SZINYOVA Gergő | Late Works | Kései munkák by Paksi Képtár

SZINYOVA

Gergő

PAKSI KÉPTÁR ART GALLERY PAKS 2013

SZINYOVA

L ATE

WORK S

KÉSEI

Gergő

MUNK ÁK

2013. szeptember 28 − november 3. | 28 September − 3 November 2013

Z SIKL A

Mónika

Az akadémiai képzést csupán néhány éve maga mögött tudó festő szemléletmódjának alapjait dominánsan meghatározza a klasszikus elődök iránti tisztelet, és az oppozíciók keltette feszültségteremtés lehetőségeinek kiaknázása. A tradíciók mellett a fiatal művészt számtalan kortárs jelenség inspirálja, napi rendszerességgel szörföl a világhálón kedvenc fotós, építészeti, zenei és design blogjainak aktualitásait kutatva, és az ihletadó forrásokat nap mint nap elektronikus mappákban rendezve gyűjti. Vizuális portyázásainak köszönhetően több ezer digitális képből és hivatkozásból álló archívummal rendelkezik. A begyűjtött impressziókat elektronikus, kísérleti zene hallgatása közben, a kultúrantropológia terepmunkáira jellemző, kívül és belül álló (émikus és étikus) magatartásformával dolgozza fel és integrálja saját képi rendszereibe. A kívül és belül állás egyidejűségének köszönhető, hogy a feldolgozott előképek – legyenek akár festészettörténeti utalások, építészeti alaprajzok, festékszóróval fújt falfirkák, vagy minimalista tárgyfotók – úgy alakulnak át saját motívumaivá, hogy eredeti karakterük néha az átalakulást követően is felismerhető marad. A képek kompozícióit látva ezért támadhat gyakran olyan „mintha érzésünk”, hogy a felületeken visszaköszönő karakterekkel korábban már találkoztunk, de más közegben, más minőségben, mint amelyekben jelenleg látjuk őket. Ez a képszerkesztési eljárás nem a művész sajátos formanyelve, hanem korunk vizuális kultúrájának szinte minden szegmensét lefedő jelenség. A „kiemelés, átfésülés, beemelés” absztrakciós láncolatát használva Szinyova a képi reprezentáció aktuális (válság) helyzetére reflektál, mégpedig annak saját fogalomkészletén keresztül.

Having completed his art academy studies just a few years ago, Gergő Szinyova has developed an approach that is marked by a respect for classical predecessors and the exploitation of the potential tension generated by oppositions. Besides traditions, the young painter takes inspiration from numerous contemporary phenomena. Surfing the World Wide Web on a daily basis, he checks out the latest posts on his favourite photography, architecture, music, and design blogs, to collect inspiring sources in electronic folders. Over the course of his visual roaming, he has accumulated an archive of several thousand digital images and references. Surveying his collection of impressions, he analyses them from the emic (internal) and etic (non-participatory) perspectives that derive from cultural anthropological field work, integrating them into his own visual systems, while listening to electronic experimental music. Through the simultaneous application of the emic and the etic perspectives, the source images he analyses – be they references to the history of painting, architectural plans, sprayed graffiti or minimalist photos of objects – are made to transform into his own motifs in a way that often leaves the original elements and properties recognisable. Therefore the viewers have a feeling “as if” they had already met the elements emerging on the surfaces, in a different sense and context. Rather than belonging to the artist’s individual vocabulary of forms, this method of composition is a phenomenon extending to almost all the segments of the visual culture of our time. Using the chain of abstraction of “removal, filtering, integration”, Szinyova reflects on the current (crisis) situation of visual representation through its own set of notions. The term crisis has been placed in brackets above as a reflection of the ongoing debate among theoreticians and social scientists concerning the pictorial turn since the second half of the 20th century. While no consensus has been reached regarding this debate, some researchers contend that Marshall McLuhan’s 5

LCP23092013-a, 2013, lézervágás, papír | laser cut, paper, 24×15 cm LCP23092013-a, 2013, lézervágás, papír | laser cut, paper, 24×15 cm

vision of the “global village,” foreseen half a century ago, has become a reality. Inhabitants of the Earth do actually resemble a village community, thanks to electronic and cybernetic technologies that have made communication ultra-fast. As opposed to earlier times, however, this accelerated situation operates with pictorial systems of signs rather than with verbal ones. As a result, the speed at which images travel and have their impact on our everyday lives has become so accelerated that visual theorists have been urged to rethink the notion of the image, a notion that was long taken as self-evident. W. J. T. Mitchell, one of the major international theorists of visual culture, termed this ongoing pictorial turn “the age of electronic reproduction”, and proposed that art history consider alternative methods in seeking to respond to the challenges of the new epoch. In the late 1980s, his fellow theoretician David Freedberg argued in his book, The Power of Images, that the time AOC07092013, 2013 akril, vászon | acryl, canvas, 70×50 cm

A válság fogalmának zárójelbe helyezését a teoretikusok és társadalomtudósok a huszadik század második felében kezdődött képi fordulat körül zajló vitája indokolja. A vitát illetően még napjainkban sincs konszenzus, de a kutatók elérkezettnek tekintik Marshall Mc Luhan fél évszázaddal ezelőtt megjósolt „globális falu” vízióját. A vízió értelmében az elektronikai és kibernetikai technológiák által ultra gyorssá váló, és az egész glóbuszt átszövő kommunikáció a Föld lakóit egy falunyi közösséghez tette hasonlatossá. A felgyorsult színtér azonban a korábbiakkal ellentétben már nem verbális, hanem leginkább képi, vizuális jelrendszerekkel manipulál. Ennek köszönhetően a képek vándorlása és mindennapi életünkre gyakorolt hatása olyan erővel dübörög, hogy a képelmélettel foglalkozó tudósok, a sokáig egyértelműnek gondolt kép 8

AOC05092013, 2013 akril, vászon | acryl, canvas, 70×50 cm

AOC13092013, 2013 akril, vรกszon | acryl, canvas, 70ร 50 cm

AOC03092013, 2013 akril, vászon | acryl, canvas, 70×50 cm

fogalmának újragondolásán iparkodnak. A tengeren túl egyik legnagyobb képteoretikusa W. J. T. Mitchell a jelenleg is zajló képi fordulatot az „elektronikai reprodukció korának” nevezi, és megszívlelendő alternatívákat javasol a művészettörténet számára ahhoz, hogy az képes legyen megbírkózni az új kor kihívásaival. Kollégája David Freedberg a ’80-as évek végén The Power of Image című könyvében azt írta, hogy időszerű eltöprengeni annak a veszélyén, hogy a „képek hatalma” az idő előrehaladtával olyannyira kardinálissá válik, hogy végül teremtőit és manipulátorait is elpusztítással fenyegeti majd. Freedberg szerint ez a félelem ugyan egyidős magával a képkészítéssel, de mindeddig nem jelentett valós veszélyt az emberiségre nézve.

has come to reflect on the potential danger posed by “the power of images”, which might become so dominant over time that it would eventually threaten to destroy their very creators and manipulators. As Freedberg stated, while this fear had been present since the onset of image making, it had not posed a real danger to humanity thus far.

Az említett példák is jól illusztrálják, hogy a pillanatnyilag is zajló revolúció hatásmechanizmusának és következményeinek feltérképezése a kutatók számára is aktuális és égető feladat. Az értelmezés és dekódolás nehézségeivel párhuzamosan azonban a forradalom ontja magából a komplex vizuális jelrendszereket, amelyekkel – jelen esetben befogadóként – kezdenünk kell valamit. A tumblr generáció gyermekeként Szinyova nem csak anyanyelvi szinten operál a forradalom kínálta lehetőségekkel, hanem művészi praxisának hivatkozási és kiindulási alapjává teszi meg azokat. De képeinek belső nyelvezete nem áll meg a puszta reflexiók szintjén. Az eredeti környezetükből kilép-

As the above-mentioned examples illustrate, this ongoing revolution presents a timely and burning task, even for researchers wishing to explore its mechanism of effects and consequences. However, parallel with the difficulties of interpretation and decoding, this revolution disgorges complex visual systems of signs that we as receptors also have to tackle. As a child of the TumbIr generation, Szinyova handles the opportunities provided by this revolution as if it was his native language, as well as positing them as points of reference and departure for his art practice. The internal language of his pictures, however, is not

Cím nélkül (Falnak támaszkodó fal) | Untitled (Wall leaning against wall), 2013 gipszkarton, acél, alumínium, falfesték, airbrush | drywall, steel, aluminum, paint, airbrush, 250×840 cm

tetett, és evidenciáktól megtisztított alapanyagokat nemcsak újabb képi mezőkbe integrálja, hanem a megjelenített formák között feszültségekkel teli párbeszédhelyzeteket indukál. Létrehozott felületein a két és háromdimenziós alakzatok közötti belső dialógusokat minden esetben más konfliktusalapról indulva építi fel. A vászonképeken festészeti dichotómiák, a papírképek estében a kivitelezés technikai ellentmondásai, a háromdimenziós objekteken az azonos anyagi minőségek fizikai egymásnak feszülése teremti meg a mesterségesen generált konfliktusok alapjait. A festészeti dichotómiák kereszttűzében olyan homlokegyenest ellentétes művészettörténeti hivatkozások mérkőznek meg-egy felületen belül, mint az absztrakt geometria kézjegyek nélküli sterilitása és az urbánus falfirkák festékszórókkal készült gesztusrendszere. Más esetekben a stílusok szigorú alapelveit játssza ki egymás ellen, egy képmezőn belül szerepeltetve a következetesen mértanilag szerkesztett alakzatok mellett a kézzel rajzolt íves, ritmikus vagy akár esetleges felületeket. Számításai minden esetben patikamérleg pontosságúak, az ütköztetések által létrejött konfliktusokat ugyanis hivalkodás nélkül, lappangó üzemmódban teszi meg az akrilmezők főszereplőivé. Az így létrejött egyensúlyhelyzeteknek köszönhetően a belső párbeszédek feszültségei ellenére a festett képmezők makulátlan harmóniákat sugároznak.

confined to mere reflections. Not only does he integrate his basic materials – materials removed from their original contexts and purged of reference points – into new pictorial fields, he also induces dialogues, situations charged with tension, between the presented forms. He generates internal dialogues between two-dimensional and three-dimensional forms, built on a different basis of conflict in each and every case. The bases for these artificially generated conflicts are created by painterly dichotomies on his canvases, by technical contradictions in his paper works, and by physical tensions between identical material qualities in his three-dimensional objects. In the crossfire of painterly dichotomies, antipodal art historical references are made to clash within a single surface, such as when geometric abstraction with its aseptic elimination of the artist’s hand is brought into conflict with the airbrushed gestural system of urban graffiti. In other cases, he brings into confrontation the strict principles of styles by juxtaposing consistent, geometrically constructed forms with curvilinear, rhythmic or even accidental, hand-drawn surfaces. His calculations are invariably precise, as if he had weighed everything on super-accurate scales; the conflicts that arise are unostentatiously transformed in a latent mode of operation into protagonists of acrylic fields. As a result of the created states of balance, the painted pictorial fields are radiant with immaculate harmonies, despite the presence of tensions within the internal dialogues.

A keretezett papír kivágatokat – a vászonképekhez hasonlatosan – az ellentétekből kalkulált összhang jellemzi. A szabadkézzel, vázlatpapírokon megrajzolt alapformákat a művész vektoros grafikákká szerkeszti át, majd a kiszerkesztett sziluetteket olló helyett iparilag, lézeres égetéssel metszi ki a papírlapok felületeiből. Az átírás gesztusával a munkákon a manuális kézi rajz és a high-tech technológia ütköztetése zajlik, mégpedig úgy, hogy a művek alapjául választott papírfelületekhez nem járulékos dolgokat (festék, tinta) ad hozzá, hanem kiégetéssel dekonstruálja a szabvány felületeket.

Similarly to his canvases, framed paper cutouts are marked by concordance calculated from oppositions. The artist converts the freehand drawn basic forms from his sketching paper to vector graphics. Then, instead of using scissors, he cuts out the constructed silhouettes from the paper surfaces with the industrial method of laser cutting. By this gesture of transcription, manual hand-drawing and hightech technology are confronted so that instead of adding accessory elements (paint or ink) to the paper surfaces chosen as bases for the

A horizont nélküli alapokon lebegő kivágatok átvitt és szó szerinti értelemben is, minden képi narratívát mellőzve kizárólag saját keletkezésük ambivalens körülményeire reflektálnak. A kiállítótér következő részében a kétdimenziós felületek belső feszültségeit Szinyova háromdimenziós ready madeszerű tárgyakra komponálta. A térben létrehozott installációkhoz három építészeti alapelem – fal, gerenda, csavar – egyetemes jelentés és utalásrendszerét fogalmazta újra. A méretileg legnagyobb helyspecifikus elem a több mint nyolc méter hosszú, két és fél méter magas Falnak támasztott fal darabja. A címből kiindulva az első szembeötlő tény, hogy a rézsűs megdöntés által a falszerű egység statikai funkciója kioltódik, nem tartó szerkezet többé, hanem egy másikra(hoz) támaszkodó részelem. A megtámasztás gesztusa a térbeli egymásmellettiséget az alá- és fölérendeltség hierarchikus viszonyával egészíti ki. Így a látszólag azonos minőségek közti erőviszonyok értelmében a funkciót kiteljesítő támasztó, ámde kitakart faldarab erősebb a támaszkodó, statikai önállóságra képtelen darabbal szemben. Ez a viszonyrendszer azon túl, hogy számtalan nézői reflexet bekapcsol, festészeti vonatkozásban egy falnak támasztott táblakép vízióját kelti. Az objekt oldalán szándékoltan szabadon hagyott fém profil, és a fókuszban állított homogén felület egyrészt megkerülhetetlen utalás a monokróm tradíció képtárgy hagyományaira, másrészt nem áll távol a falat hordozófelületnek tekintő antik és urbánus festészet megidézésétől sem. A felületeken festékszóróval itt-ott hátrahagyott gesztus a festészet murális vonatkozásait visszhangozza, valamint szinte megkerülhetetlen kontextusként juttatva eszünkbe a berlini fal

works, he deconstructs the standard surfaces by burning. The cut-outs float both literally and metaphorically on their horizonless base, dispensing with visual narratives to reflect on the ambivalent circumstances of their origin. In the next section of his exhibition, Szinyova uses the internal tensions within two-dimensional surfaces to compose three-dimensional, ready-made-like objects. The installations he created in the space re-articulate the universal system of meanings and references of three fundamental architectural elements: walls, girders and bolts. Wall Propped against the Wall is the largest site-specific element, measuring eight metres in length and two-and-a-half metres in height. Starting from the title, you instantly notice that the static function of the wall-like unit has been eliminated by its tilted position; instead of serving as a supporting structure, it becomes a constituent part, leaning against/on another wall. Owing to the gesture of propping up, spatial juxtaposition is complete with the hierarchic relation of subordination and superordination. In terms of the power relations between seemingly identical qualities, the piece of wall that fulfils its supporting function, although it is blocked from view, is stronger than the piece leaning against it, which is incapable of static independence. In addition to triggering conditioned responses from the viewer, this system of relationships, when viewed in the context of painting, suggests the vision of an easel painting leaning against the wall. The metal profile deliberately left visible at the side of the object and the homogeneous surface placed in focus present an inescapable reference to picture objects of the monochrome tradition. At the same time, it is not far from evoking the ancient and modern urban modes of painting, in which the wall serves as a support. The airbrush gestures left here and there on the surfaces partly echo the mural aspects of painting, and partly call to mind, as an inescapable context, the symbol of the Berlin Wall and the East Side Gallery on Berlin’s former East Side.

Cím nélkül (Fa fán) | Untitled (Timber on log), 2013 gerenda, fatörzs, változó méret | beams, logs, dimensions variable

szimbólumát, és az egykori keleti oldal East Side Galériáját. Az azonos funkciók között gerjesztett feszültségek jellemzik a térben található másik két objektet is. A hengerből kubussá gyalult tartógerendának támaszkodó farönköt szintén a megváltozott erőviszonyok hatása állítja pellengérre. A karcsú, hengeres rönk a szabványra csonkított társának dőlve a támasztott kiszolgáltatottság hatását kelti. A koronától és a gyökerek tartóerejétől megfosztott test a mesterséges viszonyban a padlóhoz masszívan tapadó gerenda nélkül képtelen lenne egy önálló egyensúlyi helyzetre a térben. A bizonytalan, megváltozott körülményben a geometrikus szabványméretűre gyalult gerenda már nem csak saját magát, hanem önnön ideáját is tartani kényszerül. A természetes eredendő és a mesterségesen csonkolt közötti feszültséget képileg legpontosabban a rönk belső szabályrendszer szerint

The other two objects placed in the room are also marked by tensions generated between identical functions. The log leaning against the girder, an originally cylindrical form, which, having been planed into a cube, also becomes pillorised as an effect of altered power relations. The slim cylindrical log leaning against its truncated, and thus standardised, companion is suggestive of supported vulnerability. In such an artificial relationship, the body deprived of its foliage and of the support of its roots would be unable to maintain an independent state of balance in the space without the support of the girder that has a solid footing on the ground. The standardised girder, in this altered, ambiguous situation, is constrained to support not only itself, but the very idea of itself. The tension between the natural original and the artificially truncated is reflected in pictorial terms in the most precise manner by the rectangular cut of the log’s oval annual rings, which grow according to an inherent system of rules.

növekvő, ovális évgyűrűinek négyzetesre szabása tükrözi. Az eredendő funkció átírásával operál a kiállítótérben elhelyezett legkisebb tárgy együttes A csavarba csavart csavar kettőse is. Az erő megsokszorozására és az elemek összekötésére szolgáló tárgy önmaga kicsinyített másával egybegyúrva paradox helyzetet eredményez. Az iparilag metszett külső gyűrűk a hordozó testbe csavarodó kisebb csavar által az anyag belsejében újrarajzolódnak. De a két csavartest találkozásában nem csupán a külső gyűrűk belső repetíciója figyelemre méltó, hanem az újonnan létrejött szimbiotikus egység értelmetlen funkciója is. A tér mindhárom installációs helyzetét ez a típusú abszurditás jellemzi. Az installációkat elhagyva elérkezünk a kiállítótér leghátsó black box egységéhez, ahol Szinyova betekintést enged digitális képarchívumának egy szűkebb szegletébe, amely azon túl, hogy izgalmas vizuális kalanddal szolgál, lábjegyzet módjára segíti a befogadói tájékozódást. És hogy a használt előképek mennyire nem kanonikus hivatkozások, azt a térben elhelyezett nyomtatott papírlapok is frappánsan illusztrálják. A két és háromdimenziós művek ellentéteken alapuló szemléletét a kiállítás címe Late Works / Kései munkák – mintegy verbálisan összegzi. A címadás kifordított öniróniával utal a művész fiatal életkora és a művészettörténet életmű korszakolási gyakorlatának legkésőbbi alkotói periódust jelölő szakasza közötti diszkrepanciára. A történeti kontextus elhagyásával, a cím elsődleges, konkrét értelmében vett jelentése azonban tökéletesen helytálló, ugyanis a kiállított művek valóban a művész legkésőbbi alkotásai.

A Screw Screwed into a Screw, the smallest group of objects within the space, also operates with the transcription of an original function. The object, which is meant to increase strength and join elements, is combined with its own scaled-down copy, giving rise to a paradoxical situation. The screw’s industrially cut outer rings have been re-drawn on the material’s interior by smaller screws screwed into the supporting body. However, in addition to the internal repetition of the external rings, the meeting of the two screw bodies calls attention to the senseless function of such a newly created symbiotic unity. This type of absurdity is a characteristic feature of all three installation situations in the gallery space. Going past the installations, we arrive at the rear, black-box unit of the exhibition, where the viewers are introduced in one corner to Szinyova’s digital image archive, offering both an exciting visual adventure and providing assistance to the viewer, by way of footnotes. Printed sheets of paper can be found in the space, effectively illustrating the fact that the utilised precursory images are not canonical references. The title of the exhibition, Late Works, renders a verbal summary, as it were, of the approach based on oppositions, to which the two-dimensional and three-dimensional artworks attest. With a gesture of self-irony turned inside out, the title chosen by the artist points to the discrepancy that exists between his young age and the art-historical practice of periodisation, with its reference to the latest creative period of an artist’s oeuvre. Leaving the historical context aside, the title taken in its literal sense is perfectly correct, as the works on view here are in actual fact Szinyova’s latest works.

Cím nélkül (Csavarba csavart csavar) | Untitled (Screw screwed into screw), 2013, acél csavarok, változó méret | steel screws, dimensions variable

1986 ban született Budapesten | Born in 1986, Budapest Budapesten él és dolgozik | Lives and works in Budapest Tanulmányok | Studies 2005–2010 Magyar Képzőművészeti Egyetem | Hungarian Academy of Fine Arts, Budapest Ösztöndíj | Grants 2009 Erasmus | Aalto University, School of Art and Design, Helsinki Egyéni kiállítások (Válogatás) | Solo Exhibitions (Selection) 2013 LATE WORKS, Paksi Képtár, Paks 2012 No Title, Kisterem, Budapest Csoportos kiállítások (Válogatás) | Group Exhibitions (Selection) 2013 Felsorolás, Kisterem, Budapest 2013 B oldal | B Side, B55 Galéria, Budapest 2012 SEJT, MODEM, Debrecen 2012 Listing (válogatás a galéria művészeinek munkáiból | Selected Works from the Artists of the Gallery), Kisterem, Budapest 2012 Loop, Virág Judit Galéria, Budapest 2012 Elkopott Objektumok, FUGA, Budapest 2012 B.C.#2.1, Beach London, London 2012 B.C.#2, Mexico Project Space, Leeds 2011 RAJZLAP | DRAWING-PAPER (egy estés kiállítás és prezentáció Gerhes Gábor és Svätopluk Mikyta részvételével | R (one night exhibiton and zine presentation with Gabor Gerhes and Svätopluk Mikyta)), Labor, Budapest 2011 Te itt áll | You stand here, Public Art projekt a Miskolci Galéria szervezésében | public art project organised by Miskolc gallery, Miskolc 2011 GEOMIX 2.0, B55 Galéria, Budapest 2011 Hungarian Beauty, Gozsdu-udvar, Budapest 2011 Papír Panoráma, Virág Judit Galéria, Budapest 2011 Face Control, ROHAM, Budapest 2010 GANGBANG!, Budapest 2010 Könyvtér, Labor, Budapest 2010 Contemporary drawing, Labor, Budapest 2009 I think sixteen hours a day before going to bed, Trafó Galéria, Budapest 2009 Contemporary drawing, VICE Gallery, Prague 2009 Contemporary drawing, Kasarne Kulturpark, Kosice 2009 ...to be continued, Budapest Galéria, Budapest 2008 50 days (FKSE), Studio Galéria, Budapest 2008 What’s up?, (SZ.A.F-fal) Műcsarnok, Budapest 2008 Concrete and me | Beton és én, Gödör Klub, Budapest 2007 Parthenon fríz terem, Budapest 2007 BAE, Művészetmalom, Szentendre 26

SZINYOVA Gergő Late Works | Kései munkák 2013.09.28 −2013.11.03. Kiadó | Publisher

Paksi Képtár Felelős kiadó | Editor

PROSEK Zoltán Szerkesztők | Publication overseen by

PROSEK Zoltán Szerző | Author

ZSIKLA Mónika Fordítás | Translator

SZEKERES Andrea Grafikai tervezés | Graphic design

ELN Ferenc Fotók | Photos

SULYOK Miklós © szerzők | authors © Paksi Képtár, 2012 A katalógus szerzői jogilag védett. A kiadó előzetes írásos hozzá járulása nélkül részleteiben sem reprodukálható. All rights reserved. Without prior written permission of the Publisher, even parts are forbidden to reproduce. Paksi Képtár H-7030, Paks, Tolnai u. 2. www.paksikeptar. hu A kiállítás támogatója | Benefactor of the exhibition

ISBN 978-615-5121-09-8

A borítón | On the cover:

LGP22092013, 2013, lézer gravírozás, papír | laser gravier, paper, 24×15 cm