Hug Magazin 2016 - 1. szám by PAIGEO - Pallas Athene Innovation and Geopolitical Foundation

H U NGAR IAN G EOPOLITICS

HUG 2016

George Friedman Mit jelent a háború Európában? Richard Florida A jövő alapja a kreativitás Bernek Ágnes A nagyobb Nyugat és az eurázsiai szuperkontinens Csizmadia Norbert PAGEO sztori Simon Anholt A nagy országmárka svindli Noah Raford Egy térkép nélküli jövő

ELŐSZÓ

Tisztelt Olvasóink! Nagy örömömre szolgál, hogy köszönthetem Önöket Magyarország geopolitikájával és geostratégiájával foglalkozó új magazinunk – a HUG – hasábjain. Ez nem csak nagy mérföldkő számunkra, hanem egy (geo)pillanat-sorozat első állomása is egyben. Úgy gondoljuk, semmi sem történik ok nélkül. A körülöttünk zajló eseményeket valós érdekek és célok mozgatják, így ha megismerjük és értelmezzük a 21. század térképét, akkor egy lépéssel közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy reagálhassunk ezekre a geopolitikai folyamatokra. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) Hungarian Geopolitics (HUG) magazinjában teret kíván adni annak az értékteremtő diskurzusnak, amely felfedi korunk geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai hálózatait. Szerzőink nemzetközi szakértők, világhírű professzorok, új kutató generációk képviselői, akik arra a kihívásokkal teli feladatra vállalkoznak, hogy felkutassák és értelmezzék számunkra a világban szétszórt, mégis összetartozó tudásmorzsákat. A HUG első száma a 21. század új geopolitikai, geostratégiai és geoökonómiai trendjeire fókuszál, megoldásokat keres többpólusú világrendünk feltérképezésére és figyelmet fordít a geopolitikai gondolkodás terjesztésére. A kreatív és innovatív városoktól, Kína-, USA- és Oroszország geopolitikai kihívásain át egészen a puha diplomáciai eszközökig és a kulturális valamint társadalmi változásokat mozgató hatásokig szeretnénk eljutni.

A HUG célja – az érték alapú gondolatokra és gondolkozásra építve – felfedezni a nagy földrajzi zónák szinergiáit, bemutatni az ezernyi láthatatlan szállal kapcsolódó összefüggéseket a különböző régiók mentén és csokorba fogni mindezt. A 21. század elején átrendeződött a világ térképe, új kontinensek, új világrend, új világtrend kezd kirajzolódni. Fontosnak érezzük megmutatni, hogy ebben az új világrendben, ezen a térképen Magyarországnak igen jelentős szerepe és helye van. És nem csak azért, mert szinte minden tématerületen találunk magyar kapcsolódási pontokat, bármerre megyünk találkozhatunk legendás magyar felfedezőkkel és 21. századi magyar újítókkal, hanem azért is, mert mint minden pozitív kezdeményezésben, történetben, ebben is benne van a továbbgondolás, a fejlődés, a növekedés lehetősége. A HUG-ban található cikkek, tanulmányok, előadások és gondolatok segítségével kulcsokat adunk a 21. század megismerésének térképéhez, hogy ezzel a geopolitikai látásmóddal felvértezve globális kihívásokra találjanak valódi válaszokat. Kérjük, tartsanak velünk ezen az izgalmasnak ígérkező utazáson!

Tisztelettel:

Csizmadia Norbert Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány kuratóriumi elnök HUG főszerkesztő

Csizmadia Norbert A 21. század megismerésének térképe

Új geostratéga generációk

A 21. század 5 kihívása

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

Noah Raford Stratégiai tervezés

A geoökonómia kora

Bernek Ágnes 21. századi geopolitikai stratégiák

A STR ATFOR AT YJA

m ű hely

GEOPILL ANATOK

TARTALOMJEGYZÉK

A katedrától a geopolitika tárgyalóasztaláig

Friedman Trilógia

George Friedman Megérteni mit jelent a háború Európában

Stratfor prognózis: 2015-2025

106

Geopolitical Futures: A világ 2016-ban

109

Baracskai Zoltán: Új alexandristák

Richard Florida A jövő alapja a kreativitás

122

Kreativitással beoltani egy társadalmat

129

Simon Anholt A nagy országmárka svindli

148

A fejlett város 7 mutatója

157

25 város, ahol nagyon jó élni

165

A bringások, zöldtetők, újítások fővárosa: Koppenhága

175

Tina Saaby Koppenhága az emberek városa

180

BUD: Budapest vízió

188

Szerintünk miért jó hely Budapest

soft powers

kreatív városok

116

194

Válogatás 2015 geopolitikai könyveiből

199

Filmajánló

203

Szalóki Ági A vágy muzsikál Karády-koncert Japánban

206

Magyar báj magyar ecsettel

212

TOP 10: Magyarok a világ élvonalában

GEOPILLANATOK

PAGEO sztori: A 21. század megismerésének térképe szerző: Csizmadia Norbert

Hogy alakulnak át a 21. században a világgazdasági erőviszonyok? Mi kell ahhoz, hogy Magyarország sikeres legyen ebben az új korban? Miért fontos a geopolitikai szemlélet, „belső iránytű” a világ vezetőinek, vállalkozóinak és diplomatáinak? És mit tehetünk mi azért, hogy Magyarország még jobb hely legyen? A PAGEO, a Pallas Athéné Alapítvány ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A PALLADION ÖRÖKSÉGE Pallas Athéné a tudás istennője a görög mitológiában, de ő a városok védelmezője is, így ő az első urbanista. Bevehetetlennek tartották azokat a városokat, amelyeknek Pallasz-szentélye, azaz Palladionja volt. Harcias, felvilágosult nő, a stratégiai, azaz a geostratégiai gondolkodás patrónusa is. Bár mitológiai alak, tökéletesen megtestesíti azt, amilyennek a 21. századot elképzeljük. Egy alapítvány szellemiségének a névadójával kell összhangban állnia. Athéné a hősök támasza volt a görög mitológiában, így mi ennek szellemiségében, de 21. századi módszerekkel támogatjuk azokat a tehetségeket, akik képesek geopolitikai szemlélettel maradandót alkotni. Miért pont geopolitikai alapítvány? A világ és benne az egyes országok sokféle térkép segítségével vizsgálhatók, és már nemcsak földrajzi térképekkel, hanem olyanokkal is, amelyek segítenek megérteni a gazdasági, technológiai, kulturális összefüggéseket is. A 21. század politikai és gazdasági átalakulásával a térképek és térképolvasás is felértékelődik. Új térképek, új térségek, új

szereplők, új együttműködések, új tudományterületek, új mémek és gondolatok, új kifejezések, új egymáshoz kapcsolódó szinergiák és találkozási pontok jönnek létre. Egy geopolitikai alapítvány feladata ezek értelmezése. Hiszünk abban, hogy a 21. század új, eddig kiaknázatlan lehetőségeket tartogat Magyarország számára. Együtt egy olyan értékteremtő közösséget alkothatunk, amelyik képes megragadni ezt a különleges pillanatot. A legfontosabb kérdés, hogy hogyan használhatjuk fel Magyarország adottságait egy pozitív geostratégia kialakításához? Hogyan lehet erősségünk a víz, az egészség, a tudás, a kreativitás, a high-tech iparágak fejlesztése, éppen azok a területek, ahol az elmúlt években számos egyéni és közösségi nemzetközi siker is született. Hogyan birkózunk meg a geopolitika viharaival? Hogyan lesz ellenálló a magyar gazdaság a geoökonómiai támadásokkal és válságokkal szemben? A PAGEO válasza a geopolitikai szemléletben és a tudásteremtésben keresendő. Azok az országok lesznek sikeresek, amelyek kreatív és egyedi ötleteket, szellemi tőkét tudnak előállítani. Amelyek gyorsan reagálnak a válságokra. Akik megoldást találnak a technológiai kihívásokra, az új foglalkoztatási formákra, és stabil, versenyképes gazdaságot alakítanak ki.

Akik képesek manőverezni nagyhatalmak között és akik geostratégiai csomóponttá válhatnak, hub-szerepkörbe kerülhetnek. Ezeknek az országoknak olyan vezetőkre, tudósokra és vállalkozókra van szüksége, akik felismerik a „geo” felértékelődését a 21. században. Azaz valamiféle „belső iránytűvel”, geopolitikai látásmóddal rendelkeznek. A PAGEO-nál olyan ambiciózus tehetségeket keresünk, akik éhesek a sikerre, és szeretnének tenni is azért, hogy Magyarország egy jó hely legyen, és így többet adhasson a világnak. Belső iránytű kell az embereknek Arra kell rádöbbennünk, hogy nincs más út. Meg kell értenie mindenkinek, hogy nem a világ került közelebb hozzánk, hanem mi tudunk gyorsabban és messzebbre mozogni a világban. Tehát azok lesznek sikeresek, akik aktívak, akik fejlődnek és akik kiismerik magukat idegen kultúrákban, ismeretlen tájakon. Képesek a változásra és nem riadnak meg a válságoktól, hanem erőt merítenek belőlük. Egyszóval belső iránytűvel rendelkeznek, egy hosszú távra tervező, felelős és geopolitikai látásmóddal. Ez minden ember saját önös érdeke is. A versenyképesség és növekedés fennmaradásunk tétje.

Rengeteg olyan visszajelzést kapunk, amelyben magyar kutatók arról számolnak be, hogy bürokratikus és anyagi akadályok miatt tanulmányuk sosem jelenhetett volna meg. A PAGEO ezeket a terheket vette le a vállukról. Nap mint nap egyre jobb felfedezések, ötletek kerülnek elő a fiókokból. Egyszerűen csak utat kell nyitni, és néha segíteni kell a szakmát! A hazai és külföldi egyetemek tanszékein is kiváló, tehetséges mesterek és tanítványok dolgoznak. Jó kapcsolataink vannak a legjelentősebb nemzetközi think-tankekkel is. Az alapítvány együtt szeretne dolgozni a magyar kreatív műhelyekkel is, tehetséges fiatal kutatókkal. Szeretnénk bevonni a külhoni, valamint a kint élő, dolgozó, tanuló magyarok tudását, országismeretét is. Tavaly szeptemberben geopolitikai doktori iskolát indítottunk két másik alapítvánnyal és a Pécsi Egyetemmel együtt. 27 geopolitikával kapcsolatos könyvet jelentettünk meg és saját, önálló kutatóintézetünk is megkezdte működését. Tehát vannak és lesznek „belső iránytűvel” rendelkező tehetségeink. A következő lépés, hogy szeretnénk összekapcsolni őket külföldi kollégáikkal, hogy ösztönözzük és inspiráljuk a többieket.

Olyan konferenciákat szerveztünk, ahol a magyar tudományos szféra nem csak egymással találkozhatott, hanem külföldi kollégáikkal, a szakma világsztárjaival is kapcsolatba kerülhetett. Niall Ferguson egy hologramot küldött maga helyett Igaz, a történet ennél kicsit bonyolultabb. A történészprofesszor egyből igent mondott a meghívásunkra a Budapest Brain Barra, de akkor még nem tudhatta, hogy ő és családja halálos fenyegetést kap. Sajnos feleségével biztonsági intézkedések miatt nem hagyhatták el otthonukat. Ekkor jött a hologram ötlete. Én úgy tudom, nem igazán volt még ilyen Magyarországon, és az előadás így történelmi jelentőségű lett.

Hogy lesz a zenéből geopolitika? A 21. században már nem csak a fegyverekről és az olajról szól a geopolitika. Sokkal komplexebb lett a világ. Hagyni kell az ország „rejtett” diplomatáit: művészeket, sportolókat, tudósokat és vállalkozókat cselekedni. A szűk kategóriákat el kell felejteni, azt kell nézni, hogy az adott tevékenység milyen hatásokat vált ki. Ezek a „puha erőforrások”, a kultúrdiplomáciai eszközök óriási hatással lehetnek a gazdasági és politikai kapcsolatokra is. Tavaly Budapesten rendezték meg a Világzenei Expót, a WOMEX-et, amelyet mi is támogattunk. Nagyon jó kritikákat kapott az esemény és a város is az ide látogató külföldi művészektől és újságíróktól.

fotók: Hajnal András

De nem csak Niall Ferguson volt nálunk, Richard Florida is a PAGEO támogatásával érkezett Budapestre. Büszkék vagyunk arra is, hogy hazalátogatott szülőföldjére George Friedman a Stratfor hírügynökség vezetője, akinek három könyve (a PAGEO támogatásával) most először jelent meg magyarul.

Előadott John Gerzema, Philip Zimbardo, Sugatra Mitra, Noah Raford, Leonard Brody, Simon Anholt, Sandy Speicher, Csíkszentmihályi Mihály, Barabási Albert-László és még nagyon sokan mások. Egy év alatt 20 trendformáló előadót hoztunk Budapestre. Gondolataikat, tanácsaikat 20 ezer ember hallgatta élőben, és sok ezren az interneten.

PAGEO sztori: A 21. század megismerésének térképe

Az igazi siker viszont az volt, amikor Joe Boyd (Bob Dylan hangmérnöke, a Pink Floyd felfedezője) ötcsillagos kritikát adott a Songlines magazinban A magyar folk történetének. A világ egyik legrangosabb zenei lapja Jávorszky Béla könyvét díjazta, aminek angol megjelenését a PAGEO támogatta. Egy ilyen elismerés nem csak a magyar népzenének és Jávorszkynak szól, hanem saját kultúránkon keresztül segít kapcsolatot teremteni a külvilággal. Értékmentés, értékőrzés és értékteremtés

Azt szeretnénk, hogy ebben az épületben tudásra és kreativitásra alapozva teremtsük meg az ország új aranytartalékát. Magyarország jövője a tehetségeink kezében van A támogatásokon és pályázatokon felül a saját szakmai programok szervezésére koncentrálunk idén. Eredményeinket kerekasztal-beszélgetések és vitaestek keretében is be szeretnénk mutatni. Partneregyetemek körét is bővíteni szeretnénk, valamint minél több emberhez szeretnénk eljutni.

A Budai Várban számos, szó szerint kincset rejtő épület található, amelyeket senki sem gondoz. Az Úri utca 72. azért történelmi jelentőségű számunkra, mert a II. világháború előtt a magyar aranytartalékot őrizendő, trezorokat alakítottak ki a pincéjében 40 méter mélyen. Az épületet felújítjuk, és így újra a Vár újabb látványossága lehet majd. Geopolitikai konferenciák, előadások és szemináriumok lesznek ebben a képzési és közösségi központban.

A PAGEO feladata, hogy megadja a kezdőlökést, és hogy védőhálót nyújtson azoknak, akiket csak ennyi választ el egy nemzetközi konferenciától, egy tanulmány megírásától, vagy egy könyv kiadásától. Cserébe csak annyit várunk el, hogy támogatottaink legyenek büszkék munkájukra, gyarapítsák a magyar tudástőkét, és ezáltal Magyarország „belső iránytűje” is egy biztonságos és boldog jövő felé fordulhasson.

PAGEO KUTATÓINTÉZET A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet 2015 tavaszán jött létre azzal a céllal, hogy megteremtsük Magyarországon a geopolitika mint tudományterület kutatási alapjait. Jelenleg tíz fiatal kutatóval dolgozunk, akik a világ különböző területeit fedik le: Afrika, Kína és Dél-Kelet Ázsia, Latin-Amerika, illetve Oroszország és a poszt-szovjet térség. Indulásunk óta már közel 200 cikket, elemzést vagy könyvrecenziót publikáltunk, amelyek egyrészt a weboldalunkon, másrészt különböző kiadványokban jelentek meg. Munkánk másik része arra irányul, hogy elemző- és háttéranyagainkkal a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, szakmai munkáját támogassuk. Jelenleg négy szakmai konferenciát és kerekasztal-beszélgetést készítünk elő 2016-ra, később saját könyveket, tanulmányköteteket is szeretnénk kiadni. Hosszú távon az a cél, hogy Közép-Kelet Európa egyik legjobb geopolitikai kutatóintézetévé váljunk.

ÖSZTÖNDÍJAK, KIADVÁNYOK, RENDEZVÉNYEK A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) feladata, hogy a magyar közgondolkodás, a pénzügyi tudatosság, a globális tájékozottság, a közgazdasági, geopolitikai szakmai közélet és a szakemberképzés fejlesztését előmozdítsa. Az Alapítvány leginkább kedvelt programja a publikációs és kutatási pályázat, amelynek keretein belül számos magyar és külföldi könyv, tanulmány került a hazai

olvasóközönség elé, köztük George Friedman, a magyar származású világhírű geopolitikai szakértő három könyve is. A hagyományos geopolitikai kutatások mellett a PAGEO támogatásával valósulnak meg urbanisztikai, vagy éppen a kiberteret vizsgáló kutatások is. A mobilitás programmal magyar szakértők eredményeit ismerhette meg a világ. Az Alapítvány egy év alatt 22 olyan szakmai és tudományos rendezvény létrehozását támogatta, mint az EUGEO V. Kongresszusa, a CITYGLOBE 2015 nemzetközi konferencia, a Határtalan Európa, a Pécs Debate Academy Nemzetközi Vitaakadémia és Konferencia, a Felfedezők Napja, a Budapest Brain Bar, vagy a TEDxDanubia 2015, amelyeken világhírű nemzetközi előadók gondolatait ismerhette meg a közönség. A hazai és külföldi geopolitikai, gazdasági szakmai közélet összekapcsolását kultúrdiplomáciai eseményekkel is támogatta, mint a Budapesten megrendezett WOMEX világzenei expo.

PHD-PROGRAM A PAGEO két másik Pallas Athéné alapítvánnyal és a Pécsi Egyetemmel közösen PhD-programot indított, amelyre 62 hallgató kapott ösztöndíjat. Képzésüket tutorokon és témavezetőkön túl 77 felkért előadó, világhírű szakértő segíti. Saját PhD-programján kívül az Alapítvány további 6 PhD-hallgatót segít a fokozatszerzésben.

Corvinus Egyetem 16

új geostratéga generációk A Budapesti Corvinus Egyetem Társadalomtudományi Karán 2015. szeptember 1-től jött létre a Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet, amelynek fő küldetése, hogy a hazai gazdasági felsőoktatásban is megjelenjenek a világ globális és regionális térbeli átalakulásának aktuális kérdései. A Pécsi Tudományegyetem pedig a Pallas Athéné alapítványok támogatásával újította meg geopolitikai, geoökonómiai és politikai földrajz doktori programját.

Budapesti Corvinus Egyetem: TÉRBELISÉG A T-KARON Az Egyetem 2015 júliusában kötött stratégiai megállapodást az MNB-vel, melynek célja a hazai közgazdasági oktatás és kutatás közös fejlesztése. Az együttműködés több területre irányul, hallgatói ösztöndíjaktól, publikációs területeken át a Közgazdasági Kar új tanszékének kiépítéséig, de ezek között szerepel a geostratégiai, geoökonómiai oktatás és kutatás élénkítése is. A Társadalomtudományi Karon a globális gazdasági és geopolitikai fókusz az új intézet mellett azzal is erősödik, hogy a Világgazdasági Intézet is ehhez az egységhez került át. A karon eddig is jelen lévő Nemzetközi Tanulmányok Intézettel együtt immár az ország legjelentősebb globális kérdésekkel foglalkozó egyetemi kara jöhet létre közgazdaságtani, társadalomtudományi és földrajztudományi alapokról egyaránt építkezve. Mint azt az Intézet vezetőjétől, Tózsa István professzortól megtudtuk, a magyar felsőoktatásban a földrajz oktatása, a geográfus szakemberképzés jelenleg csak a természettudományi karokon van jelen, amit csak részben tud kiegészíteni az, hogy az országban számos közgazdasági ill. gazdálkodástudományi kar foglalkozik regionális gazdaságtannal. A geográfia korszerű oktatása különösen fontos abban a korban, amikor a

világ térbeli gazdasági és hatalmi átrendeződésének vagyunk szemtanúi és a globalizálódó világban a régiók, országok, városok egymással egyre erősebb versenyben állnak. A világ gazdasági-társadalmi kérdéseinek globális „bestseller” gondolkodói is a térbeliség, azon belül kiemelten a városok szerepére hívják fel a figyelmet. Richard Florida például a versenyképesség kulcsát jelentő ún. kreatív osztály felemelkedésében lényeginek tartja a városok szerepét, míg pl. Edward L. Glaeser, a Harvard Egyetem közgazdász professzora egyenesen a városok (gazdasági) diadaláról írta fő művét nemrég. Ugyanakkor érdemes arra is figyelnünk, hogy Robert D. Kaplan, geopolitikai „guru” a globális folyamatokban a területiség meghatározó szerepének elismerését emeli a fókuszba a „The Revenge of Geography” című kötettel. A Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Intézet jelentős részben a korábbi Környezettudományi Intézetre épült fel, azon belül is elsősorban nagy múltú a gazdaságföldrajz tanszék kiegészítésével. Bár a földrajz oktatása az elmúlt másfél évtizedben visszaszorult a közgazdasági egyetemen, fajsúlyos jelenléte korántsem előzmények nélküli.

A képzésben foglalt főbb témakörök:

új geostratéga generációk

A Corvinus távoli elődjének tekinthető a Királyi Magyar Tudományegyetem közgazdaságtudományi kara, melyet Teleki Pál, korának nemzetközileg elismert geográfusa – és két ízben miniszterelnök – hozott létre. A szocializmus évtizedeiben a népgazdasági tervezés szakembereinek fontos forrása volt a közgazdasági egyetem gazdaságföldrajzi tanszéke, amely aztán a kilencvenes években jelentősen átalakult és számottevően leépült. A Gazdaságföldrajzi, Geoökonómiai és Fenntartható Fejlődés Intézet célja három szervezeti egységgel, a Gazdaságföldrajz Központtal, a Geostratégia Központtal és a

Fenntartható Fejlődés Központtal kezdi meg a munkát az oktatás és a kutatás területén egyaránt. Első lépésként az eddigi Regionális és Környezetgazdaságtan mesterszak megújítására került sor, aminek eredménye, hogy egy az átrendeződő globális világ földrajzára, a városok fejlődésére és geostratégiára specializálódó regionális gazdaságtan képzéssé vált, melyben nagy szerepet kapnak a gyakorlati gazdaságfejlesztési, stratégiai tervező és területfejlesztő szakemberek. A tervek között szerepel a tématerületen nemzetközi képzési kínálat kialakítása, külföldi partnerintézménnyel közös képzés megteremtése is.

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM: A RÉGIÓ LEGNAGYOBB DOKTORI PROGRAMJA A Pécsi Tudományegyetem Földtudományi Doktori Iskolája keretében, valamint a PAGEO, a PADA és a PADS alapítványok támogatásával 2015 szeptemberében indultak el a képzések 62 ösztöndíjas hallgatóval. A Doktori Program célja, hogy multidiszciplináris megközelítéssel adjon válaszokat a 21. század nemzetközi geopolitikai kihívásaira Kelet-Közép-Európa szemszögéből. A teljes nevén „Geopolitika, geoökonómia és politikai földrajz közép-európai perspektívából” című doktori programot Dr. Szilágyi István professzor vezeti. A geopolitika mint interdiszciplináris szakterület elsősorban a közgazdaságtan, a geográfia és a politikatudomány határterülete, ugyanakkor egy olyan elemző rendszernek is tekinthető, amely a meghatározott földrajzi térben felmerülő kérdéseket komplex módon értelmezi, és a megoldására összetett választ képes szolgáltatni. A geopolitika ezért a gazdaságpolitika fontos dimenziója, amelynek szakmai-tudományos feltárása, teljesítményének ösztönzése gazdaságstratégiai jelentőségű. A doktori képzésben részt vevők a tutori rendszer segítségével a legnagyobb tapasztalatú hazai és külföldi szakemberek iránymutatása mellett tanulhatnak és kutathatnak. Meghívott előadóként a témák legjelentősebb, nemzetközileg is jegyzett kutatói,

stratégiai gondolkodói, vezető egyetemek profes�szorai, valamint a vezető think-tank intézetek vezetői tartanak előadásokat és kurzusokat. A doktoranduszok angol és magyar nyelvű oktatásban részesülnek, a legjelentősebb külföldi egyetemek (Stanford, King’s College London, University of Oxford, Harvard University, University College of London) és vezető geopolitikai – geostratégiai intézmények (Geneva Institute of Geopolitical Studies) kurzusain vehetnek részt. A legújabb nemzetközi szakirodalmakhoz és adatbázisokhoz férhetnek hozzá. A legújabb kutatási témákat és trendeket követhetik nyomon, és folyamatosan részt vehetnek nyitott tudományos műhelyekben. A geopolitikai-geoökonómiai oktatási program már ősszel elkezdődött az egyetem doktori iskoláján belül, elképzeléseik szerint 2017-től már önálló doktori iskolája lenne a tudományterületnek. Ezzel a kezdeményezéssel egyedülálló doktori iskolát hoznának létre Közép-Európában. Az akkreditációs eljárásra való felkészülés munkálatait már idén ősszel elkezdik, és 2017 őszén, már az akkreditáció birtokában elkezdheti a működését a doktori iskola, amelybe átkerülnek a tanulmányaikat az idén és jövőre megkezdő PhD-hallgatók.

A 21. század 5 kihívása szerző: Körtvélyesi László

Már több, mint száz éve, hogy Amundsen elérte a Déli-sarkot, 47 évvel ezelőtt Armstrong a Hold felszínére lépett. Felfedeztünk mindent, a világunkat műholdak százai pásztázzák, és a világatlasz egy okostelefon segítségével elfér a tenyerünkben. A repülőgépek és a szabad kereskedelem elmosták a határokat, az USA megkérdőjelezhetetlen hegemóniája pedig egyirányúsította a politikát. A 20. század megölte a földrajzot. Így most, a 21. század elején az a feladatunk, hogy új, használható térképeket és iránytűket gyártsunk az újraformálódó világ megértéséhez.

A 20. század az Amerikai Egyesült Államokról szólt. Ebben az időszakban az USA ötféleképpen számolt le a geopolitikával. Meghódította a tengereket és megnyerte az űrversenyt, amivel kiterjesztette határait az egész „kék bolygó” felszínére. A világpiac alapja az amerikai tőke és dollár lett, amit követett a beáramló tudományos és kreatív munkaerő és az exportált kultúra, munkakultúra és maga a globalizáció. A katonai, politikai, gazdasági és az „agyelszívás” előnyével az Amerikai Egyesült Államok meghódította a világot. Bill George: „Sose pazarolj el egy jó válságot!” Viszont a 21. század 5 nagy válsággal kezdődött, amelyek újrarajzolják a múlt században kialakult geopolitikai világtérképet. Ismeretlen terepen járunk, ahol nap mint nap vissza kell nyúlnunk a földrajz és geopolitika eszköztárához. Az első válság alapján az USA-nak egy emberöltő után újra vetélytársakkal kell megküzdenie. Ezekben az években Kína, India, Oroszország, a Közel-Kelet vagy éppen Brazília lép komoly ambíciókkal a poros geopolitikai szorítóba: az egypólusú

GEOPOLITIKA, GEOÖKONÓMIA ÉS GEOSTRATÉGIA A geopolitika a földrajzi jellemzők, adottságok és lehetőségek, valamint a politikai és társadalmi folyamatok kölcsönhatásait vizsgáló tudományág, eredetileg a politikai földrajz része. A 20. század végére előtérbe kerültek a gazdasági témák a geopolitikán belül, és így kialakult a geoökonómia tudománya. A geostratégia egy állam, vagy más szervezet földrajzi jellemzőket is figyelembe vevő külpolitikai programja. világ újra sokpólusúvá fejlődik, és a 21. században új világrend születik. A globális stratégiákat „regionális” együttműködések váltják fel. (Ideértve akár az USAEU TTIP szabadkereskedelmi megállapodást is.) A többpólusú világ számos szövetségesi rendszere között sokszor a kisebb országok jelenthetik majd a mérleg nyelvét. Ilyen a Brazília köré csoportosuló

latin-amerikai országok csoportja vagy az Oroszország körüli Eurázsiai Unió, valamint Kína és a Kis-Tigrisek szövetségi rendszere és konfliktusai is. A második válság a 2008-as amerikai jelzáloghitel-buborék és gazdasági összeomlás, amely végül legalább három részre szakította Európát, vagy más szóval felfedte eddig elkendőzött határait. Ma már az USA lényegében maga mögött hagyta a válság terheit, miközben az öreg kontinens még mindig a recesszió és a defláció árnyékával küzd. Eközben az energiáért és ugyanakkor az energiafüggetlenségért folyó küzdelem egyszerre zajlik, miközben az olajárak zuhanórepülésbe kezdtek. Míg Németország és Olaszország megújuló-energia nagyhatalommá válik az olcsó olaj évtizedében, Oroszország és a Közel-Kelet képtelen rendbe tenni saját gazdaságát. A harmadik válság egy kétirányú migrációs folyamat, amelyiknek egyik ága a fejlett országok tudás- és agyelszívó hatása, másrészt a szíriai háborúval párhuzamosan elindult migrációs folyamat. Az új technológiákon alapuló globális világban mindenki előtt nyitva áll a fejlődés kapuja. A fejlett gazdaságok és a gyorsan fejlődők közötti tudásáramlás kettős folyamat: egyszerre teremt kapcsolatot (új szövetségek, katalizátorok), ugyanakkor a munkáltató ország egyre inkább csak a tudás szolgáltatójává és nem termelőjévé válik. (Ahogy más iparágakkal is megesett.) A negyedik válság technológiai és társadalmi természetű egyszerre. A 21. század a mesterséges intelligenciák, robotok, az adatbányászat és az automatizáció kora lesz. A közeljövőben minden olyan iparág gépi munkával vagy szoftverrel kiváltható lesz, amely nélkülözi az egyedi emberi kreativitást. Az Uber taxizás csak első fecske ebben a megállíthatatlan folyamatban, az Amazon gyáraiban sem emberek leltároznak már, és hamarosan az összes adminisztrációs, könyvelői, de még pénzügyi tanácsadó feladatkört applikációk válthatják ki. Ezeket a társadalmi folyamatokat nyomon kell követnünk, és olyan rugalmas megoldásokkal kell előállnunk, amelyek előtérbe helyezik az embert, miközben a fejlődést sem szorítják el. Az ötödik válság vezetői kvalitások válsága. Ha a fenti problémák többségének kialakulása egyértelműen a vezetői képességek hiányára vezethető

A geopolitikai fordulat Az utóbbi években mind a tudományos életben, mind a diplomáciai találkozókon előtérbe került a geopolitikai helyzet. Csak tavaly olyan mértékadó konferenciákat rendeztek a térségben, mint Pozsonyban a GlobSec, a Snow Metting Vilniusban, Riga Conference vagy Prágában a Forum 2000. Eközben az amerikai CSIS kutatóközponton belül külön Brzezinski Geopolitikai Intézet kezdte meg a működését. A világ legjobb think-tankjeit ös�szegyűjtő University of Pennsylvania listáján egyre több nemzetközi kapcsolatokkal és geopolitikával foglalkozó kutatóközpont jelenik meg. A kelet-közép-európai régiót egy lengyel intézet vezeti. Magyarországon is megélénkült a geopolitikai gondolkodás, egyre több geostratégiával foglalkozó intézet és kurzus jelenik meg. A Corvinuson száz év után újra van gazdaságföldrajz és geoökonómia intézet. A Pécsi Egyetem Geopolitikai doktori programja pedig a régió legnagyobbja lett ezen a szakterületen. vissza: a felelősség elhárítására, a rugalmatlanságra, a felületi kezelésekre, a rövid távú megoldásokra. Ez az 5 válság geopolitikai lehetőség is lehet számunkra az újrakezdésre. Az az ország, amelyik megoldást talál az új típusú, főként online vállalkozások helyzetére, az agyelszívás kérdéskörét is megoldhatja. Aki tudástőkéjét megtartja, válságtűrő gazdaságot építhet, amellyel értékes szövetségessé válhat önmagában, vagy egy regionális erőpólus mellett. Mindehhez viszont olyan vezetőkre van szükségünk, akik eligazodnak a geopolitika sokszor ködös és mocsaras világában, akik fel merik fedezni a legújabb világot és át tudják adni tapasztalataikat, ismerettérképeiket az új generációknak.

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja Felfedezők Napja: Kutatóexpedíciók Fesztiválja Erő, Kitartás és Tudomány találkozása 2015. május 9-én, a Millenáris Parkban immár harmadik alkalommal nyitotta meg kapuit a Felfedezők Napja A FÖLDGÖMB magazin és a Magyar Földrajzi Társaság szervezésében a PAGEO támogatásával. A vulkánok kerültek fókuszba, melynek többek közt a történelemformáló Tambora 200 évvel ezelőtti kitörése adott aktualitást. A Kutatóexpedíciók Fesztiválján régészek, paleontológusok, biológusok, antropológusok, klímakutatók, vulkanológusok, geográfusok és még számos tudományág kutatói hozták testközelbe eredményeiket, a terepi kutatás világát. A látogatók a rendezvény előadásain, bemutatóin, mini kiállításain keresztül pillanthattak be munkájukba, módszereikbe, és megismerkedhettek a felfedezők eszköztárával is. A fesztivál a geográfia és rokontudományainak legnagyobb és leglátványosabb hazai rendezvénye. A különleges program célja: felhívni a figyelmet a kutatóexpedíciók fontosságára, valamint az expedíciók tudományos gyökereire. Kedvet és érdeklődést ébreszteni a jövő generációjában a tudományos kutatómunka iránt, megmutatni annak szépségét, izgalmát! A minőségi ismeretterjesztés napjainkban méltánytalanul háttérbe szorult, a magyar kutatók eredményeivel szinte alig találkozhat a nagyközönség,

FELFEDEZÔK

NAPJA

pedig munkájuk társadalmi és gazdasági haszna kézzelfogható. Rendezvényünkkel ezen szerettünk volna változtatni, melyen az Erő, a Kitartás és a Tudomány találkozott egymással. Az előadásokon és a kiállítóhelyeken A Földgömb számos szerzőjével személyesen is találkozhatott az olvasó, a kutatómunka bemutatása és az élménybeszámolók folyamatosak voltak e családi rendezvényen. Vonzó és veszélyes tűzhányók, vulkánkitörések nyomában Mi köze a Tambora kitörésének a Velocipéd feltalálásához vagy Frankensteinhez? 2010 tavaszán az izlandi Eyjafjallajökull Európa légi közlekedését egy hétre megbénító kitörése egy csapásra az érdeklődés középpontjába hozta a vulkáni működést és annak lehetséges hatásait. 2015-ben egy másik globális hatású vulkánkitörést is fel kellett idéznünk. 1815. április 5-én több ezer év nyugalom után kitört az indonéziai Tambora tűzhányó. Csak a vulkán környezetében több tízezer áldozata volt a működésnek, ám megbecsülhetetlen, hogy a kitörés távoli hatásainak következtében hányan haltak meg. Több százezren bizonyosan, és elképzelhető, hogy ez a szám akár milliós is lehet. Éhínség ütötte fel fejét szerte az északi féltekén, járványok alakultak ki, az elkeseredett emberek sok helyen egymásnak estek Európában és a frissen meghódított Észak-Amerikában.

fotó: Mózsi Gábor

Nem volt ez másképp a Kárpát-medencében sem. Tízezrek estek áldozatul a terméskiesés miatti éhínségnek és a megváltozott időjárási hatásoknak. 1816-ot a „nyár nélküli évként” tartják számon. Az évekig tartó szokatlan időjárás vezetett Byron apokaliptikus „Sötétség” c. verséhez, Mary Shelley Frankenstein-alakjának megalkotásához, és e nehéz körülmények serkentették a bicikli őse, a velocipéd megalkotását is. Pontosan 200 éve történt mindez, és fontos, hogy elgondolkodjunk rajta: vajon milyen hatása lenne egy ilyen vulkánkitörésnek a mostani világban? Vajon a technológiailag fejlett társadalmak felkészültek-e egy ilyen globális hatású természeti folyamatra? Vajon ismert-e egyáltalán széles körben, hogy ilyen események is bekövetkezhetnek – amelyek a történelmi időkben több alkalommal is előfordultak már?

Az emberiség 10%-a aktív tűzhányó közelében él! Ma 86 országban mintegy 800 millió ember él aktív vulkánok 100 kilométeres körzetében, azaz vulkáni veszélynek van kitéve. Ez a Föld lakosságának több mint 10%-a! Csak a fesztivált megelőző hónapokban 3 település tűnt el a Föld felszínéről vulkáni működés következtében. Vajon mi lenne, ha a következő egy több százezres vagy épp milliós város lenne? Erre még nincs tapasztalat, nincs pontosan kidolgozott terv, s egyáltalán: vajon mennyire tudunk ezekről? A vulkanológia szakemberei egyre újabb eszközöket vetnek be, hogy jobban megismerjék a tűzhányókat, a vulkáni működést, és ezt a tudást felhasználják a kitörések előrejelzésében. Megismerni a vulkánokat egyre égetőbb elvárás a társadalomtól.

Kitörhet-e egy vulkán a Kárpát-medencében is? Van-e jelentősége a vulkáni kutatásoknak a Kárpát-medencében? Környezetünkben az elmúlt 20 millió évben rendkívül változatos vulkáni működés zajlott, és még az elmúlt egymillió évben is tucatnyi tűzhányó tört ki. A mostani, látszólag nyugodt helyzet vajon azt jelenti, hogy vége e mozgalmas történetnek vagy lehet még folytatás? A legfrissebb kutatások azt jelzik, hogy a székelyföldi Hargita Csomád-hegytömege alatt még lehet olvadéktartalmú magmakamra, azaz a lehetőség adott egy újabb kitöréshez. Nem kizárt, hogy bazaltos magma tör fel néhány nap alatt a földkérgen keresztül, és jut felszínre egy látványos vulkánkitörés formájában. Tudunk-e eleget ezekről az eseményekről? A hazai vulkanológiai kutatások az elmúlt években számos figyelemre méltó tudományos eredményt hoztak, és bebizonyosodott, hogy e tapasztalatok jól használhatóak általában is a vulkánok elemzése során. Talán kevesen tudják, hogy térségünkben intenzív kutatások zajlanak szupervulkáni kitöréseket megközelítő, pusztító események megértése céljából is! Magyar vulkanológus itthon és a nagyvilágban A Kárpát-medence egy vulkanológiai laboratórium, csak fel kell lapozni ennek oldalait és olvasni a sorok között. Ezt segítették a Felfedezők Napján a Millenáris kiállítócsarnokában jelen lévő hazai vulkanológusok. A földköpeny kőzetétől a néhány hónapos lávakőzetig érdekesebbnél érdekesebb képződményeket lehetett kézbe venni. Tudják-e, hogy hazánkban már van egy Vulkánpark és van két olyan Geopark, melyek elsősorban a vulkanológiai természeti értékekre alapulnak? Bepillantást engedtünk e különleges csodákba, és kiderült az is, hogy milyen eredményeket hoztak a külföldi vulkanológiai expedíciók! Teleki Sámuel 1888-as kelet-afrikai expedíciójának köszönhető az egyetlen magyar nevű potenciálisan aktív tűzhányó, amit Höhnel nevezett el Teleki-vulkánnak. Jelenleg, a Földgömb-Atacama Klímamonitoring Expedíció geográfusai végeznek kutatásokat a Föld legmagasabbra emelkedő tűzhányóján, Chilében. A rendezvényen mindezek mellett sok-sok vulkánvizsgálati eredményről hallhattunk – mindenki számára közérthetően.

Magyar Felfedező Nagydíj A Földgömb az Expedíciós Kutatásért Alapítvány 2015-ben is odaítélte a Magyar Felfedező Nagydíjat, melyet Dr. Török Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára, rendezvényünk fővédnöke adott át Sántha Istvánnak. A díjazott olyan expedíciós feltáró tevékenységért kapta az elismerést, amely új szakmai eredményeket hozott, maradandó értékteremtéssel járt, jelentős nemzetközi figyelmet keltve. Újra útra kelt az Európa-kerülő kajakos A tavaszi viharok csitultával újra tengerre szállt Végvári Tamás, az Európa körbeevezését célul kitűző kajakos. A Budapesttől Norvégiáig tartó út első, 4200 kilométeres szakasza Athénnál fejeződött be. A Duna, a Fekete-, a Márvány- és az Égei-tenger partvidékének végigevezése után a görög fővárostól folytatódott az utazás át a Korinthoszi-csatornán Korfu szigete és az albán határ felé. A WWF-el karöltve a vizes élőhelyek védelméért kampányoló evezősre és viharvert, alig 50 cm széles kajakjára még 20 ezer kilométer lapátolás várt az északi sarkkörig. Végvári Tamás rendezvényünkről, a Felfedezők Napja kapuzárását követően indult el újabb útszakaszára. Az előtte álló nehézségekről, feladatokról a Nagyszínpadon beszélgettünk vele. Családi fesztivál: „Legyél te is címlaphős!”-játék, Hétpróba, élő közvetítés a földrajz ünnepén A Felfedezők Napja – az előadásokon, bemutatókon túl – a földrajz ünnepe, egy igazi családi fesztivál, mely nem múlhat el játékok és sok-sok nyeremény nélkül. A vállalkozó szellemű látogatók próbára tehették magukat, hogyan állnának helyt egy valódi expedíción! Aki teljesítette a hétpróbát, és a szerencse is mellé szegődött, akár egy utazást is nyerhetett Lengyelország hegyei közé, vagy hazavihette a sok értékes ajándék egyikét. De aki nem nyert semmit, még mindig belekóstolhatott a Pedalocafe – expedíciós kávézótricikli baristája által készített biokávé-különlegességekbe. A gyermekeket is gazdag program várta! Játékos feladatok segítségével lehettek gazdagabbak új ismeretekkel a legkisebbek a Magyar Földrajzi Társaság „Kontinensek kézzelfogva” című standjánál.

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

Az MTA CSFK Földrajztudományi Intézetének bemutatóhelyén pedig már a nagyobbak is találhattak érdekes feladatokat, valamint látogatóink ez alkalommal is találkozhattak a Tropicarium néhány lakójával. Aki szeretett volna címlapra kerülni, az a Felfedezők Napján megtehette. Greenbox-technikával bárki néhány perc alatt a A Földgömb magazin címlapjára kerülhetett, és a képet megoszthatta barátaival. Csak azt kellett eldöntenie, melyik felfedező bőrébe akar bújni. Akinek mégsem sikerült eljönni rendezvényünkre, a Filmdzsungel Tévének köszönhetően élőben követhette a Millenárison zajló eseményeket a

www.felfedezoknapja.info honlapon. Előadásaink egy része később is újranézhető! 2016-ban május 21-én a Millenáris D csarnokában ismét megrendezésre kerül a nagy sikerű Felfedezők Napja, a Kutatóexpedíciók Fesztiválja címmel. A látogatók belekóstolhatnak a tudományos kutatók életébe, főképp a terepi kutatásba, amelynek minden területe helyet kap: klímakutatás, őslénykutatás, ősföldrajzi kutatás, földtani kutatás, felszínfejlődés-kutatás, ökológiai kutatás, régészet, néprajzkutatás, űrkutatás, de a fókuszban a klímakutatás áll! A belépés minden korosztálynak ingyenes!

Szerző: Heiling Zsolt

A MIGRÁCIÓTÓL A GEOMORFOLÓGIÁIG Európa vezető földrajztudósai Budapesten – EUGEO 2015. Kongresszus (2015. augusztus 30–szeptember 2.) A legrangosabb európai földrajztudományi fórum helyszíne volt augusztus 30. és szeptember 2. között a magyar főváros. A kongresszust az EUGEO tagja, a Magyar Földrajzi Társaság szervezte. A kontinens földrajzi társaságait összefogó, 1997-ben alakult ernyőszervezet, az EUGEO 5. kongresszusán 45 ország 602 kutatója tanácskozott az Európa jövőjét is meghatározó problémákról: többek között demográfiai kérdésekről, klímaváltozásról, urbanisztikáról. „A hagyományos diszciplínák határai egyre inkább elmosódnak, s ez igaz a földrajztudományra is. Az elmúlt évtizedekben a folyamatban jelentős szerep jutott az Európai Unió által finanszírozott programoknak, amelyekben a hazai földrajztudósok is szép számmal vettek részt” – vázolta a földrajztudomány és művelői helyzetét Kovács Zoltán, az MTA doktora, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, a kongresszus szervezőbizottságának elnöke.

Hazai kutatók a nemzetközi porondon Mint elmondta, a természetföldrajz kutatói leginkább az ökológia, a geológia, a klimatológia, a talajtan és az informatika művelőivel működnek együtt hazai és nemzetközi szinten, míg a társadalomföldrajz kutatói a szociológia, a demográfia, a közgazdaságtan és a politológia képviselőivel alakítanak ki rendszeres kapcsolatot. A természetföldrajzhoz kötődő kutatási témákban nemzetközi szinten is hagyományosan erős a hazai negyedkori geomorfológia, a tájkutatás, a karsztkutatás, a recens felszíni folyamatok (pl. a talajerózió) vizsgálata. A társadalomföldrajzban pedig az etnikai-földrajzi, a városföldrajzi, a migrációra, valamint a leszakadó térségekre (perifériák) vonatkozó kutatási eredmények keltették a legnagyobb nemzetközi visszhangot az elmúlt évtizedekben. A földrajztudomány a hétköznapokban Az egyik leggyorsabban fejlődő terület a geoinformatika. A földrajztudomány képviselőinek közös nyelve az eredmények térképi ábrázolása.

Az adatgyűjtés, tárolás, értelmezés és megjelenítés technikáinak gyors ütemű fejlődése jóvoltából a földrajzi ismeretek nagymértékben gazdagodtak, emellett a földrajzi információk mindennapi használata (pl. GPS, Google Maps) is széles körben elterjedt. A geoinformatika fejlődése töretlen, nap mint nap jelennek meg új eszközök, tudományos módszerek a földrajzi folyamatok nyomon követésére. „A társadalomföldrajzzal foglalkozók az elmúlt években a mobiltelefonok cellaadatai alapján olyan mobilitási folyamatokat tudtak vizsgálni, mint a hétvégi szabadidő eltöltéséhez köthető mozgások vagy az elővárosi népesség napi mozgásának (ingázás) ritmusa” – említett egy példát a térelemzés, valamint a térbeli adatinfrastruktúrák legújabb módszereinek felhasználására Kovács Zoltán. Hozzátette: ezek az ismeretek jól használhatók más területeken is, például a közlekedéstervezésben. Kurrens témák A földrajz tudományos eszköztáráról, szemléletéről szólva a professzor kiemelte: minthogy a tudományterület két nagy ága közül a természetföldrajz inkább a természettudományokhoz, a társadalomföldrajz pedig a társadalomtudományokhoz áll közelebb, a földrajztudomány bizonyos mértékig összekötő kapocs közöttük. „A természetföldrajzon belül az elmúlt években igen divatossá vált a környezeti kockázatok felmérése, modellezése, a klímaváltozás és a tájdegradáció hatásainak vizsgálata, a területhasznosítás

átalakulásának nyomon követése, továbbá a környezet védelmére, rehabilitációjára vonatkozó kutatások – magyarázta Kovács Zoltán. – A társadalomföldrajz képviselőinek körében pedig nagy népszerűségnek örvend a mobilitás (migráció) különböző formáinak kutatása, a globális környezethez való társadalmi alkalmazkodóképesség (reziliencia) vizsgálata, a társadalmi konfliktusok forrásának feltárása vagy éppen a változó geopolitikai környezetből fakadó konfliktusok és kockázatok felmérése.” Egy európai ernyőszervezet Mindezek a témakörök megjelentek az Európa földrajzi társaságait összefogó ernyőszervezet, az EUGEO budapesti kongresszusának szekciói és előadásai között is. Az EUGEO 1997-ben alakult. Célkitűzése a geográfusok közötti együttműködés és eszmecsere élénkítése európai szinten, a földrajzi ismeretek terjesztése a jövő generációinak körében. A szervezet 2007 óta kétévente rendez nemzetközi kongresszust, amelynek minden alkalommal másmás tagszervezet országa ad otthont. Amszterdam (2007), Pozsony (2009), London (2011) és Róma (2013) után 2015-ben Budapest volt a helyszíne a szervezet 5. kongresszusának, amely időközben a legrangosabb európai földrajztudományi fórummá vált. A kongresszus szervezésében a Magyar Földrajzi Társaság mellett a Magyar Tudományos Akadémia, valamint az ELTE Természettudományi Kara vett részt. Szerző: Heiling Zsolt

Budapest a Világzene Központja A régióban elsőként Budapest volt a házigazdája – a Piranha Arts és magyarországi partnere, a Hangvető szervezésében – a világzene legfontosabb nemzetközi eseményének, a WOMEX-nek, amelyre több mint 2500 küldött érkezett a világ 90 országából. Ez volt immár a 21. WOMEX, amelynek ezúttal a PAGEO is büszke támogatója volt.

országok számára, hogy a hagyományos diplomácia zárt és statikus világát megkerülve új, közvetlen kapcsolatokat építsenek, olyan együttműködéseket, amelyek a diplomácián és kultúrán túl az ország gazdaságát és tudományos életét is fejlesztik.

A világ első univerzális nyelve a ritmus és zene. Bármennyire is különbözzön egymástól egy keleti, vagy déli hangzás, a ritmus nemzetközi nyelvét az egymástól teljesen idegen kultúrák is megértik. A WOMEX és a ritmus világának felértékelődése azért is fontos számunkra, mert az elmúlt évszázadokban a diplomácia és az országmárkák elsődleges közvetítői a kormányok, a diplomaták voltak. A 21. században viszont (hála a technológiai fejlődésnek) közvetlen kapcsolat jöhet létre két távoli nemzet, két kultúra között, amelynek legfontosabb előremozdítói egy ország tehetséges művészei, tudósai és vállalkozói. Arra számítunk, hogy a közeljövőben felértékelődnek az országok „puha erőforrásai”: a kultúra, a média, az élhetőség, a nyelv és a zene is. A geopolitika új eszköztára kiváló lehetőséget teremt a kis és periféria

A népzenei és világzenei terület első számú reprezentatív nemzetközi eseménye. Egyszerre vásár, világzenei fesztivál, konferencia, zenei dokumentumfilmek fesztiválja és díjkiosztó ünnepség. Esemény a műfaj ünneplésére, új tehetségek bemutatására, üzletkötésre, ismerkedésre a szakma nagyjaival, koncertek és fesztiválok programjának lekötésére, tanulásra és barátságok kötésére. Alkalom a zene ünneplésére. Olyan, mint a filmipar cannes-i filmfesztiválja, csak mindig máshol rendezik. A budapesti rendezéssel a magyar nép- és világzenei szakma régi álma valósult meg, amelyen régóta dolgoztak a mostani nyertes pályázat munkatársai. Az előzmények között érdemes megemlíteni, hogy már az első WOMEX-en lépett fel magyar előadó (az Ökrös zenekar), és 2008-ban a Muzsikás kapta a WOMEX életműdíját.

fotó: Mark Somay

De mi az a WOMEX?

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

2011-ben pedig a koppenhágai WOMEX-en mutatkozhattak be magyar előadók - a megnyitó ünnepségen. A megnyitó emlékezetes sikere egyengette az utat a mostani rendezés előtt. 2012-ben Lajkó Félix hegedűművész aratott nagy sikert a szakmai fesztiválon, és az úgynevezett hét szamuráj – a WOMEX adott évi programját összeállító zsűri tagjai – között is szerepeltek már a közelmúltban magyar szakemberek. Első kelet-közép-európai házigazdaként a szervezők egyik célja az is volt, hogy kaput nyissunk Magyarország és Kelet-Európa, illetve a világpiac között. Sosem lépett fel még ennyi magyar és kelet-európai zenekar a WOMEX-en, és visszajelzéseik szerint szinte mindannyian élni is tudtak a lehetőség-

Az éjszakai DJ Summit, a világzenei DJ-k csúcstalálkozója pedig az A38-on volt, ahová kivételesen közvetlen hajó-különjárat indult a Müpától. Szintén fontos, hogy a WOMEX hivatalos megnyitója előtt egy nappal magyar showcase-t rendeztek a szervezők a Fonóban, ahol tíz olyan zenekar mutatkozhatott be a szakma nemzetközi képviselői előtt, akik nem jutottak be a WOMEX szűk, hivatalos programjába. A WOMEX sikere nagy lökést adhat a magyar nép- és világzene nemzetközi hírnevének, és hosszú ideig inspirációs forrása lehet a magyarországi zenészeknek. Ahogy az egyik zenekar fogalmazott az esemény után Facebook-bejegyzésében: „Óriási dolog, hogy részt vehettünk a WOMEX-en: hála és öröm és tisztelet!

gel, amely koncertmeghívásokhoz, lemezszerződésekhez, sajtóérdeklődéshez vezetett. Most először volt jelen a WOMEX-en nemzeti standdal Koszovó, Szerbia, de a régión kívül Chile és Tunézia is. Mindez a régiót, és a régión belül Magyarország szerepét is felértékeli.

Először is együtt voltunk büszkék a hazánkra, a hazaiak: nagyon jó érzés volt együtt hallgatni a sok rajongó dicséretet a WOMEX-en muzsikáló hazai bandákról, városunkról, a szervezésről, a légkörről: mi hazaiak, zenekarok és szervezők karöltve voltunk büszkék, és mesélgettük egymásnak élményeinket: egy család voltunk, e kicsi ország összetartozó,egymást segítő tagjai! Ez a szolidaritás alapból csodálatos élmény volt! Köszönjük a szervező Hangvetőnek!!! Nagy találkozások, mély beszélgetések, közös énekelgetés: például cseh, görög és haiti énekesekkel, felsorolhatatlan mennyiségű zenei élmény a koncerteken s bármely sarokban - hihetetlen!”

A magyar zenekarok közül a megnyitó gála, a Gypsy Heartbeats résztvevői – a Romengo, Palya Bea, Szalonna és Bandája –, illetve a Cimbalomduó, a Buda Folk Band és Herczku Ági zenekara egyaránt komoly érdeklődésről számoltak be, ahogy a külföldi szakemberek részéről is rengeteg elismerés hangzott el. A rendezvény történetében hosszú évek óta először minden jegy elkelt a koncertnapokra, és mintegy százötvennel több külföldi szakember érkezett hazánkba, mint az előző évi rendezvényre. A nemzetközi világzenei expo a díjátadó ceremóniával és az idén életműdíjas Cheikh Lô koncertjével ért véget a Müpában. A WOMEX Szakmai Kiválósági Díját a Hermes Records alapítója, Ramin Sadighi kapta, a Kiadói Díj nyertese a Glitterbeat lett. Az idei, sorban a 21. eseményen 1500 szervezet képviseletében több mint 2550 küldött érkezett a világ mintegy 90 országából, köztük 875 koncert- és fesztiválszervező, 500 kiadó és terjesztő, több mint félezer menedzser, producerek, ügynökségek képviselői. 270 standon közel 700 kiállító vett részt, képviselve 54 országot és több mint 60 koncerten félszáz országból érkező 280 művész lépett fel a rendezvény ideje alatt a 7 színpadon. A rendezvényen a szakmai megbeszélések mellett diplomáciai találkozókra, konferenciabeszélgetésekre is sor került, amely sok új nemzetközi kezdeményezés első lépése lehet. A WOMEX eseményei, konferencia-programja és filmfesztiválja a Bálnában voltak, míg a koncertprogram a Müpában került sorra.

Hamar Dániel, a Muzsikás együttes tagja elmondása szerint, ő még ilyen pozitív hatású országimázs-akciót nem látott. Személyesen is megtapasztalta, hogyan változott meg sok-sok ember véleménye, benyomása az országról egy nagy, közös katarzisban. Nem csak a magyar, hanem a nemzetközi sajtó és a szakmából érkező visszajelzések szerint is az eddigi legjobb WOMEX-et rendezte Budapest. Rövid idő telt el a WOMEX óta, de máris látszik, hogy az esemény óriási lökést adott a hazai nép- és világzene művészeinek, jelzi ezt a külföldi koncertmeghívások és interjúk sora. De nem csak Magyarország, hanem egész Kelet-Európa képviseltette magát minden eddiginél nagyobb számban, ami elősegítheti azt a célunkat, hogy valódi regionális zenei központtá váljunk. Reméljük, hogy nem kell sokat várni a következő budapesti WOMEX-re, és más fontos zenei eseményeket is vendégül láthatunk fővárosunkban. Erre reményt ad, hogy 2016-ban is egy korábbi helyszínen, a spanyolországi Galícia tartomány fővárosában, Santiago de Compostelában rendezik a fesztivált. Szerző: Weyer Balázs

Brain Bar Budapest 3 nap, 80 előadó, 8 izgalmas helyszín A Brain Bar Budapest fesztiválon nemzetközi szinten elismert szakértők és elemzők gyűltek össze a világ minden részéről, hogy tabuk és konvenciók nélkül vitassák meg a közeljövőt meghatározó trendek társadalmi hatásait.

Az ötlet A ma zajló, harmadik ipari forradalomként is aposztrofált gazdasági és társadalmi átalakulásban az életünk mind nagyobb szelete felett veszi át az uralmat a hihetetlen sebességgel változó technológia. A technológiai változások gyökeresen alakítják át életünk minden területét, a személyes vagy családi kapcsolatainktól, a városi közlekedésen át, a munkánk szervezéséig. A régióban és a világ számos pontján megannyi konferenciát és eseményt rendeznek, amely a technológia legutóbbi vívmányait élteti, elég a bécsi Pioneers fesztiválra vagy a dublini Web Summitra gondolnunk. Ugyanakkor, miközben a világban elmélyült diskurzus folyik a technológia fejlődésének következő lépcsőjéről, alig esik szó arról, hogy ez a fejlődés hogyan formálja át az életünket: milyen gazdasági és társadalmi változásokat implikál. A Brain Bar Budapest fesztivált a Design Terminál, a We Love Budapest, az Akvárium Klub és a HG Media 2015 nyarán rendezte meg első alkalommal a PAGEO támogatásával. A jövőben évente megrendezésre kerülő fesztivál célkitűzése, hogy Közép-Kelet-Európa legizgalmasabb, a középtávú jövőt meghatározó gazdasági, geopolitikai és technológiai trendek emberi életre gyakorolt hatását taglaló fórumává váljon. Egy olyan fórummá, ahol a világon mindeddig egyedülálló módon, a közönség ezen hatásokat, illetve azok potenciális normatív következményeit a világ élvonalbeli gondolkodóival járhatja körbe. Tudásmegosztó platformként a Brain Bar Budapest célja, közönségét arra inspirálni, hogy az életünket alakító változásokról saját véleményt formáljanak és a változás aktív alakítójává váljanak.

Formabontó környezetben egyedi gondolatok Budapest a századforduló idején az erős vállalkozói kultúrának és a színes demográfiai összetételnek köszönhetően a trendek változatos, jövő-fókuszú alakítója volt. A fesztivál főszervezője, a Design Terminál feladatának tekinti, hogy Budapest hagyományos trendformáló szerepét újraélessze. A Brain Bar Budapest, mint tudásmegosztó platform hozzájárul, hogy Budapest felkerüljön olyan nagyvárosok mellé a világtérképen, ahol a jövőről szóló viták folynak, mint például New York, San Francisco, London, Berlin vagy Sanghaj.

„...az esemény kidolgozásában fontos motiváció volt az is, hogy Budapestet mint különleges vonzerejű, vibrálóan izgalmas várost mutathassák be.” Az Akvárium Klub különleges helyszínt biztosított a 2015-ös fesztivál főprogramjának. A város szívében található, egyedi atmoszférájú épület „underground” szimbolikája jól rímelt az inspiráló, bonyolult kérdések mélységeit feszegető izgalmas viták hangulatára is. Az egyedi formátum megteremtését segítette elő a formabontó belső tér, a helyszín rendhagyó, konferenciáktól eltérő berendezése: a színpadok, valamint a közönség közötti határt a szervezők kreatív megoldásokkal mosták el. A diverzitást és közvetlenséget sugárzó bútorok mellett a földfelszín alatti épületben megjelentek a növények is, amelyek a tér minden meghatározó pontját uralták. A Design Terminál és az Akvárium Klub fő helyszínei mellett 10, belvárosban található, kisebb bár és klub (pl. Spíler Shanghai, Ötkert) szolgált helyszínéül a főprogramhoz szorosan kapcsolódó workshopoknak, interaktív vitáknak.

fotó: Vargha Miklós

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

A technológia négy kérdése A fesztivál tematikája majd félszáz technológiát, jövőt és inspirációs tartalmat érintő regionális és globális fesztivál összehasonlító elemzése nyomán került kialakításra. A végleges tartalom közös brainstrorming maratonok nyomán féléves munka eredményeként született meg. A fesztivál programja négy nagy kérdés köré szerveződött: A „Tech versus Humanity” szekcióban olyan kérdéseket állítottak színpadra a szervezők, mint a robotika és az etika kapcsolata.

A „Lab” néven futó műhelyek témájukat tekintve szorosan kapcsolódtak a szekciókban megfogalmazott kérdésekhez, ugyanakkor lehetőséget biztosítottak arra, hogy a nagyszínpadok inspiráló tartalmaiban elmélyedő közönség tagjai véleményt alkossanak, és megvitathassák saját megoldásaikat.

Hol húzódik a határ az ember, a technológia és a vallás között? Teremtőkké válunk-e, amikor az emberi képességet meghaladó technológiai megoldásokat hozunk létre? A „Corporations versus Disruptors” cím alatt futó programok a technológia vállalkozásokra gyakorolt hatását és az emberi munkaerő értékét állították középpontba. A „Planners versus People” szekció a városi életet érintő változásokat mutatta be. Egy város célja inkább az, hogy fejlődő gazdasági centrum legyen, vagy minél élhetőbbnek, lakóit minél jobban kiszolgálónak kell lennie. A negyedik téma, a „Governments versus Innovators” Európa, az államok és a demokrácia jövőjét járta körül. A vita ereje .A 21. században a közös, globális társadalmunk jövőjét meghatározó kérdések megoldásához kommunikációra és megalkuvás nélküli tudás- és véleménycserére van szükség: a Brain Bar Budapest ennek a konstruktív vitának kíván teret adni. A Brain Bar Budapest egyediségét a formátumba kódolt kreatív feszültség adja. A program gerincét adó élénk viták mellett ez a szemléletmód köszön vissza abban

is, ahogy a színpadon a tudományos-szakmai diskurzus elmélyültsége a progresszív zene pulzálásával váltakozik. A fesztivál programja bár tartalmaz hagyományos értelemben vett előadásokat, azonban a meghívott helyi és nemzetközi gondolkodók sarkos elképzelései közötti feszültségből építkezik. A kerekasztalok és párbeszédek során épp annyira cél a résztvevők közötti ellentétek, azok eredetének bemutatása, mint szakértelmük és vízióik közös megoldása, létező konfliktus feloldása érdekében történő szintetizálása. Ezen elképzelés hátterében az emberiség aktuális, a jövő tekintetében megkerülhetetlen kérdéseinek összetett jellegének, adott társadalmi-tudományos kontextustól való függésének felismerése áll. Közösség és közönség

A rendezvény ambíciózus, globális célkitűzései tekintetében természetesen ugyanennyire fontos a közönség földrajzi-kulturális sokrétűsége. Az előadók és a hallgatóság is változatos összetételű, három kontinens és megszámlálhatatlan nyelv és szubkultúra képviselője alkotja a Brain Bar Budapest közönségét – a fesztivál életerejét jelentő közösséget. A fesztivál köré szerveződő nemzetközi közösségnek a meghívott szakemberek, a részt vevő diákok és fiatal vállalkozók, valamint az eseményeket a világ minden sarkából online követő-kommentáló nézők egyaránt részesei. Ez a diverzitás teszi lehetővé, hogy a fesztivál együttműködéseket generáljon különböző szakterületek képviselői között, akik más-más kultúrából, diszciplínából érkeztek. A szervezők szándéka, hogy a létrehozott platform és közösség sokoldalúságát, vitára való nyitottságát

fotó: Vargha Miklós

A Brain Bar Budapest közönsége a fesztivál tematikájához hasonlóan komoly diverzitást tükröz: a tematika négy fő kérdése mentén változatos tudományos és szakmai érdeklődésű célcsoportok gondolkoznak együtt a rendezvény keretében. A szervezők számára a jövő tekintetében meghatározó diákok éppolyan fontos szerepet töltenek be, mint a status quot

legjobban ismerő, azt aktuálisan is befolyásolni képes döntéshozók és vezető szakemberek. Így a Brain Bar Budapest formabontó műfajának legfontosabb elemét jelentő vita a színpadon és a szünetekben egyaránt felbukkan - az egyes diszciplínák között ugyanúgy, mint a feltörekvő fiatalok és a jelenkor véleményvezérei között.

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

és nemzetköziségét kiaknázva olyan emberek kezdjenek el együtt gondolkozni, akiknek eddig nem volt közös fóruma Magyarországon. Ilyen formán a Brain Bar Budapest képessé válik arra, hogy elhelyezze a magyar kreatív és technológiai vállalkozásokat, szakértőket Európa élvonalának térképén, és hogy a résztvevők megértsék, közösen tágítsák a technológia és a társadalom határait, és feltegyék korunk legnagyobb kérdéseit, valamint aktívan részt vállaljanak a jövő építésében. Budapest: inspiráció és infrastruktúra

szintén fontos helyi forrásai a fesztivál közösségi és szellemi értékeinek. Részvételükkel a Brain Bar Budapest közössége számára megnyílik a nemzetközi tech és startup szcéna, globális perspektívájuk segíthet abban, hogy a rendezvény minden értelemben nemzetközivé váljon. Budapest tehát mind kultúrájában, mind infrastrukturálisan, mind a benne élő tehetségek, szubkultúrák tekintetében alkalmas helyszín egy jövőbe tekintő, diverzitásra épülő globális rendezvény számára. Hatalmas tárháza az inspirációnak, melyből a fesztivál táplálkozhat: a fesztivál pedig globális mivoltából eredően képes ezt a Budapesten felgyü-

Budapest lenyűgöző és lendületes város: megszámlálhatatlan tehetséges alkotó, innovatív gondolkodó, álmodozó és tettrekész szakember otthonaként ideális helyszín egy inspirációra épülő rendezvény számára. Az intenzív budapesti szellemi közeg és kulturális pezsgés által a főváros valóban a közép-európai alkotó energiák olvasztótégelye - a városban fellelhető mindaz, ami a régiót különlegessé és versenyképessé teszi. Emellett Budapest gazdag történelme és izgalmas jövője, hagyományai és különcségei közötti ellentmondások és összefüggések bőségesen szolgálhatnak ihlettel a jövő legfontosabb és talán legmegosztóbb kérdéseiről való párbeszédhez és vitához.

lemlő kreatív energiát továbbirányítani a nemzetközi nyilvánosság felé.

A Brain Bar Budapest egyszerre izgalmas eseménysorozat, egy a megszokott műfajokat élvezetesen ötvöző formátum és egy folyamatosan fejlődni vágyó, nyitott közösség. Egy gondolkodásmódot, egy tevékeny, a fontos nemzetközi trendekre válaszolni képes attitűdöt kíván meghonosítani a régióban, ami megmutatja, Kelet-Közép-Európa is ugyanúgy része az élvonalbeli technológiai és társadalmi diskurzusnak, mint más régiók.

A Belváros sűrű turisztikai és szórakoztatóipari szövetében az inspiráció számtalan forrására bukkanhatnak a fesztiválozók. Nagy számban léteznek helyi kreatív kozösségek, akik saját szellemi erőforrásaikkal gazdagítják a fesztivál programját - miközben lehetőséget is kapnak arra, hogy szélesebb - nemzetközi - nyilvánosság előtt mutassák be saját gondolataikat és célkitűzéseiket. A főváros számos kiváló felsőoktatási intézménye révén nincs hiány azokból a tehetséges, tevékeny fiatalokból, akik a Brain Bar Budapest alapvető víziója szerint a jövőről való dialógus nélkülözhetetlen szereplői, mozgatórugói. A budapesti innovatív vállalkozások

Az első év sikerei azt mutatják, hogy egy ilyen volumenű globális tudásmegosztó platformra Budapesten és a régióban is van igény. A vita, a véleményütköztetés ereje mellett a közönség diverzitása, aktivitása és konstruktív hozzáállása tekinthetők a formabontó rendezvény legegyedibb erőforrásainak. A szervezők céljai között szerepel, hogy a jövőben a formátum tartalmi és adott esetben földrajzi kibővítésével fokozatosan gazdagítsák, szélesítsék a Brain Bar Budapestet, mint szellemi műhelyt és közösséget, hogy a fesztivál a budapesti és az európai nyár megkerülhetetlen, feledhetetlen és kihagyhatatlan eseménye legyen.

Az európai nyár kihagyhatatlan eseménye

Szerző: Böszörményi-Nagy Gergely

fot贸k: M贸zsi G谩bor

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

Egyensúly Pengeélen Idén májusban ötödik éve rendezték meg Budapesten a világ egyik leginnovatívabb konferenciájának, a TED-nek magyarországi változatát, a TEDxDanubiát. „Gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni” – röviden a TED-ről TED – Technology, Entertainment, Design (technológia, szórakoztatás és dizájn): e szentháromságban látták a jövő útját az 1984-ben még elsősorban az orvostudomány megújítását kitűző TEDMED konferencia megalapítói. Aztán jött Chris Anderson, aki 2001-ben nonprofit alapítványán keresztül megvásárolta és kitágította a TED fókuszát az élet és a tudomány minden területére. A TED mára a legnagyobb vélemény- és tudásmegosztó fórummá és globális közösséggé vált. Rengeteg ismert és később elismert előadó lépett már TED-színpadra inspiráló előadásokkal: Bill Clinton, Bill Gates, Jane Goodall, Frank Gehry, Paul Simon, Sir Richard Branson, Elizabeth Gilbert, Philippe Starck, Alain de Botton, Isabel Allende, Gordon Brown vagy Bono, mind szenvedél�lyel beszéltek hivatásukról és felfedezéseikről. A TED az Ideas Worth Spreading („Gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni”) eszméje mellett tette le voksát. A TED-konferenciák maximum 18 perces gondolatébresztő és szórakoztató előadásaikkal rendkívül intenzív és inspiráló élményt nyújtanak. A TED más dimenzióba emelte a korábban megszokott konferenciaélményt, közérthetően mutatja be a legkomolyabb szakmai sikereseket is, ami által a világ egyik legkeresettebb és legkomolyabb konferenciájává vált. A TED kreatív programjai – TED Fellows ösztöndíjprogram, TEDBooks e-könyvek, TEDAd reklámok – mellett a legelőremutatóbb kezdeményezés a TED-ED, amely oktatási célú videoanimációkat tesz közzé a jövő generációjának tudásfejlesztése és globális látásmódjának kiterjesztése érdekében. A leckékben az egészen fiatal korosztályok számára is könnyen érthetővé válnak a világ bonyolult jelenségei, miközben megalapozzák az új generáció naprakész tudását.

A Duna összeköt minket A TEDx program a licensz alapú, önálló helyi szervezésben megvalósuló TED-szellemiségű eseményeket fogja össze világszerte. Erre utal az „x” a TED mellett. A TEDx programok lehetőséget nyújtanak arra, hogy az Ideas Worth Spreading („Gondolatok, amelyeket érdemes terjeszteni”) szellemében szervezetek vagy egyének a helyi közönség részvételével aktív közösséget hozzanak létre. A TEDxDanubia az esemény önálló szervezésű hivatalos magyarországi változata, melyet 2010 óta rendeznek meg egyre nagyobb sikerrel.

Parag Khanna, stratéga kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy jobb, hatékonyabb és élhetőbb világot teremthetnénk, ha a határokat jelző vonalak helyett – és azok mellett – több figyelmet, energiát szentelnénk az azokat átszelő, infrastrukturális és földrajzi összeköttetéseket jelző vonalakra. Ezért kapta a konferencia a Danubia nevet, és a szervezők szándéka, hogy a párbeszéd és az együttgondolkodás határokon átívelő infrastruktúráját teremtse meg.

A konferenciasorozat célja, hogy az élet különböző területeiről összegyűjtse az ország és a régió leginnovatívabb és leginspirálóbb gondolkodóit és alkotóit, akik – és általuk a közönség is – megoszthatják gondolataikat, az új területek és az új ötletek felé való nyitásra. A TEDxDanubia olyan különleges platform, amely lehetővé teszi hazánkban is, hogy kiemelkedő szakemberek mozgatórugói legyenek a jövőbeni változásoknak. Az előadások 5-18 perc hosszúságúak, a 2015-ös májusi konferencián 10 magyar előadás mellett 15 angol nyelvű prezentációt hallhattak a résztvevők. A TED nyolcadik magyarországi kiadása ezúttal is a jobb, élhetőbb világ és a fenntartható jövő megteremtésével kapcsolatos kérdésekre kereste a választ.

DANIELLE FONG Az önmagát „egy lány a jövőből” címmel aposztrofáló 27 éves Danielle 2011-ben már szerepelt a Forbes magazin „30 év alatti 30 innovátor” listáján Energia és Ipar kategóriában. 12 évesen kimaradt a középiskolából, hogy korengedménnyel a Dalhousie Egyetemre járhasson. 17 évesen kitüntetéssel végzett számítástechnika és fizika szakon, majd felvették PhD-képzésre a Princeton Egyetem Plazmafizikai Tanszékén, de később félbehagyta doktori tanulmányait. 20 évesen a LightSail Energy nevű zöld vállalkozás társalapítója, vezető kutatóként a mai napig itt dolgozik forradalmi újításának fejlesztésén – sűrített levegős energiatároló rendszereket tökéletesít, és az időszakos erőforrások (szél- és napenergia) általános elterjesztését tűzte ki célul. Mentorként aktívan részt vesz a fiatal tudósoktól származó áttörő innovációs megoldások ösztönzésére alapított Thiel Fellowship nevű egyesület, a startup-vállalkozások finanszírozására létrehozott YCombinator társaság, valamint a Berkeley Nemzeti Laboratórium Ciklotron úti Energia Inkubátor munkájában.

TEDxDanubia 2015 2015-ben az „Egyensúly pengeélen” koncepcióra épülő konferencián a korábbi években megszokott, színvonalas előadások ezúttal azt járták körbe, lehet-e egyensúlyozni az állandó és a folyton változó világ között, és a jövőben milyen utakon érdemes továbbmennünk. Az előadók között az eddigiekhez képest több nagynevű, nemzetközi előadó is megtalálható volt, többek között Peggy Dulany Rockefeller, az olajmágnás és bankár Rockefeller-dinasztia negyedik generációs leszármazottja, Leonard Brody, a média és startup világ elismert véleményvezére, Polgár Judit sakknagymester, Noah Raford, alkalmazott-jövő kutató, Hannu Rajaniemi, elméleti fizikus, író és az ifjú Danielle Fong, aki a zöldenergia-kutatás ifjú titánja.

Az esemény idén is három egységből állt, a főbb egységek a helyes útkeresés témái köré épültek „Káosz és rend”, „Percepció és valóság”, valamit „Ariadné fonala” címmel. A közönség két előadást percekig tartó tapssal díjazott. Az egyik Sammy Rangelé, aki letöltendő börtönbüntetését amerikai fegyházakban töltötte a társadalom perifériájára taszítva, és arról beszélt, hogy lehet a legkilátástalanabb helyzetből, egy személyes válságból erőt meríteni, új utakat találni és új életet kezdeni. A másik egy magyar előadó, Joós Andrea volt, aki a tanári pálya kihívásairól, az abban rejlő lehetőségekről mesélt. Előadásában kifejtette, hogyan alakítja saját hozzáállásunk és felfogásunk a tanári hivatásról kialakított, átfogó képet, és milyen pozitív következményei lennének annak, ha megszeretnénk a tanári pályát - mit üzenünk ezzel a tanároknak, diákoknak és szülőknek. Érdekfeszítő előadást hallgathattunk meg az olajmágnás és bankár John D. Rockefeller ükunokájától, Peggy Dulanytól, akinek a Synergos Intézet alapító-elnökeként missziója, hogy újszerű megoldásokat fejlesszen ki a társadalmi egyenlőtlenségek feloldására. A globális nonprofit szervezet által kifejlesztett módszer a társadalmi együttműködésre alapozza céljai megvalósítását, amellyel helyi csoportokat, kormányszerveket és az üzleti élet vezetőit vonja be a közös munkába. Színpadon volt Leonard Brody médiaszakember, startup guru, akit az „új világrend megosztó fáklyavivőjének” is neveznek. Brody a felhasználók online természetéről és az új típusú vállalkozások üzleti gondolkodásáról adott ízelítőt a közönségnek. Fantasztikus témakörben a térképek és tervezés nélkül jövőről adott elő Noah Raford alkalmazott-jövő kutató, az Egyesült Arab Emírségek innovációs és stratégiai főtanácsadója. Az esemény több magyar szemléletformálót is felvonultatott: Hetesi Zsolt asztrofizikus és energiastratéga a tudomány és fenntarthatóság szerepéről beszélt; Polgár Judit a 2012-ben útjára indított Polgár Judit Sakk Alapítvány „Sakkpalota” elnevezésű oktatási programjáról tartott előadást, amely egy egyedülálló módszertani program az általános képességfejlesztésre, a logikus és kreatív gondolkodás elősegítésére. Kiemelhetjük még Kiss László csillagász prezentációját is, akinek egyik szakterülete a tudománykommunikáció, amely napjainkban egyre fontosabb szerepet tölt be a tájékoztatásban. A program részét képezte még a TEDxUniversity, egy régi hagyomány a TEDx konferenciák körében, amelynek

Budapest HUB: világhírű kutatók találkozópontja

során csak hazai és a TEDxDanubia történetéhez gyakran személyes szálakon is kötődő előadók – köztük például Benedek Tibor a világ legjobb vízilabda játékosa cím birtokosa – léptek színpadra. A TEDxhatás Az Uránia Nemzeti Filmszínházban megrendezett teltházas eseményen több mint 500 fő hallgathatta élőben az előadásokat. A közönségben megjelentek kutatók, diákok, üzletemberek, tanárok. A rendezvény sikerét bizonyítja, hogy a 2015-ösre már április végén elfogytak a jegyek, ami annak is köszönhető, hogy egyre ismertebb szakemberek tisztelték meg jelenlétükkel az eseményt. A 2015-ös TEDxDanubia központi kérdésével kapcsolatban a népszerű szakemberek közös gondolkodással, formabontó prezentációkkal új lehetőségeket vázoltak fel, amelyek a jövőben segíthetik életünket. A TED-szellemiség és gondolkodás szerint az előadások nem csupán a résztvevők, hanem minden érdeklődő számára szabadon elérhetők a TEDxDanubia honlapján. A videók népszerűségét és keresettségét is jól mutatja, hogy Joós Andrea előadása, amely elsőként került fel a honlapunkra, 3 nap alatt 40 ezres nézettségre tett szert. 2016-ban a TEDxDanubia mint kezdeményezés új lendületet vesz - ismét megrendezésre kerül, újult formában, a közösségi párbeszédkultúra fejlesztésére, ösztönzésére és a TED-szellemiség terjesztésére helyezi majd a hangsúlyt. Ezen belül különösen fontos lesz a múlt megismerése által a jövő felfedezése. „Mi a kapcsolatunk a jövőnkkel? Változott? Egyáltalán számít? Mi az, amit látunk? És mi az, amit nem, pedig kellene? Honnan jövünk? És hova tartunk? Hogyan éljünk túl? Hogyan keressük a sikert? És hogyan teljesedhetünk ki? Hiszen csak akkor tudjuk megváltoztatni világunkat, ha készek vagyunk valami jobbat elképzelni!”

PAGEO és a TED Mivel a TEDxDanubia egy szigorúan nonprofit szervezet, a 2015-ös konferencia is támogatók és mecénások jóvoltából jöhetett létre. A támogató és együttműködő partnerek mind egyedi módon (workshopok és innovatív bemutatókon keresztül) járultak hozzá az esemény sikeréhez. A Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány szemináriumot szervezett és olyan nemzetközi trendformáló gondolkodókat hívott el a TEDx-re mint Leonard Brody, Noah Raford vagy Danielle Fong. Szerzők: Mányai Csaba és Végvári Imre

Leonard Brody Világszerte ismert kanadai vállalkozó, bestseller-író és médiaszakember. Kétszer jelölték Emmy-díjra. A BC Globe és a Mail magazin a „40 év alatti 40 kanadai irányadó vállalkozó” közé rangsorolta. Tanácsadója több ország kormányának, kockázati tőketársaságnak és multinacionális cégnek, többek közt a Forbes, a Financial Times, a Warner Music és az MTV Enterprises nagyvállalatoknak, de a kanadai külügyminiszter főtanácsadója is volt. Az egyik legkeresettebb sztárelőadónak számít a világban, számos intézményben és konferencián tartott előadást, többek közt a Stanford Egyetemen, a G8 fórumon és az ENSZ-ben is. Társalapítója a civil újságírás terén úttörőnek számító és a Time magazin által „a világ 50 legjobb weboldala” közé sorolt NowPublic.com hírportálnak, amelyet 2009-ben Emmy-díjra jelöltek. A világ egyik legnagyobb összevont online hírportálját felügyelő Clarity Digital Group nevű szervezet elnöke; munkásságáról számos cikk jelent meg a Wall Street Journal, a BBC és a New York Times hasábjain.

Egy térkép nélküli jövő 38

fot贸: Hajnal Andr谩s

Noah Raford: Stratégiai tervezés Noah Raford a PAGEO meghívására tartott előadást Budapesten

A térképek társadalmunk sarokkövei. Szimbólumai annak, ahogyan magunkat és helyünket látjuk a világban, mert segítenek tervezni és véghezvinni céljainkat.

Noah Raford, crowdsourcing és startup guru, tanácsadó-szakértő Technológiai tanácsadó, a crowdsourcing (itthon „közösségi ötletbörze”) néven futó automatizált munkaszervezési folyamat szakértője, startup guru, az Egyesült Arab Emírségek kormányánál több innovációs és stratégiai szerepet betöltő főtanácsadó, a londoni és dubaji székhelyű futurescaper.com társalapító-vezérigazgatója, a „Hadurak Zrt.: feketepiacok, megtört államok és a hadúrvállalkozók felemelkedése” című könyv társszerzője. Nevéhez fűződik többek közt az Egyesült Emírség által bevezetett ’Drones for Good Award’ nevű díj, amely a támogatási és közszolgálati rendszerek fejlesztésében a drónok használatát szorgalmazza, valamint a Mesterséges Intelligencia és Robotika Nemzetközi

Tanácsának és a Jövő Múzeumának létrehozása. Doktorátusát a Massachusetts Institute of Technology-n, mesterfokú diplomáját a Bartlett School of Architecture-ön, multidiszciplináris egyetemi diplomáját a Brown Egyetemen szerezte. Dolgozott többek közt a Space Syntax Limited nevű tanácsadó cég észak-amerikai régiójának igazgatójaként, a London School of Economics tudományos főmunkatársaként, a University College London adjunktus-tanáraként, valamint a Nemzetközi Jövő Fórum munkatársaként. Mindemellett félig visszavonult techno-DJ, aki olykor üzemelteti Nerd House nevű podcast műsorszolgáltatását, és blogot ír a 21. századi stratégiákról és formatervezésről.

Ma egy olyan dologról szeretnék beszélni, amit én Térkép Nélküli Jövőnek nevezek. Hogyan kapcsolódnak a térképek a tervezéshez és a stratégiához, változó világunk jövőjéhez? A térképek társadalmunk sarokkövei. Szimbólumai annak, ahogyan magunkat és helyünket látjuk a világban, mert segítenek tervezni és véghezvinni céljainkat. A térképek különös hatalommal bírnak. A heliocentrikus térkép a Földet mutatja, ahogyan a Nap körül forog – és nem fordítva. Ez ma egyszerű ténynek tűnik, így könnyen elfelejtjük, hogy ennek a világképnek az elfogadása több ezer életbe és több száz évbe került. A térképek nemcsak szimbólumai annak, hogy kik vagyunk és milyen

világban élünk, hanem a hatalom eszközei is. Feltérképezünk egy utat a kiválasztott célunkhoz. Vagy úti térképet készítünk, hogy elérjük a célunkat. Ha az ember új üzletbe kezd, üzleti térképet készít. A vállalatok technológiai világtérképet készítenek, hogy vázolják befektetéseik tervét. Országok, nemzetek, bankok stratégiát alakítanak ki céljaik elérésére. Az angol „map” szó egyszerre jelenti a főnevet, amely térképre vagy diagramra vonatkozik, vagy a folyamatot, ahogy eléred a célodat. Nem túlzás azt állítani, hogy a térképek és a térkép alapú tervezés alapvető mozzanata szinte minden stratégiai tervünknek.

Dubai 42

Noah Raford: Stratégiai tervezés

„Mit tehetünk, ha nincs térképünk? Ez lesz a 21. század legalapvetőbb kérdése.” Azt tanuljuk, hogy először elemezd a körülötted lévő világot, aztán készíts térképet, akár szó szerint, akár átvitt értelemben, és ha ezzel megvagy, jelöld ki azt, hogy hol vagy ma és hol szeretnél lenni a jövőben. Mik a céljaid, a terveid, és ha megfogalmaztál egy ötletet, találj ki különböző utakat és eszközöket, amivel elérheted. Mi a legegyszerűbb út? Hogyan értékeljük az egyes variációkat? Majd ha már megállapodtál egy stratégiai lehetőség mellett, használd a forrásaidat a megvalósításhoz. Tehát a sorrend a következő: elemzés, tervezés, megvalósítás. A változó világ elpusztítja a térképet? A legfőbb kérdés: mit tehetünk, ha nincs térképünk? Ez lesz a 21. század legalapvetőbb kérdése, mert úgy látom, hogy a térképek és a térképek alapján történő tervezés kora lejárt. Ha pedig nincsenek pontos térképeink, mihez kezdjünk, ha a körülöttünk lévő világ olyan gyorsan változik, hogy azt nem is tudjuk térképre vinni? Vagy mihez kezdjünk, ha az információ, amit a térképről leolvasunk, bizonytalanná tesz akkor is, ha amúgy a térképen kiigazodunk?

Dubajnak és Kínának bejött Dubajban van a világ legforgalmasabb repülőtere. Évente több mint 70 millió ember fordul meg itt. Az itteni bevásárlóközpont a világ legforgalmasabb turistalátványossága. Több ember látogatja meg ezt a helyszínt, mint Franciaország teljes népessége. Ez azért van, mert Dubaj a fejlődő Kelet, Afrika és a nyugati világ kereszteződésében fekszik. Kínából származik a világ legnagyobb IPO-ja, az Alibaba. Az Alibaba egyedül biztosítja mindazokat a szolgáltatásokat, amit a nyugati cégek. Tehát ez az egyetlen cég mindennel foglalkozik, amivel a PayPal, az Amazon, a Google, a JCPenney, Dropbox, GROUPON, WhatsApp, e-Bay, Orbitz, Kaplan, Twitter, Spotify, Hulu és az ING. Egyetlen cég.

Tehát, ha nehéz térképet készíteni, pontos térképet pedig nem lehetséges, akkor hogyan készítsünk hatékony tervet? És ha nem tudunk hatékony tervet készíteni, mire számíthatunk? Nem hiszem, hogy bárkit is meg kellene győznöm arról a tényről, hogy a világ változik. Életünk legfontosabb területei dinamikus, példátlan strukturális változáson mennek keresztül. Ez érinti a politikát, a kormányzást, a gazdaságot, a technológiát, a klímát, a demográfiát és társadalmat, még a saját családi-társadalmi értékeinket is. Életünk minden fontos területére nyomás nehezedik, hogy új módon, új tapasztalatokhoz jussunk. Érdekes módon a legnagyobb nyomás és változás sajnos belső indíttatású: Bankár vagy? Hogyan befolyásolja a bankrendszert a klímaváltozás? Technológiával foglalkozol? Hogyan befolyásolja fő termékeidet a vásárlóid politikai értékrendje? Tehát a változás nemcsak drámai, de olyannyira komplex, hogy a folyamatot szinte lehetetlen nyomon követni. Térkép és tervezés helyett rögtönzés és kreativitás A történet természetesen a technológiára vezethető vissza. Mintha egy sci-fiben lennénk, hetente technológiai áttörésekkel találkozunk. Például a vezető nélküli autók régen csak fantáziának tűntek, mostanra pedig több mint egymillió órányit futottak. A Tesla új modelljének is van már vezető nélküli funkciója. Néhány éven belül teljesen önjárók lesznek, és átalakítják a városi közlekedést és a szállítást is. Ahogy én látom, ez csak a jéghegy csúcsa. Az automaták, a robotok és a szoftverintelligencia átformálja a gazdaság döntő részét. Az Amazon raktárát néhány dolgozótól eltekintve, teljes mértékben robotok irányítják. Az Oxfordi Egyetem nemrég megjelent tanulmánya szerint az Egyesült Államok munkahelyeinek felét automatizálni lehet tíz éven belül. Néhány munkakör, mint a jogászoké, kiskereskedelmi üzletkötőké, adótanácsadóké vagy pénzügyi tanácsadóké, 8590%-os valószínűséggel helyettesíthető. Ez meg se közelíti, amit a biológiában és a szintetikus biológiában elértünk. Ebben a hónapban kínai génkutatók bejelentették, hogy sikeresen módosítottak emberi embriókat. Ez az első alkalom, amiről tudunk, és nem szeretnék túlzásba esni, de Kínában már három-négy éve zajlik ez a folyamat.

Ez alapvető kérdéseket vet fel az oktatási rendszer, a munkaerő-piaci képzés és a társadalmon belüli forráselosztás területén. Két kisgyerekem van, és amikor nekem szegezik a kérdést, hogy mit kellene tanulniuk az iskolában, nagyon nehezen válaszolok nekik, hiszen nem tudom, hogy a világ vagy a munkaerőpiac hol fog tartani, amikor ők tíz vagy tizenöt év múlva odakerülnek. Sajnos, ebben az évben átléptük a drámai 400 millió ppm-es szintet a környezetvédelem területén. Ez az a szintje a CO2 légköri összetételének, ahol az elsődleges üvegházhatás miatt a globális felmelegedés olyan szintre lépett, amelyet a tudósok már-már visszafordíthatatlan változásnak tartanak. Már most tapasztaljuk a trópusi viharok és árvizek, a száraz időszakok gyakoriságát, és az ebből fakadó veszteségeink egyre növekednek. E tényezők együttállása pedig az élelmiszerárak növekedéséhez vezet, ami hozzájárul a társadalmi feszültségekhez, ahogy az arab térségben is láttuk. Sokan amellett érvelnek, hogy a drámai változás korában élünk, én azt gondolom, hogy ez nem a változás kora, hanem a kor változása. Új irányelvekre, új gondolkodásmódra lesz szükség. Ha ez így van, és a régi tervezési modelljeink és feltérképezésünk egyre kevésbé hatékonyak, akkor mire alapozhatjuk a stratégiáinkat, amikor hatékony tervezési modellt alakítunk? Tervezzünk jövőt térkép nélkül! Az elmúlt évtizedben, illetve az elmúlt tizenöt évben ezen a területen dolgozva ezt a kérdést próbáltam tudományos szempontból megközelíteni. Mindan�nyiunknak ismerős a Nobel-díjas közgazdász, Frank Knight elmélete a bizonytalanságról. A bizonytalanság első típusa, amikor biztos feltételekre alapozhatunk és megbízhatóan tudjuk mérni a valószínűség eloszlását, a kockázatainkat. Ez az a világ, ahol mi mindannyian tevékenykedünk, és amelyre a nemzeti és pénzügyi politikánk épül. Egyfajta szerencsejáték, amelyben a valószínűség eloszlása a matematikai rendszerben összekapcsolódik a makro- és mikroökonómiával. Amivel szembe kell néznünk, az az, amit Frank Knight a bizonytalanság második típusának nevezett. Ez az a helyzet, amikor nem meghatározható egy várható esemény valószínűség-eloszlása. Talán mert túl új, vagy nincsen történelmi tapasztalatunk, hogy a

valószínűséget meghatározzuk, esetleg a szabályok olyan alapvetően változtak meg, hogy a rendszer dinamikája kaotikussá vált. Nincsen alapjában véve matematikai valószínűség. Ugyanez lehet a helyzet, amikor nincs megfelelő információnk. Ilyenkor új stratégiát kell kialakítanunk, ami lehetővé teszi, hogy tervek nélkül is hatékonyan tudjunk dolgozni.

Öt olyan alapelv létezik, ami segít abban, hogy egy térkép nélküli világban hatékonyan tervezhessünk. Az első Kezdd azzal, amid van. Hagyományosan azt gondoljuk, hogy a források felhalmozása szükséges a cselekvés előtt. Mivel egy tökéletlen világban élünk, soha nem kapjuk meg pont azt, amit akarunk. Tehát ahelyett, hogy várnánk a forrásokra, mielőtt cselekszünk, nézzük meg, mi az, ami a rendelkezésünkre áll, és próbáljuk elképzelni azt a lehetőséget, amihez ez keretet ad. Ezt nevezik a hatásmegközelítési felfogásnak, szemben az okmegközelítési felfogással. A tudósok, amikor egy kérdést tanulmányoznak, az jut eszükbe: mi lehet ez? Míg a dizájnerek és a vállalkozók azt kérdezik: mi lehetne ebből? Tehát ahelyett, hogy megpróbálnánk meghatározni a végső helyzetet azelőtt, hogy magát a kérdést feltennénk, a dizájnereket és a vállalkozókat követve tegyük fel a kérdést: itt van mindenem, amim van, mit hozhatok ki ebből? Ez az alapvető strukturális bizonytalanság szintjén egy sokkal hatékonyabb módszer. a második Keress társakat, akik osztoznak veled az elképzelésen, és egyesítsétek forrásaitokat, hogy lehetőségeket teremtsetek. a harmadik Amint ez megvan, vágj bele! Ne készíts tanulmányokat, stratégiát! Én most épp egy előadást tartok, de csak azért, mert muszáj! Ne készüljenek többé tanulmányok, csak kísérletek! a negyedik Végezz kis feladatokat, amik visszajelzést adnak a világról! Ellenőrizd, hogy pontosan mutatja-e be a modelled azt, ahogyan változnak a dolgok a világban! A legjobb módja ennek, hogy kísérletezel. Csak azután, hogy megkaptad a visszajelzéseket és abból kihoztad a legtöbbet, akkor lesz

Noah Raford: Stratégiai tervezés

képed arról, hogyan változik a világ körülötted. az ötödik Ha már változást vettél észre a környezetben és megragadtál egy lehetőséget, ami több ezer próbán és kísérleten alapszik, élj a lehetőséggel, amilyen gyorsan csak tudsz. Találj gyenge pontot, találj rést. Amikor ez megvan, vond be a partnereidet és csoportosítsd az összes forrásodat ehhez a réshez. Ez a folyamat segít a stratégiai rések felismerésében, és áttörni, mielőtt bárki más reagálni tudna. Csak ezzel a módszerrel találhatsz új területeket, amiről nemcsak te nem tudtál korábban, de nem is hódíthattad meg a forrásaid összpontosítása, a barátok, kollégák és szövetségesek nélkül. Ha a világ változik, alkalmazkodj, és légy a változás létrehozója Amikor gyorsabb, tapasztaltabb leszel, akkor hatékonyabban tudsz majd válaszolni, nemcsak a változó világra, de létrehozhatod te magad is ezt a változást, amit a világban szeretnél látni. négy óra munkától a Jövő Múzeumáig Hadd osszak meg néhány példát a személyes tapasztalatomból, amelyek megvilágítják, hogyan jutottam el ezekhez az elvekhez, és hogyan működik ez a való életben. Felkértek, hogy hozzak létre egy kiállítást a feltörekvő technológiáról, annak gazdasági és kormányzati hatásáról. Nem voltam benne biztos, hogy az embereket ez egyáltalán érdekelheti. Azt szerettem volna, ha hatásosra sikerül. Csakhogy nem tudtuk, ezt mivel érhetjük el, így kísérletezésbe kezdtünk. Nemcsak egy kiállítást készítettünk, hanem a helyszínre vittünk hét különböző kiállítási tárgyat, bemutatva többek között a 3D-nyomtatást, a kiterjesztett és virtuális valóságot, telepresence robotokat és drónokat, amelyeket kipróbálhattak. Már az első napon világossá vált, hogy az embereket a drónok érdeklik. Egy modern gondolkodású hivatalnok odajött hozzám, és azt mondta: „nézze, mire tudjuk ezt használni? Önöknek itt vannak az alkalmazottai, a kiállítás csapata, akik közül többen filmesek. Miért nem készítenek egy videót, bemutatva, hogy lehet a drónokat a köz szolgálatára használni?” Ezután, és ez nem túlzás, négy órán belül kész lett a videó, ahol egy elképzelt közalkalmazott megmutatja, hogy tudná megújítani a jogosítványodat vagy a személyidet a mobilodon keresztül, amelyet azután

egy helyi központban kinyomtatnának és drónnal küldenének a házadhoz. Föltettük a YouTube-ra aznap éjjel, és a következő napon több mint kétmillió megtekintésnél tartottunk. Ez a koncepció annyira tetszett az embereknek, hogy megosztották az egész világon, és hatalmas sajtót is kapott. Ami azt illeti, sokkal pozitívabb fogadtatásban részesült, mint amikor az Amazon bejelentette a drón alapú házhozszállítási szolgáltatásukat. Pedig ez csak egy elképzelés volt. De ezzel a próbával felkeltettük a drónok iránti érdeklődést. Szerettünk volna létrehozni egy nemzetközi versenyt, így aznap délután bejelentettünk egy egymillió dolláros pályázatot, amelyet Drones for Good Award-nak neveztünk. Ez egy olyan díj, amelyet azért hoztunk létre, hogy biztassuk az innovációt és azokat a kreatív alkalmazásokat, amelyekkel az emberek életét több szinten is jobbá tehetjük a drónok segítségével. Hatalmas siker volt. Több mint 800 pályázat érkezett 57 különböző országból, és ebben a folyamatban 12 különböző céget alapítottak, amelyek közül egy például már a dubaji találkozónk utáni napon megszületett. Már azon a héten kihirdettük a következő év pályázatát, amelyet Robotics for Good-díjnak neveztünk el. Elemezzük, mi történt! Ha azzal kezdtem volna, hogy tárgyalok a kormányzattal és azt mondom, hogy szeretnék egymillió dollárt arra, hogy díjat alapítsak, melyben az emberek életét drónokkal tehetjük jobbá, ennyit mondtak volna: „te meg vagy őrülve”. Még akkor is, ha én biztos lettem volna a sikerben. De a folyamatot arra alapoztuk, amink már megvolt, különböző kísérleteket végeztünk, megnéztük, hogy az emberek hogyan reagálnak ezekre, azonosítottuk a lehetséges válaszokat, és kreatív lehetőséggé változtattunk egy olyan területet, amelyről még azt sem tudtuk, hogy létezik. Ezt az állami kiállítást, amit említettem, a Jövő Múzeumának hívták. Az első a drónokról szólt, és nagyon érdekesre sikerült, de kevés emberhez jutott el. Ez azonban egy referencia lett, egy bizonyíték, hogy igény van ilyen eseményekre. A következő évben már több forráshoz jutottunk, sokkal nagyobbra terveztük, egy smart city környezetet követve, ahol az emberek besétálhattak, és olyan dolgokat próbálhattak ki, mint az önmagukat vezető autók, mesterséges intelligenciájú tanárok, személyre szabott gyógyszerellátás, játékosított oktatás és egészségügy.

Ez hatalmas köztámogatást generált, maga a miniszterelnök nyitotta meg 5000 CEO előtt, miniszterek és hivatalnokok jöttek el a világ minden tájáról. Ezután Dubaj úgy döntött, hogy befektet egy állandó Jövő Múzeumába. Ez az épület már épül és 2017 végén fog megnyílni azzal a célkitűzéssel, hogy a térkép nélküli fejlesztési szféra központjává váljon. Prototípusok fejlesztése, lehetőségek megtalálása, tesztek, a piac és a világ válaszainak feldolgozása, és a pozitív válaszokra való rugalmas pénzráfordítás jellemzik.

„Ha mégis hatékonyan szeretnél élni ebben a világban, akkor teljesen át kell alakítanod az eddigi gondolkodásmódodat.” Ez egy különleges épület lesz, és az érdekesség pedig az, hogy az épület bizonyos részeit 3D-nyomtatással az a cég készíti, amelyet az egyik első kávézós beszélgetésen Dubajba csábítottunk. Egy érdekes történet arról, hogy ezek az elvek hogyan képesek tervek nélkül egy váratlan, átütő erejű eredményt létrehozni. A kezdetekkor nem tudtuk volna ezeket célként megfogalmazni, nem tudtuk volna, hogy hogyan jussunk el ide, nem volt költségvetésünk, sem engedélyeink, így a legtöbb, amit tehettünk a csapatommal, hogy elébe mentünk a jogi és engedélyezési kérdéseknek. Nézzük meg ezt egy pillanatra! Ez lehet az a mód, ahogy megtanuljuk megtervezni a stratégiáinkat, ahogy az a BA és MA képzéseinkben is létezik. Hiszen azzal kezded, amit a végén el szeretnél érni, kiválasztod a legjobb utat, ahogy eljuthatsz ide, és utána eszközöket találsz ennek az eléréséhez.

kapcsolatteremtés, cselekvés, ismétlés Azt gondolom, ahogy ma a világban élünk, az egyre kevésbé hatékony, és ha mégis hatékonyan szeretnél élni ebben a világban, akkor teljesen át kell alakítanod az eddigi gondolkodásmódodat. Kezdd azokkal az eszközökkel, amik elérhetőek! Nézzük meg azokat a módokat, amik lehetőséget biztosítanak a munkára, milyen stratégiai lehetőségek állnak nyitva számunkra és csak utána gondoljunk arra, hogy hova juthatunk ennek eredményeképpen. Ez egy rugalmas megközelítése a stratégiának, amely alapvetően térkép nélküli világgal számol. Nos, ez egy nagyon érdekes szelete a történetnek: az elképzelés szintjén képesek vagyunk egy hatalmas változást végbevinni a világban, és van egy bizonyos szintű felfogásunk arról, hogy hova vezethet. Csak néhány olyan intézmény van, akik ezt az elképzelésekkel teli teret elfoglalják. A központi bankok ilyenek lehetnek, néhány miniszterelnök és az olyan hatalmas cég, mint az Apple. De a legtöbben közülünk nem ebben a térben élnek, és vitatkoznék azzal, hogy a valóban hatékony ötletek az ő terükben születnek meg. Ezzel az utolsó gondolattal szeretném zárni. Az, hogy a nem megjósolható kontroll a hatékonyság kulcsa ebben a dinamikusan változó világban. Nemcsak arról van szó, hogy nem ismerjük a szabályokat, de a szabályok maguk is hónapról hónapra változnak. Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy társakat találunk, akik osztoznak az ötletünkben, és a forrásainkat a kísérletezés pozitív visszajelzéseire fordíthatjuk, majd kezdjük az egészet elölről. Újra és újra és újra…

Toki贸, Jap谩n 47

a geoökonómia kora szerző: Salamin Géza, Csizmadia Norbert, Gutpintér Júlia, Simigh Fruzsina

A gazdaság és a társadalom szerveződésében a 21. századra a földrajzi tér szerepe is radikálisan átalakult. A szállítási költségek lecsökkenésével és a fizikai téren átívelő technológiák révén a tér lerövidül, ugyanakkor be is „sűrűsödik” Korompai Attila szavaival élve. A gazdaság korlátai csökkennek, a nemzetközi szabványok egységesülnek és a fogyasztási szokások homogenizálódnak, miközben egy egyre inkább szerves egészként formálódó globális gazdaság jön létre. A globalizáció senki számára sem meglepő folyamat, azonban ebben a homogén világban mi szükség földrajzra?

Az egységesülést jól szemlélteti például az, hogy a nagy pénzintézetek szinte mindegyik fontos gazdaságban kirendeltséggel bírnak, a tőke szabadon áramlik a világ különböző régiói között. Richard O’Brien pl. a ’90-es évek elején a nemzetközi pénzügyi rendszert elemző könyvét Globális pénzügyi integráció: a földrajz halála címmel jelentette meg. O’Brien szerint már korunkban is naponta dollártízmilliárdok fordulnak meg nemzetközi pénzpiacokon, a modern informatikának köszönhetően pedig másodpercek alatt lehet ugyancsak dollártízmilliárdokat eljuttatni a Föld egyik sarkából a másikba. Sőt – mint O’Brien jósolja – nincs messze az a jövő sem, amikor a „gazdasági fejlődés szempontjából a földrajzi elhelyezkedés már nem számít tényezőnek”. Ma már biztosan állítjuk, O’Briennek nem lett igaza. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az elmúlt évtizedben a szakmai-tudományos és a gazdaságpolitikai diskurzusban a világ globális átrendeződésével összefüggésben éppen hogy felértékelődött a területiség. A világ globális gazdasági-társadalmi kérdéseit boncolgató „bestseller-gondolkodók” sora a térbeliség és pl. a városok szerepének felemelkedéséről ír. Richard Florida például a versenyképességet meghatározó kreatív osztály felemelkedésében esszenciálisnak látja a helyek, azon belül a városok szerepét,

míg pl. Edward L. Glaeser, a Harvard Egyetem közgazdász professzora egyenesen a városok (gazdasági) diadaláról írta egyik fő művét 2011-ben. Ugyanakkor érdemes arra is figyelnünk, hogy Robert D. Kaplan, geopolitikai „guru” a globális folyamatokban a területiség meghatározó szerepének elismerését emeli a fókuszba a The Revenge of Geography című kötettel, ami egyúttal egyfajta publikált válasz is lehet O’Briannek. Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy bár a földrajz mint tudomány még talán valóban szerényen a háttérben marad, a népszerűbb diszciplínákban megjelenik a térbeliség: a különböző társadalomtudományi szakterületeken felértékelődik a világ és a kisebb régiók földrajzával való foglalkozás.

„...felértékelődött a területiség. A világ globális gazdasági-társadalmi kérdéseit boncolgató „bestseller-gondolkodók" sora a térbeliség és pl. a városok szerepének felemelkedéséről ír...”

A 2008-ban közgazdasági Nobel-díjjal elismert Paul Krugman által bevezetett új gazdaságföldrajz, amely a növekedésnek térbeli egyensúlyi modelljét állította fel, a közgazdaságtan elismert részévé tette a földrajzot. A földrajz felértékelődése szempontjából feltétlen figyelmet érdemel az Európai Unió megújuló kohéziós politikája is. A 2014-2020 programidőszak vonatkozásában a 2009-es Barca-jelentés megjelenése óta az úgynevezett hely alapú fejlesztések megvalósítása került előtérbe. A Lisszaboni szerződésben új célként megjelenő területi kohézió immár a földrajzi tér mélyebb megértését és a térbeli szerveződés befolyásolását jelenti, ami a célzott eszközökkel is támogatott területileg integrált programok (ITI integrált területi beruházási, CLLD: közösség vezérelt helyi fejlesztés) lehetőségének bevezetésével is érvényesíthető. Ugyancsak új elem a rugalmas földrajz (flexible geography) elvének bevezetése, amely lehetővé teszi és bátorítja a közigazgatási határoktól (NUTS-rendszer beosztástól) független különféle földrajzi tereket célzó fejlesztési programok megvalósítását, de kapcsolódik az európai makroregionális stratégiák (pl. Európai Duna Stratégia) megvalósításához is. MI ZAJLIK A GLOBÁLIS GAZDASÁGI TÉRBEN? Amit biztosan állíthatunk, hogy a globalizációval a szállítási költségek csökkennek, a távoli területek összekapcsolódnak, és a termelés mind nagyobb arányának térbeli rendszerei átszövik a Földet. A tudás alapú gazdaságban elsőre úgy tűnik, hogy az információ fittyet hányva a fizikai térre, képes a Föld szinte bármely pontjára azonnal eljutni digitális technikák szakadatlan fejlődése révén. Ugyanakkor mégis azt látjuk, hogy a gazdaságban egyúttal erős területi koncentrációs tendenciák érvényesülnek, amelyben rendkívüli módon felértékelődik a városok szerepe. Ennek számos okát feltárja a szakirodalom. Egyrészt felerősödik az agglomerációs hatások jelentősége. Bár a termékpiacok jelentős része globalizálódik – egyre több vállalat a világ egy nagyobb területén van jelen –, eközben a munkaerő és technológia nagyon is helyhez kötött. Bár az valóban igaz, hogy a termelés hálózatai az egész Földet átszövik, ugyanakkor a gazdaság centrumtérségeiben egészen más típusú tevékenységek vannak jelen, mint a Föld kevésbé fejlett, periférikus területein. A különbség elsősorban a hozzáadott értékkel ragadható meg. A fejlett

gazdaságok magas bérköltségét ugyanis csak a folyamatos újítás, innováció – az új termékek monopolhelyzete – tudja biztosítani, míg a tömegtermelést alacsonyabb költségű, kevésbé fejlett régiókba lehet telepíteni. A globálisan érvényesülő cégek versenyképességét jelentős mértékben az határozza meg, hogy működési környezetük, regionális közegük milyen feltételeket kínál nekik.

„A gazdasági tevékenységek földrajzi szétterjedésével párhuzamosan megerősödtek a lokális tendenciák is.” A gazdaság térbeli működése kutatásának egyik legnagyobb hazai tekintélye, Lengyel Imre összegzi a globalizáció főbb következményeit a gazdaság térbeliségét illetően. Szerinte a főbb globalizációs folyamatok, az infokommunikáció elterjedése és a dereguláció térnyerése következtében napjainkban kettős térbeli folyamat figyelhető meg: a gazdasági tevékenységek földrajzi szétterjedésével párhuzamosan megerősödtek a lokális tendenciák is. Másképpen, a térbeli koncentrálódás gazdasági szerepe felértékelődött, miközben távoli üzleti partnerek között is megerősödhetnek a tartós kapcsolatok. A globális iparágak vállalatai a termékpiacokat, értékesítést tekintve országcsoportokban terveznek, míg az inputpiacokat és a termelést szervezve szubnacionális régiókban, általában városokban és vonzáskörzetükben gondolkoznak. A globálisan versenyző cégek felismerték, hogy versenyelőnyeik forrásai térben koncentrálódnak, ezért helyben kell lépniük ezen előnyök megerősítésére. Ez az iparági verseny vonta maga után a régiók, területi egységek gazdasági szerepének felértékelődését, ami egyrészt a régiók közötti rivalizálásban, a speciális jellemzőkkel bíró városversenyben is tetten érhető, másrészt a térbeli koncentrálódásból eredő agglomerációs előnyök (lényegében térbeli külső méretgazdaságosság) fokozott üzleti kihasználásában. (Lengyel 2015.) A fenti folyamatok következtében bizonyosan újra kell értékelni a közgazdaság-tudomány több kiinduló feltételezését, mind a területi verseny, mind a hozzá szorosan kötődő gazdasági növekedés és fejlődés értelmezését, illetve az új kihívásokra adott gazdaságpolitikai és -fejlesztési elképzeléseket is.

HOL TEREM A TUDÁS? Tudás ott terem, ahol sokszínű kreatív munkaerő található, és ahol a különböző típusú tevékenységek, különböző profilú, de egymást kiegészítő vagy éppen ösztönző cégek működnek. Valójában a tudásgazdaság dominánssá válása is kettős természetű a földrajz szerepét illetően. Glaeser A város diadala című munkájában az internet és az információs technológia (IT) előrehaladása (és gyakran túlértékelése) kapcsán hangsúlyozza a személyes találkozások fontosságát, hivatkozva számos kutatásra, melyek kimutatták, hogy azok a csoportok, melyek csupán elektronikus úton tartják a kapcsolatot, hamarabb felbomlanak, mint a személyes találkozásokat is beiktatók. Az IT-eszközökön keresztül történő kommunikáció tehát sokkal inkább kiegészíti, és hatékonyabbá teszi a személyes találkozásokat, és nem helyettesíti azokat. A személyes kapcsolatok ugyanis több bizalomhoz, megbecsüléshez és hatékonyabb együttműködéshez vezetnek. A szabadalmak kapcsán a földrajzi közelség szintén jelentős tényező, kimutatták

Tokió 50

ugyanis, hogy a szabadalmi hivatkozások tekintetében az egy metropolisztérségben az egymásra hivatkozó, egymást idéző szabadalmak száma kétszer gyakoribb. Glaeser szerint az információs technológia és társadalom korában, ellentétben a korábban előrevetített víziókkal, a földrajzi tér jelentősége nem tűnik el, az új ötletek és a tudás keletkezése, annak körülményei földrajzilag továbbra is meghatározottak, a földrajzi tér (a fejlesztési szereplők földrajzi konfigurációja) továbbra is jelentős hatással van az innovációra és a termelékenységre. Lengyel Imre hívja fel a figyelmet 2006-os munkájában arra, hogy tudásnak csupán egy része, a digitalizálható tudás áramoltatható az információs technológiák segítségével globálisan. Van azonban a tudásnak egy olyan dimenziója, amely csak személyes „face to face” kapcsolatokkal adható tovább, sőt jellemzően csak így jön létre és termelődik újra. Ez a kognitív tudás, a tacit tudás, ami az innováció, a termeléstechnológiák és a sikeres gazdasági működés igazi titkait hordozza.

a geoökonómia kora

GEOÖKONÓMIAI ELŐREJELZÉSEK Figyelemre méltó törekvések irányulnak arra, hogy az országok és a világ gazdasági fejlődésében nyilvánvalóvá váló földrajzi dimenzió beépüljön a közgazdaságtani mainstreambe is. Ugyanakkor bárhogyan is tágítjuk a közgazdaságtan kereteit, látható, hogy a lényegében neoklasszikus közgazdaságtan, de akár a keynesiánus megközelítés egyre korlátozottabban tudja magyarázni – és még kevésbé előre jelezni – az olyan változásokat, mint pl. Kína gazdasági szuperhatalommá válása, vagy a 2008-ban kirobbanó gazdasági válság, vagy akár az Európát is lényegében érintő arab tavasz nyomán átrendeződő közel-keleti gazdasági erőtér, vagy éppen különböző makrorégiók felemelkedése és hanyatlása. Abból a felismerésből adódóan, hogy a globális fejlődést földrajzi és történelmi összefüggések jobban magyarázzák, kezdenek új tudásterületek körvonalazódni.

Ilyen kísérlet a geopolitika, földrajz és közgazdaságtan határán formálódó geoökonómia szakterülete, amelynek fogalmát a kilencvenes évek végétől kezdi használni a szakirodalom (pl. Bárdos – Féltoronyi 2002, De Castro 2000, Lorot 1999, Soilen 2012, Solomon 1992, Du castel 2001). A fejlődés útjainak megismeréséhez bizonyosan számolni kell a geográfia felismeréseivel és a térhez kötődő politikai történésekkel, amelyek olykor a közgazdaságtan főáramának modelljei által nem magyarázhatóan, de egyértelműen alakítják jövőnket.

A geoökonómia „olyan verseny, melyet a kereskedelem nyelvtana, de a háború logikája határoz meg.” (Edward Luttwak)

A geoökonómia nyertesei és vesztesei A World Economic Forum tanulmánya 7 globális gazdasági kihívásra hívja fel figyelmünket a 21. század első felében.

A kihelyezhető tőke mértéke fontosabb lett a tűzerő nagyságánál, a civil innovációs képesség a katonai-technikai fejlesztéseknél, a piaci előretörés pedig előbbre valóvá vált a katonai egységek benyomulásánál. A globalizáció kiteljesedésével az államoknak nem elég csupán belső érdekeik mentén meghatározni a stratégiájukat, hanem azt mindenképpen ki kell terjeszteniük globális geoökonómiai stratégiává, hogy a világgazdaságba minél eredményesebben bekapcsolódhassanak, növelve ezzel érdekérvényesítő képességeiket is. Eközben az Egyesült Államok egyértelmű vezető szerepe feloldódni látszik. Multipoláris világ előjeleit látjuk, amelynek hatásai a gazdasági viszonyokban is megjelennek. A geoökonómia lényege azonban nem csupán abban ragadható meg, hogy melyik állam képes az új nemzetközi rendben új gazdasági nagyhatalommá fejlődni, sokkal inkább az, hogy a megszerzett gazdasági hatalmat képes-e átalakítani érdekérvényesítő politikai, esetleg katonai hatalommá. A globalizáció lehetővé tette a nagyhatalmaknak, hogy az egész világot magába foglaló stratégiákat alkossanak, viszont ez nem jelentette azt, hogy regionális hegemón státuszukról lemondtak volna. Az utóbbi években a kisebb hatalmak a regionális hegemónok köré csoportosultak. A túlzott egymásra utaltság azonban legalább annyira lehet a törékeny biztonság fenntartója, mint egy háború kirobbanásának előidézője: a túl szoros kapcsolatok, főleg ha azok kiegyensúlyozatlanok, nagyon könnyen elpattanhatnak. Az új gazdasági szankciókkal, versengő kereskedelmi rezsimekkel, valutaárfolyamokkal, alapanyag- és valutamanipulációkkal folytatott háborúk korában a World Economic Forum hét kihívást nevezett meg, melyek a geoökonómiai stratégiák megfelelő kialakítását érintik.

Gazdasági hadviselés A fejlett társadalmakban hiányzik a társadalmi támogatás egy katonai beavatkozáshoz, ezért inkább gazdasági szankciókhoz folyamodnak (ahogy azt az ukrán válság kapcsán is láthattuk). A gazdasági háború viszont kétélű fegyver: a megtámadott ország ellenszankciókat léptethet életbe és egy mindkét felet sújtó, nem nulla-összegű játék veheti kezdetét. A legnagyobb nyertesek a „nevető harmadikok” (pl. Kína), akik a szankcionált elkeseredettségét kihasználva lecsapnak az új kereskedelmi lehetőségekre. A legnagyobb vesztesek pedig olyan nemzetközi szervezetek, melyek hitelességükből veszítenek, ha ezeket a konfliktusokat nem képesek megakadályozni a nemzetközi kereskedelmi rendszerben. A folyamat vesztesei a nyugati székhelyű multinacionális vállalatok lehetnek, amelyek potenciálisan jelentős piacokat veszíthetnek el, ami a globális vállalatok trendszerű deglobalizálódásához vezethet. A multinacionális vállalatok külpiaci sérelmeik miatt visszatérnek nemzeti gyökereikhez, és a kockázatok mérsékléséért döntéseiket is saját államuk külpolitikájával összhangban hozzák meg. Egy másik hasonló következmény a nemzetközi kereskedelem mintázatainak átalakulása lehet. A kereskedelmi párbeszédek geopolitizálódása A globális és egységes kereskedelmi rendszer fragmentálódik, és regionális, pánregionális kereskedelmi szervezetek alakulnak ki, ami a multipolarizálódást és a regionális blokkok közötti (kereskedelmi és egyéb) versenyt erősítik fel. A legjobb példa erre Kína és Oroszország új világrend kialakítására irányuló törekvése: Kína a Regional Comprehensive Economic Partnershipet szeretné létrehozni az USA által vezetett Trans Pacific Partnership ellenében, Oroszország pedig az Eurázsiai Unió létrehozására törekszik az EU-val szemben. Latin-Amerikában négy feltörekvő ország Mexikó, Kolumbia, Chile és Peru szeretné megtörni Brazília hegemóniáját a Pacific Alliance kialakításával, amelybe gazdag ázsiai országokat is be kívánnak vonni. Az új szövetségekben a regionális fejlesztési bankok szerepe és felelőssége is megnő, ezek a bankok válhatnak a gazdasági szövetségek gerincévé (pl. Asian Infrastructure Investment Bank; Eurasian Development Bank).

a geoökonómia kora

A geopolitikai rivalizálás fokozza a politikai és gazdasági versenyt, és e folyamatok vesztesei a globális fogyasztók és vállalatok, valamint a regionális hatalmak perifériáján lévő országok lesznek.

Ugyanakkor a nyersanyagtermelő országok gazdasági ereje csökken. (pl. Oroszország, Szaúd-Arábia, Irán) A fejlett országok közepesen képzett lakói is versenyhátrányba kerülhetnek a hasonló képzettségű, de sokkal olcsóbb munkaerővel szemben.

Állam 2.0 A pénzügyi válságot követő időszakban a monetáris politika alakításán keresztül komoly befolyás került a központi bankok kezébe. A központi bankok nem konvencionális eszközöket használva elősegítik a nemzeti érdekérvényesítést, sok esetben a nemzeti határokon túl, globálisan is jelentős hatást gyakorolva. Azok az országok, amelyek sok jelentős nemzetközi vállalattal „nemzeti bajnokkal” rendelkeznek, mindenképpen a nyertesei a folyamatnak. Ebből a játszmából viszont a vállalatokban alacsony állami tulajdonnal rendelkező USA rosszul jöhet ki. A legnagyobb vesztesek ismét a nemzetközi szervezetek lehetnek, amelyeknek ugyan globális mandátumuk van, az eszközeik viszont nagyon korlátozottak, így regionális együttműködések vehetik át a helyüket. A zárt piacokért folytatott verseny A geoökonómiai érában már nem annyira a nyersanyagforrásokkal rendelkező terület konkrét meghódítása a cél, hanem inkább a technológiai fejlesztési lehetőségekért és a megfelelő népességű felvevőpiacokért folyik a verseny. Ez az átalakulás két okra vezethető vissza: 1) Az erőforrások egyre olcsóbbá válnak a technológiai fejlődés miatt (pl. palagáz), így a tradicionális ellátóktól való függés is csökken. 2) A fejlődő országok demográfiai és gazdasági növekedése egyszerre biztosít jelentős globális keresletet és relatíve olcsó és képzett munkaerőt. A stratégiai verseny irányának elmozdulását jól érzékelteti az USA ázsiai kapcsolatainak felfutása, illetve Kína infrastrukturális terjeszkedése világszerte. A folyamat nyertesei a növekvő népességű és jövedelmű, valamint szakképzett, olcsó munkaerővel rendelkező országok lesznek. Közülük is kiemelkednek a tőkevonzás szempontjából vonzó, nagy politikai és gazdasági stabilitással rendelkező államok.

A legnagyobbak túlélése és a perifériák kiüresedése Sokan gondolják úgy, hogy a globális kormányzással kapcsolatos kudarcok és megosztottság egy olyan világhoz vezethet el, amely rendezetten és harmonikusan működő régiókból áll, nem pedig a káosz uralkodik rajta. A WEF azonban arra hívja fel figyelmünket, hogy a regionalizálódás feldarabolja a nemzetközi kereskedelmet és a tömbökbe tömörülő államok között a javakat nem egyenlően osztja el. Sőt megnehezíti, azt is, hogy a globális kihívásokra (járványok, terrorizmus, internetes bűnözés stb.) egységes globális válaszokat adhassunk. Ezek az integrációs tömbök egy földrajzilag közel elhelyezkedő gazdasági nagyhatalom köré koncentrálódnak, ahol a központ érdeke, hogy új centrum-periféria kapcsolatokat alakítson ki, amelyben a kisebb periféria-gazdaságok a centrum gazdasági, politikai és geostratégiai kiszolgálói lesznek. A három legszembetűnőbb példa erre Oroszország, Kína és Németország regionális tevékenysége. Egyelőre kérdéses, hogy ezek az aszimmetrikus bilaterális kapcsolatok vajon a regionális hatalmak megerősödését és a periféria kiüresedését okozzák-e, de a multipoláris világrend kialakulása valószínűleg sajnos több Ukrajnát és kevesebb Szingapúrt termel ki. Kína szövetségi hálója Kína esetében a problémát abban látja a szervezet, hogy a kialakuló új szövetség nem egybeeső geopolitikai érdekekből fakad, hanem befektetéseken keresztül az elköteleződés megvásárlásából. Ez pedig politikai feszültségekhez vezethet nem csak helyi, hanem világszinten is. Kína infrastruktúra-fejlesztési projektje olyan fontos külpolitikai eszköz lehet a 21. században, mint amilyen a tengeri útvonalak védelme volt a 20. században Amerikának. Kína ma már túlszárnyalja a hagyományos szereplőket is (pl. Világbank) ezen a területen. Elsődleges célpontjai az indiai-óceáni országok, Afrika és Latin-Amerika.

Mindemellett Kína több multilaterális szervezetet is felállított, amelyeknek célja szintén az infrastruktúra-fejlesztések növelése és a kereskedelmi vámok és határok eltörlése, biztosítva megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag Kínába áramlását és a kínai termékek és szolgáltatások akadálytalan exportját. E folyamat egyértelmű nyertese Kína, és a fejlett infrastruktúrából profitáló exportorientált országok. Kína ugyanakkor veszélybe is sodorhatja magát: a súlyos eladósodottság Kína felé, és az alacsony nyersanyagárak könnyen politikai elégedetlenségekhez vezethetnek. (pl. Mianmar és néhány afrikai ország esetén.) Az olajárak csökkenése Három évig tartó szokatlan stabilitás után, 2014 végére egy hordó olaj ára 115 dollárról 60 dollárra esett. A folyamat egyrészt arra mutat rá, hogy Szaúd-Arábia elveszítette árstabilizáló szerepét, másrészt arra, hogy az áringadozás bármikor újabb fordulatot vehet. Az, hogy kik lesznek a folyamat végső nyertesei és vesztesei, attól függ, hogy a kormányok milyen gyorsan és hogyan reagálnak a kialakult helyzetre. India például az árcsökkenésnek köszönhetően mérsékelni tudta az üzemanyagok támogatását. Iránnak és Oroszországnak pedig ösztönző erő lehet, hogy gazdaságukat más területeken megerősítsék, és így ne csak a hektikus bevételi forrást jelentő nyersanyagaikra támaszkodjanak. A két ország sérülékenységét gyakran túlbecsülik, de számukra ennek a konfliktusnak a tétje sokkal inkább geopolitikai, mint gazdasági.

Shanghai, Kína 54

A WEF JAVASLATAI Mit tehetnek a világ államai annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a geopolitika lenullázza a globalizáció eredményeit? Mik a vállalatokra nehezedő legfőbb kockázatok, és mit tehetnek, hogy ezeket enyhítsék? A WEF-riport az alábbi öt javaslatot fogalmazza meg:

Ki kell alakítanunk egy a gazdasági hadviselésre vonatkozó szabályrendszert, hasonlóan a hagyományos háborúk lefolytatását szabályozó egyezményekhez. A kezdeményezést az USA-nak kellene magához ragadnia.

Az államnak meg kell találnia az egyensúlyt a gazdasági szerepvállalás területén.

A kis államoknak egyesíteniük kell az erőiket, fel kell készülni a legnagyobbak megerősödésére és a perifériák átalakulására.

A vállalatoknak egyre fontosabbak lesznek nemzeti gyökereik és az, hogy egy adott piacon hogyan ítélik meg őket.

A G7-hez hasonló fórumok felett eljárt az idő. A globális akciók megszervezésében a nemzetközi intézmények helyett a regionális szereplők stratégiai érdekeit is figyelembe kell venni. Nehéz meghatározni, hogy a kereskedelmet követi-e a politikai, katonai erő megjelenése, vagy a politikai térhódítást követi-e a kereskedelmi vonalak bővülése. A nemzetközi rendszer stabilitása kedvez a kereskedelemnek, így a globalizáció által létrehozott interdependencia-hálózatokat legalább annyira lehet a hosszú távú béke, mint az eljövendő konfliktusok okaiként kezelni. A geoökonómia nem helyettesítheti a geopolitikai megfontolásokat, a világ összetett folyamatainak megértésében azonban mindenképpen fontos mindkettő figyelembevétele egymást kiegészítő, magyarázó elemként.

21. századi geopolitikai stratégiák szerző: Bernek Ágnes

„A geopolitika világában a nyugati országok által létrehozott és egyetemesnek kinyilvánított rend fordulópont előtt áll. Az elképzelések jobbító szándékát világszerte értik, de nincs egyetértés a megvalósításuk körül; valójában az olyan fogalmak, mint a demokrácia, emberi jogok vagy nemzetközi jog annyira sokféle értelmezést kaptak már, hogy a szembenálló felek rendszerint ezeket a szavakat használják egymás ellenében ‘csatakiáltásként’.” Henry Kissinger: Világrend

A 21. század átalakuló világgazdasági és világpolitikai rendszere Minden valószínűség szerint majd a 2030-ban, 2040ben írt geopolitikai tanulmányok a 2014. évet a geopolitika fordulóévének fogják tekinteni. Kiemelten azért, mert a Krím-félsziget márciusi orosz annektálása kiváltotta a nyugati világ döbbenetét, miszerint lehetséges területi revízió a 21. századi Európában. Újra lehet rajzolni Európa térképét? Megsérthető egy ország területi integritása? A nemzetközi jog egyik legfontosabb tétele, az országok szuverenitásának alapelve érvényét veszti a 21. századra? Sőt maga az alapkérdés is már megkerülhetetlen, miszerint vége az egypólusú világnak? Az utolsó kérdésre jelenleg még csak azt a választ adhatjuk, hogy valószínűleg igen; az atlanti erőtér által uralt egypólusú világ után egy többpólusú világ határán állunk. De ez még csak egy átmeneti időszak, a nemzetközi világgazdasági-világpolitikai rendszer még angolszász jellegű. De vitathatatlan, hogy az USA hegemón vezető szerepének elvesztésével és a feltörekvő piacok megerősödésével napjainkban

egy új világrend kialakulása van folyamatban, mind világgazdasági, mind világpolitikai értelemben. „A világ fokozódó globalitása egyben azt is jelenti, hogy az önálló nemzetgazdaságok felől a hangsúly a globális világpiac meghatározó szerepe felé tolódik el.” - írtam még 2000-ben, amikor is egyértelműen a globális világpiac volt a legfőbb térségi szint. Azonban most, 2016-ban a jelenlegi világgazdasági és világpolitikai kutatásaim alapján úgy ítélem meg, hogy a 2008-as pénzügyi válság után kezdetét vette egy új ún. „deglobalizációs” korszak, vagyis a globális világpiac meghatározó szerepe mellett egyre fontosabbak a nagytérségi regionális piacok, illetve nagytérségi regionális erőterek. Ennek hátterében az áll, hogy a feltörekvő piacok gazdasági/politikai érdekszférájukat még nem globális szinten, hanem főleg nagytérségi, kontinentális szinten építik. Ebben az új 21. századi, átmeneti ún. „deglobalizációs” korszakban a világgazdasági-világpolitikai folyamatok terén a nemzetgazdaságok és a nemzetállamok szerepe a 21. század elején meghatározóbb, mint az 1990-es évtizedben volt. A nagy, feltörekvő piacok nemzetgazdasági és nemzetállami törekvései

sokkal erősebbek, mint korábban, sőt a fejlett országokban is a 2008-as pénzügyi válság után a nacionalista törekvések, a protekcionista gazdaságpolitikák erősödtek meg. A nemzetgazdaságok megerősödésére utal az is, hogy a 21. századot úgy is jellemezhetjük, mint a „gigászok”, geopolitikai szóval élve gazdasági nagyhatalmak versenyét. Vitathatatlan, hogy jelenleg a gazdasági méret, vagyis a gazdasági erő a legfontosabb. Napjainkban a világ 20 legnagyobb nemzetgazdaságának összesített GNI értéke a világ összes GNI értékének 80%-a, s a világ 20 legnagyobb nemzetgazdasága között már 9 a feltörekvő piac. Egyébként a transznacionális vállalatok két legfontosabb telepítő-tényezője is a gazdasági mé-

„Pax Americana” azaz az „Amerikai Birodalom”? De hazánk számára kardinális kérdés, hogy az eurázsiai kontinens területi szintjén szerveződő „Pax Russica”-ban, vagyis az „Orosz Birodalomban” milyen szerepet szánnak a kelet-közép-európai térségnek. Sőt ha a 21. század világgazdasági súlypontja átkerül a csendes-óceáni erőtérre, akkor ez újra fogja rendezni az egyes kontinenseket átfogó nagyhatalmi erőtereket és legfőképpen ezek egymáshoz való viszonyát. Bár alakulóban van a többpólusú világ, kialakulóban van egy új világrend, de ugyanakkor az 1990-es évek elején lezárt, több évtizedre visszatekintő hidegháborús szembenállás a politikai gondolkodásmódunkban, a nemzetközi kapcsolatok elemzésére használt

rethez kapcsolódik, nevezetesen a piac bővülésének perspektívája és magának a piacnak a mérete; s a piac minősítésének kiemelt szempontja is az összes GNI értéke.

fogalomrendszerünkben tovább él. Így a világ egyelőre még a hidegháborús asszociációkkal szakítani nem tud, mintha a 2014. év egy újabb hidegháborút idéző időszak kezdetét jelentette volna. Ahol egyre élesebb a Nyugat (az euro-atlanti erőtér) és a Kelet (Oroszország) szembenállása. Ahol a még magát egyértelműen vezető hatalmi pozícióban gondoló Nyugat Oroszországgal szemben újabb és újabb gazdasági szankciókat hoz, s ugyanakkor meglepődve veszi tudomásul, hogy Oroszország is képes ellenlépéseket tenni, s az orosz nemzeti öntudat, az orosz állam függetlenségének és önálló geopolitikai stratégiájának deklarálása sokkal erősebb, mint néhány éve volt.

Napjaink új többpólusú korszakának másik kiemelt eleme, hogy világgazdasági és világpolitikai értelemben határozottan nő a kontinensek, nagytérségi erőterek szerepe. A nagyhatalmak és a nagy feltörekvő piacok esetében a geostratégiai gondolkodás, nagytérségi hatalmi erőterek kiépítése fontosabb, mint korábban. Az ún. „birodalmi gondolkodás” újra a nagyhatalmi geopolitikai törekvések központi elemévé vált. Hogyan szerveződik térben a 21. századi

Washington, USA

A 21. századi geopolitika „nagy sakktáblája” - az ortodox geopolitika újjászületése? A 21. századra a geoökonómia (a gazdasági eszközökkel történő hatalomgyakorlás) igen széles körben használt fogalom lett. Edward Luttwak immár klas�szikussá vált megfogalmazása szerint, a geoökonómia nem más, mint a nemzetek közötti ősi fegyveres versengés folytatása új gazdasági eszközökkel. Kutatásaim szerint a geoökonómia megfogalmazható úgy is, mint a politika és a tér kapcsolatának gazdasági értelmezése, vagy más szavakkal a geostratégiák gazdasági eszközökkel, kiemelten a globális világpiac eszközrendszerével – a transznacionális vállalatok és a nemzetközi tőkeáramlások révén – történő megvalósítása. Milyen jellegű geoökonómiai stratégiák lehetnek? Alapul véve a hadtudományt – hiszen a stratégia szó maga is eredetileg hadtudományi kifejezés volt és a legfelső szintű hadvezetés tudományát jelentette

Boulder, Colorado, 2015

– és a luttwaki szemléletet (a jelenlegi hadszíntér nem mást jelent, mint az államok gazdasági rivalizálását), megítélésem szerint két alapvető geoökonómiai stratégia létezik, a defenzív, védekező jellegű és az offenzív, támadó (előrenyomuló) jellegű geoökonómiai stratégia. Sőt Luttwak eredeti, a geoökonómia lényegét meghatározó kifejezését, miszerint „a konfliktusok logikája és a kereskedelem gyakorlata”, napjainkban módosíthatjuk úgy is, hogy a „konfliktusok logikája és a globális világpiac eszközrendszere”. Ugyanakkor a geopolitika változatlanságára, az új geopolitika hiányára, s az ortodox (hagyományos) geopolitikai megközelítés (a militarista eszközökkel történő hatalomgyakorlás) reneszánszára legszemléletesebben utal az a tény, hogy napjaink geopolitikájának vitathatatlanul legtöbbet idézett szerzője a skót származású, brit földrajztudós Halford J. Mackinder (1861-1947). A geopolitika két legfontosabb kifejezése is, nevezetesen a „heartland” és Eurázsia fogalma Mackinder munkásságához kapcsolódik, miszerint:

21. századi geopolitikai stratégiák

„Aki uralja a heartlandet, az parancsol a világszigetnek; aki uralja a világszigetet, az parancsol a világnak.” (Mackinder, 1919.) Az idézetet napjaink geopolitikai tanulmányai rendszeresen úgy használják, hogy aki uralja a „heartland”-et, az uralja a világot. A 21. században a „heartland”-et Közép-Ázsia térségére helyezik, bár az ukrán események alapján egyre többen hívják fel a figyelmet arra, hogy Kelet-Európának változatlanul kiemelt szerepe van a világpolitikában. De a 21. században a „heartland” megfogalmazható úgy is, mint a geopolitikai tér „ütközőpólusa”. Mackinder leghíresebb tanulmánya „A földrajz, mint a történelem kulcsa” címmel jelent meg, amelyet a brit Királyi Földrajzi Társaság 1904. január 25-én megtartott ülésén olvasott fel. Európa és Ázsia politikai elemzése kapcsán Mackinder arra keresett választ, hogy a földrajzi és a történelmi folyamatok, főbb események között milyen összefüggések lehetségesek. Tőle származik az Eurázsia politikai fogalom, amely nem csak egyszerűen arra utal, hogy földtani értelemben Európa és Ázsia egy kontinens, hanem kiemelten arra, hogy Európa és Ázsia népei, államai képezik a világhatalom központját. A fenti idézetben szereplő „világsziget” kifejezés is nem másra, mint Eurázsiára, Földünk legnagyobb összefüggő kontinensére utal. Ugyanakkor Eurázsia a jelenlegi geopolitikai gondolkodásunk egyik legvitatottabb fogalma. Az európai kontinens nyugati és középső részének államai mereven elutasítanak minden olyan geopolitikai megközelítést, amely Európa önállóságát megkérdőjelezi. De ugyanakkor Eurázsia a 2000. évtől kialakuló új orosz geopolitika központi elemévé vált, mivel a neoeurázsiaiság, vagyis az új bipolaritás/ multipolaritás kialakítása – az eurázsiaiság szemben az atlantizmussal - a jelenlegi orosz nagyhatalmi törekvések kiemelt tényezője. Minderre szemléletesen utal az is, hogy V. Putyin rendszeresen idézi Alexander von Humboldt több mint kétszáz éve leírt mondatát, miszerint „Európa nem önálló kontinens, csupán a jóformán tagolatlan ázsiai világrész nyugati, aprólékosan tagolt félszigete”.

Ugyanakkor az amerikai geopolitika számára az eurázsiai erőtér feletti politikai hatalomgyakorlás mindig is a világméretű hatalomgyakorlásnak egyik kiemelt tényezője volt. Zbigniew Brzezinski 1997-ben megjelent, „A nagy sakktábla” c. világhírű könyvében erről a következőképpen ír: „Nyilvánvaló, hogy az egész világon szerteágazó kapcsolatokat ápoló Amerika számára, ha meg akarja őrizni világhatalmi szerepét – aminek érdekében ajánlatos megakadályozni egy egyeduralkodó és ellenséges eurázsiai hatalom létrejöttét –, központi kérdés marad, hogy eligazodjon az eurázsiai hatalmi viszonyok között.” A világpolitika „nagy sakktábláját” a 20. század második felében hagyományosan Észak-Dél és Nyugat-Kelet felosztásban értelmezték. A valamikori német kancellár, Willy Brandt vezetésével az 1980as években készült ún. Brandt-jelentések a világpolitikai és a világgazdasági megosztottságot Észak és Dél földrajzi irányai szerint mutatták be. Az ún. Brandt-vonal az északi szélesség 30. foka mentén osztotta ketté a világot fejlett északi és fejlődő déli országokra. A hidegháború időszakában a fejlett északi világot a politikai berendezkedés alapján is kettéosztották, a kapitalista Nyugati világra és a vele szemben álló szocialista (a Szovjetunió és a szocialista európai országok) Keleti blokkjára. E Nyugat-Kelet beosztás a mai napig a nemzetközi geopolitikai térről való gondolkodásunk alapját képezi, annak ellenére, hogy az 1990-es évektől megkezdődő rendszerváltozás nyomán egypólusúvá vált a világ, s már értelmét vesztette e hidegháborús logikára épülő nemzetközi felosztás. Sőt a korábbi elmaradott déli fejlődő országokból felemelkedő feltörekvő piacok révén az Észak-Dél felosztás is érvényét vesztette, annyira, hogy a 21. században a világpolitikában és a világgazdaságban már nem is használjuk a fejlődő ország elnevezést. Nagyon fontos kiemelni azt is, hogy a földrajzi égtájak e hagyományos geopolitikai értelmezésének alapja az, hogy teljesen egyértelmű számunkra, hogy az európai kontinens a világ központi térsége. S így mindig olyan világtérképeket használunk, amelyeken Európa van középen, s így Észak-Dél, de főként Nyugat és Kelet geopolitikai szemléletének alapja az, hogy a 21. századi geopolitikai teret is hagyományosan kizárólag Európából vizsgáljuk. A 21. század geopolitikai „nagy sakktáblája” azonban alapvetően átalakul, s az Európai Unió és az európai országok 2008 óta tartó válságával együtt, a világ központi térsége egyre inkább átkerül a csendes-óceáni erőtérre.

Barack Obama amerikai elnรถk 60

„Mindennapjainkban hallható politikai retorika arról szól, hogy ahogy ellenségeink egyre erősebbek, úgy Amerika egyre gyengébb. De engedjék meg, hogy erről hadd mondjak valamit! Az Amerikai Egyesült Államok a Föld messze legnagyobb hatalmú nemzete. Többet költünk hadseregünkre, mint az utánunk következő nyolc nemzet együttvéve. Csapataink a világtörténelem valaha is létező legjobb harcoló alakulatai. Nincs olyan ország, amely minket vagy szövetségeseinket közvetlenül meg merne támadni, mert mindenki tudja, hogy ez csak a pusztulásba vezető út lenne. A felmérések szerint státusunk a világban most erősebb, mint amikor elnöki hivatalomat megkezdtem, továbbá minden fontos nemzetközi kérdés megoldása terén a világ népessége nem Peking vagy Moszkva vezető szerepét szeretné, hanem minket hívnak.” Részlet Barack Obama 2016. január 12-én az amerikai Kongresszusban elmondott évértékelő beszédéből.

A 21. század nagy stratégiáit immár kizárólag három világpolitikai hatalom, az USA, Oroszország és Kína geopolitikai törekvései alapján vizsgáljuk. Fordul a földgömb, s minden előrejelzés szerint a 21. század nem az európai kontinens évszázada lesz. S mindezzel együtt, ha lassan is, de változni fog az Európa-centrikus világkép, s így a hagyományos Észak-Dél és Kelet-Nyugat relációiban felosztott nemzetközi rend értelmezése is átalakul. Vagyis térképészeti szavakkal megfogalmazva, változik a tájékozódási pont, s a világot már nem csak Brüsszelből és Washingtonból lehet értelmezni, de Pekingből és Moszkvából nézve is, vagyis alapvetően új geopolitikai térszemléletet kell kialakítanunk.

megítélése szerint egy új átfogó egyensúlyi kapcsolatrendszert kell az USA-nak kialakítani. De szerinte ez már nem zéróösszegű játszma, sőt hibás már a nagyhatalmi versengés kizárólag „hidegháborús” logika alapján történő megközelítése. Arra, hogy a 21. századi geopolitikai tér, s így az USA külpolitikai irányának súlypontja is megváltozik, egyértelműen utal az is, hogy Hillary Clinton több nemzetközi fórumon is elmondta, hogy a 21. század az USA csendes-óceáni évszázada lesz. Henry Kissinger a Foreign Affairs 2012. évi 2. számában az USA és Kína jelenlegi kapcsolatainak elemzése során kiemelten sürgette egy új ún. transzpacifikus együttműködési keretrendszer megteremtését.

A nagyobb Nyugat – az USA és az Európai Unió

Ennek vitathatatlanul legnagyobb eredménye, hogy 2015 októberében Atlantában az USA és 11 csendes-óceáni állam (Ausztrália, Brunei, Kanada, Chile, Japán, Mexikó, Malajzia, Új-Zéland, Peru, Szingapúr és Vietnam) aláírta a Csendes-óceáni Partnerségi Megállapodást (Trans-Pacific Partnership – TPP). Bár eredetileg Henry Kissinger ezt a megállapodást azért javasolta, hogy az USA és Kína között erősebb gazdasági, s így politikai szövetség legyen, de e megállapodást Kína nem írta alá, s valószínűleg a közeljövőben nem is fogja. Ugyan a TPP elsősorban kereskedelmi egyezmény, de geopolitikailag ennél lényegesen több, az USA csendes-óceáni térségen belüli hatalmának megerősítése, a liberális világgazdasági rend megszilárdítása. De legfőképpen azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza Kínát abban, hogy tovább növelje a csendes-óceáni térségen belüli gazdasági érdekszféráját. A TPP jelenleg még az amerikai Kongresszus jóváhagyására vár, de valószínűleg ez a kereskedelmi egyezmény lesz a leköszönő Obama elnök egyik legfőbb külpolitikai sikere.

Barack Obama 2009-től 2012-ig tartó első elnökségi ciklusában a megelőző csapás elvére irányuló Bush-doktrína után új külpolitikai irányt kezdett. Ennek központi eleme az ún. „Smart Power” , vagyis egy olyan új geopolitikai irány, amelynek keretében a korábbi hegemón, kizárólag fegyveres erőre épülő amerikai világpolitikai szerepet (az ún. „Hard Power”-t) felváltja egy új, főleg a diplomáciai eszközökre, s a világ többi országával való együttműködésre épülő új amerikai hatalmi szerepkör. Az elnök külpolitikai stratégiáját már ekkor sok kritika érte, miszerint lemondhat-e a világ vezető hatalma a katonai erő minél nagyobb alkalmazásáról, s legfőképpen sikeres lehet-e egyáltalán a diplomáciai úton történő hatalomgyakorlás. Mindennek két fő ideológusa változatlanul a geopolitika két nagy „öregje”, Henry Kissinger és Zbigniew Brzezinski. Az USA jelenlegi geopolitikai nagy stratégiájának két fő eleme Brzezinski 2012. évi értelmezésében a „nagyobb Nyugat” és az „új Kelet”. A „nagyobb Nyugat” arra utal, hogy az USA kiemelt célja a Nyugat erősítése, s ennek keretében Oroszország és Törökország bevonása is az USA nyugati szövetségesei közé. Bár e 2012. évi értelmezés Oroszország viszonylatában már érvényét vesztette. Ebben az értelemben a hidegháborús Nyugat-Kelet felosztás megszűnik, nem a földrajzi égtájak szerinti felosztás érvényesül, hanem egy új 21. századi geopolitikai térszemlélet alakul ki. Brzezinski „új Kelet” fogalma Kínára, a kelet- és a délkelet-ázsiai térségre irányul, amelyekkel

Az amerikai „Smart power” külpolitikai irány szellemében 2011 decemberében vonták ki véglegesen Irakból, s 2014 decemberében Afganisztánból az USA által vezetett NATO-fegyveres erőket. De Obama második elnökségi ciklusának egyik alapvető kérdése, hogy képes lesz-e rendezni a szír helyzetet, s továbbá az Iszlám Állam elleni harcban képes lesz-e nemzetközi koalíciót létrehozni. 2012-ben a szír polgárháborús helyzet rendezésére tett diplomáciai kísérlet során az amerikai elnököt már nagyon komoly kritika érte, miszerint sokkal határozottabban kellene fellépnie, sőt katonai erőt is kellene alkalmaznia, s nem kellene engednie, hogy az orosz javaslat érvényesüljön a szír helyzet rendezésére. A

21. századi geopolitikai stratégiák

Visegrádi Együttműködés

szír helyzet eltérő megítélése kapcsán romlott meg az amerikai-orosz viszony, s ez a Krím-félsziget 2014. évi orosz annektálása után teljes mélypontra jutott. Egyre több nemzetközi elemző szerint a minden újabb katonai beavatkozástól elzárkózó és túlzottan befelé forduló USA egyre gyengébbnek tűnik a világ szemében, s globális tekintélyét fokozatosan elveszti. De napjainkra már az is kérdéses, hogy alkalmazható-e egyáltalán a „Smart power” külpolitikai irány a jelenlegi világpolitikai helyzetben? A diplomáciai úton történő, együttműködésre épülő amerikai hatalomgyakorlás éppen az ellenkező eredményt hozta, egyre gyengébb lett az USA világpolitikai szerepe, a világ egyes térségeiben az amerikai hatalomgyakorlás ereje drasztikusan csökkent, s mindez azt is eredményezi, hogy a nem-angolszász világot (s ezen belül is kiemelten a nagy feltörekvő piacokat) valójában egy dolog „tartja össze”, az USA vezető világhatalmi szerepének megkérdőjelezése és elutasítása. Sőt azokban az országokban, ahol gyengült az amerikai hatalmi befolyás, megkezdődött az orosz és/vagy kínai érdekszféra kiépítése. De az így kialakuló „hatalmi vákuumok”, a még egyik hatalmi érdekszférához sem tartozó országok, területek révén hatalmas mértékben nőnek a biztonsági

kockázatok. Ennek példája az amerikai csapatok kivonása után maradt rendezetlen iraki helyzet és a megoldatlan szír kérdés, amely oda vezetett, hogy e két ország szomszédos határmenti területeinek egyre nagyobb része kerül a szélsőséges Iszlám Állam ellenőrzése alá. Az Európába érkező hatalmas menekülthullám fő oka is ez, nevezetesen a teljesen rendezetlen afganisztáni, iraki és szír kérdés, valamint a megerősödő iszlám terrorizmus. Ahogy a „Smart power” révén az USA világhatalmi szerepe csökkent, úgy a két nagy feltörekvő piac, Oroszország és Kína határozott „Hard power”-re épülő geopolitikai irányt kezdett, s így egyértelműen megállapítható, hogy az ortodox geopolitikai stratégiák ismét reneszánszukat élik. Erre utal az is, hogy a Stockholmi Nemzetközi Béke Kutatóintézet adatai alapján 2014-ben a világ fegyverkezési kiadásaiból már csak 34%-kal részesedett az USA (ez az arány a 2000-es évek elején több mint 50% volt). A jelentős kínai és orosz fegyverkezést egyértelműen jelzi, hogy a világ második legnagyobb fegyverkezési kiadásával Kína (a világ összes értékének 12%-a) és a harmadik legnagyobb fegyverkezési kiadásával már Oroszország (a világ összes értékének 5%-a) rendelkezett.

Amíg 2009-től 2014-ig az USA fegyverkezési kiadásai 701 milliárd USD-ről 610 milliárd USD-re csökkentek, addig ugyanebben az időszakban a kínai fegyverkezési kiadások 129 milliárd USD-ről 216 milliárd USD-re nőttek. Hasonló a helyzet Oroszországban is, a 2009-es 65 milliárd USD-nek megfelelő orosz fegyverkezési kiadások 2014-re 85 milliárd USD-re emelkedtek. A NATO- és EU-tag hazánk számára a legfontosabb kérdés az, hogy hol áll Európa és kiemelten a kelet-közép-európai régió a jelenlegi amerikai geopolitikai stratégiák terén? Barack Obama 2009-től 2012-ig tartó első elnökségi ciklusának fő külpolitikai irányait az európai országok mindig is komoly kritikával illették, nevezetesen az USA messze nem szentel annyi figyelmet Európának, mint kellene. 2009 novemberében az amerikai elnök a német kancellár meghívása ellenére nem ment el a berlini fal lebontásának 20. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésre, s ez azt jelenti, hogy „Barack Obama nem érti Európát” – állt az ekkor megjelent újságokban. A vezető európai politikusok véleménye szerint – Obama első elnökségi ciklusában - relatíve leértékelődtek az USA számára az atlanti kapcsolatok, s az európai kontinens egyre hátrébb szorult az amerikai geopolitikai stratégiák terén. Az USA számára Európa a Krím-félsziget 2014. évi orosz annektálása után értékelődött fel újra geopolitikailag. Erre utal az is, hogy Barack Obama 2014. március 26-án tett először hivatalos EU-látogatást Brüsszelben (a 2009-től tartó hatéves elnökségi ideje alatt először) ismét megerősítve az euro-atlanti szövetséget, amely egyébként a 2013. évi lehallgatási botrány kapcsán jelentősen megromlott. E látogatás kapcsán mind az USA, mind az EU részéről megerősítést nyert, hogy újra kezdik az atlanti szabadkereskedelmi övezet létrehozásáról szóló tárgyalásokat. A TTIP (Transatlantic Trade and Investment Partnership – Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Együttműködés) megállapodás aláírása azonban még várat magára. Az EU országaiban hatalmas viták vannak arról, hogy előnyös lenne-e ez az európai kontinens számára. Az Európai Bizottság véleménye szerint a TTIP révén jelentősen nőhetne az európai országok gazdasági versenyképessége, s a létrejövő atlanti szabadkereskedelmi övezet hozzájárulna az európai piac forgalmának fellendüléséhez. De az ellenzők szerint ez az egyezmény csak az amerikai vállalatoknak kedvezne,

s így egyelőre nem is várható, hogy a közeljövőben a TTIP aláírásra kerül. Különösen ebben a jelenlegi helyzetben, amikor is az EU-nak a migrációs válság kezelésére kellene mielőbbi közös európai választ adni. Az euro-atlanti erőtér 21. századi újraértelmezésekor viszont megkerülhetetlen az EU jövőjének a kérdése. Ahhoz, hogy az EU kikerüljön a Henry Kissinger szavaival jellemzett „világgazdasági óriás, de világpolitikai törpe” állapotból, elméletileg egyetlen egy út vezet, az erős föderális Európai Unió megteremtése, vagyis egy erős politikai unió létrehozása. De van ennek tényleges realitása? Az EU intézményeinek hivatalos állásfoglalása szerint: igen, sőt az EU intézményei erősebbek, mint azt az EU-pesszimisták tábora gondolja. Az Európai Bizottság 2014. november elsején hivatalba lépett új elnöke, Jean-Claude Juncker is az EU megújítását és intézményi megerősítését tűzte ki legfőbb céljául. A nem hivatalos vélemények szerint viszont semmi realitása nincs a föderális Európai Unió megteremtésének, s a magyar kormányhoz hasonlóan az EU jövőjét több EU-tagállam is az erős nemzetállamokban látja. Ezt a véleményt erősíti az is, hogy az Európai Unió nem tud egységes választ adni a tavaly nyáron kezdődött migrációs válságra, annak ellenére, hogy mindenki egyetért abban, hogy e soha korábban nem tapasztalt migrációs hullám kezelése kizárólag csakis közös európai uniós szinten lehetséges. Mindezek alapján, egyre több elemző egy új német-orosz tengely kialakulását prognosztizálja. Más szavakkal: az ún. francia-német (Franco-German) Európa után kialakul egy új orosz-német (Russo-German) Európa? Geopolitikailag e véleménynek kiemelt jelentősége van, hiszen a kelet-közép-európai régió Németország és Oroszország között helyezkedik el, jelenét és jövőjét alapvetően megszabja az, hogy hogyan alakulnak Németország és Oroszország gazdasági és politikai kapcsolatai. Visszatérve az USA európai politikájára, a kelet-közép-európai országok csalódása Barack Obama első elnökségi időszakának külpolitikáját illetően még a vezető európai országokénál is nagyobb volt. Még 2009 júliusában – nem sokkal Barack Obama Moszkvában tett látogatása után – több, többségében korábban magas tisztséget betöltő kelet-közép-európai politikus nyílt levelet intézett az amerikai elnöknek, arra kérve, hogy az Oroszországgal folytatott tárgyalásai során ne feledkezzen meg a közép- és kelet-európai régió stratégiai érdekeiről.

Honolulu-i repülőtér amerikai katonai repülővel 66

21. századi geopolitikai stratégiák

E nyílt levél írói szerint a legnagyobb veszély az, hogy a régióban ismételten nő az orosz befolyás, s ez a levél megfogalmazása szerint „idővel a régió de facto semlegesítéséhez fog vezetni”. Ronald D. Asmus, a German Marshall Fund Transzatlanti Központjának igazgatója „Európa keleti ígérete – a NATO és az EU bővítésének újragondolása” címmel jelentetett meg tanulmányt a Foreign Affairs 2008. évi januári/februári számában. A szerző a témakör kiváló ismerője volt, hiszen 1997-től 2000-ig dolgozott az USA külügyi helyettes államtitkáraként, s szakterülete kiemelten a NATO és a transzatlanti kapcsolatok voltak. Elévülhetetlen érdemei voltak abban is, hogy hazánk 1999ben csatlakozott a NATO-hoz. E tanulmányában a

Oroszországgal, s így a térség bizonyos államait „sorsára hagyja” a „jó” orosz kapcsolatok megőrzése érdekében. Ha 2012-ig – írja a szerző – csak annyi történik, hogy Horvátország (és várhatóan Albánia) NATO-tag lesz, s csak Horvátország lesz az Európai Unió tagja, akkor egy geopolitikai patthelyzet alakul ki, s „… a következő generációnak nagy árat kell fizetni ezért a passzivitásért”.

szerző a kelet-közép- és a délkelet-európai régió két fő geopolitikai övezetét elemzi: egyrészt a Balti-tengertől a Fekete-tengerig tartó észak-déli tengelyt, másrészt az Európa és Ázsia találkozásánál lévő országok, Balkántól a Fekete-tengerig lévő délkeleti-délnyugati tengelyét. Az észak-déli tengely országai a hidegháború utáni korszak NATO-bővítésének első körében (1999-től - Csehország, Magyarország és Lengyelország) és második körében (2002-től – Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Románia, Szlovákia és Szlovénia) csatlakoztak a katonai szervezethez, s nem kell majd 2004-ben és 2007-ben az Európai Unióhoz, s így egyértelműen mind politikailag, mind gazdaságilag a transzatlanti erőtér tagjaivá váltak.

tagjává is vált. De napjainkra már Asmus „geopolitikai patthelyzet”-nek nevezett helyzetképe még tovább romlott, ugyanis az euro-atlanti erőtér és Oroszország közötti nyílt szembenállásba ment át. A jövő nagy kérdése, hogy a kelet- és a délkelet-európai országok, valamint a Kaukázus térségének államai az euro-atlanti vagy az orosz érdekszférába kerülnek-e, illetve e két nagyhatalmi érdekszféra között milyen mértékben fognak ingadozni.

De milyen bővítési politikát kell folytatni a NATOnak és az EU-nak a Balkántól a Fekete-tengerig lévő országok délkelet-délnyugati tengelyét illetően? Ronald D. Asmus szerint alapvetően újat, ugyanis a 2000-es évek elejének transzatlanti bővítési politikája alapvetően reformra szorul. Ronald D. Asmus 2008 elején megjelent tanulmányát két szcenárióval zárta. Az első szerint a 2009 januárjában hivatalba lépő új amerikai elnöki adminisztráció újra építi a kapcsolatait a térség országaival, sőt a NATO és az EU tovább folytatja tagjainak növelését. Mindennek révén az USA és az EU 2012re, 2014-re – vagyis közel tíz évvel a NATO második bővítési köre és az EU legnagyobb keleti bővítése után – újrarajzolhatja Európa és Eurázsia geopolitikai térképét. A szerző második előrejelzése a stagnálás állapotát vetíti előre, amelyben az atlanti erőtér vezető országai (kiemelten az USA) részéről passzivitás tapasztalható a térség országai iránt. Sőt az EU és az USA – előrejelzése szerint – nem vállal konfrontációt

Most, 2016-ban egyértelműen megállapítható, hogy sajnos Ronald D. Asmus második előrejelzése valósult meg. 2008-tól 2012-ig mindössze annyi történt, hogy 2009 áprilisára Horvátország és Albánia NATO-tag lett, s Horvátország 2013 júliusától az EU

A kelet-közép-európai országok Nyugat (a NATO és az EU) és Kelet (Oroszország és az Eurázsiai Gazdasági Unió) közötti ütközőzóna jellege a Krím-félsziget orosz annektálását követően jelentősen felerősödött. A Nyugat (kiemelten az USA) növekvő térségbeli geopolitikai szerepének köszönhető, hogy az EU keleti bővítése – a korábbi évek „patthelyzetéhez” képest – némileg új irányt vett, ugyanis 2014 nyarán az EU aláírta Ukrajnával, Moldovával és Grúziával a társulási szerződést. S mindez egyben jelzi azt is, hogy az EU-nak alapvetően át kell értelmeznie keleti bővítési politikáját, s az eddig igen erőtlen keleti partnerségi programot is új alapokra kellene helyeznie. Nem véletlenül a migránsválság kapcsán ismételten felmerült Törökország EU-tagságának lehetősége. Térségünk fontossága a NATO számára is – mint a keleti határvidék – egyértelműen megerősödött. Barack Obama 2014 júniusában látogatást (az amerikai és brit egységek normandiai partraszállásának 70. évfordulójára rendezett ünnepség előtt) tett Varsóban, s lényegében kihirdette a NATO új kelet-európai stratégiáját. Ennek értelmében növelik a NATO (főleg amerikai) szárazföldi erőinek számát Lengyelországban, s növelik a NATO tengeri flottáinak aktivitását a Balti- és a Fekete-tengeren.

„Az elmúlt 20 évben nyugati partnereink folyamatosan próbáltak meggyőzni minket jó szándékukról, s legfőképpen arról, hogy Oroszországgal stratégiai együttműködésre törekszenek. De valójában nem tettek mást, mint a NATO-t bővítették, s így katonai és politikai érdekszférájukat egyre közelebb hozták határainkhoz. S amikor jogosan megkérdeztük, hogy „Hogyan lehetséges ez? Miért nem vitatják ezt meg velünk?”, a válasz mindig ugyanaz volt, „Ez nem a ti dolgotok”. Mindazok számára, akik továbbra is ragaszkodnak az országunkkal kapcsolatos ilyen bánásmódhoz, nyilvánvalóan nem tetszik Oroszország független politikája. Az ukrán események is ezt bizonyították, s azt is, hogy Oroszországgal a jövőben nem lehet ilyen kettős mércén alapuló kapcsolatokat építeni.” Részlet V. Putyin 2014. július elsején az orosz nagykövetek és állandó képviselők számára rendezett konferencián elhangzott beszédéből.

Vlagyimir Putyin orosz elnรถk 69

A Fekete-tengernek kiemelkedő jelentősége van, hiszen e tenger révén tud Oroszország kijáratot találni a meleg tengerek felé. A Balti-tengert illetően Észtország (a Finn-öböl ellenőrzése révén), a Fekete-tengert illetően Románia lett a NATO tengeri erőinek kiemelt támaszpontja. A NATO további bővítése is – Horvátország és Albánia 2009. évi felvétele után – újra alapvető geopolitikai kérdéssé vált. 2014 szeptemberében volt Walesben a NATO csúcstalálkozója, ahol is az előzetes várakozásoknak megfelelően Ukrajna nem kapott NATO-tagjelölti státust, ugyanis Angela Merkel megerősítette, hogy nem támogatja Ukrajna felvételét a NATO-ba, s ezt a többi szövetséges is támogatta. Nem is kérdés, hogy Oroszország „nyílt hadüzenetként”, országát érintő biztonsági fenyegetésként értelmezné, hogy ha a NATO keleti határát közvetlen szomszédságukba vinnék. De 2015 decembere a NATO további bővítése terén új fordulatot hozott, ugyanis az adriai-tengerparttal rendelkező Montenegró meghívást kapott a NATO-ba. Erről azonban a vélemények igencsak megoszlanak. Egyrészt nem volt a NATO-csatlakozásról népszavazás Montenegróban; a nem hivatalos felmérések szerint az ország lakosságának közel fele nem támogatja országának NATO-tagságát. Másrészt – a nemzetközi elemzők szerint – nincs jól időzítve e csatlakozás, ugyanis a NATO-nak Oroszországgal együttműködésre kellene törekednie, mivel e nélkül esély sincs a nemzetközi együttműködésre az Iszlám Állam elleni harcban és a szír kérdés rendezésében. De a térképre nézve Montenegró NATO-tagsága kiemelten indokolt, ugyanis így minden adriai-tengerparttal rendelkező ország NATO-tag, vagyis Oroszországnak semmilyen lehetősége nincs arra, hogy adriai-tengerparti kijáratot szerezzen. Az USA egyik nagy terve, hogy cseppfolyósított földgázt szállítson Horvátországba, a rijekai kikötőn és a Krk szigeten épülő cseppfolyósított földgáz-terminálon át. A másik kiemelt terve – az EU-val együtt –, hogy Azerbajdzsánból érkező földgázzal látná el a térséget (földgázvezeték építése Azerbajdzsánból Törökországon, Görögországon, Albánián át, amelynek Montenegró lenne a balkáni kapuja). A Gazprom Déli Áramlat vezeték építésének leállítása után, sőt a Török Áramlat vezeték tervének teljes elvetése (a török haderő által 2015 novemberében lelőtt orosz vadászbombázó következtében) révén térségünk geopolitikai helyzete legalább annyira katonai fontosságú, mint energiapolitikai.

Az eurázsiai szuperkontinens – Oroszország és Kína Oroszországnak, a világ legnagyobb területű országának geopolitikai helyzete a szárazföldi hatalmi léthez, geopolitikai nyelven szólva az ún. „Land Power” megteremtéséhez igen kedvező. Ennek kiemelt geopolitikai tere az eurázsiai erőtér, ugyanis Oroszország megkerülhetetlen adottsága, hogy mind az európai kontinens, mind az ázsiai kontinens országa. Erre utal V. Putyin még 2011 novemberében az Izvestia folyóiratban írt cikke is, amelyben egy olyan új Eurázsiai Unió tervét vázolta fel, amely Lisszabontól tartana Vlagyivosztokig. Mindezt V. Putyin „nagyobb Európának” is nevezte, amelyben Oroszország betölthetné a földrajzi tér által determinált szerepét, miszerint híd lenne Európa és Ázsia között. Ez az orosz eurázsiai geopolitikai tér annyira meghatározó, hogy V. Putyin még 2012. május 7-én, az elnöki beiktatási ünnepségen elhangzott beszédében is utalt rá „...a fő célunk a Balti-tengertől a Csendes-óceánig húzódó területi expanzió, amelynek révén képessé válunk arra, hogy egész Eurázsia vezetőjévé és gravitációs központjává váljunk.” Az új orosz geopolitika fő kidolgozója és egyik „vezéregyénisége” Alekszandr Dugin, aki 2002-ben megszervezte saját pártját, az „Eurázsia” politikai mozgalmat. Vagyis Mackinder Eurázsia politikai kifejezése a jelenlegi orosz geopolitikai irány abszolút „kulcsszavává” vált. Mivel az eurázsiaiságnak nagyon komoly történelmi múltja van Oroszországban, így e jelenlegi orosz geopolitikai irányt Dugin neoeurázsiaiságnak nevezte el. E neoeurázsiaiság szemben áll az atlantizmussal, s a legfőbb orosz geopolitikai cél a többpólusú világ megteremtése. Napjainkra az eurázsiaiság intézményileg is megerősítést nyert, ugyanis 2015. január elsején – Oroszország, Kazahsztán, Belorusszia és Örményország tagságával – megkezdte működését az Eurázsiai Gazdasági Unió. 2015 augusztusában Kirgizisztán vált az eurázsiai integráció ötödik tagjává. De geopolitikailag az új eurázsiai erőtér megteremtésének fő kérdése az, hogy képes lesz-e Oroszország a jövőben új szövetségeseket találni, s ezen belül is a fő kérdés az, hogy hogyan alakul a közeljövőben az orosz-kínai viszony.

Ennek egyik legnagyobb szabású eseménye V. Putyin 2014. évi májusi kínai látogatása volt, amelynek keretében több mint egy évtizedes tárgyalás után aláírták az orosz Gazprom és a kínai CNPC (China National Petroleum Corporation) között az „évszázad üzletének” nevezett gázmegállapodást. Ennek értelmében a Gazprom vállalta, hogy 30 éven keresztül évi 38 milliárd köbméter gázt szállít Kínába. Az orosz-kínai viszony erősödésére utal az is, hogy az orosz és a kínai jegybank még 2014 végén bejelentette, hogy közös megállapodás tervezetet dolgozott ki, hogy az egymás közötti devizacsere-ügyleteket saját devizában fogják lebonyolítani, s így kiiktatják az amerikai dollárt. Jelenleg még ugyanis az orosz-kínai kereskedelmi forgalom 75%-át dollárban számolják el. Véget ér-e az USD egyeduralma? Az új többpólusú világgazdaság kialakulásának ez a központi kérdése. Oroszország eurázsiai hatalmi szerepkörének megszilárdítása és az új eurázsiai szuperkontinens geopolitikai megerősítése terén vitathatatlanul a legfontosabb esemény az orosz és kínai elnök 2015. évi májusi moszkvai találkozása volt.

Ugyanis 2015. május 8-án (egy nappal a II. világháború lezárásának 70. évfordulóján rendezett Győzelem-napi orosz katonai felvonulás előtt) Oroszország és Kína hivatalosan aláírta az Eurázsiai Gazdasági Unió és az Új Selyemút Gazdasági Övezet együttműködéséről szóló szerződést. Ez lényegesen több kereskedelmi megállapodásnál, ugyanis közös nagyszabású befektetési és hatalmas infrastrukturális fejlesztési tervek állnak a szerződés előterében. Az alapvető geopolitikai kérdésre adandó válasz terén, miszerint az USA és Oroszország párharcában kinek a szövetségese Kína, a geopolitikai „sakkjátszma jelenlegi állása” szerint Oroszországé. Míg Oroszország az eurázsiai erőtér vezető szárazföldi hatalmává válhat, addig tengeri hatalmi létének, az ún. „Sea Power”-nek a megteremtése geopolitikailag igen kérdéses. Bár az orosz tengeri partvonal hossza 37 653 km (szárazföldi határai 22 407 km hosszúságúak), de ennek túlnyomó része a hideg tengerek partvonalát jelenti, északról a Jeges-tenger, keletről a Csendes-óceán Oroszország határterülete.

Hadihajók Kronstadtban, Balti-tenger 71

Az északi és keleti partvidék kikötői egyetlen egy kivétellel – a murmanszki kikötő a Golf-áramlatnak köszönhetően sohasem fagy be – az év nagy részében jég alatt vannak. Ezt a helyzetet Alekszandr Dugin „A geopolitika alapjai” c. művében úgy jellemzi, hogy délről Oroszországot a szárazföldi határok mintegy „anakonda-gyűrűként” veszik körül, megakadályozva, hogy az ország kijusson a meleg tengerek irányába. A földrajzi adottságoknak megfelelően az orosz tengeri erő 1/3-át az orosz Északi Flotta képezi, amelynek a bázisa a Murmanszk melletti Szeveromorszkban található. Az orosz Csendes-óceáni Flotta támaszpontja az orosz Távol-Kelet legnagyobb és legdélebbi városa, Vlagyivosztok, de a vlagyivosztoki és a mellette lévő nahodkai kikötő általában októbertől márciusig jég alatt van. Oroszország balti-tengeri kijáratát az orosz Balti-tengeri Flotta biztosítja, amelynek támaszpontja a kalinyingrádi területen, Baltiysk kikötőjében található. A Balti-tenger geostratégiailag egyre fontosabb Oroszország számára, a fokozatosan erősödő orosz-német kapcsolatok miatt, amelynek legfontosabb eleme, hogy 2011 novemberében átadták a Gazprom Északi Áramlat vezetékét, amely Ukrajna megkerülésével a Balti-tenger alatt közvetlenül Németországba szállítja a földgázt. Viszonylag kis méretű az orosz Kaszpi-tengeri Flotta, bázisa a Volga deltavidékének legnagyobb városa, Asztrahán. De mivel a Kaszpi-tenger csak nevében tenger (Földünk legnagyobb tava, nem rendelkezik tengeri kijárattal), így az itt állomásozó orosz flottának nem a „Sea Power” megteremtése a célja, hanem a Kaszpi-tenger környéki területek, országok hatalmi egyensúlyának a biztosítása. Kiemelt tekintettel az orosz nemzetbiztonság egyik legnagyobb rizikófaktorára, Csecsenföldre. De a Kaszpi-tengeri Flotta 2015 októberétől újabb fontos szerepkört kapott, ugyanis az itt állomásozó orosz hadihajókról is indulnak az Iszlám Állam (illetve a szír felkelők, bár ez viták tárgyát képezi) elleni légitámadások. Az orosz Fekete-tengeri Flotta krím-félszigeti szevasztopoli támaszpontja az orosz tengeri hatalmi lét és így az orosz geopolitika kulcsfontosságú eleme. A mély vizű, egész évben fagymentes, védett öbölben lévő szevasztopoli kikötő biztosítja Oroszország meleg tengerekre való kijutását. E kikötő Oroszország számára kiemelt stratégiai földrajzi hely, e nélkül Oroszországnak nincs lehetősége a Földközi-tengerre való kijutásra.

A Krím-félsziget orosz annektálásának az alapvető oka egyértelműen az orosz félelem, kiemelten attól, hogy Ukrajna EU-hoz és a NATO-hoz való közeledése révén Oroszország elveszítheti a szevasztopoli kikötőt. Sőt az orosz félelemnek történelmi alapja is van, hiszen 160 évvel ezelőtt a krími háborúban a brit, a francia és a török erők közösen győzték le a cári Oroszországot, s így megakadályozták az orosz befolyás kiterjesztését a Boszporuszra és a Dardanellákra, a Fekete-tengert a Földközi-tengerrel ös�szekötő két tengerszorosra. Oroszország minden jelenlegi tengeri úton történő világpolitikai „fellépése” (például a Szíriába irányuló szállítmányok) a szevasztopoli kikötőből indul. Ukrajna esetleges NATO-tagsága egyébként a fekete-tengeri térségében egyértelműen a NATO-erők fölényét jelentené, hiszen Románia, Bulgária és Törökország a NATO tagja. Nem véletlenül az orosz geopolitika egyik kiemelt célja a minél erősebb orosz-török kapcsolatok kiépítése. 2014-ig úgy tűnt, hogy Törökország Oroszország kiemelt szövetségese, s ennek egyik alapja az is, hogy a Gazprom Kék Áramlat vezetéke a Fekete-tengeren át Ankarába szállítja a földgázt. Sőt miután még 2014-ben a Gazprom leállította a Déli Áramlat vezeték építését, a két ország aláírta az új Török Áramlat vezeték építéséről szóló megállapodást. De 2015 novemberében a török haderő lelőtte az orosz légierő egyik vadászbombázóját, arra hivatkozva, hogy a Szíriából átrepült gép megsértette az ország légterét. Ennek következtében a két ország közötti kapcsolatok mélypontra jutottak, a Török Áramlat vezeték építésére – a jelenlegi helyzet szerint – nem kerül sor, s legfőképpen a fekete-tengeri geopolitikai „játszmában” a NATO áll nyerő pozícióban. Kína: Egy övezet, egy út De milyen szerepe van Kínának a 21. századi geopolitikai „sakktáblán”? Napjainkra már Kína a világ egyik vezető hatalma, az USA után a világ második legnagyobb nemzetgazdasága (a valutakulcsos GNI adatok alapján). De geopolitikai szempontból nézve a kérdés az, hogy az eurázsiai szuperkontinens jelene és jövője hogyan fog alakulni a Kína és Oroszország közötti gazdasági és politikai érdekegyeztetés függvényében. Zbigniew Brzezinski 1997-ben „A nagy sakktábla” c. könyvében erről a következőképpen ír: „Talán a legveszélyesebb forgatókönyv az lenne, ha létrejönne egy Kínából, Oroszországból és esetleg Iránból álló nagy koalíció, egy olyan „hegemóniaellenes” szövetség, amelyet nem az ideológia, hanem az egymást

21. századi geopolitikai stratégiák

Kínai Nagy Fal

erősítő sérelmek tartanának össze.” Brzezinski geopolitikai félelme egyértelműen indokolt, ugyanis a valamikori birodalmak – a kínai Mennyei Birodalom, az Orosz Birodalom/Szovjetunió és a valamikori Perzsa Birodalom – esetleges „feltámadásai” és az ezek közötti szövetség létrejötte egyértelműen megdöntené az USA hegemón világpolitikai szerepkörét. Brzezinski már ebben az 1997-ben megjelent művében is több helyen utalt Kína birodalmi törekvéseinek történelmi hátterére, s kiemelten arra, hogy Kína hogyan terjeszti ki befolyási övezetét Dél- és Kelet-Ázsiában. A „Középső Birodalom” (ezt jelenti Kína kínai neve, a Csung kuo), amely nevében is a világ közepének tekinti magát, olyan szárazföldi regionális hatalomnak minősíthető, amelynél számítani kell arra, hogy a jövőben világhatalmi szerepkörre tör. Közel húsz évvel Brzezinski könyvének megjelenése után a világ döbbenten nézi a töretlen kínai gazdasági növekedést, s joggal kérdezi, hogy feltámad-e újra a Csing-dinasztia XVIII. századi Mennyei Birodalma? Vitathatatlan, hogy Kína világgazdasági szerepkörének hatalmas mértékű előretörése révén, 2016-ra immár globális világgazdasági hatalom. De a nemzetközi elemzők közel mindegyike egyetért abban, hogy Kína világpolitikailag még nem nevezhető

nagyhatalomnak, sőt Kína minden világpolitikai törekvése, geopolitikai stratégiája mögött a maximálisan realista kínai gazdasági érdekek, geoökonómiai stratégiák húzódnak meg. Azonban a prognózisok az eddig még főleg szárazföldi regionális hatalomnak nevezett Kínát a közeljövőre nézve tengeri hatalomként definiálják, s ezt főleg a kínai haditengerészet hatalmas fejlődésére alapozzák. Vége már annak az időnek, hogy Kína csak a part menti vizeit védte, jelenleg a Dél-kínai-tengerre, mint saját felségvizére tekint, s ezzel területi vitákba bonyolódik a délkelet-ázsiai térség államaival. Napjainkra már kijelenthetjük, hogy Kína szárazföldi határait már „megszilárdította”, s haditengerészetének fejlesztése révén a közeljövőre várhatóan tengeri hatalommá is válik. A 21. századi eurázsiai szuperkontinens megteremtésében vitathatatlanul a legfontosabb Kína grandiózus terve, az Új Selyemút Gazdasági Övezet kiépítése. Xi Jinping kínai elnök 2013-ban Kazahsztánban (Eurázsia „heartland”-jében) hirdette meg azt a kereskedelmi és infrastrukturális fejlesztési programot, amely Kelet- és Közép-Ázsiát összekötné Európával, s így ténylegesen megteremtené a 21. századi Eurázsiát.

Az Új Selyemút Gazdasági Övezet szárazföldi része a tervek szerint a kínai Xian városából indulna és Kirgizisztánon, Üzbegisztánon, Tádzsikisztánon, Türkmenisztánon, Iránon át haladna, majd Irak északi részén át lépne be Törökországba, innen Európába, s a Belgrád-Budapest útvonalon át a fő célállomás, Rotterdam kikötője felé irányulna. De az egyre erősebb orosz-kínai együttműködésnek köszönhetően egy másik szárazföldi útvonal is rajzolódik, amely lényegében átszelné Oroszországot (Vlagyivosztokon át Moszkváig), majd Lengyelországon át Németországba menne. Sőt mindezen túl Kína tengeri hatalmi létének megerősítését szolgálja a 21. századi Tengeri Selyemút megvalósításának terve is. A Dél-kínai-tenger kínai kikötőiből kiindulva a kínai tengeri útvonal áthaladna a Malaka-szoroson át, keresztül az Indiai-óceánon, az Arab-tengeren, a Vörös-tengeren, s a Szuezi-csatornán át kijutva a Földközi-tengerre, át az Adriai-tengeren, s valószínűleg Velence lenne a tengeri útvonal fő európai kapuja. De geopolitikailag mindez már egy olyan új eurázsiai kontinens kiépítését is jelenti, amely Kína gazdasági kapcsolatait a délkelet-ázsiai országokkal és Indiával is erősítené. Ázsia e hatalmas infrastrukturális fejlesztéséhez (a II. világháború lezárása utáni világgazdasági korszakban egyedülálló, ilyen nagy mértékű egész kontinenst átfogó fejlesztés terén példátlan) a pénzügyi alapot főleg a Kína kezdeményezésével megalakult Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (Asian Infrastructure Investment Bank – AIIB) jelenti. 2015 végéig 57 állam csatlakozott a bank alapító országainak köréhez, s e befektetési bank 2016 januárjában kezdte meg tényleges tevékenységét. Mindezek alapján a 21. századra geopolitikailag megállapíthatjuk, hogy a kínai gazdasági érdekszféra globális szintű kiterjesztése egyértelmű tény, de az még erősen kérdéses, hogy e gazdasági érdekszféra jelent-e politikai érdekszférát is. Az USA szempontjából nézve az alapvető kérdés az, hogy térben meddig terjedhet e kínai érdekszféra, legfőképpen úgy, hogy az ne veszélyeztesse az amerikai gazdasági és politikai erőteret. Brzezinski szavait idézve: „Azonban pontosan itt, a földgolyó legfontosabb játékterén, Eurázsiában jöhet létre valamikor egy olyan ország, amely képes lesz Amerikával rivalizálni.”

Kelet-Közép-Európa – a nagyobb Nyugat keleti perifériája vagy az eurázsiai szuperkontinens nyugati hídfőállása? A 19. századi ortodox geopolitikai irányzat vezette be az ún. ütközőállam fogalmát, azon országok vonatkozásában, amelyek egyszerre több nagyhatalom érdeklődésének előterében állnak. Hazánk NATOés EU-tagsága révén geopolitikai értelemben nem tekinthető ütközőállamnak, ugyanis az euro-atlanti erőtérhez való tartozás politikai és gazdasági értelemben is biztonságot, szigorú szabályozottságot, stabilitást és kiszámíthatóságot jelent. De a 2013. év végén megkezdődött ukrán válság, a Krím-félsziget 2014. évi márciusi orosz elfoglalása, sőt a jelenleg is tartó délkelet-ukrajnai belháborús viszonyok nyomán a kelet-közép-európai térség ütközőzóna jellege ismét megerősödött. A Balti-tengertől a Fekete-tengerig tartó geopolitikai tengely országainak katonai jelentősége ismét fokozódott, mint a NATO és az EU keleti határvonalának. Ahogy e tanulmány korábbi részében, Montenegró jövőbeli NATO-csatlakozása révén már utaltunk rá, Oroszország kelet-közép-európai érdekszférájának kiépítése terén kulcsfontosságú lenne az adriai-tengeri kijárat, hiszen e révén Oroszország a Fekete-tenger mellett még egy kijárattal rendelkezne a meleg tengerek irányába. Nem véletlenül a napjainkban megromlott amerikai-magyar kapcsolatok egyik fő kérdése az is, hogy meg tudja-e az amerikai kormány akadályozni azt, hogy a MOL a horvát INA társaságban meglévő 49%-os tulajdonrészét eladja az orosz Gazpromnak. Mivel a magyar államnak 24,7%-os tulajdonrésze van a MOL-ban, így e lehetséges eladás kiemelt geopolitikai jelentőséggel bír, hiszen e révén Oroszország újabb tengeri stratégiai „hídfőállásra” tenne szert. A közeljövő egyik fő kérdése az atlanti erőtér és Oroszország kapcsolatának rendezése. Mivel e rendezési folyamat kiemelten a kelet-közép-európai térség államain keresztül fog lebonyolódni, így térségünk jövőbeli geopolitikai helyzetét alapvetően az fogja meghatározni, hogy képes lesz-e az atlanti erőtér arra, hogy változtasson Oroszországhoz való hozzáállásán, képes lesz-e arra, hogy teljesen új alapokra helyezze az euro-atlanti erőtér orosz kapcsolatrendszerét?

21. századi geopolitikai stratégiák

Vagy változatlanul George Kennan (a hidegháború legfőbb amerikai eszmei megalapozója) 1947-ben meghirdetett „containment”, vagyis „fékentartás” elve marad az USA Oroszország felé irányuló politikájának az alapja? De természetesen ezzel összefüggésben több olyan geopolitikai kérdés is válaszra vár, amelyek régiók geopolitikai ütközőzóna jellegét alapjaiban változtathatják meg. Megítélésem szerint ezek a legfontosabb kérdések az alábbiak: • Változni fog-e a következő, Obama utáni amerikai elnöki adminisztráció külpolitikai stratégiája a kelet-közép-európai térséget illetően? • Megvalósul-e valamilyen formában a föderális Európai Unió? Képes lesz-e az EU a jelenlegi migrációs válságra egységes európai választ adni? Vagy inkább az EU nemzetállamainak szembenállása az ún. „Russo-German” Európa vízióját vetítik előre? • Lesz-e további keleti bővítése az EU-nak? Mikorra várható a délszláv térség államainak – különösen a geopolitikailag kiemelkedő jelentőségű Szerbiának – az EU-hoz történő csatlakozása? • A V4 országok között lesz-e a jövőben tényleges gazdasági (és politikai) együttműködés? A Balti-tengertől a Fekete-tengerig tartó észak-déli geopolitikai tengely országai képesek lesznek-e közös geopolitikai fellépésre, létrejön-e a közeljövőben valamilyen formában Józef Pilsudski lengyel marsall I. világháború utáni rendezési terve (a Latin Intermarium), amely egyesítette volna Közép- és Kelet-Európa országait, s így egy politikailag önálló övezetet hozott volna létre. De mindezeken a kérdéseken túl, most 2016-ban immár vitathatatlan, hogy hazánkban is alapvetően új geopolitikai gondolkodásmódot kell kialakítanunk. Ennek főbb elemei véleményem szerint a következők:

„El kell érni, hogy Európának ez a része ne periféria legyen, hanem valódi központ Nyugat és Kelet között, és egyenlő súllyal emelhessenek szót Európában.” Részlet Witold Waszczykowski lengyel külügyminiszter 2016. február 4-én a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, a sajtótájékoztatón elmondott beszédéből.

• Az Oroszországról való gondolkodásmódunkon alapvetően változtatnunk kell. A Nyugat számára Oroszország a „fő ellenség”, a nyugati gondolkodásmód alapja a „russuphobia”. Hazánk számára nagyon fontos lenne Oroszország reális megítélése, a jelenlegi Oroszország minél jobb megismerése, függetlenül az éppen aktuális világpolitikai helyzettől. Mindezek alapján hazánk (és a kelet-közép-európai térség) és Oroszország között új, teljesen pragmatikus külügyi-külgazdasági kapcsolatokat kell kiépíteni, hiszen Oroszország földrajzi közelsége számunkra geopolitikai tény. • A szinte már berögzült sztereotip gondolkodásmódunkat is, miszerint „Nyugatra felnézünk és Keletet lenézzük”, alapjaiban kell megváltoztatnunk. Az általános és alapjaiban hibás közkeletű leegyszerűsítések helyett új geopolitikai szemléletet kell kialakítanunk, el kell fogadnunk a többpólusú világ létét, s legfőképpen azt, hogy Magyarország „hídállam” Nyugat és Kelet között.

A Stratfor atyja:

GEORGE FRIEDMAN

A katedrától a geopolitika tárgyalóasztaláig Szerző: Bendarzsevszkij Anton

A magyar származású George Friedman a világ egyik legismertebb geopolitikai szakértőjének számít, könyvei az elmúlt években sorra az eladási listák élén végeztek. Geopolitikai elemzéseiben akár száz évvel is előre tekint, államok felemelkedését és bukását vetítve előre. Friedman tudásanyagának hátterét a Stratfor adja – az általa 1996-ban alapított hírszerző cég, több mint 130 munkatárssal, kiterjedt, jól működő információs hálózattal és több mint kétmillió előfizetővel a világ legnagyobb privát hírszerző cégévé vált.

Az 1949-es születésű, magyar származású George Friedman még egy éves sem volt, amikor szüleivel kalandos körülmények között elhagyták a vasfüggöny által lezárt Magyarországot, és végül az Egyesült Államokban telepedtek le. Friedman iskoláit New Yorkban végezte, a PhD-jét pedig politikatudományból szerezte a Cornell Egyetemen. Tanulmányai elvégzése után Friedman közel 20 évig a Dickinson Főiskolán oktatott politológiát. Fő érdeklődési és kutatási területei: az USA külpolitikája, globális geopolitika, nemzetközi kapcsolatok, modern és történelmi háborúzás, geopolitikai előrejelzések. A Stratfor megalapítása után lett világszerte ismert, mint a nemzetközi kapcsolatok szakértője és geopolitikai szakíró. 1996-ban alapította a cégét, amelyet elnöki pozícióból irányított, illetve ő volt a globális hírszerzési részleg vezetője is. STRATFOR: AZ INFORMÁCIÓKBÓL ÉPÜLT BIRODALOM A geopolitikai tanácsadó cégek ereje igazán csak válságban mutatkozik meg. A Stratfor a koszovói bombákkal együtt robbant be a világ vezető hírügynökségei közé, és akkor emelkedett zenitjére, amikor a WTC leomlott. Az 1996-ban alapított Stratfor – teljes nevén „Strategic Forecasting Inc.” – mára a világ vezető privát hírszerző-elemző kutatóintézete.

A George Friedman által alapított cég indulása után egy ideig még észrevétlen maradt, az áttörés 1999ben következett be, Koszovó bombázása során. Ekkor döntöttek az úgynevezett „Kosovo Crisis Center” létrehozásáról, és hetekig megállás nélkül gyártották az elemzéseket a koszovói helyzetről. Előtte e-maileket használtak az információk továbbításhoz, a Koszovót övező híréhség viszont nyilvános online felület létrehozását kívánta meg. Ezeket a publikus anyagokat felkapta a média, és a Stratfor neve ekkor vált igazán ismertté. Friedman állítása szerint a koszovói események idején hat hétig a Stratfor irodájában aludtak, hogy a beérkezett információkat azonnal feldolgozzák és publikálhassák. Mindennek következtében alig néhány hét alatt az előfizetőik száma több ezerrel nőtt. Kiderült, hogy a hírszerzés nemcsak állami kiváltság lehet, hanem elég jól jövedelmező üzletág is. 9/11 tragédiája és az „információs katasztrófaturizmus" Koszovó volt az első lépés az ismertség felé, de paradox módon az igazi áttörés a Stratfor számára az USA legnagyobb tragédiája, a 9/11 során jött el. Kormányközeli forrásaikra támaszkodva elemezhettek, és a tragédia után egy ideig minden anyagot publikussá és ingyenessé tettek.

„Ha a geopolitika juttatta mélypontra az életed, a geopolitika is fog kihúzni onnan.”

New York

TÁRSSZERZŐ EGY ÉLETRE – Meredith Friedman nős, négy gyerek apja, akik közül ketten az amerikai hadseregben szolgálnak. Felesége Meredith Friedman, szerzői nevén „LeBard” (ezen a néven több könyvet is publikált férje társszerzőjeként). Meredith sokáig fontos tisztséget töltött be a Stratforban is: korábban a cég elnökhelyetteseként ő vezette a nemzetközi kapcsolatok és a kommunikáció részlegét. George Friedman konzervatív republikánus nézeteket vall, családjával a texasi Austinban élnek - ez lett egyben a Stratfor központja is. Az orosz források kifejezetten „antiszovjetnek” és „antikommunistának” tartják, ami meghatározza a mai Oroszországhoz való viszonyát is, és amihez nyilvánvalóan családja történetének is köze van. Friedman világszerte elismert szerző, előszeretettel szerepel a médiában és rendszeres vendége a geopolitikával és biztonságpolitikával foglalkozó konferenciáknak.

A katedrától a geopolitika tárgyalóasztaláig

Az anyagaik bekerültek a nemzetközi média körforgásába, és az egyik legfontosabb információforrássá váltak a Bloomberg, az AP, a Reuters, a BBC, a New York Times és a mértékadó médiumok számára. Azóta a Stratfor nagy korporatív bázist épített ki. Bár az ügyfelek neve és adatai titkosak, de azt tudjuk, hogy közöttük ott vannak a legnagyobb amerikai vállalatok, ahogy számos állami intézmény is. 2013-as adatok alapján a Stratfornak háromszázezer fizető ügyfele volt, és több mint kétmillióan iratkoztak fel az ingyenes hírlevelére. A Stratfor munkatársainak száma nagyot nőtt az elmúlt évtized során: a 2001-es áttörési pont után megsokszorozták az elemzőik számát, és 2004-re már 70 ember dolgozott a cégnél. Alig egy évtized után, 2012-re ez a létszám majdnem megduplázódott, és elérte a 130 főt. A cég állítása szerint az elemzőik összesen 29 nyelven beszélnek. A Stratfor több szerzője is sikeres író – így maga Friedman is több bestsellert alkotott, de Fred Burton vagy Kamran Bokhari neve is többször szerepelt a toplistákon. A legtöbb vezető szakértőjük a Közel-Kelettel foglalkozik – ez nyilván válasz volt az amerikai igényekre és érdeklődésre 2001 után, az elmúlt két évben viszont minden bizonnyal egy oroszos hangsúlyeltolódás is elindult. Meztelen a király 2012. február 27-én a Stratfor szervereit feltörte az Anonymous hackercsoport, és 5,5 millió belső e-mail szivárgott ki a 2004 és 2011 decembere közötti periódusból. Az e-mailek a WikiLeaks oldalára kerültek fel, ahol bárki szabadon beleolvashatott a világ legnagyobb privát hírszerzési ügynökségének bizalmas leveleibe. A sajtó nem hagyta ki a lehetőséget, és 2012 első felében rengeteg cikk született a kiszivárgott dokumentumok alapján (így a már említett Stratfor belső felépítése és a civil aktivistákkal szembeni információgyűjtés is mind ebből az adatbázisból derült ki). Az adatok kiszivárgása már önmagában is nagy presztízsveszteséget okozott a Stratfornak, mint érzékeny adatokkal foglalkozó hírszerző cégnek, de a levelekben lévő információk adták meg a kegyelemdöfést. Így például kiderült, hogy a Stratfor együttműködésre lépett a Goldman Sachs-szal,

A STRATFOR fő tevékenységi területe gazdasági és geopolitikai elemzések és előrejelzések, azonban ügyfeleik számára külön szolgáltatásokat is nyújtanak: • hírlevél • elemzések • külön, személyre szabott elemzések • prémium-ügyfelek feltehetnek kérdéseket, amire a Stratfor 24 órán belül válaszol • havi telefonkonferencia George Friedmannal • vállalati tréning • tanácsadás • beszédírás ami már a belső kereskedelem határait súrolta. Ezzel az együttműködéssel a Stratfor nyújtotta a hírszerzői adataikat ahhoz, hogy ügyleteket végezzenek a globális piacon egy harmadik cégen keresztül (StratCap). A Goldman Sachs volt igazgatója, Shea Morenz a Stratfor CEO-ja is lett, és egyébként azóta is ő tölti be ezt a pozíciót. A kiszivárgott e-mailekből az is kiderül, hogy tudtak arról, hogy Oroszország és Izrael titokban alkut kötött 2008-ban: Izrael kódokat adott ki Oroszországnak a távirányítású légi járműveikhez (ilyen járműveket Grúzia vásárolt Izraeltől előtte), az oroszok pedig kódokat adtak a TOR-M1 rakétavédelmi rendszerekhez, amit Oroszország Iránnak adott el. 2008 augusztusában pedig, a grúz-orosz konfliktus idején a grúzok hirtelen rájöttek, hogy valami blokkolja légi járműveiket. 5 millió árulkodó levél Honnan származnak a Stratfor értesülései? Titkos informátoroktól vagy nyilvános hírforrásokból? A cég hivatalos álláspontja szerint két forrásból szerzi információit. Egyrészt jól megválasztott külföldi munkatársai révén, másrészt nyilvános, mindenki által elérhető adatokból dolgozik – mint hírügynökségek, internetes portálok, fórumok, nyilvános kormányzati tanulmányok.

BURTON FRIEDMAN

TISZTA ANALÍZIS

SHEA MORENZ

ÖNELLENTMONDÁSOK SZŰRÉSE WATCH OFFICERS

FELTÉTELEZÉSEK SZŰRÉSE

AXIÓMÁK MEGVITATÁSA ELEMZŐK RENDSZERPARADIGMA FELFEDEZÉSE

FORRÁSOK

PROPAGANDA KISZŰRÉSE

STRATFOR FELÉPÍTÉS

INFORMÁCIÓ ELEMZÉSI FOLYAMAT

A cég piramisszerűen épül fel A piramis alján állnak a források, akik az információt szolgáltatják. A forrásaikat a Stratfor különböző kategóriába sorolja be a hírérték és információ megbízhatósága alapján. A legjobb minősítés az „A”, a legrosszabb az „F”. Ezt tovább kategorizálják régió szerint – mindegyik forrás régió alapján egy szám besorolást kap. A forrásoknak a Stratfor a kiszivárgott információk szerint magas árat fizet, attól függően, hogy mennyire értékes a forrás – de az összeg akár elérheti a havi 5-6 ezer dollárt is. Az egész piramisstruktúrával kapcsolatban az egyik fő elvárás a gyorsaság. Érdekesnek tűnik ebben a rendszerben az is, hogy a Stratfor a saját előfizetői bázisát is felhasználja az új források toborzásához – és a felhasználói profilok alapján tudja felvenni a kapcsolatot a jó pozícióban lévő és értékesnek tűnő személyekkel.

A piramis következő szintje az elemzők. Ők tartanak közvetlen kapcsolatot az informátorokkal, és emellett különböző nyilvános és webes forrásokat is használnak. Összegyűjtik az elérhető információkat és kategorizálják őket: megbízhatóság, időszerűség, hozzáférhetőség, egyediség és egyéb paraméterek alapján. Az elemzők után a piramisban a „watch officers”-ek állnak, magyarul esetleg „őrszemeknek” lehetne nevezni őket. Ők azok, akik szelektálnak az elemzők által összegyűjtött és nekik eljuttatott információk között. Az anyagot gyorsan összevetik azzal is, ami nyilvánosan elérhető, többek között azért, hogy a kifejezetten titkosnak minősített hírek ne szivárogjanak ki. A szervezeti piramis élén George Friedman és jobbkeze, Fred Burton áll. Ugyanúgy fontos szerep jut Shea Morenznek, aki a Stratfor CEO-ja és a globális üzleti stratégiáért felel.

A katedrától a geopolitika tárgyalóasztaláig

Azonban 2012 februárjában a WikiLeaks több mint 5 millió stratforos belső levelet szivárogtatott ki, amelyek árnyaltabbá teszik a képet a Stratfor állításaival szemben. A WikiLeaks-en megjelent e-mailek például azt mutatják, hogy a nyilvános forrásoknak sokkal kevesebb szerepe van a cégnél, mint az informátori hálózatnak. Sőt, ez utóbbi létfontosságú a cég működésében.

a Stratfor és más nyugati médiumok miért nem értik meg – illetve, miért értik félre a nem-Nyugati közösségeket. Hírszerzés otthon! Az árnyék-CIA

A legtöbb kritika a Stratfort amiatt éri, hogy elemzéseik bizonyos kérdésekben igen egyoldalúak: egyes

A 2012-ben kiszivárgott dokumentumok másik részéből kiderült: a Stratfor nagyon komoly kutatómunkát végzett kormányzati és nagyvállalati megrendelők számára az ellenzéki- és civil mozgalmakról, mint amilyen például az Occupy mozgalom volt az Egyesült Államokban. Érdekes információk kerültek napvilágra arról, hogy a kormány hogyan tudta felhasználni az antiterrorista törvényeket a protestálókkal

kritikusaik szerint a Stratfor munkáját áthatja „az USA globális hatalmától érzett büszkeség”, ami jelentősen torzítja a valóságot. A kritikák másik forrása az amerikai és izraeli források feltétlen elfogadása. Sok régióban a Stratfor elsődleges forrásai ahelyett, hogy a helyi információkra támaszkodnának, inkább az amerikai és izraeli forrásoknak adnak elsőbbséget. Ezt a gyakorlatot például az arabok kritizálják a legerőteljesebben: az arab média szerint ez egy nagyon jó példa arra, hogy

szemben. Azonban kiderült egy másik kényelmetlen információ is: egyes ellenzéki aktivisták is együttműködtek a Stratforral, és aktívan információkat adtak ki más ellenzéki/civil vezetőkről. Érdekes, hogy a kormány és a Stratfor más megrendelői a Stratforon keresztül az oszd meg és uralkodj stratégiát alkalmazták. Az aktivistákat és ellenzéki vezetőket négy kategóriába rangsorolták: radikálisok, idealisták, realisták, opportunisták. Ez alapján a besorolás alapján próbáltak befolyást szerezni rajtuk.

Mennyire megbízhatók a Stratfor értesülései?

friedman-Trilógia GEORGE FRIEDMAN George Friedman magyar származású geopolitikai szakértő, bestseller-szerző, a világ vezető magán hírszerző cége, a Stratfor elnöke és alapítója. Három nagy visszhangot kiváltó geostratégiai előrejelzéssel foglalkozó könyvét (a következő évtizedről, következő évszázadról és a gyulladáspontokról) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány támogatásával, hamarosan magyarul is olvashatja a szakmai közönség.

The Next Decade A következő évtized Összeegyeztethető-e az amerikai birodalom a köztársasággal? És melyikre lesz szükség a kaotikus iszlám, a terjeszkedő Oroszország, a komor Európa és a hatalmas Kína világában?

The Next 100 Years A következő 100 év A történelemkönyveket a múltról „visszafelé” írják, viszont ha a történelem megismétli önmagát, miért ne írhatnák előrefelé? Friedman tudományos gondossággal, de a fikció kellékeivel tárja elénk a következő száz év egyik lehetséges történetét.

Flashpoints Gyulladáspontok Európa robbanásra kész. Friedman könyve izgalmas történelmi lecke és ijesztő előrejelzés is a kontinens társadalmi és politikai repedéseiről, és azok hatásáról a világ többi részére.

fot贸: Hajnal Andr谩s

George Friedman: Megérteni, mit jelent a háború Európában George Friedman a PAGEO meghívására tartott előadást Budapesten

„Látni ezeket a szavakat, valamit a szívemhez tesz.” kezdte George Friedman budapesti könyvpremierjét, ahol trilógiája először jelent meg magyarul a PAGEO támogatásával. „Amerikában szívünkben mindig ez volt az otthon. Mikor kisgyerek voltam, láttuk az orosz tankokat az Akácfa utcán. Mi értettük, hogy mit jelent a háború Európában. Amikor egy amerikaival beszélek, akkor meg kell magyaráznom, hogy mit jelent a 20. századot átélt európainak lenni. Nektek nem kell ezt megmagyarázni. Ma arról szeretnék beszélni, hogy lehet még egyszer, ami akkor volt.”

Mit adtak nekünk az Európaiak? Ötszáz éven át Európa uralta a világot. Rettenetes és nagyszerű időszak volt egyszerre. Míg az európaiak meg nem érkeztek, a mongolok nem ismerték a japánokat, a japánok nem ismerték az aztékokat, az aztékok nem ismerték az angolokat. Európa véres kézzel teremtette meg az emberiséget mint olyan egységes létezőt, amely ismeri önmagát. Amely megértette, hogy csak egyetlen emberiség létezik, legyen az bármilyen torz vagy sérült. Európa nemcsak hogy létrehozta az emberiséget és leigázta a világot, de a természetet is uralma alá akarta hajtani. Mindig eszembe jut 1990 és egy koncertterem, ahová beülve Mozart zenéjét élvezhettük, amíg odakint tél dühöngött, odabent kellemes meleg honolt, és végül vonattal kényelmesen hazamentünk 20 mérföldnyire lévő otthonunkba. Sok mindent megbocsátunk annak a kultúrának, amelynek Mozart a része. De valami mégiscsak igaz volt Európára ebben az időben: önmagát sose volt képes legyőzni. A természetet és a világot meghódította ugyan, de önmagával állandó polgárháborút vívott. A spanyolok, a hollandok, a franciák, a britek világuralma mind kudarcot vallott, és ötszáz éven át folyamatosan

polgárháború szaggatta az emberi fajt. Mindezek ellenére ugyanebben az időben semmi sem volt olyan nagyszerű, mint az európai kultúra. Ha 21. századi szemmel visszatekintek arra az időszakra, elfog az irigység. Bár még csak 1914-et írtak, megjelent egy bizonyos Norman Angell könyve The Great Illusion címmel, az író később Nobel-békedíjat kapott. Ez az angol szerző kategorikusan bebizonyította, hogy többé sosem lehet háború Európában. A háborút szerinte a befektetések, a kereskedelem és a többi kapcsolat által előidézett egymásrautaltság tette volna lehetetlenné. A könyvet 1910-ben írta, és természetesen tévedett, mert noha ragyogó elme volt, nem értette meg, hogy az egymásrautaltság növeli a háború esélyét, és nem csökkenti azt. Madagaszkár sosem száll hadba Brazíliával. Nincsenek közös problémáik, nem érintkeznek, nincs kapcsolatuk. Franciaország és Németország viszont háromszor is háborúzott, éppen azért, mert egymásra voltak utalva. Mindkét fél attól tartott, hogy a másik ki fogja használni, megpróbálja fölborítani a törékeny viszonyt, és átvenni az irányítást. Az egymásrautaltságot a konfliktusok végeként aposztrofáljuk, de azóta tudjuk, hogy 1914-ben az emberi faj addigi legkárosabb, harmincegy éven át tartó korszaka kezdődött.

Mintegy 500 millió ember pusztult el 1914 és 1945 között, politikai okokból. Nem csak az első és második világháborúra gondolok, hanem az orosz polgárháborúra, a spanyol polgárháborúra, a nagy ukrán éhínségre, és még sorolhatnám. Ez a szám döbbenetes. Amerika birodalom, Európa miért nem? …az USA az egyetlen szuperhatalom maradt. …Nem tudta, mihez kezdjen ezzel a hatalommal, bizonyos értelemben nem is akarta ezt a hatalmat, de a történelem nem igazán törődik azzal, hogy ki mit akar. 1945-ben, amikor a II. világháború véget ért, Európa megszállt területté vált.

„2008-ban a világ hét hét alatt megváltozott.” Az egyik részt a szovjetek foglalták el, a másikat az amerikaiak. A szovjetek másképp kormányoztak, mint az amerikaiak, de ne legyenek illúzióink: Európáról nem Rómában, Berlinben vagy Párizsban döntöttek ekkoriban, hanem Washingtonban és Moszkvában. A háború és béke kérdése, a szuverenitás legalapvetőbb dilemmája nem az európai nagyvárosokban dőlt el. Erről az oroszok Moszkvában, az amerikaiak Washingtonban döntöttek. Szerencsére Európa békés maradt, mert a hidegháború egy tökéletesen jéggé dermedt konfliktus volt. Senki se léphetett, és semmi sem mozdult. 1992-ben aztán a Szovjetunió széthullott, ami két következménnyel járt. Az egyik, hogy az USA az egyetlen szuperhatalom maradt. Birodalmi hatalmával emelkedett ki a világból. Nem tudta, mihez kezdjen ezzel a hatalommal, bizonyos értelemben nem is akarta ezt a hatalmat, de a történelem nem igazán törődik azzal, hogy ki mit akar. Tényszerűen ez a szerep az Egyesült Államokra hárult. Amit Amerika századaként emlegetünk, az nem a huszadik század, mert annak első felében Amerika csak kis hatalommal bírt. A második felében pedig egy hideg, de véres harcot vívott a szovjetekkel. Visszatekintve tudjuk, hogy a harcot megnyerték, de én ott voltam, és sokszor nem volt örömteli ez a győzelem. A második következmény az volt, hogy Európa vis�szanyerte függetlenségét, és létrehozott egy szövetséget: az Európai Uniót. A maastrichti szerződés

ekkor vált valósággá, ami egy érett megoldás volt a további konfliktusok elkerülésére. Arra a feltevésre épült, hogy a gazdasági integráció politikai stabilitást von maga után. Ebben a feltevésben volt logika, és 1992-től 2008-ig igaznak is bizonyult. Aztán 2008-ban a világ hét hét alatt megváltozott. 2008. augusztus 8-án Oroszország megtámadta Grúziát – vagy az oroszok szemszögéből nézve, Grúzia támadta meg Oroszországot. Nem tudhatom. Oroszország megtámadta Grúziát, és bejelentette, hogy újra belépett a történelembe. Hirtelen hamisnak bizonyult az a hidegháború végén kialakult feltételezés, miszerint Oroszország már nem agresszív szereplője a világpolitikának. Grúzia megszállása nem annyira Grúziáról, mint inkább Ukrajnáról szólt, ahol épp bekövetkezett a narancsos forradalom. Ezt üzenték vele az oroszok: Amerika nincs abban a helyzetben, hogy támogassa Grúziát, a szövetségesét. Ennyit ér az amerikaiak garanciája. Megtámadtuk Amerika barátját, és az amerikaiak nem tettek semmit. Mindez augusztus elején történt. Nem rázta meg a világot, de egy mély változás kezdete volt. Még valami történt ekkor: a Lehman Brothers csődbe ment, ami elindította a pénzpiaci krízist. Ez volt az EU történetének legnagyobb válsága. Az Egyesült Államokban már három ilyen történt a második világháború óta: az önkormányzati kötvények krízise, a harmadik világ államadósságainak válsága és a takarékpénztárak csődhulláma. Nem volt ismeretlen esemény az amerikaiak számára. Az európaiak azonban életükben először szembesültek pénzügyi válsággal. Elsőként a banki válság következett be, mivel származtatott értékpapírokat vásároltak Amerikából, és ezek ös�szeomlottak. Az európaiak ezért mindig Amerikát okolják, de érdemes rámutatni, hogy mégicsak az európaiak vették meg ezeket. De nem ez a lényeg. Az összeomlás – a német és a görög verzió Mialatt az USA igyekezett megoldást találni a bankválságra, Európában ez államcsődökké alakult át, mert az európai struktúra alapvetően irracionális volt. Európa szívében a világ negyedik legnagyobb gazdasága működik, amely jelenleg a GDP 53%-át exportálja. Más szóval a gazdasága annyira nagy és hatékony, hogy a saját lakossága csak a felét tudja elfogyasztani. A másik felét exportálni kénytelen, és ahogy Kína példáján megtanultuk 2008-ban, egy nagy exportőr csak annyira erős, amennyire a vásárlói is azok.

„…az USA az egyetlen szuperhatalom maradt. …Nem tudta, mihez kezdjen ezzel a hatalommal, bizonyos értelemben nem is akarta ezt a hatalmat, de a történelem nem igazán törődik azzal, hogy ki mit akar.” 90

Németország az EU egy sajátos struktúrájában volt érdekelt, mert szüksége volt egy szabad kereskedelmi övezetre, ahová a termelésének fele kikerülhetett. Ehhez két dolog kellett: egy zóna a szabad kereskedelem számára, amit az EU lehetővé is tett, másrészt pedig egy olyan devizanem, melynek értékét Németország inflációellenes és exportmaximalizáló érdekei mentén lehetett megszabni. Harmadrészt pedig Brüsszel szabályozása egy elképesztően bonyolult rendszert hozott létre a 26 különböző adórendszerre épülve, ami a vállalkozások működését rendkívüli módon megnehezítette. Nem volt egy Facebook, Microsoft vagy Apple, amelyik a Siemens kihívójaként léphetett volna fel. Nem mintha Európa perifériáján ne lettek volna kreatív és alacsony munkabérű szakemberek – a magyar programozók az olcsóságukról híresek. De a vállalkozások strukturális követelményei erősen korlátozták a lehetőségeket. Ez oda vezetett, hogy a periféria gazdasági fejlődését aláásták azok a dolgok, amelyekre Németországnak és egész Észak-Európának szüksége volt. Így tehát ez a régió gyorsabban ment át recesszióba, mint Németország, és gyorsan előállt az a helyzet, hogy az adóbevételek nem voltak elegendőek a tartozások finanszírozására. A németek most azt mondják, hogy a görögök túl sok pénzt kértek kölcsön, mire a görögök azt válaszolják: a Deutsche Bank beszélt rá minket a kölcsönökre 2009ben, 2010-ben és 2011-ben, mert fenn szerették volna tartani a periféria keresletét. Minden oldalnak megvan a maga verziója a történtekről. A konkrétumok szintjén azonban az történt, hogy a munkanélküliségi ráta felszökött 25-28%-ra. Nem csak Görögországban, hanem másutt is, például Spanyolországban vagy Olaszország déli részén. Ha Dél-Európát nézzük, ez ugyanaz a szint, mint az 1930-as évek Amerikájának válsága, vagy Németországé a 20-as években. Ezek rendkívül magas értékek. Egy társadalmi katasztrófa történetéről árulkodnak. Amikor közalkalmazottak elbocsátásáról hallunk Európa déli részén, nem kisemberekről van szó. Ezek orvosok, mérnökök és rengeteg különféle ember. Ha 45 évesen elbocsátanak, de jól képzett szakember vagy, azt mondod: „hát ez elég kellemetlen, de van némi megtakarításom, majdcsak jobb lesz”. Így nem csak reményeik, hanem elvárásaik is lesznek. Dél-Európa és Észak-Európa nagy részének valódi krízise, hogy mindez már hét éve tart, és még mindig nem oldották meg.

Eközben a Financial Times – ami a kedvenc újságom – bejelenti, hogy a spanyol gazdaság hatalmas ütemben nő, gyorsabban, mint Európa többi részén, 1,5%kal, a munkanélküliség pedig 2 ezrelékkel csökken. Három Európa A három Európa érdekeinek különbségei világosak. Németország, Ausztria és Csehország az egyik valóságban él. Dél-Európa egy egészen más valóságban létezik. Egész mást jelent dél-olasznak lenni, mint németnek Frankfurtban.

„Dél-Európa és Észak-Európa nagy részének valódi krízise, hogy mindez már hét éve tart, és még mindig nem oldották meg.” Ez nem azt jelenti, hogy a németek gonoszak, vagy hogy az olaszok jók lennének. Egyszerűen egy politikai jelenség leképeződéséről van szó: az Európai Unió jelenlegi szerkezetének megvalósíthatóságáról. És persze ott van a harmadik terület, a mi területünk, az önök területe, ahol keletnek fordulva élnek az emberek, várva, hogy mi jöhet legközelebb a hegyek mögül. A másik oldalon pedig a németeknek érthető módon sokkal fontosabb dolguk van, mint háborúzni az oroszokkal. A dél-európaiak próbálják megtalálni a megoldást, de nem tudják, hol keressék, úgyhogy van három különböző nézőpontunk arról, miből is áll Európa. A problémát minden egyes országban másképp kezelik. Én úgy tartom, és ezt meg is írtam, hogy Orbán Viktor kormányfő döntése a hitelválsággal kapcsolatban azt vetíti előre, amit a hitelezők Európára rá fognak kényszeríteni. Leegyszerűsítve ezt mondta: „Magyarország miniszterelnöke vagyok, nem az EU minisztere. Az állampolgáraink nem tudják visszafizetni a jelzáloghiteleket a forint által elért árfolyamon. Nem akarom, hogy elveszítsék az otthonaikat. Ezért országként a következő ajánlatot tesszük: forintban fizetünk vissza egy megadott összeget, vagy nem fizetünk semmit. Gondolják át, hívjanak fel reggel, és mondják el a véleményüket.”

Orbán tette elismerést váltott ki, mert körülbelül a ciprusi katasztrófával egy időben történt. Cipruson Németország nyomására 100 000 euro felett minden bankszámlát befagyasztottak. Ez egy elég magas összeg, de fájdalmas Oroszországnak, ha ez mind az oroszok pénze, vagy a briteknek, ha ez a teljes megtakarításod, amivel Ciprusra mentél volna leélni a nyugdíjas éveidet… Az egyik oldalon ott volt tehát Ciprus példája, ami egy társadalmi katasztrófát idézett elő, a másik oldalon pedig ott volt Orbán, aki megértette azt, amit sokan a periférián nem értenek: ha dollármilliárdokkal tartozol, te diktálsz. Ha száz dollárral tartozol, más diktál. Ezt a leckét amúgy a görög Syriza párt nagyon alaposan megtanulta. megfeledkeztek Európa sokféleségéről Még ennél is fontosabb európai jelenség azonban a nacionalizmus visszatérése. Nem a szélsőjobboldali pártok vagy a radikális baloldali pártok értelmében, hanem az alábbi értelemben: amikor Franciaország elnöke, Hollande Németország miniszterelnökével beszél, akkor nem két európai vezető beszélget; Franciaország elnöke beszél Németország kancellárjával, saját országa érdekeit képviselve. Ha nem ezt teszi, elveszíti a következő választást. Azok az európai vezetők, akik úgy adták el magukat, mint a más országok vezetőivel együtt Európa stabilizálásáért dolgozó miniszteri csoport tagjai, most sorra veszítik el a pozíciójukat. Az újonnan feltörekvő radikális pártokról sok rosszat el lehet mondani, de én egyszerűen azt mondom: Európa nem működik. Van, aki amellett érvel, hogy működésre lehet bírni. Az én válaszom: akkor legyen úgy! Már hét év telt el, ideje megoldani a problémát. A gond persze nem az, hogy nem gondolkoztak a problémáról, vagy hogy ne lenne egy think-tank Brüsszelben, amelyik majd készít egy tanulmányt – a valódi gond az a rendkívüli felismerés, hogy Németország és Görögország különbözik. Hogy az Európai Unió, a közös valuta és a szabványok megteremtésének lelkes izgalmában megfeledkeztek Európa sokféleségéről. Görögország helyzete nem teszi lehetővé az euró árfolyamának fenntartását. Egy olyan állam, mint Németország, nem tudja fentartani a valutát, amit Görögországhoz áraznak be. Irracionális volt az a felvetés, hogy egy közös, rögzített árfolyamú valutát hsználjon minden tagország, miközben az adók mértéke rendkívül eltérő és a nemzeti kormányok kezében van.

Százéves taktika – Mire fáj Putyin foga? Európa elgyengülésének közepette elkerülhetetlen volt, hogy Oroszország visszatérjen és újra aktív szereplővé váljon. Hogy mi történt Kijevben, az hosszú történet. Az amerikaiak pénzelték a tüntetőket? Abszolút. Nagyon is nyíltan tették. Putyin vádja, miszerint Amerika szervezte a tiltakozásokat, annyiban igaz, hogy az amerikaiknak benne volt a kezük. De Amerika nem tud forradalmat kiváltani. Ők csak pénzt adtak. A forradalomhoz Ukrajnában valódi elkeseredettség kellett. Számomra megdöbbentő, hogy ebben a régióban mindenki úgy tartja, az oroszok négy és fél méter magasak. Miközben ha megnézzük Ukrajnát, az oroszok elrontották az egészet. A motivációjuk persze nagyon is világos volt. Ez a vonal jelképezi az európai félsziget alapját. Ettől nyugatra helyezkedik el a félsziget, mindkét oldalát víz határolja. Keletre Oroszország található. A Baltikum már a NATO része; Szentpétervár, ami egykoron 1100 mérföldre volt a NATO-tól, már csak száz mérföldre van tőle. Belorusszia pedig… Hát mit is mondhatnék. Ukrajna: itt pusztították el az oroszok a Wehrmachtot. Itt zúzták őket porrá. Ez az a puffer, ami a biztonságukat garantálja. Ugyanúgy nem mondhatnak le róla, ahogy Amerika sem adhatja vissza Texast Mexikónak. Nem fog megtörténni. De nem is foglalhatják vissza. Az orosz hírszerzés teljesítménye szánalmas volt Kijevben. Nem voltak képesek megjósolni a felkelést, nem tudták kezelni sem, mindenkiről aktát akartak készíttetni – vesztettek, vagy zöldfülűek voltak, ki tudja. Megpróbálkoztak egy felkeléssel keleten, ami nem következett be, aztán csapatokat küldtek – mi is csapatokat küldtünk, mindenki csapatokat küldött –, de a végén az oroszok kénytelenek voltak megállni. Ezt fontos észben tartani, mert ebben a régióban ha valaki kimondja, hogy KGB vagy FSZB, akkor valami legendásan hatékony gépezetre gondolunk. Pedig itt nem működött olyan hatékonyan, mint másutt. Amerika szemszögéből nézve 1914 óta egy százéves stratégia van működésben. Az Egyesült Államok közbelép Európában, valahányszor egy állam próbálja magához ragadni a hatalmat. Akár Németország, akár Oroszország. Az első világháborúban a cár bukása után egymilliós hadsereget küldtünk Franciaországba. A második világháborúban az utolsó pillanatban szálltuk meg Európát 1944-ben (minden más csak előzetes volt ehhez), és részt vettünk Németország megsemmisítésében.

George Friedman: Megérteni, mit jelent a háború Európában

A hidegháborúban megtanultuk, hogy későn becsatlakozni rosszabb, mint korábban. Úgyhogy a hidegháborúban újra szembeszálltunk velük. Pedig ez ugyanaz a háború volt: Oroszország viszonya Németországgal. Újra és újra és újra. A kettejük közti viszonyról szólt a hidegháború.

„Ukrajna: itt pusztították el az oroszok a Wehrmachtot. … Ez az a puffer, ami a biztonságukat garantálja. Ugyanúgy nem mondhatnak le róla, ahogy Amerika sem adhatja vissza Texast Mexikónak.” Hogy az oroszok sikeresen vagy sikertelenül aktivizálták magukat Ukrajnában, az nem számít. Az Egyesült Államok válaszolt rá. Kimért válaszintézkedések voltak; nem egy váratlan légicsapás vagy bármi ilyesmi, mert azt olyan helyekre tartogatjuk, ahol semmit sem tehetünk, mint például Irakban. Ehelyett az USA a felszerelések megelőző jellegű elhelyezését választotta Lengyelországban, Romániában és a Baltikumban. Álom és valóság Európa határvidékén Józef Piłsudski, a modern Lengyelország megalapítója állt elő az Intermarium ötletével: a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó szövetséggel. A háborúk közt erre sosem került sor, de most bekövetkezik. Lengyelország, Románia és az USA szövetsége valós és mély. Nem hinném, hogy háború lesz. Nem tudom, hogy az oroszok visszatérnek-e Ukrajnába.

De azt tudom, hogy most húznak egy vonalat. A határvidék pufferzónájának második rétegét. A kérdés most az, hogy mit tesz Magyarország. A magyarok nagyon megfontoltan azt feltételezték, hogy az oroszok közel vannak, Európában káosz van, az amerikaiak meg úgyse jönnek. Ugyanezt gondoltam volna én is a miniszterelnök helyében. Csakhogy az oroszok nincsenek közel, az amerikaiak jönnek, és Európában még mindig tart a káosz. Az európai gazdasági káosz a NATO káoszává válik. Egy katonai szövetség katonaságokból áll. Sok NATO-tagországnak nincs valós hadserege, de szeretnek brüsszeli koktélpartikra járni. Nagyon kellemes. Valójában viszont az USA a kétoldalú megállapodásaival azt teszi, amit Európában mindig is tett: védekező állást vesz fel. Eközben az oroszok látszólag mindenféle fenyegetést és ígéretet tesznek, miközben az olajárak ingadozása tönkreteszi őket. Ez a régió mindig is határvidék lesz. Mindkét oldalról ez az elsőként megszerzendő terület. Én pedig arról beszélek, hogy a nacionalizmus visszatér Európába. A spanyolok a spanyol érdekeket követik, még a skótok is a saját érdekeiket akarják követni. A katalánok szintén. Nem egyszerűen csak országok, hanem az országokon belüli régiók is ezt akarják tenni. Ebben az Európában élünk most. Amikor európaiakkal beszélek, mindig azt mondják, hogy szeretnének visszatérni a normál kerékvágásba. Az 1992 és 2008 közti korszak abnormális volt. Csodálatos, rendkívüli időszak volt, de Európa számára nem volt normális. Az európaiak azt hiszik, ezt a végtelenségig nyújthatják, de nem képesek rá. A két nagy európai intézmény, az EU és a NATO óriási összevisszaságban van. Az oroszok pedig gyengék. De ne feledjük: a gyenge Oroszország lehet a legrosszabb Oroszország. A nemzetbiztonság első lépése, hogy megvédjék magukat. Magyarország kis ország, egy szövetség része kell, hogy legyen. Ez a szövetség már formálódik, és nagyon bízom benne, hogy csatlakoznak hozzánk.

az előadáson elhangzott kérdések Mi a különbség az EU és az USA kereskedelme között? A termékeket illetően az USA exportja a GDP 9%-át jelenti. Ennek 40%-a NAFTA-partnereinkhez kerül, Mexikóba és Kanadába. Tehát a GDP körülbelül 5%át adja az export. Ha ennek csak a felét elveszítenénk, az kellemetlen lenne. De az amerikai érdekeket nem változtatná meg. Európában viszont Németország miatt rendkívül jelentős a külső és belső export. Ez az USA egyik erőssége, Kínával ellentétben, melyet rendkívül megviselt, hogy 2008-ban vásárlói meggyengültek, vagy Németországgal ellentétben, amelynek át kellett alakítania az EU-t, hogy fenntarthassa a keresletet, noha a növekedés már nulla százalékon állt. Amerika tehát jelentős 450 millió fős belső piaca (Mexikó, Kanada, USA) miatt képes volt megerősödni. Nem függünk a nemzetközi kereskedelemtől. Ezért lehettek szemtanúi, ahogy a Kongresszus leszavazza Obama elképzelését az Ázsiával való szabadkereskedelmi egyezményről. Sokan gondolják úgy Amerikában, hogy a szabadkereskedelmi övezet az exportból élő országoknak, Dél-Koreának, Japánnak és Kínának kedvezne, de mi nem vagyunk exportország. Erről nagy vita alakult ki. Mekkora Kína ereje? Sok ország számít régiós nagyhatalomnak. Kínát például mindig annak tekintik, pedig földrajzi értelemben nagyon kevés lehetősége van. Délre a Himalája, dzsungel és hegyek, északra Szibéria, nyugatra több ezer mérföldnyi füves puszta. A haderőt nagyon nehéz lenne ezeken átjuttatni. Hamarosan kihajózik az első repülőgép-hordozójuk, de már öt éve ezt mondják, miközben az Egyesült Államok tizenhárom repülőgép-hordozó harcászati egységgel rendelkezik. Jobban félek a kínai admirálisoktól, mint a kínai repülőgép-hordozóktól. Nincs haditengerészeti múltjuk, hogy kiképezzék a parancsnokokat. Idővel Kína jelentős katonai erővé növi ki magát, de nem azonnal.

Mi az, amire Amerika sem képes? A világ nagyobbik felére igaz, hogy még a helyi nagyhatalmak is nagyon nehéz helyzetbe kerülnének, ha az USA be kívánna avatkozni. Ezen a ponton meg szeretném különböztetni a hadseregek megsemmisítésére és az országok elfoglalására vonatkozó képességeinket. A hadseregek megsemmisítésében nagyon jók vagyunk. Ha van olyan hadseregük, amire nincs szükség, csak szóljanak, örömmel szétrobbantjuk. Országokat megszállni viszont nem igazán tudunk. Ez igaz volt Vietnamban is, ahol ellenforradalmat szítottunk. A britektől tanulhatnánk, akik sosem foglalták el Indiát, hanem a helyzetet manipulálták. Ki szeretném emelni, hogy az Egyesült Államok az elképzelhető legfiatalabb birodalmi hatalom. Nem számítottunk rá, hogy ez lesz, a Szovjetunió összeomlása letaglózott minket. Nem számítottunk rá ilyen gyorsan, ezért még két évig repültek a B52-es stratégiai bombázók, mert nem voltunk biztosak benne, hogy tényleg vége az oroszoknak. Még egyetlen emberöltőnyi idő sem telt el. Hasonlíthatjuk az USA-t egy tizenöt éveshez. Ha volt már tizenöt éves gyerekük, tudják, miről beszélek. Reggel azt mondják: „Nem kell, hogy elvigyél, majd én vezetek, tudok vezetni”, délután meg hazajönnek, a legjobb barátjuk nem áll szóba velük, és öngyilkosságról beszélnek. Ez az Egyesült Államok. Egyik végletből a másikba esik, mint egy mániás depressziós. Teljességgel szokatlan számunkra az a hatalom, amivel rendelkezünk. Át szeretnénk adni valaki másnak, de senkit se találunk. Még legalább egy generációnak fel kell nőnie, hogy Amerika stabil, távolságtartó és példás külpolitikát folytasson. Addig velünk kell, hogy beérjék. Ha az oroszok belekezdenek valamibe, nem egy nyugodt, csendes Brit Birodalom lesz ott, hanem mi. Szeretek amerikai lenni, mert olyan világban élhetek, ahol nem kell mással helyet cserélnem. Az Egyesült Államok ugyanis egy kiszámíthatatlan, összetett és gyakran veszélyes hatalom. De ebben a világban élünk, két ellentmondás, a széttöredezett Európa és a még éretlen Amerika között.

fot贸k: Hajnal Andr谩s

Kr. u. 2025 98

Stratfor prognózis: 2015-2025 Szerző: Bendarzsevszkij Anton

A Stratfor 1996 óta ötévenként jelenteti meg globális prognózisát. A 2015-2025ös időszakot átívelő jelentés az ötödik megjelent előrejelzése a George Friedman által alapított elemző-kutató intézetnek. Az eddigi előrejelzések megjósolták az USA iszlamisták elleni háborúját, Kína gazdasági visszaesését, az Európai Unió gazdasági és strukturális válságát és Oroszország terjeszkedési vágyát 2010 után, valamint egy „kis hidegháború” eljövetelét is. A Stratfor csak a legfőbb trendekre fókuszál, éppen ezért az előrejelzés nem terjed ki minden régióra, hiszen állításuk szerint ők nem jósok, csak látnak bizonyos tendenciákat, amelyek különböző következményekhez vezethetnek. Az idén megjelent előrejelzésben például nem esik szó Afrikáról vagy Latin-Amerikáról, a középpontban Oroszország, Európa, Törökország, Kína és az Egyesült Államok áll.

AZ EURÓPAI UNIÓ A Stratfor szerint a most következő évtizedben az Európai Unió nem tudja megoldani fő problémáját, ami szerintük a szabadkereskedelmi zóna és nem az eurózóna válsága. Az EU gazdasági hajtóereje Németország, amely GDP-jének több mint az 50%-át exportálja – és az export fele más európai országokba megy. Vagyis Németország termelési képessége jóval meghaladja a belső fogyasztását. Ez azt jelenti, hogy Németország számára az exporton múlik, hogy megőrizze gazdasági növekedését, teljes foglalkoztatottságát és szociális stabilitását. Mindez már azt eredményezi az elemzők szerint, hogy legalább két különböző Európáról beszélünk: egy alacsonyabb gazdasági fejlettségi szinten álló mediterrán országok Európájáról, és egy fejlettebb iparral rendelkező Európáról, mint amilyen például Németország vagy Ausztria. (Érdekesség, hogy például Franciaországot nem tudják egyik kategóriához sem sorolni.) A két említett európai térség teljesen más, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi a közös európai politikát. Egy-egy intézkedés nem lehet mindenkinek egyformán jó, ami jó Európa egyik részének, káros lehet egy másiknak. Ezért is látjuk újabban a jobboldali pártok szárnyalását Európában.

100

Sőt, ennél tovább mennek a szerzők: Kelet-Európa félelme Oroszországtól egy másik Európát hoz létre, vagyis így már négy Európáról van értelme beszélni szerintük: • Egyesült Királyság és Skandinávia • Nyugat-Európa • Mediterrán Európa • Kelet-Európa Mindezt a Stratfor már 2005-ben megjósolta, ahogy az euroszkeptikus pártok térnyerését is, ám ezek a trendek szerintük tovább folytatódnak. Ettől függetlenül a Stratfor szerint az Európai Unió valamilyen formában megmaradhat, azonban a gazdasági, politikai és katonai kapcsolatok bilaterális alapokon fognak működni, vagy ha lesznek is multilaterális kapcsolatok, azokat szigorúan szabályozzák. Szerintük Európát a következő évtizedben a nemzetállamok újbóli megjelenése, sőt, akár a nemzetállamok növekvő száma határozza majd meg. Nem maradhatott ki az előrejelzésből Németország sem, mint a világ egyik legbefolyásosabb állama és a világ negyedik legerősebb gazdasága. Azonban Németország igen sérülékeny: függ saját exportjától, függ a vevőitől és azok vásárlóerejétől is.

Számos erő van, amely ebben az értelemben Németország ellen dolgozik. Az európai nacionalizmus protekcionizmushoz vezet majd – a tőke protekcionizmusához és a munkaerőpiac protekcionizmusához. A gyengébb, főleg dél-európai államok kereskedelmi korlátokat állíthatnak majd (leginkább a mezőgazdaságban), az európai termékek pedig eleve egy egyre növekvő nemzetközi versennyel néznek szemben. A Stratfor szerint előreláthatóan mindezek a folyamatok hatására a német gazdaság hanyatlani fog, ami belső szociális és politikai válságokhoz vezet majd. Ezzel párhuzamosan Németország európai befolyása is jelentősen csökken.

Ahogy botladozik majd az orosz gazdaság, úgy apad majd az FSZB hatalma is. Nyugaton közben Lengyelország, Magyarország és Románia összefog majd Oroszország ellen, sőt, ebbe a szövetségbe valószínűleg Ukrajnát és Belorussziát is betagolhatják.

Új regionális hatalom léphet az európai színpadra: Lengyelország. A Stratfor szerint éppen Varsó lesz Európa gazdasági motorja a következő években, és már most is az egyik leglátványosabb fejlődést tudják felmutatni. Gazdaságuk tovább bővül, és azzal együtt növekszik politikai befolyásuk is. Ezáltal idővel az észak-európai régióban Lengyelország domináns hatalommá válik. Sőt, ennél tovább mennek: egy oroszellenes koalíció vezetőjévé válnak a lengyelek, és ebben a koalícióban többek között Románia is benne lesz. A Stratfor szerint az évtized második felében ennek a koalíciónak nagy szerepe lesz az orosz határok átszabásában. Ahogy Moszkva gyengül, ez a koalíció lesz a meghatározó erő nemcsak Ukrajna és Belorusszia felett, de távolabb is, keleti irányban.

lenként cselekszenek majd.

OROSZORSZÁG

A következő évtizedben az Európa által egykor alapított nemzetállamok bukásának lehetünk tanúi az egész észak-afrikai régióban. A hatalom itt már különböző fegyveres csoportok kezében van, nem az egyes kormányoknál. Mindez állandó harcokhoz vezet, amelyek rendezése hosszú távon sem látszik. A különböző fegyveres csoportok ezekben a harcokban nem győzhetnek – de őket sem tudják maradéktalanul felszámolni, vagyis teljes lesz a patthelyzet, és a belső harcok állandósulnak. A helyzetet még az Egyesült Államok sem oldhatja meg, de nem is fog itt nagymértékben beavatkozni, mert az orosz események miatt ez a terület kevésbé lesz fontos.

Oroszország számára nem jósol semmi jót a Stratfor – szerintük nem valószínű, hogy túléli az évtizedet a jelenlegi formájában… Oroszország elmulasztotta modernizálni, átstrukturálni gazdaságát akkor, amikor magas volt az energiahordozók ára, és túl érzékeny az energiapiac minden ármozgására. Oroszország egy föderáció, amely szerkezetileg úgy működik, hogy minden bevétel Moszkvába áramlik, majd újraosztják a régiók felé. Azonban minden régió más összegekkel járul hozzá a büdzséhez, és már ez feszültségekhez vezet. Ahogy csökkennek Moszkva bevételei, úgy romlik az orosz régiók finanszírozása is. Ezzel az elemzők szerint újra eljutunk az 1980-90-es évekhez – ahol a régiók próbálják megvédeni magukat a központtól, így Moszkva és a perifériák közötti kapcsolat erőteljesen meggyengül. Az orosz nemzetbiztonsági szolgálat, az FSZB nem lesz képes arra, hogy megakadályozza ezeket a folyamatokat.

A további előrejelzés teljes rémálom Putyin elnök számára: Oroszország nem lesz képes arra, hogy kontroll alatt tartsa a Kaukázust. A közép-ázsiai régió fokozatosan destabilizálódik. Karélia újra Finnország részévé válhat, vagy legalábbis lesznek erre irányuló kísérletek. Távol-Keleten a Kínához közeli területek és azok a régiók, amelyek jó gazdasági kapcsolatokat ápolnak Japánnal és az USA-val, függet-

A Stratfor szerint nem lesz Moszkva elleni lázadás – egyszerűen megszűnik a központi ellenőrzés és irányítás a föderáció tagjai felett. Ezzel jutunk el a következő évtized második felének legnagyobb válságához: a nukleáris biztonság problémájához. Oroszország-szerte szétszórva hatalmas nukleáris erő található – egy széteső, gazdaságilag hanyatló országban ki fogja ezeket kontrollálni? Ki vállalja a felelősséget? Ezzel mindenképpen számolnia kell az USA-nak, ami egyfajta próbatétel lesz számára. KÖZEL-KELET ÉS ÉSZAK-AFRIKA

A kialakuló helyzet komoly biztonsági kihívást jelent az egész régióra nézve. Ugyanakkor az USA akkor sem fogja bevetni itt a hadseregét, ha a térségbeli országok ezt el is várják tőle. Lesz egy állam azonban, amely leginkább érdekelt a helyzet megoldásában, és képes is lehet rá, hogy megoldja azt: Törökország.

101

102

103

104

105

Irán és Szaúd-Arábia nincs abban a helyzetben, sem katonailag, sem földrajzilag, hogy megtehesse. Bár Ankara mostanáig kerülte a kockázatos helyzeteket, kénytelen lesz változtatni eddigi stratégiáján. A beavatkozáshoz szüksége lesz az USA segítségére, és Washington meg is adja azt, ám ennek ára lesz: teljes részvétel Oroszország elszigetelésében. A Stratfor szerint ebbe Törökország beleegyezik. Törökország az évtized végére a régió legfontosabb hatalmává válik, és befolyását megpróbálja kiterjeszteni a Fekete-tenger északi partvidékére, majd a Balkánra, ez valószínűleg – ahogy gyengülnek az EU pozíciói – sikerülhet is neki.

szerint van 16 olyan kisebb ország, amely valamilyen aspektusban mégis Peking nyomába léphet: ezeket „poszt-kínai manufaktúra huboknak” nevezték el. Az össznépességük meghaladja az 1,15 milliárd főt. Ezek az országok fejletlen infrastruktúrával rendelkeznek, nem stabil jogállamok és magas rizikófaktorok jellemzik őket. Ezen országok nagy része Délkelet-Ázsiában található, valamint Kelet-Afrikában és Latin-Amerikában. Fokozatosan átveszik majd Kína szerepét, és az évtized végére impozáns gazdasági növekedést fognak produkálni.

KELET-ÁZSIA

Az Egyesült Államok továbbra is a világ gazdaságának 22%-át állítja elő, és 1880 óta gyakorlatilag megállíthatatlan expanzióban van. A Stratfor szerint az USA a világ katonai és politikai nagyhatalma, ez így marad a következő évtized során is. Az USA legnagyobb előnye: sziget jellege. Az USA-nak csak a GDP 9%-át adja az export, ebből is 40% Kanadára és Mexikóra esik. Vagyis csak a GDP 5%-a függ a világ többi részének fogyasztásától. Ma már az energiahordozóktól sem függ úgy, mint például az 1973-as olajválság idején, hiszen jelentős energiatermelővé vált. Ahogy Kínában emelkednek a költségek, úgy az ipari termékek előállítása is növekedésnek indult az USA-ban. Az Egyesült Államok sokat profitál a globális válságokból (bár azt a Stratfor nem teszi hozzá, hogy a 2008-as világválság pont az USA-ból indult ki), mert ahogy a nemzetközi tőke elhagyja Kínát, Európát és Oroszországot, fokozatosan az USA-ba áramlik. Így az előrejelzésük alapfeltétele, hogy az Egyesült Államok továbbra is a nemzetközi rendszer szíve marad. Azonban a továbbiakban sokkal szelektívebb lesz a külföldi szerepvállalásában, mind politikailag, mind katonailag.

A lassuló kínai gazdasági növekedés veszélyével hogyan birkózik meg a kommunista irányítás? Kiújulhat-e a régóta fennálló kínai-japán ellentét? Ki lehet a világgazdaság új motorja? Kínában véget ér egy ciklus – a gyorsan növekvő, olcsó munkaerővel rendelkező ország eltűnik, és Peking egy új fázisba lép. Ebben az új ciklusban sokkal lassabb lesz a gazdasági növekedés, és ennek következtében a diktatúra is egyre fokozódik majd, hogy kordában tartsa a lassú növekedés miatt elégedetlen lakosságot. Kína továbbra is az egyik meghatározó gazdasági erő lesz a világon, de már nem lesz a globális gazdasági növekedés motorja, mint egykor volt. Valójában ugyanazt a folyamatot járja végig, mint korábban Japán, Tajvan vagy Dél-Korea. A következő pontok szerepelnek a Stratfor előrejelzésében Kínára nézve: • a kommunista diktatúra kiterjesztése, a párt teljes hatalma az országban, • politikai és gazdasági centralizáció, • növekvő nacionalizmus. Kína az elemzők szerint katonailag nem lesz agres�szív, esetleg elmozdulhat az orosz érdekeltségbe tartozó területek felé. Ott azonban szembe találja magát Japánnal. Mert eközben Tokió sem tétlenkedik, és növeli tengeri erejét az évtizedben. Oroszország hanyatló hatalomként képtelen megvédeni kelet-ázsiai tengeri érdekeltségeit. Ezzel azonban egy háromfős játszma alakul ki, amelyben Kína és Japán versenyeznek és akadályozzák egymást, az áhított térségek megszerzésében. Alapvetően nincs olyan ország, amely Kína gazdasági szerepét átvehetné, de a Stratfor

106

EGYESÜLT ÁLLAMOK

Az Egyesült Államok az I. és a II. világháborúba később lépett be, és több áldozatot hozott, mint amen�nyit szeretett volna (még ha ez csak a töredéke is volt az európai veszteségeknek). Viszont a hidegháborúba már a legelején bekapcsolódott a Szovjetunió kihívójaként és visszatartójaként. A Stratfor szerint ezzel elkerülték a nagyszámú áldozatot és a közvetlen fegyveres konfliktust. Tanulva ebből az USA most is éberen figyeli az európai hegemónia megváltoztatására tett kísérleteket, és ha veszélyt észlel, azonnal reagálni fog - pontosan ez történik most Oroszország esetében.

„Konfliktusok lesznek és voltak Európa-szerte, mint Jugoszláviában vagy most Ukrajnában is. Én úgy gondolom, hogy Európa nem fog a régi nagy háborúkhoz visszatérni, hanem egy olyan emberi normalitáshoz, amiben háborús és békés időszakok váltakoznak és emberek meghalnak. Nem lesz 100 millió áldozat, csak az a gondolat, hogy‚ Európa, mint 'kivételes hely' megszűnik.”

107

2015 mรกjus 25, Washington, USA 108

Bár Oroszország a Stratfor szerint gazdasági hanyatlásra van ítélve, és pontosan ezért, rövid távon komoly veszélyt jelent (sőt, ha nem tudták volna megakadályozni birodalmi törekvéseit, akár még tovább is erősödhetett volna, ami már nem sikerülhet a jelenlegi izolációjában). Ugyanakkor az USA-nak az évtized második felében Oroszország hanyatlásával járó veszélyeket kell majd semlegesítenie. Általánosságban a Stratfor szerint kijelenthető, hogy az Egyesült Államok: - nem fogja megoldani Európa problémáit, - nem fog harcolni Kína ellen, - csak minimálisan avatkozáik be a Közel-Keleten.

A Stratfor elemzői szerint előbb-utóbb az USA-t is eléri egy újabb válság. Az már látható, hogy elindult egy válságciklus, amely Amerikában 50 évente jön elő. Például ilyen ciklus indult 1932-ben is, és Jimmy Carter elnökségével ért véget. Most mintegy 15 évvel a jelenlegi ciklus vége előtt vagyunk, vagyis az évtized végére fogjuk érezni a hatásait. A Stratfor szerint az új válság az USA-ban a középosztály válsága lesz. A probléma nem az egyenlőtlenség, hanem az, hogy a középosztály valóban középosztálynak megfelelő színvonalon akar élni, és előbb-utóbb ez már nem lesz teljesíthető. Azonban úgy számolnak, hogy a 2028-as vagy 2032-es választásokig ezzel a problémával nem foglalkozik az amerikai kormány.

109

Geopolitical Futures: A világ 2016-ban szerző: Bendarzsevszkij Anton

A „Geopolitical Futures-t George Friedman hozta létre 2015 decemberében. A Stratforból kilépve, Friedman úgy próbálta differenciálni az új cége tevékenységét, hogy szétválasztotta az elemzéseket az előrejelzésektől. A Geopolitical Futures-nek így vannak éves és negyed évszázados előrejelzései, ezen kívül – Stratforhoz hasonlóan – napi rendszerességgel geopolitikai eseményeket figyelnek meg, és szükség esetén módosítanak az előrejelzéseiken is. Friedman új cégének mottója: „A Geopolitical Futures megmondja neked, hogy mi az, ami számít, és mi az, ami nem.” A 2016-os éves előrejelzésük következik.

A Geopolitical Futures (továbbiakban GF) térségenként próbálja előrejelezni 2016 fontosabb trendjeit, de külön kiemeli a Közel-Keletet és Törökországot, illetve Európát, mint 2016 meghatározó vonalát. A GF elemzői szerint az Egyesült Államok továbbra is megpróbál minél távolabb maradni a Közel-Kelet fegyveres eseményeitől, és megpróbálja az ISIS-szal szembeni harcra ösztönözni valamelyik közel-keleti államot, és a legnagyobb eséllyel éppen Törökország lesz ez. Törökországtól a GF azt várja, hogy egyre aktívabban fellép majd az ISIS-szal szemben, és közben egyre ellenségesebb kapcsolat alakul ezután ki Ankara és Moszkva között, miközben Törökország egyre jobban az USA felé fordul. Mindezek a GF szerint Törökország felemelkedését fogják eredményezni, és Ankara lesz a Közel-Kelet meghatározó regionális hatalma. Közben a Közel-Keleten az ISIS a legfontosabb probléma marad 2016-ban. A GF szerint az ISIS terjeszkedése idén sem áll meg, megtartják a kontrollt a jelenlegi területeik felett, sőt, tovább terjeszkednek majd Jemen, Líbia, Szaúd-Arábia és Egyiptom felé. Ros�szabb esetben akár a szub-szaharai Afrika és Északnyugat-Ázsia is potenciális célpont lehet. Az elemzők szerint az USA alábecsülte a terrorszervezetet,

110

és a terrorizmus elleni harcnak 2016-ban sem lesz kézzel fogható eredménye, még a potenciális török beavatkozás ellenére sem. Európa komoly kihívások elé néz 2016-ban a GF szerint. Az előrejelzésük szerint a gazdasági válság Görögországról Olaszországra csap majd át, ahol most is a növekvő eladósodás és magas munkanélküliség jellemző. A migránsválság közben mélyül, és a megoldás csak az lehet a GF szerint, hogy egy egységes EU-s migrációs szabályozást vezetnek be, és létrehoznak egy olyan hatóságot, amely a külső határokat fogja felügyelni. Problémás pont továbbá, hogy Európa nem viselkedik vezetőként az ukrán konfliktus rendezésében, és mindezek együttesen – a gazdasági válság áttérése Olaszországra, a migránskérdés megoldatlansága és az ukrán krízis – Európa fragmentációjához vezetnek. A migráció miatt az is reális veszély, hogy az EU a szabad mozgás korlátozására kényszerül majd és az egyes tagállamok nagyobb autonómiára törekednek majd. Oroszország közel-keleti és belpolitikai problémáiról a GF nem beszél, csak az orosz-ukrán viszonyokra tér ki. A GF szerint Oroszország bele fog menni az ukrán helyzet rendezésébe, közösen az EU-val és az USA-val, gyakorlatilag bármilyen feltételek mellett.

Az egyetlen fontos szempont Moszkva számára Ukrajna semlegessége lesz. Kínára nézve nincs túl pozitív előrejelzése a GF-nek: az elemzők szerint, ahogy halmozódnak a gazdasági problémák Kínában, úgy fogja erősíteni a kínai vezetés a diktatúrát is, vagyis sokkal nagyobb politikai represszív nyomásra lehet majd számítani. Peking megpróbál hatást gyakorolni a gazdasági egyensúlytalanságokra is, aminek hatása lesz a kínai exporttól függő országokra. Az előrejelzés szerint 2016-ban fontos változások lesznek a mainstream geopolitikai események perifériáján is: így Latin-Amerika megérzi majd a kínai

kereslet csökkenése miatti gazdasági problémákat, az erősödő amerikai dollárt és a nyersanyagok alacsony árát. Argentína és Brazília a GF szerint jobbközép jellegű reformokat vezethet be, ami miatt sokkal vonzóbbakká válnak a külföldi tőke számára. Venezuela 2016-ban is nagy bajban lesz – mind politikailag, mind gazdaságilag az alacsony olajáraknak köszönhetően. Latin-Amerikához hasonló problémák elé nézhet Afrika is, ahol szintén problémát okoz a kínai gazdasági lassulás és a nyersanyagok árának esése.

111

Alexandria, Egyiptom 112

ÚJ ALEXANDRIsták

Akkor tanuljuk meg a dolgokat, amikor kell, se nem előbb, se nem később. szerző: Baracskai Zoltán

Ma sokkal több ember sokkal több mindenről tud, mint tegnap és tegnapelőtt, de ez a tudás sekélyes. A problémamegoldáshoz nélkülözhetetlen tudáselemeket és/vagy elméleteket majd ott és akkor érdemes „mélyíteni”, ahol, és amikor kell. Nem lehet előre tudni, hogy a jövő problémái mely meglévő, és mely meg nem lévő tudások nyomán lesznek megoldhatók. Egy ilyen világra készülünk, és ehhez egy olyan iskolát – műhelyt és tanítást – képzelek el, ahol a tudásgyártás és tudásátadás megszabadul a középszerűségtől és a karaokedivattól. Talán itt élmény lenne az új alexandriaiaknak a tanulás és kutatás.

főleg nem a tudáskeresés területén. Inkább olyasmit írok, amiért talán majd piszkavassal fenyegetnek. Arra sem vagyok hajlamos, hogy azt mondjam: minden más meg van írva, csak többet kellene olvasni. Ha meg is van írva, akkor bizonyos, hogy nem így. Rugaszkodjunk neki a problémamegoldásnak egy kicsit másként, mint ahogy a pozitivisták elképzelik. Valahogy úgy szeretnék itt és most írni, hogy néhányan elkezdjenek azon gondolkodni, hogy ma miben különbözik a tudáskeresés – ami majdnem ugyanaz, mint a tanulás – a tegnapitól. Itt és most gondolkodjunk el azon, hogy tudunk-e keresni tudást, ott és akkor, amikor kell.

PROBLÉMAMEGOLDÁS: KÍVÁNCSISKODÓ TUDÁSKERESÉS

BEZZEG A MI IDŐNKBEN

Egyik kedvenc történetem Karl Popper vallomása a filozófia óriásairól. „1946-47 akadémiai év kezdetén meghívást kaptam a Moral Sciences Club titkárától… Wittgenstein, aki a kandallóhoz közel ült, és idegesen játszott a piszkavassal, kihívóan azt mondta: ’Mondjon egy példát a morális szabályra’! Mire én azt feleltem: ’Például, hogy ne fenyegessük piszkavassal a meghívott előadót’. Erre aztán Wittgenstein idegesen elrohant… Miután Wittgenstein elrohant, nagyon kellemes vita következett, amelynek Bertrand Russel volt az egyik főszereplője.” (Popper, 1998:112) Nos, ezzel a történettel talán megérthető, hogy miként alakulnak ki a nagy gondolatok. A gondolkodó óriások is emberek, csak nekik más jut eszükbe ugyanarról, mint a középszerűeknek. Nem vagyok hajlamos jól strukturált algoritmusok híresztelésére,

Nagyszüleink elégedetlenek voltak szüleinkkel, ők velünk, mi meg gyermekeinkkel. Mindenkori kifogás: ti kevesebbet olvastok. „Az emberiség eddigi történelmében kiadásra került legalább harminckétmillió könyv, hétszázötven millió cikk” (Tapscott, Williams, 2007) és sok-tízmilliónyi más tudáshordozó. Vállalom néhány ember felháborodását, és a következő kérdést teszem fel: „Nem mindegy, hogy százmilliónyi forrásból háromezret olvas el valaki vagy egyet sem?” A meglévő tudásból való részesedés szempontjából teljesen mindegy, hiszen sem az olvasónak, sem a nem-olvasónak „halvány gőze” sincs a világ tudásáról. Most aktuális igazán Woody Allen kijelentése: „Részt vettem egy gyorsolvasó-tanfolyamon. A Háború és békét nem egészen húsz perc alatt olvastam el. Az oroszokról szól.” Ebben a stílusban azt is mondhatnám, hogy a 2015-ös irodalmi Nobel-díjas könyve a „Homo Sovieticus”-ról szól.

113

Elég ennyit tudni? Attól függ, hogy mire kell a tudás. Ha tájékozódni akarunk a világban, akkor talán ennyi is elég. Ha egy „érezhető problémát” akarunk megoldani, akkor kevés. Igenis állítom, hogy Szophoklész Antigonéja, Ibsen Vadkacsája és Márai Egy polgár vallomásai, és a többi kétezer-kilencszázkilencvenhét segítenek a tudásszűrésben. Aki hatvan évig naponta másfél órát olvas (ennek eredménye lehet az előbb emlegetett háromezer elolvasott valami), az könnyebben szelektál. Talán mégsem mindegy, hogy mennyit olvasunk? Vizsgáljuk meg a különböző korszakok ideáljait!

Ha a tudás gyarapodására törekszünk, akkor a kétes tudás gyarapodása következik be.

114

Amikor még a nagy-érettségi keveseknek volt elérhető, akkor a maradandó tudások (latin, görög, geometria) voltak az üdvöskék. Amikor már a főiskolai végzettség sem volt elérhetetlen, akkor a „gyakorlati tudás”, de mondhatnák úgy is, hogy egyetlen diszciplínában, vagy annak egy részében való jártasság lett az üdvöske. Az utóbbi időben, amikor sok minden elérhető a világhálón, a mindenről egy picit tudni lett az üdvöske. Sok minden változott a környezetben. Mit változtathatunk, amikor a problémamegoldást vizsgáljuk? Talán annyit, hogy bízunk abban, hogy majd ott és akkor, amikor kell, „mélyíteni” tudjuk a tudásunkat. Erre csak a „kiművelt emberfő” lesz képes, aki elsajátította az alapfogalmakat, és ami ennél fontosabb: megtanult tanulni. „Örökké hálás leszek első tanítónőmnek, Emma Goldbergnek, hogy megtanított olvasni, írni és számolni. Azt hiszem, csak ezeket a dolgokat kell a gyerekeknek megtanítani, és vannak olyan gyerekek, akiknek még erre sincs szükségük.

ÚJ ALEXANDRIsták

Minden más csak a környezettől függ, de a tanuláshoz csak olvasás kell és a gondolkodás.” – írja önéletrajzában Karl Popper, aki könyvek között született. Aki megtanult tanulni, képes lesz mélyíteni a tudását, és ezt a tudást képes lesz interpretálni is. A tudás kontextusba helyezése elválaszthatatlan az egyéntől. Az egyik ember kontextusa nem ugyanaz, mint a másiké. NE FÉLJÜNK A KÉTES TUDÁSTÓL! A „pénteken esni fog az eső, de szombaton szép idő lesz” több tudást tartalmaz, mint a „pénteken esni fog az eső” vagy a „szombaton szép idő lesz”. Igen ám, de az összetettebb tudás igazságának valószínűsége kisebb, mint az elemeié. Ebből következik, hogy nem törekedhetünk egyszerre a tudás gyarapodására és a tudás megbízhatóságára. E nyilvánvaló kijelentést sokan képtelenségnek tekintik, de talán nem az. Egyszerűen nem tudunk kibújni az igazságra törekvés karmaiból. Karl Popper egyszerű, de zseniális következtetésre jut. A kétes tudás egyetlen verifikációja a vita, vagyis az interperszonális ellenőrzés. A kétes tudás nem igaz vagy hamis, hanem itt és most valaki számára kontextusba foglalható vagy sem. A személyes tudás egyik része a tudás, a másik része a tudni interpretálni. Thomas Kuhn nyomán mondhatnánk: ha beengedik az új tudást egy tudóskörbe, akkor verifikálva van. Most rugaszkodjunk neki annak a diskurzusnak, hogy miként oldjuk meg a problémákat, amikor sokan sok mindenről tudnak egy picit. Herbert Simon 1971-ben megjósolta, hogy a tudásbőség figyelemszegénységet fog szülni. A mai huszonévesek az internettel együtt nőttek fel, megszokták a szabadságot és az ingyen elérhető tudást is. „Ha valamiért eddig fizetni kellett, de már nem kell, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ennek oka a minőség csökkenése. De ha valamiért sohasem kellett fizetni, ilyesmi eszünkbe sem jut.” (Anderson, 2009:82) Mi történik az interneten, ahol szabadon és ingyen egyre több és több tudás elérhető? A folyamatos böngészés és gyors bele-bele olvasás figyelmünket szétforgácsolja, így képtelenek vagyunk hosszabb ideig egyetlen dologra összpontosítani. Nicholas Carr (2014) azt jósolja, hogy így sok mindenről fogunk tudni, de csak egy keveset, így tudásunk sekély lesz. A tudásbőség nem növelte hosszú távú memóriánk kapacitását, azaz ugyanannyi kognitív séma fér bele ma is, mint az előző évszázadokban. A tanulás fogalmát eredetileg az iskolai tanulásra használták

– ennek eredménye volt a kiművelt emberfő, aki később tovább- és/vagy átképzéseken esett át. Ma már olyan távolra jutottunk, hogy emlegetnek szervezeti tanulást, tanuló szervezetet. Mintha versenyeznének a tudóskodók abban, hogy ki tudja még valahova odacsapni a tanulás fogalmát. Az élethosszig tartó tanulás (Baracskai et al., 2014) fogalma is kezd ellaposodni. Mindent sikerült belemagyarázni. Ha kicsit is belemélyedünk, akkor azonnal láthatjuk, hogy mindig is létezett az élethosszig tartó tanulás. Nem ma találták ki a „Jó pap is holtig tanul” mondást. Az igazi kérdés, hogy a tudásgyarapodásnak vannak-e új formái.

Az új alexandriaiak képesek lesznek ott és akkor, amikor kell, interpretálni a mélyített tudásukat. Az idén négy nemzetközi konferencián jártam, amelyek a tanulásról szóltak. Túl sok mindenről volt szó, de igazi paradigmaváltásnak a csíráját sem láttam. Minden, a régi paradigmában megválaszolhatatlan kérdés, a szőnyeg alá lett söpörve. De talán mégis paradigmaváltás előtt állunk. „Minden tanulónak más és más az érdeklődési köre és a tanulási stílusa. Annak, amit és ahogyan tanulnak, le kell kötnie energiájukat, meg kell mozgatni képzeletüket, és aktivizálni kell különböző tanulási módszereiket. Senkit sem lehet akarata ellenére tanulásra kényszeríteni. A tanulás személyes választás kérdése.” – mondta Sir Ken Robinson. A tudásbőség korában olyan kérdések vannak, amelyekre a régi paradigma által lehetetlen válaszolni. SZISZÜPHOSZ ERŐSÍTETTE IZMAIT „Az emberek – mondta a kis herceg – belebújnak a gyorsvonatokba, de nem is tudják, mit keresnek. Így aztán tesznek-vesznek, sürögnek-forognak, s egy helyben toporognak. És hozzátette: Kár a fáradságért.” (A kis herceg) Sziszüphoszi munkának szokták nevezni azt, ami hiábavaló. Talán mégsem volt Sziszüphosz munkája hiábavaló, hiszen erősítette izmait. Azt is mondhatnánk, hogy fogalmunk sincs arról, mit csinálunk, amikor valamit keresünk. A kukában és az interneten is böngésznek – írtam két évtizeddel ezelőtt.

115

Akkor korán volt, most már egy kicsit későn van megérteni, hogy nem mindig tudhatjuk, hogy mit keresünk. A gondok akkor kezdődnek, amikor olyasmit keresünk, amiről nem tudhatjuk, hogy mi. „Én is úgy látom, Menónom. Egyébként nem erősködnék olyan nagyon az állításom mellett; de ha úgy vélekedünk, hogy kutatni kell, amit nem tud valaki, akkor jobbak vagyunk és bátrabbak és kevésbé restek, mint ha úgy vélekednénk, hogy amit nem tudunk, azt nem is lehet megtalálni, és nem is kell keresni; nagyon is kardoskodnék emellett, ha tudnék szóval is, tettel is.” (Platón) Az érezhető problémák megoldásánál azt sem tudjuk, hogy mit keresünk, és azt sem, hogy hol keressük. Karl Popper az „Unended Quest” címet adta önéletrajzának (Popper, 1998). Jobb híján fordíthatjuk szüntelen kíváncsiskodásra is. A problémamegoldás folyamatát „Tentative Theory”-nak nevezte. A kép tisztulása folyamán kritizáljuk a felbukkanó megoldásokat, hogy megtaláljuk ezek érvényességi tartományát. „A problémák első puhatolódzó megoldása és maga az első probléma valamiképpen együtt kellett, hogy felmerüljenek.” (Popper, 1998:120) A problémamegoldás folyamata problémákkal kezdődik és problémákkal is végződik, ami azt jelenti, hogy egy végtelen folyamatról van szó. Minden megoldást további puhatolódzó megoldásokkal lehet javítani. A folyamatot bárhol el lehet kezdeni. A folyamatábra se nem több, se nem kevesebb, mint egy illusztráció, amely tükrözi a valóságot, de nem maga a valóság. Más, mint egy útmutatás, ahol a lépések betartásával eljuthatunk az egyetlen helyes megoldáshoz. Ha elfogadjuk, hogy a problémamegoldás folyamata egy szüntelen kíváncsiskodás, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy ez a munka nem hiábavaló, hiszen erősíthetjük izmainkat. Néha rábukkanhatunk olyan megoldásra, amely kiállja a verifikációt, de néha olyanra is, amely nem. Semmi gond, puhatolódzunk tovább. Minden problémában benne van a megoldás, és ez fordítva is érvényes, minden megoldásban egy kicsit benne van egy új probléma is. MINDEN OKOS, VAGY MÉGSEM A tudásmegoszthatóság sok szervezetet zavarba hoz, hiszen régen a szervezet része volt az úgynevezett „szellemi tulajdon”. Karrierje kezdetén Bill Gates felháborodását fejezte ki, hogy ingyen másolják a szoftvereit, és tiltakozott ellene, mondván így nem lesz pénzük az új fejlesztésekre, és ezzel mindenki

116

Az iskolában lazán megoldottunk olyan feladatokat, amelyekben megjelent a végtelen. Nem volt nehéz, hiszen úgy készítették, hogy visszaemlékezhettünk az egyetlen helyes megoldásra. Ebből nem következik, hogy értjük a végtelen fogalmát. „Egyébként, ha le tudjuk is írni a dolgok működését, az még nem jelenti azt, hogy értjük is az adott kapcsolatot.” – írja Thomas Sedláček (2012:151). Az egyetlen helyes megoldás keresésekor tudjuk, hogy mit keresünk, és azt is, hogy hol keressük. Ha egy színházi előadást keresek, akkor másként rugaszkodok neki. Tudom, hogy vannak színházak, és azt is tudom, hogy egy klasszikus drámát szeretnék megnézni. Amikor a Bizalom c. könyvet kerestem, akkor emlékeztem arra, hogy megvettem, de arra nem, hogy hova tettem. Ezekben az esetekben tudjuk, hogy mit keresünk, de nem tudjuk, hogy hol keressük. A régészek másként okoskodnak a kereséskor. Az ő módszerük az ásatás, amikor a föld alól tárják fel a múltbeli épületek maradványait. Amit találnak, az igazolja, hogy az a valami létezett. A megtalált legősibb képeket több mint huszonötezer évvel ezelőtt készítették a kőkorszakban, de írásra utaló jelek a Közel-Keleten nagyjából időszámításunk előtt háromezer-ötszázban jelentek meg. Ebből nem következik, hogy százezer évvel ezelőtt nem volt írás, de az sem, hogy volt. Ez a keresés úgy indul, hogy tudjuk, hogy hol keressünk, de nem tudjuk, hogy mit keresünk.

csak veszíteni fog. Ehhez hasonlóan még ma is vannak olyan szervezetek, amelyek birtokháborításnak, lopásnak tekintik, ha valaki a szervezeten kívül továbbgyarapítja az ott született tudást. De Bill Gates 1998-ban a washingtoni egyetemen kijelentette, hogy ha már szoftvert lopnak, akkor legalább az övét lopják. Így legalább rászoknak – gondolta Gates –, és majd kitalálják, hogy az elkövetkező évtizedben majd fizessenek is érte. Ma néhány szervezet már afelé tereli a gondolkodását, hogy a szabad tudásmegosztásnak talán nyertesei is lehetnek. Ha mindenki bezárná a kaput, akkor a világháló elvesztené a lényegét. Úgy tűnik, hogy a világhálón csak azt osztjuk meg, amit el akarunk adni. Talán erre serkentenek bennünket a cégóriások is, hiszen mást sem látunk, mint az agresszívan nyomuló ügynökök e-változatát. A Google kereső működéséről keveset tudunk.

ÚJ ALEXANDRIsták

Vannak, akik úgy híresztelik, hogy tudják, miként kell „jól elhelyezni” egy üzenetet, de talán velük mégsem érdemes foglalkozni. Azt sem tudjuk igazán, mit jelent nekünk egy jobb helyezés a találati listán. A Google nyilatkozataiból csak az tudható meg, amit közölni akarnak velünk. Az igazolásokba vetett hitet terjesztik. A pozitivista filozófia nyomán a gyakoriság mindent igazol. A rutinmozdulatok algoritmizálása rengeteget hozott a szériagyártásnak. Ebből nem kellene arra következtetni, hogy a szüntelen kíváncsiskodás is algoritmizálható. Szemkamerával rájönni, hogy a sokaság hova néz, ugyanabból a paradigmából ered, ahonnan a gépsor mellett dolgozók kézmozdulatainak vizsgálata.

A tanulási utakból kibányászott tapasztalatok talán többet segíthetnek. Olvastam egy cikket a Google-ról, de ebből sem tudhattam meg, hol tartanak a spekulálással. Lehet, hogy a robotika érdekli őket, de az is lehet, hogy a tartalmak mögött lévő logikai „ha… akkor” kapcsolatok feltérképezése. Az is lehet, hogy mindkettő, de az is lehet, hogy egyik sem.

Mit is láthatunk, ha beírunk egy ismert fogalmat? Vegyük például a „knowledge sharing” fogalmat. Nagyjából hat-hétmillió találat. Az sem meglepő, hogy mit kínál az első helyen. Egy Wiki-szócikket, ami Wendi Bukowitz és Ruth Williams 1999-ben megjelent könyvéből idéz két sort. A találati listán valahol Polányi is megtalálható, bár ő talán az egyetlen, akit érdemes lenne megtalálni. Nos, az a gondolkodó és/ vagy praktizáló új alexandriai, aki rákeres erre a fogalomra, az többet tud, mint amit az első egy-néhány találatból megtudhat. Egy diáknak vagy egy unatkozó nyugdíjasnak talán hasznos lehet ez a tudás is. Úgy látszik, hogy a Wiki egészen jól kiszolgálja a diákokat és a nyugdíjasokat. Ezzel nincs semmi bajom. A bajom azzal van, hogy rengeteget kell tudni ahhoz, hogy értelmes számú találatunk legyen, és köztük legyen az újdonság, amiről nem tudhatjuk, hogy létezik. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy nem elég okos a kereső. Mintha egy naprakész gondolkodó és/vagy praktizáló új alexandriai okosabb lenne, hiszen kapásból rávágná, hogy mit nézz meg és mit ne. Nos, erre egyetlen kereső sem képes, tehát messze van a naprakész gondolkodó és/vagy praktizáló új alexandriaitól.Ott tartunk, hogy a „keresd a gurut” még mindig többet hozhat, mint a világháló fürkészése. Ez sem pontosan így van, hiszen ha már nagyon sokat tudunk, akkor elindulhatunk a keresővel. Innen az ötletem: miért is ne taníthatnánk meg a gépi keresőt arra, ahogy az okos ember keresgél.

(Larry Page, 2000)

„A mesterséges intelligencia lesz a Google végső változata. Ettől még igen messze vagyunk.” A Google nagyjából kétszáz dologra figyel oda, amikor rangsorol egy tudásforrást. Ha oda is figyel az oldalak frissítésének gyakoriságára, abból nem következik, hogy a frissítés minőségére is odafigyelhet. Egy vizsgaidőszakban a diákok rengeteg kivonatot töltenek fel és le az internetre, internetről, de ebből nem következik, hogy a tartalom frissül. Aki a mesterséges intelligencián nőtt fel, azaz látott vagy bütykölt Prolog és/vagy Lisp programokat, az ezen a területen találhat problémákat, és itt keresi puhatolódzó megoldásait. Aki adatbázisokon nőtt fel, az ezen a területen találhat problémákat, és itt keresi puhatolódzó megoldásait. Aki a kognitív pszichológián nőtt fel, az ezen a területen találhat problémákat, és itt keresi puhatolódzó megoldásait. Az érezhető problémák nem teszik meg azt a szívességet, hogy alkalmazkodjanak ahhoz, amin felnőttél, de azt sem, hogy tankönyvi esetekként álljanak elő, hiszen azokból mindig megtudhatjuk az egyetlen helyes megoldást. Nem nagy ördöngösség, csak valakinek eszébe kellene jutnia, hogy ha van adat-bányászat és szöveg-bányászat, akkor talán lehet tapasztalat-bányászat is (Baracskai, 2014/b). Talán erre is mehetne a megoldáskeresés.

117

118

119

Richard Florida: a jövő alapja a kreativitás szerző: Polyák Eszter, Richard Florida a PAGEO meghívására tartott előadást Budapesten

Richard Florida a világ egyik legismertebb urbanistája, kutatásai során arra vállalkozott, hogy megvizsgálja, mitől lesz sikeres és élhető egy város. Florida egy személyben képviseli a kreatív osztályt és támogatja azt a városi környezetet, amely a gazdasági, tudományos és kulturális fejlődés hosszú távú motorja lesz. A PAGEO meghívására az amerikai professzor 2015 júniusában Budapesten tartott előadást, amelyben Magyarország számára is értékes gondolatokat fogalmazott meg.

AKIKTŐL MOZOG A FÖLD Florida több bestseller szerzője, de ezek közül is kiemelkedik a The Rise of the Creative Class, melyben korunkat leginkább meghatározó társadalmi osztály, a kreatív osztály definiálását kísérli meg. Florida szerint még nem alakult ki a jelenkor új vezető osztályának identitása. Ez az identitás pedig a létrehozó tényezőben, az átalakuló gazdaságban keresendő. A könyv célja, hogy rámutasson, miért és miként jut kiemelt szerephez ez az osztály, s ez milyen következményekkel jár a társadalom egészére nézve. A kreativitást, Keith Simonton szavaival élve, „az újdonság, a hasznosság és a meglepetés” összekapcsolódásaként határozza meg, mely szükséges a mai életstílushoz, minden területen használható, azonban egy szervezett rendszerrel olykor nehezen összeegyeztethető. A kreatív egyéniség már nem számít újdonságnak, az USA-ban ez az „új mainstream”. Florida szerint a 90-es évek óta zajló nagy gazdasági, kulturális és földrajzi változásokat elsősorban ezek a kreatív szakemberek mozgatták. A kreatív osztályt a válságok hatására átalakuló gazdaság hívta életre, s így identitásuk is a gazdasági változásból fakadhat. Ez egybevág azokkal a

120

statisztikai adatokkal, amelyek szerint a válság alatt nem csökkent, sőt leggyakrabban növekedett a kreatív osztály munkaerő-piaci részaránya. Alapvetően két típusú munkavállaló különíthető el a csoporton belül: egyfelől a „szuperkreatív” bázis, amely az innováció aktív előremozdítója, s másfelől a kreatív szakemberek, akik munkájuk során lehetőséget kapnak kreativitásuk kiaknázására. Ők alkotják az aktív dolgozók egyharmadát, s Florida a jövő egyik céljául tűzi ki a maradék kétharmad, a munkásés szolgáltató osztályban részt vevők kreativitásának kiaknázását.

„...a nagy gazdasági, kulturális és földrajzi változásokat elsősorban ezek a kreatív szakemberek mozgatták...” A kreatív osztály alapvetően szemben áll a XX. századot domináló vállalati struktúra ideális szakemberképével. Háttérbe szorul a lojalitás, növekszik a mobilitásra való igény és fellazulnak bizonyos szabályok, mint például az öltözködési normák.

a technológiai és társadalmi fejlődés összeütközéseiből fakadó problémákkal is. Habár az országok globális kreativitás indexe és Gini-indexe között negatív korreláció fedezhető fel, a példaként elénk állított USA-ban mégis különösen súlyos az egyenlőtlenség problémája, e téren Florida egy új típusú, földrajzi szegregációtól tart.

„...a motivációk listáján a kreatív munka megelőzi a kedvezőbb fizetést.” Florida legfontosabb mondanivalója az általa körülhatárolt társadalmi osztály küldetése: olyan új struktúra építésére szólítja fel a kreatív osztályt, amely az egész társadalom javát tudja szolgálni. Ebben a folyamatban hat kulcselemet határoz meg, s bár némelyik egyértelműnek tűnik (erős középosztály, szociális háló, oktatási rendszer), felelősségérzetet kelt és identitáskeresésre sarkall, mivel csak ezek birtokában lehet a jövő lehetősége a kreatív osztály.

fotó: Jaime Hogge

A munkájuk az életstílusuk szerves részévé vált, azonban a kreatív és kötetlen munkának árnyoldala is van: folyamatos időhiánnyal küzdenek, mivel az életük minden percét beosztják hivatásuk érdekében. A kreatív osztályt összefoghatják a tagjai által vallott értékek is, amelyek közül kiemelkedik az egyéniség, a sokszínűség és nyitottság, valamint a meritokrácia. Értékrendjük megmutatkozik a munkavállalásnál felmerülő szempontokban is, így az elmúlt tíz év egyre mélyülő változásai folytán egyre inkább jellemző, hogy a motivációk listáján a kreatív munka megelőzi a kedvezőbb fizetést. Előtérbe került a kihívást támasztó és felelősségteljes munkakör, jellemzően rugalmas munkaidőre és környezetre vágynak, fontos az elhelyezkedés és az ott található közösség, valamint a szakmai visszajelzés. Florida 2010-ben új kiadást jelentetett meg könyvéből, amelynek fő erénye a válság által előhívott változásokkal árnyalt korábbi gondolatmenet. A 2008-as válságra a fordista gazdasági és ipari rend végső bukásaként tekint. Új gazdasági rendszert lát kibontakozni, amelyben megváltozik a cégek és a munkavállalók kapcsolata, s ami számol

121

FLORIDA ÉS A BUDAPEST BRAIN BAR Richard Florida 2015. június 5-én részt vett a Budapesten megrendezett Brain Bar konferencián, amelyen a sikeres városokról tartott vitaindító előadást. Beszédében elmondta, hogy korábban már járt Budapesten, és örömmel tapasztalta a jól látható fejlődést. A látványos változások felvetnek néhány kérdést: mi történik most a gazdaságban és a városokban? Mi történik Budapesten? Florida a gazdasági krízis traumájából felépülő országok számára tágabb perspektíva lehetőségét vázolja fel. A történelem folyamán a gazdasági rend átalakulása teljesen természetes folyamat volt mindvégig, azonban általános tendencia volt, hogy a felhasznált fizikai eszközök megváltozása vitte előrébb. Agrártársadalomból így lett ipari társadalom, de az elmúlt évtizedekben erős elmozdulás vehető észre az anyagok minőségében, hiszen korunk „anyaga” a technológia és az információ. Ennek megfelelően alakult át a munkaerőpiac is: a 70-es évektől nagyban megnőtt a szolgáltató szektorban munkát vállalók aránya, s fölényük megmaradt a mai napig. Florida Marx gondolatait fogalmazza át, hogy meghatározza korunk emberképének egyedi vonását: nem csak az információ és technológia teszi különlegessé korunkat, hanem a kreativitás, amely a kor alkotóinak különleges, emberi kvalitása, segítségével a közösség munkája átalakítja saját környezetét. Ezt erősíti meg az a tény, hogy létezik 20 olyan ország, ahol a munkavállalók 40 százaléka kreatív munkát végez, Magyarországon ez körülbelül az állások egyharmadára vonatkozik Florida szerint. A fő mozgatóerő a gazdasági és társadalmi fejlődés 3 T-je: technológia, tehetség és tolerancia. A három tényező alapján indexeket állítottak fel, amelyek Magyarországot az előbbi két faktor szerint a világ 34. és 33. helyére rangsorolja, s ezt Florida kiemelkedőnek tartja, míg a tolerancia terén némi elmaradást tapasztal, mivel ebben globálisan a 41. helyet érjük el. Bár bevallja, hogy számításait érték kritikák, mégis fenntartja alaptételét, hogy mindenkiben alapvetően fellelhető a kreativitás. Ezt számos gyárban elvégzett kutatásával támasztja alá: a legsikeresebbeknek azok bizonyultak, akik a munkásokra potenciális alkotóként és feltalálóként tekintettek, és kreativitásukat kiaknázva tettek versenyképessé egy-egy üzemet. A gyárak azonban kevésbé relevánsak a mai rendszer számára.

122

VILÁGMÁRKÁK TANÁCSADÓJA Florida 2002-ben hozta létre a Creative Class Group tanácsadó céget, s ennek keretein belül a világ következő generációs kutatói, egyetemi oktatói és üzleti stratégái szolgáltatnak számos cégnek és szervezetnek. „Minden egyes emberi lény kreatív” – ez a rövid mondat akár Richard Florida ars poeticájának is nevezhető, hiszen urbanista pályája során leginkább az emberi kreativitás a várost és ezáltal az életminőséget átalakító erejét kutatja. Richard Florida a Martin Prosperity Institute igazgatója a University of Torontón, a globális kutatás professzora a New York Universityn, egyetemi pályafutása mellett pedig a Creative Class Group alapítója és igazgatója is. Munkásságában szociológiai, gazdasági és demográfiai kutatásokon keresztül világítja meg a XXI. század gazdaságának és fejlődésének kérdéseit. Akadémiai munkája mellett az Atlantic című magazin vezető szerkesztője, ő alapította a CityLab rovatot, amely a világ legnagyobb urbanisztikával fogalakozó internetes oldala lett. Legújabb kutatásainak eredményeit mindenki számára elérhetővé teszi, hogy rávilágítson az amerikai nagyvárosokat érintő 21. századi kihívásokra. Olyan aktuális témákat elemez, mint a New York-i középosztály helyzete a luxusingatlan-piacon, vagy az amerikai középiskolában engedélyezett lőfegyverek földrajza, de ír a kisvállalkozásokat érintő gazdasági ösztönzők negatív hatásairól is. Ügyfelei a Google, a Philips, a Kraft Foods és számos más multinacionális cég, akiknek globális adatbázisuk és elemzéseik alapján adnak tanácsot. Befektetési stratégiáik olyan helyi sajátosságokat is figyelembe vesznek, mint a városok szerkezete, az urbanizáció mértéke és a kreatív osztály lokális súlya. Így elsősorban olyan cégeket szólítanak meg, akik célcsoportjuknak a jelentős vásárlóerővel rendelkező kreatívokat kívánják megnyerni. Tevékenységük főként Florida kutatásai és elképzelései köré csoportosulnak, a gazdasági versenyképesség, társadalmi és kulturális fejlődés témaköreiben. Munkájában is társa felesége, Rana Florida, aki az üzleti és vállalkozásfejlesztési oldalról támogatja a szervezet céljait.

Richard Florida: a jövő alapja a kreativitás

A legnagyobb osztály ma a szolgáltató osztály, az amerikai munkaerőpiac 50%-át teszi ki ez a szektor. Alacsony termelékenység jellemző rá, s a 70-es évektől jellemző kirobbanó növekedését az ipari munkák robotizálásának köszönheti. Az amerikai álom azonban így pusztulásnak indult: a hozzáadott érték és a fizetések alacsonyak, s ez a középosztály rovására ment, a mai napig egyre jobban nő az egyenlőtlenség. Florida szerint a megoldás a szolgáltatói munkák kreatívabbá tételében rejlik, ami a társadalmi előnyök mellett a termelékenységben is megtérülne. A „HUB” EREJE

Természetesen emellett jelentős a hely minősége is – ez több dimenziót is magába foglal, természeti adottságokat, amelyeket használnak, de nem pusztítanak el; a városi környezet, amelyben egyaránt fontos az örökségvédelem és az újítás; kulturális környezet, de ez nem csupán a magaskultúrára, hanem utcai kezdeményezésekre is vonatkozik. A startupoknál is a városba költözés tendenciája figyelhető meg. New York, London, San Francisco esetében azonban dzsentrifikáció, tömörülés, plutokrácia megjelenése figyelhető meg, amely komoly problémát okoz a tágabb, kibontakozást kereső rétegek számára. Ezért ma a városi forradalom fontos része az újabb helyek keresése. Florida mégis az egyéni kreativitást tartja a legfontosabbnak: sosem lehet tudni, honnan törhet fel az innováció legújabb forrása, éppen ezért a lehetőséget minden ember számára fenn kell tartanunk – ez a kreatív osztály legfontosabb missziója.

Richard Florida a Budapest Brain Bar-on

Florida szembeszáll „a világ lapos” kijelentéssel is. Szerinte minden korábbinál fontosabb a földrajzi tér és a távolság, mivel mindig a pezsgő, sűrűn lakott csomópontokból emelkedtek ki a legnagyobb tehetségek és feltalálók, ezek pedig az emberiség történelme során mindig a városok voltak. Bevallása szerint ennek bizonyítására szolgál az éjszakai fények térképe: ez valós képet adhat a világ gazdaságának földrajzi felépüléséről. A fények látványos hálózatokat rajzolnak ki: ezek 40 gazdasági funkciójú területbe tömörítik a világot, így jönnek létre az úgynevezett megarégiók. Florida elképzelése alapján immár nem országok, hanem megarégiók versengenek, így nem teljes Kína, hanem csak a Shanghai környéki megarégió, valamint térségünk Budapest-Bécs megarégiója is.

Azonban ezeken belül is rendkívül fontos a három T területi összpontosulása, amelynek színtere korunk területi csomópontja, a város, amely esetében Florida ma forradalmat lát kibontakozni. A közösségekből jönnek létre a legnagyobb innovációk, a város kollektív tehetsége és akarata hozza létre az innovációt. A közösség minősége sem elhanyagolható, a jó közösségnek megkülönböztető jegyei vannak, ezek többek között a nyitottság, a rugalmasság, a függetlenség és a tolerancia.

123

San Francisco 124

„...sosem lehet tudni, honnan törhet fel az innováció legújabb forrása, éppen ezért a lehetőséget minden ember számára fenn kell tartanunk...” 125

KREATIViTÁSSAL BEOLTANI EGY TÁRSADALMAT Forrás: Kreatív Városok, 2015 Készítette: Farkas Sára

A városok kreatív átalakulásának kulcstényezőiről készített tanulmányt Edwin Bendyk, aki Charles Landry és Richard Florida elméleteit is alapul vette. A megújulás tökéletes példája Berlin. A német főváros kreatív fordulatát nem a fizikai rehabilitáció, hanem a társadalmi befogadás és a megfizethető szolgáltatások teremtették meg. A megfizethetőség ugyanis lehetővé teszi, hogy a város sokféle tevékenységnek, szolgáltatásnak helyet adva kulturálisan sokszínű maradjon. A sokszínűség pedig a kreativitás alapja.

Bendyk szerint ez a kreatív megújulás egy hosszú folyamat eredménye. Az egykori fizikai munkavégzést és munkaköröket fokozatosan felváltják az emberi kreativitáson és tudáson alapuló tevékenységek, melynek alapja, hogy a fiatalok képzettségi szintje is növekszik. Ezzel párhuzamosan pedig a fizikai környezet is átalakul, az egykori üzemek és erőművek helyén loftok, valamint kulturális és kreatív ipari központok jönnek létre. E kreatív irányba történő elmozdulásnak, átalakulásnak egyaránt része kell, hogy legyen az innovációt és tudásáramlást elősegítő fizikai környezet, infrastruktúra kialakítása, valamint az elfogadó, toleráns társadalmi szellemiség megteremtése. Bendyk (Floridára alapozott) javaslata szerint ennek megteremtése felé az első lépés a jelenlegi lakosok kreativitásának felszabadítása és ösztönzése.

„A kreativitást megfelelő életkörülményekkel, valamint a tanulási és tesztelési folyamatokat elfogadó társadalmi környezet megteremtésével segíthetjük elő...” 126

A kreativitást megfelelő életkörülményekkel, és élhetőbb városi környezet megteremtésével segíthetjük elő, amelyhez múzeumi beruházások, zenei központok, jó minőségű közterek, iskolák, egyetemek, éttermek és klubok fejlesztése szükséges. Florida szerint ezeknek a helyeknek a fejlesztése sokkal fontosabb, mint a technológiai parkok és inkubátorok (technológiatranszfer intézményei) létrehozása, ugyanis utóbbi intézmények kialakítása automatikusan megtörténik, ha a város már kezelte a kreatív és innovatív munkaerő vonzását. Bendyk Bilbao ambivalens példáját is megemlíti, ahol a Frank Gehry által tervezett Guggenheim Múzeum és a kulturális iparba történő beruházások rövid időre felélénkítették a város turisztikai forgalmát és növelték bevételeit. A válság azonban rávilágított arra, hogy a fizikai infrastruktúrába történő nagyléptékű beruházások, mint az ipari átalakulással sújtott térségek megújításának első lépése, hosszú távon nem vezet fenntartható, stabil növekedéshez. (A szerző bár nem fejti ki, de ilyen esetekben a beruházások fenntartásához, az újonnan kialakított szolgáltatások igénybevételéhez a helyiek által támasztott kereslet hiányzik, a turisztikai bevételek alakulása pedig nem minden esetben jelent kompenzációt. Emellett a nagyléptékű beruházásokat a városok gyakran adósságból finanszírozzák, amely komoly nyomást helyez a stabil működésre.)

Reichstag, Berlin 127

Összességében a városok kreativitáson alapuló megújulása csak akkor válhat valósággá, ha annak feltételei az intézmények működési kultúrájában és az emberek személyes szintjén egyaránt megjelenik. BERUHÁZÁSOK VS MUNKAKULTÚRA A kulturális és kreatív iparágak jellemzői jelentősen eltérnek a korábbi időszakban megszokott munkakultúrától és aktivitási rendtől. Landry 1980-as években megfogalmazott elméletében a kreatív városok kialakulását az emberi fejlődés előrehaladásával azon folyamat eredményeként határozta meg, melyben az egykori fizikai munkavégzést és munkaköröket fokozatosan felváltják az emberi kreativitáson és tudáson alapuló tevékenységek, amelynek alapja, hogy a fiatalok képzettsége egyre magasabb szintűvé válik. Ezzel párhuzamosan a települések épített környezete is átalakul, az egykori üzemek és erőművek helyén loftok, valamint kulturális és kreatív ipari központok jönnek létre. Florida a városok kreatív átalakulásában három kulcstényezőt azonosított (3T modell), mely a tudás, a tolerancia és a technológia. A kulturális és kreatív iparágak jellemzői jelentősen eltérnek a korábbi időszakban megszokott munkakultúrától és aktivitási rendtől.

Guggenheim Múzeum, Bilbao 128

A kreatív és kulturális ágazatok legfontosabb jellemzői, hogy önfoglalkoztatási formákon, legtöbbször mikrovállalkozásokon alapulnak, a szektor természetéből fakadóan magas a bizonytalansági faktor, valamint kibontakozásuk csak olyan társadalmi környezetben lehetséges, melyben a közösségek magas kulturális kompetenciákkal és toleranciával rendelkeznek. Bár a múltban számos költséges, a városok fizikai rehabilitációjával kapcsolatos beruházást hajtottak végre, a társadalmi változások ennél lassabb dinamikát mutatnak. Különös tekintettel a kulturális szolgáltatások iránti igény, mint keresleti tényező kialakulására, a fogyasztási mintázatok átalakulására, valamint az új, technológiaintenzív szolgáltatások iránti belső igények kifejlődésére. A vízió és valóság közötti rés betöltésének legnagyobb kihívása a humánerőforrás (egyén) és a társadalmi környezet (közösségek) fejlesztése. E társadalmi kapacitások fejlesztése képezi az átalakuló térségek, szegénységgel sújtott területek felzárkózásának kulcstényezőjét. Bendyk cikkének fő üzenete, hogy a kreatív városok megteremtéséhez az első lépés a benne élők kultúra és kreatív szolgáltatások iránti igényének megteremtése.

Bilbao, Spanyolorszรกg: Guggenheim Museum 129

SIKERESEK, VAGY JÓK LEGYÜNK?

Mitől sikeres és mitől jó egy ország? Kizárja-e a kettő egymást, vagy előfeltételei egymásnak? Simon Anholt, a világ egyik legismertebb országmárka és brand-szakértője, ezekre a kérdésekre válaszolt a PAGEO Alapítvány konferenciáján. Simon Anholt szerint csak egyetlen globális szuperhatalom létezik: a közvélemény. Az országok nemzetközi megítélése pedig döntő hatással bír gazdasági és diplomáciai sikereire. A nemzetközi közvélemény mérésével viszont azt is megmondhatjuk, miben kell javulnia egy-egy országnak vagy városnak, hogy sikeresebb lehessen. Egy tavaly elindított kutatásával Anholt tovább lépett, és nem csak azt elemezte, hogy mitől sikeres egy város vagy egy ország, hanem azt is, hogy mitől „jó”. Az általa létrehozott Good Country Index elsőként vizsgálja, hogy a világ országai mennyivel járulnak hozzá bolygónk és az emberiség hosszú távú fennmaradásához: a közjó-

130

hoz. Magyarország a 125 országot jegyző listán a 61. helyen áll, míg a tudomány és technológia területén az előkelő 9. helyen szerepel. A nagyobb államok közül Németország 13., USA 21., Oroszország 95., Kína 107. a rangsorban. Anholt 35 éve foglalkozik brandépítéssel, ő az ország-marketing módszertanának megalapozója. Az Anholt-Gfk Index évről évre 50 országot és 50 várost rangsorol 6 különböző aspektus alapján 25 ország 20 000 állampolgárának véleménye figyelembevételével. Számos ország vezetőinek adott már tanácsot, és olyan multinacionális cégek márkáit építette fel, mint a Nike, az IBM, a Microsoft, a Coca-Cola vagy a Samsung. 2009-ben 25 Nobel-díjas kiválóság javaslatára elnyerte a Nobels Colloquia Prize for Economics díját. A világhírű szakértő 2015 októberében Budapesten tartott előadást a PAGEO KLUBon.

131

fot贸: Hajnal Andr谩s

Simon Anholt: A nagy országmárka svindli Simon Anholt Budapesten tartott előadást a PAGEO vendégeként.

„Örülök, hogy itt lehetek, és köszönöm a meghívást ebbe a gyönyörű városba! Három index történetét szeretném elmesélni Önöknek. Nem vagyok igazi tudós, de imádom a méréseket. Mondhatni, a mérések megszállottja vagyok. Miközben erre az előadásra készültem, rájöttem, hogy nagyon is észszerű lenne a karrierem történetét mérések sorozataként bemutatni. Ezt fogom tehát tenni.”

New York 132

Egy szerencsétlen fogalom Minden 1998-ban kezdődött. Ekkor követtem el tudományos karrierem legnagyobb baklövését: bevezettem egy meglehetősen szerencsétlenül elnevezett fogalmat, a nation brand fogalmát. A The Nation Brands of the 21st Century című tanulmányomban (amely a The Journal of Brand Management folyóiratban jelent meg) egy rendkívül egyszerű jelenségről írtam. Rájöttem ugyanis, hogy eljött a globalizáció legújabb korszaka. Ebben a korszakban hirtelen minden ország egymás vetélytársa lett a turizmus, befektetés, tehetség és figyelem területén. A gond csak az, hogy az országok képzeletbeli szupermarketje hatalmas. Közel 200 ország létezik, és a legtöbb ember, aki a turizmus, befektetés, kultúra, munkahelyek vagy bármi egyéb terén vásárlóként lép fel, szinte semmit sem tud ezekről az országokról. Egyszerűen túl sok ország létezik. Egy ilyen helyzetben, amikor a termék valódi természetéről nem tudunk túl sokat, általában az előítéleteinkre hallgatunk. Így tehát amellett érveltem, hogy a 21. században, amelyik a tanulmány megjelenésekor épp elkezdődött, az országok imázsa majdhogynem fontosabbá vált a valóságnál – pusztán azért, mert az emberek nem ismerik a valóságot. És amikor nem ismerjük a valóságot, az imázs teljes mértékben átveszi annak helyét. Meg kell hogy mondjam, nem voltam túl boldog a következtetésemtől. Szomorú gondolat, hogy a nemzetállam, ez a rendkívül izgalmas politikai, földrajzi, társadalmi és antropológiai konstrukció, a modern kor végére mindössze egy márkává silányodjon le. A nation brand fogalmát én ironikusan használtam. Ez óriási tévedés volt. Sohase ironizáljanak egy tudományos értekezésben! Sajnálatos módon mindenki azt hitte, hogy komolyan beszélek, így aztán a nation brand kifejezés nagyon gyorsan és számomra teljesen észrevétlenül átváltozott nation brandinggé. Ugyan, mit számít három betű? Kérdezhetik. Márpedig nagyon is számít, épp ezért a mondanivalóm első része, amely az első indexemig vezet, pontosan erről a három betűről szól. A zsírkréta-módszer Mi is az a nation branding voltaképpen? Nevetséges a nation branding eszméje: fogj egy országot, és változtasd fogyasztói termékké!

Most biztos arra gondolnak, hogy ez csak tréfa, és hogy egyetlen kormány, egyetlen komoly ember sem gondolná, hogy ennek köze lehet a logókhoz, ugye? És mégis létezik ez a jelenség, amit én zsírkréta-módszernek neveztem el. A módszer lényege, hogy az ország, régió vagy város neve mellé a boltban beszerezhető összes színes zsírkrétával rajzolunk egy logót, és ez valamilyen varázslatos módon majd megváltoztatja az egész ország imázsát. A zsírkréta-módszer a sok különböző helyet mind egyformának mutatja. El tudnának képzelni két helyet, ami jobban különbözik egymástól, mint Zambia és Nicaragua? És lám, a logójuk egyforma. Néha elalvás előtt azon töprengek, hogy nem egy elképesztő, üzleti célú átverésről van-e szó. Hogy létezik egy dizájnügynökség, egyetlen ötlettel, de számtalan leányvállalattal a világ különböző városaiban, és már több száz kormánynak eladták a koncepciót, amiről azt állítják, hogy egyedi. Biztosan értik, miért gondolom, hogy ez remek ötlet lenne: a beszélgetés mindig ugyanoda lyukad ki. Azt mondják: -Mi tudjuk, hogy mennyire fantasztikus, változatos, sokszínű, gazdag és gyönyörű város/régió/ország vagyunk. De valahányszor közvélemény-kutatást végzünk, kiderül, hogy az emberek ennek nincsenek tudatában. Ha tudnák, mennyire csodálatosak vagyunk valójában, ide jönnének nyaralni, befektetni, ide akarnának költözni, és sokkal pozitívabban emlegetnének minket. -Tudom már! Ha a város nevének minden betűjét más színnel írjuk le, akkor majd rájönnek minderre, nem? Hát nem. Az én megközelítésem sosem támaszkodott a kommunikációra. Nem hiszek abban, hogy bámiféle imázst meg lehetne változtatni a kommunikáció segítségével. Sőt, még messzebbre megyek. Ez a szörnyűség, amit nation brandingnek nevezünk, azt próbálja elhitetni velünk, hogy ha egy város vagy ország imázsán változtatni kell, az kizárólag a kommunikációs üzeneten múlik. Van erre egy másik kifejezés is: propaganda. A propaganda olyan üzenetet jelent, amellyel szándékosan manipulálni akarják az emberek valóságképét anékül, hogy magán a valóságon változtatnának. Szerintem ez nem működik. A 21. század és a globalizált világunk egyik csodálatos vonása, hogy a propaganda folytatása majdhogynem lehetetlenné vált. A propaganda csak akkor működhet, ha a közönséghez elérő összes kommunikációs csatorna egyvalaki irányítása alatt áll.

133

134

Tehát ha Ön lenne Kim Dzsongun, Joszif Sztálin vagy épp Joseph Goebbels, működtethetne propagandát, mert az emberek az igazság egyetlen változatához férnének hozzá, méghozzá az Ön igazságához. Ha csak ezt az igazságot hallják, és semmi egyebet, akkor egy idő után valószínűleg felhagynak az ellenkezéssel, és elhiszik, mert más nem jut el hozzájuk. De nemzetközi szinten ez soha nem volt lehetséges. Ahogy mondani szoktam, ha a nation branding valóban működne, akkor mára mindannyian a Harmadik Birodalomban élnénk az Európai Unió helyett. Hiszen senki sem értett jobban a nation brandinghez, mint Joseph Goebbels.

Pár évvel ezelőtt írtam egy könyvet Competitive Identity címmel. Azért említem most, mert ez volt az én kétségbeesett és kudarcra ítélt próbálkozásom arra, hogy a nation branding kifejezést valami okosabbra cseréljem. Bizonyos értelemben sikerült, mert valami kevésbé szexit szerettem volna kitalálni, mint a nation branding. Ez sikerült: a kompetitív identitás jóval kevésbé szexi, mint a nation branding, de hiába, mert senki nem használja ezt a kifejezést, egy vagy két kormányt leszámítva. Maga a téma lenyűgöző. Sok évet töltöttem a feltárásával és kutatásával, illetve a kormányoknak való tanácsadással. További számos könyvet lehetne írni róla az én kötetem után. Az emberek világszerte ér-

A helyzet a következő: ha rá próbálják kényszeríteni az embereket, hogy valamit elhiggyenek, akkor vagy oda se figyelnek (ez a legvalószínűbb), vagy ellenkezni fognak, és annyi ellenpéldát sorolnak fel, amen�nyit csak bírnak. A bevallottan kissé már megcsontosodott személyes véleményem tehát az, hogy azok a kormányok, amelyek az adófizetők pénzét arra költik, hogy a világ színe előtt hangoztassák, mennyire menő, fantasztikus, csodálatos, vonzó és nagyszerű az ország, nemhogy nem méltók a hatalomra, de börtönbe kellene kerülniük, mert ez a tevékenység értelmetlen. És az elmúlt húsz évben egyetlen megalapozott esettanulmányt sem találtam, amely bizonyította volna, hogy akár egyetlen ország, régió vagy város is képes lett volna megváltoztatni az imázsát pusztán kommunikációs üzenetekkel. Talán régimódinak tűnök, de ha valamire az adófizetők pénzét költjük, az legyen mérhető, átlátható és elszámoltatható. Szükség van egy modellre, hogy elmondhassuk: „azért tesszük, mert egy másik ország már megtette, és nekik bevált”. De ezt sose hallom a kormányoktól. Ehelyett azt mondják: „azért tesszük, mert mindenki más is ezt teszi”. Ez a gondolkodásmód kicsit hasonlít ahhoz, mint mikor azt mondják: „egyél kutyagumit, száztrillió légy nem tévedhet”. Az igazság az, hogy nem létezik olyan modell, amely alátámasztaná a nation branding hatásosságát. Sok kormányzat használja, de sosem értékelik ki az eredményeket, és sosem képesek bebizonyítani, hogy hatásos volt. Ez tehát a különbség a nation brand és a nation branding között. Előbbi csupán egy megfigyelés az imázs fontosságával kapcsolatban, az utóbbi viszont egy trükknek vagy módszernek tűnik, amivel az imázs alakítható. Nem hiszek e módszer létezésében, de ha mégis létezik, biztosan nincs semmi köze a kommunikációhoz, a logóhoz vagy a szlogenekhez, legfeljebb a kormányzati intézkedésekhez.

deklődnek iránta, a médiát is izgalomban tartja. Nagyon is jó téma annak a kornak, amelyben élünk, ahol az imázst és annak valósághoz való viszonyát óriási figyelem övezi. Már önálló tudományos területnek számít. Tizenegy éve, hogy megalapítottam egy tudományos folyóiratot, amely továbbra is megjelenik negyedévente, és a kutatók a mai napig írják a tanulmányokat a nemzetek és városok imázsáról. A vicc az, hogy az összes tanulmány abból indul ki, hogy ez a tudományág valóban létezik. De mindannyian tévednek, mert nem létezik, ez csupán egy kollektív hallucináció, amelyért részben felelősnek tartom magam. Hány kormányzatnak dolgoztam már tanácsadóként? Ötvenháromnál tart a lista. Azért mondom ezt meg önöknek, mert szeretném, ha megértenék, hogy amikor erről a kérdésről beszélek, azt úgy teszem, hogy alaposan a mélyére néztem. Ötvenhárom kormány tanácsadójaként dolgoztam, általában az elnök vagy miniszterelnök szintjén; rengeteg ország és város számára készítettem kutatásokat, és sok-sok tanulmányt végigolvastam. Ha tehát azt mondom, hogy szerintem ez az egész csak illúzió, akkor remélem, hogy önök fontolóra veszik majd, mert nekem tizenöt évembe telt, hogy rájöjjek. Persze az emberek fel szokták tenni azt a kézenfekvő kérdést, hogy „miért ne számítana az imázs?” Azt gondolom, hogy az imázs fontos, és a téma feltérképezésének első szakaszában az egyik célom pontosan az volt, hogy bizonyítékot találjak az imázs fontosságára a földrajzi helyek esetében. Azóta sok bizonyítékot gyűjtöttünk, sok más kutatóval együtt. Itt van például az a tanulmány, ami a Drexel Egyetemen íródott négy évvel ezelőtt. Ez bemutatja, hogy ha egy adott ország hírnevét egy másikban egy helyezéssel előbbre juttatjuk – a nation brand indexemre utalnak, amire máris rátérek –, akkor 2%-kal nő az országba irányuló export,

Sevilla, Spanyolország Metropol Parasol

ami megfelel a vámteher 4%-os csökkenésének. Ez pedig elég jelentős, mert ezek ugyan kis számok, de gyakorta hatalmas összeget jelentenek. A tanulmány tehát azt állítja, hogy ha az imázsunkat egy kicsit javítjuk, akkor a másik országba irányuló exportunk jelentősen megnő. Ezt nevezzük a származási ország effektusnak. E pillanatban a „Made in Hungary” jelzés valószínűleg többet ér, mint a „Made in Djibouti”, de bizonyára kevesebbet, mint a „Made in Japan”. A feltételezett érték skálája óriási értéknövelő hatással van az export területén. Van itt más is: egy megdöbbentő állítás, amit először el sem hittem, mikor a tanulmányt beadták. Kiderült, hogy az Anholt Nation Brand Index, ami az eszmei érték mérőszáma, vagyis az ország iránti megbecsülés eszmei értéke egy másik országban, jelentős pozitív hatással bír a közvetlen külföldi tőkebefektetésre (FDI). Az index egypontos növekedése 27%-os növekedést jelentett a külföldről beáramló tőkebefektetésre nézve. Ez

egészen megdöbbentő. Ez azt jelenti, hogy ha nem is ugrunk egy helyezést előre, csupán egyetlen ponttal javítjuk az imázst, már az is a közvetlen külföldi tőkebefektetés 27%-os növekedésével jár. Ez szó szerint sorsfordító lehet egy ország számára. Az FDI majdnem a harmadával nő! Mikor először láttuk a tanulmányt, szkeptikusak voltunk, ezért megkértük az intézetet, hogy erősítse meg a következtetéseket, amit meg is tett, de még mindig kételkedtünk. A szerkesztőbizottság azt mondta, hogy senki nem hinnné el, ha leközölnék, mert a számok túl nagyok. Így aztán jóindulattal visszaküldték a Max Planck Intézetnek és az OECDnek a tanulmányt véleményezésre és ellenőrzésre, és végül beláttuk, hogy publikálnunk kell. Ez az érték meghökkentően magas, és megmutatja, hogy az imázs nagyon is jelentős és kézzelfogható hatással van egy nemzet életére, a gazdasági életre.

135

Azt hiszem, számomra ez volt a kiindulási pont, a megvilágosodás. Ezért írtam az első tanulmányomban, hogy manapság egy kormány feladatai közt legalább annyira fontos a brand management, mint az intézkedések hozatala, mivel a kormány felelős a nemzet jó híréért. A jó hír teszi lehetővé a kereskedelmet és a versenyképességet. Van még egy kimutatás, amit azonban nem tartok hitelesnek: az ország hírnevének 10%os javulása 11%-kal növeli a turizmust. Csakhogy szerintem ez az eredmény túl alacsony. Ha valóban 10%-kal növelnénk a hírnevet, úgy gondolom, a turizmus duplázódna vagy triplázódna. De a Reputation Institute nem közölte a módszertant, így nem is ellenőrizhetem le az eredményt. A bizonyítékok viszont egyre csak gyűlnek, egyre több tanulmány születik évről évre arról, hogy az imázs hatással van az exportteljesítményre, egyszerűsíti a diplomáciát, vonzza az országba a diákokat (mint tudjuk, ez rendkívül fontos), vonzza a külföldi befektetőket, a turistákat, a kiemelt sporteseményeket és kulturális eseményeket. Úgy fest, hogy bármilyen területet is vizsgálunk, azok az országok, amelyeknek jó, erős és pozitív az imázsuk, több üzleti lehetőséghez jutnak, és az árrésük is nagyobb. A gyenge vagy negatív imázzsal rendelkező országok esetében ez fordítva érvényesül. Hatosfogat az NBI-ben Mindezekből született meg az a rendkívül egyszerű modell, amely megpróbált magyarázatot találni arra, hogyan működik az országimázs. A modell szerint minden ország hat természetes csatornán át kommunikálja a hírnevét a világ többi része felé.

ÉS ÁS Á S Z L H Á OR RU ND E B VÁ BE

TURIZMUS

KORMÁNYZÁS ÉS A ÚR G LT KSÉ KU R Ö Ö

MB E

K 136

A legtöbb esetben ezt öntudatlanul teszik. A legfontosabb tényező az export, a termékek. Hogy egy egyszerű példával éljek: a Németországról alkotott képünk legnagyobb része a német termékek révén alakult ki. Azért tartjuk a németeket hatékonynak, mert ismerjük a BMW-t, a Siemenst, a Bosch-t, a Mercedest… és a Volkswagent. Az elmúlt két hétben hetvenkét újságíró hívott fel, hogy megkérdezze, árthat-e a Volkswagen-botrány Németország imázsának. A válasz pedig természetesen nemleges. Németország imázsa egy gigantikus kulturális építmény. Az emberiség úgy tartja, hogy Németország a szabályokat létrehozza és nem áthágja őket. A Volkswagen-botrányra ezért anomáliaként tekintenek, ami azt erősíti meg, amit eddig is gondoltak. Tudom, mert történt már ilyen. Amikor a Toyota egy szörnyű botrányba keveredett a veszélyes gépjárművei miatt, amit aztán nem ismert el, az én indexem szerint az ügy semmilyen hatással nem volt Japán imázsára. A Toyotának ideiglenesen rosszat tett, de Japánnak nem. Az emberek továbbra is abban a hitben akarnak élni, hogy a németek nagyszerűek, és hogy a német autók nagyszerűek. Nem könnyű megváltoztatni az emberek véleményét, még nagyon komoly erőfeszítések árán sem, ahogy a Volkswagen teszi. Vannak tehát a termékek, van a kormányzás, az állam külpolitikája, az elkötelezettség a természetvédelem, az emberi jogok és hasonló ügyek iránt… És ott van a kultúra, ami kiemelten fontos. Ha azt gondoljuk, hogy egy ország kulturális öröksége gazdag és eleven, akkor nagyobb eséllyel tiszteljük azt. Ha azt gondoljuk, hogy nem rendelkezik ilyesmivel, akkor kevésbé fogjuk tisztelni. Ott vannak aztán persze az emberek, akik rendkívül fontosak, akár átlagemberekről, akár hírességekről van szó. Hazámnak, az Egyesült Királyságnak a imázsát részben Margaret Thatcher, Winston Churchill, David Beckham és Elton John alakította ki. Ez nem meglepő, hiszen mi, emberek szeretjük megszemélyesíteni az országokat, és sokkal egyszerűbb számunkra megérteni egy országot, ha egy ottani hírességhez kötjük. Néhány évvel ezelőtt Jeremy Hildreth-tel együtt írtunk egy könyvet Brand America címmel, amiben jónéhány oldalt annak szenteltünk, hogy elmeséljük, hogyan építette fel Benjamin Franklin Amerika imázsát Franciaországban, ahol nagykövetként szolgált.

KITÖRÖLT KULTÚRÁK

forrás: Fortepan.hu

A Szovjetunió egyik különös tragédiája az volt, hogy a befolyása alatt álló országok (melyeket az én országomban keleti blokknak neveztünk), tehát a vasfüggöny mögötti országok egyedi kulturális emlékezetét 75 évre kitörölték az emberek emlékezetéből. Amikor a fal 1989-ben leomlott, a világ többi részének újra fel kellett fedeznie az alapoktól, hogy minden egyes országnak, Magyarországot és az összes többit beleértve, volt saját kultúrája, amit 75 éven át rejtegettek előlünk. Ez hatalmas gaztett volt, mert elvette ezen országoktól a lehetőséget, hogy versenyképes módon mutatassák meg valódi önmagukat a nemzetközi színtéren. A legtöbbjük azóta magára talált – egyes országok kimondottan gyorsan, ahogy Magyarország is, ahol szerencsés módon szép városok vannak, amelyek vonzzák a turistákat, és az emberek így hamar rájönnek, hogy ezek az országok jelentős, egyedi kultúrával rendelkeznek. Az egykori Szovjetunió országai, ahol a városok nem turistacsalogató szépségűek, sokkal nehezebben és lassabban tudják újra kitalálni önmagukat.

A Berlini Fal 137

Az akkoriban élő franciák újra és újra azt mondták: ha az amerikaiak olyanok, mint ez a különleges ember, akkor a függetlenségi háború rossz oldalán állunk! Át is álltak egy olyan személy hatására, mint Benjamin Franklin, amely számukra Amerikát jelképezte. Milyen képünk lenne ma Dél-Afrikáról Nelson Mandela nélkül? Mit gondolnánk Burmáról, ha nem gondolhatnánk Ang Szán Szu Csíre? Mit gondolnánk Brazíliáról, ha nem gondolhatnánk Lula da Silvára? Ezeknek a személyiségeknek az ereje képes (bár nem szeretem ezt a kifejezést) brandelni, imázst adni egy országnak. Ami – persze, mondanom sem kell – negatív is lehet. Egyszerű emberek is előidézhetnek ilyesmit, példá-

emberek. Úgyhogy arra jutottam, legjobb lesz, ha magam csinálom meg. Egy GMI nevű céggel kezdtünk együttműködni az USA-ban, és elkezdtük elvégezni a méréseket. Itt tartunk ma.

ul diaszpórában. Írország, Skócia vagy Törökország esetében milliók élnek külföldi diaszpórákban, és ők bizony, tetszik vagy sem, az adott ország nagykövetei. A kutatásaim egyik tanulsága az, hogy Európán belül ott a leginkább negatív Törökország megítélése, ahol a legnagyobb számú török népesség él. Nem az ő hibájuk, de ezek a betelepülők rosszabbá tették a hazájuk imázsát. Hasonló a helyezet az Egyesült Államokban, ahol körülbelül 11 millió mexikói él és dolgozik, akik óriási hatással vannak a hazájuk imázsára.

Így aztán 2008-ban, mikor megállapodást kötöttem a GfK-val, amiért nagyon hálás vagyok, áttértünk az évi egy felmérésre. Nem volt értelme háromhavonta ismételni. Minden évben 20.000–38.000 fővel beszélünk 20–28 országban, amely statisztikailag a világ lakosságának 66%-át, a vásárlóerőre vetítve pedig a gazdaság 70%-át reprezentálja. Ötven célországot vizsgálunk, valamint a társindexet, a City Brands Indexet, avagy CBI-t, ahol 50 várost vizsgálunk hasonló módon. 50 kérdést teszünk fel. Ez egy igencsak részletes kérdőív, rendkívül mélyreható kérdéseket teszünk fel az embereknek, hogy felmérjük a különböző országokról alkotott véleményüket. A hatszög mindegyik csúcsára kitérünk, rákérdezünk a benyomásaikra a kultúráról, az emberekről, az iparról, a tájról és a többiről. Egy kanadai kutató pár évvel ezelőtt megírta nekem, hogy ez lett a világ harmadik vagy negyedik legnagyobb felmérése. Visszakérdeztem, hogy az imázzsal kapcsolatos felmérésekre gondol-e, de azt válaszolta, hogy ez a világ valaha volt harmadik vagy negyedik legnagyobb szociológiai felmérése. Egy igazi szörnyeteg. Majdnem 300 millió adatpontot tartalmaz. (Igazság szerint olyan sok adat keletkezik, és olyan kevés időm van foglalkozni vele, hogy megszületett egy harmadik index.) Ami a nemzeti imázs fluktuációját illeti, történik ilyen? Ott van például Irán, amivel kapcsolatban nem. Az én hazámban, az Egyesült Királyságban, a világtörténelem egy különösen izgalmas periódusában, 2005 harmadik negyedéve és 2007 negyedik negyedéve között semmi sem történt. Bár ez nem teljesen igaz.

A turizmus is rendkívül fontos persze, de az idegenforgalmi hivatal az egyetlen szerv az államon belül, amelyiknek lehetősége van bemutatni az országot az embereknek. Az egyik legfontosabb dolog, amit a hivatal megtehet, hogy képeket mutat az országról. Be tudja mutatni, hogy az mennyire szép. Ahogy később részletesebben is elmagyarázom, az ország szépségének benyomása, hogy az valóban szép és vonzó hely, rendkívül fontos az imázs összképét illetően. Végül pedig a bevándorlás és befektetések. Ez elsősorban az üzleti szektorban érvényesül, ahol az országok célzottan szakmai közönségnek promotálják a befektetési lehetőségeket, és ahová magasan képzett, tehetséges bevándorlókat, kutatókat és más szakembereket próbálnak bevonzani. A hat csatornán keresztül az országról kialakul egy imázs, de ez egy sokéves folyamat eredménye. Erre a hatszögre alapozva jutunk el végre az első indexemhez. Az indexet eredetileg a GfK Roper nélkül indítottam el, akik 2008 óta segítenek nekem, és a segítségükkel sokat fejlődött a metódus. A hatszög alapján akartam megmérni az országokról kialakult képet, mivel erről nem volt adatunk. Sok adat volt arról, hogy mit tesznek valójában az országok, de semmi sem mérte azt, hogy minderről mit gondolnak az

138

2005 és 2007 között én vezettem a kutatást, ami egy negyedévente elvégzett nemzetközi felméréssorozatból állt. Nagyon hamar rájöttem, hogy a valaha volt legunalmasabb felmérést alkottam meg, mert semmi sem változott benne. Többek közt azt akartam kideríteni, hogy egyáltalán változik-e rendszeresen az országok imázsa. Az index első néhány integrációjából kiderült, hogy valójában nem.

Valami mégiscsak történt: 2006 harmadik és 2007 első negyedéve között egyes területeken növekedés látható. Hat nagyon vidám hetet töltöttem el azzal, hogy végignyálazzam az összes létező hírlapot és weboldalt ebből az időszakból, hátha kiderítem, mi

Simon Anholt: A nagy országmárka svindli

tette ekkoriban Nagy-Britanniát kissé népszerűbbé a világon, hogy aztán minden visszakerüljön a régi kerékvágásba. És tudják, mi történt? Semmit sem találtam, az égvilágon semmit. Csak véletlenszerű ingadozás volt, semmi több. És a legtöbb ország esetében, évről évre semmi sem változik. Az országok imázsa, ahogy már említettem, egy gigantikus, masszív kulturális építmény, melyen több millió ember osztozik. Gyerekkorunkban tanuljuk meg, és a kultúrával együtt szívjuk magunkba. Nem a sajtó és nem a filmek alakítják ki. Hozzátesznek, de nem ezek állítják elő.Az imázs hatalmas, és soha de soha nem változik. Kemény munkával meg lehet próbálkozni a lerombolásával. De sokkal komolyabb erőfeszítést igényelne, mint a Volkswagen próbálkozása a saját imázsának lerombolására. Ha úgy ves�szük, az Egyesült Államok már körülbelül 1800 óta próbálkozik vele, és még mindig nem sikerült, még mindig az a legnagyobbra tartott ország a világon. Az egyes országok imázsát tehát egy hatszögön ábrázolhatjuk, hogy megfigyelhessük őket. Amerika

minden területen rendkívül erős, a kormányzatot kivéve, ami általában eléggé népszerűtlen, de ez változik aszerint, hogy ki ül a Fehér Házban és milyen a pillanatnyi külpolitika. Olaszország, ami egy tipikusan puha hatszög: az erősségei a puha területeken vannak, például a turizmus, emberek és kultúra területén, míg a kemény területeken, például bevándorlás és export, és persze a kormányzat, ahol őszintén szólva meglehetősen rossz a megítélésük. Aztán ott van Németország, amelyik épp az ellenkezője. Németország hatszöge kemény, a tetején érzékelik erősnek, a többi területen pedig gyengének, ami számomra elég bizarr gondolat. Miért ne lenne erősségük a kultúra, a turizmus és az emberek? Mégis ez a külvilág benyomása. Németország és Olaszország tökéletes ellentétei egymásnak. Egyszer említettem is Silvio Berlusconinak és Angela Merkelnek, hogy ha egyesítenék országaikat, létrehozhatnák a hibátlan nemzeti imázst, de rámutattak, hogy erre már egyszer történt kísérlet, és nem igazán járt sikerrel.

139

Nagy-Britannia. Az övé a legtökéletesebb hatszög. Mivel érdemeltük ezt ki? Bárcsak tudnám ennek a trükknek a titkát! Franciaország hatszöge tökéletes lenne, ha nem lenne benne az emberi tényező, a franciák. Szórakoztató látni, hogyan tükröződnek a klisék a kutatásban. Nyilvánvalóan van valamiféle alapjuk. Ahogy elérünk a lista közepén helyet foglaló országokhoz, az alakzatok jóval kisebb méretűek. Magyarország jobban hasonlít Németországhoz, mint Olaszországhoz. Magyarországot tehát inkább a kemény faktorokkal azonosítják, mint a puhákkal. Ennek a fő oka az, hog nem tudnak semmit a puha faktorokról. Szinte semmit sem tudnak Magyarországról azok, akikkel szerte a világon beszéltünk. Ha tudnak valamit, az az, hogy Önök az EU tagállama, és ez rögtön felerősíti, különösen a kormányzatot. Ezt számtalanszor láttam már: pusztán az EU-csatlakozás öt-hat plusz helyezést ér a Nation Brands Indexen, ami elég elképesztő hatás. Lássuk a fejlődő országokat. India, a kormányzat megítélése nagyon gyenge. Kína jóhírű kultúrával, rosszhírú politikával rendelkezik, mert mindenkinek egy képeslapfotó van az elméjében az országokról, és a Kínát ábrázoló képeslapon még mindig azt a férfit látjuk, aki a Tienanmen téren a tank előtt áll. Ezért van Kína szinte az utolsó helyen. Jelentősen hozzájárul Kína rossz eredményeihez az is, hogy minden egyes japán válaszadó legalulra, az ötvenedik helyre teszi Kínát minden egyes kérdésnél a felmérésben. Tehát egyfajta tiltakozás is közrejátszik. Brazília nagyon hasonló Olaszországhoz, csak az eredményeket tekintve kisebb. Irán igencsak tragikus helyzetben van. A tragédia pedig nem más, mint az, hogy Irán cseppet sem érdemli meg, hogy ennyire gyenge eredményei legyenek. Az argentin emberek Iránt a lehetséges ötvenből a negyvenkettedik helyre teszik a kulturális örökség szempontjából. Az Egyesült Államokban Irán kulturális örökségét ötvenből a negyvennyolcadik helyre teszik. Irán a nyugati civilizáció bölcsője, 5000 évnyi folyamatos kulturális fejlődéssel, és az amerikaiak azt hiszik, hogy a kulturális örökségük kisebb, mint Kanadáé – egy olyan országé, amit múlt csütörtökön alapítottak. Ez jól mutatja, mit érhet el két ember fáradhatatlan munkával. Mahmud Ahmadinezsádra és George W. Bushra gondolok. Mindez bárkivel megtörténhet. Ez csak egyetlen példa a valóság és a percepció közti szakadékra, ami elég érdekes jelenség.

140

Mindenki azt hiszi, hogy Kanada nagyon környezetvédő, mert ott sok a hó, és azt hiszik, hogy Angola nem környezetvédő, mert Afrikában van, ergo nem lehet az, holott épp fordítva van. Angola negyvennégy helyezéssel lejjebb van annál, ahol lennie kéne, Kanada pedig 49 hellyel feljebb. Egyszóval a percepció és a valóság közti különbség időnként rendkívül kegyetlen tud lenni. Hála és imázs Amikor már sok éve vezettem a Nation Brands Indexet, számos olyan kormány, amelynél tanácsadóként dolgoztam, feltette nekem a kérdést: „Rendben, megértettük, hogy nem lehet üzenetekkel, propagandával manipulálni az országunk imázsát, de kell lennie valamiféle módszernek, amivel ez lehetséges. Muszáj valahogy javítani a márkánkon, mert szükségünk van rá, hogy növekedjen a kereskedelem és a turizmus. Mit tehetünk?” És rájöttem, hogy erre a kérdésre nincs igazi válaszom. 2012-ben tehát úgy döntöttem, hogy tartok egy év szünetet, elkezdem felfedezni azt a 300 milliárd adatpontot, hátha így kiderül a nagy rejtély, hogy miért kedvelik az emberek az egyik országot jobban, mint a másikat. A kommunikációval nem függ össze, tehát kell hogy köze legyen a valósághoz. Így egy évet, amelyből végül két év lett, azzal töltöttem, hogy ebből a hatalmas adatbázisból kihámozzam a választ. Miért gondolták öt évvel ezelőtt az emberek, hogy Magyarország jobb, mint Csehország, és most miért gondolják, hogy Csehország jobb, mint Magyarország? Honnan jött ez valójában? A modell, ami kialakult, a következő. Kiderült, hogy öt fő oka van annak, hogy miért csodálnak az emberek egy országot. Az első az erkölcs. Vajon az ország jó vagy rossz? Ez alatt azt értik, hogy örülnek-e a létezésének, hogy jó hatással van-e a világra, jót cselekszik-e. Vagy épp rossz, veszélyes, nem hasznos tagja a nemzetközi közösségnek? Erre gondolnak. Ezek nagyon egyszerű szempontok. Amikor a közvéleményről beszélünk, különösképpen a nemzetközi közvéleményről, egy hétéves gyerekről beszélünk. Tudom, mert megmértem ezt is. A világ népességének átlagos mentális életkora körülbelül hét és fél év. Esztétika: szép vagy csúnya? Mindannyian (legalábbis akiknek ép a látása), legnagyobb részben vizuálisan tapasztaljuk a világot. És ha azt gondoljuk, hogy egy ország szép, mindenféle mást is elhiszünk róla.

141

AZ OLIMPIA ÉS A VB HATÁS Egyesek azt mondják, hogy az olimpiai játékok házigazdájának imázsa biztosan óriásit változik. Szerencsés voltam, hogy megmérhettem az Egyesült Királyság imázsát épp a 2012-es olimpia előtt, majd pedig utána. Ez tökéletes laboratóriumi kísérletnek bizonyult arról, hogy egy rendkívül sikeres nagyszabású esemény kapcsán változik-e az ország imázsa. Az kiderült, hogy a 2012-es Londoni Olimpiát általánosságban nagyon sikeresnek vélte mindenki. Ennek ellenére egyrészt a brazilok véleménye jelentősen romlott a brit kormány környezetvédelmi politikájáról az olimpia hatására. Másrészt a törökök jelentősen rosszabb véleményt alkottak a brit kultúráról úgy általánosságban az olimpia után, mint annak előtte. Ez elég érdekes, mert Törökország és Brazília a legkevésbé pozitív Nagy-Britanniával kapcsolatban. Minden évben ez jön ki, nem részletezem, de higgyék el, hogy ez a helyzet. És amikor csinálunk valamit, hogy megmutassuk, mennyire csodálatosak vagyunk, csak annyit érünk el vele, hogy emlékeztetjük őket, mennyire utálnak bennünket, sőt, további okot adunk a megvetésre. Ez elég érdekes, ugye? Még az olimpia sem ért semmit. Persze ha belegondolunk, ez logikus. Hiszen mit gondoltak az emberek Nagy-Britanniáról és Londonról az olimpia előtt? Azt gondolták, hogy Nagy-Britannia egy modern, gazdag, progresszív, teremtő jellegű ország, jól szervezett – olyasfajta emberek, akik egy igazán jó eseményt szerveznének. Igazam van? És ha valóban szervezünk egy ilyet, akkor megváltozna a rólunk

142

alkotott véleményük? Épp ezzel támasztjuk alá azt, amit mindig is gondoltak rólunk. Megerősítettük az előítéleteket. Mit bizonyított a dél-afrikai foci-VB? Erről nagyon szélsőségesek a vélemények. A valóság az, hogy a világbajnokság súlyosan károsította Dél-Afrika imázsát. Miért? Hiszen mindenki azt mondta, hogy nagy siker volt. Nem történt semmi baj, mindenki jól érezte magát, sokat fociztak, senki se halt meg, szóval mégis mi a probléma? A probléma az, hogy a világ úgy könyvelte el Dél-Afrikát, hogy az az apartheid vége óta egy teljesen fejlett, jóléti, progresszív, nyugat-európai szintű ország. Amikor jött a Világbajnokság, az emberek sok-sok órán keresztül láthatták a TV-ben, hogy milyen is Dél-Afrika a valóságban. A stadion környéke is kapott pár órát a műsorban, a szegénységgel, a kontraszttal Johannesburg gazdag negyedei és a nyomornegyedek közt. Az emberek világszerte látták ezeket a felvételeket, és így kiáltottak fel: „Te jó ég, Dél-Afrika Afrikában van!” Úgyhogy meredeken lefelé korrigálták a Dél-Afrikáról alkotott képüket. Ekkor tettem pályám egyetlen igaznak bizonyult jóslatát az indexről: megjövendöltem, hogy Brazíliával ugyanez történik majd a világbajnokság után, pontosan ugyanezen okokból. Mindenki sokkal fejlettebbnek hiszi Brazíliát a valóságosnál, és amint meglátják, hogy milyen valójában, a sokk hatására leértékelik magukban az imázsát. És ha a világ ebből nem okult volna eleget, most jön az olimpia, ami aztán végképp megerősíti ezt az üzenetet.

London: London Aquatics Center a Stratford toronnyal a hĂĄttĂŠrben 143

Pusztán a szépség érzékelésének következményeként. Amit az imént mondtam, teljesen igaz, nem tréfáltam: az emberek azért tartják Kanadát környezetbarát országnak, mert a táj gyönyörű. Mint egy hétéves, ugye? Relevancia: mi köze ennek az országnak hozzám? Ha most megkérem önöket, hogy egy percre gondoljanak Paraguayra, bizonyára sok minden felmerülne önökben, de csak nagyon kevesen gondolnák, hogy bármiféle hatással van az életükre. Hacsak nem egy olyan országról van szó, ahol a lányuk tanult vagy ahonnan a férjük származik… A legtöbbünknek a relevancia nagyon fontos tényező.

órát töltenek maguk itt Paraguayon azzal, hogy Grönlandra, Dél-Koreára vagy Új-Zélandra gondolnak?” A helyzet persze az, hogy egyáltalán nem is gondolnak rájuk, mégis elvárják, hogy másoknak fontosabbak legyenek, mint amennyire ők fontosnak tartanak másokat. Hát ez nem így működik! Erő: ez szorosan összefügg Joseph Nye puha és kemény hatalomról szóló filozófiájával. Ez a kemény hatalom. Azt jelenti, van-e az országnak valós gazdasági, katonai és területi ereje, nagy lakossága, ki tudják-e kényszeríteni az akaratukat? És végül a fejlettség, amit sokra tartanak az emberek. Vannak az országban okostelefonok, vagy még mindig ökörrel szántják a földet? Ez jelentőséggel bír az emberek számára.

Olyan kérdés ez, amit fel kell tenniük maguknak: miért várnánk el, hogy a világon mindenki ismerje és tisztelje Magyarországot? Ismerjük és tiszteljük a többiek országát? Ez kulcskérdés. Az országok újra és újra ehhez hasonló kérésekkel fordulnak hozzám: szeretnénk… Elmegyek Paraguayba, és azt mondják: „szeretnénk ismertek lenni Grönlandon, Dél-Koreában és Új-Zélandon…” Mire én: „jó, de naponta hány

Rio de Janeiro, Cristo Redentor 144

Ez az öt fő tényező az emberek fejében. Mikor a külföldi országokra gondolnak, ezeket a tulajdonságokat veszik számba a másodperc tört része alatt. De a legfontosabb felismerés az egész életemet megváltoztatta. Amikor átszámoltam az eredményeket, felfedeztem, hogy az első tényező volt messze a legfontosabb.

Simon Anholt: A nagy országmárka svindli

Hogy az embereknek valójában az számít a leginkább, mivel járul hozzá az emberiséghez az adott ország. Nem tartom magam cinikusnak, de erre nem számítottam. Azt vártam, hogy az emberek az erős, szép, sikeres, hatalmas vagy más ehhez hasonló országokat szeretik majd a legjobban. De nem: azokat az országokat csodáljuk, amelyeket megbízhatónak tartunk. Norvégiát mindenki csodálja. Norvégia imázsa mes�sze meghaladja a valós geopolitikai vagy gazdasági jelentőségét. Mégis azt gondolja mindenki, hogy az egy nagyon jó ország. Miért? Mert amikor este lefekszünk, nem zavarja az álmunkat az a gondolat, hogy hajnali háromkor egy norvég terrortámadásra ébredünk. De vannak más országok, például Oroszország,

Más szóval, ha értük cselekszünk. Ez volt tehát a nagy felfedezés, ami a kezdet kezdetétől ott volt a szemem előtt. Mi a marketing első szabálya? A marketing első szabálya az, hogy ne kérkedjünk azzal, mennyire fantasztikus a termék. Ehelyett meg kell ismerni a vásárlót és az igényeit. Ugyanez érvényes az országokra. Azok a kormányzatok, amelyek több millió dollárt vagy eurót költenek arra, hogy mindenkinek elmondják, mennyire csodálatosak, hiába szórják a pénzt. Ez senkit sem érdekel. Azoknak az embereknek mind megvan a maguk saját országa, ami tökéletesen megfelel. Nem keresnek új országot maguknak. Nem érdekli őket, mennyire sikeres, csodálatos vagy gyönyörű az a másik ország, hacsak

amiről az emberek – nem mindenki, de mindenesetre sokan – azt gondolják, hogy negatív szereplői a világrendnek. Félnek tőle, kiszámíthatatlannak tartják. Persze közel sem mindenki.

nem turizmusról van szó. Az egészen más, de most nem a turizmusról beszélek. Az embereket nem érdeklik a sikerek. Csak az érdekli őket, hogy mit tett értük a szóban forgó ország azon a héten. Ha tehát egy ország tiszteletet szeretne kivívni, tiszteletre méltónak kell lennie. Ha nem tisztelik, az azért van, mert még semmi okot nem adott az embereknek a tiszteletre. Vagyis az intézkedésekről van szó, nem a szavakról vagy képekről.

Ez a felfedezés lényege. Az emberek a jó országokat szeretik. Ha tehát jobb imázst szeretnénk, egyetlen módon szerezhetjük csak meg: ha olyasmit teszünk, amitől az emberek hálásak lesznek a létezésünkért.

145

Nagylelkűen önző országok Ezen a ponton úgy éreztem, eljött az ideje egy újabb indexnek. Ez lett a Good Country Index 2014-ben. Ez nem a benyomásokat vizsgálja, hanem a valóságot. Harmincöt adatkészletből indultunk ki (legtöbbje az ENSZ-től származik), amelyek valóban megmutatják, mit tesz az adott ország a világ többi részével. Az országok belpolitikáját nem méri. Létezik már több száz index, amelyekből kiderül, mit tesz egy ország a saját népével, az átláthatósággal, törvényességgel, internet-előfizetésekkel és sok egyéb üggyel. De ezek úgy mérik az országokat, mintha azok szigetek lennének. Mintha önálló identitásként a világ többi részével nem állnának kapcsolatban. Holott mi a globalizáció korát éljük. Minden, amit teszünk, hatással van minden másra és mindenki másra. Így tehát első alkalommal meg tudjuk mérni, mennyiben járulnak hozzá az országok az emberiség maradékának életéhez a határaikon kívül. Ez pedig elmondhatatlanul fontos, hiszen olyan óriási globális kihívások kora ez, mint például a klímaváltozás, az emberi jogi visszaélések, a migráció, a járványok, az aknák, a nukleáris fegyverkezés, vagy a gazdasági káosz. Ezek a katasztrófák folyamatosan zajlanak, és mindegyikük túl nagy probléma ahhoz, hogy az országok egyedül találjanak rájuk megoldást. Magyarország nem tudja megoldani a migránskérdést, ahogy Olaszország sem. Kína nem tudja megoldani a klímaváltozás problémáját. Amerika nem tudja megoldani a globális gazdasági krízist. Mexikó nem tudja megoldani a drogkereskedelem problémáját. Egyikünk sem képes megoldani a problémákat, mert már túl nagyok lettek, túlságosan globálisak. Az emberiség csak úgy menekülhet meg, ha megtanulunk sokkal jobban együttműködni. De nem tesszük. És miért nem? Mert a világ még mindig nemzetállamokból

146

áll, amelyek minden idejüket és energiájukat arra szánják, hogy egymással versenyezzenek. Pontosan úgy, mintha még mindig a vesztfáliai béke idejét élnénk a XVII. században. Az országok 400 éve nem változtatták meg az alapvető hozzáállásukat a világgal szemben, amelyben léteznek. Még mindig a nemzetek versengése zajlik. Amikor elküldjük a politikusainkat a COP20-ra, az ENSZ ülésére vagy a G20-találkozóra, nem azért küldjük őket, hogy megoldást találjanak az emberiség problémáira, hanem hogy a számunkra legjobb alkut megkössék, nem igaz? Azt mondjuk, csak akkor gyertek vissza, ha a legjobb üzletet sikerült megkötni. A világ összes politikusa azt hiszi, hogy a saját népükért és a saját területükért kell a legjobbat cselekedniük. És mivel az országok önzők, a problémák viszont globálisak, ez elég nagy gondot okoz. A Good Country Index azt próbálja elérni, hogy az emberek hasonló módon gondolkozzanak. Ne azt nézzék, mennyire megy jól nekik, hanem hogy mennyi jót tesznek. Mit tesztek értünk, többiekért? A világ legjótékonyabb országa Írország. A gazdaságának méretéhez képest többet tesz a bolygóért és az emberiségért, mint bármelyik más ország. Új-Zélandot leszámítva, amelynek véleményem szerint azonnal csatlakoznia kellene az EU-hoz. A top 10-ben lévő összes ország európai. Mi az oka ennek? Az, hogy az Európai Unió az emberiség történetének legnemesebb kísérlete. Ez az első alkalom, hogy néhány ország kellőképpen bölcs, intelligens és érett volt ahhoz, hogy feladja szuverenitásának egy apró részét egy nagyobb jó érdekében. Valóban csodálatos dolog, amit tettek, ez az emberiség történetének legnagyobb pillanata. A megvalósítás persze nem hiba nélküli, természetesen korrupt, kaotikus és szervezetlen. Brüsszelből irányítják. De emberi lényekről van szó, hát mit várunk? A lényeg mégis az, hogy ez a legjobb dolog, amit az emberiség valaha tett. Mert működik, ami minden nap egy csodával ér fel. Európa minden áldott nap működik körülöttünk.

Milánó, „Bosco Verticale” 147

KÉSZEN ÁLL-E EURÓPA A MENEKÜLTEKRE? Európának sürgősen fel kell ismernie, hogy a migrációs válság egy egzisztenciális kihívás a kontinens számára. Ez Európa megteremtése. Az eredeti teremtő esemény a második világháború volt. Az egyre csak fokozódó migrációs válság lesz az Európai Unió újrateremtő ereje, ha ezt az Unió lehetővé teszi, mert ez a krízis felér a második világháborúval, legalább olyan fontos a világ békéje és biztonsága szempontjából, mint a második világháború. Csak az Európai Unió tudja megoldani, amennyiben komolyan veszi, és visszaemlékszik saját szerepére. Ez esetben képesek leszünk a megoldásra, és Európa rá fog ébredni, hogy számos problémája megszűnik, mert újra felfedezte az alapvető célját. E pillanatban ez a cél elveszett, kell egy új, ami itt is van. Reméljük, Európa él vele, mert ez a szíriai polgárhábrú által kiváltott apró migránshullám, bár tudom, hogy Budapestről nem tűnik aprónak e percben, csak az előszele annak, ami következik. Hosszú távon nem a polgárháború, hanem a klímaváltozás lesz a kiváltó oka, és tízezerszer nagyobb migránshullámmal jár. Ez a kihívás áll Európa előtt. Vajon készen áll rá?

Szír menekülttábor Törökországban 148

Simon Anholt: A nagy országmárka svindli

Az európai országok vezetik a listát, mert mi hozzászoktunk az együttműködéshez, és jól is csináljuk. Az északi országok különösen kollaboratívak az Unión belül, ezért érnek el olyan jó helyezést. Megnézhetik az országokat külön-külön is az interneten, nagyon könnyű hozzáférni az információhoz a goodcountry.org webcímen. Ott megnézhetik az indikátorokat, amelyekből kialakul az országok helyezése. Kína majdnem legutolsó. Ezt nem kritikának szánom, Kínát nagyon leköti, hogy 1,2 milliárd emberre figyeljen, de reméljük, hogy Kína hamarosan felismeri felelősségét a világ iránt, mert Kínára szükségünk van. Magyarország a 61. helyen van, ami elég jó egy 125-ös listán. A jó országot inkább a hozzáállás és a nemzetközi kötelezettségek elismerése teszi, semmint a segélyekre és fejlesztésre költött összeg. Ahhoz nagyon kevés köze van. Úgy tűnik, ez a téma nagy hullámokat ver. Volt róla egy TED-előadásom, amely mindenki, de főleg az én meglepetésemre gyorsan elérte a kétmilliós nézettséget. Azok a TED-előadások, amelyek a világ nehézségeiről szólnak, általában 300 megtekintést kapnak, úgyhogy végeztem egy kis számítást. A következő kérdésen alapszik: a világon hányan értenek velem egyet azzal kapcsolatban, hogy a politikusoknak fel kell ismerniük a felelősségüket a Föld összes lakosa iránt, hogy már nem csak a saját országukért tartoznak felelősséggel? A kutatás szerint a világ népességének kb. 10%-a, azaz 700 millió ember gondolja így. Tehát rendkívül sok ember érzi azt, hogy a globális problémák fontosabbak, mint a belföldi problémák. Már elegük van a belpolitikából, amelyet egyre szűkebbnek és egyre provinciálisabbnak tartanak. Az is foglalkoztatja őket, hogy ki vigyáz a világra, amit a gyermekeinkre és unokáinkra hagyunk. Reményeim szerint ez a 700 millió ember fogja majd elterjeszteni azt az eszmét, hogy nem gazdag, versengő országokra és gazdasági növekedésre vágyunk, hanem sokkal inkább együttműködésre és közös munkára. Más szóval, jó országokra. Az emberi természetnek két, egymással versengő összetevője van. Egy kissé önző, de ugyanakkor rendkívül empatikus is. Nagylelkűek vagyunk és önzők. És eljön az idő az emberiség történetében, amikor az együttműködést kell fejleszteni, a versengésből pedig egy kicsit vissza kell venni. Ez az idő elérkezett, és ezt az üzenetet el kell juttatnunk az emberekhez. Vajon valóban lehetséges ezzel

a hozzáállással megváltoztatni egy ország imázsát? A válasz pedig az, hogy talán igen. Elmondom, mi történik alapesetben, ha nem teszünk semmit. Válasszunk véletlenszerűen két országot a Nation Brands Indexről, Malajziát és a Cseh Köztársaságot. 2008 és 2012 között az ismerős egyenes vonalat látjuk, mintha egy halott ember EKG-ját néznénk: semmi sem történik. Az egyetlen különbség, hogy Malajzia óriási összegeket költött az imázsára a „Malaysia, truly Asia” kampánnyal. A csehek nem költöttek semmit, de ez semmi különbséget nem eredményezett. Most lássuk, mi történik, ha az imázsunk romlik. 2008 és 2012 között Olaszországnak, 2009 és 2012 között pedig Egyiptomnak súlyosan romlott a megítélése. Olaszország kissé kiment a divatból, ennek okait most nem sorolom, Egyiptom pedig a biztonság terén zuhant. A különbség? Olaszország semmit nem költött, mert úgy gondolják, hogy majd Isten megsegíti őket. Egyiptom rengeteg pénzt rászánt a dologra, de ez nem segített semmit. Van azonban két ország, amelyekre rendkívül büszke vagyok, mert hosszú ideje dolgozom velük. A többiekkel ellentétben ők a magukévá tették a megbecsülés kivívásának eszméjét, hogy jót tegyenek a szomszédaikkal és a nagyvilággal. Dél-Korea ezen elv alapján kezdett aktívan cselekedni a regionális ügyekben, és hallatni kezdte a hangját Észak-Koreával kapcsolatban. Kérte és meg is kapta a lehetőséget, hogy tárgyalóasztalhoz ülhessen. Megnégyszerezte a külföldre irányuló segélyezését, és órási energiatakarékossági erőfeszítésekbe kezdett. Fővárosát, Szöult a legzöldebb és leginkább élhető várossá változtatta. És láthatják, hogy az imázsa csak javul és javul. Chile története egészen hasonló. Van egy konkrét eset, vagyis kezdeményezés, amit érdemes felidézni. Ez a Startup Chile, ami jól megmutatja a törekvéseinket. Az Egyesült Államokból hozunk vállalkozókat, hogy Chilében kezdjék meg az üzleti tevékenységüket, ami remekül működik. Körülbelül száz hasonló kezdeményezés volt, és ahogy ezek haladnak, fokozatosan rájönnek az emberek, hogy az imázs igenis megváltoztatható. Hogyan? Nem jól, hanem jót kell cselekedni.

149

„Nem jól, hanem jót kell cselekedni.” 150

Santiago de Chile 151

a fejlett város 7 mutatója Szerkesztette: Farkas Sára

A városok különös jelentőséggel bírnak a világgazdaság fejlődésében és növekedésében, olyan előnyöket hordoznak, mint például a bővebb munkalehetőségek, hatékonyabb közszolgáltatás, továbbá a városlakók gyakran jobb egészségi állapottal is rendelkeznek. A városi lakosság arányának növekedése és az országok gazdasági kibocsátásának összefüggése azonban napjainkban már nem mutat lineáris kapcsolatot, a minőségi növekedés feltételei ennél sokkal szerteágazóbb dimenziók mentén alakulnak. A fejlődést kiegyensúlyozó és katalizáló tényezők feltárása, majd a városok e tényezők alapján történő rangsorlása egyre több kutató és nemzetközi szervezet tevékenységének képezi részét.

Nemzetközi szervezetek becslései szerint, különös tekintettel az ENSZ World Urbanization Prospects című jelentésére, a városokban élő lakosság aránya a Földön 2050-re a jelenlegi 54%-ról eléri a 66%-ot. A növekedéssel érintett városok, köztük Budapest, fejlesztési és üzemeltetési rendszere, továbbá társadalmi helyzete újabb kihívásokkal fog szembesülni. A globalizációs folyamatok előrehaladásával pedig e térségek között egyre élesebb verseny alakul ki, mely elsősorban a beruházásokért, valamint a képzett munkaerőért folyik. A belső, működést érintő kihívások mellett a várostérségeknek e nemzetközi téren zajló folyamatokban is helyt kell állnia. A minőségi növekedés feltételeinek megteremtéséhez, valamint a globális gazdasági környezetben való érvényesüléshez, működési rendszerének gazdasági és energetikai hatékonysága, a döntéshozás és a kormányzás minősége, valamint a befogadó, felzárkózást segítő társadalmi környezet kialakítása kulcspontokat képeznek. A városok komplex fejlesztési céljaihoz ezért új, a fejlődést több dimenzió mentén értelmező mutató meghatározására van szükség, melyek nemzetközi léptékben is képesek elhelyezni az adott várost a globális folyamatok áramlásában.

152

A 2000-es évektől kezdve egyre több városi fejlettséget és versenyképességet mérő komplex mutató jelenik meg, többségükben a városok élhetőségét és fenntarthatóságát is vizsgálják. A mutatókból képzett nemzetközi rangsorok támpontot adhatnak arról, hogy az általános gazdasági, népességi adatokon felül (pl. népsűrűség, GDP) hogyan alakul egy-egy város komplex versenyképességi pozíciója a világban. Általános trendként megfogalmazható, hogy az utóbbi 3 év távlatában az európai városok versenyképessége romlik (különösen Koppenhága, Helsinki és Stockholm pozícióvesztése szembeötlő), a világ legfejlettebb várostérségeinek rangsoraiban számuk csökken, míg Japán és Ausztrália városai egyre előkelőbb pozíciókat szereznek e megmérettetések alkalmával. Ilyen feltörekvő város Melbourne, Sydney, Tokyo és Fukuoka. Az európai városok körében elsősorban Berlin és München pozíciója erősödik, ezen kívül figyelemre méltó Bécs, mely az élhetőségi és fenntarthatósági rangsorokban hosszú ideje őrzi vezető szerepét. Budapest nemzetközi rangsorokban elfoglalt pozíciója az innováció, valamint az életminőség és az élhetőség területén a legjobb. Az erre fókuszáló rangsorokban általában a legfejlettebb 30%-ba tartozik.

153

New York 154

„Ma a Föld lakosságának több mint fele (54%) városokban él. 2050-re három emberből kettő városlakó lesz.” 155

HELYEK, MINT AZ ÉLHETŐSÉG METAFORÁI Az előrehaladás mérése, valamint a városok globális versenyben (rangsorokban) elfoglalt helyének megállapítása egyre inkább komplex elemzések alapján történik, melyek során a gazdasági fejlettséget mérő mutatókat alternatív módon különböző környezeti és társadalmi adatokkal egészítik ki. A városok élhetőségi rangsorokban elfoglalt helye gyakran önálló szempontként is megjelenik a multinacionális vállalatok székhelyválasztása, illetve földrajzi terjeszkedési irányainak, valamint geostratégiájuk meghatározásakor.

A városok számára ezért gyakran az új, komplex mutatók mentén mért alternatív növekedést mint policy formáló erőt, továbbá városi metaforák képében értelmezve, márkaépítési eszközként is alkalmazzák. E mutatók a helyi döntéshozók számára a fejlesztések előkészítéséhez, valamint a jövőbeli fejlődés, növekedés stratégiai irányainak kijelöléséhez egyaránt segítséget nyújtanak. A következő indexlista a városok komplex fejlődését nemzetközi viszonylatban mérő legjelentősebb mutatókat tárja fel:

A SIKERES FEJLŐDÉS ÉS FEJLESZTÉS KULCSAI • a hálózatok minősége és dinamizmusa • a gazdasági mutatókkal érzékelhető produktivitás növekedés és versenyképesség • a társadalmi előrehaladás • az egészséges környezeti állapot és az erőforrások felhasználásának módja • a jövedelmek társadalmi és területi eloszlása • a népesség jóléti szintje • mindehhez megfelelő mérést biztosító mutatók alkalmazása • a mutatók integrálása a városfejlesztési stratégiák megalkotási folyamatába A társadalmi előrehaladást érdemesebb fókuszáltabb, térségi szinten értelmezett mutatórendszerekkel vizsgálni, mivel megalapozottabb képet mutatnak, mintha nemzeti szintről közelítenénk e folyamatok felé. A mutatók többsége összességében az életminőséget mint az élhető környezet legfontosabb komponensét azonosítja és méri.

156

BUDAPEST A MUTATÓK ERDEJÉBEN Globális léptékben Budapest relatív pozíciója az innováció, valamint az életminőség és az élhetőség területén a legjobb. Az ezt vizsgáló rangsorokban a legfejlettebb 30 százalékba tartozik. A főváros gazdasági súlya kiemelkedő, számos nagyvállalat nemzetközi telephelyválasztási döntésében Budapest képviseli Magyarországot. A főváros nemzetközi rangsorokban betöltött pozíciója és megítélése ezért az egész ország versenyképessége szempontjából releváns. A legmagasabb helyezést a Globális Innovációs Városok (Global InnovationCities index) rangsorában érte el Budapest, ahol a vizsgált 445 országból a 64. helyen végzett. A globális listát San Francisco, New York és London vezeti. A közép-európai térségben fővárosunkat csupán Bécs és Prága előzi meg. A különböző rangsorokban elért helyezések alapján a versenyképesség, a megélhetési költségek és prosperitás dimenzióiban szintén kedvező adottságú Budapest. A főváros jó versenyképességi pozícióját a legtöbb rangsorban infrastruktúrájának köszönheti.

Monocle Élhetőségi Index A Monocle célja, hogy a városok életminősége az ott szerezhető szabadidős és közösségi élmények alapján is jellemezhetővé váljon, kiegészítve ezzel az objektívebb alapon mérhető, hagyományosabb élhetőségi indikátorokat. A komplex mutatóban ezérta rekreáció, a pezsgő éjszakai és kulturális élet egyaránt nagy súllyal szerepelnek a rangsoroláskor. Azon kevés indexek közé tartozik, amely a statisztikai mutatókon kívül szubjektív, véleményfelmérésen alapuló tényezőket is bevon. Emellett pedig olyan indikátorokkal is dolgozik, mint a minőségi oktatás és az egészségügy, napsütéses órák száma és átlaghőmérséklet, társadalmi tolerancia, a tömegközlekedés költsége és minősége, bűnözési ráta, „24-órás életstílus”, zöldterületek elérhetősége, üzletindítás szabadsága. A mutató továbbá arra is érzékeny, hogy men�nyire könnyű italt kapni éjjel 1 után. A 25 legeredményesebb város elemzését 2007 óta évente publikálja a Monocle.

„Rugalmas Városok” Program A települések a 21. században számos új kockázattal szembesülnek: természeti katasztrófákkal, terrorcselekményekkel, virtuális támadásokkal, pénzügyi válságokkal. A városoknak fel kell készülniük a változások évszázadára. A Rockefeller alapítvány 2013-ban vállalta, hogy három év alatt 100 olyan várost választ ki, amely újszerű vezetési stílussal, példaértékű változáskezelési gyakorlattal, valamint aktív partnerkapcsolatokkal rendelkezik, és az érintetteket bevonja a városfejlesztési folyamatokba. A kiválasztott városok 100 millió dollár támogatást kapnak az alapítványtól, továbbá egy rugalmassági stratégia megalkotását is segítik. Az alapítvány eddig 67 várost választott ki a 100-ból. A Rockefeller Alapítvány rangsora tehát egy támogatási lista, a rugalmas városok klubja.

kraft index A magyarországi KRAFT index elsődleges célja, hogy bemutassa egy térség fejlődési ütemét, kreativitási potenciálját, valamint a területi szereplők együttműködéséből fakadó lehetőségeket. Az index alapját adó tanulmányt Miszlivetz Ferenc szociológus, történész, valamint a Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézet Alapítvány (ISES) kutatói írtak. A többváltozós mutató három fő dimenzió mentén mozog: kreativitási és innovációs potenciál, társadalmi és kapcsolati tőke, valamint fenntarthatósági potenciál. Megfigyelései emellett olyan „puha” tényezőkkel is kiegészülnek, mint például a térségi szereplők együttműködési készsége, bizalmi szintje, tudástranszfere, vagy kollektív kompetenciái. A KRAFT index alkalmazásával készült „Kreatív város – Fenntartható vidék” Nyugat-Pannon regionális fejlesztési koncepciót a Kormányhatározattal és intézkedésekkel is támogatta.

157

VÁROSI PROSPERITÁS INDEX 2012/2013 1

BÉCS

2 3 4 5

HELSINKI OSLO DUBLIN KOPPENHÁGA

városi prosperitás mérése CÉLJA

AMIT VIZSGÁL

termelékenység, életminőség, infrastruktúra, környezeti fenntarthatóság, egyenlőség, társadalmi befogadás

BUDAPEST UN-HABITAT AKI KÉSZÍTI

SIEMENS GREEN CITY INDEX 2012 1

KOPPENHÁGA

2 3 4 5

STOCKHOLM OSLO BÉCS AMSTERDAM

a városi környezet fenntarthatóságának bemutatása és ösztönzése CÉLJA

AMIT VIZSGÁL

szén-dioxid kibocsátás, energiafelhasználás, épületek, közlekedés, víz-, hulladék- és területhasználat, levegőminőség, környezetvédelmi politika

BUDAPEST

AKI KÉSZÍTI

Siemens megbízásából (CSR) Economist Intelligence Unit (EIU)

GLOBÁLIS ÉLHETŐSÉGI INDEX 2014 1

MELBOURNE

2 3 4 5

HELSINKI OSLO DUBLIN KOPPENHÁGA

azonosítja a világ legjobb és legrosszabb életfeltételeit kínáló helyeit CÉLJA

AMIT VIZSGÁL

stabilitás (biztonság), egészségügy, kultúra és környezet, oktatás, infrastruktúra

BUDAPEST Economist Intelligence Unit (EIU) AKI KÉSZÍTI

140

TERÜLETISÉGGEL KORRIGÁLT ÉLHETŐSÉGI INDEX 2012 1

HONG KONG

2 3 4 5

AMSZTERDAM OSZAKA PÁRIZS SYDNEY

a városokat területi karakterük szerint osztályozza CÉLJA

AMIT VIZSGÁL

BUDAPEST

a hagyományos élhetőségi indexek kiterjesztése a városok egyedi területi karakterével (például: zöldterületek elérhetősége, városok szétterüléseautófüggő életmód elterjedése, világörökségi helyszínek száma)

Economist Intelligence Unit (EIU)

AKI KÉSZÍTI

160

25 város, ahol nagyon jó élni The Monocle Quality of Life Survey 2015, szerkesztette: Farkas Sára

A londoni székhelyű Monocle Magazin 2007 óta évente publikálja élhetőséget mérő városi rangsorát, amelyben a globális léptékben vizsgált 25 legjobb eredményt elért várost mutatja be. A listát éveken keresztül Koppenhága vezette, de 2015-ben a Monocle a fenntarthatóság és az élhető környezet mellett a mutató fókuszát a lakók személyes kapcsolatainak fejlesztésére is kiterjesztette, új mutatókat beépítve a „24 órás életstílus” lehetőségeinek, valamint a munkán kívüli idő minél szabadabb eltöltésének méréséhez. Így a dobogó legfelső fokát idén egy 13,4 milliós kelet-ázsiai metropolisz, Tokió foglalhatta el.

A Monocle életminőségi felmérésének célja, hogy kiemelje a világ 25 azon városát, melyek a legjobb egyensúlyt képesek megteremteni a közösségi élet megszervezése és a közösségi aktivitáshoz, mobilitáshoz kapcsolódó infrastrukturális feltételek biztosítása között. A Monocle mutatójának unikalitását az ehhez kapcsolódó módszertan adja, integrálva néhány „kereslet alapú” (on-demand) szempontot, amely a városlakók oldaláról – az objektív tényezők mellett – képes feltárni a városok felhasználóbarát jellegét. Mitől lesz élhető egy város? 2015-ben a magazin Élhető város koncepcióját továbbfejlesztette, melyben az AkzoNobel „Human Cities” kezdeményezéséhez történő csatlakozás hozott jelentős előrelépést. Az AkzoNobel küldetése szerint abban segíti a városokat, hogy azok lakóik számára még inspirálóbb, energikusabb és élénkebb helyekké válhassanak. A Monocle Élhető város koncepciója a fizikai környezet szempontjából a túltervezettség helyett a régi és az új megfelelő összhangját, az organikusan nőtt város diverzitását emeli ki. Hangsúlyozza továbbá az

épületek stílusának és magasságának diverz stílusjegyeit, melyek egyben a helyek egyediségének és szerethetőségének meghatározó tényezői. Az épített környezet kapcsán a koncepció a város színeinek tudatos alakítására, annak városlakókra gyakorolt pozitív hatásaira is felhívja a figyelmet, melyre Bergamo vagy a Ligur-tenger partján fekvő Portofino mutatnak példát.

A FEJLŐDÉS CSAPDÁJA A rangsorral a Monocle azt is hangsúlyozza, hogy egy város gazdasági helyzete nem feltétlen áll párhuzamban annak élhetőségi viszonyaival. Ennek példája Görögország, ahol – a kritikus gazdasági helyzet ellenére – Athén városa, nagyszerű tengerpartjával és páratlan környezeti viszonyaival, továbbra is minőségi életfeltételeket biztosít. Szintén ennek példája Porto városa, ahol – a város erősen korlátozott finanszírozási helyzete ellenére – Rui Moreira polgármester kampányával komoly rehabilitációs folyamatokat indított el. Ezek elsődleges célja, hogy a város legjobb fekvésű lakóingatlanjait szociális bérlakássá alakíthassák, ezzel segítve a lakók életminőségét nagymértékben meghatározó rossz lakhatási helyzeten.

161

A koncepcionális változásoknak megfelelően az index módszertanában is jelentős módosításokat vezettek be, az élhetőség ismérveinek vizsgálatába 22 új mutatót integráltak. 2007 és 2014 között a rangsor alapjául szolgáló komplex index olyan alapmutatókat tartalmazott, melyek egy város élhetőségét objektív és szubjektív alapon egyaránt meghatározzák, például a gyilkosságok száma, betörések száma, napsütéses órák száma. A komplex mutató keretében e tényezőket a Monocle sajátos élhetőségi ismérveivel kombinálják, ideértve például a zöldterületek nagyságát és elérhetőségét, a kultúra iránti elkötelezettséget, az elektromosautó-feltöltő pontok számát, vagy például az új vállalkozások indításának nehézségi fokát. A felmérés továbbá tartalmaz egy utcai üzlethálózati tesztfelmérést is, amely a független szolgáltatókat értékeli a franchise-láncokkal szemben, különös tekintettel a kis független könyvesboltok számára. A mutató publikálását követő kilencedik évben módszertani újításokat vezettek be, részben ez okozta 2015-ben a városok rangsorában történt jelentős pozícióváltozásokat. A megújulást olyan városhasználói igények váltották ki, mint például az ausztrálok által jelzett vélemények, melyek szerint az állam, valamint a területi kormányzati szervek egészségre és biztonságra vonatkozó szabályozásai már korlátozó tényezőként hatnak a mindennapi életre. A Monocle élhetőségi indexében bevezetett változások ezért már nem csupán a városok egyszerű használatát

mérik, hanem az általuk kínált szabadság fokára is rámutatnak, ideértve az egyedül tölthető idő változatos felhasználását, az üzletindítás adminisztrációs terheit, a szabad, kerékpáros közlekedés lehetőségeit. Ezen kívül az új módszertan a globális összekapcsoltság mértékét is kiemeli (mozgás lehetősége és szabadsága), mérve a város nemzetközi légiforgalmi hálózatban betöltött szerepét (kapcsolatainak számát), továbbá olyan mutatókat is integráltak, mint például a város kültéri ülőhelyeinek száma, valamint a helyi média helyzete. Az index megújulásában további fontos irányt jelentett, hogy a korábbiakhoz képest bár ugyanúgy értékelik az üzleti infrastruktúra jellemzőit, 2015-től a hangsúlyt a dinamikusabb változásokat leíró mutatókra helyezik. Ennek keretében a hálózati összekapcsoltság mellett a lakók személyes kapcsolatainak fejlesztésére koncentrálnak, melyet a „24 órás életstílus” lehetőségeinek megteremtésével, a munkán kívüli idő minél szabadabb eltöltésével mérnek, ami az alapmutatók szintjén a kereskedelmi, vendéglátó és kulturális egységek hosszú nyitva tartásával jellemezhető. Gyakoribb változásokat leíró mutatókként szintén új elem, hogy az élhetőség keretében a magazin alkalmazza a városok átlagos lakhatási költségeinek vizsgálatát, valamint egy csésze kávé, bor és egy megfelelő minőségű ebéd költségét. Érdekesség, hogy az új módszertan a város rendszeres úszási, fürdőzési lehetőségeit is vizsgálja mint életminőséget meghatározó tényezőt.

TOKIÓ AZ ÚJ KOPPENHÁGA A Monocle Magazin 2015 júniusában publikálta a világ 25 legélhetőbb városának rangsorát. Eleve már a listán szerepelni is nagy dicsőség, azonban a megelőző év rangsorához képest több jelentős változás is történt.

TOKIÓ (1/25)

KOPPENHÁGA (10/25)

OKAI: módszertani változások | árszínvonal emelkedés | lakhatási költségek társadalmi ellentétek fokozódása

10 8 6 4 4

162

Berlin (3/25) Vancouver (7/25) Sydney (5/25) Bécs (4/25) Lisszabon (18/25)

6 5 5 5

Hong Kong (19/25) Kiotó (14/25) Auckland (17/25) Portland (25/25) ÚJ BELÉPŐ Genf (22/25)

MIÉRT ÉPPEN KOPPENHÁGA? – VÁROSKONCEPCIÓK VERSENYE A Monocle mutatója alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a világ vezető metropolisztérségei teljesen eltérő módon értelmezik a közösségi élmények megteremtésének feltételrendszerét. Koppenhága az 1970-es évek óta a Jan Gehl által jegyzett fenntartható és emberközpontú városok közösségi tereinek ergonomikus és környezetpszichológiai ismérveire koncentrál, tudatosan irányítva a fizikai környezet emberi viselkedésre gyakorolt hatását. A világ legnépesebb metropolisztérségeként ismert Tokió azonban a tevékenységek napszaktól független szabadságát helyezi előtérbe, időbeli korlátoktól függetlenítve a közösségi találkozásokat és élményeket. A közösségi élmények térbeli és időbeli kapcsolódásainak összhangja megteremtésében különbség, hogy míg Koppenhága elsősorban a szabad terekre és az épületek utcafrontja felé néző átmeneti terekre és az úgynevezett „lágy szegélyekre” koncentrál, addig Tokió a belső terekben, a kulturális intézményrendszerben, valamint a kereskedelmi és vendéglátó egységek keretében értelmezi a kapcsolódások megteremtését. A közösségi funkciókat is hordozó, alapvetően gazdasági célú belső terek jóllehet több szolgáltatást nyújtanak és magasabb szintű fogyasztási élményt kínálnak, látogatásuk azonban időben nagyobb korlátosságot, továbbá magasabb költséget jelent. A Monocle városi életminőséget mérő mutatójában 2015-ben elmozdulás történt, mellyel a „24-órás életstílus” támogatása áll a középpontban. Nagyobb hangsúly helyeződik a globális térben történő mozgás és a fogyasztás időben is kiterjesztett, magasabb

szintű szabadságfoka felé. A komplex indexben ezért megjelenik a globális légiforgalmi összekapcsoltság (HUB szerepkör), a kulturális, vendéglátási, valamint sportolási és egyéb szabadidős lehetőségeket kínáló intézmények időbeli elérhetősége is. Budapest számára a Monocle megújult indexe irányadó mértékeket kínál a globális folyamatokba való bekapcsolódás személyes szintű, életformabeli feltételeinek megteremtéséhez, ugyanakkor szükséges azt is figyelembe venni, hogy az európai városok társadalma a más kontinensen található versenytársakhoz képest eltérő kulturális beállítottsággal rendelkezik, és a közösségi élményeket és eseményeket a fogyasztástól függetlenül értelmezik. Az európai mértékek szerint a mutató által jelenleg sugallt „közösségi célú fogyasztás” városi szinten nem szabad, hogy szoros feltételét képezze a közösségek fejlődésének. A társadalom önszerveződési és önrendelkezési képessége, valamint a vállalkozó szellem hagyománya az európai társadalmak fontos megkülönböztető jegyét képezik, Magyarország szempontjából pedig e tényezők fontos kitörési pontot jelentenek a magasabb szintű versenyképesség megteremtésében. A 21. századi kreativitás alapú és tudásintenzív ágazatok fejlesztése sajátos városszerkezetet kínál, ezért azokban a városokban, ahol a növekedés alapját hordozó innováció és kreativitás jelenti a hajtóerőt, megelőzve a fogyasztást, ott hosszú távon is életképes társadalmi előrehaladás alakulhat ki. A több millió fős metropolisztérségek helyett az emberibb léptékű városok a közösségeket a fogyasztási lehetőségektől függetlenül is támogatják. A koppenhágai koncepció pedig e tekintetben fenntarthatóbb fejlődési utat ajánl.

Koppenhága

163

A monoclelista élén Tokió Globális városként a legfontosabb tulajdonsága, hogy mind az ott élők, mind a látogatók számára egyaránt magas szintű életminőséget kínál, mellyel London és New York számára is példát mutat. A 13,4 millió főt számláló Tokiót tisztasága, külföldiek iránt mutatott toleranciája és udvariassága, valamint a közösségi közlekedés megfizethető ára és pontossága, továbbá az étkezési lehetőségek magas minősége és jó ár-érték aránya emelte a világ legélhetőbb városává. Magas népsűrűsége ellenére a város példát mutat arról is, hogyan lehet az emberek számára egymás közelségében, nagy tömegben békében élni, Tokió ugyanis a világ egyik legbiztonságosabb városa. Ezzel pedig a metropolisz megalapította az úgynevezett Tokió-paradoxont – a város lélegzetelállító méretei ellenére képes a lakók számára a csend és béke érzetét megteremteni. A város élhetőségének szempontjából az árszínvonal is meghatározó tényező. E tekintetben a japán főváros hagyományosan magas rangot képvisel. A Mercer megélhetési költségeket listázó globális rangsorában (Mercer Cost of Living ranking) Tokió 2015-ben a 11. helyen végzett a vizsgált 207 városból, így továbbra is a világ legdrágább városainak csoportjába tartozik, mely hosszú távon a fejlődés gátját is képezheti.

164

Toki贸 165

BÉCS A város az utóbbi évtizedben jelentős fejlődésen ment keresztül, mely több szinten érvényesült a város életében. A megújulás, átfogó urbanisztikai beavatkozások stratégia alapú sorozataként, kiterjedt a város infrastruktúrájára (2014 októberében megnyílt Bécs újonnan épített főpályaudvara), üzleti környezetére, kulturális szolgáltatásaira és eseményeire (különös tekintettel a város nemzetközi hírű Design Hetével). A Monocle a város legfontosabb érdemeként a civil felelősségvállalást emelte ki, mely Európa legféltettebb értéke. A város ezen kívül fenntartható és magas életminőséget kínál: Bécs lakásainak kétharmada bérleti szabályozás alá tartozik, ami korlátozza a lakásbérleti díjak ugrásszerű felszökését, miközben

166

elősegíti a középosztály városközpontban tartását. A város 51%-a zöldterületként működik, a Duna mentén 8 km hosszan kavicsos partok és vízfelületre néző impozáns ingatlanok helyezkednek el. Eközben Bécs az Európai Unió leggyorsabban növekvő várostérsége. 2014-ben 1,8 millió főt számlálva a második legnagyobb várossá fejlődött a német nyelvterületen. Az itt letelepedő külföldiek jelentős része tudásintenzív szektorban tevékenykedik, különös tekintettel a dizájn, a kultúra, a kormányzati szektor és a biotechnológia területére. A növekvő népességet közlekedésfejlesztéssel és a lakhatási kapacitás növelésével ellensúlyozzák. Ennek elemeként Seestadt Aspern néven új városrész fejlődik , mely Bécs és a repülőtér között helyezkedik el.

a monocle lista élén

Berlin Annak ellenére, hogy a Berlin-Brandenburg repülőtér, melyet először 2011-re, majd 2012 terveztek átadni, még mindig nem nyitott meg (mely jelentős politikai konfliktusokat is eredményezett), a város számos tekintetben egyre jobb életkörnyezetet teremt az ott élők számára. A korábbi, mintegy 13 évig irányító, Klaus Wowereit polgármestert 2014-ben váltó Michael Müller hivatalba lépése új időszak kezdetét jelenti Berlin számára. Az új tisztviselő korábban városfejlesztési igazgatóként vállalt szerepet Berlin életében, küldetése

szerint pedig a szociális lakhatás és az új repülőtér megnyitása lesz a legfontosabb feladata. Szintén új, folyamatban lévő fejlesztés a város új kulturális központjának megalapítása, a Stadtschloss-beruházás, mely a korábbi kelet-németországi parlament épületének rehabilitációjával jön létre. Továbbá szintén a város kiemelkedő érdeme, hogy az egykori berlini fal folyóparti területein egyre sokasodó luxusingatlan-beruházások, valamint a város társadalmi helyzetében történő gyors ütemű dzsentrifikációs folyamatainak ellenére Berlin árszínvonala továbbra is alacsonynak tekinthető.

167

168

A bringások, zöldtetők, újítások fővárosa:

KOPPENHÁGA Készítette: Gutpintér Júlia, Farkas Sára

169

Koppenhága a világ egyik legélhetőbb és legzöldebb városa. Ez többek között a következetes várostervezésnek, kiváló közlekedési lehetőségeknek, munkahelyek széles kínálatának, szociális ellátások magas színvonalának is köszönhető. Mindezt különböző felmérések bizonyítják: a Mercer Quality of Living Survey 2015-ös felmérésében a 9. legélhetőbb város. A Monocle Magazin Quality of Life Survey felmérése alapján készült lista 10. helyén van 2015-ben, valamint a Siemens és az Economist Intelligence Unit együttműködésében készült, főként a környezeti teljesítményt szem előtt tartó „European Green City Index” listán az első helyet foglalja el 2010-ben. És hogy ezeket a minősítéseket miknek köszönheti Dánia fővárosa? Mutatjuk.

A fingerplan A FingerPlan egy sikeres, nagy múltra visszatekintő várostervezési modell, amely 1947 óta határozza meg Koppenhága és környéke fejlődésének fizikai kereteit. A második világháború után Koppenhága lakossága és ezáltal a város területe is dinamikus növekedésnek indult, ezutóbbi kezdett kontrollálhatatlanná válni. A probléma megoldására két dán építész és urbanista, Peter Bredsdorff és Sten Eiler Rasmussen több évnyi megalapozó munka után állt elő a kézvagy ujjmodellel (FingerPlan). A modell a várost és a jövőbeli fejlődési területét a kézfejhez hasonlította, melyen a tenyér a már akkor is létező központi városmagot jelképezte, melyből sugarasan, öt irányba nyúlnak ki az ún. periférikus városi területek, vagyis az ujjak. Az elképzelés szerint a közlekedési infrastruktúra kiépítése is a sugaras modellt követi. A modell központi eleme az volt, hogy az ujjak közötti zöld ékeknek beépítetlen területeknek kell maradniuk. Kezdetben a terv három megye és 22 település önkéntes együttműködésének keretében működött, és az évek során számos kihívással nézett szembe. A városfejlődés folyamatai, illetve a gyakran változó jogi és intézményi keretek is próbára tették. Mindennek ellenére azonban a terv már 70 éve Koppenhága várostervezésének alapját jelenti. A jelenleg érvényben lévő, 2015-ös FingerPlan 34, Nagy-Koppenhága területén található települést fed le, és a kategóriái alapvetően változatlanok maradtak. A központi városmag, a periférikus ujjak és a zöld ékek mellett Nagy-Koppenhága fennmaradó területe is beletartozik. A terv következetes érvényesítésének köszönhetően a város területe kontrollált módon növekedett, elkerülve a túlzott szétterjedést, illetve a közlekedési helyzet ésszerűtlenné és kaotikussá válását.

170

A zöldterületek megmaradtak és mindenki számára könnyen elérhetővé váltak. Összességében pedig egy olyan városszerkezet alakult ki, amely lehetővé tette, hogy Koppenhága az egyik legzöldebb és legélhetőbb várossá válhasson a világon. A TÉRSÉGI CENTRUM: KOPPENHÁGA Koppenhága Dánia gazdasági és pénzügyi központja, de az Öresund régió részeként Skandináviában és a Balti régióban is vezető szerepet tölt be. Koppenhága gazdaságában – csakúgy, mint a fejlett országok mindegyikében – a szolgáltatások dominálnak, de már a kvaterner szektor is jelentős ágazata a város gazdaságának. A szektor gazdaságban betöltött fontos szerepét jelzi a mennyiségileg és minőségileg is kiemelkedő felsőoktatás: a városnak több mint 94 000 felsőoktatási hallgatója van.A legnagyobb, nemzetközileg leginkább elismert felsőoktatási intézmény a University of Copenhagen, mely Európában a legjobbak között van. A QS 2015-ös rangsora szerint a 22. legjobb európai egyetem, az élet- és orvostudományok területén ugyanakkor világszinten rendelkezik hasonló helyezéssel (24.). Ez utóbbi nem véletlen, hiszen a térség kutatás-fejlesztési tevékenységei közül kiemelkednek az élet- és egészségtudományok, a gyógyszerkutatás és -gyártás, valamint a biotechnológia. A felsőoktatás és a piaci szféra tehát egymással összhangban működik. Jelentős dán biotechnológiai vállalatok a Novo Nordisk és a Lundbeck - amelyek a világ 50 legnagyobb gyógyszeripari cége között vannak -, mindkettő székhelye a városban található. Koppenhágában, illetve a város térségében található több nemzetközi gyógyszeripari, biotechnológiai cég dániai és skandináviai központja is (Ferring Pharmaceuticals, Bavarian Nordic).

171

A siker TOP5 kulcsa Koppenhágában: 1. Merész reformok, észszerű alternatívák. 2. A helyi igények gondos felmérése tervezés előtt (Public Life Survey Módszer). Filozófiájának meghatározó alapja, hogy a design szolgálja az embert (és nem fordítva). 3. Hasznos, többfunkciós és átjárható terek kialakítása. 4. Az autóforgalom észszerű korlátozása. 5. Igényes közterületek kialakítása a tömegközlekedési állomások körül (többek között ezzel is ösztönözve a tömegközlekedés használatát).

kikötő, Koppenhága 172

A bringások, zöldtetők, újítások fővárosa: KOPPENHÁGA

Ezen a bázison alakult meg 1995-ben dán-svéd együttműködésben a Medicon Valley klaszter, amely egyesíti a régió biotechnológiai, gyógyszeripari, medtech vállalatait, és célja, hogy az együttműködés révén tovább erősítsék ezeken a területeken a térség pozícióit. A klaszter vállalatai mintegy 40 000 embert foglalkoztatnak az élettudományok területén. 7 tudományos-ipari parkot, 10 inkubátorházat, 28 kórházat és 15 egyetemet, és 300 kutatás-fejlesztéssel foglalkozó vállalatot foglalnak magukba. A Nagy-Koppenhágát, illetve Dél-Svédország bizonyos részeit is magában foglaló, határon átnyúló Öresund régióban található Skandinávia legnagyobb IT-klasztere is, több mint 100 000 foglalkoztatottal. A (tengeri) szállítás szintén kiemelkedő ágazat. A Maersk, ami a világ legnagyobb hajószállító vállalata, szintén koppenhágai központú. A K+F potenciált nem csak a biotechnológia, vagy az IT területén kamatoztatják, hanem a tiszta technológiák (clean-tech) területén is. Az OECD egyik tanulmánya szerint a 2000-es évek második felétől kezdve a koppenhágai régió növekedésének egyik motorját jelentette a clean-tech szektor, amely a gazdasági válságot is jól átvészelte. 2011-ben már 34 000 főt foglalkoztatott az ágazat Nagy-Koppenhága területén. Dániában a K+F tevékenység ösztönzése érdekében az adórendszerbe is speciális elemet építettek; a külföldi, Dániában időszakosan letelepedő kutatók, szakemberek három éven keresztül csökkentett, 25%-os adókulccsal adózhatnak.

A célok megvalósításában fontos szerepe van Koppenhágának a part menti vizein található, 2000-ben megépült Middelgrunden offshore szélerőműpark révén, amely 20 db, egyenként 2 MW-os szélturbinából áll. Ez Koppenhága villamosenergia-fogyasztásának 3%-át fedezhetné, de nem csak itt használják fel, hanem a hálózatba betáplálva szerte az országban. A „Zöldtetők Koppenhágában” projekt 2008ban indult, kezdetben csak a szennyvízkezelési tervhez és az esővíz helyi kezeléséhez kapcsolódóan. Fő célja a háztetők beborítása vegetációval, ami nagyban segíti az alkalmazkodást a klímaváltozáshoz. Ahhoz, hogy valódi sikereket lehessen elérni, szükség volt a zöldtetők szélesebb körű, tudatos alkalmazására, aminek leghatékonyabb módja a szabályozás.

A BELVÁROS ZÖLD VITORLÁSAI

A klímaváltozást taglaló 15. ENSZ-konferencián (COP 15) kezdtek el foglalkozni a zöldtetők alkalmazásának kérdésével. Koppenhága kihasználta a lehetőséget, hogy a konferencia házigazdája lehetett 2009-ben, és a klímaváltozás kihívásaira a zöldtetőket javasolta lehetséges megoldásként. Ezt követően Koppenhágában sikeresen beépítették a zöldtetőkről szóló bekezdést a Klíma Tervbe, hangsúlyozva a zöldtetők és esővízkezelés kapcsolatát, amely várhatóan több csapadékot eredményez a jövőben. Lényeges továbbá, hogy ez az intézkedés hozzájárul a zöldebb város megteremtéséhez, ami együtt jár a városi hősziget jelenség hatásainak mérséklésével. A Klíma Tervben világosan meghatározták a zöldtető kezdeményezés megvalósításának időintervallumát, amelyet a Városfejlesztési Tervben is követelményként kell megfogalmazni.

Dánia ambiciózus célokat tűzött ki a megújuló energiaforrások hasznosításának területén. 2030-ra 50%-ra akarják növelni az offshore (vagyis tengeri) szélenergia villamosenergia-termelésből való részesedését.

Az utóbbi néhány évben számos, a zöldtetőkhöz kapcsolódó kezdeményezés született a város részéről. A téma bekerült a városfejlesztési tervbe, a Klíma Tervbe, a helyi tervekbe, valamint készítettek kézikönyvet az épületek környezetének kialakításához is.

173

A SÖRGYÁR-KÍSÉRLET Carlsberg City, Koppenhága A Carlsberg nemrég bezárt koppenhágai sörgyára páratlan várostervezési kísérlet színhelye. A 33 hektáros területen a 150 éves vöröstéglás épületekben kulturális intézményeket alakítottak ki, valamint 3000 új lakást hoztak létre. A projekt kezdetén a tervezők megnyitották a teret a nagyközönség számára, az emberek bejárhatták, felfedezhették az elhagyatott sörgyárat. A tervezők eközben folyamatosan figyelték a spontán gyülekező, találkozó helyeket, tevékenységeket és a kedvenc útvonalakat, így fel tudták mérni, hogy hová milyen épületet kell majd tervezniük. Az emberi léptékű funkcionalizmus új mintapéldája társadalmi olvasztótégelyként is szolgál majd: többféle tulajdonosi és bérleti konstrukció révén lehet majd lakáshoz jutni. Az alacsonyabb jövedelműek számára minimális bérleti díjért biztosítanak lakást, a kedvezményezettek pedig kompenzációként a negyedben végzett őrző-védő, illetve gondnoki szolgálatot végeznek.

Carlsberg Sörfőzde, Koppenhága 174

175

Zöldtető-politika a 2012-es városi fejlesztési tervben Koppenhágában mára minden új épület tetejét, mely 30 fokosnál kisebb lejtésű, kötelező növényekkel fedni. Ha egy régebbi tetőt át kell alakítani és az épülettulajdonos pénzügyi támogatást kap a várostól, kötelező azt „zölddé” tennie (kisebb fákkal, bokrokkal, mohákkal, gyógynövényekkel vagy fűfélékkel). A zöldtetők elterjesztésében óriási szerepe van az intézményi hálózatnak. Helyi szinten a közösségek, helyi független környezeti szervek, közigazgatási intézmények szerepe a legfontosabb. Országos szinten a tudást, technológiát és konzultációt biztosító in-

A Science City North Koppenhága városa, a Koppenhágai Egyetem és Dán Egyetem együttműködésében megalkotott fejlesztési terv. Ez a terület Európa egyik legnagyobb központja az oktatáselméleti és alkalmazott kutatás területén, különösen a gyógyszeripar, egészségügy és természettudományok vonatkozásában.Öt különböző klaszter van jelen és a térség a jövőben számos fejlesztés és beruházás célpontja lesz. A cél, hogy egy olyan városrészt alakítsanak ki fizikai és nem fizikai értelemben egyaránt, amely összekapcsolja a várost, a tudományt és az üzleti életet.

tézmények, a technológiai és piaci alapú innovációt terjesztő cégek, egyetemek stb. együttműködése elengedhetetlen. Nemzetközi vonatkozásban pedig a nemzetközi zöldtetős egyesületek, mint pl. IGRA, GRHC, Élő Tető, és a zöldtetőkkel foglalkozó egyetemek a kulcsszereplők.

Ennek érdekében a program fő célkitűzései:

BICIKLISEK PARADICSOMA

• új lakhatási lehetőségek kialakítása. Fiatal, képzett, külföldi munkaerő és diákok bevonzása (40 000 m2nyi új lakás).

Koppenhága közlekedését meghatározza a már a legelső Finger Planben is lefektetett elv, mely szerint új építésű, 1500 négyzetméternél nagyobb alapterületű épület nem lehet távolabb 600 méternél valamely közösségi közlekedési kapcsolattól. Koppenhága közlekedési infrastruktúrája kiemelkedően fejlett, ugyanakkor növekvő terhelésnek van kitéve a fokozódó ingázás és igénybevétel miatt. A fejlett világ metropoliszaihoz hasonlóan magas az egyéni motorizált közlekedés aránya, ugyanakkor ezt nagymértékben ellensúlyozza a hivatásforgalmú kerékpározás kiemelkedően magas aránya. A városi kerékpározás olyannyira jól működik Koppenhágában, hogy egy új szót is alkottak arra a folyamatra, amely során más városok is hasonlóvá válnak/ válhatnak Koppenhágához. Ez a „copenhagenize”, amely egyfajta brandként magában hordozza a városról kialakult élhető, innovatív, fenntartható képet is. A város azonban nem elégedett meg azzal, hogy fogalommá vált. A 2011-2025-ös időtávra szóló kerékpáros stratégiájának átfogó célja, hogy Koppenhága a világ legjobb biciklis városa legyen.

176

AZ ÉSZAKI KUTATÓVÁROS (2011-2020)

• 200 000 m2 területet biztosítanak a vállalkozásoknak a tudományos intézetek közelében. Inkubátorházakat létesítenek. Startup-cégekre és meglévő vállalatok relokált egységeire egyaránt számítanak.

• a tudásátadás tereinek kialakítása szükséges: ezek olyan épületek, ahol a tudományos intézmények és az üzleti élet szereplői meg tudják osztani tapasztalataikat és tudásukat, ún. „tudás plázák” kialakítása (konferenciatermek, könyvtárak, book cafék nemzetközi közösségek központjai, kísérleti oktatásra alkalmas helyek, étkezdék stb.) • új zöldterületek létesítése, az infrastruktúra fejlesztése, amelyek integrálják a tudományos ipari területet a városszövetbe.

Erre azonban nem egy önmagában elérendő célként, hanem egy még élhetőbb és zöldebb és egy teljesen CO2 semleges város kialakításnak hatékony eszközeként tekintenek. Kerékpáros fejlesztéseiket elsősorban az utazási idő csökkentésére, a biztonságérzet fokozására, a kényelem növelésére, valamint a kerékpározás, mint életforma és imázs erősítésére fókuszálják.

• A koppenhágaiak minden nap 1,34 millió km-t tesznek meg biciklin. • A lakosság 45%-a használja munkába járáshoz kerékpárját, de a városvezetés elkötelezett ennek növelése mellett. • Mennyiségileg és minőségileg is kiemelkedő a kerékpáros infrastruktúra: a kerékpáros útvonalak hossza 454 km • A Fővárosi Régió vezetésének becslései szerint a biciklizés miatt évente 1 millióval kevesebb betegszabadság napra van szükségük a koppenhágai lakosoknak.

177

178

fot贸: Vargha Mikl贸s

Tina Saaby: Koppenhága az emberek városa Tina Saaby, Koppenhága főépítésze a Brain Bar Budapesten tartott előadást a PAGEO meghívására.

A 160 cm alapszabálya

Ember nélkül nincs város sem

Várostervezéskor arra kell koncentrálnunk, hogy hogyan teremtsünk összhangot a rend és a káosz között. Számunkra, várostervezők és építészek számára ilyenkor az embernek és az emberek közötti szemkontaktusnak kell a középpontba kerülnie. Bizonyos szempontból tehát nagyon könnyű várostervezőnek lenni, mert csak annyit kell tudnunk, hogy a szemkontaktus, amikor állunk, 1,6 méter és amikor ülünk, 1,2 méter. Ha ezt az egy dolgot figyelembe vesszük, igazán jó városok épülhetnek. Sokszor hihetetlen, hogy milyen nehezen tarjuk észben ezt a két számot.

Koppenhágában a városi élet az emberekről szól. Ezt a stratégiát 2009-ben alkottuk meg: leírtuk, hogy a városi élet az embereké és megígértük, hogy a városi terek és épületek megtervezése előtt átgondoljuk a benne élő városi ember szerepét. Tehát nekem csak annyi a dolgom a mindennapokban, hogy észben tartsam az 1,6 és az 1,2 métert és az emberi faj viselkedését – hát ezzel telnek a mindennapjaim. Ennek a stratégiának három, nagyon konkrét célja van.

Ha kilépünk az utcára és használjuk az 1,6-ról és az 1,2-ről szóló tudásunkat, biztosak lehetünk benne, hogy biztonságos várost építünk és lehetőséget adunk az embereknek a szemkontaktusra. Van egy dán építész, Jan Gehl, akit az urbanista olvasóknak talán nem kell bemutatnom. A városok kapcsán ő arról beszél, hogy a várostervezőknek tisztán kell látniuk az emberi viselkedést. Ismernünk kell a távolságokat, ami két ember között van, mielőtt megszagolják, érzékelik vagy meghallják egymást. Meg kell értenünk, hogy az ember nevű élőlény az általunk tervezett városban enni, harcolni fog és sok egyéb más módon viselkedni.

1) Az első cél, hogy a városi élet mindenkinek szóljon, amihez nagyon sokféle tervezés és sokszínű építészet kell. 2) Második célunk, hogy az emberek többet sétáljanak, és ehhez szeretnénk a gyalogosok számát öt éven belül húsz százalékkal növelni. Ennek a stratégiának ez év végén lesz a befejezése, de elárulhatom, hogy ezek a célok már megvalósultak, és ezt a tudást felhasználva új stratégián gondolkozunk a következő öt évre. 3) A harmadik célunk az, hogy az embereket maradásra bírjuk, és Koppenhága lakosai húsz százalékkal több időt töltsenek városi környezetben, mint 2010ben tették.

179

Mindennap élesben kísérletezünk

Pattogó játszóterek

Minden évben kimegyünk az utcára és várostervezési kutatást végzünk. Az eredményeinket megmutatjuk a politikusainknak, hogy láthassák, hogy haladunk-e a kitűzött célok felé vagy változtatatnunk kell. A kutatásból rengeteg olyan tapasztalatunk származik, amelyet már másnap alkalmazhatunk.

Fontosnak tartjuk a játszóterek újragondolását. A nem a hagyományos játszótereken, azt látjuk, hogy az emberek egyszer csak elkezdenek játszani egymással, mint Koppenhága Nyhavn városrészében elhelyezett öt trambulinon. Érdekes, hogy előbb-utóbb mindenki elkezd ugrálni azokon a trambulinokon, ami azt is jelenti, hogy több időt töltenek el a városi térben, ami az egyik stratégiai célunk. Amikor ehhez hasonló átmeneti építményeket helyezünk el a városban, mindenki azonnal ki akarja próbálni az eszközöket. Ez egy új időtöltés, amivel végül tovább maradunk a szabadban.

Egy dolog, amit biztosan látunk, amikor az emberekkel beszélgetünk, hogy szeretik a várost és a városi életet. Amit minden évben elmondanak nekünk, az az, hogy több természetre és több csendes helyre van szükségük. Várostervezőként én ezeket az ismereteket már másnap felhasználhatom a projektjeimben. Például, ha tisztán látjuk, hogy az emberek csendes helyeket szeretnének, lehetőséget ad arra, hogy a városi térben bátrabban helyezzünk el új padokat. Tehát a városi élet megfigyelésének szemlélete magában hordoz egy rövidtávú várostervezési módszert is. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek hosszú távú terveink, de az, hogy látjuk a napról napra történő változást, egy nagyon érdekes eszköz, egy új megközelítése a tervezésnek. Vajon a városi létnek, az embereknek és a szokásainknak megfigyelése hogyan befolyásolja a koppenhágai várostervezést? Néhány példán keresztül szeretném megmutatni, hogy én és negyvenezer kollégám hogyan használja fel ezt a tudást. A klímastratégiánkban azt írjuk, hogy 2025-re szeretnénk CO2-semlegessé válni. Azonban itt nem a technológiáról van szó, hanem az emberről. Arról, hogy hogyan teremthetünk jobb életminőséget és miként vállalhatnak maguk az emberek is felelősséget a CO2-semlegességért. Tehát a klímastratégiánknak az emberre kell koncentrálnia és emiatt a zöld mobilitásra. Van egy kerékpáros stratégiánk is. Ebben a stratégiában a város lassított mozgásban való érzékelését szeretnénk hasznosítani. A lassított mozgást úgy értem, hogy megállhatunk, szemkontaktust tarthatunk egymással, beszélgethetünk, és ha konfliktusunk van, márpedig ez előfordul, meg tudjuk oldani ezt a konfliktust, hiszen nem két különböző autóban ülünk, hanem csak egy kis távolság van kettőnk között, így szembe tudunk nézni a problémával. Először adatokat gyűjtünk a kerékpáros stratégiához, így te, mint városlakó is részesévé válsz a tudás összegyűjtésének. Minden egyes alkalommal, amikor elhaladsz a számláló alatt, vidámabb leszel, hiszen

180

azt fogod érezni, hogy én is hozzáadom a számomat a társadalomból. Tehát ezzel a módszerrel még az embereket is boldoggá lehet tenni. Van egy gyalogosokra vonatkozó stratégiánk is. Amikor a helyspecifikus tervezésről beszélünk, ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy autómentes övezetet akarunk, csak megpróbáljuk sugallni, hogy az ember a fontos és egy kicsit nehezítünk az autósok életén, miközben jelentősen megkönnyítjük a biciklis közlekedést. Amikor az egyik koppenhágai hidat építettük, arra számítottunk, hogy napi háromezer áthaladó lesz. Ma azt látjuk, hogy tizenkétezer ember halad át biciklivel nap mint nap a hídon. Ez azért érdekes, mert ezek szerint az emberek többsége már nem az autóhoz ragaszkodik, ha el akar jutni A-ból B-be Koppenhágában. Mi csak annyit teszünk, hogy azt az utat Oerstadbe, ami egy biciklis számára csak tíz perc Koppenhágában, az autósoknak huszonöt perc alatt tesszük elérhetővé. Természetesen ezek után az emberek a biciklit választják. Nekünk ez a módszerünk, hogy az embert helyezzük a középpontba. Van egy alkalmazásunk is, amely a koppenhágai embereket arra kéri, hogy osszák meg a tapasztalatukat a városról. Ha ők látják, hogy valami nem jó, lehet ez egy kátyú az utcán, vagy valami, amire van egy jó ötletük, csak küldenek egy üzenetet a városi hivatalnokoknak. És nekünk válaszolnunk kell. Amellett, hogy sok tudást szerzünk, a lakosok is elkezdenek felelősséget vállalni abban, hogy megosszák velünk az információikat. Ez egy kiváló módszer, hogy együtt egy városi közösséggé váljunk. A helyi tervezés során szintén a közösség kerül a középpontba. Koppenhágában nem kap engedélyt

Tina Saaby: Koppenhága az emberek városa

kikötő, Koppenhága

semmilyen olyan ötlet, ami csak az egyént szolgálja. Amikor például egy új lakóövezetet építesz, nem tehetsz ki olyan táblát, hogy „privát terület”, és nem használhatsz kerítéseket. Az Oerstad negyedben van egy lakóövezet, amelyet egy ByK építész tervezett és annak ellenére, hogy magánterület, az emberek szabadon sétálhatnak az utcákon – és ez az, amit minden projektünkben hangsúlyozni szeretnénk. Nagyon fontos az, ahogy az épület a várossal találkozik. Amikor egy befektető hozzánk jön és azt mondja, hogy egy új irodaépületet vagy lakóépületet szeretne felépíteni, mi először igent mondunk, biztatjuk, hogy igen, ez egy érdekes terv, de elkezdünk beszélgetni arról, hogy ez az épület hogy adhatna vissza valamit a városnak. Tehát, amikor a helyi szabályozások arra vonatkoznak, hogy valamit vissza kell juttatni a városnak és nem önmagában, esztétikai kritériumokat állítunk fel. Például a legtöbb tervnél azt kérjük, hogy legalább huszonöt százalékos átláthatóságot biztosítsanak és nem lehet fekete üveget vagy tükröződő felületet alkalmazni. Mert ha nem látsz be az épületbe, amit nem érzel elég hívogatónak, az egy kis bizonytalansággal tölt el. Mikor városrész-fejlesztést végzünk, ahelyett, hogy az irodában ülnénk, áthelyezzük a hivatalunkat a fejlesztendő területre. Minden évben kiválasztunk egy fejlesztendő

területet, és utána elmondjuk a munkatársaknak, hogy menjetek oda, nézzetek körül, beszéljetek az emberekkel, szervezzétek meg az alapoktól kezdve. Hiszünk abban, hogy helyi, kis lépéseket kell tennünk. Áthelyezzük oda a hivatalt, ami aztán öt évig ott marad és része lesz a helyi környezetnek. Ilyen például Nyborg Koppenhágában. Ugyanígy van egy olyan programunk, amit félig a város, félig az állam finanszíroz: arra biztatjuk az embereket, hogy zöld területet létesítsenek.

a kikötő A felmérésünkben külön figyelmet fordítottunk a kikötőkre is, mert a kikötői élet nagyon vonzó az emberek számára. Nagy távolságról is idesétálnak csak azért, hogy részesei lehessenek a kikötői miliőnek. Számunkra ez nagyon fontos információ volt, mert megértettük hogyan használjuk ki a legnagyobb városi területünket: a kikötőt. Komoly erőfeszítéseket teszünk azért, hogy lerövidítsük a kikötőbe vezető utat és újakat építsünk a kikötő mentén. Ezek a gyalogos- és bicikliutak, hidak lehetővé teszik, hogy tovább maradjunk a városi térben. A kikötői stratégiánk egyik legfontosabb tényezője az, hogy a kikötő vízparti részén egy terület sem kerülhet magánkézbe.

181

Az IGEN kulturája Pénzt adunk az embereknek, de meg kell szervezniük magukat, és ők lesznek azok is, akik a későbbiekben gondoskodnak a területről. Ez a program is az embereket helyezi a középpontba, mert tőlük kell jönnie az ötletnek is, hiszen ők ismerik milyen igényeik vannak a környéknek. Szeretnénk napos területeket is létrehozni, mert az emberek csak ott maradnak szívesen, főleg itt, az északi országokban, ahol napfény éri őket. Tehát amikor egy új utcát alakítunk ki, széles biciklisávokat és járdát hozunk létre a napos oldalon, szintén fontos, hogy itt az utcán asztalokat és székeket is szabadon el lehet helyezni. Hiszünk a korai párbeszédben, így építészeket és különböző kockázatviselőket hívunk a városba, mielőtt bármilyen tervezésbe belevágnánk. Ez már mindenfajta döntéshozatal előtt rávesz minket arra, hogy párbeszédet folytassunk. Tavaly új programba kezdtünk és partneri kapcsolatot alakítottunk ki, nemcsak a szakmával, hanem a város lakóival is. Egy alkalommal 2600 emberrel együtt vacsoráztunk Koppenhága egyik nagy utcáján. Az alkalmat egy civil partner szervezte, tehát a városnak nem sok dolga volt vele, mi csak lehetőséget adtunk az embereknek, hogy találkozzanak egymással. Nem létezik ideális város? Hol tartunk most? Egy új társadalmat ismerünk, hiszen húsz évvel ezelőtt megérkeztünk a modern korszakba, de hogy van ez hatással arra, ahogy dolgozunk? Ha visszanézünk, a modern korszak kezdetén még azt hittük, hogy csak mi, tervezők alakíthatjuk ki az ideális várost. Azt gondoltuk, hogy ha racionálisan szemlélünk, a legrövidebb út vezet A-ból B-be, itt létrehozunk egy lakóövezetet, ott pedig egy ipari területet, akkor minden tökéletesen alakul és még azt is gondoltuk, hogy ha mindenki egyenlő körülményekhez jut, akkor mindenki sikeres lesz egy boldog élettel. Mára viszont már tudjuk, hogy ez ennél sokkal összetettebb, hiszen az emberek különbözőek. Nem létezik az ideális. Nincs már ideális város, ideális terv, nincs ideális partnerünk vagy gyerekeink. Minden személyenként változik, és ha ezt az ismeretet figyelembe vesszük, változtatunk azon, ahogy eddig a városainkat szerveztük. Be kell látnunk, hogy a tervezés mára sokkal lendületesebb, és figyelembe kell vennünk, hogy az emberi lény milyen valójában.

182

Egy boldog várost építünk, és ehhez létrehoztunk egy kis hivatalt. Az embereknek, akik itt dolgoznak, az a hozzáállásuk, hogy hagyjunk sokféle dolgot megtörténni a városban. Amikor ezek az emberek felveszik a telefont, semmilyen ötletre nem mondhatnak nemet, hanem mindenre így kellett reagálniuk: „Igen, ez egy nagyon jó ötlet!” Talán elsőre lehetetlennek tűnt, hogy hogyan alakíthatnánk ki egy állandó rózsaszín szőnyeget a gyalogos övezetben, de amikor csak átmeneti ötletről volt szó, megadtuk hozzá az engedélyeket. Mi mindannyian hiszünk abban, amit az igen kultúrájának nevezünk. Ez jó lehetőség arra is, hogy újfajta mentalitást teremtsünk a városi hivatalokban. Az ideiglenes tervezés szintén egy fontos tényező, amit minden rendszerben megvalósítunk. Azt tapasztaljuk, hogy amikor ideiglenes megoldásokon gondolkodunk, hagynunk kell az embereket, hogy felelősséget vállaljanak. Nekünk, a városi hivatalnokoknak, csak nyugodtnak kell maradnunk, és arra gondolnunk, ez csak egy átmeneti megoldás, egy kicsit utánanézünk, és felügyeljük, de így sokkal könnyebben adjuk ki a megvalósításhoz szükséges engedélyeket. Így is lehet figyelni az emberekre.

Fel kell fognunk, hogy mi mindannyian különbözőek vagyunk. A modern korszakban egyszerre szerettünk volna kedvezni az emberi lénynek, de hittük azt is, hogy mindenki egyenlő. Emlékszem, hogy amikor építészetet tanultam, tettem néhány megfigyelést az ideális nővel kapcsolatban, aki a konyhában főzőcskézik. És ebből egy gyönyörű konyha terve lett, amiből került minden egyes lakásba, az egész városban. Később rájöttünk, hogy valójában az ételt különböző módszerekkel készítik, ami különböző konyhadizájnt igényel. Ennek a tudásnak a birtokában azt gondolom, hogy a fix tervek helyett stratégiai gondolkodást kell alkalmaznunk a hivatalnokainknál. Iránymutatást, víziókat és stratégiákat kell meghatároznunk, mint a városi élet stratégia, ami most Koppenhágában él. Ezzel az iránymutatással elkerülhetjük, hogy egy nagyon konkrét rideg terv alapján döntsünk. Ettől az egész rugalmas és dinamikus lesz, amin kön�nyen változtathatunk, alkalmazkodva a társadalom mindennapjaihoz.

Tina Saaby: Koppenhága az emberek városa

Amit mi Koppenhágában megtettünk, az az, hogy megváltoztattuk a szervezetet. Ha visszamegyünk néhány évet, egy olyan helyet látunk, ahol mindenki csak szabályokban gondolkozik, volt, aki a jogi ügyekkel foglalkozott, más a parkolási stratégiával, mások nevezéseket fogadtak, építési engedélyeket adtak ki vagy gyalogosokkal törődtek, de ők soha nem találkoztak. Egy új szervezetet próbálunk felépíteni, és majd meglátjuk, hogy tud-e üzemelni, hiszen azt is tudjuk, hogy nincs ideális szervezet és a mi szervezési módjaink is napról napra, évről évre változnak majd. Még egy utolsó dolog: van valami, ami számomra hatalmas inspirációt jelentett arra vonatkozóan, hogy hogyan dolgozzunk akkor, ha a városunk középpontjába az embert állítjuk. Zigmund Bauman, a legnagyobb szociálpolitikus azt állítja: „Jelenleg, ha azon

tűnődsz, hogyan tehetnéd jobbá a társadalmat, csak az emberi integrációra számíthatsz. Ti, építészek és urbanisták – ez mindannyiunkról szól – ne tekintsetek magatokra úgy, mint mások felettesei. Láttassátok úgy magatokat, mint felszabadítók, lelkesítők, inspirálók, akik biztatják az embereket, hogy érdekes dolgokat csináljanak és akik olyan lehetőségeket fejlesztenek, amik amúgy kárba vesznének.” Mi, emberi lények, a város alapját jelentjük, saját magunkat kell vezetnünk, tudást gyűjtenünk. Emlékeznünk kell arra, hogyan éltünk öt évvel ezelőtt és rá kell jönnünk ,mit fogunk csinálni húsz-harminc év múlva. Az egyik legfontosabb dolog, hogy meg kell értenünk az emberi faj diverzitását és ez csak azért olyan nehéz, mert sokan vagyunk, különlegesek vagyunk és nehéz elfogadnunk a téma komplexitását.

183

184

BUD

Budapest v铆zi贸

185

Buda- pest

Fővárosunk egyre gyakrabban válik különféle nemzetközi összehasonlítások szereplőjévé, izgalmas lehetőségei a városról kialakult imázzsal együtt súlyos gazdasági, beruházási döntések alapjául szolgálnak.

Budapest jelentősége messze túlmutat önmagán és munkaerőpiaci vonzáskörzetén, a város, a Kárpát-medence globális kapujaként az egész térség fejlődésére komoly hatást gyakorol. Milyen szerepeket vállaljon fel és milyen pozíciókra törekedjen a magyar főváros? Milyen társadalmi és környezeti feltételeknek kell megfelelnie, hogy a világszerte érvényesülő koncentrált nagyvárosi feszültségeit (közlekedés, légszennyezés, társadalmi elidegenedés) kezelni tudja? Hogyan legyen a „Budapest miliő” az innovációt és a tudást mágnesként vonzó közeg? És mindezekben mi az egyedi, a sajátságosan budapesti karakter?

186

Hogyan járulhat hozzá a főváros és térségének fejlődése a magyar gazdaságpolitika célrendszerének teljesüléséhez? Mindehhez Budapestnek szüksége van egy stratégiai jövőképre, amelyet nem csak a gazdaságpolitika, a kormány, a fővárosi és a többi érintett önkormányzat oszt, hanem amit a meghatározó piaci-gazdasági szereplők is magukénak éreznek, és amivel a polgárok nagy többsége is azonosulni tud, különösen a leginkább kreatív és aktív csoportok. A PAGEO Alapítvány gondozásában készült egy szakértői vitairat, mely egy a fenti kérdésekre választ kereső Budapest-stratégia kialakításához kíván hozzájárulni.

Az ötlettárnak tekinthető vízió, az újdonságok mellett, sok korábbi és jelenlegi elképzelésre, stratégiára, továbbá a nemzetközi példákra egyaránt építve lehetőségeket sorakoztat fel a főváros és térsége számára. Az alábbiakban ebből mutatunk be néhány részletet. ÉLHETŐ, DE MITŐL? Az élhető és versenyképes városok (melyek vonzzák a tehetséges, vállalkozó szellemű embereket) sikerességét az életminőség terén tapasztalható viszonyok is meghatározzák.

Az ilyen város alapismérve, hogy támogatja a közösséget, emberközpontú és biztonságos, fenntartható fejlesztéspolitikát folytat, és a rendszerszemlélet mentén, területi alapon teremt egyensúlyt a társadalmi, környezeti és gazdasági érdekek között, valamint megfizethető. A sikeres város ezen kívül smart, vagyis észszerű: infokommunikációs eszközökkel épít hidat a gazdasági fejlődés és a társadalmi előrehaladás között: kommunikál a városhasználókkal. Továbbá környezettudatos: a természeti erőforrásaival és kulturális örökségeivel méltányosan gazdálkodik, értékeit megőrzi, vidéki környezetével együtt élve épít helyi gazdaságot és képez identitást, egyediséget.

187

Brad Feld szerint a startup-közösségek hasonlóak a középkori, saját maguk szabályai szerint irányított, ún. „önkormányzó” céhközösségekhez. A startup-közösségek bárki számára nyitottak, akik csatlakozni szeretnének, illetve a legfontosabb üzenet a következő: „először adnod kell, mielőtt kapsz valamit a közösségtől”. A startupok számára a társadalmi (és kapcsolati) tőke rendkívül fontos, a startup-közösségek, kolóniák erős hálózati hatásokkal rendelkező csoportok. Amit e hálózati hatás eredményeként valójában kaphatnak, és amely egyben kilépést, továbblépést is jelent, az a vállalkozásnak a tőzsdén való bejegyzése vagy egy nagyvállalat általi felvásárlása. E vállalkozások globális léptékben kiterjedt információkkal, kapcsolatokkal rendelkeznek, jobb feltételek és adottságok hatására könnyen áttelepülhetnek más globális nagyvárosokba.

Továbbá olyan szoft, vagyis a versenyképesség szempontjából nehezebben kimutatható tényezőket is birtokol, mint például a várost használók kreativitása, magas szintű innovációs képessége, az új tudás kialakítása, továbbá együttműködési készségeik fejlettsége és egymás iránt tanúsított bizalma. ERŐS BUDAPEST Budapest mind országos, mind európai szinten egyre jelentősebb szerepet tölt be az innovációs szektorban és a kreatív iparágakban. Egyre több nemzetközi elismerést kivívó eredménnyel, sikeres kezdeményezéssel és startup-vállalkozással rendelkezik, mely elért sikerek elsősorban az IT-szektort, az orvos- és gyógyászati technológiai, valamint a biotechnológiai tevékenységeket érintik. A főváros térségében összpontosul a kutatás-fejlesztési és innovációs (K+F+I) ráfordítások mintegy kétharmada. A kutatás-fejlesztés területén kialakult koncentrációs jelenséget jól szemlélteti, hogy 2011-ben a hazánkban alkalmazott 36 945 kutató-fejlesztőből 20 828 Budapesten dolgozott. A Közép-Magyarország régióban a működő vállalatok innovációs tevékenysége alapján jelenleg a következő ágazatok emelkednek ki: információ, kommunikáció; gyógyszergyártás (országos szinten az ágazatban működő, innovációs tevékenységet folytató vállalatok négyötöde itt van jelen); számítógép, elektronikai, optikai termékek gyártása (az ágazatban működő innovatív vállalatok négyötöde itt

188

található). A K+F+I tevékenységek magasabb szintű ágazati integrációja mellett Budapest belső adottságai alapján versenyképességének fokozásához számos további lehetőség bontakozik ki. Az e tekintetben hatékony lépés, ha a főváros köztereinek átformálásával és eseményeinek kiterjesztésével, mind fizikai, mind szimbolikus értelemben az inspiráció és a közösségi élmények aktívabb terévé válik. Ennek részét képezheti a Duna-parthoz kapcsolódó rekreációs területek és korzók használati értékének növelése, látogatottságának fokozása, továbbá a központi fekvésű, jó elérhetőséggel rendelkező, vízparti barnamezős területek rehabilitációja. Javasolt továbbá az egyetemi campus térségek, prosperáló kutatóközpontok, startup-telephelyek, valamint a technológia- és tudástranszferért felelős intézmény koncentrációjának és hálózatokkal történő szoros összekapcsolásának biztosítása. A kutatás-fejlesztéshez, felsőoktatáshoz kapcsolódó intézmények földrajzi közelsége és könnyű átjárhatósága nagymértékben elősegítené az innovációs tevékenységeket, valamint az intézmények és kutatóközpontok közötti kapcsolatok kialakítását és fenntartását. katalizátorok A vállalkozási szellemet és innovációt ösztönző beavatkozási irányok támogatásában nagy szerepe van a gazdasági környezetnek, a megfizethetőségnek és a területi, városszerkezeti adottságoknak. Budapest számára a gazdasági növekedés kulcspontjait képezik a technológiaintenzív, tudás alapú vállalkozások, ezért szükséges megteremteni a tudásintenzív ágazatokban alapítandó vállalkozások támogatásának, szabályozásának keretfeltételeit (innovációs és startup-ökoszisztéma).

BUDAPESTEN KONCENTRÁLÓDIK: • a K+F ráfordítások 62%-a, • a GDP 39%-a, • a népesség 17%-a.

budapest

A nemzetközi tapasztalatok szerint egy versenyképes startup és innovációs ökoszisztéma alapvetően négy elemre és kölcsönhatásaikra épül: oktatás és képzés, forrásokhoz való hozzáférés, adó és szabályozás, valamint támogató városi (társadalmi és természeti jellegű) környezet. Budapesten ezek közül ma már megtalálható néhány kulcselem (pl. kockázati tőkealapok, vagy a különböző startup-versenyek), néhány elem kiépítése jelenleg is zajlik, azonban előfordulnak olyan altényezők is, amelyek ma még szinte teljesen hiányoznak. Ebből adódóan Budapesten jelentős előnyökkel járhatna, ha az önkormányzatok a gazdasági folyamatok területi jellemzőit – kerületi szinten is – folyamatosan nyomon követnék. Érdemes továbbá tudatosan ösztönözni például az azonos technológiai hátterű és ágazati profilú vállalatok tematikus tereinek kialakítását (pl.: indegenforgalom és vendéglátás területén, stb). Az innováción alapuló gazdaságfejlesztés területi (telephely) feltételeinek megteremtésében figyelembe véve a tudás- és technológiaintenzív startup-vállalkozások telephelyválasztási tényezőit. Az innovációs környezet ugyanis magába foglalja a város környezetének, közszolgáltatásainak, valamint a termékek és szolgáltatások fogyasztásának, elérhetőségének és sokféleségének minőségi jellemzőit is. Kulcsfontosságú beavatkozás lenne továbbá nagytérségi szinten Budapestet egységes üzleti desztinációként értelmezni, és a városmarketing eszközeivel egységes brandként kezelni. A megosztásra és hozzáférésre épülő gazdaság egyre nagyobb teret nyer egész Európában és Amerikában, hatása pedig egyre erősebben érzékelhető, hiszen megváltoztatja a vásárlás, az étkezés, a munkába járás és az utazás módjait és lehetőségeit is. A trendforduló lényege, hogy a szolgáltatások, termékek közösségi használata, bérlése kerül előtérbe, mely sokak számára megfizethetőbb viszonyokat eredményez. Ezt a cserén, bérbeadáson, szívességeken, valamint a több felhasználó számára biztosított hozzáférésen alapuló fogyasztási trendet egyfelől a gazdasági válság, másfelől a környezeti problémák egyre sürgetőbb kezelése, illetve a szociális kapcsolatok csökkenése hívta életre. A trend felgyorsulásának fő mozgatórugója a mobil technológiák elterjedése, az online peer-to-peer hálózatok elterjedése és az ezekhez való egyre könnyebb hozzáférés. Ezek lehetővé teszik, hogy ideiglenesen vagy időszakosan vegyünk bérbe olyan szolgáltatásokat és eszközöket, melyekre nincs szükségünk állandó jelleggel, vagy esetleg nem áll módunkban önállóan megvásárolni

azokat. Központi, önkormányzati szinten a megfizethetőséget célzó, megosztáson alapuló fejlesztési lehetőségek kiaknázásához és a közösségi aktivitás élénkítéséhez színteret, keretet, szabályrendszert, valamint együttműködési kultúrát szükséges teremteni. Ilyen közös színtéralkotási beavatkozás a tudás vagy éppen a tulajdon megosztását gátló jogi és infrastrukturális akadályok megszüntetése, az eljárásrendek és ügyintézési folyamatok egyszerűsítése, az átláthatóság és közérthetőség növelése, (mely magasabb szintű bizalomhoz vezet mind a lakosság, mind a gazdasági szereplők részéről az önkormányzat irányába).

189

Továbbá fontos az üres ingatlanállomány kreatív hasznosítása, az ingatlanárak alakulásának keretszabályozása, mely hozzájárul a szolgáltatások és a fogyasztók sokféleségének megőrzéséhez. Példa erre a 2015-ben bevezetésre tervezett németországi lakbérfék rendszer, mely a legnagyobb ingatlanpiaci kereslettel rendelkező várostérségekben azt szabályozza, hogy a tulajdonos ingatlankezelő vagy bérlőváltáskor legfeljebb 10%-kal emelheti a kezdeti bérleti díjat a jelölt térségben (kerületben, városrészen, településen) jellemző átlagos lakbérszint fölé. További színtéralkotási beavatkozás lehet még a vásárcsarnokrendszer, piackultúra (mint intézménykultúra) újraértelmezése és újrateremtése az egészséges, jó minőségű, megfizethető és változatos élelmiszerfogyasztás ösztönzése érdekében. Urbanizációs hatékonyság és növekedés városi szinten A népsűrűség és ezzel szoros kapcsolatban a beépítési intenzitás alapvetően befolyásolja a városi szolgáltatások létesítési és üzemeltetési költségeit. Budapest népsűrűsége azonban globális szinten alacsonynak, és az európai városok körében is csupán átlagosnak tekinthető (3230 fő/km2). Az észszerűen tervezett, zöldterületekkel tagolt, nagyobb városi népsűrűség előnye lehet a kevesebb személygépkocsi-használat, az alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátás, valamint a nagyobb népsűrűséggel rendelkező városokban az átlagosan kisebb lakásméret szintén további energiamegtakarítást okoz.

190

INNOVATÍV ÉS CSALÁDBARÁT BUDAPEST A városok fejlődését és prosperitását elsősorban az ott élő emberek határozzák meg. Ehhez a hagyományos értelemben vett infrastrukturális adottságokon kívül szükség van a helyi társadalom megújulási képességének növelésére is, mely egyszerre jelenti az újdonságokra való nyitottság, befogadókészség és -képesség növelését, valamint a helyi közösség megtartó erejének, öntudatosságának erősítését. Ez azonban egyre nehezebbé válik, mert a városok napjainkban számos társadalmi kihívással szembesülnek: szegénység, munkanélküliség, demográfiai kihívások (vándorlások, népességcsökkenés/növekedés kezelése), növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek, etnikai és szociokulturális konfliktusok, boldogtalanság és elmagányosodás. A társadalmi jellemzői esetében Budapest számos ismérvet tekintve eltér az országos átlagtól, melyek erősen befolyásolják a város megújulási képességét és produktivitását. A tudásalapú fejlődés és társadalmi előrehaladás feltételrendszerének egyik legfontosabb eleme a megfelelő társadalmi környezet. A folyamatos tanulás, fejlődés képessége, a tehetség, a kreativitás és a tudás kibontakozása csak olyan környezetben lehetséges, ahol a társadalom támogató szellemiségű és elfogadó. E társadalmi környezet fontos jellemzője, hogy a kudarc nem feltétlen szégyen és elismerik egy termék vagy gondolat tökélesítésére, fejlesztésére tett próbálkozások erőfeszítését, az eddig megszokott gondolkodásmódtól eltérő ötletek kidolgozását, tesztelését. A legkritikusabb pont tehát az alkotást támogató társadalmi közeg megteremtése – a feltörekvő startup-ökoszisztémák sikeressége közötti különbségek is gyakran ebben gyökereznek. A városok családbaráttá válásához több tényező hozzájárulása szükséges. Ilyen például a megfelelő értékválasztás és a szemléletváltás (stabil, helyi családpolitika és az ezzel kapcsolatos célkitűzések határozott felvállalása, a gyermeket vállalók megbecsülése, családbarát példák támogatása és népszerűsítése, generációk együttélésének támogatása). Fontos még az akadálymentes közlekedés és környezet, valamint a gyermekbiztonság (pl. fizikai akadálymentesítés, tiszta környezet: levegő, közterek, utcák, játszóterek, közösségi terek, társasházak gyerekbarát átalakításának támogatása, megfelelő forgalomszervezés, zöldterületek védelme, bővítése, használatának, elérhetőségének és biztonságának fejlesztése). Az elégedettebb, produktívabb

• a foglalkoztatási arány 57-58% Budapesten (Magyarországon átlagosan 50-53%) • az időskorú népesség aránya több, mint kétszerese a gyermekkorúakénak a fővárosban (Magyarországon 2011-ben átlagosan 117 időskorú jutott 100 gyermekre) • a családok száma 7%-kal csökkent Budapesten 2001 és 2011 között • 8,1%-kal csökkent a bűncselekmények aránya Budapesten 2000 és 2010 között, ez azonban továbbra is országos átlag feletti értéket képvisel

népesség érdekében célszerű egy családbarát intézményrendszer kialakítása és szolgáltatások biztosítása (pl. gyermekjóléti és családokat érintő oktatási, szociális és egészségügyi szolgáltatások megfelelő minőségben, kapacitásokkal, továbbá területileg és időbeosztás szempontjából egyaránt igazságosan hozzáférhető módon, különböző támogatások: prevenció, sportolási lehetőségek, szűrések, védőoltás). Továbbá érdemes folytatni a családbarát munkahelyek kialakítása (rugalmas munkaidő, távmunka, ezek feltételeinek megteremtése), valamint a nők munkába való visszatérésének segítését. Mindezek érdekében szükséges a felsorolt szempontokat figyelembe vevő várostervezés, -rendezés, építésszabályozás kialakítása, illetve egy hosszú távú szemlélet kialakítása.

CSELEKEDJ, BUDAPEST! A vízió és valóság közötti rés betöltéséhez társadalmi változások szükségesek, melyek a tankönyvek szerint az épített környezet formálásánál sokkal lassabb ütemben mennek végbe. Budapest azonban számos alkalommal bizonyította, hogy népessége mérföldköveket tud megmozgatni, és a közös célok érdekében történelemformáló változások kiváltására képes. A főváros versenyképessége és élhetősége ilyen közös cél, az erőforrások pedig rendelkezésre állnak. Itt az idő: cselekedj, Budapest!

191

Szerintünk miért jó hely Budapest?

szerző: XY

Hogyan előzheti meg Budapest Dubait, Tokiót, Sydney-t, Vancouvert, Rómát vagy éppen Párizst? Erre a kérdésre ad választ különböző felméréseivel a világ több turisztikai magazinja is.

1. 2015-ben (2013 után ismét) Budapestet választotta a világ második legjobb városának a Condé Nast Traveller olvasóközönsége. Az első helyezett Firenze 86,53 pontot kapott a 100-ból, fővárosunk pedig 86,09-et, maga mögé utasítva többek között pl. Tokiót, Párizst, Londont, Rómát.

192

2. Két éjszaka egy négycsillagos szállodában, egy üveg bor, személyenként egy koktél, kétfogásos vacsora, valamint oda-vissza a taxi költsége a repülőtér és szálláshely között. Ezeket vette figyelembe a TripAdvisor, melynek utazói szerint Budapest lett a legjobb ár-érték arányú város 2014-ben.

A legjobb európai sörözők között van a budapesti Élesztő Kézműves Söröző a brit The Guardian szerint. Emellett a lap kiemeli, hogy Budapest (romkocsmáinak és éjszakai bárjainak köszönhetően) Európa legjobb partivárosa, valamint hogy Magyarország a kézműves sör forradalmát éli, ugyanis sorban jelennek meg az egyedi főzetek.

A világ 5. legjobb kocogóhelyeként említik a budapesti Margit-szigetet az Irish Times hasábjai, előtte szerepel Dublin, Los Angeles, London, Sydney. A Duna, a sziget és a panoráma szépsége mellett az 5 350 m hosszú futókört dicséri a lista összeállítója.

Európai fürdővárosokat vizsgáló, 2012-ben készült összeállításában az első helyen mutatta be a budapesti fürdőket a német Spiegel Online. Kiemelte a Gellért fürdő különleges, nyitható tetőszerkezetét, valamint a Széchenyi és Rudas fürdők sokszínűségét és változatos programjait.

A Fővám téri Vásárcsarnokot Európa legjobb piacának választotta a CNN Travel. Kiemelte, hogy az árusok a legfrissebb cikkeket kínálják, és az épület kön�nyen bejárható, átlátható. A 19. század végén épült, háromszintes, kb. 10 000 m2 alapterületű csarnok világítási és hűtési rendszerei saját korában csúcstechnológiának számítottak.

193

194

10.

A budapesti 2-es villamos vonalát a világ tíz legszebbje közé sorolta a National Geographic, mely szerint innen nyílik a legszebb kilátás a Parlamentre, a Budai Várra, valamint a Mátyás-templomra. A decemberben különleges, ünnepi fényekben pompázó kocsik áthaladnak a Duna-korzón és a budapesti szállodasoron is.

Budapest a legjobb téli úti cél a Lonely Planet online összeállítása szerint. A világ egyik vezető útikönyv kiadója Budapestet ajánlja Dubai, Vancouver, Libanon előtt. Úgy tartja, a magyar emberek remekül feltalálják magukat a téli időszakban, valamint amellett, hogy gyönyörű látkép fogadja a turistákat, érdemes egy kávéházba vagy fürdőbe is ellátogatniuk.

2014-2015-ben Budapest lett a legvonzóbb közép-kelet-európai tőkebefektetési helyszín a Financial Times szerint. Ugyanebben az értékelésben a költséghatékonyság és üzleti környezet kategóriájában az első 10 helyezett között szerepel Magyarország.

2015-ben európai első helyet kapott Magyarország imázsfilmje az ENSZ Turisztikai Világszervezetétől. A film a már ismert hungarikumok mellett kiemelt hangsúlyt fektetett a legvonzóbb turisztikai termékekre: Balaton, Budapest, egészség- és konferenciaturizmus.

195

196

soft powers: hang ĂŠs fĂŠny hatalma 197

Válogatás 2015 geopolitikai könyveiből

„A Dél kínai-tenger geopolitikája: Kína árnyékában” ROBERT D. KAPLAN: ASIA’S CAULDRON: THE SOUTH CHINA SEA AND THE END OF THE STABLE PACIFIC A neves szerző új könyvében a jövő geopolitikai konfliktusai színterének, a Dél-kínai-tenger térségének viszonyait elemzi, rávilágítva az egyes országok geostratégiai érdekeire. A rivalizáló országok legfőbb célja a jelentős mennyiségű olaj és gáztartalék, ill. a stratégiai jelentőségű tengeri szállítási útvonalak feletti ellenőrzés megszerzése. Kaplan áttekinti az összecsapó érdekeket, így az Egyesült Államok szempontjait is a feltörekvő Kína viszonylatában. Álláspontja szerint Kelet-Ázsia jövőbeli nagy konfliktusát csak úgy érthetjük meg, ha tisztában vagyunk a részt vevő nemzetek és vezetőik politikai céljaival. A könyv egyszerre geopolitikai olvasmány és úti beszámoló, melynek során a szerző a saját élményeit is magába foglaló utazásra hívja az olvasót Délkelet-Ázsia nagyvárosaiba, miközben minden ország esetében levonja a szükséges konklúziót, s összefoglalja geopolitikai nézeteit.

198

„Repedező szuperhatalmi státusz”

„Európa pesszimista jövőképe”

JOSEPH S. NYE JR.: IS THE AMERICAN CENTURY OVER (GLOBAL FUTURES)

GEORGE FRIEDMAN: FLASHPOINTS: THE EMERGING CRISIS IN EUROPE

Az elmúlt évszázadban a világ legerősebb nemzete az Amerikai Egyesült Államok volt, amely a II. világháború óta domináns szerepet játszott a nemzetközi politikában. Az elmúlt években azonban Kína dinamikus növekedése miatt egyre népszerűbbé vált az a nézet, hogy a világ elérkezett egy poszt-amerikai fázisba. Joseph Nye, az amerikai külpolitika egyik legnagyobb hatású alakja, könyvében amellett érvel, hogy a korszakváltással kapcsolatos vélemény nem megalapozott. Bár az USA szuperhatalmi státusza ugyan megingott, egyfelől Kína gazdasági felemelkedése, valamint az USA belpolitikai problémái miatt, valójában az USA katonai, gazdasági és a puha hatalom terén, a következő évtizedekben továbbra is fölülmúlja a vetélytársait. Annak érdekében, hogy a korszakváltás ne következhessen be, az USA-nak megoldást kell találnia a problémákra, és elengedhetetlen nemzetközi szerepének újragondolása.

A geopolitikai előrejelző legújabb könyvében történelmi elemzésen keresztül mutatja be, hogy Európa miként teremtette meg a modern világot, majd veszítette el az irányítást a két világháború alatt, s a kilencvenes években hogyan emelkedett fel és hozta létre a sokak szemében példaértékű Európai Uniót. Az állandó területi változások elkerülhetetlen etnikai és vallási ellentétekhez vezettek, s most a feszültségektől terhes határvonalak, mint például a Baltikum és Ukrajna, mentén komoly kihívásokkal néz szembe az EU intézményrendszere. Friedman meglehetősen pesszimista az EU és a kölcsönösen függő gazdasági rendszer pacifikáló képességét illetően, szerinte a békés időszak anomália Európában, s bár a világ változott, ez nem oldja fel teljesen az aggodalmakat. A Gyulladáspontok című könyv, két korábbi Friedman-sikerkönyvvel együtt 2015ben megjelent magyarul is a PAGEO gondozásában.

„Németország: vissza a geopolitikához” STEPHEN F. SZABO: GERMANY, RUSSIA, AND THE RISE OF GEO-ECONOMICS A hidegháborút követően egységes országként felemelkedő Németország a világ második legnagyobb exportőrévé és az európai gazdaság motorjává vált. A német külpolitikát meghatározó nemzetérdeket a gazdaság definiálja, s egyre gyakrabban áll szemben az amerikai vagy más európai államok ideológiai alapú elképzeléseivel. A szerző német-amerikai és transz-atlanti kapcsolatok egyik jelentős szakértője, új könyvében a stratégiai változást mutatja be a német orosz-politikán keresztül, a nemzetközi választ is bemutatva. Az üzleti, pénzügyi és politikai döntéshozókkal készített interjúkon, közvélemény-kutatásokon keresztül mutatja be, hogyan viszonyulnak a németek az oroszokhoz, hogyan alakul az új geoökonómiai egyensúly Európában, illetve a gazdasági érdekek miként formálják újra a külpolitikát ideológiától, nemzetközi jogtól és a demokrácia-terjesztés eszméjétől függetlenül.

„Oroszország kényszerű visszatérése a NATO nyomására” NATYLIE BALDWIN AND KERMIT E. HEARTSONG: UKRAINE: ZBIG’S GRAND CHESSBOARD & HOW THE WEST WAS CHECKMATED A könyv szerzői Zbigniew Brzezinski 1998-ban írt nagy munkájából, a „Nagy Sakktáblából” indulnak ki. A szerzők szerint az elmúlt 20 évben az Egyesült Államok gyors ütemben próbálta megvalósítani a Brzezinski által is felvázolt stratégiát: felfalták a volt szovjet szatellit államokat, és NATO bázisokat építettek ki ezekben az országokban. A cél az, hogy meggyengítsék az orosz és a kínai gazdasági életképességet és független mozgásterüket, ezzel együtt a képességüket is arra, hogy kiterjesszék a hatalmukat Eurázsiában. Ez vezetett a szerzők szerint ahhoz, hogy Oroszország kényszerűségből visszatérjen a mezőnybe, és megpróbált válaszlépéseket tenni a NATO terjeszkedésével szemben. A könyv közel fele szól a geopolitikai játszma hátteréről és előzményeiről, míg a második fele az ukrán eseményeket mutatja be nem szokványos nézőpontból, amelyben a szerzők egyéni véleménye jelenik meg.

„USA: a nagyhatalmi státusz forgatókönyvei” IAN BREMMER: SUPERPOWER: THREE CHOICES FOR AMERICA’S ROLE IN THE WORLD A szerző szerint a közeljövőben az USA marad a világ vezető hatalma, azonban az utóbbi időben folytatott, céltalan washingtoni külpolitika egyre veszélyesebbé válik. A hidegháború után döntéshozói előre meghatározott stratégia nélkül vállalnak szerepet válságról válságra haladva, ezért lehet szükséges a könyv három forgatókönyve. A Független Amerika mások problémái helyett saját belső kihívásaira, valamint kihasználatlan lehetőségeire koncentrálna. A Pénzcsináló Amerika csak azokra a nemzetközi kihívásokra figyelne, melyek közvetlenül fenyegetik az érdekeit. A Nélkülözhetetlen Amerika lenne egyedül képes megvédeni azokat az értékeket, melyektől a globális stabilitás, sőt saját biztonsága és jóléte is függ. A szerző érveket és ellenérveket is felsorakoztat, nem áll ki egyik stratégia mellett, csupán hosszú távú elköteleződésre biztat, e nélkül kudarcra van ítélve az ország külpolitikája.

199

„Az fekete arany sötét titkai”

KEN SILVERSTEIN: THE SECRET WORLD OF OIL Ken Silverstein könyve nem az olajipar történetének hagyományos értelemben vett bemutatása, kronologikus rendszerezés helyett hét tematikus fejezetben mutatja be az olajipar sötét oldalát. Egy fejezet például Egyenlítői-Guinea diktátorának fiáról szól, aki az otthon befolyt olajbevételekből malibui villát, versenyautókat, de Michael Jackson-relikviát is vett. A szerző ennek kapcsán határozottan bírálja az Egyesült Államokat, amiért nem néz alaposabban a diktátor körmére, annak ellenére, hogy Washingtonnak lenne erre jogi lehetősége. Szó esik Tony Blair Nazarbajev kazah diktátornak borsos áron adott tanácsairól, s a szerző arra is kitér, hogy főként olajipari cégek sértették meg a külföldi korrupt gyakorlatokat tiltó amerikai törvényt. A könyv elsősorban azoknak szól, akik az olajipar háttéremberei és a hatalmas bevételek mellett óhatatlanul megjelenő gyanús üzelmek iránt érdeklődnek.

200

„Bekeríteni Indiát”

„A robot-hadviselés mindennapjai”

SAJI ABRAHAM: CHINA’S ROLE IN THE INDIAN OCEAN: ITS IMPLICATIONS ON INDIA’S NATIONAL SECURITY

ANDREW COCKBURN: KILL CHAIN: DRONES AND THE RISE OF HIGH-TECH ASSASSINS

Napjainkban egyre nagyobb geopolitikai jelentőséggel bír a világ harmadik legnagyobb vízteste, az Indiai-óceán. A térségben a felemelkedő hatalmak fokozódó szembenállása figyelhető meg, mely Saji Abraham szerint hosszú távon akár katonai konfrontációvá is fajulhat. Az érdekütközés egyrészt az egyre inkább globális hatalommá erősödő Kínának tulajdonítható, amely megbolygathatja az ázsiai hatalmi egyensúlyt. Másrészt India földrajzi fekvéséből adódó egyre jelentősebb előnye Kínával szemben. Kína olajimportjának ugyanis több mint hetven százaléka az Öböl-térségből származik. A szállítási útvonalakon India szerepe pedig alapvetően meghatározhatja az így függő helyzetbe kerülő Kína energiabiztonságát. A könyv az indiai-kínai tengeri biztonságpolitikát, katonai-stratégiai változásokat, tengeri érdekeltségeket és annak regionális és globális biztonsági környezetre gyakorolt hatását mutatja be.

Drónok – egyik pillanatról a másikra jelentek meg és a hadseregek legfontosabb orgyilkosaivá váltak, akik félelmetes hatékonysággal képesek sok-sok kilométer távolságból irányítva gyilkolni. A könyv egy igen izgalmas történetet mesél el a drónokat létrehozó kutatások hátteréről. Olyan gyilkos technológiákról, amelyekre egy több milliárd dolláros iparág épül rá. Egy titkos, nemzetbiztonsági érdekekkel átszőtt világ kulisszái mögé ad betekintést a könyv. A hátterében különböző csoportok érdekei állnak – állami, katonai, vállalati és hírszerzői érdekek. A szerző a 21. század sötét valóságára világít rá, amelyben a lopakodó, mindent tudó szuper-drónok és a robot-hadviselés a mindennapjaink részévé váltak. A könyv szerzője, Andrew Cockburn az amerikai Harper's magazin szerkesztője. Leginkább nemzetbiztonsági kérdésekről ír, munkáit publikálja többek között a The New York Times és a National Geographic is.

Válogatás 2015 geopolitikai könyveiből

„Latin-Amerika: célkeresztben a szegények”

„USA: külföldi bázisok vs. ideák”

JOHN GLEDHILL: THE NEW WAR ON THE POOR: THE PRODUCTION OF INSECURITY IN LATIN AMERICA

David Vine: Base Nation – How U. S. Military Bases Abroad Harm American and the World

John Gledhill azt vizsgálja, mi történik akkor, ha egy állam veszélyforrásként tekint a társadalma egy részére. Gledhill szerint Latin-Amerika egyes részeiben az állami erőszakszervezetek tevékenysége legtöbbször a szegényeket sújtja. Brazíliai és mexikói terepkutatásait összefoglalva bemutatja, hogy például a média által felkapott kábítószer elleni küzdelem hogyan érinti a latin-amerikai társadalmak legkiszolgáltatottabb rétegét, a szegényeket. A kontinens gazdasági helyzetét alapul véve kijelenti, kifejezetten szkeptikusan tekint azokra, akik „neoliberális” „szabadkereskedelmi” kapitalizmus sikertörténetként tekintenek Latin-Amerikára, hisz az egyenlőtlenség és a közbiztonság továbbra is jelentős probléma a kontinensen. A könyv egyik megállapítása, hogy számos latin-amerikai állam nem csak hogy nem tud ezekre a veszélyekre megoldást találni, hanem még súlyosbítja is a fenyegetést.

David Vine, a washingtoni American University oktatója könyvében az Egyesült Államok által szerte a világban fenntartott katonai bázisok problémáját vizsgálva azok számos káros következményeire hívja fel a figyelmet. Miközben a demokratikus ideálok háttérbe szorulnak, az amerikai kormány diktátorokkal egyezkedik, ezalatt pedig károsítja a környezetet, negatívan befolyásolja az adott régió gazdasági fejlődését, az adófizetők pénzéből pedig több mint évi 100 milliárd dollárt költ a bázisok fenntartására. Az utóbbi időkben ennek szüksége azonban politikailag is megkérdőjeleződni látszik, a könyv pedig ennek a folyamatnak a megértéséhez nyújt rendkívül hasznos adalékot. Kétségtelen, hogy a Base Nation egy vitaindítónak is tekinthető jelentős tudományos alkotás, egy figyelemre méltó ember tollából.

„A darabokra hulló világ”

Michael Wesley: Restless Continent: Wealth, Rivalry and Asia's New Geopolitics A könyv foglalkozik az ázsiai országok pszichológiájával, kulturális sajátosságaival annak érdekében, hogy megértse azok legfontosabb motivációit és félelmeit a globalizáció fényében, bemutatva a jövőbeli gazdasági, társadalmi és politikailag befolyásoló trendeket. Bár nyugaton dominál a vélemény, miszerint mélyebb globalizációval együtt jár a béke és a nemzetközi rend fenntartása iránti igény növekedése, egyes ázsiai országok saját múltjukra és kultúrájukra alapozva belekezdtek egy alternatív világ felépítésébe. Úgy érzik ugyanis, hogy a jelenlegi intézményrendszer nem biztosít elég beleszólást a globális szabályok kialakításába, másfelől félnek attól, hogy a nyugati hatalmak korlátozzák az erőforrásokhoz való hozzáférésüket. A könyv konklúziója, hogy közel került egy olyan jövő, ahol napjaink világa érdekszférákra bomlik, egymással versengő egységek képlékeny rendszerét hozva létre.

201

„Az ivóvíz geopolitikája”

MIKE GONZALEZ, MARIANELLA YANES - THE LAST DROP: THE POLITICS OF WATER Az élet nélkülözhetetlen erőforrását, a vizet egyre növekvő mértékben kontrollálja a magántőke. Napjainkban a gyors népességnövekedés, és az ipari termelés fokozódásának hatására a természeti környezet egyre jelentősebb átalakítása, pusztítása is zajlik, melynek következtében a vízhiány is egyre gyakoribb jelenséggé válik. Ez pedig katonai és politikai konfliktusok forrásává válhat a közeljövőben. A könyv áttekinti, hogyan jutottunk el idáig, mit tudunk, illetve mit kellene tennünk következő lépésként. A víz körül zajló komplex viták felvázolásával Mike Gonzalez és Marianella Yanes egy technikai és tudományos megközelítésen keresztül teszi érthetővé és hozzáférhetővé ezt a témát az olvasók számára. A piaci fundamentalistákkal szemben a szerzők azt vallják, igenis lehetséges és szükséges az egyenlőség és a társadalmi igazságosság érvényesülése a vízzel kapcsolatos viták során.

202

„A geopolitika fogságában”

PRISONERS OF GEOGRAPHY: TEN MAPS THAT EXPLAIN EVERYTHING ABOUT THE WORLD Tim Marshall górcső alá veszi Oroszországot, Kínát, az Egyesült Államokat, Latin-Amerikát, a Közel-Keletet, Afrikát, Európát, Japánt és Koreát, Grönlandot és az Északi-sarkot, éghajlatukat, tengereiket, hegyeiket, folyóikat, sivatagjaikat és határaikat, annak érdekében, hogy egy olyan kontextust teremtsen, mely gyakran hiányzik a politikai tudósításokból. Bemutatja, hogyan hatnak a fizikai jellemzők ezen országok és régiók erősségeire, gyengeségeire, és a vezetőik által meghozott döntésekre. Marshall a régiókat ábrázoló tíz naprakész térképen keresztül világosan és könnyen érthetően mutatja be világunk legfontosabb térségeinek komplex geopolitikai stratégiáit. Földrajzi tényezők hangsúlyos tárgyalása mellett olyan kérdésekre keresi a választ, mint pl. Kína jövőjére hogyan hatnak a földrajzi korlátai? Egyesül-e valaha Európa? Miért nem fogják Amerikát soha megtámadni?

„Afrika mint Kína éléskamrája?”

DEBORAH BRAUTIGAM WILL AFRICA FEED CHINA? Kevés olyan téma van, ami annyira ellentmondásos, mint a meggyőződés, miszerint Kína földvásárlásokon keresztül agresszívan terjeszkedik Afrikában, hogy a megtermelt élelmiszereket utána hazaimportálja. A félelmek megalapozottak. Kína ugyanis a világ művelhető földterületeinek alig kilenc, vízkészletének hat, népességének pedig húsz százalékával rendelkezik. Afrika szavannái és folyómedrei viszont a világ legnagyobb kiterjedésű kihasználatlan földterületeit és vízkészletét rejtik. Brautigam, a világ egyik legkiválóbb sino-afrikai szakértője a média által hangoztatott mítosz nyomába eredve feltárja annak valóságalapját. Kutatásában rávilágít arra, hogy a kínai mezőgazdasági beruházások és földfelvásárlások meglepően korlátozottak. A híresztelések ellenére a valóság az, hogy Kína több élelmiszert exportál Afrikába, mint amennyit importál. De vajon ez a tendencia hogyan fog változni a jövőben?

filmajánló Utolsó vonat haza (2009) – Last Train Home rendező: Lixin Fan főszereplők: Yang Zhang, Changhua Zang, Suqin Zang, Qin Zhang játékidő: 85 perc

Minden tavasszal, a kínai városok káoszba fulladnak, amikor az ’emberek szökőárja’ megkísérel vonattal hazajutni szeretteihez. Ez a Kínai Újév ideje. A hullámot vándorló munkások milliói alkotják. A vidéki falvak lakóit és a családokat az a cél vezérli, hogy hátrahagyva otthonaikat munkát keressenek maguknak a robbanásszerűen növekvő tengerparti városokban. Ez egy epikus látvány, ami sokkal többet elmond számunkra Kínáról, egy olyan országról, ami felhagy a saját hagyományaival, mert az összeütközik a modernitás és a globális gazdasági dominancia útjával.

Az Utolsó vonat haza ennek a kétségbeesett vándorlásnak az időszakában vezet be minket egy munkáscsalád széttöredezett életébe. 16 évvel ezelőtt, a Zhangs’ szülők elhagyták a kisgyermekeiket, hogy munkát keressenek a városban, vigasztalta őket az a remény, hogy a bér, amit kapnak, jobb élethez segítheti majd az otthon tanuló gyermekeiket. Az élet keserű iróniája, hogy a Zhangs’ szülők reménye a jobb jövővel kapcsolatban pont a távollétük és hiányuk miatt válik megvalósíthatatlanná.

203

Qin, a legidősebb gyermek a nagymama felügyelete mellett lassan kamasszá érik, akiben fokozatosan felerősödik az elhagyatottság érzése. A tinédzserkor lázadásaként félbeszakítja tanulmányait és ő maga is migráns dolgozóvá válik, ami szívszorító csapásként éri a szülőket, hiszen az elmúlt másfél évtized alatt pont ezt próbálták megakadályozni és elkerülni.

Az Utolsó vonat haza című film klasszikus ’cinéma vérité’ stílusban követi figyelemmel a Zhangs’ szülők kísérletét, hogy megváltoztassák lányuk döntését és életét, valamint megkíséreljék újraegyesíteni a darabokra hulló családjuk egységét. Egy igazán bensőséges és őszinte film, ami igazán emberi képet fest a drámai változásokon áteső Kínáról.

A ’cinéma vérité’ egy filmművészeti irányzat, ami az 1960-as években bontakozott ki Franciaországban. Alapjai a régi amerikai filmhíradók rendezőitől és operatőrjeitől eredeztethető. A filmirányzat célja, hogy a valóságot és a világunkat, megkerülve a szabályos forgatókönyvek megrendezett és felépített struktúráját, a kamerán keresztül bepillantva, meglesve tárja fel az eseményeket a nézők számára.

204

filmajánló

A nagy dobás (2015) – The Big Short rendező: Adam McKay főszereplők: Christian Bale, Brad Pitt, Ryan Gosling, Karen Gillan játékidő: 130 perc

A nagy dobás – ami Michael Lewis világsikerű könyve alapján készült – a 2008-as pénzügyi válság kibontakozásának folyamatát mutatja be. A lépésről-lépésre fokozatosan globális összeomlássá formálódó katasztrófa darabkái ugyanis sokáig rejtve maradtak mind a média, mind a kormányzat szeme elől. Néhány embernek azonban sikerült előre megjósolnia ezt az időzített bombát, ami elhozta számukra az életben csak egyszer adódó lehetőség, az ötlet pillanatát. Ez nem volt más, mint a nagy „short”, azaz az árfolyamok eséséből származó hatalmas mértékű profit bezsebelése. MICHAEL BURRY egy San Jose-i származású pénzügyi menedzser, aki a számok különc mágusa és a heavy-metal szerelmese.

Hosszas vizsgálódások után rádöbben, hogy pár éven belül az alacsony jelzáloghitelek miatt felpörgő lakáspiac összeomlik. JARED VENNET egy wall street-i elitbankár ezzel a néhány előre nem látott, de nagy valószínűséggel megjósolható előrejelzéssel keresi fel a kötvénykockázati swapokkal üzletelő, de heves vérmérsékletű és kétkedő MARK BAUM-ot, hogy fektessen milliókat ebbe a mindenki előtt homályba vesző pénzügyi összeomlásba. Közben a két húsz év körüli bróker JAMEI SHIPLEY és CHARLIE GELLER is felfedezi a lakáspiaci lufit, ami mindkettőjük számára egyszerre jelenti a felemelkedés és a hirtelen meggazdagodás lehetőségét.

205

Ennek eléréséhez azonban segítségül kell hívniuk a pénzügyi élettől visszavonult BEN RICKET, aki kapcsolatai révén hozzásegítheti a két szerencsevadászt céljaik eléréséhez. A pénzügyi piac végül 2008-ban omlott össze, amelynek hatására amerikaiak milliói vesztették el otthonaikat, munkájukat és nyugdíj-megtakarításaikat. A nagy dobás görbe tükröt tart a felelőtlenül és mohón viselkedő pénzügyi rendszer és annak szereplői elé.

206

A film – szemben a hasonló témát feldolgozó alkotásokkal, amelyek jóval mélyebben és rendszerszinten foglalkoznak a pénzügyi válság kialakulásával – inkább a közbeszédet tematizálva próbál meg információt átadni a szélesebb nézőközönség számára, amihez jelentősen hozzájárul, hogy a izgalmas figurák bőrében remek színészek és színészi tevékenységek bontakoznak ki. A film sikerességét és hatásosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy már most számos díj és jelölés leendő várományosa.

Szalóki Ági: A vágy muzsikál 1994-ben, 16 évesen lépett először színpadra az Ando Drom együttes jubileumi műsorán. Mestereinek tartja többek között Sebestyén Mártát, Szakcsi Lakatos Bélát, Bodza Klárát, a Kalákát, Dresch Mihályt, valamint erdélyi és moldvai énekeseket. 2004-ben alapította első zenekarát, és készítette első lemezét, a Téli-nyári labodát, ekkor fordult a gyerekközönség felé. Eleinte népdalfeldolgozások és népi gyerekjátékok szerepeltek a repertoáron, ez később énekelt versekkel gazdagodott. 2005-ben megszületett a Hallgató című lemez a felnőttek számára; a lemez Fonogram-díjas lett Az év jazz-lemeze kategóriában, melyet nem sokkal ezután a japán Ahora-Tyo Kiadó megjelentetett Japánban is. A 2006-os Cipity Lőrinc című lemez ismét a gyerekeknek készült, ezen már saját dalok is hallhatók. 2007 elején ez a lemez is Fonogram-díjat kapott, ezúttal Az év gyereklemeze kategóriában. 2008-ban a Karády Katalin dalaiból szerkesztett, A vágy muzsikál című lemez jelent meg, melyet Fekete Ernő közreműködésével mutatott be a Katona József Színház, a korongot nem sokkal ezután Japánban is kiadták. 2009-ben újabb Fonogram-díjas gyereklemezt készített. A Gingallón még több saját szerzemény szerepel olyan rangos vendégművészek közreműködésével, mint Fekete–Kovács Kornél és Cserhalmi György. 2011 elején jelent meg a Kishúg, melyet Borlai Gergő dobos–zeneszerzővel jegyez. 2011-ben a népzenei gyűjtőútjának élményanyagából született meg a Bárcsak ez az éjszaka című műsora. Az erdélyi Mezőség három falvának zenéjét és táncait mutatja be, mellyel a magyar népzenei gyökerekhez tért vissza. A magyaron kívül 11 nyelven énekel. Külföldön az Egyesült Államokban koncertezett legtöbbet, de gyakran megfordult francia, holland, spanyol, német, orosz, kanadai világzenei és jazzfesztiválokon is. Számos alkalommal képviselte Magyarországot állami rendezvényeken New Yorktól Jeruzsálemen át Pekingig.

Karády-koncert Japánban A magyar előadók közül Szalóki Áginak jelent meg legtöbb lemeze Japánban – hét albumot adott ki az Ahora-Tyo Kiadó –, eddig több mint 8000 darabot adtak el belőlük. 2015-ben a japán kiadó kezdeményezésére bemutatkozási lehetőséget is kapott a szigetországban. Szalóki Ági Karády-koncertjeit 2015. május 24-én tartotta a Tokió központjában működő Cotton Clubban, Tokió belvárosában. A Club Tokyo Station szomszédságában található, ez az egyik legismertebb és legkedveltebb, magas presztízsű jazzklub, ahol rendszeresen lépnek fel a nemzetközi zenei életben elismert sztárok. Az énekesnő elmondta: „Mind a nagykövetségünk, mind az Ahora-Tyo Kiadó egyetértett abban, hogy a Japánban történő bemutatkozásunkhoz a Cotton Club a legkiválóbb helyszín. A szervezésben és a program lebonyolításában kulcsszerepe volt Kálmán Andrea kulturális és sajtóattasénak is (a Tokiói Magyar Nagykövetségről), akinek kiváló kulturális diplomáciai tudása mellett emberi hozzáállása is említést érdemel. Szükségem volt arra, hogy folyamatosan biztasson. Nem voltam egészen biztos abban, hogyan fogadja majd a japán közönség azokat a Karády-dalokat, amiket mi, magyarok, a szövegük miatt is szeretünk. Döntésük helyességét igazolta, hogy mindkét koncert teltházas volt. A koncertet követően mintegy 100 percig dedikáltam a lemezeimet. A koncerteken kívül két előadást is tartottam 200200 hallgató előtt a tokiói zeneművészeti egyetemen, a Kunitachi Zeneakadémián. A két előadást Yokoi Masako szervezte, aki többször járt Magyarországon, és nagy szerepet vállalt a magyar népzene népszerűsítésében. A hallgatók között a különböző zenei szakokon tanuló művésznövendékek mellett hangmérnökök, zenei szerkesztők is részt vettek. Olyanok is voltak közöttük, akik érdeklődnek a magyarországi képzések iránt. Előadásomban (melynek témája: Ismerkedés a magyar népzenével a magyarországi népzenekutatás kezdeteitől, a táncház mozgalom elindulásától napjainkig) igyekeztem bemutatni azokat az erdélyi zenei gyűjtéseket, filmfelvételeket is, melyeket korábban a Nemzeti Kulturális Alap zenei kollégiuma támogatott.

207

A programok után több interjút is adtam (a zenei világban igen elismert, 50 éves múlttal rendelkező Music Magazine-nak is), melyben Magyarország zenei életéről, kulturális értékeiről is kérdeztek. Úgy gondolom zenésztársaimmal hozzájárultunk a magyar zenei élet, a magyarországi zene megismertetéséhez Japánban. Találkoztunk több impresszárióval, megjelentünk a médiában, ami esélyt ad újbóli meghívásokhoz. A meghívás nemcsak személy szerint nekünk szólhat (Bacsó Kristóf-szaxofon, Juhász Gábor-gitár, Cseh Balázs-dob, Schreck Ferenc-harsona, Kovács Zoltán-bőgő, Cseke Gábor-zongora), akik erre az útra elkísértek, hanem azoknak a zenésztársaknak, művészeknek is, akik még csak most

208

tervezik nemzetközi körútjukat. Koncertjeinkkel és előadásinkkal egyben nekik is utat akarunk törni, bemutatkozási lehetőséget, kapcsolatokat szerezzünk. Azóta is sokszor gondolok arra, hogy egy-egy társadalmi konfliktus, országok közötti feszültségek megoldásában milyen szerepe lehet a kulturális diplomáciának. Mi minden esetre azt tapasztaltuk, hogy nagy érdeklődés kísérte mind a koncertjeinket, mind az egyetemi előadásaimat, ami első lépés lehet a párbeszédhez.” A bemutatkozást az Nemzeti Kulturális Alap zenei kollégiuma, a Külügyminisztérium és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány támogatása tette lehetővé.

209

Magyar Báj Magyar ecsettel

A legjobb világzenei lemezek Magyarországról

A legrangosabb európai világzenei toplistájához WMCE-ről (World Music Chart Europe) havonta egyszer választják ki a legfrissebb világzenei lemezek közül az első húszat 24 világzenei szakember európai országaiból. A Top 20-as listát ezután minden hónapban közzéteszik a WMCE weboldalán. Húsz év után először került fel egy magyar lemez erre a listára, Lajkó Félix lemeze végül az ötödik lett az éves összevetésben. A folyamat innentől kezdve pedig megállíthatatlan lett. 2015 januárjában a Buda Folk Band a második lett, májusban pedig a Romengo és Lakatos Mónika jutott az első nyolcba, szóval Lajkó áttörhetett egy falat. A Söndörgő lemezéről világszerte elismerősen írtak, szóval nem csoda, hogy a listán is legyőzött mindenkit. A Hangvető kritikáiból válogatva azokat a magyar alkotásokat mutatjuk be, melyek rákerültek e híres listára:

Lajkó Félix - Mező

Söndörgő – Tamburockets

Cimbalomduó: Összehangolva

Lajkó Félix sorrendben tizenkettedik

A Söndörgő együttes az egyik legfris-

lemezéhez érkeztünk, de Lajkó most

sebb zenét játszó zenekar a világzenei

Balogh Kálmánnak és Lukács Miklósnak

először citeralemezzel állt elő. Valami

palettán. Részben családi indíttatásból

köszönhetően új fejezet nyílt a cimbalom

újat mutat meg magából, és nem csak

valamennyien szorosan kötődnek és

történetében. Balogh Kálmán a népze-

formailag, technikailag, hanem zeneileg

vonzódnak a délszláv népzenéhez, de a

nék és a népzenei alapú improvizációk,

is, nála tényleg olyan vizeken járunk, ahol

legtöbb balkáni zenekartól eltérően nem

Lukács Miklós pedig a dzsessz irányába

a megszokott kategóriák hajítófát sem

a rezes hagyományokat követik, hanem

nyitotta ki a cimbalomban rejlő lehető-

érnek. Kicsit hajaz az ő művészete a kele-

jellegzetes tamburazenekar, időnként

ségeket. Kettejük duójában tehát két

ti megközelítéshez, főleg a zen-budd-

fúvós hangszerekkel és harmonikával

egészen különleges, egyedülálló tudás

hizmus világára: ha azt kérdezik arrafelé

kiegészülve. Repertoárjukat Bartók Béla

és játékmód összegződik és a kölcsönös

például egy műről, hogy az mit jelent,

és Vujicsics Tihamér gyűjtéseinek fel-

inspiráció olyan energiákat szabadít

vagy miről szól, akkor a művész annyit

használásával állították össze. 2011-ben

fel, amivel már-már a hangszerjáték

tehet, hogy előadja még egyszer, és közli,

Lost Balkan című lemezükkel taroltak a

lehetőségeinek határait feszegeti a két

hogy erről.

koppenhágai Womex fesztiválon. Leg-

muzsikus.

újabb Tamburockets lemezük pedig a világzenei slágerlisták élén landolt.

210

Karaván Família

Romengo – Budapest –

Buda Folk Band:

Négy hang - Egy család

Nagyecsed tengely

Saját gyűjtés (Fonó)

A Karavan Familia a cigány vokális ha-

A Romengo Együttes magyarországi olá-

Ez a rendkívül serény és öntudatos

gyományok nyomán alakította ki saját

hcigány zenét játszik, mindkét albumuk

városi folkbanda – ami már családi

stílusát, amely a négy családtag – szülők

bekerült a World Music Charts Europe

vonatkozások okán is, de néhány

és gyermekeik – közötti emberi és zenei

legjobb 10 lemeze közé.

ponton formailag is a Muzsikás utódjá-

harmóniára épül. Programjukban cigány

A Romengo zenéjét a hagyományok

nak tekinthető – világi népzeneként

népdalok feldolgozásai szerepelnek

tisztelete és a megújulás jellemzi.

lőtte be saját stílusát, jelezve, hogy

napkelettől napnyugatig, saját stílusuk-

Amellett, hogy nagy előszeretettel

a magyar népzene önmagában világzene.

ra formálva – így például a mississippi

használják a kanna mellett a kanalat

Már az elején sem pusztán hagyomány-

blues, a flamenco, a latin- és a balkáni

és a teknőt, nem idegenkednek az új

őrző zenekarként indultak, ezen a harma-

zenei elemek mind megtalálhatóak ze-

hangzásoktól sem. Saját bevallásuk

dik lemezükön pedig olyan sűrű utazást

néjükben. Az Asvin, vagyis Könnycsepp

szerint, az oláhcigány zene határai

kínálnak, amibe érdemes becsatlakozni.

című új Karaván Família-lemez egy

szélesebbek, mint Magyarországé,

Idén bekerültek a Womex 2015 show-

család üzenete szeretetről, fájdalomról,

ezért is kerülhettek a Romengo dalaiba

case programjába, ahol annyira intenzív

hagyományról és békességről.

a más zenei stílusok hatásai, mint

koncertet adtak, hogy bizony nehéz

A CD-t májusban a World Music Charts

pl. a jazz és a flamenco.

volt utánuk bármi másra ráhangolódni.

Herczku Ágnes – Bandázom

Szájról szájra

Cimbaliband: Moldva (Fonó)

Ha magyar népzenéről illetve világzené-

Az elmúlt évek talán legnagyobb zenei

A Cimbaliband képes megőrizni minden

ről van szó, Herczku Ágnes megkerülhe-

meglepetései közé tartoznak azok a

erényét úgy is, hogy időnként elmegy

tetlen személyisége a műfajnak. Hétéves

zenei kísérletek, amelyek a magyar

a popzene határáig, legalábbis folk

kora óta tanult zenét, majd jazz-balettet

népdalkincs legszebb dalaihoz nem a

irányból szemlélve. Persze a kommer-

és néptáncot, mégsem készült hivatásos

megszokott módon közelítenek, vagyis

szet messze elkerülik, egyértelműen

színpadi pályára. 2007-ben megjelent

nem autentikus népzenével kísérve adják

született és kiművelt tehetségek, így

autentikus egyedülálló és úttörő Bar-

elő, hanem egész más zenei környezetbe

képtelenek lebutítani magukat. Nagy-

tók-lemeze. Ennek kiforrott, táncszínházi

helyezik azokat. Ma már tudjuk,

nagy veszteség is lenne, mert jelenleg ők

változatát Pár-ének címmel 2010-ben

hogy egyaránt gyönyörűen illeszkedik

a legjobb balkáni muzsikákban érdekelt

mutatta be Győrött.

a népdalokhoz egy ízlésesen megkom-

zenekar széles-e hazában, náluk színe-

Új oldaláról két kortárs operában

ponált dzsesszkíséret, csakúgy, mint

sebben, energikusabban és lazábban

illetve dalban mutatkozott meg.

a más népek hangszeres hagyományai-

senki sem képes a kárpát-medencei

Legfrissebb munkája a Bandázom

ból merítő és a lelki rokonságot

zenéket összemixelni! Minden lemezük-

című népzenei albuma, amin erdélyi

hangsúlyozó világzenés hangzás.

ről azt hiszem, hogy az a legjobb, aztán

hagyományőrzőkkel és a hazai

A Szájról szájra projekt azokat az újító

persze megfejelik egy még jobbal. Most a

népzenészek „krémjével” énekel.

szellemű zenészeket gyűjtötte egy csa-

Moldva a csúcs…

Europe zsűrije beválasztotta a 20 legjobb világzenei lemez közé.

patba, akik az elmúlt években a világzenei kísérletezések élcsapatát alkották.

211

top 10

Magyarok a világ élvonalában A Magyar Nemzeti Bank és a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány a nemzeti értékek megőrzéséért és közvetítéséért szeretné a világ figyelmét a fiatal magyar tehetségekre és a kreatív közösségekre irányítani. A „TOP 10 - Magyarok a világ élvonalában” egy közös kiadvány, amelyben bemutatják azokat a magyar tehetségeket, akikre büszkék lehetünk, akik jó példáikkal önbizalmat és ihletet adhatnak a jelenkor fiataljainak. Mert „mi, magyarok képesek vagyunk Európa és a világ legjobbjai közé kerülni!” Válogatásuk, az elmúlt 3 év magyar sikertörténeteiről ad áttekintést a gasztronómia, a sport, a kultúra, a turizmus, a technológia, valamint a tudomány tématerületein, rámutatva olyan részszegmensekre is, amelyek a nagyközönség előtt általában rejtve maradnak. Jöjjenek tehát azok a világraszóló magyarok, akik az elmúlt időszakban színesebbre festették a világhálót, és a 21. század megismerésének térképét!

212

VÍZBEN AZ ÉLEN TOKAJ AZ EGYIK LEGJOBB BORTERMELŐ VIDÉK A FÖLDÖN Az Egyesült Államok neves szaklapja, a Wine Enthusiast 2012-es írása szerint Tokaj a világ tíz legjobb borturisztikai úti célja között szerepel.

MAGYAROK A NEMZETKÖZI VILÁGZENEI TOPLISTÁN A World Music Charts Europe 24 különböző európai országból származó világzenei szakemberei havonta kiválasztják a legfrissebb világzenei lemezek közül az első tízet. 2013 augusztusában a listát a vajdasági magyar hegedűs, Lajkó Félix Mező című lemeze vezette, amely az éves összesítésben végül az ötödik helyen végzett. 2014 januárjában a Buda Folk Band A Magyar Világi Népzene című lemeze a Top 10-es lista második helyén nyitott, míg a Söndörgő együttes 2014. július végén megjelent ötödik, Tamburocket – Hungarian fireworks című új albuma a negyedik helyen állt a rangsorban.

A 12 sportágban érdekelt 58 fős magyar küldöttség hat arany- és négy ezüstéremmel fejezte be szereplését a Caliban megrendezett 2013-as világjátékokon. Aranyérmet szerzett Székely Lilla (búvárúszás), Csay Renáta (női kajak), Petrovics Máté (férfi kajak), Kövér Márton és Györe Attila (kenu kettes), Noé Bálint és Noé Milán (kajak kettes), illetve Csay Renáta és Bara Alexandra (kajak kettes). Ezüstéremmel tért haza a versenyről a női strandkézilabda-válogatott, Kalmár István (szumó), Kiss Tamás (férfi kenu) és Kiszli Vanda (női kajak).

VILÁGCSÚCS A RUBIK-KOCKAVILÁGBAJNOKSÁGON A 2013. évi, Las Vegasban megrendezett Rubik-kocka-világbajnokságon a magyar Endrey Marcell a vakon történő kirakás valamennyi kategóriájában győzött, az 5×5-ös kockával pedig világcsúcsot is felállított.

GRAND BUDAPEST HOTEL

MAGYAR RAJZFILMSIKER A fiatal animációs filmrendező, Vácz Péter filmje már több mint negyven rangos nemzetközi díjat nyert el, és hazai fesztiválokon is díjazták. A Nyuszi és Őz egy gyönyörűen megrajzolt és animált történet, amely egyszerre szól a barátságról, az elfogadásról, illetve a 2D és 3D-világok egymás mellett létezéséről.

Wes Anderson 2014-ben bemutatott vígjátéka egy időre a világ közepévé tette Budapestet, akkor is, ha nem itt forgatták. A film olyan világsztárokat mozgatott együtt a vásznon, mint Ralph Fiennes, Bill Murray, Tilda Swinton, Edward Norton, vagy Harvey Keitel, és közben mégis sikerült egy bonyolult történetből a közönséget szórakoztató, a kritikusokat lenyűgöző opuszt létrehozni. A fiktív világban játszódó sztorit Stefan Zweig művei inspirálták, a középpontban pedig a Grand Budapest Hotel áll.

213

FORRÁSjegyzék Noah Raford Előadása a PAGEO támogatásával a 2015-ös TedxDanubia-n hangzott el George Friedman Előadása a PAGEO támogatásával a 2015 júniusi PAGEO KLUB-on hangzott el. Simon Anholt Előadása a PAGEO támogatásával a 2015 októberi PAGEO KLUB-on hangzott el Tina Saaby Előadása a PAGEO támogatásával a 2015-ös BrainBar Budapesten hangzott el A 21. század5 kihívása World Economic Forum: Geopolitics vs Globalization: How Companies and States Can Become Winners in the Age of Geo-economics. George, Bill (2009): 7 Lessons for Leading in Crisis, 2009. Florida, Richard (2002, majd 2012.) The rise of the creative class. Friedman, George (2015): Flashpoints: The Emerging Crisis in Europe Benedikt, Carl Frey és Osborne,A. (2013) The future of employment: Howsusceptible are jobs tocomputerisation? Ferguson, Niall (2008-11-17). Team 'Chimerica' The Washington Post. Geoökonómia kora Barca, F. (2009): An agenda for a reformed cohesion policy. A place-based approach to meeting European Union challenges and expectations. Independent report. European Commission, Brussels. Bárdos – Féltoronyi, Nicolas (2002) Géoéconomie. Amsterdam: De Boeck De Castro, Renato Cruz (2000) Ehither geoeconomics? Bureaucratic inertia in U.S. post-Cold War foreign policy toward East Asia. Asian Affairs 26.201-21 Du Castel, Viviane (2001.) La Géoéconomie et les organosations internationales. Paris: LHarmatten Florida, Richard (2002, majd 2012.) The rise of the creative class. Glaeser, Edward L. (2011): The Triumph of the city. Kaplan, Robert D. (2013) The Revenge of Geography. Korompai, A. (1995) Regionális stratégiák jövőkutatási megalapozása. Eötvös Loránd Tudományegyetem Lengyel, Imre: (2015). A Gazdasági növekedés regionális alapjai - kézirat Lorot, Pascal (1999.) Introduction á la géoéconomie. Paris: Economica O’Brien, Richard (1992), Global Financial Integration: The End of Geography, New York: Council on ForeignRelations Press. Soilen, Klaus Soben (2012): Geoeconomics, Solomon, Richard H. (1992) America and Asia in an era of geoeconomics. Dispatch 3.410 WEF - A geoökonómia nyerteseiés vesztesei World Economic Forum: Geopolitics vs Globalization: How Companies and States Can Become Winners in the Age of Geo-economics. Baru, Sanjaya (2012): Geo-economics and Strategy, Survival, Vol. 54, Issue 3, 2012, pp. 47-58. Csurgai Gyula (1998): Geopolitics, Geoeconomics and Economic Intelligence. Kundnani, Hans (2011): Germany as a Geo-Economic Power. The Washington Quarterly, Vol. 34, Issue 3, pp. 31-45 Leonard, Mark (2015): Geo-economics in an Age of Risk. Lorot, Pascal (1999): Introduction à la Géoéconomie, Economica Luttwak, N. Edward (1990): From Geopolitics to Geo-Economics. Logic of Conflict, Grammar of Commerce. In: The National Interest, Summer 1990 Maastrichti Nyári Egyetem – Geopolitical Analysis 2, 2015. augusztus 10-14, GeoMeans (www.geomeans.com), oktató: van Efferink, Leonhardt Bernek Ágnes: 21. századi geopolitikai stratégiák - A nagyobb Nyugat és az eurázsiai szuperkontinens Asmus, Ronald (2008) Europe’s Eastern Promise. Rethinking NATO and EU Enlargement. Foreign Affairs January/February 2008. http://www.foreignaffairs.com/ articles/63049/ronald-d-asmus/europes-eastern-promise Lekérdezve: 2012. 05. 18.

214

Az orosz Fekete-tengeri Flotta a krími válság egyik kulcsa. Honvédelem. www. honvedelem.hu/nyomtat/42827 Lekérdezve: 2014. 07. 29. Bernek Ágnes (2000) A globális világ „új gazdaságföldrajza”. – Tér és Társadalom, 4.sz. pp.87-107. Bernek Ágnes (2010) Geopolitics and/or Geoeconomics. The Interrelations between the World Economy and World Politics in the 21st Century. Geopolitics in the 21st century. 1(1): 29-62. Bernek Á. (2014): 21. századi geopolitikai stratégiák – Az ortodox geopolitika újjászületése és az egyre fokozódó biztonsági kockázatok. Nemzetbiztonsági szemle, II. évf. 3. szám, pp. 18-46. – http://nbszemle.uni-nke.hu Bernek Ágnes (2015) A kelet-közép-európai régió a XXI. századi geopolitika nagy sakktábláján. Köz-Gazdaság, Tudományos Füzetek. Budapesti Corvinus Egyetem, X. évf. 1. szám - http://www.köz-gazdasag.hu Brzezinski, Zbigniew (1999) A nagy sakktábla. Amerika világelsősége és geostratégiai feladatai. Budapest: Európa Könyvkiadó. Brzezinski, Zbigniew (2012) Strategic Vision. America and the Crisis of Global Power. New York: Basic Books. Brzezinski, Zbigniew (2012) Balancing the East, Upgrading the West. U.S. Grand Strategy in an Age of Upheaval. Foreign Affairs 91(1): 97-104. Dugin, Alexander (2004) „A geopolitika alapjai – Oroszország geopolitikai jövője.” In: Ljubov, Siselina - Gazdag Ferenc. (szerk.) Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Budapest: Zrínyi Kiadó. Gazprom honlapja: www.gazprom.com Kissinger, Henry (2002) Korszakváltás az amerikai külpolitikában. A 21. századi Amerika diplomáciai kérdései. Budapest: Panem – Grafo. Kissinger, Henry (2012) The Future of U.S. – Chinese Relations. Conflict Is a Choice, Not a Necessity. - Foreign Affairs 91(2): 44-55. Kissinger, Henry (2015) Világrend. Antall József Tudásközpont, Budapest. Luttwak, Edward (1990) From Geopolitics to Geo-Economics: Logic of Conflict, Grammar of Commerce. The National Interest, V. 17, Summer. Mackinder, Halford (1904) The Geographical Pivot of History. Geographical Journal 23: 421-437. Mackinder, Halford (1919) Democratic Ideals and Reality. New York: Halt. Magyar Kormány Külgazdasági és Külügyminisztériumának honlapja „A magyar-lengyel együttműködés mindig is a magyar külpolitika fókuszában lesz” –– Lekérdezve: 2016. 02. 04. http://www.kormany.hu/hu/kulgazdasagi-es-kulugyminiszterium/hirek/a-magyar-lengyel-egyuttmukodes-mindig-is-a-magyar-kulpolitika-fokuszaban-lesz Nemerkényi Antal (2004) „Az európai kontinens természetföldrajzi adottságai” In: Bernek Ágnes – Kondorosi Ferenc – Nemerkényi Antal – Szabó Pál: Az Európai Unió. Budapest: Cartographia Kft. Official site of the President Russia. Vladimir Putin inaugurated as President of Russia. 7 May 2012, 12:20, Moscow. http://www.kremlin.ru Lekérdezve: 2012. 05. 08. Official site of the President Russia. Conference of Russian ambassadors and permanent representatives. 1 July 2014, 15:45, Moscow. http://eng.news.kremlin.ru/ news/22586 Lekérdezve: 2014. 07. 19. Official site of the White House. Remarks of President Barack Obama – State of the Union Adresses Delivered. https://www.whitehouse.gov/the-press-office/2016/01/12/remarks-president-barack-obama-%E2%80%93-prepared-delivery-state-union-address. Lekérdezve: 2016. 02. 02. Putyin, Vladimir (2011) Izvestia, 2011. október 3. - http://izvestia.ru/news/502761#ixzz241ccxKbK Lekérdezve: 2012. 11. 02. Stockholmi Nemzetközi Béke Kutatóintézet - Stockholm International Peace Research Institute honlapja - www.sipri.org The Silk Road Economic Belt - http://www.china.org.cn/business/node_7207419. htm The Belt and Road Initiative – http://english.gov.cn/beltAndRoad Új Alexandristák: Akkor tanuljuk meg a dolgokat, amikor kell, se nem előbb sem később Anderson, C. (2009) Ingyen! A radikális árképzés jövője. HVG Kiadói Zrt., Budapest Baracskai, Velencei, Dörfler, Szendrey: (2014) The Tunnel of Doctus KBS: The Deeper You Get the Darker It Is. Dubrovnik, Croatia, 2nd Internatinal OFEL Conference on Corporate Governance Baracskai, Dörfler, Szendrey, Velencei, J. (2014). What is the Difference? There was Always Lifelong Learning. International Scientific Journal of Management Information Systems, 9 (2), 03-09 Carr, N. (2014) Hogyan változtatja meg agyunkat az internet? - A sekélyesek kora. HVG Kiadói Rt., Budapest Popper, K. (1998) Szüntelen keresés. Áron Kiadó, Budapest Sedláček, T. (2012) A jó és a rossz közgazdaságtana - A Gilgames-eposztól a Wall Streetig. HVG Kiadói Rt., Budapest Tapscott, D., Williams, A. (2007) Wikinómia - Hogyan változtat meg mindent a tömeges együttműködés. HVG Kiadói Rt., Budapest

Richard Florida: A jövő alapja a kreativitás About Richard Florida – Martin Prosperity Institute. http://martinprosperity.org/ author/richard-florida/ [2015. 10. 31.] Creative Class Group. http://www.creativeclass.com/ [2015. 10. 31.] Florida, Richard: The Rise of the Creative Class – Revisited. New York, Basic Books, 2014, 512. Richard Florida – CityLab. http://www.citylab.com/authors/richard-florida/ [2015. 10. 31.] Richard Florida – Rotman School of Management. https://www.rotman.utoronto. ca/FacultyAndResearch/Faculty/FacultyBios/Florida.aspx [2015. 10. 21.] What is success in a city? The economic power of talented people – Richard Florida. https://www.youtube.com/watch?v=i1NZ0RNnZz4 [2015. 10. 21.] Kreativitással beoltani egy társadalmat Aspen Review, Central Europe [No. 2., 2013]Creative Cities, pp. 9 - 24. A fejlett város 7 mutatója City of New Orleans hivatalos honlapjahttp://www.nola.gov/resilience/100-resilient-cities/ Creative City Berlinhttp://www.creative-city-berlin.de/de/ Copenhagenize.com, 2012: Copenhagenizing Vancouverism, 2012http://www. copenhagenize.com/2012/06/copenhagenizing-vancouverism.html ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya (DESA), 2014: World Urbanization Prospects, the 2014 Revision, Final Reporthttp://esa.un.org/unpd/wup/FinalReport/WUP2014-Report.pdf Economist Intelligence Unit, 2013: EIU Hot Spots 2025 – Global City Competitiveness Economist Intelligence Unit (EIU) Liveability index, 2014: Best cities ranking and report http://pages.eiu.com/rs/eiu2/images/Liveability_rankings_2014.pdf https://www.gfmag.com/global-data/non-economic-data/best-cities-to-live Economist Intelligence Unit (EIU), Spatial Adjusted Liveability Index, 2013: Best cities ranking and report, August, 2013 http://pages.eiu.com/rs/eiu2/images/EIU_BestCities.pdf Economist Intelligence Unit (EIU), 2015: The Economist Intelligence Unit's liveability survey metodology http://www.eiu.com/site_info.asp?info_name=The_Global_Liveability_Report_ Methodology Global Innovation Agency – Global Innovation Cities Index, 2014 http://www.innovation-cities.com/innovation-cities-index-2014-global/8889 Green IT strategy for the City of Stockholm http://ec.europa.eu/information_society/activities/sustainable_growth/docs/ events/past_events/open_days/stockholm_smart-city.pdf Karen Scott: Rural Culture Economies http://www.northernruralnetwork.co.uk/uploads/articles/files/rural%20Culture%20economies.pdf Legatum Institute, 2014: Legatum Prosperity Indexhttp://www.prosperity.com/ Magyar Nemzeti Bank, 2015: Növekedési jelentés MasterCard Global Destination Cities Index, 2015 http://newsroom.mastercard.com/wp-content/uploads/2015/06/MasterCard-GDCI-2015-Final-Report1.pdf Mercer Cost of living, 2015 https://www.imercer.com/uploads/GM/col2015/ e654123/index.html Mercer Quality of Living in Cities Global Survey, 2015 https://www.imercer.com/uploads/GM/qol2015/h5478qol2015/index.html Miszlivetz Ferenc – Márkus Eszter, 2013: A KRAFT Index – kreatív városok – fenntartható vidék – Vezetéstudomány XLIV. ÉVF. 2013. 9. SZÁMhttp://unipub.lib. uni-corvinus.hu/1336/1/vt_2013n9p2.pdf Monocle's Most (25) Livable Cities Index, 2015 http://monocle.com/film/affairs/the-monocle-quality-of-life-survey-2015/ http://www.dailymail.co.uk/travel/travel_news/article-3126280/Tokyo-ratedworld-s-best-city-live-London-New-York-not-making-25.html The Green City Index – A summary of the Green City Index research series, 2012 http://www.siemens.com/entry/cc/features/greencityindex_international/all/ en/pdf/gci_report_summary.pdf The Heritage Foundation, The Wall Street Journal (2015): Index of Economic Freedom, 2015http://www.heritage.org/index/ The Rockefeller Foundation, ARUP, 2014: City Resilience Framework https://www.rockefellerfoundation.org/app/uploads/City-Resilience-Framework1.pdf The Rockefeller Foundation (2014): The Resilience Dividend - Infografika https://www.rockefellerfoundation.org/blog/

most-important-job-you-haven-t-heard/ Transparency International, 2014: Corruption Perceptions Index 2014 http://www.transparency.org/cpi2014/results UN-HABITAT, 2012: State of the world’s Cities 2012/2013 https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/745habitat.pdf Qatar Financial Centre – Global Financial Centres Index, 2015 http://www.finance-montreal.com/sites/default/files/publications/gfci17_ 23march2015.pdf Siemens European Green Cities Index, 2012: European Green City Index Report, 2012 http://www.siemens.com/entry/cc/features/greencityindex_international/all/ en/pdf/gci_report_summary.pdf Smart Cities – neue Strategien als Erfolgsgarant für intelligente und zukunftsorientierte Stadt-Umland-Entwicklung http://www.icon-vienna.net/partners-2014/%C3%B6sterreichischer-st%C3%A4dtebund/more/ Stiglitz, J. E. –Sen, A. –Adviser, Ch. – Fitoussi J. P.: Report by the Commission on the Measurement of Economic Performance and Social Progresshttp://ec.europa.eu/ eurostat/documents/118025/118123/Fitoussi+Commission+report Világbank, 2012: Knowledge Economy Index (KEI), 2012 http://siteresources.worldbank.org/INTUNIKAM/Resources/2012.pdf 25 város, ahol nagyon jó élni The Fast Lane: The world’s best cities to call home – Financial Times 12/06/2015 The Quality of Life Issue – Monocle Magazin, évf. 85 (2015), 9. sz. p. 35-65. The Monocle Quality of Life Survey 2015 (Film) Koppenhága http://sustainablecities.dk/en/city-projects/cases/copenhagen-cities-can-runon-wind-energy http://www.tendensoresund.org/en/ http://www.cleanedge.com http://www.cycling-embassy.dk/2011/02/02/super-cycle-highways-in-greater-copenhagen-area-2/ http://www.ditdanmark.com/article.82.html http://www.mim.dk/NR/rdonlyres/AD037041-1F8A-4EBE-AAD73076CF431087/0/COP15_EP_Thefingerplanafterthereform.pdf http://www.norden.org/en/nordic-council-of-ministers/ministers-for-cooperation-mr-sam/sustainable-development/the-united-nations-commission-on-sustainable-development-csd/sustainable-development-up-close-the-nordic-events-at-csd-19/cases-and-focus-areas/sustainable-lifestyles/ city-planning-denmark http://www.kk.dk/sitecore/content/Subsites/CityOfCopenhagen/SubsiteFrontpage/~/media/984CDE09368A4AC6BC140F0E2B2140E3.ashx http://www.mediconvalley.com/ http://depts.washington.edu/open2100/Resources/1_OpenSpaceSystems/ Open_Space_Systems/copenhagen.pdf http://www.landscape-europe.net/files/311-328%2520correctie.pdf http://www.naturstyrelsen.dk/NR/rdonlyres/168AEF1C-EE66-4FE9-95D3-92B5D4452BFD/0/9788772797793.pdf Hamu és gyémánt: Élhető Város (2013. március) pp. 18 - 41.

Budapest Vízió Letölthető a pageo.hu oldalról Soft Powers: Hang és fény hatalma hangveto.hu http://www.thebigshortmovie.com/ http://www.last-train.com/ fényképek Hajnal András (PAGEO Klub) Mózsi Gábor (TEDxDanubia, Felfedezők Napja) Kálló Péter (EUGEO) Vargha Miklós (Brain Bar Budapest) Mark Somay (WOMEX) Jaime Hogge (Richard Florida)

215

IMPRESSZUM FŐSZERKESZTŐ Csizmadia Norbert FELELŐS SZERKESZTŐ Bendarzsevszkij Anton Szerkesztőbizottság Bernek Ágnes Bendarzsevszkij Anton Körtvélyesi László Salamin Géza Szatmári Péter Szapáry György Szilágyi István Vajas Ákos olvasószerkesztők Cseri Sára Czene István GRAFIKA, tördelés Szabó Zsófia KIADÓ Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány 1013 Budapest, Döbrentei utca 2.

SZERZŐINK Anholt, Simon Baracskai Zoltán Bendarzsevszkij Anton Bernek Ágnes Böszörményi-Nagy Gergely Czirják Ráhel Csizmadia Norbert Klemensits Péter Eszterhai Viktor Farkas Sára Friedman, George Gere László Gutpintér Júlia Heiling Zsolt Hettyey András Körtvélyesi László Mányai Csaba Polyák Eszter Raford, Noah Saaby, Tina Salamin Géza Simigh Fruzsina Szalóki Ági Vajas Ákos Weyer Balázs KIADÁS DÁTUMA 2016. március

216

A HUG

jogi információ

A Hungarian Geopolitics (HUG) a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány időszakos kiadványsorozata, amely hazai és külföldi szerzők segítségével mutatja be Magyarország és a világ aktuális geopolitika, geostratégiai illetve a két témakörökhöz szorosabban köthető tudománytématerületek (társadalomtudomány, közgazdaságtan, ) legújabb és legérdekesebb értékeit, eredményeit és változásait. A HUG célja, hogy a tudományos területek mellett átfogó tudással újabb értékteremtésre ösztönözze a geopolitika iránt érdeklődő közösséget.

A HUG (Hungarian Geopolitics) kiadvány ingyenes, kereskedelmi forgalomba nem kerülhet. A HUG-ban megjelenő írások a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány (PAGEO) szellemi termékét és tulajdonát képzik. A kiadvány tartalmának sokszorosítása, illetve a benne foglalt tartalmak felhasználása a tulajdonos az Alapítvány előzetes engedélyéhez kötött. kapcsolat A HUG kiadvánnyal kapcsolatos kérdéseit, észrevételeit és problémáit a hug@pageobudapest.hu címen jelezheti munkatársaink felé.

217

A PAGEO könyvműhely 4 darabos hiánypótló válogatása

George Friedman és Matolcsy György

„várd a váratlant” „döntéshozók szemével látni a világ eseményeit”

218

219

A térképek nemcsak szimbólumai annak, hogy kik vagyunk és milyen világban élünk, hanem a hatalom eszközei is. Feltérképezünk egy utat a kiválasztott célunkhoz. Vagy úti térképet készítünk, hogy elérjük a célunkat. Ha az ember új üzletbe kezd, üzleti térképet készít. A vállalatok technológiai világtérképet készítenek, hogy vázolják befektetéseik tervét. Országok, nemzetek, bankok stratégiát alakítanak ki céljaik elérésére. A térkép egy tervre vagy folyamatra vonatkozik amivel eléred célodat. Noah Raford 220