Rózsi néni életmeséi Lenke, az édes mostoha

|HU| Az anyák napját országonként más­más időpontban ünneplik. Míg Magyarországon május első, addig Szlovákiában május második vasárnapján köszöntik az édesanyákat. Ennek apropóján Kuklisné Barics Anna Rózával, lapunk Rózsi nénijével az anyaságról beszélgettünk.

GULYÁS ZSUZSANNA

„Az anyaság csodálatos vállalás. Mert ahogy régen, ma sem könnyű gyereket nevelni és megteremteni a családi fészket. A második világháború után sok nő maradt özvegyen, akiknek nemcsak a gyerekekről, hanem idős szüleikről is gondoskodni kellett, mert akkoriban még nem voltak szociális otthonok vagy gondozók. De ők helytálltak. Talán azért, mert több volt bennük a segítőkészség, a tisztelet és a szeretet. Az anyák helyzete ma sem könnyű, hiszen a munkahelyükön is bizonyítaniuk kell. Pedagógusként is sok édesanyát ismertem, akik egyedül nevelték fel gyerekeiket, mégis remekül helytálltak úgy a munka, mint a nevelés területén” ­ mondta bevezetésként Rózsi néni, aki szerint nem az a fontos, hogy ki szüli meg a gyereket, hanem az, hogy ki neveli fel. És hogy léteznek­e édes mostohák?

„Az Öreg utcában az első világháború idején élt két barátnő, Lenke és Ria. Mikor Ria férjhez ment, Lenke csodálkozott, hogy a barátnője miért ment feleségül a férfihoz, aki Lenke szerint egyáltalán nem volt jóképű. Mikor gyermekük született, Lenke lett a kisfiú keresztanyja, és később édesanyja is. Mert barátnője, Ria meghalt. Lenke gondoskodott a kisfiúról és barátnője idős szüleiről is. Végül a gyerek apja megkérte a kezét. Így lett ő is a „nem is olyan szép férfi” hitvese. Idővel egy kislányuk is született, de a kisfiút ez után is édesanyjaként szerette. A szeretet –akár anyai, akár baráti – csodákra képes” –mondta Rózsi néni, aki Lenkét személyesen is ismerte, mert édesanyja legidősebb nővére volt. „Lenke néni csupaszív, odaadó nő volt. Gyerekfejjel is sokat segített édesanyjának, az én anyai nagyanyámnak, akinek tíz gyereke született és korán megözvegyült. Édesanyám mindössze hatéves volt, amikor elvesztette az apját. Tizenhat évesen az anyját is. Talán ez is közrejátszott abban, hogy erős, határozott, céltudatos nő lett belőle” –véli Rózsi néni, aki ma is szeretettel emlékezik az Öreg utcai házra, ahol felnőtt, és unokatestvérére, Annikára, akivel mikor szülei nem voltak otthon, szívesen próbálgatta édesanyja cipőit és turbánjait.