CSONTÓ Lajos | GOD BLESS

CSONTÓ Lajos

GOD BLESS

PAK SI KÉPTÁR ART GALLERY PAK S 2012

CSONTÓ Lajos

GOD BLE SS 2011. szeptember 23 − november 6. / 23 September − 6 November 2011

ANDRÁS Edit

On the Ru­ins of Pom­p ei af­ter Mo­der­nity La­jos Cson­tó’s in­stal­la­ti­o n God bless (2011)

A mo­der­ni­tás utá­ni Pom­p ei rom­jain Cson­tó La­jos God bless (2011) cí­m ű ins­t al­lá­ció­ja

Ha a mo­der­ni­t ás a mi an­tik­vi­t á­sunk1 – ahogy a leg­fris­sebb teó­ria ke­ze­li a kortárs fo­gal­mát: a mo­der­ni­tást le­zá­ró új kor­ szak­ként 2 –, ak­kor Cson­tó La­jos God bless cí­mű mun­k á­ja a mo­der­ni­t ás arc­heo­ló­giai le­le­te for­mai­lag és szem­lé­le­ti­leg egyaránt. A mo­dern mű­vé­szet iko­ni­kus alap­ele­mé­ből, a koc­ ká­ból épít­ke­zik; úgy is, mint az alap­ra, a tö­ké­le­tes­re csu­pa­ szí­tott, új­ra­-és új­ra­hasz­no­sí­tott il­let­ve op­po­nált ős­for­ma és úgy is, mint pe­de­stál, ami meg­fe­le­lő ma­gas­sá­got és ran­got biz­to­sít a mű­vé­szet stá­tusszal bí­ró tár­g yak szá­má­ra. Ter­mé­ sze­te­sen az alap­elem sík­be­li ké­pe, a négy­zet is ideér ­ten­dő, mi­vel a ket­tő kö­zött át­já­rás van; az egyik könnye­dén át­for­ dul­hat a má­sik­ba, akár szel­le­mi ér­te­lem­ben is. Do­nald Judd fes­tett fém négy­ze­teit, majd mi­ni­ma­lis­t a koc­k áit Ri­chard Ser­r a fe­k e­t e alu­m í­n ium és réz­f est­m é­n yei ins­p i­r ál­t ák és 1 Ld. er­r ől: Ex­- in­dex, Do­cu­m en­t a 12: fo­l yó­irat-pro­j ekt. http://exin­d ex.hu/ in­dex.php?l=hu&pa­ge=3&id=39 2 Ld. Ter­r y Smith: What is con­tem­p o­ra­r y? The Uni­ver­sity of Chi­c a­go Press.

Chi­ca­go and Lon­don, 2009. Ld. még e-f­lux jo­ur­nal # 11, 12. 2009. de­cem­ber and 2010 ja­nu­a­r y. Ld. er­ről még ma­g ya­rul: And­rás Edit: In­teg­rá­lód­ni, csat­la­koz­ni, ki­ma­rad­ni. Mű­ér­tő, 2011. # 6.

If mo­der­nity is our an­ti­qu­ity 1 – as the con­cept of the con­tem­p o­ra­r y has most re­cently be­en the­o­ri­zed as a new era that conc­lu­des mo­der­ nity2 2 –, then La­jos Cson­tó’s work en­tit­led God bless is an ar­c ha­e­o­l o­g i­c al find of mo­d er­nity both in form and app­r o­a ch. The in­s tal­la­t i­o n uti­l i­z es the ico­n ic fo­u n­d ing com­p o­n ent of mo­d ern art, the cu­b e, both as its ba­sis (the an­cient form that has be­en strip­p ed to per­fec­ ti­on, re­c yc­led and op­p o­sed over and over aga­ in) and as a pe­de­s tal, which en­dows ob­jects con­si­de­red to be art with the app­rop­ri­a­te ele­ va­ti­on and rank. Of co­ur­s e, the pla­nar image of the cu­b e, the squ­a­re, al­s o be­longs he­re, as the­re the two are in­ter­lin­ked; one can ea­sily trans­form in­to the other, even in a con­cep­tu­al sen­s e. Do­n ald Judd’s pa­in­t ed me­t al squ­a­res and mi­ni­ma­list cu­bes we­re ins­pi­red by Ri­chard Ser­ra’s black alu­mi­ni­um and cop­p er pa­in­tings.

As per Ma­l e­v ich’s sug­g e­s ti­o n, af ­t er Le­n in’s de­a th – as a way of ke­e ­p ing the cult and me­mo­r y ali­ve – his me­t a­phy­si­c al squ­a­re was to turn in­to a sa­cral cu­b e to rep­la­ce the icon in the cor­ner of ho­mes.3 3 Do­nald Judd’s cu­b e 1 See: Ex­-in­dex, Do­cu­m en­t a 12: pe­ri­o­di­c al pro­ject. http:// exin­d ex.­hu/in­d ex.php?l=hu&pa­ge=3&id=39 2 See Ter­r y Smith: What is con­tem­p o­ra­r y? The Uni­ver­sity of Chi­c a­g o Press. Chi­c a­g o and Lon­d on, 2009. Al­s o see e-f­lux jo­ur­nal # 11, 12. De­c em­b er 2009 and Ja­nu­a ­r y 2010.

In Hun­g a­r i­a n, see: Edit And­r ás: „In­teg­r á­l ód­ni, csat­la­k oz­ni, ki­m a­r ad­ni.” [In­t e­g ra­t i­o n, As­s o­c i­a­t i­o n, Exc­l u­si­o n] Mű­é r­t ő, 2011. # 6.

3 Ri­chard Sti­tes: Re­vo­lu­ti­o­na­r y Dre­ams. Uto­pi­an Vi­si­on and Ex­p e­r i­men­tal Li­f e in the Rus­si­a n Re­v o­lu­t i­o n., Ox­ford Uni­ver­ sity Press, New York, Ox­ford 1989, 120.

5

Ma­le­vics ja­vas­la­t á­ra Le­nin ha­lá­la után – a kul­tusz, az em­lé­ ke­zet éb­ren­t ar ­t á­s á­nak ré­sze­ként – spri­ri­tu­á­lis négy­ze­té­b ől szak­rá­lis cé­lú koc­k a vált vol­na a la­k á­s ok sar­k á­b an az ikon he­lyén.3 A mo­der­ni­tás egyik ki­kris­tá­lyo­so­dott csúcs­pont­ja­ként szá­mon­tar­tott ste­ríl ipa­ri anyag­ból és mód­szer­rel előál­lí­tott idom, Do­nald Judd koc­ká­ja (és ar­ra épü­lő mo­du­lá­ris so­ro­za­ tai) ref­le­xiók és pa­ra­frá­zi­sok egész so­rát ín­di­tot­ta el, ami ál­tal a geo­met­ri­kus alap­for­ma te­lí­tő­dött mind­azok­kal az ele­mek­kel, érzetek­kel, ame­lyek fi­zi­k ai­lag vagy men­t á­li­s an kiűzet­tek a mű­vé­szet­ből a mo­der­ni­tás, a for­ma­liz­mus ezen szak­rá­lis tár­ gyai ál­t al, s mely mű­vek a mo­der­ni­t ás tu­dat­alat­ti­ját hoz­t ák fel­szín­re. Ser­ra a ma­ku­lát­lan anyag pusz­tu­lá­s át he­lye­zi elő­ tér­b e, Richard Artsch­w a­ger pe­dig a mi­m é­zis le­h e­t ő­s é­gét mu­tat­ja fel még az an­nak lát­szó­lag el­lenál­ló alap­for­má­ban is.

Sol Le­Witt nagy­mé­re­tű, ele­gáns és lé­gies konst­ruk­ciói a szi­ lárd tár­g yat, mú­zeu­mi ob­jek­tu­mot op­po­nál­ják a kon­cep­tu­a­ liz­mus fe­lől. Andy War­hol Bril­lo do­bo­zai pe­dig pro­fa­ni­zál­ják, ba­na­li­zál­ják a pie­desz­t ál­ra emelt mű­t ár­g yat és el­mos­s ák a ha­tá­ro­kat fo­g yasz­tá­si tárgy és mű­vé­sze­ti tárgy kö­zött, azaz lát­ha­tó­vá és nyil­ván­va­ló­vá te­szik a mú­zeum in­téz­mé­nye ál­tal el­fe­dett áru jel­le­get. A nők koc­kái, Louis Ne­vel­son és Me­ret Op­pen­heim nyom­vo­na­lán a mo­der­ni­t ás­ból kieb­ru­dalt tes­ti­ sé­get, tak­ti­lis mi­n ő­s é­ge­ket csem­p é­s zik vissza; Eva Hes­s e (Ac­ces­si­on, 1968) ke­ze alatt fel­pu­hul­nak kör ­vo­na­lai, Mau­rer Dó­ra ke­zé­ben pe­dig ant­ro­po­mor­fi­zá­ló­dik és sze­mé­lyes­sé vá­lik (Mit le­het ten­ni egy koc­ka­kő­vel? 1971). Mo­na Ha­to­um ins­tal­ lá­ciói (Cur­rent Di­stur­ban­ce, 1996) men­tá­lis ér­ze­te­ket – a hor­ rort, a fé­lel­met, a szo­ron­gást – tud­nak meg­je­le­ní­te­ni vi­zuá­lis esz­kö­zök­kel, nar­rá­ció nél­kül. Pie­ro Man­zo­ni A vi­lág alapja (Soc­le du Mon­de) című mun­ká­ja (1961) fe­je te­te­jé­re ál­lít­ja az alap­zat­ként hasz­nált koc­k át, amely az irány ­vál­t ás egy­sze­rű mű­ve­le­te ré­vén mintegy a föld­göm­böt hor­doz­za. Ha így ál­ lunk, töb­bé az em­ber sem áll a föl­dön, nem ré­sze­se an­nak, még ke­vés­b é ural­ja, ha­nem csak mintegy csüng alá a sem­ mi­b e. A sta­b il for­m a, a bi­z o­n yos­s ág meg­k ér­d ő­j e­l e­z é­s e a de­konst­ruk­ció, s a kri­ti­k ai ak­tus ré­sze. „Ha van igaz­s ág a mű­vé­szet­b en, ak­kor az ab­ban a ké­p es­sé­gé­b en rej­lik, hogy a dol­go­k at vissza tud­ja ve­zet­ni a ’ne­ga­tív ha­t al­má­b a’, ami 3 Ri­chard Sti­tes: Re­vo­lu­ti­o­na­r y Dre­ams. Uto­pi­an Vi­si­on and Ex­pe­ri­men­tal Li­fe in the Rus­si­an Re­vo­lu­ti­on., Ox­ford Uni­ver­sity Press, New York, Ox­ford 1989, 120.

8

– a pro­duct of ste­r i­l e in­dust­r i­a l ma­te­r i­a l and me­thod that is con­si­de­red a cry­s tal­li­zed apex of mo­der­nity – (as well as his mo­du­lar se­ries ba­s ed on the cu­b e) ins­p i­r ed a ve­r i­t ab­l e suc­ ces­si­on of ref­lec­ti­ons and pa­r aph­r a­s es, thro­ ugh which the ba­sic ge­o­met­ric sha­p e ca­me to con­t a­in all the ele­ments and sen­s es that had be­en phy­si­cally or men­t ally exor­ci­sed from art by the­s e sa­cral ob­jects of mo­der­nity and for­ ma­lism. The­s e works bro­ught to the sur­f a­ce the sub­cons­ci­o­us of mo­der­nity. Ser­ra em­pha­ si­zes the dest­r uc­ti­on of im­ma­cu­la­te ma­te­ri­al and Ri­chard Artsch­wa­ger po­ints to the pos­si­ bi­lity of mi­me­sis, even in the ba­sic sha­p e that ap­p e­a rs to re­sist it. Sol Le­W itt’s lar­g e sca­le, ele­g ant, ethe­r e­a l const­r uc­t i­o ns op­p o­s e the so­lid ob­ject, the mu­s eum ob­ject, from the pers­p ec­ti­ve of con­cep­tu­a­lism. An­dy War­hol’s Bril­lo Bo­xes pro­fa­ne and ba­na­li­ze the exal­ted ob­ject and blur the li­n es bet­we­en con­su­m er item and art ob­ject, the­r e­b y ex­p o­s ing the com­m er­c i­a l cha­r ac­t er con­c e­a­l ed by the mu­s eum as an in­s ti­tu­ti­on. The cu­b es of such fe­m a­l e ar ­t ists as Louis Ne­v el­s on and Me­r et Op­p en­heim smugg­le cor­p o­re­a­lity and the tac­ ti­l e qu­a­li­t ies that ha­v e be­e n exc­l u­d ed from mo­der­nity back in­to the pic­tu­re. The con­to­urs are ma­de sof­ter un­der the hands of Eva Hes­se (Ac­ces­si­on, 1968), and, in Dó­ra Mau­rer’s ren­ de­r ing, the cu­b e is anth­r o­p o­m or­p hi­zed and be­co­mes per­so­nal (What can a sto­ne block be used for? 1971). Mo­na Ha­to­um’s in­s tal­la­ti­ons (Cur­rent Di­s tur­b an­ce, 1996) can con­ju­re such men­t al sen­s a­ti­ons as hor­ror, fe­ar and an­xiety thro­ugh vi­su­al me­ans, wi­tho­ut nar­ra­ti­on. Pie­ ro Man­z o­n i’s work Soc­le du Mon­d e (1961) turns the cu­b e, used as a fo­un­da­ti­on, up­si­de down. As a re­sult of the simp­le act of shift­ing di­rec­t i­o ns, the ob­j ect ap­p e­a rs to ser ­v e as a ba­s e for car­r y­ing the glo­b e of the earth, as it we­re. In this sce­na­rio, hu­man beings no lon­ger stand on the earth, they are not part of it, let alo­ne in cont­rol of it; they hang in­to the abyss be­low. Qu­e ­s ti­o­ning of the stab­le form and of cer­t a­inty is part of de­const­ruc­ti­on and the cri­ ti­que of the ca­non. „If the­re is truth in art, it must be fo­und in its ca­p a­city to bring things

9

esszen­ciá­juk lé­nye­ge… A vi­lág­ban, ahol csak a ’po­zi­tív for­ma’ a nor­ma, a mű­vé­szet felada­ta megerő­sí­te­ni ezt a ne­ga­ti­vi­tást és for­m át­lan­s á­g ot.”4 Marc de Ke­s el ki­t ű­n ő elem­zé­s é­b en He­gel és Ba­t a­il­le nyom­vo­na­lán úgy ér ­tel­me­zi Man­zo­ni koc­ ká­ját, mint ami ké­pes rá­vi­lá­gí­ta­ni az Is­tent vesz­tett „mo­dern vi­lág for­mát­lan­sá­gá­ra, amin az nyug­szik.”5 Az em­ber vi­szony­ la­tá­ban a meg­for­dí­tott né­ző­pont­ban az el­ke­rül­he­tet­len vég, a sem­mi­be­ve­szés ké­pe ma­te­ria­li­zá­ló­dik. Ép­pen egy fél év­szá­ zad­dal ké­s őbb, a mo­d er­niz­mus (mely ka­te­gó­r iá­b a be­leér­ ten­dő a le­zá­ró utol­só sza­k asz, az agó­nia kor­sza­k a, a poszt­ mo­dern is) ki­mú­lá­sa után Cson­tó La­jos Man­zo­ni koc­ká­já­nak at­ti­tűd­jét ele­ve­ní­ti fel a má­ból néz­ve, és Mo­na Ha­to­um­hoz ha­s on­l óan men­t á­l is ál­l a­p o­t ok vi­z ua­l i­z á­l á­s á­r a hasz­n ál­j a.

back to the ‘po­w er of the ne­g a­ti­v e’ that is their ve­r y es­s en­c e… In a world whe­r e only ‘po­si­ti­ve sha­p e’ is the norm, it is art’s mis­si­on to af­f irm this ne­g a­ti­v ity and this form­less­ ness.”4 In Marc de Ke­s el’s se­mi­nal analy­sis, in con­c ur­r en­c e with He­g el and Ba­t a­i l­l e, he in­terp­rets Man­zo­ni’s cu­b e as so­me­thing that has the ca­p a­city to cast light on the „de­adly form­less­ness” on which this god­less, mo­dern world rests.5 In re­la­t i­o n to the hu­man being, in the re­ver­s ed pers­p ec­ti­ve, the image of the una­vo­i­dab­le end to exi­s ten­ce – of to­t al ex­tinc­ ti­o n – ma­t e­r i­a­l i­z es. Exactly a cen­t u­r y la­t er, af ­t er the de­m i­s e of mo­d er­n ism (a ca­t e­g o­r y that al­s o inc­lu­d es the last, clo­sing pe­r i­o d of

4 Marc de Ke­sel: A Ra­di­cally Foo­lish Ba­se. Man­zo­ni with Ba­ta­il­le. http://ho­me. s­c ar­let.­b e/~mk347385/be­stan­den/A%20ra­di­c ally% 20fool%20ba­se.pdf 5 Uo.

4 Marc de Ke­s el: A Ra­d i­c ally Foo­lish Ba­s e. Man­zo­n i with Ba­t a­i l­l e. http://ho­m e.s­c ar­l et.­b e/~mk3 47 385/be­s tan­ den/A%20ra­di­c ally% 20fool%20ba­s e.pdf 5 Ibid.

10

Koc­k a­épít­mé­nye fe­ke­te és kék nylon­z sá­kok­k al be­vont üres pa­pír­do­bo­zok­ból áll és be­töl­ti szin­te az egész ren­del­ke­zés­re ál­ló ha­tal­mas te­ret, egy­ko­ri ipa­ri csar­no­kot. A gi­gá­szi bó­dé­ vá­ros az ideig­le­nes­ség ér­ze­tét kel­ti, akár a poszt-a­po­ka­lip­ti­kus ví­zió­k at lát­t a­tó film-­no­ir pro­duk­ciók, kul­tusz­fil­mek, mint a Dark Ci­t y, vagy a Bla­de Run­ner. Anya­ga ol­csó, efe­mer, csep­ pet sem emel­ke­dett; for­má­ja, jól­le­het mo­du­lá­ris, az em­be­ri kéz mun­ká­já­ból fa­ka­dó egye­net­len­sé­ge­ket hor­doz, a for­mát­ lan bur­ko­ló anyag pe­dig fel­la­zít­ja a kör ­vo­na­la­kat és fel­pu­hít­ja a szilárd geo­met­ri­k ai tes­te­ket. Az épít­mény alap­raj­za em­lé­ kez­tet­het akár ha­jó­ra, bom­bá­ra, temp­lom­ra, de a vas­osz­lo­pot is be­n ö­v ő amorf ör ­vény­lés­b en in­k ább va­la­m ely men­t á­lis, spi­ri­tuá­lis tér idé­ző­dik meg, amely­b en irány ­vesz­tet­ten bo­ lyong a ma­gá­r a ha­g yott lé­lek. Hol van már a mo­d er­ni­t ás dia­dal­mas me­ne­te­lé­se a fé­nyes jö­vő­be!? A pusz­tu­lás rom­jain ta­p o­dunk, egy le­tűnt kul­tú­ra ku­lisszái kö­zött. In­nen néz­ve in­k ább tö­meg­ha­lál ese­té­re sep­ti­ben össze­hor­dott ko­lum­bá­ rium la­bi­rin­tu­sá­ban té­vely­günk, amely­ben sír ­felira­tok sin­cse­ nek. Épp úgy, ahogy az épít­m ény egyik ol­da­lán összeál­ló fo­hász, God bless (Is­ten áldd meg) sem ne­ve­zi meg, ki­re is vo­nat­koz­zon a ki­tün­te­tett fi­g ye­lem, ahogy azt sem, hogy ki­nek az is­te­ne lett meg­szó­lít­va; a Kába­kő­ben tisz­telt, avagy a temp­lom­ban imá­dott Is­ten. A kortárs fo­gal­mát te­o­re­ti­zá­ló iro­da­lom­ban kon­szen­zus van ar­ról, hogy a mo­dern vi­lág­kép összeom­lá­sa 1989-hez, a hi­deg­há­bo­rú vé­gé­hez, a szo­cia­lis­ta tá­b or fel­b om­lá­s á­hoz és a ber­li­ni fal le­dön­té­s é­hez köt­he­tő, vég­ér ­vé­nyes­sé azon­ban két­ség ­te­le­nül 2001. szep­tem­ber 11. tet­te. A ki­lenc­ve­nes éve­ket még a ha­t á­rok le­hul­lá­s á­nak, a vi­lág ki­t á­gu­lá­s á­nak eu­fó­riá­ja jel­le­mez­te, az ez­red­for­du­lón azon­ban új fa­lak fel­hú­zá­sa vet­te kez­de­tét, a ter­ro­riz­mus el­le­ni harc pe­dig a kiesett el­len­ség­ké­pet pó­tol­va, meg­fe­le­lő szlo­ gent biz­to­sí­tott a „de­mok­rá­ciák fel­füg­gesz­té­sé­nek”6 le­gi­ti­má­ lá­sá­hoz. Ezen a táp­ta­la­jon ak­ti­vi­zá­lód­tak a fun­da­men­ta­liz­mu­ sok és éled­tek új­ra a na­cio­na­liz­mu­sok. Ahogy a Gro­und Ze­ro te­rü­le­té­nek je­len­le­gi fél­kész ál­la­po­ta, köz­bül­ső jel­le­ge is egy­ szer­re idé­zi meg az épí­tést és a rom­b o­lást, úgy a kép­ze­let szá­má­ra Cson­tó „fél­be­ha­gyott” ins­tal­lá­ció­ja is nyi­tott mind­két irány­ba. A World Tra­de Cen­ter-t asszo­ciál­va – amit már­csak 6 A „fel­füg­gesz­tés ál­la­po­ta” Gi­or­gio Agam­ben kon­cep­ció­ja, ld.: Gi­or­gio Agam­ ben: Sta­te of Ex­cep­ti­on. Uni­ver­sity of Chi­c a­go Press, Chi­c a­go, 2005

agony: post­mo­der­nism), La­jos Cson­tó re­vi­ves the at­t i­tu­d e of Man­zo­ni’s cu­b e from to­day’s pers­p ec­t i­ve, and, si­mi­larly to Mo­na Ha­to­um, uses it to vi­s u­a­l i­ze men­t al sta­t es. His cu­b e struc­tu­re is com­p o­s ed of empty pa­p er bo­xes co­ve­red with black and blue pla­s tic bags, fil­ ling the enor­mo­us spa­ce of the for­mer in­dust­ ri­al hall al­most comp­le­tely. The gi­gan­tic „ci­t y of booths” gi­ves the imp­res­si­on of im­p er­ma­ nen­ce fa­mi­li­ar from the post­-a­p o­c alyp­tic vi­si­ ons of such film no­ir pro­d uc­ti­o ns and cult clas­sics as Dark ci­t y and Bla­d e Run­n er. It is com­p o­s ed of che­ap, ephe­me­ral ma­te­ri­al that is any­thing but sub­li­m e. Its sha­p e, al­b eit mo­du­lar, car­r ies ir­r e­g u­la­r i­t ies that are in­h e­ rently pre­s ent in the work of hu­m an hands.

The form­l ess co­v e­r ing ma­t e­r i­a l loo­s ens the out­li­n es and sof ­t ens the thre­e -­di­m en­si­o­n al so­lid ob­ject. Whi­le the gro­u nd plan of the struc­tu­re co­uld be per­cei­ved as re­mi­nis­cent of a ship, a bomb, or a church, in its amor­pho­us, iron-­po­l e en­g ul­f ing flow it re­s emb­l es even mo­re so­me kind of a men­t al or spi­ri­tu­al spa­ce, in which the aban­d o­n ed so­u l wan­d ers aim­ lessly. Whe­re is the glo­ri­o­us march of mo­der­ nity in­to the bright fu­tu­re now? We are tre­a­ ding the ru­ins of dest­ruc­ti­on, be­hind the sce­ nes of a va­ni­shed cul­tu­re. Loo­k ing from this van­t a­g e po­i nt, it ap­p e­a rs mo­r e li­k e we are ro­a­ming the la­by­rinth of a co­lum­b a­ri­um ha­s t­ ily put to­ge­ther in res­p on­s e to a mass ca­t ast­ ro­p he so not even gra­ve ins­crip­t i­o ns can be fo­und. Just as the words „God bless” vi­sib­le on one si­de of the struc­tu­re ma­ke no re­fe­ren­ce as to the spe­ci­f ic per­s on they are me­a nt for, as it is al­s o not cle­ar who­s e god is add­res­s ed; that ho­no­u­red at the Ka­a­ba, or that ado­red in church. In li­te­ra­tu­re the­o­ri­zing the con­cept of the con­t em­p o­r a­r y, it is com­m on con­s en­s us that the col­lap­s e of the mo­d ern world view can be lin­ked with 1989, the end of the Cold War and the Fall of the Ber­lin Wall. Its ul­ti­ma­te end, ho­we­ver, ar­ri­ved on 11 Sep­tem­b er 2001.

Whi­le the ni­ne­ties we­re still cha­rac­te­ri­zed by the shed­ding of bo­un­da­ries and the eu­pho­ria eli­c i­t ed by the ex­p an­si­o n of the world, new walls be­gan to be drawn up at the turn of the 11

a 9/11 tíz­éves év­for­du­ló­ja is su­gall –, tény­le­ge­sen is em­be­ri ma­rad­vá­nyok, „je­lö­let­len sí­rok” az épí­tő­kö­vei az új épü­let­ együt­tes­nek, em­ber­ál­do­za­ton épül az új ka­ted­rá­lis, de ér ­vé­ nyes ez szim­bo­li­kus ér­te­lem­ben a mű­vé­szet­re is, amennyi­ben a Ke­let-Eu­ró­pá­ban nép­sze­rű és szá­mos vál­to­zat­ban – ná­lunk Kő­mí­ves Ke­le­men tör ­té­ne­te­ként – is­mert ősi mon­dá­ban is az ele­ven em­ber­ál­do­zat az elő­fel­té­te­le az em­be­ri krea­ti­vi­tás­nak.

Mint­ha az em­ber csak az is­te­ne­ket akar­ná kien­gesz­tel­ni, ami­ ért he­lyé­b e lép­ve al­ko­t ás­r a ad­t a a fe­jét. A né­ző eb­b en az össze­füg­gés­ben nem más, mint ka­taszt­ró­fa-tu­riz­mu­son részt­ ve­vő ha­lott­le­ső, ami­nek egyet­len ér ­tel­me le­het: ön­nön lé­te­ zé­sé­ről meg­bi­zo­nyo­sod­ni, mint­hogy a „so­ha töb­bé” pa­ran­csa nem lát­szik mű­köd­ni. Az egy­ko­ri ipa­ri csar­nok szer­ke­ze­tét

Ground Zero, New York, Fotó / Photo: András, Edit

12

mil­l en­n ium. The War on Ter­r or sub­s ti­t u­t ed past ene­mies and pro­vi­ded a new slo­gan for le­gi­ti­mi­zing the „sus­pen­si­on of de­mo­cra­cies.”6 This, in turn, of­fe­red fresh bre­e ­ding gro­und for fun­da­men­t a­lisms and na­ti­o­na­lisms. Just as the half fi­ni­shed sta­te and tran­si­t i­o­nal air of Gro­und Ze­ro si­mul­t a­ne­o­usly evo­kes const­ruc­ ti­on and dest­ruc­ti­on, so is Cson­tó’s „par ­ti­ally do­n e” in­s tal­l a­t i­o n open in both di­r ec­t i­o ns.

As­s o­c i­a ­t ing to the World Tra­d e Cen­ter – as al­s o sug­ge­s ted by the ten ye­ar an­ni­ver­s a­r y of 6 Gi­o r­g io Agam­b en’s „sta­t e of ex­c ep­t i­o n” con­c ept, see: Gi­o r­gio Agam­b en: Sta­te of Ex­cep­ti­on. Uni­ver­sity of Chi­c a­go Press, Chi­c a ­go, 2005

Vasgyár / Iron Factory, Miskolc, 2010

Konzervgyár / Canning Factory, Paks, 1970

9/11 –, re­a l hu­m an re­m a­ins and „un­m ar­k ed gra­v es” are the bu­il­d ing blocks of the new struc­tu­re; the new ca­thed­ral is bu­ilt on hu­man sa­cri­f i­ce. Sym­b o­li­c ally, this is al­s o true for art; in an an­c ient Ea­s tern Eu­r o­p e­a n le­g end – known in Hun­g a­r y as the ta­le of Kő­m í­v es Ke­le­men – we are shown that hu­man sa­cri­f i­ce is a pre­re­qu­i­si­te for hu­man cre­a­ti­vity. It is as if hu­man beings we­re try­ing to ap­p e­a ­s e the gods for ha­ving as­su­med their po­si­ti­on in the act of cre­a­ti­on. Vie­wers, in this sce­na­rio, una­ vo­i­dably be­co­me corp­s e wat­chers of ca­t ast­ro­ phe to­u­r ism, with only one pos­sib­le go­a l: to be as­su­red of their own exi­s ten­ce, as the „ne­ ver aga­in” com­mand do­e sn’t se­em to be wor­ king. The sea of bo­xes in the gi­gan­tic spa­ce of the Art Gal­le­r y Paks – which has re­t a­i­ned its for­m er struc­t u­r e of the in­d ust­r i­a l hall, and al­s o of­fers a view from abo­ve – con­ju­res up the bu­il­ding’s past and its ori­gi­nal func­ti­on as a wa­re­h o­u­s e. The ar ­t ist was to­u­c hed by the le­ga­c y of so­ci­a­list uto­pia in the Mis­kolc Iron Fac­to­r y, which was fo­u n­d ed in the Aust­r o-­ Hun­g a­r i­a n Mo­n ar­c hy and ope­r a­t ed du­r ing so­ci­a­lism as a win­dow fac­to­r y. The aban­do­ned fac­t o­r y and the cor­r o­d ing pro­d uc­t i­o n li­n e in­si­de it, in Cson­tó’s words, „com­man­ded res­ pect even in de­ath.” The main hall of the Paks Can­ning Fac­t o­r y was on­c e used for can­ning pre­ser­ved foods – a bu­il­ding block of mo­dern ho­u­s e­ke­e­ping, and mo­dern li­fe in ge­ne­ral.7 In the in­s tal­la­t i­o n, the bo­xes ser ­ve no pur­p o­s e other than their own exi­s ten­c e; they are empty con­t a­i­ners. The Si­s y­phe­an task brings to mind Ist­v án Ör­k ény’s work en­tit­led The Tóts, in which a sen­se­less en­de­a­vo­ur be­co­mes a tool of au­t o­c ra­c y. Li­k e­w i­s e, the col­l ec­t i­v e bo­x ing de­m onst­r a­t es the ope­r a­t i­o ns of fas­ cism. The dark bur­r ows and pas­s a­g e­w a­y s in­si­d e Cson­t ó’s box in­s tal­l a­t i­o n are re­mi­nis­ cent of the la­b y­r inth-­li­k e cor­r i­d ors of Is­ma­il

7 Edit And­r ás: A ká­v é­d a­r á­l ó­t ól a szput­n yi­k ig. Tárgy­k ul­ tú­r a és nő az ideo­l ó­g ia szol­g á­l a­t á­b an. [From the Cof­f ee Grin­d er to the Sput­n ik. Ob­ject Cul­t u­r e and Wo­m en in the Ser ­v i­c e of Ide­o­l ogy.] Ars Hun­g a­r i­c a, 2011/3. (un­d er pub­l i­c a­t i­o n)

megőr­ző Pak­si Kép­t ár fe­lül­ről is szem­lél­he­tő óriá­si te­ré­ben fel­hal­mo­zott do­boz­ten­ger megidé­zi az épü­let múlt­ját, az ere­ de­t i rak­t ár funk­c iót is. A szo­c ia­l is­t a utó­p ia örök­s é­g e a Mo­nar­chiá­ban ala­pí­tott és a szo­cia­liz­mus­ban min­ta­g yár­ként mű­k ö­d ő Mis­k ol­c i Vas­g yár­b an érin­t et­t e meg a mű­v észt.

Az el­ha­g yott gyár és ben­ne az ero­dá­lás­nak in­dult gép­sor – sa­ját sza­v ai­v al él­ve – „ha­lá­lá­b an is tisz­te­le­tet pa­r an­c so­l ó” volt. A Pak­si Kon­zerv­g yár­b an nagy­c sar­no­k á­b an egy­ko­ron kon­zer ­ve­ket do­bo­zol­tak, a mo­dern élet, a mo­dern ház­tar­tás egyik épí­tő­kö­vét.7 Az ins­tal­lá­ció­hoz a do­bo­zo­lá­sért do­bo­zol­ tak ben­ne: a do­bo­zok üres kon­té­ne­rek. A szi­szi­fu­szi mun­k a legin­k ább Ör­kény Ist­ván Tó­ték cí­mű mű­vét hoz­z a em­lé­ke­ zet­be, amely­ben az ér ­tel­met­len feladat az ön­kény esz­kö­zé­vé vá­l ik, míg a kol­l ek­t ív do­b o­z o­l ás a fa­s iz­m us mű­k ö­d é­s ét de­monst­rál­ja. Csontó do­boz­épít­mé­nyé­nek fu­ra­tai, sö­tét já­ra­ tai Is­ma­il Ka­da­re Az ál­mok pa­lo­tá­ja8 la­bi­rin­tus­sze­rű fo­lyó­sóit, sö­tét út­vesz­tőit asszo­ciál­ják, fi­zi­kai és szim­bo­li­kus ér­te­lem­ben egyaránt, amennyi­ben fel­vá­zol­ják a to­t a­li­t á­ri­a­niz­mus struk­ tu­rá­ját és mé­gin­k ább klauszt­ro­fób foj­to­ga­tó le­ve­gő­jét. Szo­ cia­liz­m us és fa­siz­m us me­t a­f o­r á­j a éppúgy fe­d és­b e ke­r ül, ahogy a ter­ro­riz­mus és a ter­ro­riz­mus el­há­rí­t á­sa jel­sza­vá­val önkényt és erő­sza­kot al­kal­ma­zó, egye­deit a „pusz­ta élet­re”9 le­c su­pa­szí­tó ál­lam­ap­pa­rá­tus erő­szak­té­te­le is össze­fo­nó­dik.

Re­g io­n á­lis össze­f üg­g és­b en a szo­c ia­liz­m us örö­k é­b e lé­p ő poszt-szo­cia­lis­t a na­cio­na­liz­mu­s ok nem­ze­ti szim­b o­lu­mo­k at ki­s a­já­tí­tó és azt ki­re­kesz­tés­re hasz­ná­ló mű­kö­dé­sét hoz­zák elő­tér­be. Lo­ká­lis ol­va­sat­ban vi­szont a szö­veg­rész­let­hez hoz­ záért­he­tő, hogy (Is­ten áldd meg) a ma­g yart, mely ka­te­gó­ria mi­ben­lé­té­nek meg­ha­t á­ro­zá­sa­kor mi­fe­lénk könnye­dén be­le le­het csúsz­ni an­ti­sze­mi­tiz­mus­ba, ro­ma­g yű­lö­let­be és xe­no­fó­ bi­á­ba. A szö­veg, ami min­dig je­len van Cson­tó mun­kái­ban, és pe­dig a vi­zuá­lis elem­mel egyen­ran­gú po­zí­ció­ban, mint más­ kor, most sem ma­g ya­rá­zó, most sem ad kul­csot, in­kább enig­ ma­ti­kus, gon­dol­ko­dás­ra kény­sze­rí­ti né­ző­jét. A két szö­veg­fosz­ lány két kü­lön né­zet­ből lát­ha­tó, alul­ról, egyik ol­dal­ról a „God bless”, fe­lül­ről egy bi­zo­nyos szög­b ől a „Don’t for­get”. Egyik­

Ka­da­re’s The Pa­la­ce of Dre­ams 8 both in a phy­ si­c al and sym­b o­lic sen­se, in so far as they out­ li­n e the struc­t u­r e of to­t a­li­t a­r i­a­n ism and its cont­r ol­l ing, claust­r o­p ho­b ic, suf ­f o­c a­t ing at­mos­phe­re. The me­t a­phors of so­ci­a­lism and fas­cism over­lap, just as ter­ro­rism in­tert­wi­nes with the vi­o­len­ce of the sta­te that uses for­ce and ab­s o­lu­tism in the na­me of pre­ven­ting ter­ ro­rist at­t acks, and strips its in­di­vi­du­als down to „ba­r e li­f e.”9 In a re­g i­o ­n al con­text, they bring to the fo­r e­g ro­u nd the ope­r a­t i­o ns of post-­so­ci­a­list na­ti­o­na­lisms (which grew out of the le­g a­c y of so­c i­a­lism), whe­r e­b y they app­ rop­r i­a­t e na­t i­o­n al sym­b ols and use them for the pur­p o­s es of exc­lu­si­on. In a lo­c al fra­me of re­fe­ren­c e, ho­we­ver, we can ta­k e the text to imply „God bless the Hun­ga­ri­a n pe­op­le” – a ca­te­go­r y the de­f i­ning of which, in the­se parts, can ea­sily lead to an­t i-­Se­mi­t ism, anti-Ro­m a sen­ti­ments and xe­no­pho­bi­a . As usu­al, the text – which is ever pre­s ent in Cson­tó’s works, and al­wa­y s car­ries equ­al weight as the vi­su­al com­ po­n ent – of ­f ers no exp­l a­n a­t i­o ns or ke­y s to sol­ving the puzz­le; it is enig­ma­tic and for­ces vie­w ers to use their thin­k ing. The two text frag­m ents can be se­e n from two dif­fe­r ent pers­p ec­t i­ves: from be­low, from one si­d e we re­ad „God bless”, whi­le, from a cer­t a­in ang­le when vie­w ed from abo­v e, the words „Don’t for­get” are vi­sib­le. Nei­ther has an ob­ject, and, in the ca­se of one, even the sub­ject is unc­le­ar.

Who sho­uld not for­get what? Is this a war­ning or a thre­at? As a re­sult of the spa­ti­al po­si­ti­o ­ ning and the wa­v y sur­f a­c e, the text is only vi­sib­l e when vie­wed from a cer ­t a­in po­si­t i­o n.

7 And­rás Edit: A ká­vé­da­rá­ló­tól a szput­nyi­kig. Tárgy­kul­tú­ra és nő az ideo­ló­gia szol­gá­la­t á­ban. Ars Hun­ga­ri­ca, 2011/3.

8 Is­ma­il Ka­da­re: Az ál­mok pa­lo­tá­ja. Ul­pi­us ház könyv­kiadó, 2003 9 Gi­or­gio Agam­ben ki­fe­je­zé­se: Ld. Gi­or­gio Agam­ben: Ho­mo Sa­cer: So­ve­reign Po­wer and Ba­re Li­fe. Stan­ford Uni­ver­sity Press, 1998

8 Is­m a­i l Ka­d a­r e: The Pa­l a­c e of Dre­a ms. Wil­l iam Mor­r ow and Com­p any, Inc., 1990 9 Gi­o r­g io Agam­b en’s term, see Gi­o r­g io Agam­b en: Ho­m o Sa­c er: So­v e­r eign Po­w er and Ba­r e Li­f e. Stan­f ord Uni­v er­s ity Press, 1998

14

15

16

nek sincs tár­gya, a má­sik­nak még az ala­nya is két­sé­ges. Ki­nek és mit nem sza­bad­na el­fe­lej­te­nie? És va­jon fi­g yel­mez­te­tés­sel vagy fe­nye­ge­tés­sel van-e in­kább dol­gunk? A tér­be­li hely­zet és a hul­lám­zó fel­s zín okán csak egy bi­zo­nyos pont­b ól áll össze a szö­veg, hogy to­vább­ha­lad­va elenyésszen. Meg kell ta­lál­ni az enyész­pon­tot, hogy ér ­tel­met nyer­je­nek a kék fol­tok, dol­goz­ni kell raj­ta, hogy elő­tűn­jön va­la­mely tám­pon­tot adó köz­lés, ami az­tán csak to­vább­nö­ve­li a ta­lányt. Há­tul­ról néz­ve vég­képp szétesik a szö­veg, a kék fol­tok eset­le­ges­sé, je­len­tés­ nél­kü­li­vé vál­nak. Cson­tó az épít­mény egyik ol­da­lá­ra hul­lám­zó vi­zet ve­tít, amely va­la­mely el­süllyedt kul­tú­ra ma­rad­vá­nyai­nak kép­ze­tét kel­ti. A víz más ol­va­s at­b an le­het a Du­na Paks­nál, vagy a Hud­son New York­nál. A foly­to­no­san hul­lám­zó víz fel­ old­ja a ha­tá­ro­kat, ero­dál­ja a szilárd tes­te­ket, s ví­zió­vá, hal­lu­ ci­n á­ció­v á vál­t oz­t at­ja a lát­v ányt. Mé­g in­k ább rém­á lom­m á, amely­ben a süllye­dő vá­ros min­ket is ma­ga alá te­met. A pro­ jek­tor előtt el­s é­t á­ló né­ző köd­lénnyé, ár­nyék­k á vál­to­zik az épít­mény fa­lán, s mintegy ré­szé­vé vá­lik an­nak, elő­re­ve­tít­ve sa­ját mú­lé­kony­sá­gát. Ha a do­bo­zo­kat pi­xe­lek­nek té­te­lez­zük, s az azok­b ól összeál­ló ké­p et akar­juk ol­vas­ni, a me­di­a­li­zált­ ság­ba va­ló be­zárt­sá­gunk­kal szem­be­sü­lünk, av ­val, hogy már sem­mi sem va­ló­s á­gos, csak ön­nön me­di­ált kép­má­s a, vagy di­gi­t á­lis vál­to­za­t a, mu­t án­sa. Már a há­bo­rú­k at is ké­per­nyőn néz­zük, s már a ka­t aszt­ró­f a tu­r iz­mus is vir ­tuá­lis. Ta­lán a mo­der­ni­t ás utá­ni Pom­pei rom­jait lát­juk, mely­ben a kon­zer­ vá­l ó lá­v a­f o­l yam a so­h a el nem bom­l ó mű­a nyag­hul­la­d ék, amely át­ve­szi a ha­tal­mat az or­ga­ni­kus lé­nyek fe­lett, s be­nö­vi, meg­fojt­ja a vi­lá­got. Eb­ben az „in­stal­lá­ci­ó-­no­ir”-ban már nem is lel­jük az élet nyo­mát, hír­mon­dó sem ma­radt be­lő­le. Meg­ le­het, apo­ka­lip­ti­kus ví­zió a mű­vé­szé: nem ke­cseg­tet sem­mi jó­val, de nem nyújt fel­men­tést sem. A ka­taszt­ró­fá­ba sod­ro­dó vi­lág elő­ér­ze­tét nyújt­ja még a pusz­tu­lá­son in­nen. Az erő­tel­jes, megérin­tő mun­ka üze­ne­te még­sem ne­ga­tív. Cson­tó a mű­vé­ szet lát­ta­tó és esz­mél­te­tő ere­jé­vel vissza­ve­ze­ti „a dol­go­kat a ’ne­ga­tív ha­tal­má­ba’.”

As we mo­ve away, it va­ni­shes. The va­ni­shing po­int must be fo­u nd, in or­d er for the blue spots to ga­in me­a­ning. Thus, it ta­kes ef­fort to find the mes­s a­ge, which sho­uld of­fer a po­int of re­fe­r en­c e, but in­s te­a d only adds to the my­s te­r y. Vie­wed from be­hind, the text di­sin­ te­g ra­t es comp­l e­t ely; the blue spots ap­p e­a r ran­dom and me­a­ning­less. Cson­tó pro­jects the image of ripp­ling wa­ter on one si­d e of the struc­tu­re, which gi­ves the imp­res­si­o n of the rem­n ants of so­m e sub­m er­g ed cul­t u­r e from the past. The wa­ter can al­so be in­terp­re­ted as the Da­n u­b e at Paks, or the Hud­s on in New York Ci­t y. The per­p e­t u­a lly mo­v ing wa­t er dis­ sol­v es the bo­un­da­r ies, ero­d es so­lid ob­j ects, and trans­forms the spec­t ac­le in­to a vi­si­on or hal­lu­ci­na­ti­on – or ra­ther in­to a night­ma­re, in which the sin­king ci­t y will al­s o bu­r y us with it.

Vie­wers wal­king in front of the pro­jec­tor cast the image of a fog-being, a ghost, a sha­dow on the wall of the struc­tu­re, al­most be­co­ming part of it, the­r e­b y fo­r e­s ha­d o­w ing its own ephe­me­ral na­tu­re. If we ima­gi­ne the bo­xes to be pi­xels and wish to re­ad the image they cre­ a­te, we are to co­me fa­ce to fa­ce with our imp­ ri­s on­ment in me­di­a­li­z a­ti­on, whe­re no­thing is re­a l any­m o­r e, eve­r y­t hing we see is its own me­di­a­ted image, its own di­gi­t al/mu­t ant vers­ ion. We even watch wars on scre­e n and ca­t ast­ro­phe to­u­rism too is a vir ­tu­al en­de­a­vo­ur.

Per­haps what we see be­fo­re us is the ru­ins of Pom­p ei af ­ter mo­der­nity, whe­re non-­bi­o­de­gra­ dab­le pla­s tic wa­s te sub­s ti­tu­tes a con­s er ­v ing la­v a flow, which as­s u­m es cont­rol over all or­ga­nic beings and en­gulfs the world. In this „in­s tal­la­t i­on-­no­ir,” we can no lon­ger find any tra­c es of li­fe, the­re is no one left to tell the ta­le. Cson­tó’s vi­si­on may be no­thing short of apo­calyp­tic: it has no­thing good to pro­mi­se us, nor do­e s it of­fer ab­s o­lu­ti­on. It holds the pre­ mo­ni­t i­o n of a world he­a­d ed for ca­t ast­ro­p he, as vie­w ed from be­f o­re the dest­r uc­t i­o n. The mes­s a­g e of this cha­ris­m a­tic work of art, ho­w e­v er, is ul­t i­m a­t ely not a ne­g a­t i­v e one.

Cson­tó uses the re­ve­a­ling and awa­re­ness-­ra­i­ sing ca­p a­city of art to „bring things back to the ‘po­wer of the ne­ga­ti­ve’.”

17

19

20

21

CSONTÓ Lajos 1964 Budapest 1986–1992 Magyar Képzőművészeti Főiskola, képgrafika / Hungarian Academy of Fine Art 1992 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj / Gyula Derkovits Grant for emerging artists 2006– az Eszterházy Károly Főiskola egyetemi docense / become the professor of University Károly Eszterházy 2007 Munkácsy Mihály-díj / Award Munkacsy

ÖNÁLLÓ KIÁLLÍTÁSOK / SOLO EXHIBITIONS VÁLOGATÁS / SELECTION

2012 A MI FALUNK A TE VÉLEMÉNYED, public art projekt, Pilisborosjenő 2011 GOD BLESS, Paksi Képtár, Paks VÁLOGATÁS, Művészetek Háza, Miskolc 3/4, Óbudai Társaskör Galéria, Budapest (Faa Balázzsal és Koronczi Endrével) 2010 LEESETT SZAVAK, Miskolci Galéria, Miskolc 2009 VÁLOGATÁS, Raiffeisen Galéria, Budapest CSONTÓ LAJOS KIÁLLÍTÁSA, Liceum Galéria, Eger

2006 EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT, Vajda Lajos Stúdió Pincegalériája, Szentendre

Galerie mladych U Recickych, Prága (Koronczi Endrével, Roman Dvorákkal) STUDIÓ GALÉRIA, Budapest

2005 ANTIANYAG, Szentendrei Képtár, Szentendre, Ferenczy Múzeum MÉG NEM ELÉG, MenűPont (a Műcsarnok projektterme)

1993 Fészek Klub, Hermann terem, Budapest GALLERY BY NIGHT, Stúdió Galéria, Budapest (Gábor Imrével)

2004 A ZENE SZÉP, Művészetek Háza, Pécs EGYKETTŐ, Vintage Galéria, Budapest GI. EGY NAPJA, Budapest, Millenáris Kiállítócsarnok – Kerengõ (közös videofilm) MÓNINAK MINDIG MINDENT, SOHA SEMMIT, Budapest, Millenáris – Pixel Galéria 2003 KORTÁRS FOTÓ, Pécsi Galéria, Pécs REFLEXINGER, Budapest, Műcsarnok (Bozsó Andrással, Gerhes Gáborral, Halas Istvánnal, Haris Lászlóval, Jokesz Antallal) 2002 RESTART, Vintage Galéria, Budapest 2000 Félreértettél, de hát ez a dolgod, Francia Intézet, Budapest Kirakat, kiállítás sorozat első kiállítása, Vintage Galéria, Budapest MINDIG és más történetek, Szentendre Vajda Lajos Stúdió Pincegalériája 1999 MINDENT ÉRTEK APA, Vintage Galéria, Budapest

2008 HÁTORSZÁG ÉPÍTÉS ALATT, Inda Galéria, Budapest ÁTJÁRÁS, (Csurka Eszterrel és Kamen Stoyanovval), Inda Galéria, Budapest KÖZÖS NEVEZŐ, Dorottya Galéria, Budapest

1998 ISTENEM, V.M.K. Fotógaléria, Nyíregyháza

2007 IRODALOM, Budapest Galéria Lajos utcai Kiállítóháza, Budapest RÜGY, (Bukta Imrével) Kis Zsinagóga, Eger SPECIAL LIFE, MAGIC DAY, (Gerhes Gáborral) Miskolci Galéria, Miskolc

1996 EUFÓRIA, Téli Galéria, Szentendre

24

1997 FOTOGRÁFIÁK, Miskolci Fotógaléria EUFÓRIA II., Szegedi Ifjusági Ház CSONTÓ LAJOS ÉS SZŰCS TIBOR KIÁLLÍTÁSA, Bolt Galéria, Budapest

1994 GALLERY BY NIGHT, Stúdió Galéria, Budapest (Koronczi Endrével)

1992 GALLERY BY NIGHT, Stúdió Galéria, Budapest (Faa Balázzsal) 1990 LHK, Budapest (Wechter Ákossal)

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK / GROUP EXHIBITIONS VÁLOGATÁS / SELECTION

2012 SZENTENDRE A PALOTÁBAN, VLS KIÁLLÍTÁS, Kulturpalota, Marosvásárhely KIKELET, Balassi Intézet, Budapest MÁSODFOKÚ EGYENLETEK, Kepes Intézet, Eger EXPERIMENTS WITH THE MAGYARS, Delhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ A DUNA – NYITOTT KÖNYV, Mai Manó Ház, Budapest 2011 NEW YORK, RIÓ, TOKYO, Inda Galéria, Budapest VASGYÁRI MŰVÉSZTELEP KIÁLLÍTÁSA, MissionArt Galéria, Miskolc PRIVÁT LABIRINTUSOK, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest INSTANT/POLAROID, Vizum, Miskolci Galéria, Miskolc 2010 DETVAY & HANGYÁL FOTOGRÁFIAI GYŰJTEMÉNYE, Viziárosi Galéria, Budapest NÉZHETŐ ÉS NÉZHETETLEN, MűvészetMalom, Szentendre OPENSOURCE, Magyar Intézet, Párizs VISZONYOK. – KI? KIT? MIVEL? – PORTRÉVARIÁCIÓK A DEÁKGYŰJTEMÉNYBŐL ÉS NAPJAINKBÓL, Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár

11 ÉV, VÁLOGATÁS A FERENCZY MÚZEUM ELMÚLT ÉVTIZEDÉNEK SZERZEMÉNYEIBŐL, Szentendrei Képtár, Szentendre 2009 KIS MAGYAR PORNOGRÁFIA, Modem, Debrecen VIENNAFAIR, Bécs (Inda Galéria, Budapest) ANOTHER TIME – ANOTHER PLACE: Contemporary Hungarian Video Artists, American University Museum, Katzen Arts Center ÚJ SZERZEMÉNYEK, RÉG NEM LÁTOTT MŰVEK, Ludwig Múzeum, Budapest VÁLOGATÁS A PAKSI KÉPTÁR GYŰJTEMÉNYÉBŐL, Paksi Képtár, Paks SEGMENT, VYOM Gallery, Jaipur, India 2008 BUDAPEST ARTFAIR (Inda Galéria, Budapest) ÚTJAINK, Válogatás a Modern Művészetért Közalapítvány kortárs művészeti gyűjteményéből, Kortárs Művészeti Intézet (ICA), Dunaújváros NUIT DE L’EUROPE, Identités photographiques européennes, Gare de Lyon-Gare de Bercy EGO A FALON, Miskolci Galéria, Petró-ház, Miskolc VASFŰ, Na mi van?, Miskolci Galéria, Miskolc TETSZŐLEGES LÉNYEG – A 2000 utáni táj, Szombathelyi Képtár, Szombathely SZEGMENS, Kulturpalota, Marosvásárhely 2007 KURÁTOROK – MŰVÉSZEK, Budapest Galéria Kiállítóháza, Budapest 100 GRAFIKA, 100 KORTÁRS MŰVÉSZ, Pécsi Galéria, Pécs VAJDA LAJOS STÚDIÓ CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSA, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely 100 GRAFIKA, 100 KORTÁRS MŰVÉSZ, Barcsay-terem, Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest METRO4: PALÁNK, Rákóczi tér, Budapest SZEGMENS IV., Kortárs magyar képzőművészeti kiállítás, Igong Gallery, Daejeon, Korea

SEOUL INTERNATIONAL PRINT, PHOTO & EDITION WORKS ART FAIR, Korea NYÍLT TÉR, Kis Zsinagóga, Eger TESTBESZÉD, Modem, Debrecen NEOFOTON,Gödör Klub, Budapest KELJ FEL, LACI, kiállítás, aukció, Budapest, Műcsarnok, MenűPont 2006 TÁJ-KETTŐS ELŐJELLEL, Dorottya Galéria, Budapest HUNGARIAN CONTEMPORARY ART, National Taiwan University of the Arts, Taipei PLUG, Műcsarnok, Budapest MOVIE-ART, Inda Galéria, Budapest EMLÉKEZÉS, Vajda Lajos Stúdió Pince, Szentendre SZOBRÁSZOK, 2B Galéria, Budapest TÚL KORAI, VAGY MÁR TÚL KÉSŐ, Vajda Lajos Stúdió Pince, Szentendre KÓD, Installációs kiállítás, MűvészetMalom, Szentendre ROMA IN MINIATURA, Magyar Akadémia, Róma NARRATÍVA, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár DÉLIBÁB, Makói Grafikai Alkotótelep kiállítása, 2B Galéria, Budapest 2005 PORTFOLIÓ, Stúdió Galéria, Budapest Pixels aus Ungarn, Technische Hochscule, Berlin -Wildau ÁLLJUNK MEG EGY SZÓRA, MissionArt Galéria, Miskolc NEOFOTON, Művészet Malom, Szentendre Műgyűjtés dícsérete, Első Magyar Látványtár, Tapolca-Diszel 2004 KOGART SZALON, KOGART, Budapest SZIMBIÓZIS II., Mai Manó Ház, Budapest MEDIA FACTORY, Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó, Zsolnay Gyár, Pécs 2003 VALÓS KÉP, MEZŐSZEMEREI MŰVÉSZTELEP KIÁLLÍTÁSA, Hatvani Múzeum, Hatvan RÚZS, Szombathelyi Képtár Gátlástalan Tisztaság speciális bizonytalanság, Vajda Lajos Stúdió kiállítása, Szentendre Pincegaléria

2002 KIS LUXUS, a makói grafikai alkotótelep kiállítása, Galéria IX, Budapest VAJDA LAJOS JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS, Műcsarnok, Budapest 2001 ÖNTEMATIKA RAJZBAN, Vajda Lajos Stúdió Pincegalériája, Szentendre KLIMA, Műcsarnok, Budapest 2000 DOKUMENTUM 5, Csikász Galéria, Veszprém DOKUMENTUM 5, Mai Manó Ház, Budapest 1999 KAMERA NÉLKÜL, Vintage Galéria, Budapest 1998 ORNAMENTIKA, Szombathelyi Képtár 1997 Szegedi művésztelep kiállítása, Bartók Galéria, Szeged XXII. GRAFIKAI BIENNÁLÉ, Ljubljana 1996 BUDAPEST ART EXPO, Gromek Fotógaléria, Budapest KÉPPÁR AZ EGYESÜLT KÉPEK EGYESÜLETE ÉS A FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJÁNAK KÖZÖS KIÁLLÍTÁSA, Mediawave, Győr FFS csoportos kiállítása, Mediawave, Győr ÖNARCKÉP, Gromek fotogaléria, Budapest POZSONYI FOTÓHÓNAP, Gromek Fotógaléria 1995 FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJA I. KISÉRLETI FOTÓ, Művészetek Háza, Pécs FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJA, Bolt Galéria, Budapest BALZSAM (Ember embernek balzsama) Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület éves kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest DERKOVITS ÖSZTÖNDIJASOK KIÁLLÍTÁSA, Magyar Intézet, Prága GALLERY BY NIGHT, Budapest, Stúdió Galéria

25

FIATAL MAGYAR FOTÓ ‘90, MISKOLCI Galéria DERKOVITS ÖSZTÖNDIJASOK BESZÁMOLÓ KIÁLLÍTÁSA, Ernst Múzeum, Budapest FOTÓHÓNAP FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJA, Pécsi Galéria MONÁSZOK II., Váci Görög templom AZ ÚJPEST GALÉRIA VENDÉGE A HETVENNYOLCAS GALÉRIA, Újpest Galéria, Budapest AULA, Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója kiálítása, Közgazdasági Egyetem, Budapest STÚDIÓ ‘95, Vigadó Galéria, Budapest 1994 FIATALOK FOTÓMŰVÉSZETI STÚDIÓJÁNAK KIÁLLÍTÁSA, Művészetek Háza, Pécs GYŰJTEMÉNY ‘94, Uitz Terem, Dunaújváros FIATAL MAGYAR FOTÓ 1990 UTÁN, Miskolci Galéria HETEK, Kisgaléria, Komárom DERKOVITS ÖSZTÖNDIJASOK BESZÁMOLÓ KIÁLLíTÁSA, Palme Ház, Budapest ELSŐ ALKOTÓCSOPORT KIÁLLÍTÁSA CSOPORTKÉP, Vigadó Galéria, Budapest DERKOVITS ÖSZTÖNDIJASOK 1955–1993, Szombathelyi Képtár, Szombathely FIATAL MAGYAR FOTÓ 1990 UTÁN Lajos utcai kiállítóterem, Budapest 1993 MÁRCIUSI IFJAK Magyar Kultúra Háza, Prága (Gábor Imrével, Fe Lugosy Lászlóval, Rácmolnár Sándorral, Wahorn Andrással, Ef Zámbó Istvánnal) VIII. ESZTERGOMI FOTÓBIENNÁLÉ ANYAGÁBÓL, Ernst Múzeum, Budapest DERKOVITS ÖSZTÖNDIJASOK BESZÁMOLÓ KIÁLLíTÁSA, Palme Ház, Budapest I. NEMZETKÖZI GRAFIKAI BIENNÁLÉ, Maastricht VIII. ESZTERGOMI FOTÓBIENNÁLÉ ANYAGÁBÓL, Városi galéria, Nyíregyháza TAVASZI TÁRLAT, Salgótarján II. NEMZETKÖZI GRAFIKAI BIENNÁLÉ, Győr HAT, Laurana Gallery, Zágráb (Gábor Imrével, Gerhes Gáborral, Erkel Lászlóval, Koronczi Endrével, Rácmolnár Sándorral) 1992 JÁTÉK, MissionArt Galéria, Miskolc FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STÚDIÓJA, ÉVES KIÁLLÍTÁS, Ernst Múzeum, Budapest

26

1991 XII. NEMZETKÖZI GRAFIKAI BIENNÁLÉ, Krakkó I. NEMZETKÖZI GRAFIKAI BIENNÁLÉ, Győr TATAROZÁS, Műcsarnok, Budapest FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK STÚDIÓJA, ÉVES KIÁLLÍTÁS, Nemzeti Galéria, Budapest No 6. A Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója kiállításai, Művelődési Ház, Dorog 1990 AGÓRA, Budapest SESSION BAND, Dömösi Galéria ÚJ STÚDIÓSOK KIÁLLÍTÁSA, Galéria 11, Budapest 1989 DEJAVU GALLERY, Three World Center, New York

MUNKÁK KÖZGYŰJTEMÉNYEKBEN / WORKS IN PUBLIC COLLECTIONS

Dunaújvárosi Modern Gyűjtemény (ICA) Ferenczy Múzeum, Szentendre Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Budapest Magyar Fotóművészeti Múzeum, Kecskemét Magyar Nemzeti Galéria Miskolci Galéria Paksi Képtár Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

IRODALOM / BIBLIOGRAPHY

2011 Pelesek Dóra: Szavak és a dolgok (Csontó Lajos munkáihoz), Műút, 2011024 Baglyas Erika: Az ember, aki félszavakba öltözött. Csontó Lajos – Leesett szavak, Balkon, 2011. március Kishonty Zsolt: Néma visszhang, Műértő, 2011. január Baglyas Erika: A művész jelent – három/ négy, Faa Balázs, Csontó Lajos, Koronczi Endre kiállítása az Óbudai Társaskör Galériában, artportal.hu, 11.22.

Baglyas Erika: Új istenek – God Bless, Csontó Lajos kiállítása, artportal.hu, 09.28.

Fenyvesi Áron: Csontó paksi pixeljei / Gondolattöredékek a kortárs magyar képzőművészet középgenerációjáról, Balkon 2011/11 Baglyas Erika: Galéria, jubileum – NEW YORK, RIÓ, TOKIÓ, Kultúra.hu, szeptember 16.

Faludy Judit: Bolyongók, tévelygők, nézelődők és akarnokok, Műértő, szeptember Király Judit: Mimézis itt és most, Mimetikus szerkezetek, Balkon 7–8.

2010 György Péter: A kettős ügynök, ÉS, LIV. évfolyam 51–52. szám, 2010. december 23.

2009 Csatlós Judit: Köztérkép, Utca 2008, Balkon, 2009/2 Tatai Erzsébet: Csontó Lajos: Válogatás.

Műértő, 2009. december Mélyi József: Hétezer könnyű darab, Élet és Irodalom, 2009. december 4.

2008 A kaméleon színt vall, HVG, december, 03.

Kardos Rozi: Menjetek építkezni! Exit, december 17.

Jokesz Antal: Fotók által homályosan, Fotóművészet Dékei Krisztina: Kis hamis, Magyar Narancs, XX évf. 14. Szám Molnár Mária: Törtek: Csontó Lajos kiállításai, Új Művészet, március Szabó Noémi: Közös töbszörös, Élet és Irodalom, LII évf. 12. szám Götcz Eszter: Törtből egész, Kultura.hu, 2008. 03. 15.

Muladi Brigitta: A legjobbak és a legrosszabak 2007-ben, Új művészet, február Baglyas Erika: Lassan, Balkon, 1 sz.

Pacsika Rudolf: Irodalom, Tárlatvezető, Műértő, 2008/1 Rieder Gábor: Csontó Lajos, Artportal, 2008. 01. 01.

2007 Götcz Eszter: Képirás, Kultura.hu Aknai Katalin: Mű = anyag. Benczúr Emese és Csontó Lajos egy-egy installációjáról. In: Berecz Á., L. Molnár M., Tatai E. (szerk.): Nulla dies sine linea. Tanulmányok Passuth Krisztina hetvenedik születésnapjára. Bp., Praesens, 2007. 191-195.

László Viktória: Irodalmat lehet fényképekkel is írni, espresso.hu, 2007. 12. 17.

Bálványos Anna: A fény értelmezései, Új Művészet, december Várkonyi György: Inzertek, Mozgó Világ, 2007/11 Aknai Katalin: Kilencvenkilenc év testbeszéd, Műértő, 2007/10 Nagy Barbara: Arché, Csontó Lajos legújabb videómunkáiról, Balkon 2007/6 Szipőcs Krisztina: Special Days, Magic Life, Műút, 2007/1 Bordács Andrea: Hová tünt egy nemzedék?, Új Művészet 2007/4 Wagner István: Testbeszéd – Minden – Ami marad a MODEM-ben, Artportal, 2007.04.26.

Rieder Gábor: Kieselbach és a fotográfia, Artportal, 2007.04.04 Ébli Gábor: Kortárs, magyar és fotó: esély a (nemzetközi) sikerre?, Fotóművészet, 2007/02 Molnár Mária, Pataki Gábor: Legjobbak és legrosszabbak, Új művészet, február Szabó Noémi: Mozimámor, Új Művészet, január

2005 Kishonty Zsolt: Álljunk meg egy szóra!, Élet és Irodalom, 49. évf. 34. sz.

András Edit: Virtuális napló, Új Művészet, február 2004 Baglyas Erika: MIND EGY, úgy írom, hogy ismerem a képeit, s te úgy olvasod, hogy ismered a képeit – Csontó Lajos munkáiról.

Balkon, 2004. november Jokesz Antal: Egykettő – Vigyázat csalunk!, Csontó-képek a Vintage Galériában. Új Művészet, 2004. november Bodóczky István: Vigyázat csalunk!

Tárlatvezető. Műértő, 2004. 10. szám Horányi Attila: Egy illúzió áldozatai lettünk.

Műértő, 2004 február Hajdú István: Minden jót Mónika!, Magyar Narancs 2004, február 12.

2006 Pataki Gábor:Lógázva és lógva, Preasens, 2006/4 sz.

Baglyas Erika: A puszta dolgok jelentősége, Balkon, 12. sz.

Bordács Andrea: „Isten halott. És mi öltük meg”– Corpus Christi-téma a kortárs művészetben Új Művészet – 2006/10 Nagy Barbara, interjú: Végig menni a penge élén, Műértő, december Pacsika Rudolf: Csontó Lajos kiállítása, Városképek, május Bordács Andrea: A változás állandósága Csontó Lajos kiállítása, Új Művészet, január

27

CSONTÓ Lajos God bless 2011.09.23.−2011.11.06.

Kiadó / Publisher

Paksi Képtár Felelős kiadó / Editor

PROSEK Zoltán Szerkesztők / Publication overseen by

CSONTÓ Lajos, PROSEK Zoltán Szerző / Author

ANDRÁS Edit Fordítás / Translator

RUDNAY Zsófia Grafikai tervezés / Graphic design

ELN Ferenc Fotók / Photos

KORONCZI Endre, SULYOK Miklós © szerzők / authors © Paksi Képtár, 2012 A katalógus szerzői jogilag védett.

A kiadó előzetes írásos hozzá járulása nélkül részleteiben sem reprodukálható.

All rights reserved. Without prior written permission of the Publisher, even parts are forbidden to reproduce.

Paksi Képtár H-7030, Paks, Tolnai u. 2. www.paksikeptar. hu A kiállítás támogatója / Benefactor of the exhibition