TOBIAS LOROWICŽ

TOBIAS LOROWICŽ

amikor sámánigék ernyőkre hullanak de mégis elég a távolság a pocsék piacok megéneklőitől. napokat vonszoló lovak közé dobni egyetlen gyeplőnket a maradéktalan megnyugvás pillanatában megtörtént dokumentuma a szelídségnek. porrá és nevetséggé mállanak a meghirdetett kánaán zászlói amiket bauxitbetonból öntöttek valamikor. lehull a követett otthontalanok arcáról is a mindenen vigyorgó álarc hiába is csókolgatnák mamár a régen csenddel édesgetett álmodások korpuszát. nem lehet aranykor áráért eladni rongyból fércelt perceket. s egy elgyötört emberi test nem több érinthetetlen figurák sorsjegyénél. nem parancsolhat határt felsőbb tudományoknak vagy szentségeknek.