmat, a liberális rend középpontját, az Amerikai Egyesült Államokat.

Forrás: MNB

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

A második stratégiai cél: a pénzóceán hegemón birtoklása. Ennek érdekében az 1913-ra a magánbankok szövetségéből létrejövő Federal Reserve világpénzzé építette fel a dollárt, és ezt a szerepet sikerült megőrizni a mai napig is. A harmadik stratégiai cél a globális információs világtengerek hegemón birtoklása. A felettünk keringő műholdakból igen sok információ érkezik az angolszász országokba, amelyiket feldolgoznak, és nagy adatbankokban helyeznek el. Forrás: MNB

S van még plusz egy cél: a globális gazdasági térben lévő relatív előny megtartása. Itt már nem hegemón szerepről van szó, hanem elsősorban a világ GDP-jében betöltött 23,3 százalékos arány megtartása a feladat. Ehhez pedig az kell, hogy az Amerikai Egyesült Államok gazdasági vezető szerepét fenyegető országokat folyamatosan rendre kell utasítani. Márpedig ezt a relatív globális hatalmat időnként veszélyeztetik. Ilyen szerepet is betöltött 1973 és 1977 között a két nagy olajárrobbanás, 1977-1979 között a délkelet-ázsiai, valamint az 1998-ban az orosz pénzügyi válság. De már az Európai Unió sem barát, mert veszélyezteti az Egyesült Államok relatív gazdasági erejét. Félelmeken alapuló stratégiák

Forrás: MNB

„Három plusz egy elemből áll az amerikai stratégia. Kína is rendelkezik egy nagy stratégiával.”

Kína is rendelkezik egy nagy stratégiával, amit ha nem is olyan világosan, de szintén ismerünk. A men�nyek alatti középső birodalom újjáteremtése a cél. 1820-ig Kína és India volt az akkori világ legerősebb két hatalma. Erre a szerepre vágyik most újra mindkettő. Kína ennek érdekében a békés emelkedés útját választotta, amely konfuciánus, szun-cei, lao-cei tanokon alapul. Ez elsősorban az jelenti, hogy nem szabad semmiképpen háborúba bonyolódni. Németországot háborúval állították meg 1914 és 1918 között az angolszász hatalmak, különben Németország lett volna néhány évtized múlva a Brit Birodalom. A kínai nagy stratégia következő eleme a Selyemút. Kidolgozták és végül 2013-ban nyilvánosságra hozták a koncepcióját. Biztosan véletlen, de a kínai vezetés pont akkor dolgozta ki ezt a koncepciót, amikor – előbb az afgán, majd az újabb iraki krízissel – megkezdődött az új, huszonegyedik századi 30 éves háború. A Selyemút okos koncepció. Hatvannégy országot érint. Három ága van: egy északi – ilyen nem volt a középkorban –, egy középső és egy déli. Egy szárazföldi, egy vasúti, és egy tengeri Selyemútról beszélhetünk.

Forrás: MNB

Az új Selyemút érinti a bolygó népességének kétharmadát, és a hatással van a világ GDP termelésének 40 százalékára. Aki nem a Selyemúton fekszik, az ma még erősebb és gazdagabb. De ez a jövőben megváltozhat, mert a Selyemút a békés emelkedés koncepciója. S végül a követés és megelőzés módszere is Kína stratégiája. Pekingben úgy gondolják, követni kell a Nyugatot, mert legyőzte a Keletet: részeire bontotta Kínát, Indiát gyarmatosította, Japánt térdre kényszerítette. Követni kell ezért, tanulni tőle, és megelőzni. Mindkét világhatalom stratégiája a félelmen alapul. Az Amerikai Birodalom a jövőtől tart. Attól, hogy kialakul Eurázsia, az egybefüggő eurázsiai kontinens, az egységes szárazföldi hatalom. Volt már erre több kísérlet is az elmúlt 500 évben az európai történelemben. Napóleon szerepe mindenképpen említhető ezzel kapcsolatban. De ide sorolható az Európai Unió is, amelyről mint kísérletről már érdemes múlt időben beszélnünk, hiszen a Brexit megállította egy esetleges Európai Birodalom kialakulását, és egységes Európa nélkül eurázsiai birodalom sem lehetséges. Kína is fél, csakhogy a távol-keletiek aggodalma, nem a jövőből, hanem a múltból táplálkozik. A bekerítéstől félnek. Attól, hogy megállítják őket, és újra hódítás áldozatául esik a birodalom, ami többször előfordult a történelemben, az űrből is látható Kínai Nagy Fal ellenére, amely ma már nem ad elég védelmet.

Övezetekre osztott Európa Kiindulva az amerikai félelmekből, megállapítható, hogy az euró, az eurózóna és az Európai Unió ma az Egyesült Államok ellenfelének számít. Ha nem sikerült az eurót felbomlasztani, akkor magát az Európai Uniót kell megszüntetni. Márpedig az Európai Unió akkor bomlik fel, ha még egy nagy állam – a Brexit után – népszavazással kiválik a közösségből. Ugyanígy megszűnik az euró is, ha egy nagy állam feladja a közös valutát. Melyik politikai erő igyekszik elősegíteni ezt? A szélsőjobb. Nézetük és törekvésük szerint az európai társadalmakat megváltoztató migráció végpontja a népszavazás.

Forrás: MNB

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

A referendum arról, hogy benn maradjunk-e a jelenlegi unióban. Angliában, az Egyesült Királyságban, már bevált ez a recept. Az integráció helyett a dezintegráció ma már az amerikai stratégia szerves része. Az egységes Európai Unió helyett egy különböző csoportokból, övezetekből álló Európa lenne Washingtonnak ideális, ahol a divide et impera – oszd meg és uralkodj – elv alapján kedvezőbben felépíthető az amerikai érdekeknek megfelelő működés. S ha ez bekövetkezik, ha az Európai Unió már részenként külön kezelhető, akkor újra lehet integrálni a Nyugathoz, és a Nyugat egységesen léphet fel a Kelettel szemben. És a Nyugat-Európa és Kelet-Európa kettőségére alapozó stratégia nem példa nélküli a történelemben. Ha innét szemléljük a Brexitet, látható, hogy fordított angolszász integráció alakult ki. A függetlenségi háború vetett véget korábban Anglia és a hozzá tartozó amerikai gyarmatok integrációjának. Most az Egyesült Királyság lehetne akár az 51. tagállam. Ha nem is ez, de egy angolszász szövetség mindenképpen kialakulhat. Ez a népességet és a gazdasági erőt tekintve lényegében ugyanolyan nagy lenne, mint amilyen az Európai Unió lesz az Egyesült Királyság nélkül. A Brexit után lényegében két azonos fajsúlyú integráció jöhet létre. Amerika a megváltoztatott új stratégiában elfogadta azt is, hogy két legfontosabb, fókuszban lévő globális területeken kívül jó megoldás a belső egyensúlyokra felépített társadalmi-politikai szerkezetek beállítása. Ez most különösen fontos az Egyesült Államok számára. Ezért Washington békésen lezárta a kubai és a dél-amerikai gyulladási pontokat, a Közel-Keleten pedig egy sajátos négy országra kiterjedő egyensúlyt hozott létre Irán, Törökország, Szaúd-Arábia és Izrael között. A világ többi pontjain is ezt a módszert használja az Amerikai Birodalom, de két területen nem engedhet. Az egyik Európa, a másik Északkelet-Ázsia, tehát Kína, Japán és Dél-Korea. Kelet-közép-európai államszövetség Mi következik mindebből Magyarország számára? Azt gondolom, hogy érdemes a múlt század nyolcvanas éveinek második felében kialakult, máig élő és egyébként sikeres magyar nemzetstratégiát az utolsó szögig alaposan átvizsgálnunk. Nyolc pontba érdemes összefoglalni ezt a nemzetstratégiát, vegyük most sorra ezeket.

Forrás: MNB

Az atlanti integráció, NATO-partnerség az uniós tagsággal együtt megvalósult. A nemzet határokon átívelő egyesítésért amennyit tudtunk, megtettük, és tesszük ma is, minden nap. A V4-ekkel, a szomszédos országokkal közös integráció, a keleti és déli nyitás folyamatosan fejlődik. A gazdasági felzárkózás sikeres, hiszen 2014-től Magyarország újból felfelé tartó pályára állt. Demográfiai fordulat: elindultunk, de még várat magára. S hasonló a helyzet a hazai egészségügyben is. A fenti nyolc nemzetstratégiai elemből azonban már több nem érvényes. Azt gondolom – a teljesség igénye nélkül – érdemes megnéznünk, hogy milyen új elemekre volna szükség. Induljunk ki ebből, hogy az új amerikai stratégia négy ország-csoportot szeretne felépíteni a következő 10-15 évben az Európai Unió helyén. Az egyik egy brit központú, talán Portugália, Spanyolország, esetleg Dánia részvételével kialakuló csoport. A második a skandináv csoport, ami földrajzi szempontból is adott. Kialakulhat egy úgynevezett középső csoport Németország, Franciaország, Olaszország, Ausztria részvételével, amely – talán a Benelux-országokkal együtt – az eurózóna magja marad. Negyedikként jöhet létre a kelet-középeurópai államszövetség: Lengyelország, Szlovákia, talán Csehország, Magyarország, Románia, Szerbia

BREXIT: MÉRFÖLDKŐ AZ ÚJ 30 ÉVES HÁBORÚBAN

és a Balkán részvételével. Egy ilyen államszövetség felé mutat sok olyan lépés, amely az Európai Unió felbomlasztásából következik. Szükség van ezért arra, hogy a magyar kormány a jelenlegi miniszterelnök által elindított szomszédsági és visegrádi politikát felerősítse, és még erősebben folytassa. A jövő számunkra a kelet-közép-európai államszövetség lehet. Egy mély társadalmi, kulturális, oktatási és emberi integrációra van szükségünk, amelyhez Lengyelország szolgáltatja a példát. Lengyelország egy 25 évre szóló, 250 milliárd eurós, 25 százalék feletti beruházási rátát működtető új gazdaságfejlesztési koncepciót hozott nyilvánosságra ez év február 16-án. Ennek öt kiemelt területe van, az első ezek közül az újraiparosítás – sokat tanultak Magyarországtól. Lengyelország megerősítése és fejlesztése nagyon fontos érdek a mi szempontunkból is. Kiemelt érdekünk továbbá a két távoli nagyhatalom – az Amerikai Birodalom és Kína – valamint a két közeli középhatalom – Németország és Oroszország – között az egyensúlyra épülő növekedés. Közülük az egyik is elég ahhoz, hogy minket eltiporjon. Ha az első, tizenhetedik századi harmincéves háború utáni erdélyi bukást elemezzük, akkor azt látjuk, hogy az egyetlen rossz döntésen múlott: 1657-ben a porta engedélye nélkül rohanta meg Lengyelországot II. Rákóczi György. Ma már nem követhetünk el ilyen súlyos nemzeti hibát. A két nagyhatalom, és a két regionális középhatalom, és mellettük még sokan mások ezt nem engedik meg a számunkra. Szükség van a magyar gazdaság további növekedésére. A bruttó nemzeti össztermék duplázására, a

második százmilliárd eurónyi GDP-re. Ez adhatja meg nekünk a súlyt a kelet-közép-európai államszövetségben. Azt gondolom, hogy e cél érdekében lényegében mindent teljes mértékben meg kell változtatnunk, amit ma fejlesztéspolitikáról vagy beruházásról, stratégiai fejlesztésről gondolunk. A harmincharmadik mezőn állunk Ennek jobb megértése érdekében idéznék fel egy régi, tanulságos történetet. Elzarándokolt egyszer az indiai császárhoz a világ első sakktábláját a hónaljába csapva egy parasztember. „Császár, feltaláltam valamit!” – mondta, amikor a nagyhatalmú úr színe elé került. - Hát, mutasd meg!” – felelte a császár. A parasztember kinyitotta a 64 kockából álló táblát, elmondta a szabályokat, a császár megkedvelte a játékot: „A sakktáblával – mert így hívod – kapcsolatban kérhetsz valamit.” A parasztember csak egyetlen egy dolgot kért. „Éhezik a családom. Bár én találtam fel a sakktáblát, semmi mást nem kérek császár, minthogy az első mezőre tegyél egy rizsszemet, a másodikra kettőt, és így tovább.” Álmélkodott a császár: „Kérjél valami komolyabbat! Ez semmi.” De a parasztember csak kitartott a kérése mellett. El is jutottak a 32. mezőig, ahol már annyi terményt kellett átadni az indiai császárnak, ami egy közepes méretű rizsföldön megterem. Innét már többféleképpen folytatódik tovább a történet. Van olyan változat, amelyik szerint a parasztembert azonnal lenyakazták, mert kiszámolták, hogy már a 33., 34. mezőben nagy baj lesz, és hogy a Mount Everestig érne a 64. mezőn a rizshegy, és az emberiség összes eddigi rizstermelése is bőségesen elférne ezen az utolsó helyen.

A harmincharmadik mezőn állunk

Vajon véletlen ezután az is, hogy Kínával együtt pont 64 állam van a Selyemúton? Nem tudom, de az biztos, hogy hasonló, exponenciálisan növekvő és változó korszakban élünk. Az agyforradalommal foglalkozók azt mondják, hogy a második gépkorszak jött el. Az első az ember fizikai erejét sokszorozta meg. A kezek, lábak erejének a megsokszorozását érte el például gőzgép, ezzel indult útjára az ipari forradalom. Korábban is voltak gőzgépek, de azok az erőforrás csupán egy százalékát hasznosították. Aztán jött egy új találmány, ami már 3 százalékos eredményre volt képes. S ez a 300 százalékos forradalom indította el az elmúlt 250-300 év fejlődését. Forrás: MNB

Már több mint ötven éve annak, hogy 1965-ben leírták a Moore-törvénynek nevezett számítást és megfigyelést, amely szerint exponenciálisan fejlődik, 18 hónaponként újabb mezőre lép az információs feldolgozási kapacitás. Ez a folyamat azóta is tart. Jelenleg a sakktábla 33-34. mezőjében állunk, és nem tudjuk, hogy mi fog történni. Ezért kell felkészülnünk azzal, hogy mindent újragondolunk: a teljes magyar nemzetstratégiát, a magyar társadalom működtetését, a politikát. Mindent meg kell újítanunk ahhoz, hogy a későbbi közép-kelet-európai államszövetség erős országa lehessünk.

A cikk a 2016. szeptember 11-én Kötcsén elhangzott előadás szerkesztett változata.

Geopillanat

Csizmadia Norbert – előadása a Geopillanat című könyv bemutatóján 2016. november 3-án

Térképek segítségével kalauzolja az olvasót a 21. század globális világában a Geopillanat könyv, amely arra keresi a választ, hogy kik lesznek a korszak nyertes nemzetei, közösségei, vezetői és hatalmai. A 21. század felfedezőinek és geostratégáinak feladata, hogy útmutatást adjanak a globális gazdasági és társadalmi kihívásokkal teli világhoz. Ehhez új térképekre van szükségünk, melyek nem nélkülözik a régiek bölcsességét és eszközeit, de kiegészítik őket a ma tudásával. A legújabb földrajzi és közgazdasági összefüggések alapján ad választ arra a kérdésre, hogyan is láthatjuk előre a globális folyamatokat.

Minden születésnél fontosak a paraméterek. A Geopillanat című könyv 1500 grammal született, a mérete akkora, mint egy I-pad, bár vastagabb: 408 oldal, 6 rész 24 fejezettel és egy összefoglaló „geomanifesztóval”. A 100 izgalmas és látványos ábrát, térképeket és infógrafikákat tartalmazó könyv arra keresi a választ, hogy milyen is a 21. századi világunk. Ez a könyv az elmúlt 5 év szakmai munkájának esszenciális gyűjtése és válogatása.

tudásra és kreativitásra van szükségünk, hiszen a fúziók korában élünk, a hálózatok világában, a geoökonóia korában. Paul Tucker – a Bank of England egykori alelnöke, 2016 februárjában a Tacitus Lectures eladássorozat keretében azt mondta, hogy azok a nemzetek és országok lesznek versenyképesek, akik egyszerre hangolják össze monetáris politikájukat a gazdaságpolitikájukkal és a geopolitikájukkal. Mitől különleges ez a geopillanat?

A könyv műfaját ha két szóval kellene bemutatni, akkor azt mondanám rá, hogy speciális útikönyv / speciális útikalauz, ha hat szóval, akkor speciális útikönyv a 21. századi világunk megismeréséhez. Azért is útikönyv, mert a legújabb és legfontosabb könyvek gondolataira épít, gondolkodók mémjeire, helyekre épít és az ismeretlen jövő felé kalauzol. Amikor elkészült a kézirat, megvolt a borító, megvolt a könyv címe: Geopillanat – és a cím alapján elkezdjük összekeverni a betűket akkor kijön, hogy Lonley Planet, amely a világ vezető útikönyve… így hát adott volt a műfaji meghatározás. A könyv térképet és iránytűt ad az olvasó kezébe, és hasonlóan egy útikönyvhöz bárhol kinyitható, bárhonnan olvasható, és mégis minden mindennel összeér a végére. A pillanatról szól – arról a geopillanatról, amelyben élünk, amely a múltból táplálkozik, a jelenben alkot és a jövőre épít. A könyv fő kérdése, hogy kik lesznek ennek a különleges geopillanatnak a nyertesei – nemzetei, vezetői, közösségei? A kicsik vagy a nagyok, az erősek vagy a gyorsak, a centrumok vagy a perifériák? A tudással rendelkező – a régi perifériákon elhelyezkedő tudásintenzív gazdasággal rendelkező országok lehetnek az új igazodási pontok. Ehhez új látásmódra, átfogó

A 2008-as gazdasági válság új világrendet, új értékrendet teremtett, új szereplőkkel, új együttműködésekkel, új helyekkel, a korábbi centrumok kerültek perifériára, és a korábbi perifériák válhattak centrumokká. A korábbi receptek és dogmák megbuktak, újfajta gondolkodásmódra és módszerekre van szükségünk. A 21. század a tudás, a tehetség a technológia és az innováció korszakra, amelynek valutája az egyedi ötlet és az innováció. A globalizáció korszaka után beköszöntött a technológia korszaka, és a könyv fő kérdése, hogy ebben a technológia vezérelt korszakban milyen szerepe lesz a helyeknek. Ha a technológiát (technology), a tudást (knowledge) és a földrajzot (geography) egy szóvá formáljuk – akkor a könyv fő kérdése: hogyan navigáljunk a tech-knowled(ge)ography korszakában? A földrajz a világ megismerésének eszköze

lyek memorizálása a térképeinken, hanem a földrajz ismerete és tudása magában hordozza világ komplex megismerését. Nem mindenki gondolja persze így: Richard O’Brian a ’90-es évek elején megírja A globális pénzügyi integráció – a földrajz halála című könyvét, amely a földrajzi térnek a globalizált világunkban betöltött szerepéről szól. Szerinte a modern informatikának köszönhetően másodpercek alatt lehet dollármilliókat eljuttatni a Föld egyik sarkáról a másikra. Nincs messze tehát az a jövő, amikor a „gazdasági fejlődés szempontjából a földrajzi elhelyezkedés már nem számít tényezőnek”. Nos, mára biztosan állíthatjuk, hogy O’Briannek nem lett igaza. Egy évtizeddel később a Stratford geopolitikai guruja, Robert D. Kaplan a globális folyamatokban a területiség meghatározó szerepének elismerését emeli fókuszba a The Revenge of Geography című kötettel, amit O’Briannak adott válaszként is olvashatunk. Kaplan azt írja könyvében: lehet hogy a földrajzi tényezők hatalmáról megfeledkezünk, de attól még nem szűnnek meg. Még a technológiai fejlődés sem képes erre, bár sokan azt hitték, a technológiai fejlődés ugyanis nemcsak hogy nem hozta el a földrajz halálát, de újra felértékelte a földrajz jelentőségét. Hasonlóképpen vélekedik, egy picit más megközelítésben Thomas L. Friedman a mégis lapos a Föld című nagyszerű könyv szerzője, aki 2013-ban azt mondta, hogy mai világunkban már nem fejlett és fejlődő országokról kell beszélnünk, hanem olyan országokról, amelyek képesek megmozgatni az emberek fantáziáját. Ezek az országok fognak számítani a jövőben. A térképek fontosak

Könyvem a mozgatórugókat keresi a 21. század főbb geopolitikai, geostratégiai kihívásaira, és ehhez a földrajhoz fordul. Számomra a földrajz a világ megismerésének eszköze, hiszen a földrajz nem csak a he-

Ahhoz hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, térképekre van szükségünk. A térképek fontosak! A térképek folyamatosan változnak, fej-

lődnek, de a jelentésük és a jelentőségük változatlan. A térképek fontosak voltak a múltban fontosak a jelenben és fontosak lesznek a jövőben is. Az i.sz. 8. században a polinézek által készített térképet, amellyel több mint 1000 szigetre jutottak el az ÚjZéland, Hawaii és a Húsvét-sziget alkotta háromszögön belül. Ismerték a csillagokat, a tengeráramlatokat, a tengeri útvonalakat. Kézzel készítették térképeiket, melynek találkozási csomópontjaira helyezték el a kagylókat, amelyek a szigeteket jelentik, és így navigáltak évszázadokon keresztül. De ilyen fontos térképek voltak az európai hajósok által késztett portolán térképek is, amelyek minél részletesebben ábrázolták a legfontosabb helyeket és kikötőket, és amely térképek 1-2 száz évvel később a nagy földrajzi felfedezések térképi alapjait is jelentették. Vagy a jordániai Madaba városában található mozaiktérkép, amely kétmillió mozaikból készült az i.sz. 5-6 században, és az akkori globalizált világ teljes földrajzi leírását tartalmazta. De milyenek a mi mai térképeink? Ha a Föld természeti képét, vagy politikai-gazdasági térképét nézzük, akkor ott vannak feltüntetve a kontinensek és az országhatárok. A térképek azért is segítik az új gondolkodást, mert ha más szemszögből nézzük a világot, akkor újfajta nézőpont alakítható ki: hogy is néz ki a világtérképünk, ha Ázsia és a Csendes- Óceán perspektívájából néznénk? Hogy nézne ki, ha a világ 182 légitársaságának légi útvonalai alapján alkotjuk meg a térképünket, kirajzolódva a legfontosabb gazdasági HUB csomópontokkal, és ugyanez látszódik a világ városainak hálózati térképeiből is. Izgalmas elméletet találunk, ha Joel Kotkin térképére pillantunk, mert az amerikai geográfus „az új világrend” című cikkében a világot egyenesen 19 regionális törzsszövetségre bontja, amelyek közös történelemmel, kultúrával rendelkeznek.

Geopillanat

Fúziók és hálózatok korában élünk

Hogy nézne ki a világunk, ha 100 fő lakná? Amikor 2011-ben a világ népessége elérte a 7 milliárdot, a 100people.org megismételte Donella Meadows (1941–2001), az amerikai környezettudományok egyik úttörő kutatójának 1990-ben végzett vizsgálatát, melyben a világ népességének jellemzőit egy 100 főből álló csoportra képezte le, bemutatva a világ népességének nemek szerinti, korcsoportos, valamint kulturális és etnikai tulajdonságok szerinti megoszlását. A Business Insider ugyanakkor egy érdekes megközelítésből vizsgálta a kérdés: mi lenne, ha 100 főre csökkenne a Föld lakossága? Ez esetben 50 nő és 50 férfi élne, akik közül 26 gyerek és 74 felnőtt lenne, közülük is mindössze 8-an lennének 65 év felettiek. A százból 60-an élnének Ázsiában, 15-en Afrikában, 14-en Amerikában és 11 európai lenne. 51-en élnek városban, 13-nak kínai az anyanyelve és 5-nek angol. Vallási tekintetben 33 fő lenne keresztény, 22 fő muszlim, 14 fő hindu, 7 fő buddhista, 12 fő egyéb vallású. Százból 48 személy napi 2 dollárnál is kevesebbet keresne, 77 személynek volna tető a feje felett, 23-an viszont hajléktalanok lennének. Csak 7 ember lenne, aki egyetemi végzettséggel rendelkezik, 22-en birtokolnának vagy osztanának meg egymással számítógépet, 77-en használnának mobiltelefont és 30 aktív internethasználó lenne.

Ez alapján rajzolódik ki a városok és a népességkoncentráció térképe – ázsiai hegemóniával, és az is nagyon érdekes, ha a 21. századi technológia és innováció, szabadalmak és találmányok helyszínét vizsgáljuk, akkor szintén ez a térség a legmeghatározóbb: Szingapúr, Dél-Korea, Japán és Kína, valamint a másik meghatározó helyszín az új-Európának nevezett közép-európai országok jelennek meg a térképek. S azt is látjuk a 21. századi térképeken, hogy megjelennek a láthatatlan határok. Európában azt keressük, hogy hol van az eurózóna határa, hol van az Európai Unió határa, egyáltalán hol van Európa és Közép-Európa határa? Yanko Tsetkov 20 olyan térképet jelenít meg, amely Európát láthatatlan határokkal tagolja részekre. Geoökonómia kora: A 21. század fontos geopolitikai eleme, hogy korábbi egypólusú világból többpólusú, multipoláris világrend van kialakulóban, melynek három főszereplője az Egyesült Államok, Kína és Oroszország, a két mellékszereplő pedig Németország és Törökország. A geoökonómia – amely a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként meghatározza a világgazdasági folyamatokat.

A 21. század megismerésének térképe

Geopillanat

kedelmi jelentőségét. Nem véletlen, hogy az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezéshez eddig 64 ország csatlakozott, és az sem véletlen, hogy Kína jelentős szerepet szán Magyarországnak az Új Selyemút megépítésével, egyszerre 3 selyemút-hálózat is találkozik Magyarországnál. A Selyemút azért is volt fontos a történelem során, hiszen a korszak legfontosabb technológiai újdonságait, tudását szállította és minőségi termékek cseréltek gazdát.

szert rajzolnak. A világ vezető cégei egyre szorosabb hálózatot építenek ki Kelet-Európával, Indiával és Délkelet-Ázsiával, hogy kis startupok kreativitásával frissíthessék portfólióikat. Eközben Kína keletről építi az ázsiai kontinenst átszelő modern Selyemutat. A technológiai cégóriások igazgatói egyre nagyobb figyelmet szentelnek globális társadalmi kérdéseknek ezáltal nyomást gyakorolnak olyan nemzetközi politikai döntésekre is, mint az űrverseny, a globális felmelegedés vagy a migráció.

Fúziók korszakában élünk.

Jelenleg a geoökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. A pénzügyigazdasági válság előtt a geopolitika inkább csak helyi szinten játszott szerepet, manapság azonban újra fellángoltak a nagyhatalmak közötti konfliktusok is. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a Nyugat és Oroszország, Kína és szomszédai közötti konfliktusok, illetve a Közel-Kelet egyre többrétegűvé váló válsága.

megváltoztatják az országok közötti verseny körülményeit. Mindezek egy olyan világot rajzolnak ki, amelyben az erő birtoklása legalább olyan fontos lesz, mint a profit utáni hajsza, és mindehhez az állam fokozódó gazdasági szerepvállalása társul; a gazdasági hadviselés aláássa a gazdasági integrációt; a multilaterális rendszerek ahelyett, hogy globálissá válnának, inkább visszafejlődnek regionális szintre; alacsony és ingadozó lesz az olajár, ezért a verseny nem az erőforrásokért, hanem a piacokért zajlik majd. Összekötő vonalak – az Új Selyemút

Habár számos háború zajlik a világban Damaszkusztól Ukrajnáig, a legfontosabb csatatérnek manapság a gazdaság számít. A katonai csapások helyét átveszik a gazdasági szankciók, a katonai szövetségekét az egymással versenyző kereskedelmi rendszerek. A valutaháborúk valószínűsége ma sokkal nagyobb, mint a területfoglalásoké, illetve bizonyos nyersanyagok árának manipulálása (például az olajé) hatásosabbnak bizonyul, mint a konvencionális fegyverkezési verseny. A geoökonómia egyszerre jelenti a globalizáció antitézisét és a legnagyobb győzelmét is. Az országok kölcsönös függősége és összekapcsoltsága olyan méreteket ölt, hogy az ebből való kizárás lehetősége mindenki számára egy háborús konfliktus súlyával ér fel. A geoökonómiai kihívások rávilágítanak azokra az erőteljes trendekre, amelyek újraformálják a világot,

A 21. század megismerésének térképen van még egy térképi elem, ami a határoknál is fontosabb, ezt pedig a helyeket és kontinenseket átívelő és összekötő vonalak. Ezek az infrastrukturális vonalak. Parag Khanna egy TED-es előadásában azt mondta, hogy van 500.000 km határ, van 1 millió km hosszúságú tenger alatti internet kábel, 2 millió km hosszúságú gázvezeték, 4 millió km hosszúságú vasúthálózat és 64 millió km hosszúságú úthálózat. Ezek a hálózatok lesznek a legfontosabb vonalak a térképeinken. És nem véletlenül Kína hosszú távú geostratégiája, hogy hogyan lehet a szárazföldre visszahelyezni a világgazdaság tengelyét az óceánokról. Az Új Selyemút újjáépítésével akarja visszaszerezni Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és keres-

Tudás korszakában élünk, a geoökönömia korában, és egy fúziós világban. Fúziókat találhatunk a gasztronómiában, a zenében, a tudományban, az építészetben, a fúziók azért is fontosak, mert a legváratlanabb helyekről történő találkozásokból születik valami egészen új. A gasztro-fúzióknál azt mondják, akkor beszélünk fúzióról, amikor a kelet találkozik a nyugattal. És ebben a fúziós korszakban, ebben a geofúziós korszakban az adat (big data) lesz a 21. század nyersanyaga, a tudás, a kreativitás, az élmény a szolgáltatás, új szereplőkkel és új együttműködésből a kicsikből lesznek a nagyok, ahogy ezt a startup cégek, a startup városok, és a startup nemzetek megmutatták. Egy új kambriumi pillanatban, egy új technológiai-vállalkozói forradalomnak vagyunk szemtanúi. Ha a 21. századból egy térképet kellene kiemelnünk, akkor az az internet térképe – a hálózataival, a csomópontjaival. Geomanifesztó - A 21. század felfedezői „Ha a geopolitika juttatja mélypontra az életedet, akkor a geopolitika fog kihúzni is onnan.” Ebben az évszázadban minden vezető számára követendő maximává válik George Friedman híres mondása: A 21. század döntéshozói azok lesznek, akik képesek geopolitikai látásmóddal szemlélni a világot, akik újra merik rajzolni a térképeket. Philip Zimbardo a stanfordi börtönkísérlet atyja azt mondta: „ha egy ember kiáll a világ ellen, akkor őrült, ha három-négy teszi ezt, az már egy álláspont.” Ha egy térképünk hibás, haszontalan, esetleg félrevezet, az még nem típushiba, de ha három-négy az már a paradigmaváltás első jele. A leggyorsabban fejlődő multinacionális vállalatok vezetői, a legeredményesebb egyetemek professzorai és a kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerekkel rendelkező politikusok már félredobták a hibás térképeiket, és tiszta lapra, új, saját értelmezési és célrend-

A tudomány is a geopolitika felé fordult: az University College London gazdasági és vezetőképzésében megjelenik az urbanisztika, a területiség, fenntarthatóság és a társadalomföldrajz is. A Stanford 2015-ben elindította 700 millió dolláros globális vezetőképző programját, amelyben gazdasági-társadalmi kérdésekre, a globalizációra és technológiai kihívásokra keresnek választ. Ázsia legjobb egyetemén a National University of Singapore Társadalomtudományi karán a közgazdaságtant geográfiával, kommunikációelmélettel, pszichológiával és politikatudomán�nyal egészítik ki. Hasonló folyamatok kezdődtek meg Magyarországon is a Corvinus Egyetemen. A világ vezető gazdasági, politikai és tudásközpontjai megpróbálják újrarajzolni a világ térképeit, saját értelmezési készlettel és jelmagyarázattal látják el azokat. Ezek a metropoliszok és térségek (Boston, San Francisco, Bangalore, Szingapúr…) olyan hubokká (csomópontokká) akarnak válni, amelyek elidegeníthetetlenek a világ döntéseit befolyásoló adat-, tudás- és innováció-hálózataitól. A geopolitikai fordulópontok mögött végső soron mindig emberek és emberi döntések állnak. A 21. század döntéshozói, gazdasági, politikai, tudományos és technológiai vezetői pedig azok lesznek, akik képesek átlátni a globális összefüggéseket és maguk köré formálni a kreativitás és információáramlás csomópontjait. Akik elég bátrak, kíváncsiak és kreatívak, ahhoz hogy erőt merítsenek a válságokból, és ahhoz, hogy újragondolják a térbeliség szerepét a globális döntéshozatalban. Azok, akik keresik a fúziót, az új határterületeket legyenek azok fizikaiak, természetiek, vagy tudományosak. Akik személyes hálózatokat építenek ki a többi kreatív hubbal és erőt merítenek a kultúrák közötti tapasztalatcseréből. Ők lesznek a vérbeli felfedezők, a globális vezérek, a dinamikus térképek vándorai, akik geopolitikai látásmóddal felvértezve újraformálják a világot.

Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége

Magyar iránytű Kelet és Nyugat között Szerző: Kopátsy Sándor

Mi, magyarok, a történelem során többször kerültünk már Kelet és Nyugat közé, azt is mondhatnák, hogy 1200 éve folyamatosan ebben a helyzetben kell lavíroznunk. Korunkban, az Európai Unió útkeresésének és a Kína vezette Kelet példátlan gazdasági sikereinek lehetünk szemtanúi, miközben az elmúlt ötven év alatt nagyobb társadalmi, gazdasági változások történtek, mint az előző ötezer év alatt. Ebben, az átalakuló világban kell megtalálnunk az igazodási pontokat és a magyar erényekre építve, jó iránytűt követve sikeresnek lennünk.

Történelmünk során többször kerültünk Kelet és Nyugat közé, abba a helyzetbe, hogy térségünket a nyugati és a keleti nagyhatalmak a közöttük létesített ütközőzónának nyilvánították. Először a Honfoglaláskor kerültünk Kelet és Nyugat szorításába. Mi voltunk az első nyugatra törő pásztornép, aki itt a Dunántúlon és az Alföld peremterületein, ahol a hármas vetésforgót átvett, letelepedett lakossággal találkozott; az államalapításunk pedig időben egybeesett az európai félbarbár népek keresztény hitre térésével. Másodszor a XVI. században azért lettünk ütközőzóna, mert az óceánokat meghódító és vallási alapon is függetlenné váló Nyugatnak a Spanyol-Osztrák Császársággal vívott harcában jól jött, hogy a török rajtunk keresztül fenyegetheti Bécset. Jellemző, hogy a törökök máig nem értik, hogy mi miért beszélünk török megszállásról, amikor ők itt csak a Habsburgokat, a nyugat-európai protestánsok elnyomóit akarták megszorongatni. Szereplői voltunk az európai történelem egyik legnagyobb harcának és mi védtük a kereszténységet a pogány törökökkel szemben. Harmadszor Jaltában kerültünk Kelet és Nyugat közé. Lényegében 1944-ben is az történt, ami 812-ben: a nyugati és a keleti nagyhatalom senkiföldjének deklarálja térségünket. A párhuzam kísérteties, csak annyi a különbség, hogy e senki földjén ekkor nem a Török Birodalom, hanem a kor keleti nagyhatalma, a Szovjetunió diktálhatott. Az elmúlt 1200 évben tehát többször volt példa arra, hogy egy nagy európai

színjátéknak a részeseivé váltunk. Vizsgáljuk hát meg milyen állapotban van jelenleg Európa és a Kelet és mik a gazdasági, társadalmi, geopolitikai kilátásaink a jövőben! Nézzük meg, mit várhatunk a Kelettől és Nyugattól!

„Az elmúlt ötven évben csak olyan ország volt gazdaságilag sikeres, ahol a lakosság viselkedését Nyugaton a puritanizmus, a Távol-Keleten a konfuciánus életvitel jellemezte. ” Más vágányon halad Kelet és Nyugat Az elmúlt ötven évben csak olyan ország volt gazdaságilag sikeres, ahol a lakosság viselkedését Nyugaton a puritanizmus, a Távol-Keleten a konfuciánus életvitel jellemezte. Az elmúlt fél évszázad tehát egyértelműen azt bizonyítja, hogy a siker csak e két viselkedési forma számára van nyitva, csak a puritán Nyugat és a konfuciánus Távol-Kelet társadalmai

fejlődtek a világ átlagához képest, minden más kultúra, viselkedési mód lemarad. Azonban merőben más vágányon halad a Nyugat és a Kelet, ez olvasható ki a nemzetközi adatokból, elemzésekből. Mára már a politikusok és a közgazdászok is kezdik felismerni, hogy a Nyugat fejlett társadalmainak a teljesítménye törtrésze annak, amit a TávolKeleten elértek. Tudomásul kell venni, hogy még a Nyugat puritán társadalmai sem képesek felvenni azt a sebességet, amit a Távol-Keleten diktálnak. Még odáig sem jutott el a közgazdaságtan, hogy vizsgája a távol-keleti sikerek okát. Pedig, az okok mindkét oldalon nagyon egyértelműek. •A Távol-Keleten magas, a Nyugaton alacsony a munkaképes lakosság foglalkoztatási szintje. Ez különösen élesen jelentkezik a munkaerő alsó minőségi negyedében. Most kezdik a nyugati politikusok észlelni, hogy a gyenge minőségű munkaerőnek nem képesek munkát adni, az pedig nem motivált eléggé abban, hogy munkát vállaljon. •A Távol-Keleten nagyon magas a megtakarítás, a Nyugaton nagyon alacsony. Ez bármennyire egyértelmű évtizedek óta, nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget. • A Távol-Keleten nagyon erős a tanulási vágy, a Nyugaton a lakosság jelentős hányadában gyenge. Az oktatás hatékonyságában még nagyobb a Távol-Kelet előnye, mégsem foglalkoznak vele. A puritán Nyugat egye jobban akar élni, de közben kevesebbet szeretne dolgozni és több évet nyugdíjasként élvezni. A távol-keletiek viszont minél szegényebbek annál többet dolgoznak, tanulnak, áldoznak a tanulásért. Az EU tagországoknál lényegesen többet dolgoznak a négy volt angol gyarmaton, mindenekelőtt az Egyesült Államokban. Bizonyításul elég néhány adatot kiemelni. Az évente ledolgozott órák számát tekintve az Hong Kong, Szingapúr és Dél-Korea kiemelkedik, 2010-ben ezekben az országokban 2200-2400 közötti sávban volt az egy dolgozóra jutó éves munkaórák száma. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy Dél-Koreában 1980-ban ez a szám még közel 2800 volt. Európa vezető gazdaságai közül Németországban, Franciaországban is 1500 óra alá került ez a szám az elmúlt 15 évben. 1980 és 2010 között az évente ledolgozott órák száma a leggyorsabban Hollandiában és Franciaországban csökkent, átlagosan évi 0,8, illetve 0,6 százalékkal. 2014-ben Hollandiában a heti átlagosan munkában elöltött órák száma 28,9, Franciaországban 36,1 volt az OECD adatai alapján. Már ennyi adat is elég lenne

annak bizonyítására, hogy míg Európa egyre kevesebb munkával akar boldogulni, addig a Kelet minél nagyobb bajban van, annál többet dolgozik.

A szerzőről Magyarország egyik legismertebb közgazdászának több mint fél évszázados pályája a gazdasági reformprogramoktól a rendszerváltás privatizációjának ellenőrzésén át napjaink újszerű közgazdasági szemléletének megalkotásáig ível. 1953 óta minden gazdasági reformprogramban részt vett. Az 1956-os forradalom alatt az Országos Tervhivatal és a Minisztériumok Forradalmi Bizottságának elnöke volt. A forradalomban vállalt szerepe miatt a Kádár-rendszer mellőzött fekete báránya lett. Eddig közel 30 könyve jelent meg melyekben meggyőző és modern érvekkel támasztja alá Széchenyi István 170 évvel ezelőtt kimondott igazságát: „...a gazdaság legfontosabb értéke a kiművelt emberfő.” Hitvallása szerint napjaink fejlett társadalmában már nem a befektetett tőkén vagy az infrastruktúrán áll vagy bukik egy gazdaság sikere, hanem a képzett, tehetséges munkaerő mennyiségén. Az új szemléletű társadalom pedig olyan új közgazdaságtant igényel, ami a fizikai mellett a szellemi tőkével is számol – sőt egyre inkább előtérbe helyezi a tehetséget, a minőségi képzést és a szakértelmet. Polgári Szemlének átadott írása és most készülő könyve e témakört exponálja.

Ha a nyugdíjban töltött éveket nem a munkában töltött évekkel, hanem a ledolgozott órákkal állítanánk szembe, még tragikusabb képet kapnánk. Az EU országokban ugyanis az elmúlt harminc évben átlagosan tíz százalékkal csökkent a ledolgozott munkaidő. Ehhez jön, hogy közel tíz százalékkal nőtt a nyugdíjban töltött évek száma, annak ellenére, hogy emelkedett a nyugdíjkorhatár. Mindennél jellemzőbb adat, hogy amíg az EU tagországokban, mindenekelőtt a mediterránokban egyre nő a korhatár előtti nyugdíjasok aránya, addig Japánban a nyugdíjkorhatár után is szívesen maradnak munkában az emberek. Vizsgáljuk meg a hivatalos nyugdíjkorhatár és a tényleges nyugdíjba vonulás közötti különbséget régiónként az OECD adatai alapján! Azt látjuk, hogy Japán és Dél-Korea esetében az emberek tovább dolgoznak, mint amennyit muszáj, az USA-ban nagyjából annyit, amennyit kell, Európában viszont kevesebbet.

magyar iránytű kelet és nyugat között

Az egy munkavállalóra jutó ledolgozott órák száma országonként 1980-2010

Forrás: The Federal Reserve Bank of St. Louis, U.S. Bureau of Labor Statistics

A nemzeti jövedelem termelésében résztvevők aktivitásánál is nagyobb a különbség a szellemi vagyon, a tudás, az oktatás területén. Az oktatásban elért eredmények alapján minden távol-keleti ország az élcsoportban van; Dél-Koreával, Tajvannal, Japánnal, Szingapúrral és Hong Konggal csak Finnország versenyképes. A felsorolt országok, Japántól eltekintve, abban még előrébb állnak, hogy az egyetemisták hány százaléka tanul a világhírű nyugati egyetemeken, és ott milyen az eredményük. Még nagyobb a távol-keleti országok fölénye abban, hogy a család milyen arányban támogatja az iskolán kívüli tanulást. Ezekben az országokban általános, hogy a szülők fáradságot és pénzt áldoznak a minél jobb iskolai eredmény érdekében. Márpedig nincs a jövőben várható eredménynek jobb előrejelzője, mint a tanulás minősége. Az iskolai oktatás eredménye elsősorban attól függ, hogyan állnak a szülők a tanulás eredményességéhez. Ebben a legnagyobb a távol-keleti kultúra fölénye. Európa dilemmái Ma már az együttműködés hasznosabb, mint a kizsákmányolás, de az eurozóna válsága világossá tette, hogy az Európai Unió rossz úton jár. Az EU minden

áron nagy akart lenni, ahelyett, hogy erős lett volna és nem látja be, hogy pont ennek a szándékának köszönhetően lesz egyre gyengébb. Az Unió illetékesei még mindig nem ismerték fel, hogy ahol a pénzügyek világában feszültség van, ott a társadalom beteg, és ezt a betegséget nem lehet pénzügyi eszközökkel gyógyítani. Aki a németeknek, görögöknek, és délolaszoknak közös bankot és valutát vezetett be, arra nem bíznám a pénzemet. Európában lényegében három jelentősen eltérő kultúra van, és ezeknek megfelelően három kereszténység. A világ élvonalához e háromból csak egy, az észak-nyugati tartozik, amihez hasonlóan élnek, viselkednek a franciák, a dél-németek és az osztrákok. Európából, csak ezek a népek tartoznak a fejlett Nyugathoz. Az európai mediterrán népek óriási segítséget kaptak, és kapnak az északibb népektől turizmusban és támogatásban, önerőből még ott sem tartanának, ahol most vannak. Az ortodox keresztények pedig egyre jobban lemaradnak. Jelenleg az EU versenyképtelen a másik két óriással, az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Az Európai Unió vezetői eleve nem számoltak azzal, hogy csak az a gazdasági közösség lehet egészséges, amelyikben többé-kevésbé azonos

a lakosság viselkedési kultúrája. Ha az unió csak addig terjeszkedett volna, ameddig megőrizheti viszonylagos homogenitását, lényegesen kisebb, de ma lényegesen erősebb volna. Az európai integráció határait ezen túl nem volt indokolt erőltetni. Diákkorom óta az a véleményem, hogy Európában minden ország társadalmi fejlettsége leolvasható egy olyan koordinátarendszerben, aminek az Y tengelye a Malmö–Athén, az X tengelye pedig a Moszkva–Sevilla vonal. Még egyszerűbben: „Mondd meg milyen erős a Golf-áramlat hatása, megmondom, hol tart az ország!” Ezen a logikán alapult a Nyugat felé című könyvem, ami bemutatta, hogyan és miért vonult észak-nyugat felé az Egyiptomban elindult társadalmi és gazdasági fejlődés, ami a harmadik évezred elején Norvégiában ért révbe. Az EU válságát Nagy Britannia kilépése tette nyilvánvalóvá. Ettől kedve az EU nem maradhat az, ami létrejötte óta volt. Vagy visszaalakul az EU azzá, ami kezdetben volt az áruk és szolgáltatások, valamint a lakosság szabad áramlásához. Ami az áruk és szolgáltatások szabad piacát jelenti. Ez is csak

akkor valósulhat meg, ha a tagállamok szuverenitása megmarad. A közgazdászok máig nem tisztázták az áruk szabad mozgásának előfeltételeit. Az áruk és szolgáltatások szabad mozgása lényegében minden kultúrájú és fejlettségű állam között hatékonyan működhet, ha az államok szuverenitása a valutájuk érékének változtatásában fennmarad. De csak akkor. Csak olyan államoknak lehet közös valutájuk, amelyek kulturálisan rokonok és a gazdasági fejlettségük szintje is közel azonos. Az Európai Unió legyen szabad, szuverén államok vámuniója! Az EU Nagy-Britanniával is béna kacsa volt, de nélküle még inkább az. Ez ugyan világgazdasági szerepében is igaz, de fokozottan érvényes a katonai erejére is. Európa a világpolitikában nem játszik szerepet, ha katonai erejéről van szó. A NATO lényegében az Egyesült Államokat jelenti, a többi tag egyrészt eleve kevés pénzt áldoz erre a célra, de még ennek sincs komoly katonai súlya. Az Egyesült Államokban az elmúlt 8 évben jelentősen, 5.3 százalékról 3.7 százalékra csökkent a katonai kiadások aránya. Az EU tagállamok kiadása, a kilépett Nagy Britanniától eltekintve, 2 százalék alatt van, és a részaránya csökken, egyedül Lengyelországé nőtt valamivel. Európa

magyar iránytű kelet és nyugat között

katonai erőtlenségét jól illusztrálja, hogy az EU az Egyesült Államok nélkül nem katonai tényező. Ehhez csak azt kell hozzátenni, hogy gazdasági tekintetben sem versenyképes, egyre jobban lemarad. A Kelet felemelkedése Ha a jövőt látni szeretnénk, Kínára kell figyelnünk! Ez többszempontból is igaz. Jelenleg a világgazdasági növekedésnek Kína a motorja, olyannyira, hogy a fejlődése döntő hatással van a világgazdaság nyersanyagigényére is. Kína fergeteges fejlődésének következtében a világgazdaság nyersanyagigénye példátlan gyorsasággal növekedett, ennek következtében a bányajáradék mennyisége és aránya is megnőtt. A világgazdaság történetében még nem volt hasonló növekedés a nyersanyagigényben. Kína mérete, és a növekedésének gyorsasága példátlan: a Nyugat ipari forradalma az első kétszáz évében az emberiség tizedét érintette, és az egy főre jutó jövedelem alig 1 százalékos növekedését eredményezte, ezzel szemben Kína a világ népességének ötödét jelenti és az elmúlt 25 év átlagában mintegy 10 százalékkal növelte az egy lakosra jutó teljesítményt. Elég arra gondolni, hogy az ipari forradalom döntően a szénre és a vasércre épült, amit e két termékben szegény Európa a 20. század közepéig képes volt kielégíteni. Kína, ma tízszer annyi acélt termel, mint amennyit Európa a 19. század végén. Kína azonban alig negyed század alatt bejárta az iparosítás klasszikus útját, ezért a nyersanyagigényének aránya egyre csökken, így a jövőben a legnagyobb fogyasztási igénynövekedés már nem a bányászatban, hanem a mezőgazdaságban lesz. Ezzel a keresletváltozással a társadalomtudomány alig foglalkozik, a biológusok annál inkább. Nekik köszönhetjük, hogy a vízben élő állatok termelésének forradalma beindult. Ez a forradalom még nagyon az elején jár, de a sebessége nagyságrendekkel gyorsabb, mint a szárazföldön élő haszonállatoké, mert jelentősen nagyobb a potenciális szaporodásuk, ebből fakadóan a szelekciójuk is. A vizek, mindenekelőtt a sós tengervizek termelésre fogása potenciálisan sokkal nagyobb lehet, mint a szárazföldeké. Azt, hogy a belátható jövő legnagyobb fogyasztói igénye az élelemtermelés lesz, ismereteim szerint, csak a kínaiak ismerték fel. Ez azért nem meglepő, mert a termőföldjéhez viszonyítva túlnépesedett Kína lesz a legnagyobb élelmiszerfogyasztó. A lassú népességnövekedésű, de nagyon gyorsan

gazdagodó Kínában növekedni fog a húsfogyasztás, ennek a takarmányigényét pedig Kína képtelen lesz megtermelni. Ez ma még csak abban jelentkezik, hogy a világ legnagyobb szója importálója. A vezetésben már megfogalmazódott az elképzelés, hogy a lakosság élelmezését elsősorban Brazíliában lehet megszervezni. Ezt tettekkel is jelezte Kína, amit mutat, hogy keresik a lehetőséget Brazíliával a politikai és gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésére, ennek példájaként a közelmúltban jelentették be, hogy Kína vállalta Brazília vasúti összeköttetését a két óceánnal. Vagyis ők már felismerték, hogy a csendes óceáni part áruval történő hatékony megközelítése csak modern, nagy teljesítményű vasúton képzelhető el. Ilyenkor csak elszomorodom azon, hogy Európa jövőjével kapcsoltban az EU vezetése, milyen földhöz ragadt és szűklátókörű Kína vezetőihez képest. Kína fejlődésének tempóját látva, a Nyugatnak egyrészt szerényebbeknek, másrészt türelmesebbeknek kellene lennie a bírálatokkal. A természeti környezettel és a vízgazdálkodással kapcsolatban például elmondható, hogy Kína a világtörténelemben a legjobb vízgazdálkodó. A világ vízkészletének 7 százalékával rendelkezik, és ebből tartja el a világ népességének 20 százalékát. Kína a szűk lehetőségei ellenére az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont az EU átlagánál ötször, az elmúlt évben pedig tízszer gyorsabban növelte. Az iránytű szerepe A világgazdaság és a benne lévő erőközpontok tehát átalakulóban vannak, az átalakulás pedig, mindig konfliktusokkal jár, de esélyeket és lehetőségeket is rejt magában. A történelem pedig azt igazolja, hogy a társadalmat ért megpróbáltatások nagyobb eredményre vezetnek, ha sikerül állni a próbát. Ebben a változó világgazdasági és geopolitikai környezetben mire építhetünk, mi magyarok? A magyar népnek példás a szorgalma. A jelenkori és még inkább a belátható jövő gazdasági sikerei mindenek előtt azon fognak múlni, hogy melyik nép használja ki jobban az idejét. Nem volt olyan nép, amelyik nagyobb mértében élt volna a szabadidőben végzett munka jövedelempótló lehetőségével, mint mi a 80-as években. Vagyis még nem volt nép, aki ilyen példátlan mértékben fordult a vállalkozások felé. A vállalkozókedvünk pedig nagy erény.

Individuális és jó szervező a magyar. Azt a tényt, hogy pásztornépként jöttünk ide és ebben a minőségben sikerült tartós államot alapítani, nem elég hangoztatni, hanem látni is kell, hogy ennek következményeit máig hordozzuk. A pásztornépeket a teljes gazdasági atomizáltság és az ezt ellensúlyozó, fegyvereken alapuló szervezőképesség jellemzi. A pásztorok tehát az egymástól való gazdasági függetlenségben, ugyanakkor a többiektől való állandó félelemben éltek, e kettősség határozta meg karakterüket. A pásztorok individualisták, kiváló katonák, a vezetőik pedig jó szervezők voltak. Innen ered egyszerre az individualizmusunk és az egységvágyunk. Kreativitás és a magyar géniusz. Ahogy a pályám a gazdaságpolitika területére tévedt, ösztönösen elővettem a számomra politikai zseninek tartott Széchenyi műveit. Öreg koromra legnagyobb érdemének tartom, hogy kétszáz évvel korát megelőzően felismerte, hogy elsősorban nem a termőterületet kell növelni, hanem az emberfőket kell kiművelni. Mára azt látjuk, hogy egyre inkább beteljesedett jóslata, a legnagyobb érték a kiművelt emberfő. Széchényi István nemcsak gabonatermő területet adott az

országnak, hanem Tudományos Akadémiát, Budát és Pestet egyesítő Lánchidat, de a legfontosabbat is: jövőképet. Ahogy a lovak erejét egy kis patkó a sokszorosára növeli, úgy a néhány dekás iránytű a ködös, borús tengereken megsokszorozta a hajók mozgásának biztonságát, lehetővé téve a veszélyes partoktól távoli hajózást. Az én életemben is minden nem várt sikerem elsődleges feltétele az iránytűm volt. Soha nem tévedtem el, mindig felismertem, hol vannak a sokak által nem látható, de életveszélyes politikai határok, megmaradhattam a lehetőségek határán. Nem akartam sokáig élni, már 35 évvel idősebb vagyok, mint reméltem. Ezt szerencsémnek köszönhetem, mert többször kerülgetett a háborúban a fizikai és szellemi kimúlás. Az ország és a világ viszonyai között azonban soha nem tévedtem el, így mindent túlélhettem, mert jó iránytűm volt. Szerencsés embernek azért érzem magam, mert sokáig élhettem abban a korban, amikor száz év alatt sokkal több fejlődést élvezhettünk, mint előtte sok évezred alatt. Az események egyre jobban sűrűsödnek, a gyorsan változó körülmények között különösen fontos a tájékozódás képessége.

Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban Szerző: Eszterhai Viktor

Az Egy Övezet, Egy Út nagyratörő célja, hogy megváltoztassa a világtörténelem menetét, azzal hogy Eurázsia szerepét újra a gazdasági, politikai, kulturális, stb. élet középpontjává teszi, megtörve a tengeri hatalmak évszázados dominanciáját. A megváltozó geopolitikai helyzet azonban az európai országokat – köztük Magyarországot is – arra készteti, hogy átértékeljék helyüket a világban. Magyarország számára az Egy Övezet, Egy Út magában rejti azt a lehetőséget, hogy a tengerektől való távolsága miatt sokáig perifériának tartott ország ismét betöltse az összekötő híd szerepét.

A német földrajztudós, Ferdinand von Richthofen által 1877-be megalkotott Selyemút kifejezés a mai napig sokszor egy misztikus és meseszerű képet kelt az emberekben. Valójában a régi Selyemút a világ egykor legkiterjedtebb kereskedelmi hálózata volt, amely a nagy földrajzi felfedezések kezdetéig a világgazdaság tengelyeként összekapcsolta a Föld legfontosabb civilizációs és gazdasági központjait. Ám mára gazdasági és kulturális jelentősége annak ellenére leáldozott,– hogy egyes szakaszait még a 20. századig használták. De az elmúlt évtizedekben újra napirendre került a feltámasztása, amelynek az adott igazi lendületet, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping 2013-ban hivatalosan is külpolitikájának középpontjába emelte. A régi Selyemút és történelmi jelentősége A régi Selyemút a – döntően földrajzi környezet által kijelölt (folyómedrek, hágók, stb.) – regionális kereskedelmi utak összekapcsolódásából jött létre,

megközelítően a Kr. e. 2. században. Az útvonalak két központi ága kelet-nyugati irányú volt, összekötve a Földközi-tenger mellékét Kínával, de emellett magához kapcsolta a Hindusztáni-félszigetet, Közép-Ázsiát és Afrikát is. Viszonylag új felfedezésnek számít, hogy a szárazföldi közlekedési tengely mellett létezett egy tengeri kereskedelmi útvonal is Kína és a Perzsa-öböl között, amely a Tengeri Selyemút elnevezést kapta. A Selyemút kereskedelmi és gazdasági szerepén túl, a Nyugat és Kelet nagy civilizációinak találkozási pontja is volt. Egy olyan csatorna, amely lehetőséget adott az információk, gondolatok, eszmék, vallási tanok, művészeti stílusok és a technológia cseréjére.

érintkeztek egymással. A nagy agrárbirodalmak fontossága abban áll, hogy mezőgazdasági termelésük jelentős népességkoncentrációt alakított ki, létrehozva a föld legjelentősebb piacait. Az egyre növekvő városaik pedig fejlett és specializálódott kézművesipart hívtak életre. A Selyemút biztosította az egyes területek specializált termékei közötti cserét azáltal, hogy összekapcsolta a piacokat és termelőket. A kereskedelem révén a közvetítő területek (pl. oázisvárosok) is meggazdagodtak. Nem véletlen, hogy a jelentősebb hatalmi centrumok igyekeztek a Selyemút minél nagyobb területét ellenőrzésük alá vonni. Ez azonban teljes egészében soha, egyetlen hatalomnak sem sikerült. Európa ennek a Selyemút alkotta világgazdasági övezetnek volt az egyik, de korántsem a legfontosabb központja. A kontinens gazdasági súlypontját ebben az időszakban még nem Nyugat-Európa, hanem a kereskedelemben sokkal nagyobb szerepet játszó Mediterrán térség és különösen az itáliai városállamok (pl. Velence, Genova) jelentették. Földrajzi okokból kifolyólag Kelet-Európa jelentősége is messze meghaladta a mait, amelyen belül Magyarország a balkáni kereskedelmi úton keresztül a rendszer integráns részének volt tekinthető, amely jelentősen hozzájárult kora nagyhatalmi státuszához.

A régi Selyemút jelentőségének hanyatlása, és geopolitikai magyarázatai A több mint ezer évig virágzó Selyemút a nagy földrajzi felfedezések nyomán fokozatosan elvesztette globális jelentőségét, és hamarosan feledésbe merült. De mi áll ennek a drasztikus változásnak a hátterében? Az egyik közkeletű vélemény szerint a Török Birodalom kialakulása volt a döntő tényező, amely sikerrel hajtotta uralma alá a Mediterrán térség nyugati felét. Bár az isztambuli udvar komoly adókat vetett ki a távolsági kereskedelemre, ez önmagában még nem okozta volna a Selyemút jelentőségének visszaszorulását. A valódi okot a tengerhajózás megerősödése jelentette, köszönhetően az új technológiáknak, mint például az iránytű, a biztonságosabb hajók, stb. A tengerhajózás forradalma pedig alapjaiban alakította át a Föld geopolitikai képét. Az amerikai Alfred Thayer Mahan admirális 1890ben megjelent, „A tengeri hatalom hatása a történelemre 1660 és 1783 között” (The Influence of Sea Power upon History, 1660-1783) című geopolitikai munkájában fejtette ki a tengereknek a szárazföldhöz képest nyújtott előnyét. A tengereken a tér bármelyik pontja összeköthető. Emellett lehetőség

A régi Selyemút legfontosabb közlekedési útvonalai

Az ókorban gazdasági értelemben Eurázsia, és a hozzá szorosan kapcsolódó észak-afrikai övezet lényegében a világgazdaság tengelyét jelentette. A világgazdaság központjai a nagy szárazföldi agrárbirodalmak voltak, amelyek a regionális utak összekapcsolásáig csak nagyon szórványosan

az egy övezet, egy út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban

van nagy mennyiségű áru olcsó szállítására, és a hajózási technikai fejlődésnek köszönhetően a 16. századtól ez sokkal biztonságosabban is megvalósulhatott. Mindezen jellemzők miatt a tenger különösen alkalmas volt a kapitalista piacgazdaság kialakulásának elősegítésére, amelynek lelkét a megtermelt javaknak a kereslet és kínálat alakulása szerinti cseréje jelenti. A tengeri kereskedelem képes volt globális szinten és relatíve olcsón biztosítani az egyes földrajzi egységek közötti felesleg cseréjét. Mindezt összehasonlíthatatlanul olcsóbban és nagyobb mennyiségben tette, mint az addig döntően szárazföldi kereskedelmet jelentő Selyemút. Ennek eredményeként megkezdődött a globális kapitalista világgazdaság térhódítása.

„A tengeri kereskedelem fellendülésének kérdése természetesen összefüggött azzal, hogy ki képes a szállítási útvonalak fölötti hatalmat gyakorolni. ” A tengeri kereskedelem fellendülésének kérdése természetesen összefüggött azzal, hogy ki képes a szállítási útvonalak fölötti hatalmat gyakorolni. Óriási kiterjedése miatt a tengert látszólag nehéz uralni. Mahan azonban amellett érvelt, hogy földrajzi okokból valójában nem kell az óceánokat teljesen lefedve uralni. A tengeri kereskedelmi útvonalak ugyanis rendelkeznek kritikus pontokkal (tengerszorosok, egyes kikötők, stb.). A tengeri hatalomnak tehát nincs más feladata, mint ezeket a stratégiai jelentőségű pontokat ellenőrzése alatt tartani. Haditengerészeti támaszpontok létesítésével, a tengeri útvonalak folyamatos biztosításával pedig megnyílik az út egy olyan birodalom építésre, amelynek hatalma felülmúlja a szárazföldi nagy birodalmakét is. Természetesen ez elsősorban nem a területek elfoglalását jelentette, sokszor csak más államok viselkedésének irányítását, a szabályok elfogadásának kikényszerítését A tengeri kereskedelemmel az áruk cseréjéből befolyt haszon, valamint a kereskedelmi utak feletti ellenőrzés korábban ismeretlen erejű hatalmat adott az európai országok kezébe. Először a

portugálok és spanyolok, majd a hollandok és végül az angolok terjesztették ki befolyási övezetüket. Hatalmuk együtt járt a nagy szárazföldi birodalmak megnyitásával, hagyományos társadalmi-gazdasági rendszerük kényszerű átalakításával. A legutolsó áldozat a Qing-kori Kína volt, amelyet az ópium becsempészésével és kisebb pontszerű támadásokkal sikerült térdre kényszeríteni. A világtengerek fölötti első globális hegemón hatalom a Brit Birodalom volt, amely közvetlenül uralma alatt tartotta a világ népességének negyedét. Hatalma elég erős volt ahhoz, hogy érdekeit a világon bárhol megvédje. A 20. század elejére azonban Nagy-Britannia súlya megingott, míg egyes szárazföldi hatalmak, mint például Németország és Oroszország, dinamikusan fejlődtek. A második ipari forradalom (19. század második fele) eredményeként rohamosan terjedő vasút átalakította a világ közlekedési kapcsolatait. Ez a kor embere szemében azt tükrözte, hogy a tengeri hatalmak ideje lejárt. Nem véletlen, hogy a tengeri hatalom szupremáciáját megkérdőjelező, később a geopolitikai gondolkodás atyjának és máig egyik legnagyobb hatású képviselőjének tartott Halford J. Mackinder, 1919-es könyvében az alábbi megállapításra jut: „Aki uralja Közép- és Kelet-Európát az parancsol a Heartlandnek”. „Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek”, „Aki parancsol a Világszigeteknek, az uralja a Világot”. Mackinder elmélete tehát újra Eurázsia és Afrika, mint világsziget egységében gondolkodik, ahol a földrajzi értelemben középső terület (ezt először Pivot, majd Heartland névvel jelölte) fölötti kontroll a meghatározó. A szárazföldi nagyhatalmak azonban nem tudták a világsziget fölötti uralmat megvalósítani: először Németország (I. és II. világháború), majd a Szovjetunió is kudarcot vallott. Ez részben a tengeri hatalmak (Nagy-Britannia és az Amerikai Egyesült Államoki) politikájának az eredménye volt, másrészt annak a következménye, hogy a vasúti szállítás és a megjelent közúti és légi szállítás sem volt képes a tengeri szállítás valódi versenytársává válni. Míg a vasúti és közúti szállítás regionálisan jelentős lett, nagy távolságok esetében továbbra is a tengeri áruszállítás maradt a leghatékonyabb közlekedési mód. Nagy-Britannia hegemón hatalmi helyzete a XX. század közepére összeomlott. Helyét sikeresen vette át az Amerikai Egyesült Államok. Bár az USA gazdasági potenciáljának köszönhetően a geopolitika valamennyi területén (légierő, kibertér, stb.) vezető

hatalommá vált, világpolitikai szerepe továbbra is elsősorban a világtengerek fölötti hatalomgyakorlásának eredménye. Ráadásul a világ legtöbb állama számára az USA hatalma nem csupán kényszer, hanem számos előnnyel is jár. Ugyanis Amerika biztosítja a kapitalizmus globális kereteit - döntően az amerikai állam költségein (globális közjó). Az USA által diktált szabályok szerint játszani így kifizetődőbb lett, mint fellépni ellene. Ezt mutatja a Szovjetunió és Kína példája is. Míg az előbbi nem bírta az USA gazdasági dinamizmusa által támasztott kihívást, Kína a Deng Xiaoping által 1978-ban meghirdetett „reform és nyitás” politikája azt tükrözte, hogy a távol-keleti állam hajlandó az USA szabályai szerint játszani. A jutalom nem maradt el: Kína tengerparti területei rendkívül hatékonyan integrálódtak a világkereskedelembe, és az emberiség modern kori történelmének egyik leg�gyorsabb gazdasági felzárkózása indult meg.

„Aki uralja Közép- és KeletEurópát az parancsol a Heartlandnek”. „Aki uralja a Heartlandet, az parancsol a Világszigeteknek”, „Aki parancsol a Világszigeteknek, az uralja a Világot”

az egy övezet, egy út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban

Kína felemelkedése és az Egy Övezet, Egy Út program Kína rendkívül sikeres világgazdasági integrációja és hatalmának gyors növekedése kényes helyzetet eredményezett. Ugyanis egyre inkább kihívást jelent a világ legjelentősebb hatalmának, az Egyesült Államoknak. A dolog pikantériája, hogy Kína pont az USA szabályait követve erősödött meg, és vált potenciális globális nagyhatalommá és vetélytárssá. Mivel a kínai vezetés tartott attól, hogy az USA előbb-utóbb valamilyen formában megakadályozza majd az ország felemelkedését, külpolitikájukban önmérsékletre intették magukat. Ez a Teng által meghirdetett „alacsony aktivitású” külpolitikában öltött testet, amelynek célja Kína gyors erősödésének elfedése volt. A 2008-as pénzügyi válság tette egyértelművé Kína regionális szerepének megváltozását, és kényszerítette lépésre a térség II. világháború óta vezető hatalmának számító Egyesült Államokat. Az USA 2011 októberében egy új geopolitikai koncepcióval állt elő, amely „Pivot to Asia” (Fordulat Ázsia felé) néven vált ismertté. A Pivot fordulatot hozott az amerikai külpolitikába az által, hogy az Egyesült Államok elkötelezte magát a keletázsiai status quo, valamint saját regionális vezető

szerepének fenntartása iránt. A Pivot lényegében egy olyan katonai, politikai és gazdasági célokat magába foglaló geopolitikai terv, amelynek célja, hogy ellensúlyozza Kína ambícióit. Az USA a Pivot keretében megerősítette szövetségesi kapcsolatait a térségben, modern katonai eszközökkel felszerelve Kína legfontosabb riválisainak számító államokat (Fülöp-szigetek, Japán, Vietnám). Valamint megkezdte katonai potenciálja jelentős részének átcsoportosítását a térségbe. Ezzel párhuzamosan bejelentették a Trans-Pacific Partnership (TPP) létrehozásának célját is, amely egy Kínát nem magában foglaló szabadkereskedelmi övezetet jelentene a régióban. A Pivot-tal az USA egy olyan stratégiai gyűrűbe fogta Kínát, amelyből mindenképpen ki kell törnie. Kína kényes helyzetbe került: felemelkedése folytatása érdekében továbbra is szüksége van a békés nemzetközi környezetre, és a konfliktus elkerülésére az USA-val. Mivel hagyományosnak tekinthető kelet és délkelet-ázsiai érdekszférájában az USA fokozott jelenlétének háttérbe szorításához erősebb flottára lenne szüksége, Kínának új lehetőségeket kellett keresnie. Ezt a célt hivatott az Egy Övezet, Egy Út program megvalósítani, amely egyben a korábbi alacsony intenzitású külpolitikájának végét, és Kína új hatalmi helyzetéhez méltó nemzetközi aktivitást jelent.

Az USA és Kína GDP és éves GDP teljesítménye (nominál és vásárlóerő paritáson számított érték)

Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnökének 2013ban meghirdetett Új Selyemút (vagy a későbbi nevén Egy Övezet, Egy Út) projektje a pekingi tervek szerint egy-két évtizeden belül olyan, 64 országot érintő gazdasági övezetet jönne létre, amely újradefiniálja Kína ázsiai, európai és afrikai kapcsolatrendszerét. Ennek első, nagyléptékű építési szakasza várhatóan a 13. ötéves terv időszakára (2016-2020) esik.

„...egy olyan projektről van szó, amelynek célja a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezni az óceánokról a szárazföldre. Az Egy Övezet, Egy Út központi ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális, »történelmi« szerepét.” Az övezet új, és már meglévő közúti, vasúti, olaj- és gázvezeték, valamint optikai hálózatok összekapcsolásából áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal, logisztikai központokkal és tengeri kikötőkkel, átírva ennek a hatalmas régiónak a termelő központjai, piacai és nyersanyagforrásai közötti hagyományos kapcsolatokat. Az infrastruktúra mellett a program kiegészül kereskedelmi, befektetési és pénzügyi együttműködéssel. A régi Selyemúthoz hasonlóan a gazdasági aspektus mellett az Egy Övezet, Egy Út nagy hangsúlyt fektet a kultúra, a kutatás és fejlesztés, és az oktatás területén történő együttműködésre, ösztöndíj- és csereprogramokat nyújtva diákoknak, szakértőknek, kutatóknak, támogatva a turizmust stb. A szárazföldi övezet összesen hat „gazdasági folyosóból” áll, amelyek az új gazdasági övezet artériáiként foghatók fel. Mi is pontosan az Új Selyemút? Bár a kínai kormány határozottan elutasítja, hogy az Egy Övezet, Egy Útra geopolitikai tervként hivatkozzanak (a hivatalos megfogalmazás szerint: changyi, amely megközelítőleg a közös jó érdekében történő

cselekvésre való felhívást jelenti), valójában egy olyan projektről van szó, amelynek célja a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezni az óceánokról a szárazföldre. Az Egy Övezet, Egy Út központi ígérete, hogy helyreállítja Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális, „történelmi” szerepét. Az Egy Övezet, Egy Út azt állítja, hogy a gazdasági folyosói révén képes lesz a jelenleg, elsősorban a tengeren összekapcsolódó gazdasági centrumokat összekötni. Természetesen ez nem jelenti a tengertől való teljes elfordulást. Ezt az is mutatja, hogy a program fontos része a 21. századi Tengeri Selyemút. De a szárazföldi kapcsolatok élveznek nagyobb figyelmet, ami történelmi szempontból, a 16. századtól tartó „tengerközpontú" időszakkal való szakítást is jelent. Politikai értelemben az Egy Övezet, Egy Út tervvel Kína kísérletet tesz a Pax Americana fokozatos felszámolására, és a Pax Sinica korának ázsiai bevezetésére. A hegemón hatalom jellemzői a nemzetközi kapcsolatok definíciója szerint, a versenytársakat felülmúló gazdasági és katonai hatalom, valamint az államközi rendszer feletti ellenőrzés a nemzetközi intézményeken keresztül. Az első kritériumot Kína Ázsián belül kétségkívül megvalósította, és megfigyelhetjük, hogy megkezdődött a nemzetközi intézményrendszer átalakítására tett kísérlet is. 100 milliárd dollár kezdőtőkével megkezdte működését a pekingi székhelyű Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank (AIIB), amely kiegészül a Selyemút Alappal és BRICS-csoport Új Fejlesztési Bankjával, ami 2020ig szintén 100 milliárd dollár értékű devizalappal fog rendelkezni. Ehhez kapcsolódnak még a Kína által támogatott nemzetközi együttműködések, mint például a Sanghaji Együttműködési Szervezet, a Boao Forum, stb. A Pax Americana felszámolása azonban, a kritikus hangok ellenére, valószínűleg Kína direkt konfrontációt kerülő stratégiai hagyományainak megfelelően inkább fokozatosan, és a meglévő rendszer számos elemét magába foglalva megy majd végbe. A Pax Sinica azonban csak akkor lesz sikeres, ha Kína nem csupán barátokra, de szövetségesekre is szert tesz. Ezzel kapcsolatban azonban továbbra is vita van a kínai vezetésen belül. Ugyanis a szövetségesi kapcsolat ellenkezik a Népköztársaság külpolitikai elveivel. Mindezek ellenére napjainkban az Új Selyemút egyik kulcsállama Pakisztán, de facto Kína szövetségesének tekinthető.

az egy övezet, egy út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban

RÉGI SELYEMÚT kr. e. II. század Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai kihívása Mint a történelmi példákból láttuk, a szárazföldi hatalmak korábban nem voltak képesek a tengeri hegemón hatalmak uralmát megtörni. Ennek alapvetően két oka volt: a tengeri hatalmak politikája és a technológiai szint, amely nem tette lehetővé a földrajzi tényezők legyőzését. Az Új Selyemút ténylegesen veszélyt jelent az amerikai hatalmi érdekekre, mert kísérletet tesz arra, hogy olyan területeken (Dél-Ázsia, Közép-Ázsia, Közel-Kelet) jelenjen meg Kína, ahol az USA jelenléte az Obama-kormány időszakában, részben az USA külpolitikájának új csendes-óceáni fókusza miatt, meggyengült. Bár az USA maga is meghirdetett korábban egy Selyemút programot, ennek léptéke nem ér fel a kínaival, és továbbra sem egyértelmű, hogy az amerikai vezetés rendelkezik-e az Egy Övezet, Egy Út program megakadályozására vonatkozó konkrét stratégiával. Nem csupán az amerikai, de az orosz pozíciókra is hatást gyakorol a kínai terv, mindenekelőtt Közép-Ázsiában. A Szovjetunió felbomlása után továbbra is hagyományosan orosz érdekszférának számító területen az elmúlt években felerősödött kínai gazdasági jelenlétet az Egy Övezet, Egy Út terv tovább erősíti, amit a nemzetközi szankciók és a szénhidrogén alacsony ára miatt gazdasági problémákkal küszködő Oroszország egyre kevésbé tud megakadályozni. Ráadásul az orosz-kínai viszony folyamatosan javul, köszönhetően elsősorban Oroszország, a krími konfliktus nyomán kialakult elszigetelődött helyzetének. A kínai segítségnek azonban nagy ára van: Oroszország egyre inkább másodrangú szereplővé válik és egyre inkább függő helyzetbe kerül Kínától.

Az Egy Övezet, Egy Út terv megvalósulásával kapcsolatban felmerülő kételyek egy része – a térség államainak kulturális, politikai, gazdasági diverzitásán, illetve sok esetben az egymásnak feszülő érdekeken túl – gyakorlati-technikai jellegű. Sokan úgy vélik, hogy az Új Selyemút tervben kitűzött kereskedelmi, áruforgalmi célok megvalósítása a földrajzi akadályok, és sok esetben a biztonsági kockázat miatt nem lehetséges, sosem lesz nagy tömegű áru szállításában versenyképes a tengeri útvonalakkal szemben. A kínai remények szerint azonban rendelkeznek azokkal a pénzügyi és technológiai erőforrásokkal, amellyel képesek a földrajzi korlátokat kiküszöbölni. A kínai tervek ráadásul nem csupán a jelenleg rendelkezésre álló technológiára építenek, mivel a gazdasági folyosókat lépésről lépésre, akár több évtizedes időtávlatban kívánják megvalósítani. Továbbá nem feltétlenül a nagy mennyiségű tengeri szállítás számára kívánnak alternatívát biztosítani, hanem már a jövő gazdasági igényeinek kiszolgálása a cél.

ÚJ SELYEMÚT XXI. század

KELETKEZÉS

8000 km India számára az Egy Övezet, Egy Út, egyaránt tartogat lehetőségeket és kihívásokat. Míg a kínai-pakisztáni Gazdasági Folyosó és Kínának az Indiai-óceánon történő lehetséges megjelenése miatt vonakodik a programban részt venni, tőkeszegénysége és infrastrukturális fejletlensége miatt gazdaságilag mégis érdekelt abban, hogy aktív részese legyen a projektnek. Végül, a kínai tervekben nagy szerepet kap az Európai Unió is. A közös, elsősorban gazdasági érdekek mentén történő közeledés szintén gyökeres változást hozhatna a II. világháborút követő nemzetközi rendben.

ÉRDEKESSÉG

15 000 km

TÁVOLSÁG Ez milyen hosszú is?

DUNA

NÍLUS

2860 km

6853 km

KÍNAI NAGYFAL

ÁRVÍZVÉDELMI RENDSZER (HU)

6300 km

4220 km

KÖZLEKEDÉSI MÓD

2 - 10 db

BIRODALOM / ORSZÁG

Róma - Xi’an

VÉGPONTOK

4 év

2 év

35-48 nap

(Marco Polo)

50 db London - Peking

1-2 nap

21 nap (kínai tehervonat)

X TEVE

12 3

KÍNAI TEHERVONAT TEVEFOGAT

= KARAVÁN

160 - 500 kg

max. 4000 tonna

max. 14 ezer tonna

= X

42 000 81

Az Egy Övezet Egy Út – az Új Selyemút útvonalai

Yakulsk

Kirov

Moscow Hamburg

Yekaterinburg Omsk

Novosibirsk

Lille / Brussels Paris

Cologne

Nuremb.

Salzburg Münich Salzburg

Krasnoyarsk Tayshet Chita

Warsaw

Astana

Ulaanbaater Aktogay / Alataw Pass

Pardubice

Chop Budapest

Vienna

Skovorodino

Heihe

Irkutsk

Kiev

London

Északi korridor

Minsk

Berlin

Rotterdam / Antwerpen

Perm

Manzhouli

Harbin

Középső korridor

Ürümqi

Samarkand

Istanbul

Tashkent Lop Nor

Khujand (Kokand)

Ankara

Antiochia

Rome

Damaskus Cairo

Teheran

Xian

Lianyungang

Taxila

Balkh (Bactra)

Shenyang / Fushun

Lanzhou

Holan (Kholan)

Yerevan Tabriz

Venice

Wuwei

Niya

Changchun

Bejing / Tianjin

Jlayuguan

Sofia

Vladivostok

Erenhot

Turpan

Belgrade Skopje

Sevelskaya Gawan

Suifenhe

Saksaulkaya Alterau (New Sarai)

Khabarovsk

Tianshu / Guyvan

Mashhad

Zhengzhou

Xuzhou

Bagdhad

Nanjing

Shanghai

Wuhan Basra

Changsha / Zhuzhou

Déli korridor Karachi Tamluk

Hanoi

Barygaza

Shenzhen / Hong Kong

Masulipatam

Jelmagyarázat nyomtáv törés

ősi selyemút

vasúti nyomtáv méretek: Standard (Európa, Kína, Törökország & Irán): 1435 mm Dél-kelet Ázsia: 1000 mm korábbi Szovjetúnió: 1520 mm India & Pakisztán: 1676 mm

transz-szibériai vasút (felosztva transz-mongóliaira & transz-mandzsúriaira)

kikötők a Fekete-tengeren & Balti tengeren

transz-eurázsiai logisztika

a világ TOP 15 legforgalmasabb árukikötője

új eurázsiai földhidvak (tervezett)

Damaszkusz

fontos városok az ősi selyemúton

Moszkva

fontos városok az új selyemúton

meghatározó helyi vasúthálózatok (Európa & Kína) gyorssebességű vasúthálózat 2020-ra (>250 km/h) létező főbb vasúthálózatok

Eurázsiai vasúthálózat

bajkál-amúr fővonal európai vasúthálózat

Singarpore

kínai transzkontinentális hálózat (tervezett) TRACECA (Európa-Kaukázus-Ázsia közlekedési korridor)

Forrás:

traceca-programme.eu enciklopedia.org trans-eurasia-logistics.com ersrail.com skyscrapercity.com

Az eredeti rajzot készítette:

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása Szerző: Eszterhai Viktor

A „16+1 együttműködés” egy olyan transzregionális platform, amelyet Kína és 16 közép-kelet-európai állam közötti kapcsolat elmélyítése céljából hoztak létre. A mechanizmus miniszterelnöki csúcstalálkozójának 2017 novemberében Magyarország lesz a házigazdája, így érdemes a „16+1 együttműködés” történetét, működésének jellegzetességeit, valamint a felmerülő problémákat, kihívásokat megvizsgálni. Előzmények Wen Jiabao, a Kínai Népköztársaság korábbi elnöke, 2011-es hivatalos magyarországi látogatásán kijelentette, hogy Kína elkötelezett a közép-kelet-európai (KKE) országokkal történő kapcsolatok fejlesztése iránt, mely érdekében egy új mechanizmus megalakítását is bejelentette. Egy évvel később Varsóban Kína és a 16 KKE állam a kapcsolataik intézményi koordinálására létrehozta a „16 + 1 együttműködés” elnevezésű platformot. A mechanizmusban részt vevő 16 KKE-állam: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia, Bulgária, Románia, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia, Lettország, Litvánia és Észtország. A „16 + 1 együttműködés” beleillik az elmúlt években Kína részéről tapasztalható törekvésbe, hogy új nemzetközi intézményeket hozzon létre, annak érdekében, hogy növelje befolyását a világpolitikában. A „16 + 1 együttműködés” másik fontos jellegzetessége, hogy nyíltan Kína nagy külpolitikai tervének, az „Egy Övezet, Egy Út” részét képezi. „16+1 együttműködés”története 2012-ben Kína és a KKE-országok miniszterelnökeinek a varsói csúcstalálkozóján a mechanizmus tagállamai elfogadták a „Tizenkét intézkedést” (Twelve Measures), amely meghatározta az együttműködés fő céljait és formáját. Ennek legfontosabb pontja a Pekingben

működő, a Kínai Külügyminisztériumnak alárendelt Titkárság (Secretariat) felállítása volt. Kína bejelentette, hogy egy 10 milliárd dolláros különleges hitelkeretet hoz létre, amelynek egy része kedvezményes kölcsönök formájában hívható le, a közös projektek megvalósítása érdekében, elsősorban az infrastruktúra, a zöld gazdaság, stb. területén. A KKE-országok kínai pénzintézeteknél (National Development Bank of China, Export and Import Bank of China, Industrial and Commercial Bank of China, Construction Bank of China, Bank of China, China Citic Bank) pályázhatnak a projektek finanszírozására. A felek megállapodtak abban, hogy létrehoznak egy 500 millió dollárból álló fejlesztési alapot, és a tagállamok tervbe vették, hogy a régió és Kína közötti kereskedelmet 2015-re 100 Mrd. USD-re növelik. A megállapodások további együttműködést írtak elő pénzügyi, turisztikai, kulturális és tudományos területen, valamint Kína ígéretet tett arra, hogy a következő öt évben 5000 hallgatónak biztosít ösztöndíjat a régióból. A 2013 novemberében megrendezett bukaresti csúcstalálkozó legfontosabb eredménye, hogy a felek rögzítették, az érintett államok kormányfői évente fognak találkozni az együttműködés eredményeinek áttekintése, valamint a jövőbeni fejlődés irányának meghatározása céljából. Arról is megállapodtak, hogy kidolgozásra kerül a „16 + 1 együttműködés” középtávú programja. A gazdasági együttműködés területén befektetői és tudományos fórumok megtartásáról, illetve Kína

és a KKE-országok kereskedelmi kamarájának a felállításáról született döntés, amelybe a tagállamok önkéntes alapon léphetnek be. Több új fórumot is hirdettek a tudomány, az oktatás területén (China-CEEC high-level symposium of think tanks, China-CEEC Young Political Leaders› Forum, China-CEEC Education Policy Dialogue, stb.) és elfogadásra került, hogy különböző területeken koordinációs központok létesítését fogják előkészíteni. Végül Magyarország, Szerbia és Kína bejelentette, hogy közösen újítják fel a Budapest és Belgrád közötti vasúti kapcsolatot. 2014 decemberében a belgrádi csúcstalálkozón a felek kifejezték, hogy az együttműködés alapjának a „EU–Kína 2020 stratégiai együttműködési menetrend” („China 2020 Strategic Agenda for Cooperation”) dokumentum irányelveit és az EU jogszabályait tekintik. Aláírásra került a „16 + 1 együttműködés” első nagyszabású infrastrukturális projektje, a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítása. A csúcstalálkozón a felek kijelentették, hogy támogatják a KínaKKE Üzleti Tanács (China-CEEC Business Council) felállítását Varsóban, amelybe a regionális gazdasági szervezetek önkéntesen beléphetnek. Döntés született az első ágazati koordinációs központok megalakításáról: a Kína-KKE Turisztikai Koordinációs Központ (China-CEEC Tourism Promotion Agency) Budapesten és a Kína-KEE Befektetési Koordinációs Központ (China-CEEC Investment Promotion Agency) létrehozásáról Varsóban és Pekingben.

A 2015 novemberében tartott suzhou-i csúcstalálkozón véglegesen megszilárdult a „16 + 1 együttműködés” intézményi működésének a rendje: a kínai fél és a nemzetközi koordinátorok előkészítették a csúcstalálkozót (National Coordinators’ Meetings), a csúcstalálkozó során a felek megállapodtak a találkozó következő helyszínéről, egyeztették a közösség célkitűzéseit és megvizsgálták a korábbi tervek megvalósulását. A „Suzhou-i irányelvek” hangsúlyozták a „16+1 együttműködés” és az EU kapcsolatának a további erősödését, a korábban említett együttműködési formák mellett nevesítve a Kína-EU Összeköttetési Platformot (China-EU Connectivity Platform). Megerősítésre került, hogy a kínai fél a „16+1 együttműködést”, a kormány grandiózus „Egy Övezet, Egy Út” tervéhez szervesen kapcsolódó mechanizmusként kezeli, így külön hangsúlyt kapott a Magyarország és Kína által aláírt egyetértési nyilatkozat (Memorandum of Understanding). A kereskedelmi kapcsolatok megerősítése érdekében a felek elfogadták, hogy a két régió közötti vasúti kapcsolatot – a már működő, Lodz és Chengdu városok közötti áruszállítás mintájára – fejlesztik. Működésbe lépett a vámkezelési együttműködési mechanizmus Görögország, Macedónia, Szerbia és Magyarország között, annak érdekében, hogy Pireusz kikötőjéből minél zavartalanabbul juthassanak el az áruk az EU-ba (China-Europe Land-Sea Express Line). A felek támogatták az adriai-, a balti-, és a fekete-tengeri kikötők és kapcsolódó ipari parkok

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása

együttműködésére és azok gazdasági folyosókkal való összeköttetését biztosító tervet (Adriatic-Baltic-Black Sea Seaport Cooperation). Elfogadásra került a platform közös, „Középtávú menetrendje” (Medium-term Agenda), amely véglegesen megszilárdította az együttműködés területeit: gazdaság; összeköttetés és infrastruktúra; ipar és feldolgozóipar; pénzügy; mezőgazdaság és erdőgazdálkodás; tudomány, kutatás és környezetvédelem; kultúra, oktatás, fiatalok cseréje, sport és turizmus; egészségügy és végül helyi szintű együttműködés. A 2016 novemberében rendezett Riga-csúcstalálkozó legfontosabb eredménye a Kína–KKE Befektetési Alap (China-CEEC Investment Cooperation Fund) megalapítása volt. A felek megegyeztek, hogy infrastrukturális fejlesztéseiket egyeztetik a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) útvonalaival. Rigában felállításra került a Kína-KKE Titkárság a Logisztikai Együttműködésről (China-CEEC Secretariat on Logistics Cooperation), amely saját virtuális platformot is kapott (www.ceec-china-logistics.org). A felek támogatják a mechanizmus második nagyszabású, infrastrukturális projektjét a Belgrád-Bar vasúti vonal modernizációját. A „16+1 együttműködés” jellemzői Az elmúlt évek tapasztalata alapján a „16 + 1 együttműködés” számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik, amelyek megkülönböztetik más nemzetközi intézményektől. A „16 + 1 együttműködés” első fontos jellemzője, hogy tudatosan laza intézményesülés szerint működik.A mechanizmus szerveinek munkájába való bekapcsolódásról az egyes országok jellemzően önkéntes alapon döntenek. A mechanizmusnak három szintje van: 1.) az állami vezetők fóruma; 2.) a szakértői egyeztetések és az együttműködés fontosabb területeihez kapcsolódó szint (pl. infrastruktúra fejlesztés, mezőgazdaság); 3.) és végül a legfontosabb szintet a Pekingben működő, az érintett országok nagykövetségével folyamatos kapcsolatot ápoló (felügyelik a kezdeményezések, kötelezettségvállalások teljesítését, összehívják az üléseket, témajavaslatot fogalmaznak meg) központi szerv, a Titkárság jelenti. Ez a laza intézményesítés megfelel a részt vevő országok különböző érdekeinek és motivációinak, és megkönnyíti az együttműködés javítását szolgáló területekre való összpontosítást. Különösen fontos továbbá, hogy ezáltal az EU szemében

is elfogadhatóbb a mechanizmus, csökkentve azokat a kritikus hangokat, melyek szerint Kína egy saját nemzetközi szervezetet igyekszik létrehozni az EU-n belül. Érdekes, hogy bár a laza intézményesülés hagyományosan a gyenge szervezetek jellemzője, az elmúlt évtized gyorsan változó globális viszonyai között kétségtelen előnnyel is rendelkezik: rugalmasabbá és eredményorientálttá teszi a mechanizmust.

„Az elmúlt évek tapasztalata alapján a „16 + 1 együttműködés” számos érdekes tulajdonsággal rendelkezik...” Az együttműködés másik jellemzője, hogy tudatosan elfogadja a részt vevő országok heterogenitását. A 16 KKE-országból 11 az Európai Unió (EU) tagállama, míg 12 az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) tagja. A 16 ország földrajzilag nagyon különböző és rendkívül eltérő történelmi tapasztalatokkal rendelkezik, az egyetlen közös történelmi tényező, hogy egykor mindannyian a szocialista blokk részei voltak. A heterogenitás elfogadása szükséges a „16 + 1 együttműködés” működőképessége szempontjából. Azáltal azonban, hogy a tagállamokat nem kényszeríti kötelező homogenitásra, némiképpen növeli is a hatékonyságot. Kétségtelen azonban, hogy a közeljövőben a 16 országot, a meglévő intézményi keretek megtartása mellett, Kínának érdemes belső blokként (Balti-országok, Nyugat és Kelet-Balkán, Visegrádi országok) bontani, az eredményesebb együttműködés érdekében. Harmadszor, a „16 + 1 együttműködés” egy olyan közös regionális fórummá vált, amely szükségszerűen közelebb hozza egymáshoz a kelet-közép-európai országokat. Mindez eddig érdemben nem csökkentette a régió hagyományosan nyugat-európai fókuszát, de hosszabb távon várhatóan hozzájárul ahhoz, hogy egyfajta regionális identitást erősítsen meg. Ha az Európán belüli politikai folyamatokra tekintünk, ennek jelentősége hosszabb távon nem lebecsülendő. A negyedik jellemző, hogy bár az együttműködés a kapcsolatok szinte minden területére kiterjed, elsősorban továbbra is a gazdaság dominál.

A gazdasági kapcsolatok legfontosabb vetületét a pénzügyi együttműködés (kedvezményes kölcsönök vagy beruházások) és az infrastruktúra-támogatás (például a Budapest-Belgrád vasút) jelenti. Jellemzően a gazdasági együttműködés szervei és fórumai a legaktívabbak és legjelentősebbek, mint például a „Kína–Közép-Kelet-Európa Üzleti Tanács” és a „Kínai – Közép-Kelet-Európa Üzleti Fórum” (China-Central and Eastern Europe Business Forum). A kapcsolat gazdasági együttműködésre vonatkozó fókusza segít abban, hogy a két szervezet eredményorientált legyen. A „16 + 1 együttműködés” e karaktere nagyon jól tükrözi a kínai külpolitika pragmatikus, kevésbé érték alapú jellegét, amely egyben arra is alkalmas, hogy növelje a mechanizmus elfogadhatóságát az EU-n belül. Az ötödik jellemző a „16 + 1 együttműködés” tervezett kerete, amely már a megalapítás időpontjában egyértelmű volt (pl. „Tizenkét intézkedés”), de intézményesült formát a Suzhouban tartott csúcstalálkozó után öltött, kiegészülve a mechanizmus középtávú menetrendjével. A célok meghatározása és az eredmények nyomon követése tovább növeli a platform tipikusan eredményorientált jellegét.

Hatodszor, az együttműködés motorja Kína, míg a KKE-országok nem képesek egységes álláspontot megfogalmazni. Ez az aszimmetria egyfelől az intézmények létrehozásában és működtetésében érhető leginkább tetten. Kína tudatosan figyel a kisebb részt vevő államok érdekeire, de a gyakorlatban továbbra is erős a verseny a régió államai között a kínai befektetések elnyerése iránt, amely nem valószínű, hogy a közeljövőben megváltozik. A hetedik jellemző, hogy a „16 + 1 együttműködés” hangsúlyozottan nem áll ellentétben az Európai Unióval, sőt „összhangban van a vonatkozó törvényeikkel és rendeleteikkel». A „16 + 1 együttműködésnek” meg kell felelnie az uniós jogszabályoknak és stratégiai dokumentumoknak (Kína-EU 2020 Stratégiai Együttműködés). Ennek hangsúlyozása azért rendkívül fontos, hogy elejét vegyék a mechanizmust érő kritikáknak. A „16 + 1 együttműködés» ennek ellenére politikai céloktól nem teljesen mentes, és több mint egy pusztán nemzetközi gazdasági intézmény. Végül a KEE-Kína együttműködés a „16 + 1 együttműködés” révén jól illeszkedik Kína egyéb új mechanizmusaihoz, illetve együttműködéseihez, amelyek Kína és más régiók állami szintű kapcsolatait koordinálják

A „16 + 1 együttműködés” bemutatása

(pl. Kína-Afrika Együttműködési Fórum), ami arra utal, hogy a kínai kormány egyfajta minta alapján építi a transzregionális intézményeit, alapvető támpontot adva az „Egy Övezet, Egy Út” működtetéséhez. A „16+1 együttműködés” megítélése Egyes kínai vélemények szerint a „16+1 együttműködés” Kína Európa-politikájának az egyik legfontosabb diplomácia eredménye, amely más régiók (vagy akár az EU) számára is például szolgálhat. Más szakértők kiemelik, hogy az együttműködés viszonylag rövid idő alatt jelentős eredményeket ért el, és már új fejlődési fázisba lépett: míg korábban az intézményi keretek kialakítása élvezett prioritást, immáron azok tartalommal való megtöltése vált fontossá. Ezzel ellentétben egyes szakértők úgy vélik, a tizenhat ország eltérő történelmi múltjából, valamint különböző politikai helyzetéből kifolyólag az együttműködés működőképessége megkérdőjelezhető. Kétségtelen tény, hogy a mechanizmus megalakulásakor kitűzött célt, nevezetesen hogy Kína és a KKE-régió közötti kereskedelmet 100 mrd. USD-ra növeljék, nem sikerült elérni: Kína exportja 2015-ben 42,2 milliárd dollárt tett ki, míg a 16 országból exportja 14,1 milliárd USD. Az adatokból jól látható, hogy a kereskedelem ráadásul továbbra is erősen aszimmetrikus, az erőfeszítések hiábavalónak bizonyultak, arra hogy a közép-és kelet-közép-európai országok közép-és kisvállalkozói hatékonyan jelenjenek meg a kínai piacon. Ugyancsak csalódást keltett, elsősorban a KKEországok számára, hogy a „16+1 együttműködés” ellenére továbbra sem figyelhető meg nagy felfutás a kínai befektetésekben. Különösen fájó a zöldmezős beruházások elmaradása, amely munkahelyteremtő képessége miatt rendkívül népszerű eszköze a belpolitikának. A „16+1 együttműködést” azonban a KKE-régió kormányai – a kritikus hangok ellenére – döntően továbbra is pozitívan ítélik meg. Ez elsősorban az „Egy Övezet, Egy Út” projektnek köszönhető, amely az optimista vélekedés szerint alkalmas eszközül szolgálhat ahhoz, hogy a kereskedelem bővítésén keresztül a régió kitörjön az Európán belüli félperiférikus helyzetéből. Valójában az „16+1 együttműködésre” leselkedő legnagyobb veszély, kívülről, az EU irányából jön. Annak ellenére, hogy az együttműködés nem

számít kiemelt témának (szemben a kereskedelem, a beruházások, az emberi jogok stb. kérdésével) az EU-Kína kapcsolatokban, egyes uniós vezető körök (és tagállamok kormányai pl. Németország) szerint a régiónak nincs szüksége új, EU-n kívüli csatornára a Kínával való kapcsolatok menedzseléséhez. Ez az irányelv nem csupán a tagországokra, hanem a tagjelölt öt balkáni országra is igaz. Az EU-n belül a „16 + 1 együttműködéssel” kapcsolatban három aggály szokott felmerülni. Az első aggodalom szerint a mechanizmus keretén belül a közös projektek – főként az infrastrukturális beruházások és annak finanszírozási formája – ellentétesek az uniós jogszabályokkal. Ezen álláspontot képviselők szerint a projektek nem átláthatóak, sértik az EU belső piaci szabályait (közbeszerzés, környezeti hatásvizsgálat, műszaki szabványok stb.). Az Európai Bizottság pontosan ezen indokok miatt vizsgálja az együttműködés kiemelt projektjét, a Budapest-Belgrád vasútvonal felújítását. Másodszor, a kritikus hangok szerint a mechanizmus nem felel meg az európai elveknek és értékeknek és nem követi azt a modellt, amelyet az EU képvisel a KEE-régióban. Harmadszor, egyes kritikus hangok arra hívják fel a figyelmet, hogy Kína igyekszik éket verni Európán belül, és a mechanizmussal az „oszd meg és uralkodj” elvet érvényesíti. Egyes szélsőséges nézetek a „16+1 együttműködést” egyenesen Kína trójai falovának tekintik. Mindezen kritikai megjegyzéseket – ha túlzóak is – és részben a KKE-piac megőrzéséből fakad, szükséges szem előtt tartani annak érdekében, hogy a „16 + 1 együttműködés” további fejlődése biztosítható legyen. Összegzés A „16 + 1 együttműködés” az elmúlt évek során jelentős fejlődésen ment keresztül, és egy működő transzregionális platformmá vált. A létrejött intézmény egy olyan rugalmas és pragmatikus mechanizmusnak tekinthető, amely egyfelől érdemben javította Kína és a KEE-régió kapcsolatát, másfelől irányt mutat az „Egy Övezet, Egy út” keretein belül Kína és más régiók kapcsolatainak a működtetésére. Mindezek miatt hosszú távon akár az EU és Kína közötti együttműködés mintájául is szolgálhat, különösen, ha az USA és az EU távolodása folytatódik. Mindennek feltétele azonban, hogy „16 + 1 együttműködés” hatékony választ adjon az előtte tornyosuló számtalan kihívásra.

A Budapest Guidelines Szerző: Eszterhai Viktor 1

2017. november 27-én Budapesten került megrendezésre Kína és a közép- és keleteurópai országok 6. csúcstalálkozója. Jelen elemzés célja, hogy a találkozó kapcsán született irányelvek, az ún. Budapest Guidelines alapján bemutassa a „16+1 együttműködés” legfontosabb fejleményeit.

Preambulum A „16+1 együttműködés” legjelentősebb fóruma a 16 közép- és kelet-európai (KKE) ország és Kína kormányfőinek évente megrendezésre kerülő csúcstalálkozója. A Budapest Guidelines2 alapján Albánia és Románia kivételével, amelyek miniszterelnök helyettesi szinten képviseltették magukat, a többi ország kormányfője mind jelen volt. Mindez tükrözi, hogy a csúcstalálkozót valóban kiemelt regionális eseményként ítélik meg a KEE országai és az együttműködés kétség kívül a térség egyik legfontosabb politikai fórumává vált. NÉV Orbán Viktor Li Keqiang Denis Zvizdic Boyko Borissov Andrej Plenkovic Bohuslav Sobotka Jyri Ratas Maris Kucinskis Saulius Skvernelis Zoran Zaev Dusko Markovic Beata Szydlo Ana Brnabic Robert Fico Miro Cerar Senida Mesi Paul Stanescu

Kína és a közép- és kelet-európai országok 6. csúcstalálkozójának résztvevői. 3 A 17 országon kívül a rendezvényen megfigyelőként részt vett Ausztria, Fehéroroszország, Görögország, Svájc, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európai Unió képviselői. Ezen országok és intézmények bevonása nem véletlen. 4 Ausztria – a Habsburg Birodalmi örökségből is adódóan – hagyományosan szoros kapcsolatot ápol a régióval, és az aktív gazdasági kapcsolatok miatt már korábban felvetődött a bevonása a mechanizmusba.

ORSZÁG Magyarország Kína Bosznia-Hercegovina Bulgária Horvátország Csehország Észtország Lettország Litvánia Macedónia Montenegró Lengyelország Szerbia Szlovákia Szlovénia Albánia Románia

TISZTSÉG kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő kormányfő-helyettes kormányfő-helyettes

Fehéroroszország részvétele két okból indokolható, egyfelől szintén szoros kapcsolata van a szomszédos KKE országokkal, természetes folyosóként kapcsolva a régiót Oroszországhoz. Másfelől az ország maga is a kínai befektetések jelentős színtere. Görögország jelenléte ugyancsak nem tekinthető meglepetésnek: szomszédjai közül több is aktív résztvevője a „16+1 együttműködésnek”, míg a mechanizmus egyik zászlóshajója a Budapest-Belgrád vasútvonal kapcsán Görögország közvetlenül is érintett a kezdeményezésben, mert a vasútvonal Pireusz kikötőjét kötné össze az EU piacával. A svájci érdeklődés oka egyrészt a KKE régióval ápolt szoros gazdasági kapcsolat, másrészt a „16+1 együttműködés” a potenciális befektetési lehetőségek miatt is vonzó az ország számára. Az Európai Unió részvétele magától értetődő, mivel a 16 KKE országból 11 az EU tagja. Másfelől az EU megfigyelő státuszos bevonása a mechanizmusba csökkentheti az EU egyes döntéshozói körében tapasztalható szkeptikus megítélést a mechanizmussal szemben. 5 Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elsődleges érdeke, hogy a befektetés szempontjából érdekes projekteket keressen, összehangolva azokat az európai infrastrukturális fejlesztési programjával (Európai Bizottság Befektetési Terve Európára (European Commission’s Investment Plan for Europe), ismertebb nevén „Juncker terv”6).

A Budapest Guidelines külön hangsúlyt fektet arra, hogy a budapesti a hatodik csúcstalálkozó (Varsó, Bukarest, Belgrád, Suzhou, Riga), ezért az öt éves időszak alkalmas arra, hogy áttekintsék a korábbi eredményeket. Ezt tükrözi a Budapest Guidelines mellett kiadott, az öt év eredményeit felsoroló dokumentum is (Five-year Outcome List of Cooperation Between China and Central and Eastern European Countries). 7 Az eredmények hangsúlyozása azért is fontos, mert egyes vélemények szerint8 a „16+1 együttműködés” nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket (a legismertebb példa, hogy a KKE régió és Kína közötti kereskedelmet a tervek szerint 2015-re 100 mrd. USD-ra kellett volna növelni,9 de ez alig haladta meg az 50 mrd. USD-t a céldátum időpontjában10). A Budapest Guidelines nem véletlenül hangsúlyozza, hogy az együttműködés megítélésékor nem szabad csak a gazdaságra fókuszálni, hanem a közlekedés és a logisztika, a kultúra és a humán szféra kapcsolatai is fontosak, amely területeken kétség kívül számos eredmény született.11 A Budapest Guidelines kiemeli, hogy a platform elkötelezetten támogatja a multilateralizmust és a nemzetközi intézményeket, mint az Egyesült Nemzetek Szervezetét és a Világkereskedelmi Szervezetet, valamint azok szabályait. Ennek jelentőségét egyfelől az adja, hogy a résztvevő államok a korábbi,

a budapest guidlines

évente kiadott irányelvekhez hasonlóan igyekeznek eloszlatni azon aggodalmakat, melyek szerint Kína nemzetközi intézményépítő törekvése – és így a „16+1 együttműködés” is – aláássa a nemzetközi szervezetek szerepét. Másfelől ez egyfajta kiállás is a világ felé, mindenekelőtt az USA-ban végbemenő antiglobalizációs törekvés kapcsán, amelynek mind Kína, mind a rendkívül nyitott KKE régió a vesztese lehet. Nem véletlenül a szöveg külön hangsúlyozza, hogy a „16+1 együttműködés” célja a világgazdaság nyitottságának a fenntartása. A Budapest Guidelines megállapítja, hogy a „16 + 1 együttműködés” fontos és pozitív szerepet játszik a Kína és Európa kapcsolatában és segíti az EU és Kína közötti „átfogó stratégiai partnerség” 12 elmélyítését. Ennek a már korábban említett, EU döntéshozói szinten tapasztalható, „16 + 1-es együttműködéssel” kapcsolatos negatív megítélés miatt van kiemelt jelentősége. A források tükrében a kritikák alapvetően három elemből fakadnak: a mechanizmus keretében megvalósított projektek nem teljesen illeszkednek az EU szabályozásával; Kína regionális szerepvállalása megkérdőjelezi a „nyugati” modell kizárólagosságát a KKE régióban; és végül, hogy a mechanizmus aláássa az EU egységét.13 A Budapest Guidlines éppen ezért hangsúlyozza, hogy célja az „egységes, stabil és virágzó Európa” megteremtése. A bizalom elmélyítése céljából ugyancsak rögzítésre került, hogy a 16 KKE ország és Kína elkötelezetten követik az EU-Kína kapcsolatát rögzítő stratégiai dokumentumokat és célkitűzéseket, mint amilyen az EU-Kína 2020 Stratégiai Agenda (EU-China Agenda 2020),14 az EU-Kína Összeköttetési Platform (EUChina Connectivity Platform),15 Európai Bizottság Befektetési Terve Európára (European Commission’s Investment Plan for Europe)16 és a tárgyalás alatt álló EU-Kína Átfogó Befektetési Megállapodás (EUChina Comprehensive Agreement on Investment).17 A Budapest Guidelines rögzíti, hogy a „16 + 1-es együttműködés” szorosan kapcsolódik az „Egy övezet egy út” tervhez,18 amelyet először 2014-ben, Belgrádban jelentett be a kínai miniszterelnök, Li Keqiang,19 és azóta minden évben megjelenik az irányelvekben. Az „Egy övezet egy út” rendkívül népszerű a KKE államok között, mert úgy gondolják, hogy az annak keretében megvalósuló infrastrukturális beruházások jelentősen javítják a régió elérhetőségét, hozzásegítve őket a periférikus gazdasági helyzetükből való kitöréshez. 20 Másodszor

Kína számára rendkívül fontos, hogy a KKE államok rögzítik a pozitív elkötelezettségüket az „Egy övezet egy út” iránt, mert az EU-n belül annak megítélése, hasonlóan a „16+1 együttműködéshez” igen vegyes, elsősorban az EU egyes magállamai szemében (pl. Németország), így a közös kiállás hosszabb távon formálhatja az EU attitűdjét. 21

dokumentum szerint teljes mértékben kapcsolódnak a nemzetközi normákhoz és az EU jogszabályaihoz. Ennek a pontnak a jelentősége ugyancsak abban áll, hogy a felek hangsúlyozzák, a „16+1 együttműködés” nem a fennálló nemzetközi rend aláásása és különösen nem az EU megosztása céljából jött létre, hanem a kölcsönös előnyök kiaknázása érdekében.

A Budapest Guidelines a jövő fő követendő irányát a következőképp jelölte meg: „gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi együttműködés elmélyítése a közös előnyök érdekében”. Ebben a mondatban két említésre méltó dolog található. Először is belekerült a KKE és Kína közötti pénzügyi együttműködés kérdése, amely korábban kisebb hangsúlyt kapott a gazdasági témák között. A változás alapvetően annak tulajdonítható, hogy a házigazda Magyarországnak pénzügyi téren sikerült a legnagyobb előrelépést elérnie a bilaterális kapcsolatokban Kínával, amelyet a felek úgy értékelhettek, hogy követendő példa lehetne a többi 15 ország számára is. 22 A pénzügyi kapcsolatok

Elfogadott pontok A Kína és a közép- és kelet-európai országok jövő évi, 7. miniszterelnöki szintű csúcstalálkozójának Bulgária fog otthont adni. Bulgária az együttműködésen belül eddig a kevésbé aktív országok közé tartozott, amely többek között a Kínával kapcsolatos gazdasági kapcsolatok fejletlenségére is visszavezethető. A jövő évi találkozó egyik kiemelt pontja várhatóan az agrártermékek kínai exportja lesz, mert a „16+1 együttműködés” mezőgazdasági fókuszú ágazati koordinációs központja (16+1 Association for Agriculture Promotion) Szófiában található. 25

elmélyítését Kína különösen szorgalmazza, egyfelől a RMB nemzetközisítésére irányuló központi törekvések miatt, másfelől azért, mert ezen a területen – mint a magyar példa mutatja – viszonylag könnyű eredményeket elérni, szemben a befektetés és kereskedelem növelését célzó törekvésekkel, amelyeket gyakran a 16 KEE ország gazdasági struktúrájának jellegzetességei hátráltatnak. 23 Másodszor hangsúlyos elemként felfedezhető a kapcsolatok kölcsönösen előnyös elve. Ez a kérdés jelentős figyelmet kapott az elmúlt években és több kritika is érte a „16+1 együttműködést” amiatt, hogy elsősorban Kína érdekeit szolgálja. 24 Mindezek miatt a kölcsönös előnyök hangsúlyozása különösen fontos az érintett felek számára. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kínai fél a kölcsönös előnyök alatt nem feltétlenül az előnyökből való egyforma részesedést érti, pusztán azt, hogy a kapcsolat mindkét fél számára tartogat előnyöket, így az nem zárja ki, hogy pl. egy projekt megvalósítása nagyobb előnyt jelent Kína, mint a partnerei számára. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy nem Kína feladata gondoskodni arról, hogy a KKE országok saját érdekeiket mennyire tarják szem előtt (pl. az egyes projektek megvalósíthatóságát).

Együttműködési és koordináció Együttműködési terv és koordináció témakörben a felek megállapodtak, hogy továbbra is követik a közös „Középtávú menetrend” (Medium Term Agenda)26 céljainak a megvalósítását, és bejelentésre került a következő 2021-2025 közötti időszakra vonatkozó tervek előkészítésének az igénye is, amely rendkívül fontos a „16+1 együttműködés” jövője szempontjából, mert konkrét, megvalósítandó célokat fogalmaz meg. A mechanizmus működésének formalizált menete újra megerősítésre került, amelynek keretében az év első felében az ún. nemzeti koordinátorok egyeztetnek Kínában, majd az év második felében a csúcstalálkozó házigazdájának országában, születnek meg a végleges döntések. A döntés előkészítési mechanizmusban sem történt változás: a Kínai Külügyminisztérium a Pekingben működő Titkárságon keresztül, az érintett országok nagykövetségeivel egyeztetve készítik elő a csúcstalálkozók pontjait. Továbbra is fontos jellegzetessége a mechanizmusnak, hogy annak munkájába való bekapcsolódásról az egyes országok és azok intézményei és vállalatai továbbra is önkéntes alapon döntenek.

Végül a Budapest Guidelines preambulumának az utolsó pontja felsorolja a részben már említett normákat, amelyek meghatározzák a „16+1 együttműködést”, mint az „átláthatóság, a méltányosság, a reciprocitás és a kölcsönös előnyök” elve, amelyek a

Kereskedem és befektetés A tagállamok kereskedelem tekintetében a Világkereskedelmi szervezet szabályozása alapján igyekeznek a bilaterális kereskedelmet tovább erősíteni, míg a befektetések szempontjából a jövőben

elfogadásra kerülő EU-Kína Átfogó Befektetési Megállapodás (EU-China Comprehensive Agreement on Investment)27 lesz mérvadó. Mindkettő jelentősége egyfelől a már említett törekvésre vezethető vissza, amely igyekszik hangsúlyozni, hogy Kína intézményépítése nem a fennálló nemzetközi rend ellenében történik, valamint próbálja növelni az EU bizalmát a „16+1 együttműködéssel” szemben. Másfelől a Világkereskedelmi szervezet egy kidolgozott, bejáratott nemzetközi szabályozási rendszer, amely ismert a résztvevő államok számára, így növelheti a „16+1 együttműködés” tagállamai közötti kooperáció hatékonyságát. A Világkereskedelmi szervezet szabályaira való hivatkozás azonban kétség kívül egy látens engedmény is a kínai félnek, hiszen a 11 EU-tag számára nem a Világkereskedelmi szervezet, hanem az EU közös kereskedelmi rendszere és politikája az alapvető referencia pont. Bár az öt nem EU tagállamra való tekintettel indokolható a megfogalmazás, várhatóan Nyugat-Európa és az Európai Bizottság számára az nem kielégítő. A gazdasági kapcsolatok koordinálásában és előkészítésében a legfontosabb szerepet továbbra is a Kína–Közép- és Kelet-Európa Üzleti Tanács (ChinaCEEC Business Council) tölti be. A felek számtalan nemzetközi kiállítást és rendezvényt támogatnak (pl. China International Import Expo, China International Consumer Goods Fair). Ezek jelentősége a KKE államok számára abban áll, hogy lehetőséget kapnak termékeik promotálására a lehetséges kínai partnerek felé, növelve ezzel a KKE országok exportját és egyben csökkentve a Kínával szembeni kereskedelmi deficitjüket, amely egyébként gyakran felmerülő kritika a „16+1 együttműködéssel” kapcsolatban. 28 A Budapest Guidelines kifejezetten nagy hangsúlyt fektet az e-kereskedelemre, mint az együttműködés egyik potenciális területére. Az e-kereskedelem ugyanis kölcsönös előnyöket nyújthat: a kínai vállalatok rendelkeznek azokkal a szolgáltatásokkal, amelyek platformot biztosítanak a KKE országok kisebb vállalatai számára a kínai és globális piacok elérése számára. A döntően hazai tulajdonú, de gyakran fejletlen KKE kis- és középvállalatok aktívabb bevonása a „16+1 együttműködésbe” pedig évek óta remélt, de meg nem valósult cél. 29 Valójában mind a külkereskedelmi hiány, mind a KKE országok kis és közép vállalatainak alacsony hatékonyságú nemzetközi jelenléte a régió gazdasági struktúrájából fakad, így azok megoldását az elfogadott pontok nem képesek érdemben orvosolni.

a budapest guidlines

Összeköttetés A Budapest Guidelines megerősítette, hogy a „16+1 együttműködés” projektjeit az „Egy övezet egy út” mellett harmonizálják az EU érintett dokumentumaival és intézményeivel, mint például az EU-Kína Összeköttetési Platformmal, 30 a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) és a Keleti Partnerség31 programokkal. A cél a gazdasági racionalitáson túl, hogy bizalmat építsen az EU-n belül, csökkentve annak lehetőségét, hogy megakad a projektek megvalósítása, mint az történt az első jelentős regionális projekt a Budapest-Belgrád vasútvonal rekonstrukciója esetében. Hosszabb távon a tagállamok remélik, hogy az EU és a „16+1 együttműködés” projektjei között kétség kívül létező átfedés miatt az EU álláspontja támogatóbb lesz. A konkrét projektek közül megemlítésre került a Budapest-Belgrád vasútvonal, megállapítva hogy Kína, Szerbia és Magyarország jelentős lépéseket tett annak megvalósítása érdekében. Formálisan fontos lépést jelentett a vasútvonal magyarországi szakaszának felújítására vonatkozó közbeszerzési eljárás kiírása, amely előfeltétele a megvalósításnak. A közbeszerzési eljárás jelentőségét az adja, hogy korábban az Európai Bizottság pontosan ennek elmaradása miatt emelt kifogást. A tendereztetés lezárulta után így a remények szerint elhárulhatnak a korábbi akadályok és az építkezés 2020-ban elindulhat. 32 A további konkrét projektek között megjelent még a Rijeka és Koper kikötőket Magyarországgal összekötő vasúti kapcsolat kialakításának a támogatása, valamint – megvalósíthatósági tanulmányok ajánlásai alapján – a Belgrád-Budapest vasútvonal Montenegró és Albánia kikötőin keresztül történő kiterjesztésének a lehetősége is. A projektek kapcsolódnak az ún. Kína-Európa Szárazföldi-tengeri Express Folyosó és Kikötői Együttműködéshez (China-Europe Land Sea Express Line és Port Area Cooperation), amely célja a Balti, az Adriai és a Fekete-tenger közötti modern kapcsolat megteremtése. A „16+1 együttműködés” a szállítási kapcsolatok javítása érdekében támogatja, hogy fejlesszék a KKE összekötetési szolgáltatási színvonalának hatékonyságát a határátlépés és vámszabályok harmonizációjával, a vasúti hálózat jobb összekapcsolhatóságával, valamint a meglévő logisztikai központok együttműködési lehetőségeinek felülvizsgálatával.

A felek felismerték, hogy a hatékonyság növelése érdekében szükséges a vámszabályozást az EU szabályaival (EU-China Agreement on Cooperation and Mutual Administrative Assistance in Customs Matters, 33 EU-China Strategic Framework for Customs Cooperation34) egyeztetni. Mindezek elsősorban amiatt fontosak, mert általuk csökkenthetők a KKE országok töredezett infrastrukturális hálózatából és az EU nem-EU tagállamok különböző vámszabályozásából származó hátrányok. 35 Ipar, az energia, a tudomány és a technológia területén A tagállamok igyekeznek elmélyíteni az ipar, az energia, a tudomány és a technológia területén a korábbi együttműködést, amely koordináló állama Szlovákia. A konkrét intézkedések közül kiemelendő a közös laboratóriumok létrehozása (pl. a Szlovákiában létrejött virtuális technológiai transzfer központ) és a közös rendezvények, mint a harmadik 16 + 1 konferencia az Innovációs Együttműködésről (16+1 Conference on Innovation Cooperation), amely 2018-ban Szarajevóban kerül megrendezésre. A Budapest Guidelines – a korábban ismertetett okok miatt – az ipari és műszaki együttműködésbe is igyekezett hangsúlyosan bevonni a kis- és középvállalkozásokat, így célként megjelent egy KKE-Kínai Nemzetközi Kis- és Középvállalkozások Vásárának (China International Small and Medium Enterprises Fair) a megrendezése Kínában. Pénzügyi együttműködés A Budapest Guidelines egyik leghangsúlyosabb területe a pénzügyi együttműködés, amelyben valószínűleg fontos szerepet játszott, hogy a 16 KKE ország közül – mint ahogy az korábban említésre került – Magyarországnak sikerült az elmúlt években a legnagyobb előrelépést tennie a Kínával kapcsolatos pénzügyi kapcsolatok elmélyítése felé. Sor került a Kína–KEE Befektetési Együttműködési Alap (China-CEEC Investment Cooperation Fund) második fázisának létrehozására, kiegészítve a jóval szerényebb léptékű (közel 0,5 mrd. USD) első alapot. 36 A tevékenysége várhatóan kiegészül a Selyemút Befektetési Alap regionális befektetéseivel, amelynek fókuszában megjelenik a KKE régió is, mindenekelőtt a Nyugat-Balkán régió infrastrukturális beruházási lehetőségei kapcsán. Létrejött a Kínai-KKE Bankközi Társulás (China-CEEC Inter-Bank Association), amelyhez az érintett államok pénzügyi intézményei

önkéntes alapon csatlakozhatnak. A Titkárságot a Kínai Fejlesztési Bank (China Development Bank) irányítja, míg a regionális koordinációs központ létrehozását a Magyar Fejlesztési Bank vezeti. Magyarország vezető szerepét tükrözi, hogy a Kína-KKE Központi Bank Kormányzóinak a Találkozója (ChinaCEEC Central Bank Governors' Meeting) 2018-ban Magyarországon kerül megrendezésre. Mezőgazdaság, Erdészet és Környezetvédelem A „16+1 együttműködés” egyik legsikeresebb területe kétség kívül a mezőgazdaság, a viszonylag olcsó és jó minőségű termékek számára Kína megfelelő piacnak minősül. A Budapest Guidelines-ban ennek megfelelően nagy hangsúly kerül a regionális termékek kínai promóciójára (pl. China International Agricultural Products Fair, 13th China-CEEC Agrotrade and Economic Cooperation Forum, stb.) A sikeres megjelenés érdekében szükség van a nemzeti sztenderdek, minőségi és egészségügyi előírások harmonizációjára. A piac hatékonyabb elérése érdekében a termékek forgalmazásához az e-kereskedelmi platformokon történő árusítás lehetőségének a támogatása is felmerült. Végül a felek támogatják egy Nemzetközi Mezőgazdasági Demonstrációs Park létrehozását Bulgáriában (Plovdiv), amely a „16+1 együttműködés” regionális koordinációs központja a mezőgazdaság területén. Humán kapcsolatok A számtalan kulturális, oktatási, tudományos, turisztikai csereprogram közül a Budapest Guidelines-ban egyértelműen hangsúlyosak a médiához kapcsolódó csereprogramok (pl. Year of China-CEEC Media Cooperation). Ugyancsak fontos szerepet kapott a fiatalok és a fiatal vezetők cseréje, amely nélkülözhetetlen feltétele a „16+1 együttműködés” megerősítésének. A tagállamok egyetértettek abban, hogy a turisztikai kapcsolatok elmélyítése érdekében szükség van KKE államok egységes márkanévként való megjelenítésére. Mindez tükrözi, hogy a tagállamok lassan kezdik felismerni, hogy a kínai turistákért folytatott versenyben a kisebb államoknak érdemesebb összefogniuk, mint önállóan küzdeni a nagyobb turisztikai célpontnak számító országokkal, vagy akár egymással szemben. Egészségügy Az egészségügy tekintetében korábbi témák mellett a Budapest Guidelines-ban kiemelt szerepet kapott a „16+1 együttműködés” mint a tradicionális kínai

orvoslás nemzetközi terjesztésének fóruma. Továbbá rögzítésre került, hogy a KKE régió fontos szerepet játszhat a kínai gyógynövény termesztésben és termelésben. Mindezek megkövetelik a szabályozás elmélyítését, amelynek körvonalazódik az intézményesülése pl. a Kína-KKE Gyógyszer Szabályozási Fórum (China-CEEC Drug Regulatory Cooperation Forum) keretében, melynek házigazdája Csehország lesz 2018-ban. Lokális kapcsolatok A Budapest Guidelines kiemelt témája a lokális kapcsolatok tekintetében a helyi önkormányzatok és helyi vállalkozások közötti kapcsolatok elmélyítése volt, amely keretében számtalan fórum kerül megrendezésre, mint a 3. Kína-KKE Fővárosi Polgármesterek Fóruma (China-CEEC Capital Mayors Forum) Szerbiában. Végül a Budapest Guidelines összefoglalja az előző évben Rigában meghirdetett tervek megvalósulását. Mindez rendkívül fontos visszacsatoló mechanizmus a „16+1 együttműködés” számára, mert tükrözi, az együttműködés mélységét és segít realisztikus célokat kitűzni a jövőben.

„Összefoglalva megállapítható, hogy a „16+1 együttműködés” a KKE régió fontos intézményévé vált, amely jelentősége a Budapest Guidelines alapján is megfigyelhető. A Budapest Guidelines vizsgálata jól tükrözi az elmúlt évek fejlődését, magában foglalva a megoldandó problémákat és kihívásokat és a lehetséges további fejlődési irányokat.” 97

Globรกlis vรกrosok

Globális városok újraértelmezve Szerző: Gere László

2016 őszén megjelent elemzés a globális városok hét típusát különítik el. Az újszerű megközelítés mellett figyelemre méltó az ázsiai városok globális szerepének egyre hangsúlyosabbá válása, mely az elmúlt évtizedekben végbement urbanizációs trendek következménye.

Az urbanizációnak köszönhetően a városok a globális gazdasági növekedés magját jelentik. És bár az urbanizált világ messze többet jelent a globális városoknál, ezekben a metropoliszokban területileg egyedülálló módon koncentrálódnak a modern gazdasági növekedés hajtóerői: a kereskedelem, innováció, tehetség, és infrastrukturális kapcsolatok. A városok feltérképezése során pedig kiderül, hogy már a metropolisz-térségek szintjén is komoly különbségek mutatkoznak az egyes tényezőket illetően, bizonyítva azt az előfeltételezést, hogy minden egyes város saját, egyéni versenyképes ágazatai, területei alapján kerül a globális városok közé. A globális városra nem létezik csupán egyfajta meghatározás. Globális jelentőséggel bíró városok a világtörténelemben számos alkalommal emelkedtek ki – ilyenek voltak az ókori Athén, vagy Róma is –, a fogalmat azonban modern értelemben, széles körben Saskia Sassen városszociológus-közgazdász vezette be az először 1991-ben megjelent, The Global City: New York, London, Tokyo című művében (ennek előfutáraiként pedig mindenképpen meg kell említeni Peter Hall 1966-ban megjelent The World City című művét, valamint John Friedmann 1986-os The World City Hypothesis című cikkét). Ebben a mára már klasszikussá vált könyvében Sassen elsősorban gazdasági szempontból azonosítja a globális városokat: olyan entitások, melyek a globális gazdaság irányítóközpontjaiként funkcionálnak. Definíciója szerint a globális városok központi szerepet töltenek be a világgazdaság irányításának szervezésében, elsődleges célterületei a pénzügyi szervezeteknek és a vezető gazdasági szektorok között a hagyományos gyáripari termelést felváltó speciális szolgáltatások-

100

nak, a termelés, különösen az innovatív termelés legfontosabb színterei, és végül piacai is a termelésnek és innovációnak.

„A globális városok központi szerepet töltenek be a világgazdaság irányításának szervezésében.” Globális város rangsorok áttekintése A globális városok rangsorolása, illetve a világszintű várostipizálások-toplisták és az ezeken elért helyezések meglehetősen fontosak a városok számára, szerepük lehet a befektetésvonzó-képességük javításában, valamint szempontokat adhatnak a transznacionális vállalatok számára központjaik és irodáik telepítéséhez. A mai értelemben vett globális városi versenyképességi rangsorok alig egy évtizede terjedtek el igazán, bár az elsők már a ’70-es években megjelentek (a svájci UBS bank 1970-ben adta ki először Árak és jövedelmek felmérését (Prices and Earnings Survey), melyben 72 várost hasonlítottak össze világszerte, ezt a rangsorolást azóta is minden évben elvégzik. Azonban könnyen belátható, hogy mivel számos szempont szerint lehet a tipizálást elvégezni, ezért nem lehet egy abszolút globális városról beszélni, ahogy nem tekinthetünk egyetlen tipizálást sem abszolútnak. A tanácsadó cégek, think tankek, a kormányzat, tudományos szféra, iparkamarák, vállalati csoportok,

turisztikai cégek és a média különböző szempontokból közelítenek a városok értékeléséhez. Vannak átfogó, részletes elemzéssel közelítő rangsorok, más rangsorokat összesítő rangsorok (a rangsorok rangsorai), makrogazdasági és jövőbeli növekedési előrejelzéseken alapuló rangsorok, bizonyos társadalmi, vagy gazdasági/vállalati trendek szempontjait követő rangsorok stb. Újraértelmezett globális városfogalom A Brookings Intézet 2016 szeptemberében tette közzé Metropolitan Policy Programjának részeként a „Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies” című kiadványát. Az Egyesült Államokban működő Brookings Institute a világ egyik vezető think tankje (2016-ban első helyen állt a Pennsylvania Egyetem által készített globális kutatóintézeteket rangsoroló listán), mely a globális társadalmi-gazdasági-politikai kérdések mellett komoly kutatói háttérrel rendelkezik a városi ügyek elemzésében is. Kutatási eredményeiket megosztják a városi vezetőkkel, ezeken a konzultációkon keresztül gyakorlatias megoldásokat tudnak kidolgozni, melyeket végül országos és nemzetközi szinten egyaránt lehet alkalmazni. Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies A nagyvárosok gazdasági súlya egyre fontosabbá válik, hiszen globálisan már a népesség több mint fele városokban él, a világ 123 legnagyobb metropolisztérségében (erre fókuszál az elemzés) tömörül a lakosság valamivel több mint egynyolcada, de itt koncentrálódik a globális gazdasági teljesítmény közel egyharmada.

Mivel a társadalom és gazdaság egyre urbanizáltabb, a globális városok klasszikus értelmezését felül kell írni. A globális gazdaságot már nem csupán néhány pénzügyi központ irányítja, mint New York, London vagy Tokió. Ma már a városok széles körű, összetett hálózata vesz részt a javak, szolgáltatások, emberek, tőke és az eszmék nemzetközi áramlásában, jelentősen hozzájárulva a globális növekedéshez. Ezért a jelenlegi globális gazdasági környezetben, melyet az IMF úgy jellemez, a világ a „túl hosszú ideig tartó túl lassú növekedés” terhétől szenved (tehát lényegében stagnál a világgazdaság), egyre fontosabbá válik a városok növekedéshez és jóléthez való hozzájárulásának megértése és fokozása, mintegy felkészülésként a következő globális növekedési periódusra. A kutatás ezen trendek és kihívások figyelembevételével definiálta újra a globális városokat.

„Globálisan már a népesség több mint fele városokban él, a világ 123 legnagyobb metropolisztérségében tömörül a lakosság valamivel több mint egynyolcada, de itt koncentrálódik a globális gazdasági teljesítmény közel egyharmada.”

101

Globális városok újraértelmezve

A globális városok hét típusa (1) Globális óriások (Global giants)

A legfejlettebb országok irányító központjai. Ide tartoznak az USA, Japán, Franciaország és az Egyesült Királyság legnagyobb városai, New York és Los Angeles, Tokió és Oszaka, Párizs, valamint London. Ezek a metropolisz-térségek nem csupán saját, meglehetősen erős országuk irányítását látják el, hanem itt koncentrálódik a legjelentősebb vagyon, a vállalati döntéshozás és a nemzetközi kereskedelem koordinálása is. Ezt a csoportot legmarkánsabban a mérete jellemzi, átlagosan 19,4 millió fős lakossággal rendelkeznek, átlagosan több mint 1 billió dollár a reálkibocsátásuk, háromszor annyi, mint a következő csoport, az ázsiai központok tagjaié. Ha ezek a városok egy államot alkotnának, a világ harmadik legnagyobb gazdasága lennének. Ezek a városok az emberek, tudás és tőke áramlásának legfontosabb csomópontjai. A hét várostípus közül itt a legmagasabb a képzettségi szint, az egy főre jutó szabadalmak száma itt a második legmagasabb, csakúgy, mint az egy főre jutó tudományos publikációk száma. Los Angeles és Oszaka mint globális központ talán első látásra meglepőnek tűnhet, azonban ezek a metropolisz-térségek rendelkeznek a világon az ötödik és hatodik legnagyobb gazdasággal. (2) Ázsiai központok (Asian anchors)

(Ide tartozik 5 kelet-ázsiai metropolisz-térség (Peking, Hongkong, Szöul-Incheon, Sanghaj és Szingapúr), valamint Moszkva (mely bár jóval közelebb áll Európához, ebbe a típusba illik leginkább mérete, vagyona, vállalkozásai és pénzügyi szolgáltatásai alapján).

102

Az ázsiai központok sok jellemzőt tekintve hasonlítanak európai, japán vagy amerikai társaikhoz, de kevésbé vagyonosak, és globális beágyazottságuk és összeköttetéseik hiányosabbak. Ezek a városok kapuként szolgálnak a globális befektetők és gyorsan növekvő országuk között. Nagy mennyiségű külföldi befektetés érkezett ezekbe a városokba, melyeket azóta még tovább erősítettek a helyi infrastruktúrára és képzésre fordított befektetések. Ma már az ázsiai központokban a legnagyobb a népesség és a kereskedelmi tevékenységek koncentrációja. Az egy főre jutó GDP a második legmagasabb ebben a várostípusban, 2000 óta átlagosan évi 4,2 százalékkal emelkedve. Számos jellemző köti össze ezeket a városokat, különösen az öt kelet-ázsiai várost: a közvetlen külföldi működőtőke-beáramlás (2009-2015 között) ebben a csoportban messze a legmagasabb, közel duplája az ezután következő csoport értékeinek. Ezekben a városokban van a leggyorsabb internetkapcsolat, és itt a legnagyobb a relatíve jól képzett munkaerő. Ugyanakkor a munkaerő termelékenysége csupán harmada a globális óriásokénak, a szabadalmak és tudományos cikkek száma jelentős elmaradásban van, ugyanakkor országos szinten saját hazájukban mindenképpen innovációs központoknak számítanak. 3) Felemelkedő kapuvárosok (Emerging gateways)

Ebbe a típusba a fejlődő országok azon 28 metropolisztérsége tartozik, melyek országuk és régiójuk legnagyobb kereskedelmi, közlekedési, és legtöbbször politikai központjai is. A városcsoport nagyjából egyharmada főváros (pl. Ankara, Brazíliaváros, Mexikóváros, Pretoria, Santiago és Varsó). Nyolc közülük országuk pénzügyi központjai, továbbá számos közülük kapuként szolgál egész régiója számára (pl. Sao Paulo, Isztambul, Johannesburg). A csoport átlagos lakosságszáma 10 millió fő, az átlagos GDP 265 milliárd dollár. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta évi átlagban 5,5%-kal emelkedett (ez a második leg�gyorsabb növekedés az kínai iparvárosok kategória metropoliszai után). Nemzetközi kereskedelem és globális innováció terén elmaradnak a globális óriásoktól, illetve a tudásközpontoktól, de jelentőségük gyorsan növekszik ezekben a mutatókban is.

(4) Kínai iparvárosok (Factory China)

(5) Tudásközpontok (Knowledge capitals)

Ebben a kategóriában a kínai gyáripari központok találhatók, ez a 22 város jól reprezentálja a kínai ipari forradalom földrajzi diverzitását, egyaránt találhatók ipari központok az ország keleti partvidékén (Hefei és Nantong), a belső országrészeken (Chengdu és Zibo), valamint a Gyöngy-folyó deltájában (Foshan és Dongguan). A kínai iparvárosok csoportjában gyorsan növekvő másod- és harmadfokú népességközpontok találhatók. Lakosságszámuk átlagosan 8 millió fő, nominál GDP-jük 205 milliárd dollár. Gazdasági teljesítményük és foglalkoztatottságuk egyedülálló, 12,6%-os, illetve 4,7%-os éves növekedést mutat 2000-2015 között. Az egy főre jutó reál GDP 2000 óta ötszörösére növekedett, 2500 dollárról 12 ezer dollárra. A csoport legfontosabb közös jellemzője a gyáriparra való nagyfokú támaszkodása, ez adja teljes termelésük nagyjából 40%-át, mely arány idősorosan még növekedett is, 2000-ben csupán 30% volt. A kínai iparvárosok kategória metropoliszai a globális gazdaságba a nemzetközi ipari ellátási lánc csomópontjaiként kapcsolódnak be, árukkal ellátva a fejlett gazdaságok gazdagabb piacait. Számos multinacionális nagyvállalat (pl. Unilever, Goodyear, Samsung, Intel Pfizer, Dell) működtet üzemeket a kínai iparvárosokban. Az ipari termeléssel együtt jelentős környezetszennyezés is éri ezeket a városokat, a szennyezőanyag-kibocsátási szintek negyvenszeresen meghaladják a WHO-ajánlások mértékét. A gazdasági egyoldalúság megmagyarázza, miért szerepelnek ezek a városok utolsó helyen a közvetlen külföldi működőtőke-beruházások terén, a kockázatitőke-vonzásban és a nemzetközi utasforgalomban. Továbbá kutatóegyetemek is kis számban találhatók ebben a csoportban, ennek megfelelően a szabadalmak aránya is elenyésző, és a 15 év feletti lakosságnak kevesebb mint 10%-a rendelkezik csupán felsőfokú képzettséggel.

A tudásközpontok egyre inkább közepes lakosságszámú központok, melyek a világ legtehetősebb és legproduktívabb városai közé tartoznak. Az ebben a csoportban található 19 város átlagos lakosságszáma 4,2 millió fő, ez az utolsó előtti a hét kategóriából. Ugyanakkor gazdasági teljesítményben a harmadik helyen állnak, és az egy főre jutó nominál GDP, valamint az egy dolgozóra jutó GDP itt a legmagasabb. A tudásközpontok a világ vezető tudásteremtő centrumai. Infrastrukturális összeköttetéseik kiválóak (többek között ezért a légi közlekedésben részt vevők aránya is itt a legmagasabb), a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező gazdasági ágazatokban versenyeznek, jelentős humán erőforrásokkal, innovációs és vállalkozói kapacitásokkal rendelkeznek. A 15 évnél idősebb lakosság 41%-a rendelkezik felsőfokú végzettséggel (nem ritkán valamelyik elit egyetemről), innen kerülnek ki a sűrűn hivatkozott tudományos publikációk legjelentősebb arányban, és bár csupán a Föld lakosságának 1%-át tömöríti, a szabadalmak 16%-át itt nyújtották be (2008-2012 között). Az egy főre jutó kockázatitőke-befektetési arányok is itt a legmagasabbak a világon (San Jose, San Francisco és Boston vezetésével), az összes ilyen jellegű befektetés fele ebbe a 19 városba áramlott az elmúlt évtizedben. (6) Amerikai középes súlyú városok (American middleweight)

Közepes méretű termelőközpontok, nagyjából elszórtan az egész Egyesült Államok területén, olyan városok, melyekben jelentős népességnövekedés zajlott le az utóbbi időben (pl. Miami, Phoenix, Orlando, St. Luis, Tampa, Sacramento). Bár a csoport számos városa még

103

Globális városok újraértelmezve

keresi valódi helyét a globális színtéren, mindegyikük rendelkezik legalább egy világviszonylatban is jelentős exportágazattal (például Charlotte, Detroit és Phoenix a motoreszközök, gépi berendezések és félvezetők elsőszámú exportőrei között szerepelnek). Versenyképességüket erősíti a képzett munkaerő (illetve az ezt támogató erős felsőoktatási infrastruktúra), valamint a forgalomképes gazdasági klaszterek megléte, ezek erősítésével a globális piacokon is képesek fellépni. (7) Nemzetközi középes súlyú városok (International middleweight)

Az utolsó csoport meglehetősen változatos, szerepelnek benne Kanada, Európa, Ázsia és Ausztrália tehetősebb városai is. A 26 metropolisz-térség átlagos lakosságszáma közel ötmillió fő, gazdaságuk meglehetősen összetett, vannak köztük országos és makroregionális jelentőségű vállalati és pénzügyi szolgáltató-központok (pl. Toronto, Sydney, Frankfurt, Madrid, Koppenhága), valamint ipari központok (Kitakjúsú-Fukuoka, Nagoja, Stuttgart, Karlsruhe, Milánó, Barcelona) is. Egyre inkább specializálódnak a tudásigényes ágazatokra, illetve a korszerű gyártási technológiákra, vagy ezek kombinációjára. Ezzel együtt a nemzetközi közepes központokat számos egyéb jellemzőjük is összeköti. Egyaránt kiemelkedőek a munkaerő és tőke áramlásában, nagyjából népességük egyötöde külföldi születésű állampolgár, ez a legmagasabb arány az összes várostípus között. Az egy főre jutó közvetlen külföldi tőkebefektetések aránya itt a második legmagasabb 2000 dollár/lakos értékével. Magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, a kutatóegyetemek, és a beadott szabadalmak száma is ezekben a városokban. Azonban még egy közös tulajdonságuk is van, ami már nem annyira előnyös, ez pedig visszafogott gazdasági növekedésük. 2000 és 2015 között mind kibocsátásuk, mind az egy főre jutó GDP, mind a foglalkoztatottság növekedése 2% alatti, ezzel utolsók a hét városkategóriában. A 2008-as világgazdasági válság jelentősen sújtotta ezeket a városokat, korábbi növekedési ütemük megtört, több mint egyharmaduk esetében az egy főre jutó GDP csak 2015-re érte el a válság előtti állapotot, öt városban a foglalkoztatottság még mindig alacsonyabb, mint a válság előtt.

104

Módszertan: A tipizálás fókuszában a versenyképesség áll, ez az elemzés során egy meghatározott, 5+1 indikátorból összeállított komplex változó. Az 5+1 indikátor a következő: +(1) exportképes ágazatok megléte (zöldmezős közvetlen külföldi működőtőke-befektetések és az ezek által teremtett munkahelyek alapján, 2009-2015 között) +(2) innovációs kapacitás (tudományos publikációk száma lakosságszámra vetítve, 2010-2013 között, szabadalmak száma abszolút értékben és egy főre vetítve, 2008-2012, kockázatitőke-befektetések értéke abszolút értékben és 1000 lakosra vetítve, 2006-2015) +(3) tehetség (humán tőke) (a 15 évnél idősebb, felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség aránya 2014-ben, vagy a legfrissebb elérhető időpontban) +(4) infrastrukturális összeköttetések (légi közlekedésben részt vevő utasok abszolút száma és egy főre vetítve 2014-ben, átlagos internet-letöltési sebesség, 2015) +(5) kormányzás (mennyire segíti elő a befektetések vonzását és a növekedési stratégiák megvalósítását) (itt nem volt minden metropolisztérségre elérhető adat) (+1) általános ipari és gazdasági jellemzők (népesség, GDP, egy főre jutó GDP, egy dolgozóra vetített termelés, az ipar részesedése a teljes termelésből, egy dolgozóra vetített ipari termelés, 2015). A metropolisz-térségek azonosítása és kiválasztása: a felmérésben a 123 legnagyobb vásárlóerőparitáson mért gazdasággal rendelkező metropolisz-térség vesz részt (2015-ös adatok alapján). Nominálértéken számítva, néhány kivételtől eltekintve, ezen metropolisz-térségek gazdasága mind 100 milliárd dollár felett van. A mintában részt vevő városok átlagos népessége 7,6 millió fő. A globális növekedést természetesen nem csupán ezek a metropolisz-térségek adják, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak a kis- és közepes városok is, azonban ez a tanulmány szándékosan dolgozik kisebb mintával, mivel ezek egyedi módon tömörítik a globális növekedéshez szükséges erőforrásokat.

A különböző szempontok szerint készített legfontosabb globális városrangsorok4 Átfogó rangsorok: – Cities of Opportunity (Pricewaterhouse Coopers) – Hot Spots 2025 (Economist Intelligence Unit) – Global Cities Index and Emerging Cities Outlook (A. T. Kearney) – Global Power Cities Index (Mori Memorial Foundation) Meghatározott szempontok szerint készített rangsorok (közönség, ágazat, városok kiválasztása alapján): – World’s Most Competitive Cities (IBM; fókusz: vállalati telephely-választás) – Sustainable Cities Index (ARCADIS; fókusz: fenntarthatóság) – Global Financial Centres Index (Z/Yen Group; városok kiválasztása: pénzügyi központok)

– Global Cities of the Future (fDi Intelligence; fókusz: külföldi működőtőke-befektetések) – Resilient Cities (Grosvenor; közönség: ingatlanbefektetők) – Quality of Living Survey (Mercer; közönség: nemzetközi munkaerővel rendelkező vállalatok) – The Wealth Report Global Cities Survey (Knight Frank; fókusz és közönség: ingatlanpiac, és magas nettó jövedelmű egyének – City Momentum Index (Jones Lang LaSalle; közönség: ingatlanbefektetők) Makrogazdasági adatokra épülő elemzések: – Global Metro Monitor (Brookings Insitution) – Urban World: Mapping Economic Power of Cities (McKinsey Global Institute)

Következtetések A tanulmány szerzői a globális városok vizsgálata során három általános területi mintázatot azonosítottak.

Királyság, Európa, Japán) város esetében fontos globális erőt képvisel.

1. Az első az, hogy nem létezik egy általános „meghatározása” a globális városnak. Minden város különböző tényezők alapján válhat azzá. Ugyanakkor a globalizáció elterjedtsége összekapcsolja az egyes metropolisz-térségeket egy olyan nemzetközi hálózattá, mely egyszerre együttműködő és egymással versengő.

2. A különböző háttérrel rendelkező globális városok gazdasági teljesítménye is változatos képet mutat. Nem meglepő módon az alacsony jövedelmű metropoliszok mutatják a legnagyobb növekedést, a kínai iparvárosok vezetésével (2000 óta itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP-növekedés, ez a trend pedig bár lassul, de várhatóan folytatódik a jövőben is). A globális óriások és tudásközpontok magas jövedelmek mellett mutatnak nagy egy főre jutó GDP-növekedést, míg az amerikai és nemzetközi középvárosokban mind a jövedelmek, mind a növekedés alacsony maradt.

Minden korábbinál meghatározóbb a technológiai innováció a globális várossá válásban, ez a tényező számos Egyesült Államokbeli és európai várost tesz globális jelentőségűvé (köszönhetően kutatóegyetemeiknek és a kutatással foglalkozó cégek eredményeinek). Meghatározó a globális pénzügyek és befektetések vonzóképessége, a kapuváros szerep a nagy, közepes jövedelmű országokban, ez emelte globális rangra a legtöbb exportorientált kínai metropolisztérséget. A fejlett gazdaság fenntartása és a specializáció számos további fejlett térségbeli (USA, Egyesült,

3. A helyi és országos vezetőknek gazdasági stratégiájuk kialakítása során figyelemmel kell lenniük arra, milyen szerepet játszik metropoliszuk globális kontextusban, milyen lehetőségeik vannak, és milyen kockázatokkal kell számolniuk.

105

A városok jövője Szerző: Czirják Ráhel, Gere László

A városok mint az emberi civilizáció megtestesülései, már az időszámításunk előtti évezredekben is léteztek. Ám lakóiknak a Föld teljes népességén belüli aránya igen korlátozott maradt, egészen az ipari forradalomig, amikor is a technológiai fejlődés és a társadalmi-gazdasági változások következtében ugrásszerű növekedésnek indulhattak. A fejlődő világban ez a modern urbanizáció csak a gyarmati sorból való felszabadulás után indulhatott meg. A másfél-két évszázados lemaradás ellenére a globális dél városi lakosságszáma ma messze felülmúlja a fejlett világ urbánus populációját, és a különbségek továbbra is fennállnak majd. De vajon mit hoz a jövő? Milyen tendenciák várhatók az évszázad közepéig, és hogyan fognak kinézni városaink 2050-ben? Írásunkban ezekre a kérdésekre próbálunk választ adni a különböző előrejelzések alapján.

demográfiai tendenciák Települési szempontból az emberiség történetében 2007 jelentette a fordulópontot, ugyanis innentől kezdve az emberiség több mint fele városokban él. Ez a tendencia a jövőben is folytatódik, így elmondható, hogy egyre inkább városi világban élünk. Az ENSZ World Urbanisation Prospects (2014) előrejelzése szerint 2050-re a Föld népességének 66,4%-a lesz városlakó, ami több mint 6,3 milliárd főt jelent. Ezzel párhuzamosan a rurális térségek növekedési rátája tendenciózusan csökken. Míg az ezredforduló után az évi átlagos növekedési ütem 0,26% volt, napjainkra ez az érték 0,07%-ra csökkent. Az ENSZ szerint negatív értéket 2020-2025 között fog felvenni, 2050-re pedig a vidéki térségek lakossága évi 0,4%kal fog csökkenni. Abszolút számok tekintetében ez egészen 2020-ig tartó növekedést jelent a rurális térség lakosságában, amikor is eléri a csúcsértéket, 3,38 milliárd főt. Ezt követően lassú csökkenés veszi kezdetét, 2050-re pedig már csak 3,2 milliárdan élnek vidéken. A városi lakosság növekedése közel sem egyenletesen zajlik a világ különböző régióiban. Földünk legurbanizáltabb térségeit egyrészt az ENSZ besorolása szerinti fejlett világ alkotja: Európa, Észak-Amerika, Ausztrália és Új-Zéland, valamint Japán. Továbbá ide tartozik – mintegy kakukktojásként – Latin-Amerika és a Karib-térség is. Ezekben a régiókban, illetve országokban az urbanizációs ráta (vagyis a városlakók össznépességen belüli aránya) átlagosan valamivel

106

78% fölött van, 2050-re pedig várhatóan 85,4%-ra fog növekedni. Ezzel szemben a fejlődő világban (Afrikában és Ázsiában) az urbanizációs ráta még mindig nem lépte át az 50%-os fordulópontot, 2050-re pedig előreláthatóan 63,4% lesz. Ám az abszolút számok tekintetében e térség egyáltalán nincs lemaradva, ugyanis míg a globális Észak városaiban napjainkban kevesebb mint egymilliárdan élnek, számuk 2050-re pedig 1,1 milliárd fő lesz, addig a fejlődő országokban már most több mint 3 milliárdan laknak urbánus környezetben, 2050-re pedig 5,2 milliárdan fognak. Vagyis a városi lakosság növekedésének döntő hányada – 94% – az előrejelzések szerint a fejlődő világban fog realizálódni. Kontinentális bontásban elmondható, hogy napjaink leggyorsabban urbanizálódó térsége Afrika, ahol a városi lakosság évi 3,4%-kal nő. A növekedési ütem 2050-re némiképp csökkeni fog – már „csak” 2,56% lesz –, ám e rendkívüli lakosságszámbeli gyarapodás hatására az urbánus populáció a jelenlegi 505 millióról 2050-re 1,3 milliárdra fog növekedni. Az urbanizációs ráta alapján a Föld legurbanizáltabb kontinense Amerika. Az északi részen a városlakók aránya 82%, Latin-Amerikában pedig 83%. Abszolút számok tekintetében ez összesen 817 millió főt jelent. A városi lakosság kiemelkedően magas arányának köszönhetően a növekedési ráta értéke nem olyan számottevő, mint például Afrikában: Észak-Amerikában 1%, Közép- és Dél-Amerikában

107

A városok jövője

pedig 1,3%. A jövőben a növekedés lassulására lehet számítani: a század közepére a kontinens északi felén évente átlagosan 0,6%-kal fog növekedni a városi lakosság száma, míg a délebbi részeken 0,44%-kal. E tendenciák hatására a kontinens városi lakossága 2050-re meghaladja az 1 milliárd főt. Hasonlóan magas urbanizációs rátával rendelkezik az „Öreg Kontinens” is: jelenleg 74%, 2050-re pedig várhatóan 82%-ot jeleznek előre. Ám az abszolút városi lakosságszám tekintetében ez jelentős különbségeket takar, például Amerikához képest, ugyanis Európában jelenleg 550 millióan élnek az urbánus térségben, a század közepére pedig maximum 30 millióval fog növekedni a számuk. A városi lakosság teljes népességen belüli aránya alapján a kontinensek közül a dobogó harmadik fokán Ausztrália és Óceánia áll, ahol napjainkban a lakosság 70,8%-a él városokban. Az előrejelzések szerinti lassú növekedés következtében 2050-re ez várhatóan 73,5%-ra fog növekedni, vagyis a jelenlegi 28 millióról 42 millióra fog nőni a városi lakosság száma a kontinensen. Abszolút lakosságszám tekintetében a kontinensek közül kiemelkedik Ázsia, ahol a városi lakosság már ma több mint 2 milliárd fő, 2050-re pedig 3,3 milliárd lesz. Vagyis a század közepére világunk városi lakosságának több mint fele Ázsia urbánus térségeiben fog élni. A városi népesség nagysága 2050-ben

108

A városok mint globális hatalmi központok A dinamikus gazdasági, társadalmi és technológiai erőkkel szemben a politika és kormányzás meglehetősen statikusnak tűnik. A vesztfáliai nemzetállami rendszer már majdnem öt évszázada meghatározó, ám a globális kormányzás továbbra is gyenge lábakon áll. Ez pedig lehetőséget jelent a városok számára a felemelkedésre. A fejlődő világ rohamos urbanizációja következtében 2050-re jelentős mértékben eltolódnak a súlypontok nyugatról keletre, illetve északról délre. Már 2014-ben is a világ városi lakosságának fele Ázsiából érkezett, egy másik szemléletes összevetés szerint pedig a világ városi lakosságának fele mindössze hét országból származott (szintén 2014-ben), ez a hét ország pedig (a városi lakosság szerint csökkenő sorrendben): Kína, India, az Egyesült Államok, Brazília, Indonézia, Japán és Oroszország. A városok gazdasági befolyása egyre nagyobb, a globális GDP nagyjából 80%-át már most is a városokban állítják elő. A Brookings Institution legújabb globális város-rangsora szerint ha a világ öt legjelentősebb globális városa (New York, Los Angeles, Tokió, Párizs és London) egy államot alkotna, akkor ez az állam lenne a világ harmadik legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok és Kína után (a megtermelt GDP alapján).

3. ábra: A világ 15 legnépesebb városa 1990-ben, 2014-ben, valamint 2030-ban (ezer fő, szimbólumokkal jelölve a pozíciójuk változása az előző időponthoz képest).

Forrás: UN World Urbanisation Prospects 2014, saját szerkesztés

A keletre tolódás már napjainkban is érezhető, a jövőben pedig a trendek alapján még jelentősebb lesz. A fent említett globális város-rangsor több kategóriát is szentel az ázsiai városoknak: külön tárgyalnak egy ázsiai központok elnevezésű csoportról, ide tartozik Peking, Hongkong, Szöul-Incheon, Sanghaj és Szingapúr, a kínai iparvárosok kategórián belül 22 várossal foglalkozik az elemzés, a felemelkedő kapuvárosok kategória 28 nagyvárosa közül pedig további 13 található Ázsiában (ebből 10 Kínában). A városok növekedése az adott országok gazdasági növekedésnek is nélkülözhetetlen feltétele, ez az egyik alapfeltevése annak a McKinsey Intézet által készített tanulmánynak is, mely azzal foglalkozik, hogy Kínának 2030-ra várhatóan 1 milliárd városlakója lesz, ez pedig komolyan átgondolt várospolitikai stratégia kidolgozását követeli meg. A termelékenység növekedése ugyanis leghatékonyabban az urbanizáció koncentrációjának növekedésével érhető el, a tanulmány szerint a koncentrált növekedési forgatókönyv mintegy 20%-kal magasabb megtermelt GDP-t vetített előre, mint a szétszórt növekedésről szóló szcenárió. 2014-ben a világ 28 metropoliszában (a 10 millió fős lakosságot meghaladó városokban) élt a városlakók 1/8-a. A legtöbb metropolisz és nagyváros (az 5-10 millió fő közötti települések) már most is a globális délen található, ellentétben a néhány évtizeddel ezelőtti állapottal. Egyedül Kínában 6 metropolisz (Sencsen, Tiencsin, Csungking, Kanton, Sanghaj, Peking) és 10 nagyváros található, 2030-ra további egy metropolisszal (Csengtu), valamint hat nagyvárossal bővül az ország. India öt nagyvárosából négy metropolisszá válik az elkövetkező években (Csennai,

Bengaluru, Haidarábád, Amadábád), így 2030-ra hét metropolisz meglétét vetítik előre az országban (a három meglévő metropolisza Delhi, Mumbai és Kalkutta). E két országon kívül Ázsiában 7 metropolisz és 11 nagyváros volt 2014-ben. Afrika 3 metropolisza Kairó, Kinshasa és Lagos, de 2030-ra még három város eléri a 10 milliós lélekszámot (Dar es Salaam, Johannesburg és Luanda). 2030-ig a nagyvárosok száma is megnő a 2014-es háromról tizenkettőre. Latin-Amerika négy meglévő metropolisza (Buenos Aires, Mexikóváros, Rio de Janeiro és São Paulo) mellé 2030-ig további kettő csatlakozhat: Bogota és Lima. Ezzel együtt a fejlett világ metropoliszainak (pl. New York, Tokió, London, Párizs, Moszkva) lélekszáma alig fog növekedni, vagy akár még csökkenés is elképzelhető a jövőben, így minden bizonnyal globális súlyuk is csökkenni fog (bár fontos megjegyezni, a globális súlyt nem csak a népesség száma határozza meg, hanem számos egyéb összetevő – gazdasági teljesítmény, képzettség, elérhetőség stb.). 2050-re tehát az előrejelzések szerint jelentős mértékben növekedni fog a globális dél városainak hatalmi befolyása. Környezeti fenntarthatóság a jövő városaiban Jelenleg a Föld szárazföldi területeinek 2%-át foglalják el az emberi települések és az infrastruktúra, a népesség növekedésével, valamint az urbanizáció folytatódásával ez a szám 2050-ig megduplázódhat. A városok pedig – a nagy népességkoncentráció révén – fokozott terheket rónak a környezetre mind input, mind pedig az erőforrások hasznosítása után keletkezett végtermékek tekintetében.

109

A városok jövője

1950 óta az egy főre jutó energiafogyasztás megkétszereződött, 2030-ra pedig további 50%-kal nőhet a World Economic Forum előrejelzése alapján. Az International Energy Agency szerint Ázsiában ez a jelenlegi fogyasztási szint megduplázódását fogja jelenteni. Bár napjainkban a megújuló energiaforrások alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül a különböző technológiai fejlesztéseknek köszönhetően, a rohamosan növekvő energiaszükséglet kielégítése zömmel fosszilis energiahordozók révén fog kielégítésre kerülni. Ez pedig számottevően fogja növelni az üvegházhatású gázkibocsátást, aminek globális szinten több mint feléért már most is a városok felelnek. Az OECD Environmental Outlook előrejelzése szerint, ha nem történik jelentős változtatás e téren, a légszennyezés lehet 2050-re a környezethez köthető vezető halálok. A légszennyezés jelentős regionális különbségeket mutat, várhatóan a fejlettebb országokban hamarabb megindul a légszennyező anyagok kibocsátásának csökkenése, a fejlődő országokban ez még egy-két évtizedet valószínűleg várat magára. Globális léptékben a levegő, talaj és vizek szen�nyezettsége is igen magas, az elkövetkező évtizedekben pedig további növekedésre lehet számítani az előrejelzések alapján, különösképpen Ázsiában. A szennyezés fokozott kibocsátói elsősorban a városok, így a korábban ismertetett urbanizációs

110

trendek következtében növekvő környezeti terheléssel kell számolnunk, ha a környezeti szabályozásban és az alkalmazott technológiákban nem történik változás. A jövő tehát számos környezeti kihívást tartogat az urbánus térségek számára, melyek megoldása Földünk szempontjából is kulcs fontosságú. Ezen kihívások megválaszolása pedig többek között a fogyasztási szokások alakulása, és a szakpolitikai vezetés mellett a technológiára vár. A jövő városainak technológiai megoldásai A technológiai változás járhat negatív hatással, ha például bizonyos, korábban emberek által végzett munkák robotokkal szembeni versenyképtelenségére gondolunk. Az automatizálás és a globalizáció következtében a gyártás, a feldolgozóipar – és az ehhez köthető munkahelyek – a fejlődő világba tevődött át. Jelenleg a szolgáltatóipar számos irodai munkájával is ez történik. Ám a városok továbbra is a technológiai változás legnagyobb haszonélvezői lesznek – még ha ez csak járulékos, és esetenként káros hatású is. A technológiai változás ugyanis lehetővé teszi számukra, hogy hozzáférjenek a globális piacokhoz, felfedezzék az oktatásban és képzésben rejlő új lehetőségeket, fejlesszék az egészségügyet, összegyűjtsék és felhasználják a nagy adatbázisokat (big data), és még számtalan példát lehetne említeni.

A technológiai változások 2050-re egy város egész működését átalakítják. Ennek már most is szemtanúi vagyunk, hiszen sorra terjednek a különböző smart city megoldások, a jövőben pedig minden bizonnyal még nagyobb előrelépést fogunk tenni a különböző folyamatok optimalizálása érdekében. Ez annál is inkább elengedhetetlen lesz, mert a fejlődő világ városaiban még mindig jelentős városnövekedés zajlik, ehhez pedig igazodniuk kell a különböző közszolgáltatásoknak, amit legegyszerűbben és leggazdaságosabban az informatikai-technológiai megoldások révén lehet megvalósítani. Néhány elképzelés a jövő városaival kapcsolatban: – zöld városok: mivel a nagyvárosokban koncentrálódik a környezeti terhelés, ezért még hangsúlyosabbá válik a zöldfelületek terjedése, az épületek felületén is (ez az úgynevezett „vertikális erdő”, már ma is igen elterjedt építkezési forma). A zöld város mint jövőbeli koncepció egyik ékes példája Párizs 2050-es látványterve (itt már a „vertikális farmok” is megjelennek). – okos infrastruktúra a városokban: már elkezdődött az a folyamat, melynek célja, hogy minden közszolgáltatás mérhető és nyomon követhető legyen, ez a jövőben kiteljesedik, és integrált rendszerek

irányítják majd a város működését a vízellátástól kezdve a közvilágításon keresztül a közlekedésig és a levegőminőségig számos területen. Erre gyakorlatilag már megvan a technológia, sőt, alkalmazási területeket is tudunk már azonosítani, 2050-re viszont sokkal elterjedtebb és jobban működő rendszerek állnak majd rendelkezésünkre. – óriásépületek: a nagy lakóegységek nem jelentenek újdonságot, már a 20. század közepén is számos tervező (a leghíresebb minden bizonnyal Le Corbusier) foglalkozott az egész városnyi embert befogadó épületek gondolatával. Számos városban még a 21. század közepén is gondot jelent majd a népesség drasztikus növekedése, ezért elképzelhető, hogy a jelenlegieknél sokkal nagyobb óriásépületekben oldják majd meg a lakhatási igények kielégítését. – energiabarát városok: számos projekt, városös�szefogás tűzte ki céljául, hogy komplex infrastrukturális beruházásokon keresztül alacsony energiafogyasztású városokká alakuljanak át a jövőben. Ehhez számos terület (energiatermelés, hulladékkezelés, közlekedés, építészet, közszolgáltatások stb.) integrált, közös együttműködésére van szükség. s

111

Richard Florida: a jövő alapja a kreativitás

A munkájuk az életstílusuk szerves részévé vált, azonban a kreatív és kötetlen munkának árnyoldala is van: folyamatos időhiánnyal küzdenek, mivel az életük minden percét beosztják hivatásuk érdekében. A kreatív osztályt összefoghatják a tagjai által vallott értékek is, amelyek közül kiemelkedik az egyéniség, a sokszínűség és nyitottság, valamint a meritokrácia. Értékrendjük megmutatkozik a munkavállalásnál felmerülő szempontokban is, így az elmúlt tíz év egyre mélyülő változásai folytán egyre inkább jellemző, hogy a motivációk listáján a kreatív munka megelőzi a kedvezőbb fizetést. Előtérbe került a kihívást támasztó és felelősségteljes munkakör, jellemzően rugalmas munkaidőre és környezetre vágynak, fontos az elhelyezkedés és az ott található közösség, valamint a szakmai visszajelzés. Florida 2010-ben új kiadást jelentetett meg könyvéből, amelynek fő erénye a válság által előhívott változásokkal árnyalt korábbi gondolatmenet. A 2008-as válságra a fordista gazdasági és ipari rend végső bukásaként tekint. Új gazdasági rendszert lát kibontakozni, amelyben megváltozik a cégek és a munkavállalók kapcsolata, s ami számol

szerző: Polyák Eszter, Richard Florida a PAGEO meghívására tartott előadást Budapesten

Richard Florida a világ egyik legismertebb urbanistája, kutatásai során arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, mitől lesz sikeres és élhető egy város. Florida egy személyben képviseli a kreatív osztályt és támogatja azt a városi környezetet, amely a gazdasági, tudományos és kulturális fejlődés hosszú távú motorja lesz. A PAGEO meghívására az amerikai professzor 2015 júniusában Budapesten tartott előadást, amelyben Magyarország számára is értékes gondolatokat fogalmazott meg.

Florida több bestseller szerzője, de ezek közül is kiemelkedik a The Rise of the Creative Class, melyben korunkat leginkább meghatározó társadalmi osztály, a kreatív osztály definiálását kísérli meg. Florida szerint még nem alakult ki a jelenkor új vezető osztályának identitása. Ez az identitás pedig a létrehozó tényezőben, az átalakuló gazdaságban keresendő. A könyv célja, hogy rámutasson, miért és miként jut kiemelt szerephez ez az osztály, s ez milyen következményekkel jár a társadalom egészére nézve. A kreativitást, Keith Simonton szavaival élve, „az újdonság, a hasznosság és a meglepetés” összekapcsolódásaként határozza meg, mely szükséges a mai életstílushoz, minden területen használható, azonban egy szervezett rendszerrel olykor nehezen összeegyeztethető. A kreatív egyéniség már nem számít újdonságnak, az USA-ban ez az „új mainstream”. Florida szerint a 90-es évek óta zajló nagy gazdasági, kulturális és földrajzi változásokat elsősorban ezek a kreatív szakemberek mozgatták. A kreatív osztályt a válságok hatására átalakuló gazdaság hívta életre, s így identitásuk is a gazdasági változásból fakadhat. Ez egybevág azokkal a

112

„...a motivációk listáján a kreatív munka megelőzi a kedvezőbb fizetést.” Florida legfontosabb mondanivalója az általa körülhatárolt társadalmi osztály küldetése: olyan új struktúra építésére szólítja fel a kreatív osztályt, amely az egész társadalom javát tudja szolgálni. Ebben a folyamatban hat kulcselemet határoz meg, s bár némelyik egyértelműnek tűnik (erős középosztály, szociális háló, oktatási rendszer), felelősségérzetet kelt és identitáskeresésre sarkall, mivel csak ezek birtokában lehet a jövő lehetősége a kreatív osztály.

statisztikai adatokkal, amelyek szerint a válság alatt nem csökkent, sőt leggyakrabban növekedett a kreatív osztály munkaerő-piaci részaránya. Alapvetően két típusú munkavállaló különíthető el a csoporton belül: egyfelől a „szuperkreatív” bázis, amely az innováció aktív előremozdítója, s másfelől a kreatív szakemberek, akik munkájuk során lehetőséget kapnak kreativitásuk kiaknázására. Ők alkotják az aktív dolgozók egyharmadát, s Florida a jövő egyik céljául tűzi ki a maradék kétharmad, a munkásés szolgáltató osztályban részt vevők kreativitásának kiaknázását.

„...a nagy gazdasági, kulturális és földrajzi változásokat elsősorban ezek a kreatív szakemberek mozgatták...” A kreatív osztály alapvetően szemben áll a XX. századot domináló vállalati struktúra ideális szakemberképével. Háttérbe szorul a lojalitás, növekszik a mobilitásra való igény és fellazulnak bizonyos szabályok, mint például az öltözködési normák.

fotó: Jaime Hogge

AKIKTŐL MOZOG A FÖLD

a technológiai és társadalmi fejlődés összeütközéseiből fakadó problémákkal is. Habár az országok globális kreativitás indexe és Gini-indexe között negatív korreláció fedezhető fel, a példaként elénk állított USA-ban mégis különösen súlyos az egyenlőtlenség problémája, e téren Florida egy új típusú, földrajzi szegregációtól tart.

113

Richard Florida: a jövő alapja a kreativitás

Richard Florida 2015. június 5-én részt vett a Budapesten megrendezett Brain Bar konferencián, amelyen a sikeres városokról tartott vitaindító előadást. Beszédében elmondta, hogy korábban már járt Budapesten, és örömmel tapasztalta a jól látható fejlődést. A látványos változások felvetnek néhány kérdést: mi történik most a gazdaságban és a városokban? Mi történik Budapesten? Florida a gazdasági krízis traumájából felépülő országok számára tágabb perspektíva lehetőségét vázolja fel. A történelem folyamán a gazdasági rend átalakulása teljesen természetes folyamat volt mindvégig, azonban általános tendencia volt, hogy a felhasznált fizikai eszközök megváltozása vitte előrébb. Agrártársadalomból így lett ipari társadalom, de az elmúlt évtizedekben erős elmozdulás vehető észre az anyagok minőségében, hiszen korunk „anyaga” a technológia és az információ. Ennek megfelelően alakult át a munkaerőpiac is: a 70-es évektől nagyban megnőtt a szolgáltató szektorban munkát vállalók aránya, s fölényük megmaradt a mai napig. Florida Marx gondolatait fogalmazza át, hogy meghatározza korunk emberképének egyedi vonását: nem csak az információ és technológia teszi különlegessé korunkat, hanem a kreativitás, amely a kor alkotóinak különleges, emberi kvalitása, segítségével a közösség munkája átalakítja saját környezetét. Ezt erősíti meg az a tény, hogy létezik 20 olyan ország, ahol a munkavállalók 40 százaléka kreatív munkát végez, Magyarországon ez körülbelül az állások egyharmadára vonatkozik Florida szerint. A fő mozgatóerő a gazdasági és társadalmi fejlődés 3 T-je: technológia, tehetség és tolerancia. A három tényező alapján indexeket állítottak fel, amelyek Magyarországot az előbbi két faktor szerint a világ 34. és 33. helyére rangsorolja, s ezt Florida kiemelkedőnek tartja, míg a tolerancia terén némi elmaradást tapasztal, mivel ebben globálisan a 41. helyet érjük el. Bár bevallja, hogy számításait érték kritikák, mégis fenntartja alaptételét, hogy mindenkiben alapvetően fellelhető a kreativitás. Ezt számos gyárban elvégzett kutatásával támasztja alá: a legsikeresebbeknek azok bizonyultak, akik a munkásokra potenciális alkotóként és feltalálóként tekintettek, és kreativitásukat kiaknázva tettek versenyképessé egy-egy üzemet. A gyárak azonban kevésbé relevánsak a mai rendszer számára.

114

VILÁGMÁRKÁK TANÁCSADÓJA

A legnagyobb osztály ma a szolgáltató osztály, az amerikai munkaerőpiac 50%-át teszi ki ez a szektor. Alacsony termelékenység jellemző rá, s a 70-es évektől jellemző kirobbanó növekedését az ipari munkák robotizálásának köszönheti. Az amerikai álom azonban így pusztulásnak indult: a hozzáadott érték és a fizetések alacsonyak, s ez a középosztály rovására ment, a mai napig egyre jobban nő az egyenlőtlenség. Florida szerint a megoldás a szolgáltatói munkák kreatívabbá tételében rejlik, ami a társadalmi előnyök mellett a termelékenységben is megtérülne.

Florida 2002-ben hozta létre a Creative Class Group tanácsadó céget, s ennek keretein belül a világ következő generációs kutatói, egyetemi oktatói és üzleti stratégái szolgáltatnak számos cégnek és szervezetnek. „Minden egyes emberi lény kreatív” – ez a rövid mondat akár Richard Florida ars poeticájának is nevezhető, hiszen urbanista pályája során leginkább az emberi kreativitás a várost és ezáltal az életminőséget átalakító erejét kutatja. Richard Florida a Martin Prosperity Institute igazgatója a University of Torontón, a globális kutatás professzora a New York Universityn, egyetemi pályafutása mellett pedig a Creative Class Group alapítója és igazgatója is. Munkásságában szociológiai, gazdasági és demográfiai kutatásokon keresztül világítja meg a XXI. század gazdaságának és fejlődésének kérdéseit.

A „HUB” EREJE Florida szembeszáll „a világ lapos” kijelentéssel is. Szerinte minden korábbinál fontosabb a földrajzi tér és a távolság, mivel mindig a pezsgő, sűrűn lakott csomópontokból emelkedtek ki a legnagyobb tehetségek és feltalálók, ezek pedig az emberiség történelme során mindig a városok voltak. Bevallása szerint ennek bizonyítására szolgál az éjszakai fények térképe: ez valós képet adhat a világ gazdaságának földrajzi felépüléséről. A fények látványos hálózatokat rajzolnak ki: ezek 40 gazdasági funkciójú területbe tömörítik a világot, így jönnek létre az úgynevezett megarégiók. Florida elképzelése alapján immár nem országok, hanem megarégiók versengenek, így nem teljes Kína, hanem csak a Shanghai környéki megarégió, valamint térségünk Budapest-Bécs megarégiója is.

Akadémiai munkája mellett az Atlantic című magazin vezető szerkesztője, ő alapította a CityLab rovatot, amely a világ legnagyobb urbanisztikával fogalakozó internetes oldala lett. Legújabb kutatásainak eredményeit mindenki számára elérhetővé teszi, hogy rávilágítson az amerikai nagyvárosokat érintő 21. századi kihívásokra. Olyan aktuális témákat elemez, mint a New York-i középosztály helyzete a luxusingatlan-piacon, vagy az amerikai középiskolában engedélyezett lőfegyverek földrajza, de ír a kisvállalkozásokat érintő gazdasági ösztönzők negatív hatásairól is. Ügyfelei a Google, a Philips, a Kraft Foods és számos más multinacionális cég, akiknek globális adatbázisuk és elemzéseik alapján adnak tanácsot. Befektetési stratégiáik olyan helyi sajátosságokat is figyelembe vesznek, mint a városok szerkezete, az urbanizáció mértéke és a kreatív osztály lokális súlya. Így elsősorban olyan cégeket szólítanak meg, akik célcsoportjuknak a jelentős vásárlóerővel rendelkező kreatívokat kívánják megnyerni. Tevékenységük főként Florida kutatásai és elképzelései köré csoportosulnak, a gazdasági versenyképesség, társadalmi és kulturális fejlődés témaköreiben. Munkájában is társa felesége, Rana Florida, aki az üzleti és vállalkozásfejlesztési oldalról támogatja a szervezet céljait.

Azonban ezeken belül is rendkívül fontos a három T területi összpontosulása, amelynek színtere korunk területi csomópontja, a város, amely esetében Florida ma forradalmat lát kibontakozni. A közösségekből jönnek létre a legnagyobb innovációk, a város kollektív tehetsége és akarata hozza létre az innovációt. A közösség minősége sem elhanyagolható, a jó közösségnek megkülönböztető jegyei vannak, ezek többek között a nyitottság, a rugalmasság, a függetlenség és a tolerancia. Természetesen emellett jelentős a hely minősége is – ez több dimenziót is magába foglal, természeti adottságokat, amelyeket használnak, de nem pusztítanak el; a városi környezet, amelyben egyaránt fontos az örökségvédelem és az újítás; kulturális környezet, de ez nem csupán a magaskultúrára, hanem utcai kezdeményezésekre is vonatkozik. A startupoknál is a városba költözés tendenciája figyelhető meg. New York, London, San Francisco esetében azonban dzsentrifikáció, tömörülés, plutokrácia megjelenése figyelhető meg, amely komoly problémát okoz a tágabb, kibontakozást kereső rétegek számára. Ezért ma a városi forradalom fontos része az újabb helyek keresése. Florida mégis az egyéni kreativitást tartja a legfontosabbnak: sosem lehet tudni, honnan törhet fel az innováció legújabb forrása, éppen ezért a lehetőséget minden ember számára fenn kell tartanunk – ez a kreatív osztály legfontosabb missziója.

Richard Florida a Budapest Brain Bar-on

FLORIDA ÉS A BUDAPEST BRAIN BAR

115

HÁLÓZATOK ÉS TUDÁS 116

117

A KONTROLL, A SEJTBIOLÓGIA ÉS A SIKER Interjú Barabási Albert-Lászlóval, készítette: Gere László

Barabási Albert-László napjaink magyar tudományos életének egyik legismertebb és legtöbbet idézett szereplője, neve egybeforrt korunk legdinamikusabban fejlődő területével, a hálózatkutatással. A kutató 2016. február 18-án előadást tartott a hálózatelméletről a PAGEO Klub keretében, a következőkben pedig a vele készített interjú olvasható.

Barabási Albert-László Erdélyben, Karcfalván született, bölcsész családban. Csíkszeredára járt gimnáziumba, ahol szobrászatot is tanult, majd fizikából diákolimpiát nyert. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fraktálelméletből diplomázott, majd a Bostoni Egyetemen, H. Eugene Stanley vezetése alatt szerzett doktori fokozatot 1994-ben. Ezután az IBM alkalmazta, itt került közelebbi kapcsolatba a később szakterületévé vált hálózatelmélettel. Munkája 1999-ben a skálafüggetlen hálózatok felismeréséhez vezetett, megalkotta a BarabásiAlbert-modellt, mely leírja a világháló, valamint a komplex anyagcsere-rendszerek és genetikai rendszerek szerkezetét. 2007-ig az Indiana állambeli Notre Dame Egyetem professzora volt, ma a bostoni Northeastern Egyetemen tanít, ahol az intézmény Komplex Hálózati Kutatóközpontjának vezetője. Ezen kívül a Harvard Egyetem orvosi karán is tart órákat. Tagja az Amerikai Fizikai Társaságnak, az MTA és az Academia Europaea külső tagja. 2003ban a Wired az év tudósának választotta. A világhírű hálózatkutató 2016. február 18-án tartott előadást a PAGEO Klub keretében arról, men�nyire átszövik életünket a hálózatok, majd interjút

118

adott a HUG magazin számára jelenlegi kutatásairól, a hálózatelmélet geopolitikai kapcsolódásairól. Jelenleg mik a kutatásod legfontosabb irányai? Milyen kérdésekre keresitek most a választ? Pillanatnyilag három csoportunk kutat a laborban. Az egyik kérdés, amit feszegetünk, az az, hogyan lehet hálózatokat kontrollálni: az elmúlt kb. 15 évben azzal foglalkoztunk, hogyan néznek ki a hálózatok, most már egyre inkább felmerül, hogy mi történik ezeken a hálózatokon, és hogy milyen eszközeink vannak arra, hogy a folyamatokat valamiképpen befolyásoljuk. Ezt kontrollnak nevezzük már csak azért is, mert az eszköztár, amit használunk hozzá, a kontrollelméletből jön a mérnöki tudományokon belül, ezt próbáljuk kiterjeszteni hálózatokra. A másik irány a sejtbiológián belüli hálók megértése, kimondottan a betegségek megértésére fókuszálva. A cél az, hogy létező betegségekre valamilyen gyógymódot találjunk, vagy a betegek állapotán változtassunk. A harmadik pedig összefogja a társadalmi kérdésekkel kapcsolatos problémákat: ezen belül most a sikerrel, konkrétan a tudományos siker kérdésével foglalkozunk, azzal, hogy egy csomópont a hálózaton belül hogyan emelkedik ki a többiek közül, egy

119

A KONTROLL, A SEJTBIOLÓGIA ÉS A SIKER

tudományos életpályát hogyan lehet kvantitatívan leírni, hogyan lehet megjósolni egy szakdolgozat potenciális hatását számszerűsítve. Tehát ez a három terület fut most: a kontroll, a sejtbiológia és a siker. A Behálózva című könyved központi témája a számítógépes hálózatok voltak, amik a Villanásokban is folytatódtak, a Harvardon a sejtek hálózatát kutattad - mi az a hálózat, ami ma a legjobban foglalkoztat? Nálunk a témák folyamatosan nyílnak és záródnak le. Az internettel egyáltalán nem foglalkozunk már vagy tíz éve. A Villanások című könyv például az emberi mozgásról szólt, de az a kutatás is véget ért. Ahogy a témák kiöregednek, lezárjuk őket, nem görgetünk magunk előtt ilyen „csontvázakat”. Mások sem folytatják ezeket a témákat? De, mások csinálják, csak van egy bizonyos eszköztár, ami a kezünkben van, és azzal bizonyos szintű eredményeket el lehet érni. Utána már csak deriváljuk ugyanazokat a kérdéseket, és nem lehet nagy mértékben újat kihozni belőle. Ilyenkor, ha megjelenik egy számunkra izgalmas, új terület, akkor átcsoportosítjuk a kutatókat arra a témára. A rendszer ebből a szempontból jó, mert a diákok végeznek, a posztdoktorok elmennek egyetemi tanárnak, és akkor a kiöregedett témában már nem veszünk fel új embereket, hanem más témában erősítünk. A jövőben milyen alkalmazási területei lehetnek a modellednek, illetve melyik téma foglalkoztat a legjobban jeleneg? Mind a három fent említett téma egyszerre foglalkoztat. A hálózatkutatás segítségével nagyon-nagyon sok mindennel lehet foglalkozni. Vannak, akik térbeli hálózatokkal foglalkoznak, ami esetleg a geopolitikához állhat közelebb, lehet a világhálóval, szociális hálókkal, nyelvi hálókkal foglalkozni és így tovább, a terület nagyon gazdag. Mi most pillanatnyilag ezt a hármat vállaltunk fel, a jövőben a következő potenciálisan feljövő nagy téma az agy lesz. Pontosabban az agybeli hálók megértése, mert egyre jobb adatok várhatóak, ezért abba az irányba fogunk valószínűleg elmozdulni. Az, hogy merre tudunk mozogni, attól is függ, mely területekről jönnek olyan minőségű adatok, melyek a mi eszközeink számára már hasznosak, de még nem lerágott csont a téma.

120

Mit tanácsolnál azoknak a fiatal kutatóknak, akik a hálózatelméletben szeretnének elmélyedni? Nagyon sokan jönnek hozzám ezzel a kérdéssel, ilyenkor mindig azt beszéljük meg, mi az, ami téged érdekel, és akkor azon a részterületen belül próbálunk neked valamit keresni. Ha azt mondod, te mindenáron biológiai rendszerekkel akarsz foglalkozni, akkor nem fogok neked szociológiai problémát adni. A másik, amit meg kell nézni, hogy hol vannak a nagy kérdések. Két nagy kérdéscsomag van: először is az alapkutatás területén a hálózatok struktúráját már nagyon jól értjük, a dinamikáját viszont még nem. Arra még nincs egy átfogó elméletünk, hogy mi történik a hálózatokon, hogyan befolyásolja a hálózatokon lévő folyamat magát a hálózat struktúráját. Van sok részeredmény, de nincs egy átfogó elmélet. Ha valaki úgy érzi, hogy alapvető kérdésekkel szeretne foglalkozni, és erős matematikai háttérrel rendelkezik, akkor ebbe az irányba indítanám őt el. Itt valóban fontos az erős matematikai háttér, mert ez nem egy empirikus kérdés, itt elméletet kell kidolgozni. Ugyanakkor óriási potenciál van ezeknek az eszközöknek új területeken való alkalmazásában. Az elkövetkező 10-20 évben a legnagyobb potenciális terület az alkalmazott kutatásokban, ahogy már említettem, az agykérdés. Ugyanis végre most értünk el oda, hogy az agyat fel kell térképezni, most dolgozzák ki a világon úgy Amerikában, mint Európában az eszköztárat arra, hogy egyelőre egyszerűbb organizmusokat, majd később az ember agyát is fel tudjuk térképezni. Amint ezek a térképek megjelennek, akkor itt óriási kérdéscsomag adódik, hogy ezt hogyan elemezzük, hogyan működik az agy, mint neuronháló. Ebben a hálózatelméleti eszköztár alkalmazása elkerülhetetlen lesz. Nem azt mondom, hogy a hálózat lesz a megoldás az agy megértésére és a tudat vagy a memória kérdésének megmagyarázására. Sokfajta áttörésre szükség lesz, de a hálózatelmélet nélkül nem lehet ezeket a kérdéseket megválaszolni. Aki hosszútávon gondolkodik, annak azt mondanám, ebben az irányban induljon el. Ezen a területen belül az is megtalálja a helyét, aki az alapvető kérdésekkel akar foglalkozni, hogy hogyan néz ki ez a háló, hogyan befolyásolja az agyfolyamatokat, amik ebben részt vesznek, egészen a biológiai kérdésekig, vagy az orvoslás kérdéséig, hogyan fogjuk valamilyen módon az agyat „megjavítani”, vagyis gyógyítani az elme betegségeit.

121

A KONTROLL, A SEJTBIOLÓGIA ÉS A SIKER

Az agyprobléma egy duplahálózatos kérdés: az agysejteken belüli molekuláris hálók omolnak össze részben, amikor például azt mondjuk, hogy dopaminhiány van, viszont ennek következményeként maga a neuronhálózat is összeomolhat, és ez a két kérdés egymásra tevődik. Például az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór egy agyhálózat összeomlása. Egyszerűen kihal az agy egy bizonyos része, a másik esetben pedig bizonyos molekulák felépülnek, ezért nem képes működni. Ezt a kettős hálózati kérdést nagyon sok időbe telik majd számunkra valamilyen módon kibogozni és megérteni. Ez több generációt izgalomban fog tartani.

Nem vagyok benne biztos, hogy nem jelent meg, csak lehet, hogy nem ilyen név alatt használjuk. 2007-ben megjelentettünk egy nagy Science-cikket, amelyben az import-export hálókat tanulmányoztuk. Abból már lett egy könyv is, és egy egész mozgalom. Azt vizsgáltuk, hogy mely országok mit exportálnak, és ebből felépítettünk egy hálót, aminek segítségével sikerült olyan kérdéseket feltenni, hogy melyek azok a területek, amelyek egy ország számára elérhetők lehetnek a jövőben. Mondok egy példát: ha egy ország nagyon jó a banánexportálásban, ez azt jelenti, hogy megvannak a földjei, megfelelő az éghajlata hozzá, vannak mezőgazdasági szakemberei, a csomagoláshoz, szállításhoz szükséges tudása. Mindez nagyon

Az agykutatás és a mesterséges intelligencia kutatása mennyire kapcsolódik össze?

könnyen átváltható tegyük fel a fügetermesztésre, így könnyen át lehet térni a fügeexportálásra, ha történetesen az egy jövedelmezőbb ágazat. Viszont mindez semmiben sem segít ahhoz, hogy iPadet gyártson az ország. Viszont ha valakinek már megvan arra a technológiája, hogy laptopokat gyártson, az nem feltétlenül hasznos a banántermesztésben, de iPadet könnyen készíthet. Tehát ilyen szempontból azáltal, hogy mi az a paletta, ami egy ország kezében van pillanatnyilag, nagyon pontosan meg lehet mondani azt, hogy melyek azok az iparágak, melyek elérhetők számára. A banánexportáló országoknak egy óriási, több évtizedes erőfeszítésre van szükségük ahhoz, hogy iPadet kezdjenek gyártani, mert egy teljesen új tudást, technológiát, mérnök-szakembergárdát kell kiképezniük. Nem reális, ha azt mondja egy banántermelő ország, aminek nincsen semmilyen tapasztalata elektronikában, hogy ő most a következő 20-30 évben elektronikai nagyhatalommá szeretne válni. Tehát a hálózatoknak sikerült nagyon pontosan felmérni az országok gazdasági potenciálját. Ezt az eszközt már széles körben alkalmazzák, például a Világbank is olyan szempontból, hogy ha valamelyik ország hozzá fordul fejlesztési pénzért bizonyos iparágon belül, akkor a hálózatok segítségével megnézik, hogy reális-e ez a váltás. És vagy eltanácsolják, vagy segítenek neki kialakítani egy olyan portfóliót, ami reális annak függvényében, hogy mik a meglévő erőforrásaik. Konkrét példa is volt erre, mikor Pakisztán fordult a Világbankhoz egy nagy fejlesztéssel, és ennek a térképnek a segítségével tanácsolták át egy másik irányba, ugyanis az nem volt reális, amit eredetileg terveztek. Ezt az eszköztárat egy volt diákom, aki most már az MIT professzora, César Hidalgo dolgozta ki, amikor még a laboromban kutatott Ricardo Hausmannal együtt.

Nagyon más világ a kettő. A mesterséges intelligencia kérdése jelenleg a programozók kezében van. Ugyan inspiráló számunkra az agy működésére, de nem nyilvánvaló, hogy a mesterséges intelligenciakérdés az agy működésének alapjain lesz megoldva. Ugyanis nagyon más a hardver. Az egyik lehetőség az, hogy egy olyan szoftvert építenünk rá, ami ezen a hardveren szimulálja azt, amit az agyunk csinál, a másik pedig, hogy olyan szoftvert építünk ki, ami alkalmasabb a hardver számára.

„...a gépi gondolkodás erőssége nem az lesz, hogy teljesen reprodukálja az emberi gondolkodást, hanem, hogy kiegészíti...” Szerintem a nyerő az egy olyan szoftver lesz, ami a hardver kapacitását maximálisan kihasználja, nem pedig emulálja az emberi gondolkodást. Ez az egy reményünk arra, hogy mindig meg fog maradni az emberi gondolkodás és a gépi gondolkodás között egy minőségi különbség. Mert a gépi gondolkodás erőssége nem az lesz, hogy teljesen reprodukálja az emberi gondolkodást, hanem, hogy kiegészíti ezt. A hálózatkutatás eszköztára idáig nem igazán jelent meg geopolitikai problémák vagy nemzetközi kapcsolatok vizsgálata során. Ennek mi lehet az oka?

122

Időközben ők ezt a témát már továbbfejlesztették, a Világbanktól kezdve más országoknak is tanácsokat adnak ezzel kapcsolatban, segítenek feltérképezni az adott ország mozgásterét. Ez valamilyen módon a geopolitikai területen is előtérbe kerül, ugyanis azt, hogy ki mit állíthat elő, nagyon meghatározza a környezete, nagyon tiszta klaszterek vannak erre vonatkozóan. Például a délkelet-ázsiai klaszter nagyon erős a számítógépekben. És ez nem véletlen, egymástól tanulnak, hasonló eszköztár, tudás érhető el számukra stb., ennek eredményeképpen épülnek ki ezek a kapacitások, tehát ez nagyon geopolitikai jellegű kérdés. Biztonságpolitikai területekkel van kapcsolódásotok? Nekünk nincs, de sokan foglalkoznak ezzel a témával is. A biztonságpolitikának is nagyon sok vetülete van, az egyik, ami a hálózati gondolkodást foglalkoztatja, az az egész terrorizmus elleni harc. Ez manapság egy teljesen hálózatelméleti alapra tevődött át. Ugyanis a mai konfliktusokban már nem két nagy hadsereg áll szemben egymással, hanem valamilyen nagy hadseregek szemben állnak kis, hálózatban szerveződő csoportokkal.

Az Egyesült Államokban meg is jelent egy újabb doktrína, amit net-warnak nevezünk, vagyis hálózat-háborúnak. A következő 30-50 évben Amerika háborúi ilyenek lesznek, hogy nem kell egy valódi reguláris hadsereggel megküzdeni, hanem csak kisebb csoportokkal. Ezekben az esetekben a bombázók vagy tankok már nem annyira hasznosak, sokkal fontosabb a közösségek megértése, az érzelmek feltérképezése, megtanulni azt, hogy a falun belül ki a barát, ki az ellenség, mert a civil lakosság és a hadi szempontból aktív lakosság teljesen összefonódott és megkülönböztethetetlen egymástól. Ki kell találni, hogy ki a barát, és ki az ellenség. Ez egy nagyon fontos paradigmaváltás a világon mindenhol. Biztonságpolitikai információszerzésben twitter- vagy facebook-fiókok és tevékenységek figyelésében használják a hálózatmodelled? Az ilyen jellegű adatok nyilvánosak, ezért ezeket orrvérzésig használják mindenfélére. Ez inkább az információfeldolgozás kategóriájába tartozik. Alapító tagja vagyok a Maven7 nevű cégnek itt Magyarországon, amely nagyon sikeres cég, világszerte vannak ügyfeleink.

123

A KONTROLL, A SEJTBIOLÓGIA ÉS A SIKER

Van az évi hálózatelméleti kurzusom, és ebben páronként kell egy-egy projektet elkészíteni. Minden évben van néhány olyan csoport, akik országok közötti kapcsolatokról készít hálót, majd azt tanulmányozzák. Tavaly volt egy csoport, aki azt nézte meg, hogyan kapcsolódnak össze az országok a kisebbségeiken keresztül. Például Romániában van magyar kisebbség, így össze lehet kapcsolni az országokat, lehet hálót építeni, majd azután lehet tanulmányozni. Ez még nem nevezethető kutatásnak, inkább egyfajta ujjgyakorlat, de az, hogy ezt a hallgatók ilyen könnyen elvégzik egy ilyen négyhetes kurzus alatt, azt mutatja, hogy ez igenis járható út.

„...volt egy csoport, aki azt nézte meg, hogyan kapcsolódnak össze az országok a kisebbségeiken keresztül.”

Twitter-adatfeldolgozás, közösségi oldalak információinak feldolgozása, megnézzük, hogy abból az információtömegből, ami elérhető, mi releváns számunkra. Ez már manapság egy külön szakma. Annyiban nem rutin, hogy még nem feltétlenül minden eszköz lelkében a hálózat-típusú gondolkodás van, de már egyre több esetben igen. Van egy állandó feszültség az adatbányászat és a hálózati gondolkodás között, de most már kezdenek megjelenni a hálózati-adatbányász eszközök, amik magukba szívták a hálózati gondolkodást. A bostoni intézetben például most vettünk fel nemrég egy hölgyet, akinek a területe kimondottan a hálózat-alapú adatbányászat. Sokan a határok eltűnésében, megváltozásában látják a jövőt, Te hogy látod, meg fog változni a határok szerepe? A határok már hosszú ideje szisztematikusan erodálódnak. Vannak bizonyos kategóriájú emberek, mint például én is, akik számára a határok már nem igazán számítanak. Ez a folyamat szerintem megállíthatatlan. Ez nyilvánvalóan nagyon erős feszültségben van a nemzeti öntudattal, a közösségi tudattal. A kérdés az, hogy ezek a helyi érdekek hogyan kapcsolhatók

124

össze ezekkel a „határtalan országokkal”. Ha megnézzük Magyarországot, akkor nekünk érdekes kettős érdekeink vannak: szeretnénk, hogy a határaink megszűnjenek azért, hogy a magyar közösségek részei legyenek az anyaország magyar közösségeinek, tehát, hogy az erdélyi magyar és az anyaországi magyar között ne legyen különbség. Ugyanakkor nem szeretnénk, hogy a határaink megszűnjenek, azért, hogy bizonyos nemzeti identitást meg tudjunk tartani. Ez egy gordiuszi csomó, nincs rá egy csodaeszköz, mint a hálózatelmélet, amelyik meg fogja oldani – a hálózatelmélet arra alkalmas, hogy ezeknek a különböző szemszögeit feltérképezze, megértesse velünk a problémát, és a potenciális megoldások hatásait és elérhetőségeit. A döntéshozók kezében esetleg egy eszközként működhet arra, hogy kitaláljuk, mi legyen a következő lépés. Nemzetközi kapcsolatokban, vagy gazdasági kölcsönhatásokra levetítve, azok elemzésében használható a hálózatmodell? Mi jelenleg nem végzünk ilyen kutatásokat, de a diákjaink állandóan foglalkoznak ezzel, úgy Budapesten, mint Bostonban.

Én nem annyira követem ezt az irodalmat, de manapság már egyre több adat elérhető, az országok közötti kapcsolatokkal kapcsolatban, tehát elég könnyű ezeket vizsgálni. Mondanál néhány szót a most bemutatásra kerülő új könyvedről (Network Sciences)? Ez egy olyan tankönyv, amit az elmúlt öt évben írtam és tanítottam úgy Bostonban, mint Budapesten, a Közép-európai Egyetemen. Ahogy készült a könyv, az angol verzió fejezetei fel is kerültek a webre. Most érdekes módon nyomtatásban először magyarul jelenik meg. Bár ez angolból lett magyarra fordítva, de az angol verzió csak június-július körül fog megjelenni. Két nagyon különböző közösségnek tartom ezt a kurzust: egyrészt Budapesten egy többnyire közgazdászoknak, szociológusoknak és politikatudományt hallgató diákoknak (néha orvostanhallgatók is megjelennek), akik nagyon vegyes matematikai tudással rendelkeznek, ezért úgy kell tanítanom nekik, hogy bár a képleteket megmutatom, és elbeszélgetünk róluk, de nem várom el azt, hogy nagyon matematikai szempontból közelítsék meg a problémát. Van egy szoftvercsomag, aminek segítségével ők ezt tudják alkalmazni valódi hálókra. Ugyanakkor tanítom Bostonban olyan diákoknak, akik többnyire PhD-s diákok, fizikus, számítógép-tudományi, matematikai

háttérrel, akiknek már az egész matematikai levezetés is fontos. Kérdés, hogy hogyan ír az ember egy könyvet, amely mind a két közösséget egyszerre ki tudja elégíteni? Úgy strukturáltam a könyv tíz fejezetét, hogy magában a fejezetben vannak képletek, de nincsenek bizonyítások vagy matematikai levezetések. Leírom, hogy ez mire jó, hogyan lehet alkalmazni, illusztrálom konkrét példákon keresztül. Van egy haladóknak szánt rész minden fejezet végén, amelyikben a levezetések is benne vannak. Nyilvánvalóan elsősorban azoknak íródott, akik izgalmasnak találták a Behálózvát, de nem találtak elég matematikai tartalmat benne. Ennek a könyvnek van még egy másik érdekes vetülete is, ugyanis felmerült a kérdés, hogy miért csak angolul legyen elérhető? Nyilvánvalóan le lehet fordítani úgy, hogy valamelyik országban egy kiadó felfogad egy fordítót, és kiadja. De a tudományos világban egyre ritkábban fordítunk ilyen tankönyveket, ugyanis aki már ebbe az irányba elmegy, az többnyire megpróbálja angolul olvasni. Szóval a magyar fordítással másfél évvel ezelőtt indítottunk egy érdekes kísérletet. A könyv digitális jogait teljesen megtartottam magamnak. Így megadom a lehetőségét annak, hogy közösségek álljanak össze, együtt fordítsák le, és tegyék az interneten elérhetővé a könyvet. Ennek érdekében mi megadjuk az egész szoftvercsomagot, hogy a végső könyv pontosan úgy nézzen ki, mint az eredeti angol, hogy a képek szépen beintegrálódjanak, szép legyen az egész elhelyezése és így tovább. Ezt Magyarországon kezdtük kikísérletezni, és sokat tanultunk belőle, és ezt a tapasztalatot most visszük mindenhova a világba. A magyarral együtt most már fordítás alatt van a kínai (igaz, ez hivatalos kiadón keresztül történik), és már hallottunk vissza japán, dél-amerikai, német és olasz csoportoktól, akik ilyen közösségekbe álltak össze, és ők fogják a könyvet elérhetővé tenni. Ez számomra azért izgalmas, mert ez egy új modell. Számomra az a fontos, hogy a tudás, az eszköztár legyen elérhető. Ezt most egy új kísérletként próbáljuk a világon elterjeszteni, kiküszöbölvén azokat a súrlódásokat, amivel a szerzői jog korábban járt. Tanultál Bukaresten, Budapesten és Bostonban is, jelenleg a Harvardon és a Northeastern Universityn tanítasz. Mi a legfőbb különbség a hazai és a kinti oktatási-tudományos élet között? A különbségek sok szinten megjelennek. Alapvetően más az oktatási filozófia az amerikai és a magyar rendszerben.

125

A KONTROLL, A SEJTBIOLÓGIA ÉS A SIKER

A gyerekeim itt Budapesten járnak iskolába, így rálátásom van a magyar iskolarendszerre. Az egyik különbség az, hogy az európai oktatási rendszer tudásalapú. Az amerikai pedig egy gondolkodásalapú oktatási rendszer. Amerikában nem tudást adunk le, hanem gondolkodni tanítjuk az embereket. Emiatt kialakul az a helyzet, hogy úgy tűnik, a gimnáziumban, és egészen az egyetem első-második évéig az európai diák sokkal többet tud, mint az amerikai. De hosszútávon ez az arány megváltozik, ugyanis az egyetemnek, illetve az oktatásnak nem feltétlenül az a szerepe, hogy bizonyos tudást a kezünkbe adjon. Ugyanis mi az, ami megmarad az iskolából: tudunk írni, olvasni és számolni. Talán eszünkbe

kialakítanak maguknak egy hálót, ami eddig nem volt feltérképezve, kitalálják, hogy mi legyen az, és utána azon a hálón megmutatják, hogy mit tanultak ezen a kurzuson, és hogyan tudják alkalmazni az eszközöket. Arról szó sincs, hogy én leülök vizsgáztatni, és azt mondom, hogy na, akkor meséld el nekem az Erdős–Rényi-modell alapjait. Ezt meg lehet nézni a könyvben. De érted, hogy hogyan kell analizálni egy hálót? Akkor megtanultad az egészet. Ha ez az átállás megtörténne, akkor ez nagyon sikeres lehetne. Vannak ennek más vetületei is. Magyarországon látom, hogy milyen óriási pénzhiánnyal küszködnek még a budapesti iskolák is, az elitiskolák. Akkor nem is merek arra gondolni, hogy mi történik vidéken, fa-

Ez nem azt jelenti, hogy ne vegyünk részt a CERN munkájában, ebben a magyarok nagyon sikeresen szerepelnek, de azt mondom, hogy vannak bizonyos adottságaink, amikre tudunk építeni, és amire érdemes. Én most hirtelen kiemeltem kettőt, a matematikát és az agykutatást, és persze hozzátenném még a hálózatelméletet, amiben nagyon sok az átfedés a matematika világával Magyarországon, és hos�szútávon átfedés lesz az agykutatással is. Minden bizonnyal van még számos más terület, amire nem látok rá, és jelentős potenciál van benne.

jut, hogy volt valami csata valahol. De a többi mind elfelejtődik, a tárgyi tudás mind kiesik. Meg tudjuk keresni, ha nagyon szükség van rá, viszont ami a legfontosabb számunkra, hogy hogyan látunk egy felmerülő kérdést, hol keressük a választ, és hogyan közelítjük meg a problémákat. Hosszútávon, legalábbis a kutatási életen belül, meg az élet más területein ez az aktív, gondolkodásra ösztönző rendszer valamivel sikeresebb.

lun. Ugyanez a helyzet az egyetemekkel is.

Ez egy nagyon piaci jellegű kérdés. Most ment ki például a legújabb ismeretterjesztő könyvem tervezete, az is angolul íródik.

„...amikor tanítok, akkor a jegy nem abból jön, hogy vizsgáznak a hallgatók...” Hogyan lehetne ezt egy kicsit „lemásolni” Magyarországon? Ebből valamilyen módon tanulni kell. Én nem azt mondom, hogy már az elemi iskolai szinten ezt meg kell változtatni viszont az egyetemi szinten drasztikus változtatásra van szükség. Az amerikai rendszert megismerve számomra a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a magyar-román rendszer milyen egyszerű: egész évben lógunk, aztán az év végi vizsgára felkészülünk. Vagyis: két hét alatt magunkba szívjuk az egész anyagot, levizsgázunk, aztán utána egyből el is vesztettük az egészet. Ez Amerikában nem így működik. Ott a jegy az egész évi aktivitásból áll össze, és megengedhetetlen egy diák számára az, hogy ő csak a végső vizsgára fog felkészülni. Ez sokkal több munka az oktató részéről; az, hogy folyamatos elvárásrendszert építünk ki, melyben állandóan teszteljük a diákot – viszont sokkal erősebb tanulási lehetőség a diákok számára. Én amikor tanítok, akkor a jegy nem abból jön, hogy vizsgáznak a hallgatók, hanem abból, hogy ők egy projektet feltérképeznek,

126

Érdekes módon, ha megnézzük, hogy a magyar nemzet mire büszke, az Puskás és a Nobel-díjasaink. Az a diákom, César Hidalgo, aki az export-import kérdésekkel is foglalkozott, létrehozott egy másik eszközt, melyben megnézte azt, hogy az egyes országoknak mi a kulturális exportja, mik azok, amit a más országok tudnak róla. Mi Magyarország kulturális exportja? A zene, a tudomány és a foci. Ebben jók voltunk. A kérdés az, meg tudjuk-e tartani a folytonosságot.

Tervezel valamikor magyar nyelvű könyvet írni?

Én nem azért írok angolul, mert nekem az könnyebb, vagy mert valamilyen módon nagyobb az affinitásom az angol iránt. Nagyon szívesen írnék magyarul, de nem ott van a piac. Én mindennel kapcsolatban, amit csinálok, azt szeretném, hogy minél több platformon elérhetővé váljon. Ha angolul megírom, akkor nagyon könnyen, nagyon sok nyelvre le lehet fordítani, magyarra is, tehát a magyar közösséget sem zárjuk ki belőle. Ha jól meggondoljuk, a Villanások egy nagyon-nagyon magyar könyv. De angolul íródott. A témája viszont erősen magyar, és Magyarországon sokkal sikeresebb volt, mint a világ többi részén, mert a világ többi részén érzelmileg nem tudtak azonosulni a történettel, míg Magyarországon a teljes nagyközönség azonosulni tudott vele.

Ha te határozhatnád meg, hogy az MTA mely tudományterületek alapkutatásait támogatja, melyek lennének azok? Szerinted mi az a tudományterület, amiben hazánk 10-15 éven belül világhírű lehet? Vannak területek, ahol nem erősek a hagyományaink, és vannak, melyek továbbra is fontos területek, ahova továbbra is be kell fektetni, és arra kell ügyelnünk, hogy megmaradjon a létező lendület. Ilyen a matematika például, vagy az elmúlt évtizedekben az agykutatás Magyarországon. Tehát ez lenne az egyik kérdés, hogy hol van nagyon erős hagyományunk, és hogy azon a területen mik azok a részterül tek, melyek potenciálisan hosszútávon még fontosabbá válnak. Én annyira nem ástam bele magam a tudományba, hogy ezt megmondjam, de ilyenkor egy vezető, egy gondolkodó szerepe nem az, hogy megmondja, hogy na, ebbe kell befektetni, hanem, hogy helyesen közelítse meg a kérdést. A közelítés az, hogy hol van az a szürkeállomány, amelyre építvén tovább lehet fejlődni. Elég reménytelen Magyarországnak felvennie a versenyt tegyük fel a részecskefizikában, mert nem lesz soha gyorsítónk.

127

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY: HOGYAN VÁLJUNK KREATÍV TÁRSADALOMMÁ

Csíkszentmihályi Mihály, az Egyesült Államokban élő Széchenyi-díjas pszichológus, a flow-fogalom megalkotója, a Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány meghívására érkezett Budapestre, hogy előadást tartson szakterületéről a kreativitáskutatásról. Előadását a kreativitás összetevőiről, annak a társadalom egészére gyakorolt hatásáról, és az általa vizsgált harminc Nobel-díjas hasonlóságairól több száz ember hallgatta.

Készítette: Maráczi Fanni

128

129

NYOMOT HAGYNI A JÖVŐ NEMZEDÉKEIBEN Már ötven éve tanulmányozom a kérdést, hogy mi a kreativitás a kulcsa. Kilencéves koromban kezdődött 1944 októberében, amikor elindultunk a Nyugati pályaudvarról, hogy elhagyjuk Magyarországot. Hallottuk a közelgő szovjet csapatok puskáit mindenütt a városban. Visszamentünk Olaszországba, ahol apám dolgozott. Akkoriban, kilencévesként nagyon meglepett, hogy a sok felnőtt, akik magas pozíciókat töltöttek be országunkban, tanultak voltak, tapasztaltak voltak, mégsem tudták, hogy mi fog történni. Teljesen váratlanul érték őket az események, és hogy a kormány teljes karaktere és struktúrája megváltozott. Emiatt azt kezdtem keresni, ami megmagyarázza, hogy mi hiányzott ezeknek az embereknek az életéből, és mi vette rá a többi embert, hogy úgy tudták élni az életüket, hogy jobbá tették vele saját életüket és a társadalom egészét. Meg voltam róla győződve, hogy a kezünkben van a választás, hogy brutális, rövid, fájdalmas életünk lesz-e, vagy olyan életünk, aminek célja és értelme van, nyomot hagy a jövő nemzedékein. A kreativitás az a potenciál, ami megvan az emberekben, csakúgy, mint a pusztítás és a kegyetlenség potenciálja is. De a mi felelősségünk, hogy a kreativitás győzzön és ne a rombolás.

„...kezünkben van a választás, hogy brutális, rövid, fájdalmas életünk lesz-e, vagy olyan életünk, aminek célja és értelme van.” Meg kell különböztetnünk kétféle kreativitást. Az a fajta, ami megváltoztatja a kultúrát, ahogy az emberek gondolkoznak a világról az a nagy „K-s” Kreativitás. A kis k-s kreativitás olyan emberek életében mutatkozik meg, akik sosem lesznek ismertek, de a használatukkal az ő életük gazdagabbá válik és értelmet nyer. Leginkább a nagy K-s Kreativitásról fogok beszélni, mert azt könnyebb vizsgálni, és a társadalomra is nagyobb hatással van, illetve a társadalom számára is ez az a kreativitás, amiről gondoskodnunk kell, hogy ne veszítsük el. Ettől lesz a társadalom életteli, egészséges és fejlődő.

130

A nagy K-s kreativitás egyik jellemzője, hogy ritka – a kreativitás olyan, ami statisztikailag nem fordul elő gyakran, de arra is szükség van, hogy megbecsülje a társadalom, legalább egy része. A tanulmányaim legizgalmasabb része az, hogy a társadalom hogyan ismeri fel az újdonságot, a ritka eseményeket, amik változást hoznak majd. A reneszánsz kultúrája megváltoztatta a nyugati világot. Ha a firenzei reneszánszról olvasunk, akkor arra jutunk – ahogy a történészek is –, hogy a reneszánsz az uralkodó osztály műve volt, nem pedig a tehetséges fiataloké. A tehetség mindig is ott volt, de korábban nem értékelték. Firenze városa által tanúsított elkötelezettség, hogy felismerjék azokat a művészeket, festőket, szobrászokat, hogy megszépítsék a várost, egészen hihetetlen. Bárhonnan érkezhettek ezek a művészek, tehetségesnek mutatkozó vidéki gyermekek is, esélyt kaptam. Őket iskolába járatták, megtanították a technika, az anyagok használatára. Mindez azért jöhetett létre, mert a társadalom megtanulta felismerni, oktatni és élvezni a kitűnőséget, a ritka tehetségeket. TÍZEZER ÓRA ÉS MÉG EGY Ezt a munkát aztán be is kell fejezni. A nagy ötlet, amiről aztán megfeledkezünk, önmagában még nem nagy K-s kreativitás. Azt mondják, hogy tízezer óra gyakorlás kell hozzá, hogy valaminek a mesterévé váljon valaki, bármi legyen az: geometria, biológia, festészet vagy zene. Ez viszont még nem a kreativitás, a kreatív ember túlmegy a mesterségen. Fontos hangsúlyozni, hogy a kreativitás nem olyasmi, ami az ember agyában egyedül végbemegy. Egy egész rendszer szinergiájának kell lennie. A nagy K-s kreativitás során megváltoztatod a valóság reprezentálásának szimbolikus módját, legyen az fizika, biológia stb. A különböző képességeknek tárgykörén belül az egyén gazdagíthatja a közösség élményét a területtel kapcsolatban. A kreativitás megváltoztathatja a területet, annak szabályait, megváltoztathatja ahogy a számokat, eszközöket, színeket, hangokat használjuk. Tehát a kreativitás azt jelenti, az egyén meg tudja tanulni, hogy a területen belül dolgozzon, a tízezer óra után a mesterévé válik, majd miután ezt megtanulta, megváltoztatja azt, és az emberek azt mondják, „Igen erre még nem gondoltam, de így jobb csinálni.” A kreativitás három elemből áll össze: első a kultúra – ahol maga a terület és a szabályok léteznek.

Rubik a pajtában Tíz évvel ezelőtt a családommal autóztunk Coloradóban a Szikláshegységben. Nem voltak emberek, városok, csak medvék és mindenféle állat amerre a szem ellát. Az autónk túlmelegedett és vizet akartunk cserélni, mire megállt egy másik autó és megkérdezte, hogy mi a gond. Elkezdtünk beszélgetni, és nagy meglepődésemre kiderült, hogy ez az ember– aki nem élt messzire onnan – egy kisváros Rubikkocka múzeumának volt a kurátora. Tudta, hogy a Rubik-kocka magyar, de ezen kívül csak annyit, hogy ez egy varázskocka, amivel a világ minden táján játszanak az emberek. A múzeumot egy pajtában rendezték be, szépen ki volt festve, a világ minden tájáról voltak kockáik, volt, amin Rubik Ernő aláírása is rajta volt. Ennek az embernek a képzelőereje olyan messzire eljutott a civilizált világban, ameddig csak lehet. Ez pedig a nagy K-s Kreativitás.

A második az ember – aki megtanulja a szabályokat, de azt gondolja, hogy tudná másképp is csinálni. Például Albert Einstein az élete végén, arra a kérdésre, hogy mi motiválta a relativitáselmélet megalkotásakor azt válaszolta, hogy nem értette a fizikát ahogy akkor tanították, ehhez volt szüksége a relativitás elméletére, hogy megérthesse. A kreatív ember rájön, hogy valami hiányzik, valami nehezen érthető és azt mondja, hogy miért nem találunk egy új módszert – így kezdődik a kreativitás. A szakértők jelentik a harmadik elemet. Amikor a társadalom nem kreatív, nincsenek új ötletek, termékek, új életmódok, az nem azért van, mert nincsenek okos, kreatív emberek, hanem azért mert az uralkodó emberek nem akarják a változást. A szakértők döntenek róla, hogy melyik új ötletet kell bevinni a kultúrába, ami ennek köszönhetően fejlődik, összetettebbé válik. A következő generáció pedig felhasználhatja a saját boldogulására, vagy ők is újdonságokat hoznak létre, amiről utána megint döntenek, hogy tovább tanítják-e majd.

Ez a modell természetesen kisebb rendszerekre is igaz. Például ha az üzletre vagy egy iskolára gondolunk, emberek bármilyen közösségére, annak mindig van saját kultúrája. Közös tudás, tradíciók, amik egy céghez vagy iskolához tartoznak. A legtöbben talán csak a fizetés miatt vannak ott, fenntartják a rendszert. De aztán ott vannak azok az egyének, akik javítanának a rendszeren újdonságokkal. Ha a cég vezetése nem veszi észre a dolgozók jó ötleteit, az lassan elzárja a céget a fejlődéstől. Ha túl sok ötletet valósítanak meg, ha nagyon sok újdonságot hoznak be, az is árt a cégnek. A menedzsmentnek tehát tudnia kell, hogy melyik ötleteket válassza, és azokat be kell építeni a cégkultúrába. Az emberek tanulmányozásakor hamar rájöttünk, hogy energiaspórolásra törekszünk: ugyanazt csináljuk, amit mindig, ugyanazt esszük, azokkal vagyunk együtt, akiket szeretünk. Ez a konzervatív tendencia. De egy idő után szeretünk túlmenni a határainkon, jobban, gyorsabban, kön�nyebben, precízebben akarjuk csinálni a dolgainkat. Ez a terjeszkedő tendencia, a kreativitás kapcsán természetesen ez lesz a fontosabb. Szükség van szabad figyelemre, hogy újat alkothass. Máig vitáznak, hogy mennyi információt tud feldolgozni az ember egy nap alatt. Jó becslés a félmillió információ: olyasmik, mint hogy éhes vagy, meleged van, a környezetből vagy belülről jövő jelzések – az emlékeid, a képzeleted. Ezeket az információkat mind felfogja az agyad. Ha minden információ a munkával, az evéssel és a tisztálkodással kapcsolatos, és az ébren töltött idő harmadát jelentéktelen dolgokkal töltöd, akkor semmi új nem jön létre, senki nem fogja felismerni a tehetséged. MIÉRT AKAR EGY EMBER KREATÍV LENNI Van egy tendenciánk, hogy jobbak akarunk lenni. A kreatív emberek megtanulják élvezni, amit csinálnak, már nem csak arról szól, hogy többet akarnak keresni. Jobban akarják csinálni, úgy ahogy még nem csinálta senki. A kreatív emberekben, akiket eddig vizsgáltam mind volt egyfajta öröm, ez az egyik legizgalmasabb dolog, ami része a flow-nak. A flow az az érzés, amit akkor érzünk, mikor valamit a lehető legjobban csinálunk. Olyasmit, amit meg kell csinálnunk és jobban csináljuk, mint mások. Másoktól támogatást kapunk, és így folytatjuk és elérünk olyan dolgokat, amikre mindenki azt gondolja, hogy nagyon jók.

131

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY: HOGYAN VÁLJUNK KREATÍV TÁRSADALOMMÁ

POLITIKAI ERŐ A KREATIVITÁS MÖGÖTT Az első egyiptomi dinasztiák nagyon kreatívak voltak, de utána úgy döntöttek, hogy mivel sokkal erősebbek és gazdagabbak, mint más országok, már nem akarnak változtatni. A fáraók egy egész hivatalt hoztak létre, aminek az volt a feladata, hogy művészről művészre jártak és megbüntették őket, ha azok valami újat csináltak. Tehát Egyiptom uralkodói megőrizték a kultúra status quo-ját, az első dinasztiákkal ellentétben, akik változtak és fejlődtek. Ez tehát a szakértők és a vezetők felelőssége. Firenzében például azok, akik az új épületeket építtették, a festményeket és szobrokat rendelték meg, a nagy bankcsaládok és az akkori szakszervezetek, a céhek vezetői, a pamutipar, selyemipar dolgozói voltak, akik büszkék voltak rá, hogy támogatták a város szépségét. Ők adták a pénzt, hogy a legjobb művészeket alkalmazhassák. Egy társadalom akkor lesz kreatív, ha van politikai rendszer, ami felismeri és támogatja az újdonságot, amit érdemes támogatni. Nem egyszerű és nagyon ritka, hogy egy társadalom eljut arra a szintre, hogy megvan a lehetősége és a politikai képessége, hogy a jó ötleteket támogassa.

A flow-nak van egy olyan jellemzője, hogy tudnod kell, mi lesz a következő lépés, mire van szükség. Attól függetlenül, hogy nyugdíjas, sportoló vagy üzletember vagy, tudnod kell, hogy mit kell tenned. Kapsz információt arról, hogy jól cselekszel-e. Tehát kellenek tiszta célok és azonnali visszajelzés. A flowhoz érezned kell, hogy pont azt teszed, amire szükség van. Ha többet kéne tenned, mint amit tudsz, akkor rosszul éreznéd magad, aggasztana. Ha túl egyszerű a teendő, akkor elunnád magad. Amikor ezek megvannak, akkor jön a fókusz. Abban a szituációban

132

elfeledkezel a jövőről a múltról, a jelenben vagy. Azt érzed, hogy meg tudod tenni, amire szükség van, nem érzed, hogy muszáj, csak azt, hogy csinálod. Az idő nagyon gyorsan múlik, észre sem veszed, és mikor felnézel, rájössz, hogy fél nap telt el és nem félóra. Elfeledkezel magadról, nem magadra, nem a munkára, nem a fizetésre gondolsz, nem a karriered miatt aggódsz, egyszerűen fókuszálsz arra, amit csinálsz. Ez a flow-érzés, ez a kreatív emberek állapota, mikor dolgoznak.

Erre rá kell jönnünk – mindegy milyen messzire látunk, milyen mélyen értünk valamit, azt mind azért tehetjük meg, mert az előző generációk vállain állunk. A kreatív nőknek általában megvannak a nőies vonásaik, de erősek, versengőek is. A férfiak pedig általában érzékenyebbek, jobban érdelik őket az érzelmek. Gyermekkorunk óta két különböző valóságot látunk, ha lányok vagy ha fiúk vagyunk. Erre tanítjuk a gyermekeinket. A kreatív emberek élni tudnak a lehetőségeikkel, mert nincsenek korlátozva.

Vegyük a racionális gondolkodást – tiszta eredmény érdekében cselekedni. Ez a kreatívok egyik ismertetőjegye, de közben van egyfajta gyermeki naivitásuk is. Ötleteik váratlan irányokban mennek, ez nem olyasmi, amire egy felnőttől számítasz. Goethét megkérték magyarázza meg, hogyan lett a német költészet zsenije és azt válaszolta, hogy még mindig igyekszik megőrizni gyermeki nativitását. Tudnak racionálisan, rendszerezetten gondolkodni, és úgy is, mint egy gyermek. Ezek az emberek játékosak, de mégis fegyelmezettek és felelősségteljesek munkájukban és életükben egyaránt. A harminc Nobel-díjas közül, akikről írtam, hatan vagy heten voltak már közülük börtönben, mert nem a rendszer elvárásai szerint működtek. Linus Paulingot is letartóztatták egy nukleáris fegyverek elleni tüntetés miatt, mikor keresztbe feküdt a vonatsíneken. Egyiptom egyetlen Nobel-díjasát Naguib Mahfouz-t az utcán megkéselték muszlim szélsőségesek, mert az egyiptomi muszlimok jövőbeni bizonytalanságáról írt. Megbüntették, amiért nem volt fundamentalista, de ő azt mondta, egyszerűen el kell mondania, amit gondol. Majdnem meghalt, de fel tudott épülni.

AGÓNIA ÉS EXTÁZIS A szenvedély nagyon fontos, főleg tudományokban ahol hidegnek, racionálisnak kell lenni. De a kreatív tudósok nagyon is szenvedélyesek. Olyanokat vesznek észre, amit mások nem, nagyon izgatja őket, hogy mi mindent láthatnak még. Hasonlóan a nagy költőkhöz. Lefordítottam az olasz Nobel-díjas Salvatore Quasimodo verseit angolra és változtattam bizonyos szavakon, hogy angolosabbak legyenek. Ő visszaküldte nekem, hogy ezek nem úgy voltak: nem fekete madár volt, hanem holló. Nagyon alapos volt a konkrét szavak kapcsán, a nyelv részleteiben, hogy hogyan akarja pontosan kifejezni a valóságot.

Évekkel ezelőtt Amerikában bestseller lett egy Michelangelo életét bemutató könyv, angol címen Az agónia és az extázis. Michelangelo életének azzal a kettősségével foglalkozott, hogy nem tudta, hogyan fejezze ki magát, kompromisszumokat kellett hoznia, úgy élni, ahogy nem akarta. De az extázis amit munka közben érzett, az a vízió megjelenése volt. Ez a kreatív emberek élete – az agónia és az extázis, a bizonytalanság és szenvedés, mivel a világ nem érett meg az ötleteikre. De ott van az öröm és beteljesedés is, amit akkor éreznek, mikor valamit meg tudnak tenni, amiről nem tudták, hogy lehetséges. Ezek a tulajdonságok tehát azokra jellemzőek, akik kreatívak. Ha kreatívabb társadalmat akarunk, izgalmat, fejlődést a kultúrában, a gond általában nem az, hogy nincsenek emberek, akik így gondolkodnának. Inkább az, hogy nem tudják kifejezni, nincs támogatásuk, nem férnek hozzá a szükséges eszközökhöz. A Kreativitáshoz kreatív társadalommá kell válnunk, mint Athén vagy Firenze volt. Az, hogy az MNB Pallasz Athénét választotta jó jel. Kell egy látomás a jövőről, ami jobb történelemhez, az emberiség jobb szakaszához vezet minket. Ez az a kihívás, ami előttünk áll.

A valóság és a fantázia is nagyon fontos. A kreatív emberek jellemzői is mutatják, hogy a kreativitás az ellentétes erők találkozásánál jön létre. Azt gondoljuk, ezek introvertált emberek, akik egyedül dolgoznak. Ez igaz, de közben nagyon kíváncsiak is, hogy mások hogyan gondolkoznak. Nem azért mert utánozni akarják őket, hanem azért, mert talán tudnának tőlük tanulni. A társadalom nagyon fontos a tudósok számára. Ha másokkal együtt gondolkodsz, a folyamatos interakció az egy területen dolgozókkal elengedhetetlen. Az ambíció – ezek az emberek versengőek, néha arrogánsak. Isaac Newtont megkérdezték, hogyan tudott olyan messzire ellátni, amerre mások már nem – a gravitáció felismerésére célozva. Azt mondta, azért mert óriások vállain ültem.

133

SUGATA MITRA: AZ OKTATÁS FORRADALMA Készítette: Simigh Fruzsina

KORAI TUDOMÁNYOS MUNKÁSSÁGA Sugata Mitra az 1970-es években szerzett PhD-fokozatot az Indiai Műszaki Egyetemen (IIT) szilárdtest fizikából. Doktori kutatása során felfedezte, hogy a molekulák struktúrája meghatározóbb hatással van azok funkciójára, mint az őket felépítő atomok. Miután ledoktorált, az energiatárolási rendszerekkel kapcsolatosan kezdett el kutatni, először az Indiai Műszaki Egyetem Energia Tanulmányok Központjában, majd a Bécsi Műszaki Egyetemen. Ezen tudományos tevékenységének eredménye egy új cink-klór elem feltalálása lett (1982), melyet a hadsereg is alkalmaz. Ezen kívül foglalkozott még a villamos energia biológiai rendszereken keresztül történő áramlásával és számítógépes hálózatokkal, az emberi elmével, memóriával és a tanulás témakörével is. Mitra a világon az elsők között volt, aki kimutatta, hogy az idegpályák stimulálásával az Alzheimer-kór mechanizmusa megfejthető (1994). AZ OKTATÁS JÖVŐJE Sugata Mitra a Minimálisan Invazív Oktatás (MIE – Minimally Invasive Education) módszerének kezdeményezője, melynek lényege, hogy a gyerekek

134

felügyelet nélküli környezetben tanulnak, saját kezdeményezésű kísérleteken és tapasztalatokon keresztül. Ezt bizonyította az 1999-ben Delhi egyik negyedében megkezdett, majd más országokra is kiterjesztett „Holeinthe Wall” kísérlet, melynek keretében szó szerint „lyukat vájt a falba” és az odatelepített számítógépet hagyta, hogy a nyomornegyed fiataljai belátásuk szerint használják. Hamar bebizonyosodott, hogy a gyerekek egy csoportja számára biztosított ingyenes és nyilvános hozzáférés egy számítógéphez és internethez azt eredményezi, hogy a gyerekek önállóan képesek saját számítógépfelhasználási, angol nyelvi ismereteiket fejleszteni és tanulni úgy, hogy az az iskolai jegyeiken is meglátszik, ezen kívül pedig megváltoznak társadalmi interakciós képességeik, önálló véleményt és értékrendet formálnak. Ezt a módszert fejlesztette tovább a SOLE (Self Organized Learning Environment vagy Önszerveződő Tanulási Környezet) programban, amelyről a 2015-ös Brain Bar során is előadást tartott. Mitra arra mutatott rá, hogy egy spontán kialakuló rendre építve, minimális külső beavatkozással lehet hagyni a gyerekeket tanulni, nem kell a tudást és információt beléjük sulykolni. Ha hagyjuk, hogy a gyerekek maguk alakítsanak ki csoportokat egy megfelelően

fotó: Campus Party Brasil

A 2013-as TED Prize győztes polihisztor, Sugata Mitra 1951. február 12-én született Kalkuttában, Indiában. Jelenleg a Newcastle Egyetem Oktatás, Kommunikáció és Nyelvtudomány Karának professzora, valamint az oktatással és képzéssel foglalkozó indiai multinacionális vállalat, az NIIT vezető tudományos munkatársa. Sugata Mitra neve a „Hole in the Wall" című kutatása révén vált híressé. Oktatással és közművelődéssel kapcsolatos munkák sokasága idézi a jeles szakember módszerét.

stimuláló, bonyolult, de okos és érdekes kérdés megválaszolása érdekében, akkor olyan fantasztikus eredményeket láthatunk, mint hogy kisiskolások megértik, miként lehetséges, ha egy labdát a falnak dobunk, akkor az Schrödinger elméletének megfelelően előfordulhat, hogy egyszer a fal másik oldalán esik le. Ezen kívül a professzor azt is tapasztalta, hogy rendkívül sok információ meg is ragad a diákok fejében, mert ha egy kérdéskör felkelti az érdeklődésüket, akkor a kutatást folytatják otthon is. A SOLE és Felhő-alapú tanítás megreformálhatja az oktatási rendszert: motiválná a vizsgarendszer megváltoztatását, hogy kreatív feladatmegoldásra ösztönözze a diákokat tárgyi tudás felhalmozása

helyett, mely már jobban megfelel egy munkahelyi csapatmunka helyzetnek. Illetve magát a kérdésfeltevőt is motiválja arra, hogy bonyolultabb és alkalmazkodásra fókuszáló kérdéseket tegyen fel, ne pedig olyat, amelyet az internetes kereső elsőre kiad. A legfontosabb tehát, hogy ne kényszerítsük, hogy a tanulás végbemenjen, hanem hagyjuk, hogy megtörténjen, csoportokban, rendszereződő káoszban, kreatívan, felügyelet nélkül. Kellő iránymutatás és motiváló támogatás mellett az emberek természetes kíváncsisága és alkalmazkodóképessége választ talál bármilyen kérdésre, legyen szó az angol nyelvről, az internetes keresés rejtelmeiről vagy tektonikus mozgásokról.

135

A nagy korszakvรกltรกs: a technolรณgia kora 136

137

A nagy korszakváltás Szerző: Cséfalvay Zoltán

Ez a könyv eredetileg naplónak készült az OECD-ben eltöltött napokról. Ám ahogy szaporodtak a bejegyzések, egyre inkább körvonalazódott: egy korszakváltás éveit éljük. Mikor kezdődik egy új korszak? Amikor a régi fogalmaink már nem működnek, vagy már annyit kell csavargatni rajtuk, hogy egyre távolabb kerülnek a valóságtól. A globalizáció korának fogalmait használjuk - mint például nemzetközi kereskedelem, munkatermelékenység vagy kis- és középvállalkozói szektor -, amelyek egyre nehezebben húzhatók rá a robotok, a digitális óriásvállalatok, az új globális értékláncok, a platformaok, a több százmilliósra növekvő felhasználói hálózatok és a dinamikus startupok világára. Talán jobban megérthetjük a körülöttünk zajló átalakulást akkor, ha megfordítjuk a nézőpontot, és abból indulunk ki, amit látunk, egy új korszak legfontosabb jellemvonásaiból. egy új korszak hajnalán

Abban szinte teljes körű az egyetértés, hogy napjainkban nagyon gyors, már-már követhetetlen technológiaiváltozás-sorozatban élünk. Függetlenül attól, hogy ezt az ipari forradalmak sorában hányadik nagy átalakulásnak tartjuk, egyértelműen:

138

– új technológiák (pl. robotizáció, 3D nyomtatás, Big data, internet of things); – új gazdaságszervezési elvek (pl. internetes platformokra épülő szolgáltatások); – új fogyasztási minták (pl. közösségi megosztáson alapuló fogyasztás); – új foglalkoztatási modellek (pl. önfoglalkoztatás); – új csataterek (pl. az autóiparban és a szállodaiparban); – új generációk (pl. az Y és a Z nemzedék); – új mítoszok (pl. posztkapitalizmus, közösségi gazdaság, szélsőséges piaci kapitalizmus) és – új dinamikák (pl. startupok, nyitott innovációs ökoszisztéma) jelentek meg. A másik oldalról viszont az adatok azt mutatják: az elmúlt évtizedek meghatározó gazdasági folyamata, az 1980as években elindult globalizáció mára elvesztette lendületét. Ezt jelzi, hogy a gazdasági termelékenység és a nemzetközi kereskedelem növekedési üteme az ezredforduló, a világgazdaság növekedési üteme pedig a 2008-as globális pénzügyi-gazdasági válság óta fokozatosan lassul vagy stagnál. Ezzel párhuzamosan egyre erősebben jelentkeznek a globalizáció negatív kísérő jelenségei. Szintén az ezredforduló óta világszerte folyamatosan növekednek a jövedelmi és a területi egyenlőtlenségek, és egyre inkább kinyílik az olló az éllovasok, a gazdasági termelékenység gyors növelésére képes innovatív országok, vállalatok, régiók és foglalkozási csoportok, valamint az erre képtelen többség között.

„Ez a könyv egyetlen alapvető tézisre épül: amíg az 1980-tól a 2000-es évtized végéig tartó időszak a globalizáció korszakát jelentette, addig a 2010-es évtizedben egy új korszakba, a technológia korszakába lépünk át. ” A könyv fő kérdései az alábbiak: – Mit hoz magával ez az átalakulás a gazdaságban, a foglalkoztatásban, a vállalatok működésében, az állami gazdaságpolitikában és a mindennapokban? – Mit jelent ez a korszakváltás a világgazdaság különböző régiói, a fejlett és a felzárkózó országok, és természetesen Magyarország számára? – M iként értelmezi és értékeli ezt az átalakulást a világ meghatározó szakmai műhelye, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), és hogyan csapódik le mindez a mindennapok vitáiban az OECD-nek helyet adó Párizsban? Ez az új korszak épp úgy kitermeli a maga nyerteseit és veszteseit, mint ahogyan a korábbiak tették. Magyarország számára pedig alapvető fontosságú kérdés , hogy miként lehetünk nyer tesei ennek a korszakváltásnak. Az ide vezető út első lépése az új korszak főbb jellemzőinek megismerése. új tektonikai törések A robotizáció, az automatizálás és a digitalizáció már a közeljövőben is radikálisan átalakíthatja a világgazdaság ma ismert szerkezetét. – Noha a „jönnek a robotok és elveszik munkánkat” kezdetű félelmek főleg a fejlett országokban kerültek a közgondolkodás előterébe, ezek a változások alapvetően a fejlődő országokat érinthetik majd drámai módon. Azok a munkahelyek ugyanis, amelyeknél a robotok valóban helyettesíthetik az embert, éppen a globalizáció idején települtek ki a fejlődő országokba. Ennek következtében, például Délkelet-Ázsiában, emberek százmilliói szabadultak ki az abszolút szegénység fogságából,

sőt sokan már eljutottak a középosztályos jólét kapujába is. A robotizációval és az automatizálással ez a trend szakadhat meg, ami egyszerre veszélyezteti a munkahelyek tízmillióit és a lassan elindult gazdasági felzárkózást. Ennek első jele, hogy a fejlődő országokban bezáródni látszik a globalizáció korának felzárkózási modellje, amely a technológia importjára, és ennek feltételeként a piacok megnyitására, a külföldi működőtőke-beruházásokra és a gazdaság liberalizálására épült. Az új kor olyan bérversenyt indít(hat) el a robotok és az emberek között, amivel a fejlődő országok nem képesek (és nem is akarnak) lépést tartani. Marad számukra a deindusztrializáció, a szolgáltató szektor erősítése anélkül, hogy a globalizáció korának iparosításával eljutottak volna a közepes jövedelmű országok felső csoportjába. – A z új technológiák egyik előnye, hogy általuk a fejlett országokba visszatérhet az ipari gyártás. Visszatérhet a fogyasztói piacokhoz, de már csak viszonylag alacsony létszámú és magasan képzett munkaerőt igénylő automatizált üzemekkel. Magyarán: azok a munkahelyek, amelyek a globalizáció idején a fejlett országokból a fejlődő országokba települtek ki, soha többé nem jönnek vissza. Sőt az ipari gyártásban is csak akkor jöhetnek létre új munkahelyek, ha a munkaerő a képzés és a képességek oldaláról állja a versenyt a robotizált üzemek működtetéséhez szükséges igényekkel. – A fejlett országok előtt álló másik nagy kihívás, hogy az automatizálás és a digitalizáció egyre inkább teret nyer a szolgáltatásokban is, ahol már ma is az alacsony képzettséget igénylő, rutinjellegű munkafeladatok millióit veszélyezteti. A globalizáció idején a fejlett országok az ipari munkahelyek elvesztését a szolgáltató szektorral kompenzálták. Ebben a szektorban azonban – természetéből adódóan – alacsonyabb a termelékenység növekedési üteme, mint az iparban. Részben ez is az oka a középosztály alsó rétegei erodálódásának. Az új technológiák most azzal fenyegetnek, hogy a fejlett országokban a jövőben tömegével szűnhetnek meg a szolgáltató szektor alacsony képzettséget igénylő és rutinjellegű munkahelyei. A fejlődő és a fejlett országokat érintő kihívások – a korszakváltás következményeként – ugyannak az éremnek a két oldalát jelzik. A fejlődő országok a túl korai deindusztrializáció problémájával néznek szembe, a fejlett országok a túlhajtott deindusztrializáció gondjaival szembesülnek.

139

a nagy korszakváltás

„Magyarország számára pedig alapvető fontosságú kérdés, hogy miként lehetünk nyertesei ennek a korszakváltásnak. ” új globális értékláncok A globalizáció legnagyobb innovációja a globális értékláncok rendszere – a tervezéstől és a beszerzéstől az alkatrészgyártáson és az összeszerelésen át az értékesítésig és a szervizig – sok országot, sok vállalatot és sok telephelyet összefogó termelési és értékteremtési hálózatok kiépítése volt. Ezzel szemben a technológia korszakában: – a globális értékláncokon belül az értékteremtés súlypontja fokozatosan a digitális technológia és tartalom felé tolódik el (amilyen mértékben pedig ez a folyamat halad előre, ugyanolyan mértékben szakad el az értékteremtés a konkrétan megfogható földrajzi helytől); – a technológia – a termékek összetettségének csökkentésével, az egyedi, kis szériás és a fogyasztó igényeihez igazadó gyártással újra megteremti a fogyasztópiac közelében való gyártás lehetőségét; – a globális értékláncok „demokratizálódnak”, felépítésük és működtetésük lehetősége – a digitális technológiával – megnyílik a kisebb vállalkozások előtt is (szemben a globalizáció korával, amikor ez szinte kizárólag a transznacionális nagyvállalatokra korlátozódott). Magyarán: a technológia korszakában az értékteremtés középpontjába az immateriális javak és szolgáltatások kerülnek, miközben a globális értékláncok virtuálisak, rövidebbek és „demokratikusabbak” lesznek. Ebben az átalakulásban a fejlődő országok ma vesztésre állnak, de a fejlett országoknak sem jut ki automatikusan a nyertes pozíció. új konszenzus a munkahelyek jövőjéről A globalizáció korában szinte megdönthetetlen konszenzusnak látszott, hogy a robotizáció, az automatizálás és a digitalizáció alapvetően az egyszerű, rutinjellegű fizikai és szellemi munkafolyamatokat és foglalkozásokat érinti majd. Ezzel szemben olyan

140

technológiákkal, mint a mesterséges intelligencia, a Big data elemzés, a dolgok internetje (internet of things), a kiterjesztett valóság (augmented reality) és a 3D nyomtatás, mára kiderült: a robotok részben már most is és a jövőben még inkább képesek lesznek arra, hogy átvegyék az embertől a nem rutinjellegű fizikai és szellemi munkákat is. A korparancs egyszerű: ami automatizálható, azt előbb-utóbb automatizálják. Az emberek számára maradnak: – a kreatív intelligenciát (innovatív, kritikai gondolkodást és problémamegoldást), valamint – a társadalmi intelligenciát (együttműködési készséget és kommunikációt) igénylő munkafolyamatok. A rémképekkel ellentétben a robotizáció és az automatizálás térhódítása nem hozza törvényszerűen magával a munkahelyek és foglalkozások tömeges megszűnését. Ám az emberek számára megmaradó munkahelyek, foglalkozások és munkafeladatok már a közeljövőben is radikálisan átalakulnak. Az igazi kérdés, hogy a foglalkozások átalakulására men�nyiben vagyunk felkészülve a képzés és a képességek oldaláról? Hogyan tudjuk megnyerni a technológia és a képzés közötti versenyfutást?

Ezek a megoldások ma még futurisztikusnak tűnnek. Ám szerencsésebb idejekorán felkészülni a változásokra, még mielőtt kezelhetetlen társadalmi problémahalmazzá válnának.

új válaszokra várva

új növekedési paradigma

A kreatív és a társadalmi intelligencia nem egyenlően oszlik el a társadalomban, ezért a jövőben széles tömegek – a bérek oldaláról – versenyhátrányba kerülhetnek a technológiával és a robotokkal szemben. A kihívásaira több, ma még jobbára kísérleti jellegű szakpolitikai megoldás adódik. Ezeknek – mint mindig – van egy szocialista újraelosztó és egy szabadpiaci változata: – adóztassuk meg a robotokat vagy azok tulajdonosait, ezzel pedig finanszírozható (a képességek hiánya miatt a munkahelyeket elvesztő tömegek számára is) a garantált alapjövedelem, ami lehet feltétel nélküli, és lehet feltételekhez kötött; – váljunk minél többen a robotok tulajdonosaivá, ami lehet kollektív – állami, szövetkezeti vagy kisközösségi – tulajdon, de lehet egyéni felhalmozott vagyontárgy is; – bízzunk a komparatív előnyeinkben, vagyis fejlesszük azokat a képességeinket és készségeinket – tehát a kreatív és a társadalmi intelligenciát –, amelyekkel a robotok sohasem tudnak majd versenyre kelni, ami szintén jelenthet nagy állami képzési programokat és oktatási reformokat, de jelentheti az egyének önálló és folyamatos tanulását is.

Ahogy a globalizáció korának nagy felfedezése és a gazdaság növekedésének motorja a globális értékláncok kiépítése volt, ugyanúgy a technológia korszakában is megjelent egy új gazdaságszervezési innováció: a digitális platform. A növekedés kulcsa, közgazdasági fogalommal élve, a kétoldalú piac, amelynek jellemzője, hogy: – a piac két oldalán, a keresletnél és a kínálatnál két eltérő termék vagy szolgáltatás áll (szemben a hagyományos piaccal, amelyen egy adott termékre vagy szolgáltatásra találkozik egymással a kereslet és a kínálat); – a két különböző keresletet és kínálatot – algoritmusokkal és nagy adatbázisok kezelésével – a digitális platform hangolja össze (pl. a Google kereső rendszere az egyik oldalon a felhasználóknak információkat nyújt a keresett fogalmakról, weblapokról, míg a másik oldalnak hirdetési lehetőségeket biztosít); – a digitális platform abban érdekelt, hogy mind a két oldalon (a kereslet és a kínálat) minél nagyobb legyen a felhasználók hálózata, mivel a két hálózat növekedése kölcsönösen – bár eltérő mértékben – egymást erősíti;

– keresztfinanszírozással vonja magához az egyes felhasználói csoportokat (általában az árérzékenyebb hálózatot preferálva, el egészen akár az ingyenességig); – a működtetés és a felhasználók piacon tartása érdekben önálló piacszervezési szabályokat és irányítási rendszert tart fenn; – rendkívül hatékony, mert olyan digitális termékekkel foglalkozik, amelyek előállításának, tárolásának és terjesztésének a marginális költsége, vagyis az adott termék újabb példányára fordított összeg minimális, majdnem zéró. A dinamikára jellemző, hogy alig szoktuk meg a GAFA világát (Google, Amazon, Facebook, Apple), máris itt vannak a platformgazdaság új sztárjai, ismét mozaikszóval élve, a NATU óriásvállalatai: a Netflix, az Airbnb, a Tesla és az Uber. Sőt, rohamtempóban jönnek fel a kínai platformóriások is, mint a Baidu, az Alibaba, a Tencent és a Xiaomi, újra mozaikszóba rendezve, a BATX. új gazdaságszervezési elvek A digitális platformok megjelenése öt radikális változást indított el: – a tulajdon helyett a használatot, – az ipari termék helyett a szolgáltatást, – a termelés/gyártás termelékenysége helyett a piac hatékonyságának a növelését,

141

a nagy korszakváltás

még egy autóhoz – a beépített elektronika növekvő súlya ellenére – a legtöbb értéket, mintegy 70%-ot az autógyártók teszik hozzá.

– a vállalat helyett a platformot és – a vállalatokhoz kötött foglalkoztatás helyett az önfoglalkoztatást helyezte az előtérbe. A digitális platformok többé-kevésbé nyíltan kimondott törekvése, hogy mindent, még a hagyományos ipari termékeket is (digitális) szolgáltatássá kell átalakítani. Ebben a versenyben pedig nyerésre állnak a hagyományos gazdasággal szemben, három nagy előnyük miatt is: – egyrészt a kifinomult algoritmusokkal, a nagy adatbázisokkal és a nagy felhasználói hálózatokkal a korábbinál sokkal hatékonyabbá teszik a piaci tranzakciókat, a nagytömegű kereslet és kínálat összehangolását (nem a termelést és a gyártást teszik termelékenyebbé –, ezt a technológia korában a robottechnológiától és automatizálástól várjuk); – másrészt a platformok azzal, hogy gyorsan és olcsón képesek a nagy kínálat és a kereslet összekapcsolására, egyes területeken drasztikusan lecsökkentik a piacra lépés költségeit. Olyannyira, hogy a piacra lépés – a hagyományos vállalatok közbeékelődése nélkül – tömegesen megnyílt a magánszemélyek előtt is; – harmadrészt a piac hatékonyságának ugrásszerű növelésével és a piacra lépés költségeinek csökkentésével a digitális platformok a szolgáltatási láncokon belül maguk felé húzzák az értékteremtést. A gazdaság parancsa most is könyörtelen: aki hatékonyabban képes ellátni valamilyen feladatot az értékláncban, az előbb-utóbb egyre jobb és egyre

142

inkább irányítói pozícióba kerül a láncon belül. Korábban ezt a pozíciót az ipari gyártók vagy a nagy márkacégek birtokolták. Most azzal, hogy a platformok képesek a piac sokkal hatékonyabb működtetésére és szervezésére, mint a hagyományos gazdaság vállalatai, a platformok is úgy gondolják, eljött az ő idejük. A digitális platformok hamarosan olyan gazdaság- és társadalomszervező erővé válhatnak, mint amilyenek a gyárak voltak az elmúlt ipari forradalmak idején. új csataterek A digitális platformok mindent szolgáltatássá alakítanak, ami csak a kezük ügyébe kerül. Napjainkban az autóipar, valamint a szállás- és vendéglátóipar van soron. Például „az autó mint szolgáltatás” elvét követve már ma is platformokra épülő megoldások egész sorával találkozhatunk: –a sofőrszolgálat (pl. Uber, Lyft), – az autómegosztó rendszerek (pl. Zipcar, autolib‚Äô, Car2Go), – a telekocsi (pl. Zimride, BlaBlaCar, Carpooling. com) és –a magánbérlés (pl. RelayRides, Drivy, Tamyca). Egy részük, mint a sofőrszolgálati platformok, meglévő piacokat és üzleteket veszélyeztetnek, míg más részük, mint a telekocsi és az autómegosztó rendszerek, inkább új piacokat nyitnak meg. Az autóipart érintő másik nagy kihívás szintén a digitális technológiából jön: a vezető nélküli autó. Ma

új generációk

A jövő vezető nélküli autójában viszont: – a hagyományos autógyártók részesedése a hozzáadott értékben 40%-ra csökkenhet, miközben – a hozzáadott érték 40%-át már a korlátlan és digitális kapcsolatra épülő mobilitáshoz szükséges hardverek gyártói (pl. Apple, Samsung), valamint a nagy adatbázisok kezeléséhez és a földrajzi lokációhoz nélkülözhetetlen szoftverek előállítói (pl. Google, Tesla, Telekom cégek), – további 20%-át pedig a mobilitást szolgáltató

Talán nincs még egy olyan éles határ a globalizáció és a technológia korszaka között, mint amit a generációs kultúrák jeleznek: – A globalizáció idejének klasszikus típusa volt a nyereségvágytól hajtott, könyörtelenül teljesítmény- és eredményorientált, anyagias és a kissé hedonista, többnyire a pénzügyi szektorban dolgozó és meggazdagodó Yuppie. – E zzel szemben az Y generáció (1981 és 1995 között születettek) és a Z generáció (1995 után születettek) tagjai talán kevésbé anyagiasak, mint a Yuppie-k voltak, és sokkal nyitottabbak a közösségi megoldá-

és szervező platformok (pl. Uber, Zipcar, Car2Go) adják.

sok, így a közösségi megosztásra épülő platformok iránt is.

Többről van szó azonban az arányok puszta megváltozásánál: az önjáró autó esetében a legnagyobb jövedelmezőség és marginális haszon a kapcsolódó digitális szolgáltatásokat és tartalmakat nyújtó vállalatoknál és a szoftverek előállítóinál lesz, miközben a hagyományos autógyártók beszorulhatnak az új autógyártási modell alacsony jövedelmezőségű szeletébe.

Természetesen azok, akik mindenhol a kapitalizmus halálát várják, az új nemzedékekben egyenesen a kapitalizmus sírásóit látják. A nagy különbség azonban itt is technológiában és annak használatában van. Az Y és Z generációk tagjai valóban digitális

A szállás- és vendéglátóiparban megjelent platformok, a lakáshotelek (pl. Airbnb, HomeAway, 9flat.com) és a turizmushoz kötődő szolgáltató platformok (pl. EatWith, ToursByLocal) radikálisan lecsökkentették és a magánszemélyek számára közvetlenül, könnyen és olcsón lehetővé tették a piacra lépést. Közös jellemzőjük éppen az, hogy ezáltal részben kiiktatják a hagyományos piaci szereplőket. Ezek a platformok ugyanis mindig versenyelőnyben lesznek a hagyományos vállalati szereplőkkel (pl. hotelek, utazási irodák) szemben, mert: – a magánszemélyek nem a piaci tőkemegtérülési elvárások szerint teszik hozzáférhetővé mások számára ideiglenesen nem használt javaikat, – a hozzáférés biztosítását nem terhelik fix működési költségek (ellentétben a vállalatokkal) és – ezeket a tevékenységeket gyakran nem terheli adó sem. A harc jelenleg a szabályozás terén zajlik. A hagyományos és többnyire erősen védett szektorok – mint a taxisok vagy a szállásadók – az állami szabályozásra, a regulációra támaszkodnak. A digitális platformok a felhasználói visszajelzésekre, azok piactisztító és -szervező szerepére, vagyis a reputációra hivatkoznak.

143

a nagy korszakváltás

energiaellátástól a mindennapos használati eszközeinkig egyre több területen lehetünk egyszerre a termékek előállítói és fogyasztói; végül – a robotok és az automatizálás olyannyira hatékonnyá teszik a termelést, hogy a társadalmi jólét a mai értelemben vett munka és munkahelyek nélkül is biztosítható lesz mindenki számára. Az érvelés első pillantásra logikusnak tűnik: ha valaminek már szinte zéró az előállítási, tárolási és terjesztési költsége, ha ezért ezt a terméket „ingyenesen” megkaphatjuk, mert már nincs piaci ára sem, akkor aligha beszélhetünk árutermelő piaci kapitalizmusról. Ha egyszerre lehetünk egyre több terméknek az előállítója és fogyasztója, akkor nincs szükség piacra és kapitalista vállalatra sem. Magyarán: az ideológiai alapú mítoszok szerint napjainkban egy olyan új világ ajtaján lépünk be, amelyben már nem a piac lesz az uralkodó, és – az ideológusok nagy örömére, ha már a globalizációellenes mozgalmak erre képtelenek voltak – eltemethetjük a kapitalizmust.

bennszülöttek, gyerekkoruk óta együtt nőttek fel ezzel a technológiával, és számukra a korlátlanul globális és mobil kommunikáció egyenlő a mindennapi élettel. A globális kapcsolódás azonban több, mint puszta kedvtelés és időtöltés, ez egyben létfontosságú azokhoz a foglalkozási helyzetekhez és karrierutakhoz, amelyek a technológia korában várnak rájuk. Amíg a megelőző nemzedékek életútjuk során – időben egymást követve – több foglalkozást folytattak, addig az Y és a Z nemzedék tagjai már ma is egyidejűleg többfajta pénzkereső tevékenységet végeznek, és a jövőben még inkább egyszerre többféle karrierutat járnak majd be. Ezt a korábbihoz képest bizonytalanabb, ugyanakkor szabadabb és rugalmasabb – angolul: slasher – foglalkozási életmódot a technológia nemcsak lehetővé teszi, de egyben ki is kényszeríti. új mítoszok – a kapitalizmus halála Minden korszakváltás idején – így volt ez a globalizáció kezdetén is az 1990-es években új mítoszok születnek. Ahogy fokozatosan haladunk előre a technológia korszakába, úgy most is szaporodnak a mítoszok. – A z ideológiákra építő víziók – mondhatni, szinte természetesen – a kapitalizmus halálát várják.

144

– A széplelkű álmokból szőtt illúziók a megosztásra és a közösségi használatra támaszkodó jövőt vizionálják. – A pesszimisták pedig a kapitalizmus minden eddiginél szélsőségesebb piaci verzióját vetítik előre. Az ideológusok úgy vélik, a kapitalizmus halálának előszele, hogy a digitális gazdaságban már ma is a javak és a szolgáltatások egyre nagyobb köréhez ingyen juthatunk hozzá (pl. Google, Gmail, Chrome, Skype). Ennek háttérében négy jelenség áll: – a majdnem zéró marginális költség, amely szerint a digitálisan előállított vagy digitális tartalmú termékeknél (pl. zene, video, szoftver, e-könyv) – az egyszeri kifejlesztési költség megtérülése után – egy újabb darab termék legyártásának a költsége gyakorlatilag közel nulla; – a hosszú kínálati görbe logikája, amely arra utal, hogy ezeknél a termékeknél nemcsak egy új egységi darab előállítási, hanem tárolási és terjesztési költsége is közel zéró lesz, ami hosszú, gyakorlatilag majdnem végtelen kínálatot tesz lehetővé, és egyúttal demokratizálja a digitális javak termelését (pl. YouTube, e-könyvek); – a majdnem zéró marginális költség, a digitális javak előállításának „demokratizálódása”, valamint a 3D nyomtatási technológia miatt a jövőben az

A „nincs ingyen ebéd” szállóigéje a múlt süllyesztőjébe kerül, legyőzi a technológia. A gond csupán az, hogy napjaikban azok a digitális platformóriások, amelyek „ingyen” adják szolgáltatásaikat, több százmilliárd dollárral jegyzett tőzsdei cégek, évente több tízmilliárd dollárnyi profittal. Úgy tűnik, a gazdaság mégis másként működik, mint ahogyan az antikapitalista mítoszok szeretnék. új mítoszok – a közösségi megosztásra épülő gazdaság A széplelkű álmokból épített illúziók nem mennek ilyen messzire: új típusú gazdaság és táradalom jön létre, amely a megosztáson, a közösségi használaton, a javak és a szolgáltatások közösségi és együttműködő előállításán alapul majd. Ezeknek a megoldásoknak közös jellemzője, hogy: – közvetlenül teremtenek kapcsolatot a javakat vagy szolgáltatásokat felkínáló, valamint az azokat kereső magánszemélyek között (peer-to-peer economy); – a magánszemélyek átmenetileg nem használt vagy nem kellően kihasznált javaikat és képességeiket kínálják fel, és azokat vagy azok használatát – időlegesen – megosztják másokkal is (sharing economy, on-demand economy);

– a felkínált javakat és szolgáltatásokat gyakran nem csupán magánszemélyek, hanem magánszemélyek valamilyen együttműködő közössége használja és veszi igénybe (collaborative consumption); – a magánszemélyek által támasztott kereslet és kínálat között a közvetítést – nagy adatbázisokra és kifinomult algoritmusokra építve – a digitális platformok végzik (platform economy); – a közösségi megoldások legfőbb felhasználói az Y és a Z generáció tagjai, akik – szól az illúzió – kevésbé anyagiasak, mint a korábbi nemzedékek tagjai. A tetszetős érvelés első pillantásra most is logikusnak tűnik: ha a digitális platformok annyira lecsökkentik a piacra lépés feltételeit, hogy most már a magánszemélyek milliói tudnak egymással közvetlenül gazdasági kapcsolatba lépni, akkor ez nemcsak olcsóbb és gyorsabb, mint a hagyományos piaci megoldás, de nincs szükség már a kapitalista vállalatokra sem. Vagyis, eljön a közösségi Kánaán. A közösségi gazdaság jövőképének egyik problémája azonban ugyanaz, mint a kapitalizmus halálának mítoszáé – a háttérben most is keményen profitérdekelt digitális platformok állnak. Ami pedig első ránézésre a javak közösségi megosztásának vagy használatának tűnik – mint az autómegosztás (pl. Zipcar, Drivy, Car2Go) vagy a szállás- és lakásmegosztás (pl. Airbnb, HomeAway) –, valójában nem más, mint magánszemélyek közötti rövid távú bérlet. A közösségi gazdaság alapvetően nem a tulajdon közösségi megosztásáról, hanem a piaci szereplők, immár a tömegek tudásának koordinálásáról, és így a piac hatékonyságának a növeléséről szól. A platformok nem cserélték le a kapitalizmust egy új, közösségi gazdaságra, ellenkezőleg: még hatékonyabbá tették a piacot és a piacgazdaságot. új mítoszok – szélsőséges piaci kapitalizmus Végül a pesszimista jövőképek szerint a platformcégek egyszerűen pénzzé teszik az utópista álmokat, például a jövő közösségi gazdaságába vetett reményeket. A platformok ugyanis azzal, hogy a korábbinál sokkal hatékonyabban szervezik meg a piacot és radikálisan lecsökkentik a piacra lépés feltételeit – hangzik az érvelés – valójában: – piacosítják az emberi kölcsönkapcsolatokat (pl. szívességi autóstop helyett a BlaBlaCar fizetős telekocsi rendszere);

145

a nagy korszakváltás

– a szociális védelem nélküli és alkalmi önfoglalkoztatásba terelik azokat, akik munkát keresnek (pl. Uber, Amazon Mechanical Turk, TaskRabbit); – a hálózati gazdaságosságtól hajtva minden eddiginél nagyobb monopóliumokat és vállalatbirodalmakat hoznak létre (pl. GAFA, NATU, BATX); – a felhasználókról begyűjtött óriási adatbázisokkal, amelyekkel már mindent tudnak róluk, kiszolgáltatottá teszik az embereket (pl. Digitális Diktatúra, „Big data = Big Brother”). A szélsőségesen piaci kapitalizmus jövőképe azonban mintha eltévesztené a léptékeket. A platformgazdaság – noha komoly kihívó – még sehol sem győzte le a hagyományos gazdaságot, a legtöbb helyen inkább kiegészítette azt. Azok, akik a munkaerőpiac alsó, alacsony képzettséggel jellemezhető szegmenséhez tartoznak, korábban is csak rosszul fizetett, időszakos alkalmi munkát találtak, a platformok legalább gyorsabbá és egyszerűbbé tették számukra a kereslet elérését. A hálózati hatások miatt a platformok valóban gyorsan növekednek, de ugyancsak a technológia gyors változása miatt a digitális gazdaság monopóliumai ma rövidebb életűek, mint a korábbi korszakokban. A digitális platformokon ugyan adatok tömegét hagyjuk magunk után, amelyek korrelációs elemzésekkel alkalmasak akár az emberi viselkedés előrejelzésére is, de ez messze nem jelenti azt, hogy valóban ok-okozati mélységű tudás gyűlne össze rólunk. Végül, sohasem feledhetjük, hogy a technológiát, így a platformok világát is ember alkotta és alkotja, így azt, hogy milyen irányba fejlődik tovább, szintén az emberi társadalom alakítja. új dinamikák Végül, a technológia korszaka azt ígéri, hogy új dinamizmust visz a gazdaságba és a társadalomba. Többek között azért, mert ez a korszak a jövőben a mainál is sokkal nyitottabbá, demokratikusabbá és tömegesebbé teheti az innovációt. Az innovációban ugyanis: – hajlamosak vagyunk túlértékelni a kutató és a fejlesztő szerepét, szellemi teljesítményét, míg ezzel párhuzamosan lebecsülni az üzleti megoldásokat és az új termék piacra vitelének a szerepét (noha az innováció lényege éppen az az út, ahogy egy ötlet termék formájában eljut a fogyasztóig, amihez nélkülözhetetlen a vállalkozó); – hajlamosak vagyunk túlértékelni az egyéni felfedezői vagy vállalkozói eredményt, és ezzel lebecsülni

146

„új típusú gazdaság és táradalom jön létre, amely a megosztáson, a közösségi használaton, a javak és a szolgáltatások közösségi és együttműködő előállításán alapul majd” az innovációk mögött álló csapatok teljesítményét (noha a legtöbb innováció mögött többnyire egy startup létszámú kis csapat áll); – hajlamosak vagyunk túlértékelni a nagyvállalatok szerepét és lebecsülni a kis startupokat, néha pusztán azért, mert kicsik. Noha, minden tapasztalat szerint a nagyvállalatoktól, amelyek korábbi sikereik foglyai, csupán lassan araszolgató, folyamatos (incremental) innovációkat várhatunk, miközben a radikális, a korábbi trendeket megtörő (disruptive) innovációkat szinte kivétel nélkül a startupok szállítják. A digitális technológia, a korlátlan, globális és mobil kommunikáció azonban megnyitja a lehetőséget ahhoz, hogy az innováció újra kikerüljön abból az elitista felfogásból, amibe a 20. század közepén jutott. A jövő egy olyan innovációs folyamaté, amelyben tömegek vesznek részt, amely alulról felfelé építkezik, és amely mindenki számára nyitva áll. Az innovációnak pedig – régóta tudjuk – az a legnagyobb erénye, hogy semmivel össze nem hasonlítató dinamizmust visz a gazdaságba és a társadalomba. Ez önmagában természetesen csak egy lehetőség, amelynek megvalósulásához nélkülözhetetlen: – a verseny (mert minél nagyobb a verseny, annál inkább rákényszerülnek a vállalatok arra, hogy – ne monopolhelyzetükkel, hanem – innovációikkal érvényesüljenek a piacon, és annál inkább tér nyílik a radikális innovációkkal fellépő startupok előtt); – a rugalmas munkaerőpiac (mert a mobilitással képes kezelni a technológia miatt a munkahelyek megszűnésének és az újak keletkezésének a dinamikáját, Joseph Schumpeter szavait használva, a „teremtő rombolást”); – a jó oktatás (mert nélküle nincs olyan humán tőke, amely nemzetközileg versenyképes innovációkat

tudna teremteni, sőt nélküle nem jönnek létre azok a képességek és készségek sem, amelyekkel felvehetjük a versenyt a robotokkal és az automatizálással szemben). A technológia korszakában azok az országok kerülnek a nyertesek közé, amelyek az ehhez szükséges feltételeket – verseny, rugalmas munkaerőpiac és jó oktatás – minél hamarabb megteremtik. A globalizációt többek között a gazdasági tevékenységek területi kiszervezése kíséri, sok esetben az olcsó munkaerővel versenyző országokba. √çgy ez gyakran egy olyan zéró végösszegű játszma, amit mi – hacsak nem akarunk örökké olcsó bedolgozók lenni – aligha nyerhetünk meg. Ezzel szemben a technológia kifejlesztése és alkalmazása pozitív összegű játszma. Nagyon leegyszerűsítve: amíg a globalizáció arról szól, hogy miként helyettesíthető az egyik ember munkája a Föld egy másik régiójában élő ember munkájával, addig a technológia korszaka azt az esélyt ígéri,

hogy a technológia az emberi munka kiegészítője, és új értékek megteremtésének eszközévé válhat. Magyarország felzárkózása szempontjából döntő jelentőségű, hogy az új technológiákat és az új technológiai korszakot az új értékteremtésre használja fel. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász több mint két évtizedes szállóigéje szerint: „a termelékenység nem minden, de hosszabb távon csak ez számít”.1 Hosszabb távon a jólét növeléséhez csakis a gazdasági termelékenységen, az egy foglalkoztatottra jutó újonnan előállított érték növelésén keresztül vezet az út. A termelékenység növelésének – és vele együtt az új korszak dinamizmusának – a kulcsa pedig az innováció. A 20. század a korábbi ipari forradalmakra építő jóléti állam, a jóléti újraelosztás és John Maynard Keynes évszázada volt. A 21. század az innováció, az innovatív vállalkozók és Joseph Schumpeter évszázada lesz. Párizs–Sukoró, 2017.

Cséfalvay Zoltán, a szerző egyetemi tanár, 2010 és 2014 között államtitkár a Nemzetgazdasági Minisztériumban, 2014. Október 1-jétől Magyarország OECD és UNESCO nagykövete. A nagy korszakváltás című könyve 2017. júniusában jelent meg a PADA támogatásával a Kairosz Kiadó gondozásában.

147

Technológiai víziók - 2050 Szerző: Gere László

A technológiai fejlődés az emberi történelemben töretlen folyamat, azonban a 20. század második felétől minden eddiginél gyorsabb változások szemtanúi vagyunk. Azzal szinte minden kutató egyetért, hogy az innovációk felgyorsulása nem fog megállni, sőt inkább egyre nagyobb mértékű fokozódását jósolják. Ezért talán a technológiai változásokat a legnehezebb előre jelezni, hiszen szinte biztosan létezni fognak 2050-ben olyan megoldások, melyeknek ma még semmilyen előjelét nem tapasztaljuk, azonban vannak olyan fejlesztések, amelyek ma még talán nem működnek, legalábbis nem olyan hatékonysággal, ami miatt elterjedhetnének, ez azonban vélhetően harmincéves viszonylatban változni fog. Az elemzés elsősorban ezekre a kulcsterületekre fókuszál. orvostudomány/Biotechnológia Várhatóan a jövőben jelentősen csökkenni fog a gyermekhalandóság. Már 1990-2012 között is nagy csökkenés zajlott le, 90 ezrelékről 48 ezrelékre, ez a folyamat a jövőben is folytatódni fog, akár 31 ezrelékre is, áll a Copenhagen Consensus Center értékelésében. A legdrámaibb csökkenés (köszönhetően elsősorban a ma még igen magas értékeknek) Afrikában várható. A Business Insider szerint, a jelenlegi orvostudományi trendek figyelembevételével 2050-re várhatóan számos jelenlegi megbetegedésre rendelkezésre fog már állni a gyógymód vagy védőoltás. Jobban megismerjük az immunrendszerünk működését, a vírusokkal való kapcsolatát, gyógyítani fogjuk például az Alzheimer-kórt, kezelni tudjuk a rákot (például nanorészecskék bevetésével). Az emberi agy komputerizálásával elérhetjük az „örök életet”. Az agykutatók, neurobiológusok szerint ekkorra az emberi agy feltölthetővé válik majd a számítógépekbe, robottestben, vagy hologramként tehát elméletileg örökké tovább élhet a tudatunk. A technológia több futurológus szerint is rendelkezésre fog állni már 2050-ben, igaz, egyesek szerint ez ekkor még csak a leggazdagabbak kiváltsága lesz, 20752080 körül viszont már valóban rutineljárássá válhat.

148

Kutatások szintjén már ma is megjelennek a mesterséges szervek. Az őssejtek izolációjával lehetségessé vált bármilyen testi sejt rekonstruálása, a jövőben ezekkel szöveteket és szerveket is fel lehet építeni majd. Ennek kifejlesztése és tömeges alkalmazása már a belátható jövőben meg fog történni. A mesterséges testrészek elterjedésével a szervi hiányosságok már a múlté lesznek, ez jelentős előrelépést jelent, hiszen csak az USA-ban átlagosan naponta 18 fő hal meg szervátültetésre várakozva. A laborban növesztett szervek megoldást jelenthetnek erre a problémára, és 30 éves távlatban kilátásban van az erre irányuló technika kifejlesztése (hiszen már ma is tesztelnek ilyen szervátültetéseket). A genetikai tervezés lehetővé teszi a rendellenességek kiszűrését: 2050-ben már genetikailag tökéletes embereket „alkothatunk”, minden apró részletbe belenyúlva, kezdve a rossz fogaktól a magasság, hajszín, szemszín beállításán keresztül a látásig szinte minden területen. A genetikai módosítások támogatói szerint ez nem sokban különbözik attól, mint hogy a gyermekünket megtanítjuk valamilyen hangszeren játszani, hiszen mindkettő célja valamilyen képesség fejlesztése. A legtöbb orvostudományi áttöréssel és innovációval együtt ennek a tömeges elterjedését is inkább jogi és erkölcsi aggályok akadályozzák, mint a technológiai megvalósíthatóság.

„szinte biztosan létezni fognak 2050-ben olyan megoldások, melyeknek ma még semmilyen előjelét nem tapasztaljuk” Robotika/mesterséges intelligencia Már olyan szabadon mozgó robotok fejlesztését kutatják, melyek mind fizikai, mind intellektuális szempontból felülmúlják az embereket, és akár egész cégeket tudnak egyedül irányítani. Így az embereknek sokkal több ideje marad majd arra, hogy különböző társadalmi, rekreációs, vagy művészi tevékenységet folytassanak, hasonlóan a mai nyugdíjas, vagy tehetősebb réteghez. Mesterséges intelligencia már ma is létezik, napi használatban, és nem is feltétlenül csak olyan példákra kell gondolni, mint az Apple Sirije, az IBM Watsonja, vagy a Google Now asszisztens, hanem egészen hétköznapi eszközökre is, mint például egy mosógép. Ma ugyanis egy megfelelő fejlesztésű elektronikával felszerelt mosógép már megközelíti

az ember viselkedési szintjét, képes a saját maga által mért adatok alapján önálló helyzetfelismerésre, és a megfelelő válaszlépés kidolgozására (ez az úgynevezett Fuzzy-technológia, melynek lényege, hogy működés közben is képes korrigálni az eszköz, amennyiben az optimálistól való eltérést talál). A mesterséges intelligenciához kapcsolódó fogalom az úgynevezett gépi tanulás (machine learning), mely röviden azt jelenti, hogy egy rendszer képes minták alapján önállóan szabályszerűségeket/ szabályokat felismerni, majd ez alapján döntést hozni. A gépi tanulás algoritmusainak alkalmazása elengedhetetlen lesz a vállalatok versenyképessége szempontjából. Már ma is számos területen alkalmazzák a technológiát, a spamdetekciótól kezdve a karakterfelismerésen keresztül a fotócímkézésig és különböző analitikai feladatok elvégzéséig (optimálisan nagy adattömegek – big data – elemzésekhez használható, tulajdonképpen ez is hívta életre a gépi tanulás iránti igényt). Az emberi agy működésének megértésével pedig mesterséges neurális hálózatok is létrehozhatók majd, ami újabb áttörést hoz a gépi tanulásban. Bill Joy, a Sun Microsystems vezető kutatója szerint végső soron ez az emberfeletti mesterséges intelligencia olyan exponenciális technológiai fejlődést hoz, mely gyakorlatilag véget vet az

149

technológiai víziók – 2050

az évszázad közepére valószínűleg megduplázódik majd a jelenlegihez képest. Egyébként a földi bányászatot illetően a nyersanyagéhség a népesség növekedésével párhuzamosan várhatóan szintén növekedni fog, áll a World Economic Forum bányaiparról szóló 2050-es előrejelzésében: ez a mai 4-4,5 tonna/fő/éves globális igénnyel számolva 2050-re mintegy 50 milliárd tonnát jelent. A fenntartható bányászatra vonatkozóan is léteznek kutatások, illetve ajánlások. A bányászatban elsődleges szempont a környezet védelme, illetve a környezeti károk helyreállítása, a kitermelés intenzitásának növelése, a kitermelés hatékonyabbá tétele, a nyersanyagok újrahasználatának növelése (cirkularitás). Űrtechnológia

emberiség korának (ez az úgynevezett technológiai szingularitás). A legtöbb munkafolyamat már ma is automatizálható, a jövőben pedig még több minden az lesz. Roshe Vardi, a Rice University professzorának pesszimista előrejelzése szerint ez akár 50%-os munkanélküliséghez is vezethet a jövőben. Ami azonban ennél sokkal valószínűbb, hogy jelentős mértékben átalakul majd emiatt a munkarend, a jövedelemszerzés, illetve szociális juttatások rendszere, az pedig egészen biztos, hogy a 2050-ben munkát vállalók nagy arányban olyan munkaköröket fognak betölteni, melyek ma még nem is léteznek. Egy másik aspektus, hogy 2050-re a robotok valószínűsíthetően már képesek lesznek érzelmek kifejezésére, sőt, saját érzelmeik lesznek, értelmes beszélgetéseket lehet folytatni velük, sőt akár érzelmi alapú kapcsolat is kialakulhat emberek és robotok között, ami számos morális és egyéb kérdést felvet. A témáról David Levy nemzetközi sakkmester, a sakk kapcsán pedig a mesterséges intelligencia kutatásával behatóan foglalkozó kutató írt könyvet „Love and Sex with Robots” címmel. 2050-re a 3D-nyomtatók beköltöznek az otthonainkba. 3D nyomtatás már az 1980-as évektől létezik, lényege, hogy háromdimenziós tárgyakat lehet létrehozni a segítségükkel digitális modellekből. Fő alkalmazásterülete ma a prototípus-készítés, de a technológia fejlődésével (ami az utóbbi években exponenciális tendenciát mutatott) ipari, orvosi vagy

150

oktatási alkalmazásában hatalmas perspektíva van. A 3D-nyomtatás lehetőségei gyakorlatilag végtelenek: például bármilyen ételt összeállíthatunk majd a segítségükkel, (ez a technológia már ma is létezik!), megunt vagy elhasználódott ruháinkat újrahasználhatjuk, és újat nyomtathatunk belőlük, de ipari felhasználása is sokrétű, teljes mértékben átformálhatja a gépgyártást (akár repülőgépet is lehet nyomtatni majd velük). Erőforrások A WWF megújuló energiaforrásokról szóló tanulmánya szerint, ha eleget invesztálunk a megújuló erőforrások fejlesztésébe és kiépítésébe, szinte a teljes energiaellátásunkat képesek leszünk megújulókból fedezni – az energiaszektor üvegházhatású gázkibocsátását ezzel mintegy 80%-kal csökkentve. Ehhez azonban komoly erőfeszítésekre lenne szükség, és a felkészülést azonnal el kellene kezdeni. Ugyanakkor nem venne igénybe irreálisan nagy erőforrásokat, elég lenne a globális GDP 2%-a, és a már meglévő technológiákkal is kivitelezhető lenne a fejlesztés. A legnagyobb „energiaszolgáltatók” a nap és a szél lennének, emellett fontos erőforrássá lépnének elő az óceánok (hullámzásenergia), a biomassza, a geotermikus energia és vízerőművek szintén számottevő súlyt képviselnének. Ez azért is jelentős előrelépés lenne, mert a globális energiafogyasztás

2050-re a szükséges erőforrásaink jó részét már képesek leszünk akár az űrből is fedezni. Már jelenleg is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy aszteroidákból, illetve a Holdról nyerjünk ki nyersanyagokat, ez sokat fejlődhet a jövőben (egyes szerzők a nagy földrajzi felfedezésekhez hasonítják az űrben meglévő erőforrások kiaknázásának jövőjét, vagy éppen űrbéli „aranylázként” aposztrofálják a lehetőségeket). A NASA kutatói szerint 2050-re már lehetőség lesz egy település létesítésére a Holdon, ennek célja elsősorban a holdi ásványkincsek bányászatának ipari méretű beindítása lenne, emellett az ekkorra már általánossá váló űrturizmus lehetőségeit is bővítené. A stratégiai tervezés a NASA esetében egészen 2100-ig terjed.

„2050-re a szükséges erőforrásaink jó részét már képesek leszünk akár az űrből is fedezni. ” Az űrutazásokra vonatkozóan a NASA jelenleg a Föld–Hold-kapcsolatra fókuszál, azonban reményeik szerint 2050-ig legalább egyszer lehetőség nyílik arra, hogy embert küldjenek a Marsra. Más szakértők még tovább mennek, szerintük ekkorra már a Marson is lesznek emberi települések. A kormányzati törekvések mellett egyre inkább megjelennek a magánvállalkozások is az űriparban. Az Elon Musk vezette SpaceX már a 2020-as évekre tervez Mars-utazásokat, egész Mars-kolónia létrehozását is célul tűzte

ki a cég, ezzel együtt az Amazon is kezd beszállni a 21. századi „űrversenybe”, mely egészen új perspektívákat jelenthet hosszútávon. Közlekedés Az autós közlekedés nagyságrendekkel biztonságosabb, egyszerűbb és tisztább lesz 2050-ben: az önvezető autók előretörése már napjainkban sem számít újdonságnak, a szakértők szerint pedig 2035-re már teljes egészében csak ilyen járművekkel fogunk közlekedni. Az önvezető járművek biztonságosabbak, hiszen segítségükkel elkerülhetők az emberi figyelmetlenségből fakadó balesetek. Csak az Egyesült Államokban emiatt 4,95 millióval kevesebb baleset, 30 ezerrel kevesebb halálozás lesz, valamint az ingázással töltött idő mintegy 4,8 milliárd órával kevesebb lesz. A balesetek, üzemanyagköltségek és termelési veszteség lefaragásából évi mintegy 500 milliárd dollár keletkezik a Milken Institute kutatása szerint. Az elektromos autók szintén általánossá válnak 2050-re, ez közel 30%-kal csökkenti majd a közúti széndioxid-kibocsátás mértékét, továbbá a technológia elterjedésével jelentősen csökken a kőolajfogyasztás is. A technológia fejlődésével öt tényező járul hozzá az elektromos autók helyzetének jelentős javulásához: az akkumulátorok előállítási költsége jelentősen csökkenni fog (már 2022-re valódi versenytársai lesznek a hagyományos autóknak a teljes életciklust tekintve); egyre hosszabb hatótávolságuk lesz, megfizethető áron; egyre jobban elterjednek az elektromos töltőállomások; maga az autóipar is jelentős forrásokat invesztál az elektromosautógyártásba, egyre több modell és típus jelenik majd meg; globális nyomás nehezedik az autógyártókra a károsanyag-kibocsátás csökkentése, illetve az olajtól való függőség oldására, írja Roland Hwang, az amerikai NRDC (Natural Resources Defense Council) energia- és közlekedési programjának igazgatója. A nagysebességű vasutak fejlesztését többen is megcélozták már a közelmúltban, vélhetően 2050-re erre is találnak megoldást. Az egyik legígéretesebb terv az Elon Musk által közzétett Hyperloop, ami az ő megfogalmazása szerint tulajdonképpen egy új közlekedési módot jelentene, de leginkább a vasutak felépítésére hasonlít. Egy légritkított csőrendszerről van szó, ahol kapszulákban lehet utazni, akár több mint 1000 km/órás sebességgel. A prototípust San Francisco és Los Angeles között tervezték, ám egyelőre ez a fejlesztés a magas költségek és egyéb

151

technológiai víziók – 2050

bizonytalansági faktorok miatt szünetel, illetve nem tudni pontosan, milyen fázisban tart, azonban megfelelő finanszírozási háttér mellett akár néhány éven belül megvalósítható lenne az elképzelés. Többen azt jósolják, a jövőben eljön a vasút „reneszánsza”, hiszen egyre inkább előtérbe kerülnek a környezetkímélő közlekedési módok, a vasút pedig alkalmas nagy mennyiségű utast viszonylag gyorsan és kényelmesen szállítani károsanyag-kibocsátás nélkül. Az ARUP mérnöki tanácsadó cég 2050-es víziója szerint ezért főleg a fejlődő, gyorsan urbanizálódó ázsiai/afrikai régióban jelentős vasúti fejlesztések várhatók az elkövetkező évtizedekben. Kommunikáció/tömegtájékoztatás Harish Shah szingapúri jövőkutató szerint 2050-ben már nem lesz szükség számítógépre a mai formájában, a képernyő, egér helyett egy összehajtható, rugalmas, zsebben is elférő eszközünk lesz csupán, mely áramforrást sem igényel, a testhőmérséklet működteti. Irányítása hangutasításokkal történik majd, és ezen az eszközön keresztül minden mást is irányíthatunk (az önvezető autónktól kezdve bármely okos eszközünket). „Képernyője” bárhova kivetíthető lesz, de akár közvetlenül a szemünkön keresztül is „láthatjuk”, kiterjesztett virtuális valóságként. Létezni fog egy átfogó közösségi hálózat, melyen keresztül bárkivel kommunikálhatunk a világon, a mainál lényegesen egyszerűbben (és ehhez nem kell már különböző jelszavakat, belépési azonosítókat sem megjegyezni). Sőt, adott esetben, ha a hangutasítások zavaróak lennének, lehetőség lesz eszközeink gondolati úton való irányítására is,

152

úgynevezett idegrendszeri képalkotás (neuroimaging) segítségével, és ez bármennyire futurisztikusan is hangzik, egy már ma is létező technológia. Jonathon Porritt környezetvédő (a The World We Made című könyv szerzője) előrejelzése szerint az internet a Föld minden zugát eléri: 2050-re mintegy nyolcmilliárd emberhez, az akkori lakosság 97,5%ához eljut az internet. Ma a lakosság mintegy 40%-a rendelkezik internet-hozzáféréssel, a felhasználók mintegy 68%-a a fejlett országokból, 32%-a a fejlődő országokból érkezik. Ez nagyjából 2,85 milliárd főt jelent. Az MIT kollektív intelligenciájával foglalkozó központja szerint az online terjeszkedés a modern világtörténelem egyik legnagyobb innovációját jelenti, számos lehetőséget nyitva meg az emberiség számára, egyfajta kollektív tudatot képezve (ám a mainál sokkal előrehaladottabb mértékben). A technológia nem old meg mindent Az internet hatása egyre közvetlenebb lesz a hagyományos médiatermékekre. 2010 óta 2015-ben csökkent legnagyobb mértékben a folyóiratok példányszáma, ezzel együtt a digitális terjesztés egyre nagyobb növekedést mutat. Bradley Wilson, a Midwestern State University professzora szerint, ha a nyomtatott folyóiratok példányszámának esése a jelenlegi trendet követi, 2050-re teljesen megszűnhetnek. A fordítási technológia fejlődésével eltűnnek a nyelvi akadályok: 2050-re már az automatikus szimultán fordítás válik alapértelmezetté a világban. Képesek leszünk idegen nyelven beszélni csupán egy speciális

Bár számos pozitív fejlemény várható, bizonyos folyamatok aggasztó jövőképet mutatnak, mint például a globális klímaváltozás. Ennek következményei várhatóan súlyosbodnak 2050-re, és kérdés, hogy ebben megoldást nyújtanak-e majd az addigra elért technológiai vívmányok: – várhatóan emberek százmillióinak kell elhagynia otthonát; – a Dengue-láz és a malária akár az USA-ban is szedhet már áldozatokat a melegebb és csapadékosabb nyarak miatt; – a bozót/erdőtüzek lényegesen nagyobb területeket fognak érinteni (2100-ra akár nyolcszor akkora területeket, mint 2010ben); – a világ népességének további 8%-át érinti még a vízhiány ekkor is; – 10-20%-kal intenzívebb pusztítást végeznek majd a hurrikánok a jelenlegihez képest; – milliókat érint a part menti városok lehetséges tengerelöntése; – veszélybe kerül a búza- és kukoricatermelés; – veszélybe kerül a zátonyok és számos sziget élővilága; – az aszállyal fenyegetett területek még nagyobb kockázatnak lesznek kitéve; – a nagy bortermelő vidékek 63%-a kerül veszélybe.

szemüveg, illetve egy mobilapplikáció segítségével (a szemüvegen megjelenik a szöveg, mint egy filmfelirat), vagy egyéb eszközök segítségével. Ezek a technológiák kezdetleges formában (tesztverzióban) már ma is léteznek, 2050-re várhatóan sikerül tökéletesíteni őket. Szoros összefüggésben a számítástechnika, illetve az internet adta lehetőségek bővülésével, valamint a mesterséges intelligencia terjedésével, a virtuális, vagy kiterjesztett valóság térnyerése is egyre inkább átszövi majd mindennapjainkat, és jelentősen átformálja szokásainkat. Többek között lehetőséget teremt, hogy anélkül „járjunk” boltba, hogy ténylegesen kilépnénk a lakásból, így a bevásárlás virtuálisan is kivitelezhetővé válik. A termékeket virtuálisan ki tudjuk választani (ruhák esetén akár fel is próbálni), a kiszolgálást mesterséges intelligencia végezheti valódi eladók helyett, a kiszállítás pedig drónok segítségével történne, vázolja az Engineering UK The Future of Shopping című kutatási jelentése a lehetséges jövőképet.

153

Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése

Tudományos eredményeit a vezető szakmai folyóiratok (Science, Journal of Development Economics, Journal of International Economics, Journal of International Money and Finance, Economic Policy, Journal of Economic Growth) mellett rendszeresen közlik egyéb médiumok is, például a New York Times, a Financial Times, az Economist, a The Wall Street Journal, a Washington Post, vagy a Forbes magazin.

Szerző: Gere László

Regional Studies Association Annual Conference, Dublin, 2017

Ricardo Hausmann, a nemzetközileg elismert makroközgadász a Regional Studies Association 2017-es éves konferenciáján Dublinban a tudástőke növekedéséről és terjedéséről beszélt Growth and Diffusion of Knowhow című nyitóelőadásában. A hallgatók megtudhatták, mi a gazdasági növekedés receptje, és hogy ennek mi köze van a fákon ugráló majmokhoz.

Hausmann a Regional Studies Association 2017-es éves konferenciáján Dublinban a tudástőke növekedéséről és terjedéséről beszélt Growth and Diffusion of Knowhow című nyitóelőadásában.

Venezuelában, mint a venezuelai nemzeti bank igazgatótanácsának tagja. 1994-2000 között az InterAmerican Development Bank vezető közgazdásza, ő hozta létre az intézmény kutatási részlegét. Ezen kívül az IMF-Világbank Fejlesztési Bizottságának elnöke is volt. Jelenleg a Harvard Egyetem Nemzetközi Fejlesztési Központjának (Center for International Development) igazgatója, valamint a Gyakorlati Gazdaságfejlesztési (Practice of Economic Development) tanszék professzora a Harvard’s Kennedy School of Governmentben. Ricardo Hausmann 1956-ban született venezuelai származású közgazdász. Kutatási területei között elsősorban a gazdasági növekedési elméletek, a makrogazdasági stabilitás kérdése, a nemzetközi pénzügyek, strukturális átalakulás, makrogazdasági volatilitás, nemek közötti különbségek, segélyek koordinálása, valamint a fejlődés társadalmi vetületei állnak. Közgazdasági PhD-jét a Cornell University-n szerezte. 1985-1991 között a venezuelai Caracasban az Instituto de Estudios Superiores de Administracion (IESA) közgazdász-professzora, ahol közpolitikai központot (Center for Public Policy) is indít. 19921993 között fejlesztési miniszterként tevékenykedik

154

fejlesztési bankokon (IMF, Világbank), illetve regionális fejlesztési bankokon (latin-amerikai, afrikai, ázsiai vagy kelet-európai fókusszal) keresztül.

A Center for International Development igazgatójaként kutatási területe a globális kihívások megoldására fókuszál a gazdasági növekedés, intézményi kapacitások és szakpolitika-alkotás kutatásán keresztül. Kiemelten foglalkozik azzal, hogyan gyorsíthatják fel az egyes régiók és országok a gazdasági növekedésüket. A központon belül ő vezeti az úgynevezett Growth Labet (Növekedési Labor), ahol a növekedés és strukturális átalakulás elméleteinek kutatásával foglalkozik, gyakorlati eszközök kifejlesztésén keresztül az elméletek alkalmazására az egyes országokban. Több mint negyven fejlődő ország számára végzett már tanácsadást, hatékony növekedési stratégiákat és fejlesztési irányokat mutatva számukra, közvetlenül, vagy nagy multilaterális

A világgazdaság fejlődésének modellezése, az egyes országok gazdasági tulajdonságainak leírása, valamint ez alapján a fejlődési útjaik kikövetkeztetése már több évtizede Hausmann kutatásainak középpontjában áll. Egy 2006-ban indult kutatás keretein belül kutatócsapatával együtt a makrotrendek megállapításához elsősorban az exportadatokat Az 52 éve (1955-ben) alapított Regional Studies Association 2017-es éves konferenciáján több mint 600 résztvevő vett részt a világ közel 50 országából (a résztvevők több mint 4/5-e az Európai Unió országaiból érkezett). A négynapos esemény során mintegy 472 előadás hangzott el több mint 150 szekcióban.

vette figyelembe, melyeket a hálózatkutatás eredményeinek felhasználásával egy mátrixba rendezve, végül César Hidalgoval a The Atlas of Economic Complexity című tanulmányban publikáltak.

„Modern világunkban nem csak a jólét nőtt meg, hanem a jövedelmi különbségek is az egyes országok között.” A gazdaság összetettségével foglalkozó atlasz bevezetőjében hasonló gondolattal indítanak a szerzők, mint Hausmann nyitóelőadásában. Az emberiség az elmúlt két évtizedben hatalmas fejlődésen ment keresztül, jelentős eredményeket értünk el, többek között meghódítottuk a levegőt, és eljutottunk a Holdra. Életünket jelentősen megkönnyíti egy sor szerényebb léptékű, mégis alapvető fontosságú innováció is, valamint ezzel együtt folyamatosan növekedett az általános jólétünk is. Az életünket átalakító újdonságok között szerepel a villanykörte, a telefon, az autó, a számítógép, az antibiotikum, a televízió, a hűtő, a vízmelegítő és még egy sor egyéb eszköz. Olyan innovációk világában élünk, melyeknek sokszor már nem is vagyunk tudatában, mint az elektromosáram-elosztás, a mezőgazdasági vegyi anyagok, vagy a víztisztítás. Ezt a fejlődést többek között annak köszönhetjük, hogy a termelékenységünk jelentősen fejlődött. Ezt pedig nem egyedül, önmagunkban értünk el, egyen-egyenként mindan�nyian nagyjából ugyanannyira vagyunk képesek, mint korábban, azonban együtt, a társadalom egésze már sokkal nagyobb eredményekre érhet el. Modern világunkban nem csak a jólét nőtt meg, hanem a jövedelmi különbségek is az egyes országok között. Ennek gyökerét Hausmann a termelékenységben látja. A termelékenységet pedig a meglévő tudás befolyásolja elsősorban. Nem az eszközeinkben van a különbség ugyanis, azok már gyakorlatilag bárki számára elérhetőek a mai, számos tekintetben összekapcsolódott világunkban. A különbség a tudásban, illetve a tudásátadásban van (know-how). A tudástranszfer ugyanis nem olyan egyszerű, mint mondjuk az eszközök cseréje, idő- és erőforrás-igényes feladat, a gazdasági teljesítmény fokozásában pedig egyre nagyobb szerepe van a know-how minőségének, illetve, hogy az egyes országok mennyire

155

Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése

különböző szaktudással rendelkeznek, vagyis men�nyire tudnak specializálódni. A mai leggazdagabb modern társadalmak nem azért bölcsebbek, mert az állampolgáraik egyenként kiváló szellemi teljesítményt nyújtanak, hanem mert ezekben a társadalmakban a tudás olyan sokszínű módon van jelen, melynek segítségével különbözőképpen lesznek képesek tudásukat kombinálni, ezáltal összetettebb és bonyolultabb termékeket gyártva. Például egy repülőgép összerakásában számos csoport vesz részt, akik adott esetben csupán az egyes részfolyamatokat képesek elvégezni, együtt azonban összeadódik a tudásuk (és az alkatrészek összességéből valóban létrejön egy repülőgép). A termelő tudás társadalmi akkumulációja nem univerzális jelenség, a világ egyes részein működik, máshol kevésbé. Ahol ez megvalósul, ott rendkívüli

156

javulást hoz az életkörülményekben. Ahol nem, ott évszázados lemaradásba kerül az életszínvonal. A hihetetlenül nagy jövedelmi különbségek a gazdag és szegény országok között tulajdonképpen az általuk felhalmozott termelő-tudás különbségeinek összessége. Ezek a különbségek az általuk gyártott termékek összetettségében és diverzitásában mutatkozik meg. Nemcsak az egyes országok különböznek az általuk birtokolt termelő tudás mennyiségében, hanem a termékek is. A különböző termékek előállításához szükséges tudás mennyisége óriási eltéréseket mutathat. A legmodernebb termékek előállítása például nagyobb tudást igényel, mint amit egy ember egyáltalán birtokolni képes. A legapróbb részletekig például a világon senki nem tudja, hogyan kell egy számítógépet megalkotni, ehhez a különböző

157

Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése

részterületek összefogására van szükség. Ezért van az, hogy a gazdag országokban működő gyárak sokkal nagyobb mértékben kapcsolódnak össze más gyárakkal, mint a szegény országokban működők. Egy olyan társadalomban, ahol magas szintű termelési tudást akarunk működtetni, az egyéneknek sokféle különböző tudással kell rendelkezniük. Ez azonban önmagában még mindig nem elég. Ahhoz, hogy a tudásnak hasznát vegyük a termelésben, a társadalomnak újra kell rendeznie az egységeket a csoportokon, szervezeteken és piacokon keresztül. A termelő tudás összeadása nehéz feladat. Nagyrészt nem tudjuk megtanulni könyvekből, vagy az interneten keresztül, mert a fejekbe, az emberi hálózatokba ágyazva jelenik meg. Nem lehet „megtanulni”, évek tapasztalata kell hozzá. A termelő tudás megszerzéséhez ezért strukturális változásra van szükség. Ezt a nyelvtanuláshoz hasonlítja Hausmann: ahogy egy új nyelv megtanulásához szükség van az agyunk, a gondolkodásmódunk megváltoztatására, úgy van szükség egy új iparág meghonosításához szervezeti és társadalmi kölcsönhatások mintáinak megváltoztatásához. A gazdasági növekedéssel kapcsolatban felhívja a figyelmet egy fontos fogalomra, az úgynevezett „terméktérre”. A terméktér elnevezés az egyes termékek, árucikkek közötti kapcsolat hálózatát írja le.

158

A kapcsolat az előállításhoz szükséges tevékenységek hasonlósága szempontjából érdekes, a szakértelemtől kezdve az intézményi és infrastrukturális követelményeken át a technológiai hasonlóságig. Egy példa erre: Chile és Malajzia relatíve sikeres országoknak számítanak. Malajzia mikrohullámú sütőket exportál, Chile pedig lazacot. A lazac egy tenyészállat, komoly biológiai és állattartási ismereteket igényel a tartása. A mikrohullámú sütő pedig egy elektronikai termék, előállítása szintén komoly műszaki ismereteket igényel. Nehéz megmondani, melyik ipar

„A gazdasági növekedéssel kapcsolatban felhívja a figyelmet egy fontos fogalomra, az úgynevezett „terméktérre”. A terméktér elnevezés az egyes termékek, árucikkek közötti kapcsolat hálózatát írja le. ”

előrehaladottabb, vagy kifinomultabb, melyik vezet nagyobb gazdasági növekedéshez. Viszont amire rá akar mutatni Hausmann, az nem is ez, hanem az, hogy ha a mikrohullámúsütő-piac valamiért bajba kerülne, vagy ha egyszerűen csak másik termék gyártására akarna áttérni az adott ország, akkor viszonylag egyszerű lenne a gyártósorokat képessé tenni más elektronikai eszközök előállítására, a lazactartás esetében azonban ugyanez az átállás sokkal nehezebb lenne. Nem lehetetlen, de nagyon nehéz, mert nem igazán van hasonló termék, a kapcsolati hálóban a lazactartás a periférián mozog. Ez egy metafora arra vonatkozóan, hogyan lehet az egyik termék gyártásáról másik termék gyártására átállni.

vagyunk, ahol minden fa ugyanolyan távolságra, mondjuk három méterre nő egymástól, nem számít, melyik szomszédos fára ugrunk át, mert mindegyik ugrás ugyanakkora erőbefektetést igényel.

Hausmann egy másik példát is ad: gondoljunk mindegyik termékre úgy, mint egy fára az erdőben. A fák hasonlítanak egymásra, és bizonyos távolságban vannak egymástól. Most gondoljunk az egyes országokra (vagy akár vállalatokra is) úgy, mint a fákon élő majmokra, olyan majmokra, akik a fákból élnek. Ahhoz, hogy az egyes majmok (országok) fejlődni tudjanak, a gyümölcstelenebb „fákról” a gazdagabb, több gyümölcsöt kínáló fákra kell átugraniuk, ezt pedig úgy tudják megtenni legkönnyebben, ha a legközelebbi fára ugranak át. Ha olyan erdőben

159

De ha az erdőben szabálytalanul nőnek a fák – néhol sűrűbben, néhol ritkábban –, akkor a ritkásabb helyen élő majmok (a periférián lévő országok) számára nehezebb az előrejutás, sokkal nagyobb energiabefektetéssel jár átugrani egyik fáról a másikra. A lazac és a mikrohullámú sütő példája ezt próbálta illusztrálni. Hasumann hangsúlyozta előadásában, hogy az is fontos, milyen termékeket állítunk elő, és az is, hogy azt hány másik ország képes előállítani. Az adatsorokból készített grafikonok azt bizonyítják, hogy a gazdag országok közös jellemzője, hogy sokféle olyan terméket állítanak elő, melyeket kevés másik országban, ezzel szemben a szegény országok közös jellemzője, hogy összességében sem sokféle terméket állítanak elő, és azok ráadásul olyanok, melyeket sok más országban is előállítanak.

160

Ezt egy újabb példával illusztrálta a professzor. A termékek előállítása olyan, mint a Scrabble szókirakós játék. A Scrabble-ben az egyes betűknek különböző értékeik vannak, attól függően, hogy milyen gyakran fordulnak elő. A gyakrabban előforduló, illetve könnyebben beilleszthető betűk alacsonyabb értékűek, míg a ritkább, nehezebben beilleszthető betűk magasabb értékűek. A termelési lehetőségek exponenciálisan nőnek a meglévő betűkészlet nagyságával arányosan. Ugyanígy a termékek esetében is a könnyen megtermelhető, nagy mennyiségben előforduló, sokak által exportált termékek (például nyersanyagok) alacsony értéket képviselnek, míg a nagy hozzáadott értékkel rendelkező, speciális, összetett és kevesek által előállított termékek magas értékűek.

„Hausmann előadásának összefoglalásaként újra felteszi a kérdést, hogy mi befolyásolja a növekedést? Válaszában két tényezőt említ: az egyik a tudás felhalmozódása, a know-how. A másik pedig az, hogy az egyes termelési technológiák milyen távolságban vannak egymástól a terméktérben, vagyis, hogy mennyire egymáshoz kapcsolódó termékeket állít elő egy adott ország. Ha egy országban megvan a megfelelő szintű, diverzifikált tudás, valamint a termékstruktúrája megfelelően összekapcsolt és transzferálható, akkor ez alapján a két tényező alapján megalapozott az ország gazdasági növekedése.”

161

Digitális tárlatvezetés a Wired magazin kurátorával szerző: Gere László

A Wired magazin brit kiadásának főszerkesztője a PAGEO Klub 2016. március 10én tartott alkalmán arról beszélt, milyen jövőre kell felkészülnünk, és mik azok a legfontosabb tulajdonságok, amiket a jövőről való gondolkodásban magunkévá kell tennünk ahhoz, hogy sikeresen tudjunk tájékozódni az egyre inkább felgyorsult világban. Lendületes előadása összegzéseként elmondta, hogy a jövőt nem utasíthatjuk el, a változással számolni kell, és együtt kell élni vele, még ha olykor sok minden felfoghatatlannak is tűnik számunkra belőle.

David Rowan a világ első számú technológiai magazinjának, a WIRED brit kiadásának főszerkesztője. Vezetése alatt a WIRED kimozdult a hagyományos publikációk keretei közül és konferenciák, applikációk ökoszisztémájával, mi több, tanácsadói szállal egészült ki. A vezető startupok egyre többször kérik fel személyes tanácsadásra Londontól a kínai Sencsenig. A világ leginnovatívabb alakjaival van napi szintű kapcsolatban, mint például a WhatsApp, LinkedIn, BuzzFeed, Spotify és a Nest alapítóival.David határozottan hisz abban, hogy jövőnk nem kiismerhetetlen: bár az internet, a big data, a 3D-nyomtatás és a mobiltelefonok felfoghatatlanul nagy lehetőségeket és hatalmas kockázatokat teremtenek számunkra, ezek mind elemezhetőek. A technológia a világ összes iparágát folyamatos megújulásra kényszeríti, ezáltal átalakulnak társadalmi és fogyasztási szokásaink is. Vajon ezek a technológiavezérelt társadalmi változások hogyan hatnak ránk és helyünkre a világban? A WIRED mellett ő vezeti a GQ „Digitális élet” rovatát, illetve „Tech utazó” névvel a Condé Nast üzleti magazinjának is szerzője. Szerkesztette a Guardian magazint is, de meghódította a Sunday Times, az Observer, a The Telegraph, vagy a Time Magazine

162

hasábjait is. Jelentőségét és szakmai felkészültségét is jól mutatja, hogy a brit kormány a tech véleményvezérek közül Davidet kérte fel a „Brit Kreatív Tehetség” című kiállítás kurátorává. Előadásában David Rowan arról beszélt, hogyan alkothatunk képet már most a jövőről. Mivel a magazin, aminek főszerkesztője, olyan cégekkel, kutatóintézetekkel foglalkozik, melyek maguk is a jövőt építik, ezekből a tapasztalataiból osztott meg néhány gondolatot a közönséggel. Először is fontos, hogy ne úgy tekintsünk a jövőre, mint egy bizonyos technológia kifejlesztésére, hanem más szemlélettel: olyan dolgok válnak elérhetővé számunkra, melyekkel jobban kifejezhetjük az egyéniségünket, egyszerűsítik a feladataink elvégzését, és segítségükkel összeköttetésbe tudunk kerülni a számunkra fontos emberekkel. Rowan arról beszél, hogy az új dolgok egyre gyorsabban terjednek el, és leginkább ez a felgyorsult ritmus az, amit már egyre kevésbé tudunk követni. Példaként a drónokat hozza, melyekre 10 évvel ezelőtt még csak valamilyen katonai eszközként tekintettünk (ha egyáltalán találkoztunk már ezzel a kifejezéssel), ma pedig bárki számára elérhető egy saját drón; az amazon egyre lendületesebben fejleszti csomagküldő drónjait, és egyes cégek az önvezető személyszállítást mint alkalmazási területet is próbálják drónokkal megvalósítani.

163

Szinte hihetetlen, hogy az önvezető autók fejlesztése milyen gyors utat jár be az ötlettől a megvalósításig. A robotika fejlődése szintén elképesztő sebességű. Az új innovációk megjelenésekor egy kis időnek el kell telnie, míg azok széles körben elérhetővé válnak. Jó példa erre az Apple II komputer, vagy az internetes böngészők elterjedése, az első kísérleti fázistól a kereskedelmi forgalomba hozásig legalább 4-5 év eltelt. Ez az időtartam is egyre rövidebbé válik, egy jó ötlet ma, az internet korában minden eddiginél könnyebben és gyorsabban elterjedhet.

Dawid Rowan 10 pontba foglalta össze, milyen változásokkal kell számolnunk a jövőben: 1. A dolgok már soha nem fognak olyan lassan változni, mint eddig – csak gyorsabban. A lineáris változások korából az exponenciális változások korába érkeztünk. (Pl. egyre olcsóbbá válnak az egységnyi teljesítményű processzorok; egyre olcsóbbá válik a DNS-szekvenálás, mindkét esetben exponenciális a csökkenés). Ez a sebesség akár veszélyes is lehet, ha nem vagyunk tudatában – és sikeres vállalkozást akarunk működtetni. 2. Átalakul a marketing világa: a felhasználók szerepe sokkal erősebb a termékek „reklámozásában”, illetve egyre nagyobb szerepe van a mesterséges

164

intelligenciának. Mesterségesen létrehozott „individuumok” küldenek nekünk személyre szabott ajánlatokat böngészési (vagy online vásárlási) előzményeink ismeretében, illetve egyre több cég „alkalmaz” mesterséges intelligenciát ügyfélszolgálatuk működtetésére (üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül). 3. Az online és offline világ egyre kevésbé határolható el egymástól. Az „okos” termékek elterjedésével mindennapi életünk digitális adatokká konvertálódik. A „dolgok internete” még csak kezdeti stádiumban van, de hamarosan érzékelők milliárdjai vesznek majd körül bennünket, és küldenek adatokat a hálózatnak. 4. Minden vállalkozás alkalmazni fog mesterséges intelligenciát. A mesterséges intelligenciával olyan szimulációkat lehet végrehajtani minimális költségekkel, melyeket korábban soha (pl. városirányításban, közlekedésszervezésben). 5. Ma már nem hierarchiában kell gondolkodni, hanem hálózatban. Egyre inkább számít a „tömeg” véleménye és hozzájárulása, virágzanak a crowdsourcing, azaz közösségi hozzájárulással megvalósuló projektek, illetve a sharing economy (ma az Airbnb sokkal több vendéget lát el, mint a Hilton szállodalánc, mindezt anélkül, hogy akár egy lepedő kicseréléséről gondoskodniuk kelljen).

6. Új vállalatok emelkednek ki a semmiből, bármerre nézünk. Új piaci szereplők jelennek meg, akik jelentősen átformálhatják az egyes iparágakról alkotott elképzeléseinket. 7. A tervezés győz, minden egyre egyszerűbbé válik. Azok a cégek maradnak életképesek, melyek a valós emberi igények kielégítésével foglalkoznak, a lehető legegyszerűbben. (Pl. a taxis utazások körülményeskedése helyett az Uber teljesen automatizáltan működik, a felhasználó számára a lehető legkényelmesebben). Nem csak cégek esetében igaz ez, az e-kormányzásban is vannak előremutató példák (pl. az Egyesült Királyság online közigazgatási portálját igyekeztek a leginkább felhasználóbaráttá tenni, és meglehetősen sikeressé vált ez a szemlélet). 8. A jövőben nem billentyűzeteken keresztül használjuk majd az eszközöket, nem is google glass-en keresztül, hanem egy olyan interfészen keresztül, ami valószínűleg ma még nem is létezik. A virtuális valóság fejlesztése napjainkban az egyik legfontosabb innováció.

9. A biztonság egyre fontosabb kérdéssé válik. Bármit meg lehet hackelni, és hackertámadásokról naponta érkeznek hírek. 10. A startup-gondolkodás fog győzedelmeskedni a jövőben. A vállalatoknak képesnek kell lenniük az új dolgok kipróbálására, kudarcot vallani, majd újra nekifutni. Több nagy cég is átszervezi a működését, például a GE egyre inkább úgy működik, mint egy startup-cég, nyitott az új ötletekre, és ha valamilyen hasznosnak tűnő innováció fut be hozzá, azt megvalósítja. A cégek egyre nyitottabbak arra, hogy a közösség mondja meg, milyen innováció lenne vonzó számára, és a legnépszerűbb ötleteket valósítják meg. Az előadó úgy összegezte előadását, hogy készüljünk fel, biztosan érkezik majd egy új eszköz, amely megváltoztatja a jövőről való gondolkodásunkat, ahogy például 2007-ben az iPhone tette. A jövő megértéséhez az a legfontosabb, hogy felismerjük, mit változtathat meg ez az új eszköz, nem az, hogy fizikai megjelenése alapján ítéljük meg (és akár elutasítsuk azt, mint ahogy Steve Ballmer, a Microsoft korábbi vezérigazgatója reagált az iPhone-ra, annak megjelenésekor).

165

PAIGEOPILLANATOK

166

167

PAllas athéné geopolitikai doktrínák Csizmadia Norbert, a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány Elnökének beszéde az EUOBOR 2017. május 22-i rendezvényen

Ha a saját 21. századi térképünket, a PAGEO térképét szeretnénk felrajzolni és bemutatni, akkor az alábbi térképet kapjuk, melynek négy fő égtája és pillére van, négy fő fókusszal és területtel:

Thesszalonikitől északra található egy hegy, aminek a neve Paggaio. Ez a hegy volt az ókori Görögország legismertebb és leghíresebb, legjelentősebb aranylelőhelye. Pallas Athéné, és Zeusz korában az aranynak nagyon fontos jelentéssel bírt, mint értékteremtő eszköz. Mi ma az arany vagy érték szimbolikus jelentősége? A tudás, a kreativitás, a tehetség, a személyes kapcsolatok, a technológia. Pallasz Athéné az ókori görögöknél a bölcsesség, a tudás, és a jog istennője. Zeusz és Métisz, az értelem és meggondoltság istennőjének gyermeke, de mivel a hagyomány szerint apja fejéből pattant ki, ezért Zeusz lányaként tartották számon. Eszét

168

anyjától örökölte, erejét pedig apjától kapta. Az istennőt az igazságot kereső harcosok pártfogójaként is ismerték. Számos hőst támogatott, mint például Perszeuszt, Héraklészt vagy éppen Odüs�szeuszt, ám a fölösleges vérontást nem szerette. Harcos istennő, a háborúval való kapcsolatát kiemelő jelzői közül leggyakrabban a következők fordulnak elő: legyőzhetetlen, a népet megmentő. Jelenléte a harcokban inkább oltalmazó, lelkesítő, fegyelmező, az embereket irányítja. Nemcsak több jelentős találmány, de különböző képességek adományozása is fűződik az istennő nevéhez. Pallas Athéne emellett a görög mitológiában a városvédők, a kézművesek, a tudás istennője volt.

• Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet: kis létszámmal működő dinamikus think tank jellegű kutatóintézet ázsiai fókusszal. • A z oktatáshoz kapcsolódóan a geopolitikai, geoökonómiai és gazdaságföldrajzi képzés támogatása egyetemi és doktori szinten. • A világ vezető globális geostratégiai gondolkodóinak Magyarországra hívása, és a hazai gazdaságföldrajzi, geoökonómiai műhelyek, intézetek és kutatók támogatása. • Termékek, kiadványok, könyvek megjelentetése. Mindez olyan hazai és nemzetközi szakmai hálózatban, amely hidat képez a távol-keleti ázsiai térség és Magyarország, valamint Közép-Kelet-Európa között. A térképünk fő központi eleme, hogy hogyan lehetünk a 21. századi Új Selyemút, Ázsia évszázadának európai tudás- és szellemi központja. Milyen hosszú távú stratégia és vízió köti össze a két térséget (Kelet-Ázsiát és Közép-Európát) és ebben a PAGEO milyen szerepet játszik?

PAGEO Alapítvány – célok, működés A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítványt 2014-ben hozta létre a Magyar Nemzeti Bank, abból a célból, hogy támogassa a geopolitikával kapcsolatos tudás teremtését, amely elősegítheti mind a hazai, mind pedig a közép-kelet-európai térség gazdasági fejlődését. A 21. századra felgyorsuló globalizáció, majd annak az egyik következményeként az egész világra kiterjedő század eleji globális gazdasági válság és az átrendeződő gazdasági világrend ugyanis felértékeli

geopolitika

szakterületének

jelentőségét a gazdaságpolitikák szempontjából. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány tudásteremtéssel, elemzésekkel, nemzetközi és tudományos partnerségek kialakításával, a geopolitikai szakterület hazai aktivitásának serkentésével, a nemzetközi eredmények becsatornázásával tud hatékonyan hozzájárulni, miközben ennek eredményeit a jegybanki alaptevékenységben is alkalmazza

169

PAGEO-doktrínák

PAGEO Kutatóintézet – kelet-közép-európai stratégiai think tank A Pallasz Athéné Geopolitikai Alapítvány megalakulását követő két és fél évében felépítettük a Geopolitikai Kutatóintézetünket, amelynek munkatársai az elmúlt időszakban több mint 384 kutatást, interjút, könyvismertetőt, szakmai cikket, riportot készítettek. A www.geopolitika.hu weboldalunkon a kutatóintézetünk tanulmányai jelennek meg, az indulása óta eltelt első fél évben ötvenezer olvasó látogatta meg a világ 93 országából. 2017 márciusától indítottuk el angol nyelvű oldalunkat is, amelyen minden tanulmányunkat angolul is publikáljuk nemzetközi partnereink felé. PAGEO Kutatóintézet: Fókuszban 1 térség 6 országa Ha meg szeretnénk ismerni a jövőt, a Kelet felé kell fordulnunk, nem véletlen, hogy a 21. század Ázsia évszázada lesz. Felismerve a kelet-ázsiai térségben rejlő, egyre növekvő potenciált, a PAGEO Kutatóintézetének fókuszában Kelet-Ázsia hat országa áll: Kína + Hongkong, Japán, Dél-Korea, India, Szingapúr és Indonézia. Ez az a térség, amely az elmúlt évtizedben a legsikeresebb átalakuláson esett át, és amely 2010-ben Ázsia GDP-jének 87 százalékát, és lakosságának 78 százalékát adta. Kutatóink a fókuszban lévő országokra specializálódnak, és mindannyian tökéletesen beszélik

170

az adott ország nyelvét. A Kutatóintézet szakmai tudásbázisát e mellett hazai és régiós külső munkatársak munkájával, és a hozzánk Kelet-Ázsiából a „visiting fellow program” keretében érkező kutatók tudásával igyekszünk emelni. A célunk az, hogy Kelet-Ázsiára fókuszálva Közép-Kelet Európa egyik legjobb kutatóintézetét építsünk fel, és felkerüljünk a világ legjobb, leginnovatívabb kutatóintézeteinek térképére. 2017 májusában az EUOBOR (European One Belt One Road) kezdeményezés keretében intézetünk elnyerte az „Euro-Sino Economic Research Awards” díjat, amely a legjobb európai, Kínával és a Selyemúttal foglalkozó kutatóintézetet jelenti, és büszkék vagyunk arra, hogy a kialakult szoros együttműködésre, és hogy geopolitikai kérdéssel kapcsolatban Kínából hozzánk fordulnak először a térséggel kapcsolatban. Geolectures: Új geostratégiai generációk A PAGEO egyik legfontosabb feladata az oktatás és különösen a geopolitikai, geoökonómiai, gazdáságföldrajzi oktatás szakmai támogatása. Ennek keretében saját intézetet indítottunk el Magyarország legjelentősebb Közgazdaságtudományi Egyetemén, a Budapesti Corvinus Egyetemen lévő GeoKözpontunkkal, ahol a gazdaságföldrajz, a jövőkutatás, a fenntartható fejlődés és a geoökonómia

interdiszciplinális találkozópontjaként indítottuk el a mesterszakunkat, valamint doktori iskolánkat a Társadalomtudományi Karon belül. A Társadalomtudományi Kar nemzetközi szakos hallgatóinak pedig elindítottuk a geoökonómiai specializációnkat magyar és angol nyelven egyaránt. Szakmailag részt veszünk és koordináljuk Közép-Kelet-Európa legnagyobb doktori programját a Geopolitika és politikai földrajz geoökonómiai aspektusból doktori programját, amelyen több mint 100 hallgató vesz részt, és sokan választják doktori témaként Magyarország és az Új Selyemút kapcsolódási lehetőségeit és jövőbeli kihívásait. Az elmúlt időszakban olyan jelentős globális geostratégiai gondolkodókat hívtunk Budapestre, akik nyilvános előadást tartottak a Geolectures sorozat részeként. Többek között a New Yorkban élő és alkotó kultur-antropológus Arjun Apparudai, a Szingapúrban élő geoökonómiai gondolkodó Parag Khanna, aki a világ 100 legfontosabb gondolkodója között van. A tudásmegosztásról tartott előadást a TED európai igazgatója Bruno Giussani, az Egy Övezet Egy Út jelentőségéről a pekingi Tsinghua Egyetem nemzetközi gazdasági tanszékének professzorasszonya Zhang Lihua, valamint

a jövő kiszámíthatóságáról és a tudásmegosztás fontosságáról a zürichi ETH vezetője Didier Sornette, és a TED európai igazgatója tartottak izgalmas, gondolatébresztő előadásokat a Corvinus Egyetem Geoközpontján és a doktori program keretében, ahol több száz érdeklődő résztvevő hallgatta az előadásokat. Pageo Klub rendezvényünkön meghívott előadók, szintén jelentős globális gondolkodóknak számítanak, és előadásaik során az általuk kutatott kérdésekről tartottak előadást és mutatták be legfontosabb eredményeiket. Közös bennük, hogy mind a legfontosabb, emberek millióit érintő kihívásokra keresnek megoldásokat, s ezáltal valamint az élő közvetítésekkel együtt több ezer szakember egyedülálló lehetőséghez jutott, hogy részese legyen a tapasztalatcserének. Meghívott előadó volt az amerikai John Gerzema, a bostoni MIT Egyetemen is oktató és kutató, a hálózatok világával foglalkozó világhírű, magyar származású fizikus Barabási Albert László, a szintén világhírű flow- és kreativitáskutató Csíkszentmihályi Mihály. A Stanford IDEO Factory LAB vezetője, az amerikai Stanford Egyetem nemzetközi igazgatója:

171

PAGEO-doktrínák

Sandy Speicher, a magyar származású kanadai start-up fenegyerek Leonard Brody, valamint az Egyesült Arab Emirátusok jövőkutatója Noah Raford. A geopolitika legfontosabb gondolkodója – a szintén magyar származású – George Friedman nálunk tartotta könyvbemutatóját, és könyveinek magyar nyelvű kiadása a PAGEO támogatásával valósulhatott meg. Simon Anholt a jó helyek szerepéről tartott előadás, az új technológiai világrendről a WIRED magazin főszerkesztője, David Rowan.

Azé a Budapest Brain Bar tudásfesztiválé, amit idén már a Google és a WIRED is támogatott, és Európa legjelentősebb jövőfesztiváljává nőtte ki magát, felismerve a rendezvény újdonságát, nemzetközi sikerét. Az elmúlt két évben több mint 30 nemzetközi, világhírű szakértőt hívtunk meg Budapestre. Ezen programok keretében tartott előadást a világhírű gazdaságtörténész és író Niall Fergusson, a Stanford egyetemen is tanító Philip Zimbardo, a torontói egyetem professzora Richard Florida, aki a kreatív városok és kreatív osztály felemelkedéséről tartott előadást, vagy az indiai származású, oktatással és innovációval foglalkozó Sugata Mitra. A rendezvényeken összesen 20 ezer ember előtt adtak elő azok a geopolitikai, technológiai és tudományos trendformáló szakértők, akik a PAGEO támogatásával jutottak el Budapestre. Az ilyen események olyan találkozásokra adnak lehetőséget, amelyek serkentik a nemzetközi kapcsolatokat, és tudományos együttműködéseket inspirálnak. Ezek a rendezvények jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy Budapest a régió tudományos, technológiai és kreativitásközpontja legyen.

Budapest Strategic HUB: a hazai geopolitikai műhelyek, intézetek és nemzetközi programok támogatása Az elmúlt két év során több mint 300 kezdeményezést támogattunk több mint kétmillió euró értékben, ami mozgatórugója lehetett a hazai geopolitikai tudományos életnek, valamint olyan események támogatásának, amely Budapestet a nemzetközi térképre helyezte. A támogatásainkon keresztül számos hazai kutató juthatott el nemzetközi konferenciákra és tarthatott előadásokat, valamint hazai kutatóintézetek, tudományos műhelyek és központok szerveztek közös nemzetközi szakmai programokat és konferenciákat. Olyan rendezvényeket támogattunk, mint az évente megrendezésre kerülő TEDxDanubia, amely a leginspirálóbb gondolkodókat hívja Budapestre. 2015-ben a Budapesten megrendezésre kerülő EUGEO konferencia, Európa legjelentősebb földrajzi konferenciájának lehettük a fő támogatói, valamint a WOMEX-é, amelynek történetében először szervezhették Közép-Kelet-Európában a híres, nemzetközi eseményt.

172

Könyvek és kiadványok – HUG: Hungarian Geopolitics 2015 januárja óta összesen 30 könyv megjelenését támogattuk, melyek témájukban az Alapítvány profiljába illő, változatos diszciplínákhoz köthetők: a földrajztól a biztonságpolitikán, geopolitikán és geostratégián át a közgazdaságtanig. George Friedman, a világhírű geostratéga, a Stratfor alapítójaként, bátor következtetéseivel és rendhagyó látásmódjával vívta ki magának a szakmai közönség, a vezető döntéshozók elismerését. A következő évtized (The Next Decade) című munkájában azt vizsgálja, hogy összeegyeztethető-e az amerikai birodalom a köztársasággal? És melyikre lesz szükség a kaotikus iszlám, a terjeszkedő Oroszország, a komor Európa és a hatalmas Kína világában? Az időben tágabb kitekintést adó, A következő 100 év (The Next 100 Years) című bestsellerében a világunk lehetséges jövőbeli alakulásáról ír tudományos gondossággal, de a fikció kellékeivel. Gyulladáspontok (Flashpoints) könyve pedig izgalmas történelmi lecke, egyben ijesztő előrejelzés is kontinensünk társadalmi és politikai repedéseiről és azok hatásáról a világ többi részére.

HUG: Hungarian Geopolitics A 2016 márciusában indult a PAGEO kutatóintézet HUG (Hungarian Geopolitics) című magyar és angol nyelvű magazinja, amely Magyarország vezető geopolitikai és geostratégiai témákkal foglalkozó folyóirata. A folyóirat célja, hogy magas szakmai színvonalon, de közérthető formában mutassa be az érdeklődőknek a gyorsan változó világunkat, a geopolitika szemlélet fontosságát, az új technológiák hatását a mindennapi életünkre és Ázsia felemelkedését. Szerzőink hazai és nemzetközi szakértők, világhírű professzorok és az új kutatógeneráció képviselői, akik mind arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék és bemutassák a világszerte számos helyen szétszórva megtalálható, ám mégis összetartozó információmorzsákat. A HUG első száma, amely 2016 tavaszán jelent meg, a 21. század új geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai trendjeit vizsgálja, foglalkozik a multipoláris világrendünk térképi megjelenítésének kérdéseivel, és nagy figyelmet szentel a geopolitikai gondolkodás terjesztésének. A HUG második száma a kreativitás, a tudás, a technológia felfedezését és az oktatás átalakulásának témáját vizsgálja, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kihívások érik a jövő iskoláit. A HUG harmadik száma Kína nagyszabású külpolitikai víziójára: az Új Selyemútra összpontosít. Bemutatja az ókori Selyemút létrejöttének folyamatát, és a történelmi időktől egészen napjainkig vezető kapcsolatát, korunk kiemelkedően fontos gazdasági és infrastrukturális projektjéhez, az Új Selyemúthoz, amelyben Magyarország is jelentős szerepet kaphat. A HUG negyedik száma az infrastruktúra átalakulására, valamint az új globális hálózat csomópontjaira, a városokra fókuszál. Bemutatja, hogy az infrastruktúra miként alakítja át a teret, legyen az a Transzibériai-vasútvonal, vagy Kína nagysebességű vasúti közlekedése. A technológiai forradalomnak köszönhetően pedig a városok egyre intelligensebbé válását, világgazdasági jelentőségük növekedé-

sét vizsgálja. A HUG ötödik száma a világ jövőbeni átalakulására keres válaszokat, nagy gondolkodók világrend-elképzelésein, valamint az évszázad közepére vonatkozó forgatókönyveken és víziókon keresztül. A hatodik szám pedig a nagy korszakváltásról szól a növekedés, a tudás, valamint a technológia összefüggéseit vizsgálva. A hetedik száma az új Selyemút övezetről szól, Az Egy Övezet, Egy út 2017. évben történt legfontosabb fejlesztéseiről és eredményeiről. A nyolcadik szám témája pedig Kelet-Közép-Európa, hogyan vált hídfőtérséggé, és milyen hosszú távú együttműködési lehetőségeket tartogat a régió. Geofúziós térképek – Új világrend a nagy korszakváltás küszöbén A PAGEO munkája mellett 2016 novemberében megjelent a Geopillanat című könyvem, amely az elmúlt 5 év munkájának szakmai eredményeit gyűjti egy kötetbe 100 érdekes térképpel és infografikával. A könyv egy olyan speciális szakmai útikönyv, amely segítségével felfedezhetjük a 21. századi új világrendet és bennünket körbevevő világot a földrajz segítségével, megrajzolva a korszak új geopolitikai és technológiai térképét. A könyv angol nyelven „Geofusion” címmel jelent meg 2017 őszén. Ahhoz hogy megérthessük, mi történik a 21. századi új multipoláris világtérben, négy kiemelt területre kell fókuszálunk. Az első, hogy a földrajz felemelkedésének vagyunk a szemtanúi, a geopolitika mellett egy geoökonómiai korszakban élünk. Hálózatok és fúziók korában, ahol a technológiai fejlődések és a fúziós találkozópontok segítségével egy új nagy korszakváltás veszi kezdetét, és ebben a korszaknak, a helyeknek és így a földrajznak is kiemelkedő szerepe van. 21. század felfedezőinek és geostratégiáinak feladata, hogy útmutatást adjanak a globális gazdasági és társadalmi kihívásokkal teli világhoz. Ehhez új térképekre van szükségünk, geofúziós térképekre.

173

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Szerző: Czirják Ráhel, Gere László

2017. május 22-én az EUOBOR (European Institute for One Belt One Road Economic and Cultural Cooperation and Development) és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány együttműködésével került megrendezésre az Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma című konferencia, ahol a meghívott hazai és külföldi előadók bemutatták Kelet-Közép-Európa és Kína együttműködési lehetőségeit, valamint a kooperáció kihívásait. A rendezvény reflektált továbbá az egy héttel korábban, Pekingben megrendezett Belt and Road Summitra is, különös tekintettel a magyar, illetve kelet-közép-európai országok szempontjából releváns kérdésekre. A konferenciát Zhou Xinjian, a Kínai Népköztársaság Magyarországi Nagykövetségének gazdasági és kereskedelmi tanácsadója nyitotta meg, aki a pekingi csúcstalálkozó eredményeire reagálva elmondta, hogy az összesen 57 ország részvételével zajló esemény rendkívül sikeres volt. A Belt and Road kezdeményezéshez eddig közel 100 ország csatlakozott – Magyarország, Európán belül az elsők között –, és körülbelül 40 együttműködési megállapodást írtak alá. Zhou kihangsúlyozta, hogy bár a kezdeményezés Kínából indul, az az egész világ javát szolgálja, ugyanis a folyamatosan épülő gazdasági folyosók új lehetőségeket teremtenek, új fejlesztési tereket nyitnak meg a résztvevők, így a kelet-közép-európai térség számára is. Magyarországgal kapcsolatosan elmondta, hogy a kínaimagyar kapcsolatok, eddigi történetük során még sosem alakultak ilyen kedvezően, így fontos, hogy a felek ki tudják használni a jó viszonyból fakadó lehetőségeket. Az EU-kínai kapcsolatok kilátása az Egy övezet, egy út fényében (első szekció) Az első szekcióban Hou Yongzhi, a Kínai Fejlesztési Stratégia és Regionális Gazdaságkutató

174

Intézetének igazgatója, Palotai Dániel, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója és Csizmadia Norbert, a PAGEO kuratóriumának elnöke tartottak előadást. A beszélgetést Bendarzsevszkij Anton, a PAGEO igazgatója moderálta. Hou Yongzhi előadásában elmondta, hogy az Új Selyemutat – avagy az Egy Övezet, Egy Út (OBOR – One Belt One Road) kezdeményezést – Xi Jinping, kínai államfő 2013-ban indította el. És bár sokan vannak, akik kétkedve figyelik a kooperációt, a tények a kínaiakat igazolják: eddig több mint 100 ország jelezte csatlakozási szándékát, és közel 40 együttműködési megállapodást írtak alá. 2016-ban Kína és a kezdeményezés partnerországai közti kereskedelmi forgalom értéke pedig 9500 milliárd dollár körül alakult. Az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés több dimenzióban is kifejti pozitív hatását – érvelt Hou. Egyrészt a közlekedési hálózatok fejlesztése elősegíti a piac hatékonyabb működését, vonzóbb piaci környezetet teremt. Másrészt az együttműködések révén lehetővé válik az intenzívebb tudástranszfer, információcsere és a tudás felhalmozódása a résztvevő országok között.

„A Belt and Road kezdeményezéshez eddig közel 100 ország csatlakozott...” Az Új Selyemúton belül kiemelkedő szerepe van Európa és Kína együttműködésének – hangsúlyozta Hou –, ugyanis a két térség jelentős gazdasági hatást gyakorol egymásra. 2015-ben például a világgazdasági transzferek 37%-a a két fél között valósult meg. A felek hatékony kooperációját az eltérő megközelítés is elő tudja segíteni, ugyanis a hagyományos kínai felfogás az etikára, a modern európai felfogás pedig a technikára helyezi a hangsúlyt, így jól ki tudják egészíteni egymást. Ám a jó eredmények eléréséhez nem elég csak beszélni, az együttműködést tovább kell mélyíteni. Palotai Dániel elsősorban az Egy Övezet, Egy Út pénzügyi aspektusáról beszélt. Elmondta, hogy Magyarország szerepe az Új Selyemúton az, hogy összekapcsolja Keletet a Nyugattal. A kezdeményezés óriási gazdasági lehetőséget jelent hazánknak, mivel a kínai cégek jelentős mértékben

kívánják növelni befektetéseiket a térségben, az együttműködés pedig jó lehetőséget teremt a magyar cégek kínai terjeszkedésének is. Magyarország a Kínával való kooperációt az infrastrukturális beruházások mellett – mint például a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztése – a pénzügyek terén is bővíteni kívánja, ebben kiemelkedő szerephez jut a központi bank. A kínai jegybank ugyanis számos devizacsere-keretmegállapodást kötött külföldi jegybankokkal, így 2013-ban a Magyar Nemzeti Bankkal is. Vagyis az MNB is rajta van az Új Selyemúton. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnöke, Csizmadia Norbert elsősorban az Alapítvány kínai kezdeményezésben játszott szerepéről beszélt. A kelet-ázsiai fókuszú PAGEO egy tudásközpont kíván lenni Kína és Európa között. Előadásában ismertette a PAGEO Geopolitikai Kutatóintézetének eddigi eredményeit: egyebek mellett 384 tanulmány és cikk jelent meg magyar és angol nyelven, melyek közel 50 000 olvasót vonzottak 93 országból, az intézmény számos hazai, európai és világszintű rendezvényt támogat, saját szakmai rendezvényeket szervez, ehhez kötődően eddig mintegy 24 világhírű geopolitikai

175

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Az Egy Övezet Egy Út szárazföldi és tengeri útvonala

gondolkodót hívott meg, számos könyv kiadása, valamint a Hungarian Geopolitics (HUG) című magazin elindítása valósult meg, magyar és angol nyelven. A Kutatóintézet eddigi munkájának köszönhetően bekerült a Kínai Társadalomtudományi Akadémia által összefogott kelet-középeurópai kutatóintézetekből álló 16+1 Think Tank Hálózatba. A konferencia kiemelkedő eseményeként az EUOBOR Intézet Euro-Sino Economic Research díjban részesítette a PAGEO Kutatóintézetet a kínai-európai gazdasági kapcsolatokért kifejtett kutatói munka elismeréseként. A díjat Zhou Xinjian és Li Zhen, az EUOBOR Intézet elnöke adta át. A kelet-közép-európai–kínai kooperáció érdemi területei és kihívásai (Második szekció) A konferencia második blokkjának előadói Wang Yiwei, a kínai Renmin Egyetem Európai Tanulmányok Központjának igazgatója, Zhu Xiaozhong, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia professzora, Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kínai Tanszékének vezetője, valamint Dragana Mitrovic, a Belgrádi Egyetem professzorasszonya voltak.

176

Wang Yiwei Egy Övezet, Egy Út kezdeményezés és a civilizációk újjáéledése című előadásában a történelmi Selyemút felvázolása után az OBOR globális szerepéről és gazdasági lehetőségeiről beszélt. Kihangsúlyozta, hogy Kína meg akarja osztani iparosításban és ehhez kötődően a gazdasági fellendülésben szerzett tapasztalatait más országokkal, aminek segítségével milliókat emelt ki a szegénységből. Ilyen módon az OBOR pozitív hatást képes gyakorolni a globális gazdaságra. Beszédében kiemelte az Új Selyemút kezdeményezésnek a közlekedési kapcsolatok fejlesztésében játszott fontosságát. „Az OBOR az összekapcsolódásról szól” – mondta – „ez egy Eurázsián keresztülhúzódó közlekedési hálózat, mely egyben a világ leghosszabb gazdasági folyosója”. Salát Gergely az eddigi, összességében optimista hangvételű előadások után a kezdeményezés gyenge pontjáról, nevezetesen a kínai kulturális befolyás gyengeségéről, és ennek okairól beszélt. Az egyetemi tanár szerint az OBOR-nak nem csak infrastrukturális és gazdasági, hanem olyan puha elemei is vannak, mint például az oktatás, a kultúra. Ám ezek propagálásában Kína kevésbé sikeres a kelet-közép-európai térségben. Ezt mutatja,

177

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

Törökország vasúthálózata

hogy felmérések szerint a térség lakosságának többsége nem tartja pozitív dolognak az ázsiai óriás felemelkedését. Kína negatív megítélésében fontos szerep jut többek között az előítéletes európai médiának, de a világ szemében kedvezőtlen történelmi eseményeknek is – mint például az ópiumháborúk, bokszerlázadás vagy a kommunista párt hatalomra jutása, és a diktatúra kiteljesedése.

A 16+1 együttműködés nyomán a Kínával való kereskedelem, valamint a befektetések volumene is fokozódott az elmúlt években, ám a nyugateurópai országokkal még így is sokkal szorosabb Kína gazdasági kapcsolata. Ráadásul a kelet-közép-európai régióban növekedett a kereskedelmi deficit: Kína sokkal többet exportál a térségbe, mint amennyit innen importál.

Salát szerint, ha Kína sikeresen szeretné kulturális kapcsolatait erősíteni a kelet-közép-európai térségben, az állami finanszírozás fenntartásán túl szükség lenne a piaci szektor szereplői számára nagyobb teret biztosítani, akik – profitorientált jellegükből fakadóan – professzionális módon értékesítenek különböző „kulturális termékeket”. Valamint fontos lenne a helyi szereplők intenzívebb bevonása is, hiszen ők jobban átlátják, hogy ténylegesen mire van igény a térségben.

Mindezek fényében felvetődik a kérdés, hogy ténylegesen beszélhetünk-e nyertes-nyertes helyzetről? A professzorasszony véleménye szerint egyelőre még nem. Kelet-Közép-Európának több kínai befektetésre, turistára és exportra lenne szüksége ahhoz, hogy a mérleg kiegyenlítődjön. Mindezek megvalósulásához pedig a 16+1 európai partnerállamainak kell tevékenyen fellépniük.

A szekció zárásaként Dragana Mitrovic a 16+1 kezdeményezésről beszélt, vagyis az Új Selyemút Kelet-Közép-Európa országait tömörítő részéről. Az együttműködés alapját meghatározó szempontokat 2012-ben, Varsóban fektették le a részt vevő felek. A kezdeményezés megítélése nem volt – és a mai napig sem – egyöntetűen pozitív az EU részéről. Ugyanis a 16 kelet-közép-európai országból 11 az Unió tagállama. Ám a Kínával való kooperációt a közösség egy Európán belüli „kínai fal” építéseként értékeli.

178

a kelet-közép-európai–kínai kooperáció új lehetőségei a pekingi csúcstalálkozó után (Harmadik szekció) A konferencia következő részében György László, a Pallas Athéné Domus Mentis Alapítvány igazgatója, Zhao Dongwei, a People’s Bank of China intézeti igazgatója, Altay Atli, az Isztambuli Politikai Központ kutatója, valamint Bánhidi Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora tartott előadást. György László, a magyar küldöttség tagjaként részt vett az egy héttel korábban tartott pekingi csúcstalálkozón. Előadásában a kínai államfő, Xi Jinping által elmondott beszédre

Adatáramlás a világban (2005, 2014)

reflektált, az ott elhangzottakat foglalta össze. Az idei Belt and Road Summit határkőnek tekinthető a kezdeményezés életében, ugyanis a kínai államfő kijelentette, hogy az Egy Övezet, Egy Út kezdeti szakasza lezárult. De mi is ez az Új Selyemút? Egy komplex együttműködési folyamat: üzleti, politikai és egyben civilizációs projekt is. A kezdeményezés sikeres megvalósítása érdekében Kína béketeremtőként igyekszik fellépni egy olyan régióban – Eurázsiában –, ahol az elmúlt évtizedekben számos háború zajlott. Az Egy Övezet, Egy Út sikeréhez ugyanis békés, stabil környezetre van szükség, ez Kína elsődleges érdeke a térségben. Ám az együttműködés fontos aspektusa – emelte ki György László –, hogy Kína nem csak a saját érdekeit igyekszik érvényre juttatni, hanem meghallgatja a saját vízióval, ajánlásokkal rendelkező országokat is, és tevékenységeit hajlandó azokhoz igazítani. Zhao Dongwei az Egy Övezet, Egy Út pénzpiaci aktualitásairól és kilátásairól számolt be. Kifejtette többek között, hogy a különböző kötvénypiaci eszközök hogyan segítik a projekt megvalósításának hatékonyságát. Ezek ugyanis megfelelnek a nemzetközi szabványoknak, ezzel kiküszöbölve az országok közötti félreértéseket,

konfliktusokat. Az igazgató arról is beszélt, hogy a kockázatelemzési módszereiket is egyre inkább fejlesztik annak érdekében, hogy a különböző fejlesztések kockázati szintjét minimalizálni lehessen. Az Isztambuli Politikai Központ kutatója, Altay Atli előadásában az OBOR-t török aspektusból vizsgálta, arra keresve a választ, hogy a Kelet és Nyugat között gyakran hídként emlegetett Törökország vajon tud-e földrajzi pozíciójából adódó előnyeivel élni? Ennek kulcsa a közlekedési infrastruktúra fejlesztése, ugyanis e téren az ország számottevő hiányokkal küzd. Törökország ezért elsősorban a közlekedési-infrastrukturális beruházások forrásaként tekint az Egy Övezet, Egy Út kezdeményezésre. Az ország ilyen irányú fejlődése viszont a nemzetközi kereskedelemre is pozitív hatással lesz, hiszen az áruk a mostaninál gyorsabban és olcsóbban juthatnak el Ázsiából Európába – illetve fordítva –, Törökországon keresztül. A szekció zárásaként Bánhidi Ferenc az OBOR infokommunikációs szempontjairól beszélt. A téma aktualitását az adja – érvelt a professzor –, hogy egyrészt a globalizáció digitalizálódik, másrészt az Új Selyemút fontos részét képezi a kommunikációs

179

Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma konferencia

A fejlesztés eredményeképpen két sínpár épülne meg a jelenlegi egy helyett, melyeken mintegy 160 km/h-s személyszállítási sebességet, valamint 120 km/h-s teherszállító sebességet érhetnek el a vonatok. A vonal felújításának szükségszerűsége megkérdőjelezhetetlen, utoljára az 1960-as években nyúltak hozzá jelentősebb mértékben, azonban a rendkívül magas költségek miatt felmerül a megtérülés kérdése (a jelenleg viszonylag alacsony kihasználtságú szakaszon), melyet tovább súlyosbít, hogy mindezidáig nem készült előzetes hatástanulmány a projektről, továbbá az Európai Bizottság is vizsgálatot indított a fejlesztéssel kapcsolatban. Megvalósulása tehát csak abban az esetben lehetséges, amennyiben pozitív elbírálásban részesül az unió részéről. A második előadást Gecse Mariann, a Huawei Hungary cég kormányzati kapcsolatokért és kommunikációért felelős igazgatója tartotta, melynek során röviden bemutatta a Huawei céget, Kína legnagyobb nem állami, tehát magánkézben lévő vállalatát, ami mintegy 170 országban van jelen. A cég rendkívüli jelentőségét hazánk szempontjából az adja, hogy Kínán kívül Magyarországon építette ki a legnagyobb összeszerelő és logisztikai üzemét. infrastruktúra fejlesztése is. Előbbi állításának alátámasztására szemléletes ábrát mutatott az adatáramlás világszintű fokozódásáról. Az OBOR-nak az infokommunikációs technológiára vonatkozóan is vannak stratégiai céljai – például a hálózati összeköttetés fokozása a partnerállamok között, a hálózati hozzáférés költségeinek csökkentése, az országokon belüli és országok közötti digitális szakadék felszámolása stb.. Ám ahhoz, hogy a kelet-közép-európai országok ezen a téren is ki tudják aknázni az együttműködés lehetőségeit, hasznos lenne megismerkedni az olyan kínai kezdeményezésekkel, mint például a Made In China 2025 című fejlesztési stratégia – javasolta a professzor. projektek és tervek az egy övezet, egy út mentén (Negyedik szekció) Az Egy Övezet, Egy Út hosszú távú hatásainak, lehetőségeinek és kihívásainak megismerése után a negyedik blokkban konkrét tervek bemutatására

180

is sor került, az Új Selyemúttal kapcsolatos projektek, illetve a hazánkban működő kínai cégek tevékenységének, elképzeléseinek bemutatásán keresztül. Szabó Anett, a Kínai-Magyar Vasúti Nonprofit Zrt. kommunikációs menedzsere a Budapest-Belgrád vasútvonal tervezésének részleteibe, hátterébe engedett bepillantást, illetve felvázolta a projekt fontosságát hazánk számára. A vonal a pireuszi kikötő révén kapcsolódik az Egy Övezet Egy Út kezdeményezéshez, melynek a Kínai Óceánhajózási Társaság, a COSCO (a világ negyedik legnagyobb konténerszállító vállalata) 2016 áprilisában vásárolta meg többségi tulajdonát. A kikötőbe érkező árukat szárazföldön, vasúton szállítanák tovább, ennek a vonalnak képezné részét a Budapest-Belgrád közötti szakasz. A projekt költségvetése mintegy 472-550 milliárd forintot tesz ki, mely teljes egészében kínai hitelből valósulna meg, erről már kormányközi megállapodást is aláírt a két ország.

A cég három üzletággal rendelkezik, hálózati megoldások fejlesztésével (pl. antennák), üzleti megoldások kiépítésével (szerverek stb.), valamint a talán legismertebb, okostelefon üzletággal. Magyarországon főként az előbbi két tevékenységet végzi, ezen kívül a cég – elsősorban versenyképessége megtartása miatt – rendkívüli figyelmet fordít a kutatásra, fejlesztésre és innovációra. A prezentáció végül kitért Magyarország, mint telepítési célpont fontosságára, az előnyös földrajzi elhelyezkedésünkben rejlő potenciálokra is. Ezt a témát vitte tovább és fejtette ki bővebben előadásában Pető Ernő, a ChinaCham Hungary elnöke is, aki többek között arról beszélt, miért is jelent csomópontot Magyarország. Hazánk egyrészt piaci csomópont, jól működő bankrendszere és pénzügyi rendszere miatt, hiszen például a renminbi-finanszírozás tekintetében is élen jár. Másrészt középponti helyet foglal el Európán belül, elődleges piacát nagyjából 10 közép-európai állam alkotja, másodlagos piacát pedig Németország, Franciaország és a

Benelux államok, valamint Ukrajna és Oroszország. Tehát mintegy 500 milliós piacot lehet hazánkon keresztül viszonylag gyorsan elérni, ez pedig már kínai léptékkel mérve is értékelhető méret. Minden bizonnyal többek között ennek is köszönhető, hogy Európában idáig mindössze két különleges gazdasági övezet létesült, mindkettő Magyarországon. Hazánkat további két szempont is vonzó befektetési célponttá teheti a kínai cégek számára: egyrészt az Európai Unió tagja, annak számos előnyével, másrészt pedig a bérszínvonal is sok esetben már a kínai bérszínvonal alatt van.

„Hazánkat további két szempont is vonzó befektetési célponttá teheti a kínai cégek számára: egyrészt az Európai Unió tagja, annak számos előnyével, másrészt pedig a bérszínvonal is sok esetben már a kínai bérszínvonal alatt van.” Az előadás arra is kitért, hogy Kína ma már nem csak előállítóként jelenik meg, hanem jelentős fogyasztópiac is, tehát már nem csak a Made in China, hanem a Made for China is igaz. A gazdasági folyosókkal kapcsolatban pedig azt hangsúlyozta Pető, hogy a tengeri útvonalak a múltban, jelenleg és a jövőben is a legjelentősebb útvonalakat fogják jelenteni, azonban a vasút sok esetben alternatívát nyújthat, hiszen gyorsabb. Drágább ugyan, mint a hajózás, de még mindig jóval olcsóbb, mint a repülővel való szállítás. A prezentáció végül rávilágított arra, hogy a középeurópai országok kettős helyzetben vannak. Egyrészt versengenek egymással, másrészt pedig egyre inkább rá vannak kényszerítve az együttműködésre, ugyanis termelőkapacitásuk összeadására is szükség lenne ahhoz, hogy Kína számára elfogadható mennyiségű árut legyenek képesek megtermelni.

181

Az Új Világrend Konferencia Szerző: Szentirmai Éva

A PAGEO által november 29-én megrendezésre került konferencia egy időbe esett a kínai miniszterelnök budapesti látogatásával, melynek apropója a 16+1-es csúcstalálkozó volt. E világeseménnyel párhuzamosan, a közel másfél száz érdeklődő előtt megtartott konferencia a következő kérdésekre kereste a választ: vajon még mindig egy egypólusú világról beszélhetünk? Talán egy újabb kétpólusú világrend küszöbén állunk (új résztvevőkkel), vagy egy multipoláris világrend létrejöttének lehetünk szemtanúi? Vajon a feltörekvő országok elfogadják majd a meglévő struktúrákat, vagy elkerülhetetlenné válik a rendszer teljes megreformálása? Az előadók ezekre a kérdésekre próbáltak válaszokat adni előadásaikban.

és Közép-Kelet Európa együttműködésének lehetőségeit és annak pozitív hatásait régiónkra. Kínai „Marshall tervhez” hasonlította a 16 CEE országgal kezdeményezett gazdasági együttműködést, mely jelentős szerepet játszhat a Közép Kelet Európai régió Európában betöltött szerepének erősítésében. Kiemelte, hogy Kína meghívót küldött régiónknak és hogy azzal hogyan élünk, az csak rajtunk múlik. Nagyon fontosnak tartotta a fiatalok bevonását a kapcsolatok építésébe és kiemelte az interkulturális kommunikáció ismeretének fontosságát, ami a jó kapcsolatok kiépítésének záloga. Az oktatás és a cserekapcsolatok jelentősége tehát kulcsfontosságú.

A NEMZETKÖZI INTÉZMÉNYEK SZEKCIÓ (moderátor: Bendarzsevszkij Anton, Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány igazgatója). Elsőként Oleg Buklemisev (Moszkvai Állami Egyetem Közgazdasági Tanszékének docense): Multipolar or Fragmented World: An Economist’s View című előadása következett. Kiemelte, hogy véleménye szerint a világ kevésbé lett multipoláris, mint inkább darabolt, szakadozott. A végbemenő változások pedig, inkább lassúak és körülményesek, mint gyorsak és fenntarthatók. A nemzetközi intézmények elfogadottsága és jelentősége komoly mértékben csökkent. Véleménye szerint az irányítási problémákat elsősorban a valódi globális vezetés hiánya okozza, nem pedig az elhibázott lépések, melyek már inkább csak a következmények. Oleg Buklemisev

A konferencia három fő szekcióra tagolódott, a nemzetközi intézmények szerepére, Kína és a feltörekvő Ázsiáról szóló panelre, és az Európai Unió szerepére a változó világrendben.

Csizmadia Norbert

Az eseményt Csizmadia Norbert a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnöke nyitotta meg. Beszédében ismertette az alapítvány eddig elért jelentős eredményeit, a PAGEO elkötelezettségét a Sino-Euro tudományos és gazdasági kapcsolatokban. Kiemelte, hogy új geopolitikai korszak hajnalán vagyunk, most ebben az ún. geopillanatban dől el, hogy kik lehetnek az új kor nyertesei és vesztesei. Fontos kérdéseket vetett fel, melyek feszegetik a beköszöntő új kor szerkezetét. Hangsúlyozta, hogy ebben az új korban a kapcsolódási pontok, a konnektivitás és a komplexitás kapja a legnagyobb szerepet. Most körvonalazódnak az új rendszer formái, a globális, okos városok, a tudás kikötők, a HUB-ok, stb. formájában. Azonban rámutatott, hogy az új körvonalak megrajzolásához egy jó térkép és egy iránytű mellett, egy jó tollra van szükségünk, amivel újrarajzolhatjuk a formálódó új világ képét. Ehhez a tollhoz szolgáltat egy jó adag tintát a 16+1 kezdeményezés, melyhez kapcsolódva sikerült ezt a nagy érdeklődéssel várt konferenciát létrehozni. Első előadóként David A. Jones (Varsói Egyetem Amerikai Tanulmányok Központjaának a professzora): Move Europe East: Seizing an Opportunity to Make Central and Eastern Europe’s Economic Wealth Equal or Surpass that of Western Europe címmel tartott vitaindító előadást, melyben bemutatta Kína geopolitikai és geoökonómiai stratégiáit. Előadásában kiemelte Kína

182

David A. Jones

Su Changhe

Ezt követően Su Changhe (A Fudan Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Közügyek Iskolájának a dékánja): The Coming of a New Era of International Relations and it’s Theoretical Implications címmel tartotta meg előadását. 10 kérdésen keresztül vezette végig és elemezte a világban a globalizáció indukálta jelenségeket, problémákat, ellentmondásokat (pl: nyitott világgazdasági rendszer vs. protekcionalizmus) és azokra adható nemzeti és nemzetközi válaszokat. Világrendünkben az egyik alapvető probléma, hogy a szakadék gazdagok és szegények között nemhogy csökkenne, hanem egyre mélyül és hiányzik a globális felelősségvállalás.Univerzális érdekek helyett a professzor közös érdekekről tett említést.

A második előadó Szabó Dávid (Századvég Alapítvány külügyi igazgatója) volt, Power projection in today’s international arena: the role of international organizations című előadásával. Az előadó kiemelte a nemzetközi intézmények fontosságát , de rávilágított az intézmények hiányosságaira is. Az ENSZ reformjának szükségességét kiemelten hangsúlyozta. Ezt követően Dusan Prorokovic (Stratégiai Alternatívák Intézet igazgatója, Szerbia) következett, aki a New world order and Old Fashioned UN: Is it Sustainable? című pezentációjában az elmúlt évtizedek változásait mutatta be, melyek hatással vannak jelenlegi geopolitikai helyzetre. Előadásában leszögezte, hogy a világpolitika alakulását még mindig a nagyhatalmak határozzák meg, de az erőviszonyok lassan átrendeződnek és ez az ENSZ szervezeteiben nem tükröződik. Ennek megoldására vannak javaslatok, de ezek alapvető amerikai politikai érdekeket sértenek. Megoldást mindenki szeretne, de ettől még a szervezet messze van.

183

Az Új Világrend Konferencia

remteni egy nyitott, mindenkit magába foglaló, tiszta és korrekt világot, amely élvezi a tartós béke, a teljes biztonság és a közös gyarapodás gyümölcseit. A BRI és a 16+1 kezdeményezések egyértelműen ezt támasztják alá.

Eszterhai Viktor

Oleg Buklemisev, Szabó Dávid, Dusan Prorokovic, Szőke Diána

A következő előadó Szőke Diána (Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője) volt: The World in 2035: A geopolitical forecast című előadását egy frappáns, 1922-es Niels Bohr idézettel kezdte („Prediction is very difficult, especially if it’s about the future.”), mellyel rámutatott arra, hogy a jelenlegi világpolitikai helyzet mennyire összetett. Ennek ellenére képesnek kell lenni, elemzések útján, meghatározott témák mentén, valamiféle lehetséges jövőképet felvázolni, hogy fel tudjunk készülni a kihívásokra. Ehhez kapcsolódik a „The World in 2035” projekt, mely előrejelzést kíván adni a világban történő változásokról. A három legvitatottabb témaként – melyekben a legkevésbé látják a jövőt -, a populizmust, Oroszországot és a gazdasági együttműködéseket említette, valamint a „Black swan” eseményeket, melyekkel kapcsolatban jelenleg szinte alig van információ, ám később jelentős hatást gyakorolhatnak a világra. Végső megállapításként ismertette, hogy a kutatás egyértelműen erőeltolódást jelez Ázsia irányába, és a multipoláris világrend kialakulását erősíti meg. Valamint az előrejelzés pesszimista a politikai változásokat illetően, de optimista a gazdasági fejlődés szempontjából.

184

KÍNA ÉS A FELTÖREKVŐ ÁZSIA szekció (moderátor: Baranyi Tamás, Antall József Tudásközpont kutatási vezetője)

Kong Tianping

A szekció első előadója Kong Tianping (Kínai Tudományos Akadémia Európai Tanulmányok Intézetének a senior kutatója) volt, China’s role in changing international order című előadásával. Érdekes adalékokkal szolgált Kína békés felemelkedéséről és jövőbeni szerepéről az új világrend kialakításában. Az előadó szerint a kelet-ázsiai nagyhatalom fő célja, hogy olyan közösséget építsen, amely közös elhivatottságot érez az emberiség jövője iránt és képes megte-

Eszterhai Viktor (Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, kutatási igazgatóhelyettes -Kína vezető elemzője) What is the interest of the EU within the BRI? című előadása következett. Az USA vezette világrend évtizedeken keresztül kedvező környezetet biztosított az EU-nak. Az előadás arra a kérdésre keresett választ, hogy az átalakuló világrend kínai alternatívája , az „Egy övezet egy út” tartogat-e együttműködési lehetőségeket az EU számára. A jelenlegi világrend alapjai egyértelműen az USA és az EU, melyen Kína hosszú távon egyértelműen változtatni szeretne. A kínai törekvéseket jól szolgálja a BRICS együttműködés, amely a jövőben jelentősen háttérbe szoríthatja az Euroatlanti erővonalakat, gazdasági súlyát és népességét tekintve egyaránt. Azonban a BRI mindkét fél részére komoly gazdasági jelentőséggel bír. Azonban egyfajta mézes madzag is, hiszen hosszú távon a kezdeményezés Kína további gazdasági erősödését segíti elő, mely előnyöket biztosít Európa számára is, azonban a cél mégiscsak az EU nemzetközi jelentőségének erodálása. Szunomár Ágnes

Szunomár Ágnes (Világgazdasági Intézet- tudományos munkatárs, a fejlesztés-gazdaságtani kutatócsoport vezetője): Belt & Road – Implications for the CEE region című rendkívül aktuális előadásában, a Kínai Népköztársaság és Közép-Kelet Európa gazdasági kapcsolatairól szolgált információkkal, melyek megerősítették az éppen Budapesten zajló 16+1 csúcstalálkozó jelentőségét. A régió rendkívül fontos Kína számára, hiszen komoly gazdasági potenciál rejlik az itt található országokban, melyet a BRI és a 16+1 kezdeményezés rendkívül komolyan vesz. Kulcsrégió és belépési pont Európa nyugati irányába történő terjeszkedéshez, olcsó és jól képzett munkaerővel rendelkezik, valamint kevésbé érzékeny politikai és gazdasági témákra, mint a kontinens nyugati fele. Ugyanakkor a CEE térség is lehetőségként tekint a Kínával történő együttműködésre, befektetési, kereskedelmi és diverzifikációs szempontból. Azonban az együttműködés haszna mellett, negatív hatások is felszínre kerülnek, mint például a CEE-EU és Kína-EU viszony alakulása. Előbbit a kiábrándultság, utóbbit az emberi jogok és Tibet helyzete árnyékolja be. A szekcióban utolsóként

Ramachandra Byrappa Ramachandra Byrappa (Eörvös Loránd Tudományegyetem, Új- és Jelenkori Történeti Tanszékének a docense): Tango or tangle: Let us leave southernization to India címmel tartott tömör és lényegre törő előadást. Kitért Kína és India speciális helyzetére és jövőbeni világpolitikai lehetőségeikre. Ismertette az északi és déli rendszer elméletét, melyben a két ország földrajzi elhelyezkedéséből adódó természetes érdekszféráját határozta meg. Valamint az eltérő ideológiai alapokat, melybő a két ország merítkezik. AZ EURÓPAI UNIÓ SZEREPE A VÁLTOZÓ VILÁGRENDBEN (moderátor: Vasa László, Külügyi- és Külgazdasági Intézet, igazgató helyettes).

185

Az Új Világrend Konferencia

A szekció első előadását David Criekemans (Antwerpeni Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének a docense) tartotta, What European foreign policy to address today’s and tomorrow’s geopolitical challenges? címmel. Az előadó szerint az Európai Uniót érintő külpolitikai folyamatok hatást gyakorolnak a közösség közös megoldási mechanizmusainak kialakítására. A belső problémák akadályozzák az EU komolyabb világpolitikai szerepvállalását. Pedig az USA új külpolitikai doktrínája komoly kihívásokat jelent Európa számára, annak ellenére, hogy bizonyos esetekben idáig sem estek egybe a két világhatalom érdekei (pl. Eurázsia). Az Európai Unió nem ismerte fel, hogy az ukrajnai eseményeknek komoly geopolitikai következményei lehetnek Oroszországgal szemben. Azonban a megromlott viszony rendezésének módja még kérdéses. Kína egyértelmű felemelkedése az erőegyensúly (“balance of power”) politikájának adaptálását igényli az EU-tól is. Azonban a belső stabilitás biztosítása azonban elsődleges cél kell, hogy legyen.

Péti Márton Ezt követően Perger István (Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének a helyettes vezetője) kö-

Putyin rendelkezik a válaszadók véleménye szerint a legnagyobb befolyással. További érdekesség, hogy az európai Unióval fennálló nézeteltérések ellenére a közösség megítélése inkább jó, mint rossz. A női és férfi válaszadók az EU működésének megítélésekor szignifikánsan nem tértek el, a nők mégis valamivel pozitívabban viszonyulnak Európához. A kérdőív kitért az Ázsia megítélésére és a világ jövőjével kapcsolatos kérdésekre is. Izgalmas és minőségi szakmai vitáktól sem mentes geopolitikai rendezvény volt a PAGEO által szervezett Új Világrend konferencia. Anton Bendarzsevszkij

vetkezett, The Future of Europe – Possible Scenarios című előadásával. Az Unió jövőjét érintő kérdések megoldása egyre sürgetőbb, hiszen a világ politikai és gazdasági helyzete folyamatosan változik és az előrejelzések az EU számára elég negatívak. Az előadás taglalta a Juncker által prezentált 5+1 lehetséges fejlődési utat, és azok pozitív és negatív hatásait. Valamint a várható időrendet az Unió politikai döntéseinek meghozatalára.

David Criekemans Perger István Péti Márton (Corvinus Egyetem, Geostratégiai Intézet intézetvezetője): Changing potentials of European development bringing cohesion and diversity című előadásában az EU belső problémáival kapcsolatban szolgált mélyebb elemzéssel. A gazdasági válság miatt a globális politika jelentősége a 2000-es évek eleje óta háttérbe szorult. Az Unió világgazdasági szerepe folyamatosan csökken, miközben Ázsia súlya fokozatosan nő. 2050-re a helyzet az USA és Európa szempontjából tovább fog romlani. A megoldatlan, belső gazdasági és kulturális különbségek komoly hátrányt jelentenek. Eltérő külgazdasági orientáció, makro regionális különbségek nehéz jövőt jósolnak Európának.

186

Végül Anton Bendarzsevszkij (Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány igazgatója): Attitudes and interests of Hungarian population towards global foreign policy, USA, EU and China című előadása hangzott el. A magyar lakosság hozzáállásáról és érdeklődéséről a világpolitikai szereplőkkel kapcsolatban szolgált friss információkkal egy – a PAGEO által készített – reprezentatív kérdőív eredményei kapcsán. Az elvégzett és ismertetett kutatásból kiderült, hogy a TV információközvetítő szerepe továbbra is a legjelentősebb (58,6 %), közel háromszorosa az online médiának (22,9 %). Kiderült, hogy Magyarországon az európai vezetők közül Emmanuel Macron az egyik legkevésbé ismert politikus, és Vlagyimir

187

FÖLDRAJZ, GAZDASÁG, STRATÉGIA GEO Intézet a Budapesti Corvinus Egyetemen Szerző: Salamin Géza, Péti Márton

Hogyan lesz gazdaságfejlesztő eszközzé a területi és városfejlesztés és tervezés? Milyen téralakító stratégiák formálódnak és érvényesülnek Ázsiában és Európában? Hogyan rendeződik át világ különböző régióinak szerepe? Milyen alternatívái lehetnek a gazdaságról való gondolkodásnak és milyen lehet a környezetet nem károsító gazdaság. Ilyen, olykor elsőre gyakran még szokatlannak tűnő kérdésekkel foglalkozik oktatásban, kutatásban egyaránt a Budapesti Corvinus Egyetem nemrég újjáalakult, ám elődei révén tekintélyes hagyományokra visszatekintő műhelye, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet, informális rövid nevén a GEO Intézet.

A HUG 2016. évi első számában már röviden hírt adott a Budapesti Corvinus Egyetemen megalakult új szervezeti egységről, amely a földrajz gazdasági képzésekben történő megerősítésére helyezte a hangsúlyt. Az Egyetem 2015 júliusában kötött stratégiai megállapodást a Magyar Nemzeti Bankkal, amely a hallgatói ösztöndíjak, a kutatói mobilitás, a Közgazdasági Kar új tanszékének kiépítése mellett kiterjedt a földrajzi – geostratégiai, jellegű oktatás és kutatás élénkítésére is. Cikkünk a megújult szervezeti egység, és eredményeinek ismertetésével mutatja be azt a történetet, hogy egy réges-régi, a huszadik század elején Teleki Pál által alapított intézetből hogyan tud – annak értékeit továbbvezetve – kisarjadni egy a 21 századi kreatív stratégiai műhely.

ismereteket az új generációnak. Gazdaság a fenntarthatóság, társadalom és közösség, környezet és kultúra, globalitás és lokalitás szempontjából.

Földrajz és fenntarthatóság – A gazdaságról alternatív megközelítésben

Az intézet nagy hangsúlyt helyez a fiatalok bevonására, demonstrátorok és az Intézet doktoranduszai fontos szereplői a műhelynek, amelynek közel húsz fős csapatát így doktoranduszok és hallgatók szélesebb köre teszi egy színes kreatív szakmai közösséggé.

Ha röviden kellene megfogalmazni a GEO Intézet egyediségét, akkor leginkább azt mondhatnánk, hogy a gazdaságról való gondolkodás újszerű és alternatív megközelítéseit keresi, ill. gyűjti és ebben a szemléletben kínál a gyakorlatban alkalmazható

188

Az Intézet vallott küldetése a mindenkori egyetemi képzési struktúrában a gazdálkodástudományi, közgazdaságtudományi, társadalomtudományi képzések keretében a térbeli, területi létezésből és működésből adódó regionális tudományi, jövőkutatási, geostratégiai, valamint környezettudományi sajátosságok megismeréséhez és kezeléséhez szükséges földrajzi, regionális tudományi, területés településfejlesztési ismeretek biztosítása mind az oktató-, mind a kutatómunkában. Ennek alapját egy együttműködésre építő multi- és interdiszciplináris tudományszemlélet képezi.

Az intézet tematikai fókuszait a geostratégia és geopolitika, a fejlesztéspolitika és urbanisztika jelentik, elsősorban ezek nemzetközi dimenziói.

Módszertanilag a közpolitikai, elsősorban területi dimenziójú tervezés és menedzsment áll a fókuszban, amely a 21. században egészen új megközelítéseket és eszköztárat igényel. A gazdaság szempontjából egyértelműen felértékelődik a városok szerepe, fejlesztése és tervezése. Az Intézet vállaltan az első gazdaság-és társadalomtudományi alapú urbanisztika és területi tervezési műhelye kíván lenni, ami a képzési tartalmában és az Intézet nemzetközi kapcsolataiban és szerepvállalásában is már markánsan testet ölt. Új és mégis régi: Teleki intézetétől a Geostratégia központig A GEO Intézet, bár jelen formájában 2015-ben jött létre az Egyetem nagy múltú és rokon területeken működő műhelyeinek ad új, integrált szervezeti kereteket. Az Intézet jogelődje a Gazdaságföldrajz Tanszék, mely a Budapesti Corvinus Egyetemnek, illetve jogelődjeinek egyik legpatinásabb, nagy múltú alapító tanszéke, de az Intézetben működik tovább a nyolcvanas években alapított Környezetgazdaságtan és Technológia Tanszék és a szintén hosszú évtizedekre visszatekintő Jövőkutató kollektíva is. A Gazdaságföldrajz Tanszék egyike volt az önálló formában 1948-ban alakult közgazdasági egyetem első szervezeti egységeinek. Már az egyetem jogelődjének tekintett, az 1920-ban felállított Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karán létrejött a Tanszék, melyet Teleki Pál alapított. Bár a történelem elsősorban politikai és államigazgatási szerepvállalásaira emlékezik, Teleki a tudomány számára kora meghatározó földrajztudósa, a gazdasági földrajz világhírű, iskolateremtő alakja volt. Teleki nem csak a Gazdaságföldrajz Tanszék első tanszékvezetője volt, hanem a Budapesti Corvinus Egyetem jogelődjét, a Királyi Magyar Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karát is ő szervezte meg, majd dékánként vezette is azt. A GEO Intézet jelenlegi portfoliója jól leképezi az alapító tudományos és szakmai szellemiségét. Teleki és az általa alapított műhelyek ugyanis sokat tettek a kormányzati és közigazgatási szakmai háttérmunkák és tervezésielemzési tevékenységek rendszerszerű műveléséért, továbbá munkásságának környezettudományi vonulata is volt. A gyakorlati geopolitika kérdése

is kezdettől jelen volt itt, hiszen az alapító Teleki nevéhez fűződik a világ első nemzetiségi térképének elkészítése 1918-ban („vörös térkép”). Teleki tette elsőként elismertté és nélkülözhetetlenné a földrajzi, térbeli ismereteket a magyarországi közgazdasági egyetemi képzésben. Felismerte, hogy a közgazdászoknak nélkülözhetetlen a földrajzi tudás, a termelőerők térbeli eloszlásának és környezeti kölcsönhatásának földrajzi ismerete. A jövőkutatás – Magyarországon az egyetemi szektorban egyedülálló módon – 1968-tól intézményesítetten jelen van jelen az Egyetemen – ekkor jelent meg osztályként, majd 1989-től önálló tanszékként működött. A GEO Intézet Fenntartható Fejlődés Központjának jogelődjét jelentő Környezetgazdaságtani és Technológiai Tanszék a nyolcavas évektől jött létre és vált a környezeti és gazdasági szempontok összekapcsolásának meghatározó hazai kutatási és oktatási bázisává. Az Intézet műhelyei már alapításuktól kezdődően szoros kapcsolatot ápoltak a gyakorlattal, a társadalmi-gazdasági és környezeti struktúrák tervezésével, a vonatkozó szakpolitikák alakításával, részt vettek fontos tervezési és döntés-előkészítési munkákban. Ez az irány teljesedhetett ki, amikor 2016-tól a BCE és az MNB közötti megállapodásnak köszönhetően az Intézethez csatlakozhattak a fejlesztéspolitika, gazdaságstratégia és urbanisztika olyan gyakorlati szakemberei, akik hazai és nemzetköz szintéren szerzett tapasztalataikat forgatják be az oktatásba és kutatásba. Régiók, városok, fejlesztés és geopolitika – Új és megújuló oktatási kínálat Az új intézet rövid idő alatt jelentős új oktatási kínálatot alakított ki, amely a gyakorlati szakemberek bevonásának és a befogadó kar pozitív együttműködéseinek egyaránt köszönhető. Elsőként a Budapesti Corvinus Egyetemen három éve már nem induló regionális és környezeti gazdaságtan szak átfogó megújítására és újjászervezésére került sor. A szak képzési tartalmának 60%-át érintő fejlesztés eredményeként ma egy gyakorlatorientált, tervezési menedzselési készégeket nyújtó képzés jött létre, amely az ország hasonló képzései között a fejlesztéspolitikára,

189

FÖLDRAJZ, GAZDASÁG, STRATÉGIA

Budapest, Corvinus Egyetem többsége bekapcsolódik az Intézet változatos kutatási és oktatásfejlesztési projektjeibe. Az MNB támogatásának köszönhetően pedig az elmúlt két évben összesen harminc hallgató jutott el tanulmányaikhoz kapcsolódó konferenciákra, nyári egyetemre. Ez utóbbiból fontos kiemelnünk a FUDAN Egyetem nyári egyetemét, melyre már két alkalommal jutott el 10-10 hallgató. Egy globális kar, nemzetközi doktori program A GEO Intézet közvetlen szervezeti környezetet jelentő Társadalomtudományi és Nemzetközi Kapcsolatok Kar egyre inkább nemzetközi szereplővé válik, amit az is jelez, hogy a közelmúltban a nevében is megjelent a nemzetközi dimenzió, és a hallgatóinak mind nagyobb hányadát külföldről toborozza. E karon a globális gazdasági és geopolitikai fókusz a közelmúltban azzal is erősödött, hogy 2015-ben a Világgazdasági Intézet is e szervezeti keretbe integrálódott. A kar Nemzetközi Tanulmányok Intézetével együtt immár az ország legjelentősebb globális kérdésekkel foglalkozó egyetemi kara jött létre közgazdaságtani, társadalomtudományi és földrajztudományi alapokról egyaránt építkezve.

városokra és a geostratégiai-nemzetközi dimenziókra specializálódott. Sikerét bizonyítja, hogy az országban rövid időn belül piacvezetővé vált e szakkal az egyetem. 2018 szeptemberétől a tervek szerint angol nyelven is elindul a mesterszak olyan ismeretekkel kibővülve, amely az Európai Unió, Kelet-Közép Európa és Magyarország gazdasági és társadalmi rendszereinek megismerését nyújtja külföldi hallgatóinak szakmai gyakorlati lehetőségekkel kiegészítve. A mesterképzés mellett a karon belüli együttműködések keretében két alapszak új választható szakirányában visz meghatározó szerepet. A geopolitika specializációt 2016 őszétől a nemzetközi tanulmányok alapszakos hallgatók, a regionális és településfejlesztési specializációt pedig szociológus alapszakosok választhatják. Az Egyetem külföldi hallgatói számára indult mások mellett a Budapest and Central European urbanisation kurzus, amely első megjelenésekor is nagyon népszerűnek bizonyult.

190

Emellett az Intézet számos környezeti, gazdálkodási és földrajzi tantárggyal vesz részt az egyetem többi képzésében. ÚJ módszerek alkalmazása az oktatásban A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet egyik stratégiai küldetése, hogy hallgatói számára gyakorlatorientált, a munka világába átvezető képzési programot valósítson meg. Hallgatók kezdettől maguk is aktív résztvevői a képzésnek, hiszen feladataik nagy részét csoportmunkában kell ellátniuk. A tantermi órákat gyakran váltják ki terepi órák, tanulmányutak. Az intézet kiterjedt szakmai és nemzetközi kapcsolati hálózatának köszönhetően szakmai gyakorlati lehetőségeket kínál és mentorprogramot működtet, nem csak Magyarországon. Továbbá az ERASMUS program keretében is számos európai képzőhelyen nyílik lehetőség tanulmányútra, sőt, cégeknél és intézeteknél szakmai gyakorlatra. A hallgatók

E vonulatot erősíti, hogy a Kar keretében működő Nemzetközi Kapcsolatok Multidiszciolináris doktori iskola a GEO Intézet bekapcsolódásával új doktori alprogramot indított el geopolitikai témakörben. Az új program különlegessége, hogy megvalósításában több hazai egyetem is közreműködik. Már első meghirdetésére jelentős érdeklődés mutatkozott, hiszen a felvételi szelekció után az első évfolyam 2017 szeptemberében három külföldi és hat magyar és hallgatóval kezdte meg a munkát. Jövőkutatás és tervezés a 21. században – Úton a tervezés Kelet-Közép Európai műhelye felé Talán még soha olyan nagy szükség nem volt arra, hogy egy ország, régió vagy város jól szervezett stratégiai válaszokat tudjon adni a fejlődését alakító folyamatokra, mint most, a globalizáció, az átstrukturálódó világrend korában. Ehhez tudatos, rendszerszerű jövőorientált gondolkodásra, a szakpolitikák és cselekvések ehhez való igazítására,

vagyis tervezésre van szükség, országos, térségi és helyi léptékben egyaránt. Széles körben elfogadott értelmezés, miszerint a tervezés a jövőalakítás társadalmi technikája, amely a tudományos tevékenység, a praktikus menedzsment-igazgatás és a vezetés tevékenységeinek metszetében helyezhető el. Magyarországon a szakmai tudományos előzmények és a társadalomszervezés történeti okaiból adódóan nem alakult ki a társadalmi-gazdasági és területi értelemben vett tervezés ma is létező szakmája és az ehhez kapcsolódó rendszer. Magyarországon a gyakorlatban zajló – országos szinten, városi és térségi léptékben, illetve geopolitikai és nemzetközi dimenzióban egyaránt – a létező folyamatok és feladatok ellenére a Kelet-KözépEurópai országokban mindeddig nem alakult ki egységes szakmai szemlélet. Az Intézet tervezési műhely szerepe több egyedülálló elemre építkezik. A magyar egyetem között egyedüliként a Corvinuson, a GEO Intézetben van jelen a jövőkutatás oktatásának és kutatásának műhelye. Ez a tudományos alap és az a körülmény, hogy az intézet munkatársai között találjuk olyan stratégiai tervezési folyamatok szakmai kulcs�szereplőit, mint a 2014-2020-as kohéziós politikai időszak hazai programozása, Magyarország területfejlesztési koncepcióinak megalkotása 2005-ben és 2013-ban, a 2012-es Növekedési terv megalkotása vagy éppen az EU területi politikáját kijelölő Europai Unio Területi Agendája egyedivé teszi az Intézetet. (A csapatot erősíti a Magyar Urbanisztikai Társaság jelenlegi és egy korábbai) alelnöke is. Az erős tervezési elkötelezettség a tervezéshez-menedzsmenthez kapcsolódó kurzusok egyre bővülő választékában is testet ölt. Mindez fontos elme annak, hogy az intézet stratégiai célja a Közép-kelet-európai régió kiemelkedő tervezési tudományos-oktatási műhelyévé válni. Ennek egyik meghatározó lépése, hogy az Intézet 2017 júliusában – Magyarországon elsőként – a területi tervezést magas színvonalon oktató műhelyeket tömörítő AESOP (Association of European Schools of Planning) társult tagjává vált, a regionális és környezeti gazdaságtan mesterképzés pedig a Szövetség rendszerében hivatalos európai tervezési szakként került nyilvántartásba.

191

STRATÉGIA ÉS FÖLDRAJZ AZ ÚJ SELYEMÚT MEGÉRTÉSÉBEN

BCE-Geoközpont

Geostratégiai kutatás a Corvinuson Szerző: Péti Márton – Salamin Géza

A Kínai Népköztársaság 2013-ban bejelentett „Új Selyemút” kezdeményezése, más nevén „Egy Övezet Egy Út”, új korszakot nyit a geopolitikában és a geoökonómiában egyaránt. Az egypólusú világrend felülírását ambicionáló törekvés Európa és ezen belül Magyarország lehetőségeit is számottevően átalakíthatja. A témakör jelentőségét felismerve 2016-ban Selyemút Kutatócsoport jött létre a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet koordinálásában a Nemzetközi Tanulmányok Intézettel együttműködésben, a Magyar Nemzeti Bank támogatásával. A Selyemút elnevezést először a világhírű német geográfus, Ferdinand von Richthofen használta 1877-ben. Az elnevezés azokat az ókorban és középkorban működő szárazföldi és tengeri kereskedelmi hálózatokat takarja, melyek Kelet-, Dél-, és NyugatÁzsiát összekötötte Európával és Észak-Afrikával. E történelmi hagyományokra is alapozva hirdette meg 2013-ban Hszi Csin-ping (Xi Jinping), a Kínai Népköztársaság elnöke az Új Selyemút programot, későbbi nevén az „Egy Öv, Egy Út” stratégiát (Yi Dai Yi Lu – One Belt, One Road – OBOR), azzal a kimondott céllal, hogy új alapokra helyezze a Kína és az eurázsiai kontinens közötti kapcsolatokat. Az Egy Övezet Egy Út kezdeményezés valójában Eurázsiára és bizonyos vonatkozásaiban Afrikára, így a teljes Óvilágra kiterjedő fejlesztéseket és kapcsolatépítést fogalmaz meg, különös tekintettel a szárazföldi és a tengeri közlekedési folyosók kiépítésére. Az már önmagában egy fontos fordulat, hogy Kína, az egypólusú világrendet megbontó nagyhatalomként hivatalosan is kinyilvánítja globális ambícióit. Európából személve a fejleményeket azonban talán még ennél is jelentősebb változás,

192

hogy hosszú történelmi korszakok után – megközelítés kérdése, hogy hosszú évszázadok vagy évtizedek után – újból egy Európán és az atlanti térségen kívüli hatalmi tényező lép színre reális globális geostratégiával. Ráadásul ezúttal nem egy egyébként európai és nyugati civilizációs mintákat is követő szereplő, mint a Szovjetunió vagy Oroszország igyekszik kapcsolatokat építeni, illetve befolyást szerezni többek között az európai kontinensen is, hanem egy nyugati civilizációs kultúrkörön teljesen kívülálló nagyhatalom. Történelmi jelentőségű változás ez, amelyet ugyan szakértői körök már egy ideje előre jeleztek, sőt a változás közeledte még a közvélekedésben is jelen volt, mégis rendkívül izgalmas ezt most megélni. Kína fejlesztő és befektető erőtérként Európában széles körben egyelőre még nem ismert, ahogyan szándékainak minden részlete sem. A kínai fellépés így sok esetben, érthetően tanácstalansággal és félelemmel teli reakciókat is kivált, különösen az európai szereplők körében. Ugyanakkor persze mindenki számára világos az is, hogy hatalmas lehetőségek is rejlenek a kínai kezdeményezés által javasolt óriási léptékű eurázsiai fejlesztésekben. Érdemes tehát

minél jobban felkészülni erre az új helyzetre, és az általa hordozott lehetőségekre, de a kockázatokra is. Az EU közép-európai tagállamai, így Magyarország pozíciója is felértékelődhet e fejlesztési kezdeményezésben. A Kelet és a Nyugat – az Új Selyemút kezdeményezés által újjáértelmezett – találkozási pontjainak többsége érintheti ezt a térséget. E térségben ráadásul nem ismeretlen az eurázsiai lépték, hiszen a Szovjetunióval évtizedekig kényszerből ápolt kapcsolatok is igyekeztek ezt előtérbe helyezni. Földrajzi helyzetéből adódóan Magyarország is fontos szerepet tölthet be, nem véletlen, hogy már eddig is számos hazai geoökonómiai szándék kapcsolható az Új Selyemúthoz (lásd pl. a külgazdaság Keleti Nyitás szándéka), sőt, már konkrét projektek és kereskedelmi eredmények is azonosíthatók. Egy nagyhatalmak között őrlődő viharos történelmű térség kis országainak, köztük különösen Magyarországnak természetesen óvatosan érdemes közelíteni minden globális hatalmi törekvéshez. Kína szokásosan visszafogott hivatalos kommunikációja mellett azért nyilvánvaló, hogy e kezdeményezés kínai hatalmi érdekeket szolgál. Hazai részről tehát érdemes felkészülten közelíteni a kezdeményezés keretében lassan-lassan megismerhető egyes befektetési és fejlesztési lehetőségekhez. A 2016-ben lezajlott kutatást a Corvinus Egyetem jelen formájában 2016-ban alakult, ám elődintézményei révén tekintélyes hagyományokra visszatekintő műhelye, a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet kezdeményezte, és az Intézet Geostratégia Központja koordinálta.

A Budapesti Corvinus Egyetem és a Magyar Nemzeti Bank együttműködése keretében megvalósuló kutatás fő motivációja az Új Selyemút kezdeményezés Magyarországra irányuló hatásainak feltárása volt. Az eddigi kutatómunka egyaránt kibontakozott az Új Selyemút kezdeményezéssel kapcsolatos geostratégiai szándékok feltárásában és az „Új Selyemút Gazdasági Övezet”, mint földrajzi tér struktúráinak meghatározásában. Továbbá annak érdekében, hogy minél jobban érthetők legyenek az Új Selyemút kezdeményezést elindító szándékok és célok, sor került a kezdeményező nagyhatalom, Kína egyes kurrens társadalmi, gazdasági, sőt környezetpolitikai folyamatainak vizsgálatára. Az Intézet nagy hangsúlyt helyez az oktatás módszereinek megújítására, a gyakorlatorientált képzésre („learning by doing”). Ennek érdekében a kutatásba az Intézet hallgatói is bevonásra kerültek. A projektben aktív szerepet vállalt a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Tanulmányok Intézete is, amelynek Kutatócsoportja a Selyemút övezet országainak politikai rendszereiről készített egy katasztert és elemzést. A kutatások eredményeit a szerzők két kötetben publikálták: Az Új Selyemút Gazdasági övezet geostratégiai és földrajzi dimenziói (szerk. Péti Márton et al.) és az Új Selyemút országainak politikai rendszerei (Szerk. Csicsmann László et al.) című szakkönyvek jelentek meg. A HUG jelen száma e kutatás egyes eredményeit, az előbbi kötet egyes fejezeteinek szerkesztett változatát közli.

193

HUG – HUNGARIAN GEOPOLITICS Szerző: PAIGEO

2016. márciusban indítottuk el a HUG (Hungarian Geopolitics magazinunkat). A szakmaiság megőrzése mellett a geopolitikai gondolkodás népszerűsítését szolgálja a negyedévente megjelenő szakmai magazin.

HUG 1 – A GEOÖKONÓMIA KORA Csizmadia Norbert: A 21. század megismerésének térképe – Új geostratéga generációk – A 21. század 5 kihívása – Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja – Noah Raford: Stratégiai tervezés – A geoökonómia kora – Bernek Ágnes: 21. századi geopolitikai stratégiák – A katedrától a geopolitika tárgyalóasztaláig – Friedman Trilógia – George Friedman: Megérteni mit jelent a háború Európában – Stratfor prognózis: 2015-2025 – Geopolitical Futures: A világ 2016-ban – Baracskai Zoltán:Új alexandristák – Richard Florida: A jövő alapja a kreativitás – Kreativitással beoltani egy társadalmat – Simon Anholt: A nagy országmárka svindli – A fejlett város 7 mutatója – 25 város, ahol nagyon jó élni – A bringások, zöldtetők, újítások fővárosa: Koppenhága – Tina Saaby Koppenhága az emberek városa – BUD: Budapest vízió – Szerintünk miért jó hely Budapest – Válogatás 2015 geopolitikai könyveiből – Filmajánló – Szalóki Ági: A vágy muzsikál Karády-koncert Japánban – Magyar báj magyar ecsettel – TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

HUG 2 – TUDÁS ÉS KREATIVITÁS

A 21. század változásai felerősítették a földrajzi folyamatokat, a földrajz ismét előtérbe került. A Globalizáció új szakaszba lépett, amelyben a sikeres országokban a monetáris politika, a gazdaságpolitika és a geopolitika teljesen összekapcsolódott. A geopolitikai játszmák szerepét átveszi a geo-ökonómiai stratégiák játszmája, ahol a zárt piacokért folyik a verseny. A Fúziók és hálózatok korában egyre fontosabb szerepe van az összekapcsoltságnak és a komplexitásnak, és a nemzetek mellett a globális városok lesznek a 21 század erőközpontjai. 2 év alatt a HUG magazin Magyarország vezető geopolitikai magazinná nőtte ki magát. Magyar és angol nyelvű számaink mellett 2017. novemberében kínai nyelven is megjelenetünk. A számainkat több ezren olvassák több mint 130 országból. A HUG célja, hogy magas szakmai színvonalon, de közérthető formában mutassa be az érdeklődőknek a gyorsan változó világunkat, a geopolitika szemlélet fontosságát, az új technológiák hatását a mindennapi életünkre és Ázsia felemelkedését. Szerzőink hazai és nemzetközi szakértők, világhírű professzorok és az új kutató generáció képviselői, akik mind arra vállalkoztak, hogy összegyűjtsék és bemutassák a világszerte számos helyen szétszórva megtalálható, ám mégis összetartozó információmorzsákat.

194

A HUG első száma, amely pontosan 2 éve jelnet meg a 21. század új geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai trendjeit vizsgálja, foglalkozik a multipoláris világrendünk térképi megjelenítésének kérdéseivel, és nagy figyelmet szentel a geopolitikai gondolkodás terjesztésének. A HUG második száma a kreativitás, a tudás a technológia felfedezését és az oktatás átalakulásának a témáját vizsgálja és arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen kihívások érik a jövő iskoláit. A HUG harmadik száma Kína külpolitika nagyszabású víziójára az Új Selyemútra összpontosít. Bemutatja az ókori Selyemút létrejöttének folyamatát, és a történelmi időktől egészen napjainkig vezető kapcsolatát, korunk kiemelkedően fontos gazdasági és infrastrukturális projektjéhez, az Új Selyemúthoz, amelyben Magyarország is jelentős szerepet kaphat. A HUG negyedik száma az infrastruktúra átalakulására, valamint az új globális hálózat csomópontjaira, a városokra fókuszál. A HUG ötödik száma a világ jövőbeni átalakulására keres válaszokat, nagy gondolkodók világrend elképzelésein, valamint az évszázad közepére vonatkozó forgatókönyvökön és víziókon keresztül. A hatodik szám pedig a nagy korszakváltásról szól a növekedés a tudás, valamint a technológia összefüggéseit vizsgálva. A hetedik száma az új Selyemút övezetről szól, Az Egy Övezet, Egy út 2017. évben történt legfontosabb fejlesztéseiről és eredményeiről. A nyolcadik szám témája pedig Kelet-Közép-Európa, hogyan vált hídfőtérséggé, és milyen hosszú távú együttműködési lehetőségeket tartogat a régió.

GEOLECTURES - Nemzetközi előadássorozat a Corvinuson – Bruno Giussani: A világ tele van megoldásokkal – Láthatatlan holnapok: TEDxDanubia – A genom hacker: Interjú Yaniv Erlichhel – budapest brain bar 2016 – Ahol 9000 geográfus találkozik – A világ élvonalában: A legjobb egyetemek rangsorai – A Stanford Egyetem jövője – Sandy Speicher: Hol vannak a jövő kreatív vezetői? – Oktatási reform Indiában – Sugata Mitra: A jövő iskolái önszerveződő rendszerek – Paulo Roberto Feldmann: A trükk, hogy legyen terved – Stanford ésSzingapúr: – A kommunikációoktatás két útja – Barabási Albert-László: A kontroll, a sejtbiológia és a siker – Dr. Baracskai Zoltán: Akkor tanuljuk meg a dolgokat, amikor kell... – Csíkszentmihályi Mihály: Hogyan váljunk kreatív társadalommá – Viktor Dörfler: A grandmaster projekt – Urbanizációs válság a fejlődő világban? – San Francisco: Együtt élni a kreativitással – Változó India – Mumbai szíve – Arjun Appadurai: A remény politikája – Szilágyi István: Az ötdimenziós tér geopolitikája – A kereskedelmi kémműholdak új korszaka – MaSat után a RadCube forradalmasítja az űripart – Digitális tárlatvezetés a Wired magazin kurátorával – Könyvajánló – Filmajánló – TOP 10: Magyarok a világ élvonalában HUG 3 – AZ EGY ÖVEZET, EGY ÚT Egy övezet, egy út – A történelmi Selyemút – A Selyemút magyar felfedezői – A Selyemút népzenéinek rokonsága – A Selyem, a jövő ősi anyaga – Lá thatatlan kötelék a selyemmel – Az óceánok új felfedezői – A Pireuszi kikötő geopolitikai jelentősége Kína számára – Selyemút Kelet-közép Európában – Magyarország a Selyemúton – Xi Jinping – A kínai gazdaság strukturális átalakulása – Egy övezet, egy út biztonsági kihívásai – Az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank – Kína: élre törni a kutatásban – Kína startup inkubátorai – Tsin Ghua Egyetem – Kína Mit-ja – A hozzáférhető tudás – Övezet és Út fórum, Hong Kong – Motorral a Selyemúton – Selyemút könyvajánló – Fúziók és találkozások Zenék a Selyemút mentén – TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

195

hug – hungarian geopolitics

HUG 4 – GLOBÁLIS VÁROSOK

HUG 7 – EGY ÖVEZET, EGY ÚT 2.0

– Globális városok újraértelmezve – Okosvárosok – megoldás a társadalmi kihívásokra? – Modi víziója: 100 indiai okosváros kiépítése – Okosvárosok programja Kínában – Sanghaj a világvárossá válás küszöbén – PAGEO GeoDebates – vita az okosvárosok jövőjéről – Az Athéné Doktrína. Hogyan fogják uralni a világot a nők. – Niall Ferguson: a nagy hanyatlás – Brexit: mérföldkő az új 30 éves háborúban – Geopillanat: a 21. megismerésének térképe – Válság a tengeri szállítmányozásban – A transzszibériai vasútvonal 100 éve – Kína nagysebességű vasúti közlekedése – Kína felzárkózása a fejlett világhoz – Brexit hatása Japánra – Könyvek, zenék, recenziók – Női előadók a világ körül – TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

A „16+1 együttműködés” bemutatása – 16+1 hálózat részévé vált a PAGEO kutatóintézete – A 2017-es Pekingi Belt and Road Forum – Sanghaji Fórum 2017 – Lehet-e Kína a következő ipari forradalom nyertese – Vasúti teherszállítás Kína és az Európai Unió között az Új Selyemúton – Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből – Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma Konferencia – Euro-Sino Economic Research Award – PAGEO-doktrínák – Földrajz, gazdaság, stratégia – Stratégia és Földrajz az Új Selyemút megértésében – Az Új Selyemút Övezet gazdaságföldrajza – Az Új Selyemút mint fejlesztéspolitikai tényező – Új Selyemút – Közlekedési kapcsolatok – A Selyemút jövőföldrajza – Az Új Selyemút és az ősi eurázsiai civilizáció – Könyvajánló – China's Asian Dream: Empire Building Along New Silk Road – Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry And Asia's New Geopolitics – Anja Manuel: This Brave New World - India, China, And The United States – Yukon Huang: Cracking The China Condrum – Gideon Rachman – Easternisation. War And Peace In The Asia Century

HUG 5 – VÍZIÓ 2050

HUG 8 – ÚJ KÖZÉP-KELET-EURÓPA

Az „Egy Övezet, Egy Út” Építése Kína és Európa közös munkájaként – Orbán Viktor Miniszterelnök beszéde a Lámfalussy Lectures konferencián – Az „Egy Övezet, Egy Út” és Magyarország együttműködése – A 21. század geopolitikai gondolkodói – A következő 100 év (részlet George Friedman könyvéből) – World Economic Forum 2017 – A Müncheni Biztonságpolitikai konferencia 2017 – Jövőkutatás Magyarországon – A világgazdaság jövője 2050-ben – Demográfia és fenntarthatóság – Az energetikai jövőképről – A városok jövője – Technológiai víziók – 2050 – Singular University – Az oktatás jövője – A kibertér emberi erőforrásai – A digitális gazdaság – Biztonságpolitikai kihívások és trendek a 21. század közepén – 2050 – A párizsi megállapodás. Vesztfáliai béke 2.0 – Szingularitás és Szinkronicitás – A nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet – Könyvajánló – TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

A földrajz a történelem kulcsa – A közép- és kelet-európai országok a 21. század többpólusú világában – A V4 együttműködésről – a Visegrádi Csoport 2017/2018. évi magyar elnökségének programja – Geopolitikai és stratégiai tényezők – A Föld stratégiai fontosságú nyersanyagai – A Budapest Guidlines – Új időszámítás a KínaEurópa közötti vasúti áruszállításban – Kína-KKE Befektetési Alap, a Selyemút Alap és a SINO-KKE Alap – A Kína-KKE-országok Think Tank Hálózat bemutatása – A jövő Budapesten – Könyvajánló – Kerry Brown: CEO, China. The Rise of Xi Jinping

HUG6 – A NÖVEKEDÉS ÉS TECHNOLÓGIA A nagy korszakváltás – Magyar iránytű Kelet és Nyugat között – Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése – A sikeres gazdasági felzárkózások tanulságai – A Brit Birodalom évszázada, 1815–1914 – USA: A Történelem örvényében – Olaszország: hagyományra épített sikerek – Németország: romokból született gazdasági csoda – Bajorország: Európa közepén – Baden-Württemberg: Jól sikerült kényszerházasság – Ausztria: válságálló osztrák újjászületés – Finnország: kitörés a válságokból – Svédország: A jólét hazája – A lengyel gazdasági kitörés – Izrael: Fejlődés a Kősivatagban – Japán: A kétszer újjászületett nemzet – Korea: Felhőkarcolók a rizsföldek helyén – Gazdasági sikereink nyomában – Szent István, az országépítő – IV. Béla, a második honalapító – A Magyar Királyság aranykora – Erdély Aranykora – Magára találó ország – A Boldog békeidők – Bethlen István, a válságkezelő – Az áldozatos újjáépítés – A kommunizmus béklyójában – Elvesztegetett évtizedek – Magyar út – USA 2050 vízió – Kína 2050-ben – Oroszország 2050 – India 2050 – Japán és Korea jövőképe – Afrika 2050 – Az exponenciális robbanás – Hibrid gondolkodás – A jövő oktatása "Future Smart" – Parag Khanna: Konnektográfia – Hogyan kormányozzunk egy nemzetet a 21. században? – Könyvajánló

196

197

Pallas athéné könyvkiadó

könyveink egy-egy képesség fejlesztésében nyújtanak segítséget, hogy hozzájáruljanak végső céljaink eléréséhez.

Szakmai besztszellerek magyar nyelven

A Pallas Athéné Könyvkiadó gondozásában ezentúl olyan közgazdasági, pénzügyi, menedzsment és geopolitikai témájú szakkönyvek jelennek meg magyar nyelven, amelyek szakterületükön hatalmas sikereket értek el és olvasók millióihoz jutottak már el szerte a világon. Az első, Boyé Lafayette De Mente, amerikai Ázsia-szakértő könyve A kínai észjárás – A hagyományos kínai gondolkodásmód és kortárs kultúrára gyakorolt hatásai címen jelenik meg. A könyvet a Kínai Újév első napján, február 16-án mutatta be a kiadó.

rendelkeznek, a nemzetközi könyvpiacon már komoly elismerést kaptak, ugyanakkor megfogalmazásukban olvasmányos és közérthető stílust képviselnek. A gazdálkodáshoz és közgazdaságtanhoz kapcsolódó könyvek célja, hogy az általuk közvetített tartalmak továbbgondolásra késztessenek, hozzájáruljanak saját gazdálkodási rendszereink megújításához, és nem utolsó sorban izgalmas időtöltést kínáljanak a 21. századi ökonómia megismeréséhez.

PABOOKS – PALLAS ATHÉNÉ KÖNYVKIADÓ

A Pallas Athéné Könyvkiadó 2017 szeptemberében jött létre, célja, hogy olvasói széleskörű és alkalmazható közgazdaságtani/pénzügyi és menedzsment ismeretekre tegyenek szert, mindemellett a világban zajló, aktuális geopolitikai kérdésekre is választ kapjanak. A kiadó e célt szem előtt tartva, a három tudományterületen – közgazdaságtan/pénzügy, geopolitika, menedzsment - született legfrissebb nemzetközi bestseller könyvek magyar nyelven történő kiadását végzi. A Pallas Athéné Könyvkiadó folyamatosan megújuló könyvkínálattal és törzsvásárlói programmal várja az érdeklődőket webshopjában.

198

PABOOKS – Közgazdaságtan – Menedzsment és Geopolitika A kiadó missziója, hogy a közgondolkodás formálásának aktív szereplőjeként innovációra inspiráló gondolatokat és új ötleteket közvetítsen a hazai olvasóközönség széles körei számára. Eszközeivel támogatja, hogy a jelenkor társadalmi és gazdasági folyamatai mélyebb megértést nyerjenek. Ennek érdekében a Pallas Athéné Könyvkiadó a gazdálkodástudomány és a közgazdaságtan területén is olyan köteteket bocsát ki, melyek tudományos alapokkal

A menedzsment tudománya több ezer éves múltra tekint vissza, már a piramisok építése során is alkalmazták az ókori egyiptomiak a tervezés, szervezés, irányítás menedzsment funkciókat. Ennek ellenére a menedzsment tudományának születése a XX. század elejére tehető, amely az ember által létrehozott szervezetek irányítását, a bennük lezajló tervezési, szervezési, ellenőrzési, hatalomgyakorlási és döntési folyamatokkal kapcsolatos tevékenységek összességét jelenti. A Pallas Athéné Könyvkiadó a menedzsment könyvek mellett, önfejlesztő könyvek kiadását is célul tűzte ki, mivel napjainkban egyre fontosabbá válik, hogy meglévő képességeinket továbbfejles�szük. Az előrelépés érdekében tudnunk kell, melyek azok a képességeink, amelyek akadályoznak ebben, és hogyan tudunk ezeken változtatni. Az önfejlesztő

A XXI. században zajló események megértéséhez elengedhetetlen, hogy a geopolitikai tényezőket, folyamatokat megismerjük. A geopolitika, mint tudományág meglehetősen összetett, interdiszciplináris látásmódot igénylő terület, melybe beletartozik a történelem, a politikai földrajz, valamint a nemzetközi kapcsolatok, diplomáciatörténet is. A geopolitika elmélete az elmúlt ötven évben gyors fejlődésnek indult. A tudományág meghatározása sokrétű, egyesek a globális egyensúly és az állandó nemzeti érdekeknek tekintett világméretű hatalmi egyensúly vizsgálatára fektetnek nagyobb hangsúlyt, mások a politikatörténeti minták földrajzi meghatározottságának fontosságát emelik ki, megint mások szerint pedig a geopolitika célja annak hangsúlyozása, hogy a politikai uralom nem csupán az emberi és anyagi erőforrások függvénye, hanem azon földrajzi körülményeké is, amelyek között a hatalmat gyakorolják. A kiadó gondozásában megjelenő könyvek közül az első kötet Boyé Lafayette De Mente, amerikai Ázsia-szakértő A kínai észjárás – A hagyományos kínai gondolkodásmód és kortárs kultúrára gyakorolt hatásai című könyve. A szerző bemutatja Kína azon tradicionális értékeit és viselkedési normáit, amelyek továbbra is fontos szerepet játszanak a kínaiak üzleti életében és társadalmi viszonyaiban, mindemellett ismertet olyan kulcsfontosságú területeket, amelyek a nyugati kultúráknak és a piacgazdaságnak köszönhetően átalakultak. A könyv vitatémákat, kérdéseket, valamint több tucat kulcskifejezést tartalmaz a kínai gondolkodás és viselkedésmód megértéséhez. A kulcsszavak segítségével bepillantást nyerhetünk a tradicionális kínai gondolkodásmód esszenciájába, amelyek a modern időkben is iránytűként szolgálnak.

199

KÍNAI ÉSZJÁRÁS

Boyé Lafayette de Mente

A hagyományos kínai gondolkodásmód és kortárs kultúrára gyakorolt hatásai Boyé Lafayette de Mente könyve közérthető bemutatását adja a kínaiak gondolkodásmódjának olyan aspektusok érintésével, mint múltjuk, vallási hagyományaik vagy nyelvük, számos huszadik századi történelmükre tett észrevétellel kiegészítve. Legtöbbször az üzleti kapcsolattartás megkönnyítésének szempontjából magyarázza az egyes jelenségeket, a nyugati emberek számára talán legbiztosabb ponthoz viszonyítva azokat – az amerikaiak gondolkodásmódjával hasonlítva őket össze. Rövid, Kínával kapcsolatos alapadatok ismertetése után a kínai nyelv jelentőségét tárgyalja. Hét, nyolc vagy akár tíz különböző kínai nyelvről beszélhetünk és több tucat eltérő nyelvjárásról. A legfontosabb nyelvek a putonghua (mandarin), a yue (kantoni) a wu (Shanghai dialektusa), a gan és a kejia (hakka nyelvek) a min (Fuzhouban beszélik) végül a xiang. A nyelv szerepe a kínai kultúra megőrzésében és terjesztésében A kínai minden változata hangsúlyozó nyelv és míg a különböző válfajai más-más szókincset és kiejtést használnak, az írása mindnek megegyezik. Az ország egységének megtartásához tehát elengedhetetlen az írott nyelv, azt a legtávolabb eső területek lakói is képesek megérteni. A mandarint – a Peking körüli területek saját dialektusát Mao Zedong tette meg az ország hivatalos nyelvévé, a Kínai Népköztársaság megalapítását követően 1949-ben, azóta minden kínai beszéli saját helyi nyelvjárása mellett a putonghuát is. Az írásjegyek, kínai nevükön hanzik kezdetleges formában már háromezer évvel ezelőtt használatban voltak, régészeti leletek már több mint 4600 különböző karakter létezéséről árulkodnak. A kezdeti idők piktogramjai egyre stilizáltabbá váltak, majd Kr.e. 1000 idejére a ma ismert idiogrammokká alakultak. Az írásjegyek száma hozzávetőlegesen hatezret tesz ki, de mintegy 3500-4000 karakter ismerete elegendő a mai Kínában való boldoguláshoz. A kínai írásjegyek latinbetűs átírásához a pinyin rendszert használják, ezt több mint egy milliárd kínai sajátította el, ami nagyban megkönnyíti a Kínába

200

látogató külföldiek dolgát. A rendszer azonban nem az egyes betűk angol nyelvi kiejtéséhez illeszkedik, így az egyes hangzókhoz tartozó betűket meg kell tanulni. A fejezet végén felveti az angol nyelv megjelenésével és elterjedésével járó kockázatokat, Lafayette úgy látja, hogy a nyugati popkultúra népszerűvé válásával és a fiatalok angoltudásának javulásával a mandarint érő külső hatások gyengítik annak sajátosan kínai jellegét. Növekvő nyelvi és kulturális szakadékról beszélhetünk az idősebb és fiatalabb korosztályok között. Úgy látja életben van egy, a nyelvük megőrzésére törekvő stratégia, hogy ezáltal örökítsék tovább kultúrájukat. A hagyományos kínai kultúra alapvonásai A kínai társadalom legfontosabb jellemzőit összegyűjtő rész olyan témaköröket tárgyal, mint például az etika különböző helyzetekre vonatkozó rugalmassága, ami Kína hagyományosan tágan értelmezett jogrendszerével függ össze. A kínai jog csak szabályokat határoz meg, nem nyilatkozik az egyes emberek jogairól, így nem nyújt elegendő védelmet polgárai számára. A jog értelmezését hagyományosan mindig a vezető személyére bízták, az regionálisan jelentős eltéréseket mutatott. A szituációs etika és a jogrendszer ambivalens jellege mellett a boldogulás érdekében kialakult a kommunikációjukra jellemző egyfajta óvatosság és kettősség, nem jellemző a határozott igen vagy nem válasz. Egyet nem értésüket körkörös mondatokban, a témát kerülgető módon jelzik – ezeket a reakciókat sokszor nehéz értelmezniük a külföldieknek, megnehezítik a munkakapcsolatokat és az üzleti együttműködést is Kínáé egy függőleges társadalom – ez az emberek közötti hierarchia jelentőségét jelenti, ami a konfucianizmus talán legmeghatározóbb aspektusa. A társadalomban mindenki egy bizonyos szerepet tölt be, az egymás fölé és alárendeződés a család szintjétől egészen a felső vezetésig biztosítja a harmonikus együttélés szabályrendszerét. Mao igyekezet eltörölni ezt az ősi jelenséget és nagyobb egyenlőséget

201

KÍNAI ÉSZJÁRÁS

alakítani ki, de ez csak részben sikerült neki. A kínaiak számára ma is rendkívüli jelentőséggel bír az osztályok megkülönböztetése, a különböző rangfokozatok az üzleti életben is meghatározóak. A kínaiak egyik legjellemzőbb vonása a önrendelkezés igénye – történelmük során gyakran tapasztalt éhínségek és különböző nehézségek kialakították bennük a saját lábukon való megállás erős vágyát, külföldi partnereikkel való együttműködésükben sem hajlandóak kizárólag a másikra támaszkodni, az információ és technológiák teljes megismeréséhez kötik a közös munkát. Társadalmuk sokkal formálisabb és strukturáltabb, mint a nyugati kultúráké és bár a külföldi hatásoknak kitett kínaiak úgy tűnhet kevésbé ragaszkodnak merev hagyományaikhoz, valójában továbbra is meghatározzák azok üzleti életüket. Az étkezés jelentőségét szintén a gyakori éhínségek adják, az ízletes fogások egyet jelentenek a bőséggel, gondmentes élettel. Az ország földrajzi kiterjedésének és etnikai sokszínűségének köszönhetően számos különböző kínai konyháról beszélhetünk. Az ételek egészségmegőrző hatásának nagy jelentős jut, a kínai gyógyászat különböző csoportokba sorolja az alapanyagokat, a különböző típusú ételeket mindig egyenlő arányban kell fogyasztani. A nagyszabású vacsorák az üzleti életben is elengedhetetlenek, nagy lelkesedéssel vendégelik meg külföldi partnereiket, ismertetik meg velük az egyedülálló kínai ételkultúrát. A tradicionális kultúra részeként kitér ezenfelül Kína hagyományos holdnaptárára, mely valójában egy ötvözete a hold és nap naptáraknak. Tradicionális naptáruk az egyes ünnepek idejének megállapításában fontos, mindennapi életüket a nyugati naptárhoz rendezik. A gregoriánus naptár 365 napjában minden évben más dátumra eső legfontosabb ünnepek a tavaszünnep, vagyis kínai újév, a sárkányhajó ünnep és a holdközép ünnep. Hagyományaik és ünnepeik a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus hatásainak egyvelegéből jöttek létre. A jelentős ünnepek bemutatása után kitér a küzdősportok és a kalligráfia jelentőségére is. A kínai kultúra napjainkban A harmadik fejezet a kínaiak kultúrájának mai állapotát mutatja be, különösen a külső hatások által végbement változásokat. A keleti és nyugati kultúrák keveredése és annak szédítő sebessége teszi igazán izgalmassá az országot. A külső hatások

202

egyikeként a nyugati stílusú épületek elterjedését említi, a rendkívül modern és fejlett technológiákkal megtervezett épületek évtizedek alatt tudták gyökeresen megváltoztatni Kína partmenti nagyvárosainak arculatát. Az amerikai popkultúra egyre népszerűbbé válása óhatatlanul is befolyásolja a kínaiak gondolkodásmódját, a társadalmukra évezredek óta jellemző kollektivizmus mellé fokozatosan benyomul az individualizmus, az egyes emberek vállalkozó kedvének – és lehetőségeinek megnövekedése a piacgazdasággá alakulásuk által nemcsak az egyének életszínvonalának javulását hozta el, de az ország szélsebes gazdasági fejlődésével és meggazdagodásával is járt. Nagy jelentőséget tulajdonít az internet és a számítógépek megjelenésének, még a tartalmakat korlátozó cenzúra és tűzfal megléte mellett is nagy szerepet játszottak ezek Kína megnyitásában, a kínai emberek tájékozottságának javításában. A nyugati videojátékok szereplőinek individualitása nagy hatással van a kínai fiatalok gondolkodására. A Kínát érő nyugati hatások mellett Európában és az amerikai kontinensen is egyre határozottabban érezhető a kínaiak kultúrájának megnövekedett jelentősége, egyre elterjedtebb ismerete. Nemcsak a nagyszámú külföldön élő és dolgozó kínai állampolgár viszi magával saját gondolkodásmódját és hagyományait, de az azokban való elmélyűlés igénye egyre gyakrabban megjelenik a kínai piacokra betörni vágyó nyugati vállalkozók szintjén is. A rendkívül gazdag, nagyhatalmú kínai vállalatvezetők országukon kívül is egyre több befolyással bírnak, luxus ingatlanjaik a világ minden táján megtalálhatóak. Kínában a nők helyzetének javulása Mao Zedonghoz köthető, aki a kommunizmus céljai közé tűzte ki a nemi különbségek eltörlését, de az egyre nyitottabbá váló kínai gazdaság is kedvez az oktatásban és munkaerőpiacon egyre nagyobb számban jelenlévő lányok és nők számára. Az amerikai popkultúra hatása nemcsak a divatra és a szépségideálra hatott, Kína szexuális forradalmában is jelentőséggel bírt. Míg évezredekig a kényszerházasság volt a jellemző, már egyre szabadabb a légkör, a kínai fiatalok párkapcsolati szokásai a nyugatiakéhoz közelednek. A szórakoztatóiparban is megjelent a külföldi hatás, Kína nagyvárosainak bárjai és szórakozóhelyei a nyugaton megismert színvonalon működnek. A legszembetűnőbb talán mégis a külföldi gyorséttermi láncok elterjedése, ezek mára elárasztották a kínai utcákat, sőt számos kínai tulajdonú, kínai

ételeket kínáló étteremlánc megjelenését idézték elő. A mai kínai társadalom életét nem lehet a vásárlás említése nélkül tárgyalni. Ma már a világ bármely luxusmárkájának boltjai megtalálhatóak az országban, a vásárlóutcák a világ bármely nagyvárosában egészen hasonló arcot mutatnak. Megjelentek emellett a külföldi szupermarketek is, melyek nyugati ételek széles választékát kínálják a fokozatosan változó ízlésű kínai vásárlók számára. Hatalmas jelentőséggel bír a nyugati sportok elterjedése, a Kínát megfertőző olimpiai láz, ami a 2008-as pekingi Olimpia megrendezésében csúcsosodott ki, ami lehetőséget nyújtott Kína számára, hogy fejlődésének mértékét az egész világnak megmutassa. Azt látjuk, hogy a Kínát ért külső hatások nemcsak társadalmukat változtatták meg, de olyan folyamatok beindításához vezettek, amelyek eredményeként az ország számos olyan területen tudott élvonalra törni, ahol néhány évtizeddel korábban jelen sem volt. Autógyártása, filmipara világszínvonalon működik, az ország a felsőoktatás szintjén is egyre jobb eredményeket produkál. Nemzetközi szinten való megjelenésének köszönhetően saját kultúrájának fontos termékei jutnak el más országok állampolgárainak millióihoz. Kínai játékok, mint például a madzsong világszerte ismertek, a kínai gyógyászat egyre több követőre talál, hagyományos filozófiájuk tömegek érdeklődését keltette fel, míg természetes és ember alkotta látványosságai turisták ezreit vonzza az országba. Kulcsszavak a kínai gondolkodásés viselkedésmód Az utolsó, negyedik fejezet ötven fontos kínai szót vagy kifejezést magyaráz meg közérthető módon, ezek között mind filozófiai fogalmak, mind pedig köznyelvi szófordulatok is szerepelnek. Ezek közül a néhány legfontosabb: Buzhidao, szó szerint „nem tudom” jelentéssel bír, valójában mély kulturális tartalmat hordoz. A konfuciánus hagyományokban gyökerező, majd Mao kommunizmusában is megerősített kollektív elszámolhatóság gondolata mellett a kínaiak hajlamosak elhárítani magukról saját felelősségüket. Így a „nem tudom” sokszor inkább „nem érdekel”, „nincs hozzá közöm” jelentéssel bír. Használata rendkívül gyakori, sokszor kormányhivatalnokok által, de magánemberekre is jellemző, hogy nem szívesen

vállalják a csak magukra vonatkoztatott felelősséget, inkább csapatban gondolkodnak. De, fordítása általában „erény”. Lao Zi tanításai szerint az emberek születésüktől fogva birtokolják az erényt, ha egy társadalmat erre építenek fel, akkor törvényekre és más megszorításokra nincs is szükség. Az uralkodó legitimitását saját erénye adja, az ilyen embert nem kísérti meg a korrupció, igazságosan vezeti országát. Ilyen vezetőből bár kevés van, de az ilyen személyt mások minden esetben gondolkodás nélkül követni fogják. A guanxi, szó szerint „kapcsolat”, egyike a kínai társadalom működésére legnagyobb hatást gyakorló kifejezéseknek. „Nem az számít, hogy mit tudsz, hanem hogy kit ismersz” elve – évezredek óta része a kínai kultúrának. Az egymásra épülő kapcsolatrendszerben képtelenség a szükséges ismeretségek hiányában előrejutni. A mianzi, melynek jelentése „arc”, kínai kultúrának az az eleme, ami a legjelentősebb szerepet játssza mind a társadalmi, mind pedig az üzleti kapcsolatokban. Az „arc” itt egyfajta személyes becsületet jelent, a személy társadalmi megítélését. Arcot lehet veszteni csakúgy, mint nyerni, de más számára is adható tiszteletünk kimutatása által. Más számára arcvesztést okozni nagyon komoly sértés. Qingke, szó szerint „vendégül lát” szó az étel megosztását jelenti családtagokkal, barátokkal és üzleti partnerekkel, ami Kínában különösen nagy jelentőséggel bír. Üzleti kapcsolataik sokkal személyesebbek, a szálak gyakori szorosabbra fűzésének egyik módja pedig a közös étkezés. A másik fél elhalmozása a legfinomabb ételekkel és italokhoz egyenes út a sikerhez; különösen jól mutat, ha egy ilyen eseményen külföldi vendégek is részt vesznek. Wenhua „kultúra” szót a kínaiak kultúrájukra, de sokszor kimondottan a sajátos gondolkodásmódjukra, ötezeréves civilizációjukra vonatkoztatva használják. A kulturális forradalom céljaként kitűzött „hagyományos kultúrával” való leszámolás is ezt az írásjegyet használta. Jelentőségét többek között gyakori említése adja, gyakran olyan kontextusban, mint hogy a kínaiak gondolkodásmódja élesen eltér az amerikaiakétól Lafayette könyve igyekszik rövid, könnyed összefoglalóját adni a kínaiak gondolkodásmódjának, hogy nemcsak a velük üzletet kötni vágyók, de az országuk iránt érdeklődők is jobban megismerhessék kultúrájukat. Az alfejezeteket záró megjegyzések és kérdések nemcsak az egyéni olvasót gondolkodtatják el, de izgalmas beszélgetések és viták alapjául is szolgálhatnak.

203

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

204

205

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

A napkutatás legújabb eredményeinek kapcsolata az ökológikus civilizációval Szerző: Grandpierre Attila

Életünk kozmikus alapja: a Nap. Az elmúlt négy évtizedben a naptevékenység eredetéről olyan tények láttak napvilágot, amelyek a Nap kozmikus élőlény voltának felismeréséhez, a Héliosz-elmélethez vezettek. Ennek kidolgozásához olyan tudományos világképre volt szükség, amely megalapozza az élet és az öntudat egzakt tudományát és összhangot teremt az anyag, az élet és az öntudat között. Ez az átfogó világkép különös módon meglepő egyezések egyedülálló sorozatát mutatja az ősi kínai filozófiával, és tudományos alapul szolgálhat az ökológiai civilizáció felépítéséhez.

Azt gondolhatnánk, hogy életünket alapvetően a közvetlen anyagi viszonyok határozzák meg: a táplálkozás, a légzés, a tájékozódás, a közlekedés látszólag közvetlen környezetünktől függnek. Meglepő módon azonban az élet létrejöttében, fenntartásában, irányításában nem a közvetlen, de még nem is a tágabb földi környezetünk, hanem egy égi tényező játszik fontos szerepet, mégpedig 150 millió kilométer távolságból: a Nap. Ezen a messzi égitesten jöttek létre azok a folyamatok, amelyek lehetővé tették a földi élet megszületését, az ember megjelenését a Világegyetemben. Mostanáig minden külön, erre a kérdésre irányuló vizsgálat nélkül kétségtelennek tekintették, hogy a Nap fizikai természetű. Ennek megfelelően, az elfogadott tudományos vélekedés szerint a Nap egy „magenergiát termelő izzó gázgömb” (Ridpath 1997, 450). Ez a közkeletű nézet azonban az utóbbi időben egyre több oldalról érkező bizonyítékok súlya alatt átértékelésre szorul. Kétségtelen, hogy a napfizikusok sokat tudnak a Napról. Egyvalamit azonban sehogyan sem tudnak megmagyarázni, és ez a naptevékenység. Négy évtizedes kutatásaim a naptevékenység eredete és

206

végső okai után arra az eredményre vezettek, hogy a naptevékenység során a Nap milliárdszor gyorsabban változik, mint az a standard napmodell alapján várható. Milyen folyamat képes a Nap mágneses terét a fizikailag várthoz képest milliárdszorosan felgyorsítani? Még különösebb, hogy ez a milliárdszorosan felgyorsult változás ahelyett, hogy lassan kiegyenlítődne és elhalna, ahogy a fizikai törvények előírják, folyamatosan újratermelődik. E változások magyarázatához olyan dinamóra van szükség, amelynek létrejötte a napfizika egyik legnagyobb misztériuma. Nem véletlenül. A dinamó rendkívül bonyolult gép, amelynek létrejötte figyelemre méltó tudást, magas színvonalú mérnöki teljesítményt igényel. Jedlik Ányos 1861-ben találta fel Faraday és Maxwell elektromágneses elmélete alapján. Hogyan képes a Nap ilyen dinamót létrehozni? E kérdések közelebbi vizsgálata vezetett el a naptevékenység új elméletének, a Héliosz-elméletnek a kidolgozásához. Ennek az elméletnek több előrejelzése már beigazolódott, s úgy tűnik, komolyan kell venni. A naptevékenység többmilliárdszoros felgyorsításáért kétségkívül a mágneses tereket a Nap belsejében magukkal szállító anyagáramlások a felelősek. Ezek

az anyagmozgások a mágneses tereket összegyűrik, kisimítják, eloszlatják, mégpedig, írd és mondd, több milliárdszor (!) gyorsabban, mint az a csillagszerkezet egyenleteiből adódna. Ilyesmit a Földön csak az élővilágban tapasztalunk. Az élő szervezetben ugyanis a biokémiai reakciók sok milliárdszor gyorsabban zajlanak le, mint laboratóriumi körülmények között, a kémcsőben. Ez az első jele annak, hogy a fizikai közelítés nem lehet elegendő a naptevékenység értelmezésére. Kutatásaim évtizedei alatt egész sor új tudományág fejlődött ki, amelyek egészen új értelmezési ös�szefüggést kínálnak a Nap teljesebb megértéséhez. A múlt században Bauer Ervin által kidolgozott elméleti biológiáról nemrég kiderült, hogy ez a biológia egyetlen válfaja, amely előre lép a modern tudomány fejlődésének főútján, és a fizika legnagyobb felismeréseit megőrizve és továbbfejlesztve hozta létre az élet egyetemes alapelven felépülő elméletét. Nemcsak az elméleti fizika eszköztárát fejlesztettem tovább, hanem egyben eljutottam a kvantumfizika továbbfejlesztéséhez is. A kvantumfizikában ugyanis központi szerepet játszik az észlelő, és így rá van utalva az észlelők általános elméletére, ahogy ezt Henry Stapp, a kvantumfizika atyja, Werner Heisenberg egykori közvetlen munkatársa is felismerte és e sorok szerzőjével megvitatta. A kvantumfizika továbbfejlesztésével nyert elméleti biológia a kvantumfizika után következő nagy dobásnak tekinthető. Felismertem, hogy a Bauer Ervin által kidolgozott biológia alapelve a fizika alapelvének kiterjesztése az élet birodalmába, s még mélyebben áthatja a Világegyetemet, mint a fizikai. Ezért a Világegyetem alapvetően nem fizikainak, hanem biológiainak tekinthető. S ha a Világegyetem alapvetően biológiai természetű, akkor a Nap is lehet alapvetően biológiai természetű. Célunk az, hogy felülvizsgáljuk a Napról alkotott pár száz éves képet. Annál is inkább, mert időközben létrejött az információ-elmélet. Ha ezt figyelembe vesszük a Nap vizsgálatánál, felmerülhet, hogy a napfény nemcsak fénye és hője, hanem információ-tartalma révén is lényeges szerepet játszhat a földi élet kifejlődésében. Létrejött az antropikus, magyarul emberelvű, de valójában életelvű kozmológia, amely azokon a tényeken alapszik, hogy a fizikai egyenletekben szereplő állandók, a fénysebesség, az atomok tömege, a fizikai kölcsönhatások erőssége stb. mind a lehetséges értékek azon viszonylag szűk tartományába

esnek, amely kedvez az élet kifejlődésének. Ma már általánosan elfogadott, hogy az életnek kedvező, életbarát Világegyetemben élünk. Ha pedig az egész Világegyetem életbarát, akkor a Nap is életbarát lehet, ideje tehát a Napot ebből az új nézőpontból is megvizsgálni. Ettől függetlenül kifejlődött az asztrobiológia tudománya is, és a modern tudomány egyik leggyorsabban fejlődő ágává vált. Az asztrobiológia a Világegyetem és az élet kapcsolatát vizsgáló tudomány, a Nobel-díjas Christian de Duve megállapításán nyugszik: az élet kozmikus parancs, bele van írva a természettörvényekbe, ezért mindenhol azonnal létrejön, ahol a feltételek megfelelőek, ahol pedig még nem, ott is efelé haladnak a folyamatok. Ha pedig a Világegyetemben mindenhol az élet felé haladnak a folyamatok, akkor már csak az a kérdés, a Napon milyen mértékben érvényesülnek ezek az élet felé haladó folyamatok.

„A Föld számára a legnagyobb természeti erőforrás a Nap.” Mindezek jelentőségét tovább erősíti, hogy – szintén mindezektől függetlenül – megszületett a Gaiaelmélet. James Lovelock felfedezte, hogy a Föld önszabályozó rendszer, mert úgy szabályozza a légkör, a földkéreg és a bioszféra változásait, hogy ennek eredményeképpen a környezeti feltételek az élet számára a lehető legkedvezőbb tartomány közelében maradjanak. Ha a Naprendszer egyik bolygója, a Föld önszabályozó, élő rendszer, akkor még inkább időszerű megvizsgálni a Napon lezajló folyamatokat is ebből a szempontból. Mindettől függetlenül az emberiség mai helyzete, az ökológiai válság is elkerülhetetlenné teszi egész világképünk újraértékelését, a Természet felértékelését. A Föld számára a legnagyobb természeti erőforrás a Nap. A mai energiafogyasztási ütem mellett egymillió év alatt fogyaszt az emberiség annyi energiát, amennyit a Nap egy mp alatt megtermel. Egyes előrejelzések szerint 15, mások szerint 30 éven belül a napenergia válik a legnagyobb, ráadásul környezetbarát, megújuló, kimeríthetetlen energiaforrássá. Spanyolország egy kis csücskének betelepítése napelemekkel lehetővé tenné egész Európa energiaellátásának biztosítását. A Nap mindennapi életünk központi szereplőjévé lép elő, és ez ugyancsak felértékeli a Napot.

207

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

A naptevékenység eredete A mai csillagászat Napunknak csak a statikus, viszonylag állandó oldalát tudja leírni. Van azonban Napunknak egy másik, sokkal izgalmasabb és tudományosan mindmáig megmagyarázatlan oldala is: a naptevékenység (1. kép).

1. kép. A naptevékenység által aktív, mozgó, forró körzetek és sötét napfoltok jelennek meg a Nap felszínén. A napfoltokat a Nap belsejében fellépő anyagáramlások hozzák a felszínre. A napfoltokban a mágneses tér jóval erősebb, mint környezetükben, ezért bennük ritkább az anyag és így sötétebbnek látszanak. A nagy napkitörések többnyire a két napfoltot összekötő, felfelé kitüremkedő, hurok alakú mágneses erővonal-köteg tetején lépnek fel. De mi indítja be az anyagáramlásokat?

A naptevékenység manapság népszerű elmélete szerint a napkitörések a Nap külső légkörében jönnek létre, a földi légkör villámaihoz hasonló kisülési jelenségként. Ezzel szemben kimutattam, hogy a naptevékenység inkább a vulkáni tevékenységhez hasonlítható. Mélyen a Nap belsejéből kell kiindulnia, mert a légkörben nincs sem elegendő anyag, sem energia a naptevékenységhez, és ezek a Nap-légköri „napvillámok” nem is lennének képesek a Nap felszíne alatti mágneses tereket ciklikusan változtatni. A naptevékenység szükségképpen belülről, a Nap mélyéből ered. Kimutattam, hogy a Nap forgási energiája a földrengésekhez hasonlóan a Nap belsejének egy-egy pontszerű körzetében szabadul fel időnként, amikor a Nap forgását fékező bolygóközi

208

tér miatt az egyre növekvő feszültségek kipattannak. A vulkáni magmához hasonlóan a napmag pontszerű körzetében hirtelen felszabaduló forgási energia ezt a pontszerű körzetet nagyon magas hőmérsékletre fűti. Észrevettem egy lényeges körülményt. Amikor ez a forró körzet a Nap energiatermelő magjában jön létre, a magreakciók is bekapcsolódnak a fűtésbe. A magreakciók magasabb hőmérsékleten felgyorsulnak, energiatermelésük meghatványozódik. Amikor a Nap mélyében egy körzet forróbbá válik, akkor a magasabb hőmérséklet miatt a magreakciók gyorsabban termelik az energiát. Ha gyorsabban termelik az energiát, akkor ott még melegebb lesz, ami még tovább gyorsítja az energiatermelést – és így tovább! Létrejön egy önmagát gyorsító, robbanásszerűen fűtő körzet. Ez a körzet robbanásszerűen tágul mindaddig, amíg a tágulása miatt rá ható felhajtóerő az egész forró buborékot ki nem röpíti a Nap magjából a Nap felszíne felé. A Nap felszíne felé tartó útján a felhajtóerő miatt az egyre nagyobb sebességre gyorsuló forró buborék egyre hidegebb körzetekbe jut. A számításaim szerint éppen a Nap felszíne közelében éri el a forró buborék egyre növekvő sebessége a felszín felé egyre csökkenő hangsebességet, és ekkor hangrobbanás lép fel. A hangrobbanásban a forró buborék energiája átadódik egy felfelé kilövődő nagy energiájú részecskenyalábnak. Ez a nagy energiájú részecskenyaláb a Nap légkörében kifelé haladva egyszer csak beleütközik a forró buborék által a felszínre szállított mágneses erővonalak alkotta erővonal-köteg tetejébe, és itt a nagy energiájú részecskék hirtelen lefékeződése vezet az erős fényfelvillanással járó napkitörésre, a fler-re. Napvillámok helyett inkább napvulkánokról van szó. Elméletem, amelyet Ágoston Gábor numerikus számításainak segítségével részletesen kidolgoztunk, felkeltette Robert Ehrlich, az amerikai George Mason Egyetem professzorának figyelmét. Számításaink ugyanis azt jelezték, hogy a napmagban termelődő forró buborékok olyan hőhullámokat is termelnek, amelyek millió évekig élnek. Mivel 11 évenként termelődnek, ezért ezek a hőhullámok a Nap belsejében terjedve lassan összeadódnak, és így egymás hatását erősítve a napmag egészét is képesek felmelegíteni. Ehrlich számításai szerint ezeknek a hőhullámoknak köszönhetően a napmag hőmérséklete hullámzik, 100 ezer és 41 ezer éves periódussal változik. Ez az eredmény azért került a New Scientist címlapjára és vált kisebb tudományos

világszenzációvá, mert éppen ez a 100 ezer és 41 ezer éves ciklus az, ami a földi jégkorszakok két legjelentősebb periódusa. A földi jégkorszakok tehát a napmag lüktetésével állhatnak szoros kapcsolatban. A Nap maga hozza létre a dinamót, a naptevékenység motorját A nagy kérdés azonban az, hogy hogyan képesek ezek az anyagáramlások a mágneses tereket megtermelni. Ahhoz, hogy az anyag mozgási energiája mágneses energiává alakulhasson, dinamóra van szükség. A dinamó az elektromos motor fordítottja, mert a motor az elektromos áramot alakítja át mozgási energiává (2. kép).

2. kép. A dinamó egy bonyolult gép, amelyben a mágnesezett alkatrészek egymáshoz viszonyított elmozdulása elektromágneses teret termel. Pulley – csiga, electromagnets – elektromágnesek, armature windings – tekercselt forgórész, brushes – kefék, commutator – váltó. A napfizikusok szerint a dinamó az asztrofizika egyik igazán nagy „misztériuma” (Carpenter et al., 2005).

Mivel sem motort, sem dinamót nem könnyű megtervezni, ilyen dinamó nem jöhet létre fizikai úton. A dinamót a Földön vagy ember hozza létre, vagy az élő sejtek, hiszen a sejtekben molekuláris gépek termelődnek. De ha a Földön csak élő szervezet hozhatja létre a dinamót, akkor hogyan létezhet, hogy a Nap 11 évenként létrehozza, majd eltünteti s újra létrehozza saját dinamóját, ráadásul szilárd alkatrészek nélkül, képlékeny anyagból?

A naptevékenység eredetének vizsgálata ezen a szálon, a dinamó kapcsán is ahhoz a kérdéshez vezetett: lehet, hogy a Nap is élő? Ahhoz, hogy ezt megalapozottan tudjuk eldönteni, egzakt biológiára van szükség. Magyar kutatóként szerencsére rendelkezésemre állt Bauer Ervin elméleti biológiája, amely máig csak magyar és orosz nyelven jelent meg. A Bauer-elv kimondja, hogy az élő rendszerek munkavégzésének az a megkülönböztető ismertetőjegye, hogy munkavégző képességük megújítására irányul. Ehhez különleges hatékonyságra, szervezettségre, és az energiakülönbségeket újra feltöltő folyamatok rendkívüli felgyorsítására van szükség. Az élő szervezetek alapelve a termodinamikai kiegyenlítődéssel ellenkező irányú folyamatok törvényszerű fellépésben jelentkezik. A biológia egyetemes alapelve, ahogy azt Bauer Ervin matematikai alakban is megfogalmazta, az asztrobiológia felfedezései révén perdöntő tapasztalati bizonyítékokat kapott (Bauer 1967, Grandpierre 2007). Az élet mint kozmikus jelenség jelentős mértékben anyag-független, nem a szénhez, fehérjékhez, DNShez kötött, mert lényege nem az anyagi hordozóiban rejlik, hanem az élőlény viselkedésében. Minden élőlény viselkedésében szükségképpen és törvényszerűen jelen kell lennie az élet fenntartására irányuló tevékenységnek. Ezt az egyetemes élettörvényt adja meg a biológia egyetemes alapelve, amely kimondja, hogy minden élőlény minden pillanatban minden energiáját annak az egyensúlynak a beállta ellenére fordítja, amelynek az adott kezdeti feltételekkel a fizikai törvények hatására be kellene állnia (Bauer 1967, 51; Grandpierre, Chopra and Kafatos 2014). Ha pedig a biológia alapelve az egész Világegyetemet áthatja, akkor a Napot is át kell hatnia. Az élet alaptörvénye a feltöltő változások törvénye. Ezeket a biológiai folyamatokat, amelyek a fizikai változásokkal ellenkező irányúak, ösztönösen maga az élőlény kezdeményezi. Hogyan képes az élőlény maga kezdeményezni saját viselkedését? A fizikai okok kizárólagosságához szoktatott gondolkodásunk számára ezt nehéz világosan megérteni. A cselekvés és a történés közötti különbség éppen abban rejlik, hogy a fizikai történés merőben fizikai okok, a külső körülmények és a tehetetlenség hatására zajlik le. Ezzel szemben a cselekvés attól cselekvés, hogy eltér a történéstől, mert maga az élőlény biológiai okot hoz létre és ezen biológiai okok irányítják a cselekvés lefolyását. Nemrég munkatársammal együtt részletesen kidolgoztuk a

209

biológiai önállóság elméletét (Grandpierre 2012, Grandpierre and Kafatos 2012, 2013). A biológiai önállóság azon a képességünkön alapszik, hogy élőlényként képesek vagyunk biológiailag irányítható energiával rendelkezni. A híd a biológiai okok és a fizikai okok között a döntésképesség. Döntéseink révén válnak biológiai céljaink fizikai valósággá. A biológiai okok a fizika világába csak a kvantumfizika határozatlansági törvénye által jelzett határok között léphetnek be. Ezek a határok látszólag parányiak, hiszen az elemi részecskék életére vonatkoznak. A kvantumfizika határozatlansági törvénye megengedi a biológia okok beavatkozását a fizikai világba, a határozatlansági összefüggés adta keretek között.

szerint a Nap képes a bolygók rendkívül parányi hatásait belső viszonyainak megfelelő alakulása esetén rendkívüli mértékben felerősíteni. A bolygóhatások egyfajta kulcsingerként lépnek fel, kiváltva a naprengéseket, a forgási energia hirtelen, pontszerű felszabadulását a napmagban (Grandpierre 1990, 1996a,b). A naprengések hipocentrumában forró buborékok képződnek, amelyek a felszínre képesek emelkedni, és ott kiváltják a felszíni naptevékenységet. Előrejelzésünket, amely szerint a napmagban termonukleáris elfutás lép fel, többen megerősítették (Hiremath 2010, Haubold and Kumar 2011, Scafetta 2012, Yndestad and Solheim 2016). Hasonlóan, előrejelzésünket, amely szerint a napmagban forró

De mivel minden egyes elemi részecskéhez tartozik egy parányi határozatlanság, és az elemi részecskék száma az élőlényekben csillagászati számmal mérhető, sok kicsi sokra megy, és így a még oly parányi kvantumhatások is jelentős eltérésre vezetnek a fizikai testek és az élőlények viselkedése között.

buborékok jönnek létre, többen alátámasztották (Wolff and Donovan 2007, Wolff 2009).

Átfogó kép a naptevékenységről A Héliosz-elmélet (Grandpierre 2015a, b) kimutatta, hogy a Nap saját szerveződési szintjéről indítja a kvantumszintű beavatkozásokat, mégpedig éppen olyan módon, hogy ezek az életelvnek megfelelő eredményre vezessenek. A naptevékenység lényege éppen az, hogy a Nap energiáit folyamatosan mozgósítja, mégpedig éppen olyan rendkívül különleges módon, hogy az energiamozgósító tevékenység feltételei folyamatosan újratermelődjenek. A Nap energiaváltozásai, azaz a Nap munkavégzése éppen olyan, hogy a lehető legnagyobb munkavégzést tegye lehetővé. A Nap azért indít be folyamatosan kvantumszintű beavatkozásokat a napmagban, hogy ott éppen olyan dinamó jöjjön létre, amely a naptevékenységhez szükséges mágneses tereket megtermelje, az anyagáramlásokat és a mágneses tér változásait összehangolja, egységesen megszervezze. Bizonyítékok figyelemre méltó sorozatára bukkantunk, amelyek azt jelzik, hogy a Nap maga kezdeményezi és szervezi meg tevékenységét. Elméletünk numerikus szimulációval is alátámasztott, részletesen kidolgozott változata a Héliosz-elmélet nevet kapta (Grandpierre 1990, 1996a,b, 1998, 2004, 2015a,b). A napmag dinamikai folyamatainak felfedezésére vonatkozó néhány előrejelzésünk már beigazolódott. A naptevékenység új elméletének előrejelzése

210

Négy évtizedes kutatásaim szerint a naptevékenységet maga a Nap kezdeményezi biológiai célok, saját tevékenységének fenntartása érdekében. Kutatásaim váratlan eredményre vezettek: olyan új képet alkottak a Napról, amely szerint a Nap élőlény, vagyis hasonló ahhoz az ősi nézethez, amely szerint a Nap: Napisten, Héliosz. A Héliosz-elméletről írt könyvem angol nyelvű kéziratát elolvasva James Lovelock, a brit tudomány egyik legkiemelkedőbb alakja, aki Gaia című világhírű könyvével megalapozta a Föld élő voltának elméletét, ezekkel a szavakkal ajánlja a Héliosz-elméletet az olvasónak: „Ez egy ragyogó könyv, melyből a mi saját csillagunk, a Nap fényessége ragyog ránk. A komoly tudós számára alapmű a Naprendszer tudományában.” A Héliosz-elmélet tapasztalati ellenőrzésére alkalmas kísérlet: a szolárium-kísérlet Minden fény információt hordoz. Amennyiben a Nap élő szervezet, akkor a napfény a Nap élő voltáról is hordozhat információt. Ekkor a napfény biológiai információtartalma miatt a földi élet számára többletet jelenthet. Minden bizonnyal a földi élet fennállásának négymilliárd éve alatt megtanulta hasznosítani a napfény biológiai információtartalmát – ha van ilyen. Terveztünk egy kísérletet, amellyel tapasztalati úton ellenőrizni lehet a Héliosz-elmélet egy, a Nap biológiai természetéből fakadó előrejelzését. Az üvegházban a paradicsom mindent megkap, ami a fizikai szemléletben számít: bővelkedik tápanyagban és energiában, valósággal optimális környezeti feltételeket biztosítanak számára. Hozzá képest a

„vadon” termő, vagyis szabadtéri paradicsom élete csupa nélkülözésnek, viszontagságnak és hányattatásnak tűnhet. Mégis a szabadtéri paradicsom sokkal zamatosabb, élettani hatása sokkal kedvezőbb, mint üvegházban felnevelt, „civilizált” műtársáé! Valami hiányzik, mert ha csak az anyag és az energia számítana, akkor az üvegházi paradicsomnak minden szempontból felül kellene múlnia „vad” társát. Ennek viszont nagyon sok megfigyelés ellentmond. Valami hiányzik, és ez a valami, egyebek mellett, az információ lehet – egy olyan biológiai információ, amely képes szerepet játszani az élet kibontakozásában, a paradicsom kifejlődésében. Mindez pedig kísérletekkel megerősíthető vagy cáfolható. Ha a Nap él, akkor a napfény hiányában, egy szoláriumban felnevelt paradicsom

vitamin-, flavonoid- és zamatanyag-tartalma még az üvegházban felneveltnél is kevesebb. Ez a kísérlet nem túlságosan költséges, viszonylag egyszerűen megvalósítható. Jelentősége mégis a rendkívül költséges részecskefizikai kísérleteknél is nagyobb lehet. A Nap kozmikus életforma Gondoljuk meg, hogy az asztrobiológia forradalmi felfedezéseinek fényében az élet a Világegyetem alapjelensége. A Világegyetemben a fizikai viszonyok rendkívül változatosak. Az élet alkalmazkodóképessége a szélsőséges körülményekhez az eddig sejtettnél is sokkal nagyobb. A rendkívül változatos fizikai viszonyok között az élet rendkívül változatos

211

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

formákat ölthet. A Föld csak egyetlen példa az életre, nem tudjuk, miféle más formákat ölthet, akár olyanokat is, amelyek nem fehérjén alapulnak. A Tejútrendszerben több, mint 40 milliárd bolygó létezik. Nemcsak a bolygókon létezhet élet, hanem a bolygók holdjain, sőt a kozmikus felhőkben is. James Lovelock Gaia-elmélete szerint a Föld is úgy viselkedik, mint az ismert életformák: az élet számára fontos fizikai viszonyokat úgy alakítja, hogy azok az élete számára a legkedvezőbb tartományban maradhassanak. S ha a Föld egyfajta kozmikus életforma, akkor ezt az öntevékenységét a naptevékenység számára legkedvezőbb módon biztosító Naptól sem vitathatjuk el. Ha élőlény alatt a számunkra ma ismert földi élőlé-

annak, hogy a Nap a földi élőlényekben feldolgozott információnál sokkal nagyobb mennyiségű információt dolgozzon fel másodpercenként. Tribus és McIrvine a „Scientific American” folyóiratban olyan cikket közöltek, amely szerint a napfény teljes energiatartalma annyira szervezett információt tartalmazhat, hogy ennek nagyságrendje messze meghaladhatja az emberiség, sőt minden földi életforma együttes információfeldolgozó tevékenységét. Ha az „élőlény” kifejezés túlságosan a számunkra megszokott, földi életformákat idézi fel, akkor talán szerencsésebb, ha a Napot nem élőlénynek, hanem egyfajta kozmikus életformának tekintjük.

Az egységes tudomány megtalálta az anyag, az élet és a öntudat alapelvét, és kimutatta, hogy ezek ugyanannak a kozmikus elvnek a különböző eseteiként foghatók fel, s közülük az életelv a legáltalánosabb és a legalapvetőbb.

alapelvének világos megfogalmazása az erkölcstan kidolgozásához jelent természettudományos alapot, amelyben az élet tisztelete, segítése és építése a legfőbb erkölcsi alapelvnek tekinthető (Schweitzer 1923, 94; Macer 1998, 146-147).

Az az átfogó tudományos felfogás, amelyet a Héliosz elmélethez ki kellett dolgoznunk, a biológiát is magában kellett foglalja. Ennek révén szélesebb, kiegyensúlyozott és mélyebb tudományos világképet jelent, mint amely a modernitást jellemzi. Eljutottunk az egzakt, matematikailag is megfogalmazott első elveken alapuló, lényegében teljes, egészséges világképhez. Ez az egészséges világkép az egészsé-

Whitehead filozófiai munkássága azon a meggyőződésen alapult, hogy össze kell egyeztetni a vallást és az észt, és ez lehetséges is. A mai időkben ez a vallás és a tudomány összeegyeztetését jelenti. Az egységes és átfogó tudomány alkalmas arra, hogy orvosolja a Természet és a társadalom eltávolodását, amelyet a modernizmus idézett elő. Az egészséges világkép orvosolja a tudomány és a vallás elszakadását, mert a

nyeket nevezzük, akkor nem, hiszen a földi élőlények anyagcserét folytató, szaporodó életmódot folytatnak, környezetükkel életfontosságú kapcsolatokat tartanak fenn, ennek megfelelően rendkívül gazdag komplex információáramlás zajlik közöttük és környezetük között, és rendelkezésükre állnak az ehhez szükséges információfelvevő, ezekre választ adó berendezések. A földi élőlényektől eltérően a Nap saját energiaforrására támaszkodik. Ezért nincs szüksége a környezettel folytatott anyagcserére. A Nap élettartama 10-15 milliárd év, összevethető az Ősrobbanás korával, így a Nap „szaporodása”, életének továbbadása is minőségileg más módot tesz szükségessé. Nem várhat a Nap 10-10 milliárd évig ahhoz, hogy az életet továbbítsa. Ha a napfény biológiai információt hordoz, akkor kulcsszerepet játszhat az élet megjelenésében a Földön, s az is felvethető, hogy a földi élet a Nap gyermeke.

A Héliosz-elmélet, az egységes világnézet, az ősi kínai filozófia és az ökologikus civilizáció kapcsolata

ges civilizáció felépítésének tudományos alapjául szolgálhat ugyanúgy, ahogy a fizika hegemóniája a modernitás alapjául szolgált.

Világegyetem három alapelve harmonikus, egységes egészet alkot, a test, lélek és a szellem, az anyag, az élet és az értelem egységét és összhangját. Ez a lényegében teljes világkép orvosolni képes az értelem, az érzés és az intuíció szétválását és összhangjának megbomlását. Az átfogó tudomány szerint az anyagot a fizika alapelve, a természetes érzést és intuíciót az élet alapelve, a logikus gondolkodást alapvetően az öntudat alapelve irányítja. Az anyag, az élet és az öntudat alapvető összhangban állnak, mert az Élő Világegyetem az anyag, az élet és az öntudat egységes egésze.

A Nap rendkívül gazdag belső életet él. Információfeldolgozó folyamatait ma még nem ismerjük. Egy biztos: a Nap anyaga nagy hőmérsékletű, elektromágneses térrel áthatott plazma, részben vagy teljesen ionizált anyagból tevődik össze. Az ilyen plazma a Világegyetem legkomplexebb anyagtípusa. David Bohm a plazmákat meglepően magas szinten szervezett, egymással együttműködő jelenségekben gazdag mivoltuk, belső és környezeti változásaikra mutatkozó rendkívül érzékeny reagáláskészségük alapján az életre emlékeztető viselkedésűnek tekintette. A Nap belsejében uralkodó hőmérséklet és nyomás nagyon kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy egészen könnyedén, szinte spontán jöjjenek benne létre fonalszerű szerkezetet mutató elektromos áramok, az emberi agy idegsejtjeiben fellépő elektromos ingerületekhez hasonlíthatóan. A Nap biológiai természetének bebizonyosodása esetén nincs elvi akadálya

212

A naptevékenység eredetének kutatása és a társtudományok ezzel párhuzamos fejleményei együttesen jelentős súlyt kölcsönöznek annak a következtetésnek, hogy a Napnak kozmikus életformának kell lennie. Eredményünk egész világszemléletünket alapvetően érinti. Az emberiség fő feladatai közé tartozik az egészséges, az élettel, az emberi értelemmel és a Természettel összhangban álló civilizáció építése (Grandpierre 2002, 2012b, 2017b). Az egészséges civilizáció építéséhez mindenekelőtt egészséges, kiegyensúlyozott, azaz lényegében teljes világnézetre van szükség. A világnézet szabja meg, melyek a fontos kérdések, hogyan érdemes ezekre választ keresni, és mi számít elfogadható válasznak. A világnézet szabja meg a jövő építésének alapvető irányát. Egészséges, egységes és átfogó világnézethez a Világegyetem lényegét a maga teljességében megragadó, egzakt és holisztikus tudományra van szükség. Javaslatunk szerint a minden igazán lényeges valóságra kiterjedő, egységes tudomány az anyag, az élet és az öntudat első elveinek egységes elmélete alapján nyerhető (Grandpierre 2012b, 2017b). A fizika kizárólagosságára épülő modern tudomány nem teljes. Bauer Ervin korszakalkotó munkájára támaszkodva bebizonyosodott, hogy a biológiának vannak a fizikából levezethetetlen törvényei. A biológia alapelvéből levezethető a fizika alapelve, abból az alapvető fizikai törvények. Következésképpen a fizika nem az egyedüli alapvető természettudomány. A biológia alapelvének értelmezésekor kiderült, hogy elválaszthatatlan a biológiai autonómiától.

„Ez az egészséges világkép az egészséges civilizáció felépítésének tudományos alapjául szolgálhat ugyanúgy, ahogy a fizika hegemóniája a modernitás alapjául szolgált.” Az egységes, átfogó tudomány kifejlesztése Whitehead nyomán az építő posztmodernizmus alapvető célkitűzése. Ahogy Whitehead megfogalmazta: a megismerés fő feladata a tapasztalataink minden elemének értelmezésére alkalmas eszmék egységes rendszerének kiépítése (Whitehead 1978, PR, 3). Cobb és más építő posztmodernisták véleménye szerint az ilyen átfogó világmodell lehetséges és szükséges (Cobb 2002, Griffin 2007, 5-7). A Hélioszelmélet és az átfogó tudományos világkép a fizikát, a biológiát és a pszichológiát az első elvek révén állítja egységes alapra és hozza összhangba. A biológiának és a pszichológiának önálló alapelvet biztosítva ezeknek a tudományoknak a modern fizikához hasonló elméleti megalapozottságot és horderőt biztosít. A Héliosz-elmélet és az egységes természettudomány a természettudományokat, a humán és társadalomtudományokat közös nevezőre hozza. Az élet

Ezek az alapvető, mindent átfogó kozmikus elvek tekinthetők a Világegyetem legmélyebb lényegének, a Természet legbensőbb magjának (Grandpierre 2011a,b). Figyelemre méltó, hogy e három alapelv közül a legalapvetőbb, amely a másik kettőt is átfogja és egységbe foglalja, az életelv. A Világegyetem legalapvetőbb természete élő mivoltát jelenti (Grandpierre 2002, 2012b, 2017a). Az Élet az, ami átöleli az egész Mindenséget, az anyag és a tudat is az Élet megnyilvánulásai. Egy nap mindannyian ráébredünk arra, hogy az élet nem egy parányi szikra valahol a testünk mélyén, hanem maga az örök kozmikus láng, az elemi erejű, a Mindenséget magába ölelő valóság. Egységes világnézetünk meglepő módon figyelemre méltó hasonlóságok egész sorát mutatja Alfred North Whitehead, John Cobb, David Ray Griffin, Thomé H. Fang és Zhihe Wang munkásságával, az építő posztmodernizmussal és különösen az ősi Selyemút magas műveltségének filozófiájával, az ősi magyar hagyománnyal, és amit itt ki kell emelnünk, az ősi kínai filozófiával. Úgy gondoljuk, a legalapvetőbb különbség a modern nyugati és az ősi kínai világfelfogás között ontológiai, lételméleti természetű, és abban rejlik, hogy a modernitás szerint kizárólag az

213

A Nap és az élet új elmélete: a Héliosz-elmélet

anyag az alapvető létező, míg a kínai felfogás szerint az élet a legalapvetőbb, minden más valóság forrása. A kozmikus életelv felfogható a ‘Qi’ tudományos, egzakt megfogalmazásaként. Mivel az élet maga a teremtő erő, az új életet teremtő, felemelő erő, a lehető legszebb, legnagyszerűbb élet megteremtésére irányuló belső erő, ezért a kozmikus életelvet azonosíthatjuk a kreativitással. Ebben a tekintetben az egységes természettudomány életelve nemcsak Whitehead folyamat-filozófiájával egyezik (Whitehead 1978, 31), hanem az ősi kínai filozófiával is. A Változások Könyvében található a következő állítás: „A Természet kiteljesedése, ami a szüntelen teremtőerőben levő Élet, a kulcs a Bölcsességhez, amelyben testet ölt az Út értéke és a helyes cselekvés elve” – írja Thomé H. Fang, a 20. századi kínai filozófia kiemelkedő alakja. Jónak a tevékenységek azon erkölcsi tulajdonságát nevezhetjük, ami segíti, javítja és kiteljesíti az életet. Az életelv természetszerűen együtt jár az élet szeretetével, sőt a tettekben megnyilvánuló, élet melletti érzelmi elkötelezettséggel. Az élet minőségileg több, mint aminek a modernitás látja, mert lényege az élet teljes épségének és szépségének győzelemre vitele. Mivel az életelv minden élőlényt arra ösztönöz, hogy a legteljesebb, legszebb, legboldogabb és legigazabb életet éljük (Grandpierre 2012, 2017a), ezért az élet a jóság alapja és kozmikus forrása. Az élet jó, mert az élet megőrzésére, megszépítésére és továbbadására irányul. Figyelemre méltó módon a Héliosz-elmélet kidolgozása során felfedezett egységes természettudományos világkép váratlan hasonlóságok egész sorát mutatja az ősi kínai filozófiával. Ezek a hasonlóságok magukban foglalnak, többek között, a következő hat, alapvetően fontos elemet: az életelv ismerete, azonossága a Világegyetem legalapvetőbb alapelvével, a változás, a kreativitás, a jóság, és az átfogó összhang. Hat ilyen egyedi tulajdonság egyezése nehezen tulajdonítható a véletlennek. Mivel a nyugati modernitásból mindez hiányzik, érdemes áttekinteni ezen jellemzők összefüggéseit. Az egységes tudomány kiindulópontja az életelv, mert ebből indul ki minden létezés; a Világegyetem legalapvetőbb alkotóeleme a kozmikus életelv. Hasonlóan, a kínai filozófiában a ‘Qi’ vagy ‘c’hi’ a kozmikus életelv, a Világegyetem minden létezőjének végső alapja, a Világegyetem létének forrása

214

(Zhenyu Zeng 2011). De Groot, a német sinológus az ősi kínai metafizikai rendszert, az egész kínai filozófia alapját “univerzizmus”-nak nevezi (De Groot 1912; Glasenapp 1975, p141). „Minden kínai hagyomány megegyezik egy lényeges ponton: mind azt vallja, hogy a Világegyetem egyetlen mindent átfogó Életösztönzés, egy mindent átható Élet-lendület, amely soha egyetlen pillanatra sem szűnik meg teremteni és alkotni és soha egyetlen helyen sem szűnik meg túlcsordulni és egymást átjárni” (Fang 1987, 688).

„A Héliosz-elmélet és az egységes természettudomány a természettudományokat, a humán és társadalomtudományokat közös nevezőre hozza.” Az ősi kínai filozófiával egyezően az egységes tudomány szerint az életelv maga az alkotóerő, a teremtőerő, az újdonságokat teremtő változások végső forrása. Ugyanez a kozmikus életelv a jóság erkölcsi alapelve. Mivel az ember legalapvetőbb mivoltában élőlény, a jóság egyetemes erkölcsi alapelve az emberi viselkedés egyetemes alaptörvénye. Ugyanez a kozmikus életelv az, ami egyesíti az anyagot, az életet és az öntudatot az egész Világegyetemben, és így a mindent átfogó összhang biztosítója. Ahogy a Héliosz-elmélet kimutatta, ez a kozmikus életelv az, ami a naptevékenység forrása és mozgatóereje. Az egészséges, ökologikus civilizáció felépítése nehezen képzelhető el az egészséges, ökologikus szemléletre épülő iskolarendszer nélkül. A naptevékenység és az emberiség alkotóerejének összefüggése Az emberi tudat és a naptevékenység között szoros kapcsolat kimutatása szigorú tudományos módszerekkel sokáig lehetetlennek tűnt. Nemrég azonban ezen a téren is jelentős tudományos áttörésre került sor. A Göttingeni Egyetem pszichológia professzorának, Suitbert Ertelnek a matematikai statisztika módszereivel óriási adatbázison végzett elemzésének eredményei által. Ertel munkáját korának egyik legjelentősebb antropológusa, Alfred Kroeber inspirálta, aki Configurations of Culture Growth (A kultúra

növekedésének konfigurációi) című, 1944-ben megjelent könyvében kifejtette, hogy „az emberi kultúra történetének jellemzője, hogy viszonylag rövid időszakokon belül szorosan együtt következzenek be”. A reneszánsz, a barokk, a rokokó, a romantika aranykorai szerepelnek Kroeber legismertebb „kiemelkedő kulturális kreativitási csúcsai” között, a nyugati civilizációt illetően. Kroeber a festészet, a költészet, a szobrászat és a tudomány kiemelkedő alkotásainak időpontjait vizsgálta. Ertel vizsgálatai a festészet, a költészet és a tudomány adatainak elemzésére irányultak. Suitbert Ertel a nyugati civilizáció egész történetéből 40700 festő munkáit vette vizsgálat alá. A festőkre vonatkozó adatokat 1550 forrásból merítette, kiállítások, múzeumok, festmény-értékesítések, katalógusok és egyéb források adatait vette figyelembe, melyet a belga történész, Isabella Errera állított össze. Ertel két rövid kreativitási hullámot talált a festészetben, az egyik csúcs 1645-ben lépett fel. A költészetet is megvizsgálta. H. A. Frenzel és E. Frenzel, valamint Bertelsmann Lexicodisc-jében szereplő, minden részletre kiterjedő adatgyűjtemény alapján a költészetben a kreativitási csúcs 10 évvel később lépett fel, 1655-ben. Ezek után összeállította a tudományos felfedezések Master Index-ét, felhasználva a tudomány 1440-től 1800-ig terjedő időszakának történetével foglalkozó 26 kézikönyvet, lexikont, enciklopédiát, életrajzi munkát és tankönyvet. Úgy találta, hogy a tudományos kreativitás 1670-ben tetőzött. Mindhárom csúcs, vagyis a 1645-ös, 1655-ös és 1670-es jelentős volt, túl a hibahatáron, mindegyik a kreativitás hirtelen, legalább kétszeres megerősödését mutatta. Ez a kor az újjászületés, a Reneszánsz kora. Ezek után összehasonlította ezeket az adatokat a másik legnagyobb hasonló adatgyűjteménnyel, a kínaival, ugyanerre az időszakra vonatkozóan. Meglepő eredményt kapott. A kínai adatok szerint a festészet, költészet és a tudomány terén a kreativitás csúcsai pontosan ugyanakkor léptek fel, mint Európában: 1645-ben a festészetben, 1655-ben a költészetben és 1670-ben a tudományban. Ertel feltette a kérdést: „Lehetséges-e, hogy egy civilizáció kreativitása legalább kétszeresen kiugró, több csúcsot mutasson, mindet viszonylag rövid időszakon belül, a kultúra minden területén? Továbbá, megtörténhet-e mindez egyidejűleg egy olyan ismeretlen civilizáció alkotóinak számával, amely több mint 15 ezer kilométerre található?”

Ertel érvei szerint egy ilyen nagyon sajátos és többszörös egybeesésnek az európai és kínai adatok között közös oka kell legyen, mégpedig vagy geofizikai forrásból. Figyelemre méltóan talált is egy ilyen tényezőt, amellyel ezek a csúcsok egybeesnek, mégpedig – a naptevékenységben. Jól ismert, hogy a naptevékenység ciklikus, de nem pontosan ugyanaz a periódus ismétlődik. A naptevékenység átlagosan 11,2 éves periódusú. De van olyan napciklus, amely 14 éven át tart, olyan is, amely csak 9 évig. Léteznek a naptevékenységben nagyobb rendellenességek is. Az egyik legjelentősebb szabálytalanság a napfoltok számának hirtelen lecsökkenése, amely 1625-ben kezdődött. A naptevékenység majdnem teljesen szünetelt 1645 és 1715 között. A csillagászok ezt a jelenséget anomáliának tartják az egyébként rendszerint „jól viselkedő” Nap tevékenységében. Ezt a rendellenes nyugalmi időszakot Maunder-minimumnak nevezik Edward Walter Maunder után, aki ezt a jelenséget 1898-ban fedezte fel. A naptevékenység eredetének és természetének vizsgálata bennünket arra a felismerésre vezetett, hogy a Nap él. Az élet elválaszthatatlan az élőlények döntésképességétől. A döntésképesség, az Én a tudat központja. A Nap élő mivolta tehát a Nap tudatos voltát is magával vonja. Ha a naptevékenység élettevékenység, akkor tudati tevékenység is. Az ember alkotóerő szintén tudati tevékenységben nyilvánul meg. Azok a tények, amelyek az emberi kreativitás reneszánsz kori, rendkívüli időszakát a Nap rendkívüli időszakával egyidejűnek mutatják, szilárd alapokon állnak, statisztikai jelentőségük nagy, és a rendkívül nagyszámú feldolgozott adat miatt rendkívül megbízhatóak. Ezek a tények egyrészt a pszichológiában, másrészt a naptevékenységben gyökereznek. Ez a két terület látszólag nagyon messze esik, összefüggésük és egybeesésük magyarázatot kíván. Ami furcsaságnak tűnik ma, az világossá válhat holnap a Nap-Föld kapcsolatok jobb megértésével. Remélhetően tudásunk mai hiányosságai a Naptól függő hatások természetét illetően, és ezek természetét, idegélettani összefüggéseit fel lehet majd fedezni8. Ertel újszerű eredményeit, az elvégzett munka alaposságát és módszertani minőségét a kor egyik legkiemelkedőbb pszichológusa, Hans Eysenck is elismerte. Ha ez az emberi alkotóképesség újabb robbanásszerű fellendülésével jár, akkor beköszönthet a sokak által régóta várt Új Reneszánsz.

215

FORRÁSjegyzék

Stratégiai gondolkodók

RegData/etudes/STUD/2015/549057/EXPO_STU(2015)549057_EN.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.);

Noah Raford – stratégia tervezés Előadása a PAGEO támogatásával a 2015-ös TedxDanubia-n hangzott el

Selyemút Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége történelmi távlatban ALASTAIR, Ian Johnston: Cultural Realism: Strategic Culture and Grand Strategy in Chinese History, Princeton University Press, 1998. CHEN, Weihua: Is it time for China to start looking for strategic allies?, China Daily USA, 2015.11.30., http://usa.chinadaily.com.cn/opinion/2015-11/30/ content_22528521.htm (2016.08.09.) CLINTON, Hillary Rodham: America's Pacific Century, U.S. Department of State through, Foreign Policy Magazine, 2011.10.11., http://iipdigital. usembassy.gov/st/english/article/2011/10/20111011161233su0.8861287. html#axzz30Ph1DmRw (2016.08.06.) EKMAN, Alice: China: reshaping the global order?, European Union Institute for Security Studies, 2015.07,. http://www.iss.europa.eu/uploads/media/ Alert_39_China.pdf (2016.08.06.) GABUEV, Alexander: China’s Silk Road Challenge, Carnegie Moscow Center, 2015.11.12., GILPIN, Robert: "The Theory of Hegemonic War". The Journal of Interdisciplinary History 18 (4), 1988, 591–613. Hong Kong Trade Development Council: The Belt and Road Initiative, 2016.01.21., http://carnegie.ru/commentary/2015/11/12/china-s-silk-road-challenge/ ilrk (2016.08.08.) h t t p : //c h i n a - t r a d e - r e s e a r c h . h k t d c . c o m / b u s i n e s s - n e w s /a r t i c l e / O n e - B e l t - O n e - R o a d / T h e - B e l t - a n d - R o a d - I n i t i a t i v e /o b o r/ en/1/1X000000/1X0A36B7.htm (2016.08.06.) MACKINDER, Halford: Democratic Ideals and Reality. National Defence University Press, Washington DC (Készült, az 1942-es második kiadás alapján. Az eredeti publikálás: 1919) MAHAN, Alfred Thayer: The Influence of Sea Power Upon History: 1660–1783, Little Brown, Boston, 1890. 25. MEASHEIMER, John, J.: 'The Tragedy of Great Power Politics' W. W. Norton & Company; Updated Edition edition, 2014. Ministry of Foreign Affairs : “Foreign Minister Wang Yi answers journalists’ question on China's diplomacy, foreign policy and foreign relations”, 2015.03.08., http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1346238. shtml (2016.08.06.) National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, Ministry of Commerce of the People's Republic of China:“Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21st-Century Maritime Silk Road”, , 2015.03.28., http://en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/ t20150330_669367.html (2016.08.06.) U.S. Department of State: U.S. Support for the New Silk Road, 2016.02., http://www.state.gov/p/sca/ci/af/newsilkroad/ (2016.08.09.) WALLERSTEIN, Immanuel: L’Harmattan Kiadó, 2010.

Bevezetés

világrendszer-elméletbe,

WANG, Yiwei: One Belt One Road: Opportunities for Europe-China cooperation, Europe’s World, 2015.03.13., http://europesworld.org/2015/05/13/onebelt-one-road-opportunities-europe-china-cooperation/#.V6yC5_mLSUk (2016.08.06.) WANG, Yuan-kang: Harmony and War: Confucian Culture and Chinese Power Politics, Columbia University Press, 2010. World Development Indicators, World DataBank, 2016, http://databank. worldbank.org/data/reports.aspx?source=world-development-indicators (2016 08.03.) YAN, Xuetong: How China Can Defeat America, The New York Times, 2011.11.20., http://www.nytimes.com/2011/11/21/opinion/how-china-candefeat-america.html?_r=0 (2016.08.09.) YAN, Xuetong: Inside the China-U.S. Competition for Strategic Partners, China & US Focus, 2015.10.29., http://www.chinausfocus.com/foreign-policy/ china-u-s-competition-for-strategic-partners/ (2016.09.02.) 王缉思：《“西进”：中国地缘战略的再平衡》,《环球时报》2012 年 10 月 17 日 Huanqiu, 2012.10.17., http://opinion.huanqiu.com/opinion_world/2012-10/3193760. html (2016.08.06.) Magyar iránytű Kelet és Nyugat között A cikk eredetileg Palotai Dániel és Virág Barnabás, Versenyképesség és növekedés című könyvében jelent meg. Válasz Könyvkiadó, 2016, 832. A „16+1 együttműködés” bemutatása „Belt and Road Opportunities in Central and Eastern Europe” Hong Kong Trade Development Council, October 5, 2016. http: //economists-pick-research.hktdc.com/business-news/article/ Research-Articles/Belt-and-Road-Opportunities-in-Central-and-EasternEurope/rp/en/1/1X000000/1X0A7MSE.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Bucharest Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410594.htm (utolsó letöltés: 2017. október 1.) BURNAY, Matthieu – CARBONNET, Adrien – RAUBE, Kolja – WOUTERS, Jan: „China’s foreign policy and external relations”, European Parliament's Committee on Foreign Affairs, July 2015. http://www.europarl.europa.eu/

216

„China, Hungary, Serbia Agree on Railway Project”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015 http://www.china-ceec.org/eng/ldrhw_1/2013bjlst/tpxw/t1411113.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „China's Twelve Measures for Promoting Friendly Cooperation with Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, January 26, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410595.htm (utolsó letöltés: 2017. október 1.) ESZTERHAI Viktor: A transzregionális együttműködés új modellje a változó nemzetközi rendben, geopolitika.hu, 2017 szeptember 28. http://www. geopolitika.hu/hu/2017/09/28/a-transzregionalis-egyuttmukodes-uj-modellje-a-valtozo-nemzetkozi-rendben/#_edn25 (utolsó letöltés: 2017. október 2.) ESZTERHAI, Viktor: The Central and Eastern European countries’ attitude toward the OBOR initiative: hopes and reality, In: Chen Xin (ed.): How Hungary Perceives Belt & Road Initiative and China-CEEC Cooperation, China Social Sciences Press, Beijing, 2017. „Full text of Chinese Premier's speech at China-Central and Eastern European Countries Economic and Trade Forum”, Xinhua, June 26, 2011. http:// news.xinhuanet.com/english2010/china/2011-06/26/c_13950035.html (utolsó letöltés: 2017. október 1.) GUY de Jonquières: „The European Union’s China Policy: Priorities and Strategies for the New Commission”, European Centre For International Political Economy, Policy Brief 3. 2015. 2-3. http://ecipe.org//app/uploads/2015/04/The-EuropeanUnion%E2%80%99s-China-Policy.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) HEILMANN, Sebastian – MORITZ, Rudolf – HUOTARI, Mikko – BUCKOW, Johannes „China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order,” Mercator Institute of China Studies, China Monitor 18, October 28, 2014. http://www.merics.org/fileadmin/user_upload/downloads/China-Monitor/ China_Monitor_No_18_en.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) KACZMARSKI, Marcin: China on Central-Eastern Europe: ‘16+1’ as seen from Beijing, Ośrodek Studiów Wschodnich, April 14, 2015. https://www.osw.waw. pl/en/publikacje/osw-commentary/2015-04-14/china-central-easterneurope-161-seen-beijing (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „Kína-Közép-Kelet-Európa Turisztikai Koordinációs Központ”, Magyarország Nagykövetsége Peking, 2017. https://peking.mfa.gov.hu/page/kina-koezepkelet-europa-turisztikai-koordinacios-koezpont KONG Tianping: The 16+1 Framework and Economic Relations Between China and the Central and Eastern European Countries, Council for European Studies, 14 December 2015. (KONG, 2015.) KRATZ, Agatha: „The best of both worlds? CEE’s place in China-Europe economic relations” In: KRATZ, Agatha – STANZEL, Angela: „China’s Investment in Influence: the Future of 16+1 Cooperation”, The European Council on Foreign Relations, China Analysis, December 2016. 8. http://www.ecfr.eu/page/-/ China_Analysis_Sixteen_Plus_One.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) KUSAI Sándor: A New Look at Some Lessons of Prospects for the 16+1 Cooperation, In: Chen Xin (ed): How Hungary Perceives the Belt and Road Initiative and China-CEEC Cooperation, National Think Tank 2017 (1), China Social Sciences Press, 2017. 39-42. LIU Zuokui: The Pragmatic Cooperation between China and CEE: Characteristics, Problems and Policy Suggestions Working Paper Series on European Studies of Institute of European Studies, Chinese Academy of Social Sciences, 7. (6), 2013. 5-6. http://ies.cass.cn/webpic/web/ies2/en/ UploadFiles_8765/201311/2013111510002690.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 2.) PAVLIĆEVIĆ, Dragan: China in Central and Eastern Europe: 4 Myths, The Diplomat, June 16, 2016. https://thediplomat.com/2016/06/china-in-centraland-eastern-europe-4-myths/ (utolsó letöltés: 2017. október 2.); SIMURINA, Jurica: China’s Approach to the CEE-16, Europe China Research and Advice Network (ECRAN) Short Term Policy Brief 85. January 2014. http://eeas.europa.eu/archives/docs/china/docs/division_ecran/ecran_ is107_paper_85_chinas_approach_to_the_cee-16_jurica_simurina_en.pdf (utolsó letöltés: 2017. október 1.) TURCSÁNYI, Richard: Central and Eastern Europe’s courtship with China: Trojan horse within the EU?, European Institute for Asian Studies, January 2014. TURCSANYI, Richard Q. : Obor’s Older Brother: Lessons Learned from the China-CEE 16+1 Platform, IAPS Dialogue: The Online Magazine of the Institute of Asia & Pacific Studies, July 19, 2017. https://iapsdialogue.org/2017/07/19/obors-elder-brother-lessons-learned-from-the-china-cee-161-platform/ (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Belgrade Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec.org/eng/zdogjhz_1/t1410596.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Medium-Term Agenda for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, 24 November 2015. (http://www.fmprc.gov.cn/ mfa_eng/zxxx_662805/t1318038.shtml (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Riga Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, The State Council of the People's Republic of China, 6 November 2016. http://english.gov.cn/news/international_exchanges/2016/11/06/content_281475484363051.htm (utolsó letöltés: 2017. október 2.) „The Suzhou Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries”, Ministry of Foreign Affairs of the People's Republic of China, November 24, 2015. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/ zxxx_662805/t1318039.shtml (utolsó letöltés: 2017. október 2.)

A Budapest Guidelines China-Central and Eastern Europe Investment Cooperation Fund http:// china-ceefund.com/Template/background_9.html (2017.12.13) China's Twelve Measures for Promoting Friendly Cooperation with Central and Eastern European Countries”, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, January 26, 2015. http://www.china-ceec. org/eng/zdogjhz_1/t1410595.htm (2017.4.15.). Eastern Partnership, European Commission, 2017. https://ec.europa.eu/ neighbourhood-enlargement/neighbourhood/eastern-partnership_en (2017.12.11) Eszterhai Viktor: Az Egy Övezet Egy Út Németország szemszögéből, május 8, 2017. http://www.geopolitika.hu/hu/2017/05/08/az-egy-ovezet-egy-utnemetorszag-szemszogebol/ (2017.12.8.); Van Der Putten, Frans-Paul – Seaman, John – Huotari, Mikko – Ekman, Alice – Otero-Iglesias, Miguel: Europe and China’svNew Silk Roads. European Thinktank Network on China (ETNC), December 2016. Eszterhai, Viktor: 2. The Financial Cooperation between China and Hungary from the Central and Eastern European Perspective, Magyar Nemzeti Bank – China-CEE Institute, 2017. China-CEE Institute. (megjelenés alatt) Eszterhai, Viktor: How to Synergize the “16+1 Cooperation”with the ‘Belt And Road’ Initiative Better After the “Belt And Road” Forum For International Cooperation, China Social Sciences Press, Beijing. 2017. (megjelenés alatt) Eszterhai, Viktor: The Central and Eastern European countries’ attitude toward the OBOR initiative: hopes and reality, In: Chen Xin (ed.): How Hungary Perceives Belt & Road Initiative and China-CEEC Cooperation, China Social Sciences Press, Beijing, 2017. Eszterhai, Viktor: The Question of the Missing Chinese Greenfield Investment in Central and Eastern Europe: the Case of Hungary, China-CEE Institute, 2017. China-CEE Institute, Working Paper 18. 15 November, 2017. EU-China 2020 Strategic Agenda for Cooperation, European External Action Service, November 23, 2013. https://eeas.europa.eu/sites/eeas/ files/20131123.pdf (2017.11.12) EU-China Comprehensive Agreement on Investment, European Parliament, 2017. http://www.europarl.europa.eu/legislative-train/theme-a-balancedand-progressive-trade-policy-to-harness-globalisation/file-eu-china-investment-agreement (2017.12.12) EU-China Connectivity Platform, 2017. Five-year Outcome List of Cooperation Between China and Central and Eastern European Countries, Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, November 28, 2017. http://www.fmprc.gov.cn/mfa_eng/ zxxx_662805/t1514538.shtml (2017.12.5) Godement, François – VASSELIER, Abigaël: China at the gates: A new power audit of EU-China relations, European Council of Foreign Relations, 1 December, 2017. http://www.ecfr.eu/publications/summary/china_eu_power_audit7242 (2017.12.8.) Grieger, Gisela: “China, the 16+1 cooperation format and the EU”, European Parliament, March 2017. 2. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ATAG/2017/599313/EPRS_ATA(2017)599313_EN.pdf (2017.8.22). International Customs Co-operation and Mutual Administrative Assistance Agreements, European Commission, 2017. https://ec.europa.eu/taxation_customs/business/international-affairs/international-customs-cooperation-mutual-administrative-assistance-agreements_en (2017.12.11) Investment Plan for Europe: the Juncker Plan, European Commission, 2017. https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/investment_ plan_booklet_en.pdf (2017.12.5) “Joint Agreed Minutes of the Second Chairs' Meeting of EU” China Connectivity Platform, 1 June 2017. https://ec.europa.eu/transport/sites/transport/ files/2017-06-01-joint-agreed-minutes-second-chairs-meeting-eu-chinaconnectivity-platform.pdf (2017.11.12) Kratz, Agatha: The best of both worlds? CEE’s place in China-Europe economic relations, In: KRATZ, Agatha – STANZEL, Angela – PAVLICEVIC, Dragan: “China’s Investment in Influence: the Future of 16+1 Cooperation”, The European Council on Foreign Relations, China Analysis, December 2016. 8. URL: http://www.ecfr.eu/page/-/China_Analysis_Sixteen_Plus_One.pdf (Accessed: January 15, 2017). Li Keqiang Attends Third Meeting of Heads of Government of China and Central and Eastern European Countries, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries 26 January, 2015. http://www.china-ceec. org/eng/ldrhw_1/2014bergld/tpxw/t1411364.htm (2017.11.12) Liu Zuokui: China-CEEC Cooperation: China’s Building of a New Type of International Relations, Croatian International Relations Review, 23(78), 19-34. 21-22.https://www.degruyter.com/view/j/cirr.2017.23.issue-78/cirr-20170005/cirr-2017-0005.xml (2017.12.5) Long Jing, Yidai yilu changyi zai zhongdongou diqu de jiyu he tiaozhan (“一带一路” 倡议在中东欧地区的机遇和挑战, Guoji guancha (国际观察), 3., 2016, 118-130. Magyarország célja, hogy a térség legfőbb kínai exportőre legyen, Külgazdasági és Külügyminisztérium, November 26, 2017. http://www.kormany.hu/hu/ kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/magyarorszag-celja-hogy-aterseg-legfobb-kinai-exportore-legyen (2017.12.11) Strategic Framework for Customs Cooperation 2018 - 2020 between the European Union and the Government of the People's Republic of China, Council of the European Union, 22 May 2017. http://data.consilium.europa.eu/doc/ document/ST-9548-2017-INIT/en/pdf (2017.12.11) The Budapest Guidelines for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, Ministry of Foreign Affairs of the People’s Republic of China, November 28, 2017. (The Budapest Guidelines, 2017) http://www. fmprc.gov.cn/mfa_eng/zxxx_662805/t1514534.shtml (2017.12.5) The Budapest Guidelines, 2017 The Medium-Term Agenda for Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, Cooperation between China and Central and Eastern European Countries, 24 November 2015. http://www.fmprc.gov.cn/ mfa_eng/zxxx_662805/t1318038.shtml (2017.4.27).

Verseck, Von Keno: Osteuropa huldigt Peking - und hofft auf Milliarden. Spiegel, November 28, 2017. http://www.spiegel.de/politik/ausland/china-osteuropa-gipfel-in-budapest-huldigung-an-peking-a-1180622.html (2017.12.5) Turcsanyi, Richard Q.: “Obor’s Older Brother: Lessons Learned from the ChinaCEE 16+1 Platform.” IAPS Dialogue: The Online Magazine of the Institute of Asia & Pacific Studies, July 19, 2017. https://iapsdialogue.org/2017/07/19/ obors-elder-brother-lessons-learned-from-the-china-cee-161-platform/ (2017.12.5) Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21stCentury Maritime Silk Road, Issued by the National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, and Ministry of Commerce of the People's Republic of China, with State Council authorization, March 2015. URL: http://en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/t20150330_669367.html (2017.11.12) Zeneli, Valbona: What Has China Accomplished in Central and Eastern Europe?, The Diplomat, November 25, 2017. https://thediplomat.com/2017/11/ what-has-china-accomplished-in-central-and-eastern-europe/ (2017.12.5)

Globális Városok Globális városok újraértelmezve CSOMÓS, György: A globális vállalati kutatás-fejlesztési aktivitás földrajzi eloszlásának vizsgálata. In: Facultates sine finibus: Tanulmányok a "Süli-suliból"., Debrecen, Didakt Kft., 2015, 36-43. http://real.mtak. h u / 26 8 03 / 1 / 2 01 5% 2 0 - % 2 0 Fa cu lta te s % 2 0 si n e% 2 0 f i n i b u s % 2 0 Tanulm%C3%A1nyok%20a%20S%C3%BCli-sulib%C3%B3l.pdf (Megnyitva: 2016.10.24.) G. MCGANN, James: 2015 Global Go To Think Tank Index Report. 2015, http:// repository.upenn.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1009&context=think_ tanks (Megnyitva: 2016.10.24.) LEFF, Scott – PETERSEN, Brittanny: Beyond the Scorecard: Understanding Global City Rankings. The Chicago Council on Global Affairs. 2015, http:// www.thechicagocouncil.org/sites/default/files/BeyondtheScorecardReport.pdf (Megnyitva: 2016.10.24.) TRUJILLO, Jesus Leal – PARILLA, Joseph: Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. 2016, https://www.brookings.edu/ research/redefining-global-cities/ (Megnyitva: 2016.10.24.) VISION 2050: A városok jövője FELLER, Gordon (2015). 3 Big Ideas for the Smart City of 2050. http://cityminded.org/3-big-ideas-for-the-smart-city-of-2050-14121 (2017.02.02.) MUOIO, Danielle (2016): Here's what cities will look like in 2050. In: Business Insider, March 1, 2016. http://www.businessinsider.com/ian-pearson-predicts-what-cities-will-look-like-in-2050-2016-2/#buildings-will-reachnew-heights-and-could-be-as-tall-as-18-miles-pearson-claims-for-reference-thats-more-than-8000-stories-high-1 (2017.02.02.) OECD Environmental Outlook to 2050: http://www.oecd.org/environment/ indicators-modelling-outlooks/oecd-environmental-outlook-1999155x. htm (2017.01.31.) The European Environment – State and Outlook 2015: Assessment of Global Megatrends. EEA, Copenhagen, 2015. http://www.eea.europa.eu/soer (2017.01.31.) TRUJILLO, Jesus Leal – PARILLA, Joseph (2016): Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. In: Brookings, September 29. https://www.brookings.edu/research/redefining-global-cities/ (2017.02.01.) UN Department of Economic and Social Affairs – Population Division: World Urbanisation Prospects 2014: https://esa.un.org/unpd/wup/CD-ROM/ (2017.01.31.) Vincent Callebaut Architectues (2015) http://vincent.callebaut.org/category/publications/ (2017.02.02.) WILLIAMSON, Lucy (2013): Tomorrow's cities: Just how smart is Songdo? In: BBC News, September 2, 2013. http://www.bbc.com/news/technology-23757738 (2017.02.02.) WOETZEL, Jonathan et al.: Preparing for China’s Urban Billion. McKinsey Global Institute Report, March 2009. http://www.mckinsey.com/~/media/ McKinsey/Global% 20Themes/Urbanization /Preparing% 20for % 20 urban%20billion%20in%20China/MGI_Preparing_for_Chinas_Urban_Billion_full_report.ashx (2017.02.01.) World Economic Forum City Competitiveness Report: http://www3.weforum. org/docs/GAC/2014/WEF_GAC_CompetitivenessOfCities_Report_2014. pdf (2017.01.31.) World Urbanization Prospects. The 2014 Revision – Final Report: https://esa. un.org/unpd/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf (2017.01.31.) Richard Florida – a jövő alapja a kreativitás About Richard Florida – Martin Prosperity Institute. http://martinprosperity. org/author/richard-florida/ [2015. 10. 31.] Creative Class Group. http://www.creativeclass.com/ [2015. 10. 31.] Florida, Richard: The Rise of the Creative Class – Revisited. New York, Basic Books, 2014, 512. Richard Florida – CityLab. http://www.citylab.com/authors/richard-florida/ [2015. 10. 31.] Richard Florida – Rotman School of Management. https://www.rotman. utoronto.ca/FacultyAndResearch/Faculty/FacultyBios/Florida.aspx [2015. 10. 21.] What is success in a city? The economic power of talented people – Richard Florida. https://www.youtube.com/watch?v=i1NZ0RNnZz4 [2015. 10. 21.]

217

25 város, ahol nagyon jó élni The Fast Lane: The world’s best cities to call home – Financial Times 12/06/2015 The Quality of Life Issue – Monocle Magazine, Vol. 85 (2015), No. 9. p. 35-65. The Monocle Quality of Life Survey 2015 (Film)

Kreativitás SUGATA MITRA Előadása a PAGEO támogatásával a 2015. júniusi Brain Bar Budapesten hangzott el. BARABÁSI-ALBERT LÁSZLÓ INTERJÚ

MARQUEZ, P (2016): The Second Age Of Exploration Has Begun… In Space. In: Planetary Resources, November 16, 2016. http://www.planetaryresources.com/2016/11/the-second-age-of-exploration-has-begun-in-space/ (2017.01.17.) Milken Institute (2014): Look, Ma, No Hands! The Future of Cars. http:// assets1c.milkeninstitute.org/assets/Events/Conferences/GlobalConference/2014/Slide/GC14-4915.pdf (2017.01.17.) MIT, Center for Collective Intelligence. http://cci.mit.edu (2017.01.17.) MORAVEC, H (2009): Rise of the Robots – The Future of Artifical Intelligence. In: Scientific American, March 23, 2009. https://www.scientificamerican. com/article/rise-of-the-robots/ (2017.01.17.)

Az interjú a PAGEO Klubon elhangzott előadás kapcsán készült.

PALMER, L (2014): 3-D food printers hit home. In: Future Food 2050, December 15, 2014. http://futurefood2050.com/3-d-printers-hit-home/ (2017.01.19.)

CSÍKSZENTMIHÁLYI MIHÁLY

PARRY, W (2013): Designing Life: Should Babies Be Genetically Engineered? In: LiveScience, February 18, 2013. http://www.livescience.com/27206-genetic-engineering-babies-debate.html (2017.01.17.)

Előadása a PAGEO támogatásával a 2015. decemberi PAGEO Klubon hangzott el.

Technológia – a nagy korszakváltás Technológiai víziók – 2050 15 Ways The World Will Be Awesome In 2050 - We'll have vaccines and cures for many diseases. In: Business Insider. http://www.businessinsider.com/theworld-in-2050-2014-6#well-have-vaccines-and-cures-for-many-diseases-2 (2017.01.30.) ARUP (2014): Future of Rail 2050. July 2014. http://www.arup.com/~/ media/Publications/Files/Publications/F/Arup_Future_of_Rail_2050.ashx (2017.01.31.) BAEHR, L (2014): 22 Devastating Effects Of Climate Change. In: Business Insider, June 11, 2014. http://www.businessinsider.com/effects-of-climatechange-2014-6 (2017.01.19.) BROOKS, R (2013): 3D Printing Clothes At Home Could Be A Reality By 2050. In: psfk, 21 March, 2013. http://www.psfk.com/2013/03/3d-printed-clothes. html (2017.01.19.) BURGESS, M (2015): By 2050, The Earth-Moon Region Could Be a Settled, Commercial Haven: NASA Researchers. In: FACTOR, June 10, 2015. http:// factor-tech.com/feature/by-2050-the-earth-moon-region-could-be-asettled-commercial-haven-nasa-researchers/ (2017.01.17.) CONCA, J(2014): What Is Our Energy Future? In: Forbes, May 13, 2014. http:// www.forbes.com/sites/jamesconca/2012/05/13/what-is-our-energyfuture/#79928bc06871 (2017.01.18.) Conquering Babel. In: The Economist, January 5, 2013. http://www.economist.com/news/science-and-technology/21569014-simultaneous-translation-computer-getting-closer-conquering-babel (2017.01.17.) GEERE, D (2016): Artificial intelligence: Ten things you need to know about the future of AI. In: alphr, 7 April, 2016. http://www.alphr.com/science/1002792/ artificial-intelligence-ten-things-you-need-to-know-about-the-future-ofai (2017.01.17.) GHOSE, A. K. (2009) Technology vision 2050 for sustainable mining. In: Procedia Earth and Planetary Science Vol.1/1. September 2009. pp. 2-6. http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1878522009000046 (2017.01.17.) EADICICCO, L (2014): How Microsoft Created Its ’Star Trek’ Voice Translator For Skype. In: Business Insider, May 31, 2014. http://www.businessinsider. com/microsoft-skype-real-time-voie-translator-2014-5 (2017.01.17.) EngineeringUK (2016): The Future of Shopping - A collection of inspiring thoughts and predictions from some of the UK’s hottest engineers. https:// www.thebigbangfair.co.uk/media/49557/the-future-of-shopping-compendium-final.pdf (2017.01.30.) Future History of Machine Learning: A 25-Year Looking Forward. In: Information Management, December 2, 2016. http://www.information-management. com/gallery/future-history-of-machine-learning-a-25-year-look-forward-10030401-1.html (2017.01.17.)

PIORE, A (2014): The Neuroscientist Who Wants To Upload Humanity To a Computer. In: Popular Science, May 16, 2014. http://www.popsci.com/ article/science/neuroscientist-who-wants-upload-humanity-computer (2017.01.16.) PORRITT, J. (2013): The World We Made. Phaidon Press Ltd. London SCOTT, D. W. et al. (2015). Germinating the 2050 Cis-Lunar Econosphere. https://ntrs.nasa.gov/archive/nasa/casi.ntrs.nasa.gov/20150006953.pdf (2017.01.17.) SHAH, H (2012): Communication in 2050. In: Visioning 2050, November 25, 2012. http://visioning2050.blogspot.hu/2012/11/communication-in-2050. html (2017.01.18.) SHAH, K (2013): 2050: The Age of Voiceless Conversations. In: India Future Society, September 8, 2013. http://indiafuturesociety.org/2050-the-ageof-voiceless-conversations/ (2017.01.18.)

Selyemút Az Egy Övezet, Egy Út geopolitikai jelentősége történelmi távlatban Borítókép: grop, shutterstock: http://www.shutterstock.com/ pic-246790516.html?src=download_history (2016.09.20.) 1. térkép: A régi Selyemút legfontosabb közlekedési útvonalai.: Wikipedia, https://hu.wikipedia.org/wiki/Selyem%C3%BAt#/media/ File:Transasia_trade_routes_1stC_CE_gr2.png (2016.08.03.) 1.ábra. Az USA és Kína GDP és éves teljesítménye (nominál és vásárlóerő paritáson számított érték): World Development Indicators, World DataBank, 2016. http://databank.worldbank.org/data/ reports.aspx?source=world-development-indicators (2016.08.03.) 2.térkép. Az Egy Övezet, Egy Út gazdasági folyosói.: The Belt and Road Initiative, Hong Kong Trade Development Council, 2016.01.21., http://china-trade-research.hktdc.com/business-news/article/ One-Belt-One-Road/The-Belt-and-Road-Initiative/obor/ en/1/1X000000/1X0A36B7.htm (2016.08.06.)

Magyar iránytű Kelet és Nyugat között A cikk eredetileg Palotai Dániel és Virág Barnabás, Versenyképesség és növekedés című könyvében jelent meg. Válasz Könyvkiadó, 2016, 832.

4. kép: Funny Solution Studio, Shutterstock.com, https://www. shutterstock.com/image-photo/aerial-panoramic-view-big-modern-city-551109592 (2017.03.13.)

Technológia – a nagy korszakváltás TECHNOLÓGIAI VÍZIÓK 2050 „címkép”: Zapp2Photo, Shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/image-illustration/industrial-40-cyber-physical-systemsconcept-476349103 (2017.03.13.) 1. kép: The U.S. Food and DrugAdministration, wikimedia.org, https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Stem_Cell_Research.jpg (2017.03.13.) idővonal: saját készítésű ábra 2. kép: Peter Potrowl, Wikipedia.org, https://ca.wikipedia.org/wiki/ Robot_industrial#/media/File:Robot_ABB_3.jpg 3. kép: U3D, shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/hu/ image-illustration/monorail-futuristic-train-tunnel-3d-illustration-532978156 (2017.03.13.) 4. kép: GualtieroBoffi, shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/hu/image-photo/delivery-3d-drone-town-background-322708988 (2017.03.13.) Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése

1. kép: wikimedia

SpaceX: Hyperloop Alpha: Hyperloop Preliminary Design Study. 2013.08.12. ht tp: //w w w. s pacex .com /sites /s pacex /f iles / hy per loop_alph a . pdf (2017.01.31.)

1. kép: wikimedia

A Budapest Guidelines

2. kép: http://www.regionalstudies.org/conferences/conference/ rsa-dublin-2017

STERBENZ, Ch. – ADWAR, C – FUCHS, E. (2014): 15 Ways The World Will Be Awesome In 2050 - Artificial body parts could make organ shortages a thing of the past. http://www.businessinsider.com/the-world-in2050-2014-6#artificial-body-parts-could-make-organ-shortages-athing-of-the-past-12 (2017.01.17.) TÓTH, A. (2016): Alternatívák a 2050-es évekre: A technikai fejlődés hatása a társadalomra - A 2050-re kialakított alternatívák... In: Opus et Educatio, 3 évf. 4. szám. pp. 413-421. http://opuseteducatio.hu/index.php/opusHU/ article/view/37/24 (2017.01.17.) TYNAN, D (2016): Galactic Gold Rush: The Tech Companies Aiming to Make Space Mining a Reality. In: The Guardian, 6 December, 2016. https://www. theguardian.com/science/2016/dec/06/space-mining-moon-asteroidstech-companies (2017.01.17.) WILSON, B (2011): Newspaper Will Cease to Exist by 2050, Data Shows. 28 November, 2011. http://bradleywilsononline.net/from-bradley/newspapers-will-cease-to-exist-by-2050-data-shows (2017.01.17.) World Economic Forum: Mining & Metals in a Sustainable World 2050. Industry Agenda. September 2015. http://www3.weforum.org/docs/ WEF_MM_Sustainable_World_2050_report_2015.pdf (2017.01.17.) WWF–Ecofys–OMA (2011): The Energy Report: 100% Renewable Energy by 2050. https://www.wwf.or.jp/activities/lib/pdf_climate/green-energy/ WWF_EnergyVisionReport.pdf (2017.01.17.)

A „16+1 együttműködés”bemutatása

1.táblázat: The Budapest Guidelines, 2017

Globális városok A VÁROSOK JÖVŐJE 1. kép: 3000ad, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ image-illustration/science-fiction-city-glass-metallic-structures-211565350 (2017.03.13.) 2. kép: iurii, Shutterstock.com, https://www.shutterstock.com/ image-illustration/future-city-on-coast-384057364 (2017.03.13.) A világ 15 legnépesebb városa 1990-benm 2014-benm valamint 2030-ban: saját készítésű ábra, forrás: UN World Urbanisation Prospects 2014 3. kép: Jon Bilous, Shutterstock.com, https://www.shutterstock. com/image-photo/walkway-park-skyscrapers-bonifacio-globalcity-452086900 (2017.03.13.)

3. -5. kép: Hausmann, Hidalgo et al. (2011): The Atlas of Economic Complexity – Mapping Paths to Prosperity. Puritan Press, New Hampshire, October 2011. http://atlas.cid.harvard.edu/media/atlas/ pdf/HarvardMIT_AtlasOfEconomicComplexity.pdf

PAGEO Egy Övezet, Egy Út Együttműködés Európai Fóruma Konferencia 1. ábra: Az Egy Övezet Egy Út szárazföldi és tengeri útvonala Forrás: Economist.com 2. ábra: Adatáramlás a világban (2005, 2014) Forrás: TeleGeography; McKinsey Global Institute analysis Az Új Világrend konferencia A PAGEO konferencián készült saját képei

Ricardo Hausmann: A tudástőke növekedése és terjedése Ricardo Hausmann hivatalos honlapja. http://ricardohausmann.com/?page_ id=18 RSA éves konferencia 2017, Dublin, Írország: The Great Regional Awakening: New Directions. http://www.regionalstudies.org/conferences/conference/ rsa-dublin-2017 (2017.06.07.)

HWANG, R (2016): Future of Electric Vehicles is Bright. In: NRDC, March 8, 2016. https://www.nrdc.org/experts/roland-hwang/future-electric-vehicles-bright (2017.01.17.)

RSA éves konferencia statisztikái 2017, Dublin, Írország: The Great Regional Awakening: New Directions – Statistics http://www.regionalstudies.org/ uploads/documents/Dublin_Stats.pdf (2017.06.07.)

Interplanetary settlement – The world is not enough. In: The Economist, 2016.10.01. http://www.economist.com/news/science-andtechnology/21707915-elon-musk-envisages-human-colony-mars-he-willhave-his-work-cut-out (2017.01.30.)

Hausmann, Hidalgo et al.: The Atlas of Economic Complexity – Mapping Paths to Prosperity. Puritan Press, New Hampshire, 2011. http://atlas.cid.harvard. edu/media/atlas/pdf/HarvardMIT_AtlasOfEconomicComplexity.pdf

JOY, B (2000): Why the Future Doesn’t Need Us. In: Wired, 2000/04. https:// www.wired.com/2000/04/joy-2/ (2017.01.17.)

képek és ábrák jegyzéke

SMITH, D (2005): 2050 – and immortality is within our grasp. In: The Guardian, 22 May, 2005. https://www.theguardian.com/science/2005/may/22/ theobserver.technology (2017.01.17.)

HOLMES, K (2012): 3D Printed Planes Could Be With Us By 2050. IN: Creator, July 16, 2012. http://thecreatorsproject.vice.com/blog/3d-printed-planescould-be-with-us-by-2050 (2017.01.19.)

JAMISON, D. T. – JHA, P. – MALHOTRA, V. – VERGUET, S (2011): The 20th Century Transformation of Human Health: Its Magnitude and Value. Assessment Paper, Copenhagen Consensus on Human Challenges. http://www.copenhagenconsensus.com/sites/default/files/health.pdf (2017.01.16.)

218

Answers, 12 June, 2013. https://www.spaceanswers.com/futuretech/by2050-well-have-colonies-and-habitats-on-the-surface-of-mars-an-interview-with-asteroid-miner-chris-lewicki/ (2017.01.17.)

DAVID ROWAN Előadása a PAGEO támogatásával a 2016. márciusi PAGEO Klubon hangzott el. Geopillanat

KNAPTON, S (2016): Robots will take over most jobs within 30 years, experts warn. In: The Telegraph, 13 February, 2016. http://www.telegraph.co.uk/ news/science/science-news/12155808/Robots-will-take-over-most-jobswithin-30-years-experts-warn.html (2017.01.17.)

Csizmadia Norbert előadása a Geopillanat című könyv bemutatóján 2016. november 3-án.

LEVY, D. (2008): Love and Sex with Robots: The Evolution of Human-Robot Relationships. Harper-Collins Publishers Ltd., London.

PAGEO

O’CALLAGHAN, J (2013): By 2050 we’ll have colonies and habitats on the surface of Mars’ – An interview with asteroid miner Chris Lewicki. In: Space

A PAGEO által november 29-én megrendezett konferencia összefoglalása

Az Új Világrend konferencia

219

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Czene István GRAFIKA, tördelés Nagy Gyula Kovács Fülöp Szabó Zsófia

SZERZŐINK Barabási Albert László Czirják Ráhel Cséfalvay Zoltán Csíkszentmihályi Mihály Csizmadia Norbert Eszterhai Viktor Farkas Sára Fergusson, Niall Gere László Khanna, Parag Kopátsy Sándor Maráczi Fanni Matolcsy György Mitra, Sugata Orbán Viktor Péti Márton Polyák Eszter Raford, Noah Rowan, David Salamin Géza Simigh Fruzsina Szentirmai Éva

KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2. KIADÁS DÁTUMA 2018. március

220

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

221

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

222

2018

HUNGARIA N G EOPOLITICS

HUNGARIAN GEOPOLITICS

HUG 2018 1