Hátrafordulva a barátját látta, a költőt, amint széles mosollyal lehajol a százasért és kommentálja a történteket Sulmájszternek: − Tudod Májsztró, azért vesztettél, mert te nem tudod, amit én. De én tudom, mit tud ez a fiú, és ez nekem elég. A költő soha nem fogadott a fiú ellen. És a fiú nagyon szerette a költőt. A nyárfaliget árnyas foltjai megteltek strando lókkal, megérkezett Böske néni is, nagy fekete bi ciklijével, hatalmas csomagtartóján spárgával oda erősített kosárban hozta az aznapi muníciót: szotyit, férges almát, egrest, néha fasírtot. Mindent a Petőfi Népe című napilapba csomagolt. A fiú nagymamája egyébként szigorúan meg tiltotta a gyerekeknek, hogy Böske nénitől a szo tyin kívül bármit is elfogadjanak, mégis előfordult ilyesmi, ugyanis a költő gyakran vásárolt az öregas� szonytól. Fasírtot is. Amikor a fiú nagymamája egy otthoni élménybeszámolót követően rájött, hogy kisunokája megszegte a tiltást, kifakadt: – Figyeld meg, egyszer még vérmérgezést kapsz! − és hatalmasat köpött a szemetesládába. *
Színes fürdőnadrágos harsány forgatag lett a kugli zó. Megérkeztek a legnagyobb spílerek is a faluból, 27
élükön Szőke Cigánnyal és Bobival. Hangosan vitat koztak mennyi legyen a beugró. Végül megállapod tak ötven forintban. Kilencen szálltak be az első körbe: a nevezési díjat minden játékos bedobta a farostlemezből ös� szetákolt kasszába. Eljött a fiú ideje: ő lehetett az állogató, most nem volt konkurenciája sem. A falusi srácokat vala hogy ez nem érdekelte, kivéve a Csiszolatlan Karcsit, de ő közel sem volt olyan kiszámítható munkaerő, mint a fiú. Volt, hogy se szó, se beszéd, egyszerűen csak eltűnt. De voltak olyan alakok is, akik megélhetési állo gatóként keresték a kenyerüket nyáridőben. A fiú nem kedvelte őket, mert kirobbanthatatlanok voltak: reggel jöttek, este mentek és addig maradtak, amíg tartott a kugli. Esélye sem volt állogatni ilyenkor. Csiszolatlan Karcsit amúgy tudósnak szánták a szülei. Hosszú idő telt el mire belátták, hogy Karcsi zsenialitása nagyon mélyen gyökerezik. Hitük akkor rendült meg végleg, amikor a falusi beavatási szer tartások első próbatételeként sárgadinnyelopásra került a sor. Egyedül Karcsi cserkészett be dinnye helyett tököt, amit meg is evett. Akkor fosta össze magát, amikor a dinnyefarmerek kergették a kuko ricásban. Ettől az aktustól számítva lett Karcsi ra gadványneve Csiszolatlan Gyémánt, vagy, ahogy a környéken ismerték, egyszerűen csak a Csiszolatlan. 28
Az állogatónak nem volt más dolga, mint kiszedegetni a pályáról a ledöntött bábukat, és visszagurítani a golyót. Nem tűnt kemény munká nak, de nagyon is az volt, és a fiú nagyon szerette csinálni. Jól lehetett vele keresni, különösen akkor, ha a körben nem dobtak túl sokat. Például, ha csak három fa volt a körben a legmagasabb, akkor jó esély volt rá, hogy a kör végén, amikor elhangzik az Eladó a gyerek! kikiáltás, sokan fognak licitálni a plusz három gurítás jogára. Három fa esetén ugyanis egy jobb dobónak komoly esélye van, arra, hogy elvigye az egész kas� szát. Az Eladó a gyerek! licitjének győztese pedig az állogató munkabérét jelentette. A munkabéren felül voltak egyéb juttatások is, amit ma cafetériának szoktak hívni: Márka üdítő ital főleg szőlő és meggy, néha citrom is. Rendes, cukros üdítők, az édesítő még nem volt divatban. Meg Feri bácsi palacsintái. Ha pedig az állogató nak a kánikulában fürödni támadt kedve, bármikor leszaladhatott a Dunához, ez nem volt probléma. Ilyen alkalmakkor mindig akadt jelentkező, aki ingyen és bérmentve átvette a szerepkörét. Mond juk a Szöszi anyukája. Neki is mondák a végén: Eladó a gyerek! Ezen később sokat nevettek. A fiúnak ideális volt ez a munkakör, nem tudott jobbat elképzelni sem. Egy hiba volt csak: nagyon idényjellegűnek találta a kuglit, szerette volna, ha 29
minden évszakban van és jönnek, játszanak télen is. Feri bácsi főzne akkor is, ha befagyna a Duna, csak nagyobb tüzet rakna, hogy mindenki odaférjen. A fiúnak erről eszébe jutottak a nagymamája történe tei, aki sokat mesélt a régi kemény telekről, a befa gyott Duna jegére szórt szalmáról, mert régen azon mentek át a szekerek, úgy hozták-vitték a terményt és jószágot a paksi vásárba. Az iskola nem különösebben kötötte le a fiút, talán csak a barátai. Gyakran csak ült a padban szót lanul, álmodozott, nézte az ablakon át a Duna felé igyekvő felhőket − bárhonnan fújt a szél, ő mindig úgy érezte, a felhők a Duna felé futnak. Elképzelte, hogy felkapaszkodik rájuk és meg sem áll Zádor pusztáig, a fehér homokos partokig. Ha szólították, azt sem tudta hol van. – Csak azt tudnám, hol jár az eszed, fiam! – mondogatták a tanárai. – Így nem lesz belőled semmi! Egyedül a költőnek merte bevallani, hogy őt igazából csak a Duna érdekli, a horgászat, a pücs körészés a parton, meg a kugli, neki nagyon fáj, ha vége van a nyárnak, már-már lelkibeteg, ha megérzi az iskolaszagot. A költő egy nagyfröccs mellett meghallgatta a fiút és azt mondta neki, ez az egész azért szép, mert elmúlik. Ha mindig lenne, nem érezné a szépség múlandó varázsát sem. 30
A fiú ezen sokat gondolkodott, és végül belátta, a költőnek igaza van. *
Ismeretlen játékos kezdte a kört, amolyan átutazó nak tűnt. Nem dobott rosszul, igaz jól sem: elsőre két fát dobott, de a második és harmadik dobásból esélye sem volt leszedni a jobb oldali babát. Mivel ismeretlen volt, nem is fogadtak rá. Másodikként egy igazi nagy bivaly következett, Bobi, nem mellesleg Szöszi egyik nagy kedvence. Ha Bobi dobott, ritkán állt meg öt fa alatt, így az esély a kiemelt bérre nem volt túl nagy. Ennek el lenére vált a fiú egyik kedvenc játékosává. Bobi versenyszerelésének alapját a répafarmer jelentette. Ebbe tűrte a fehér, feszülős atlétatrikót, ezzel tökéletes összhangban volt a piszkosfehér Tisza dorkója. Nagy dumás volt, be nem állt a szája, csak addig a néhány pillanatig, amíg a dobásra kon centrált, előtte a szája sarkában fityegő füstszűrős Symphonia cigarettát gondosan a deszkapalánkra helyezte. Erős volt, de nemcsak ez jellemezte a stílusát: harmincéves korára technikailag a legképzettebb spílernek számított, egyike volt a kuglizóban valaha megfordult legjobb játékosoknak. Kisterpeszben lóbált kettőt-hármat, majd a kö 31