1999-2011 között az Apáczai Közalapítvány igazgatója, 2010-től a Határtalanul! külhoni iskolai kirándulási program irányítója. www.csete.info
ISBN 978-963-08-4105-4
Az utolsó magyar
Egykori fegyveres forradalmárok portréit tartalmazó könyve 1956 Budapest, Arcok és sorsok címmel jelent meg 1999-ben. 2002-ben készítette el az Apáczai Emlékkönyvet a külhoni iskolák alapítóiról. 2005 óta dolgozik Az utolsó magyar című fotóprojekten.
Csete Örs
Csete Örs 1966, Budapest
30 ezerrel csökken évente a magyarság a világon. Békeidőben vész el egy-egy városnyi honfitársunk. Megragadható-e ez a láthatatlan tény? Ez a könyv erre tesz kísérletet. Tudósítás az utolsó magyarokról. Korántsem a világ végéről, hanem Budapesttől mindössze párszáz kilométerről. Csete Örs fényképezőgépével olyan erdélyi településeket keresett fel, ahol tíznél kevesebb magyar él. A képanyaghoz felkérésére Kallós Zoltán néprajzkutató saját gyűjtéséből származó népdalokat párosított.
Csete Örs
Az utolsó magyar
A végeredmény, a képek és a dalszövegek együttese lélekig hatoló.
Az utolsรณ magyar
Csete Örs
Az utolsó magyar
www.csete.info második könyv
Kallós Zoltán népdalaival
előszó A Mezőségen élő magyar ember mindennapos tapasztalata, hogy fogyatkozunk. Jönnek a hírek, hogy emitt meghalt a Mária néni, amott öt hónapja az Imre bácsi, s egyik faluban sincs többé egyetlen magyar lélek sem. Elmentek és ezzel visszavonhatatlanul magukkal vittek egy-egy morzsát a kultúránkból, dalainkból, imáinkból. A feladat ebből következik és aránylag egyszerű: fel kell gyűjteni az utolsó énekeseket, át kell örökíteni tudásukat a jövendő számára. Életem legszebb perceit ilyen emberekkel töltöttem. Megénekeltettem és gyakran megsirattam őket. Csete Örs a következő oldalakon szórványhelyzetben, kisebbségben élő erdélyi magyarokat mutat be. Fotóalanyait nem valami különös tudás, például a hagyomány ismerete alapján válogatta, hanem a puszta tény mentén, hogy hősei egy-egy falu utolsó magyarjai. Ők a hírmondói, a bizonyítékai annak, hogy itt magyarok is éltek. A fotóesszé nyilvánvalóan agitatív szándékkal készült. Minden egyes magyar ember fontos! – ez az, amit a szétszórtságban élő szórványmagyarok megtaníthatnak ezzel az albummal magyarországi honfitársainknak. Unokanővérem, ahogy itt mondják a Mezőségen, egy nagydolgú asszony volt. Mindig kérdezték tőle – Te Róza, miért dolgozol ennyit? – Tán csak nem viszem az erőmet a földbe? – kérdezett vissza. Igaza volt. Senki ne vigye erejét a földbe! Kallós Zoltán