Rózsi néni életmeséi „Május éjszakán mit is kívánok?”

|HU| Karády Katalinnal és Jávor Pállal a főszerepben 1943-ban került a magyar mozikba a Makrancos hölgy című film, amelynek a Május éjszakán című betétdalát nemcsak a negyvenes években ismerte mindenki, hanem a későbbi generációk is dúdolták, sőt ma is közkedvelt slágernek számít. Májusfaállítás közben bizonyára sok párkányi legény fütyörészte, és a majálisra készülődve sok párkányi leány dudorászta bele a májusi éjszakába, hogy „virágot szedni lenne szép”. Barics Anna Róza nyugalmazott pedagógussal, lapunk Rózsi nénijével a régi májusok emlékét próbáltuk megidézni.

Guly S Zsuzsanna

„1945-ben költöztünk az Öreg utcába. Még nem jártam iskolába. Akkoriban az ifjak a kiválasztott lányoknak májusfát állítottak. Mivel édesapám, Barics Béla kitanult borbély volt, sokan ismerték és a munka mellett megvoltak az állandó kuncsaftjai. Mivel sok könyvünk volt, édesanyámhoz is, akit a nagylányok Magdi néninek szólítottak, gyakran jöttek látogatók. Általában regényeket kértek kölcsön, de közben szerelmi ügyeiket is megbeszélték édesanyámmal. 1946. május 1-jének reggelén két legény is jött hajat vágatni és borotválkozni, mivel este táncmulatságba készültek. Közben anyukámnak a lányok azzal dicsekedtek, hogy milyen szép májusfát kaptak. Találgatták, hogy melyik legénytől. Én persze füleltem, de mivel kicsi voltam, nem értettem, hogy miről beszélgetnek. Sírva mentem édesapámhoz és panaszkodtam, hogy engem senki nem szeret, mert nem kaptam májusfát. A legények csak mosolyogtak, míg apu vigasztalt: majd ha nagy leszel kisleányom… Észre sem vettük, hogy az egyik fiú kisurrant a szobából. Én már a babáimmal játszottam, mikor a legény, aki csendesen elosont, visszatért. Mikor kimentem, a verandát a lépcsőkkel összekötő riglis ajtónál egy kis szalagos májusfát találtam… Nagy örömmel újságoltam apukámnak és a fiúknak, majd anyukámnak és a lányoknak, hogy engem is szeret valaki, hiszen én is kaptam májusfát. Nagymamám csendesen mosolyogva csak annyit mondott: ne sürgesd az időt gyermekem, úgyis olyan gyorsan elsuhan, hogy észre sem veszed. Csak most, mikor már én is dédnagymama vagyok, tudom, hogy milyen igaza volt” – kezdte májusi életmeséjét Rózsi néni, aki havi rendszerességgel osztja meg olvasóinkkal a történeteket, amelyek értékes és hiteles beszámolók Párkány múltjáról és hétköznapjairól.

„Mire felnőttem, más szokások lettek. Később május 1-jének előestéjén lampionos felvonulások jöttek divatba. Az iskolák diákjai a pedagógusokkal vonultak a kikötőbe, ahol tábortűzzel és műsorral köszöntöttük a májust és a tavaszt. Majd reggel zeneszóra ébredtünk. Május 1-jén az iskolások a legkisebbektől a legnagyobbakig felvonultak, és papírvirágokkal, békegalambokkal integetve vonultak a város több pontjáról a központba. Őket a különféle üzemek, az állami birtok, a környező földműves szövetkezetek és a vasút dolgozói illetve a sportszervezetek képviselői követték” – folytatta Rózsi néni kiemelve, hogy a Csemadokot ezeken a rendezvényeken a párkányi leányok tánccsoportja képviselte, amit Béres István tanító úr vezetett,