Az utols贸 magyar
Csete Örs
Az utolsó magyar
www.csete.info második könyv
Kallós Zoltán népdalaival
előszó A Mezőségen élő magyar ember mindennapos tapasztalata, hogy fogyatkozunk. Jönnek a hírek, hogy emitt meghalt a Mária néni, amott öt hónapja az Imre bácsi, s egyik faluban sincs többé egyetlen magyar lélek sem. Elmentek és ezzel visszavonhatatlanul magukkal vittek egy-egy morzsát a kultúránkból, dalainkból, imáinkból. A feladat ebből következik és aránylag egyszerű: fel kell gyűjteni az utolsó énekeseket, át kell örökíteni tudásukat a jövendő számára. Életem legszebb perceit ilyen emberekkel töltöttem. Megénekeltettem és gyakran megsirattam őket. Csete Örs a következő oldalakon szórványhelyzetben, kisebbségben élő erdélyi magyarokat mutat be. Fotóalanyait nem valami különös tudás, például a hagyomány ismerete alapján válogatta, hanem a puszta tény mentén, hogy hősei egy-egy falu utolsó magyarjai. Ők a hírmondói, a bizonyítékai annak, hogy itt magyarok is éltek. A fotóesszé nyilvánvalóan agitatív szándékkal készült. Minden egyes magyar ember fontos! – ez az, amit a szétszórtságban élő szórványmagyarok megtaníthatnak ezzel az albummal magyarországi honfitársainknak. Unokanővérem, ahogy itt mondják a Mezőségen, egy nagydolgú asszony volt. Mindig kérdezték tőle – Te Róza, miért dolgozol ennyit? – Tán csak nem viszem az erőmet a földbe? – kérdezett vissza. Igaza volt. Senki ne vigye erejét a földbe!
Kallós Zoltán